erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

Ügyiratszám: DH-664-178/2005.

Tárgy: piacmeghatározás, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az érintett piacok azonosítására, az érintett piacokon fennálló verseny hatékonyságának elemzésére, az érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, illetve a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók jogszabályban meghatározott kötelezettség előírására hivatalból indított eljárása során meghozta a következő határozatot. A Tanács „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” elnevezésű nagykereskedelmi piac szolgáltatási és földrajzi kiterjedését meghatározta, amelynek eredményeként öt elkülönült piacot érintett piacként azonosított. Ezek a következők: 1. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX. 9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 1. sz. érintett piac). 2. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 2. sz. érintett piac). 3. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 3. sz. érintett piac). 4. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá

2 az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 4. sz. érintett piac). 5. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében (továbbiakban: 5. sz. érintett piac). Ezen érintett piacokon a Tanács a fennálló verseny hatékonyságát elemezte és jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat: 1. Az 1. számú érintett piacon a Magyar Telekom Távközlési Rt.-t (1013 Budapest, Krisztina krt. 55.,cg: 01-10-041928). 2. A 2. számú érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t (2040 Budaörs, Puskás T. u. 8-10., cg: 13-10-040575). 3. A 3. számú érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t (1066 Budapest, Teréz krt. 46., cg: 01-10-043040). 4. A 4. számú érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t (6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 41., cg: 06-10-000154). 5. Az 5. számú érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t (2377 Örkény, Kossuth Lajos u. 2., cg: 13-10-040234). A Tanács az 1., 2., 3., 4., és 5. sz. érintett piacon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az alábbi kötelezettségeket rója ki: a) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 102103. § szerinti „átláthatóság” kötelezettségét a jelen határozat rendelkező részének I. számú melléklete szerinti tartalommal; b) Az Eht. 105. § szerinti „számviteli szétválasztás” kötelezettséget a jelen határozat rendelkező részének II. számú melléklete szerinti tartalommal; c) Az Eht. 106. § szerinti „Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos” kötelezettséget a rendelkező rész III. számú melléklete szerinti tartalommal; d) Az Eht. 108. § szerinti „költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége” kötelezettséget a jelen határozat rendelkező részének IV. számú melléklete szerinti tartalommal. Az Eht. hatályba lépésekor a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő helyi hurok átengedéséhez kapcsolódó kötelezettségek [Eht. 173. §, illetve 170. § (5) bekezdés ab) pontja] az Eht. 55. § (2) bekezdésének megfelelően a határozat kézhezvételétől számított 120. napig alkalmazandók. Jelen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálata a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, a Tanácshoz 3 példányban benyújtott keresettel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincsen.

3

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-178/2005. számú határozat rendelkező részének I. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt átláthatóság kötelezettség pontos tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 102-103. § szerinti átláthatóság körében kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. A Tanács az átláthatóság biztosítása érdekében fémes sodrott érpár tekintetében helyi hurok átengedésével kapcsolatban referenciaajánlat készítésére kötelezi a kötelezett szolgáltatókat, a jelen melléklet szerinti tartalommal. A szolgáltató referenciaajánlatának tervezetét a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Tanács részére jóváhagyás céljából benyújtani. E kötelezettségének a Tanács által a 12. piacra vonatkozó határozatában az átláthatóság kötelezettség keretében előírt referenciaajánlat-készítési kötelezettségre tekintettel a kötelezett szolgáltató úgy köteles eleget tenni, hogy a referenciaajánlat tervezetét a szélessávú hozzáférési szolgáltatás nagykereskedelmi piacra vonatkozó határozatban előírt referenciaajánlattal együtt, egy dokumentumban köteles a Tanácshoz jóváhagyásra benyújtani. (A referenciaajánlat tervezetét a Tanács az Eht. 58-59. § szerinti eljárása során hagyja jóvá.) A referenciaajánlat készítése során a szolgáltató köteles megfelelni a referenciaajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglalt, a helyi hurok átengedés szolgáltatásra alkalmazható előírásoknak. A kötelezett szolgáltató a hatóság által jóváhagyott referenciaajánlatát köteles az Eht. 59. § (7) bekezdése szerint internetes honlapján nyilvánosságra hozni. Amennyiben a Tanács határozatában valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon referenciaajánlat-tételi kötelezettséget ró ki, a szolgáltató e kötelezettségeit úgy köteles teljesíteni, hogy az általa jóváhagyásra elsőként benyújtott referenciaajánlat tervezetében foglalt, minden referenciaajánlat részét képező – nem piac-specifikus - rendelkezésektől más jóváhagyásra benyújtott referenciaajánlat tervezetében sem térhet el.

4

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-178/2005. számú határozat rendelkező részének II. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt számviteli szétválasztás kötelezettség A Tanács, tekintettel az Eht. 62. § (1) bekezdésére, illetve a Tanács 8. számú piacra vonatkozó, DH-664-138/2005. számú határozatának II. számú mellékletében megfogalmazott kötelezettségre, és az abban foglalt, a Kötelezett szolgáltatóra megállapított rendelkezésre [a reá más piacokon kirótt számviteli kötelezettségekre tekintettel a számviteli szétválasztás kötelezettséget egységes szerkezetben, egy modellel, egyetlen modellen alapuló beadványnak a Tanács részére az Eht. 62. § (1) bekezdésében foglalt időpontig jóváhagyásra történő benyújtásával köteles teljesíteni, a mellékletben meghatározottak szerint], jelen határozatában e kötelezettség tartalmáról külön nem rendelkezett.

5

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-178/2005. számú határozat rendelkező részének III. számú melléklete A Tanács határozatában jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra kirótt, hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 106. § szerinti hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. A Tanács a fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából nagykereskedelmi szolgáltatással kapcsolatban a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót a helyi hurok teljes és részleges átengedésére, a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges meghatározott hálózati elemekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a kapcsolódó közös eszközhasználat biztosítására kötelezi erre vonatkozó gazdaságilag és műszakilag indokolt igény esetén a jelen határozat szerinti tartalommal. A kötelezettség teljesítése során a szolgáltató köteles megfelelni a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglalt, fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából nagykereskedelmi szolgáltatásokra alkalmazható előírásoknak. E kötelezettség teljesítése érdekében a szolgáltató nem vonhatja vissza indokolatlanul a szolgáltatásaihoz, illetve eszközeihez korábban biztosított hozzáférést. A kötelezettség kiterjed a jelen határozat indokolásának B fejezet I.5.1.4. pontjában funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásként azonosított használaton kívüli helyi hurkok átengedésére is, amennyiben azok, szintén a I.5.1.4. pontban leírtak alapján mindenben megfelelnek a funkcionális helyettesítés feltételeinek. Ez utóbbi kitétel azt jelenti, hogy az adott helyi hurok (illetve alhurok) vonatkozásában a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden, az átengedés szempontjából szükséges eleme adott, potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik.

6

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-178/2005. számú határozat rendelkező részének IV. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége kötelezettség pontos tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 108. § szerinti költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége körében kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a szolgáltató a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. A kötelezett szolgáltatót a fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából nagykereskedelmi szolgáltatást költségalapú díj ellenében köteles nyújtani. A költségalapú díj kialakítása érdekében a szolgáltató a jelen mellékletben meghatározott költségszámítási módszer alkalmazására köteles. A költségalapú díjat a szolgáltató a jelen mellékletben meghatározott, a teljesen felosztott költségszámítási módszer (FDC) alkalmazásával köteles kialakítani, és azt a jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül, a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 16. § (1) bekezdés q) pontjának megfelelően a referenciaajánlattal egyidőben köteles a Tanácshoz jóváhagyás végett benyújtani. Az Eht. 58. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Tanács úgy rendelkezik, hogy a költségmodellek számviteli adatainak forrását a vállalat számára rendelkezésre álló legfrissebb lezárt vállalati auditált adatok képezik. A szolgáltató köteles a Tanács számára bizonyítani, hogy az általa kiszámított díjak költségalapúak, és azokat a jelen mellékletben meghatározott költségszámítási módszertan szerint alakította ki. Amennyiben a Tanács határozatában valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon FDC költségszámítási módszer alkalmazásának kötelezettségét rója ki, a költségszámítási kimutatását a Tanács határozataiban foglaltaknak megfelelően, egységes szerkezetben, egy modellel köteles jóváhagyásra benyújtani. Amennyiben a kötelezett szolgáltató költségalapú díjai megfelelnek az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, a Tanács jóváhagyja azokat. Amennyiben a kötelezett szolgáltató nem nyújtja be a Tanácshoz költségalapú díjait, vagy a benyújtott kérelem hiányos, nem bírálható el és a Tanács által elrendelt hiánypótlás sem vezetett eredményre, továbbá ha a kötelezett szolgáltató által kialakított díj nem felel meg az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, a Tanács a szolgáltató által alkalmazandó díjak tekintetében az Eht. 108.§. (5) bekezdésben, illetve az 59. § (9) bekezdésében foglaltak szerint dönt. A Tanács határozatának meghozatala során figyelembe veheti az összehasonlítható versenypiacokon rendelkezésre álló árakat is, valamint a kötelezett szolgáltatóhoz hasonló helyzetben lévő szolgáltató által alkalmazott árakat is.

7 A Tanács által jóváhagyott, vagy megállapított díjat a kötelezett szolgáltató a jelen határozat kézhezvételétől számított 120. nap elteltét követő naptól köteles alkalmazni. A Tanács a jelen határozat szerint a szolgáltatókra kirótt, meghatározott költségszámítási módszer alkalmazására vonatkozó kötelezettség teljesítése során alkalmazandó elveket, formát, módszert és a költségszámítási modell tartalmát az alábbiak szerint határozza meg.

A.

Általános szabályok:

A jelen határozat szerint kötelezett elektronikus hírközlési szolgáltató köteles a fémes hurkok és alhurkok átengedésre vonatkozó szerződések alapján kért ellenértékek tekintetében a múltbeli költségeken alapuló teljesen felosztott költségek (HCA-FDC) költségszámítási módszere szerinti költségszámítási modellt kialakítani. A jelen határozatban meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél – így különösen a hatóság – számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel. A szolgáltató a kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve - ha ez későbbi időpont - a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót a jelen határozat alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettsége nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.

B.

A jelen határozat alkalmazásában:

1. Alaphálózat: egy elektronikus hírközlő hálózat forgalomérzékeny összetevője. 2. Általános költség: hálózati elem/üzleti tevékenységhez közvetlenül nem rendelhető költségek, amelyek a közvetlen költségek arányában kerülnek felosztásra a hálózati elemek/üzleti tevékenységek között. 3. Bázisév: a legutóbbi lezárt és auditált pénzügyi év. 4. Bemenő adat: A modellben használatos mindazon értékek, amelyek a vállalkozás működésére és a modellezett szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos gazdálkodási tevékenységre jellemzőek. Ezek csak közvetlen értékek lehetnek. 5. Bruttó érték (Gross Book Value, GBV): a jelen határozat alkalmazásában az eszköz bekerülési értékét jelöli; 6. Cellahivatkozásos érték: Egy másik cella értékének változtatás/módosítás nélküli

8 átvételével kapott érték. (A másik cellára hivatkozik, de nem módosítja a hivatkozás kezdő karaktereként az egyenlőségjel [=] és a pluszjel [+]). 7. Ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség alapján megállapított díj. 8. Felosztandó tétel: egy homogén költségkategória költségtömege. 9. Hálózati elem: az elektronikus hírközlési hálózat (költségfelosztás céljára kialakított) részegysége, amit a hálózat egy vagy több rétegében a szolgáltatás biztosításához igénybe vett eszközök csoportja határoz meg. 10. Homogén költségkategória (homogenous cost category, HCC): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői: a) ugyanolyan költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek és b) ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve. 11. Hozzáférési hálózat: az elektronikus hírközlő hálózat azon része, amely az előfizetőt köti össze az alaphálózattal, és amely helyhez kötött telefonhálózat esetén tartalmazza az előfizetőtől a központ oldali kártyáig terjedő hálózati elemeket, beleértve a DSL eszközöket is. 12. Költségmeghatározó tényező: olyan naturáliában, vagy értékben kifejezhető jellemző (vetítési alap), amely a homogén költségkategóriák költségeit hozzárendeli a hálózati elemek/üzleti tevékenységekhez. 13. Költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatainak és eredményeinek definíciójával együtt. 14. Közvetlen érték: Hivatkozott elődök, műveleti jelek és operátorok nélküli érték az Excel egy cellájában. (Számértékek esetében ez egy közönséges szám.) 15. Közvetlen költség: a hálózati elem/üzleti tevékenységhez közvetlenül, vagy vetítési alap segítségével hozzárendelhető költség. 16. Makrofüggvény-érték: ez egyenértékű a Számított értékkel azzal a különbséggel, hogy itt a makroval definiálunk egy függvényt/operátort. 17. Makroprogram-érték: A makro-program közbenső számítása vagy végeredménye kiírva/eltárolva egy munkalapcellában. (Számértékek esetében ez egy közönséges szám.) 18. Múltbeli költségelszámolás (Historic Cost Accounting, HCA): ez a módszer lekönyvelt értéken [történeti költségként, azaz Historic Cost-ként (HC)] veszi számba a költségeket/ráfordításokat. 19. Működő tőke (Working Capital, WC): a forgóeszközök értéke növelve az aktív időbeli elhatárolásokkal, csökkentve a rövid lejáratú kötelezettségek, passzív időbeli elhatárolások és

9 a céltartalékok együttes összegével. A rövidlejáratú kötelezettségek között nem kell figyelembe venni a hosszú lejáratú kötelezettségek következő évi törlesztő részleteként átvezetett összeget és a halasztott kamatfizetési kötelezettséget. 20. Nettó érték (Net Book Value, NBV): a bruttó érték kumulált amortizációval csökkentett értéke. 21. Paraméter: A modellben használatos mindazon értékek, amelyek a modellezett szolgáltatás költségeinek kiszámításához szükségesek, de nem a vállalkozás belsőjéből eredő értékek. (Ilyenek lehetnek makrogazdasági mutatók, feltételezésen alapuló vagy választható értékek, stb.) 22. Súlyozott átlagos tőkeköltség (Weighted Average Cost of Capital, WACC): az a minimum kamatláb névérték, amelyet a tőkének ki kell termelnie (az iparági kockázati osztály szerinti korrekciót és a tőkeáttételi szintet, azaz az idegen tőke és saját tőke arány figyelembevételét követően) ahhoz, hogy az iparágban verseny alakuljon ki a tőkebefektetés terén. 23. Számított érték: Műveleti jeleket vagy módosító operátorokat tartalmazó cellatartalom alapján kapott cellaérték. 24. Tevékenység alapú költségszámítás (ABC): a szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó, az adott szolgáltató által ténylegesen végzett tevékenységekhez rendelése költségmeghatározó tényezők alapján és ezek felosztása szolgáltatásokra tevékenységmeghatározó tényezők alkalmazásával. 25. Tevékenységmeghatározó tényező: olyan naturáliában, vagy értékben kifejezhető jellemző (vetítési alap), amely segítségével a hálózati elemek/üzleti tevékenységek költségei a szolgáltatásokra felosztásra kerülnek. 26. Tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A tőkeköltséget úgy kapjuk meg, ha a súlyozott átlagos tőkeköltséget (Weighted Average Cost of Capital, WACC) megszorozzuk a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt - üzleti vagy cégérték nélküli - befektetett eszközök éves átlagos nettó könyv szerinti értékével, a befejezetlen beruházások tárgyévi átlagos eszközértékével és a működő tőke éves átlagos értékével. 27. Üzleti tevékenységek: A vállalat üzleti folyamatainak részegységei.

C.

Tőkeköltségszorzó

A költségszámítások során alkalmazandó tőkeköltség-szorzó értéke helyhez kötött távközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltató esetében 16,5-18,5 százalék1. 1

A feltüntetett érték az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 18/2003 (XII.27.) IHM rendelet 5. § c) pontja alapján került feltüntetésre, a Tanács a határozat meghozatala előtt független tanácsadóval felülvizsgáltatta az értéket.

10

A hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes követelményrendszere D/1. A KÖVETELMÉNYRENDSZER CÉLJA Jelen követelményrendszer célja, hogy a jelen határozat által kötelezett szolgáltatók számára az alkalmazandó – FDC alapú - költségszámítási módszer alkalmazásával kapcsolatban részletes útmutatást adjon.

D/2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK A költségek és ráfordítások felosztásának szolgáltatók által követendő alapelve az ok-okozati elv, tehát a költségeket és ráfordításokat úgy kell felosztani, hogy azokat a szolgáltatásokat és termékeket terheljék, melyek felmerülésüket okozzák.

E.

AZ FDC KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI MÓDSZER

E/1.

A módszertan jellemzői

1. FDC modellek készítésekor a szolgáltatóknak olyan modelleket kell kidolgozniuk, amelyek az egyes hálózati elemek költségét számítják ki. 2. Az FDC (teljesen felosztott költség) modellekben a költségszámítás a szolgáltatók szokásos működése érdekében felmerült, ténylegesen lekönyvelt költségeken és ráfordításokon alapul. 3. FDC módszertan szerinti költségfelosztásnál az egyes homogén költségkategóriák esetében minden költséget a hozzájuk tartózó költség-meghatározó tényező nagyságának függvényében, egyenes arányban kell a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez hozzárendelni. Az FDC módszertan alkalmazásakor a költségkategóriák teljes költség tömege felosztásra kerül. 4. A költségfelosztás alapját a tevékenység alapú költségszámítás (Activity Based Costing, ABC) képezi. E/2.

Az FDC modellépítési lépések

5. A modellépítés első lépéseként a szolgáltató meglévő kimutatásaiból ki kell választani azon költségeket, amelyek relevánsak a modellezni kívánt szolgáltatások nyújtásához. A modellépítés második lépése a homogén költségkategóriák meghatározása és a költségek homogén költségkategóriákba sorolása. A modellépítés harmadik lépése a hálózati elemek és üzleti tevékenységek meghatározása. A modellépítés negyedik lépése a közvetlen költségek homogén költségkategóriákból hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő felosztása.

11 A modellépítés ötödik lépése az általános költségek hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő felosztása és az egységköltségek meghatározása. A modellépítés hatodik lépése a hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségeiből a szolgáltatások egységköltségének meghatározása. E/3.

A költségmodellek adatforrásai

6. A modell bázisévi adatai a modellt építő szolgáltató legfrissebb, lezárt, auditált számviteli adatai. A modellhez szükség van továbbá a bázisévet megelőző év végi auditált mérlegadatokra is. 7. A költségalap csak olyan költségeket és ráfordításokat tartalmazhat, amelyek a jelen határozat hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása miatt merülnek fel. A kizárásra kötelezett költségtömeg elkülönítése egy e célra létrehozott technikai jellegű tevékenységhez rendelendő. A szolgáltatónak bizonyítania kell továbbá, hogy a kiegészítő szolgáltatásokhoz rendelt költségeket a hozzáférési szolgáltatások költségalapjából kizárta. 8. A pénzügyi, a naturáliákban kifejezett üzemeltetési és forgalmi adatoknak ugyanarra a bázisévre kell vonatkozniuk. E/4.

A homogén költségkategóriák kialakítása

9. A költségalapot alkotó költségek a modellben homogén költségkategóriákba (HCC) sorolandók. Minden egyes homogén költségkategóriának egyedi költségmeghatározó tényezővel, egyedi ártendenciával kell rendelkeznie. 10. A HCC-k a következő költségtípusonként kategorizálandók: a) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült tőkeköltségek (WACC), b) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült értékcsökkenési költségek (DEPR), c) működő tőkével (WC) kapcsolatos tőkeköltségek, d) működési költségek és ráfordítások (OPEX), Egy homogén költségkategória a jelen bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett költségfajták közül csak egyet tartalmazhat. 11. További követelmény, hogy az OPEX személyi jellegű költségei és ráfordításai (OPEX pay) külön költségkategóriá(k)ba kerüljenek, elválasztva az egyéb működési költségektől és ráfordításoktól (OPEX non-pay). Ez utóbbin az anyagjellegű ráfordításokat és az egyéb ráfordítások és egyéb bevételek egyenlegét értjük. 12. A működő tőke mértékének alapját a bázisév átlaga képezi. Az átlag a működő tőke év eleji, valamint év végi értéke számtani átlagaként számítandó. 13. A tőkeköltség számításánál az NBV bázisévi számtani átlagát kell figyelembe venni. 14. A befejezetlen beruházással kapcsolatos költségek esetén értékcsökkenési leírás nem számolható el, de a tőkeköltség számításakor az eszköz bruttó értéke figyelembe veendő. 15. Pénzügyi lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei a WC és DEPR homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, az OPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem. Amennyiben ettől a szolgáltató mégis eltérni kényszerül,

12 a modell dokumentációjának részletes magyarázattal kell szolgálnia az eltérés okairól, megvalósításáról és a költségalapra vonatkozó hatásáról. 16. Működési lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei az OPEX homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, a DEPR és WC költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem. E/5. A hurokátengedési szolgáltatásokhoz tartozó hálózati elemek és tevékenységek meghatározása 17. A helyhez kötött telefon szolgáltatók hálózati elemeit a fémes hurok és alhurok átengedési szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni: Teljes átengedés: • előfizetői hozzáférési hálózat (fémes hurok vagy alhurok), • MDF, • összekötő kábel az MDF és HDF között. Részleges átengedés: • előfizetői oldali szűrő, • központ oldali szűrő. E/6.

Hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének kiszámítása

18. A hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének meghatározása a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez rendelt teljes költségtömeg és a tárgyévben felmerülő éves vonatkozó szolgáltatásmennyiség2 hányadosaként történik. Amennyiben egy hálózati elemhez több, eltérő mértékegységű szolgáltatásmennyiség tartozik, a hálózati elem költségtömegét arányosítással meg kell osztani a szolgáltatások között és ezután szolgáltatásonként különkülön egységköltséget kell megállapítani. 19. Az adott időszakban értékesítésre kerülő szolgáltatásmennyiséget a szolgáltató átlátható, objektív információkkal alátámasztott számításokkal köteles hitelesíteni. Abban az esetben, ha a felmerülő szolgáltatásmennyiség értéke objektív információkra épülő számítások alapján nem határozható meg, a szolgáltató becslést alkalmazhat. Ez utóbbi esetben a szolgáltató köteles a becslés alapjául szolgáló paramétereket és feltételezéseit áttekinthető módon rögzíteni olyan formában, hogy azok az arra jogosult harmadik fél számára értelmezhetőek legyenek. E/7. A modellel szemben támasztott részletes funkcionális követelmények és a modell dokumentációja 20. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a költségalapba bevont és az abból kizárt 2

a szolgáltatás-mennyiség a helyi hurkok esetén nem az átengedett hurkok számát jelenti, hanem a szolgáltatás céljára használt helyi hurkok számát (akár átengedett, akár át nem engedett hurkokról van szó)

13 kiskereskedelmi- és nagykereskedelmi termékek/szolgáltatások pontos listáját. 21. Olyan modellt kell kidolgozni, amely tartalmazza a következő táblázatban bemutatott rétegek szerint felépülő számítási modellt. Szint Kivonatoló, átalakító és feltöltési szint (KÁF)

Adatszint

Üzleti szint Felhasználói szint

Leírás Adatot nyer ki a különböző adatforrásokból (főkönyv, tárgyi eszköz nyilvántartás, műszaki modellek, forgalmi adatok stb.), és ezekkel tölti fel az alap adatbázist/adatállományt. Az adatbázisban lévő adatokat jól strukturált adattáblákban tárolja. A felhasználók alapadatait is tartalmazza (pl. bejelentkezési adatok, fizikai elhelyezkedési adatok, kiinduló lista stb.). A kalkulációk lényegét tartalmazza, és az érvényes adatállományon alapszámításokat végez. Lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megnyissa, módosítsa és szerkessze az adatállományt, lefuttassa a modellt, és elemezze a kapott eredményeket. Bejelentkezési és biztonsági sajátosságokat is tartalmaz.

22. A szolgáltatóknak a Tanács által elvégezhető értékelés érdekében olyan szoftverrel kell költségmodelljeiket elkészíteniük és a szabályozónak benyújtaniuk, amelyet a MS Excel olvasni és működtetni képes, amely tehát MS-Excellel való ellenőrzést, futtatást is lehetővé tesz és amellyel a modellel szemben támasztott követelmények ellenőrizhetősége MS Excel szoftver alkalmazásával lehetséges. 23. Az alkalmazásokkal kapcsolatos követelmények: a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely tartalmazza aa) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszert (azaz Windows NT, Windows 2000, Windows XP stb.) ab) az alapul szolgáló alkalmazás verziójának pontos meghatározását (azaz MS Excel 98, , MS Excel 2000 stb.) ac) a merevlemezre mentett futtatáshoz szükséges környezetet (szükséges-e és ha igen, akkor milyen környezetet (pl. könyvtárszerkezetet) kell létrehozni, és hogyan kell abba behelyezni [lementeni] a modellt ahhoz, hogy annak működését és megfelelőségét a hatóság képviselői vizsgálni tudják). b) A modell a beadványpéldányról csak olvasható (read only) formában nyitható meg a benyújtott modell és az adatok épségének megőrzése érdekében. c) A modell átláthatósági vizsgálatának érdekében úgy kell azt elkészíteni, hogy futtatható legyen a beadványpéldánytól eltérő helyen (írható/writable) környezetben (merevlemez/HDD) is. Az ehhez szükséges környezet létrehozásához szükséges információkat a dokumentációban fel kell tüntetni. d) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett sorokat vagy oszlopokat tartalmazhat. e) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett munkafüzeteket tartalmazhat. f) A cellákat és a munkafüzeteket nem szabad védelemmel ellátni (jelszóval vagy más

14 módon) és nem szabad zárolni sem. g) A képleteknek láthatóknak kell lenniük. h) A makróknak hozzáférhetőknek, és read only körülmények között is futtathatóknak kell lenniük. i) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia. j) Ha a modellt a szolgáltató megbízásából független tanácsadó készíti el, ezt a felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférjenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a szolgáltató és tanácsadójának írásos nyilatkozatát arról, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a modell vizsgálatában előbb felsorolt, érintett felek hozzáférhessenek a modellhez. A hatóság és a hatóság által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltató által bevont tanácsadókkal. 24. A modellek használatával kapcsolatos követelmények: a) Átláthatóság. A modellt alkalmassá kell tenni arra, hogy a hatóság vagy az általa bevont tanácsadók vizsgálhassák annak működését. Ennek érdekében könnyen felismerhetővé (például háttérszínnel megkülönböztetetté) kell tenni legalább a bemenő és a számított adatokat, illetőleg az alábbi változtatható értékeket: aa) Közvetlen értéket tartalmazó bemenő adatot (javasolt cellaháttér: fehér) ab) Cellahivatkozásos értéket tartalmazó bemenő adatot(javasolt cellaháttér: világoskék) ac) Közvetlen értéket tartalmazó paramétert (javasolt cellaháttér: világossárga) ad) Cellahivatkozásos értéket tartalmazó paramétert (javasolt cellaháttér: világos-zöld) ae) Eredmény (keresett költség-alapú ár (javasolt betűforma: félkövér sötétkék) b) Működésbiztonság. A modellt alkalmassá kell tenni arra, hogy annak vizsgálata/működtetése során minimális legyen a véletlen hibássá vagy működésképtelenné tétel veszélye. Ennek érdekében könnyen felismerhetővé (például háttérszínnel megkülönböztetetté) kell tenni az alábbi változtatható értékeket: ba) Számított értéket tartalmazó cellát (javasolt cellaháttér: világos rózsaszín) bb) Makróprogram-értéket tartalmazó cellát (javasolt cellaháttér: narancssárga) c) A bemenő adatok és paraméterek modellbéli eredetije csak munkalap-cellákban lehet (a makró-programok és a nevesített argumentumok is az eredeti cellákból kiolvasva használhatják föl őket). d) Azokat a bemenő adatokat és a paramétereket, amelyek változtatásával a végeredmény nem áll elő automatikusan, el kell látni megjegyzésekkel arra vonatkozóan, hogy változtatásuk esetén mit kell még tenni (például megnyitni és frissíteni vagy ’makrófuttatni’) ahhoz, hogy a módosítás hatása a végeredményben is tükröződjön. e) A képleteken felüli automatizmus (pl. makroprogramok írása) csak akkor elfogadható, ha azok megfelelő módon futtathatók akkor is, ha a bemenő adatokat vagy paramétereket változtatjuk. 25. A modelleket az alábbi dokumentumokkal kell alátámasztani: a) átfogó Felhasználói Útmutató, amely fejezeteinek az alábbi témákat kell lefedniük: aa) Módszertani leírás. A szolgáltató modelljének áttekintő és részletes leírása különös tekintettel a határozatban elő nem írt módszertani megoldásokra., ab) a modell megnyitásának módja, ac) az adathalmaz kiválasztása, ad) adatok szerkesztésének módja, azaz hogyan kezeli a modell az esetleges adatváltoztatást (közvetlenül a modellben szerkeszthetők az adatok, vagy csak az

15

b) c) d) e)

adatbázison keresztül), ae) a modellfuttatási opciók, és af) a modell eredményei; minden egyes műszaki almodell részletes leírása, beleértve az alkalmazott tervezési szabályokat, nem Műszaki Funkcionális Specifikáció (NTFS): az NTFS-nek tartalmaznia kell az Üzleti Szint teljes körű logikai leírását, ideértve a számszerű példákat is, a Teszt Program átfogó leírása, valamint a modellen lefuttatott Teszt Program eredményei. Külön tesztprogram hiányában a modell ellenőrzési pontjai, valamint az elvégzett számszaki, logikai és egyéb ellenőrzések részletes leírása szükséges, ha a modellt megbízott független külső tanácsadó készítette, csatolni kell ezen fél hozzájárulását, amely alapján a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a modellhez.

26. A modellt és a hozzá tartozó adatokat egy írásos példányban és CD-ROM-on legalább 3 (három) példányban kell benyújtani. 27. A kötelezett szolgáltatók által benyújtott modelleket az alábbi dokumentációval kell alátámasztani: a) átfogó modelldokumentáció a 25. pontban leírtak szerint; b) kötelezett szolgáltatók bevont tanácsadóinak jóváhagyása arra vonatkozóan, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a szolgáltató modellje támogatására készített jelentéseihez vagy modelljeihez; c) A kötelezett szolgáltató könyvvizsgálójának nyilatkozata a modellben szereplő bemenő adatok hitelességéről.

F.

A modellel kapcsolatos további követelmények

F/1.

Címzett állami támogatások figyelembevétele

1. Amennyiben költségalapúságra kötelezett szolgáltató címzett állami támogatásban részesült, azt a következőképpen kell felosztania a referencia ajánlathoz tartozó költségmodellben: a) A szolgáltató azonosítja, hogy a támogatást mely befektetett eszközének finanszírozására használta fel. b) Az adott azonosított befektetett eszközre vonatkozó számviteli politika által meghatározott értékcsökkenési kulcs segítségével a szolgáltató meghatározza a támogatásra vonatkozó értékcsökkenést és tőkeköltséget a következő képlettel: TÉCS = SzÉCSK*T ahol: TÉCS: a támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenés T: a támogatás összege SzÉCSK: A vonatkozó számviteli politika szerinti értékcsökkenési kulcs mértéke TWACC: a támogatásra vonatkozó elvi tőkeköltség HTÉCSt: a támogatás folyósításától bázisév végéig eltelt időszakra vonatkozó elvi halmozott értékcsökkenési leírás HTÉCSt-1: a támogatás folyósításától bázisév elejéig eltelt időszakra vonatkozó

16

c)

elvi halmozott értékcsökkenési leírás WACC: súlyozott átlagos tőkeköltség A támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenési leírást és tőkeköltséget a szolgáltató negatív értékkel felosztja a modell szolgáltatásai között, ugyanolyan arányban, ahogyan a támogatáshoz kapcsolódó tárgyi eszköz költsége az adott szolgáltatások költségét terhelte.

F/2. Kiegészítő szolgáltatások díjmegállapítása 2. A kötelezett szolgáltatónak a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 37. § előírásainak való megfelelőség érdekében a Kiegészítő szolgáltatások nyújtásáért kért ellenértékek tekintetétben egyszeri és havi díjak esetében egyaránt egyedi kalkuláció alapján kell a díjat meghatározni a (3) bekezdés figyelembe vételével.

17

Indokolás A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (továbbiakban: Tanács) az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 10. § f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva, az Eht. 52-57. §-a, a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM rendelet), a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alapján lefolytatta a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárását. A Tanács az eljárásában alapvetően a következő információkat dolgozta fel: Egyrészt a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatokat (kérdőíves adatok), másrészt a nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatokat (nyilvános adatok). A piacelemzési eljárás lefolytatása érdekében a Tanács az Eht. 52. § (2) bekezdése, valamint 151. § (1) és (2) bekezdései alapján 30 napos adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató (a továbbiakban: szolgáltató) számára. Az adatszolgáltatásra kötelezett - a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2003. december 31i hatályos nyilvántartása szerinti - 597 szolgáltatóból 562 bocsátott a Tanács számára a tárgybani hatósági eljárásban szükséges döntés meghozatala szempontjából értékelhető adatokat. A Tanács az adatszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítő szolgáltatókkal szemben a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében bírságot szabott ki. Az adatszolgáltatás keretében benyújtott adatok mennyisége és minősége tekintetében a Tanács megállapította, hogy e hatósági eljárás kapcsán valamennyi piacon a köztudomású tények alapján az összes, gazdasági ereje alapján számításba vehető szolgáltató teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. A Tanács az ekként rendelkezésére álló adatokat alkalmasnak találta a piacmeghatározási eljáráshoz szükséges megalapozott döntéshozatalhoz és úgy ítélte meg, hogy az adatszolgáltatást továbbra sem teljesítő szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének további kikényszerítése a szolgáltatók mérete, fogalmi és árbevételi adatai alapján az eljárás eredményét nem befolyásolná, azonban annak indokolatlan elhúzódását eredményezné. A tárgybani hatósági eljárás lefolytatása érdekében a szolgáltatók által szolgáltatott adatokat a Tanács a tényállás tisztázása során értékelte, szükség esetén az érintett szolgáltatókat pontosításra, hiánypótlásra hívta fel. A vizsgált piac elemzése során a Tanács megvizsgálta az érintett szolgáltatóknak a hatóság által jóváhagyott, az Interneten is nyilvánosságra hozott helyi hurok átengedésre vonatkozó referenciaajánlatait is. A Tanács a szolgáltatóknak és a szélesebb szakmai közvéleménynek a piacelemzési folyamatba történő bevonása érdekében az Eht. 36. § szerinti - egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben – jogintézmény alkalmazásán túl is több lehetőséget biztosított az alábbiak szerint:

18 1./ A Tanács az Eht. 24. §-ában rögzített eljárási alapelvek, különösen a törvényesség, egyenlő elbánás, tárgyilagosság, átláthatóság, nyilvánosság érvényesítése érdekében „Az érintett piacok azonosítása, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, és a kötelezettségek kiszabása érdekében indult hatósági eljárás során a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által alkalmazott Módszertan” címmel módszertant (a továbbiakban: Módszertan) dolgozott ki, melynek 2004. május 5-i első nyilvánosságra hozatalát követően az arra érkezett észrevételek alapján átdolgozott, majd végleges formában 2004. július 30-án ismételten megjelenített internetes honlapján. A Módszertant jelen határozat indokolásának ”A” fejezete tartalmazza. A Tanács a Módszertan alkalmazásával - az eljárási alapelvek érvényesítésén túl - deklarálni kívánta, hogy eljárása során ezen, a jogszabályi környezetnek megfelelő rendelkezéseket önmagára nézve irányadónak tartja. A Tanács a Módszertan nyilvánosságra hozatalával lehetőséget biztosított a piaci szereplők számára a döntések szakmai hátterének áttekintésére. 2./ 2004. június 2-án széleskörű konzultációra került sor a hírközlési piac résztvevőinek bevonásával a piacelemzési munka szakmai tartalmának átfogó ismertetése, időütemezésének bemutatása (beleértve a hazai és EU egyeztetéseket), az addig végzett munka összefoglalása (különös tekintettel a szolgáltatói adatszolgáltatások tapasztalataira), valamint a Módszertan megvitatása témákban. A konzultációról emlékeztető készült, amelyet a Tanács internetes oldalán közzétett. 3./ A Tanács Szakmai Fórumot tartott a szolgáltatók, tudományos irányultságú szervezetek és a legszélesebb érdeklődő szakmai kör bevonásával 2004. június 29-én a piacmeghatározás szakmai szempontból központi, illetve újszerű kérdéseinek, úgymint az új szabályozási keretrendszer lényegi elemeinek, a szabályozó hatóság szerepének, feladatainak, a hazai szabályozási környezetnek, a hírközlési piac egyes szakmai kérdéseinek megvitatására. Az Eht. 20. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján a hatóság és a versenyhatóság az elektronikus hírközlési piaci versenyt érintő kérdésekben a verseny védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása érdekében szorosan együttműködik, így különösen az elektronikus hírközlési piac érintett piacainak meghatározásával, az érintett piacokon fennálló verseny elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával és a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírásával kapcsolatos eljárásokban. E kötelezettségének megfelelően a Tanács tárgybani eljárása során a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) együttműködött, egyeztetett, ennek során a versenyhatóság szakmai álláspontját megismerte. Az együttműködés részletei a határozat Indokolásának „C” fejezetében kerülnek kifejtésre. A Tanács az Eht. 36. § (1) bekezdésében meghatározott egyeztetési kötelezettségének eleget téve haladéktalanul 2004. december 20-án a hatóság internetes oldalán, illetve 2004. december 29-én a Hírközlési Értesítő III. évfolyam 12. számában közzétette a határozat tervezetét. A Tanács intézkedett a határozattervezethez kapcsolódó előkészítő anyagok közzétételéről. Előkészítő anyag az a dokumentum, amely a döntés meghozatalának elősegítése, valamint tényállás tisztázása érdekében készült. A jelen határozat tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16án megjelent III. évfolyam 9. számában megjelentetett, ott ilyennek nevezett anyagok.

19

Az érdekeltek számára a határozattervezet hivatalos lapban történő közzétételtől számítva 20 nap állt rendelkezésre észrevételeik megtételére. A határozat-tervezetére az Eht. 36. §-a keretében beérkezett észrevételek feldolgozását, a figyelembe vett, illetve a figyelembe nem vett észrevételeket, valamint azok figyelmen kívül hagyásának indokait ezen határozat Indokolásának „D” fejezete tartalmazza. Az érdekeltekkel történő egyeztetés lefolytatását követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a tárgybani határozatának tervezetét részletes indokolással együtt 2005. május 2-án megküldte az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak, miután a határozat-tervezetben foglaltak hatással lehetnek a tagállami kereskedelemre, tekintettel a Keretirányelv (38) szakaszára, mely alapján, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő intézkedések olyan intézkedések, amelyek közvetlen, vagy közvetett, tényleges vagy potenciális befolyást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelem áramlására oly módon, amely az egységes piac akadályát képezheti. Ezek közé olyan intézkedések tartoznak, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a más tagállamokban található üzemeltetőkre, vagy felhasználókra, így például amelyek a más tagállamok felhasználóira érvényes árakat érintik. A Tanács jelen határozatát az Európai Bizottság és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságok által a tervezetekre tett észrevételek, kifogások figyelembevételével hozta meg. A részletes indokolásra, illetve a megküldésre vonatkozó szabályokra irányadóak az Európai Bizottságnak a „piacelemzés eredményeinek a Bizottsághoz való eljuttatásával (notifikáció) kapcsolatos eljárásról, a kapcsolatos határidőkről és a Bizottsággal való konzultáció módjáról szóló, 2003 július 23-án kiadott ajánlásában (C(2003)2647 final) foglaltak. Ezen eljárás részletei e határozat Indokolásának „E” fejezetében kerülnek részletezésre. Az érintett piacok megállapítására, az érintett piacokon fennálló verseny és annak hatékonysága elemzésére, az egyes érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettségek meghatározására irányuló eljárás egy több egymásra épülő szakaszból álló közigazgatási eljárás. Az Eht. 52. § (1) bekezdése szerint a Tanács azonosítja az érintett piacokat; elemzi az érintett piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, és amennyiben azokon a verseny nem kellően hatékony, azonosítja az érintett piacokon a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, illetve szolgáltatókat; valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra, illetve szolgáltatókra a XI-XIV. fejezetben foglalt kötelezettségek közül a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő, vagy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra korábban, a jelen piacelemzési eljárást megelőzően jogszabályban megállapított legalább egy kötelezettséget fenntart, illetve módosítja azt. Eljárása során a Tanács a versenyjog vonatkozó szabályai, valamint az IHM tájékoztatóban meghatározottak szerint, a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével járt el. Az eljárás első lépéseként a Tanács meghatározta az érintett piacokat az IHM rendelet 11. számú mellékletében meghatározott „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” elnevezésű nagykereskedelmi piac vizsgálatából kiindulva. Az érintett piac meghatározását követő szakaszokban a Tanács – az indokolásban foglaltak szerint - elvégezte az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának

20 elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató(k) kijelölését, valamint e szolgáltatókra az Eht-ben meghatározott körben kötelezettségeket írt elő. A Tanácsnak a tárgybani eljárásában a döntése meghozatala érdekében elvégzett részletes elemzését az indokolás „B” fejezete tartalmazza az alábbiak szerint: I. II. III.

Piacmeghatározás Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása Kötelezettségek kirovása

A Tanács a jelen határozat indokolása „B” fejezetének III. része szerinti lefolytatott vizsgálatok alapján a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az Eht.-nak a „Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kötelezettségei a nagykereskedelmi szolgáltatási piacokon” című XII. fejezetében meghatározott, rendelkező rész szerinti kötelezettségeket rótta ki, azaz az átláthatóság, a számviteli szétválasztás, a hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos, valamint a költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettséget. A kötelezettségek pontos tartalmát a Tanács jelen határozat mellékleteiben határozta meg. Az átláthatóság kötelezettség pontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének I. számú melléklete, a számviteli szétválasztási kötelezettséget jelen határozat rendelkező részének II. számú melléklete, a hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség pontos tartalmát és az alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének III. számú melléklete, míg a költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettség pontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének IV. számú melléklete tartalmazza. Az érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókat terheli az Eht. 116. § szerinti árprés alkalmazásának tilalma. Az Eht. 168. § (1) bekezdése értelmében „az Eht. hatálybalépésekor valamely meghatározó piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra az Eht-ben vagy 2003. december 31-én hatályos, vagy azt követően hatályba lépő más jogszabályban az ilyen szolgáltatóként történt azonosításra tekintettel megállapított kötelezettség – a jelen törvény szerinti eltérésekkel – addig az időpontig alkalmazandó, amikor a hatóság által az 52. § szerint meghatározott, az adott meghatározó piac helyébe lépő valamennyi érintett piacon a hatóságnak a jelentős piaci erővel rendelkező bármely szolgáltatóra az Eht. hatálybalépését követően első alkalommal kötelezettséget előíró határozata szerinti, az 55. § (2) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak eltelik.” Az Eht. 55. § (2) bekezdése szerint a Tanács az Eht hatálybalépésekor a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terhelő helyi hurok átengedéséhez kapcsolódó kötelezettségeket a határozat kézhezvételétől számított 120 napig tartó átmeneti időtartamra hatályban tartotta. A jelen határozatot a Tanács a határozat címzett listájában meghatározott szolgáltatók részére kézbesítette, amely szolgáltatók az Eht. 27. § értelmében jelen eljárás során ügyféli jogállással rendelkeznek. A jogorvoslati jogosultság az Eht. 46. § (1) bekezdésén és 47. § (1) bekezdésén alapul. A Tanács döntését az Eht 39. § (1) bekezdése alapján teljes ülés keretében hozta meg.

21

A. fejezet Módszertan I. Bevezetés [1] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (a továbbiakban: Eht.) 10. § f) pontja, és 52. § (1) bekezdése alapján, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) feladata és hatásköre: a) az elektronikus hírközlési érintett piacok azonosítása, meghatározása (a továbbiakban: piacazonosítás), b) az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, illetve ezen belül az egyes érintett piacokon egy vagy több jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása (a továbbiakban: JPE szolgáltató azonosítása), c) a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettség(ek) megállapítása, illetve a korábban előírt kötelezettségek fenntartása, módosítása, visszavonása (a továbbiakban: kötelezettségek meghatározása). [2] A Tanács döntése alapvetően a következő információk feldolgozásán alapul: a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatok (a továbbiakban: kérdőíves adatok); b) illetve piackutatási eszközökkel - az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett adatok (a továbbiakban: piackutatási adatok); c) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatok (a továbbiakban: nyilvános adatok). A Tanács a felhasznált információkat minden esetben megfelelően ellenőrzi és értékeli. [3] A Tanács döntésének meghozatala során: a) az Eht-ban, és különösen annak 52. §-57.§-ban foglaltakat, b) a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendeletet (a továbbiakban: IHM rendelet) c) a versenyjog vonatkozó szabályait, valamint d) a piac meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatót (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alkalmazza és a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével köteles döntését meghozni. A Tanács az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szolgáltatási (árú) piacok vizsgálatából indul ki. A versenyjog vonatkozó szabályait, így különösen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt, a Tanács az Eht-ban foglaltakkal összhangban saját feladat- és hatáskörében eljárva jogosult és köteles alkalmazni. Az alkalmazás célja alapvetően – összhangban az Eht. 20. § (1) bekezdésben írtakkal - az elektronikus hírközlési piac védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása a piaci versenyt érintő kérdésekben. A Tanács a versenyjog

22 vonatkozó szabályainak figyelembe vételét – az Eht. 20. § (2) bekezdése szerint – a GVH szakmai álláspontjának kifejtése és figyelembevétele is biztosítja. A Tanács továbbá a közösségi joganyagok jogi természetével megegyező módon veszi figyelembe a –nyilvánosan a http://irgis.anacom.pt/site/En/ honlapon hozzáférhető anyagokban rögzített, az Európai Unió Bizottságának (European Commission) és az Európai Szabályozók Csoportja (European Regulators Group)3 közös álláspontját tükröző szempontokat egyenként és összességében értékelve, különös figyelmet fordítva a magyar piac jellemzőinek megfelelő alkalmazására. [4] A Tanács döntése során nagy hangsúlyt fektet az Eht. 2. §-ában, a törvény céljaiként és alapelveiként megfogalmazott követelmények figyelembevételére, különösen e paragrafus a), b), f) és g) pontjában foglaltakra. [5] A Tanács döntése során a jövőbeli vizsgált időtávot (a továbbiakban: vizsgált időtáv) az elkövetkező 2-3 évben határozza meg azzal, hogy az ennél későbbi - a technika mai fejlettségi szintjén várható –, a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bíró eseményeket is figyelembe veszi. Ha a Tanács ettől eltérő időtávot alkalmaz, azt külön indokolja.4 A Tanács döntése során azon múltbéli eseményeket szintén figyelembe veszi, melyek jelentős hatása már most kimutatható, vagy a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bírhatnak. E múltbéli események figyelembe vételekor a magyar piaci fejlődés sajátosságainak (pl.: későbbi piacnyitás) hatása külön is értékelésre kerül.

3

Mely anyagok tartalmát az IRG (Independent Regulators Group) Munkacsoportjai (Working Group) készítenek elő 4 A vizsgált időtáv független attól, hogy a Tanácsnak ezen hatósági eljárását az Eht. 57. § (1) bekezdés szerint rendszeresen, – az Eht. 44. § (5) bekezdésében megjelölt időpontok szerint - egy éven belül, ismételten el kell végeznie.

23 II. Piacazonosítás

II.1. Fogalmak, általános szempontok [6] A szolgáltatás gyűjtőfogalmába beleértendő a termék, az árú, az elektronikus hírközlési szolgáltatás és a tevékenység is. Elektronikus hírközlési szolgáltatás -összhangban az Eht. 188. § 13. fogalmával - a más részére, általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll.5 Elektronikus hírközlő hálózat - összhangban az Eht. 188. § 19. fogalmával - átviteli rendszerek és - ahol ez értelmezhető - a hálózatban jelek irányítására szolgáló berendezések, továbbá más erőforrások, melyek jelek továbbítását teszik lehetővé meghatározott végpontok között vezetéken, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött és a mobil földfelszíni hálózatokat, az energia ellátó kábelrendszereket, olyan mértékben, amennyiben azt jelek továbbítására használják, a műsorszórásra használt hálózatokat és a kábeltelevíziós hálózatokat, tekintet nélkül a továbbított információ fajtájára. Elektronikus hírközlési tevékenység - összhangban az Eht. 188. § 15. fogalmával – az a tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja. A Tanács döntése meghozatala során mindezeket a szolgáltatásokat, illetve tevékenységeket indokolt esetben és módon veszi figyelembe. [7] A Tanács a piac vizsgálata során alapvetően a Magyar Köztársaság területén nyújtott, nyújtható illetve igénybevett, igénybe vehető szolgáltatásokat vizsgálja, akkor is ha az adott piacon azonosított szolgáltatások esetében jelenleg nincs tranzakció a piaci szereplők között. Ezen túlmenően a Tanács elvégzi azon szolgáltatások vizsgálatát is, melyek megjelenésére a technika mai fejlettségi szintjén várhatóan számítani lehet a vizsgált időtávon belül. [8] Az érintett piacok azonosítása során meg kell határozni azon szolgáltatások összességét, amelyekből a piac áll (a továbbiakban: szolgáltatási piac), beleértve a piac földrajzi kiterjedését (a továbbiakban: földrajzi piac) is. [9] A Tanács az érintett piac azonosítása során alapvetően megkülönbözteti a kiskereskedelmi (a továbbiakban: kiskereskedelmi) és nagykereskedelmi (a továbbiakban: nagykereskedelmi) szolgáltatásokat, illetve ez alapján a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokat. A megkülönböztetés alapvető indoka az, hogy a tárgybani hatósági eljárásban hozandó döntés szempontjai lényegesen eltérnek e két piac típus esetében. 5

Ide nem értve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató, vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, melyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.

24

[10] Kiskereskedelmi szolgáltatásnak az előfizetői szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 25. fogalmával - a nyilvánosan elérhető, az Eht. értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatások. E szolgáltatások nyújtásának a célja és érdeke a saját felhasználók kiszolgálása. [11] Nagykereskedelmi szolgáltatásnak alapvetően a hálózati szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 36. fogalmával – hozzáférési és illetve vagy összekapcsolási szolgáltatások nyújtása más szolgáltató számára, illetve ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások. E szolgáltatásokat a nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevevője (vásárlója) végső soron saját felhasználóinak kiszolgálása céljából és érdekében veszi igénybe. A nagykereskedelmi szolgáltatás attól függetlenül minősítendő, hogy mi az arra vonatkozó szerződésben használt elnevezés illetve, hogy a tárgybani szerződés esetleg nem tartalmaz minden, a hatályos jogszabályokban előírt6 lényeges feltételt, vagy azokat nem megfelelően tartalmazza. A Tanács a döntése meghozatala során indokolt esetben és módon figyelembe veszi azon belső szolgáltatásokat is, melyek azért nem minősülnek hálózati szolgáltatásnak, mert nem két szolgáltató között, ellenérték fejében kerülnek nyújtásra, illetve igénybevételre, hanem egy szolgáltatón belül, saját maga számára. A Tanács e szolgáltatásokat különösen akkor veszi figyelembe, ha azzal egyenértékű szolgáltatásokat a vizsgált szolgáltató, vagy a piacon lévő más szolgáltató nyilvánosan is megajánl és esetleg nyújt is további szolgáltató(k) számára. A piacazonosítás során a viszonteladói jogviszony keretében nyújtott és igénybevett szolgáltatás (a továbbiakban: viszontértékesített szolgáltatás) nem minősül nagykereskedelmi szolgáltatásnak, ha: a) a viszontértékesített szolgáltatást az igénylő vállalkozás teljes egészében a partnertől vásárolja7 , és b) az igénylő vállalkozásnak a továbbértékesítéshez nem szükséges elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtási jogosultsággal rendelkeznie, és a továbbértékesítéskor ilyen szolgáltatás nyújtásnak minősülő tevékenységet nem is végez, csak értékesítést és az ehhez szükséges feladatokat8, és c) a viszontértékesített szolgáltatás felhasználó felé történő továbbértékesítésekor – a szolgáltatás minden műszaki és egyéb jellemezőjének megtartásával – azt legfeljebb saját márkanévvel ellátva értékesíti. E szolgáltatásokat ezért a kiskereskedelmi piac vizsgálatakor szükséges figyelembe venni. [12] A Tanács egy adott érintett piac azonosítása során határozza meg tételesen, hogy mely szolgáltatások tartoznak az érintett piachoz. [13] A Tanács kizárólag az adott érintett piac részét képező szolgáltatásokat azonosítja részletes vizsgálat alapján.

6

Különösen a referencia ajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII.24.) Korm. rendeletet. 7 Pl.: beleértve a szolgáltatás vevőszolgálati (helpdesk) tevékenységét is. 8 Pl.: partnertől kapott adatok alapján a számlázás.

25 Más - az érintett piac részét nem képező - szolgáltatásokat csak a megalapozott döntéshez szükséges esetben és mértékben azonosítja, vizsgálja és sorolja be egy nem érintett piacnak minősülő piachoz.9 [14] A piacazonosítás során a Tanács először a kiskereskedelmi piaci szolgáltatások vizsgálatát végzi el, majd ezt követően - az azokkal összefüggő - nagykereskedelmi piaci szolgáltatásokét.10

II.2. Érintett piac azonosításához szükséges vizsgálatok [15]Egy érintett piac azonosításához elsősorban szükséges a releváns jogszabályi fogalmak összegyűjtése, és elméleti összerendezése. [16] Az érintett piac azonosításához az alábbi egymást követő vizsgálatok elvégzése szükséges: 1.) bejelentett szolgáltatás vizsgálata: célja a megnevezett piacon ténylegesen nyújtott, illetve igénybevett, illetve nyújtható és igénybe vehető szolgáltatások azonosítása, meghatározása;11 2.) keresleti helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a bejelentett szolgáltatásokat a vizsgált időtávon belül mely szolgáltatások helyettesítik ésszerűen, a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel, alapvetően a fogyasztói szokások alapján; 3.) kínálati helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, várhatóan a vizsgált időtávon belüli rövid idő alatt át tud-e állni a vizsgált szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget, illetve jelentős kockázatot vállalnia12; 4.) földrajzi kiterjedés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a szolgáltatások esetében, figyelembe véve a keresleti és kínálati helyettesítés szempontjait is, melyek a versenyfeltételek homogenitásának területi határai. A versenyfeltételek homogenitása azt jelenti, hogy egy adott földrajzi területen - a vizsgált időtávon belül – közel azonos jogi, gazdasági, műszaki hatások érvényesülnek. A homogenitás ugyanakkor nem jelenti, hogy a földrajzi területen belül a versenyfeltételek teljes mértékben azonosak. [17] A kiskereskedelmi szolgáltatások érintett piacának azonosítását a Tanács a leírt lépések szerint végzi el, míg a nagykereskedelmi szolgáltatások piacának azonosítása során ugyanezen leírt vizsgálatokat ismételten elvégzi azzal, hogy a korábban tett megállapítások értelemszerűen alkalmazandók, szükség esetén a korábbi megállapításokra csak visszautalás történik. 9

Különösen ilyen eset a helyettesítés vizsgálata, illetve, ha az adott szolgáltatás ugyan nem az érintett piac része, de az érintett piacra hatással van, vagy lehet a vizsgált időtávon belül. 10 Egymásra épülő kiskereskedelmi szolgáltatási piac és nagykereskedelmi szolgáltatási piac megléte nem jelenti automatikusan azt, hogy mindkét piac érintett piac. 11 A bejelentett szolgáltatás tartalmát egyrészről a hatóság nyilvántartásában szereplő elnevezés határozza meg, másrészről figyelembe kell venni a jogosultság megszerzésekor beadott szolgáltatásleírást is. Lásd [18]-[21] pontnál. 12 A kínálati helyettesítést szükséges megkülönböztetni a potenciális versenytől, mely utóbbi esetben a piacra lépés hosszabb időtávon, és jelentősebb költség és kockázat vállalása mellett történik. Lásd [28]-[34] pontnál.

26

II.2.1. Bejelentett szolgáltatások vizsgálata [18] A Tanács meghatározza a jogi kereteken belül13 értelmezhető, a – az IHM rendelet 1. sz. mellékletében megnevezett14 - piacon a Magyar Köztársaság területén ténylegesen nyújtott, nyújtható és igénybe vett, vehető szolgáltatásokat (a továbbiakban: bejelentett szolgáltatás). [19] A Tanács a bejelentett szolgáltatásokat leírja az alapvető jellemzőikkel (a továbbiakban: alapvető jellemzők), azaz: a) az e szolgáltatás keretében elérhető részszolgáltatások, termékek megnevezésével, b) szükség szerint a szolgáltatást, részszolgáltatást jellemző alapvető műszaki adatokkal, és c) szükség szerint a szolgáltatás, részszolgáltatás nyújtás tipikus igénybevételi feltételeivel. Ezt követően külön részletezi azon jellemezőket, melyek valamely más hasonló - esetleg más érintett piac részét képező - szolgáltatástól megkülönböztetik a vizsgált szolgáltatást. Továbbá meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatások mely típusú hálózaton, mely technológiával nyújthatók üzemszerűen. [20] A Tanács megvizsgálja , hogy a bejelentett szolgáltatások alapvető jellemzői, az alkalmazott piaci gyakorlat15 (a továbbiakban: alkalmazott piaci gyakorlat) lényeges eltérései, valamint a versenyfeltételek különbözősége miatt szükséges-e megkülönböztetni az egyes felhasználói csoportoknak, különösen lakossági és nem lakossági felhasználóknak, előfizetőknek szánt szolgáltatásokat.16 [21] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén a Tanács kiegészíti azokat a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki és gazdasági17 változások hatásai alapján.

13

Pl.: a szolgáltatás bejelentés, az Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatás Jegyzék számok figyelembevételével. 14 A Tanácsnak jog van az IHM rendelet 2. § (2) bekezdésében írtak szerint az 1. sz. mellékletben írtaktól eltérő piacot is meghatároznia. 15 Az alkalmazott piaci gyakorlat gyűjtőfogalom alatt értendő minden olyan piaci jelenség, mely nem képezi a szolgáltatás alapvető jellemzőjét, de gyakran előfordul, jelentős és ezért érdemi kihatással van a piacazonosítás keretében tett megállapításokra (nagyfelhasználónak nyújtott kedvezmények, eltérő típusú szerződések, csomagszolgáltatások, stb.). 16 A vizsgálati pontok esetében alapvetően együtt kell kezelni a lakossági és nem lakossági esetet, és csak az eltérést kell külön részletezni, ha a megkülönböztetés indokolt. 17 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni.

27

II.2.2. Keresleti helyettesítés vizsgálata [22] A Tanács meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatás kapcsán elméletileg mely szolgáltatások jöhetnek szóba - az azonos felhasználási célra – keresletoldali helyettesítő szolgáltatásként. [23] Másodszor megvizsgálja, hogy van-e reális esély – a múltbéli tényeket, adatokat is figyelembe véve - a vizsgált bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői, illetve az alkalmazott piaci gyakorlat alapján18 bármely más keresletoldali helyettesítő szolgáltatásra váltani. [24] Harmadszor megvizsgálja, hogy az elméletileg szóba jöhető keresletoldali helyettesíthető szolgáltatások gyakorlatban helyettesíthető szolgáltatásoknak tekinthetőek-e. [25] A bejelentett szolgáltatás esetén meg kell vizsgálni azt is, hogy nem képezi-e e szolgáltatás keresletoldali helyettesítő szolgáltatását valamely két, eltérő szolgáltatás helyettesítési, helyettesíthetőségi lánc (a továbbiakban: helyettesíthetőségi lánc) révén. A helyettesíthetőségi lánc akkor áll fenn, ha „A” és „C” szolgáltatások között nincs közvetlen helyettesítés, de a ”B” szolgáltatás mind az „A”, mind a „C” szolgáltatást képes a gyakorlatban helyettesíteni. [26] Az előző négy pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények19, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági20 változások hatásai alapján. [27] Meg kell állapítani a vizsgált piacon lévő keresleti helyettesítő szolgáltatás(oka)t21 (a továbbiakban: keresleti helyettesítő szolgáltatás). II.2.3. Kínálati helyettesítés vizsgálata [28] Meg kell állapítani, hogy melyek azok az elektronikus hírközlési piacon lévő szolgáltatók, melyek szóba jöhetnek a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás nyújtása kapcsán, mert vagy nyújtanak ilyen, vagy egyenértékűnek tekinthető szolgáltatást, vagy már meglévő hálózatuk alapvetően alkalmas mindezen szolgáltatások nyújtására. [29] Másodszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtását nem akadályozza-e jogi korlát22 [30] Harmadszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtására való átállás, illetve a szolgáltatás beindítása milyen beruházást igényel, és milyen időtávon képzelhető el. [31]Negyedik lépésként azt is meg kell vizsgálni, hogy nincs-e műszaki23, illetve gazdasági akadálya24 e szolgáltatás nyújtására való átállásnak. 18

Pl.: váltási költségek, hűség szerződések. Pl.: múltbéli árváltozások, tendenciák. 20 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 21 Ha a helyettesítés csak kis mértékű, vagy nem áll fenn, akkor nem lehet megállapítani a keresleti helyettesítést. A helyettesítés jelentős, ha a bejelentett szolgáltatások árának emelésére bizonyíthatóan, vagy valószínűsíthetően a fogyasztók olyan kereslet csökkentéssel válaszolnak, ami mellett az áremelés veszteséget okozna a vizsgálandó szolgáltatás előállítójának. 22 Lásd [51]-[52] pontnál. 19

28

[32] Meg kell vizsgálni az előző négy pont megállapításait az elektronikus hírközlési piacon jelenlévő, illetve szükség szerint az oda teljesen újonnan belépő vállalkozás(ok) esetében is. [33] Az előző öt pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági25 változások hatásai alapján. [34] Meg kell állapítani, hogy a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás esetében van-e elvi lehetőség arra, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, rövid idő alatt át tud állni a kívánt szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget vagy kockázatot vállalnia, valamint azt, hogy a szóban forgó vállalkozás ezt adott esetben meg is teszi. II.2.4. Földrajzi kiterjedés vizsgálata [35] A Tanács megállapítja, hogy a szolgáltató és hálózatuk által lefedett, elért terület alapján mely földrajzi kiterjedés jelölhető ki, ahol a bejelentett szolgáltatás ténylegesen26 nyújtható, illetve igénybe vehető. A Tanács azt is vizsgálja, hogy az így meghatározott területen a [16] pont 4) alpontjában írtak szerint a versenyfeltételek homogének-e, az egy földrajzi piachoz tartozik-e. [36] Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy keresleti szempontból helyettesítő szolgáltatások nyújtásához igénybe vehető hálózatok által lefedett, elért terület miatt nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [37] Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy a kínálati helyettesítés esetén a szóba jövő – az adott szolgáltató tulajdonában, vagy használatában - meglévő, illetve esetleg a piaci fejlődés, és a szolgáltatói fejlesztési tervek alapján építendő hálózatok által lefedett, elért terület okán nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [38] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén módosítani kell a földrajzi piac határát, a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági változások hatásai alapján.

23

Pl.: kapacitás hiánya. Pl.: gazdasági érdektelenség. 25 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 26 Ideértve a szolgáltatás nyújtás vizsgálatát jogi, műszaki, gazdasági szempontból is. 24

29

II.2.5. Hipotetikus monopolista teszt [39] A keresleti és kínálati helyettesítés értékelésének egyik lehetséges módszere a hipotetikus monopolista teszt.27 A módszer lényege, hogy az érintett piac szolgáltatási és földrajzi határait úgy állapítja meg, hogy feltételez egy kismértékű, de jelentős (általában: 5-10 %) és tartós áremelkedést egy szolgáltatás vonatkozásában, és vizsgálja a piac erre való feltételezett reakcióját. Először egy adott földrajzi területen kínált, és igénybevett szolgáltatásra kell alkalmazni a vizsgálatot. Ezt követően további szolgáltatásokra és területekre kell kiterjeszteni attól függően, hogy ezen szolgáltatások vagy területek versenye befolyásolja-e a vizsgált szolgáltatás vagy terület árait. Az előfizetők, fogyasztók egy része az áremelkedés hatására más termékre válthat, illetőleg más földrajzi területről vásárolhat (keresleti helyettesítés), továbbá az árnövekedés hatására más szolgáltató nyújtani kezdheti a szolgáltatást (kínálati helyettesítés). Amennyiben e vizsgált helyettesítési hatás olyan jelentős, hogy az áremelés nem okoz további nyereséget a kiindulópontként vett szolgáltatás előállítójának, mint hipotetikus monopolistának, az érintett termékeket vagy területet egy piachoz tartozónak kell tekinteni az elemzés szempontjából. Ez a teszt csak akkor tekinthető mérvadónak, ha az érintett szolgáltatások árai versenyárak. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy a teszt alkalmazása során ezt megfelelően figyelembe kell venni. [40] A Tanács az egyes érintett piacok esetében a rendelkezésre álló információk felhasználásával egy, a hipotetikus monopolista teszt logikájával megegyező vizsgálatot szükség szerint elvégez. E vizsgálat a keresleti és kínálati helyettesítés lehetőségeinek mérésére szolgáló alapvetően koncepcionális jellegű eszközt jelent. A vizsgálat leírását, annak eredményét, és az eredményt befolyásoló lehetséges hibákat a Tanács az adott érintett piacnál részletesen rögzíti és a döntése meghozatala során ennek megfelelően veszi figyelembe. II.2.6. Piac azonosítása [41] A Tanács elvégzi a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatások esetében, a kínálati helyettesítés szempontjait is figyelembe véve a vizsgált piacot képező szolgáltatások, és a piac földrajzi kiterjedésének azonosítását.

II.3. Érintett piac vizsgálata [42] Az azonosított piac érintett piaccá minősítéséhez szükséges megvizsgálni, hogy a szolgáltatások piacán általában, illetve az érintett szolgáltatási piacon, a) milyenek a versenyviszonyok (a továbbiakban: versenyviszonyok), b) a versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére.

27

Ezen tesztet angolul nevezik még SSNIP tesztnek is, azaz „small, but significant non-transitory increase of price” tesztnek.

30 II.3.1. Versenyviszonyok vizsgálata általában [43] E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyenek a versenyviszonyok mind a piacon lévő, mind a belépni szándékozó egy vagy több vállalkozás szempontjainak figyelembevételével a vizsgálat időpontjában (a továbbiakban: statikus vizsgálat), illetőleg milyen valószínűsíthető változások történnek a versenyviszonyokban a vizsgált időtávon belül (a továbbiakban: dinamikus vizsgálat). [44] A versenyviszonyok vizsgálata során az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni: a) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát ? b) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e ? [45] Az érintett piaccá minősítéshez a vizsgálat eredményeként az első kérdésre pozitív, a második kérdésre negatív választ kell kapni. Ha valamelyik kérdésre eltérő válasz adódik, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. [46] A Tanács a versenyviszonyok vizsgálatát a szükséges mértékben úgy is elvégzi, hogy azzal a feltételezéssel él, hogy az érintett piacon, illetve a releváns kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokon a) megszűnik a hatályos szabályozás, illetve b) az érvényes szabályozás változatlan tartalommal fennmarad, vagy a kiszabott kötelezettségek szerint változik meg a vizsgált időtávon belül. II.3.2. Piacra lépési korlátok [47] A piacra lépési korlátok köre taxatíve nem határozható meg. Ugyanakkor elmondható, hogy azok vagy a piac strukturális jellemzőiből következnek (a továbbiakban: strukturális korlát), vagy a jogi, szabályozási környezetből fakadnak (a továbbiakban: jogi korlát).28 Ha az azonosított piacon bármely piacra lépési korlát magasnak bizonyul, és egyidejűleg a tartóssági feltétel is fennáll, akkor létezik piacra lépési korlát. [48] A piacra lépési korlátok vizsgálatát az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán működő szolgáltatók esetében kell elvégezni. Az ezen szolgáltatókon kívüli vállalkozási kör vizsgálatát a Tanács csak indokolt esetben és módon végzi el, mert az elektronikus hírközlésre általában jellemző belépési korlátok miatt azok esetében alapvetően feltételezhető, hogy számukra a belépés tartósan magas korláttal jár.29

28

Harmadik fajta korlát lehet a stratégiai korlát, mely a piacon tevékenykedő vállalkozások magatartásából fakad, melynek vizsgálatára azonban a JPE kritériumok esetében kerül sor. Lásd [95] pont. 29 A kínálati helyettesítés vizsgálata esetén ilyen új belépő megjelenése nem feltételezhető, míg a potenciális verseny szempontjából ilyen vállalkozás elméletileg szóba jöhet.

31 [49] Tartósan magas strukturális korlát alapvetően akkor áll fenn, ha különböző okokból aszimmetrikus feltételek állnak fenn a piacon bent lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára és ezek a vizsgált időtávon belül sem egyenlítődnek ki. Strukturális korlát oka lehet: a) ha a piacon jelen van olyan szolgáltató, mely a hatékony szolgáltatás nyújtáshoz szükséges jelentős méretgazdaságosságot, választékgazdaságosságot elérte; b) ha a piacra lépés az új belépő számára olyan jelentős beruházással, költséggel jár, mely normál módon hosszú távon térülne meg, de a piacról időelőtti kilépés esetén számára jelentős mértékben elvész (a továbbiakban: elsüllyedt költség); c) ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több részszolgáltatást, illetve hálózatrészt ugyanazon érdekelt piacon működő szolgáltatótól lehet, vagy érdemes igénybe venni (a továbbiakban: függőségi viszony), akár a piacra lépés érdekében kezdetben, akár tartósan azért, mert az adott infrastruktúra megkettőzése gazdaságilag nem racionális és e szolgáltatásokat a piacon lévő szolgáltató egyáltalán nem, vagy csak kedvezőtlen feltételekkel nyújtja. [50] Az érintett szolgáltatási piacokra alapvetően jellemzőek a fenti okokból fakadó tartósan magas strukturális korlátok, melyek vizsgálatát a Tanács minden esetben el is végzi. A fentieken kívüli strukturális korlátok csak akkor kerülnek részletesen ismertetésre, ha azok tartósan magasnak bizonyultak, és így befolyásolták a Tanács döntését. [51] Tartósan magas jogi korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a jogszabályok rendelkezése, közhatalmi jogalkalmazás, illetve a piacon meglévő gyakorlat miatt állnak fenn aszimmetrikus, és vizsgált időtávon belül sem kiegyenlítődő feltételek a piacon lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára. [52] A Tanács az egyes érintett piacokon figyelembe vételre kerülő jogi korlátok esetében feltételezi, hogy azok tartósan magasak. Az ilyennek nem minősülő jogi korlátokat nem vizsgálja, vagy korlátozó hatásként veszi figyelembe. [53] A Tanács ugyanakkor a korlátozó hatásokat (a továbbiakban: korlátozó hatások) is rögzíti, melyek esetében nem áll fenn a gazdasági vagy jogi korlátnak minősítés valamennyi feltétele, így nem befolyásolja a döntést, de annak részletezését a Tanács indokoltnak tartja. II.3.3. Hatékony versenyhez való közeledés [54] A Tanács a piaci jellemzők alapján, az érintett piac hatékony versenyhez való közeledésének megállapításához - minden esetben - figyelembe veszi az alábbi szempontokat: a) az érintett piac szereplőinek számát, az esetleges - az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások számát, b) az érintett piacon a szereplők részesedésének megoszlását, azok egymáshoz való viszonyát, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciáit, c) az érintett piacon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzőit. A Tanács a fenti szempontokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát csak akkor rögzíti, ha azok befolyásolják a döntést. Ilyen szempont lehet különösen az érintett piac részét képező szolgáltatás(ok) árrugalmassága, az ehhez tartozó alapvető költségszerkezetek stb...

32

A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor áll fenn, ha az érintett piacon az Eht. által, a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné. II.3.4. Versenyjogi eszközök elégtelensége [55] Ha a fent meghatározott versenykorlátok megfelelő kezelésére a Gazdasági Versenyhivatal feladat- és hatáskörébe tartozó határozatok, döntések meghozatala (a továbbiakban: versenyjogi eszközök) elegendő, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. Az érintett piacnak minősített piacokon a Tanács áttekinti a Gazdasági Versenyhivatal releváns versenyjogi beavatkozásait, és minden érintett piac esetében megvizsgálja, hogy elegendő-e a versenyjogi eszközök alkalmazása a feltárt versenykorlátok megszűntetéséhez. A Tanács a versenyjogi eszközök alkalmazása során különösen az alábbiakat vizsgálja: a) lehetséges-e és szükséges-e a hírközlés szabályozói beavatkozás, illetve e beavatkozás a feltárt versenyproblémát tudja-e egyáltalán, illetve hatékonyan kezelni; b) a versenyjogi és a Tanácsi szabályozói beavatkozás idő, és erőforrás szükségletét. E kérdésben a döntés meghozatala előtt a Tanács külön is mérlegeli azon tényt és indokait, ha a Gazdasági Versenyhivatal ezen hatósági eljárásban, az Eht. 20. § (2) bekezdés alapján nem a Tanácséval egyező véleményt nyilvánítana.

II.4. Újonnan kialakuló (feltörekvő) piacok [56] A Tanács az érintett piacként való minősítés során külön is mérlegeli, hogy az azonosított piac nem minősül-e újonnan kialakulónak, feltörekvő piacnak. [57] Egy szolgáltatás újonnan kialakuló, feltörekvő piac részeként való azonosítása érdekében az alábbi jelentős szempontok vizsgálata szükséges: a) a szolgáltatás a korábbi piacon lévő szolgáltatásokhoz képest egy vagy több alapvető jellemzőjében, lényegesen eltér-e, b) a szolgáltatás üzemszerű nyújtása és igénybevétele lehetséges-e, és a szolgáltatás jelenleg mely életszakaszban30 van, illetve feltételezhetően mely szakaszba kerül a vizsgált időtávon belül. [58] Ha az azonosított piac újonnan kialakuló piac, akkor a Tanács mérlegeli, indokolt-e a szabályozói beavatkozás. Ha a piaci probléma elhárítására a versenyjogi eszközök nem elégségesek és ezért a beavatkozás indokolt, a Tanács biztosítja, hogy döntése ne befolyásolja hátrányosan az újonnan kialakuló piac fejlődését és a kibontakozó versenyt, valamint megakadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató elzárja a piacot a többi versenytárs elöl.

III. JPE szolgáltatók azonosítása

30

Egy szolgáltatás életszakaszai lehetnek (S-görbe): kísérlet, felfutás, telítődés és hanyatlás.

33

III.1. Fogalmak, általános szempontok [59] A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal- az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. [60] Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg. [61] Az egyes érintett piacokon való JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, ez nem jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete. Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése. [62] Az önálló és közös erőfölény megállapítása hasonló kritériumok vizsgálatán alapszik azzal, hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre. [63] Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható változásait is – ha ez értelmezhető - figyelembe kell venni. [64] A Tanács az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat minden esetben megvizsgálja, és egy adott érintett piacon a JPE minősítés kapcsán határozza meg részletesen, hogy mely kritériumok vizsgálatát tekinti relevánsnak döntése megalapozásához. A Tanács ezen kritériumokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát (a továbbiakban: egyéb szempontok) indokolt esetben és módon csak akkor végzi el, ha azok befolyásolják a döntést.

34

III.2. Kritériumok vizsgálata III.2.1. Piaci részesedés [65] A piaci részesedés mérése alapulhat : a) az érintett piac szolgáltatásaiból származó nettó árbevételen, vagy b) a szolgáltatás más naturália adatán, többek között: ba) forgalom, bb) kapacitás, bc) végződtetési pontok, előfizetők száma. [66] A nettó árbevétel alapú mérést alapvetően a figyelembe vett szolgáltatások differenciált volta indokolja. Ugyanis a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások, az egyes szolgáltatások eltérő árszerkezete (csúcsidő-nem csúcsidő megkülönböztetés, különböző csomagok és kedvezmények stb.) miatti különbségek. A nettó árbevétel kiskereskedelmi szolgáltatás esetében szolgáltatók és az előfizetők, felhasználók közötti, illetve értelemszerűen a viszontértékesítés alapján leszámlázott szolgáltatásból származik. A nettó árbevételnél nagykereskedelmi esetben alapvetően a szolgáltatók közötti, leszámlázott szolgáltatásból származó árbevételeket kell figyelembe venni azzal, hogy – összhangban a [6] és [11] pontban írtakkal - indokolt esetben a Tanács figyelembe veheti: a) a már leírtak szerint az Eht. szerint hálózati szolgáltatásnak nem minősülő tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat, b) a belső szolgáltatásból meghatározott módón számítható árbevételeket, illetve c) más kereskedelmi tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat is. [67] Tanács irányadónak tartja, hogy a közösségi versenyjog alapján a 25%-os piaci részesedés alatt nem valószínű a JPE minősítés megállapítása. 40%-os részesedés felett merülnek fel a JPE minősítés aggályai. Kivételes esetektől eltekintve a nagyon nagy - 50%-ot meghaladó – piaci részesedés önmagában bizonyíték a JPE helyzetre. A piaci részesedés vizsgálatakor fontos szempontként kell figyelembe venni a részesedés időbeli változásának irányát, és ütemét31. Ugyanakkor a piaci részesedés alapján történő JPE minősítést az adott érintett piac jellemzői, különösen a korábban a piacra lépési korlátok és a hatékony verseny irányába fejlődés esetén vizsgált tényezők, lényegesen befolyásolhatják az alábbiak szerint: a) a piacon magas a koncentráció; b) az egyes szolgáltatások magas innovációs igénye; c) az érintett piacokon a szolgáltatások magas differenciáltsága32. 31

Pl. egy JPE szolgáltató csökkenő részesedése nem jelenti automatikusan a gazdasági erőfölény megszűnését a vizsgált időtávon belül, hanem csak annak mérséklődését mutatja. Ugyanakkor a magas, de gyakran és gyorsan változó piaci részesedés a hatékony verseny fejlődése irányába mutathat.

35

[68] A Tanács döntése meghozatalakor az egyes érintett piacokon az árbevétel alapú mérést minden esetben elvégzi, és szükség szerint végzi el és veszi figyelembe a naturáliák alapján mért piaci részesedést. III.2.2. Vállalkozás jelentős mérete [69] A vállalkozás méretének megítélése a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének együttes értékelésén alapul. [70] Ezek megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vagyoni helyzet: aa) összes eszköz ab) tárgyi eszközök aránya (tárgyi eszköz/összes eszköz) ac) tőkeellátottság (saját tőke/összes forrás) b) pénzügyi helyzet: ba) likviditási alapmutató (forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek) bb) esedékességi mutató (rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettség) bc) adósságfedezeti mutató (befektetett eszközök+forgóeszközök/összes kötelezettség) bd) beruházási kiadások összesen, illetőleg releváns szempontok szerinti bontásban c) a jövedelmi helyzet: ca) nettó árbevétel cb) árbevétel-arányos nyereség cc) eszközarányos megtérülés (adózott eredmény/összes eszköz) cd) tőkearányos megtérülés (adózott eredmény/saját tőke) ce) belső tőkeképzési mutató (mérleg szerinti eredmény/saját tőke) cf) EBITDA33 mutató. III.2.3. Nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés [71] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata érdekében először meg kell vizsgálni, hogy az adott infrastruktúra egyáltalán nem, vagy nehezen megkettőzhető-e, melynek oka nem csak fizikai, műszaki adottságok, körülmények lehetnek, hanem strukturális, vagy jogi korlátok is. Infrastruktúrán olyan hálózat, hálózatrész, illetve egyes hálózati elemek értendők, melyek igénybevételre kerülnek az adott érintett piac részét képező szolgáltatások nyújtása érdekében. Az ellenőrzés az infrastruktúra részben vagy egészben történő tulajdonlásán, birtoklásán, használatán, vagy az infrastruktúra feletti közvetlen vagy közvetett befolyáson alapulhat. [72] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata különösen jelentős szempont a nagykereskedelmi szolgáltatások piacán, de jelentős hatása lehet azon 32

Homogén szolgáltatások esetében a gazdasági erőfölényt erősíti, ha az árbevételben mért részesedés nagyobb, mint a volumenben számolt. 33 EBITDA: Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation, and Amortization

36 kiskereskedelmi szolgáltatások esetében is, amikor e szolgáltatások nyújtása érdekében felhasznált nagykereskedelmi szolgáltatások esetében áll fenn az ellenőrzés. III.2.4.Technológiai előny, vagy fölény ( felsőbbrendűség) [73] Technológiai előny, vagy fölény megállapításának előfeltétele, hogy technológiai, műszaki elemzés alapján az adott érintett piacon legyen jelen olyan új technológia, amely egyáltalán alkalmas arra, hogy a JPE szolgáltatóként való minősítést befolyásolja. Ilyen technológia az lehet, mely lehetővé teheti: a) a szolgáltató részéről egy szolgáltatás hatékonyabb, olcsóbb nyújtását, illetve b) a felhasználó részéről egy korszerűbb, többet nyújtó, egyszerűbben igénybe vehető, és így relatíve olcsóbb szolgáltatás használatát. [74] Technológiai előny, vagy fölény megítélésében releváns szempont lehet a kutatás-fejlesztési ráfordítások - beleértve az új szolgáltatások kifejlesztésének költségeit is -, illetve ezek árbevételhez, eszközállományhoz viszonyított nagyságának ismerete. III.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, vagy alacsony szintje [75] A kiegyenlítő vásárlóerővel általában a nagy mennyiségben fogyasztó felhasználó, előfizető rendelkezik, aki kedvező tárgyalási pozícióval, és nagy érdekérvényesítő képességgel bír egy -akár gazdasági erőfölénnyel is bíró - szolgáltatóval szemben. Minél nagyobb hányadát vásárolja egy felhasználó, előfizető a szolgáltató szolgáltatásainak, a szolgáltató annál inkább hajlandó lehet engedményekre, vagy kényszerül engedni a kiegyenlítő vásárlóerőnek. A felhasználó, előfizető pedig feltehetően annál inkább érvényesíti vásárlóerejét, minél nagyobb hányada kötődik összkiadásainak az adott szolgáltatáshoz. Ez esetben érzékenyebb a szolgáltatás árára, minőségére, és kedvezőbb ajánlat esetén könnyebben vált szolgáltatót. A nagykereskedelmi piacon az egymással szemben álló szolgáltatók érdekérvényesítési képességét kell vizsgálni. [76] Mindezek megítéléséhez szükséges jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vevő-koncentráció (a nagy felhasználók, előfizetők aránya a szolgáltatók teljes árbevételében), b) szolgáltató váltásának költsége, c) keresleti árrugalmassága, d) fogyasztói informáltság (különösen az elérhető szolgáltatások körére, azok árára vonatkozóan, illetve ha ezek a fogyasztók számára ismertek és könnyen összehasonlíthatóak). [77] A kiegyenlítő vásárlóerő vizsgálata különösen jelentős szempont a kiskereskedelmi szolgáltatások piacán, illetve egyes vevő szegmens(ek)ben. III.2.6. Könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz

37 [78] Minden érintett piacon a nyújtott szolgáltatás(ok)hoz szükséges infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje - a vizsgált időtávon túli közép vagy hosszú távú, ezért a tőkepiac(ok)hoz, a pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a szolgáltatók, illetve a vállalkozások számára. [79] A tőkepiac(ok)hoz, pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés megítélése szempontjából jelentőséggel bír az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatóinak alakulása, tulajdonosi háttere, a vállalati stratégia, az ügyvezetés reputációja és stabilitása. Ezek megítéléséhez - az egyenlő elbánás figyelembevételével - a vizsgált vállalkozásról, vállalkozás csoportról az objektív, hitelt érdemlő rendelkezésre álló adatokat kell és lehet figyelembe venni. Ilyen mérhető jellemzők például az alábbiak lehetnek: a) a vállalkozás méreténél ismertetett vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatók, b) a vállalkozás tőkestruktúrája, ba) a törzstőke növelési lehetőségei, bb) részvény-kibocsátási adatok, bc) kötvény-kibocsátási adatok, c) a vállalkozás külső hitelállományának: ca) hitelintézetek szerinti megoszlása, cb) lejárat szerinti megoszlása, cc) a hitelállománnyal kapcsolatos alapvető kondíciók, d) a vállalkozás belső hitelállománya, és annak feltételei, e) a tulajdonos szakmai vagy pénzügyi befektető-e, illetve milyen érdekeltségei vannak más szolgáltatokban, vállalkozásban, illetve milyenek a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének fontosabb mutatói. III.2.7. Szolgáltatási csomagok képzése (szolgáltatás diverzifikációja) [80] Az érintett piacon nyújtott szolgáltatások gyakran csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kerülnek nyújtásra, következésképpen így is vehetők igénybe. A csomagképzés az alábbi két fő esetben merülhet fel: a) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás kizárólag más -esetleg nem is az érintett piachoz tartozó - szolgáltatással együtt, csomagban vehető igénybe, b) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás -esetleg nem is érintett piachoz tartozó - más szolgáltatással együtt, csomagban az adott szolgáltatásra vonatkoztatva lényegesen kedvezőbb feltételekkel vehető igénybe. A fenti csomagképzés különösen akkor okozhat versenyproblémát, ha az egyik szolgáltatás innovatív, a hatékony verseny irányába fejlődő piacon nyújtott szolgáltatás, mely piacon mindkét szolgáltató versenyez egymással, míg a másik szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók függőségi viszonyban vannak, illetve ha az egyik szolgáltatást kizárólag a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tudja egyáltalán, illetőleg kedvezőbb feltételekkel nyújtani. [81] E kritérium megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) termékkínálat, egyes termékek árbevételben való részesedése, illetve költségeinek aránya, b) a vertikális integrációnál, a méretgazdaságosságnál és a választékgazdaságosságnál leírt egyéb jellemzők.

38

III.2.8. Méretgazdaságosság [82] Méretgazdaságosság létezik akkor, amikor az output termelésének növelése esetén csökken, az output termelésének csökkentése esetén pedig növekszik az output egységére jutó inputok volumene34. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben, optimálisabban használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtás esetén. [83] A méretgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek, illetve a költségviszonyok vizsgálata (pl. a fix költségek aránya az összes költségen belül). III.2.9. Választékgazdaságosság [84] Választékgazdaságosság létezik akkor, ha különféle outputok nyújtása olcsóbban valósítható meg egy közös termelési folyamatban, mint egymástól független, különálló termelési folyamatokban35. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a választékgazdaságosság akkor állhat fenn, ha pl. a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg. [85] A választékgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek. III.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozáscsoport [86] A vertikális integráció azt jelenti, hogy egy vállalkozás, illetve azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások csoportja az értéklánc magasabb, vagy alacsonyabb szintjén lévő piacon is jelen van. A vertikális integráció esetén előfordulhat, hogy egy vállalkozás éppen ezért lehet képes az egyik piacon meglévő gazdasági erejét átvinni egy másik piacra is. Az azonos érdekkörbe tartozás általában azonos tulajdonosi, irányítási viszonyokat is feltételez. [87] A vertikális integráció megítéléséhez szükséges a piacon lévő vállalkozás(ok) tulajdonosi, és irányítási viszonyainak ismerete. III.2.11. Fejlett forgalmazói, és értékesítési hálózat 34

Ezt az esetet növekvő hozadéknak (increasing returns to scale) is nevezik. Ekkor az inputok lassabban növekednek/csökkennek, mint az outputok. Méretgazdaságosság esetén a termelés összes költsége (C) degresszív módon növekszik, továbbá a határköltség (MC=dlogC/dlogQ) és az átlagköltség (AC=C/Q) görbéi csökkennek, ha nő az output volumene, továbbá az átlagköltség nagyobb a határköltségnél (AC>MC). 35 azaz n output esetén, a teljes költséget C -vel jelölve: C (q1 ,.., q n )〈C (q1 ,0,..) + C (0, q 2 ,0,..) + ... + C (0,..,0, q n ) , ahol (q1 , q 2 ,.., q n )〉 0.

39 [88] A szolgáltatások - különösen a kiskereskedelmi szolgáltatások - nyújtása szempontjából jelentős szerepe van a szolgáltatást forgalmazó, értékesítő, elosztó hálózatnak, illetve e hálózat fejlettségének. Ezen hálózatok révén a szolgáltatás forgalmazása, értékesítése, elosztása költséghatékonyabban végezhető, a fogyasztók döntése hatékonyabban befolyásolható. A fejlett saját forgalmazói, értékesítési hálózatok csak nagy költséggel építhetők ki, tarthatók fenn, esetleg nem is lehetséges strukturális vagy jogi korlát miatt a megkettőzésük. [89] Ezen kritérium megítéléséhez szükséges jellemzők: a) szolgáltató által fenntartott ügyfélkapcsolati pontok fajtája, száma; b) az ügyfélkapcsolati pontokat létesítő más vállalkozásokkal, az értékesítésre kötött szerződések lényeges elemei; c) a szolgáltató promóciós megállapodásai, melyek más érintett piacon, érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon, vagy az elektronikus hírközlési piacokon kívüli, más ágazatokban működő vállalkozásokkal létesített. III.2.12. Potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai [90] A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piac növekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális verseny helyzet. [91] Piacra lépés a vizsgált piacon új vállalkozások piacra lépését jelenti. [92] Piaci növekedés a piacon értékesített szolgáltatások volumenének, és vagy az árbevételének növekedését jelenti. [93] Potenciális verseny esetén egy vagy több vállalkozás - a kínálati helyettesítőség esetéhez képest hosszabb időn belül és nagyobb költséget és kockázatot vállalva - képes (pl. egy feltételezett áremelés estén) belépni a piacra. [94] A fenti kritériumok relevanciáját, illetve ezen feltételek hiányát alapvetően a strukturális és jogi korlátok vizsgálata alapján lehet megállapítani, továbbá a szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok (a továbbiakban: stratégiai korlátok) vizsgálatával. Ezen stratégiai korlátok akkor létezhetnek, ha az érintett piacon már bent lévő vállalkozások stratégiai eszközökkel36 tartják távol versenytársaikat, illetve potenciális vetélytársaikat.

III.3. Közös erőfölény vizsgálata [95] A közös erőfölény esetében a kettő, vagy több gazdasági és jogi értelemben független vállalkozás azonos érintett piacon történő, azonos időn belüli tevékenysége, magatartása kerül vizsgálatra. [96] A közös erőfölény különösen akkor merülhet fel, ha : a) a két, vagy több vállalkozás között nincs hatékony verseny az érintett piacon, 36

Ilyen stratégiai eszközök lehetnek az árazással összefüggő (pl.: árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás), valamint árazással nem összefüggő eszközök (pl.: reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés).

40 b) ugyanezen két, vagy több vállalkozásnak érdekében áll a többi, érintett piacon levő szolgáltatóval szemben közösen erőfölényes helyzet kialakítása. A közös erőfölény fennállását elősegíti, ha a piac szerkezete (homogén termék, hasonló költségszerkezet, stb.) ösztönöz az összehangolt piaci magatartásra. A közös erőfölény a szolgáltatók szerkezeti vagy egyéb kapcsolódása nélkül is megállapítható, ha a vizsgált szolgáltatók olyan piacon működnek, melyek szerkezete elősegíti a magatartások összehangolását. [97] A korábban írt kritériumok37 vizsgálata során, a közös erőfölényt elősegítő piacokra különösen az alábbi jellemzők vagy azok egy részének fennállása utalhat a közös erőfölény fennállására: a) érett piac, b) stagnáló, vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon, c) kereslet csekély rugalmassága, d) homogén termékek, e) hasonló költségszerkezetek, f) hasonló piaci részesedések, g) műszaki újítások hiánya, vagy érett technológia, h) kapacitástöbblet hiánya, i) jelentős piacra lépési korlátok, j) a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, k) potenciális verseny hiánya, l) különféle informális vagy egyéb kapcsolatok az érintett vállalkozások között, m) megtorló mechanizmusok, n) árverseny hiánya vagy korlátozott lehetősége. Ezen szempontok részletes vizsgálatát a Tanács a közös erőfölény esetében végzi el részletesen.

III.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata [98] Egy érintett piacon JPE szolgáltató – összhangban az Eht. 53. § (2) bekezdésében írtakkal egy szomszédos (azzal szoros kapcsolatban lévő) piacon (a továbbiakban: szomszédos piac) jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősülhet, amennyiben az adott érintett piac és a szomszédos piac közötti kapcsolatból eredően a szolgáltató az egyik piacon fennálló gazdasági erejét átviheti a másik piacra, és ezzel gazdasági erejét erősítheti. [99] A fentiek értelmében a Tanács egy szolgáltató adott érintett piacon való JPE minősítésekor figyelembe veszi, ha ugyanezen szolgáltató más: a) szomszédos – érintett piacnak nem minősülő - szolgáltatási piacon feltételezhetően, illetve b) más szomszédos érintett piacon bizonyítottan jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató. [100] A piacok szomszédos voltának megállapításához a gazdasági erő átvitele, erősítése, illetve ezeknek a lehetősége szempontjából kell vizsgálni a két piacon lévő szolgáltatások műszaki,

37

Lásd II.2. fejezet.

41 gazdasági és jogi kapcsolatát, illetve a piacon tevékenykedő szolgáltatók közötti kapcsolatokat. Az érintett piac és a szomszédos piac egymással lehet: a) vertikális kapcsolatban, amikor a két piacon a szolgáltatás(ok) részben vagy egészben egymásra épül(nek), vagy b) horizontális kapcsolatban, amikor a két piacon azonosak a vevők, fogyasztók, illetve a két piacon azonosak a szolgáltatásnyújtáshoz a szolgáltató által harmadik felektől igénybe vett, illetve igénybe vehető bemenő termékek, szolgáltatások. [101] Ugyanakkor egy szomszédos piacon akkor, és csak akkor minősíthető egy szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak, ha a piacot a Tanács érintett piacként azonosította, elvégezte a JPE kijelölést és minden szükséges, ezen módszertani anyagban foglalt vizsgálatot is.

42 IV. Kötelezettségek kirovása

IV.1. Fogalmak, általános szempontok [102] A Tanács – összhangban az Eht. 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal - az azonosított jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra azon a piacon, amelyen a szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, kötelezettséget vagy kötelezettségeket ír elő, vagy hatályában fenntart, illetve módosítja a korábban megállapított kötelezettséget. Az előírt egy vagy több kötelezettségnek a piacelemzés által feltárt, versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos mértékűnek kell lennie. [103] A Tanács a kötelezettségek kiszabása során a törvény céljaiban meghatározott szempontokat kiemelten veszi figyelembe. [104] A Tanács a kötelezettségek kirovása során továbbá szem előtt tartja a kiemelkedő jelentőségű, jogilag38 kötelező európai közösségi célokat is: a) verseny elősegítése, b) egységes (belső) piac fejlődése, c) az Európai Unió állampolgárainak érdeke.

IV.2. Kötelezettségek típusai [105] A kötelezettségek alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni: a) a mérlegelés alapján kiróható egy, vagy több kötelezettség (a továbbiakban: egyedi kötelezettség) , illetve b) a törvény erejénél fogva kötelezően alkalmazandó kötelezettség (a továbbiakban: kötelezően alkalmazandó kötelezettség). A Tanács a kötelezettségek kirovása kapcsán a magyar piac sajátosságainak megfelelően, az ERG Plenaris ülésén, 2004. április 1-én Londonban elfogadott és publikált, "ERG 03(30)rev1" jelölésű, "ERG közös álláspont a megfelelő kötelezettségekről az új szabályozási rendszerben" ("ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework") című anyagban foglatak alkalmazza.39 [106] Egyedi kötelezettségek – az Eht. XII. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: a) átláthatóság kötelezettsége (Eht. 102-103. §); b) egyenlő elbánás kötelezettsége (Eht. 104. §); c) számviteli szétválasztás kötelezettsége (Eht. 105. §); d) hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 106. §); e) közös eszközhasználat és helymegosztás kötelezettsége (Eht. 107. §); f) költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségének kötelezettsége (Eht. 108. §); g) előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 109. §), nevezetesen ennek keretében a Tanács megtilthatja ga) az indokolatlanul magas díjak alkalmazását,

38 39

Lásd Art. 8.2-8.4., 2002/21/EK Keretirányelv. A tárgybani anyag elérhető: http://erg.eu.int/documents/index_en.htm" honlapon keresztül, angol nyelven.

43 gb) a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, indokolatlanul alacsony árak alkalmazását, gc) az egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetését, vagy gd) az indokolatlan árukapcsolást. E kötelezettség előírása egy adott előfizetői (kiskereskedelmi) piacon JPE szolgáltatóra történhet. h) bérelt vonali szolgáltatások minimális készletének biztosítási kötelezettsége (Eht. 110 §). E kötelezettség előírása a bérelt vonali piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében lehetséges. [107] Kötelezően alkalmazandó kötelezettségek – az Eht. XII., XIII. és XIV. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: i) közvetítőválasztás kötelezettsége (Eht. 111. §); E kötelezettség a Tanács által - a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos meghatározott érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. j) Internet elérés szolgáltatással kapcsolatos ajánlattételi kötelezettség (Eht. 112-115. §); E kötelezettség az Internet szolgáltatás helyhez kötött telefonhálózaton keresztüli elérésével kapcsolatos valamely piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. k) árprés alkalmazásának tilalma (116. §); E kötelezettség az érintett piacok valamelyikén jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli. [108] A Tanács – összhangban az Eht. 56. §-ában írtakkal – kivételes és indokolt esetben a fentiekben meghatározottaktól eltérő, hozzáféréssel vagy összekapcsolással összefüggő kötelezettséget is előírhat egy JPE szolgáltató számára, ha erre vonatkozó határozattervezetét részletes indokolással előzetesen jóváhagyásra megküldi az Európai Bizottságnak. Az eljárás az Európai Bizottság 65. § (5) bekezdése szerinti határozatának meghozataláig felfüggesztésre kerül.

IV.3. Kötelezettségek meghatározása [109] A Tanács az egyes kirótt kötelezettség pontos tartalmát a jogszabályokban foglaltak figyelembe vételével, de diszkrecionális jogkörében eljárva döntésében megfelelően részletezve határozza meg. [110] Egyes kötelezettségek esetében a jogszabály azok kirovásához további különös feltételek vizsgálatát írja elő, melyet a Tanács minden esetben elvégez.40 [111] Érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók esetében elsősorban a [106] a)-f) kötelezettségek közül kell legalább egy egyedi kötelezettséget kiróni, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont k) alatti kötelezettséget.

40

Pl.: az Eht. 109. (1) és (2) bekezdése alapján, az anyag [107] pont g) esetben, ha: • a piacelemzés alapján megállapításra kerül, hogy egy meghatározott kiskereskedelmi piacon o a verseny nem kellően hatékony, és o az Eht 102-108. §, illetve a 111. § kötelezettség előírásával e törvény céljai nem lennének megvalósíthatóak, • a fogyasztók érdekeinek védelme és a hatékony verseny elősegítése érdekében szükséges a tiltást megállapítani, és • az alkalmazott tilalom arányban áll az általa elérni kívánt céllal.

44 [112] Valamely érintett – különösen nagykereskedelmi - szolgáltatási piacon kirótt kötelezettség egybeeshet más érintett szolgáltatási piacon kirótt kötelezettséggel, illetve attól eltérő kötelezettség is lehet. [113] Mindezek után – az előírt feltételek fennállásának megállapítása esetében – szabható ki az anyag [106] pont g) és h) alatti kiskereskedelmi szolgáltatások díjával kapcsolatos egyedi kötelezettség, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont i-j) alatti kötelezettséget.

45

B. fejezet

I. Piacmeghatározás I. 1. A Piacmeghatározás menete A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 11. számmal jelölt nagykereskedelmi piac41, nevezetesen az „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” elnevezésű piac vizsgálatából indult ki, figyelemmel az Európai Unió Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) Ajánlására. A piacmeghatározás első lépéseként, a szolgáltatási piac meghatározása során a Tanács meghatározta a szolgáltatások pontos tartalmát, a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. A Tanács a jelen piacmeghatározás során szükség szerint megvizsgálta a vizsgált nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piac(ok)at. A Tanács megvizsgálta továbbá a vizsgált piacon esetlegesen megtalálható helyettesítési lehetőségeket, amelyek a vizsgált szolgáltatási piac határaira hatást gyakorolhatnak. A vizsgált szolgáltatási piac meghatározása után került sor a piac földrajzi határainak meghatározására, amelynek során a Tanács elsősorban a hálózatok által lefedett terület nagyságát vizsgálta. A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy az „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” nagykereskedelmi piac érintett piacnak tekinthető-e a Magyar Köztársaság területén, tehát teljesülnek-e Magyarországon is az Európai Bizottság által a piacok szabályozási szempontból való érintettségének vizsgálatakor alkalmazott ex ante kritériumok42. I. 2. Jogszabályi rendelkezések, releváns szolgáltatás Az „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” nagykereskedelmi piac vizsgálatához a kiindulási alapot az Eht. 188. §-ban szabályozott fogalmak közül az alábbiakban felsoroltak jelentették: 9. Bitfolyam hozzáférés: kétirányú adott nagysebességű digitális hálózati szolgáltatás, amelynek során aktív hálózati eszközeinek átviteli kapacitását engedi át, illetve osztja meg az arra kötelezett szolgáltató az arra jogosult szolgáltatóval.

41 42

Amely megegyezik az Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlásában 11. számmal jelölt piaccal Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlás (9)

46 36. Hálózati szolgáltatás: hozzáférési és/vagy összekapcsolási szolgáltatás nyújtása más szolgáltató számára, illetve az ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások. 42. Helyhez kötött telefonhálózat: helyhez kötött szolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő nyilvános telefonhálózat. 44. Helyi bitfolyam hozzáférés: Olyan bitfolyam hozzáférés, ahol a hálózati eszköz alatt a helyhez kötött telefonhálózatban lévő helyi hurokhoz kapcsolódó, és annak forgalmát multiplexáló, illetve demultiplexáló eszköz (például DSLAM) értendő, a helyi hurkot továbbra is a kötelezett szolgáltató használhatja szolgáltatás nyújtására. 45. Helyi hurok: a helyhez kötött telefonhálózatban az előfizetői hozzáférési pontot a rendezővel vagy az annak megfelelő eszközzel összekötő fizikai áramkör. 46. Helyi hurok átengedése: a helyi hurok teljes átengedése és a helyi hurok részleges átengedése, amely nem vonja maga után a helyi hurok tulajdonjogának megváltozását. 47. Helyi hurok részleges átengedése: a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz való hozzáférés biztosítása valamely jogosult szolgáltató számára, amelynek során a helyi huroknak vagy helyi alhuroknak az igénybejelentéskor ténylegesen szolgáltatásra igénybevett frekvenciasávon felüli frekvenciasáv használatát engedik át; a frekvenciasáv át nem engedett részét továbbra is a kötelezett szolgáltató használja. 48. Helyi hurok teljes átengedése: a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz való hozzáférés biztosítása valamely jogosult számára, amelynek során a helyi hurok vagy helyi alhurok teljes frekvenciasávjának használatát engedik át. 50. Helymegosztás: erre kötelezett szolgáltató által fizikai tér és műszaki feltételek biztosítása a jogosult szolgáltató részére, annak berendezései megfelelő elhelyezése és bekapcsolása céljából fizikai, távoli illetve virtuális helymegosztás útján. 56. Hozzáférés: eszközök, illetve szolgáltatások rendelkezésre bocsátása más vállalkozás részére meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából. A hozzáférés kiterjed többek között a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz történő hozzáférésre, amely magában foglalhatja - a berendezések vezetékes vagy vezeték nélküli módon történő csatlakoztatását (ez tartalmazza különösen a helyi hurokhoz és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközökhöz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférést); - az összekapcsolást; - a bitfolyam hozzáférést; - a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és tornyokat; - a megfelelő szoftverrendszerekhez való hozzáférést, beleértve a működéstámogató rendszereket, a számfordításhoz vagy ezzel egyenértékű funkciót kínáló rendszerekhez való hozzáférést; - a vezetékes és mobil hálózatokhoz való hozzáférést, különösen barangoláshoz ; - digitális televíziós szolgáltatások feltételes hozzáférési rendszereihez való hozzáférést.

47 66. Közös eszközhasználat: az elektronikus hírközlési építmények, valamint az elektronikus hírközlő eszközök, így többek között az információs rendszerek közös használata. A helymegosztás a közös eszközhasználat különös formája. 86. Nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatás (telefon szolgáltatás): olyan, bárki számára rendelkezésre álló elektronikus hírközlési szolgáltatás, amely belföldi vagy nemzetközi számozási terven alapuló hívásirányítással lehetővé teszi belföldi és nemzetközi hívások kezdeményezését és fogadását, valamint minden esetben a segélyhívó szolgáltatások és – a körülményektől függően – egyéb szolgáltatások (többek között kezelői szolgáltatások, tudakozó, előfizetői névjegyzék és nyilvános telefonállomás, emelt díjas szolgáltatások, a fogyatékkal élő előfizetők részére nyújtott szolgáltatások, illetve földrajzi elhelyezkedéstől független szolgáltatások) elérését. 87. Nyilvános telefonhálózat (telefonhálózat): olyan nyilvános elektronikus hírközlő hálózat, amelyen részben vagy egészben nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatást nyújtanak, illetve amely alkalmas hálózati végpontok között beszéd, továbbá más kommunikációra, így különösen a telefax és adatkommunikációra (public switched telephone network – PSTN). 97. Referenciaajánlat: a hatóság határozata alapján a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által kötelezően közzétett, a megajánlott hálózati szolgáltatásokat, illetőleg azok jogi, műszaki, pénzügyi feltételeit részletező ajánlat. A jelen elemzés során - illetve az eljárásban már korábban, az ahhoz kapcsolódó adatgyűjtéskor - a Tanács az Eht.-ban nem szereplő fogalmakat is használ, melyeket az adatgyűjtési kérdőívek kitöltési útmutatójában definiált, az alábbiak szerint: xDSL: Helyi hurkokon alkalmazott technológia, amely a hagyományos helyhez kötött telefonhálózat részeként kiépített fémes sodrott érpárokat alkalmassá teszi nagysebességű digitális adatátvitelre. Kábelmodem: olyan kábeltelevíziós hálózathoz illesztett modem, mely alkalmas digitális jelek indítására és fogadására a kábeltelevíziós hálózaton belül. DSLAM szintű bitfolyam hozzáférési pont: A szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést közvetlenül a DSLAM multiplex oldalán nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás megfelel az Eht. 188. § 44. pontja szerinti „helyi bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak. ATM (Ethernet) szintű bitfolyam hozzáférési pont: A szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést az ATM (Ethernet) gerinchálózat meghatározott jelenléti pontján nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás megfelel az Eht. 188. § 9. pontja szerinti „bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak. IP szintű bitfolyam hozzáférési pont: A szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést IP alapú hálózatának valamely csatlakozási pontján nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás megfelel az Eht. 188. § 9. pontja szerinti „bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak.

48 I.3.

A vizsgált piac releváns szolgáltatásai általános jellemzőinek a vizsgálata

A vizsgált piac azonosításának első lépéseként a Tanács elvégezte a releváns szolgáltatások vizsgálatát a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. Ennek során a Tanács megvizsgálta az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piacnak megfelelő, a jogi kereteken belül értelmezhető, a piacon ténylegesen nyújtott és igénybe vehető alapszolgáltatásokat. A Tanács vizsgálatai során a fent megnevezett nagykereskedelmi piacon szolgáltatásként a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedését azonosította, amely lehet teljes, vagy részleges. A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői az alábbiak: A teljes és a részleges helyi hurok átengedés egyaránt megvalósulhat fizikai, távoli valamint virtuális helymegosztás révén az alábbiak szerint: I.3.1. A helyi hurok teljes átengedése Az Eht. 188. §-a értelmében a helyi hurok teljes átengedése azt jelenti, hogy a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz hozzáférést biztosít valamely jogosult számára, amelynek során a helyi hurok vagy helyi alhurok teljes frekvenciasávjának használatát engedik át. A konkrét műszaki megvalósítás során a helyi hurok teljes átengedése esetén az előfizetői hozzáférési pontot és a helyi hurok átengedésére kötelezett szolgáltató fő kábelrendezőjét (MDF) összekötő helyi hurkot a kötelezett szolgáltató meghatározott díj ellenében átengedi a jogosult szolgáltatónak. A helyi hurok teljes átengedése esetén a fő kábelrendezőre kifejtett helyi hurok a kábelkifejtési elemeken keresztül a jogosult szolgáltató hálózatába kerül átkötésre. Ennek megvalósításához új MDF blokkokat szerelnek fel a fő kábelrendező helyiségben, melyre az igényelt helyi hurok átkötésre kerül és o fizikai helymegosztás esetén az MDF blokkot az összekötő kábel köti össze a jogosult betelepülési egységében a jogosult által hozzáférhető átadó kábelrendezővel (HDF), és az átadó kábelrendező jogosult oldali kábelkifejtési pontja biztosítja a csatlakozási pontot; o távoli helymegosztás esetén az MDF blokkra csatlakozó összekötő kábel kültéri helyen lévő végpontja biztosítja a csatlakozási pontot; Virtuális helymegosztás esetén a helymegosztásra jogosult szolgáltató megbízásából a kötelezett szolgáltató birtokolja és üzemelteti a rendezőhöz kapcsolódó azon berendezéseket, amelyek a jogosult szolgáltató igényeit elégítik ki. A helyi hurok átengedéséhez szükséges betelepülés teszi lehetővé a jogosult szolgáltatónak, hogy a helyi hurok átengedésére kötelezett szolgáltató területén csatlakoztathassa berendezését a helyi hurokhoz, és így nyújtson szolgáltatást az előfizetőnek.

49

I.3.2. A helyi hurok részleges átengedése Az Eht. 188. §-a értelmében a helyi hurok részleges átengedése a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz való hozzáférés biztosítása valamely jogosult szolgáltató számára, amelynek során a helyi huroknak vagy helyi alhuroknak az igénybejelentéskor ténylegesen szolgáltatásra igénybevett frekvenciasávon felüli frekvenciasáv használatát engedik át; a frekvenciasáv át nem engedett részét továbbra is a kötelezett szolgáltató használja. A konkrét műszaki megvalósítás tartalmat tekintve megállapítható, hogy a helyi hurok részleges átengedése keretében az előfizetői hozzáférési pontot és a helyi hurok átengedésére kötelezett szolgáltató fő kábelrendezőjét (MDF) összekötő réz érpár alapsáv feletti – még rendelkezésre álló – átviteli kapacitását engedi át a kötelezett szolgáltató a jogosult szolgáltatónak - meghatározott díj ellenében. A helyi hurok részleges átengedése esetén a fő kábelrendezőre kifejtett helyi hurok átviteli frekvenciasávja az előfizető oldali és a központi oldali szűrők segítségével szétválasztásra kerül. Az alapsáv továbbra is a helyi hurok átengedésére kötelezett szolgáltató kapcsolóközpontjába csatlakozik, amíg a sáv feletti tartomány a kábelkifejtési elemeken keresztül a jogosult szolgáltató hálózatába kerül bekötésre. Ennek megvalósításához új MDF blokkokat szerelnek fel a fő kábelrendező helyiségben, melyre az igényelt helyi hurok átkötésre kerül és o fizikai helymegosztás esetén az MDF blokkot az összekötő kábel köti össze a jogosult betelepülési egységében a jogosult által hozzáférhető átadó kábelrendezővel (HDF), és az átadó kábelrendező jogosult oldali kábelkifejtési pontja biztosítja a csatlakozási pontot; o távoli helymegosztás esetén az MDF blokkra csatlakozó összekötő kábel kültéri helyen lévő végpontja biztosítja a csatlakozási pontot; Virtuális helymegosztás esetén a helymegosztásra jogosult szolgáltató megbízásából a kötelezett szolgáltató birtokolja és üzemelteti a rendezőhöz kapcsolódó azon berendezéseket, amelyek a jogosult szolgáltató igényeit elégítik ki. A helyi hurok átengedéséhez szükséges betelepülés teszi lehetővé a jogosult szolgáltatónak, hogy a helyi hurok átengedésére kötelezett szolgáltató területén csatlakoztathassa berendezését a helyi hurokhoz, és így nyújtson szolgáltatást az előfizetőnek. 1.3.3

A nagykereskedelmi piac kínálata az elemzés elvégzésének időpontjában:

A nagykereskedelmi piac kínálatának az elemzés elvégzésének időpontjában érvényes feltételeit (a helyi hurok átengedésével, valamint az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználattal kapcsolatos kérdéseket) az Eht. és a 2887/2000 EU rendelet (a továbbiakban EU rendelet) szabályozza az alábbiak szerint: A helyi hurok átengedésére, valamint az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználatra kötelezett szolgáltató referenciaajánlatot köteles összeállítani, és a hatóság részére jóváhagyás céljából

50 benyújtani. A törvény rendelkezése értelmében a referenciaajánlatnak tartalmaznia kell legalább a következő részleteket: o az átengedéssel kapcsolatos általános feltételeket, beleértve az előrendelést; o a hozzáférési hálózat hálózati végpontjához való hozzáférés lehetőségeit; o helyi hurok részleges átengedése esetén a helyi hurokban rendelkezésre álló átviteli kapacitáshoz való hozzáférés feltételeit; o a közös eszközhasználat feltételeit, így különösen a helymegosztás keretében a jogosult szolgáltató berendezéseinek elhelyezési lehetőségeit és a biztosítható műszaki körülményeket a kötelezett szolgáltató telephelyén vagy az elhelyezés alternatív lehetőségeit; o a hozzáférési hálózat architektúrájával kapcsolatos, az átengedési szerződés megkötéséhez szükséges minden lényeges információt; o a hozzáférési hálózatban alkalmazott fizikai áramkör lényeges műszaki jellemzőit; o a helyi hurokban alkalmazható széles sávú átvitelt biztosító technológiák berendezéseire vonatkozó specifikációkat, a más rendszerekkel való interferencia elkerüléséhez szükséges EMC követelményeket; o a fenti szolgáltatások árait és alkalmazási feltételeiket; o a felek közötti együttműködés szabályait. A kötelezett szolgáltató helyi hurok átengedésére és az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználatra vonatkozó referenciaajánlat közzétételére vonatkozó kötelezettsége kizárólag a helyi hurok fémes sodrott érpára tekintetében áll fenn. Az Eht. 173. § rendelkezése szerint nem áll fenn a kötelezett szolgáltató helyi hurok átengedésére vonatkozó szerződéskötési kötelezettsége, ha az átengedésre vonatkozó igény műszakilag nem valósítható meg, illetve teljesítése esetén a hálózat egysége nem őrizhető meg. I. 4. A vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac vizsgálata, különös tekintettel a helyettesítésre: A piacmeghatározás során a Tanács a 11. a vizsgált nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piaco(ka)t is megvizsgálta, mivel a kiskereskedelmi piacon lehetséges helyettesítés általában befolyásolja a nagykereskedelmi piac határait. A kiskereskedelmi szinten lehetséges keresleti helyettesítés elemzése során a Tanács azt vizsgálta, hogy léteznek-e olyan, a fogyasztók által választott helyettesítő szolgáltatások, amelyek a helyi hurok átengedési szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra nagykereskedelmi szinten éreztetik hatásukat. A Tanács a „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piacnak kiindulásként alapvetően a szélessávú hozzáférések

51 kiskereskedelmi piacát tekintette43, azzal együtt, hogy az elemzés során figyelembe vette az IHM rendelet által meghatározott, a Tanács számára vizsgálni rendelt következő két kiskereskedelmi piac viszonyait is: • •

Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára (IHM rendelet szerinti 1. számú piac); Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem lakossági felhasználók számára (IHM rendelet szerinti 2. számú piac).

A Tanács a kiskereskedelmi piacokkal kapcsolatban a piacazonosításon, azaz a helyettesítési viszonyok elemzésén túl elsősorban azt vizsgálta, hogy a nagykereskedelmi piac tranzakciók szintjén egyelőre ki nem alakult volta mennyire van hatással a kiskereskedelmi piacok versenyére, és a nagykereskedelmi piac szabályozása milyen módon képes befolyásolni az érintett kiskereskedelmi piacok versenyét. I.4.1. A szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piaca A Tanács a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacával (IHM rendelet szerinti 12. piac) foglakozó elemzésében vizsgálja a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacát, így a jelen elemzés során, csak az említett elemzés fontosabb megállapításait említjük meg: •

Szolgáltatási szinten a piac részét képezik, mivel egymás helyettesítő szolgáltatásainak tekinthetőek o a piacon legelterjedtebb elérési módot jelentő xDSL hozzáférési szolgáltatások o a szintén igen elterjedt kábel modemes elérési szolgáltatások o és a vezeték nélküli, alapvetően a 2.4 GHz-es frekvenciát használó szélessávú hozzáférések.

Utóbbi szolgáltatással kapcsolatban a Tanács megállapította, hogy a szolgáltatás jellemzői alapján bizonyos korlátokkal tekinthető a másik két szolgáltatás helyettesítő szolgáltatásának, és a piaci fejlődés későbbi stádiumában (vélhetően még a jövőbeli vizsgált időtávon belül) a szolgáltatás nem lesz helyettesítő termék. Funkcionális szempontból az első két szolgáltatással teljesen egyenértékű, illetve annál jobb minőségű szolgáltatás nyújtható még vezetékes bérelt vonalon, illetve a 3.5 GHz-es vezeték nélküli elérést használva. Ezen szolgáltatások jelentősen magasabb ára, és eltérő jellemző felhasználói köre (tipikusan közepes-, nagy nem lakossági ügyfelek) miatt ezen szolgáltatásokat a Projekt nem tekintette az előbbiek helyettesítő szolgáltatásának, így az említett elemzendő kiskereskedelmi piachoz tartozónak. •

• 43

A piac földrajzi határainak meghatározásánál a Tanács az országosan domináns xDSL szolgáltatások piacán meghatározható földrajzi piaci megközelítésből indult ki, mivel az említett másik két elérési mód súlya és fejlődési dinamikája is alatta marad az említett szélessávú szolgáltatásénak, így számottevő mértékben nem képes befolyásolni a piaci versenyt. Ennek alapján a kiskereskedelmi piac földrajzi határainak meghatározása során a DSL infrastruktúra alapját képező jelentős vezetékes telefonszolgáltatók elérési hálózatából

ez összhangban van a helyi hurok átengedés európai uniós szabályozásával, ami kiolvasható a már említett 2887/2000-es EU rendeletben foglaltakból, amely szerint a helyi hurok megosztásának fontos célja, hogy „az Internet hozzáférés költségei jelentősen csökkenjenek”

52

•

indult ki. Így a földrajzi piacok határai megegyeznek a volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatók szolgáltatási területének határaival. A kiskereskedelmi piac versenyviszonyai hasonlóak a „nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára”, valamint a „nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem-lakossági felhasználók számára” elnevezésű piacokon tapasztalhatóhoz44, azzal együtt, hogy a helyhez kötött telefonhálózatra épülő xDSL infrastruktúra kiépítettségében érdemi különbségek vannak a két legnagyobb, illetve a három kisebb szolgáltató között.

Az ábra üzleti titkot tartalmaz. 1. ábra Az xDSL vonalak elterjedtsége a vezetékes telefonszolgáltatók hálózatain 2003 végén

I.4.2. A „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára”, valamint a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem-lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piacok vizsgálata A Tanács a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára”, valamint a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem-lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piacok elemzésével foglalkozó határozatában részletesen azonosította ezen hozzáférési szolgáltatások kiskereskedelmi piacát, így itt ebben az elemzésben, csak az említett elemzés fontosabb megállapításait említjük meg: •

• •

Szolgáltatási szinten a piacon a helyhez kötött telefonhálózaton nyújtott hozzáférési szolgáltatásnak nincs megfelelő helyettesítő szolgáltatása, így a szolgáltatási piac a helyhez kötött telefonhálózaton nyújtott kiskereskedelmi hozzáférés szolgáltatási piacával egyezik meg. Az érintett földrajzi piacok határai megegyeznek a volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatók szolgáltatási területének határaival. Mind az öt volt koncessziós szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik a saját (volt koncessziós) területein.

A Tanács a vizsgált „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” elnevezésű nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piacok, azaz a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piaca, a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac és a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac I.4. pontban foglalt vizsgálata során megállapította, hogy a vizsgált nagykereskedelmi piaccal kapcsolatos kiskereskedelmi piacokon vannak olyan keresleti, illetve kínálati helyettesítési lehetőségek, melyek nagykereskedelmi piacra kifejtett hatásának vizsgálata különösen indokolt.

44

Lásd a Tanács 2004. szeptember 1-én ilyen tárgyban honlapján közzétett határozat-tervezeteit

53 I. 5. Helyettesítés vizsgálata a nagykereskedelmi piacon A vizsgált piac meghatározása során a Tanács olyan helyettesítési lehetőségeket keresett, amelyek módosíthatják a vizsgált piac határait. Ezen vizsgálat során a Tanács az I.4. pont szerinti kiskereskedelmi piacokon feltárt helyettesítő szolgáltatásokból indult ki. I. 5. 1. Keresleti helyettesítés a nagykereskedelmi piacon A nagykereskedelmi piacon lehetséges keresleti helyettesítés vizsgálata során a Tanács azt vizsgálta, hogy a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése helyettesíthető-e más nagykereskedelmi szolgáltatással. A magyar elektronikus hírközlési piacon jelenlévő nagykereskedelmi szolgáltatások közül a részleges átengedés helyettesítő szolgáltatásaként elsősorban a különböző szélessávú kábeltelevíziós hálózatok Internet-szolgáltatásra való átengedése lehetséges, míg a teljes átengedésnek, mint nagykereskedelmi szolgáltatásnak, nincs ésszerű alternatívája a piacon. A kiskereskedelmi helyettesítés miatt a Tanács a nagykereskedelmi helyettesítés elemzése során megvizsgálta a vezeték nélküli eléréseket is. I.5.1.1. Hálózati hozzáférés vezeték nélküli hálózatokon, mint lehetséges nagykereskedelmi helyettesítő szolgáltatás A vezeték nélküli elérések esetén a helyi hurok átengedéshez hasonló szolgáltatás a vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatás (fixed wireless access). Funkcionális szempontból ez a szolgáltatás – amelyet helyi elérésre, az ún. „utolsó mérföld probléma” leküzdésre használnak - helyettesítője a helyi hurok átengedésnek. A vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatás ugyanakkor műszaki szempontból tovább nem osztható, nem azonosítható olyan részszolgáltatás, amelyet érdemes (illetve egyáltalán lehetséges) lenne nagykereskedelmi szolgáltatásként nyújtani. A különböző vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatások közül a hazai piacon a 3.5 GHz-es technológia van jelen, amelyre 2001-ben 5 szolgáltató szerzett frekvencia használati-, és szolgáltatási engedélyt. A 3.5 GHz-es frekvencia használata jelenleg nem elterjedt, többnyire nagy forgalmú üzleti ügyfelek elérésére használják a szolgáltatók, mivel a kiépítési és létesítési költségei jóval magasabbak, mint egy egyszerű helyhez kötött telefonhálózati hozzáférés költségei. Mindezek miatt az elemzés vizsgált jövőbeli időtávja tekintetében a Tanács nem számít arra, hogy a vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatások olyan mértékben elterjednek, amely összemérhető lenne, az átengedésre felajánlott fémes helyi hurkok kínálatával. A fentiek alapján a továbbiakban a Tanács részletesen az alábbi keresleti helyettesítési lehetőségeket vizsgálta:

54 I.5.1.2. Hálózati hozzáférés csillagpontos szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon, mint lehetséges nagykereskedelmi helyettesítő szolgáltatás A hálózati hozzáférés szélessávú kábelhálózatokon, mint a szélessávú infrastruktúrához való hozzáférés a szélessávú szolgáltatást nyújtó szolgáltató (tipikusan Internet-szolgáltató) számára bizonyos tekintetben hasonló hozzáférési lehetőséget jelent, mint a helyi hurok részleges átengedése. Amíg részleges hurokátengedés a szabályozás által megteremtett kínálat ellenére nem történt a hazai piacon, addig kábeltelevíziós hálózatok szélessávú Internet-szolgáltatás céljából történő átengedésére több példa is akad. A Tanács megállapítása szerint a kábelhálózatok átengedésének alapvetően három fő oka különböztethető meg a hazai példák kapcsán: 1. A hálózat tulajdonosa maga nem rendelkezik az Internet-szolgáltatás nyújtásához szükséges szakértelemmel, illetve eszközökkel, ezért a szélessávú szolgáltatás nyújtására alkalmas hálózatán más Internet-szolgáltatónak teszi lehetővé a szolgáltatás nyújtását. Tipikusan ez a helyzet a táblázatban szereplő kisebb hálózatok esetén (pl. üzleti titok). Mint az a táblázatból is látható ezen hálózatok jelentősége elhanyagolható, és érdemben egyik volt koncessziós szolgáltató területén sem képesek ellensúlyozni a helyhezkötött telefonhálózatokban részleges átengedésre felajánlott hurkok kínálatának dominanciáját. 2. A hálózat tulajdonosa maga is nyújt Internet-szolgáltatást, azonban a korábban felvásárolt hálózatokon jelen volt már egy másik Internet-szolgáltató, amelynek a szerződését nem volt egyszerű, vagy nem volt indokolt felmondani. Több üzleti titok tulajdonú hálózat esetén is ez a helyzet. Ezen átengedett hálózatok súlya sem jelentős, ráadásul a szerződések létrejötte nem teljesen piaci alapon, inkább egyfajta „üzleti örökség” eredményeként történt. 3. A hálózat tulajdonosa egy vállalatcsoport része, amelyen belül a belső munkamegosztás eredményeként egy másik, arra specializált szolgáltató végzi az Internet-szolgáltatást. Ez a helyzet a üzleti titok hálózatain keresztül nyújtott Internet szolgáltatás esetén, ahol a szolgáltatást az üzleti titok nyújtja. A szerződések alapvetően ebben az esetben sem piaci alapon – azaz pl. az érdeklődő Internetszolgáltatók közötti verseny eredményeként – köttetnek, hanem a vertikális integráció alapján. Mint az látható, a tényleges tranzakciók piaci volta erősen megkérdőjelezhető, ami az egyik fontos oka annak, hogy a Tanács ezeket az átengedett hálózatokat alapvetően nem tekinti a helyi hurok átengedési piac részének. A másik fontos ok, hogy funkcionálisan ez a típusú hurokátengedés csak korlátozottan képes helyettesíteni a helyhez kötött telefonhálózatokon megvalósítható részleges helyi hurok átengedést. Utóbbi esetben ugyanis lehetőség van egyedi hurkok átengedésére is, míg a kábelhálózatokon csak teljes hálózatok átengedése valósítható meg ésszerűen. (Ennek indoklásának műszaki szempontjairól részletesebben szól a II.4.3. pont).

55 Ezért megállapítható, hogy egy 5-10%-os áremelés hatására a helyhez kötött telefonhálózati alapú helyi hozzáférési szolgáltatásoknál a nagykereskedelmi szolgáltatás igénybe vevője számára nem reális helyettesítési lehetőség egy kábelhálózati elérés nagykereskedelmi átvétele, mivel műszaki okok miatt, a jelenlegi technológia mellett csak – az azonos fejállomáshoz tartozó - teljes hálózat átvételére van mód, de kereskedelmi szempontból arra is csak korlátozottan. Az Internet-szolgáltatás céljából átengedett szélessávú kábeltelevíziós hálózatokat mutatja be - a 2003. december 31-i állapot szerint - az alábbi táblázat: 1. Táblázat Internet-szolgáltatás céljából átengedett szélessávú kábeltelevíziós hálózatok

Szolgáltató megnevezése

Internet-szolgáltatás céljára átengedett kábeltelevíziós A helység Melyik hálózatokon megnevezése területén? nyújtott szélessávú végpontok száma

LTO

A táblázatban szereplő adatok üzleti titkot tartalmaznak. A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a hálózati hozzáférés csillagpontos szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon mind a tranzakciók piaci jellemzőit, mind a funkcionalitást figyelembe véve nem helyettesítő szolgáltatás. A fentiek alapján a

56 vizsgált nagykereskedelmi piac meghatározására e szempont nincs hatással, a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető. I.5.1.3. Bitfolyam hozzáférési szolgáltatás, mint a helyi hurok átengedési szolgáltatás lehetséges helyettesítő szolgáltatása A bitfolyam hozzáférés bizonyos mértékig a helyi hurok átengedés helyettesítő szolgáltatásának tekinthető, mivel mindkét szolgáltatás lehetővé teszi a társszolgáltató számára, hogy annak igénybevételével szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatást nyújtson. A Magyar Telekom Távközlési Rt. (névváltozást megelőzően Magyar Távközlési Rt., a továbbiakban: Matáv Rt.) saját kiskereskedelmi xDSL szolgáltatásának indításakor a Hírközlési Felügyelet határozatában kötelezte a szolgáltatót, hogy nagykereskedelmi xDSL hozzáférési szolgáltatást is nyújtson harmadik szolgáltatók számára. Ennek eredményeként bitfolyam hozzáférési szolgáltatást a hazai piacon a legnagyobb szolgáltató már évek óta nyújt. A szolgáltatás feltételeinek kialakítását a szabályozás egészen az Eht. hatályba lépéséig az érdekelt felek kereskedelmi megállapodására bízta. Ennek eredményeként a bitfolyam hozzáférés először ATM-, majd 2003 közepétől IP szinten, országosan egy átadási ponttal valósult meg. A 2004. év január 1-jével hatályba lépett Eht. a jelentős piaci erejű szolgáltatókra a helyi hurok átengedési referenciaajánlat (RUO) részeként új kötelezettségként bevezette az ún. helyi bitfolyam hozzáférést, amely az előző hálózati megközelítés alapján egy DSLAM szintű bitfolyam hozzáférésnek felel meg. Az említett különböző hálózati szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatások közül a helyi hurok részleges átengedéséhez jellegében legközelebb a DSLAM szintű hozzáférés áll, vagyis az a nagykereskedelmi szolgáltatás, amelyet az Eht. a referencia helyi hurok átengedési ajánlat részeként ír elő a kötelezett szolgáltató számára. Ez a hasonlóság alapvetően abban áll, hogy mindkét szolgáltatáshoz jelentős beruházás szükséges45, hiszen a részleges átengedésnél a helyi központig, a DSLAM szintű bitfolyam hozzáférés igénybevételénél pedig a DSLAM-ig saját infrastruktúrát kell kiépítenie (illetve legalább azzal rendelkeznie) a szolgáltatónak. A DSLAM szintű hozzáférés bizonyos mértékig funkcionálisan is hasonló a részleges átengedéshez, mivel a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás értéklánca „elemeinek” nagyobbik részét a kiskereskedelmi szolgáltató ellenőrzi, illetve műszaki értelemben menedzseli. A Tanács ezek után megvizsgálta, hogy a milyen funkcionális és árbeli különbségek jelentkeznek a bitfolyam hozzáférés és a helyi hurok átengedési szolgáltatás között egy a piacra belépő szolgáltató számára. A legfontosabb funkcionális eltérések: A teljes átengedéshez képest: • A teljesen átengedett helyi hurok igénybevevője többféle (alapvetően beszéd- és adatcélú) szolgáltatást nyújthat az adott helyi hurkon, míg a bitfolyam

45

a bitfolyam hozzáférésnél ez a beruházás valamivel – a DSLAM berendezés értékével –kisebb.

57 hozzáférési szolgáltatás vásárlója számára ez a fajta „szolgáltatási szabadság” alapvetően az adatátviteli szolgáltatásra korlátozódik46. A részleges átengedéshez képest47: • Az átengedett helyi hurok igénybevevője maga határozza meg a ráépülő adatátviteli szolgáltatás sávszélességét és tulajdonképpen minden fontos műszaki paraméterét, míg a bitfolyam hozzáférésnél ezt a nagykereskedelmi szolgáltatás kínálója definiálja. Ennél fogva a bitfolyam hozzáférés igénybevevője kevésbé képes a nagykereskedelmi szolgáltató által a kiskereskedelmi piacon kínált szolgáltatás meghatározó szolgáltatási paramétereitől eltérni, mint a részleges hurokátengedésnél, így kevésbé képes innovatív szolgáltatásokat bevezetni. Mind a teljes, mind a részleges átengedéshez képest: • A bitfolyam hozzáférés igénybevevője csak azokon a területeken képes szolgáltatást nyújtani, ahol a nagykereskedelmi partnere már telepítette a szélessávú szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközöket. A hurokátengedés esetén a szolgáltatást használó társszolgáltató elvileg maga dönti el, hogy milyen földrajzi területen kíván szolgáltatásával megjelenni. (Ez utóbbit a gyakorlatban a betelepülési lehetőségek némileg korlátozzák.) Árbeli eltérések •

A funkcionálisan a részleges átengedéshez közelebb álló bitfolyam hozzáférés árai jelentősen meghaladják a helyi hurok részleges átengedésének árait. A helyi hurok részleges átengedés- és a helyi bitfolyam hozzáférés havi díjainak összehasonlítása (minden ár Ft-ban) 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 Matáv részleges átengedés

Más LTO-k helyi bitfolyam hozzáférés

2. ábra

46

„Bujtatott módon” persze ezen keresztül is lehet beszédcélú szolgáltatást nyújtani alapvetően IP alapon, egy szélessávú Internet előfizetés részeként 47 Természetesen ez igaz a – szélessávú szolgáltatás nyújtása céljából – igénybe vett teljesen átengedett hurkokra is.

58 Forrás: a szolgáltatók 2004. szeptemberében érvényes helyi hurok átengedési referenciaajánlatai •

•

A havi díjak között meglévő differencia alapján nem lehet arra számítani, hogy a helyi hurok átengedési szolgáltatás potenciális igénybevevői egy 5-10%-os áremelkedés hatására átállnának a helyi (DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférés igénybevételére Ez a különbség nemcsak a havi díjakban jelentkezik, hanem a két(tulajdonképpen három)-féle szolgáltatás igénybevételéhez szükséges egyéb költségekben is.

Mindezek miatt a Tanács megállapította, hogy jelentősen eltérő befektetési-, piacralépési stratégiát jelent a kéttípusú nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevétele. A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a funkcionális és árbeli különbségek olyan mértékűek, ami miatt a bitfolyam hozzáférés – a magyarországi piacon – nem tekinthető a helyi hurok átengedési szolgáltatás helyettesítő szolgáltatásának egy a piacra belépő szolgáltató számára. Ez alapján a Tanács – összhangban az Európai Bizottság Ajánlásával – úgy találta, hogy a helyi hurok átengedés és a bitfolyam hozzáférés hazai piaci szolgáltatási feltételek alapján is külön piacot alkot. A fentiek alapján tehát nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált nagykereskedelmi piac meghatározására e szempont nincs hatással, ezért a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető.

59 I.5.1.4. A használaton kívüli helyi hurok átengedési szolgáltatás, mint a helyi hurok átengedési szolgáltatás lehetséges helyettesítő szolgáltatása A nagykereskedelmi piacon lehetséges keresleti helyettesítés vizsgálata során a Tanács megvizsgálta, hogy milyen feltételek mellett tekinthető a használaton kívüli helyi hurkok nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése helyettesítő szolgáltatásnak a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedésével. Másképpen fogalmazva a használaton kívüli helyi hurkok nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése részét képezheti-e a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése nagykereskedelmi piacának. A „használaton kívüli helyi hurok” alapvetően a hálózat azon helyi szakaszait jelenti, amelyek fizikai értelemben használaton kívüli fémes érpárok, és amelyek lényeges pótlólagos beruházás nélkül alkalmassá tehetők arra, hogy azon egy leendő-, vagy meglévő előfizető számára előfizetői szolgáltatást (alapvetően vezetékes telefon-, illetve szélessávú előfizetői szolgáltatást) lehessen nyújtani. Ennek megfelelően a használaton kívüli helyi huroknak két típusa létezhet alapvetően annak függvényében, hogy milyen okból vannak ezen helyi hurkok használaton kívül. Az egyik típus esetében az adott „használaton kívüli helyi hurok” nem is volt korábban használatban, mert tartalék érpárként lett kiépítve (és ebben az esetben nem is ér el minden esetben feltétlenül teljesen a (potenciális) előfizetőig). A másik típus esetében pedig korábban ugyan nyújtottak előfizetői szolgáltatást azon keresztül, de azt az előfizető később lemondta, és a vonalat deaktiválták. Funkcionális szempontból ez a szolgáltatás (azaz a használaton kívüli helyi hurkok, és alhurkok teljes és részleges átengedése)– amely szintén helyi elérésre, az ún. „utolsó mérföld probléma” leküzdésre használható – kétségtelenül helyettesítője lehet a helyi hurok átengedésnek, de csak abban az esetben, ha a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden eleme adott, vagyis potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik. A használaton kívüli helyi hurokra vonatkozóan a Tanács a volt koncessziós vezetékes telefon-szolgáltatók körében 2005. júliusában felmérést végzett, amelynek a fontosabb megállapításai a következők: • A volt koncessziós vezetékes szolgáltatók szoros érpárgazdálkodást folytatnak. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy a hálózatépítéseknél vezérelv, hogy csak a felmerülő igényeknek megfelelő érkapacitást építik ki. Amennyiben az adott területen távlatilag jelentkezhet többletigény, ott a szolgáltatók egy része a törzskábel mellé kis átmérőjű csövet fektet – nem alépítmény jelleggel – ami a későbbiekben, szükség esetén lehetővé teszi a jelentkező igényeknek megfelelő méretű kábel minimális földmunkával járó elhelyezését. Másik része csak speciális esetekben (pl. több lépcsőben megvalósuló lakóparkok) hoz létre az adott időpontban meglévő tényleges kereslet ellátásához műszakilag indokolt mértéken felüli többletkapacitást. Általában egyik esetben sem ér el ugyanakkor az ily módon kiépített tartalék helyi hurok az előfizetői hozzáférési pontig. • A tartalék helyi hurkok kiépítésének másik meghatározó sajátossága, hogy a volt koncessziós vezetékes szolgáltatók, amennyiben létrehoznak többletkapacitásokat, azt az előfizetőhöz közelebbi szakaszokon teszik, a helyi hálózatok helyi központhoz

60

•

közelebbi törzskábel szakaszain szinte egyáltalán nem. Az előfizetőhöz közelebbi szakaszokon (általában az előfizetői elosztótól az előfizetőig, illetve potenciális előfizetőig terjedő szakaszok) kiépített többletkapacitások sem haladják meg az adott szolgáltatás volumen mellett a műszakilag indokolt (+20%-os) mértéket. A használaton kívüli helyi hurkok másik komponensét képező deaktivált helyi hurkokat illetően a volt koncessziós vezetékes szolgáltatók – tekintettel a gazdaságossági követelményekre - arra törekszenek, hogy hasznosítsák azokat a helyi hurkokat, amelyeken korábban előfizetői szolgáltatást nyújtottak. Ennek megfelelően megbontják a deaktivált helyi hurkokat, és azok részeit más áramkörök kiépítésére használják fel. Ezt azt is jelenti, hogy ezen helyi hurkok esetén az infrastruktúra minden, az átengedéshez szükséges eleme általában nem áll rendelkezésre.

Mindezt figyelembe véve a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy - a vezetékes vonalak számának az elmúlt években bekövetkezett számottevő csökkenése ellenére – valószínűleg igen alacsony azon használaton kívüli helyi hurkok száma, amelyek funkcionális szempontból megfelelnek a helyettesítés azon követelményének, hogy a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden eleme adott, vagyis potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik, mivel • a deaktivált helyi hurkok esetén a szolgáltatók a helyi hurok infrastruktúra részeit más áramkörök kiépítésére használják fel, • tartalék kapacitásokat a helyi hurok infrastruktúrában a jogosult szolgáltatók a műszakilag indokolt mértéken felül általában nem építenek ki, a tartalék helyi hurkok pedig szinte soha nem érnek el az előfizetői hozzáférési pontig, így a használatban lévő helyi hurkok funkcionális helyettesítőinek nem tekinthetők. A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a használaton kívüli helyi hurkok nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése – amennyiben fennáll az, hogy a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden eleme adott, és csak a végberendezés hiányzik - a funkcionalitást figyelembe véve helyettesítő szolgáltatásnak minősül, így részét képezi a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes-, illetve részleges átengedése nagykereskedelmi piacának. Ez a szempont tehát hatással van a vizsgált nagykereskedelmi piac meghatározására, ennek megfelelően a szolgáltatási piac e szempont szerint bővíthető, jóllehet a funkcionalitás követelményének megfelelő használaton kívüli és ténylegesen átengedhető helyi hurkok az adott érintett nagykereskedelmi piac kínálati oldalát érdemben nem bővítik. Az I.5.1. fejezetben elvégzett vizsgálatok eredményét összefoglalva, a helyettesítés vizsgálata során Tanács egyedül a használaton kívüli fémes hurkok- és alhurkok nagykereskedelmi átengedési szolgáltatását találta olyan szolgáltatásnak, amely elméleti szempontból a vizsgált nagykereskedelmi piac keresleti oldalról való szélesítését indokolja. A Tanács felmérése alapján azonban ezen szolgáltatás gyakorlati szempontból minden bizonnyal nem bővíti érdemben az adott érintett nagykereskedelmi piac kínálati oldalát, mindazonáltal a Tanács a piacmeghatározás során figyelembe veszi ezt a helyettesítő szolgáltatást és a kötelezettségek kirovásánál is megvizsgálja, hogy ezen helyettesítő szolgáltatásokra vonatkozóan milyen kötelezettség kirovása lehet indokolt.

61 I.5.2. Kínálati helyettesítés a nagykereskedelmi piacon A Tanács megállapította, hogy a helyi hurok átengedési szolgáltatás kínálati helyettesítésének csak igen korlátozott lehetőségei vannak a hazai elektronikus hírközlési piacon. A Tanács olyan szolgáltatók piacra lépésére, amelyek egy – a hipotetikus monopolista teszt logikájának megfelelő, de a gyakorlatban a(z eddig) szabályozott árak miatt csak elvi lehetőségként létező - 5-10%-os áremelkedés hatására kínálattal, illetve az eddigiekhez képest többletkínálattal megjelennének a piacon nem számít, az alábbiak miatt: o A kiterjedt helyhez kötött telefonhálózatok átengedésre alkalmas fémes helyi hurkai már a piac kínálatát képezik, míg más szolgáltatók részéről egy – jelentős lefedettséget elérő - hasonló hálózat kiépítése jelentős elsüllyedt költségekkel járna, amire a jövőbeli vizsgált időtávon belül reálisan nem lehet számítani sem a hazai piacon jelenleg szolgáltatási engedéllyel rendelkező szolgáltatók, sem a teljesen új belépők részéről (utóbbiak esetleges piacra lépése egyebekben már a potenciális verseny kategóriájába tartozik). o Az új szolgáltatók helyi elérésű hálózatai, miként a volt koncessziós szolgáltatók új építésű hozzáférési hálózatai többnyire nem fémes hurkokból állnak, hanem optikai szál alapúak, amelyekre vonatkozólag a már említett a helyi hurok átengedésének elveit tartalmazó EU rendelet nem tartja indokoltnak a szabályozói beavatkozást. Ez utóbbi hálózatok funkcionális szempontból a fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi szolgáltatásának funkcionálisan elvileg48 lehetséges kínálati helyettesítői, kereskedelmi szempontból viszont csak korlátozottan, mivel egy új kiépítésű – és adott esetben fejlettebb technológiájú és esetleg jóval drágább – helyi hurok elvileg lehetséges nagykereskedelmi átengedésének ára jelentősen eltérhet a hagyományos fémes hurkok nagykereskedelmi szolgáltatásának árától. Ez utóbbi miatt a Tanács ezen hálózatok helyi hurkainak elvileg lehetséges nagykereskedelmi átengedési szolgáltatásait nem tekinti a piac részének. A piaci erőfölény vizsgálatakor ugyanakkor a Tanács figyelembe veszi, hogy ezen hozzáférési hálózatok hogyan befolyásolják az érintett nagykereskedelmi piac versenyviszonyait. A Tanács megállapította továbbá, hogy kábelhálózatok egyedi hozzáférési szakaszainak átengedésére a jelenlegi technológia mellett reális műszaki lehetőség nincs (még a kétirányú kommunikációra átépített hálózatok esetén sem). A csillagpontos hálózatok esetén ennek elvi lehetősége nagyobb, azonban a jelerősítő (házerősítő) berendezéseknél ennek gyakorlati megvalósíthatósági lehetősége kicsi. A helyi hurok átengedés analógiájának megfelelő, fejállomásnál történő hozzáférést pedig talán a digitális kábeltelevíziózás megjelenése segíthetné elő, erre azonban tömegesen a jövőbeli vizsgált időtávon belül a Tanács nem számít. A hazai kábelhálózatok átépítettségi szintjét bemutató táblázat szerint 2003 végén még a kétirányú jelátvitelre alkalmas hálózatok – amelynek megléte előfeltétele az interaktív digitális kábel-televíziós szolgáltatás bevezetésének - elterjedtsége is csak kevesebb, mint a fele volt az összes kábel televíziós előfizetésnek. Nincs olyan volt koncessziós terület, ahol ezek száma érdemben ellensúlyozni tudta volna a helyhez kötött telefonhálózatokon nyújtott (illetve átengedésre felajánlott) hozzáférések számát. (Lásd 1. számú Függelék) 48

Átengedési kötelezettség híján – amelyet a már említett 2887/2001-es rendelet kategorikusan kizár – ez a lehetőség tényleg csak elvi lehetőség.

62

Az I.5.2. pontban elvégzett vizsgálatok eredményét összefoglalva a helyettesítés vizsgálata során Tanács nem talált olyan helyettesítési lehetőségeket, amelyek a vizsgált nagykereskedelmi piac kínálati oldalról való szélesítését indokolnák. A nagykereskedelmi piac vizsgálata során (I.5.1. és I.5.2. pontban foglaltak alapján) a Tanács megállapította, hogy a helyettesítés vizsgálata során Tanács egyedül a használaton kívüli fémes hurkok- és alhurkok nagykereskedelmi átengedési szolgáltatását találta olyan szolgáltatásnak, amely elméleti szempontból a vizsgált nagykereskedelmi piac szélesítését indokolja. A Tanács felmérése alapján azonban ezen szolgáltatás gyakorlati szempontból minden bizonnyal nem bővíti érdemben az adott érintett nagykereskedelmi piac kínálati oldalát, mindazonáltal a Tanács a piacmeghatározás során figyelembe veszi ezt a helyettesítő szolgáltatást. I. 6. Szolgáltatási piac meghatározásának eredménye A vizsgálat eredményeként a Tanács megállapította, hogy a nagykereskedelmi szolgáltatási piac alapvetően a helyhez kötött telefonhálózatok átengedésre felajánlott fémes helyi hurkaiból és alhurkaiból áll. Ezt a használaton kívüli helyi hurkok- és alhurkok nagykereskedelmi átengedése, mint elméletileg létező funkcionálisan helyettesítő szolgáltatás bővíti. A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendeletben meghatározott, 11. számmal jelölt nagykereskedelmi piac, nevezetesen a „Fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” piac vizsgálatából indult ki. A Tanács a nagykereskedelmi és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacok vizsgálata során megállapította, hogy a keresleti és kínálati helyettesítési lehetőségek közül, a vizsgált piac szélesítését egyedül a használaton kívüli helyi hurkok- és alhurkok nagykereskedelmi átengedése, mint elméletileg létező funkcionálisan helyettesítő szolgáltatás indokolja. Ezért a Tanács megállapítja, hogy a szolgáltatási piacot a „Fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából, valamint a használaton kívüli fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából szolgáltatások jelentik. A használaton kívüli fémes helyi hurkok és alhurkok átengedésével kapcsolatban, a Tanács megállapítja, hogy azok csak abban az esetben jelentik az adott érintett piac részét, amennyiben az átengedéshez szükséges az előfizetői hozzáférési pontig terjedő infrastruktúra minden eleme adott, és csak a végberendezés hiányzik, mivel csak ebben az esetben tekinthető a használaton kívüli helyi hurkok átengedése funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásnak. A Tanács a használaton kívüli helyi hurkokra vonatkozó, a volt koncessziós vezetékes telefon-szolgáltatók körében lefolytatott kiegészítő adatgyűjtés eredményeként megállapította, hogy a használaton kívüli helyi hurkokra vonatkozóan az előbb említett feltételek általában nem teljesülnek, vagyis a használaton kívüli fémes helyi hurkokraés alhurkokra vonatkozó átengedési szolgáltatásokat alapvetően elméleti szempontból tekinti helyettesítő szolgáltatásnak.

63

Jelen elemzés szempontjából a piaci erőfölényes helyzet vizsgálatánál a Tanács – jóllehet a szolgáltatási piacot ilyen szempontból nem szélesítette - figyelembe vette az új szolgáltatók helyi vezetékes hozzáférési hálózatait, miként a volt koncessziós szolgáltatók újabb építésű, illetve modernizált hozzáférési hálózatait. Ezen hálózatok, mivel azok az adott nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi szolgáltatások piacán helyettesítő szolgáltatások alapját jelentik, az adott nagykereskedelmi szolgáltatási piac kínálati helyettesítési lehetőségét jelenthetik, jóllehet többnyire nem fémes hurkokból állnak, hanem optikai szál alapúak. Ezen hálózatokra az EU rendelet nem tartja indokoltnak a szabályozói beavatkozást. I. 7. Földrajzi piac meghatározása 1.7.1. A piac földrajzi kiterjedése A Tanács a piac földrajzi kiterjedését a homogén versenyfeltételek megléte alapján határozta meg. A legfontosabb vizsgálandó tényező ennek során a helyi hálózattal való lefedettség volt, mivel a piacnak alapvetően csak a kínálati oldala létezik, azt pedig a helyhez kötött telefonhálózatok helyi hurkai jelentik. A földrajzi piac vizsgálatának alapja, legkisebb területi egysége a számozási körzet. Az 54 db számozási körzetben egyenként a versenyfeltételek homogének, a korábbi volt koncessziós szolgáltatókon kívül jelentős számban előfizetői helyi hurkokat más szolgáltató nem épített ki. A volt koncessziós szolgáltatók volt koncessziós területei alapján csoportosítva öt olyan földrajzi piac határozható meg, amelyben a versenyfeltételek külön-külön homogének és szignifikánsan különböznek a többi terület versenyfeltételeitől. Ez az öt földrajzi piac együttesen az ország teljes területét lefedi. Az öt földrajzi piac mindegyikében megfigyelhető, hogy egyetlen szolgáltató számára a versenyfeltételek jóval kedvezőbbek, mint minden más szolgáltató számára. Ez a kedvezőbb feltételek között levő szolgáltató mindegyik esetben megegyezik a korábbi volt koncessziós szolgáltatóval. A földrajzi piacok összefoglaló táblázata a következő: 2.Táblázat Homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacok Földrajzi piacok

2. földrajzi piac

Számozási körzetek számai Volt koncessziós szolgáltató 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, Magyar Távközlési Rt. 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.

3. földrajzi piac

32, 66, 68, 89, 95

1. földrajzi piac

Hungarotel Távközlési Rt.

64 4. földrajzi piac

77, 78, 79

Emitel Távközlési Rt.

5. földrajzi piac

29

Monor Telefon Társaság Rt.

Forrás: a szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

A fentiek tehát alapján a földrajzi piacok az alábbiak: 1. 1. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélőhálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben; 2. 2. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben; 3. 3. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben; 4. 4. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben; 5. 5. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében. 1.8. A piac alakulása a jövőbeli vizsgált időtávon belül A Tanács megállapította, hogy a koncessziós kizárólagosság teljes feloldása (2002. vége) óta a helyi hozzáférési hálózatok kiépítése érdemben nem gyorsult fel. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a nagyobb üzleti előfizetők esetén az alternatív szolgáltatók igyekeznek saját hozzáférést kiépíteni, ennek hatása azonban ma még elenyésző és a vizsgált jövőbeli időtáv alatt sem lesz olyan mértékű, amely érdemben befolyásolni tudná a piaci versenyt, azért sem, mert ezek a hozzáférési szolgáltatások a nagykereskedelmi piac kínálati oldalán nem jelennek meg, csak annak keresleti oldalára vannak hatással. I. 9. A piacmeghatározás eredménye A szolgáltatási és földrajzi piacok vizsgálata után a Tanács öt elkülönült piacot határozott meg, amelyek a következők:

65 1. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából az 1. számú földrajzi piacon; 2. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 2. számú földrajzi piacon; 3. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 3. számú földrajzi piacon; 4. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 4. számú földrajzi piacon; 5. A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából az 5. számú földrajzi piacon. I. 10. Érintett piac vizsgálata A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a meghatározott piac szabályozási szempontból érintettnek tekinthető-e. Az IHM rendelet – figyelemmel a Bizottság által kiadott Ajánlásra - a „Fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” elnevezésű nagykereskedelmi piacot, ex ante szabályozás szempontjából nagy valószínűséggel érintett piacként határozta meg. Az Ajánlás IHM rendelet I. mellékletében szereplő Mellékletében49 (amely megfelel az meghatározásnak) felsorolt piacok (köztük a 11. számú piac) ex ante szabályozási szempontból való érintettségét a Bizottság három feltétel vizsgálatával állapította meg. Ezek a következők: 1. Magas és nem átmeneti belépési korlátok létezése a piacon 2. Hatékony versenyhez való közeledés 3. A versenyjog (ex post) alkalmazásának elégtelensége I.10.1. Piacra lépési korlátok A belépési korlátoknak alapvetően két fajtája van. Strukturális belépési korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a fennálló keresleti szint és az alkalmazott technológia jellemzői, valamint a kapcsolódó költségviszonyok alapján a piacra lépés szempontjából egyenlőtlen feltételekkel szembesül a korábban piacra lépő (és ott jelentős pozíciókat szerző vállalat) és egy később piacra lépő cég. A korlátok másik fajtája jogi, adminisztratív természetű vagy más állami intézkedésekből fakadó belépési akadályok. A „Fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” piacon a piacra lépési korlátok 49

Európai Bizottság 2003/02/11/EC sz. Ajánlás (9)

66 közül alapvetően a strukturális korlátok befolyásolják hátrányosan a később piacra lépő cégek piaci lehetőségeit. A helyi hurkok kiépítése magas elsüllyedt költségekkel jár, amelynek megtérülése általánosságban egyáltalán nem biztos, mivel alapvetően egy, a meglévő melletti párhuzamos, alapvetően ugyanarra a szolgáltatásokra alkalmas hálózat kiépítését jelenti. Ezen túlmenően a helyi elérési hálózatok esetén, így a helyi hurkok hálózatán is érvényesül a méretgazdaságosság, azaz a nagyobb hálózatok fajlagos létesítési és fenntartási költségei alacsonyabbak és a különbség akár jelentős is lehet. A jogi és adminisztratív belépési korlátok a helyi hurkok kiépítése esetén ma már nem jelentősek, az elektronikus hírközlést szabályozó jogszabályok semmilyen korlátozást nem tartalmaznak. A helyi hurok kiépítését építési hatóságként engedélyező helyi önkormányzatok jogalkalmazási gyakorlata azonban – önkormányzattól függően – több esetben is nehézzé, az indokoltnál hosszantartóbbá és esetenként drágábbá tette, teszi az új hálózatok kiépítését. I.10.2. Hatékony versenyhez való közeledés A Tanács megállapította, hogy a „Fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából ” piacon a versenyviszonyok alapvetően a piac kínálatának évek óta változatlan volta miatt érdemben nem változtak, az egyes földrajzi piacok volt koncessziós szolgáltatóinak kínálatával szemben az új szolgáltatók nem jelentek meg érdemi saját kínálattal és erre az jövőbeli vizsgált időtáv alatt sem lehet számítani. A piac jelenlegi, külső társszolgáltatók számára szóló kínálatát az eddigi szabályozási döntések teremtették meg, szabályozás híján ez a kínálat a jelenlegi feltételekkel biztosan nem alakult volna ki, és erre a jövőbeli vizsgált időtáv alatt sem lehet számítani. Mindezek következtében a piacon ma nem érvényesül olyan hatás, amelynek eredményeként a piac a hatékony verseny állapotához közeledne. I.10.3. Versenyjogi eszközök elégtelensége Általános megfontolások: A Tanács osztja az EU szabályozó hatóságainak azon álláspontját, hogy az elektronikus hírközlésen belül – különösen a szűk keresztmetszetekhez való hozzáférés biztosítása terén – a versenyjog elsősorban a verseny fenntartása/felügyelete (safeguarding), míg az ex-ante szabályozás a verseny elősegítése (promoting) hatékony eszköze. A magyar hírközlés liberalizációjának elmúlt másfél évtizede alatt – bár számos új szereplő jelent meg a piacon és több területen jelentős piaci részesedést is szereztek – a verseny nem vált olyan mértékben meghatározóvá, hogy csupán annak „őrzése” elegendőnek lenne tekinthető. A Tanács ezen általános megállapítást annak az átfogó és részletes, szabályozói irányultságú piacvizsgálatnak az eredménye alapján tette meg, amelyhez mérhetőt a hazai hírközlési piacon még nem végeztek, bár számos részterületet egyszeri vagy ismétlődő jelleggel kutatók vagy valamely hatóság az eddigiekben is vizsgált. Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai Az elektronikus hírközlési piacokra vonatkozó szabályok legalább három olyan szempontot, körülményt is leírnak, amelyek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy – főleg a

67 hírközlés hozzáféréssel és összekapcsolással összefüggő kérdéseiben – a versenyjog módszerei önmagukban nem elegendőek. Ezek az esetek - a piaci torzulás korrigálásához szükséges beavatkozás feltételeinek azonosítása, illetve meglétének ellenőrzése összetett, bonyolult feladat (pl. részletes, szabályozói célú számviteli kimutatások, költségvizsgálatok, műszaki szempontokat is magukba foglaló feltételek ellenőrzése stb.) - ismétlődő és/vagy időigényes beavatkozások (vizsgálatok) elkerülhetetlenek - a jogbiztonság megteremtése kiemelkedő jelentőségű. Ezen esetek alábbi elemzése azt mutatja, hogy egyedül a versenyjog nem elegendő az adott hírközlési piac szabályozásához. a) A feladat összetettsége Az ágazatai szabályozó hatóság a verseny elősegítése érdekében nemritkán (sőt a nagykereskedelmi típusú szolgáltatásoknál általában) a hozzáféréssel, összekapcsolással összefüggő követelmények előírásával biztosítja, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók hozzáférési, összekapcsolási szerződéseit átlátható módon, megkülönböztetés mentesen, akár szabályozott ár alkalmazásával kösse meg. A referencia ajánlatok, összekapcsolási szerződések, költségmodellek olyan bonyolult, elmélyült műszaki, jogi és közgazdasági (számviteli) ismereteket igényelnek, amelyek a versenyjog alkalmazása során általában nem szükségesek, ezek a feladatok inkább az ágazati szabályozáshoz kapcsolódnak. Természetesen a versenyfelügyeleti ellenőrzés során is előfordulhat, hogy ilyen jellegű vizsgálatokat is el kell végezni, arra azonban általában valamely versenysérelem kivizsgálása menetében utólag kerül sor, míg az ex-ante szabályozás előre meghatározza azokat a feltételeket, körülményeket, amelyeket a szabályozott vállalkozással szerződéses kapcsolatba lépni szándékozók még a tárgyalásokat megelőzően megismerhetnek, a szerződéskötésre felkészülhetnek. b) Gyakori, időigényes beavatkozások Amennyiben a verseny sérelme valószínűsíthető, a versenyhatóság megindítja vizsgálatát, amelynek során azonosítja az árut/szolgáltatást, meghatározza a releváns piacot, annak földrajzi határait, elemzi a piacot stb. Miután a versenyjog az egyes elektronikus hírközlési piacokra vonatkozóan részletes szabályokat nem tartalmaz, a tényállás tisztázása, illetve általában a panasszal kapcsolatos jogi értékelés bonyolultabb, mint a részletes szabályokkal rendelkező, ezeket szakmai részleteiben kellő biztonsággal, kisebb időigénnyel alkalmazó ágazati szabályozás esetén. c) Jogbiztonság A jellemzően igen komoly beruházásokat igénylő piacralépés során az új vállalkozások számára alapvető fontosságú a vállalkozás jogi környezetének ismerete. Ebben a tekintetben a versenyjog általános garanciális jellegű, míg az ex-ante szabályozás részletes, egyes konkrét kérdések szintjén kiszámítható működési és megtérülési körülményeket határoz meg. A versenyjog alkalmazása során önmagában az a tény, hogy valamely vállalkozó jelentős piaci erővel rendelkezik még nem elegendő pl. hozzáférési vagy összekapcsolási kötelezettség kirovásához. Ehhez bizonyítani kell, hogy a jelentős piaci erővel történő visszaélés megtörtént. Ezzel szemben az erőfölénnyel való visszaélés bizonyítása az ex-ante szabályozás keretei között nem szükséges, az erre való képesség megállapítása megalapozza a

68 kötelezettség kirovását, ami lényegesen nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot jelent az új piacralépő számára, mint a versenyjog általános szabályai által biztosított védelem. Tekintettel arra, hogy a „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi étengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” nagykereskedelmi piacra belépés nagy befektetés igényű, amelyjelentős elsüllyedt költségekkel jár, valamint arra, hogy az e piacon való működéshez jellemzően szükséges más szolgáltatókkal való együttműködés, ezen – lényegében hozzáférésen és összekapcsoláson keresztül megvalósuló – együttműködés szabályainak előzetes ismerete a szerződéses tárgyalásokra való felkészüléshez, illetve vitás esetekben az egyes tényállások tisztázásához alapvető fontosságú, a versenyjog eszközei önmagukban nem elegendők, azaz a versenyjog általános szabályai mellett szükség van az ex-ante szabályozásra is, annak részletes, konkrét, kiszámítható jellege miatt. A vizsgált piachoz kapcsolódó speciális megfontolások: A vizsgált nagykereskedelmi piac kínálati oldalát a szabályozás teremtette meg. Ex-ante szabályozás híján a piacnak valószínűleg még ezen oldala sem létezne. A kínálatot a költségalapú áron átengedett helyi hurkok jelentik. A Tanács megvizsgálta, hogy milyen lenne a piaci helyzet az ex-ante szabályozás híján, illetve, hogy az esetleges versenyproblémákat a versenyjog ex post eszközei képesek lennének-e kezelni. Szabályozás híján a volt koncessziós szolgáltatók helyi hurkaikat vélhetően nem, vagy csak a jelenleginél rosszabb feltételekkel lennének hajlandóak átengedni. A Gazdasági Versenyhivatal ebben az esetben elvileg megállapíthatja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, ennek igazolása azonban igen nehéznek tűnik, mivel – mint az a GVH szakembereitől más esetek kapcsán többször elhangzott – a GVH versenyfelügyeleti eljárásainak alapvetően nem célja bonyolult költségszámítások, valamint a nagykereskedelmi szerződések a műszaki tartalmának ellenőrzése, így az esetleges túlzó árazás és a kötelezett szolgáltató által a jogosult szolgáltatótól megkívánt műszaki elvárások megalapozottságának megállapítása is nehezen lehet indokolható. Amennyiben mégis igazolható és megfelelően szankcionálható lenne is a tisztességtelen piaci magatartás, akkor is felmerül, hogy a nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacok fejlődése szempontjából megfelelően hatékony lenne-e az ex post szabályozás. A rendelkezésre álló információk, a szolgáltatók véleménye alapján az átengedett helyi hurkok iránti kereslet oldali érdektelenség50 fontos oka a szolgáltatás-, illetve az igénybevételhez szükséges kapcsolódó szolgáltatások magas ára és az új belépő szolgáltatók számára kedvezőtlen műszaki és egyéb (azaz az árakon túli) kereskedelmi feltételei. Vonzóbb ár esetén alapvetően a részleges átengedés iránt mutatkozhat kereslet a szolgáltatás iránt, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatás feltételei a ráépülő kiskereskedelmi piacok közül alapvetően a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacának fejlődését befolyásolhatják. Ez utóbbi kiskereskedelmi piac szempontjából a helyi hurok átengedési szolgáltatások piacának ex post szabályozása aligha megfelelő, mivel egy verseny-felügyeleti vizsgálat 50

ez a kijelentés alapvetően a 2004 előtt jóváhagyott referencia ajánlatok feltételeire vonatkozik. Az elemzés időpontjában érvényes, 2004 közepén jóváhagyott referencia ajánlatok a korábbinál jóval kedvezőbb feltételeinek hatása a piac keresleti oldalára egyelőre nem ismert

69 megkezdése és az esetleges szankciók között eltelő idő mintegy egy-másfél év is lehet. Ez alatt az idő alatt az erőfölényével visszaélő vállalkozással szemben a nagykereskedelmi szolgáltatást igénybe venni szándékozó szolgáltató a gyorsan fejlődő kiskereskedelmi piacon olyan piaci pozícióhátrányba kerülhet, amelyre az erőfölényes szolgáltatót sújtó esetleges szankciók (pénzbeli büntetések) számára nem jelentenek megfelelő gyógyírt (utóbbiból például egyáltalán nem részesül). A versenyjogi (ex post) eszközök tehát önmagukban nem képesek a piaci folyamatokat a hatékony verseny irányába terelni. Az ex-ante szabályozás így szükséges és elengedhetetlen feltétele a piactorzító hatás kiküszöbölésének. A Tanács megvizsgálta „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából” nagykereskedelmi piacot és megállapította, hogy e vizsgált piac tekintetében az Európai Bizottság által használt ex-ante szabályozást megalapozó 3 kritérium mindegyike teljesül, ezért a Tanács megállapította, hogy mind az öt azonosított piac érintett piacnak tekintendő szabályozási szempontból.

70

II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása II. 1. Az érintett piacok kínálatának, keresletének illetve a szolgáltatás feltételeinek alakulása Az érintett nagykereskedelmi piac kínálatának alapját a 2001. végén (december 23-án) hatályba lépett 2001. évi XL. törvény a hírközlésről szóló törvény (Hkt.) teremtette meg, amelynek 25. § (1) bekezdése alapján a távbeszélő szolgáltatási piacon, mint meghatározó szolgáltatási piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót kellett azonosítani. Jelentős piaci erejű (JPE) szolgáltatónak minősült a törvény alapján az a szolgáltató, amelyik egy meghatározott területen, ahol szolgáltatást nyújt, legalább 25%-os piaci részesedéssel bír. A törvény a távbeszélő piacon jelentős piaci erejű szolgáltatónak minősülő szolgáltató számára előírta a referencia helyi hurok átengedési ajánlattételi kötelezettséget, amelynek pontos tartalmáról a törvényhez kötődő végrehajtási rendeletek rendelkeztek, beleértve a hurokátengedés díjának részletes számítási módszertanát. Az első JPE eljárás alapján 2002 közepén történt meg az első referencia helyi hurok átengedési ajánlatok jóváhagyása. A jelenleg érvényes feltételek – a Hkt. alapján történt JPE folyamat utolsó eljárása eredményeként – pedig már az NHH Tanácsának 2004. júniusi döntései alapján alakultak ki. A referenciaajánlatok egyik legfontosabb feltételének, az ajánlott- és a kapcsolódó szolgáltatások árainak alakulása érdekes képet mutat, az első ajánlatokhoz képest a szolgáltatás árai bizonyos esetekben jelentősen, bizonyos esetekben mérsékeltebben, de érzékelhetően csökkentek. Az árak csökkenése több okra is visszavezethető: • •

az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó rendeleti szabályozás részletesebb szabályokat tartalmazott a kötelezett szolgáltatók számára, így alaposabb számításellenőrzési lehetőséget jelentett a hatóságnak; Szintén a rendeleti szabályozás volt az, amely felhatalmazta a Tanács jogelődjét, a Hírközlési Döntőbizottságot is, hogy a referencia ajánlatok árainak elfogadása során ne csak a költségszámítási adatokat vegye figyelembe, hanem szükség esetén összehasonlító (benchmark) árakat is alkalmazhat, amelyek segítségével meg is állapíthatja ezen nagykereskedelmi szolgáltatások árát.

Összefoglalva: a költségalapú árak jóváhagyásakor tehát a hatóságnak, az újabb és újabb RUO-khoz mellékelt költségszámítások ismeretében egyre több információja volt a szolgáltatások valódi költségalapú árairól és ár-megállapítási jogköre is szélesedett. Az árak csökkenését, és a jogosult szolgáltatók ismert terveit is figyelembe véve reálisan lehet számítani arra, hogy – különösen a részleges átengedés esetén – megjelennek a piacon a tranzakciók, azaz a volt koncessziós szolgáltatók piaci részesedése bevételben is mérhető lesz. A két legfontosabb ár,– a teljes- illetve a részleges helyi hurok átengedés havi díjának alakulását mutatja be az alábbi ábra:

71

Vi

ve nd i

/In

vi

te

lt

el

je

s

te lje s M on or te l

ro te lt el je s H un ga

Em

ite

lt

el

je s

5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0

2002

2004

3.ábra A teljes és a részleges helyi hurok átengedés árainak alakulása a 2002-ben jóváhagyott első, illetve a 2004ben jóváhagyott, az elemzés időpontjában érvényes referencia ajánlatokban (minden ár Ft-ban)

II. 2. A JPE szolgáltatók azonosításának menete (piacelemzés) Mivel a Tanács megállapította, hogy mind az öt meghatározott piac szabályozási szempontból érintettnek tekintendő, ezért szükséges az érintett piacokra vonatkozóan a piacelemzés elvégzése és szükség esetén JPE szolgáltatók kijelölése. Egy szabályozási szempontból érintettnek tekintett piacon pusztán a piaci részesedés vizsgálata önmagában nem elegendő a jelentős piaci erő felmérése szempontjából. A Tájékoztató a következő szempontok elemzését is szükségesnek tartja a piaci erő megítélése során51: -

piaci részesedés a vállalkozás mérete ellenőrző szerep a nehezen megkettőzhető infrastruktúra felett technológiai előnyök vagy felsőbbrendűség a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz áru/szolgáltatási diverzifikáció méretgazdaságosság választék-gazdaságosság vertikális integráció fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat a potenciális verseny hiánya a terjeszkedés akadályai.

A felsorolt szempontok különböző fontosságúak a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán. 51

8001/2004 IHM Tájékoztató 78. pont

72 A Tanács megítélése szerint a piaci erő vizsgálatának szempontjai közül a fémes hurkok és alhurkok átengedésének nagykereskedelmi piacán elvi fontossága a következő szempontoknak van: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

piaci részesedés a potenciális verseny hiánya, a terjeszkedés akadályai a vállalkozás mérete ellenőrző szerep a nehezen megkettőzhető infrastruktúra felett könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz méretgazdaságosság választék-gazdaságosság vertikális integráció.

Az elemzés során a teljesség igénye miatt a Tanács a jelentős piaci erő megítélése szempontjából kevésbé fontos szempontok vizsgálatával is foglalkozott. Ezek vizsgálata során a Tanács azt is indokolja, hogy miért tekinti az alábbi szempontokat az adott érintett piac vonatkozásában kevésbé jelentősnek: 9. technológiai előnyök vagy felsőbbrendűség 10. áru/szolgáltatási diverzifikáció 11. fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat 12. a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje. II.2.1. Piaci részesedések A piac meghatározása során a Tanács az öt volt koncessziós vezetékes szolgáltató helyi hálózatával lefedett területet elkülönült földrajzi piacként határozta meg. Ezeken a piacokon az adott vezetékes hálózat tulajdonosa a nagykereskedelmi piacon harmadik felek számára átengedésre felajánlott helyi hurkokat illetően 100%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Ennek következtében azon elemzési, vizsgálati szempontok, amelyek valamilyen módon több, a piacon hasonló szerepben lévő piaci szereplő közötti viszonyra utalnak és piaci helyzetüket, erejüket hasonlítják össze, kisebb jelentőséggel bírnak a jelentős piaci erő megítélése során. Az öt volt koncessziós szolgáltató által üzemben tartott helyi hurkok száma, ami a piac kínálati oldalát jelenti, viszonylag stabil képet mutatott, mint az az alábbi ábrán is látható:

Az ábra üzleti titkot tartalmaz. 4. ábra A volt koncessziós szolgáltatók tulajdonában álló, üzemben lévő fémes érpár alapú fővonalak száma, 2002 I. féléve és 2004 I. negyedéve között A piaci részesedés vizsgálatának kiemelt szerepe van a jelentős piaci erő megítélése szempontjából. A vizsgált földrajzi piacok esetében elmondható, hogy a szolgáltatás jellegéből adódóan (az adott hálózatban csak az adott szolgáltató képes fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésére) egyetlen eladó, az adott körzetben működő volt koncessziós vezetékes

73 szolgáltató van jelen mind az öt piacon, ami – mint az a számokból is látszik – kizárólagos helyzethez vezet a kínálati oldalon. Az átengedésre felajánlott helyi hurkokon a volt koncessziós szolgáltatók saját kiskereskedelmi hozzáférési szolgáltatásaikat nyújtják. Tényleges – azaz külön jogi személyiségű felek között kötött - nagykereskedelmi piaci tranzakciók hiányában a kínálati oldali kizárólagos helyzet piaci részesedésben azáltal jelent kizárólagosságot, hogy ezek a kiskereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nagykereskedelmi inputként szintén az átengedésre felajánlott helyi hurkokat használják, azaz ezen belső tranzakciókat, belső szolgáltatásokat figyelembe véve a piaci részesedések az azonosított földrajzi piacokon a következő képet mutatják: •

•

•

•

•

„A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából az 1. számú földrajzi piacon” piacán a Magyar Távközlési Rt. (Matáv) 100%-os részesedéssel rendelkezik. „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 2. számú földrajzi piacon” piacán az Invitel Rt. 100%-os részesedéssel rendelkezik. „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 3. számú földrajzi piacon” piacán a Hungarotel Rt. 100%-os részesedéssel rendelkezik. „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából a 4. számú földrajzi piacon” piacán az Emitel Rt. 100%-os részesedéssel rendelkezik. „A fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából az 5. számú földrajzi piacán” piacon a Monortel Rt. 100%-os részesedéssel rendelkezik.

Az öt volt koncessziós vezetékes szolgáltató 100%-os részesedése természetesen különböző nagyságú piacokat takar, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy saját hálózatában a piaci részesedés alapján mind az öt volt koncessziós vezetékes szolgáltató kizárólagos helyzetben van. A Tanács a piacelemzés során figyelembe vette, hogy az érintett piacon tényleges tranzakció két külön jogi személyiségű szolgáltató között eddig nem történt. A szolgáltatók piaci részesedésének vizsgálatakor ezért a ténylegesen átengedésre felkínált helyi hurkokon kívül figyelembe vette a szolgáltató önmagának nyújtott belső szolgáltatásainak volumenét. Ennek során (az eddigieken túlmenően) a Tanács nem csak a fémes hurkokat vette figyelembe, hanem megvizsgálta azt is, hogy milyen képet mutat a piaci részesedések vizsgálata, ha technológiától függetlenül mindazon helyi hurkokat figyelembe veszi, amelyen keresztül az adott szolgáltató helyhez kötött telefonszolgáltatást nyújt. Ez alapján a számított piaci részesedés a volt koncessziós szolgáltatók esetén a már említett, az átengedésre felkínált helyi hurkok száma alapján számított 100%-os aránynál a bizonyos

74 esetekben néhány tizedszázalékkal kevesebb, mint azt az alábbi táblázat is mutatja, de a domináns piaci részesedés ezen számítás alapján is határozottan fennáll: 4. táblázat: Piaci részesedések, a kiskereskedelmi szolgáltatásként nyújtott hozzáférések száma alapján az egyes földrajzi piacokon Volt koncessziós Volt koncessziós szolgáltató, Más szolgáltató, szolgáltató hozzáférés (db) hozzáférés db részesedése %

1. piac Matáv Rt. üzleti titok üzleti titok 2. piac Invitel Rt. üzleti titok üzleti titok 3. piac Hungarotel Rt. üzleti titok üzleti titok 4. piac Emitel Rt. üzleti titok üzleti titok 5. piac Monortel Rt. üzleti titok üzleti titok Forrás: a szolgáltatók által kitöltött kérdőívek alapján

üzleti titok üzleti titok üzleti titok üzleti titok üzleti titok

A piaci részesedés vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy mindegyik érintett piacon található egy szolgáltató, a volt koncessziós szolgáltató, amely olyan gazdasági erőfölényes helyzetben van, amely önmagában biztosíthatja számára, hogy tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa, azonban a Tanács a további kritériumokat is megvizsgálta. II.2.2. Potenciális verseny hiánya, terjeszkedés akadályai A potenciális verseny hatása akkor érvényesül, ha egy lehetséges áremelkedés hatására hosszabb távon beléphetnek a piacra helyettesítő szolgáltatást előállító vállalkozások. A potenciális verseny tehát tulajdonképpen a kínálati helyettesítés hosszabb távon történő megvalósulásának tekinthető, azzal együtt, hogy a kínálati helyettesítés, vagyis az adott piacon jelen nem levő, de arra – hálózatuk, felkészültségük folytán – könnyen belépni képes szolgáltatók megjelenése az adott piacon nem igényel jelentős költségeket a piacra lépő szolgáltatók részéről, szemben a potenciális versennyel. Egy ilyen hosszabb távú helyettesítésnek már a lehetősége is visszatarthatja a piacon lévő szolgáltatókat attól, hogy áraikat jelentős mértékben megnöveljék (vagy jelentősen a kompetitív szint felett tartsák). Ha egy az adott érintett piacon erőfölényes helyzetben lévő szolgáltató piaca hosszabb távon az új belépők által „támadható” piac, az a szolgáltató tevékenységét, a piaci erőfölénnyel való esetleges visszaélését már az adott piaci viszonyok között is korlátozhatja. A potenciális verseny elemzése első lépésben a belépési korlátok vizsgálatát igényli. A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacával kapcsolatban megállapítható, hogy a szolgáltatás nyújtására annak jellegéből adódóan egyetlen eladó, az adott körzetben működő volt koncessziós vezetékes szolgáltató képes hatékonyan és megfelelő lefedettséggel, ezért hiába próbálnának új eladók (akár a már piacon lévő, akár új szolgáltatók) belépni a piacra,

75 hosszabb távon nem képesek helyettesítő szolgáltatást előállítani. Tekintve, hogy a belépés eleve akadályozott, a piaci terjeszkedés lehetősége is kizárt ebben az esetben. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a potenciális verseny és a terjeszkedés akadályai nem korlátozzák az erőfölényes helyzet kialakulásának lehetőségét az érintett öt piacon. II.2.3. A vállalkozás mérete A piaci erőfölény megítélésének fontos szempontja a vállalkozás méretének vizsgálata, mert a nagy méret kihasználása lehetőséget teremt a piaci verseny különböző területein (termelés, pénzügy, értékesítés, marketing, K+F stb.) az előnyszerzésre. A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacával kapcsolatban azonban (eladói oldalon) egyszereplős piacról beszélhetünk, ahol versenytársak híján az előnyszerzés nem értelmezhető. A piac jellegéből adódóan az egyes volt koncessziós vezetékes szolgáltatók között fennálló jelentős vállalatméretbeli különbségeknek nincs relevanciájuk. A méretbeli különbségeknek a jelentős piaci erő megítélése szempontjából itt is a piacon már jelenlévő és ott esetleg később potenciálisan megjelenő szolgáltatók viszonylatában lehet némi szerepük. Ennek kapcsán a Tanács megállapította, hogy az érintett nagykereskedelmi piacon kínálatával jelenlévő volt koncessziós szolgáltatókon kívül, alig van olyan a nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött kiskereskedelmi hozzáférési szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amelyik pénzügyi ereje, vállalati mérte alapján összemérhető lenne a volt koncessziós szolgáltatókkal. Lásd: 2. számú Függelék II.2.4. Könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz Tekintettel arra, hogy minden távközlési infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje közép-, illetve hosszú távú, ezért a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a távközlési vállalatok számára. A tőkepiacokhoz és pénzügyi forrásokhoz történő hozzáférést nagymértékben meghatározza az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi helyzete és jövedelmezősége, tulajdonosi háttere, stratégiája, valamint az ügyvezetés stabilitása és reputációja. Amennyiben valamely vállalkozás a fenti szempontok alapján jobb megítélésnek örvend, könnyebben juthat pénzügyi forrásokhoz és ebből számottevő piaci előnye származhat. Egy olyan piacon azonban, ahol mindössze egyetlen eladó található, ilyen típusú piaci előny a (nem létező) versenytársakhoz képest nem értelmezhető. A potenciális belépők, illetve a piacon már jelenlévő szolgáltatók saját helyi hálózatainak fejlesztési lehetőségei szempontjából azonban releváns kérdés annak vizsgálata, hogy az egyes szereplők milyen feltételekkel képesek külső forrásokat bevonni fejlesztéseikbe.

76

Ezt vizsgálva megállapítható, hogy pénzügyi szempontból nagyobb kockázatot jelent egy már meglévő helyi hálózat mellett egy új, de alapvetően ugyanolyan szolgáltatások nyújtására képes hálózat kiépítése, így egy ilyen fejlesztés, mint projekt finanszírozása az iparági elvárt hozamszintnél valószínűleg csak rosszabb feltételekkel finanszírozható. A piacon tevékenykedő vállalatok általános vállalati forrásokból (vállalati kötvény-, esetleg részvénykibocsátás, vállalati hitelfelvétel stb.) is finanszírozhatják helyi hálózatépítési fejlesztéseiket. Ennek feltételei alapvetően azon múlnak, hogy milyen a vállalat általános pénzügyi megítélése a forrást biztosító szereplők (hitelező bankok, iparági befektetési alapok) részéről. Ennek kapcsán a Tanács megállapította, hogy a legerősebb háttérrel a hazai vezetékes szolgáltatók közül a volt koncessziós szolgáltatók rendelkeznek, stabil pénzáramuknak (cash flow) és magas (üzemi) nyereségességi szintjüknek (pl. EBITDA mutató) köszönhetően. (Lásd: 2. számú Függelék) II.2.5. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése Az infrastruktúrával, mint belépési korláttal a Tanács már a piac meghatározása során is foglalkozott. A Tanács megvizsgálta technológiai determináció kérdését, mely szerint az adott hálózatban csak az adott volt koncessziós vezetékes szolgáltató képes fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésére. Ez a helyzet önmagában is piaci belépési korlát, a piacon jelenlévő szolgáltatók piaci helyzetét tovább erősíti. II.2.6. Vertikális integráció A vertikális integráció megvalósulása esetén arról beszélhetünk, hogy egy vállalkozás (esetleg több azonos érdekkörbe tartozó vállalkozás) az értéklánc különböző szintjein elhelyezkedő piacokon egyaránt jelen van. Az ilyen szolgáltató a termelési folyamat különböző szintjeinek egy vállalkozáson belüli integrálása miatt képes a jobb árak elérésére (pl. eltérő belső és külső árak meghatározásával) és ebből fakadóan a piaci előnyszerzésre. A piaci előnyszerzés a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán is értelmezhető a ráépülő kiskereskedelmi piac vonatkozásában. A nagykereskedelmi szolgáltatás kínálója, mint a ráépülő kiskereskedelmi piac aktív szereplője a kiskereskedelmi piacon előnyösebb helyzetben van azáltal, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához szükséges „inputot”, nagykereskedelmi szolgáltatást, a kiskereskedelmi piac egyéb szereplőivel ellentétben nem kényszerül a nagykereskedelmi piacon beszerezni, illetve önállóan, új szolgáltatásként előállítani (utóbbinak jelentős új beruházási igénye alól is mentesül).

77 A Tanács megállapította, hogy a vertikális integráció mind az öt volt koncessziós szolgáltató esetén fennáll, és szerepet játszhat abban, hogy az érintett nagykereskedelmi piacon (szabályozás híján) a szolgáltatók erőfölényes helyzetüket érvényesíthetik. II.2.7. Méretgazdaságosság A méretgazdaságosság forrása a termelésnövekedés révén elérhető fajlagos költségcsökkenés. A méretgazdaságosság elemzése és megítélése a piaci részesedéssel, a vállalatmérettel, valamint az alkalmazott technológiával, az infrastruktúrával kapcsolatos adatok alapján valósítható meg. A méretgazdaságossági hatás azt takarja, hogy egy adott szolgáltatás kibocsátásának növekedésével a termelés átlagköltsége (egységnyi outputra jutó input) csökken. (Ez a fix költségekre vezethető vissza.) Minél nagyobb kezdeti beruházást igényel egy iparág, annál jelentősebb méretgazdaságossági hatások jelentkezhetnek. Ez a helyzet a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán kínált szolgáltatások (mint tőkeigényes iparág) esetében is fennáll. A méretgazdaságosság konkrét hatását jól mutatja a helyi hurok átengedési referencia ajánlatokban szereplő havi díjak különbsége a legnagyobb, illetve a kisebb volt koncessziós szolgáltatók között. Amennyiben egy szolgáltató a méretgazdasági hatást jobban kihasználva képes előállítani valamely terméket, abból piaci előnye származhat. A Tanács megállapította, hogy ez a piaci előny jelen esetben nem értelmezhető az érintett piacokon, hiszen mind az öt piacon egyetlen eladó található. (Mindazonáltal az öt érintett piacon jelentősen eltérő méretgazdaságosság regisztrálható!) II.2.8. Választékgazdaságosság A választékgazdaságosság hatása abból ered, hogy az egységnyi kibocsátásra eső költségek csökkennek annak következtében, ha ugyanazon vállalkozás egy termékét vagy szolgáltatását még egy vagy több más termékkel, szolgáltatással együtt, közös termelési folyamatban állítja elő. A költségmegtakarítás abból származik, hogy e termékek és szolgáltatások esetében azonos eljárásokat, folyamatokat alkalmaznak. Hálózati infrastruktúrát igénylő szolgáltatások esetén jelentős választékgazdaságossági hatást biztosíthat a szolgáltató számára az, hogy több szolgáltatását is alapvetően ugyanazt az infrastruktúrát igénybe véve nyújtja. Az a piaci szereplő, amely képes ennek realizálására nyilvánvalóan számottevő előnyre tehet szert azon versenytársaival szemben, amelyek viszont képtelenek erre. A Tanács megállapította, hogy jóllehet a piaci részesedés alapján domináns szolgáltatók – mivel igen széles szolgáltatási palettát kínálnak alapvetően ugyanazon infrastruktúrán – képesek kihasználni a választékgazdaságosság előnyeit, ugyanakkor az ennek köszönhető piaci előny ebben az esetben sem értelmezhető, mivel egyetlen eladó van jelen a piacon.

78

A jelentős piaci erő szempontjából kevésbé fontos szempontok, az adott piac esetén II.2.9. Technológiai előny, technológiai fölény Technológiai előny abban az esetben érvényesül, ha valamely érintett piacon olyan új technológia van jelen, amely valamely szolgáltató számára lehetővé teszi valamely szolgáltatás(ok) olcsóbb, hatékonyabb és/vagy magasabb szintű nyújtását. Ez a szempont tehát elsősorban több szolgáltató viszonylatában értelmezhető. Mivel mind az öt meghatározott piac kínálati oldalán egyetlen, 100%-os részesedéssel rendelkező volt koncessziós vezetékes szolgáltató található, ilyen összehasonlítás nem lehetséges. (Másrészt az is tény, hogy az öt elkülönült piac között nincs technológiai különbség.) II.2.10. Termék/szolgáltatási diverzifikáció Az áru/szolgáltatási diverzifikáció azt a gyakorlatot takarja, amikor a szolgáltatók a piacon nyújtott szolgáltatásokat csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kínálják. Ez a gyakorlat könnyen vezethet versenykorlátozáshoz, amennyiben egyes szolgáltatások kizárólag csomagban vásárolhatók meg, illetve ha az egyik piacon nyújtott szolgáltatás igénybevételét a szolgáltatók más piacon nyújtott szolgáltatás(ok) igénybevételével kapcsolják össze. Az ilyen gyakorlat lehetőséget teremthet a csomagot képző szolgáltató számára a piaci előnyszerzésre. A fogalom alapvetően a kiskereskedelmi piacokhoz köthető, a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán – mivel egyetlen eladó van – ez az előnyszerzés nem képzelhető el, ennek megfelelően az alkalmazott piaci gyakorlat (amely alapvetően csak a szabályozás által megteremtett kínálat feltételeit jelenti) alapján nincs is erre példa. Továbbá az is megállapítható, hogy mind az öt piacon önmagában – illetve a referencia ajánlatban meghatározott szükséges kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, amelyek ugyanakkor önmagukban nem minősülnek önálló nagykereskedelmi szolgáltatásnak - kínálják a szolgáltatók a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedését. II.2.11. Fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat A fejlett forgalmazói és értékesítési hálózatnak főleg a kiskereskedelmi piacokon (illetve a többszereplős nagykereskedelmi piacokon) van szerepe a piaci erő megítélése szempontjából. A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének azonosított érintett piacain kínálati oldalon csak egy szereplő található, ezért a piaci erőt illetően az értékesítési hálózat vizsgálata nem hordoz releváns információkat. II.2.12. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje Az Európai Bizottság „Útmutató a piacelemzéshez és a JPE felméréséhez” c. iránymutatása (Iránymutatás) nagy súlyt helyez a vevőoldali kiegyenlítő vásárlóerő szerepének vizsgálatára.

79 A Bizottság iránymutatása szerint vevőoldali kiegyenlítő vásárlóerő alatt a nagy vevők azon képességét kell érteni, hogy ésszerű időn belül megfelelő alternatív megoldásra (hatékony megtorlás vagy más cég szolgáltatásainak igénybe vétele) képesek átállni, ha szállító árat emel, vagy hátrányosan módosítja a szállítási feltételeket. A piaci szereplők pozícióját nagymértékben befolyásolja a piaci kapcsolatrendszer, a viszonylati függőség mértéke. E célból elemezni kell a szolgáltatók szállítói és vevői kapcsolatrendszerét, és tételesen ismerni kell a legnagyobb (5, esetleg 10) szállítót és vevőt és a velük bonyolított forgalom nagyságát (részesedését a teljes forgalomban). Releváns információval szolgálhat a szállítói és vevői részesedések időbeni (2-3 év) alakulásának vizsgálata. A piaci kapcsolatrendszer elemzésén túlmenően a kiegyenlítő vásárlóerő megalapozott megítéléséhez az alábbi tényezők vizsgálata is szükséges: • • • •

vevő koncentráció szolgáltató váltásának költsége vevői árrugalmasság fogyasztói informáltság

A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán tranzakciók hiányában a kiegyenlítő vásárlóerő versenyt befolyásoló szerepe nem értelmezhető, amit erősít az a tény is, hogy a vevők akkor képesek hatékonyan befolyásolni az eladó magatartását a kiegyenlítő vásárlóerő révén, ha van másik eladó, akihez fordulhatnának. Az érintett piacokon a Tanács a fenti kritériumok vizsgálata alapján jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat: 1. Az 1. számú érintett piacon a Matáv Rt.-t 2. A 2. számú érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t 3. A 3. számú érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t 4. A 4. számú érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t 5. Az 5. számú érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t.

III. Kötelezettségek kirovása III. 1. Általános célok A Tanács a kötelezettségek meghatározása során messzemenőkig szem előtt tartotta az Eht. által a hatóság számára az Eht 9. § (2) bekezdésben meghatározott feladatokat, továbbá az Eht.-ban lefektetett általános célokat52. A kötelezettségek kirovása során törekedett arra, hogy biztosítsa az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működését és fejlődését, az

52

Eht. 2. §.

80 elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekeinek védelmét, továbbá a tisztességes, hatékony verseny kialakulásának és fenntartásának elősegítését. III. 2. Kötelezettségek meghatározásakor alkalmazott elvek A kötelezettségek meghatározása során a Tanács az általános célokon kívül a következő elveket vette figyelembe: • • • •

A kötelezettségeknek a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacán uralkodó versenyhiány következményeinek orvoslására kell irányulniuk. A kirótt kötelezettségeknek a feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak és azokkal arányosaknak kell lenniük.53 A kirótt kötelezettségek nem okozhatnak aránytalan terheket a szolgáltatók számára. A kötelezettségeknek a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodniuk kell a meghatározott piacok sajátosságaihoz.

III. 3. A hatóság által kiróható kötelezettségek Az Eht. a nagykereskedelmi szolgáltatási piacokon a következő kötelezettségek előírását teszi lehetővé54: • • • • • •

Átláthatóság Egyenlő elbánás Számviteli szétválasztás Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek A közös eszközhasználat és helymegosztás különös szabályai Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége

III. 4. Az alkalmazott kötelezettségek kiválasztása Az Eht. alapján, amennyiben a Tanács a piacelemzés során egy vállalkozást jelentős piaci erejűként azonosít, akkor a rendelkezésre álló „kötelezettségek közül a piacelemzés során feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő.55”. Ez a gyakorlatban a következő feladatok elvégzését teszi szükségessé: • • •

53

A versenyprobléma azonosítása Arányos és indokolt kötelezettségek értékelése Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása

Eht. 52. § (1) bekezdés. Eht. XII. Fejezet. 55 Eht. 52. § (1) bekezdés. 54

81 III. 4. 1. Versenyprobléma azonosítása III.4.1.1. A versenyprobléma: gazdasági erőfölény az érintett piacokon A Tanács elvégezte az érintett piac meghatározását, melynek során nem talált olyan keresleti és kínálati helyettesítőket, amelyek nyomást gyakorolhattak volna a szolgáltatókra. A piacmeghatározás alapján azonosított piacokon történő piacelemzés során a Tanács megállapította, hogy mind az öt érintett piacon található egy szolgáltató, amely az adott piacon gazdasági erőfölényes helyzetben van, 100%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Továbbá a Tanács a piac elemzése során nem talált olyan kiegyenlítő vásárlóerőt, ami nyomást gyakorolhatott volna a szolgáltatókra. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatóknak – szabályozás hiányában – lehetőségük van arra, hogy az érintett piacokon tevékenységüket a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassák. A Tanács az érintett piacokon versenyproblémaként azonosította, hogy a szolgáltatók gazdasági erőfölényben vannak, ami lehetővé teszi számukra, hogy tevékenységüket a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassák, azaz, hogy versenytorzító magatartást tanúsítsanak. III.4.1.2. Az erőfölényből fakadó lehetséges piactorzító magatartások, piaci torzulások A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének piacának sajátosságaiból adódóan a piacon a gazdasági erőfölényes helyzetből, származó lehetséges piaci torzulások részben strukturális jellegűek, részben pedig a piac kínálati szereplőinek versenykorlátozó magatartásából fakadhatnak. A piacon lehetséges piactorzító magatartások, piaci torzulások közül az alábbiak érdemelnek megkülönböztetett figyelmet: III.4.1.2.1. A hozzáférés megtagadása a hurokátengedési piacon A hozzáférési jogosultság biztosítása, a hurokátengedési kötelezettség előírása nélkül lehetetlennek bizonyulna a versenyt támasztó szolgáltatók piacra lépése. Ennek hiányában ugyanis csak saját, önálló hálózat kiépítésével léphetnének be a piacra. A saját hálózat kiépítése azonban nagyon magas, és az esetek többségében nagy valószínűséggel soha meg nem térülő költséggel járna. Feltétlenül meg kell jegyezni azt is, hogy a hozzáférési jogosultság biztosítása, a hurokátengedési kötelezettség előírása nemcsak a szűkebb értelemben vett hálózati hozzáférésre vonatkozik, hanem a kapcsolódó berendezésekre és felszerelésekre is vonatkozhat. Mindazonáltal a szűk keresztmetszetet jelentő berendezésekhez való hozzáférés biztosítása még nem szünteti meg, nem küszöböli ki az összes versenyproblémát. A piacon működő JPE szolgáltató számos ár- és nem árjellegű eszközt alkalmazhat annak érdekében, hogy a nagykereskedelmi piacon megszerzett pozícióját a kiskereskedelmi piacra kiterjessze.

82 III.4 1.2.2. Árjellegű versenyproblémák A hozzáférési jogosultság biztosítása, a hurokátengedési kötelezettség előírása mellett is bekövetkezhet a piaci verseny árjellegű eszközökkel történő torzítása, ami drasztikusan növeli a volt koncessziós szolgáltatókkal versenyre kelő cégek költségeit, nagymértékben rontja az allokációs mechanizmusok hatékonyságát, továbbá kedvezőtlen fogyasztói, jóléti hatásokat idéz elő. A piacon a gazdasági erőfölényes helyzetből származó árjellegű versenytorzító eszközök közül az alábbiak fordulhatnak elő: -

árdiszkrimináció

Az árdiszkrimináció leggyakoribb megnyilvánulási formája, hogy a hurokátengedésre kötelezett, vertikálisan integrált JPE szolgáltató a saját belső elszámolásában használt árnál magasabb áron értékesíti nagykereskedelmi vásárlói részére nagykereskedelmi szolgáltatását, annak érdekében, hogy jelentősen megdrágítsa, és ezzel versenyképtelenné tegye az általuk nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatásokat. -

túlzó árazás / keresztfinanszírozás

A hozzáférési jogosultság biztosítására, a hurokátengedésre kötelezett JPE szolgáltató a tényleges költségeit messze felülmúló nagykereskedelmi ár érvényesítésére törekedhet. Megfelelő árszabályozás hiányában ennek nincs is akadálya. Ugyanakkor a nem költségalapú díjak lehetőséget teremtenek a hurokátengedésre kötelezett JPE szolgáltató számára a költségek által nem indokolt jövedelemátcsoportosításra, ami a versenyt torzítja és ellehetetleníti az optimális allokációt. -

ragadozó/felfaló árazás

A ragadozó /felfaló árazás legtipikusabb esete, hogy a hurokátengedésre kötelezett, vertikálisan integrált JPE szolgáltató a költségek által nem indokolt, mesterségesen alacsony árakat alkalmaz a kiskereskedelmi piacon azért, hogy az újabb szolgáltatók piacra lépésének megakadályozásával (foreclosure), illetve a már piacon lévő versenytársak ellehetetlenítésével, kiszorításával hosszabb távon verseny nélkül tarthassa fenn piacvezető szerepét. A vertikálisan integrált JPE szolgáltató számára így lehetővé válik a nagykereskedelmi piacon elért vezető szerepének a kiskereskedelmi piacra történő kiterjesztése. III.4.1.2.3. Nem-árjellegű versenyproblémák A piaci verseny nem-árjellegű eszközökkel történő torzítására általában akkor kerül sor, ha az árszabályozás következtében az árdiszkrimináció lehetősége korlátozott. A jelen érintett piacokon lehetséges nem-árjellegű versenytorzító eszközök, és azok hatásmechanizmusa az alábbiakban foglalható össze: •

az információ visszatartása

Ennek legáltalánosabb megvalósulási módja, hogy a nagykereskedelmi piacon JPE-nek minősülő hurokátengedésre kötelezett szolgáltató olyan – sok esetben releváns információkkal látja el a vállalatcsoportjához tartozó és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szolgáltatót, amelyeket nem juttat el annak versenytársaihoz.

83

•

indokolatlan előírások, követelmények

Indokolatlan előírások, követelmények megállapítására elsősorban a hurokátengedés technológiai, fizetési, adminisztratív feltételeinek meghatározásakor kerül sor. Gyakran alkalmazott és egyértelműen a versenyt torzító eszköz a műszaki paraméterek túlzott részletezése, a szabványokban szereplő paramétereken messze túlmutató műszaki paraméterek alkalmazása, melyek technológiai eszközökkel is konzerválják a hurokátadásra kötelezett koncessziós vezetékes szolgáltatók piacvezető pozícióját. (Utóbbira egyébként a hazai jogosult szolgáltatók is többször tettek panaszt.) •

késleltetési taktikák

A nagykereskedelmi piacon JPE-nek minősülő szolgáltató késleltetési taktikákkal, machinációkkal megkísérli a hurokátengedési szerződés megkötésének időbeli eltolását, halogatását, annak érdekében, hogy a vállalatcsoporthoz tartozó és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szolgáltató a lehető leghosszabb ideig élvezhesse az elsőként piacra lépésből származó előnyöket, illetve, hogy ily módon is visszafogja, akadályozza a versenytársak üzleti aktivitását. Bizonyos szempontból ilyen késleltetési technikának tekinthető a hazai kötelezett szolgáltatók egy részének a jogosult szolgáltatók panaszai következtében ismert azon gyakorlata, amely szerint egy új betelepülési helyszínt legalább 1 évvel előre jelezni kell, és a kérelem elutasítható, ha a betelepülési helyszín az előrejelzésben nem szerepelt. (Induló szolgáltatás esetében gyakorlatilag lehetetlen megrendelésnek minősülő 1 éves előrejelzést adni.) •

alacsony színvonalú szolgáltatás, minőségrontás

A piacvezető vállalatcsoport nagykereskedelmi piacon működő tagja rosszabb minőségben, kedvezőtlenebb feltételekkel nyújt szolgáltatásokat a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő vállalatcsoporton kívüli cégeknek, mint a vállalatcsoporthoz tartozó szolgáltatónak. •

stratégiai termék/szolgáltatás konstrukciók

A JPE-nek minősülő szolgáltató a saját hálózati topológiája és értékesítési rendszere szerint alakítja ki a hozzáférési pontokat és kapcsolódó termékeket, így az általa alkalmazott szabványok, műszaki és gazdasági paraméterek használatára (ennek következtében az esetek jelentős részében az üzleti tervek módosítására) kényszeríti az új belépőket, amivel jelentős veszteségeket tud okozni azoknak. •

információk diszkriminatív felhasználása

Hurokátengedési kötelezettségének teljesítése során a nagykereskedelmi szolgáltatást nyújtó JPE szolgáltató releváns és szenzitív információkhoz juthat a szolgáltatást igénybe vevő vállalat kiskereskedelmi tevékenységéről (üzleti tervek, termékfejlesztés stb.), amelyeket aztán az utóbbi tudta és beleegyezése nélkül saját céljaira használhat fel. Az érintett piacokat megvizsgálva a Tanács megállapította, hogy a III.4.1.2. pontban ismertetett versenyt torzító hatások szabályozás híján felléphetnek a fémes hurkok és

84 alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének (beleértve a részleges átengedést is) piacán. Ebből adódóan szükség van szabályozói intézkedések meghozatalára, illetve fenntartására, amelyek elősegítik a versenyt torzító hatások csökkentését, elősegítve ezzel a verseny kialakulását és a fogyasztói érdekek jobb érvényesülését. III. 4. 2. Arányos és indokolt kötelezettségek értékelése III. 4. 2. 1. Kötelezettségekkel szembeni elvárások Minden, a Tanács által kirótt kötelezettségnek az Eht.-ban lefektetett általános célokat kell szolgálnia. Ezen felül a kötelezettségeknek a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak, azokkal arányosaknak kell lenniük56. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kötelezettségek: • •

Indokoltak, tehát megfelelnek a probléma természetének Arányosak, tehát megfelelnek a probléma súlyának

A fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének magyarországi piacán alapvető probléma, hogy a korábbi szabályozói döntések eredményeként létezik kínálat, de kereslet – főként a közelmúltig érvényes árak, feltételek miatt – nem. A hurokátengedési díjakkal kapcsolatban megállapítható, hogy azok egészen a közelmúltig, a jelenleg érvényes 2004 nyarán kihirdetett referencia ajánlatokig meghaladták az Európai Unió átlagát57, ezért bármilyen, a Tanács által kirótt kötelezettségnek végső célként a hurokátengedési díjak kompetitív szintre hozását, illetve e szint körül tartását kell szolgálnia. A hurokátengedési díjak szabályozása összhangban van az Eht. (és az Európai Uniós szabályozás) szellemével is, ami a versenyproblémákat elsősorban nagykereskedelmi szabályozással kívánja megoldani. A kompetitív szint elérése hosszú távon orvosolja a piactorzító hatásokat. Az árproblémákon túlmenően a kereslet hiánya az alternatív szolgáltatók véleménye szerint a számukra előnytelen szerződési feltételeknek is tulajdonítható. Ezek körültekintő, alapos vizsgálata és szükség esetén megváltoztatása szintén fontos feladat, mivel a piaci verseny nem-árjellegű eszközökkel történő torzítása is számottevően növeli a volt koncessziós szolgáltatókkal versenyre kelő cégek költségeit, nagymértékben rontja az allokációs mechanizmusok hatékonyságát, és végül, de korántsem utolsósorban fogyasztók jólétére is kedvezőtlenül hat. A kötelezettségek arányossága pedig azt jelenti, hogy a tervezett intézkedéseknek a feltárt versenyproblémához viszonyítva a szükséges mértékűnek kell lenniük.

56

Eht. 52. §. (1) bekezdés. Ez az átlag a 15, 2003-ban is tagállamban érvényes árakat figyelembe véve a teljes átengedés esetén 11.8€, azaz 2950 FT körüli, míg a részleges átengedés esetén 4.2€, azaz kb. 1050 Ft, a 9-dik Implementációs Jelentés adatai alapján.

57

85 III. 4. 2. 2. Kötelezettségek tartalma Az Eht. XII. Fejezete lehetővé teszi a Tanács számára különböző kötelezettségek kirovását a jelentős piaci erejű szolgáltatókra meghatározott versenyproblémák esetén. Ezek a kötelezettségek a III. 4. pontban kerültek felsorolásra. A Tanács a kötelezettségek meghatározása során megvizsgálta a felsorolt szabályozói eszközöket abból a szempontból, hogy mennyiben alkalmasak a feltárt versenyprobléma (ti. a leírt versenytorzító magatartások lehetősége) orvoslására. III.4.2.2.1. Átláthatóság Az átláthatóság a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének magyarországi piacán a hurokátengedési díjak és a tervezett hurokátengedési díjváltozások, valamint a hurokátengedési szolgáltatások igénybevételének részletes feltételeinek nyilvánosságra hozását jelentheti az Eht. 102 § (1) bekezdése szerint. Az árak nyilvánosságra hozatalán túl az átláthatóság követelménye a hozzáféréssel kapcsolatos műszaki paraméterekre, az alkalmazott szabványokra, a hálózati topológiára is vonatkozik. Az átláthatóság követelményébe a tartalmi és formai előírásoknak megfelelő referencia ajánlatok publikálásának kötelezettsége is beleértendő az erre kötelezett szolgáltatók részéről. Az Eht. 103. § (1) bekezdése értelmében a hatóság az átláthatóság biztosítása érdekében többek között előírhatja a határozatában foglaltaknak megfelelő bontású és részletezettségű referenciaajánlat készítését, a nyilvánosságra hozandó adatok körét és a nyilvánosságra hozatal módját. Az Eht. 103. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a szolgáltatót a fémes sodrott érpár tekintetében a helyi hurok átengedésével kapcsolatban kötelezettség terheli, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató köteles legalább a külön jogszabályban meghatározott tartalmú referenciaajánlatot közzétenni. A referenciaajánlat készítésére kötelezett szolgáltató az átláthatóság kötelezettsége alapján a referenciaajánlatához annak hatálya alatt kötve van bármely jogosult szolgáltatóval szemben, attól hálózati szerződéseiben a jogosult szolgáltató beleegyezésével sem térhet el. A referenciaajánlatban foglalt szolgáltatásokat a kötelezett szolgáltató a jogosult részére: a) átlátható módon, b) az egyenlő elbánás elvének, c) az üzleti tisztesség követelményeinek megfelelően, és d) a nyújtott szolgáltatásoknak a jogszabály, illetve piacelemzést követően a hatóság határozata szerint, a piaci igényeknek megfelelő alapvető szolgáltatásokra bontásával köteles biztosítani. Az átláthatóság előírása a referencia ajánlat tételi kötelezettség által az említett versenyproblémából származó esetleges piactorzító magatartások közül megfelelően képes

86 kezelni a nem ár jellegű problémák jelentős részét, valamint az árjellegű lehetséges problémák közül az árdiszkriminációs magatartást. A kötelezettség előírását a Tanács az azonosított versenyproblémával arányosnak és mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokoltnak tekinti, mivel a kötelezettség szükséges feltétele annak, hogy a helyi hurok átengedési piacán tényleges szerződések jöjjenek létre és a helyi hurok átengedési piacra, mint nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacokon a verseny feltételei javuljanak. A Tanács megállapította továbbá, hogy a kötelezettség teljesítése nem jelent aránytalan terhet egyik szolgáltató esetén sem, mivel helyi hurok átengedési referencia ajánlatot az érintett szolgáltatók eddig is készítettek, abban gyakorlatuk van, így új ajánlat elkészítése nem jelent érdemi többletterhet. III. 4.2.2.3. Számviteli szétválasztás A számviteli szétválasztási kötelezettség alapján a hatóság többek között előírhatja a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára nagykereskedelmi árai átláthatóvá tételét, továbbá egyéb, az átlátható működéssel, egyenlő elbánással kapcsolatos kötelezettség illetve az árpréstilalom ellenőrzéséhez szükséges adatok szolgáltatását. A számviteli szétválasztás átláthatóvá teszi az egyes szolgáltatásokkal (jelen esetben kiemelten a helyi hurok átengedéssel) kapcsolatos költségeket, bevételeket, ráfordításokat. Ily módon ez a kötelezettség támogatja mind az átláthatósággal kapcsolatos kötelezettség, mind a később említésre kerülő költségalapú árkialakítás ellenőrzését. A kötelezettség betartása ezen kívül elősegíti az árjellegű lehetséges egyéb versenyproblémák (túlzó árazás, keresztfinanszírozás, ragadozó árazás) kezelését. A teljes átláthatóság és ellenőrizhetőség csak a számviteli szétválasztáson keresztül valósítható meg. A Tanács ezért szükségesnek tartja a számviteli szétválasztásra vonatkozó kötelezettség kirovását, azonban úgy gondolja, hogy önmagában ennek a kötelezettségnek az alkalmazása nem elegendő a helyi hurok átengedési díjak kompetitív szintre való csökkentésére, illetve kompetitív szinten tartására. A kötelezettség teljesítése nem jelent aránytalan terhet egyik szolgáltató esetén sem, mivel számviteli szétválasztási kimutatást az érintett szolgáltatók eddig is készítettek, a korábbi kimutatás aktualizálása így nem jelent érdemi többletterhet. A Tanács megállapította, hogy a számviteli szétválasztási kötelezettség elősegíti az árjellegű lehetséges versenytorzító magatartások (túlzó árazás, ragadozó árazás) kezelését, valamint az Eht. 105. § (2) bekezdésével összhangban az átlátható működéssel kapcsolatos kötelezettség, illetve az árpréstilalom teljesítésének ellenőrzését, ezért ez a kötelezettség arányos és indokolt. A számviteli szétválasztás a vállalat egészét átfogó, zárt elszámolási rendszer, amely a vállalat teljes tevékenységét lefedi. A Tanács, tekintettel az Eht. 62. § (1) bekezdésére, illetve a Tanács 8. számú piacra vonatkozó, DH-664-138/2005. számú határozatának II. számú mellékletében megfogalmazott

87 kötelezettségre, és az abban foglalt, a Kötelezett szolgáltató számára megállapított azon könnyítésre, hogy a szolgáltatóra más piacokon kirótt számviteli kötelezettségekre tekintettel a számviteli szétválasztás kötelezettséget egységes szerkezetben, egy modellel, egyetlen modellen alapuló beadványnak a Tanács részére az Eht. 62. § (1) bekezdésében foglalt időpontig jóváhagyásra történő benyújtásával köteles teljesíteni a mellékletben meghatározottak szerint, a Tanács jelen határozatában e kötelezettség tartalmáról való külön rendelkezést nem tartotta szükségesnek. III.4.2.2.3. Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek Az Eht. lehetőséget teremt a Hatóság számára arra, hogy hozzáféréssel és összekapcsolással, (valamint közös eszközhasználattal, illetve helymegosztással) kapcsolatos kötelezettségeket írjon elő a jelentős piaci erejű szolgáltatók számára. Ennek keretében többek között hálózati elemekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, továbbá az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználat biztosítását írhatja elő a Hatóság. Ilyen kötelezettséget a hatóság különösen akkor írhat elő, ha a hozzáférés megtagadása, a korábbi hozzáférés visszavonása vagy hasonló hatással járó ésszerűtlen feltételek kikötése a hatóság mérlegelése szerint megakadályozná a hatékony piaci verseny kialakulását az előfizetői szolgáltatások terén, és ebből eredően az előfizetők érdekeivel ellentétes eredményre vezetne. A Tanács felmérve a feltárt piaci problémát, valamint a hozzáférési kötelezettség jellegét, arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben e kötelezettség kirovása mindenképpen szükséges, mivel alapvetően ez által biztosítható a lehetséges versenykorlátozó magatartások közül elsőként említett hozzáférés megtagadásának kezelése. A hozzáférés és összekapcsolás kötelezettsége az I.5.1.4. pont alapján funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásként azonosított használaton kívüli helyi hurkokra is vonatkozik. A kötelezettség az azonosított versenyproblémával csak akkor arányos, ha teljesül az a feltétel, hogy az adott használaton kívüli helyi hurok (illetve alhurok) vonatkozásában a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden, az átengedés szempontjából szükséges eleme adott, potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik, azaz a kötelezett jelentős piaci erejű szolgáltató számára az adott használaton kívüli helyi hurok átengedése nem jelent aránytalan terhet. A Tanács megállapította, hogy a hozzáférés és összekapcsolás kötelezettsége mind az öt jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltató esetén indokolt és arányos kötelezettség. III.4.2.5. Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége Az Eht. lehetővé teszi a Hatóság számára költségalapúsággal kapcsolatos kötelezettségek58 előírását, amennyiben a piacelemzés a hatékony verseny hiányát tárta fel, és ennek következtében az érintett szolgáltatók indokolatlanul magas díjakat alkalmazhatnak. Ez a szabályozási lehetőség a gyakorlatban különböző árszabályozási eszközök és költségelszámolási kötelezettségek alkalmazását jelenti. A fentiek alapján az árszabályozás (a korábban meghatározott kötelezettségekkel együtt) megfelelő eszköz lehet a feltárt piaci probléma (és az általa okozott versenytorzítás) orvoslására. 58

Eht. XII. Fejezet 108. §, Hozzáférési irányelv 13. cikk

88 A költségalapú ár, így a jelen esetben kötelezettségként előírt költségalapú nagykereskedelmi ár (amely magában foglalja a befektetett tőke piaci kockázatnak megfelelő megtérülését is) a közgazdasági elmélet szerint megfelel annak az árnak, amely tökéletes verseny esetén hosszú távon kialakulna. Az elemzés során több helyen is szerepel, hogy a helyi hurok infrastruktúra duplikálása nem reális az elemzés előretekintő időtávja alatt. Az alternatív piaci szereplők által kiépített hozzáférések száma59 2003 végéig nem érte el az összes vezetékes fővonal fél százalékát sem, helyi hurok átengedés nélkül tehát nem mutatkozik esélye annak, hogy a fémes helyi hurok infrastruktúrát használó előfizetői hozzáférési szolgáltatási piacokon érdemi verseny alakuljon ki. A Tanács ezért a hurokátengedési díjakat a kompetitív szintre kényszerítő árszabályozást indokolt és arányos kötelezettségnek tekinti, mivel elősegíti hatékony és fenntartható verseny érvényesülését, ezáltal növelve a fogyasztói jólétet. A Tanács megállapította, hogy a kötelezettség előírása az azonosított versenyproblémával arányosnak tekinthető és mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokolt, mivel a kötelezettség szükséges feltétele annak, hogy a helyi hurok átengedési piacán tényleges szerződések jöjjenek létre és a helyi hurok átengedési piacra, mint nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacokon a verseny feltételei javuljanak. Az NHH Tanácsa jelen határozatban úgy rendelkezett, hogy a kötelezett szolgáltatóknak költségalapú díjaikat a teljesen felosztott költségek módszere (FDC) alapján kell meghatározniuk a "költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége" kötelezettség keretében. A kötelezettség teljesítése nem jelent aránytalan terhet egyik szolgáltató esetén sem, mivel helyi hurok átengedési referencia ajánlatot és ahhoz szükséges költségszámítást, költségmodellt az érintett szolgáltatók eddig is készítettek, így új ajánlat elkészítése a korábbiakhoz képest nem jelent érdemi többletterhet, alapvetően a költségmodell aktualizálását igényli. A módszer a megvalósítás szempontjából egyszerűbb a LRIC-nél; tekintettel az érintett szolgáltatások jelenlegi piaci súlyára, a hatóság ezt a módszert tartja a kérdéses piacra arányosnak. Tekintettel a költségmodellekhez használt adatok természetére és a vállalati számviteli és egyéb nyilvántartórendszerekből származó adatok szakmai-logikai összefüggésére, valamint arra a törekvésre, hogy a költségmodellek bemenő adatai a vállalat lehető legfrissebb adatait tükrözzék, az NHH Tanácsa az Eht 58. § (5) bekezdésétől az abban foglalt felhatalmazás alapján eltért, s a költségmodellek számviteli adatainak forrásául a vállalat számára rendelkezésre álló legfrissebb lezárt auditált adatait jelölte meg. A Tanács határozatában megszabta, hogy amennyiben valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon (12. számú, a szélessávú hozzáférési szolgáltatás nagykereskedelmi piacon) az FDC költségszámítási módszer alkalmazásának kötelezettségét rótta ki, a kötelezett szolgáltató költségszámítási kimutatását a Tanács határozataiban foglaltaknak megfelelően, egységes szerkezetben, egy modellel köteles jóváhagyásra benyújtani. Ennek indoka, hogy a két piacon a kötelezett szolgáltató által nyújtott szolgáltatások között nagy mértékű azonosság és összefüggés van a szolgáltatások által használt eszközök és tevékenységek tekintetében. Ennek alapján a két

59

amely, mint az a 32. oldalon található 4. Táblázat adataiból kiolvasható 6781 volt 2003 végén

89 piacon önálló, külön-külön felépített FDC modell előírása ésszerűtlen, és indokolatlan terhet róna a kötelezett szolgáltatóra, és megnövelné a beadványok auditálási igényét. A kötelezettség arányos és indokolt keretek közt tartása, továbbá a modellek szakmai-logikai egységének megőrzése érdekében az NHH Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 11. és 12. piacon a "költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége" kötelezettséggel előírt díjakat egy (ugyanazon) modell alapján kell meghatározni, és a hatósághoz jóváhagyásra benyújtani. III. 4. 3. Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása A Tanács megvizsgálta az öt érintett piacon érvényesülő gazdasági erőfölény hatásait, azonosította a versenyproblémát, értékelte a rendelkezésre álló szabályozói eszközöket és kiválasztotta a feltárt versenyproblémának megfelelő (tehát indokolt) és arányos kötelezettségeket. Ennek eredményeként mind az öt jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatóra a következő kötelezettségeket határozta meg: • • • •

Átláthatóság Számviteli szétválasztás Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége

90 AZ INDOKOLÁS „B” RÉSZÉNEK FÜGGELÉKE 1. sz. Függelék A szélessávú szolgáltatásra alkalmas kábelhálózati végpontok száma megyénként 2003 végén (Forrás: Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala Hatósági Ágazat)

Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok KOmárom-Esztergom Nógrád Pest (Budapesttel együtt) Somogy Szabolcs-Szatmár Tolna Vas Veszprém Zala Országos összesítés

18 316 2 220 16 081 95 303 66 684 47 893 28 676 37 279 3 397 26 178 25 968 125 429 756 19 995 24 341 644 24 518 15 949 18 637 901 960

Összesen mintegy 2045000 kábelhálózati végpont működött 2003. végén Magyarországon

2.sz. Függelék A hozzáférési piacon tevékenykedő szolgáltatók fontosabb pénzügyi mutatói Tárgyi TőkeEsedéAdósságÜzemi tev. Adózott Likviditási Összes bevétel eszközök ellátottság kességi fedezeti eredménye (miiló eredmény mutató (%) (millió Ft) aránya (%) (%) mutató (%) mutató (%) Ft) (millió Ft)

Befektetett eszközök beszerzése (mFt)

Befektetett eszközök eladása (mFt)

50,00

-32,00

58,70

75,00

88,00

474,00

20,00

20,00

68,00

0,00

41,00

66,00

181,00

97,00

387,00

620,60

0,00

0,00

49,00

1,00

2 435,00 14,00 8 649,00 82,90 14 560,00 52,30

-40,00 41,70 58,90

11,50 21,90 59,80

71,00 84,80 61,30

93,70 184,60 507,50

2 500,00 6 213,00 8 443,00

-70,00 2 172,00 -936,00

-133,00 1 906,00 213,00

114,00 1 263,00 2 740,00

0,00 663,00 334,00

39 364,40 80

20

70

30

140

16 053,50

5 266,20

2 927,10

-719,80

15,60

Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 109 880,10 72,70 MATÁV Rt. 923 268,00 42,00

14,80 52,00

182,70 22,00

12,00 71,00

122,30 217,00

44 683,40 307 016,00

1 683,30 25 763,00

-7 632,60 74 953,00

4 994,60 110,00 -42 148,00 2 451,00

Monor Telefon Társaság Rt. PanTel Távközlési Kommunikációs Rt.

11 687,40 0,80

0,70

1,40

0,90

9,00

7 808,10

2 583,10

2 452,30

10 794,30 6,90

34 825,00 36,00

28,00

73,00

25,00

149,00

20492,00

-476,00

-2 799,00

2 365,00

Szolgáltató

Összes eszköz (millió Ft)

AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. 112,00 BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. 925,00 BT Limited Magyarország Fióktelepe EMITEL Távközlési Rt. GTS-DataNet Távközlési Kft. HUNGAROTEL TÁVKÖZLÉSI Rt.

117,00

C. fejezet Együttműködés a Gazdasági Versenyhivatallal A tárgybani hatósági eljárásban a Tanács a GVH-val való együttműködést több lépcsőben valósította meg, az alábbiak szerint: 1./ A Tanács 2004. február 23-án megküldte a GVH részére a szolgáltatók részére továbbítandó adatlapok-tervezeteit véleményezés céljából. A beérkezett írásbeli észrevételek nagy részét elfogadva a kérdőívek kiegészítésre kerültek, illetve a javasolt adattartalomnak megfelelően új kérdőívek szerkesztésére is sor került. A GVH az át nem vezetett javaslatok esetében e döntés okáról is részletes írásbeli és szóbeli tájékoztatást kapott. 2004. március 16-án kétoldalú megbeszélésre került sor az adatszolgáltatással kapcsolatban, a korábban egyeztetett kérdőívek alapján. A megbeszélésen a jelenlévők áttekintették a tárgybani eljárás során, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításához szükséges, az elektronikus hírközlési piaci szolgáltatóktól bekért adatok körét, illetve az eljárás további fázisaiban esetleg szükségessé váló adatbekérések lehetőségeit. A felek megállapodtak abban, hogy az eljárás jelenlegi fázisáig az adatbekérés témáját egyeztetettnek tekintik, a továbbiakban e kérdésben szükség szerint folyamatosan kapcsolatot tartanak. 2./ A Tanács a Módszertant –annak 2004. május 5-i nyilvánosságra hozatala előtt - előzetes véleményezés céljából megküldte a GVH részére, melyre írásban érkezett észrevétel. A GVH a Módszertan nyilvánosságra hozatalát támogatta, azt vitára alkalmasnak találta, de ezzel egyidejűleg kisebb, pontosító észrevételeket tett. A Tanács a GVH észrevételeinek, javaslatainak jelentős részét változtatás nélkül átvezette a Módszertan szövegében. Az át nem vezetett javaslattal kapcsolatban sem volt megállapítható alapvető koncepcionális probléma. Ugyanakkor e problémák kapcsán a későbbi email váltás, a GVH által írásban megküldött vélemény, valamint a 2004. május 20-i személyes egyeztetés eredményeként konszenzus alapján került a szöveg kialakítására. A GVH nem látta akadályát annak, hogy a Módszertannal kapcsolatos írásbeli véleménye is közzétételre kerüljön az NHH Internetes oldalán. Végül a Tanács 2004. július 30-án megküldte a GVH részére a Módszertan végleges változatát, melyben foglaltakkal, illetve a javításokkal a GVH egyetértett, további észrevételt nem tett. 3./ A Tanács tájékoztatta a GVH-t a tárgybani kötelező hatósági eljáráson túlmutató, a piaci szereplőkkel való együttműködésen alapuló többlépcsős fórumrendszerről, melyre a GVH képviselőjét közvetlenül meghívta. 4./ A Tanács 2004. december 15-én megküldte a GVH részére a határozat-tervezetet. A határozat-tervezetnek az egyeztetés az érdekeltekkel keretében történő közzétételével kapcsolatban a GVH nem emelt kifogást, részletes észrevételeit a rendelkezésre álló 20 napon belül írásban, illetve szóbeli konzultáció keretében jelezte.

A GVH a határozat-tervezet rendelkező és indokoló részével alapvetően egyetértett.

94 A GVH rendelkező és indokoló résszel kapcsolatos részletes álláspontja és azokra adott NHH válasz GVH: A határozat-tervezet II. sz. mellékletével kapcsolatban elöljáróban annyit kívánunk megjegyezni, hogy álláspontunk szerint könnyebben kezelhető lenne a szöveg, ha a számviteli szétválasztásra vonatkozó szabályok leírásánál nem csak a Rendeletben foglaltaktól való eltérések, hanem azoknak a Rendelettel egységes szerkezetbe foglalt változata jelenne meg. Ezen túlmenően – tekintettel arra, hogy kiskereskedelmi szinten a hozzáférések és hívásszolgáltatások esetén a lakossági és üzleti előfizetőknek kínált szolgáltatások külön piacot alkotnak (ld. 1-6. sz. piacok) – javasolnánk, hogy a kiskereskedelem bevételei és költségei részletezése során szintén jelenjen meg ilyesfajta megkülönböztetés, amely a Tanács későbbi ellenőrzési tevékenysége során is hasznos információkkal szolgálhat. Ennek megfelelően a 6. pont c) része és a 4. a) tábla, illetve a 6. b) tábla módosítása szükséges. Ugyancsak a II. sz. mellékletben, a 4. a) táblából véletlenül kimaradt egy sor, így annak A. és B. sora közötti felsorolást ki kellene egészíteni a Hozzáférési hálózattól vásárolt transzfer összegével. Végül, meglátásunk szerint a 6. pont a) jelű bekezdésében indokolatlan a bitfolyam hozzáférés átengedésnek csak a helyi bitfolyamra történő leszűkítése, azt ki kellene egészíteni a bitfolyam hozzáférés többi típusával is, mint ahogyan az a 3. a) táblában meg is történt. A melléklet számozásával összefüggésben fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a tervezet rendelkező részének kötelezettségekről szóló bekezdésének b) pontjában tévesen szerepel a számviteli szétválasztás kötelezettség tartalmát rögzítő melléklet számára utalás, ez valójában a II. számú melléklet. NHH válasz: a számviteli szétválasztásra vonatkozó itt leírt pontosító javaslatokat a Tanács a határozat véglegesítésénél általában (az utolsó javaslatot kivéve) nem vette figyelembe, mivel azokat szakmailag nem tartotta indokoltnak GVH: A tervezet III. sz. melléklete kapcsán először egy általánosabb jellegű versenyjogi aggályt fogalmazunk meg. A 22. pont álláspontunk szerint indokolatlanul szűkíti le a Rendelet 68. pontjának az alkalmazott szoftverek alkalmazása terén nagyobb választási szabadságot biztosító rendelkezéseit a költségmodell MS Excel-ben történő benyújtásának kötelezettségére. Egy ilyen megszorítás ugyanis közvetve versenyhátrányt okozhat a vonatkozó szoftverek gyártásának piacán tevékenykedő piaci szereplőkre, indokolatlan előnyben részesítve a Microsoft céget, így egy ilyen közigazgatási határozat a versenytörvény rendelkezéseit is sértené.60 NHH válasz: Amennyiben a használt szoftverre vonatkozóan semmilyen előírást nem tartalmazna a határozat-tervezet, az azt jelentené, hogy a szolgáltatók által benyújtott kimutatásokban ténylegesen használt szoftverekkel az ellenőrzéshez az NHH-nak rendelkeznie kellene, amely valószínűleg jelentős plusz költséget jelentene. Az NHH megítélése szerint az a tény, hogy öt kötelezett szolgáltatótól egy bizonyos szoftverrel (amelyet ráadásul – mint az a korábbi beadványaikból kiderült - a kötelezettségtől függetlenül az adott szolgáltatók már használnak) készített számításokat kér a hatóság, érdemben nem befolyásolja a szoftvergyártók közötti versenyt. A javaslatot a Tanács annyiban elfogadja, hogy olyan szoftverre hivatkozik a határozat, amelyet az MS Excel olvasni képes ill. MS Excel kompatibilis; azaz a benyújtott modellnek, olyannak kell lennie, amely mindenben megfelel a kötelezettségben rögzített 60

Hasonló probléma miatt tervezi most a GVH az APEH megkeresését is.

95 tulajdonságoknak, és ezen tulajdonságok ellenőrizhetősége MS Excel szoftver alkalmazásával lehetséges. GVH: Emellett a 20. ponthoz egy már a rendelet-alkotás során is többször jelzett elírásra szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet: véleményünk szerint a mondatban tévesen szerepel a lakossági jelző, helyette a kiskereskedelmi szó használata lenne indokolt. NHH válasz: A javaslatot a Tanács elfogadja. GVH: A tervezet B.I.3. pontja szerint a teljes és a részleges helyi hurok átengedés egyaránt megvalósulhat fizikai, távoli, valamint virtuális helymegosztás révén, és a szöveg utal arra, hogy ennek részleteit a következő pontban kívánja bemutatni, az azonban nem tartalmaz információt a virtuális helymegosztásról. NHH válasz: A virtuális helymegosztás ismertetése valóban hiányzik a határozat-tervezet szövegéből, a végleges határozatban pótlásra került. GVH: A tervezet B.I.4.1. pontja csak az IHM rendelet szerinti 12-es piacra vonatkozó határozat-tervezet elemzésének fontosabb megállapításit tartalmazza. Ezeket nem kifogásoljuk, ugyanakkor a piac elemzése vonatkozásában érvényesnek tekintjük a 12-es piac határozat tervezetére adott véleményünkben szereplő javaslatokat. NHH válasz: A 12-es piac elemzésének megfelelő részéhez fűzött észrevételekkel a GVH nem minden esetben ért egyet, a részletes indoklás a 12-es piachoz fűzött GVH észrevételekre adott válaszok között található. GVH: A nagykereskedelmi piac helyettesítési lehetőségeit taglaló B.I.5. résznek a csillagpontos szélessávú kábeltelevíziós hálózatok lehetséges nagykereskedelmi helyettesítő szolgáltatás szerepét elemző pontjában (B.I.5.1.2.) álláspontunk szerint, szerencsésebb lett volna arra is kitérni, hogy a CATV hálózatok esetében a helyettesítés fő korlátja ezen alternatív hálózatok széttagolt és elaprózott volta, ami teljesen más beruházási szükségletet és megtérülési lehetőségeket indukál, mint a helyhez kötött telefonhálózat, ráadásul az azonos lefedettség biztosítása adminisztratív okokból is sokkal nehézkesebb. NHH válasz: A Tanács álláspontja szerint elegendő a szövegben szereplő elemzés, amely azt vizsgálja, hogy funkcionálisan létezik-e olyan nagykereskedelmi szolgáltatás a CATV hálózatokon, amely helyettesítője a réz-érpás alapú helyi hurokátengedési szolgáltatásnak. Azzal együtt, hogy a Tanács részben (bár nem minden CATV hálózat esetében) egyetért a GVH észrevételében szereplő megállapítással, megítélése szerint a helyettesítés szempontjából az észrevétel nem releváns, mivel abból még, hogy a hálózatok szétaprózottak nem következik, hogy ne lehetne az adott hálózaton a helyi hurok átengedéshez hasonló nagykereskedelmi szolgáltatást nyújtani. (A jogosult szolgáltatók ugyanis általában nem feltétlen igénylik nagyobb egységekben a helyi hurok átengedési szolgáltatást, mint, amit elvben a kisebb CATV hálózatok biztosítani tudnának, ha erre funkcionálisan alkalmasak lennének). GVH: A B.I.7. rész (Földrajzi piac meghatározása) kapcsán megjegyezzük, hogy bár az egyes primer körzetekben álláspontunk szerint a versenyfeltételek nem feltétlenül homogének, az egyes volt koncessziós szolgáltatók teljes szolgáltatási területén pedig még kevésbé, a területi alapú diszkrimináció azonban nem lehetséges, így ez a tényező nem befolyásolja érdemben a földrajzi piacok elkülönítését. NHH válasz: az észrevétel a Tanács álláspontja szerint érdemben nem módosítja a határozatot, a „homogén” jelzőt a Tanács álláspontja szerint az adott helyen indokolt olyan

96 értelemben használni, amely által az egyes lehetséges különbségek még az elemzés során kezelhetőek GVH: A versenyjogi eszközök elégtelenségéről értekező B.I. 10.3. pontban foglalt egyik megállapításról meg kívánjuk jegyezni, hogy az talán túlzott leegyszerűsítést tartalmaz. Így nem teljesen helytálló, hogy a versenyjog alkalmazása során általában nincs szükség azokra a bonyolult műszaki, jogi és közgazdasági (számviteli) ismeretekre, amelyeket a referencia ajánlatok, összekapcsolási szerződések, költségmodellek igényelnek. NHH válasz: A Tanács elfogadja, hogy a kifogásolt mondatban szereplő megállapítás talán valóban indokolatlanul leegyszerűsítő, azzal együtt, hogy a versenyhivatal munkatársaitól más ügyek kapcsán az NHH munkatársai gyakran szembesültek a GVH szakértőinek ezen véleményével (mint az a határozat-tervezetben hivatkozásként szerepel is). A végleges határozatban a kijelentés tartalmát árnyaltabban igyekszik kifejezni. GVH: A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzésről szóló II.2.5. pontban álláspontunk szerint az utolsó mondat nehezen értelmezhető, annak elhagyását javasoljuk. NHH válasz: a javaslatot a Tanács elfogadja. GVH: A II.1.9. pontban foglaltakhoz kapcsolódóan csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy álláspontunk szerint a Tanács a kiegyenlítő vásárlóerő fogalmát indokolatlanul szűkítette le a szolgáltatást igénybevevők részéről jelentkező megtorló eszközök alkalmazásának képességére, noha a tervezet által is hivatkozott bizottsági közlemény 65. pontja ezt hangsúlyozottan csak a kiegyenlítő vásárlóerő egyik (de nem az egyetlen) megvalósulási formájának tekinti („one source of countervailing buyer power”). A közlemény 64. pontja – a fúziókra vonatkozóan – egészen pontosan így fogalmaz: „A szállítókra verseny-nyomást nem csak a versenytársak gyakorolhatnak, annak forrásául szolgálhatnak a vevők is. Még a nagyon magas piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások sem lehetnek a fúziót követően olyan pozícióban, hogy nagymértékben akadályozzák a hatásos versenyt, különösen nem azáltal, hogy magatartásukat vevőiktől nagymértékben függetlenül folytathatják, amennyiben ez utóbbiak kiegyenlítő vásárlóerővel rendelkeznek. Kiegyenlítő vásárlóerő alatt ebben a kontextusban a vevőknek a szállítóval folytatott kereskedelmi tárgyalásokon méretükből, a szállító számára képviselt üzleti jelentőségükből, illetve azon képességükből fakadó alkupozíciót kell érteni, hogy lehetőségük van másik szolgáltatóra váltani.” Ezen definíciópontosításon túlmenően a kiegyenlítő vásárlóerő kapcsán írtakkal a GVH egyetért, mind a piaci szituáció jellemzését, mind a Tanács által levont végkövetkeztetést illetően. NHH válasz: A GVH a kiegyenlítő vásárlóerő elemzése kapcsán javasolt pontosítása elfogadható.

97 D. fejezet Egyeztetés az érdekeltekkel A Tanács a határozat-tervezetét 2004. december 29-én hozta nyilvánosságra. A szolgáltatók közül a határozat-tervezet megjelentetését követő 21 napon belül a Matáv Rt., és a Pantel Rt. tett észrevételt a határozat-tervezettel kapcsolatban. A Matáv Rt. észrevételei: 6. oldal a "2. § (1) bekezdésének b) pontja" kezdetű bekezdés: Az ebben a bekezdésben az egyéb tevékenység definíció kiegészítése szükséges, mivel az nem konzisztens a 8-as, a 9-es és a 13-as piac egyéb tevékenység definíciójával, mely tartalmazza a bérelt vonalak nagykereskedelmi szolgáltatását is. Valamint nem konzisztens a 9. oldal 8.§ (1) bekezdés b) pontjának zárójeles tartalmával, ezen kívül a hálózati szolgáltatásként nyújtott bérelt vonali szolgáltatás további pontosításra szorul abban a vonatkozásban, hogy a bérelt vonalak nagykereskedelmi szolgáltatása a szabályozott vagy nem szabályozott nagykereskedelmi bérelt vonali szolgáltatást, illetve mindkettőt takarja-e. 7. oldal 4.§ (2) bekezdés i) pont A költségfelosztást csak a múltbeli költségek (HCA) módszertana szerint kell végezni, ami nem konzisztens a 8-as piac és a 9-es piac határozattervezet (mindkét esetben) a 7. oldal 4.§ (2) bekezdés i) pontjában szerepeltetettekkel, miszerint múltbeli költségek és folyó költségek módszertana szerint is el kell végezni a költségfelosztást. Általános megjegyzésünk a számviteli szétválasztásra vonatkozóan, hogy az egyes piacok (esetünkben a 8-as, 9-es, 11-es, 12-es és 13-as piac) szétválasztására vonatkozó szabályok milyen viszonyban állnak egymással. Miért szerepel kétfajta mód (egyszer csak HCA, másszor HCA és CCA szerint is el kell végezni, egyszer a nagykereskedelmi bérelt vonali szolgáltatások az egyéb tevékenységhez tartoznak, másszor nem szerepelnek így külön) a határozattervezetekben a számviteli szétválasztási követelményre vonatkozóan, és melyik követendő azokban az esetekben, amikor a kettő eltér egymástól. 7. oldal 4§ (2) j) pont és 11. oldal 1.a 1. b táblák pont: A tőkeköltség üzletágakhoz való rendelésének nem megengedése gazdasági szempontból nem elfogadható, a műszaki alapterületeknek (mint önálló gazdasági egységeknek) ezt a költséget is téríttetniük kell. A transzfer áraknak annak érdekében is tartalmazniuk kell a tőkeköltséget, hogy a kiskereskedelmen belüli üzletágak jövedelmezősége ne torzuljon. 8. oldal 7.§ (2) bekezdés Nem konzisztens a változtatási javaslat a 13-as piac határozattervezetében javasoltakkal, mely bővebb és aktualizált. Javaslom ugyanezen módosításokat itt is elvégezni. 9. oldal 10. pont 8.§ (4)-es bekezdés a) b) pont Nem világos, hogy az eszközöket mely üzletágak között kellene szétosztani, kérjük ennek részletesebb magyarázatát. (4) a) Értelmezésünk szerint a kiskereskedelmi üzletágat a hálózati (hozzáférési, alap) eszközök nem szolgálják, így azokat nem kell a kiskereskedelmi üzletágnál szerepeltetni. Ebben az esetben a kiskereskedelmi üzletág átlagos befektett tőkéje nem tartalmazza ezen hálózati eszközök értékét, így az arra vetített üzletági eredményben figyelembe kellene venni az eszközarányos megtérülést (a tőkeköltséget), ellenkező esetben az üzletági jövedelmezőségi mutató torzul. Kérjük a 18. oldalon szereplő jövedelmezőségi mutató értelmezését ebben a kontextusban. (4) b) Az eszközök üzletágak közötti szétosztásának módszerénél javasoljuk az amortizáció üzletágak közötti aránya helyett a tőkeköltség arányát alapul venni, mivel az amortizáció viszonya a nettó eszközértékhez fordítottan arányos is lehet, ezzel torzítva az értékalapú felosztást. Itt is kérdésünk, hogy a kiskereskedelmi területhez kell-e rendelni hálózati eszköz értéket. 9. oldal 13. pontban

98 A pontokra hivatkozások eggyel elcsúsztak, a 14. pont helyett a 15. pont, a 15. pont helyett a 16. pont a helyes hivatkozás.

NHH válasz: A számviteli szétválasztásra vonatkozó itt szereplő pontosító javaslatokat a Tanács a határozat véglegesítésénél általában figyelembe vette, és a számviteli kötelezettség részletes tartalmát az azt meghatározó, a 8. számú piacra vonatkozó, DH-664-138/2005. számú határozat rendelkező részének II. számú mellékletében pontosította. 23.oldal 18. pont: Ezen pont szerint az egységköltségek meghatározásához a tárgyévben felmerülő éves szolgáltatásmennyiséget kell használni. A teljes, illetve a részleges hurokátenghedés szolgáltatások esetében 2003-ban nem volt értékesített mennyiség, ezért az üzleti jellegű tevékenységek egységköltségének számítása ezen a módon nem megoldható. A műszaki jellegű egységköltségek számításánál pedig a tárgyévi átlagos értékesített mennyiséggel jogos számolni, mivel a tőkeköltség számításánál is átlagolással számolunk, illetve az értékcsökkenés is folyamatosan merül fel. NHH válasz: Az idézett szöveget abban az értelemben valóban indokolt pontosítani, mivel hurokátengedési szolgáltatásokat harmadik fél számára 2003-ban valóban nem nyújtott a szolgáltató, vagyis itt az egységköltség kiszámításához szükséges értékesített mennyiség a belső felhasználású helyi hurkokat jelenti. 25.oldal 24. pont: Az átláthatóság ilyen részletezettségű "színezéssel" történő biztosítása a költségszámítási modell nagysága miatt indokoltalan többlet terhet jelent a szolgáltatókra nézve. Javasoljuk, hogy egy adott munkalapon csak a bemenő adatok (fehér hátterű cella) és a számított adatok (nem fehér hátterű cella) megkülönböztetése legyen megkövetelt. NHH válasz: A javaslattal a Tanács általánosan nem ért egyet, a modell ellenőrizhetőségének érdekében indokolt alkalmazni a kifogásolt különbségtételt. A végleges határozat szövegében a megfogalmazás az eredeti változathoz képest könnyítéseket tartalmaz. 26.oldal 27. c) pont: "A kötelezett szolgáltató könyvvizsgálójának nyilatkozata a modellben szereplő bemenő adatok hitelességéről" mondat helyett a következő mondatot javasoljuk: A kötelezett szolgáltató könyvvizsgálójának nyilatkozata a modellben szereplő bemenő adatok éves beszámolóval való egyezőségéről. NHH válasz: A Tanács a javaslattal nem ért egyet, a modell hitelességének ellenőrizhetőségéhez szükség van arra, hogy a bemenő adatokat is hitelesítsék

99 A PanTel Rt. észrevételei A PanTel elfogadja a Piacmeghatározás fejezet I.5.2 pontjában megfogalmazott azon EU álláspontot, mely szerint az Unió az új szolgáltatók által kiépített optikai elérési hálózatok esetében nem tekinti szükségesnek a szabályozói beavatkozást. A megfogalmazott kijelentés azonban az új szolgáltatókra vonatkozik. NHH válasz: A határozat-tervezet szövegében egyértelmű, hogy a helyi hurok átengedésének elveit tartalmazó EU Rendeletben szereplő kijelentés minden új építésű optikai hálózatra utal, tehát a volt koncessziós szolgáltatók hálózatára is. Nem véletlen, hogy az ex-ante szabályozásra ajánlott piacok 18-as listáján szereplő 11-es számú részpiac elnevezése is csak a fém érpárakat említi, amelytől bővebb piacot természetesen lehet azonosítani, ha az a helyettesítési megfontolások alapján indokolt. PanTel: Véleményünk szerint nem zárhatóak ki a törvény által biztosított jogaik szabad gyakorlásából azon ügyfelek sem, amelyeket a koncessziós szolgáltató saját üzleti érdekből fémes sodort érpár helyett optikai szállal kötött be. Budapest több kerületében és néhány vidéki városban a Matáv ezen a technológia felhasználásával építette ki hozzáférési hálózatának egy részét megszüntetve a fémes sodrott érpáras hálózatát. NHH válasz: A Tanács a piacmeghatározás kapcsán abból indult ki, hogy melyek az EU által elemzésre ajánlott piac elnevezése által alapvetően lefedett szolgáltatások. A piac elnevezése „a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes- illetve részleges átengedése” - alapján nyilvánvaló, hogy ez az alapvető szolgáltatások halmaza a réz érpár alapú hálózatokon nyújtott, illetve kínált nagykereskedelmi szolgáltatásra terjed ki. Optikai hálózatokon ennek a szolgáltatásnak még a kínálati oldala sem létezik, legfeljebb úgy lehet értelmezni, hogy ezt az adott szolgáltató belső szolgáltatásként önmagának nyújtja. Még ebben az esetben is kérdéses ugyanakkor, hogy ez helyettesítő szolgáltatásnak tekinthető-e, ami a piac-meghatározás alapja. A Tanács véleménye szerint az optikai hálózaton nyújtott helyi hurok átengedési szolgáltatás csak egyirányú helyettesítője lehet a réz-érpár alapú hálózaton nyújtott helyi hurok átengedési szolgáltatásnak, azaz a fordított irányú funkcionális helyettesítésnek igen csekély a valószínűsége. Ez az egyirányú helyettesítés sem teljes körű, hiszen az ADSL szolgáltatást optikai elérési hálózaton csak lényegesen eltérő műszaki megoldással (így más költséggel) is lehet biztosítani az optikai hálózaton, mint hagyományos réz érpáron (ugyanez igaz az analóg jelátvitelt igénylő szolgáltatásokra is). Az optikai helyi huroknak ugyanakkor a réz-érpár funkcionálisan még kevésbé helyettesítője, hiszen számos, a helyi hurkon keresztül nyújtható kiskereskedelmi szolgáltatás a réz-érpáron nem, vagy csak rosszabb feltételekkel nyújtható, továbbá sok az optikai hálózaton érvényesülő-, a kiskereskedelmi szolgáltatások szempontjából érvényesülő tulajdonság (pl. kapacitásbővítési lehetőség a helyi hurokban) nem jellemző a réz-érpár alapú hálózatokra, ami az optikai hálózatra igen. Emellett az új építésű optikai helyi hálózatok számított költsége valószínűleg jóval magasabb a réz-érpár alapú hálózatok helyi hurkain megvalósuló költségalapú nagykereskedelmi szolgáltatás áránál, ami szintén azt mutatja, hogy a két – az optikai helyi hurkok esetben inkább csak elméletben létező – szolgáltatás nem tartozik azonos piachoz.

100 A kérdés értelmezését megnehezíti, hogy ahol a helyi hurkok optikai alapúak, ott általában már nincs működő réz-érpáras hálózat. Az ezen a hálózatokon megvalósítható nagykereskedelmi helyi hurok átengedési szolgáltatásokat azonban a Tanács külön szolgáltatási piacként kezeli, amelyet az EU nem javasol ex-ante módon szabályozandó piacnak, és amelyre vonatkozóan a 18 ajánlott piactól eltérő esetleges 19-dik érintett piacként történő piac-meghatározást – tekintettel ezen hálózatok létrehozásához szükséges viszonylag új beruházásokra – a Tanács – a jelen piacelemzés keretében - nem látja szükségesnek. Ez az optikai helyi hálózatok (volt koncessziós szolgáltatók volt koncessziós területein) kismértékű elterjedtsége alapján sem indokolt. Pantel: A tervezett szintén nem tesz említést a jelenleg nem használt fémes sodrott érpárakról. A jelenlegi szabályozás nem kötelezi a JPE szolgáltatókat, a RUO-k pedig kizárják ezen nem használt érpárak használatát. Értelmezésünk szerint ezen érpárakra ugyanúgy kötelező erejűvé kell tenni mind a teljes mind a részleges helyi hurok átengedést csakúgy, mint a bitfolyam hozzáférés biztosítás kötelezettségét. Az Eht. 174§-a alapján a Hatóság „a helyi hurok átengedését, valamint az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználatra vonatkozó szerződéskötési kötelezettséget a jelentős piaci erejű szolgáltató számára bármilyen fizikai áramkörű helyi hurok tekintetében előírhatja”. A PanTel álláspontja szerint a hurok átengedés kapcsán a tervezet – a törvény szellemével ellentétes módon – egyrészt az optikával bekötött ügyfelek esetében meggátolja a versenyt, egyben indokolatlanul korlátozza az ügyfelek jogait a helyi hurokmegosztás fémes sodort érpárra történő korlátozása révén, másrészt a tervezet nyitva hagyja a meglévő kiskaput a használaton kívüli sodort érpárak tekintetében. NHH válasz: A Pantel Rt. az optikai hálózatokon történő helyi hurok átengedési szolgáltatás kötelezettségként való előírása mellett érvként idézi a 174. §-t: „Az Eht. 174. §-a alapján a Hatóság „a helyi hurok átengedését, valamint az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználatra vonatkozó szerződéskötési kötelezettséget a jelentős piaci erejű szolgáltató számára bármilyen fizikai áramkörű helyi hurok tekintetében előírhatja”. A Tanács véleménye szerint ez valóban így van, amennyiben a piacmeghatározás során a Tanács arra az eredményre jutott, hogy az adott fizikai áramkörű helyi hurok, illetve az azon megvalósítható nagykereskedelmi átengedési szolgáltatás az adott szolgáltatási piac részét képezi. A 11-es piac meghatározása során a Tanács ettől eltérő eredményre jutott. Az optikai helyi hálózatokon megvalósítható helyi hurok átengedési szolgáltatás külön érintett nagykereskedelmi piacként való azonosítását pedig a Tanács, mint az már korábban szerepelt, a jelen piacelemzési eljárás keretén belül nem tartja indokoltnak. A használaton kívüli sodort érpárak átengedésének kérdése „a tervezet nyitva hagyja a meglévő kiskaput a használaton kívüli sodort érpárak tekintetében”. A használaton kívüli sodort érpárak átengedési kötelezettségét a határozat-tervezet valóban nem nevesíti, alapvetően azért, mert a piacmeghatározásának megfelelően az átengedésre felajánlott helyi hurkokból indul ki, amely csak a használatban lévő hurkokat jelenti. A végleges határozatban a Tanács a piacmeghatározás során megvizsgálta a használaton kívüli sodrott érpárak lehetséges átengedési szolgáltatását, mint potenciális helyettesítő

101 szolgáltatást és úgy találta, hogy funkcionális szempontból azok elméletileg helyettesítő szolgáltatásnak minősülnek az adott érintett piacon. Gyakorlati szempontból a Tanács a használaton kívüli sodrott érpárak, a használaton kívüli helyi hurkok átengedését csak abban az esetben tekinti funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásnak és az átengedési kötelezettséget is csak abban az esetben rótta ki, amennyiben teljesül az a feltétel, hogy a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden, az átengedés szempontjából szükséges eleme adott, vagyis potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik. Ebben az esetben a kötelezett jelentős piaci erejű szolgáltató részéről az adott használaton kívüli helyi hurok átengedésének kötelezettsége nem jelent aránytalan terhet. Pantel: Új szolgáltatások bevezetése – nagykereskedelmi ajánlattételi kötelezettség Hiányoljuk a tervezetből az arra vonatkozó garanciákat, mely szerint a szóbanforgó piacon kötelezett szolgáltató nem vezethet be kiskereskedelmi szolgáltatást anélkül, hogy annak nagykereskedelmi megfelelőjét meghatározott idővel előtte (minimum 30 nap) jogosult szolgáltatóknak fel nem ajánlotta. NHH válasz: A nagykereskedelmi termék igen homogén abban a tekintetben, hogy nem valószínű, hogy a nagykereskedelmi szolgáltatásként kínált helyi hurok átengedési szolgáltatáson túl önmagában egy nagyon eltérő jellemzőjű nagykereskedelmi input felhasználásával vezetne be a kiskereskedelmi szolgáltatást az adott JPE szolgáltató. Amennyiben a PanTel Rt. ehelyütt olyan összetett szolgáltatás-csomagok bevezetésére gondol, amelyben a leírt nagykereskedelmi szolgáltatást, mint inputot igénybevevő kiskereskedelmi szolgáltatás mellett, más egyéb nagykereskedelmi inputot (pl. híváskezdeményezés) felhasználó kiskereskedelmi szolgáltatást nyújt a szolgáltató, az azzal való visszaélés csak akkor számít a Tanács véleménye szerint versenytorzító magatartásnak, ha - olyan nagykereskedelmi inputot is használ, amely más szolgáltató számára nem elérhető, illetve, - ha árprést okoz Az első eset a Tanács véleménye szerint kizárható, mivel a releváns nagykereskedelmi piacokon a szolgáltató JPE, és nagykereskedelmi szolgáltatásnyújtási kötelezettség terheli. A második esetre pedig megoldást jelent az Eht. alapján a jelentős piaci erejű szolgáltatókra általánosan érvényes árprés-mentes árak alkalmazásának kötelezettsége és annak ellenőrzése. Pantel: Bitfolyam hozzáférés és a szolgáltatás szabadsága A határozattervezet 68. oldalán a bitfolyam hozzáférést hasonlítja össze a hatóság a részleges, illetve teljes hurokátengedéssel, egyben megállapítja, hogy a bitfolyam hozzáférési szolgáltatás vásárlója számára a szolgáltatás szabadsága alapvetően az adatátviteli szolgáltatásra korlátozódik, abban csak bújtatott módon jelenhet meg beszédcélú szolgáltatás. A PanTel elfogadja, hogy jelenleg a bitfolyam hozzáférési szolgáltatás elsősorban az adatátvitelre korlátozódik nagyrészt amiatt, hogy a Matávval kereskedelmi alapon megkötött ADLS szerződésekben a hangszolgáltatás tiltva van. A PanTel véleménye szerint a megfelelő IP alapú hangszolgáltatás egyenértékű a hagyományos hangszolgáltatással (amint azt a hatóság maga is kifejtette 2004 júniusában kiadott, IP telefóniával kapcsolatos állásfoglalásában), így véleményünk szerint a hatóságnak kimondottan feladata a szélessávú eléréseken keresztül biztosítható VoIP megoldások támogatása, egyben az indokolatlan korlátozások elleni hatékony fellépés. Javasoljuk, hogy a Hatóság a tekintse egyenértékűnek a

102 VoIP szolgáltatás xDSL feletti alkalmazását, valamint tiltsa meg a JPE szolgáltatók azon irányú törekvését, hogy az ilyen szolgáltatás biztosítását akadályozza (kis-, és nagykereskedelmi szerződések, általános szerződési feltételek). NHH válasz: Az észrevétel nem az adott piacra vonatkozik, azt a Tanács a 11-es piac határozat-tervezete esetén nem tudja értelmezni. Pantel: Kötelező telefon előfizetés bitfolyam hozzáférés esetén A bitfolyam hozzáféréshez kapcsolódóan a PanTel sérelmezi, hogy az ügyfelek kizárólag akkor vehetnek igénybe bitfolyam hozzáférést, ha azoknak a JPE szolgáltatónál meglévő telefon előfizetésük van. Elfogadjuk, egyben jogosnak tartjuk, hogy a helyi hurokkal kapcsolatban felmerülő költségek egy részét vagy egészét az ügyfelek a telefonszolgáltatás havidíjában fizetik meg. Ezzel együtt nem értjük, hogy bitfolyam hozzáférés esetén miért szükséges a JPE hangszolgáltatására előfizetnie az ügyfélnek. A PanTel véleménye szerint a helyi hurok fenntartás költségeinek finanszírozása nem csak egy további költségekkel járó szolgáltatásba csomagolva valósítható meg, hanem önmagában is. Amennyiben egy bitfolyam hozzáférés révén kiszolgált ügyfél nem tart igényt a JPE hagyományos hangszolgáltatására, úgy számára lehetővé kell tenni, hogy a tényleges hozzáférés költségeit fizesse meg a hagyományos hangszolgáltatás egyéb havi fix költségei nélkül. NHH válasz: Az észrevétel a 12-es piacra vonatkozik, azt a Tanács a 11-es piac határozattervezete esetén nem tudja értelmezni. PanTel: JPE piaci részesedés mérése bevétel révén A határozattervezet 79. oldalán szerepel az alábbi megállapítás: „Az árak csökkenését, és a jogosult szolgáltatók ismert terveit is figyelembe véve reálisan lehet számtani arra, hogy – különösen a részleges átengedés esetén – megjelennek a piacon a tranzakciók, azaz a volt a koncessziós szolgáltatók piaci részesedése bevételben is mérhető lesz.” A PanTel véleménye szerint sem most, sem pedig a jövőben nem értelmezhető bevétel alapon a helyi hurok átengedésre kötelezett szolgáltatók piaci részesedése; szerintünk a vizsgált piacon az kizárólag a hozzáférési hálózat révén bekötött végpontok alapján mérhető. A kérdéses mutató természetesen felhasználható más célokra, így például a hurokátengedéssel kapcsolatos szabályozói intézkedések hatékonyságának időről-időre történő mérésére, bár ez esetben is célszerűbbnek tartjuk a naturáliában (darabszám) történő összehasonlítást. NHH válasz: A határozat-tervezetben csak annyi szerepel, hogy „a koncessziós szolgáltatók piaci részesedése bevételben is mérhető lesz”, azaz egy ilyen számítás eredményeként nem a 0-t kellene elosztani 0-val. A Tanács véleménye szerint ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a piaci részesedésnek ez a típusú mérése a jelentős piaci erő megítélésénél előnyt élvezne a naturália-alapú számbavétel alapján kialakuló piaci részesedésekkel szemben, amit a Tanács a határozat-tervezetben meg is jelenített. PanTel összesített bevételi adatok A határozattervezet 2. számú függelékében a PanTel árbevétele egy elírás folytán 2.042 millió Ft-ban van meghatározva. A PanTel Távközlési és Kommunikációs Rt. 2003-as nettó árbevétele helyesen 20.492 millió Ft. NHH válasz: A kifogásolt adat valóban hibás, a végleges határozatban a helyes érték szerepel.

103 E. fejezet Notifikációs eljárás eredménye. Az érdekeltekkel történő egyeztetést követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a határozat tervezetét részletes indokolással együtt 2005. május 2-án bejelentette [2002/21/EK irányelv 7. cikk (3) bekezdés] az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak. A Bejelentés az alábbi dokumentumokat tartalmazta: a) kísérő levél és a 2003/561/EC Ajánlásban előírt formájú notifikációs összefoglaló (Summary Notification Form) angol nyelven, b) az egyeztetés az érdekeltekkel keretében érkezett észrevételek alapján átdogozott határozattervezet magyar nyelven, c) a határozattervezet részét képező Módszertan (Indokolás „A” fejezet) angol nyelven, d) a GVH határozattervezetre vonatkozó szakmai álláspontja magyar nyelven, és e) a szolgáltatók által adott észrevételek magyar nyelven. A Tanács a b) pontban foglalt dokumentumok kapcsán kérte, hogy a dokumentumok egyes részeit – szolgáltatói kérésre tekintettel – a Bizottság bizalmas információként kezelje. Ennek megfelelően a dokumentumot a Tanács két – üzleti titkot tartalmazó, illetve nem tartalmazó – változatban küldte meg a Bizottság részére. A tárgybani Bejelentést az Európai Bizottság 2005. május 2-án HU/2005/0185 számon vette nyilvántartásba. A Bejelentéssel kapcsolatban az Európai Bizottság a Tanácstól 2005. május 12-én kiegészítő információ szolgáltatását kérte az alábbi témákban: •

a használaton kívüli helyi hurkokra – szemben a használatban lévőkkel - az NHH nem kívánja a kötelezettséget kiróni. Ezért szükséges lenne a használaton kívüli hurok fogalmát megadni, illetve ezen két fajta hurok kötelezettségek szempontjából történő eltérő kezelésének további indokait részletezni a megjelölt közösségi jogi előírások fényében.

•

a fényszálas helyi hurkokhoz való hozzáférést az NHH nem tekinti a notifikált döntésben rögzített, 11-es számú piac részének. Ezen álláspont indokolását kérte az EU Bizottság az árak, minőség és alkalmazásbeli különbségek figyelembe vételével, valamint annak közlését, hogy hogyan alakulnának a piaci részesedések, ha az optikai hurkokat a piac részének tekintenénk. A Bizottság kérte továbbá annak megerősítését, hogy a fényszálas hurkokra nem vonatkozik az ex-ante szabályozás Magyarországon, de ha mégis vonatkozna arra, a jelen piacelemzés eredményeként megszüntetnénk-e ezt a szabályozást. Az NHH a megjelölt határidőben (május 18-án) az alábbiakban fogalmazta meg válaszát, és továbbította az Európai Bizottság részére: •

a használaton kívüli helyi hurkoknak jogszabályi definíciója nincsen, de a használaton kívüli és használt hurkok megkülönböztetése szükséges. Egyrészt a jogszabályi előírások megfogalmazása szerint „aktív rész”-t kell tekinteni átadható huroknak, másrészt sok olyan helyi hurok rész van, amely valamely okból már nem része a hálózatnak, de még létezik. Egy hurok átadhatóságának eldöntése esetenként ítélhető meg, a vonatkozó referencia ajánlatokban rögzített eljárás szerint. Az NHH bejelentett

104 intézkedéstervezete nem kezelte külön, és nem zárta ki a használaton kívüli helyi hurkokat, csak a Pantel észrevételére adott válaszában utalt ezen praktikus szempontból történő megkülönböztetésre, és a leírt referenciaajánlatokban rögzített eljárásra is. •

az NHH a közösségi jog és az Eht. alapján bemutatta, hogy a fényszálas hurkok kezelése a 11. piac kapcsán fogalmilag kizárt, de a rendelkezésére álló információkat megadta azok előfordulási eseteiről, becsülhető számáról, ennek fényében a piaci részesedés alakulásáról stb.

A bejelentéssel indult eljárás lezárásaként az Európai Bizottság 2005. június 1-jén kelt magyar nyelvű levelet küldött, melyben az alábbi észrevételeket tette: 1.) „A „használaton kívüli helyi hurkokra” vonatkozó ex-ante szabályozói kötelezettségek kiszabásának mellőzése: „Bizonyos helyi hurkok esetében, amelyek jelentős ideje használaton kívül vannak, a fizikai állagromlás azzal járhat, hogy ezen áramkörök funkcionalitása és a reaktiválás költsége hatással lehet a más helyi hurkokkal való helyettesítőségükre. Azonban kérdéses, hogy automatikusan ez lenne a helyzet valamennyi „használaton kívüli helyi hurok” esetében, a deaktivációjukat követően, ezért, kivéve, amennyiben valamely konkrét használaton kívüli helyi hurkok átengedése műszakilag nem lehetséges vagy közgazdaságilag nem megvalósítható, a „használaton kívüli” helyi hurkokat az érintett piac részének kell tekinteni, és azokra a használatban lévő helyi hurkokra javasolt kötelezettségeket kell kiszabni. Valamennyi használaton kívüli helyi hurok általános kizárása az érintett piacból és a kötelezettségek alól nem indokolt.” NHH válasza: Az NHH annak érdekében, hogy az Eht. 65. § (2) bekezdésének megfeleljen, és határozatát az EU Bizottság észrevételeinek figyelembevételével hozza meg, az 1.) pontban írt észrevétel kapcsán 2005. július 12-én pótlólagos adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő az érintett szolgáltatókra. Az adatközlés eredménye alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy - a vezetékes vonalak számának az elmúlt években bekövetkezett számottevő csökkenése ellenére –igen alacsony azon használaton kívüli helyi hurkok száma, amelyek funkcionális szempontból megfelelnek a helyettesítés követelményének. A Tanács megállapította, hogy a használaton kívüli helyi hurkok nagykereskedelmi teljesilletve részleges átengedése – amennyiben fennáll az, hogy a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden eleme adott, és csak a végberendezés hiányzik - a funkcionalitást figyelembe véve helyettesítő szolgáltatásnak minősül, így részét képezi a fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi teljes-, illetve részleges átengedése nagykereskedelmi piacának. Ennek alapján a Tanács a határozat tervezetét megfelelően kiegészítette („B” fejezet I.5.1.4 pontja). Ezt követően a Tanács megvizsgálta, hogy a hozzáférés és összekapcsolás kötelezettségének előírása indokolt-e az I.5.1.4. pont alapján funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásként azonosított használaton kívüli helyi hurkokra vonatkozóan is. Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy a kötelezettség kiterjed a funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásként azonosított használaton kívüli helyi hurkok átengedésére is, amennyiben azok mindenben megfelelnek a funkcionális helyettesítés feltételeinek. Ez utóbbi kitétel azt jelenti, hogy az adott helyi hurok (illetve alhurok) vonatkozásában a központtól az előfizetői hozzáférési pontig az infrastruktúra minden, az átengedés szempontjából szükséges eleme adott, potenciálisan rendelkezésre áll, csak a végberendezés hiányzik. A Tanács ezen

105 megállapítására vonatkozó részletes indokolást a határozat „B” fejezetének III.4.2.2.3 pontja tartalmazza. 2.) „A megfelelő költségszámítási módszertan kiválasztása:” „Az NHH úgy ítéli meg, hogy az FDC modell kiválasztása arányos az érintett piac jelenlegi állapotának fényében. Azonban, figyelembe véve az átengedett helyi hurkok alacsony arányát Magyarországon, valamint azt a tényt, hogy a teljes átengedés ára az EU átlag felett van, az NHH-nak figyelmesen nyomon kell követnie a piaci folyamatokat és elemeznie, hogy az előremutató hosszú távú különbözeti költségek (FL-LRIC) modell nem megfelelőbb-e a hatékony verseny hiányának kezelésében, az árakra, a potenciálisan túlzott költségekre és az inkumbens hatékonyságára tekintettel.” NHH válasza: A 2.) pontban írt észrevétel kapcsán az NHH megerősíti, hogy a határozatban foglaltak szerint továbbra is az FDC modellt tartja indokoltnak, de az EU Bizottság felhívása szerint nyomon követi a piaci folyamatokat, és a következő piacelemzés során különösen mérlegelni fogja a megjelölt szempontok alapján a megfelelő költségmodell kiválasztását. Mindezek alapján a Tanács - az Eht. 65. § (2) bekezdésben írtak szerint - határozatát az EU Bizottság észrevételeinek figyelembevételével hozta meg. Budapest, 2005. szeptember 12. PH.

Bánhidi Ferenc sk. tanácstag

Debreczeni Sándor sk. tanácstag

dr. Rozgonyi Krisztina sk. tanácstag

Pataki Dániel sk. tanácstag elnök

A határozatot kapja: 1./ Magyar Telekom Távközlési Rt. (1013 Budapest, Krisztina krt. 55.) 2./ Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. (2040 Budaörs, Puskás T. u. 8-10.) 3./ Hungarotel Távközlési Rt. (1066 Budapest, Teréz krt. 46.) 4./ Emitel Távközlési Rt. (6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 41.) 5./ Monor Telefon Társaság Rt. (2377 Örkény, Kossuth Lajos u. 2.) 6./ Irattár

Hidasi István sk. tanácstag