Zelenákné Keresztes Brigitta
ÉPÜLETES MAGYAR KERTEK
Az elmúlt évszázadok kertjeit bemutató szakirodalomban gyakran bizarr, néha meghökkentő, a legkülönbözőbb kultúrkörökhöz tartozó kerti építmények leírásaival, képeivel találkozunk. Egyesekről, korabeli képzőművészeti alkotásokból szerezhetünk tudomást, másokat, korabeli utazók leírásaiból ismerhetünk meg. A XVIII. században igen élénk volt az érdeklődés a kastélyok és kertek iránt. Ez a szenvedély nemcsak a főurak és nemesek kiváltsága volt, hanem kordivat; így nemcsak nemesifjak ajánlólevéllel a zsebükben vendégeskedhettek a főúri rezidenciákban, de más társadalmi rétegekből származó utazók (tudósok, színészek, jezsuita szerzetesek, építészek) is fontosnak tartották, hogy meglátogassák a leghíresebb kastélyokat és kerteket. A magyarországi kerttörténet alapművének számító Magyar kertek1-ben, a szerző, Rapaics Raymund, levéltári források, valamint utazók leírásai alapján, vár- és kastélykertek, valamint azok egykori tulajdonosainak történelmén vezeti végig az olvasót. Múltbéli kerti-kalandozásomhoz ezt a könyvecskét vittem magammal…
Talán a Napkirály udvarában kezdődött... Hittérítő Jézustársasági szerzetesek Kínáról szóló részletes tudósításai alapján épült fel Versaillesban, 1670-ben az első, kínai teaházat utánzó kerti pavilon a Trianon de Porcellaine. Ettől kezdve a kínai pavilon, a barokk kert kötelező attribútuma lett: látványos ünnepségek, közös teázások színhelye, megtestesítője a kor allegórikus gondolkodásának. Irodalmi források szerint titkos légyottok, szerelmi találkák is e kis pavilonokban zajlottak. A XVIII. században egész Európán átlobogott a kínai divat láza Természetesen Magyarország sem maradt el a kínai divatban. A korabeli magyar kastélyokban is nélkülözhetetlenek voltak a kínai porcelánok, tapéták, s a kertekben nálunk is kínai teaházakat építettek. A kerti mulatságokon gyakran kínai ruhákban jelentek meg, sőt még a cukrász is kínai pagodák mintájára készítette el az édességeket. Gottfried Edler von Rotenstein pozsonyi nemes korabeli beszámolóját olvasva némi fogalmat alkothatunk ezekről a sziporkázó ünnepségekről. „A gróf Pálffy-kert () külsőleg nem valami sokat sejtet, de a szobák szépek, különösen szép az indiai virágokkal és gyümölcsökkel pompásan kifestett terem. Ebben, 1767-ben nagyszerű kínai mulatságot tartottak, amelyen Mária Terézia, II. József, Krisztina főhercegnő és Albert, szásztescheni herceg is megjelent. Ötven lovag és hölgy öltözött kínai módra selyembe, amelyet kék sárkányok képei díszítettek. Köztük volt Krisztina főhercegnő is, aki gyönyörű kínai ékszert hordott. (…) A zenészeken is kínai öltözet volt. A kínai császárt, akinek mellére arany sárkányt hímezetek, hat kínai vitte egy baldachinos, sok sárkányképpel és csengettyűvel díszített trónon. Ezután tánc következett, végül a vacsora, de ez egy másik és kínai módra gazdagon díszített teremben. A falakra kínai alakokat, fákat és gyümölcsöket festettek és virágfüzéreket akasztottak. (…) Micsoda gyönyörű látvány! Azt képzeltem, Kínában vagyok, olyan természetes volt mindez az utánzat. A kastély kertjében három nagy terasz van gyertyánsövényekkel, továbbá sok fasor, egy liget és két, magaslaton emelkedő, kerek, zöld kerti lak, amelyek belsejét indiai növények képeivel festették ki, két virágos parter, egy nagy kínai kerti lek és sok ritka gyümölcsfa.”2 Eszterháza pompás atmoszférája iránt Rotensteinen kívül két ismeretlen utazó is nagy elismeréssel adózik. Az egyik leírás a teaházat említi: „A fából készült kínai házacska egy kisteremből és egy kis kabinetből áll; az emeleten a földszint beosztása ismétlődik.”3
Pietro Rivetti: A kínai gloriett, 1790 Guache. (Szent István Király Múzeum Székesfehérvár )
A kínai ház az Esterházi kastélykertben (Jakoby rajza)
A másik, egy angol utazó nevében szól, aki Esterházy herceg meghívására, egy különleges lakókocsin járta be a kastélykertet. „A kastély kertjében egy faházhoz hasonló hatalmas kocsi is van, amelyben mindenféle különlegesség található; ez egy kerekeken guruló szoba, amelyben kandalló, asztal, székek több kis szekrényke és mindenféle a kényelmet szolgáló holmi megtalálható”.4 Számos egyéb érdekes építményről, gloriettről, madárházról, víztoronyról is megemlékeznek még meg az utazók. A barokk kertek e jellegzetes elemeinek ismertetése mellett, a leírások csodálattal számolnak be egyéb – a kertekkel szerves összhangban élő – kerti építményekről, épületrészekről. Igen kedvelt elem volt például a sala terrana azaz, a hűtőzőterem. Jellemzően a kastély földszintjén húzódott, de önálló kerti épületben is létezhetett. A hűtőző eredetét – Rapaics Raymund szerint – a rómaiaknál kell keresnünk. Kertben kialakított pinceszerű helyiségről, földbe mélyített szobáról van szó, melyet csak felülről világít meg halvány derengő fény. Feltételezése szerint a budai várkertben a XV. században már létezett egy borospince – cryptoporticus – amely Mátyás Király korában díszes kerti helyiséggé emelkedett Az eszterházai kastély földszinti sala terranáját Zorn de Bulach, Rohan herceg titkára is leírta: „A földszinti szalon boltozott. Az oszlopokat és az oldalfalakat, valamint a mennyezetet gazdagon díszítették arany és különböző színű virágfüzérekkel. Két barlang helyezkedik el egymással szemben. A csordogáló víz kellemesen mormol, és felfrissíti a szalont”.5 Rottenstein leírásaiból alkothatunk fogalmat a királyfai (Král’ová pri Senci) kastély indiai virágokkal díszített, valamint a majorházi (Tomásov) kastély kedvesen kifestett hűtőzőjéről. Majd a pozsonyi Erdődy-féle kert hűtőzőjéről számol be: fasorok vezetnek a négyszögletes épülethez amelynek baluszteres korlátján szobrok, vázák és virágedények állnak, az épület belseje pompás sziklabarlang, amelyet romszerűen kagylókból, csigákból, piros korallokból és más kőzetekből raktak ki; hét tükör is látható itt, amelyeknek a keretét kagylókból és gyöngyházból állították össze... Négy fülkében négy gipsz gyermekalak vízsugárral, és középen egy vízesés látható. A padlót piros és sárga kavicsokkal rakták ki(...) A mennyezeten sok kagylófüzér van, s ha este kivilágítják a barlangot, annyira fénylik, hogy alig lehet látni benne...6 Cseklészen, (Bernolákovo) az Esterházyak kastélykertjében a hűtőző központi pozíciót töltött be: kagylókkal, lépcsőkkel, hegyi kristályokkal és tükrökkel díszített barlang volt, melyben szivattyúk által működtetett szökőkutak csobogtak.
A vöröskői vár grottája (Rapaics Raymund Magyar kertek 102. p.)
Nem kevésbé bizarr a barokk kert másik jellemző építménye, a grotta. Művészettörténeti szempontból, ezt a műbarlangot a hűtőzők folytatásának tekintjük. Ilyen műbarlang készült a vöröskői (Cserveny Kamen) vár kertjében is. Csigákkal, kagylókkal érckövekkel díszített intérieurje itáliai mesterek munkáját dicséri. Sokkal szerényebb formában jelenik meg a műbarlang-motívum a csákvári szentimentalista kertben. Tatai édesvízi mészkőből a térszín felett építették meg úgy, hogy a hatalmas sziklakövek cseppkőszerű képződményekkel ékes oldala díszítse a belső teret. A csigavonalban épített lépcsőn a tetejére, a menyországba lehetett feljutni. Innen a magasból gyönyörű kilátás nyílt a távolban lévő Vértes hegységre. A földszinti részt, ahol sötét volt, a nép pokolnak nevezte el. A szécsényi Forgách kastély parkjában lévő grotta a föld egységének szimbólumát hordozza magában. Somoskőújfalui bazaltkövekből építették, melyek érdekes, szép struktúrát adnak a belső tereknek. Az közelmúltban történt feltárás során előkerült az addig betemetett, részben beomlott vízesés az odavezető csatornával és ciszternával. A sziklákon lefolyó vizet kisebb medencében gyűjtötték össze, ahonnan kövekből kialakított vápában vezették el a barlang előtti tóba. A cseppkövekből kialakított folyosó azt sugallja, hogy eredetileg a vízesés mellett is lehetett ilyen felület. A grottán belül előkerült egy tűzrakó hely is. Igen szép lehetett „működés” közben, mert úgy szerkesztették ki a helyét, hogy a bejárati nyíláson át a lángok a park különböző pontjairól láthatóak voltak. A tó vizén, a kiszivárgó füst tükröződött... A remeteség a szentimentális, érzelmekre ható stílus jellegzetes kerti motívuma, de a korabeli leírások tanúsága szerint megtalálható a barokk kertekben is. A látvány hatását fokozandó, különböző feliratokat is elhelyeztek az építményen latinul, németül vagy magyar nyelven. Ezek a tulajdonos vagy az alkotó szellemére és ízlésére vallottak. Cseklészen létezett egy Belizár nevű lak mely egy szobából és egy konyhából állt, puritán berendezéssel, a grófnő remeteképével és melynek bejárata fölött a következő szöveg volt olvasható: Fata volontem ducunt, nolentem trahunt ( A sors az engedelmeskedőt vezeti, az engedetlent kényszeríti). Egészen különös lehetett Esterháza remetesége. Rottenstein részletesen tudósít: ajtajában egy koldus áll teljes életnagyságban, s annyira élethű, hogy a látogató élő embert vél látni maga előtt. A szobor kalapot tart a belépő elé, mintha alamizsnára várna. A remeteség épülete körül festett, életnagyságú faszobor-alakok állnak: egy remete könyvből imádkozik, egy asszony ül és olvas.7
Csákvár - Műbarlang
A Pozsony megyei Majorháza kerti remeteségében egy ifjat oktató remetebáb ül. Olyan természetes az egész, higy belépve az ember élő alakot vél látni maga előtt.8 A vedrődi Zichy-kastély kertjében egy Szent Andrásról elnevezett remetelakot építettek, amelynek látszólag düledező falai, tornyai között pompásan berendezett helyiségek voltak, finom burkolatokkal, kínai porcelánokkal.9 A korabeli feljegyzésekből, képzőművészeti alkotásokból nem csak ezekről a bizarr, meghökkentő építményekről szerezhetünk tudomást, de elénk tárulnak lugasoktól keretezett derűs kerti lakok képei is. Egyesek már-már kiskastély méreteket öltöttek, igényes belső kiképzésük a főépület pompájával vetekedett. A már említett gróf Erdődyféle kert kerti lakának mennyezetét az akkortájt „divatos” bécsi festő Maulbertsch istenalakokkal festette ki, a falakon lévő ezüstpapír tapéta pedig fokozta az illúziót. Rottenstein szerint ez a kis építmény nagyon hasonlított Sanssouci kerti lakához.10 Dégen a kastélypark kiemelkedő része a szigeten álló hollandi háznak nevezett kerti lak. Festetics Pál idején épült, hangsúlyosabb része az emeletes főrész, ehhez csatlakozik merőlegesen a földszinti szárny. Az emeletes részt kétfelől magas, tört íves oromzat fogja közre, a festői hatást az épület vörös nyerstégla falsíkja és vörös-fehér armírozás fokozza. A hagyomány szerint XIX. század végi orvosi felfogás hatására épült, mivel eszerint a pormentes levegő, a jó táplálkozás, a svájci tehenek teje és az istállók amóniadús levegője leküzdi a gümőkort. A földszintes rész istállóként szolgált, az emeleten pedig a grófi család egy fiatal gümőkóros leánya lakott a gyógyulás reményében. A szigetet csak komppal lehetett megközelíteni. A csákvári kastélykert mesterséges tavának partján hollandi háznak is nevezett kerti lak állt, könyvtárral, képtárral, terasszal. Gessner-háznak is hívták, a híres svájci költő iránti tiszteletből, aki vendége volt e háznak. Talán ez a táj is inspirálta a mestert, hiszen szentimentalizmusba hajló költészete idilli pásztoréletet, boldog Árkádiát, a természet szépségeit örökítette meg. Az 1950-es évek elején lebontották, majd néhány éve „rekonstruálták”. Mivel az angolkertben meghatározott érzelmek kiváltása volt a cél, (bármilyen áron történjék is az) a kertépítészeti elemek a hatáskeltés eszközeivé váltak, díszletként szolgáltak. A szomorúfűzt látva el kellett szomorkodni, gótikus romokra bukkanva elmélkedni kellett az idő múlásáról, a remeteség küszöbén állva pedig a magány érzésének volt kötelező átadni magunkat.
Dég – A hollandi ház
A kerti építmények tehát ebben a korban pusztán staffázselemek. Annál többre értékelték őket, minél illúziókeltőbbek, minél nagyobb meglepetést okoznak a szemlélőnek. A színjáték az épület belső tereiben folytatódott, hiszen semmi sem volt az, aminek látszott.
Eduard Weixelgartner: A Gesser-ház. Litográfia (MNM)
Csákvár: A „rekonstruált” Gesser-ház
Itt Csákváron, a kert félreeső pontjain különös formájú kis kerti lakokat is építettek. Ezeket a családtagok ajándékozták egymásnak különböző családi ünnepek, évfordulók alkalmából. Így jött létre indiai- és egyiptomi ház, piramis, harci sátor, majd egy török építmény, melyet az 1800-as évek derekától vadászkápolnaként említenek a feljegyzések.
Pietro Rivetti: Török építmény a csákvári kastélyparkban (1797)
A rekonstruált török építmény
A szentimentális kertek kedvelt motívuma volt az elmúló dicsőséget jelképező rom, gyakran vár. Ha nem volt valódi vár, építettek műromot, mint például Vendrődön a Zichy-kastély kertjében: vizesárokkal, fölötte híddal, tornyokkal. Az arra sétáló nem is gondolta, hogy ez valójában a kertész lakása. Tatán, Charles de Moreau alkotott műromokat melyekhez nemcsak az ősi vár köveit, de a közeli középkori apátság maradványait, sőt római sírköveket is felhasznált. A korabeli vélekedések szerint egyenesen csodálatos volt a parkja a körmendi Batthyány-Strattmann-kastélynak. Kazinczy Ferenc is megemlékezett róla egyik levelében. Leírásai, apró festői templomok (Pán temploma, Társadalom temploma, Szükségszerüség temploma, Természet temploma) gyönyörű kerti szobrok emlékképeit őrzik.
Tata: Műrom az Esterházy-parkban
Épült itt egy pásztorkunyhó, remeteség, pihenődomb, Thebaide-liget és ebben Thebaides temploma, fakéreggel fedett Természeti fakunyhó és gloriett. Az eszterházi kastélykert főtengelyei mentén négyszögletű térségek közepén, amelyekből nyolc fasor fut szét11 Diana- és Napistennő templomainak fényezett, gazdagon aranyozott belső terei, kararai márványból készült bútorai, finom berendezési tárgyai kápráztatták el a látogatót. Ritka, dokumentumot képvisel az a festmény amely a csákvári kastélykertben hajdanvolt Apolló-templomot, mint pompás kerti ünnepségek színterét örökíti meg, utalva az épület eredeti használati módjára, a kifinomult életformára.12
Alcsút. Babaház
Pietro Rivetti: Kerti ünnepély a csákvári Apolló-templom előtt (korabeli guache Székesfehérvár-Szent István Kirély Múzeum)
A kismartoni kastélyhoz közel eső dombon Miklós herceg körtemplomot emeltetett egy, a kastélyhoz közel eső dombon. Eredetileg e tempiettoban helyezték el Esterházy Leopoldina hercegnő márványszobrát, Antonio Canova neves itáliai klasszicista mester alkotását.
Kismarton – Leopoldina templom
Ferenc Károly főherceg, itteni látogatását bemutató leírásában, kolosszális körtemplomként említi, mely a görög és római remekek mellé sorolható.13 Ezeket a kis „kerti díszleteket” szemlélve felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon a kor embere, aki mindig kész volt egy kis édesbús merengésre megfelelően tudott-e érezni, ha ez „kötelező” volt? De ugyanúgy izgalmas gondolat az is, hogy a XXI. század embere jelen idejű szólításként fel tudja-e fogni őket, vagy letűnt idők kuriózumaként megmosolyogja, majd hamar elfeledi őket...
Jegyzetek 1
Rapaics Raymund: Magyar kertek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1940. Rapaics, i.m. p.108. A szerző a következő műre hivatkozik: Gottfried Edler von Rottenstein: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn, im Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Lander- und Menschenkentniss dienender Nachrichten. Neunter Band. Jahrgang 1783. Berlin-Leipzig. 3 Granasztóiné Györffy Katalin: A kerttörténet forrásai. In: Galavics Géza (szerk.) Történeti kertek. Mágus Kiadó, Bp., 2000. p: 199-205. A cikk szerzője a következő forrásra hivatkozik: Reisen und merkwürdige Nachrichten zweier Neufranken durch Deutcshland, Russland, Pollen und die Osterreichischen Staaten Wahrend des jetzigen Wichtigen Krieges. Leipzig, 1797. p.302., 303. 4 Granasztóiné, i.m. . A szerző a következő műre hivatkozik: Lettre d’un voyageur anglais sur la France, la Suisse, l’Allemagne, et l’Italie. II. Lausanne, 1782. p. 288. 5 Granasztóiné , i. m. A cikk szerzője a következő forrásra hivatkozik: Zorn de Bulach: L'ambassade du prince Luis de Rohan á la cour de Vienne, 1771-1774. Strasbourg, 1901. p. 69-71. 6 Rotenstein. Idézi Rapaics, i.m. p.106-107. 7 Roteinstein. Idézi Rapaics, i.m. p.88 A szerző Wilhelm Müller 1658-ból származó leírását idézi. 8 U.ő., p.88. 9 U.ő., p.128. 10 U.ő., p.116. 11 Vályi András: Magyar országnak leírása. III. Buda, 1799. p.617. 12 Pietro Rivetti: Kerti ünnepély a csákvári Apolló-templom előtt, 1790-es évek. Gouache (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár) 13 Horváth Hilda: Régvolt magyar kastélyok. Gemini kiadó, Budapest, 1988. p:301 A szerző a következő forrásra hivatkozik: p:122 dr. Merényi Lajos: Kismarton. Vasárnapi Újság, 1900. 47. évf. 13. sz. 199.p. 2
