.BOROS GÉZA.
.Emlékm‹ és szimbólum. 1948 – 1956
A
tették a két történelmi esemény összekapcsolódását az utókor emlékezetében. A leggyakrabban használt ’56-os szimbólum a lyukas zászló és a Kossuth-címer. A vizuális kommemoratív m∫fajok mindegyikében jelen vannak – az emlékdemonstrációtól a síremlékig, az emlékéremt√l az emlékm∫ig. A lyukas zászló 1956 legismertebb és legsajátabb jelképe. „Az ilyen egyértelm∫ szimbólumokat sose m∫vészek csinálják, hanem az utca embere hozza létre √ket, vagy egyszer∫en csak lesznek” (Rajk László).4 A lyukas zászló a forradalom els√ óráiban született meg, létrehozása jelképi következménye mindannak, ami a forradalom kitöréséhez vezetett. Az 1949. évi alkotmány által bevezetett népköztársasági – vagy közkelet∫ nevén Rákosi-címer képileg is kifejezte, hogy az ország elveszítette a függetlenségét, hiszen a magyar történeti-heraldikai hagyománytól teljesen idegen, szovjet mintájú címert (pontosabban: címerként használt jelvényt) tett az ország jelképévé.5 E címer fémjelezte az ötvenes évek önkényuralmát, a Rákosi-rendszert. Megsemmisítése szükségszer∫ volt – a népakarat minden forradalomban els√ként a legf√bb politikai-hatalmi szimbólumokat semmisíti meg, képletesen eltörölve a fennálló rendszert. A lyukas zászló jelképi ereje közérhet√ségén túl gazdag allegorikus értelmezési lehet√ségében rejlik. A címerkivágás mágikus szertartás, radikális beavatkozás, melynek során, az „idegen testet” mint egy daganatot, kelevényt, kimetszik a nemzet szimbolikus szövetéb√l, a zászlóból. Az eltávolítást (amely történhet kitépéssel vagy kiégetéssel) a kivágott zászlódarab leköpdösése, megtaposása, elégetése követi. Az operáció gyors, ad hoc jelleg∫, happening-
z 1956-os forradalom és szabadságharc emlékm∫veinek történetében külön fejezetet alkotnak a közös vagy más néven kombinált emlékm∫vek.1 Több történelmi esemény egy emlékm∫vel való megörökítésének egyrészt praktikus oka (takarékosság), másrészt szimbolikus indokai vannak: általuk a történelmi kontinuitás, az integratív történelemszemlélet, a historizáló nemzettudat jut kifejez√désre. 1956 társítása kiterjedhet az els√ és második világháborúra, 1848–49-re, a Rákóczi- és a Bocskai-szabadságharcra, a török elleni küzdelemre, a történelmi múltban visszamenve egészen a honfoglalásig, id√nként sajátos – össze nem ill√ – történelmi variációkat hozva létre.2 1956 emlékezete a legtermészetesebb módon az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolható össze. 1848 teremtette meg „a modern magyar politika kultúrantropológiai koordinátáit” – nyelvezetet, fogalmi keretet, tartós szimbólumrendszert hozott létre, amelyhez 1956-ban ösztönösen nyúltak vissza.3 A ’48-as párhuzam végigkísérte a forradalom napjait: a forradalom el√estéjén, a diákok követelései között szerepelt a Kossuth-címer visszaállítása, március 15-e nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítása, a Sztálinszobor eltávolítása és helyére 1848-as emlékm∫ állítása. A f√város két legfontosabb 1848-as emlékm∫ve, a Bem-szobor és a Pet√fi-szobor október 23-a kultikus jelent√ség∫ helyszínei. Az ifjúság és az írók szerepe, a ’48-as jelképek és elnevezések (például nemzet√rség) átvétele, a forradalom nemzeti szabadságharccá fejl√dése, az orosz beavatkozással való leveretés, Nagy Imre és Batthyány Lajos miniszterelnök mártír sorsközössége még inkább meger√sí-
63
Boros Géza
szer∫ elemekkel, tömeges asszisztenciával.6 A zászló közepén a lyuk sebként tátong, akárcsak a nemzet történetében az elmúlt id√szak. A seb nem fedhet√ el rögtön egy másik szimbólummal, behegedéséhez id√ szükséges. A lyukas zászló rendeltetése épp ennek a megsebzett állapotnak a demonstrálása.7 A lyuk harci jel is: golyó ütötte rés a nemzet felségjelvényén. Ugyanakkor a lehet√ legradikálisabb képi beavatkozás: a zászló sík, absztrakt színmezejét a képileg legtelítettebb ponton töri át – a címer helyén –, amelyen a térbeli ábrázolás heraldikailag a legritkább esetben megengedett. A lyukon keresztül a címer imaginárius terének a helyére a valóságos tér lép be, a valóságtól elszakadt eszmék helyébe behatol a realitás. A lyuk az ábrázolásokon fekete – a végtelen mélység jele –, amely elnyel minden rosszat, az id√ által túlhaladottat, amit a történelem kirostál. A lyuk a születés jele is: vérben és mocsokban, a forradalomban megszületik egy új világ. A lyukas zászló hatása túln√ a magyar történelmi szimbolikán: 1989-ben Romániában szintén kivágták a nemzeti lobogóból a népköztársasági címert (az NDK-ban a címert, Jugoszláviában a vörös csillagot, stb.). A televízió jóvoltából globális médiaeseményként lezajlott romániai forradalmat követ√en a lyukas zászló immáron nemcsak 1956-ra utal, hanem önálló ikonográfiai jelentésre is szert tett: a kommunista rendszereket megdönt√ kelet-európai szabadságküzdelmek jelképe lett.8 A lyukas zászló a forradalom „címere”, a címerkivágás célja azonban ennél több: egy valódi címer megalkotásának az el√készítése. Már a forradalom el√estéjén a m∫egyetemi nagygy∫lés 12 pontja tartalmazta a „régi címer” visszaállításának az igényét, amely a következ√ napokban a Kossuth-címer általános követelésében és széles kör∫ alkalmazásában öltött testet. Kossuth-címer került a felvonulók kabáthajtókájára, a transzparensekre, a középületek homlokzatára, a forradalom mellé átállt harckocsik tornyára, a nemzet√rség okmányaira stb. A korona nélküli kiscímer, az ún. Kossuth-címer jelképül választását a republikánus nemzeti hagyományok folytatása, az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal való rokonság kinyilvánítása motiválta. Október végéig mind a budapesti, mind a vidéki sajtóban általánossá vált a lapok fejlécén a Kossuth-címer használata, vidéken olykor decemberig fennmaradt. E hagyományt az emigrációs sajtó vitte tovább, több lap címlapjára feltéve a Kossuth-címert.9 A Kossuthcímer formája igen nagy alaki változatosságot mutat, mely sokféleségben az újonnan elnyert szabadság
nyilvánult meg. A nép által választott címer képi legitimációját nem a kanonizált állami használat, hanem a nemzeti kultúrába való beépültsége, folklorizációja adta. Paradox módon a Kossuth-címer a forradalom leverésével vált hivatalos címerré. A kádári taktikázás és megtéveszt√ politika részeként november 9-én az Elnöki Tanács 1956. évi 26. számú határozata a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány alkotmányossá tételével együtt törvényesítette a Kossuth-címert is, amely 1957. május 23-ig, az új címert bevezet√ 1957. évi II. törvény kihirdetéséig maradt hatályban.10 Az elkezd√d√ megtorlás, a letartóztatások, vádemelések, az els√ kivégzések hivatalos irataira így Kossuth-címeres pecsét került. Ez sem volt azonban elég a szimbólum lejáratásához: a manipulatív felhasználás nem befolyásolta az eredeti jelentését, ahogy a forradalom jelképét kisajátító, magát orwelli módon „forradalminak” nevez√ – a forradalmat ellenforradalomnak min√sít√ – kormányról sem gondolhatta komolyan senki, hogy köze van a forradalomhoz, hiszen éppen annak a leverésével jött létre. A Kossuth-címer 1989-ben támadt fel újra Magyarországon mint ellenzéki, republikánus szimbólum. S bár a szabadon választott országgy∫lés az els√ törvényét 1956 emlékének szentelte, a legf√bb állami jelképekr√l való szavazás során a Kossuth-címer „alulmaradt” a történelmi magyar címerrel szemben. A Magyar Köztársaság 1991-t√l hatályos új állami kitüntetési rendszerében mindenütt a hivatalos koronás címer szerepel – egy kivételével: az ’56-os érdemek elismerésére alapított 1956-os Emlékérmet a Kossuth-címer díszíti. A címer két, átlósan keresztbe fektetett kardon nyugszik, borostyánkoszorúba foglalva és szétszakított lánccal övezve. Fölötte 1956-os évszám. A hátlapon „A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT” felirat olvasható.11 A hazát elhagyni kényszerült ’56-os szabadságharcosok magukat a ’48-as emigráció utódainak tekintették, s ezt nemegyszer a jelképállítás eszközeivel is kifejezték. A Genfi Magyar Klub például 1981-ben Klapka György honvédtábornok 1908-ban állított emléktáblája mellé helyezte el az ’56-os táblát, amely felirata szerint „h∫en 1848 szelleméhez, azoknak állít emléket, akik az 1956-os forradalomban életüket adták a magyar szabadságért”. Az emlékállítást szervez√ Kindernay István visszaemlékezése szerint: „Klapka tábornok, a ’48-as szabadságh√s éppúgy Genfbe menekült, mint mi. A mi sorsunk tehát azonos az övével. Ez a két emléktábla összeköti a múltunkat és jelenünket a jöv√vel.”12
64
Emlékm∫ és szimbólum
A köztéri emlékmegörökítés fontos m∫faja (és kevésbé költséges módja) az utcaelnevezés, az emigrációban nemegyszer protestáló politikai célzattal: az ’56-os emigránsok szorgalmazására neveztek el Pet√fir√l teret Kölnben, Párizsban pedig annak a térnek a nevét, ahol a szovjet beavatkozást pártoló Francia Kommunista Párt székháza állt, Kossuth térre keresztelték át. A közös kultuszápolás az emigrációban a köztéri emlékek mellett más m∫fajokban is jelen van. A magyar szabadság eszméjének amerikai terjesztésére például Bodó Sándor grafikusm∫vész 1960-ban Champions of Liberty (A szabadság bajnokai) címmel három darabból álló emlékbélyegsort készített, amelynek darabjain Kossuth Lajos, Nagy Imre és Maléter Pál láthatók. 1980-ban a Szabadságharcos (Nemzet√r) Világszövetség New Yorkban Felszabadítási kötvény-t bocsátott ki, amely felirata szerint „a majdan felszabadulandó Magyarország állami közpénztárában beváltható”.17 A kötvény grafikai el√képeként Kossuth 1852-ben Philadelphiában készíttetett emigrációs pénztervét használták fel. A szabadságharc tizedik évfordulója alkalmából Norwalkban kiadott emlékfüzet címlapját a magyar címer folklorisztikus átirata díszíti. A címer kett√s keresztjének felirata: Teremt√nk tíz éve már. A szövegb√l kiderül, hogy a címerrajzot egy magyar juhász véste pásztorbotjára 1859-ben, „vagyis tíz évvel azután, hogy Kossuth szabadságharcát a Habsburgok vérbe fojtották az orosz hadsereg segítségével. Az ’56-os forradalom 10. éves évfordulójára a rajzot aktualizálta Szathmáry Lajos (Chicago, Illinois, USA).” 18 A rendszerváltozás után Magyarországon olyan településeken is állítottak ’56-os emlékm∫vet, ahol semmilyen ’56-os esemény nem történt, áldozat nem volt, de a helybéliek fontosnak tartották a meglév√ h√si (’48-as, világháborús) emlékhely nemzeti-történelmi szimbolikáját teljessé tenni. Községekben tipikus elhelyezési megoldás a templomkertben vagy a f√téren, a világháborús emlékm∫ mellett való felállítás. Ez esetben az ’56-os emlékjel mintegy a h√si emlékhely térbeli-id√beli meghosszabbítása, kiterjesztése. A ’48-cal való kombinálás gyakran a helyszínválasztásban nyilvánul meg: az ’56-os kopjafát a mez√kövesdi temet√ben a ’48-as honvédtisztek sírjai közé, Isaszegen a Szobor-hegyen álló ’48-as emlékm∫ mellé állították. Szentmártonkátán, Mogyoródon és Harsányban a H√sök Kertjében párosan áll a ’48-as és az ’56-os kopjafa. Szikszón a mártírok emléktáblája a ’48-as szikszói csata emlékm∫vére került. Pencen az ’56-os kopjafa a falumúzeum udvarán áll, amelynek falát Pet√fi emléktáblája díszíti, Dunaföld-
1848 és 1956 m∫vészi túlkombinálásának illusztrációja a londoni magyar közösség által 1960-ban felállított bronz domborm∫, Kovács Ferenc alkotása, amelyen összevonva tárul elénk a Kossuth és a felvonulási tér. A Sztálin-szobor ledöntését ünnepl√ tömegben lyukas zászlók alatt együtt vonul a Parlament el√tt Kossuth Lajos és Király Béla, Pet√fi és Maléter, Kéthly Anna és Bem apó. A tábla egyúttal a lengyel–magyar barátság jele is, ugyanis Londonban megfelel√ magyar középület nem lévén, az emléktáblát a Polish Hearth (Lengyel T∫zhely) nev∫ lengyel klub falán helyezték el.13 Az ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség által 1966ban emelt melbourne-i h√si emlékm∫ el√képe Erdélyben a fehéregyházi csatatéren emelt 1848-as emlékm∫ volt. „A tizenhat láb magas oszlopon nyugvó, négy mázsa súlyú bronz turulmadár, karmaiban a kereszt alakú karddal, s alatta a koronás címer, valamint a »Pro Patria Hungaria 1848–1956« felírással hirdetni fogja a magyar h√sök emlékét mindazoknak, akik elhaladnak az emlékm∫ el√tt, legyenek bármilyen nemzetiség∫ek is. Természetesen az »1848–1956« kezd√ és befejez√ éveknek tekintend√k. Az emlékm∫ nemcsak a két szabadságharc elesettjeire emlékezik, hanem megörökíti azon egymillió magyar emlékét is, akik a két világháborúban áldozták életüket a Haza védelmében.”14 Kanadában az 1960-ban állított ottawai magyar szabadságharcos emlékm∫ egy temet√i obeliszk díszes Kossuth-címerrel. Az Egyesült Államokban a New York melletti Passaic szobor-emlékm∫ve talapzatának két szárnyrésze van, egyik oldalon Kossuth Lajos, a másikon Rákóczi Ferenc, középen pedig a „Pesti Srác” domborm∫vei láthatók. Fölötte a talapzaton egy szabadságharcos atlétapár szoboralakja magasodik. Az ifjú egyik kezében kard, másik karját római módra köszöntésre lendíti, a lábáról épp lehull a bilincs. A n√alak lyukas zászlót tart, mindketten a magasba emelik pátosztól áthatott tekintetüket (Kúr Csaba, 1987).15 Washingtonban és New Yorkban többszöri próbálkozás után sem sikerült ’56-os emlékm∫vet állítani. A Szabadságharcos (Nemzet√r) Világszövetség 1982-ben szerette volna a Pongrátz Gergely által Spanyolországban a toledói Alcázar falán felállított emléktábla másolatát a New York-i Kossuth-szobor talapzatán elhelyezni, de ez a kezdeményezés is sikertelen maradt.16 A philadelphiai magyarok 1966-ban az amerikai függetlenségi mozgalom történelmi emlékparkjában, Valley Forge-ban állítottak emléktáblát, hogy ezzel is felhívják a figyelmet Magyarország függetlenségének elveszítésére.
65
Boros Géza
1956-os kopjafa, Gyál
Centenáriumi országzászló, Tárnok, 1989
Kovács Ferenc: Forradalmi domborm∫, London, 1960
66
Emlékm∫ és szimbólum
1956-os emlékm∫, Csépa, 1990
Kiss György: Emlékm∫, Nyírbátor, 1994
Lengyeltóti, 1996
67
Boros Géza
Az 1989-es újratemetés ravatalán Bachman Gábor és Rajk László a kifeszített fehér lyukas zászlót eredetileg – 1848 és 1956 összekapcsolását jelképezend√ – a ’48-as zászlók piros-zöld farkasfog szegélymintájával tervezték díszíteni, de ennek kivitelezésére id√hiány miatt már nem került sor. 1956 legsajátosabb és a magyarországi emlékanyagban legelterjedtebb emléktípusa a kopjafa. A közös kopjafaállítások között leginkább a ’48 és ’56 összekapcsolása fordul el√. Közös 1848-as és 1956-os kopjafát találhatunk Gyálon (1989), Bajon (1992), Lengyeltótiban (1996), Jánoshidán (1991), Tégláson (1993), Dévaványán (1991), Nagyszénáson (1991) és Kaszaperen (1995). A Cs. Kiss Ern√ faragta baji kopjafából két oldalág n√ ki, az egyiken 1848, a másikon 1956 évszáma, a két forradalom rokonságát, azonos eredetét kompozicionálisan is megjelenítve. A gyáli kopjafát 1990. március 15-én a ’89-es temesvári eseményekre, 1991-ben a szovjet csapatok kivonulására emlékeztet√ réztáblácskával látták el (rajta Pet√fi-idézet: „Szabad a magyar nép, szabad valahára…” ).23 Máriapócs kopjafája egyúttal 1989-r√l, a köztársaság kikiáltásáról és 1993-ról, a település várossá válásáról is megemlékezik. Sümegen a második világháborúval, Gy√rben, a ménf√csanaki kopjafán az els√ és második világháborúval b√vül a ’48-as, ’56-os tematika. Debrecen kopjafa-emlékm∫vének történelmi programját jelz√ mottószer∫, emblematikus funkciójú feliratok a kopjafán:
váron az ’56-os márírok emléktábláját Pet√fi Sándor emléktáblájához kapcsolva, közös keretben helyezték fel a városháza falára. Eleken és Fehérvárcsurgón a centenáriumi emlékm∫re tették az ’56-os táblát. Budapesten 1987-ben a Nagy Imre kivégzésének huszonkilencedik évfordulóján tartott ellenzéki megemlékezés résztvev√i az Inconnu M∫vészcsoport kezdeményezésére a Batthyány-örökmécsest Batthyány Lajos–Nagy Imre Emlékmécses-sé keresztelték át.19 1989-ben felmerült, hogy az örökmécses terét Nagy Imrér√l nevezzék el, a kezdeményezés azonban nem járt sikerrel. (A tér máig névtelen.) Más esetekben az összekapcsolás szándéka a helyszínválasztásban közvetett módon van jelen: 1956-ban, a szület√ kultusz egyik els√ jeleként, az október 28-i t∫zszünet után a legsúlyosabb harcok térségében elesetteknek a Corvin közi szabadságharcosok követelésére a Kossuth-mauzóleum közelében nyitották meg a 21-es parcellát. A hely szelleme, a tér történelmi emlékm∫vek által meghatározott kvázi szakrális jellege szerepet játszott a Forradalom lángja emlékm∫ születésében is, melynek Kossuth téri felállítását Göncz Árpád köztársasági elnök javaslatára a negyvenedik évforduló megünneplésére alakult Ötvenhatos Emlékbizottság kezdeményezte.20 Az emlékállítás iránti igény abból a sajátos helyzetb√l alakult ki, hogy a f√városban 1996-ig tulajdonképpen nem volt központi ’56-os emlékm∫, amely köré az október 23-i ünnepséget szervezni lehetett volna. (A 301-es parcella Jovánovics György tervezte emlékm∫ve temet√i mártíremlékm∫, funkciója a forradalom leverésére, s nem a kitörésére való emlékeztetés.) A Kossuth tér történelmiszimbolikai programja, a két szabadságharc nagyszabású emlékm∫ve kézenfekv√ keretet kínált egy 1956-os alkotás beillesztésére. A Kossuth- és a Rákóczi-emlékm∫ középvonalában, az állami zászló építménye mellett elhelyezett fekete gránithasáb, Lugossy Mária alkotása, stilizált fáklyát formáz, „melynek egész évben ég√ szelíd öröklángja hasonlatos a bennünk él√ érzelmekhez, a szent napokban fellobbanó csóva pedig arra a megnevezhetetlen és beskatulyázhatatlan csodára emlékeztet, amely ’56-ban történt” (Mécs Imre).21 A mártírok újratemetésén, 1989-ben a végtisztesség ravatalát eredetileg nem a M∫csarnok, hanem a Millenniumi emlékm∫ el√tt tervezték felépíteni. A hatodik, üres koporsó ebben az esetben az Ismeretlen katona szimbolikus sírjára került volna rá, közvetlen kapcsolatot létrehozva ’56 névtelen h√sei és a „h√si halott” nemzeti absztrakciója között.22
(jobboldalt) PRO PATRIA 1914–1918 1941–1945
(elöl) (baloldalt) IN MEMORIAM PRO LIBERTATE 1956 1703–1711 1848–1849
Ugyanilyen tartalmú kopjafát találhatunk Tiszajen√n. Budakalászon a kopjafa négy oldalát függ√legesen négy évszám díszíti: 1848, 1914, 1939, 1956. Hosszúpályi kombinált h√si emlékm∫ve három „felnagyított” k√kopjafából áll, oldalain a község összes h√si halottjának a névsorával (Kádár Lajos–Sz∫ts Lajos, 1992). A kombinált kopjafa 1996-os válfaja a millecentenáriumi kopjafa, amely néhány esetben ’56-ról nevesítve is megemlékezik. Dunakeszin ez a történelmi sorsfordulók sorába illesztve, Szakolyon külön kiemelve történik. L√rincin a kegyeleti parkká alakított régi temet√ben az emlékm∫höz felvezet√ út két oldalán tizennyolc kopjafa sorakozik, rajtuk faragott feliratok (896, SZENT ISTVÁN, MUHI, MOHÁCS, 1848,
68
Emlékm∫ és szimbólum
TRIANON, 1956) mintegy „nemzeti kálváriaként” vezetve a világháborús emlékm∫höz, amely egy Golgota-kompozíció könyörg√ Madonnával. „Az oszlopok magassága 1996 mm, ezzel is figyelmeztetve a jöv√ évben megrendezésre kerül√ ünnepségsorozatok résztvev√it tizenegy évszázados múltunk meghatározó eseményeire.”24 Az évszám nélküli kopjafa multifunkcionális példáját találhatjuk Mez√gyánon, ahol „a honalapítók, a végvári vitézek, az 1848–49-es és 1956-os h√sök, valamint a történelem bármely id√szakában a hazáért elhunytak emléke el√tti tisztelgésül” állították a kopjafát. Felirata idézet Arany Jánostól: „Nem elég csak emlegetni / Tudni is kell jól szeretni / Tudni bölcsen a hazát”.25 Zsadányban a templomkertben álló kopjafa felirata: Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar. A jelöletlen kopjafákat a legtöbb helyen ’48-as és ’56-os emlékjelként tartják számon, és mind március 15-én, mind október 23-án megkoszorúzzák. A kopjafákon leggyakrabban használt díszít√elem a Kossuth-címer. Az ’56-os és a ’48-as kopjafák „nemzeti emlékjel” jelentését er√síti – és más (emlékm∫vagy sírjel funkciójú) kopjafáktól való megkülönböztetésül szolgál – az a szokás, hogy a nemzeti ünnepen a megemlékez√k nemzeti szalaggal díszítik, amely rendszerint a következ√ ünnepig a kopjafán marad. (A kifakult, kopott szalagoknak is van jelképi funkciójuk: a közösségi emlékezet ciklikus megújításának, rituális meger√sítésének a szükségességére figyelmeztetnek.) A kombinált emlékállítás nem minden esetben jelent új emlékm∫vet; elterjedt megoldás a meglév√ emlékm∫vek átalakítása, kiegészítése, táblával való b√vítése. Vácszentlászlón a Körösf√i-Kriesch Aladár terve alapján készült els√ világháborús h√si emlékm∫ talapzatára a magyar szabadságharcok közös emléktáblája került. Tát községben a világháborús emlékm∫ talapzatára felhelyezett táblán a történelmi sorsfordulók közé bekerült 1989 (mi több, 2000 is). Bátyán a lecsupaszított felszabadulási emlékoszlopra 1991-ben új fém-évszámokat és címert applikáltak. Tárnokon a centenáriumi országzászló k√tábláját az 1956-os évszám bevésésével b√vítették (1989). Budapesten a Torony téren álló turulos centenáriumi emlékm∫ eredetileg Mátyásföld els√ világháborús emlékm∫ve volt, 1949-ben ’48-as centenáriumi emlékm∫vé alakították át, 1989-ben pedig visszavésték rá az eredeti feliratot, és tovább b√vítették az 1956-os évszámmal. Ócsán az egykori Szent Korona emlékm∫vet alakították át: 1848, 1956 és a két világháború évszámát felvésve a turulos monumentum-
ra. Az els√ világháborús emlékm∫ maradványát, egy bronz turulszobrot használták fel a világháborúk és forradalmak új emlékm∫vén Csákváron (Várady Sándor, 1990) és Zalaszentgróton (Csinger Péter, 1992). A turulmadár, mint a világháborús emlékm∫vekre utaló historikus motívum, kedvelt motívuma a kombinált emlékm∫veknek, ’56-os jelképként való használata annak a történeti és kulturális zavarnak a folytatása, amely e jelképet már az els√ világháborús emlékállítások során is övezte.26 A zavaros szimbólumhasználatra egy másik példa: Ráckeresztúron a világháborúk és forradalmak 1989-ben emelt h√si emlékm∫vén a Trianon el√tti államcímer, az úgynevezett középcímer szerepel, ami heraldikailag igénycímer, azaz Magyarország történelmi jogát fejezi ki az elcsatolt területekre, ami legkevésbé nevezhet√ ’56-os gondolatnak. Pér és Nagybárkány emlékm∫vei egyszer∫ k√ sztélék címerrel és zászlótartókkal. Gyöngyösoroszi m∫k√b√l készült h√si emléke egy sírkövet koszorúzó térdepl√ lányalakból áll (Zielinski Tibor, 1989). Mez√csáton (1991) és ◊riszentpéteren (1992) egyszer∫ k√obeliszk, Zamárdin kis rusztikus k√ – a Szózat kezd√soraival – a közös ’48-as és ’56-os emlékm∫ (Kulcsár Magdolna, 1994). Szentl√rinc forradalmi emlékm∫ve szokatlanul optimista hangvétel∫ – egy nagyalakú, absztrakt k√plasztika, amely a gy√zelem jelét, a V-t formázza (Pál Zoltán, 1993). Gy√rben a millecentenáriumi emlékm∫ egy mészk√ id√oszlop, amelyen ’48-at faragott lobogó, ’56-ot lyukas zászló jelöli (Lebó Ferenc, 1996). Orosházán a tatárjárástól 1991-ig (a szovjet csapatok távozásának id√pontjáig) ível√ történelmi sorsfordulók emlékhelyén Szervátiusz Tibor szikla-installációjában külön köve van 1848-nak és 1956-nak.27 A harkányi katolikus templom kertjében felállított történelmi stáció tizennégy rusztikus k√tömbb√l áll, mindegyiken zománckép egy-egy történelmi sorsfordulót jelképez√ történelmi személyiség ábrázolásával Szent Istvántól, Rákóczin, Pet√fin keresztül Nagy Imréig (Morvay László, 1993). Tata fej nélküli n√i és férfi idolból álló h√si emlékm∫ve egyaránt emléket állít a végvári csaták, a Bocskai-, a Rákóczi-, és a ’48-as szabadságharc és az ’56-os forradalom mártírjainak (Taubert László, 1996). Nyírbátor kombinált emlékm∫vét szemlélve mintha a kombinált emlékm∫vek tartalmi problematikájának képz√m∫vészeti illusztrációját látnánk: az országzászlóra felhelyezett domborm∫vön a különféle évszámok egymásba t∫nnek át, mintha össze lennének keverve, egyfajta „történelmi mixet” alkotva (Kiss György, 1994).28
69
Boros Géza
Békés emlékm∫vének egy megkínzott ifjú alakja, a talapzat mellett leszúrt lyukas zászló és egy nagyalakú Kossuth-címer a f√ motívumai. A talapzaton hátrahanyatló meztelen figura a zászlódrapériát magára húzza, mintegy kompozicionális kapcsolatot létrehozva a két forradalom attribútumai között (Veres Kálmán, 1991). A békési emlékm∫ az ’56-os ikonográfiában gyakori, de a ’48-cal közös emlékanyagban máshol el√ nem forduló típust képvisel: a „legy√zetve gy√zés”, a dics√séges elbukás eszméjét jeleníti meg. Expresszív formanyelvén a Gloria Victis-gondolatot idézi meg, amelynek lényege, hogy a forradalom, ha fizikailag elbukott is, eszméje nem gy√zhet√ le. 1989-et követ√en ’56-nak ’48-cal való emlékm∫vi összekapcsolásai azt jelzi, hogy 1956 immáron a nemzeti szimbolika részévé vált. 1956 emlékápolása a kezdeti eufória és várakozások ellenére sem vált ugyanakkor olyan intenzívvé és méllyé, mint 1848 emlékkultusza.29 1956 hivatalos politikai értékelése változatlanul pozítív, a közmegítélésben azonban jelen vannak a id√beli közelségb√l és érzelmi feldolgozatlanságból ered√ ambivalens elemek. Az 1956-os forradalom 40. évfordulójával Magyarországon az ’56-os emlékállítási hullám lényegében lecsengett, és ezzel a kombinált emlékm∫vek állítása is szórványos jelenséggé vált. A ’48-as forradalom 150. évfordulója alkalmából emelt új emlékm∫vek között már nem találunk közös emlékm∫veket.
Gellénházán a világháborús emlékm∫höz melléképítmény tartozik, amelynek fülkéjében fekete márvány alapra bronzból egy felnagyított ’48-as kokárda és egy kisméret∫ ’56-os lyukas zászló van feler√sítve (Szabolcs Péter, 1992). A két forradalmi jelvény együtt-szerepeltetése a két jelkép formai rokonságára és különböz√ségére irányítja a figyelmünket. Mindkett√ a nemzeti zászló és a kör konfigurációja (a kokárda a zászló emblematikus kicsinyítése, kör alakú koncentrálása, a lyukas zászló pedig a trikolór síkjának radikális felnyitása). Míg azonban az els√ esetben a jelkép egy pozitív metaforát tükröz (szalagcsokor = „nemzeti összefogás”), a második esetben a pozitív tartalom egy formailag negatív m∫velet eredménye (a kivágott idegen jelkép után maradt ∫r a nemzeti lobogón). Hévíz szabadságharcos emlékm∫ve egy kettéhasadt k√posztamensb√l áll, rajta bronz-applikációk egyik oldalt egy lovas huszár, a másik oldalt egy romos bástyára kit∫zött lyukas zászló látható. Az 1848-as évszám egy üstökösön van feltüntetve (Tornay Endre András, 1991). A forradalmi és világháborús emlékm∫vek fontos eleme lehet a lövedék, a golyónyom plasztikai-kompozicionális felhasználása. H√si vagy mártírium-jelentése az emlékállítás kontextusától függ: Köveskálon az 1991-ben állított közös ’48-as és ’56-os emléktáblán például a töltény-applikáció a h√si harcra utal.
Jegyzetek
1. Az 1956-os emlékm∫vekr√l lásd: Boros Géza: Emlékm∫vek ’56-nak. Budapest, 1997, 1956-os Intézet. A tanulmány alapját a monográfia kombinált emlékm∫vekr√l írott fejezete képezte. 2. A kombinált emlékm∫vek tartalmi problémáját abban látom, hogy differenciálatlan történelemszemléletet közvetítenek, a különböz√ emlékezetkonstrukciók a legtöbb esetben nem er√sítik, hanem relativizálják egymást, formailag pedig azért kérdésesek, mert az eltér√ tartalmak a szimbolizáció síkján azonos érvénnyel nem jeleníthet√k meg. Bátonyterenye 1993-as „ökumenikus emlékm∫vén” például egyaránt szerepelnek 1848 h√sei, a két világháború áldozatai, az 1919-ben elesett vöröskatonák és az 1956-os salgótarjáni sort∫z áldozatai. 3. Ger√ András: „1848 centenáriuma. Az ellopott forradalom.” Rubicon, 1998. 2. sz. 45. o. 1848 állami kisajátításáról, a ’48-as és ’56-os politikai követelések párhuzamba állításáról lásd még: Gyarmati György: Március hatalma – a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének történetéb√l. Budapest, 1998, Paginarium Szövetkezet. Dokumentumkötet az elnyomatás évtizedeir√l: Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. „Október 23.–március 15.–június 16. a Kádár-korszakban.” Budapest, 1996, Magvet√ Kiadó. 4. Mihancsik Zsófia: „Nagy Imre temetése és az 56-os emlékm∫ születése. Interjú Rajk Lászlóval és Jovánovics Györggyel.” Budapesti Negyed, Kultuszok és kultuszhelyek, 1994. 1. sz. 192. o. 5. A témáról b√vebben lásd: Horváth Lajos: „A magyar állam címere 1956–1957.” Levéltári Szemle, 1993. 4. sz. 26–32. o. 6. A címerkivágás olyannyira spontán esemény volt, hogy filmdokumentum nem is maradt fenn róla. Az ekként ismert filmfelvétel, az 1957-es Ungarn in
Flammen (Magyarország lángokban) cím∫ dokumentumfilm híres részlete – mint utóbb kiderült – áldokumentum, rekonstrukció volt, melyet statisztákkal készítettek Münchenben. 7. Ez az állapot nyilvánvalóan nem lehet tartós, ezért is t∫nt extrémnek az a (Beke László nevéhez f∫z√d√) rendszerváltozáskori javaslat, mely szerint Magyarország címeréül – 1956-ra utalva – a lyukat kellene választani. 8. Lyukas zászlót legutóbb 1997-ben, Afrikában láthattunk a zairei Mobutu-rezsimet megdönt√ felkel√k kezében, ami azt mutatja, hogy a lyukas zászló napjainkra a zsarnokdöntés általános politikai szimbólumává vált. 9. Például: Nemzet√r (München), Magyar Híradó (Bécs), Svájci Magyar Híradó (Zürich), Rendületlenül (New York). A Kossuth-címer és a lyukas zászló kombinációja pártemblémává is vált: az ’56-os eszmék egyik legh∫bb harcosa, Krassó György 1982-t√l szamizdatkiadványain a lyukaszászlós-Kossuth-címeres emblémát és a Magyar Október kiadó elnevezést használta, 1989-t√l pedig ez lett az általa létrehozott Magyar Október Párt emblémája. 10. A Légrády Sándor tervezte 1957-es népköztársasági címer, közkelet∫ nevén a Kádár-címer, a Rákosi-címer feljavított változata volt. Lényeges heraldikai „újítása” a nemzeti szín∫ címerpajzs alkalmazása, melynek Kossuth-címerre emlékeztet√ motívuma jelképes kompromisszumként, a nemzeti érzés fokozottab figyelembevételének politikai szempontja miatt került bele a címerbe. 11. A köztársaság kikiáltása és 1991 között átmenetileg még adományozták azokat a korábbi kitüntetéseket, amelyeken nem szerepelt a vörös csillag, illetve amelyek ennek elhagyásával és az új címer cseréjével átalakíthatók voltak. Az 1956-os Emlékérmet és Emléklapot az 1991. évi XLIII. törvény hozta létre. Az érmet Domonkos László szobrászm∫vész tervezte.
70
Emlékm∫ és szimbólum 12. Nyugat-Európában Svájcban állították a legtöbb ’56-os emléket. A svájci magyar emigráció m∫ködésér√l, intézményeir√l és ’56-os akcióiról lásd: Kovács Andor: Homokpad. Pozsony–Budapest, 1996. Madách-Posonium Kft.–Püski Kiadó. 13. Az emlékm∫kötetbe (lásd: 1. jegyzet) emigrációs sajtóforrások alapján az épület Polish Heart (Lengyel Szív) néven került be. Köszönöm Sárközi Mátyásnak, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy a pontos név „Polish Hearth”, azaz Lengyel T∫zhely. 14. „H√si emlékm∫avatás Melburne-ben.” In: v. Bányay László (szerk.): 1956–1996. Szabadságharcos emlékkönyv. Kogarah, 1997, Független Magyar Szabadságharcos Szövetség, 66. o. 15. Az emlékállítás teljes dokumentációja megtalálható a Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumában. Jelz.: 91.170/Fk. Hungary „1956” címmel emlékfüzet is készült az adományozók számára. A szobor stilárisan annak illusztrációja, hogy ellentétes tartalmi célzattal és homlokegyenest más társadalmi-politikai körülmények között is képes lehet egy m∫vész (és közönsége) a szocialista realizmus formanyelvét elsajátítani, alkalmazni és befogadni. A több amerikai ’56-os emlékm∫vet is készít√ m∫vész stílusát az emlékfüzet expresszív klasszicizmusnak nevezi. 16. A sikertelen próbálkozásokról lásd: „A Magyar Szabadságharcos Szövetség szobrot állít fel Washingtonban vértanúink emlékére.” Kanadai Magyarság (Toronto), 1965. október 30. 1. o. „Megalakult a New Yorki szoborbizottság.” Magyar Holnap (New York), 1982. január–február 11. o. 17. B√vebben: Boros Géza: „◊rizetlen pénz. Jöv√kötvény. Két 1956-os konceptualista akció.” Kritika, 1996. 10. sz. 26–27. o. 18. Közli Sümegi György: „Rajzolt 1956.” In: Sümegi György (szerk.): 1956. A magyar dráma. Szalay Lajos rajzaival. H. n., 1996, Nalors Grafika Kft., 64. o. 19. Az Inconnu Független M∫vészeti Csoport 1978-ban alakult. Tagjai: Bokros Péter, Molnár Tamás, Pálinkás Róbert, Philipp Tibor, Serf√z√ Magdolna. A „politikai akcióm∫vészet” m∫vel√iként fontos szerepük volt 1956-nak az ellenzéki kultúrában történ√ karakteres megjelenítésében. Legfontosabb akciójuknak, a 301-es parcellában végrehajtott 1988–89-es kopjafaállításnak dönt√ hatása volt a kopjafa ’56-os emlékm∫formakénti magyarországi elterjedésében. A csoport 1989 után beszüntette a tevékenységét. Munkásságukról Bokros Péter szerkesztésében 1998-ban dokumentumkatalógus jelenik meg. 20. Az emlékállítás dokumentumkötete: A Forradalom Lángja. Budapest, 1997, Ötvenhatos Emlékbizottság. A térnek van egy másik, mártíriumra utaló ’56-os
jelentése is, amit a Rákóczi-szobor el√tt, a veteránszervezetek által (illegálisan) emelt, Makovecz Imre tervezte sort∫zemlékm∫ örökít meg. 21. Az Ötvenhatos Emlékbizottság elnökének köszön√ levele Magyar Bálint m∫vel√dési miniszterhez és az emlékállításban közrem∫köd√knek. Budapest, 1996. november 19. MKM Irattára. 22. Az eredeti terv makettjének fotóját közli a m∫ katalógusalbuma: Bachman Gábor–Rajk László–Peternák Miklós: Ravatal – Catafalque. Budapest, 1989, NANE Galéria, 44–45. o. Peternák Miklós m∫elemzésével és a hazai gyászszertartás-el√zményekre visszatekint√ tanulmányával. A Millenniumi emlékm∫ és a H√sök tere jelentésátalakításairól lásd: Sinkó Katalin: „A továbbél√ historizmus. A Millenniumi emlékm∫ mint szimbolikus társadalmi akciók színtere.” In: Zádor Anna (szerk.): A historizmus m∫vészete Magyarországon. Budapest, 1993, MTA M∫vészettörténeti Kutató Intézet, 277–293. o. 23. Az Erdéllyel való összekapcsolás variációs példája: Pakson a marosvásárhelyi vérengzés áldozatainak állítottak kopjafát, amelyet hagyományosan október 23-án koszorúznak meg. Megjegyzend√, hogy a kopjafa „√shazájának” tartott Erdélyben alig tudunk ’56-os kopjafákról, noha a kopjafa újjáéledése a politikai-szimbolikus szférában itt is megjelent: „1989 decemberét√l, a romániai politikai változásoktól kezdve gombamód szaporodtak az 1848–49-es eseményeknek emléket állító kopjafák.” (Bali János–Süt√ Levente: Kopjafarevival among Hungarians. Kézirat. A dolgozat az ELTE BTK Kulturális Antropológia Csoportjának Hofer Tamás vezette kutatása keretében készült 1992–96 között.) Úgy t∫nik, Erdélyben a nemzettudat ápolása szempontjából 1956-nak nincs olyan integratív szerepe, mint 1848-nak. 24. Silkó Róbert: „Emlékoszlopok.” L√rinci Hírei, 1995. június, 3. o. 25. „Kopjafát állítottak.” Békés Megyei Hírlap, 1993. október 29. 7. o. 26. A turul nemzeti jelképként való használatának problematikájáról lásd: Voigt Vilmos: „Közvetít√ és átmenet = a turul.” In: Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az els√ háborúból. Budapest, 1985, M∫csarnok–Népm∫velési Intézet, 55–63. o. 27. Szervátiusz e m∫ve a budavári Szent György térre készült 1989-es, nagy vitát kiváltó, végül meghiúsult ’48-as emlékm∫tervéb√l n√tt ki. 28. Vö. 2. jegyzet. 29. 1956 történelmi személyiségei közül például Nagy Imre az egyetlen, akinek 1989 után a szokásos lokális kereteken túl olyan településeken is állítottak emléket, ahová személyes köt√dése nem volt. A Nagy Imre-emlékm∫vek száma azonban nagyságrendileg elmarad a hazai és külföldi Kossuth- vagy Pet√fiemlékm∫vek mögött.
Eugenio Lucas Velázquez: 1808. május 2., 1862
71
