Kedves Olvasók! 16 év után, a IX. színjátszó találkozóval otthonra leltünk. Nem csak a nagykanizsai Medgyaszay Ház intim és befogadó környezetének, hanem a színjátszó csoportok érdeklõdésének, odafigyelésének, tanulni vágyásának, tapasztalatok szerzése iránti óhajtásának, kíváncsiságának köszönhetõen. A 22 fellépõ csoport, 24 színmû/jelenet, 10 „versenyen” kívüli megmutatkozás, a bemutatkozó filmek, prezentációk, a díszletek és jelmezek elkészítése nem csupán a résztvevõ 235 fõ élménye volt, de azoké is, akik segítették a színjátszó csapatok felkészülését. A résztvevõk pedig segítették a játszókat a figyelmükkel, rezdüléseikkel, reakciójukkal, tapsukkal az egész program ideje alatt. Fesztivál volt, együttlét volt. A Pszichiátriai Betegek Országos Színjátszó és Mûvészeti Találkozóinak célja többek között a másság elfogadtatása a társadalommal, a pszichiátriai betegeket sújtó elõítéletek leküzdése. Ennek sikeressége milliméterekben mérhetõ. Alapítványunk másik programját, mely a „Színjátszó és mûvészeti tábor pszichiátriai betegek és fiatalok együttes részvételével” címet viseli, az a sejtés ihlette, hogy a változás csíráját korábban kell elültetni. Lelkesítõ és felemelõ érzés volt a fiatalok elfogadó attitûdjének
nyiladozását megtapasztalni. Itt megtekinthetõ Segítettek a találkozó sikeres Szollár Rebeka és megvalósításában is: öten Dezsõ Dominik kisfilmje a rendezvény lebonyolításában, ketten a színjátszó csoportunk bemutatkozó filmjének elkészítésében, ketten az idõközben kikopott színjátszók helyettesítésében vállaltak pótolhatatlan szerepet. Õk 18-an, akik hoszszabb idõt eltöltöttek alapítványunk szociális szolgáltatásait igénybe vevõivel, másképpen fogják látni világunkat. Otthonra leltünk. Köszönjük a Nemzeti Együttmûködési Alap Tárt Kapu Színház, Budapest Plein air támogatását, hogy lehetõÚjszász A földesúr és az ördög séget adtak a színjátszó Kamond Meseautó csoportok nagyobb számú részvételére, Nagykanizsa város polgármesterének és a Kanizsai Kulturális Központnak, hogy helyet biztosítottak számunkra. Köszönjük a zsûri tagjainak: Bódy Éva humán szervezõ-viselkedésterapeutának, Prof. Szûcs Attila pszichiáternek, Stefán Gábor koreográfusnak és Perényi Balázs rendezõnek, hogy évek óta dolgoznak velünk. Köszönjük a résztvevõknek, akik immár hagyományosan arany, ezüst, bronz minõsítésben, különbözõ különdíjakban részesültek, vagy emléklapot kaptak. Fogadják szeretettel a kiadványunkat emlékül!
EMLÉKLAPOT KAPOTT
Az épületbe belépõk a résztvevõk munkáiból rendezett kiállításba „botlottak”. Itt megtekinthetõ az eddigi találkozókról készült kiadvány
EGYÉNI PRODUKCIÓK
„Az idei volt a legjobb hangulatú fesztivál, mert mindig volt nézõje a csoportoknak, és a színházmûvészet maga a találkozás; az elõadás nem a próbatermekben születik, hanem nézõ és játszó jelen idejû találkozásában. Sikerült idén úgy szervezni a csoportok mozgását, hogy kora reggeltõl az utolsó elõadásig majd teltházas nézõtér reagált az elõadókra. Szerencsére volt mire, hiszen ez volt a legkiegyensúlyozottabb találkozó az utóbbi években. Tanulnak, fejlõdnek a csoportvezetõk, s talán nem nagyképûség az egyik rendre visszatérõ lelkes zsûritagtól, ha azt feltételezem, hogy az országos találkozókon is tanulnak. Jobban választanak szöveget, többet tudnak a darabelemzésrõl, dramaturgiáról, színházi hatásról… Öröm volt látni, hogy nem fogyatkozott a résztvevõk száma, pedig általános tapasztalat, hogy a nehéz körülmények közt egyre csökken, egy-egy amatõr rendezvényre egyre kevesebben tudnak eljutni, sõt számos csoport meg is szûnik. Jó ötlet volt megnyitni a fesztivált a nappali intézmények csoportjai számára, s mivel ez az esemény, nagyon szerencsésen, nem a versenyzésrõl, hanem a találkozásról, a kíváncsiságról, egymás megbecsülésérõl szól, ezért nem okoz feszültséget, hogy a nappalisok más körülmények között, más játszókkal dolgozhatnak. Sok szeretettel, nagy hozzáértéssel lebonyolított találkozó ez; az évek során megtalálta arculatát, lebonyolítási rendjét. Egyre jobb…” Perényi Balázs
Zalaegerszeg Mylord
Mohács Fekete Péter Zalaapáti Kõleves
Tatabánya A három nõvér Bölcske Egy álom története
Szolnok, Ökumenikus Segélyszervezet Feltámadás Bázakerettye Vértelen véreshurkák Nagykanizsa Mi a legerõsebb a világon
Elek A gomba
Szentgotthárd Helén, s a tehén, avagy a gyalog, mint Balogh
Körösladány A hû asszony
Hajdúnánás A rátóti asszonyok esete
Tompa A beteg disznó
Sopron Jancsi és Juliska
Szlovénia Mojca Pokrajculja
Színészi teljesítményért Prizma Klub, Szolnok: Gyere haza, Mikkamakka! – Döm-dö-döm Elek: A gomba – Feleség Körösladány: A hû asszony – Ficek és az Ápolónõ Füzesabony: A padlás – a Herceg és a Nagymama Tompa: A beteg disznó – Böske Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Szolnok: Feltámadás– Kenéz és a Férj Sopron: Jancsi és Juliska – a Szarka és a Boszorkány Epizódszínészi teljesítményért Mohács: Fekete Péter – Takarítónõ Mintaértékû segítõi attitûdért Füzesabony: A padlás – Rádiós A legkiemelkedõbb színészi teljesítményért Balmazújváros: Kabaré a buszmegállóban – Idõs asszony A legjobb élõ ének-zenéért Füzesabony: A padlás A legszemélyesebb egyéni produkcióért Bodnár Ernõné, Zalaapáti A látványért Moravcsik Alapítvány, Budapest: Nekuláj Nagykanizsa: Mi a legerõsebb a világon
„Ez a színjátszó találkozó bebizonyította, hogy a szociális szolgáltatásokat igénybevevõk és az õket segítõ szakemberek számára fontos a színjátszás útján üzenetet átadni, fontos a nézõk szemszögébõl játszani úgy, hogy a színpadon lévõ társulat kiteljesedjen. Az elmúlt években a társulatok sokat fejlõdtek, láthatóan figyeltek egymás elõadásaira, eszközeire, profibbá váltak, hagyták a színpadon segítõk egymást játszani úgy, hogy közben az összhang ugyanolyan fontos volt, mint az egyéni megmutatkozás. Bemutatták, hogy milyen egy közösség. A sok pozitív erõ, ami színpadról áramlott felénk elõjön, amikor csak felidézzük a játszókat.” Bódy Éva
Szolnok, Prizma Klub Gyere haza, Mikkamakka! A kis Bözsike és Öcsike Füzesabony A padlás Moravcsik Alapítvány, Bp. Nekuláj
