erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

Ügyiratszám: DH-664-180/2005.

Tárgy: piacmeghatározás, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az érintett piacok azonosítására, az érintett piacokon fennálló verseny hatékonyságának elemzésére, az érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, illetve a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók jogszabályban meghatározott kötelezettség előírására hivatalból indított eljárása során meghozta a következő határozatot. A Tanács a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elnevezésű nagykereskedelmi piac szolgáltatási és földrajzi kiterjedését meghatározta, amelynek eredményeként öt elkülönült piacot érintett piacként azonosított. Ezek a következők: 1. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 1. sz. érintett piac). 2. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 2. sz. érintett piac). 3. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 3. sz. érintett piac). 4. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 4. sz. érintett piac). 5. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1.

2 sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében (továbbiakban: 5. sz. érintett piac). Ezen érintett piacokon a Tanács a fennálló verseny hatékonyságát elemezte és jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat: 1. Az 1. számú érintett piacon a Magyar Telekom Távközlési Rt-t (1013 Budapest, Krisztina krt. 55.,cg: 01-10-041928). 2. A 2. számú érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t (2040 Budaörs, Puskás T. u. 8-10., cg: 13-10-040575). 3. A 3. számú érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t (1066 Budapest, Teréz krt. 46., cg: 01-10-043040). 4. A 4. számú érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t (6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 41., cg: 06-10-000154). 5. Az 5. számú érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t (2377 Örkény, Kossuth Lajos u. 2., cg: 13-10-040234).

A Tanács az 1., 2., 3., 4., és 5. sz. érintett piacon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az alábbi kötelezettségeket rótta ki: a) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban Eht.) 102-103. § szerinti „Átláthatóság” kötelezettséget a rendelkező rész I. számú melléklete szerinti tartalommal; b) Az Eht. 104. § szerinti „Egyenlő elbánás” kötelezettséget a rendelkező rész II. számú melléklete szerinti tartalommal; c) Az Eht. 105. § szerinti „Számviteli szétválasztás” kötelezettséget a rendelkező rész III. számú melléklete szerinti tartalommal; d) Az Eht. 106 és 107. § szerinti „Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos” kötelezettséget a rendelkező rész IV. számú melléklete szerinti tartalommal; e) Az Eht. 108. § szerinti „Költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége” kötelezettséget a rendelkező rész V. számú melléklete szerinti tartalommal. Az Eht. hatálybalépésekor a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terhelő a helyi bitfolyam hozzáféréshez kapcsolódó kötelezettségek [Eht. 175. §, illetve 170. § (5) bekezdés ab) pontja] az Eht. 55. § (2) bekezdésének megfelelően a határozat kézhezvételétől számított 120. napig alkalmazandók. Jelen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálata a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsához 3 példányban benyújtott keresettel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincsen.

3

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-180/2005. számú határozat rendelkező részének I. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt átláthatóság kötelezettség pontos tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 102. § szerinti átláthatóság körében kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. A jelen határozat szerinti érintett piacokon jelentős piaci erejű szolgáltató köteles az általa nyújtott olyan nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatások alkalmazott díjait, a tervezett díjváltozásokat, valamint a szolgáltatás igénybevételének feltételeit honlapján nyilvánosságra hozni a díj jóváhagyását, vagy megállapítását követő 15 napon belül, ezt követően változás esetén a változást 30 nappal megelőzően az alábbi részletességgel, amelyet saját kiskereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatásaihoz önmagának, tulajdonában álló vállalkozásnak, illetve olyan vállalkozásnak, amelyben irányítói részesedése van, illetve amelyet más szolgáltató indokolt kérésére az e határozatban részletezett hozzáférési kötelezettség alapján nyújt: a) a hozzáférés általános feltételeit, beleértve az előrendelést, b) az ajánlattételi és szerződéskötési eljárás részletes szabályait, c) a jelen szerződési feltételek módosítása esetén szükséges szerződésmódosítással kapcsolatos eljárást, d) a hozzáférés földrajzilag meghatározott pontjait telephelyenkénti bontásban, és - ha ez a kötelezett szolgáltató szándéka szerint nem egységes - a helymegosztás legrövidebb időtartamát, mely legalább egy év, e) a hozzáférés lehetséges műszaki megoldásait, f) a hozzáférés alkalmazható átviteli utakat, g) a megajánlott hozzáférési, illetve ehhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokat, h) az interfészek megjelölését, i) a szolgáltatásminőséget (beleértve az üzemeltetés, karbantartás feltételeit is) és a rendelkezésre álló kapacitásokat, j) a közös eszközhasználat feltételeit, így különösen a helymegosztás keretében a jogosult szolgáltató elektronikus hírközlő eszközeinek elhelyezési lehetőségeit és a biztosítható műszaki körülményeket a kötelezett szolgáltató telephelyén vagy az elhelyezés alternatív lehetőségeit, k) a fenti szolgáltatások árait és alkalmazási feltételeiket, l) a felek közötti együttműködés szabályait így különösen a szerződésben meghatározott határidők bármelyikének kötelezett vagy jogosult szolgáltató általi elmulasztása esetén alkalmazandó kötbéreket, az együttműködési kötelezettség körében. A szerződéskötési eljárás részletes szabályai körében nyilvánosságra kell hozni különösen a) a szerződéskötés elektronikus formán kívüli kezdeményezésére rendszeresített helyiségeket, azok nyitvatartási idejét, b) a szerződéskötés elektronikus formában történő kezdeményezésének lehetőségét és körülményeit azzal, hogy a kötelezett szolgáltató nem zárhatja ki az elektronikus formán kívüli kezdeményezést.

4

Ez a kötelezettség a szolgáltatót a jelen határozat kézbesítésétől terheli. A Tanács az átláthatóság biztosítása érdekében helyi bitfolyam hozzáférés átengedésére, valamint az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználatra vonatkozóan referenciaajánlat készítésére és benyújtására kötelezi a kötelezett szolgáltatókat, a jelen melléklet szerint. A referenciaajánlat tartalma tekintetében, a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás keretén belül a kötelezett szolgáltató (az Eht. 188.§-val összhangban) olyan kétirányú adott nagysebességű digitális hálózati szolgáltatást köteles nyújtani, amelynek során bizonyos aktív hálózati eszközeinek átviteli kapacitását engedi át, illetve osztja meg a jogosult szolgáltatóval. Helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás esetén ezen eszköz a helyi hurokhoz csatlakozó és annak forgalmát multiplexáló, illetve demultiplexáló eszköz (például DSLAM), míg a helyi hurkot továbbra is a kötelezett szolgáltató használja. A szolgáltató referenciaajánlatának tervezetét a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Tanács részére jóváhagyás céljából benyújtani. E kötelezettségének a Tanács által a 11. piacra vonatkozó határozatában az átláthatóság kötelezettség keretében előírt referenciaajánlat-készítési kötelezettségre tekintettel a kötelezett szolgáltató úgy köteles eleget tenni, hogy a referenciaajánlat tervezetét a fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából nagykereskedelmi piacra vonatkozó határozatban előírt referenciaajánlattal együtt, egy dokumentumban köteles a Tanácshoz jóváhagyásra benyújtani. (A referenciaajánlat tervezetét a Tanács az Eht. 58-59. § szerinti eljárása során hagyja jóvá.) A referenciaajánlat készítése során a szolgáltató köteles megfelelni a referenciaajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII. 24.) Kormány rendeletben foglalt, a helyi bitfolyam hozzáférés szolgáltatásra alkalmazható előírásoknak. A kötelezett szolgáltató a hatóság által jóváhagyott referenciaajánlatát köteles az Eht. 59. § (7) bekezdése szerint internetes honlapján nyilvánosságra hozni. Amennyiben a Tanács határozatában valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon referenciaajánlat-tételi kötelezettséget ró ki, a szolgáltató e kötelezettségeit úgy köteles teljesíteni, hogy az általa jóváhagyásra elsőként benyújtott referenciaajánlat tervezetében foglalt, minden referenciaajánlat részét képező – nem piac-specifikus - rendelkezésektől más jóváhagyásra benyújtott referenciaajánlat tervezetében sem térhet el.

5

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-180/2005. számú határozat rendelkező részének II. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt egyenlő elbánás kötelezettség pontos tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 104. § szerinti „egyenlő elbánás” körében kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. Az egyenlő elbánásra vonatkozó kötelezettsége teljesítése során a szolgáltatónak nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatásai tekintetében elsősorban azt kell biztosítania, hogy a) a lényegét tekintve azonos szolgáltatásokat nyújtó más szolgáltatók vonatkozásában lényegét tekintve azonos körülmények között lényegét tekintve azonos feltételeket alkalmaz, és b) legalább ugyanolyan feltételekkel, legalább ugyanolyan minőségű szolgáltatásokat és információt nyújt mások számára, mint amelyeket saját szolgáltatásaira, illetve bármely általa irányított más szolgáltató szolgáltatásaira alkalmaz. Az egyenlő elbánás kötelezettség alapján a szolgáltató nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatásai tekintetében szerződéses kapcsolataiban nem tehet különbséget az igénybevett nagykereskedelmi szolgáltatás lényeges feltételei tekintetében a szolgáltatást igénybe vevő különböző elektronikus hírközlési szolgáltatók között, így különösen • •

nem kötheti indokolatlanul a hálózati szolgáltatás nyújtását olyan műszaki feltételekhez, amelyek teljesítésére csak egyetlen vagy kevés szolgáltató képes; a hálózati szolgáltatás ellenértékének megállapításakor nem állapíthat meg olyan árazási feltételeket – ideértve a forgalom után számított árkedvezményt – amelyek alkalmazásával a legkedvezőbb feltételek csak egy, vagy kevés számú szolgáltató számára válnak elérhetővé.

Jelen kötelezettség a kötelezett szolgáltatót jelen határozat kézbesítésének napjától terheli.

6

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-180/2005. számú határozat rendelkező részének III. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt számviteli szétválasztás kötelezettség A Tanács, tekintettel az Eht. 62. § (1) bekezdésére, illetve a Tanács 8. számú piacra vonatkozó, DH-664-138/2005. számú határozatának II. számú mellékletében megfogalmazott kötelezettségre, és az abban foglalt, a Kötelezett szolgáltatóra megállapított rendelkezésre [a reá más piacokon kirótt számviteli kötelezettségekre tekintettel a számviteli szétválasztás kötelezettséget egységes szerkezetben, egy modellel, egyetlen modellen alapuló beadványnak a Tanács részére az Eht. 62. § (1) bekezdésében foglalt időpontig jóváhagyásra történő benyújtásával köteles teljesíteni, a mellékletben meghatározottak szerint], jelen határozatában e kötelezettség tartalmáról külön nem rendelkezett.

7

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-180/2005. számú határozat rendelkező részének IV. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt „Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek pontos tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 106. § szerinti Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni. Ez a kötelezettség jelen határozat kézbesítésétől terheli a kötelezett szolgáltatókat. A Tanács az Eht. 106. § szerinti Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség keretén belül a helyi bitfolyam hozzáféréssel kapcsolatban a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges meghatározott hálózati elemekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a kapcsolódó közös eszközhasználat biztosítására kötelezi erre vonatkozó gazdaságilag és műszakilag indokolt igény esetén. A kötelezettség teljesítése során a szolgáltató köteles megfelelni a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglalt, a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra alkalmazható előírásoknak. E kötelezettség teljesítése érdekében a szolgáltató nem vonhatja vissza indokolatlanul a szolgáltatásaihoz, illetve eszközeihez korábban biztosított hozzáférést. A Tanács az Eht. 106. § szerinti Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség keretén belül országos szintű IP bitfolyam hozzáférési kötelezettség alkalmazását is elrendeli. Az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás esetén a kötelezett szolgáltató olyan bitfolyam hozzáférési szolgáltatást nyújt, amelynél a hálózati eszköz alatt a helyhez kötött telefonhálózatban lévő, a helyi hurokhoz csatlakozó és annak forgalmát multiplexáló, illetve demultiplexáló eszközök (például DSLAM) valamint az egy meghatározott országos szintű szolgáltatás átadási ponton átadott bitfolyamot az egyes DSLAM-ekhez eljuttató, IP alapú hálózat értendő, a helyi hurkot továbbra is a kötelezett használhatja szolgáltatás nyújtására. Ez a bitfolyam hozzáférési kötelezettség csak olyan feltételek mellett terheli a szolgáltatót, amelyet az műszaki-, illetve gazdasági szempontok figyelembe vételével teljesíteni tud. A kötelezett szolgáltató így minden olyan sávszélességű bitfolyam hozzáférési szolgáltatást nyújtani köteles, amely sávszélességű szélessávú szolgáltatást saját maga, illetve az irányítása alatt álló bármely vállalkozás kiskereskedelmi szolgáltatásként kínál. A jogosult szolgáltató ezen kötelezettség alapján a fenti sávszélesség kínálaton túl a kötelezett szolgáltató által maximálisan biztosított vagy annál kisebb sávszélességű, de a kötelezett szolgáltató csomagjaival nem feltétlenül megegyező (ugyanakkor műszakilag megvalósítható) bitfolyam hozzáférési szolgáltatást igényelhet, melyet kötelezett szolgáltató biztosítani köteles, amennyiben annak teljesítése, műszakilag lehetséges és nem jelent érdemi többletterhet a kötelezett szolgáltatóra nézve a saját kiskereskedelmi sávszélesség kínálatának megfelelő bitfolyam hozzáférési szolgáltatás-kínálat nyújtásának terheihez képest. A kötelezett szolgáltató jelen melléklet szerint megkötött hálózati szerződéseire a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet rendelkezései alkalmazandók.

8

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa DH-664-180/2005. számú határozat rendelkező részének V. számú melléklete A Tanács határozatában kirótt költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége kötelezettség tartalmának meghatározása Amely szolgáltatókra a Tanács a jelen határozat alapján az Eht. 108. § szerinti „költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége” körében kötelezettséget írt elő, ezt a kötelezettséget a szolgáltató a jelen mellékletben foglaltak szerint köteles teljesíteni.

1. A helyi bitfolyam hozzáférésre vonatkozóan A kötelezett szolgáltató a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást költségalapú díj ellenében köteles nyújtani. A költségalapú díjat a szolgáltató a jelen mellékletben meghatározott a teljesen felosztott költségszámítási módszer (FDC) alkalmazásával köteles kialakítani és azt a jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül, a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 16. § (1) bekezdés q) pontjának megfelelően a referenciaajánlattal egyidőben köteles a Tanácshoz jóváhagyás végett benyújtani. Az Eht. 58. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Tanács úgy rendelkezik, hogy a költségmodellek számviteli adatainak forrását a vállalat számára rendelkezésre álló legfrissebb lezárt vállalati auditált adatok képezik. A szolgáltató köteles a Tanács számára bizonyítani, hogy az általa kiszámított díjak költségalapúak és azokat a jelen mellékletben meghatározott költségszámítási módszertan szerint alakította ki. Amennyiben a Tanács határozatában valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon FDC költségszámítási módszer alkalmazásának kötelezettségét rója ki, a költségszámítási kimutatását a Tanács határozataiban foglaltaknak megfelelően, egységes szerkezetben, egy modellel köteles jóváhagyásra benyújtani. Amennyiben a kötelezett szolgáltató költségalapú díjai megfelelnek az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, a Tanács jóváhagyja azokat. Amennyiben a kötelezett szolgáltató nem nyújtja be a Tanácshoz költségalapú díjait, vagy a benyújtott kérelem hiányos, nem bírálható el és a Tanács által elrendelt hiánypótlás sem vezetett eredményre, továbbá ha a kötelezett szolgáltató által kialakított díj nem felel meg az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, a Tanács a szolgáltató által alkalmazandó díjak tekintetében az Eht. 108.§. (5) bekezdésben, illetve az 59. § (9) bekezdésében foglaltak szerint dönt. A Tanács által jóváhagyott, vagy megállapított díjat a kötelezett szolgáltató a jelen határozat kézhezvételétől számított 120. nap elteltét követő naptól köteles alkalmazni. A Tanács a jelen határozat szerint a szolgáltatókra kirótt kötelezettség teljesítésére

9 meghatározott költségszámítási módszert, az alkalmazandó elveket, és formát, az alábbiak szerint határozza meg.

A.

Általános szabályok:

A jelen határozat szerint kötelezett elektronikus hírközlési szolgáltató köteles a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra vonatkozó szerződések alapján kért ellenértékek tekintetében a múltbeli költségeken alapuló teljesen felosztott költségek (HCA-FDC) költségszámítási módszere szerinti költségszámítási modellt kialakítani. A jelen határozatban meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél – így különösen a hatóság – számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel. A szolgáltató a kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve - ha ez későbbi időpont - a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót a jelen határozat alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettsége nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.

B.

A jelen határozat alkalmazásában:

1. Alaphálózat: egy elektronikus hírközlő hálózat forgalomérzékeny összetevője. 2. Általános költség: hálózati elem/üzleti tevékenységhez közvetlenül nem rendelhető költségek, amelyek a közvetlen költségek arányában kerülnek felosztásra a hálózati elemek/üzleti tevékenységek között. 3. Bázisév: a legutóbbi lezárt és auditált pénzügyi év. 4. Bemenő adat: a modellben használatos mindazon értékek, amelyek a vállalkozás működésére és a modellezett szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos gazdálkodási tevékenységre jellemzőek. Ezek csak közvetlen értékek lehetnek. 5. Bruttó érték (Gross Book Value, GBV): a jelen határozat alkalmazásában az eszköz bekerülési értékét jelöli. 6. Cellahivatkozásos érték: egy másik cella értékének változtatás/módosítás nélküli átvételével kapott érték. (A másik cellára hivatkozik, de nem módosítja a hivatkozás kezdő karaktereként az egyenlőségjel [=] és a pluszjel [+]). 7. Ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség alapján megállapított díj.

10

8. Felosztandó tétel: egy homogén költségkategória költségtömege. 9. Hálózati elem: az elektronikus hírközlési hálózat (költségfelosztás céljára kialakított) részegysége, amit a hálózat egy vagy több rétegében a szolgáltatás biztosításához igénybe vett eszközök csoportja határoz meg. 10. Homogén költségkategória (homogenous cost category, HCC): olyan, azonos jellegű költségeket összesítő költségcsoport, amelynek összetevői a) ugyanolyan költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek és b) ugyanolyan ártendenciáknak (azaz az adott költségcsoport tagjainak ára a vizsgált időszak alatt ugyanolyan mértékben változik) vannak kitéve. 11. Hozzáférési hálózat: az elektronikus hírközlő hálózat azon része, amely az előfizetőt köti össze az alaphálózattal, és amely helyhez kötött telefonhálózat esetén tartalmazza az előfizetőtől a központ oldali kártyáig terjedő hálózati elemeket, beleértve a DSL eszközöket is. 12. Költségmeghatározó tényező: olyan naturáliában, vagy értékben kifejezhető jellemző (vetítési alap), amely a homogén költségkategóriák költségeit hozzárendeli a hálózati elemek/üzleti tevékenységekhez. 13. Költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatainak és eredményeinek definíciójával együtt. 14. Közvetlen érték: Hivatkozott elődök, műveleti jelek és operátorok nélküli érték az Excel egy cellájában. (Számértékek esetében ez egy közönséges szám.) 15. Közvetlen költség: a hálózati elem/üzleti tevékenységhez közvetlenül, vagy vetítési alap segítségével hozzárendelhető költség. 16. Makrofüggvény-érték: ez egyenértékű a Számított értékkel azzal a különbséggel, hogy itt a makroval definiálunk egy függvényt/operátort. 17. Makroprogram-érték: a makro-program közbenső számítása vagy végeredménye kiírva/eltárolva egy munkalapcellában. (Számértékek esetében ez egy közönséges szám.) 18. Múltbeli költségelszámolás (Historic Cost Accounting, HCA): ez a módszer lekönyvelt értéken [történeti költségként, azaz Historic Cost-ként (HC)] veszi számba a költségeket/ráfordításokat. 19. Működő tőke (Working Capital, WC): a forgóeszközök értéke növelve az aktív időbeli elhatárolásokkal, csökkentve a rövid lejáratú kötelezettségek, passzív időbeli elhatárolások és a céltartalékok együttes összegével. A rövidlejáratú kötelezettségek között nem kell figyelembe venni a hosszú lejáratú kötelezettségek következő évi törlesztő részleteként átvezetett összeget és a halasztott kamatfizetési kötelezettséget. 20. Nettó érték (Net Book Value, NBV): a bruttó érték kumulált amortizációval csökkentett

11 értéke. 21. Paraméter: a modellben használatos mindazon értékek, amelyek a modellezett szolgáltatás költségeinek kiszámításához szükségesek, de nem a vállalkozás belsőjéből eredő értékek. (Ilyenek lehetnek makrogazdasági mutatók, feltételezésen alapuló vagy választható értékek, stb.) 22. Súlyozott átlagos tőkeköltség (Weighted Average Cost of Capital, WACC): az a minimum kamatláb névérték, amelyet a tőkének ki kell termelnie (az iparági kockázati osztály szerinti korrekciót és a tőkeáttételi szintet, azaz az idegen tőke és saját tőke arány figyelembevételét követően) ahhoz, hogy az iparágban verseny alakuljon ki a tőkebefektetés terén. 23. Számított érték: műveleti jeleket vagy módosító operátorokat tartalmazó cellatartalom alapján kapott cellaérték. 24. Tevékenység alapú költségszámítás (ABC): a szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó, az adott szolgáltató által ténylegesen végzett tevékenységekhez rendelése költségmeghatározó tényezők alapján és ezek felosztása szolgáltatásokra tevékenységmeghatározó tényezők alkalmazásával. 25. Tevékenységmeghatározó tényező: olyan naturáliában, vagy értékben kifejezhető jellemző (vetítési alap), amely segítségével a hálózati elemek/üzleti tevékenységek költségei a szolgáltatásokra felosztásra kerülnek. 26. Tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A tőkeköltséget úgy kapjuk meg, ha a súlyozott átlagos tőkeköltséget (Weighted Average Cost of Capital, WACC) megszorozzuk a szabályozás alá vont szolgáltatás nyújtásához használt - üzleti vagy cégérték nélküli - befektetett eszközök éves átlagos nettó könyv szerinti értékével, a befejezetlen beruházások tárgyévi átlagos eszközértékével és a működő tőke éves átlagos értékével. 27. Üzleti tevékenységek: a vállalat üzleti folyamatainak részegységei.

C.

Tőkeköltségszorzó

A költségszámítások során alkalmazandó tőkeköltség-szorzó értéke: az 1. földrajzi piacon jelentős piaci erejű szolgáltatónak minősülő Magyar Telekom Rt. esetén 16.5%, a többi kötelezett szolgáltató esetén 18.5%1.

A hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályok részletes 1

A feltüntetett érték az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 18/2003 (XII.27.) IHM rendelet 5. § c) pontja alapján került feltüntetésre, a Tanács a határozat meghozatala előtt független tanácsadóval felülvizsgáltatta az értéket.

12

követelményrendszere

D/1. A KÖVETELMÉNYRENDSZER CÉLJA Jelen követelményrendszer célja, hogy a jelen határozat által kötelezett szolgáltatók számára az alkalmazandó – FDC alapú - költségszámítási módszer alkalmazásával kapcsolatban részletes útmutatást adjon.

D/2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK A költségek és ráfordítások felosztásának szolgáltatók által követendő alapelve az ok-okozati elv, tehát a költségeket és ráfordításokat úgy kell felosztani, hogy azokat a szolgáltatásokat és termékeket terheljék, melyek felmerülésüket okozzák.

E.

AZ FDC KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI MÓDSZER

E/1.

A módszertan jellemzői

1. FDC modellek készítésekor a szolgáltatóknak olyan modelleket kell kidolgozniuk, amelyek az egyes hálózati elemek költségét számítják ki. 2. Az FDC (teljesen felosztott költség) modellekben a költségszámítás a szolgáltatók szokásos működése érdekében felmerült, ténylegesen lekönyvelt költségeken és ráfordításokon alapul. 3. FDC módszertan szerinti költségfelosztásnál az egyes homogén költségkategóriák esetében minden költséget a hozzájuk tartózó költség-meghatározó tényező nagyságának függvényében, egyenes arányban kell a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez hozzárendelni. Az FDC módszertan alkalmazásakor a költségkategóriák teljes költség tömege felosztásra kerül. 4. A költségfelosztás alapját a tevékenység alapú költségszámítás (Activity Based Costing, ABC) képezi. E/2.

Az FDC modellépítési lépések

5. A modellépítés első lépéseként a szolgáltató meglévő kimutatásaiból ki kell választani azon költségeket, amelyek relevánsak a modellezni kívánt szolgáltatások nyújtásához. A modellépítés második lépése a homogén költségkategóriák meghatározása és a költségek homogén költségkategóriákba sorolása. A modellépítés harmadik lépése a hálózati elemek és üzleti tevékenységek meghatározása. A modellépítés negyedik lépése a közvetlen költségek homogén költségkategóriákból hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő felosztása. A modellépítés ötödik lépése az általános költségek hálózati elemekre/üzleti tevékenységekre történő felosztása és az egységköltségek meghatározása.

13 A modellépítés hatodik lépése a hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségeiből a szolgáltatások egységköltségének meghatározása. E/3.

A költségmodellek adatforrásai

6. A modell bázisévi adatai a modellt építő szolgáltató legfrissebb, lezárt, auditált számviteli adatai. A modellhez szükség van továbbá a bázisévet megelőző év végi auditált mérlegadatokra is. 7. A költségalap csak olyan költségeket és ráfordításokat tartalmazhat, amelyek a jelen határozat hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása miatt merülnek fel. A kizárásra kötelezett költségtömeg elkülönítése egy e célra létrehozott technikai jellegű tevékenységhez rendelendő. A szolgáltatónak bizonyítania kell továbbá, hogy a kiegészítő szolgáltatásokhoz rendelt költségeket a hozzáférési szolgáltatások költségalapjából kizárta. 8. A pénzügyi, a naturáliákban kifejezett üzemeltetési és forgalmi adatoknak ugyanarra a bázisévre kell vonatkozniuk. E/4.

A homogén költségkategóriák kialakítása

9. A költségalapot alkotó költségek a modellben homogén költségkategóriákba (HCC) sorolandók. Minden egyes homogén költségkategóriának egyedi költségmeghatározó tényezővel, egyedi ártendenciával kell rendelkeznie. 10. A HCC-k a következő költségtípusonként kategorizálandók: a) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült tőkeköltségek (WACC), b) tárgyi eszközökkel kapcsolatban felmerült értékcsökkenési költségek (DEPR), c) működő tőkével (WC) kapcsolatos tőkeköltségek, d) működési költségek és ráfordítások (OPEX). Egy homogén költségkategória a jelen bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett költségfajták közül csak egyet tartalmazhat. 11. További követelmény, hogy az OPEX személyi jellegű költségei és ráfordításai (OPEX pay) külön költségkategóriá(k)ba kerüljenek, elválasztva az egyéb működési költségektől és ráfordításoktól (OPEX non-pay). Ez utóbbin az anyagjellegű ráfordításokat és az egyéb ráfordítások és egyéb bevételek egyenlegét értjük. 12. A működő tőke mértékének alapját a bázisév átlaga képezi. Az átlag a működő tőke év eleji, valamint év végi értéke számtani átlagaként számítandó. 13. A tőkeköltség számításánál az NBV bázisévi számtani átlagát kell figyelembe venni. 14. A befejezetlen beruházással kapcsolatos költségek esetén értékcsökkenési leírás nem számolható el, de a tőkeköltség számításakor az eszköz bruttó értéke figyelembe veendő. 15. Pénzügyi lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei a WC és DEPR homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, az OPEX költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem. Amennyiben ettől a szolgáltató mégis eltérni

14 kényszerül, a modell dokumentációjának részletes magyarázattal kell szolgálnia az eltérés okairól, megvalósításáról és a költségalapra vonatkozó hatásáról. 16. Működési lízing konstrukcióban vásárolt eszközök költségei az OPEX homogén költségkategóriákban kell, hogy megjelenjenek, a DEPR és WC költségkategóriákban - a halmozódás elkerülése végett - nem.

E/5. A helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokhoz tartozó hálózati elemek és tevékenységek meghatározása 17. A helyhez kötött telefon szolgáltatók hálózati elemeit a bitfolyam hozzáférési szolgáltatások költségei szempontjából az alábbi szerkezetet követő költségmodellben lehet megadni: • • •

E/6.

elválasztó szűrő, DSLAM, amennyiben nem része a DSLAM-nak, a megosztást biztosító eszköz.

Hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének kiszámítása

18. A hálózati elemek/üzleti tevékenységek egységköltségének meghatározása a hálózati elemhez/üzleti tevékenységhez rendelt teljes költségtömeg és a tárgyévben felmerülő éves vonatkozó szolgáltatásmennyiség hányadosaként történik. Amennyiben egy hálózati elemhez több, eltérő mértékegységű szolgáltatásmennyiség tartozik, a hálózati elem költségtömegét arányosítással meg kell osztani a szolgáltatások között és ezután szolgáltatásonként különkülön egységköltséget kell megállapítani. 19. Az adott időszakban értékesítésre kerülő szolgáltatásmennyiséget a szolgáltató átlátható, objektív információkkal alátámasztott számításokkal köteles hitelesíteni. Abban az esetben, ha a felmerülő szolgáltatásmennyiség értéke objektív információkra épülő számítások alapján nem határozható meg, a szolgáltató becslést alkalmazhat. Ez utóbbi esetben a szolgáltató köteles a becslés alapjául szolgáló paramétereket és feltételezéseit áttekinthető módon rögzíteni olyan formában, hogy azok az arra jogosult harmadik fél számára értelmezhetőek legyenek.

E/7. A modellel szemben támasztott részletes funkcionális követelmények és a modell dokumentációja 20. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a költségalapba bevont és az abból kizárt kiskereskedelmi és nagykereskedelmi termékek/szolgáltatások pontos listáját. 21. Olyan modellt kell kidolgozni, amely tartalmazza a következő táblázatban bemutatott rétegek szerint felépülő számítási modellt.

15

Szint Kivonatoló, átalakító és feltöltési szint (KÁF)

Adatszint

Üzleti szint Felhasználói szint

Leírás Adatot nyer ki a különböző adatforrásokból (főkönyv, tárgyi eszköz nyilvántartás, műszaki modellek, forgalmi adatok stb.), és ezekkel tölti fel az alap adatbázist/adatállományt. Az adatbázisban lévő adatokat jól strukturált adattáblákban tárolja. A felhasználók alapadatait is tartalmazza (pl. bejelentkezési adatok, fizikai elhelyezkedési adatok, kiinduló lista stb.). A kalkulációk lényegét tartalmazza, és az érvényes adatállományon alapszámításokat végez. Lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megnyissa, módosítsa és szerkessze az adatállományt, lefuttassa a modellt, és elemezze a kapott eredményeket. Bejelentkezési és biztonsági sajátosságokat is tartalmaz.

22. A szolgáltatóknak a Tanács által elvégezhető értékelés érdekében olyan szoftverrel kell költségmodelljeiket elkészíteniük és a szabályozónak benyújtaniuk, amelyet a MS Excel olvasni és működtetni képes, amely tehát MS-Excellel való ellenőrzést, futtatást is lehetővé tesz és amellyel a modellel szemben támasztott követelmények ellenőrizhetősége MS Excel szoftver alkalmazásával lehetséges. 23. Az alkalmazásokkal kapcsolatos követelmények: a) A modell mellé csatolni kell a rendszerkövetelmények leírását, amely tartalmazza aa) az alkalmazások alapjául szolgáló operációs rendszert (azaz Windows NT, Windows 2000, Windows XP stb.) ab) az alapul szolgáló alkalmazás verziójának pontos meghatározását (azaz MS Excel 98, MS Excel 2000 stb.) ac) a merevlemezre mentett futtatáshoz szükséges környezetet (szükséges-e és ha igen, akkor milyen környezetet (pl. könyvtárszerkezetet) kell létrehozni, és hogyan kell abba behelyezni [lementeni] a modellt ahhoz, hogy annak működését és megfelelőségét a hatóság képviselői vizsgálni tudják). b) A modell a beadványpéldányról csak olvasható (read only) formában nyitható meg a benyújtott modell és az adatok épségének megőrzése érdekében. c) A modell átláthatósági vizsgálatának érdekében úgy kell azt elkészíteni, hogy futtatható legyen a beadványpéldánytól eltérő helyen (írható/writable) környezetben (merevlemez/HDD) is. Az ehhez szükséges környezet létrehozásához szükséges információkat a dokumentációban fel kell tüntetni. d) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett sorokat vagy oszlopokat tartalmazhat. e) A modell csak világosan megjelölt és feloldható rejtett munkafüzeteket tartalmazhat. f) A cellákat és a munkafüzeteket nem szabad védelemmel ellátni (jelszóval vagy más módon) és nem szabad zárolni sem. g) A képleteknek láthatóknak kell lenniük. h) A makróknak hozzáférhetőknek, és read only körülmények között is futtathatóknak kell lenniük. i) A modell dokumentációjának teljes körű logikus levezetést kell tartalmaznia.

16 j) Ha a modellt a szolgáltató megbízásából független tanácsadó készíti el, ezt a felet fel kell kérni, hogy tegye lehetővé, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférjenek a modellhez. A modell dokumentációjának tartalmaznia kell a szolgáltató és tanácsadójának írásos nyilatkozatát arról, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a modell vizsgálatában előbb felsorolt, érintett felek hozzáférhessenek a modellhez. A hatóság és a hatóság által bevont tanácsadóknak titoktartási megállapodásokat kell aláírniuk mind a szolgáltatókkal, mind pedig a szolgáltató által bevont tanácsadókkal. 24. A modellek használatával kapcsolatos követelmények: a) Átláthatóság. A modellt alkalmassá kell tenni arra, hogy a hatóság vagy az általa bevont tanácsadók vizsgálhassák annak működését. Ennek érdekében könnyen felismerhetővé (például háttérszínnel megkülönböztetetté) kell tenni legalább a bemenő és a számított adatokat, illetőleg az alábbi változtatható értékeket: aa) Közvetlen értéket tartalmazó bemenő adatot (javasolt cellaháttér: fehér) ab) Cellahivatkozásos értéket tartalmazó bemenő adatot(javasolt cellaháttér: világoskék) ac) Közvetlen értéket tartalmazó paramétert (javasolt cellaháttér: világossárga) ad) Cellahivatkozásos értéket tartalmazó paramétert (javasolt cellaháttér: világos-zöld) ae) Eredmény (keresett költség-alapú ár (javasolt betűforma: félkövér sötétkék) b) Működésbiztonság. A modellt alkalmassá kell tenni arra, hogy annak vizsgálata/működtetése során minimális legyen a véletlen hibássá vagy működésképtelenné tétel veszélye. Ennek érdekében könnyen felismerhetővé (például háttérszínnel megkülönböztetetté) kell tenni az alábbi változtatható értékeket: ba) Számított értéket tartalmazó cellát (javasolt cellaháttér: világos rózsaszín) bb) Makróprogram-értéket tartalmazó cellát (javasolt cellaháttér: narancssárga) c) A bemenő adatok és paraméterek modellbéli eredetije csak munkalap-cellákban lehet (a makró-programok és a nevesített argumentumok is az eredeti cellákból kiolvasva használhatják föl őket). d) Azokat a bemenő adatokat és a paramétereket, amelyek változtatásával a végeredmény nem áll elő automatikusan, el kell látni megjegyzésekkel arra vonatkozóan, hogy változtatásuk esetén mit kell még tenni (például megnyitni és frissíteni vagy ’makrófuttatni’) ahhoz, hogy a módosítás hatása a végeredményben is tükröződjön. e) A képleteken felüli automatizmus (pl. makroprogramok írása) csak akkor elfogadható, ha azok megfelelő módon futtathatók akkor is, ha a bemenő adatokat vagy paramétereket változtatjuk. 25. A modelleket az alábbi dokumentumokkal kell alátámasztani: a) átfogó Felhasználói Útmutató, amely fejezeteinek az alábbi témákat kell lefedniük: aa) Módszertani leírás. A szolgáltató modelljének áttekintő és részletes leírása különös tekintettel a határozatban elő nem írt módszertani megoldásokra, ab) a modell megnyitásának módja, ac) az adathalmaz kiválasztása, ad) adatok szerkesztésének módja, azaz hogyan kezeli a modell az esetleges adatváltoztatást (közvetlenül a modellben szerkeszthetők az adatok, vagy csak az adatbázison keresztül), ae) a modellfuttatási opciók, és af) a modell eredményei; b) minden egyes műszaki almodell részletes leírása, beleértve az alkalmazott tervezési szabályokat,

17 c) nem Műszaki Funkcionális Specifikáció (NTFS): az NTFS-nek tartalmaznia kell az Üzleti Szint teljes körű logikai leírását, ideértve a számszerű példákat is, d) a Teszt Program átfogó leírása, valamint a modellen lefuttatott Teszt Program eredményei. Külön tesztprogram hiányában a modell ellenőrzési pontjai, valamint az elvégzett számszaki, logikai és egyéb ellenőrzések részletes leírása szükséges, e) ha a modellt megbízott független külső tanácsadó készítette, csatolni kell ezen fél hozzájárulását, amely alapján a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a modellhez. 26. A modellt és a hozzá tartozó adatokat egy írásos példányban és CD-ROM-on legalább 3 (három) példányban kell benyújtani. 27. A kötelezett szolgáltatók által benyújtott modelleket az alábbi dokumentációval kell alátámasztani: a) átfogó modelldokumentáció a 25. pontban leírtak szerint; b) kötelezett szolgáltatók bevont tanácsadóinak jóváhagyása arra vonatkozóan, hogy a hatóság és a hatóság által bevont tanácsadók hozzáférhetnek a szolgáltató modellje támogatására készített jelentéseihez vagy modelljeihez. c) A kötelezett szolgáltató könyvvizsgálójának nyilatkozata a modellben szereplő bemenő adatok hitelességéről.

F.

A modellel kapcsolatos további követelmények

F/1.

Címzett állami támogatások figyelembevétele

1. Amennyiben költségalapúságra kötelezett szolgáltató címzett állami támogatásban részesült, azt a következőképpen kell felosztania a referencia ajánlathoz tartozó költségmodellben: a) A szolgáltató azonosítja, hogy a támogatást mely befektetett eszközének finanszírozására használta fel. b) Az adott azonosított befektetett eszközre vonatkozó számviteli politika által meghatározott értékcsökkenési kulcs segítségével a szolgáltató meghatározza a támogatásra vonatkozó értékcsökkenést és tőkeköltséget a következő képlettel: TÉCS = SzÉCSK*T

c)

ahol: TÉCS: a támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenés T: a támogatás összege SzÉCSK: A vonatkozó számviteli politika szerinti értékcsökkenési kulcs mértéke TWACC: a támogatásra vonatkozó elvi tőkeköltség HTÉCSt: a támogatás folyósításától bázisév végéig eltelt időszakra vonatkozó elvi halmozott értékcsökkenési leírás HTÉCSt-1: a támogatás folyósításától bázisév elejéig eltelt időszakra vonatkozó elvi halmozott értékcsökkenési leírás WACC: súlyozott átlagos tőkeköltség A támogatásra vonatkozó elvi értékcsökkenési leírást és tőkeköltséget a szolgáltató negatív értékkel felosztja a modell szolgáltatásai között, ugyanolyan arányban, ahogyan a támogatáshoz kapcsolódó tárgyi eszköz költsége az adott szolgáltatások

18 költségét terhelte. F/2. Kiegészítő szolgáltatások díjmegállapítása 2. A kötelezett szolgáltatónak a 277/2003. (XII.24.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) 37. § előírásainak való megfelelőség érdekében a Kiegészítő szolgáltatások nyújtásáért kért ellenértékek tekintetétben egyszeri és havi díjak esetében egyaránt egyedi kalkuláció alapján kell a díjat meghatározni a (3) bekezdés figyelembe vételével. 2.

Az országos szintű IP bitfolyam hozzáférésre vonatkozóan

A kötelezett szolgáltató az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatást a jelen melléklet szerinti, kiskereskedelmi árból származtatott díjképzési módszer (retail minus) alkalmazásával kialakított díj ellenében köteles nyújtani. A kötelezett szolgáltató az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatás díját úgy köteles kialakítani, hogy az általa, illetve az irányítása alatt álló szolgáltató által alkalmazott adott – jelen határozat V.2. melléklet I. pontjában meghatározott – időszakra vonatkozó átlagos kiskereskedelmi értékesítési árát, csökkenteni köteles a Tanács által megállapított mértékkel (árrés). A Tanács az átlagos kiskereskedelmi értékesítési árat meghatározó, a jelen határozat V.2. melléklet I. pontjában előírt számításokat ellenőrzi, jóváhagyja, illetve indokolt esetben módosítja. A szolgáltató által nyújtott hálózati szolgáltatás ellenértékének a szolgáltató által alkalmazott előfizetői díjhoz viszonyított mértéke meghatározása érdekében a Tanács a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót jelen határozat kézbesítését követő 30 napon belül a jelen melléklet szerinti adatok és számítások benyújtására kötelezi. A benyújtandó adatok és számítások: 1. A szolgáltató köteles az általa-, illetve az irányítása alatt álló szolgáltató által a kiskereskedelmi szélessávú DSL szolgáltatás nyújtása során alkalmazott átlagos kiskereskedelmi árat a jelen határozat V.2.melléklet I. pontjában foglaltaknak megfelelő részletezettséggel és az ott leírt módszertan figyelembe vételével meghatározni, és azt, valamint a jelen melléklet I. pontjában részletezett számításokat, továbbá a számítás alapjául szolgáló adatokat a Tanács számára benyújtani. 2. A szolgáltató köteles az egyes nagykereskedelmi DSL szolgáltatások esetén az általa alkalmazott díjait, és kereskedelmi feltételeit, valamint az egyes társszolgáltatókkal kötött szerződésekben alkalmazott átlagos értékesítési árat a jelen határozat V.2.melléklet II. pontjának megfelelően meghatározni és az ahhoz szükséges számításokat, továbbá a számítások alapjául szolgáló adatokat a Tanács számára benyújtani. 3. A szolgáltató köteles a kiskereskedelmi DSL szolgáltatás nyújtásához az országos bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli tevékenységek költségeinek kimutatását a kiskereskedelmi értékesítési volumen adatokat, illetve az azokhoz kapcsolódó számításokat a jelen határozat V.2.melléklet III. pontjában foglaltaknak megfelelően meghatározni és azt a Tanács számára benyújtani.

19 4. A szolgáltató köteles a nagykereskedelmi DSL szolgáltatás értékesítéséhez kapcsolódó költség- és értékesítési volumen adatokat, illetve az ahhoz kapcsolódó számításokat a jelen határozat V.2.melléklet III. pontjában foglaltaknak megfelelően meghatározni és azt a Tanács számára benyújtani. A jelen határozatban szereplő valamennyi adatkérést a kötelezett szolgáltató elektronikus formában is teljesíteni köteles úgy, hogy az adatokat tartalmazó fájlt olyan formában köteles benyújtani, hogy azt a Microsoft Excel nevű szoftverével olvasható legyen. A benyújtott adatok, valamint a jelen határozat V.2.melléklet IV. pontjában foglalt egyéb szempontok alapján a Tanács a jelen határozat V.2.melléklet IV. pontjában foglaltaknak megfelelően megállapítja a kiskereskedelmi átlagár és a társszolgáltatók számára nyújtott IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nagykereskedelmi ára közötti különbség (árrés) minimális mértékét. A szolgáltató a nagykereskedelmi IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árának meghatározásakor a Tanács által meghatározott kiskereskedelmi árrésnél magasabb árrést is alkalmazhat, de ebben az esetben az egyenlő elbánás elvének megfelelően valamennyi társszolgáltatójának az alacsonyabb áron kell nyújtania a szolgáltatást. A Tanács által meghatározott nagykereskedelmi árat az új szerződésekre kell alkalmazni, az ármegállapító határozat kézbesítése napjától. A korábban megkötött rögzített idejű és/vagy hűségnyilatkozatos (azaz rögzített idejű elkötelezettséget és ezzel valamilyen kedvezményt tartalmazó) szerződéseket a hűségnyilatkozat hatálya alatt nem érinti, a hűségnyilatkozat lejárta után, a szerződés meghosszabbításakor – értve ezalatt az elkötelezettségi időszak és a vele járó kedvezmény végét követően a szerződés egyszerű továbbélését is - viszont igen. Annak érdekében, hogy a szabályozott nagykereskedelmi ár tükrözze a kiskereskedelmi ár változásait, a Tanács a szabályozott nagykereskedelmi árat féléves gyakorisággal felülvizsgálja. A jóváhagyott nagykereskedelmi ártól, a szolgáltató lefelé eltérhet, ebben az esetben az egyenlő elbánás elvének megfelelően valamennyi társszolgáltatójának az alacsonyabb áron kell nyújtania a szolgáltatást.

I. A kiskereskedelmi (végfelhasználók számára szolgáltatások nyújtása során alkalmazott díjak

nyújtott)

szélessávú

A kötelezett szolgáltató köteles az általa és az irányítása alatt álló szolgáltató által alkalmazott kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatások díjait a Tanács számára a jelen határozat kézbesítését követő 30 napon belül benyújtani. A szolgáltató köteles – a továbbiakban részletezett módon - meghatározni és benyújtani az adott szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás adott időszakra vonatkozó átlagos értékesítési árát a számításai alapjául szolgáló mind listaáraira, mind a ténylegesen alkalmazott értékesítési áraira vonatkozó-, valamint az egyes árakhoz tartozó értékesítési volumenre vonatkozó adatokat. I.1.A figyelembe vett átlagos kiskereskedelmi szolgáltatási ár számítása: Az átlagos kiskereskedelmi értékesítési ár egy 6 hónap értékesítési adatain alapuló átlagár, amelyet a kötelezett szolgáltató számol ki. A számolás alapját jelentő adatokat – a

20 határozatban foglalt adatkérésnek megfelelően – a szolgáltató (ellenőrzés céljából) benyújtja a Tanács számára. A kiskereskedelmi áralakulás trendjének figyelemmel kísérése érdekében a szolgáltató köteles a számítás alapjául szolgáló 6 hónap előtti 6 hónap adatait is benyújtani. A kiskereskedelmi értékesítés során ténylegesen alkalmazott díjakat a kötelezett szolgáltató az elmúlt fél évre, első alkalommal a 2005. január 1. és 2005. június 30. közötti időszakra vonatkoztatva köteles megadni. A szolgáltató az adott időszak új2 kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatásainak értékesítési adatait az egyes szolgáltatás típusok (alapvetően a különböző sávszélességű szolgáltatások) szerinti bontásban (az egyes szolgáltatások eladott mennyiségét és értékesítési árát, azaz az alkalmazott havi- és egyszeri díjak értékét feltüntetve) az adott időszak minden egyes hónapjára vonatkozóan külön-, valamint a teljes 6 hónapos időszakra vonatkozóan összesítve köteles benyújtani. Az átlagár számításának képlete: B1−6 ,új P1− 6átlag, új = EHSZ1 −6 , új ahol P1−6 átlag ,új : az adott 6 hónapban az új szerződések átlagára

B1−6,új : az adott 6 hónapban az új szerződésekből származó árbevétel (illetve bizonyos később részletezett esetekben az új szerződésekből származó számított árbevétel) EHSZ1−6,új : az adott hat hónapban az új szerződések alapján nyújtott előfizetői hónapok száma; az előfizetői hónapok száma a 6 hónapos időszak esetén megegyezik az adott hat hónapos időszakot alkotó hónapok átlagos előfizetői számainak hat tagú összegével A Tanács a kötelezett szolgáltató, illetve az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szélessávú szolgáltató adott szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás adott időszakra vonatkozó átlagos értékesítési árát ellenőrzi, jóváhagyja, illetve indokolt esetben – amennyiben az ellenőrzés során nyilvánvalóvá válik, hogy a számítás nem megfelelő - módosítja. Amennyiben az adott kötelezett szolgáltató esetén nemcsak a kötelezett szolgáltató, hanem valamely (illetve több) az irányítása alatt álló szolgáltató(k) is nyújtja az adott kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatást, úgy az átlagárat egyrészt külön-külön a kötelezett, illetve az irányítása alatt álló szolgáltató(k) kiskereskedelmi értékesítési áraira vonatkoztatva (részátlag), másrészt a kötelezett szolgáltató és az irányítása alatt álló szolgáltató értékesítési áraira együttesen vonatkozólag (teljes átlag) is meg kell állapítani. Amennyiben a szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettségét nem, vagy hiányosan (nem megfelelően) teljesíti, a díjképzési módszer alapjául szolgáló kiskereskedelmi árként a Tanács

2

új szerződésnek számítanak az új szélessávú előfizetőknek nyújtott szolgáltatások szerződései, valamint az adott 6 hónap során lejárt és megújított szerződések azon része, amelyeket az adott időszakban kötött új szerződések feltételei mellett újítottak meg, Új szélessávú előfizetési szerződésnek minősül az az előfizetői szerződés mely olyan létesítési helyre szól ahol a létesítést megelőzően 3 hónapon belül nem volt szolgáltatás, vagy ha volt akkor az előfizető személye és a szolgáltatási feltételek megváltoztak Megújított szerződés: az előfizető személye nem változott, de az igénybe vett szolgáltatási csomag az előfizető kérésére (ár vagy ár és műszaki paraméterek) változott. A már múltban is történt „sávszélesség migráció” (a definíciót lásd később) nem tekintendő szerződésmegújításnak

21 a szolgáltató – az adatszolgáltatás esedékessé válásakor – aktuális legalacsonyabb akciós díját (mínusz a kiegészítő szolgáltatások lista ára) alkalmazza. Az átlagos értékesítési ár jóváhagyásánál illetve meghatározásánál a Tanács figyelembe veszi különösen az alábbi módszertani megfontolásokat: •

Az akciós áron értékesített csomagok részét képezik az átlagos értékesítési ár kiszámításának. Ebben az esetben a Tanács megvizsgálja, hogy az adott akciós árat milyen módon indokolt figyelembe venni az átlagos értékesítési ár kiszámításánál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a B1−6,új értékének kiszámításakor a tényleges bevételtől indokolt esetben el lehet térni és ahelyett számított bevételi értéket alkalmazni

Amennyiben például az adott akciós ár egyéves szerződésre vonatkozik és (pl.:) az első három hónapban 0 Ft, a többi hónapban pedig xFt a havi díj mértéke, akkor az ezen akció keretében értékesített csomagokat az átlagos havi díj kiszámításánál az alkalmazott havi díjak súlyozott átlagértékén (az adott példa esetén 3*0+x*(12-3))/12 áron) veszi figyelembe. Ha a 3 hónapos akciós időszak nem számít bele az elkötelezettségi időbe (3*0+x*12)/(3+12) képlet alkalmazása követendő / I.2. A figyelembe vett kiskereskedelmi szolgáltatási ár megtisztítása: A kiskereskedelmi szolgáltatást a szolgáltatók általában nem önmagában, hanem a szélessávú Internet-szolgáltatással általában együtt járó kiegészítő szolgáltatásokkal (pl: e-mail postafiók(ok), web-tárhely, tűzfal, esetleg bizonyos tartalom-szolgáltatások stb.), esetleg más elektronikus hírközlési szolgáltatással (pl.. ISDN-nel a T-Com ADSL Komplex csomagja esetén) vagy tartalomszolgáltatással (pl. letölthető zeneszámok) együtt kínálják. Az átlagos értékesítési átlagár meghatározásához az ezen kiegészítő szolgáltatásoktól megtisztított árra van szükség. A csomagban értékesített szolgáltatások esetén, ha nem egyértelmű, hogy a szélessávú szolgáltatási elem ára a csomagon belül külön mennyi lenne, a csomag részét képező szolgáltatások árát – azaz a számításhoz szükséges szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás árát is - a csomagot alkotó szolgáltatások listaárai arányában kell meghatározni. Amennyiben a szolgáltatási csomag olyan szolgáltatás elemet is tartalmaz, amelyet az adott kötelezett szolgáltató önmagában nem értékesít, akkor ennek csomagon belüli értékére vonatkozóan a szakértői becsléseket kell alkalmazni. A szakértői becslések alapját minden esetben a kötelezett szolgáltató saját becslései, számításai jelentik. A Tanács a beadott adatok ellenőrzéséhez más szakértők így különösen a hasonló kiskereskedelmi szolgáltatást nyújtó más szolgáltatók szakértőinek becsléseit is felhasználja. Csomagban értékesített szolgáltatásnak minősül a szélessávú hozzáférési szolgáltatáshoz addicionálisan nyújtott szolgáltatás, így például a web tárhely, e-mail cím stb., de minden olyan szolgáltatás is amely az előbb említetteknél kevésbé szorosan tartozik a szélessávú Internet-szolgáltatáshoz, de amelyet a szolgáltató bizonyos csomagok esetén nyújt (pl.. ISDN szolgáltatással kombinált szélessávú szolgáltatás csomag) A kiskereskedelmi szolgáltatási ár megtisztítása után a korábban részletezett átlagárszámítást újra el kell végezni, és a számítást, valamint az alapjául szolgáló részletes adatokat be kell nyújtani a Tanács számára.

22

I.3. Sávszélesség migráció A fenti számítások során az átlagár számításánál figyelembe vett 6 hónapos időszak alatt történt sávszélesség migráció esetén (azaz abban az esetben, amikor a kötelezett szolgáltató, illetve az annak irányítása alatt álló kiskereskedelmi szélessávú szolgáltató, az adott, korábban megkötött szolgáltatási szerződésben rögzített sávszélesség értékét módosítja), amennyiben azonosítható, hogy az új sávszélesség kategória melyik korábbi sávszélességnek felel meg, a korábbi sávszélességű szolgáltatás értékesítési adatai az új sávszélességű szolgáltatás átlagos értékesítési áránál kell figyelembe venni; amennyiben egyértelműen nem azonosítható, hogy az új kiskereskedelmi szerződési feltételek mellett az adott sávszélességű szolgáltatás a régi kiskereskedelmi szerződési struktúrában melyik szélessávú szolgáltatásnak feleltethető meg, a Tanács az új sávszélesség „típus” nagykereskedelmi árát a hozzá legközelebb eső sávszélesség kategória (kategóriák) nagykereskedelmi ára alapján határozza meg, a két szomszédos sávszélesség nagykereskedelmi árának valamely súlyozott átlagaként. I.4. A sávszélesség választékon belüli további bontás A kiskereskedelmi kínálat alapján meghatározott sávszélesség kategóriákon belül, amennyiben a szolgáltató, illetve az irányítása alatt álló más szolgáltató a kiskereskedelmi kínálatában, illetve díjcsomagjaiban a szolgáltatás igénybevételi feltételei között egyéb lényeges különbség van (így, például ha • az üzleti, ill. nem üzleti ügyfelei számára a szolgáltató lényegesen eltérő feltételeketés kiegészítő szolgáltatásokat kínál; illetve • a szolgáltatások egy részénél a szolgáltató korlátlan letöltési forgalmat tesz lehetővé, még más részénél a letöltési forgalom után egy bizonyos korláton felül plusz forgalomtól függő díjat számláz valamint, ha • a szerződés hossza alapján a szerződési feltételek lényegesen eltérnek) úgy az ezen kategóriákhoz tartozó kiskereskedelmi adatokat külön kell feltüntetnie a beadványában, és ezen különbségeknek a nagykereskedelmi kínálatban is meg kell jelenniük Amennyiben a szolgáltató nem a lényeges igénybevételi feltételekben foglalt különbségeknek megfelelő bontásban közli a kiskereskedelmi árakat a Tanács az adott igénybevételi feltételeken belüli ajánlatok közül a szolgáltató – az adatszolgáltatás esedékessé válásakor – aktuális legalacsonyabb díját alkalmazza. Az I. pontban foglalt számítások eredményeként meghatározásra kerül az I.3.pontnak megfelelő bontásban a kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatások I.2..pontnak megfelelően megtisztított átlagos, adott időszakra vonatkozó Ci értékesítési ára.

II. A társszolgáltatók számára nyújtott szélessávú szolgáltatások nyújtása során alkalmazott díjak A szolgáltató köteles benyújtani a társszolgáltatók számára nyújtott szélessávú szolgáltatások nyújtása során alkalmazott listaáraira, ténylegesen alkalmazott értékesítési áraira valamint az értékesítési volumenre vonatkozó adatokat.

23

A nagykereskedelmi értékesítés során ténylegesen alkalmazott díjakat a kötelezett szolgáltató az elmúlt fél évre, első alkalommal a 2005. január 1. és 2005. június 30. közötti időszakra vonatkoztatva köteles megadni. A szolgáltató az adott időszak új szolgáltatásként értékesített nagykereskedelmi szélessávú szolgáltatásainak értékesítési adatait az egyes szolgáltatás típusok (alapvetően a különböző sávszélességű szolgáltatások) szerinti bontásban (az egyes szolgáltatások eladott mennyiségét és értékesítési árát, azaz az alkalmazott havi- és egyszeri díjak értékét feltüntetve) az adott időszak minden egyes hónapjára vonatkozóan külön köteles benyújtani. A szolgáltató a benyújtott adatok alapján meghatározza az adott nagykereskedelmi szélessávú szolgáltatás adott időszakra vonatkozó értékesítési átlagárát. A nagykereskedelmi szélessávú szolgáltatás adott időszakra vonatkozó átlagárának számítási elvei, valamint az adott időszakban újnak számító értékesített szolgáltatások definíciója megegyezik a jelen melléklet I. pontjában foglaltakkal. A szolgáltató ezen felül köteles a társszolgáltatók számára nyújtott nagykereskedelmi DSL szolgáltatások esetén alkalmazott átlagos értékesítési árát •

a kötelezett szolgáltató négy legnagyobb olyan társszolgáltatója esetén, amelyben a kötelezett szolgáltató, illetve annak legnagyobb tulajdonosa tulajdoni részesedéssel, illetve irányító befolyással nem rendelkezik

a jelen melléklet I. pontjában foglalt számítási módszertan alapján külön-külön (azaz mindegyik társszolgáltatóra külön) meghatározni, és azt, valamint arra számításait, továbbá a számítás alapjául szolgáló adatokat a Tanács számára benyújtani. A szolgáltató köteles a társszolgáltatók számára nyújtott nagykereskedelmi DSL szolgáltatások esetén alkalmazott átlagos értékesítési árát • minden olyan társzolgáltató esetén, amelyben a kötelezett szolgáltató, annak bármely tulajdonosa, tulajdoni részesedéssel rendelkezik a jelen melléklet I. pontjában foglaltaknak megfelelően külön-külön (azaz mindegyik társszolgáltatóra külön) meghatározni, és azt, valamint, arra vonatkozó számításait, továbbá a számítás alapjául szolgáló adatokat a Tanács számára benyújtani.

III. A szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás, országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli költségei; a nagykereskedelmi értékesítés költségei A szolgáltató köteles a fenti határidőn belül a Tanács számára benyújtani a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatáshoz az országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felül szükséges tevékenységek kapcsán a kötelezett szolgáltatónál, illetve az irányítása alatt álló szolgáltatónál 2005. év január 1.- és június 30. között felmerült költségeinek részletes kimutatását. A költség adatok mellett a szolgáltató köteles részletesen és teljes körűen a kiskereskedelmi értékesítési- és szolgáltatási volumen adatokat havi bontásban és összesítve a Tanács rendelkezésére bocsátani, a 2005 január 1.- és június 30 időszakra vonatkozóan. Szolgáltatási volumen adatok: az adott hónapban átlagosan hány előfizetői végponton nyújtott szélessávú szolgáltatást a szolgáltató.

24

A szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás kiskereskedelmi költségei és volumen adatai alapján a kötelezett szolgáltató kiszámolja, hogy mennyi volt a saját , és az irányítása alatt álló szolgáltatója január 1.- és június 30 időszakra vonatkozó kiskereskedelmi szolgáltatásának IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli fajlagos költsége. A Tanács a számítás alapjául szolgáló részletes adatokat bekérheti ellenőrzés céljából. Amennyiben az adott kötelezett szolgáltató esetén nemcsak a kötelezett szolgáltató, hanem valamely (illetve több-) az irányítása alatt álló szolgáltató is nyújtja az adott kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatást, úgy a vonatkozó kiskereskedelmi szolgáltatás IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli fajlagos költségét egyrészt külön-külön a kötelezett, illetve az irányítása alatt álló szolgáltató(k)-ra vonatkozóan, másrészt a kötelezett szolgáltató és az irányítása alatt álló szolgáltatóra együttesen vonatkoztatva is meg kell állapítani. A fajlagos költségszámítás során alkalmazandó szempontok A szolgáltató a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatáshoz az országos IP hozzáférési szolgáltatáson felül szükséges tevékenységek költségeit két fő csoportba osztva köteles bemutatni. Az első típusú költségek esetén a kiskereskedelmi, értékesítési és marketing tevékenységek költségeit köteles kimutatni a szolgáltató, amelyek a kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatás nyújtása során felmerülnek. Ezen tevékenységek költségeinek típusai különösen a következők3: • értékesítési közvetlen költségek, • az értékesítés pénzügyi költségei (a számlázás pénzügyi költségei, behajtási veszteség, kinnlevőség menedzsment) • a kiskereskedelmi szolgáltatás informatikai támogatásának költségei (Retail computing costs), • termékfejlesztési- és menedzselési költségek • közvetlen és közvetett értékesítési akciók költségei, • ügyfélszolgálati költségek (back- és front office), • kiskereskedelmi számlázás költségei • a közös költségekből a kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatásra jutó rész A fenti típusú költségeket a fajlagos költségszámításnál a szolgáltató (és az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szolgáltató) által az adott időszakban átlagosan nyújtott összes szélessávú előfizetés végpontszámára vonatkozólag egyenletesen kell szétosztani (azaz a releváns költségeket az adott időszakra vonatkozó előfizetői hónapok számával kell elosztani). A második típusú költségekbe, azon tevékenységek költségei tartoznak, amelyek a szolgáltatás műszaki üzemeltetésével kapcsolatosan merülnek fel. Azaz azon műszaki

3

a releváns költségek tételeinek összeállítása során a Tanács figyelembe vette az európai szabályozó hatóságok szövetségének (Indpendent Regulatory Group) retail minus szabályozásra vonatkozó elvi anyagát: Principles of Impelementation and Best Practice Regarding the Use and Implementation of Retial Minus Pricing, IRG September 2005

25 tevékenységek költségei, amelyeket a szolgáltató elkerülne, ha az adott előfizetői végponton kiskereskedelmi ADSL szolgáltatást nem, csak IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatást nyújtana (pl. eszköz jellegű költségek: az Internet-szolgáltatáshoz szükséges eszközök (pl. szerver, router stb) amortizációja és tőkeköltsége4; a nemzetközi sávszélesség ára, egyéb.). Ezeket a költségeket szintén az előfizetői hónapokra kell szétosztani, de a szolgáltatásokon belül a különböző sávszélességekre (illetve a tényleges használattól függően a korlátos és korlátlan csomagokra) vonatkozóan differenciáltan. A szolgáltató köteles bemutatni a költségek differenciált szétosztása során alkalmazott részletes számítást. A költségek részletes kimutatása során a szolgáltató köteles jelezni, hogy melyek az értékesítési volumentől függő, illetve az attól független költségek. A szolgáltató köteles bemutatni azt is, hogy az értékesítési volumentől függő költségek esetén a költségek milyen módon függenek a volumentől. A Tanács a kötelezett szolgáltató, illetve az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szélessávú szolgáltató átlagos fajlagos költségének kiszámítását ellenőrzi, jóváhagyja, illetve indokolt esetben – amennyiben az ellenőrzés során nyilvánvalóvá válik, hogy a számítás nem megfelelő - módosítja. A Tanács a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás, országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli költségeit nemcsak a kötelezett szolgáltató, hanem a jogosult szolgáltatók esetén is vizsgálja. Ebben az esetben a Tanács alapvetően a kiskereskedelmi DSL szélessávú szolgáltatások adott földrajzi piacán (a kötelezett szolgáltatóval együtt) 90%-os együttesen számított piaci részesedéssel rendelkező szolgáltatókat veszi figyelembe. Ha a kötelezett szolgáltató nem, vagy nem megfelelően szolgáltat adatot, akkor Tanács a minus érték meghatározása során a versenytársak kiskereskedelmi költségeit veszi alapul, azzal együtt, hogy a jelen határozat III.4.2.5. pontjában foglalt szerint indokok alapján a jogosult szolgáltatók költségeinek figyelembe vételekor a Tanács ügyel arra, hogy figyelembe vett költségek minden esetben egy hatékony szolgáltató költségeit tükrözzék. A fentieken túlmenően a kötelezett szolgáltató köteles kimutatni, és a Tanács számára benyújtani az országos IP szintű nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtásával, és értékesítésével kapcsolatos 2005. január 1. és június 30. közötti időszakra vonatkozó addicionális költségeit, amelyek annak következtében merülnek fel, hogy az adott szolgáltatást a szolgáltató nagykereskedelmi szolgáltatásként is nyújtja, nemcsak előfizetői szolgáltatásként, és amelyeket a szolgáltató elkerülne, ha az adott szolgáltatást nagykereskedelmi szolgáltatásként nem -, csak kiskereskedelmi szolgáltatásként nyújtaná. Ezek alapvetően a következők: • a nagykereskedelmi szolgáltatás számlázásának költségei • adminisztratív-és/vagy működlési költségek a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan • a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtásához szükséges és csak ahhoz köthető pótlólagos beruházások költségei A nagykereskedelmi értékesítés költségei alapján a szolgáltató meghatározza az adott típusú (az I.3. pontban foglaltaknak megfelelő) szélessávú szolgáltatás fajlagos költségét . 4

a tőkeköltség számítása során alkalmazandó tőkeköltség-szorzó (WACC) értéke az 1. földrajzi piacon jelentős piaci erejű szolgáltatónak minősülő Magyar Telekom Rt. esetén 16.5%, a többi kötelezett szolgáltató esetén 18.5%

26 A nagykereskedelmi költségeket a fajlagos költségszámításnál a szolgáltató által az adott időszakban átlagosan nyújtott összes nagykereskedelmi szélessávú DSL előfizetés végpontszámára vonatkozólag egyenletesen kell szétosztani (azaz a releváns költségeket az adott időszakra vonatkozó előfizetői hónapok számával kell elosztani). A Tanács a kötelezett szolgáltató, nagykereskedelmi értékesítésének fajlagos költségeinek kiszámítását ellenőrzi, jóváhagyja, illetve indokolt esetben – amennyiben az ellenőrzés során nyilvánvalóvá válik, hogy a számítás nem megfelelő - módosítja. A III. pontban részletezett számítások eredményeként meghatározásra kerül az adott típusú (az I.3. pontban foglalt bontásnak megfelelő) szélessávú szolgáltatás országos IP bitfolyam

hozzáférési szolgáltatáson felüli tevékenységeinek fajlagos költsége (Ei) valamint a nagykereskedelmi értékesítés fajlagos költsége (Fi)

IV. A nagykereskedelmi díj kialakításának további menete A kötelezett szolgáltató által nyújtott nagykereskedelmi szolgáltatás maximális ellenértékét a Tanács a kötelezett szolgáltató illetve az általa irányított kiskereskedelmi szolgáltató (az I.3. pontban foglaltaknak megfelelő) tényleges átlagos kiskereskedelmi értékesítési ára és egy a Tanács által meghatározott mérték (árrés: Z) különbségeként állapítja meg. A retail minus szabályozás képlete tehát a következő: • az árrés mértéke sávszélességenként eltérő a III. pontban foglaltaknak megfelelően a releváns a kiskereskedelmi szolgáltatáshoz az országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtásán felül szükséges tevékenységek egy része költségeinek sávszélességtől függő jellege miatt. A nagykereskedelmi értékesítés fajlagos költségei egységesek. • az árrés mértékét sávszélesség kategóriánként és díjelemenként (e4gyezeri, illetve havi díjak) a Tanács külön határozza meg A retail minus ármeghatározás képlete, azaz a nagykereskedelmi ár képlete tehát a következő: Ni = Ci-Zi A Tanács az árrés (Z) meghatározásakor alapvetően a kötelezett szolgáltató releváns – jelen melléklet III. pontjában leírt – kis- és nagykereskedelmi költségeit veszi figyelembe, mégpedig úgy, hogy a releváns fajlagos kiskereskedelmi költségek az árrés mértékét növelik, a releváns fajlagos nagykereskedelmi költségek az árrés mértékét csökkentik. Azaz Zi = Ei-Fi A releváns kiskereskedelmi költségek (a kiskereskedelmi szolgáltatáshoz az országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtásán felül szükséges tevékenységek költségeinek) figyelembe vételekor a Tanács alapvetően a kötelezett szolgáltató költségadataiból indul ki, de a kiskereskedelmi piacon legnagyobb részesedéssel rendelkező társszolgáltatók releváns költségadatait is figyelembe veszi. A jogosult szolgáltatók költségeinek figyelembe vételekor a Tanács ügyel arra, hogy figyelembe vett költségek minden esetben egy hatékony szolgáltató költségeit tükrözzék. Amennyiben a jogosult szolgáltatók benyújtott kiskereskedelmi költségadatai jelentősen eltérnek a kötelezett szolgáltató költségadataitól, a Tanács megvizsgálja, hogy az eltérés közgazdaságilag indokolt-e, és a vizsgálat alapján a kötelezett szolgáltató költségadataiból egyértelműen nem következő árrést is meghatározhat. Ebben az esetben a Tanács határozatában meghatározza, hogy milyen indokok alapján döntött a kötelezett szolgálattó költségadatai által meghatározottól eltérő árrés meghatározása mellett.

27 A Tanács az árrés végső meghatározásakor a fentiek mellett figyelembe veszi, hogy a kötelezett szolgáltató a jogosult társszolgáltatók számára az országos bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtásakor milyen árakat alkalmazott a korábbi időszakban. (ld. jelen melléklet II. pontját). Amennyiben a költségek figyelembevételével számított árrés (Z) alkalmazásával számított nagykereskedelmi ár meghaladná a társszolgáltatókkal kötött szerződésekben korábban alkalmazott nagykereskedelmi árat, akkor a Tanács a nagykereskedelmi ár meghatározása során alkalmazandó nagykereskedelmi árat a társszolgáltatókkal kötött szerződésekben korábban alkalmazott minimális ár étékével megegyezően állapítja meg. Eljárás új kiskereskedelmi szolgáltatások esetén A kötelezett szolgáltató új, a korábbiaktól lényegesen eltérő szolgáltatási feltételekkel kínált kiskereskedelmi szolgáltatást (pl. egy új sávszélesség kategóriát) nem vezethet be anélkül, hogy annak nagykereskedelmi megfelelőjét meghatározott idővel előtte (minimum 30 nap) jogosult szolgáltatóknak fel nem ajánlotta. Az előző bekezdés alapján újnak minősülő kiskereskedelmi szolgáltatás bevezetése előtt 75 nappal a szolgáltató köteles kidolgozni és a Tanács számára jóváhagyásra benyújtani az ahhoz tartozó országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás tervezetét. A Szolgáltató a Tanács által jóváhagyott nagykereskedelmi árak és így különösen a jóváhagyott nagykereskedelmi árrés figyelembe vételével köteles meghatározni az adott kiskereskedelmi szolgáltatáshoz tartozó országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árát. A Tanács az adott nagykereskedelmi ár jóváhagyása során a kötelezett szolgáltató (illetve az irányítása alatt álló Internet-szolgáltató) listaárát, illetve a bevezetéskor érvényes árát tekinti az átlagos kiskereskedelmi értékesítési árnak. Eljárás a szolgáltató kiskereskedelmi sávszélesség kínálatától eltérő sávszélességű nagykereskedelmi szolgáltatás árának meghatározása esetén A határozat IV. melléklete alapján a jogosult szolgáltató a hozzáférési és összekapcsolási kötelezettség alapján a IV. mellékletben meghatározott sávszélesség kínálaton túl „a kötelezett szolgáltató által maximálisan biztosított vagy annál kisebb sávszélességű, de a kötelezett szolgáltató csomagjaival nem feltétlenül megegyező (ugyanakkor műszakilag megvalósítható) bitfolyam hozzáférési szolgáltatást igényelhet, melyet kötelezett szolgáltató biztosítani köteles, amennyiben annak teljesítése, műszakilag lehetséges és nem jelent érdemi többletterhet a kötelezett szolgáltatóra nézve a saját kiskereskedelmi sávszélesség kínálatának megfelelő bitfolyam hozzáférési szolgáltatás-kínálat nyújtásának terheihez képest.” Ennek árát a szolgáltatás jellemzőiben legközelebb álló két „szomszédos” sávszélesség kategória meghatározott nagykereskedelmi árának alkalmasan súlyozott átlagaként kell meghatározni, figyelembe véve a meghatározottól eltérő sávszélességű országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás kötelezett szolgáltatónál felmerült addicionális költségeit.

V. Egyéb rendelkezések: A szolgáltató a jelen melléklet szerinti számításokat a rendszeres felülvizsgálat érdekében első alkalommal 2005. július 1. és 2005. december 31. közötti időszak adataira vonatkozóan is köteles elvégezni, valamint ennek eredményét, az ezzel kapcsolatos számításait, továbbá a számítás alapjául szolgáló adatokat 2006. február 1-jéig a Tanács számára benyújtani. A Tanács ebben az esetben is a IV. pontban részletezett módon jár el.

28

A szolgáltató a jelen melléklet szerinti számításokat az első felülvizsgálatot követően második alkalommal 2006. január 1. és 2006. június 30. közötti időszak adataira vonatkozóan köteles elvégezni, valamint ennek eredményét, az ezzel kapcsolatos számításait, továbbá a számítás alapjául szolgáló adatokat 2006. augusztus 1-jéig a Tanács számára benyújtani. A szolgáltató ezt követően a rendszeres felülvizsgálat érdekében a vonatkozó számításait az adott évben az előzőeknek megfelelő időszakokat illetően február 1-jéig (július 1. és december 31. közötti időszak) és augusztus 1-jéig (január 1. és június 30. közötti időszak) köteles benyújtani a Tanács számára.

29

Indokolás A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (továbbiakban: Tanács) az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 10. § f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva, az Eht. 52-57. §-a, a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM rendelet), a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alapján lefolytatta a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárását. A Tanács az eljárásában alapvetően a következő információkat dolgozta fel: Egyrészt a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatokat (kérdőíves adatok), másrészt piackutatási eszközökkel – az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett az NHH honlapján is hozzáférhető adatokat (piackutatási adatok), továbbá a nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatokat (nyilvános adatok). A piacelemzési eljárás lefolytatása érdekében a Tanács az Eht. 52. § (2) bekezdése, valamint 151. § (1) és (2) bekezdései alapján 30 napos adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató (a továbbiakban: szolgáltató) számára. Az adatszolgáltatásra kötelezett - a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2003. december 31i hatályos nyilvántartása szerinti - 597 szolgáltatóból 562 bocsátott a Tanács számára a tárgybani hatósági eljárásban szükséges döntés meghozatala szempontjából értékelhető adatokat. A Tanács az adatszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítő szolgáltatókkal szemben a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében bírságot szabott ki. Az adatszolgáltatás keretében benyújtott adatok mennyisége és minősége tekintetében a Tanács megállapította, hogy e hatósági eljárás kapcsán valamennyi piacon a köztudomású tények alapján az összes, gazdasági ereje alapján számításba vehető szolgáltató teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. A Tanács az ekként rendelkezésére álló adatokat alkalmasnak találta a piacmeghatározási eljáráshoz szükséges megalapozott döntéshozatalhoz és úgy ítélte meg, hogy az adatszolgáltatást továbbra sem teljesítő szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének további kikényszerítése a szolgáltatók mérete, fogalmi és árbevételi adatai alapján az eljárás eredményét nem befolyásolná, azonban annak indokolatlan elhúzódását eredményezné. A tárgybani hatósági eljárás lefolytatása érdekében a szolgáltatók által szolgáltatott adatokat a Tanács a tényállás tisztázása során értékelte, szükség esetén az érintett szolgáltatókat pontosításra, hiánypótlásra hívta fel. A Tanács az eljárás során felhasználta a Hírközlési Felügyelet megbízásából az Eneten Kft. által 2003. decemberében egy országos speciális reprezentatív 1000 darabos háztartási mintán, és egy azt kiegészítő otthoni rendszeres internethasználók alkotta mintán személyes

30 kérdezéses, illetve ún. "hólabda" módszerrel készített, a lakossági Internet-használók körében végzett piackutatás eredményeit. A vizsgált piac elemzése során a Tanács megvizsgálta az érintett szolgáltatóknak a hatóság által jóváhagyott, az Interneten is nyilvánosságra hozott helyi bitfolyam hozzáférésre vonatkozó referenciaajánlatait is. A Tanács a szolgáltatóknak és a szélesebb szakmai közvéleménynek a piacelemzési folyamatba történő bevonása érdekében az Eht. 36. § szerinti - egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben – jogintézmény alkalmazásán túl is több lehetőséget biztosított az alábbiak szerint: 1./ A Tanács az Eht. 24. §-ában rögzített eljárási alapelvek, különösen a törvényesség, egyenlő elbánás, tárgyilagosság, átláthatóság, nyilvánosság érvényesítése érdekében „Az érintett piacok azonosítása, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, és a kötelezettségek kiszabása érdekében indult hatósági eljárás során a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által alkalmazott Módszertan” címmel módszertant (a továbbiakban: Módszertan) dolgozott ki, melynek 2004 május 5-i első nyilvánosságra hozatalát követően az arra érkezett észrevételek alapján átdolgozott, majd végleges formában 2004. július 30-án ismételten megjelenített internetes honlapján. A Módszertant jelen határozat indokolásának ”A” fejezete tartalmazza. A Tanács a Módszertan alkalmazásával - az eljárási alapelvek érvényesítésén túl - deklarálni kívánta, hogy eljárása során ezen, a jogszabályi környezetnek megfelelő rendelkezéseket önmagára nézve irányadónak tartja. A Tanács a Módszertan nyilvánosságra hozatalával lehetőséget biztosított a piaci szereplők számára a döntések szakmai hátterének áttekintésére. 2./ 2004. június 2-án széleskörű konzultációra került sor a hírközlési piac résztvevőinek bevonásával a piacelemzési munka szakmai tartalmának átfogó ismertetése, időütemezésének bemutatása (beleértve a hazai és EU egyeztetéseket), az addig végzett munka összefoglalása (különös tekintettel a szolgáltatói adatszolgáltatások tapasztalataira), valamint a Módszertan megvitatása témákban. A konzultációról emlékeztető készült, amelyet a Tanács internetes oldalán közzétett. 3./ A Tanács szakmai fórumot is tartott a szolgáltatók, tudományos irányultságú szervezetek és a legszélesebb érdeklődő szakmai kör bevonásával 2004. június 29-én a piacmeghatározás szakmai szempontból központi, illetve újszerű kérdéseinek, úgymint az új szabályozási keretrendszer lényegi elemeinek, a szabályozó hatóság szerepének, feladatainak, a hazai szabályozási környezetnek, a hírközlési piac egyes szakmai kérdéseinek megvitatására. Az Eht. 20. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján a hatóság és a versenyhatóság az elektronikus hírközlési piaci versenyt érintő kérdésekben a verseny védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása érdekében szorosan együttműködik, így különösen az elektronikus hírközlési piac érintett piacainak meghatározásával, az érintett piacokon fennálló verseny elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával és a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírásával kapcsolatos eljárásokban. E kötelezettségének megfelelően a Tanács tárgybani eljárása során a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) együttműködött, egyeztetett, ennek

31 során a versenyhatóság szakmai álláspontját megismerte. Az együttműködés részletei a határozat Indokolásának „C” fejezetében kerülnek kifejtésre. A Tanács az Eht. 36. § (1) bekezdésében meghatározott egyeztetési kötelezettségének eleget téve haladéktalanul 2004. december 20-án a hatóság internetes oldalán, illetve 2004. december 29-én a Hírközlési Értesítő III. évfolyam 12. számában közzétette a határozat tervezetét. A Tanács intézkedett a határozattervezethez kapcsolódó előkészítő anyagok közzétételéről. Előkészítő anyag az a dokumentum, amely a döntés meghozatalának elősegítése, valamint tényállás tisztázása érdekében készült. A jelen határozat tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16án megjelent III. évfolyam 9. számában megjelentetett, ott ilyennek nevezett anyagok. Az érdekeltek számára a határozattervezet hivatalos lapban történő közzétételtől számítva 20 nap állt rendelkezésre észrevételeik megtételére. A határozat-tervezetére az Eht. 36. §-a keretében beérkezett észrevételek feldolgozását, a figyelembe vett, illetve a figyelembe nem vett észrevételeket, valamint azok figyelmen kívül hagyásának indokait ezen határozat Indokolásának „D” fejezete tartalmazza. Az érdekeltekkel történő egyeztetés lefolytatását követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a tárgybani határozatának tervezetét részletes indokolással együtt 2005. május 2-án megküldte az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak, miután a határozat-tervezetben foglaltak hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, tekintettel a Keretirányelv (38) szakaszára, mely alapján, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő intézkedések olyan intézkedések, amelyek közvetlen, vagy közvetett, tényleges vagy potenciális befolyást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelem áramlására oly módon, amely az egységes piac akadályát képezheti. Ezek közé olyan intézkedések tartoznak, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a más tagállamokban található üzemeltetőkre, vagy felhasználókra, így például amelyek a más tagállamok felhasználóira érvényes árakat érintik. A Tanács jelen határozatát az Európai Bizottság és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságok által a tervezetekre tett észrevételek, kifogások figyelembevételével hozta meg. A részletes indokolásra, illetve a megküldésre vonatkozó szabályokra irányadóak az Európai Bizottságnak a „piacelemzés eredményeinek a Bizottsághoz való eljuttatásával (notifikáció) kapcsolatos eljárásról, a kapcsolatos határidőkről és a Bizottsággal való konzultáció módjáról szóló, 2003 július 23-án kiadott ajánlásában (2003/561/EC) foglaltak. Ezen eljárás részletei e határozat Indokolásának „E” fejeztében kerülnek részletezésre. Az érintett piacok megállapítására, az érintett piacokon fennálló verseny és annak hatékonysága elemzésére, az egyes érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettségek meghatározására irányuló eljárás egy több egymásra épülő szakaszból álló közigazgatási eljárás. Az Eht. 52. § (1) bekezdése szerint a Tanács azonosítja az érintett piacokat; elemzi az érintett piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, és

32 amennyiben azokon a verseny nem kellően hatékony, azonosítja az érintett piacokon a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, illetve szolgáltatókat; valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra, illetve szolgáltatókra a XI-XIV. fejezetben foglalt kötelezettségek közül a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő, vagy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra korábban, a jelen piacelemzési eljárást megelőzően jogszabályban megállapított legalább egy kötelezettséget fenntart, illetve módosítja azt. Eljárása során a Tanács a versenyjog vonatkozó szabályai, valamint az IHM tájékoztatóban meghatározottak szerint, a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével járt el. Az eljárás első lépéseként a Tanács meghatározta az érintett piacokat az IHM rendelet 12. számú mellékletében meghatározott „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elnevezésű nagykereskedelmi piac vizsgálatából kiindulva. Az érintett piac meghatározását követő szakaszokban a Tanács – az indokolásban foglaltak szerint - elvégezte az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató(k) kijelölését, valamint e szolgáltatókra az Eht-ben meghatározott körben kötelezettségeket írt elő. A Tanácsnak a tárgybani eljárásában a döntése meghozatala érdekében elvégzett részletes elemzését az indokolás „B” fejezete tartalmazza az alábbiak szerint: I. II. III.

Piacmeghatározás Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása Kötelezettségek kirovása

A Tanács a jelen határozat indokolása „B” fejezetének III. része szerinti lefolytatott vizsgálatok alapján a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az Eht.-nak a „Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kötelezettségei a nagykereskedelmi szolgáltatási piacokon” című XII. fejezetében meghatározott rendelkező rész szerinti kötelezettségeket rótta ki, azaz az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a számviteli szétválasztás, hozzáférés és összekapcsolás és a költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettséget. A kötelezettségek pontos tartalmát a Tanács jelen határozat mellékleteiben határozta meg. Az átláthatóság kötelezettség pontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének I. számú melléklete, az egyenlő elbánás kötelezettségpontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének II. számú melléklete, a számviteli szétválasztási kötelezettséget jelen határozat rendelkező részének III. számú melléklete, a hozzáférés és összekapcsolás kötelezettség pontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének IV. számú melléklete, míg a költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettség pontos tartalmát és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat jelen határozat rendelkező részének V számú melléklete tartalmazza. Az érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókat terheli az Eht. 116. § szerinti árprés alkalmazásának tilalma. Az Eht. 168. § (1) bekezdése értelmében „az Eht. hatálybalépésekor valamely meghatározó piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra az Eht-ban vagy 2003. december 31-én

33 hatályos, vagy azt követően hatályba lépő más jogszabályban az ilyen szolgáltatóként történt azonosításra tekintettel megállapított kötelezettség – a jelen törvény szerinti eltérésekkel – addig az időpontig alkalmazandó, amikor a hatóság által az 52. § szerint meghatározott, az adott meghatározó piac helyébe lépő valamennyi érintett piacon a hatóságnak a jelentős piaci erővel rendelkező bármely szolgáltatóra az Eht. hatálybalépését követően első alkalommal kötelezettséget előíró határozata szerinti, az 55. § (2) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak eltelik.” Az Eht. 55. § (2) bekezdése szerint a Tanács az Eht. hatálybalépésekor a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terhelő a helyi bitfolyam hozzáféréshez kapcsolódó kötelezettségeket [Eht. 175. §, illetve 170. § (5) bekezdés ab) pontja] a határozat kézhezvételétől számított 120 napig tartó átmeneti időtartamra hatályban tartotta. A jelen határozatot a Tanács a határozat címzett listájában meghatározott szolgáltatók részére kézbesítette, amely szolgáltatók az Eht. 27. § értelmében jelen eljárás során ügyféli jogállással rendelkeznek. A jogorvoslati jogosultság az Eht. 46. § (1) bekezdésén és 47. § (1) bekezdésén alapul. A Tanács döntését az Eht. 39. § (1) bekezdése alapján teljes ülés keretében hozta meg.

A. fejezet Módszertan I. Bevezetés [1] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (a továbbiakban: Eht.) 10. § f) pontja, és 52. § (1) bekezdése alapján, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) feladata és hatásköre: a) az elektronikus hírközlési érintett piacok azonosítása, meghatározása (a továbbiakban: piacazonosítás), b) az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, illetve ezen belül az egyes érintett piacokon egy vagy több jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása (a továbbiakban: JPE szolgáltató azonosítása), c) a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettség(ek) megállapítása, illetve a korábban előírt kötelezettségek fenntartása, módosítása, visszavonása (a továbbiakban: kötelezettségek meghatározása). [2] A Tanács döntése alapvetően a következő információk feldolgozásán alapul: a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatok (a továbbiakban: kérdőíves adatok); b) illetve piackutatási eszközökkel - az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett adatok (a továbbiakban: piackutatási adatok); c) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatok (a továbbiakban: nyilvános adatok). A Tanács a felhasznált információkat minden esetben megfelelően ellenőrzi és értékeli. [3] A Tanács döntésének meghozatala során: a) az Eht-ban, és különösen annak 52. §-57.§-ban foglaltakat, b) a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendeletet (a továbbiakban: IHM rendelet) c) a versenyjog vonatkozó szabályait, valamint d) a piac meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatót (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alkalmazza és a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével köteles döntését meghozni. A Tanács az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szolgáltatási (árú) piacok vizsgálatából indul ki. A versenyjog vonatkozó szabályait, így különösen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt, a Tanács az Eht-ban foglaltakkal összhangban saját feladat- és hatáskörében eljárva jogosult és köteles alkalmazni. Az alkalmazás célja alapvetően – összhangban az Eht. 20. § (1) bekezdésben írtakkal - az

35 elektronikus hírközlési piac védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása a piaci versenyt érintő kérdésekben. A Tanács a versenyjog vonatkozó szabályainak figyelembe vételét – az Eht. 20. § (2) bekezdése szerint – a GVH szakmai álláspontjának kifejtése és figyelembevétele is biztosítja. A Tanács továbbá a közösségi joganyagok jogi természetével megegyező módon veszi figyelembe a –nyilvánosan a http://irgis.anacom.pt/site/En/ honlapon hozzáférhető anyagokban rögzített, az Európai Unió Bizottságának (European Commission) és az Európai Szabályozók Csoportja (European Regulators Group)5 közös álláspontját tükröző szempontokat egyenként és összességében értékelve, különös figyelmet fordítva a magyar piac jellemzőinek megfelelő alkalmazására. [4] A Tanács döntése során nagy hangsúlyt fektet az Eht. 2. §-ában, a törvény céljaiként és alapelveiként megfogalmazott követelmények figyelembevételére, különösen e paragrafus a), b), f) és g) pontjában foglaltakra. [5] A Tanács döntése során a jövőbeli vizsgált időtávot (a továbbiakban: vizsgált időtáv) az elkövetkező 2-3 évben határozza meg azzal, hogy az ennél későbbi - a technika mai fejlettségi szintjén várható –, a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bíró eseményeket is figyelembe veszi. Ha a Tanács ettől eltérő időtávot alkalmaz, azt külön indokolja.6 A Tanács döntése során azon múltbéli eseményeket szintén figyelembe veszi, melyek jelentős hatása már most kimutatható, vagy a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bírhatnak. E múltbéli események figyelembe vételekor a magyar piaci fejlődés sajátosságainak (pl.: későbbi piacnyitás) hatása külön is értékelésre kerül.

5

Mely anyagok tartalmát az IRG (Independent Regulators Group) Munkacsoportjai (Working Group) készítenek elő 6 A vizsgált időtáv független attól, hogy a Tanácsnak ezen hatósági eljárását az Eht. 57. § (1) bekezdés szerint rendszeresen, – az Eht. 44. § (5) bekezdésében megjelölt időpontok szerint - egy éven belül, ismételten el kell végeznie.

36 II. Piacazonosítás

II.1. Fogalmak, általános szempontok [6] A szolgáltatás gyűjtőfogalmába beleértendő a termék, az árú, az elektronikus hírközlési szolgáltatás és a tevékenység is. Elektronikus hírközlési szolgáltatás -összhangban az Eht. 188. § 13. fogalmával - a más részére, általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll.7 Elektronikus hírközlő hálózat - összhangban az Eht. 188. § 19. fogalmával - átviteli rendszerek és - ahol ez értelmezhető - a hálózatban jelek irányítására szolgáló berendezések, továbbá más erőforrások, melyek jelek továbbítását teszik lehetővé meghatározott végpontok között vezetéken, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött és a mobil földfelszíni hálózatokat, az energia ellátó kábelrendszereket, olyan mértékben, amennyiben azt jelek továbbítására használják, a műsorszórásra használt hálózatokat és a kábeltelevíziós hálózatokat, tekintet nélkül a továbbított információ fajtájára. Elektronikus hírközlési tevékenység - összhangban az Eht. 188. § 15. fogalmával – az a tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja. A Tanács döntése meghozatala során mindezeket a szolgáltatásokat, illetve tevékenységeket indokolt esetben és módon veszi figyelembe. [7] A Tanács a piac vizsgálata során alapvetően a Magyar Köztársaság területén nyújtott, nyújtható illetve igénybevett, igénybe vehető szolgáltatásokat vizsgálja, akkor is ha az adott piacon azonosított szolgáltatások esetében jelenleg nincs tranzakció a piaci szereplők között. Ezen túlmenően a Tanács elvégzi azon szolgáltatások vizsgálatát is, melyek megjelenésére a technika mai fejlettségi szintjén várhatóan számítani lehet a vizsgált időtávon belül. [8] Az érintett piacok azonosítása során meg kell határozni azon szolgáltatások összességét, amelyekből a piac áll (a továbbiakban: szolgáltatási piac), beleértve a piac földrajzi kiterjedését (a továbbiakban: földrajzi piac) is. [9] A Tanács az érintett piac azonosítása során alapvetően megkülönbözteti a kiskereskedelmi (a továbbiakban: kiskereskedelmi) és nagykereskedelmi (a továbbiakban: nagykereskedelmi) szolgáltatásokat, illetve ez alapján a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokat. A megkülönböztetés alapvető indoka az, hogy a tárgybani hatósági eljárásban hozandó döntés szempontjai lényegesen eltérnek e két piac típus esetében. 7

Ide nem értve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató, vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, melyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.

37

[10] Kiskereskedelmi szolgáltatásnak az előfizetői szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 25. fogalmával - a nyilvánosan elérhető, az Eht. értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatások. E szolgáltatások nyújtásának a célja és érdeke a saját felhasználók kiszolgálása. [11] Nagykereskedelmi szolgáltatásnak alapvetően a hálózati szolgáltatások minősülnek, azaz összhangban az Eht. 188. § 36. fogalmával – hozzáférési és illetve vagy összekapcsolási szolgáltatások nyújtása más szolgáltató számára, illetve ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások. E szolgáltatásokat a nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevevője (vásárlója) végső soron saját felhasználóinak kiszolgálása céljából és érdekében veszi igénybe. A nagykereskedelmi szolgáltatás attól függetlenül minősítendő, hogy mi az arra vonatkozó szerződésben használt elnevezés illetve, hogy a tárgybani szerződés esetleg nem tartalmaz minden, a hatályos jogszabályokban előírt8 lényeges feltételt, vagy azokat nem megfelelően tartalmazza. A Tanács a döntése meghozatala során indokolt esetben és módon figyelembe veszi azon belső szolgáltatásokat is, melyek azért nem minősülnek hálózati szolgáltatásnak, mert nem két szolgáltató között, ellenérték fejében kerülnek nyújtásra, illetve igénybevételre, hanem egy szolgáltatón belül, saját maga számára. A Tanács e szolgáltatásokat különösen akkor veszi figyelembe, ha azzal egyenértékű szolgáltatásokat a vizsgált szolgáltató, vagy a piacon lévő más szolgáltató nyilvánosan is megajánl és esetleg nyújt is további szolgáltató(k) számára. A piacazonosítás során a viszonteladói jogviszony keretében nyújtott és igénybevett szolgáltatás (a továbbiakban: viszontértékesített szolgáltatás) nem minősül nagykereskedelmi szolgáltatásnak, ha: a) a viszontértékesített szolgáltatást az igénylő vállalkozás teljes egészében a partnertől vásárolja9 , és b) az igénylő vállalkozásnak a továbbértékesítéshez nem szükséges elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtási jogosultsággal rendelkeznie, és a továbbértékesítéskor ilyen szolgáltatás nyújtásnak minősülő tevékenységet nem is végez, csak értékesítést és az ehhez szükséges feladatokat10, és c) a viszontértékesített szolgáltatás felhasználó felé történő továbbértékesítésekor – a szolgáltatás minden műszaki és egyéb jellemezőjének megtartásával – azt legfeljebb saját márkanévvel ellátva értékesíti. E szolgáltatásokat ezért a kiskereskedelmi piac vizsgálatakor szükséges figyelembe venni. [12] A Tanács egy adott érintett piac azonosítása során határozza meg tételesen, hogy mely szolgáltatások tartoznak az érintett piachoz. [13] A Tanács kizárólag az adott érintett piac részét képező szolgáltatásokat azonosítja részletes vizsgálat alapján.

8

Különösen a referencia ajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII.24.) Korm. rendeletet. 9 Pl.: beleértve a szolgáltatás vevőszolgálati (helpdesk) tevékenységét is. 10 Pl.: partnertől kapott adatok alapján a számlázás.

38 Más - az érintett piac részét nem képező - szolgáltatásokat csak a megalapozott döntéshez szükséges esetben és mértékben azonosítja, vizsgálja és sorolja be egy nem érintett piacnak minősülő piachoz.11 [14] A piacazonosítás során a Tanács először a kiskereskedelmi piaci szolgáltatások vizsgálatát végzi el, majd ezt követően - az azokkal összefüggő - nagykereskedelmi piaci szolgáltatásokét.12

II.2. Érintett piac azonosításához szükséges vizsgálatok [15]Egy érintett piac azonosításához elsősorban szükséges a releváns jogszabályi fogalmak összegyűjtése, és elméleti összerendezése. [16] Az érintett piac azonosításához az alábbi egymást követő vizsgálatok elvégzése szükséges: 1.) bejelentett szolgáltatás vizsgálata: célja a megnevezett piacon ténylegesen nyújtott, illetve igénybevett, illetve nyújtható és igénybe vehető szolgáltatások azonosítása, meghatározása;13 2.) keresleti helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a bejelentett szolgáltatásokat a vizsgált időtávon belül mely szolgáltatások helyettesítik ésszerűen, a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel, alapvetően a fogyasztói szokások alapján; 3.) kínálati helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, várhatóan a vizsgált időtávon belüli rövid idő alatt át tud-e állni a vizsgált szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget, illetve jelentős kockázatot vállalnia14; 4.) földrajzi kiterjedés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a szolgáltatások esetében, figyelembe véve a keresleti és kínálati helyettesítés szempontjait is, melyek a versenyfeltételek homogenitásának területi határai. A versenyfeltételek homogenitása azt jelenti, hogy egy adott földrajzi területen - a vizsgált időtávon belül – közel azonos jogi, gazdasági, műszaki hatások érvényesülnek. A homogenitás ugyanakkor nem jelenti, hogy a földrajzi területen belül a versenyfeltételek teljes mértékben azonosak. [17] A kiskereskedelmi szolgáltatások érintett piacának azonosítását a Tanács a leírt lépések szerint végzi el, míg a nagykereskedelmi szolgáltatások piacának azonosítása során ugyanezen leírt vizsgálatokat ismételten elvégzi azzal, hogy a korábban tett megállapítások értelemszerűen alkalmazandók, szükség esetén a korábbi megállapításokra csak visszautalás történik. 11

Különösen ilyen eset a helyettesítés vizsgálata, illetve, ha az adott szolgáltatás ugyan nem az érintett piac része, de az érintett piacra hatással van, vagy lehet a vizsgált időtávon belül. 12 Egymásra épülő kiskereskedelmi szolgáltatási piac és nagykereskedelmi szolgáltatási piac megléte nem jelenti automatikusan azt, hogy mindkét piac érintett piac. 13 A bejelentett szolgáltatás tartalmát egyrészről a hatóság nyilvántartásában szereplő elnevezés határozza meg, másrészről figyelembe kell venni a jogosultság megszerzésekor beadott szolgáltatásleírást is. Lásd [18]-[21] pontnál. 14 A kínálati helyettesítést szükséges megkülönböztetni a potenciális versenytől, mely utóbbi esetben a piacra lépés hosszabb időtávon, és jelentősebb költség és kockázat vállalása mellett történik. Lásd [28]-[34] pontnál.

39

II.2.1. Bejelentett szolgáltatások vizsgálata [18] A Tanács meghatározza a jogi kereteken belül15 értelmezhető, a – az IHM rendelet 1. sz. mellékletében megnevezett16 - piacon a Magyar Köztársaság területén ténylegesen nyújtott, nyújtható és igénybe vett, vehető szolgáltatásokat (a továbbiakban: bejelentett szolgáltatás). [19] A Tanács a bejelentett szolgáltatásokat leírja az alapvető jellemzőikkel (a továbbiakban: alapvető jellemzők), azaz: a) az e szolgáltatás keretében elérhető részszolgáltatások, termékek megnevezésével, b) szükség szerint a szolgáltatást, részszolgáltatást jellemző alapvető műszaki adatokkal, és c) szükség szerint a szolgáltatás, részszolgáltatás nyújtás tipikus igénybevételi feltételeivel. Ezt követően külön részletezi azon jellemezőket, melyek valamely más hasonló - esetleg más érintett piac részét képező - szolgáltatástól megkülönböztetik a vizsgált szolgáltatást. Továbbá meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatások mely típusú hálózaton, mely technológiával nyújthatók üzemszerűen. [20] A Tanács megvizsgálja , hogy a bejelentett szolgáltatások alapvető jellemzői, az alkalmazott piaci gyakorlat17 (a továbbiakban: alkalmazott piaci gyakorlat) lényeges eltérései, valamint a versenyfeltételek különbözősége miatt szükséges-e megkülönböztetni az egyes felhasználói csoportoknak, különösen lakossági és nem lakossági felhasználóknak, előfizetőknek szánt szolgáltatásokat.18 [21] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén a Tanács kiegészíti azokat a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki és gazdasági19 változások hatásai alapján.

15

Pl.: a szolgáltatás bejelentés, az Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatás Jegyzék számok figyelembevételével. 16 A Tanácsnak jog van az IHM rendelet 2. § (2) bekezdésében írtak szerint az 1. sz. mellékletben írtaktól eltérő piacot is meghatároznia. 17 Az alkalmazott piaci gyakorlat gyűjtőfogalom alatt értendő minden olyan piaci jelenség, mely nem képezi a szolgáltatás alapvető jellemzőjét, de gyakran előfordul, jelentős és ezért érdemi kihatással van a piacazonosítás keretében tett megállapításokra (nagyfelhasználónak nyújtott kedvezmények, eltérő típusú szerződések, csomagszolgáltatások, stb.). 18 A vizsgálati pontok esetében alapvetően együtt kell kezelni a lakossági és nem lakossági esetet, és csak az eltérést kell külön részletezni, ha a megkülönböztetés indokolt. 19 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni.

40

II.2.2. Keresleti helyettesítés vizsgálata [22] A Tanács meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatás kapcsán elméletileg mely szolgáltatások jöhetnek szóba - az azonos felhasználási célra – keresletoldali helyettesítő szolgáltatásként. [23] Másodszor megvizsgálja, hogy van-e reális esély – a múltbéli tényeket, adatokat is figyelembe véve - a vizsgált bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői, illetve az alkalmazott piaci gyakorlat alapján20 bármely más keresletoldali helyettesítő szolgáltatásra váltani. [24] Harmadszor megvizsgálja, hogy az elméletileg szóba jöhető keresletoldali helyettesíthető szolgáltatások gyakorlatban helyettesíthető szolgáltatásoknak tekinthetőek-e. [25] A bejelentett szolgáltatás esetén meg kell vizsgálni azt is, hogy nem képezi-e e szolgáltatás keresletoldali helyettesítő szolgáltatását valamely két, eltérő szolgáltatás helyettesítési, helyettesíthetőségi lánc (a továbbiakban: helyettesíthetőségi lánc) révén. A helyettesíthetőségi lánc akkor áll fenn, ha „A” és „C” szolgáltatások között nincs közvetlen helyettesítés, de a ”B” szolgáltatás mind az „A”, mind a „C” szolgáltatást képes a gyakorlatban helyettesíteni. [26] Az előző négy pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények21, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági22 változások hatásai alapján. [27] Meg kell állapítani a vizsgált piacon lévő keresleti helyettesítő szolgáltatás(oka)t23 (a továbbiakban: keresleti helyettesítő szolgáltatás). II.2.3. Kínálati helyettesítés vizsgálata [28] Meg kell állapítani, hogy melyek azok az elektronikus hírközlési piacon lévő szolgáltatók, melyek szóba jöhetnek a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás nyújtása kapcsán, mert vagy nyújtanak ilyen, vagy egyenértékűnek tekinthető szolgáltatást, vagy már meglévő hálózatuk alapvetően alkalmas mindezen szolgáltatások nyújtására. [29] Másodszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtását nem akadályozza-e jogi korlát24 [30] Harmadszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtására való átállás, illetve a szolgáltatás beindítása milyen beruházást igényel, és milyen időtávon képzelhető el. [31]Negyedik lépésként azt is meg kell vizsgálni, hogy nincs-e műszaki25, illetve gazdasági akadálya26 e szolgáltatás nyújtására való átállásnak. 20

Pl.: váltási költségek, hűség szerződések. Pl.: múltbéli árváltozások, tendenciák. 22 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 23 Ha a helyettesítés csak kis mértékű, vagy nem áll fenn, akkor nem lehet megállapítani a keresleti helyettesítést. A helyettesítés jelentős, ha a bejelentett szolgáltatások árának emelésére bizonyíthatóan, vagy valószínűsíthetően a fogyasztók olyan kereslet csökkentéssel válaszolnak, ami mellett az áremelés veszteséget okozna a vizsgálandó szolgáltatás előállítójának. 24 Lásd [51]-[52] pontnál. 21

41

[32] Meg kell vizsgálni az előző négy pont megállapításait az elektronikus hírközlési piacon jelenlévő, illetve szükség szerint az oda teljesen újonnan belépő vállalkozás(ok) esetében is. [33] Az előző öt pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági27 változások hatásai alapján. [34] Meg kell állapítani, hogy a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás esetében van-e elvi lehetőség arra, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, rövid idő alatt át tud állni a kívánt szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget vagy kockázatot vállalnia, valamint azt, hogy a szóban forgó vállalkozás ezt adott esetben meg is teszi. II.2.4. Földrajzi kiterjedés vizsgálata [35] A Tanács megállapítja, hogy a szolgáltató és hálózatuk által lefedett, elért terület alapján mely földrajzi kiterjedés jelölhető ki, ahol a bejelentett szolgáltatás ténylegesen28 nyújtható, illetve igénybe vehető. A Tanács azt is vizsgálja, hogy az így meghatározott területen a [16] pont 4) alpontjában írtak szerint a versenyfeltételek homogének-e, az egy földrajzi piachoz tartozik-e. [36] Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy keresleti szempontból helyettesítő szolgáltatások nyújtásához igénybe vehető hálózatok által lefedett, elért terület miatt nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [37] Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy a kínálati helyettesítés esetén a szóba jövő – az adott szolgáltató tulajdonában, vagy használatában - meglévő, illetve esetleg a piaci fejlődés, és a szolgáltatói fejlesztési tervek alapján építendő hálózatok által lefedett, elért terület okán nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát. [38] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén módosítani kell a földrajzi piac határát, a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági változások hatásai alapján.

25

Pl.: kapacitás hiánya. Pl.: gazdasági érdektelenség. 27 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 28 Ideértve a szolgáltatás nyújtás vizsgálatát jogi, műszaki, gazdasági szempontból is. 26

42

II.2.5. Hipotetikus monopolista teszt [39] A keresleti és kínálati helyettesítés értékelésének egyik lehetséges módszere a hipotetikus monopolista teszt.29 A módszer lényege, hogy az érintett piac szolgáltatási és földrajzi határait úgy állapítja meg, hogy feltételez egy kismértékű, de jelentős (általában: 5-10 %) és tartós áremelkedést egy szolgáltatás vonatkozásában, és vizsgálja a piac erre való feltételezett reakcióját. Először egy adott földrajzi területen kínált, és igénybevett szolgáltatásra kell alkalmazni a vizsgálatot. Ezt követően további szolgáltatásokra és területekre kell kiterjeszteni attól függően, hogy ezen szolgáltatások vagy területek versenye befolyásolja-e a vizsgált szolgáltatás vagy terület árait. Az előfizetők, fogyasztók egy része az áremelkedés hatására más termékre válthat, illetőleg más földrajzi területről vásárolhat (keresleti helyettesítés), továbbá az árnövekedés hatására más szolgáltató nyújtani kezdheti a szolgáltatást (kínálati helyettesítés). Amennyiben e vizsgált helyettesítési hatás olyan jelentős, hogy az áremelés nem okoz további nyereséget a kiindulópontként vett szolgáltatás előállítójának, mint hipotetikus monopolistának, az érintett termékeket vagy területet egy piachoz tartozónak kell tekinteni az elemzés szempontjából. Ez a teszt csak akkor tekinthető mérvadónak, ha az érintett szolgáltatások árai versenyárak. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy a teszt alkalmazása során ezt megfelelően figyelembe kell venni. [40] A Tanács az egyes érintett piacok esetében a rendelkezésre álló információk felhasználásával egy, a hipotetikus monopolista teszt logikájával megegyező vizsgálatot szükség szerint elvégez. E vizsgálat a keresleti és kínálati helyettesítés lehetőségeinek mérésére szolgáló alapvetően koncepcionális jellegű eszközt jelent. A vizsgálat leírását, annak eredményét, és az eredményt befolyásoló lehetséges hibákat a Tanács az adott érintett piacnál részletesen rögzíti és a döntése meghozatala során ennek megfelelően veszi figyelembe. II.2.6. Piac azonosítása [41] A Tanács elvégzi a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatások esetében, a kínálati helyettesítés szempontjait is figyelembe véve a vizsgált piacot képező szolgáltatások, és a piac földrajzi kiterjedésének azonosítását.

II.3. Érintett piac vizsgálata [42] Az azonosított piac érintett piaccá minősítéséhez szükséges megvizsgálni, hogy a szolgáltatások piacán általában, illetve az érintett szolgáltatási piacon, a) milyenek a versenyviszonyok (a továbbiakban: versenyviszonyok), b) a versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére.

29

Ezen tesztet angolul nevezik még SSNIP tesztnek is, azaz „small, but significant non-transitory increase of price” tesztnek.

43 II.3.1. Versenyviszonyok vizsgálata általában [43] E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyenek a versenyviszonyok mind a piacon lévő, mind a belépni szándékozó egy vagy több vállalkozás szempontjainak figyelembevételével a vizsgálat időpontjában (a továbbiakban: statikus vizsgálat), illetőleg milyen valószínűsíthető változások történnek a versenyviszonyokban a vizsgált időtávon belül (a továbbiakban: dinamikus vizsgálat). [44] A versenyviszonyok vizsgálata során az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni: a) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát ? b) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e ? [45] Az érintett piaccá minősítéshez a vizsgálat eredményeként az első kérdésre pozitív, a második kérdésre negatív választ kell kapni. Ha valamelyik kérdésre eltérő válasz adódik, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. [46] A Tanács a versenyviszonyok vizsgálatát a szükséges mértékben úgy is elvégzi, hogy azzal a feltételezéssel él, hogy az érintett piacon, illetve a releváns kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokon a) megszűnik a hatályos szabályozás, illetve b) az érvényes szabályozás változatlan tartalommal fennmarad, vagy a kiszabott kötelezettségek szerint változik meg a vizsgált időtávon belül. II.3.2. Piacra lépési korlátok [47] A piacra lépési korlátok köre taxatíve nem határozható meg. Ugyanakkor elmondható, hogy azok vagy a piac strukturális jellemzőiből következnek (a továbbiakban: strukturális korlát), vagy a jogi, szabályozási környezetből fakadnak (a továbbiakban: jogi korlát).30 Ha az azonosított piacon bármely piacra lépési korlát magasnak bizonyul, és egyidejűleg a tartóssági feltétel is fennáll, akkor létezik piacra lépési korlát. [48] A piacra lépési korlátok vizsgálatát az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán működő szolgáltatók esetében kell elvégezni. Az ezen szolgáltatókon kívüli vállalkozási kör vizsgálatát a Tanács csak indokolt esetben és módon végzi el, mert az elektronikus hírközlésre általában jellemző belépési korlátok miatt azok esetében alapvetően feltételezhető, hogy számukra a belépés tartósan magas korláttal jár.31

30

Harmadik fajta korlát lehet a stratégiai korlát, mely a piacon tevékenykedő vállalkozások magatartásából fakad, melynek vizsgálatára azonban a JPE kritériumok esetében kerül sor. Lásd [95] pont. 31 A kínálati helyettesítés vizsgálata esetén ilyen új belépő megjelenése nem feltételezhető, míg a potenciális verseny szempontjából ilyen vállalkozás elméletileg szóba jöhet.

44 [49] Tartósan magas strukturális korlát alapvetően akkor áll fenn, ha különböző okokból aszimmetrikus feltételek állnak fenn a piacon bent lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára és ezek a vizsgált időtávon belül sem egyenlítődnek ki. Strukturális korlát oka lehet: a) ha a piacon jelen van olyan szolgáltató, mely a hatékony szolgáltatás nyújtáshoz szükséges jelentős méretgazdaságosságot, választékgazdaságosságot elérte; b) ha a piacra lépés az új belépő számára olyan jelentős beruházással, költséggel jár, mely normál módon hosszú távon térülne meg, de a piacról időelőtti kilépés esetén számára jelentős mértékben elvész (a továbbiakban: elsüllyedt költség); c) ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több részszolgáltatást, illetve hálózatrészt ugyanazon érdekelt piacon működő szolgáltatótól lehet, vagy érdemes igénybe venni (a továbbiakban: függőségi viszony), akár a piacra lépés érdekében kezdetben, akár tartósan azért, mert az adott infrastruktúra megkettőzése gazdaságilag nem racionális és e szolgáltatásokat a piacon lévő szolgáltató egyáltalán nem, vagy csak kedvezőtlen feltételekkel nyújtja. [50] Az érintett szolgáltatási piacokra alapvetően jellemzőek a fenti okokból fakadó tartósan magas strukturális korlátok, melyek vizsgálatát a Tanács minden esetben el is végzi. A fentieken kívüli strukturális korlátok csak akkor kerülnek részletesen ismertetésre, ha azok tartósan magasnak bizonyultak, és így befolyásolták a Tanács döntését. [51] Tartósan magas jogi korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a jogszabályok rendelkezése, közhatalmi jogalkalmazás, illetve a piacon meglévő gyakorlat miatt állnak fenn aszimmetrikus, és vizsgált időtávon belül sem kiegyenlítődő feltételek a piacon lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára. [52] A Tanács az egyes érintett piacokon figyelembe vételre kerülő jogi korlátok esetében feltételezi, hogy azok tartósan magasak. Az ilyennek nem minősülő jogi korlátokat nem vizsgálja, vagy korlátozó hatásként veszi figyelembe. [53] A Tanács ugyanakkor a korlátozó hatásokat (a továbbiakban: korlátozó hatások) is rögzíti, melyek esetében nem áll fenn a gazdasági vagy jogi korlátnak minősítés valamennyi feltétele, így nem befolyásolja a döntést, de annak részletezését a Tanács indokoltnak tartja. II.3.3. Hatékony versenyhez való közeledés [54] A Tanács a piaci jellemzők alapján, az érintett piac hatékony versenyhez való közeledésének megállapításához - minden esetben - figyelembe veszi az alábbi szempontokat: a) az érintett piac szereplőinek számát, az esetleges - az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások számát, b) az érintett piacon a szereplők részesedésének megoszlását, azok egymáshoz való viszonyát, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciáit, c) az érintett piacon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzőit. A Tanács a fenti szempontokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát csak akkor rögzíti, ha azok befolyásolják a döntést. Ilyen szempont lehet különösen az érintett piac részét képező szolgáltatás(ok) árrugalmassága, az ehhez tartozó alapvető költségszerkezetek stb...

45

A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor áll fenn, ha az érintett piacon az Eht. által, a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné. II.3.4. Versenyjogi eszközök elégtelensége [55] Ha a fent meghatározott versenykorlátok megfelelő kezelésére a Gazdasági Versenyhivatal feladat- és hatáskörébe tartozó határozatok, döntések meghozatala (a továbbiakban: versenyjogi eszközök) elegendő, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak. Az érintett piacnak minősített piacokon a Tanács áttekinti a Gazdasági Versenyhivatal releváns versenyjogi beavatkozásait, és minden érintett piac esetében megvizsgálja, hogy elegendő-e a versenyjogi eszközök alkalmazása a feltárt versenykorlátok megszűntetéséhez. A Tanács a versenyjogi eszközök alkalmazása során különösen az alábbiakat vizsgálja: a) lehetséges-e és szükséges-e a hírközlés szabályozói beavatkozás, illetve e beavatkozás a feltárt versenyproblémát tudja-e egyáltalán, illetve hatékonyan kezelni; b) a versenyjogi és a Tanácsi szabályozói beavatkozás idő, és erőforrás szükségletét. E kérdésben a döntés meghozatala előtt a Tanács külön is mérlegeli azon tényt és indokait, ha a Gazdasági Versenyhivatal ezen hatósági eljárásban, az Eht. 20. § (2) bekezdés alapján nem a Tanácséval egyező véleményt nyilvánítana.

II.4. Újonnan kialakuló (feltörekvő) piacok [56] A Tanács az érintett piacként való minősítés során külön is mérlegeli, hogy az azonosított piac nem minősül-e újonnan kialakulónak, feltörekvő piacnak. [57] Egy szolgáltatás újonnan kialakuló, feltörekvő piac részeként való azonosítása érdekében az alábbi jelentős szempontok vizsgálata szükséges: a) a szolgáltatás a korábbi piacon lévő szolgáltatásokhoz képest egy vagy több alapvető jellemzőjében, lényegesen eltér-e, b) a szolgáltatás üzemszerű nyújtása és igénybevétele lehetséges-e, és a szolgáltatás jelenleg mely életszakaszban32 van, illetve feltételezhetően mely szakaszba kerül a vizsgált időtávon belül. [58] Ha az azonosított piac újonnan kialakuló piac, akkor a Tanács mérlegeli, indokolt-e a szabályozói beavatkozás. Ha a piaci probléma elhárítására a versenyjogi eszközök nem elégségesek és ezért a beavatkozás indokolt, a Tanács biztosítja, hogy döntése ne befolyásolja hátrányosan az újonnan kialakuló piac fejlődését és a kibontakozó versenyt, valamint megakadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató elzárja a piacot a többi versenytárs elöl.

III. JPE szolgáltatók azonosítása

32

Egy szolgáltatás életszakaszai lehetnek (S-görbe): kísérlet, felfutás, telítődés és hanyatlás.

46

III.1. Fogalmak, általános szempontok [59] A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal- az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. [60] Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg. [61]Az egyes érintett piacokon való JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, ez nem jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete. Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése. [62] Az önálló és közös erőfölény megállapítása hasonló kritériumok vizsgálatán alapszik azzal, hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre. [63] Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható változásait is – ha ez értelmezhető - figyelembe kell venni. [64] A Tanács az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat minden esetben megvizsgálja, és egy adott érintett piacon a JPE minősítés kapcsán határozza meg részletesen, hogy mely kritériumok vizsgálatát tekinti relevánsnak döntése megalapozásához. A Tanács ezen kritériumokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát (a továbbiakban: egyéb szempontok) indokolt esetben és módon csak akkor végzi el, ha azok befolyásolják a döntést.

47

III.2. Kritériumok vizsgálata III.2.1. Piaci részesedés [65] A piaci részesedés mérése alapulhat : a) az érintett piac szolgáltatásaiból származó nettó árbevételen, vagy b) a szolgáltatás más naturália adatán, többek között: ba) forgalom, bb) kapacitás, bc) végződtetési pontok, előfizetők száma. [66] A nettó árbevétel alapú mérést alapvetően a figyelembe vett szolgáltatások differenciált volta indokolja. Ugyanis a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások, az egyes szolgáltatások eltérő árszerkezete (csúcsidő-nem csúcsidő megkülönböztetés, különböző csomagok és kedvezmények, stb.) miatti különbségek. A nettó árbevétel kiskereskedelmi szolgáltatás esetében szolgáltatók és az előfizetők, felhasználók közötti, illetve értelemszerűen a viszontértékesítés alapján leszámlázott szolgáltatásból származik. A nettó árbevételnél nagykereskedelmi esetben alapvetően a szolgáltatók közötti, leszámlázott szolgáltatásból származó árbevételeket kell figyelembe venni azzal, hogy – összhangban a [6] és [11] pontban írtakkal - indokolt esetben a Tanács figyelembe veheti: a) a már leírtak szerint az Eht. szerint hálózati szolgáltatásnak nem minősülő tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat, b) a belső szolgáltatásból meghatározott módón számítható árbevételeket, illetve c) más kereskedelmi tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat is. [67] Tanács irányadónak tartja, hogy a közösségi versenyjog alapján a 25%-os piaci részesedés alatt nem valószínű a JPE minősítés megállapítása. 40%-os részesedés felett merülnek fel a JPE minősítés aggályai. Kivételes esetektől eltekintve a nagyon nagy - 50%-ot meghaladó – piaci részesedés önmagában bizonyíték a JPE helyzetre. A piaci részesedés vizsgálatakor fontos szempontként kell figyelembe venni a részesedés időbeli változásának irányát, és ütemét33. Ugyanakkor a piaci részesedés alapján történő JPE minősítést az adott érintett piac jellemzői, különösen a korábban a piacra lépési korlátok és a hatékony verseny irányába fejlődés esetén vizsgált tényezők, lényegesen befolyásolhatják az alábbiak szerint: a) a piacon magas a koncentráció; b) az egyes szolgáltatások magas innovációs igénye; c) az érintett piacokon a szolgáltatások magas differenciáltsága34. 33

Pl. egy JPE szolgáltató csökkenő részesedése nem jelenti automatikusan a gazdasági erőfölény megszűnését a vizsgált időtávon belül, hanem csak annak mérséklődését mutatja. Ugyanakkor a magas, de gyakran és gyorsan változó piaci részesedés a hatékony verseny fejlődése irányába mutathat.

48

[68] A Tanács döntése meghozatalakor az egyes érintett piacokon az árbevétel alapú mérést minden esetben elvégzi, és szükség szerint végzi el és veszi figyelembe a naturáliák alapján mért piaci részesedést. III.2.2. Vállalkozás jelentős mérete [69] A vállalkozás méretének megítélése a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének együttes értékelésén alapul. [70] Ezek megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vagyoni helyzet: aa) összes eszköz ab) tárgyi eszközök aránya (tárgyi eszköz/összes eszköz) ac) tőkeellátottság (saját tőke/összes forrás) b) pénzügyi helyzet: ba) likviditási alapmutató (forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek) bb) esedékességi mutató (rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettség) bc) adósságfedezeti mutató (befektetett eszközök+forgóeszközök/összes kötelezettség) bd) beruházási kiadások összesen, illetőleg releváns szempontok szerinti bontásban c) a jövedelmi helyzet: ca) nettó árbevétel cb) árbevétel-arányos nyereség cc) eszközarányos megtérülés (adózott eredmény/összes eszköz) cd) tőkearányos megtérülés (adózott eredmény/saját tőke) ce) belső tőkeképzési mutató (mérleg szerinti eredmény/saját tőke) cf) EBITDA35 mutató. III.2.3. Nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés [71] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata érdekében először meg kell vizsgálni, hogy az adott infrastruktúra egyáltalán nem, vagy nehezen megkettőzhető-e, melynek oka nem csak fizikai, műszaki adottságok, körülmények lehetnek, hanem strukturális, vagy jogi korlátok is. Infrastruktúrán olyan hálózat, hálózatrész, illetve egyes hálózati elemek értendők, melyek igénybevételre kerülnek az adott érintett piac részét képező szolgáltatások nyújtása érdekében. Az ellenőrzés az infrastruktúra részben vagy egészben történő tulajdonlásán, birtoklásán, használatán, vagy az infrastruktúra feletti közvetlen vagy közvetett befolyáson alapulhat. [72] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata különösen jelentős szempont a nagykereskedelmi szolgáltatások piacán, de jelentős hatása lehet azon 34

Homogén szolgáltatások esetében a gazdasági erőfölényt erősíti, ha az árbevételben mért részesedés nagyobb, mint a volumenben számolt. 35 EBITDA: Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation, and Amortization

49 kiskereskedelmi szolgáltatások esetében is, amikor e szolgáltatások nyújtása érdekében felhasznált nagykereskedelmi szolgáltatások esetében áll fenn az ellenőrzés. III.2.4.Technológiai előny, vagy fölény ( felsőbbrendűség) [73] Technológiai előny, vagy fölény megállapításának előfeltétele, hogy technológiai, műszaki elemzés alapján az adott érintett piacon legyen jelen olyan új technológia, amely egyáltalán alkalmas arra, hogy a JPE szolgáltatóként való minősítést befolyásolja. Ilyen technológia az lehet, mely lehetővé teheti: a) a szolgáltató részéről egy szolgáltatás hatékonyabb, olcsóbb nyújtását, illetve b) a felhasználó részéről egy korszerűbb, többet nyújtó, egyszerűbben igénybe vehető, és így relatíve olcsóbb szolgáltatás használatát. [74] Technológiai előny, vagy fölény megítélésében releváns szempont lehet a kutatás-fejlesztési ráfordítások - beleértve az új szolgáltatások kifejlesztésének költségeit is -, illetve ezek árbevételhez, eszközállományhoz viszonyított nagyságának ismerete. III.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, vagy alacsony szintje [75] A kiegyenlítő vásárlóerővel általában a nagy mennyiségben fogyasztó felhasználó, előfizető rendelkezik, aki kedvező tárgyalási pozícióval, és nagy érdekérvényesítő képességgel bír egy -akár gazdasági erőfölénnyel is bíró - szolgáltatóval szemben. Minél nagyobb hányadát vásárolja egy felhasználó, előfizető a szolgáltató szolgáltatásainak, a szolgáltató annál inkább hajlandó lehet engedményekre, vagy kényszerül engedni a kiegyenlítő vásárlóerőnek. A felhasználó, előfizető pedig feltehetően annál inkább érvényesíti vásárlóerejét, minél nagyobb hányada kötődik összkiadásainak az adott szolgáltatáshoz. Ez esetben érzékenyebb a szolgáltatás árára, minőségére, és kedvezőbb ajánlat esetén könnyebben vált szolgáltatót. A nagykereskedelmi piacon az egymással szemben álló szolgáltatók érdekérvényesítési képességét kell vizsgálni. [76] Mindezek megítéléséhez szükséges jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vevő-koncentráció (a nagy felhasználók, előfizetők aránya a szolgáltatók teljes árbevételében), b) szolgáltató váltásának költsége, c) keresleti árrugalmassága, d) fogyasztói informáltság (különösen az elérhető szolgáltatások körére, azok árára vonatkozóan, illetve ha ezek a fogyasztók számára ismertek és könnyen összehasonlíthatóak). [77] A kiegyenlítő vásárlóerő vizsgálata különösen jelentős szempont a kiskereskedelmi szolgáltatások piacán, illetve egyes vevő szegmens(ek)ben. III.2.6. Könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz

50 [78] Minden érintett piacon a nyújtott szolgáltatás(ok)hoz szükséges infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje - a vizsgált időtávon túli közép vagy hosszú távú, ezért a tőkepiac(ok)hoz, a pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a szolgáltatók, illetve a vállalkozások számára. [79] A tőkepiac(ok)hoz, pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés megítélése szempontjából jelentőséggel bír az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatóinak alakulása, tulajdonosi háttere, a vállalati stratégia, az ügyvezetés reputációja és stabilitása. Ezek megítéléséhez - az egyenlő elbánás figyelembevételével - a vizsgált vállalkozásról, vállalkozás csoportról az objektív, hitelt érdemlő rendelkezésre álló adatokat kell és lehet figyelembe venni. Ilyen mérhető jellemzők például az alábbiak lehetnek: a) a vállalkozás méreténél ismertetett vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatók, b) a vállalkozás tőkestruktúrája, ba) a törzstőke növelési lehetőségei, bb) részvény-kibocsátási adatok, bc) kötvény-kibocsátási adatok, c) a vállalkozás külső hitelállományának: ca) hitelintézetek szerinti megoszlása, cb) lejárat szerinti megoszlása, cc) a hitelállománnyal kapcsolatos alapvető kondíciók, d) a vállalkozás belső hitelállománya, és annak feltételei, e) a tulajdonos szakmai vagy pénzügyi befektető-e, illetve milyen érdekeltségei vannak más szolgáltatokban, vállalkozásban, illetve milyenek a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének fontosabb mutatói. III.2.7. Szolgáltatási csomagok képzése (szolgáltatás diverzifikációja) [80] Az érintett piacon nyújtott szolgáltatások gyakran csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kerülnek nyújtásra, következésképpen így is vehetők igénybe. A csomagképzés az alábbi két fő esetben merülhet fel: a) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás kizárólag más -esetleg nem is az érintett piachoz tartozó - szolgáltatással együtt, csomagban vehető igénybe, b) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás -esetleg nem is érintett piachoz tartozó - más szolgáltatással együtt, csomagban az adott szolgáltatásra vonatkoztatva lényegesen kedvezőbb feltételekkel vehető igénybe. A fenti csomagképzés különösen akkor okozhat versenyproblémát, ha az egyik szolgáltatás innovatív, a hatékony verseny irányába fejlődő piacon nyújtott szolgáltatás, mely piacon mindkét szolgáltató versenyez egymással, míg a másik szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók függőségi viszonyban vannak, illetve ha az egyik szolgáltatást kizárólag a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tudja egyáltalán, illetőleg kedvezőbb feltételekkel nyújtani. [81] E kritérium megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) termékkínálat, egyes termékek árbevételben való részesedése, illetve költségeinek aránya, b) a vertikális integrációnál, a méretgazdaságosságnál és a választékgazdaságosságnál leírt egyéb jellemzők.

51

III.2.8. Méretgazdaságosság [82] Méretgazdaságosság létezik akkor, amikor az output termelésének növelése esetén csökken, az output termelésének csökkentése esetén pedig növekszik az output egységére jutó inputok volumene36. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben, optimálisabban használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtás esetén. [83] A méretgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek, illetve a költségviszonyok vizsgálata (pl. a fix költségek aránya az összes költségen belül). III.2.9. Választékgazdaságosság [84] Választékgazdaságosság létezik akkor, ha különféle outputok nyújtása olcsóbban valósítható meg egy közös termelési folyamatban, mint egymástól független, különálló termelési folyamatokban37. Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a választékgazdaságosság akkor állhat fenn, ha pl. a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg. [85] A választékgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek. III.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozáscsoport [86] A vertikális integráció azt jelenti, hogy egy vállalkozás, illetve azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások csoportja az értéklánc magasabb, vagy alacsonyabb szintjén lévő piacon is jelen van. A vertikális integráció esetén előfordulhat, hogy egy vállalkozás éppen ezért lehet képes az egyik piacon meglévő gazdasági erejét átvinni egy másik piacra is. Az azonos érdekkörbe tartozás általában azonos tulajdonosi, irányítási viszonyokat is feltételez. [87] A vertikális integráció megítéléséhez szükséges a piacon lévő vállalkozás(ok) tulajdonosi, és irányítási viszonyainak ismerete. III.2.11. Fejlett forgalmazói, és értékesítési hálózat 36

Ezt az esetet növekvő hozadéknak (increasing returns to scale) is nevezik. Ekkor az inputok lassabban növekednek/csökkennek, mint az outputok. Méretgazdaságosság esetén a termelés összes költsége (C) degresszív módon növekszik, továbbá a határköltség (MC=dlogC/dlogQ) és az átlagköltség (AC=C/Q) görbéi csökkennek, ha nő az output volumene, továbbá az átlagköltség nagyobb a határköltségnél (AC>MC). 37 azaz n output esetén, a teljes költséget C -vel jelölve: C (q1 ,.., q n )〈C (q1 ,0,..) + C (0, q 2 ,0,..) + ... + C (0,..,0, q n ) , ahol (q1 , q 2 ,.., q n )〉 0.

52 [88] A szolgáltatások - különösen a kiskereskedelmi szolgáltatások - nyújtása szempontjából jelentős szerepe van a szolgáltatást forgalmazó, értékesítő, elosztó hálózatnak, illetve e hálózat fejlettségének. Ezen hálózatok révén a szolgáltatás forgalmazása, értékesítése, elosztása költséghatékonyabban végezhető, a fogyasztók döntése hatékonyabban befolyásolható. A fejlett saját forgalmazói, értékesítési hálózatok csak nagy költséggel építhetők ki, tarthatók fenn, esetleg nem is lehetséges strukturális vagy jogi korlát miatt a megkettőzésük. [89] Ezen kritérium megítéléséhez szükséges jellemzők: a) szolgáltató által fenntartott ügyfélkapcsolati pontok fajtája, száma; b) az ügyfélkapcsolati pontokat létesítő más vállalkozásokkal, az értékesítésre kötött szerződések lényeges elemei; c) a szolgáltató promóciós megállapodásai, melyek más érintett piacon, érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon, vagy az elektronikus hírközlési piacokon kívüli, más ágazatokban működő vállalkozásokkal létesített. III.2.12. Potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai [90] A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piac növekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális verseny helyzet. [91] Piacra lépés a vizsgált piacon új vállalkozások piacra lépését jelenti. [92] Piaci növekedés a piacon értékesített szolgáltatások volumenének, és vagy az árbevételének növekedését jelenti. [93] Potenciális verseny esetén egy vagy több vállalkozás - a kínálati helyettesítőség esetéhez képest hosszabb időn belül és nagyobb költséget és kockázatot vállalva - képes (pl. egy feltételezett áremelés estén) belépni a piacra. [94] A fenti kritériumok relevanciáját, illetve ezen feltételek hiányát alapvetően a strukturális és jogi korlátok vizsgálata alapján lehet megállapítani, továbbá a szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok (a továbbiakban: stratégiai korlátok) vizsgálatával. Ezen stratégiai korlátok akkor létezhetnek, ha az érintett piacon már bent lévő vállalkozások stratégiai eszközökkel38 tartják távol versenytársaikat, illetve potenciális vetélytársaikat.

III.3. Közös erőfölény vizsgálata [95] A közös erőfölény esetében a kettő, vagy több gazdasági és jogi értelemben független vállalkozás azonos érintett piacon történő, azonos időn belüli tevékenysége, magatartása kerül vizsgálatra. [96] A közös erőfölény különösen akkor merülhet fel, ha : a) a két, vagy több vállalkozás között nincs hatékony verseny az érintett piacon, 38

Ilyen stratégiai eszközök lehetnek az árazással összefüggő (pl.: árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás), valamint árazással nem összefüggő eszközök (pl.: reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés).

53 b) ugyanezen két, vagy több vállalkozásnak érdekében áll a többi, érintett piacon levő szolgáltatóval szemben közösen erőfölényes helyzet kialakítása. A közös erőfölény fennállását elősegíti, ha a piac szerkezete (homogén termék, hasonló költségszerkezet, stb.) ösztönöz az összehangolt piaci magatartásra. A közös erőfölény a szolgáltatók szerkezeti vagy egyéb kapcsolódása nélkül is megállapítható, ha a vizsgált szolgáltatók olyan piacon működnek, melyek szerkezete elősegíti a magatartások összehangolását. [97] A korábban írt kritériumok39 vizsgálata során, a közös erőfölényt elősegítő piacokra különösen az alábbi jellemzők vagy azok egy részének fennállása utalhat a közös erőfölény fennállására: a) érett piac, b) stagnáló, vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon, c) kereslet csekély rugalmassága, d) homogén termékek, e) hasonló költségszerkezetek, f) hasonló piaci részesedések, g) műszaki újítások hiánya, vagy érett technológia, h) kapacitástöbblet hiánya, i) jelentős piacra lépési korlátok, j) a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, k) potenciális verseny hiánya, l) különféle informális vagy egyéb kapcsolatok az érintett vállalkozások között, m) megtorló mechanizmusok, n) árverseny hiánya vagy korlátozott lehetősége. Ezen szempontok részletes vizsgálatát a Tanács a közös erőfölény esetében végzi el részletesen.

III.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata [98] Egy érintett piacon JPE szolgáltató – összhangban az Eht. 53. § (2) bekezdésében írtakkal egy szomszédos (azzal szoros kapcsolatban lévő) piacon (a továbbiakban: szomszédos piac) jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősülhet, amennyiben az adott érintett piac és a szomszédos piac közötti kapcsolatból eredően a szolgáltató az egyik piacon fennálló gazdasági erejét átviheti a másik piacra, és ezzel gazdasági erejét erősítheti. [99] A fentiek értelmében a Tanács egy szolgáltató adott érintett piacon való JPE minősítésekor figyelembe veszi, ha ugyanezen szolgáltató más: a) szomszédos – érintett piacnak nem minősülő - szolgáltatási piacon feltételezhetően, illetve b) más szomszédos érintett piacon bizonyítottan jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató. [100] A piacok szomszédos voltának megállapításához a gazdasági erő átvitele, erősítése, illetve ezeknek a lehetősége szempontjából kell vizsgálni a két piacon lévő szolgáltatások műszaki,

39

Lásd II.2. fejezet.

54 gazdasági és jogi kapcsolatát, illetve a piacon tevékenykedő szolgáltatók közötti kapcsolatokat. Az érintett piac és a szomszédos piac egymással lehet: a) vertikális kapcsolatban, amikor a két piacon a szolgáltatás(ok) részben vagy egészben egymásra épül(nek), vagy b) horizontális kapcsolatban, amikor a két piacon azonosak a vevők, fogyasztók, illetve a két piacon azonosak a szolgáltatásnyújtáshoz a szolgáltató által harmadik felektől igénybe vett, illetve igénybe vehető bemenő termékek, szolgáltatások. [101] Ugyanakkor egy szomszédos piacon akkor, és csak akkor minősíthető egy szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak, ha a piacot a Tanács érintett piacként azonosította, elvégezte a JPE kijelölést és minden szükséges, ezen módszertani anyagban foglalt vizsgálatot is.

55 IV. Kötelezettségek kirovása

IV.1. Fogalmak, általános szempontok [102] A Tanács – összhangban az Eht. 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal - az azonosított jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra azon a piacon, amelyen a szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, kötelezettséget vagy kötelezettségeket ír elő, vagy hatályában fenntart, illetve módosítja a korábban megállapított kötelezettséget. Az előírt egy vagy több kötelezettségnek a piacelemzés által feltárt, versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos mértékűnek kell lennie. [103] A Tanács a kötelezettségek kiszabása során a törvény céljaiban meghatározott szempontokat kiemelten veszi figyelembe. [104] A Tanács a kötelezettségek kirovása során továbbá szem előtt tartja a kiemelkedő jelentőségű, jogilag40 kötelező európai közösségi célokat is: a) verseny elősegítése, b) egységes (belső) piac fejlődése, c) az Európai Unió állampolgárainak érdeke.

IV.2. Kötelezettségek típusai [105] A kötelezettségek alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni: a) a mérlegelés alapján kiróható egy, vagy több kötelezettség (a továbbiakban: egyedi kötelezettség) , illetve b) a törvény erejénél fogva kötelezően alkalmazandó kötelezettség (a továbbiakban: kötelezően alkalmazandó kötelezettség). A Tanács a kötelezettségek kirovása kapcsán a magyar piac sajátosságainak megfelelően, az ERG Plenaris ülésén, 2004. április 1-én Londonban elfogadott és publikált, "ERG 03(30)rev1" jelölésű, "ERG közös álláspont a megfelelő kötelezettségekről az új szabályozási rendszerben" ("ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework") című anyagban foglatak alkalmazza.41 [106] Egyedi kötelezettségek – az Eht. XII. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: a) átláthatóság kötelezettsége (Eht. 102-103. §); b) egyenlő elbánás kötelezettsége (Eht. 104. §); c) számviteli szétválasztás kötelezettsége (Eht. 105. §); d) hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 106. §); e) közös eszközhasználat és helymegosztás kötelezettsége (Eht. 107. §); f) költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségének kötelezettsége (Eht. 108. §); g) előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 109. §), nevezetesen ennek keretében a Tanács megtilthatja ga) az indokolatlanul magas díjak alkalmazását,

40 41

Lásd Art. 8.2-8.4., 2002/21/EK Keretirányelv. A tárgybani anyag elérhető: http://erg.eu.int/documents/index_en.htm" honlapon keresztül, angol nyelven.

56 gb) a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, indokolatlanul alacsony árak alkalmazását, gc) az egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetését, vagy gd) az indokolatlan árukapcsolást. E kötelezettség előírása egy adott előfizetői (kiskereskedelmi) piacon JPE szolgáltatóra történhet. h) bérelt vonali szolgáltatások minimális készletének biztosítási kötelezettsége (Eht. 110 §). E kötelezettség előírása a bérelt vonali piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében lehetséges. [107] Kötelezően alkalmazandó kötelezettségek – az Eht. XII., XIII. és XIV. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: i) közvetítőválasztás kötelezettsége (Eht. 111. §); E kötelezettség a Tanács által - a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos meghatározott érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. j) Internet elérés szolgáltatással kapcsolatos ajánlattételi kötelezettség (Eht. 112-115. §); E kötelezettség az Internet szolgáltatás helyhez kötött telefonhálózaton keresztüli elérésével kapcsolatos valamely piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli. k) árprés alkalmazásának tilalma (116. §); E kötelezettség az érintett piacok valamelyikén jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli. [108] A Tanács – összhangban az Eht. 56. §-ában írtakkal – kivételes és indokolt esetben a fentiekben meghatározottaktól eltérő, hozzáféréssel vagy összekapcsolással összefüggő kötelezettséget is előírhat egy JPE szolgáltató számára, ha erre vonatkozó határozattervezetét részletes indokolással előzetesen jóváhagyásra megküldi az Európai Bizottságnak. Az eljárás az Európai Bizottság 65. § (5) bekezdése szerinti határozatának meghozataláig felfüggesztésre kerül.

IV.3. Kötelezettségek meghatározása [109] A Tanács az egyes kirótt kötelezettség pontos tartalmát a jogszabályokban foglaltak figyelembe vételével, de diszkrecionális jogkörében eljárva döntésében megfelelően részletezve határozza meg. [110] Egyes kötelezettségek esetében a jogszabály azok kirovásához további különös feltételek vizsgálatát írja elő, melyet a Tanács minden esetben elvégez.42 [111] Érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók esetében elsősorban a [106] a)-f) kötelezettségek közül kell legalább egy egyedi kötelezettséget kiróni, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont k) alatti kötelezettséget.

42

Pl.: az Eht. 109. (1) és (2) bekezdése alapján, az anyag [107] pont g) esetben, ha: • a piacelemzés alapján megállapításra kerül, hogy egy meghatározott kiskereskedelmi piacon o a verseny nem kellően hatékony, és o az Eht 102-108. §, illetve a 111. § kötelezettség előírásával e törvény céljai nem lennének megvalósíthatóak, • a fogyasztók érdekeinek védelme és a hatékony verseny elősegítése érdekében szükséges a tiltást megállapítani, és • az alkalmazott tilalom arányban áll az általa elérni kívánt céllal.

57 [112] Valamely érintett – különösen nagykereskedelmi - szolgáltatási piacon kirótt kötelezettség egybeeshet más érintett szolgáltatási piacon kirótt kötelezettséggel, illetve attól eltérő kötelezettség is lehet. [113] Mindezek után – az előírt feltételek fennállásának megállapítása esetében – szabható ki az anyag [106] pont g) és h) alatti kiskereskedelmi szolgáltatások díjával kapcsolatos egyedi kötelezettség, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont i-j) alatti kötelezettséget.

58

B. fejezet

I. Piacmeghatározás I. 1. A Piacmeghatározás menete A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 12. számmal jelölt nagykereskedelmi piac43, nevezetesen a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elnevezésű piac vizsgálatából indult ki, figyelemmel az Európai Unió Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) Ajánlására. A piacmeghatározás első lépéseként, a szolgáltatási piac meghatározása során a Tanács meghatározta a szolgáltatások pontos tartalmát, a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. A Tanács a jelen piacmeghatározás során szükség szerint megvizsgálta a vizsgált nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piac(ok)at. A Tanács megvizsgálta az esetlegesen megtalálható helyettesítési lehetőségeket, amelyek a vizsgált szolgáltatási piac határaira hatást gyakorolhatnak. A vizsgált szolgáltatási piac meghatározása után került sor a piac földrajzi határainak meghatározására, amelynek során a Tanács elsősorban a hálózatok által lefedett terület nagyságát vizsgálta. A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” nagykereskedelmi piac érintett piacnak tekinthető-e a Magyar Köztársaság területén, tehát teljesülnek-e Magyarországon is az Európai Bizottság által a piacok szabályozási szempontból való érintettségének vizsgálatakor alkalmazott ex ante kritériumok44. I. 2. Jogszabályi rendelkezések, releváns szolgáltatás A „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” nagykereskedelmi piac vizsgálatához a kiindulási alapot az Eht. 188. §-ban szabályozott fogalmak közül az alábbiakban felsoroltak jelentették: 9. Bitfolyam hozzáférés: kétirányú adott nagysebességű digitális hálózati szolgáltatás, amelynek során aktív hálózati eszközeinek átviteli kapacitását engedi át, illetve osztja meg az arra kötelezett szolgáltató az arra jogosult szolgáltatóval. 36. Hálózati szolgáltatás: hozzáférési és/vagy összekapcsolási szolgáltatás nyújtása más szolgáltató számára, illetve az ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások.

43 44

Amely megegyezik az Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlásában 12. számmal jelölt piaccal Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlás (9)

59 42. Helyhez kötött telefonhálózat: helyhez kötött szolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő nyilvános telefonhálózat. 44. Helyi bitfolyam hozzáférés: olyan bitfolyam hozzáférés, ahol a hálózati eszköz alatt a helyhez kötött telefonhálózatban lévő helyi hurokhoz kapcsolódó, és annak forgalmát multiplexáló, illetve demultiplexáló eszköz (például DSLAM) értendő, a helyi hurkot továbbra is a kötelezett szolgáltató használhatja szolgáltatás nyújtására. 45. Helyi hurok: a helyhez kötött telefonhálózatban az előfizetői hozzáférési pontot a rendezővel vagy az annak megfelelő eszközzel összekötő fizikai áramkör. 46. Helyi hurok átengedése: a helyi hurok teljes átengedése és a helyi hurok részleges átengedése, amely nem vonja maga után a helyi hurok tulajdonjogának megváltozását. 47. Helyi hurok részleges átengedése: a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz való hozzáférés biztosítása valamely jogosult szolgáltató számára, amelynek során a helyi huroknak vagy helyi alhuroknak az igénybejelentéskor ténylegesen szolgáltatásra igénybevett frekvenciasávon felüli frekvenciasáv használatát engedik át; a frekvenciasáv át nem engedett részét továbbra is a kötelezett szolgáltató használja. 48. Helyi hurok teljes átengedése: a kötelezett szolgáltató tulajdonában lévő helyi hurokhoz vagy helyi alhurokhoz való hozzáférés biztosítása valamely jogosult számára, amelynek során a helyi hurok vagy helyi alhurok teljes frekvenciasávjának használatát engedik át. 50. Helymegosztás: erre kötelezett szolgáltató által fizikai tér és műszaki feltételek biztosítása a jogosult szolgáltató részére, annak berendezései megfelelő elhelyezése és bekapcsolása céljából fizikai, távoli illetve virtuális helymegosztás útján. 56. Hozzáférés: eszközök, illetve szolgáltatások rendelkezésre bocsátása más vállalkozás részére meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából. A hozzáférés kiterjed többek között a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz történő hozzáférésre, amely magában foglalhatja; - a berendezések vezetékes vagy vezeték nélküli módon történő csatlakoztatását (ez tartalmazza különösen a helyi hurokhoz és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközökhöz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférést); - az összekapcsolást; - a bitfolyam hozzáférést; - a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és tornyokat; - a megfelelő szoftverrendszerekhez való hozzáférést, beleértve a működéstámogató rendszereket, a számfordításhoz vagy ezzel egyenértékű funkciót kínáló rendszerekhez való hozzáférést; - a vezetékes és mobil hálózatokhoz való hozzáférést, különösen barangoláshoz; - digitális televíziós szolgáltatások feltételes hozzáférési rendszereihez való hozzáférést. 66. Közös eszközhasználat: az elektronikus hírközlési építmények, valamint az elektronikus hírközlő eszközök, így többek között az információs rendszerek közös használata. A helymegosztás a közös eszközhasználat különös formája.

60

87. Nyilvános telefonhálózat (telefonhálózat): olyan nyilvános elektronikus hírközlő hálózat, amelyen részben vagy egészben nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatást nyújtanak, illetve amely alkalmas hálózati végpontok között beszéd, továbbá más kommunikációra, így különösen a telefax és adatkommunikációra (public switched telephone network – PSTN). 97. Referenciaajánlat: a hatóság határozata alapján a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által kötelezően közzétett, a megajánlott hálózati szolgáltatásokat, illetőleg azok jogi, műszaki, pénzügyi feltételeit részletező ajánlat. A jelen elemzés során - illetve az eljárásban már korábban, az ahhoz kapcsolódó adatgyűjtéskor - a Tanács az Eht.-ban nem szereplő fogalmakat is használt, melyeket az adatgyűjtési kérdőívek kitöltési útmutatójában definiált, az alábbiak szerint: xDSL: Helyi hurkokon alkalmazott technológia, amely a hagyományos helyhez kötött telefonhálózat részeként kiépített fémes sodrott érpárokat alkalmassá teszi nagysebességű digitális adatátvitelre (DSL-digital subscriber line). A jelenlegi hazai szolgáltatási kínálatban az xDSL gyakorlatilag az ADSL-t jelenti, (ADSL-asymmetric digital suscriber line), amely elnevezésben az aszimmetrikus jelző a szolgáltatás azon jellemzőjére utal, miszerint gyorsabb le-, mint feltöltési sebességet biztosít. Kábelmodem: olyan kábeltelevíziós hálózathoz illesztett modem, mely alkalmas digitális jelek indítására és fogadására a kábeltelevíziós hálózaton belül. DSLAM szintű bitfolyam hozzáférési pont: a szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést közvetlenül a DSLAM multiplex oldalán nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás egyik típusa az Eht. 188. § 44. pontja szerinti „helyi bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak. ATM szintű bitfolyam hozzáférési pont: a szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést az ATM gerinchálózat meghatározott jelenléti pontján nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás egyik típusa az Eht. 188. § 9. pontja szerinti „bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak. Ethernet szintű bitfolyam hozzáférési pont: a szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést az Ethernet gerinchálózat meghatározott jelenléti pontján nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás egyik típusa az Eht. 188. § 9. pontja szerinti „bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak. IP szintű bitfolyam hozzáférési pont: a szolgáltató az előfizető xDSL útján használt szélessávú bitfolyamához a hozzáférést IP alapú hálózatának valamely csatlakozási pontján nyújtja az igénylő társszolgáltató számára. A szolgáltatás egyik típusa az Eht. 188. § 9. pontja szerinti „bitfolyam hozzáférés” szolgáltatásnak.

61 Szélessávú hozzáférési szolgáltatás: Szélessávú hozzáférési szolgáltatásnak minősül a jelen elemzésben minden olyan adatátviteli szolgáltatás, amely a felhasználó számára legalább 144 kbps letöltési sebességet biztosít45. I.3.

A vizsgált piac releváns szolgáltatásai általános jellemzőinek a vizsgálata

A vizsgált piac azonosításának első lépéseként a Tanács elvégezte a releváns szolgáltatások vizsgálatát a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. Ennek során a Tanács megvizsgálta az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piacnak megfelelő, a jogi kereteken belül értelmezhető, a piacon ténylegesen nyújtott és igénybe vehető szolgáltatásokat. A Tanács megállapítása szerint - összhangban az Európai Bizottság Ajánlásával és más hivatalos dokumentumaival46 - a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférések alapvetően a bitfolyam hozzáférési szolgáltatások47, illetve az azzal műszakilag ekvivalens szolgáltatások. A piacnak nem képezik részét a viszonteladói szerződés alapján nyújtott szélessávú szolgáltatások, amelyek esetén a szolgáltatás igénybevevője a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához semmilyen elektronikus hírközlési tevékenységet nem végez, értéknövelő elektronikus hírközlési szolgáltatást nem nyújt, a kiskereskedelmi szolgáltatáshoz szükséges elektronikus hírközlési szolgáltatás elemek mindegyikét ugyanattól a szolgáltatótól veszi igénybe. A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői az alábbiak: Jelenleg a nagykereskedelmi piacon a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatások közül csak az ADSL vonatkozásában létezik nagykereskedelmi szolgáltatás. A szolgáltatás kínálatát részben a helyi (DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférési szolgáltatások jelentik, amelyet az Eht. alapján a vezetékes telefon piacon jelentős piaci erejű szolgáltatónak számító szolgáltatóknak kell nyújtaniuk, részben pedig a magasabb hozzáférési szintű szolgáltatások, amelyet a legnagyobb szolgáltató a Magyar Telekom Távközlési Rt. (névváltozást megelőzően: Magyar Távközlési Rt., a továbbiakban: Matáv Rt.) 2000 vége óta, az Invitel Rt. pedig 2002 vége óta nyújt. A Matáv Rt. esetén a szolgáltatás nyújtását a Budapesti Hírközlési Felügyelet (BHF) BH9172-11/2000. számú határozata írja elő, amely alapján a legnagyobb vezetékes szolgáltató – a kiskereskedelmi ADSL szolgáltatás indítása óta – köteles „nagykereskedelmi ADSL szolgáltatás”-t (amely bitfolyam hozzáférési szolgáltatás formájában valósult meg) nyújtani. Ez a szolgáltatás 2003 közepéig a gyakorlatban ATM technológiával megvalósított bitfolyam hozzáférési (bit stream access) szolgáltatást jelentett, míg 2003 közepétől a szolgáltatást

45

Ez a definíció megfelel az Európai Bizottság szélessávú szolgáltatásokra vonatkozó meghatározásának pl. a bitfolyam hozzáférés szabályozásával foglalkozó Bitstream Access, ERG Document, November 21st 2003 c. tanulmánnyal és az Official Journal of the European Union, L 114/48, 8.5.2003-ban foglaltakkal 46

47

A bitfolyam hozzáférés részletes definíciója megtalálható az 1. függelékben

62 igénybe vevő Internet-szolgáltatók IP-n (Internet Protokoll-on) csatlakoznak a Matáv Rt. hálózatához. ATM (illetve Ethernet) szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatást 2001 vége óta, DSLAM szintű bitfolyam szolgáltatást pedig 2002 vége óta nyújt az Invitel Rt. is. A másik három volt koncessziós szolgáltatónak 2004 I. negyedévének végéig a visszaküldött adatlapok tanúsága szerint nem volt bitfolyam hozzáférési szolgáltatásból származó bevétele, de a legutóbbi referencia helyi hurok átengedési ajánlatukban már ezen szolgáltatók is ajánlottak helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást. I.3.1. A helyi (DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférés alapvető jellemzői A helyi bitfolyam hozzáférés szolgáltatás során – a jelenlegi szolgáltatási kínálat feltételei alapján – a szolgáltatás nyújtója aszimmetrikus szélessávú digitális előfizetői hozzáférés (a továbbiakban: ADSL) szolgáltatás díj ellenében történő nyújtását teszi lehetővé a jogosult szolgáltató számára egy adott helyi hurokra vonatkozóan. A helyi bitfolyam hozzáférés szolgáltatás esetén a szolgáltató az előfizetőnél elhelyezett ADSL modemet köti össze a szolgáltató által a jogosult számára beszerzett és üzemeltetett, a helyi hurokhoz csatlakozó első forgalom multiplexáló-demultiplexáló eszközzel (DSLAM). A szolgáltató az összegyűjtött forgalmat a hozzáférési link segítségével a csatlakozási ponton adja át a jogosult számára. A helyi bitfolyam hozzáféréshez szükséges helymegosztás teszi lehetővé a jogosult részére, hogy a kötelezett szolgáltató területén hozzáférési link segítségével csatlakoztathassa a jogosult berendezésén keresztül saját hálózatát a helyi hurok alapsáv feletti spektrumához, és így nyújtson szolgáltatást az előfizetőnek. A helyi bitfolyam hozzáférés szolgáltatás elemei: A helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást nyújtó szolgáltató az előfizetőnél elhelyezett ADSL modem és az első forgalom multiplexáló-demultiplexáló eszköz (DSLAM) kimeneti pontja közötti (a helyi hurok valamint a szükséges kábelkifejtési elemek segítségével megvalósított) összeköttetést biztosítja. A hozzáférési link szolgáltatás közvetlenül, átkérő kábel segítségével (átvitel-technikai berendezés alkalmazása nélkül) kerül kialakításra. A hozzáférési link részei: • az átkérő kábel a forgalom multiplexáló-demultiplexáló eszköz (DSLAM) illesztő kártyájának kimeneti pontja és a DDF/ODF48 között • a jogosult betelepülési egységében/kültéri kabinetjében elhelyezett átadó digitális rendező (DDF/ODF) és átvitel-technikai berendezés között csatlakozókkal ellátva; • rendezők (DDF/ODF-ek); • átkérő kábel a DDF/ODF-ek között. I.3.2. Az ATM- (vagy Ethernet), illetve az IP szintű bitfolyam hozzáférés alapvető jellemzői 48

ahol az ODF, az optikai szétosztó keretet (optical distribution frame), a DDF pedig a digitális szétosztó keretet (DDF digital distribution frame) jelenti

63

A Matáv Rt. a BHF 11/2000 számú határozat alapján kötelezően megajánlott nagykereskedelmi ADSL szolgáltatásként a következő hozzáférési szolgáltatást nyújtja társzolgáltató partnereinek: A helyi hurok tulajdonosaként aggregálja az előfizetőktől jövő forgalmat (DSLAM majd ATM/ illetve Ethernet) és azt nem a helyi központoknál, hanem regionális (2 pont) vagy országos szinten adja át az Internet-szolgáltatónak, akár az Internet-szolgáltató telephelyén is, de általában a budapesti kicserélő (peering) központnál, a BIX-nél49. Itt az autentikációhoz a Matáv Rt. és az Internet-szolgáltató oly módon működik együtt, hogy a felhasználói azonosító (login név) tartalmazza az Internet-szolgáltatóhoz rendelt tartomány nevet is, ennek alapján a Matáv autentikációs rendszere az autentikációs kérést továbbítja az Internet-szolgáltató rendszerének majd az onnan kapott válasz alapján beengedi, vagy elutasítja a felhasználót. A nagykereskedelmi ADSL szolgáltatás esetén egyelőre nincs külön ár az esetleges részszolgáltatásra. A nagykereskedelmi ADSL szolgáltatás árai az elemzés időpontjában (2004. április): ADSL Kategória*

Sebesség (kbps) Letöltés**

Feltöltés**

Díj (Ft-ban, ÁFA nélkül) Egyszeri

Havi

Egyéni

128-384

64-64

18500

5830

Üzleti

128-384

64-64

18500

7470

Egyéni

128-512

64-128

18500

7060

Üzleti

128-512

64-128

18500

10030

Egyéni/üzleti

384-512

64-128

18500

9110

Egyéni/üzleti 512-1500 256-384 18500 12690 * A telefonvonal fajtájától függően: egyéni vonalra lehet egyéni vagy üzleti ADSL csomagot rendelni, üzleti vonalra csak üzleti ADSL csomagot. ** A határok a minimum/maximum sebességeket jelölik.

Az ADSL forgalom primer központokban való átvételét jelenleg szolgáltatásként nem kínálja, a Matáv Rt. az Invitel Rt. Elvi lehetőség a primer szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtására mindkét szolgáltató esetén lenne. I. 4. A vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac vizsgálata, különös tekintettel a helyettesítésre; a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piaca: A piacmeghatározás során a Tanács a 12. számú vizsgált nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piaco(ka)t is megvizsgálta, mivel a kiskereskedelmi piacon lehetséges helyettesítés általában befolyásolja a nagykereskedelmi piac határait. 49

Az Internet-szolgáltatók általában az országos forgalom átadási pontú bitfolyam hozzáférést preferálják, mert a jelenlegi mellett a két regionális forgalom átadási ponton a szolgáltatás jelentősen nem olcsóbb.

64 A kiskereskedelmi piac meghatározása a Tanács számára a nagykereskedelmi piac elemzése szempontjából fontos, az adott kiskereskedelmi piac részletes elemzése nem képezi tárgyát ennek a határozatnak. A Tanács a „szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacá”-hoz tartozó kiskereskedelmi piacnak a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacát tekintette. A kiskereskedelmi szinten lehetséges keresleti helyettesítés elemzése során a Tanács azt vizsgálta, hogy léteznek-e olyan, a fogyasztók által választott helyettesítő szolgáltatások, amelyek a nagykereskedelmi szinten éreztetik hatásukat. I.4.1. Keresleti helyettesítés a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacán: A szélessávú szolgáltatások esetén a ténylegesen igénybe vehető, egymást esetlegesen helyettesítő szolgáltatások a hazai piacon: • • • • •

xDSL alapú szolgáltatások a kábel televíziós hálózatokon keresztül nyújtott kábelmodemes szélessávú szolgáltatások a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások bérelt vonali szélessávú szolgáltatások flat-rate keskenysávú szolgáltatások

I.4.1.1. Az xDSL és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatások, mint egymás helyettesítői: A fenti szolgáltatások közül a legszorosabb keresleti helyettesítési kapcsolat az xDSL (ez a jelenlegi szolgáltatáskínálatban ADSL-t jelent) és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatások között van. A Tanács megállapította, hogy a két eltérő típusú szolgáltatás során nyújtott sávszélesség (annak fel-, illetve letöltés esetén aszimmetrikus volta) és a szolgáltatás ára is igen közel áll egymáshoz a kétféle elérési mód esetén, ami alapján a helyettesítés funkcionális- és ár szempontból is igen valószínű, azaz ha (a hipotetikus monopolista teszt logikájának megfelelően50) azt feltételezzük, hogy az egyik szolgáltatás ára 5-10%kal tartósan emelkedik, akkor e felhasználók áttérnének a másik szolgáltatás igénybevételére. Jóllehet a szélessávú szolgáltatásnak e két elérési módon keresztül történő nyújtása nem nyúlik vissza hosszú időre, azonban ezen nem túl hosszú időszak alatt is megfigyelhető, hogy a szolgáltatók is ugyanazon piachoz tartozó, egymással versenyző szolgáltatásnak tekintik a kétféle elérési módon keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatást. Az ábra üzleti titkot tartalmaz. 1. ábra Az ADSL és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatások átlagos ára a kétféle elérési mód domináns szolgáltatójánál

50

Ld. a már idézett Módszertant az A fejezetben

65 Ezt részben a szolgáltatások árazása, illetve annak időbeli alakulása mutatja (ld. az 1. ábrát), amely alapján megfigyelhető, hogy az átlagos előfizetői díjak különbsége a két típusú hozzáférési mód legnagyobb szolgáltatójánál 2003 végére jelentéktelen szintre csökkent, a két évvel korábbi kb. üzleti titok %-os különbségről, részben pedig az, hogy a közelmúltban több akció is szinte a másik szolgáltatásra reagált. Ilyennek tekinthető például legutóbb a két piacon piacvezető szolgáltató nyári ingyenes akciója, amelynek során a nyári hónapokra az új előfizetőktől nem kértek havi díjat. I.4.1.2. A vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások, mint lehetséges kiskereskedelmi helyettesítő szolgáltatás A vezeték nélküli szélessávú szolgáltatást a hazai piacon alapvetően a 2.4 GHz-es, szabad felhasználású frekvencián nyújtanak. Az e technológián nyújtott szélessávú végpontok száma országosan nem haladja meg az összes szélessávú végpont 3%-át, ugyanakkor a végpontszám növekedése igen dinamikus. A szolgáltatás jellemzői különböznek az ADSL- illetve a kábelmodemes szolgáltatás jellemzőitől. A szolgáltató igen gyakran úgy nyújtja a szélessávú szolgáltatást, hogy előfizetői szerződés keretében vásárol egy bérelt vonalas Internet-szolgáltatást (esetleg egy ún. BDSL-(business DSL, nagy sávszélességű (1.5Mbps) Internet-szolgáltatást), és a vezeték nélküli technológia segítségével „az utolsó mérföldön” szétosztja azt saját előfizetői között. Miután a rendelkezésre álló sávszélesség véges, azaz a felhasználók számára elérhető tényleges, összes sávszélesség korlátozott, az egy időben a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevő felhasználók által elérhető szolgáltatásminőség függ az adott időben a szolgáltatást egyszerre igénybe vevők számától51. A szolgáltatás árazása bizonyos díjcsomagok esetén némileg eltér az xDSL- és a kábelmodemes szolgáltatás esetén alkalmazottól. „Induló” csomagként a 2.4 GHz-es frekvencián Internetet szolgáltató vállalkozások a szerényebb (4-6 ezer Ft-os) havi díjért egy fix letölthető havi adatmennyiségig (4-5 GB) nyújtanak szolgáltatást, a felett minden egyes megkezdett GB után fizetni kell. A korlátlan havi forgalmat magában foglaló előfizetői csomagok havi díja az ADSL havi díjához közelít. A 2003. decemberi NHH-Eneten piackutatás tapasztalata azt mutatta, hogy a szélessávú szolgáltatás felhasználói számára a nagyobb sávszélesség mellett a szolgáltatás ’flat-rate’ ára legalább olyan fontos tényező a szolgáltatás igénybevételénél. Emiatt a Tanács megállapította, hogy a nagyobb letöltési forgalmat generáló felhasználók számára az előfizetői díjáért korlátozott letöltési adatmennyiséget kínáló szolgáltatás csak korlátozottan tekinthető helyettesítő szolgáltatásnak.

51

ez – bizonyos mértékig – a kábeltelevíziós hálózatokon keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatásokra is igaz

66 A fogyasztók tekintélyes része számára azonban ez a szolgáltatás helyettesítő szolgáltatás. Ez a fogyasztói csoport olyan határfogyasztói csoportnak tekinthető, amelynek helyettesítési magatartása érdemben befolyásolja a szolgáltatók magatartását. A korlátlan havi letöltést biztosító csomagok azonban funkcionális- és árszempontból még a nagy letöltési forgalmat generáló felhasználók számára is az ADSL- és a kábelmodemes elérés helyettesítő szolgáltatásának tekinthetőek. Mindezek miatt a Tanács az említett vezeték nélküli szélessávú szolgáltatásokat a kiskereskedelmi piac részének tekinti az elemzés során, jóllehet ez a piacelemzés felülvizsgálatakor változhat52. A 2.4GHz mellett több más technológián (3.5GHz, műholdas kapcsolat) is nyújtható szélessávú szolgáltatás, ezek piaci hatása azonban – a szolgáltatóktól beérkezett adatok alapján – elhanyagolható, másrészt az eddig ismertetett szolgáltatásokhoz képest ezen szolgáltatások feltételei – elsősorban a jóval magasabb árban – jelentősen különböznek az eddig ismertetett szolgáltatásokétól, inkább csak bizonyos üzleti felhasználók számára jelenthetnek alternatívát. I.4.1.3. Szélessávú szolgáltatások bérelt vonalon, mint lehetséges kiskereskedelmi helyettesítő szolgáltatás Funkcionális szempontból a bérelt vonalon keresztül nyújtott szélessávú hozzáférések helyettesítő szolgáltatásai lehetnek a jelenlegi szolgáltatás kínálatban az xDSL (ADSL) és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatásoknak a fogyasztói viselkedés szempontjából azonban nem. A bérelt vonali szélessávú szolgáltatás esetén a felhasználó szimmetrikus – azonos le- és feltöltési sebességet biztosító – szolgáltatásra fizet elő, míg az ADSL és a kábelmodemes elérésnél aszimmetrikusra. Azaz a funkcionális helyettesítés sem teljes a szolgáltatási jellemzők alapján, különösen azon felhasználók számára, akiknek a feltöltési sebesség legalább annyira fontos, mint a letöltési. A lehetséges fogyasztói viselkedés szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a bérelt vonalon keresztüli szélessávú Internet-elérés ára általában jelentősen meghaladja az ADSL-, és a kábelmodemes elérések árait. Mindezek alapján a Tanács megállapította, hogy nem reális alternatíva a felhasználók számára, hogy az ADSL- és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatás árának (a hipotetikus monopolista teszt logikájának megfelelő) kismértékű, 5-10%-os tartós emelkedése esetén áttérjenek a bérelt vonalas szélessávú szolgáltatásra.

52

A 2.4Ghz-en nyújtott szélessávú szolgáltatások minőségét károsan befolyásolja, hogy a frekvencia szabad felhasználású, így azt bárki használhatja. Egyik veszélye a szabad felhasználásnak, hogy ugyanazon földrajzi területen több RLAN szolgáltató jelenik meg, noha ez a szolgáltatóknak nem érdeke és ma nem is jellemző. Emellett az is rontja a szolgáltatás minőségét, hogy az épületen belüli, akár otthoni használatra is alkalmas vezeték nélküli (helyi WLAN) eszközök elterjedése a szolgáltatás igénybevételének közvetlen környezetében lehetetlenné teheti az RLAN szolgáltatás nyújtását. Ha ezen eszközök nagy mértékben elterjednek az kétségessé teszi, hogy a szolgáltatás minősége képes olyan maradni, ami alapján más szélessávú szolgáltatok egyenértékű helyettesítő szolgáltatásnak tekinthető.

67 A fogyasztóknak nincs olyan határfogyasztói csoportnak53 tekinthető része, amelyek számára egy ilyen áttérés reális alternatívát jelentene. A bérelt vonalas Internet-elérést igénybe vevő felhasználók általában a magasabb szintű szolgáltatási feltételek (tipikusan nagyobb sávszélesség és magasabb szolgáltatási minőség – service level agreement) miatt veszik igénybe a szolgáltatást, számukra tehát funkcionálisan többet jelent a bérelt vonalas szolgáltatás. Mivel a hazai piacon az ADSL szélessávú szolgáltatás sokkal később jelent meg, mint a bérelt vonalon keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatás, ezért a korábbi bérelt vonali szélessávú szolgáltatás szerződések lejárta után megfigyelhető (volt) egyfajta helyettesítés a bérelt vonali Internet-szolgáltatásról ADSL-re54. Az alacsonyabb sávszélességű bérelt vonalon keresztüli Internet-szolgáltatási szerződéseket az ügyfelek, ha az lehetséges, a jóval olcsóbb ADSL szolgáltatásra cserélik. Ezen szolgáltatások előfizetői ADSL szolgáltatás híján „kényszerfogyasztói” voltak a bérelt vonalas szolgáltatásnak, amelyet aztán a kedvezőbb árú, igaz valamelyest rosszabb minőségű ADSL-lel váltottak fel. A Tanács megállapította, hogy ez a helyettesítés azonban nagy valószínűséggel egyirányú és egyszeri, az árarányok ismeretében nem lehet arra számítani, hogy ezek az ügyfelek az ADSL- és a kábelmodemes szélessávú szolgáltatás árának kismértékű, 5-10%-os tartós emelkedése esetén áttérjenek a bérelt vonalas szélessávú szolgáltatásra. Mindezek miatt a Tanács megállapította, hogy a bérelt vonalas szélessávú elérések piaca nem tartozik az adott kiskereskedelmi piachoz. I.4.1.4. Átalánydíjas (flat-rate) keskenysávú Internet hozzáférés, mint a szélessávú szolgáltatás esetleges helyettesítője A ténylegesen is igénybe vehető, és valóban szélessávú elérést biztosító szolgáltatások helyettesítési vizsgálatán túl, a hazai eddigi Internet-piaci fejlődést is figyelembe véve a már említett szolgáltatásokon kívül (xDSL alapú szolgáltatások, kábelmodemes szolgáltatások, vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások, bérelt vonali szélessávú szolgáltatások) leginkább a szélessáv-keskenysáv helyettesítési vizsgálata lehet releváns. A vizsgálat tárgya ebben az esetben is az, hogy helyettesítője-e a fix havi díjú, azaz flat-rate keskenysávú Internet hozzáférés a szélessávú szolgáltatásnak, legalább a fogyasztók egy jelentős (ún. határfogyasztó) csoportja számára. Az elemzés tapasztalati adatokból való megközelítését lehetetlenné teszi az a tény, hogy jelenleg nincs ilyen ajánlat a piacon, ugyanakkor a vizsgált időszakban, 2002 közepéig volt ilyen szolgáltatás (Internet behívást és a helyi hívásokat egy fix havi díjjal számlázó Mindenkinek csomag és a ráépülő korlátlan Internet-előfizetői csomagok, noha ez a konstrukció csak a csúcsidőn kívül volt valóban „flat” díjú), igaz addig az időpontig az ADSL szolgáltatás elérhetősége igen korlátozott volt.

53

Határfogyasztói csoportnak (mint az a I.4.1.2.-ben már szerepelt) a felhasználók azon csoportja tekinthető, amelynek helyettesítési magatartása – a csoport súlyánál fogva - érdemben befolyásolja a szolgáltatók magatartását 54 A folyamat az ADSL lefedettség növekedésével bizonyos területeken valószínűleg ma is megfigyelhető

68 A flat rate keskenysáv és a szélessávú szolgáltatások közös jellemzője, hogy mindkét szolgáltatás havi fix díjért vehető igénybe, azaz nincs a forgalom arányában fizetendő díj. A Tanács megállapította, hogy ebből a felhasználók számára igen fontos szempontból tehát a két szolgáltatás helyettesítő szolgáltatásnak tekinthető. A szélessáv/keskenysáv témakörében a már említett NHH-Eneten kutatás keretében végzett fogyasztói fókuszcsoportos kutatás ugyanakkor azt mutatta, hogy a szélessávú hozzáférések nagyobb sávszélességének a felhasználók funkcionálisan olyan plusz értéket tulajdonítanak, amelyet a keskenysávú hozzáférések nem képesek biztosítani. Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy a szélessávú hozzáférés gyorsabb, hanem több alkalmazás futtatása, Internetes tartalmak letöltése a keskenysávú elérésen keresztül nem lehetséges. A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a fogyasztói viselkedés szempontjából egyoldalú helyettesítés létezhet, azaz a szélessávú szolgáltatások funkcionális helyettesítői lehetnek a flat-rate keskenysávú szolgáltatásoknak, fordított irányú helyettesítés azonban nem érvényesül. Alapvetően a funkcionális eltérések miatt a flatrate keskenysávú- és a szélessávú szolgáltatások külön piachoz tartoznak. A szélessávú szolgáltatások árazása képes korlátozni a keskenysávú szolgáltatások árazását, fordítva azonban ez minden bizonnyal nem igaz. I.4.2. Kínálati helyettesítés a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacán. A Tanács megállapította, hogy olyan elektronikus hírközlési piaci szereplők, amelyek a szélessávú szolgáltatások árának kismértékű (5-10%-os), de tartós áremelkedésének hatására rövidtávon szélessávú szolgáltatást indítanának a fent leírt technológiáktól eltérő technológiával nincsenek jelen a hazai piacon. A szélessávú szolgáltatásra nem alkalmas, csillagpontossá át nem épített hálózatok a kínálati helyettesítés szempontjából nem relevánsak, mert ezen hálózatokon keresztül csak a csillagpontossá átépítés után, jelentős beruházást végrehajtva – tehát rövidtávon nem – nyújtható szélessávú hozzáférési szolgáltatás. A fémes rézérpár alapú helyhez kötött telefonhálózatokon folyamatos az ADSL szolgáltatáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztés, ez azonban független egy hipotetikus 510%-os áremelkedés hatásától. Ezen infrastrukturális fejlesztéseket - a szolgáltatóktól beérkezett adatok alapján –, azok egy éven belül megvalósuló részét a Tanács a piac kínálati oldala részének tekintette. I.4.3. A kiskereskedelmi piac földrajzi piacának meghatározása A vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac földrajzi határainak meghatározásánál a Tanács az országosan legelterjedtebb xDSL szolgáltatások piacán meghatározó földrajzi piaci megközelítésből indult ki, mivel az említett másik jelentős elérési mód – a kábelmodemes szolgáltatások - súlya és fejlődési dinamikája is alatta marad az említett szélessávú szolgáltatásénak.

69

140,000 120,000 100,000 80,000 60,000 40,000 20,000 0 2001 2002 2001 2002 2002 2003 2003 2003 2003 2004 IV. I. II. III. IV. I. II. III. IV. I. xDSL

kábel modem

vezeték nélküli

2. ábra A szélessávú végpontok számának alakulása 2001. IV. n.év-2004. I. n.év 2003 végén az összes szélessávú végpont 63,1%-a ADSL alapú volt, a kábelmodemes elérések részaránya 34%, még a vezeték nélküli, RLAN hozzáférések adták a fennmaradó 2.9%-ot. A kábelmodemes elérések terjedése, a szolgáltatók – az adatgyűjtési kérdőívben szereplő fejlesztési tervei alapján várhatóan továbbra is nagymértékben elmarad az ADSL terjedésétől, köszönhetően annak, hogy a vezetékes telefonszolgáltatók (még a kisebb volt koncessziós szolgáltatók is) 2004. évre vonatkozóan további erőteljes ADSL lefedettséget növelő beruházásokat hajtanak végre. A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható, hogy nincs olyan volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatási terület, ahol – a 2004. évre vonatkozó ADSL fejlesztéseket is figyelembe véve – a kábelmodemes szolgáltatók ellensúlyozni lennének képesek az ADSL szolgáltatók piaci erejét (az egyes földrajzi területek szélessávú végpontjainak megoszlásáról később a 89-84., valamint a 100-107. oldalon részletesen szól a határozat). A fentiek alapján – figyelembe véve az egyes területek különböző szélessávú hozzáféréseinek részletes elemzését is - a Tanács a kiskereskedelmi piac földrajzi határainak meghatározása során a DSL infrastruktúra alapját képező jelentős vezetékes telefonszolgáltatók elérési hálózatát vette alapvetően figyelembe. A földrajzi piacok határai így megegyeznek a volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatók szolgáltatási területének határaival, mint a „Nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára”, valamint a „Nyilvános telefonhálózat helyhez kötött hozzáférés nem-lakossági felhasználók számára” valamint a „Fémes hurkok és alhurkok szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából történő nagykereskedelmi átengedésének (beleértve a részleges átengedést is) piaca” c. piacok esetén. Ennek alapján a Tanács a vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac vonatkozásában öt elkülönült földrajzi piacot azonosított, amelyek

70 határai megegyeznek a volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatók volt koncessziós területével. 1. Táblázat Homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacok: Földrajzi piacok

2. földrajzi piac

Számozási körzetek számai Volt koncessziós szolgáltató 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, Matáv Rt. 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.

3. földrajzi piac

32, 66, 68, 89, 95

Hungarotel Távközlési Rt.

4. földrajzi piac

77, 78, 79

Emitel Távközlési Rt.

5. földrajzi piac

29

Monor Telefon Társaság Rt.

1. földrajzi piac

I.4.4. A piacon valószínűsíthető jövőbeni változások, az új technológiák hatása Az optikai hozzáférési hálózatok (fibre-to-the-home elérés) már megjelentek a piacon, azonban tömeges elterjedésük az eljárás előretekintő vizsgálati időtávján belül nem várható, így az elemzés előretekintő időtávja alatt ennek a technológiának nem lesz érdemi hatása a piaci versenyre. A szolgáltatás terjedése főleg új építésű ingatlanokra (lakóparkok) koncentrálódik. A legnagyobb vezetékes szolgáltató a Tanács értesülései szerint a közeljövőben SDSL szolgáltatást indít. Ez a szolgáltatás funkcionálisan helyettesítője lehet a piacon már jelenlévő szélessávú szolgáltatásoknak. Az új szolgáltatás hatása az elemzés előretekintő időtávja alatt a Tanács álláspontja szerint várhatóan még nem lesz olyan mértékű, amely jelen piacelemzés eredményét érdemben befolyásolná. Az UMTS szolgáltatás legkorábban várhatóan 2006 végén indul, vagyis az elemzés előretekintő időtávjának végén, így ez a technológia az elemzési időszakban nem lesz hatással a piacra. Műholdas szélessávú adatátviteli szolgáltatásokat a kérdőív tanúsága szerint egyik hazai szolgáltató sem nyújt. Ennek tömeges elterjedése az előretekintő időtáv alatt nem várható. Az elektromos hálózatokon keresztüli szélessávú szolgáltatást szintén nem nyújt még hazai szolgáltató, és ennek jelentős elterjedése sem valószínű az elemzés előretekintő időtávja alatt. A Tanács az említett szélessávú szolgáltatások terjedését a jövőben is folyamatosan figyelemmel kíséri, és ha olyan változásokat tapasztal, amelyek alapján a jelenlegi piacelemzés következtetéseit módosítani indokolt, akkor az adott piac elemzését haladéktalanul újra elvégzi. Az I.4. pontban elvégzett vizsgálatok alapján a Tanács megállapította, hogy szolgáltatási szinten a vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac részét

71 képezik az alábbi tekinthetőek: • • •

szolgáltatások, mivel egymás helyettesítő

szolgáltatásainak

a piacon legelterjedtebb elérési módot jelentő xDSL hozzáférési szolgáltatások a szintén igen elterjedt kábelmodemes elérési szolgáltatások és a vezeték nélküli, a 2.4 GHz-es frekvenciát használó szélessávú hozzáférések

A Tanács öt különálló földrajzi piacot azonosított – az 1. táblázat szerint -, amelyek határai megegyeznek a volt koncessziós szolgáltatók volt koncessziós szolgáltatási területével. A kiskereskedelmi piac meghatározása a Tanács számára a nagykereskedelmi piac elemzése szempontjából fontos, az adott kiskereskedelmi piac részletes elemzése nem képezi tárgyát ennek a határozatnak. A Tanács a vizsgált „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elnevezésű nagykereskedelmi piachoz tartozó kiskereskedelmi piac, azaz a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piaca I.4. pontban foglalt vizsgálata során megállapította, hogy a vizsgált nagykereskedelmi piaccal kapcsolatos kiskereskedelmi piacokon vannak olyan keresleti, illetve kínálati helyettesítési lehetőségek, melyek nagykereskedelmi piacra kifejtett hatásának vizsgálata különösen indokolt. I. 5. Helyettesítés vizsgálata a nagykereskedelmi piacon A vizsgált piac meghatározása során a Tanács olyan helyettesítési lehetőségeket keresett, amelyek módosíthatják a vizsgált piac határait. Ezen vizsgálat során a Tanács az I.4. pont szerinti kiskereskedelmi piacokon feltárt helyettesítő szolgáltatásokból indult ki. I. 5. 1. Keresleti helyettesítés a nagykereskedelmi piacon A keresleti helyettesítés vizsgálata során a Tanács alapvetően a vizsgált nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piac meghatározásából indult ki, annak alapján, hogy a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piacához tartozó szolgáltatásokat megvizsgálta abból a szempontból, hogy lehetséges-e az adott technológián a bitfolyam hozzáférésnek megfelelő nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtása, illetve ténylegesen a hazai piacon mely szolgáltatók nyújtanak ilyen szolgáltatást, illetve elvileg képesek-e ilyen szolgáltatást nyújtani a saját hálózatukon. A Tanács megállapította, hogy jelenleg csak a kiskereskedelmi ADSL szolgáltatás esetén létezik nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás. A nagykereskedelmi piacon lehetséges keresleti helyettesítés vizsgálata során így a Tanács arra keresett választ, hogy az ADSL esetén már létező bitfolyam hozzáférési szolgáltatás helyettesíthető-e más nagykereskedelmi szolgáltatással. I.5.1.1 Bitfolyam hozzáférési szolgáltatás szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon, mint lehetséges nagykereskedelmi helyettesítő szolgáltatás

72

A hazai piacon jelenlévő kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatások közül az ADSL bitfolyam hozzáférési szolgáltatások helyettesítő szolgáltatásaként elsősorban a különböző szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon megvalósuló, megvalósítható bitfolyam hozzáférési szolgáltatás lehet releváns. A nemzetközi gyakorlatban ugyan nem példa nélküli, de mindenesetre igen ritka még, hogy szélessávú adatátviteli szolgáltatásra alkalmas kábelhálózatokon külső – azaz nem a vállalathoz-, vállalatcsoporthoz tartozó - társszolgáltató számára bitfolyam hozzáférési szolgáltatást nyújtsanak. Mindazonáltal elvi műszaki lehetőség van erre, az ADSL bitfolyam hozzáféréshez hasonlóan több összekapcsolási szinten is, mint azt a 2. számú függelékben található műszaki leírás is bemutatja. A Tanács megállapította, hogy a függelékben részletezett feltételek alapján a szélessávú hálózatokon nyújtott (illetve elvileg nyújtható) bitfolyam hozzáférési szolgáltatások funkcionálisan helyettesítő szolgáltatásai az ADSL szolgáltatás esetén nyújtható bitfolyam hozzáférési szolgáltatásnak. A hazai kábelmodemes szélessávú szolgáltatók kereskedelmi gyakorlatában egyelőre nincs példa ilyen nagykereskedelmi szolgáltatásra, amelynek feltehetően egyik alapvető oka, hogy a szabályozás e szolgáltatókra semmilyen kötelezettséget nem rótt ki. A hazai, szélessávú szolgáltatásra alkalmas, tehát csillagpontos topológiájúvá átépített kábeltelevíziós hálózatok esetén a bitfolyam hozzáférési szolgáltatás kialakításának gyakorlati lehetőségei hálózatonként nagymértékben eltérhetnek. Bizonytalan, hogy egy ilyen szolgáltatásnak milyen ára alakulna ki a piacon, illetve, hogy ez az ár, a megvalósításhoz szükséges költségeket is figyelembe véve versenyképes tudna-e lenni a jelenlegi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokkal. Tekintettel ugyanakkor arra a tényre, hogy a kiskereskedelmi piacon a kábelmodemes szolgáltatók az ADSL szolgáltatások kiskereskedelmi piacán ténylegesen versenyző szolgáltatással vannak jelen, feltételezhető, hogy a kábelmodemes bitfolyam hozzáférés is, figyelembe véve annak kialakuló feltételeit képes lenne versenyszolgáltatásként megjelenni a jelenlegi ADSL bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokkal szemben. A nagykereskedelmi piacon két külön jogi személyiségű szolgáltató között jelenleg a kábelhálózaton keresztül nyújtott bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra nincs példa55. Ezen elvileg nyújtható nagykereskedelmi szolgáltatásokat, az ADSL nagykereskedelmi szolgáltatásokat igénybe vevő szolgáltatók (a szélessávú Internet-szolgáltatók) ugyanakkor nagy valószínűséggel igénybe vennék, vagyis a szolgáltatási piac keresleti oldala elméletileg létezik. Ezen nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatások a kábelmodemes szolgáltatást integrált szolgáltatásként (amely esetben a szélessávú hálózat tulajdonosa és a szolgáltatás nyújtója ugyanaz a szolgáltató) nyújtó szolgáltatók esetén (annak szolgáltatási értékláncában) bujtatott módon ugyanakkor jelen vannak ma is a piacon, ezért a Tanács ezeket a belső szolgáltatásokat az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor figyelembe veszi. 55

A hálózat tulajdonosa által szélessávú szolgáltatásra átengedett teljes hálózatokra ugyanakkor van példa a hazai piacon, ez azonban jellegében a helyi hurok átengedéshez áll közelebb, mint azt a Tanács a 11-es piac határozatában tárgyalta is.

73

A fentiek alapján a Tanács a szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon nyújtott nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást a keresleti helyettesítés alapján – mivel csak egy elvi lehetőségről van szó - nem tekinti szoros értelemben a szolgáltatási piac részének. Ezeket a szolgáltatásokat, mint belső szolgáltatásokat az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor azonban figyelembe veszi. I.5.1.2. A bitfolyam hozzáférési szolgáltatás lehetőségei vezeték nélküli elérés esetén, mint lehetséges nagykereskedelmi helyettesítő szolgáltatás A vezeték nélküli elérések esetén a bitfolyam hozzáféréshez hasonló szolgáltatás lehet a vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatás (fixed wireless access). A vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatás ugyanakkor műszaki szempontból tovább nem osztható, nem azonosítható olyan részszolgáltatás, amelyet érdemes (illetve egyáltalán lehetséges) lenne nagykereskedelmi szolgáltatásként nyújtani. A szolgáltatók adatai alapján nagykereskedelmi alapon egyik hazai szolgáltató sem nyújt más társszolgáltató számára vezeték nélküli szélessávú hozzáférési szolgáltatást. Tényleges keresleti helyettesítésre tehát nincs lehetőség. A szélessávú vezeték nélküli elérések esetén bitfolyam hozzáféréssel ekvivalens nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtására nincs lehetőség. Elképzelhető nagykereskedelmi alapon nyújtható vezeték nélküli szélessávú szolgáltatás, ez azonban inkább a helyi hurok átengedéséhez áll közelebb. A vezeték nélküli elérések jelenleg számottevő mértékben még nem terjedtek el, országosan a szélessávú végpontoknak csak 3%-át jelentik a vezeték nélküli elérések, és – a vezetékes szolgáltatók idei fejlesztési terveit is figyelembe véve - nincsen olyan nagyobb földrajzi terület, ahol ez az arány jelentősen magasabb lenne. Mindezek miatt a Tanács a keresleti helyettesítés alapján szoros értelemben nem tekinti az érintett nagykereskedelmi piac részének a vezeték nélküli szélessávú hozzáféréseken nyújtható nagykereskedelmi szolgáltatásokat. Ugyanakkor tekintettel, arra a tényre, hogy a szolgáltatás az adott nagykereskedelmi piac keresleti oldalát (mivel a nagykereskedelmi szolgáltatás iránti kereslet a kiskereskedelmi szolgáltatás iránti keresletből ered, annak származékos kereslete) befolyásolja, ezért a Tanács a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatásokat (mint az adott kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szélessávú szolgáltató belső teljesítményeit) az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor figyelembe veszi. I.5.1.3. A részleges helyi hurok átengedési szolgáltatás, mint a bitfolyam hozzáférési szolgáltatás lehetséges helyettesítő szolgáltatása: A részleges helyi hurok átengedési szolgáltatás egyfajta szempontból a helyi (illetve DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférési szolgáltatás helyettesítő szolgáltatásának tekinthető, mivel mindkét szolgáltatás lehetővé teszi a társszolgáltató számára, hogy annak igénybevételével szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatást nyújtson.

74

A hasonlóság alapvetően abban áll, hogy mindkét szolgáltatáshoz jelentős beruházás szükséges56, hiszen a részleges átengedésnél a helyi központig, a DSLAM szintű bitfolyam hozzáférés igénybevételénél pedig a DSLAM-ig saját infrastruktúrát kell kiépítenie (illetve legalább azzal rendelkeznie) a szolgáltatónak. A részleges helyi hurok átengedés bizonyos mértékig funkcionálisan is hasonló a DSLAM szintű bitfolyam hozzáféréshez, mivel a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás értéklánca „elemeinek” nagyobbik részét a kiskereskedelmi szolgáltató ellenőrzi, illetve műszaki értelemben menedzseli. A Tanács megítélése szerint azonban a funkcionális különbségek olyan mértékűek, ami miatt a részleges helyi hurok átengedési szolgáltatás – a magyarországi piacon – nem tekinthető a bitfolyam hozzáférés helyettesítő szolgáltatásának egy a piacra belépő szolgáltató számára. A legfontosabb funkcionális eltérések: • A részlegesen átengedett helyi hurok igénybevevője maga határozza meg a ráépülő adatátviteli szolgáltatás sávszélességét és tulajdonképpen minden fontos műszaki paraméterét57, míg a bitfolyam hozzáférésnél ezt a nagykereskedelmi szolgáltatás kínálója definiálja. Ennél fogva a bitfolyam hozzáférés igénybevevője kevésbé képes a nagykereskedelmi szolgáltató által a kiskereskedelmi piacon kínált szolgáltatás meghatározó szolgáltatási paramétereitől eltérni, mint a részleges hurokátengedésnél, így kevésbé képes innovatív szolgáltatásokat bevezetni. • A bitfolyam hozzáférés igénybevevője csak azokon a területeken képes szolgáltatást nyújtani, ahol a nagykereskedelmi partnere már telepítette a szélessávú szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközöket. A hurokátengedés esetén a szolgáltatást használó szolgáltató elvileg maga dönti el, hogy milyen földrajzi területen kíván szolgáltatásával megjelenni. (Ez utóbbit a gyakorlatban a helymegosztási lehetőségek némileg korlátozzák.) A fentiek alapján a Tanács – összhangban az Európai Bizottság ajánlásával – megállapította, hogy a helyi hurok átengedés és a bitfolyam hozzáférés a hazai piaci szolgáltatási feltételek alapján külön piacot alkot. Az I.5.1. fejezetben elvégzett vizsgálatok eredményét összefoglalva, a helyettesítés vizsgálata során a Tanács nem talált olyan a hazai piacon ténylegesen nyújtott helyettesítő szolgáltatásokat, amelyek a vizsgált nagykereskedelmi piac keresleti oldalról való szélesítését indokolnák. I.5.2. Kínálati helyettesítés a nagykereskedelmi piacon Az xDSL alapú nagykereskedelmi kínálat növekedését a Tanács nem a kínálati helyettesítés miatt tekinti a piac részének (lásd I.4.). A fémes rézérpár alapú helyhez kötött telefonhálózatokon folyamatos az ADSL szolgáltatáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztés, ez azonban független egy hipotetikus 5-10%-os áremelkedés hatásától. Ezen

56 57

a bitfolyam hozzáférésnél ez a beruházás valamivel – a DSLAM berendezés értékével –kisebb. természetesen a helyi hurok réz érpárának jellemzői által biztosított technikai lehetőségeken belül

75 infrastrukturális fejlesztéseket - a szolgáltatóktól beérkezett adatok alapján –, azok egy éven belül megvalósuló részét a Tanács a piac kínálati oldala részének tekintette. A Tanács megállapította, hogy az xDSL alapú bitfolyam hozzáférésnek alapvetően egy fontos kínálati helyettesítési lehetősége van a hazai piacon, a keresleti helyettesítésnél már említett kábelhálózatokon keresztüli bitfolyam hozzáférési szolgáltatás, amelynek nyújtására elvi műszaki lehetőség – mint az a 2. függelékben is szerepel – létezik. A vezeték nélküli szélessávú hozzáférési szolgáltatás esetén elvileg szintén előfordulhat nagykereskedelmi szolgáltatás, amelyet erre szakosodott szolgáltatók nyújthatnának az Internet-szolgáltatók számára (ez utóbbi inkább már a potenciális verseny kategóriájába tartozik), de - mint az az elemzésben a keresleti helyettesítésnél már szerepelt - a vezeték nélküli helyhez kötött hozzáférési szolgáltatás műszaki szempontból tovább nem osztható, nem azonosítható olyan részszolgáltatás, amelyet érdemes (illetve egyáltalán lehetséges) lenne nagykereskedelmi szolgáltatásként nyújtani. Emiatt a nagykereskedelmi alapon nyújtott (illetve a hazai piac esetén pontosabban fogalmazva elvileg nyújtható) vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások nem tekinthetőek a bitfolyam hozzáférés helyettesítőjének, inkább a helyi hurok kiváltásaként értelmezhetők (az ún. utolsó mérföld probléma), így a helyi hurok átengedéshez állnak közel. I.5.2.1. Kábelhálózatokon keresztüli bitfolyam hozzáférési szolgáltatás, mint lehetséges kínálati helyettesítő szolgáltatás A kábelhálózatokon szélessávú szolgáltatást nyújtó vállalkozás (általában a hálózat tulajdonosa) elvileg dönthetne úgy, hogy a nagykereskedelmi xDSL bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árának kismértékű (5-10%-os), de tartós áremelkedés hatására saját bitfolyam hozzáférési szolgáltatással megjelenik a nagykereskedelmi piacon. A Tanács megvizsgálta, hogy – szabályozói kényszer híján – reálisan mi ösztönözheti a kábelmodemes szolgáltatókat egy ilyen nagykereskedelmi szolgáltatás elindítására. Ha az xDSL bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árában bekövetkezne egy 5-10%-os áremelkedés, az bizonyos körülmények között akár ösztönözhetné is a szélessávú kábelmodemes szolgáltatókat bitfolyam hozzáférés indítására. Ez az ösztönzés akkor lehetne erős, ha létezne egy olyan nagy kiskereskedelmi szélessávú szolgáltató, amely a kábelmodemes szolgáltató kiskereskedelmi szolgáltató részlegénél hatékonyabban lenne képes a bitfolyam hozzáférésre ráépülő kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtására (például mert – nagyobb cégként – jobban képes kihasználni a kiskereskedelmi szolgáltatás esetén fellépő méret- és választékgazdaságossági előnyöket). Ekkor a kábelmodemes szolgáltató nagykereskedelmi részlege piaci előnyhöz juthatna azáltal, hogy a nagyobb kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatónak (is) nyújtja a nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást. A gyakorlatban ennek megvalósulási lehetősége igen korlátozott. Az említett nagykereskedelmi egység (részleg) a szélessávú kábelszolgáltatóknál általában nem létezik, a kiskereskedelmi szolgáltató „egység” – amelynek nem érdeke egy ilyen szolgáltatás elindulása - pedig nem alkot elkülönült vállalatot (egyik hazai szélessávú kábelmodemes szolgáltatónál sem), így érdekeit a cégen belül minden bizonnyal érvényesíteni tudja.

76

A Tanács mindezek miatt arra az álláspontra jutott, hogy a szélessávú kábelhálózatok esetén elvileg nyújtható bitfolyam hozzáférési szolgáltatás gyakorlati elindulásának – szabályozási kényszer híján – igen korlátozottak a lehetőségei a hazai piacon az elemzés előretekintő időtávja alatt, így a szolgáltatás, mint kínálati helyettesítő szolgáltatás potenciális hatása a piacra igen csekély. Az I.5.2. pontban elvégzett vizsgálatok eredményét összefoglalva a helyettesítés vizsgálata során a Tanács nem talált olyan helyettesítési lehetőségeket, amelyek a vizsgált nagykereskedelmi piac kínálati oldalról való szélesítését indokolnák. A nagykereskedelmi piac vizsgálata során (I.5.1. és I.5.2. pontban foglaltak alapján) a Tanács megállapította, hogy a jelenlegi piaci feltételek mellett nincsenek helyettesítési lehetőségek, ezért sem keresleti, sem kínálati oldalról nem szélesítette a vizsgált nagykereskedelmi piacot. I. 6. Szolgáltatási piac meghatározásának eredménye A vizsgálat eredményeként a Tanács megállapította, hogy a nagykereskedelmi szolgáltatási piac alapvetően az xDSL szolgáltatáshoz kapcsolódó bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokból áll. Jelen elemzés szempontjából a piaci erőfölényes helyzet vizsgálatánál a Tanács – jóllehet a szolgáltatási piacot ilyen szempontból nem szélesítette - figyelembe vette a kiskereskedelmi piacon helyettesítő szolgáltatást jelentő kábelmodemes eléréseket, amelyeknél szintén megvan az elvi lehetősége a bitfolyam hozzáférés nyújtásának, jóllehet azt jelenleg egyik kábelmodemes szolgáltató sem nyújtja harmadik fél számára, de belső szolgáltatásként a bitfolyam típusú hozzáférési szolgáltatás a kábelmodemes szolgáltatók értékláncában azonosítható. Emellett pedig a kábelmodemes szolgáltatások a nagykereskedelmi piac keresleti oldalára érdemi hatással lehetnek. A vezeték nélküli szélessávú szolgáltatás esetén nem azonosítható a bitfolyam hozzáféréssel ekvivalens nagykereskedelmi szolgáltatás, így ezeket a szolgáltatásokat a Tanács nem tekintette az érintett piac részének. Mivel azonban ez a szolgáltatás az adott nagykereskedelmi piac keresleti oldalát (mivel a nagykereskedelmi szolgáltatás iránti kereslet a kiskereskedelmi szolgáltatás iránti keresletből ered, annak származékos kereslete) elvileg befolyásolhatja, ezért a Tanács a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatásokat (mint az adott kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szélessávú szolgáltató belső teljesítményeit) az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor figyelembe veszi. A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendeletben meghatározott, 12. számmal jelölt nagykereskedelmi piac, nevezetesen a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” piac vizsgálatából indult ki. A Tanács a nagykereskedelmi és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacok vizsgálata során megállapította, hogy a ténylegesen nyújtott, ADSL nagykereskedelmi szolgáltatáson kívül nincsenek olyan keresleti vagy kínálati helyettesítési lehetőségek, amelyek a vizsgált piac szélesítését indokolták volna. Ezért a

77 Tanács megállapítja, hogy a szolgáltatási piac megegyezik az ADSL szolgáltatáshoz kapcsolódó nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférés szolgáltatás piacával. I. 7. Földrajzi piac meghatározása 1.7.1. A piac földrajzi kiterjedése A Tanács a piac földrajzi kiterjedését a homogén versenyfeltételek megléte alapján határozta meg. A legfontosabb vizsgálandó tényező ennek során a helyi hálózattal való lefedettség volt. A hálózati lefedettség vizsgálatánál a Tanács a legelterjedtebb szélessávú infrastruktúra alapját jelentő vezetékes telefonhálózat lefedettségéből indult ki (a kapcsolódó kiskereskedelmi földrajzi piac-meghatározásnál ismertetett elemzés figyelembevételével.) A földrajzi piac vizsgálatának alapja, legkisebb területi egysége a számozási körzet. Az 54 db számozási körzetben egyenként a versenyfeltételek homogének, a korábbi volt koncessziós szolgáltatókon kívül jelentős számban és területileg koncentráltan semmilyen más szolgáltató sem épített ki hálózatot. A földrajzi piacmeghatározás során a Tanács figyelembe vette azt a szempontot, hogy az egyes szolgáltatók milyen földrajzi területi egységeken belül áraznak egységesen, és így milyen módon képesek egymás ajánlataira az eltérő földrajzi területeken különbözőképpen reagálni. Mind a volt koncessziós telefon-szolgáltatók a nagy- és (leányvállalata) kiskereskedelmi ajánlataiban, mind az országos kábelmodemes szolgáltatók (pl. a UPC) a kiskereskedelmi ajánlataiban országosan (ahol a szolgáltatást nyújtani képes) egységesen áraz, a UPC és a többi kábel modemes szolgáltató kereskedelmi ajánlataira a volt koncessziós telefonszolgáltatók nem reagálnak helyi szinten. Ez a Tanács véleménye szerint azt is jelenti, hogy a verseny feltételei az adott volt koncessziós területek primer körzeteiben kellőképpen homogének ahhoz, hogy a volt koncessziós szolgáltatók volt koncessziós primer körzeteit volt koncessziós területenként azonos földrajzi piachoz tartozónak lehessen tekinteni. A volt koncessziós szolgáltatók volt koncessziós területei alapján csoportosítva öt olyan földrajzi piac határozható meg, amelyben a versenyfeltételek külön-külön homogének és szignifikánsan különböznek a többi terület versenyfeltételeitől. Ez az öt földrajzi piac az ország teljes területét lefedi. Az öt földrajzi piac mindegyikében megfigyelhető, hogy egyetlen szolgáltató számára a versenyfeltételek kedvezőbbek, mint minden más szolgáltató számára. Ez a kedvezőbb feltételek között levő szolgáltató, mindegyik esetben megegyezik a korábbi volt koncessziós szolgáltatóval. Az egyes földrajzi piacok versenyviszonyai között ugyanakkor – mint az jelen határozat II., piacelemzési fejezetéből is kitűnik - lényeges különbségek vannak. A földrajzi piacok összefoglaló táblázata a következő: 2.Táblázat Homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacok Földrajzi piacok 1. földrajzi piac

Számozási körzetek számai Volt koncessziós szolgáltató 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, Magyar Távközlési Rt.

78

2. földrajzi piac

52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.

3. földrajzi piac

32, 66, 68, 89, 95

Hungarotel Távközlési Rt.

4. földrajzi piac

77, 78, 79

Emitel Távközlési Rt.

5. földrajzi piac

29

Monor Telefon Társaság Rt.

Forrás: a szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

A fentiek tehát alapján a földrajzi piacok az alábbiak: 1. 1.számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélőhálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben; 2. 2. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben; 3. 3. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben; 4. 4. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben; 5. 5. számú földrajzi piac: a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében; I. 8. A piacmeghatározás eredménye A szolgáltatási és földrajzi piacok vizsgálata után a Tanács öt elkülönült piacot határozott meg, amelyek a következők: 1. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás az 1. számú földrajzi piacon; 2. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a 2. számú földrajzi piacon; 3. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a 3. számú földrajzi piacon; 4. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás a 4. számú földrajzi piacon;

79 5. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás az 5. számú földrajzi piacon; I. 9. Érintett piac vizsgálata A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a meghatározott piac szabályozási szempontból érintettnek tekinthető-e. Az IHM rendelet – figyelemmel a Bizottság által kiadott Ajánlásra - a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elnevezésű nagykereskedelmi piacot, ex ante szabályozás szempontjából nagy valószínűséggel érintett piacként határozta meg. Az Ajánlás IHM rendelet I. mellékletében szereplő Mellékletében58 (amely megfelel az meghatározásnak) felsorolt piacok (köztük a 12. számú piac) ex ante szabályozási szempontból való érintettségét a Bizottság három feltétel vizsgálatával állapította meg. Ezek a következők: 1. Magas és nem átmeneti belépési korlátok létezése a piacon 2. Hatékony versenyhez való közeledés 3. A versenyjog (ex post) alkalmazásának elégtelensége I.9.1. Piacra lépési korlátok A belépési korlátoknak alapvetően két fajtája van. Strukturális belépési korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a fennálló keresleti szint és az alkalmazott technológia jellemzői, valamint a kapcsolódó költségviszonyok alapján a piacra lépés szempontjából egyenlőtlen feltételekkel szembesül a korábban piacra lépő (és ott jelentős pozíciókat szerző vállalat) és egy később piacra lépő cég. A korlátok másik fajtája jogi, adminisztratív természetű. Az ilyen korlátok jogalkotói, adminisztratív vagy más állami intézkedésekből fakadó belépési akadályok. A Tanács megállapította, hogy a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán a piacra lépési korlátok közül alapvetően a strukturális korlátok befolyásolják hátrányosan a később piacra lépő cégek piaci lehetőségeit az alábbiak szerint. Új szélessávú hozzáférési infrastruktúra kiépítése magas elsüllyedt költségekkel jár, amelynek megtérülése egyáltalán nem biztos, mivel alapvetően egy, a meglévő melletti párhuzamos, alapvetően ugyanarra a szolgáltatásokra alkalmas hálózat kiépítését jelenti. A belépési korlát akkor is magasnak tekinthető, ha a szélessávú infrastruktúra kiépítését az adott piacra lépő szolgáltató az átengedésre felajánlott helyi hurkokon keresztül hozza létre. Ebben az esetben ugyanis szükség van egy olyan infrastruktúrára, amely ugyan nem ér el minden előfizetőhöz, de amely eljut az elérési hálózatok koncentrátoraiig, illetve a helyi központokig.

58

Európai Bizottság 2003/02/11/EC sz. Ajánlás (9)

80 Ezen túlmenően a szélessávú infrastruktúra esetén is érvényesül a méretgazdaságosság, azaz a nagyobb hálózatok fajlagos létesítési és fenntartási költségei alacsonyabbak és a különbség akár jelentős is lehet. A strukturális piacra lépési korlátok magas voltát mutatja az a tény is, hogy noha erre a piacra már 5-6 éve több alternatív távközlési szolgáltató is belépett, eddig egyikük sem tudott érdemi lefedettségű szélessávú elérési infrastruktúrát kiépíteni. Az erre a piacra befektető tulajdonosok elbizonytalanodását jelezheti, hogy több közülük többszöri tulajdonosváltáson (GTS-Datanet kft.), összeolvadáson (Novacom –Pantel Rt.) ment keresztül. Érdemi lefedettségű szélessávú elérési infrastruktúra kiépítése csak a kábeltelevíziós hálózatok tulajdonosainak sikerült bizonyos mértékben, e szolgáltatók azonban általában nem tekinthetőek teljesen új piacra lépőnek, hiszen infrastruktúrájuknak a piacra lépés szempontjából igen fontos része (például alépítményeik) korábban jött létre. A jogi és adminisztratív belépési korlátok a szélessávú infrastruktúra kiépítése esetén ma már nem jelentősek, az elektronikus hírközlést szabályozó jogszabályok a piacra lépés tekintetében semmilyen korlátozást nem tartalmaznak. A szélessávú infrastruktúra kiépítéséhez tulajdonosként hozzájáruló helyi önkormányzatok jogalkalmazási gyakorlata azonban – önkormányzattól függően – több esetben is nehézzé, az indokoltnál hosszantartóbbá és esetenként drágábbá teheti az új hálózatok kiépítését. Emellett szükséges megjegyezni, hogy több kormányzati szerv, intézmény, minisztérium (például az IHM) pályázatok útján elnyerhető támogatásokkal, valamint adókedvezményekkel is segítette, segíti a szélessávú infrastruktúra elterjedését, ami szintén az adminisztratív korlátok alacsony voltát jelzi. I.9.2. Hatékony versenyhez való közeledés A Tanács megállapította, hogy a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán, a versenyviszonyokat alapvetően meghatározza, hogy a szélessávú infrastruktúra legfontosabb műszaki alapját jelentő vezetékes telefonhálózatok helyi hurkai továbbra is szinte kizárólag a volt koncessziós szolgáltatók tulajdonában vannak. Mint az a 2. ábra adataiból is látszik a vezetékes telefon infrastruktúrára épülő szélessávú szolgáltatások terjedését a helyettesítő technológiák egyelőre nem tudják ellensúlyozni, vagyis a piac nem fejlődik a hatékony verseny irányába. Figyelembe véve, hogy vezetékes telefonhálózatok tulajdonosai 2004-re vonatkozóan jelentős (az esetek zömében 100%-os lefedettséget ígérő) fejlesztési tervekről számoltak be, ellentétben a szélessávú kábeltelevíziós hálózatok tulajdonosainak szerény mértékű fejlesztési elképzeléseitől, ez a jelenség még inkább szembetűnő. A piac jelenlegi, külső társszolgáltatók számára szóló kínálatát az eddigi szabályozási döntések teremtették meg, szabályozás híján ez a kínálat a jelenlegi feltételekkel biztosan nem alakult volna ki, és ez az jövőbeli vizsgált időtáv alatt sem várható. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a piacon ma nem érvényesül olyan hatás, amelynek eredményeként a piac a hatékony verseny állapotához közeledne.

81 I.9.3. Versenyjogi eszközök elégtelensége Általános megfontolások: A Tanács osztja az EU szabályozó hatóságainak azon álláspontját, hogy az elektronikus hírközlésen belül – különösen a szűk keresztmetszetekhez való hozzáférés biztosítása terén – a versenyjog elsősorban a verseny fenntartása/felügyelete (safeguarding), míg az ex-ante szabályozás a verseny elősegítése (promoting) hatékony eszköze. A magyar hírközlés liberalizációjának elmúlt másfél évtizede alatt – bár számos új szereplő jelent meg a piacon és több területen jelentős piaci részesedést is szereztek – a verseny nem vált olyan mértékben meghatározóvá, hogy csupán annak „őrzése” elegendőnek lenne tekinthető. A Tanács ezen általános megállapítást annak az átfogó és részletes, szabályozói irányultságú piacvizsgálatnak az eredménye alapján tette meg, amelyhez mérhetőt a hazai hírközlési piacon még nem végeztek, bár számos részterületet egyszeri vagy ismétlődő jelleggel kutatók vagy valamely hatóság az eddigiekben is vizsgált. Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai: Az elektronikus hírközlési piacokra vonatkozó szabályok legalább három olyan szempontot, körülményt is leírnak, amelyek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy – főleg a hírközlés hozzáféréssel és összekapcsolással összefüggő kérdéseiben – a versenyjog módszerei önmagukban nem elegendőek. Ezek az esetek: - a piaci torzulás korrigálásához szükséges beavatkozás feltételeinek azonosítása, illetve meglétének ellenőrzése összetett, bonyolult feladat (pl. részletes, szabályozói célú számviteli kimutatások, költségvizsgálatok, műszaki szempontokat is magukba foglaló feltételek ellenőrzése stb.) - ismétlődő és/vagy időigényes beavatkozások (vizsgálatok) elkerülhetetlenek - a jogbiztonság megteremtése kiemelkedő jelentőségű. Ezen esetek alábbi elemzése azt mutatja, hogy egyedül a versenyjog nem elegendő az adott hírközlési piac szabályozásához. a) A feladat összetettsége Az ágazati szabályozó hatóság a verseny elősegítése érdekében nemritkán (sőt a nagykereskedelmi típusú szolgáltatásoknál általában) a hozzáféréssel, összekapcsolással összefüggő követelmények előírásával biztosítja, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók hozzáférési, összekapcsolási szerződéseit átlátható módon, megkülönböztetés mentesen, akár szabályozott ár alkalmazásával kösse meg. A referencia ajánlatok, összekapcsolási szerződések, költségmodellek olyan bonyolult, elmélyült műszaki, jogi és közgazdasági (számviteli) ismereteket igényelnek, amelyek a versenyjog alkalmazása során általában nem szükségesek, illetve, ha ilyen jellegű vizsgálatokat a versenyfelügyeleti ellenőrzés során végeznek is, arra általában valamely versenysérelem kivizsgálása menetében utólag kerül sor, míg az ex-ante szabályozás előre meghatározza azokat a feltételeket, körülményeket, amelyeket a szabályozott vállalkozással szerződéses kapcsolatba lépni szándékozók még a tárgyalásokat megelőzően megismerhetnek, a szerződéskötésre felkészülhetnek. b) Gyakori, időigényes beavatkozások

82 Amennyiben a verseny sérelme valószínűsíthető, a versenyhatóság megindítja vizsgálatát, amelynek során azonosítja az árut/szolgáltatást, meghatározza a releváns piacot, annak földrajzi határait, elemzi a piacot stb. Miután a versenyjog az egyes elektronikus hírközlési piacokra vonatkozóan részletes szabályokat nem tartalmaz, a tényállás tisztázása, illetve általában a panasszal kapcsolatos jogi értékelés bonyolultabb, mint a részletes szabályokkal rendelkező, ezeket szakmai részleteiben kellő biztonsággal, kisebb időigénnyel alkalmazó ágazati szabályozás esetén. c) Jogbiztonság A jellemzően igen komoly beruházásokat igénylő piacralépés során az új vállalkozások számára alapvető fontosságú a vállalkozás jogi környezetének ismerete. Ebben a tekintetben a versenyjog általános garanciális jellegű, míg az ex-ante szabályozás részletes, egyes konkrét kérdések szintjén kiszámítható működési és megtérülési körülményeket határoz meg. A versenyjog alkalmazása során önmagában az a tény, hogy valamely vállalkozó jelentős piaci erővel rendelkezik még nem elegendő pl. hozzáférési vagy összekapcsolási kötelezettség kirovásához. Ehhez bizonyítani kell, hogy a jelentős piaci erővel történő visszaélés megtörtént. Ezzel szemben az erőfölénnyel való visszaélés bizonyítása az ex-ante szabályozás keretei között nem szükséges, az erre való képesség megállapítása megalapozza a kötelezettség kirovását, ami lényegesen nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot jelent az új piacralépő számára, mint a versenyjog általános szabályai által biztosított védelem. Tekintettel arra, hogy a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” nagykereskedelmi piacra belépés nagy befektetés igényű, ami jelentős elsüllyedt költségekkel jár, valamint arra, hogy az e piacon való működéshez jellemzően szükséges más szolgáltatókkal való együttműködés, ezen – lényegében hozzáférésen és összekapcsoláson keresztül megvalósuló – együttműködés szabályainak előzetes ismerete a szerződéses tárgyalásokra való felkészüléshez, illetve vitás esetekben az egyes tényállások tisztázásához alapvető fontosságú, a versenyjog eszközei önmagukban nem elegendők, azaz a versenyjog általános szabályai mellett szükség van az ex-ante szabályozásra is, annak részletes, konkrét, kiszámítható jellege miatt. A vizsgált piachoz kapcsolódó speciális megfontolások: Mint az az elemzésben már szerepelt, a vizsgált piac kínálati oldalát a szabályozás teremtette meg. Ex-ante szabályozás híján a piacnak valószínűleg ezen oldala sem létezne. A kínálatot a költségalapú áron kínált helyi (DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférési szolgáltatások, valamint a kereskedelmi feltételekkel, de – a legnagyobb szolgáltató esetén – szintén kötelező jelleggel kínált magasabb szintű (IP-, ATM-) bitfolyam hozzáférési szolgáltatások jelentik. A Tanács megvizsgálta, hogy milyen lenne a piaci helyzet ex-ante szabályozás híján, illetve, hogy az esetleges versenyproblémákat a versenyjog ex post eszközei képesek lennének-e kezelni. Szabályozás híján a volt koncessziós szolgáltatók bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokat valószínűleg nem, vagy csak a jelenleginél rosszabb feltételekkel lennének hajlandóak felajánlani. Ez ugyanis lehetővé tenné számukra, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatási piacra kiterjesszék nagykereskedelmi szolgáltatás egyedüli nyújtójaként élvezett kizárólagos helyzetüket.

83 A versenyjog ex post alkalmazása esetén egy a versenyhatóság által igazolt erőfölénnyel való visszaélés esetén a jelentős piaci erejű szolgáltató kötelezhető (nem túlzó árú) hozzáférési szolgáltatás nyújtására. Ennek betartatása, illetve az esetleges további visszaélés igazolása azonban igen nehéznek tűnik, mivel a versenyfelügyeleti eljárások alapvetően nem alkalmasak bonyolult költségszámítások ellenőrzésére, így az esetleges túlzó árazás megállapítása is nehezen lehet indokolható. Másrészt a hozzáférési szerződések részletes műszaki-, gazdasági meghatározására, azok betartatására sem alkalmasak a versenyjogi eljárások.

tartalmának

Amennyiben mégis igazolható és megfelelően szankcionálható (és ezáltal megszüntethető) lenne is a tisztességtelen piaci magatartás, akkor is felmerül, hogy a nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacok fejlődése szempontjából megfelelően hatékony lenne-e az ex post szabályozás. Az igen gyorsan fejlődő szélessávú kiskereskedelmi piac szempontjából a szélessávú szolgáltatások nagykereskedelmi piacának ex post szabályozása aligha megfelelő. Egy verseny-felügyeleti vizsgálat megkezdése és az esetleges szankciók között eltelő idő (ami mintegy egy-másfél év is lehet) alatt az erőfölényével visszaélő vállalkozással szemben a nagykereskedelmi szolgáltatást igénybe venni szándékozó szolgáltató a gyorsan fejlődő kiskereskedelmi piacon komoly piaci pozícióhátrányba kerülhet. Az erőfölényes szolgáltatót sújtó esetleges szankciók (pénzbírságok) számára nem jelentenek megfelelő gyógyírt. Emellett az erőfölénnyel való visszaélést bizonyítottan elkövetett jelentős piaci erejű szolgáltatóra kirótt hozzáférési kötelezettség részletes feltételeinek betartatása olyan gyakran ismétlődő feladatokat jelentene a versenyhatóságnak, amelyre a verseny-felügyeleti eljárások nem alkalmasak. Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatásokat igénybe venni szándékozó társszolgáltatók ex ante szabályozás híján a nagykereskedelmi partnerrel – miután annak alapvetően nem érdeke a megállapodás – valószínűleg gyakran csak hosszú alkudozás árán lennének képesek mindkét fél számára elfogadható egyezségre jutni a szolgáltatás feltételeiről (ha egyáltalán képesek lennének erre). Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás igénybe vételén túl az említett szolgáltatóknak más szolgáltatás elemekre is szükségük van, hogy a kiskereskedelmi piacon59 megjelenhessenek szolgáltatásaikkal. Ehhez általában maguk is jelentős elsüllyedt költségekkel járó beruházásokat hajtanak végre, amelyeket valószínűleg el sem indítanak, ha nem biztosak abban, hogy a szükséges nagykereskedelmi szolgáltatást elfogadható feltételekkel igénybe tudják venni. Az ex post versenyszabályozás annak általánosabb jellege miatt ez utóbbi tekintetben sokkal kisebb jogi biztonságot jelent ezen beruházók számára, mint a szektor specifikus ex-ante szabályozás, amely több- és hatékonyabb jogi lehetőséget-, eszközt biztosít arra, hogy a szükséges nagykereskedelmi megállapodások megszülessenek.

59

illetve általánosabban az értékláncon belül, az említett nagykereskedelmi szolgáltatáshoz képest a végfelhasználóhoz közelebb álló nagykereskedelmi (downstream) piacon

84 A versenyjogi (ex post) eszközök tehát önmagukban nem képesek a piaci folyamatokat a hatékony verseny irányába terelni. Az ex-ante szabályozás így szükséges és elengedhetetlen feltétele a piactorzító hatás kiküszöbölésének. A Tanács megvizsgálta a „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” nagykereskedelmi piacot és megállapította, hogy e vizsgált piac tekintetében az Európai Bizottság által használt ex-ante szabályozást megalapozó 3 kritérium mindegyike teljesül, ezért a Tanács megállapította, hogy mind az öt azonosított piac érintett piacnak tekintendő szabályozási szempontból.

85

II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása II. 1. A JPE szolgáltatók azonosításának menete (piacelemzés) Mivel a Tanács megállapította, hogy mind az öt meghatározott piac szabályozási szempontból érintettnek tekintendő, ezért szükséges az érintett piacokra vonatkozóan a piacelemzés elvégzése és szükség esetén JPE szolgáltatók kijelölése. Egy szabályozási szempontból érintettnek tekintett piacon pusztán a piaci részesedés vizsgálata önmagában nem elegendő a jelentős piaci erő felmérése szempontjából. A Tájékoztató a következő szempontok elemzését tartja szükségesnek a piaci erő megítélése során60: -

piaci részesedés a vállalkozás mérete ellenőrző szerep a nehezen megkettőzhető infrastruktúra felett technológiai előnyök vagy felsőbbrendűség a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz áru/szolgáltatási diverzifikáció méretgazdaságosság választék-gazdaságosság vertikális integráció fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat a potenciális verseny hiánya a terjeszkedés akadályai

A felsorolt szempontok különböző fontosságúak a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán. A Tanács megítélése szerint a piaci erő vizsgálatának szempontjai közül az érintett piacokon elvi fontossága a következő szempontoknak van: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

piaci részesedés a potenciális verseny hiánya, a terjeszkedés akadályai a vállalkozás mérete ellenőrző szerep a nehezen megkettőzhető infrastruktúra felett könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz méretgazdaságosság választék-gazdaságosság vertikális integráció a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje

Az elemzés során a teljesség igénye miatt a Tanács a jelentős piaci erő megítélése szempontjából kevésbé fontos szempontok vizsgálatával is foglalkozott. Ezek vizsgálata során a Tanács azt is indokolja, hogy miért tekinti az alábbi szempontokat az adott érintett piac vonatkozásában kevésbé jelentősnek: 60

8001/2004 IHM Tájékoztató 78. pont

86

1. technológiai előnyök vagy felsőbbrendűség 2. áru/szolgáltatási diverzifikáció 3. fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat II.1.1. Piaci részesedések Az új szabályozási keretrendszerben a jelentős piaci erejű szolgáltatók kijelölése során a piaci részesedés vizsgálata elveszítette kitüntetett (tulajdonképpen kizárólagos) szerepét, így mivel nem egy adott érték számításán múlik a JPE megítélése, érdemes nemcsak egy, hanem többféle piaci részesedési mértéket is meghatározni. A kiskereskedelmi piacon alapvetően kétféle piaci részesedés számítható: o volumen- és o árbevétel szerinti. Az árbevétel szerinti piaci részesedés több információt hordoz az erőfölényes helyzetről, a piaci struktúra szerkezetéről, mint a másik mutató, ha a piacon a tényleges tranzakciók szerepe a döntő, mint például a kiskereskedelmi piacokon. A nagykereskedelmi piacok esetén, amennyiben a szolgáltatás nyújtója a nagykereskedelmi piachoz kapcsolódó kiskereskedelmi piacon is jelen van és a kiskereskedelmi piacon a szolgáltatást vertikálisan integrált szolgáltatóként nyújtja, a szolgáltatás nyújtásához szükséges nagykereskedelmi tranzakciók egy része (bizonyos esetekben egésze) nem jelenik meg tranzakcióként, így azokból kereskedelmi árbevétel sem keletkezik. Ilyen esetekben ezen belső szolgáltatások számított árbevétele talán kiszámítható, de ezekben az esetekben a volumen alapú (jelen esetben a szélessávú végpontok száma alapján számított) piaci részesedés (amennyiben a piacon elvileg nyújtható szolgáltatások kellő mértékben homogének, és funkcionálisan összehasonlíthatóak) megbízhatóbb képet ad a piac erő megítéléséről. A szélessávú szolgáltatások nagykereskedelmi piacán az elemzés időpontjáig csak két szolgáltató realizált árbevételt: az Invitel Rt. a 2. számú földrajzi piacon, illetve a Matáv Rt. az 1. számú földrajzi piacon. A Tanács megállapította, hogy a nagykereskedelmi piaci árbevétel alapján tehát-e két szolgáltató 100%-os piaci részesedéssel rendelkezik. 2004 közepétől a másik három volt koncessziós szolgáltató is kínál harmadik fél számára– helyi hurok átengedési referencia ajánlatának részeként – helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást. Ennek a szolgáltatásnak igénybevételi feltételei, így ára is ismert. Mivel e három szolgáltató a kiskereskedelmi szolgáltatások piacán értékesített szélessávú szolgáltatásokat, abban (bujtatott módon) értékesítette belső szolgáltatásként az említett helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást is, aminek számított árbevétele – a referencia ajánlatban szereplő ár, mint belső transzfer ár felhasználásával - könnyen kalkulálható. Árbevételt, és számított árbevételt is csak azon szolgáltatás esetén lehet számítani, amelynek van ára. Ez az adott piac esetén azt jelenti, hogy • az árbevétel (és számított árbevétel) alapján vett piaci részesedéseket tekintve a volt koncessziós szolgáltatók mindegyike 100%-os részesedéssel rendelkezik az adott érintett földrajzi piacokon.

87

A Tanács megállapította (lásd a nagykereskedelmi piac meghatározásánál írtakat), hogy a nagykereskedelmi piaci erőfölényt minden a kiskereskedelmi piaci szolgáltatás nyújtására alkalmas technológia befolyásolja, mivel a nagykereskedelmi piac keresleti oldalára (a kiskereskedelmi helyettesítés miatt) hatással van. A fentiek miatt a Tanács a jelentős piaci erő meghatározásánál minden a kiskereskedelmi piacon szélessávú hozzáférési szolgáltatás nyújtására használt – és a felhasználók által helyettesítő szolgáltatásnak tekintett – technológiával nyújtott szolgáltatást figyelembe vesz, de a kötelezettségek kirovásának indokoltságát csak a nagykereskedelmi piacon ténylegesen nyújtott és annak lehetséges helyettesítő szolgáltatásaira vonatkoztatva elemzi. A kiskereskedelmi helyettesítő szolgáltatások, azok belső nagykereskedelmi szolgáltatásai a nagykereskedelmi piacon (belső transzfer árak ismerete nélkül) csak volumenben vehetők figyelembe a piaci részesedés számításakor. Ez a jelen esetben az egyes szolgáltatók infrastruktúráján nyújtott szélessávú végpontok alapján mért piaci részesedés vizsgálatát jelenti. Az xDSL szolgáltatások a többi kiskereskedelmi helyettesítő szolgáltatáshoz képest sokkal gyorsabb ütemben fejlődtek (lásd: I.7.). 2003 végén a szélessávú végpontok technológia szerinti megoszlása az alábbi ábrán látható módon alakult:

2.9%

xDSL

34.1%

Kábelmodem 63.1%

Vezeték nélküli mindösszesen

3. ábra A szélessávú szolgáltatási végpontok megoszlása szolgáltatásonként 2003 végén

Az xDSL országosan gyorsabban fejlődött a többi technológiánál, de szolgáltatónként, és így földrajzi piaconként eltérő mértékű volt az xDSL szolgáltatás térnyerése. A szélessávú infrastruktúra kiépítettségében 2003 végén érdemi különbségek voltak a két legnagyobb, illetve a három kisebb szolgáltató között:

88

Az ábra üzleti titkot tartalmaz. 4. ábra Az ADSL vonalak elterjedtsége a vezetékes telefonszolgáltatók hálózatain 2003 végén

A három kisebb szolgáltató esetén az ADSL szolgáltatás (amely az egyetlen ténylegesen nyújtott xDSL szolgáltatás jelenleg) – a számok alapján – éppen csak megindult, ami azt mutatja, hogy e szolgáltatók piaci ereje a ténylegesen nyújtott szélessávú végpontok alapján számított piaci részesedés alapján nehezen állapítható meg. Ugyanakkor ezeken a földrajzi területeken is a potenciálisan szélessávú szolgáltatásra alkalmas hálózatok közül a helyhez kötött vezetékes telefon hálózat a legelterjedtebb, ami azt mutatja, hogy a vezetékes telefonhálózatok tulajdonosai rövid távon a szolgáltatás nyújtására alkalmassá tehető hálózatokat tekintve domináns helyzetben vannak, azaz a kínálati helyettesítést figyelembe véve az általuk potenciálisan elérhető előfizetők száma alapján piaci részesedésük általában nagyobb, minden esetben meghaladja az 50%-ot. A Tanács álláspontja szerint az elemzés előretekintő időtávja alatt, a szolgáltatásra alkalmas hálózatok jelentős részén elindul a szélessávú szolgáltatás, így az előre tekintő jelleg alapján a szélessávú szolgáltatásra alkalmas infrastruktúra végpontszámai alapján számított potenciálisan elérhető piaci részesedés az erőfölényes helyzet megítélésénél legalább olyan fontos szempont, mint az elemzés időpontjában számított. A szélessávú szolgáltatásra alkalmas vezetékes hálózati végpontok arányát mutatja (vezetékes telefon- illetve csillagpontos kábelhálózati végpontok összevetésében) 2003 végén az egyes földrajzi piacokon a következő (5.) ábra:

89

45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 5. sz földrajzi piac (Monortel)

4. sz földrajzi piac (Emitel)

3. sz földrajzi piac ( Hungarotel)

2. sz földrajzi piac ( Invitel)

1. sz földrajzi piac ( Matáv)

0%

A szélessávú adatátviteli szolgáltatásra alkalmas kábeltelevíziós végpontok aránya az üzemben lévő réz érpár alapú fővonalak számához képest A szélessávú adatátviteli szolgáltatásra alkalmas kábeltelevíziós végpontok aránya az üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalak számához képest

Mind az látható, a vezetékes telefon hálózati végpontok, minden esetben meghaladják a csillagpontos kábelhálózati végpontok számát. A különbség még akkor is számottevő, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi xDSL technológia mellett a vezetékes fővonalak esetén nem lehet 100%-os penetrációs szintű szolgáltatást nyújtani. Ha minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül lehet egyszerre xDSL szolgáltatást nyújtani, az adott földrajzi területen lévő csillagpontos kábelhálózati végpontok száma akkor is csak 4-61%-a a vezetékes telefonhálózatokon keresztül megvalósítható szélessávú szolgáltatási végpontok számának az egyes földrajzi piacokon. A legmagasabb arány az 1. számú földrajzi piacon figyelhető meg, itt azonban a csillagpontos kábelhálózatok jelentős része is a vezetékes telefonhálózat tulajdonosának birtokában van, azaz együttes súlya nagyobb. A második legmagasabb csillagpontos kábelhálózati elterjedtséggel rendelkező 2. számú földrajzi piacon ez az arány már csak 36%-os. Az adott érintett földrajzi piacokon a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacát befolyásoló ténylegesen nyújtott szolgáltatások végpontszámai alapján számított piaci részesedéseket tekintve 2003 végén a volt koncessziós szolgáltatókra vonatkoztatva a következő értékek adódnak: • •

1. számú érintett piacon a Magyar Távközlési Rt. (Matáv) üzleti titok %-os részesedéssel rendelkezik; 2. számú érintett piacon az Invitel Rt. üzleti titok %-os részesedéssel rendelkezik;

90 • • •

3. számú érintett piacon a Hungarotel Rt. üzleti titok %-os részesedéssel rendelkezik; 4. számú érintett piacon az Emitel Rt. üzleti titok %-os részesedéssel rendelkezik; 5. számú érintett piacon a Monortel Rt. üzleti titok %-os részesedéssel rendelkezik.

Mindegyik volt koncessziós vezetékes szolgáltató komoly fejlesztési tervekkel rendelkezik a közeljövőre vonatkozóan, ami alapján feltételezhető, hogy az elemzés előretekintő időtávjának végén mindegyik szolgáltató – a szolgáltatás nyújtásának elméleti lefedettségi határát61 egy egésznek tekintve - közel 100%-os szélessávú lefedettséget fog biztosítani a saját vezetékes telefonhálózatán. Ezt a közel 100%-os elvileg lehetséges lefedettséget figyelembe véve, és azt feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást62 a volt koncessziós szolgáltatók, a potenciálisan, a vezetékes infrastruktúra alapján elérhető piaci részesedések a következőképpen alakulhatnak: • • • • •

1. számú érintett piacon a Magyar Távközlési Rt. (Matáv) esetén üzleti titok % (+ a Matávkábel csillagpontos végpontjai) 2. számú érintett piacon az Invitel Rt. esetén üzleti titok % 3. számú érintett piacon a Hungarotel Rt. esetén üzleti titok % 4. számú érintett piacon az Emitel Rt. esetén üzleti titok % 5. számú érintett piacon a Monortel Rt. esetén üzleti titok %

A vezeték nélküli eléréseket figyelembe véve ezek a becsült értékek csökkennek, de – tekintettel a vezeték nélküli infrastruktúra alacsony kiépítettségére - nagy valószínűséggel 50% felett maradnak. II.1.2. Potenciális verseny hiánya, terjeszkedés akadályai A potenciális verseny hatása akkor érvényesül, ha egy lehetséges áremelkedés hatására hosszabb távon beléphetnek a piacra helyettesítő szolgáltatást előállító vállalkozások. A potenciális verseny tehát tulajdonképpen a kínálati helyettesítés hosszabb távon történő megvalósulásának tekinthető. Egy ilyen hosszabb távú helyettesítésnek már a lehetősége is visszatarthatja a piacon lévő szolgáltatókat attól, hogy áraikat jelentős mértékben megnöveljék (vagy jelentősen a kompetitív szint felett tartsák). Ha egy az adott érintett piacon erőfölényes helyzetben lévő szolgáltató piaca hosszabb távon az új belépők által „támadható” piac, az a szolgáltató tevékenységét, a piaci erőfölénnyel való esetleges visszaélését már az adott piaci viszonyok között is korlátozhatja. A potenciális verseny elemzése első lépésben a belépési korlátok vizsgálatát igényli.

61 62

amit számos tényező, például az előfizető központtól való távolsága korlátoz valamint, hogy minden csillagpontos kábelhálózati végponton kábelmodemes elérést

91 A szélessávú hozzáférések piaca, mind a kiskereskedelmi-, mind a nagykereskedelmi piacot tekintve igen gyorsan fejlődik. Az értékesítési számokat tekintve (a szélessávú szolgáltatások jelenlegi igen alacsony elterjedését figyelembe véve) messze van még a piaci érettség állapotától. A piacon jelenleg minden fontos szélessávú hozzáférési szolgáltatás nyújtására potenciálisan alkalmas technológia jelen van63, a helyettesítésnél elmondottak alapján azonban ezen szolgáltatások nagykereskedelmi szolgáltatásként való gyakorlati megjelenésére (a kábel hálózatokat kivéve, de azokat az erőfölény szempontjából a Tanács figyelembe veszi), reálisan nem lehet számítani. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a potenciális verseny és a terjeszkedés akadályai nem korlátozzák az erőfölényes helyzet kialakulásának lehetőségét az érintett öt földrajzi piacon. II.1.3. A vállalkozás mérete A piaci erőfölény megítélésének fontos szempontja a vállalkozás méretének vizsgálata, mert a nagy méret kihasználása lehetőséget teremt a piaci verseny különböző területein (termelés, pénzügy, értékesítés, marketing, K+F stb.) az előnyszerzésre. A méretbeli különbségeknek a jelentős piaci erő megítélése szempontjából a piacon már jelenlévő és ott esetleg később potenciálisan megjelenő szolgáltatók viszonylatában van szerepük. Ennek kapcsán a Tanács megállapította, hogy az érintett nagykereskedelmi piacon kínálatával jelenlévő volt koncessziós szolgáltatókon kívül, alig van olyan a szélessávú szolgáltatások kiskereskedelmi piacán saját infrastruktúrával szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amelyik pénzügyi ereje, vállalati mérete alapján összemérhető lenne a volt koncessziós szolgáltatókkal (lásd 3. számú Függelék). II.1.4. Könnyű vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz Tekintettel arra, hogy minden távközlési infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje közép-, illetve hosszú távú, ezért a tőkepiacokhoz/pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a távközlési vállalatok számára. A tőkepiacokhoz és pénzügyi forrásokhoz történő hozzáférést nagymértékben meghatározza az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi helyzete és jövedelmezősége, tulajdonosi háttere, stratégiája, valamint az ügyvezetés stabilitása és reputációja. Amennyiben valamely vállalkozás a fenti szempontok alapján jobb megítélésnek örvend, könnyebben juthat pénzügyi forrásokhoz és ebből számottevő piaci előnye származhat. Az adott érintett piacon a potenciális belépők, illetve a piacon már jelenlévő szolgáltatók saját helyi hálózatainak fejlesztési lehetőségei szempontjából releváns kérdés annak vizsgálata, hogy az egyes szereplők milyen feltételekkel képesek külső forrásokat bevonni fejlesztéseikbe. 63

kivéve az UMTS technológiát, de annak érdemi piacbefolyásoló hatására az elemzés előre tekintő időtávja alatt nem is lehet számítani

92

Ezt vizsgálva megállapítható, hogy pénzügyi szempontból nagyobb kockázatot jelent egy már meglévő helyi hálózat mellett egy új, de alapvetően ugyanolyan szolgáltatások nyújtására képes hálózat kiépítése, így egy ilyen fejlesztés, mint projekt finanszírozása az iparági elvárt hozamszintnél valószínűleg csak rosszabb feltételekkel finanszírozható. A piacon tevékenykedő vállalatok általános vállalati forrásokból (vállalati kötvény-, esetleg részvénykibocsátás, vállalati hitelfelvétel stb.) is finanszírozhatják helyi hálózatépítési fejlesztéseiket. Ennek feltételei alapvetően azon múlnak, hogy milyen a vállalat általános pénzügyi megítélése a forrást biztosító szereplők (hitelező bankok, iparági befektetési alapok) részéről. Ennek kapcsán megállapítható, hogy a legerősebb háttérrel a hazai szélessávú adatátviteli szolgáltatásra alkalmas hálózatok tulajdonosai közül a volt koncessziós szolgáltatók, valamint a legnagyobb kábel televíziós szolgáltató rendelkezik, stabil pénzáramuknak (cash flow), magas (üzemi) nyereségességi szintjüknek (pl: EBITDA mutató) köszönhetően. (Néhány fontosabb pénzügyi mutató értékét a nagykereskedelmi piacon szereplő, illetve oda potenciálisan belépni tudó szolgáltatók esetén mutatja a 3. számú Függelék) II.1.5. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése Az infrastruktúrával, mint belépési korláttal a Tanács már a piac meghatározása során is foglalkozott. Az új szélessávú hozzáférési infrastruktúra kiépítése magas elsüllyedt költségekkel jár, amelynek megtérülése általánosságban nem biztos, mivel alapvetően egy, a meglévő melletti párhuzamos, alapvetően ugyanarra a szolgáltatásokra alkalmas hálózat kiépítését jelenti. Mindezek miatt a meglévő azonos technológiájú infrastruktúrát gazdaságilag kockázatos vállalkozás duplikálni. Az eddigi piaci fejlődés azt mutatta, hogy sem az ADSL infrastrukturális alapját jelentő helyhez kötött telefonhálózatok, sem a kábelmodemes elérést biztosító kábel-tv hálózatok nem épültek ki párhuzamosan, és erre a jövőben sem látszik komoly esély. Átfedő szélessávú hálózatok viszont korlátozott mértékben ugyan, de kiépültek, alapvetően a kábelhálózatoknak köszönhetően. A csillagpontos kábelhálózatok terjedése azokon a területeken, ahol még nincs DSL alapú szolgáltatás, vonzóbb. Az elemzés időpontjában mintegy 220 ezer szélessávú elérési előfizetői végpontot figyelembe véve ma még csak nagyon kevés területre jellemző, hogy egynél több szélessávú infrastruktúra állna rendelkezésre. A Tanács megállapította, hogy mind a csillagpontos kábelhálózatok, mind a szélessávú szolgáltatásra alkalmas, és a megfelelő, szélessávú szolgáltatások nyújtásához szükséges eszközökkel ellátott helyhez kötött telefonhálózatok nehezen megkettőzhető infrastruktúrának számítanak, amelynek tulajdonlása, illetve ellenőrzése erősíti a szolgáltató piaci erejét. A csillagpontos kábelhálózatok tulajdonlása, ellenőrzése a vezetékes helyhez kötött telefonhálózatok tulajdonlásánál gyengébb piaci erőt jelent. A kábelhálózatok lefedettségi területén általában jelenlévő vezetékes helyhez kötött telefon

93 infrastruktúra ugyanis igen hamar, és viszonylag alacsony64 pótlólagos költséggel alkalmassá tehető szélessávú szolgáltatás nyújtására. II.1.6. Vertikális integráció A vertikális integráció megvalósulása esetén arról beszélhetünk, hogy egy vállalkozás (esetleg több azonos érdekkörbe tartozó vállalkozás) az értéklánc különböző szintjein elhelyezkedő piacokon egyaránt jelen van. Az ilyen szolgáltató a termelési folyamat különböző szintjeinek egy vállalkozáson belüli integrálása miatt képes a jobb árak elérésére (pl. eltérő belső és külső árak meghatározásával) és ebből fakadóan a piaci előnyszerzésre. A piaci előnyszerzés a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán is értelmezhető a ráépülő kiskereskedelmi piac vonatkozásában. A nagykereskedelmi szolgáltatás kínálója, mint a ráépülő kiskereskedelmi piac aktív szereplője a kiskereskedelmi piacon előnyösebb helyzetben van azáltal, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához szükséges „inputot”, nagykereskedelmi szolgáltatást, a kiskereskedelmi piac egyéb szereplőivel ellentétben nem kényszerül a nagykereskedelmi piacon beszerezni, illetve önállóan, új szolgáltatásként előállítani (utóbbinak jelentős új beruházási igénye alól is mentesül). A kábelmodemes szolgáltatók, amelyek a nagykereskedelmi piac elvileg lehetséges szereplői szinte kizárólag csak vertikálisan integrált módon nyújtják a kiskereskedelmi szolgáltatást. A Tanács megállapította, hogy a vertikális integráció, a legfontosabb piaci szereplők, így mind az öt volt koncessziós szolgáltató esetén, valamint a nagyobb kábelmodemes szolgáltatók esetén fennáll, és szerepet játszhat abban, hogy az érintett nagykereskedelmi piacon (szabályozás híján) a jelentős piaci erejű szolgáltatók erőfölényes helyzetüket érvényesíthetik. II.1.7. Méretgazdaságosság A méretgazdaságosság forrása a termelésnövekedés révén elérhető fajlagos költségcsökkenés. A méretgazdaságosság elemzése és megítélése a piaci részesedéssel, a vállalatmérettel, valamint az alkalmazott technológiával, az infrastruktúrával kapcsolatos adatok alapján valósítható meg. A méretgazdaságossági hatás azt takarja, hogy egy adott szolgáltatás kibocsátásának növekedésével a termelés átlagköltsége (egységnyi outputra jutó input) csökken. (Ez a fix költségekre vezethető vissza.) Minél nagyobb kezdeti beruházást igényel egy iparág, annál jelentősebb méretgazdaságossági hatások jelentkezhetnek65. Ez a helyzet a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán kínált szolgáltatások (mint tőkeigényes iparág) esetében is fennáll. A méretgazdaságosság konkrét hatását jól mutatja a helyi hurok átengedési referencia ajánlatokban szereplő

64

Ez a viszonylagosság különösen a csillagpontossá át nem épített kábeltelevíziós hálózatokkal összevetve értelmezhető, amelyek átépítése igen időigényes és komoly beruházást igénylő feladat 65 Figyelembe véve, hogy minden kezdeti beruházás pénzügyi szempontból (adott elvárt megtérülést figyelembe véve) a jelenérték-számítás alapján megfeleltethető egy rendszeresen jelentkező fix költségnek,

94 bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra vonatkozó havi díjak különbsége a legnagyobb, illetve a kisebb volt koncessziós szolgáltatók között. Amennyiben egy szolgáltató a méretgazdasági hatást jobban kihasználva képes előállítani valamely terméket, abból piaci előnye származhat. Ez a piaci előny jelen esetben nem értelmezhető az érintett piacokon a már jelen lévő nagykereskedelmi szolgáltatást harmadik fél számára is kínáló piaci szereplők között, hiszen mind az öt földrajzi piacon jelenleg egyetlen tényleges eladó található. (Mindazonáltal az öt érintett piacon jelentősen eltérő méretgazdaságosság regisztrálható!) A méretgazdaságosságból fakadó relatív piaci előny ugyanakkor értelmezhető a jelenlegi nagykereskedelmi piaci szereplők, az oda a kínálati helyettesítés révén elvileg belépni képes szolgáltatók (szélessávú csillagpontos kábelhálózatok tulajdonosai), illetve a nagykereskedelmi piacra (saját infrastruktúrával) új szereplőként belépő szolgáltatók viszonylatában. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a piacon már jelenlévő szolgáltatók – alapvetően a szélessávú szolgáltatásra elvileg alkalmas elérési hálózataikból eredően jelentős méretgazdaságossági előnnyel rendelkeznek a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán, a piacra újonnan belépő szolgáltatókkal szemben, ami a piacon magas részesedéssel rendelkező szolgáltatók erőfölényét tovább erősíti. II.1.8. Választékgazdaságosság A választékgazdaságosság hatása abból ered, hogy az egységnyi kibocsátásra eső költségek csökkennek annak következtében, ha ugyanazon vállalkozás egy termékét vagy szolgáltatását még egy vagy több más termékkel, szolgáltatással együtt, közös termelési folyamatban állítja elő. A költségmegtakarítás abból származik, hogy e termékek és szolgáltatások esetében azonos eljárásokat, folyamatokat alkalmaznak. Hálózati infrastruktúrát igénylő szolgáltatások esetén jelentős választékgazdaságossági hatást biztosíthat a szolgáltató számára az, hogy több szolgáltatását is alapvetően ugyanazt az infrastruktúrát igénybe véve nyújtja. Az a piaci szereplő, amely képes ennek realizálására nyilvánvalóan számottevő előnyre tehet szert azon versenytársaival szemben, amelyek viszont képtelenek erre. A választékgazdaságosság – a méretgazdaságossághoz hasonlóan - a megnövekedett költséghatékonyság révén a fogyasztók hosszú távú érdekeit is szolgálhatja, de strukturális belépési korlátként is funkcionálhat. A piaci részesedés alapján domináns szolgáltatók – mivel igen széles szolgáltatási palettát kínálnak alapvetően ugyanazon infrastruktúrán – képesek kihasználni a választékgazdaságosság előnyeit. A Tanács megállapította, hogy a szélessávú hozzáférések leginkább elterjedt mindkét formája esetén jelentős választékgazdaságosság figyelhető meg.

95 Az ADSL esetén a vezetékes telefonhálózat többcélú (ADSL, hang) felhasználásával, a kábelmodemes szolgáltatás esetén pedig a szélessávú csillagpontos kábelhálózatokon legalább két szolgáltatást (vezetékes műsorjelelosztó-, illetve szélessávú Internet-szolgáltatás), de léteznek olyan hálózatok, ahol már a (VoIP alapú vezetékes telefonszolgáltatással együtt) háromféle szolgáltatást nyújtanak alapvetően ugyanazon a hálózaton. II.1.9. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya vagy alacsony szintje Az Európai Bizottság „Útmutató a piacelemzéshez és a JPE felméréséhez” c. iránymutatása (Iránymutatás) nagy súlyt helyez a vevőoldali kiegyenlítő vásárlóerő szerepének vizsgálatára. A Bizottság iránymutatása szerint vevőoldali kiegyenlítő vásárlóerő alatt a nagy vevők azon képességét kell érteni, hogy ésszerű időn belül megfelelő alternatív megoldásra (hatékony megtorlás vagy más cég szolgáltatásainak igénybe vétele) képesek átállni, ha szállító árat emel, vagy hátrányosan módosítja a szállítási feltételeket. A nagykereskedelmi szolgáltatás vásárlói a jelenlegi nagykereskedelmi szolgáltatási kínálatot figyelembe véve nincsenek alkupozícióban, legfeljebb egy szolgáltatótól képesek igénybe venni az adott nagykereskedelmi szolgáltatást. A nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtója ugyanakkor nem kényszerül arra, hogy a szolgáltatás potenciális (vállalatcsoporton kívüli, tehát harmadik félnek számító) igénybe vevőjének értékesítse a szolgáltatást, mivel a vállalaton-, illetve vállalatcsoporton belül saját maga integrált szolgáltatásként a kiskereskedelmi piacon képes értékesíteni azt. Emiatt a nagykereskedelmi piac szereplőinek kiegyenlítő vásárlóereje alacsony, érdemben nem képes ellensúlyozni a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtójának erőfölényét. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a nagykereskedelmi partnerek kiegyenlítő vásárlóereje gyenge és érdemben nem tudja befolyásolni a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtójának magatartását. A jelentős piaci erő szempontjából kevésbé fontos szempontok, az adott piac esetén II.1.10. Technológiai előny, technológiai fölény Technológiai előny abban az esetben érvényesül, ha valamely érintett piacon olyan új technológia van jelen, amely valamely szolgáltató számára lehetővé teszi valamely szolgáltatás(ok) olcsóbb, hatékonyabb és/vagy magasabb szintű nyújtását. Ez a szempont tehát elsősorban több szolgáltató viszonylatában értelmezhető. A piacon alkalmazott lényeges technológiák (ADSL, kábelmodemes elérés) közül egyik sem tekinthető a többihez képest kiemelkedőnek. A leginkább alkalmazott mindkét technológia szabványosított, a berendezésgyártók piacán verseny uralkodik, terjedésüket tehát ezen tényezők nem, sokkal inkább a szolgáltatás alapját jelentő hálózatok kiépítettsége, a hálózatok tulajdonosainak stratégiája és pénzügyi lehetőségeik befolyásolják. A fentiek miatt a Tanács megállapította, hogy ez a szempont a jelentős piaci erő megítélése szempontjából az adott érintett piacon nem releváns.

96 II.1.11. Termék/szolgáltatási diverzifikáció Az áru/szolgáltatási diverzifikáció azt a gyakorlatot takarja, amikor a szolgáltatók a piacon nyújtott szolgáltatásokat csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kínálják. Ez a gyakorlat könnyen vezethet versenykorlátozáshoz, amennyiben egyes szolgáltatások kizárólag csomagban vásárolhatók meg, illetve ha az egyik piacon nyújtott szolgáltatás igénybevételét a szolgáltatók más piacon nyújtott szolgáltatás(ok) igénybevételével kapcsolják össze. Az ilyen gyakorlat lehetőséget teremthet a csomagot képző szolgáltató számára a piaci előnyszerzésre. A fogalom alapvetően a kiskereskedelmi piacokhoz köthető, ahol a szolgáltatás nyújtója piaci előnyhöz juthat azáltal, hogy szolgáltatását a versenytársaihoz képest jobban képes pozícionálni, illetve annak a felhasználók szemében egyedi jelleget kialakítani, brand-et építeni, például a szolgáltatás elemek kombinációjával, annak minőségi jellemzőivel, a kialakított csomagképzéssel. A nagykereskedelmi piacokon szabványosított szolgáltatásokat nyújtanak, ahol a szolgáltatás igénybe vevői főként az alapszolgáltatás igénybe vételében érdekeltek, a kapcsolódó (és a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához szükséges) szolgáltatásokat66 gyakran önmaguk is képesek előállítani, illetve más nagykereskedelmi szolgáltatótól igénybe venni. A fentiek miatt a Tanács megállapította, hogy ez a szempont a jelentős piaci erő megítélése szempontjából az adott érintett piacon nem releváns. II.1.12. Fejlett forgalmazói és értékesítési hálózat A fejlett forgalmazói és értékesítési hálózatnak főleg a kiskereskedelmi piacokon (illetve a többszereplős nagykereskedelmi piacokon) van szerepe a piaci erő megítélése szempontjából. A megállapodások a nagykereskedelmi piacokon szinte minden esetben társszolgáltatói tárgyalások eredményeként jönnek létre, a nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtói között elvben csak abban lehet különbség, hogy foglalkozik-e külön vállalati egység, -csoport a nagykereskedelmi szerződésekkel. A (kevés számú) nagykereskedelmi piaci szereplő esetén ilyen részleg létezik. A fentiek miatt a Tanács megállapította, hogy ez a szempont a jelentős piaci erő megítélése szempontjából az adott érintett piacon nem releváns.

II.2. A JPE vizsgálat következtetései: II.2.1. 1. számú érintett piac vizsgálata: Az 1-es számú érintett piacon a Matáv Rt. egyedüli szolgáltatóként nyújt bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokat. A piacon külön jogi személyiségű szolgáltatók közötti tranzakciók árbevételét tekintve piaci részesedése tehát 100%-os.

66

a bitfolyam hozzáférés esetén ilyen szükséges kapcsolódó nagykereskedelmi szolgáltatás a nemzetközi kicserélő központokhoz (az ú.n. peering point-okhoz) kapcsolódó IP sávszélesség

97 Az xDSL szélessávú végpontok 2003 év végén az összes szélessávú végpontnak közel üzleti titok jelentik, amelyet szinte kizárólag a Matáv Rt. nyújt (az összes szélessávú végpont arányában mérve üzleti titok % a Matáv részesedése67). Más technológián szolgáltató vállalakozások érdemben nem tudják befolyásolni a Matáv Rt. piaci helyzetét. Az 1. számú érintett piacon a ténylegesen nyújtott szélessávú végpontok száma alapján kábelmodemes hozzáférési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatások közül a legnagyobb a UPC, amelynek piaci részesedése üzleti titok%, tehát nem éri el a jelentős piaci erőhöz általában (egyéb szempontokat figyelmen kívül hagyva) szükségesnek tartott 25%-os mértéket sem. A UPC -n kívül mérhető (azaz 1% feletti) piaci részesedése van a • • •

Matávkábel Kft-nek (üzleti titok %), ami azt is jelenti, hogy a Matáv-csoport szélessávú végpontszám alapján számított együttes piaci részesedése az 1. számú földrajzi piacon közel üzleti titok %-os az EMKTV Kft.nek (üzleti titok %-os), valamint a FiberNet Rt.-nek: üzleti titok %

A többi kábelmodemes szolgáltató, valamint a vezeték nélküli szolgáltatók egyike sem éri el az 1%-ot. A korábban, a piaci részesedésnél részletezett szempontoknál említett elméletileg elérhető potenciális piaci részesedés (amelyet a szélessávú szolgáltatásra rövid időn belül alkalmassá tehető vezetékes hálózati infrastruktúra végpontjai határoznak meg68) alapján az 1. számú földrajzi piacon a Matáv Rt. piaci részesedése üzleti titok % (+ a Matávkábel kft. csillagpontos végpontjai) lenne. Azaz a szolgáltató a piaci részesedés növekedési lehetőségeit tekintve is a legjobb helyzetben van az adott földrajzi piacon jelenlévő szolgáltatók között. A Matáv Rt. az adott érintett piacon a piac többi (a nagykereskedelmi piac tényleges tranzakciókat figyelembe vevő definíciója alapján potenciális) szereplőjéhez képest-, illetve a nagykereskedelmi piac vásárlóival szemben a piaci részesedés alapján fennálló erőfölényes helyzetét a JPE megítélésének további szempontjai tovább erősítik. A hazai távközlési piac legnagyobb, és egyik legeredményesebb szereplőjeként a vállalati méretet és a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeket tekintve sokkal jobb helyzetben van, mint az adott érintett piac egyéb szereplői. Mint az adott földrajzi piacon legkiterjedtebb hálózattal, és legszélesebb szolgáltatási kínálattal rendelkező szolgáltató a többi szereplőnél jobban képes kihasználni a méretgazdaságosságból és a választék-gazdaságosságból eredő előnyöket.

67

figyelembe véve a vállalatcsoport tulajdonában lévő kábelhálózatokat is (feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást valamint, hogy minden, az elemzés időpontjáig már kiépített csillagpontos kábelhálózati végponton nyújtanak kábelmodemes elérést

68

98 Az említett hálózat, mint nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése a szolgáltató erőfölényes helyzetét tovább erősíti. A szélessávú hálózat idei évre vonatkozó fejlesztési terveit figyelembe véve ez az erőfölényes helyzet várhatóan tovább szilárdul. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy az 1. számú érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltató a Matáv Rt. II.2.2. 2. számú érintett piac vizsgálata: A 2-es számú érintett piacon az Invitel Rt. egyedüli szolgáltatóként nyújt bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokat. A piacon külön jogi személyiségű szolgáltatók közötti tranzakciók árbevételét tekintve piaci részesedése tehát 100%-os. Az xDSL szélessávú végpontok 2003 év végén az összes szélessávú végpontnak ezen az érintett piacon is közel kétharmadát (üzleti titok%-át) jelentik, amelyet öt végponttól eltekintve kizárólag az Invitel nyújt (az összes szélessávú végpont arányában mérve üzleti titok% az Invitel részesedése). Más technológián szolgáltató vállalakozások érdemben nem tudják befolyásolni az Invitel Rt. piaci helyzetét. A 2. számú érintett piacon a kábelmodemes hozzáférési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatások közül a legnagyobb a Matávkábel Kft., amelynek piaci részesedése üzleti titok %, tehát nem éri el a jelentős piaci erőhöz alsó határként alapvetőnek tekintett 25%-os mértéket. A Matávkábel Kft. jelenléte elsősorban Szeged városára koncentrálódik69, de emellett az adott érintett piacon még 2 másik városban (Dunakeszi, Esztergom) is van szélessávú szolgáltatás nyújtására alkalmas hálózata, amelyen a T-Online Magyarország Internet Szolgáltató Rt. (névváltozást megelőzően: Axelero Rt., a továbbiakban: Axelero Rt.) nyújt szélessávú kábelmodemes szolgáltatást. A Matávkábel Kft.-n kívül jelentős piaci szereplő még a UPC, amely az érintett piacon belül a szélessávú végpontok száma alapján üzleti titok%-os részesedéssel rendelkezik. A UPC az adott földrajzi területen belül 3 városban van jelen (Várpalota, Veszprém, Dunaújváros) városonként az xDSL-lel 2003 végén még összemérhető számú végponttal. A többi szolgáltató közül 1%-ot meghaladó piaci részesedése van a szélessávú végpontszámot tekintve a: o Dunaweb Kft.-nek (üzleti titok%), amely Dunakeszin vezeték nélküli, Vácon pedig mind vezeték nélküli, mind kábelmodemes szélesssávú szolgáltatást nyújt o a Satimex Kft.-nek (üzleti titok%), amely Sződön és Sződligeten kábelmodemes o a FiberNet Rt.-nek: üzleti titok%, amely Gödöllőn nyújt kábelmodemes szolgáltatást

69

Itt a Matávkábel kft, hálózatán igénybe vehető Axelero (korábban Tiszanet) által nyújtott kábelmodemes szolgáltatását 2003 végén 2692-en vették igénybe, míg az Invitel által (nagyobb részt saját, de mintegy 10%-ban más Internet-szolgáltatója révén) nyújtott ADSL szélessávú szolgáltatásait 1913-an. Mint országosan általában itt is igaz ugyanakkor, hogy az ADSL szolgáltatás később indult és fejlődése gyorsabb, mint a kábelmodemes szolgáltatásé

99 A többi kábelmodemes szolgáltató (az említetteken kívül még 3 szolgáltató aktív az adott földrajzi piacon) valamint a még nem említett 10 vezeték nélküli szolgáltató egyike sem éri el az 1%-ot. Az adott érintett piacon belül több olyan település is van, ahol főleg a kábelmodemes szolgáltatók jóvoltából több szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás is igénybe vehető. Ezen települések közül 7-8 városban az xDSL-től eltérő technológiával nyújtott szélessávú szolgáltatás jelentős súlyú. Ezen városokat ugyanakkor mégsem indokolt külön földrajzi piacként kezelni, mert • • •

az infrastruktúra lefedettségét tekintve az xDSL alapját jelentő vezetékes telefonhálózatok a csillagpontos – így szélessávú adatátviteli szolgáltatás nyújtására alkalmas – hálózatoknál kiterjedtebbek; az érintett piac egészén legnagyobb részesedéssel rendelkező szolgáltató az adott érintett piacon belül ugyanolyan feltételekkel értékesíti a szolgáltatást, vagyis az adott településen kialakuló versenyre nem reagál helyi szinten; az xDSL szolgáltatás általában ezen településeken is később indult és fejlődése itt is gyorsabb, mint a kábelmodemes szolgáltatásoké, vagyis az elemzés előretekintő időtávján belül az xDSL szolgáltató piaci ereje várhatóan tovább fog erősödni a többi szélessávú szolgáltatóhoz képest.

A korábban, a piaci részesedésnél részletezett szempontoknál említett elméletileg elérhető potenciális piaci részesedés (amelyet a szélessávú szolgáltatásra rövid időn belül alkalmassá tehető vezetékes hálózati infrastruktúra végpontjai határoznak meg70) alapján a 2. számú földrajzi piacon a Invitel Rt. piaci részesedése üzleti titok% lenne. Azaz a szolgáltató a piaci részesedés növekedési lehetőségeit tekintve is a legjobb helyzetben van az adott földrajzi piacon jelenlévő szolgáltatók között. Az Invitel Rt. az adott érintett piacon a piac többi (a nagykereskedelmi piac tényleges tranzakciókat figyelembe vevő definíciója alapján potenciális) szereplőjéhez képest-, illetve a nagykereskedelmi piac vásárlóival szemben a piaci részesedés alapján fennálló erőfölényes helyzetét a JPE megítélésének további szempontjai tovább erősítik. A hazai elektronikus hírközlés egyik eredményes, jelentős üzemi eredményt termelő szolgáltatójaként a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeket tekintve a kisebb szolgáltatókkal összehasonlítva kedvező helyzetben van. A vállalati méretet tekintve sokkal jobb helyzetben van, mint az adott érintett piac egyéb szereplői71. Mint az adott érintett piacon legkiterjedtebb hálózattal, és legszélesebb szolgáltatási kínálattal rendelkező szolgáltató a többi szereplőnél jobban képes kihasználni a méretgazdaságosságból és a választék-gazdaságosságból eredő előnyöket. 70

(feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást valamint, hogy minden, az elemzés időpontjáig már kiépített csillagpontos kábelhálózati végponton nyújtanak kábelmodemes elérést

71

a vállalati eszközök értékét tekintve például a szolgáltató kétszer akkora, mint az adott piacon harmadik legnagyobb szolgáltató a UPC

100 Az említett hálózat, mint nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése a szolgáltató erőfölényes helyzetét tovább erősíti. A szélessávú hálózat rövid távú (idei évre vonatkozó) fejlesztési terveit figyelembe véve ez az erőfölényes helyzet várhatóan tovább szilárdul. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a 2. számú érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltató az Invitel Rt.

101 II.2.3. A 3. számú érintett piac vizsgálata: Mint az a piaci részesedésnél már szerepelt, a 3. számú érintett piac esetén a szélessávú szolgáltatások az adatfelvétel időpontjáig (2003 vége, illetve 2004 március vége) még az átlagoshoz képest is igen alacsony mértékben terjedtek el. Ez főként az xDSL szolgáltatás későbbi indulásának tulajdonítható. Az adott érintett piacon az xDSL szolgáltatást szinte kizárólagosan nyújtó vállalkozás ugyanakkor egy éven belül olyan jelentős szélessávú szolgáltatási lefedettséget növelő fejlesztéseket tervez72, amelyekhez hasonló mértékű fejlesztést az adott érintett piacon egyik alternatív szélessávú szolgáltatást nyújtó szolgáltató sem tervez (illetve képes) megvalósítani. A 3. számú érintett piacon bizonyos nagyobb városokban jelen vannak az országosan is jelentős kábelmodemes szolgáltatók. A Matávkábel Kft. valamint a UPC egy-egy megyeszékhelyen szolgáltat, de az adott érintett piac esetén ezek a szolgáltatók nem képesek olyan szélessávú szolgáltatási lefedettséget elérni, mint az xDSL szolgáltató. Ezt jól mutatja az is, hogy a korábban, a, piaci részesedésnél részletezett szempontoknál említett elméletileg elérhető potenciális piaci részesedés (amelyet a szélessávú szolgáltatásra rövid időn belül alkalmassá tehető vezetékes hálózati infrastruktúra végpontjai határoznak meg73) alapján a 3. számú földrajzi piacon a Hungarotel Rt. piaci részesedése üzleti titok% lenne. Azaz a volt koncessziós vezetékes telefon-szolgáltató a piaci részesedés növekedési lehetőségeit tekintve magasan a legjobb helyzetben van az adott földrajzi piacon jelenlévő szolgáltatók között. A Hungarotel Rt. az adott érintett piacon a piac többi (a nagykereskedelmi piac tényleges tranzakciókat figyelembe vevő definíciója alapján potenciális) szereplőjéhez képest-, illetve a nagykereskedelmi piac vásárlóival szemben a piaci részesedés alapján fennálló erőfölényes helyzetét a JPE megítélésének további szempontjai tovább erősítik. A hazai elektronikus hírközlés egyik eredményes, jelentős üzemi eredményt termelő szolgáltatójaként a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeket tekintve a kisebb szolgáltatókkal összehasonlítva kedvező helyzetben van. Mint az adott érintett piacon legkiterjedtebb hálózattal, és legszélesebb szolgáltatási kínálattal rendelkező szolgáltató a többi szereplőnél jobban képes kihasználni a méretgazdaságosságból és a választék-gazdaságosságból eredő előnyöket. Az említett hálózat, mint nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése a szolgáltató erőfölényes helyzetét tovább erősíti. A szélessávú hálózat rövid távú (idei évre vonatkozó) fejlesztési terveit figyelembe véve ez az erőfölényes helyzet várhatóan tovább szilárdul. 72

ezek a fejlesztések a szolgáltató honlapján illetve sajtó közleményeiben elérhető információk alapján jelentős részben jelen elemzés elkészültékor már megvalósultak. 73 (feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást valamint, hogy minden, az elemzés időpontjáig már kiépített csillagpontos kábelhálózati végponton nyújtanak kábelmodemes elérést

102

A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a •

A 3. számú érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.

rendelkezik jelentős piaci erővel. II.2.4. A 4. számú érintett piac vizsgálata: A 3. számú érintett földrajzi piachoz hasonlóan, 4. számú érintett piacra is érvényes az a megállapítás, hogy a szélessávú szolgáltatások az adatfelvétel időpontjáig (2003 vége, illetve 2004 március vége) még az átlagoshoz képest is igen alacsony mértékben terjedtek el. Ez ezen a piacon is főleg az xDSL szolgáltatás későbbi indulásának tulajdonítható. Az adott érintett piacon az xDSL szolgáltatás szinte kizárólagosan nyújtó vállalkozás, a volt koncessziós szolgáltató ugyanakkor egy éven belül olyan jelentős szélessávú szolgáltatási lefedettséget növelő fejlesztéseket tervez74, amelyekhez hasonló mértékű fejlesztést az adott érintett piacon egyik alternatív szélessávú szolgáltatást nyújtó szolgáltató sem tervez (illetve képes) megvalósítani. A 4. számú érintett piacon az országosan is jelentős kábelmodemes szolgáltatók közül számottevő jelenléttel csak a Fibernet rendelkezik Baján, vagyis az xDSL infrastruktúrához képest alternatívát kínáló szolgáltatók egyike sem képes olyan szélessávú szolgáltatási lefedettséget elérni, mint az xDSL szolgáltató. Ezt jól mutatja az is, hogy a korábban, a piaci részesedésnél részletezett szempontoknál említett elméletileg elérhető potenciális piaci részesedés (amelyet a szélessávú szolgáltatásra rövid időn belül alkalmassá tehető vezetékes hálózati infrastruktúra végpontjai határoznak meg75) alapján a 4. számú földrajzi piacon az Emitel Rt. piaci részesedése üzleti titok% lenne. Azaz a volt koncessziós vezetékes telefon-szolgáltató a piaci részesedés növekedési lehetőségeit tekintve magasan a legjobb helyzetben van az adott földrajzi piacon jelenlévő szolgáltatók között. Az Emitel Rt. az adott érintett piacon a piac többi (a nagykereskedelmi piac tényleges tranzakciókat figyelembe vevő definíciója alapján potenciális) szereplőjéhez képest-, illetve a nagykereskedelmi piac vásárlóival szemben a piaci részesedés alapján fennálló erőfölényes helyzetét a JPE megítélésének további szempontjai tovább erősítik. A hazai elektronikus hírközlés egyik eredményes, jelentős üzemi eredményt termelő szolgáltatójaként a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeket tekintve a kisebb szolgáltatókkal összehasonlítva kedvező 74

ezek a fejlesztések a szolgáltató honlapján illetve sajtó közleményeiben elérhető információk alapján jelentős részben jelen elemzés elkészültékor már megvalósultak. 75 (feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást valamint, hogy minden, az elemzés időpontjáig már kiépített csillagpontos kábelhálózati végponton nyújtanak kábelmodemes elérést

103 helyzetben van, amit erősít az is, hogy a legnagyobb hazai távközlési vállalatcsoporthoz tartozik. Mint az adott érintett piacon legkiterjedtebb hálózattal, és legszélesebb szolgáltatási kínálattal rendelkező szolgáltató a többi szereplőnél jobban képes kihasználni a méretgazdaságosságból és a választék-gazdaságosságból eredő előnyöket. Az említett hálózat, mint nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése a szolgáltató erőfölényes helyzetét tovább erősíti. A szélessávú hálózat rövid távú (idei évre vonatkozó) fejlesztési terveit figyelembe véve ez az erőfölényes helyzet várhatóan tovább szilárdul.

A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a •

A 4. számú érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.

rendelkezik jelentős piaci erővel. II.2.5. Az 5. számú érintett piac vizsgálata: A 3. és a 4. számú érintett földrajzi piachoz hasonlóan, az 5. számú érintett piacra is érvényes az a megállapítás, hogy a szélessávú szolgáltatások az adatfelvétel időpontjáig (2003 vége, illetve 2004 március vége) még az átlagoshoz képest is igen alacsony mértékben terjedtek el. Ez részben az xDSL szolgáltatás 1.számú földrajzi piacon történtekhez képest későbbi indulásának, részben pedig az xDSL viszonylag lassú ütemű fejlesztésének tulajdonítható. Az adott érintett piacon az xDSL szolgáltatás szinte kizárólagosan nyújtó vállalkozás ugyanakkor egy éven belül olyan jelentős szélessávú szolgáltatási lefedettséget növelő fejlesztéseket tervez76, amelyekhez hasonló mértékű fejlesztést az adott érintett piacon egyik alternatív szélessávú szolgáltatást nyújtó szolgáltató sem tervez (illetve képes) megvalósítani. Az 5. számú érintett földrajzi piacon a beérkezett kérdőívek adatainak tanúsága szerint nincsenek jelen kábelmodemes szolgáltatók, a vezeték nélküli infrastruktúrán szélessávú szolgáltatást nyújtó vállalkozások pedig itt is elhanyagolható jelentőségűek. Ezt jól mutatja az is, hogy a korábban, a, piaci részesedésnél részletezett szempontoknál említett elméletileg elérhető potenciális piaci részesedés (amelyet a szélessávú szolgáltatásra rövid időn belül alkalmassá tehető vezetékes hálózati infrastruktúra végpontjai határoznak meg77) alapján az 5. számú földrajzi piacon a Monortel Rt. piaci részesedése üzleti titok% lenne. 76

ezek a fejlesztések a szolgáltató honlapján illetve sajtó közleményeiben elérhető információk alapján jelentős részben jelen elemzés elkészültékor már megvalósultak. 77 (feltételezve, hogy minden 3-ból 2 üzemben lévő és átengedésre felajánlott réz érpár alapú fővonalon keresztül kínálnak majd xDSL szolgáltatást valamint, hogy minden, az elemzés időpontjáig már kiépített csillagpontos kábelhálózati végponton nyújtanak kábelmodemes elérést

104

Azaz Monortel Rt. a piaci részesedés növekedési lehetőségeit tekintve magasan a legjobb helyzetben van az adott földrajzi piacon jelenlévő szolgáltatók között. A Monortel Rt. az adott érintett piacon a piac többi (a nagykereskedelmi piac tényleges tranzakciókat figyelembe vevő definíciója alapján potenciális) szereplőjéhez képest-, illetve a nagykereskedelmi piac vásárlóival szemben a piaci részesedés alapján fennálló erőfölényes helyzetét a JPE megítélésének további szempontjai tovább erősítik. A hazai elektronikus hírközlés egyik eredményes, jelentős üzemi eredményt termelő szolgáltatójaként a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférési lehetőségeket tekintve a kisebb szolgáltatókkal összehasonlítva kedvező helyzetben van. Mint az adott érintett piacon legkiterjedtebb hálózattal, és legszélesebb szolgáltatási kínálattal rendelkező szolgáltató a többi szereplőnél jobban képes kihasználni a méretgazdaságosságból és a választék-gazdaságosságból eredő előnyöket. Az említett hálózat, mint nehezen megkettőzhető infrastruktúra ellenőrzése a szolgáltató erőfölényes helyzetét tovább erősíti. A szélessávú hálózat rövid távú (idei évre vonatkozó) fejlesztési terveit figyelembe véve ez az erőfölényes helyzet várhatóan tovább szilárdul. A Monortel Rt. jelentős piaci erejét valószínűleg hosszabb távon is biztosíthatja az a tény, hogy az 5. számú érintett piacon alapvetően csak a Monortel Rt. tulajdonosa a UPC nyújt kábeltelevíziós szolgáltatást. Ezeken a hálózatokon a szolgáltató – a kérdőívekre érkezett válaszok tanúsága szerint – nem tervezi szélessávú szolgáltatások nyújtását. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a •

Az 5. számú érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.

rendelkezik jelentős piaci erővel. Az érintett piacokon a Tanács a fenti kritériumok vizsgálata alapján jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat: 1. Az 1. számú érintett piacon a Matáv Rt.-t 2. A 2. számú érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t 3. A 3. számú érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t 4. A 4. számú érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t 5. Az 5. számú érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t

III. Kötelezettségek kirovása III. 1. Általános célok

105 A Tanács a kötelezettségek meghatározása során messzemenőkig szem előtt tartotta az Eht. által a hatóság számára az Eht. 9. § (2) bekezdésben meghatározott feladatokat, továbbá az Eht.-ban lefektetett általános célokat78. A kötelezettségek kirovása során törekedett arra, hogy biztosítsa az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekeinek védelmét, továbbá a tisztességes, hatékony verseny kialakulásának és fenntartásának elősegítését. III. 2. Kötelezettségek meghatározásakor alkalmazott elvek A kötelezettségek meghatározása során a Tanács az általános célokon kívül a következő elveket vette figyelembe: • • • •

A kötelezettségeknek a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán uralkodó versenyhiány következményeinek orvoslására kell irányulniuk. A kirótt kötelezettségeknek a feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak és azokkal arányosaknak kell lenniük.79 A kirótt kötelezettségek nem okozhatnak aránytalan terheket a szolgáltatók számára. A kötelezettségeknek a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodniuk kell a meghatározott piacok sajátosságaihoz.

III. 3. A hatóság által kiróható kötelezettségek Az Eht. a nagykereskedelmi szolgáltatási piacokon a következő kötelezettségek előírását teszi lehetővé80: • • • • • •

Átláthatóság Egyenlő elbánás Számviteli szétválasztás Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek A közös eszközhasználat és helymegosztás különös szabályai Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége

III. 4. Az alkalmazott kötelezettségek kiválasztása Az Eht. alapján, amennyiben a Tanács a piacelemzés során egy vállalkozást jelentős piaci erejűként azonosít, akkor a rendelkezésre álló „kötelezettségek közül a piacelemzés során feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő…81”. Ez a gyakorlatban a következő feladatok elvégzését teszi szükségessé: • • 78

A versenyprobléma azonosítása Arányos és indokolt kötelezettségek értékelése

Eht. 2. § Eht. 52. § (1) 80 Eht. XII. Fejezet 81 Eht. 52. § (1) 79

106 •

Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása

III. 4. 1. Versenyprobléma azonosítása III.4.1.1. A versenyprobléma: gazdasági erőfölény az érintett piacokon A Tanács az érintett piacokon versenyproblémaként azonosította, hogy a szolgáltatók gazdasági erőfölényben vannak, ami lehetővé teszi számukra, hogy tevékenységüket a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassák, azaz, hogy versenytorzító magatartást tanúsítsanak. III.4.1.2. Az erőfölényből fakadó lehetséges piactorzító magatartások, piaci torzulások A szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacának sajátosságaiból adódóan a piacon a gazdasági erőfölényes helyzetből, származó lehetséges piaci torzulások részben strukturális jellegűek, részben pedig a piac kínálati szereplőinek versenykorlátozó magatartásából fakadhatnak. A piacon lehetséges piactorzító magatartások, piaci torzulások közül az alábbiak érdemelnek megkülönböztetett figyelmet: III.4.1.2.1. A hozzáférés megtagadása a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán A hozzáférési jogosultság biztosítása, a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatása nyújtásának előírása nélkül az elemzés időpontjában fennálló piaci körülmények mellett a versenyt támasztó szolgáltatók piacra lépése a gyakorlatban indokolatlanul nehézzé válna. Ennek hiányában ugyanis csak saját, önálló hálózat kiépítésével léphetnének be a piacra. A saját hálózat kiépítése azonban nagyon magas, és az esetek többségében nagy valószínűséggel igen nehezen megtérülő költséggel járna. A Tanács megállapította, hogy új szélessávú hálózatok számottevő kiépítése az elemzés jövőbeli vizsgált időtávja alatt nem várható, ezért a hozzáférés megtagadásával a nagykereskedelmi piacon jelentős piaci erejű szolgáltatók versenytársaikat képesek kiszorítani a kapcsolódó kiskereskedelmi piacról. A hozzáférési jogosultság biztosítása, a szélessávú hozzáférési szolgáltatás nyújtásának kötelezettség előírása nemcsak a szűkebb értelemben vett hálózati hozzáférésre vonatkozik, hanem a kapcsolódó berendezésekre és felszerelésekre is vonatkozhat. Mindazonáltal a szűk keresztmetszetet jelentő berendezésekhez való hozzáférés biztosítása még nem szünteti meg, nem küszöböli ki az összes versenyproblémát. A piacon működő JPE szolgáltató számos ár- és nem árjellegű eszközt alkalmazhat annak érdekében, hogy a nagykereskedelmi piacon megszerzett pozícióját a kiskereskedelmi piacra kiterjessze. III.4 1.2.2. Árjellegű versenyproblémák

107 A hozzáférési jogosultság biztosítása, a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatása nyújtásának előírása mellett is bekövetkezhet a piaci verseny árjellegű eszközökkel történő torzítása, ami drasztikusan növeli a volt koncessziós szolgáltatókkal versenyre kelő cégek költségeit, nagymértékben rontja az allokációs mechanizmusok hatékonyságát, továbbá kedvezőtlen fogyasztói, jóléti hatásokat idéz elő. A piacon alkalmazott árjellegű versenytorzító eszközök közül az alábbiak érdemelnek megkülönböztetett figyelmet: -

árdiszkrimináció

Az árdiszkrimináció leggyakoribb megnyilvánulási formája, hogy a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának nyújtására kötelezett, vertikálisan integrált JPE szolgáltató a saját belső elszámolásában használt árnál magasabb áron értékesíti nagykereskedelmi vásárlói részére nagykereskedelmi szolgáltatását, annak érdekében, hogy jelentősen megdrágítsa és ezzel versenyképtelenné tegye az általuk nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatásokat. Árdiszkriminációnak minősül az is – és erre az adott piacon a legnagyobb szolgáltató árazásában volt is példa a közelmúltban – hogy a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtója mennyiségi árengedményeket alkalmaz, amellyel a szolgáltatás igénybe vevői közül a legnagyobbat hozza a legkedvezőbb helyzetbe, amely sok esetben a saját leányvállalata. -

túlzó árazás / keresztfinanszírozás

A hozzáférési jogosultság biztosítására, a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának nyújtására kötelezett JPE szolgáltató a tényleges költségeit messze felülmúló nagykereskedelmi ár érvényesítésére törekedhet. Megfelelő árszabályozás hiányában ennek nincs is akadálya. Nem szabályozott díjak esetén a szélessávú nagykereskedelmi szélessávú szolgáltatás nyújtója számára lehetőség nyílhat a költségek által nem indokolt jövedelemátcsoportosításra, ami a versenyt torzítja és ellehetetleníti az optimális allokációt. A leírt probléma gyakori megnyilvánulási formája az árprést okozó árazás, amelyet a szolgáltató általában a nagykereskedelmi túlzó ár alkalmazásával ér el. Árprés esetén a nagykereskedelmi árakon felül a kiskereskedelmi piacon kialakult árak mellett a kiskereskedelmi szolgáltatás veszteséges, mert a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árak közötti árrés nem fedezi a kiskereskedelmi tevékenység költségeit. -

ragadozó /felfaló árazás

A ragadozó /felfaló árazás legtipikusabb esete, hogy a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának nyújtására kötelezett, vertikálisan integrált JPE szolgáltató a költségek által nem indokolt, mesterségesen alacsony árakat alkalmaz a kiskereskedelmi piacon azért, hogy az újabb szolgáltatók piacra lépésének megakadályozásával (foreclosure), illetve a már piacon lévő versenytársak ellehetetlenítésével, kiszorításával hosszabb távon verseny nélkül tarthassa fenn piacvezető szerepét. A vertikálisan integrált JPE szolgáltató számára így lehetővé

108 válik a nagykereskedelmi piacon elért vezető szerepének a kiskereskedelmi piacra történő kiterjesztése82. III.4.1.2.3. Nem-árjellegű versenyproblémák A piaci verseny nem-árjellegű eszközökkel történő torzítására általában akkor kerül sor, ha az árszabályozás következtében az árdiszkrimináció lehetősége korlátozott. A leggyakrabban alkalmazott nem-árjellegű versenytorzító eszközök, és azok hatásmechanizmusa az alábbiakban foglalható össze: -

az információ visszatartása

Ennek legáltalánosabb megvalósulási módja, hogy a nagykereskedelmi piacon JPEnek minősülő a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának nyújtására kötelezett szolgáltató olyan – sok esetben releváns - információkkal látja el a vállalatcsoportjához tartozó és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szolgáltatót, amelyeket még véletlenül sem juttat el annak versenytársaihoz. -

indokolatlan előírások, követelmények

Indokolatlan előírások, követelmények megállapítására elsősorban a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatása technológiai, fizetési, adminisztratív feltételeinek meghatározásakor kerül sor. Gyakran alkalmazott és egyértelműen a versenyt torzító eszköz a műszaki paraméterek túlzott részletezése, a szabványokban szereplő paramétereken messze túlmutató műszaki paraméterek alkalmazása, melyek technológiai eszközökkel is konzerválják a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacán jelentős piaci erejű szolgáltató piacvezető pozícióját a kapcsolódó kiskereskedelmi piacán. Szintén ilyen jellegű eszköz lehet, hogy a bitfolyam hozzáférés esetén a szolgáltatás nyújtására kötelezett szolgáltató nem hajlandó azon a szinten átadni a bitfolyam forgalmat, amelyen azt a jogosult szolgáltató szeretné. -

késleltetési taktikák

A nagykereskedelmi piacon JPE-nek minősülő szolgáltató késleltetési taktikákkal, machinációkkal megkísérli a szélessávú nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatás szerződése megkötésének időbeli eltolását, halogatását, annak érdekében, hogy a vállalatcsoporthoz tartozó és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szolgáltató a lehető leghosszabb ideig élvezhesse az elsőként piacra lépésből származó előnyöket, illetve, hogy ily módon is visszafogja, akadályozza a versenytársak üzleti aktivitását. A szerződések esetén a jogosult szolgáltatók számára gyakran írnak elő mennyiségi vállalási kötelezettségeket, amelyek nem teljesítése súlyos szankciókkal jár. (Induló szolgáltatás esetében, különösen egy újonnan piacra lépő szolgáltató esetén igen nehéz megbízható becslést adni a szolgáltatás várható igénybevételéről.) 82

alacsony színvonalú szolgáltatás, minőségrontás

ragadozó/felfaló árazás legismertebb esete az adott piacon a France Telecom/Wanadoo eset, amelyben az EK Versenybizottsága vétkesnek találta a francia inkumbens szolgáltatót.

109

A piacvezető vállalatcsoport nagykereskedelmi piacon működő tagja rosszabb minőségben, kedvezőtlenebb feltételekkel nyújt szolgáltatásokat a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon tevékenykedő vállalatcsoporton kívüli cégeknek, mint a vállalatcsoporthoz tartozó szolgáltatónak. -

stratégiai termék/szolgáltatás konstrukciók

A JPE-nek minősülő szolgáltató a saját hálózati topológiája és értékesítési rendszere szerint alakítja ki a hozzáférési pontokat és kapcsolódó termékeket, így az általa alkalmazott szabványok, műszaki és gazdasági paraméterek használatára (ennek következtében az esetek jelentős részében az üzleti tervek módosítására) kényszeríti az új belépőket, amivel jelentős veszteségeket tud okozni azoknak. -

információk diszkriminatív felhasználása

A szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának nyújtására kötelezett szolgáltató a kötelezettség teljesítése során releváns és szenzitív információkhoz juthat a szolgáltatást igénybe vevő vállalat kiskereskedelmi tevékenységéről (üzleti tervek, termékfejlesztés stb.), amelyeket aztán az utóbbi tudta és beleegyezése nélkül saját céljaira használhat fel.

Az érintett piacokat megvizsgálva a Tanács megállapította, hogy a III.4.1.2. pontban ismertetett versenyt torzító hatások szabályozás híján felléphetnek az érintett piacokon. Ebből adódóan szükség van szabályozói intézkedések meghozatalára, illetve fenntartására, amelyek elősegítik a versenyt torzító hatások csökkentését, elősegítve ezzel a verseny kialakulását és a fogyasztói érdekek jobb érvényesülését. III. 4. 2. Arányos és indokolt kötelezettségek értékelése III. 4. 2. 1. Kötelezettségekkel szembeni elvárások Minden, a Tanács által kirótt kötelezettségnek az Eht.-ban lefektetett általános célokat kell szolgálnia. Ezen felül a kötelezettségeknek a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak, azokkal arányosaknak kell lenniük83. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kötelezettségek: • •

Indokoltak, tehát megfelelnek a probléma természetének Arányosak, tehát megfelelnek a probléma súlyának

A nagykereskedelmi piaci kötelezettségek kirovásakor a szabályozó fő célja, hogy a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon hatékony és fenntartható piaci verseny kialakulását segítse. A fenntartható verseny azt jelenti, hogy a kiskereskedelmi piaci verseny akkor is fennmarad, ha a verseny kialakulását segítő nagykereskedelmi szintű aszimmetrikus szabályozás megszűnik. A gyakorlatban a fenntartható verseny az infrastruktúra alapú verseny 83

Eht. 52. §. (1),

110 kialakulását jelenti, az alkalmazott kötelezettségeknek tehát hosszú távon az alternatív infrastruktúrák fejlődését kell ösztönözniük. A szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának magyarországi piacára épülő kiskereskedelmi piac, a szélessávú hozzáférések kiskereskedelmi piaca. A következőkben a kiskereskedelmi piac jelenlegi struktúrájának, a nagykereskedelmi piaci kötelezettségek szempontjából fontosabb megállapításait ismerteti a Tanács. Az 1. számú érintett piacon, a kiskereskedelmi piacon kialakuló verseny megindulásának egyik legfontosabb oka, hogy a legnagyobb xDSL szolgáltatót, a Matáv Rt.-t az xDSL szolgáltatás indításakor a szabályozó kötelezte a szélessávú nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtására. Ez a kötelezettség egy általános hozzáférési szolgáltatásnyújtási kötelezettség volt, a nagykereskedelmi szolgáltatás feltételeiről semmilyen konkrét előírást nem tartalmazott. A legnagyobb volt koncessziós szolgáltató, a Matáv Rt. a saját volt koncessziós területein - az 1. számú érintett piacon – piacvezető. A nagykereskedelmi szolgáltatásra épülő kiskereskedelmi xDSL piacon a szolgáltató volt koncessziós területén az xDSL kiskereskedelmi végpontokat tekintve (amelyeket részben teljesen saját vállalkozásban, részben Internet-szolgáltató leányvállalatán keresztül nyújt) üzleti titok piaci részesedéssel rendelkezik, amely azt mutatja, hogy nagykereskedelmi piaci erőfölényes helyzete, kisebb mértékben ugyan, de a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon is érvényesül. Az adott nagykereskedelmi szolgáltatást nem használó kiskereskedelmi szolgáltatásokat (kábel modem, vezeték nélküli elérések) figyelembe véve a kiskereskedelmi piacon a Matáv Rt. részesedése üzleti titok%-os, azaz a piacvezető szerep itt is a jelentős piaci erejű szolgáltatónak megfelelő piaci részesedéssel párosul. A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a szolgáltatóra eddig a BHF által 2000. végén kirótt hozzáférési kötelezettség (az új elektronikus hírközlési törvényben szereplő költségalapon nyújtandó helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettséget figyelmen kívül hagyva, mivel annak piaci hatásáról az elemzés időpontjában még nem lehet nyilatkozni) nem tudta megakadályozni a szolgáltatót abban, hogy a nagykereskedelmi piacon meglévő jelentős piaci erejét a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon érvényesítse. A 2. számú érintett piacon tevékenykedő Invitel Rt., a nagykereskedelmi piacra ráépülő xDSL kiskereskedelmi piacon üzleti titok%-os piaci részesedéssel bír, a nagykereskedelmi xDSL hozzáférési szolgáltatást igénybe vevő Internet-szolgáltatók tehát nem tudtak jelentős pozíciókat szerezni az adott földrajzi piacon. Az adott nagykereskedelmi szolgáltatást nem használó kiskereskedelmi szolgáltatásokat (kábel modem, vezeték nélküli elérések) figyelembe véve a kiskereskedelmi piacon az Invitel Rt. részesedése– üzleti titok%-os, azaz a piacvezető szerep itt is a jelentős piaci erejű szolgáltatónak megfelelő piaci részesedéssel párosul. A Tanács megállapította, hogy a nagykereskedelmi piacon erőfölényben lévő Invitel Rt. a piaci adatok alapján a nagykereskedelmi piacon meglévő jelentős piaci erejét a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon is képes érvényesíteni.

111 Az Eht.-ban szereplő költségalapon nyújtandó helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettség hatása itt sem ítélhető meg, mivel a kötelezettség alapján élő szolgáltatási ajánlat az elemzés időpontjában még csak néhány hónapja létezik. A 3., 4. és 5. számú érintett piacokon az elemzés időpontjában az xDSL infrastruktúráját birtokló szolgáltató az xDSL kiskereskedelmi szolgáltatásait tekintve 100%-os részesedéssel rendelkezett, mivel nagykereskedelmi szolgáltatást ténylegesen nem nyújtott. Az új elektronikus hírközlési törvényben szereplő költségalapon nyújtandó helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettség hatása itt sem ítélhető meg, mivel a kötelezettség alapján élő nagykereskedelmi szolgáltatási ajánlat az elemzés időpontjában még csak néhány hónapja létezik. Az adott nagykereskedelmi szolgáltatást nem használó kiskereskedelmi szolgáltatásokat (kábel modem, vezeték nélküli elérések) is figyelembe véve a kiskereskedelmi piacon, a nagykereskedelmi piacon jelentős piaci erejű szolgáltató piaci részesedése • a 3. számú érintett piacon üzleti titok% • a 4. számú érintett piacon üzleti titok% • a 5. számú érintett piacon üzleti titok% Ez megegyezik a nagykereskedelmi piacon a szélessávú végpontok alapján számított piaci részesedéssel, mivel az adott földrajzi piacokon az xDSL szolgáltatók nem nyújtottak szélessávú hozzáférési szolgáltatást „harmadik” szolgáltató számára. A nagykereskedelmi piaci erőfölény kiterjesztése a kapcsolódó kiskereskedelmi piacra különösen a Monortel Rt. esetén nyilvánvaló. A szélessávú szolgáltatásra rövid távon alkalmassá tehető vezetékes végpontok alapján számított – az elemzésben már több helyen említett – potenciális piaci részesedés mindhárom szolgáltató esetén 80% feletti. A rövid távú (az elemzés előre tekintő időtávján belüli) hálózatfejlesztési terveket és lehetőségeket figyelembe véve a Tanács arra az álláspontra jutott, hogy ezen szélessávú hálózatfejlesztések hatását kihasználva és feltételezve, hogy nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatást ezen szolgáltatók saját elhatározásukból (a piaci szereplők számára is elfogadható feltételekkel) továbbra sem nyújtanak, mindhárom szolgáltató képes lesz arra, hogy az elemezés jövőbeli vizsgált időtávja alatt nagykereskedelmi piac erőfölényét a kapcsolódó kiskereskedelmi piacra kiterjessze, pozícióit tovább erősítse.

III. 4. 2. 2. Kötelezettségek tartalma Az Eht. XII. Fejezete lehetővé teszi a Tanács számára különböző kötelezettségek kirovását a jelentős piaci erejű szolgáltatókra meghatározott versenyproblémák esetén. Ezek a kötelezettségek a III. 3. pontban kerültek felsorolásra. A Tanács a kötelezettségek meghatározása során megvizsgálta a felsorolt szabályozói eszközöket abból a szempontból, hogy mennyiben alkalmasak a feltárt versenyprobléma (ti. a leírt versenytorzító magatartások lehetősége) orvoslására.

112

III.4.2.2.1. Átláthatóság Az átláthatóság a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi szolgáltatásának piacán elsősorban a jelentős piaci erejű szolgáltatók által nyújtott szélessávú hozzáférési szolgáltatások alkalmazott díjainak és a tervezett díjváltozások, valamint a szolgáltatás igénybevételének részletes feltételeinek nyilvánosságra hozását jelenti. A díjak, díjváltozások, valamint a szolgáltatás igénybevétele részletes feltételeinek nyilvánosságra hozatala általában segíti a lehetséges versenyellenes magatartásformák átláthatóságát, továbbá előzetes figyelmeztetésként szolgál a szolgáltatást vásárlók számára. Az átláthatóság követelménye a hozzáféréssel kapcsolatos műszaki paraméterekre, az alkalmazott szabványokra, a hálózati topológiára is vonatkozik, beleértve a nagykereskedelmi hozzáférési pontok földrajzi helyét. Az átláthatóság előírása az említett versenyproblémák közül megfelelően képes kezelni a nem ár jellegű problémák jelentős részét, valamint az árjellegű lehetséges versenyproblémák közül az árdiszkriminációs magatartást. A Tanács megállapította, hogy a kötelezettség az azonosított versenyproblémával arányos és mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokolt, mivel a kötelezettség szükséges feltétele annak, hogy az adott érintett nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacon a verseny kialakulhasson. Az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás esetén a kötelezett szolgáltató a rendelkező rész szerinti szerződési feltételeit köteles honlapján nyilvánosságra hozni. Az átláthatóság követelményébe a tartalmi és formai előírásoknak megfelelő referencia ajánlatok publikálásának kötelezettsége is beleértendő az erre kötelezett szolgáltatók részéről. Az Eht. 103. § (1) bekezdése értelmében a hatóság az átláthatóság biztosítása érdekében többek között előírhatja a határozatában foglaltaknak megfelelő bontású és részletezettségű referenciaajánlat készítését, a nyilvánosságra hozandó adatok körét és a nyilvánosságra hozatal módját. A Tanács megállapította, hogy a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás esetében arányos és indokolt referenciaajánlat-tételi kötelezettség kirovása, mert azt a szolgáltatás műszaki specifikációi, illetve az alkalmazható szerződési feltételek bonyolultsága indokolja. A kötelezettség teljesítése nem jelent aránytalan terhet egyik szolgáltató esetén sem, mivel referenciaajánlatot az érintett jelentős piaci erejű szolgáltatók eddig is készítettek, amelynek része volt a jelen határozatban előírt helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettség, azaz ez az előírás egy korábbi ajánlat aktualizálást igényli. Az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyilvánosságra hozatala nélkül pedig nem biztosítható több más kötelezettség (egyenlő elbánás, díjak ellenőrizhetősége) ellenőrzése. III.4.2.2.2. Egyenlő elbánás

113

Az egyenlő elbánásra vonatkozó kötelezettség a jelentős piaci erejű szolgáltatókat visszatarthatja a versenyellenes magatartásformák alkalmazásától. Ebben az esetben az egyenlő elbánás azt jelenti, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók nem tesznek különbséget a szélessávú hozzáférési szolgáltatások igénybe vevői között a szolgáltatás ellenértéke és igénybevételének feltételei tekintetében. Az egyenlő elbánás, mint kötelezettség megfelel a probléma jellegének, hiszen visszatartja a nagykereskedelmi szolgáltatókat attól, hogy erőfölényüket kihasználva megemeljék díjaikat, illetve a szolgáltatást igénybe vevő szolgáltatók kárára megváltoztassák a szolgáltatás igénybevételének feltételeit. Az egyenlő elbánás – az Eht. 104. § (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően különösen azt jelenti, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltató • a hálózati szolgáltatás (jelen esetben a szélessávú hozzáférési szolgáltatás) nyújtását nem köti indokolatlanul olyan műszaki feltételekhez, amelyek teljesítésére csak egyetlen vagy kevés szolgáltató képes; • a hálózati szolgáltatás ellenértékének megállapításakor nem állapít meg olyan árazási feltételeket, ideértve a forgalom után számított árkedvezményt – amelyek alkalmazásával a legkedvezőbb feltételek csak egy vagy kevés számú szolgáltató számára válnak elérhetővé. Az egyenlő elbánás elvét sérti az a kereskedelmi gyakorlat, amikor a jelentős piaci erejű szolgáltató az adott nagykereskedelmi szolgáltatás tekintetében olyan mennyiségű kedvezményeket alkalmaz, amelyet általában csak a legnagyobb jogosult szolgáltatók, különösen pedig saját kiskereskedelmi szolgáltatója képes a leginkább kihasználni. A Tanács megállapította, hogy a kötelezettség az azonosított versenyproblémával arányos és mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokolt, mivel a kötelezettség szükséges feltétele annak, hogy a szélessávú hozzáférések nagykereskedelmi piacára ráépülő kiskereskedelmi piacokon a verseny feltételei javuljanak. Az egyenlő elbánás az említett versenyproblémák közül megfelelően képes kezelni a nem ár jellegű versenyproblémák közül a késleltetési taktikák-, és az alacsony színvonalú szolgáltatás-, minőségrontás alkalmazását, valamint az árjellegű lehetséges versenyproblémák közül az árdiszkriminációs magatartást.

III. 4.2.2.3. Számviteli szétválasztás Az Eht. lehetővé teszi a Hatóság számára számviteli szétválasztási kötelezettség84 előírását. A számviteli szétválasztási kötelezettség előírja a szolgáltató számára, hogy elkülönítetten kezelje a kiskereskedelmi tevékenységét és a nagykereskedelmi hálózati tevékenységét. Ily módon ez a kötelezettség átláthatóságot teremt az egyes üzleti területek működése tekintetében. 84

Eht. 105.§., 2002/19/EK Irányelv (Hozzáférési irányelv 11.cikk)

114

A számviteli szétválasztás átláthatóvá teszi az egyes szolgáltatásokkal (jelen esetben kiemelten a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatásokkal) kapcsolatos költségeket, bevételeket, ráfordításokat. Ily módon ez a kötelezettség támogatja mind az egyenlő elbánással kapcsolatos kötelezettség, a később említésre kerülő költségalapú árkialakítás, valamint az Eht. értelmében a jelentős piaci erejű szolgáltatókra automatikusan érvényes árprés-mentes árak alkalmazása kötelezettségének ellenőrzését. A kötelezettség betartása ezen kívül elősegíti az árjellegű lehetséges egyéb versenyproblémák (túlzó árazás, keresztfinanszírozás, árprés, ragadozó árazás) kezelését. A Tanács megállapította, hogy ez a kötelezettség arányos és indokolt, mivel a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatások díjaira irányul, hiszen azok átláthatóságát és ellenőrizhetőségét segíti elő, ami elengedhetetlen a hatóság döntéseinek megalapozásához. A kötelezettség teljesítése nem jelent aránytalan terhet egyik szolgáltató esetén sem, mivel számviteli szétválasztási kimutatást az érintett szolgáltatók eddig is készítettek, a korábbi kimutatás aktualizálása, illetve a szélessávú hozzáférések költségeinek külön kimutatása nem jelent érdemi többletterhet. A számviteli szétválasztás a vállalat egészét átfogó, zárt elszámolási rendszer, amely a vállalat teljes tevékenységét lefedi. A Tanács, tekintettel az Eht. 62. § (1) bekezdésére, illetve a Tanács 8. számú piacra vonatkozó, DH-664-138/2005. számú határozatának II. számú mellékletében megfogalmazott kötelezettségre, és az abban foglalt, a Kötelezett szolgáltató számára megállapított azon könnyítésre, hogy a szolgáltatóra más piacokon kirótt számviteli kötelezettségekre tekintettel a számviteli szétválasztás kötelezettséget egységes szerkezetben, egy modellel, egyetlen modellen alapuló beadványnak a Tanács részére az Eht. 62. § (1) bekezdésében foglalt időpontig jóváhagyásra történő benyújtásával köteles teljesíteni a mellékletben meghatározottak szerint, a Tanács jelen határozatában e kötelezettség tartalmáról való külön rendelkezést nem tartotta szükségesnek. Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek Az Eht. lehetőséget teremt a Hatóság számára arra, hogy hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségeket írjon elő a jelentős piaci erejű szolgáltatók számára. Ennek keretében többek között hálózati elemekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, továbbá az ehhez kapcsolódó közös eszközhasználat biztosítását írhatja elő a hatóság. A Tanács – tekintettel a feltárt versenyproblémára - megállapította, hogy jelen esetben e kötelezettség kirovása mindenképpen szükséges, mivel alapvetően ez által biztosítható a versenyproblémák közül elsőként említett hozzáférés megtagadásának kezelése. A hozzáférési kötelezettség előírása során alapvető fontosságú annak megítélése, hogy az adott erőforrás nem, vagy csak nehezen duplikálható. A szélessávú szolgáltatások nyújtásához szükséges infrastruktúra elemekre vonatkozóan ez eltérő mértékben igaz. Nyilvánvaló, hogy nem célszerű olyan eszközök szigorú (például FDC-, LRIC) költségalapú megosztását előírni,

115 melyeket a potenciális versenytársak üzleti érdekből amúgy is megépítenének, illetve már meg is építettek. Az xDSL szolgáltatások esetén a (következő ábrán is látható) hozzáférési szakasz tekinthető olyan „erőforrás”-nak amely nem, vagy csak nehezen duplikálható. Ennek hozzáférési feltételeit a helyi hurok vonatkozásában (az ábrán xDSL hozzáférésnek nevezett részt illetően a DSLAM kivételével) a 11-es piac határozata a jelentős piaci erejű szolgáltatókra vonatkozóan költségalapú nagykereskedelmi feltételek mellett kötelezettségként előírja. 6. ábra Az xDSL szélessávú szolgáltatás, és a lehetséges bitfolyam hozzáférési szolgáltatások elvi műszaki felépítése (Forrás: ERG)

(x)DSL - hozzáférés

szűrő*

M D F

BRAS

ATM

´DSLAM

xDSL Modem

backhaul szolgáltatás

menedzselt IP gerinchálózat

WWW (internet)

POTS/ISDN (*ha szükséges)

jelenléti pont/ forgalom átadási pont

DSLAM hozzáférés

1

ATM szint (honos/ távoli ATM kapcsoló)

2

IP szint (menedzselt)

3

www (nemmenedzselt IP)

4

Az ábrán az xDSL hozzáférési szakaszként jelezett infrastruktúra elemeken „felüli” hálózati elemeket a jelentős piaci erejű szolgáltatókon kívül – igaz különböző területi lefedettséggel több más szolgáltató is kiépített. Ezek szigorú költségalapú megosztási kötelezettsége a JPE szolgáltatók esetén tehát az új piacra lépők számára, így a verseny élénkítése érdekében talán nem annyira fontos. Ennek ellenére vannak olyan területek, illetve piacra lépő szolgáltatók, ahol a JPE szolgáltatók ezen infrastruktúra elemeihez való hozzáférés is indokolt lehet. A szabályozás célja a fenntartható verseny kialakulása. A(z akár rövid- illetve középtávon is) duplikálható hálózati elemekhez való hozzáférési kötelezettség esetén jóval enyhébb, bizonyos esetekben csak egy általános hozzáférési kötelezettség előírása lehet indokolt, szemben a csak hosszú távon és inkább elvileg megkettőzhető hálózati elemekhez való hozzáférési kötelezettséggel, amelyeknél a szigorúbb, akár LRIC- illetve FDC költségalapú hozzáférési kötelezettség előírása is indokolt lehet. A másik fontos szempont, hogy a kirótt kötelezettség a hozzáférési kötelezettség esetén sem lehet túlzottan megterhelő a kötelezett szolgáltató számára, és az azonosított versenyproblémával arányosnak kell lennie.

116

A hozzáférési kötelezettség előírásával kapcsolatos legfontosabb ellenérv, hogy ellenösztönző lehet a beruházások vonatkozásában. Egyik infrastruktúra tulajdonosa sem szívesen fejleszti azon eszközeit, amelyek használata nem csak a saját vállalkozásának termel bevételt-, illetve üzleti nyereséget a későbbiekben, hanem a versenytársainak is. A szélessávú szolgáltatások hazai története nem tekint vissza hosszú időre, de az eddigi fejleményekből is levonható néhány alapvető következtetés: • • •

a legnagyobb nagykereskedelmi érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót (több éve) terhelő általános nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtási kötelezettség nem volt ellenösztönző az infrastruktúra fejlesztése szempontjából. önmagában ez a kötelezettség – mint az az elemzésben már szerepelt – nem gátolta meg a nagykereskedelmi szolgáltatási piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót, hogy a kiskereskedelmi piacon is jelentős piaci erejűvé váljon az eddigi közel egy éve ismert elektronikus hírközlési törvény azon előírása (175.§), amely a törvény hatályba lépésekor a távbeszélő szolgáltatási piacon JPE szolgáltatókra költségalapon nyújtandó helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettséget írt elő, az elmúlt egy év tapasztalata szerint szintén nem volt ellenösztönző az xDSL infrastruktúra fejlesztése szempontjából. A szolgáltatók az elemzés időpontjában ismert lefedettségi adatait figyelembe véve megállapítható, hogy az xDSL ellátottság növekedése nem lassult le, sőt bizonyos kisebb szolgáltatók esetén jelentősen gyorsult is.

Mindezek alapján a Tanács álláspontja szerint a hozzáférési kötelezettség előírása a jövőbeli beruházásokra vonatkozóan általánosan nem ellenösztönző. A Tanács arra törekedett, hogy olyan típusú hozzáférési szolgáltatás nyújtására kötelezze a JPE szolgáltatót, amit a jogosult szolgáltatók – az előre tekintő időszak alatt, azaz a következő piacelemzésig – várhatóan képesek és készek lesznek igénybe venni85, a szolgáltató pedig – jelentős többletköltség nélkül – képes lesz azt nyújtani. Annak eldöntése érdekében, hogy a szolgáltatás értékláncában résztvevő szolgáltatás elemek közül melyik „szinten” érdemes előírni a hozzáférési kötelezettség nyújtását a Tanács az adatgyűjtés során a szolgáltatóknak kvalitatív kérdéseket tett fel arra vonatkozóan, hogy a fenti sematikus ábrán jelzett hozzáférési lehetőségek közül melyeket lennének képesek és készek igénybe venni. A nem túl nagy számban beérkezett válaszok jelentős része sem volt minden tekintetben egyértelmű (többször elhangzott, hogy az adott „szintű” bitfolyam hozzáférési szolgáltatás igénybe vétele a feltételektől függ, azaz a válasz nem mutatott világos preferenciákat). Általánosan azonban a válaszokból leszűrhető néhány tanulság: •

85

a helyi (DSLAM szintű) bitfolyam hozzáférés érdemi igénybevételéhez a jogosult szolgáltatók jelentős része általánosan nem rendelkezik megfelelő beruházási forrással, és ez a következő piacelemzési folyamat elindításáig várhatóan így is marad.

Ez más olvasatban azt is jelenti, hogy olyan szolgáltatások szabályozásával nem érdemes a hatóság erőforrásait lekötni, amelynek (érdemi) piaci hatása nincs, illetve várhatóan nem lesz

117

•

Ennek ellenére a jelentősebb alternatív szereplők számára, amelyek már rendelkeznek valamilyen szintű saját infrastruktúrával a DSLAM szintű bitfolyam hozzáférés is vonzó lehet. Főleg a nagyobb városokban saját helyi hálózattal rendelkező szolgáltatók számára, de akár a kis helyi Internet-szolgáltatók számára is. Jelenleg a kiskereskedelmi szélessávú szolgáltatási piac résztvevői az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési kötelezettséget veszik igénybe. Ennek fenntartása mindenképpen indokolt. Ezen szolgáltatók hozzájárulnak a piaci verseny élénkítéséhez, számukra a (helyi bitfolyam hozzáférésnél) a szolgáltatási értéklánc hierarchiáját tekintve a „magasabb szintű” hozzáférési pontot tartalmazó nagykereskedelmi szolgáltatások (alapvetően az IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatások) lehetnek fontosak. Az országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás fontos piacra lépési kapunak tekinthető.

A Tanács úgy ítéli meg, hogy a piaci fejlődés jelenlegi állapotában a fenti két típusú – tehát a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás, valamint az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás - hozzáférési kötelezettség szabályozásán kívül más típusú bitfolyam hozzáférési kötelezettség szabályozását nem indokolt előírni. Amennyiben ilyen szolgáltatást valamely szolgáltató igényelne, abban az esetben a szolgáltatás nyújtásának feltételeiről szóló megállapodást az érintett felekre bízza. A Tanács ugyanakkor a következő piacelemzés lefolytatásakor, és a jelentős piaci erejű szolgáltatót terhelő kötelezettségek meghatározásakor ezen, a közeljövőben esetleg létrejövő tárgyalások tapasztalatait figyelembe veszi.

A Tanács megállapította, hogy a helyi bitfolyam hozzáférési kötelezettség, valamint az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési kötelezettség előírása mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokolt. Ez a kötelezettség a kisebb földrajzi piacok esetén is elősegíti a verseny kialakulását és korlátozza az adott földrajzi piacon JPE szolgáltatókat abban, hogy nagykereskedelmi piaci erőfölényüket a kapcsolódó kiskereskedelmi piacra is kiterjesszék. A Tanács megállapította, hogy a kirótt kötelezettség az azonosított versenyproblémával arányos és mind az öt jelentős piaci erejű szolgáltató esetén indokolt, mivel a kötelezettség szükséges feltétele annak, hogy a nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacokon a verseny feltételei javuljanak. A Tanács a fentiek alapján helyi, és az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás tekintetében előírja a rendelkező rész szerinti hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettséget.

III.4.2.5. Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége Az Eht. lehetővé teszi a hatóság számára költségalapúsággal kapcsolatos kötelezettségek86 előírását, amennyiben a piacelemzés a hatékony verseny hiányát tárta fel és ennek

86

Eht. 108.§., 2002/19/EK Irányelv (Hozzáférési irányelv13.cikk)

118 következtében kötelezettségek híján az érintett szolgáltatók indokolatlanul magas díjakat alkalmazhatnak. Ez a szabályozási lehetőség a gyakorlatban különböző árszabályozási eszközök és költségelszámolási kötelezettségek alkalmazását jelenti. Az elmondottakból következően az árszabályozás (a korábban meghatározott kötelezettségekkel együtt) megfelelő eszköz lehet a feltárt piaci probléma (és az általa okozott versenytorzítás) orvoslására. A költségalapú ár, így a jelen esetben kötelezettségként előírt költségalapú nagykereskedelmi ár (amely magában foglalja a befektetett tőke piaci kockázatnak megfelelő megtérülését is) a közgazdasági elmélet szerint megfelel annak az árnak, amely tökéletes verseny esetén hosszú távon kialakulna. A szigorú (FDC- illetve LRIC bázisú) költségalapú árszabályozás alkalmazása alapvetően azon infrastruktúra elemek hozzáférési szolgáltatásainál lehet indokolt, amelyek megkettőzésére nincs reális esély az elemzés előretekintő időtávja alatt, illetve amelynek megkettőzése gazdasági szempontból nem életképes beruházás. A Tanács megállapította, hogy a csak hosszú távon (illetve esetleg még hosszú távon sem) megkettőzhetőnek ítélt infrastruktúrához való hozzáférés esetén egy alkalmas költségmodell számításain alapuló szabályozott ár alkalmazása indokolt. A Tanács álláspontja szerint a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatáshoz szükséges infrastruktúra ilyennek tekinthető. A fentiek alapján a Tanács az érintett földrajzi piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatókat, költségalapú helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nyújtására kötelezi, amely költségalapú ár kiszámításánál a szolgáltatók FDC költségszámítási módszertant kötelesek alkalmazni. Az érintett szolgáltatók eddig is készítettek referencia helyi hurok átengedési ajánlatot, amelynek része volt a helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra vonatkozó ajánlat, így új ajánlat elkészítése nem jelent érdemi többletterhet, alapvetően a költségmodell aktualizálását igényli. A módszer a megvalósítás szempontjából egyszerűbb a LRIC-nél; tekintettel az érintett szolgáltatások jelenlegi piaci súlyára, a hatóság ezt a módszert tartja a kérdéses piacra arányosnak. Tekintettel a költségmodellekhez használt adatok természetére és a vállalati számviteli és egyéb nyilvántartórendszerekből származó adatok szakmai-logikai összefüggésére, valamint arra a törekvésre, hogy a költségmodellek bemenő adatai a vállalat lehető legfrissebb adatait tükrözzék, az NHH Tanácsa az Eht. 58.§ (5) pontjától az abban foglalt felhatalmazás alapján eltért, s a költségmodellek számviteli adatainak forrásául a vállalat számára rendelkezésre álló legfrissebb lezárt auditált adatait jelölte meg. A Tanács határozatában megszabta, hogy amennyiben valamely kötelezett szolgáltatóra a jelen határozat szerinti érintett piacoktól eltérő valamely más érintett piacon [11. számú, a fémes hurkok és alhurkok nagykereskedelmi átengedése (beleértve a részleges átengedést is) szélessávú és beszédcélú szolgáltatások nyújtása céljából nagykereskedelmi piac] az FDC

119 költségszámítási módszer alkalmazásának kötelezettségét rótta ki, a kötelezett szolgáltató költségszámítási kimutatását a Tanács határozataiban foglaltaknak megfelelően, egységes szerkezetben, egy modellel köteles jóváhagyásra benyújtani. Ennek indoka, hogy a két piacon a kötelezett szolgáltató által nyújtott szolgáltatások között nagy mértékű azonosság és összefüggés van a szolgáltatások által használt eszközök és tevékenységek tekintetében. Ennek alapján a két piacon önálló, külön-külön felépített FDC modell előírása ésszerűtlen, és indokolatlan terhet róna a kötelezett szolgáltatóra, és megnövelné a beadványok auditálási igényét. Jelen piacon ésszerűtlenné teszi továbbá az önálló modell építését az a tény is, hogy ezen a piacon mindössze egy önálló szolgáltatás díjait kell költségalapon megállapítani. A kötelezettség arányos és indokolt keretek közt tartása, továbbá a modellek szakmai-logikai egységének megőrzése érdekében az NHH Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a jelen és a 11. piacon a "költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége" kötelezettséggel előírt díjakat egy (ugyanazon) modell alapján kell meghatározni és a hatósághoz jóváhagyásra benyújtani. A Tanács álláspontja szerint az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatások esetén a szigorú (FDC- illetve LRIC bázisú) költségalapú árak alkalmazásának kötelezettsége nem indokolt, mivel a szolgáltatás nyújtásához szükséges több infrastrukturális elemmel az új szolgáltatók is rendelkeznek, az tehát nemcsak hogy megkettőzhető, hanem a megkettőzés már több esetben meg is valósult. A hozzáférési szakasz reálisan nem megkettőzhető infrastruktúrát jelentő helyi hurok „részét” (a részleges átengedés FDC alapú árszabályozásán keresztül), annak átengedési kötelezettségét a 11-es piacról szóló határozat pedig már tartalmazza. A verseny élénkítése a piacra lépés megkönnyítése érdekében a Tanács indokoltnak tartja az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési kötelezettség mellett a „retail minus” (a kiskereskedelmi árakból származtatott nagykereskedelmi ár) alkalmazásának előírását. Az Eht. 108. § (1) bekezdés b) pontja alapján a hatóság a hatékonyság és a fenntartható verseny előmozdítása, valamint a fogyasztói előnyök érvényesítése érdekében – amennyiben a piacelemzés megállapítása szerint a hatékony verseny hiánya azt eredményezheti, hogy az érintett szolgáltató indokolatlanul magas díjakat, vagy árprést alkalmazhat – a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára egyes összekapcsolási, illetve hozzáférési szolgáltatások tekintetében meghatározott költségszámítási és díjképzési módszer alkalmazására, illetve a díjak ellenőrizhetőségére vonatkozó kötelezettséget írhat elő. A díjképzési módszer részleteit jelen határozat rendelkező részének V. számú melléklete tartalmazza. A retail minus árazás melletti alapvető érv, hogy új, gyorsan fejlődő piacú szolgáltatások esetén, ahol a szolgáltatás terjedésével párhuzamosan az egységköltségek viszonylag gyorsan csökkennek, és ennek megfelelően a végfelhasználói árak is mérséklődnek, igen nagy a veszélye annak, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatás alapját jelentő nagykereskedelmi szolgáltatás árának magasan tartásával, a jelentős piaci erejű szolgáltató árprést tud okozni, kiszorítva ezzel a versenytárs szolgáltatókat, illetve teljesen megakadályozza a versenytársak kiskereskedelmi piacra való belépését. Ilyen esetben az utólagos árprés vizsgálat, és az ahhoz tartozó szankciók nem megfelelőek, mivel a versenytárs szolgáltatók számára a jelentős piaci erejű szolgáltató utólagos, akár évekkel későbbi bírságolása nem jelent gyógyírt az elvesztett piaci lehetőségek okozta gazdasági veszteségre, másrészt a kiskereskedelmi piac fejlődése annak legdinamikusabb időszakában leképezi a nagykereskedelmi piac jelentős piaci erejű szolgáltató által uralt domináns jellegét hosszú távon is megnehezítve ezzel a verseny

120 kialakulását.. A retail minus szabályozás ugyanakkor képes megelőzni a leírt árpréses helyzet kialakulását és ezáltal biztosítani, hogy a jogosult szolgáltatók – amennyiben megfelelően hatékonyan működnek - belépjenek a kiskereskedelmi piacra és, hogy ott versenyképes ajánlatokkal tartósan is jelen lehessenek. Az IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árának meghatározása során előírt retail minus árszabályozás alapvető célja ennek megfelelően az, hogy a nagykereskedelmi országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás igénybevételével a jogosult szolgáltatók képesek legyenek tartósan jelen lenni a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatások piacán. A retail minus árazás melletti további érv, hogy új gyorsan fejlődő szolgáltatásról lévén szó, a teljes költségmodellezés olyan új területek költségviszonyainak felmérését igényelheti, amelyek esetén gyorsan változó méretgazdaságossági hatások érvényesülnek, és amelyek így igen nehezen ragadhatóak meg egy alkalmas költségmodellben. A „retail minus” árak alkalmazása alatt a Tanács az adott földrajzi piacon JPE szolgáltató azon kötelezettségét érti, hogy a nagykereskedelmi ár meghatározását a kiskereskedelmi árból87 származtatva köteles kialakítani, a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához szükséges, nagykereskedelmi szolgáltatásra ráépülő belső szolgáltatások költségeinek figyelembe vételével. A Tanács az árak meghatározását ellenőrzi, ahhoz a JPE szolgáltatóktól részletes költségkalkulációt kér, és a nagykereskedelmi árak jóváhagyása során a költségszámításban foglaltaktól indokolt esetben eltérhet. A retail minus árazás kialakításánál a Tanács nemcsak a kötelezett szolgáltató, hanem – amennyiben ilyen létezik – az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szolgáltató átlagos értékesítési árát, és kiskereskedelmi költségeit is figyelembe veszi. A kötelezett szolgáltató irányítása alatt álló szolgáltató kiskereskedelmi adatainak bevonását a számításba alapvetően az indokolja, hogy a piaci áralakulásról és abban a kötelezett szolgáltató, mint vállalatcsoport tevékenységéről csak így kaphatunk teljes képet. A kötelezett szolgáltató irányítása alatt álló szolgáltató kiskereskedelmi árainak figyelmen kívül hagyásával kialakított retail minus árazás esetén előfordulhatna az a helyzet, hogy a szabályozott nagykereskedelmi ár az indokoltnál magasabb lenne, és a kötelezett szolgáltató az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szolgáltató által alkalmazott alacsony előfizetői ára révén okozna árpréses helyzetet a kiskereskedelmi piac többi szereplője számára. A minus kialakításánál figyelembe vett, a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához az IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli - V. mellékletben részletezett tevékenységek költségei eltérhetnek a kötelezett szolgáltató, az irányítása alatt álló kiskereskedelmi szolgáltató, valamint a jogosult társszolgáltatókat illetően. A releváns kiskereskedelmi költségek figyelembe vételekor a Tanács alapvetően a kötelezett szolgáltató- illetve az irányítása alatt álló szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatást nyújtó szolgáltató költségadataiból indul ki, de az adott kiskereskedelmi piacon legnagyobb részesedéssel rendelkező társszolgáltatók releváns költségadatait is figyelembe veszi. Amennyiben a jogosult szolgáltatók benyújtott kiskereskedelmi költségadatai jelentősen eltérnek a kötelezett szolgáltató költségadataitól, a Tanács megvizsgálja, hogy az eltérés közgazdaságilag indokolt-e és a vizsgálat alapján a kötelezett szolgáltató költségadataiból egyértelműen nem következő árrést is meghatározhat. Ezt alapvetően a retail minus 87

amely jelen esetben nem a szolgáltatás adott időpontban a kiskereskedelmi szerződési feltételek között meghirdetett listaárát, hanem egy időszak alatti átlagos értékesítési árát jelenti az V. mellékletben részletezett módon

121 árszabályozás már említett alapvető célja indokolja, azaz hogy a nagykereskedelmi országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás igénybevételével a jogosult szolgáltatók – amennyiben megfelelően hatékonyan működnek - képesek legyenek tartósan jelen lenni a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatások piacán. A jogosult szolgáltatók költségeinek figyelembe vételekor a Tanács ügyel arra, hogy figyelembe vett költségek minden esetben egy hatékony szolgáltató költségeit tükrözzék. Nem minden esetben egyértelmű, hogy az adott piacon mely szolgáltatót (szolgáltatókat) kell „hatékonynak” tekinteni, az inkumbenst, vagy az alternatívokat. A szabályozási szakirodalomban gyakran előfordul az a gondolatmenet, hogy az inkumbens szolgáltató olyan méret- és választékgazdaságosságból eredő előnyökkel rendelkezik, ami miatt egy hatékony, de kisméretű alternatív szolgáltató nem képes vele versenyezni. Az érvelés szerint a szabályozó meghatározhat olyan az inkumbens számára szükségesnél nagyobb mértékű árrést, ami megfelelő az alternatív számára, a dinamikus hatékonyság szempontját figyelembe véve. Ekkor a verseny élénkítése és az ebből származó hosszabb távon jelentkező hasznok figyelembe vétele indokolja a leghatékonyabb szolgáltatóénál (inkumbensénél) magasabb költségek elismerését. A társszolgáltatók számára a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges lehet kiegészítő szolgáltatások igénybevétele a kötelezett szolgáltatótól. Ezeket – illetve ezek arányos, fajlagos részét – a Tanács figyelembe veszi a minus érték meghatározása során. A kötelezett szolgáltatók bizonyos költségeinek számítása során az V. mellékletben foglaltaknak megfelelően szükséges tőkeköltség szorzó alkalmazása, amelynek az V. mellékletben szereplő mértékét a Tanács a korábban nyilvánosságra hozott, és a kötelezett szolgáltatóval 2002 őszén lefolytatott konzultáción részletesen is tárgyalt módszertan alapján, az aktuális adatok alapján határozott meg. A piac fejlődését, a kötelezettség piaci hatását a Tanács folyamatosan figyelemmel kíséri, és indokolt esetben egy új piacelemzési eljárás lefolytatása után a fejlemények függvényében módosítja. III. 4. 3. Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása A Tanács megvizsgálta a öt érintett piacon érvényesülő gazdasági erőfölény hatásait, azonosította a versenyproblémát, értékelte a rendelkezésre álló szabályozói eszközöket és kiválasztotta a feltárt versenyproblémának megfelelő (tehát indokolt) és arányos kötelezettségeket. Ennek eredményeként mind az öt jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatóra a következő kötelezettségeket határozta meg: • • • •

Átláthatóság (helyi-, és országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás körében) Egyenlő elbánás kötelezettsége (helyi-, és országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás körében) Számviteli szétválasztás (helyi-, és országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás körében) Hozzáférés és összekapcsolás (helyi-, és országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás körében)

122 •

Költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettség (FDC módszertanú költségalapú ár alkalmazása a helyi-, és retail minus árazás alkalmazása az országos szintű IP hozzáférési szolgáltatás körében).

123

1. sz. Függelék A bitfolyam hozzáférés meghatározása és a viszonteladás (Az ERG nyomán) Az ONPCOM01-18Rev1 dokumentum a „gyors bitfolyam hozzáférést” a következőképpen határozza meg: Nagysebességű bitfolyam hozzáférés (DSL szolgáltatások inkumbens szolgáltató által történő ellátása) alatt azt értjük, amikor az inkumbens szolgáltató nagysebességű hozzáférési kapcsoló elemet rendez be (installál), szerel fel a fogyasztónál (pl. felszereli az általa választott ADSL berendezését) a saját hozzáférési hálózatában, majd hozzáférhetővé teszi a kapcsoló elemet harmadik fél, vagy további felek számára is, hogy azok nagysebességű szolgáltatásokat nyújtsanak saját ügyfeleiknek. Az inkumbens szolgáltató ezenkívül a bitfolyam hozzáférési szolgáltatás keretén belül nyújthat átviteli szolgáltatásokat versenytársainak, a forgalmat a hálózati hierarchiában magasabb szintre emelve, ahol a belépő új szolgáltatók már rendelkezhetnek jelenléti pontokkal (pl. tranzit átkapcsoló helyszínekkel, pontokkal). A bitfolyam szolgáltatás meghatározható úgy, mint - nem feltétlen szimmetrikus - átviteli kapacitás biztosítása a telefon összeköttetéssel rendelkező végfelhasználó és a belépő új szolgáltató számára rendelkezésre álló összekapcsolási pont között. A COCOM03-04Rev1 dokumentum ezt a definíciót a következőkkel egészíti ki: A bitfolyam részben a PSTN-től függ, és magában foglalhat olyan más egyéb hálózatokat, mint például az ATM hálózat. A bitfolyam hozzáférés nagykereskedelmi termék, amely olyan módon tartalmazza az átviteli kapacitással való ellátást, hogy a belépő új szolgáltatóknak lehetővé teszi saját, értéknövelt szolgáltatásaiknak saját ügyfeleikhez történő eljuttatását. A viszonteladási ajánlatok nem helyettesítik a bitfolyam hozzáférést, mert a belépő új szolgáltatók számára nem teszik lehetővé szolgáltatásaik megkülönböztetését az inkumbens szolgáltatásaitól. Annak érdekében, hogy képesek legyenek megkülönböztetni szolgáltatásaikat (beleértve olyan szolgáltatásokat is, mint a VoIP) az inkumbens szolgáltatásaitól, a belépő új szolgáltatóknak rendelkezniük kell olyan hozzáférési pontokkal, ahol ellenőrizni tudják88 a végfelhasználónak nyújtott szolgáltatás bizonyos technikai jellemzőit, paramétereit89, és/vagy teljes mértékben ki kell tudniuk használni saját hálózatukat (illetve az alternatív hálózati kínálatokat)90, melynek következtében képesek megváltoztatni a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás minőségét (pl. adatátviteli-sebesség vagy egyéb tulajdonságok tekintetében pl. szolgáltatás-minőség). A bitfolyam hozzáférés legfontosabb elemei a következők: • •

88

az inkumbens által biztosított nagysebességű kapcsolat a fogyasztóhoz (végfelhasználói rész), mindkét irányban szélessávú átviteli kapacitás, amely lehetővé teszi, hogy az új belépők kínálhassák saját, értéknövelt szolgáltatásaikat a végfelhasználóknak,

Ez a közvetett ellenőrzést is magában foglalja, azaz az inkumbens szolgáltató megváltoztatja, módosítja a technikai paramétereket a belépő új szolgáltató kérésére (részletesen lásd az alábbiakban). 89 A technikai paraméterekre vonatkozó részleteket lásd az alábbiakban. 90 A gerinchálózati berendezések piaca, ahol az alternatív szolgáltatók backhaul szolgáltatásokat kínálnak nem mellőzhető, nem hagyható ki a bitfolyam hozzáférés vizsgálatakor.

124 • •

belépő új szolgáltatók képessége szolgáltatásaik megkülönböztetésére azáltal, hogy közvetlenül vagy közvetve megváltoztathatják annak technikai jellemzőit, paramétereit, és/vagy saját hálózatukat használják, a bitfolyam hozzáférés olyan nagykereskedelmi szolgáltatás, amely DSL részt (hozzáférést) és a gerinchálózat (ATM, IP gerinc) backhaul szolgáltatásait tartalmazza.

Tehát a bitfolyam hozzáférés alapvetően a DSL szolgáltatások (nagysebességű szolgáltatások) mögött álló nagykereskedelmi termék. Ez a meghatározás azonban nyitva hagyja azt a kérdést, hogy melyik ponton valósul meg a forgalom átadása, mivel az inkumbens és az OLO/ISP (OLO, működési engedéllyel rendelkező egyéb szolgáltató, ISP, Internet-szolgáltató) közötti DSL forgalomban számos átadási pont létezik/létezhet. Az ONPCOM02-03 dokumentum a belépő új szolgáltatók részére történő hurokátengedés, megosztott, közös hozzáférés és viszonteladás formájában felajánlott nagysebességű szolgáltatásokat külön megemlíti, mint olyanokat, amelyek nem számítanak bitfolyam hozzáférésnek. A hozzáférési pont (a pont, ahol a forgalom átadása megtörténik) egyaránt meghatározza a végfelhasználó számára nyújtott xDSL szolgáltatás91 technikai paraméterei ellenőrzésének lehetőségét, valamint a saját hálózat használatának lehetőségét az inkumbens szolgáltató hálózata helyett. A következő fontosabb változatok különböztethetők meg92:

(x)DSL - hozzáférés

szűrő*

M D F

BRAS

ATM

´DSLAM

xDSL Modem

backhaul szolgáltatás

menedzselt IP gerinchálózat

WWW (internet)

POTS/ISDN (*ha szükséges)

jelenléti pont/ forgalom átadási pont

DSLAM hozzáférés

1

91

ATM szint (honos/ távoli ATM kapcsoló)

2

IP szint (menedzselt)

3

www (nemmenedzselt IP)

4

Pontosabban nem az xDSL hozzáférési kapcsolat az ami változik, módosul, hanem a végfelhasználónak nyújtott szolgáltatás, a nagysebességű Internet hozzáférés. Az inkumbens szolgáltató nem a végfelhasználó berendezését ellenőrzi (RTTE Directive). 92 A felsorolás nem teljeskörű.

125 A legfontosabb különbség a megosztott, közös hozzáférés93 és a bitfolyam hozzáférés között a DSLAM biztosításának módjában van. Megosztott, közös hozzáférés esetén a DSLAM berendezést a belépő új szolgáltató működteti (még a virtuális közös eszközhasználat esetén is, amikor az inkumbens szolgáltató csak karbantartja a DSLAM-et). A bitfolyam hozzáférés esetén a DSLAM-et az inkumbens szolgáltató működteti, így ebben az esetben a belépő új szolgáltatónak nincs lehetősége arra, hogy technikailag megváltoztassa, módosítsa az xDSL hozzáférési kapcsolatot. A végfelhasználónak kínált szolgáltatás – s így a hozzáadott érték – megkülönböztetésének alábbi 4 változatában minél messzebb van a hozzáférési ponthoz fűződő jogosultság, annál kevesebb lehetősége van a belépő új szolgáltatónak a szolgáltatás megkülönböztetésére. Lényeges, hogy a szolgáltatást a kedvezményezett igényei határozzák meg.

1 DSLAM technológiai szintű bitfolyam hozzáférés Az inkumbens szolgáltató nyújtja a DSL hozzáférési kapcsolatot és közvetlenül a DSLAM után a bitfolyamot átadja a belépő új szolgáltatónak. A DSLAM csak korlátozott számú szolgáltatásfajtát tud kezelni (pl. 384/64, 512/256, 256/256 kbps le-, ill. feltöltési sebességű szolgáltatások), tehát nincs értelme például 10/600-ast ajánlani. A belépő új szolgáltató kérheti az inkumbens szolgáltatótól a szolgáltatás (a hozzáférés biztosításának) technikai módosítását annak érdekében, hogy használhassa a megvalósított szolgáltatás fajtákat, illetve kérheti az inkumbens szolgáltatót további sávszélesség-típus bevezetésére a kedvezményezett választásának megfelelően, amennyiben az technikai szempontból lehetséges94. A belépő új szolgáltató fizikailag jelen van a DSLAM-nél, és amellett, hogy a gerinchálózati összeköttetést (ATM, IP gerinc) maga adja teljes mértékben tudja hasznosítani a saját hálózatát. Ez képessé teszi a szolgáltatás minőségi mutatóinak meghatározására a gerinchálózatokon (ATM és/vagy IP) és lehetővé teszi jobb minőségű backhaul termék (alacsonyabb túlfoglalási – overbooking - tényező) kínálatát. Így a végfelhasználónak különböző technikai jellemzőkkel rendelkező DSL szolgáltatást tud felajánlani. Ez a változat nagy kezdeti befektetést követel a belépő új szolgáltatótól a DSLAM szintű jelenlét miatt. (nagyon költséges változat).

2 ATM (vagy ennek megfelelő) technológiai szintű bitfolyam hozzáférés Az inkumbens szolgáltató biztosítja a DSL hozzáférési kapcsolatot és a backhaul szolgáltatást. A bitfolyamot egy ATM-PoP95 összekapcsolódási pontnál, vagy más

93

Ez a leggyakrabban olyan teljesen átengedett helyi hurkot jelent, amelyet xDSL hozzáférés biztosítására használnak 94 Nincs értelme különbséget tenni bitfolyam hozzáférés és viszonteladás között aszerint, hogy az inkumbens szolgáltató a rendelkezésére álló DSLAM profilok közül vajon mindet, vagy csak meghatározott/korlátozott számút ajánl fel saját végfogyasztóinak. Ez azért fontos, mert annak a bizonyításának a terhe, hogy a kedvezményezett által meghatározott termék (pl: kért sávszélesség típus) technikailag megvalósíthatatlan az inkumbens szolgáltatóra hárul. 95 ATM Point of Presence.

126 technológia96 alkalmazásával az ATM/vagy ennek megfelelő technológiai szinten adja át a jogosult szolgáltatónak. Az ATM gerincben különböző túlfoglalási (overbooking) tényezők (a PVC-re tartalékolt kapacitás {tunelling}) alkalmazhatóak a forgalom különböző típusaira (up/downstream, ISP1/ISP2). A belépő új szolgáltatónak lehetősége van tovább osztani a virtuális átviteli utat további virtuális áramkörökre97. A belépő új szolgáltató működteti a BRAS-t (szélessávú távoli hozzáférést biztosító szervert) és így lehetősége van - a BRAS típusától függően - megváltoztatni, módosítani a BRAS paramétereit. A belépő új szolgáltató különböző technikai jellemzőkkel képes végfelhasználói termékeket kínálni, mivel változtatni, módosítani tudja a szolgáltatás minőségi paramétereit (QoS), olyan minőségi paramétereket, mint például az inkumbens szolgáltató által nyújtott különböző overbooking faktorok98.

3 IP technológiai szintű bitfolyam hozzáférés Az inkumbens szolgáltató biztosítja a DSL hozzáférési kapcsolatot és a backhaul szolgáltatást. A bitfolyamot IP-Pol-nál (IP szintű összekapcsolási ponton) adja át a belépő új szolgáltatónak. Mivel a forgalom irányított IP hálózaton (ez magán IP hálózat, nem a www nyilvános IP hálózata!) keresztül valósul meg, így a szolgáltatás minősége garantálható. A megkülönböztetés olyan mértékben lehetséges, hogy a belépő új szolgáltató tárgyalhat az inkumbens szolgáltatóval (ha az hajlandó arra) a különböző túlfoglalási tényezőkről. Ezen túlmenően a belépő új szolgáltatónak más lehetőségei is vannak a végfelhasználóval való összekapcsolás befolyásolására, mert a belépő új szolgáltatónál végződik a lefelé irányuló forgalmi kapcsolat99. Ebben a változatban a belépő új szolgáltató Internet forgalma az inkumbens szolgáltató birtokában lévő BRAS-on megy keresztül. Mivel ebben a változatban az inkumbens szolgáltató működteti a BRAS-t lehetősége van nyomon követni a végfelhasználót és ellenőrizni a virtuális magán csatornát (VPC).

4 Viszonteladás Az inkumbens szolgáltató biztosítja a DSL hozzáférési kapcsolatot, a backhaul szolgáltatást és ezen felül a nyilvános IP hálózatának az Internettel való összekapcsolását. Ezen a szinten a termék, amit az inkumbens szolgáltató a belépő új szolgáltatónak elad technikai szempontból azonos az inkumbens szolgáltató által a saját fogyasztóinak eladott termékkel. A belépő új szolgáltatónak nem szükséges saját infrastruktúrát működtetni, az egyetlen teendője az, hogy a termékét vezesse be a piacra, saját márkaként értékesítse, terítse 96

A technológia-semlegesség elvének megfelelően. A virtuális út (virtual path) további virtuális áramkörökre osztásával a belépő új szolgáltató meghatározza a csúcsidőben szükséges minimális átbocsátó képességet. 98 Azért ,hogy képes legyen ezen paraméterek - azaz a virtuális pálya (VP) feletti virtuális áramkörök (VC) szolgáltatás-minőségi paramétereinek - a fogyasztók igényei szerinti meghatározására az inkumbens szolgáltatónak ezt ki kell alakítani a DSLAM-en, mert a virtuális áramköröket mindkét végről, a belépő új szolgáltató és az inkumbens szolgáltató végpontján is meg kell határozni. A konfigurációt a belépő új szolgáltató kérésére az inkumbens szolgáltatónak kell rendelkezésre bocsátania. 99 Az ellenőrzés szintjét, amivel a belépő új szolgáltató rendelkezik a teljes hozzáférési szolgáltatás felett a szolgáltatás minőségét szabályozó feltételek (Quality of Service - QoS) korlátozzák, és nem rendelkezik olyan rugalmassággal, melynek révén a szolgáltatás minőségi paramétereit a végfelhasználók egyedi igényeihez lehetne igazítani, mint az a 2. változatnál még rendelkezésre áll. 97

127 és számlázza ki a fogyasztók részére. Mivel a belépő új szolgáltató nem tud valamiben is különböző technikai jellemzőkkel rendelkező végfelhasználói terméket kínálni, az ilyen termék egyszerű viszonteladásnak - és nem bitfolyam hozzáférésnek – minősül. A 4. változattal felmerül a bitfolyam hozzáférés és az egyszerű viszonteladás100 pontos elválasztásának kérdése. Ez az el/szétválasztás meglehetősen nehéz, mert a bitfolyam technikai szakkifejezés, a viszonteladás pedig közgazdasági fogalom. Mindazonáltal a következő különbségtétel tehető: A bitfolyam hozzáféréssel a belépő új szolgáltatónak lehetősége van az inkumbens szolgáltatótól vásárolt xDSL termék megkülönböztetésére. Ez azt jelenti, hogy számára jogilag (szerződésben) biztosított, vagy technikailag lehetséges megváltoztatni a technikai paramétereket olyan módon, hogy saját végfelhasználóinak az inkumbens szolgáltató xDSL kiskereskedelmi termékétől – lvalamilyen mértékben - különböző kiskereskedelmi terméket tud kínálni. Ez a szolgáltatás teljessé tétele érdekében általában a saját hálózata felhasználásával történik, vagyis a belépő új szolgáltató irányítja, kezeli a hozzáférési szolgáltatást. „A bitfolyam hozzáféréssel ellentétben az egyszerű viszonteladás esetén a belépő új szolgáltató egy olyan terméket vesz és ad tovább a végfelhasználóinak (a szolgáltatás DSL részéhez történő hozzáadott érték lehetősége nélkül), amely kereskedelmi szempontból az inkumbens szolgáltató által a saját kiskereskedelmi fogyasztóinak nyújtott a DSL szolgáltatással azonos, tekintet nélkül arra, hogy azt ISP szolgáltatással összekapcsolt csomagban nyújtja101.” Ebben az esetben az inkumbens szolgáltató ellenőrzi a szolgáltatás technikai paramétereit, és ezáltal meghatározza a végfelhasználói termék sajátosságait, jellemzőit. A bitfolyam hozzáférés és a viszonteladás megkülönböztetésének elbírálásánál javasolt a következő hüvelykujj-szabály alkalmazása: a termék viszonteladásnak minősül, ha az IP címet az inkumbens adja, hiszen ekkor a forgalom az inkumbens IP hálózatán keresztül irányítva bonyolódik, az Internet szolgáltatónak (ISP) a bekapcsolódásra lehetősége sincs. Az Internet szolgáltató (ISP) végponttól végpontig terjedő összeköttetést vásárol az inkumbens szolgáltatótól és értékesíti azt a végfelhasználó számára anélkül, hogy képes lenne (jogilag vagy technikailag) arra, hogy megváltoztassa a terméket (a hozzáférési szolgáltatást az inkumbens szolgáltató irányítja, kezeli). A fentiekben megtett különbségtételből adódóan a bitfolyam hozzáférés az infrastruktúra alapú verseny irányába mutat, mivel a kedvezményezett ellenőrzi a termék jellemzőit, és a kedvezményezett saját infrastruktúrája is bevonásra kerül. A viszonteladás ellenben, amelynél az előbbiekben említett két elem hiányzik, a szolgáltatás alapú versenyre utal. Összefoglalva nyilvánvaló, hogy a bitfolyam hozzáférési szolgáltatások esetén különböző hozzáférési (forgalom átadási) pontok léteznek és ezek különböző mértékben teszik lehetővé a belépő új szolgáltató számára a végfelhasználóknak kínált termékek megkülönböztetését, és ezáltal a hozzáadott érték mértékének megválasztását a végső szolgáltatásban (értéklánc fogalom). 100

A viszonteladás oly módon határozható meg, hogy viszonteladás esetén a terméket nem a végfelhasználó szerzi meg használat céljából, hanem egy másik szállító, azzal a céllal, hogy azt a fogyasztóknak vagy a végfelhasználóknak adja el. Ezeket a szállítókat kiskereskedőknek, vagy szolgáltatást nyújtóknak nevezik. A kiskereskedő ezért nem előállítója a terméknek. Teljesítményük kizárólag az eladásra és az értékesítésre korlátozódik. A más által előállított terméket a saját nevében számlázza ki a fogyasztók részére. (Neumann (2002) Wik Paper, Nr.230. Economical Importance of Resale p. 1) 101 az ONPCOM-18rev2 9.sz. lábjegyzete

128

2. sz. Függelék A bitfolyam hozzáférési szolgáltatás kábel televíziós hálózatokon (Az ERG/IRG nyomán) Technikai megoldások Lehetséges összekapcsolódási pontok Az alábbi ábra adatok továbbítására alkalmas kábelrendszer egymáshoz illesztett és az Internethez is csatlakozó hálózati felépítményét mutatja. A nyíl jelzi, hogy az adatforgalom merre halad a hálózaton a felhasználótól a másik végen elhelyezkedő Internet szolgáltatóig. Jól látható, hogy számos lehetséges összekapcsolódási pont van, melynek leírására és alkalmasságuk értékelésére az alábbiakban kerül sor. CMTS hozzáférés A CMTS hozzáférés kétféleképpen is megvalósítható. A jogosult szolgáltató elvileg dönthet amellett, ami technikailag lehetséges, hogy a CMTS berendezést betelepíti a kábelhálózatot üzemeltető fejállomására és RF oldalon összeköti a HFC hálózattal. Azonban ez azzal járna, hogy az egyes szolgáltatók CMTS-einek a HFC hálózat spektrumában mindkét irányába eltérő frekvenciát kellene használnia. Amíg ezt egyszerűnek tűnik elérni a felhasználó felé, addig a szolgáltató felé szállító spektrum igen korlátozott, így ez csak korlátozott mértékben, kis számú külső partnerrel működhet. In-home

Access Network

Backbone Network

Public Network

Backhaul

Access

Provisioning & Management Servers TV Set Top Box

Cable Modem PC

Hybrid Fibre-Coax Network (HFC) Home

Public Internet

Cable Modem Termination System (CMTS)

Aggregation Device (e.g. Layer 3 switch)

ISP Router

Core Router

1

2

CMTS Access

L2/L3 Level

3

4

IP/MPLS Level

Potential hand-over points

A másik probléma a DOCSIS protokoll működési módjából adódik. A hálózatra újonnan csatlakoztatott kábel modem letapogatja a frekvenciákat, és kiosztásukat, hogy a CMTS-sel

129 föl tudja venni a kapcsolatot. Így kísérletet tesz a kommunikációra az első arra válaszoló CMTS-sel. Olyan rendszer alakítandó ki, ami ebben a helyzetben tájékoztatná a modemet, hogy milyen más frekvenciát használjon, amennyiben a modem egy másik szolgáltatóé s így egy másik CMTS-sel kellene kommunikálnia. A CMTS-nél történő összekapcsolódás másik lehetséges módja a hálózati oldali csatlakozás, melynek azonban jelenleg még nincs egyszerű megvalósítási módja, habár ez a típusú megoldás „a megosztott hozzáférést” és „a helyi hurok átengedést” juttathatja eszünkbe. A választott szolgáltatónak vagy be kell települnie az összes, a szolgáltatáshoz szükséges berendezéssel, vagy egy bérelt vonalon/ optikai kábelen a teljes forgalmat a saját hálózatába kell irányítania. Ez biztosítja az új belépőnek a legnagyobb szabadságot a hálózati eszközök, a rendszer paraméterek és a szolgáltatás specifikációja kiválasztásában. Összekapcsolódás az összesítő (forgalom aggregálási) pontnál Ez a változat feltételezi, hogy az alternatív szolgáltató vagy ISP használná az „inkumbens” kábel szolgáltató hozzáférési hálózatát, de betelepüléssel helyezné el saját berendezéseit a gerinchálózaton, ami kezelné az összes ügyfél egy adott ISP hálózatából érkező vagy oda tartó forgalmát. A használata megoldható akár a 2-es, akár a 3-as (összekapcsolási) Layer-en, mint azt a CMTS utáni forgalom elkülönítésénél korábban már szerepelt. A forgalom elkülönítése teszi lehetővé az új belépő számára, hogy kialakítsa saját szolgáltatásait. Tehát a backhaul (gerinc- és nyilvános hálózat) az új belépő saját hálózatának tekinthető ebben a lépésben. Másképpen, az üzemeltetés, adminisztráció, karbantartás és ellátás szerverei távolról is menedzselhetőek miután elhelyezésre kerültek az inkumbens saját hálózatában. Ez a megoldás képessé teszi az új belépőt, hogy jelentős mértékben megkülönböztesse saját szolgáltatását az inkumbensétől. Átadási pont a szolgáltató hálózatának végén Ez a megoldás magában foglalja az inkumbens szolgáltató hozzáférési és gerinc hálózatának, valamint az üzemeltető szervereknek a használatát. A korábban leírt alagút (tunnelling) technikára alapozva az inkumbens és az új belépő között köthető olyan SLA (service level agreement) megállapodás, amely biztosítja az új belépő szolgáltatási színvonalát. A telepíteni kívánt szolgáltatás megkülönböztetésére igen csekély a lehetőség, leszámítva a hálózati irányú Internet kapcsolat típusát és az új szolgáltató saját hálózaton létrehozott ráépülő, értéknövelt szolgáltatásait. Viszonteladás Ténylegesen az új belépő megveszi az „inkumbens” kábel-szolgáltató teljes szélessávú hozzáférés szolgáltatását és csak másképpen címkézi fel. Ez nem azonosítható bitfolyam hozzáférésként, hiszen nincs olyan paramétere a szolgáltatásnak, amit az új belépő megváltoztatna.

3. Függelék: A piacon tevékenykedő jelentősebb szolgáltatók fontosabb pénzügyi mutatói 2003-ban Szolgáltató

Antenna Távközlési Rt. EMITEL Távközlési Rt.

Összes eszköz (millió Ft)

Tárgyi TőkeEsedéAdósságÜzemi tev. Adózott Likviditási Összes bevétel eszközök ellátottság kességi fedezeti eredménye (miiló eredmény mutató (%) (millió Ft) aránya (%) (%) mutató (%) mutató (%) Ft) (millió Ft)

Befektetett eszközök beszerzése (mFt)

Befektetett eszközök eladása (mFt)

15806,50 8 649,00

62,20 82,90

57,60 41,70

1,50 21,90

0,60 84,80

2,60 184,60

1224,40 6 213,00

-260,90 2 172,00

-298,40 1 906,00

2844,80 1 263,00

1,50 663,00

6696,00

75,50

18,70

57,60

10,70

128,10

2946,00

561,00

113,00

-1456,00

46,00

GTS-DataNet Távközlési Kft. 14 560,00 HUNGAROTEL TÁVKÖZLÉSI 39 364,40 Rt.

52,30

58,90

59,80

61,30

507,50

8 443,00

-936,00

213,00

2 740,00

334,00

80,00

20,00

70,00

30,00

140,00

16 053,50

5 266,20

2 927,10

-719,80

15,60

Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. MATÁV Rt.

109 880,10 923 268,00

72,70 42,00

14,80 52,00

182,70 22,00

12,00 71,00

122,30 217,00

44 683,40 307 016,00

1 683,30 25 763,00

-7 632,60 4 994,60 74 953,00 -42 148,00

110,00 2 451,00

13381,50

83,00

36,50

56,30

16,70

182,30

8900,00

1456,40

Monor Telefon Társaság Rt. 11 687,40 0,80 PanTel Távközlési 34 825,00 36,00 Kommunikációs Rt. UPC Magyarország 45099,00 76,10 Telekommunikációs Kft. * A Fibernet esetén 2002-es adatok szerepelnek.

0,70

1,40

0,90

9,00

7 808,10

2 583,10

28,00

73,00

25,00

149,00

20 492,00

-476,00

-2 799,00

2 365,00

117,00

18,70

185,10

7,90

149,60

24321,00

7501,00

3109,00

3372,00

47,00

FiberNet Kommunikációs Rt. *

MATÁVkábelTV Kft.

832,80

-1521,80

9,80

2 452,30 10 794,30

6,90

C. Együttműködés a Gazdasági Versenyhivatallal A tárgybani hatósági eljárásban a Tanács a GVH-val való együttműködést több lépcsőben valósította meg, az alábbiak szerint: 1./ A Tanács 2004. február 23-án megküldte a GVH részére a szolgáltatók részére továbbítandó adatlapok-tervezeteit véleményezés céljából. A beérkezett írásbeli észrevételek nagy részét elfogadva a kérdőívek kiegészítésre kerültek, illetve a javasolt adattartalomnak megfelelően új kérdőívek szerkesztésére is sor került. A GVH az át nem vezetett javaslatok esetében e döntés okáról is részletes írásbeli és szóbeli tájékoztatást kapott. 2004. március 16-án kétoldalú megbeszélésre került sor az adatszolgáltatással kapcsolatban, a korábban egyeztetett kérdőívek alapján. A megbeszélésen a jelenlévők áttekintették a tárgybani eljárás során, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításához szükséges, az elektronikus hírközlési piaci szolgáltatóktól bekért adatok körét, illetve az eljárás további fázisaiban esetleg szükségessé váló adatbekérések lehetőségeit. A felek megállapodtak abban, hogy az eljárás jelenlegi fázisáig az adatbekérés témáját egyeztetettnek tekintik, a továbbiakban e kérdésben szükség szerint folyamatosan kapcsolatot tartanak. 2./ A Tanács a Módszertant – annak 2004. május 5-i nyilvánosságra hozatala előtt - előzetes véleményezés céljából megküldte a GVH részére, melyre írásban érkezett észrevétel. A GVH a Módszertan nyilvánosságra hozatalát támogatta, azt vitára alkalmasnak találta, de ezzel egyidejűleg kisebb, pontosító észrevételeket tett. A Tanács a GVH észrevételeinek, javaslatainak jelentős részét változtatás nélkül átvezette a Módszertan szövegében. Az át nem vezetett javaslattal kapcsolatban sem volt megállapítható alapvető koncepcionális probléma. Ugyanakkor e problémák kapcsán a későbbi email váltás, a GVH által írásban megküldött vélemény, valamint a 2004. május 20-i személyes egyeztetés eredményeként konszenzus alapján került a szöveg kialakítására. A GVH nem látta akadályát annak, hogy a Módszertannal kapcsolatos írásbeli véleménye is közzétételre kerüljön az NHH Internetes oldalán. Végül a Tanács 2004. július 30-án megküldte a GVH részére a Módszertan végleges változatát, melyben foglaltakkal, illetve a javításokkal a GVH egyetértett, további észrevételt nem tett. 3./ A Tanács tájékoztatta a GVH-t a tárgybani kötelező hatósági eljáráson túlmutató, a piaci szereplőkkel való együttműködésen alapuló többlépcsős fórumrendszerről, melyre a GVH képviselőjét közvetlenül meghívta. 4./ A Tanács 2004. december 29-én megküldte a GVH részére a határozat-tervezetet. A határozat-tervezetnek az egyeztetés az érdekeltekkel keretében történő közzétételével kapcsolatban a GVH nem emelt kifogást, részletes észrevételeit a rendelkezésre álló 20 napon belül írásban, illetve szóbeli konzultáció keretében jelezte. A GVH észrevételei és az azokra adott NHH válasz:

132 A GVH a határozat-tervezet rendelkező és indokoló részével nagyrészt egyetért, de megfontolásra javasolja a) a Matáv Rt. és a UPC esetleges közös erőfölényének, és ennek a kis- és nagykereskedelmi piacokra gyakorolt hatásának részletes vizsgálatát, valamint – valamennyi azonosított földrajzi piacot illetően – a retail minus árképzési elv alkalmazása kötelezettségként való előírásának újragondolását, A retail ár ugyanis a GVH tapasztalatai alapján nem feltétlenül tekinthető a szó klasszikus értelmében vett versenyárnak; a Matáv Rt. esetében a UPC-vel együtt fennálló esetleges közös erőfölény következtében, míg a többi szolgáltatónál a kiskereskedelmi piaci pozíciókra tekintettel, így a retail minus árképzési elv alkalmazása csak azon viszonylag szűk mezsgyét jelentő területen teremt versenyt, amit a szélessávú nagykereskedelmi hozzáférés (országos szintű IP bitfolyam hozzáférés) és a kiskereskedelmi szélessávú Internet hozzáférés ára közti árrés biztosít. Ez a korlátozottabb verseny pedig előreláthatólag nem lehet képes a kiskereskedelmi árakat a tényleges – a nyugat-európai példák alapján várható – árszintre csökkenteni, így nem teljesíti maradéktalanul az Eht. célkitűzéseit. NHH válasz: A retail ár a Tanács álláspontja szerint sem klasszikus versenyár, mivel az adott szolgáltatók (Matáv, ill. a többi volt koncessziós szolgáltató) nemcsak az adott nagykereskedelmi, hanem a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon is JPE szolgáltatók (valószínűleg), a retail minus alkalmazásának viszont nem feltétele, hogy a kiskereskedelmi ár versenyár legyen. (Ha a kiskereskedelmi piacon kialakult ár versenyár lenne, akkor valószínűleg a kapcsolódó nagykereskedelmi piacon sem lenne szükség árszabályozásra) A Tanács álláspontja szerint a GVH észrevételében kifejtett közös erőfölény még a nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacon sem áll fenn, mivel a közös erőfölényhez szükséges – a piac meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatóban, illetve az alapjául szolgáló EU irányelvben is szereplő - feltételek döntő része (a legfontosabbak, 9, a határozat módszertani részében is szereplő 15 szempontot tartalmazó listából) nem teljesül: a)

érett piac, a szélessávú kis- (és nagykereskedelmi) szolgáltatások piaca - mint azt a Tanács határozattervezetben bemutatta – jelenleg a leggyorsabban fejlődő hazai távközlési részpiac, a piaci érettség eléréséhez valószínűleg még több év hasonló ütemű piaci fejlődésére van szükség.

b)

stagnáló, vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon az előző pontban ismertetett gyors növekedés miatt nyilvánvaló, hogy ez a feltétel sem teljesül.

c)

kereslet csekély rugalmassága, a gyors növekedés csökkenő árak mentén valósul meg, mint oly sok új szolgáltatás esetében, az új fogyasztók általában igen költségérzékenyek (ezt az adott szolgáltatás esetében a kapcsolódó piackutatási adatok is alátámasztják), ami miatt a szolgáltatás keresleti árrugalmassága magas.

d)

homogén termékek, a UPC és a Matáv szolgáltatása nem tekinthető egymáshoz képest homogénnek, a szolgáltatók számos olyan szolgáltatás-jellemzőt képesek meghatározni (amelyek egy része

133 adottság), illetve kapcsolódó szolgáltatást nyújtani, amelyekkel sikeresen képesek megkülönböztetni szolgáltatásukat a másik szolgáltató termékétől. e)

hasonló költségszerkezetek, a két szolgáltatónak valószínűleg jelentősen eltér a költségstruktúrája, mivel az esetek jelentős részében más hálózati elemeket, más eszközöket használnak, amelyek előállítása során más költségmeghatározó tényezők játszanak szerepet. A költségszerkezet különböző volta mellett további érv, hogy a kábelszolgáltató jelentős részben más módon képes hasznosítani a költségek jelentős részét okozó hozzáférési hálózatát, mint a DSL szolgáltató.

f)

hasonló piaci részesedések, mint az a határozatban szerepel a Matáv szélessávú végpontszám alapjáén számított részesedése az adott földrajzi piacon 63%-os, míg a UPC-é nem éri el a 25%-ot sem. A Tanács álláspontja szerint ez a két piaci részesedési arány nem tekinthető hasonlónak (a Tanács álláspontja szerint egyébként ez a különbség már önmagában is kizárja annak lehetőségét, hogy az adott érintett piac szereplőinek érdeke legyen a közös erőfölény érvényesítése).

g)

műszaki újítások hiánya, vagy érett technológia, a Tanács álláspontja szerint az adott technológia sem a DSL esetén, sem a kábel modemes szolgáltatás esetén sem tekinthető olyannak, amelyet a műszaki újítások hiánya jellemez (elég csak a DSL technológia átviteli megoldásaiban újszerű Ethernet technológia- amely az ú.n. next generation network egyik „zászlóshajója” - fejlődésére és annak – a hazai piaci szereplő körében s jelentős - terjedésére utalni. Egy másik példa a közeljövő nagy ígéretét jelentő vezeték nélküli technológiák megjelenése (UMTS, WiMax)).

h)

kapacitástöbblet hiánya a Tanács álláspontja szerint a DSL technológia alapját jelentő vezetékes telefonhálózatában, főleg annak trönkhálózati részében jelentős többletkapacitás van; a PSTN elérési hálózatok DSL kapacitása pedig az igényeknek megfelelően könnyen bővíthető.

n)

árverseny hiánya vagy korlátozott lehetősége nyilvánvaló, hogy az adott kiskereskedelmi piacon ez sem áll fenn. NHH válasz a versenyárral kapcsolatban: a Tanács egyetért azzal, hogy a kiskereskedelmi piacon kialakult ár nem valószínű, hogy versenyár. Ugyanakkor a retail minus árazás bevezetése nem kívánja meg, hogy a kiinduló kiskereskedelmi ár versenyár legyen. Ha ugyanis a kiskereskedelmi piacon kialakuló ár megfelel a piaci (tökéletes) verseny eredményeképpen kialakuló árnak, akkor valószínűleg nincs szükség piacszabályozásra, így retail minus árazásra sem. b) továbbá a hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség tartalmának esetleges kibővítését. A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség kiszabásának indokolásában a Tanács is utalt arra a tényre, hogy bizonyos hálózati elemek esetében a vizsgált szolgáltatás kapcsán léteznek alternatív infrastruktúrák – éppen ezzel magyarázta a Tanács, hogy miért nincsen szükség a helyi bitfolyam hozzáférési és az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatási szintek közötti szinteken hozzáférési kötelezettség előírására. A GVH gyakorlatában ugyanakkor már felmerült olyan probléma, hogy az inkumbens szolgáltató – a panaszos szerint –- éppen egy ilyen köztes szintű összekapcsolódást akadályozott meg azáltal,

134 hogy az egyébként külön szerződésben rendezett átviteli szolgáltatás igénybevételét is kötelezővé tette, az esetleges alternatív infrastruktúrák igénybevételét pedig – műszaki indokokra hivatkozva – nem tette lehetővé. NHH válasz: A hivatkozott vitás esetben alapvetően nem egy „köztes” hozzáférési szolgáltatási szint megtagadásáról volt szó a Tanács álláspontja szerint, hanem az országos IP szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatás földrajzi átadási pontjáról. A helyi bitfolyam hozzáférési és az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatási szintek „közötti” szinteken a hozzáférési kötelezettség elő nem írását egyik piaci szereplő sem kifogásolta, így annak igénybevételére valószínűleg (és ez lehet, hogy a piacelemzés következő felülvizsgálatáig marad csak így) nincs piaci igény. A GVH rendelkező és indokoló résszel kapcsolatos részletes álláspontját jelen levél melléklete tartalmazza. A határozat-tervezet indokoló részének szövegéhez fűzött részletes észrevételek GVH: A retail minus árképzési módszertan alkalmazásának újragondolását, a Matáv Rt. és a UPC esetleges közös erőfölénye vizsgálatát azért tartaná a GVH fontosnak, mert tapasztalatai alapján megfigyelhető hazánkban egy olyan tendencia, mely szerint a kiskereskedelmi szélessávú Internet hozzáférési szolgáltatások ára, bár csökkenő tendenciát mutat – különösen a Matáv Rt. szolgáltatási területén, ami más piaci fejleményekkel együtt a verseny jeleként értékelhető –, még mindig érzékelhetően meghaladja a Nyugat-Európában jellemző árszínvonalat, azaz vélhetően továbbra is a kompetitív árszint felett van. Ezeket az árakat pedig – a tervezetben is bemutatottaknak megfelelően – a UPC kiskereskedelmi piaci árai és a Matáv Rt. nagykereskedelmi árai alakítják, nyilván annak következtében, hogy a Matáv Rt. a nagykereskedelmi tarifák meghatározásakor – saját nagykereskedelmi terméke, és leányvállalata, az Axelero Rt. szolgáltatásainak sikere érdekében – figyelemmel van a UPC kiskereskedelmi árképzésére. Ilyen értelemben tehát a UPC és a Matáv Rt. kölcsönösen nyomást gyakorolnak egymás árképzésére, ez a nyomás azonban – egymás érdekeit ismerve és tiszteletben tartva – nem olyan mértékű, ami az árakat a nemzetközi összehasonlítás alapján valószínűsített kompetitív szintre szorítaná le. A Matáv Rt. árképzése emellett nagy hatást gyakorol a 2. sz. földrajzi piacon kialakuló árszínvonalra is, tekintettel arra, hogy az Invitel Rt. sok tekintetben (a Matáv Rt-t) követő magatartást folytat, aminek részben minden bizonnyal az állhat a hátterében, hogy az Invitel Rt. és az Axelero Rt. mindkét földrajzi piacon egymás komoly versenytársai. A többi földrajzi piacon azonosított jelentős piaci erejű szolgáltató esetében viszont még ilyen jellegű verseny-nyomás sem érvényesül, így ezek a szolgáltatók kiskereskedelmi szinten is igen erős piaci pozíciókkal (erőfölénnyel) rendelkeznek, magatartásukat az esetlegesen jelen lévő versenytársaktól függetlenül folytatják, és a Matáv Rt. és az Invitel Rt. díjainál is jelentős mértékben magasabb kiskereskedelmi díjakat alkalmaznak.102 Mindezek következtében valószínűsíthető, hogy a kiskereskedelmi árak nem tekinthetők versenyárnak, így a retail minus árképzés alkalmazásának előírása lehetővé teszi ugyan új szolgáltatók kiskereskedelmi piacra történő belépését, illetve a már jelen lévő szolgáltatók életképes működését, elképzelhető azonban, hogy a fogyasztói érdekek érvényesülését nem 102

A verseny-nyomás hiányán túl kétségkívül az is indokolhatja az árak eltérését, hogy az érintett szolgáltatók kevésbé tudják a hálózati hatásból fakadó és egyéb méretgazdaságossági előnyöket kihasználni, valamint, hogy beruházásaikat későbbi időpontban kezdték meg, ezért a megtérülés is más szakaszban lehet.

135 segíti elő a szükséges mértékben, hiszen a versenytársak a végfogyasztónak nyújtott szolgáltatásnak csak egy meglehetősen kis részét tudják befolyásolni, így az árak alakulására is csak marginális hatást gyakorolhatnak (nem képesek azt a feltételezett kompetitív szintre juttatni) a következő, a GVH folyamatban lévő eljárására utaló mondat bizalmas információnak minősül. NHH válasz: A Tanács álláspontja szerint a GVH észrevételében kifejtett közös erőfölény még a nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piacon sem áll fenn, mivel a közös erőfölényhez szükséges – a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatóban, illetve az ennek alapjául szolgáló európai uniós irányelvben is szereplő - feltételek döntő része (a legfontosabbak, 9, a határozat módszertani részében is szereplő 15 szempontot tartalmazó listából) nem teljesül (részletesen ld. az előzőekben). Az Invitel és az Axelero a két földrajzi piacon egymásnak nem komoly versenytársai, Invitel területen az Axelero DSL szolgáltatással elenyésző mértékben van jelen, a Matávkábel Invitel területeken lévő hálózatain nyújtott kábel modemes elérések piaci súlya pedig nem éri el a 20%-ot sem. Az Invitel Matáv területen pedig ennél sokkal kisebb részesedéssel van csak jelen. A Tanács egyetért azzal, hogy a kiskereskedelmi piacon kialakult ár nem valószínű, hogy versenyár. Ugyanakkor a retail minus árazás bevezetése nem kívánja meg, hogy a kiinduló kiskereskedelmi ár versenyár legyen. Ha ugyanis a kiskereskedelmi piacon kialakuló ár megfelel a piaci (tökéletes) verseny eredményeképpen kialakuló árnak, akkor valószínűleg nincs szükség piacszabályozásra, így retail minus árazásra sem. GVH: A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség tartalmának esetleges kibővítését azért javasolja a GVH, mert a gyakorlatban már találkozott olyan, a versenyjog eszközeivel nem kezelhető problémával, amelyre egy ilyen jellegű szabályozás megnyugtató megoldással szolgálhatna. A kötelezettség kiszabásának indokolásában a Tanács is utalt arra a tényre, hogy bizonyos hálózati elemek esetében a vizsgált szolgáltatás kapcsán léteznek alternatív infrastruktúrák – éppen ezzel magyarázta a Tanács, hogy miért nincsen szükség a helyi bitfolyam hozzáférési és az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatási szintek közötti szinteken hozzáférési kötelezettség előírására. A fentebb már vázolt inkumbensi magatartás azonban hatásosan megakadályozta ezen alternatív infrastruktúrák – saját szolgáltatásának versenyt támasztó – igénybevételét, amire a köztes szolgáltatási szintekre is előírt hozzáférési kötelezettség vagy a kiegészítő szolgáltatásokkal kapcsolatban megfogalmazott kötelezettségek esetén nem lenne lehetősége. NHH válasz: A hivatkozott vitás esetben alapvetően nem egy „köztes” hozzáférési szolgáltatási szint megtagadásáról volt szó a Tanács álláspontja szerint, hanem az országos IP szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatás földrajzi átadási pontjáról. A helyi bitfolyam hozzáférési és az országos szintű IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatási szintek „közötti” szinteken a hozzáférési kötelezettség elő nem írását egyik piaci szereplő sem kifogásolta, így annak igénybevételére valószínűleg (és ez lehet, hogy a piacelemzés következő felülvizsgálatáig marad csak így) nincs piaci igény. GVH: A határozat-tervezet III. sz. mellékletével kapcsolatban elöljáróban annyit kívánunk megjegyezni, hogy álláspontunk szerint könnyebben kezelhető lenne a szöveg, ha a számviteli szétválasztásra vonatkozó szabályok leírásánál nem csak a Rendeletben foglaltaktól való

136 eltérések, hanem azoknak a Rendelettel egységes szerkezetbe foglalt változata jelenne meg. Ezen túlmenően – tekintettel arra, hogy kiskereskedelmi szinten a hozzáférések és hívásszolgáltatások esetén a lakossági és üzleti előfizetőknek kínált szolgáltatások külön piacot alkotnak (ld. 1-6. sz. piacok) – javasolnánk, hogy a kiskereskedelem bevételei és költségei részletezése során szintén jelenjen meg ilyesfajta megkülönböztetés, amely a Tanács későbbi ellenőrzési tevékenysége során is hasznos információkkal szolgálhat.103 Ennek megfelelően a 6. pont c) része és a 4. a) tábla, illetve a 6. b) tábla módosítása szükséges. Ugyancsak a III. sz. mellékletben, a 4. a) táblából véletlenül kimaradt egy sor, így annak A. és B. sora közötti felsorolást ki kellene egészíteni a Hozzáférési hálózattól vásárolt transzfer összegével. Végül, meglátásunk szerint a 6. pont a) jelű bekezdésében indokolatlan a bitfolyam hozzáférés átengedésnek csak a helyi bitfolyamra történő leszűkítése, azt ki kellene egészíteni a bitfolyam hozzáférés többi típusával is, mint ahogyan az a 3. a) táblában meg is történt. NHH válasz: a számviteli szétválasztásra vonatkozó pontosító javaslatokat a Tanács a határozat véglegesítésénél figyelembe veszi. GVH: A tervezet V. sz. melléklete kapcsán először egy általánosabb jellegű versenyjogi aggályt fogalmazunk meg. A 22. pont álláspontunk szerint indokolatlanul szűkíti le a Rendelet 68. pontjának az alkalmazott szoftverek alkalmazása terén nagyobb választási szabadságot biztosító rendelkezéseit a költségmodell MS Excel-ben történő benyújtásának kötelezettségére. Egy ilyen megszorítás ugyanis közvetve versenyhátrányt okozhat a vonatkozó szoftverek gyártásának piacán tevékenykedő piaci szereplőkre, indokolatlan előnyben részesítve a Microsoft céget, így egy ilyen közigazgatási határozat a versenytörvény rendelkezéseit is sértené.104 NHH válasz: Amennyiben a használt szoftverre vonatkozóan semmilyen előírást nem tartalmazna a határozat-tervezet, az azt jelentené, hogy a szolgáltatók által benyújtott kimutatásokban ténylegesen használt szoftverekkel az ellenőrzéshez az NHH-nak rendelkeznie kellene, amely valószínűleg jelentős plusz költséget jelentene. Az NHH megítélése szerint az a tény, hogy öt kötelezett szolgáltatótól egy bizonyos szoftverrel (amelyet ráadásul – mint az a korábbi beadványaikból kiderült - a kötelezettségtől függetlenül az adott szolgáltatók már használnak) készített számításokat kér a hatóság érdemben nem befolyásolja a szoftvergyártók közötti versenyt. A javaslatot a Tanács annyiban elfogadja, hogy a végleges határozat olyan szoftverre hivatkozik, amelyet az MS Excel olvasni képes ill. MS Excel kompatibilis; azaz a benyújtott modellnek, olyannak kell lennie, amely mindenben megfelel a kötelezettségben rögzített tulajdonságoknak, és ezen tulajdonságok ellenőrizhetősége MS Excel szoftver alkalmazásával lehetséges. GVH: Emellett a 20. ponthoz egy már a rendelet-alkotás során is többször jelzett elírásra szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet: véleményünk szerint a mondatban tévesen szerepel a lakossági jelző, helyette a kiskereskedelmi szó használata lenne indokolt. NHH válasz: a javaslatot a Tanács elfogadja. 103

Természetesen ennek a megjegyzésnek a szélessávú piac vonatkozásában nincsen jelentősége, kiemelésére csak a teljesség kedvéért került sor. 104 Hasonló probléma miatt tervezi most a GVH az APEH megkeresését is.

137 GVH: Az V. melléklet országos IP szintű bitfolyam hozzáférésre vonatkozó részében a GVH véleménye szerint érdemes lenne a kötelezett szolgáltatótól bekérendő adatok esetében mind kiskereskedelmi, mind nagykereskedelmi szinten a lakossági/üzleti megbontást is előírni, tekintettel arra, hogy a szolgáltatók – különösen az alacsonyabb sávszélességű csomagokban – ezek között mind az árban, mind a szolgáltatási tartalom terén különbséget tesznek. NHH válasz: az üzleti-lakossági bontásra vonatkozó javaslatot az országos IP szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra vonatkozóan – amennyiben a kötelezett szolgáltató kiskereskedelmi kínálatában különbséget tesz – a Tanács elfogadja. GVH: A 0 Ft-os havidíjú akciókhoz kapcsolódó zárójeles megjegyzéshez azt az észrevételt fűznénk, hogy a számítási módszerrel alapvetően egyetértünk, de tapasztalataink alapján a vázolt konstrukcióban a (3*0+x*12)/(3+12) képlet alkalmazása lenne helyes, tekintettel arra, hogy a 3 hónapos akciós időszak jellemzően nem számít bele az elkötelezettségi időbe. NHH válasz: az említett rész a Tanács kiegészíti azzal, hogy ha az akciós 0 Ft-os időszak az adott csomag esetén nem számít bele az elkötelezettségi időbe, akkor a GVH által javasolt képletet indokolt alkalmazni. GVH: Végül egy elírásra szeretnénk felhívni a figyelmet: a IV. rész első francia bekezdésének második sorában véletlenül „bérelt vonali” szolgáltatás szerepel „szélessávú” szolgáltatás helyett. NHH válasz: a jelzett elírást a végleges határozatban javítja a Tanács. GVH: A helyettesítési lehetőségek vizsgálatáról szóló B.I.4. részt a kábelmodemes szolgáltatások versenyző szerepe alátámasztására (B.I.4.1.1. pont) ki lehet egészíteni azzal, hogy az akciók mellett az upgrade-ek időzítése is egymáshoz igazodva történik. A mikrohullámú szolgáltatásokkal (B.I.4.1.2. pont) kapcsolatban a GVH saját tapasztalatai alapján nem látja bizonyítottnak, hogy a korlátlan havi forgalmat biztosító csomagok havi díja az ADSL árához közelít; ismereteink szerint a hasonló sávszélességű és tartalmú csomagok ára jóval meghaladja az ADSL-ét. Az összes keresleti helyettesítési lehetőség bemutatásához pedig röviden ki lehetett volna térni az ún. SkyDSL – mint kényszerhelyettesítő – szerepére is. NHH válasz: a Tanács információi alapján a mikrohullámú kínálat (amely alapvetően a szabad felhasználású 2.4 GHz-es frekvencián nyújtott szolgáltatásokat jelenti) ténylegesen korlátlan csomagokat nyújtó – egyébként igen nagyszámú szolgáltató által nyújtott, így nem egységes - része nem különbözik olyan mértékben az ASDL kínálat megfelelő részétől, amely indokolná, hogy ezen szélessávú eléréseket a Tanács ne tekintse az adott kiskereskedelmi piachoz tartozónak. A Sky DSL szolgáltatás a szolgáltatók beadott adatlapjai alapján elenyésző súllyal rendelkezik a piacon, így annak külön szerepeltetését a Tanács nem látta indokoltnak. GVH: A kiskereskedelmi földrajzi piac meghatározása (B.I.4.3. pont) során a tervezet érzésünk szerint kissé prejudikál, már előrevetíti a következő fejezet következtetéseit, és egyáltalán nem tér ki a keresleti helyettesítők azon jellegzetességére, hogy itt a koncessziós szolgáltatók területein átnyúló hálózatokról is szó lehet, azaz a lánchelyettesítés lehetőségének elemzése elmaradt.

138 NHH válasz: a lánchelyettesítés vizsgálatát a Tanács nem tartja indokoltnak. A lánchelyettesítésnek a Tanács álláspontja szerint alapvetően a funkcionális helyettesítés vizsgálatnál van szerepe, azaz olyan szolgáltatások esetén, amelyeknél létezik olyan előfizető, amely (illetve aki) számára a lánc két végén lévő szolgáltatások mindegyike igénybe vehető (anélkül, hogy például lakóhelyet kellene változtatnia a tényleges helyettesítéshez). A határozat-tervezetben bemutatott földrajzi piac-meghatározás melletti további érv, hogy a területi alapú (ár)diszkrimináció nem lehetséges, (amelyre a GVH is utalt egy másik – később itt is szereplő – észrevételében) illetve nem gyakorlat. Azaz hiába vannak esetleg a definiált földrajzi piacokon átnyúló hálózatok, amelyek az adott földrajzi piac egyes területein akár jelentősek is lehetnek, a földrajzi piac domináns hálózatát birtokló DSL szolgáltató azok kínálata által támasztott versenyre nem reagál helyi szinten, azaz a versenyfeltételek nem térnek el helyi szinten. A területi diszkrimináció gyakorlatának hiányára való hivatkozás, mint a bemutatott földrajzi piac-meghatározás melletti érv a megjelent határozat-tervezetből egy véletlen folytán maradt ki, az a végleges határozatban szerepelni fog. A Tanács a GVH észrevételét figyelembe véve a JPE elemezésnél bemutatott részletes földrajzi piaci elemzésre a földrajzi piac-meghatározásnál a végleges határozatban megfelelően hivatkozik. GVH: A nagykereskedelmi piac helyettesítési lehetőségeit taglaló B.I.5. részben meglátásunk szerint nem szerencsés arra hivatkozva külön piacra sorolni a kábelnetet, hogy a „hazai kábelmodemes szélessávú szolgáltatók kereskedelmi gyakorlatában egyelőre nincs példa ilyen nagykereskedelmi szolgáltatásra, amelynek feltehetően egyik alapvető oka, hogy a szabályozás e szolgáltatókra semmilyen kötelezettséget nem rótt ki”. Egy ilyen állítás leginkább a szabályozás szükségességét képes alátámasztani,105 de a kábelszolgáltatók külön piacra sorolását, és aztán a status quo fenntartását semmiképpen sem. Álláspontunk szerint mind a CATV-, mind a mikrohullámú hálózatok esetében a helyettesítés fő korlátja ezen alternatív hálózatok széttagolt és elaprózott volta, ami teljesen más beruházási szükségletet és megtérülési lehetőségeket indukál, mint az ADSL-hálózat, ráadásul az azonos lefedettség biztosítása adminisztratív okokból is sokkal nehézkesebb. (ADSL-nél a földrajzi terjeszkedés adott koncessziós szolgáltató területén szinte automatikus, míg kábelnetnél leggyakrabban egy új szolgáltatóval való tárgyalást és megegyezést igényel.) NHH válasz: a hivatkozott pontban a határozat-tervezet igen részletesen – mintegy 50 sorban - taglalja, hogy nagykereskedelmi szinten miért nem igazolható, hogy a kábel modemes hálózatokat, illetve az azokon elvileg (talán) megvalósítható bitfolyam hozzáférési szolgáltatásokat egyértelműen indokolt az adott érintett nagykereskedelmi piac részének tekinteni. Az idézett 3 sor csak azt írja le, hogy ma nincs ilyen nagykereskedelmi szolgáltatás a piacon, illetve megemlíti annak egyik okát, de – és ez az adott részt olvasva egyértelmű – nem „arra hivatkozva” sorolja külön piacra kábelnetet. A Tanács álláspontja szerint az alternatív hálózatok széttagolt és elaprózott volta a bitfolyam hozzáférési szolgáltatások megléte, kialakíthatósága szempontjából (különösen, ami az országos IP szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatások lehetőségét illeti) nem releváns. A Tanács nem ért egyet azzal a megállapítással sem, hogy „az ADSL-nél a földrajzi terjeszkedés adott koncessziós szolgáltató területén szinte automatikus, míg kábelnetnél leggyakrabban egy új szolgáltatóval való tárgyalást és megegyezést igényel”, mivel a Tanács 105

A szabályozás ugyanakkor szintén nem feltétlenül legjobb megoldás, hiszen a kábelhálózatok „megnyitása” műszaki/kapacitásbeli akadályokba ütközhet.

139 információi szerint még a nagy, egy kézben lévő kábelhálózatok esetén is sok olyan hálózat létezik, amelyeken nem indul szélessávú szolgáltatás, noha arra a hálózat alkalmas. GVH: A kínálati helyettesítésről szóló B.I.5.2. pontban meg kellett volna vizsgálni a – szabályozott árú, költségalapú – helyi hurok átengedés mint helyettesítési lehetőség szerepét is, amit a szolgáltatások árának egymáshoz képesti viszonyára és a hurokbérlet beruházásigényére tekintettel egy alaposabb vizsgálatot követően vélhetően ki lehetett volna zárni. NHH válasz: a Tanács álláspontja szerint a kínálati helyettesítésről a határozat-tervezetben megjelent elemzés elegendő a piac kínálati oldali esetleges további bővíthetőségének eldöntésére. GVH: A B.I.7. rész (Földrajzi piac meghatározása) kapcsán csak visszautalunk az imént a kiskereskedelmi földrajzi piaccal kapcsolatban írtakra, illetve hozzátesszük, hogy bár az egyes primer körzetekben álláspontunk szerint a versenyfeltételek nem feltétlenül homogének, az egyes volt koncessziós szolgáltatók teljes szolgáltatási területén pedig még kevésbé, a területi alapú diszkrimináció azonban nem lehetséges, így ez a tényező nem befolyásolja érdemben a földrajzi piacok elkülönítését. NHH válasz: az észrevétel a Tanács álláspontja szerint érdemben nem módosítja a határozatot, a „homogén” jelzőt a Tanács álláspontja szerint az adott helyen indokolt olyan értelemben használni, amely által az egyes lehetséges különbségek még az elemzés során kezelhetőek. A területi alapú (ár)diszkrimináció nem lehetséges voltára, illetve ezen gyakorlat hiányára való hivatkozás, mint a bemutatott földrajzi piac-meghatározás melletti érv a megjelent határozat-tervezetből egy véletlen folytán maradt ki, azt a végleges határozat tartalmazza. GVH: A B.II. fejezet – JPE szolgáltatók azonosítása – fejezettel kapcsolatban külön meg kívánjuk említeni, hogy üdvözöljük a Tanács azon törekvését, hogy e terület vonatkozásában elkülönült földrajzi piaconkénti erőfölény-elemzést végzett, mert ezáltal sokkal megalapozottabb lehetett a tervezet kötelezettségeket előíró fejezete. A határozat-tervezet további részeihez csak az alábbi három megjegyzést fűzzük. NHH válasz: a Tanács örömmel vette tudomásul az észrevételt GVH: A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzésről szóló II.1.5. pontban esetleg utalni lehetne arra, hogy a Tanács által feltárt tények és az ezek alapján megfogalmazott következtetések arra engednek következtetni, hogy a kábelhálózatok és az ADSL-hálózat között vélhetően egyirányú helyettesítési viszony állhat fenn, és hogy a tapasztalatok alapján Magyarországon a kábeles és mikrohullámú elérés jellemzően inkább olyan területeken juthatott nagyobb szerephez, ahol az ADSL még nem elérhető. NHH válasz: a Tanács álláspontja szerint a kábelmodem és az ADSL közötti jelzett egyirányú helyettesítés a rendelkezésre álló információk alapján egyértelműen nem igazolható. A mikrohullámú szélessávú elérések és az ADSL szolgáltatások esetén a felvetés indokoltabb, amint erre egy helyen a határozat-tervezet is utalást tesz, de a Tanács véleménye szerint a mikrohullámú elérések szerepe a szélessávú szolgáltatások piacán ma még nem jósolható meg teljes bizonyossággal. GVH: A II.1.9. pontban foglaltakhoz kapcsolódóan csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy álláspontunk szerint a Tanács a kiegyenlítő vásárlóerő fogalmát indokolatlanul szűkítette le a

140 szolgáltatást igénybevevők részéről jelentkező megtorló eszközök alkalmazásának képességére, noha a tervezet által is hivatkozott bizottsági közlemény 65. pontja ezt hangsúlyozottan csak a kiegyenlítő vásárlóerő egyik (de nem az egyetlen) megvalósulási formájának tekinti („one source of countervailing buyer power”). A közlemény 64. pontja – a fúziókra vonatkozóan – egészen pontosan így fogalmaz: „A szállítókra verseny-nyomást nem csak a versenytársak gyakorolhatnak, annak forrásául szolgálhatnak a vevők is. Még a nagyon magas piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások sem lehetnek a fúziót követően olyan pozícióban, hogy nagymértékben akadályozzák a hatásos versenyt, különösen nem azáltal, hogy magatartásukat vevőiktől nagymértékben függetlenül folytathatják, amennyiben ez utóbbiak kiegyenlítő vásárlóerővel rendelkeznek. Kiegyenlítő vásárlóerő alatt ebben a kontextusban a vevőknek a szállítóval folytatott kereskedelmi tárgyalásokon méretükből, a szállító számára képviselt üzleti jelentőségükből, illetve azon képességükből fakadó alkupozíciót kell érteni, hogy lehetőségük van másik szolgáltatóra váltani.” Ezen definíciópontosításon túlmenően a kiegyenlítő vásárlóerő kapcsán írtakkal a GVH egyetért, mind a piaci szituáció jellemzését, mind a Tanács által levont végkövetkeztetést illetően. NHH válasz: A GVH a kiegyenlítő vásárlóerő elemzése kapcsán javasolt pontosítását a Tanács elfogadta. GVH: Végül egy elírásra szeretnénk felhívni a Tanács figyelmét: a tervezet C. részének (Együttműködés a Gazdasági Versenyhivatallal) 4./ és 5./ pontjában szereplő 2004. júliusi dátumok minden bizonnyal tévesek, helyettük 2004. decembernek, illetve 2005. januárnak kellene szerepelnie. NHH válasz: a jelzett elírás a végleges határozatban javítva lesz.

141 D fejezet Egyeztetés az érdekeltekkel A beérkezett szolgáltatói- és versenyhatósági észrevételek és az azokra adott válaszok részletesen A Matáv Rt. észrevételei és az azokra adott válasz • •

•

A piacmeghatározással kapcsolatban a Matáv Rt. részben kifogásolja a földrajzi- és részben a szolgáltatási piacmeghatározást és felveti, hogy a piaci részesedés primerenkénti vizsgálata más eredményre vezetett volna. A határozattervezetnek az érintett piac azonosítására vonatkozó részével kapcsolatban kifogásoljuk a piacelemzés módszerét. Véleményünk szerint az a módszertan, amely szerint a Tanács előbb általánosságban vizsgálta országos szinten a piacon releváns szolgáltatásokat, és a helyettesíthetőség feltételeit, részben hibás következtetésekre vezetett. Amennyiben a vizsgálatot számozási területenkénti bontásban végezték volna el, fény derült volna arra, hogy számos részpiacon – számozási körzetben – valós helyettesítő szolgáltatásként érhető el a kábelmodemes szolgáltatás, amely egyes számozási körzetekben feltűnően magas penetrációt mutat. Az országos összehasonlítás révén a Tanács indokolatlan előnyben részesíti a legnagyobb – és kiskereskedelmi szempontból a legfontosabb területeken szolgáltató – kábeltársaságot. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szabályozó mulasztást követett el, mivel nem valósult meg a kábeltelevíziós szolgáltatók kötelezése – a Médiatörvénybeli felhatalmazás alapján – a hálózatok csillagpontossá történő átépítésére és kétirányúsítására. Amennyiben ugyanis a törvényi kötelezettség alapján ez a fejlesztés megvalósul, az nyilván hatással lett volna a teljes kis- és nagykereskedelmi piacra. Az, hogy ez nem valósult meg, csak részben indokolható a szolgáltatók tőkehiányával, a jelentős ok az, hogy a szabályozó elmulasztotta a hálózatra vonatkozó követelmények jogszabályi meghatározását, és következésképp nem szankcionálta az átépítést elmulasztó társaságokat.

NHH válasz: a Médiatörvényben megfogalmazott kötelezéshez kapcsolódó miniszteri rendelet valóban nem készült el, azonban az ezen felvetésre történő reagálás nem tartozik az NHH kompetenciájába. Matáv Rt.: • Súlyos probléma, hogy a tervezet a szolgáltatók „önbevallása” alapján következtet arra, hogy a kábelhálózatok fejlesztésének dinamikája és versenyképessége elmarad az xDSL fejlesztésektől. Ez csak a kisebb településekre és kisebb kábelszolgáltatókra lehet igaz. Ugyanakkor a kiskereskedelmi verseny szempontjából jelentős területeken – Budapesten és a nagyobb megyeszékhelyeken – a kábelinternet súlya és fejlődési dinamikája is összemérhető az xDSL-lel. Ezt jól mutatja az xDSL kampányokra adott gyors válasz (pl. Matáv ADSL sávszélesség-emelésre UPC is azonnal növelte a sávszélességet, továbbá az ADSL piaci árváltozási folyamatokat is követi saját áraival), valamint az, hogy az előfizetők is egyenrangú szolgáltatásként kezelik az xDSL és a kábelmodemes szolgáltatást. Ennek figyelmen kívül hagyásával a Tanács megint csak indokolatlan előnybe hozza a legnagyobb kábelszolgáltatót, még mielőtt a jelentős piaci erő vizsgálatára sort kerítene, s egyben bünteti a szélessávú technológia elterjesztésére több fejlesztést szánó szolgáltatókat. NHH válasz

142 •

• •

•

•

Az NHH eljárása valóban adatszolgáltatáson alapult, azonban a hatóságnak indokolt esetben lehetősége van a szolgáltatott adatok valódiságának ellenőrzésére, illetve az Eht. 151. § (5) bekezdése alapján az adatszolgáltatás során az adatszolgáltató felelős az adat tartalmának megfelelőségéért, időszerűségéért, hitelességéért, pontosságáért, ellenőrizhetőségéért és helyességéért . A Tanács a szolgáltató által említett érveket (kiskereskedelmi szinten a UPC és a Matáv Rt. egymás üzleti lépéseire igen gyorsan reagálnak) felhasználta, s többek között azok alapján mutatta be, hogy a két szolgáltatás kiskereskedelmi szinten azonos piachoz tartozik. A szélessávú szolgáltatásra alkalmas kábelhálózatok és az xDSL-re alkalmas infrastruktúra fejlődési lehetőségeinek összehasonlítása érdekében a Tanács figyelembe vette, hogy rövid távon – tehát az elemzés előretekintő időtávján belül - a kétféle infrastruktúrán hozzávetőlegesen hány végpont tehető alkalmassá a szélessávú szolgáltatásra. Ez az elemzés – amely a határozat-tervezetben a II.2.1. alatt található – szintén azt mutatja, hogy az xDSL infrastruktúra fejlődésében rövid távon sokkal nagyobb potenciál van. Vagyis a Tanács a kifogásolt kijelentését három szempont vizsgálatára alapozta: • a tényleges előfizetői számok alakulására, amely mint az a 2. ábrán is látható, az xDSL lényegesen gyorsabb fejlődését mutatta: az elemzés időtávjának végén az xDSL előfizetések száma közel kétszerese volt a kábel modemes előfizetői számnak; • a szolgáltatók önbevalláson alapuló fejlesztési terveire; • a szélessávú szolgáltatásra alkalmas kábelhálózatok és az xDSL-re alkalmas infrastruktúra rövid távú fejlesztési lehetőségeinek elemzésére. A határozat-tervezet végleges változatában szerepel az a földrajzi piac-meghatározás melletti (a határozat korábbi belső változatában szerepelt), az európai szabályozók által a földrajzi piac határainak kijelölésénél általánosan figyelembe vett érv, hogy az egyes szolgáltatók milyen földrajzi területi egységeken belül áraznak egységesen, és így milyen módon képesek egymás ajánlataira az eltérő földrajzi területeken különbözőképpen reagálni. Mind a Matáv Rt. a nagy- és (leányvállalata) kiskereskedelmi ajánlataiban, mind a UPC a kiskereskedelmi ajánlataiban országosan (ahol a szolgáltatást nyújtani képes) egységesen áraz, a UPC és a többi kábel modemes szolgáltató ajánlataira nem reagál helyi szinten. Ez a Tanács véleménye szerint azt is jelenti, hogy a verseny feltételei az adott koncessziós területek primer körzeteiben kellőképpen homogének ahhoz, hogy a Matáv Rt. összes volt koncessziós primer körzete azonos földrajzi piachoz tartozónak lehessen tekinteni. Ezen a dinamikusan fejlődő piacon nagyon fontos a szolgáltatás fejlődésének további monitorozása. Ezt figyelembe véve a Tanács hangsúlyozza, hogy az Eht. 57. § (1) bekezdése alapján a piacelemzést az érintett piacokon a Tanács rendszeresen végzi, s ennek keretében figyelembe tudja venni, hogy ez a fejlődése elején tartó piac milyen további jellemzőket, trendeket mutat.

Matáv Rt.: •

Fentiek alapján javasoljuk, hogy a Tanács alaposabb elemzéssel, a legnagyobb kábelszolgáltatók hálózati lefedettségét is saját előfizetői számukhoz súlyozottan figyelembe véve módosítsa a kiskereskedelmi földrajzi piac meghatározását. Több olyan körzet is található, ahol a legnagyobb kábelszolgáltató rendelkezik a telefonhálózattal összemérhető és versenyző kábelhálózattal – azaz a földrajzi piac legalább számozási körzetenkénti részletes vizsgálata indokolt.

•

Az sem felel meg a valóságnak, hogy a nagykereskedelmi piacon nincs példa kábelhálózaton keresztül nyújtott bitfolyam hozzáférési szolgáltatásra, illetve arra a keresleti oldal szereplői

143 – alapvetően a szélessávú Internet-szolgáltatók – részéről ne mutatkozott volna konkrét kérés. Van példa arra, hogy a kábelhálózatokon adott frekvenciát (sávszélességet) vesz igénybe az internetszolgáltató – ez a szolgáltatás a helyi bitfolyam hozzáféréshez áll közelebb. Ezen túl az Axelero Rt. konkrét kéréssel kereste meg már 2003. októberében a UPC-t. Ez az Eht. alapján jogosulti ajánlatnak számít, azonban a kábelszolgáltató nem adott rá érdemi választ. Mivel a kábeltelevíziós hálózatokon nyújtott bitfolyam hozzáférés működő nagykereskedelmi szolgáltatás, és arra van kereslet, véleményünk szerint szerves része az érintett nagykereskedelmi piacnak. •

Fentiek alapján az is nyilvánvaló, hogy a piacon már most problémát jelent, a verseny ellen hat, és a határozattervezet alapján a jövőben is versenyt akadályozó tényezőként lesz jelen az a hiányosság, hogy az egyes részpiacokon jelentős versenyt támasztó kábelszolgáltatókra nem vonatkozik a nagykereskedelmi szolgáltatás nyújtási követelmény. Mivel ez lehetővé teszi a kábelszolgáltató számára piaci pozíciói erősítését, saját hálózata saját kiskereskedelmi szolgáltatással történő teljes körű lefedése révén a kiskereskedelmi szolgáltatás „monopolizálását”, szabályozói kötelezettség hiányában a kábelszolgáltató bizonyosan nem fog nagykereskedelmi szolgáltatást nyújtani.

NHH válasz: • Az Axelero Rt hivatkozott konkrét, a UPC hálózatához való hozzáférésre vonatkozó kérésére vonatkozó utalását a Tanács figyelembe veszi, ez azonban az elemzésben sok fontosabb mellett csak egy plusz szempont volt a piacmeghatározás során • A hivatkozott példa, amelyben a kábelhálózaton nem annak tulajdonosa (amely ugyanakkor a műsorjel-elosztó szolgáltatást nyújtja ugyanazon a hálózaton) nyújt szélessávú szolgáltatást, a szolgáltatók által megadott adatok alapján, és a határozat 1. és 2. sz. függelékében ismertetett a bitfolyam hozzáférés ERG megközelítésének tükrében a Tanács álláspontja szerint nem minősül bitfolyam hozzáférési szolgáltatásnak. Ebben az esetben ugyanis arról van szó, hogy teljes hálózato(ko)n nyújtja egy másik szolgáltató a szélessávú Internetszolgáltatást, azaz a bitfolyam hozzáféréstől eltérően az adott hálózaton csak egy szélessávú szolgáltató van jelen, a szélessávú szolgáltatáshoz szükséges eszközöket általában ő maga telepíti és működteti és kizárólag ő is használja. •

A kábelhálózatokon nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások figyelembe vételét az érintett nagykereskedelmi piac részeként sem az EU jelenlegi írott szabályozása (ld. az érintett piacok elemzésével foglalkozó Recommendation) sem az EU notifikációs gyakorlata nem támogatja. Utóbbival kapcsolatban megfigyelhető, hogy az EU az eddig a 12-es piacra vonatkozó nemzeti határozatok notifikációját követő észrevételeiben minden esetben szóvá tette, ha az adott nemzeti szabályozó a kábel modemes szolgáltatásokat az érintett piac részeként definiálta. Az NHH által ebben kérdésben követett gyakorlat, amellett, hogy megfelel a jelenlegi európai uniós megközelítésnek a Tanács véleménye szerint megfelelően körültekintő abból a szempontból is, hogy a jelentős piaci erő megítélésénél a szélessávú kábelhálózatokat - mivel azok az adott érintett nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piac versenyviszonyait befolyásolják, így pedig közvetetten az adott érintett nagykereskedelmi piac versenyviszonyait is - figyelembe veszi. Az NHH természetesen folyamatosan nyomon követi, hogy az európai szabályozás milyen irányba fejlődik a közeljövőben ebben a tekintetben és az esetlegesen bekövetkező változásokat a következő piacelemzés során figyelembe veszi. A Tanács álláspontja szerint – amelyet a határozat-tervezetben is részletesen bemutatott – a szélessávú kábelhálózatok, illetve az azokon nyújtott szolgáltatások figyelembe vétele az

144 érintett piac részeként a jelen eljárás JPE kijelölésére vonatkozó következtetéseit nem módosította volna, mivel a JPE elemzésénél ezen szolgáltatásokat figyelembe vette. A Tanács az elemzés lezárásakor már birtokában volt olyan információknak, amelyek alapján úgy tűnik, hogy elképzelhető, hogy az európai szabályozás ebben a tekintetben változik, ezért is döntött úgy, hogy a szélessávú kábelhálózatokat a JPE megítélésénél figyelembe veszi. Matáv Rt. • Szintén lényeges körülmény, amit a határozattervezet szerinti piacelemzésben nem vettek figyelembe, hogy a Gazdasági Versenyhivatal konzekvens gyakorlata szerint a kiskereskedelmi Internet hozzáférési szolgáltatáshoz szükséges távközlési hozzáférés tekintetében az Internet-szolgáltató számára az ADSL hálózathoz és a kábelhálózathoz való hozzáférések elvileg szintén helyettesíthetik egymást azokon a területeken, ahol műszakilag mindkét hálózat elérhető. NHH válasz: • a Tanács a határozat-tervezetében teljes mértékben a GVH által is alkalmazott gyakorlatot követte abban, hogy kiskereskedelmi szinten a két szolgáltatás egymás helyettesítője, így azonos kiskereskedelmi piachoz is tartozik. Matáv Rt. • A határozattervezetnek az érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltató azonosítására vonatkozó döntésével fentieknek megfelelően szintén nem értünk teljesen egyet. A számozási körzetenkénti vizsgálat lehetőséget nyújtana arra, hogy azokon a területeken, ahol a telefon- és kábelhálózatok párhuzamosan jelen vannak, az infrastruktúra-szolgáltatók szimmetrikus szabályozásával technológia-semlegesen biztosítsa a kiskereskedelmi verseny intenzitásának növekedését, vagy éppen az adott körzet viszonylatában a hatékony, technológiák közötti verseny létét állapítsa meg. NHH válasz: • a számozási körzetenkénti vizsgálat a földrajzi piacmeghatározás alapján nem indokolt. A Matáv Rt. körzeteiben egyáltalán nem általános az a kijelentés, hogy a szélessávú kábelhálózatok elterjedtsége-, fejlődési üteme és potenciálja alapján a nagyvárosokban a kábelhálózatok helyzete kedvezőbb lenne a DSL-énél. (Pl. Budapesten a legnagyobb kábelszolgáltató szélessávú piaci részesedése a 25%-ot sem éri el.) Matáv Rt. • •

A határozattervezetnek az arányos és indokolt kötelezettségek meghatározására vonatkozó döntésének bizonyos elemeivel szintén nem értünk egyet, azokra észrevételt kívánunk tenni. Nem értünk egyet a Matáv Rt. esetében az országos IP bitfolyam hozzáférésre vonatkozó „retail minus” árszabályozás kiszabásának szükségességével. A Matáv Rt. – egyedüli inkumbens szolgátlatóként – már ma is nyújt IP bitfolyam hozzáférést, amelyet 16 partnere vesz igénybe. E nagykereskedelmi termék az értékláncban a megfelelő szinten van mind az árakat, mind az igénybevételi feltételeket tekintve. E szabályozó által preferált termék 3 éve jelen van a szolgáltatási területen. Ez alapján a Matáv Rt. szolgáltatási területén a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak közötti különbség megítélése nem szabályozási, hanem kifejezetten versenyjogi kérdés.

145 •

Az árszabályozási kötelezettség Matáv Rt.-re nézve aránytalanságát és indokolatlanságát alátámasztja az is, hogy a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás tekintetében tapasztalt, hatékonyságnöveléssel és a méretgazdaságossági előnyök továbbadásával elért jelentős mértékűnek tekinthető árcsökkenést teljes mértékben a Matáv Rt. nagykereskedelmi árainak csökkenése vezérelte és indukálta. Ebből a szempontból lényeges vizsgálni a 2004. évi folyamatokat is, amelyek alapján mérvadó következtetések vonhatóak le a jövőbeni tendenciákra vonatkozóan is, amelyet a piacelemzésnek az előretekintő jellegéből adódóan kiemelten figyelembe kell vennie. Látható, hogy mind a közvetlen, mind pedig – a sávszélesség áremelés nélküli növelésével – a közvetett árcsökkentésre is volt példa, amelyet már 2004. őszén bejelentett módon a szolgáltatás diverzifikációja fog követni a korlátozott letöltési lehetőséget tartalmazó nagykereskedelmi ajánlat bevezetésével

NHH válasz: • a Tanács a kötelezettségek meghatározása során azt vizsgálta, hogy a piaci erőfölényből fakadó helyzet módot ad-e a JPE szolgáltatónak olyan visszaélésekre, amelyek megelőzése indokolja a nagykereskedelmi árszabályozás bevezetését. Mint az a határozat-tervezet indoklásából kiderül az elemzés eredményeképpen a Tanács úgy találta, hogy ennek bevezetése indokolt, mivel még ha igaz is a Matáv Rt. állítása, amely szerint nagykereskedelmi termék az értékláncban a megfelelő szinten van mind az árakat, mind az igénybevételi feltételeket tekintve (és amelyben azért az érintett piaci szereplők között nincs teljes konszenzus), kötelezettség híján nem feltétlen maradna ez a helyzet így. Ha a Matáv Rt. által említett megállapítások helytállóak, akkor a bevezetendő árszabályozás a Matáv Rt.-re nézve minden bizonnyal nem lesz kedvezőtlenebb az eddigi gyakorlatnál. Matáv Rt. •

Bár fentiek alapján indokolatlannak és aránytalannak tartjuk, de amennyiben a retail minus típusú árszabályozás mégis bevezetésre kerülne, az árrés megállapításánál a hatékony szolgáltató költségeit kell alapul venni, ellenkező esetben az árszabályozás a fogyasztó megkárosítását eredményezi. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet az ERG állásfoglalására is („ERG Common Position on the approach to Appropriate remedies in the new regulatory framework” dokumentum „Wholesale access pricing” témakörében), mely szerint a szabályozónak különös gonddal kell megindokolnia, ha az ár megállapításánál más szolgáltató költségeit is figyelembe kívánja venni. Csak a tényleges kiskereskedelmi költségek levonása fogadható el, a különféle hatékonytalansági elemek beépítése nélkül. A piaci működés évek óta problémamentes olyan körülmények között, amikor a nagykereskedelmi árak a hatékony szolgáltató költségei alapján kerültek kialakításra. NHH válasz: A retail minus árazás kialakításánál valóban indokolt figyelembe venni a hatékony szolgáltató kiskereskedelmi költségeit. Ez azonban nem feltétlenül az a szolgáltató, amelyik a legalacsonyabb ilyen jellegű egységköltségekkel rendelkezik (amely bizonyos a kiskereskedelmi tevékenységek esetén is érvényesülő méretgazdaságossági hatások miatt általában a legnagyobb szolgáltató lenne), azaz a hatékony szolgáltató költségeinek figyelembe vételekor tekintettel kell lenni arra, hogy a jogosult szolgáltatók nem feltétlen képesek akkora méretgazdaságosságot elérni, mint az inkumbens szolgáltató. A piaci működés problémamentességével kapcsolatban az érintett piaci szereplők véleménye igen eltérő. A Tanács a határozatban foglalt a költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége

146 keretében kirótt kötelezettség végrehajtásának ellenőrzésétől azt is reméli, hogy választ kap arra a kérdésre, hogy milyen valós okok húzódnak meg ezen véleménykülönbség mögött. A Monortel Rt. észrevételei A Monortel az alábbiakban a kötelezettségekkel kapcsolatosan fejti ki észrevételeit a nyilvános egyeztetés keretében. A határozat-tervezet V. sz. mellékletének 2. pontja alatt a Tanács ismerteti az országos szintű IP bitfolyam hozzáférésre vonatkozó nagykereskedelmi árképzés szabályait. A rendelettervezetben megjelentetett árképzési szabályok alapján a kiskereskedelmi árakat kell majd csökkenteni a Tanács által megállapított mértékben. A fenti árképzési szabályok több problémát vetnek fel a szabályozás kiszámíthatósága terén. Először is a fent ismertetett árképzés „segítségével” esetlegesen a Monortel költségei alatti árak kerülhetnek megállapításra. Ez ellentétes a versenytörvényben megfogalmazottakkal, valamint a Monortel azon – törvényben megfogalmazott – jogával, amely a szolgáltatók befektetéseinek méltányos mértékű megtérülését hivatott biztosítani. Másodszor a társaság ismételten találkozhat az NHH Tanácsának árkijelölési eljárásával, amely során az NHH Tanácsa a Monortel által kimutatható átlagköltség szintje alatti ellenértékeket állapított meg. Ezen árkijelölési eljárást a magyar piacon tevékenykedő, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók jogi úton is megtámadták. A Monortel véleménye alapján a fenti nagykereskedelmi szolgáltatás díját is a szolgáltatás költségeinek figyelembevételével kell meghatározni a Tanács által ismertetett költségszámítási módszer (FDC) szerint. •

NHH válasz: a Tanács nem ért egyet azzal a következtetéssel, ami a szolgáltató észrevételéből kiolvasható, nevezetesen, hogy a retail minus árazás alkalmazása feltétlenül olyan árkijelölési eljárást jelent, amely során az NHH Tanácsa a Monortel által kimutatható átlagköltség szintje alatti ellenértékeket állapít (majd?) meg. A Tanács azzal sem ért egyet, hogy a kötelezettségként előírt országos IP alapú bitfolyam hozzáférés árát az FDC módszertan alkalmazásával lenne indokolt meghatározni. A Tanács álláspontja szerint az olyan gyorsan fejlődő piacon, mint amilyen a szélessávú szolgáltatások piaca, az egységköltségek (alapvetően a helyi hurkokon felüli hálózatok egységköltségei) a méretgazdaságosság miatt viszonylag gyors ütemben és stabilan csökkennek. Ebből következőleg az egy bizonyos aktuális időpontban számított egységköltség messze nem fejezi ki pontosan azt, hogy a jövőben (akárcsak az igen közeli – pl.. egy éven belüli – jövőben) mennyibe kerülne az adott szolgáltatás előállítása a szolgáltatónak. A szolgáltató számára mindezek miatt racionális árazási stratégia, ha a kiskereskedelmi ár kialakításánál nem a jelenleg aktuálisan felmerülő költségeit veszi figyelembe, hanem azt a jövőben érvényesülő átlagköltséget, amelyet az adott piac érett stádiumában, lényegesen nagyobb értékesített volumen mellett érhet el. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a(z aktuális) költségek alapján meghatározott nagykereskedelmi ár alkalmazása azzal jár, hogy az adott kiskereskedelmi piacon árprés alakulhat ki, és nincs olyan szolgáltató, amely – az inkumbensen kívül – nyereségesen tudna működni az alkalmazott nagykereskedelmi ár mellett. Ezen helyzetek megelőzésére szolgál a retail minus árazás alkalmazása, amely biztosítja, hogy a kiskereskedelmi piaci szolgáltatás ne csak a nagykereskedelmi szolgáltatás előállítójának legyen rentábilis. Abban az esetben, ha a nagykereskedelmi szolgáltatás előállítója valóban az aktuálisan felmerült költségek alapján (+margin) alakítja ki a kiskereskedelmi árait, akkor a retail minus árazás bizonyosan nem jár a szolgáltató által vélelmezett hatással.

147 A Hungarotel Rt. észrevételei A szolgáltató észrevételeinek üzleti titokként történő kezelését kérte. AZ INVITEL RT. VÉLEMÉNYE a "Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás" elnevezésű nagykereskedelmi piac meghatározásáról Észrevételek – összefoglalás: 3) Piacmeghatározással kapcsolatos észrevételek a, Véleményünk szerint sokkal inkább különböznek a piaci viszonyok ugyanazon volt koncessziós területen belül található nagyváros és egy kistelepülés között, mint két különböző volt koncessziós területen lévő nagyváros között. Mivel a Hatóság ezekkel kapcsolatban semmilyen információval nem szolgál, ezért a kiskereskedelmi piac földrajzi határainak meghatározását megalapozatlannak tartjuk. b, Javasoljuk 5 „új” piac bevezetését aszerint, hogy az adott területen van-e kábeltelevíziós társaságnak szélessávú Internet szolgáltatásával összefüggő belső(nagykereskedelmi jellegű) szolgáltatása. •

NHH válasz:

•

Az üzleti titkot is tartalmazó változatban pontos számítások vannak az egyes földrajzi piacokra vonatkozóan.

•

A piac-meghatározás során a javasolt struktúrával szemben komoly ellenérv, hogy a szolgáltatók árazási gyakorlata nem támasztja alá, hogy a javasolt struktúra szerint eltérő piaci magatartást folytatnának. A szolgáltató ismertetett álláspontjában kifejti, hogy véleménye szerint sokkal inkább különböznek a piaci viszonyok ugyanazon volt koncessziós területen belül található nagyváros és egy kistelepülés között, ugyanakkor ennek megfelelően piaci magatartásában nem tesz különbséget a két terület között, vagyis a vélelmezett eltérő versenyfeltételek magatartására nincsenek hatással. A határozat-tervezet végeleges változatában a Tanács szerepelteti azt a földrajzi piacmeghatározás melletti, az európai szabályozók által a földrajzi piac határainak kijelölésénél általánosan figyelembe vett érvet, hogy az egyes szolgáltatók milyen földrajzi területi egységeken belül áraznak egységesen, és így milyen módon képesek egymás ajánlataira az eltérő földrajzi területeken különbözőképpen reagálni. Mind az Invitel a nagy- és (leányvállalata) kiskereskedelmi ajánlataiban, mind a nagyobb kábael-szolgáltatók a kiskereskedelmi ajánlataiban országosan (ahol a szolgáltatást nyújtani képesek) egységesen áraznak, a UPC és a többi kábel modemes szolgáltató ajánlataira az Invitel nem reagál helyi szinten. Ez a Tanács véleménye szerint azt is jelenti, hogy a verseny feltételei az adott koncessziós területek primer körzeteiben kellőképpen homogének ahhoz, hogy az Invitel volt koncessziós primer körzete azonos földrajzi piachoz tartozónak lehessen tekinteni. Megfigyelhető, hogy mind a DSL szolgáltatók, a nagy- és kiskereskedelmi ajánlataikban, mind az országos kábelszolgáltatók (pl.: UPC) a kiskereskedelmi ajánlataiban országosan (ahol a szolgáltatást nyújtani képes) egységesen áraznak, ami további érv a jelenlegi piacmeghatározás mellett.

•

•

•

Invitel Rt. 4) JPE kijelöléssel kapcsolatos észrevételek:

148 a, Véleményünk szerint egyértelmű elvi döntés szükséges arról, hogy a piac-meghatározási folyamat során figyelembe veszik-e a vállalaton belüli tranzakciókat. NHH válasz: A JPE vizsgálat során a vállalaton belüli tranzakciókat a határozat figyelembe veszi, a piac meghatározás során – összhangban az EU ajánlásával és jelenleg alkalmazott gyakorlatával – nem. Invitel Rt. b, Nemzetközi példákkal összhangban javasoljuk a kábeltelevízió szolgáltatók szélessávú Internet-szolgáltatási üzletágának figyelembe vételét jelen piacon, eleget téve ezzel a technológia-semleges szabályozás kötelezettségének és felszámolva a piacot terhelő aszimmetrikus szabályozást. NHH válasz: a nemzetközi példák ebben a tekintetben nem egyértelműek (ideértve az EU notifikációk tapasztalatait is), a kábeltelevízió szolgáltatók szélessávú Internet-szolgáltatási üzletágát a JPE-elemzésnél a Tanács figyelembe vette Invitel Rt. 5) Kötelezettségekkel kapcsolatos észrevételek: a, A Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségekben előírt országos IP bitfolyam hozzáférés kötelezettsége országos piacon jelenik meg, tehát a hozzáférési szolgáltatást terhelő árszabályozást csak egy országos JPE szolgáltatóra indokolt kiróni. NHH válasz: Az országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás országosan egy átadási pontot jelöl meg. Hatását tekintve ez az adott földrajzi piacon érvényesül, vagyis az adott földrajzi piachoz kapcsolódó termék. Invitel Rt. b, A költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége kötelezettség jelen határozat-tervezet szerinti módosítását indokolt lenne megfelelő jogi alapokra helyezni. A kötelezettségben szereplő határidőket javasoljuk úgy módosítani, hogy a referencia ajánlatok alkalmazásának kötelezettségének határideje azok jóváhagyásához viszonyuljon. c, A számviteli szétválasztás kötelezettség pontos tartalmának II. melléklet szerinti meghatározásában el kell kerülni a 19/2003. (XII.27) IHM rendeletre utalást minden olyan esetben, amikor attól eltérő rendelkezést állapít meg a Hatóság, mivel jelen formájában a szolgáltató számára jogsértő magatartást ír elő. NHH válasz: Az elektronikus hírközlési tevékenység elkülönítéséről, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatók számviteli nyilvántartásai elkülönített vezetésének részletes szabályairól szóló 19/2003. (XII. 27.) IHM rendelet 4. § (1) bekezdése alapján amennyiben a hatóság valamely jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra számviteli szétválasztással kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, mindezt megteheti a rendeletre hivatkozással, illetve az Eht. 5257. §-aiban foglalt eljárás keretében ezen rendelet rendelkezéseitől eltérhet. Amennyiben a Tanács a rendelet rendelkezéseitől a piacelemzési eljárásban el kíván térni, úgy meg kell jelölnie, hogy mely konkrét rendelkezéseitől és hogyan tér el, ezt követeli meg a jogbiztonság, törvényes eljárás követelménye. A szolgáltató ezen észrevétele alapján a

149 határozat szövegezésének megváltoztatása nem indokolt. Invitel Rt. d, A számviteli szétválasztás kötelezettségének előírása jelen piacon minden olyan szolgáltató számára indokolt, amelyet bármely más szabályozott hírközlési piacon jelentős piaci erejűként azonosítottak. NHH válasz: A jelen határozatban csakis az adott piacra tekintettel, az adott piacra vonatkozóan írhat elő a Tanács kötelezettséget. A szolgáltató ezen észrevétele alapján a határozat szövegezésének megváltoztatása nem indokolt. Invitel Rt. e, Azokon a piacokon, amelyeken a kábeltelevízió szolgáltatók szélessávú Internet-hozzáférés szolgáltatása elérhető, indokolt a JPE szolgáltató kötelezettségeinek mérséklése a versenyhelyzettel arányos szintre. NHH válasz: A bemutatott földrajzi piac-meghatározás, és a JPE elemzés alapján a Tanács véleménye szerint a javasolt megközelítés nem indokolt. Invitel Rt. 3. A FÖLDRAJZI PIAC MEGHATÁROZÁSÁRÓL "A kábelmodemes elérések terjedése, a szolgáltatók – az adatgyűjtési kérdőívben szereplő fejlesztési tervei alapján várhatóan továbbra is nagymértékben elmarad az ADSL terjedésétől, köszönhetően annak, hogy a vezetékes telefonszolgáltatók (még a kisebb volt koncessziós szolgáltatók is) 2004. évre vonatkozóan további erőteljes ADSL lefedettséget növelő beruházásokat hajtanak végre. A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható, hogy nincs olyan volt koncessziós vezetékes telefonszolgáltatási terület, ahol – a 2004. évre vonatkozó ADSL fejlesztéseket is figyelembe véve – a kábelmodemes szolgáltatók ellensúlyozni lennének képesek az ADSL szolgáltatók piaci erejét."106 A Hatóság nem szolgál meggyőző bizonyítékokkal a legutolsó állításra. A kábelmodemes szolgáltatók részesedése igen jelentős, 34%. A UPC előfizetői száma – saját bevallása szerint is107 – egy év alatt duplájára növekedve meghaladta az 50 ezret, ami több, mint kétszerese az Invitel előfizetői számának, míg a Chello szolgáltatásra alkalmas végpontjainak száma 600 ezer fölött van, ami a folyamatos fejlesztések eredményeként még az idén túllépi az összes előfizetői végpontjainak 90 százalékát, ami az Invitel 390 ezer előfizetői végpontjánál legalább 70 százalékkal magasabb. Ezen adatok alapján a UPC az ország második legnagyobb szélessávú Internet-szolgáltatója, amely szolgáltatása alig 16 településre összpontosulva kiemelkedő méretgazdaságosságot eredményez. Ezt egyébként a Hatóság határozat-tervezetében látható pénzügyi adatai – pl. kiemelkedő mértékű bevétel arányos nyeresége, valamint a befektetett eszközök beszerzésének mértéke- is alátámasztják. Ilyen részesedéssel a UPC korlátozni tudja az ADSL szolgáltatók áralakítási szabadságát, hiszen a két termék egymás közeli helyettesítője. A hatóság semmilyen adatot nem közöl a versenyhelyzet térbeli struktúrájáról. Mivel az ADSL szolgáltatás az ország nagyobb részén hozzáférhető, ezért az olyan területeken, ahol adott a kábeltelevíziós infrastruktúra, még 106

Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 12-es piac azonosításához, Hírközlési Értesítő 2004. 12. szám, 1973.o. 107 A UPC Chello honlapján megtalálható, bárki számára nyilvános sajtóanyagok alapján

150 nagyobb lehet a kábelmodemes szolgáltatók részesedése. A Hatóság nem is vizsgálja annak lehetőségét, hogy a földrajzi piacot abból a szempontból is megossza, hogy mely típusú szolgáltatások férhetők hozzá az adott településen.108 Véleményünk szerint sokkal inkább különböznek a piaci viszonyok ugyanazon volt koncessziós területen belül található nagyváros és egy kistelepülés között, mint két különböző volt koncessziós területen lévő nagyváros között. Mivel a Hatóság ezekkel kapcsolatban semmilyen információval nem szolgál, ezért a kiskereskedelmi piac földrajzi határainak meghatározását megalapozatlannak tartjuk. Javaslat: A földrajzi piacok meghatározásakor az 5 LTO terület helyett sokkal reálisabb, a piaci versenyhelyzetet jobban tükröző lenne olyan felosztás, amely az LTO területeken alapul, ugyanakkor különbséget tesz a visszirányúsított kábelhálózatokkal ellátott, illetve ellátatlan területek között. Ezen elv érvényesítése alapján összesen 10 piac kerülne meghatározásra, amin belül az 5 „új” piacon a kábel tv szolgáltatók szélessávú Internet-szolgáltatás üzletágához kapcsolódó belső, nagykereskedelmi jellegű szolgáltatása is az elemzés tárgya lenne. Ez egyébként megfelel a bizottsági ajánlásokban109 szereplő kitételnek is, amely szerint a 12. piacon vizsgált nagykereskedelmi szélessávú hozzáférés szolgáltatásnak nem része a 18. piacon vizsgált műsorszórási átviteli szolgáltatás, ugyanakkor nem zárja ki, hogy a kötelezettségek a tényleges versenyhelyzet és az arányosság elve alapján kerüljenek meghatározásra. NHH válasz: • A határozat üzleti titkot is tartalmazó változatában részletes számítások vannak adatokkal az egyes földrajzi piacokra vonatkozóan, amelyek nem csak a szolgáltatók jelenlegi piaci részesedését veszik figyelembe, hanem a szélessávú szolgáltatásra alkalmas-, ill. rövid időn belül alkalmassá tehető hálózati végpontjaik számát is. • A szélessávú szolgáltatásra alkalmas kábelhálózatok és az xDSL-re alkalmas infrastruktúra fejlődési lehetőségeinek összehasonlítása érdekében a Tanács figyelembe vette, hogy rövid távon – tehát az elemzés előretekintő időtávján belül a kétféle infrastruktúrán hozzávetőlegesen hány végpont tehető alkalmassá a szélessávú szolgáltatásra. Ez az elemzés – amely a határozat-tervezetben a II.2.1. alatt található – szintén azt mutatja, hogy az xDSL infrastruktúra fejlődésében rövid távon sokkal nagyobb potenciál van. • Vagyis a Tanács a kifogásolt kijelentését három szempont vizsgálatára alapozta: o a tényleges előfizetői számok alakulására, amely mint az a 2. ábrán is látható az xDSL lényegesen gyorsabb fejlődését mutatta: az elemzés időtávjának végén az xDSL előfizetések száma közel kétszerese volt a kábel modemes előfizetői számnak; o a szolgáltatók önbevalláson alapuló fejlesztési terveire; o a szélessávú szolgáltatásra alkalmas kábelhálózatok és az xDSL-re alkalmas infrastruktúra rövid távú fejlesztési lehetőségeinek elemzésére. •

A szolgáltató ismertetett álláspontjában kifejti, hogy véleménye szerint sokkal inkább különböznek a piaci viszonyok ugyanazon volt koncessziós területen belül található nagyváros és egy kistelepülés között, ugyanakkor ennek megfelelően piaci magatartásában 108

Erre tesz javaslatot Allesandro Negri Olaszországban: http://www.analysys.com/default_acl.asp?Mode=article&iLeftArticle=1504&m=rhs&n=. Elemzésük alapján a sűrűbben lakott területeken 15%-al nagyobb volt az alternatív szolgáltatók részesedése 2003 elején. Hasznos lenne, ha ilyen típusú vizsgálatot végeznének hazánkban is, és annak eredményét nyilvánosságra is hoznák. 109 Commission Recommendation of 11/02/2003

151

•

•

nem tesz különbséget a két terület között, vagyis a vélelmezett eltérő versenyfeltételek magatartására nincsenek hatással. A határozat-tervezet végleges változatában szerepel az a földrajzi piac-meghatározás melletti, az európai szabályozók által a földrajzi piac határainak kijelölésénél általánosan figyelembe vett érv, hogy az egyes szolgáltatók milyen földrajzi területi egységeken belül áraznak egységesen, és így milyen módon képesek egymás ajánlataira az eltérő földrajzi területeken különbözőképpen reagálni. Megfigyelhető, hogy mind a DSL szolgáltatók, a nagy- és kiskereskedelmi ajánlatokban, mind az országos kábelszolgáltatók (pl.: UPC) a kiskereskedelmi ajánlataiban országosan (ahol a szolgáltatást nyújtani képes) egységesen áraznak, ami további érv a jelenlegi piacmeghatározás mellett, mivel ez a Tanács véleménye szerint azt is jelenti, hogy a verseny feltételei az adott koncessziós területek primer körzeteiben kellőképpen homogének ahhoz, hogy a Invitel Rt. összes volt koncessziós primer körzetét azonos földrajzi piachoz tartozónak lehessen tekinteni. Invitel Rt. 4. A FIGYELEMBE VETT SZOLGÁLTATÁSOKRÓL 4.1. Vállalaton belüli tranzakciók: "Ezen nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatások a kábelmodemes szolgáltatást integrált szolgáltatásként (amely esetben a szélessávú hálózat tulajdonosa és a szolgáltatás nyújtója ugyanaz a szolgáltató) nyújtó szolgáltatók esetén (annak szolgáltatási értékláncában) bujtatott módon ugyanakkor jelen vannak ma is a piacon, ezért a Tanács ezeket a belső szolgáltatásokat az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor figyelembe veszi"110. A Hatóság korábbi határozattervezeteiben (például a mobil hálózati szolgáltatások nyújtásánál) azt állította, hogy a vállalaton belüli tranzakciókat nem kell figyelembe venni. Ez alapján az egyes határozatok során felhasznált módszertan inkoherens. Amennyiben ez a probléma nem kerül orvoslásra, akkor a teljes piacmeghatározási eljárás szakmai minősége válik komolyan megkérdőjelezhetővé. NHH válasz: A Hatóság által megjelentetett Módszertanban tételesen szerepel, hogy a belső szolgáltatásokat a nagykereskedelmi piacok meghatározása és elemzése során a Tanács indokolt esetben és módon figyelembe veszi. Ezzel kapcsolatban elég csak arra utalni, hogy az egyes piacokon a belső szolgáltatások mérése különböző módon történhet, és olyan piac is van, amelyre vonatkozóan ezen szolgáltatások nagykereskedelmi szolgáltatásként való mérése, kvantifikálása szinte megoldhatatlan feladatot jelent (ilyen a bérelt vonali trönkszegmens szolgáltatási piac). A 15-ös számú nagykereskedelmi piac elemzésekor a Tanács álláspontja a szolgáltató által itt közölt tömör összefoglalásnál sokkal árnyaltabb volt. A kábel-szolgáltatás figyelembe vételéről korábban ismertetett EU gyakorlat alapján az is látszik, hogy ennek a kérdésnek a megítélése az EU-n belül sem egységes, az éppen a 12-es piac esetén tér el (legalábbis eddig) leginkább a szolgáltató javaslatától.

110

Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 12-es piac azonosításához, Hírközlési Értesítő 2004. 12. szám, 1976.o.

152 A kábelhálózatokon nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások figyelembe vételét az érintett nagykereskedelmi piac részeként sem az EU jelenlegi írott szabályozása (ld. az érintett piacok elemzésével foglalkozó Recommendation-t) sem az EU notifikációs gyakorlata nem támogatja. Utóbbival kapcsolatban megfigyelhető, hogy az EU az eddig a 12-es piacra vonatkozó nemzeti határozatok notifikációját követő észrevételeiben minden esetben szóvá tette, ha az adott nemzeti szabályozó a kábelmodemes szolgáltatásokat az érintett nagykereskedelmi piac részeként definiálta. Az NHH által ebben kérdésben követett gyakorlat, amellett, hogy megfelel a jelenlegi európai uniós megközelítésnek a Tanács véleménye szerint megfelelően körültekintő abból a szempontból is, hogy a jelentős piaci erő megítélésénél a szélessávú kábelhálózatokat - mivel azok az adott érintett nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piac versenyviszonyait befolyásolják, így pedig közvetetten az adott érintett nagykereskedelmi piac versenyviszonyait is - figyelembe veszi. Az NHH természetesen követi, hogy az európai szabályozás milyen irányba fejlődik a közeljövőben ebben a tekintetben és az esetlegesen bekövetkező változásokat a következő piacelemzés során figyelembe veszi. A Tanács álláspontja szerint – amelyet a határozattervezetben is részletesen bemutatott – a szélessávú kábelhálózatok, illetve az azokon nyújtott szolgáltatások figyelembe vétele az érintett piac részeként a jelen eljárás JPE kijelölésére vonatkozó következtetéseit nem módosította volna. A Tanács az elemzés lezárásakor már birtokában volt olyan információknak, amelyek alapján úgy tűnik, hogy elképzelhető, hogy az európai szabályozás ebben a tekintetben változik, ezért is döntött úgy, hogy a szélessávú kábelhálózatokat a JPE megítélésénél figyelembe veszi. A Tanács érzékelte a szolgáltató észrevételében kifejezett aggodalmát a piacmeghatározási eljárás szakmai minőségére vonatkozóan. Az eljárásban üzleti érdekeltséggel nem rendelkező szereplőktől (GVH, EU Bizottság) eddig kapott többnyire kedvező visszajelzések alapján ezt a kérdést némileg másképpen ítéli meg, mint a szolgáltató. Invitel Rt. 4.2. Figyelembe vett szolgáltatások: "A fentiek alapján a Tanács a szélessávú kábeltelevíziós hálózatokon nyújtott nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférési szolgáltatást a keresleti helyettesítés alapján – mivel csak egy elvi lehetőségről van szó - nem tekinti szoros értelemben a szolgáltatási piac részének. Ezeket a szolgáltatásokat, mint belső szolgáltatásokat az érintett piac jelentős piaci erejű szolgáltatójának kijelölésekor azonban figyelembe veszi."111 A piacmeghatározás alapján valami vagy része egy piacnak vagy nem. Ez a fogalom, hogy „szoros értelemben nem része” szakmai értelemben értelmezhetetlen. Ha nincs a piacon, akkor a piaci részesedések kiszámítása során sem szabad figyelembe venni, de ha befolyásolja a piacot, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Hozzá kell tennünk még, hogy a kialakult hálózati konvergencia miatt (hang, multimédia, adat forgalma egyetlen hálózaton, ahogy az pl. a UPC és Matávkábel esetében is megvalósult) nem helytálló szélessávú kábeltelevíziós hálózatról beszélni, mivel a kábeltelevízió szolgáltatás csak egyetlen üzletága a hálózatot üzemeltető szolgáltatónak. Éppen ezért a „kábeltelevíziós szolgáltatók szélessávú hálózata” kifejezés használata nemcsak indokolt, de segítheti a Hatóságot a piac pontosabb meghatározásában, és a piaci szereplők kijelölésekor megjelenő félreértés elkerülésében. Önmagában az az érv, hogy a kábelmodem szolgáltatók nem nyújtanak nagykereskedelmi szolgáltatást nem elég indok ahhoz, hogy ez a szolgáltatás ne legyen 111

u.o.

153 az adott piac része. Ez ugyanis ellentmondana az Európai Fellebbviteli Bíróság döntésének a Schneider Electric SA v Commission of the European Communities 112ügyben, amelyben a Bíróság felülvizsgálta a Bizottság azon döntését, ami szerint vertikálisan integrált vállalaton belüli tranzakciók nem tekinthetők a piac részének. "A hazai kábelmodemes szélessávú szolgáltatók kereskedelmi gyakorlatában egyelőre nincs példa ilyen nagykereskedelmi szolgáltatásra, amelynek feltehetően egyik alapvető oka, hogy a szabályozás e szolgáltatókra semmilyen kötelezettséget nem rótt ki."113 Vagyis feltehetően a kábelmodemes szolgáltatók is nyújtanának nagykereskedelmi szolgáltatást, ha kirónának rájuk ilyen kötelezettséget. Sőt az is elképzelhető, hogy az ADSL szolgáltatók viszont nem nyújtanának ilyen szolgáltatást, ha nem lennének kötelezve rá. Nem kizárható tehát, hogy kizárólag a szabályozás különbözősége váltja ki a két szolgáltató közötti aszimmetriát. Nem indokolt tehát a két szolgáltatás aszimmetrikus kezelése, mert az versenytorzuláshoz vezethet. Az Európai Unió elvei alapján a piacdefiníció során azt a helyzetet kell vizsgálni, amikor nincs szabályozás a piacon.114 Véleményünk szerint tehát a kábelmodemes szolgáltatásokat is a piac részének kell tekinteni. NHH válasz: A kábel-szolgáltatás figyelembe vételéről korábban ismertetett EU gyakorlat alapján látszik, hogy ennek a kérdésnek a megítélése az EU-n belül sem egységes, az éppen a 12-es piac esetén tér el (legalábbis eddig) leginkább a szolgáltató javaslatától. A hivatkozott - a Schneider Electric SA és a Bizottság közötti jogvitáról szóló - esetet az NHH is megvizsgálta, emellett pedig részletesen körüljárta, hogy a Bizottság előkészítő anyagai, és az alkalmazott notifikációs gyakorlata milyen álláspontot képviselnek az adott kérdésben. A kábelhálózatokon nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások figyelembe vételét az érintett nagykereskedelmi piac részeként sem az EU jelenlegi írott szabályozása (ld. az érintett piacok elemzésével foglalkozó Recommendation-t) sem az EU notifikációs gyakorlata nem támogatja. Utóbbival kapcsolatban megfigyelhető, hogy az EU az eddig a 12-es piacra vonatkozó nemzeti határozatok notifikációját követő észrevételeiben minden esetben szóvá tette, ha az adott nemzeti szabályozó a kábelmodemes szolgáltatásokat az érintett nagykereskedelmi piac részeként definiálta. Az NHH által ebben kérdésben követett gyakorlat, amellett, hogy megfelel a jelenlegi európai uniós megközelítésnek, a Tanács véleménye szerint megfelelően körültekintő abból a szempontból is, hogy a jelentős piaci erő megítélésénél a szélessávú kábelhálózatokat - mivel azok az adott érintett nagykereskedelmi piacra ráépülő kiskereskedelmi piac versenyviszonyait befolyásolják, így pedig közvetetten az adott érintett nagykereskedelmi piac versenyviszonyait is - figyelembe veszi.

112

[2002] ECR II-4201 Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 12-es piac azonosításához, Hírközlési Értesítő 2004. 12. szám, 1975.o. 114 Például ennek a piacnak a vizsgálata során az OFTEL kijelenti: „When defining the relevant markets at both the retail and wholesale levels Ofcom assumes that there are no regulations in place at the wholesale level that is being considered. To do otherwise would mean that the wholesale market power assessment would depend on a retail market definition that relied on a wholesale remedy arising from the finding of wholesale market power. This would be a circular and incorrect approach to market definition. Therefore, the demand side and supply side substitution possibilities at the retail level will be considered only if they are viable in the absence of regulation at the wholesale level being considered..” OFTEL: Review of Wholesale Broadband Access Market, 2.16., http://www.ofcom.org.uk/codes_guidelines/telecoms/netw_intercon_index/wholesalebroadbandreview/chapter2/ ?a=87101 113

154 Az NHH természetesen követi, hogy az európai szabályozás milyen irányba fejlődik a közeljövőben ebben a tekintetben és az esetlegesen bekövetkező változásokat a következő piacelemzés során figyelembe veszi. A Tanács álláspontja szerint – amelyet a határozattervezetben is részletesen bemutatott – a szélessávú kábelhálózatok, illetve az azokon nyújtott szolgáltatások figyelembe vétele az érintett piac részeként a jelen eljárás JPE kijelölésére vonatkozó következtetéseit nem módosította volna. A Tanács az elemzés lezárásakor már birtokában volt olyan információknak, amelyek alapján úgy tűnik, hogy elképzelhető, hogy az európai szabályozás ebben a tekintetben változik, ezért is döntött úgy, hogy a szélessávú kábelhálózatokat a JPE megítélésénél figyelembe veszi.

Invitel Rt. 4.3. Nemzetközi tapasztalatok: Az Európai Bizottságnak az elektronikus hírközlés piacát és szabályozását vizsgáló legújabb jelentése megállapította, hogy 2004 végéig négy szabályozó hatóság tekintette a kábeles hozzáférési lehetőséget a szélessávú nagykereskedelmi hozzáférési piac részének. Közülük kettő (a brit és az ír) a tényleges ajánlatok hiánya ellenére is a piac részének minősítette a kábeles hozzáférési lehetőséget.115 Az Egyesült Királyságban hasonló a helyzet Magyarországhoz abban a tekintetben, hogy a kábelszolgáltatók nem nyújtanak nagykereskedelmi szolgáltatást ezen a piacon. Az OFTEL érvelése alapján azonban a kiskereskedelmi piacon keresztül, indirekt módon korlátozzák az ADSL szolgáltatók árazását, ezért helyes a két szolgáltatást egy piacnak tekinteni.116 Az ír szabályozó hatóság konzultációs anyagában117 nem foglal egyértelműen állást a kérdésben, és ezért kétféleképpen definiálja a piacot, majd mindkettőt elemzi: az egyikben benne van a kábelmodemes hozzáférés, a másikban nincs. Ez a megközelítés hasonlít az NHH javaslatához, azonban az NHH nem viszi következetesen végig a kétféle definíciót, hanem egyszer az egyiket használja, másszor a másikat. NHH válasz: A Bizottság sem az ír-, sem az egyesült királyságbeli piac-meghatározást nem hagyta jóvá. Vétót csak azért nem emelt, mert a piacmeghatározás bemutatott módja nem befolyásolta érdemben a JPE kijelölést. Figyelembe véve az NHH számára egyébként kötelezően követendő bizottsági szabályozást, az a megközelítés, amely szerint a kábelszolgáltatás az érintett nagykereskedelmi piacnak nem része, ugyanakkor az erőfölény megítélésekor indokolt figyelembe venni, a Tanács álláspontja szerint szakmai szempontból a lehető legkorrektebb. Invitel Rt. 5. KÖTELEZETTSÉGEKKEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK 115

European Electronic Communications Regulation and Markets 2004 (10th Report), COM(2004)759final, Annex, Volume I, 71.o. 116 „Therefore, in this unregulated situation, cable would be an indirect constraint on the behaviour of the ADSL based intermediate service provider to such an extent that the appropriate wholesale market definition would include both ADSL and cable providers.”, OFTEL: Review of Wholesale Broadband Access Market, 2.153., http://www.ofcom.org.uk/codes_guidelines/telecoms/netw_intercon_index/wholesalebroadbandreview/chapter2/ ?a=87101 117 Commission for Communications Regulation: Market Analysis: Wholesale Broadband Access, http://www.comreg.ie/_fileupload/publications/ComReg0425.pdf

155 5.1.Kötelezettségek a kábeltelevíziós szolgáltatók szélessávú hálózatával el nem látott piacokon: 5.1.1. Számviteli szétválasztás Az Invitel Rt. nem vitatja a számviteli szétválasztásban meghatározott elveket, módszereket vagy formákat, véleményünk szerint azonban azok meghatározásának módja számos esetben olyan kötelezettségeket ró a Szolgáltatóra, amelynek jogkövető magatartással nem tud megfelelni. A Nemzeti Hírközlési Hatóság az Eht. 105.§ felhatalmazása alapján jogosult számviteli szétválasztással kapcsolatos kötelezettségek előírására, illetve – külön jogszabályban meghatározott keretek között – meghatározhatja azon elveket, formákat és módszereket, amelyeket a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltató számviteli szétválasztásában alkalmazni köteles. Az említett külön jogszabály, a 19/2003. (XII.27.) IHM rendelet (Rendelet) 4.§ (1) alapján a Hatóság a JPE szolgáltatókra számviteli szétválasztási kötelezettséget állapít meg ezen rendeletre való hivatkozással, vagy az Eht. 52-57. §-aiban foglaltak szerint. Ez azt jelenti, hogy a Hatóság felhatalmazása szerint előírhat olyan kötelezettséget, amely eltér a Rendeletben foglaltaktól, azonban ilyenkor már nem a Rendelet keretei között jár el, tehát ezen előírások esetében nem használhatja hivatkozásként a Rendelet szövegét. A Hatóság szemszögéből csak fogalmazási, netán jogfilozófiai problémát jelent a határozattervezet mellékletében foglaltak ilyetén előírása, azonban Szolgáltatót minden ilyen különbség előírása a jogszabályi előírásoktól való eltérésre, végső soron jogsértő tevékenységre kötelezi, mivel a Rendelet a Szolgáltatót nem jogosítja fel a benne foglaltak eltéréssel történő alkalmazására. Mindezek alapján az Invitel Rt. kéri a Hatóságot, hogy a számviteli szétválasztás kötelezettség pontos tartalmának meghatározásakor minden olyan esetben, amikor a Rendelettől eltérő alkalmazást ír elő, ne használja a Rendelet valamely rendelkezését hivatkozási alapként. NHH válasz: Az elektronikus hírközlési tevékenység elkülönítéséről, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatók számviteli nyilvántartásai elkülönített vezetésének részletes szabályairól szóló 19/2003. (XII. 27.) IHM rendelet 4. § (1) bekezdése alapján amennyiben a hatóság valamely jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra számviteli szétválasztással kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, mindezt megteheti a rendeletre hivatkozással, illetve az Eht. 5257. §-aiban foglalt eljárás keretében ezen rendelet rendelkezéseitől eltérhet. Amennyiben a Tanács a rendelet rendelkezéseitől a piacelemzési eljárásban el kíván térni, úgy meg kell jelölnie, hogy mely konkrét rendelkezéseitől és hogyan tér el, ezt követeli meg a jogbiztonság, törvényes eljárás követelménye. Miután a hatóság határozata az Eht. 188. § 16. pontja alapján „elektronikus hírközlésre vonatkozó szabály”, a szolgáltató köteles eleget tenni a benn foglalt rendelkezéseknek. Miután a jogszabály feljogosítja a Tanácsot a rendelet rendelkezéseitől való eltérésre a piacelemzési eljárásban, a szolgáltatói észrevétel állításai tévesek. Invitel Rt. A számviteli szétválasztással összefüggő kötelezettség előírása, valamint precíz és minden érintett szolgáltatóra egységes betartatása, az Invitel Rt. szerint is segít megállapítani az egyes piacokon nyújtott szolgáltatások ráfordításainak és bevételeinek tényleges mértékét, valamint átlátható piaci versenyfeltételeket teremt. Ezek a kiemelt, a piaci verseny és a fogyasztói

156 érdekek érvényesülése szempontjából lényeges célok azonban csak akkor érhetők el, amennyiben az adott piacon nyújtott szolgáltatások és azok feltételei valóban összehasonlíthatók egymással. Ennek az összehasonlíthatóságnak azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a számviteli szétválasztás kötelezettségéhez kapcsolódó alapelvek illetve fogalmak alkalmazása minden érintett szolgáltatóra nézve kötelező erejű legyen, függetlenül annak piaci erejétől. NHH válasz: A javasolt kötelezésnek a nem JPE szolgáltató esetén nincs meg a jogi alapja sem a hazai Eht.-ben, sem az EU szabályozási keretrendszerében. Az elektronikus hírközlési tevékenység elkülönítéséről, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatók számviteli nyilvántartásai elkülönített vezetésének részletes szabályairól szóló 19/2003. (XII. 27.) IHM rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja alapján a rendelet hatálya azon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra terjed ki, amelyekre vonatkozóan a Nemzeti Hírközlési Hatóság számviteli szétválasztásra vonatkozó kötelezettséget ír elő. A Tanács álláspontja szerint egyébként a jelentős piaci erő meghatározásához a határozattervezetben szereplő részletes számviteli kimutatásokra nincs szükség. Invitel Rt. 5.1.2. Hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség Az Invitel véleménye szerint jelen kötelezettségben előírt országos szintű IP bitfolyam hozzáférés biztosítása ésszerű és logikus előírás mindazon hálózattal rendelkező szolgáltatók számára, amelyek nyújtanak ilyen jellegű szolgáltatást, és műszaki-technológiai körülményeik ezt lehetővé teszik.. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez a szolgáltatás – nevéből és műszaki tartalmából adódóan egyaránt – országos piacon jelenik meg, tehát az LTO területekre alapozott vizsgálat és JPE kijelölés kiterjesztése országos piacra nemcsak, hogy megkérdőjelezhető, hanem alapvetően hibás, hiszen ugyanazon az országos piacon 5 JPE szolgáltatót jelölne ki a Hatóság. Példaként említhető, hogy a Matáv jelen van az Invitel minden primer körzetében, azaz az Invitel helyi bitfolyam hozzáférési szolgáltatásának országos szintű összekapcsolását a Matáv is el tudja végezni. Ebből kifolyólag az Invitel javasolja, hogy az országos szintű IP bitfolyam hozzáférés esetében a szolgáltatás nyújtásának kötelezettsége minden hálózattal rendelkező szolgáltatót terheljen, ugyanakkor a szolgáltatás árszabályozását csak a legnagyobb szolgáltatóra rója ki a Hatóság. Ezzel egyfelől elérhető, hogy a piaci domináns szolgáltató nem élhet korlátlanul árbefolyásoló eszközeivel (pl. kétoldalú szerződésekben…). Másrészt viszont a kisebb szolgáltatók már nyújtanak ilyen szolgáltatást partnereiknek, az egyenlő elbánás és az átláthatóság kötelezettségei tehát biztosítják, hogy egyetlen szerződő felet sem kezelhetnek diszkriminatív módon. Véleményünk szerint a fenti kötelezettségek arányos terheket rónak a piaci szereplőkre, biztosítják a piacra lépés lehetőségét új szereplők felé, ugyanakkor nem avatkoznak indokolatlan mértékben a piaci folyamatokba. NHH válasz: Az országos IP szintű bitfolyam hozzáférési szolgáltatás a Tanács véleménye szerint piaci hatását tekintve nem az országos piacon, hanem az egyes földrajzi piacokon jelenik meg, így az adott földrajzi piacnak része. A szolgáltatás nyújtása során – mint azt a határozat-tervezet hozzáférési kötelezettséget leíró része tartalmazza is – a határozatban foglaltaknak megfelelően a JPE szolgáltatónak országosan egy hozzáférési pontot kell biztosítania, ami lehet a saját volt koncessziós területén is.

157 A szolgáltató által tett a kötelezettségekre vonatkozó javaslattal a Tanács nem ért egyet. Invitel Rt. 5.1.3. Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége Az Invitel véleménye szerint annak ellenére, hogy a határozat mellékletében szereplő költségszámítási eltérések valójában a jogszabály pontosítását eredményezik, vitatható, hogy az NHH jogszerűen módosítja-e a költségszámítás részletes szabályait és - várhatóan - a tőkeköltség-szorzó mértékét. Az Eht. 2004. évi LII. törvénnyel módosított 108. § (1) bekezdés b) pontja szerint csak "költségszámítási és díjképzési módszert" írhat elő, a részletes szabályok előírását ugyanakkor nem utalja a Hatóság jogkörébe. A módszer az LRIC vagy az FDC, a további részleteket a 18/2004. IHM rendelet adja meg. Az Eht a részletes szabályokat az IHM hatáskörébe utalja (Eht. 182. § (4) f) pont), s az IHM rendelet sem a részletes szabályokra, sem a tőkeköltségre vonatkozóan nem ad felhatalmazást az NHH részére, hogy ettől eltérjen. A határozat-tervezet szerint az FDC alapú ajánlatok (11-12. piac) benyújtási határideje a határozat kézhez vételét követő 60 nap, a referencia ajánlat feltételeit pedig a 120. naptól alkalmazni kell, ami a tömeges eljárások miatt problémás lehet. Az Invitel javasolja a határidő módosítását oly módon, hogy az alkalmazás a jóváhagyást követő hónap első napjától váljék kötelezővé. NHH válasz: Az Eht. 170. § (6) bekezdése értelmében a 168. § (1) bekezdése szerinti időpontig alkalmazandó költségszámítási módszert külön jogszabály tartalmazza. Ezen rendelkezéshez kapcsolódik az Eht. 182. § (4) bekezdés f) pontjában fellelhető felhatalmazás. Az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 18/2003. (XII. 24.) IHM rendelet preambuluma is ezt igazolja: „…figyelemmel az Eht. 170. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakra…”. Az Eht. 168. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően a szolgáltató által alkalmazandó költségszámítási módszert, annak részletes szabályait a hatóság határozatában állapítja meg. Invitel Rt. „Amennyiben a kötelezett szolgáltató költségalapú díjai megfelelnek az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, a Tanács jóváhagyja azokat.” Ez a mondat alapjaiban problémás, mivel a díjakra vonatkozóan nincs jogszabály, így nincs minek megfelelni. Javasoljuk tehát ennek módosítását az alábbiakra: "Amennyiben a kötelezett szolgáltató díjképzése alapjául szolgáló költségszámítás formai és tartalmi szempontból megfelel a jogszabályoknak, a Tanács jóváhagyja azt." NHH válasz: Az Eht. 188. § 16. pontja alapján elektronikus hírközlésre vonatkozó szabály a hatóság határozata is, ezért a szolgáltató fenti észrevételével a Tanács nem ért egyet. Invitel Rt. 5.2. Kötelezettségek a kábeltelevíziós szolgáltatók szélessávú hálózatával is ellátott piacokon:

158 5.2.1. Ezeken a piacokon azon szolgáltatók esetében, amelyek a szélessávú adatátvitelre alkalmas végpontjaik száma alapján JPE-nek minősíthetők, indokolt az Átláthatóság kötelezettségének kirovása a Határozat-tervezet 1. sz. melléklete alapján. 5.2.2. Ugyanezeken a piacokon indokolt az Egyenlő elbánás kötelezettség II. sz. melléklet szerinti tartalommal történő kirovása minden saját kapacitással rendelkező szolgáltatóra. Ez a kötelezettség kizárja annak lehetőségét, hogy a kapacitással rendelkező hálózat üzemeltetője egyes jogosult szolgáltatókat diszkrimináljon, illetve esetlegesen saját tulajdonú kiskereskedelmi szolgáltatóját indokolatlan előnyben részesítse. 5.2.3. A Számviteli szétválasztás III. sz. melléklet szerinti kötelezettségét (az 5.1. alatt kifogásoltak figyelembe vételével) minden olyan saját kapacitással rendelkező szolgáltatóra ki kellene róni, amely szolgáltató bármely más piacon JPE minősítésű. Ezzel a kötelezettséggel lehet ugyanis elkerülni azt a keresztfinanszírozási gyakorlatot, amikor a szolgáltató egy nem szabályozott üzletágának (pl. szélessávú internet hozzáférés) fix költségeit valamely más, versenytől védett üzletágára terheli át (pl. kábeltelevízió szolgáltatás), annak előfizetőivel fizettetve meg versenyelőnyös helyzetét (pl. iparági árindex duplájával történő áremelés a kábeltelevízió szolgáltatás esetében). 5.2.4. Amennyiben a jelzett piacokon a valós helyzetnek megfelelően sor kerül a JPE kijelölésre és a fentebb megjelölt kötelezettségek kirovására, potenciális versenyhelyzet kialakulására lehet számítani, hiszen legalább 2 (néhány városban 3-4!) nagykereskedelmi szolgáltató jelenik meg a kínálati oldalon. Ezért ezeken a piacokon a Költségalapúság és díjak ellenőrizhetősége kötelezettség tartalmának egyszerűsítése tekinthető indokoltnak és arányosnak. Az elmúlt időszakokban már költség-alapú árak alkalmazására kötelezett szolgáltatók esetében legfeljebb az iparági árindexen alapuló ársapka kötelezettség kirovása lenne célszerű, azzal a könnyítéssel, hogy amennyiben igazolhatóan magasabbak a költségalapú áraik, azt a Hatóságnak jóvá kellene hagynia. A nagykereskedelmi piacra újólag beléptetni kívánt nagykereskedelmi szélessávú szolgáltatók esetében egyszeri költségalapú árak igazolását követően szintén az említett ársapka alkalmazása tűnik arányosnak és alkalmazhatónak. NHH válasz: a Tanács álláspontja szerint az adott érintett piacon a kábelszolgáltatók között JPE szolgáltató nem azonosítható, így a javasolt kötelezettségek előírása nem lehetséges. A Pantel Rt. észrevételei A PanTel Holding Rt. a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa „Nagykereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” piacra vonatkozó határozat-tervezete kapcsán, az Eht. 36§-ában meghatározott egyeztetés keretében az alábbi Í r á s b e l i é s z r e v é t e l e k e t teszi. A JPE szolgáltatókra kiszabott kötelezettségek PanTel üdvözli azt a szándékot, mely szerint minden egyes volt koncessziós szolgáltató köteles mind a helyi, mind pedig az országos szintű bitfolyam hozzáférés szolgáltatás biztosítására olyan feltételek mellett, mely lehetővé teszi a tényleges piaci verseny kialakulását. Támogatjuk az NHH szándékát, mely szerint a helyi bitfolyam átengedés esetén a szolgáltatók referencia ajánlat készítésére kötelezettek, míg az országos bitfolyam hozzáférés esetén a tényleges kiskereskedelmi árakból származtatott nagykereskedelmi árak alkalmazandók. Az alábbiakban azokat a területeket soroljuk fel és teszünk javaslatot, ahol a jelenlegi tervezet a mi értelmezésünk szerint akadályozza a verseny kialakulását vagy meghagyja annak a lehetőségét, hogy a JPE szolgáltató kiszorítsa a jogosult szolgáltatót illetve késleltesse piacra lépését.

159 Kötelező telefon előfizetés bitfolyam hozzáférés esetén A bitfolyam hozzáféréshez kapcsolódóan a PanTel sérelmezi, hogy az ügyfelek kizárólag akkor vehetnek igénybe bitfolyam hozzáférést, ha azoknak a JPE szolgáltatónál meglévő telefon előfizetésük van. Elfogadjuk, egyben jogosnak tartjuk, hogy a helyi hurokkal kapcsolatban felmerülő költségek egy részét vagy egészét az ügyfelek a telefonszolgáltatás havidíjában fizetik meg. Ezzel együtt nem értjük, hogy bitfolyam hozzáférés esetén miért szükséges a JPE hangszolgáltatására előfizetnie az ügyfélnek. A PanTel véleménye szerint a helyi hurok fenntartás költségeinek finanszírozása nem csak egy további költségekkel járó szolgáltatásba csomagolva valósítható meg, hanem önmagában is. Amennyiben egy bitfolyam hozzáférés révén kiszolgált ügyfél nem tart igényt a JPE hagyományos hangszolgáltatására, úgy számára lehetővé kell tenni, hogy a tényleges hozzáférés költségeit fizesse meg a hagyományos hangszolgáltatás egyéb havi fix költségei nélkül. NHH válasz: A felvetés a Tanács álláspontja szerint nem tartozik szoros értelemben az adott érintett nagykereskedelmi piac elemzéséhez, sem az EU eddig megjelentetett hivatalos dokumentumai- (Guideline, Recommendation), sem a jóváhagyásra eddig a tagországok szabályozó hatóságai által jóváhagyásra benyújtott határozat-tervezetek kapcsán megjelentetett döntések (notifikációk és comment letter-jeik) alapján. A Tanács álláspontja a határozat-tervezet szövegével összhangban az, hogy a kötelezett szolgáltatóknak a bitfolyam hozzáférési szolgáltatások kínálatát oly módon kell biztosítaniuk, amely megfelel a törvényi szabályozás előírásainak, valamint a határozatban foglalt kötelezettségek (átláthatóság, egyenlő elbánás) teljesítésének. Pantel Rt A sávszélesség választékkal kapcsolatban Észszerűnek tartjuk azt a feltételt, miszerint az országos szintű bitfolyam hozzáférés esetén nem kötelezhető a JPE szolgáltató olyan szolgáltatás nyújtására, mely a saját szolgáltatásához képest jelentős többletteherrel járna. A verseny kialakulása szempontjából ugyanakkor hátrányosnak érezzük azt a korlátozást, mely szerint „a jogosult szolgáltató ezen kötelezettség alapján nem igényelhet (illetve ezt az igényt a kötelezett szolgáltató megtagadhatja) olyan sávszélességű bitfolyam hozzáférési szolgáltatást, amely sávszélességű szolgáltatást a szolgáltató (kiskereskedelmi szolgáltatásként) nem kínál”. Helyette javasoljuk az alábbi megfogalmazást: a jogosult szolgáltató ezen kötelezettség alapján csak a kötelezett szolgáltató által maximálisan biztosított vagy annál kisebb sávszélességű, de a kötelezett szolgáltató csomagjaival nem feltétlenül megegyező (ugyanakkor műszakilag megvalósítható) bitfolyam hozzáférési szolgáltatást igényelhet, melyet kötelezett szolgáltató biztosítani köteles. Meglátásunk szerint ez a javaslat nem jelent többletterhet a kötelezett szolgáltató számára, ugyanakkor nagymértékben elősegíti a szolgáltatásválaszték bővülését. NHH válasz: A Tanács elfogadja a javaslatot, az említett kitétellel, hogy az igényelt szolgáltatás műszakilag megvalósítható és annak biztosítása nem jelent érdemi többlet-terhet és jelentős plusz költséget. Pantel Rt

160 Nagykereskedelmi ár meghatározásával kapcsolatban Meglévő szolgáltatások Elfogadjuk a Hatóság azon megközelítését, miszerint a nagykereskedelmi ár meghatározása a tényleges kiskereskedelmi ár és az alkalmazott kedvezmények alapján kell történjen. Azonban értelmezésünk szerint az alap a kiskereskedelmi ár legnagyobb kedvezménnyel csökkentett mértéke kell legyen (még ezen ár is kell tartalmazza a kiskereskedelmi tevékenységből származó többletköltséget). Ezt az árat kell a Tanács által meghatározott mértékkel csökkenteni, s így alakul ki a nagykereskedelmi ár. NHH válasz: A Tanács a javaslat elfogadását nem tartja indokoltnak, mivel az tulajdonképpen megtiltaná a kötelezett szolgáltató számára, hogy akár csak egyetlen ügyfelének (így például saját dolgozóinak) igen kedvezményes árakat kínáljon és ezáltal árazási szabadsága a jogosult szolgáltatókéhoz képest indokolatlanul beszűkülne. Pantel Rt Új szolgáltatások Az új szolgáltatás bevezetésénél a javaslatot teljesen elfogadhatatlannak tartjuk. PanTel szerint az új szolgáltatás bevezetése esetén kötelezett szolgáltató a kiskereskedelmi feltételek esetén meg kell határozza azt a legnagyobb kedvezményt, melyet a kiskereskedelmi csatornákon keresztül érvényesíteni szándékozik. Ezen maximum kedvezmény mértékétől kötelezett szolgáltató csak azután térhet el, miután nagykereskedelmi árát is módosította. A nagykereskedelmi ár számítása ily módon megegyezik a már meglévő szolgáltatások nagykereskedelmi árazási gyakorlatával. NHH válasz: A Tanács véleménye szerint a javaslat elfogadása nem indokolt, mivel előzetesen a kötelezett szolgáltató árazását igen merevvé tenné, árazási szabadsága a jogosult szolgáltatókéhoz képest indokolatlanul beszűkülne. Pantel Rt Új szolgáltatások bevezetése – nagykereskedelmi ajánlattételi kötelezettség Hiányoljuk a tervezetből az arra vonatkozó garanciákat, mely szerint a szóban forgó piacon kötelezett szolgáltató nem vezethet be kiskereskedelmi szolgáltatást anélkül, hogy annak nagykereskedelmi megfelelőjét meghatározott idővel előtte (minimum 30 nap) jogosult szolgáltatóknak fel nem ajánlotta. NHH válasz: A Tanács véleménye szerint a javaslat tartalmában elfogadható, a határozat releváns részét ennek megfelelően módosította. Pantel Rt A határozattervezetben foglalt megállapítások, definíciók A Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása fejezetben található 3. Függelékben a PanTel árbevétele egy elírás folytán 2.042 millió Ft-ban van meghatározva. A PanTel Távközlési és Kommunikációs Rt. 2003-as nettó árbevétele helyesen 20.492 millió Ft. NHH válasz: A Tanács a javaslatot elfogadja, a határozat releváns részét ennek megfelelően módosította.

161 E. fejezet Notifikációs eljárás eredménye Az érdekeltekkel történő egyeztetést követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a határozat tervezetét részletes indokolással együtt 2005. május 2-án bejelentette [2002/21/EK irányelv 7. cikk (3) bekezdésnek megfelelően] az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak. A Bejelentés az alábbi dokumentumokat tartalmazta: a) kísérő levél és a 2003/561/EC Ajánlásban előírt formájú notifikációs összefoglaló (Summary Notification Form) angol nyelven, b) az egyeztetés az érdekeltekkel keretében érkezett észrevételek alapján átdogozott határozattervezet magyar nyelven, c) a határozattervezet részét képező Módszertan (Indokolás „A” fejezet) angol nyelven, d) a GVH határozattervezetre vonatkozó szakmai álláspontja magyar nyelven, és e) a szolgáltatók által adott észrevételek magyar nyelven. A Tanács a b) és e) pontokban foglalt dokumentumok kapcsán kérte, hogy a dokumentumok egyes részeit – szolgáltatói kérésre tekintettel – a Bizottság bizalmas információként kezelje. Ennek megfelelően a dokumentumokat a Tanács két – üzleti titkot tartalmazó, illetve nem tartalmazó – változatban küldte meg a Bizottság részére. A tárgybani Bejelentést az Európai Bizottság május 2-án HU/2005/0186 számon vette nyilvántartásba. A Bejelentéssel kapcsolatban az Európai Bizottság 2005. május 12-én kiegészítő információ szolgáltatását kérte az alábbiak szerint: •

a kábeltelevíziós hálózaton keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatás a határozat-tervezet megfogalmazása szerint „nem szigorú értelemben véve” része az érintett piacnak. Ezért annak megerősítését kérték, hogy az érintett nagykereskedelmi piac meghatározás nem tartalmazza a kábeltelevíziós hálózaton keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatást.

•

a határozat-tervezet megfogalmazása szerint az ADSL infrastruktúra elkövetkező egy éven belüli várható fejlődése is figyelembevételre került a kínálati oldal elemezésénél. Ezért annak megerősítését kérték, hogy az elemzés szerint a jelen időben öt földrajzi piacon történt JPE meghatározás nem függ semmilyen módon ezen prognosztizált fejlődéstől.

•

az NHH bejelentett intézkedéstervezetében fenntartja a DSLAM-hez való helyi bitfolyam hozzáférést és előírja az IP szintű országos hozzáférést. Ezentúl azonban további, ezektől eltérő hozzáférési szintet nem ír elő. Ezért kérik azt, hogy a Tanács adjon információt arról, hogy Magyarországon vannak-e és milyen földrajzi kiterjedtséggel alternatív ATM hálózatok, ezeken milyen szolgáltatást nyújtanak, és hogyan alakulnak a piaci részesedések a belső szolgáltatások figyelembe vételével. a Tanács jelöljön meg további indokokat arra vonatkozóan, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra miért nem rótta ki az ATM szintű hozzáférés kötelezettségét.

•

a Pantel észrevételében kifogásolja, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók megtiltják nagykereskedelmi partnereiknek, hogy beszéd szolgáltatást nyújtsanak az

162 igénybe vett nagykereskedelmi szolgáltatáson alapuló szélessávú szolgáltatásaik keretében. Kérték annak megerősítését, hogy az NHH szándékozik-e ezen kötelezettség kapcsán a leírt megszorítást alkalmazni, és ha nem ,akkor annak mi az oka. Az NHH a megjelölt határidőben (május 18-án) az alábbi válaszokat küldte meg: •

a kábeltelevíziós hálózaton keresztül nyújtott szélessávú szolgáltatással kapcsolatban az NHH minden részletre kiterjedően bemutatta és megerősítette, hogy az a jelenlegi vizsgálatok alapján nem része a nagykereskedelmi piacnak, bár elméleti helyettesítés fennállhat.

•

az NHH az ADSL infrastruktúra elkövetkező egy éven belüli várható fejlődésének figyelembevételével minden részletre kiterjedően bemutatta, hogy a határozat-tervezet a tényleges piaci helyzet alapján jelölte ki a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat.

•

a DSLAM-hez való helyi bitfolyam hozzáférés és az IP szintű országos hozzáférés közötti szint meghatározásával kapcsolatban az NHH megadta a jelenlegi ATM hálózatokkal kapcsolatban rendelkezésére álló információkat, és összefoglalva bemutatta, hogy ezen a szinten történő hozzáférési kötelezettség előírása nem indokolt és nem arányos a feltárt piaci problémával.

•

a Pantel észrevételében foglaltakra az NHH részletesen bemutatta, hogy az említett megszorítás csak és kizárólag a helyi bitfolyam hozzáférésre igaz, összhangban a hatályos magyar jogszabályokban foglaltakkal és a piaci helyzettel, és csak bizonyos esetekben. A probléma elkerülése érdekében más piaci alapú nagykereskedelmi megoldások rendelkezésre állnak, illetve az elkövetkező eljárások (pl.: referenciaajánlat jóváhagyása) során az adott jogszabályi kereteken belül az NHH kezelni fogja a felvetett problémát.

A bejelentéssel indult eljárás lezárásaként az Európai Bizottság 2005. június 1-jén kelt magyar nyelvű levelet küldött, melyben az alábbi észrevételeket tette: „(1) A javasolt ”retail minus” kötelezettség végrehajtása: A bejelentett intézkedéstervezet alapján a kijelölt JPE szolgáltatók az országos nagykereskedelmi bitfolyam hozzáférésnek a „retail minus” formulán alapuló árazására lennének kötelezve. Ez a formula azonban csak később kerülne megállapításra. Így, az intézkedéstervezet a bejelentett formájában nem teszi lehetővé a Bizottság számára annak megállapítását, hogy vajon a Hozzáférési Irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében megjelölt követelmények teljesülnek-e, azaz, hogy a JPE szolgáltatókra kirótt kötelezettségek az azonosított probléma jellegén alapulnak, hogy azok arányosak, illetve indokoltak-e. Ezért, a megfelelő átláthatóság és a piaci szereplők biztonsága érdekében a Bizottság felhívja az NHH-t, hogy a kérdéses „retail minus” formula részleteit megjelölő intézkedéstervezetet a lehető legrövidebb időn belül fogadja el. E tekintetben a Bizottság emlékeztetni kívánja az NHH-t, hogy a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árak közötti árrést meghatározó intézkedést, annak elfogadását követően, a Keretirányelv 7. cikk (3) bekezdése alapján be kell jelentenie.” NHH válasza: A Tanács a retail minus kötelezettség módszertanát megfelelően pontosította. „(2) A helyi és országos bitfolyam hozzáférésen kívüli termékek NHH úgy véli, hogy jelenleg elégséges csak a helyi, illetve országos bitfolyam hozzáférés előírása, és amennyiben szükséges, akkor további termékek kereskedelmi alapon válhatnak elérhetővé. A Bizottság tudomásul veszi az NHH-nak arra irányuló szándékát, hogy ezt a kérdést a következő piacelemzés során felülvizsgálja. E tekintetben a Bizottság azonban fel szeretné

163 hívni az NHH-t a piaci folyamatok folyamatos nyomon követésére addig is, ameddig a következő piacelemzésre sor kerül. Amennyiben más típusú (különösen ATM szintű) bitfolyam hozzáférésre mutatkozna ki nem elégített igény, az NHH-nak figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló szabályozói eszközöket, ideértve különösen a piacelemzési eljárás megindítását. NHH válasza: A Tanács folyamatosan nyomon fogja követni a piaci változásokat, igényeket és a rendelkezésére álló legmegfelelőbb szabályozói intézkedéseket a piaci problémák orvoslása érdekében szükség szerint alkalmazni fogja. „(3) Hang-szolgáltatások nyújtása bitfolyam hozzáférés használatával: „A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a Keretirányelv 8 cikkének (2) bekezdése alapján az NSZH-k az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások nyújtása terén a versenyt többek között annak biztosításával mozdítják elő, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban ne legyen versenytorzulás vagy versenykorlátozás. Továbbá, a Hozzáférési Irányelv 8. cikk (4) bekezdése szerint az NHH által kiszabott szabályozói kötelezettségeknek az azonosított probléma jellegén kell alapulniuk, azoknak arányosnak és indokoltnak kell lenniük. Ezért, az NHH-nak biztosítania kell, hogy a JPE szolgáltatók harmadik felek részére nem írnak elő olyan nem megfelelően igazolt megkötéseket, amelyek akadályozzák őket abban, hogy a helyi bitfolyam hozzáférés termék felhasználásával hangszolgáltatást nyújtsanak.” NHH válasza: A Tanács az adott jogszabályi kereteken belül a hangszolgáltatások kizárását minden rendelkezésére álló szabályozási eszközzel meg kívánja akadályozni, és ennek érdekében valamennyi szükséges lépést - elsősorban a releváns referenciaajánlatok megfelelő módosítását – a lehető leghamarabb meg fogja tenni. Budapest, 2005. szeptember 12.

PH.

Bánhidi Ferenc sk. tanácstag

dr. Rozgonyi Krisztina sk. tanácstag

Debreczeni Sándor sk. tanácstag

Pataki Dániel sk. tanácstag elnök

Hidasi István sk. tanácstag

164

A határozatot kapják: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

ABLAKNET Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2083 SOLYMÁR Mátyás király út 11. Aircom Távközlési Kft. 9400 SOPRON II. Rákóczi f. u. 5. AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. 2009 PILISSZENTLÁSZLÓ Kápolna köz 2. ANTENNA HUNGÁRIA Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Rt. 1119 BUDAPEST Petzval József u. 31-33. Antenna Távközlési Szolgáltató Rt. 1119 BUDAPEST Petzval J. u. 31-33. ArraboNet Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 9022 GYŐR Apáca u. 49. BÁCS-NET Telekommunikációs Hálózati Szolgáltató Kft. 6000 KECSKEMÉT Munkácsy u. 6. BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. 1121 BUDAPEST Konkoly-Thege u. 29-33. Biatorbágyi Kábeltévé Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 2051 BIATORBÁGY Táncsics Mihály u. 14. BORSODWEB Internet Szolgáltató Kft. 3532 MISKOLC Örs u. 16/A. A. CARACOM Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Karakó László) 3534 MISKOLC Iván út 41. CATEL Kábeltelevíziós-, Szolgáltató-, Általános Kereskedelmi és Reklámozó Kft. 6120 KISKUNMAJSA Félegyházi út 42/a Colonial Computer Számítástechnikai Bt. 6120 KISKUNMAJSA Fő u. 37. Contact Net Kommunikációs és Informatikai Kft. 4246 NYÍREGYHÁZA Mester u. 7/D. COR@NET Távközlési Rt. 1124 BUDAPEST Stromfeld Aurél út 9. CORY-NET Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 7100 SZEKSZÁRD Rákóczi u. 24. CovySoft Networks Távközlési és Informatikai Kft. 1071 BUDAPEST Városligeti fasor 25-27. DATA-GRAL Számítástechnikai, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 7500 NAGYATÁD Baross G. u. 1.. DATATRANS Számítástechnikai Fejlesztő Kft. 8000 SZÉKESFEHÉRVÁR Trencsényi u. 14. Different Rendszerintegrációs és Távközlési Szolgáltató Kft. 9022 GYŐR Bisinger J. sétány 26. DRÁVANET Internet Szolgáltató Rt. 7624 PÉCS Őz u. 5. DRÓT-NET Informatikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1193 BUDAPEST Bem József u. 13. DUAL-PLUS Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 3700 KAZINCBARCIKA Szegfű út 21.

165 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.

Dunakanyar Informatikai és Kommunikációs Kft. 2023 DUNABOGDÁNY Kossuth L. u. 76. DUNAKANYAR-HOLDING Pénzügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 2000 SZENTENDRE Kálvária út 41/a DunaWeb Internet-Szolgáltató és Számítástechnikai Kft. 2600 VÁC Szüret u. 17. Elektro Prompt 2000 Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 6729 SZEGED Vaskapu u. 51. Elektronika Fogyasztói, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 3580 TISZAÚJVÁROS Szent István út 1. Elender Üzleti Kommunikációs és Szolgáltató Kft. 1138 BUDAPEST Váci út 141. EMITEL Távközlési Rt. 6722 SZEGED Tisza L. krt. 41. EMKTV Egyesült Magyar KábelTelevízió Híradástechnikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1134 BUDAPEST Váci út 35. EnterNet 2001 Számítástechnikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 1134 BUDAPEST Csángó u. 8. EQNet Telekommunikációs és Informatikai Rt. 1011 BUDAPEST Iskola u. 10. eTel Magyarország Távközlési Kft. 1075 BUDAPEST Kazinczy u. 24-26. EuroCom Consulting Távközlési Szolgáltató Kft. 1215 BUDAPEST Duna u. 42. 4. em. 405. EUROWEB Internet Szolgáltató Rt. 1122 BUDAPEST Városmajor u. 13. EXTERNET Informatikai Szolgáltató Kft. 5000 SZOLNOK Sóház út 1/b. FiberNet Kommunikációs Rt. 1013 BUDAPEST Krisztina tér 2. Freestart Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1223 BUDAPEST Alkotás u. 17-19. Giganet Internet Szolgáltató Kft. 4400 NYÍREGYHÁZA Dózsa Gy. u. 5. Global-Line Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 3000 HATVAN Kölcsey u. 62. GömörTel Távközlési és Informatikai Kft. 3630 PUTNOK Péczeli J.u. 3. GTS-DataNet Távközlési Kft. 1134 BUDAPEST Váci út 37/a. GYL C omp Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 8866 BECSEHELY Szabadság u. 53. H & H Projects Építőipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1103 BUDAPEST Gyömrői út 63. H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. 2051 BIATORBÁGY Szent László utca 34. Hajdúnánási Ruhaipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 4080 HAJDÚNÁNÁS Kossuth u. 4. HajdúNet Távközlési és Kereskedelmi Kft.

166

49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73.

4025 DEBRECEN Piac u. 69. I/3. Hiperkom Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 6000 KECSKEMÉT Márkus Géza u. 9. HMR Rendszerfejlesztő Bt. 1201 BUDAPEST Királyhágó utca 66. HÓD-SZAKSZERVÍZ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 6800 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szántó Kovács János u. 121-125. Hungarocom Híradástechnikai Kft. 1116 BUDAPEST Temesvár utca 20. HUNGAROTEL TÁVKÖZLÉSI Rt. 1066 BUDAPEST Teréz krt. 46. iNet Shift Informatikai Szolgáltató Bt. 2660 BALASSAGYARMAT Rákóczi út 77. INFORNAX Számítástechnikai Szövetekezet 8200 VESZPRÉM József Attila u. 9. Infoteam '95 Informatikai Kft. 3849 FORRO Fő u. 95. INTEGRANET Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. 7400 KAPOSVÁR Rákóczi tér 9-11. Interdotnet Magyarország Informatikai és Számítástechnikai Kft. 1023 BUDAPEST Zsigmond tér 10. InternationalNET Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2500 ESZTERGOM Kiss J. altb. u. 38. Internext Stúdió Szolgáltató Bt. 1066 BUDAPEST Zichy J. u. 3. Interware Internet Szolgáltató Rt. 1132 BUDAPEST Victor Hugo u. 18-22. Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 2040 BUDAÖRS Puskás Tivadar u. 8-10 IT-eXpert Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1101 BUDAPEST Hungária krt. 5-7. II. lépcsőh. 9.em. 5. KÁBELSZAT-8500 Kábelkommunikációs Kft. 8500 PÁPA Budai Nagy A. u. 1. KábelszatNet-2002 Kft. 3700 KAZINCBARCIKA Mátyás király u. 2. KállóCom Távközlési, Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 4320 NAGYKÁLLO Ady Endre u. 20. KALOCSA.NET Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. 6300 KALOCSA Tomori u. 50. Kerekegyházi Kábeltelevízió Építő és Szolgáltató Kft. 6041 KEREKEGYHÁZA Fő u. 47/a. Klapka György Lakásfenntartó Szövetkezet 2900 KOMÁROM Igmándi u. 47. Kondorosi Kábeltelevíziós Távközlési és Műsorszolgáltató Bt. 5553 KONDOROS Rákóczi utca 11. 1. épület Koping-Datorg Konjunktúra-Piackutató és Számítástechnikai Rt. 1081 BUDAPEST Csokonai u. 3. KRONOS TRADE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1054 BUDAPEST Alkotmány u. 20. Lantax Kereskedelmi, Szolgáltató és Termelő Kft.

167

74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98.

7000 SÁRBOGÁRD Dobó I. utca 6. Leveleki József egyéni vállalkozó 4800 VÁSÁROSNAMÉNY Szabadság tér 14. LH Com Kommunikációs Szolgáltató Kft. 3434 MÁLYI Bercsényi Miklós u. 14 MAGIC Számítástechnikai Szolgáltató Kft. 9400 SOPRON Újteleki u. 29. Magyar Telekom Távközlési Rt. 1013 BUDAPEST Krisztina krt. 55. MARS BékésNet Internet-szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 6722 SZEGED Gyertyámos u. 14-16. C MATÁVkábelTV Kft. 1089 BUDAPEST Baross u. 133. MicroNet Távközlési, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 2040 BUDAÖRS Delelő utca 7. Microsystem Kecskemét Kft. 6000 KECSKEMÉT Nagykőrösi u. 12. Mikro-Net 2003 Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. 4064 NAGYHEGYES Bercsényi u. 7. Monor Telefon Társaság Rt. 2377 ÖRKÉNY Kossuth L. u. 2. MOVI-NET Számítástechnikai Kft 4031 DEBRECEN Sárvári Pál u. 12. NAP-SZÁM Internet Kft. 5600 BÉKÉSCSABA Andrássy út 79-81. NARACOM Informatikai Kft. 4600 KISVÁRDA Fáy András u. 59. Népfront Lakásszövetkezet 9700 SZOMBATHELY Szent Gellért u. 43. Netform Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. 4200 HAJDÚSZOBOSZLO Semmelweis u. 19. NETKONTROLL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2310 SZIGETSZENTMIKLÓS Madách u. 4. Net-Telcom Kft. 6230 SOLTVADKERT Ifjúság u. 12. NEXTRA HUNGARY Számítástechnikai Szolgáltató Kft. 1052 BUDAPEST Vármegye utca 3-5. nexum MarsNet Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 6724 SZEGED Gyertyános u. 14-16. C. fsz. 1. ÓBUDANET Internetszolgáltató és Kereskedelmi Kft. 1035 BUDAPEST Veder u. 4. Oreskó Nándor - Vitae Stúdió E.V. 6070 IZSÁK Kecskeméti út 81/c. PanaPhone Távközlési és Kereskedelmi Rt. 4026 DEBRECEN Csap u. 56. Pannon GSM Távközlési Rt. 2040 BUDAÖRS Baross u. 165. Pannon Pipics Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 9500 CELLDÖMÖLK Tompa u. 19. PanTel Technocom Távközlési Szolgáltató Kft.

168

99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123.

8600 SIÓFOK Sió u. 74. Parisat-Lines Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 3700 KAZINCBARCIKA Tóth Árpád út 4. Pázmány Kábel Kft. 7400 KAPOSVÁR Németh István fasor 21. PharmaNet Számítástechnikai Kft. 1087 BUDAPEST Ciprus u. 2-6. PICKUP Elektronikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2900 KOMÁROM Mátyás kir. u. 6. PIPENET-COMMUNICATIONS Távközlési és Internet Szolgáltató Bt. 2100 GÖDÖLLŐ Nagyvárad u. 1. PRAKTICOMP Internet Szolgáltató Kft. 5700 GYULA Városház u. 23. Printer-fair Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2510 DOROG Mátyás király u. 11/A. Profinter Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 3100 SALGÓTARJÁN Kővár út 1. QPS Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 3700 KAZINCBARCIKA Jószerencsét u. 10. QwertyNet Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1114 BUDAPEST Orlayr utca 4. RADIANT Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Rt. 1158 BUDAPEST Késmárk u. 7/b. RADIOLAN Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2310 SZIGETSZENTMIKLÓS Tököli út 19. Rádiónet Internetszolgáltató Bt. 7700 MOHÁCS Ete János u. 3/A lház. 3. em. 16. Ring Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2700 CEGLÉD Alszegi út 51. Sághy-Sat Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 7754 BÓLY Ady E. u. 9. SASIP-5 Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 6775 KISZOMBOR Makói u. 6. SATIMEX PLUSZ Híradástechnikai Kft. 1131 BUDAPEST Vőlegény u. 47. SédNet Számítástechnikai és Szolgáltató Kft. 8200 VESZPRÉM Zrínyi u. 3. SIM Tanácsadó Kft. 9444 FERTŐSZENTMIKLÓS Mátrai u. 19. SystelNet Telekommunikációs és Informatikai Szolgáltató Kft. 1012 BUDAPEST Márvány u. 17. Szarvasi Általános Informatikai Kft. 5540 SZARVAS Szabadság u. 25-27. SZIGNÁL-KTV KÁBELTÉVÉ Kft. 7150 BONYHÁD Széchenyi tér 13. SzivárványNet Informatikai és Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 8000 SZÉKESFEHÉRVÁR Cserkész u. 15. T&A Celldömölki Kábeltelevízió Kft. 9500 CELLDÖMÖLK Kossuth L. u. 16. T2 Számítástechnikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

169

124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147.

6100 KISKUNFÉLEGYHÁZA Molnár Béla u. 2. Techno-Tel Távközlési és Informatikai Kivitelező és Szolgáltató KFt. 8600 SIÓFOK Tanácsház u. 18. 4. I. lépcsőház/3. em. Telco-System Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2400 DUNAÚJVÁROS Neumann János u. 6. Teleline 95. Kereskedelmi és Szolgátató KFt. 6900 MAKÓ Eszperantó u. 20. T-Online Magyarország Internet Szolgáltató Rt. 1117 Budapest, Neumann János út 1/b. Trevolker Kereskedelmi és szolgáltató Bt. 6900 MAKÓ Deák F. u. 47/b. TVNET Számítástechnikai Kft. 1135 BUDAPEST Csata u. 8. UPC Magyarország Telekommunikációs Kft. 1092 BUDAPEST Kinizsi u. 30-36. Vác Városi Kábeltelevízió Kft. 2600 VÁC Zrinyi út 9. Veres és Társai Kft. 5900 OROSHÁZA Kossuth tér 10. ViDaNet Kábeltelevíziós Szolgáltató Rt. 1133 BUDAPEST Váci út 110. Villcomp 2000 Kereskedelmi és Számítástechnikai BT. 4625 ZÁHONY Ady Endre utca 25. B.ép. VIVAnet Magyarország Internet Szolgáltató Kft. 1116 BUDAPEST Sáfrány u. 40. WANTEX INTERNATIONAL Informatikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 4700 MÁTÉSZALKA Zöldfa u. 25. WEB WIZARD.HU Számítástechnikai Kft. 2800 TATABÁNYA Sárberki étp. 413. 3/8. WebBiz Számítástechnikai Bt. 2561 RÉTSÁG Mikszáth Kálmán út 13. WebCom Média Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. 6326 HARTA Gallé Tibor u. 48. WLA Interservice Szolgáltató Kft. 1163 BUDAPEST Kócs u. 7. W-Net's Informatika Távközlési és Számítástechnikai Szolgáltató Kereskedelmi KFt. 9700 SZOMBATHELY Faludi Ferenc u. 5/e Zalaegerszegi Elektromos Karbantartó és Kereskedelmi Rt. 8900 ZALAEGERSZEG Mártírok u. 9. Zalaszám Informatika Kft. 8900 ZALAEGERSZEG Mártírok útja 53. Zami-Net Számítástechnikai és Szolgáltató Kft. 8621 ZAMÁRDI Honvéd u. 8. ACE TELECOM Telekommunikációs és Informatikai Szolgáltató Kft. 1115 BUDAPEST Fejér Lipót u. 2. PRIMATONE Informatikai és Kommunikációs Kft. 1033 BUDAPEST Szentendrei út 89-94. 4. épület Irattár