ELSŐDLEGES LELETFELDOLGOZÁS

ELSŐDLEGES LELETFELDOLGOZÁS A RÉGÉSZETI LELETANYAG RESTAURÁLÁSNAK ÉS TÁROLÁSÁNAK SZAKMAI IRÁNYELVEI

2016

Elsődleges leletfeldolgozás

Restaurálás, tárolás

TARTALOM I. RÉGÉSZETI LELETANYAG RESTAURÁLÁSA SORÁN ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁSOK .........................................2 Eljárások a kerámia restaurálása során .......................................................................................... 2 Eljárások üveg restaurálása során .................................................................................................. 4 Eljárások kő- és csont- és agancseszközök során ............................................................................ 4 Eljárások fémtárgyak restaurálása során ....................................................................................... 5 Eljárások mozaikok és terrazzók restaurálása során ...................................................................... 6 Eljárások régészeti falfestmények feltárása és restaurálása során ................................................ 8 Eljárások fából készült tárgyak restaurálása során ...................................................................... 11 Eljárások bőrből készült tárgyak restaurálása során .................................................................... 12 Eljárások textiltárgyak restaurálása során ................................................................................... 13 Eljárások viasztárgyak restaurálása során ................................................................................... 13

II. A RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ TARTALMI ELEMEI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEI ................................14 Tartalmi elemek ........................................................................................................................... 14 1. RESTAURÁLÁSI ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS......................................................................................... 14 2. RESTAURátor napló.................................................................................................................. 15 3. Anyagvizsgálati dokumentáció ............................................................................................... 16 4. Fotódokumentáció ................................................................................................................ 16 Formai követelmények ................................................................................................................. 17

III. A RÉGÉSZETI LELETANYAG TÁROLÁSÁNAK IRÁNYELVEI ................................................................... 18

1



I. RÉGÉSZETI LELETANYAG RESTAURÁLÁSA SORÁN ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁSOK ELJÁRÁSOK A KERÁMIA RESTAURÁLÁSA SORÁN 1. Tisztítás Az eljárás célja a kerámia tárgyakon és azok töredékein, ill. a kerámia kisplasztikákon található szennyeződések eltávolítása. E műveletet minden esetben egy szakképesítéssel rendelkező restaurátor irányításával kell végezni. A tisztítás során figyelembe vesszük a tisztítandó tárgyak fizikai tulajdonságait, díszítettségüket és ettől függően választjuk meg az alkalmazott módszert. Az úgynevezett tisztítási sor betartása elsődleges. Ez azt jelenti, hogy a legkíméletesebb módszerrel kezdjük a tisztítást, majd amennyiben szükséges, erősebb kémiai módszereket alkalmazunk. A tisztítás előtt el kell dönteni, hogy a tárgy állapota lehetővé teszi-e a vizes tisztítást. A rossz állapotú kerámiákat szárazon kell tisztítani és konzerválni. Díszített (mészbetétes, festett, pergő mázas), valamint a mállékony, gyenge megtartású kerámiák óvatos nedvesítéssel, mechanikusan tisztíthatók. Vegyszerek alkalmazása pakolások készítésével lehetséges. A választott vegyszer ilyen esetben is csak kíméletes lehet (pl. Na-hexametafoszfát, malonsav). Pakolásnál az oldatok vivőanyaga lehet bentonit, CMC, vagy bármilyen egyéb semleges anyag, ami könnyen eltávolítható. A vizes mosással a laza, földes szennyeződéseket távolítjuk el. Felületaktív anyagokkal (pl. zsíralkoholszulfonát) pedig a vizes mosás hatékonyságát növeljük. A kerámia törésfelületeinek tisztítására különösen ügyelni kell. Mind a túl durván, mind pedig a tökéletlenül tisztított felület lehetetlenné teszi a pontos ragasztást. A kíméletes, megfelelő tisztításra műanyag körömkefe a legalkalmasabb. A vegyi tisztítás során arra törekszünk, hogy a gyengébb vegyszerek alkalmazásától haladjunk az erősebbek felé. Nátrium-hexametafoszfátot a karbonátos lerakódások eltávolítására használjuk olyan tárgyaknál, amelyek foszforsavba nem tehetőek. Foszforsavat a karbonátos lerakódások eltávolítására használunk. Csak jó állapotú kerámiák tisztíthatók foszforsavval. Nem savazhatók az egyébként jó állapotú, de nagy mésztartalmú agyagból készült, festett, mészbetétes díszítésű kerámiák, illetve a terra sigillata-k és a mázas kerámiák. A savazást minden esetben megelőzi egy tiszta vízben való áztatás. Ennek célja, hogy a kerámia pórusai telítődjenek vízzel, amely megakadályozza a savak bejutását a kerámia szerkezetébe. Tömény savakat alkalmazni tilos! A savak maximum 15%-os vizes oldatát lehet tisztítás céljára felhasználni. Savazáskor a vízzel átitatott kerámiát az oldatba merítjük, majd lefedjük. Néhány perc elteltével a töredékeket a savból kivesszük, s folyóvízben leöblítjük. Ezután a fellazult lerakódást a felületről kefével eltávolítjuk. Amennyiben a karbonátos szennyeződés nem tűnt el teljesen a kerámiáról, az eljárást megismételjük. A savazás befejeztével, a töredékeket semlegesítjük Nátrium-karbonát oldattal, majd folyó vízben kiöblítjük. A semlegesítést addig folytatjuk, míg a pH papír semleges értéket mutat. A savazás utáni öblítés nagyon fontos, mert ha a kerámiában sav marad, akkor az később só kiválásokat okoz. A savas kezelés és semlegesítés időtartamát tekintve figyelembe kell venni a kerámia állapotát. A szárítás során a kerámiát direkt hőhatásnak és napsütésnek nem szabad kitenni. A mosott kerámiát jól szellőztethető helységben, vagy a szabadban szárítjuk. Csak a teljesen megszáradt, nedvességmentes leletanyagot szabad elcsomagolni, a leletkísérő adatlapokat külön, légmentesen záródó műanyag zacskóban célszerű elhelyezni, ezáltal a leletanyag ásatási pozíciójának beazonosításához elengedhetetlen lapokat megóvhatjuk az esetleges nedvesedéstől. A száradás során „kivirágzó” kerámiák a földben sókkal itatódtak át. A sótartalom csökkentésére folyóvizes áztatást alkalmazunk. 2. Válogatás-ragasztás Ezen munkafolyamatok időben egymást követik, de céljukban azonos, összefüggő tevékenység: az egy tárgyhoz tartozó töredékek kiválogatása, kapcsolódásuk esetén ragasztással történő egyesítése. A válogatás alapegységének az objektum számít. Elsősorban e jelenségekből előkerült leletanyagot 2



válogatjuk össze. Az azonos korszakú jelenségek leletanyagának restaurálása során kiemelt módon kell törekedni az egyes bontási egységek leletanyagai között kimutatható kapcsolatok feltárására. A válogatás célja többek között ugyanahhoz az edényhez tartozó darabok megtalálása és egymáshoz rendelése. Igaz ez azokra az esetekre is, ahol annak dacára, hogy az összetartozó töredékek nem illeszthetők egymáshoz, azok makroszkopikus jegyei alapján mégis kielégítő biztonsággal megállapítható összetartozásuk. Az összetartozó darabokra, függetlenül attól, hogy hány objektumból vagy stratigráfiai egységből származnak és hogy ténylegesen összeilleszthetők-e, feltétlenül egyenként kell ráírni az ásatási azonosító jelet. A külön csomagolt, de akár egy edényhez tartozó, vagy kapcsolt töredékeket lefénymásolt leletkísérővel látjuk el. A kapcsolatok megtalálásához célszerű az objektumokból előkerült azonos technológiai típusok kiválasztása és egy időben történő válogatása. Ragasztás során maradéktalanul, károsodásmentesen eltávolítható, öregedésálló, valamint a kerámiáénál kisebb kohéziós erejű ragasztóanyagot alkalmazunk. Régészeti kerámia esetén az eddigi tapasztalatok alapján a sűrű, alkoholos PVB (poli-vinil-butirál) oldat használata előnyös. Olyan daraboknál, amelyekben a ragasztást megszilárdító láng kárt tehet, mint festett, mázas kerámia vagy terra sigillata, hideg ragasztást alkalmazunk: PVB acetonban oldva, Archeocol 2000, UHU-Alleskleber, UHU-Hart. Vizes diszperziós ragasztók alkalmazása általában kitört gipszkiegészítések rögzítésekor merül fel, melyet így még annak nedves állapotában lehet használni (pl. Planatol, faragasztók, polivinil-acetát típusúak). A ragasztás során a kerámia külső-belső felületére véletlenül rácsorgott felesleges ragasztó anyagot a művelet befejeztével eltávolítjuk. Erősebb vagy irreverzibilis ragasztók (epoxi gyanták, cianoakrilátok) használata régészeti kerámiánál nem etikus, ezért kerülendő! 3. Állagmegóvó, illetve statikai célú kiegészítés Az állagmegóvás érdekében statikai kiegészítést végzünk. Az edény kiegészíthető akkor, ha megvan a profilja, és megvan az edény legalább 60%-a. Egyéb esetben a régésszel való egyeztetés szükséges. Az edények statikai megerősítésén túl végzett kiegészítésre külön megállapodás szükséges. A kiegészítéseket földfestékkel színezett modellgipsszel végezzük. A gipsz színezése 9-15% között mozogjon, mert a túlszínezett gipsz kötése nagyon gyengül, illetve nem jön létre a kötés. A gyengén létrejövő kötés statikailag nem erősíti a kerámiát. A színezésnek összhangban kell lennie a tárgy színével, több színtónus esetén a legvilágosabbal, vagy a legjellemzőbbel. Külön megállapodás esetén a kiegészített edényen retusfestés alkalmazható. A retusfestés általában egy-két árnyalattal világosabb, de maximum az alapszínnel megegyező tónusú. Sötétebb árnyalatú semmilyen körülmények között nem lehet. A kiegészítés során az összeragasztott darabok törésvonalait kifugázzuk. Ez a tárgy esztétikai összhatását emeli. A kiegészítés során az érdes, durva felületű tárgyaknál, melyekhez erősebben köt a gipsz és teljes eltávolításuk szinte lehetetlen, izoláló szerrel kenjük le a megóvandó felületet, hogy a gipsz ne köthessen hozzá. Csak olyan izoláló szer alkalmazása megengedett, melyet nyomtalanul és károsodásmentesen lehet eltávolítani. Erre a célra megfelelő a CMC-Na (karboxi-metil-cellulóz nátrium sója). A CMC-Na sóját a hiányok kiegészítésénél azok széleitől számított 1-1,5 cm távolságban kenjük fel, úgy hogy a kiegészítés folyamán a kerámia szín- és belső oldalának porózus felületére ne tudjon feltapadni a kiegészítő anyag. Ezt a későbbiekben nehéz lenne eltávolítani, de a CMC-NA sója miatt egyszerűen lemoshatóvá válik. A kiegészítéshez használt gipsz megmunkálása közben a kerámiát semmilyen maradandó sérülés nem érheti, olyan eszközöket használunk, amelyek nem okoznak sérülést a tárgy felületén. A gipsz megmunkálása közben maximálisan törekszünk az edény jellegzetességeinek visszaadására. A kiegészítés befejeztével tiszta vízzel mossuk le a tárgyat.

3



ELJÁRÁSOK ÜVEG RESTAURÁLÁS SORÁN Ásatások során az üvegtárgyak legtöbbször igen rossz, meggyengült állapotban kerülnek elő, sokszor a teljes „ elüvegtelenedés ” állapotában. Ezért kezelésük során különös óvatossággal kell eljárni, és ügyelni kell a folyamatos dokumentálásra. Fontos, hogy az üveg, a felszedés végéig, illetve a beszállítás alatt ne száradjon ki. Lehető leghamarabb kerüljön restaurátorhoz. 1. Tisztítás A kerámiához hasonlóan itt is követni kell a fokozatosság elvét. Az aranyozott és festett üvegeket nem érheti víz, mert az aranyozás az üvegkorrózióban van, és a legkisebb erő hatására is leválik az üvegről. Ezeket a tárgyakat mechanikus tisztítás után konzerváljuk. Az egyéb üvegeknél először tiszta vizes mosást alkalmazunk, óvatos ecseteléssel. Az in situ előkerülő tárgyakat ilyenkor bontjuk szét. Amennyiben a töredékek jó megtartásúak, üvegmaggal rendelkeznek, mechanikus módszerekkel távolítjuk el a levelesen leváló, irizáló rétegeket. Rossz megtartású, elüvegtelenedett darabok esetén a tisztítási folyamatot nem szabad folytatni, mivel azzal a tárgy teljesen megsemmisülne. Ez esetben a további folyamatok előtt szükség lehet vákuumszekrényben történő átitatásra, melyre a Paraloid B72-t használjuk acetonos-etil-alkoholos elegyben oldva. Jó megtartású darabok esetén a vizes mosás után az esetleges karbonátos szennyeződések eltávolítására Na-hexametafoszfát oldatát használjuk. Amennyiben további zavaró szennyeződések, irizáció marad a felületen, azt indokolt esetben salétromsav - hidrogén-peroxid keverékével távolítjuk el. Ez esetben a folyamatot állandóan felügyeljük, mert a savban a darabok csak igen rövid ideig maradhatnak (max. 5 perc). Vizes öblítés után mechanikusan távolítjuk el a fellazult rétegeket. Minden nedves kezelést a nap végén, a folyamat befejeztével követnie kell denaturált szeszes öblítésnek, mely csökkenti a felület hidratációs hajlamát, késleltetve az oxidációt. 2. Ragasztás Ragasztás során az összeillő darabokat előbb kis ragasztószalagokkal, ragasztópisztollyal rögzítjük egymáshoz, majd a teljes összeállítás után a törésfelületekbe folyékony ragasztót csorgatunk. Színtelen, öregedésálló, megfelelő adhéziós erejű és eltávolítható ragasztót használunk, mint például az Araldit 2020 két komponensű, folyékony epoxi ragasztót. A ragasztás befejeztével a felületről a ragasztószalagokat eltávolítjuk. 3. Kiegészítés Üvegtárgyak esetén a kiegészítés sok esetben a mechanikai tulajdonságok javítását is szolgálja. Kiegészítő anyagnak a fent említett Araldit 2020 epoxi ragasztó szintén alkalmas, de jó minőségű poliésztert is használhatunk. A be nem kevert kiegészítő anyagot a gyártó által szállított színezékekkel lehet az üvegnek megfelelő árnyalatúra beállítani. Mivel a legtöbb üvegtárgy nagyon vékony falú, ezért a kiegészítés során ügyelnünk kell a pontos negatív forma elkészítésére. A műgyanta megkötése utáni felület kialakításakor pedig az eredeti üvegfelület megóvására.

ELJÁRÁSOK KŐ- ÉS CSONT- ÉS AGANCSESZKÖZÖK RESTAURÁLÁSA SORÁN 1. Tisztítás Az apróbb leletek, kőpengék, kő- és csonteszközök tisztítása során körültekintően kell eljárni. Csontból, és mész tartalmú kőből készített tárgyakat savazni nem szabad, a tisztítás és restaurálás módjáról szükség szerint egyeztetni szükséges archeozoológussal. Csontok restaurálását (összeragasztását) csak antropológus illetve archeozoológus szakemberek végezhetik, kivételt jelentenek az ékszerek, és használati tárgyak, melyek restaurátor szaktudást igényelnek. Hasonlóan kell eljárni kőeszközök esetén is, hiszen például a mészkőből készült eszközök tisztítása nagyobb körültekintést igényel. A fokozatosság elve ebben az esetben is elsődleges. Először tisztavizes mosást alkalmazunk, ami megtisztítja a tárgyakat a laza, földes rárakódásoktól. Erre a célra mész tartalmú anyagoknál nem szabad desztillált vizet, sem ioncserélt vizet használni. A karbonátos szennyeződések 4



esetén a Na-hexametafoszfát vizes oldatát használjuk, szükség esetén ismételjük a kezelést. A fellazult szennyeződéseket mechanikusan is el lehet távolítani. Csontból készült tárgyak esetén vigyázni kell a szárításra, mert a gyors száradás a tárgy repedezéséhez, szélsőséges esetben akár a teljes elpusztulásához vezethet. A tárgyakat a szárítás során közvetlen hőnek nem szabad kitenni. A csont és kő tárgyaknál mindenképpen óvakodni kell a felületi, mikroszkopikus, mechanikus sérülések okozásától, mert ez a további kutatásokat is befolyásolhatja. A rossz megtartású, porózus csont használati tárgyaknál érdemes állagmegóvó átitatást végezni (pl. csontenyv), de kizárólag csak az esetleges vizsgálatok után. 2. Ragasztás Az apróbb kő- és csonttárgyakat UHU-Alleskleber, vagy UHU-Hart (poli-vinil-acetát) típusú ragasztóval ragasztjuk. Az erősebb kötést igénylő felületeknél kétkomponensű epoxigyantát alkalmazunk. Csonttárgyak ragasztása, kiegészítése kiválóan alkalmas a fogtechnikai használatból ismert, csontszínű (többféle fogszínben kapható) kétkomponensű Fuji ragasztó. 3. Kiegészítés A tárgyak kiegészítéséhez a ragasztóként is felhasználható kétkomponensű epoxigyantát használunk, melyet a gyártó által szállított színezékkel lehet a kívánt árnyalatra beállítani.

ELJÁRÁSOK FÉMTÁRGYAK RESTAURÁLÁSA SORÁN Összefüggő, összekorrodálódott fémtárgyak in situ kiemelését érdemes restaurátorra bízni. Érdemes a restaurátort eseti jelleggel kihívni a feltárásra, hogy a szükséges aktuális feladatot elvégezze. 1. Tisztítás A régészeti fémek tisztítását mindenképpen előzze meg az alapfém anyagának megállapítása, figyelembe kell venni a fémbevonatok sokféle lehetőségét (ezüstözés, ónozás, aranyozás), mivel a korróziós nyomok megtévesztőek lehetnek. A régészeti vastárgyak esetén, lehetőség szerint vegyszermentes kezelést használunk, a tisztítást mechanikusan végezzük szemcseszóró berendezéssel (a tárgy anyagát és állapotát figyelembe véve megfelelő nyomáson végezzük a tisztítást, megfelelő méretű és agyagú szemcséket használjunk), ultrahangos depurátorral, mikromotorba fogható különböző méretű gyémánt csiszolófejekkel, kefékkel, orvosi szikepengével, szükség esetén mikroszkóp alatt. Vastárgyak esetében végezzünk klorid vizsgálatot, ha szükséges kloridmentesítés ajánlott, ezzel is hozzájárulhatunk a tárgy későbbi károsodásának megelőzéséhez. Rézötvözeteknél, bronztárgyaknál a tisztítást lehetőleg a nemespatina megőrzésével végezzük. Réz/bronz tárgyak esetében is fontos a kloridok blokkolása (ammóniás-acetonos vagy egyéb eljárással). Ezüsttárgyak esetén kémiai tisztítást alkalmazunk: az ezüst felületén levő szennyeződéseket különféle felületaktív anyagokkal, komplexképzővel, a fekete ezüst-szulfidot pedig Argentollal tisztítjuk. Ezüstözött tárgyaknál (legfőképpen rákalapált, szegecselt bevonatoknál) kémiai tisztítás során óvatosan szabad csak eljárni, mert a bevonat lepereghet, amennyiben az ezüstözött réteg és az alapfém közötti korrózió kioldódik. Ezüstözött tárgyat soha nem szabad elektrokémiai úton tisztítani! Ón-ólom: óvatos mechanikus tisztítást, vagy nedves tisztítást alkalmazunk. Az ón tárgyakat kézmeleg, felületaktív anyagot tartalmazó folyadékban tisztítjuk (semmiképp ne kerüljön 13,2 C hőmérsékletnél hűvösebb környezetbe). Az arany tárgyaknál óvatos mechanikus tisztítás ajánlott a fokozatosság elve mellett, konzerválás nem szükséges. Ha aranyozott a tárgy, akkor az alapfém megállapítása után annak az arra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. Kémiai tisztítás során, az ezüstözött tárgyakhoz hasonlóan, a fentebb leírt módon járjunk el.

5



A tárgyakra rákötött szerves anyagokat (fa, csont, textilmaradvány, stb.) lehetőleg meg kell őrizni. Ha a régész úgy dönt, a szerves anyag maradványok eltávolíthatóak a tárgyról, melyet gondos dokumentálás előz meg fotókkal, leírással. A szerves anyag maradványokat ezután anyagtípusonként külön gondosan becsomagolva, és feliratozva el kell tárolni a leletanyag mellett. 2. Konzerválás Azokat a tárgyakat, amelyeket elteszünk későbbi vizsgálatok céljából, semmilyen módon nem tisztítjuk, vegyszerrel nem kezeljük. Megfelelő savmentes csomagolásban tároljuk. A konzerválás a tárgy későbbi korróziójának kialakulásától védi a tárgyat. Ez lehet szerves anyagú passziváló szer (pl. csersav a vasnál), és/vagy műanyag bevonat (pl. Paraloid B72). Ezüst tárgyaknál a légköri gázok károsító hatása ellen inkább polivinil-acetátot használunk. 3. Restaurálás Azok a tárgyak, amelyek a régész megítélése szerint fontosak, ritkák, kiállításra kerülnek vagy publikálva lesznek restaurálásra kerülnek. Ennek során az összetartozó elemeket összeragasztjuk (pl. kétkomponensű műgyantával), amennyiben teljes mértékben bizonyos, hogy a két darab összeillik. Analógia vagy feltételezés alapján tilos ragasztani! Előzetes megbeszélés alapján a hiányzó elemeket pótoljuk, vagy statikai célú kiegészítést készítünk, folyamatosan konzultálva a régésszel.

ELJÁRÁSOK MOZAIKOK ÉS TERRAZZÓK RESTAURÁLÁSA SORÁN A művek anyagait azonosítani kell, ehhez szükség esetén laboratóriumi anyagvizsgálatot kell készíteni, melynek ki kell terjednie: - Kőmozaik és kő terrazzo esetén a kövek geológiai meghatározására és eredetük azonosítására. - Üvegmozaik esetén a mozaiküveg fajtájára (smalti, piastra, üvegpaszta, aranymozaik, stb.), és valószínűsíthető gyártójára. - Kerámia mozaik esetén a kerámia típusára (pl. mettlachi, mázas kerámia, stb.) és gyártójára. A mozaik és a terrazzo egyaránt olyan dekoratív vagy művészi burkolat, melyhez alapozó rétegei (nucleus, supranucleus, vagy alapvakolat), és segédanyagai (ragasztóhabarcs, fugázó habarcs) is szervesen hozzátartoznak, ezért azokat is pontosan fel kell mérni. Rögzíteni kell vastagságukat, szemcseméreteiket, és anyagvizsgálatokkal kell meghatározni az összetételüket. A munkálatok közben gondosan dokumentálni kell a teljes folyamatot. A pótlások helyéről rajzot kell készíteni. A dokumentációnak tartalmaznia kell a műleírást, az állapotfelmérést, az anyagvizsgálatok eredményét, a restaurálás módszereit és a felhasznált anyagok listáját. 1. Tisztítás A mozaikok és terrazzok tisztítását ionmentes detergensek alkalmazásával, kézzel kell végezni. Kőmozaikoknál különösen kerülni kell mindenféle savas tisztítást, még a kőiparban használatos, kíméletesebb gyümölcssavas módszereket is. Ezek károsíthatják a mállott kőanyagot, és a pórusokba ivódott savakat már nem feltétlenül érik el az utóközömbösítő anyagok sem. A savas közeg az általában alkalmazott fugázó habarcsokat is károsítja. Üvegmozaikoknál különösen kerülni kell az erősen lúgos kémhatású tisztítószerek alkalmazását. A mechanikus tisztítás kíméletesen, kézi munkával, gyökér- vagy fogkefével, legfeljebb nem karcoló fém kefével történhet. A mechanikus tisztítás azonban soha nem lehet olyan mértékű, hogy a szemek károsodásához, kopásához vezessen. Megengedhetetlen például a hasított szemekből rakott római mozaik átcsiszolása. A mozaikok felületét védeni kell az épület tisztítása során az erősen koptató hatású, az üvegmozaik felületét eltompító, kvarchomok-adalékos vízsugártól is. A tisztítás során kerülni kell a túlzott vízterhelést, mert az nem kívánt sómozgást idézhet elő, és károsíthatja a mozaik alsóbb rétegeit is. 6



2. Konzerválás Az épületdíszítő szerepű kő-, üveg- és kerámia mozaikok, terrazzók szervesen kapcsolódnak az őket befogadó épülethez. Elhelyezésükben, kompozíciójukban és motívumaikban is gyakran az adott épített tér leképezései. Ezért nem lehet értékesebb és kevésbé értékes felületekre osztani őket. Minden motívum eredeti helyzetét egészen pontosan rögzíteni kell. E művek romlása természetes kopásuk, öregedésük, elpiszkolódásuk mellett gyakran épületfizikai okokban keresendő, s restaurálásuk is csak ezen okok megszüntetése mellett lehet eredményes. A fagykárok megelőzésére meg kell akadályozni a további beázásukat, meg kell oldani vízszigetelésüket, és a már nedves aljzatukat ki kell szárítani. Az épület mozgásából adódó repedéseket stabilizálni kell, és ki kell tölteni, a hozzáférhető helyeken pedig az alapozást is meg kell erősíteni. A valaha temperált épületbe, eleve fagyra érzékeny technikával készült mozaikokat (római mozaikok) csak akkor célszerű in situ restaurálni, vagy eredeti helyükre visszaültetni, ha védőépületet emelnek föléjük, és kiszellőztetett alapozást, vagy vízszigetelést kapnak, hogy a talajvíz ne járhassa át őket. Az enyhén mállott alaprétegeket injektálással lehet némileg megszilárdítani. Erősebb mállás és jelentős sóterhelés esetén a mozaik leválasztása, és új alapvakolatra való visszaragasztása lehet célravezető. A leválasztásnál újraoldható ragasztóval 2 réteg gézt kell a mozaik felületére ragasztani. A ragasztó lehet rozslisztes csiriz, nyúlenyv, kőmozaikoknál esetleg polivinil-alkohol. Több darabban felvett mozaik esetén a plakkok határait kevésbé artisztikus felületeken kell kijelölni. 3. Restaurálás A pótlásokat vagy az eredeti mű azonosíthatatlan törmelékével, vagy a hozzá geológiailag, illetve gyártástechnológiailag leghasonlatosabb, esetleg utángyártott anyaggal kell elvégezni. A segédanyagok tekintetében törekedni kell az eredetiekkel azonos, vagy azok adalékanyaggal javított változatának alkalmazására. Ezeket minden esetben az adott mű tekintetében kell meghatározni. Általánosságban a sótűrő- és tároló műemléki alapvakolatok, a jó minőségű, pihentetett mészből kevert habarcs, a ma is kapható traszcementek és a diszperziós adalékszerekkel javított flexibilis, cementalapú ragasztóhabarcsok jönnek szóba. Aprószemcsés terrazzo esetén ajánlott a diszperziós adalékszerekkel javított, CEM I szabványú tiszta portlandcement alkalmazása. A pótlásokat csak akkor szabad eredeti anyagból elkészíteni, ha a motívum teljes bizonyossággal rekonstruálható, és minden esetben egyértelműen meg kell különböztetni őket az eredeti részletektől. Ezt elsősorban csekély mértékben eltérő tónusú alap- és segédanyagok alkalmazásával lehet elérni. A pótlások előadásmódja azonban a leghűebben kövesse az eredeti műét. Ez azt jelenti, hogy a mozaikszemek mérete és alakja (terrazzó esetén a szemcsék frakció-összetétele) feleljen meg az eredetiének, és a rakás, fektetés módjának szabályossága, művészi hatása, spontaneitása kövesse az eredeti műét. A visszafordíthatóság elvét különösen a mozaikok restaurálása során a legmesszebb menőkig szem előtt kell tartani. Nem alkalmazhatók olyan eljárások, melyek során a kötőanyag keményebbre szilárdul, mint a benne rögzülő mozaik szemek. Ezért nem lehet a mozaikot betonba, vagy műkőbe önteni. Újraragasztott mozaik esetén tanácsos olyan közbülső réteget közbeiktatni, melyet átvágva szükség esetén károsodás nélkül újra leválasztható a mozaik. Ez a konkrét esettől függően lehet zárt cellás, kemény polisztirén, vagy akár vastagabb habarcsréteg is.

7



ELJÁRÁSOK RÉGÉSZETI FALFESTMÉNYEK FELTÁRÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA SORÁN 1. Feltárás A fellelt falfestmény omladék a más jellegű lelőhelyektől eltérő feltárási módszereket igényel. Ugyan azokhoz hasonlóan rétegenként bontva kell letisztázni a felületet, illetve az egymás alatt elhelyezkedő felületeket, de nem a stratigráfiai egység-rendszer, vagy a szelvényhatárok szerint kell kibontani, dokumentálni és kiemelni sem. A falfestmény töredékek és felületek festett oldallal felfelé és lefelé, valamint ferdén beékelődve is elhelyezkedhetnek. Az esetleg összetartozó, csak elrepedezett felületeket egyben tartva, akár felületi, akár hátoldali leragasztással, egyben kell kiemelni. A falfestmény omladék, ha bolygatatlan, az épület összeomlásának megfelelően helyezkedik el, a falakhoz viszonyított helyzete is jelentős információval szolgál. Ezek az információk csak akkor szerezhetők meg, ha a kibontott omladékban látható egyes csoportok ,,kupacok" helye és egymáshoz viszonyított helyzete jelölésekkel együtt dokumentálva van, majd e csoportok, kupacok, esetleg azokon belül alcsoportok megkülönböztetésével, együtt maradnak kiemelés után is. Az úgynevezett planírozásként előkerülő falfestménytöredékek esetén a réteges bontás ugyanúgy követelmény, azonban ilyen esetben kevés csoport fedezhető fel és igen kevés az együtt fekvő töredezett felület is, amelyek kis kiterjedésűek is egyben, leragasztásuk azonban különösen ajánlott, hiszen ezek többnyire döngöléssel lettek elegyengetve. Mindezektől függetlenül a dokumentálás ez esetben is fontos, gyakran kilapátolás iránya, néha elhúzások, vagy kitalicskázott kupacok különíthetők el. A kiemelt, csoportonként ládákban elhelyezett töredékek száradása azonnal megkezdődik. Ezt a folyamatot a lehetőségekhez mérten lassítani kell, a talajnedvesség kapillárisokból való hirtelen kipárolgása folyamán mikro-repedések keletkezhetnek, adott esetben sókristályosodás, só-kivirágzás alakulhat ki. A fotós, rajzos dokumentáció és a napló segítségével a már kiemelt, ládákban jelöléseikkel együtt tárolt töredékekből visszakereshető, hogy milyen mélységben, hol kerültek elő és mi volt a más csoportokhoz viszonyított helyzetük. Ez a rendszer garantálja a későbbi összeállítás sikerességét. 2. Természettudományos vizsgálatok A restaurálás, konzerválás lépései és anyagai csak a töredékek és a környező talaj természettudományos vizsgálata után tervezhető. A lelet körülményei nagyban befolyásolják a kiemelt falfestménytöredékek állapotát és viselkedését rövid és hosszú távon egyaránt. Már a töredékek talajnedvességtől való kiszáradásakor is visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak el, ha a környezet szennyezettségének köszönhetően - mondjuk a terület fekáliával szennyezett - a vakolat víz-oldható sókat tartalmaz olyan százalék-arányban, amely már a kikristályosodást lehetővé teszi. A kikristályosodás folyamán a sóoldat, amely a kapillárisokban helyezkedett el, a kipárolgás útvonalán veszíti el a vizet és a kristályok ott alakulnak ki, illetve fejlődnek folyamatosan, ahol méretüknek köszönhetően elakadnak. Ez a hely az esetek nagy részében az arriccio (alapvakolat) és az intonaco (festőfelület) között van. Mivel az intonaco rétege jelentősen tömörebb, a víz még kipárolog rajta, de a só-molekulák már felgyűlnek alatta. A folyamat eredménye az, hogy a sókristályok lerepesztik, lepattintják az intonacot a festett réteggel együtt. Só típusától függően, illetve az intonaco tömörségének függvényében a festett réteg alatt is keletkezhetnek kristályok, vagy a felszínen is kialakulhat só-kivirágzás. A restaurálás eljárásai és anyagai ezeket a folyamatokat elősegíthetik, ha megválasztásuknál nem rendelkezik a restaurátor a vizsgálat eredményével. Egyúttal érdemes a vakolat összetételét, annak arányait, az intonaco összetevőit,a festékek pigmentjeit, valamint az előbbiek okán a jelenlévő sókat is megállapítani, mert ezek ismeretében sok újabb információ birtokába jutunk, akár a készítés technikáira, akár a felhasznált nyersanyagok származási helyére vonatkozóan, illetve adatokat szolgáltat a későbbi szakszerű restaurálás, konzerválás szempontjából . 3. Előtisztítás Az előtisztítás folyamán a töredékeket a talaj maradékoktól tisztítjuk meg, mind a festett felületet, mind a törésfelületeket és a hátoldalt, hogy a rendszerezés és összeállítás lehetővé váljon. Ha a 8



töredékek nem, vagy csak elenyésző százalékban tartalmaznak víz-oldható sókat, akkor az előtisztítás folyamán alkalmazható kis mennyiségű víz, feltéve, hogy a töredékek vakolatának megtartása ezt lehetővé teszi. Figyelembe veendő sótartalom esetén, valamint ha a töredékek vakolata gyenge megtartású, porlékony, mállékony a tisztítást mechanikusan, száraz eljárásokkal kell elvégezni. Az előtisztítás folyamán figyelembe kell venni a festett réteg stabilitását is. Az al fresco technikájú részek többnyire erős kötésűnek mutatkoznak akár két évezred talajban töltött idő után is, ez azonban az al secco technikával festett felületeknél szinte sosem mondható el. Ezek előtisztítása többnyire nem is javasolt. A századok folyamán a festés technikái, a felhasznált kötőanyagok és pigmentek aránya is változott, így a 4. századtól már ritkán különböztethető meg a két említett technika egymástól, sem megjelenésük, sem megtartásuk nem különíthető el egyértelműen, sőt, nem is valószínű, hogy a középkorban a római értelemben vett al fresco-t használták volna. Amennyiben a víz-oldható sók mennyisége indokolja, só-kivonást kell végezni a töredékekből, amely eljárás igen időigényes, de nem kerülhető el a jelenlegi tárolási, kiállítási körülmények ismeretében. 4. Rendszerezés, összeállítás A rendszerezés, összeállítás folyamán a fotó és rajzi dokumentáció segítségével a felületek kialakítása történik. Az egymás közvetlen környezetében, vagy egymás alatt előkerült töredékek, felületek összepróbálása az első lépés, majd a távolabb előkerült töredékek következhetnek. A bolygatatlan omladékban fekvő falfestménylelet összetartozó részletei ugyanis, egy-egy elgurult kivételtől eltekintve, egymás közelében és alatt fekszenek. Az összeillesztett töredékek tényleges helye nem téveszthető el, oda nem illő töredék beillesztése elképzelhetetlen és megengedhetetlen is egyben, hiszen ez esetben valódi helyén hiányozni fog. Planírozott réteg esetén hasonló kiindulási alap a célravezető, ebben az esetben azonban a sokkal hosszabb időt igénybevevő összeállítás természetesen sosem eredményez az előzőhöz hasonló méretű, összefüggő felületeket. Az összeállítást segíti a festett motívum alapvető látványán túl a vakolat vastagsága, az intonaco vastagsága, a vakolatban látható kavicsok, vagy azok helye, a növényi rostok lenyomata, az ecsetvonások iránya, a felületi szennyeződés karaktere stb. A nem beillesztett töredékek további tisztítása épp ezért nem javasolt, mert sokszor a felületen látható szennyeződés-réteg még akkor keletkezett, amikor a helyiség még állt. 5. Tisztítás Az összeállított felületek finom tisztítását célszerű a vakolatszilárdítás előtt végezni, mert így az egyébként a felszínhez még gyengén kötő szennyeződések könnyebben eltávolíthatók. Amennyiben a festékréteg kötése, megtartása gyenge, a tisztítást, bár sokkal időigényesebb és nehezebb, vakolatszilárdítás után kell végezni. A konzerváló szer a festékréteget épp úgy szilárdítja, mint a töredék többi rétegét. Sokszor a talajban töltött idő alatt a talajvíz szintváltozásai következményeként a vakolat mész kötőanyaga kioldódik és a talaj anyagait magába kötve lerakódik a festett felületen, kemény, átlátszatlan, egyenetlen vastagságú kérget képezve azon. Ugyanígy kialakulhat a törésfelületeken is, a töredék elhelyezkedésétől függően. Mindkét esetben el kell távolítani, mert vagy a festmény értelmezhetetlen, vagy a töredékek nem illeszthetők össze pontosan. Bármilyen jellegű legyen is a festett felület szennyeződése, nem alkalmazható a felületre egyenletesen ható, mondjuk vegyszeres, vagy kémiai, esetleg szemcseszórásos fizikai eljárás, a szennyeződés rétegének mindenkori egyenetlensége miatt. Ezek az eljárások ugyanis egyenletesen bontják le az eltávolítani kívánt réteget, így vékonyabban fedett területen a festett réteget, extrém esetben az intonacot is felmarhatják, felpuhíthatják. Célszerű a szennyeződés-réteg adott területen kialakult vastagságának folyamatos elvékonyítása mechanikus módszerekkel.

9



6. Vakolatszilárdítás A töredékek vakolatszilárdítása, jelenlegi tudásunk és a kereskedelemben kapható anyagok ismerete alapján a legmegbízhatóbban és legeredményesebben a falfestmény töredékeket alkotó anyagokhoz leginkább hasonló Steinfestiger OH (rugalmasított változat)elnevezésű, homokkövekre kikísérletezett etil-kovasav-észterrel végezhető. Ez az anyag nem hidrofóbizálja (nem teszi víztaszítóvá) a töredékeket, a vakolatok kapillárisaiban rugalmas szilika-gél hálózatot alakít ki, amely a kapillárisokat nem tölti ki, így a vakolat tulajdonságai nem változnak meg, azonban megtartása jelentősen javul. A vakolat megtartásának gyengesége esetleg kétszeri merítést is indokolhat, azonban figyelembe kell venni, hogy minél többször telítjük a töredéket, annál inkább kitölti a szilika-gél a kapillárisokat, így egyre csökkentve a vakolat lég-, illetve páraátjárhatóságát. A merítés során a töredékeket festett felülettel felfelé helyezzük el a konzerváló szert tartalmazó kádban, úgy, hogy annak szintje a töredékek tetejét ne érje el. A töredékek felszívják az anyagot, a vakolat vastagságától és tömörségétől változó idő alatt. Amikor a festett felület is telítődött, a töredékek kiemelhetők, egyszeri telítésük megtörtént. Semmiképp nem alkalmazhatók Planatol, vagy Plextol fajták vízzel hígítva, mert ezek a vakolattól teljesen idegen műanyagok, térkitöltők, filmképzők, amelyek ráadásul öregedési folyamataik során a vakolatokat és a festett réteget lebontó, elszínező anyagokat bocsátanak ki. Ezek az öregedési folyamatok elsősorban az UV sugárzásnak és a nem megfelelő klimatikus viszonyoknak köszönhetők. Hasonló okokból és hasonlóan alkalmatlan a Paraloid vakolatkonzerválásra, amely szintén filmképző, molekulamérete miatt nem képes behatolni a vakolat vastagságába, viszont tökéletesen lezárja a levegő, a pára, és így az esetleg közlekedő, akár kis mennyiségű sók útját is. 7. Összeragasztás A vakolatszilárdítás folyamata a szilika-gél kialakulásával fejeződik be. Ez alatt a konzerváló szer oldószere kipárolog a töredékekből, és folyamatosan létre jön a szilárdító hálózat. Ez a folyamat szobahőmérsékleten, 50% körüli relatív páratartalom mellett, körülbelül 2 hét alatt zajlik le. A

gélesedés reakciójának befejeződéséig azonos körülmények között tartva legyen a leletanyag. Ez után az összeállított felületet célszerű kisebb, saját súlyukat elhordani képes, konvex csoportokra bontani, majd ezeket lépésenként ragasztani egy egységgé. Akár a törésfelületek tisztasága, úgy a ragasztóanyag vékonysága és a töredékek pontos illesztése eredményezi, hogy a felület ne „nőjön" meg, azaz ne deformálódjon, mert így a nagyobb felületek egymáshoz már nem fognak illeszkedni. Ugyanezért a száradás alatti elmozdulás lehetőségét is ki kell zárni. A ragasztót úgy kell megválasztani, hogy visszaoldható legyen, és a kialakult ragasztás szilárdsága ne legyen nagyobb, mint a ragasztott töredékek vakolatszilárdsága. Ez esetben a fényre, UV-re való öregedés, lebomlás lehetősége nem kizáró érv, hiszen a ragasztási felületet sosem éri fény. Ezért a ragasztás végezhető a rugalmas réteget képező Paraloid B 72 acetonos oldatával, két különböző koncentrációjú oldat használatával, két lépésben. A ragasztás később acetonnal oldható. Az összeragasztott felületeket dróttal összeszorítva és homokágyban elhelyezve stabilizálhatjuk száradásig. Nem használhatók rugalmatlan, üvegszerű, merev, kemény réteget képező ragasztók, vízre, párára duzzadó diszperziós ragasztók, vagy töltőanyagot tartalmazó ragasztók. A magas szilárdságú, rugalmatlan ragasztási réteg mellett eltörhet a töredék rugalmas, kisebb szilárdságú vakolata. A párára, vízre duzzadó ragasztási réteg deformálja az illesztett felületeket, ezzel feszültséget, torlódásokat teremtve a töredékek között és azok széleinek lepattogzását okozva. A töltőanyagot is tartalmazó ragasztóanyag pedig eleve kizárja a pontos illeszkedést. 8. Statikai célú hátoldali tömítés A vakolat legtöbb esetben már a talajban töltött évszázadok folyamán kis mértékben lemorzsolódhat a törésfelületek mentén. Ez a feltárás folyamán is bekövetkezik, a legkörültekintőbb kibontás során is. A talajtól és az egyéb szennyeződésektől való megtisztítás során is leválhatnak apró részek. Ezért az érintkező törésfelületek között rések maradhatnak, a hátoldal felől esetleg nem támaszkodnak egymáshoz a töredékek. Ezeket a hiányokat pótolni kell olyan statikai célú tömítéssel, ami 10



megtámasztja a töredékeket. A tömítés struktúrájában és szilárdságában a vakolathoz kell hasonlítson, így nem viselkedik a környezeti hatásokra különbözően. A vakolat meszet, homokot, kavicsokat, növényi rostokat stb. is tartalmazhat, ezek közül a struktúrát alakító főbb összetevőkből célszerű az eredeti vakolathoz hasonló összetételű, arányú keveréket készíteni. A pótvakolat kötőanyaga lehet frissen oltott mész, vagy ahhoz hasonlóan jó kötésű szintetikus anyag, amely nem ártalmas a falfestményt alkotó anyagok egyikére sem, még öregedési folyamatok után sem. Ilyen anyag lehet a krétával töltőanyagozott polisztirol-akrilát diszperzió, a csemperagasztó. A következő lépések csak néhány esetben történnek meg: Festett felület finom tömítése: A festett oldal felöli hiányok síkba tömítése abban az esetben merülhet fel, ha a restaurált felület motívumai, ábrázolásai esztétikai kiegészítés nélkül értelmezhetetlenek. Ez viszonylag ritkán fordul elő bolygatatlan omladék helyreállítása során. Azonban egy-egy kisebb, nagyon töredékesen fennmaradt felület esetében, amikor a töredékekhez már nem várható újabbak előkerülése, szükséges lehet a kiegészítés. A festett oldal hiányinak tömítését az intonacohoz hasonló összetételű és tömörségű anyaggal kell végezni, melynek kötőanyaga műemléki öregmész. A többnyire kréta és mész keverékéből álló, néha egész apró kvarc szemcsékkel keverve készített, máskor dolomitos intonaco összetétele a természettudományos vizsgálatok segítségével könnyen rekonstruálható. Esztétikai kiegészítés: A kiegészítésről általában, illetve annak mértékéről a régész és a restaurátor közösen kell döntsön akkor, amikor a rendelkezésre álló anyag teljes feldolgozása, összeállítása már megtörtént. Általában azonban az esztétikai kiegészítés régészeti falfestmények esetében nem szokott nélkülözhetetlen lenni, ezért nem is nyújt szükséges többlet információt, jobb eltekinteni tőle. A néző a szemével észlelt látványt vizuális fantáziája révén fejben legtöbbször tökéletesen értelmezi, kiegészíti. Érdemes grafikai, vagy számítógépes rekonstrukciók bemutatásával segíteni az értelmezési folyamatot. Ha készül esztétikai kiegészítés, akkor előnyös, ha annak technikája a falfestmény festékrétegének megjelenéséhez hasonló, de nem beilleszkedő. Az al fresco felületek és az al-secco felületek struktúrája nagyon különbözik egymástól akár egy felületen is, de a festékrétegben elhelyezkedő pigment-szemcsézettel jól összecseng a pontozott technika, ami távolról egységes képet nyújthat, közelről nézve azonban egyértelműen elkülönül, így könnyen követhető az eredeti festett felület és a kiegészítés foltjai.

ELJÁRÁSOK FÁBÓL KÉSZÜLT TÁRGYAK RESTAURÁLÁSA SORÁN Nedves környezetből, víz alól előkerült fák speciális lebomláson mentek át. A facellulóz jelentős része lebomlott, a fa elvesztette mechanikai szilárdságát. (főleg lignin marad vissza). Olyan, mintha szivacs lenne, össze lehet nyomni, teli van vízzel. Ha a fa kiszárad, akkor gyakran rövid idő elteltével látványosan deformálódik, repedezik, darabokra eshet szét. Az eredeti alakját és méretét soha nem nyeri vissza. Az ép fa maximális víztartalmához képest a vízből előkerült fák akár 180-200% vizet tartalmazhatnak. A lebomlott részek helyét is víz tölti ki. 1. Tisztítás A fákról az iszapot, földet tiszta vízzel mossuk le. Ha szükséges, fertőtlenítő szert is teszünk a vízbe. A tisztításnál nagyon fontos, hogy nem vesszük ki a vízből a fát, mert lehetséges, hogy nem bírja el a saját súlyát. Ha mégis ki kell venni, akkor alátámasztást használunk (hungarocell, műanyag fóliával bevont fa stb.).

11



2. Konzerválás Átmeneti konzerválás: célja, hogy a végleges konzerválás megkezdéséig változatlan állapotban maradjon a lelet. A vízből előkerült fákat fertőtlenítő szerrel kezelt vízbe süllyesztve tároljuk fénytől védett helyen, lehetőleg olyan hőmérsékleten, amilyenből előkerült. Az így tárolt fák rendszeres ellenőrzést igényelnek, hogy a víz ne párologhasson el túlságosan, baktériumok, gombák, egyéb biológiai kártevők megjelenését időben észleljük. A fák konzerválása nagyon komoly körültekintést igényel. A kezelés módja függ a leletek állapotától, előkerülési körülményektől stb. Két fő konzerválási eljárás terjedt el, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Nincs elegendő információnk arról, hogy a kezelt fák hosszú távon hogyan viselkednek, de azt tudjuk, hogy a korábban használt módszereknél sokkal jobbak. - Polietilén-glikol: PEG, melyből különböző polimerizációs fokú létezik. A kisebb molekulatömegűek jobban bejutnak a tárgyba, a nagyobb molekulatömegű pedig jobban szilárdít. A kezelés hátránya, hogy a PEG-el átitatott fák környezetében levő fémtárgyak jobban korrodálódhatnak. - Cukor: egyre töményebb cukoroldattal történő impregnálás. A folyamat nagyon lassú, és figyelmet igényel. Az átitatás közben elkövetett hibák a tárgy megsemmisülését okozhatják. A kezelt fa jobban megőrzi a fa jellegét, mint a PEG esetében. Az így konzervált fa a fémtárgyakra nincs hatással. 3. Restaurálás A konzervált fa leletek ragaszthatóak és kiegészíthetőek ugyanúgy, mint azok a fák, amelyek nem régészeti leletként kerültek elő. Figyelembe kell venni, hogy a szilárdságuk messze elmarad a jó állapotú fáktól, ezért jóval óvatosabban kell bánni velük.

ELJÁRÁSOK BŐRBŐL KÉSZÜLT TÁRGYAK RESTAURÁLÁSA SORÁN Régészeti leletként a bőröknek két nagyobb csoportja van: kriptaleletek és a nedves környezetből előkerült leletek. A továbbiakban, mivel az a leggyakoribb az utóbbiakról lesz szó. Rendkívül fontos, hogy az előkerüléstől a restaurátor műhelybe kerülésig a lelet változatlan körülmények között legyen, különben visszafordíthatatlan károsodások érik. A bőrök rendkívül sérülékenyek, ezért ajánlott, hogy azokat restaurátor emelje ki. A leletet azonnal étkezési fóliába csomagoljuk több rétegben, ha szükséges szilikonnal vagy gipsszel rögzítjük a csomag formáját. Csomagolás után a leleteket szervesanyag leletek tárolására kialakított hűtőbe tesszük. A baktériumok és gombák miatt szükséges a fertőtlenítés, és a rendszeres ellenőrzés a konzerválás megkezdéséig. 1. Tisztítás A bőr mellett levő fémek korrózióját, földből származó karbonátos lerakódást el kell távolítani, mert a bőr további károsodását okozzák. A vízből, nedves közegből előkerült bőröket alátámasztó anyagra téve ioncserélt vízbe tesszük. Tisztításra híg zsíralkohol-szulfonát oldatot használunk. Gyakran a bőr állapota megkívánja, hogy a tisztítás és a konzerválás egyszerre történjen. 2. Konzerválás A bőrök egy részét elég likkerezni, és óvatosan szárítani. A gyengébb megtartású bőröket át kell itatni. Erre etil-cellulózt használunk. A nagyon lebomlott bőr, ami nem tisztítható az állapota miatt, Regnállal itatható át. A konzerváló keverék olyan anyagokból áll, amelyek a bőrbe elegendő nedvességet juttatnak be, illetve visszatartják, hogy a bőr ne száradjon ki túlságosan. Másrészt pedig ezek az anyagok a bőrben levő zsiradékot pótolják. 3. Restaurálás A konzervált bőr leletek összevarrhatóak (pl. cipők, csizmák stb). A kezelt bőrök tárolása, szállítása odafigyelést igényel!

12



ELJÁRÁSOK TEXTILTÁRGYAK RESTAURÁLÁSA SORÁN A régészeti textilek rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra, ezért az előkerülési környezetet változatlanul kell biztosítani, a textil nem száradhat ki. Ajánlott, hogy a textilmaradványokat restaurátor szedje fel. A kiszáradás helyrehozhatatlan károkat okoz a textilben. A textilek gyakran annyira meggyengültek, hogy könnyen szakadnak, porlanak és vízben oldhatóvá válnak. Ha fény éri őket, elvesztik a színüket, kifakulnak. Ha kiszáradnak, szürkék, merevek és törékenyek lesznek. A textilek konzerválását, restaurálását nehezíti, hogy gyakran fémszál és növényi/állati szál egyszerre van jelen, egymástól elválaszthatatlanul. Ezért, és a tárgyak állapota miatt a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Nagyon fontos, hogy a tárgy a lehető leggyorsabban restaurátor műhelybe kerüljön. 1. Tisztítás, konzerválás A leleteket fertőtleníteni kell, mert baktériumok, gombák könnyen megtámadják a meggyengült textil anyagát. Tisztításkor és fertőtlenítéskor nem használhatók savak, sem lúgok. A tisztításnak nagyon óvatosnak kell lennie, mert a legártatlanabbnak látszó lépés is helyrehozhatatlan károkat okozhat a tárgyban. Az átitatás megakadályozza a későbbi anyagvizsgálatokat, ezért akkor használjuk, ha már semmilyen más mód nincs a tárgy megmentésére. Ilyenkor mintát kell venni a még át nem itatott tárgyból. A leletek mozgatása is a lelet megsemmisülését okozhatja, ezért megfelelő alátámasztásról kell gondoskodni. Olyan tárolóra van szükség, amiben jól látszik a lelet, hogy ne kelljen hozzáérni. A lelet rendkívül érzékeny a környezeti változásokra, ezért a szállítását és raktározását különös gondossággal kell tervezni és megoldani. 3. Restaurálás A régészeti textilek rendszerint olyan állapotúak, hogy nem lehet őket varrni és kiegészíteni. Ha mégis, akkor régészeti textil-restaurálásban megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembernek kell végeznie.

ELJÁRÁSOK VIASZTÁRGYAK RESTAURÁLÁSA SORÁN Előkerülésük mocsárból, barlangból és kriptából várható. Bár a viasz kémiai szempontból stabil anyag, a viaszleletek mindig rossz állapotúak, és nagyon érzékenyek a környezeti változásra. A velük való bánás ugyanolyan átgondoltságot és óvatosságot igényel, mint minden más szervesanyagú tárgynál. A viasztárgyak törékenyek, porlanak, mállanak. Savakra, lúgokra szintén érzékenyek. A viasztárgyak hőre érzékenyek, illetve nagyon sérülékenyek. Ezért tárolásuk, szállításuk és megvilágításuk különös gondosságot igényel! 1. Tisztítás Csak finom ecseteléssel, mert a viasz puha, mállékony. A viasztárgyak penészedhetnek, ilyenkor fertőtleníteni kell semleges pH-jú fertőtlenítő szerrel. Tisztításra használt anyagok szintén nem lehetnek lúgosak (elszappanosítja a viaszt) sem savasak. 2. Konzerválás A korai viasztárgyak anyagairól nagyon keveset tudunk. A viaszokat csak akkor itatjuk át, ha ez elkerülhetetlen. Ha átitatunk egy tárgyat, akkor későbbi vizsgálatok céljából mintát kell venni még az átitatás előtt. 3. Restaurálás A viasztárgyak kiegészíthetőek, ez szükséges az állaguk megóvása és megerősítése miatt.

13



II. A RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ TARTALMI ELEMEI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEI TARTALMI ELEMEK 1. RESTAURÁLÁSI ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS (doc, docx, rtf file) amely tartalmazza, hogy a restaurált tárgyak, milyen restaurálási eljáráson mentek keresztül, kiemelve a különleges leleteket: pl. fémedény, textilmaradvány, festett edény.

Adminisztratív adatok: -

Ásatási engedély száma (ha van) Lelőhely azonosító Feltárást és feldolgozást végző intézmény neve Feltárás vezetője Restaurátor Restaurálás időpontja (kezdete-vége)

Szakmai adatok: Állapot: - a tárgy restaurálás előtti állapotának leírása - amennyiben történt a restaurátor műhelybe kerülés előtti bármilyen vegyszeres kezelés (átitatás a terepen, in situ felvételéhez használt anyagok, eljárás leírása). Ha történt anyagvizsgálathoz mintavétel, annak leírása. - ha in situ lett kiemelve, akkor rögzíteni kell a bontási megfigyeléseket. Tisztítás: - a tisztítási eljárás, és a hozzá felhasznált anyagok Konzerválás: - konzerválás, és a hozzá felhasznált anyagok - ragasztás, és a hozzá felhasznált anyagok - statikai célú kiegészítés Restaurálás: - kiegészítés, és hozzá felhasznált anyagok - retusfestés - rekonstrukció (ha történt), és hozzá felhasznált anyagok - restaurálás folyamán felhasznált egyéb anyagok - restaurátor neve - kezelés kezdetének dátuma - kezelés befejezésének dátuma Rekonstrukció (amennyiben történt): - eredeti elemek felhasználásával készült rekonstrukció - teljes rekonstrukció a tárgyéval azonos, vagy eltérő (modern) anyagból Restaurálás után: - tárolási, mozgatási javaslat: hőmérséklet, relatív páratartalom, fény mennyisége, illetve minden olyan körülmény, amire az adott tárgy érzékeny

14



Anyagvizsgálat (amennyiben történt): - a restauráláshoz szükséges anyagvizsgálat (pl. PH mérés a tárgy állapotának megállapításához, szerves anyagú tárgy anyagának pontos meghatározása a restaurálás módjának megállapításához, kötőanyag meghatározása tisztításhoz) - a restauráláshoz közvetlenül nem kapcsolódó anyagvizsgálatokhoz gyakran a restaurálás során célszerű mintát venni (kormeghatározás, anyagösszetétel, technológia vizsgálat stb.)

2. RESTAURÁTOR NAPLÓ (xls file, két munkafüllel), Kerámia és csont munkafül: -

Leletkísérőszám Lelet Strat/objektum azonosító (szabadon választható, hogy melyik) Terepen megfigyelt kor Restaurálás során pontosított kor Megjegyzés (a leletkísérő cédulán) Restaurálás utáni csomagolási egység megnevezése (M10, M30-as rekesz, koponyás doboz, stb.) Restaurálás utáni csomagolási egység száma Csont mosás (amennyiben csont kislelet mosáson kívüli eljárást igényel azt a restaurátor megjegyzései rovatba kell leírni pl.: tisztítás, ragasztás) Kerámia mosás Kerámia savazás Kerámia ragasztás Restaurálás vége Restaurálási szám Darabszám Restaurátor megjegyzései

Fém és üveg munkafül: -

Leletkísérőszám Lelet Strat/objektum azonosító Terepen megfigyelt kor Restaurálás során pontosított kor Megjegyzés Restaurálás utáni csomagolási egység megnevezése (M10, M30-as rekesz, koponyás doboz, stb.) Restaurálás utáni csomagolási egység száma Tárgy anyaga Mechanikus tisztítás bonctűvel, üvegceruzával és/vagy gyémánt csiszolószárral Mechanikus tisztítás szikével, üvegceruzával és/vagy marokcsiszolóba fogott drótkefével Mechanikus tisztítás szemcseszórással Kloridvizsgálat Kloridmentesítés NaOH-oldattal Komplexonos tisztítás Szódabikarbónás közömbösítés Patinázás tiokarbamid oldatban Kloridok blokkolása, ammóniagőz→acetonba merítés Ragasztás kétkomponensű epoxival Ragasztás cianoakriláttal 15

Elsődleges leletfeldolgozás -


Passzíválás csersavval Alkoholos öblítés Levédés Polivinil-acetáttal Levédés paraloid B72-vel Restaurálás vége Restaurálási szám Darabszám Restaurátor megjegyzései Mintavétel történt/anyagtípus

3. ANYAGVIZSGÁLATI DOKUMENTÁCIÓ (amennyiben történt doc file) amely tartalmazza: - az anyagvizsgálat célját - a mintavétel(ek) helyét (ha az anyagvizsgálat mintát igényelt.), illetve annak a felületnek a képét, amiről a vizsgálat történt - a minták darabszámát és méretét - a vizsgálat(ok) megnevezését - a vizsgálatot végző személy/intézmény nevét - a vizsgálat eredményét: fotókat, grafikonokat, mikroszkópos képeket és ezek kiértékelését - a vizsgálat után (ha megmaradt) a minta hová került: a vizsgálatot végző intézmény tárolja, a vizsgálatot kérő intézmény tárolja stb.

4. FOTÓDOKUMENTÁCIÓ Restaurálás előtti állapot: Kerámia esetében szükséges rögzíteni a restaurálás előtti tisztított állapotot (válogató asztali fotók). Üvegeknél, fémeknél, köveknél, in- situ tárgyaknál, szerves anyagú leleteknél és minden egyéb indokolt esetben szintén készíteni kell fényképfelvételt a restaurálás előtti állapotról leletkísérővel és mércével együtt. Az így készült fényképeket a restaurálás előtti ([LNyA]_[feltárás típusa]_[év]_RE=restaurálás előtt) mappába kell elmenteni a következőképpen: [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_[restaurálási szám]_[alszám]_RE (pl.:84009_TB_2015_005_01_RE.jpg).

Restaurálás közbeni állapot: Restaurálás közbeni állapot (amennyiben szükséges). Az ekkor készült felvételeket szintén a restaurálás előtti mappába kell betenni.

Restaurálás utáni állapot: A restaurálási folyamat befejésekor az elkészült restaurált tárgyakról készíteni kell egy a restaurálás utáni kész állapotot rögzítő fényképfelvételt ([LNyA]_ [feltárás típusa]_ [év]_RU=restaurálás utáni) mappába: [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_[restaurálási szám]_[alszám]_RU (pl.:84009_TB_2015_005_01_RU.jpg).

Fotók nyilvántartása A restaurálás során készült összes a fentebbi módon átnevezett fényképfelvételt a restauráláshoz készült fotók nyilvántartása táblázatban kell rögzíteni ([LNyA]_ [feltárás típusa]_ [év]_ReFNy.xls).

16



FORMAI KÖVETELMÉNYEK A nyomtatott formátumú példányok mellett, a digitális állományokat, a fájlok egységes elnevezésével könyvtárstruktúrába kell rendezni és archiválni.

A restaurálási dokumentáció egységes fájlnevei és könyvtárstruktúrája: -

[LNya]_[feltárás típusa]_[év]_ROJ.doc/docx/rtf restaurálási összefoglaló jelentés [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_ReN.xls restaurátor napló [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_AvD. doc/docx/rtf anyagvizsgálati dokumentáció Fotodokumentacio [mappa] o [LNyA]_ [feltárás típusa]_ [év]_ReFNy.xls fotónyilvántartás o [LNyA]_ [feltárás típusa]_ [év]_RE [mappa]  [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_[restaurálási szám]_[alszám]_RE restaurálás előtti fotók o [LNyA]_ [feltárás típusa]_ [év]_RU [mappa]  [LNya]_ [feltárás típusa]_ [év]_[restaurálási szám]_[alszám]_RU restaurálás utáni fotók

Ahol: [LNya]

= lelőhely nyilvántartási azonosítója

[feltárás típusa]: TB = terepbejárás PF = próbafeltárás MF = megelőző feltárás RF = régészeti megfigyelés Terv = tervásatás [év] = feltárás éve AvD = anyagvizsgálati dokumentáció ReFNy = fotónyilvántartás RE = restaurálás előtt RU = restaurálás után

17



III. A RÉGÉSZETI LELETANYAG TÁROLÁSÁNAK IRÁNYELVEI Anyagtípus

ismeretlen anyag

Tárolási javaslat Az előkerülési helyével megegyező körülmények között (hőmérséklet, légnedvesség figyelembe vételével!), fénytől, UV-től védve kell tárolni. A lehető leghamarabb meg kell határozni az anyagának (anyagainak) összetételét, vagy legalább az agyagának jellegét, vagyis hogy milyen típusú szerves anyag: fehérje, növényi anyag stb.

arany

Puha fém, ezért mechanikai sérülésektől óvni kell. Fényre, UV-ra nem érzékeny. Hőmérséklet: nem érzékeny hőmérsékletváltozásra. Bármilyen hőmérsékleten tárolható. Páratartalom: nem érzékeny páratartalom változásra. Bármilyen páratartalmú helyen tárolható. Nedvességre nem érzékeny. Mindenképpen kerülendő anyagok: klórgáz, klór tartalmú tisztítószerek és gőzei. Speciális igények: nincsenek.

aranyozott réz/bronz

Az aranyozás könnyen karcolódik, mechanikai sérülésektől óvni kell. A réz/bronz törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. Ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo (sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben), PVC, kén tartalmú anyagok, amelyekből kénhidrogén szabadulhat fel: sötét (kék, zöld, fekete) bársony. Ez alól kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Speciális igények: az aranyozás miatt rendszeres ellenőrzést igényel. Az aranyréteg alatt aktív korrózió lehet, amit a restaurálás során esetlen nem sikerült eltávolítani.

bőr (régészeti)

Fény, UV: fényre és UV sugárzásra nagyon érzékeny 50 lux alatti fényerősség érheti. Max. 100 lux (festett bőrnél max 50 lux), és mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni. Max. 25 ºC (az ideális 20-22 ºC). Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült bőr száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem szükséges. Ezt egyedi elbírálással kell eldönteni. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Speciális igények: hűvösben kell tárolni, rendszeres felügyeletet igényel, mert fokozott a penészedés veszélye! Fertőtlenítés esetén formaldehid gáz vagy formalin oldat szükséges.

Fényre és UV sugárzásra nagyon érzékeny. 50 lux alatti erősségű fény érheti. Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni, maximálisan 25 ºC. A fény mindenképpen UV mentes legyen! Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki bőr fémmel kombinálva egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült bőr száraz környezetet igényel. (régészeti) Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem szükséges. Ezt egyedi elbírálással kell eldönteni. Vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: Formaldehid gáz, formalin oldat. Speciális igények: hűvösben kell tárolni, 18


Anyagtípus

bronz, réz

bronz, réz bőrmaradvánnyal (régészeti)

bronz, réz textil maradvánnyal (régészeti)

bronz/réz üvegpasztával, zománccal


Tárolási javaslat rendszeres felügyeletet igényel, mert fokozott a penészedés veszélye! Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, illetve minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. PVC burkolat szintén nem lehet a helységben. Kén-tartalmú anyagok, amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel szintén kerülendők: általában ilyenek a sötét (kék, zöld, fekete) bársonyok, illetve egyéb textilek. Felhasználhatóak, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Speciális igények: a patinamegőrzéssel konzervált tárgyak rendszeres ellenőrzést, és a tárolási körülmények szigorú betartását igénylik. Fény, UV: fényre és UV sugárzásra nagyon érzékeny, 50 lux alatti erősségű fény érheti. Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni, maximálisan 25 ºC, a fény mindenképpen UV mentes legyen! Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült bőr száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem szükséges. Ennek eldöntéséhez egyedi elbírálás szükséges. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: formaldehid gáz és formalin oldat. Speciális igények: a leletet hűvösben kell tárolni, rendszeres felügyeletet és ellenőrzést igényel, mert fokozott a penészedés veszélye! Fényre és UV sugárzásra nagyon érzékeny. 50 lux alatti erősségű fény érheti, a fény mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni, maximum 25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült textil száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem kell. Ehhez egyedi elbírálás szükséges. Ne érje víz, sav, lúg és ezek gőze. Rendszeres ellenőrzés szükséges. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. A tárgy óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Max 150 lux érheti. Hőmérséklet: 20-25 ºC. A tárgy hirtelen hőmérsékletváltozásra érzékeny. Páratartalom: max. 45-50%. Ha a tárgy rossz állapotú, akkor az átitatott üveg, zománc valamivel alacsonyabb páratartalmat igényel. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, illetve minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. PVC burkolat nem lehet a helységben. Kén-tartalmú anyagok, amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel szintén nem használhatók: sötét (kék, zöld, fekete) bársony. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kénhidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Kerülendők a lúgok, valamint karton papír, mert formaldehid szabadulhat 19


Anyagtípus

bryozoa

csont (régészeti)


Tárolási javaslat fel belőle. Ugyanezért kerülendő: fenol-formaldehid-gyanta (bakelit), furnér, farost, faforgács, préselt lemez, papundekli, bizonyos fafajták, gyűrődésmentesre kikészített szövetek, cigarettafüst, alkid-karbamidformaldehid festékek. Speciális igények: rendszeres ellenőrzés. Óvatos mozgatást igényel. Fényre és UV sugárzásra érzékeny. Lakkozott lehet. Hőmérséklet: hirtelen hőmérsékletváltozásra érzékeny. Páratartalom: 20-25 ºC. Nedvesség: 45-50%. Ha rossz állapotúak, vagy átitatott a bryozoa tárgy, akkor valamivel alacsonyabb legyen a nedvességtartalom. Mindenképpen kerülendő anyagok: párolgó savak gőze, savas folyadékok felületre kerülése. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre és UV sugárzásra érzékeny, a fény mindenképpen UV mentes legyen! Fényerősség: 100 lux, festett tárgy esetén 50 lux. Hőmérséklet: 25 °C alatt, ideálisan 20-22°C. Páratartalom: 45-55 % relatív légnedvesség. A hirtelen páratartalom változás kerülendő! Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak.

Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre és UV sugárzásra érzékeny, a fény mindenképpen UV mentes legyen! Fényerősség: 100 lux, festett tárgy esetén 50 lux. Hőmérséklet: 25 °C alatt, ideálisan 20-22°C. Páratartalom: vas számára ideálisan 30% alatt legyen, lehetőleg 20-25%. Csont számára 45-55 % relatív légnedvesség az ideális. A vas számára ideális légnedvesség csont és vas (régészeti) esetén a csont kiszáradhat, a csont számára ideális páratartalomnál viszont a korrózió veszélye valamivel nagyobb a vas esetében, ezért a tárgyat rendszeresen ellenőrizni kell. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak, klór tartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. PVC, és PEG-el konzervált fa közelében ne tartsuk a tárgyat. Speciális igény: rendszeres ellenőrzés.

csont, égett

elefántcsont

ezüst

Törékeny, mállékony. Óvatos mozgatást igényel, még az átitatással konzervált lelet is. Fényre és UV sugárzásra nem érzékeny, csak ha át van itatva. Ez esetben maximum 100 lux erősségű fény érheti. Hőmérséklet: 25 °C alatt, ideálisan 20-22 °C. Páratartalom: 45-55 % relatív légnedvesség. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak. Fényre és UV sugárzásra érzékeny, mert kifehéredik tőle a csont. Maximális fény: 50 lux lehet, és mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 25 °C alatt. Páratartalom: 45-50 % relatív légnedvesség. Kifejezetten érzékeny a relatív páratartalom változására! Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak, lúgok. Speciális igények: nagyon egyenletes páratartalom, amire a mozgatásnál is figyelni kell. Rendszeres ellenőrzést igényel. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem 20



Anyagtípus

Tárolási javaslat használható a helységben. PVC, valamint kén-tartalmú anyagok (pl. sötét (kék, zöld, fekete) bársony), amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel, szintén nem használhatók. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Kerülendők az olyan anyagok is, amelyekből formaldehid szabadulhat fel: pl. pozdorja. Speciális igények: kén-hidrogén mentes környezet. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fény, UV: fényre és UV sugárzásra érzékeny, 50 lux alatti erősségű fény érheti. A fény mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni, maximálisan 25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült szerves anyag száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem szükséges. Ezt egyedi elbírálás szükséges eldöntetni. Mindenképpen ezüst, szerves anyaggal kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, illetve minden, amiből klór (régészeti) szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. Kén-tartalmú anyagok, amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel, pl. sötét (kék, zöld, fekete) bársony, szintén nem használható. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Olyan anyag, amiből formaldehid szabadulhat fel szintén kerülendő: pl. pozdorja. Speciális igények: kén-hidrogén mentes környezet. Rendszeres felügyeletet igényel!

ezüstözött réz/bronz

Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. PVC és kén-tartalmú anyagok (sötét (kék, zöld, fekete) bársony), amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel szintén kerülendő. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Szintén kerülendők az olyan anyagok, amelyekből formaldehid szabadulhat fel: pl. pozdorja. Speciális igények: az ezüstözés miatt rendszeres ellenőrzést igényel. Az ezüstréteg alatt aktív korrózió lehet, amit a restaurálás során esetlen nem sikerült eltávolítani.

fa (régészeti)

A régészeti fa törékeny lehet, nagyon óvatos mozgatást igényel. Maximálisan 150 lux erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 55-60%. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: lúgok (beleértve a lúgos mosószereket is), savak és savak gőzei (tisztítószerek). Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel!

fa aranyozva (régészeti)

A régészeti fa törékeny lehet, nagyon óvatos mozgatást igényel! Az aranyozás könnyen lejön a fáról, maximálisan 150 lux erősségű fény érheti, 21


Anyagtípus

fa és vas együtt (régészeti)

fémszálas textil (régészeti)

festett kő (régészeti)


Tárolási javaslat ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 55-60% Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: lúgok (beleértve a lúgos mosószereket is), savak és savak gőzei (tisztítószerek), klórtartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. PVC is kerülendő. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel! A régészeti fa törékeny lehet, nagyon óvatos mozgatást igényel. A vas szintén törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult, ezért óvatos mozgatást igényel. Maximum 150 lux erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 55-60% Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: lúgok (beleértve a lúgos mosószereket is), savak és savak gőzei (tisztítószerek), klór tartalmú anyagok, illetve minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. A PVC is kerülendő. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel! Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fény, UV: a lelet érzékeny fényre és UV sugárzásra. Maximum 50 lux erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: max. 25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: ne érje víz, sav, lúg és ezek gőzei. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel! Fény, UV: érzékeny a festés miatt. Maximum 150 lux erősségű fény érheti. Hőmérséklet: max. 25 ºC. Páratartalom: egyedileg kell megállapítani a kő és a festék anyagaitól és az előkerülési körülményektől függően. Nedvesség: vízre érzékeny anyag, változó nedvességre érzékeny. A festékek kötőanyaga károsodhat, színek változhatnak. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak (mészkő és egyéb karbonátok esetén), lúgok.

Fény, UV: érzékeny, max. 50 lux. Mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 25 ºC alatt. Páratartalom: változó légnedvességre érzékeny a tárgy. Nedvesség: viszonylag nagy relatív páratartalmat igényel: 45-55%. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak, savak gőzei a CaCO3 tartalma gyöngyház (régészeti) miatt, savas fertőtlenítőszerek, savas vízkőoldó használata a helységben, lúgok (fehérje részt károsítják). A fából, karton dobozból kipárolgó formaldehid és ecetsav károsítja. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel!

kerámia

Törékeny. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy viszont érzékeny, maximum 150-160 lux erősségű fény érheti. Hőmérséklet: kiegészített kerámiáknál 20-25 ºC. Páratartalom: 45-50%. Az őskori kerámiákat, különösen a festett kerámiákat ne érje víz. Mindenképpen kerülendő anyagok: kiegészítést, festést károsító agresszív kémiai anyagok ne legyenek a kerámiával egy légtérben.

kerámia (égetetlen)

Törékeny, mállékony lehet, óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy viszont érzékeny, maximum 150160 lux erősségű fény érheti. Hőmérséklet: 15-25 ºC. Páratartalom: 3522


Anyagtípus


Tárolási javaslat 40%. Nedvesség: vízre érzékeny. Mindenképpen kerülendő anyagok: víz.

Törékeny, óvatos mozgatást igényel. Festés, mészbetét kihullhat. Fényre és UV sugárzásra érzékeny, maximum 150 lux erősségű fény érheti. kerámia, hideg festésű, Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 35-40%. Nedvesség: érzékeny. Az mészbetétes (régészeti) őskori kerámiákat, különösen a festett kerámiákat ne érje víz. Mindenképpen kerülendő anyagok: kiegészítést, festést károsító agresszív kémiai anyagok. Fény, UV: általában nem érzékenyek. Festett, illetve restaurált (ragasztott, kiegészített) tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 40-50%. kő Nedvesség: általában nem érzékeny, de kő típusától függően egyedi elbírálás szükséges (konzultáció geológussal). Mindenképpen kerülendő anyagok: savak (mészkő és egyéb karbonátok esetén) és ezek gőzei, lúgok. Fényre, UV-ra nem érzékeny. Ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: ólom (régészeti) formaldehid gáz, erős- és gyenge savak (ecetsav), még a legenyhébbek is, beleértve a szénsavat. Kerülendő a desztillált víz is, mert szén-dioxidot old a levegőből, és szénsavassá válik. Speciális igények: savakra rendkívül érzékeny. Rendszeres ellenőrzést igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny az UV-ra. Hőmérséklet: nem szabad hűvös helyen tárolni! 13,2 C-ºalatt a szerkezetében átalakulási folyamatok indulnak el. Ezt szállításkor is be kell ón tartani az ónpestis veszély miatt. Páratartalom: 30% alatt, ideálisan 2025%. Speciális igények: ne tároljuk túl alacsony hőmérsékleten! Rendszeres felügyeletet igényel az ónpestis veszély miatt. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny lehet, maximum 150 lux fényerősség érheti. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Nem szabad hűvös helyen tárolni! 15,2 C-ºC alá nem hűlhet a hőmérséklet az ónpestis veszély miatt. Ezt szállításkor is be kell tartani. Páratartalom: 20-25% az ideális, maximum 45-50%. A rossz állapotú, átitatott üvegeknél valamivel alacsonyabb legyen a páratartalom. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. Kerülendő a PVC, ónozott bronz/réz valamint kén-tartalmú anyagok, amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel: üveggel, üvegpasztával sötét (kék, zöld, fekete) bársony. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Kerülendők a lúgos anyagok. Szint kerülendő a karton, mert formaldehid szabadulhat fel belőle. Ugyanezért kerülendő: fenol-formaldehid-gyanta (bakelit), furnér, farost, faforgács, préselt lemez, papundekli, bizonyos fafajták, gyűrődésmentesre kikészített szövetek, cigarettafüst, alkidkarbamid-formaldehid festékek. Rendszeres felügyeletet igényel az ónpestis veszélye miatt. Speciális igények: az ónozás miatt rendszeres ellenőrzést igényel. Az ónréteg alatt aktív korrózió lehet, amit a restaurálás során esetlen nem sikerült eltávolítani. ónozott réz/bronz

Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített 23



Anyagtípus

Tárolási javaslat tárgy érzékeny. Nem szabad hűvös helyen tárolni! 15,2 C-ºC alá nem hűlhet a hőmérséklet az ónpestis veszélye miatt. Ezt szállításkor is be kell tartani. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, illetve minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. Kerülendő a PVC, valamint kén-tartalmú anyagok, amelyekből kén-hidrogén szabadulhat fel: sötét (kék, zöld, fekete) bársony. Kivétel, ha előzetes vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasznált anyagból nem szabadul fel kén-hidrogén. Kerülendő a valódi selyem, illetve bizonyos festékek, amelyekkel bútorokat festenek. Speciális igények: az ónozás miatt rendszeres ellenőrzést igényel. Az ónréteg alatt aktív korrózió lehet, amit a restaurálás során esetlen nem sikerült eltávolítani. Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fény, UV: fényre és UV sugárzásra érzékeny, 50 lux alatti erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen. összetett anyag Hőmérséklet: hűvös környezetben kell tárolni, maximum 25 ºC. (régészeti) Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Nedvesség: vízre érzékeny lehet az anyag. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel! Fém flitterek, islogok, fémszálas textil: törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fény, UV: a lelet érzékeny fényre és UV sugárzásra, maximum 50 lux erősségű fény érheti. Hőmérséklet: max. 25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből pártás koponya került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz fémszálas textillel környezetből előkerült textil száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) (régészeti) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem szükséges, de ennek eldöntéséhez egyedi elbírálás szükséges. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel a penészedés veszélye miatt. Ne érje víz, sav, lúg és ezek gőze. Szerves anyagok (textil, bőr, fa) törékenyek, porlékonyak lehetnek, mert a szerkezetük már átalakult. A fémek önmagukban fényre, UV-ra nem érzékenyek, de a szerves anyaggal együtt tárolt lelet, illetve a ragasztott, kiegészített tárgy összességében érzékeny UV-ra és fényre. Hőmérséklet: nem szabad hűvös helyen tárolni az ónozás miatt! 15,2 C-ºC alá nem hűlhet a hőmérséklet az ónpestis veszélye miatt. Ezt szállításkor is be kell tartani. Páratartalom: 30% alatt legyen, ideálisan 20-25%. Speciális igények: hűvösben kell tárolni! Rendszeres felügyeletet igényel! A pártás koponya szerves anyagai (textil, bőr, fa) törékenyek, porlékonyak lehetnek, mert a szerkezetük már pártás koponya ónozott átalakult. Óvatos mozgatást igényelnek. Fény, UV: fényre és UV sugárzásra fémmel (régészeti) érzékeny, maximum 50 lux erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Száraz környezetből előkerült textil száraz környezetet igényel. Magasabb (50%) páratartalomnál már megpenészedne, ezért 30% RH is elég lehet, vagy még ennyi sem kell, de ennek eldöntéséhez egyedi elbírálás szükséges. Vízre érzékeny anyag. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel, fokozott a penészedés veszélye! Ne érje víz, sav, lúg és ezek gőze. salak/olvadék

Törékeny, mállékony lehet, ezt figyelembe kell venni a mozgatásnál. 24


Anyagtípus


Tárolási javaslat Fényre, UV-ra nem érzékeny. Hőmérséklet: általában nem érzékeny. Páratartalom: valószínűleg nem érzékeny. Nedvesség: valószínűleg vízre kevésbé érzékeny anyag.

textil (régészeti)

Törékeny, porlékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. Fény, UV: a lelet érzékeny fényre és UV sugárzásra, maximum 50 lux erősségű fény érheti, ami mindenképpen UV mentes legyen! Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: fontos, hogy milyen környezetből került oda a tárgy, mit szokott meg (mivel alakított ki egyensúlyt). Ha nem száraz közegből került elő, akkor 50-55% RH, ha száraz közegből, akkor ez alatti. Nedvesség: vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: sav, lúg és ezek gőze, valamint víz. Speciális igények: rendszeres felügyeletet igényel, fokozott a penészedés veszélye.

tojáshéj (régészeti)

Rendkívül törékeny lehet, ha a szerves anyagok már elbomlottak. Érzékeny fényre és UV sugárzásra is. A fény mindenképpen UV mentes legyen, ne haladja meg a 100 lux fényerősséget, festett tárgy esetében pedig az 50 luxot. Hőmérséklet: 25 °C alatt, ideálisan 20-22°C . Páratartalom: 45-55 % relatív légnedvesség. Mindenképpen kerülendő anyagok: savak és savak gőzei (tisztítószerek). Speciális igények: törékenysége miatt óvatos mozgatás szükséges.

üveg, üvegpaszta

Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult (üvegkorrózió). Óvatos mozgatást igényel. Fényre, UV-ra nem érzékeny. A ragasztott, kiegészített tárgy érzékeny, maximum fényerősség: 150 lux. Hőmérséklet: hirtelen hőmérsékletváltozásra érzékeny. Páratartalom: 20-25 ºC. Nedvesség: 45-50%. Rossz állapotú, átitatott üvegeknél valamivel alacsonyabb legyen. Mindenképpen kerülendő anyagok: lúgok; karton, mert formaldehid szabadulhat fel belőle. Ugyanezért kerülendő: fenolformaldehid-gyanta (bakelit), furnér, farost, faforgács, préselt lemez, papundekli, bizonyos fafajták, gyűrődésmentesre kikészített szövetek, cigarettafüst, alkid-karbamid-formaldehid festékek.

vas

Törékeny, mállékony lehet, mert a szerkezete már átalakult. Óvatos mozgatást igényel. A kiegészítés nélküli vas nem érzékeny fényre és UV-ra, de a kiegészített, ragasztott vas érzékeny. Ez utóbbi esetében a maximális fényerősség ne haladja meg a 100 luxot. Hőmérséklet: 20-25 ºC. Páratartalom: 30% alatt, ideálisan 20-25%. Vízre érzékeny anyag. Mindenképpen kerülendő anyagok: klór tartalmú anyagok, valamint minden, amiből klór szabadulhat fel, pl. sósav, Hypo. Sósav tartalmú vízkőoldó nem használható a helységben. Kerüljük a PVC-t, csakúgy, mint PEG-el konzervált fa közelében se tároljunk vastárgyat. Speciális igények: azok a vastárgyak, amelyeknek van vasmagja és a felületén mély repedések vannak, rendszeres felügyeletet igényelnek, mert ezekről a részekről korrózió indulhat el. Az ideális tárolási körülményektől eltérés esetén rendszeres felügyeletet igényel a korrózió veszély miatt.

viasz (régészeti)

Rendkívül törékeny, mállékony, mert a szerkezete már átalakult. Nagyon óvatos mozgatást igényel. Fényre és UV sugárzásra érzékeny, a fényerősség ne haladja meg az 50 luxot, ami mindenképpen UV mentes legyen. Hőmérséklet: 25 °C alatt. Könnyen megolvad. Páratartalom: 45-50 % relatív légnedvesség. Nedvesség: vízre érzékeny. Mindenképpen kerülendő anyagok: lúgok, beleértve a lúgos mosószereket is, savak és savak gőzei (tisztítószerek). Speciális igények: hűvösben kell tárolni. 25



Raktározáskor minden esetben kerüljük a PVC alapanyagú padlóburkolatot, mert bomlásakor klórgáz keletkezhet. Ezen kívül a rétegelt-, illetve farostlemezt alapanyagú tároló állványokat, mert a kipárolgó formaldehidből hangyasav képződik, mely károsítja a fémeket, a cellulóz és fehérje alapú anyagokat egyaránt! Ugyanezért kerülendő: fenol-formaldehid-gyanta (bakelit), furnér, kartonpapír, faforgács, papundekli, bizonyos fafajták, gyűrődésmentesre kikészített szövetek, cigarettafüst, alkid-karbamid-formaldehid festékek, stb.

26



MELÉKLETEK 1.

MELLÉKLET: RESTAURÁLÁSI ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS (MINTA)

27



2/A. MELLÉKLET: RESTAURÁTOR NAPLÓ, KERÁMIA ÉS CSONT MUNKAFÜL (MINTA)

28



2/B. MELLÉKLET: RESTAURÁTOR NAPLÓ, FÉM ÉS ÜVEG MUNKAFÜL (MINTA)

29



3. MELLÉKLET: FOTÓNYILVÁNTARTÁS (MINTA)

30

ELSŐDLEGES LELETFELDOLGOZÁS

Recommend Documents