„…elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtermi.”
2
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
Halljatok más példabeszédet: Vala egy családos ember, ki szőlőt ültetvén, bekeríté azt sövénnyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne. Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőlőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének. Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképpen cselekvének azokkal is. Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az ő öröksége. És megragadván őt, kiveték a szőlőből, és megölék. Mikor tehát eljő a szőlő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel? Felelék neki: A gonoszokat gonoszul veszti el, és szőlőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében. Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az Írásokban: „A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lőn. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt?“ Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtermi.
M
INDEN azon múlik, Kedves Olvasó, hogy mennyire veszem komolyan Krisztus szavát. Aki úgy olvassa a Szentírást, hogy annak történetei számára egy-egy „sztori”, ha csupán tanulságos erkölcsi beszédek ● ● ● sorát látja benne, ha egy régi könyv meg porosodott lapjait érzékeli csak, akkor az az ember nagyon távol van az igazságtól. ● ● ● S attól félek, nagyon sokan vannak ilyenek… Ha Isten él, sőt, Ő maga az Élet, Aki legyőzte halálával a halált, akkor az Ő szava is élő, ahogy Szent Pál mondja: „az Isten beszéde eleven és hathatós, áthatóbb minden kétélű kardnál, és beható az elme és lélek, az ízek és velők eloszlásáig, s megítélője a gondolatoknak és a szív szándékainak.” (Zsid 4, 12) Az Istenben történő eseményekről soha nem úgy beszél az Egyház, mint amik voltak és elmúltak, hanem úgy, mint amik vannak. A liturgia számtalanszor úgy énekel az üdvtörténet nagy eseményeiről, hogy annak meghirdetését így kezdi: „Ma…”. Tehát nem ekkor és ekkor, nem a történelem egy bizonyos elmúlt időszakában vagy időpillanatában, hanem éppen itt és éppen
2014. október 5.
FELSŐVÁROS
3
most. Hogy tudnánk a templomainkban felállított Szentírt elmúltnak bélyegezni, amikor a liturgia drámájában szemeink előtt hal meg az Élet Szerzője, Krisztus, a mi Istenünk? Hogyan hihetnénk azt, hogy a betlehemi Kisded valami ósdi romantikus történet része, amikor látjuk, érezzük, tapintjuk és magunkhoz is vesszük őt, és az Istenszeretet betölti szíveinket jászola tövén? S ha a vérfolyásos asszonynak elegendő volt pusztán a halott ruhát megérintenie, amelyet az eleven Krisztus viselt, hogy ne volna nekünk elegendő az élő Krisztus szájából hangzó élő szó?! Szentírási részünkhöz a teljesség kedvéért idézzük még ugyanennek a fejezetnek a 44–45. versét: „És aki e kőre esik, megsérül; akire pedig esik, azt összezúzza. És hallván a papi fejedelmek és farizeusok az ő példabeszédeit, megérték, hogy róluk szól.” Nos, mi vagyunk a mívesek, de mi vagyunk a papi fejedelmek és farizeusok is. A Krisztus által említett szőlő, sövény, sajtó, torony az egész teremtést, illetve a teremtéstől Krisztus születéséig és működéséig eltelt évszázadok. Mindehhez tudnunk kell, sőt, nagyon is tudatosítanunk kell, hogy az Ószövetség nem egy elfeledett, Krisztus eljövetelével „felülírt”, eltörölt, érvénytelenné vált korszaka az Egyház működésének, hanem az előkészület nagy ideje, a Tempus Adventus, a várakozás időszaka, amelyben a világ Krisztus eljövetelére készült, ill. készülhetett volna. A mívesek az emberek, akik akkor éltek, a gazda szolgái pedig Isten emberei, akiket folyton-folyvást küldött a munkások közé, de akik soha nem fogadták be Isten üzenetét. Ennek
4
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
talán egyik legemblematikusabb képe a Sínai-hegyről visszatérő Mózes, aki, látván a nép engedetlenségét és bálványimádását, Isten szeretetének és hűségének legnyilvánvalóbb jelét, az Isten önkezével írt két kőtáblát, a megközelíthetetlen Úr nyilvánvaló Létezésének megnyilvánulását a földhöz vágja és összezúzza a sziklákon. Még mielőtt azonban elítélnénk elődeinket, lássuk be, hogy a mívesek mi magunk vagyunk, akik ezerszer hallottuk az Úr szavát és meg vagyunk győződve annak igazságáról, életre azonban nem tudjuk váltani azt, mert nincs meg bennünk a valódi hűség és valódi szeretet. Olyanok vagyunk, mint a figyelmetlen gyermek, akinek szerető szülei „százszor” elmondják az életben hasznosítható tanácsot, amit az utód mégsem hallgat meg, hogy aztán saját bőrén, szenvedésén tapasztalja meg azt, amit „ingyen”, könnyűszerrel elhihetett és elfogadhatott volna. Tekintsünk a pazarló családos emberre, Istenre, aki nem sajnál mind több és több szolgát, több és több prófétát, szentet küldeni szőlőjébe, hogy talán „majd most” sikeres lesz az „akció”. De nem, az ember akkor is engedetlen, akkor is önfejű, akkor is meg akarja mutatni, hogy okosabb, mint akár az Isten…! És mit tesz ekkor az Úr? Minden gyilkosság, engedetlenség, árulás dacára utolsó lehetőségként saját Fiát is elküldi, lesz, ami lesz. A történet többi részét jól ismerjük, s legyen teljesen nyilvánvaló, hogy itt bizony Krisztusról van szó. Itt Isten Fia már önmagáról beszél, és tudtára adja a farizeusoknak, hogy az Írás róluk szól. De nekünk is mondja, vajon meghalljuk-e? Amikor mi a Szentírás szavait olvassuk vagy halljuk, mintha valami védőburokban lennénk, mintha azt mondanánk magunkban: „Szép, szép, de nekem úgysem eshet semmi bajom…” A földi élet látszólagos biztonságában úgy hisszük, életünk is úgy alakul majd, mint az egy kaptafára megírt filmforgatókönyvek, hogy „végül mindig a jó győz, és a rossz elnyeri méltó jutalmát”. Az ám, de valamiért mindig azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a jók, a többiek pedig a rosszak. Krisztus, amikor az Utolsó Ítéletre eljön az ég felhőin, igazságosan ítél majd. A csendes munkálkodásban élő, tűrő, ismeretlen vagy elfeledett szentek ekkor lépnek majd elő, s mi, a „nagy katolikusok”, akik nélkül nem lehet a templomban misét
2014. október 5.
FELSŐVÁROS
5
tartani, akkor kerülünk majd az Igazságos Bíró elé. S lelkiismeretünk minden elhallgattatott szavát újra halljuk majd, most már megkérdőjelezhetetlenül, az elhessegetés esélye nélkül. Álljunk hát mielőbb lelkiismeretünk igazságos bírája elé, és rendezzük ma dolgainkat, hogy Krisztus jobbján a juhok között foglalhassunk helyet, s ne járjunk úgy, mint a mívesek és farizeusok, akik, bár saját maguk véleménye szerint minden parancsot teljesítettek, végül mégis ők lettek a Szőlősgazda egyetlen Fiának gyilkosai… Aranyosi-Vitéz Gellért
6
B
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
„Áldott az örökké emlékezetes engedelmesség”
ESZÉDÜNK fonalát folytatva mindjárt el is értünk a küzdőkhöz, Krisztus atlétáihoz. Hát igen, minden gyümölcsöt virág előz meg; minden engedelmességet vagy a testnek, vagy az akaratnak önkéntes száműzetése. Ezzel a két erénnyel, mint arany szárnyakkal serényen száll fel a ● ● ● megszentelődött lélek az ég felé.” De mivel is vannak felvértezve azok a bátor harcosok, kik e fent idézett ● ● ● erényekkel bírnak, vagy bírni szeretnének? Hogyan tartják az Isten és ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ kiképzőjük (elöljárójuk) iránti hűség ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ pajzsát, hogy azzal el tudják hárítani a ● ● ● hűtlenség vagy elpártolás minden gondolatát? A Lélek kivont kardjával állnak készenlétben, hogy minden önző kívánsággal végezzenek. Felöltik a türelem és szelídség pajzsát, hogy minden gyalázkodás és sértő szó leperegjen róluk. Az üdvösség sisakját viselik, vagyis az elöljárójuk imája védi őket. A szent szerző szerint az engedelmesség önnön lelkünk teljes megtagadása, amely a test által nyilvánul meg, vagy fordítva, az engedelmesség a testrészeink érzéstelenítése, miközben gondolatvilágunk életben marad. Mit nevez engedelmességnek? A számítgatás nélküli cselekvést, a világ dolgai felé történő önkéntes halált, a körülményeskedés nélküli életet, Krisztusért gondtalanul vállalt veszélyt, a halálfélelem hiányát. „Engedelmesség az akarat sírja, az alázat feltámadása.” A halott nem mond ellent, nem tesz különbséget, hogy mi tűnik jónak és mi rossznak. Mert aki lelkét istenfélő módon halálra adja, az minderről számot tud majd adni. „Mind testrészeink, mind a lélek kívánsága sanyargatásának kezdő lépése a küszködés. Középső foka: részben még mindig a fájdalmas küszködés, részint már a megkönnyebbülés. Végső állapota pedig a mozdulatlanság, amit a fájdalom érzésének teljes megszűnése jellemez.”
2014. október 5.
FELSŐVÁROS
7
Csak akkor látni, hogy újra fájdalmasan küszködik az ember, amikor észreveszi, hogy megint a maga akaratát cselekszi, fél ugyanis a saját döntése terhétől. „Amikor az alázat – végső soron üdvösségünk – elérése végett meg akarjuk hajtani nyakunkat, vagyis másra akarjuk bízni magunkat az Úrban, […] ha van bennünk némi gyanakvás és magunkhoz való eszünk, jól megnézzük, megvizsgáljuk a kormányost. Sőt úgyszólván próbára is tesszük, nehogy aztán a matrózt kormányosnak, a beteget orvosnak, a szenvedélyek rabját azon uralkodó embernek, a tengert pedig kikötőnek tekintve ilyen fölkészülten is hajótörést idézzünk elő magunk számára.” Nem a csak a megszentelt életre készülő növendéknek, nekünk világiaknak is alaposan meg kell vizsgálnunk, kire, milyen lelki vezetőre bízzuk üdvösségünk útját. Meg kell vizsgálnunk, nehogy méltatlan személy kezébe tegyük le sorsunkat, mikor engedelmesen követni kezdjük útmutatásait. „Miután azonban az istenfélő engedelmesség pályájára fölléptünk, egyáltalán semmiben sem bíráljuk jó versenybíránkat, még ha talán – mert hát ember – néhány kisebb gyarlóságot fedezünk is fel benne.” Vajon el tudjuk e dönteni, hogy jó nevelőnk, lelki vezetőnk lesz az általunk kiválasztott? A nagy egyházatyák meghatározása szerint a zsoltározás fegyver, az ima védőfal, a kifogástalan könny olyan, mint a jó fürdő. „Az áldott engedelmességet egyenesen hitvallásnak tekintették, amelynek hiányában a szenvedélyek rabjai közül senki meg nem látja az Urat.” Ha engedelmesek vagyunk az Úrnak, magunk mondunk ítéletet magunkról, mert ha az Úr kedvéért tökéletesen engedelmes-
8
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
kedünk, még ha úgy is tűnne, hogy nem tesszük tökéletesen, nem terhel felelősség. „Aki egyszerű lelkülettel engedelmeskednek az Úrban, jó úton haladnak, mert nem vonják magukra szigorú ítélkezéseikkel a démonok mesterkedéseit.” „Rajta, csak rajta! Ismétlem, rajta! Fussatok versenyző testvéreim, hiszen halljátok, mit hirdet hangosan a bölcs: Uram, megpróbálta őket, mint aranyat a kohóban (vagyis a közösségben), és áldozatul kebelébe fogadta őket.” „Ez az evangélisták számának megfelelő létrafok. Az atléta kitartóan, félelem nélkül futja pályáját.” Összeállította Ótott József
SSZÜLEINK gazdagok voltak. Korlátozottan, egy kivételével környezetük összes javát szabadon birtokolhatták. Nem ismerték fel valóságos helyzetüket, azt, hogy ők csak teremtmények, Istentől függenek. ● ● ● Mi kell ahhoz, hogy a teljes igazságot felismerjük? Jézust kell kövessük! A Lumen Gentium dogmatikai konstitúció szavaival (I. fejezet): ● ● ● „Krisztus szegényen és üldözötten vitte végbe a megváltás művét: az egyházat is ugyanerre az útra szólítja hivatása, ami az, hogy az üdvösség gyümölcsét szétossza. Jézus Krisztus „mint Isten, szolgai alakot öltött, kiüresítette magát” (Fil 2, 6), és értünk „noha gazdag volt, szegénnyé lett”(2Kor 8, 9). Ugyanígy van az egyház is: jóllehet küldetésében rászorul az emberi eszközökre, nem arra van alapítva, hogy földi dicsőséget keressen, hanem arra, hogy saját példájával is az alázatosságot és az önmegtagadást hirdesse. „Krisztus az Atya avégett küldte, hogy jó hírt vigyen a szegényeknek, gyógyítsa a megtört szívűeket”(Lk 4, 18), „megkeresse és megmentse, ami elveszett”(Lk 19, 10): hasonlóképpen az egyház is szeretettel öleli át mindazokat, akiket az emberi gyengeség sújtott, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri fel a szegényekben és szenvedőkben.
Ő
2014. október 5.
FELSŐVÁROS
9
Tehát olvastuk, hogy Krisztus szegényen és üldözötten vitte végbe a megváltás művét. Igaz az, hogy a földi gazdagság az ember számára veszélyt jelent, de alkalmat is adhat a testvéri szeretet gyakorlására. A földi gazdagság nem ellentéte a lelki szegénységnek. Assisi Szent Ferenc a szegénységet eszményítette, de kétség nem fér ahhoz, hogy a lelki szegénységet értette azalatt. Nagy Szent Leó „A boldogságról” az alábbiakat mondta: „… akik be akarnak jutni az örök boldogságba, azok ismerjék meg az odavezető boldogító lépcsőfokokat is. Jézus így kezdte beszédét: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5, 3) Ha az Igazság csak annyit mondott volna: boldogok a szegények, esetleg bizonytalanságban maradtunk volna, és nem tudhatnánk, milyen szegénységről van itt szó. Talán a mennyek országa kiérdemlésére elégnek is tarthatná valaki csupán azt a nélkülözést, amelyben oly sokan szenvednek kemény és kínos kényszerűségből. Azzal azonban, hogy így határozza meg: boldogok a lélekben szegények, megtanította őket: azoké a mennyek országa, akik nem annyira a vagyon hiányával, hanem inkább a lelkük alázatosságával tűnnek ki.” Dr. Albert Vilmos
F
első-Egyiptomban született 300 körül és Szketiszben halt meg 390 körül. A Nílustól nyugatra, északnyugat-délkeleti irányban szeli át a Líbiai- sivatagot egy időszakos patakmeder, a Vádien-Natrun. Délkeleti végében, ahol Kairó ● ● ● felől a karavánút beér a vádiba, még ma is áll a Der Abu-Makar, a Makarioszkolostor. Minden valószínűség szerint nem messze tőle töltötte el hosszú ● ● ● életének túlnyomó részét Szent Makariosz, akit kortársai „az egyiptomi” és „a nagy” melléknévvel ruháztak fel.
10
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
A völgy legzordabb része, Szketisz neve örökre összefonódik Makarioszéval. A szent életének ideje csaknem betölti a 4. századot, amelyben az Egyház meghódította az egész akkori római birodalmat, és amelyben a birodalom határain gyorsan és erőteljesen felvirágzó szerzetesség jelentősen elmélyült. A szent a 3–4. század fordulóján született egy egyiptomi faluban. Már ifjú korában visszavonult egy cellába, talán a saját falujában, vagy nem messze tőle. Példás életmódja miatt megkapta az egyházi rend fokozatait, valószínűleg a diakónussággal bezáróan. Amikor megkísérelték, hogy lelkipásztorul megnyerjék egy kis falu számára, elmenekült egy másik faluba. Ott azután hamarosan megrágalmazta egy gyermeket váró fiatal lány, hogy ő a gyermek apja. Alázatosan vállalta rossz hírbe keveredését minden következményével együtt, és keményen dolgozott azért, hogy elláthassa „asszonyát” és „gyermekét”. Az ég azonban kinyilvánította ártatlanságát: amikor elérkezett a szülés ideje, a nő nem tudott szülni, míg hazugságát vissza nem vonta. Amikor a falu lakói ünnepélyesen meg akarták követni Makarioszt, a megtiszteltetéstől való félelmében elmenekült. Harmincéves volt akkor. Úgy látszik, hogy ez volt a fordulópont az életében. A pusztába vonulva Szketisz lett a birodalma. Ő volt az első, aki meg merte tenni, hogy ebben a rettenetes, meddő és néptelen pusztában letelepedjen. Hatvan évig – egyetlen megszakítással – kitartott ezen a helyen; hosszú időn át csak két testvérével élt együtt a
2014. október 5.
FELSŐVÁROS
11
remeteségben, akik közül az egyik segítette, amikor később az emberek kezdtek odaáramlani. Egy maga vájta barlang alkotta a lakóhelyét, egy másik az oratóriumát. A szerzetesek első nemzedéke számára a sivatag olyasféle, mint egy nagy szenvedély. Egyszerű és őszinte volt az emberek ottani élete, mint maga a sivatagi táj. Azért mentek a szerzetesek, a magányosság és az egyszerűség e megszállottjai távol az emberek köréből, hogy senki se lássa és ne is hallja őket, s ne is kelljen látniuk és hallaniuk semmit, hanem csak Isten maradjon számukra egyedül. Hogy meghallhassák ezt az egyetlen hangot, minden más hangot el kellett némítaniuk, mégpedig nemcsak a külsőket, hanem még inkább a belső hangokat. (folytatjuk) Ótott József
●
●
●
REJTVÉNY ●
●
●
12
FELSŐVÁROS
2014. október 5.
SZENT MIKLÓS TEMPLOM HIRDETÉSEI 2014. október 5. ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP 1. Október a Rózsafüzér hónapja. A hónap folyamán minden este rózsafüzért imádkozunk az esti szentmise előtt, hétköznapokon 17:20-tól, szombaton és vasárnap 17:00 órától. Szeretettel várjuk a Mária-tisztelő híveket! 2. Kedden 17:40-kor a Szent Antal ájtatosság a rózsafüzér miatt elmarad. 3. Kedden Rózsafüzér Királynőjének emléknapja lesz. Az esti szentmise előtt 17:15-kor ünnepélyes rózsafüzért mondunk a templomban. 4. Szerdán Magyarok Nagyasszonya főünnepe. Az esti szentmise előtt 17:15-kor ünnepélyes rózsafüzért mondunk a templomban. 5. Pénteken 17:00 órától csendes szentségimádás elmarad a rózsafüzér ájtatosság miatt. A tartós-élemiszer adományokat továbbra is folyamatosan várjuk a Szent Ferenc-oltárra kihelyezett kosárba.
