EMLÉKEZZÜNK, HOGY ÉLETBEN MARADJUNK 1. Nagyenyed a XIX.század elejétől 1848 végéig Nagyenyed, Kolozsvár és Gyulafehérvár között, a Maros jobb partján fekszik az erdélyi Érchegység aljában, az Őrhegy lábánál. II Rákoczi György emelte a nemes városok sorába 1658-ban. “Lakosságának száma 1848 elején, a Bethlen főtanoda és a rendesen itt állomásozó egy század lovasság létszámát ide nem értve, lehetett 5000, mely 950-1000 telken volt elhelyezkedve. Ezen lélekszám nemzetiség szerint körülbelül eképp oszlott meg: 4200 magyar, 200 szász, 600 oláh.”(Szilágyi Farkas) A lakosság túlnyomó része kézműiparral foglalkozott, akik a közeli hegyekben lakó románokkal is kereskedtek, és ebből jelentékeny hasznot húztak. A várost körülvevő jó termőföldet és a kiváló minőségű bort adó szőlőhegyeit is szakértelemmel és odaadással művelte. A takarékosan élő enyedi polgárság így, az igényeihez mérten jó módban élt. A magyar lakosság nagyobb része református volt, ez pedig a kisváros észjárásának és szokásainak egy kis puritán színezetet kölcsönzött. Ami híressé tette Enyedet:,,…a Bethlen Kollégium, Alsó-Fehérmegye székhelye és a ref.püspökség, nagy nemzeti csapások miatt olyan helyre csoportosultak, mint Nagy Enyed. De ez a három tényező aztán fel is emelte a kis várost.” (Szilágyi Farkas)(1) A XIX. század 20-as éveitől Enyeden az építkezés is fellendült az akkori piac körül emeletes házakat építettek, de a földszintes házak száma is megszaporodott. Ekkor építették lakóházakkal körül a várat is. A 30-as években kaszinó is nyílt Enyeden mely a harmadik volt ,,Magyar és Erdélyországban” Szilágyi Farkas szerint. Enyedet, mint mindenki tudja, híressé tette kollégiuma: Innen indult Kőrösi Csoma Sándor. ,,Enyeden írt és tanított a híres bölcsész Köteles Sámuel, itt élt a tudós szónok és államférfi Szász Károly tanár. A fő- és középnemesség s a székelyek itt tanultak jogot, bölcsészetet, theológiát. … Itt fejlődött és összpontosult egy hatalmas elem, mely a nagy nemzeti reform előharcosává lett Erdélyben.” Enyeden pezsgő politikai élet volt, ez is emelte hírnevét ,,Enyed…Alsó-Fehérnek politikai középpontja. Alsó-Fehér pedig az első megyének volt elösmerve.”(b.Kemény Gábor). ,,Kétséget nem szenved azonban, hogy az előhaladás, a javítás, a reform szelleme dús gyökeret vertek volt Enyeden.”(b.Kemény G.) Az Alsó-Fehér megyei ellenzéknek már
1
1841-ben olyan elvei voltak, mint az :,,unio, az úrbéri viszonyokbúl örökváltság útjáni teljes kibontakozás,közteherviselés,…javított közlekedési eszközök stb.”(b.Kemény G.) Amint láthatjuk Enyed, hadászati szempontból jelentéktelen, de annál erősebb a szellemi élete és ez néha veszélyesebb lehet egy ezrednyi katonánál. Így nem csoda, hogy sokak szemében tövis volt Enyed, és jól jött, hogy volt akiket rászabadítani és elpusztíttatni a várost. Volt mit pusztítani, volt mit rabolni.
2. Nagyenyed vértanúsága 2.1. Előzmények
Balázsfalván, 1848 szeptember 16 és 28 között a románok gyűlést tartottak. Itt elhatározták,hogy elszakadnak a magyar kormánytól, külön nemzetőrséget állítanak ,,miután a császár megengedte, hogy az oláh nép magát felfegyverezze, (az oláh nemzetet önállónak nyilvánították).” Ezen a gyűlésen az egész erdélyi románságot prefekturákra osztották (római modell szerint). Kinevezték a prefekteket, alprefekteket, tribunokat, altribunokat,centuriókat és dekuriókat. Itt ígérte
meg Schurter császári tábornok, hogy
10000 fegyvert ad a román nemzetőröknek. Így lett előkészítve Dél-Erdély magyarságának s ezek között Enyednek az elpusztítása. Szeptember végén elkezdődött a románok felfegyverkezése , és ez Enyeden és vidékén nagy aggodalommal töltötte el a magyarságot, annál is inkább , mert a vidéki magyarság élete és vagyona nem volt többet biztonságban. Tömegesen menekültek Enyedre . Október 16-án a gálnapi vásáron már tele volt Enyed menekültekkel. Az enyediek féltek a felizgatott román tömegek rablásától és gyilkos vágyától, ezért segítséget kértek Kolozsvárról a kormánybiztostól. Október 19-én és 21-én Enyedre érkezett 2 század gyalogság és 50 aranyosszéki székely huszár. Jött még 420 tordai és aranyosszéki nemzetőr. A november 5-i marosvásárhelyi vereség után nov.8-án rendelet jött Kolozsvárról, hogy Enyedről az összes haderő siessen K-vár védelmére. Ezt megtudva a polgári lakosság nagy része is elmenekült a városból. Így a város teljesen védelem nélkül maradt, nem voltak katonák, akik megvédjék. ,,Ezért történt, hogy a megye és a város levéltárai, a Bethlen Kollégium nagybecsű könyvtára, érem- és természetrajzi gyűjteménye , a nagy történelmi beccsel
bíró püspöki levéltár, más köz és
magánklenodiumok megmentésére eleitől fogva semmi intézkedés nem történt, az utolsó órákban pedig lehetetlenné vált.” November 10-én Avram Iancu
10000-12000 fős
csapatával átvonult Enyeden, nov.11-én megrohanta és felgyújtotta Felvincet. Felvincről 2
már ezelőtt sokan elmenekültek,de 30 család ott maradt. Ezeket mind legyilkolták és a házakat felgyújtották. Csodával határos módon átvonulásukkor Avram Iancu csapatai Enyeden nem gyilkoltak , és ezután sem történt gyilkosság Enyeden jan.8-ig. 1848 december utolsó napjai Enyeden mozgalmasak voltak, ugyanis a Csúcsánál szétvert császári csapatok és a román népfelkelők folyamatosan vonultak át a városon. Wardener tábornok csapatai maradtak hosszabb ideig, de 1849 január elején ők is kivonultak. A beteg Wardener helyére lépő Losenau ezredes rendeletére 40 enyedi tekintélyes polgárt és tisztségviselőt kellett összeszedni és túszul magukkal vinni Szebenbe. Ezek közül csak 19-et tudtak elfogni . ,,Az elfogás elől egymásután menekültek O.Veres Károly ügyvéd, Jenei Elek birtokos, Veress Bálint ügyvéd, Ungerpek János városi alorvos, Basa Mihály enyedi, Basa István csombordi ref.pap, Vajna Antal Professzor, J. Sándor János birtokos, Lengyel Gábor és Albert (2)birtokosok,Vizi István nyomdász, Málnási József énekvezér stb.”(SzilágyiJ.) Losenau nevezte ki Simion Prodan Probus prefektust Enyed főparancsnokának. Egyre többet beszéltek arról Enyeden -román forrásokra hivatkozva-, hogy aki teheti, meneküjön a városból, mert Enyedet fel fogják égetni. A hír, Szilágyi Farkas szerint, onnan terjedt el, hogy Balázsfalván a prefektusok 1849. jan.2-i gyűlésén a Generál Commandotól érkezett levél alapján a város elpusztításával, ennek végrehajtásával Axente Sever prefektust bízták meg. ,,Egy Pajusai Vaszi nevű oláh- lapádi tisztességes oláh ember felkeresi egyik jó ösmerösét, Butyka József iparos polgárt Enyeden s így szól hozzá: Uraim meneküjetek innen valamerre,mert Akszentyétől parancsunk van, hogy a várost elpusztítsuk.” (Szilágyi F.) Az enyediek közül csak kevés embernek sikerült elmenekülnie, de a nagy tömeg nem is indult el. Ezek után a városházán tanácskoztak a város vezetői és elhatározták, hogy segítséget kérnek Tordáról. A küldöttség vezetője Horváth István városi főjegyző volt, tagjai között
volt
Vajna Antal
professzor is. Jan.5-én el is mentek Tordára Czecz
honvédezredeshez, tőle remélték Enyed felmentését. Elutasító választ kaptak. Beöthy kormánybiztost is megkeresték az enyediek, segítségét kérték, de ő sem ígért segítséget. Az elutasító válaszlevelet csak jan.9-én!! keltezték, pedig akkor még sok emberéletet megmenthettek volna. A város még mindig védelem nélkül volt, a lakosság, amely a városban maradt, fegyvertelen, ugyanis fegyveres ellenállást próbáltak szervezni, de a románok lefegyverezték őket.
3
2.2 Enyed elpusztítása. (Vérengzés, rablás, gyújtogatás) 1848 jan.8-a hétfő, a görögkeletiek karácsonyának második napja volt. Enyed főparancsnoka Prodan volt, de tábora Felenyeden helyezkedett el. Prodannak voltak katonái Enyeden is, ő maga is itt volt megszállva, megígérte az enyedieknek,hogy: ,, úgy fog Enyedre vigyázni, mint saját szeme fényére.”(b.Kemény G) . 1849 január 8-án Axente Sever nagyszámú kb. 9000 fős tábora a Maros bal partján, Csombordon volt letelepedve. Elképzelhetjük, hogy az enyedeiek mennyire rettegtek, amikor megjelentek
Axente
táborának szálláselőkészítő emberei, hogy 6000 főnek szállást rendeljenek. A nap folyamán , délután azonban Axente levélben értesítette az enyedieket, hogy ne várják, mert aznap már nem megy be Enyedre. ,, Uram! Azon a 6000 ember akinek Nagy-Enyedre kellett volna menni, most egyszer a körül fekvő falvakban marad, tehát n.-enyedi testvéreink nincs miért várjanak. Csombord, jan.8-án 1849. Xeverus Axenti, praefect.”(b.Kemény G) Az enyediek így pillanatnyilag meg voltak nyugtatva. Vajon azért hitték el ezen ember szavát, mert félelemtől és rettegéstől agyoncsigázott lelkük remélte, hogy mégsem lesz városuk elpusztítva, életük pedig megkímélve? Vagy pedig remélték, hogy egy kis időt nyernek és talán mégis jön a felmentő sereg? Most, közel 150 év távlatából kérdem: az akkori magyar vezetők annyira semmibe vették Erdély egyik nagy szellemi fellegvárát, vagy közömbösek voltak iránta ? Vajon megérte feláldozni a várost akadémia szintű kollégiumával és kb. 800 ember életét? Nem beszélve a környező vidékről! Vajon valakik azt remélték, hogy a koncnak odadobott város
és környéke lecsillapítja a fellázadott románokat? Tehát az
enyediek valamennyire megnyugodva pihentek le éjszakára. Nagyenyed népe nem tudta, hogy Axente Sever még aznap este levitte seregét a Maros jegére és megeskette őket, hogy bármi áron még az éjjel bemennek Enyedre. Az éjjel gyönyörú holdfényes, de nagyon hideg volt, minusz 24/26 fok volt, a fövő víz cseppje, mire földet ért kemény gyönygyszemmé fagyott. Éjjel 11 órakor elkezdődött a mészárlás!! Axente serege egyszerre három irányból is támadott. Először a Magyar utcában, majd a Szentkirály utcában, és később a Tövis utcát támadták. Elkezdődött a gyújtogatás, a házak ablakait betörték, a kapukat döngették, betörték, berontottak a házakba, kirabolták, és az első álmukból felriadt embereket legyilkolták.Egyeseknek puskájuk volt, de a többség dorongokkal, lándzsákkal, baltával és vasvillával volt felfegyverkezve. A lakosság egy részének, azoknak, akik felébredtek a harangzúgásra, sikerült elmenekülni a minusz 26 fokos hidegben, egy szál ruhában vagy hálóingben a közeli Bükkös erdőbe vagy a Farkaspatak erdőibe. Jan.9-én Birlea Petru felenyedi gör. kat. pap lehozta Felenyedről a Prodan seregét, hogy ők se maradjanak ki a
4
rablásból, gyilkolásból és fosztogatásból. De ugyancsak jan.9-én Buttyán prefekt serege is elözönlötte Enyedet. A felkelők jan.9-én,10-én,11-én egész nap raboltak, gyújtogattak és fosztogattak, pedig a lakosság védtelen és fegyvertelen volt. Ekkor ölték meg a katolikus templom zárdájában anyai dédnagyanyám nagyapjának a testvérét, Lengyel Albertet(3), aki 18 éves kollégiumi végzős diák volt, menyasszonyával Sándor Birivel együtt. Dédnagyanyám nagyapját, Lengyel Gábort egy becsületes román tribun Papp Antal a felgyógyi gör.kat. pap fia mentette meg 40-ed magával úgy, hogy jan.9-én kimenekítette a városból. Voltak még enyedi és felenyedi román családok, akik magyarokat fogadtak házukba vagy menekítettek ki a városból, vagy román ruhába öltöztették őket. Szintén jan.9-én fosztották ki a ref. templomot, annak levéltárát tönkretették, szent ereklyéit elrabolták, bútorzatát és orgonáját összetörték, majd felgyújtották. Ugyanilyen sorsra jutott a kat. templom és a Bethlen Kollégium is. Felmentő sereg csak jan.11-én este érkezett Ujlaki Gusztáv vezetésével. (4).
2.3 A Bethlen Kollégium helyzete A Bethlen Kollégim diákságának a száma 1848-ban, Jakó Zsigmond közlése alapján 800 volt. Ide jött évszázadok óta egész Erdélyből a tanulni vágyó, művelődni óhajtó ífjúság nagy része. Ami vonzóvá és minden tiszteletet megérdemlővé tette az iskolát az volt, hogy itt ugyanolyan jogokat élvezhetett bármilyen felekezetű, nemzetiségű vagy társadalmi helyzetű ifjú. ,,Az intézet tisztán alkotmányos köztársaság lévén, törvény s nem egyes ember szeszélye uralkodott…. A novitius vagy első évi diák, akármilyen nagy születésű közkötelességre egyformán kényszeríttetett a szegény legénnyel.” (5) ,,Európa tavasza “ Erdély minden nemzetiségű
diákifjúságát a forradalom oldalára
állította. 1848 tavaszán az első forradalmi hírek hatására az enyedi diákság feloszlatta a fegyelmi bíróságot annak jeléül, hogy átléptek a szabadság világába. Figyelemre méltó tény, hogy e diákság önként vállalkozott a szabadságharcban részt venni. Isteni gondviselés volt, hogy a ládát, amelyben készpénz (3600 pengő), a kollégium alapítványi levele és értékes történelmi okmányai voltak, még 1848 nov.4-én elásták az új kollégium hatalmas pincéjébe és ezt a román felkelők hiába keresték, nem találták meg. A kollégiumot a rablók szintén 1849. jan.9-én fosztották ki. Az új kollégium felső emeleti ablakaiból dobták ki a piactérre a könyvtár és kézirattár értékes darabjait (36000 példányt). Ekkor pusztult el a híres természetrajzi- és éremgyüjtemény is, amely ritkaság volt Erdélyben. Hogy mennyire értékelte a Bethlen Kollégiumot és annak diákságát az a császári tábornok, aki a szabadságharc leverése után teljhatalmat gyakorolt Erdélyben, kitűnik az 5
1850-ben kiadott rendeletéből: ,,Azon általános engedély alól, hogy az erdélyi reformátusok tanintézetében a tanítások
a legközelebbi évben megkezdhetnek, kiveszem az enyedi
kollégiumot, ahol csak egy elemi iskola megnyítását engedem meg, kizárván minden olyan osztályt, mely gimnáziumi vagy latin gramatikai iskola jellemét viselné magán.” A győztes császári hatalom azonban nem rendelkezett elég erővel ahhoz, hogy ezt a rendeletet be is tartassa. Az 1922 évi 300 éves, az 1972-i 350 éves és az 1997-es 375 éves jubileum költői, írói, tanárai, végzett diákjainak nagy serege ugyanazt hirdették és hirdetik a mai napig is amit Szász Károly fogalmazott meg 1822-ben a 200 éves évfordulón: ,,Felemelem remegő hangomat kimondani ama nagy nevet is: megszólitlak téged nagy fejedelme e kicsiny hazának dicsőült Bethlen Gábor! Imé én is felviszek egy téglát, hogy betegyem abba a szép épületbe, melynek fundamentumát te megvetetted. Én és a tégla, és maga az épület az időnek példájává lehetünk, de a te neved fennmarad örökké, mert az minden igaz hazafinak szívébe van beírva, és azt mint egy pátriárkális éneket egyik embernyom a másiknak szájról szájra átaladja. Elmondám! “ (6)
2. Rekviem Enyed gyakran esett áldozatául a romboló történelemnek, de azért ,, Nagyenyed pusztulása a közbeszédben 1849 óta a jan.8-i és az azt követő napok tragédiáját jelenti. 1849 januárjában a ,,Honvéd “ harmadik számában ezt írják : ,, Nagyenyed, e kis Athenaeje Erdélynek, a civilizáció s a polgári erények bölcsője
fájdalom nincs többé…” (7) A
halottakat csak jan.17-én kezdték el temetni. Nagy részüket a várfal tövében levő meszesgödörbe hordták, de sokat a ,,Sisak “ vendéglő kútjába és másokat a patak partján ásott gödrökbe. A város a halottak emlékére egy kis márványtáblát állított a várfalba, a Bethlen Gábor kastélyának szomszédságába, annak a kastélynak a szomszédságába, ahol 1551 júl.21-én nyugodott utoljára nemzeti király kezén a magyar Szent Korona.(7) Enyed pusztulását Kossuth Lajos is megkönnyezte és a nála küldöttségben járó Weres Károlytól és Sándor Elektől azt üzente az enyedieknek : ,, Enyednek fel kell épülnie és szebb lesz, mint volt, mert Enyed nagy hivatással bír Erdélyben.” (8) Végezetül R. Berde Máriát idézem: ,, S a mártír város magához méltóbb emléket nem állíthatott volna nehéz, meg nem szolgált halálának és lassú feltámadásának, mint azt tette ama egyszerű kőtáblával, melyet a várárok meszesgödrébe hantolt halottai fölé helyezett falba a puszta dátummal : 1849. Január 8. Mennybeható gesztusa a vádtalan kegyeletnek! “
6
