FÜSTÖLGŐ Tartalom eMagazin Szerkeszti: Brothers Online Kft. (Kapszli Pont)
Üzlet: 1036 Budapest, Bokor u. 15-19 (passage) Nyitva: K-P 10-18h
Tel/fax: 242-3488
Web: www.kapszli.hu Főszerkesztő: Németh Balázs
Szerkesztők: Némethy Géza Szekeres Tibor Mészáros Gyula
Remington, Starr, Colt: Eredeti revolverek egymás ellen
4
WildKomlós 2008 élménybeszámoló
15
Gasztro rovat: KonzervKovboj
19
Novella: Pat O'Connor révbe ér
21
Nyári-kora őszi akciók
23
Új országos csúcsok listája
24
Augusztus-szeptemberi programok
24
Ballószög Kupa 2008 élménybeszámoló
24
Közérdek: Feketelőporos engedélyezés
25
Fotók: Németh Balázs Némethy Géza Neo
Webmester, rendszergazda: Orincsay Dániel A magazin terjesztése e-mailben történik a Kapszli.hu portál azon felhasználói között, akik a regisztráció során feliratkoztak a hírlevél rendszerre. A Füstölgő magazin munkatársai térítésmentesen, társadalmi munkában vesznek részt a kiadvány szerkesztésében. Az ingyenes magazint lövészbarátok készítik lövészbarátoknak, azzal a céllal, hogy az elöltöltő-fegyveres és western lövészet egyre népszerűbb legyen hazánkban. Ha részt kíván venni a magazin szerkesztésében, szívesen fogadjuk cikkeit, írásait, észrevételeit.
Előszó Jubilálunk! Végre itt a tízedik (10.!!) Füstölgő, és nincs mese, maradandó színfoltja lesz a magazin továbbra is a történelmi lövészek életének, jelezve mindenki számára, hogy mi történelmi lövészek létezünk, ha egyelőre nem is túl sokan. Mindez köszönhető azoknak az elkötelezett lövészeknek, akik fáradtságot nem ismerve szerkesztik hónapról-hónapra a magazint, valamint mindez köszönhető annak a tények, hogy egyre több az olyan nagyszerű esemény, melyről tudósíthatunk. Persze a Füstölgő akkor fogja elérni célját, ha sikerül még sok-sok érdeklődőt megfertőznünk ezzel a gyönyörű sporttal, hobbival, szabadidős tevékenységgel. A nyári szünet előtt ez az utolsó kiadványunk, a következő már csak szeptember első hétében fog megérkezni a lövészekhez, amikor újraindul a versenyszezon az év legrangosabb eseményeivel, az országos bajnokságokkal. Addig is jó pihenést, nyaralást kívánunk minden kedves olvasónknak! Viszlát szeptemberben! Az FM eMagazin szerkesztői
A mellébeszélés vége...
N e w A r my 1861 Navy B e al s Starr SA Rogers & Spencer Melyik jobb revolver?
Öreg revkók egymás ellen Jelen cikkem, nem egyedülálló alkotás. A cikk megírására elsősorban a Kaliber magazin hasábjain 2008. augusztusban megjelenő cikkem motivált, mely elsősorban a Remington revolverek eddig nem dokumentált háborús történeteit dolgozza fel levéltári anyagok alapján. Ritka lehetőség, és ritka szerencse, ha egy lövésznek lehetősége nyílik részt venni egy olyan tesztben, mely során eredeti perkussziós revolvereket van lehetősége összehasonlítani megközelítően eredeti tölteteikkel. Az amerikai polgárháború összes revolvere, kivétel nélkül legendás darab. A legenda forrása nagyrészt valószínűleg az, hogy replikái elsősorban e modelleknek készülnek napjainkban is, de azért elvitathatatlan tény, hogy a hadi csappantyús revolverek fénykora az észak-amerikai kontinenshez, és az államok közötti nagy háborúhoz kötődik. Egy fegyver használati értékének minősítésénél nem hagyható figyelmen kívül az, hogy milyen céllal is gyártották eredetileg. Esetünkben hadi fegyverekről van szó, melyekkel szemben az elvárt pontosság általában kompromisszumra kényszerül a megbízhatósággal, könnyű kezelhetőséggel. E tényezők szerencsés aránya emelheti egy-egy fegyvert a többi fölé, vagy szerencsétlen konstelláció esetén taszíthat a mélybe is, még akkor is, ha előremutató, zseniális konFüstölgő
strukcióról van szó. Az amerikai polgárháború során a szemben álló felek más-más módon választották rendszeresítendő hadifegyvereiket, ami könnyen érthető, ha megvizsgáljuk az északi és déli államok gazdasági berendezkedése közötti különbségeket. Az északi államok fejlett nehézipara könnyen ki tudta szolgálni a hadi igényeket saját gyártású termékekből, míg a déli államok elsősorban monokultúrás mezőgazdasággal foglalkoztak, s az ipari termékeket – így a fegyvereket is – importból szerezték be elsősorban. Az északi államoknak így lehetősége volt kiválasztani a legjobbat, a gyártókkal együttműködve fejleszteni a fegyvereket, és komoly szakmai elvek alapján tesztelni őket, míg Dél azzal
harcolt, amit túlhajszolt, északi léptékhez képest kicsi gyárai gyártani tudtak, amit ügynökei át tudtak csempészni a északiak tengeri blokádján, vagy amit a szakadt, fáradt „Johnny Reb” el tudott venni a harcmezőn az ellenségtől. Észak gyárai ontották magukból a jó minőségű, új koncepciókon alapuló csappantyús revolvereket, míg dél műhelyei másoltak mindent, ami a kezükbe került, és azt is erősen ingadozó minőségben. Az északi hadsereg túllendülve a háború első éveinek káoszán, sikertelenségén, 1862 után már kidolgozta a beszállítókkal kötendő szerződések átlátható rendszerét, valamint szigorú feltételrendszert dolgoztak ki a fegyverek átvételével kapcsolatban. Az Owen-Holt bizottság kitűnő munkát végzett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az északi polgárháborús revolverek ma is tudják ugyan azt, vagy szinte ugyan azt 150 év után, mint amit a sportcélra gyártott modern elöltöltő-fegyverek. Nézzük meg őket egyenként, és ha már van rá lehetőségünk, hallgassuk is meg hangjukat lőtéri körülmények közt.
A töltetek Ha teljesen autentikusak szeretnénk lenni, akkor mindenképpen konikális lövedéket kellene használnunk, külön típust a Colt és külön típust a többi gyártó fegyvereihez. Sajnos ez a kínálat szűkössége miatt nem megoldható, ezért inkább a mai modern gömblövedékeket használtuk a tesztek során. A töltet is megér egy misét. A korabeli töltet sem volt egyforma minden fegyver esetében. Az előre gyártott papírtöltények .44-es revolverek esetében 24 gr Govenrment (állami minőségi sztenderdeknek megfelelő) feketelőport tartalmaztak. Ez a fajta lőpor energiája tekintetben talán a 2Fg szemcseméretű Goex lőpornak felel meg, ami jóval gyengébb, mint az általunk általánosan használt Swiss 3 Fg. Megközelítőleg átszámítva a töltetet, kb. 18,5 gr 3Fg Swiss lőpornak felelne meg a 24 gr Goverment. A .44-es 1860 Colt Army
Füstölgő
töltete azonban kevesebb volt, mint a többi revolver esetében, mivel a dobok hajlamosak voltak felrobbanni a normál töltettől. A Colt .44-es papírtöltényeket ezért 1862-től mindössze 18 gr Government lőporral töltötték. Mivel .44-es Colt nem állt rendelkezésre a tesztekhez, ezért az általános töltetünk e kaliberhez 18 gr 3Fg Swiss volt. A .36-os revolverek hadi töltetéről sajnos nem találtam információt, így kénytelen voltam rögtönözni: 15 gr 3Fg svájci lőport használtunk minden .36-os revolver esetében. A tesztek célja elsősorban nem a hadi használhatóság felmérése volt, hanem az, hogy ki állhatnak-e az öreg vasak a modern Hege revolver ellen. Ennek megfelelően a töltésnél minden eszközt felhasználtunk arra, hogy a lehető legnagyobb pontosságot hozzuk ki a revolverekből: a lőpor fölé grízt töltöttünk, a lövedék fölé pedig Szekér-féle zsírt adagoltunk, mely kitűnően bevált eddig minden nem tapaszolt gömblövedéket lövő fegyver esetében. Itt jegyzem meg, hogy a korabeli nyomáspróbák során nem hadi töltényeket használtak, hanem emelt töltettel (teljesre töltött kamrákkal) próbálták ki a fegyvereket hadi átvétel előtt még a gyárakban.
Tényleges kaliberek Ahhoz, hogy ki tudjunk hozni ténylegesen mindent egy elöltöltő fegyverből elengedhetetlen, hogy tudjuk a pontos kaliberét. Különösen igaz ez egy olyan fegyver esetében, mint a perkussziós revolver, mely esetében nincs tapasz, mely kitölti a lövedék és csőfal közötti rést. A cikkben vizsgált eredeti revolverek kamrája alapvetően más, mint a róluk készült mai másolatoké. A modern darabokon megszokott, hogy a lőporkamra torkolata kaliberez a lövedéken, míg az eredet darabokon a furatok befelé szűkülnek, a torkolatnál pedig túlméretesek a lövedékhez képest. Van olyan replika gyártó cég, amelyik revolvereinek kamrája a .454es gömblövedéket egészen .0,446-0,448”-re kaliberezi le, míg a cső tényleges űrmérete az oromzatok közt 0,450”, a barázdák közt pedig 0,452”. Ilyen esetben nem hogy nem fog tömíteni a lövedék, de még csak nem is tud majd hatékonyan kölcsönhatásba lépni a huzagolással. Az eredeti darabok esetében a kamra torkolat nem kaliberez a lövedéken, így lehetőségünk van kiválasztani azt a méretet, amely ugyan akkora vagy 0,001-0,002”-kel erő-
sebb, mint a cső barázdák közt mért átmérője. Ez biztosíthatja csak a megfelelő tömítést, valamint a pontos lövést. A méréseket igen egyszerűen végeztem el: túlméretes ólmot ütöttem át minden fegyver csövén, majd a deformált ólmot megmértem. A kamrák űrméretét ugyan ezzel a módszerrel vizsgáltam meg.
A tesztlövészet A tesztek során minden revolverrel egy teljes 6 lövéses sorozatot lőttem végig, tiszta fegyverből (kivéve az 1861 Navy revolvert, mellyel szükség volt egy plusz sorozatra). A töltés előtt minden lőkúpon egy-egy csappantyút sütöttem el, hogy megtisztítsam a kamrákat az olajtól. A revolvereket puha babzsákon támasztottam, fel a csövük alatt, a sütő kézzel csak a billentyűt húztam lassan, hogy ne akadályozzam a fegyvert a szabad elmozdulásban a lövés pillanatában. Nem éppen tudományos értékű teszt, de mivel minden fegyver esetében a körülmények azonosak voltak, ezért összehasonlításra tökéletesek az eredmények.
A referencia – Hege Army Match Maximum .44 Természetesen ha már falra festettük az ördögöt, Füstölgő
vagyis kijelentettük, hogy az öreg vasak képesek arra, mire a modern elöltöltő revolverek, akkor kötelességünk meg is versenyeztetni őket. A referencia revolver esetünkben nem volt más, mint a kereskedelmi forgalomban kapható egyik legjobb elöltöltő revolver: a Hege Army Match Maximum. A szép hosszú fantázianevű fegyver a Remington New Model Army revolver replikája, és nem is akármilyen szinten. A fegyvereket kezdetben a Feinwerkbau gyártotta a Hege számára, majd saját gyártásra álltak át Krupp csővel, maximálisan kompromisszum-mentes minőségben, versenyzésre kihegyezve. Nem véletlen, hogy a fegyver szinte minden nemzetközi versenyen szerez érmet, sőt, az idei krakkói Európa kupán Mészáros Gyula barátom e fegyverrel szerzett hazánknak bronzérmet 95 körös kitűnő eredménnyel 2008 májusában. A fegyver huzagolása 1:20”-as, a kamrák nagyon enyhén kaliberezik (nem teljes kör alakú a leszedett ólom) a .454-es gömblövedéket.
Hege Army Match Maximum Töltet: 18 gr 3Fg Swiss + 21 gr gríz + 0,457” RB + Szekér-féle kence Huzagok száma: 5 db jobbos, állandó, 1:20” Tényleges csőátmérő a barázdák közt: 0,456” Tényleges csőátmérő az oromzatok közt: 0,440” Tényleges kamraátmérő a torkolatnál:0,454-455”,
Remington New Model Army .44 A revolvert 1864 októberében szállította be a cég a New York-i arzenálba, és még az évben szolgálatba is állt harcoló alakulatnál. A fegyver rendelkezik néhány komoly sérüléssel: a huzagolás csak 90-92%-os, mivel a barázdákban 4-5 helyen rozsdafoltok láthatóak. A kamrák közül kettő torkolatán mély ütésnyomok láthatóak. Az elsütőszerkezet erősen nyúlt gyári állapotban, úgyhogy némi fegyvermesteri munkára volt szükség, hogy versenyszintű sütése legyen. Az irányzékot is magasítani kellett, mivel a gyári beállítás szerint a fegyver kb. 40 cm-rel lő a célzási pont fölé 25 men. A csőtorkolat ép teljesen, nincs kitörve, mint a modern replikákon. A revolver huzagolása progresszív, vagyis a csőfarnál lassabb (kb. 1:69”) mely a torkolat felé haladva kb. 1:19”-re gyorsul. A lőporkamrák nem kaliberezik a 0,457”-es gömblövedéket, a kamrák befelé szűkülnek, így a lövedék egy idő után megszorul. A fegyver sérülései nincsenek hatással a biztonságos használatra, így a revolver kitűnően vette a Polgári Kézilőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. vizsgálatát is. Sőt, a sérülések úgy tűnik a fegyver pontosságát sem befolyásolják, mivel a hat lövéses feltámasztott szóráskép alig volt nagyobb, mint egy lőlap tízese, sőt kisebb volt, mint amit a Hege revolverrel sikerült lőnöm. A fegyverrel a löFüstölgő
vészet kitűnő élmény, nincs érezhető különbség a modern társaihoz képest. Meglepő módon a fegyver nem a 0,454”-es RB-t szereti, mivel a cső barázdák közt mért átmérője 0,456-457”, az oromzatok közt mért pedig 0,442443”. Mindebből látszik, hogy megfelelő tömítettséget csak .457-es gömbbel lehet elérni a revolver esetében. Pedig a legendárium minden replikához
New Model Army Töltet: 18 gr 3Fg Swiss + 21 gr gríz + 0,457” RB + Szekér-féle kence Huzagok száma: 5 db jobbos, progresszív Tényleges csőátmérő a barázdák közt: 0,456-457” Tényleges csőátmérő az oromzatok közt: 0,440441” Tényleges kamraátmérő a torkolatnál:0,456-457”, szűkül 0,454”-est ajánl... érdemes mégiscsak méricskélni. A New Model Army nyugodtan, kellemesen viselkedik lövészet közben. A 6 kamrából mindössze egy van, mely kissé eldobja a lövést (sajnos a kamra torkolata sérült), de ezzel a gonddal együtt lehet élni, ugyanis a szabályok szerint minimum 5 kamrák kötelező tölteni. Az összes többi kamra viszont teljesen egy helyre lő, így a fegyver maximálisan versenyképes.
markolathéjon látható kartus. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háború első éveiben a cég már szállított revolvereket az északi hadseregnek, de ezek kis mennyiségű, eseti megrendelések voltak. A Pettengill és Freeman revolverek sohasem voltak elterjedt darabok egyik szemben álló félnél sem. Az öreg Rogers szerkezete teljesen patent. Úgy működik, mintha most szedték volna elő a zsírpapírból, pedig a kékítésen jócskán látszik a sokéves hordásból származó kopás. A fegyver irányzéka gyári állapotban szintén nagyon alacsony, pontosan annyit lőtt fölé 25 m-en mint a New Model Army. Mivel nem egyedi esetről van szó, valószínűsíthető, hogy a katonáknak nem a fejre történő célzást tanították (ha egyáltalán tanítottak nekik ilyesmit). A revolver sütése betonkemény, még csak azt sem mondanám, hogy katonásan kemény, mert ez még annak is durva. Mindenképpen szükség lesz némi fegyvermesteri
Rogers & Spencer .44
Rogers & Spencer
A R&S revolverek már nem vehették ki a polgárháború csatáiból részüket, sőt csak néhány darab jutott ki csatapróbákra is. A megrendelt 5000 darabos mennyiséget a gyár csak a háború utolsó hónapjaiban szállította le a New yorki arzenálnak, és ott is maradtak lezsírozva az 1900-as évek elejéig, amikor is egy tételben ócskavas áron eladták őket. A fotókon látható példány a 3682-es gyári számmal bír, a markolatán látható jelzések eredete azonban kideríthetetlen. A fegyver biztosan a hadi beszállításból származik, amire bizonyíték a jobb
Töltet: 18 gr Swiss 3FG + 21 gr gríz + 0,454” RB + Szekér-féle kence Huzagolás: 5 huzag, balos, állandó Tényleges csőátmérő a barázdák közt: 0,451-452” Tényleges csőátmérő az oromzatok közt: 0,4410,442” Tényleges kamraátmérő a torkolatnál: 0,451-452”, szűkül
Füstölgő
Átmeneti kúp: van
melóra, hogy versenyképes legyen. Az átvevő kartus (RPB) mellet számos al-ellenőrzési beütő is látható a fegyver, pont mint a New Model Army esetében, ami bizonyíték ismét az Owen-Holt bizottság hatékony működésére. A fegyver huzagolása sérülésmentes, 98-99%-os. A huzagemelkedés állandó, nem gyorsul. A kamrák a 0,454”-es gömblövedéket enyhén kaliberezik. A cső tényleges űrméretének megállapításakor ért a második komolymeglepetés: az a Rogers & Spencer, melyhez gyárilag általában 0,457”-es gömblövedéket javasolnak, kb. 0,451-0,454”-es lövedékhez van kitalálva, mivel a barázdák közt mért űrméret 0,451-452”, az oromzatok közt mért űrméret pedig 0,441-0,442”, vagyis a 0,454”-es RB biztosan kitűnően tömít. A Rogers is hozta a tőle elvárható eredményt: 5 kamra egy csoportot lő, egy pedig oldal irányban dobja el a lövedéket. A szóráskép oldalirányú kiterjedéséért valószínűleg a kemény sütés okolható, nem a cső szórása. Szükség lesz némi fegyvermesteri melóra, hogy versenyképes legyen. Az átvevő kartus (RPB) mellet számos al-ellenőrzési beütő is látható a fegyver, pont mint a New Model Army esetében, ami bizonyíték ismét az Owen-Holt bizottság hatékony működésére. A fegyver huzagolása sérülésmentes, 98-99%-os. A huzagemelkedés állandó, nem gyorsul. A kamrák a 0,454”-es gömblövedéket enyhén kalibere
1861 Colt Navy .36
Füstölgő
oromzatok közt 0,378”. Ez azt jelenti, hogy a 0,375”-es gömb még a huzagokat sem érte volna el, nehogy tömíteni nem tudott volna. Sajnos a legnagyobb rendelkezésre álló gömblövedék öntőforma 0,383”-es volt, így a tesztek során ezt tudtuk csak használni, pedig 0,002”-kel nagyobb kellene igazság szerint.
Eredeti 1860 Colt Army hiányában kénytelenek voltunk annak a .36-os változatát tesztelni, mely már magában is egy ipartörténeti különlegesség. Mindössze 38843 darabot gyártottak belőle a hartfordi gyárban, 1861-1873 között, amely csak töredéke a Remingtonoknak. A fegyver korai háborús beszállításból származik (11642 a gyári szám), mely biztosan 1862 októbere előtt történt, mivel a fegyver sem kartussal, sem al-ellenőrzési beütőkkel nem rendelkezik. A beütők hiánya utalhat arra is, hogy a revolver nem szolgált a hadseregben, mivel mindössze kb. 4000 darabot vásárolt meg az állam a fegyverekből, a többi a civil piacon kelt el. Az arzenálokban átvett revolvereken kívül nagyobb tétel vándorolhatott ki a katonákhoz magán beszerzéseknek, és kisebb helyi állami beszerzéseknek köszönhetően is. A revolver 7 balos huzaggal rendelkezik, mely progresszív, vagyis gyorsuló. Az emelkedés tényleges értékét sajnos megmérni nem tudtam. A fegyver eredeti állapotában nem volt lőképes, bár korrózió a felületen nem látszott. A tok és cső rögzítését szolgáló stiftek hiányoztak, és az illesztés kotyogott is, ami komoly fegyvermesteri beavatkozás után kiáltott. A hibát természetesen nem a szolgálatban töltött évek okozták, hanem egy korábbi tulajdonos hozzá nem értése... A Colttal kapcsolatos első hideg zuhany akkor ért, mikor megmértem a cső és kamrák tényleges űrméretét. Kérdés nélkül 0,375”-es gömblövedékkel kezdtem volna a teszteket, de igen gyorsan kiderült, hogy komoly hiba lett volna, ugyanis a cső barázdák közt mért űrmérete 0,384-385” volt, míg az Füstölgő
Igazi kis meglepetés fegyver. Az első sorozat kb. tenyérnyi szórást eredményezett, ami nagyon meglepett, hiszen a fegyver minden alkatrésze olyan állapotban van, mintha most jött volna le a gyártósorról. Kis vizsgálat után ki is derült a hiba oka: az ék túl kopott, és nem tartja a csövet megfelelően. Ki kellett csavarnom a rögzítő csavart, hogy az ék mélyebbre üthető legyen, és láss csodát, a fegyver elkezdett tízeseket lőni. A harmadik lövést azonban ismét kidobta jobbra fel, aminek oka az volt, hogy az ék meglazult. Visszaütése után ismét tízest lőttem, de a következő lövésnél ismét meglazult, így ismét kidobott egy lövést. A hatodik előtt visszaütöttem az éket, így az utolsó lövés is szép tízes lett. A 4 töké-
1861 Colt Navy Töltet: 15 gr Swiss 3Fg + gríz + 383 RB + Szekérféle kence Huzagolás: 7 huzag, jobbos, progresszív Tényleges csőátmérő a barázdák közt: 0,384-385” Tényleges csőátmérő az oromzatok közt: 0,378” Tényleges kamraátmérő a torkolatnál: 0,386”, szűkül
letes lövés bizonyíték arra, hogy a fegyver maximálisan versenyképes, a korabeli mesterek munkáját pedig dícséri az a tény, hogy a pisztoly az ék ki-be ütögetése után is ugyan oda lő. Ez utóbbi pedig a replikák nagy részéről bizony nem mondható el. Az 1861 Navy hangja egészen mély a kis kaliber ellenére is, a fegyver visszarúgása egészen kezelhető. A revolver sokkal nyugodtabb, mint a Beals.
Remington-Beals Remington-Beals .36 A Beals-féle 1858-as szabadalom alapján gyártott revolverek voltak a Remington cég első teljes tokméretű, hadi használatra is alkalmas revolverei. A fotókon láthatóm revolver egyike a kb. 7500 db hadi beszerzésből származó revolvernek. Kartussal, egyéb átvevő, ellenőrző jegyekkel nem rendelkezik. A teljes gyártott mennyiség kb. 16000 db lehetett. A fotókon látható példány különlegessége, hogy a 2. és 3. modell közötti átmenetet mutatja (a töltőkar már két füllel rendelkezik, de a dobon még nincsenek biztonsági nyugaszok). A Beals revolverek különlegessége abban is rejlik, hogy kb. 1000 db-ot vásárolt belőle Dél-Karolina állam is, vagyis ez volt az egyetlen olyan Remington revolver, mely hivatalosan is szolgált a Konföderáció hadseregében. A képeken látható példány kitűnő állapotú darab, bár a huzagolás jó néhány rozsdafolttal bír, elsősorban a barázdákban, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a fegyvert hosszabb időn keresztül koszosan tárolták. A cső tényleges űrméretének megállapításakor örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy revolvert, amiben nagyjából jó lesz a széles körben hozzáférhető .375-ös gömblövedék. Az első észrevételem az volt a tesztek közben, Füstölgő
Töltet: 15 gr Swiss 3Fg + gríz + 0,375” RB + Szekér-féle kence Huzagolás: 5 huzag, jobbos, progresszív Tényleges csőátmérő a barázdák közt: 0,375-376” Tényleges csőátmérő az oromzatok közt: 0,372373” Tényleges kamraátmérő a torkolatnál: 0,383”, szűkül hogy elképesztően bántó hangja van a Bealsnek. Ez volt az első revolver, mely esetében kénytelen voltam fülvédőt viselni. A hangos, éles csattanás leginkább a 9 mm Luger lőszer hangjára emlékeztetett. A fegyver jóval izgágább, mint a Colt, a felcsavaró erők jobban érezhetőek. Ellenben veszettül pontos. Egyetlen sérült kamra dobja magasra a lövedéket, a többi ugyan azt a csoportot lövi, pedig a huzagolás sok helyen rozsdafoltos.
Egy kis műszaki hibával is meg kellett küzdeni a lőállásban: a harmadik lövés után egy csappantyú darabka elakasztotta a dobot. A kis tokméretű Beals alkatrészei nem olyan robusztusak, mint a New Model Army esetében, így egy kis rézdarab is komoly gondot okozhat. A hiba orvoslása azonban pofon egyszerű volt, mivel a kihúzható dobtengelynek köszönhetően egy pillanat alatt ki lehetett venni a dobot. Nem véletlen, hogy a hadvezetés is a teljes keretes fegyverekben látta jövőt, és nem nyitott keretes Coltokban, melyeket részlegesen szét kellett szedni hasonló gond esetén, ami harctéri körülményekben majdnem egyet jelent az ék vagy cső elvesztésével, leejtésével.
Starr SA .44
Lövészet közben érthetővé vált számomra, hogy miért is 0,44”-es kalibert preferált a hadvezetés: a fegyver már az első lövések után is érezhetően erősen koszolódott. Nem véletlen, hogy a New Model Army tokja a dobfuratok torkolatánál már ki volt könnyítve, hogy a lőporgázok ne a tengely felé terjedjenek, hanem a tok két oldalán.
Füstölgő
Ez a revolver az egyetlen kakukktojás listánkban, mivel e revolver valóban csak gyűjteményi darab. A cső korrodáltsága, és a szerkezet működésképtelensége miatt lőtesztet nem tudtunk vele végezni. A Starr azonban nem hiányozhat a listáról, mivel a cég jelentős beszállítója volt az északi hadseregnek. A cég 1861-64 között összesen 41102 db revolvert szállított a kormánynak szerződések alapján, valamint további 6352 darabot egyéb kisebb beszerzések útján. A fegyverek közül az első 23000 példány volt DA (kettős működtetésű elsütőszerkezetű) .36-os és .44-es revolver, a többi, 1863-64 között gyártott kb. 25000 darab már SA elsütőszerkezettel rendelkezett (1863 M). A módosítás oka elsősorban az volt, hogy versenyezni tudjanak az olcsó Remington modellekkel. A DA változat ára 25 dollár volt, míg az SA kevesebb mint a fele, 12 dollár, éppen
annyi, mint a New Model Army ára.
Konklúzió
A fegyver jellegzetessége, hogy a keret előrebuktatásával lehet kiemelni a dobot. Dobtengely nincs, a két kitüremkedés tartja helyén a dobot a zárt keretben. A keret megnyitása a tok hátsó részén látható csavar kitekerése után lehetséges. A fegyver hátsó irányzéka hasonlatos a Colt irányzékokhoz: a kakas rendelkezik egy nagyon sekély V bevágással. A dobon összesen 12 db bevágás látható a dobrekesztő számára.
Nyilvánvalóan e tesztek alapján nem lehet meghatározni, hogy melyik volt a legjobb revolver, és nem is célja ez írásomnak. Egyrészt csak a pontosság alapján nincs értelme értékítéletet mondani egy hadi fegyver felett, másrészt pedig a sportlövészeti célú felhasználás túl távol van a hadi használattól. A teszt egy dolgot bizonyított, de azt nagyon szépen: a régi fegyverek minimális tuning, felkészítés után bőven versenyképesek tudnak lenni akár a replikákkal szemben is, technikai megoldásaik pedig sokszor igényesebbek, összetettebbek, mint a leegyszerűsített modern változatok esetében. Pedig ha éppen őszinte hangulatba kerülök, be kell, hogy valljam, nagyon szívesen láttam volna olyan eredményt, mely igazolja a mindenki által ismert városi legendákat, melyek szerint a Colt megbízhatóbb, a Remington pedig pontosabb, a 0,44”-es jobb kaliber, stb... A .36-os revolverek technikai gondja csak azt bizonyítják, hogy a fegyverfejlesztés egy alacsonyabb lépcsőfokán helyezkednek, el, azok hibáit a későbbi modelleken a gyártók már javították. Ettől nem
Füstölgő
többek, nem kevesebbek. Számomra nagyon meglepő eredményt hozott a teszt: mindegyik fegyver maximálisan versenyképes lehet, sőt, mindegyik szórása egyformán kiváló (eltekintve a hibás kamrákból adódó kilövésektől). Szerettem volna rangsort állítani, de nem tudok. Szerettem volna azt mondani, hogy a teljes keretes eredeti Remingtonok és a Rogers & Spencerek alkalmasabbak céllövészetre, mint a nyílt keretes Coltok, de ez messze nem lenne fair. Az igazság az, hogy gyártótól, típustól függetlenül ezek az antik revolverek megfe-
Füstölgő
lelő töltetválasztás esetén maximálisan eredményesek tudnak lenni akár nemzetközi szinten is, és akár a versenyzésre kihegyezett replikák ellen is. Köszönet illeti Balassi János barátomat, aki segítségemre volt a tesztek során. Németh Balázs
Remington-Beals
1861 Colt Navy 2. sorozat
Rogers & Spencer
New Model Army
Hege Army Match
1861 Colt Navy 1. sorozat
W i l d K o m l ó s 2 008
hogy elkerülni, így hát először felpróbáltam a fegyverövet rövidnadrágra. Mit mondjak, nem jött be! A második ötlet: átmenti állapot, saru, nadrág, póló, kalap. Imígyen felszerelkezve elindultunk megismerkedni leendő ellenfeleinkkel. Nos, viszonylag hamar feltűnt, hogy látványomra kettőnél többen is szóba hoztak egy bizonyos western filmet két cowboy történetéről, majd mikor felvertem remek, amúgy ibolyalila sátramat többen kerülni kezdtek! Nem volt mit tenni, hasonultam. És izzadtam mint a kocsisló.
a főszervező: Lőkös "Steve" István
És elkezdődtek a küzdelmek! Eleinte még csak a Coltok dörögtek. Rövidesen a fegyveres banditák egy része ráébredt, hogy jó a Colt, de a Remi az bizony jobb! És Colt vagy nem Colt, a gyáva renegátok félretették szép, de megbízhatatlan vasaikat, hogy a túlélés
A hét mesterlövész... meg még vagy negyven Have you ever been to Tótkomlós? Ezt a kérdést majd mindenki ismeri, aki már olvasgatta a Kis angol nyelvtant a hazai angol nyelvoktatás eme remekét. Nos én eleddig még soha. De ennek is eljött az ideje! Cirip mesterrel autóba ültünk, hogy ellenséges cowboyok és mindenféle fegyveres banditák szorításából felszabadítsuk kis hazánk eme települését. Megérkezés, igazi nyári kánikula. És itt eljött a pillanat, hogy rádöbbenjek, itten tehenészfiúnak kell öltözni! A hőségre tekintettel próbáltam ezt valaFüstölgő
ősi ösztönének engedve valódi fegyverrel szerezzenek érvényt érdekeiknek. Az is hamar kiderült, kik azok a szaloncowboyok, akik fegyvereiket csak céltalan, léha szórakozásra tartják, és kik azok, akik a túlélés érdekében a lehető maximális töltéssel minden célt leküzdenek! Az első nap sokszor hallatszott, ahogyan a célokról hatástalan pendülésekkel pattantak vissza a pontos, ám hatástalan találatok. Számos gyorskezű, ám zöldfülű harcos veszett oda imígyen. A véres leszámolásokat színesítette, hogy elvétve ugyan, de akadt egy-két próbálkozó, akinek első
a nap végéig eltartott, és volt, aki eredményével értésünkre adta, hogy katonapuskáinkat ezentúl nyugodtan használhatjuk ültetőfának, szőlőkarónak, de lőnünk már nem érdemes vele! És mi ezért felnéztünk rá miközben rettentően irigyeltük őt! Na jó, nem nagyon. De azért…! A nap végén ismét a revolvereké lett a főszerep, mindenki kipróbálhatta, mennyire könnyű, avagy nehéz tokból rántva, csípőmagasságban tüzelve leteríteni az ellenfelet! Hullott is az ellen és hullottak a harcosok, míg végül csak a kevés győztesek maradtak. néhány mozdulata láttán a sorukra várakozók spontán igyekeztek szigorúan a háta mögött, lehetőleg egysoros vonalban felsorakozni. De hát minden kezdet nehéz és jó volt tudni, hogy mire eme harcos is legyőzetett, pokolra vetett lelke még felismerte a biztonságos fegyverkezelés fontosságát!
Az estét egy szegény vadmalac földi maradványainak elfogyasztásával tettük teljessé, amivel előbb emlegetett lövésztársunk minden tízese azonnal megbocsáttatott. És eljött a harmadik nap, ahol ismét dörögni kezdtek a revolverek! Mindazok, akik
Mindezen események közben egy közeli helyszínen az arra érdemesek kipróbálhatták milyen lehetett anno a 48-as szabadságharc idején fegyvert fogni. Itt a fáradt harcosok lőhettek Augusztin karabélyokkal, konverziós Jaeger puskával, majd imígyen felfrissülve siethettek vissza a csaták és párbajok véres forgatagába. A véres leszámolásoknak csak a napnyugta tudott határt szabni, egyes, függőben maradt vérbosszúkat már másnapra kellett halasztani. Estére remek tábori ellátmányt vételeztünk, a kemény, a civilizáció hívságait szóra sem méltató kemény mag késő éjjelig mulatott, tódított, nagyot mondott, egyszóval a cowboyok ültek és beszélgettek. És eljött a második nap, ahogy az összegyűlt gonosztevők, gengszterek és néhányan a törvény őrei közül, összemérhették lőkészségüket egyes távoli, csak puskával sebezhető célok ellenében. Sok embernek sokféle puskája lévén eme vetélkedés majd Füstölgő
nem tanultak az első nap hibáiból ismét lehetőséget kaptak, hogy legyőzessenek, illetve a kőkemény profik ismét lelődözhették a jobb sorsra érdemes, ám lelkes zöldfülűeket. Ekkorra már fegyvereinkből olyan hatalmas számú lövéseket adtunk le, hogy ügyetlenségünk mellett néha már a technika ördöge is bele-beleszólt egy-egy párbaj kimenetelébe. Elcsettenő, elakadó, második, harmadik próbálkozásra elsülő revolverek tették pró-
bára túlélőkészségünket. De végül mindenki minden puskaporát ellőtte és a verseny véget ért. És akkor, mikor már mindenki azt hitte, hogy vége, jött a létező legaljasabb orvtámadás, az eredményhirdetés. Háromnapi kemény küzdelem után a maroknyi túlélőt kiállították a tűző napra, beszédeket hallgatni! Igaz, közben kiosztottak valamiféle érmeket és okleveleket. Meg a legjobb lövész kapott egy gyönyörű Sharpsot. Meg kisorsoltak még egy másikat is. Vagy akkor nem is volt az olyan rossz? Hát hogyne lett volna, amikor a sorsoláson nem én nyertem! Chariot
Füstölgő
Gasztro rovat:
Konzerv Kovboj Amikor elkezdtem gondolkodni az ehavi Füstölgő gasztrocikkének leendő témáján, sok minden eszembe jutott. Legelőször a csilisbab, aztán Bud Spencer, további gondolkodás után Nicolas Appert, Napóleon, Peter Durand, Sir John Franklin, J. Osterhoudt, és végül Karl Elsener. Mi köti össze ezeket a személyeket? A bab, persze csak áttételesen. Ugorjunk egyet vissza az időben, egészen a napóleoni háborúk korába. A 18-ik században, Franciaországban egy Nicolas Appert nevű fickó a katonák élelmezésnek biztosítására elkezdett kísérletezni az élelmiszerek tartósításával. Ebben Napóleon is támogatta, így aztán 1795-ben már 12000 franknyi jutalmat tűztek ki a hadsereg élelmiszer-ellátásának biztosítására. És Appert komolyan nekilátott! 1807-ben már nagy mennyiségű tartósított élelmiszert vásárol tőle a hadsereg és a haditengerészet. 1810-ben maga Napóleon adta át Appertnek a pénzdíjat, és az „Emberiség jótevője” címet. Appert nem volt nagy üzletember, ezért találmányát elfelejtette levédetni, mindössze könyvet írt a módszereiről. Ezt kihasználva Peter Durand 1810-ben már szabadalmaztatta is Appert eljárását Angliában, azzal a kiegészítéssel, hogy Appert üvegedénye helyett kevésbé törékeny és jobban szállítható ónozott fémdobozt használt. 1813-ban megnyílt az első konzervgyár. Ekkoriban még nem volt forgalomban konzervnyitó, a dobozokat vésővel és kalapáccsal nyitották ki. 1818-ban a brit tengerészet már 25000 konzervet rendelt! De a kezdeti konzerFüstölgő
vek a kinyitási nehézségeken kívül más hátrányokkal is rendelkeztek. A doboz lezárására ólmot használtak, ami nem csak lövedék formájában károsítja az egészséget, hanem mérgezést is okoz. Amikor Sir John Franklin az Észak-nyugati átjáró felkutatására indult, nyolcezer, főleg húskonzervet vitt magával, melyeket ólommal forrasztottak le. Így aztán nem csak a hideggel, a skorbuttal, majd az egyre kevesebb élelmiszer okozta éhezéssel kellett megküzdeniük, hanem az ólom mérgező hatásával is. Ez utóbbi csatát elvesztették, és az egész expedíció odaveszett. Az 1970-es években megtalálták az expedíció két tagjának jégbefagyott holtestét, és még néhány ólommal leforrasztott dobozt. A holtestekben az ólom-koncentráció az átlagos harmincszorosa volt! De kanyarodjunk vissza a 19. századba, ahol a praktikus amerikai, J. Osterhoudt 1866-ban feltalálja a konzervnyitót, és ezzel új lendületet ad a konzervek rohamos terjedésének. Aztán egy Karl Elsener nevű svájci úr 1884ben megnyitja késgyártó műhelyét, és 1891-ben már katonai zsebkéseket forgalmaz, amiken konzervnyitó is található. A céget édesanyjáról nevezi el, majd 1921-ben, a rozsdamentes acél feltalálásakor édesanyja neve mellé az inox szócskát illeszti. Így jön létre a ma is ismert márkanév. No, kéremszépen, ennyit a történelemről, térjünk vissza Bud Spencerhez és a babhoz. Minden westernfilm elengedhetetlen kelléke a bab. Ezt eszi mindenki, csak legfeljebb nem annyit, mit Spencer. Eleinte szárazbabot vittek magukkal, de azt bi-
zony elég sokáig tart ehetővé tenni, és amikor a konzerv megjelent, akkor ez vált az egyik legelterjedtebb és legkönnyebben elkészíthető étellé. Minden falusi vegyeskereskedésben lehetett kapni babkonzervet, és bizony a cowboyok néha már a látványától is rosszul voltak, annyira unták. Szerencsére nem csak babkonzervet lehetett kapni, hanem a legkedveltebb finomságot is, a felezett őszibarack-konzervet is, csak az piszok drága volt, ezért mindössze fizetéskor engedhették meg maguknak olykor-olykor. A babot persze nem csak magában melegítették meg, sütöttek mellé szalonnát, főztek bele kukoricát, tettek bele – mexikói hatásra – csilipaprikát, és megszületett a csilisbab, melynek megszámlálhatatlan variációját ismerjük. Most egy igen egyszerűen, tábori körülmények között is gyorsan elkészíthető változatát kóstoljuk meg, amihez nem kell sok edény, konyhai eszköz, mindössze egy serpenyő, egy kés, egy konzervnyitó, egy kanál, no, meg persze a parázsló tűz és a hozzávalók.
Elkészítés A serpenyőt feltesszük a parázsra, beletesszük a bevagdalt szalonnaszeleteket, és kisütjük őket. A kisült szalonnákat kivesszük a serpenyőből, és a zsírba beledobjuk a felaprított csilipaprikát, kissé megpörköljük. Majd utána következik a hagyma, amit vághatunk kiskockára vagy félkarikára is, ízlés szerint. Amikor a hagyma megüvegesedett, akkor az időközben kibontott vörösbabkonzervet – miután a levét nagyjából leöntöttük róla – beleborítjuk a serpenyőbe, és alaposan kevergetve átmelegítjük. A babot széthúzzuk a serpenyő szélére, és a keletkezett mélyedésbe beleütjük a két tojást és megsózzuk az ételt. Vigyázat! Ha nincs elég zsír a serpenyő alján, akkor a tojások odakötnek! Egy kanálka zsírral megoldhatjuk a problémát. Amikor a tojások kellően megsültek, levesszük a serpenyőt a parázsról, visszatesszük rá a kisült szalonnákat, és tartalmát mohón kikanalazzuk. Utána mosoFüstölgő
gatás helyett lenyaljuk a kanalat, és desszert gyanánt kiesszük a dobozából a felezett őszibarackkonzervet, majd megisszuk a levét. A serpenyőt vizes homokkal kidörzsöljük, és fűvel kitöröljük szárazra. A parázs maradékára földet szórunk, és lovagolhatunk tovább, miközben harsányan énekeljük az „Oh my darling, Clementine” nótát. A kiürült konzervdobozok pedig megfelelnek a legközelebbi lőgyakorlatra, mint remek célpontok. Jó étvágyat! Megagéza, 2008.
Hozzávalók: 1 doboz vörös (kidney) bab, két szelet húsos szalonna, esetleg egy kanálka zsír, egy közepes fej hagyma, két tojás, só, 1-2 csilipaprika, A desszerthez egy doboz felezett őszibarackkonzerv.
Pat O'Connor révbe ér Kis falu a Mogollon hegység lábánál Redstone. Csodálatos környék, Arizona talán legszebb és legvadabb tája, kevesen lakják, mert minden szépsége ellenére nem könnyű itt az élet. A tél nagyon kemény szokott lenni, és nem csak az állatok, de az emberek közül is odavész minden télen néhány. De a faluban füstölnek a kémények, és az emberek napi teendőjük után sietnek meleg helyre jutni, a házas, családos emberek haza, a nőtlenek pedig hogy elkerüljék a sivár legényszállásokat - a Cairo Saloonba, ahol minden este zene, tánc és szerencsejátékok várják őket. Lulu Beach, az énekesnő is a faluban telel, bár ennyi időt nem szokott egy helyen tölteni, nyár vége óta itt van. Beszélik, nem a falu tetszik neki ennyire, hanem egy férfi miatt maradt itt. Egy férfi miatt, akit csak egyszer látott a szalonban, és akit másnap félholtan hoztak vissza a faluba, egy szekérderéknyi hullával együtt. A hullákat eltemették, a férfi pedig hetekig küzdött az életéért. Pencroft doki öt golyót szedett ki belőle, de a nagy vérveszteség és a sebláz, aztán a tüdőgyulladás majdnem elvitte. Már lehullott az első hó, amikor a férfi - csonttá soványodva - először felkelt a betegágyból. Tétován, legyengülve is fegyvereit kereste, és nem nyugodott addig, amíg vissza nem kapta őket. Szállásadónője, özvegy Mary Stanford, Kingsley seriff segítségével Füstölgő
még meg is töltötte őket, és most ott vannak a férfi keze ügyében. Mind megvan, a két Colt Army, a Walker, a duplagolyós puska, még a kis Philadelphia Derringer is, amivel az utolsó lövést leadta. Megvan az öv is a kétélű, széles pengéjű késsel, meg a nyereg is, csak a ló pusztult el az utolsó harcban. Mary Stanford mindenre ügyelt, rendbe tette ruháit is, cserélgette a kötéseket sebein, ápolta és vigyázott rá. Most, hogy a férfi túljutott a nehezén, már csak fel kellett táplálni újra, hogy ereje visszatérjen. Mary - aki Dél-nyugaton nőtt fel ízes és hizlaló ételeket főzött, az empanadas, a chili con carne, tortilla és burrito gyakori és kedvelt étel volt a házban. A fiatal özvegy szobákat adott ki az átutazóknak, de a faluból is voltak kosztosai, ebből élt. Férje, Stanford kapitány egy mexikói rablóbandával vívott tűzharcban esett el, Mary ezután költözött Redstone-ba és nyitotta meg házát az utazók előtt. A sebesült férfi felborította élete nyugodt rendjét, de nem panaszkodott. Hála a gondos ápolásnak, Patrick O’Connor, a fejvadász lassan erőre kapott. Már apróbb munkákat el tudott végezni a ház körül, mégis csak az új év elején mozdult ki először otthonról. Első útja a Cairo Saloonba vezetett, ahol régi katonatársa volt a tulajdonos. - Hát összeszedted magad újra, vén cimbora! - csa-
pott a vállára a nagydarab tulajdonos. - Az úr a cég vendége, - szólt a csaposnak. - Köszönöm öregem, - mondta Pat O’Connor, - de a múltkori találkozás nem sok szerencsét hozott nekem. - Ugyan már, cimbora, hiszen élsz, és egyre jobban nézel ki. Aggódtunk érted rendesen, de látom, hálistennek már jól vagy. - Mr. O’Connor, - szólalt meg egy bársonyos alt hang, - örülök, hogy újra látom. - Bemutatom neked Miss Lulu Beach-et, mulatóm büszkeségét, érezzétek jól magatokat, - mondta a tulajdonos, és felállt. – Én utánanézek az üzletnek. Távozása után csönd telepedett az asztalra. Pat lassan kortyolgatta italát, Lulu pedig olvadó szemekkel nézte, mint egy szentképet. Később - amikor a színpadon ő következett - mindenki láthatta, csak neki énekel és táncol. A műsor végén O’Connor csendesen elköszönt tőle, és hazament. A lány szomorúan nézett utána, szerette volna, ha marad még. Ezután Pat O’Connor minden héten ellátogatott a Cairo-ba, a lány mindig odaült hozzá, de csak ritkán tudta szóra bírni. Úgy tűnt, Lulu minél szerelmesebb lett, Pat annál jobban hallgatott. Ha egyszer-egyszer megszólalt, akkor arra próbálta rábírni a lányt, hogy hagyja abba énekes-táncosi pályáját, az éjszakázást. - Hát nem érted, Pat, nekem ez az életem! - búgta bársonyos altján a lány. - Mihez kezdhetnék máshol? És mi olyan szépen összeillenénk, nyithatnál egy saját szalont, és ott táncolnék-énekelnék. Remek pár lennénk. O’Connor ilyenkor még szótlanabb lett, de a következő héten megint eljött. A lány, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, elkezdett vadul flörtölni a vendégekkel. Különösen egy nemrég érkezett kártyással szemezgetett, akinek ez egyáltalán nem volt ellenére. - Nem kéne tönkretenni magad! - mondta neki Patrick. - Csak nem vagy féltékeny? - csillant fel a lány szeme. - Nem, csak féltelek, ez a kártyás veszélyes ember, vigyázz vele! Lulu nem hallgatott a szép szóra, és egyre vadabb estéket csapott, leggyakrabban a kártyással. Kingsley seriff is figyelmeztette, de nem hallgatott rá sem. Egyik este azonban a kártyaasztalnál egy helyi legény csalással vádolta a kártyást. A villámgyorsan előkerülő Remington azonnal pontot tett a fegyvertelen legény életére. A szalonba éppen belépő seriff már nem tudta megakadályozni a gyilkosságot. Füstölgő
- Azonnal tegye le a fegyvert, letartóztatom! - kiáltotta a seriff. Fegyvert rántani már nem volt ideje, a Remington újra eldördült, és Kingsley seriff mint egy zsák eldőlt. - Ismerlek téged, Két Pár, vagy ha úgy jobb, Jerry Adams! Láttam már a pofád egy-két körözvényen. Én Pat O’Connor vagyok, talán már hallottál rólam, dobd el azt a revolvert! A kártyás villámgyors mozdulattal a hajánál fogva maga elé rántotta Lulut. - Lőjél csak, O’Connor, ezt a kurvát magammal viszem a másvilágra! A rémült lányt maga előtt tartva elkezdett a kijárat felé hátrálni, Pat lassan követte őket. Ekkor kinyílt az ajtó, és a kártyás - hogy utat csináljon magának - rálőtt a belépőre, aki kizuhant az utcára. - Itt hagyom neked ezt a ringyót! - ordította a kártyás, és Lulut O’Connor felé lökte. Amint a lány térdre esett, Pat azonnal tüzelt. Háromszor találta el a kártyást, aki közben még egyszer lőtt. Mindketten összeestek. Pencroft doktor ismét gyakori vendég lett Mary Stanfordnál. Hogy egyszerűbb legyen a dolga, az özvegy egymás melletti szobákban helyezte el a seriffet és O’Connort. A seriff viszonylag hamar felgyógyult, de Patnek - aki még az előzőeket sem heverte ki teljesen - újabb két hónap kellett. A seriff, amint újra elfoglalta hivatalát, feltette Lulut a postakocsira, és elzavarta a faluból. A lány addigra már keményen ivott, és botrány-botrányt követett, a falu fellélegzett, amikor a postakocsi végleg elvitte. Időközben kitavaszodott. A kertben kinyíltak a virágok, és a Mogollon hegység is új életre kelt. A tavasz más változást is hozott, Patrick beszédesebb lett, egyre többet érdeklődött a helyi birtokviszonyokról. Egy szép tavaszi napon kocsit bérelt, és két napra eltűnt. Mary aggódva várta haza, mert még nem volt teljesen egészséges. Fölöslegesen aggódott, mert O’Connor épen hazaért. Ettől kezdve Patrick gyakran elutazott, volt, hogy egy hétig is távol volt, de mindig visszatért. Ilyenkor gyakran hozott Marynek valami apróságot, édességet, csipkeszalagot, ilyesmiket. A heti postával egyszer egy nagy és vastag boríték érkezett, aminek a férfi szinte gyerekesen örült. Másnap lóra ült, és megint elment. Ezúttal elég sokáig elmaradt. Mary Stanford szomorúan tette a dolgát az üres házban. Sokat gondolt Patre, és titokban megvallotta magának, hiányzik neki a férfi. Már több mint három hét telt el, amikor O’Connor hazaért. Megint lefogyott, de valami nyugodt boldogság ült vonásain.
- Mary, eljönnél velem holnap kocsikázni? - kérdezte a meglepett asszonyt. - Reggeli után indulnánk, és csak estére jönnénk haza. Az özvegy meglepetésében csak bólintani tudott. Aztán délután sütött-főzött, összeállított egy hatalmas piknikkosarat. Reggel Patrick egy kényelmes kétlovas kocsit bérelt, és elindultak. Gyönyörű idő volt, a szikrázó napsütésben sötéten emelkedett előttük a Mogollon hegység. Egyenesen felé tartottak, és egy elágazásnál balra fordultak. Hamarosan megláttak az út két oldalán két hatalmas sziklaszirtet. Áthajtottak közöttük, és egy érdekes, hármastörzsű fánál megálltak. Pat lesegítette az asszonyt a kocsiról, és körbemutatott. - Mary, tavaly nyár végén itt kaptam azt az öt golyót, ami megváltoztatta az életem. Hála neked, megint egészséges vagyok, de már nem akarok úgy élni, mint azelőtt. Az évek során összegyűjtött pénzemből megvettem ezt a területet, és itt szeretnék új életet kezdeni. Lovakat akarok tenyészteni és marhákat, virágzó farmot akarok a kéklő hegyek tövében. Már csak egy dolog hiányzik az életemből, az a nő, akinek az életemet köszönhetem. Aki otthont teremtene velem, és aki gyerekeket szülne nekem. Mary kedves, hozzám jönnél feleségül? Az asszony nem tudott megszólalni, mosolygós-könnyes szemmel átkarolta a férfi nyakát, és csókolta, csókolta. Patrick O’Connor, a hajdani rettegett fejvadász révbe ért. Megtalálta a boldogságot.
Némethy Géza, 2007.
92800 Ft-tól
Akció! 2008. július 20 - szeptember 20. között minden Uberti 1873 Cattleman elöltöltő revolverhez ajándékba adjuk a Colt lőporszarut, lőkúpkulcsot, dobtöltőállványt, 100 db lövedéket és egy tégely Szekér-féle revolverzsírt. Füstölgő eMagazin
23
2008. július
Programajánló augusztusszeptember
hatunk be: Tanács Gábor a Szegedi III. Honvédzászlóalj lövésze Klapka (25 m csappantyús sima csövű hadipisztoly) versenyszámban 71 körös eredménnyel állított be új országos csúcsot. Szkenderovics Zoltán, a Ballószögi LE versenyzője a másik ízig-vérig hazai számban, a Kossuth (25 m sima csövű csappantyús hadikarabély) szerezte meg az országos csúcsot 90 körös eredménnyel, valamint saját 83 körös Augustin (50 m csappantyús sima csövű hadipuska) csúcsát pedig 88-ra javította.
Július 26. Komárom CAS Július 27. Erdődi Kupa Zalaegerszeg TP Aug. 9. Nyár Kupa TP Csepreg Aug. 27-31. SASS Európa Bajnokság CAS Domaniza (SK) Aug. 30. HKLK Pest Megye Bajn. TP Szentendre Szept. 6. HKLK Vidék Bajnokság TP Szentendre Szept. 6. Royal SSK Lajos Kupa TP Komárno (SK) Szept. 13. Börzsöny LE-EMWSE Side Matches CAS Verőce Szept. 20-21. MSSZ TP Szakág OB 25-50m TP Ballószög
Új országos csúcsok JúniusJúliusban: Nyitrai József (Western LE) Bem/Lamarmora 95 kör (Június 26.,Tótkomlós) Szkenderovics Zoltán (Ballószögi SLE) Augustin 88 kör (Július 5., Ballószög) Szkenderovics Zoltán (Ballószögi SLE) Kossuth 90 kör (Július 5., Ballószög) Tanács Gábor (Szegedi III. Zászlóalj HE) Klapka 79 kör (Július 5., Ballószög)
Ballószög Kupa 2008 Július 5-én ismét lehetőségünk nyílt, hogy élvezzük a ballószögi történelmi lövészek legendás vendégszeretetét. Kitűnő időben, kitűnő társaságban tölthettünk egy kellemes napot, kellő mennyiségű lövészettel megfűszerezve. A Ballószög Kupa több szempontból is fontos állomása volt a hazai versenynaptárnak. Először is félidőhöz érkezett a versenyszezon, másodszor elsőként lőttünk magyar versenyen MLAIC szabályok szerint két lőlapra, harmadszor e verseny volt az Euroliga nemzetközi versenysorozat második magyar állomása, negyedszer pedig e versenyen tartottuk meg először a Klapka (25 m huzagolatlan csappantyús hadipisztoly) versenyszámot is. A verseny egyben a 2008-as OB főpróbája is volt, hiszen e lőtér lesz a megmérettetés helyszíne szeptemberben. A Ballószög Kupa ismét szép eredményeket hozott, s jelezve a hazai lövészélet fejlődését ismét jópár új országos csúcsról számolFüstölgő eMagazin
24
2008. július
Közérdek:
Feketelőporos engedélyezés a gyakorlatban
§
Nem könnyű megérteni fegyvertartási engedéllyel rendelkező lövészeknek, hogy miért is nem lehet hazánkban feketelőport és csappantyút tartani még engedéllyel sem magánszemélyeknek. Pedig tudjuk, hogy a precíz, nyugodt körülmények között kimért lőpor egyik legfontosabb feltétele a pontos lövésnek, s az sem elhanyagolható tényező, hogy a lövész mindig a saját fegyveréhez legjobban passzoló lőport tudja a használni. A lövészegyesületek sincsenek könnyű helyzetben, hiszen az 5 kg lőpor és 2000 csappantyú nem nagy készlet, gyorsan kifogy aktív tagok esetén. Ezért határoztuk el barátaimmal, hogy kezünkbe vesszük az irányítást, és létrehozunk egy kis létszámú lövészegyesületet, mely hatékonyabban tudja szolgálni lövészeink érdekét, és meg kérjük külön a muzeális fegyveres lövészettel kapcsolatos engedélyeket. Az eljárás igen gyorsan és szakszerűen zajlott le, amiért külön köszönet illeti a BRFK munkatársait. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen tudjuk, hogy ember az a talpán, aki ki tud hámozni jó megoldást hiányos, szakszerűtlen törvényeinkből. Mindezek ellenére az Igazgatásrendészet munkatársai profin és segítőkészen végezték munkájukat, céljuk nem a sportegyesület ellehetetlenítése volt, hanem tevékenységünk segítése. Gyors ügyintézés után egyesületünk 2 tárolóhelyre és 4 lőporkezelő személyre kapott engedélyt. Az eljárás díja: annyiszor 35000 Ft ahány tárolóhely van + annyiszor 2000 ahány lőporkezelő személy van + annyiszor 2000 Ft ahány egyesületi muzeális fegyvert beíratunk (ez értelemszerűen legyen 1 db). Néhány szóban összefoglalom a az engedélyezés menetét, a dokumentumok formanyomtatványait pedig elérhetővé tesszük itt a Kapszlin, hogy más egyesületek is referenciaként használhassák. A kérelem beadásakor szükséges dokumentumok (eredetieket is be kell nyújtani):
2.A lőportároló helység(ek) alaprajza és műszaki leírása (clikk ide!) 3.A fegyvertároló helység alaprajza, műszaki leírása (amennyiben nem ugyan az, mint a lőportárolóhely) 4.Amennyiben a lőportárolóhely nem az egyesület tulajdonában lévő ingatlanban van, akkor az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása 5.Az egyesület alapszabálya 6.Az egyesület bírósági bejegyzése 7.Az egyesület sportági szakszövetségi tagságáról szóló friss igazolás 8.A lőporkezeléssel megbízott személyek személyes dokumentumainak másolatai (szig., lakcímkártya, MEFLSZ vizsgabizonyítvány, ha lövészetet is vezetnek majd, akkor MSSZ lövészetvezetői papírok) 9.A lőporkezeléssel megbízott személyek I. csoportos orvosi igazolása 10.A lövészetre használni kívánt fegyverek listája 11.A lövészetre használni kívánt fegyverek műszaki kártyáinak másolatai 12. Az egyesület elnökének nyilatkozata arról, hogy a lőporkezeléssel megbízott személyes az egyesület tagjai (clikk ide!) Ha minden szükséges dokumentumot becsatoltunk, és az eredetiket is bemutattok a rendőrségen, akkor a hatóság elkezdi az engedélyezi eljárást, mely 30-60 napot vesz igénybe. Az engedélyezés során ellenőrzik a tárolóhelyeket, valamint a kijelölt személyeket. Ha minden rendben van, az egyesület megkapja a határozatot és megszerzési engedélyt 1 db muzeális fegyverre. 1.Határozat minta (clikk ide!) 2.Lőpornyilvántartás minta (clikk ide!) A megvásárolt fegyvert műszaki kártyájával együtt be kell mutatni a rendőrségen, a lőpornyilvántartó könyvet pedig hitelesíttetni kell. Ha ezzel megvagyunk, már mehetünk is beszerezni egyesületünk első adag lőporát.
1.Kérelem, melyben részletezzük a kérelem célját (clikk ide!) Füstölgő eMagazin
Németh Balázs, Muskétás SE 25
2008. július
