ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére

Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTER Szám: /2011-NEFMI(SZ)

Az 1992. évi LXIII. törvény 19/A. § rendelkezései szerint NEM NYILVÁNOS. Készült 2011. május 23-án.

858/KIM/2011.

ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére

a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a jövedelempótló juttatásról, valamint a Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióról

dr. Pánczél Áron [email protected] 795-3007 Hulák Zsuzsanna [email protected] 795-3159 Sáradi Lászlóné [email protected] 795-3165

dr. Lakatos Hedvig főov.-h. [email protected] 795-3005 Asztalosné Zupcsán Erika főov. [email protected] 795-3163 Nyitrai Imre helyettes államtitkár

Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár

2 Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Budapest, 2011. május


EGYEZTETÉSI LAP 1. Az egyeztetés alapadatai honlapon való közzététel időpontja: közigazgatási egyeztetésre megküldés: közigazgatási egyeztetés lezárása: államtitkári értekezlet időpontja: kormányülés időpontja 2. Az egyeztetésben részt vevők 2.1. Minisztériumok intézmény egyetért BM HM KIM KüM NFM NGM VM

nem ért egyet

észrevétele maradt fenn

nem adott véleményt

2.3. Társadalmi szervezetek társadalmi szervezet Idősügyi Tanács Országos Érdekegyeztető Tanács

egyetért

nem ért egyet

nem adott véleményt

észrevétele maradt fenn


SAROKPONTOK I. A korhatár előtti nyugellátások jövedelempótló juttatássá alakításának koncepciójáról A Széll Kálmán munkacsoport április 22-ei ülésén megtárgyalta, és döntött a korhatár előtti nyugdíjak jövedelempótló juttatássá történő átalakításának kérdéseiben, s támogatta az előterjesztő javaslatait. Az előterjesztés ennek figyelembevételével került véglegesítésre, és tartalmazza a döntés alapján elkészített normaszöveget is. Időközben a fegyveres szervekre vonatkozó szolgálati nyugdíj kérdései más fórumon kerültek megvitatásra, így annak átalakítására a jelen előterjesztés nem tér ki, azonban a kihatások számításánál utalást tesz rá. A korhatár előtti nyugellátások jövedelempótló juttatássá alakítása a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási kötelezettségét csökkenti. Megszünteti a mielőbbi nyugdíjba vonulás, s az ezzel párhuzamos munkavégzés lehetőségét. Mindkét esetben a nyugdíj igénybevétele nélküli továbbdolgozásra ösztönöz. A konstrukció a nők 40 év jogosultsági idő alapján elérhető korai nyugdíjazási lehetőségét és a bármilyen jogcímen szerzett korhatár feletti ellátások folyósítását érintetlenül hagyja. Az ellátások átalakítása A már ellátásban részesülők ellátását jövedelempótló juttatásként kell továbbfolyósítani, ha keresőtevékenységük nincs. A korhatár előtti nyugdíjra jogot szerzett személyek e jogukat később is érvényesíthetik, a következő módon:  előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra 2011 decemberéig jogot szerzők e jogukat jövedelempótló juttatás iránti igényként bármikor érvényesíthetik,  2012-ben előrehozott öregségi nyugdíj helyett jövedelempótló juttatásra szerez jogot az az 1952-ben vagy korábban született férfi, valamint az 1952-ben vagy azt megelőzően született nő is, akit 2011. első félévében azon a címen mentettek már fel (a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény alapján, ahol a felmentési idő akár nyolc hónap is lehet), hogy 2012-ben válik előrehozott öregségi nyugdíjra jogosulttá (és át is alakul jövedelempótló juttatássá),  előrehozott öregségi nyugdíj helyett jövedelempótló juttatásra lesznek jogosultak az 1953ban született nők is, ha 2012-ben megszerzik a szükséges szolgálati időt, mivel őket egyébként két korhatáremelés együttes hatása sújtaná,  a korkedvezményre a 2012. december 31-ig szerzett jogot jövedelempótló juttatásként időbeli korlát nélkül el kell ismerni,  a bányásznyugdíjra, a művésznyugdíjra az 2011 végéig megszerzett jogot jövedelempótló juttatásként kell időbeli korlát nélkül elismerni, ezt követően újabb jogosultság nem szerezhető,  polgármesterek, országgyűlési képviselők korhatár előtti nyugdíjára jogosultság 2011. augusztus 31-ét követően nem szerezhető,  korengedményes nyugdíj a hatályos jogszabályok alapján is csak 2011. december 31-éig vehető igénybe, új megállapításra nem kerülhet sor, de a már megállapított nyugdíjakat jövedelempótló juttatásként tovább kell folyósítani, tekintettel arra, hogy a foglalkoztató annak fedezetét már előre kifizette. A korkedvezményes nyugdíj megszüntetése évente 18–19 milliárd Ft bevételkiesést jelent, mivel 2013 januárjáról megszűnik egyúttal a korkedvezmény-biztosítási járulék is. Felmerülhet annak szükségessége, hogy a jogintézmény valamilyen formában fennmaradjon. Mivel a Széll


Kálmán Terv egyértelműen előirányozza (a nők nyugdíjkedvezményén kívül) minden korhatár előtti nyugdíj megszüntetését, ez a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszerben képzelhető el. Ezt támasztja alá egyébként a korkedvezmény munkavédelemmel és munkaegészségüggyel összefüggő szabályozási indoka is. A jövedelempótló juttatás összege A korhatár előtti nyugdíjban részesülők 2012 januárjától a nyugdíjat jövedelempótló juttatásként, a korábbi nyugdíjukkal azonos összegben kapják. Azok jövedelempótló juttatását, akik a szerzett jogukat a későbbiekben érvényesítik, a megállapításkor hatályos szabályok szerint kell kiszámítani. Előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj esetén a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerinti csökkentést is a megállapításkor hatályos szabályok szerint számított összegre kell végrehajtani. A jövedelempótló juttatás emelése A jövedelempótló juttatás a nyugellátás helyébe lép, de nem nyugdíj, ezért a Széll Kálmán Munkacsoport döntése értelmében rendszeres emelésére nem kerül sor. Az emelés elmaradása 1 százalékonként évente mintegy 2 milliárd Ft kiadás csökkenést eredményez. (A nyugdíjemelés mértékét a 2012. évi makroparaméterek határozzák meg, a 2011. évi nyugdíjemelés mértéke 3,8 % volt.) Munkavégzés jövedelempótló juttatás mellett: A jövedelempótló juttatás folyósítását indokolt bármilyen kereső tevékenységet folytatók esetében szüneteltetni. Ennek megtakarító hatása 1–1,3 millió forint /fő/év. II. Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció A Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció az új nyugdíjrendszer felépítését tartalmazza, továbbra is felosztó-kirovó elven, amely azt jelenti, hogy az adott időszakban befolyt járulékokból kell fedezni az adott időszak ellátásait. A rendszer generációk közötti elosztást valósít meg, amely a szolidaritásra is épül. Éppen ez veti fel annak az igényét, hogy a generációk közötti korrekt elszámolás megteremtésével biztosítani lehessen azt, hogy az érintettek közvetlenül ellenőrizhessék, befizetéseik és ellátásuk egyensúlyban vannak-e. Ennek technikai alapja az egyéni számla. A nyugdíj jogosultsági feltételei és megállapítása (nyugdíjmodell) többféle is lehet. Jelenleg a nettó átlagkereset és szolgálati idő számításon alapuló, azaz szolgáltatásokkal meghatározott (DB) típusú ellátás a meghatározó. Ez a rendszer azonban több diszfunkcionális elemet hordoz: a számítási szabályok nem áttekinthetők, ezért noha a rendszer többet ígér, mint amit a járulékok fedezni tudnak, mégis széles körű az elégedetlenség, az átlagon alapuló nyugdíjszámítás nem ösztönzi a minél hosszabb ideig tartó munkavállalást a munkaerő-piacon. A koncepció megoldási lehetőséget tartalmaz egy hosszú távon egyensúlyban tartható, kiszámítható rendszer kialakítására. A javaslat szerint a gyermeknevelési időt az életpálya jövedelmének átlagával kell figyelembe venni. Lényeges kérdés a 2011 végéig megszerzett jogok kezelése, amelyre lehetséges megoldás a nyilvántartott járulékok figyelembevételével az eddigi jogszerzés átszámítása.


VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. Az előterjesztés célja 1.1. A kormány-előterjesztés elfogadásával elérni kívánt közpolitikai cél 1.1.1. A Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése érdekében nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani. A korábban már megállapított ellátások további, más jogcímen történő folyósítását, a jogszerzés lezárását, a szerzett jogok érvényesítésének lehetőségét biztosítani kell. A korhatár előtti nyugellátások járulékfizetéssel csak részben megalapozottak, folyósításuk a Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli, növelve annak hiányát, amelyet központi költségvetési forrásból kell finanszírozni. Az átalakítás lényege, hogy a jövőben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket, illetve minden olyan kifizetés, amely a központi költségvetésből történik, ott is jelenjen meg, ezzel egyértelművé téve az igénybe vevőnek, hogy milyen ellátást kap, és az miből kerül finanszírozásra. A korai nyugdíjak nem tartoznak a klasszikus kockázati tényezők közé, nem a társadalmi szolidaritás része. Tekintettel arra, hogy a nyugdíj maga is jövedelempótló ellátás, az új ellátásokat ezután jövedelempótló juttatásként jelöljük. 1.1.2. A nyugdíjcélú bevételek és kiadások egyensúlyának hosszú távú biztosítására új, az egyensúlyi kérdéseket szem előtt tartó nyugdíjrendszer megalkotása szükséges. Az új szemlélet célja segíteni az időskori célú megtakarítási hajlandóságot, ösztönözni a hosszabb ideig tartó munkában maradást. A korhatár előtti ellátások kivezetése a hatályos nyugdíjrendszerből, valamint az elmúlt év végén megkezdődött rendszer átalakításból adódó feladatok korrekt végrehajtása a nyugdíjrendszer újragondolását, átalakítását igényli. A javasolt nyugdíjrendszer az önszabályozó, önfinanszírozó, stabil és fenntartható rendszer kidolgozása felé mozdult el. 1.2. A kormány-előterjesztés szükségességének okai A Széll Kálmán Terv 3. Adósság és nyugdíj pontja tartalmazza a korhatár előtti nyugdíjak rendszerének felülvizsgálatát és megváltoztatását előíró feladatot, valamint az új nyugdíjrendszer működéséhez szükséges jogszabályok megalkotásának feladatát. 1.3. Az előterjesztéssel érintett közfeladat változása 1.3.1. Az előterjesztés több törvényben, illetve kormányrendeletben szabályozott közfeladatot érint. A korhatár előtti öregségi típusú ellátások helyett a korhatár eléréséig jövedelempótló juttatás kerül bevezetésre, amelyet csak az vehet igénybe, aki nem rendelkezik munkavégzés alapján járó jövedelemmel. Az érintett ellátások a következők: előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, művésznyugdíj, polgármesterek korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetősége, országgyűlési képviselők korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetősége, korengedményes nyugdíj. A javaslat szerint valamennyi korai nyugellátást jövedelempótló juttatásként kell tovább folyósítani, illetve a szerzett jogokat a javaslatban meghatározottak szerint a későbbiekben is el kell ismerni. Alkotmányossági szempontból a szerzett jogok elismerése miatt a következő években egyes ellátástípusok iránti igényeket még teljesíteni kell. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék rendszerének átalakításáról külön előterjesztés rendelkezik.


Az előterjesztés a jövedelempótló juttatásra vonatkozó átmeneti jellegű rendelkezések mellett csak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) módosítását és egyes jogszabályok hatályon kívül helyezését tartalmazza. Szükség van azonban pl. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.), az adózás rendjéről szóló törvény, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosítására is. Mivel azonban ezek hosszabb előkészítést és egyeztetést igényelnek, és a Széll Kálmán Terv további elemeivel, valamint az új nyugdíjrendszerrel is összefüggésben állnak, ugyanakkor hosszú felkészülési időt nem igényelnek, javasoljuk ezek második féléves elfogadását. Annak az elvnek az érvényesítése, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése érdekében nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani, azt igényli, hogy a rokkantsági ellátások nyugellátások közül történő kivételét nemzetközi kapcsolataink szintjén is rendezzük. Magyarország EU csatlakozásától a nyugdíjrendszerek koordinációját az EU tagállamai között nem kétoldalú szociális biztonsági egyezmények, hanem uniós rendeletek rendezik (883/2004/EK, illetve a 987/2009/EK rendelet). A rendeletek alkalmazási köre a rokkantsági ellátásokat szabályozó jogszabályokra is kiterjed. Magyarország számos állammal kötött a nyugellátások megállapítását érintő kétoldalú egyezményt. Az egyezmények hatálya az egyezményt kötő államok biztosítottjaira, állampolgáraira terjed ki. Az egyezmények megkötésekor ezen egyezmények hatálya a magyar rokkantsági nyugellátásra is kiterjedt. Amennyiben ez megváltozik, a magyar fél írásban köteles értesíteni a másik szerződő felet, így a megváltozott helyzet miatt az egyezmény esetleges újratárgyalása is megkezdődhet, a kölcsönösség elvének szem előtt tartásával. Az egyezmények rögzítik, hogy amennyiben az egyezmény felmondásra kerül, az egyezmény alapján korábban megállapított ellátásokat továbbra is folyósítani szükséges. Jelenleg hatályos kétoldalú egyezményeink Bosznia-Hercegovinával, Horvátországgal, Montenegróval, Dél- Koreával, Kanadával, Québec-kel vannak hatályban, hasonló tartalmú kétoldalú megállapodások vannak tárgyalás, kihirdetés alatt Indiával, Mongóliával, Ausztráliával, Szerbiával, Macedóniával, Moldovával, az Orosz Föderációval. 1.3.2. A Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció elfogadása esetén új nyugdíjrendszert kell felépíteni. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszernek nincs alternatívája. A felosztó-kirovó elv azt jelenti, hogy az adott időszakban befolyt járulékokból kell fedezni az adott időszak ellátásait, így generációk közötti elosztást valósít meg, amely a szolidaritásra is épül. Éppen ez veti fel annak az igényét, hogy a generációk közötti korrekt elszámolás megteremtésével biztosítani lehessen azt, hogy az érintettek közvetlenül ellenőrizhessék, befizetéseik és ellátásuk egyensúlyban vannak-e. Ennek technikai alapja az egyéni számla. A nyugdíj jogosultsági feltételei és megállapítása (nyugdíjmodell) többféle is lehet. Jelenleg a nettó átlagkereset és szolgálati idő számításon alapuló ellátás a meghatározó ellátási modell (DB). Ez a rendszer azonban több diszfunkcionális elemet hordoz: a számítási szabályok nem áttekinthetők, ezért noha a rendszer többet ígér, mint amit a járulékok fedezni tudnak, mégis széles körű az elégedetlenség, az átlagon alapuló nyugdíjszámítás nem ösztönzi a minél hosszabb ideig tartó munkavállalást a munkaerő-piacon. 2. Az igénybe vett eszközök 2.1. Az előterjesztésben bemutatott korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetőségeket tartalmazó jogszabályokat, rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni. A hatályon kívül helyezett jogcímeken új megállapítás már nem keletkezhet. Az ellátásban részesülők számára folyósított különböző típusú korhatár előtti nyugdíjakat egységesen jövedelempótló juttatásként kell tovább folyósítani. A szabályozásban rendezni kell a szerzett jogok későbbi elismerésének módját is. A jogérvényesítés nem a nyugdíjba vonulást jelenti, hanem minden esetben a korhatár betöltéséig


jövedelempótló juttatás folyósítását. A nyugdíjak jövedelempótló juttatássá alakítása azt is jelenti, hogy az érintettek elveszítik a nyugdíjas státuszhoz kapcsolódó egyéb kedvezményeket is (pl. a közösségi közlekedésben), az esetleges megtartásuk érdekében az érintett tárcáknak külön kell intézkedniük. A jövedelempótló juttatásban részesülő személyek egészségügyi szolgáltatásra jogosultak lesznek. Ehhez a Tbj. módosítására lesz szükség. Mivel ezek az ellátások jelenleg nyugdíjnak minősülnek, a jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlat alapján kockázatos lehet minden olyan megoldás, amely a nyugdíj átnevezésével egyidejűleg a nyugdíjjal együtt járó tulajdonvédelmi szintet is csökkenti (nincs emelés, az ellátás összege csökken stb.). Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az érintettek a korkedvezmény kivételével – ott is csak az utóbbi években – a kedvezményekért nem fizettek többletjárulékot. Az Alaptörvény tervezete kiemeli, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj öregségi ellátásokra vonatkozik, egyéb szempontokat (pl. egészségre ártalmas munkavégzés, a hosszú szolgálati idő miatti „elfáradás”) a szociális ellátó rendszerben kell értékelni, ahol a tulajdonvédelmi garanciák már nem érvényesülnek. Mindenképpen figyelemmel kell lenni a szerzett jogok jogállamiságból eredő általános védelmére (megfelelő felkészülési idő, a megélhetési források szerkezetének átalakítására, az alkalmazkodásra legyen elég idő). A jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlat alapján figyelembe veendő megfontolásokat az előterjesztés 1. függeléke tartalmazza. A mielőbbi lezárás és az államadósság csökkentése érdekében tett egyes javaslatok ezek alapján alkotmányosan aggályosak lehetnek. 2.1.1. Előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj A Tny. 18/A–18/B. §-a lehetővé teszi, hogy a magas szolgálati idővel rendelkezők általánosságban a férfiak esetében két, a nők esetében három évvel a korhatár betöltése előtt nyugdíjba vonuljanak. A jogszerzések elismerése érdekében, akik az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott nyugdíjra 2011 végéig jogot szereznek, ezt a jogukat továbbra is érvényesíthetik. 2012-ben előrehozott öregségi nyugdíj helyett jövedelempótló juttatásra szerez jogot az az 1952-ben vagy korábban született férfi, valamint az 1952-ben vagy azt megelőzően született nő is, akit 2011. első félévében azon a címen már felmentettek a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény alapján (ahol a felmentési idő akár nyolc hónap is lehet), hogy 2012-ben előrehozott öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, ami közben átalakul jövedelempótló juttatássá. Javasoljuk, hogy az 1953-ban született nők esetében, akiket a korhatáremelés duplán érintene, legyen lehetőség az új típusú juttatás igénybevételére, ha arra 2012-ben jogot szereznek. 2012-re államháztartási szinten 6,7 milliárd Ft, 2013-ra 21,8 milliárd forint kiadás csökkenés az intézkedés hatása. Alkotmányossági kockázat jelentkezik az 1952-es születésű férfiak esetében. 2.1.2. Korkedvezményes nyugdíj A Tny. 8-8/C. §-a rendelkezik a korkedvezményes nyugdíjról, amely az egészségkárosodásnak kitett, taxatíve meghatározott munkakörökben töltött férfiaknál 10, nőknél 8, illetve magasnyomású munkahelyeken 6 év után 2 évvel biztosít a nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb nyugdíjba vonulási lehetőséget (minden további 5-4-3 év után pedig 1-1 évet). A korkedvezmény igénybevételének lehetősége a tavalyi év végén került két évvel meghosszabbításra, így a jelenleg hatályos szabályozás szerint 2012. december 31-éig szerezhető korkedvezményes jogosultság a jelenlegi rendszerben. A kisebb alkotmányossági kockázat érdekében ezért javasoljuk, hogy korkedvezményre 2012 végéig jogot lehessen szerezni, és azt jövedelempótló juttatás formájában később bármikor lehessen érvényesíteni. A korkedvezményes nyugdíjra jogot szerzők után a


foglalkoztató jelenleg 13 % mértékű korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet. A korkedvezményes rendszer 2012. december 31-el történő megszüntetésével e bevétel elmaradásával is számolni kell. Felmerülhet annak szükségessége, hogy a jogintézmény valamilyen formában fennmaradjon. Mivel a Széll Kálmán Terv egyértelműen előirányozza (a nők nyugdíjkedvezményén kívül) minden korhatár előtti nyugdíj megszüntetését, ez a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszerben képzelhető el. Ezt támasztja alá egyébként a korkedvezmény munkavédelemmel és munkaegészségüggyel összefüggő szabályozási indoka is. A korkedvezményes rendszer 2012 végi megszüntetése tehát lehetőséget adna a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a korkedvezményes nyugdíj helyébe lépő munkavédelmi, foglalkoztatáspolitikai eszközök kidolgozására. 2012-re költségvetési kihatás nem várható, a rendszer megszüntetésével a korkedvezmény-biztosítási járulékból származó bevétel elmaradása 2013-ra 18–19 milliárd forint, amely a Nemzetgazdasági Minisztérium által kidolgozásra kerülő konstrukciótól függően más formában részben pótolható. 2.1.3. Bányásznyugdíj, művésznyugdíj A bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet, illetve az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet alapján meghatározott idejű bányászati, illetve előadó-művészeti tevékenység után az érintettek az életkorukra tekintet nélkül nyugdíjba vonulhatnak. A bányásznyugdíj esetében többletfeltétel, hogy utolsó munkaviszonya bányavállalatnál volt vagy meghatározott pénzellátásban részesült. Javasoljuk, hogy a bányásznyugdíjra és a művésznyugdíjra (amely egyes előadóművészeket – táncosokat, énekeseket, fúvószenészeket, artistákat és kevésbé indokolható módon színészeket érint) a 2011 végéig szerzett jogot időbeli korlát nélkül el kelljen ismerni, ha nincs mellette jövedelemszerző tevékenység. 2012-re államháztartási szinten 0,5 – 0,6 milliárd Ft, 2013-ra 1 – 1,2 milliárd forinttal lehet ezzel az államadósság csökkentéshez hozzájárulni. 2.1.4. Polgármesterek, országgyűlési képviselők korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetősége A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény és az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény alapján a polgármesterek, illetve az országgyűlési képviselők a tisztség meghatározott időt követő és meghatározott okból történő megszűnése esetén, a korhatár előtt bizonyos idővel nyugdíjba mehetnek. A Széll Kálmán Munkacsoport döntése alapján – miszerint az Országgyűlés őszi ülésszakáig ezt a lehetőséget meg kell szüntetni – azt javasoljuk, hogy e jogszabályok alapján 2011. szeptember 1-jétől új jogosultság ne legyen szerezhető, a kedvezményt biztosító jogszabályi rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni. A jogszerzők köre szűk, mert egyrészt a jogszerzésnek az is feltétele, hogy a képviselői, polgármesteri megbízatás 2011. augusztus 31-éig megszűnjön, másrészt a polgármesteri nyugdíj esetén a hatályos szabályok is csak három hónapot adnak a tisztség megszűnésétől számítva a jogérvényesítésre. Kimutatható költségvetési hatás 2012-re nincs. 2.1.5. Korengedményes nyugdíj A korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet és a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet alapján megállapítható korengedményes nyugdíj foglalkoztatáspolitikai célú eszköz. Lényege, hogy a munkáltató nem mond fel a munkavállalónak, hanem megállapodásuk alapján előre egy összegben befizeti a Nyugdíjbiztosítási Alapba a munkavállaló előrehozott öregségi nyugdíjáig járó nyugdíja összegét. Ennek fejében a munkavállaló korengedményes nyugdíjra lesz jogosult. A jogintézmény további intézkedést nem igényel, 2011 végével megszűnik. A szabályozásnak azonban biztosítania kell, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerinti hosszabb távú


kötelezettségek (foglalkoztató fizetési kötelezettsége, visszafoglalkoztatási tilalom) továbbra is fennmaradjanak. Költségvetési kihatása nincs. 2.2 A Széll Kálmán terv célkitűzéséhez kapcsolódó az államadósság csökkentését célzó intézkedések 2.2.1. A jövedelempótló juttatás összege A jelenleg folyósított korhatár előtti öregségi nyugdíj helyébe lépő jövedelempótló juttatás összegének kiinduló alapja mindenképpen a jelenleg folyósított nyugdíj. A szerzett jogok védelme érdekében 2012. január 1-jétől megállapításra kerülő jövedelempótló juttatásokat alapvetően a megállapításkori nyugdíjszabályok szerint kell kiszámolni. Ez az esetek többségében nem okoz gondot, hiszen többnyire korhatárkedvezményekről van szó. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra szerzett jog későbbi érvényesítése esetén a csökkentés bármilyen módon számított nyugdíj esetében végrehajtható. 2.2.2. A jövedelempótló juttatás emelése A jövedelempótló juttatás nem emelkedik. A jelenleg megkövetelt alkotmányossági feltétel ezzel az intézkedéssel nem teljesül, politikailag kockázatos, azonban az államadósság csökkenése érdekében kifejtett hatása pozitív. A jövedelempótló juttatás emelésének elmaradása 1 százalékonként mintegy 2 milliárd Ft kiadáscsökkenést eredményez, (a 2012. évi makroparaméterek által befolyásolt emelés hatása 6-7 milliárd forint lehet, ha figyelembe vesszük, hogy 2011-ben a nyugdíjemelés mértéke 3,8 % volt. 2.2.3. Munkavégzés jövedelempótló juttatás mellett A hatályos szabályozás szerint a korhatár előtti nyugdíjban részesülők a korhatár betöltéséig csak akkor kaphatják meg a nyugdíjukat, ha a nyugdíj melletti munkavégzésből származó jövedelmük a minimálbér 18-szorosát, 2011-ben 1 404 ezer forintot nem haladja meg. A javaslat szerint 2012. január 1-jétől a juttatás folyósítását fel kell függeszteni, ha a jogosultnak munkavagy vállalkozási jövedelme van, vagyis biztosítással járó jogviszonyban áll. Mivel a korhatár előtti nyugdíjak és a helyükbe lépő jövedelempótló juttatások keresetpótló ellátások, elvileg is indokolt munkajövedelem szerzése esetén az ellátás folyósításának szüneteltetése. A vállalkozói körben ennek az is következménye, hogy mivel a jövedelempótló juttatás nem nyugdíj, ezért vállalkozás esetén nem alkalmazható rá a kiegészítő tevékenység szabálya, így a vállalkozásban részt vevőnek járulékot kell fizetnie, s mivel jövedelemben részesül, a juttatásának folyósítása szünetel. Ez a vállalkozások és az ellátások profiltisztítását eredményezheti. A jövedelempótló juttatásban részesülőnek bejelentési kötelezettsége keletkezik, ha jövedelem szerzése biztosított és a bejelentés elmulasztása szankciót von maga után. Javaslatunk szerint, aki a foglalkoztatását 30 napon belül nem jelenti be a nyugdíjfolyósító szervnek, vagy oda ugyan bejelenti, de egyébként a foglalkoztatása „szerződés nélkül” történik, az a jövedelempótló juttatását véglegesen elveszíti, és az akkor sem éled fel, ha a nyugdíjkorhatárt eléri (vagyis akkor már az újraszámolt, esetleg alacsonyabb nyugdíj helyett nem választhatja a régit). Ez a folyósító szerv és az adóhatóság kölcsönös adatközlésével kiegészítve megfelelő visszatartó erőt jelenthet a fekete-foglalkoztatással szemben. Korábbi javaslatainkban szerepelt, hogy azokat a jövedelempótló juttatásban részesülő személyeket, akik a nyugdíjkorhatárnál több mint öt évvel fiatalabbak, meg kell kísérelni visszavezetni a munkaerőpiacra. E javaslat a korhatár előtti szolgálati nyugdíjban részesülők magas


száma miatt született, azonban a fegyveresekre vonatkozóan külön előterjesztés készült, amely erre vonatkozóan tartalmaz előírást. A civilek esetében a nyugdíjkorhatár előtt öt évvel nagyon kis létszámban részesülnek nyugellátásban. A bányász-, művésznyugdíjasok mellett a korkedvezményes nyugdíjban részesülők egy része, összesen mintegy 2-2,5 ezer fő lehet a nyugdíjkorhatárnál öt évvel fiatalabb. A művészek közül, aki tud, dolgozik, tehát a választott munkavégzésből származó jövedelem miatt nem lesz folyósítható számára a jövedelempótló juttatás. Jelen előterjesztésben nem javasoljuk e személyek munkaerő-piaci visszavezetésének feladatát előírni, és ennek adminisztrációs terhével a közigazgatási szervek feladatait növelni. 2.2.4. A jövedelempótló juttatásban részesülők öregségi nyugdíja A jövedelempótló juttatás az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor automatikusan öregségi nyugdíjjá alakul. Javaslatunk szerint az időközi nyugdíjemeléseket is megkapja az érintett. Mivel azonban a jövedelempótló juttatásban részesülő személy keresőtevékenységet is folytathatott, hat hónap állna a rendelkezésére, hogy kérje a nyugdíja újraszámítását az akkor hatályos szabályok szerint. Ha az újraszámított összeg magasabb, a nyugdíját megemelik. 2.2.5. Eljárási szabályok Az új jogosultságokat a kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságai állapítják meg, a juttatást a NYUFIG folyósítja. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól minden korhatár előtt nyugdíjban részesülő 2011 decemberében értesítést kap arról, hogy januártól nyugdíj helyett jövedelempótló juttatásban fog részesülni. Felhívják arra is, hogy nyilatkozzon, hogy milyen jövedelemmel, vállalkozással, stb. rendelkezik, mert biztosítással járó jogviszony fennállása esetén a juttatás nem folyósítható. Fel kell hívni a nyilatkozó figyelmét a jogkövetkezményekre valótlan tartalmú nyilatkozat szolgáltatása, vagy jövedelemszerző tevékenység eltitkolása esetén. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra is, hogy a nyugdíjas státus elvesztésével milyen jogosítványai vesznek el (pl. utazási kedvezmény). A vállalkozó a továbbiakban nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, ezért a főfoglalkozású vállalkozókra vonatkozó járulékfizetési kötelezettséget kell teljesítenie. Ha jövedelemmel rendelkezik, a juttatása folyósítását szüneteltetni kell, vagy a vállalkozását kell megszüntetnie. Ezeket és más részletes eljárási szabályokat végrehajtási rendelet fogja tartalmazni. 2.3. Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció 2.3.1. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszernek nincs alternatívája. A felosztó-kirovó elv azt jelenti, hogy az adott időszakban befolyt járulékokból kell fedezni az adott időszak ellátásait. Generációk közötti elosztást valósítja meg, amely a szolidaritásra is épül. Éppen ez veti fel annak az igényét, hogy a generációk közötti korrekt elszámolás megteremtésével biztosítani lehessen, hogy az érintettek közvetlenül ellenőrizhessék, hogy befizetéseik és ellátásuk egyensúlya biztosítható. Ennek technikai alapja az egyéni számla. A nyugdíj jogosultsági feltételei és megállapítása (nyugdíjmodell) többféle is lehet. Jelenleg a nettó átlagkereset és szolgálati idő számításon alapuló ellátás a meghatározó ellátási modell (DB). Az egyéni számla megteremtésének igényét tényként kell rögzítenünk, hiszen  a magánnyugdíj-pénztári átalakítások során a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszatérők ígéretet kaptak arra, hogy az egyéni számlavezetés részükre fennmarad.  Ugyancsak ígéretet kaptak arra, hogy biztosítani fogjuk a felhalmozott befizetéseik örökölhetőségének lehetőségét.  Szintén a volt magánnyugdíj-pénztári tagok számára tartalmazza a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló hatályos törvény az özvegyi járadékra való jogosultságot, amelyet a




hatályos törvényi szabályozás értelmében az egyéni számla egyenlege alapján kell megállapítani. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszeren belül nem működhet kétféle rendszer, egy a volt pénztártagoknak, egy pedig azok számára, akik nem voltak pénztártagok. A jövőbeni ellátások kalkulációjának tehát az egyéni számlás nyilvántartásra kell épülnie.

A rendszer újragondolása során figyelemmel kell lennünk mind a makrogazdasági mozgástérre, mind a nyugdíjrendszer belső ellentmondásaira. Makrogazdasági megoldásra váró problémák, amelyek az elmúlt időszakban felhalmozódtak:  A rendszer pénzügyileg túlelosztást valósít meg, vagyis többet ígér, mint amennyit a beszedett és a beszedhető járulékok fedezni tudnak, sok esetben éves szinten is (keresztmetszeti) és az aktív járulékfizetői szakasz és az ellátással fedezett (hosszmetszeti) szakasz esetében is.  A túlelosztás ellenére az érintettek széles körben elégedetlenek a rendszerrel, alacsonynak tartják a szolgáltatást, mert nincs egy egyértelmű mérce, amihez viszonyítani lehetne, hogy mi az, ami egyénenként jár a rendszerből.  A rendszer egyes elemei sem a lakosság, sem a döntéshozók számára nem áttekinthető módon kapcsolódnak egymáshoz.  A rendszer nem kellően díjazza a fenntartását elősegítő tevékenységeket (későbbi nyugdíjba vonulás, gyermekvállalás), és nem bünteti, sőt néhány elemében (pl. nyugdíj melletti jövedelemszerzés lehetősége) ösztönzi a korai nyugdíjba vonulást. Széles körű az indokolatlan kedvezmények rendszere.  A rendszer hosszú távú egyensúlyát nem automatizmusok, hanem ad-hoc politikai döntések biztosítják. Ez nem megfelelő mechanizmus, mert a politikai döntések szinte szükségszerűen alá vannak vetve a rövidtávú szemléletnek (vagyis rövidtávú politikai előnyökért hosszú távon fenntarthatatlan elígérkezéseket tesznek).  Az embereknek illúziói vannak az állami szerepvállalás lehetőségeiről, így túl keveset takarékoskodnak.  A szélesebb értelemben vett nyugdíjrendszer elemei nem illeszkednek jól egymáshoz. A magyar nyugdíjrendszer belső ellentmondásai: A jelenlegi nyugdíj-megállapítási mód elsősorban arra ösztönöz, hogy lehetőség esetén a legjobb kondíciók mellett kerüljön sor a nyugdíj igénybevételére, s később ezt akár kevesebb jövedelemmel, de ki lehet egészíteni. – A hatályos társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a 2013-tól előírt nyugdíjszámítási szabályokhoz mindenképpen hozzá kell nyúlni: a szabályok szerint 2013-tól a nyugdíj megállapítására a bruttó jövedelem alapján kerülne sor. Ha ennek nincs meg az adózási oldala, ez jelentős nyugdíjszínvonal növekedést von maga után, ami éppen ellentétes a célul tűzött folyamatokkal. − Az igénylők által elért szolgálati idő a korhatáremelés miatt növekedni fog, ez a jelenlegi számítási szabályok változatlanul hagyása mellett ismét csak nyugdíjszínvonal-emelkedést okozna. − A nyugdíjszámításhoz használt mérték-skála nem lineáris, magasabbra értékeli az életpálya első szakaszát. −

Mindezek a problémák megalapozzák, hogy egy jól átgondolt, új nyugdíjrendszer kerüljön bevezetésre. A Széll Kálmán Tervben megalapozott nyugdíjrendszer az önszabályozó, önfinanszírozó stabil és fenntartható rendszer kidolgozása felé mozdult el. A Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepciót az előterjesztés 2. függeléke tartalmazza.


A nyugdíjrendszer elemei közé a következőkben csak a saját jogú öregségi ellátásokat, valamint a hozzátartozói ellátásokat lehet figyelembe venni. A decemberben meghozott intézkedések során kikristályosodott elvek alapján kétféle nyugdíjrendszer él egymás mellett: valaki vagy teljes egészében az állami rendszer tagja (a lakosság túlnyomó többsége tartozik ide), vagy teljes egészében a saját magánnyugdíj-pénztári megtakarításaira támaszkodik (a kisebbség számára). Ebben az anyagban csak az állami rendszer reformjával foglalkozunk, de szeretnénk jelezni, hogy szabályozási feladatok a magánnyugdíjrendszerben is vannak. Az állami rendszerben széles körben érvényesítenénk a korrektség és a pontos elszámolás elvét, vagyis mindenki olyan mértékű nyugdíjjogosultságot szerezne, amilyen mértékben a rendszer fenntartásához hozzájárult. A korrektség és a pontos elszámolás eszközeként a ténylegesen befizetett, öregségi nyugdíjcélú járulékokat egyéni számlán vezetnék. A nyugdíjat a nyugdíjba vonuláskor, a tényleges életkornak megfelelő (hónapokban kifejezett) várható élettartam és a valorizált számlaegyenleg hányadosaként állapítanák meg, vagyis nyilvánvaló lenne, hogy mindenki annyi nyugdíjra számíthat összesen, amennyit a rendszerbe történő befizetéseivel megszolgált. A rendszer elemeit világosan szétválasztanánk, így elkülönülne a saját jogú öregségi nyugdíj és a hozzátartozói ellátás, a rendszerelemeknek önálló pénzügyi forrása, (járulékrész) lenne, egymástól pontosan elhatárolva. Az öregségi nyugdíj fedezetét szolgáló járulékrészt is kettébontanánk a hosszú távú („hosszmetszeti”) és a rövidtávú („keresztmetszeti”) egyensúlyt biztosító részre. Az egyéni számlára csak az előbbi, az aktív korban, jövedelemmel alátámasztott egyéni járulék kerülne. Javasoljuk ezen felül, hogy az egyéni jogosultságokat megalapozó járulékrészek (vagyis a „hosszmetszeti” egyensúlyt biztosító öregségi nyugdíjjárulék, és a hozzátartozói járulékrészek) kerüljenek az egyéni bérbe („felbruttósítás”), s a munkáltató csak az egyéni jogosultságot nem teremtő részt (a rövidtávú egyensúlyt biztosító részt) fizesse. Ennek következtében radikálisan csökkenne a munkáltatók kimutatott közterhe, ami fontos a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokban. (Ehhez a szükséges törvénymódosítást úgy kell megalkotni, hogy a munkavállaló nettó jövedelmi helyzete ne változzon.) A járulékátrendezés nem szükségszerű eleme a javasolt nyugdíjrendszernek. A korrektséget érvényesítené az egyéni számlaegyenleg öröklésének a lehetősége is, kizárólag a hozzátartozók számára, kötött módon, nyugdíjcélra. Az öröklés lehetőségének megteremtése egyben – együtt a várható hátralévő élettartamtól függő nyugdíjjal – ösztönözne a minél későbbi nyugdíjba vonulásra, hiszen ekkor sem „veszne el” az egyén (vagy legalábbis a családja) számára a nyugdíjba vonulásnál korábbi halál esetén a befizetés. Az özvegyeknek járó szolgáltatást nem a rendszer összes résztvevőjére, hanem csak az érintettekre terhelnénk a korrektség általános szellemében, így az öregségi özvegyi járadék helyett kétszemélyes járadékot határoznánk meg házaspárok számára. Más formában kifejezve: a rendszer az özveggyé válás problémáját a jövőben nem önálló, „hozzáragasztott” elemként, özvegyi járadékként, hanem a rendszer integráns részeként, kétszemélyes járadékként kezelné.


A rendszer hosszú távú stabilitását egy önszabályozó mechanizmus („szabályozás algoritmusokkal”) biztosítja. Ez alapvetően a várható élettartam növekedésével párhuzamosan, automatikusan növekvő nyugdíjkorhatárt jelentené. 2.3.2. A gyermeknevelés társadalmilag hasznos tevékenységként való elismerését különösen a nyugdíjrendszerben kifejezésre kell juttatni, hiszen a nyugdíjrendszer a demográfiai hatásoknak a legkitettebb rendszer, a megszületett generációk járulékfizetése képes csak biztosítani az aktuális ellátásokat. A gyermekvállalásból adódó, jelenleg is létező nyugdíjhátrányokat ki kell egyenlíteni, a gyermekvállalási idő alatt kieső vagy csökkent járulékfizetést az életpálya jövedelmének átlagával kelljen figyelembe venni. Ez arra is ösztönözhet, hogy ne minél később, hanem minél korábban pl. egyetemi évek alatt sor kerüljön a gyermekvállalásra, hiszen ha az életpálya befolyásolja a „jóváírást”, akkor tényleges kiesés a gyermeknevelés időszakára nem következik be. 2.3.3. A két rendszer összehangolása érdekében az eddigi jogszerzés átszámolásra kerül. Ez a módszer egységes elven biztosítja a nyugdíj-megállapítás szabályait, felmerülhet a nyugdíjrendszer túlelosztásának, túlígérésének korlátozása, és áttekinthetőbben beleilleszthető a magánnyugdíjpénztárból áthozott vagyon is. Ezzel a módszerrel a jogszerzés nyomon követése a jelenleginél egyszerűbb, átláthatóbb, és nem lebegteti meg a nyugdíjrendszer változtatásainak visszaállíthatóságát. Ebben az esetben az 1988-tól gyűjtött egyéni járulékadatok egyeztetése szükséges lehet. 2.3.4. A koncepcióval összefüggésben felmerül még a biztosított és a foglalkoztató közötti járulékmegosztás arányának módosítása, amely ugyan nem szükségszerű, de áttekinthetőbbé tenné a rendszert. Szükséges tehát a Kormány elvi döntése ahhoz, hogy a részletes javaslatok kidolgozása során lehet-e számolni a járulékátrendezés kérdésével. 3. Kormányprogramhoz való viszony Az előterjesztés a Kormányprogramnak az idősek tiszteletét és az államadósság csökkentését tartalmazó pontjaihoz kapcsolódik. 4. Előzmények, kapcsolódások Az előterjesztés a Széll Kálmán Tervhez és azon belül elsősorban a rokkantsági ellátórendszer átalakításához és a közszolgálati életpályamodellhez kapcsolódik. 5. Európai uniós kapcsolódások Nem önmagában a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetésének, jövedelempótló juttatássá alakításának, hanem a nyugdíjrendszer azon elvi megközelítésének, hogy nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani, a rokkantsági ellátásoknak a nyugellátások közül történő kivétele nemzetközi kapcsolataink szintjén is rendezendő. Magyarország EU csatlakozásától a nyugdíjrendszer koordinálását az EU tagállamai között uniós rendelet szabályozza (883/2004/EK rendelet). A rendelet alkalmazási köre a rokkantsági ellátásokat szabályozó jogszabályra is kiterjed. 6. Társadalmi egyeztetés Az előterjesztést az Országos Érdekegyeztető Tanács, illetve annak szakbizottságai és az Idősügyi Tanács tárgyalja meg.


7. Az előterjesztés kommunikációja 1. Milyen kommunikáció javasolt az előterjesztés elfogadása esetén? követő vagy kezdeményező* *a kívánt kommunikációs forma aláhúzandó! 2. A tájékoztatás módja: Kormányülést követő szóvivői tájékoztató igen/nem Tárcaközlemény igen/nem Tárca által szervezett sajtótájékoztató igen/nem 3. Fő üzenet (4-5 mondat) (a kormányzati kommunikáció tartalma, az előterjesztő kommunikációs szándéka): Az időskori nyugellátás célja, hogy akkor nyújtson ellátást, amikor az életkor előrehaladásával a keresőtevékenységből eredő jövedelemszerzés erősen korlátozottá válik. Ezzel szemben a jelenlegi korai nyugdíjazási lehetőségek, a nyugdíj melletti jövedelemszerzésre ösztönöznek, egyes esetekben az általánosnál kedvezőbb közteherviselési feltételek mellett, illetve a munkanélküliséget kezelik. A nyugdíjas státusz egyéb kedvezményekre is jogosít. A nyugdíjreform koncepció célja, hogy a jelenlegi szabályozással ellentétben, a mind tovább munkában maradásra, a nyugdíj alapját képező járulékfizetés teljesítésére ösztönözzön. Az előterjesztő részéről nyilatkozó: Soltész Miklós államtitkár 4. Részletes kommunikációs terv: A nyugdíjrendszerben, s azon kívül is számos jogszabály eredményez korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetőséget. A rendszer önmaga a minél korábbi nyugdíjba vonulásra, majd a nyugdíj melletti munkavégzésre ösztönöz. Ennek hatására a nyugdíjban részesülők aránya magas a járulékfizetők arányához képest, és a nyugdíjkorhatár emelése ellenére, a tényleges nyugdíjba vonulási átlagéletkor lassan emelkedik. Mindez a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyi helyzetét rontja, s költségvetési többletforrást igényel. A változtatás célja, hogy öregségi nyugdíj az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő biztosítottaknak járjon. Az eddigi korhatár előtti ellátások a jövőben semmilyen tekintetben nem minősülnek nyugdíjnak, átalakulnak nyugdíjpótló juttatássá. A rendszer egésze a munkavállalást, a munkában maradást helyezi előtérbe. A nyugdíjrendszer reformjáról szóló koncepciónak is lényegi eleme a mind további munkában maradás ösztönzése, s a bármilyen csekély járulékfizetés elismerése. Az additív, vagyis a hosszabb életpályát többletként elismerő, gyűjtő rendszer minden befizetett járulékot többletként értékel, s nem bünteti a befizetőt, ha a nyugdíjba vonulása előtt alacsonyabb jövedelem alapján kevesebb járulékot fizet. A javaslat szerint továbbra is felosztó kirovó elvű nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága érdekében meg kell alapozni a bevételek és kiadások egyensúlyát. Budapest, 2011. május „

„. Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter


HATÁSVIZSGÁLATI LAP I. A végrehajtás feltételei A végrehajtáshoz szükséges a korhatár előtti nyugdíjak jogosultsági feltételeit tartalmazó jogszabályok hatályon kívül helyezése. Az érintett jogszabályok a következők:  a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet egyes szakaszai, amelyek a következő korhatár alatti nyugellátásokra vonatkozó szabályozást tartalmazzák:

    

o előrehozott öregségi nyugdíj, o csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, o korkedvezményes nyugdíj; a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet; az egyes művészeti tevékenységet folytatatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet; a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvénynek a polgármesterek kedvezményes nyugdíjba vonulását tartalmazó rendelkezései; az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvénynek az országgyűlési képviselők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségét tartalmazó rendelkezései; törvényalkotás a jövedelempótló juttatás jogosultsági és folyósítási szabályairól, az igénylés eljárási rendjéről.

Az előterjesztés a jövedelempótló juttatásra vonatkozó átmeneti jellegű rendelkezések mellett csak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) módosítását és egyes jogszabályok hatályon kívül helyezését tartalmazza. Szükség van azonban pl. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, a közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosítására is. Mivel azonban ezek hosszabb előkészítést és egyeztetést igényelnek, és a Széll Kálmán Terv további elemeivel, valamint az új nyugdíjrendszerrel is összefüggésben állnak, ugyanakkor hosszú felkészülési időt nem igényelnek, javasoljuk ezek második féléves elfogadását. II. A társadalmi hatások összefoglalása 1.1. Elsődleges, célzott hatások 1.1.1. A korhatár előtti nyugellátások jövedelempótló juttatássá alakítása a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási kötelezettségét csökkenti. Megszünteti a mielőbbi nyugdíjba vonulás, majd a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét, a nyugdíj igénybevétele nélküli továbbdolgozásra ösztönöz. 1.2.1. A nyugdíjrendszer elemei közé a reformkoncepció alapján csak a saját jogú öregségi ellátásokat, valamint a hozzátartozói ellátásokat lehet figyelembe venni. A decemberben a kétpilléres nyugdíjrendszerrel kapcsolatban meghozott intézkedések során kikristályosodott elvek alapján kétféle nyugdíjrendszer lesz egymás mellett: valaki vagy teljes egészében az állami rendszer tagja (a lakosság túlnyomó többsége tartozik ide), vagy teljes egészében a saját megtakarításaira támaszkodik (a kisebbség számára). Ebben az anyagban csak az állami rendszer reformjával foglalkozunk, de szabályozási feladatok a magánnyugdíjrendszerben is vannak. Az állami rendszerben széles körben érvényesítenénk a korrektség és a pontos elszámolás elvét, vagyis


mindenki olyan mértékű nyugdíjjogosultságot szerezne, amilyen mértékben a rendszer fenntartásához hozzájárult. 2.1. Másodlagos hatások 2.1.1. A javaslat az ellátásokban részesülők körében bizonytalanságot okoz, a közeljövőben bármely ellátás igénybevételét tervezők körében ellenállást vált ki. A korkedvezmény, mint a szervezet fokozott elhasználódása miatt járó korai nyugdíjazási kedvezmény megszűnése az érintett körben tüntetésekhez, akár sztrájkhoz is vezethet. Elsősorban a vasúti, közúti, városi, légi közlekedésben dolgozók részéről várható munkabeszüntetéssel járó fenyegetés. III. Társadalmi költségek a) A vállalkozások pénzügyi terhei Az előterjesztés a vállalkozások pénzügyi terheit annyiban érinti, hogy ha valakinek a jövedelempótló juttatás mellett vállalkozása, vállalkozásban közvetlen munkavégzésre irányuló tevékenysége van, abban az esetben mivel nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak, adó- és járulékfizetési kötelezettsége keletkezik, amely jövedelem létét feltételezi, ezáltal a jövedelempótló juttatás megszüntetését vonja maga után. b) A háztartások pénzügyi terhei Az érintettek közül a nyugdíj (juttatás) mellett munkát vállalók jövedelmét egyértelműen csökkenti, azok várakozását is rontja, akik a jövőben tervezték nyugdíjazásukat, s emellett a munkavégzést. c) Az előterjesztéssel érintett valamely konkrét társadalmi csoport terhei 1. A jövedelemcsökkentés minden érintett ellátásban részesülő vagy arra számító számára negatív hatású. d) Hatékonysági és versenyképességi költségek Az előterjesztés a versenyképesség szempontjából pozitív hatású. e) Az előterjesztés adminisztratív terhei A korhatár előtti nyugellátások juttatássá alakítása miatt a folyósított ellátásokat jövedelempótló juttatásként kell folyósítani. A javaslat szerint munkavégzés esetén a juttatás nem folyósítható, ez az ellátások folyósíthatóságának figyelemmel kísérése miatt folyamatos többletmunkát fog jelenteni. A nyugdíjkorhatár elérésekor a folyósítandó nyugdíj összegének megállapítása szintén többletmunkát igényel.


IV. Költségvetési hatások (szolgálati nyugdíjakkal együtt) A javaslat a Széll Kálmán Tervben szereplő strukturális átalakításokat tartalmazza, ezzel együtt kimutatható államadósság csökkentő hatása is várható. Összegét a bemutatásra kerülő előterjesztés tartalmazza. Az intézkedés-sorozatnak államháztartási kihatása van, tekintettel arra, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap nem része a központi költségvetésnek. A számítás teljes körű, utal a fegyveresekre vonatkozó, külön előterjesztésben foglalt adatokra is, amely a korábban beterjesztett anyagban szerepelt, s amely közben változhatott is. A Széll Kálmán Munkacsoport döntése alapján a jövedelempótló juttatás emelésével nem kell számolni, ennek megtakarító hatása 1 százalékonként kb. 2 milliárd forint. 200 ezer fő 1 millió forintos éves jövedelempótló juttatás esetén ez kb. 6–7 milliárd forint államadósság csökkenéshez való hozzájárulást eredményezhet összességében az alábbi táblázatban foglaltakon felül.

Intézkedés

Előrehozott öregségi nyugdíj kivezetése Korkedvezmény kivezetése

Bányász nyugdíj megszüntetése

Ellátásban részesülők száma 200 000 fő

Az ellátás egy főre jutó átlaga (Ft) 104 000

Kb. 50 000-en 118 000 dolgoznak ilyen munkakörben, de az ellátottak száma 20 000 fő 3 000 fő 141 000

Államadósság csökkentéshez hozzájárulás (Mrd Ft) 2012-ben

2013-ban

Megjegyzés

6,7

21,8

Államháztartási szempontból pozitív hatás az új megállapításokkal fokozatosan jelentkezik.

nincs

nincs

Államháztartási szempontból pozitív hatása nincs, sőt 2013-tól 18-20 milliárd forint bevételkieséssel kell számolni.

0,5

1

A bányász-nyugdíj éves kiadása 5 milliárd forint, kivezetése 20 év alatt lehetséges, az államháztartási hatása pozitív az új megállapítások elmaradása jelenti.


Művész nyugdíj 800 fő megszüntetése Polgármesterek, 360 fő országgyűlési képviselők kedvezményes nyugdíjának megszüntetése Munkajövedelem esetén az ellátás folyósításának szüneteltetése Szolgálati 42-43 000 fő nyugdíj átalakítása (folyósítás megszüntetése, új járulékfizetés együttes hatása) Összesen

91 000

nincs

nincs

165 000

nincs

nincs

1

1

14

16,2

22

40

177 000

A költségvetés megtéríti az NYA számára, de a pozitív hatás 10 év alatt 1 milliárd forint alatti. 10 év alatt 0,7-0,9 milliárd forint hatással bír, előnye a profiltisztítás


V. Egészségügyi hatások A korkedvezményes munkakörökben dolgozók várhatóan be fogják mutatni azokat az egészségügyi károsító hatásokat, amelyek őket a munkavégzés során elháríthatatlanul érik, s emiatt kormányzati intézkedést fognak követelni. Ezt azonban nem a nyugdíjrendszerben kell kezelni, és a 2012 végéig biztosított jogszerzéssel lehet elég idő egy új, munkavédelmi, foglalkoztatáspolitikai szempontú rendszer kidolgozására. VI. Környezeti hatások Az előterjesztésnek környezeti hatásai nincsenek.


HATÁROZATI JAVASLAT A Kormány megtárgyalta és elfogadta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a jövedelempótló juttatásról, valamint a Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióról szóló kormányelőterjesztést, és a) elrendeli az előterjesztés mellékletében szereplő tervezetnek törvényjavaslatként az Országgyűléshez történő benyújtását. A törvényjavaslat országgyűlési előadójaként a Kormány képviseletét a nemzeti erőforrás miniszter látja el. b) elrendeli a Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció a bemutatott elvek szerinti részletes kidolgozását és a jogszabálytervezet elkészítését, amelyet a szeptemberi kormányülésre kell benyújtani.


Melléklet a …/2011-NEFMI(SZ) számú kormány-előterjesztéshez

2011. évi … törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a jövedelempótló juttatásról 1. Általános rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában a) biztosítással járó jogviszony: aa) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a szerint biztosítással járó jogviszony, ab) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy esetén EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. §-a szerint biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszony, ac) a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény hatálya alá tartozó személy esetén – ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik – a szerződő államban fennálló, a Tbj. 5. §-a szerint biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszony; b) EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez; c) korhatár előtti öregségi nyugdíj: az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személynek járó ca) előrehozott öregségi nyugdíj, cb) csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, cc) korkedvezményes nyugdíj, cd) bányásznyugdíj, ce) korengedményes nyugdíj, cf) az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíj, cg) az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 2011. szeptember 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, ch) a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 2011. szeptember 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj; d) korhatár előtti öregségi nyugdíj, illetve jövedelempótló juttatás kezdő napja: az a nap, amelytől kezdődően a korhatár előtti öregségi nyugdíjat, illetve a jövedelempótló juttatást megállapítják; e) öregségi nyugdíjkorhatár: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (1) bekezdése szerinti öregségi nyugdíjkorhatár.


2. § (1) A jövedelempótló juttatásokat a nyugdíjmegállapító szerv állapítja meg és a nyugdíjfolyósító szerv folyósítja. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a jövedelempótló juttatások megállapítására, folyósítására, a jogorvoslatra, a jogalap nélküli ellátás visszafizetésére, a tartozás elengedésére, mérséklésére és fizetési kedvezmény engedélyezésére, a végrehajtásra, valamint az adatkezelésre a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a korengedményes nyugdíj és a helyébe lépő jövedelempótló juttatás folyósítására és megszüntetésére, valamint a munkáltató fizetési kötelezettségére és a visszatérítésre a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet és a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet 2011. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 2. A 2012. január 1-je előtti kezdő naptól megállapított korhatár előtti öregségi nyugdíjak

3. § Az 1950. évben vagy azt követően született személy részére a korhatár előtti öregségi nyugdíjat 2012. január 1-jétől azonos összegben, jövedelempótló juttatásként kell továbbfolyósítani.

4. § (1) Korhatár előtti öregségi nyugdíj – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2011. december 31-ét követő kezdő nappal nem állapítható meg. A 2012. január 1-jét megelőző kezdő naptól megállapításra kerülő korhatár előtti öregségi nyugdíjak megállapítására a korhatár előtti öregségi nyugdíj kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni. (2) Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 2011. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 10. §-a, illetve a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 2011. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 13/A. §-a alapján öregségi nyugdíj csak 2011. szeptember 1jét megelőző kezdő nappal állapítható meg. 3. Jövedelempótló juttatás megállapítása 2011. december 31-ét követő kezdő naptól

5. § (1) 2011. december 31-ét követő kezdő nappal jövedelempótló juttatásra jogosult a) az az 1952. évben vagy az megelőzően született nő és az 1951. évben vagy azt megelőzően született férfi,


aa) aki az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez a Tny. 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint szükséges szolgálati időt 2011. december 31-éig megszerezte, vagy ab) akivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján a felmentését 2011. július 1-je előtt írásban közölték; b) az az 1953. évben született nő, aki 59. életévét betöltötte és 2012. december 31-éig legalább 37 év szolgálati időt szerez; c) az az 1952. évben született férfi, akivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján a felmentését 2011. július 1-je előtt írásban közölték; d) az, aki 2012. december 31-éig a Tny. 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint korkedvezményt szerez; e) az, aki 2011. december 31-éig a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint a bányásznyugdíjra való jogosultságot megszerezte; f) az, aki 2011. december 31-éig az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, feltéve, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, a jövedelempótló juttatás kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll, továbbá a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti rendszeres pénzellátásban nem részesül.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a jogosult a jövedelempótló juttatást az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt annyi évvel kérheti, ahány év korkedvezményre való jogosultságot a Tny. 2011. december 31-én hatályos szabályai szerint a) a jövedelempótló juttatás kezdő napját megelőző napig szerzett, ha a jövedelempótló juttatás kezdő napja 2012. évben van, b) az a) pontban nem említett esetben 2012. december 31-éig szerez. (3) A jövedelempótló juttatást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban a kérelem benyújtásának időpontját megelőző hatodik hónap első napjától, de legkorábban 2011. december 31-ét követő kezdő nappal, kérelemre lehet megállapítani. 6. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a jövedelempótló juttatást a jövedelempótló juttatás kezdő napján alkalmazandó társadalombiztosítási nyugdíjszabályok szerint kell megállapítani. (2) Az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a Tny. 2011. december 31-én hatályos 18/A. §-ának hatálya alá tartozó személy esetén, valamint az 5. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a jövedelempótló juttatás (1) bekezdés szerint kiszámított összegét a Tny. 2011. december 31-én hatályos 18/A. § (3) bekezdése szerint csökkenteni kell, ha a jogosultnak a jövedelempótló juttatás kezdő napját megelőző napig megszerzett szolgálati ideje nem éri el a 40 évet.


(3) Az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a Tny. 2011. december 31-én hatályos 18/B. §-ának hatálya alá tartozó személy esetén, valamint az 5. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedelempótló juttatás (1) bekezdés szerint kiszámított összegét a Tny. 2011. december 31-én hatályos 18/B. § (2), illetve (3) bekezdése szerint csökkenteni kell. 4. A jövedelempótló juttatás megszűnése

7. § (1) A jövedelempótló juttatás megszűnik, ha a) a jogosult meghal, b) a nyugdíjmegállapító szerv a jogosult kérelmére megszünteti, vagy c) a nyugdíjmegállapító szerv a 9. § (1) bekezdése, illetve korengedményes nyugdíj helyébe lépő jövedelempótló juttatás esetén a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet és a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet 2011. december 31-én hatályos rendelkezései által meghatározott esetben hivatalból megszünteti.

(2) A megszüntetett jövedelempótló juttatás ismételten nem állapítható meg. 5. Keresőtevékenység folytatása jövedelempótló juttatás mellett

8. § (1) A jövedelempótló juttatás folyósítását szüneteltetni kell arra a hónapra, amely hónapban vagy annak egy részében az érintett biztosítással járó jogviszonyban áll, az ilyen hónapra folyósított jövedelempótló juttatást vissza kell fizetni.

(2) A jövedelempótló juttatásban részesülő személy köteles – legkésőbb a jogviszony létrejöttét követő harminc napon belül – a nyugdíjfolyósító szervnek bejelenteni, ha biztosítással járó jogviszonyt létesít. A 2012. január 1-jén biztosítással járó jogviszonyban álló és jövedelempótló juttatásban részesülő személy a bejelentési kötelezettségét 2012. január 31-éig köteles teljesíteni. (3) A visszafizetendő jövedelempótló juttatást a bejelentéstől számított harminc napon belül kell visszafizetni. (4) A szüneteltetett jövedelempótló juttatást azonos összegben ismételten folyósítani kell, ha a jogosult a nyugdíjfolyósító szervnek bejelenti, hogy biztosítással járó jogviszonyban nem áll. A szüneteltetett jövedelempótló juttatást legfeljebb hat hónapra visszamenőleg lehet folyósítani. (5) A nyugdíjfolyósító szerv a jövedelempótló juttatás szüneteltetéséről és ismételt folyósításáról a jövedelempótló juttatásban részesülő személy bejelentése alapján, határozat meghozatala nélkül intézkedik.


9. § (1) A 8. § (2) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén, vagy ha a jövedelempótló juttatásban részesülő személy foglalkoztatására a foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor, a jövedelempótló juttatást a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedését következő hónaptól meg kell szüntetni, és a foglalkoztatás időtartamára folyósított jövedelempótló juttatást késedelmi kamattal növelt összegben vissza kell fizetni. (2) Ha a biztosítással járó jogviszony keletkezésének időpontja nem állapítható meg, a jövedelempótló juttatást a jogsértés észlelését megelőző hat hónapra kell – késedelmi kamattal növelt összegben – visszafizetni. Ha a jövedelempótló juttatást hat hónapnál rövidebb ideje folyósítják, a folyósított jövedelempótló juttatás összegét kell – késedelmi kamattal növelt összegben – visszafizetni. (3) A késedelmi kamat mértéke a jegybanki alapkamat kétszerese. A késedelmi kamatot a biztosítással járó jogviszony keletkezésének időpontjától a) a tartozás elengedése, mérséklése vagy fizetési kedvezmény engedélyezése esetén az erre irányuló kérelem benyújtásának időpontjáig, b) az a) pontban nem említett esetben a jogosulatlanul folyósított jövedelempótló juttatás teljes összegének visszafizetéséig, végrehajtásáig terjedő időre kell megfizetni. 6. A jövedelempótló juttatásban részesülő személyek öregségi nyugdíja

10. § (1) Ha a jövedelempótló juttatásban részesülő személy – ideértve azt az esetet is, ha a jövedelempótló juttatásának folyósítását a 8. § (1) bekezdése alapján szüneteltetik – az öregségi nyugdíjkorhatárt betölti, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától hivatalból a jövedelempótló juttatásnak az időközi nyugdíjemelések mértékével növelt összegét öregségi nyugdíjként kell folyósítani. A továbbfolyósításról nem kell döntést hozni.

(2) Az öregségi nyugdíj (1) bekezdés szerinti folyósítása esetén a nyugdíjas – a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül – a nyugdíjmegállapító szervtől kérheti öregségi nyugdíjának ismételt megállapítását. Az öregségi nyugdíj összegét – az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától kezdődően – abban az esetben lehet módosítani, ha az így megállapított öregségi nyugdíj magasabb az (1) bekezdés szerint folyósított összegnél. 7. Az ellátások fedezete

11. § (1) A jövedelempótló juttatásokat és a végrehajtás költségeit a központi költségvetés a Nyugdíjbiztosítási Alapnak megtéríti.


(2) E törvény rendelkezéseire hivatkozással a 2011. december 31-én hatályos szabályokban foglaltakhoz képest a korengedményes nyugdíjra megállapodást megkötő munkáltató fizetési kötelezettsége nem növelhető és a munkáltató visszatérítésre nem tarthat igényt. 8. Adattovábbítás

12. § (1) A nyugdíjfolyósító szerv a 3. § alapján jövedelempótló juttatásra jogosult személyek a természetes személyazonosító adatait és Társadalombiztosítási Azonosító Jelét elektronikus úton, hivatalból 2012. január 31-éig megküldi az állami adóhatóságnak, adategyeztetés céljából. (2) A nyugdíjmegállapító szerv a jövedelempótló juttatás megállapításáról, megszüntetéséről és a 8. § (2) és (4) bekezdés szerinti bejelentésről – a természetes személyazonosító adatok és a Társadalombiztosítási Azonosító Jelének megküldésével – haladéktalanul, elektronikus úton, hivatalból értesíti az állami adóhatóságot. 9. Felhatalmazó rendelkezés

13. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a jövedelempótló juttatás megállapításának és folyósításának részletes eljárási szabályait. 10. Hatályba léptető rendelkezések

14. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – 2011. szeptember 1-jén lép hatályba. (2) E törvény 1. és 2. §-a, 4. § (1) bekezdése, 5–13. §-a, 15–18. §-a és 19. § (2) bekezdése 2012. január 1-jén lép hatályba. (3) Az egyéb kapcsolódó törvények módosításáról külön törvény rendelkezik. 11. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1977. évi LXXXI. törvény módosítása

15. § A Tny. 6. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékra, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékra és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”


16. § A Tny. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „68. § (1) A biztosított (volt biztosított) – legfeljebb naptári évenként egyszer – a nyugdíjmegállapító szervtől kérheti a szolgálati idejének, továbbá nő esetén a 18. § (2a)–(2d) szerinti öregségi nyugdíjra jogosító jogosultsági idejének megállapítását. (2) A kérelemhez csatolni kell a biztosított által feltüntetett, a nyugdíj-megállapító szerv nyilvántartásában nem vagy eltérő tartalommal szereplő szolgálati időre, jogosultsági időre vonatkozó, az igénylő rendelkezésére álló igazolásokat, okiratokat. (3) A nyugdíj-megállapító szerv az elismert szolgálati időt, jogosultsági időt határozatban állapítja meg.”

17. § A Tny. 83/B. § (1) bekezdésében az „az a)–h) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő” szövegrész helyébe az „a fizetendő” szöveg lép.

18. § Hatályát veszti a Tny. a) 8–8/C. §-a és a 8. §-t megelőző alcím, b) 18/A–19. §-a, c) 79. § (5) bekezdése, d) 83/B. § (1) bekezdés a)–g) pontja és harmadik mondata, e) 83/B. § (5) bekezdése, f) 101. § (1) bekezdés k) pontja. 12. Hatályukat vesztő egyéb rendelkezések

19. § (1) Hatályát veszti a) az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 10. §-a, b) a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 13/A. §-a, valamint 19. § (3) bekezdésében az „öregségi nyugdíja, valamint” szövegrész.

(2) Hatályát veszti a) a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet, b) az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet, c) a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet,


d) a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet.


1. függelék a …/2011-NEFMI(SZ) számú kormány-előterjesztéshez JOGI-ALKOTMÁNYOSSÁGI SZEMPONTOK A KORHATÁR ALATTI NYUGDÍJAZÁS ÁTALAKÍTÁSÁHOZ

1. Általános megfontolások az Alkotmánybíróság döntései alapján A társadalombiztosítási és szociális ellátások megszüntetése vagy csökkentése kapcsán elsősorban négy alapjog vizsgálata merülhet fel. 1.1. Szociális biztonsághoz való jog (Alkotmány 70/E. §) „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” Az Alkotmánybíróság többször kifejtette, hogy a szociális biztonság nem jelent sem biztosított jövedelmet, sem pedig az életszínvonal garantálását (772/B/1990. AB határozat). Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott, szociális biztonsághoz való jog tartalma a szociális ellátások által nyújtandó megélhetési minimum állami biztosítása, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához, ezen minimális ellátási szint mértékét ugyanakkor a testület nem konkretizálta, annak sérelmére tekintettel nem állapított meg alkotmányellenességet. Ezt az ellátáshoz való jogot az állam a társadalombiztosítás és a szociális intézményrendszerek létrehozásával, működtetésével valósítja meg (26/1993. (IV. 29.) AB határozat) Az állam az ellátáshoz való jog biztosítására vonatkozó kötelezettségének azzal tesz eleget, ha megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Az állam tehát széles körű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a gazdasági viszonyok függvényében. A változtatások joga azonban nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot. (26/1993. (IV. 29.) AB határozat) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek (Tny.) – a korhatár alatti nyugdíjak folyósításának meghatározott szintű kereső tevékenység esetén történő kötelező felfüggesztését kimondó – 83/B. §-ával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az említett rendszerfenntartási kötelezettség nem jelenti azt, hogy az állam ne szüntethetné meg meghatározott feltételek – a megélhetési minimumot biztosító kereső tevékenységből származó jövedelem, vagyis a rászorultság megszűnése – esetén az aktív korúak részére biztosított társadalombiztosítási ellátások igénybevételét (239/B/2009 AB határozat) 1.2. Hátrányos megkülönböztetés tilalma (Alkotmány 70/A. §) „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.


(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” Az Alkotmány 70/A. §-a nem más, mint a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. Ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történik, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Ennek alapján alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne, és ennek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek (pl. 21/1990. (X. 4.) AB határozat, 39/1999. (XII. 21.) AB határozat). A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni (9/1990. (IV. 25.) AB határozat). A megkülönböztetés tilalma tehát nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. Az állam jogon kívüli (pl. célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai) szempontok szerint – a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel – a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között különbséget tehet, ha ezzel alkotmányos követelményeket nem sért (61/1992. (XI. 20.) AB határozat). Nem alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha nem összehasonlítható helyzetben lévő (homogén) csoporton belül történik, vagy az eltérésnek kellő alkotmányos indoka van (21/1990. (X. 4.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a különböző nyugdíjra jogosultak közötti megkülönböztetés alkotmányosságával. Megállapította például, hogy a különböző jogosultsági feltételekkel igénybe vehető nyugdíjkonstrukciókra jogosultak nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyoknak (előrehozott – csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj: 698/B/1998. AB határozat, előrehozott öregségi nyugdíj – öregségi teljes- és résznyugdíj: 282/B/2001. AB határozat, 717/B/2004. AB határozat). Nem alkotnak homogén csoportot a nyugdíjra különböző időpontban jogosultságot szerző személyek sem (1125/D/2004. AB határozat), és önmagában az a tény, hogy a jogszabály-módosítást megelőzően kedvezőbb rendelkezések voltak hatályban, szintén nem minősül diszkriminációnak (5/1998. (III. 1.) AB határozat, 466/B/2007. AB határozat). 1.3. Jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság legfontosabb eleméhez, a jogbiztonsághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása (62/1993. (XI. 29.) AB határozat). Ez nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály, de a kivételeket az Alkotmánybíróság csak esetenként tudja megítélni (32/1991. (VI. 6.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság gyakorlatában ez a jog a szociális ellátási rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. A szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). A társadalombiztosításnak lényegi eleme, hogy előrelátható, kiszámítható szolgáltatásokat kínáljon és biztonságot garantáljon. A szociális ellátási rendszerek stabilitását


érintő törvényi beavatkozások sorozatos ismétlődése már önmagában is aggályos (56/1995. (IX. 15.) AB határozat). A legnagyobb védelmet az élvezett szolgáltatás és a megszerzett jog élvezi (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Alkotmányos védelmet élveznek még azok az ígérvények és várományok, amelyeket a jogszabály a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a szerzett jogok alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást (731/B/1995. AB határozat). A várománynak többféle értelmezése van. Az Alkotmánybíróság a határozataiban maga is jogtudományi művet idéz, amikor megállapítja, hogy „a váromány, a szó legtágabb értelmében olyan jövőbeli jogszerzést lehetővé tevő függő jogi helyzet, amelyben a jogszerzés feltételei részben megvannak, míg további feltételei a jövőben vagy bekövetkeznek, vagy sem. Szűkebb értelemben várományon valamely alanyi jog megszerzésének jogilag biztosított lehetőségét értjük, amelytől a várományost az ellenérdekű fél önkényesen nem foszthatja meg” (51/2007. (IX. 15.) AB határozat). Ez utóbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogosult az összes feltételt teljesítette, és csak az időmúlás hiányzik a jogszerzéshez. Az alkotmányjogilag védett váromány ezért az Alkotmánybíróság szerint a nyugdíjszolgáltatásra általánosságban vonatkozik (103/2010. (VI 10.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az özvegyi nyugdíj feléledését várományvédő rendelkezésnek tekinti: haladékot ad az özvegynek, hogy az özvegyi nyugdíjhoz szükséges feltételeket teljesítse (966/B/1997. AB határozat, 37/2007. (VI. 12.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság használja az „ígérvény” kifejezést is. A nyugdíjemelési szabályokat minősítette például ilyennek, mert azokkal olyan törvényi ígérvény keletkezett az érdekeltek számára, amelynek alapján az érintettek joggal bízhattak abban, hogy a nyugdíjak mértékének megállapítása ennek megfelelően történik, de konkrétan egy adott mértékre nem adott jogosultságot. Az ilyen törvényi ígérvények rövid időn belüli visszavonása, korlátozása is vezethet a jogbiztonság sérelméhez, ha azt a jogalkotó önkényesen, indok (pl. a társadalombiztosítás működőképességének a fenntartása, az állam helytállásának külső és a társadalombiztosításban rejlő okok miatti megnehezülése) nélkül teszi (39/1999. (XII. 21.) AB határozat). A várományok annál nagyobb védelmet élveznek, minél közelebb állnak a beteljesedéshez, vagyis a szolgáltatásra való alanyi jog megnyíltához. A hosszú idejű, folyamatos jogviszonyokban ugyanis kockázat is rejlik, amely alapja lehet a változtatásnak (56/1995. (IX. 15.) AB határozat). Különösen igaz ez a felosztó-kirovó rendszerű társadalombiztosításra, amelyet a gazdasági, társadalmi és demográfiai folyamatok erősen befolyásolnak. A rövid, néhány évre szóló szolgáltatások, a rövid, belátható bizalmi idő miatt is fokozott védelmet élveznek, idő előtti megszüntetésük a jogbiztonságot jelentő szerzett jogokat sérti meg, ezért alkotmányellenes (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Viszont a hosszú idejű jogviszonyokban rejlő arányos kockázatviselés végső soron lehetővé teszi a tartós jogviszonyokba való alkotmányos korlátok közötti állami beavatkozást is (56/1995. (IX. 15.) AB határozat). A szolgáltatások és a várományok védelme attól függően is erősebb, hogy áll-e velük szemben a jogosultnak saját anyagi szolgáltatása. A járulék fejében járó társadalombiztosítási szolgáltatások megvonását vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatását a tulajdonjog korlátozásának ismérvei szerint kell megítélni (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Erről az 1.4. pontban külön is szólunk. A szerzett jogok védelmén túl a jogbiztonság eleme a megfelelő felkészülési idő biztosítása és a jogszabályok visszamenőleges hatályának tilalma is.


A jogbiztonság követelménye a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára Ebből vezette le az Alkotmánybíróság a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét is, vagyis hogy a jogszabályok kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget (34/1991. (VI. 15.) AB határozat, 9/1992. (I. 30.) AB határozat, 11/1992. (III. 5.) AB határozat, 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, 28/1993. (IV. 30.) AB határozat). Ez azonban nem csak a jogszabály visszamenőleges hatályba léptetésével valósulhat meg, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell (57/1994. (XI. 17.) AB határozat). Nem tartotta e tilalomba ütközőnek az Alkotmánybíróság, hogy egy éves felkészülési idővel úgy módosultak az előrehozott öregségi nyugdíj szabályai, hogy a kedvezmény igénybevételéhez a foglalkoztatási jogviszonyt meg kell szüntetni, meghatározott kereset elérése esetén a nyugdíj folyósítását fel kell függeszteni (19/B/2007. AB határozat), vagy, hogy a rokkantsági nyugdíj meghatározott mértékű keresőtevékenység esetén történő megszüntetésének szabálya a már nyugdíjban lévőkre is vonatkozik (239/B/2009. AB határozat). A felkészülési időt úgy kell meghatározni, hogy elegendő idő maradjon a jogszabályok megismerésére és értelmezésére, a jogalkalmazó szerveknek felkészülni a változó rendelkezések alkalmazására, valamint az érintetteteknek legyen elég idejük eldönteni, hogy miként alkalmazkodjanak a változó jogszabályi környezethez (28/1992. (IV. 30.) AB határozat). A határidő megállapításáért alapvetően a jogalkotó a felelős, az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet csak a felkészülési idő kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapít meg (7/1992. (I. 30.) AB határozat). Ezért mondta az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek a táppénzszabályok azonnali lényeges módosítását (44/1995. (VI. 30.) AB határozat), vagy a nyugdíjszabályok olyan módosítását, amely a megszerzett jogosultságot a jogérvényesítéshez szükséges eljárás határideje alatt vonta meg (64/2002. (XII. 3.) AB határozat). 1.4. Tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. §) „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” A társadalombiztosításban egyszerre vannak jelen biztosítási és szolidaritási elemek, ezek nem választhatók el egymástól (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Bár az 1997-es nyugdíjreform erősítette a nyugdíjak biztosítási jellegét, de a szolidaritási elem nem tűnt el (39/1999. (XII. 21.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). A kötelező társadalombiztosítás elvonja ugyanis azokat az eszközöket, amelyekkel az érintett a saját kockázatára maga gondoskodhatott volna magáról és családjáról, s ezt a vagyont a társadalombiztosítás szolgálatába állítja úgy, hogy a biztosított a szolidaritás alapján másokról is gondoskodni tudjon. Ebből a szempontból mindegy, hogy a biztosított vagy a munkáltatója tulajdonát vonják-e el (43/1995. (VI. 30.) AB határozat), illetve hogy a biztosított vagy hozzátartozója ellátásáról van-e szó (5/1998. (III. 1.) AB határozat). Ebből következik például, hogy a járulékkal fedezett időszakra jár a nyugdíj (42/1997. (VII. 1.) AB határozat), a biztosítás szabályai alapján számított nominális nyugdíj összege nem csökkenthető (26/1993. (IV. 29.) AB határozat).


A pontos megfelelést viszont a saját befizetés és a szolgáltatás között a társadalombiztosítás működési módja (felosztó-kirovó rendszer) és a beleépített szolidaritási elem, valamint a hosszú távon a járulékfizető által is hordozott kockázat kizárja (43/1995. (VI. 30.) AB határozat), a társadalombiztosítás alkotmányossága nem ítélhető meg önmagában a fizetett járulék és az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján, a társadalombiztosítási szolgáltatásokat és várományokat azonban az ellenszolgáltatások érintetlenül hagyása mellett nem lehet lényegesen és aránytalanul megváltoztatni (44/1995. (VI. 30.) AB határozat. 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, 38/1996. (IX. 25.) AB határozat, 18/2001. (VI. 1.) AB határozat). Ezért nem alkotmányellenes például, hogy az 1988 előtti kereseteket főszabály szerint nem kell a nyugdíjszámítás során figyelembe venni, hogy a nyugdíjat a nettó jövedelemből számítják, de nem tekinthető alkotmányellenesnek a keresetek (egyre csökkenő mértékben) degresszív beszámítása sem (62/1992. (XII. 11.) AB határozat, 1193/B/2004. AB határozat, 734/B/2000. AB határozat). Az Alkotmány szerint a tulajdon – annak szociális kötöttségeiből következően – közérdekből, más alapjogoknál jóval szélesebb körben korlátozható. Ezért tulajdonjog korlátozásánál az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy indokolt-e a korlátozás, arányos-e és nem sért-e más jogot. Az arányosság keretében az is felmerül, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak, vagyis az ellátásra jogosultnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra (64/1993. (XII. 22.) AB határozat), amely társadalombiztosítás esetén lehet alacsonyabb mértékű járulék, vagy bizonyos esetekben a társadalombiztosítás mögöttes felelőssége is lehet (44/1995. (VI. 30.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a társadalombiztosítás működőképességének megnehezüléséből adódó terhek részbeni – arányos és alkotmányos indokok melletti – áthárítása a biztosítottakra, illetőleg a munkáltatókra önmagában nem szükségképpen alkotmányellenes. Az ilyen átrendezéseknél azonban alkotmányos követelmény – amely a jogbiztonsággal is összefügg –, hogy a kockázatáthárítás terheit az érintettek időben úgy megismerjék, hogy a jövőbeni kockázatokkal számolhassanak és fedezésükről gondoskodhassanak (44/1995. (VI. 30.) AB határozat). A változást alkotmányosan indokolhatja pl. az egész társadalombiztosítási rendszer működőképessége és fennmaradása, az állam helytállásának külső és a társadalombiztosításban rejlő okok miatti megnehezülése, mint például a járulékok behajthatatlansága a munkáltatóktól (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). A módosítások arányosságának alkotmányos vizsgálata során az Alkotmánybíróság a változás fentiekben leírt alkotmányosan legitim célját és a megvalósítás eszközét (a közérdek megvalósításának „árát”) méri össze. Az Alkotmánybíróság például a táppénz nagyarányú csökkentése kapcsán megállapította, hogy a kötelező járulékfizetésből a biztosítás jellegénél fogva személyes és előre meghatározott igények származnak, és ezért, ha a módosítás a szolgáltatások több mint a felét elvonja, az sérti az értékgarancia alkotmányos követelményét, alkotmányellenes (56/1995. (IX. 15.) AB határozat). A fentiekből következik, hogy alkotmányellenes, ha a biztosítási és a szolidaritási elem közti – pontosan egyébként meg nem határozható – arányt önkényesen megváltoztatják, vagyis ha az arányok olyan mértékben tolódnak el a szolidaritási elem felé (pl. átmenet nélküli megváltoztatás vagy a biztosítás alapján járó szolgáltatás „lecsúsztatása” a szociális segélyezési rendszerbe), hogy az eddigi védelem szintje minőségileg gyengébbre változik, s ennek nincs alkotmányos indoka (43/1995. (VI. 30.) AB határozat). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a rendszerváltozás előtti időből származó nyugdíjkiegészítések kapcsán elismerte annak lehetőségét, hogy bizonyos kedvezményeket


leválasszanak a nyugdíjrendszerről, és azt más, pl. pótlék formájában a központi költségvetés terhére folyósítsák (62/1993. (XI. 29.) AB határozat). A tulajdonhoz való jogból (és szélső esetben a szociális biztonsághoz való jogból) következik, hogy a nyugdíjak értékállóságát valamilyen mértékben garantálni kell. A teljes (pl. inflációs) veszteséget nem kell kompenzálni, mert az életszínvonal megőrzéséhez senkinek sincs alkotmányos joga, de a tulajdonhoz való jogot sérti és az arányok önkényes megváltoztatását jelenti, ha a nyugdíjakat egyáltalán nem emelik, kirívóan alacsony összegben emelik, eseti szociális segélyezés útján próbálják csak kompenzálni a veszteséget, továbbá nem csökkenthető a magasabb nyugdíj, hogy abból emeljék az alacsonyabbakat (26/1993. (IV. 29.) AB határozat, 39/1999. (XII. 21.) AB határozat). 2. Az egyes ellátások szabályozása Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja az évek során módosult, és az ellátórendszerben olyan nagymértékű és viszonylag gyors átalakulásra, amelyet a Széll Kálmán terv előirányoz, nemigen volt még példa. Ezért az Alkotmánybíróság döntései sokszor nehezen jósolhatók meg. Az alábbiakban egyes ellátások esetében több változatot is vizsgálni fogunk. Az itt felvázolt modellek közül van olyan, amely indokolható ugyan, de alkotmánybírósági elfogadása kétséges, míg mások alkotmányossági szempontból szinte biztosan megállják a helyüket, de talán nem hozzák meg azt a gyors átalakulást, amelyet a Kormány elvár. Ebben a körben célszerű jelezni, hogy az alkotmányossági szempontból nem vagy kevésbé alátámasztható megoldások vállalása azzal a többletkockázattal is jár, hogy az esetlegesen részleges (pl. a szerzett jogok sérelme miatti) alkotmányellenesség miatt megsemmisített jogszabályok helyébe állítható új szabályozás megalkotása – a felkészülési idő követelményére is tekintettel – az egyébként indokolt és alkotmányosan is megalapozott változtatásokat is hosszú időre elodázhatja. Mindegyik ellátásra érvényes, hogy az említett alkotmánybírósági gyakorlat alapján a korhatár alatti nyugdíj melletti munkavégzés feltételei megfelelő felkészülési idővel, akár 2012 januárjától tovább szigoríthatók. Kiemelendő, hogy a már megszerzett jogosultságok és az igénybevett ellátások esetén az ellátásnak a korhatár alatti munkavégzés esetén való (meghatározott jövedelemszint elérésétől kezdődő vagy munkavégzésre irányuló jogviszony létesítéséhez kapcsolódó) szüneteltetése látszik az egyetlen olyan, az állami kiadások csökkentését, valamint a foglalkoztatottság növelését szolgáló és arra vélhetően alkalmas lépésnek, amelynek alkotmányossági kockázata kifejezetten alacsonynak mondható. Természetesen a nyugellátásban ily módon nem részesülő személyek jövedelemszerző tevékenységét járulékfizetésükre tekintettel a társadalombiztosítási rendszerben el kell ismerni. Ugyancsak megfontolandó lehet, hogy a nyugdíjas státushoz kapcsolódó egyes, az állam által biztosított kedvezmények a korhatár alatt nyugdíjban részesülőkre vonatkozó megszüntetése vagy korlátozása – ami alkotmányossági szempontból a biztosítási elem hiányára tekintettel, jóval enyhébb megítélés alá esik – mennyiben szolgálhatja az elérendő célokat. Az ellátások a védelmi szint csökkentése nélkül, vagy az alábbiakban részletezett csökkentésével a nyugdíjkorhatár alatt átnevezhetők, vagy az alábbiak szerint átalakíthatók. Mivel az életpályamodellekkel kapcsolatban jelenleg nincs konkrét szakmai elképzelés, ilyen kérdésekbe csak általánosságokban lehet bocsátkozni. 2.1. Előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj (Tny. 18/A–18/B. §) Az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj nyugdíjkorhatár emelésére tekintettel bevezetett jogintézmény, amely kedvezményt nyújt bizonyos hosszú szolgálati idővel


rendelkező személyeknek. Mivel kedvezményt nyújt, a jövőre nézve megszüntethető. Az ebben részesülő nyugdíjasok ellátását a Nyugdíjbiztosítási Alap finanszírozza, rövid időre jár, így az ellátásuk alkotmányosan – az ismertetett alkotmánybírósági gyakorlat alapján – nem vonható vissza. Akik a korhatárt betöltötték és a szolgálati időt megszerezték, azoknak a jogérvényesítést biztosítani kellene. A jogérvényesítés határidejének lezárása alkotmányosan talán még megvalósítható volna, de egyrészt kellően hosszú átmeneti időt kellene hagyni, aminek leteltével a jogszerzők már egyébként is a nyugdíjkorhatár közvetlen közelébe kerülnek, másrészt amennyiben csak meghatározott idő áll rendelkezésre a jogérvényesítésre, akkor olyanok is nyugdíjba mennek, akik egyébként egy ideig még a munkaerőpiacon maradnának. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdése szerint a munkáltató felmentheti a közalkalmazottat, ha az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkező közalkalmazott azt írásban kérelmezi. A felmentési idő akár 8 hónap is lehet. Lehetnek tehát olyanok, akiket erre hivatkozva a törvénymódosítás hatálybalépését megelőzően mentenek fel, de a nyugdíjjogosultságot csak jövőre érvényesíthetik, amelyet nekik lehetővé kell tenni (tekintettel arra, hogy a döntést meghozták, az nem fordítható vissza). Olyan is lehet közöttük, akik a jogosultsági feltételeket is csak 2012-ben teljesítik, és a nyugdíjba vonulás lehetőségét nekik is biztosítani kell (az 1953ban született nők a Tny. 18/A. § (1) és (2) bekezdése alapján, valamint az 1952-ben született férfiak a Tny. 18/B. § (3) bekezdés ba) alpont). 2.2. Korkedvezményes nyugdíj (Tny. 8–8/C. §) Korkedvezményt egyes egészségre ártalmas munkakörökben eltöltött idővel lehet szerezni. Aki ilyen munkakörben eltöltött 10 (nőknél 8, egyes munkahelyen nemtől függetlenül 6) évet, az 2 évvel előbb mehet nyugdíjba, mint a rá irányadó korhatár, minden további 5/4/3 évvel 1-1 év szerezhető. 2008. óta a munkaáltató az ilyen munkakörben foglalkoztatott személy után korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, tehát a munkavállaló korkedvezményre való jogát külön is megvásárolja. Aki a feltételeket teljesítette, a jogszabályok alapján megszerezte a jogot a korkedvezmény érvényesítésére. Álláspontunk szerint a „vásárolt jogszerzéssel” kapcsolatban önmagában nem megfelelő érv, hogy az csak néhány éve áll fenn. Ha a többi jogszerzést nem ismernénk el, azzal a hatályos szabályok alapján mindenki kiesne a jogosulti körből, így a járulékfizetés kiüresedne, és ez vélhetően nem állná ki az alkotmányossági próbát. Az állományban nyilván vannak olyanok, akik bár dolgoztak korkedvezményre jogosító munkakörben, de nem érik el a jogszerzéshez szükséges időt. Esetükben lehetséges megoldás a részjogok elismerése. Ez azonban ellentétben áll a jogintézmény eredeti szándékával: korkedvezmény azért jár csak meghatározott idő után, mert általában a szervezet is csak egy meghatározott időt követően károsodik visszafordíthatatlan mértékben. Az ellátások igénybevételéhez – mivel nem kizárólag biztosítási alapú ellátásokról van szó – a jogalkotó feltételeket is megszabhat: az általános szabályok szerint, aki 14 évig fizet nyugdíjjárulékot, annak nem jár nyugdíj, és a járulékot sem kapja vissza. Érv a rész jogszerzés feltétlen szükségessége ellen, hogy a jelenlegi rendszert a törvény 2012 végéig tartja fenn, a továbbiakról részleteket nem tartalmaz, tehát senkinek sincs ígérvénye arra, hogy a továbbiakban is jogot szerezhet. Arra is megfelelő időt kellene hagyni, hogy az NGM egy új jogintézményt állítson a mostani helyébe, vagy, hogy a járulékfizetési kötelezettség megszűnésével felszabaduló forrásokból a munkáltatók további ártalomcsökkentő intézkedéseket tegyenek, ahol lehetséges. Azt is tudni kell, hogy a 2012 végi időpontot tavaly decemberben határozta meg az Országgyűlés, rövid, kétéves időszakkal hosszabbítva meg a jogszerzést, így a megszűnés esetleges előbbre hozása alkotmányosan


aggályos is lehet. A korkedvezmény annyiban különbözik a többi ellátási formától, hogy az arra jogosultak azt akár évtizedekkel később tudják majd csak igénybe venni, jelentős többletkiadással a következő években ez nem jár. Érdemes ugyanakkor megfontolni annak a lehetőségét, hogy a nyugdíj tekintetében részjogosultságként nem érvényesíthető korábbi munkavégzési időtartamot a jelenleg korkedvezményre jogosító munkakörök egészségre ártalmasságát kompenzáló új rendszer (legyen az járadékon, pótlékon vagy más kedvezményen alapuló) figyelembe vegye. Lehetséges viszont olyan eset, amikor valaki akár 10 évvel a korhatár előtt korkedvezményes nyugdíjba mehet. Erre elképzelhető olyan megoldás, hogy pl. a korhatár előtt 5 évnél korábban korkedvezményes nyugdíjba vonulók esetén a komplex vizsgálat keretében nézzék meg, valóban károsodott-e a szervezete, és esetleg más munkát biztosítsanak neki a nyugdíj helyett. Itt azonban felmerülhet a szerzett jogok sérelme és a letöltött jogszerzési idő visszamenőleges átértékelése, míg mellette szól, hogy a jogalkotó a feltételt a jövőben nyugdíjba vonulókra nézve állapítaná meg, és a jogosultaknak lenne idejük ehhez alkalmazkodni, míg az 5 év korkedvezmény biztosításával a korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésével fedezett időszaknak megfelelő kedvezmény mindenképpen biztosítva van. Ez a lehetőség ugyanakkor – főként, ha a nyugellátásból a munkavégzésbe való visszavezetésre nem az érintettek önkéntes részvételével kerül sor, s a változtatás kompenzáció nélkül történik – az ismertetett alkotmánybírósági gyakorlat alapján jelentős jogi kockázatot hordoz magában. 2.3. Bányásznyugdíj (a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet) A bányászok az egészségre ártalmas munkakörülmények miatt korkedvezményre jogosultak, továbbá az általános, egészségkárosodáson alapuló ellátások mellett egy külön ellátást, a bányászok egészségkárosodási járadékát is igénybe vehetik. A bányásznyugdíj kifejezetten foglalkoztatáspolitikai jellegű ellátás, az 1990-es évek bányabezárásainak kompenzálására született. Ezt támasztja alá, hogy csak magyarországi bányában szerezhető jogosultsági idő, és hogy főszabályként a jogosult utolsó munkaviszonyának bányavállalattal kell fennállnia, továbbá hogy a korkedvezményes korhatárig a központi költségvetés jogszabály alapján megtéríti a nyugdíjkiadásokat a Nyugdíjbiztosítási Alapnak. Az ellátás álláspontunk szerint a megszerzett jogok további érvényesíthetőségének biztosítása mellett 2012-től megszüntethető. A 2.2. pont utolsó bekezdésében foglaltak itt is irányadók lehetnek. 2.4. Polgármesterek, országgyűlési képviselők nyugdíja (a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény és az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény) A nyugdíj bizonyos hivatalban töltött idő után a korhatárt megelőzően polgármesterek esetében legfeljebb 7 évvel, országgyűlési képviselők esetében legfeljebb 5 évvel jár. Mivel közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, és általában – az időközi önkormányzati választások esetét kivéve – az általános választások után keletkezhetnek új jogosultságok, megszüntethető vagy járadékká alakítható. 2.5. Egyes előadóművészek nyugdíja (az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet) Több előadóművészeti ág képviselői 25 év szolgálati idővel nyugdíjra lesznek jogosultak. A jogszabály célja a szervezetüket ért megterhelés kompenzálása. Szigorúan szemlélve: a nyugdíj megállapításával vagy akár csak a megszerzett 25 évvel a jogszerzés megvalósult, de a kedvezményt a továbbiakban nem kell fenntartani. Azokon az előadóművészeken, akiknél a szervezet fokozott igénybevétele valóban fennáll, a jogot még nem szerezettek esetében


életpályamodellekkel, vagy a korkedvezmény helyébe lépő esetleges új rendszer révén lehet segíteni. Ennél az ellátásnál azt is figyelembe lehet venni, hogy a kedvezményért külön járulékot nem fizetnek, és az ellátás viszonylag hosszú ideig jár. Ezért elképzelhető olyan rendszer is, hogy nem csak az újonnan nyugdíjba vonulókat vizsgálják felül, hanem az ellátásban részesülőket, hogy valóban fennáll-e valamiféle egészségkárosodás, dolgozik-e még a pályáján stb., és az ellátást pótlékká alakítják, ahogyan a 2.6. pont is tartalmazza. Mindazonáltal az érintettek nyugdíjjárulék-fizetéssel szolgálati időt szereztek, és a rendszer a társadalombiztosításba tagozódik, ezért a tulajdonvédelem szabályai vélhetőleg fennállnak, különösen, mivel egy ilyen átalakítás az ellátásban már részesülőket is érinti. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően a már jogot szerzők ellátása persze ebben az esetben sem lehet alacsonyabb, mint ami művésznyugdíjként neki járt. Erre tekintettel jogi szempontból a munkavégzés melletti nyugdíjfizetés megszüntetése látszik biztosabb megoldásnak a már ellátásban részesülők helyzetének változtatására. 2.6. Korengedményes nyugdíj (a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet és a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet) Tavaly év végén csak egy évvel került meghosszabbításra, a jogintézmény további intézkedés nélkül is megszűnik.


2. függelék a …/2011-NEFMI(SZ) számú kormány-előterjesztéshez A Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióhoz A társadalombiztosítási nyugellátás rendszerében széles körben érvényesíteni kell a korrektség és a pontos elszámolás elvét, vagyis mindenki olyan mértékű jogosultságot szerezzen, amilyen mértékben a rendszer fenntartásához hozzájárult. Ezt részben a befizetett járulék, részben pedig a felnevelt gyermekek száma mérné. Mindezen elvek eszközeként a ténylegesen befizetett, öregségi nyugdíjcélú járulékokat egyéni számlán kell vezetni. A nyugdíjat a nyugdíjba vonuláskor, a tényleges életkornak megfelelő (hónapokban kifejezett) várható élettartam és a valorizált számlaegyenleg hányadosaként állapítanák meg, vagyis nyilvánvaló lenne, hogy mindenki annyi nyugdíjra számíthat, amennyit a rendszerbe történő befizetéseivel megszolgált. A rendszer elemeit szét kell választani, így elkülönülne mind a saját jogú öregségi, mind a hozzátartozói ellátás, a rendszerelemeknek önálló pénzügyi forrása lenne, illetve az öregségi nyugdíj fedezetét szolgáló járulékrész is megbontható a hosszú távú (élethosszig tartó ellátás) és a rövid távú (A Nyugdíjbiztosítási Alap éves kiadása) egyensúlyt biztosító részre. A rendszer hosszú távú stabilitását egy önszabályozó mechanizmus biztosítaná (szabályozás algoritmusokkal). Ez akár a várható élettartam növekedésével egyidejűleg a növekvő nyugdíjkorhatárt is szabályozottá tehetné. A nyugdíjrendszerben is el kell ismerni a gyermeknevelést társadalmilag hasznos tevékenységként, sőt ösztönözni kell arra, hogy a gyermekvállalás kisebb mértékben tolódjon ki a jelenleginél, hiszen a nyugdíjrendszer a demográfiai hatásoknak a legkitettebb, csak a megszületett gyermekek képesek járulékfizetéssel biztosítani az előző generáció ellátásait. RÉSZLETES JAVASLATOK 1. Egy rendszer akkor lehet korrekt, ha minden befizető esetén pontosan számba vesszük, hogy mi is a megszolgált jogosultsága, vagyis egyénenként nyilvántartjuk a rendszerbe történő befizetéseit. Emiatt a jövőbeli állami nyugdíjrendszerben kulcsfontosságú az egyéni számla (eszmei tőkeszámla) megteremtése. Ez az egyéni számla az egyéni járulékfizetők által ténylegesen befizetett, nyugdíjjogosultságot teremtő járulékokat tartaná nyilván, és valamely alkalmasan megválasztott mértékkel jelenértékűvé alakítaná (valorizálná) azokat. A tényleges nyugdíjakat nyugdíjba vonuláskor az e számlán lévő valorizált egyenleg és a nyugdíjba vonuló várható hátralévő élettartama alapján határoznák meg. A későbbi reformoknak – köztük az alább javasoltaknak is – ezek a számlák képezik az elvi alapot. 2. Az egyéni számlák tartalma nem fizikai tőke, hanem egy jóváírás, eszmei tőkeszámla, amely éppúgy felosztó-kirovó elvű, mint a jelenlegi rendszer. A felosztó-kirovó rendszert a szakirodalom kétféleképpen értelmezi; e két értelmezésből eltérő gyakorlati megoldások adódnak. Az első értelmezés szerint a felosztó-kirovó rendszer fedezetlen, mivel nincs mögötte semmiféle vagyon. Az egyéni számlákon a jövőbeni nyugdíjra szóló jogosultságok halmozódnak; e


jogosultságokat a rendszerben való részvétel, a járulékfizetés keletkezteti. E megközelítés érzéketlen aziránt, hogy a jövőbeni nyugdíjaknak, tehát a mai járulékfizetés alapján keletkező jogosultságok realizálásának mi a forrása. A másik értelmezés szerint nincs nyugdíjrendszer tőkefedezet nélkül, csak épp a felosztó-kirovó séma fedezete nem fizikai tőke, hanem emberi tőke. A jövőbeni nyugdíjak a következő járulékfizető nemzedék járulékfizető kapacitásától függnek, ezek nagysága pedig a mai emberi tőke beruházásokon, a gyermekvállaláson, családtámogatásokon, oktatáson, egészségügyön múlik. Hasonlóképp, a mai nyugdíjakat döntően befolyásolják a múltbéli emberi tőke beruházások. (Vagy azok hiányosságai: ha a mai nyugdíjak elmaradnak attól, amit kívánatosnak tartanánk, az nem független a korábbi évtizedekben megspórolt, annak idején improduktívnak tekintett kiadások elégtelen voltától.) A második megközelítés rámutat arra, hogy a nyugdíjrendszer működése nem független más közkiadási fejezetektől és a háztartások gyermeknevelési erőfeszítéseitől. Az első megközelítés szerint a mai aktívak jövőbeni nyugdíja attól kell, hogy függjön, hogy mennyi járulékot fizettek, azaz milyen mértékben járultak hozzá a náluk idősebbek nyugdíjához. A második megközelítés szerint viszont a mai aktívak jövőbeni nyugdíja attól is kell, hogy függjön, hogy milyen mértékben vettek részt a jövő járulékfizetőinek felnevelésében. Ez a megfontolás alapozza meg a gyermeknevelési erőfeszítések figyelembevételére tett javaslatunkat. 3.

A korrekt rendszernek fontos eleme a számla összegével való rendelkezés lehetőségének, vagyis az örökölhetőségnek a megteremtése. Magának az örökölhetőségnek a felvetését eleve az teremtheti meg, hogy egyénenként nyilvántartjuk a befizetéseket, vagyis az egyéni számla és az örökölhetőség erről az oldalról összefügg egymással. A számlával való rendelkezésnek és az örökölhetőségnek ésszerű korlátokat kell állítani az alábbiak szerint:  Pontosan meg kell határozni, hogy mi és meddig örökölhető. Javasoljuk, hogy csak a nyilvántartott egyéni számlaegyenleg legyen örökölhető (amiben eleve nincsenek bent a hozzátartozói ellátást finanszírozó járulékrész és a munkáltató által fizetett hozzájárulás, viszont benne vannak az öröklésből adódó és a gyermekszám miatti plusz-jóváírások).  Az öröklési lehetőség csak a járadékfizetés megindulásáig tart.  A számla egyenlege csak nyugdíjcélra használható fel, tehát az örökös is vagy nyugdíjcélra használja, vagy továbbörökíti azt.  Az örökös nem szabadon választható, hanem a törvény által kötött: mindig a házastárs1, annak hiányában a gyermekek2 örökölnek. Az öröklés technikailag az örökös egyéni nyugdíjszámláján történő jóváírással történik. (Ha az örökösnek a kora miatt, vagy azért, mert a magán-rendszerben maradt, nincs számlája, akkor nyitnak neki.)  Az öröklés lehetőségét az eddig meghirdetetthez képest javasoljuk kiterjeszteni mindenfajta számlaegyenlegre, nem csak a magánnyugdíj- rendszerből áthozott egyenleg-részre, illetve javasoljuk, hogy a magánnyugdíj-rendszerből áthozott egyenleg örökölhetőségére és az özvegyi ellátások szempontjából ne vonatkozzanak speciális szabályok.

Külön vizsgálandó kérdés, hogy az élettársi, bejegyzett élettársi viszonyt ebből a szempontból hasonlónak, vagy különbözőnek, s ha igen mennyiben különbözőnek fogadjuk el, mint a házasságot. 2 Természetesen – a koncepció elfogadása esetén - a „gyermek” kategóriát is a későbbiekben pontosítani kell (vérszerinti, örökbe fogadott, nevelt stb.). 1


 Az öröklés nem váltaná ki az árvaellátást és az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, amelyek külön járulékra alapuló, elkülönült szolgáltatások lennének a jövőben. Az öregségi özvegyi járadék esetében pedig az öröklés a kétszemélyes járadék logikai „meghosszabbítása” lenne arra az időszakra, amikor a járadékfizetés még meg sem indult. 4.

Az örökléssel egyidejűleg – a korrektség fenti fogalmát alapul véve – javasoljuk megváltoztatni az özvegyi nyugdíj intézményét a következők szerint:    

5.

Továbbra is fenntartanánk az aktív kori ideiglenes és az időskori öregségi özvegyi nyugdíjak megkülönböztetését. Az öregségi özvegyi nyugdíj alapja az öröklött számlaegyenleg, az ideiglenes özvegyi nyugdíj alapja pedig egy elkülönített (de az árvasági ellátással közösen kezelt) kockázati jellegű járulékrész. Csak egy özvegy lehetséges, az aktuális házastárs, az esetleges korábbi többi házastárs jogos igényét a házastársak közötti korrektség szabályai szerint javasoljuk érvényesíteni. Az özvegy élethosszig kétféle esetben kaphat özvegyi, vagy özvegyi jellegű nyugdíjat 1. Miután elérte a nyugdíjkorhatárt, megállapítják neki az aktuális számlaegyenlege alapján a nyugdíjat, figyelembe véve a (maradék) öröklött számlaegyenleget is. 2. Elképzeléseink szerint a nyugdíjba vonuló házasoknak eleve nem egyszemélyes, hanem – a házastárs korát figyelembe vevő – kétszemélyes járadékot3 állapítanának meg, így az egyik házasfél halála után özvegye őutána is kapna nyugdíjat. Ez a szabály természetesen mindkét házastársra vonatkozik.

A házastársak közötti korrektség érdekében megfontolható lenne, hogy válás esetén az egyéni számlák egyenlegének azt a részét, amit a házasság alatt szereztek a felek – hacsak házassági szerződésben erről a kérdésről másként nem állapodtak meg –, egyenlő arányban fel kell osztani az egyéni számláik között. Egy szélső példával élve: ha az egyik fél a házasság alatt egyáltalán nem dolgozott, s így nem szerzett nyugdíjjogosultságot (nem nőtt a számlaegyenlege), akkor váláskor megkapja a másik fél, házasság alatt szerzett számlaegyenlegének a felét. Hasonló szétválasztás lehetne érvényben a járadékos szakaszban is (bár várhatóan akkor már csekély a válások száma).

A JÁRULÉKOK ÚJRASZÁMOLÁSA, ÉS A KÜLÖNBÖZŐ JÁRULÉKRÉSZEK ELKÜLÖNÍTÉSE 6. Eddig a „járulékfizetéssel megszolgált” nyugdíjról, illetve „nyugdíjjogosultságot teremtő járulékról” beszéltünk, ami azt sugallja, hogy a járulék, a nyugdíjjogosultság teremtése szempontjából lehet ilyen is és olyan is. Valóban, ha a rendszer a pontos elszámolást tűzi a zászlajára, akkor a járulékkal magával is pontosan kell elszámolni, tehát számot kell vetni azzal, hogy az valójában mire is szolgál. És csak részben szolgál nyugdíjcélra, azon belül pedig csak részben lehet rá úgy tekinteni, mint ami későbbi egyéni jogosultságot alapoz meg. Ugyanis az összes (vagyis a munkáltató és a munkavállaló által összesen befizetett) járulék nyilvánvalóan három célt szolgál: (1) Egy pénzügyileg és demográfiailag hosszú távú egyensúlyban nyugdíjrendszerben a kifizetett öregségi nyugdíjakra beszedett járulékrész

lévő

Ahol a járadék mértéke a járadékos halála után az addig járó összeg egy előre meghatározott – később megállapítandó – mértékére csökkenne, s az maradna érvényes az özvegy haláláig. 3


(2) A pénzügyileg és demográfiailag hosszú távon nem egyensúlyban lévő nyugdíjrendszerekben az aktuálisan kifizetendő öregségi nyugdíjakra az (1)-en felüli járulékrész (vagyis az aktuális „keresztmetszeti” egyensúlyt biztosító plusz járulék – ami az alábbiak szerint – részben a gyermekszám miatti plusz-jóváírás forrása is) (3) A nem öregségi nyugdíjak (árvaellátás + ideiglenes özvegyi ellátás) fedezetére szolgáló járulékrész. Jelenleg az összjárulékon belül nem különülnek el az elemek, márpedig a pontos számbavételhez ezek elkülönítése alapvető. A „nyugdíjjogosultságot teremtő”, vagy „megszolgált” járulék csak az öregségi nyugdíjra vonatkozó járulékrész lehet. Ennek megfelelően a munkáltató fizetné a keresztmetszeti egyensúlyt biztosító (2) járulékrészt, s az a továbbiakban nem is járulék, hanem hozzájárulás lenne, és a munkavállaló fizetné az öregségi nyugdíjra jogosultságot teremtő (1) és (3) járulékrészt - természetesen úgy, hogy ezek nagysága (a további általa fizetendő járulékrésszel, az egészségügyi járulékkal együtt) egymástól el lenne különítve. Az egyéni nyugdíjszámlákon ezért a nyugdíjjogosultságot az (1) típusú járulékrész teremtené meg, ami a bérben kifejezve kb. 20% járulékot feltételez. Ez az elválasztás egyben világossá tenné, hogy az egyének a saját maguk után, saját maguk által ténylegesen befizetett járulék mértékében szereznek nyugdíjjogosultságot. 7.

A fentiek miatt célszerű újraszámolni az egyéni és a munkáltatói járulék nagyságát. Emiatt a munkáltató és a munkavállaló által befizetett járulékok mértéke a maihoz képest más lenne, vagyis a munkáltató által ma fizetett járulék egy részét áttennénk a munkavállaló bérébe („felbruttósítanánk” azt), s csökkenne a munkáltató része. Amennyiben a felbruttósítás nem valósítható meg, alternatív lehetőség, hogy a munkáltatók által befizetett hozzájárulás egy része is jóváíródjon a számlán. Megfontolandó, hogy a munkáltatói járulék a kisgyermekes nők számára eleve kisebb legyen-gyermekszámtól függően)-, ezzel is segítve az ő foglalkoztatásukat, s közvetve a gyermekvállalást.

8.

A járulékfedezetek elkülönítése után, a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésén belül is célszerű lenne elválasztani egymástól a hozzátartozói és a tisztán öregségi nyugdíjat.

Automatikus korhatár-emelés 9.

Annak érdekében, hogy a rendszer hosszú távú stabilitása fennmaradjon, az egyensúlyromlás pénzügyi terheit meg kell osztani a nyugdíjasok, az aktívak és a jövő járulékfizetői között. A következő két elvet javasoljuk rögzíteni: (1) aki tovább él, az tovább is tud dolgozni, Feltételezzük, hogy ez biológiailag is igaz. (2) a nyugdíjrendszer hosszú távú kötelezettségei és erőforrásai mindig egyensúlyban kell, hogy legyenek. Vagyis, ha nő a várható élettartam, vagy más okból megbomlik a hosszú távú kötelezettségek és erőforrások egyensúlya, automatikusan növeljük a nyugdíjkorhatárt, úgy hogy az új korhatár alkalmazásával a kötelezettségek és erőforrások ismét egyensúlyba kerüljenek. Ezáltal a javasolt rendszerben a korhatár-változtatás az egyensúlyt biztosító egyfajta automatikus kiegyenlítő mechanizmusként működik. Mindez a mai nyugdíjasokat és a már megállapított nyugdíjakat nem érinti.


A gyermeknevelési kiegészítés 10. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntartásához nem csak a járulékfizetéssel, hanem a gyermekek felnevelésével is hozzájárulnak az emberek. Ez utóbbi azonban a nyugdíjrendszer nem ismeri el, ami hozzájárul a rendszer pénzügyi problémáihoz. A gyermekvállalásból adódó, jelenleg is létező nyugdíjhátrányokat ki kell egyenlíteni. A javaslat, hogy a gyermekvállalási idő alatt kieső, vagy csökkent járulékfizetést az életpálya jövedelmének átlagával kelljen figyelembe venni. Ez arra is ösztönözhet, hogy ne minél később, hanem minél korábban pl. egyetemi évek alatt sor kerüljön a gyermekvállalásra, hiszen ha az életpálya befolyásolja a „jóváírást”, akkor tényleges kiesés a gyermeknevelés időszakára nem következik be. A munkáltató által fizetett hozzájárulásnak így két szintje lenne, egy teljes és egy kedvezményes. A teljes szint egyrészt a keresztmetszeti egyensúlyhoz szükséges hozzájárulást, másrészt a gyerekek után általában jóváírt járulékrészt tartalmazná. Ez utóbbit nem a teljes munkavállalói körre, hanem csak a kisgyermeket nevelő anyákon felülire terhelnénk, így a kisgyermekes anyákra a fent említett kedvezményes hozzájárulás-szint vonatkozna. Az egyéni számlás rendszer előnyei: A nyugdíjrendszerrel szemben támasztott alapkövetelmények az egyszerűség elvén kell, hogy alapuljanak, miközben megfelelnek a következőknek:  az egyéni számlás nyugdíjrendszerben a nyilvántartás a biztosítottak számára nyomon követhető, a „várományok” alakulása átlátható, ezzel ösztönöz a járulék befizetésre,  a nyugdíjszámítás egyszerűbb és közérthetőbb a jelenlegi számítási módnál,  az egyéni számlás rendszer additív, ösztönöz a hosszabb távú befizetésre, kevésbé késztet a korai nyugdíjba vonulásra,  a járulékbefizetések és az ellátások egyensúlya önszabályozó módon biztosítható. Figyelemmel kell azonban arra is lenni, hogy − az egyéni számlás rendszerben is szükséges a nyugdíjkorhatár meghatározása. − egyértelmű, hogy aki dolgozik és keresete van, nem veheti fel a nyugdíját, viszont ilyen esetben az egyéni számlás rendszerben a további munkavégzés, illetve kereset alapján járulékfizetés ellenében további jogot szerez, új nyugdíj megállapítására nyílik lehetőség. Az átmenet kérdései Az új nyugdíjrendszer bevezetése felveti az átállással kapcsolatos kérdéseket, az átmeneti szabályok megalkotásának szükségességét. Ezek két csoportba sorolhatók:  a nyugdíjhoz nagyon közel álló (a korhatárt már 3-5 évre megközelített) születési évjáratokra az új rendszer már nem vonatkozik; ők az előző nyugdíjrendszer keretei között fejezik be jogszerzésüket; 

azok esetében, akik mind a korábbi, mind pedig az új nyugdíjrendszerben szereznek nyugdíjjogokat, felmerül a kérdés, hogy a régi rendszerben szerzett jogok milyen módon értékelődjenek.


A régi rendszerben szerzett jogokat megfelelő konverzióval az új rendszer keretei közé kell illeszteni (induló állomány az új rendszerben, például induló egyenleg egy egyéni számlán). A változtatás egységes elven biztosítja a nyugdíj-megállapítás szabályait, felmerülhet a nyugdíjrendszer túlelosztásának, túlígérésének korlátozása. Ezzel a módszerrel a jogszerzés nyomon követése egyszerűbb, átláthatóbb. Ebben az esetben az 1988-tól gyűjtött egyéni járulékadatok egyeztetése is szükséges lehet ahhoz, hogy az érintettek a ténylegesen befizetésekkel tisztában legyenek, és ne a vélt befizetéseiket vegyék figyelembe. A javaslat előnye, hogy nem lebegteti a nyugdíjrendszer változtatásainak visszaállíthatóságát. Az új rendszerre való átálláskor megoldható további problémák:   



A biztosított és a foglalkoztató közötti járulékmegosztás aránya változtatható, sőt kívánatos, hogy magasabb mérték terhelje a biztosítottat, alacsonyabb a foglalkoztatót, ezzel növelve a versenyképességet és biztosítva a járulékfizetés garanciáját. A jogszerzés alapja a ténylegesen megfizetett járulék, amelyben a foglalkoztatónak továbbra is szerepe van, megfontolandó a Bérgarancia Alap védelmének kiterjesztése az egyéni járulékra. A nyugdíj összege szempontjából lényeges kérdés az egyéni számlára érkező folyamatos befizetések jelenértékének meghatározása nyugdíjazáskor, amely lehet nettóbér növekedést követő, inflációkövető, a nettóbér növekedés, illetve az infláció meghatározott aránya szerinti mérték vagy a járuléktömeg index. A nyugdíj értékmegőrzése szempontjából lényeges az indexálás meghatározása, amely szintén lehet a nettóbér növekedés, a járuléktömeg index, illetve az infláció meghatározott aránya.

Összefoglalás Az új nyugdíjrendszerről szóló reformanyag elkészítésének indoka, hogy egy olyan nyugdíjrendszer felépítésére tegyünk javaslatot, amely a jelenleginél átláthatóbb, a biztosítottak számára egyértelműen követhetővé teszi, hogy a befizetései milyen várományt alapoznak meg, s a rendszer egyensúlyban tartható legyen, a későbbi generációkra ne rójon aránytalan terhet. Mindez megoldható felosztó–kirovó elven működő rendszerben. A reformanyag első olvasatra lehet provokatív, megdöbbentő, hiszen a nyugdíjról alkotott eddigi felfogással részben szakít, sőt a közhiedelemben ellenszenvesként felültetett egyéni számlás rendszerre („svéd modell”) épít. A háttéranyagban részletesen bemutattuk az új rendszer melletti indokokat, ezek közül néhányat, a megítélésünk szerint sarokkőnek tekinthető szempontokat soroljuk fel, ezek mentén összehasonlítva a régi és az új rendszer jellemzőit. Hatályos (régi) nyugdíjrendszerben A jogszerzés szabályai nehezen átláthatók:  szolgálati idő szerzés azért, mert nem mindenki előtt világos, hogy mi minősül szolgálati időnek,  az ellátási alapba beszámítható jövedelmek és a tényleges járulékfizetés között nincs minden esetben szoros

Javasolt reform szerint A jogszerzés szabályai egyértelműek, a tényleges befizetéshez kapcsolódnak, a nyugdíj összegének kiszámítása az egyéni számlán felhalmozott összegre épül.


kapcsolat,  a sok kedvezmény miatt a biztosítottnak nehéz megítélnie, hogy pontosan mikor mire jogosult,  a nyugdíj összegének kiszámítása a biztosított számára nem átlátható. A nyugdíjváromány (milyen összegű A számlán halmozódó nyugdíjalap és a nyugdíjra lehet számítani) alakulása nem nyugdíj kiszámítás módjának ismerete követhető. alapján bármikor meghatározható az addig szerzett jogosultság alapján az aktuális váromány. A rendszer nem additív, a nyugdíj előtt A rendszer additív, bármilyen alacsony meghatározott idővel elért jövedelem alapján kereset utáni járulék hozzáadódik a számla kell a nyugdíj összegét kiszámítani (igaz ez összegéhez, és növeli az ellátási alapot. A az időszak az életkereset felé halad). Ez későbbi nyugdíjba vonulásra ösztönöz. nyugdíjközeli életkorban ellenérdekeltté teszi a biztosítottat a korábbi kereseténél alacsonyabb jövedelmet biztosító munka elvállalásában, mert ezzel csökkenti a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet. Ilyen esetben inkább a nyugdíjalapba nem számító segélyek és a nyugdíj mielőbbi igénybevételére ösztönöz. A Nyugdíjbiztosítási Alap hiánnyal küzd, az A nyugdíj-megállapítási szabályok egyensúlyhoz közelítéshez időről időre megalkothatók oly módon, hogy az „szigorító” intézkedések szükségesek, ezek a egyensúlyt, legalábbis az egyensúly közeli biztosítottak körében ellenállást váltanak, állapotot fenntartsák. még korábbi, lehetőleg azonnali nyugdíjba vonulásra ösztönzi azokat is, akiknek lenne stabil munkahelyük, mert nem akarnak később, kevesebb nyugdíjat kapni)


3. függelék a …/2011-NEFMI(SZ) számú kormány-előterjesztéshez A nyugdíjrendszer A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíj célja, hogy idős korban, amikor munkavégzéssel már nem biztosítható a jövedelemszerzés, a nyugellátás adja a megélhetés alapját. A nyugdíj jövedelempótló ellátás, amely a szociális kiadások között kerül elszámolásra. A nyugdíjakat alapvetően a befizetett járulékok terhére kell folyósítani, a rendszer hosszú távú finanszírozhatóságát – a bevételek és a kiadások egyensúlyát – pedig biztosítani kell. Abban az esetben, ha ez az egyensúly megbomlik és a kiadások finanszírozásához más forrásokat, esetleg hitelt kell felhasználni, akkor egy forint nyugdíj kifizetéshez akár 20 fillér államadósság is társulhat. A nyugdíj alapvetően járulékfizetéssel szerzett jog. A nyugdíj egy jövedelemarányos keresetpótló ellátás, ez egyben azt is jelenti, hogy a nyugdíj összegének az aktív életút során nyújtott biztosítási teljesítménnyel arányosnak kell lennie. A nyugdíj összegét két tényező határozza meg: az elért átlagkereset, ami alapján a járulékokat megfizetik, illetve a szolgálati idő, amely azt fejezi ki, hogy milyen hosszú ideig alapozta meg a halasztott ellátását annak igénybe vevője. Miközben túlelosztást valósít meg (a GDP több mint 10 %-át kell nyugdíjakra fordítani), az érintettek széles körben elégedetlenek és alacsonyabbnak tartják a szolgáltatást az általuk elvárthoz képest. Az emberek általában nem abból indulnak ki, hogy mennyi járulékot fizettek, hanem abból, hogy mennyi kellene a tisztes megélhetéshez. Fiatalabb korban, mint járulékfizetők viszont abban „érdekeltek”, hogy keveset fizessenek, ezáltal több jut az aktív kori megélhetéshez. Még egy dolog van, amit elfelejtenek aktív korban az emberek, sőt elfelejtik a mai nyugdíjasok is. Ahhoz, hogy elegendő járulék keletkezzen, járulékfizetőre is szükség van. Nemcsak a járulékokat kell megfizetni, hanem a jövő járulékfizetőit is fel kell nevelni, azaz a jövőbe befektetni. Mindazok, akik nem nevelnek gyermeket, a társadalombiztosításnak ebbe a részébe nem fektetnek be, nem járulnak/tak hozzá. A nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíjkorhatár jelöli azt az életkort, amelynek betöltését követően vélelmezhető, hogy a munkajövedelem-szerző képesség oly mértékben csökkent, hogy a keresetet nyugellátással kell pótolni. A magyar nyugdíjrendszer, illetve egyes rendelkezések számos korhatár előtti nyugdíjba vonulásra adnak lehetőséget. Bár mindig nyugdíjrendszerről beszélünk, nyugdíj szabályokat tartalmaznak a kötelező járulékfizetésért a társadalombiztosítási nyugdíj szabályok, a magánnyugdíj szabályok, és ezeken kívüli törvények (Hszt, amely a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló, a Hjt, amely a magyar honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak jogállásáról szól) és furcsa módon nemcsak törvények, hanem kormányrendeletek is (bányász, művész nyugdíj, korengedményes nyugdíj). Ezek egységbe foglalását – azaz a valódi rendszer megteremtését - célozzák a kormány javaslatai. A társadalom nem tudja, hogy nem a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény szabályozza azokat a különleges – általában szakmai - nyugdíjakat, amelyek a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségeit biztosítják. A következőkben bemutatjuk a korai nyugdíj elemeit, amelyből mindössze kettőt szabályoz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény. A korai nyugdíj lehetőségek – a korai nyugdíj egyes elemei I. rész A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján szabályozott: Előrehozott és csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj Eredeti célja, hogy a hosszú szolgálati időt szerzett személyek, ha a nyugdíjkorhatár betöltése előtt néhány évvel munkaerő-piaci, családi, vagy más személyes ok miatt vissza kívánnak vonulni, azt méltósággal megtehessék. 1997-ben, különösen a nők nyugdíjkorhatárának 7 évvel való megemelése miatt volt jelentősége. 1998 előtt nem volt hasonló konstrukciójú, a korai nyugdíjba


vonulást lehetővé tevő szabály a nyugdíjrendszerben. Ez azonban azzal is járt, hogy bár a korhatár folyamatosan emelkedett és újabb korhatáremelés is bevezetésre került, a tényleges nyugdíjba vonulás korcentruma (átlagos ideje) alig változott. Egy évtized alatt (2000-től 2009-re alig két évet emelkedett, miközben már a 7 év korhatáremelés hatásainak kellett volna érvényesülnie. Az 1997ben pilléreiben megváltoztatott nyugdíjrendszer bevezetése óta eltelt évek gyakorlata azt mutatta, hogy a korhatár előtt nyugdíjba vonulók sok esetben nem léptek ki a munkaerő-piacról, hanem a nyugdíj mellett folytatták akár a korábbi munkájukat is, a nyugdíj ezáltal nem az időskori megélhetés alapjául szolgált ezen esetekben, hanem „zsebpénzként” funkcionált. Jogosultsági feltétel lényege: hosszú szolgálati idővel, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt meghatározott idővel csökkentés nélküli nyugdíjba vonulást tesz lehetővé. A hatályos szabályozás szerint idén az 1952-es, jövőre az 1953-as születésű nők vehetik igénybe. Szabályozza: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18/A. §-a. A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat a szükségesnél rövidebb szolgálati időt szerezett igénylők vehetik igénybe. Eredeti célja, hogy azok is elmehessenek korhatár előtt nyugdíjba – az előrehozott öregségi nyugdíjnál leírt okok miatt – akik ugyan hosszú, de az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükségesnél rövidebb szolgálati időt szereztek. A konstrukció hibája, hogy kényszerhelyzetbe olyanok is igénybe vették, akiknek jelentős, akár 30 %-os nyugdíjcsökkentést is okozott e nyugdíjazási lehetőség igénybe vétele. A csökkentés élethosszig tart, s az igénylők között vannak alacsonyabb keresetűek is, akiknek a csökkentés miatt olyan alacsony összegű nyugdíjuk keletkezett, amelyet időskorban a szociális ellátórendszer valamely ellátásával feltehetően ki kell majd egészíteni. A csökkentés mértéke attól függött, hogy a korhatár előtt hány hónappal korábban kívánt nyugdíjba menni a jogosult, és mennyi szolgálati ideje hiányzott. A szabály a törvényben meghatározott módon változik. Jelenleg a férfiak (elsőként az 1951-es születésűek) már csak csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjat vehetnek igénybe, de a csökkentés csak attól függ, hogy az igénylő a korhatár előtt hány hónappal veszik igénybe a nyugdíjat. A csökkentés mértéke maximum 8,4 % lehet. Az 1954-es születésű női korosztállyal kezdődően a nőkre is ez a szabály vonatkozik. Ezek a szabályok már az előző kormányzati ciklusban megszülettek, s akkor nem volt társadalmi felháborodás, illetve nem tudták érvényesíteni érdekeiket mindazok, akiket ez hátrányosan érint. Szabályozza: a Tny. 18/B. §-a. Nemcsak ez a két (amely alapjaiban egy) lehetőség okozza, hogy a nyugdíj korcentrum 56-57 évnél nem tudott feljebb emelkedni, holott a korhatár már 62 év volt. A saját jogú öregségi nyugdíjasok száma 1,7 millió fő, ebből korbetöltött öregségi nyugdíjas 1,46 millió fő, korhatár alatti öregségi nyugdíjas 238 ezer fő. A korhatár alatti öregségi nyugdíjak átlaga (120 449 Ft), jóval meghaladja a korhatár fölötti átlag nyugdíjakat (101 335 Ft) Megjegyzés: a nyugdíj átlagok mindig nettó összeget mutatnak, ezért a keresetekhez való viszonyítása csak akkor pontos, ha adóval és járulékkal növeljük. A korkedvezményes nyugdíj a szervezet fokozott elhasználódásával járó munkakörökben dolgozók kedvezménye. A korhatár előtti nyugdíjazást teszi lehetővé, a kedvezmény mértéke attól függ, hogy az igénylő hány évet dolgozott a nyugdíjtörvény végrehajtási rendeletének 1. számú mellékletében felsorolt munkakörökben. A kedvezményre jogosultsághoz férfinak legalább 10, nőnek legalább 8, keszonosnak legalább 6 évet kell korkedvezményes munkakörben dolgoznia,


ennek fejében válik lehetővé 2 évvel a korhatár előtt nyugdíjba vonulni. Minden további 5 (4 ill.3) év korkedvezményes munkakörben ledolgozott idő után további 1 -1 év kedvezmény jár. Az előrehozott, illetve csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjjal összevonható, a „Nők 40” típusú kedvezménnyel nem, mert ez utóbbinak nincs korhatár szabálya. 2007-es adatok szerint mintegy 50 ezer fő dolgozik korkedvezményre jogosító munkakörben, főként a vasúti, közúti, légi közlekedésben, a nyugdíjba vonulásuk azonban hosszan elnyúlik, évenkénti számuk néhány ezer. Ezen túlmenően melegüzemben, (pl. kohászat), földalatti munkahelyeken (pl. bánya), olajkitermelésnél, stb. mintegy 840 munkakört tartalmazó jegyzékben felsorolt foglalkozások folytatói szereznek jogot korkedvezményre. 2008-tól fokozatos bevezetés mellett a foglalkoztatók a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatottak után 13 % mértékű korkedvezmény-biztosítási járulékot fizetnek. A Tny. szerint 2012. december 31-ig alkalmazhatók a jelenlegi szabályok. A korkedvezmény nem ösztönöz a munkavállaló egészségének megóvására, hanem utólag, a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségével próbálja kompenzálni az elvesztett egészséget. A munkaköri jegyzék az 1960-70-es évek technikai fejlettségét tükrözi, annak felülvizsgálata soha nem történt meg. A jegyzékben szereplő munkakörök bekerülésének objektív méréseken alapuló indoklása nincs, viszont az látható, hogy egyes időszakokban hol volt munkaerőhiány, mely területeket próbálták korkedvezménnyel vonzóvá tenni a munkavállalók számára. A korkedvezményes nyugdíjas akár az eredeti munkakörében is dolgozhat, az általános kereseti korlát szabály vonatkozik rá, ha 2007. december 31. után ment nyugdíjba. Szabályozza: Tny. 8. §-tól Tny. 8/C. §-ig. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem került felújításra a munkaköri jegyzék. Ennek két oka van, egyrészt azok, akik a 60-as években a felsorolt munkakörben dolgoztak, még nem biztos, hogy nyugdíjba mentek, ezért a lista mindaddig életben kell, hogy maradjon, amíg az erre való jogosultság érvényesítése felmerülhet. Ezen kívül egy átalakuló rendszer változtatása nem indokolt, így bár a szocialista kormányok alatt is többször felmerült a korkedvezmény átalakításának igénye, erre ezidáig nem került sor. II. rész Nem a társadalombiztosítási törvényben szabályozott speciális nyugdíjak, amelyek szintén nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjazást tesznek lehetővé: Korengedményes nyugdíj: foglalkoztatáspolitikai célú eszköz. A nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül a foglalkoztató és a munkavállaló megállapodik a nyugdíjazásról. A foglalkoztató a nyugdíj összegét az előrehozott korhatárig előre egy összegben befizeti. Korkedvezménnyel együtt is érvényesíthető. Sok esetben nem céljának megfelelően használják, hanem mintegy intézményesített kedvezményt, a cafeteria részeként kezelik. Szabályozza: a 181/1996. (XII. 6.)Korm. rendelet a korengedményes nyugdíjazásról, valamint a 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról Bányásznyugdíj: a 90-es évek elején történt bányabezárásokhoz kapcsolódóan bevezetett kedvezmény. Földalatti munkavégzéssel teljesített meghatározott műszakszám, illetve 25 év szolgálati idő után életkorra tekintet nélküli nyugdíjazást tesz lehetővé. A nyugdíjat csökkentés nélkül kell megállapítani. Szabályozza: a 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet a bányásznyugdíjról A statisztikai adatok együtt mutatják a korengedményes és bányász nyugdíjakat, amelyet együtt 15 570 fő vesz igénybe, az átlag nyugdíj ebben a körben 134 867 forint.


Művésznyugdíj: kezdetben csak a cirkuszi akrobaták (vázizomzat gyengülése, sérülés), fúvószenészek, operaénekesek (tüdőtágulás), majd a balett táncosok (izületi bántalmak) vehették igénybe, a későbbiekben indoklás nélkül minden előadóművészi tevékenységet folytatóra kiterjedt. 20, illetve 25 év művészeti tevékenység alapján korhatárra tekintet nélkül igénybe vehető. A nyugdíjat csökkentés nélkül kell megállapítani. Szabályozza: 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet az egyes művészeti tevékenységet folytatatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról. Polgármesterek korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetősége: a választáson nem induló, vagy meg nem választott polgármester attól függően, hogy hány cikluson át töltött be polgármesteri, alpolgármesteri tisztséget, az öregségi nyugdíjkorhatárt megelőzően maximum 7 évvel korábban nyugdíjba vonulhat. Szabályozza: az 1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról. Országgyűlési képviselők korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetősége: a választáson nem induló, vagy meg nem választott képviselő öregségi nyugdíjra jogosult, ha a tisztsége megszűnését követő ötödik naptári év végéig betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt. Szabályozza: 1990. évi LVI. törvény az országgyűlési képviselők javadalmazásáról A nyugdíjfolyósítás melletti munkavégzés: A bemutatott korhatár alatti nyugdíjak mellett munkavégzés nem tiltott, az általános szabályok szerint kell a keresetet vizsgálni, a 2007. december 31-ét követően nyugdíjazottak esetében. Aki korábban ment korengedményes nyugdíjba, korlátlanul kereshet bármennyit. A 2007. december 31 után nyugdíjazottak esetében, ha a kereset a minimálbér 18-szorosát meghaladja, a nyugdíj folyósítását a tárgyév végéig szüneteltetni kell. Társas vállalkozói körben a visszafoglalkoztatás tiltott. A korlátozó szabályokat a nyugdíjkorhatár eléréséig kell alkalmazni. Fegyveresek nyugdíja: a szabályokat a jogállásukról szóló törvények tartalmazzák. E törvények szerint a szolgálat felső korhatára 57 év, illetve a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkor betöltése. A közvéleményt a 25 év szolgálati viszony alapján, ha az egyéb feltételek is fennállnak, (létszámleépítés, egészségügyi alkalmatlanság – nem rokkantság!) korhatárra tekintet nélkül igénybe vehető szolgálati nyugdíj irritálja. A 25 év szolgálati viszony egyes szolgálatot ellátók esetében - annak nehézsége miatt – 25 évnél rövidebb idő alatt is megszerezhető. A nyugdíj összegének kiszámítási szabályai az általános szabályoknál lényegesen kedvezőbbek. A kedvezmények ellenére a fegyveresek járulékfizetésére az általános szabályok vonatkoznak, a kedvezményekből adódó többlet nyugdíjkiadás közvetlen költségvetési többlet kiadás okoz. A nyugdíj mellett. A fegyveresekre vonatkozó nyugdíjat szolgálati nyugdíjnak nevezzük. Szabályozza: 1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, illetve a 2001. évi XCV. törvény a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról Számok: A fegyveres testületek volt hivatásos állományú tagjainak korhatár alatt folyósított nyugdíját 42 607 fő részére folyósítják. Ebből egészségügyi okokból 23 ezer fő részére folyósítanak nyugdíjat. (Az egészségügyi ok nem azonos a fegyveres rokkant nyugdíjasokkal, a rokkant nyugdíjat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján állapítják


meg.) A fegyveres rokkant nyugdíjasok mindössze 5-7 %, míg az egészségügyi okból szolgálati nyugdíjban részesülők aránya 54 %. Átszervezés miatt került szolgálati nyugdíjba 12 226 fő, a többi szolgálati nyugdíj megállapítása egyéb okokra vezethető vissza. A korhatár alatti szolgálati nyugdíjak átlag összege nettó 176 135 forint.

ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére

Recommend Documents