EREDETI KOSSUTH DOKUMENTUMOK:
1. sz. dokumentum
Részlet az Országgyűlési tudósítások c. kéziratos újságból (az első refomorszáftjyűlés
eseményeiről Kossuth ezen kéziratos újsága adott
t é
Át nA
tájékoztatást)
nrfe^vt-
4
VtS^ fV ^ m / h J u
fáte.e^
a
&
-í'Vt^Ja ^ A j f y ^ ^ y *
Áti+e'A.
fem*
« «/t
Forrás: Magyarország története képekben Szerkesztette: Kosáry Doniokos. - Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1971. 351 ,o
35
2. sz. dokumentum Pénzszűke - Kossuth vezércikke a Pesti Hírlapban SZERDA
TÉLIIÓ 6. 1841
Pesti Hírlap
etjeié* Mrhj~«íl»iüeá Mieii kélaaar: •lettfintf* »»ombatoii. Félévi eldfizetéa •' kél l.ívároabaii házhozhoritá.uiat 5 í r . borítékban fi fr . (loatiín Varilckkat * fr. p e n g i » — Eti
ek fllréletaek, egyegy ktsábaorcil, gnrw»®nd bellkkel, re»gó krajczár azámillatik. T a r t a l o m Khwraiéaek. Vezérezikk (pe"« •ilka). C h J a* m. «. n i a k i t lg »tg alaaág áta. Magyar loH.j tér»a«4g. Egye.««le»ck. FJrirwl «jifmaig»k. Il«1y> -germaala. StelUtieal tilatak reat Ka váaár. Mcg> cl hírek: Bihar , Zempléa , Tenet— EgylpUa. ( M. Ali iiMHk ftltélelekel fagad •I.) Aug atkan. Itelgl««. Nc'meUlftM. Srédkn«. X4. meikaa. Kilűnféle. Legsjakk. P é n k l l l l - F f i l l l cI • • i Felsz^lilif kaazaaa hmereleket lerjcaxt* aasig ttgyébcB. Nemzeti j4ték»»Jn.
bon e g é s z belső k e r e s k e d é s é t p a p i r o s s a l v i - , i j á m b o r . ki föltelte m a g á b a n , h o g y mig ttszs z i ; p e d i g n' k e r e s k e d é s i forgás csak ma- ni nem Imi. mindaddig v í z b e nem m e g y . g á b a n a z úrias I .omlottban n a p o n k i n t e g y j V e g ) ük fel p é l d á u l : lioey e « v n e m millió font s t e r l i n g r e ( 1 0 millió |»tfi»g*> fin») | | z e t n e k nincs több 10 millió forintjánál ; de r u g . 11» m á r a ' pofiticai láthatáron bnrna fel-g Földjét felszabadította , a z iparunk tág m e legek v o n u l n a k l e l , a* p a p i r o s kitel I g e n j j z ó t n y i t o t t , minden b e c s ü l e t e s i g y e k e z e t t e r m é s z e t e s e n m e g c s ö k k e n , 's e k k o r miud-Xnek «zabnd tért e n g e d e t t , a ' j á r k e l é s t k ö n y j á r t é r e z h e t ő , mikinl a p e n g ő p é n z a' k ö z - J nyit v e , a ' k ö z l e k e d é s i é l é n k í t e n e , a' l u l a j l e k e d é s s z ü k s é g e i t uem fedezheti. d o n t biztosította, a z i g a z s á g s z o l g á l t a t á s f o r D e a* p e n g ó pénz s z ű k é n e k is vannak máit o s z t á l y é r d e k e k n e k alá nem r e n d e l t e ; á l t a l á n o s okai. Illyenek p é l d á u l : 1 ) h o g y 's m i v e l h o g y a' k ü l k e r e s k e d é s t némi a k a d á más v i l á g r é s z e k b ő l r é g ó t a nem ió annyi ne- l y o k n e h e z í t i k , m e l l y e k n e k elhárítása nem mes é r e z E n r o p á b a , mint h a j d a n t a . 2 ) A* e g y e d ü l t ő l e f ü g g , p a n a s z o s h e n y e s é g b e n s l a l u s a d ó s s á g o k . E u r ó p á b a n a' n a g y n b b ha- nem t e s p e d e t t , h a n t i n V b e l k e r e s k e d é s t t a l m a s s á g o k k ö z ö l t e k k o r á i g c s a k a* t ö r ö k - J ( , n e l l y r e hiszen -1848 O mértfoldön 's I á nek nem volt a d ó s s á g a ; már a n n a k is vau. millió lakos között s z é p kis tér ii}ílik) — N é m e t o r s z á g b a n csuk O l d c n b u r g u a k 's Licli- m o n d o m a' belkereskedéí-t künn vitellé . e l ő tenstein u a g y h e r u z e g s é g n e k nincs. E u r o p a m o z d í t o t t a , 's mind e z e k k e l azt e s z k ö z l é , s l a l n s n d ó s s á g a k é t év előtt 1 5 , 5 8 0 millió h o g y tízmillió f o r i n t j a é v e n k i n t ötször m e g forintra h á g o H . A z ó t a e g y p á r s z á z millió- f o r d u l ; e' nemzetnek a' Hz millió forintban val b i z o n y o s a n n ö v e k e d e t t . Kamatfizetésül 5 0 millió forintja van. N e k ü n k is van a n n y i é s l ő k e f o g y a s z t á s ú l már ama* kél év előtti p é n z ü n k , h o g y ötször a n n y i n k lehet, mihelyt ö s z v e g t ó l is é v e n k i n t 6 7 0 millió kívántatik. a k a r j u k . C s a k ne f o s v é u y k e d j ö n k , u r a i m ! A z ö s s z e s slatusfövedclem p e d i g E u r o p á b : N e m e s örömmel é r e z z ü k mi, és hálával é r e z -
Iö3fJ millióra r u g : tehát a z e g é s z n e k többi z ö k , h o g y k o r m á n y u n k 's t ö r v é n y h o z á s u n k mint h a r m a d r é s z é t elnyeli é v e n k i n t a z a d ó s - | n ' h a l a d á s n á l y á j á r a határozottan f ö l l é p s á g . 3 ) A ' s t a t u s p a p i r o s o k k a l i u y e r é s z k e d é s t e k ; ' s a* nuket föntebb é r i u t é u k , e g y r é s z t ö m é r d e k e t von cl a' f o r g á s t ó l , s a' t u l a j d o n - ben immár meg is i u d í t v á k ; de még i g e n k é p e n n d á s v e v é » ! piaczról. 4 ) A ' n ö v e k e d ő s o k h á t r a v a n ; n e v e z e t e s e n nagyon n e h e f é n y ű z é s n a p o n k i n t több ; a több nemes e r - z e n a k a r j u k m e g s z o k n i a z t a' g o n d o l a t o t , ezel fordít a r a n y e z ü s t m ü v e k r e , a r a n y o - h o g y a* k ö z l e k e d é s k ö n n y í t é s é n e k hatalmas z á s r a , e z ü s t t e l borításra. 5 ) A ' n é p e s s é g e s z k ö z e i r e pénzt adni nem a k a r n i , a* l e g sokkal n a g y o b b a r á n y b a n n ö v e k s z i k , mint r o s z n b b g a z d a s á g ; 's h o g y a' legcsalókább a* p é z t ö m e g ! e z tehát s o k k n l többek között s z e m p o n t b ó l i n d u l u n k , midőn a' nemzeti oszlik e l , é s így g y é r e b b is. közvagyonosság érdekeit pro'incialis szűk D e h a z á n k r a n é z v e n e k ü n k még k ü - t e k i n t e t e k n e k a l á r e n d e l j ü k . 1835-ben e g y lönös n é z e t e i n k is v a n n a k . Mi n g y v é l e k e - s z e r indítvány tétetett az o r s z á g g y ű l é s e n : d ü n k , h o g y a z é r t sztlk uálnuk a' p é n z , mivel h o g y a z . a u c t u m s a l i s p r e t i u m t t ( 1 1 b i z o n y o s d o l g o k r a k e v e s e t k ö l t ú u k . „Minő kr. minden mázsánál, 1 7 0 2 : I I . ) s z é t ne f e l é , hanem e g y b i z o n y o s botor g o n d o l a t " — felelik némellyek — „azért filléreztessékezer nincs p é n z ü n k , mivel k e v e s e t k ö l t ü n k ! kü- j ó z a n irány r e n d s z e r é b e n öszpoutilag linszu á l t a s s é k ; boldog I s t e n ! mikíiit neki z ú d u l t lönös e g y állítás." Igen i g e n , uraim, b i g y é ( l * é a * u f t k e j Ick , »' f ö s v é n y s é g o t t , a' Ind Önhaszunnk T i s z a a' OunánsK, a ' Garam K ö r ö s n e k , 's Pesti nineznuknn n p é n z n a g y o n s z ú k . A ' é r d e k e b ő k e z ű s é g e t p a r a n c s o l , a" l e g r o - mit é n tudom. A l i g lehetett más szót hall i nagyobb h á z a k , mellyeknek hitelezései é l - szabb g a z d a s á g . V e g y ü k fel a ' dolgot r ö - u i , mint i l l y c s e k e t : „hát mikor k a p n a betetik a' kisebb k e r e s k e d é s t , mérleget von- viden. A* k ö z g a z d a s á g i tan a xiomáiból min - lőle a z én megyém v a l a m i t ? ' v a g y ; r « z én m e g y é m a' l i s z a s z n b á l y o z á s r a lizessen ? n a k , számot vetnek« d e van e s e l , h o g y deu g y e r m e k t u d j a : mikinl g a z d a g t a r t o m á n y n a k a r á n y l a g kevesebb p é n z r e van m a j d bizony, mi közöm nekem a' T i s z á h o z ? u e g é s z napokba kerül, nu'g c s a k 10 - 1 5 s z á z s z ü k s é g e ; meri a z élénkebb f o r g á s s o k s z o - — 's löhb e/féléket. Uiz i g y , uraim. mindig forintot valósíthatnak. U u k á s a ' napi rend, rozni l á t s z i k a z t , a' mi v a n ; c s a' hitel is s z e g é n y l e g é n y e k maradunk. I l i g y ü k el , é s nem e g y i g e n tetemes é s igen s a j n á l a t o s sok p é n z t kipótol. A ' polilicai számtan p c - e g y dunatiszai csalorna h a s z n á t R o s e n b e r g , Vannak h a z a k , mellyek n g y szól« á n csaknem dig r é g e l f o g a d t a a z t , a' mit S a y mond : e g y pestfiumei v a s ú t h a s z u á t a' S z i l á g y minden p é n z - a l a p n é l k ü l . p é l d á n l e g y n a g y h o g y a ' f o r g á s é s c»cre s z ü k s é g e i r e e l é g , s á g , sőt a' fiumei kikötőn j a v i t ó m u n k á k bécsi ház hitelén é p ü l l e k ; mindennél,mi az ha ami)» p é n z van forgásban, mennyi a' h a s z n á t még a' priszlopi r u s z n y á k is m e g enrnpai békét m e g z a v a r á s s a l f e n y e g e t i , pá- nemzet é v e n k i n l i e g é s z m n u k a t e r m é k é n e k é r z i . T e h á t ú j r a : ne f ö s v é u y k e d j r t u k , kőltni r e t t e g é s fut ál a* s t a t a s p a p i n M u k k n l kel- e g y ö t ö d r é s z é t felülit d e c z é l i r á n y o s r e u - s ü n k , ha a k a r j u k , h o g y p é n z ü n k l e g y e n ; letin tül n y e r é ^ / . k c d n k n l m á r v i l á g v é r e r e i n , dezéM mellett még e n n e k is lehel c g ^ har-j h i g y ü k e l , nincs kamatozóbb tőke , mint a' bécsi h á z b e v o n j a h i t e l é t , "s k e g y e n c z e i , madát p a p i r o s s a l pótolni. E z e n e l ő z m é n y e k - mellyel a" k ö z l e k e d é s élénkítő e s z k ö z e i r e 4' puszta l é g e n é p ü l l e k , e g y e t l e n csapástól r e t á m n s z k o d v a , mi a z l m o n d j u k : A ' inelly f o r d í t o t t u n k . földre hullanak. Mi o k a l é g y e n e ' n y n g t a l n n - o r s z á g n a k 4 8 4 8 Q mértföldnyi t e r ü l e t e , 's s á g n a k , e' b í z o m l a l a n s á g n a k ' s p é n z s z ű k é - a h h o z l e g n a g y o b b r é s z b e n t e r m é k e n y l e r ü nek 7 mindenki igen Jól t u d j a , a ' ki E u r ó - l e t e , 's löhb miül 12millió ( n é m e l l y e k , a' pa j e l e n h e l y a e l é t figyelmes szemmel ki- _slnllslicai hivataloszlály tabelláira h i v a t séri. D e a' p é n z roüke h' k e r e s k e d ő i világ k o z v a , n g y hiszik, h o g y több mini I 4 m i l k ö r é n kívül m általában i g e n n a g y n n é r e z h e l ó | vájjon e n n e k o k a miben lehel T M á r j l i ó ) l a k o s a v a u , é s mégis s z e g é n y , a z nem itt meg kell v a l l a n i : h o g y vannak állaláno-J é r d e m a l i , h o g y g a z d a g l e g y e n . A ' p é n z nem »abb okok fo, mellyek honnnkou kívül lé-1 m a n n a , melly a z égből hull. A ' m e l l y n e m k ü t z n e k . A z n d á s v e v é * n a g y o b b r é s z e a ' j x e l mind a z l . a* mi okvetlenül s z ü k s é g e s világ p i a c r á n nem k é s « p é n z z e l , h a n e m J a r r a , h o g y p é n z e l e g y e n , a k k o r r a h a l a s z t j a , papirosokkal történik. I g y például A n g o l - J h n atnjd p é n z e l e s z , n g y j á r , mint a z a*
Vc7.úrcr.lkil.
37
3. sz. dokumentum Műtyar - Kossuth vezércikke a Pesti Híi SZEIIDA
»0.
an TAVASZUTÓ 5 . 1 8 4 1 .
Pesti Hi
5 fr . kotlákban r. ír , pnutia Mecjelaa ť hl/lap mladna kélea M l H m axardía ér •«••baU.o. FdU«t «lífaetia kdt UaátoaUa kái-.h®r.hor«tf. t j e b f l i t niludcn WrUtfkkal « fr. peacl p. — Eláflxelfcetwl fceljkea L s a f s r a r L a j a a k i « « tatfjdoaa^V, halassl-VlCM» ll«rtith-»iítba,. R8J d. «iám alalt, e«>e ta. ktr. paatakleafalaá!. MladaaNta klrdelmdajek í»Mtaloek, '« egy«** négyttr ba-ífeteM .»Hrt, jtaemood belBkket, 5 PenKS krajexar at4.nlilttatlk.
•TARTALOM. Klseeetéaek. Vctéreslkk. (Mdlpar. fogja , hogy múiparnnk pew volt, wrrt II „ n e m J ó , n e m a t é p , n e m d l v a l a r e n V , ' s m l g KtrkeattSI rsxreví letekkel.) Figyelme tielka a< tenpedénk \ 'a láti|i fogj* a t t I*, miért t e r p e - I á r n s a i n k r g é s s a e r r g e m é g n' b e l f ó l d l k e l fjenia alapHail aagal-magyar Isldxetre. KgyeaSla- dénkT Hsat azonban k e t d emnlkcdni műipar- I m é r e Is n é m e t , a n g o l v n g y f r n n r z i s n e v e t lek tn még valami (Kllegeti Illeti) Ilaatlat-egye- n n k , r e s t ma-helnap némelly mnipari k é n y t e l e n t n k m á l n l , e^nk h n g y á r ú i n , m r l l ^ e k tltel. F»*4r ojrfao». Mejyel 4"lf«V. heetamatlak h a b e l f ö l d i e k , c s a k n z é r t sem k e l n e k , t o v á b b a' kaaetallarak Mail peall ( ^ W m « (karmfajaid- tárgyak kéat.tésében annyira hnladhatand, tik, »knrttMlt, éa lakalamenterek réaxditt.) Pf«t h a g y atfikségelnk nagy r é a t é t nlig IcstOnk a d h a s s o n t a d d i g n e r e m é l j A k , Itngy m ű l p a r Rtgyel l l r t l r i l m l é i . Taiaeal l»r»«<»i).xrfk Hilele? kénytelenek n' nyngallbb tartományaktól d r á - u n k v a g y k e r e s k e d é s ü n k t e t e r a r s f n e m c l l i r d t R17. a) «»in. Ktlföldl napla. EJ*».akamrrika An- ga pénten vasáruiul} de csuk n g y , ha min- h e s s é k l F ő b b , b i r t o k o s a b b n e m e s e i n k t ő l M g g l«lkaa. Frsarxh««. Olákp«rl Igen azép e' azó, ha már esak g r a m - golni; a* városinkról sem akarunk kételkedni, /Bilicil Jelentésít vesstflk Is, mert a* hnlndáa bár néhány közelebb fekvó e s e t , megstotno'leglágasban vett estméjét é g é s i e n k i f e j e l i ; rítólng Ingadattatalt ebbeli hltanklien »áléban, eaak agy 4« nkkar halailank, hn R g y é b l r á n t , e* térvények elegendők n ' v á l Ipark* J a a k ; ' i midőn Ipnrksdank, nkknr n1 lalkozók Jogbell viszonyainak biztnaitá^ára,. tespedés eszflnkbe sere Jal, meri a' tespedő, i ' pártfogatására; de n' g y á r - v.igy kézinnkémaradató nem Iparkodik. A» Ipar Rióban eró arltmények gyámolflása- éa felviri'tg«T.tnfásárn. ét mozgás e s t m é j e r r j l e i l k , 'a a b b a n , hl n' térvény még kornnsem elegendő! nrrn m r g tespedni akar, tü maradni szerel, erét, m o t - más la kell. Tndjuk mikép e g y mlni.stcr e g y giil hiában keresnénk. Á t é r t ial, midőn Ipnr- kor ntt kérdvén n' kereskedőktől: mit tehetjól van n i , titkos és szent értéssel aléljuk ne JavakraT vnlnsttil kaptat ^ H a g y j o n mnj ' tárgyat, mell)re a» l|inr ferdíttatik — Mi- gnnkra." B ' feleletben Igen aok fek^tik, '» j é r e mindig , h s g y »' e t é l , melly felé Ipnrkn pedig n' mélpnrrn nézve l a , mert hlatcn ez a\ dank, szent; Miiére, hagy mellyel kereskedés egy elstnkiistlhatlan á g a , melly elválasttva a' gyékercin tenyésző, vlrnló t é r il' ctél íelé Ipnrkadnnk, a t e n t ; meri nem l i r * .tfliank a i a k k # a é , kik énéi Által Mente- t s é k t ő l , kiszáradt A' mnlparnak1 leghathatósabb emeltyftje kétségen klrdl n b e l f o g y a s t («{telteknek hlatlk a* klldnhen nlaeaony md .iofcftt la, — A i Ipar a t e n h a n . m r a i k I r l e - tAs; 'a Igy mnlparnnk eaak. agy vlrágothatik; ,le«kfn véve 1», Igen «tép a t n , meri »' nem- f e l , ha mlnmagnnk, l e v e t t e t v e a' tespedéal J a t l maakáaaágnak, haladáanak f haldagaAg- kor a t a n általános előítéletét, hogy «' hnnl. |aak eatméjét frJeti kl | nem csnpán anyagi, nem elljr atép, nem olly Jó, mint a' knlfflldl,, »de «iclleml teklnteihen Itf e* két tekintet rés*«nkről,legftlibb hasonmlnőaégfl Ariik kfltt, Inkább a' belfétdlt v e a t a t l k éa használjnk. AÍ ytgyéklrinl, v é l e a é s y f n k a t e r l n t , ally «te i«a kapcialalbaa áll egyaAaaat, hagy a ' k e t U d l v t l t a g y ellensége a' n a g y a r n&lparnak • | l t l elkllln/lf venatt h ^ t n l , lehetetlen. De találhatnék eank e g y pár lelkes n S , néhány! j é mait nnyagl érdekeinket Illaté Iparankrdl, l e l k e i f é r i « — a* agy ne r etett'„a r a 11 á n o k " ^ j l l t t t U k f l l « n l s e n a ' m i l p » r r d l akarvnk a t d - bél - kl n' Jól 'a Illéssel késtűit hazai k e l laal. — Jeremlidakat haaatd atannyaéá- mét bassnálnl k é s * volna t majd neglntnók.i i*B*král I m i , atlata nem eaélank \ kl tndnl nem akadaa e kdttdnk l a , kl azt otánozná??.' lakarja, mennyire veit hanank, kivált málpar I l l g y é t e k , ISbbet érne a t llly divat bármi leklatetéhen hálra , nem mandjnk n' tShbl, de kedvező kl« 'a beviteli tőrvényeknél, '* majd. u a k a' a t a m a t é é nyvgetl tartamnnyok mégltt akadnának vállalkozók, kik gyártanának, k i k | t , at elvaaaa l l a r v i t h Mihály, t l p a r é a kétm&l késtltményekkel gatdagíinnák a t o r szágot. De n l g e t e n a t a v a k k a l : „ m a g y á m I f A g t t n 1 etlmá Jelea mankáját, 'a látni í k é e s l t a é ' n y " , azon estme van társítvar.
^«reakeéla llrlénele ^fngyarer-
n M a k a i k ' s a j t a i k felelt; l e g y e n e k a z o k k e l méivel b e v o n v a pnmlugaik 's k é j t i u i r s k a r s z é k e i k : t.ilitlrtndunk n e m s o k ó r n n l A n z ó k n t , 'a Ó s t t ö n ü l a z o l g i t l a n d liaznfníi t e l t ü k m á k o k n a k a ' b r l f ú l d i k e l m é k v á s á r l á s á n « , 'a Igy nzok g y a r a p o d á s á r a I — Illába, nraim, e g y k i s h n z a d i i s n g n é l k ü l n* m ű i p a r b i m a e m m e g y ü n k s o k r a I s z a n g o l o k "s f r a n c z l á k a e m Jtt — t o l l a k v o l n a e* t e k i u l e l b e n o d a , hol m>< v a n n a k , h s olly k e v é s s é l e l l e k v o l n a t u i t a f l u i l o g bAszkr k | | . K á r o l y é s X I V . L a j o s a l a t t , m i n t mi ellilrOlt „ b ( t a r . k e " enillirluniiuk m e l l e i t m é g m a la v á g y ó n k ! L j - > t » k a m r r l k * m é g mint g y a r m a t a * s z a b a d u l á s i k ü z d é s e l ő t t b l t t s s n l k tlldé A n g l i á b a a t é r e g F r n n k l l n t . T é b b ó r á i g tarló vnllatáxt kellett s z a l s ó h á t korlatul előtt kiállnnis. Végül azt k é r d e t é k t ő l e : v a n - e v a l a m i ktllónbsi'-g a z a m e r i k a i a k l e l k ü l e t é b e n , n' m i n ő voll e z e l ő t t ' s a* m i n ó m o s t ? É s «' t i s z t e s ö r e g , k i r ő l n ' a l r v e r a m o n d j a : h o g y „ a t e g e t villámától, a' z s a r n o k o t a c r p l r s m á t ó l fe"Zlá m r g " — v á l / i s z o l t : „ I g e n , u r a i m , e z r l ő t t dirsőség«"inknek t a r toltak , műlpart szdk.m'grinkel ongal k r s z l t m é n y e k k c l f e d e z n i : most d i c s ő « é g ü i i k n r k t n r t Jitk, r o n g y o s a n J á r n i , m l g n j riilmra v a l ó t m a g n n k k é s z í t ü n k . — Ks miiilrgy lábdobbnnt á s m t á m a d l a k e l ő s ' g y á r v á r n s i i k ; mi b á m u l j u k a* e s t i d ü l , d e n i n c s r r ő n k u t á n o z n i n ' I t a z n ü l r l l r t , m e l l y a z t It-tre h o z á . — l l a r a s t t y
9 a ot v. Ka mind h r l v r a r's axr'p ; de ainiu«^sr.dnlkt». dnal elvrinkliex , M » r i i , c g \ - k e l szói ki-ll hct*»i r n x a s z i a n u i i k . K ^ l i a j l a i , n r p e s a r ' i t , gcntcrapblal l i r l j x r t 'a n r p h s j l n i u o k , iOrvrn\«-k ea lilsioria ' s e z e r haaoltló k'trfllmr'nvKk a z a h j n k mt;g a z i r á n y l e g y e g e s * n e m z e l niMitkásva^nbau. És e ' n p n s c a s k n e n t marndatidó eciednkttn ni. N r / z f l k az r ^ y a m r d n gyniiyOrd k ^ p x k e i a' pnirlnrwhók {!$• kornb'il a ' azenl I r a s b a n , int-llvH a* p u r i i a n n s , J ó k f l n y v " - i i f V n e v e s , é* olvn»«ok nmg a' kol e l r n n ' a x ó k J c l r n i r - v l » : r s minirgy paiiorriináb a n lá'Jnk , a* tnll J á k ő h k n r s r ó l nlv«>ank. Mint m r g a n n « | Ismorős iflnlk ftll eli1nn»k mlud.-n a>ak, h n g y c s a k n e m k a l a p o t emeluenk kOseAiHe'aere « mini a m a * e l m é n c x n r m e t , kl efey kflnyv olraa á a á n á l mindennil kOlcsOnxSit esxmékre laláll. A' kl l é h á t a' k O r a l i n r n y f k k e l Hsczolea, e r ű n e k ereWvel m í i l p a r n s s i a k a r n a bármrlly n e m z e i e t n'alakítnid, nagynn m^gc^alatkoinrk axamreis* a r b e n . A' g r a * l i s t f o tOtvenve nrnlko>|lk n e m z e t e k mankáa-iágában n ^ r , valamint a ' termes irtb e n . E ^ y bizonyos inerila semmivé l e s t n t minden g\smki»dá«Í tAri-kvrsi, m r l l v a ' l e r n i e n c i r s t r á n r n y a l mrj{ n e m rjtyn/.ik. E x r n {rteriUtal m a g s* f n n a t l s m u s Is liinbatt küzd. Csak olly mölpnr I t r r h r t m a » á n a k tar»na e l e t e t , melly a' ni-wzet M k l lesil i e l i e i s r « r n e k s z a b a d i n o / g á s n b ó l ön* kint kifejlett. Mit a* kOriilmentekei l i g t e l e m r a
71
nerr méltató genle, mit a* „ p a r f o r c e r t boldngíml akaró kegyelem nyuji, kérés élet ulnn nyom nélenyészik el. és maradandóan hasxnot nem terem;(emlékeztetek Józsefcsászár nagyszerű törckriiselre) a ' m l r e n é s r e egy nemzet természetes körülményei npoln Itatással nincsenek, a" mit mások természetes körölménveiknél fng»n jobbnn vagy olcsóbban állíthatnak eb"; ar. örökös lengésben mmad (néztelek a'sphallleldi selyemgynrokra a» olly Igen Ipardós Angliában). Ml tehrit soha sem fogjak ohnjinnl, hogy mindent magunk készítsünk; e* mindenben Igen sok örökké csak öregházi nörény maradna, mellynek fűteni kei! v kfllönben e l r é s i j sőt s a j n á l n é k , ha erőnket, Időnket, pénzünket természetszerűbb, lebiit hasznosabb munkától elronnók csak a ' rég e n , hogy elmondhassaki e z I s h o n t mii. De mindig fogjak kívánni, hogy aa Innr természetes kifejtését gátló balgatag akadályok lerontassanak ; mert meg racynnk győződre, hogy ekklnt a' földművelést szükségek fedezésétől felmaradandó e r ő , Onklnt és természetesen ráfordul a* miiipar azon osztályba, mellyeket legtöbb haszonnal űzhetünk. — Igy körülírva Immár Haraszty úrral mindenben egyeiértrink, csak abban n e m , hogy törvényeink e* részben már eleget lellek; — nem teltek eleget, mert sokat t e t t e k | mert a» Ipar klfejlésének gátjait még el nem hárították ; mert még mindig ápolni a k a r j á k a* ipart, pedig azt csupán nem gntnhd kell. A ' f e n t e b b idézett „Lalssez nons falre" még minálunk nincs életben, és azért ml hármat o b a j l n n k : l ) A ' s t n tushoz szóira, magunkévá t e s z s s ü k , mit l ' o u l e t t T h o m s o n (most kormányunk Canndákban) 1830 aprll H - k é n a ' pnrlamentben Imádságának rallott j *sea ennyiből nitt „ A d j a t o k szabad »ért, több semmi aent kell." 2 ) Még egy imádságunk vaut adjatok módot és alkalmat tanulni, mit a ' műiparho* tndnl kell. (Meglátjuk, minő Tlszhangra talál keletkező Iparegyesületünk?) 3) Ml Is kérjük a* nemzetet, legyen divattá méltánylanl, mit a ' h o n i mŰszorgalom önkin! teremtett. — Többre nincs szükség. -- Igy .majd
kfil
— patet IngenHs eampnj, eerlns^ne merentl -jStat lator t ornatur proprlls Indostria doni*.
40
4. sz. dokumentum
Kossuth levele Wesselényi Miklóshoz (tínnyérol) Tinnye, május 27 1846.
Tisztelt, szeretett Barátom! Egy hét óta falun vagyok családommal, melyet azonban e napokban magára kell hagynom. Jövő héten Pesten vásár lévén, hol az Iparműtámak ekkorrá határozott megnyitása, a védegyesület vásári ügyei, Deáknak s több barátainknak vásárra igért látogatása s végre a pesti közgyűlés hosszabb jelenlétemet igényelik. Nekem pedig, megvallom, a Pesten lét a mint terhemre van, úgy undort is okoz. Terhemre, mert erszényem nem bírja a pesti lakást. A védegyesület azon nyomorú pár ezer forintját, mely a félben-harmadában beküldött félhuszasokból, első évi ügyvitelén, tömérdek nyomtatványainak fedezésén, s a rendeltetésével járó áldozatokon felül maradt, szegényebb iparűzőknek kihitelezvén, ezeknek egyike megszökik, másika csalárdúl megbukik, harmadika halasztást kér, executiókhozi nyúlást helyzetünk nem enged; a dolog vége, hogy az egyesület pénztára üres, s én igazgatói honoráriumomról lemondani valék kénytelen. Engem mindig kimondhatatlanúl arczpirított, hogy fizettetésemről csak szó is vala; de a dolog akkint állott, hogy vagy az igazgatóságot nem fogadhatám el, vagy a kizetést el kellett fogadnom, nélküle Pesten nem lakhatván, barátaink mondák, hogy múlhatatlanul szükséges az igazgatóságot elvállalnom. Megtettem, s ezen állásom, minthogy az egyesületenek pénze nem lévén, minden szükséget, minden hiányt állásomnál fogva nekem kellett fedeznem, annyi költségbe kevert, hogy aligha kis birtokom utánna nem vész. Másfél év alatt adósságom 7000 p. frttal szaporodott. - A csődök, úgy látszik, az oppositiónál divatba jőnek. - Rossz divat; mert talán az egyik oka, hogy a jellemgyenge nyomorult emberek, kikben annyi erő sincs, hogy a szegénységet megbírják, eladóvá teszik lelköket s a haza ügyét, melynek most inkább mint valaha, van tántorithatlan védekre szüksége. Mondáin, hogy undort is okoz a pesti lakás. Igen. Mert úgy látszik, Isten kiválasztott minden gúnynak, rágalomnak, bántalomnak, akadályozásnak tárgyáúl. Legyen gyarlóság, de meg kell vallanom, hogy testben, lélekben kifáradtam s csaknem vágykórságig erősödik bennem az óhajtás, - magányba vonulni, elzárkózni; mindenek felett pedig felejtetni a
* Forrói: Fcrcnczí Zoltáiu Kossuth és Wesselényi, snzuriér iyye 1846-47-ben. = Századok, 19 1
Czélzás különösen a barsi Balogh Jánosra, ki kevéssel előbb pártolt a kormányhoz, miért b. Wesselényitől kemény korholást kapott levélben, melyre sohasem válaszolt.
41
világtól. Sokszor vádoltak arról is, hogy nagyravágyón hiu vagyok. Különös neme a hiúságnak, mely azon vágyban áll: bárcsak lételemet se venné észre senki is, bár felejtenének annyira, hogy csak nevem se legyen említve soha is. Ha ez is nagyravágyás, meg kell legalább vallani, hogy igen comicus szabású. Meg fogsz botránkozni kedélyem ezen typusán. Méltán. De hiában, ember vagyok, kiveszen sodromból annak tapasztalása, mennyi erőfeszítésbe kerül valami jót megteremtenem, s ha végre óriási küzdelmek közt megteremtém, minő alacsony utakon rontják meg sikerét mindennek elleneink, minő léha közönyösséggel hagynak mindent veszni barátaink. Szegény, szegény hazám! Hadd pletykázzak egy kissé. Pletykáim közepett be-becsúszik itt-ott egy vonás, mely közügyeink állását ismerni segítendi éles fogalmú lelkedet. Először a politikáról. Bécsi dolgokba nem vagyok avatva. De furcsa hírek szárnyalnak. Apponyi et comp. (hová a capite Széchenyit számítsd) organumaik által mindig tevékenységet hirdetnek, s mikint fog a kormány ennek élire állni. - De semmit sem teszenk. Semmit sem specifikálnak szándokaikból s egyedüli tevékenységök a vármegyék demoralisatiója, többségszerzés ismeretlen czélokra; - és a gyávák odaadják magokat, nem tudva mire, vakon. Aztán tégy e nemzetől valamit. Azonban rebesgetik, hogy a galicziai borzalmak, melyek annyi szenvedéssel torlott szathmári szavaidat oly irtózatosan s irtózatos hamar igazolák,2 a kormányt azon kénytelenségbe tevék, hogy a jobbágy viszonyoknak végkiegyenlítéséről a császárságban gondoskodni kénytelen. Mikint oldják meg bölcseik a csomót? ki tudná megmondani; de a kénytelenség igaz. - s hogy akkor nálunk sem maradhatnak a dolgok a mint vannak, az is igaz. Mondják hát, hogy az úrbéri tárgy a kormány egyik designált tárgya. Másika az adó közössége. És Apponyi minket mégis üldöz! pártunkat semmivé tenni Ígérkezett. - Már aztán kivel akarja e dolgokat keresztül vinni, ha velünk nem: a jó Isten tudja. Az oligarchia már csak e hírekre is dühöng; a clerust phrenesisbe hozza a hír, hogy jószágainak elvételéről tanácskozik Bécsben a financziális szorultság. Oly szép zavar, melyben sátánnak öröme lehet; de melynek, félek, a szegény magyar alkotmányos élete utánna dűl. Ők akarandnak tenni valamit kétségtelenül, mert a kor szükségei fejökre, szívökre nőttek s mi a kor kivánatait agitatiónkkal jogkövetelés polczára emelők; - de teendik azt az absolutismus érdekében, az alkotmányosság, a nemzetiség, a magyar önállás rovására. - És ha ezt tenniök sikerül!! - - én legalább nem fogom tudni túlélni a nemzet öngyilkolásának gyásznapját.
2
Czélzás Wesselényinek 1834 decz. 9-iki szatmári beszédére az örökváltság ügyében, melyért hűtlenségi perbe fogták.
42
Nem tudom, hallottad-e, Apponyi azt indítványozta, mikint minden Kieishauptmarmt 3 el kell csapni, a ki nem tudott megyéjében többséget csinálni; s az elcsapottakat a septemviratushoz csapni. Majláthék ellenezték, mondván, hogy a septemviratus nem Rumpelkammer, hová minden haszontalan szert beszórjanak. És Majláth megbukott. Az epuratiót pedig elkezdték. Nálunk Prónayt addig tetézték tehetetlenségi szemrehányással, míg megunta s resignált. Adák helyébe Földváryt. De furcsa dolog történt. A nádor, mint tudod, kényes helyzetére; a pesti főispányságot szereti s oly jogának nézi, melyet illettetni nem enged; - azért eddig is ő választá helyetteseit, legalább pro forma, ő tudosítá róla a megyét, ő kezeibe tették esküjöket, mit ő a megyével tudatni szokott s főispányi jogainak tetszés szerinti gyakorlatát magának feltartá. Most a bécsiek ezt nem respektálták. Leírtak a megyének s leküldtek egy ostoba esküformát, melyben ilyenek voltak: » A z ausztriai ház barátainak barátja, ellenségeinek ellensége l e s z e k « stb. mintha az administrator most is hadvezér volna, a Caraffák, Schwendik sat. idejéből, s nem is a magyar király, hanem az ausztriai ház hadvezére. - Mi persze azon esküt el nem fogadtuk volna és lesz vala harcz és háború; pedig szeretnénk jó lábon állani Földváryval, mint állánk Prónayval. Lön tehát értekezés Földváryval, melynek következében ez a nádorral értekezett; jogai bántalmának szinét vette fel a dolog; s elég az hozzá, utoljára is mentegeték magokat Bécsben, hogy nem tudták a szokást, hogy félreértésből történt, s az esküformát és decretumot visszavették, mit Szentkirályi4 csak reversalis mellett adott ki, s most a dolog úgy áll, hogy Földváry a nádor kezeibe esküdött, s ő erről értesíté a megyét régi módon egyszerűn. Tudom, hogy theoriában botrány nem a megye színe előtt esküdni; de a nádori levélben a szokott eskü lévén említve, praxisban alkalmat leltünk megyénk nyugalmát s erőegységét fentartani. Nálunk tehát ez úttal még baj nem lesz. S ez jó; mert Pest megye megzavarodása csapás volt volna a hazára. Még egyet a Kreishauptmanok tragicomoediájából. Tudod, mennyire őrizék a titkos kormányiak annak napfényre jutását, hogy csakugyan új rendszert hoztak be az admonistratoroknál s főispányoknál. Im az e napokban tartott zólyomi gyűlésen Inkey gyönyörű naivsággal az egész dolgot szépen bevallá. Halld csak. Mulatságos. Inkey nagyon hiu. Tetszik magának a hitben, hogy Zólyomban népszerűsége van. Administratorból főispánynyá levén, mult februárban, hogy kissé szívesen fogadtassák, becsületszavát adá Radvánszky Józsinak, hogy a törvényszéken nem fog akarni elnökölni. Installáltatott, és
3 4
Akkor így nevezték az administratorokat. Az alispán.
43
szavát szegé. Elnökölt. Radvánszky nem adta ki neki az actákat, míg a cameralis fiscalisokból összegyúrt gyáva sedria határozatilag rá nem parancsolt. E napokban a dolog gyűlés elibe került. Radvánszky oly hangon, minőre becsületszavát szegte emberről szólani kell, vonta szégyenpadra a főispányt; a megyét kérvén, mondja ki, helyesli-e, hogy az actákat ki nem adá? Beszédében természetesen előadá, miért tevé; s az okok közt ott volt, hogy Inkey nem olyan főispán, mint az eddigiek, kormánytól húz fizetést, törvénytelen új rendnek embere sat. - És mit felelt Inkey? - bizonyosokká tette a Tettes Rendeket, hogy ő nem az új rendnek következtében elnökölt a törvényszéken, mert neki az új rendszert magában foglaló instructió még csak 12 nap óta van kezénél!! hogy ő nem húz fizetést a kormánytól, mert azon néhány ezer frt. mit neki a kormány ad, nem fizetés, hanem grationale, melyről azt sem tudja, megadják-e esztendőre is, vagy mennyit adnak? hogy ő nem is Ígérhette meg a nem elnöklést, mert hiszen ő nem is ígérhet semmit, ő kénytelen vakon teljesíteni, a mit neki parancsolnak felülről sat. Ugy-e gyönyörű? Zólyom határozatba tevé, hogy a főispán sedrialis elnökletét jövendőre is annál kevésbé fogadja el, mivel ő mlga diplomatice bevallá, hogy ő új rendszerű, tehát nem törvényes főispán. - Budán már írják a rendelményt, mely e határozatot cassálja. Lesz belőle körleveles scandalum. Tudod-e, hogy Jósika azért resignált, mivel a bécsiek elhatározák, Erdélynek nem törvényhozás, hanem kormánycsapás útján adni urbáriumot, elhitetvén velők, vagy színlelvén a hitet, hogy diaeta útján behozni lehetetlen? Sátáni Machiavellismus! Emlékezz szathmári szavaidra, s mondd, nem értesz-e velem egyet, ha mondom, hogy Erdély ne urbérről gondoskodjék, hanem arról, hogy urbérre szüksége ne legyen? - Az urbérek ideje lejárt. - A feudalizmus romjainak bukni kell; s ha a nemesség fel nem fogja helyzetét, veszve van menthetlenűl, s esett áldozatúl nem a szabadságnak, hanem a kormánykénynek, az absolutismusnak. De azért Jósikáról ne itélj hamar. Aligha alkotmányos érzelem vezette resignatiójában. Aligha nem igen finom játékot űz. A jövendő majd megmutatja. Mi a sérelmek tömegét összeállító zalai körlevél folytában 5 arról tanácskozandunk Pestben: mit kell tenni, hogy alkotmányos életünket a kormány ellenséges invasiói ellen megóvjuk. S feleletünk első szava lesz: »Egyesülnünk kell érdekben a néppel, hogy erősebbek legyünk, mintsem kormánykény büntetlenül tapodhassa törvényeinket.« Altalánosságban nagy, de könnyű szó; de a mikint? mily rendben? ez nehéz kérdés. 5
E nevezetes zalai körlevél a megyékhez, 1845 végéről való.
44
Halld nézeteimet: Míg a feudalizmus maradványaiból, a boldogtalan úrbéri viszonyokból ki nem bontakozunk, érdekegyesítésről szó sem lehet. Itt van a kölcsönös bizalmatlanságnak, a nép gyülölségének kiapadhatatlan forrása. A magyar törvényhozás az úrbéri viszonyokat mindig fonák szempontból fogta fel; t. i. juris privati kérdésnek tekintette, holott az , ha van is juris privati oldala, főképen juris publici kérdés. - Ezen tévedésnél fogva nézte azt oly kölcsönös kötelezettségi viszonynak, mely - mint az ily természetű magánjogi szerződések - csak mindkét fél megegyezése által szüntethetik meg. Innen az engedélyező örökváltság, melynek anomaliáját még az által is tetézé a törvényhozás, hogy itt is rá ütné a népre a kiskorúság alacsonyító bélyegét s a statusnak gyámsági helybehagyását tartotta fel. De a következetlenségeknek is magvan saját logikája; s ha a történeti eventualitások csendesen hagynák legömbölyödni százados jövendőn keresztül a mult idők hibájának fonalát, a jobbágyra nézve optionalis, a földesúrra nézve kötelező örökváltsági törvénynyel, vagy két század alatt talán ki lehetett volna bontakozni az úrbéri viszonyok gonosz hálójából. De közbejött a galicziai szerencsétlen zavar s oly borzasztó jelenetet idézett elé, mely örök gyalázatkép égend az ausztriai kormány emékén; de mely egyszersmind kénytelenséggé tevé ott, s ha ott, a monarchia többi részeiben is, végkép megoldani az urbériség csomóját. (És tudjuk is, hogy a ministerium gondjainak ez a főtárgya.) Ezen kikerülhetetlen változás a szomszédban, hazánkat nem hagyhatja érintetlenül, sőt az úrbéri kérdést elannyira homloktérbe löké, hogy ha ennek végmegoldásával késünk, vagy ki nem elégítő féllépésekhez nyúlunk, a nép itt is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mivé leendését már 1834-ben megjósolád. Az úrbér statusbetegséggé lőn. Ennek gyógyítását nemcsak a földesúrnak, de még a jobbágynak tetszésétől vagy érettségétől sem lehet felfüggeszteni. Partialis váltság nem segít. Ma hozassék kényszerítő váltsági törvény (mikint nevezni szoktuk azt, hogy a földesúr ne ellenezhesse a váltságot), sőt alkottassák váltsági bank is, honnan a jobbágy hosszú törlesztésre pénzt kaphasson váltsága végett, mégis ötven év sem volna elég arra, hogy a bosszú s gyűlölség ezen hínárjából az ország kibontakozzék. Ki kell pedig gyorsan, ki kell haladéktalanúl bontakoznia, különben a nemesség kaszára kerül s e tor egyszersmind a magyar alkotmány s a magyar nemzetiség halálnapja lesz. Az úrbéri viszonyokat tehát meg kell szüntetni. A népet s a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre. - Ezt pedig nem lehet magánjogi eljárásoktól felfüggeszteni. Az országiásnak kell azt kezébe venni s mint » S t a t s m a a s s r e g e l t « keresztül vinni. - De az 1847-iki országgyűlés, mint pusztán privilegialis elemekből álló, nem lesz, nem lehet. 1789-iki >>constituante.<< A magyar aristocratia nem fogja 45
megczáfolni a természetet; inkább veszni fog, hogysem az úrbéri jogokat kárpótlás nélkül feladja. Ez világos. Tehát kármentesíteni kell a földesurakat. De kármentesíteni s mégis az egész országban egyszerre rögtön keresztülvinni, úgy hogy a nép viselje a váltság egész terhét, materialis képtelenség. A jobbágyi viszonyokat még sehol sem szüntették meg máskép, mint vagy revolutionális csapással, vagy pedig úgy, hogy a váltság egy részét a status viselte. Nálunk is ez utóbbi kell. A status vállalja el a váltság terhének felét; tegyen végette fínancziális operatiót; fizesse ki a nemességnek egyszerre, hogy jószágát instruálhassa; a másik felét fizesse a jobbágy 10-12 év alatt; de az urbériség rögtön szűnjék meg, mihelyt evalválva s meghatározva lesz a váltsági összeg az egész országra. Azonban még e másik felét is csak úgy fizetheti a jobbágy, ha adójában annyi könnyítést veend, miszerint a váltsági fizetés is közadólag manipuláltatván, ezzel együtt többet ne fizessen, mint most adóba fizet. Míg a nép maga nem határoz adója felett, terhét nevelni annyi, mint nevelni gyülölségét a nemesség ellen. Tehát az érdekegyesítésnek s általa a nemzeti erő nevelésének concomitans második eszköze, egyszersmind az úrbér megszüntethetésének postulatuma az, hogy minden közterhekben osztozzunk a néppel. Házi adó nem elég. A víz ajkainkig ér. Arra gondolni többé, tetszik-e valami a nemességnek vagy nem? nincs idő; főbb tekintet: a népet megnyugtatni s vele egyesülni. Ha minden terhekben osztozunk: a nép vállairól lehárul mintegy 5 milló évnekinti teher. Ha ennyit 12 éven át váltsági félbérül fizet: leszen 60,000.000 pfrt. másik 60 millió a status fizesse egyszerre a földesúrnak; s ha felveszem, hogy sok contractualis helyek vannak, hol a jobbágyi tartozás alig megyen 4- 5 frtra évenkint, hogy vannak váltságolt helyek is, a cameralis és papi javakban pedig csak Isten és ember igazsága szerint lehetend jól lebecsülni a datiákat, azt hiszem, 120 millió pfrt körülbelől váltságúl elégelhető, mert nem kell felejteni, hogy nem a telek váltatik meg, hanem a datiák; tehát kilenczed = körülbelől 4 pfrt, füstpénz = 1 pfrt, s 52 robotnap = 52 húszas 14 pfrt, összesen mintegy 20 pfrt; vagyis 5-től százat számítva 400 pfrt tőke egy telekért. Középszámmal beszélek. A tót határszéleken nem ér annyit, Torontálban többet. Hogy ezen statusintézkedés keresztül vitele végett az úrbéri rendezést és elkülönözést is a statusnak kell szabott idő alatt keresztülvinni, s keresztülvitelével, enyhítésül, a felszabadítást összeköti, hogy rendezéseknél ha a jobbágynak tetszik a jobbágyi állomány vagy legalább a legelői illetőség reductiója váltságban elfogadható stb. magában értetik.
46
Tervem aprólékos részleteibe levélben nem ereszkedhetem. A kérdés bokros nehézségű. De az rendíthetetlenül áll lelkemben, hogy ha ezt nem teszszük, elvesztünk. Lehet, hogy a nemesség reá nem áll. Nem tehetek róla. Legalább mentsük meg a históriát. Azt pedig semmiesetre se engedjük, hogy ezt a kormány initiálja. hogy ő vigye keresztül a nemesség ellen. Megteszi pedig, ha mi nem teszszük. Erre esküszöm, - mert kénytelen vele. Harmadik érdekegyesítési postulatum, legalább a községeknek adni képviseletet a megyékben. Ha a nemesség a gyűlölség kövét a népnél elhárította, földjét, kezét szabaddá tette, terheiben megosztozott s bevitte a politikai jogállományba: megtette, a mivel tartozott. Kevesebbet tennie nem lehet, ha veszni nem akar. Többet nem kénytelen. Mert a mely népnek tehetség adatott akaratát s status mérlegébe vetni s dolgai felöl intézkedhetni, annak minden megadatott; ha mégis elhagyná magát nyomni a kormány állal, nem érdemelné, hogy éljen, s élete nem is volna semmi galvani battériák által feltartható. Ez az én hitem. Mit mondasz reá? Akarok még egyesületi életünkről is írni valamit. A kereskedelmi társaság folyvást gyarapodó állapotban van. A mostani irtózatos financziális krisisben is, melyhez hasonlót Európa 30 év óta nem ért, s mely már októbertől tart, s annyi elsőrendű házat döntött meg Európában, társaságunk nemcsak egyetlen egy hitelét sem vesztette el, sőt újabb hitelkiterjedést nyert. - A folyó félévben teljes kereskedelmi pangás uralkodván, nem nagy munkálatokat teheténk, de a mult félévből 10 V2 pcent. dividendánk van. - A tengerhajózó társaságot egy hajóvali kezdetre számítók s kettővel indítók meg; a kiviteli lisztőrlő bánáti malomra az aláírások szintúgy fedezve vannak; szóval még eddig csak igen kevés helyütt ért csekély veszteség, - mi kereskedésnél egészen kikerülhetetlen, - s csaknem minden vállalatunk sikerült; és mégis! nem képzelhetnéd azon temérdek rágalmat, pletykát, alávaló bujtogatást, melylyel a pesti kereskedelmi kar ezen nagyreménységü intézet hitelét aláásni folyvást törekszik. - Egy nyomorult 1800 frtos váltót egy bécsi ház nem honorált, mivelhogy postarendetlenség miatt az aviso a váltóval nem egy napon jutott kezéhez; s már tele lármázták Pestnek minden zugát, hogy külföldön a M. K. társaság elvesztette minden hitelét; ámbár Sina ép akkor szólíta fel, hogy lépjünk vele összeköttetésbe. Rothschild pedig panaszos leveleket írt, miért nem használjuk nagyobb mértékben a hitelt, melyet nyitott; - Szabó a fiumei vasút financziális része, némely örökváltsági kölcsön s egy iparbank ügye végett megizásunkból külföldre indúl, s nyomban tele töltik Pest és Bécs minden zugát, hogy a társaság bukó félben van, mert a direktor a pesti vásár előtt megszökött; úgy hogy kénytelenek volnánk őt negyedrész útjából
47
haza téríteni: miszerint a vásár alatt itt legyen; természetes, hogy ezen örökös pletyka, örökös gyanúsítás a combinálni nem tudó félénk magyarra nem marad befolyás nélkül s a szándékosan megrémített gyáváktól 75 pcentjével veszik össze kéz alatt az alávaló uzsorások a részvényeket. És ez mindaddig így fog tartani, míg az actiák teljesen befizettetvén, a dividenda nem takarékpénztárba tétetik, hanem kifizettetik. Szabónak élete örökös méreg és bosszúság. Engem magamat is, mondhatom, lelkem mélyében fellázzaszt ez örökös alávalóság s az általa folyvást táplált kebelingerültség. - Unni kezdem az élet e nyomorult nemét s gyakran merül fel keblemben a kérdés: kell-e, hogy én örökös bolondja legyek a kötelességérzetnek akkor is, midőn a gyalázatosok, kiknek közös javáért fáradok, gúnyt, epét, rágalmat szórnak reám s utamat állják mindenütt? - Unom, unom; s lelkem vágyódik magány s elvonulás felé. Az iparegyesület, Istennek hála, fejlik naponta. Autustusban nagy iparmű-kiállításunk lesz. Légy, kérlek, te is gonddal, hogy az erdélyi industria, a mennyiben van, képviselve legyen. Ezen kiállítás nagyszerűségét életkérdésnek kell mondanom. Bajom van elég. Sok fortély után az új Muzeumban adtak lokálét; de az alsó osztály (kocsikra, gépre, vasra stb.) nem elegendő. - és mennyi megszorítással!! - egy szeget nem szabad sehol a falba vernünk!! kénytelen vagyok minden teremeket szabadon álló, mesterségesen összekötött gerendákra vert deszkákkal, léczekkel kibélleltetni; ez maga közel 2000 pfrtba kerül s nekem az egyesület minden néven nevezett összes iparműkiállítási költségekre 1000 pfrtot rendelt ki; többet nem tehetett, mert nincs pénze, a sok cathedra sokba kerül; már most 10 tanszékünk van: u. m. physika-mechanika, chemia, számtan, technológiai botanika, technológiai meneralogia, építészet és rajzolás, magyar kereskedelmi könyvvitel, mesterinas iskola, magyar nyelv, franczia nyelv; de azt tudom, hogy az ausztriai kormány a bécsi kiállítás költségeire 80,000 pfrtot, a franczia a párisira 300,000 frankot adott, s én teremtsem ki 1000 frtból megőszülök bele! Nagyszerű sorsjátékot rendezék 20,000 pfrt értékig iparművekben, - az első nyeremény lesz egy hölgyhálószoba minden legkisebb készülettel 5000 pfrt értékben; minden szeg magyar mű, - a bécsi királyi lak nem mutathat hasonlót; - meg akarom mutatni a gazdag magyar uraknak, hogy nem kell külföldre menniök palotáik bútorzatáért; második nyeremény egy fegyvertár 1200 pfrt értékben; aztán egy férfi dohányzó terem 1000 frt; asztali készület 24 személyre, thea készület 12 személyre sat. De legalább 30,000 sorsjegynek kell elkelni, hogy kijöjjek, 40 ezernek, hogy a kiállítási költségeket fedezni tudjam (egy jegy ára egy frt); a látogatási díjakat felemészti a medaille jutalmazás, mert egyetlen arany medaille 70 pfrt; csak 15 aranyat adjunk, már 1050 frt, s 6300 látogató kell, hogy ezt fedezze; hát a tömérdek
48
felvigyázó személyzet, nyomtatás, kárpótlás sat. - megőszülök bele. Utolsó kiállítás melyet én rendezek. A védegyesület megtermette gyümölcsét: a hazai iparnak gyökereit földbe bocsátá kiirthatlanúl, de közvetlen aktiv működésében felakad pénze nincs - s a magyar indolentia, az elhamvadó szalmaláng! - senki nem segít, senki nem enyhít gondjaimon. Oh barátom! beh gyáva nép vagyunk. Az iparműtárt mégis megteremtém, de mily csonkán ezt is; mennyit rimánkodtam, hogy az alapítványjegyek árát küldjék be április végéig, miszerint a mostan vásárra sortirozott gyüjtelékkel nyithassuk meg a tárt. Gondolod, tették? Nem küldtek be 10,000 frtot; most vásár alatt, mikor már késő, tán beküldenek ismét vagy 5-6 ezeret; de a tervezett 100,000 frt össze nem jő két év alatt is. Sikerétől függesztik fel részvétöket, s felejtik, hogy előleges részvét a siker feltétele. Azonban ezt már megszokám. Az iparműtárt a vásár második hétfőjén mégis megnyitom. Gyárállításba ez idén nem fogok; nincs pénz. Nagy az ínség tavalyról; ez idén még nagyobb lesz, az Istenek is ellenünk esküsznek. De a gyáralapító társaságnál csakugyan reámentünk, hogy már csakugyan építi Budán a nagyszerű gyapjufonó gyárat. A fiumei vasútnál van azonban a legirtózatosb küzdelmi tér. Széchenyi be nem éri azzal, hogy a hatalommal rendelkezhetik ellenünk; ármányhoz is nyúl. Ki győzzön ellene? Kivált miután a gyáva fiumeiak vakon bólogatnak tekintélyének, mely őket semmivé teendi. Széchenyi ő exellentiája komoly szavakkal biztosít, hogy a fiumei ügynek barátja; nekem szörnyű jó tanácsokat adott; intett, siessek a concessió kéréssel; ha még oly felületesek is az élőmunkák, csak nyújtsam be; majd segít ő. - Azonban mit teszen kéz alatt? Bécsben a magyar urak közt aláírási ívet köröztet Sopron-trieszti vasútra; Angliában ágense Blackwell által egy mappát circuláltat a financziális világban, melyen a magyarországi vasúthálózat le van rajzolva. Ott van Sopron-VarasdMarburg, Balaton-Marburg, Mohács-Pécs-Kanizsa-Marburg, VukovárZágráb-Marburg; szóval van minden és mind Trieszthez; a magyar tengerparthoz semmi. Ezen tervére capitalistákat szerez, aláírásokat colportiroztat, s ép azon házaknál is, melyekkel mi vagyunk összeköttetésben, argumentumúl használván, hogy tervünket a kormány sohasem fogja pártolni. - Ez mind tény, bírjuk a mappát Angliából. Mi tehát terve? Minket bele akart vinni, hogy csak készíttessük minél felületesebben az előmunkálatokat, miszerint azt a consilium által in sensu legis visszavettethesse; azalatt ő Angliában a pénzt a Vukovár-ZágrábTrieszti vonalra kicsinálja; a concessót magának könnyen kieszközölje s így mi megbuktunk; mert ha Vukovártól Zágrábon át Trieszthez parallel vonala lesz concessionálva: a mi aláírásaink semmit sem érnek; nem lesz oly
49
bolond külföldi tökepénzes, a ki egy garast is befizessen. - A magyar pedig? hol veszel Magyarhonban 100,000 embert, a ki 200 frtos actiát vegyen? bár tehetné, mert 7-8 év alatt 10 pcentes rátákban kellene csak befizetni, s ez bizony meg nem ölné, a magyar kereskedés önálló jövendője pedig meg volna mentve; de más agyagból kellene gyúrva lennünk, hogy megtegyük; ámbár a trieszti vasút már az idén Ciliiig megnyílik; s ha még egy évet elvesztünk, ha a kereskedés ezen vonalnak vette útját, egy örökkévalóság sem segít többé. Politikai reform-mulasztást in casu pessimo egykori revolutió orvosolhat. - Ezt semmi. Nekem védtervem volt: mihelyt a vonal egy részére (a Száva és Károlyváros között) elkészülünk az előmunkálatokkal, azonnal concessiót kérni, feltartva a vonal továbbvitelét ide Vukovárig a Dráva völgyén, hogy a szomszéd magyar megyék sympathiáját biztosítsuk, amoda Fiúméig; s hogy az aedilis directiót, melynek vizsgálatától függ a tervek jóváhagyása, érdekünkbe vonjuk s a superrevisió stádiumát megkíméljük: nagy ügygyeibajjal reábírtuk a fiumeieket, hogy magával az aedilis directióval csináltassuk az élőmunkákat; - folyamodtunk - megtagadták a consiliumnál; újra folyamodtunk; a megbecsülhetlen derék Batthiányi Kázmérral csúsztunk, másztunk, antichambriroztunk fíínél-fánál, fenyegetőztünk, hízelegtünk a nádornál, és megadták. (Széchenyi nem volt Budán.) Kirendelték Kecskés főmérnököt; én megteszem vele az okulátát, meghatározom az irányt, Kecskésnek már dologhoz kellene fogni s autusztusig kicsinálnék a concessiót, vagy legalább decouvriroznók a kormány ellenséges indulatát; ekkor Széchenyi megálljt kiált! s Kecskést elveszi a Tiszaszabályozáshoz; mintha már ez az egyetlen ember volt volna, ki a Tiszát megzabolázhatja; (NB, vízi szabályozást életében sohasem dolgozott) - nekünk más embert helyébe nem adnak; és mi itt állunk a faképnél!! Járhatunk, kelhetünk mérnök után vagy 3-4 hónapig; ez alatt a financziális conjunkcturák folyvást nehezülnek; vasúti vállalat mindig nehezebb; mi tavaly könnyű volt, esztendőre lehetetlen lesz, és így teszenk semmivé! De mi magyarok ezt mind szépen tűrjük, s én egyedül állok, csak keresek által lágymelegen pártoltatva, meleg honszeretettel, óriási akarattal s munkakészséggel keblemben, vérkönyüket sírva tehetetlenségem felett, ennyi ármánynak, ennyi akadálynak ellenében. Óh! Barátom! ez fáj, keservesen fáj, s féreg gyanánt rág gyönge életemen. És most záradékúl egy pletykát. Pletykát, mondom, mert annyira mégsem hiszek embert sülyedettnek, hogy ezt pletykánál többnek vegyem, melynek egyedüli czélja nyugtalanítani lelkemet, keseríteni életemet. De mint pletykát, mégis elmondom. Discretiódban bízom, nem fogod sem te, sem titoknokod tovább mondani.
50
Midőn deczemberben a pesti küldöttséggel Bécsben valék, levelet kapok ott Pestről, melyben mondhatlanúl aggodalmas kifejezésekben intenek, ne hálja meghitt barát nélkül bécsi szálláson, ne egyem kétszer egymásután egy fogadóban, ne fogadja el senkitől szivart, burnótot stb. mert veszély környez; ellenségeim, kik vesztemre esküdtek, nagyok és hatalmasok. Én az ily leveleket rég megszokám; - csomóstúl kapom évek óta, hol méreggel, hol golyóval, hol tőrrel fenyegetőket. Nem zavarták soha álmomat. Mert ki ilyest akar, meg nem írja, gondolám. A különös csak az volt, hogy ezen utolsó levél nem volt névtelen mint a többiek, s oly nevet láttam aláírva, melyről tudám, hogy Széchenyivel hivatalos házi viszonyban állott. - Azonban fel sem vevém. Hazajöttem. A levél írója meglátogatott. És ezeket beszéllé: O állásánál fogva hozzájutott a Széchenyi és Apponyi közti correspondentia olvasásához. Széchenyi úgymond - midőn Deák ellen az ismeretes ostoba leveleket írta a Jelenkor-ba, Apponyihoz levélben azon kérdést teszi: mint van ezen ostorozással megelégedve? Kérdi: mit tegyen Deákkal tovább? figyelmezteti reám, mint oly emberre, kit vagy utilizálni kell, vagy fel kell akasztani. S utasítást kér, miként viselje magát irányomban a fiumei vasút ügyében? Erre Apponyit következőleg válaszoknak mondja: Deákot s benne az oppositiót jól megostorozád. Azonban Deák csak országgyűlésen hatályos, azonkívül nem veszedelmes: denn er spricht wenig, thut noch weniger, schreibt nie; ganz anders verhält es sich mit Kossuth; der ist thätig, unermüdlich, energisch, (s már csak elmondom, a mint nekem mondák) talentvoll und hungrig. - Füttern Hesse er sich vielleicht eine Zeitlang, aber er wäre uns nie treu, denn er sit ein rebell. - Das angere (aufhängen) wäre freilich das beste, aber leider ist es bis jetzt nicht möglich. Indesssen beruhige dich, unsere mittel sind reichhaltig und unsere arme reichen weit. Wenn er fortfährt einen modernen Zrinyi spielen zu wollen, wird sich schon für ihn ein Wallenstein finden. Was die fiumaner eisenbahn betrifft: suche dich Kossuth zu nähern, ertheile ihm gute rathschläge, sei umbesorgt; es wird nie was daraus werden Mosolyogva hallgatám a furcsa hírmondást. Fölvetém Fesslert, hol a Zrínyi és Wallenstein közti ellenségeskedések elsorolása után ezek állanak: » D i e s konnte ihm der Friedländer nie verzeihn, und nachdem ihm mehrere Racheversuche an Zrinyi misslungen, lud er ihn zum Mahle; setzte ihm zur Vorkost eine vergiftete Rettigwurzel vor, wovon der junge Mann gierig genoss, und nach drey Tagen unter unseligen Schmerzen s t a r b . « Az egész dolog mese; de mi czélra koholják? Ilynemű » S t a a t s m a a s s r e g e l e k « kimentek immár divatból s nem a szegény, tehetetlen Kossuth Lajosnak kellene lennem, hogy végettem ismét divatba 51
hozzák. Aztán Széchenyi és Apponyi lehetnek a magok módja szerinti kormányférfiak, kik előtt sok dolog nem szent, s kik talán szívből hál' Istennek-et mondanának, ha engem az ördög elvinne; de privát jellemük ily gyalázatos nem lehet. Az egész egy nevetséges compactura; de mi czélra? a ki ezt nekem megmondaná! Csak egy különös: az t. i. hogy Széchenyi mult októbernovemberben valóban » s u c h t e sich mir zu nähern, ertheilte mir gute rathschläge«, s kedvencz utilizálási eszméinek fonalán hizelgések között magamnak mondá, mikint Lajos herczegnek azt tanácsolta, hogy engem vagy utilizálni kell vagy felakasztani. Azaz minthogy én eladó nem vagyok, tehát aufhängen! Ugy-e szép sz ség kell, ilyesmit az embernek olyformán szembe mondani, mintha valami hízelgőt szólna. - Én ezekről mind nem szóltam senkinek; honnan tehát ez a fetünő összevágás Apponyi állítólagos levelével? 6 De én több megfoghatatlanságot is értem már. Ezzel nem törődöm. Mesének tartom. Jobb ember vagyok, mintsem többnek tartanám mesénél. Csak azt bánom, hogy elég gondatlan valék nőmmel közleni a comoediát. O szegény aggódik kimondhatlanúl. Én bizony nem; de bánt az, hogy nincs egy millió frtom; mennyi jót tudnék vele tenni a hazának, míg magam örömes rágnék száraz kenyérhéjat. - Egyesületi úton pénz nélkül csakugyan nem megyünk semmire. Ha százezeren volnánk, kik évenkint 5 frtot adnánk, csodákat mívelnénk; de így, mikor a védegyletnek annyi pénze sincs, hogy szegény Stullert a pénztárnokságért fizetni tudja, kitől e miatt ügyvédi pártolói jobbadán elröppentek, ugyan kérlek, mire menjünk? s nem megbocsátható-e, ha megadom magam a kénytelenségnek, s pokolnak dobva keblem hazafivágyait, mívelni megyek piszi telkemet, mint hazánkfiainak más miiliói. Talán nem nehezteled hosszú levelemet. Ugy veszem, mintha oldalad mellett ülnék, testvéri kebledbe öntve gondjaim tengerét. Áldjon az ég. Nődet szívesen tisztelem. Áldásom gyermekedre. Isten adjon boldogabb időket, ha majd eléri a cselekvő hazafiság korát. hű barátod Kossuth.
6
Széchenyi mondása Kossuthnak, igaz és rég ismert; ezért nem is hallgattuk el az egész dolgot. Sz. említi naplóiban. Naplók, 490-491 1. Zichy nem részletezi s lényegileg pletykának mondja, a mint nem is volt
52
5. sz. dokumentum Vámügy - Kossuth vezércikke a Hetilapban 41. máj. T i . 184(5.
I'cst, péntek
ENCYCLOPEDICUS
TARTALMÚ
FOLYÓIIIAT
KÜLÖNÖS
TEKINTETTEL
A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. ElAfitelhelni a i lpare;ye.Olet MvataMban (njvilág « t e . . llkey M « ) >"ST *»"•»'•> l«Í°> i p . r e g y e j ü l e t i igaigatii ("rí « l e n T r . l t n e r - K í r r l y i li
T a 1 1
egyszer a ,Nemzeti Újságtól'
* I o m :
V e z é r c z i h k : V á m ü g y . — ílírvanytlgy. BleslerlTy. — V é d egyestíleli krónika. — Tán nent is igen nn p y diadal még a. O r s y . — Fö.árosi hirnök. — Világkereskedelmi hírek. — Természettani l e r z k é k az í p a r e g y e s i l l e t n é t . — C s e h o r s z á g s t a t i s l i c á j a . — Nézzünk szét. — Tengerhajózó társaság.
érzelem-nyilatkozat miatt;
a
—
adótól a vántügybeni e g y e t é r t é s é r t . —
jus 3-kai 6 6 8 - i k
(Vámügy).
A
„Pesti
Hirlop"
orgánjai, m i n d a n n y i a n valódi alkotmányos,
szeretnők,
„ A z o n állás, m c l l y M a g y a r o r s z á g n a k ,
nent a z é r t
irt a
az auslriai monarchia i r á n y á b a n jutott, k i z á r j a azon
lehető-
szerint
ha
a
el
—
a
azon
hanem
inkább
Újság
Pesli
adnának
s mivel e z j g y . v a n , s mivel a k ö z t ü n k , s az ö r ö -
azérl,
mivelhogy
alkalmat
azon
pátinak,
tével o r g á n u m á v á
lehet
megváltoztatni,
nében nincsen
nem p e d i g
az Örökös
védvámrendszer
tartományok
elle-
remény."
adásban nem találjuk azt,
hogy a Pesti H í r l a p
az ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k közli tartani,
vámok
a hazánk,
eltörlését
minél j o b h v á m ü g y r e n d e z é s t
nem
élűs
ollyasminek
tudna
(mert hiszen egyenesen kimondja, hogy ha hazánkat
É s Mrni k e l l k é t s é g b e e s n i .
szépen
néhány
általment,
az ő hitük s z e r i n t ,
azörOkös
valósuljon
a
miért
vállani,
n e m t a l á l j u k a , P e s l i Hírlap* e m l í t e t t c z i k k é b e n , h o g y a z t ,
abban, hogy m i t ?
s é g b e esik hazánk é r d e k - ö n á l l ó s á g á n a k
a
két-
jövendője felett,
s
mikint ö hiszi feltételek alatt, de mikint é n
hiszem k é n y r e kegyre, védelem nélkül feladja, még
Én ezen lacticát u g y a n
—
sem jónak ,
sem
tanácsosnak, nem tar-
a
másik
itlotl
Iáin
év
„Goll
pártunk
viselik
a
(és
minden Igaz,
még
tudniillik, különbség, csak
besser's"
—
van és
ugyan
szép
haladás.
—
két
vámügyet
legyen e
intézni: —
tokra
nyújt
egyeneseit
likaimat;
>
zászló-változtatásnak
38!)-dik számában lapot,
ámde
B u d a p e s t i veszi,
s
dicséretekkel halmozza a
mivelhogy vele
tandem
Híradó
május
l'J-kei
Pesti
aliijttando
Hír-
egyetért,
s a k ö z l ü n k , és nz ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k k ö z t i v á m v o n a l l tározottan meg
ha-
a mi a z o n b a n mok n y o m á n
» mJ.a
— az
a
egv B. I'.
két
őszinte
Híradóhoz,
kérdést mclly
initiálta ;
magyar
nppnsitiótől
V e z é r g r ó f j a is s z ü l e t e t t
neki
biztatván
a —
initiiiltatott,
m é g m i e l ő t t n e m a B. P. I l i r a d ó , d e a l k a l m a s i n t m a g a
s
egy
alkalmunk
köztünk legyen mondva — hajdani fogalegykori
A BT. Híradó azon
pedig
közbenső vámvonal eltörlését ( a mint ö hiszi)
akarja szüntetni.
A Pesti Hírlapnak egy hónap alall k é t s z e r jutott s z e r e n c s e , hotrv a m o n n a n
különösen
nyi-
vétetik ,
c.vpecloraliónak, mellynek hibája a z ,
e
ide-
lap e tárgybani
concordiinsnalt
tárgyban azon lapokhoz
let-
esni. a
most még nem látjuk
j é t , — a z o n b a n m i v e l az említett H í r a d ó állal
látandjuk
tévedésnek, vagyis inkább rögtönzött, s nem eléggé szabatos magyaráza-
kell
azonban
előleges vázlatot közre bocsátunk a végett, hogy
bal
meg
—
l ó m , d e n e m is t a r t o m z á s z l ó - v á l l o z t a l á s n a k , h a n e m c s a k e g y k i s
hogy
csak
közlünk
velleitásokkal.
d e n e m kell k é t s é g b e
taglalni,
nekik
hogy a toryk ivliiggekké
Mi n é h á n y ítél m ú l v a i d e j é n
is
magokat,
legyeit
nagy
egyetérteni,
része-
dicsőség ,
,miként?' ,kis'
pro-
kiegyen-
prograoimjába
m é g mindig e g y kis toryslicus
l a t k o z a t a a B . I'.
kezde-
jogokbani
fél
akkint
imádkozunk).
Nem újság századunkban,
lapokban tüzelésen
s e n t a I'. II. u j é v i p r o g r a t n n t j á v a l e g y b e h a n g z ó n a k
sőt
meglehetősen
tek, — i g a z ,
mielőll
a f e l a d á s r a c s a k fel is l e t t v o l n a s z ó l í t v a .
alatt
és legyen övék
egy kis k ü l ö n b s é g ,
azérl a várat —
Hiszen
mintha mind e z l ők találták v o l n a fel —
javaslani,
kivihetlennek tartván,
év —
liticánkat bizonyosan a védrendszerre o h n j l a n á alapítani) h a -
Tolna,
boldogtalan
ez
gramtnjábúl a k ö z t e h e r - v i s e l é s , az úrbéri viszonyok
sítése s l b . ,
leszi,
vállá, n é z e t e i t ők e l f o g a d á k .
tartományoktól! viszony okiul elvontan k é p z e l i : k e r e s k e d é s i p o -
mi hazánkra nézve jobb
jobban H í r a d ó
mivelhogy
a
magát
lítésének s z ü k s é g e , a népnek alkotmányos
Mi í g y f o g t u k fel a T e s t i H í r l a p n é z e t é i . Mi e z e n
P.
megdicsértelésére
mellynek
nyomasztók, nvillan kimondja, hogy e z e k e t csak
által, mert e n n e k kiviteléhez
óhajtásunkat
B.
magok
cenlralisatiót a j o u r n i r o z ó Pesli Hírlap
s é g által
s
libe-
megala-
mikint
Hírlapot,
k ö s tartományok közti vámviszonyok h a z á n k r a n é z v e felette vámszővet-
kis
titkolhatjuk,
Nemzeti
dicsérgetnék
De
nem
pártok
nemzeti és
magyarázatuk szerint ez az ő véleményeiket magáévá
tartományok
séget, hogy védvámokat állithassunk az Örökös irányában;
őszinteségünk
lelt Hír-
gondunk.
rális érzelmektől lelkesítve e n e m z e t j ö v e n d ő j é n e k
vámügyről,
számában Vezérczikket
mcllynck lényege e z :
má-
Nem a mi
—- N e m z e t i á l d á s n a k n é z n ö k a z o n n a p o l , m e l l y b e n a
pítása kürlll e g y e t é r t e n é n e k .
Vezérciikk:
kormány-változás iránt m á s o d s z o r m o s t a B. P .
nnriak
volna. u j a b b időkben con amorc sincerisált,
magát,
hogy
„le gyiink
ő s z i n t é k "
„m-i."
53
697 hogy pártunk k ö z r e m u n k á l á s á b a n sulyl natosnak tarlja. —
A B.P. H i r a d ó
néven »enni k é r d é s e i n k e l ,
meri
helyet, lehal
s ezt
nem
„legyünk
és r e m é n y l n i » k a r j u k m é l t á n y o s s á g á t ó l ,
őszinték"
h o g y v a l a m i n t mi a
m a g y a r opposilio s z o r o s
hazafiúi kötelességének
magunk részérül
teljesítésére
annak
kívá-
fogja rosz
lartjuk,
vegye,
mit k e l l e n d e z e n l e h e t s é g e s
bizto-
olly
ban)
hun,
s Ián
hűbben
(mert
hogy
p r o m i l t á l v a ne l e g y e n , m i n i a v á m s u r o m p ó k által
akar,
val h o g y r o s z a b b á l l a p o t b a
független
állás-
lesz
va m i r e ,
H i r a d ó
elismerni, nem
is
—
tudva
eléggé
mikint
magyar
mi a p r i o r i ,
hogyanra ?
rak
ugy a
és
alkolmá
nem
bizodalmat
tud-
nem
es-
küdhetünk, mert ezt alkotmányos e m b e r n e k lenni nem bad — h a n e m t u d n u n k k e l l , l i s z l á n k e l l t u d n u n k ,
kint a k a r l a t i k ? m i s z e r i n t m e g g y ő z ő d é s ü n k k e l s z á m o l őszintén
sza-
mi s m i vetve,
pártolhassuk.
által
Ha teliül t P e s t i
van,
n e j u s s u n k , m i n t inost Hírlap
illy s z e m p o n t b ó l
indulva,
vonal, védvámrendszer Austria részére e l l e n ü n k ; ennek fejlett müipara nyozva
—
nekünk
nem;
pedig
—
meri
mirajtunk csak
olly
h e t , m e l l y v a g y s z a b a d k e r e s k e d é s i ad vagy
pedig
megvéd
Austriának
záló gyáripari e l n y o m ó kötelessége
monopoli-
Pártunknak
sürgetni.
szempontból
Azonban
valószínűleg
egy fejedelmet uraló közötti
austriai
materialis
ő vezéreszmének
birodalom,
e g y s é g r e
és
az
Magyarország
törekedni.
természetesnek találom, soha sem t u d t a m ,
ter-
veszi
és
S mivel ezt soha sem f o -
gom ludni megfogni, mikint akadhatott valaha
austriai
mi-
nister l - s ö Ferdinándnak m a g y a r királylyá megválasztása
óta,
a ki c s a k e g y p i l l a n a t i g mányok
és hazánk
materialis egység ezen közölni. — litás,
miről s z ó l o k , nézni. — három, kél,
hiba ,
polilica
mány-szempontot
az ö r ö k ö s
vám-sorompóknak,
az
tartoemlitelt
legfőbb akadályának eltörlését
Véghetetlen
lillérező
is e l m u l a s z t h a t t a
közötti
garasoknak
t szabad
szerencsétlen
volt, tán
melly
csomóbonyo-
a legmagasabb
áldozta az
esz-
fel.
őskornak
Régi
vagy legalább egy század
dolog,
nyíltan
É s m e g v a l l o m a z t i s , h o g y ha e z e n
kora
szemébe
vám-sorompó
előtt,
szóval
annak
elölte lörültetett volna el, mielőtt azon v á m s o r o m p ó k
hatása
által v i s z o n y a i n k o l l y a n o k k á f e j l ő d l e k v o l n a , m i n t a m i n ő k k é fejlődlek: e vámsorompók
eltörlését
nemcsak
monarchiai,
nemcsak austriai, hanem m a g y a r statusgazdászati ból is j ó n a k , ü d v ö s n e k é s k í v á n a t o s n a k
szempont-
tartottam volna.
De
miután ez, fájdalom, annak idejében meg nem t ö r t é n t , — után e b b e n i i , mint s z e r e n c s é t l e n szokásunk szerint
mi-
minden-
ben elkéstünk, miután a vámsurompók azt eszközlék,
hogy-
sem szabad
s
kereskedésünk, sem
szággazdászatunk
gyáriparunk
nincs;
or-
t e r m é s z e t - e l l e n e s , abnormis állapotba j u -
l u l l , é s e z m i n i l é n y áll e l ő l i ü n k , m e l l y e n a k ö z b e n s ő sorompók eltörlése magában v é v e , j
,mit jól
kérek, a külső v á m v o n a l - r e n d s z e r n e k nemzeti
vám-
megjegyeztetni önálló
érde-
dekeink kellékei szerinti szabályozása s g y á r i p a r u n k n a k u t o n i á p o l á s a nélkül*
más
m o n d a n i , minő b i z t o s í t é k o k a t ,
s
ekkint
bele
kénytelenségből várat
adott
v o l n a Tel, h a n e m
log valamit ó h a j t a n i , s m á s arról g o n d o l k o z n i , m a z z u k é r d e k e i n k e t , ha m e g a k a r
irányában
nem
engedik
reinénylenünk,
hogy hazánk
junk k i ;
szá-
h a n e i n a z é r t is, m e r t a v é d v á m r e n d s z e r r o s z s E u -
r ó p a - s z e r t e mindinkább rosznak és rosznak ismertetik
el.—
Nein a k a r j u k m o s t v i l a t n i m e n n y i b e n e l d ö n t ő t e k i n t e t e r é s z ben a K ö l n i
ujság
és J o u r n a l
des
De b a ls
állító-
l a g o s s z í n v á l t o z á s a ; h a n e m c s a k a r r a k é r j ü k a B. P. H í r a d ó t legyen őszinte, reskedési
ne niystiTieáljon b e n n ü n k e t lobogtatásokkal;
szine alatt a l e g k á r t é k o n y a b b ,
mert
ö
—
vagyunk
védreml-
Sardellál mond
K é l v á m v o n a l u n k van. E g y i k , s
és
monda.
h a z á n k b ó l is
melly
a külföld j o b b
tehát Austría
és
müipnrátha-
Jliísika
a
köz-
Auslria müiparát hazánk piaczán, a
h o g y iiiiiipnriink n i n c s , eszmékhez
ke-
kereskedés
s ellenünk inlézclt
caprit éri alatta, mikint f l a m v a y Megmutatom.
szabad
szabad
szerrcl akar iniuksl megajándékozni. —
mi s a j á t i n ü i p a r t i n k k i f e j l ő d é s e e l l e n v é d i .
—
oltal-
m á r a az ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k e l l e n é b e n v é d v á m r e n d s z e r t v í v -
S mivel
kétségte-
mikint
A B.P. H í r a d ó a P. H í r l a p n é z e t é r ő l a z l m o n d j a , h o g y az
gondol-
tétethetik.
ezen
n e m c s a k a z é r t h e l y e s , m i v e l v i s z o n y a i n k 07. a u s t r i a i m o n a r c h i a
hogy
találva ,
mintha
történni.
m á r ez elölt h á r o m s z á z a d d a l .
És most ezen evcnliinlilást valószínűitek
adott a
e l l e n m á r , illy r i d e g e n á l l i l v a , v a n k i f o g á s u n k . M e r t m á s d o -
benső vámvonal , melly
n i eltörlés iráni a k o r m á n y résziről indilvány
ereszkedvén
e l t ö r l é s t , mint l e h e l ő l e g j o b b a t v a l ó s á g g a l ó h a j t a n á is. É s e z
zánk piaczán a külföld v e r s e n y e ellen védi.
hogy
ma-
tlolffot o d a m a g y a r á z n i , m i n t ha a Pesti H í r l a p n e m c s a k vélt
egy
felteszem,
lega-
ügy nem
alkalmat
még
ezt auslriai szempontból természetesnek t a l á l o m ,
54
kissé
a z e l t ö r l é s a p o l ó g i á j á b a , a B. P. H í r a d ó n a k
ha
fel k e l l l e n n e m , m i n t h i h e t ő s é g e ! , m i n t v a l ó s z í n ű s é g e t ,
vagy
(s egy későbbi
ezen vámvonal tekintetében mondám,
p ó t l é k o k a t kell
akart szólani)
lehelne ellene kifogásunk ; de e g y
olcsóbb gyártmányait kitiltja; —
koznia kellelt volna
iparápolási
Ha a „ P e s t i H í r l a p " e k k i u t s z ó l gyarázatából sejtjük , hogy
magyar szempontból egészen
m i n d i g a k k i n t g o n d o l k o z i k , a mint
kö-
l á b b ne e l l e n e z z ü k .
az austriai m o n a r c h i á b ó l
Azonban elismerem , hogy igen t e r m é s z e t e s ,
fog inilitványoztatni,
k í v á n n u n k , hogy e h h e z m e g e g y e z é s ü n k e t adjuk
t e l j e s s é g g e l nem segil, a dolgok állása
vagy m á s austriai minister
fog
tarto-
t e l e s s é g ü n k t e h á t e z e n e v e n t u a l i t á s r a is k é s z e n l e n n i , s m e g -
a u s t r i a i s z e m p o n t b ó l u g y a n a z m a r a d h a t o t t a mi e l ő b b v o l t , d c megváltozott.
te-
meg-
meg
m á n y o k közti v á m v o n a l e l t ö r l é s e
ha
irá-
segít-
külfölddel,
piarzát
ellen. —
alternatívát
törlénhetik, söt a u s t r i a i
az e g é s z
hazánk
versenye
ezen
e l l e n ü n k vala vinirundezés
pillanatra austriai minister h e l y z e t é b e gondolom ; igen találnom,
s a
k ü l v á i n o k prohibitiv t e r m é s z e t é n e k á p o l á s a a l a t t A u s t r i á n a k k i -
t ö r t é n n i , h o g y e g y l i n r t n a d i k , a k ö z t ü n k , s az ö r ö k ö s
kell
szó-
vagynnk.
magyar vagyok, s magamat a képzelet merész szárnyain egy mészetesnek
ér-
azt mundotta volna: a k ö z t ü n k s Austría között fenálló v á m -
hát
H a én a b s t r a h á l o k a t t ó l , h o g y m a g y a r é s a l k o t m á n y o s
minő
dekeink még inkább feláldozva, j ö v e n d ő n k még inkább coni-
is,
pártoljuk, mintha e s k ü d i párlhivei Tolnánk ; —
Budapesti nyos
még
esetben tennünk ?
s í t é k o k a t k e l l e n d k í v á n n u n k , m i s z e r i n t az e l t ö r l é s
s azt a l k o t m á n y o s u l o n a k a r j a , ö l m i n d e n k i l e l h e t ő e r ü n k k e l , ép
orgánumává
m a g á t e z év k e z d e t é n a P e s t i H í r l a p v a l h l , f o n t o l ó r a
szerint jól
ajánlkozunk
valahányszor > kormány meggyőződésünk
s
l e n ü l h e l y é n v a n , h o g y a z o n p:irl i s , m e l l y n e k
Eredmény
s annak teremtése végett
kénytelenek
nyitlni;
de
pedig:
egyesületi
azért
onnan
s e m v e h e t ü n k g y á r i p a r i c z i k k e k e t , hol l e g j o b b a n s l e g o l c s ó b ban kaphalnók, h a n e m szolgálunk monopolisált pinczul tría
gyártmányainak.
Aus-
70«
699 Ha t e h á t valaki s z a b a d
kereskedést
kain, a n n a k logicai k ö t e l e s s é g e a
erről még
kereskedést
soha
Űzhessünk.
sem s z ó l o l l ,
—
soha sem
a k a r j a , ha pedig e z t nem a k a r j a , u g y kereskedési, hanem
a
hogy
ezt
beszéljen szabad
legkártékonyabb
védrendszert
A d o l o g igen világos. A u s t r i a m ü i p a r a s e m j ó s á g , s e m minálunk
a
versenyezhet
külföldi m ü i p a r r a l ;
már
akár
most
otthon,
ha a
akár
közbenső
v á m v o n a l eltörültetik , de a k ü l s ő v é d v á m m e g m a r a d ,
nem
Pesti Hírlapnak
hogy a vániszövelség
meg-
lehet?
Ha e b b e n e g y e t é r t ,
a k a r j a ellenünk fordítani. o l c s ó s á g t e k i n t e t é b e n nem
vásárlásáról szó n e m
olly igen k ö n n y ű n e k ezen
kereskedésről, meri ezt nem akarva, nemcsak nem a k a r s z a bad
ezekben, s különösen abban i s ,
hogy a kül-
monda,
ne
vámso-
A B . P. Hiradó
r o m p ó n a k is nlly módoni v á l t o z t a t á s a i k i v i n n i , földdel szabad
penget a j -
monarchiai külső
oka
m e g kell v a l l a n u n k , n e m t a r t j u k vámvonal e l t ö r l é s é t ,
miszerint a
lehetett volna vámviszonyaink
másnemit szabályozásáról előre
lemondani.
Meri
minden
csak
ma-
g á t az a n j l r i a i d o h n n y - m o n o p o l i u i i i o t v e s z e m f e l , e z A u s t r i á az
austriai
m i n i s t e r i u i u n a k t e r m é s z e t e s e n n e m kis g o n d o t a d a n d .
nak olly j ö v e d e l m e t
ad,
inellynek
nélkülözése
Nekünk
a most emiitett e l ő z m é n y n é l fogva a d o l o g h o z t e r m é s z e t e s e n k ö z ü n k n e m l e h e t , m e r t a z t c s a k nem t e s z e m f e l . h o g y a k a d hasson m a g y a r , k i nemzetünk érdekeiről, alkotmányosságáról, szabadságáról annyira képes
volna
megfelejtkezni,
hogy
a
szabad kereskedést nyertünk, hanem kapott Austria v é d v á m -
dohány termesztést illetőleg d o h á n y - k e r e s k e d é s monopoliumába
rendszert, sőt monopoliumol ellenünk hazánk
egyezni kész lehelne. Istenért, minő v á m r e f o r m , minő k e r e s -
E l s ő k é r é s ü n k l e h a t a B. P. n y i l a t k o z n i , mikint g o n d o l k o z i k nyilatkoztatván szabad
méltóztassék
a külső vámvonalról:
h a t á r o z o t t a n ,
kereskedés
pártolni
piaczán.
Híradóhoz,
fogjuk
mellett
teljes
hogy
Kiha
a
nyilatkozandik,
erőnkből.
Ez
a mi
ta-
A Pesti H í r l a p a z z a l v i g a s z t a l , h o g y a k ö z b e n s ő vonal eltörlésével gyáraink nem fognak veszteni, most
s e m védi
senyzése ellen. —
azokat
az
austriai
Szép vigasztalást
r u n k , tehát v i g a s z t a l j u k m a g u n k a t
mivel
azzal,
egyedáruságot, nyernénk
vám-
mert ezen
műipar
ver-
nincs g y á r i p a -
hogy
jövendőben
ez,
azzal
ajándokul.
ha szabad
egybekötött
les
Én nem hiszem ,
hosszú ezikkeket
Boldog isten 1 n e m , m e r i h i s z e n a Pesti H í r l a p i g e n
ezen
irt
czikkcivel
a
a
mint h a z a f i h a z a f i h o z t e s z e m e k é r é s t :
Végre
pedig:
A P.
abban Csehország . k e r e s k e is n y e r s
terményeik
Ezt szem előtt t a r t v a ,
gadni, hogy az egész auslriai monarchia
nem
nyers
kivite-
lehet
ta-
terményink
s z á m á r a olly c s e k é l y f o g y a s z t ó p i a e z o l n y ú j t , m e l l y
m i n ő az e g y m á s t ó l
közép-
független
z e l t a g j a , a mint hiszem e g y e t é r t , van m é g hátra. örök időkre áli;
idő
s
vániszövelséget vámsziivelségről
német
statusok
között
a vámtariffa m e g h a -
ugy
körülmények
tusok egyike módosítási
egyetért c
csak
egy
kérdésem
szerint
revisióra
van
Ha m á r m o s t a v á m s z ö v e l s é g b c l é p ő f ü g g e t l e n s t a kíván a tarillában , s a másika azt
el n e m f o g a d j a , mi a k ö v e t k e z é s ? A z , h o g y a v á m s z ö v e t s é g
meszteni képesek leszünk. Nekünk Austriában e g y e d ü l i piacztink maga B é c s l e h e l ; oll is t e r m é s z e t e s e n v e r s e n y e z v e s z á g g a l , Gallicziával. Parányi piacz.
Austriával,
De
ám
Csehor-
legyen.
Ili t á -
Maga a határszéli vámvonal
l é s e m é g nem ad s z a b a d k e r e s k e d é s t B é c s b e , az a c c i s e - v á m s o r o m p ó
felinarad.
—
—
eltör-
ha B é c s -
Ennek
g y á s a m e l l e t t az e g é s z d o l o g m e r ő m y s t i l i c a t i o v o l n a .
Annyi mindeneseire b i z o n y o s , lehetne.
Ebben
valamelly a Pesti
mi t ö r t é n n é k e z e s e t b e n , é n n e m é r t e n i . T ö r t é n n é k
Hírlap
is
meg-
a
magyar
slalus
jöve-
n á n k is, d e a z a l t ó l i mény szerinti
visszalépés,
módosítása
nem
d e m a B. P. H í r a d ó t : hogy
azon alkotmányos
a
minő
nem maradhatnak. —
az eltörlést e l f o meri a status s z ü k -
Kimutatás,
a l k o t m á n y o s s á ir t e r m é s z e t e s
budget,
postulatuma.
lübbé
hatalmunkban.
biztosítékokra
6
kér-
kilátást
szabályozására nemzetünknek
garantiája,
Ha e k é r d é s e k r e
nyújt
vámtarifla
sen.
kell
az,
mindig f e n m a r a d j o n
tus
nem
talán
v a g y a n n a k idő s k ö r ü l -
állana
szövetséges
iránt megalkudni nem tud,
vagy
mind
de minálunk
Nem nehézséget k e r e s e k , hanem m e g n y u g t a t á s t , s a z é r l
d e l m e i b e n olly h é z a g o t m u t a t n a , i n e l l y n e k k i p ó t o l á s á t a s t a gadni, vagy pedig a hiányt fedezni k e l l ;
kárté-
h o g y a s z ö v e t s é g i v á m l a r i l f a e l s ő m e g á l l a p í t á s á b a , ha b e f o l y -
befolyásunk garantiájául
hogy ha a m a g y a r
érdekei
törvényhozási,mind végrehajtási tekintetben külön függetle-
arra n é z v e ,
harminczadi jövedelem megszűnése
szabályozza
ban m e g nem e g y e z h e t v é n , m a r a d j o n a s z ö v e t s é g e s
vásárlásáról, kárpótlásról szó s e m lehel. — És ez t e r m é s z e abban,
külön
k o n y váintarilTa. H o g y e z o l l y s t a t u s o k k ö z ö l t , m e l l y e k
tes.
E l l e n b e n mi is e g y e t é r t ü n k
status
nül állanak, nem jár n e h é z s é g g e l , t e r m é s z e t e s ,
mate-
világosan k i m o n d v á n , h o g y a v á m s z d v e t s é g
s mindenik
fenha-
h o g y v a l a m i o l l y nagy-
n y e r e s é g n e m n é z ki a d o l o g b ó l , m e l l y é r t
megszönik,
szerint saját várnait, korán sem pedig a z , h o g y a m ó d o s í t á s -
Kérjük
a B. P. H í r a d ó t m o n d j a m e g , m i k i n t g o n d o l k o z i k e d o l o g r ó l .
s t b . az
nyíltan,
Vámlarilfa nem nialheniaticai formula, melly
terem, —
ségei fedezetlen
em-
É s h a , m i v e l az a l k o t m á n y o s m a g y a r i i n n i -
szükség.
nem h o g y a z t e m é s z t h e t n é f e l , a mit i d ő v e l t e r -
a
miként olly
K é r d e m t i s z t e l e t t e l a 1!. P . H í r a d ó t ,
s z e r ű t e r m é s - é v b e n azt s e m k é p e s f e l e m é s z t e n i , a m i n k m o s t
számolás
nyilatkozzék
Hirlap midőn
pártolja, világosan m e g j e g y z i ,
tározásába.
igényelné,
szives
Negyedik kérésem tehát, s hazánk érdekeinek szent nevében
ezen elvben i s ?
szüksége
hazánkba
hazafiúi
Magain hallottam.
látni f o g j u k , h o g y ezek m a g o k
egyetért,
de
b e r e k , kik ót illy s z á m l o k r ó l g y a n ú s í t j á k ' .
delmi f o r g a l m á t , v e g y ü k G a l l i c z i á l , A u s t r i a n a g y o b b r é s z é t ; é s
adnunk
én nem hiszem,
hogy vaunak
szól,
Olvassuk a L i o y d o t ,
áldozatot
akad-
ő s z i n t e s é g g e l t u d a t o m a B. P. H í r a d ó v a l ,
fenáli, mellyek mindannyian befolynak
riális
ember
a B. P. H i r a d ó j e -
dohányögyröl:
velök. —
nél
helyeit
kutatásokat
dohány-monopoliuinnak
j ó l j e g y z i m e g , h o g y az ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k is f ő l e g f ö l d i n i -
mad második kérdésünk.
hogy
behozására akart volna utat e g y e n g e t n i ,
Talán nyers terményeink eladásában találandunk tehát k á r -
lére számítanak. —
kereskedés poliliális
határozottan, u g y - e hogy ezt nem a k a r j a ?
sem lesz. Szépen köszönöm.
pótlást.
volna s
h a s s o n e h o n b a n , ki e z t a k a r j a ; á m d e hogy
n u n k , m e l l y l ő l csak k é n y t e l e n s é g b ő l t é r ü n k el.
vámvonal
kedést szabadság
hogy
ha
akármikor
a vámszüvetségtöl
a nyilvánosságnak
kozat adatik, nem fonok késni a dolog
a tarilla
visszaléphes-
határozott lényegéről
nyilatvélemé-
n y e m m e l . A U.i'. H í r a d ó látni f o g j a , h o g y s e m é n , s e m t a i m n e m a k a r u n k o p p o n á l n i csak a z é r t ,
hogy
bará-
opponáljunk.
55
6. sz. dokumentum
Kossuth levele Deák Ferencnek* - „Cassaníim levét KOSSUTH LAJOS: DEÁK FERENCNEK (Párizs, 1867 május 22.) Barátom! Engedd meg e szólítást azon múlt emlékének nevében, mely a hosszú számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bú minden súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében férfikorunk szebb szakán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiúi kötelesség ösvényén. Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-i válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvartól s kormánytól, hogy „hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a pénz- és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értve, nyíltan elismerve és megóva legyen" És együtt izentük meg e jogszerű követelés folytán a bécsi kormánynak, hogy „az összes nemzettel egyetértőleg változhatlanul el vagyunk határozva a magyar nemzetnek önállásából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni, s a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenzékeskedésre jogszerű visszatorlással felelni" A perc csakhamar elkövetkezett, midőn választanunk kellett, ha beváltsuk-e a jogszerű visszatorlás változhatlannak nyilatkoztatott határozatát, vagy védtelenül fogadjuk a halálos csapást, mit az önkény hazánk nemzeti s állami életére mért. Te, mert nem bíztál nemzetünk erejében, a visszavonulást választottad. Én azok soraiban állottam, kik istenbe, jogaikba s önmagukba bízva, az ellenséges megtámadásra jogszerű visszatorlással feleltek, miként ezt együtt, a nemzet nevében, a hatalomnak megizentük volt. Nem dicstelen a lap, melyet a magyar nemzet ez elhatározás folytán a történelem könyvébe iktatott. S habár egy idegen nagyhatalom jogtalan fegyvereinek súlya alatt sikerült is az árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani: a " Forrás:
Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a refomMtm. Antífia Nyomdai és irodalmi Rt., Bwkjie 57
hősiességet, mellyel jogait védte volt, csodálattal kísérte a világ: nem érdemlett bukásának rokonszenvvel adózott, s nemzetünk életrevalóságának amaz óriási revelációja - melynél a sikerhez csak egy kissé több kitartás hiányzott annyit mindenesetre eredményeze, hogy úgy a hatalmak politikájában, mint a népek érzelmeiben a magyar nemzet, még bukásában is, azon öncélú életerős tényezők közé lőn sorolva, melyekkel az európai történelem progresszusában számolni lehet, számolni kell, s melyeknek a történelem logikája jövendőt ígér, hacsak a história önálló tényezői sorából öngyilkos kézzel maguk magukat ki nem törlik. Nagy vívmány ez, barátom, melyet feladni bűn! S a nemzet, mely oly körülmények közt is képes volt ez állást kivívni, annyit legalább megérdemel, hogy önállásának megvédése s jogainak valósítása körül ereje iránt ne essenek kétségbe vezérei. Amint akkor e válság percében elváltak utaink, elválva maradtak tizenkilenc hosszú éven át mind e mai napig. Nekem hontalan bujdosás jutott osztályrészemül; neked a nemzet tiszteletétől s a tényező elemek többségének bizalmától környezett vezéri szerep. De jutottak e vezéri szereppel osztályrészedül nagy kötelességek is és roppant felelősség. Elvált utainkon kiindulási pontunk s utunk iránya különbözik, csaknem - mondhatnám - ellenkezik. De nem mondhatod, hogy utadban állottam; nem mondhatod, hogy nehézségeket iparkodtam elédbe gördíteni, vagy számkivetéseidet megzavarni. Azonban hazafi vagyok, nemzetem sorsa szívemen fekszik. S ez érdekeltségnél, e kötelességnél fogva szemmel kísértem folyvást polgári működésedet, reménylve néha, aggódva sokszor, figyelemmel mindig - de nem szólottam. Most szólok, és hozzád és nyíltan szólok, mert úgy látom - s az évek és szenvedések terhe alatt meghiggadt ítélet tekintetével látom úgy - , hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe, mint veszélybe, halálba sodortatik. Midőn 1861-ben felirataidat olvasám, melyek nevedre annyi dicsfényt özönlöttek, megnyugtatást kerestem s találtam a gondolatban, hogy a nemzet önállásából s alkotmányos jogaiból, miket nem kevesb férfiassággal mint bölcsességgel világosságba helyezél, nem fogsz engedni egy hajszálnyit is semmi áron. Mert olyannak ismertelek, ki mérséklettel szab határt kívánalmainak, komolyan megfontolva, amit követel: de a joghoz, melyet így megfontolva követelt, tántoríthatlanul ragaszkodik.
58
Engem ki bizonyos kapcsolatokban az ellentéteket kiengesztelhetleneknek ítélem - nem elégített ki a határ, melyet kitűztél; de meg tudtam fogni, hogy ha nemzetünk vezérleted alatt békés úton eljut azon határhoz, lesz oka többet, nagy szenvedések árán, nem merényleni; ha pedig el nem jut, nyitva maradónak hittem a tért a jövendő számára, mert nem lesz semmi fog feláldozva. - Pedig magad mondád, s helyesen mondád, hogy a jogot, melyet az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, s veszve csak az van, amiről a nemzet maga lemondott. Nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy azon nagy, azon példátlan befolyás, melyet a nemzet határozataira gyakorolsz, azon álláspont következése, melyet 1861-ben választottál. S nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a roppant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van, kulcsa abban fekszik, hogy a romlatlan nép ösztönszerűsége Téged, a nemzeti jogok békés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861 -i jogalapon vél állani. Pedig már régen nem állasz ott. A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás sikamlós terére jutottál, s mert minden álláspontnak megvan a maga kérlelhetlen logikája, e téren annyira látom vive a dolgokat, hogy mély fájdalommal kell kérdenem, mi marad még feladni való a nemzet önállásából? Mi marad még feladni való mindazon jogokból, melyek az alkotmányos állami élet lényegét s biztosítékait képezik, s melyek hazánk sajátlagos helyzetében még nagyobb beccsel bírnak, mint oly országokban bírhatnának, melyeknek fejedelme nem más országoknak is uralkodója, melyek tehát nincsenek azon veszélynek kitéve, hogy idegen érdekeknek eszközévé süllyesztessenek? Éppen most látom a hírlapokból a minisztérium által f. hó 18-án előterjesztett törvényjavaslatot. Végigfogom elmémben az ezen javaslatok elseje által törvényesítendő közösügyi munkálatot, mely hazánkat állami állásából kétségtelenül kivetkőzteti, s az osztrák birodalommal egy államtestületté összeforrasztja. Számot adok magamnak a többi öt törvényjavaslat horderejéről. És látom, az ezen irányban nézeteidet képviselő magyar lapokban, azon agitácót, mely a megyei institúciónak - hazánk ezen utolsó horgonyának elmállasztására, országpolitikai s alkotmányőri állásából kivetkőztetésére és puszta adminisztracionális bürókká süllyesztésére irányoztatik. Mindezeket látva és megfontolva, okom van kérdezni: minő lényeges állami jog, minő alkotmányos biztosíték marad még fenn, mellyel nemzetünk magát az áldozatokért nem mondom vígasztalhatná, hanem legalább misztifikálhatná, hogy még mindig nemzet, még mindig alkotmányos? 59
A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé dekretáltatik, s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar miniszteri felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsátatik. A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyűléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegációkra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá. Ezáltal elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfőbb, legpraktikusabb életbiztosítékát. Elveszti azon tehetségét, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget árasztható háborújogot saját nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse vagy a nemzetközi viszonyokat ellenőrizhesse. A közösügyi munkálatnak egyéb, nemcsak a nemzet állami életére s önállására, de még anyagi felvirágoztatására is sérelmes intézkedéseit nem is említve, maga ezen két tény elég arra, miszerint tagadni ne lehessen, hogy Magyarország mindazon magasabb attribútumokból kivetkőztetik, melyek egy országnak állami típust adnak; hogy a legfontosabb ügyekben idegen avatkozástól menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekek vontatókötelére akasztatik; hogy a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar minisztérium többé teljességgel nem független, s hogy ezen jogfeladások mellett a magyar országgyűlés alig lehet egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés. Ezek annyira világos - és semmi legisztikus okosodás által el nem vitatható - tények, hogy sérteni vélnének, ha csak fel is tenném, hogy a te érett bölcsességed és hazafiúi érzeted magának ezen jogfeladások hordereje iránt illúziót csinál. Hanem te fájdalom nem bízol a nemzet erejében, s azzal vigasztalva magadat, hogy az élet és a körülmények enyhíteni fogják a következményeket, elfogadod a jogfeláldozásokat, miszerint megmentsed, amit megmenthetőnek vélsz, mert politikád tengelye akörül forog, hogy „ el kell fogadni, ami kivihető, miután többet elérni nem lehet" De éppen ez az, ami ellen úgy a jog, mit a politika nevében tiltakoznom kell. Ily szempontból vetni kockát a nemzet sorsa felett hiba is, de nem is szabad. Nemzetednek lehet elnyomást tűrnie, de jogai valósításának reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamely jogát nyomban nem képes valósítani, nem szabad arról önként, örök időkre lemondani. 60
De hiba is ezen lemondás, éspedig olyan hiba, mely a körülmények által sem menthető. Engedd, hogy emlékeztesselek a múltakra. Amit most a közösügyi munkálat az úgynevezett birodalmi egységnek s nagyhatalmi állásnak áldozatul hoz, az lényegében éppen az, ami 1848-ban Jellasics betörését megelőzött ultimátumképp tőlünk követeltetett. Ultimátum volt, barátom! Fegyver éléről nyújtott ultimátum, nekünk védteleneknek. És támogatására fel volt szítogatva ellenünk a szenvedelmes belháború, s határainkon invazionális seregek álltak csatarendben. És e veszéllyel szemben volt-e a miniszériumban, melynek mindketten tagjai voltunk, volt-e az országgyűlésen csak egyetlen hang is, mely azon most annyi készséggel elfogadott követeléseket csak tárgyalásra is méltónak tartotta volna? Nem volt. Az egész minisztérium, Te és Eötvös éppúgy, mint én, s én úgy, mint az egész országgyűlés, indignációval utasítottuk vissza a jogtalan, a nemzeti öngyilkolást kívánó követelést. Te visszavonultál, Eötvös a vihar elől külföldre vonult; én védelemre határoztam magamat; de a követelt jogfeláldozást egyikünk sem írta alá. Jött 1861. Az osztrák hatalom akkor még bizonnyal erősebb volt, mint 1867-ben. Mit feleltél a megújított követelésekre? Saját felirataidra utallak. Úgy ismerted akkor is a pragmatica sanctiót, mint most; de megemlékezél az 1790. X. cikkről is, s a jogtalan követelésre a jog, a teljes jog követelésével feleltél; és megmondottad a közös érdekű viszonyokra (melyek hiszen egészen különálló országok közt is létezhetnek, annál inkább az egy fejedelmet ismerők közt), megmondottad, hogy esetről esetre majd intézkedendik az ország az önállólag, miként joga hozza magával, lojalitással, miként mindig tevé. És most állasz reá, mit akkoron elfogadni sem szabadnak, sem kénytelenségnek nem ítéltél? Most, Szadova után, most mondod azt, hogy el kell fogadni, mert többre nincs kilátás? Megfoghatatlan! Én, ki nemzeteknél uralkodóik irányában a jogfeladást sohasem tartom sem szabadnak, sem kénytelenségnek, igyekeztem magamat, mennyire embertől kitelhetik, a Te álláspontokba belegondolni, s a vélt kénytelenségnek még csak árnyékát sem vagyok képes fölfedezni; hanem látom azt, hogy a magyar nemzet éppen azon percet választja kétségbeesni állami jogainak teljes valósíthatása felett, midőn minden nemzet, a nagy Angliától a kis Krétáig, érzi, hogy a kor szelleme, kor iránya s a politikai viszonyok a jogvisszaszerzésnek vagy a jogfejlesztésnek kedvezők. 61
Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól, és lemond oly módon, lemond, magát oly politikának eszközeül szegődtetve, mely szomszédainkat úgy nyugat, mint kelet felé ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, a horvátországgali kiegyezkedést lehetetleníti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambícióknak céltáblául tűzi ki. És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, amit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? - látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének általánosítását; ezer néhány száz millió forint államadósságot s vele az elviselhetetlen tömérdek adók megörökítését, melyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb enyhítésére sem lehet gondolni. És hogy a polgár csordultig teljék, látom azt, hogy a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatok még ama nagy jogfeladások után fennmaradott gyöngyöcskéket is kitépik az 1848-i törvényekből. Hazánknak, s éppen hazánknak alkotmányos biztosítékokra nagyon is szüksége van. Hangosan kiáltja e szükséget füleinkbe saját szomorú tapasztalásunk s negyedfél század történelmének intő szózata. Oda iktattuk egyik biztosítékul a törvényekbe, hogy a költségvetés megállapítása nélkül az országgyűlés el nem oszlattathatik. S a magyar királyi minisztérium ki akarje e biztosítékot is a törvénykönyvből törültetni! És miért? Azért, mert lehet eset, midőn e biztosíték a hatalmat terjeszkedési vágyában zsenírozhatja. Ott volt a nemzetőrség. A legártatlanabb institúció a világon, szemben a törvény tisztelő hatalommal. Sőt a rendnek, a személy- és vagyonbiztonságnak legsikeresb őrje, mert azt magának a népnek oltalma alá helyezi. De van ezen institúció eszméjében valami, ami fékül szolgálhat a hatalomnak, hogy ne merje túlfeszíteni az önkénnyé fajulás húrját. S mert ez van benne, a minisztérium a nemzetőrséget el akarja törölni. Én nem gondolom, hogy az országgyűlésnek missziói közé tartozzék a hatalom útjából az önkénnyé fajulás akadályait elhárítgatni. Biztosítékokra nem a hatalomnak van szüksége, hanem a népnek; s én nem gondolom, hogy az általános katonai kötelezettség, kapcsolatban a miniszteri felelősség alul elvont rendelkezés hatalmával, biztosíték dolgában a nemzetőrségi institúciót mellőzhetővé tenné. A törvény némi politikai jogokat ruházott a határőrvidéki lakosságra. A minisztérium - ahelyett hogy, amint jogszerű is, tanácsos is volna, e jogokat kifejleszthetné, korunk irányának deriziójára eltörültetni indítványozza. És ezt épp akkor, midőn Horvátország, mellyel a kiegyezkedés annyira kívánatos, a határőrvidék politikai állásának biztosítását még az inaugurale diploma feltételei közé is iktatandónak véli! 62
Általában a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatok annyira ellenkeznek Magyarország állami életfeltételeivel; annyira összeütköznek azon politikai iránnyal, melyhez nemzetünk negyedfél századon át jó- és balszerencsében mindig tántoríthatatlanul ragaszkodott, s melyhezi hűségének köszönheti nemzetünk, hogy még van; annyira ellentétben állanak a kornak, melyben élünk, irányával, európai konjunktúrák sugalmaival; horderejűkben annyira veszélyesek, s annyira nincsenek motiválva sem a szükség, sem a kénytelenség, sem az uralkodóház helyzetete, sem a legegyszerűbb politikai számtan kívánalmai által, miszerint nem győznék eléggé bámulni, hogy akadhat minisztérium, mely az előterjesztés felelősségét el meri vállalni, ha minden oda nem mutatna, hogy a Te egyetértésedtől s általad az országgyűlési többség támogatásáról magát eleve biztosítottnak tudja. Lassan-lassan fellebben a fátyol a béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következtetéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere! Megőszültem a tapasztalásokban gazdag szenvedések iskolájában, az évek súlya s a bú és bánat alatt. Nem személyes érdek, nem ingerültség, nem fontoskodási viszketeg szól belőlem. Nekem személyemre nézve nincs semmi vámi-, nincs semmi kívánnivalóm, sem a nemzettől, sem az élettől. De keblemben fiatal eréllyel él s fog élni halálomig a kötelesség érzete hazám iránt. E kötelességérzet ösztönzött e felszólamlásra. Bocsásd meg azt a kútfő kedvéért, melyből eredett. Ha a siker megnyugvását nem vihetném magammal síromba: hadd vihessem magammal legalább a reményt hazám jövendője iránt. Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!
63
7. sz. dokumentum
Részletek a szoboravató cikkből (Miskolc - Kossuth szobra) fliskulrs.
I3W*.
ELŐFIZETÉSI
AR:
Vey.'.l.vtc I ftt 3» üt t'íl.'vrr 3 .. .. K w * í v i * 5 .. — .. Mtf]«lenlll ntlnrf.it H . r . i . tt
iimMh
' F i > f *íi»ih .tr.t í t t Und-"..k.t Ml'-I . i-it.lkívlH „|,i 1 min Ii'i,• -I • híailtiMT«!.!.
VII.
«vMyiim.
U .
szniii.
Szrnln. jtinin*
I.
SZERKESZTOSEG KIADÓHIVATAL: S z é c h c n y i - t i . -15. HÜ. a Wajjner és Stelfnyl ílótt iji"l-t,n i-- T*.it tivolii•I.M.I. 1.1- k'lM-l|.|.'.k í (• I!.MI:I :.. i í . . , / . :l| ifc. Iiir«t Ivíck. iiyi!:t-i-fc h-ktnin:ii'/i*>!:
POLITIKAI LAP. A MISKOLCZ! FCGGETLKNSKOI É S 48-AS PÁKT K Ö Z L Ö N YK. F.f.vcí |tivMiinyok GrMtntH I. nnil^tinr-tt. U t» hon. PalkeMtei* S. •loliJÍ».vV>íi'»ltyvLew. Hes* leró. Gubás F., Grottmann I es Najy la|«» fiteterkw.'knK'•-••».•mi k:i|
Négy éve múlt márczius 20-án, hogy a nagy hontalan, a legendaszerű alak turini magányában kiadta nagy lelkét, megáldva és megsiratva nemzetétől, jobblétre szenderült. Halóporát az egész nemzet kísérte a sirhoz. A siron túl is él a nagy és dicső és siron túl is hű hozzá nemzete. Tiszta fényben tündöklik neve Magyarország egén, s hiába akarták egyes epigonok bemocskolni e szent nevet, a sár, melylyel megdobálták, önönmagukat szennyezte be. Kossuthot meggyalázni ocsmány bűn, mert tiszta, nemes lelke a magyarok szivében osztatlan dicsőséggel él és uralkodik. Drága hamvai ott nyugosznak a kerepesi-úti temetőben, de nagy szelleme ébren őrködik felettünk, nehogy a reánk hagyott, a világ miden kincseinek értéket ezerszerte felülmúló örökségét örült együgyűségünkben elpazaroljuk. Miskolcz város hazafias közönsége az elveszett szellemóriás iránt lerótta kötelességét. Itt áll Miskolcz városában Kossuth Lajos érczszobra - örök időkig. Szent atyánk! Érczalakod őrködik ránk, halhatatlan emlékedet hiven megőrizve és ápolva, e szobrot emeltük te neked, hogy saját dicsőségünket is emeljük.
65
Itt látom érczalakodat, elmerengek rajta! Nem üzen többé ajkad! De azért él még sziveinkben a Kossuth-nóta, s nincs erő, hatalom, mely kitépje, kitörölje onnan. Olthatatlan lánggal ég bennünk a Te emléked iránti tisztelet, kegyelet és ragaszkodás. És e napon leborulunk nagyságod előtt. Itt zokogjuk el fájdalmunkat, itt örvendezünk dicsőségednek. Azt megakadályozhatják, hogy tenni merészeljünk, de hogy érezzünk, zokogjunk, örvendezzünk, azt meg nem tilthatja senki. Zokogjatok és örvendezzetek Miskolcz polgárai! Kossuth Lajos érczszobra előtt arczotokról lepergő bánat és örömkönyek hű tolmácsai a tiszta erkölcsös magyar nép igaz lelkében támadt és örök időkre bevésett őszinte bánatnak. És e könyek, melylyel nagy szellemednek adózánk, soha méltóbbet illethettek. E mai nap örökké emlékezetes marad Miskolcz város történetében. Lehullt a lepel dicső alakodról s ha rád tekint a honfi, szivét hevesen dobogtatja meg az a tudat, hogy a nagy Kossuth előtt áll és téged imádhat. Miskolcz polgárai! E mai napon jusson eszünkbe ama magasztos tan, melyet Kossuth Lajos hirdetett s ne akadjon e napon senki, ki e tanokat becsmérelni vagy kicsinyiteni merészelné. A világ megváltóját, ki a szeretet tanát hirdette, saját honntársai gyalázták meg és árulták el idegen hatalomnak, de ő megbocsátott neki, mert megsajnálta tudatlanságukat. Honfitársaid között is találkoztak Zimándy és Zelenyák - kik meggyalázni szeretnének, de ez nekik nem sikerül: mert a magyar nép ébren van és folyton virraszt szeplőtelen emléked felett! Mártonffy Imre.
Miskolcz ünnepe Vendégek érkezése
A vendégek közül elsőnek Ruttkayné Kossuth Lujza, Kossuth Lajos nővére érkezett meg szombaton este a budapesti gyorsvonattal... Vasárnap délelőtt a 11 órai gyorsvonattal érkezett meg Róna József művész családjával és fivéreivel, továbbá a budapesti újságirók: Vészi József, a „Budapesti Napló" főszerkesztője. Tolnai Lajos festőművész, Barta Ödön, Lyka Károly, Erős Gyula. Molnár Ferencz, Bihari Imre stb. hirlapirók. Ugyancsak a délelőtti gyorsvonattal jöttek Lánczi Leo, és Szemere Attila orsz. Képviselők és számos vendég.
66
A vasárnap esti gyorsvonattal érkezett meg Kossuth Ferencz, Pichier Győző, Sturman György, Kubik Béla orsz. képviselők és Hermán Ottó a kitünö tudós és neje társaságában.... A leleplezés
A szobor környéke festői látványt nyújtott. Ember- emberfej mellett mindenütt, a merre csak a szem ellát. Az Avashegy oldala is tömve volt emberekkel, még a házak tetején is ültek. A lelkesítő, hazafias dal elhangzása után Soltész Nagy Kálmán kir. Tan. Polgármester lépett a szónoki emelvényre s a következő beszédet tartotta: Tisztelt ünneplő közönség! 1894. évi márcz. 20-ikának napja Magyarország történetének fekete lapját egy örökké gyászos levéllel szaporította meg, Kossuth Lajos meghalt. A nagy halott még távol idegenben feküdt a ravatalon, még nem hullott koporsójára a szeretett hazának drága földje, s az ország szive már is megmozdult, hogy Kossuth Lajos emléke a fővárosban hozzá méltó szoborban örökittessék meg. De Kossuth Lajos nagy neve, dicső emléke iránt a hála és kegyelet érzete Magyarhon minden részében, minden magyar ember keblében a Miskolcz város hazafias polgárságában és honszerelmével párosulva gyökeret vert. Ez indította Miskolcz város közönségének hivatalos képviseletét, a városi közgyűlést arra, hogy a közakaratnak hódolva, 1894. ápr. 12 én tartott ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Kossuth Lajos emléke Miskolcz városában közadakozás utján begyült összegből emelendő érczszobor által megörökíttessék. Komoly megfontolás, hazafias lelkesedés szülte e határozatot. Aggodalom nem vegyült gondolatunk közé, csak egy czél volt előttünk: hogy az férfin emlékszobrának, kit e nemzet milliói atyjoknak neveztek, kihez e nemzet milliói szeretettel, imádással ragaszkodta, azon férfin szobrának Miskolcz város egyik közterén állani kell. A szobor a művész keze alól kikerült. Még most leborítva, rövid néhány perez múlva látni fogjuk Kossuth Lajost tetterejének fénykorában, azon időből, midőn a nemzetet az 1848-iki megtámadott törvények védelmére felhívja: látni fogjuk mi, látni fogják utódaik évszázadok multán is, hogy Miskolcz városának hálája e nemes kegyelet tiszta forrásból eredve, méltányolni tudta a haza legnagyobb, legdicsőbb fiának soha el nem muló érdemeit. 67
Midőn, mint e város polgármestere, kedves kötelességemnek tartom, hogy mindazoknak, kik közelről és távolról megjelenve, Miskolcz város ünnepélyén részt vesznek, hálás köszönetet mondok, átadom a szót Tóth Pál barátomnak, hogy a tőle megszokott ékesszólással halljuk még egyszer, mi volt Kossuth Lajos! Zúgó éljenzés követte a hatásos beszédet. A lelkesen megéljenzett beszéd elhangzása után Tóth Pál, a felső leánynevelő intézet igazgatója jelent meg az emelvényen s tartotta meg zugó éljenzésektől kisérve alábbi ünnepi beszédét: Tisztelt ünneplő közönség! Polgári ünnepre gyűjtött össze a nemzeti érzés, a kegyelet, a hála: a hazaszeretet, a szabadság fenséges eszméi iránt való hódolatunk. Minden emlék, melyet a nemzeti kegyelet, a hálás utókor, ezen a sok küzdelemmel, szenvedéssel fölszentelt haza földjén állít, egy egy erős, hatalmas oszlop a nemzet épülő pantheonához, egy-egy diadalemlék a mult dicsőséges harczaiból, egy egy határköve a mult történelmének, egy egy intő jel, a jövőre. Minden szobor, melyet a nemzet, vagy ennek egy kis töredéke nemzeti történetünk valamely kimagasló alakjának, vagy éppen korszakalkotójának emel: egy-egy megtestesülése, föltámadása annak a gondolatnak, annak az eszmének, melyet az, kit megörökítünk, szivében hordozva, mint isteni szikrát, annak megvalósításáért lelkesült, küzdött, szenvedett s életét áldozá. A szobor a nemzetek élő, megkövesült története, mely némán, de hangosabban beszél hozzánk, mint sok irott könyv. Az ihletett művész kezéből kikerült a szobor hamisítatlan történet, mely a nemzet közérzületét, szabad, független gondolkodását, az eszmék iránt való lelkesültségét, erkölcsi érzületét, miveltségét, haza- és szabadságszeretetét hirdeti. A marathoni csatamezőn Miltiadesnek szobrot emelt a görög nemzet, a szoborra ráirta az elesettek nevét s idejárt az apa fiával, az anya leányával, a tanitó tanítványával, hogy arról a szoborról tanulják hazájok történetet, a nagyok tiszteletét, a haza és szabadság szeretetét. Szégyennek tartotta volna egy is, ha csak egy nevet elfelejt azok közül, a mely neveket mindég friss koszorúval borított szobor hideg betűivel is a hazaszeretet, a szabadság lángsugarait terjesztették a nemzetre. Leonidásnak és hős társainak, a thermopylei völgyben durva kőből bár, példázva a spártai nép egyszerű erkölcsét s az erkölcsi erő nagyságát, szobrot emel a nemzet, melyre ama sokat jelentő szavakat irja: 68
Vándor, b e s z é l d el Hellász lakóinak, H o g y hatszor ötven spártai hamvad itt, Betöltve a törvény parancsát, Hősi halált halt a hazáért.
Herodot, a görögök egyik legnagyobb történetirója, midőn az olympiai versenyen felolvassa a multak dicsőséges lapjait, azt mondja: „s a mit én el nem mondhattam, menjenek, beszéljetek a szobrokkal, azok majd megtanitanak titeket!" A görögök művészies szelleme, eszményi gondolkodása áthatotta a világot s minden, a műveltségre fogékony nemzet erkölcsi, szellemi életének alapjául szolgált. Az erkölcsi szépet a művészi széppel egyesiteni, tőlük tanulta az emberiség. S ma a művelt nemzet nevére csak az tarthat igényt, a mely szellemi, eszményi életének nagyjait, művészi kézzel megörökiteni tudja is, akarja is. Szivem szokatlan érzéssel, a mindennapiasság légkörében felülemelkedve, eszményi, mintegy égi örömmel telik meg, a mikor látom, hogy Borsodmegye szive, szellemi, erkölcsi életének góczpontja ünnepet szentel a legfenségesebb polgári erény dicsőségének, a legfenségesebb két eszmének: a hazaszeretetnek és a szabadságnak. Szivem érzését megszenteli az a tudat, hogy Miskolcz városa polgárai és leányai szent örökségül vették át az első ezer évről a másodikra a hazaszeretet talizmánját, ereklyéjét, s a eszményiségét s a magyar nemzeti műveltség azon magaslatára emelkednek, a melyen a multak történetét alkotó nagyok tisztelete szent. Emléket, szobrot emel városunk közönsége, nem a város, nem a megye valamely kimagasló alakjának, hanem magának a nemzet egyik történeti nagyságának, az új Magyarország korszakalkotó szellemi vezérének, legújabb történetünk, alkotmányos életünk megteremtőjének, a törvények alkotójának, egyik hatalmas őrének, az ige, a szó hatalma megtestesülésének, a nemzet palladiuma: a szabadság nagy apostolának, a tizenkilenczedik század egyik legnagyobb szellemének, gondolkodójának: Kossuth Lajosnak. Azt a kort, melyben Kossuth lángszelleme megjelenik, Magyarország politikai, művelődési történetében újjászületés korszakának nevezzük. A mint egy külföldi író az ideálok hősi korszakának nevezi, melynek legnagyobb, hőse a hősök közt Kossuth Lajos. Ebben, mint a naprendszerben a meteorrajok, szokatlan számmal jelennek meg a politikai, az irodalmi nagy férfiak. Mintha a nemzet mély álmából ébredt volna, mintha visszaakarná pótolni az elveszett időt, hat, tesz, alkot minden téren. Megvan győződve, a főúr, mint az egyszerű nemes, a t udós, mint a költő, hogy nyelvében él a nemzet s versenyezve forgólódnak annak 69
oltáránál s az tartja magát boldogabbnak, a ki tömjéné javát az oltár izzó tüzére hinti. Kazinczy nagy tanitványa Berzsenyi hatalmas ódái átnyilalják a nemzet szivét s villámként, haragosan lobognak az égen, a ki a Kemenés aljáról oda kiáltja nemzetének: „Romlásnak indult, hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek ostorait nyomorult hazádon? Kölcsey Zrinyit idézi fel sirjából, a nemzeti megváltás nagy hősét, s ajkára azt a dalt adja, mely szomorú, elegikus hangjával, honfiúi fájdalmával lángra gyújtja a sziveket. - Vörösmarty Mihály Zalán futásában életre kelti homéri, ragyogó nyelvével a honfoglalás hőseit s Árpád dicső alakjában a hazaszeretet, az alkotmányos szabadság, a törvények tisztelete apotheosisát irja meg. Lelke előtt „lobogós kopják és kardok aczéli szeldelik a levegőt, villog-dörög a hadi krönyék" s Búlcsúnak zászlóját látván, szeme árja megindul. Szózatjában, mint egy nemzeti próféta ihletett ajakkal buzditja a nemzetet hazaszeretetre, melynek itt élni, halni kell. Bajza, a szigorú kritikus, a nagy történetíró Ébresztőjével igazán ébresztőleg hat a nemzetre, mely olyan, mint a népek oczeánján hullámtól vert sziget. Kisfaludy Sándor Nemzeti regéivel, Kisfaludy Károly a magyar drámairodalom megteremtésével hat a nemzetre. Ilyen szellemi élet, ilyen irodalmi viszonyok hatása alatt a közéletnek zavaros hullámai felett jelenik meg a több nagyok közt két legnagyobb alakja a politikai életnek: gr. Széchenyi István és Kossuth Lajos. Amaz főúr, egy büszke nagy család traditióival, ez régi nemes család sarja, a polgári családok ősi erényeivel. Amaz világmiveltséggel, tapasztalattal, ez lángszellemével, a honi miveltség minden kellékeivel, egyik a magyar nyelvet még hiányosan beszélő, másik varázsszavu szónok, egyik dúsgazdag, ki fejedelmi ajándékkal a magyar tudományos akadémiával az irodalomnak és a magyar tudományosságnak központot teremt, a másik szegény, kinek lángleikével kell az ismeretlenség homályából az égig emelkedni. De mindkettő egyenlő nagy s magát fölülmúlni nem engedő a hazaszeretetben. Széchenyi nagy reformjaival akarta elmaradott, de imádott hazáját az európai mivelt nemzetek sorába, színvonalára emelni. Kossuthnak meggyőződése volt, hogy közszellemet, politikai nyilvános életet kell előbb teremteni. Megindítja az „Országgyűlési tudósítások" czimű füzeteket, a melyek oly figyelmet szereznek neki rövid idő alatt, hogy már az 1832 iki országgyűlésen Kölcsey és Wesselényi, mint az ellenzék nagy vezérai ő benne látták a jövő ellenzék vezérét. Az 1832 diki országgyűlésen a két nagy politikai szellemhez egy harmadik csatlakozik, a kit nagy jogi tudása után az újkori Verbőczynek is nevezhették, de egész lénye, igazságossága puritán nagy jelleme után 70
szivesebben neveznek magyar Arisztidesnek Deák Ferencz. Ez a három fériu alkotja meg az új Magyarorszgá triumvirátusát, melyre büszke lehet a világ minden nemzete. Ez a három politikai vezérszellem inditja meg a magyar nemzetnek a mult nagy, dicső emlékeivel, történeti ereklyéival, jövőbe vetett bizalmával, hitével, üdve, boldogsága egy jobb kor reményével, ezekkel a drága kincsekkel megrakott hajóját. Ha szabad a hasonlattal élnem: Széchenyi volt a kormányos, ki a viharokat, a sziklákat, az örvényeket rejtő mélységeket, zátonyokat, féltékenyen, aggódva kerülte, hogy koczkára ne tegye a hajó drága kincseit s a remélt, a várt nyereményeket. Kossuth volt a vitorla, a ki lángszellemével, az ige, a szó hatalmával paarancsolni kívánt a vizeknek, a melyekhez kedvező szelekkel: a szabad eszmék fuvallatával a hajót és kincseit boldogabb partokra vezesse. És Deák Ferencz volt a suly, az erős horgony, a ki majd később a viharok, a sziklák által megrongált hajót, biztosabb kikötőbe vezette, megmentve abból a megmenthető kincseket s nemzetére bizván, hogy megmentse, a mit még meg kell mentenie. Kossuth Lajos az Országgyűlési tudósításaival oly figyelmet s politikai szellemet kezdett ébreszteni, hogy Széchenyi István maga félni kezdett a hatástól, a kormányválasz pedig betiltotta azokat s midőn ennek daczára is megjelent néhány szám, Kossuthot a lánglelkü szerkesztőt éjnek idején elfogatta s börtönbe záratta. Ez a börtön adta Kossuthnak azt a martyr-koszorut, melyet haláláig hordozott. Ez a börtön avatja fel őt a magyar nemzet Prometheuszévé, a kinek nagy szivét, mivel szivet akart, életet akart adni nemzetének, a honfiúi fájdalom saskeselyüje haláláig tépte, szaggatta. A három évi börtönt Kossuth testben megtörve, de lélekben meggazdagodva hagyta el, hogy lelkének ezt a kincsét később nemzete javára, hírnevére használja fel a világ előtt. A nagy emberek tulajdona, hogy a szenvedés, a munka megedzi, még erősebbé teszi lelköket, mint a vihar a főt, mely koronáját majd a felhőbe emeli. A munka- és hazája szeretete tevékenységet keres. Megalapítja az első politikai újságot: a „Pesti Hirlap"-ot, mely annak az időnek minden politikai, társadalmi kérdéseit felkarolja. Egy uj korszak harsonája, riadója volt ez a nemzethez, melynek hangja és hatása oly nagy, hogy Széchenyi aggódva kéri a lángeszű és lánglelkü szerkesztőt, hogy hagyjon fel izgatásaival, a melyek eddigi vívmányaikat s a jövő minden reményét megsemmisítik. Ekkor nevezi Széchenyi Kossuthot nagy agitátornak, mire Kossuth válaszában megnyugtatja Széchenyit s a legnagyobb magyar nevet adja legnagyobb ellenfelének. A „Pesti Hirlap" lett a megyének s magának a nemzetnek lelke, mely közszellemet, politikai életet teremt, megalkotja 1841-ben az első 71
iparegyesületet. 1842-ben az első honi iparkiállitást szervezi, később megteremti a Véd-egyletet, hogy honi ipart és kereskedelmet teremtett, elhangzik az ige: „tengerre magyar!" s a k ormánynak látnia kell, mint versenyeznek a megyék, hogy Kossuthot megnyerjék követöknek. A versenyben Pest megye lett győztes, melynek gyűlésén már élénk részt vett, mint az ellenzékvezér lánglelkü szónoka, 1847. okt. 18-án nagy többséggel kiáltja a megye követének. Kossuth szelemi nagyságát osztálykülömbség nélkül elismerték s választáskor gróf Batthányi Kázmér, gróf Rádai Gedeon mennek a választók élén. Pest megye ellenzékének diadala a nemzet diadala volt. Itt kell történetünk nagy, korszakalkotó alakjának hű képét rajzolnom, bár csak néhány vonással, szemben azokkal, kik ő benne csak egy kor nagy izgató szellemét, vagy épen forradalmi eszmékkel telt szónokot látnak. Kossuth az 1847-diki országgyűlésen, mint az ellenzék vezére lép fel s az országgyűlés tapsai közt mondja el azt a nagy beszédjét, mely a jövő Magyarország képét tárja fel, ha a nemzet hű marad a múlt dicső emlékeihez, alkotmányos szabadságához és függetlenségéhez. Kimondja, hogy ő a királyi trónba, uralkodóházba veti reményét. Kijelenti, hogy hűségben, loyalitásban magát senki által nem engedi felülmúlni. Javaslatait a rendek nagy többséggel fogadják s még a kormány is tisztelettel hajlik meg előtte, látva lángoló hazaszeretetében egyesülni Magyarország eszményi jövőjét a király és törvények iránt való tisztelete. 1848. márczius 3-án tartott országgyűlési beszédében azt mondja: „Merítsünk erőt a dynasztia iránt való hűség érzetéből. A nép örök és öröknek kívánjuk szép hazáját és öröknek kívánjuk ama dynasztia fényét, melyet uralkodónak ismerünk. Ferencz József főherczegre, ki már első fellépésénél magáévá tette a nemzet szeretetét, fényes trón öröksége vár, mely erejét, hatalmát a szabadságból meriti. Mily jós szavalt a jövőre, mely ma már jelenné kezd válni. Igen, Kossuth a királyi családnak, az uralkodóháznak leghívebb támasza, őre, a trónnak legerősebb oszlopa kívánt lenni, de ennek a trónszék szilárdságát, fényét hatalmát abban abban a törvények által biztositott, alkotmányos szabadságban hitte, látta, tudta, mely ezer éves nemzetét kétszeresen megillette azokért a szolgálatokért, melyeket lovagias vitézségével a nyugat-európai nemzeteknek, példabeszéddé vált hűségével az uralkodóháznak tett. Alkotmányos érzületével, mondja egy beszédjében, hogy mindazt, a mi a nemzetet nagygyá, boldoggá teszi, az igazságos törvényekben gyökerezik, törvényt kell tehát adni a népnek, mint adott Mózes Izráelnek, Solon Athenaenek, Lykargas Spártának. Boldoggá, nagygyá tenni a törvények által a magyar nemzetet, mint a mint nagygyá, 72
boldoggá lett azok által Anglia, Francziaország, Schweicz, Németország, vagy az észak-amerikai Egyesült államok. Lángszellemével nem nyugszik s míg az első felelős magyar minisztériumra, a vallás és törvény előtti egyenlőségre, a jobbágyok felszabadítására vonatkozó törvényeket meg nem alkotja az országgyűlés s a király elé nem terjesztik szentesítés végett. Emlékezzünk a magyar argonantákra, az argonanták vezérének a bécsi forradalomban az uralkodóház tett döntő szolgálataira! Némuljon el itt azért minden pártkérdés! Kossuth oly nagy, oly magasan álló politikai alakja egy korszaknak, hogy pártkülönbség nélkül kell emléke előtt meghajolni, párt különbség nélkül kell koszorúkat emléke előtt elhelyezni. A ki nem igy gondolkozik, az vagy nem ismeri, vagy meghamisítja a történetet. O korának Demosthenese, ki hazája függetlenségét a szó, az ige hatalmával igy védelmezte Ausztria, mint az Görögországot Maczedónia ellen. Fülöp maczedőniai király mondta, hogy jobban fél Demosthenes egy beszédjétől, mint egész Görögországtól. Ausztria is elmondhatta azt Kossuthról. Ő honának Cicerója, a ki békés uton, törvényes alapon fejlődő haza ellenségeit, a Cotilinákat ugy győzi le, mint az a nagy római, kit a haza atyja czimmel ruház fel a nép. Ezt a nevet viselte Kossuth is. Azonban a nemzet hajnalcsillagára felleg borult. A bécsi reactió, a magyar nemzet hegeroniájára féltékeny nemzetiségek fajgyűlölete a békés fejlődésnek útját állják s lángba borítják az országot s Kossuthot lelki, testi beteggé teszi az égbekiáltó hálátlanság, de julius 22-ikén már megtartja azt a nagy beszédjét, melylyel megalkotja a honvédsereget, a mikor „leborul a nemzet nagysága előtt." És kezdődik a nemzet dicsőséges védelmi harcza, melyhez hasonló alig van a világtörténelemben. A honvédek vívják, kiket Kossuth teremtett, a kikről irja a költő, hogy „Napok szülték, mégis mintha szülte volna három század", a kiknek egy jelszavuk volt, melytől lázba jöttek, nem volt abban szó megadásáról, nem volt a halálról, mint a franczia gárdának: egy szó volt csak, hogy „előre!" Azután jött Branyiszkó, Szolnok, de jött Debreczen, azután jött Buda visszafoglalása Nagy Szeben, de jött Világos, jött Arad és elsötétült az ég felettünk, melynek emlékén kihull a toll kezünkből, megnémul ajkunkon a szó s néma fájdalommal kisérjük a legyőzött, az elbukott eszme hősét száműzetése helyeire, a melyekről a debreczeni nagytemplomban isten szine előtt kimondott esküjéhez hiven élve soha vissza tért imádott hazájában. És ennek igy kellett történni. A történelemnek kérlelhetetlen logikája van. A nemzet geniusa, vagy a nemzetek sorsát intéző Gondviselés kiválasztja a tragoedia hőseit. 73
A nemzeti tragoedia Mohácscsal, Rodostóval még nem végződött be. Az 1848-49-iki szabadságharcz bukása, Kossuth száműzése Széchenyi gyilkos golyója kellett még. A matirság koszorúja nélkül nincs diadalkoszoru, amannak ágain terem a dicsőség virága. A Golgota véres keresztje nélkül nincs feltámadás, nincs élet. Nagy volt, szent volt ez az eszme, nagy volt hőse is. A világnak két olyan tekintélye igazolta ezt, mint Anglia és az Észak-Amerikai EgyesültÁllamok, melyeken át diadalútja vezetet, egészen addig az apotheosasig, mely a szabadsághősöket dicsfénynyel veszi körül s átadja egyéniségüket a mesének, a legendának halálukban. És jött a nagy temetkezés és midőn a koporsót a két világrész részvétel borította koszorúval s a magyar nemzet veszteségét nemzetek siratták meg. Ki volt Kossuth Lajos. „E kérdésre most alakul meg a felelet," mondja Apponyi Albert Kossuth halálakor. „Az élőt körülveszi a Controversiák köde, gyönge mécsvilágként pislog benne a muló vélemény. De a halál zord szellője szétfújja a ködöt, eloltja az apró lámpát és fölkel a történelem napja" Ennek a napnak sugarainál az örök dicsőség fényében ragyog Kossuth Lajos neve és alakja. Leborulunk mi is emléked, szellemi nagyságod, haza- és szabadságszereteted előtt dicső szellem. Hálát adunk a magyarok Istenének, hogy téged nekünk, a nemzetnek adott, kiben az ember eszményi törekvése, önzetlen, tiszta haza- és szabadságszeretete, kiben a magyar géniusz megtestesült és megdicsőült. Halálod, emléked lesz a mi életünk. Ide járunk lelkesedést, bizalmat, hitet meríteni, idejárunk haza- és szabadságszeretet tanulni. És most én is azzal végzem be beszédemet: „a mit én el nem mondhattam, jöjjetek, beszéljetek időnként e szoborral, az majd megtanít titeket." Éljen a haza! A beszéd vége felé lehullott az érczszobrot eltakaró lepel Ez a jelenet volt az ünnepély legkimagaslóbb része. A közönség mintegy elbűvölve a jelenet magasztos hatásától, kalaplevéve egetverő éljenzésben tört ki s szűnni nem akarólag éljenzett sokáig. Az éljenzés és leírhatatlan lelkesedés közepette a közönség a szobor alkotóját, Róna József művészt vállaira emelte és hosszasan éljenezte.
74
8. sz. dokumentum
Kossuth búcsú levele (orsova, 1849. augusztus 15.) Forrás: Dr. színtay István m^ár^yűjtménye.
Köszönjük a felajánlását!
L X tt£<Jli ' í>t
: '
r' ^ * ^
v&tjés'-
-iZriiS rf,
y
:<
A/
tfCíirVt-tCe, a"* > ^
.
- - ^
s *<*v-v.— •'• jr.*!"
'
J &/L&J-S
>^
v- ^
o Síitv-v •'
/
áfám./
•j^iV. stryé.f ci Wi*»*/:
P
^'rW&ie^ wm yCult-fk^^/ t r f c. ' t * crewee
V
y Í U ^
^
!
^ 't'ffic-nv• /t>Y {fete
'
•zWáC^' V^J
y
v /yy . /• s s
• J, _,-7' ~ y 1 i
/
75
-
« Vfr&t .
. wsS
^
^
' én. i'iíy' 'i'iv>r/
^
v y j
ÏÏ^tL
Ça- tny^^é ť -Jtvrffit^
': f ^ y
I
> « e t^ c
€ ŕ ? v<
A
'.'.i*•t*. - > s/Ĺ
•tvysmíJÁm' A •
.
•
y •í^fioÁt^tí^c( • S' 4 / % - &
tá, / / pmŕmjy r /•
s ' ~ '/í-^y-
.» . •
— W ŕ
. -mí/'^ yCv-rt^C a^Ĺryfc "e r^
í f i-
JU.
<\ ;*/. " f. 1 ' ' » " " .-J /
' *' ,
•
<
„
.
•i^UV^-
sUi-t-^'ď
ťt^-eUjy
/dX f^S ^ n ^ ^ / M ^ ^ Í ^ / ^ ^ n 1 y. . i-n-tf'ŕà rnttn/*- t^S trn-xy**.**^ -f " >-r>t/ t'/'J<ŕ«. <1 .
y 7
a^rmStrt'ii^it m^y <*»f'ťZLc> j
fóriy-
• ss.-„
ľí ^
4
•, • • / f
ä •TTi.e*, '
"
. . M^r ' A
.
.....
"A. "A^tJ?**/ eZý'^á*, ^ Ítí«^ "sS
s
76
-- '" y
/ey / Aiv-cŕ - - - - - - /t
•
• ••.»iViľííTv W. .<Ti '
/•
-
c- r/t Jč tW -
-
•
.
^
/
*
~
avvr^A C
/
•
»
se - ,y« '• /
. *
.
'
'• '
• -•
-
'
-
«
6
ŕ'
1
x
j"
'
v ^ JJ
oviť^
^
-t/
í t
.
i
S«/
l-o-tŕev 'h-Cčj v .i• /
1
//.
/
č/^/'-ty^ .. !
..
>
/ /
/
0VTy*
« • • t w i . f e ^ í .
i / é'f ÍCi/«-« !-
v Vý CC*
.V es&t, t*,• n" ^ ^
^ýľ
mÊSéÈ^-'^
V*. ^ s / i a . , m r ^ aťfit-ťíet
;
'ť
- t v ' I
~tf ZviM^C^ . «IW
x
^
î'Wf^
ec vi
^ ^ ^^^
jt
77
vésd*'
yt-íefŕ"
í* .«i&tf^Qc'feÁ »V
y* / ó') _ sL à sne-^is^ Í" t^týf^Á^v,einen t- Á•yo-nstiAS .<••' />-' y, /rr / ľm-V .. . /
J.
ÁIIS+stl 'UZSíJiVŕ** a 'Mne.
i ' * -s
I A<* i
í/A^-
-
èû+'tiï'
/
y
/
--/ťv'.
x
iŕf tst-
' '
í-n,* m. 'ie lM^.i'm. nem t*- J t
^O^t-U eni tV •j&y/(ei/tc/ jrxiwZ y sú*./ -jyiÄí y X < ŕ* tčikirrŕv áejty / ^ W v/-»v r '•y -S %/ / / ^ /e-V Ä^M, U'Ke *! ZT&^I v*?*-, vYteysuŕe-fot/ -eÁ^i^ j int*vi • í^T/ŕt»'«- /"y, i vy e eti os U sin-ZÍ^ó' f t em'/"^ ^ Y ^ J J : / í /
—
J ^ Ï S m ŕ.//m'ľlt S' •TK't.-t K ' « * , ' ľ ŕ V V « ' '
WJtý
78
V l , ^ '
/fe^ČÍŕ^
• i?
-f-
fy
S'
Ľ-'
y y
rs ,
*
/ ' tV
Trvt/oš-tn. /
.
C -
y
y
///y^/•:•,. WŰÁJ
b*
y ň
y
/ foyynnrt
•
/
•
/ y
tn-ty
dft/KíXs^y
ttits T, H? tyyyx.^7
/f y /i&ŕtL-^cč
-mi/i /
<* x ' a. Jľórt^T
V/ít-j/'Tn^dŕl
7XCA « fíVoC 4.Cfit'Zt to jsç. , ^ -
C
^
úst 7
V
-V.
, ••id
• íT.'Í.-.«
: •..
^
/V.,
.. •
'
f^^sC*.
(T]
. .. .IC- '"»••
fe
„ . I i-'.
-
,<' /
••-^..-A
• '
/
' i.
•!
i, - .í
• '.'••:•/.rž'1
•,••-'
täy.yí
/sír' ,<) /
;
• ; :
'"< v •: '
' •.
... •
79
