SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Bemerítés Gál Mónika (Szeghalom), Hajdú Istvánné, Jassó Józsefné és Vári Jánosné (Füzesgyarmat) bemerítési alkalma volt 2009. június 21-én a Szeghalmi Baptista Imaházban. Péter István lelkipásztor testvér hirdette az igét Sarmaságról. A bemerítés szolgálatát Gál Lajos helyi lelkipásztor végezte.
Avatás Mikola Zoltán és Schneider Károly testvéreket avatta presbiterré a Derecskei Baptista Gyülekezet 2009. május 24-én. Igét hirdetett Papp Dániel lelkipásztor.
Gyermekáldás Simcsik Erika Csenge: 2009. január 29. (Erika és András 7. gyermeke, Vésztõ) Ionescu Jázmin: 2009. március 7. (Éva és Claudius 2. gyermeke, Erdõkertes) Guba Emma: 2009. március 13. (Mariann és Pisti 9. gyermeke, Mezõkövesd) Nagy Boglárka: 2009. március 24. (Gyöngyvér és Gyuri 2. gyermeke, Parasznya) Máté Káleb: 2009. március 28. (Éva és András 2. gyermeke, Debrecen)
Jegyesség 2009. április 9. Pásztor Andrea (Tivadar) és Bakai László (Békéscsaba).
Házasságkötés 2009. június 13. Kecskeméti Baptista Imaház. Szûcs Judit (Budapest, Wesselényi u.) és Farkas Tamás (Cegléd - Kecskemét) Az igehirdetés szolgálatát Gál Lajos szeghalmi lelkipásztor végezte.
Alkalmak Nõi csendesnapot tartottunk 2009. április 4-én a Sajószentpéteri Baptista Imaházban az áldozatvállalás határai címmel. A témában Frank Róbertné tartott elõadást Berettyóújfaluból. http://www.tesz.net/teszt Férfi csendesnapot tartottunk 2009. május 23-án a Derecskei Baptista Imaházban az áldozatvállalás határai témakörben. A szolgálatot Bándi Sándor lelkipásztor testvér végezte Egrespatakról. http://www.igehirdetes.extra.hu/tesz.htm
2009. II. negyedév
Csongrádon a Csemegi Károly könyvtárban az alábbi témákban és elõadóktól hangzott el elõadás az elmúlt hónapokban: „Angyalok és démonok - a Biblia tükrében” 2009. március 14-én, Bohus András (Békés), „Bûn és Bûnhõdés” április 11. Frank Róbert (Berettyóújfalu) „COMENIUS - és amit nem tanítanak az iskolában…” május 9. Vágvölgyi Zoltán (Szentes) „Gazdasági világválság - Hogyan válaszol a Biblia?” június 13. Giricz László (Csongrád) 2009. július 18-án lesz a következõ elõadás Csongrádon, Gál Lajos (Szeghalom) szolgál: „A Tízparancsolat - betarthatatlan?” címmel. http://www.tesz.net/csongrad Vésztõn a Sinka István Mûvelõdési házban az alábbi témákban és elõadóktól hangzott el elõadás az elmúlt idõszakban: „Gazdasági válság Magyarországon - Mit várhatunk?” 2009. április 25. Giricz László informatikus mérnök, közgazdász (Csongrád) „Energiaválság - Világválság - Világvége?” június 6. Bohus András villamosmérnök (Békés) 2009. szeptember 12-én lesz a következõ elõadás Vésztõn. Csere Gábor lelkigondozó, a Református Iszákosmentõ Misszió és a Magyar Kékkereszt Egyesület munkatársa (Budapest Dömös) szolgál: „Megoldás a gondokra: gyógyszer, drog, alkohol? - Találkozás a függõségbõl szabadultakkal” címmel.
Kiadó: Testvéri Szövetség Egyesület Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Elek Sándor, Frank Róbertné, Giricz László, Gál Lajos, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Urbán László Korrektúra: Elekné Szoboszlai Réka, Száraz-Nagy Hedvig, Szvetnyik Melinda Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1500 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
7. évfolyam • 2. szám
2009. II. negyedév
A k egyesség látszata, és erejének megtagadása (2Tim 3,1-17 versei alapján) A jeruzsálemi Sion hegye volt az a „szenthely”, ahol Isten felszólítására, Ábrahám kész volt oltárra tenni fiát, Izsákot (1Móz 22,1-18), akit aztán nem kellett feláldoznia. Késõbb itt épült fel a szentély, Isten temploma (Zsolt 68,25), amit a népnek Isten iránti hûtlensége miatt, i.e. 586ban lerombolhatott a babiloni hadsereg. Késõbb újra felépült, ahol aztán az istentelen vallási vezetõk elhatározták a mi Urunknak, (Isten Bárányának) kereszthalálát. Rábeszélték erre a néhány nappal korábban még hozsannázó népet is, sõt még a római helytartót is. Az újra felépült templomot a római birodalom hadserege rombolta le, i.u. 70-ben, megszûnt a mindennapi áldozat. A szenthely fertõzötté vált, sõt néhány évszázaddal késõbb, felépült ezen a helyen egy olyan vallásnak a temploma, amely pusztító háborút hirdet Isten népe ellen. Ám az izraelitákat 1948. óta már
Isten angyalai oltalmazzák (Dán 12,1) nemcsak saját országukban, hanem a világ országaiban is. Szentélyének lerombolása óta, Isten nem lakik kézzel csinált templomokban (Csel 17,24), hanem a megtért és újonnan született hívõkben (Róm 8,9, 1Kor 6,19), és ezek testvéri közösségében (2Kor 6,16). Ebbe az újszövetségi templomba, a hívõk életébe és gyülekezeteibe is igyekszik a Sátán szelleme beülni, és megfertõzni azt (2Thessz 2,4). Ma még nem ölthet testet, mint Antikrisztus, mert útját állja, „visszatartja” Isten Eklézsiája, a hûséges hívõk jelenléte e földön. Majd ha bekövetkezik a hívõk elszakadása-elragadása e bûnös világból, akkor jelenik meg testben a „bûn embere, a veszedelemnek fia”. Ma még tehát csak a megtéretlenek, és az Úr iránt engedetlenné vált, hit dolgában hajótörést szenvedett (1Tim 1,19)
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS tatást. Ám ahol már nem Istentõl rendelt elöljárók felügyelik a gyülekezetet, nem igazi pásztorok legeltetik a nyájat (1Pét 5,1-5), ott mindig teret kap a „farkas”! Álszent sugallataival megrontja az egyébként jó szándékú, de nem igazán átadott életû testvérek gondolatait, szolgálatait (Róm 12,1), és terjeszti még általuk is a gyülekezetben. Az elõbb említett igemagyarázatban is teret kapott a hamis kegyesség. Szerinte a testvéri egység érdekében olyan alázatra, szelídségre, olyan indulatokra kell törekednünk, melyekre a mi Urunk tanít, és földi szolgálata idején példát adott ezekbõl. Igen, valóban ilyen alapokra épül a szellemi közösség, Istennel és az atyafiakkal, de csak azoknak, akik világosságban járnak (1Jn 1,5-7). Errõl azonban nem esett szó! Arról sem, hogy ne társalkodjunk bûnben élõ atyafiakkal (1Kor 5,9-11), kivéve, ha az Úr adja feladatul, hogy feddjük õket kímélés nélkül: hagyják abba a képmutató gonoszkodást, vallják meg bûneiket az Úrnak. Akkor Õ megbocsátja azokat, megtisztítja és helyreállítja õket, és a megtérésükkor kapott hitben újra épek lehetnek (Tit 1,13), újra helyük lehet a szentek közösségében. Arról sem esett szó, hogy Urunk nem volt mindig és mindenki iránt szelíd. Nevén nevezte a bûnben élõ képmutatók állapotát (Mt 23,27), de az „üzletembereket” sem kímélte, akik az imádság házát latrok barlangjává tették (Mt 21,12-13). Miután nagyon elszomorított annak a testvérnek jószándékú hitetõ beszéde, Urunk még aznap bõségesen megvigasztalt egy másik testvér gazdagon megáldott szolgálata által. Õt evangélistául rendelte népe javára (Ef 4,11), és ellátta e szolgálat ellátásához szükséges kegyelmi ajándékokkal (1Kor 12,4-5). Amint írva
atyafiak életébe jutnak be gonosz szellemek, aminek igen gonosz és keserves állapot a következménye (Jer 2, 17.19). A hívõben akkor kapnak teret, ha megalkuszik a bûnnel, és teret ad öröklött bûnös természetének (Róm 5,12, 1Pét 1,18), amit naponta öldökölni kellett volna (Luk 9,23-25). Az ilyen hívõk válnak parázna, pénzsóvár-ragadozó, részegeskedõ, az Úr hûséges követõit szidalmazó, és ezek ellenére mégis szenteskedõ, képmutató, „csaló” hívõvé (1Kor 5,11). Amint sokasodnak a gyülekezetben, egyetértésben a megtérés nélkül bejutott tagokkal (Jel 2,9), gonosz szellemek által gerjesztett gyûlölködéssel igyekeznek elhallgattatni, esetleg kirekeszteni a valóban istenfélõket. A gondolkodásukban és cselekedeteikben teret kapott tisztátalan szellemek (démonok) közben elhitetik a tévelygõ bûnben élõkkel, hogy istentisztelet az, amit cselekesznek (Jn 16,2-4). Szomorúan hallgattam végig nemrégen egy nem igazán biblikus igemagya-rázatot. A szónok rutinosan állította össze bölcselkedéseit (1Kor 2,4), de végig féligazságokat hirdetett a hívõk egységérõl. Istentõl azonban a teljes írás ihletett, ezért aki egy biblikus témakörben csak bizonyos igéket hajlandó nyomatékkal hirdetni, másokat szándékosan, vagy egyszerûen csak testies gondolkodása miatt elhallgat, ámítja hallgatóit, de önmagát is. Hívõ embernek tartom az illetõt, gyarlóságait pedig a klerikus pozícióval kicsit vagy nagyon, de mindig együtt járó fertõzésnek. Megtéretlen vallásosak (Tit 1,16), valamint a testiességükkel megalkuvó (Róm 8,13), bûnben élõ bukott hívõk szívesen rábízzák a kegyesség látszatát egy klerikus béresre (Jn 10,11-13). Olyanra, aki nem kéri számon a képmu-
2
2009. II. negyedév
HAJNALFÉNY
Hajnalfény „Sáfársággal bízattam meg” (1Kor 9,17) Mi úgy gondoljuk, hogy az ébredést ki kell munkálnunk. Sokan imádkoznak és tesznek komoly erõfeszítéseket ezért. Nem mondhatjuk azt, hogy ezek az áldozatok hiábavalóak. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a Szent Szellem megnyilvánulásai nem a mi kezünkben vannak, nekünk nincs semmink, mert koldusok vagyunk. Azzal tudunk bánni, amit kapunk. Mennyei Atyánk a Szent Szellem ajándékait adja nekünk Jézus Krisztus érdeméért úgy és akkor, amikor akarja. Kérhetjük Õt, de Õ úgy és akkor adja ezeket, amint akarja. Ezt mindenkor tartsuk szem elõtt! Akkor is, amikor hamarabb vagy nagyobb mértékben, akkor is, amikor késõbb vagy kisebb mértékben kapjuk meg, mint gondolnánk. Egy dolog azonban roppant mód ránk tartozik, és ez létkérdés: sáfársággal bízattunk meg! Mi úgy gondoljuk, hogy egy hívõt az minõsít, hogy mennyi ajándékot kapott Istentõl. De meg kell gyõzõdnünk arról, hogy nem ez számít, hanem az, hogy a megajándékozott miként sáfárkodik azzal, amit kapott. A sáfár a rábízottakkal gazdálkodik. Ha jól gazdálkodik, többre bízzák, de nem biz-
tos, hogy ami az Isten elõtt több, az az emberek elõtt is több. Ha Isten ébredést munkál egy helyen, más hívõk azt vizsgálják, hogy mit kell, hogy tegyenek azért, hogy náluk is ébredés legyen. De ezek az emberek nem veszik figyelembe azt, hogy az ébredés Isten ajándéka és felelõssége, és miután átadta ezt az ajándékot, sáfársággal bíz meg, ami a mi felelõsségünk. Egy ébredés gazdag áldásait szellemi kiskorúság miatt rövid idõ alatt el lehet fecsérelni, ahogy egy havi fizetést is pár nap alatt. Ezért sokkal inkább kell egy ébredés gyümölcseit 10-30-50 év távlatából vizsgálni, és ha ezek maradandóak, akkor kell példát venni áldott munkásainak életébõl. Ez a minõség iránti igény óriási mértékben veszett ki a gyors és látványos sikereket keresõ, világ által befolyásolni hagyott keresztyénségbõl. A mennyiségi keresztyénség lélegzetelállító eredményeket mutat fel, de halálra van ítélve. Ne áhítozzatok utána! Testvér! Kérd Istentõl, hogy hatalmasan munkálkodjon, de még inkább, hogy jó sáfára lehess a rádbízottaknak. Gál Lajos, Szeghalom
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük.Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére.
Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”! 19
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ
Könyvajánló Dr. Dan Doriani: A férfi, akit Isten formál Ébredés Alapítvány - Pécel, 2003. (1200 Ft) Rengeteg olyan könyv jelenik meg a keresztyén könyvpiacon akár a házassággal, akár a hívõ élet szentségével kapcsolatban, ami néhány alapvetõ igazságot kiemel, gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót, és utána biztat, hogy kezdjünk neki. Pl. a házasság hét alappillére, a gyermeknevelés öt legfontosabb ismérve, a gyõzelmes hívõ élet négy sarokköve és hasonlók. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek haszontalan könyvek, mert mindig is szerettem a gyakorlatba átültetett bibliai igazságokat. De egy konkrét feladatnak való nagy felbuzdulás elõbb-utóbb elhal, vagy ha tartósan egy jellembeli tulajdonság kerül látókörünk fókuszába, szükségszerûen torzuláshoz vezet. Ez a könyv már a legelején elzárkózik az ilyen és hasonló sablonmegoldásoktól. Tekintetünket Isten jellemére akarja irányítani, mert szerinte, amire vagy akire felnézünk, az formálja át igazán a mi jellemünket. Az Úr Jézussal való szoros, kegyelemmel átitatott szeretetkapcsolatra (amiben természetesen benne van a szükség szerinti fegyelmezés is) helyezi a hangsúlyt, ami az igazi jellemformáló erõ. Azért szerettem meg
ezt a könyvet, mert olvasása közben nem terhelt le és nem csüggesztett el, hogy mennyire hiányos és sekélyes a jellemem, hanem felszabadította a lelkemet a változás készségére. „Átböngészhetjük bármelyik keresztyén könyvesbolt polcait, azt fogjuk látni, hogy a kínálatot feltûnõ mennyiségben a "Hogyan…" könyvek uralják. Ezek az evangélium és a kegyelem helyett a szabályokat, technikákat, módszereket, a siker kapuját nyitó kulcsokat hangsúlyozzák. Hosszú listákat lobogtatnak a férfiak orra elõtt arról, hogyan tegyék boldoggá feleségüket, miként legyenek úrrá indulataikon, hogyan neveljék gyermekeiket, vagy miképpen találják meg belsõ békéjüket. Ha Jézusról egyáltalán szó esik, akkor Õ mint a példakép jelenik meg és nem mint a Megváltó. Az apostolok is elsõsorban követendõ példák, és csak utána örököstársaink az üdvösségben.” Ahhoz, hogy Istennek tetszõ életet élhessünk, többre van szükségünk jó tanácsnál. Megváltásra és magára Istenre van szükségünk, hogy Õ megváltoztasson. Az ádámi természet, a bûnre való hajlam uralma alól csak Istenünk újjászülõ kegyelme tud megszabadítani. Mivel a keresztyén élet Istennel kezdõdik és végzõdik, a technikák és a „csináld magad” jó tanácsok soha nem kerülhetnek az elsõ helyre. Mivel bûnösök vagyunk, Krisztus megváltása áll az elsõ helyen. A célunk az, hogy egyre jobban hasonlítsunk Krisztushoz (Róm 8,29), ezért Õ kerül a legvégére is. Ez a könyv végig errõl szól. Molnár István, Miskolc
18
TANÍTÁS van: „élõ víznek folyamai ömlöttek belsejébõl” (Jn 7,38), szent örömöt gerjesztettek bennem, és bizonyára még másokban is, amikor azt hirdette, hogy akik követik az Urat, egyre jobban szeretik Õt, jobban, mint megtérésükkor, az elsõ szeretet idején! Aki pedig valóban szereti az Urat, az képes szánni, sõt szeretni még ellenségeit is! Az istenfélõ hívõ gyûlöli a bûnt, bárkinek életében kapott az teret (Lk 14,26), a bûnöst azonban szereti, éppen úgy, mint mennyei Atyánk (Jn 3,16, 2Pét 1,4). Boldogok, akik az Úrért szenvednek háborúságot, szidalmakat, akikre gonosz hazugságokat szórnak, és õk eközben ellenségeikért imádkoznak, amint Urunk erre is példát adott (Lk 23,34). Boldogok, mert bõséges lesz jutalmuk a mennyben (Mt 5,10-12, 44), de máris bõséges a vigasztalásuk e földön (2Kor 1,5). Az Antikrisztus szelleme tehát egyre több megtért hívõben, sõt gyülekezetekben is teret kap ez utolsó napokban. Azért figyelmeztette az övéit elõre, ne keressék õt zajongó sokadalomban (Mt 24,23-25), hanem amint elõre mondta, ahol ketten vagy hárman az õ akaratát vállalva tudnak testvéri közösséget ápolni, ott van közöttük (Mt 18,19,20). A Jelenések könyvében felsorolt hét gyülekezetbõl is ötnek üzente azt az Úr: „térj meg!” Higgyünk tehát Urunk helyreállító kegyelmében, bármilyen romlott állapotban látunk is egy testvért vagy egy gyülekezetet. Mielõtt hazaviszi, megtisztítja mind az övéit, esetleg testi-lelki
2009. II. negyedév
szenvedések által (1Pét 4,1, 1Kor 3,1115), hogy végül szeplõ és hiba nélkül vihessen mindannyiunkat a szent Jeruzsálembe, ahol „láthatjuk majd az Õ orcáját, és neve homlokunkon lesz” (Jel 22,3-5). Addig pedig, amint az elsõ hívõk egy akarattal kitartottak a templomban (ApCsel 2, 46), és háziközösségekben épültek egymás hite által, ugyanez a feladata az utolsó napok hívõinek. Nem adnak engedményt sem esztelen rajongásnak, sem hazug képmutatásnak, de szeretni és szánni tudják a tévelygõket is, sõt a szenteskedõ ellenségeiket is. Eközben igyekeznek példával, biblikus hívõ élettel, Isten akarata szerint szolgálni józanodásukat, helyreállásukat. Azzal a reménységgel, hogy Urunk adhat nekik józanodást, bûnvalló alázatot, és még nagyon jó testvérei lehetnek mindazoknak, akiket korábban lenéztek és szidalmaztak. Ne várjuk, hogy gondtalanul élhetünk a Sionon (Ám 6,1), elégedjünk meg azzal, hogy hívõ reménységgel élhetünk! Hitünk szép harca addig tart, míg Urunk haza nem visz, esetleg egész Eklézsiájával együtt. Ennek idejét az ég angyalai sem tudják (Mt 24,36), ezért állandó készenlétben kell lennünk. Azt kívánom magamnak, és testvéreimnek az Úrban, hogy ha hazaérünk, mindegyikünket ezekkel a szavakkal köszöntse szeretõ Megváltónk: „Jól van jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután: menj be a te Uradnak örömébe!” id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
Ad notam „gyüli” a világ szellemiségével (Jn 15,1819). Közülünk meg ugyan melyik võlegény nézné el, ha Mária nevû mennyasszonyát „per Marinak” hívná akárki. De hát - köztünk legyen szólva miért nem szokás Kossuth Lajost Kossuth Lajcsinak, Deák Ferencet Deák Ferikének, Sólyom Lászlót Sólyom Lacinak nevezni, Kuncze Gábort Kuncze Gabinak, vagy éppen Gabikának, Kádár Jánost Kádár Jancsinak, Nagy Imrét Nagy Iminek, Zuschlag Jánost Zuschlag Jancsinak hívni? Tiszteletbõl? Megbecsülésbõl? Csak úgy ösztönösen? Magától értetõdõ módon? Megérdemli-e valamennyi a tiszteletünket? És vajon az Isten népe a Gyülekezet, és annak szervezõdései, a benne élõ tagjai, a különbözõ korosztályt képezõ csoportjai pedig nem? Várom már, hogy ez a gügyögõ stílus mikor éri el a Szentírás nagyjait. Mózest Mózsinak, Illést Ilcsinek, Dániel prófétát Daniprófnak, Péter apostolt meg Petinek, Pál apostolt Palinak vagy Pali-apinak, a Názáreti Jézus anyját Máriát „per” Mariskának lehetne híni. És Gábriél arkangyalt Gabiangyalnak, Mihály fõangyalt meg Misiangyalnak. A „per” persze pertut jelent, hiszen tegezzük õket. S ha kedvünk tartja, legalábbis lélekben meglapigatjuk a vállukat: „Szia haver!”. Vagy még sem? Nem tûnik fel senkinek, hogy ez a Rákóczi téri csarnok stílusa, ahol az uborka ubi, a paradicsom
Pallérozottabb elmék tudják, hogy az „ad notam” azt jelenti, hogy valaminek a „nótájára” vagyis dallamára. Példának okáért Balassi Bálint egyik versének címe: Aenigma (Allegória-talány), alcíme: Egy horvát virágének nótájára. De nem Balassi találta ki, hogy egy énekrõl vagy annak dallamáról eszébe jut egy másik. Már az ószövetségi idõkben is, például a Zsoltárok könyvében találkozunk vele. A 75. zsoltár címe szerint: Ászáf zsoltáréneke, alcíme viszont: a „Ne veszíts el” kezdetû ének dallamára. Nos bennem is erre a mintára, a Baptista Magazin 2008. évi 2. számában „bm” jeligével írt: „Tanuljunk keresztyén szlengül! Gyorstalpaló” c. cikke indította el az alábbi gondolatokat. Jelzem, nem a cikk, vagy írója gerjeszti a „szent” szlenget. Õ csak reflektált rá. Ehhez tenném most hozzá én is a magamét! A gyüli, ifi, baptik, szabkerek, pünkik, hitesek, imcsi, dicsõcsapi, stb. használatával nekem semmi bajom, s ha lenne is, ez kit érdekel? De hogy hallgatja mindezt a cikk szerint a „Nagy Fõnöknek” nevezett Isten? S vajon Krisztus, akinek mégis csak a mennyasszonya az a bizonyos gyüli (Jel 19,7). A Biblia szerint a gyülekezet Krisztus (Róm16,16) vagy egyenesen Isten gyülekezete (1Kor 1,2). Amelynek egyik, - feltehetõen számban is, minõségben is - jelentõsebb része már a mennyben van Isten színe elõtt, másik része még itt - a Biblia szerint - éppen harcban áll
4
EGYHÁZTÖRTÉNET amint ezt mondta: -„Ez az én második esküvõm napja. Egykor egy férfi menyasszonya voltam, de ma remélem, hogy Krisztus menyasszonya leszek, és vele együtt fogom örökölni az Õ országát.” Maria már régen várta ezt a napot. Mivel, mint felnõttet keresztelték meg erre a hitre, egy évvel ezelõtt a törvénynek egy szolgája elfogta. Megfenyegette és megpróbálta még meg is vesztegetni, hogy visszatérjen a római egyházba. Mivel kitartóan ellenállt, vízbefulladás általi halálra ítélték, ami a kivégzés egy szelídebb formája volt, s amit fõként asszonyoknál alkalmaztak. A tisztviselõk bizonyították e téren a Biblia szavait: „Az istentelenek szíve könyörtelen”. Levitték Mariát a folyóhoz, de még nem vetették be a vízbe. Két és fél órán át próbálták rávenni, hogy feladja a hitét. Maria, Maria, ennek nem lesz jó vége. Nézz csak a vízre - suttogta neki valaki. Egy kisfiú felemelt egy követ és bedobta a vízbe. Az beleesett a vízbe és kis köröket hagyott maga után a víz felületén. A víz csillogott és jéghidegnek látszott. Maria szinte már érezte a hideg
2009. II. negyedév
borzadást, ami nemsokára érni fogja. Jeges hidegség futott végig a hátán, de aztán összeszedte magát, és ezt mondta: Megmaradok az én Istenemnél, folytassátok csak, amiért idejöttetek. A mag benn van a kalászban, ki kell csépelni, így kezdõdött Isten Igéje, és annak be kell fejezõdnie. - Levetette felsõruháját és cipõjét, és felkészült rá, hogy belefojtsák a vízbe. Jó erõsen megkötözték, hogy ne tudjon úszni. -„Ó, mennyei Atyám! A te kezedbe ajánlom a lelkemet.” - Így fojtották vízbe Mariát. Lelke f e l s z á l l t Istenhez, akitõl majd megkapja a gyõzelmi k o r o n á t . Hittestvéreit, akik hátra maradtak, az õ p é l d á j a n a g y o n megerõsítette. A képen látható folyó, valószínûleg a Ruhr, amelyik Monschaun, egy németországi városon keresztül folyik, a belga határ közelében. [Az elbeszélés a „Mártírok tükre” címû könyvben olvasható, 2. rész, 100. oldal.] FORRÁS: LOWRY, JAMES W.: Aki a cethal gyomrába került. Evangélium Kiadó, Budapest, 2008. 83-84.
17
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
könnyeimnek, reményvesztetten ültem magamba roskadva. S ekkor miután már lefeküdtek gyermekeim sírva jött oda hozzám 8 éves gyermekem, hogy õt nagyon bántja, hogy olyan sokszor engedetlen, és legutóbb is szomorúságot okozott nekem. „Ne sírj, kislányom! Nem haragszom! Kérd az Úr Jézust, hogy bocsásson meg, én is megbocsátottam!” - vigasztaltam. A szívemben éreztem, hogy ennyi neki nem elég. Most többre vágyik, de nem szóltam semmit. Visszament a szobájába. Pár perc múlva azonban ugyanúgy sírva jött ki, és elõállt azzal, amit már elõre sejtettem: szeretne az Úr Jézusé lenni. Hát van ennél csodálatosabb vigasztalás? Élete legfontosabb kérdésével, döntésével fordul felém!
Úgy nehezedtek rá bûnei, ahogyan egy 8 éves gyermekére ránehezedhet. S miután meghirdethettem neki a kegyelmet, az Úr Jézusnak felajánlotta szívét. Az Úr ráadásképp még egy Igével is megbátorított. Nem hiábavaló a munkám az Úrban, hisz az Úr tudja az én dolgaimat, hogy kevés erõm van, de: „…azt mûvelem, hogy eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid elõtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged” (Jel 3,8-9.). Vagyis gyermekeim elõtt is egyre inkább nyilvánvalóvá lesz, hogy az Úr szeret, értékel, s az Õ isteni értékrendjét képviselem feléjük, s az õ szemükben is hamarosan az lesz a kívánatos, értékes. Anonymus
Egyháztörténeti szemelvények Anabaptista mártír történetek Az anabaptistáknak volt egy saját maguk által írt könyvecskéjük, melyben saját társaik és régebben élt testvéreik mártír történeteit gyûjtötték össze. Ezeket is olvasva készültek a leendõ hasonló sorsra, illetve bátorították egymást. Ezt a könyvet „Mártírok tükrének” nevezzük, melyben mártírtörténetek sokaságát olvashatjuk. Ebbõl egy kis rész magyarul is elérhetõ az olvasó számára, „Aki a cethal gyomrába került” címmel az Evangéliumi Kiadó gondozásában. Melybõl a kiadó engedélyével közlünk következõ számainkban néhány történetet.
Egy bátor nõtestvér Monschau keskeny utcáján egy asszony csengõ éneklését lehetett hallani. Hangja visszhangzott az épületek között. Sok ember figyelt fel az éneklésére és odasietett. Látták, hogy néhány szerzetes és városi tisztviselõ jön az utcán, mely a folyóhoz vezetett. Középen ment egy éneklõ asszony, akinek arca olyan világos és tiszta volt, mint a hangja. Bár szemmel láthatóan egy fogoly volt, úgy látszott, hogy Mariának van egyedül ilyen boldog arca a tömegben. Az egyik bámészkodó hallotta,
16
TANÍTÁS
2009. II. negyedév
beszélõ partnere az illetõnek, hanem egy másik „úr”. Hogy ki ez az úr, hát nem e világ ura, a Sátán? Nem kell mást tenni, csak szorgalmasan olvasni a Bibliát, olvasni, meg újra olvasni, méghozzá alázattal és hittel. Mind a tartalma, mind a stílusa, mind a benne szereplõk személyének a súlya elõbb-utóbb körvonalazódik elõttünk. Jobb tanítónk nem lehet kegyes vagy kegyességi, esetleg kegyeskedõ szóhasználatunk tekintetében sem. Még akkor sem, ha ma sok szuperkegyes irodalom megengedi magának ezt a hangnemet. Ha Istenrõl, vagy a vele kapcsolatos dolgokról olvasunk, a Biblia szereplõi nem engedik meg maguknak ezt a bratyizó stílust. Isten nem a mi haverunk. Nem árt számításba venni, hogy nem vagyunk vele egy szinten, egy súlycsoportban. Bár a Sátán az édenben ezt ígérte nekünk: „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5). Hát nem lettünk. Akik pedig színe elõtt állnak, és színrõl-színre ismerik és szüntelenül szemlélik õt, nem törleszkednek hozzá. Lásd Ézsaiás látomását a templomban (Ézs 6,1-7), szentnek mutatkozik. Krisztus sem a mi játszótársunk. És az Õ ügye ma sem egy jó „buli”. Hegyi András, Balatonszemes
pari, a saláta meg sali. Stílus ez, vagy valami más? Kedves nem tudás, vagy csak soha végig nem gondolt utánzása a másiknak? A régiek még tudták, hogy a stílus az ember. Egyik kitalálja, másik felkapja, és terjed magától, mint a nátha. Tudom, hogy van korszellem is meg könnyed csevegés is a világon. De hát a fent nevezett politikusok neve is elõkerül napjainkban is, - a nem túl magas színvonalú médiában például - a korszellemtõl teljesen függetlenül. Az egymással szoros kapcsolatban élõk közvetlenségének kifejezésmódja lenne csupán? Vagy jópofizás? Ami mára a szószékeken is sikk. Aztán hol van ennek a határa? Lehet-e így gügyögni a Mindenhatóval? Vagy a különleges módon kegyelmébe fogadott világgal: az egyházzal, a gyülekezettel, az imádság házával, az istentisztelettel, az úrvacsorával? Lehet-e poénkodni vele? Lehetni úgy tûnik, hogy lehet, - de az a veszélye, hogy egyszer csak már nem is vele áll beszélõ viszonyban az, aki úgy véli. Mert a társaságok ma úgy mûködnek, hogy belekönyökölhet az ember egy beszélgetésbe, megránthatja a vállát, ha kérdezik, vagy unottan moroghat valamit a foga között. De ha ez a hit megszentelt területére is „begyûrûzik”, ettõl a pillanattól kezdve már nem az élõ Isten a
5
SZÖVETSÉG
2009. II. negyedév
BIZONYSÁGTÉTEL
GYERMEKEINK KÖZÖTT
Bizonyságtétel
Gyermekeink között
Börtönben
Vigasztalás
A Jó Pásztor november-decemberi számában olvastam egy cikket: „Lentrõl az ördög, fentrõl az angyal” címmel. A cikk végén két kérdést tettek fel: „Mi lesz, ha Feri megtér? Érdemes-e megtérni?”. Az Úr kegyelmébõl 14 éve a Váci Börtönben szolgálunk Révész József testvérrel. Vasárnaponként Igével szolgálunk, és személyesen beszélgetünk a rabokkal. Így ezek a feltett kérdések igen ismerõsek. Ezzel kapcsolatosan szeretnék két esetet leírni. Azonban megjegyzem, hogy ezekre a kérdésekre minden élõ hitû keresztyén tudja a választ. Az Úr Jézus mondta: „Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az õ keresztjét, és úgy kövessen engem” (Mt 16,24). Megkérdeztek egy híres kínai evangélistát, hogy: „Ha megtérünk, hogy lesz meg a mindennapi betevõ rizsünk?” Azt felelte Watchman Nee: „Az is lehet, hogy a rizses tálatok is összetörik”. Egy alkalommal a börtönben egy rab személyesen velem akart beszélni. Így kezdte: „János bácsi! Én nevelõ otthonban nõttem fel, semmit sem tudtam Istenrõl és a keresztyénségrõl. Amikor tizenhét éves elmúltam, többször kaptam eltávozást az otthonból. Séta közben elvetõdtem a helyi kálváriára, ahol láttam képekben, hogy az Úr Jézus viszi a keresztet, és hogy esik össze. Mindebbõl semmit sem értettem. A piacon volt egy könyves sátor, vettem egy imakönyvet, próbáltam imákat megtanulni. Esténként elmondogattam. Ez jó hatással volt rám. Aztán hozzájutottam egy Bibliához. Azt olvasgatva kezdett derengeni, hogy Ki is az, Akit a kálvárián a képek ábrázolnak. Egyre többet olvastam, de senki nem volt,
aki a kérdéseimre választ tudott volna adni. Közben esténként jártam a barátokkal „akcióba”, pl. autókat feltörni, lopni. Egyszer aztán megszólalt valami belülrõl: „Te olvasod a Bibliát, imádkozol, és este meg lopni jársz? Nem helyes”. Bántott a lelkiismeret. Míg aztán egyszer lebuktunk. Rendõrségre kerültünk. Engem egy rendõr õrnagy hallgatott ki. Amit rám tudtak bizonyítani, azt elismertem, amire nem derült fény, azt elhallgattam. Kihallgatás után elengedtek. A lelkiismeretem viszont nem hagyott nyugodni. Folyton az lebegett elõttem, hogy én csak részleges bûnbeismerést tettem. Egyszer aztán elmentem a rendõrségre, és pótkihallgatást kértem ugyanattól a rendõr õrnagytól, aki elõzõleg kihallgatott. Elmondtam neki, hogy „Õrnagy úr! Én Önt becsaptam, mert nagyon sok bûnt elhallgattam”. Elmondtam, hogy még miket követtem el. A rendõr egy darabig szótlanul nézett, aztán megszólalt és a következõket mondta: „Nézze, fiatalember! Én rendõr vagyok, hivatalból a bûnt üldözöm, de ha ilyennel találkozom, azt mondom, hogy az életem, és a munkám nem hiábavaló”. A másik eset nem a börtönben történt, de ha a történet szereplõje meg nem tér, bizonyára õ is odakerül. Ezt a fiatalembert (aki aztán testvérünk lett) a kollegája meghívta egy evangélizációra egy keresztyén gyülekezetbe. Az evangélizáció végén elõrehívták a megtérõket. Õ is ott volt közöttük. Rövidesen be is merítkezett. Abban a gyülekezetben a szellemi elvárás alacsony volt a keresztyének felé. A bemerítés után röviddel megnõsült. Elkerült Budapestrõl vidékre. Itt találkozott élõhitû testvérekkel,
6
Gyakran okoz nehézséget, teremt konfliktushelyzetet a családunkban az, hogy egyedül nekünk, szülõknek feladatunk gyer mekeink fegyelmezése, fenyítése. A nagyszülõ legtöbb esetben „megengedheti” magának, hogy a szülõre bízza a fegyelmezést. A nagyszülõ csak a direktben pozitív dolgokat nyújtja unokáinak. A hálátlan szerepkör a szülõre hárul. Gyer mekeink szeretetének, bizalmának megtartása érdekében soha nem engedtünk a határokból, a követelményekbõl. M i k ö z b e n igyekeztünk egyensúlyban gyakorolni irányukba mind a figyelmeztetést, fenyítést, tiltást, mind a bátorítást, dicséretet, a szeretet, az elismerés különféle kifejezési módjait, sokszor elszomorított, ahogyan láttuk a nagyszülõkhöz való erõsebb kötõdést. Egy lelkileg, szellemileg különösen nehéz napon áhítatot tartottam gyermekeimnek. Több dolog elszomorított, többek közt egyik-másik gyer mekem „kamaszos” magyarázkodása, okoskodása. Egy áhítatoskönyvben
15
kijelölt Ige alapján beszélgettünk, majd felfigyeltem egy a könyvben, részben a témánkhoz kapcsolódó kérdésre: „van-e olyan bizalmasod, akivel megoszthatod örömeidet, bánatodat?”. Azt gondoltam, itt a lehetõség nyíltan szembeszegezni gyermekeimet a kérdéssel, s kimondatni velük, amit már régóta érzékeltem: nem én vagyok ez az elsõ számú személy egyik-másik életében. A fiatalabbik kertelés nélkül mondta ki a számomra megsemmisítõ választ, a középsõnél megosztott helyen végeztem, a legidõsebb pedig már bölcsen, vagy inkább rafinált módon a nagyszülõt nevezte meg bizalmasának, hisz neki több élettapasztalata van. Lélekben összeomlottam. Szinte minden órám, minden percem körülöttük forog, feléjük szolgálok, hogy mindent megkapjanak, amire szükségük van. Mindhiába. Felesleges a sok áldozathozatal. Nincs gyümölcse az önmegtagadásnak. Nincs olyan Ige, amivel az Úr meg tudna vigasztalni, amivel bátorítani tudna a továbbhaladáshoz. Szabad folyást engedtem
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
megkérte a kezem, nagy örömmel gondolok. Teljesen váratlanul ért, amikor az imaház ajtajában elém állt, hogy szeretne beszélni velem. Az elsõ szavakat alig fogtam fel. Mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Jól értettem?! Éppen megkéri a kezemet?! Pont most?! Pont õ?! Uram, ezt alig hiszem el!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak bennem. Az elsõ p e r c t õ l örömteli izgatottságot éreztem. H i s z e n álmodni sem mertem, hogy Laci rám gondolt! Soha még csak jelét sem mutatta, hogy érdeklõdne irántam. Így könnyebb is volt tõle szabadnak lennem. Választ akkor mégsem adtam, elõbb tudni szerettem volna, mit szól mindehhez az Úr. Isten pár nap alatt egyértelmûen kijelentette az Õ akaratát. A lánykérést elmondtam néhány nagyon közel álló testvéremnek, mindannyian velem együtt örültek. Sõt volt, aki meg sem várta, hogy megmondjam, ki kért meg, már mondta is, hogy csak Bakai Laci lehetett. Volt, aki megkérdezte, tulajdonképpen mire is várok. Annak ellenére, hogy végig öröm és békesség volt bennem, akartam valami pecsétet az Úrtól. Azt hittem, hogy Isten elhalmoz mindenféle igével, amely a házassággal kapcsolatos, de Õ mást gondolt. Egy-két nap alatt teljesen
összezavarodtam. Már semmit sem láttam tisztán. Egy dolgot akartam csak, az Úr közelében lenni, és ott megnyugodni. Mikor ide eljutottam, a másnap reggeli csendességemben az Úr szólt: „Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde” (Róm 10,8). Egyszerre megértettem, hogy nem kell megijednem, és nem kell további különféle j e l e k e t vár nom, mert ez az Úrtól van, amely az én szemeim elõtt is csodálatos. Ott van a válasz bennem, ne habozzak hát kimondani azt, és - bár nem ismerem Lacit - az Úrban bízok, amikor igent mondok neki. Ezt másnap örömmel meg is tettem. Visszagondolva az egyedül töltött évekre, néha nagyon nehéz volt kitartani. Különösen, amikor láttam, hogy istentelen csoporttársaim, vagy vallásos, de nem hívõ ismerõseim - látszólag - mind-mind boldog párkapcsolatban élnek. Sokszor bátorított ilyenkor az Úr: „Ne irigykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon; Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.” (Péld 23,17-18) És Jeremiással együtt vallom, hogy valóban „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (JSir 3,26) Pásztor Andrea, Tivadar
14
BIZONYSÁGTÉTEL
2009. II. negyedév
a gép.” Erre a fõnök: „Most mit csináljak magával?” Egy kicsit gondolkodott, aztán ezt mondta: „Na, jó. Írunk egy kölcsönadási jegyzõkönyvet, és ezzel a dolog el van rendezve.” Aztán egy másik vállalathoz más dolgokat vitt vissza. Ott is megkérdezték, miért teszi. A válasz az elõbbi volt. Sehol nem szégyenült meg. Többször tapasztaljuk a börtönben, hogy akik igazán megtérnek, utólagosan feljelentik magukat úgy, hogy levelet írnak a bíróságra, és leírják a még elhallgatott dolgaikat, vagy elmennek a sértetthez, és bocsánatot kérnek. Mindezek után érdemes megtérni? Aki vállalta, az elõtt ez már nem kérdés. Aki elõtte van, az üljön le és vessen számvetést. A példázatbeli tékozló fiú is ezt tette, amikor magába szállt, és a végeredmény az volt, hogy az atyai ház gazdagságáért feladta a moslékos vályút. Tudta, melyik úton induljon vissza és azt is, mi az, amit nem spórolhat ki. Kristóf János, Tahi
akik elhívták a baptista gyülekezetbe. Ott tûnt fel neki az, hogy vannak ott olyanok, akik élik is azt, amit vallanak. Egyszer aztán egy szûkkörû beszélgetésen nyilvánvalóvá vált a valós állapota. Azt mondta: „Ezek szerint én meg se tértem”. Ugyanis a testvérek gyakran idézték a Példabeszédek könyvébõl az Igét: „Aki megvallja, és elhagyja, irgalmasságot nyer, aki elhallgatja, nem lesz jó dolga”. Imádkoztak vele. Aztán éjjel szólt hozzá az Úr: „Gyermekem! Így akarsz meghalni? Rendezd az életedet!” Megijedt. Másnap fogta a lopott fúrógépet és visszavitte ahhoz a vállalathoz, ahonnan eltulajdonította. Amikor meglátta a volt fõnöke, üdvözölte: „De régen láttunk! Mi járatban vagy?” A válasz: „Kedves fõnök! Én kilenc évvel ezelõtt elloptam ezt a fúrógépet, de most visszahoztam.” Erre a fõnök egy darabig mereven nézte, majd megkérdezte: „Miért teszed ezt?” Így válaszolt: „Mert megváltozott az életem. Keresztyén lettem, és az élõ Isten azt kívánja tõlem, hogy az életem rendezzem. Kérem, itt
„...az Õ sebei árán gyógyultunk meg. ...Lelki gyötrelmeitõl megszabadulva látja õket...” (Ézs 53,5;11) Evangélikus-református vallásos családban nevelkedtem, az abaúji Méra nevû faluban. Hittanórára, templomba jártam, majd konfirmáltam is. 13 éves voltam, amikor a 18 éves bátyám rákos betegség következtében meghalt. A temetésen egy könnyet sem tudtam ejteni, úgy megkeményedtem, holott korábban elég érzékeny gyermek voltam. A családunk a nagy keserûség következtében lelkileg széthullott. Bennem is egy nagy lázadás
indult el, ami aztán az évek során egyre jobban kiteljesedett, romlott gondolatok, titkos bûnök lettek úrrá rajtam. A vasárnapi templomba járás egyre kevesebbet jelentett, egyre inkább lázadtam az ott hallottakkal szemben. Majd eljutottam oda, hogy nyíltan megtagadtam a templomba járást. Egy darabig még elmondtam az esti (betanult) imádságot, majd egy idõ után ezt is ostobaságnak ítéltem, és abbahagytam. Megszaporodtak a testi nyomorúsá-
7
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
gaim, bár gyermekkoromtól tüdõasztmás voltam, de ezekben az években nagyon sokat fulladtam, sokszor halálfélelemmel kísérve. A tanulásban is támadtak nehézségeim. A székesfehérvéri fõiskola elvégzése után, hallani sem akartam arról, hogy a szüleimhez hazaköltözzek, még csak a környékre sem akartam visszajönni. Sikerült ugyan munkahelyet találni, de nem tudtam beilleszkedni, sokat szorongtam. Ekkorra már olyan testi-lelki feszültségben (és sok megkötözöttségben) éltem, hogy pl. a karomat nem tudtam a fejemig felemelni. Éreztem, hogy szükségem van szabadulásra, de amit megpróbáltam, csak egyre lejjebb vitt. Jógatanfolyamra jártam, keleti önvédelmi sporttal, ezzel együtt meditációval próbálkoztam. Munkahelyi fõnökeim hatására szcientológiával kezdtem el foglalkozni (bár - Isten kegyelmébõl - soha nem mertem kipróbálni). Egy mozgáscsoportba kerültem, majd barátnõm lett, ezek úgy tûnt nagyon jó hatással vannak rám, de végülis csak a bûnben mélyedtem el. Tartós változást pedig nem hozott, egy idõ után megfogalmaztam magamnak, hogy ezek kívülrõl hoztak némi szabadságot és könnyebbséget, de belülrõl nem változtam. Ekkortájt volt az, hogy egy olyan álmot láttam, ami rendkívüli félelemmel töltött el, és szinte minden képére elvenen emlékeztem sokáig, röviden: egy hatalmas sárga-fekete kígyó majdnem elért és elnyelt. Utólag visszatekintve ez az álom Isten figyelmeztetése volt. Aztán külföldön, - ahová kimentünk két hónapra - majdnem elütött egy nagy sebességgel közlekedõ autó, erre rá kb. két nappal ugyanott egy halálos baleset történt, szinte ugyanolyan szituációban, amelyben én voltam, - ez is figyelmeztetés volt. Majd egyedül hazajöttem külföldrõl, visszaálltam a munkába, de nem tudtam dolgozni, valahányszor bementem a munkahelyemre, majd szétszakadt a mellkasom a feszültségtõl, és képtelen voltam a munkámra koncentrálni
(programozás). Kb. két hét után úgy döntöttem, hogy nem csinálom tovább ezt a képmutatást, és felmondtam magamtól. Egy-két hónap után elfogyott a pénzem, szüleimhez továbbra sem akartam hazaköltözni, munkát nem találtam (bár nem is nagyon kerestem), véglegesen elcsüggedt állapotba kerültem. Napközben, mikor egyedül maradtam az albérletben, olyan kényszerképzetem támadt, hogy egy hatalmas vízesés zuhog át a szobán, és le akar sodorni az ötödik emeletrõl. Magamban eldöntöttem, hogy az öngyilkosság nem megoldás, de ha Isten nem jön a segítségemre, nem tudom meddig tudtam volna ellenállni a kísértésnek. Mentem, és felkerestem a régi ismerõsöket, hogy ne legyek egyedül, belsõ állapotomról semmit nem szólva nekik. Így jutottam el, egyik barátomhoz, aki korábban szintén a mozgáscsoport tagja volt. Õ akkor már az Úr gyermeke volt, és Budapesten lakott. Elmondta, hogy megtért, megváltozott az élete. Beszélt nekem Jézus Krisztusról, a mi bûnös voltunkról, az Õ áldozatáról, a benne való hitrõl. Belülrõl éreztem, hogy Õ az, akit kerestem az elmúlt években. Olyan elemi erõvel ragadott meg mindaz, amit elmondott, hogy két nap múlva újra felhívtam, hogy szeretnék többet hallani arról, amit mondott. Elutaztam hozzá, amibõl az lett, hogy a szívembe fogadtam az Úr Jézust. Békesség, boldogság és öröm töltött el hetekig, olvastam a Bibliát és kimondhatatlan gyönyörûséget találtam benne, egy háziközösségbe jártam, ahol lelkigondoztak, a durva bûnöket pedig elhagytam. Szüleimtõl levélben kértem bocsánatot mindazért a sok bánatért, amit okoztam nekik. Újra munkát találtam. Úgy tûnt, hogy rendezõdött az életem. Aztán kezdett fogyni a békesség, és olyan gondolatok kezdtek el kísérteni, hogy talán nem is létezett Jézus Krisztus, és az egész hit csak kitalálás, rendre olyan könyvek és
8
BIZONYSÁGTÉTEL
2009. II. negyedév
kaptam, egy új világ tárult ki elõttem. Vágytam arra, hogy ezt az életet az Isten Fiában való hitben éljem, „aki szeretett engem és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Sõt az Úr abban a kegyelemben is részesített, hogy két és fél évig nagyon szoros közösséget adott két barátnõmmel, így az egyedüllét nem okozott különösebb gondot. Az igazi megrázkódtatás akkor ért, amikor a barátnõim - szinte egyszerre férjhez mentek. Nagyon elcsüggedtem, mi lesz most velem. Úgy éreztem: Isten megszégyenített. Pedig csak azt kellett megértenem, hogy számomra nem jött még el a házasság ideje. Nekem Isten most mást akar tanítani. Ekkor ismertem meg igazán az Urat. Ekkor kezdtem tapasztalni, mit jelent az életemet, annak minden mozzanatát odaszánni Neki, és engedni, hogy Õ munkálkodjon tetszése szerint. Egy testvér egyszer azt mondta, hogy az Úr egyedülállóként olyan dolgokat akar megmutatni és megtanítani, amelyeket házastársként nem lehet, vagy akkor már nagyon nehéz. Ezt én is így éltem meg. Lacit egyáltalán nem ismertem, csak az igehirdetései, bizonyságtételei alapján. Évente mindössze kétszer-háromszor láttam a táborokban, csendesnapokon. Az volt bennem, hogy hasonló lelkületû férfihoz szeretnék feleségül menni, de azt soha sem mertem kérni az Úrtól, hogy õ legyen az. Sõt, ha azt vettem észre, hogy nem közömbös a számomra, tudatosan ellene álltam az ilyen gondolatoknak, érzéseknek. Volt, amikor már el is mondtam az egyik barátnõmnek, imádkozzon velem. Így akartam elejét venni az ábrándozásoknak. Az Úrnak hála, sikerült õt elengednem. Arra a vasárnap délutánra, amikor
és elkezdtem hálát adni azért, hogy ismer engem, törõdik velem, hogy Õ volt az, aki alkotott engem, és egész életemben vezetett. Ekkor csendesen szólt a Lélek a szívemben: „Vajon Andit nem én vezettem eléd?” Tudtam erre a választ. Két órával késõbb a 139. zsoltár verseit (amivel szinte megegyezett az imádságom) már könnyes szemekkel hallgattam a Wesselényi Utcai Gyülekezetben az igehirdetõ ajkáról, megértve a Mennyei Atya akaratát, és tapasztalva az Õ szeretetét. Néhány hét múlva a békési tinikórussal Miskolcon szolgáltam. Szabadidõmben elõvettem a Bibliát, és az Ezékiel könyve 37. rész 19. versét olvastam: „Ezt mondja az én Uram az Úr: …eggyé lesznek a kezemben”. Ekkor már eldõlt a szívemben, hogy megkérem Andi kezét a legközelebbi adandó alkalommal, de ezt az igét is örömmel fogadtam az Úrtól, mint biztatást a közelgõ nagy eseményhez. Azt azonban nem is sejtettem, mennyire közeli lesz ez, ugyanis másnap, mikor felmentem a miskolci szószékre prédikálni, Andi ült velem szemben, akit néhány órával késõbb feleségül kértem. Egyedül Istené a dicsõség. Bakai László, Békéscsaba
„Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (JSir 3,26) Természetes módon engem is nagyon érdekelt - különösen hívõ életem elején , hogy vajon lesz-e társam, késõbb pedig az is, hogyha lesz, kicsoda. Isten többször is bátorított, ugyanakkor azt is megértettem, hogy most nem ezzel kell foglalkoznom. Amikor az Úrtól új életet
13
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Párválasztás „Ezt mondja az én Uram az Úr: …eggyé lesznek a kezemben.” (Ez 37,19) Talán két évvel ezelõtt történt, hogy Gál Lajoséknál aludtunk néhány testvérrel egy közös szolgálat elõtti napon. Már lefeküdtünk, csak Lajosék voltak fenn. A gyerekeket igazgatták és beszélgettek. Nem hallottam pontosan, hogy mit mondanak egymásnak, de egy furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem magam, mintha nem a testvérek közül való lennék, hanem a gyerekek közül az egyik. Napokig nem távozott el tõlem ez az élmény, és egyre inkább megértettem, hogy nem vagyok a helyemen, nem töltöm be Isten akaratát, ha továbbra is egyedül élek. A házasság nem csupán egy kívánatos dolog a számomra, amire vágyakozom, hanem Isten akarata. Ahogy telt az idõ, ez a kijelentés egyre erõsödött, és bizonyossággá vált a szívemben. Andival a pányoki táborokban és a csendesnapokon találkoztam, soha nem beszélgettünk, csak a bizonyságtételeibõl ismerhettem meg õt. A szolgálatkészségére és Istennek odaszánt életére lettem figyelmes. A benne megjelenõ Krisztus szépsége pedig nagyon vonzott. Szerettem volna jobban megismerni, de nem mertem közeledni hozzá, amíg nem tudom az Úr akaratát, nehogy károkat okozzak az életében. Ezért arra kértem Istent egy csendesnap elõtt, hogy hallhassam õt beszélni, ha továbbra is foglalkoznom kell vele. Andi akkor bizonyságot tett, én pedig tudtam, hogy
12
az Úr válaszolt kérésemre. Ezután az imádkozás idõszaka következett, minden látszólagos elõrelépés nélkül. Idén januárban egy igehirdetésem után lekicsinylõ megjegyzéseket tettek rám egy egész gyülekezet elõtt. Ez nem tetszett a gyülekezetnek, és tudtam a szívemben, hogy Isten elõtt is utálatos dolog, ami történt. Biztos voltam benne, hogy Õ harcolni fog értem, mert nem hagyja, hogy szolgájáról így beszéljenek. Ezen az estén is imádkoztam, és Andi járt a fejemben, amikor félreérthetetlenül szólt hozzám igéjébõl a Mennyei Atya (Ézs 54,1-4). Majd másnap este is bátorított a Péld 3,5-bõl, ugyanis aggodalom fogott el amiatt, hogy nem ismertem Andit. (Azt sem tudtam hány éves.) Mihály Gábor testvérem tanácsára ezután böjtölni és imádkozni kezdtem az Úr vezetéséért és bizonyosságért. Egy hétig szüntelen szólt az Úr, azután bárhogy kértem, nem szólt többet. Ezen a héten két dolgot mondott az Atya többször, más-más módon: 1. Nem élhetek önzõ módon, kényelmesen magamnak, hanem meg kell házasodnom, mert a Róm 12,1-2-t így tölthetem be. 2. Hittel kell lépnem. Nagyon féltem hittel megtenni ekkora lépést, és tovább imádkoztam. Néhány hét múlva annyira összekuszálódtak a gondolataim, hogy egyik reggel már a Bibliára sem tudtam ezek miatt figyelni. Leraktam Isten elé az egész küzdelmem,
BIZONYSÁGTÉTEL emberek kerültek elém, amelyek ezt erõsítették bennem. Egyszer azt az igeverset olvastam, hogy „Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” (Júd 3b). Majd elmondtam kétségeimet a testvérnek, akihez jártam akkor. Ekkor éreztem, hogy megszabadulok a kétségeimtõl. Megértettem, hogy Isten nem vet el, ha kétségeskedünk, és ezeket õszintén elmondhatjuk neki. Majd a helyi baptista gyülekezetbe kezdtem el járni, ahol nagy szeretettel vettek körbe az ottani testvérek. 1993. májusában bemerítkeztem egy elõljáró testvér tanácsára. Közben megszûnt az a cég, ahol dolgoztam, másik munkahelyet pedig nem találtam, és az Úr egyre inkább munkálta bennem, hogy haza kell költöznöm a szüleimhez (akik újra hívtak haza). A testvérek aggodalmuknak és csalódottságuknak adtak hangot, hogy ilyen gyorsan otthagyom õket, de én szilárdan hittem, hogy ez Isten akarata az én számomra. Isten gondoskodása révén a lakóhelyemhez közeli Szikszón találtam gyülekezetet és munkahelyet, ahol most is dolgozom. 2 hónap eltelte után újra kezdett nagy békétlenségem lenni. Egyik istentiszteleten egy testvérnõ kérte a tagfelvételét, hirtelen ötlettõl vezérelve én is kértem a tagfelvételemet. Mire egy testvér jelezte, hogy õ nincs meggyõzõdve az én „mennyei tagságomról”, hiányolta a bizonyságtételembõl a bûnbánatot. Egy másik testvér nemtetszésének adott hangot, de én úgy láttam, hogy az elsõ testvér jól látja a helyzetet. Elmentem hozzájuk, és ott elmondtam neki eddigi életemet, minden nyomorúságával, szennyével együtt, õ pedig kifejtette jobban, hogy mit hiányol a megtérésembõl, azt hogy megláttam-e már,
2009. II. negyedév
hogy elveszett, kárhozatra méltó bûnös vagyok, hogy rám szakadtak-e már a bûneim. Másnap a munkahelyemen káromkodó asszonyok közt voltam egy ideig, és Isten azt mutatta, hogy én ugyanúgy káromkodok magamban, mint õk, csak még képmutató is vagyok, ez nagyon elszomorított. Majd munka után a vasútállomásra menet Isten rámterhelte, hogy elveszett bûnös vagyok. Mivel sokat kellett várni a vonat érkezéséig, majdnem két órán keresztül zokogtam, és állandóan attól féltem, hogy Isten lesújt rám, vagy a föld megnyílik alattam, és elnyel. Ugyan átfutott rajtam, hogy talán pont az ilyenekért halt meg az Úr Jézus, de nem mertem belekapaszkodni ebbe. Két napig nem mertem az emberek szemébe nézni, úgy éreztem, hogy számomra már nincs kegyelem. Ekkor elmondtam a testvérnek, hogy mi történt, aki nagy csodálkozásomra örömmel fogadta a dolgot. Majd újra elmentem hozzájuk, ahol imádságban az Úr elé vittük minden ismert bûnömet, kérve az Õ bocsánatát, majd azt hittel elfogadva felszabadult a lelkem. Másnap tapasztaltam azt, hogy egy halk, szelíd hangon szól az Úr a bensõmben. Az Úr ezután fokról fokra szabadított és jelentette ki magát, engedte, hogy lelki szemeimmel lássam Õt, majd magamat is a kereszten, megértve, hogy õ felvitte az én óemberemet oda, nemcsak a bûneimet törölte el az Õ szent vérével, hanem a régi énem is halálra adatott. Ennek feszülök neki (bár sokszor bukdácsolva, de kegyelembõl mégis), hogy ami elvégzett tény a mennyben, a földi életemben is meglátszódjék. És hogy kevés erõmmel az Urat szolgáljam családommal együtt, az Õ országát építsem, Akié a dicsõség mindörökké. Urbán László, Szikszó
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
„Ímé az ajtó elõtt állok és zörgetek…” (Jel 3,20) Tivadaron nõttem fel pici gyermekkoromtól kezdve. Szüleim tisztelettudásra, becsületes életre neveltek. Általános iskolás koromban kezdtem járni hittan órákra, majd vasárnap gyermek-istentiszteletekre. Mikor elérkezett a konfirmálás ideje, én is vallástételt tettem az Istenrõl a káté alapján, de csak késõbb fedeztem fel ennek igazi mondanivalóját. Konfirmálásom után, én a többi fiataltól eltérõen, gyakran látogattam az istentiszteleteket. Sokat gondolkoztam az ott hallottakon, sokszor eldõlt bennem ezek hallatán, hogy most szeretnék változni, figyelni az igékre és azokat megtartani, jót cselekedni, de ezek a fogadkozások a semmibe foszlottak, akárhogyan erõlködtem, nem tudtam úgy élni, ahogy elhatároztam. Aztán teltek az évek, és a templomba járás már csak megszokássá vált, sokszor nyûggé. A középiskolás éveim alatt egy mély depreszszióba kerültem - igazából erre semmi okom nem volt, hiszen jó gyermek voltam, példás tanuló, nem kicsapongó - sokan lehet még irigyeltek is. Én mégis egy lelki válságba zuhantam, kisebbségi érzések vettek hatalmukba olyannyira, hogy volt idõ, amikor rettegtem kimenni még a házunk ajtaján is, mert féltem, hogy az emberek kinevetnek, kigúnyolnak. Ebben az állapotomban kaptam meghívást a Tivadaron megalakult bibliaórákra. Szívesen mentem ezekre az alkalmakra, ott megnyugvást és egyfajta feltöltõdést éreztem. Aztán eljutottam odáig, hogy magamban feltettem ezt a kérdést: „Mi az élet értelme?”; „Miért is élünk ezen a világon, hisz annyi szenvedésben van részünk!” Igazából semmilyen célt és kiutat nem láttam az életemben, és amikor a lelkésznõnknek is feltettem ezt a kérdést, õ erre azt mondta: „Az élet értelme az, hogy
megtaláljuk Istent, és hogy vele éljünk!” Örültem ennek a válasznak, de mégis olyan távolinak tûnt ez számomra. Hogyan lehetséges ez? Aztán tovább telt az idõ, kikerültem ebbõl a lelki válságból és éltem a hétköznapi fiatalok életét: tanultam, szórakoztam, barátkoztam. Azonban a bibliaórákra is rendszeresen jártam, és kerestem a lelki békességet. Aztán két falubeli lánnyal egy keresztyén táborba mentünk, ahol hallottunk személyes életfordulásokat. Ekkor tõlem is megkérdezték a lányok, hogy én milyen vagyok: meg vagyok térve? Én erre nem tudtam mit mondani, igazából nem is értettem mit jelent ez pontosan. Azt tudtam, hogy jó ember vagyok, igyekszem becsületesen élni, de hogy Istennel milyen a kapcsolatom? - erre nem tudtam felelni. Aztán egyik bibliaórára vendégek érkeztek, egy keresztyén hívõ család, akiknek az élete mély benyomást tett rám. Ekkor történt az, hogy az egyik barátnõm megtért. Én ebbõl csupán annyit érzékeltem, hogy Andi sírt, aztán valami módon mégis megvigasztalódott, és végül olyan öröm sugárzott belõle, amilyet elõtte még nem tapasztaltam. Ezek után engem is elfogott a vágy, hogy én is szeretnék megtérni. Igyekeztem minden reggel igét olvasni, és nagyon sokszor kértem, hogy adjon nekem is megtérést és új életet Isten, de mégsem kaptam. Próbáltam emberileg erõlködni, de mégis, semmi sem történt. Nem értettem miért van ez, de késõbb megérettem. Az Úr meg akarta mutatni számomra, hogy milyen is vagyok valójában: önzõ, büszke, különbnek tartom magam másoknál, és hogy minden jó szándékommal is csak ártani tudok. Ezekbõl az lett világos számomra, hogy magam vagyok az akadálya annak, hogy megtérjek.
10
BIZONYSÁGTÉTEL Mindezeket felismerve még mindig vártam az Úrra. Egy vasárnapi napon, 2004-ben felhangzott a harangszó. Pont érettségi elõtt álltam és mérlegeltem, hogy menjek-e most istentiszteletre vagy maradjak inkább itthon és tanuljak. Aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy elmegyek. Bementem a templomba, és kezdõéneknek ezt a dicséretet énekeltük: „Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: ó szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell. Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tûrve vár! Ó bûnök szörnyû bûne, mely téged így kizár!” Aztán az igehirdetés következett. A Jelenések könyvének 3. fejezetébõl a 14-tõl a 22-ig tartó rész lett felolvasva. A prédikáció alatt egyre jobban úgy éreztem, hogy ezek mind nekem szólnak és nem akárki, hanem Isten mondja ezeket nekem. Jellemez, hogy milyen vagyok: szeretnék megtérni, de szeretem még a világot is. „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév, így mivel lágymeleg vagy… kivetlek téged az én számból.”; és én azt hiszem magamról, hogy milyen jó és tökéletes ember vagyok „…Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok… és semmire sincs szükségem…”, holott Isten szemében vak, nyomorult és szegény vagyok „…és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult…”!
11
2009. II. negyedév
A könnyeimmel küszködtem ezen az istentiszteleten, és megértettem, hogy Isten most szól.: „Ímé, az ajtó elõtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és õ énvelem.” Ami a prédikáció után még jobban elpecsételte az Úr hangját, az, hogy az istentisztelet végén a korábbi ének utolsó versét énekeltük el: „Ó Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér: "Így bánsz velem? - teérted hullt testembõl a vér!" Bús szégyennel behívunk az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el a szívünk várva vár.” Mindezek után hazamentem és otthon leroskadtam az ágyhoz, és megvallottam az Úrnak sírva minden bûnömet. Az Úr sorolta, felhozta és miután ezeket mind elmondtam, azt éreztem, hogy felszabadult a lelkem. Bár akkor még nem tudtam, hogy ez valóban az, amire már több hónapja várok, ezért kértem Istent, hogy adjon igét, amellyel megerõsíti, hogy valóban az övé vagyok. Napokon belül elém került egy igekártya, amire az volt írva: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Ami még drága megtapasztalásom volt, hogy ezt a vasárnapot követõen körülbelül két hétig olyan örömöm volt, hogy szinte az egész világot keblemre tudtam volna ölelni. Akiket sokszor nehezen tudtam elviselni, még azok iránt is olyan szeretetet éreztem, hogy ezen még magam is csodálkoztam. Mindezekre visszaemlékezve ma is azt tudom elmondani: „Hatalmasan cselekedett velem az ÚR, azért örvendezem!” Elekné Szoboszlai Réka, Berettyóújfalu
