erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

Ügyiratszám: DH-664-79/2005.

Tárgy: piacmeghatározás, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az érintett piacok azonosítására, az érintett piacokon fennálló verseny hatékonyságának elemzésére, az érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, illetve a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók jogszabályban meghatározott kötelezettség előírására hivatalból indított eljárása során meghozta a következő határozatot. A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac szolgáltatási és földrajzi kiterjedését meghatározta, amelynek eredményeként öt elkülönült piacot érintett piacként azonosított. Ezek a következők: 1. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm. rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 1. sz. érintett piac). 2. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 2. sz. érintett piac). 3. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 3. sz. érintett piac).

109/1

4. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 4. sz. érintett piac). 5. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében (továbbiakban: 5. sz. érintett piac). Ezen érintett piacokon a Tanács a fennálló verseny hatékonyságát elemezte és jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat: 1. Az 1. sz. érintett piacon a Matáv Rt.-t (székhely:1013 Budapest, Krisztina krt. 55. cégszám: 01-10-041928). 2. A 2. sz. érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Távközlési Rt.-t (székhely: 2040 Budaörs, Puskás Tivadar u. 8-10., cégszám: 13-10-040575). 3. A 3. sz. érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t (székhely: 1066 Budapest, Teréz krt. 46. cégszám: 01-10-043040). 4. A 4. sz. érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t (székhely: 6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 41. cégszám: 06-10-000154). 5. Az 5. sz. érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t (székhely: 2377 Örkény, Kossuth L. u. 2. cégszám: 13-10-040234). A Tanács a jelen határozat szerinti 1., 2., 3., 4., és 5. számú érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az Eht. 111. § szerinti közvetítőválasztás kötelezettségen túl a kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon kiszabható más kötelezettséget nem rótt ki. Jelen határozat szerint kötelezettség a határozat kézbesítésétől terheli a kötelezett szolgáltatókat. Jelen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálata a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, a Tanácshoz 3 példányban benyújtott keresettel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincsen.

109/2

Indokolás A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (továbbiakban: Tanács) az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 10. § f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva, az Eht. 52-57. §-a, a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló módosított 16/2004. (VI. 24.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM rendelet), a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alapján lefolytatta a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárását. A Tanács az eljárásában alapvetően a következő információkat dolgozta fel: a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatokat (a továbbiakban: kérdőíves adatok); b) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatokat (a továbbiakban: nyilvános adatok). A piacelemzési eljárás lefolytatása érdekében a Tanács az Eht. 52. § (2) bekezdése, valamint 151. § (1) és (2) bekezdései alapján 30 napos adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató számára. Az eljárás során az adatszolgáltatáshoz a Tanács kérdőíveket juttatott el valamennyi nyilvántartott szolgáltató számára. A kérdőívek piaccsoportonként kerültek megszerkesztésre a következő bontásban: I. Általános adatok II. Helyhez kötött telefon szolgáltatás Az I. Általános adatok kérdőívei a következő kitöltendő táblázatokat tartalmazták: I.2. A szolgáltató (cég) tulajdonosainak adatai (2004. jan. 1.) I.3. A szolgáltató társaságban (cégben) legalább jelentős befolyással rendelkező tulajdonos (anyavállalat) adatai (2004. jan. 1.) I.4. Az anyavállalat tulajdonában álló, Magyarországon elektronikus hírközlési tevékenységet végző társaságok (testvérvállalat) adatai (2004. jan.1.) I.5. A szolgáltató (cég) tulajdonában álló, Magyarországon elektronikus hírközlési tevékenységet végző társaságok (leányvállalat) adatai (2004. jan. 1.) I.6. Értékesítési hálózat I.7. Marketingkommunikáció I.8. A szolgáltató pénzügyi adatai A II. Helyhez kötött telefon szolgáltatás piacaira vonatkozó kérdőíveket a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 6. számmal jelölt kiskereskedelmi piac, nevezetesen a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű piac vonatkozásában a következő táblázatok formájában fogalmazta meg:

109/3

II.3.2. Nem egyéni előfizetőktől származó nemzetközi forgalmi nettó díjbevétel alakulása II.4.2. Nem egyéni előfizetőktől származó nemzetközi forgalom alakulása A kérdőívekben a Tanács az előző három évről kért adatokat, a 2003. évre negyedéves bontásban. Az adott piac elemzéséhez a Tanács megvizsgálta az érintett szolgáltatók Interneten nyilvánosságra hozott Általános Szerződési Feltételeit is, különös tekintettel a kiskereskedelmi díjakra és díjcsomagokra. Az adatszolgáltatásra kötelezett - a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2003. december 31i hatályos nyilvántartása szerinti - 597 elektronikus hírközlési szolgáltatóból (a továbbiakban: szolgáltató) 562 bocsátott a Tanács számára a tárgybani hatósági eljárásban szükséges döntés meghozatala szempontjából értékelhető adatokat. A Tanács az adatszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítő szolgáltatókkal szemben a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében bírságot szabott ki. Az adatszolgáltatás keretében benyújtott adatok mennyisége és minősége tekintetében a Tanács megállapította, hogy e hatósági eljárás kapcsán valamennyi piacon a köztudomású tények alapján az összes, gazdasági ereje alapján számításba vehető szolgáltató teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. A Tanács az ekként rendelkezésére álló adatokat alkalmasnak találta a piacmeghatározási eljáráshoz szükséges megalapozott döntéshozatalhoz és úgy ítélte meg, hogy az adatszolgáltatást továbbra sem teljesítő szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének további kikényszerítése a szolgáltatók mérete, forgalmi és árbevételi adatai alapján az eljárás eredményét nem befolyásolná, azonban annak indokolatlan elhúzódását eredményezné. A tárgybani hatósági eljárás lefolytatása érdekében a szolgáltatók által szolgáltatott adatokat a Tanács a tényállás tisztázása során értékelte, szükség esetén az érintett szolgáltatókat pontosításra, hiánypótlásra hívta fel. A Tanács a szolgáltatók és a szélesebb szakmai közvéleménynek a piacelemzési folyamatba történő bevonása érdekében az Eht. 36. § szerinti - egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben – jogintézmény alkalmazásán túl is több lehetőséget biztosított az alábbiak szerint: 1./ A Tanács az Eht. 24. §-ában rögzített eljárási alapelvek, különösen a törvényesség, egyenlő elbánás, tárgyilagosság, átláthatóság, nyilvánosság érvényesítése érdekében „Az érintett piacok azonosítása, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, és a kötelezettségek kiszabása érdekében indult hatósági eljárás során a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által alkalmazott Módszertan” címmel módszertant (a továbbiakban: Módszertan) dolgozott ki, melynek 2004. május 5.-i első nyilvánosságra hozatalát követően az arra érkezett észrevételek alapján átdolgozott, majd végleges formában 2004. július 30.-án ismételten megjelenített internetes honlapján. A Módszertant jelen határozat indokolásának ”A” fejezete tartalmazza. A Tanács a Módszertan alkalmazásával - az eljárási alapelvek érvényesítésén túl - deklarálni kívánta, hogy eljárása során ezen, a jogszabályi környezetnek megfelelő rendelkezéseket

109/4

önmagára nézve irányadónak tartja. A Tanács a Módszertan nyilvánosságra hozatalával lehetőséget biztosított a piaci szereplők számára a döntések szakmai hátterének áttekintésére. 2./ 2004. június 2-án széleskörű konzultációra került sor a hírközlési piac résztvevőinek bevonásával a piacelemzési munka szakmai tartalmának átfogó ismertetése, időütemezésének bemutatása (beleértve a hazai és EU egyeztetéseket), az addig végzett munka összefoglalása (különös tekintettel a szolgáltatói adatszolgáltatások tapasztalataira), valamint a Módszertan megvitatása témákban. A széleskörű konzultációról emlékeztető készült, amelyet a Tanács internetes oldalán közzétett. 3./ A Tanács szakmai fórumot is tartott a szolgáltatók, tudományos irányultságú szervezetek és a legszélesebb érdeklődő szakmai kör bevonásával 2004. június 29-én a piacmeghatározás szakmai szempontból központi, illetve újszerű kérdéseinek, úgymint az új szabályozási keretrendszer lényegi elemeinek, a szabályozó hatóság szerepének, feladatainak, a hazai szabályozási környezetnek, a hírközlési piac egyes szakmai kérdéseinek megvitatására. Az Eht. 20. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján a hatóság és a versenyhatóság az elektronikus hírközlési piaci versenyt érintő kérdésekben a verseny védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása érdekében szorosan együttműködik, így különösen az elektronikus hírközlési piac érintett piacainak meghatározásával, az érintett piacokon fennálló verseny elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával és a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírásával kapcsolatos eljárásokban. E kötelezettségének megfelelően a Tanács tárgybani eljárása során a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) együttműködött, egyeztetett, ennek során a versenyhatóság szakmai álláspontját megismerte. Az együttműködés részletei a határozat Indokolásának „C” fejezetében kerülnek kifejtésre. A Tanács az Eht. 36. § (1) bekezdésében meghatározott egyeztetési kötelezettségének eleget téve a határozat tervezetét, illetve a kapcsolódó előkészítő anyagokat internetes oldalán haladéktalanul (2004. szeptember 1-jén) nyilvánosságra hozta, illetve ezzel együtt intézkedett a hivatalos lapban történő megjelentetésről. A Tanács 2004. szeptember 16-án a Hírközlési Értesítő 9. számában közzétette a határozat tervezetét, valamint az ezzel kapcsolatos előkészítő anyagokat. Előkészítő anyag az a dokumentum, amely a döntés meghozatalának elősegítése, valamint tényállás tisztázása érdekében készült. A jelen határozat tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16án megjelent 9. számában megjelentetett 1. Módszertan (2004. május 5.), 2. A Nemzeti Hírközlési Hatóság által 2004. június 2-án a piacmeghatározás, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása tárgyában tartott széleskörű konzultációról készült emlékeztető, 3. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárásáról, 4. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által a piacelemzés során eddig elvégzett munkáról,

109/5

5. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által végzendő „notifikációs” eljárásról, és a nemzetközi tapasztalatokról, 6. A Gazdasági Versenyhivatal véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, 7. A Matáv Rt. véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, 8. Az INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. véleménye az NHH Tanács által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, 9. A T-Mobile Magyarország Távközlési Rt véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, 10. Az NHH Tanács véleménye a Módszertan című anyagra vonatkozó észrevételekről, 11. A 2004. június 29-én tartott szakmai fórum előadásai, 12. Módszertan (2004. július 30.). Az érdekeltek számára a hivatalos lapban történő közzétételtől számítva 20 nap állt rendelkezésre észrevételeik megtételére. A határozattervezetekre beérkezett észrevételek feldolgozását, a figyelembe vett, illetve a figyelembe nem vett észrevételeket, valamint azok figyelmen kívül hagyásának indokait ezen határozat Indokolásának „D” fejezete tartalmazza. Az érdekeltekkel történő egyeztetés lefolytatását követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a tárgybani határozatának tervezetét részletes indokolással együtt 2004. december 30-án megküldte az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak, miután a határozattervezetben foglaltak hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, tekintettel a Keretirányelv (38) szakaszára, mely alapján, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő intézkedések olyan intézkedések, amelyek közvetlen, vagy közvetett, tényleges vagy potenciális befolyást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelem áramlására oly módon, amely az egységes piac akadályát képezheti. Ezek közé olyan intézkedések tartoznak, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a más tagállamokban található üzemeltetőkre, vagy felhasználókra, így például amelyek a más tagállamok felhasználóira érvényes árakat érintik. A Tanács jelen határozatát az Európai Bizottság és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságok által a tervezetekre tett észrevételek figyelembevételével hozta meg. A részletes indokolásra, illetve a megküldésre vonatkozó szabályokra irányadóak az Európai Bizottságnak a „piacelemzés eredményeinek a Bizottsághoz való eljuttatásával (notifikáció) kapcsolatos eljárásról, a kapcsolatos határidőkről és a Bizottsággal való konzultáció módjáról szóló, 2003. július 23-án kiadott ajánlásában (2003/561/EC) foglaltak. Ezen eljárás részletei e határozat Indokolásának „E” fejezetében kerülnek részletezésre. Az érintett piacok megállapítására, az érintett piacokon fennálló verseny és annak hatékonysága elemzésére, az egyes érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettségek meghatározására irányuló eljárás egy több egymásra épülő szakaszból álló közigazgatási eljárás. Az Eht. 52. § (1) bekezdése szerint a Tanács azonosítja az érintett piacokat; elemzi az érintett piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, és amennyiben azokon a verseny nem kellően hatékony, azonosítja az érintett piacokon a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, illetve szolgáltatókat; valamint a jelentős piaci

109/6

erővel rendelkező szolgáltatóra, illetve szolgáltatókra a XI-XIV. fejezetben foglalt kötelezettségek közül a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő, vagy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra korábban, a jelen piacelemzési eljárást megelőzően jogszabályban megállapított legalább egy kötelezettséget fenntart, illetve módosítja azt. Eljárása során a Tanács a versenyjog vonatkozó szabályai, valamint az IHM tájékoztatóban meghatározottak szerint, a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével járt el. Az eljárás első lépéseként a Tanács meghatározta az érintett piacokat az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott „6. Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac vizsgálatából kiindulva. Az érintett piac meghatározását követő szakaszokban a Tanács – az indokolásban foglaltak szerint - elvégezte az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató(k) kijelölését, valamint e szolgáltatókra az Eht. -ben meghatározott körben kötelezettségeket írt elő. A Tanácsnak a tárgybani eljárásában a döntése meghozatala érdekében elvégzett részletes elemzését az indokolás „B” fejezete tartalmazza az alábbiak szerint: I. II. III.

Piacmeghatározás Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása Kötelezettségek kirovása

A Tanács a jelen határozat indokolása „B” fejezetének III. része szerinti lefolytatott vizsgálatok alapján a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra a rendelkező rész szerinti, az Eht.-nak a „Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kötelezettségei a kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon” című XIII. fejezetében meghatározott 111. § szerinti közvetítőválasztás kötelezettségen túl más kötelezettséget nem rótt ki. A jelen határozat szerinti érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókat az Eht. 111. § szerinti kötelezettség terheli. A jelen határozatot a Tanács a határozat címzett listájában meghatározott szolgáltatók részére kézbesítette, amely szolgáltatók az Eht. 27. § értelmében jelen eljárás során ügyféli jogállással rendelkeznek. A jogorvoslati jogosultság az Eht. 46. § (1) bekezdésén és 47. § (1) bekezdésén alapul. A Tanács döntését az Eht 39. § (1) bekezdése alapján teljes ülés keretében hozta meg.

109/7

A. fejezet Módszertan I. Bevezetés [1] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (a továbbiakban: Eht.) 10. § f) pontja, és 52. § (1) bekezdése alapján, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) feladata és hatásköre: a) az elektronikus hírközlési érintett piacok azonosítása, meghatározása (a továbbiakban: piacazonosítás), b) az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, illetve ezen belül az egyes érintett piacokon egy vagy több jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása (a továbbiakban: JPE szolgáltató azonosítása), c) a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettség(ek) megállapítása, illetve a korábban előírt kötelezettségek fenntartása, módosítása, visszavonása (a továbbiakban: kötelezettségek meghatározása). [2] A Tanács döntése alapvetően a következő információk feldolgozásán alapul: a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatok (a továbbiakban: kérdőíves adatok); b) illetve piackutatási eszközökkel - az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett adatok (a továbbiakban: piackutatási adatok); c) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatok (a továbbiakban: nyilvános adatok). A Tanács a felhasznált információkat minden esetben megfelelően ellenőrzi és értékeli. [3] A Tanács döntésének meghozatala során: a) az Eht-ban, és különösen annak 52. §-57.§-ban foglaltakat, b) a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendeletet (a továbbiakban: IHM rendelet) c) a versenyjog vonatkozó szabályait, valamint d) a piac meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatót (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alkalmazza és a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével köteles döntését meghozni. A Tanács az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szolgáltatási (áru) piacok vizsgálatából indul ki. A versenyjog vonatkozó szabályait, így különösen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt, a Tanács az Eht-ban foglaltakkal összhangban saját feladat- és hatáskörében eljárva jogosult és köteles alkalmazni. Az alkalmazás célja alapvetően – összhangban az Eht. 20. § (1) bekezdésben írtakkal - az elektronikus hírközlési piac védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása a piaci versenyt érintő kérdésekben. A Tanács a versenyjog

109/8

vonatkozó szabályainak figyelembe vételét – az Eht. 20. § (2) bekezdése szerint – a GVH szakmai álláspontjának kifejtése és figyelembevétele is biztosítja. A Tanács továbbá a közösségi joganyagok jogi természetével megegyező módon veszi figyelembe a –nyilvánosan a www.irgnet.anacom.pt/site/En honlapon hozzáférhető anyagokban rögzített, az Európai Unió Bizottságának (European Commission) és az Európai Szabályozók Csoportja (European Regulators Group)1 közös álláspontját tükröző szempontokat egyenként és összességében értékelve, különös figyelmet fordítva a magyar piac jellemzőinek megfelelő alkalmazására. [4] A Tanács döntése során nagy hangsúlyt fektet az Eht. 2. §-ában, a törvény céljaiként és alapelveiként megfogalmazott követelmények figyelembevételére, különösen e paragrafus a), b), f) és g) pontjában foglaltakra. [5] A Tanács döntése során a jövőbeli vizsgált időtávot (a továbbiakban: vizsgált időtáv) az elkövetkező 2-3 évben határozza meg azzal, hogy az ennél későbbi - a technika mai fejlettségi szintjén várható –, a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bíró eseményeket is figyelembe veszi. Ha a Tanács ettől eltérő időtávot alkalmaz, azt külön indokolja.2 A Tanács döntése során azon múltbéli eseményeket szintén figyelembe veszi, melyek jelentős hatása már most kimutatható, vagy a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bírhatnak. E múltbéli események figyelembe vételekor a magyar piaci fejlődés sajátosságainak (pl.: későbbi piacnyitás) hatása külön is értékelésre kerül.

1

Mely anyagok tartalmát az IRG (Independent Regulators Group) Munkacsoportjai (Working Group) készítenek elő 2 A vizsgált időtáv független attól, hogy a Tanácsnak ezen hatósági eljárását az Eht. 57. § (1) bekezdés szerint rendszeresen, – az Eht. 44. § (5) bekezdésében megjelölt időpontok szerint - egy éven belül, ismételten el kell végeznie. 109/9

II. Piacazonosítás II.1. Fogalmak, általános szempontok [6] A szolgáltatás gyűjtőfogalmába beleértendő a termék, az árú, az elektronikus hírközlési szolgáltatás és a tevékenység is. Elektronikus hírközlési szolgáltatás -összhangban az Eht. 188. § 13. fogalmával - a más részére, általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll.3 Elektronikus hírközlő hálózat - összhangban az Eht. 188. § 19. fogalmával - átviteli rendszerek és - ahol ez értelmezhető - a hálózatban jelek irányítására szolgáló berendezések, továbbá más erőforrások, melyek jelek továbbítását teszik lehetővé meghatározott végpontok között vezetéken, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött és a mobil földfelszíni hálózatokat, az energia ellátó kábelrendszereket, olyan mértékben, amennyiben azt jelek továbbítására használják, a műsorszórásra használt hálózatokat és a kábeltelevíziós hálózatokat, tekintet nélkül a továbbított információ fajtájára. Elektronikus hírközlési tevékenység - összhangban az Eht. 188. § 15. fogalmával – az a tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja. A Tanács döntése meghozatala során mindezeket a szolgáltatásokat, illetve tevékenységeket indokolt esetben és módon veszi figyelembe. [7] A Tanács a piac vizsgálata során alapvetően a Magyar Köztársaság területén nyújtott, nyújtható illetve igénybevett, igénybe vehető szolgáltatásokat vizsgálja, akkor is ha az adott piacon azonosított szolgáltatások esetében jelenleg nincs tranzakció a piaci szereplők között. Ezen túlmenően a Tanács elvégzi azon szolgáltatások vizsgálatát is, melyek megjelenésére a technika mai fejlettségi szintjén várhatóan számítani lehet a vizsgált időtávon belül. [8] Az érintett piacok azonosítása során meg kell határozni azon szolgáltatások összességét, amelyekből a piac áll (a továbbiakban: szolgáltatási piac), beleértve a piac földrajzi kiterjedését (a továbbiakban: földrajzi piac) is. [9] A Tanács az érintett piac azonosítása során alapvetően megkülönbözteti a kiskereskedelmi (a továbbiakban: kiskereskedelmi) és nagykereskedelmi (a továbbiakban: nagykereskedelmi) szolgáltatásokat, illetve ez alapján a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokat. A megkülönböztetés alapvető indoka az, hogy a tárgybani hatósági eljárásban hozandó döntés szempontjai lényegesen eltérnek e két piac típus esetében. 3

Ide nem értve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató, vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, melyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak. 109/10

[10] Kiskereskedelmi szolgáltatásnak az előfizetői szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 25. fogalmával - a nyilvánosan elérhető, az Eht. értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatások. E szolgáltatások nyújtásának a célja és érdeke a saját felhasználók kiszolgálása. [11] Nagykereskedelmi szolgáltatásnak alapvetően a hálózati szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 36. fogalmával – hozzáférési és illetve vagy összekapcsolási szolgáltatások nyújtása más szolgáltató számára, illetve ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások. E szolgáltatásokat a nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevevője (vásárlója) végső soron saját felhasználóinak kiszolgálása céljából és érdekében veszi igénybe. A nagykereskedelmi szolgáltatás attól függetlenül minősítendő, hogy mi az arra vonatkozó szerződésben használt elnevezés illetve, hogy a tárgybani szerződés esetleg nem tartalmaz minden, a hatályos jogszabályokban előírt4lényeges feltételt, vagy azokat nem megfelelően tartalmazza. A Tanács a döntése meghozatala során indokolt esetben és módon figyelembe veszi azon belső szolgáltatásokat is, melyek azért nem minősülnek hálózati szolgáltatásnak, mert nem két szolgáltató között, ellenérték fejében kerülnek nyújtásra, illetve igénybevételre, hanem egy szolgáltatón belül, saját maga számára. A Tanács e szolgáltatásokat különösen akkor veszi figyelembe, ha azzal egyenértékű szolgáltatásokat a vizsgált szolgáltató, vagy a piacon lévő más szolgáltató nyilvánosan is megajánl és esetleg nyújt is további szolgáltató(k) számára. A piacazonosítás során a viszonteladói jogviszony keretében nyújtott és igénybevett szolgáltatás (a továbbiakban: viszontértékesített szolgáltatás) nem minősül nagykereskedelmi szolgáltatásnak, ha: a) a viszontértékesített szolgáltatást az igénylő vállalkozás teljes egészében a partnertől vásárolja5, és b) az igénylő vállalkozásnak a továbbértékesítéshez nem szükséges elektronikus hírközlési szolgáltatásnyújtási jogosultsággal rendelkeznie, és a továbbértékesítéskor ilyen szolgáltatásnyújtásnak minősülő tevékenységet nem is végez, csak értékesítést és az ehhez szükséges feladatokat6, és c) a viszontértékesített szolgáltatás felhasználó felé történő továbbértékesítésekor – a szolgáltatás minden műszaki és egyéb jellemezőjének megtartásával – azt legfeljebb saját márkanévvel ellátva értékesíti. E szolgáltatásokat ezért a kiskereskedelmi piac vizsgálatakor szükséges figyelembe venni. [12] A Tanács egy adott érintett piac azonosítása során határozza meg tételesen, hogy mely szolgáltatások tartoznak az érintett piachoz. [13] A Tanács kizárólag az adott érintett piac részét képező szolgáltatásokat azonosítja részletes vizsgálat alapján.

4

Különösen a referencia ajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII.24.) Korm. rendeletet. 5 Pl.: beleértve a szolgáltatás vevőszolgálati (helpdesk) tevékenységét is. 6 Pl.: partnertől kapott adatok alapján a számlázás. 109/11

Más - az érintett piac részét nem képező - szolgáltatásokat csak a megalapozott döntéshez szükséges esetben és mértékben azonosítja, vizsgálja és sorolja be egy nem érintett piacnak minősülő piachoz.7 [14] A piacazonosítás során a Tanács először a kiskereskedelmi piaci szolgáltatások vizsgálatát végzi el, majd ezt követően - az azokkal összefüggő - nagykereskedelmi piaci szolgáltatásokét.8 II.2. Érintett piac azonosításához szükséges vizsgálatok [15] Egy érintett piac azonosításához elsősorban szükséges a releváns jogszabályi fogalmak összegyűjtése, és elméleti összerendezése. [16] Az érintett piac azonosításához az alábbi egymást követő vizsgálatok elvégzése szükséges: 1.) bejelentett szolgáltatás vizsgálata: célja a megnevezett piacon ténylegesen nyújtott, illetve igénybevett, illetve nyújtható és igénybe vehető szolgáltatások azonosítása, meghatározása;9 2.) keresleti helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a bejelentett szolgáltatásokat a vizsgált időtávon belül mely szolgáltatások helyettesítik ésszerűen, a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel, alapvetően a fogyasztói szokások alapján; 3.) kínálati helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, várhatóan a vizsgált időtávon belüli rövid idő alatt át tud-e állni a vizsgált szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget, illetve jelentős kockázatot vállalnia10; 4.) földrajzi kiterjedés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a szolgáltatások esetében, figyelembe véve a keresleti és kínálati helyettesítés szempontjait is, melyek a versenyfeltételek homogenitásának területi határai. A versenyfeltételek homogenitása azt jelenti, hogy egy adott földrajzi területen - a vizsgált időtávon belül – közel azonos jogi, gazdasági, műszaki hatások érvényesülnek. A homogenitás ugyanakkor nem jelenti, hogy a földrajzi területen belül a versenyfeltételek teljes mértékben azonosak. [17] A kiskereskedelmi szolgáltatások érintett piacának azonosítását a Tanács a leírt lépések szerint végzi el, míg a nagykereskedelmi szolgáltatások piacának azonosítása során ugyanezen leírt vizsgálatokat ismételten elvégzi azzal, hogy a korábban tett megállapítások értelemszerűen alkalmazandók, szükség esetén a korábbi megállapításokra csak visszautalás történik. 7

Különösen ilyen eset a helyettesítés vizsgálata, illetve, ha az adott szolgáltatás ugyan nem az érintett piac része, de az érintett piacra hatással van, vagy lehet a vizsgált időtávon belül. 8 Egymásra épülő kiskereskedelmi szolgáltatási piac és nagykereskedelmi szolgáltatási piac megléte nem jelenti automatikusan azt, hogy mindkét piac érintett piac. 9 A bejelentett szolgáltatás tartalmát egyrészről a hatóság nyilvántartásában szereplő elnevezés határozza meg, másrészről figyelembe kell venni a jogosultság megszerzésekor beadott szolgáltatásleírást is. Lásd [18]-[21] pontnál. 10 A kínálati helyettesítést szükséges megkülönböztetni a potenciális versenytől, mely utóbbi esetben a piacra lépés hosszabb időtávon, és jelentősebb költség és kockázat vállalása mellett történik. Lásd [28]-[34] pontnál.

109/12

II.2.1. Bejelentett szolgáltatások vizsgálata [18] A Tanács meghatározza a jogi kereteken belül11 értelmezhető, a – az IHM rendelet 1. sz. mellékletében megnevezett12 - piacon a Magyar Köztársaság területén ténylegesen nyújtott, nyújtható és igénybe vett, vehető szolgáltatásokat (a továbbiakban: bejelentett szolgáltatás). [19] A Tanács a bejelentett szolgáltatásokat leírja az alapvető jellemzőikkel (a továbbiakban: alapvető jellemzők), azaz: a) az e szolgáltatás keretében elérhető részszolgáltatások, termékek megnevezésével, b) szükség szerint a szolgáltatást, részszolgáltatást jellemző alapvető műszaki adatokkal, és c) szükség szerint a szolgáltatás, részszolgáltatás nyújtás tipikus igénybevételi feltételeivel. Ezt követően külön részletezi azon jellemezőket, melyek valamely más hasonló - esetleg más érintett piac részét képező - szolgáltatástól megkülönböztetik a vizsgált szolgáltatást. Továbbá meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatások mely típusú hálózaton, mely technológiával nyújthatók üzemszerűen. [20] A Tanács megvizsgálja , hogy a bejelentett szolgáltatások alapvető jellemzői, az alkalmazott piaci gyakorlat13 (a továbbiakban: alkalmazott piaci gyakorlat) lényeges eltérései, valamint a versenyfeltételek különbözősége miatt szükséges-e megkülönböztetni az egyes felhasználói csoportoknak, különösen lakossági és nem lakossági felhasználóknak, előfizetőknek szánt szolgáltatásokat.14 [21] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén a Tanács kiegészíti azokat a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki és gazdasági15változások hatásai alapján.

11

Pl.: a szolgáltatás bejelentés, az Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatás Jegyzék számok figyelembevételével. 12 A Tanácsnak jog van az IHM rendelet 2. § (2) bekezdésében írtak szerint az 1. sz. mellékletben írtaktól eltérő piacot is meghatároznia. 13 Az alkalmazott piaci gyakorlat gyűjtőfogalom alatt értendő minden olyan piaci jelenség, mely nem képezi a szolgáltatás alapvető jellemzőjét, de gyakran előfordul, jelentős és ezért érdemi kihatással van a piacazonosítás keretében tett megállapításokra (nagyfelhasználónak nyújtott kedvezmények, eltérő típusú szerződések, csomagszolgáltatások, stb.). 14 A vizsgálati pontok esetében alapvetően együtt kell kezelni a lakossági és nem lakossági esetet, és csak az eltérést kell külön részletezni, ha a megkülönböztetés indokolt. 15 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 109/13

II.2.2. Keresleti helyettesítés vizsgálata [22] A Tanács meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatás kapcsán elméletileg mely szolgáltatások jöhetnek szóba - az azonos felhasználási célra – keresletoldali helyettesítő szolgáltatásként. [23] Másodszor megvizsgálja, hogy van-e reális esély – a múltbéli tényeket, adatokat is figyelembe véve - a vizsgált bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői, illetve az alkalmazott piaci gyakorlat alapján16bármely más keresletoldali helyettesítő szolgáltatásra váltani. [24] Harmadszor megvizsgálja, hogy az elméletileg szóba jöhető keresletoldali helyettesíthető szolgáltatások gyakorlatban helyettesíthető szolgáltatásoknak tekinthetőek-e. [25] A bejelentett szolgáltatás esetén meg kell vizsgálni azt is, hogy nem képezi-e e szolgáltatás keresletoldali helyettesítő szolgáltatását valamely két, eltérő szolgáltatáshelyettesítési, helyettesíthetőségi lánc (a továbbiakban: helyettesíthetőségi lánc) révén. A helyettesíthetőségi lánc akkor áll fenn, ha „A” és „C” szolgáltatások között nincs közvetlen helyettesítés, de a ”B” szolgáltatás mind az „A”, mind a „C” szolgáltatást képes a gyakorlatban helyettesíteni. [26] Az előző négy pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények17, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági18 változások hatásai alapján. [27] Meg kell állapítani a vizsgált piacon lévő keresleti helyettesítő szolgáltatás(oka)t19 (a továbbiakban: keresleti helyettesítő szolgáltatás). II.2.3. Kínálati helyettesítés vizsgálata [28] Meg kell állapítani, hogy melyek azok az elektronikus hírközlési piacon lévő szolgáltatók, melyek szóba jöhetnek a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás nyújtása kapcsán, mert vagy nyújtanak ilyen, vagy egyenértékűnek tekinthető szolgáltatást, vagy már meglévő hálózatuk alapvetően alkalmas mindezen szolgáltatások nyújtására. [29] Másodszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtását nem akadályozza-e jogi korlát20 [30] Harmadszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtására való átállás, illetve a szolgáltatás beindítása milyen beruházást igényel, és milyen időtávon képzelhető el. [31] Negyedik lépésként azt is meg kell vizsgálni, hogy nincs-e műszaki21, illetve gazdasági akadálya22 e szolgáltatás nyújtására való átállásnak. 16

Pl.: váltási költségek, hűség szerződések. Pl.: múltbéli árváltozások, tendenciák. 18 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 19 Ha a helyettesítés csak kis mértékű, vagy nem áll fenn, akkor nem lehet megállapítani a keresleti helyettesítést. A helyettesítés jelentős, ha a bejelentett szolgáltatások árának emelésére bizonyíthatóan, vagy valószínűsíthetően a fogyasztók olyan kereslet csökkentéssel válaszolnak, ami mellett az áremelés veszteséget okozna a vizsgálandó szolgáltatás előállítójának. 20 Lásd [51]-[52] pontnál. 17

109/14

[32] Meg kell vizsgálni az előző négy pont megállapításait az elektronikus hírközlési piacon jelenlévő, illetve szükség szerint az oda teljesen újonnan belépő vállalkozás(ok) esetében is. [33] Az előző öt pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági23változások hatásai alapján. [34] Meg kell állapítani, hogy a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás esetében van-e elvi lehetőség arra, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, rövid idő alatt át tud állni a kívánt szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget vagy kockázatot vállalnia, valamint azt, hogy a szóban forgó vállalkozás ezt adott esetben meg is teszi. II.2.4. Földrajzi kiterjedés vizsgálata [35] A Tanács megállapítja, hogy a szolgáltató és hálózatuk által lefedett, elért terület alapján mely földrajzi kiterjedés jelölhető ki, ahol a bejelentett szolgáltatás ténylegesen24 nyújtható, illetve igénybe vehető. A Tanács azt is vizsgálja, hogy az így meghatározott területen a [16] pont 4) alpontjában írtak szerint a versenyfeltételek homogének-e, az egy földrajzi piachoz tartozik-e. [36] Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy keresleti szempontból helyettesítő szolgáltatások nyújtásához igénybe vehető hálózatok által lefedett, elért terület miatt nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [37] Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy a kínálati helyettesítés esetén a szóba jövő – az adott szolgáltató tulajdonában, vagy használatában - meglévő, illetve esetleg a piaci fejlődés, és a szolgáltatói fejlesztési tervek alapján építendő hálózatok által lefedett, elért terület okán nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [38] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén módosítani kell a földrajzi piac határát, a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági változások hatásai alapján.

21

Pl.: kapacitás hiánya. Pl.: gazdasági érdektelenség. 23 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 24 Ideértve a szolgáltatás nyújtás vizsgálatát jogi, műszaki, gazdasági szempontból is. 22

109/15

II.2.5. Hipotetikus monopolista teszt [39] A keresleti és kínálati helyettesítés értékelésének egyik lehetséges módszere a hipotetikus monopolista teszt.25 A módszer lényege, hogy az érintett piac szolgáltatási és földrajzi határait úgy állapítja meg, hogy feltételez egy kismértékű, de jelentős (általában: 5-10 %) és tartós áremelkedést egy szolgáltatás vonatkozásában, és vizsgálja a piac erre való feltételezett reakcióját. Először egy adott földrajzi területen kínált, és igénybevett szolgáltatásra kell alkalmazni a vizsgálatot. Ezt követően további szolgáltatásokra és területekre kell kiterjeszteni attól függően, hogy ezen szolgáltatások vagy területek versenye befolyásolja-e a vizsgált szolgáltatás vagy terület árait. Az előfizetők, fogyasztók egy része az áremelkedés hatására más termékre válthat, illetőleg más földrajzi területről vásárolhat (keresleti helyettesítés), továbbá az árnövekedés hatására más szolgáltató nyújtani kezdheti a szolgáltatást (kínálati helyettesítés). Amennyiben e vizsgált helyettesítési hatás olyan jelentős, hogy az áremelés nem okoz további nyereséget a kiindulópontként vett szolgáltatás előállítójának, mint hipotetikus monopolistának, az érintett termékeket vagy területet egy piachoz tartozónak kell tekinteni az elemzés szempontjából. Ez a teszt csak akkor tekinthető mérvadónak, ha az érintett szolgáltatások árai versenyárak. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy a teszt alkalmazása során ezt megfelelően figyelembe kell venni. [40] A Tanács az egyes érintett piacok esetében a rendelkezésre álló információk felhasználásával egy, a hipotetikus monopolista teszt logikájával megegyező vizsgálatot szükség szerint elvégez. E vizsgálat a keresleti és kínálati helyettesítés lehetőségeinek mérésére szolgáló alapvetően koncepcionális jellegű eszközt jelent. A vizsgálat leírását, annak eredményét, és az eredményt befolyásoló lehetséges hibákat a Tanács az adott érintett piacnál részletesen rögzíti és a döntése meghozatala során ennek megfelelően veszi figyelembe. II.2.6. Piac azonosítása [41] A Tanács elvégzi a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatások esetében, a kínálati helyettesítés szempontjait is figyelembe véve a vizsgált piacot képező szolgáltatások, és a piac földrajzi kiterjedésének azonosítását. II.3. Érintett piac vizsgálata [42] Az azonosított piac érintett piaccá minősítéséhez szükséges megvizsgálni, hogy a szolgáltatások piacán általában, illetve az érintett szolgáltatási piacon, a) milyenek a versenyviszonyok (a továbbiakban: versenyviszonyok), b) a versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére. II.3.1. Versenyviszonyok vizsgálata általában 25

Ezen tesztet angolul nevezik még SSNIP tesztnek is, azaz „small, but significant non-transitory increase of price” tesztnek. 109/16

[43] E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyenek a versenyviszonyok mind a piacon lévő, mind a belépni szándékozó egy vagy több vállalkozás szempontjainak figyelembevételével a vizsgálat időpontjában (a továbbiakban: statikus vizsgálat), illetőleg milyen valószínűsíthető változások történnek a versenyviszonyokban a vizsgált időtávon belül (a továbbiakban: dinamikus vizsgálat). [44] A versenyviszonyok vizsgálata során az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni: a) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát ? b) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e? [45] Az érintett piaccá minősítéshez a vizsgálat eredményeként az első kérdésre pozitív, a második kérdésre negatív választ kell kapni. Ha valamelyik kérdésre eltérő válasz adódik, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. [46] A Tanács a versenyviszonyok vizsgálatát a szükséges mértékben úgy is elvégzi, hogy azzal a feltételezéssel él, hogy az érintett piacon, illetve a releváns kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokon a) megszűnik a hatályos szabályozás, illetve b) az érvényes szabályozás változatlan tartalommal fennmarad, vagy a kiszabott kötelezettségek szerint változik meg a vizsgált időtávon belül. II.3.2. Piacra lépési korlátok [47] A piacra lépési korlátok köre taxatíve nem határozható meg. Ugyanakkor elmondható, hogy azok vagy a piac strukturális jellemzőiből következnek (a továbbiakban: strukturális korlát), vagy a jogi, szabályozási környezetből fakadnak (a továbbiakban: jogi korlát).26 Ha az azonosított piacon bármely piacra lépési korlát magasnak bizonyul, és egyidejűleg a tartóssági feltétel is fennáll, akkor létezik piacra lépési korlát. [48] A piacra lépési korlátok vizsgálatát az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán működő szolgáltatók esetében kell elvégezni. Az ezen szolgáltatókon kívüli vállalkozási kör vizsgálatát a Tanács csak indokolt esetben és módon végzi el, mert az elektronikus hírközlésre általában jellemző belépési korlátok miatt azok esetében alapvetően feltételezhető, hogy számukra a belépés tartósan magas korláttal jár.27 [49] Tartósan magas strukturális korlát alapvetően akkor áll fenn, ha különböző okokból aszimmetrikus feltételek állnak fenn a piacon bent lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára és ezek a vizsgált időtávon belül sem egyenlítődnek ki. Strukturális korlát oka lehet: 26

Harmadik fajta korlát lehet a stratégiai korlát, mely a piacon tevékenykedő vállalkozások magatartásából fakad, melynek vizsgálatára azonban a JPE kritériumok esetében kerül sor. Lásd [95] pont. 27 A kínálati helyettesítés vizsgálata esetén ilyen új belépő megjelenése nem feltételezhető, míg a potenciális verseny szempontjából ilyen vállalkozás elméletileg szóba jöhet. 109/17

a) ha a piacon jelen van olyan szolgáltató, mely a hatékony szolgáltatásnyújtáshoz szükséges jelentős méretgazdaságosságot, választékgazdaságosságot elérte; b) ha a piacra lépés az új belépő számára olyan jelentős beruházással, költséggel jár, mely normál módon hosszú távon térülne meg, de a piacról időelőtti kilépés esetén számára jelentős mértékben elvész (a továbbiakban: elsüllyedt költség); c) ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több részszolgáltatást, illetve hálózatrészt ugyanazon érdekelt piacon működő szolgáltatótól lehet, vagy érdemes igénybe venni (a továbbiakban: függőségi viszony), akár a piacra lépés érdekében kezdetben, akár tartósan azért, mert az adott infrastruktúra megkettőzése gazdaságilag nem racionális és e szolgáltatásokat a piacon lévő szolgáltató egyáltalán nem, vagy csak kedvezőtlen feltételekkel nyújtja. [50] Az érintett szolgáltatási piacokra alapvetően jellemzőek a fenti okokból fakadó tartósan magas strukturális korlátok, melyek vizsgálatát a Tanács minden esetben el is végzi. A fentieken kívüli strukturális korlátok csak akkor kerülnek részletesen ismertetésre, ha azok tartósan magasnak bizonyultak, és így befolyásolták a Tanács döntését. [51] Tartósan magas jogi korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a jogszabályok rendelkezése, közhatalmi jogalkalmazás, illetve a piacon meglévő gyakorlat miatt állnak fenn aszimmetrikus, és vizsgált időtávon belül sem kiegyenlítődő feltételek a piacon lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára. [52] A Tanács az egyes érintett piacokon figyelembe vételre kerülő jogi korlátok esetében feltételezi, hogy azok tartósan magasak. Az ilyennek nem minősülő jogi korlátokat nem vizsgálja, vagy korlátozó hatásként veszi figyelembe. [53] A Tanács ugyanakkor a korlátozó hatásokat (a továbbiakban: korlátozó hatások) is rögzíti, melyek esetében nem áll fenn a gazdasági vagy jogi korlátnak minősítés valamennyi feltétele, így nem befolyásolja a döntést, de annak részletezését a Tanács indokoltnak tartja. II.3.3. Hatékony versenyhez való közeledés [54] A Tanács a piaci jellemzők alapján, az érintett piac hatékony versenyhez való közeledésének megállapításához - minden esetben - figyelembe veszi az alábbi szempontokat: a) az érintett piac szereplőinek számát, az esetleges - az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások számát, b) az érintett piacon a szereplők részesedésének megoszlását, azok egymáshoz való viszonyát, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciáit, c) az érintett piacon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzőit. A Tanács a fenti szempontokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát csak akkor rögzíti, ha azok befolyásolják a döntést. Ilyen szempont lehet különösen az érintett piac részét képező szolgáltatás(ok) árrugalmassága, az ehhez tartozó alapvető költségszerkezetek stb... A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor áll fenn, ha az érintett piacon az Eht. által, a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné.

109/18

II.3.4. Versenyjogi eszközök elégtelensége [55] Ha a fent meghatározott versenykorlátok megfelelő kezelésére a Gazdasági Versenyhivatal feladat- és hatáskörébe tartozó határozatok, döntések meghozatala (a továbbiakban: versenyjogi eszközök) elegendő, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. Az érintett piacnak minősített piacokon a Tanács áttekinti a Gazdasági Versenyhivatal releváns versenyjogi beavatkozásait, és minden érintett piac esetében megvizsgálja, hogy elegendő-e a versenyjogi eszközök alkalmazása a feltárt versenykorlátok megszűntetéséhez. A Tanács a versenyjogi eszközök alkalmazása során különösen az alábbiakat vizsgálja: a) lehetséges-e és szükséges-e a hírközlés szabályozói beavatkozás, illetve e beavatkozás a feltárt versenyproblémát tudja-e egyáltalán, illetve hatékonyan kezelni; b) a versenyjogi és a Tanácsi szabályozói beavatkozás idő, és erőforrás szükségletét. E kérdésben a döntés meghozatala előtt a Tanács külön is mérlegeli azon tényt és indokait, ha a Gazdasági Versenyhivatal ezen hatósági eljárásban, az Eht. 20. § (2) bekezdés alapján nem a Tanácséval egyező véleményt nyilvánítana. II.4. Újonnan kialakuló (feltörekvő) piacok [56] A Tanács az érintett piacként való minősítés során külön is mérlegeli, hogy az azonosított piac nem minősül-e újonnan kialakulónak, feltörekvő piacnak. [57] Egy szolgáltatás újonnan kialakuló, feltörekvő piac részeként való azonosítása érdekében az alábbi jelentős szempontok vizsgálata szükséges: a) a szolgáltatás a korábbi piacon lévő szolgáltatásokhoz képest egy vagy több alapvető jellemzőjében, lényegesen eltér-e, b) a szolgáltatás üzemszerű nyújtása és igénybevétele lehetséges-e, és a szolgáltatás jelenleg mely életszakaszban28van, illetve feltételezhetően mely szakaszba kerül a vizsgált időtávon belül. [58] Ha az azonosított piac újonnan kialakuló piac, akkor a Tanács mérlegeli, indokolt-e a szabályozói beavatkozás. Ha a piaci probléma elhárítására a versenyjogi eszközök nem elégségesek és ezért a beavatkozás indokolt, a Tanács biztosítja, hogy döntése ne befolyásolja hátrányosan az újonnan kialakuló piac fejlődését és a kibontakozó versenyt, valamint megakadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató elzárja a piacot a többi versenytárs elöl.

III. JPE szolgáltatók azonosítása III.1. Fogalmak, általános szempontok [59] A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal- az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a 28

Egy szolgáltatás életszakaszai lehetnek (S-görbe): kísérlet, felfutás, telítődés és hanyatlás. 109/19

továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. [60] Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg. [61] Az egyes érintett piacokon való JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, ez nem jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete. Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése. [62] Az önálló és közös erőfölény megállapítása hasonló kritériumok vizsgálatán alapszik azzal, hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre. [63] Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható változásait is – ha ez értelmezhető - figyelembe kell venni. [64] A Tanács az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat minden esetben megvizsgálja, és egy adott érintett piacon a JPE minősítés kapcsán határozza meg részletesen, hogy mely kritériumok vizsgálatát tekinti relevánsnak döntése megalapozásához. A Tanács ezen kritériumokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát (a továbbiakban: egyéb szempontok) indokolt esetben és módon csak akkor végzi el, ha azok befolyásolják a döntést.

109/20

III.2. Kritériumok vizsgálata III.2.1. Piaci részesedés [65] A piaci részesedés mérése alapulhat : a) az érintett piac szolgáltatásaiból származó nettó árbevételen, vagy b) a szolgáltatás más naturália adatán, többek között: ba) forgalom, bb) kapacitás, bc) végződtetési pontok, előfizetők száma. [66] A nettó árbevétel alapú mérést alapvetően a figyelembe vett szolgáltatások differenciált volta indokolja. Ugyanis a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások, az egyes szolgáltatások eltérő árszerkezete (csúcsidő-nem csúcsidő megkülönböztetés, különböző csomagok és kedvezmények, stb.) miatti különbségek. A nettó árbevétel kiskereskedelmi szolgáltatás esetében szolgáltatók és az előfizetők, felhasználók közötti, illetve értelemszerűen a viszontértékesítés alapján leszámlázott szolgáltatásból származik. A nettó árbevételnél nagykereskedelmi esetben alapvetően a szolgáltatók közötti, leszámlázott szolgáltatásból származó árbevételeket kell figyelembe venni azzal, hogy – összhangban a [6] és [11] pontban írtakkal - indokolt esetben a Tanács figyelembe veheti: a) a már leírtak szerint az Eht. szerint hálózati szolgáltatásnak nem minősülő tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat, b) a belső szolgáltatásból meghatározott módón számítható árbevételeket, illetve c) más kereskedelmi tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat is. [67] Tanács irányadónak tartja, hogy a közösségi versenyjog alapján a 25%-os piaci részesedés alatt nem valószínű a JPE minősítés megállapítása. 40%-os részesedés felett merülnek fel a JPE minősítés aggályai. Kivételes esetektől eltekintve a nagyon nagy - 50%-ot meghaladó – piaci részesedés önmagában bizonyíték a JPE helyzetre. A piaci részesedés vizsgálatakor fontos szempontként kell figyelembe venni a részesedés időbeli változásának irányát, és ütemét29. Ugyanakkor a piaci részesedés alapján történő JPE minősítést az adott érintett piac jellemzői, különösen a korábban a piacra lépési korlátok és a hatékony verseny irányába fejlődés esetén vizsgált tényezők, lényegesen befolyásolhatják az alábbiak szerint: a) a piacon magas a koncentráció; b) az egyes szolgáltatások magas innovációs igénye; c) az érintett piacokon a szolgáltatások magas differenciáltsága30. 29

Pl. egy JPE szolgáltató csökkenő részesedése nem jelenti automatikusan a gazdasági erőfölény megszűnését a vizsgált időtávon belül, hanem csak annak mérséklődését mutatja. Ugyanakkor a magas, de gyakran és gyorsan változó piaci részesedés a hatékony verseny fejlődése irányába mutathat. 30 Homogén szolgáltatások esetében a gazdasági erőfölényt erősíti, ha az árbevételben mért részesedés nagyobb, mint a volumenben számolt. 109/21

[68] A Tanács döntése meghozatalakor az egyes érintett piacokon az árbevétel alapú mérést minden esetben elvégzi, és szükség szerint végzi el és veszi figyelembe a naturáliák alapján mért piaci részesedést. III.2.2. Vállalkozás jelentős mérete [69] A vállalkozás méretének megítélése a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének együttes értékelésén alapul. [70] Ezek megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vagyoni helyzet: aa) összes eszköz ab) tárgyi eszközök aránya (tárgyi eszköz/összes eszköz) ac) tőkeellátottság (saját tőke/összes forrás) b) pénzügyi helyzet: ba) likviditási alapmutató (forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek) bb) esedékességi mutató (rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettség) bc) adósságfedezeti mutató (befektetett eszközök+forgóeszközök/összes kötelezettség) bd) beruházási kiadások összesen, illetőleg releváns szempontok szerinti bontásban c) a jövedelmi helyzet: ca) nettó árbevétel cb) árbevétel-arányos nyereség cc) eszközarányos megtérülés (adózott eredmény/összes eszköz) cd) tőkearányos megtérülés (adózott eredmény/saját tőke) ce) belső tőkeképzési mutató (mérleg szerinti eredmény/saját tőke) cf) EBITDA31mutató. III.2.3. Nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés [71] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata érdekében először meg kell vizsgálni, hogy az adott infrastruktúra egyáltalán nem, vagy nehezen megkettőzhető-e, melynek oka nem csak fizikai, műszaki adottságok, körülmények lehetnek, hanem strukturális, vagy jogi korlátok is. Infrastruktúrán olyan hálózat, hálózatrész, illetve egyes hálózati elemek értendők, melyek igénybevételre kerülnek az adott érintett piac részét képező szolgáltatások nyújtása érdekében. Az ellenőrzés az infrastruktúra részben vagy egészben történő tulajdonlásán, birtoklásán, használatán, vagy az infrastruktúra feletti közvetlen vagy közvetett befolyáson alapulhat. [72] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata különösen jelentős szempont a nagykereskedelmi szolgáltatások piacán, de jelentős hatása lehet azon

31

EBITDA: Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation, and Amortization 109/22

kiskereskedelmi szolgáltatások esetében is, amikor e szolgáltatások nyújtása érdekében felhasznált nagykereskedelmi szolgáltatások esetében áll fenn az ellenőrzés. III.2.4.Technológiai előny, vagy fölény ( felsőbbrendűség) [73] Technológiai előny, vagy fölény megállapításának előfeltétele, hogy technológiai, műszaki elemzés alapján az adott érintett piacon legyen jelen olyan új technológia, amely egyáltalán alkalmas arra, hogy a JPE szolgáltatóként való minősítést befolyásolja. Ilyen technológia az lehet, mely lehetővé teheti: a) a szolgáltató részéről egy szolgáltatás hatékonyabb, olcsóbb nyújtását, illetve b) a felhasználó részéről egy korszerűbb, többet nyújtó, egyszerűbben igénybe vehető, és így relatíve olcsóbb szolgáltatás használatát. [74] Technológiai előny, vagy fölény megítélésében releváns szempont lehet a kutatás-fejlesztési ráfordítások - beleértve az új szolgáltatások kifejlesztésének költségeit is -, illetve ezek árbevételhez, eszközállományhoz viszonyított nagyságának ismerete. III.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, vagy alacsony szintje [75] A kiegyenlítő vásárlóerővel általában a nagy mennyiségben fogyasztó felhasználó, előfizető rendelkezik, aki kedvező tárgyalási pozícióval, és nagy érdekérvényesítő képességgel bír egy -akár gazdasági erőfölénnyel is bíró - szolgáltatóval szemben. Minél nagyobb hányadát vásárolja egy felhasználó, előfizető a szolgáltató szolgáltatásainak, a szolgáltató annál inkább hajlandó lehet engedményekre, vagy kényszerül engedni a kiegyenlítő vásárlóerőnek. A felhasználó, előfizető pedig feltehetően annál inkább érvényesíti vásárlóerejét, minél nagyobb hányada kötődik összkiadásainak az adott szolgáltatáshoz. Ez esetben érzékenyebb a szolgáltatás árára, minőségére, és kedvezőbb ajánlat esetén könnyebben vált szolgáltatót. A nagykereskedelmi piacon az egymással szemben álló szolgáltatók érdekérvényesítési képességét kell vizsgálni. [76] Mindezek megítéléséhez szükséges jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vevő-koncentráció (a nagy felhasználók, előfizetők aránya a szolgáltatók teljes árbevételében), b) szolgáltató váltásának költsége, c) keresleti árrugalmassága, d) fogyasztói informáltság (különösen az elérhető szolgáltatások körére, azok árára vonatkozóan, illetve ha ezek a fogyasztók számára ismertek és könnyen összehasonlíthatóak). [77] A kiegyenlítő vásárlóerő vizsgálata különösen jelentős szempont a kiskereskedelmi szolgáltatások piacán, illetve egyes vevő szegmens(ek)ben. III.2.6. Könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz

109/23

[78] Minden érintett piacon a nyújtott szolgáltatás(ok)hoz szükséges infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje - a vizsgált időtávon túli közép vagy hosszú távú, ezért a tőkepiac(ok)hoz, a pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a szolgáltatók, illetve a vállalkozások számára. [79] A tőkepiac(ok)hoz, pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés megítélése szempontjából jelentőséggel bír az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatóinak alakulása, tulajdonosi háttere, a vállalati stratégia, az ügyvezetés reputációja és stabilitása. Ezek megítéléséhez – az egyenlő elbánás figyelembevételével - a vizsgált vállalkozásról, vállalkozás csoportról az objektív, hitelt érdemlő rendelkezésre álló adatokat kell és lehet figyelembe venni. Ilyen mérhető jellemzők például az alábbiak lehetnek: a) a vállalkozás méreténél ismertetett vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatók, b) a vállalkozás tőkestruktúrája, ba) a törzstőke növelési lehetőségei, bb) részvény-kibocsátási adatok, bc) kötvény-kibocsátási adatok, c) a vállalkozás külső hitelállományának: ca) hitelintézetek szerinti megoszlása, cb) lejárat szerinti megoszlása, cc) a hitelállománnyal kapcsolatos alapvető kondíciók, d) a vállalkozás belső hitelállománya, és annak feltételei, e) a tulajdonos szakmai vagy pénzügyi befektető-e, illetve milyen érdekeltségei vannak más szolgáltatokban, vállalkozásban, illetve milyenek a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének fontosabb mutatói. III.2.7. Szolgáltatási csomagok képzése (szolgáltatás diverzifikációja) [80] Az érintett piacon nyújtott szolgáltatások gyakran csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kerülnek nyújtásra, következésképpen így is vehetők igénybe. A csomagképzés az alábbi két fő esetben merülhet fel: a) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás kizárólag más -esetleg nem is az érintett piachoz tartozó - szolgáltatással együtt, csomagban vehető igénybe, b) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás -esetleg nem is érintett piachoz tartozó - más szolgáltatással együtt, csomagban az adott szolgáltatásra vonatkoztatva lényegesen kedvezőbb feltételekkel vehető igénybe. A fenti csomagképzés különösen akkor okozhat versenyproblémát, ha az egyik szolgáltatás innovatív, a hatékony verseny irányába fejlődő piacon nyújtott szolgáltatás, mely piacon mindkét szolgáltató versenyez egymással, míg a másik szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók függőségi viszonyban vannak, illetve ha az egyik szolgáltatást kizárólag a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tudja egyáltalán, illetőleg kedvezőbb feltételekkel nyújtani. [81] E kritérium megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) termékkínálat, egyes termékek árbevételben való részesedése, illetve költségeinek aránya, b) a vertikális integrációnál, a méretgazdaságosságnál és a választékgazdaságosságnál leírt egyéb jellemzők.

109/24

III.2.8. Méretgazdaságosság [82] Méretgazdaságosság létezik akkor, amikor az output termelésének növelése esetén csökken, az output termelésének csökkentése esetén pedig növekszik az output egységére jutó inputok volumene32. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben, optimálisabban használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtás esetén. [83] A méretgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek, illetve a költségviszonyok vizsgálata (pl. a fix költségek aránya az összes költségen belül). III.2.9. Választékgazdaságosság [84] Választékgazdaságosság létezik akkor, ha különféle outputok nyújtása olcsóbban valósítható meg egy közös termelési folyamatban, mint egymástól független, különálló termelési folyamatokban33. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a választékgazdaságosság akkor állhat fenn, ha pl. a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg. [85] A választékgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek. III.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozáscsoport [86] A vertikális integráció azt jelenti, hogy egy vállalkozás, illetve azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások csoportja az értéklánc magasabb, vagy alacsonyabb szintjén lévő piacon is jelen van. A vertikális integráció esetén előfordulhat, hogy egy vállalkozás éppen ezért lehet képes az egyik piacon meglévő gazdasági erejét átvinni egy másik piacra is. Az azonos érdekkörbe tartozás általában azonos tulajdonosi, irányítási viszonyokat is feltételez. [87] A vertikális integráció megítéléséhez szükséges a piacon lévő vállalkozás(ok) tulajdonosi, és irányítási viszonyainak ismerete.

32

Ezt az esetet növekvő hozadéknak (increasing returns to scale) is nevezik. Ekkor az inputok lassabban növekednek/csökkennek, mint az outputok. Méretgazdaságosság esetén a termelés összes költsége (C) degresszív módon növekszik, továbbá a határköltség (MC=dlogC/dlogQ) és az átlagköltség (AC=C/Q) görbéi csökkennek, ha nő az output volumene, továbbá az átlagköltség nagyobb a határköltségnél (AC>MC). 33 azaz n output esetén, a teljes költséget C -vel jelölve: C (q1 ,.., q n )〈C (q1 ,0,..) + C (0, q 2 ,0,..) + ... + C (0,..,0, q n ) , ahol (q1 , q 2 ,.., q n )〉 0.

109/25

III.2.11. Fejlett forgalmazói, és értékesítési hálózat [88] A szolgáltatások - különösen a kiskereskedelmi szolgáltatások - nyújtása szempontjából jelentős szerepe van a szolgáltatást forgalmazó, értékesítő, elosztó hálózatnak, illetve e hálózat fejlettségének. Ezen hálózatok révén a szolgáltatás forgalmazása, értékesítése, elosztása költséghatékonyabban végezhető, a fogyasztók döntése hatékonyabban befolyásolható. A fejlett saját forgalmazói, értékesítési hálózatok csak nagy költséggel építhetők ki, tarthatók fenn, esetleg nem is lehetséges strukturális vagy jogi korlát miatt a megkettőzésük. [89] Ezen kritérium megítéléséhez szükséges jellemzők: a) szolgáltató által fenntartott ügyfélkapcsolati pontok fajtája, száma; b) az ügyfélkapcsolati pontokat létesítő más vállalkozásokkal, az értékesítésre kötött szerződések lényeges elemei; c) a szolgáltató promóciós megállapodásai, melyek más érintett piacon, érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon, vagy az elektronikus hírközlési piacokon kívüli, más ágazatokban működő vállalkozásokkal létesített. III.2.12. Potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai [90] A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piacnövekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális verseny helyzet. [91] Piacra lépés a vizsgált piacon új vállalkozások piacra lépését jelenti. [92] Piaci növekedés a piacon értékesített szolgáltatások volumenének, és vagy az árbevételének növekedését jelenti. [93] Potenciális verseny esetén egy vagy több vállalkozás - a kínálati helyettesítőség esetéhez képest hosszabb időn belül és nagyobb költséget és kockázatot vállalva - képes (pl. egy feltételezett áremelés estén) belépni a piacra. [94] A fenti kritériumok relevanciáját, illetve ezen feltételek hiányát alapvetően a strukturális és jogi korlátok vizsgálata alapján lehet megállapítani, továbbá a szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok (a továbbiakban: stratégiai korlátok) vizsgálatával. Ezen stratégiai korlátok akkor létezhetnek, ha az érintett piacon már bent lévő vállalkozások stratégiai eszközökkel34 tartják távol versenytársaikat, illetve potenciális vetélytársaikat. III.3. Közös erőfölény vizsgálata [95] A közös erőfölény esetében a kettő, vagy több gazdasági és jogi értelemben független vállalkozás azonos érintett piacon történő, azonos időn belüli tevékenysége, magatartása kerül vizsgálatra. 34

Ilyen stratégiai eszközök lehetnek az árazással összefüggő (pl.: árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás), valamint árazással nem összefüggő eszközök (pl.: reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés).

109/26

[96] A közös erőfölény különösen akkor merülhet fel, ha : a) a két, vagy több vállalkozás között nincs hatékony verseny az érintett piacon, b) ugyanezen két, vagy több vállalkozásnak érdekében áll a többi, érintett piacon levő szolgáltatóval szemben közösen erőfölényes helyzet kialakítása. A közös erőfölény fennállását elősegíti, ha a piac szerkezete (homogén termék, hasonló költségszerkezet, stb.) ösztönöz az összehangolt piaci magatartásra. A közös erőfölény a szolgáltatók szerkezeti vagy egyéb kapcsolódása nélkül is megállapítható, ha a vizsgált szolgáltatók olyan piacon működnek, melyek szerkezete elősegíti a magatartások összehangolását. [97] A korábban írt kritériumok35 vizsgálata során, a közös erőfölényt elősegítő piacokra különösen az alábbi jellemzők vagy azok egy részének fennállása utalhat a közös erőfölény fennállására: a) érett piac, b) stagnáló, vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon, c) kereslet csekély rugalmassága, d) homogén termékek, e) hasonló költségszerkezetek, f) hasonló piaci részesedések, g) műszaki újítások hiánya, vagy érett technológia, h) kapacitástöbblet hiánya, i) jelentős piacra lépési korlátok, j) a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, k) potenciális verseny hiánya, l) különféle informális vagy egyéb kapcsolatok az érintett vállalkozások között, m) megtorló mechanizmusok, n) árverseny hiánya vagy korlátozott lehetősége. Ezen szempontok részletes vizsgálatát a Tanács a közös erőfölény esetében végzi el részletesen. III.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata [98] Egy érintett piacon JPE szolgáltató – összhangban az Eht. 53. § (2) bekezdésében írtakkal egy szomszédos (azzal szoros kapcsolatban lévő) piacon (a továbbiakban: szomszédos piac) jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősülhet, amennyiben az adott érintett piac és a szomszédos piac közötti kapcsolatból eredően a szolgáltató az egyik piacon fennálló gazdasági erejét átviheti a másik piacra, és ezzel gazdasági erejét erősítheti. [99] A fentiek értelmében a Tanács egy szolgáltató adott érintett piacon való JPE minősítésekor figyelembe veszi, ha ugyanezen szolgáltató más: a) szomszédos – érintett piacnak nem minősülő - szolgáltatási piacon feltételezhetően, illetve b) más szomszédos érintett piacon bizonyítottan jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató.

35

Lásd II.2. fejezet. 109/27

[100] A piacok szomszédos voltának megállapításához a gazdasági erő átvitele, erősítése, illetve ezeknek a lehetősége szempontjából kell vizsgálni a két piacon lévő szolgáltatások műszaki, gazdasági és jogi kapcsolatát, illetve a piacon tevékenykedő szolgáltatók közötti kapcsolatokat. Az érintett piac és a szomszédos piac egymással lehet: a) vertikális kapcsolatban, amikor a két piacon a szolgáltatás(ok) részben vagy egészben egymásra épül(nek), vagy b) horizontális kapcsolatban, amikor a két piacon azonosak a vevők, fogyasztók, illetve a két piacon azonosak a szolgáltatásnyújtáshoz a szolgáltató által harmadik felektől igénybe vett, illetve igénybe vehető bemenő termékek, szolgáltatások. [101] Ugyanakkor egy szomszédos piacon akkor, és csak akkor minősíthető egy szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak, ha a piacot a Tanács érintett piacként azonosította, elvégezte a JPE kijelölést és minden szükséges, ezen módszertani anyagban foglalt vizsgálatot is.

109/28

IV. Kötelezettségek kirovása IV.1. Fogalmak, általános szempontok [102] A Tanács – összhangban az Eht. 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal - az azonosított jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra azon a piacon, amelyen a szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, kötelezettséget vagy kötelezettségeket ír elő, vagy hatályában fenntart, illetve módosítja a korábban megállapított kötelezettséget. Az előírt egy vagy több kötelezettségnek a piacelemzés által feltárt, versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos mértékűnek kell lennie. [103] A Tanács a kötelezettségek kiszabása során a törvény céljaiban meghatározott szempontokat kiemelten veszi figyelembe. [104] A Tanács a kötelezettségek kirovása során továbbá szem előtt tartja a kiemelkedő jelentőségű, jogilag36 kötelező európai közösségi célokat is: a) verseny elősegítése, b) egységes (belső) piac fejlődése, c) az Európai Unió állampolgárainak érdeke. IV.2. Kötelezettségek típusai [105] A kötelezettségek alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni: a) a mérlegelés alapján kiróható egy, vagy több kötelezettség (a továbbiakban: egyedi kötelezettség) , illetve b) a törvény erejénél fogva kötelezően alkalmazandó kötelezettség (a továbbiakban: kötelezően alkalmazandó kötelezettség). A Tanács a kötelezettségek kirovása kapcsán a magyar piac sajátosságainak megfelelően, az ERG Plenaris ülésén, 2004. április 1-én Londonban elfogadott és publikált, "ERG 03(30)rev1" jelölésű, "ERG közös álláspont a megfelelő kötelezettségekről az új szabályozási rendszerben" ("ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework") című anyagban foglaltakat alkalmazza.37 [106] Egyedi kötelezettségek – az Eht. XII. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: a) átláthatóság kötelezettsége (Eht. 102-103. §); b) egyenlő elbánás kötelezettsége (Eht. 104. §); c) számviteli szétválasztás kötelezettsége (Eht. 105. §); d) hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 106. §); e) közös eszközhasználat és helymegosztás kötelezettsége (Eht. 107. §); f) költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségének kötelezettsége (Eht. 108. §); g) előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 109. §), nevezetesen ennek keretében a Tanács megtilthatja ga) az indokolatlanul magas díjak alkalmazását, gb) a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, indokolatlanul alacsony árak alkalmazását, 36 37

Lásd Art. 8.2-8.4., 2002/21/EK Keretirányelv. A tárgybani anyag elérhető: http://erg.eu.int/documents/index_en.htm" honlapon keresztül, angol nyelven. 109/29

gc) az egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetését, vagy gd) az indokolatlan árukapcsolást. E kötelezettség előírása egy adott előfizetői (kiskereskedelmi) piacon JPE szolgáltatóra történhet. h) bérelt vonali szolgáltatások minimális készletének biztosítási kötelezettsége (Eht. 110 §). E kötelezettség előírása a bérelt vonali piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében lehetséges. [107] Kötelezően alkalmazandó kötelezettségek – az Eht. XII., XIII. és XIV. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: i) közvetítőválasztás kötelezettsége (Eht. 111. §); E kötelezettség a Tanács által - a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos meghatározott érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. j) Internet elérés szolgáltatással kapcsolatos ajánlattételi kötelezettség (Eht. 112-115. §); E kötelezettség az Internet szolgáltatás helyhez kötött telefonhálózaton keresztüli elérésével kapcsolatos valamely piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. k) árprés alkalmazásának tilalma (116. §); E kötelezettség az érintett piacok valamelyikén jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli. [108] A Tanács – összhangban az Eht. 56. §-ában írtakkal – kivételes és indokolt esetben a fentiekben meghatározottaktól eltérő, hozzáféréssel vagy összekapcsolással összefüggő kötelezettséget is előírhat egy JPE szolgáltató számára, ha erre vonatkozó határozattervezetét részletes indokolással előzetesen jóváhagyásra megküldi az Európai Bizottságnak. Az eljárás az Európai Bizottság 65. § (5) bekezdése szerinti határozatának meghozataláig felfüggesztésre kerül. IV.3. Kötelezettségek meghatározása [109] A Tanács az egyes kirótt kötelezettség pontos tartalmát a jogszabályokban foglaltak figyelembe vételével, de diszkrecionális jogkörében eljárva döntésében megfelelően részletezve határozza meg. [110] Egyes kötelezettségek esetében a jogszabály azok kirovásához további különös feltételek vizsgálatát írja elő, melyet a Tanács minden esetben elvégez.38 [111] Érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók esetében elsősorban a [106] a)-f) kötelezettségek közül kell legalább egy egyedi kötelezettséget kiróni, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont k) alatti kötelezettséget.

38

Pl.: az Eht. 109. (1) és (2) bekezdése alapján, az anyag [107] pont g) esetben, ha: • a piacelemzés alapján megállapításra kerül, hogy egy meghatározott kiskereskedelmi piacon o a verseny nem kellően hatékony, és o az Eht 102-108. §, illetve a 111. § kötelezettség előírásával e törvény céljai nem lennének megvalósíthatóak, • a fogyasztók érdekeinek védelme és a hatékony verseny elősegítése érdekében szükséges a tiltást megállapítani, és • az alkalmazott tilalom arányban áll az általa elérni kívánt céllal. 109/30

[112] Valamely érintett – különösen nagykereskedelmi - szolgáltatási piacon kirótt kötelezettség egybeeshet más érintett szolgáltatási piacon kirótt kötelezettséggel, illetve attól eltérő kötelezettség is lehet. [113] Mindezek után – az előírt feltételek fennállásának megállapítása esetében – szabható ki az anyag [106] pont g) és h) alatti kiskereskedelmi szolgáltatások díjával kapcsolatos egyedi kötelezettség, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont i-j) alatti kötelezettséget.

109/31

B. fejezet I. Piacmeghatározás I. 1. A piac meghatározásának menete A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 6. számmal jelölt kiskereskedelmi piac39, nevezetesen a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” piac vizsgálatából indult ki, figyelemmel az Európai Unió Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) Ajánlására.40 A piacmeghatározás során a Tanács meghatározta a szolgáltatások pontos tartalmát, a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. A Tanács megvizsgálta továbbá a szolgáltatók kiskereskedelmi piaci viselkedését befolyásoló tényezőket, különös tekintettel a helyettesítés kérdéseire. A vizsgált szolgáltatási piac meghatározása után került sor a piac földrajzi határainak meghatározására, amelynek során a Tanács elsősorban a hálózatok által lefedett terület kiterjedését vizsgálta. A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piac érintett piacnak tekinthető-e a Magyar Köztársaság területén. I. 2. Jogszabályi fogalmak A „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piac vizsgálatához a kiindulási alapot az Eht. 188. §ban szabályozott fogalmak közül az alábbiakban felsoroltak jelentették: „7. Belföldi hívás: minden olyan hívás, amelyet belföldön kezdeményeznek, és belföldön végződik.” „10. Egyéni előfizető: az a természetes személy előfizető, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági tevékenységi körén kívül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást.” „11. Egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás: az elektronikus hírközlési „13. Elektronikus hírközlési szolgáltatás: olyan, más részére általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint nem foglalja magában az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, amelyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.”

39 40

Amely megegyezik az Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlásában 6. számmal jelölt piaccal 2003/311/EC sz. Ajánlás Melléklete 109/32

„14. Elektronikus hírközlési szolgáltató: elektronikus hírközlő hálózat üzemeltetője, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó természetes, illetőleg jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.” „15. Elektronikus hírközlési tevékenység: olyan tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja, így különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása, elektronikus hírközlő hálózat vagy berendezés üzemeltetése, végberendezések forgalmazása és a kapcsolódó szolgáltatások.” „22. Előfizető: olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy más szervezet, aki vagy amely a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtójával ilyen szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződéses viszonyban áll.” „25. Előfizetői szolgáltatás: a nyilvánosan elérhető, e törvény értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő elektronikus hírközlési szolgáltatás.” „26. Felhasználó: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely használja vagy igényli az elektronikus hírközlési tevékenységeket, így különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat.” „28. Fogyasztó: bármilyen természetes személy, aki szakmáján, üzleti tevékenységén vagy hivatásán kívül eső célból nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használ vagy igényel.” „36. Hálózati szolgáltatás: hozzáférési és/vagy összekapcsolási szolgáltatás nyújtása más szolgáltató számára, illetve az ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások.” „67. Közvetítő szolgáltató: azon elektronikus hírközlési szolgáltató, amely az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatóval kötött hálózati szerződése alapján biztosítja az előfizető választása szerinti esetekben a hívott előfizető vagy szolgáltatás elérését.” „68. Közvetítőválasztás: az elektronikus hírközlési szolgáltató előfizetőjének az a lehetősége, hogy a hívott előfizető vagy szolgáltatás eléréséhez megválassza a közvetítő szolgáltatót, amely az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatóval összekapcsoláson keresztül nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást nyújt, amely az alábbi módokon vehető igénybe: Közvetítő-előválasztás: az előfizető szerződésben köti ki a közvetítő szolgáltatót és a hívás közvetítőválasztó előtét alkalmazása nélkül lehetséges. Hívásonkénti közvetítőválasztás: az előfizető egy-egy híváshoz a közvetítő szolgáltatót szolgáltató-választó előtét tárcsázásával - az esetleges előválasztástól is eltérően - határozza meg.” „83. Nemzetközi hívás: olyan hívás, amelyben a hívott előfizető vagy szolgáltatás eléréséhez nemzetközi előtétet kell tárcsázni.” „88. Nyilvános telefonállomás: a nagyközönség rendelkezésére álló távbeszélő végberendezés, amelynek használatára vonatkozóan a fizetőeszköz lehet pénzérme, hitelkártya, illetve előrefizetett kártya, beleértve a hívókódokkal használatos kártyákat.”

109/33

Az adott piachoz tartozó jogszabályi fogalmakhoz tartozik a többször módosított, a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I.21.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: Díjrendelet) 2. § (1) bekezdésében meghatározott alábbi fogalom: „n) üzleti előfizető: a gazdálkodó szervezet, a költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, az egyesület, a köztestület, illetőleg az alapítvány [Ptk. 685. § c) pont]” I. 3. A szolgáltatás tartalmi meghatározása A fenti fogalmak felhasználásával a Tanács alapvetően az adott piacot alkotó előfizetői nemzetközi hívások következő értelmezéssel végezte el a piac vizsgálatát: nemzetközi hívás az Eht. 188. § 83. pontjának értelmezése szerint, ahol a) a nemzetközi előtét az ANFT melléklete 3. pontja szerinti NE=00; b) hívásonkénti közvetítőválasztás esetén az a) szerinti hívás, melyet megelőz az ANFT melléklete 3.1.3. pontjának megfelelően a KVE=15cd alakú közvetítőválasztó szám tárcsázása; c) a nemzetközi előtét a szolgáltató által a nemzetközi VoIP41hívásra megállapított szám (pl. NE=1700); d) az ANFT melléklete 1. pontja szerinti nemzetközi hívószám előtt tárcsázandó a behívókártyás szolgáltatás hívószáma és a behívókártya kódja, valamint esetenként a személyi PIN42-kód és az a) pont szerinti nemzetközi előtét. Tekintettel arra, hogy a vizsgált múltbeli időszakban hatályban volt a szolgáltatóválasztási kötelezettség, melynek keretében az előfizetők jogosultak voltak az adott piac részét képező helyközi II. hívásaikhoz, valamint belföldi, de nem helyi hívásaikhoz közvetítő (a 2004 előtt hatályos jogszabály43 szerint: közreműködő) szolgáltatót választani, a Tanács az ilyen módon lebonyolított hívásokat is a piac részének tekintette. A Tanács a piac részének tekintette továbbá azokat a nemzetközi hívásokat is, amelyeket a szolgáltató hálózatából az előfizetők nem az ANFT-ben meghatározott előtét (00), hanem egy speciális négyjegyű szám (pl. 1700) tárcsázásával kezdeményeznek. Figyelembe véve azon tényt, hogy a vizsgált múltbeli időszakban több szolgáltató nyújtott lehetőséget nemzetközi hívás behívókártyás lebonyolítására (amelyet az Eht. 188. § 88. „Nyilvános telefonállomás” fogalma, mint „hívókódokkal használatos kártyák”-at említ), a Tanács a piacelemzés során a következő meghatározást használta: „Behívókártyás szolgáltatás: belföldi és/vagy nemzetközi hívások lebonyolításának olyan módja, amikor az ANFT szerinti hívószám tárcsázása előtt az előfizető a szolgáltatás igénybevételének kezdeményezésére szolgáló speciális számot és behívókártyája számát, valamint PIN-kódot tárcsáz. A szolgáltatóval kötött megállapodás alapján a hívó helyhez kötött előfizető „A” száma felhasználásával az eljárás egyszerűsíthető.” A Tanács a behívókártyás szolgáltatás útján végzett nemzetközi hívásokat is az adott piac részének tekintette.

41

VoIP: Voice over Internet Protocol, Internet protokoll szerint továbbított hangátvitel PIN: Personal Identification Number, személyi azonosító kód 43 A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 110. § 72. pontja szerint 42

109/34

I.4. A vizsgált piac bejelentett szolgáltatásainak és általános jellemzőinek a vizsgálata Az érintett piac azonosításának első lépéseként a Tanács elvégezte a bejelentett szolgáltatások vizsgálatát. Ennek során a Tanács megvizsgálta az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piacnak megfelelő, a jogi kereteken belül (pl. a szolgáltatásbejelentések, Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatási Jegyzék számok figyelembe vételével) értelmezhető, a piacon ténylegesen nyújtott és igénybe vehető alapszolgáltatásokat. A vizsgált piachoz tartozó bejelentett szolgáltatás megfelel a helyhez kötött, nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatás és az előfizetői szolgáltatás jogszabályi fogalmának (Eht. 188. § 25., 41. és 86. fogalom) , valamint nemzetközi hívások (Eht. 188. § 83. fogalom) nyújtására vonatkozik. A szolgáltatás fenti jogszabályi kritériumoknak való megfelelése független attól, hogy az igénybe vett hálózat részben vagy egészben vonalkapcsolt, vagy csomagkapcsolt technológiával működik, és a hálózat típusa PSTN vagy IP alapú. A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői az alábbiak: a) a szolgáltatást nem lakossági előfizetők részére nyújtják, b) a szolgáltatás helyhez kötött előfizetői hozzáférési pontról érhető el, c) a nemzetközi hívások az I.3. pontban leírt módon kezdeményezhetők, d) a hívások révén az alábbi funkciók mindegyike megvalósítható: da) a külföldi és nemzetközi helyhez kötött telefonhálózatok előfizetőinek az elérése, db) külföldi és nemzetközi mobil hálózatok előfizetőinek elérése, dc) nemzetközi műholdas rádiótelefon hálózatok előfizetőinek az elérése, dd) kezelői segítséggel elérhető szolgálatok (pl. tudakozás utáni kezelői/automatikus nemzetközi hívás) elérése, de) nemzetközi faxkapcsolat létesítése, e) a szolgáltatás keretében felépített kapcsolatok után az előfizető a kapcsolat időtartamával arányos és a hívás jellegétől44függő tarifa szerinti forgalmi díjat fizet, f) a díjfizetés jogszabály szerint részletezett számla alapján, vagy előre befizetett összegből történő levonás alapján (hívókártya, előrefizetett díjcsomag) történik, g) a díjak napszaktól függetlenek. I.5. A tárgyi piacmeghatározástól való esetleges eltérés indokoltságának vizsgálata Az IHM rendelet 2. § (2) bekezdése szerint „ A Tanács a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságai által indokolt esetben az 1. számú mellékletben meghatározott szolgáltatási (áru) piacoktól eltérő piacokat is meghatározhat.” Ugyanígy rendelkezik a Tájékoztató 9. és 36. pontja is a hatóság feladatainak tekintetében. A Tanács megvizsgálta, hogy vannak-e olyan, a nemzeti sajátosságok által indokolt esetek, amelyek miatt az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piactól való eltérés válhat szükségessé. A Tanács a tárgyban jelzett kiskereskedelmi piaccal kapcsolatosan az alábbi, más piacokkal való összevonásra, szolgáltatási részpiacok elkülönítésére, valamint szolgáltatási részpiacok más piacokhoz való átcsoportosítására vonatkozó alapvető lehetőségeket vizsgálta. 44

Országtól, szolgáltatótól, valamint a hálózat jellegétől (helyhez kötött, mobil vagy műholdas) függő díjak 109/35

I.5.1. A lakossági és nem lakossági kiskereskedelmi piacok összevonása a) Az IHM rendelet külön kiskereskedelmi piacként jelöli meg – a nemzetközi piacok vonatkozásában is – a lakossági és a nem lakossági felhasználók részére nyújtott szolgáltatások piacát. Az IHM rendelet fogalomhasználata eltér az Eht. fogalomhasználatától, ezért a Tanács a „lakossági felhasználó” fogalmának szinonimájaként alkalmazta az „egyéni előfizető” illetve felhasználó (az Eht. 188.§ 10. pontja alapján) fogalmát az alábbiaknak megfelelően: A lakossági (egyéni) előfizető (felhasználó) az a természetes személy, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást. Ennek alapján a „nem lakossági” felhasználó meghatározást a „nem egyéni” előfizető és felhasználó törvényi fogalmának figyelembe vételével alkalmazza a Tanács: Nem lakossági (üzleti, intézményi) előfizető (felhasználó) az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó magánszemély, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást. b) A Tanács megvizsgálta, hogy a jogszabályok és a szolgáltatók Általános Szerződési Feltételei (ÁSzF) lehetővé teszik-e a megkülönböztetést: ba) A szolgáltatók általában deklaráltan külön díjcsomagokat kínálnak a lakossági előfizetőknek, illetve az üzleti előfizetőknek. bb) A lakossági előfizetőknek kínált díjcsomagok általában nem kedveznek az üzleti előfizetőknek, illetve ez fordítva is fennáll. bc) A lakossági előfizetők forgalmi jellemzői (így pl. nemzetközi forgalmuk volumenének hányada az összes nemzetközi forgalomból) lényegesen eltér az üzletitől: - Lakossági nemzetközi forgalom hányada: 37,98% - Üzleti nemzetközi forgalom hányada: 62,02%. (Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek 2003. évi adatai alapján)

bd) Az 1993-94-ben megkötött koncessziós szerződések alapján az egyes számozási körzetekben működő szolgáltatók, illetve jogutódaik 8 évre kizárólagos jogot szereztek nyilvánosan elérhető helyhez kötött telefon (akkori kifejezéssel: közcélú távbeszélő) szolgáltatás nyújtására. E szolgáltatók mind a lakossági, mind a nem lakossági piacon versenyképes ajánlatokkal vannak jelen. Az újonnan piacra lépő ún. alternatív szolgáltatók, tehát amelyek korábban nem rendelkeztek koncesszióval az ország valamely területén, ezzel szemben szinte kizárólag nem lakossági előfizetőkből képezik előfizetői bázisukat. be) A felhasználók körében a lakossági előfizetők nem képesek kiegyenlítő vásárlóerőt létrehozni, erre csak a nagy forgalmat létrehozó, nem lakossági előfizetőknek van lehetőségük. bf) A lakossági előfizetők nemzetközi irányú forgalmi adatai lényegesen eltérnek az üzleti előfizetőéktől: Lakossági nemzetközi forgalom aránya az összforgalomhoz képest 2003-ban 1,12% Nem lakossági nemzetközi forgalom aránya az összforgalomhoz képest 2003-ban 2,64%.

109/36

(Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján)

bg) A közvetítőválasztást igénybe vevő előfizetők részaránya jelentősen eltér egymástól lakossági ill. üzleti előfizetők esetén. Lakossági, közvetítőválasztást igénybe vevő nemzetközi forgalom aránya az összforgalomhoz képest 2003-ban 0,56% Nem lakossági, közvetítőválasztást igénybe vevő nemzetközi forgalom aránya az összforgalomhoz képest 2003-ban 4,84%. (Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján)

Fentiek alapján a Tanács indokoltnak tartja a lakossági és a nem lakossági piac megkülönböztetését. I.5.2. A nyilvános állomásokról indított hívások a)

A szolgáltatók adatállományukban külön kezelik a nyilvános telefonállomásokról (a továbbiakban: nyilvános állomás) indított hívásokat. Az Eht. 188. § 88. pont szerinti nyilvános telefonállomás fogalmából nem derül ki, hogy a nyilvános állomásokról indított a hívások a lakossági vagy a nem lakossági piachoz tartoznak-e, vagy esetleg mindkettőhöz. (A Bizottság ajánlása, illetve más releváns EU anyagok explicit módon nem érintik a nyilvános állomásokról indított hívások kérdését a piacelemzés vonatkozásában.)

b)

Megfontolva, hogy − a nyilvános telefonállomásoknál a használónak nem kell nyilatkoznia arról, hogy lakossági vagy nem lakossági minőségben telefonál-e, mivel a nyilvános állomás tarifái ettől függetlenek; − a nyilvános állomásokról indított hívások bizonyos mértékben megoszolhatnak a lakossági és nem lakossági piacok között, azonban ezek elkülönítése a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges, mert a kétféle eredetű hívásokat a szolgáltatók műszakilag nem tudják megkülönböztetni; ezek aránya csak igen költséges piackutatással lenne megállapítható; − ugyanakkor a nyilvános állomások kötelező aránya csak az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó követelmények között szerepel (Eht. 117. § b) pont); az egyetemes szolgáltatás pedig elsősorban a lakossági felhasználók érdekeit szolgálja; − a tapasztalat azt mutatja, hogy a használók a nyilvános állomást gazdasági tevékenységi körükön kívüli esetekben veszik igénybe; − a nyilvános állomások jelentősége fokozatosan csökken;

A Tanács a nyilvános állomásokról indított hívásokat a lakossági piac részének tekinti. I.5.3. A nemzetközi- és belföldi hívások piacának összevonása A Tanács megvizsgálta, hogy indokolt-e Magyarországon a belföldi hívások összevonása a nemzetközi hívásokkal. A vizsgálat alapján a Tanács megállapította a következőket:

109/37

1. táblázat: Árbevétel és forgalom dinamikája az adott piacon 2001 Nem lakossági piac Belföldi forgalom (ezer perc) 4 787 078 Nemzetközi forgalom (ezer perc) 126 452 Belföldi árbevétel (MFt) 81 823 Nemzetközi árbevétel (MFt) 9 669 Belföldi hívások átlagára (Ft/perc)1 17,09 Nemzetközi átlagár (Ft/perc)1 74,99 1.

2002 4 646 319 121 771 79 872 8 568 17,19 69,22

2003 4 496 918 120 929 78 882 6 942 17,54 56,44

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve Az átlagárak csak összehasonlító jellegűek és az árbevétel/forgalom hányadossal egyenlők.

További, a döntést alátámasztó indokok: a) A nemzetközi hívások jellegzetessége, hogy percdíjaik jóval magasabbak a helyi vagy országos hívások díjainál. b) A nemzetközi hívások díjai – eltérően a belföldi hívásokétól – napszaktól függetlenek. c) A korábban magas nemzetközi hívásdíjak miatt a verseny ezen a piacon jóval hamarabb kialakult, mint más piacokon. A piac fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt, hogy – amikor a Matáv Rt. még kizárólagos jogosultsággal rendelkezett a nemzetközi hívások piacán – már megjelentek IP technológiát alkalmazó és az akkori szabályozás szerint közcélú távbeszélő szolgáltatásnak nem minősülő nemzetközi kimenő hívásszolgáltatások; d) A nemzetközi hívások esetében a többi piachoz képest nagyobb gyakorisággal alkalmazzák a szolgáltatók az IP és/vagy kártyás behívó technológiát. Mindezek alapján a Tanács megállapította, hogy a belföldi hívásokat mind a lakossági, mind a nem lakossági piac vonatkozásában a vizsgált piactól elkülönítve indokolt vizsgálni. I.5.4. Behívókártyás hívások piacának különválasztása A Tanács megállapította, hogy a funkcionalitás oldaláról a behívókártyás szolgáltatás a vizsgált piacon alkalmas nemzetközi hívások kezdeményezésére és a vizsgált időszakban ezt a nem lakossági előfizetők használták is. A beérkezett adatok alapján azonban megállapítható, hogy a felhasználók többsége még nem él a kétszintű tárcsázás és az előre fizetett jelleg előnyeivel. A kérdőíves felmérés elemzése alapján a Tanács megállapította, hogy a behívókártyás szolgáltatások még induló szakaszban vannak (lásd a 2. táblázatot). A Tanács megállapította azt is, hogy a piacon lévő behívókártyás szolgáltatást nyújtó vállalkozások a szolgáltatást többségükben IP technológia felhasználásával valósítják meg. Az IP technológia az átviteli útnak csak olyan szakaszára terjed ki, amely nincs közvetlen kapcsolatban az előfizetői végberendezéssel. Az előfizetők a kétféle, egymástól különböző technológia hatását nem érzékelik.

109/38

2. táblázat: Behívókártyás szolgáltatás aránya a teljes nem lakossági nemzetközi hívásokhoz Év 2001 2002 2003 Összes nemzetközi árbevétele (MFt) 9 669 8 568 6 942 hívás forgalma (ezer perc) 126 452 121 771 120 929 Összes behívókártyás árbevétele (MFt) 344,5 357,5 415,1 hívás forgalma (ezer perc) 6 313,9 6 156,7 7 759,4 %-os megoszlás árbevétel 3,46 % 4,17 % 5,98 % forgalom 4,99 % 5,06 % 6,42 % Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a behívókártyás szolgáltatással lebonyolított nemzetközi hívások az adott piac részét képezik. I.5.5. A közvetítő-választással (korábban szolgáltató-választással) indított hívások piacának különválasztása A Tanács megvizsgálta a közvetítő-választás alakulását az utóbbi 3 évben. Az előző pontban feltüntetett táblázatok azt is mutatják, hogy a közvetítő-választás elterjedése a teljes piac méretéhez képest még mindig nagyon alacsony részesedéssel bír, mely a bevételek szempontjából 4% alatt, a forgalom szempontjából 5% körül maradt. 3. táblázat: Szolgáltató-választás részesedése a teljes nem lakossági nemzetközi hívásokból Év 2001 2002 2003 Összes nemzetközi árbevétele (MFt) 9 669 8 568 6 942 hívás forgalma (ezer perc) 126 452 121 771 120 929 Összes szolgáltatóárbevétele (MFt) 0 99 249 választásos hívás forgalma (ezer perc) 0 2 341 6 147 %-os megoszlás árbevétel 0% 1,16% 3,59% forgalom 0% 1,92% 5,08% Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

A Medián 2003. decemberi felmérése szerint vállalkozások és szervezetek 6 százaléka (körülbelül 2400 vállalkozás és szervezet) rendelkezik közvetítő-elõválasztásra vonatkozó szerzõdéssel. Előhívó szám beütésével a vállalkozások és szervezetek 3 százalékában, körülbelül 1,1 ezerben vesznek igénybe vezetékes szolgáltatást. Az IP technológia hatására ugyanaz állapítható meg, mint a 2. számú táblázat alapján az I.5.4. pontnál. Fentiek alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a közvetítő-választás útján indított hívások a vizsgált piac részét képezik. I.6. A helyettesítés vizsgálatának módszere Az EU Bizottság által ajánlott egyik módszer a keresleti és kínálati helyettesítés mérésére, ezen keresztül az érintett szolgáltatási piac és földrajzi piac meghatározására a hipotetikus monopolista teszt45 (a továbbiakban: HM teszt). 45

Tájékoztató 40. pont 109/39

A Tanács – megvizsgálva a vezetékes kiskereskedelmi piacokon a HM teszt alkalmazásának lehetőségét – arra a megállapításra jutott, hogy ennek használatát az alábbi probléma korlátozza. A vezetékes kiskereskedelmi piacon a vizsgált időtávban (2001-2003) a kiskereskedelmi árak szabályozottak voltak46, ez elvileg nem teszi lehetővé HM teszt alkalmazását.47A Tájékoztató 42. pontjában foglalt további gondolatmenet szerint azonban, ha a szabályozás költségalapú árat hoz létre, azt versenyképes árnak kell tekinteni. A Tájékoztató 28. lábjegyzete szerint viszont „az olyan árszabályozás eredményeként létrejövő árakról, amelyeknek célja nem a költségalapú árak, hanem egy megfizethető ajánlat biztosítása, nem feltételezhető, hogy versenyképes szinten vannak, és nem is szolgálhatnak a SSNIP teszt alkalmazásának kiindulópontjaként.” A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a korábbi árszabályozás az utóbbi esetkörbe tartozik, tehát célja a hozzáférési szolgáltatások elérhetősége, megfizethetősége volt, s nem a költségalapúság megteremtése, így a HM teszt elvileg nem alkalmazható. I.7. Helyettesítés vizsgálata A Tanács olyan helyettesítési lehetőségeket keresett, amelyek a kiskereskedelmi árak emelése esetén a piacon szerephez juthatnak. Az esetleges helyettesítési lehetőségek mindemellett befolyásolják a vizsgált piac határait is. I.7.1. Keresleti helyettesítés A Tanács a más szolgáltató által versenytársként nyújtott, tartalmilag azonos telefonszolgáltatást – amennyiben az az adott területen elérhető – nem a helyettesíthetőség körébe tartozónak tekinti. A kiskereskedelmi szinten lehetséges keresleti helyettesítés vizsgálata során a Tanács megvizsgálta, hogy elméletileg mely szolgáltatások jöhetnek szóba a korábban meghatározott bejelentett szolgáltatás helyettesítőjeként. Ez alapján a Tanács a következő, a fogyasztók számára hozzáférhető helyettesítési lehetőségeket vizsgálta meg: 1. mobil rádiótelefon hálózaton, 2. bérelt vonallal, 3. Interneten nyújtott kétirányú beszédátvitel útján kezdeményezett nemzetközi hívások. A vizsgálatok során a Tanács arra a kérdésre kereste a választ, hogy ezek a helyettesítési lehetőségek hatást gyakorolnak-e a vizsgált piac, tehát a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piacának határaira. 1.7.1.1. Nyilvánosan elérhető helyhez kötött nem lakossági nemzetközi telefonszolgáltatások helyettesítése mobil rádiótelefon hozzáféréssel

46

3/2002.(I.21.) MeHVM rendelet a JPE szolgáltatók kiskereskedelmi „ársapka” jellegű szabályozásáról, melynek hatályát a 4/2004 (III.24.) IHM rendelet az egyetemes szolgáltatások díjaira szűkítette, valamint a 30/2001. (XII.23.) MeHVM rendelet az Internet elérési díjakról. 47 Tájékoztató 42. pont „ Elvileg a „hipotetikus monopolista teszt” csak az olyan áruk vagy szolgáltatások tekintetében mérvadó, amelyek ára szabadon meghatározott és nem szabályozott.” 109/40

A Tanács megvizsgálta a helyhez kötött nem lakossági nemzetközi telefonszolgáltatások helyettesíthetőségét mobil rádiótelefon szolgáltatásokkal. Ennek során megvizsgálta a bejelentett szolgáltatás egyes összetevőit, valamint a szolgáltatás igénybevételének egyéb körülményeit. A helyettesítés vizsgálata során a Tanács abból a feltételezésből indult ki, hogy a helyhez kötött telefon szolgáltatás nem lakossági felhasználóinak jelentős része mobil telefonnal is rendelkezik, amit alátámaszt a mobil aktív SIM-kártyák48magas száma (8,2 millió. A mobil rádiótelefon használata nemzetközi hívás céljára tehát nem igényli külön előfizetői jogviszony újonnan történő létesítését. A helyettesítés vizsgálatát a továbbiakban a Tanács a funkcionalitás, a forgalmi-használati jellemzők és a jellemző árak áttekintésével végezte el. a)

A Tanács vizsgálatainak eredményeképpen megállapította, hogy a bejelentett szolgáltatásnak az I. 4. d) pontban felsorolt funkciói közül mobil rádiótelefonnal a da), db) és dc) pontokban megjelöltek teljesíthetők mobil rádiótelefon hozzáférés igénybevétele esetén is. A Tanács azonban eltéréseket talált a szolgáltatás egyéb, lényeges jellemzői és igénybevételi körülményei vonatkozásában. Az I. 4. dd) pont vonatkozásában megállapítható, hogy a mobil rádiótelefon hálózatok a nemzetközi távhívás kezelő útján történő lebonyolítását nem támogatják. Az I. 4. de) pont szerinti faxhívás szolgáltatás a mobil hálózatban azért nem értelmezhető, mert az elsődlegesen hangszolgáltatásra tervezett mobil rádiótelefon hálózat csak mérsékelt sebességgel49és a hálózati végpont különleges beállítása esetében alkalmasak adatátvitelre. Ugyanaz a hálózati végpont vagy hangszolgáltatásra, vagy adatátvitelre alkalmas csupán és a végberendezés is különleges GSM távmásoló készülék kell, hogy legyen.

b)

A Tanács a vizsgálatok eredményei alapján arra a megállapításra jutott, hogy a beszédkapcsolatok terén differenciálódás indult meg a helyhez kötött és a mobil telefonhasználat terén. Ezt jól jellemzik a nemzetközi hívásforgalmi adatok, ezen belül a hívások tartási ideje, amely a helyhez kötött telefonhálózatban a következő képet mutatja:

48

Subscriber Identity Module Card – előfizetői azonosító kártya, amely a rádiótelefonba helyezve az utóbbit alkalmassá teszi annak használatára a szolgáltató hálózatában, az előfizetett szolgáltatások körében. 49 Adatátvitelre beállított végpont esetén max. 14 kbit/s 109/41

Nemzetközi irányban kezdeményezett beszélgetések átlagos hossza, perc 5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

3,7

3,7 2,9

01/I.

3,6

3,9

3,9

3,9

3,0

2,9

01/II. 01/III. 01/IV.

02/I.

2,8

2,8

3,8

4,0

4,1

3,0

3,1

02/II. 02/III. 02/IV.

03/I.

2,9

lakossági nemzetközi

2,8

4,0

3,9

2,9

2,9

4,3 3,1

03/II. 03/III. 03/IV.

nemzetközi összesen

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

1. ábra Ugyanakkor a mobil rádiótelefon hálózatban – ahol a lakossági és nem lakossági hívások megkülönböztetésére nincs mód – az adatok a következő képet mutatják: A nemzetközi irányban kezdeményezett mobilbeszélgetések átlagos hosszának változása 2,5 2,4 2,3 2,2 2,1 2,0 1,9 1,8 1,7 1,6 1,5 01/I.

01/II. 01/III. 01/IV. 02/I.

02/II. 02/III. 02/IV. 03/I.

03/II. 03/III. 03/IV.

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

2. ábra A differenciálódás abban a kézenfekvő tényben nyilvánul meg, hogy a helyhez kötött telefonhívások általában háztartáshoz, vállalkozáshoz, intézményhez, hivatalos szervezethez irányulnak, míg a mobil hívások személyes jellegűek és azokat csak a legritkább esetben továbbítják más személyhez. A mintegy 1,5-2-szeres helyhez kötött/mobil tartásidők aránya is ezt bizonyítja. Másrészről a tartásidőkben megnyilvánuló különbség feltehetően arra is rámutat, hogy a mobilhívást a fogyasztók szubjektíve drágábbnak érzik.

109/42

Ugyancsak a differenciálódást támasztja alá a fajlagos forgalmak vizsgálata. Összehasonlítottuk a mobil rádiótelefonról indított nemzetközi hívásforgalom egy előfizetőre jutó átlagát a helyhez kötött telefonról indított hívásokéval. Annak ellenére, hogy sokkal több mobil rádiótelefon előfizetés van, mint amennyi helyhez kötött, az előfizetők jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak le helyhez kötött telefonról, mint mobil rádiótelefonról. A helyhez kötött telefon előfizetők fajlagos forgalma több mint ötször haladja meg a mobiltelefon-előfizetőkét. 4. sz. táblázat: A fajlagos forgalom adatai 2003 átlagos előfizetések száma forgalom (1000 perc)

Mobil

Helyhez kötött

7 403 676

3 570 547 195 703

86 000 11,6

egy előfizetésre jutó átlagos nemzetközi forgalom (perc)

54,8

Forrás: a szolgáltatók által megadott adatok alapján A mobil nemzetközi forgalom tartalmazza a külföldön lévő magyar előfizetők felhívásakor roaming segítségével keletkezett nemzetközi hívásokat is. c)

A jellemző árak áttekintése során az is megvizsgálandó, hogy a helyhez kötött telefonról kezdeményezett nemzetközi hívásnak milyen alternatívái vannak és ezek közül valóban a mobil rádiótelefon képezi-e a leggazdaságosabb megoldást. A Tanács a helyhez kötött nem lakossági telefon előfizetők részére a következő hívási alternatívákat találta: a. hívás az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltató saját VoIP nemzetközi irányának a felhasználásával; b. hívás közvetítőválasztással nemzetközi irányban; c. hívás kártyás behívó szolgáltatás felhasználásával; d. hívás mobiltelefon használatával, áramkörkapcsolt irányban; e. hívás mobiltelefon használatával, VoIP irányban. A Tanács megvizsgálta a leggyakrabban hívott nemzetközi irányok díjait az (i)-(v) esetekben. Összehasonlította a helyhez kötött és a mobil szolgáltatók különböző csomagjainak díjait, a szolgáltatók honlapjain közzé tett tarifáik alapján. A jobb áttekinthetőség érdekében a legjellemzőbb hívott országokba menő hívások díjai kerültek vizsgálatra. Ennek során a helyhez kötött hálózatokban alkalmazott kapcsolási díj percdíjra lett átszámolva, alapul véve a nem lakossági nemzetközi hívások átlagos 2,3 perces tartási idejét. (A tartásidő az 1. ábra alapján, a lakossági és nem lakossági forgalom – 747,774 millió, illetve 120,929 millió perc – figyelembe vételével alakult ki.) Az alábbi táblázat mutatja be, hogy a meghatározott külföldi irányokba melyek a legolcsóbb vezetékes és mobil tarifák:

109/43

Invitel Világszám Szlovákia mobil

Szlovákia Micronet

Invitel Világszám Románia mobil

eTel

Invitel Világszám

Olaszország Olaszország mobil Románia NeoPhone

Németország mobil Invitel világszám

Németország NeoPhone

Franciaország mobil Invitel világszám

Franciaország ETel

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

76 23,2 52,8 22,3 52,8 22,3 52,8 40 65,6 24,8 52,8 Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Vodafone VoIP

Mobil szolgáltató/ díjcsomag (Vodafone Europa nélkül)

Vodafone VoIP

22,3 52,8 21,2 21,2 22,3 Vodafone VoIP

Ft/perc

Invitel világszám Ausztria mobil Egyesült NeoPhone Államok Egyesült NeoPhone Államok mobil Egyesült NeoPhone Királyság Egyesült Invitel világszám Királyság mobil

Helyhezkötött szolgáltató/ díjcsomag

NeoPhone

Ausztria

5. sz. táblázat: Legolcsóbb percdíj jellemző nemzetközi irányokba

Ft/perc 52,8 52,8 24 24 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 52,8 Forrás: szolgáltatók honlapjai A fenti táblázatból a következők állapíthatók meg: A legtöbb irányban a helyhez kötött szolgáltatók nemzetközi percdíjai képezik a legolcsóbb árakat. Ez alól kivételt képez a Vodafone Europa díjcsomag, bár ezt nem lakossági előfizetők részére a szolgáltató nem ajánlja. Ennek perc díjai versenyképesebbek lennének, de a csomag magas havi (és a kötelező opciós) díja viszont korlátozza ennek elterjedését. Lényegében implicit módon a havi rendszeres díjba be van építve a forgalomból keletkező veszteség. d)

A Tanács külön áttekintette a nem lakossági piacokon az alközpontok esetében alkalmazott GSM adapterek használati módját és azt a kérdést, hogy ezek mennyiben befolyásolják a helyettesíthetőséget. A GSM adapterekkel kapcsolatban megállapítható, hogy azokat igen gyakran egyedi ügyfélszerződések keretében használják. Az esetleg így kialakuló kedvezményes tarifáktól eltekintve a hívásdíjak hasonlóak a c) pontban bemutatott díjakhoz. Gyakori, hogy a nem lakossági előfizetők saját munkatársaik belső mobil elérésének eszközéül használják a GSM adaptereket. Az általuk indukált esetleges kifelé menő forgalom a forgalmi jellemzők és a funkcionalitás elemzése során bemutatásra került. Összességében a GSM adapterek használata a helyettesítésről kialakuló képet lényegileg nem befolyásolja.

A Tanács a helyhez kötött nem lakossági nemzetközi telefonhívások helyettesíthetőségének a vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi fenti szempont figyelembevételével a mobil rádiótelefon nemzetközi hívások a vizsgált időszakban nem tekinthetők helyettesítő szolgáltatásnak.

109/44

I.7.1.2. Nemzetközi hívások helyettesíthetősége bérelt vonallal A Tanács megvizsgálta a helyhez kötött nemzetközi telefonhívások helyettesítésének lehetőségét bérelt vonalon, külföldi telefonközponton keresztül felépülő hívásokkal. A bérelt vonal csak a nem lakossági előfizetők esetében lehet üzletileg kifizetődő a magas bérelt vonali díjak miatt, emellett a vállalkozások részére a belföldi hívások lehetőségét is biztosítani kell. Az ilyen távoli bekötésről elmondható, hogy az jellegzetesen a vállalkozás érdekkörének elérésére létrehozott második választási irány a vállalkozás alközpontjaiban. A Tanács megállapította, hogy a bérelt vonal a helyhez kötött telefonról végezhető, nem lakossági nemzetközi hívásnak nem helyettesítője, ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető. I.7.1.3. Számítógépek közötti, Interneten keresztül megvalósított kommunikáció és a nemzetközi hívások helyettesíthetősége A számítógép-számítógép közötti, az Internet hálózaton megvalósított kommunikáció biztosításához a következő feltételek szükségesek: - mindkét félnek legyen bekapcsolt számítógépe (modemmel, terminál adapterrel, stb.), - mindkét félnek legyen Internet hozzáférése, - a cím kölcsönösen ismert legyen. Ez esetben a hívottat csak akkor lehet elérni, ha annak Internet címét ismerjük, számítógépe be van kapcsolva, és bejelentkezett az Interneten, ezek hiányában a hívó nem tudja jelezni beszélgetési igényét. A nyilvános helyhez kötött hálózat esetében ezt a problémát a csengetés oldja meg. Magyarországon a Tanácsnak nincs tudomása olyan bejelentett, vagy működő helyhez kötött telefonszolgáltatóról, amely a leírt, számítógép-számítógép közötti beszédkommunikációt közvetlen szolgáltatásként nyújtaná. A legtöbb esetben a számítógép-számítógép közötti kommunikáció az Internet szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételéből származó lehetőségként fogható fel (Skype programcsomag). A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy jelenleg és a vizsgált időtávon belül a számítógép-számítógép közötti kommunikáció nem helyettesítője a helyhez kötött telefonról végezhető nem lakossági nemzetközi hívásnak. Ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető. I.7.2. Lánc-helyettesítés Helyettesíthetőségi lánc akkor keletkezik, amikor ugyan bizonyítható, hogy az „A” és „C” áruk nem közvetlenül helyettesíthetőek, a „B” áru mind az „A”, mind a „C” árut képes helyettesíteni és ezért az „A” és „C” áruk azonos árupiacon lehetnek, mivel árazásukat korlátozhatja a „B” áru általi helyettesíthetőségük. Az előző pontokban említett lehetséges helyettesítők egyike sem bizonyult valódi helyettesítőnek, így a lánc közepén hiányzó szem (B) hiánya miatt a Tanács megállapítja, hogy lánc-helyettesítés sem áll fenn.

109/45

I.7.3. Kínálati helyettesítés A vizsgálat tárgya annak kiderítése, hogy mi a valószínűsége annak, hogy a kérdéses piacon jelenleg nem működő vállalkozások úgy döntenek-e, hogy rövid időn belül egy relatív, vagyis kismértékű de jelentős és tartós áremelkedés után belépnek a piacra. A Tanács a kínálati helyettesítés kapcsán megvizsgálta a szóba jöhető vállalkozásokat abból a szempontból, hogy meglévő hálózatuk alkalmas lehet-e a vizsgált piac részét képező szolgáltatások nyújtására. Megállapította, hogy három ilyen lehetséges vállalkozás típus létezik, melyek részben alkalmas infrastruktúrával rendelkeznek: 1. nem nyilvános vállalkozások,

jellegű,

helyhez

kötött

telefon

tevékenységet50végző

2. vezetékes műsorelosztó szolgáltatók, 3. áramszolgáltató vállalatok. A piacralépés korlátainak vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a jogi korlátok jelentéktelenek, a szolgáltatás bejelentése után a szolgáltatás nyújtása azonnal megkezdhető51. A strukturális korlátok vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a piacralépés a meglévő infrastruktúrán túlmenően jelentős beruházásokat igényel. Ilyenek pl.: -

vezetékes műsorelosztó hálózat esetén a fejállomás csatlakoztatása a telefonhálózat valamely kapcsolóközpontjához, a közbenső erősítők szünetmentes áramellátása, az előfizetők ellátása megfelelő modemekkel;

-

magánhálózattal rendelkező vállalkozás telefonhálózata esetén az előfizetői nyilvános hálózat kiépítése, összekapcsolás a nyilvános telefonhálózattal, megfelelő számlázó rendszer kiépítése;

-

áramszolgáltató hálózat esetén a vivőfrekvenciás áthidaló hálózat kiépítése, az előfizetői hozzáférés eszközei, összekapcsolás más nyilvános telefonhálózattal.

A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy egy rivális vállalkozás rendelkezik egy bizonyos szolgáltatás nyújtásához szükséges erőforrások egy részével, nem bír jelentősséggel akkor, ha a kérdéses szolgáltatás nyereséges nyújtása komoly további befektetést igényel. Tekintettel arra, hogy a vezetékes hálózatépítés igen költséges vállalkozás, hozzájárul ehhez a hálózatba beépítendő kapcsolóeszközök tetemes beruházási költsége, a Tanács megállapította, hogy kínálati oldalról helyettesítő hatás nincs. A Tanácsnak tudomása van arról, miszerint egyes (áramszolgáltató, illetve kábeltelevíziós) vállalkozások készülnek belépni az adott piacra, azonban ezen vállalkozások esetleges belépéséről (tervek, elképzelések formájában) meglévő információk még nem vehetők figyelembe a kínálati helyettesíthetőség vizsgálata szempontjából. A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában kezdte meg működését a UPC Magyarország Kft. kábeltelevíziós hálózaton nyújtott szolgáltatása, amely a kínálati helyettesítés vizsgálatakor szóba jöhetne. Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok sem a hozzáférések száma, sem a bevételek 50

Ezek vagy nem nyilvános helyhez kötött telefon szolgáltatók, vagy nagyobb hálózattal rendelkező magánhálózat üzemeltetői, amelyek elvileg kiléphetnek a nyilvános szolgáltatások piacára. 51 Eht. 77. § (1) bek. 109/46

szempontjából nem állnak a Tanács rendelkezésére, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac részletes elemzésébe. A piac vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon nincsen kínálati oldali helyettesítési lehetőség. A fentiek alapján ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált kiskereskedelmi piac meghatározására e szempont nincsen hatással, ezért e szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető. A szolgáltatási piac meghatározásának eredménye: A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendeletben meghatározott, 6. számmal jelölt kiskereskedelmi piac, azaz a „Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” piac vizsgálatából indult ki. A Tanács a kiskereskedelmi piac I. 7. pontban foglalt vizsgálata során megállapította, hogy nincsenek olyan keresleti, vagy kínálati helyettesítési lehetőségek, amelyek a vizsgált piac szélesítését indokolták volna. Ezért a Tanács megállapítja, hogy a szolgáltatási piac a piacmeghatározás során az I.3. és I.4. pontokban leírt nem lakossági felhasználók számára nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások” kiskereskedelmi piaca. I. 8. Földrajzi piac meghatározása I.8.1. A földrajzi piac kiterjedése A Tanács a piac földrajzi kiterjedését a homogén versenyfeltételek megléte alapján határozza meg. A legfontosabb vizsgálandó tényezők ennek során a következők: • Helyi hálózattal való lefedettség, • Jelentős előfizetői bázis megléte, • A szolgáltatás bejelentése, valamint a lekötött és/vagy kijelölt számmezők az egyes számozási körzetekben, • Egyetemes szolgáltatási terület kiterjedése, A földrajzi piac vizsgálata során a Tanács elsődlegesen a hálózat által lefedett terület kiterjedését vizsgálta. Másodsorban vizsgálta továbbá a közvetítő-választás útján kezdeményezett nemzetközi nem lakossági hívásokat, s megállapította, hogy azok volumene olyan csekély (lásd B.I.5.1. bg pontját), hogy az nincs hatással a homogén versenyfeltételek alakulására. A földrajzi piac Tanács általi vizsgálatának alapja, legkisebb területi egysége a számozási körzet. A fenti tényezők alapján a Tanács az 54 db számozási körzetben egyenként vizsgálta meg a versenyfeltételek homogenitását, és megállapította, hogy az 54 számozási körzetben külön-külön a versenyfeltételek homogének. A következő lépésben a Tanács megvizsgálta, hogy melyek azok a számozási körzetek, ahol a versenyfeltételek egyformák. A vizsgálat eredménye alapján a Tanács megállapította, hogy a számozási körzetek egyenkénti megvizsgálásával és fokról fokra haladó csoportosításával 5 db olyan földrajzi piac határozható meg, melyben

109/47

1. a versenyfeltételek külön-külön homogének, 2. szignifikánsan különböznek a többi terület versenyfeltételeitől, és 3. együttesen az ország teljes területét lefedik. A Tanács megállapította, hogy a fenti kritériumoknak megfelelő öt földrajzi piac mindegyikén tapasztalható, hogy egyetlen szolgáltató számára a versenyfeltételek jóval kedvezőbbek, mint az összes többi szolgáltató számára. Ez a kedvezőbb feltételek között levő szolgáltató mindegyik esetben megegyezik a korábbi koncessziós szolgáltatóval. A homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacokat a 6. táblázat tartalmazza. A földrajzi piacok összefoglaló táblázata a következő: 6. táblázat: Homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacok Földrajzi piacok 1. földrajzi piac 2. földrajzi piac 3. földrajzi piac 4. földrajzi piac 5. földrajzi piac

Számozási körzetek számai

Volt koncessziós szolgáltató Matáv Rt.

1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 32, 66, 68, 89, 95 Hungarotel Távközlési Rt. 77, 78, 79 Emitel Távközlési Rt. 29 Monor Telefon Társaság Rt.

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

I.8.2. A nem volt koncessziós szolgáltatók hatása a földrajzi piac kiterjedésére A Tanács az adatlapok alapján megállapította, hogy az adott szolgáltatási piacon – a fenti 5 volt koncessziós szolgáltatón kívül – Magyarország területén 2003. évben a következő szolgáltatók mutattak ki (csekély mértékű) árbevételt és/vagy forgalmat: PanTel Távközlési Kommunikációs Rt. Correct Business Network Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. PRIVATE TEL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. eTel Magyarország Távközlési Kft. 4Voice Távközlési Kft. AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. Atlas Telecom Távközlési Szolgáltató Kft. BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. BT Limited Magyarország Fióktelepe GLOBECom Multimédiás Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. GTS-DataNet Távközlési Kft. MicroNet Távközlési, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. NETCALL Távközlési Szolgáltató Rt. Netring Telekom Hungary Távközlési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.

országos országos országos országos országos országos országos országos országos helyi (Budapest) országos országos országos országos országos

109/48

A Tanács a szolgáltatás-bejelentések alapján megállapította, hogy ezek tevékenységi területe részben országos, részben csak Budapestre terjed ki. A versenyfeltételek homogenitásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy ezen szolgáltatók tevékenysége a földrajzi piacok fenti meghatározását egyelőre nem befolyásolja (lásd a 7. táblázatot). I.8.3. Helyettesítő szolgáltatások hatása a földrajzi piac kiterjedésére Tekintettel arra, hogy mivel a Tanács megállapítása szerint az I.7.1.-I.7.3. pontokban foglaltak alapján sem keresleti, sem kínálati helyettesítés a vizsgált piac vonatkozásában nem áll fenn, a fent meghatározott földrajzi piacok módosítása erre való tekintettel nem szükséges. I.9. A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül A Tanács megállapította, hogy a koncessziós kizárólagosság teljes feloldása (2002. nov. 2.) óta megfigyelhető – az Emitel kivételével - a volt koncessziós szolgáltatók piaci részesedése csökkenésének felgyorsulása a „saját” területükön. Ez a bevételek alapján 58 százalékpontos, a forgalom alapján pedig 7-8 százalékpontos zsugorodást jelent 2002-ről 2003-ra. Megfigyelhető az egymás területére irányuló kölcsönös migráció - különösen a Matáv Rt. és az Invitel esetében -, illetve a Pantel térnyerése az Emitel kivételével az összes szolgáltató területén. Várható, hogy ez a migráció – illetve az alternatív szolgáltatók részesedése – a jövőben erősödik. A Tanács megállapítja, hogy várható a volt koncessziós szolgáltatók túlsúlyának csökkenése az egyes földrajzi piacokon. Ezt alátámasztja, hogy 2004 folyamán is jelent meg az országban több olyan új szolgáltató52, amelyik az adott piacon alacsony nemzetközi hívásdíjakat kínálva igyekszik elhódítani előfizetőket a volt koncessziós szolgáltatótól. A volt koncessziós társaságokon kívüli alternatív szolgáltatók megjelenése a nemzetközi hívásviszonylatban könnyebben prognosztizálható, mint a helyi/belföldi hívásviszonylatban. I.10. A piacazonosítás következtetései A Tanács elvégezte a piacazonosítást az IHM rendeletben meghatározott „6. Nyilvánosan elérhető, nemzetközi, helyhez kötött telefon szolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piacból kiindulva, a versenyjog elveinek alapján, az EU elektronikus hírközlési keretszabályozásával összhangban lévő hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően. Az elvégzett vizsgálat alapján a Tanács megállapította, hogy a fent meghatározott piac Magyarországon, a magyar viszonyoknak megfelelően a szolgáltatási piac és a földrajzi piac meghatározását együttesen figyelembe véve öt piacra bomlik, amelyek egymástól a nyújtott és igénybevett szolgáltatások tartalmát tekintve nem, csak földrajzi területükben különböznek, és együttesen lefedik Magyarország egész területét. A szolgáltatási piac és a földrajzi piac vizsgálata után a Tanács öt elkülönült piacot határozott meg, amelyek a következők: 52

Pl. TELE2 109/49

1.

Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm. rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben.

2.

Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben.

3.

Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben.

4.

Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben.

5.

Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében.

I.11. Az érintett piac vizsgálata A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a meghatározott piacok szabályozási szempontból érintettnek tekinthetők-e az alábbiak szerint: a) A versenyviszonyok vizsgálata, amelyen belül annak elemzése, hogy: aa) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát? ab) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e? b) A versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére. I.11.1. Piacra lépési korlátok A belépési korlátoknak alapvetően két fajtája van, a jogi-adminisztratív és strukturális korlátok. Jogi és adminisztratív korlátok akkor érvényesülnek, amikor a belépőre vagy belépni szándékozóra nézve hátrányos feltétel forrása nem gazdasági jellegű, hanem a piacon érvényesülő jogszabályi, adminisztratív vagy egyéb állami szabályozás következménye. Strukturális korlátok abban az esetben léteznek, amennyiben a piacra újonnan belépő vagy

109/50

belépni szándékozó egyenlőtlen feltételekkel szembesül az alkalmazott technológia és a piacra jellemző költségviszonyok miatt. Adminisztratív és jogi korlátok: A Tanács megállapította, hogy a vezetékes piacokra történő belépés tekintetében adminisztratív és jogi korlátok lényegében nincsenek. A szolgáltatás bejelentése után a piacra lépés megtörténhet. A nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás megkezdésének előfeltétele az Eht. szerint a szolgáltatás bejelentése a hatóságnál, amely bejelentésnek a címadatokon kívül a nyújtani kívánt szolgáltatás és a használt hálózat leírását, valamint a szolgáltatás földrajzi kiterjedését kell tartalmaznia. Ezen kívül a hatósághoz be kell nyújtani az előfizetői szolgáltatások általános szerződési feltételeit és az interfészek leírását. Strukturális korlátok: Strukturális korlát oka lehet: - ha a piacon már jelen van jelentős méretgazdaságosságot vagy választékgazdaságosságot elért szolgáltató; - ha a piacra lépés olyan jelentős beruházással, költséggel jár, amely időelőtti kilépés esetén jelentős mértékben elvész (elsüllyedt költség); - ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több részszolgáltatást, illetve hálózatrészt az ugyanazon piacon működő szolgáltatótól lehet vagy érdemes igénybe venni (függőségi viszony). Egy-egy adott földrajzi területen új piacra lépő szolgáltató a következő módokon tud nemzetközi hívásokat lebonyolítani: a) új hálózatot épít, amelyen PSTN vagy IP protokoll szerinti nemzetközi hívás szolgáltatást nyújt b) közvetítő-választással által elérhetővé válik szolgáltatása az adott földrajzi területen, c) behívó kártyás hozzáférést létesít az adott földrajzi területen. A Tanács megállapította, hogy az a) esetben az új piacra lépő a következő strukturális korlátokkal találkozhat: − Méretgazdaságosság, választékgazdaságosság és a hálózati hatás (nagyobb hálózathoz tartozni többletértéket jelent a fogyasztónak, mivel az előfizető hálózaton belüli, azaz általában egyszerűbben megvalósítható, olcsóbb hívással képes elérni több hívott felet). Ez az érintett piacok tekintetében nyilvánvaló, hiszen a fentiekben meghatározott földrajzi piacokon egyeduralkodó hálózatok léteznek. − A nehezen duplikálható erőforrás jelentős beruházással, és így az elsüllyedt költség veszélyével jár. Bár az előfizetői hozzáférési hálózat létesítése terén a telefon szolgáltatókra korábban kirótt hurokátengedési kötelezettség ezt részben enyhíti, nem mentesít a saját kapcsolóközpontok létesítése alól az adott területen. A Tanács megállapította, hogy a b) és c) esetben a szükséges beruházás kevésbé jelentős, de hálózattal – az előfizetői hozzáférési hálózat kivételével – ebben az esetben is rendelkezni kell. Strukturális korlátként az új belépőnek ilyenkor is szembe kell néznie a méretgazdaságosság és választékgazdaságosság hatásaival, ráadásul függőségi viszony is fellép az adott földrajzi területen volt koncessziószolgáltatóval szemben. A strukturális korlátok jelenlétét alátámasztja az előző fejezetekben bemutatott csekély részesedés a VoIP és közvetítő-választás eredetű árbevétel és forgalom terén.

109/51

I.11.2. Hatékony versenyhez való közeledés A Tanács a piaci jellemzők alapján, az adott piac hatékony versenyhez való közeledésének megállapításához minden esetben figyelembe veszi az alábbi szempontokat: a) Az adott piac szereplőinek száma, az esetleges - az adott piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások száma. Az adott piacon a bejelentett (2003 végén a HTH53által nyilvántartott) piaci szereplők – a KSH Szolgáltatások Jegyzéke szerinti 64.20.12.2 sz. „nyilvános nemzetközi távbeszélő” szolgáltatás nyújtására bejelentettek - száma 20. (A 64.20.16.3. sz. „aszinkron összeköttetés-mentes adathálózati szolgáltatás nyújtására” bejelentettek száma 36, a 64.20.2. sz. „egyéb távközlési szolgáltatás nyújtására” bejelentettek száma 1.) Ezek közül 20-an vallottak be bevételi adatokat, a 20 közül pedig 5-en a volt koncessziós társaságok körét alkotják. Az új piaci szereplők száma tehát 15. A Tele2 Magyarország Kft. (a továbbiakban: Tele2), a UPC Magyarország Kft és a CovySoft Kft a vizsgált időszakot követően, 2004. áprilisában már megkezdte tevékenységét, tekintve azonban, hogy ezen szolgáltatók vonatkozásában konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok nem állnak a Tanács rendelkezésére, az általuk nyújtott szolgáltatások nem kerülhettek bevonásra a piac számszerű elemzésébe. A tényleges piaci szereplők száma országos viszonylatban nem kevés, ugyanakkor azonban forgalmi és bevételi részesedésük túl kevés ahhoz, hogy hatékony verseny környezetében lehessenek a vállalkozások. b) Az adott piacon a szereplők részesedésének megoszlása, azok egymáshoz való viszonya, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciái. 7. táblázat: Árbevételi részesedés alakulása 2001-2003 között A piaci részesedés mértéke az árbevételek Nagy piaci részesedéssel Földrajzi piacok alapján bíró szolgáltató neve 2001-ben 2002-ben 2003-ban 1. földrajzi piac

Matáv Rt.

93,66%

89,91%

83,58%

2. földrajzi piac

Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.

99,99%

99,26%

92,67%

3. földrajzi piac

Hungarotel Távközlési Rt.

99,99%

99,98%

95,17%

4. földrajzi piac

Emitel Távközlési Rt.

99,99%

99,98%

99,06%

5. földrajzi piac

Monor Telefon Társaság Rt.

99,99%

99,97%

92,42%

Forrás: OSAP, "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

A fenti táblázatból kitűnik, hogy mindegyik földrajzi piacon létezik egy-egy szolgáltató, amelynek piaci részesedése 83% felett van, a többi szereplő jelenléte pedig csekély ehhez képest. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a megelőző 2 évhez képest – de különösen az elmúlt 1 évben - gyakorlatilag az Emitel kivételével mindegyik szereplő súlya csökkent 53

A Hírközlési Felügyelet Területi Hivatala 109/52

kisebb-nagyobb mértékben az adott földrajzi piacon. Azonban a változás sebessége alapján extrapolálva, a vizsgált előremutató időtávban sem valószínűsíthető olyan mértékű változásuk, amely a piacok megítélését alapvetően megváltoztatná. c) A meghatározott piacon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzői. A műszaki-technológiai jellemzőket tekintve homogén helyzet uralkodik, hiszen mindegyik piaci szereplő tulajdonosa, vagy más szolgáltatótól veszi igénybe a szükséges hálózatot, mely lehet áramkörkapcsolt vagy IP technológiájú. A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor lenne megállapítható, ha az adott piacon az Eht. által a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné. A Tanács megállapította, hogy a fentebb bemutatott körülmények és adatok együttes értékelése alapján ez az eset nem valószínűsíthető. Fenti jellemzők alapján, a Tanács megállapította, hogy a meghatározott piacokon a verseny a vizsgált időtávon belül nem közeledik a hatékony verseny irányába. I.11.3. A versenyjogi eszközök elégtelensége: Az ex-post eszközök közös jellegzetessége, hogy panaszra ill. hivatalból indított eljárások és a piaci torzulás bekövetkezte után azt utólag kísérli meg orvosolni. Általános megfontolás A Tanács osztja az EU szabályozó hatóságainak azon álláspontját, hogy az elektronikus hírközlésen belül – különösen a szűk keresztmetszetekhez való hozzáférés biztosítása terén – a versenyjog elsősorban a verseny fenntartása/felügyelete (safeguarding), míg az ex-ante szabályozás a verseny elősegítése (promoting) hatékony eszköze. A magyar hírközlés liberalizációjának elmúlt másfél évtizede alatt – bár számos új szereplő jelent meg a piacon és több területen jelentős piaci részesedést is szereztek – a verseny nem vált olyan mértékben meghatározóvá, hogy csupán annak „őrzése” elegendőnek lenne tekinthető. A Tanács ezen általános megállapítást annak az átfogó és részletes, szabályozói irányultságú piacvizsgálatnak az eredménye alapján tette meg, amelyhez mérhetőt a hazai hírközlési piacon még nem végeztek, bár számos részterületet egyszeri vagy ismétlődő jelleggel kutatók vagy valamely hatóság az eddigiekben is vizsgált. Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai Az elektronikus hírközlési piacokra vonatkozó szabályok legalább három olyan szempontot, körülményt is leírnak, amelyek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a versenyjog módszerei önmagukban nem elegendőek. Ezek az esetek - a piaci torzulás korrigálásához szükséges beavatkozás feltételeinek azonosítása, illetve meglétének ellenőrzése összetett, bonyolult feladat (pl. részletes, szabályozói célú számviteli kimutatások, költségvizsgálatok, műszaki szempontokat is magukba foglaló feltételek ellenőrzése stb.) - ismétlődő és/vagy időigényes beavatkozások (vizsgálatok) elkerülhetetlenek - a jogbiztonság megteremtése kiemelkedő jelentőségű.

109/53

Ezen esetek alábbi elemzése azt mutatja, hogy egyedül a versenyjog nem elegendő az adott hírközlési piac szabályozásához. a) A feladat összetettsége Az ágazatai szabályozó hatóság a verseny elősegítése érdekében nemritkán (sőt a nagykereskedelmi típusú szolgáltatásoknál általában) a hozzáféréssel, összekapcsolással összefüggő követelmények előírásával biztosítja, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók hozzáférési, összekapcsolási szerződéseit átlátható módon, megkülönböztetés mentesen, akár szabályozott ár alkalmazásával kösse meg. A referenciaajánlatok, összekapcsolási szerződések, költségmodellek olyan bonyolult, elmélyült műszaki, jogi és közgazdasági (számviteli) ismereteket igényelnek, amelyek a versenyjog alkalmazása során általában nem szükségesek, illetve, ha ilyen jellegű vizsgálatokat a versenyfelügyeleti ellenőrzés során végeznek is, arra általában valamely versenysérelem kivizsgálása menetében utólag kerül sor, míg az ex-ante szabályozás előre meghatározza azokat a feltételeket, körülményeket, amelyeket a szabályozott vállalkozással szerződéses kapcsolatba lépni szándékozók még a tárgyalásokat megelőzően megismerhetnek, a szerződéskötésre felkészülhetnek.

b) Gyakori, időigényes beavatkozások Amennyiben a verseny sérelme valószínűsíthető, a versenyhatóság megindítja vizsgálatát, amelynek során azonosítja az árut/szolgáltatást, meghatározza a releváns piacot, annak földrajzi határait, elemzi a piacot stb. Miután a versenyjog az egyes elektronikus hírközlési piacokra vonatkozóan részletes szabályokat nem tartalmaz, a tényállás tisztázása, illetve általában a panasszal kapcsolatos jogi értékelés bonyolultabb, mint a részletes szabályokkal rendelkező, ezeket szakmai részleteiben kellő biztonsággal, kisebb időigénnyel alkalmazó ágazati szabályozás esetén. c) Jogbiztonság A jellemzően igen komoly beruházásokat igénylő piacralépés során az új vállalkozások számára alapvető fontosságú a vállalkozás jogi környezetének ismerete. Ebben a tekintetben a versenyjog általános garanciális jellegű, míg az ex-ante szabályozás részletes, egyes konkrét kérdések szintjén kiszámítható működési és megtérülési körülményeket határoz meg. A versenyjog alkalmazása során önmagában az a tény, hogy valamely vállalkozó jelentős piaci erővel rendelkezik még nem elegendő a beavatkozáshoz. Ehhez bizonyítani kell, hogy a jelentős piaci erővel történő visszaélés megtörtént. Ezzel szemben az erőfölénnyel való visszaélés bizonyítása az ex-ante szabályozás keretei között nem szükséges, az erre való képesség megállapítása megalapozza a kötelezettség kirovását, ami lényegesen nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot jelent az új piacralépő számára, mint a versenyjog általános szabályai által biztosított védelem. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó kiskereskedelmi piacra belépés nagy befektetés igényű, ami jelentős elsüllyedt költségekkel jár, valamint arra, hogy az e piacon való működéshez jellemzően szükséges más szolgáltatókkal való együttműködés, ezen együttműködés szabályainak előzetes ismerete a szerződéses tárgyalásokra való felkészüléshez, illetve vitás esetekben az egyes tényállások tisztázásához alapvető fontosságú, a versenyjog eszközei

109/54

önmagukban nem elegendők, azaz a versenyjog általános szabályai mellett szükség van az exante szabályozásra is, annak részletes, konkrét, kiszámítható jellege miatt. A konkrét piachoz kapcsolódó megfontolások:

A GVH a rögzített (előreszabályozott) árakra54miatt eddig túlzottan magas kiskereskedelmi díjak alkalmazása miatt nem indíthatott versenyfelügyeleti eljárást. Felfaló árazás, árprés és más, nem árazási természetű visszaélések esetleges gyanúja esetén azonban a korábban hatályos szabályozás is teret biztosított a GVH vizsgálatára. . A helyzet azonban a jogszabályok módosulásával55 megváltozott; a korábbi ársapkaszabályozás a legutóbbi módosítás miatt már csak az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik. A Tanács megállapította, hogy a piactorzulást – amennyiben annak bekövetkezése előre látható – megfelelő ex-ante szabályozással kell megelőzni, illetve ellensúlyozni, mivel az előfizetők nagy számát érintő kérdések utólag csak nehezen hozhatók helyre, illetve a szolgáltatók közötti egészséges verseny esetleg ki sem tud alakulni. I.11.4. Az érintett piacok meghatározása Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy az I.3. – I.5. fejezetekben meghatározott szolgáltatási piac és az I.8. fejezetben meghatározott földrajzi piacok együttes figyelembe vételével az I.10. pontban meghatározott öt piac érintett piac, és azokon ex-ante szabályozásnak van helye. Az érintett piacok tehát az alábbiak (a földrajzi piacokat bemutató 8. táblázat beosztásának megfelelően): 1. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára az 1. földrajzi piacon. 2. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 2. földrajzi piacon. 3. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 3. földrajzi piacon. 4. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 4. földrajzi piacon. 5. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára az 5. földrajzi piacon.)

54 55

10/2003. (VI.27.)IHM rendelet 4/2004.(III.24.) IHM rendelet 1. § (1) bek. 109/55

II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása II.1. Általános szempontok A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) – összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal – az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg. A JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, nem jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete. Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése. Az önálló és közös erőfölény megállapítása alapvetően ugyanazon kritériumok vizsgálatán alapszik azzal, hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre. Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható változásait is – ha ez értelmezhető – figyelembe kell venni. Az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat a Tanács egyenként megvizsgálta, és ezek közül a következő kritériumok vizsgálatát tekinti kiemelkedően jelentősnek a döntés meghozatala során: − piaci részesedés; − a nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés; − választékgazdaságosság; − vertikális integráció. II.2. Az egyes kritériumok vizsgálata II.2.1. Piaci részesedés A piaci részesedés vizsgálatánál a Tanács amellett döntött, hogy az a nettó árbevételen alapuljon. Ezt a figyelembe vett szolgáltatások differenciált volta indokolja. Ugyanis a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások, az egyes szolgáltatások eltérő árszerkezete miatti különbségek.

109/56

A piaci részesedés önmagában nem döntő kritérium. 25% alatt valószínűtlen az egyedüli erőfölény. A Bizottság döntéshozó gyakorlatában 40% felett feltételezhető, az európai esetjog szerint 50% felett biztosnak látszik az erőfölény. A piaci részesedés értékelésekor annak tendenciáját is figyelembe kell venni. Jelen esetben a piaci részesedést a Tanács számozási körzetenként vizsgálta meg, illetve a földrajzi piacoknak megfelelő öt érintett piacon egyenként elemezte. Megállapítható, hogy mindegyik földrajzi részpiacon létezik egy–egy szolgáltató, amelyik 83 -99%-os piaci részesedéssel rendelkezik (lásd a 7. táblázatot). Ilyen nagyon magas piaci részesedések mellett a szolgáltatások innovációs igénye és differenciáltsága már marginális szempontoknak minősülnek, és döntő kritériumnak tekintjük a piaci részesedést. II.2.2. A vállalkozások mérete A vállalkozások méretének vizsgálata során – tekintetbe véve a helyhez kötött telefonszolgáltatások kiskereskedelmi szolgáltatási piacainak évi 270 Mrd Ft körüli árbevételét – a Tanács elegendőnek tartotta csupán a 100 M Ft feletti nettó árbevételt elért cégeket figyelembe venni, mivel a többi vállalkozás a gazdasági erőfölény meghatározását érdemben nem befolyásolja. A következő, 8. táblázat bemutatja az érintett piacokon működő cégek közül azon cégek méretének és pénzügyi helyzetének néhány jellemző adatát, amelyek összes nettó árbevétele a 2003. évben 100 millió Ft-nál nagyobb volt.

109/57

8. táblázat: Az érintett piacokon működő vállalkozások méretének és pénzügyi helyzetének néhány jellemző mutatója 2003-ban Összes Tárgyi TőkeEsedéAdósságÜzemi tev. Likviditási Összes bevétel eszköz eszközök ellátottság kességi fedezeti eredménye (miiló mutató (%) (millió Ft) (millió Ft) aránya (%) (%) mutató (%) mutató (%) Ft)

Szolgáltató neve AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft.

2003

2003

2003

2003

2003

2003

2003

2003

Adózott eredmény (millió Ft)

Befektetett eszközök beszerzése (mFt)

Befektetett eszközök eladása (mFt)

2003

2003

2003

112,00

50,00

-32,00

58,70

75,00

88,00

474,00

20,00

20,00

68,00

0,00

925,00

41,00

66,00

181,00

97,00

387,00

620,60

0,00

0,00

49,00

1,00

2 435,00 8 649,00

14,00 82,90

-40,00 41,70

11,50 21,90

71,00 84,80

93,70 184,60

2 500,00 6 213,00

-70,00 2 172,00

-133,00 1 906,00

114,00 1 263,00

0,00 663,00

874,00 14 560,00

57,00 52,30

-224,00 58,90

231,00 59,80

4,00 61,30

28,00 507,50

2 040,00 8 443,00

-440,00 -936,00

-396,00 213,00

73,00 2 740,00

1,00 334,00

BT Limited Magyarország Fióktelepe EMITEL Távközlési Rt. eTel Magyarország Távközlési Kft. GTS-DataNet Távközlési Kft. H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. HUNGAROTEL TÁVKÖZLÉSI Rt.

73,30

39,10

28,90

105,40

68,40

146,10

237,80

8,30

7,30

28,60

0,00

39 364,40

80

20

70

30

140

16 053,50

5 266,20

2 927,10

-719,80

15,60

Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. MATÁV Rt.

109 880,10 923 268,00

72,70 42,00

14,80 52,00

182,70 22,00

12,00 71,00

122,30 217,00

44 683,40 307 016,00

1 683,30 25 763,00

-7 632,60 4 994,60 74 953,00 -42 148,00

110,00 2 451,00

Monor Telefon Társaság Rt. 11 687,40 0,80 PanTel Távközlési 34 825,00 36,00 Kommunikációs Rt. Forrás: a szolgáltatók által benyújtott kérdőívek alapján

0,70

1,40

0,90

9,00

7 808,10

2 583,10

2 452,30 10 794,30

6,90

28,00

73,00

25,00

149,00

2 042,00

-476,00

109/58

-2 799,00

2 365,00

117,00

A Tanács megállapította, hogy még méretbeli jellemzőit tekintve kiugróan legnagyobb vállalkozás (Matáv Rt.) sem tudott más érintett piacokon méretéből fakadó piaci erejénél fogva jelentősebb részesedést elérni. A vállalkozás mérete tehát önmagában nem releváns kritérium, illetve csak a piaci részesedési kritérium hatását erősíti. II.2.3. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés, azaz a hálózat tulajdonlása, ellenőrzési joga egyrészt a földrajzi piacokat is nagymértékben meghatározza, másrészt az exante szabályozás szükségességének vizsgálata során is jelentős piacra lépési korlátot jelent. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata döntően műszakitechnológiai illetve gazdasági elemzés alapján történik. Fontos piacra lépési korlátot jelentenek az esetleges piacra lépés azon költségei, amelyeket a piacra lépőnek be kell fektetnie a szolgáltatás infrastrukturális feltételeinek biztosítása érdekében, de ezek a piac elhagyásakor nem térülnek meg. A potenciális piacra lépő csak akkor vállalja ezeket a beruházási költségeket, ha kilátása van arra, hogy mind a beruházás költségei, mind a szolgáltatás elkerülhető költségei megtérülnek az árbevételből. A Tanács megállapította, hogy a tárgyalt érintett piacok esetében a meglévő infrastruktúra duplikálása elsősorban gazdaságilag indokolatlan (a helyi hálózat esetében műszaki okok miatt kivitelezhetetlen is lehet), főleg, hogy az alternatív megoldások (közvetítő választás, hurokátengedés) sokkal gazdaságosabbak és kisebb tőkeigényűek. Nincs tehát olyan potenciális szolgáltató, aki, ha az érintett piacok esetében a piacra lépés abszolút műszaki és gazdasági korlátai nem állnának fenn a megtérülés reményében képes lenne vállalkozni egyegy területen belül egy teljes nyilvánosan elérhető helyhez kötött hálózat kiépítésére. A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a nehezen megkettőzhető infrastruktúra fölötti ellenőrzést ugyanazok a szolgáltatók gyakorolják, amelyek egyébként is döntő piaci részesedéssel bírnak. II.2.4. A technológiai előny vagy fölény A szolgáltatók egy része hasonló típusú, áramkörkapcsolt infrastruktúrával rendelkezik. Az újabb technológiák alkalmazására lényegében minden szereplőnek van lehetősége. A kutatás-fejlesztési ráfordítások tekintetében a Tanács megállapította, hogy ilyen tevékenységet a piaci szereplők csak marketing vonatkozásában végeznek, műszakitechnológiai téren – eltekintve egyes egyetemi, főiskolai projektek támogatásától – a gyártókra támaszkodnak. A Tanács megállapította, hogy a technológiai előny szempontjának az erőfölény megállapításakor nincsen relevanciája. II.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya A piaci szereplők pozícióját nagymértékben befolyásolja a piaci kapcsolatrendszer, a viszonylati függőség mértéke. E célból elemezni kell a szolgáltatók szállítói és vevői

109/59

kapcsolatrendszerét, és tételesen ismerni kell a legnagyobb (5, esetleg 10) szállítót és vevőt és a velük lebonyolított forgalom nagyságát (részesedését a teljes forgalomban). Releváns információval szolgálhat a szállítói és vevői részesedések időbeni (2-3 év) alakulásának vizsgálata. Ezen túlmenően adatok szükségesek a szolgáltató-váltás költségéről, (mert egy vállalkozás szolgáltatásainak helyettesítése egy versenytárs vállalkozás szolgáltatásaival nagymértékben függ a váltás költségeitől); a fogyasztók informáltságáról (mivel az információk, különösen az árképzésre vonatkozó információk nem vagy nem megfelelő közzététele elősegíti az erőfölényes helyzet megtartását). Általános érvénnyel megállapítható, hogy a hírközlési szolgáltatásokat igénybe vevők alkupozícióját javítja, a szolgáltatók piaci erőfölényének érvényesítési lehetőségeit pedig korlátozza, ha: − nagyfokú vevő-koncentráció áll fenn, vagyis a nagy vevők részaránya magas a szolgáltatók teljes árbevételében, − a szolgáltató-váltás költsége alacsony, − a fogyasztók jól informáltak, a piacon az elérhető szolgáltatások köre és azok ára a fogyasztók számára ismert és könnyen összehasonlítható, A Tanács a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapította, hogy a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” magyarországi piacán nem áll fenn nagyfokú vevőkoncentráció. A 2001 és 2003 közötti időszakban a 10 legnagyobb vevő kumulált részaránya elhanyagolható nagyságrendet képviselt a magyarországi helyhez kötött vezetékes telefonszolgáltatók teljes árbevételében (lásd az alábbi 9. táblázatot). 9. táblázat: A 10 legnagyobb ügyféltől eredő árbevétel 10 legnagyobb Szolgáltató Év ügyféltől eredő Teljes árbevétel bevétel 2001 EMITEL Távközlési 2002 Rt. 2003 2001 HUNGAROTEL 2002 Távközlési Rt. 2003 2001 INVITEL Távközlési 2002 Szolgáltató Rt. 2003 2001 MATÁV Rt. 2002 2003 2001 Monor Telefon 2002 Társaság Rt. 2003 Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz.

109/60

Részarány

A tárgyalt piacon a szolgáltató-váltás költsége elhanyagolható, hiszen az új helyhez kötött telefon szolgáltató – ha vállalja az ügyfelet – általában átvállalja a váltás költségeit. A szolgáltató-váltás akadálya a számhordozás lehetetlensége volt, ami megváltozott a számhordozhatóság alkalmazásának szabályairól szóló kormányrendelet56létrejöttével. A fogyasztók informáltsága nem releváns tényező a tárgyalt piacon, hiszen a piaci szereplők számának csekély száma miatt információhiányról nem lehet beszélni. A fenti megállapításokat összegezve a Tanács megállapította, hogy a tárgyalt piacon a kiegyenlítő vásárlóerő tényezőjének nincs számottevő szerepe a jelentős piaci erő felmérése szempontjából. II.2.6. A könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkéhez A tőkepiacokhoz és pénzügyi forrásokhoz való könnyebb hozzáférést nagymértékben meghatározza az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi helyzete és jövedelmezősége, tulajdonosi háttere, stratégiája, valamint az ügyvezetés stabilitása és reputációja. Amennyiben valamely vállalkozás a fenti szempontok alapján jobb megítélésnek örvend, könnyebben juthat pénzügyi forrásokhoz és ebből piaci előnye származhat. A Tanács a II.2.2. pont 8. táblázata alapján megállapította, hogy az érintett vállalkozások tőkehozzáférési mutatói jelentős szórást mutatnak. Az érintett piacokon döntő piaci részesedésű szolgáltatók helyzete és a tulajdonosi háttere biztosítja számukra a tőkepiacokhoz való könnyebb hozzáférést, mint más, a piacon lévő telefon szolgáltatók esetében. II.2.7. A szolgáltatások diverzifikációja A szolgáltatások diverzifikációja nem releváns szempont, mivel a piacon lévő szolgáltatók mindegyike közel azonos műszaki képességekkel rendelkező kapcsolóeszközöket57használ. Ezek legfeljebb csak az alkalmazott szoftver-változatokban különbözhetnek egymástól, ami a kiegészítő szolgáltatások (supplementary services) választékában okozhat jelentéktelen különbségeket. A diverzifikáció inkább marketing jellegű, azaz a szolgáltatók különböző struktúrájú és összetételű díjcsomagokat dobnak piacra. II.2.8. Méretgazdaságosság A méretgazdaságossági hatás azt takarja, hogy egy adott szolgáltatás kibocsátásának növekedésével a termelés átlagköltsége (egységnyi outputra jutó input) csökken. Ez a jelenség a fix költségek jelenlétének köszönhető. Minél nagyobb kezdeti beruházást igényel egy iparág, annál jelentősebb méretgazdaságossági hatások jelentkezhetnek. Az érintett piacokon a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtása esetén A 9. táblázatból megállapítható, hogy az érintett piacokon döntő piaci részesedésű öt szolgáltató tárgyi eszközállománya, illetve éves beruházása jóval magasabb a többi szolgáltatóénál, kivéve a Pantel Távközlési Rt-t.

56

125/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet, felváltotta a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet AXE, EWSD és ADS típusok, melyek egy korábbi rendszerválasztó tender keretében honosodtak meg Magyarországon és amely típusokat az új piacralépők is használnak.

57

109/61

A Tanács megállapította, hogy ezen szolgáltatók mindegyike méretgazdaságosság terén jelentős előnnyel rendelkezik az új belépőkkel szemben. II.2.9. Választékgazdaságosság Választékgazdaságosság megvalósulása esetén több terméket/szolgáltatást közös termelési folyamatban állítanak elő. Az érintett piacokon, ha a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg, ezáltal költségmegtakarítás érhető el. A nagyobb választékgazdaságosság alkalmas piac előny szerzésére. Az érintett forgalmi piacokon döntő piaci részesedéssel bíró szolgáltatók szolgáltatási portfoliója nagymértékben hasonló. A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon döntő piaci részesedésű, a hálózatot birtokló öt szolgáltató ezen a téren is előnyben van, hiszen ezek kínálhatják a nemzetközi hívások fogalomkörén kívül a legnagyobb választékot (zöld szám, kék szám, prémiumdíjas hívások, speciális hívások, Internet elérés stb.) versenyképes áron. II.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozás csoport A vertikális integráció megvalósulása esetén arról lehet beszélni, hogy egy vállalkozás (esetleg több azonos érdekkörbe tartozó vállalkozás) az értéklánc különböző szintjein elhelyezkedő piacokon egyaránt jelen van. Az ilyen szolgáltató a termelési folyamat különböző szintjeinek egy vállalkozáson belüli integrálása miatt képes a jobb árak elérésére (pl. eltérő belső és külső árak meghatározásával) és ebből fakadóan a piaci előnyszerzésre. A Tanács megállapította, hogy ez a tényező releváns, amennyiben az előfizetőkkel rendelkező piaci szereplő vertikálisan integráltnak tekinthető, hiszen a 6. piachoz tartozó szolgáltatás nyújtása szorosan kapcsolódik egyrészt az előfizetői hozzáférési piacokhoz, másrészt a végződtetési, híváskezdeményezési és tranzit nagykereskedelmi piacokhoz. A vállalkozáscsoportok tekintetében az adatlapokból konkrétan is megállapítható, hogy az öt hagyományos szolgáltató egyike, az Emitel Rt. a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van, ami mindkettő piaci szereplésére befolyással van. A szakmai tapasztalatok átadása és a tudástranszfer során az Emitel Rt. részére jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben, hogy a Matáv Rt. a 100%-os tulajdonosa. Emellett a Matáv Rt. vertikálisan integrált vállalkozás, mivel egyidejűleg nyújtani képes a kiskereskedelmi helyhez kötött telefon, bérelt vonali és szélessávú szolgáltatások mellett a nagykereskedelmi szolgáltatások teljes spektrumát is. Az Emitel Rt. részére ez a körülmény jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben. A tulajdonosi szerkezet vizsgálata alapján a Tanács azt is megállapította, hogy a Monor Telefon Társaságnak 1999 óta tulajdonosa a Paruse cég, amely viszont 100 %-ban a hollandiai bejegyzésű UPC (United Pan-European Communications) – Európa legnagyobb szélessávú szolgáltatója – tulajdona. A UPC a vezetékes műsorelosztási és a műholdas feltételes hozzáférési műsorelosztási piacon a Magyar Köztársaság területén is jelentős szerepet játszik előfizetői bázisa révén. Ez a Monor Telefon Társaság részére előnyt jelenthet. A piacelemzés lezárásának időszakában az Egyesült Államokban bejegyzett Hungarian Telephone and Cable Corp. (HTCC) bejelentette, hogy megállapodásra jutott a PanTel Rt.

109/62

részvényeseivel azok 100 százalékos részesedésének kivásárlásáról. A tranzakció végleges lezárása az év végével várható. Ez a körülmény a vizsgált jövőbeli időszakban mindkét szolgáltató részére előnyt jelenthet. II.2.11. A magasan fejlett elosztó és értékesítő hálózat A Tanács megállapította, hogy a magasan fejlett elosztó és értékesítő hálózat releváns tényező, amennyiben – mint ez a volt koncessziós szolgáltatók mindegyikénél megállapítható – a szolgáltató ügyfélszolgálata rendelkezik ingyen vagy helyi tarifával hívható számokkal, mely utóbbiak az ország egész területéről elérhetőek, ezen kívül mindegyik cég rendelkezik személyes ügyfélszolgálati pontokkal és személyes értékesítési csapatokkal is, melyek képesek megkeresni az ügyfeleket bárhol az országban. II.2.12. A potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piacnövekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális versenyhelyzet. Ezen kritériumok relevanciáját a Tanács a (I.11.1. fejezetben található) jogi és strukturális korlátok elemzése alapján vizsgálta. A potenciális versenyt illetően meg kell említeni az I.7.3. fejezetben vizsgált kínálati helyettesítőket. Ezek közül a vezetékes műsorelosztó szolgáltatók, valamint az áramszolgáltató vállalatok potenciális versenyt támaszthatnak. További szempontként szükséges a piacon működő szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok vizsgálata. A piacon bent lévő vállalatok stratégiai eszközökkel tarthatják távol vetélytársaikat. Ilyen, árazással kapcsolatos eszköz lehet az árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás, illetve árazással nem összefüggő eszközök, mint reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés. II.3. Közös erőfölény vizsgálata A Tanács megvizsgálta a lehetőséget közös erőfölény kialakulására és a következőket állapította meg: A közös erőfölény lényege, hogy elsősorban a piaci szerkezetből következően a kisszámú (domináns) szereplő magatartása megállapodás vagy tudatos összejátszás hiányában is hasonlóan fog alakulni. A meghatározott öt érintett piac mindegyikében egy-egy közel 100% piaci részesedéssel rendelkező szolgáltató van. E szolgáltatónak elvileg sincs szüksége másokkal közös erőfölény kialakítására, a többi kis részesedéssel bíró cég pedig még együttesen is olyan csekély erővel bír ezen a piacon, hogy együttesen sem kerülhetnek közös erőfölényes helyzetbe. A közös erőfölény lehetőségét egyébként eleve is kizárja az a tény, hogy az említett szolgáltatók elkülönült földrajzi piacokon tevékenykednek. Mindezek alapján a Tanács megállapította, hogy közös erőfölény kialakulása az érintett piacokon fogalmilag kizárt, további vizsgálata indokolatlan. II.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata

109/63

Az Eht. 53. § (2) bekezdése előírja annak vizsgálatát, hogy van-e olyan, szomszédos piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató, amely gazdasági erejét átviheti egyik piacról a másikra. Tárgyi piac a következő piacokkal lehet szomszédos kapcsolatban: -

Vertikális szomszédság: Az IHM rendelet szerinti 2. számú piaccal lehetséges, hiszen a hozzáférés és a nemzetközi forgalom díjai általában együtt szoktak értékesítésre kerülni, csomagban, mivel a belföldi hívások indításához szükség van valamilyen hozzáférésre. A legtöbb szolgáltató mindkét piacon jelen van és azért képes erejét az egyikről a másikra átvinni.

-

Horizontális szomszédság: Az IHM rendelet szerinti 5. számú piaccal lehetséges, hiszen általában azonosak az előfizetők. A legtöbb szolgáltató mindkét piacon jelen van és azért képes erejét az egyikről a másikra átvinni. A 4. számú piaccal is lehetséges, hiszen nagymértékben azonosak a szolgáltatások, így az azok nyújtásához igénybe vett bemenő termékek is.

Tekintettel arra, hogy az IHM rendelet szerinti 2., 4. és 5. sz. piacon a Tanács ugyanazokat a vállalkozásokat azonosította jelentős piaci erejű szolgáltatóként , mint amelyek a tárgyi érintett piacokon döntő részesedéssel bírnak, a piaci erő átvitelének vizsgálata megerősíti ezen vállalkozások jelentős piaci erejűvé minősítését az érintett piacokon. II.5. Jelentős piaci erejűvé (JPE) történő minősítés A piaci részesedés és a többi kritérium együttes vizsgálata alapján az nyert megállapítást, hogy az érintett piacon a verseny nem eléggé hatékony és a következő vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkeznek: 1. számú érintett piac: Matáv Rt. 2. számú érintett piac: Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 3. számú érintett piac: Hungarotel Távközlési Rt. 4. számú érintett piac: Emitel Távközlési Rt. 5. számú érintett piac: Monor Telefon Társaság Rt.

109/64

III. Kötelezettségek megállapítása Az Eht. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy a Tanácsnak az érintett piacokon azonosított, JPEvel rendelkező szolgáltató(k)ra a piacelemzés által feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget meg kell állapítania, vagy a korábban jogszabályban, vagy a hatóság határozatában megállapított legalább egy kötelezettséget fenn kell tartania, vagy módosítania. A kiskereskedelmi piacokon a Tanács által megállapítható kötelezettségeket a XIII. fejezet tartalmazza. A kötelezettségek kiszabása folyamán a Tanács − először megvizsgálta azokat a kötelezettségeket, amelyeket a hatóság már a vizsgált múltbeli időszakban érvényesített a vizsgált érintett piacon és az ahhoz kapcsolódó nagykereskedelmi piacon, − ezt követően megvizsgálta, hogy a kiszabott kötelezettségek eredményeként bekövetkeztek-e pozitív fejlemények az érintett piacon, − amennyiben a fejlemények pozitívak voltak, tehát a piacon elmozdulás volt megfigyelhető a hatékony verseny irányába, úgy ezeket a kötelezettségeket fenntartotta, ellenkező esetben azokat megszüntette, − amennyiben azonban a kötelezettségek pozitív hatása nem volt elegendő, ezt megállapította és ennek alapján a piac természetének megfelelő kötelezettségeket írt elő. A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a hatóság a vizsgált múltbeli időszakban előírta a nagykereskedelmi kötelezettségeken kívül a szolgáltató-választást, mint kiskereskedelmi kötelezettséget, amely a versenyélénkítést szolgálta. Így a kötelezettség fenntartása az adott piacon szükséges. A Tanács megállapította azt is, hogy az új piacralépők előnyben részesítették a kártyás behívó szolgáltatást, amely jóval kevesebb beruházást igényel a közvetítőválasztásnál. A Tanács megállapította továbbá, hogy a nagykereskedelmi piacokon előírható kötelezettségek közül a jelen határozat szerinti érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkezők vonatkozásában a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság követelménye, valamint a számviteli szétválasztás kötelezettsége, ám ezek önmagukban nem biztosították a hatékony verseny kialakulását. III.1. Általános célok A Tanács a kötelezettségek meghatározása során messzemenőkig szem előtt tartotta az Eht. által a Hatóság számára az Eht 9. § (2) bekezdésben meghatározott feladatokat, továbbá az Eht.-ban lefektetett általános célokat58. A kötelezettségek kirovása során törekedett arra, hogy biztosítsa az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekeinek védelmét, továbbá a tisztességes, hatékony verseny kialakulásának és fenntartásának elősegítését. III.2. Kötelezettségek meghatározásakor alkalmazott elvek A kötelezettségek meghatározása során a Tanács az általános célokon kívül a következő elveket vette figyelembe: 58

Eht. 2. § 109/65

• • • • •

A kötelezettségeknek a nem lakossági nemzetközi hívások piacán uralkodó versenyhiány következményeinek orvoslására kell irányulniuk. A kiszabott kötelezettségeknek a feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak és azokkal arányosaknak kell lenniük.59 A kirótt kötelezettségek nem okozhatnak aránytalan terheket a szolgáltatók számára. A kötelezettségek hatásaként az áraknak hosszú távon kompetitív szintre kell beállniuk. A kötelezettségeknek a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodniuk kell a meghatározott piacok sajátosságaihoz.

III.3. A hatóság által kiszabható kötelezettségek A jelen határozat szerinti érintett kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon az Eht. a következő kötelezettségek előírását teszi lehetővé60: • indokolatlanul magas díjak alkalmazásának megtiltása, • a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, indokolatlanul alacsony árak alkalmazásának megtiltása, • egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének tiltása, • indokolatlan árukapcsolás tiltása, • a kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges költségszámítási kimutatás vezetése, • kezdeményezés és javaslat a miniszter felé az előfizetői szolgáltatások ára legmagasabb mértékének megállapítására. A felsorolt egyedi kötelezettségeken kívül az Eht. 111. §-a olyan általános kötelezettséget – a közvetítőválasztás kötelezettségét – határoz meg, amelynek alkalmazása a jelentős piaci erejű szolgáltatóra nézve kötelező. A fenti III.1. és III.2. pontokban leírt célok elérése érdekében és alapelveknek megfelelően a Tanács az alábbiakat állapította meg: III.4. Általános kötelezettség: Közvetítőválasztás (Eht. 111. §) Az Eht. 111. § előírja, hogy az a szolgáltató, melyet a Tanács határozatával a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos, a Tanács által érintett piacként meghatározott bármely piacon jelentős piaci erejűnek nyilvánított, köteles előfizetője számára lehetővé tenni a közvetítőválasztást. III.5. Egyedi kötelezettségek III.5.1. Nagykereskedelmi és kiskereskedelmi kötelezettségek előírásának szabályai Az Eht. 109. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a hatóság a piacelemzés alapján megállapítja, hogy egy általa meghatározott kiskereskedelmi szolgáltatási piacon a verseny nem kellően hatékony és a 102–108. §, illetve a 111. § szerinti kötelezettségek előírásával e törvény céljai nem lennének megvalósíthatók, az adott kiskereskedelmi szolgáltatási piacon az előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettséget írhat elő.” A Tanács először megvizsgálta azokat a nagykereskedelmi piacon előírható kötelezettségeket, amelyek 59 60

Eht. 52. § (1) Eht. XIII. Fejezet 109. § 109/66

elősegíthetik a kiskereskedelmi piacon is a verseny hatékonyságát. Egyéb, kiskereskedelmi piacon kiróható kötelezettség előírására csak akkor kerülhet sor, ha vélelmezhető, hogy a nagykereskedelmi piacon kiróható kötelezettség alkalmazása nem elegendő a cél eléréséhez. A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a verseny élénkítése rövidtávon a közvetítőválasztás és a kártyás behívó szolgáltatás elterjesztésével érhető el. Ezek azonban csak úgy vehetők igénybe előnyösen más, jogosult szolgáltatók részéről, ha azok költségalapú árakon kapcsolódhatnak össze, illetve férhetnek hozzá a jelentős piaci erejű szolgáltató hálózatához. Ez azt jelenti, hogy a Tanács álláspontja szerint a kapcsolódó nagykereskedelmi piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók számára az Eht. 102-108. §-aiban megfogalmazott kötelezettségek előírására szükség van. A Tanács megállapítja ugyanakkor, hogy ezen kötelezettségek közül a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság és a számviteli szétválasztás követelménye, ám ezek önmagukban nem biztosították a törvény céljainak megvalósulását. A Tanács álláspontja szerint ezen kötelezettségek érvényesítése önmagában nem biztosítaná a hatékony verseny kialakulását, így az érintett piacokon szükség van kiskereskedelmi kötelezettség alkalmazására is. III.5.2. Versenyprobléma azonosítása a) Döntő erőfölény a nemzetközi nem lakossági hívások piacán A Tanács elvégezte a szolgáltatási piac meghatározását, melynek során nem talált olyan keresleti és kínálati helyettesítőket, amelyek nyomást gyakorolhattak volna a szolgáltatókra nemzetközi forgalmi díjaik meghatározása során. A piacmeghatározás révén azonosított piacokon történő piacelemzés során a Tanács nem talált olyan kiegyenlítő vásárlóerőt, ami nyomást gyakorolhatott volna a nemzetközi hívások díjaira. A Tanács megállapította, hogy a nem lakossági nemzetközi hívások érintett piacain a jelentős piaci erejű szolgáltatók döntő (83-99% közötti) piaci részesedéssel bírnak. A döntő piaci részesedésből fakadó erőfölényüket tovább erősítik a nehezen megkettőzhető infrastruktúra birtoklása, a választékgazdaságosság és a vertikális integráció által biztosított előnyök. Mindezek hátterében az 1993 és 2002 közötti időszak jogszabályi környezetének megfelelően megkötött koncessziós szerződésekben meghatározott területi kizárólagosság áll. Az érintett piacokon a jelentős piaci erejű szolgáltatók versenytársai még nem rendelkeznek számottevő részesedéssel. A jelentős piaci erejű szolgáltatók a fogyasztóktól függetlenül (csak a teljes fogyasztói kereslet által korlátozva) folytathatják gazdasági tevékenységüket. Ez a döntő erőfölény önmagában elegendő indok a lehetséges kötelezettségek kirovására. Ugyanakkor a Tanács megállapította, hogy a vizsgált múltbeli időtávban a szolgáltatóválasztás intézményének köszönhetően a piacralépők aránya és részesedése dinamikusan nőtt61 és jelenleg is megfigyelhető számos új piaci szereplő megjelenése, amelyek kedvező áraikkal és viszonylag egyszerűen igénybe vehető szolgáltatásaikkal rövid idő alatt országosan ismertté váltak. Emellett a behívókártyás szolgáltatás forgalma is évről-évre megtöbbszöröződik62, a szolgáltatók száma és részesedése – ha szerényebb mértékben is – növekszik. 61 62

Lásd a 3. táblázat adatait Lásd a 2. táblázat adatait 109/67

A vizsgált piacnak mind a közvetítőválasztásos, mind a behívókártyás szegmensét a Tanács feltörekvő piacként értékeli. b) Az árak szintje A fent ismertetett döntő erőfölény miatt a volt koncessziós szolgáltatókon nincs olyan nyomás a nemzetközi díjaik meghatározása során, amely a díjak kompetitív szint fölött tartását gazdaságtalanná tenné,, ahol a kompetitív díjszint a tökéletes verseny következtében kialakuló árat jelenti. A Tanács azonban megállapította, hogy a nemzetközi hívások díjait nemzetközi megállapodások szabályozzák, amelyek árait politikai szempontok is befolyásolják olyan országok esetén, ahol az állami monopólium miatt a nemzeti adminisztrációk érdekeltek a magas árak fenntartásában. Így ezekre az árakra sem a magyar hatóság sem a szolgáltatók semmiféle befolyással nem rendelkeznek Ettől függetlenül, a piacon megjelent 15 új szolgáltató léte – melyek általában olcsóbb nemzetközi hívások szolgáltatását kínálják – bizonyítja, hogy az adott piacokon lehetőség van arra, hogy a nemzetközi hívások árait a volt koncessziós szolgáltatók a kompetitív szint fölött tartsák. c) Piactorzító hatások A tartósan a kompetitív szint feletti díjak (amelyek a kiskereskedelmi piacon uralkodó versenyproblémák közvetlen következményei) kedvezőtlen hatást gyakorolnak a piacra. Emellett további piactorzító hatásuk van azoknak a strukturális korlátoknak, amelyek az új piacralépők megjelenését gátolják. A hivatkozott ponton túlmenően a hálózati hatás érvényesülése is számottevően torzíthatja a versenyt, mivel a volt koncessziós szolgáltatókkal előfizetői jogviszonyban álló felhasználók részére a nemzetközi hívások csak a teljes szolgáltatásválaszték egy elemét képviselik és az előfizetők szívesebben maradnak egyetlen szerződés keretei között, mintha a közvetítőválasztás vagy kártyás behívás folyományaként második szolgáltatóval kellene párhuzamos jogviszonyba kerülniük. Ezt támasztják alá a piackutatás eredményei63, melyek szerint a nem lakossági felhasználók csak 9%-a választana más szolgáltatót. A Tanács megvizsgálta az érintett piacokat és megállapította, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók olyan gazdasági erőfölényes helyzetben vannak, amely lehetővé teszi a számukra, hogy díjaik szintjét a kompetitív szint felett határozzák meg, ezért szükség van szabályozói intézkedésekre, amelyek elősegítik az ismertetett piaci probléma kedvezőtlen hatásainak csökkentését és a döntő piaci erőfölénnyel való visszaélés megelőzését, ezzel elősegítve a hatékony verseny kialakulását és a fogyasztók érdekeinek jobb érvényesülését. III.5.3. Az egyedi kötelezettségek célja Minden, a Tanács által kirótt kötelezettségnek az Eht.- ban lefektetett általános célokat kell szolgálnia. Ezen felül a kötelezettségeknek a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak, azokkal arányosaknak kell lenniük64. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kötelezettségek:

63 64

•

Indokoltak, tehát megfelelnek a probléma természetének.

•

Arányosak, tehát megfelelnek a probléma súlyának.

Távközlési szolgáltatások szervezeti piaca c. felmérés, Medián, 2003. december Eht. 52. §. (1), Hozzáférési irányelv 8. cikk (4) 109/68

A korábban, a szolgáltatók erőviszonyainak az ismertetése során elmondottak miatt a nemzetközi díjak egy része mind az öt piacon a kompetitív szint felett van. A magas távhívó díjak az ismertetett piactorzító hatásokat eredményezik. A Tanács megállapította, hogy a részben magas nemzetközi díjak kialakulásában szerepet játszó körülmények szabályozás híján az előrelátható jövőben sem módosulnak, ami ex-ante szabályozói beavatkozást követel meg. A Tanács által kirótt kötelezettségeknek végső célként azt kell szolgálniuk, hogy a szolgáltató ne élhessen vissza azzal az erőfölényes helyzetével, amely lehetővé teszi számára, hogy nemzetközi díjait a kompetitív szint felett határozza meg. Ez a szabályozás összhangban van az Eht. céljaival, alapelveivel és azzal a követelménnyel, mely szerint a versenyproblémákat elsősorban nagykereskedelmi, másodsorban kiskereskedelmi szabályozással kell megoldani. A Tanács megállapította, hogy a kötelezettségek arányossága érdekében a tervezett intézkedéseknek csak a szükséges mértékűnek és a legkevésbé megterhelőnek (tehát a cél teljesüléséhez minimálisan szükségesnek) kell lenniük. III.5.4. Kiskereskedelmi kötelezettségek a) Indokolatlanul magas díjak alkalmazásának tilalma (Eht. 109. § (1)a) pont) Abban az esetben, ha a hatóság megalapozottan gyanítja, hogy a kiskereskedelmi piacon indokolatlanul magas díjakat alkalmaznak, megtilthatja azt. A Tanács – figyelemmel a jelen határozat III.5.2. pontjában kifejtettekre és a nemzetközi díjakban foglalt, nemzetközi tranzit és végződtetési díjak változó részarányára, amelyek módosítására lehetőség nincs – ilyen kötelezettség előírását nem tartja szükségesnek és lehetségesnek. b) Indokolatlanul alacsony (kiszorító) árak alkalmazásának megtiltása (Eht. 109. § (1)b) pont) Ha a szolgáltató a kiskereskedelmi piacon az indokoltnál alacsonyabb árakat alkalmaz, ezzel megakadályozhatja, hogy az adott piacra új szolgáltatók lépjenek be, sőt, kiszoríthat a piacról olyanokat, amelyek ugyan hatékonyak, de ugyanazt a szolgáltatást nem tudják költség alatti áron nyújtani. A Tanács az Eht. 116. §-ával összefüggésben megállapította, hogy az indokolatlanul alacsony ár alkalmazása okozhat árprést, az árprés megakadályozására azonban elsősorban a nagykereskedelmi piacon van lehetősége. Ezért az indokolatlanul alacsony ár tilalmát nem kívánja alkalmazni az érintett kiskereskedelmi piacokon. c) Egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének tiltása (Eht. 109. § (1)c) pont) A Tanács megvizsgálva a kötelezettség megalapozottságát, úgy találta, hogy a vizsgált piacon nem állapítható meg, hogy a szolgáltatók az előfizetők között különbséget tennének. d) Indokolatlan árukapcsolás tilalma (Eht. 109. § (1)d) pont) A Tanács megvizsgálta, hogy az érintett szolgáltatók alkalmazzák-e a vizsgált piacon értékesített szolgáltatás összekapcsolását más olyan szolgáltatással, amely igénybevétele nélkül az adott piacon a szolgáltatás nem lenne igénybe vehető. A Tanács a szolgáltatók díjcsomagjainak az elemzése során úgy találta, hogy a díjcsomagképzés maga tekinthető egyfajta árukapcsolásnak. A Tanács véleménye szerint az ilyen árukapcsolás nem indokolatlan, nem lép ki a helyhez kötött nyilvános

109/69

telefonszolgáltatás keretei közül és a szolgáltató ezt nem írja elő kötelezően, hanem az előfizetők által választható díjcsomagokat kínálja. Egyéb, indokolatlan árukapcsolásra utaló jeleket a Tanács nem észlelt. A Tanács az indokolatlan árukapcsolás tilalmának kötelezettségként való előírását nem tartja szükségesnek. e) A kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos előírások teljesítésének ellenőrizhetősége (Eht. 109. § (3) bekezdés) A kötelezettség célja, hogy az előző, díjakkal kapcsolatos kiskereskedelmi kötelezettségek teljesítését a hatóság rendszeresen ellenőrizhesse és szükség esetén megfelelő szankciókkal rászoríthassa a szolgáltatót a kiszabott kötelezettség teljesítésére. A hatóság előírhatja az ellenőrzéshez szükséges költségszámítási kimutatás vezetését, ez szükséges a fenti, a) b) és c) pont alatti követelmények teljesítésének az ellenőrzésére. A szolgáltatónak tehát ezen kötelezettség keretében rendszeresen vezetnie kell az ellenőrzéshez szükséges költségszámítási kimutatásokat és betekintési lehetőséget kell biztosítania a hatóság részére a díjcsomagok kalkulációjának ellenőrzéséhez. f) Az alkalmazandó költségszámítási elvek, formák és módszerek, valamint a kimutatások tartalmának a meghatározása (Eht. 109. § (3) bekezdés) Az e) pont szerinti költségkimutatások vezetéséhez a hatóság meghatározhatja az alkalmazandó költségszámítási elveket, formákat és módszereket, valamint a kimutatások tartalmát. A Tanács a verseny nagyobb szabadsága érdekében jelenleg nem tartja célszerűnek, hogy a hatóság ezeket teljes részletességgel előírja. A Tanács az e)-f) pontban meghatározott kötelezettséget – mivel az ezeket szükségessé tevő, fönti a)-d) pontok szerinti kötelezettségeket nem rótta ki – nem rótta ki. g) Az előfizetői szolgáltatások ára legmagasabb mértékének megállapítására vonatkozó kezdeményezés a miniszter felé, megjelölve ezt a legmagasabb mértéket A Tanács megállapította, hogy a fogyasztók érdekeinek védelme és a hatékony verseny elősegítése érdekében nem szükséges a jelen határozat szerinti érintett piacok vonatkozásában az előfizetői szolgáltatások ára legmagasabb mértékének megállapítása. III.5.5. Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása A Tanács megvizsgálta az öt érintett piacon érvényesülő erőfölény hatásait, azonosította a versenyproblémát, értékelte a rendelkezésre álló szabályozói eszközöket és ennek eredményeként megállapította, hogy a jelen határozat szerinti érintett kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon a verseny még nem kellően hatékony. A Tanács megállapította ugyanakkor, hogy várhatóan a III. 5. 2. a) pontban leírt kedvező tendencia - fenntartva a közvetítőválasztás kötelezettségét a helyi közvetítőválasztással bővített formában – fennmarad, ezért – különös tekintettel a jelen piacokhoz kapcsolódó érintett kis – és nagykereskedelmi piacokon kirótt kötelezettségekre – a jelen érintett kiskereskedelmi piacokon az Eht. 111. § szerinti kötelezettség alkalmazásával a szabályozás céljai megvalósíthatók, ezért nem szükséges egyéb, a kiskereskedelmi szolgáltatási piacon kiróható kötelezettség kiszabása.

109/70

A Tanács ezen piacelemzés lezárását követően továbbra is figyelemmel kíséri az érintett piacok alakulását. Abban az esetben, ha a Tanács tudomására jut olyan piaci körülmény, amely okot ad a jelen határozatba foglalt szabályozás felülvizsgálatára, az eljárást a Tanács hivatalból megindítja.

109/71

C. fejezet Együttműködés a Gazdasági Versenyhivatallal A tárgybani hatósági eljárásban a Tanács a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) való együttműködést több lépcsőben valósította meg, az alábbiak szerint: 1./ A Tanács 2004. február 23-án megküldte a GVH részére a szolgáltatók részére továbbítandó adatlapok-tervezeteit véleményezés céljából. A beérkezett írásbeli észrevételek nagy részét elfogadva a kérdőívek kiegészítésre kerültek, illetve a javasolt adattartalomnak megfelelően új kérdőívek szerkesztésére is sor került. A GVH az át nem vezetett javaslatok esetében e döntés okáról is részletes írásbeli és szóbeli tájékoztatást kapott. 2004. március 16-án kétoldalú megbeszélésre került sor az adatszolgáltatással kapcsolatban, a korábban egyeztetett kérdőívek alapján. A megbeszélésen a jelenlévők áttekintették a tárgybani eljárás során, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításához szükséges, az elektronikus hírközlési piaci szolgáltatóktól bekért adatok körét, illetve az eljárás további fázisaiban esetleg szükségessé váló adatbekérések lehetőségeit. A felek megállapodtak abban, hogy az eljárás jelenlegi fázisáig az adatbekérés témáját egyeztetettnek tekintik, a továbbiakban e kérdésben szükség szerint folyamatosan kapcsolatot tartanak. 2./ A Tanács a Módszertant –annak 2004. május 5-i nyilvánosságra hozatala előtt - előzetes véleményezés céljából megküldte a GVH részére, melyre írásban érkezett észrevétel. A GVH a Módszertan nyilvánosságra hozatalát támogatta, azt vitára alkalmasnak találta, de ezzel egyidejűleg kisebb, pontosító észrevételeket tett. A Tanács a GVH észrevételeinek, javaslatainak jelentős részét változtatás nélkül átvezette a Módszertan szövegében. Az át nem vezetett javaslattal kapcsolatban sem volt megállapítható alapvető koncepcionális probléma. Ugyanakkor e problémák kapcsán a későbbi email váltás, a GVH által írásban megküldött vélemény, valamint a 2004. május 20-i személyes egyeztetés eredményeként konszenzus alapján került a szöveg kialakítására. A GVH nem látta akadályát annak, hogy a Módszertannal kapcsolatos írásbeli véleménye is közzétételre kerüljön a Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NHH) Internetes oldalán. Végül a Tanács 2004. július 30-án megküldte a GVH részére a Módszertan végleges változatát, melyben foglaltakkal, illetve a javításokkal a GVH egyetértett, további észrevételt nem tett. 3./ A Tanács tájékoztatta a GVH-t a tárgybani kötelező hatósági eljáráson túlmutató, a piaci szereplőkkel való együttműködésen alapuló többlépcsős fórumrendszerről, melyre a GVH képviselőjét közvetlenül meghívta. 4./ A Tanács 2004. augusztus 26-án megküldte a GVH részére a határozattervezetet. A GVH a nyilvánosságra hozatallal egyetértett. A tervezetről a GVH és az NHH szakértői konzultációkat folytattak, amelyek eredményeként, illetve az érdekeltek véleményének figyelembevételével a határozattervezet újabb munkaváltozatai készültek el. 5./ A GVH a tárgybani határozattervezettel kapcsolatos végleges szakmai álláspontját a részére 2004. november 17-én megküldött munkaanyag alapján 2004. december 6-án küldte meg a Tanács részére.

109/72

5.1

A GVH észrevételeiben szükségesnek tartotta annak rögzítését, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 38. § (2) bekezdése értelmében a jövőben folytatandó versenyfelügyeleti eljárásokban a jelen álláspontban foglaltak a GVH Versenytanácsát nem kötik. Ennek megfelelően a vezetékes távbeszélő piacokkal kapcsolatos konkrét versenyfelügyeleti eljárásokban a GVH Versenytanácsa az NHH Tanácsának határozatában meghatározottól eltérő piacokat határozhat meg, illetőleg az egyes vállalkozások piaci helyzetét, gazdasági erőfölényes pozícióját eltérően ítélheti meg. Mindez az Európai Unió Bizottságának piacelemzésről és a jelenős piaci erő értékeléséről szóló iránymutatása (a továbbiakban az Iránymutatás) 25. pontjában foglaltakkal is összhangban van. A GVH azonban biztosította az NHH Tanácsát, hogy tekintettel a jogbiztonság és a jogalkalmazás kiszámíthatóságának általános követelményére, valamint az Iránymutatás 24-25. pontjából kiolvasható azon célkitűzésre, hogy az ilyen eltérések csak valóban indokolt esetben forduljanak elő, az ilyen ügyek vizsgálati szakaszában az NHH és a GVH között létrejött megállapodásnak megfelelően a jogalkalmazás egységének megőrzése érdekében konzultálni fog az NHH-val.

5.2

A GVH a határozattervezet rendelkező részének újragondolását javasolja. A GVH saját tapasztalatai alapján nem látja szükségesnek JPE szolgáltató kijelölését ezeken a piacokon. A GVH rendelkező résszel kapcsolatos álláspontjának indokait jelen levél mellékletének „általános vélemény” része tartalmazza. Mindamellett, a GVH véleménye szerint a határozattervezet jelenlegi rendelkező részének változatlanul hagyása sem járna érdemi hatással a vizsgált piacokon. A GVH a határozattervezet indokoló részéhez további részletes észrevételeket tett.

5.3

A GVH tárgybani határozattervezettel kapcsolatos részletes észrevételei az alábbiakban találhatók.

„MELLÉKLET A GVH részletes észrevételei az NHH Tanácsának a Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások lakossági felhasználók számára és a Nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára kiskereskedelmi piacok meghatározásáról, a piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosításáról és kötelezettségek kiszabásáról szóló határozattervezetéhez A GVH alább következő véleménye a GVH által lefolytatott versenyfelügyeleti és egyéb eljárások tapasztalatain és az azokból származó háttérismereteken alapul. A véleményben megfogalmazottak az NHH Tanácsának tervezetében foglaltakat alapul véve azt foglalják össze, hogy a GVH a versenyjog alkalmazása során milyen tényeket és körülményeket vizsgálna meg, és azokat hogyan értékelné. Ilyen értelemben a GVH álláspontja egyrészt a versenyjogi módszerek egységes alkalmazásának megteremtését kívánja elősegíteni, másrészt szándéka szerint segíteni kíván a Tanács egyes megállapításainak megerősítésében.

109/73

Általános vélemény A GVH a saját eljárásaiban szerzett tapasztalatok alapján meg van győződve arról, hogy mind a lakossági, mind az üzleti előfizetőknek kínált nemzetközi hívásszolgáltatások esetében az érintett piac részét képezik nemcsak a helyhez kötött nyilvános távbeszélő hálózatokból, hanem a mobilhálózatokból indított hívások is. (A GVH saját eljárásaiban emellett természetesen figyelembe vesz még egyéb olyan szolgáltatásokat is – hívókártyás szolgáltatások, közvetítőválasztás útján nyújtott szolgáltatások – amelyeket a Tanács a szabályozási célú piacelemzés során nem vehet figyelembe, de ez a jelen megállapítások érvényességét nem befolyásolja.) A tágabb termékpiac meghatározás természetszerűleg azt eredményezi, hogy a piaci szereplők száma nagyobb, valamint – a mobilszolgáltatók országos lefedettségű hálózatai és országosan egységes árai következtében – a földrajzi piac országos lesz. Ilyen módon a piaci részesedések is változnak, illetve az érvényesülő verseny-nyomásokat másként kell értékelni. Tekintve, hogy a GVH nem látja bizonyíthatónak az érintett szolgáltatók gazdasági erőfölényes pozícióját, így természetesen azt sem látja indokoltnak, hogy rájuk ex - ante szabályozási kötelezettség háruljon, bár megjegyzendő, hogy a kiróni tervezett kötelezettség az érintett szolgáltatókra mindenképpen érvényesülni fog. Abban az esetben, ha a Tanács mégis öt földrajzi piacot kíván meghatározni, a GVH szükségesnek tartja kihangsúlyozni azt, hogy a szabályozási célú, de versenyjogi elvek alapján végzett piacelemzés keretében is egyedileg kell értékelni azt, hogy egy adott földrajzi piacon valamely vállalkozás erőfölényben van-e, azaz az elemzés csak akkor vezethet megalapozott következtetésekhez, ha az egyes földrajzi piacok és az azokon működő vállalkozások sajátosságait figyelembe véve történik meg az elemzés. II. A határozattervezet indokoló részének szövegéhez fűzött részletes észrevételek Az alábbiakban a határozattervezet szerkezetét követve fejtjük ki a Tanács megállapításaival kapcsolatos álláspontunkat, az egyes észrevételeknél utalva az ahhoz kapcsolódó fejezetszámra. A B.I.5. alfejezet azt vizsgálja, indokolt lehet-e az IHM rendeletben meghatározott szolgáltatási piactól eltérő piacdefiníció alkalmazása. A fejezettel kapcsolatos általános észrevételünk, hogy az ebben a fejezetben tárgyalt témakörökről célszerűbb lett volna a helyettesítés vizsgálat keretében a keresleti (funkció, ár, minőség, teljesítési feltételek) és kínálati helyettesíthetőség szempontjai alapján véleményt alkotni. Jelen piacelemzési eljárás keretében versenyjogi alapú helyettesítés vizsgálatot és erőfölény értékelést kell lefolytatni, mely során az IHM rendelet szerinti piacoktól való eltérés nem szempontként - az elemzés közben - értékelendő, hanem az eredmény függvényében - utólag - állapítható meg. A fejezeten belül, az I.4.1. rész bd) pont második mondata (az alternatív szolgáltatók szinte kizárólag nem lakossági előfizetőkből képezik előfizetői bázisukat) a Tele2 megjelenése óta kevésbé egyértelmű, itt inkább azt kellene bemutatni, hogy a lakossági és az üzleti piacra való belépés mennyiben más stratégiát követel, milyenek a beruházási szükséglet és a várható megtérülés terén fennálló különbségek, mennyire eltérőek a belépési feltételek. Az I.4. fejezet második bekezdését alkotó mondat pedig ebben a formában nem érthető. Az I.5.3. pontban „a verseny ezen a piacon jóval hamarabb kialakult” megállapítás nem megalapozott, alátámasztására részletesebben kellene írni arról, hogy milyen hatással volt az IP alapú szolgáltatások lehetőségének megjelenése az akkor még kizárólagosságot élvező Matáv díjaira, és részletesebben kellene írni a behívókártyás és VoIP szolgáltatási piac további fejlődéséről, szerepéről. Az érintett piacra sorolás csak a részletes helyettesítés

109/74

elemzést (I.7. pontbeli vizsgálat) követően lehetséges VoIP alapú/behívókártyás szolgáltatások esetében is, vagyis meg kellett volna vizsgálni az egyes elérhető VoIP és behívókártyás ajánlatokat, azokat külön a lakossági és nem lakossági szegmensre előretekintően elemezni. Szükséges továbbá annak indoklása, hogy az IP alapú szolgáltatások versenyhatása milyen mértékű, jellegű. A határozattervezet alapján ez a versenyhatás csak a nemzetközi hívásirányok többi hívásiránytól való külön kezelését támasztja alá, azonban az a vezetékes szolgáltatók erőfölényes helyzetét nem gyengíti érdemileg. Ez utóbbi következtetés az erőfölény elemzésnél kifejtett részletesebb indoklás alapján fogalmazható meg. Ugyanakkor, a fentiekben kifejtettek mellett nagyon fontos lenne annak bemutatása, hogy a nemzetközi hívások területén kialakult verseny mennyiben köszönhető a piacon már korábban érvényben lévő szabályozási intézkedésnek, hiszen az európai szabályozási keret logikája szerint a csak a szabályozás hatására működő helyettesítési lehetőségeket nem lehet számításba venni akkor, amikor az adott piacot elemzi az NRA. Ilyen értelemben az IP alapú szolgáltatások, bár említésük kétség kívül szükséges, nem gyengítik az inkumbens helyzetét. Nem így van ez azonban a mobilszolgáltatók által nyújtott nemzetközi hívásszolgáltatások esetében (részletesen ld. alább). A helyettesítési lehetőségek vizsgálatáról szóló B.I.7. alfejezet – részben az időközben bekövetkezett változásokra (kábelszolgáltatók hangszolgáltatási piacra lépése - UPC, ill. korábban a TVNetwork) tekintettel (hiszen egy előretekintő vizsgálatnak kezelnie kell az ilyen rövid távú fejleményeket) – alapos átdolgozást igényel a keresleti és kínálati helyettesítés vonatkozásában. Az I.7.1. rész kiegészítendő egy, a kábeltelevíziós hangszolgáltatás helyettesítő voltát elemző ponttal is, utalva arra, hogy az alkalmazott technológia ugyan VoIP, de hozzáférés és hívásszolgáltatások biztosítására is alkalmas, és persze arra is, hogy ez a megoldás elsősorban a lakossági piacokon tehet szert nagyobb jelentőségre. (A „bekábelezettség” vélhetően nagyobb fokú a háztartások, mint a közületek és üzleti előfizetők esetében, bár a GVH erre vonatkozóan nem rendelkezik adatokkal.) A hatóság a Matáv Rt. véleményének I.11. pontbeli felvetésére válaszolva a (22) pont alatt kifejti, hogy 2004. január 1-jét követően a nyilvánosan elérhető információk mellett élhetett a szolgáltatóktól való közvetlen adatbekérés lehetőségével, ahol azt az adott piac dinamikus fejlődése indokolta, a (24) pont alatt pedig összehasonlítható adatok hiányát említi. A GVH álláspontja szerint a kábelhálózatokon telefonszolgáltatást nyújtó vállalkozások (UPC, TVNetWork), valamint a TELE2 esetében a piac dinamikus fejlődése és az előretekintő elemzés igénye miatt szükséges lett volna élni az egyedi adatkérés eszközével, mert a szolgáltatások feltételeinek és igénybevételi adatoknak (még akkor is, ha ezek csak néhány hónapra vonatkoznak) a bemutatása érdemben hozzájárultak volna a határozattervezetek megalapozottságához. Másrészről viszont a kínálati helyettesítés szempontjait bemutató I.7.3. alfejezet is átalakítandó erre tekintettel, s – a Tanács által deklarálttal szemben – álláspontunk szerint az adott piacra belépését fontolgató vezetékes műsorelosztó, illetve áramszolgáltató vállalkozás is figyelembe veendő a kínálati helyettesíthetőség vizsgálata szempontjából, legfeljebb nem az egész ország vagy nem teljes földrajzi piacok területét lefedően, hanem lokális piaci szereplőként. Ezért is hangsúlyos az érintett földrajzi piacok, egyedi eltéréseinek részletesebb elemzése. Ezen túlmenően a fix-mobil helyettesítéssel (I.7.1.1. pont) kapcsolatban írtakhoz kívánunk megjegyzéseket fűzni. A határozattervezet helyesen állapítja meg, hogy a mobilpenetráció nagysága miatt a mobil rádiótelefon használata nemzetközi hívás céljára nem igényli külön előfizetői jogviszony újonnan történő létesítését. A funkcionalitás vizsgálata során megállapításra kerül, hogy a mobil rádiótelefonnal faxhívás nem, vagy csak speciális beállítások esetén és korlátozottan, a nemzetközi távhívás kezelő útján történő lebonyolítása

109/75

pedig egyáltalán nem lehetséges. Ugyanakkor fontos lenne megjegyezni, hogy ezek a funkciók sokkal kevésbé fontosak (valamint eltérő jelentőségűek a lakossági és üzleti felhasználók estétében), mint azok, amelyeket a mobiltelefon teljesíteni képes (a külföldi és nemzetközi helyhez kötött telefonhálózatok, mobil és műholdas rádiótelefon hálózatok előfizetőinek elérése 1.4.da)-dc)). A hipotetikus monopolista teszt gondolatkísérlete vélhetően alátámasztaná a vezetékes és mobil nemzetközi hívások helyettesíthetőségét, hiszen nem azt kell bebizonyítani, hogy minden egyes fogyasztó számára minden egyes esetben egyértelműen kedvezőbb a mobil hívás választása, hanem azt, hogy a hipotetikus monopolista (vezetékes szolgáltató) kicsi, de nem elhanyagolható mértékű díjemelése esetén a fogyasztók akkora hányada válthatna át a mobil hívásra, hogy a díjemelés már nem lenne kifizetődő a monopolista számára. Az 1.7.1.1. c) pontban a tervezet arra keresi a választ, hogy a helyhez kötött telefonról kezdeményezett nemzetközi hívásnak milyen alternatívái vannak, és ezek közül valóban a mobil rádiótelefon képezi-e a leggazdaságosabb megoldást. A GVH álláspontja szerint külön helyettesítés elemzéseket (nem kizárólag árakon alapuló) kellett volna lefolytatni annak vizsgálatára, hogy mennyiben helyettesítik egymást az egyes volt koncessziós szolgáltatók nemzetközi hívás szolgáltatásai és i) a behívókártyás, IP alapú szolgáltatások; ii) a mobilszolgáltatások (áramkapcsolt irány vagy VoIP irány). Az elemzések eredményeinek értékelésekor pedig kitérni arra, hogy az adott helyettesítési lehetőség a korábbi szabályozásra tekintettel alakulhatott-e ki, és ennek megfelelően figyelembe veendő vagy sem. A percdíjakat összehasonlító táblázat a tervezet szerint a legolcsóbb vezetékes és mobiltarifákat mutatja be. A helyhez kötött szolgáltatások sorában a 16 nemzetközi irányból (8 ország mobil és vezetékes irányai) 8 esetben behívókártyás szolgáltatás díja szerepel, a többi helyen pedig az Invitel ajánlata. A mobilszolgáltatók sorában pedig valamennyi kategóriában a Vodafone került feltüntetésre, mint legolcsóbb szolgáltató. Az így értelmezett helyhez kötött ajánlatok és a mobil adatok összevetése pedig arra az eredményre vezetett, hogy a megvizsgált irányok közül mindössze 2 esetben olcsóbb a mobil. A GVH elfogadhatónak tartja, hogy a leggyakrabban hívott 8 országba menő vezetékes és mobilhívások díjai alapján történik a vizsgálat. Ugyanakkor a fix-mobil helyettesítés elemzés az egyes helyhez kötött volt koncessziós szolgáltatók saját szolgáltatásainak és a piacon elérhető mobilszolgáltatásoknak az összevetésére kellene, hogy fókuszáljon. Azáltal, hogy az elemzés figyelembe veszi a behívókártyás szolgáltatásokat (a tervezet III.5.2. c) pontja a behívókártyás és közvetítő választásos szolgáltatások egy piacra sorolása ellen hoz fel érveket) a tervezetben közölt elemzés még az Invitel-re vonatkozóan sem tekinthető megfelelő ár-összehasonlításnak és helyettesítés vizsgálatnak. Amiatt pedig, hogy (az összes vezetékes, közvetítőválasztásos és behívókártyás ajánlat közül) a legalacsonyabb percdíj kerül feltüntetésre a legjobb mobildíjak mellé (jelen esetben felé), nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy elhallgatásra került, hogy az ezektől magasabb percdíjú vezetékes szolgáltatók esetében több irányban a mobil lehet kedvezőbb. A GVH álláspontja szerint tehát külön összehasonlító táblázatokat kellett volna összeállítani, melyekben az egyes volt koncessziós szolgáltatók lakossági, illetve üzleti díjai kerülnek a legkedvezőbb (4. piac esetében lakossági, 6. piac esetében üzleti) mobil díjakkal összevetésre. A helyettesítés elemzések mindegyikénél a hipotetikus monopolista teszt logikájának megfelelően nemcsak az aktuális árak összehasonlítása alapján (amelyek között túl nagy eltérések nincsenek - ez a határozattervezet előző verziójában található összehasonlító táblázat alapján is látható volt) kellene a végső következtetéseket levonni, hanem megvizsgálni, hogy a volt koncessziós szolgáltatók 5-10%-os áremelésére esetén az előfizetők hogyan reagálnának. A GVH álláspontja szerint a mobil hívásokra váltanának mivel i) az áruk között

109/76

nincs lényeges eltérés; ii) a fogyasztók képesek is a tényleges választásra, hiszen túlnyomó többségük mindkét típusú hozzáféréssel rendelkezik. Vagyis a helyes megállapítás az lenne, hogy a vezetékes és mobil hívások helyettesítik egymást. Akkor is így van ez, ha a forgalomból a vezetékes szolgáltatók ténylegesen nagyobb mértékben részesednek (a határozattervezet szerint egy előfizetőre jutó vezetékes nemzetközi forgalom ötszöröse a mobilnak), hiszen már maga a helyettesítés tényleges lehetőségéből fakadó fenyegetettség is elegendő ahhoz, hogy az árak növekedését meggátolja. A nemzetközi hívások, főleg a lakossági előfizetők körében, előre tervezettek és nem mindennaposak, így esetükben sokkal reálisabb a hívásonkénti mérlegelés, mint pl. a rutinszerű helyi hívás esetében. A vezetékes tartásidők a tervezet szerint jelenleg másfélszer, kétszer magasabbak, mint a mobil hívások esetében. Az összehasonlítás - tervezet által is megjelölt - gyengesége azonban, hogy a mobil tartásidők lakossági-üzleti előfizetők szerinti bontására nem volt mód. Emellett vizsgálható lett volna, hogy milyen hatással járna a tartásidőkre egy vezetékes áremelés (vélhetően a mobilhívások iránt megnövekvő kereslet miatt növekednének a mobil tartásidők). A fentieken túl az I.7.1. rész első bekezdésének félreérthető voltára szeretnénk felhívni a Tanács figyelmét; a más szolgáltató által versenytársként nyújtott, tartalmilag azonos telefonszolgáltatás a jelen elemzési keretben igenis helyettesítő szolgáltatás, legfeljebb ennek okait nem kell hosszasan magyarázni. Más kérdés az, hogy a közvetítőválasztás útján nyújtható ilyen szolgáltatást a „greenfield approach” folytán nem kell számításba venni. A B.I.8. alfejezet földrajzi piac meghatározásával kapcsolatos következtetéseivel a fentiekre tekintettel nem feltétlenül értünk egyet. Amennyiben a mobilszolgáltatók is a releváns piac szereplői, a földrajzi piac határai is tágulnak tekintettel arra, hogy a mobilszogláltatók országosan szolgáltatnak, hálózatuk országos lefedettségűnek tekinthetők, és tipikusan nem határoznak meg földrajzi alapon eltérő árakat. Ha azon az állásponton vagyunk, hogy a nemzetközi mobilhívások is a piac részét képezik, a földrajzi piac országos lesz. Ebben az esetben azt is át kell azonban gondolni, hogy indokolt-e a lakossági és az üzleti előfizetők megkülönböztetése (mivel a mobilszolgáltatók esetében sok esetben nehéz elválasztani az üzleti előfizetőknek nyújtott szolgáltatásokat). Álláspontunk szerint a B.I.9. alfejezetet (A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül) mindenképpen be kellene integrálni a B.I.8. fejezetbe, tekintettel arra, hogy az kizárólag a földrajzi piac vonatkozásában tartalmaz előrejelzést, s mert ez így pontosan illeszkedne a GVH által már korábban is jelzett azon koncepcióba, miszerint az előretekintő szempontok alkalmazása nem fejezeti kifejtést igényel, hanem az egész piacelemzési és JPE azonosítási eljárást át kell hassa, vagyis minden szempont esetén külön-külön figyelembe kell venni a várható jövőbeli eseményeket. A I.11.1. alfejezeten (Piacra lépési korlátok) a belépés Tanács által elemzett formái közül kimaradt a hurok átengedés említése. A strukturális korlátok elemzésekor álláspontunk szerint érdemes lenne utalni arra, hogy igaz ugyan, hogy a szükséges alaphálózat (az előfizetői hozzáférési hálózatot magába nem foglaló hálózat) kiépítése jelentős beruházást igényel, azonban ennek tényleges belépési korlát voltát enyhíti az a körülmény, hogy ilyen hálózattal azért tudomásunk szerint már rendelkeznek alternatív szolgáltatók (Pantel, GTS, Antenna Távközlési Rt.). A méretgazdaságosság hatásának említésekor pedig – amennyiben a Tanács mindenképpen öt földrajzi piacot kíván meghatározni – földrajzi piaconként elkülönült elemzésre lenne szükség, hiszen a kiaknázható méretgazdaságossági hatás nagymértékben függ az adott földrajzi piac méretétől, az elérhető előfizetők számától, így ebből a szempontból a Matáv- és az LTO-területek között lényeges különbségek figyelhetők meg.

109/77

A GVH az I.11.2. alfejezethez kapcsolódóan hasonlóképpen arra kívánja felhívni a Tanács figyelmét, hogy az a) pontban elemzett kérdéskörnél szintén szükséges lenne a földrajzi piaconkénti elkülönítés. A versenyjogi eszközök elégséges vagy elégtelen voltát elemző I.11.3. rész kapcsán hangsúlyozni kívánjuk, hogy értelmezésünk szerint a Tanácsnak ebben a kérdésben nem szükséges állást foglalnia, ettől függetlenül azonban egy ténybeli tévedésre is rámutatunk. A határozattervezet szerint a „GVH a rögzített (előreszabályozott) árak miatt eddig nem vizsgálhatta a piacot, ezért nem lehet beszámolni az ex-post verseny szabályozás hatékonyságáról.” Ezzel szemben mindössze az állapítható meg, hogy az ársapkaszabályozásból következően a GVH túlzottan magas kiskereskedelmi díjak alkalmazása miatt nem indíthatott versenyfelügyeleti eljárást, azonban felfaló árazás, árprés és más, nem árazási természetű visszaélések esetleges gyanúja esetén a korábban hatályos szabályozás is teret biztosított a GVH vizsgálatára. A határozattervezet B.II. fejezetéhez a következőkben oly módon tesszük meg észrevételünket, hogy először leírjuk a GVH által javasolt piacmeghatározásból következő erőfölény elemzés főbb elemeit, majd megtesszük azokat az észrevételeket, amelyek akkor is érvényesek, ha a Tanács nem ért egyet a GVH véleményével, azaz a jelen szöveg kiegészítésére tesznek javaslatokat. Amennyiben legalább a nemzetközi mobilhívások is a piac részét képezik, és az országos kiterjedésű, a piaci szereplők száma nyolc lesz: Matáv Rt, Invitel Rt, Hungarotel Rt, T-Mobile Rt, Pannon GSM Rt, Vodafone Rt, Emitel Rt. és Monortel Rt. Az NHH által is elemzett forgalmi és bevétel adatokból így ki lehetne számítani, hogy a szereplők piaci részesedése hogyan alakul (sajnos ezek az adatok a határozattervezetben nem szerepelnek). Amennyiben azt tapasztalnánk, hogy létezik olyan szolgáltató, amelynek a piaci részesedése 40% felett van, megvizsgálható, hogy az erőfölényben van-e a piacon. A B.II.2. alfejezethez kapcsolódóan még általánosságban annyit kívánunk megjegyezni, hogy amennyiben a Tanács mindenképpen öt földrajzi piacot kíván meghatározni, minden egyes szempont vizsgálata során nagyobb teret kellett volna biztosítani a földrajzi piaconkénti elkülönült elemzésnek, az egyes földrajzi piacok közötti különbségek kiemelésének. Szintén általánosabb jellegű észrevételünk, hogy több alfejezet esetében a levont következtetések megfogalmazásából („kisebb jelentőségű tényező, mint a forgalmi piacokon”; „ez a tényező releváns/nem releváns”; stb.) nem derül ki egyértelműen, hogy az elemzett tényező mennyiben befolyásolja a piaci részesedések alapján megállapított erőfölényes pozíciót. Meglátásunk szerint itt a Tanácsnak arról kellene állást foglalnia, hogy az adott körülmény erősíti vagy gyengíti a fennálló erőfölényes pozíciót, illetve a JPE szolgáltató azzal való visszaélésének lehetőségét. Kiemelt jelentőségű - az I.5.3. pont kapcsán már említett - kérdés, hogy ebben a részben indokolni kell azt, hogy az IP alapú és behívókártyás szolgáltatások felől érkező versenyhatás, amely a nemzetközi hívások más hívásirányoktól való elkülönült elemzésének egyik indoka, az egyes földrajzi piacokon meglévő erőfölényes helyzetekre hogyan hatott eddig, milyen hatások azonosíthatók jelenleg, és milyenek várhatóak a lakossági és a nem lakossági piacokon. Ugyanakkor ennek igazi jelentősége csak abban az esetben van, ha az elemzés már igazolta, hogy a kimutatható versenyhatás nem csupán a korábbi szabályozás folytán létezik. A vertikális integrációról szóló II.2.10. pont utolsó két bekezdése, mely az Emitel és a Matáv, illetve a Monortel és a UPC kapcsolatát taglalja, értelmezésünk szerint nem ide, hanem a II.2.6. alfejezetbe (könnyű/privilegizált hozzáférés a tőkéhez) illene, kiegészítve azzal, hogy pontosan milyen értelemben jelenthet előnyt az említett kapcsolat. Abban a körben viszont az összes szolgáltató tulajdonosi hátterét és az irányítása alatt álló, legalább a kapcsolódó tevékenységet végző vállalkozásokat be kellene mutatni

109/78

Végül, a II.2.12. ponttal kapcsolatban a keresleti és kínálati helyettesítésnél írtakra kívánunk visszautalni, melyre tekintettel a potenciális verseny elemzése is átdolgozandó, a piacra lépés vagy piaci terjeszkedés korlátai témakör pedig álláspontunk szerint – jelentőségénél fogva – megérdemelné, hogy a piacelemzésben külön fejezet (pl. II.2.13. pont) foglalkozzon vele. A piaci erő átvitelének lehetőségét taglaló B.II.4. alfejezetben előkerülnek a vertikális és horizontális kapcsolatok, a vertikális szomszédság tekintetében – álláspontunk szerint – ismét tévesen. Jelen piac esetében vertikális kapcsolat a GVH értelmezésében leginkább a 8-10. sz. piacokkal (híváskezdeményezés, hívásvégződtetés, tranzitszolgáltatások) azonosítható. Horizontális szomszédság a 4. és 6. számú piacok között áll fenn, míg a hozzáférési piacokkal (1., 2.) és a belföldi forgalmi szolgáltatások piacaival (3. és 5. sz.) meglévő szoros kapcsolat nem sorolható sem a vertikális, sem a horizontális kategóriákba. Megemlítjük még, hogy ebben a fejezetben különösen fontos lett volna a földrajzi piaconkénti elemzés lefolytatása, illetőleg a korábbi fejezetekből szintén hiányzó piaconkénti vizsgálatok eredményének megfelelő következtetések levonása. A B.III. fejezetben (Kötelezettségek megállapítása) a III.5.2. a) pont első bekezdésében az olvasható, hogy a Tanács nem talált olyan keresleti és kínálati helyettesítőket, amelyek nyomást gyakorolhattak volna a szolgáltatókra nemzetközi díjaik kialakítása során. A GVH álláspontja szerint ez az állítás nem következik logikusan az alapul szolgáló elemzésből. Az erőfölényes helyzet okaiként felsorakoztatott érvek mellett is megállapításra kerül, hogy a közvetítő választásos és behívókártyás szolgáltatásokkal számos szereplő megjelent a piacon kedvező árakkal. Ezzel kapcsolatban ki kellene emelni azt, hogy ez csak a már korábban is hatályos szabályozás folytán alakulhatott így, ezért a szabályozási keret logikája szerint nem kell számításba venni. A b) pontban (árak szintje) kifejtettek szerint az erőfölényes helyzet miatt, nincs a volt koncessziós szolgáltatókon olyan versenynyomás, amely gazdaságtalanná tenné, a díjak kompetitív árak (tökéletes verseny következtében kialakuló árak) felett tartását. A határozat szerint a piacon megjelent 15 új szolgáltató volt koncessziós szolgáltatók áraitól kedvezőbb ajánlatai azt bizonyítják, hogy lehetőség van arra, hogy a volt koncessziós szolgáltatók díjaikat a kompetitív szint felett tartsák. A GVH álláspontja szerint a 15 szolgáltató és a mobil szolgáltatók esetenként kedvezőbb árai éppen ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy a volt koncessziós szolgáltatók nem alakíthatják áraikat a piac többi szereplőjétől függetlenül. A GVH azontúl, hogy nem ért egyet a III.5.2. pont következtetéseivel, alapvető hiányosságnak tarja, hogy a mobil szolgáltatások erőfölényre gyakorolt hatásainak elemzése nem történt meg, holott a helyettesítés vizsgálat megfelelő elvégzése esetén az a következtetés adódna, hogy a nemzetközi mobil hívások és a volt koncessziós szolgáltatások nemzetközi hívásszolgáltatásai egy piacot alkotnak. A mobil indítású nemzetközi hívás-szolgáltatás mind a lakossági, mind az üzleti piacon érdemi, számításba veendő helyettesítő szolgáltatást jelent. A III.5.2. c) pont (piactorzító hatások) szerint a hálózati hatás érvényesülése is számottevően torzíthatja a versenyt, mivel a volt koncessziós szolgáltatókkal előfizetői jogviszonyban álló felhasználók részére a nemzetközi hívások csak a teljes szolgáltatásválaszték egy elemét képviselik, és az előfizetők szívesebben maradnak egyetlen szerződés keretei között, mintha a közvetítőválasztás vagy kártyás behívás folyományaként második szolgáltatóval kellene párhuzamos jogviszonyba kerülniük. A GVH véleménye azonban az, hogy a mobil hívásokra való váltás realitását ilyen jellegű tényező nem gátolja, hiszen, mint fentebb megállapításra került, a vezetékes előfizetők többsége mobiltelefonnal is rendelkezik. A GVH szerint nem egyértelmű a közvetítőválasztásos és behívókártyás szegmensek feltörekvő piacként azonosítása, ennek kellő alátámasztása szintén hiányzik a

109/79

határozattervezetből. (A feltörekvő piacon a piacvezetőnek de facto lényeges piaci részesedéssel kell rendelkeznie ezen a piacon, azonban a határozattervezetben nem történt meg a piacok megfelelő azonosítása, ezeken a szereplők és ajánlataik értékelése, a részesedések megállapítása.) A fentiekre tekintettel a GVH két alternatívát javasol megfontolásra. Az egyik, hogy a Tanács ne jelöljön ki JPE szolgáltatót a nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások lakossági, illetve nem lakossági felhasználók számára elnevezésű piacokon, tekintve, hogy a piacon a verseny érdeminek tekinthető. A másik, hogy a versenyjogi elveknek megfelelő differenciáltabb elemzést követően azonosítsa az esetleges JPE szolgáltató(ka)t a helyettesítőnek tekinthető szolgáltatások (mobil és esetlegesen VoIP) piacra való bevonásával. Megjegyezzük mindamellett, hogy amennyiben a Tanács mégis ragaszkodik az eredeti megközelítéshez, és a JPE-ként kijelölt szolgáltatókra az Eht. 111. §-ában meghatározott közvetítőválasztás kötelezettségén túl más kötelezettséget nem ró ki, lényegében az sem vezet más következményekre, a különbség csupán az, hogy meggyőződésünk szerint a GVH által javasolt megoldás a versenyjog elveinek, a versenyjogi piacelemzés logikájának inkább megfelel.

III.

Technikai, pontosító észrevételek

A B.I.3. fejezet második bekezdésében a „Tekintettel…” kezdődő mondatban az „adott piac részét képező” kifejezés helytelen, emellett nyilván kimaradt a mondatból a nemzetközi hívás irányba érvényes szolgáltató választási kötelezettség említése.” 6./

A Tanács álláspontja a észrevételeiről a következő.

GVH

tárgybani

piaccal

kapcsolatos

szakmai

A GVH tárgybani vezetékes kiskereskedelmi piac meghatározásáról, a piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosításáról és kötelezettségek kiszabásáról (a továbbiakban: piacelemzés) szóló határozattervezettel kapcsolatos koncepcionális és részletes észrevételeiről általánosságban megállapítható, hogy a piacelemzési eljárás alapját jelentő ex-ante szabályozásról (egyáltalán a piacelemzés módszertanáról) a GVH eltérő koncepcióval rendelkezik, mint a Tanács. Így az adott határozattervezet véleményezésénél a GVH által követett koncepció alkalmazása azt jelenti, hogy a határozattervezetben található elemzések, következtetések (GVH által történő) megítélése eltér mind szemléletében, mind módszertanában a Tanács koncepciójától. A Tanács fontosnak tartja annak bemutatását, hogy a piacelemzési munka szükségszerűen eltérő koncepcióval történik meg a Tanács eljárásában, mint a GVH versenyfelügyeleti eljárásában. (Ennek bemutatása és kifejtése megtörténik a tárgybani határozattervezet „B.I.11.3 A versenyjogi eszközök elégtelensége” fejezet „Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai” alfejezetében.) A Tanács kiindulásként le kívánja szögezni, hogy piacelemzési, piacazonosítási és kötelezettség-kirovási munkáját (a továbbiakban: piacelemzési munka) meghatározta a közösségi jogi és a hazai jogi környezet65, mely kijelöli az 65

-

közösségi jogi irányelvek Európai Bizottság 2002. július 8-án kelt „Útmutató a piacelemzéshez és a JPE felméréséhez” c. Iránymutatás Európai Bizottság 2003. február 11-én kelt, az ex-ante szabályozásra alkalmas érintett termék- és szolgáltatási piacokról szóló 2003/311/EC sz. Ajánlás, ideértve a hozzátartozó Magyarázatot is. 109/80

ex-ante szabályozási, valamint a piacelemzési munka kereteit. A Tanács annak érdekében, hogy önmaga, illetve az elektronikus hírközlési piac többi szereplője (szolgáltatók, egyéb szabályozó hatóságok) számára egyértelművé tegye, hogy a vonatkozó jogszabályokat figyelembe véve hogyan kívánja alkalmazni azokat a piacelemzési munka során, elkészítette (a határozattervezet „ A fejezetében” mellékelt) módszertani anyagát. Ezen anyagban a Tanács leírta a piacelemzési munka menetét és az anyagban foglaltakat nyilvánosan egyeztette az elektronikus hírközlési piac többi szereplőjével, így a GVH-val is. A Tanács úgy véli, hogy az eljárás jogbiztonsága, a szabályozói munka kiszámíthatósága érdekében szükséges követni egy – bizonyos részleteiben vitatható, de mindenképpen egyeztetett – eljárásrendszert annak érdekében, hogy az érintett szolgáltatók számára kiszámítható és követhető legyen a hatósági magatartás. Ebben az eljárásrendben tükröződik a Tanács és a GVH versenyeljárása közötti különbség, mely a kétféle szabályozó hatóság közötti feladatés munkamegosztásból következik. A Tanács véleménye szerint tisztázandó az ex- ante, illetve az ex- post szabályozás egymáshoz való viszonya. Az ex- ante szabályozás része a folyamatos piacelemzés, a vonatkozó piacokon meglévő versenyhelyzet folyamatos elemzésével és értékelésével. Ebben a Tanács részéről annak vizsgálata folyik, hogy az elkövetkező időszakban fennáll-e a lehetőség a versenyhelyzet romlására, s amennyiben igen, meg kell tenni azon lépéseket, melyek ezt a lehetőséget kiküszöbölik. A GVH által alkalmazott versenyjogi eszközök az ex- post szabályozás részei, melyek utólagosan észlelt, meglévő versenyproblémák kiküszöbölésére alkalmasak. Ebből következik, hogy e kétféle szabályozó hatóság fellépésére más-más körülmények között kerül sor. A Tanács hangsúlyozza, hogy a piacelemzési munka végzése folyamatosan (évről-évre) történik, mely biztosítja az adott piac versenyhelyzetéért felelős hatóságok számára a beavatkozás lehetőségét. Ennyiben adott a Tanács számára az a követelmény, hogy köteles rendszeresen felülvizsgálni döntéseit. A piacelemzési munka során - az Eht. 52.§ (3) bekezdése alapján - „A Tanács a piacmeghatározást és a piacelemzést a miniszter által rendeletben kihirdetett alapelvek alapján, a versenyjog vonatkozó szabályai szerint végzi el.” Ez a Tanács értelmezése szerint azt jelenti, hogy a Tanácsnak piacelemzési munkája során eleve más szemléletű eljárást kell lefolytatni, mint a GVH által lefolytatott versenyjogi eljárás. A GVH versenyjogi eljárása fókuszában egy adott szolgáltató áll, aki a gyanú szerint konkrétan megsérti a versenyt az adott piacon a versenytörvény (Tptv.) szerint. Itt az eljárás esemény utáni, ex- post jellegű, valós szabálysértés vagy annak gyanúja esetén merül fel. A piacelemzési munka fókuszában egy adott piac áll, melyre meg kell állapítani, hogy azon fennállnak-e a verseny feltételei, s ha nem, akkor jelölhetők ki JPE szolgáltatók, számukra a Tanács által - jogi szabályozás szerint kötelezően kiszabott kötelezettségekkel. Ebből következően az elemezni kívánt piacok tekintetében szükséges versenyelemzés nem megy le a versenyfelügyeleti eljárás részletezettségének megfelelően az adott szolgáltató szintjére, azaz a Tanács véleménye szerint az adott piacot kell elemezni, benne a szolgáltatók magatartásával, nem pedig a szolgáltatók magatartását az adott piacon. A JPE azonosítási eljárásban alkalmazandó versenyjogi elvek nem konkrét versenyjogi szabálysértésre vonatkoznak, hanem arra, hogy biztosítani kell az adott piacon a versenyt. Ennek keretében kell -

2003.évi C törvény (Eht.) az 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 109/81

felmérni piaci versenyprobléma észlelése esetén azon lehetőségeket, hogy az adott piacon fennáll-e a lehetőség a verseny korlátozására. Amennyiben igen, akkor kell az adott szolgáltatóval foglalkozni (JPE kijelölés, kötelezettség adás). Ez az oka annak is többek között, hogy a piacvizsgálat keresleti–kínálati helyettesítés vizsgálati szakaszában összpiaci (s nem pedig egyedi szolgáltatói) szinten történik meg az elemzés. Alapvetően az ex-ante szabályozást megalapozó piacelemzés és a versenyjogi eljárás során alkalmazott konkrét elemzési módszer fentiekben vázolt sajátos jellege ad magyarázatot a GVH véleményében jelzett felvetésekre. A Tanács piacelemzési eljárásában alkalmazott, a tényleges piaci helyzetek előretekintő vizsgálatának a vizsgált piac egészére történő elvégzésének módszere biztosítja a Tanács véleménye szerint azt, hogy a tárgybani határozattervezetben levont elemzések, következtetések összességében előre tekintő szemléletűek, hiszen minden egyes piac megítélésében a Tanács az adott piacon fennálló versenyhelyzet jövőbeli várható alakulását is figyelembe vette. Ezen túlmenőleg ismét hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy a Tanács piacelemzési eljárását – szemben a versenyhivatal egyszeri, adott aktushoz kötődő eljárásával - lényegében folyamatosan, gyakorlatilag a törvény által meghatározottan évente végzi el. Emiatt az egy éven túli előretekintő elemzésnek elsősorban a tendenciák figyelemmel kísérése szempontjából van jelentősége. Ami a GVH azon véleményét illeti, mely szerint az elvárt felosztásnak megfelelő tagolást a teljeskörű versenyjogi elemzés után lehet megtenni, a Tanács véleménye az, hogy egyrészt a Tanácsot kötötték a fentebb hivatkozott, jogi keretekben megfogalmazott szabályok (különös tekintettel az abban említett IHM tájékoztatóra és rendeletre), másrészt a jogszabályban megfogalmazott alapelvek alapján elkészült és széleskörűen egyeztetett módszertani anyagot a GVH is elfogadta. A Tanácsnak az európai uniós és magyar jogszabályok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a nemzeti sajátosságok miatt indokolt-e az előre definiált piacstruktúrától való eltérés. Ezen vizsgálat elvégzése után az eltérés szükségessége nem merült fel. A GVH kifogásolja a Tanácsnak a tárgybani határozattervezetben alkalmazott keresleti és kínálati helyettesítés-vizsgálati módszereit, s hiányolja benne az átfogó előremutató elemzés alkalmazását. A Tanács véleménye szerint mindkét esetben az adott piacra (s nem konkrét piaci szereplőkre vonatkozóan!) kell megállapításokat tenni. A Tanács által a helyettesítés témakörében alkalmazott módszerek megfelelnek a többi európai ország piacelemzési gyakorlatának. A helyettesítéssel kapcsolatos GVH észrevételeket egyébként a Tanács messzemenően figyelembe vette, s a keresleti helyettesítésre vonatkozó fejezeteket (főleg a helyhez kötött vezetékes – mobil témakörében) a GVH (és más szolgáltatók) észrevételeit felhasználva átdolgozta. Ugyanúgy a hipotetikus monopolista teszt alkalmazásával kapcsolatosan is hangsúlyozni kell, hogy a Tanács megközelítésében a piacelemzés ezen fázisában konkrét szolgáltatókról még nem kell beszélni. Így az adott piac egészére tekintettel fogalmazhatók meg állítások arra vonatkozóan, hogy vannak-e versenyproblémák. A Tanács álláspontja szerint tehát a hipotetikus monopolista teszt is piaconként, nem pedig szolgáltatónként értelmezendő. A keresleti, kínálati helyettesítés témakörében is az adott piacon kell vizsgálódni, nem az adott szolgáltató területén. Ez a Tanács véleménye szerint alapvető különbség konkrét versenyhivatali eljáráshoz képest.

109/82

A Tanács a GVH-val való egyeztetés során lefolytatott konzultációk tapasztalatait, illetve a GVH észrevételeit lehetőség szerint beépítette a tárgybani határozattervezetbe. A tárgyalt GVH anyag részletes észrevételei tartalmazzák azokat a részkérdéseket, melyekben megmaradt a véleménykülönbség a Tanács és a GVH között. Ezen kérdések egy részéről a Tanácsnak (az előzőekben kifejtett) koncepcionális okokból van más véleménye, más részük a vizsgálat lezárta után merült fel, és a következő piacelemzésnél vehető érdemben figyelembe azzal együtt, hogy ezek a felvetések jelen elemzést és az arra épülő határozatokat lényegében nem befolyásolják.

109/83

D. fejezet Egyeztetés az érdekeltekkel. Az alábbi válaszokban a szolgáltatók által adott észrevételeket tartalmazó levelek szó szerint vannak közölve. Az NHH Tanácsa válaszai a szolgáltatók vonatkozó (dőlt betűs) észrevételei után vannak beszúrva, s más betűtípussal és válaszonkénti ( ) számozással jelenítődnek meg.

D/1. Matáv Rt. észrevételek Az NHH Tanácsa válaszai csak a Matáv Rt. részletes észrevételei után jelennek meg, mivel a Matáv Rt. levelének törzsszövege a részletes észrevételekhez képest mást nem tartalmaz, azokat hangsúlyozza.

Ikt. szám: 13000-00444/2004. Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa 1015 Budapest Ostrom u. 23-25. Pataki Dániel elnök úr részére

Tárgy: Észrevételek a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (6. piacra) vonatkozó határozattervezethez

Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó határozattervezetére vonatkozó álláspontunkat, javaslatainkat és észrevételeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A Matáv Rt.-nek alapvető érdeke, hogy a Keretirányelvben és az Eht.-ban foglalt szabályozási elvek, ágazatpolitikai célok az Eht. 44. § (5) bekezdésében meghatározott időponthoz képest a lehető leghamarabb érvényre jussanak, ezáltal megszűnjön a jelentős piaci erejű szolgáltatókra vonatkozó átmeneti szabályozási időszak, amelyben a régi és egyes új kötelezettségek egyaránt terhelik e szolgáltatókat. A "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó végleges határozat majdani elfogadása tiszta helyzetet fog teremteni az érintett piacra vonatkozó szabályozói kötelezettségek tekintetében. A tisztelt Tanács által készített határozattervezetre vonatkozó, jelen beadványunkban összefoglalt észrevételeink és javaslataink célja, hogy javítsa annak megalapozottságát, 109/84

ezáltal valamennyi piaci szereplő és az Európai Bizottság számára szükséges és elégséges mértékük meggyőző módon elfogadható legyen. Reményeink szerint javaslataink hozzájárulnak ahhoz, hogy a végleges határozat a jelenlegi tervezetnél kevesebb támadási felületet hagyjon. A határozattervezethez kapcsolódó részletes észrevételeink, javaslatunk jelen beadványunk mellékletében találhatóak (mivel a határozattervezet indokolásának "A" fejezete lényegében a Tanácsnak az érintett piacok azonosításával, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával, és a kötelezettségek kiszabásával kapcsolatos 2004. július 30-i módszertanát tartalmazza, erre vonatkozó észrevételeinket pedig – más szolgáltatók mellett – a tisztelt Tanácsnak már korábban megküldtük, észrevételeink érdemben nagyrészt a határozattervezet indokolásának "B" fejezetéhez kapcsolódnak). Az átláthatóság kedvéért azonban leglényegesebb észrevételeinket az alábbiakban is összefoglaljuk: A határozattervezetnek az érintett piac azonosítására vonatkozó részével lényegében egyetértünk, arra észrevételt nem kívánunk tenni. Üdvözöljük és helyesnek tartjuk, hogy a tisztelt Tanács a földrajzi piacot a Keretirányelv 15. cikkével és a 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 2. §-ával összhangban a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével határozta meg. A határozattervezetnek az érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosítására vonatkozó döntésével egyetértünk, bár annak indokolását egyes meghatározott esetekben nem tartjuk kellően megalapozottnak. Megítélésünk szerint a határozattervezet indokolásából egyes helyeken hiányzik a versenyt torzító-korlátozó tényezők és a kiróni szándékolt kötelezettség hatásának részletes, megalapozott és minden vonatkozásra kiterjedő feltárása, elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő jelenlegi kötelezettségek hatásának részletes vizsgálata, hiányoznak a tisztelt Tanács általánosító jellegű kijelentéseit és megállapításait megfelelően alátámasztó bizonyítékok, hiányoznak a konkrét számszerű tényadatok, egyes megállapítások néhol egymásnak ellentmondanak. Ezért álláspontunk szerint a határozattervezet indokolása jelenlegi formájában nem teljes mértékben felel meg az Eht. 24. § g) pontjának és az Áe. 43. § (1) bekezdése c) pontjának (a megalapozott/részletes/megfelelő indokolás kötelezettsége közösségi normákban és egyéb dokumentumokban is megtalálható: Keretirányelv 7. cikk (3) bekezdés, 2002/C 165/03 számú Bizottsági Iránymutatás 117. pont és a C(2003) 2647 számú Bizottsági Ajánlás 5. pont, valamint ERG Common Position 4.2.1. pont). Ezek alapján jogi szempontból megkérdőjelezhetővé válik a Keretirányelv 8. cikke szerinti "arányos" intézkedés meghozatala, illetve az Eht. 52. § (1) bekezdése és 54. § (1) bekezdése szerinti "indokolt" és "arányos" kötelezettségek kiszabása, ami végső soron kétségessé teszi a Keretirányelv 8. cikke, illetve az Eht. 2. §-a szerinti ágazatpolitikai célok maradéktalan megvalósulását. Hiányoljuk a határozattervezetből azt az információt, hogy mely szolgáltatók mely szolgáltatásai kerültek figyelembe vételre a piaci részesedések számításánál. Álláspontunk szerint, összhangban a szolgáltatás általunk helyesnek tartott definíciójával, valamint az EU Bizottság VoIP konzultációs dokumentuma, továbbá a tisztelt Tanács 2004. július 24.-i szakmai vitafórumán prezentált hatósági álláspont szerinti szolgáltatás tartalmi meghatározással, az alkalmazott technológiától függetlenül szükséges a bevételeket figyelembe venni. Az egyeztetési eljárás vonatkozásában javasoljuk, hogy a jövőben a tisztelt Tanács a határozattervezet közzétételével kapcsolatos bizonytalanságokat küszöbölje ki, és az

109/85

esetleges szóbeli meghallgatásról lehetőség szerint már a közzététel időpontjában adjon tájékoztatást. Ezúton kérjük a tisztelt Tanácsot, hogy a Matáv Rt. határozattervezettel kapcsolatos álláspontját, javaslatait és észrevételeit határozattervezetével együtt küldje meg az Európai Bizottság részére a Keretirányelv 6. cikke (A konzultáció és az átláthatóság mechanizmusa) és az Eht. 65. §-a szerinti egyeztetési eljárás keretében. Az Eht. 36. § (3) bekezdése alapján kérjük javaslataink, észrevételeink és megjegyzéseink szíves figyelembevételét a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó végleges határozat meghozatala során. Budapest, 2004. szeptember 20. Tisztelettel:

………………………………………… Vasváriné dr. Menyhárt Éva igazgató Szabályozói kapcsolatok és árpolitika ágazat

109/86

A

MATÁV

RT. RÉSZLETES ÉSZREVÉTELEI MÓDOSÍTÁSI JAVASLATAI

ÉS

a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piac (6. piac) vonatkozásában közzétett határozattervezetéhez Rendelkező rész és Indokolás Az indokolás utal (3. oldal) – a Módszertan [1] b) pontjának megfelelően – a piackutatási eszközökre, adatokra. Ezzel kapcsolatban hiányérzetünk van, mivel az indokolásból nem derül ki a piackutatás konkrét időpontja, módszertana és végeredményei (a piackutatási adatokkal kapcsolatos aggályainkat az indokolás megfelelő fejezetében is jelezzük). Ezért javasoljuk ennek, vagy a piackutatási dokumentum interneten való elérhetőségének feltüntetését az indokolásban.

(1) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. Mivel a 4-es piacon konkrét piackutatási adatok nem lettek felhasználva, ezért az Indoklás 3., illetve 4. oldalán található b) pont, illetve 3. bekezdés („A fogyasztói szokások értékelése…” címmel kezdődő mondat) törlésre kerül. Törlésre kerül továbbá a tervezet „I.5.4. Behívókártyás hívások különválasztása” fejezet 2. bekezdésében található „valamint a piackutatások” szövegrész is. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az indokolásban (5. oldal) hivatkozott szakmai fórum és szakmai vitafórum mindenképpen hasznos volt, a szolgáltatók megismerték a tisztelt Tanács előzetes álláspontját, megközelítését, ezeket a találkozókat mégis inkább formálisnak, mint érdeminek tartottuk, a jövőben törekedni kellene a konstruktívabb párbeszéd kialakítására. Ez a vitafórum továbbá nem helyettesíti a határozattervezettel kapcsolatos nyilvános meghallgatást, hiszen ott mindössze három részletkérdés tekintetében ismerhettük meg a tisztelt Tanács álláspontját.

(2) A Tanács a vonatkozó ügyben az Eht. 36. §-a szerint járt el. Ezen új jogintézmény (egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben) keretében, akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat érintheti, észrevételt tehet a tervezetre, és a hatóság a beérkezett észrevételeket lehetőség szerint figyelembe veszi. Az Eht. 36. § (3) bekezdése szerint a hatóság a határozat által érintett fél indokolt kérelmére, vagy hivatalból az érdekelteket szóban is meghallgathatja. Ez a szóbeli meghallgatás azonban nem felel meg az Eht. 34. § szerinti nyilvános meghallgatás intézményének. A Tanácshoz egyébként szóbeli meghallgatás iránti kérelem nem érkezett. Ezeken túlmenően, a Tanács szakmai fórumokat is szervezett, amelyek célja az addig végzett munka, az előzetes elképzelések stb. ismertetése, illetve bizonyos kérdésekben a piacelemzési eljárásban érdekelt felek (a szolgáltatók) álláspontjának előzetes megismerése volt. Az indokolás (5. oldal) utal arra, hogy a tisztelt Tanács a Hírközlési Értesítőben és internetes oldalán (2004. augusztusában, konkrét nap megjelölése nélkül) közzétette a határozattervezeteket és az ezekkel kapcsolatos előkészítő anyagokat. A tisztelt Tanács internetes honlapjának (szeptember 3.-i keltezésű sajtóközleménye) szerint a határozattervezetek augusztus 31-én készültek el, míg egy másik (szeptember 1.-i keltezésű) oldala szerint az érintettek a Hírközlési Értesítőben történt megjelenést követő 20 napig tehetnek észrevételt. Ugyanakkor az Európai Bizottsághoz eljuttatott,

109/87

15. és 16. nagykereskedelmi piacokkal kapcsolatos 2004. augusztus 12.-i és augusztus 18.-i szóbeli meghallgatásokról készült jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az NHH értelmezésében a közzétételi kötelezettségnek az NHH weblapon történő közzététel felel meg (a jegyzőkönyvekből egyébként világosan látszik, hogy a határozattervezek közzététele korántsem volt problémamentes). A tisztelt Tanács nyilatkozattételre történő felhívással kapcsolatban elküldött továbbá egy levelet a Matáv Rt. részére DH-8002-65/2004-es ügyiratszám alatt, amely Társaságunkhoz szeptember 2-án érkezett, és amelyben a tisztelt Tanács az egyeztetés keretében való közzététel időpontját augusztus 31.-ben határozta meg. A határidők számítása körüli bizonytalanságok elkerülése, és az érdemi észrevételek összeállításához szükséges idő rendelkezésre állása érdekében javasoljuk, hogy a jövőben a tisztelt Tanács gondoskodjon a közzététel szabályainak egyértelmű megállapításáról és precíz – interneten és a Hírközlési Értesítőben – egy időben történő közzétételről.

(3) Az Eht. 188. § 69. pontja értelmében közzététel: az Eht. által a hatóság által közzétenni rendelt információ hozzáférhetővé tétele a hatóság hivatalos lapjában, az arra vonatkozó eljárás szerint, valamint a hatóság internetes oldalán haladéktalanul. A törvény által meghatározott közzététel fogalma tehát nem szabja meg követelményként az egyidejű megjelentetést. A Miniszterelnöki Hivatalról szóló 148/2002. (VII. 1.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Miniszterelnöki Hivatal a jogszabályok előkészítésével és kihirdetésével összefüggésben a központi közigazgatás hivatalos lapjainak kiadásáról és terjesztéséről a közvetlen irányítása alatt álló szervezet, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó útján gondoskodik. A jelenlegi gyakorlat szerint a közzétételre kerülő szöveg tördelését a Magyar Hivatalos Közlönykiadó végzi, melyet lektorálásra visszaküld a hatósághoz, így ebből adódóan a papír-alapon megjelentetés bizonyos időt vesz igénybe. Mindebből következően, illetve az Eht. fent idézett fogalmából kiindulva, annak eleget téve a Tanács a határozat tervezetét, illetve a kapcsolódó előkészítő anyagokat internetes oldalán haladéktalanul megjelentette, s ezzel lehetőséget biztosított arra, hogy a szolgáltatók mihamarabb megismerjék a hatóság döntésének tervezetét, illetve természetesen ezzel együtt intézkedett a hivatalos lapban történő megjelentetés iránt. A közzététel fogalmából - a két szakaszból álló megjelentetésből - adódóan a Tanács az Eht. 36. § szerint az egyeztetés keretében az érdekeltek rendelkezésre álló 20 nap kezdő időpontjaként az utóbbi, a hivatalos lapban történő közzététel időpontját tekinti. A határozat tervezetének a hatóság hivatalos lapjában, a Hírközlési Értesítőben való közzététele 2004. szeptember 16-án megtörtént. A másik oldalról megközelítve a MATÁV Rt. által felvetett „egyidejű megjelentetés” problémáját, a Tanács úgy véli, hogy éppen ezzel nem tenne eleget a közzététel törvényi kritériumának, ugyanis megszegné a haladéktalan internetes közzététel követelményét, ha amiatt késlekedne az internetes közzététellel, mert intézkedik a Hírközlési Értesítőben való közzététel iránt. Összegezve a közzététel kérdését, a Tanács a vonatkozó, a törvényi rendelkezéseknek egyébként megfelelő eljárásával lehetővé tette a szolgáltatók számára, hogy a határozattervezetekre vonatkozó észrevételeiket nem csupán a Hírközlési Értesítőben való megjelenéstől számított 20 nap alatt tehessék meg, hanem ezt megelőzően is lehetőségük nyílt a Tanács döntése tervezeteinek megismerésére, tanulmányozására és véleményezésére.

109/88

A fentiekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a határozattervezetből (5. oldal) nem világos számunkra mit jelent az "előkészítő anyag" fogalma. Javasoljuk e fogalom tisztázását, és a Hírközlési Értesítő vonatkozó számainak megjelölését, mert ennek hiányában az Eht. 36. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek maradéktalanul.

(4) A Tanács előkészítő anyagnak minősített minden olyan anyagot, amely a döntés meghozatalának elősegítése érdekében, továbbá az eljárás során a tényállás tisztázása körében készült. A jelen határozattervezet tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16-án megjelent 9. számában megjelentetett • • • • • • • • • • • •

Módszertan (2004. május 5.), A Nemzeti Hírközlési Hatóság által 2004. június 2-án a piacmeghatározás, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása tárgyában tartott széleskörű konzultációról készült emlékeztető, Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárásáról, Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által a piacelemzés során eddig elvégzett munkáról, Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által végzendő „notifikációs” eljárásról, és a nemzetközi tapasztalatokról, A Gazdasági Versenyhivatal véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, A Matáv Rt. véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, Az INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. véleménye az NHH Tanács által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, A T-Mobile Magyarország Távközlési Rt véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról, Az NHH Tanács véleménye a Módszertan című anyagra vonatkozó észrevételekről, A 2004. június 29-én tartott szakmai fórum előadásai, Módszertan (2004. július 30.).

A határozattervezet indokolása (6. oldal) utal az Európai Bizottsággal folytatandó notifikációs eljárására és azt a megállapítást teszi, hogy a határozattervezetben foglaltak "hatással lehetnek a tagállami kereskedelemre". A pontosítás kedvéért javasoljuk, hogy a határozattervezet "tagállami kereskedelemre" szövegrésze "tagállamok közötti kereskedelemre" módosuljon az Eht. 65. § (1) bekezdése, valamint a Keretirányelv 38. bevezető rendelkezése és 7. cikk (3) bekezdése alapján. A módosított megállapítással egyetértünk, de a teljesség kedvéért javasoljuk, hogy – a Keretirányelv 38. bevezető rendelkezésének fényében – az indokolás kerüljön kiegészítésre azzal, hogy a határozattervezet mennyiben lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre.

(5) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács a határozatban a „tagállami kereskedelemre” szövegrészt „tagállamok közötti kereskedelemre” szövegrészre javítja.

109/89

Mivel a határozattervezet rendelkező része (2. oldal) és indokolása (7. oldal) nem utal rá, javasoljuk annak kiegészítését azzal, hogy az Eht. 111. §-ában közvetítőválasztás kötelezettsége "az Eht. 163. § (2)-(3) bekezdéseire figyelemmel" terhelje a kötelezett szolgáltatót. Álláspontunk szerint ugyanis az Eht. hatodik részének vegyes rendelkezéseiben az Eht. hatálybalépésekor hatályban levő egyetemes szolgáltatás igénybevételére vonatkozó előfizetések szabályai az Eht. 111. §-ban foglaltakhoz képest speciális, de mindenképpen a jövőben is alkalmazandó szabályokat tartalmaznak (egy egyetemes szolgáltató nagy valószínűséggel rendelkezik jelentős piaci erővel). Megítélésünk szerint a kiegészítés nélkül a határozattervezet ellentétes lenne az Eht.-val.

(6) A Matáv ezen véleménye, miszerint kiegészítésre szorul a határozat arra tekintettel, hogy a határozatban alkalmazni rendelt 111. §. szerinti kötelezettség terjedelmét maga az Eht. is szűkíti az átmeneti rendelkezések között szereplő 163. §. (2) és (3) bekezdésekben, indokolatlan. Maga a kötelezettség sem a Tanács határozata révén, hanem a törvény erejénél fogva terheli a JPE-t, így a főszabály alóli kivétel, az általános szabályozáshoz képest kidolgozott speciális esetek is automatikusan következnek az Eht. rendelkezéseiből, azok részletezése, értelmezése e határozat keretei között nem hatásköre a Tanácsnak. Terjedelmében eltér a határozattervezet rendelkező részében (2. oldal) leírt kötelezettség és az indokolásában foglalt kötelezettség "kibontása" (7-8. oldalak). Mivel az indokolásban szereplő szövegrészek a jogszabály nem szó szerinti hivatkozásai, nem követi a jogszabályban lefektetett sorrendet, abban szükségtelenül és pontatlanul ismétlés is szerepel (az Eht. 111. § (9) bekezdéséhez hasonló szöveg kétszer szerepel a 7. oldalon), ezáltal zavaró jelleget kölcsönöz a határozattervezet vonatkozó részének, javasoljuk a szövegrész törlését.

(7) A szolgáltató észrevételének figyelembe vételével a duplikálás megszüntetésre kerül. Indokolás A. fejezet (Módszertan) A Módszertan mechanikus bemásolásával a határozattervezet terjedelme jelentősen megnőtt, de indokolásának tartalma nem mélyült, hiszen a Módszertan már ismert volt az ügyfelek előtt. Ezért javasoljuk, hogy a végleges határozatban csak a Módszertanra vagy annak vonatkozó pontjaira történjen utalás.

(8) A Tanács véleménye szerint a Módszertan teszi a határozattervezetet teljessé, illetve megkönnyíti annak értelmezését. E Módszertanban a Tanács leírta a piacelemzési munka menetét és az anyagban foglaltakat nyilvánosan egyeztette az elektronikus hírközlési piac többi szereplőjével. Beillesztése éppen a szolgáltatók, az ügyfelek érdekeit szolgálja azzal, hogy az érintett szolgáltatók számára kiszámíthatóvá és követhetővé válik a hatósági magatartás.

Indokolás B. fejezet I.

Piacmeghatározás

I.1.

A piac meghatározásának menete

109/90

A 2003/311/EK Bizottsági Ajánlás címének megfelelően javasoljuk az első bekezdés kiegészítését azzal, hogy a Bizottsági Ajánlás ex-ante szabályozás szempontjából "nagy valószínűséggel" érintett piacnak minősíti a vizsgált piacot.

(9) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. I.2.

Jogszabályi fogalmak A jogszabályban meghatározott fogalmak hosszas felsorolása, mechanikus bemásolása helyett javasoljuk, hogy azokra paragrafus, illetve pont szerint történjen utalás.

(10) A Tanács szükségesnek tartja a fogalmak részletes felsorolását, hiszen a jogszabályban meghatározott fogalmi felsorolás megkönnyíti a határozattervezet értelmezését. I.3.

A szolgáltatás tartalmi meghatározása A határozattervezet utal arra, hogy a múltbeli időszakban a Hkt. alapján a helyközi II. és a belföldi hívásokhoz az előfizetők jogosultak voltak szolgáltatót választani, és a Tanács az ilyen módon lebonyolított hívásokat is a piac részének tekintette, ugyanakkor az I.5.3. pont megállapítása szerint a belföldi hívásokat a vizsgált piactól elkülönülve indokolt vizsgálni. Javasoljuk az ellentmondás magyarázatát.

(11) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. I.4.

A vizsgált piac bejelentett szolgáltatásainak és általános jellemzőinek a vizsgálata A határozattervezet megállapítja, hogy "az előfizetők nem érzékelnek jelentős különbséget az áramkörkapcsolt szolgáltatás igénybevételéhez képest", ugyanakkor a VoIP technológia esetében a beszédátvitel minősége lehet gyengébb Az EU Bizottság VoIP konzultációs dokumentuma, továbbá a tisztelt Tanács 2004. július 24.i szakmai vitafórumán prezentált hatósági álláspont szerint is csupán a telefon szolgáltatással egyenértékű VoIP szolgáltatás minősül telefon szolgáltatásnak és esik azonos szabályozás hatása alá. Ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács módosítsa a szövegrészt ennek megfelelően, továbbá a 68. oldalon is kerüljön besorolásra a feltörekvő piacok kategóriájába a nyilvános telefonszolgáltatás paramétereinek nem teljes mértékben megfelelő VoIP szolgáltatás.

(12) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembevétele alapján a tervezet I.4. fejezet 4. bekezdésének szövege, mint nem illeszkedő információ, törlésre kerül. A nyilvános telefonszolgáltatás paramétereinek nem teljes mértékben megfelelő VoIP szolgáltatás pedig a tervezet keresleti helyettesítést vizsgáló I.7.1.3. pontjában lett tárgyalva, ahol a Tanács megállapította, hogy a vonatkozó szolgáltatás nem helyettesíti a helyhez kötött telefonról végezhető lakossági nemzetközi telefonhívást. I.5.1. A lakossági és nem lakossági kiskereskedelmi piacok összevonása A bc) alpontban javasoljuk a vizsgált időszak megjelölését.

(13) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul, az időszak megjelölésre kerül.

109/91

I.5.4. Behívókártyás hívások különválasztása A második bekezdés "beérkezett adatok, valamint a piackutatások alapján" vonja le a következtetést, hogy a felhasználók többsége nem él a kétszintű tárcsázás és a prepaid jelleg előnyeivel, ugyanakkor a harmadik bekezdés és a 2. táblázat már csak a szolgáltatók által beadott kérdőívek számadatait tartalmazza. Bár a beérkezett adatok is szemléltetik a helyzetet, javasoljuk, hogy a piackutatási eredmények számszerű adatai is konkrét időponttal megjelölve kerüljenek a határozattervezetbe.

(14) Lásd (1) választ. I.5.6. A közvetítő-választással (korábban szolgáltató-választással) indított hívások piacának különválasztása Az IP technológia hatásaival kapcsolatban a határozattervezet az I.5.5. pontra utal, azonban ilyen pont, vélhetően elírás miatt nem szerepel. Javasoljuk az elírás korrigálását, továbbá az IP technológia használatára vonatkozó konkrét számadatok megjelenítését is.

(15) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet számozása módosul. Az IP technológia használatára vonatkozó konkrét számadatok a 2. sz. táblázatban (Behívókártyás szolgáltatás aránya a teljes nem lakossági nemzetközi hívásokhoz) szerepelnek. I.7.1.1.a) Helyhez kötött-mobil helyettesíthetőség; a nemzetközi hívások díjazása Véleményünk szerint létezik egyirányú helyettesítés, amennyiben a fogyasztók egy jelentős része a mobil szolgáltatást a vezetékes helyettesítésének tekinti. Ezt támasztja alá az 1. sz. piacra vonatkozó határozattervezet I.6.1.1. a) pontjának 3. számú ábrájában bemutatott közvélemény-kutatás is, amely inkább azt jelzi, milyen jelentős a mobil helyettesítés hatása a leszerelések alakulása tekintetében, hiszen a megkérdezett fogyasztók többségének döntését legalább részben a mobil indokolta. (A részben anyagi okból, részben mobil miatt vezetékes telefonnal nem rendelkezők ugyanis megállapították, hogy anyagi lehetőségeik miatt nem tudják mindkét szolgáltatást igénybe venni, s ezt felmérve inkább a mobilt választották A két piac tehát hatással van egymásra - a 3-6. kiskereskedelmi piacokra vonatkozó határozattervezetek III.5.2. b) pontjában is megállapításra került, hogy a mobilpiaci árverseny a helyhez kötött telefon vizsgált piacaira is kiterjed, és ármérséklő hatása van. Javasoljuk annak megindokolását, hogy miért éppen a bemutatott néhány ország került kiválasztásra a 4. táblázatban, milyen bizonyítékok alapján került levezetésre az az általános kijelentés, hogy "a nem lakossági piac kevésbé árérzékeny a percdíjak vonatkozásában, mint a lakossági", továbbá javasoljuk annak kifejtését, hogy mit ért a tisztelt Tanács "jelentős különbségen" a nemzetközi díjazások összehasonlítása kapcsán. Javasoljuk továbbá a 47. lábjegyzetben hivatkozott felmérés időpontjának és vizsgált időszakának beillesztését.

(16) A Tanács a helyhez kötött - mobil helyettesíthetőség témakörében érkezett összes szolgáltatói véleményt értékelve, s az azokban leírtakat megfontolva a határozattervezet helyhez kötött - mobil helyettesíthetőség vizsgálatára vonatkozó 1.7.1.1. fejezetét végső határozatában módosította. 109/92

I.7.3. Kínálati helyettesítés A határozattervezet megállapításával, miszerint "[…] a piacon jelenleg nem érdekelt meglevő vállalkozások várhatóan nem fognak a vizsgált időtávon belül belépni a vizsgált piacra" nem tudunk egyet érteni, mivel a UPC Magyarország Kft. 2004. szeptemberével elindította távbeszélő szolgáltatását. A tisztelt Tanács internetes honlapján is megtalálható, hogy a nevezett társaság bejelentette nyilvános helyi, belföldi és nemzetközi távbeszélő szolgáltatás nyújtását, a társaság internetes honlapján pedig megtalálhatóak a szolgáltatás részletei, belépési díjai, tarifái és egyéb részletei, amelyek mindenképpen túlmutatnak a "tervek, elképzelések formájában meglevő információkon". Ezért kérjük a határozattervezet vonatkozó részének megfelelő módosítását, és annak részletezését, hogy ezt miképp veszi figyelembe a kínálati helyettesíthetőség vizsgálatának szempontjából.

(17) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában kezdte meg működését a UPC Magyarország Kft. kábeltelevíziós hálózaton nyújtott szolgáltatása, amely a kínálati helyettesítés vizsgálatakor szóba jöhetne. Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok sem a hozzáférések száma, sem a bevételek szempontjából nem álltak a Tanács rendelkezésére, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac részletes elemzésébe. I.8.1. A földrajzi piac kiterjedése Helyesnek tartjuk, hogy a tisztelt Tanács a földrajzi piac meghatározását a Keretirányelv 15. cikkével és a 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 2. §-ával összhangban a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével, az Európai Bizottság 2002/C 165/03 számú iránymutatásának, illetve a 8001/2004. (IHK. 8.) számú IHM tájékoztató 59. pontja alapján határozta meg. I.9.

A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül Javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács számadatokkal, konkrétumokkal támassza alá a jelen pontban foglalt állításait (amint azt a fentebb hivatkozott közösségi normák és az ERG közös álláspontjának (ERG Common Position; ERG (03) 30rev1) 4.2.1. pontjában foglaltak is megkívánják.

(18) A Tanács véleménye szerint a piacelemzés elsődleges célja a jövőbeni időtávra nézve kvalitatív vizsgálatok lefolytatása. Ezek a vizsgálatok évente újra elvégzésre kerülnek, és ilyen alkalmakkor a szükséges kvantifikáció is megtörténhet. Ezért a Tanács nem tartja indokoltnak előre részletes, számadatokkal igazolt elemzést adni a piac várható alakulásáról a jövőbeli időtávon belül. Egy előzetes hosszabb időtávú, részletes, számszerű előrebecslés ráadásul jelentős hibát is tartalmazhat, ami kérdésessé teheti a kapott eredmények megbízhatóságát. Javasoljuk annak határozattervezetben történő rögzítését, hogy az új piaci szereplő, volt koncessziós társaságokon kívüli alternatív szolgáltatók megjelenése a nemzetközi hívásviszonylatban könnyebben prognosztizálható, mint a helyi/belföldi hívásviszonylatban.

109/93

(19) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. Javasoljuk, hogy az első bekezdésben az új szolgáltatók, különösen a PanTel Rt. térnyerésével kapcsolatban a határozattervezet tartalmazzon konkrét számadatokat.

(20) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. Javasoljuk a második, vastagon szedett bekezdés kiegészítését azzal, hogy "a vizsgált jövőbeli időtávon belül" várható a volt koncessziós szolgáltatók túlsúlyának csökkenése.

(21) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. I.11.

Az érintett piac vizsgálata Az érintett piac vizsgálatával foglalkozó ponton belül a határozattervezet a Bizottsági Ajánlás 9. bevezető rendelkezésében írt hármas tesztet végzi el. Ezzel (és különösen a I.11.2. ponttal) kapcsolatban hiányoljuk a frissebb információkat. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kérdőíves adatok már nem vonatkoznak a 2004. évre, mindazonáltal az Eht. és végrehajtási rendeleteinek hatályba lépésével egy sor olyan liberalizációs intézkedés került bevezetésre, amely kihatással lehet a szolgáltatók piaci részesedésére, a piaci versenyre, és éppen ezt az időszakot nem vizsgálta kellően részletesen a Tanács. Ugyan kissé más vonatkozásban, de az Európai Bizottság is kifejtette, hogy a hármas tesztnek általában véve előre tekintő jellegűnek, nem pedig múltbéli piaci adatokon alapulónak kell lennie, különösen akkor, ha frissebb adatok állnak a szabályozó hatóság rendelkezésére (a UK/2003/0004 és a UK/2003/0005 bejelentésekhez a Bizottság által SG (2003) D/231934 ügyszám alatt fűzött észrevételek III.(3) pontja). Ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács részletesen fejtse ki, hogy a 2004. január 1.-jét követően a határozattervezet elkészítéséig milyen információkat, adatokat vett figyelembe, és ezeket milyen mértékben használta fel előretekintő elemzésének elkészítésében.

(22) A Tanács 2004. január 1-jét megelőző időszakban a szolgáltatók által kérdőíven beadott adatokat, míg 2004. január 1-jét követően a határozattervezet elkészültéig a következő adatokat, információkat vette figyelembe a vonatkozó eljárás során: − szolgáltatóktól közvetlen adatok bekérése (hiánypótlás céljából, illetve információkérés céljából, ahol azt az adott piac dinamikus fejlődése indokolta), − Internetes (szolgáltatói) honlapok figyelése, − a szolgáltatói számlákhoz kapcsolódó információs anyagok (pl. Matáv Hírmondó) figyelése, − egyéb nyilvánosan közzétett információk (sajtóhírek, sajtótájékoztató) figyelése. I.11.1. Piacra lépési korlátok; strukturális korlátok A határozattervezetből nem látjuk bizonyítottnak, hogy miből vezette le a tisztelt Tanács azon megállapítását, miszerint "nagyobb hálózathoz tartozni többletértéket jelent a fogyasztónak".

(23) Minél többen vannak egy hálózaton belül, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az előfizető hálózaton belüli, azaz általában (ceteris paribus) egyszerűbben megvalósítható, olcsóbb hívással fogja elérni a hívott felet, illetőleg annál több hívott

109/94

felet tud ilyen hívással elérni. Ezt a közismert összefüggést, ami alapján a nagyobb hálózat olyan többletértékkel bír a fogyasztó számára, amiért az külön nem fizet, a szakirodalom a hálózati externáliák témakörében tárgyalja. I.11.2. Hatékony versenyhez való közeledés A határozattervezet a) alpontja 2003. végi adatokra alapozva 15 új piaci szereplőt említ, ugyanakkor az I.9. pont is utal új szolgáltatók megjelenésére (a határozattervezet a Tele2-t nevezi meg, amely 2004. áprilisában kezdte meg szolgáltatásának nyújtását), ezért javasoljuk, hogy a végső határozatban a tisztelt Tanács a legfrissebb rendelkezésére álló információkat tüntesse fel.

(24) A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés megkezdése után kezdte meg működését a Tele 2 . Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok nem állnak rendelkezésre, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac számszerű elemzésébe. A határozattervezet b) alpontjának megállapításával (miszerint a vizsgált előremutató időtávban nem valószínűsíthető olyan mértékű változás, amely a piacok megítélését alapvetően megváltoztatná) nem tudunk egyet érteni, mivel a 2004. január 1-ével hatályba lépett Eht. és végrehajtási rendeleteinek liberalizációs intézkedései, valamint az új szolgáltatók intenzívebb megjelenése (pl. Tele2, UPC Magyarország Kft., CovySoft Network Kft.) a verseny fokozódása felé mutat. Ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács gondolja át általunk vitatott megállapítását.

(25) A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés megkezdése után kezdte meg működését a fenti három szolgáltató, melyek a kínálati helyettesítés vizsgálatakor szóba jöhetnének. Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok sem a hozzáférések száma, sem a bevételek szempontjából nem állnak rendelkezésre, e szolgáltatások nem kerülhettek bevonásra a piac számszerű elemzésébe. A határozattervezet c) alpontjának általános megállapításával sem tudunk egyet érteni, hiányoljuk a megfelelő indokolást azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy "a piac a kiinduló állapot felé konvergálna."

(26) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A hivatkozott alpont utolsó mondata a következőre változik: „A Tanács megállapította, hogy a fentebb bemutatott körülmények és adatok együttes értékelése alapján ez az eset nem valószínűsíthető.” II.

Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása

II.2.2. A vállalkozások mérete A határozattervezet a hivatkozott pont alatt a teljes szolgáltatási piac évi árbevételét 80 Mrd Ft körüli összegben határozza meg, ugyanakkor a határozattervezet I.5.3., I.5.4. és I.5.6 pontjaiban található 1., 2. és 3. táblázatok 120929 MFt-os nemzetközi árbevételre utal. Javasoljuk az ellentmondás korrigálását. A 8. táblázatban a tisztelt Tanács elegendőnek tartotta a 100 M Ft feletti nettó árbevételt elért cégek figyelembe vételét. Javasoljuk, hogy a határozattervezet táblázata kiegészítésre kerüljön valamennyi szolgáltató adataival, vagy ennek

109/95

hiányában kérjük annak alapos megindokolását, hogy miért éppen ezt az összeget véli a Tanács alkalmazandónak (az 1-6. piacok vonatkozásában eltérőek az érintett piaci szolgáltatásból származó árbevételek, ugyanakkor a limit minden piac esetében egyforma).

(27) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A vállalkozások méretének vizsgálata során a Tanács nem az adott piacon elért bevételt, hanem a vállalkozás összes piacon elért bevételét tekintette mérvadónak. Így – tekintetbe véve a helyhez kötött telefonszolgáltatások kiskereskedelmi szolgáltatási piacainak évi 270 Mrd Ft körüli árbevételét – a Tanács elegendőnek tartotta csupán a 100 M Ft (kb. a fenti összeg egynegyed ezreléke) feletti nettó árbevételt elért cégeket figyelembe venni, mivel a többi vállalkozás az erőfölény meghatározását érdemben nem befolyásolja. II.2.4. A technológiai fölény vagy előny Javasoljuk a szövegrész konklúzióval való kiegészítését (az 1-2. piacokra vonatkozó határozattervezetek vonatkozó pontja szerint "a technológiai előny szempontjának az erőfölény megállapításakor nincsen relevanciája").

(28) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. II.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya Javasoljuk az 55. lábjegyzet kiegészítését azzal, hogy a hivatkozott jogszabályt a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet váltotta fel.

(29) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. II.2.6. A könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkéhez A határozattervezet táblázati adatokra utalva megállapítja, hogy az érintett vállalkozások tőke hozzáférési mutatói jelentős szórást mutatnak. A hivatkozott táblázatból azonban tényleges tőkehozzáférést nehezen lehet számolni, legfeljebb elméleti fejtegetést tenni. Így ezen ténymegállapítás inkább valószínűsíthető alapadat, mint tény. Megállapíthat a határozattervezet árbevétel-arányos nyereségre, eszközarányos megtérülésre, tőkearányos megtérülésre, pénzügyi jövedelmezőségi helyzetre stb. vonatkozó mutatószámokat, illetve külső – belső hitelállományi mérőszámokat, de a tőkehozzáférésre ezen adatok alapján csak feltevéssel élhet, ezért javasoljuk a vonatkozó pont részletesebb alátámasztását.

(30) A Tanács úgy ítélte meg, hogy a II.2.1. pontban bemutatott piaci részesedések mellett nem indokolt ezen kritérium részletesebb vizsgálata. II.2.9. Választékgazdaságosság Javasoljuk a határozattervezet kiegészítését azzal, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókként kijelölt szolgáltatók szolgáltatási portfoliója nagymértékben hasonló. Ez magától értetődő, hiszen ezek a szolgáltatók ugyanazokon a piacokon tevékenykednek, és a földrajzi elkülönültség ellenére sok esetben egymásnak versenytársai is. Mindegyik szolgáltató képes lefedni a telefonszolgáltatások teljes palettáját, és mivel a piac főbb jellemzői az egész országban azonosak, így az üzletpolitikai különbségek csak kisebb eltéréseket

109/96

okoznak az egyes szolgáltatók kínálatában (annyit, amennyi különbség bármely más iparágban működő szolgáltatók termékei között van, ha egy azonos piacon tevékenykednek). A főbb szolgáltatás típusok tehát mindegyik cég esetében megvannak: analóg és ISDN előfizetések, helyi távolsági, nemzetközi hívásirányok, valamint egyéb nem földrajzi irányú hívások biztosítása az előfizetőknek, továbbá az egyéni és üzleti ügyfelek megkülönböztetése.

(31) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. Az érintett hozzáférési piacokon döntő piaci részesedéssel bíró szolgáltatók szolgáltatási portfóliója nagymértékben hasonló. II.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozás csoport A határozattervezet megállapítása miszerint az Emitel Rt. részére "jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben", hogy a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van, álláspontunk szerint megalapozatlan. Az Eht, 2. § f) pontja (piaci résztvevők esélyegyenlősége) és 114. § (2) bekezdése, valamint a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 4. §-a (egyenlő bánásmód követelménye) vonatkozik (illetőleg a korábbi jogszabályi környezetben a Hkt. 42. §-a vonatkozott) a Matáv Rt.-re, illetve az Emitel Rt.-re is, továbbá a határozattervezet a vizsgált szolgáltatási piacon belül külön érintett piacként kezeli az 1. (Matáv Rt., volt koncessziós szolgáltató területe) és a 4. (Emitel Rt., volt koncessziós szolgáltató területe) számú érintett piacokat, ezért kérjük a tisztelt Tanácsot, fejtse ki, hogy a tulajdonosi kapcsolatból milyen előnyök származhatnak az Emitel Rt.-nek, vagy törölje a szövegrészt.

(32) A Tanács úgy ítéli meg, hogy a szakmai tapasztalatok átadása és a tudástranszfer során az Emitel Rt. részére jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben, hogy a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van. Kérjük a tisztelt Tanácsot, hogy értékelje, milyen hatással lehet a vizsgált időtávon belül az, ha – a társaságok internetes oldalán megjelent sajtóközleményekben hivatkozott elvi megállapodás teljesülése esetén – a HTCC megvásárolja a hollandiai KPN-től annak PanTel Rt.-ben levő részesedését.

(33) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában az Egyesült Államokban bejegyzett Hungarian Telephone and Cable Corp. (HTCC) bejelentette, hogy megállapodásra jutott a PanTel részvényeseivel azok 100 százalékos részesedésének kivásárlásáról. A tranzakció végleges lezárása az év végével várható. A Tanács mindezen információk birtokában úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a határozat lényegi módosítása. III.

Kötelezettségek megállapítása A határozattervezet megállapítása szerint a "nagykereskedelmi piacokon előírható kötelezettségek közül a jelen határozat szerinti érintett piacokon [mivel a határozattervezet csak egy forgalmi piacot érint, helyesebb lenne a "piacon" megfogalmazás] jelentős piaci erővel rendelkezők vonatkozásában a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság követelménye, valamint a számviteli szétválasztás kötelezettsége, ám ezek önmagukban nem biztosították a törvény céljainak megvalósulását." Javasoljuk, hogy 109/97

a tisztelt Tanács állítását számadatokkal alátámasztott, részletes indokolással lássa el.

(34) A Tanács azzal, hogy – a vonatkozó piacon a korábbi jogszabályi környezetben fennálló nagykereskedelmi kötelezettségek ellenére -, JPE szolgáltató/ka/t talált a piacon, már megállapította a versenytorzulás lehetőségét. Ez már önmagában is elég a vitatott állítás bizonyítására, így nem szükséges további részletes adatok bemutatása. III.5.2.a) Döntő erőfölény a nemzetközi nem lakossági hívások piacán Megjegyezzük, hogy a döntő erőfölény fennállása ellen szól az egyirányú mobil helyettesítés ténye, amelyet az I.7.1.1. ponthoz írt észrevételünkben részletesen kifejtettünk. Javasoljuk továbbá, hogy a negyedik bekezdés kerüljön kiegészítésre azzal, hogy az erőfölény hátterében az akkori jogszabályi környezet is áll (amely alapján megkötötték a koncessziós szerződéseket).

(35) Lásd a (16) választ. A Bizottsági Iránymutatás, illetve az 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató szerint a szabályozó hatóságnak előre tekintő, strukturális értékelést kell alkalmazni, amelyet hiányolunk a hivatkozott pont hetedik bekezdéséből (lásd az I.11. ponthoz fűzött észrevételünket is). Ezért javasoljuk, hogy a határozattervezet ne csak a múltbéli értékelést, hanem előre tekintő, jövőbeli vizsgált időtávra mutató értékelést is tartalmazzon a behívókártyás szolgáltatásról és a további új szolgáltatók megjelenéséről, részesedésükről.

(36) Lásd a (18) választ. III.5.2.b) Versenyprobléma azonosítása; Az árak szintje Javasoljuk az első bekezdés utolsó mondatának kiegészítését azzal, hogy ezekre az árakra sem a magyar hatóság, sem pedig a szolgáltatók semmiféle befolyással nem rendelkeznek.

(37) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosult A határozattervezet utal "a díjak kompetitív szint fölött" tartására, illetve, hogy a nemzetközi hívások árai "a kompetitív szint fölött vannak". Nem értünk egyet azzal, hogy a díjak a kompetitív szint felett vannak. Állításunkat alátámasztja pl. a ”4th report on monitoring EU candidate countries” is. Javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács konkrétan határozza meg, mit tart kompetitív díjszintnek és azt, hogy az egyes jelentős piaci erejű szolgáltatók szolgáltatásonként eltérő forgalmi árai esetében ez mit jelent. Javasoljuk továbbá annak az ellentmondásnak a feloldását, amit az okoz, hogy a III.5.2.b) pont kijelenti, hogy a nemzetközi hívások árai kompetitív szint fölött vannak, míg a III.5.3. pont szerint a nemzetközi díjak egy részének vonatkozásában tartja fenn.

(38) A Tanács a határozatában arra utalt, hogy az adott piacon meglévő JPE szolgáltatók olyan gazdasági erőfölényes helyzetben vannak, melyben megvan a lehetőség a díjak kompetitív szint feletti meghatározására. Egyébként más szolgáltatók (pl.: TELE2) a Matáv Rt. e pontban kifejtett véleményétől eltérő véleményen vannak. A Tanács egyébként kompetitív díjszintnek a tökéletes verseny következtében kialakuló árat tekinti. 109/98

III.5.3. Az egyedi kötelezettségek célja A határozattervezet utal arra, hogy a nemzetközi díjak egy része a kompetitív szint felett van, továbbá utal a díjak "kompetitív szintre" történő csökkentésére anélkül, hogy ezzel kapcsolatban konkrétumokat határozna meg, ezért a fenti észrevételhez hasonlóan javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács konkrétan határozza meg, mit tart kompetitív díjszintnek, továbbá javasoljuk, hogy konkrétan kerüljenek megnevezésre azon nemzetközi díjak amelyek ezen szintet elérik vagy alatta vannak. Véleményünk szerint a helyzet a határozattervezet megállapításával éppen ellentétes, az árak a "kompetitív díjszint" alatt vannak. Mind a költségadatok, mind a nemzetközi benchmarkok azt támasztják alá, hogy a díjaknak inkább emelkedniük kellene.

(39) Lásd a (38) választ. III.5.5. Arányos és indokolt kötelezettségek alkalmazása Hiányoljuk az első bekezdésből annak bemutatását, hogy a kirótt határozat mennyiben arányos és indokolt, ezért javasoljuk a határozattervezet kiegészítését, alátámasztását.

(40) A Tanács a vonatkozó fejezetben összefoglalta az arányos és indokolt kötelezettség meghatározásával kapcsolatos álláspontját. Ezek részletes indoklása megtalálható a tervezet III.5.2. – III.5.4 fejezeteiben. A közösségi esetjog (Fedesa and others [1990] C-331/88, ECR I-04023, 2. pont) is megfogalmazza az arányosság elvével kapcsolatban, hogy egy gazdasági tevékenység korlátozása esetén a több megfelelő intézkedés közül a legkevésbé terhes intézkedést kell alkalmazni. Ezért javasoljuk, hogy a határozattervezetben annak részletes elemzését és vizsgálatát, hogy a tisztelt Tanács által kiróni kívánt intézkedés milyen terhekkel, költségekkel járhat a jelentős piaci erejű szolgáltatókra nézve.

(41) A Tanács tervezetében részletesen megindokolta, hogy a vonatkozó piacon fennálló versenyprobléma lehetőségét. Elemezte a jogi eszköztárban –az Eht. alapján– fellelhető kiskereskedelmi kötelezettségeket, különös tekintettel azok indokoltságára és arányára. Éppen a vonatkozó piacon található kedvező tendenciák alapján a Tanács úgy találta, hogy csak az Eht. alapján a JPE szolgáltatókra amúgy is kötelező kiskereskedelmi kötelezettséget – közvetítő választás kötelezettsége – rója ki. Ez önmagában is igazolja azt, hogy a Tanács eleget tett az adott versenypiaci helyzethez a legkevésbé terhes kötelezettség kirovási kötelezettségének. A második bekezdés "piaci problémára utal", ugyanakkor a verseny szempontjából nem csak negatív, hanem pozitív fejlemények is bekövetkezhetnek a vizsgált piacon, ezért javasoljuk, hogy a második bekezdés második mondatát a tisztelt Tanács módosítsa az Eht. 57. (2)-(3) bekezdéseivel összhangban.

(42) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A „probléma” kifejezés „körülmény” szóval lesz helyettesítve a tervezetben.

109/99

D/2 Hungarotel Rt. észrevételek A szolgáltató minősítette.

az

észrevételeit

109/100

üzleti

titokká

D/3 Emitel Rt. észrevételek Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa 1015 Budapest Ostrom u. 23-25. Pataki Dániel elnök úr részére Tárgy: Észrevételek a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (1. piacra); a "nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (2. piacra); a "nyilvánosan elérhető helyi telefonszolgáltatások lakossági kiskereskedelmi piacra (3. piacra);

és/vagy országos, helyhez kötött felhasználók számára" elnevezésű

a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (4. piacra); a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (5. piacra); a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (6. piacra) vonatkozó határozattervezethez Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a fenti piacokra vonatkozó határozattervezeteit az Emitel Távközlési Rt. áttanulmányozta, az azokkal kapcsolatban kialakított véleménye megegyezik a Matáv Rt. észrevételeiben foglaltakkal, így azokhoz csatlakozik. Kérjük Tisztelt Elnök Urat, szíveskedjék az észrevételekben foglaltakat úgy tekinteni, hogy azok tartalmazzák az Emitel Rt. álláspontját is. Szeged, 2004. szeptember 20. Tisztelettel Kozma Béla Vezérigazgató

(1) Tekintettel az Emitel Rt. - 1 – 6-os kiskereskedelmi piaci - határozattervezetekre vonatkozó levelére a Tanács által megadott válaszok megegyeznek a vonatkozó határozat „D/1 Matáv észrevételek fejezetében leírtakkal.

109/101

D/4 Monortel Rt. észrevételek A Monortel Rt. 2004. szeptember 30-án a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak (dr. Rácz Zsolt úrnak) küldött, JPE-szolgáltatók közötti különbségek tárgyú levele érintőlegesen szól az NHH honlapján nyilvánosságra hozott határozattervezetekről. A szolgáltató levelének határozattervezetet érintő témáiról a Tanács az alábbiakban kíván reagálni.

MTT Monor Telefon Társaság a UPC csoport tagja H-1092 Budapest. Kinizsi utca 30-36. Tel.: 06 1 456 99 00 Fax: 06 1 4562696 __________________________________________________________________________________________ __

2004. szeptember 30.

dr. Rácz Zsolt úr elnök-helyettes Nemzeti Hírközlési Hatóság Budapest Ostrom u. 23-25. 1015 Tárgy: JPE-szolgáltatók közötti különbségek

Tisztelt Elnök-helyettes Úr! Társaságunk nagy érde4klődéssel olvasta az NHH honlapján nyilvánosságra hozott határozattervezeteket, melyek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat jelölik meg. Ebben az évben a JPE-kijelölés módszertanában a korábbi évek gyakorlatától eltérő szempontok kerültek e bevezetésre, amellyel az NHHl követni kívánja a hatályos EU direktívákban megfogalmazott elvárásokat (ld: JPE módszertan, 1.sz. melléklet, 2004. május 5.). A módszertanban azonban nem található az eltérő méretű szolgáltatók aszimmetrikus elbánására utaIó útmutatás.

(1)A piacelemzési módszertanból következően a kötelezettségek kirovása során az arányos és indokolt kötelezettségek elemzése ad módot az egyes szolgáltatók között meglévő (többek között méretbeli) különbségek figyelembevételére. A Monortel teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy a társaságot az NHH inkumbens, azaz a piacon már a liberalizációt megelőző években tevékenykedő szolgáltatónak tekinti, hiszen a Monortel 1994. december 1-jétől szolgáltat a 29-es primer körzetben. Fontosnak tartom azonban, hogy T. Elnök-helyettes Úrnak bemutassam a JPE-szolgáltatók között még fennálló jelentős különbségeket, amelyek meg most, a liberalizációt követő harmadik évben sem csökkentek nagymértékben.

109/102

Az első JPE kijelölő határozatot még az NHH jogelődje, a HDB hozta, amelyben megállapításra kerültek a piaci részesedések. Ekkor meg a 2001. évi adatok kerültek feldolgozásra, mely szerint a MAT Á V Rt. az országos távbeszélő szolgáltatási piac nettó árbevételéből 79.92 %-kal, míg az előfizetői hozzáférések tekintetében országosan 78.36 %-kal részesedett. Ugyanezen időszakban a Monortel részesedése 1.51 %, illetve 1.96 % volt. A második JPE kijelölő határozatban, amelyben mar 2002. évi adatok kerültek feldolgozásra a MAT Á V az országos távbeszélő szolgáltatási piac nettó árbevételéből 77.69 %-kal, míg az előfizetői hozzáférések tekintetében 78.48 %-kal rendelkezett. Ez a Monortel esetében 2.04 %, illetve 1,98 % volt. Szembetűnő, hogy a harmadik JPE kijelöléssel foglalkozó határozattervezet már nem foglalkozik az igazi méretekkel, hanem csak a relevánsnak tartott földrajzi piacon való részesedéseket vizsgálja. Ez véleményem szerint nem helyes, mert az előzőekben bemutatott eltérő méretek aránya jelentősen nem változhatott meg a 2003. év során. Az eltérő méretek figyelmen kívül hagyása sértheti a határozattervezet III.2 pont alatt foglalt kritériumait.

(2) A piacelemzés logikája szerint konkrét szolgáltatóról csak az érintett piac meghatározása után beszélünk, ahol az érintett piacon belül vizsgálandó az adott szolgáltató piaci részesedésének a nagysága, egyáltalán az érintett piacon belül a versenyhelyzet torzulásának a lehetősége. A jelentős piaci erejűnek minősített szolgáltatók közötti (többek között méretbeli) különbségek figyelembevétele a kötelezettség kirovás szempontjainak elemzésénél lehetséges. A távközlési piac liberalizációja idején a hírközlésrő1 szó1ó 2001. évi XL. t6rveny 105. § (3) bekezdésében foglaltak jelölték ki a JPE- szolgáltatókat, méretükre való tekintet nélkül. Az egyetlen olyan rendelkezés, amely a jogalkotó aszimmetrikus - azaz a szakmai körökben un. "kis SMP, nagy SMP" fogalomként ismert - szabályozási törekvésére utaló jel volt az előfizető hurok átengedésére vonatkozó paragrafus, amely lehetővé tette a "kis SMP-knek", közöttük a Monortelnek is, hogy a MAT Á V -hoz képest közel egy évvel később ajánlják fel a helyi hurkokat átengedésre. Ezen túlmenően a jogalkotó minden jelentősebb szakmai fórumon szóban többször is jelezte azon szándékát, amely az eltérő piaci befolyással rendelkező szolgáltatók eltérő módon történő szabályozására utalt. Ez azt jelentette, hogy a költségszámítási modellek kiépítésekor a "kis SMP-k" valamivel egyszerűbb modellt is kiépíthettek volna. Ezen jogalkotói törekvés a szabályozó számára kiadott útmutatás vagy rendelet hiányában azonban nem tartható be. Annak érdekében, hogy valamilyen módon be lehessen tartani az említett jogalkotói törekvést, megfelelő EU precedenst kell keresnie a magyar szabályozónak. Ezen gondolatbó1 kiindulva gondolom, hogy a magyar piac sajátosságai kizárólag egyetlen EU tagországhoz hasonlíthatóak: Finnországhoz. Szeretném hangsúlyozni, hogy Finnországban is eltérő méretekkel rendelkeznek a JPE- szolgaltatók, amelyek száma 50-re tehető (ld: 7th / 8th / 9th Report on the Implementation of the EU Telecommunications / Electronic Communications Regulatory Package). Finnország az említett EU jelentésekben 2001 . év végétől különböztet meg két nagyobb JPE-szolgáltatói csoportot (a Sonera es az Elisa csoportok), de ezen szolgáltatói csoportok nem fedik Ie az egész piacot. Az is megfigyelhető a jelentésekben, hogy a kisebbik szolgáltatói csoport (Elisa) összekapcsolási végződtetési szolgáltatásainak ellenértéke jóval magasabb az EU átlagdíjaknál, tehát feltételezhető az is, hogy az Elisa csoport tagjainál kisebb szolgáltatási területtel rendelkező szolgáltatók összekapcsolási díjai meg magasabbak is az EU jelentésekben közzétett díjaknál. Jogosan teszem fel hát azt a kérdést, hogy a Monortelt - méreténél fogva - miért nem lehet teljesen elkülönülten kezelni a nála nagyobb társaságoknál és tőle a költségalapon történő

109/103

szolgáltatást elvárni - mindenféle szabályozói beavatkozás nélkül. A finn szabályozó akár egy szolgáltatói körzettel rendelkező szolgáltatóktó1 is csak ezt várja el és tudható az a tény is, hogy a szabályozó nem változtatja meg a költségalapon kiszámolt díjakat, mint az megtörtént a magyar piacon az idei évben, amikor is az NHH állapította meg az árakat. Úgy gondolom, hogy az EU nem kérdőjelezné meg az NHH eljárási gyakorlatát - aszimmetrikus elbánás -, amennyiben az NHH megfelelő eljárásbeli példát tudna felmutatni, mint egyfajta tagországi gyakorlat. A szabályozó és a szolgáltatók között jelenleg zajló egyeztetési folyamat - véleményem szerint -most teszi lehetővé azt, hogy a szabályozó a határozattervezetben olyan kijelentést tegyen, amely a jövőben aszimmetrikus elbánást engedélyezne a szolgáltatók méretére való tekintettel. Ez az aszimmetrikus elbánás jelenthetné azt, hogy a "kis SMP-k" végre egyszerűbb költségszámítási modellt is készíthessenek. Véleményem szerint továbbra is igaz az a megállapítás, hogy a "kis SMP-k" költségszintje hasonló (ezt lehetett látni az NHH által 2004. év során közzétett referencia összekapcsolási ajánlat-tervezetekben), ami viszont magasabb az EU átlagdíjak szintjétől. Ha az EU összekapcsolási díjszinteket behatóan vizsgáljuk, akkor megállapítható az is, hogy igen sok tagország összekapcsolási díja magasabb az EU átlagnál. Az EU-ban történt liberalizációs folyamat során mindig is voltak magasabb díjszintekkel rendelkező országok, de az átlagdíjakhoz történő közelítést (nem az azokkal való megegyezést!) a tagországok szolgáltatói öt év alatt érték el. A magyar piac jelenleg a liberalizációt követő harmadik évben van. Ez alatt az idő alatt a piacra vonatkozó törvény megváltoztatásra került. Jelenleg az NHH díjmegállapításával a fokozatosság elve sérült meg, amely a kisebb szolgáltatókat, úgymint az egyprimeres Monortelt igen nehéz helyzetbe hozza, hiszen a társaságnak nem állnak korlátlanul rendelkezésre olyan erőforrások, amelyekkel a szabáIyozó áltaI jelenleg elvárt igen részletes költségszámítási modell kiépítése finanszírozható. Tisztelt Elnök-helyettes Úr! Fentiek alapján az alábbiakban felsoroltak megfontolását kérem az aszimmetrikus (szolgáltatói méretek alapján történő) szabályozás kidolgozásának érdekében: 1) az NHH -hasonlóan a finnországi példához -tegye lehetővé szakmai megfontolások alapján, hogy a Monortel a jelenleg igen részletes költségmodell helyett egyszerűsített költségmodellt építsen ki, ahol a modell nem feltétlenül a LRIC költségszámítási módszertant alkalmazza, de a díjak számítása a költségalapúság elveit követi; 2) az NHH a szolgáItatókkal korábban kidolgozott W ACC-számítási képlet alapján fogadja el a Monortel áltaI számított W ACC mértéket és engedélyezze annak hasznalatát (ne az NHH állapítsa meg a W ACC mértékét); 3) az NHH a Monortel esetében engedélyezzen nagyobb szabadságot a számviteli szétválasztás során (azaz itt is legyen lehetőség egyszerűsített modell kiépítésére); 4) az NHH jelöljön meg egy minimum feltételrendszert a referencia összekapcsolási ajánlat és referencia ajánlat kidolgozásához, amely lehetővé tenné, hogy a Monortel rugalmasabban köthesse meg szerződéseit (engedmény a kötelezettségek terén).

109/104

Tisztelettel Kolláth Péter Vezérigazgató Másolat:

Pataki Dániel elnök, NHH Tanácsa Hidasi István elnök-helyettes, NHH Tanácsa

109/105

E. fejezet Notifikációs eljárás eredménye Az érdekeltekkel történő egyeztetést követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a határozattervezetét részletes indokolással együtt bejelentette [2002/21/EK irányelv 7. cikk (3) bekezdés] 2004. december 30-án az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak. A Bejelentés az alábbi dokumentumokat tartalmazta: a) kísérő levél és a 2003/561/EC Ajánlásban előírt formájú notifikációs összefoglaló (Summary Notification Form) angol nyelven, b) az egyeztetés az érdekeltekkel keretében érkezett észrevételek alapján átdogozott határozattervezet magyar nyelven, c) a határozattervezet részét képező Módszertan (Indokolás „A” fejezet) angol nyelven, d) a GVH határozattervezetre vonatkozó szakmai álláspontja magyar nyelven, és e) a szolgáltatók által adott észrevételek magyar nyelven. A Tanács a b) és e) pontban foglalt dokumentumok kapcsán kérte, hogy a dokumentumok egyes részeit – szolgáltatói kérésre tekintettel – a Bizottság bizalmas információként kezelje. Ennek megfelelően a dokumentumokat a Tanács két – üzleti titkot tartalmazó, illetve nem tartalmazó – változatban küldte meg a Bizottság részére. A tárgybani Bejelentést az Európai Bizottság 2004. december 30-i dátummal a HU/2004/0135 számon vette nyilvántartásba. A Bejelentéssel kapcsolatban az Európai Bizottság 2005. január 14-én kelt angol nyelvű levelében kiegészítő információ szolgáltatása érdekében az alábbi kérdést tette fel, január 19ig történő válaszadási határidő megjelölésével: Kérték kifejteni az indokolást, különösen arra vonatkozóan, hogy miért gondolja az NHH, hogy a közvetítőválasztás önmagában, mint nagykereskedelmi kötelezettség elegendő és elegendő is lesz az azonosított piaci hibák kiküszöbölésére, különösen annak fényében, hogy a helyi inkumbens szolgáltató magas és állandó piaci részesedéssel rendelkezik? Kérték azt is kifejteni, hogy miért gondolják, hogy legalább valamilyen átláthatósági követelmény kirovása nem lenne-e célszerű? Az NHH a megjelölt határidőben a feltett kérdésekre a határozattervezetben írtakat részletesebben alátámasztotta, és ismertette azon további piaci fejleményeket, melyek alapján kötelezettség kiszabását nem tartja arányosnak és indokoltnak. A bejelentéssel indult eljárás lezárásaként az Európai Bizottság 2005. január 28-án kelt magyar nyelvű levelet küldött, melyben az alábbi észrevételeket tette: „További kiskereskedelmi kötelezettségek figyelembe vétele: az Egyetemes Szolgáltatási Irányelv 17. cikke szerint, amennyiben a Keretirányelv 16. cikkének (3) bekezdés alapján lefolytatott piacelemzés eredményeképpen az NSZH megállapítja, hogy az adott kiskereskedelmi piac ténylegesen nem versenyképes és arra következtetésre jut, hogy a Hozzáférési Irányelv alapján előírt nagykereskedelmi kötelezettségek, vagy pedig a közvetítő választás, illetve előválasztás biztosítására vonatkozó kötelezettségek nem vezetnek a Keretirányelv 8. cikkében megjelölt szabályozási célok eléréséhez, akkor az NSZH azokra a vállalkozásokra, amelyek az adott kiskereskedelmi piacon JPE-vel rendelkezőnek minősülnek, megfelelő szabályozási kötelezettségeket ró ki. 109/106

A Bizottság megjegyzi, hogy miközben a nagykereskedelmi kötelezettségek az ONP jogszabályokból erednek, és a közvetítőválasztás, illetve előválasztás biztosítására vonatkozó kötelezettség már bizonyos idő óta hatályban van, a verseny meglehetősen korlátozott a jelen vizsgálat tárgyát képező kiskereskedelmi piacokon66. Azonban az NHH nem kíván további kiskereskedelmi kötelezettségeket kiróni a JPE-vel rendelkező vállalkozásokra (a közvetítő választáson, illetve előválasztáson túlmenően.) Ezért, valamint a korábbi helyi koncessziós szolgáltatók továbbra is magas piaci részesedése, illetve az általuk alkalmazott kiskereskedelmi áraknak az Európai Unió legjobb gyakorlatával összehasonlított relatív nagysága miatt a Bizottság felhívja az NHH-t annak mérlegelésére, hogy vajon a bejelentett kötelezettségek adott időszakon belül megfelelőek-e a jelen vizsgálat tárgyát képező négy kiskereskedelmi híváspiac problémainak az orvoslására.” „Kiskereskedelmi piacon előírt kötelezettségek a kapcsolódó nagykereskedelmi piacok elemzését megelőzően: A Bizottság emlékeztetni kívánja az NHH-t, hogy az érintett nagykereskedelmi piacok soron következő elemzése során értékelnie kell azoknak a nagykereskedelmi kötelezettségeknek a hatékonyságát is, amelyek az itt érintett kiskereskedelmi piacon meglévő probléma kapcsán kerültek előírására. Amennyiben ez az értékelés a jelen bejelentésekben javasolt kiskereskedelmi kötelezettségek megváltoztatásának a szükségességét eredményezné, akkor különleges figyelmet kell fordítani az árrés-prés létrejöttének a lehetőségére, illetve szükségessé válhat egy megfelelő monitoring mechanizmus felállítása. Ilyen esetben a kiskereskedelmi kötelezettségek bármiféle megváltoztatását az NHH-nak a Bizottság felé a Keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdés alapján be kell jelentenie.” A fenti észrevétel alapján e határozattervezet lényegét érintő módosításra nem került sor, ugyanis a Tanács az észrevétel alapján - áttekintve a határozattervezetben foglalt érdemi döntését és annak részletes indokait - továbbra is megalapozottnak és elegendőnek tartja a vizsgált kiskereskedelmi piac esetében a nagykereskedelmi kötelezettségeket, továbbá a szolgáltató (elő)választást. A Tanács az EU Bizottság részére megküldött határozattervezetben foglalt indokokon túl ismételten kiemelendőnek tartja – összhangban az EU Bizottság részére megküldött kiegészítő információkkal – a 2004. évben kezdődött és jelenleg is tartó kedvező piaci folyamatokat, változásokat [behívó kártyás szolgáltatások terjedése, szolgáltató (elő)választás révén elérhető új és gyorsan terjeszkedő szolgáltatók megjelenése, kábeltelevíziós hálózatokon megjelent, beszédhang átvitelére szolgáló szolgáltatások, stb..]. A Tanács azt is kiemelendőnek tartja, hogy a korábbi szabályozás szerinti, illetve a piacelemzés eredményeként kirovásra kerülő nagykereskedelmi kötelezettségek esetében folyamatos és jelentős változás következett be a piaci folyamatokat leginkább kedvező irányba terelni képes területeken: a kötelezően nyújtandó szolgáltatások köre, tartalma folyamatosan – a jogszabályi környezeten belül – a piaci igényekhez igazodik, továbbá mindezen szolgáltatások ellenértéke és más – különösen egyszeri – díjak mértéke folyamatosan csökken. Mindezek mellett a Tanácsnak az Eht. 57. § (1) bekezdésben írt évenkénti felülvizsgálati kötelezettsége, illetve a (2) bekezdésben írt – jelentős körülmény tudomásra jutása esetén történő haladéktalan intézkedési – kötelezettsége biztosítja azt is, hogy az előzőekben 66

Lásd a Bizottság 10. Implementációs Riportjához csatolt Bizottsági Alkalmazottak Munkadokumentumának 82-92. oldalát (A Bizottságnak az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozásáról és Piacokról szóló 2004-es Közleménye (COM(2004)759). 109/107

részletezett valószínűsíthető piaci folyamatok tényleges be nem következése esetén azonnal és hatékonyan beavatkozhasson. A beavatkozás lehetőségének mérlegeléséhez az egyik legfontosabb információforrás a Tanács számára – mely összecseng az észrevételben is javasolt „monitoring mechanizmus”sal – az, hogy a kiskereskedelmi helyhez kötött telefonszolgáltatások piacán előírt kötelezettség betartatása, illetve kikényszerítése során a hatóság részére rendelkezésére álló adatokból a forgalmi piacokon lezajló folyamatokra nézve is megalapozott következtetések vonhatók le. Végül az észrevétel alapján a Tanács a helyhez kötött nagykereskedelmi piacok határozattervezeteit áttekinti, és azt az észrevételben foglaltak maradéktalan teljesítése érdekében szükség szerint kiegészíti. Mindezek alapján a Tanács az Eht. 65. § (2) bekezdésben írtak szerint határozatát az EU Bizottság észrevételeinek figyelembevételével hozta meg. Budapest, 2005. február 14.

PH

Bánhidi Ferenc sk. tanácstag

Debreczeni Sándor sk. tanácstag

Hidasi István sk. tanácstag

Pataki Dániel sk. tanácstag elnök

dr. Rozgonyi Krisztina sk. tanácstag

A határozatot kapja: 1. 4VOICE Távközlési Kft. 1038 BUDAPEST Tündérliget u. 3/I. 2. AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. 2009 PILISSZENTLÁSZLÓ Kápolna köz 2. 3. Atlas Telecom Távközlési Szolgáltató Kft. 1025 BUDAPEST Szépvölgyi út 70. 4. BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. 1121 BUDAPEST Konkoly-Thege u. 29-33. 5. BT Limited Magyarország Fióktelepe 1123 BUDAPEST Alkotás u. 48-50. 109/108

6. Correct Business Network Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 7400 KAPOSVÁR Pipacs u. 43. 7. Emitel Távközlési Rt. 6722 SZEGED Tisza L. krt. 41. 8. eTel Magyarország Távközlési Kft. 1075 BUDAPEST Kazinczy u. 24-26. 9. GLOBECom Multimédiás Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1034 BUDAPEST Kaszásdőlő u. 2. 10. GTS-DataNet Távközlési Kft. 1134 BUDAPEST Váci út 37/a. 11. H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. 2051 BIATORBÁGY Szent László utca 34. 12. Hungarotel Távközlési Rt. 1066 BUDAPEST Teréz krt. 46. 13. Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 2040 BUDAÖRS Puskás Tivadar u. 8-10 14. MATÁV Rt. 1013 BUDAPEST Krisztina krt. 55. 15. MicroNet Távközlési, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 2040 BUDAÖRS Delelő utca 7. 16. Monor Telefon Társaság Rt. 2377 ÖRKÉNY Kossuth L. u. 2. 17. NETCALL Távközlési Szolgáltató Rt. 1064 BUDAPEST Podmaniczky u. 57. 18. Netring Telekom Hungary Távközlési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 1115 BUDAPEST Bártfai u. 44. 19. PanTel Távközlési Kommunikációs Rt. 1113 BUDAPEST Bocskai út 134-146. 20. PRIVATE TEL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1097 BUDAPEST Gubacsi út 302. 21. Irattár

109/109