POLLMANN FERENC UNG VÁRY KRISZTIÁN
ERICH VON FALKENHAYN A verduni mészáros
Erich von Falkenhayn német gyalogsági tábornok Habsburg Frigyes főhercegnek magyarázza a nagyszebeni csata lefolyását, 1916
78
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Falkenhayn nevét az utókor elŒszeretettel kapcsolja öszsze olyan – meg kell adni, meglehetŒsen ijesztŒ – fogalmakkal, mint „a verduni vérszivattyú” vagy „az ellenség kivéreztetése”. Teljes joggal. ––––– à volt ugyanis az az el sŒ világháborús hadvezér, aki az ellenfél emberi erŒforrásainak a végsŒkig történŒ fel emész té sé re, el lenál ló ké pes sé gé nek tel jes fel morzsolására irányuló stratégiát a gyakorlati megvalósítás szintjére emelte. ––––– Az ún. anyagcsaták megvívása a lényegesen nagyobb tar ta lé kok kal ren del ke zŒ an tant el kép ze lé sei be is beleillett, Falkenhayn azonban nem elsŒsorban az ellen ség ágyúi nak, tank jai nak, puskáinak, hanem katonáinak gyorsabb fogyasztására törekedett abban a nagyszabású hadmıveletben, amelyet 1916 elején a fran ciaor szá gi Verdunnél indított. A gondolat bizarr kegyetlensége még a háború általános borzalmai között is szembeötlŒ. ––––– Aligha lehet csodálni, hogy „találmányának” köszönhetŒen Falkenhayn bevonulhatott a világháború nagy mészárosai közé: a vérszivattyú ugyanis csak nem ugyanannyi német életet is köveelt, mint amennyit a front túloldaláról kiszippantott.
A
”
később népszerűtlenné vált had„Franciaország teljesítŒképessége határáig vezér 1914 nyaráig igazán féjutott. Ha sikerülne népének megmutatni, nyes karriert futott be. Mi hogy katonailag már semmiben sem reményután hosszabb, eredményes kedhet, akkor átlépné ezt a határt. Ehhez katonai missziót teljesített a Távol-Kenincs szükség a kétes és erŒinket meghaladó leten, egyre magasabb beosztásokba ketömeges áttörésre. A nyugati front francia rült. A szarajevói merénylet idején Falsza kasza mögött léteznek elérhetŒ távolságkenhayn porosz hadügyminiszter volt: ban olyan célpontok, melyek megtartása arra mivel birodalmi hadügyminiszteri poszt kényszeríti a francia vezetést, hogy az utolsó a vilhelmiánus Németországban nem létezett, ez volt a legmagasabb kormányembereit is bevesse. Ha ezt teszi, Franciaorzati katonai pozíció. A marne-i csata elszág erŒi elvéreznek. Ha nem teszi, vesztése után pedig neki kellett felválés a célpont a kezünkre kerül, úgy ennek tania a bukott vezérkari főnököt, az ifmorális hatása Franciaország számára jabbik Helmuth von Moltkét. Ettől elviselhetetlen lesz.” (Falkenhayn) kezdve egészen 1916 nyaráig Falkenhayn számított a legnagyobb hatalommal rendelkező német hadvezérnek: az gáltak, ahogy várható volt: a megtámaő kezében összpontosult a hatalmas né- dott város védelmében egyik hadosztályt a másik után áldozták fel, egyre met haderő irányítása. Falkenhayn, aki természetesen mesz- újabb és újabb tartalékokat csoportosíszemenően élvezte a császár bizalmát, tottak át a kritikus frontszakaszhoz. a marne-i vereségből levonta a logikus A támadás állandóságának fenntartása következtetést a döntő győzelem elér- azonban a németektől is egyre nagyobb hetetlenségéről, és ehhez az álláspont- erőket igényelt, és végül a gazdaságosjához később is makacsul ragaszkodott. sági számítások felborultak: egyre több Az ellenfelet azonban – úgy vélte – más német vér folyt el az egyre több francia vér kiontásáért. módon is kapitulációra A rettenetes öldöklehet kényszeríteni, péllés egészen novembedául megfosztva szöKRONOLÓGIA rig eltartott, Falkenvetségeseitől. A német –––––––––– hayn azonban már nyáve zér ka ri fő nök nek 1861. szeptember 11. ron kény te len volt azonban sokáig saját megszületik Belchauban megválni magas pozíszövetségesei megtarciójától. Menesztésé tása okozott gondot: 1880 nek formális oka a le1915-ben előbb a Motisztté avatják hetséges román hadba narchia kárpáti nyomo1899–1903 lépéssel szemben ta rúságát kellett enyhíKínában szolgál núsított bű nös elő vi teni (a gorlicei áttörés 1907 gyázatlansága volt, ám az oroszokat alaposan hadtestparancsnok igazából a kivéreztetés visszavetette, igaz, kükudarca, valamint ádáz lönbékére nem kény1913. július ellenfelei – Hindenburg szerítette), majd a töporosz hadügyminiszter és Ludendorff – eredrökök romló utánpót1914. szeptember mé nyes ás ká ló dá sa lási viszonyai miatt a vezérkari fŒnök késztette a császárt a Balkánon kellett renfelmentés aláírására. det teremteni. 1915. január A bukott hadvezér A központi hatal gyalogsági tábornok nyom ban megkapta a mak általános helyze1916. szeptember le he tő séget, hogy a tét ily mó don meg a 9. hadsereg parancsnoka gyakorlatban bizonyítszilárdítva (miután az 1917. július sa képességeit. És Falolasz hadba lépést is a német F hadseregcsoport kenhayn bizonyított is: sikerült túlélnie a koaparancsnoka Palesztinában új, 9. hadserege élén líciónak) Falkenhayn 1916 őszén ádáz boszújra a nyugati hadszín1922. április 8. szút állt a románokon. térre fordíthatta figyelmeghal Belchauban Következő megbízatámét, hogy a franciák sa a Közel-Keleten viellenállásának megtöszont már jóval keverésével ültesse tárgyalóasztalhoz az antant korifeusait. 1916- sebb babért termett számára: 1917 deban a verduni csata azonban nem úgy cemberében elveszítette Jeruzsálemet. alakult, ahogy a német hadvezér elkép- Végül a világháborút a német 10. hadzelte. Igaz, a franciák pontosan úgy rea- sereg élén fejezte be.
”
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
79
POLLMANN FERENC
5§∞fi%
A világháború legsikeresebb német hadvezére
85§∞fi%(
August von
Ma cken sen 85§∞fi%( A legyőzhetetlen
1915
tavaszán, amikor Erich von Falkenhayn német vezérkari fő nök némi tépelődés után úgy döntött, hogy megrendülni látszó szövetségesét, Ausztria–Magyarországot erőteljes tehermentesítő támadással megszabadítja az állandó orosz nyomástól, az e célra felállítandó 11. hadsereg élére parancsnokként August von Mackensent választotta.
ÁTTÖRÉS GORLICÉNÉL
A döntésben volt egy jó adag politika is: a Tannenberg óta egyre növekvő befolyásra igényt tartó Hindenburg–Ludendorff-tandemmel szemben Falkenhayn a nem csupán tehetséges, de a császár bizalmát is maradéktalanul élvező hadvezér „helyzetbe hozásával” saját pozícióit is erősíteni kívánta. Mondhatni biztosra ment, hiszen a tervezett hadművelet sikerének esélyei különösen kedvezőek voltak: rendelkezésre állt a megfelelő túlerő, az ellenfél végzetesen gyanútlan, védelmi vonalai sebezhetőek voltak, tartalékai és utánpótlása kimerültek.
Mackensen meg is felelt a várakozásoknak, és a keleti fronton addig szokatlan erejű tüzérségi előkészítés után csapatai Gorlicénél áttörték az orosz arcvonalat. A cár katonái rendezetlenül menekültek, a front hamarosan jó háromszáz kilométerrel keletebbre állapodott meg újra. A győztes hadvezér jutalomként elnyerte a marsallbotot. Mackensen, az újdonsült tábornagy népszerűsége ettől kezdve töretlenül ívelt fölfelé.
A SZERBEK LEHENGERLÉSE
Az oroszokra mért súlyos csapást követően, 1915 őszén a berlini döntéshozóknak egy másik szövetséges, Törökország helyzete okozott komoly fejfájást, amely, ha nem jut utánpótláshoz, aligha állhat ellen az antant támadásainak. A megoldás a szárazföldi utánszállítás lett volna, ehhez azonban „rá kellett venni” Szerbiát, hogy engedje át területén a szállítmányokat. A meggyőzéshez ezúttal is komoly túlerőt sikerült felsorakoztatni: a Balkánon elsősorban érde-
kelt Osztrák–Magyar Monarchia csapatain kívül jelentős számú német és bolgár hadosztály készülődött a szávai királyság leigázására. A hadseregcsoport élére Falkenhayn, aki most is biztosra akart menni, ezúttal ismét Mackensent javasolta. Az osztrák–magyar vezérkari főnök ugyan szívesebben látta volna a vállalkozás élén valamelyik saját hadvezérét, de engednie kellett, a bolgárok pedig kifejezetten ra gaszkodtak a tábornagyhoz. A siker feltételei ezúttal is adottak voltak: Szerbiát három oldalról is ellenség vette körül, hadereje sem létszámban, sem fegyverzetben nem vehette fel a versenyt a támadó koalícióéval, szö vetségesei pedig nem nagyon igyekeztek, hogy szorult helyzetéből kimentsék. Igaz, ha igyekeznek, akkor sem változtathatták volna meg a kedvezőtlen esélyeket. Így azután, bár a szerbek rendkívül szívósan védekeztek és a hadjárat a győztesek számára sem bizonyult séta galoppnak, a végeredmény mégsem lehetett kétséges.
Tá bor nagy vagy ve zér tá bor nagy? Mackensen rendfokozatát magyarul még a kortársak is gyakran vezértábornagyként adták meg, ami ugyan kétségkívül az általa viselt német titulus – a Generalfeldmarschall – tükör-
fordítása, ám ettŒl még helytelen. Akkor lenne helyes, ha a ko ra be li né met had se reg ben létezett volna – ennél alacsonyabb fokozatot jelentŒ – tábornagyi rang is, amelyhez ké-
pest a Ge ne ral feld mars chall valamiféle fŒ- vagy éppenséggel vezértábornagynak számítana. Ilyen azonban nem volt. Egyébként a német terminológiá ban va la mennyi tá bor no ki
rend fo ko zat nak ré sze volt a „General” elŒ tag: Ge ne ral major, Generalleutenant, General (der Infanterie, der Kavallerie, der Ar til le rie), Ge ne ra lo berst, Generalfeldmarschall.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
81
A ROMÁN KIUGRÁS MEGBÜNTETÉSE
Mackensen ragyogó katonai karrierjének következő állomása 1916 őszén érkezett el. Miután Románia csatlakozott az antant koalíciójához, rövid ideig sikerült kihasználnia ellenfelei felkészületlenségét, és csapatai betörtek Erdélybe. Ez azonban nem változtathatott az egész hadjárat alapvetően elhamarkodott voltán, és csupán idő kérdése volt, mikor sikerül a központi hatalmaknak
KRONOLÓGIA
–––––––––– 1849. december 6. megszületik Leipnitzben 1873 tisztté avatják 1903 altábornagy, fŒhadsegéd 1908 lovassági tábornok, hadtestparancsnok 1914. november a 9. hadsereg parancsnoka 1914. december vezérezredes 1915. április a 11. hadsereg parancsnoka 1915. július tábornagy 1916. szeptember a róla elnevezett hadseregcsoport parancsnoka a Balkánon 1917–1918 a megszállt Románia katonai közigazgatásának vezetŒje 1945. november 8. meghal Burghornban
erőfölényüket érvényesíteniük. A román haderőt a folyamatosan beérkező német és osztrák–magyar csapatok északnyugat felől, míg a bolgár, német és török csapatok délről támadták. Az utóbbi seregcsoport – amelyet a dunai flottilla is erősített – összetételét tekintve nem volt kifejezetten félelmetes, ám élén az akkor már a legyőzhetetlen hadvezér nimbuszával ékeskedő Mackensen tábornagy állt. Hírnevén ezúttal sem esett csorba: szeptember 5-én elesett Tutrakan, 9-én Szilisztra, és a nagy bajba került dobrudzsai román kontingensen az erdélyi frontról átirányított királyi csapatok
82
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
sem segíthettek. A központi hatalmak ettől kezdve szilárdan birtokolták a kezdeményezést, és a teljes román vereséget csupán jelentős orosz beavatkozással sikerült elkerülni. Mackensen a győzelmet követően megkapta a Vaskereszt nagykeresztjét (a világháború alatt ezt rajta kívül csupán Hindenburg mondhatta el magáról). A tábornagy 1917–1918-ban a megszállt Románia legfőbb katonai parancs-
nokaként valóságos alkirályként „uralkodott”. Az összeomlást követően azonban a délceg hadvezér kénytelen volt seregeivel Magyarországon át visszavonulni, ahol 1919 tavaszán internálták. A weimari Németországban Mackensen távol tartotta magát a közvetlen politizálástól, azt azonban nem kerülhette el, hogy töretlen népszerűségét a Harmadik Birodalom propagandája saját céljaira kihasználja.
