Iktatószám: B/142
Tartalomjegyzék ELNÖKI BEVEZETŐ ........................................................................................................................ 5 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ............................................................................................................... 7 A HIVATAL JOGÁLLÁSA, FELADATAI ..............................................................................................................8 A FELÜGYELT ÁGAZATOKKAL ÖSSZEFÜGGŐ FELADATOK ...................................................................................8 Engedélyezés és felügyelet ................................................................................................................ 8 Árszabályozás ................................................................................................................................... 11 NEMZETKÖZI SZEREPVÁLLALÁS ................................................................................................................ 13 Energiatakarékosság, energiatudatosság......................................................................................... 13 A nagykereskedelmi energiapiacok integritása és átláthatósága (REMIT) ...................................... 14 Infrastruktúra-rendelet .................................................................................................................... 14 FOGYASZTÓVÉDELEM............................................................................................................................. 15 EGYÉB TEVÉKENYSÉGEK ÉS NYILVÁNOSSÁG ................................................................................................. 15 1. A MAGYAR ENERGETIKAI ÉS KÖZMŰ-SZABÁLYOZÁSI HIVATAL MŰKÖDÉSE, GAZDÁLKODÁSA ÉS KAPCSOLATAI ........................................................................................................................ 17 1.1. A HIVATAL JOGÁLLÁSA, FELADATA..................................................................................................... 17 1.1.1. Tájékoztató a Hivatal pereinek alakulásáról .......................................................................... 18 1.2. A HIVATAL GAZDÁLKODÁSA ............................................................................................................. 19 1.3. A HIVATAL SZERVEZETE ................................................................................................................... 19 1.4. KÉTOLDALÚ INTÉZMÉNYI KAPCSOLATOK ............................................................................................. 20 1.5. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ............................................................................................................. 20 1.5.1. Nemzetközi szervezetek ......................................................................................................... 21 1.5.2. Regionális együttműködés ..................................................................................................... 21 1.5.3. Bilaterális együttműködés ...................................................................................................... 22 1.6. NYILVÁNOSSÁG .............................................................................................................................. 23 1.6.1. Statisztika ............................................................................................................................... 23 2. A VILLAMOSENERGIA-PIAC MŰKÖDÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA ...................................................... 25 2.1. A VILLAMOSENERGIA-PIAC MŰKÖDÉSE ............................................................................................... 25 2.1.1. Működési modell .................................................................................................................... 25 2.1.2. Termelői és nagykereskedelmi piac ....................................................................................... 26 2.1.3. A kiskereskedelmi piac ........................................................................................................... 29 2.1.4. Ellátásbiztonság ...................................................................................................................... 32 2.1.5. Hálózatfejlesztés .................................................................................................................... 35 2.1.6. Megújuló energiaforrások felhasználása ............................................................................... 35 2.2. ENGEDÉLYEZÉS ÉS FELÜGYELET.......................................................................................................... 38 2.2.1. Termelők engedélyezése, ellenőrzése ................................................................................... 39 2.2.2. Az átviteli rendszerirányító társaság engedélyezése, ellenőrzése ......................................... 41 2.2.3. Elosztó hálózati társaságok engedélyezése, ellenőrzése ....................................................... 42 2.2.4. Villamosenergia-kereskedők, illetve egyetemes szolgáltatók engedélyezése, ellenőrzése .. 42 2.2.5. Szervezett villamosenergia-piac engedélyezése, ellenőrzése ................................................ 43 2.2.6. Közvilágítási üzemeltetési engedélyek ................................................................................... 44 2.2.7. A határkeresztező kapacitások elosztása és a szűk keresztmetszetek kezelése .................... 44 2.2.8. Tevékenységek szétválasztása ............................................................................................... 45 2.2.9. Az okos mérés bevezetésének előkészítése ........................................................................... 46 2.3. ÁRELŐKÉSZÍTÉS, ÁRSZABÁLYOZÁS ...................................................................................................... 46 2.3.1. Rendszerhasználati díjak ........................................................................................................ 46 2.3.2. Egyetemes Szolgáltatás .......................................................................................................... 48 3. A FÖLDGÁZPIAC SZABÁLYOZÁSA ÉS MŰKÖDÉSE ...................................................................... 52
2
3.1. A FÖLDGÁZPIAC MŰKÖDÉSE ............................................................................................................. 52 3.1.1. A földgázpiaci modell ............................................................................................................. 52 3.1.2. Nagykereskedelem és kiskereskedelem................................................................................. 54 3.1.3. Piaci események ..................................................................................................................... 56 3.1.4. Engedélyezés és felügyelet .................................................................................................... 58 3.1.5. Tevékenységek szétválasztása ............................................................................................... 59 3.2. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ........................................................................................................................ 60 3.2.1. Határkeresztező kapacitások elosztása és a szűk keresztmetszetek kezelése....................... 61 3.2.2. Földgázszállítás ....................................................................................................................... 62 3.2.3. Földgázelosztás....................................................................................................................... 62 3.2.4. Földgáztárolás ........................................................................................................................ 63 3.2.5. Gázkorlátozási sorrend meghatározása ................................................................................. 64 3.3. ÁRELŐKÉSZÍTÉS, ÁRSZABÁLYOZÁS ...................................................................................................... 65 3.3.1. A rendszerhasználati díjak alakulása ...................................................................................... 65 3.3.2. Az egyetemes szolgáltatás árszabályozási keretei ................................................................. 67 3.3.3. A PB-gáz egyes értékesítési formáinak hatósági árassá tétele és árcsökkentése .................. 69 3.3.4. Eszköz- és költség-felülvizsgálat ............................................................................................. 69 4. TÁVHŐTERMELÉS ÉS TÁVHŐSZOLGÁLTATÁS MŰKÖDÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA ............................ 71 4.1. A TÁVHŐSZEKTOR MŰKÖDÉSE, FŐBB JELLEMZŐI .................................................................................. 71 4.2. ENGEDÉLYEZÉS ÉS FELÜGYELET.......................................................................................................... 74 4.3. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ........................................................................................................................ 74 4.4. ÁRELŐKÉSZÍTÉS, ÁRSZABÁLYOZÁS ...................................................................................................... 75 5. VÍZIKÖZMŰ-SZOLGÁLTATÁS MŰKÖDÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA .................................................... 77 5.1. A VÍZIKÖZMŰ-SZOLGÁLTATÁS MŰKÖDÉSE ........................................................................................... 77 5.2. ENGEDÉLYEZÉS ÉS FELÜGYELET.......................................................................................................... 81 5.2.1. Engedélyezés .......................................................................................................................... 81 5.2.2. Ellenőrzés ............................................................................................................................... 82 5.3. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ........................................................................................................................ 83 5.4. ÁRELŐKÉSZÍTÉS, ÁRSZABÁLYOZÁS ...................................................................................................... 83 5.4.1. A víziközmű-ágazat helyzete az árelőkészítés szempontjából ............................................... 83 5.4.2. Korábban nem nyújtott szolgáltatás díjai .............................................................................. 84 5.4.3. Díjelőkészítés .......................................................................................................................... 84 6. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KÖZSZOLGÁLTATÁSI DÍJAK MEGHATÁROZÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE ... 85 6.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KÖZSZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOS ELLENŐRZÉSEK ........................................ 85 6.1.1. Az ellenőrzések száma és eredménye .................................................................................... 85 6.1.2. A megállapított jogsértések típusai........................................................................................ 86 7. FOGYASZTÓVÉDELEM ............................................................................................................. 87 7.1. SZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGE ............................................................................................................... 87 7.1.1. A villamosenergia-piac ........................................................................................................... 87 7.1.2. A földgázpiac .......................................................................................................................... 91 7.2. FELHASZNÁLÓI PANASZOK ................................................................................................................ 94 7.3. SZABÁLYZATOK JÓVÁHAGYÁSA .......................................................................................................... 96 7.4. ELLENŐRZÉSEK ............................................................................................................................... 96
3
8. TÁMOGATÁSI RENDSZEREK ..................................................................................................... 97 8.1. KÖTELEZŐ ÁTVÉTELI RENDSZER ......................................................................................................... 97 8.1.1. A kötelező átvételi rendszer működési keretei ...................................................................... 97 8.1.2. A KÁT-rendszer 2013. évi adatai .......................................................................................... 100 8.2. ÁTÁLLÁSI KÖLTSÉGEK TÁMOGATÁSA ................................................................................................ 103 8.3. A VILLAMOSENERGIA-IPARBAN FENNÁLLÓ VAGY ELTÖLTÖTT MUNKAVISZONNYAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN KÜLÖN JOGSZABÁLYNAK MEGFELELŐEN BIZTOSÍTOTT KEDVEZMÉNYES ÁRÚ VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS TÁMOGATÁSA (ÚN. C TARIFA) ................................................................................................................................... 104 8.4. SZÉNIPARI SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI TÁMOGATÁS ................................................................................. 104 8.5. KAPCSOLT TERMELÉSSZERKEZET-ÁTALAKÍTÁS TÁMOGATÁSA ................................................................. 105 8.6. NAGYCSALÁDOS KEDVEZMÉNY ........................................................................................................ 106
MELLÉKLET ................................................................................................................................108 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE......................................................................................................................... 108 A HIVATAL TEVÉKENYSÉGÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ FŐBB JOGSZABÁLYOK ............................................................... 110 EU-IRÁNYELVEK, RENDELETEK ............................................................................................................... 115
4
5
Elnöki bevezető
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Olvasó!
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt a jogalkotó Országgyűlés önálló szabályozó szervként hozta létre 2013. április 4-i hatállyal. A Magyar Energia Hivatal utódja immár a villamosenergia-, földgáz- és távhőellátással, illetve a víziközmű-szolgáltatással összefüggő engedélyezési, felügyeleti és árszabályozási, illetve ár-előkészítői feladatokat ellátó, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját előkészítő önálló szabályozó hatóság. A most kézben tartott országgyűlési beszámoló a megnövekedett hatás- és felelősségi körrel felruházott Hivatal 2013. évi tevékenységét mutatja be. Az ellátás színvonala és biztonságának folyamatos megőrzése érdekében a korábbi engedélyezési és felügyeleti vizsgálatok, előrejelzések, monitoring és statisztikai ada tszolgáltatás továbbfejlesztését hajtotta végre a Hivatal. Új feladatot jelentett a víziközmű-szolgáltatói működési, illetve a közvilágítási üzemeltetési engedélyek kiadása, valamint a kéményseprő -ipari közszolgáltatással kapcsolatos díjmegállapításokra történő felkészülés. A távhőpiaci engedélyesek felügyelete keretében a Hivatal közvetítő szerepet is betöltött a távhőszolgáltatók és -termelők közötti vitákban. Fontos kiemelni, hogy a rezsicsökkentés egyes szakaszainak, illetve a távhőár-előkészítés módszertanának kidolgozásában aktívan közreműködött a Hivatal, a fogyasztóvédelmi tevékenység megerősítése, a fogyasztók hatékonyabb érdekképviseletének érdekében pedig 2013. január 15-től ingyenesen hívható zöldszámot működtet. Fentieken túl a 2013. évi országgyűlési beszámoló kitér a Hivatal nemzetközi szerepvállalására, emellett részleteiben bemutatja a felügyelt ágazatokat, átfogó képet nyújtva az energetikai és a közműszektor, illetve tágabb piaci környezetük jellemző folyamatairól.
Dr. Dorkota Lajos elnök Budapest, 2014. május
6
7
Vezetői összefoglaló
A Hivatal jogállása, feladatai
A Hivatal a 2013. évi XXII. törvénnyel, 2013. április 4-ei hatállyal mint önálló szabályozó szerv jött létre. Jogelődje a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvénnyel létrehozott Magyar Energia Hivatal. A Hivatal a villamosenergia-, földgáz- és távhőellátással, illetve a víziközmű-szolgáltatással összefüggő engedélyezési, felügyeleti és árszabályozási, illetve ár-előkészítői feladatokat ellátó, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját előkészítő energia- és közműpiaci önálló szabályozó hatóság.
1. táblázat: A Hivatal feladatait meghatározó fontosabb törvények
Szakterület
Törvény megnevezése
Villamos energia
A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (VET)
Földgáz
A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (GET)
Távhő
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (Tszt.)
Víziközmű-szolgáltatás
A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.)
Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.)
A felügyelt ágazatokkal összefüggő feladatok Engedélyezés és felügyelet Az ellátásbiztonság megőrzése és előmozdítása érdekében a VET, a GET, a Tszt. és a Vksztv. rendelkezéseivel összhangban a Hivatal engedélyben állapítja meg az engedélyköteles és kapcsolódó tevékenységek gyakorlásának feltételeit, valamint felügyeli az azokban foglaltak betartását, és szükség esetén jogkövetkezményeket alkalmaz.
8
Villamos energia A villamosenergia-ipari társaságok engedélyezése és felügyelete keretében a Hivatal 2013-ban összesen 314 határozatot hozott, ezen belül pedig 80 új engedélyt1 adott ki. 2. táblázat: A Hivatal által 2013-ban kiadott új villamosenergia-ipari engedélyek Kiadott engedély típusa Villamosenergia-kereskedelmi működési engedély Korlátozott villamosenergia-kereskedelmi engedély Kiserőművi összevont engedély Közvilágítási üzemeltetési engedély
Kiadott új engedélyek darabszáma 12 21 12 35
2013-ban a villamosenergia-piaci engedélyesek felügyelete keretében a Hivatal az alábbi főbb feladatokat látta el:
A villamosenergia-ellátás biztosítása: A biztonságos villamosenergia-ellátás érdekében a Hivatal folyamatosan vizsgálta a magyar villamosenergia-piac helyzetét, az egyes szereplők aktivitását, tevékenységét. Ennek keretében a Hivatal többek között ellenőrizte az erőművek téli felkészülését, a jogszabályban előírt tüzelőanyag-készletek meglétét, valamint több helyszíni ellenőrzést is tartott. A Hivatal megállapította, hogy az erőművek a jogszabályban előírtakat teljesítették. KÁT-ellenőrzések: A Hivatal a KÁT rendeletnek nem megfelelően történt értékesítéseket (10 esetben) kivizsgálta. Közvilágítási üzemeltetési engedély kiadása: A Hivatal 2013-ban – új feladatként – 35 közvilágítási üzemeltetési engedélyt adott ki. Piacfelügyelet: A Hivatal folyamatosan nyomon követte a szervezett villamosenergia-piac (HUPX) árait.
Földgáz A földgázpiaci szereplők engedélyezése és felügyelete keretében a Hivatal 2013-ban összesen 158 határozatot hozott, ezen belül pedig 14 új működési engedélyt adott ki, és 5 földgáz-kereskedelmi engedélyt vont vissza (4-et kérelemre, 1-et szankció jelleggel). 3. táblázat: A Hivatal által 2013-ban kiadott új földgázipari engedélyek Kiadott engedély típusa Földgáz-kereskedelmi engedély Korlátozott földgáz-kereskedelmi engedély
Kiadott új engedélyek darabszáma 5 9
2013-ban a földgázpiaci engedélyesek felügyelete keretében a Hivatal az alábbi főbb feladatokat látta el:
1
Földgázellátás biztosítása: A biztonságos földgázellátás érdekében a Hivatal folyamatosan vizsgálta a magyar földgázpiac helyzetét, az egyes szereplők aktivitását, tevékenységét. A fűtési időszakban heti gyakorisággal előrejelzést készített az ukrán határ felől érkező földgázszállítások nem várt kiesése, illetve a szélsőséges időjárási körülmények bekövetkezésének esetére is. Fejlesztési terv: A szállítási rendszerirányító által benyújtott tízéves rendszerfejlesztési tervet a Hivatal 2013. október 30-án elutasította, és a javaslat átdolgozására kötelezte az illetékes engedélyest.
Az engedélymódosítások nem értendőek bele.
9
Piacfelügyelet: A Hivatal 20 esetben folytatott le vizsgálatot és hozott határozatot az engedélyesek egymás közötti vitás ügyeivel kapcsolatosan. Szabályozás: A Hivatal jóváhagyta a szállítási rendszerirányító által benyújtott, az együttműködő földgázrendszer működésére vonatkozó szabályokat, eljárásokat és módszereket, a kereskedelmi, elszámolási-mérési és adatforgalmi megállapodások minimális tartalmi elemeit, valamint a napi egyensúlyozás részletes szabályait tartalmazó Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatot. A Hivatal részt vett az egyensúlyozó platform működésének megkezdéséhez szükséges szabályozás kialakításában.
Távhő A távhőtermelők és távhőszolgáltatók engedélyezését és felügyeletét a Hivatal látja el. A távhőszektor engedélyezése és felügyelete keretében a Hivatal 2013-ban összesen 67 határozatot hozott, melyből 31 új engedély volt. 4. táblázat: A Hivatal által 2013-ban kiadott új távhőipari engedélyek Kiadott engedély típusa Távhő-szolgáltatói működési engedély kiadása Távhőtermelői működési engedély kiadása Távhőtermelői létesítési engedély kiadása
Kiadott új engedélyek darabszáma 7 18 6
2013-ban a távhőpiaci engedélyesek felügyelete keretében a Hivatal a távhőellátás biztosítása céljából a távhőszolgáltató(k) és a távhőtermelő(k) között felmerülő vitákban, a problémás kérdések gyors és eredményes rendezése érdekében esetenként közvetítő szerepet töltött be. E tevékenysége keretében a Hivatal az önkormányzatoknak és az érintett szereplőknek több ízben adott a távhőellátás terén fennálló problémájuk megoldásához javaslatot. Víziközmű-szolgáltatás A Hivatal folytatta a víziközmű-szolgáltatók felügyeletével kapcsolatos tevékenységét 2013. évben is: 79 víziközmű-szolgáltatóval szemben indított díjfelügyeleti eljárást, mely 113 települést és 425 000 felhasználót érintett. A lefolytatott ellenőrzések eredményeként 47 esetben tárt fel jogsértést, és tiltotta el a víziközmű-szolgáltatót a jogszabálysértő díj alkalmazásától, valamint egyidejűleg kötelezte a jogszerű díj alkalmazására és a sérelmet szenvedett felhasználók részére a jogsértő módon elért többletbevétel visszatérítésére. A visszatérítések szabályszerűségét utóellenőrzések keretében is vizsgálta a Hivatal. Lezajlott a víziközmű-szolgáltatói működési engedélyezés is: 2013. május 31-ig 84 gazdálkodó szervezet nyújtott be engedély iránti kérelmet, és az eljárások lezárásával 46 társaság kapta meg az engedélyét. Az előzetes adatszolgáltatással megkeresett közel 1400 önkormányzattól beérkezett adatok alapján összesen 70 ellenőrzést indított meg a Hivatal, 90 település és 23 szolgáltató vonatkozásában. A beérkezett nyilatkozatok alapján 11 olyan gazdálkodó szervezetet azonosított be a Hivatal, amelyek 26 településen a Vksztv. előírásait megszegve folytatnak víziközmű-szolgáltatói tevékenységet. A Hivatal a 2013. évben összesen 133 eljárást indított közérdekű üzemeltető kijelölésére annak érdekében, hogy az ország valamennyi településén biztosított legyen a Vksztv. szabályainak megfelelő víziközmű-szolgáltatás.
10
Árszabályozás A villamosenergia- és földgázpiaci liberalizáció eredményeképpen (2008, illetve 2009 óta) minden felhasználó szabadon dönthet arról, hogy kitől vásárol áramot és földgázt. A szabadpiaci szegmensben a piac alakítja az energia-termékárakat, míg az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók hatósági áron vételezik a villamos energiát és a földgázt. Ehhez hasonlóan, hatósági áron történik a lakossági és közintézményi felhasználók távhővel való ellátása is, míg a többi felhasználó esetében kétoldalú megállapodások alakítják az árakat. A Hivatal a felügyelt ágazatok tekintetében árszabályozó szerepet tölt be. A villamosenergia- és földgázszektor esetében a Hivatal a miniszter számára előkészíti az egyetemes szolgáltatási árakat. Ugyancsak a Hivatal készíti elő a távhőtermelés és -szolgáltatás árait, valamint a víziközmű-szektor és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjait is. A villamosenergia- és földgáz-rendszerhasználati díjakat a Hivatal rendeletben állapítja meg. A Hivatal ezenfelül díjfelügyeleti és költség-felülvizsgálati feladatokat is ellát. A díjfelügyelet keretében a Hivatal ellenőrzi, hogy az engedélyesek ténylegesen a miniszter, illetve a Hivatal által meghatározott díjakat alkalmazzák-e. A költség-felülvizsgálat során a Hivatal meghatározza az engedélyesek indokolt költségeit, amelyek a hatósági ármegállapítás kiinduló alapját képezik. A Hivatal a kormány árakra vonatkozó döntését alapul véve 2012 végén előkészítette a 2013. január 1-jétől hatályos rezsicsökkentést, melynek keretében a földgáz, villamos energia és távhő lakossági ára 10%-kal csökkent. 2013. november 1-jétől további 11,1%-kal csökkentek a villamos energia, a földgáz, illetve a távhő lakossági végfelhasználói árai, ami összesen 20%-os csökkenést eredményezett a 2012-es végfelhasználói árakhoz képest. Villamos energia A villamos energia egyetemes szolgáltatásban ellátott felhasználók minden árelemet tartalmazó végfelhasználói ára a villamos energia egyetemes szolgáltatási árából, a rendszerhasználati díjakból, a csak nem lakossági felhasználók által fizetett energiaadóból, mindezek áfájából, valamint a VET 147. §-a szerinti, külön kezelt – 2013. november 1. óta csak a nem lakossági felhasználók által fizetett – pénzeszközökből (szénipari szerkezetátalakítási támogatás, villamosenergia-ipari nyugdíjasok kedvezményes árú villamosenergia-ellátásának támogatása, kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási támogatás) tevődik össze. A lakossági végfelhasználói villamosenergia-árak 2013. január 1-jén 10,1%-kal, 2013. november 1-jén további 11,1%-kal csökkentek. Földgáz Az egyetemes szolgáltatás keretében megvásárolt földgáz végfelhasználói ára (alapdíj és gázdíj) tartalmazza a földgáz mint termék árát, a rendszerhasználat és a mobilgáz-finanszírozás költségeit, valamint a kereskedelmi árréseket. Az ár áfaköteles, de a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árszabások megállapításáról szóló 28/2009. (VI. 25.) KHEM rendeletben található árak az áfát nem tartalmazzák. Külön jelenik meg az egyetemes szolgáltatók számláján a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek fizetendő, a nem lakossági felhasználók felé továbbhárított tagi hozzájárulás díja (biztonsági készletezési díj), mely 2012-ben és jelenleg is 0,0605 Ft/MJ. 2013. januártól ezt a díjat az 11
egyetemes szolgáltatói engedélyesek a lakossági fogyasztás után visszaigényelhetik, így ezen felhasználókra történő továbbhárítása sem történhet meg. A földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árak képzéséről szóló 29/2009. (VI. 29.) KHEM rendeletben szereplő földgázárképlet alapján kerül megállapításra az egyetemes szolgáltatás árában figyelembe vett fajlagos földgázár. Ez a képlet több tényezőt vesz figyelembe. A nem tárolóból származó gáz esetében a szervezett piaci (spot [azonnali] és határidős) árak 70%-os, valamint a hosszú távú szerződés alapján beszerzett földgáz árának 30%-os súlya 2013-ban is változatlan maradt. A tárolóból származó földgáz esetében a szervezett piaci árak 90%-os aránnyal, a hosszú távú szerződések alapján beszerzett földgáz ára 10%-os aránnyal került figyelembevételre. A Hivatalról szóló státusztörvényben foglaltak szerint a Hivatal rendeletalkotási jogot és egyúttal felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben állapítsa meg a rendszerhasználati díjakat, így a rendszeres ármegállapítás keretében, 2013. július 26-i hatállyal már hivatali rendeletben jelentek meg a rendszerhasználati díjak. A kormányzat rezsicsökkentési politikájából fakadóan rendkívüli ármegállapításra került sor 2013 novemberében. A földgáz végfelhasználói ára 2013-ban kétszer változott:
2013. január 1-jén a lakossági fogyasztók végfelhasználói ára (MSZKSZ-díjjal együtt számolva) 10%-kal csökkent. 2013. november 1-jén tovább csökkentek a lakossági végfelhasználói árak 11,1%-kal. A lakossági árcsökkenés így (MSZKSZ-díjjal együtt számolva) a 2012-es árakhoz képest elérte a 20%-ot. Az egyetemes szolgáltatás keretében vételező, nem lakossági felhasználók árai változatlanok maradtak. Távhő A Hivatal készíti elő minden évben augusztus 31-ig a távhőszolgáltatónak értékesített távhő áraira, a lakosságnak és a külön kezelt intézménynek szolgáltatott távhő díjaira és a távhő-szolgáltatási támogatásokra vonatkozó javaslatot. A Hivatal 2013-ban előkészítette a 2013/2014-es fűtési idényre vonatkozó ár- és támogatásjavaslatát, amely 2013. november 1-jén lépett hatályba. A rezsicsökkentésre vonatkozó kormányhatározat alapján a Hivatal javaslatában 2013. január 1-jei hatállyal a lakossági végfelhasználói távhőárak tekintetében is érvényesítésre került a 10%-os árcsökkentés. A kormányzati döntésnek megfelelően a 2013. november 1. napjától hatályos árak tekintetében a Hivatal javaslata 11,1%-os lakossági végfelhasználói díjcsökkentést tartalmazott. A Hivatal emellett közreműködött a távhőár-előkészítés módszertanának kidolgozásában, melynek eredményeként mára átlátható módon, jogszabályban rögzített módszertan alapján történik az árelőkészítés. A Hivatal a távhőszektorral való egyeztetések alapján elkészítette a távhőszolgáltatók és távhőtermelők gázbeszerzésére vonatkozó 1/2013. sz. ajánlását, a 2012-es évben sikeresen alkalmazott ajánlása módosított és kiegészített verzióját, mely a szektor számára újból segítséget nyújtott a piacon elérhető legjobb feltételekkel történő gázszerződés megkötésében. A Hivatal feladata a távhő-szolgáltatási támogatások igénylésének és folyósításának folyamatos ellenőrzése, és amennyiben jogsértést tapasztal, a szükséges hatósági intézkedés megtétele, illetve döntés meghozatala.
12
Víziközmű-szolgáltatás A Hivatal az alkalmazandó díjakra vonatkozó javaslatát minden év október 15-ig küldi meg a miniszter részére, melyre első alkalommal 2014. október 15-ig kerül sor. A víziközmű-szolgáltatók által alkalmazott díjak szabályozása tehát 2014-ben kezdődik, de a megállapított díjak 2015-től hatályosak. Ugyanakkor, a Hivatal a feladat végrehajtása érdekében már a 2012. évben megkezdte az árszabályozási koncepció és az árszabályozás módszertanának kidolgozását. A 2013-as év során hozzávetőlegesen 50 település vonatkozásában érkezett be a Hivatalhoz korábban nem nyújtott szolgáltatás díjmegállapításával kapcsolatos kérelem, ezek jelentős részének a minisztérium felé való felterjesztése megtörtént, vagy az eljárásokban a tényállás teljes körű tisztázása zajlik. A Vksztv. előírásainak megfelelően 2012-ben a Hivatal struktúrájához illeszkedő, a víziközműszolgáltatási szektor felügyeletét és szabályozását ellátó ágazat került kialakításra, amely a 2013. évben folytatta az új szabályozásnak megfelelő hatósági tevékenységét. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás A nemzeti fejlesztési miniszter rendeletalkotási jogkörébe tartozó hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak szabályozásának előkészítését is megkezdte a Hivatal. Az év közben bekövetkezett jogszabályi változások következtében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjára vonatkozóan a Hivatalnak javaslatot – mely alapján a nemzeti fejlesztési miniszter rendeletet alkothat – első ízben csak 2014-ben kell tennie. A Hivatal a 2013. évben 28 hulladékgazdálkodási közszolgáltatóval szemben indított hatósági ellenőrzést a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak jogszerűségének vizsgálata érdekében, ami összességében 197 település 2 828 800 lakosát érintette. Az ellenőrzések eredményeként 10 eljárást megszüntetett a Hivatal, illetve 3 esetben elmarasztalta a hulladékgazdálkodási közszolgáltatót, mivel jogszerűtlen díjat alkalmazott, továbbá kötelezte a jogszerűtlen díjalkalmazással elért többletbevétel visszatérítésére. A beszámoló készítésekor a fennmaradó 15 hatósági eljárás lezárása folyamatban van. A 2013. évben új feladatként jelentkezett a nem rendszeres hulladékszállítás szabályai alapján kijelölt közérdekű szolgáltatók indokolt többletköltségének vizsgálata és az ezzel összefüggő támogatási igények véleményezése is. A Hivatal a honlapján elektronikus formában közzétette az indokolt többletköltségek vizsgálatához szükséges dokumentumokat és a vizsgálat módszertanát is.
Nemzetközi szerepvállalás Energiatakarékosság, energiatudatosság 2012-ben elfogadásra került az új uniós energiahatékonysági irányelv (2012/27/EU, Energy Efficiency Directive, a továbbiakban: EED), mely a tagállamok számára kötelezően elérendő energiahatékonysági célokat határoz meg, például az energiafelhasználás szolgáltató részéről történő csökkentése vagy a kormányzati épületek energiahatékony felújítása terén. Az irányelv végrehajtása érdekében Energiahatékonysági Munkacsoport alakult a Hivatalon belül. A munkacsoport támogatja
13
és koordinálja a Hivatal szoros szakértői közreműködését az EED átültetéséért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal (NFM). A Hivatal szorosan érintett az EED több területét illetően, és aktívan részt vesz az EED-hez köthető jogszabály-előkészítési folyamatokban. Az Energiahatékonysági Munkacsoport igény szerint, napi munkakapcsolatban segíti az NFM-et a kapcsolódó koncepciók kialakításában. A Hivatal ezenfelül közreműködik a kormány energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiájának megvalósításában. A Hivatal a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Energiahatékonysági (EE) Munkacsoportjában nemzeti delegáltként biztosítja a szakértői részvételt. Az IEA EE munkacsoport főbb tevékenységei: általános politikai ajánlások elkészítése, az OECD-tagállamok energiahatékonysági piacának monitorozása, az energiahatékonysági politikák externális hatásainak vizsgálata (például az ipari versenyképesség, egészségügy vonatkozásában), nemzetközi adatbázisok készítése (például Policies and Measures Databases), nemzetközi együttműködések (pl. ENSZ-szervezetekkel).
A nagykereskedelmi energiapiacok integritása és átláthatósága (REMIT) A REMIT (az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról) 2011. december 28-án lépett hatályba. A REMIT az energiaágazatra szabott megfelelő jogszabályi keret, amely megakadályozza a piaci visszaéléseket. Az Európai Bizottság végrehajtási aktusok révén határozza meg, hogy mikor és milyen formában kell a nagykereskedelmi energiapiaci tranzakciókról információt szolgáltatni, továbbá hogy mely szerződéseket és származékos termékeket kell jelenteni. A 2013-as év kiemelkedő jelentőségű feladata a Hivatal számára az volt, hogy a jogszabályhoz kapcsolódó végleges szövegtervezetek kidolgozásában részt vegyen, amelyhez kapcsolódó komitológiai eljárás az év decemberében elkezdődött. A komitológiai eljárás lezárása 2014 második negyedévében várható. A REMIT alkalmazásához szükséges magyar jogharmonizációs tervezet, a végrehajtását szolgáló előterjesztés többszöri egyeztetés és átdolgozás után törvényjavaslatként az őszi ülésszakban került az Országgyűléshez benyújtásra. A REMIT implementálására a VET és a GET módosításával került sor, mely 2013. október 1-jei hatállyal kihirdetésre került. További jelentős feladatként említhető az ACER által kifejlesztett, piaci szereplőket nyilvántartásba vevő, ún. CEREMP-rendszer, melynek használati szabályzatának kidolgozása, valamint a tesztrendszer kipróbálása 2013. november–decemberi időszakában lezajlott. A Hivatal az összegyűjtött tapasztalatairól jelentést küldött az ACER-nek. 2013 novemberében a REMIT-tel, valamint a magyarországi szabályozási kérdésekkel kapcsolatban a Hivatal négynapos iparági fórumot tartott a nagykereskedelmi piaci szereplők részére, ahol a jogszabályi környezet bemutatásán túl a résztvevők előadást hallgathattak a bennfentes információ közzétételére létrejött új elektronikus platformról, mely 2014. január 1-jétől működik.
Infrastruktúra-rendelet 2013. április 17-én fogadta el az Európai Parlament és a Tanács a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendeletet (347/2013/EU), amely számos új hatás- és feladatkört delegált a Hivatalra. A Hivatal tagja lett az európai közös érdekű projektek (PCI) kiválasztásával megbízott regionális csoportoknak, és értékelte a benyújtott hazai fejlesztési javaslatokat.
14
A rendelet előírásai szerint 2013. novemberben az ENTSO-E (European Network of Transmission System Operators for Electricity, Európai Villamosenergia-átviteli Rendszerirányítók Szervezete) és az ENTSOG (European Network of Transmission System Operators for Gas, Földgáz Rendszerirányítók Európai Hálózata) egy költség- és haszonelemzési módszertantervezetet tett közzé, amely a határokon átnyúló hatásokkal bíró projektek konzisztens értékelését segíti elő a jövőben. A regulátorok és az ACER feladata, hogy véleményt formáljanak a tervezetről, és tájékoztassák róla az Európai Bizottságot és a tagállamokat.
Fogyasztóvédelem A Hivatal egyik kiemelt tevékenysége a fogyasztói érdekek érvényre juttatásának előmozdítása. Ennek keretében a Hivatal vizsgálja a felhasználók részére nyújtott szolgáltatások minőségét, folyamatosságát, az energiaszolgáltatók ügyfél-kiszolgálási tevékenységének színvonalát, továbbá az úgynevezett Garantált Szolgáltatások teljesítésére vonatkozó kritériumok megvalósulását. A Hivatal a szolgáltatók magatartását mind hivatalból, mind pedig a felhasználók kérelmei alapján – a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal megosztott hatáskörben – ellenőrzi. A Hivatal által folytatott eljárások mellett a fogyasztók védelmének kiemelt eszköze az is, hogy a Hivatal hatáskörébe tartozik az egyetemes szolgáltatói és elosztói engedélyesek üzletszabályzatának jóváhagyása. Az üzletszabályzatok jóváhagyása során a Hivatal kiemelten szem előtt tartja a fogyasztói érdekeket. A Hivatal 2013-ban 6415 fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyet kezelt, ami 25%-os növekedést jelent az egy évvel korábbi ügyszámhoz képest. Az ügyek 76,3%-a közvetlen felhasználói panasz volt. A beérkezett panaszok 51,2%-a gázszolgáltatással, 43,8%-a villamosenergia-szolgáltatással volt kapcsolatos. Felismerve azt az igényt, hogy a fogyasztók az Országgyűlés által elrendelt rezsicsökkentéshez kapcsolódóan a hatóságoktól várják az objektív tájékoztatást, a Hivatal létrehozta a rezsicsökkentésre vonatkozó ismereteket, tájékoztatást biztosító call-centerét, amely segíti a fogyasztókat a pontos, naprakész információkhoz való hozzájutásban. A rezsicsökkentéshez kapcsolódó tájékoztatás érdekében a 2013. évben 6682 fogyasztó kereste meg a Hivatalt. A Hivatal a rezsicsökkentésről a honlapján külön tájékoztatót is közzétett. A Hivatal ellenőrizte az engedélyesek adatszolgáltatásának helyességét, a Garantált Szolgáltatások szerint automatikusan fizetendő kötbérek kezelését. A villamosenergia-ellátás megbízhatósága, folytonossága területén az előző évekhez hasonlóan minden villamosenergia-elosztói engedélyesnél sor került helyszíni ellenőrzésre. A földgáz területén is folytak az említett témában tartott ellenőrzések. A felhasználói elégedettségi felmérésre és a kapott eredmények kiértékelésére, valamint a javítást célzó intézkedési tervek elkészítésére a 2013. évben is sor került. A Hivatal e felmérést immáron 17. alkalommal végezte el, azt vizsgálva, hogy a felhasználók mennyire elégedettek a villamosenergia-, illetőleg a gázszolgáltatást nyújtó engedélyesek tevékenységével.
Egyéb tevékenységek és nyilvánosság Az éves kommunikációs stratégiában foglalt szakmai terveknek megfelelően a Hivatal 2013-ban több külső és belső rendezvényt, sajtónyilvános eseményt, vezetői találkozót szervezett. A Hivatal 201315
ban 56 sajtóközleményt adott ki, amivel – a (szak)sajtó sikeres tematizálásával – több mint 1000 pozitív megjelenést generált. A sajtóval történő kapcsolattartás részeként több mint 100 újságírói kérdésre adott választ, és több sajtónyilvános eseményt és interjút szervezett. A megújult Hivatal az év végén médiatámogatási szerződést kötött az InfoRádió Kft.-vel, valamint megkezdte a Magyar Energia Hivatal által létrehozott PR-együttműködések felülvizsgálatát. A Hivatal 2013. május végén nyílt arculattervezési pályázatot hirdetett, amely eredménytelenül zárult, ezért 2013 decemberében – belső és külső szakemberek bevonásával – Arculati Projekt Teamet hozott létre az arculati kézikönyv megalkotására. 5. táblázat: A Hivatal médiamegjelenései 2013-ban Megjelenések
Időszak
Sajtóközlemények száma
Nyomtatott
Rádió és televízió
Online
Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December 2013 összesen
2 0 2 7 4 7 8 7 4 8 5 2 56
4 0 1 19 11 17 20 18 4 35 21 11 161
1 0 1 6 6 3 6 36 0 63 34 2 158
54 0 3 77 35 92 63 58 49 161 93 22 707
Összesen 59 0 5 102 52 112 89 112 53 259 148 35 1026
A Hivatal a 2013-as év tapasztalatait feldolgozva, új szóvivő vezetésével, megerősödve készült fel a 2014-es év feladataira, melyek a proaktív hivatali kommunikáció erősítését szolgálják.
16
1. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal működése, gazdálkodása és kapcsolatai 1.1. A Hivatal jogállása, feladata A Hivatal a Magyar Energia Hivatal jogutódjaként 2013. április 4-ei hatállyal, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény felhatalmazása alapján jött létre. A Hivatal a villamosenergia-, földgáz- és távhőellátással, illetve a víziközmű-szolgáltatással összefüggő engedélyezési, felügyeleti és árszabályozási feladatokat ellátó, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját előkészítő energia- és közműpiaci önálló szabályozó hatóság. A Hivatal a földgázellátásról szóló törvény, a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény, a villamos energiáról szóló törvény, a távhőszolgáltatásról szóló törvény, a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény, valamint a hulladékról szóló törvény és az e törvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok hatálya alá tartozó szervezetek, személyek ezen jogszabályok szerinti tevékenységének felügyeletét látja el. Az alaptevékenységbe tartozó feladatok körét az alapító okirata az alábbiak szerint határozza meg: A Hivatal látja el
a földgáz- és villamosenergia-ellátással;
a földgáz- és villamosenergia-ellátás biztonságának és a földgáz- és villamosenergia-piac hatékony működésének felügyeletével;
a földgáz biztonsági készletezésével;
az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatait;
a törvényben meghatározott esetekben a távhőtermelő létesítmény létesítésének és a távhő termelésének engedélyezését, a távhőszolgáltatás csatlakozási díjának jóváhagyásával és a távhőszolgáltatónak értékesített távhőárra, valamint a lakossági felhasználónak és külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjára vonatkozó javaslat elkészítésével, továbbá a távhő-szolgáltatási támogatások ellenőrzésével összefüggő feladatokat;
a földgáz- és a villamosenergia-rendszerhasználati díjak meghatározására és szabályozására vonatkozó keretszabályokra, a csatlakozási díjak meghatározásának szempontjaira és a csatlakozási díjak elemeire, az egyetemes szolgáltatás, valamint a külön díj ellenében végezhető szolgáltatások körére és díjaira vonatkozó szabályok, a földgázfelajánlás és hazai termelés árára vonatkozó, a hazai termelésű földgáztermelő részére megállapítandó kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási hozzájárulás, illetve kiegyenlítő hozzájárulás mértékének előkészítését, valamint a földgáz- és villamosenergia-ellátás, továbbá a víziközmű-szolgáltatás területén az ágazati jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi feladatokat;
rendeletalkotási feladatokat;
a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos jogszabályban előírt feladatokat;
kiadja a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia eredetére vonatkozó bizonyítványt;
a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjjal kapcsolatos, díjmegállapítási, díj-előkészítési, valamint díjfelügyeleti feladatokat.
17
jogszabályban
előírt
A Hivatal az energiastatisztikai feladatok ellátása során:
az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program keretében gyűjti és kezeli a külön jogszabályban meghatározott energetikai tárgyú adatokat;
létrehozza és fenntartja a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló nemzeti energia- és közműstatisztikai tájékoztatási rendszert;
adatokat szolgáltat az Európai Uniónak, nemzetközi szervezeteknek és a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerveknek a Vet., az Stt. és az egyéb vonatkozó jogszabályok alapján.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal létrejötte jelentős szervezeti és személyi változásokat eredményezett. A megváltozott státuszú Hivatal működéséről az 1/2013. (VII. 25.) MEKH utasítással hatályba léptetett új Szervezeti és Működési Szabályzat rendelkezik.
1.1.1. Tájékoztató a Hivatal pereinek alakulásáról 6. táblázat: A Hivatal pereinek alakulása 2013-ban NEM FOGYASZTÓVÉDELMI TÁRGYÚ PEREK Benyújtott keresetek száma, ebből: 37 16 2013. évben lezárult 1 Felfüggesztett 1 Szüneteltetett 2013-ra áthúzódó perek, ebből: 89 39 2013-ban jogerősen befejezett 0 Felfüggesztett 0 Szüneteltetett 2013-ban folyamatban lévő perek, ebből: 126 55 2013-ban jogerősen befejezett FOGYASZTÓVÉDELMI PEREK Benyújtott keresetek száma, ebből: 100 17 2013. évben lezárult 0 Felfüggesztett 2 Szüneteltetett 2013-ra áthúzódó perek, ebből: 148 83 2013-ban jogerősen befejezett 1 Felfüggesztett 0 Szüneteltetett 2013-ban folyamatban lévő perek, ebből: 248 83 2013-ban jogerősen befejezett MUNKAÜGYI PEREK 2013-ban folyamatban lévő perek, ebből: 13 4 2013-ban jogerősen befejezett
A Hivatal a 2013. évben 25 darab cégjogi eseménnyel és befolyásszerzéssel kapcsolatos határozatot és 9 darab új belső szabályzatot adott ki. A Hivatal által meghozott – nem fogyasztóvédelmi tárgyú – határozatok, végzések ellen a 2013. évben összesen 126 (37 tárgyévi és 89 korábbi évekből áthúzódó) per volt folyamatban. Ezek közül a tárgyévben 55 ügy fejeződött be. A Hivatal fogyasztóvédelmi ügyben hozott határozatai ellen a 2013. évben összesen 248 (100 tárgyévi és 148 korábbi évekből áthúzódó) per volt folyamatban. Ezek közül a tárgyévben 83 ügy fejeződött be. A 2013. évben 13 munkaügyi per volt folyamatban, és ebből 4 fejeződött be a tárgyév során. Összesen a 2013. évben 387 per volt folyamatban, amelyből 159 fejeződött be.
18
1.2. A Hivatal gazdálkodása A Magyar Energia Hivatal a 2013. évi XXII. törvény hatálybalépéséig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium költségvetésében önálló címként szerepelt. A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2013. XXXI. törvény a Hivatal költségvetését a I. Országgyűlés fejezet 23. alcímen önállóan határozta meg. A törvény erejénél fogva az új besorolás fejezetet irányító szervi jogállással bíró központi költségvetési szerv. A Hivatal költségvetésének kiadási és bevételi főösszegei kizárólag az Országgyűlés által csökkenthetők. A hivatal működését kizárólag a felügyeleti díjak és igazgatási szolgáltatási díjak bevételei biztosítják. A bevételek mértékét és beszedésének eljárását a Magyar Energia Hivatal igazgatási szolgáltatási díjainak mértékéről, valamint az igazgatási szolgáltatási és a felügyeleti díj fizetésének szabályairól szóló 91/2007. (XI. 20.) GKM rendelet, valamint a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény szabályozza. A tervezett felügyeleti és igazgatási díjakat a Hivatal beszedte. A kiadások volumene megegyezik a tervezett bevételek összegével. A 2012. évi CCIV. törvény 10. § (2) bekezdése a Hivatal részére 1805,0 millió forint befizetését írta elő a költségvetés javára havi 1/12 részenként február hónaptól minden hónap 20. napjáig, illetve további 1/12 részt december hónapban 10-ei befizetési időpontra. A Hivatal befizetési kötelezettségét jogszabály szerint teljesítette. A felügyeleti szerv részére teljesítendő, feladatellátáshoz kapcsolódó befizetési kötelezettségünk keletkezett 224,1 millió Ft összegben, a fizetési kötelezettségünket havi ütemezéssel teljesítettük. A működési és felhalmozási kiadások finanszírozása az egész gazdasági évben biztosított volt. Valamennyi szállítói számla kifizetésre került. A Hivatal a kifizetésre vonatkozó jogszabályi követelményeknek maradéktalanul eleget tett.
1.3. A Hivatal szervezete A Hivatal szervezeti felépítését a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2013. (VII. 25.) MEKH utasítás határozza meg. A jelenlegi szervezeti struktúra biztosítja, hogy a Hivatal a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű feladatait optimális keretek között és átlátható felelősségi viszonyok mellett láthassa el. A Hivatal SZMSZ-ben meghatározott létszáma 280 fő. Az új szervezet kialakítása során törekszünk olyan munkatársakat foglalkoztatni, akik azonosulnak a Hivatal céljaival, magasan képzettek, s akikre támaszkodva a Hivatal megfelel a vele szemben támasztott magas szintű követelményeknek és elvárásoknak. A szervezet működtetése során 2013-ban is szem előtt tartottuk a Hivatal jogszabályoknak megfelelő tevékenységének követelményét, valamint a jó munkahelyi légkör biztosítását. Figyelmet fordítottunk továbbá a szakember-utánpótlást és továbbképzést is jelentő lehetőségek – például a Magyar Közigazgatási Ösztöndíj program – alkalmazására.
19
1.4. Kétoldalú intézményi kapcsolatok A Hivatal 2013-ban is kapcsolatot ápolt több hazai államigazgatási szervvel, intézménnyel és egyéb szakmai szereplővel. A Hivatal mellett az államigazgatás más szervei is látnak el (részben vagy teljes egészében) fogyasztóvédelmi feladatokat, mely szervekkel (Gazdasági Versenyhivatal, Országgyűlési Biztosok Hivatala, adatvédelmi biztos, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) a Hivatal – a korábbi évek gyakorlata szerint – rendszeres kapcsolatot tartott fenn, és munkáját azokkal összehangoltan végezte. Ezen állami szervekkel, illetve az Országgyűlés különböző bizottságaival a Hivatal több alkalommal végzett fogyasztóvédelmi tárgyú egyeztetéseket. Emellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal a korábbi években megvalósult hatáskörmegosztás okán együttműködési megállapodást kötött, melynek keretében havonta rendszeresen, illetőleg amennyiben a havi találkozót megelőzően szükségessé vált, eseti jelleggel folytatott le egyeztetést szakmai kérdésekben. 2013 júliusában a két szervezet vezetője aktualizálta együttműködési megállapodásukat. Az egyedi panaszügyek kapcsán a megyei (fővárosi) kormányhivatalok fogyasztóvédelmi felügyelőségeivel ugyancsak eseti jelleggel történtek egyeztetések a hatáskörmegosztásból fakadó esetleges hatásköri összeütközések elkerülése érdekében. A Hivatal a GVH munkatársaival több alkalommal folytatott egyeztetéseket a mindkét hatóságot érintő aktuális kérdésekben. A Hivatal munkatársai részt vettek a rezsicsökkentésért felelős országgyűlési munkacsoport ülésein, a Hivatal véleményezte a kapcsolódó törvényjavaslatokat, továbbá számos ágazati törvényjavaslat véleményezésével, proaktív javaslatok megfogalmazásával támogatta a jogalkotó munkáját. Az államigazgatási szervek mellett a Hivatal folyamatosan aktív kapcsolatban állt a civil fogyasztóvédelmi szervezetekkel is. Ezen kapcsolattartás keretein belül a civil szervezetek részt vettek az üzletszabályzat-módosítások és a szolgáltatásminőség-szabályozási koncepciók véleményezésében, az egyes minőségszabályozási határozatok alapján benyújtott adatszolgáltatások értékelő megbeszélésein. A Hivatal részt vett a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének – 2013-ban megalakult – fogyasztóvédelmi munkabizottságának első megbeszélésén, mely munkabizottság célja, hogy elősegítse az érthető, egységes fogyasztóvédelmi szabályok és eljárások kialakítását, a fogyasztói tudatosság növelését, valamint a jogszabályoknak megfelelő tisztességes piaci magatartást. Az Energetikai Kiadó által szervezett országos ügyfélszolgálati konferenciákon a Hivatal rendszeresen részt vesz. A 2013-ban megtartott konferencián 2 fogyasztóvédelmi témájú előadásra is sor került, illetve a kerekasztal-megbeszélések során a Hivatal konzultációkat folytatott a résztvevőkkel az aktuális fogyasztóvédelmi, szakmai kérdéseket illetően.
1.5. Nemzetközi kapcsolatok A Hivatal 2013-ban is aktív nemzetközi tevékenységet folytatott, európai, regionális és bilaterális szinten egyaránt. Az együttműködések célja a magyar érdekek képviselete és a hazai törekvések érvényesítése a nemzetközi fórumokon, továbbá az itt megszerzett nemzetközi tapasztalatok Hivatalon belüli hasznosítása. A nemzetközi szakmai szervezetekben való közvetlen munkavégzés mellett a Hivatal folyamatosan segítette a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) munkáját az európai jogszabályalkotás folyamatában való részvétel szakmai támogatásával.
20
1.5.1. Nemzetközi szervezetek A Hivatal folyamatosan együttműködik az EU tagországaival az európai uniós tagállamok szabályozó hatóságainak együttműködési szervezeteiben. Ilyen az Európai Energiaszabályozók Tanácsa (Council of European Energy Regulators – CEER), amely önkéntes alapon szerveződött, és célja a regulátori tapasztalatok cseréje, valamint közös álláspont kialakítása energetikai kérdésekben. Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (Agency for the Cooperation of Energy Regulators – ACER) az EU hivatalos szerve (a 713/2009/EK rendelet hozta létre), amelynek feladata – többek között – az egységes európai belső energiapiac kialakulását elősegítő szabályrendszer létrehozása a nemzeti szabályozó hatóságok szoros együttműködésének koordinálásával. A Hivatal – az általa kiemelten fontosnak tartott területeken – mindkét szervezet munkájában aktívan részt vesz a készülő jogszabályok, állásfoglalások, kiadványok megírásában szerepet vállalva, más esetekben észrevételekkel segítve a közös munkát. A Hivatal aktív tagja az Energiaszabályozók Regionális Szövetségének (Energy Regulators Regional Association – ERRA) is. Ez a szervezet több EU-tagállam és nem uniós (elsősorban kelet-európai és ázsiai) ország nemzeti szabályozó hatóságait tömöríti. Célja a tapasztalatátadás és az új regulátori kihívásokra való összehangolt felkészülés, valamint a szakértők továbbképzése. A Hivatal delegált felső vezetői és szakértői 2013-ban is részt vettek az ERRA három bizottságának és egy munkacsoportjának munkájában: Elnöki Bizottság (Chairmen Committee), Engedélyezési Bizottság (Licensing/Competition Committee), Árszabályozási Bizottság (Tariffs/Pricing Committee), Jogi Munkacsoport (Legal Regulation Working Group). 2013. június 10-én az ERRA Budapesten tartotta éves közgyűlését (General Assembly) és a három bizottság ülését. A közgyűlésen az ERRA szavazati joggal rendelkező tagjai elfogadták az alapító okirat javasolt módosításait, és megválasztották az elnökség (Presidium) tagjait, köztük a Hivatal egy vezető beosztású képviselőjét. Június 12-én – először az ERRA történetében – a víziközmű-szabályozással foglalkozó műhelyvitát tartottak, amelyen a Hivatal víziközmű-szabályozással foglalkozó szakemberei is részt vettek. 2013. szeptemberben, Tallinnban a nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettes képviselte a Hivatalt az ERRA szokásos éves konferenciáján (12th ERRA Energy Investment and Regulation Conference). Az ERRA novemberben Budapesten tartotta a jogi munkacsoport aktuális ülését, a Hivatal fogadó hatóságként támogatta az ERRA-t. Az EU Bizottság által életre hívott fórumokon is képviseltette magát a Hivatal, amelyeknek célja az európai belső piac kiteljesedésének szabályozói szempontú elősegítése: – Európai Földgázszabályozók Fóruma (Madrid Fórum, 2013. április 17–18., 2013. október 15–16.); – Európai Villamos Energiaszabályozók Fóruma (Firenze Fórum, 2013. május 15–16., 2013. november 12–13.); – Európai Fogyasztóvédelmi Fórum (London Fórum, 2013. december 12–13.).
1.5.2. Regionális együttműködés A Hivatal részt vett az uniós villamosenergia- és földgázpiaci régiók tagországainak együttműködését elősegítő szabályrendszerek összehangolásában is, többek között a cseh–szlovák–magyar (CZ–SK–HU) piac-összekapcsolás Romániával és a későbbiekben Lengyelországgal történő kibővítésének
21
előkészítésében (a másnapi villamosenergia-piacok összekapcsolása). Emellett a villamos energia regionális együttműködési kezdeményezések (ERI) keretein belül folyt a felkészülés a közép-keleteurópai régióban (CEE) az EU célmodelljeként meghatározott áramlásalapú piac-összekapcsolás megvalósítására. 2013 júliusában az öt ország energiaszabályozó hatóságainak (ERÚ, ÚRSO, MEKH, URE, ANRE), átviteli rendszerirányítóinak (ČEPS, SEPS, MAVIR, PSE, Transelectrica) és a szervezett villamosenergia-piacok működtetőinek (OTE, OKTE, HUPX, TGE, OPCOM) képviselői közös szándéknyilatkozatot írtak alá. Cél a nagyobb regionális piac és a határkeresztező kapacitások hatékonyabb kihasználása által elérni az alacsonyabb árszintű villamosenergia-ellátást az érintett országok fogyasztóinak érdekében. A magyar szervezett villamosenergia-piac (HUPX) piacösszekapcsolás óta eltelt időszaki átlagos másnapi baseload (folyamatos, 0–24 órás ellátásra vonatkozó ún. zsinórtermék) ára jelentősen csökkent. 2013. november 6-án a Hivatal székházában a Visegrádi Négyek energiaszabályozó hatóságainak elnökei közös nyilatkozatot írtak alá. Ebben egy Állandó Fórum megalapításáról is döntöttek, amelynek keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy más tagállamok szabályozó hatóságaival is szoros együttműködésben versenyképes, biztonságos és környezetvédelmi szempontból fenntartható belső energiapiac létrehozását segítik elő, valamint biztosítják a villamosenergia- és földgázhálózatok hatékony és megbízható működéséhez szükséges feltételeket. A Hivatal 2013-ban is folytatta az EU energetikaipiac-integrációval kapcsolatos felkészülési és egyeztetési folyamatot a magyar piac érintett szereplőivel. Az egyeztetések célja volt, hogy ismertesse a hazai piaci és közigazgatási szereplőkkel, valamint az iparági szakértőkkel az új, kötelezően alkalmazandó uniós jogszabályok (Network Codes) kialakítási rendszerét, folyamatát és annak hazai érdekeket tükröző befolyásolási lehetőségeit, valamint hogy egyeztesse az egyes részpiacokra, illetve eljárásokra már jórészt kialakított egységes európai célmodellek várható működését és az arra való felkészülés szükséges (közigazgatási és piaci) lépéseit.
1.5.3. Bilaterális együttműködés 2013-ban is számos kétoldalú találkozóra került sor a Hivatal szakemberei és külföldi energiaszabályozó hatóságok képviselői között a legfontosabb szabályozói kérdések megvitatása és a tapasztalatok megosztása céljából az alábbiak szerint: 2013. januárban a Hivatal kétnapos tanulmányút keretében fogadta az ERO (koszovói energiaszabályozó hatóság) szakembereit, akiknek lehetőségük nyílt a magyar szabályozási és felügyeleti gyakorlat megismerésére. A Hivatal szakértői előadásokat tartottak az árszabályozással, engedélyezéssel, piacfelügyelettel, fogyasztóvédelemmel, ellátásbiztonsággal kapcsolatos szakmai kérdésekben, és ismertették a Hivatal státuszát és feladatait. 2013. áprilisban egyeztetett a román és a magyar szabályozó hatóság, illetve a román és a magyar TSO arról, hogy az ANRE (román energiaszabályozó hatóság) 2013. március 15-én hatályba lépett rendeletével létrehozta Romániában a negyedéves, havi és napi kapacitástermékeket. 2013. májusban horvát partnerünk, a HERA elnökének kérésére a Hivatal megosztotta az európai uniós szétválasztási (unbundling) előírásokkal kapcsolatos tapasztalatait a horvát szabályozó hatóság Budapestre érkező szakértőivel. 2013. októberben, Zágrábban kezdeményezésünkre tárgyalást folytattunk a kétoldalú egyezmény értelmében létrejött interkonnektornak Horvátország részéről eddig elmulasztott kétirányúsításáról.
22
2013. augusztusban az E-Control (osztrák energiaszabályozó hatóság) képviselői és a Hivatal szakemberei a háztartások végfelhasználói árait összehasonlító rendszerről és az ezt támogató együttműködésről tárgyaltak. 2013. szeptember–októberben a Hivatal nemzetközi elnökhelyettese és szakemberei látogatást tettek a szlovák (URSO), a cseh (ERU) és a lengyel (URE) szabályozó hatóságoknál, ahol a V4-országok, tágabb értelemben a közép-kelet-európai országok közös villamosenergia-, valamint földgázpiacainak összekapcsolásáról és integrációjáról folytattak tárgyalásokat. 2013 szeptemberében a víziközmű-szabályozás témakörében a Hivatal részt vett a Külügyminisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium által Budapesten szervezett „Budapest Water Summit” rendezvényen, amelynek Üzleti Szekcióját a Hivatal közszolgáltatásokért felelős elnökhelyettese nyitotta meg. Vezetőink és szakembereink képviselték a Hivatalt a Stockholmban 2013 szeptemberében megrendezett „World Water Week”, valamint a 2013. novemberben megrendezett „International Water Week” konferencián is. 2013. októberben az NFM-mel és a Külügyminisztériummal történt egyeztetést követően az EWURA (Tanzánia Energetikai és Víziközmű Szabályozási Hatósága) vezetői ismerkedhettek meg Magyarország energetikai és víziközmű-szabályozásával és fejlődésével. A tanzániai szabályozó hatósággal szándéknyilatkozat került aláírásra az információ, a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok cseréjére, illetve számos területen folytatandó együttműködésre vonatkozóan. 2013. októberben a holland szabályozó hatóság (ACM) 27 fős, fiatal szakemberekből álló delegációja látogatott a Hivatalba. A hatóságok felépítése, működése és a szabályozási környezet általános bemutatását követően a résztvevők a hazai villamosenergia- és földgázpiacot, valamint az árszabályozási gyakorlatot ismerhették meg részletesebben. 2013. novemberben a Hivatal az AEEG (olasz energiaszabályozó hatóság) vezetőivel egyeztetett arról, hogy 2014 tavaszára a partnerszervezetek segítségével egy javaslattervezetet állítanak össze a közös európai víziközmű-szabályozás megteremtése érdekében. A Hivatal szakértői rendeletek szövegének átadásával segítették a közös munkát. 2013. novemberben Oroszország Kereskedelmi Kirendeltségének képviselőivel székházunkban találkozott a Hivatal elnöke és a nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese, hogy az együttműködés lehetőségeit és néhány aktuális energiapolitikai kérdést megvitassanak.
1.6. Nyilvánosság A nemzetközi kötelezettségeket tekintve a Hivatal az Európai Unió és különböző energetikai szervezetei, valamint a CEER, az Európai Bizottság és az EUROSTAT, illetve több nemzetközi szervezet, mint például az IEA, az ACER, az ERRA, az International Energy Regulation Network (IERN) és az OECD számára is nyújtott eseti vagy rendszeres adatszolgáltatást.
1.6.1. Statisztika A Hivatal a 2013-as évben is folyamatosan gyűjtötte és feldolgozta a Hivatal feladatainak ellátásához szükséges műszaki-gazdasági információkat tartalmazó, a közel 800 engedélyes által megadott, határozatban előírt energiastatisztikai adatszolgáltatásokat. Mindez éves szinten több mint 35 000
23
– a Hivatal honlapján található Energiainformációs Adattár elnevezésű adatfogadó felületen –, elektronikus formában beérkező adatlap fogadását, ellenőrzését és nyilvántartását jelentette. Mindezen adatokból a Hivatal mind a hazai társhatóságok, mind pedig nemzetközi szervezetek számára készített rendszeres vagy egyedi adatszolgáltatásokat. Ezen túlmenően a nemzetközi kötelezettségeket tekintve a Hivatal munkatársai az Európai Unió és különböző szervei, úgy mint az ACER, az Európai Bizottság és az EUROSTAT, valamint több nemzetközi szervezet, mint például az IEA; a CEER; a Kelet- és Közép-Európa, Ázsia és a Közel-Kelet számos országának energiaregulátorait összefogó szakmai egyesület, az ERRA, az International Energy Regulation Network (IERN) és az Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) számára is nyújtott eseti vagy rendszeres adatszolgáltatást. Hasonlóan a korábbi évekhez, a Hivatal 2013-ban is több általános, illetve speciális energiastatisztikai kiadványt jelentetett meg, mint például a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal éves tájékoztató kiadványa. Emellett a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.-vel szorosan együttműködve elkészült „A Magyar Villamosenergia-rendszer (VER) 2012. évi Statisztikai Adatai” című kiadványunk is. Az év során új adathatározatok és új, a szakmai osztályok igényeinek és a jogszabályi környezet változásainak megfelelő adatlapcsomagok kerültek kialakításra és kiadásra. A Hivatal munkatársai folytatták a 2011-es évben megkezdett, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlament és Tanács 2009/28/EK irányelvének összehangolt végrehajtására alakult Európai Együttműködési Platformban (Concerted Action on the Renewable Energy Sources Directive, továbbiakban: CA-RES) folyó munkájukat is. Ezen projekten belül a Hivatal munkatársai elsősorban az egységes energiastatisztikai metodológia kidolgozására és a származási garanciák kiadására, valamint nyomon követésére létrehozott munkacsoportokban képviselték a Hivatalt. Az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (továbbiakban: OSAP) adatgyűjtéseiről és adatátvételeiről szóló 288/2009. (XII. 15.) Korm. rendeletben szabályozott adatgyűjtések értelmében a statisztikai terület közel 5700 adatszolgáltatótól várt energiastatisztikai adatokat. Az adatok feldolgozását illetően 2013 második felében a módszertani háttér megerősítésre került. A statisztikai szakterület elvégezte a víziközmű-törzsadatbázis folyamatos karbantartását, pontosítását. Az adatbázis tartalmazza a víziközmű-szolgáltatók elérhetőségeit, cégadatait, az általuk ellátott területeket, a szolgáltatási ágazatokat, továbbá az általuk alkalmazott szolgáltatási díjakat (több időpontra vetítve is).
24
2. A villamosenergia-piac működése és szabályozása 2.1. A villamosenergia-piac működése 2.1.1. Működési modell A villamosenergia-rendszer ellátási láncában az erőművi társaságok az általuk megtermelt villamos energiát a kereskedőknek, egyetemes szolgáltatóknak értékesítik, amelyek vagy a nagykereskedelmi piacon értékesítik tovább az áramot, vagy villamos energiát szolgáltatnak a felhasználóknak. A villamos energia a termelőtől az átviteli és az elosztó hálózaton keresztül jut el a felhasználóig. Ezen szállítási infrastruktúra tulajdonosai jóllehet monopolhelyzetben vannak, azonban az európai uniós előírásokkal összhangban a hazai szabályozás biztosítja az infrastruktúrához való diszkriminációmentes hozzáférést. Az átviteli, elosztási tevékenységeket különálló társaságoknak kell végezniük, amelyek nem folytathatnak termelési vagy kereskedelmi tevékenységet. 1. ábra: A hazai villamosenergia-piac szerkezete 2012-ben (fizikai áramlás) Kötelező átvételi rendszerben (KÁT) értékesítő termelők
Import
Elosztók
Átviteli rendszerirányító
Egyetemes szolgáltatás keretében vételező fogyasztók
Versenypiaci fogyasztók
Termelők
Export
Villamos energia fizikai áramlása
2. ábra: A hazai villamosenergia-piac szerkezete 2012-ben (pénzügyi áramlás) Kötelező átvételi rendszerben (KÁT) termelők
Import
Elosztók
Átviteli rendszerirányító
Termelők
Kereskedők Egyetemes szolgáltatók
Szervezett villamosenergiapiac
Egyetemes szolgáltatás keretében vételező fogyasztók
Versenypiaci fogyasztók
25
Export
A hazai piac szerkezete alapvetően 1995 körül alakult ki, amikor a nagyerőművek nagy részét, az akkori közüzemi szolgáltatókat az elosztó hálózatokkal együtt privatizálták. Jelenleg a hazai erőművek termelésük többségét a korábbi közüzemi nagykereskedővel (MVM-mel) kötött középtávú megállapodások keretében értékesítik, a megújuló és hulladékalapú termelésüket pedig kötelező átvétel keretében, rendeletben meghatározott áron veszi át tőlük az átviteli rendszerirányító (MAVIR Zrt.). Az erőművi termelés körülbelül egyötöde kerül rövidebb időtartamú (többnyire éves) szerződések keretében közvetlen szabadpiaci értékesítésre. Az MVM erőművi szerződései jellemzően 5-8 éves időtartamra szólnak. Az MVM a hazai erőművektől vásárolt villamos energia mintegy felét keretszerződések, VEASZ-ok keretében értékesíti az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat (lakosság, kisméretű felhasználók, közintézmények stb.) ellátó egyetemes szolgáltatók számára. 2013-ban ezen hatósági árszabályozás alá eső csatornán keresztül bonyolódott a hazai bruttó villamosenergia-fogyasztás negyede. Az MVM a rendelkezésére álló erőművi villamos energiának hozzávetőlegesen a felét bilaterális szerződéseken vagy nyilvános kapacitásaukciókon keresztül a kereskedőknek értékesíti. Az elsődleges kereskedői beszerzések jelentős része a kereskedői szektoron belüli másodlagos kereskedelmen megy keresztül, mielőtt felhasználói értékesítésre vagy exportpiacra kerül. Sajátos értékesítési kategóriába esik a megújuló és hulladékalapú energiaforrással termelt villamos energia értékesítése. Ezen villamos energiát a rendszerirányító kötelező átvétel (KÁT) keretében (jogszabályban meghatározott áron, a Hivatal által kiadott engedélyben megszabott mennyiségben és időtartamban) köteles megvásárolni a termelőktől. A KÁT keretében értékesített villamos energiát és a KÁT kiegyenlítéséből származó villamos energiát a kereskedők felhasználói értékesítésük arányában kötelesek megvásárolni a MAVIR-tól.
2.1.2. Termelői és nagykereskedelmi piac A hazai erőművek összesített beépített kapacitása 2013. év végén meghaladta a 9166 MW-ot, melyből 2000 MW-ot a Paksi Atomerőmű négy blokkja tett ki. Jelentős erőművi teljesítményt képvisel továbbá a földgáztüzelésű Dunamenti Erőmű (1068 MW), valamint az alapvetően lignittüzelésű Mátrai Erőmű (950 MW). Az erőművi kapacitások viszonylag alacsony koncentrációjával párhuzamosan a nagykereskedelemben magasabb koncentráció figyelhető meg. A végfelhasználók ellátásához szükséges kapacitások többségét ugyanis a korábbi közüzemi nagykereskedő (MVM Rt.) az erőművi szektor privatizációjának éveiben (1995–1997) aláírt hosszú távú szerződésekkel (HTM-ekkel) kötötte le. Az Európai Bizottság 2008. június 4-én meghozott határozatában azonban elrendelte valamennyi HTM megszüntetését, valamint a tiltott állami támogatásoknak az érintett erőművekkel történő visszafizettetését. A vonatkozó szerződéseket a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló 2008. évi LXX. törvény (a továbbiakban: HTM-törvény) 2008. december 31-i hatállyal megszüntette. Az MVM az érintett erőművek egy részével új, 5-8 éves megállapodásokat kötött.
26
7. táblázat: A hazai erőművi társaságok/csoportok piaci részesedése a beépített kapacitás és a termelés szerint 2013-ban
1
MVM 2 GDF SUEZ 3 RWE 4 Tisza Erőmű Kft. 5 E.ON 6 Alpiq 7 EdF 8 AES f.a. 9 Egyéb hazai erőmű Összes hazai erőmű nettó termelése Nettó import Bruttó fogyasztás 3 legnagyobb 10 erőművi társaság 11 HHI-index
Beépített kapacitások 12 (MW) 2766 1068 950 900 528 403 396 337 1698 9046
4784
30% 12% 10% 10% 6% 4% 4% 4% 20%
Nettó termelés (TWh) 15,13 0,94 5,42 0,00 0,37 0,92 0,91 0,00 3,46
100%
27,15
69,57%
11,88 39,03
30,43% 100,00%
21,49
55,05%
Piaci részesedések 13 (kapacitás szerint)
51,85% 1318
Piaci részesedések 14 (termelés szerint) 38,76% 2,42% 13,88% 0,00% 0,95% 2,36% 2,34% 0,00% 8,87%
1713
Magyarázat: A táblázatban erőművi társaság alatt az erőművekben többségi részesedéssel rendelkező tulajdonosi befektetői csoportokat értjük. A társaságonkénti csoportosításban kizárólag az 50 MW és azt meghaladó beépített teljesítménnyel rendelkező erőművek szerepelnek. 1. MVM: Paksi Atomerőmű Zrt., Vértesi Erőmű Zrt., MVM GTER Zrt., BVMT Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt. 2. GDF SUEZ: Dunamenti Erőmű Zrt. 3. RWE: Mátrai Erőmű Zrt. 4. Invest Finance Consulting Group Zrt. tulajdona. 5. E.ON: E.ON Erőművek Kft., Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű Kft. 6. Alpiq (2010. február 1-jéig Atel): Csepeli Áramtermelő Kft. 7. EdF: Budapesti Erőmű Zrt. 8. AES: AES Borsodi Energetikai Kft. „f.a.” 9. Az 5% alatti piaci részesedéssel rendelkező erőművek összesített részesedése 10. Bruttó beépített kapacitások alapján számolva. 11. A rendelkezésre álló vagy a ténylegesen igénybe vehető kapacitásokkal számolva magasabb, az importkapacitásokat figyelembe véve alacsonyabb koncentrációs értéket kapnánk. A HHI-index számításánál az 50 MW alatti beépített kapacitással rendelkező erőművek („Egyéb hazai erőmű” sor) adatait nem kerültek figyelembevételre. 12. A tárgyév 12. hónap adatai alapján számolva. 13. Adott erőművi társaság hálózatra adott (nettó) termelése osztva az országos bruttó fogyasztással. 14. Adott erőművi társaság bruttó termelése osztva az országos összes felhasználással.
A Hivatal a támogatási program működésének végéig, vagyis az eredeti HTM-ek megszűnésének időpontjáig, évenként figyelemmel kíséri az érintett erőművek megtérülésének alakulását, és a támogatási program végén az egyes termelőkre vonatkozóan összesített elszámolást készít. Amennyiben a HTM-es beruházások megtérülnek, illetve a HTM törvény alapján jogosulatlanul beszámított átállási költség keletkezik – ha a termelő a villamosenergia-termelését indokolatlanul visszatartja, a villamosenergia-termelői engedélyének szüneteltetését kéri vagy a villamosenergiatermelői engedélyét visszavonták –, úgy a termelő részére államitámogatás-visszafizetési kötelezettséget állapít meg a Hivatal. A Hivatal a HTM rendelet szerint a kompenzációs időszak végéig évente, a tárgyévet követő év április 30-ig tájékoztatja a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot az érintett termelők (Budapesti Erőmű, Dunamenti Erőmű) megtérülésének alakulásáról. Visszafizetés a 2013. évben nem keletkezett.
27
8. táblázat: Hazai erőművi társaságok értékesítési szerkezete Villamosenergia-értékesítés (TWh) Részesedés 2011 2012 2013 2013 MVM 22,6 22 20,3 72,30% Kereskedő 5,1 6,5 5,5 19,70% Kötelező átvétel 4 1,9 1,9 6,60% Egyéb 0,9 0,5 0,4 1,40% Összesen 32,6 30,9 28,1 100%
A villamosenergia-nagykereskedelmi piac szerkezete eltérő az egyetemes szolgáltatóknak, illetve a kereskedőknek történő értékesítések esetében. Az egyetemes szolgáltatók villamos energiát döntően az MVM-től vásároltak a 2013. évben is. A hatósági árkontroll alá eső egyetemes szolgáltatói szegmensben (jóllehet annak mérete a közüzeminek csupán töredéke) 78%-os részesedésével az MVM továbbra is meghatározó szereplő 2013-ban. Az egyetemes szolgáltatóknak 2013-ban már nem kellett kötelező átvételű megújuló energiatermelést vásárolniuk. 9. táblázat: Az egyetemes szolgáltatók beszerzési szerkezete Villamosenergia-beszerzés (TWh)
Részesedés
2011
2012
2013
2013
MVM
10,8
10,8
9,1
77,7%
Kötelező átvétel
1,7
0,6
0,0
0,0%
Egyéb
0,9
0,8
2,6
22,3%
Összesen
13,4
12,2
11,7
100,0%
A versenypiacon tevékenykedő kereskedők beszerzését – az egyetemes szolgáltatókkal ellentétben – nemcsak a felhasználói igények, hanem a nagykereskedelmi tevékenység is meghatározza. A kereskedők 2013. évi elsődleges (vagyis a kereskedők egymás közti forgalmát figyelmen kívül hagyó) beszerzései alapvetően négy forrásból táplálkoztak (10. táblázat). Ezek az importforrások az MVM által lekötött erőművi kapacitásokból származó villamos energia, a többi hazai erőmű KÁT-on kívüli értékesítései, továbbá a MAVIR által kötelező átvétel keretében átvett, valamint a KÁTmérlegkör kiegyenlítéséből származó villamos energia továbbértékesítése. Az elsődleges forrásokból beszerzett villamos energia (miután annak jelentős része kereskedőközi tranzakciókon is keresztülment) egyrészt a hazai nagy- és kiskereskedelmi piacon, másrészt külföldön kerül értékesítésre. 10. táblázat: A kereskedők elsődleges beszerzési szerkezete
1
Villamosenergia-beszerzések (TWh) Részesedés 2011
2012
2013
2013
Import
23,3
23,2
22,0
55,8%
MVM
10,6
9,9
10,1
25,6%
5,1
6,5
5,5
14,0%
2,8
1,4
1,8
4,6%
41,8
41,0
39,4
100,0%
Hazai erőművek Egyéb
2
Összesen
Magyarázat: 1. A kereskedők elsődleges beszerzése alatt a közvetlenül hazai erőműből vagy importból származó, illetve az MVM-től vásárolt villamos energiát értjük. A táblázat a kereskedők egymás közötti – jelentős mértékű – és a szervezett piacon keresztül megvalósított forgalmát nem tartalmazza. 2. Pl. kötelező átvétel keretében megvásárolt villamos energia, rendszerirányítótól beszerzett kiegyenlítő energia.
28
Jóllehet Magyarországon már megalakult a szervezett energiapiac (energiatőzsde), azonban 2013ben a villamosenergia-kereskedelem alapvetően az uniós tagállamokhoz hasonlóan továbbra is kétoldalú (bilaterális) szerződések keretében történt. Összehasonlításképpen, a HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. kereskedési rendszerében 2013-ban 9,1 TWh azonnali és 7,1 TWh mennyiségű forward termék cserélt gazdát, míg a kereskedőközi forgalom a kereskedők adatszolgáltatása szerint 2013-ban megközelítőleg 150 TWh-t jelentett. Ennek ellenére a HUPX azonnali kereskedésének forgalma a hazai fogyasztáshoz képest nemzetközi összehasonlításban is magasnak számít: 2013-ban meghaladta a hazai bruttó fogyasztás 23%-át. A versenypiaci árak alakulását a Hivatal a piaci erőfölénnyel való visszaélés előzetes megakadályozását célzó, VET-ben meghatározott ex ante beavatkozási jogkörökkel tudja befolyásolni. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélések utólagos felderítésére és szankcionálására vonatkozó, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: versenytörvény) megszabott ex post – versenyfelügyeleti – hatósági feladatokat pedig a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) látja el. A VET speciális szabályokat alkalmaz a piaci erőfölénnyel való visszaélés elkerülése érdekében: bevezette a jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesekre vonatkozó szabályozási gyakorlatot, amely a villamosenergia-ipar szabályozásában új, de az elektronikus hírközlési szektorban már ismert szabályozási eszköz. A törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelet részletes előírásokat tartalmaz a jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesek azonosítására és kezelésére vonatkozólag. Ezen új szabályozás keretében a Hivatal mint felügyeleti hatóság speciális többletkötelezettségeket (pl. nyilvános kapacitásaukció keretében történő villamosenergia-értékesítés, költségalapú árképzés alkalmazása, mintaajánlat készítése stb.) róhat ki minden olyan engedélyesre, amelyről egy piacelemzést követően megállapítja, hogy jelentős piaci erővel bír – legyen az nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi piaci szereplő. A kötelezettségek kiszabása az erőfölénnyel való visszaélés megelőzésére és hatékonyabb verseny kialakítására szolgál. A Hivatal a GVH-val együttműködve – piaci elemzésekre alapozva – azonosítja azokat az engedélyeseket, amelyek jelentős piaci erővel rendelkeznek, és azok piaci pozícióihoz igazított speciális többletkötelezettségeket ír elő.
2.1.3. A kiskereskedelmi piac A 2003. évi piacnyitás óta kettős szerkezet jellemzi a kiskereskedelmi villamosenergia-piacot: a hatósági áras és a versenypiaci szegmens elkülönül egymástól. A hatósági áras közüzemi szolgáltatást – melynek igénybevételére korábban minden felhasználó jogosult volt – 2008-tól felváltotta a jóval szűkebb jogosultsági körre vonatkozó egyetemes szolgáltatás. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat döntően továbbra is a korábbi közüzemi szolgáltatóik látják el, immár egyetemes szolgáltatói engedély birtokában. Az egyetemes szolgáltatót az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókkal szemben villamosenergia-értékesítési és szerződéskötési kötelezettség terheli. Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználók vagy már korábban is a versenypiacról vételeztek energiát (elsősorban a nagyobb felhasználók), vagy csak a közüzemi ellátási forma megszűnésével kerültek a versenypiacra (elsősorban a közepes és kisméretű nem lakossági felhasználók). A közüzemi ellátás megszűnésével 2008-ban versenypiacra kerülő kisméretű
29
felhasználók többnyire korábbi szolgáltatójuknál maradtak, amelyek kereskedői engedély birtokában látták el ezeket a versenypiacra kerülő felhasználókat. Az egyetemes szolgáltatói és kereskedelmi engedéllyel rendelkező társaságok – az E.ON Energiaszolgáltató Kft., a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) Nyrt., az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (ÉMÁSZ) Nyrt. és az EDF Dél-magyarországi Áramszolgáltató (EDF DÉMÁSZ) Zrt. – leányvállalataik vagy kapcsolt vállalkozásaik révén az elosztó hálózatok üzemeltetésében is érdekeltek. Az egyetemes szolgáltatók három multinacionális vállalatcsoport – E.ON, RWE, EDF – tulajdonában vannak, melyek nemcsak a fentebbi társaságok, hanem más kereskedőcégek révén is látnak el felhasználókat. A teljes hazai kiskereskedelmi piacon ezen vállalatcsoportok együttes részesedése 10 évvel a 2003-as piacnyitást követően is igen jelentős, 70% körül van, tehát a piac 30%-át veszítették el az elmúlt 12 évben. Az erős piaci koncentrációt csökkentette, hogy a kiskereskedelmi piacon olyan kereskedők is megjelentek, amelyek a piacnyitással párhuzamosan hazai nagykereskedelmi tevékenységük mellé felhasználók ellátását is vállalták. Közöttük éppúgy megtalálhatók a régióban több leányvállalattal rendelkező multinacionális vállalatok, mint a kisebb hazai kereskedők. 2013-ban mintegy 30 olyan kereskedő volt aktív a kiskereskedelmi piacon, amely a hazai elosztó hálózati társaságokhoz tulajdonosi szállal nem kötődött. Részesedésük megközelítőleg a tavalyi évhez hasonló mértékű, közel 20%-os volt. Az MVM részesedése 10%-os. 3. ábra: Befektetői csoportok részesedésének változása a kiskereskedelmi piacon (2002–2013)
A három nagy vállalatcsoport (E.ON, EDF, RWE társaságok) piaci részesedése még mindig magas, főként mert a felhasználók döntő hányada egyetemes szolgáltatás keretében vásárol villamos energiát. Azt is ki kell emelni azonban, hogy a versenypiacról vásároló mintegy 380 000 felhasználó alig több mint felét (elsősorban az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult kis- és közepes felhasználókat) látják el a három nagy vállalatcsoport kereskedői.
30
11. táblázat: Piaci részesedések a felhasználói helyek száma alapján 2013. decemberben Szolgáltató/felhasználók száma E.ON Energiaszolgáltató Kft. ELMŰ Nyrt., ÉMÁSZ Nyrt., Magyar Áramszolgáltató Kft. EDF DÉMÁSZ Zrt.
Egyetemes Szolgáltatás 2 407 133 2 109 961
Részesedés (összesenből) 44,15%
Versenypiac
Összesen
81 512
2 488 645
95 782
2 205 743
39,13%
739 468
16 860
756 328
13,42%
Magyar Telekom Távközlési Nyrt.
0
106 287
106 287
1,89%
MVM Partner Energiakereskedelmi Zrt.
0
55 217
55 217
0,98%
Egyéb
0
24 807
24 807
0,44%
5 256 562
380 465
5 637 027
100%
Összesen
A hazai lakossági végfelhasználói árak európai összehasonlításban – a MEKH kimutatása szerint – 2013 decemberében a térségben az egyik legalacsonyabbak voltak. Vásárlóerő-paritáson számolva viszont a középmezőnybe tartoztak. 4. ábra: A lakossági fogyasztók villamosenergia-átlagárai euróban (eurócent/kWh), 2013. dec.
5. ábra: A lakossági fogyasztók villamosenergia-átlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh), 2013. dec.
31
Az ipari nagyfogyasztók esetében a hazai villamos energia versenypiaci átlagára az uniós középmezőnyben helyezkedik el.
6. ábra: A villamos energia átlagárainak európai összehasonlítása az ipari felhasználók esetében (évi 500–2000 MWh fogyasztás mellett; 2013 első félév, EUR/kWh)
Forrás: EUROSTAT
2.1.4. Ellátásbiztonság Az ellátásbiztonság szempontjából megnyugtató, hogy a 2013. év túlnyomó részében az ENTSO-E által előírtnál (1350 MW) nagyobb tartalék állt rendelkezésre. A kialakult piaci helyzet miatt a növekvő importrészarány egyre jobban szorítja ki a hazai termelőket, minek következtében a ténylegesen igénybe vehető szekunder forgótartalékok mértéke – azon belül is főként „le” irányban – fokozatosan romló tendenciát mutat. Az ellátásbiztonsági szempontból érzékeny téli felkészülést a Hivatal az éves tervezett karbantartások, fejlesztések végrehajtása, a téli hónapokra tervezett erőművi termeléshez szükséges, a jogszabályban előírt tüzelőanyag-készletek, a villamos kapacitás, villamosenergia-mérleg, tartalékkapacitások, valamint a határkeresztező kapacitások rendelkezésre állásának figyelembevételével értékelte. A Hivatal ennek során megállapította, hogy az erőművek a 2013. évi téli felkészülési programot végrehajtották: éves karbantartási programjukat 2013. október 15-ig befejezték, továbbá tüzelőanyag-ellátásuk szerződéses keretek között biztosításra került. A 44/2002. (XII. 28.) GKM rendelet által előírt tüzelőanyag-készlettel rendelkezni köteles erőművek 2013-ban betartották a részükre meghatározott követelményeket. A 2013–2014. évi téli időszakban – az erőművek előzetes karbantartási tervei alapján – október elejétől április végéig a magyar villamosenergia-rendszer teljesítménymérlege az előírtnál nagyobb tartalékkal rendelkezett. A 2013. év második félévében a hazai villamosenergia-rendszer kapacitásmérlege megfelelő volt. A karbantartás ütemezésénél az erőműveknek figyelembe kellett venniük azt, hogy a nyári maximális kapacitásigények – a klímaberendezések elterjedése miatt – megközelítik a téli maximális igényeket (2013 júniusában 6193 MW, míg a 2013. évi legnagyobb csúcsterhelés 2013. decemberben 6307 MW volt). A téli hideg időszakban előfordulhat földgázkiléptetés a szénhidrogén-tüzelésű erőműveknél, emiatt továbbra is szükség van a villamosenergia-átviteli rendszerirányító diszpécser és az FGSZ
32
Földgázszállító Zrt. földgázdiszpécser együttműködésére. 2012–2013 telén földgázkiléptetésre nem került sor. Bár történtek intézkedések a szénelfagyás megakadályozására, jelentős hőmérsékletcsökkenéskor erre mégis sor kerülhet, ami korlátozhatja a Mátrai Erőmű termelését. Ilyen esetben gyors intézkedés válhat szükségessé tartalékok bevonására. 2012–2013 telén szénelfagyás miatt nem kellett tartalékokat bevonni. A téli energiaellátás biztonságát befolyásoló tényezők közül a piaci szereplők felelős viselkedése, valamint a földgázellátás, illetve kisebb mértékben az alternatív tüzelőanyag (biomassza) folyamatos rendelkezésre állása a legfontosabb. Különösen lényeges ezért a földgáz- és a villamosenergia-piac megfelelő rugalmasságot biztosító harmonikus együttműködése. Az 50 MW és az ezt meghaladó beépített teljesítményű erőműveknél a következő fontosabb – folyamatban lévő, illetve tervezett – fejlesztések és változások voltak ismertek 2013-ban: 12. táblázat: 50 MW és az ezt meghaladó beépített teljesítményű erőművek fejlesztései 2013-ban
Paksi Atomerőmű Zrt.
Az erőmű az elmúlt időszakban több fejlesztést hajtott végre. Ezek között van a súlyos balesetkezeléshez kapcsolódó átalakítások, hulladékkezelési rekonstrukció megvalósítása, radioaktív hulladékfeldolgozás kitárolási útvonalának átalakítása, szellőző- és klímagéprekonstrukció, sótalanvíz-felhasználás csökkentése, turbinaolaj-tisztítási technológia korszerűsítése, pótvíz-előkészítő rekonstrukció, gépházi csurgalékvíz-elvezető rendszer átalakítása, meteorológiai mérőrendszer felújítása, atomerőművi technológiai létesítmények szerkezetmegerősítési munkái, 15 hónapos üzemeltetési ciklus bevezetése.
Alpiq Csepel Kft.
Az erőműfejlesztések eredményeként az erőmű csökkentette a szabályozhatóan elérhető minimumteljesítményét. Ennek eredményeként nagyobb szekunder szabályozási képességgel áll a villamosenergia-rendszer részére. Az erőmű a gyártóművi és iparági előírások alapján lefolytatta a karbantartási programját. A gázturbinák boroszkópos ellenőrzése megtörtént.
Bakonyi Erőmű Zrt.
Megtörtént a 30 MW-os gőzturbina házbontásos karbantartása. A zagyeltávolító rendszer megújításához megkapták a környezetvédelmi hatóság engedélyét. Elvégezték a turbógépcsoportokhoz csatlakozó főgőzvezeték állapotvizsgálatát, ami pozitív eredménnyel zárult. A lakótelepi hőszolgáltatás színvonalának és biztonságának növelése érdekében kicserélték a hőcserélők betétjeit, valamint részlegesen cserélték a hideg- és melegvíz-vezetékeket nagy hőszigeteléssel rendelkező Isoplus csövekre. Az elektrofilterek állapotfelmérése után lecserélésre került a leválasztó elektródák egy része. Az elvégzett munkákat a racionalizált anyagfelhasználás alkalmazásával a bázisévhez viszonyítva alacsonyabb költségen tudták elvégezni.
Tisza Erőmű Kft.
Az erőmű 2013. július 1-jétől kezdődően szüneteltetési engedélyt kapott a Hivataltól.
Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű Kft.
Az erőmű 2013. július 1-jétől kezdődően szüneteltetési engedélyt kapott a Hivataltól. Az erőmű – többek között – elvégezte az érintésvédelmi, villámvédelmi, tűzvédelmi felülvizsgálatokat, valamint a leállás alatt is használt emelőeszközök vizsgálatait. Az erőmű konzerválásához szükséges munkák is elvégzésre kerültek.
Dunamenti Erőmű Zrt.
Az erőmű a városfűtés biztonságos fenntartása érdekében szétválasztotta a villamosenergia- és a hőtermelést. Ennek keretében megépítésre került egy 22 t/h kapacitású gőzkazán, melynek célja az erőmű fűtési rendszerének ellátása, illetve a városfűtési rendszerre való ideiglenes rátáplálás. Továbbá megépült két darab 12,6 MW hőteljesítményű forróvíz-kazán, mely a városfűtést szolgálja. A vízkivételi mű rekonstrukciója megkezdődött, a befejezés áthúzódik 2014-re. Az erőmű a létszámát több lépésben mintegy 30%-kal csökkentette.
33
AES Borsodi Energetikai Kft.
A Borsodi Hőerőmű és a Tiszapalkonyai Hőerőmű villamosenergia-termelési tevékenység szüneteltetésére vonatkozó engedéllyel rendelkezett 2013-ban is. A társaság jelenleg felszámolás alatt van.
E.ON Erőművek Termelő és Üzemeltető Kft.
A Gönyűi Kombinált Ciklusú Erőműben az elmúlt időszakban az erőmű üzemét érintő jelentős fejlesztés nem történt. Az éves karbantartásokat terv szerint elvégezték.
Budapesti Erőmű Zrt. ISD Power Kft.
A társaság fejlesztést nem tervez. A Kispesti Erőműben megtörtént a létesítés utáni első főjavítás. Az Újpesti és a Kelenföldi Erőműben a gázturbinák állapot-ellenőrzése megtörtént. A fűtési idényre minden főberendezés rendelkezésre állt. Az erőmű két gőzturbinát felújított, a 10. sz. tápvízszivattyú frekvenciaváltós szabá3 lyozást kapott, új, 4. számú tápvízszivattyút telepítettek, a 2. számú 10 000 m -es fűtőolaj-tároló fűtési csőrendszerét cserélték.
Mátrai Erőmű Zrt.
Az erőmű fejlesztési tervei között szerepel a zagytéren megvalósítandó 15 MW teljesítményű naperőmű létesítése. A Hivatal kiadta határozatát, melyben megállapította a KÁT-rendszerben történő üzemelés feltételeit. Az I. blokkon döntően normatív karbantartás történt. A II. blokkon elvégezték a turbina házbontásos javítását. A III. blokkon folytatásra került a főgőz- és újrahevített gőzvezetékek felülvizsgálata. Beépítésre kerültek az új teljesítmény- és hatásfoknövelt kondenzszivattyúk és tápvízszivattyú. A IV–V. blokkon a salakmentesítő rendszer további korszerűsítési munkáit végezték el. A gázturbinák esetében kiépült a jegesedés megelőzését szolgáló rendszer. A régi zagytér rekultivációs munkái megkezdődtek.
MVM BVMT Zrt.
A biztonság növelése érdekében a meglévő vagyonvédelmi rendszer bővítésre került, a terület további kerítésszakaszokkal lett körülvéve. Az üzembiztonság növelése érdekében a 10 kV-os elektromos rendszerbe átkapcsoló automatika került beépítésre, a 120 kV-os alállomási megszakítók működtetése redundáns kialakítást kapott, a földgázrendszer csővezetékei kísérő fűtést kaptak, ezáltal télen is üzembiztosan indíthatók a gépegységek gáz tüzelőanyaggal is. Kialakításra kerültek az olajtartályparkhoz kapcsolódó monitoringkutak, valamint a veszélyes anyag és veszélyes hulladék üzemi gyűjtőhelye. Elvégzésre került a főberendezések és segédrendszerek éves karbantartása, valamint a gépészeti, villamos és irányítástechnikai karbantartások. Az éves emissziómérés megtörtént.
MVM GTER Zrt.
A Litéri és Sajószögedi GT Erőművekben elvégezték a kompresszor sérülés miatti javítását és átalakítását. Ugyanezen erőművekben a gerjesztésszabályozó és védelmi rendszerek cseréjére is sor került. A Lőrinci GT Erőműben a gázturbina, generátor, valamint a gerjesztésszabályozó irányítástechnikai rendszereinek modernizációja megtörtént.
Vértesi Erőmű Zrt.
Az év során az I., III., és IV. blokk főjavítására került sor.
Pannon Hőerőmű Zrt.
Az erőmű 2013. év során a villamosenergia-termeléshez szükséges alapvető eszközeit értékesítette, ezért kérte a villamosenergia-termelői tevékenységének megszüntetését. A Hivatal visszavonta az erőmű villamosenergia-termelői működési engedélyét. A távhőtermelői tevékenységét továbbra is folytatja.
A MAVIR hatályos – VET 67. § a) pontja szerinti – Üzemi Szabályzat (891/2011. számú MEH-határozat; a továbbiakban: ÜSZ) módosítására a 2013. év során egyszer került sor. A Hivatal 2013. október 9-én kelt 1859/2013. számú határozatában jóváhagyta az ÜSZ módosítását, majd 2014. január 24-én saját hatáskörben módosította az 1859/2013. sz. határozatot a 831/2014. számú határozatával, mert azt korábban módosításként adta ki, de a kérelem egy új ÜSZ jóváhagyására vonatkozott.
34
A Hivatal 1346/2013. számú határozatával 2013. július 9-én jóváhagyásra került a 285/2007. Korm. rendelet által szabályozott Rotációs Kikapcsolási Rend (a továbbiakban: RKR). Ezen határozat szerint a MAVIR Zrt. köteles a Krízis Munkabizottság javaslatainak figyelembevételével az alapvető és létfontosságú felhasználók körének felülvizsgálatát kezdeményezni, valamint a felülvizsgálat eredményének megfelelően az RKR-t módosítani, és 2014. március 31-ig a Hivatalnak jóváhagyásra benyújtani. A Hivatal felügyeleti tevékenysége körében már több mint egy évtizede minden év május–júniusáig értékelést készít a villamosenergia-átvitel üzembiztonságáról. A MAVIR Zrt. 2012. évre vonatkozó jelentése megfelelt a Hivatal által felállított szempontrendszernek. Az átviteli hálózati engedélyes üzembiztonságának ösztönzése szempontjából kiemelten figyelt két mutató – a „Kiesési mutató” és a „Távvezeték-összeköttetés átlagos rendelkezésre nem állása” – 3 éves átlagú mérőszámai jobbak voltak az „Elvárt üzembiztonság-színvonal”-nál, és így a „Minimális minőségi követelmény”-nél is. A MAVIR-nak 2013-ban már a Hivatal 1087/2012. számú határozatában szereplő szigorúbb feltételeknek kellett megfelelnie. A hálózati engedélyesek kérelmeinek értékelése a 2013. márciusi rendkívüli időjárási körülmények rendkívüli üzemi eseménnyé minősítésével együtt még folyamatban volt 2014 áprilisában, de az első félév végéig be fog fejeződni.
2.1.5. Hálózatfejlesztés A hálózatfejlesztés tekintetében a MAVIR Zrt. mint átviteli rendszerirányító, valamint az elosztói engedélyesek feladata, hogy a magyar villamosenergia-rendszer részét képező átviteli, illetve elosztó hálózaton a hazai és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő fejlesztési, felújítási, karbantartási és üzemeltetési tevékenységgel biztosítsák az átviteli és elosztó hálózat hosszú távú, biztonságos rendelkezésre állását, ezzel pedig az európai színvonalú hazai villamosenergia-ellátásbiztonság fenntartását. Az átviteli és elosztó hálózat fejlesztése érdekében 2013-ban az alábbi beruházások valósultak meg: MAVIR Zrt.: Debrecen–Józsa 400 kV-os alállomás létesítése 2 darab 400/120 kV-os, 250 MVA-es transzformátorral, 2x70 Mvar tercier söntfojtóval, Sajószöged–Debrecen–Józsa 400 kV-os összeköttetés kialakítása a jelenleg 220 kV-on üzemelő Sajószöged–Debrecen II. távvezeték áttérítésével. A korábbi 220 kV-os vezetékszakasz kuplungvezetékként való felhasználása 120 kV-on. ELMŰ Hálózati Kft.: Vecsés új 120 kV-os alállomás: Soroksár–Üllő-távvezeték felhasítása, beforgatás Vecsés alállomásba.
2.1.6. Megújuló energiaforrások felhasználása A megújuló energiaforrások felhasználásának részaránya hazánkban a 2012. évi adatok alapján 9,6% volt a teljes bruttó végső energiafogyasztáson belül. A megújuló alapú villamosenergia-termelés összes villamosenergia-felhasználáson belüli részaránya2 a 2013. évben előzetes adatok szerint 6,56% volt, amely a 2012. év 6,33%-os arányát tekintve enyhén növekedett. Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2020-ra 10,9%-os részarány elérését tűzte ki célul a villamos energia vonatkozásában. 2
A 2009/28/EK irányelv 5. cikke szerint számított arányról van szó, azaz a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia bruttó fogyasztásának és a teljes bruttó villamosenergia-fogyasztásnak az arányáról.
35
13. táblázat: Megújuló energiaforrásokból és hulladékból előállított villamos energia alakulása 3 Magyarországon (GWh) Villamosenergiatermelés (GWh)
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Változás (GWh) 2013/2012
Változás (%) 2013/2012
Szélenergia
211,07
332,14
534,68
626,05
771,70
717,67
–54,04
–7,00%
Vízenergia
213,80
228,49
188,37
222,18
213,18
213,21
0,03
0,02%
620,50
651,70
725,32
588,48
693,83
836,51
142,68
20,56%
1 149,76
1 372,05
1 281,23
928,04
611,63
578,71
–32,92
–5,38%
35,13
39,94
63,14
106,69
150,02
155,20
5,18
3,45%
Depóniagáz
9,97
10,48
23,84
36,39
45,90
50,19
4,29
9,34%
Szennyvízgáz
18,35
27,90
35,07
55,86
53,81
53,60
–0,22
–0,40%
0,36
0,41
0,73
1,97
7,84
22,95
15,11
192,77%
Hulladék
236,44
236,41
294,43
251,91
228,40
237,09
8,69
3,81%
Hulladék megújuló része
112,37
151,12
218,62
112,86
135,59
139,64
4,05
2,99%
2 371,32
2 814,24
3 071,00
2 678,50
2 683,50
2 767,67
84,17
3,14%
2 495,39
2 899,53
3 146,82
2 817,56
2 776,31
2 865,12
88,81
3,20%
43 928
41 422
42 566
42 626
42 375
42 166*
–209,00
–0,49%
5,40%
6,79%
7,21%
6,28%
6,33%
6,56%*
–
–
Biomassza-tüzelés (tisztán) Szén-biomassza vegyes tüzelés Biogáz
4
Napenergia
Megújuló összesen: Összesen (megújuló+hulladék): Teljes villamosenergiafelhasználás Megújuló alapú villamosenergiatermelés aránya az összes villamosenergiafelhasználásból * Előzetes adat.
A megújuló alapú villamosenergia-termelés jelentős része a kötelező átvételi rendszerben (KÁT) kerül értékesítésre. 2013-ban a megújuló alapú villamosenergia-termelés 2767,67 GWh5 volt, ami a 2012. évi 2683,50 GWh-hoz képest több mint 3%-os növekedést jelent. Ennek hátterében főként a tisztán biomassza-alapú villamosenergia-termelés növekedése áll (a Pannon-Hő Kft. pécsi biomasszaerőművének beindulásával). Ennek hatása túlkompenzálta a szélenergiából származó termelés és a szén-biomassza vegyes tüzelésből származó villamos energia csökkenését. Emellett gyorsan növekedett a napenergia-alapú termelés, valamint növekedett a biogáz- és depóniagáz-alapú termelés, de ezek hatása nem számottevő. A megújuló bázisú villamosenergia-termelés döntő hányadát a biomassza-alapú termelés adja. A megújuló villamos energia mixen belüli részaránya a 2013. évben a megújuló alapú villamosenergia-termelés több mint felét adta (51,13%). A tisztán biomassza-tüzeléssel előállított villamos energia mennyisége a 2011. év csökkenése után 2012-höz hasonlóan 2013-ban ismét növekedett, ami annak köszönhető, hogy beindult a Pannon-Hő Kft. pécsi új szalmatüzelésű erőműve.
3
A közölt adatok az erőművek és elosztók adatszolgáltatásán alapulnak, és az erőművek önfogyasztását is magukban foglalják. A háztartási méretű, hálózatra csatlakozott napelemes berendezések, valamint a nem KÁT-os napelemes kiserőművek villamosenergiatermelését az elosztók adatszolgáltatása alapján oly módon becsültük, hogy a tárgyév és a megelőző év végi beépített összteljesítményt átlagoltuk, és ezt 1000 óra/év becsült csúcskihasználással szoroztuk be. Mivel a 2007. évre nem voltak adataink, ezért a 2008. év termelésének becslése során az év végi kapacitást szoroztuk be a becsült csúcskihasználási óraszámmal. Ugyanígy jártunk el a szél-, víz-, illetve biogázalapú háztartási méretű kiserőművek esetén, ahol a becsült csúcskihasználási óraszám a tárgyév egészében termelő nagyobb erőművek átlagából adódott. 5 Beleértve a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. budapesti hulladékhasznosító üzemében kommunális hulladékból termelt villamos energia felét, valamint a Mátrai Erőműben a biológiailag lebomló kommunális hulladék részarányát (amely 2013-ban az erőmű még nem hitelesített adata szerint 80% volt). 4
36
A vegyes tüzelés már 2010 óta csökkenő tendenciát mutat (a KÁT-jogosultság lejárata miatt), bár az elmúlt évben e csökkenés nem volt annyira számottevő, így 2013-ban 578,71 GWh-t tett ki. 2013 során a vegyes tüzelésű erőművek jogszabályi változás alapján újra visszakerültek a kötelező átvételbe, így a jövőben a csökkenő tendencia minden valószínűség szerint megfordul. A szélenergia-alapú villamosenergia-termelés is folyamatosan növekvő tendenciát mutat, bár 2013-ban a kedvezőtlenebb szélviszonyok miatt némileg csökkent, 717,67 GWh-ra. A zöldárammixen belül azonban továbbra is számottevő a szélenergia aránya (több mint 25%). 2013 végén a beépített szélerőművi kapacitás 328,93 MW volt6, az előző évekhez viszonyítva stagnált. A stagnálás oka, hogy a villamos hálózathoz csatlakozó, nem háztartási méretű szélerőmű csak pályázat alapján létesíthető, de ilyen pályázat kiírására nem került sor. 7. ábra: Megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia Magyarországon, 2008–2013 (GWh)
A biogáz-, depónia- és szennyvízgázalapú villamosenergia-termelés jelentős növekedést mutatott az elmúlt években, de 2013-ban a szennyvízgázalapú termelés stagnált (új szennyvízgázalapon termelő erőmű nem lépett üzembe). Ezzel szemben több depóniagázos erőmű is elkezdte termelését, a biogázalapú termelés pedig egy erőmű nagyobb arányú biogáz-hasznosítása miatt növekedett. Ezenkívül még a naperőművek termelése nőtt meg számottevően, hiszen míg 2012-ben csak egy háztartási méretűnél nagyobb naperőművet regisztráltunk, addig 2013-ban már kilenc darab termelt. Egy év alatt így szinte megháromszorozódott a napenergia-alapú villamosenergia-termelés, köszönhetően főként a háztartási méretű kiserőművek7 gyors elterjedésének, és 2013-ban elérte a 22,95 GWh-t. A növekedés hátterében egyrészt a technológia gyorsan csökkenő költségei, másrészt az elnyert beruházási támogatások kedvező hatása áll. 6 7
Beleértve a háztartási méretű szélerőművek beépített teljesítményét is. A háztartási méretű kiserőművek termelése becsült érték.
37
A hulladékalapú termelés csak enyhén növekedett (237,09 GWh), hiszen 2013-ban sem volt új belépő erőmű. Az elmúlt időszakban a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. budapesti hulladékhasznosító műve, valamint a Mátrai Erőmű hasznosított részben megújulóként elszámolható, kommunális hulladékot. A Mátrai Erőmű ilyen kategóriájú hulladékégetésének növekedése miatt e kategória termelése a 2012. évi 135,39 GWh-ról 2013-ra 139,64 GWh-ra bővült.
2.2. Engedélyezés és felügyelet A Hivatal a villamosenergia-engedélyezés és -felügyelet körében 2013-ban a villamosenergia-ipari társaságok részére 314 határozatot adott ki. A kiadott határozatok típusát az alábbi táblázat mutatja: 14. táblázat: A villamosenergia-engedélyezés és -felügyelet körében 2013-ban kiadott határozatok Határozattípus Átviteli rendszerirányítói Elosztói Szervezett villamosenergia-piaci engedélyes Kereskedelmi engedélyes új engedély engedélymódosítás üzletszabályzat alóli mentesítés engedély-visszavonás üzletszabályzat-módosítás üzletszabályzat jóváhagyása eljárás lezárása engedélyhosszabbítás Korlátozott villamosenergia-keresk. engedélyesek új engedély engedélymódosítása engedély-visszavonás Egyetemes Szolgáltató 50 MW-nál nagyobb névleges teljesítményű erőmű létesítési engedély alapvető eszközökkel való rendelkezés üzletszabályzat alóli felmentés engedélymódosítás engedély-visszavonás szüneteltetés Kiserőművi összevont engedély új engedély engedélymódosítás termelésmegszüntetés új engedély + KÁT-megállapítás engedély-visszavonás villamosenergia- és távhőtermelési engedély KÁT-ellenőrzés módosítása lezárás KÁT-megállapítás megállapítás jogosulatlan értékesítés Közvilágítás új engedély engedélymódosítás ÖSSZESEN
38
db 25 21 2 39 12 9 4 1 3 7 2 1 28 21 2 5 4 21 1 2 1 14 1 2 96 12 53 7 7 20 1 11 1 10 28 26 2 37 35 2 310
2.2.1. Termelők engedélyezése, ellenőrzése 50 MW és ezt meghaladó névleges teljesítőképességű erőművek Az 50 MW és ezt meghaladó névleges teljesítőképességű erőművekre vonatkozóan 21 különböző engedélyt, illetve engedélymódosítást adott ki a Hivatal. Ezek közül kettő szüneteltetési engedély (DKCE Erőmű, AES Tisza Erőmű Kft.), egy beolvadás jóváhagyása (Vértesi Erőmű), a többi pedig működési engedély módosítása. Kiserőművek A VET előírása alapján a 0,5 MW és az ezt meghaladó névleges teljesítőképességű kiserőmű esetén meghatározott esetekben egyszerűsített engedélyezési eljárást kell lefolytatni. 2013-ban az engedélyezés folyamatosan zajlott. 2013 decemberében az aktívan termelő kiserőművek beépített teljesítőképessége 1318 MW volt. A Hivatal 2013-ban kiserőművekkel kapcsolatban 98 határozatot adott ki, ebből 16 volt az új kiserőművi összevont engedély. Megújuló energiát hasznosító erőművek Az előző évekhez képest 2013-ban kevesebb engedély került kiadásra. Biomassza-erőmű létesítésére vonatkozóan nem érkezett kérelem. Biogázerőmű létesítésére vonatkozóan 6 engedélyt adott ki a Hivatal. A nem engedélyköteles kiserőművek körében a pályázatoknak köszönhetően 26 esetben adott ki a Hivatal ún. KÁT-kvóta-határozatot a kötelezően átveendő villamos energia mennyiségének és az átvétel időtartamának megállapítására vonatkozóan. A kérelmek mintegy 88%-a naperőmű létesítésére irányult. Erőművek ellenőrzése A jogszabályban előírt tüzelőanyag-készlet mennyiségét a Hivatal 2013-ban is fokozottan ellenőrizte, és megállapította, hogy az erőművek több helyen az előírásokat meghaladó készletekkel is rendelkeznek. A karbantartást eltérő elvek alapján, de mindenhol terv szerint végzik, ezzel biztosítva a megbízhatóságot és a rendelkezésre állást. Az erőművek a tüzelőanyag beszerzésére általában többéves szerződésekkel rendelkeznek. A környezetvédelmi előírásokat az erőművek betartják, így a korábban elvégzett fejlesztések és átalakítások eredményesnek bizonyultak a szigorú normák kielégítésére. A minőségbiztosítási helyzetet áttekintve megállapítható, hogy minden 50 MW-nál nagyobb teljesítőképességű erőmű működtet minőségbiztosítási rendszert. Egyes nagyerőművek esetében integrált minőségirányítási, környezetirányítási, valamint munkaegészségi és munkabiztonsági rendszer kialakítása van folyamatban. Több helyen pedig már integrált környezetközpontú irányítási és minőségirányítási rendszert működtetnek. A Hivatal 2013-ban 3 erőműben tartott helyszíni ellenőrzést: Budapesti Erőmű Zrt., Alpiq Csepel Kft., BE Optimum Kft. Az ellenőrzés során a Hivatal megállapította, hogy az erőművek a jogszabályoknak megfelelően működnek.
39
Eredetigazolási és származásigarancia-rendszer 2013. június 22-éig a villamosenergia-termelő kérelmére a MEKH eredetigazolást állított ki, és gondoskodott az eredetigazolások elektronikus nyilvántartásáról, a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 6/A. §-a és 12. § (1) pontja alapján (a villamosenergiatörvényből 2013. június 22-ei hatállyal került ki az eredetigazolás fogalma). Az eredetigazolás további részletszabályait a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról szóló 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KÁTR) tartalmazta. Bármely termelő kérhetett eredetigazolást, de a kötelező átvétel keretében értékesítő termelőknek feltétlenül eredetigazolással kellett igazolniuk a tárgyévet követően, hogy megfeleltek a kötelező átvétel feltételeinek [KÁTR 8. § (1)]. A kötelező átvétel keretében értékesített villamos energia mennyisége nem haladhatta meg az eredetigazolásban meghatározott villamosenergiamennyiséget [KÁTR 7. § (1)]. Az ellenőrzést a Hivatal végezte elsősorban egyedi vizsgálatok, illetve más adatforrásokkal való összevetés formájában. Az eredetigazolások rendszerét a származási garanciák rendszere váltotta fel a megújuló energiaforrásból és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből nyert villamos energia származásának igazolásáról szóló 309/2013. (VIII. 16.) Korm. rendelet hatálybalépésével. A VET 12. § (1) bekezdése alapján a megújuló energiaforrásból vagy a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségét az értékesítő kizárólag származási garanciával igazolhatja a felhasználó részére. A megújuló energiaforrásból és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből nyert villamos energia származásának igazolásáról szóló 309/2013. (VIII. 16.) Korm. rendelet szerint a származásigarancianyilvántartást a Hivatal elektronikus kezelőrendszeren keresztül működteti. A kezelőrendszerhez történő hozzáféréshez a termelőnek, valamint a származási garancia vásárlójának forgalmi számlát kell nyitnia a Hivatalnál. A termelő kérelmére a Hivatal határozatában megállapítja, hogy az erőműegység alkalmas-e megújuló energiaforrásból vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia termelésére (minősítés). A minősítés öt évig hatályos. Erőműegység minősítésére vonatkozó kérelem 2013. október 1-jétől, bejegyzési kérelem (a hatályos minősítéssel rendelkező termelő származási garancia kiadására vonatkozó kérelme) pedig 2014. január 1-jétől nyújtható be a Hivatalhoz. Származási garancia csak hatályos minősítéssel rendelkező termelő részére állítható ki. A származási garanciát 1 MWh mennyiségre kell kiállítani. A megtermelt energia minden egyes egységéről legfeljebb egy származási garancia állítható ki. A bejegyzési kérelem megújuló energiaforrásból származó energiatermelés esetében az adott villamosenergia-mennyiség előállítását követő 6. naptári hónap utolsó napjáig, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés esetében az adott villamosenergia-mennyiség előállítását követő 12. naptári hónap utolsó napjáig nyújtható be. Egy bejegyzési kérelemnek legalább egy naptári hónapban előállított villamos energia mennyiségére kell irányulnia. A származási garancia felhasználásának minősül a származási garancia bemutatása a villamos energiáról szóló törvény szerinti felhasználónak annak igazolása céljából, hogy a szolgáltatott
40
villamosenergia-mennyiség megújuló energiaforrásból vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés keretében került előállításra. A származási garancia tulajdonosa a származási garancia felhasználását a felhasználást követő öt napon belül bejelenti a Hivatalnak. A származási garancia tulajdonosa a kezelőrendszeren keresztül az érvényes származási garanciát átruházhatja. A Hivatal erre irányuló kérelem alapján elismeri a megújuló energiaforrásból vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiára vonatkozóan más országokban kiállított származási garanciát. A Hivatal együttműködik más országok származási garanciát kiállító hatóságaival a hazai származási garanciák külföldi elfogadtatásának során. A Hivatal a VET-ben meghatározottak szerint származási garanciánként tizenötezer forint, de bejegyzési kérelmenként legfeljebb ötmillió forint bírságot szabhat ki a termelőre, amennyiben az a bejegyzési kérelmében neki felróható okból téves adatokat szolgáltatott. A fűtő- és hűtőenergiára nem vonatkozik a származási garanciák rendszere.
2.2.2. Az átviteli rendszerirányító társaság engedélyezése, ellenőrzése Magyarországon a 2013. év során egy átviteli rendszerirányító (TSO) működött. A MAVIR Zrt. Kereskedelmi Szabályzata 2013 során – tartalmát tekintve – 4 alkalommal módosult (a 2013. május 27-én kelt 852/2013. számú, a 2013. május 29-én kelt 1220/2013. számú, a 2013. szeptember 16-án kelt 1790/2013. számú és a 2013. november 25-én kelt 2099/2013. számú határozatokkal). A villamosenergia-rendszer működése szempontjából legjelentősebb változások a következők voltak: ‒
2013. április 1-jével bevezetésre került a GCC együttműködő villamosenergia-rendszerek közötti szabályozási együttműködés (Grid Control Cooperation). Magyarország a cseh– szlovák e-GCC-együttműködéshez csatlakozott. A GCC célja az egyes szabályozási területek egyidejű, ellentétes irányú eltéréseinek nettósítása egy központi optimalizációs folyamat révén a szekunder szabályozási tartalék igénybevételének elkerülése érdekében.
‒
2013. június 1-jével módosultak a 2012. január 1-jével bevezetett, új kiegyenlítőenergiaelszámolási rendszer paraméterei. A módosítás célja a piaci szereplők további ösztönzése a pontosabb menetrendezésre, illetve menetrendtartásra.
‒
2014. január 1-jével megváltozott az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átviteli rendszerirányító által történő szétosztása és a szétosztás során alkalmazandó árak meghatározásának módja. Az ezt leíró szabályok még 2013-ban jóváhagyásra kerültek.
41
2.2.3. Elosztó hálózati társaságok engedélyezése, ellenőrzése Magyarországon a 2013. év során hat elosztó társaság (DSO) működött. 8. ábra: Villamosenergia-elosztók területi eloszlása hazánkban
2013 folyamán a Hivatal nem adott ki új elosztó hálózati engedélyt, azonban a villamos energiáról szóló törvény 2013. április 11-én hatályba lépett, az engedélyes tevékenységek kiszervezésére vonatkozó új rendelkezéseinek megfelelően a működési engedélyek módosításra kerültek. Az engedélyesek 2013ban megkezdték szervezeti felépítésük és működési folyamataik átalakítását a jogszabályban és a működési engedélyben előírtaknak megfelelően. A szükséges átalakítások a törvényben foglalt határidő betartása mellett várhatóan 2014 tavaszán fejeződnek be.
2.2.4. Villamosenergia-kereskedők, illetve egyetemes szolgáltatók engedélyezése, ellenőrzése 2013-ban összesen 33 új villamosenergia-kereskedelmi működési engedély került kiadásra. A kiadott engedélyeken belül a korlátozott villamosenergia-kereskedelmi engedélyek száma 21 volt. További 2 korlátozott villamosenergia-kereskedelmi engedélykérelem esetében 2014-ben zárult le az eljárás. Új egyetemes szolgáltatói engedélykérelem nem érkezett. 2013-ban az engedélyesek kérelmére összesen 6 villamosenergia-kereskedelmi működési engedély került visszavonásra. A visszavonások egyik feltételezhető oka az volt, hogy a külföldi tulajdonosok korábban bejegyzett magyarországi cégei mellett az anyacégek időközben a korlátozott villamosenergia-kereskedelmi engedélyt is megszerezték, és egyébként is csak nagykereskedelmi jellegű tevékenységet folytattak. A korábban hatályos jogszabályoknak megfelelően kiadott, 10 éves határozott időtartamra szóló villamosenergia-kereskedelmi engedélyek közül több határideje is lejárt. 2013-ban 1 engedély került meghosszabbításra (2012-ben 3 hosszabbítás történt), 5 társaság pedig nem hosszabbította meg az
42
engedélye érvényességét. A villamosenergia-kereskedőket és egyetemes szolgáltatókat érintő összes kiadott határozat száma 2013-ban 73 volt (engedélymódosítások, üzletszabályzat-jóváhagyások és módosítások és egyéb, a területet érintő határozatok).
2.2.5. Szervezett villamosenergia-piac engedélyezése, ellenőrzése A HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. (HUPX) 2010. július 20-án kezdte meg a másnapi (spot) villamosenergia-piac működtetését 10 taggal. A tagok száma a 2012. év végi 48-ról 2013. év végére 53-ra nőtt. Az előző évek működése során már tapasztalt forgalomnövekedés 2013 során tovább folytatódott, bár a növekedés üteme lassult. Az átlagos havi forgalom a másnapi piacon meghaladta a 756 GWh-t, míg az előző azonos időszakhoz képest az átlagos havi forgalomnövekedés 16 GWh-t tett ki. 2013 novemberében a szervezett villamosenergia-piac új rekordot ért el a működésében, a havi forgalom meghaladta a 900 GWh-t. 2013-ban a teljes kereskedett mennyiség az előző évhez képest közel másfélszeresére nőtt, több mint 9 TWh volt, ami a hazai bruttó villamosenergia-felhasználás 21,5%-ának felel meg. Az eddigi napi csúcsot 2013. április 8-án érte el a forgalom, amikor meghaladta a 41 GWh-t. A hosszú távú fizikai leszállítású villamosenergia-kereskedés (HUPX Physical Futures – HUPX PhF) 2011. július 19-én indult el a HUPX-en 10 taggal, 2013 végére a tagok száma 33 volt. Emellett a szervezett villamosenergia-piac OTC-kereskedési lehetőséget támogató szolgáltatást is biztosít a tagok számára. A hosszú távú fizikai leszállítású villamosenergia-kereskedelmi piacon kereskedett mennyiség 2013-ban több mint 7,1 TWh volt, ami több mint 13%-os növekedést jelent az előző évi mennyiséghez képest. A havi forgalom 2013-ban októberben volt a legmagasabb, közel 943 GWh. Ez jelentősen elmarad a 2012. novemberi 2,1 TWh értéktől (ez a forgalom azonban kiugróan magas volt az eddigi működés során). Az eddigi napi csúcsot 2013. április 17-én regisztrálta a HUPX 315 240 MWh-val. Az OTCkereskedés mértéke 2013-ban 929 940 MWh volt, ami némileg elmarad az előző évi mennyiségtől. A 2012. év – a HUPX és a magyar villamosenergia-piac szempontjából – egyik legjelentősebb eseménye a cseh, a szlovák és a magyar villamosenergia-piacok 2012. szeptember 11-ei összekapcsolása volt, minek eredményeképpen az érintett villamosenergia-tőzsdék árai közeledtek egymáshoz, a HUPX-en a korábban tapasztalt áringadozás mérséklődött, az árak jelentősen csökkentek. A sikeres működés eredményeként 2013 júniusában szándéknyilatkozat került aláírásra a piacösszekapcsolás kiterjesztéséről a román és a lengyel villamosenergia-piacok vonatkozásában. Az érintett felek döntésének megfelelően a bővítés két lépésben fog megvalósulni, első lépésként a román összekapcsolás kerül bevezetésre, várhatóan 2014 negyedik negyedévében. A nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU rendelet (REMIT) alkalmazhatósága érdekében szükséges jogszabály-előkészítő és piacfigyelési munkáját a Hivatal 2012-ben kezdte el. A szervezett piacok árainak figyelése és elemzése azóta is folyamatos. Erre alapozva a Hivatal vizsgálatot folytatott le a HUPX azonnali árainak alakulásáról. A Hivatal a vizsgálat alapján megállapította, hogy a HUPX-en kereskedett másnapi termékek árai érzékenyen reagáltak az elemzett piaci változásokra (kapcsolt erőművek KÁT-jogosultságának megszűnése, regionális kereslet és kínálat változása), ami a térség, illetve a szomszédos országok másnapi piacainak áraihoz képest jelentős felárat okozott a magyar piacon. A Hivatal kötelezte a HUPX-et arra, hogy a megszokott piaci viszonyoktól eltérő jelenségek azonosítása esetén azonnal tájékoztassa a Hivatalt.
43
2.2.6. Közvilágítási üzemeltetési engedélyek A szociális közműszolgáltatás kialakítása érdekében az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi XXIV. törvény hatálybalépését követően, 2013. április 11-től változott a VET közvilágításra vonatkozó szabályozása. Ha a közvilágítási berendezést nem a közvilágításra kötelezett üzemelteti, akkor annak üzemeltetéséhez – a közvilágítási elosztó hálózat közvilágítási berendezései kivételével – közvilágítási üzemeltetési engedély szükséges, amelyet a Hivatal ad ki és vonhat vissza. Az engedélyért folyamodó kérelmezőnek dokumentumokkal és adatokkal alá kell támasztania az engedélyköteles tevékenység végzésére való alkalmasságát, valamint rendelkeznie kell a közvilágításra kötelezettel kötött érvényes szerződéssel. A kérelemhez csatolandó dokumentumok körét a VET és a VET Vhr. írja elő. A Hivatalhoz 2013-ban összesen 40 db engedélykérelem és 9 db engedélymódosítási kérelem érkezett. A tárgyévben a Hivatal 35 db közvilágítási üzemeltetési engedélyt és 2 db engedélymódosító határozatot adott ki, két eljárást végzéssel megszüntetett, a többi kérelem elbírálása áthúzódott a 2014. évre. Az engedélyesek által üzemeltetett lámpatestek száma meghaladja az 1,17 milliót, az elszámolási teljesítmény 91,7 MW. Egy lámpatest átlagos elszámolási teljesítménye 78 W. A legtöbb települést és lámpatestet az EH-SZER Kft. üzemelteti (1197 db település és 287 000 db lámpatest). A legnagyobb elszámolási teljesítménnyel (19,9 MW) rendelkező engedélyes a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. Budapesten egy lámpatest átlagos elszámolási teljesítménye 112 W. A közvilágítási berendezések fényforrás-típusonkénti megoszlása a következő: kompakt fénycső 50,9%; nátriumlámpa 45,2%; higanylámpa 1,8%; LED 1,2%, fénycső 0,5%; fémhalogén lámpa 0,2%; egyéb 0,2%.
2.2.7. A határkeresztező kapacitások elosztása és a szűk keresztmetszetek kezelése A határkeresztező kapacitás az az átviteli kapacitás, amely lehetővé teszi az országok közötti villamosenergia-szállítást. Szűk keresztmetszet akkor keletkezik, amikor a villamosenergia-szállítási igény magasabb az átviteli kapacitásnál. A 714/2009/EK rendelet mellékletében meghatározott közép-kelet-európai régióban (a továbbiakban: CEE régió) a CAO (www.central-ao.com) bonyolítja a szűk keresztmetszetek kezelését. A szűk keresztmetszetek kezelése nettó átviteli kapacitás (NTC) alapján, koordinált aukció keretében a következő átviteli rendszerirányítók között történik: • • • • • • • •
APG Austrian Power Grid AG (korábban: VERBUND APG AG); CEPS a.s.; Elektro-Slovenija, d.o.o.; MAVIR Zrt.; PSE S.A.; SEPS, a.s.; TenneT TSO GmbH (korábban E.on Netz GmbH); 50 Hertz Transmission GmbH (korábban: Vattenfall Europe Transmission GmbH).
44
A CAO működésében 2013 során fontos változás történt, ami a MAVIR Zrt.-t is érinti: a 2013. évre vonatkozó éves, havi és napi kapacitásaukciókat már a horvát átviteli rendszerirányító nevében is a CAO végzi (ez a horvát–magyar határmetszék vonatkozásában jelent változást). A CEE régióban évek óta folyó, koordinált áramlásalapú allokáció (FBA) bevezetésére irányuló munka 2013-ban is folytatódott. Ugyanakkor az Európai Tanács 2011. februári döntése az egységes európai villamosenergia-piac 2014 végére történő bevezetéséről, valamint az ennek eredményeként az év során kidolgozott és a 2011. december 5-i Firenzei Fórum által elfogadott ütemtervek (roadmapek) többek között jelentősen befolyásolták a CEE régióban folyó piacintegrációs munkákat is. Az ACER, a régió szabályozó hatóságai, átviteli rendszerirányítói és villamosenergia-tőzsdéi a régiós célmodellként meghatározott áramlásalapú piac-összekapcsolás (flow-based market coupling – FBMC) bevezetéséhez egy szándéknyilatkozat aláírását készítették elő 2013 végén.
2.2.8. Tevékenységek szétválasztása A villamos energia ellátási láncában az elosztó hálózati és az átviteli hálózati tevékenységek természetes monopóliumnak tekinthetők, mivel összességében gazdaságosabb, ha egy adott területen egyetlen elosztó hálózati vagy az országban egyetlen átviteli hálózati társaság működik. A hálózathoz történő diszkriminációmentes hozzáférés biztosítása, valamint a szabályozott és a versenyfeltételek mellett működő tevékenységek közötti keresztfinanszírozás elkerülése érdekében a szabályozó hatóság a jogszabályokban foglalt tevékenységszétválasztási követelmények teljesülésének ellenőrzését végzi. A villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító és az elosztó hálózati társaságok a 2009/72/EK irányelven alapuló VET szétválasztási szabályai szerint működnek. A magyarországi villamosenergia-ipari tevékenység szétválasztási követelményei Magyarországon a VET és a VET Vhr. tartalmazza a természetes monopoltevékenységek (átviteli rendszerirányítás, elosztás) más, versenyző villamosenergia-ipari tevékenységektől (termelés, kereskedelem, egyetemes szolgáltatás) való szétválasztására vonatkozó kötelező érvényű előírásokat. 2006-ban a rendszerirányító az állami tulajdonú, leányvállalatain keresztül termelői és kereskedelmi tevékenységet is végző MVM Zrt. része lett, így a korábbi független rendszerirányítói (Independent System Operator, ISO) modellről Magyarország áttért a vertikálisan integrált vállalkozáson belüli önálló leányvállalatként működő átviteli rendszerirányítói modellre (Independent Transmission Operator, ITO). A tranzakció során az átviteli hálózat a rendszerirányító tulajdonába került. Az MVM Zrt. olyan vállalati struktúrát alakított ki, amelyben a leányvállalatokat koordináló holdingtársaság nem végez engedélyes villamosenergia-ipari tevékenységet. 2013-ban Magyarországon egyetlen átviteli rendszerirányítóként a MAVIR Zrt. változatlanul az MVM Zrt. önálló leányvállalataként végezte engedélyesi tevékenységét. A Harmadik Energiacsomagban foglaltak végrehajtása érdekében 2012. év elejére a kiszervezett tevékenységekre vonatkozó szerződések megszüntetésre kerültek. A fentiek miatt a MAVIR Zrt. az MVM Csoport könyvvizsgálójától eltérő könyvvizsgálót alkalmaz.
45
A tevékenységszétválasztásra vonatkozó szabályok teljesítésének gyakorlati tapasztalatai Átviteli rendszerirányító A Harmadik Energiacsomag szerinti új szétválasztási szabályoknak való megfeleléshez szükséges lépések végrehajtása az átviteli rendszerirányítónál 2012-ben befejeződött. A 2012. év folyamán került sor a tanúsítási eljárás eredményes lezárására, valamint ehhez kapcsolódóan az átviteli rendszer-irányítási (ITO) működési engedély kiadására, a Megfelelési Program, az Üzletszabályzat és a Belső Kiválasztási Szabályzat jóváhagyására. Elosztó hálózati társaságok A hat elosztó hálózati engedélyes a 2009/72/EK uniós direktíva jogi szétválasztási előírásait teljesítve – vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozások részeként – a teljes jogi szétválasztás szabályai szerint működik. A magyar villamosenergia-szabályozás nem használja a 100 ezer felhasználóra vonatkozó mentesítési szabályt, mivel jelenleg mindegyik elosztónak több mint 100 ezer csatlakozott felhasználója van. A hálózati eszközök a hálózati társaságok tulajdonában vannak.
2.2.9. Az okos mérés bevezetésének előkészítése A 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv szerint a tagállamok biztosítják az intelligens mérési rendszerek bevezetését. Az ún. „okos” mérési rendszerek bevezetése azonban függ a piaci szereplőknél felmerülő valamennyi költség és előny gazdasági értékelésétől és attól, hogy az intelligens mérés melyik modellje költséghatékony, valamint hogy milyen ütemezés mellett valósítható meg a kialakításuk. A Hivatal Okos Mérés Munkabizottságot működtet az összes érintett szereplő bevonásával. Az elosztók 2013-ban okos méréssel kapcsolatos mintaprojekteket valósítottak meg, azokat már élesben üzemeltetik, és az eddigi tapasztalatokról folyamatosan beszámolnak.
2.3. Árelőkészítés, árszabályozás 2.3.1. Rendszerhasználati díjak A rendszerhasználati díjak részét képező átviteli rendszer-irányítási díj a nagyfeszültségű átviteli hálózat üzemeltetésével, karbantartásával, a hálózat fizikai veszteségével, valamint az országos villamosenergia-rendszer irányításával kapcsolatos indokolt költségek fedezését szolgálja. A rendszerszintű szolgáltatások díja alapvetően a villamosenergia-rendszer mindenkori termelésfogyasztás egyensúlyának biztosításához szükséges tartalékkapacitások lekötésének költségét hivatott fedezni. A fenti két díjelemnek tehát az átviteli rendszerirányító tevékenységének elismert költségeire kell fedezetet nyújtania. Az átviteli hálózaton keresztül jut el az erőművek által megtermelt villamos energia az elosztó hálózatba. Az elosztó hálózatot Magyarországon jelenleg 6 – területi monopóliummal rendelkező – elosztói társaság (engedélyes) működteti, tartja karban és fejleszti. Az elosztási díjakból (elosztói alapdíj, elosztói forgalmi díj, elosztói veszteségdíj, továbbá bizonyos felhasználói kategóriáknál elosztói teljesítménydíj, elosztói meddőenergia-díj és elosztói menetrend-
46
kiegyensúlyozási díj), valamint a közvilágítási elosztási díjból származó bevétel tehát az elosztó hálózati társaságoknak az elosztó hálózatok működtetésével és karbantartásával, az ügyfélszolgálati kötelezettségekkel, a hálózati veszteséggel összefüggésben felmerülő indokolt költségeit hivatott fedezni. A villamosenergia-rendszerhasználati díjak 2013-ban kétszer változtak: január 1-jén és november 1jén. A Hivatal – az aktuális jogszabályi környezetnek megfelelően – a január 1-jétől hatályos rendszerhasználati díjakat határozatban, míg a november 1-jétől hatályos rendszerhasználati díjakat rendeletben állapította meg. A rendszerhasználati díjak – összhangban a kormány rezsicsökkentésről szóló döntésével – 2013. november 1-jén is változtak. A 2013. november 1-jétől hatályos rendszerhasználati díjak alapvetően a 2014. január 1-jén esedékes változások előrehozásaként értelmezhetők. Az elosztási díjak 2013. november 1-jén (a 2013. január 1-jei árakhoz képest) átlagosan 1,9%-kal csökkentek. A csökkentést alapvetően a villamos energia piaci árának csökkenése tette lehetővé, mivel ez csökkenti az elosztó hálózati veszteség pótlására megvásárolandó villamos energia költségét. Az elosztói szolgáltatásminőség árszabályozási ösztönzése Az ösztönzési rendszer a szolgáltatásminőségi mutatók éves értékelésén keresztül valósul meg. Ennek értelmében egyrészt a Hivatal az elosztói költség-felülvizsgálatok során figyelembe veszi, hogy az elosztók a vizsgált évben hogyan teljesítették a szolgáltatásminőségi mutatók elvárt szintjét, továbbá egymáshoz képest milyen szolgáltatásminőséget értek el. Ennek alapján a Hivatal az elismert indokolt költségek értékének megállapításánál (a műszaki jellegű résztevékenységek működési költségeinek összehasonlító vizsgálata során) a „jobban teljesítő” elosztóknál csökkenti a költséglevonás egyébként szükségesnek ítélt mértékét. A 2013. évi induló költségbázis vonatkozásában ez – különböző mértékben – az EDF DÉMÁSZ-t, az ELMŰ-t és az ÉMÁSZ-t érintette. A szolgáltatásminőség ösztönzési rendszerének másik „ároldali” elemét az egyes elosztói szolgáltatásminőségi mutatók romlását szankcionáló – a villamosenergia-rendszerhasználati díjakról és alkalmazásuk szabályairól szóló 4/2013. (X. 16.) MEKH rendeletben megfogalmazott – szabályozás képezi.8 Ezen szabályozás szerint a Hivatal határozatában meghatározott szolgáltatásminőségi mutatók bármelyikének jelentősebb romlása esetén a nem megfelelően teljesítő elosztó a következő év II. félévében az elosztási díjakból a fenti rendeletben meghatározott (a romlás mértékétől és az érintett mutatók számától függő) mértékű árengedményt köteles adni a felhasználóknak. A Hivatal az adatok rendelkezésre állása és feldolgozása után 2013 májusára végezte el a 2012. évi szolgáltatásminőségi mutatók értékelését. Mivel a szolgáltatásminőségi mutatók alakulása nem tette szükségessé, kötelező árengedmény nyújtására a 2013. év második félévében nem került sor. (A szolgáltatásminőség vizsgálatáról a Fogyasztóvédelem című fejezetben található bővebb információ.)
8
Az ösztönzés szabályait 2013. november 1. előtt a villamosenergia-rendszerhasználati díjak megállapításának és alkalmazásának szabályairól szóló 64/2011. (XI. 30.) NFM rendelet tartalmazta.
47
2.3.2. Egyetemes Szolgáltatás Az egyetemes szolgáltatás árszabályozási keretei A kis fogyasztású felhasználók és a közintézmények (ha nem léptek ki a szabadpiacra) 2013-ban is az egyetemes szolgáltatás keretében, azaz minden elemében hatóságilag szabályozott áron vásárolhatták a villamos energiát. A kis fogyasztású (egyetemes szolgáltatásra jogosult) felhasználók közé a lakossági9, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3x63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók (többnyire kisvállalkozások) tartoznak. Az egyetemes szolgáltatás rendszerének 2008. évi bevezetése óta az itt vételező lakossági és nem lakossági felhasználók számára is különálló árelemként jelenik meg a villamos energia mint termék egyetemes szolgáltatási ára, az ennek a „terméknek” a felhasználóhoz való eljutását biztosító rendszerhasználat díja (díjai), valamint az adók (és adójellegű tételek). A 2013. novemberben megvalósult ún. második rezsicsökkentés egyik intézkedéseként az adójellegű tételek (az ún. pénzeszközök) – a korábbi időszaktól eltérően – a lakossági felhasználók számláiban már nem jelennek meg, azokat (az energiaadóhoz hasonlóan) csak a nem lakossági felhasználók kötelesek fizetni. Az egyetemes szolgáltatási árak 2009 júliusa óta ellátási területenként különbözőek, a többi összetevő (rendszerhasználat, pénzeszközök és energiaadó) mértékei országosan egységesek. Az egyetemes szolgáltatási ár fogalma a villamos energia esetében tartalmilag csak a termékre (a szolgáltató elismert költségeivel együtt) vonatkozik, a rendszerhasználati díjakat nem tartalmazza. A villanyszámlában a – 2013. november 1. óta már csak a nem lakossági felhasználók (függetlenül attól, hogy versenypiaci kereskedő vagy egyetemes szolgáltató látja el őket) által – megfizetendő 3 ún. pénzeszköz egyikeként megjelenő szénipari szerkezetátalakítási támogatás a Vértesi Erőmű Zrt. tulajdonában lévő márkushegyi szénbánya azon működési költségeit fedezi (a bezárásig), amelyek a szénből termelt villamos energia értékesítéséből nem térülnek meg. Egy másik pénzeszköz teremti meg a villamosenergia-ipari nyugdíjasok kedvezményes árú villamosenergia-ellátásának fedezetét, míg a harmadik (kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási díj) a távhőszolgáltatás támogatására szolgáló tétel. Az egyetemes szolgáltatási árakat 2011. február 1-jétől a nemzeti fejlesztési miniszter rendeletben [4/2011. (I. 31.) NFM] állapítja meg. Az árakra a Hivatal tesz javaslatot a miniszternek. A Hivatal a 2013. januártól hatályos egyetemes szolgáltatási árakra vonatkozó rendeletmódosítási javaslatát az egyetemes szolgáltatók által piaci alapon vásárolt villamos energia elismert beszerzési átlagára, valamint a jogszabályban meghatározott éves átlagos árszabályozási árrés éves szintű realizálásának feltételezése alapján készítette elő. A korábbi évekhez képest – az előbbieken túl – új szempont volt az első (2013. januári) rezsicsökkentésre vonatkozó kormányzati döntés, melyet a Hivatal szintén figyelembe vett a javaslat megtétele során. A második (2013. novemberi) rezsicsökkentésre vonatkozó kormányzati döntés végrehajtása érdekében a Hivatal 2013 októberében tette meg az egyetemes szolgáltatási árakra vonatkozó újabb javaslatait a miniszternek, ugyancsak a fenti tényezők figyelembevételével.
9
2013. december 31-től bizonyos feltételekkel lakossági fogyasztónak minősülnek a társasházak is (VET 3. § 42. pont).
48
Az egyetemes szolgáltatók számára a 2013. évre elismert fajlagos árrések a lakossági végfelhasználói árak 2013. január 1-jei 10%-os csökkentésére vonatkozó kormányzati döntés (első rezsicsökkentés) megvalósításával összefüggésben egységesítésre kerültek. Az árrés elismert – a Hivatal által megállapított indokolt költségek szintjénél jóval alacsonyabb – fajlagos mértéke is a rezsicsökkentés igényének alapulvételével került számszerűsítésre. (A korábbi években az elismert árrés mértéke szolgáltatónként eltérő volt.) A fentiek következtében 2013. január 1-jétől a 2013. évre elismert fajlagos árrés 1,316 Ft/kWh szinten került meghirdetésre. (A második rezsicsökkentés végrehajtása érdekében az elismert árrés 2014. január 1-jétől 0,986 Ft/kWh-ra csökkent.) Az egyetemes szolgáltatók elismert piaci beszerzési ára 2013. január 1-jétől változatlan (17,6 Ft/kWh) maradt. Lényeges változást jelentett ugyanakkor, hogy az egyetemes szolgáltatók 2013. január 1-jétől (a VET módosítása értelmében) – villamosenergia-beszerzési költségük csökkentése érdekében – mentesülnek a megújuló energiaforrásokból vagy hulladékból termelt villamos energia kötelező átvétele alól. 2013. november 1-jétől az elismert piaci beszerzési ár – tükrözve az áramtőzsdei árak tartósan csökkenő tendenciáját – 15,15 Ft/kWh-ra csökkent. Az egyetemes szolgáltatási árak változása Az egyetemes szolgáltatási árak (amelyek a villamos energia esetében nem tartalmazzák a rendszerhasználati díjakat) 2013-ban kétszer változtak: január 1-jén és november 1-jén. A lakossági fogyasztók esetében az egyetemes szolgáltatási árak a 2013. januári 10%-os, illetve a novemberi további 11,1%-os végárcsökkentés kívánalmának szem előtt tartásával kerültek számszerűsítésre. 9. ábra: Átlagos végfelhasználói árak az egyetemes szolgáltatásban (Ft/kWh)
49
Az egyetemes szolgáltatásban ellátott lakossági felhasználók végfelhasználói árának változása 2013. január 1-jétől a villamos energia végfelhasználói ára – a kormány döntésének megfelelően – az egyetemes szolgáltatásban vételező lakossági fogyasztók részére a 2012 decemberében érvényes árakhoz képest 10%-kal, 2013. november 1-jétől pedig a 2013. január 1-jétől érvényes árakhoz képest 11,1%-kal csökkent. Ennek a két változásnak az együttes hatása 20%-os árcsökkenést jelent a 2012. decemberi árakhoz képest. Az alábbi ábra az egyetemes szolgáltatásban ellátott lakossági fogyasztók 2011. január 1-jén, 2012. január 1-jén, 2013. január 1-jén és 2013. november 1-jén érvényes országos átlagos végfelhasználói árait és azok összetevőit mutatja be.
10. ábra: Az egyetemes szolgáltatásban villamos energiát vételező lakossági fogyasztók országos átlagos végfelhasználói ára („A1” árszabás, 2400 kWh/év fogyasztás mellett) az alábbi összetevőkből áll (Ft/kWh):
Árrésellenőrzés A Hivatal a tárgyévet követő év március 31-ig köteles a villamos energia egyetemes szolgáltatók rendeletben meghatározott kereskedelmi árrésének ellenőrző vizsgálatát végrehajtani. A 2013 márciusában elvégzett vizsgálat alapján a Hivatal megállapította, hogy az árszabályozási előírások szerint számított, 2012. évi tényadatokon alapuló éves átlagos árrés mind a négy egyetemes
50
szolgáltató esetében meghaladta a jogszabályban szereplő mértéket. Az egyes szolgáltatók 2012. évi árrésével kapcsolatos főbb adatokat az alábbi táblázat mutatja be. 15. táblázat: Az egyetemes szolgáltatók 2012. évi árrésének vizsgálati eredményei Egyetemes szolgáltató
ÉMÁSZ Nyrt. E.ON Energiaszolgáltató Kft. ELMŰ Nyrt. EDF DÉMÁSZ Zrt.
Szolgáltató árréstöbblete (áfa nélkül), Ft/kWh 0,12 0,17 0,32 0,47
Szolgáltató árréstöbblete, a felhasználóknak járó összeg (áfa nélkül), millió Ft 177 897 1128 775
Átlagos fogyasztású felhasználóra jutó összeg (áfa nélkül), Ft/hó kb. 25 kb. 35 kb. 65 kb. 95
Az árréstöbbletek elsősorban az ún. kötelező átvételi rendszerrel kapcsolatos mennyiségi és árbecslésektől való eltérésekkel összefüggésben alakultak ki. A Hivatal által – az egyes szolgáltatók árréstöbbletéről, a visszatérítendő összegekről, valamint a visszatérítés elszámolásának módjáról – hozott határozatok10 a fentieknek a következő évi egyetemes szolgáltatási árakba történő beszámításáról rendelkeznek. A Hivatal a 2013 őszén rendelkezésére álló becsült adatok alapján várható 2013. évi árréskülönbségeket a 2014. évi elismert egyetemes szolgáltatási árrésre vonatkozó javaslatában figyelembe vette.
10
114–117/2013. számú határozatok.
51
3. A földgázpiac szabályozása és működése 3.1. A földgázpiac működése 3.1.1. A földgázpiaci modell A jelenlegi földgázpiaci modellben az import- és hazai kitermelésű földgázt a kereskedők és az egyetemes szolgáltatók értékesítik a hazai felhasználóknak, illetve lehetőség van a felhasználók saját jogon történő földgázbeszerzésére is. A Hivatal a hazai földgázpiacon – ideértve a szervezett piacot (CEEGEX) is – történő kereskedés élénkítése érdekében kezdeményezte, majd aktívan részt vett egy úgynevezett korlátozott földgázkereskedelmi működésiengedély-típus létrehozásában, a jogszabályi és engedélyezési feltételek kialakításában. Ez az új engedélytípus 2013. január 1-jétől lehetőséget teremtett arra, hogy az EUtagállamban már regisztrált és ott működő földgázkereskedők egyszerűsített eljárás mellett a hazai földgázpiacra léphessenek. A korlátozott földgáz-kereskedelmi működési engedély lehetőséget ad Magyarországon kereskedőkereskedő közötti bilaterális kereskedelemi ügyletek és a szervezett piac keretein belül történő ügyletek lebonyolítására, felhasználó ellátását azonban nem teszi lehetővé. Az új engedélytípus adta lehetőséggel élve az elmúlt évben közel 10 új piaci szereplő léphetett be a hazai földgázpiacra, aktivitásuk várhatóan 2014-ben lesz érzékelhető. A 2013. év folyamán az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. érdekeltségébe, azaz tulajdonképpen állami tulajdonba került a korábbi E.ON-érdekeltségű földgáztároló és – az árszabályozási és ellátásbiztonsági szempontból különleges helyzetben lévő, az orosz importforrásokhoz hosszú távú szerződéssel rendelkező – volt közüzemi földgáz-nagykereskedő. A lakosságot és a kisvállalkozásokat döntően egyetemes szolgáltatók látják el, amelyek forrásellátottságának a hosszú távú szerződések és a tárolói források a fő garanciái. A Hivatal hozzájárult a biztonsági földgáztárolást és kereskedelmi tárolói tevékenységet is végző MMBF Földgáztároló Zrt.-ben a korábban meglévő MOL Nyrt.-részesedés adásvétel útján történő értékesítéséhez, befolyásszerzéshez és engedélyesi tevékenysége végzését biztosító alapvető eszközeinek biztosítékul való lekötéséhez. Az ügylet során adásvétel útján 51%-os tulajdonosi részesedést szerzett a MFB Magyar Fejlesztési Bank Zrt., míg a fennmaradó 21,46%-os részesedését az engedélyesben már tulajdonosi részesedéssel rendelkező Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség vette meg. Az ukrán–magyar határponton Beregdaróc felőli kifelé irányuló szállítás kezdődött meg a 2013/2014es gázév kezdetével (2013. év második felében). Emellett a szerb, horvát és román összeköttetésen továbbra is csak az országból kifelé irányuló szállítás történt, bár a horvát és román határkeresztező vezetékek úgy épültek, hogy alkalmasak a kétirányú szállításra is. A régióban meglévő, valamint a szlovák–magyar és a tervezett új déli irányú földgázvezetékösszeköttetések bővülése hosszabb távon az ellátásbiztonság javítását szolgálhatják, és az útvonalak diverzifikálásához is hozzájárulnak.
52
11. ábra: A hazai földgázpiac szerkezete (fizikai áramlás)
Hazai termelők
Földgáztárolók
Import
Szállítási rendszerüzemeltető
Elosztók
Egyetemes szolgáltatás keretében vételező fogyasztók
Szabadpiaci fogyasztók
Export
Földgáz fizikai áramlása
12. ábra: A hazai földgázpiac szerkezete (pénzügyi áramlás)
Hazai termelők
Földgáztárolók
Import
Szállítási rendszerüzemeltető
Elosztók
Szervezett földgázpiac
Kereskedők
Egyetemes szolgáltatók
Egyetemes szolgáltatás keretében vételező fogyasztók
Szabadpiaci fogyasztók
Export
A lakossági földgázfelhasználás szezonalitása, azaz a téli fűtési időszakban megnövekedett földgázigény miatt szükséges, hogy a meglévő importforrások és hazai termelés mellett a nyári időszakban feltöltött földgáztárolókból legyen biztosítható az ellátás. Az együttműködő földgázrendszer egyensúlyának biztosítása érdekében a szállítási rendszerirányító, a rendszerüzemeltetők és a rendszerhasználók folyamatosan együttműködnek. Az energiapolitikáért felelős miniszter által meghatározott mértékű biztonsági földgázkészlet az esetleges importforrások kiesése miatt felmerülő forráshiány enyhítése érdekében ez évben is rendelkezésre állt, elsősorban a lakossági felhasználók ellátása érdekében. 2013-ban a Hivatal engedélyt adott a Magyar Földgáztároló Zrt.-nek biztonsági földgázkészlet-tárolásra (a kereskedelmi célú földgáztárolás mellett), a nemzeti fejlesztési miniszter döntése alapján azonban továbbra is az MMBF Zrt. maradt a felelős a biztonsági földgázkészlet tárolásáért.
53
Maga a szállítás, elosztás és tárolás monopoltevékenység, ezért az uniós előírásoknak megfelelően szigorú szabályok betartására van szükség: az infrastruktúrához diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani, valamint ezen tevékenységeket el kell választani a kitermeléstől és a kereskedelemtől.
3.1.2. Nagykereskedelem és kiskereskedelem Az 2013-ban beszerzett földgázforrások összetételét az alábbi táblázat mutatja be: 16. táblázat: Földgáz-forrásszerkezet Mrd m Éves országos import és belföldi termelés: Hazai termelés: Import: – ezen belül keleti irányból: – ezen belül nyugati irányból:
10,12 1,95 8,17 4,38 3,79
3
% 100 19,3 80,7 53,6 46,4
Az importföldgázforrások túlnyomó részben orosz eredetűek, az ausztriai Baumgartenből érkező HAG-vezetéken vásárolt földgáz nagy része is molekulárisan orosz eredetű. A hazai termelés és az import aránya évek óta tartja a 20-80% körüli értéket, a hazai termelés fokozatos csökkenése mellett 2013-ban a keleti irányú import meghaladta a nyugati irányú importot. A 13. számú ábrán látható, hogy a beszerzett forrás (import és termelés) alapján számított piaci részesedések miként változtak a piaci és szervezeti változások hatására. 2013 II. félévére az E.ON Földgáz Trade Zrt. (EFT) megvásárlása következtében az MVM-csoport beszerzett források alapján számított piaci részesedése 53,9%-ra nőtt. 13. ábra: Földgázkereskedők piaci részesedésének változása a beszerzett források mennyisége alapján (2010–2013)*
* Az MVM a 2013. II. félévre vonatkozó adatok tekintetében magában foglalja az MVM Partnert és 2013. szeptember 1-jétől a Magyar Földgázkereskedő Zrt.-t.
A kiskereskedelmi piacot a 2004. évi piacnyitás óta kettős szerkezet jellemzi: a hatósági áras és a szabadáras szegmens elkülönülése. A két szegmens egymáshoz viszonyított súlya a piacnyitással folyamatosan a szabadpiac javára tolódott el. A hatósági áras közüzemi szolgáltatást – melynek
54
igénybevételére korábban minden felhasználó jogosult volt – 2009. július 1-jétől felváltotta a jóval szűkebb jogosultsági körre vonatkozó egyetemes szolgáltatás. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat (lakossági fogyasztók, a 20 m3/óra kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással rendelkező egyéb felhasználók, az önkormányzati bérlakásban élők felhasználási helyei ellátása biztosításának mértékéig a helyi önkormányzat) továbbra is döntően az egyetemes szolgáltatók látják el. Az egyetemes szolgáltatót az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókkal szemben földgáz-értékesítési és szerződéskötési kötelezettség terheli. Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználók vagy már korábban is a szabadpiacról vételeztek energiát, vagy csak az egyetemes szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogosultság megszűnésével kerültek szabadpiacra (kis és közepes fogyasztású felhasználók és a távhőtermelők). A közüzemi ellátás megszűnésével, majd az egyetemes szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogosultsági kör szűkülésével a kis és közepes fogyasztású felhasználók is földgázkereskedők közül választották ki az őket ellátó kereskedőt. Az egyetemes szolgáltatói és kereskedelmi engedéllyel is rendelkező társaságok – a Fővárosi Gázművek Zrt., az E.ON Energiaszolgáltató Kft., a GDF SUEZ Energia Magyarország Zrt. és a TIGÁZ Zrt. – leányvállalataik vagy kapcsolt vállalkozásaik révén az elosztó hálózatok üzemeltetésében is érdekeltek. Az egyetemes szolgáltatók multinacionális vállalatcsoportok – E.ON, RWE, Eni, GDF – tulajdonában vannak (a Főgáz Zrt. esetében nem az RWE, hanem a fővárosi önkormányzat a többségi tulajdonos). 2013-ban 44 társaság rendelkezett földgáz-kereskedelmi működési engedéllyel, amelyek jórészt ipari felhasználóknak vagy más földgázkereskedőknek értékesítettek földgázt. A 2013. év második felében a GDF SUEZ, majd 2014. január 1-jétől az E.ON is megjelent a földgázpiacon csak a versenypiaci felhasználók ellátására fókuszáló kereskedő társaságaival. 14. ábra: Befektetői csoportok részesedésének változása a kiskereskedelmi piacon értékesített földgáz mennyisége alapján (2005–2013)
100% 90% 80% 70% 60% 50%
40% 30%
20% 10%
0% 2005 TIGÁZ
2006 FŐGÁZ
2007
2008
GDF SUEZ
2009 E.ON
MOL
2010 EMFESZ
2011 MVM
2012
2013
Egyéb
Az előző évhez viszonyítva, a 2013. évben közel azonos volt a négy meghatározó vállalatcsoport (TIGÁZ, FŐGÁZ, E.ON, GDF SUEZ) együttes piaci részesedése. A piaci pozíciójuk továbbra is rendkívül
55
erős, mivel a felhasználók döntő hányada egyetemes szolgáltatás keretében vásárol földgázt. Továbbá két olyan piaci szereplő nevesíthető, amelynek földgázpiaci jelenléte fokozatos növekedést mutat, a MET Magyarország Zrt. (korábbi nevén: MOL Energiakereskedő Zrt.) és az MVM Zrt.
17. táblázat: Piaci részesedések a felhasználási helyek száma alapján 2013. decemberben Egyetemes Szolgáltatás
Szabadpiac
1 196 798
6 796
1 203 594
34,78%
Fővárosi Gázművek Zrt.
806 365
4 761
811 126
23,44%
GDF SUEZ Energia Magyarország Zrt.
760 119
4 472
764 591
22,09%
E.ON Energiaszolgáltató Kft., E.ON Földgáz Trade Zrt.
608 664
2 743
611 389
17,67%
Magyar Telekom Távközlési Nyrt.
0
67 587
67 587
1,95%
340
2 088
2 446
0,07%
3 372 286
88 447
3 460 733
100%
Szolgáltató/felhasználók száma TIGÁZ Zrt.
Egyéb Összesen
Összesen
Részesedés
3.1.3. Piaci események A földgázfelhasználás változása – többek között – követi a GDP változását és az időjárás alakulását (pl. hideg tél) is. Megállapítható, hogy a közüzem megszűnésével és a csak meghatározott körre szűkülő – lakosság, kisméretű felhasználók, közintézmények – egyetemes szolgáltatás bevezetésével 2008-tól kezdődően az árszabályozott szegmens már csak 40% alatti részarányt képvisel az összes földgázfelhasználáson belül, mely arány 2013-ban 33,7% volt. Az adatok alapján megállapítható, hogy az összes hazai földgázfogyasztás évek óta csökken. 2013-ban az országos földgázfelhasználás 9,2 milliárd köbméter volt. Az egyetemes szolgáltatásban részt vevő lakossági felhasználók 2013-ban 3,1 milliárd köbméter gázt használtak, 4%-kal kevesebbet, mint az előző évben, míg az 5 évvel korábbi fogyasztástól ez 23%-kal maradt el. A korábbi évekkel ellentétben – amikor is a keleti határkeresztező pontot jellemezte fizikai szűkület – a 2011. évet követően, a 2012. és 2013. években a nyugati határkeresztező ponton volt tapasztalható szűkület. A nyugati irányú fizikai szűkület kezelése érdekében a kompresszorállomás bővítésével az FGSZ Zrt. 2011 végétől a nyugati importbeszállítási pont kapacitását – időszakosan, jellemzően a téli időszak megemelkedett földgázigényének biztosítása érdekében – 12,1 millió m3/napról 14,4 millió m3/napra növelte, mely kapacitásnövekmény a nyári időszakban jelenleg csak megszakítható kapacitás formájában érhető el. A földgázimport megoszlása tekintetében fordulat állt be 2011. és 2012. évhez képest. Míg 2011. évben a nyugati irányú import (4,41 Mrd m3) meghaladta a keleti irányú importot (3,6 Mrd m3), mely megoszlás 2012. évben is hasonlóan alakult (nyugati irány: 4,6 Mrd m3; keleti irány: 3,58 Mrd m3), addig 2013. évben a keleti irányú import (4,38 Mrd m3) ismét meghaladta a nyugati irányú importot (3,79 Mrd m3), ahogy ez fennállt 2010-ben és az azt megelőző években.
56
A hazai lakossági ár európai összehasonlításban – a MEKH kimutatása szerint – 2013. év decemberében Románia után az Európai Unió második legolcsóbb földgázára. Vásárlóerő-paritáson számolva viszont a középmezőnybe tartozik.
15. ábra: A lakossági fogyasztók földgázátlagárai euróban (eurócent/kWh) 2013. december
16. ábra: A lakossági fogyasztók földgázátlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh) 2013. december
Az ipari felhasználók esetében a hazai földgáz versenypiaci átlagára az uniós középmezőnyben helyezkedik el, az átlagár az uniós átlag feletti.
57
17. ábra: A földgáz átlagárainak európai összehasonlítása az ipari felhasználóknál (évi 10 000–100 000 GJ fogyasztás mellett; 2013 első félév, EUR/GJ)
Forrás: EUROSTAT
3.1.4. Engedélyezés és felügyelet A Hivatal – a GET és a vonatkozó kormányrendelet rendelkezéseivel összhangban – az általa kiadott engedélyben állapítja meg a földgázpiaci engedélyesi tevékenységek, valamint a kapcsolódó tevékenységek folytatásának feltételeit. A Hivatal ellenőrzi az engedélyben foglaltak betartását, a követelményeknek való folyamatos megfelelést, és szükség esetén jogkövetkezményeket alkalmaz. A Hivatal az engedélyezés és felügyelet tárgykörében 2013-ban 158 határozatot hozott és 27 végzést adott ki. Az év folyamán 5 földgáz-kereskedelmi működési engedély és 9 korlátozott földgázkereskedelmi működési engedély került kiadásra. A Hivatal – az engedélyes társaságok kérésére – 4 földgáz-kereskedelmi működési engedélyt vont vissza, 1 engedély pedig – szankció jelleggel – hivatalból indult közigazgatási hatósági eljárás keretében került visszavonásra. Ezzel a földgázkereskedelmi engedélyesek száma 2013-ban nem, csak a földgázpiaci szereplők személye változott. (Engedélyek felülvizsgálatára és módosítására összesen 41 alkalommal került sor. Pénzügyi biztosítékkal kapcsolatos határozatot 39 esetben hozott a Hivatal. Emellett megfelelési jelentés témakörben 8, kiszervezés témakörben 10, üzletszabályzat jóváhagyása vagy módosítása témakörben összesen 19 esetben hozott döntést a Hivatal.) A GET tartalmazza a földgázszállítási tevékenység általános szabályait, valamint részletesen felsorolja a földgázszállítói engedély kiadásának feltételeit. A földgázszállító legfontosabb feladata a földgázszállítás mellett a napi egyensúlyozás. A kiegyensúlyozó földgáz biztosításával kapcsolatos tevékenység nem minősül a törvény szerinti földgáz-kereskedelemnek. A földgázszállító feladata ellátása során olyan informatikai rendszert működtet, amely internetalapon biztosítja az együttműködő földgázrendszer hidraulikai egyensúlyának fenntartásához, valamint a nominálások és az allokálások lebonyolításához szükséges adatforgalmat.
58
Az országos magasnyomású szállítóvezeték-rendszert az FGSZ Földgázszállító Zrt. üzemelteti. Az FGSZ Zrt. rendelkezik a Hivatal által kiadott szállítási rendszer-üzemeltetési engedéllyel. Tekintettel arra, hogy jelenleg az FGSZ Zrt. az egyetlen működő szállítási rendszer-üzemeltető, ő látja el az együttműködő földgázrendszer rendszer-irányítási feladatait is. 2011-ben a Hivatal kiadott egy második földgázszállítási engedélyt, a Magyar Gáz Tranzit Zrt. (MGT) részére. A cég fő feladata az új szlovák–magyar összekötő vezeték kivitelezése, majd az arra feljogosító engedély megszerzése után az üzemeltetése. A vezeték várhatóan 2015-ben kerül üzembe helyezésre. 2013-ban a Hivatal az FGSZ Földgázszállító Zrt. mint földgázszállítási rendszer-üzemeltetői engedélyes kérelmére két alkalommal folytatott le közigazgatási hatósági eljárást az Üzemi és Kereskedelmi Szabályzat (ÜKSZ) jóváhagyásával kapcsolatosan. A Hivatal a részletes eljárási rendet, szabályokat tartalmazó ÜKSZ-t módosításokkal elfogadta. A GET rendelkezik a földgázelosztó tevékenységének általános szabályairól, ezen belül az engedély kiadásának feltételeiről és az elosztó együttműködési kötelezettségéről az együttműködő földgázrendszer fejlesztésének és üzemeltetésének biztosítása érdekében. Emellett részletesen felsorolásra kerülnek azon esetek, amelyek esetén az elosztó megtagadhatja valamely felhasználó bekapcsolását, illetve a földgázelosztói tevékenység megkezdését vagy a már bekapcsolt felhasználó részére a szolgáltatás folytatását. A földgázelosztó nyilvántartja az elosztó vezetékről vételező felhasználási helyeket, valamint azok jellemző és előírt adatait, és ezen adatokat a felhasználási helyen vételező felhasználónak vagy az őt ellátó földgázkereskedőnek kérésére átadja. A földgázelosztói szolgáltatással kapcsolatos részletes szabályokat a GET végrehajtási rendeletének mellékletét képező Földgázelosztási Szabályzat tartalmazza. A földgázelosztói rendszerek üzemeltetését 10 regionális elosztó társaság végzi. Ezek közül öt nagy társaság – földrajzilag felosztva az ország területét – végzi a regionális elosztói tevékenység túlnyomó részét. A szervezett földgázpiacot működtető engedélyes CEEGEX Zrt. 2013. január 1-jétől megkezdte működését. A 2013. év során a szervezett piac tagjainak száma elérte a 8-at, köztük néhány, az elmúlt évben korlátozott földgáz-kereskedelmi működési engedélyt szerző külföldi szereplővel.
3.1.5. Tevékenységek szétválasztása A GET szerint a számviteli szétválasztás minden földgázipari vállalkozás számára kötelező, mentesség nem adható. Ha a földgázszállítási, a földgázelosztási, és a földgáztárolási tevékenységet vertikálisan integrált földgázipari vállalkozás végzi, az engedélyköteles tevékenységeket a hozzájuk közvetlenül nem kapcsolódó egyéb tevékenységektől elkülönült, jogilag szétválasztott, valamint szervezeti és döntéshozatali szempontból független szervezetben és döntéshozatali eljárás alkalmazásával kell ellátni, kivéve: a) a 100 000-nél kevesebb felhasználó ellátását biztosító földgázkereskedőt, b) a vezetékes PB-gáz-szolgáltatót. A GET Vhr. 6. §-a értelmében a szállítói tevékenységet egy elkülönült szervezeti egységben és független döntéshozatali folyamat biztosításával kell végezni. A rendszer-üzemeltetés vezetői nem vehetnek részt más (engedélyhez kötött) földgázipari tevékenységben sem közvetlenül, sem pedig
59
közvetve. Az információáramlás tekintetében a rendszer-üzemeltetőnek ugyanúgy kell végeznie földgázipari tevékenységeit a tulajdonosi köréhez tartozók esetében, mint a piac más szereplője vonatkozásában. Az FGSZ Zrt. mind fizikailag (székhely, hivatali épület), mind jogi, mind tevékenység szempontjából el lett választva minden más földgázipari tevékenységet folytató gazdasági szervezettől. Az FGSZ Földgázszállító Zrt. az EU-irányelvnek megfelelő tevékenységszétválasztási szabályok érvényesülését biztosító ún. ITO- (Independent Transmission Operator) modell szerint működik. A modell lényege, hogy a szállítási rendszer-üzemeltetői tevékenységet végző vállalat, amely egy vertikálisan integrált vállalatcsoport része, a vállalatcsoporton belüli termelői, kereskedelmi tevékenységektől történő szétválasztásra vonatkozó szabályok szerinti működése biztosított legyen. Az ITO-modell keretei között az FGSZ Zrt.-nek az anya- és leányvállalatoktól egyaránt függetlenül kell működnie. Az MGT Zrt. a Magyar Villamos Művek Zrt. jogilag elkülönült társasága. Az MGT Zrt. esetében is kötelező az EU szétválasztási szabályainak megfelelő tanúsítási eljárás lefolytatása annak érdekében, hogy megkezdhesse üzemeltetési tevékenységét. A Magyarországon működő 10 földgázelosztói engedélyes társaság közül 5 nagyobb, regionális társaság van, 100 000-nél több felhasználóval. Az 5 nagy társaság már 2007-ben végrehajtotta a jogi szétválasztást, eszerint a földgázelosztási és a kereskedelmi tevékenységeket külön társaságokban végzik. A korábbi közüzemi szolgáltatói engedélyesek közül 9 kért és kapott a Hivataltól egyetemes szolgáltatói engedélyt, s emellett többségük rendelkezik versenypiaci földgáz-kereskedelmi engedéllyel is, mely tevékenységeket számviteli szétválasztás mellett végzik, vagy létrehoztak jogilag független kereskedői engedélyes társaságokat a társaságcsoporton belül.
3.2. Ellátásbiztonság A Hivatal feladata, hogy a földgáz-ellátásbiztonságot figyelemmel kísérje, a földgázforrással való ellátottságot ellenőrizze, és ezek elégtelensége esetén intézkedéseket tegyen. A Hivatal a biztonságos földgázellátás biztosítása érdekében folyamatosan vizsgálja a magyar földgázpiac helyzetét, az egyes szereplők aktivitását, tevékenységét, valamint a fűtési időszakban heti gyakorisággal előrejelzést készít az ukrán határ felől érkező földgázszállítások nem várt kiesése, illetve a szélsőséges időjárási körülmények bekövetkezésének esetére is. 2013 őszén, az iparági szereplők bevonása mellett több forgatókönyvet felvázoló előrejelzést dolgozott ki a nem várt események minél pontosabb modellezése érdekében. Az előrejelzés lehetőséget biztosít a kormányzat számára az időben történő megfelelő beavatkozás alkalmazására a hazai földgázellátás zavartalansága érdekében. A valaha mért maximális országos földgázfogyasztás (2005. február 9-én) 89,5 millió m3/nap volt. Ehhez képest a 2013. év folyamán mért legmagasabb földgázfogyasztás (2013. január 14-én) 52,0 millió m3/nap volt, míg a második legmagasabb földgázfogyasztás (2013. január 25-én) 51,9 millió m3/nap volt. A fenti adatokkal összehasonlítva látszik, hogy a hazai földgázrendszer kapacitása jelenleg ennek több mint kétszerese, tehát az ellátásbiztonság műszaki háttere megfelelő.
60
3
18. táblázat: A hazai földgázrendszer maximális technikai kapacitása [millió m /nap] Hazai termelés Import HAG (nyugati irány) Import Beregszász (keleti irány) Import Csanádpalota (délkeleti irány) Import Drávaszerdahely (délnyugati irány) Kereskedelmi gáztárolók Biztonsági gáztároló ÖSSZESEN
10,5 14,4 56,3 4,8 19,1 60,1 20,0 185,2
A 994/2010/EU rendelet 4. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényezőket azonosítsák, és az ellátásbiztonsági kockázatok csökkentése érdekében Kockázatértékelést, majd ennek alapján Megelőzési Cselekvési Tervet, az esetleges krízishelyzetek kezelésére pedig Vészhelyzeti Tervet dolgozzanak ki. A Hivatal a rendelet előírásait követve 2011-ben részletesen kidolgozta a Kockázatértékelést, és előírás szerint megküldte az Európai Bizottságnak. A Kockázatértékelés egyik fő eleme az N-1elemzés. Ennek lényege a legnagyobb önálló földgáz-infrastruktúra meghatározása, annak kiesése esetén a fennmaradó infrastruktúra terhelésének (igénybevehetőségének) kiszámítása és annak meghatározása, hogy az alkalmas-e az ország teljes gázszükségletét kielégíteni. Az elemzés eredményeként Magyarország N-1-mutatója 2012-re 105%, ami megfelel a rendelet követelményeinek. (2015-re 124%, 2020-ra pedig 122%, tehát a magyar földgázellátás biztonsága távlatilag is megfelelő.) A Hivatal a megadott határidőig – 2012. december 3-ig – elkészítette és megküldte az Európai Bizottságnak a szomszédos tagállamokkal egyeztetett Megelőzési Cselekvési Tervet és Vészhelyzeti Tervet.
3.2.1. Határkeresztező kapacitások elosztása és a szűk keresztmetszetek kezelése A határkeresztező gázvezeték azon szállító vagy elosztó vezeték, amely Magyarország államhatárát keresztezi, és földgázmérő állomással rendelkezik. Szűk keresztmetszet (szerződéses és/vagy fizikai) akkor keletkezik, amikor a földgázszállítási igény magasabb a szállítói kapacitásnál. A határkeresztező pontok kapacitásait a 18. táblázat tartalmazza. A feltüntetett importbetáplálási pontok mellett Szerbia felé is rendelkezik Magyarország földgázszállítóvezeték-összeköttetéssel (13,2 millió m3/nap kapacitással), azonban az kizárólag tranzitforgalomra kerül igénybevételre. Hosszú távú földgázimport-szerződések és hatályuk:
Panrusgas
9000
millió m3/év
2015-ig
E.On Ruhrgas
500
millió m3/év
2015-ig
A Szerbiával kötött hosszú távú tranzitszerződés 2017-ben jár le, és 12 millió m3/nap vezetékkapacitást köt le folyamatosan. A nyugati HAG-vezetéken az elmúlt 2 évhez hasonlóan 2013-ban is fizikai szűkület volt tapasztalható. A szűkület kezelése érdekében az FGSZ Zrt. nyugati importbeszállítási ponton kompresszorállomásbővítést hajtott végre, mely bővítéssel a téli időszakban magasabb földgázigényt (14,4 millió m 3/nap) is ki tud elégíteni.
61
3.2.2. Földgázszállítás A földgázrendszer irányításáért és a szállítói hálózat üzemeltetéséért a MOL-tulajdonú szállítói rendszer-üzemeltetői engedélyes, az FGSZ Földgázszállító Zrt. felel. A szállítási rendszerirányító által benyújtott tízéves rendszerfejlesztési tervet a Hivatal 2013. október 30-án elutasította, és a javaslat átdolgozására kötelezte az FGSZ Zrt.-t. Az FGSZ Földgázszállító Zrt. 2010-es távvezetéki fejlesztései eredményeként bővült az import diverzifikációs lehetősége, növelve az ellátásbiztonságot. A Románia és Horvátország felé kiépített vezetékek nemcsak a szomszédos gázforgalmazást teszik lehetővé, hanem részei az Európai Bizottság által 2011-től kiemelt projektként kezelt észak–déli gázfolyosónak is. Ugyanezen gázfolyosó része lesz az új északi határkeresztező vezeték is, melynek tervezési-kivitelezési munkái megkezdődtek. A szlovák–magyar összekötő vezeték kapacitása 14,4 millió m3/nap lesz. Az Európai Parlament és a Tanács 994/2010/EU számú, a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletének 7. cikke kétirányú kapacitás kialakítására irányuló kötelezettséget ír elő valamennyi unión belüli határkeresztező földgázvezetékre. Az osztrák–magyar HAG-vezeték kétirányú szállításra alkalmas kivitelezésben épült meg, csakúgy, mint a horvát–magyar összekötő vezeték. A román–magyar interkonnektor kétirányúsításához szükséges fejlesztést (kompresszorállomás-építés) a román szállítási rendszer-üzemeltető Transgas végzi el. Földgázszállítási működési engedéllyel a közvetve többségi állami tulajdonú Magyar Gáz Tranzit Zrt. (MGT Zrt.) is rendelkezik, amely engedély alapján a szlovák–magyar határkeresztező földgázvezeték létesítését végezheti. Az üzemeltetésre is jogosító szállítói rendszer-üzemeltetői engedély megszerzésére a tevékenység szétválasztásáról szóló tanúsítás után lesz jogosult, amely tanúsítási eljárást az EU Bizottságnak is jóvá kell hagynia. 2013. április 29-én a Hivatal megküldte a teljes tulajdonosi szétválasztásra vonatkozó mentességet megadó határozattervezetét az EU Bizottságnak, amelyet elfogadott, de jelentős kiegészítések előírására kötelezte a Hivatalt. Jelenleg folyik a tulajdonosi szerkezet átalakítása annak érdekében, hogy 2015. január 1-jén az MGT Zrt. megkezdhesse a határkeresztező vezeték üzemeltetését. Az építés alatt lévő szlovák–magyar összekötő vezeték kétirányú gázszállítás kialakításával épül meg.
3.2.3. Földgázelosztás Hazánkban 10 földgázelosztó társaság működik:
ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. (GDF SUEZ-érdekeltség),
E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt. (E.ON-érdekeltség),
E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt. (E.ON-érdekeltség),
FŐGÁZ Földgázelosztási Kft. (Fővárosi Önkormányzat–MVM-érdekeltség),
TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Kft.,
Csepeli Erőmű Kft.,
ISD POWER Energiatermelő és Szolgáltató Kft., 62
Magyar Gázszolgáltató Kft.,
NATURAL GAS SERVICE Ipari és Szolgáltató Kft. és az
OERG Kft. 18. ábra: Földgázelosztók területi eloszlása hazánkban
3.2.4. Földgáztárolás Biztonsági földgáztárolás Az Országgyűlés által 2006 márciusában elfogadott, a földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény 1,2 milliárd m3 földgáz tárolását és az ehhez szükséges föld alatti tároló 2010-ig történő létesítését írta elő. A földgáz biztonsági készletet olyan tárolóban kell elhelyezni, amelynek kitárolási kapacitása legalább 45 napon keresztül 20 millió m3/nap. A törvény által előírt földgáz biztonsági készlet kizárólag a háztartási és a kommunális felhasználók biztonságos földgázellátását szolgálja. A 2013. év során földgázellátási válsághelyzet miatt a biztonsági készletből nem kellett felhasználni. A 13/2011. (IV. 7.) NFM rendelet és annak 2013-as módosítása a biztonsági földgáztároló mobil készletét átmenetileg 615 millió m3-re csökkentette. A felszabadított készleteket a rendelet értelmében 2015. június 30-ig kell visszatölteni. 2013. július 25-én a Magyar Földgáztároló Zrt. (korábbi neve: E.ON Földgáz Storage Zrt.) is engedélyt kapott a Hivataltól biztonsági földgáz készletezésére arra az esetre, ha az energiapolitikáért felelős miniszter ezen engedélyest jelöli ki a biztonsági földgáztárolás végzésére.
63
Kereskedelmi földgáztárolás Az 5 magyar kereskedelmi gáztároló közül 2013-ban négyet a Magyar Földgáztároló Zrt. (a korábbi: E.ON Földgáz Storage Zrt.) üzemeltetett. Az MMBF Zrt. kereskedelmi földgáztárolási engedélyt is kért és kapott a Hivataltól, melynek értelmében a fent említett biztonsági készleten felül további 700 millió m3 mobilgázt tárolhatnak a Szőreg-I telepen. Ehhez 5 millió m3/nap kereskedelmi célú kitermelési kapacitás tartozik az engedély szerint. Így az ötödik kereskedelmi gáztároló a Szőreg-I telepen működik. 19. ábra: Föld alatti földgáztárolók elhelyezkedése és mobilgáz-kapacitása hazánkban
Hajdúszoboszló Tárolható mobilgáz készlet: 1640 Mm3 Kitárolási kapacitás: 20,8 Mm3/nap
Kardoskút Tárolható mobilgáz készlet: 280 Mm3 Kitárolási kapacitás: 3,2 Mm3/nap
Pusztaederics Tárolható mobilgáz készlet: Kitárolási kapacitás:
Szőreg Biztonsági tároló: Tárolható mobilgáz készlet: 1200 Mm3 Kitárolási kapacitás: 20 Mm3/nap
340 Mm3 3,1 Mm3/nap
Zsana Tárolható mobilgáz készlet: 2170 Mm3 Kitárolási kapacitás: 28,0 Mm3/nap
Kereskedelmi tároló: Tárolható mobilgáz készlet: 700 Mm3 Kitárolási kapacitás: 5 Mm3/nap
Az ellátásbiztonság szempontjából fontos és megnyugtató, hogy – megfelelő tárolói töltöttségi szint mellett – az országos napi csúcsigények kétharmadát a rendszer a kereskedelmi tárolókból tudja biztosítani. A 2010. november 12-én kihirdetésre került 994/2010/EU rendelet előírásai a megfelelő módosításokkal implementálásra kerültek a GET-ben, továbbá a földgázvételezés korlátozásáról, a biztonsági földgázkészlet felhasználásáról, valamint a földgázellátási válsághelyzet esetén szükséges egyéb intézkedésekről szóló 265/2009. (XII. 1.) Korm. rendeletben.
3.2.5. Gázkorlátozási sorrend meghatározása A Hivatal az ellátási zavarok esetére minden évben meghatározza a korlátozási sorrendet, mellyel egyes felhasználói körök számára a gázellátás folyamatossága biztosítható forráshiány esetén, bizonyos felhasználók korlátozása mellett. A Hivatal az elsőként korlátozható kategóriába sorol minden olyan alternatív tüzelési lehetőséggel rendelkező földgáztüzelésű erőművet, amely számára jogszabály írja elő a 16 napos folyamatos működést biztosító folyékony tüzelőanyag-készletezést. Amennyiben az ebben a kategóriában elrendelt korlátozás nem elegendő, a korlátozási sorrend szerint további felhasználók korlátozására kerülhet sor.
64
A korlátozási besorolás a földgázvételezés korlátozásáról, a biztonsági földgázkészlet felhasználásáról, valamint a földgázellátási válsághelyzet esetén szükséges egyéb intézkedésekről szóló 265/2009. (XII. 1.) Korm. rendelet alapján készül, nyolc kategóriában meghatározva a korlátozás rendszerét. Azon ipari felhasználók igényei is jogszabályi rendezésre kerültek, melyek gázellátási korlátozása a jogszabályban rögzített időn belül nem volt korábban megvalósítható, mivel gyors leállításuk jelentős technológiai kárt okozott. Ezen felhasználók helyzetét könnyíti meg a 265/2009. Korm. rendelet módosítása [293/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet], mely lehetővé teszi, hogy ilyen esetekben a korlátozás végrehajtására rendelkezésre álló időt a korábbi 8 óráról – kérelem benyújtásával – 72 órára növelhessék.
3.3. Árelőkészítés, árszabályozás 3.3.1. A rendszerhasználati díjak alakulása 2013. január 1-jei hatállyal – a 10%-kal csökkentett lakossági végfelhasználói átlagár következtében – az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók ellátásához kapcsolódó megtérülés szintje 4,5%-ról 2,28%-ra változott. Ebből fakadóan a szegmens 2012. decemberi díjaihoz képest a szállítás átlagára 12,41%-kal, a tárolás átlagára 8,50%-kal, az elosztás átlagára 10,20%-kal csökkent. 2013. április 30-án a Hivatal határozatot hozott a földgáztárolás lekötött kapacitásainak megosztásáról az egyetemes szolgáltatásra jogosult és nem jogosult felhasználók ellátásához szükséges mérték szerint. A Hivatalról szóló státusztörvényben foglaltak szerint a Hivatal rendeletalkotási jogot és egyúttal felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben állapítsa meg a rendszerhasználati díjakat, a rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályait, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakat, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeit, illetve a csatlakozási díjakat és alkalmazásuk szabályait. Ennek megfelelően a földgázszállítási, -tárolási és elosztási díjakat korábban megállapító, a 2012. július 1-jétől, illetve 2013. január 1-jétől hatályos hivatali határozatokat 2013. július 26-ai hatállyal a földgáz-rendszerhasználati díjakról, a rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII.11.) MEKH rendelet váltotta fel. Az ekkor megjelent rendelet már a júliusi rendszeres árkorrekciónak megfelelően tartalmazta a rendszerhasználati díjakat, amelyek az alábbiak szerint alakultak. A szállítási díjakban nem történt változás, míg a tárolási díjak tekintetében – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – figyelembevételre került a külön módszertan alapján számított költségek közül a párnagáz fedezetének költsége. Emellett az egyetemes szolgáltatásra nem jogosultak ellátására lekötött kapacitások esetén fizetendő tarifa tartalmazza az elmúlt év során be nem folyt párnagáz fedezetének mértékét. Továbbá, figyelemmel a földgáztárolói kapacitások kihasználtságára és a tárolással érintett földgáz volumenének erős csökkenésére, a Hivatal módosította a díjmeghatározás során használt – az árszabályozási ciklus során eddig figyelembe vett – (aktualizált) modellezett kapacitáslekötést és volument.
65
Az elosztási díjak megállapítása során figyelembevételre került az elosztott mennyiségekben történt változás. A pótdíj elvonásának segítségével minimalizálni lehetett a díjak változását az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat érintő értékesítési kategóriákban, így az ő áraik egyáltalán nem vagy csak minimálisan változtak az előző évhez képest. A nem egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók esetében érzékelhető díjemelkedés következett be az elosztott mennyiség csökkenésének következtében. A fentiekben írtaknak megfelelően 2013. július 25-én kihirdetésre került a földgáz-csatlakozási díjak meghatározásának szempontjairól és a csatlakozási díjak elemeiről szóló 43/2013. (VII. 25.) NFM rendelet, valamint a földgáz-csatlakozási díjakról és alkalmazásuk szabályairól szóló 2/2013. (VII. 25) MEKH rendelet. Az ekkor hatályba lépett díjakat a 2012. év során kialakult gyakorlat szerint a Hivatal képlettel határozta meg. A Hivatal – a 2013. évben lefolytatott szakértői vizsgálat eredményére támaszkodva – 2013 decemberéig elkészítette a jelenlegi csatlakozásidíj-számítási gyakorlatot felváltó jogszabálytervezeteket, melyeket – a jogszabályi előírásokra tekintettel – egyeztetett az iparági és érdekvédelmi szervezetekkel. A jogszabály-változtatás célja a jelenlegi rendszer nagyarányú, a meglévő infrastruktúra jobb kihasználtságát eredményező átalakítása. A hatálybalépés 2014 I. félévére várható. 2013. november 1-jei hatállyal rendkívüli ármegállapításra került sor, tekintettel a 11,1%-os lakossági végfelhasználói átlagárcsökkentés miatt módosított jogszabályokra. A szállítás és a tárolás esetében az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók ellátásához kapcsolódó megtérülés szintje 2,28%ról 0%-ra csökkent, ami a 2013. júliusi díjakhoz képest díjcsökkenéssel járt, míg az egyetemes szolgáltatásra nem jogosultak ellátása tekintetében nem változott a megtérülés mértéke, így a díjak sem. Az elosztás tekintetében a megtérülésről írtak szintén hatással voltak a díjakra, emellett jogszabályi változások miatt az elszámolási különbözet indokolt költsége november 1-jétől nem kerül figyelembevételre azok meghatározása során, így az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók ellátásáért fizetendő díjak csökkenése mellett az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználók ellátásáért megfizetendő tarifák – kismértékben – szintén csökkentek. 3
19. táblázat: A földgáz-rendszerhasználati díjak alakulása 2011-től (az adatok Ft/m -ben) 2011. 01. 1-jétől Egyetemes szolgáltatásra jogosultak ellátása esetén: Egyetemes szolgáltatásra nem jogosultak ellátása esetén:
Átlagos rendszerhasználati díjak:
2011. 07. 13-tól
2012. 07. 1-jétől
2013. 01. 1-jétől
2013. 07. 26-tól
2013. 11. 1-jétől
Szállítás*
4,23
4,20
4,16
3,64
3,64
3,11
Tárolás
10,15
11,05
11,06
10,12
11,18
10,02
Elosztás
17,78
16,43
16,44
14,77
15,07
11,22
Összesen
32,16
31,69
31,66
28,53
29,89
24,35
Szállítás
5,22
5,20
5,16
5,16
5,16
5,16
Tárolás
12,49
13,39
13,41
13,41
16,73
16,73
Elosztás
5,72
7,38
9,06
9,11
9,42
8,73
Összesen
23,43
25,97
27,62
27,67
31,30
30,61
Szállítás
4,71
4,68
4,63
4,23
4,23
4,58
Tárolás
11,38
12,12
11,57
10,73
12,01
11,03
Elosztás
11,91
12,05
12,91
12,06
12,38
9,98
Összesen
28,00
28,86
29,11
27,01
28,62
25,60
* Az összehasonlíthatóság érdekében modellezett számítás, nem egyezik meg az egyetemes szolgáltatás árában figyelembe vett szállítási költséggel.
66
3.3.2. Az egyetemes szolgáltatás árszabályozási keretei Az egyetemes szolgáltatás keretében vételező felhasználók hatósági áron jutnak földgázhoz. Egyetemes szolgáltatásra jogosultak a lakossági és a 20 m3/h kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással rendelkező egyéb felhasználók, valamint 2013. április 11-től az önkormányzatok, az önkormányzati bérlakásokban élők felhasználási helyei ellátásának mértékéig. A földgázpiaci egyetemes szolgáltatás ára tartalmazza a földgáz mint termék elismert fajlagos árát, valamint – ellentétben a villamos energia egyetemes szolgáltatással – a fajlagos rendszerhasználati díjakat, továbbá a nagykereskedelmi és egyetemes szolgáltatói árrést, valamint a mobilgázfinanszírozás költségét is. A földgáz-felajánlási árszabályozás A földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árak képzéséről szóló 29/2009. (VI. 29.) KHEM rendeletben szereplő földgázképlet alapján kerül megállapításra az egyetemes szolgáltatás árában figyelembe vett fajlagos földgázár. Ez a képlet több tényezőt vesz figyelembe. Importból származó gáz esetében a szervezett piaci (határidős) árak 70%-os, valamint a hosszú távú szerződés alapján beszerzett földgáz árának 30%-os súlya változatlan maradt. A tárolóból származó földgáz esetén 2013. áprilistól 90%-os arányban kerültek figyelembevételre a szervezett piaci és 10%-os arányban a hosszú távú szerződés szerinti árak. A szervezett piaci árak jellemzően alacsonyabbak, mint a hosszú távú szerződésben szereplő árak, így a szervezett piaci árak nagyobb mértékben történő figyelembevétele az elismert árat lefelé szorítja. A rezsiköltségek alacsonyan tartása és csökkentése 2013-ban továbbra is szükségessé tette, hogy az egyetemes szolgáltatók a 29/2009. KHEM rendelet szerinti képletből adódó árnál olcsóbban jussanak földgázhoz. Ezt a rendszerhasználati díjak, valamint az egyetemes szolgáltatói árrés csökkentése mellett az 1998. január 1. előtt termelésbe állított mezőkből származó hazai kitermelésű földgáz alacsonyan megállapított hatósági ára tette lehetővé. A szabályozás szerint az egyetemes szolgáltatók portfólióiban szereplő források (kivéve a hatósági áras hazai termelést) beszerzési árát a 29/2009. KHEM rendeletben szereplő képlet szerinti áron kell figyelembe venni, a tényleges beszerzési ártól függetlenül. A Hivatal a 2013. évi második, harmadik és negyedik negyedéves, valamint a 2014. évi első negyedéves felajánlási árakra vonatkozó javaslatát elkészítette, és megküldte az NFM részére (a 19/2010. NFM rendelet szabályozásának megfelelően).
67
Az egyetemes szolgáltatásban ellátott lakossági felhasználók végfelhasználói árának változása Az egyetemes szolgáltatás keretében ellátott lakossági fogyasztók ára két alkalommal csökkent 2013ban. 2013. január 1-jétől a lakossági fogyasztók alapdíja 10%-kal, a gázdíj kb. 8,5%-kal csökkent. Mindez a biztonsági készletezési díj megfizetése alóli mentességgel együtt összesen 10%-os árcsökkentést eredményezett. 20. ábra: Az egyetemes szolgáltatásban földgázt vételező lakossági fogyasztók országos átlagos vég3 3 felhasználói ára (I. fogyasztási kategória, 1200 m /év fogyasztás mellett) az alábbi összetevőkből áll (Ft/m )
68
2013. november 1-jétől tovább csökkent az egyetemes szolgáltatás keretében földgázt vételező lakossági fogyasztók ára, a 2013. január 1-jétől érvényben lévő árakhoz képest további 11,1%-kal, ami összességében – 2012. december 31-hez képest – már 20%-kal csökkentette a lakossági földgázárat. Az egyetemes szolgáltatási árak változása Az egyetemes szolgáltatás keretében vételező nem lakossági felhasználók végfelhasználói árai a lakossági fogyasztók árcsökkentésének köszönhetően mérséklődtek.
21. ábra: A 20 m³/h alatti mérővel rendelkező fogyasztók átlagárának elemei Ft/m³-ben (áfa és biztonsági készletezési díj / MSZKSZ-tagi hozzájárulás nélkül)
3.3.3. A PB-gáz árcsökkentése
egyes értékesítési formáinak hatósági árassá tétele és
2013. július 1-jétől hatósági árassá vált a 11,5 kg-os kiszerelésű PB-gázpalackban értékesített PB-gáz, valamint a lakossági fogyasztók számára értékesített vezetékes és tartályos PB-gáz. A hatósági árasítással egyidejűleg az érintett PB-gáz-termékek ára – azok 2012. december 1-jei értékesítési áraihoz képest – 10%-ot csökkent. Az egyes iparági szereplők 2013. július 1-jétől saját korábbi értékesítési áraikhoz képest csökkentették áraikat, a piacra 2012. december 1-je után lépő iparági szereplők által alkalmazandó árakat pedig a Hivatal számította ki és tette közzé.
3.3.4. Eszköz- és költség-felülvizsgálat A négyéves árszabályozási periódushoz igazodva a Hivatal 2013-ban megkezdte a 2014–2017-es árszabályozási ciklus előkészítését az eszköz- és költség-felülvizsgálat lefolytatásával. Ennek során felmérésre került az egyes rendszer-üzemeltetői és egyetemes szolgáltatói engedélyesek, valamint a volt közüzemi nagykereskedők a szabályozott tevékenységükhöz kapcsolódó költségeinek indokolt mértéke. A vizsgálat összesen 21 engedélyesre (13 rendszer-üzemeltető, 7 egyetemes szolgáltató, 1 volt közüzemi nagykereskedő) terjedt ki. A díjak, illetve az árrés megállapításához szükséges indokolt költségekre vonatkozó statikus, benchmark és transzferáras vizsgálat mellett az elemzés kiterjedt a különdíjas szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek felmérésére, valamint a rendszerhasználat 69
tekintetében a csatlakozás indokolt költségeinek, illetve a hálózati és mérési különbözet indokolt mértékének megállapítására. A földgázelosztói engedélyesek esetében új módszertannal került megállapításra az árszabályozásban elismert eszközérték nagysága. Az egyes engedélyesek esetében elismerhető tőkeköltség hozamtényezőjének mértékére is elkészült a Hivatal javaslata. Szintén az árszabályozási ciklus előkészítéseként a Hivatal összeállította a következő árszabályozási ciklusra vonatkozó keretrendeletekre vonatkozó javaslatát, amelyek elveikben megegyeznek a korábbi keretrendeletekkel. 2013. december 18-án kihirdetésre került az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló CCXXVII. törvény, amely 2014. január 1-jei hatállyal beiktatta a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 146./I. §-át, valamint módosította annak 104/A. § (1) bekezdését. Ezen módosítások szerint meghosszabbodott a 2010. január 1-jével indult árszabályozási ciklus, valamint hatályon kívül lett helyezve az a rendelkezés, amely szerint a Hivatalnak az eszköz- és költség-felülvizsgálat eredményéről az érintett engedélyeseket tájékoztatnia kell. Ezért az eszköz- és költség-felülvizsgálat nem került lezárásra, így a következő árszabályozási ciklusban alkalmazandó indokolt költségszint sem került megállapításra.
70
4. Távhőtermelés és távhőszolgáltatás működése és szabályozása 4.1. A távhőszektor működése, főbb jellemzői Magyarországon 95 településen összesen közel 650 ezer a távhővel ellátott lakások száma. A távhőszolgáltatók által értékesített hőenergia kb. 80%-át a lakosság (fűtési célra és használatimelegvíz-fogyasztásra) használja fel. A távhőtermelők és távhőszolgáltatók engedélyezését és felügyeletét a Hivatal látja el. A távhőellátás helyi (lokális) közüzemi szolgáltatás. A távhőellátás egyszerűsített modelljét az alábbi ábra mutatja: 22. ábra: A hazai távhőellátás egyszerűsített modellje
Lakossági fogyasztók
Külön kezelt intézmények
Egyéb fogyasztók
Távhőszolgáltató
Értékesítő/Távhőtermelő
Értékesítő/Távhőtermelő
Értékesítő
Távhőtermelő
Távhőtermelő
Az iparág szereplői: ‒ ‒ ‒
távhőszolgáltatók, távhőtermelők (amelyek többnyire egyben értékesítők is) és a távhőértékesítők (amelyek nem termelnek, hanem a termelőktől vásárolnak, és azt értékesítik a távhőszolgáltatóknak).
A távhő-szolgáltatói engedélyeket településenként adta ki a Hivatal. Általánosságban elmondható, hogy egy településen egy távhőszolgáltató működik. Léteznek olyan városok is, ahol több távhőszolgáltatói működési engedélyes társaság tevékenykedik, illetve vannak olyan vállalkozások, amelyek több településen is végeznek távhő-szolgáltatási tevékenységet. A 95 településen működő távhőszolgáltatást 91 távhő-szolgáltatói működési engedélyes társaság látja el, ehhez 104 távhő-szolgáltatói működési engedéllyel rendelkeznek. A Hivatal a kapcsoltan termelő erőművek (amelyek hőt és egyben villamos energiát is termelnek) esetében a távhőtermelői működési engedélyeket a társaság egészére adta ki. A távhőtermelői működési engedélyek száma 153, a távhőtermelői működési engedélyes társaságok száma 142. A távhőszolgáltatók, ha távhőt is termelnek (kapcsoltan és/vagy kazánban) szintén rendelkeznek távhőtermelői engedéllyel a szolgáltatási körbe bevont településre vonatkozóan. A Hivatal által kiadott távhőtermelői és távhő-szolgáltatói engedélyek száma (153 és 104) összesen 257. 71
A távhő-szolgáltatói engedélyesek közül 17-nek nincs saját hőtermelése, ők 100%-ban értékesítőktől (más hőtermelő társaságoktól) vásárolják a hőt, illetve 45 olyan szolgáltatói engedélyes társaság működik, amely csupán a saját hőtermeléséből látja el a felhasználókat, azaz nem vásárol külső forrásból hőt. Továbbá 42 távhő-szolgáltatói engedélyes saját termelésből és értékesítőktől (más hőtermelő társaságoktól) vásárolt hővel látja el a fogyasztókat. 2013-ban két olyan távhő-értékesítő engedélyes működött, amely – saját termelést nem végzett és – a termelőktől vásárolt távhőt továbbértékesítette a távhőszolgáltatóknak. A szolgáltatók a hőenergiát vagy távhőtermelőtől (fűtőmű vagy fűtőerőmű) vásárolják, és/vagy maguk állítják elő kazánokban, illetve egyre nagyobb részben kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő berendezésekben (pl. gázmotorokkal). A szolgáltatott hőenergia közel 60 településen részben kapcsolt hőés villamosenergia-termelést megvalósító fűtőerőműből származott. A távhőtermelésben felhasznált tüzelőanyag döntő részben földgáz. A távhőszolgáltató társaságok többségükben a települési önkormányzatok tulajdonában vannak, egyes helyeken a szolgáltatóban a távhőtermelő (villamosengedély-köteles fűtőerőmű) is tulajdont szerzett. Néhány településen a távhőszolgáltató üzemeltetését koncessziós szerződéssel magántulajdonú vállalkozások végzik. A döntő többségében (98% tulajdoni arány felett) önkormányzati tulajdonú távhő-szolgáltatási engedéllyel rendelkező vállalkozások száma 60, a vegyes – részben önkormányzati – tulajdonban lévő távhő-szolgáltatási engedéllyel rendelkező vállalkozások száma 22, a többi a nem önkormányzati tulajdonú távhő-szolgáltatási engedéllyel rendelkező vállalkozás. A távhőengedélyesek által értékesített hő alapján az távhőszolgáltatók számát a 2012. évi adatok alapján a 22. ábra tartalmazza. Az ábrából látható, hogy az értékesített hő 57,6%-át 5 távhőszolgáltató látja el, ugyanakkor 72 távhőszolgáltató csak az összes mennyiség 9,5%-át teszi ki. 23. ábra: Távhőszolgáltatói engedélyesek megoszlása az általuk értékesített hő éves mennyisége alapján 2012-ben
Magyarázat: A táblázatban szereplő kategóriák, besorolások a következőek: ‒ Kis távhőszolgáltatók: éves szinten 100 TJ-nál kevesebb energiaértékesítés. ‒ Közepes távhőszolgáltatók: éves szinten 100–500 TJ közti energiaértékesítés. ‒ Nagy távhőszolgáltatók: éves szinten 500–1000 TJ közti energiaértékesítés. ‒ Legnagyobb távhőszolgáltatók: éves szinten 1000 TJ-nál nagyobb energiaértékesítés.
72
A távhőszolgáltatás keretében értékesített hőmennyiségeket (TJ; %) a 2012. évi adatok alapján a 24. ábra, a lakások megoszlását a felhasználási cél szerint a 25. ábra mutatja. A távhőszolgáltatók által értékesített hőenergia mennyisége 29 PJ, melynek 76%-át a lakosság használja fel. A lakosság a vásárolt távhőt főként fűtési célra hasznosítja (kisebb részben használatimelegvíz-fogyasztásra). 24. ábra: Távhőszolgáltatás keretében értékesített hőmennyiségek (TJ; %) 2012-ben
25. ábra: Lakások megoszlása távhőfelhasználás szerint (db) 2012-ben
A 26. ábra a távhőtermelésben felhasznált tüzelőanyagok megoszlását mutatja be. A távhőtermelés 81%-át a termelők földgázból állítják elő, a biomassza részaránya 7%. 26. ábra: A távhőtermelésben felhasznált tüzelőanyagok megoszlása 2012-ben
73
4.2. Engedélyezés és felügyelet A távhőtermelés és a távhőszolgáltatás engedélyköteles tevékenység, a távhőtermelő berendezések létesítése 5 MW hőteljesítménytől szintén engedélyköteles. A távhőszolgáltatók működési engedélyét, valamint a hőenergiát nem kapcsoltan előállító távhőtermelők (kazánokban történő hőtermelés) létesítési és működési engedélyét is a Hivatal adja ki. A Hivatal 2013-ban a távhőellátás területén 67 határozatot hozott. A kiadott határozatokat engedélytípusonként az alábbi táblázat tartalmazza. 20. táblázat: A távhőtermelés és távhőszolgáltatás terén 2013-ban kiadott határozatok Távhőszolgáltatókra és távhőtermelőkre vonatkozó engedélyek kiadása, módosítása és visszavonása 2013-ban
db
Távhő-szolgáltatói működési engedély kiadása
7
Távhőtermelői működési engedély kiadása
18
Távhő-szolgáltatói működési engedély visszavonása
2
Távhőtermelői működési engedély visszavonása
4
Távhő-szolgáltatói működési engedély módosítása
10
Távhőtermelői működési engedély módosítása
20
Távhőtermelői létesítési engedély kiadása
6
Összesen
67
2013-ban a Hivatal ellenőrizte és összevetette közel száz távhőtermelői engedélyes 131 telephelyének engedélyekben szereplő adatait az éves adatszolgáltatás főbb adataival, hogy az engedélyek adatai a valós helyzetnek megfelelően naprakészek-e. Az ellenőrzések eredményeként a Hivatal 10 távhőtermelőt felszólított a működésiengedély-kérelem beadására és 14 távhőtermelőt az engedélyének módosítására. A Hivatal 3 távhőtermelő tevékenységet végző vállalkozásnál folytatott helyszíni ellenőrzést. Ezek közül egy társaság egyik létesítménye nem rendelkezett távhőtermelői működési engedéllyel. A Hivatal a termelőt felszólította az engedélykérelem haladéktalan benyújtására. A Hivatal a távhő-szolgáltatói és a távhőtermelői működési engedélyesek között felmerülő érdekellentétek esetén az ellátásbiztonság érdekében közvetítő szerepet töltött be, elősegítve a felek közötti kölcsönös megegyezést. Több ízben adott az önkormányzatoknak és az érintett szereplőknek a távhőellátás terén fennálló problémájuk megoldásához javaslatot. A Hivatal folyamatosan együttműködik az NFM-mel a távhőszektor fejlesztését megalapozó Távhőfejlesztési Cselekvési Terv és az Európai Bizottság pilot megkereséseire adandó válaszok előkészítésében.
4.3. Ellátásbiztonság Azokban az esetekben, amikor a távhőszolgáltató hőerőműtől vásárolja a hőenergia nagy részét, a szolgáltató és az erőmű közötti viták veszélyeztethetik a település távhőellátását. Ezekben a vitákban a Hivatal többször töltött be eredményesen közvetítő szerepet. Az utóbbi években bontakozott ki az a törekvés, amelynek keretében az önkormányzatok igyekeznek lépéseket tenni azért, hogy a távhőtermelést is az önkormányzat oldja meg a saját gazdasági társaságán vagy a szolgáltatóján keresztül. 74
4.4. Árelőkészítés, árszabályozás A Hivatal piacfelügyeleti tevékenységének továbbfejlesztése, a hazai piaci folyamatok figyelembevételével 2013-ban a számviteli szétválasztásra vonatkozó törvényi előírások szigorú betartatása érdekében összesen 72 hatósági eljárást indított, melyből a mai napig 62 került lezárásra. A Hivatal által indított közigazgatási eljárásokban az érintett engedélyesek a Hivataltól kapott tájékoztatás alapján elkészítették a jogszabályi előírásoknak megfelelő számviteli beszámolóikat. A Hivatal az ár-előkészítési és a távhő-szolgáltatási támogatás kötelezően előírt feladatait határidőre (augusztus 31.) teljesítette. Az ár és támogatás előkészítése során a Hivatal új adatszolgáltatást írt elő az engedélyeseknek, különös tekintettel a 2013/2014. gázévre kötött gázszerződésekre. A beérkezett adatok és a jogszabályban lefektetett módszertan alapján a Hivatal az indokolt költség és az indokolt árbevétel mértékeit minden engedélyes esetében külön, egyedileg állapítja meg, közel 200 engedélyes vonatkozásában. Az ármegállapítás során a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 50/2011. (IX. 30.) NFM rendeletben lefektetett szabályok szerint járt el. A Hivatal folyamatosan végzi a távhő-szolgáltatási támogatások folyósításának ellenőrzését, melynek során a MAVIR Zrt. által megküldött havi adatokat veti össze az engedélyesek által a Hivatalnak jelentett adatokkal, illetve a jogszabályban előírtakkal. Amennyiben bármilyen eltérést tapasztal a Hivatal a jogszabályban rögzítettekhez vagy a MAVIR Zrt. adatszolgáltatásához képest a kifizetésekben, akkor hivatalból indított eljárás keretében rendezi a kérdést, de az engedélyesek kérelmére is indíthat ilyen eljárást. Ebben a tárgykörben 2013-ban 4 határozatot hozott a Hivatal. A Hivatal egyik új feladata 2013. január 1. napja óta a nyereségkorlátot meghaladó eredményrész visszafizetése alóli mentesítés jóváhagyásának elbírálása. Ennek lényege, hogy a Hivatal bizonyos szempontok fennállásának mérlegelésével mentesítheti a visszafizetési kötelezettsége alól az értékesítőt vagy a távhőszolgáltatót (a továbbiakban együtt: kérelmező), ha a kérelmező az éves beszámoló letétbe helyezését követő 15. napig a Hivatalhoz benyújtott kérelmében igazolja, hogy a nyereségkorlát feletti eredményét a tárgyévben megkezdett aktivált vagy nem aktivált olyan beruházásra fordította, illetve a kérelem benyújtását követő harmadik év végéig aktivált olyan beruházásra kívánja fordítani, amely – ösztönzi a távhő biztonságos és legkisebb költségű termelését vagy szolgáltatását, a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a kapacitások hatékony igénybevételét, a szolgáltatás minőségének folyamatos javítását vagy a távhővel való takarékosságot; – a kapcsolt vagy a megújuló energiaforrással történő energiatermelés kimutatható környezetvédelmi és energiahatékonysági előnnyel vagy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével jár; – területfejlesztési, környezetvédelmi, energiahatékonysági vagy levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján célszerű; – a folyamatos és zavartalan távhőtermelés vagy távhőszolgáltatás, valamint az ellátásbiztonság veszélybe kerülésének elhárítása érdekében feltétlenül szükséges. Ha a Hivatal megállapítja a kérelmező által mellékelt éves beszámoló és üzleti terv, a beruházásra évente fordított vagy fordítani kívánt összeg, a tervezett beruházás menetrendje és egyéb okiratok alapján, hogy a kérelmező vonatkozásában – a mentesítés feltételei részben vagy teljes körűen fennállnak, a kérelemnek részben vagy teljes körűen helyt ad, valamint a mentesítési feltételek teljesítése érdekében további feltételeket írhat elő, vagy – a mentesítés feltételei nem állnak fenn, a mentesítési kérelmet elutasítja, és a visszafizetési szabályokat alkalmazza.
75
A tárgyévi – a távhőszolgáltatáshoz és távhőtermeléshez kapcsolódó – aktivált beruházásokhoz felhasznált saját forrás a visszafizetés alól mentesített eredmény és a tárgyévi értékcsökkenés összegével megegyező vagy annál nagyobb kell hogy legyen. A tárgyévben – a beruházás elhúzódása miatt – aktiválásra nem kerülő, folyamatban lévő beruházásokra költött saját forrás is a tárgyévihez hasonlóan figyelembe vehető, amennyiben a kérelmező a Hivatalhoz benyújtott kérelmében a beruházási célú felhasználást igazolja. Ebben az esetben az aktiválás évében ezen – korábban figyelembe vett – nem aktivált beruházás nem vehető figyelembe még egyszer. Ha a Hivatal ellenőrzése során megállapítja, hogy a kérelemben foglalt beruházás nem, vagy nem a Hivatal döntésében foglaltak szerint valósult meg, a kérelmezőt visszafizetésre kötelezi a beruházásra fordított saját pénzeszközből annak nyereségkorlátba ütköző része erejéig, és a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet szerinti bírsággal sújthatja. 2013-ban a Hivatal összesen 16 kérelmet fogadott be e tárgykörben. Ezek közül összesen 1 került elutasításra, 12 esetben jóváhagyó határozat kiadásával zárult az eljárás, 3 eljárás pedig még folyamatban van.
76
5. Víziközmű-szolgáltatás működése és szabályozása 5.1. A víziközmű-szolgáltatás működése A Hivatal a víziközmű-szolgáltatói szektor 2013. évi gazdasági, műszaki állapotát, valamint a hatályba lépett jogszabályok iparágra gyakorolt hatását a tárgyév során is folyamatosan vizsgálta. A Vksztv. 2011. december 31-i hatálybalépését megelőzően Magyarországon 373 víziközmű-szolgáltató működött. A Vksztv. rendelkezéseinek megfelelően a különböző gazdálkodási formában, eltérő gazdasági és pénzügyi háttér mellett, változatos szerződési háttérrel működő víziközmű-szolgáltatók integrációja a 2012-es évben megindult, és a folyamat eredményeként az év végére már csupán 240 víziközműszolgáltató működött. A folyamat tovább folytatódott a 2013-as évben. 2013. május 31-ig 83, a szolgáltatási tevékenységet folytatni szándékozó víziközmű-szolgáltató társaság nyújtott be működési engedély iránti kérelmet a Hivatalhoz, és az eljárások lezárultával 46 társaság kapta meg a továbbműködéshez szükséges engedélyt. A működési engedélyezés tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a 2014-es évben már a korábbiakhoz hasonló mértékű átalakulás nem várható a víziközmű-szolgáltatók tekintetében. A víziközmű-szolgáltatói működési engedélyt kapott víziközmű-szolgáltatók magyarországi megoszlását víziközmű-ágazatonként az alábbi térképek ábrázolják.
77
27. ábra: Közműves ivóvízellátást végző szolgáltatók Magyarországon
Forrás: MaVíz – www.maviz.org
78
28. ábra: Közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást végző szolgáltatók Magyarországon
Forrás: MaVíz – www.maviz.org
79
Míg a 2012-es év során igen alacsony, átlagosan mindössze 8-9 volt az egy víziközmű-szolgáltatóra eső ellátott települések száma, addig 2014 januárjára ez az érték 69-70 ellátott településre emelkedett. A felhasználói egyenértékek (FE) esetében 2012-ben az átlagos érték 40 000 FE volt víziközmű-szolgáltatónként, ehhez képest 2014 januárjára már 302 800 FE-re nőtt ez a szám. (A budapesti adatok nélkül ez az átlag 2012-ben 35 000 FE, 2014-ben 226 000 FE.) Az integráció eredményeképp megvalósult a Vksztv. alapvető céljaként definiált, közel azonos szolgáltatásminőséget, valamint hatékony, biztonságos és folyamatos működést biztosító víziközműszolgáltatás rendszere. A 2013-as év végére a víziközmű-szolgáltatást a Vksztv. előírásainak és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvénynek megfelelően túlnyomóan állami és önkormányzati tulajdonú, valamint ezek közös tulajdonában álló víziközmű-szolgáltatók végzik. A 46 víziközmű-szolgáltatói működési engedéllyel rendelkező szolgáltató esetében 18 cég kizárólag települési önkormányzatok tulajdonában van. A fennmaradó víziközmű-szolgáltatók tekintetében a tulajdonviszonyok vegyesen alakulnak: állami, települési önkormányzati és magántulajdon is előfordul, kiemelendő, hogy az 5 regionális víziközmű-szolgáltatóban a magyar állam 90% feletti tulajdonrésszel rendelkezik.
80
21. táblázat: Víziközmű-ágazat tulajdonosi szerkezete Tulajdonelem megnevezése
Víziközművek
Működési engedéllyel rendelkező víziközműszolgáltatók
Rendszerfüggetlen víziközműelemek
Víziközmű-beruházások
Tulajdonelem tartalma
Víziközmű-rendszer tulajdonjoga
A közműves ivóvízellátást, valamint a közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást végző cégek tulajdonjoga A víziközműtől állagsérelem nélkül elválasztható alkotórész (pl. szivattyú, fogyasztásmérő berendezés, irányítástechnikai berendezés) Új víziközmű létesítése, illetve a már elkészült, üzembe helyezés előtt álló víziközmű
Tulajdonos személye, tulajdoni aránya Túlnyomóan önkormányzati, részben állami tulajdon; a még át nem adott, magántulajdonban lévő víziközművekre nézve 2014-ben kisajátítás kérhető A 46 víziközmű-szolgáltató átlagosan 11%-ban állami, 69%-ban önkormányzati, 20%-ban magán- és vegyes tulajdonban van Állami, önkormányzati és víziközműszolgáltatói tulajdon
Állami, önkormányzati, víziközműszolgáltatói, illetve magántulajdon
A Vksztv. szabályainak megfelelően a 2013-as évben a nem állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő víziközművek tulajdonjoga átszállt, illetve átruházásra került. A nemzeti tulajdonban lévő víziközművagyon egy része a víziközmű-szolgáltatói működési engedélyezések során vagyonértékeléssel felmérésre került, mely folyamat 2014-ben és 2015-ben is folytatódni fog: a teljes víziközművagyonra nézve a Vksztv. rendelkezései alapján 2015. december 31-ig vagyonértékelést kell végeztetniük az érintetteknek. 22. táblázat: A víziközmű-működési engedéllyel rendelkező 46 szolgáltató főbb adatai Felhasználási helyek száma – közműves ivóvízellátás
3,4
millió db
Felhasználási helyek száma – közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás:
2,6
millió db
Kitermelt ivóvíz mennyisége
1 447
millió m³
Értékesített ivóvíz mennyisége
1 528
millió m³
Kiszámlázott elvezetett szennyvíz mennyisége
939
millió m³
Közműves vízhálózat hossza – bekötések nélkül
50
ezer km
Közműves szennyvízhálózat hossza – bekötések nélkül
42
ezer km
Árbevétel – közműves ivóvízellátás Árbevétel – közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás Foglalkoztatottak létszáma
98,9
milliárd Ft
101,6
milliárd Ft
28
ezer fő
5.2. Engedélyezés és felügyelet 5.2.1. Engedélyezés A Vksztv. rendelkezései alapján a víziközmű-szolgáltatói tevékenységet 2013 második félévében is folytatni kívánó szolgáltatóknak 2013. május 31. napjáig kellett működési engedély kiadása iránti kérelmet benyújtaniuk a Hivatalhoz. Az engedélyezéssel kapcsolatos munka azonban már a kérelmek benyújtását megelőzően megkezdődött, a Hivatal több ajánlást is közzétett a honlapján annak érdekében, hogy elősegítse a víziközmű-szolgáltatók kérelmének rendezett és a jogszabályi követelményeknek megfelelő benyújtását. A Hivatal az eljárások egységes és gördülékeny lefolytatása érdekében belső eljárásrendet dolgozott ki, továbbá a költségtakarékos és hatékony munkavégzést informatikai eszközök nagymértékű felhasználásával biztosította. 81
A Hivatal a jogszabályban előírt határidőig beérkezett 84 db víziközmű-szolgáltatói működési engedély iránti kérelem több száz oldalas dokumentációját vizsgálta meg annak érdekében, hogy engedélyt kizárólag olyan víziközmű-szolgáltatók kapjanak, amelyek képesek a jogszabályokban előírt, megfelelő színvonalú és hatékony közszolgáltatás biztosítására. Az eljárások érdemi lezárásaként a Hivatal 46 db víziközmű-szolgáltatónak adott víziközmű-szolgáltatói működési engedélyt. Az ágazatban lezajlott integráció eredményeként számos új üzemeltetési szerződés jött létre az ellátásért felelősök és a víziközmű-szolgáltatók között, így komoly feladatot jelentett annak a mintegy 250 eljárásnak a lefolytatása, amely ezen szerződések jóváhagyására irányult.
5.2.2. Ellenőrzés Díjfelügyeleti eljárások A Hivatal a 2013. év első negyedévében a víziközmű-szolgáltatás díjaira vonatkozó rendelkezések betartását ellenőrizte azon víziközmű-szolgáltatóknál, amelyek tekintetében az előzetes adatszolgáltatás eredménye alapján felmerült, hogy az általuk 2012. évben alkalmazott díjak nem felelnek meg a vonatkozó jogszabályoknak. A Hivatal összesen 79 víziközmű-szolgáltatóval szemben indított díjfelügyeleti eljárást, mely 113 települést és 425 000 felhasználót érintett. Az ellenőrzési eljárások így Magyarország településeinek 3,5%-át, illetve a lakosság 23%-át érintették. A lefolytatott ellenőrzések eredményeként 47 esetben tárt fel a Hivatal jogsértést, és tiltotta el a víziközmű-szolgáltatót a jogszabálysértő díj alkalmazásától, valamint egyidejűleg kötelezte a jogszerű díj alkalmazására és a jogsértő módon elért többletbevétel visszatérítésére a sérelmet szenvedett felhasználók részére. A megállapított jogsértések az alábbi típusokba sorolhatók: ‒
a víziközmű-szolgáltatás díjának – jogszabályban megengedett – 4,2%-ot meghaladó mértékben történő emelése,
‒
a víziközmű-szolgáltatás díjszerkezetének módosítása.
A 2013. év második felében megtartott utóellenőrzések eredménye szerint a visszatérítés minden esetben megtörtént. Víziközmű-szolgáltatói működési engedély iránti kérelem benyújtásának és az engedély nélküli szolgáltatói tevékenység ellenőrzése A Hivatal legnagyobb volumenű ellenőrzési feladata 2013 második félévében a víziközmű-szolgáltatói működésiengedély-kérelem benyújtása nélkül végzett víziközmű-szolgáltatói tevékenységek feltárására irányult. Az előzetes adatszolgáltatással megkeresett közel 1400 önkormányzattól beérkezett adatok alapján összesen 70 ellenőrzést indított meg a Hivatal, 90 település és 23 szolgáltató vonatkozásában. Ezen esetekben felmerült annak lehetősége, hogy olyan gazdálkodó szervezet végez víziközműszolgáltatást, amely működésiengedély-kérelmet nem nyújtott be a Hivatalhoz. A beérkezett nyilatkozatok alapján 11 olyan gazdálkodó szervezetet azonosított be a Hivatal, amelyek 26 településen a Vksztv. előírásait megszegve folytatnak víziközmű-szolgáltatói tevékenységet. Az ellenőrzések érdemi lezárásaként, illetve a víziközmű-szolgáltatói működési engedélyezési eljárásokban feltárt jogsértések alapján 2013 decemberében 13 gazdálkodó szervezetet tiltott el a Hivatal a víziközmű-szolgáltatási tevékenység ellátásától. Az eltiltó határozattal párhuzamosan – az 82
ellátáshoz fűződő közérdekből – minden esetben közérdekű üzemeltető kijelöléséről is intézkedett a Hivatal. Az ellenőrzések alapján megállapítható, hogy az engedély nélküli üzemeltetéssel érintett települések száma nem éri el Magyarország összes településének 2%-át sem. Az ellátásért felelősök több mint 98%-a eleget tett a Vksztv.-ben foglalt kötelezettségeinek, és gondoskodott a közműves ivóvízellátással és a közműves szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos víziközműszolgáltatási feladatok elvégzéséről.
5.3. Ellátásbiztonság A Hivatal a biztonságos víziközmű-szolgáltatás érdekében folyamatosan vizsgálja a magyar víziközműszektor helyzetét, különösen az egyes víziközmű-szolgáltatók, ellátásért felelősök tevékenységét. Amennyiben az ellátásbiztonság bármely okból veszélybe kerül, úgy a Hivatal az ellátáshoz fűződő közérdekből haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket, végső esetben közérdekű üzemeltetőt jelöl ki az adott víziközműrendszerre nézve. A Hivatal a 2013. évben összesen 133 eljárást indított közérdekű üzemeltető kijelölésére annak érdekében, hogy az ország valamennyi településén biztosított legyen a Vksztv. szabályainak megfelelő víziközmű-szolgáltatás.
5.4. Árelőkészítés, árszabályozás 5.4.1. A víziközmű-ágazat helyzete az árelőkészítés szempontjából Ahogy az már a korábbiakban említésre került, a víziközműpiac a korábbi szabályozási környezet miatt erősen tagolt, a piaci szereplők száma kiugróan nagy volt még a 2013-as év elején is, ami a díjelőkészítést is alapjaiban határozta meg. Elsősorban az elaprózódott piaci szerkezet, illetve az egységes árazási elvek hiánya miatt jelenleg a szolgáltatók díjaiban, díjképzési módszereiben és díjszerkezeteiben jelentős különbségek figyelhetők meg. Víziközmű-szolgáltatónként, településenként, víziközmű-szolgáltatási ágazatonként és ezen belül is nagyon gyakran több szempont alapján (egytényezős/többtényezős díjképzés; bekötési vízmérő átmérője; felhasználó személye szerinti díjkategóriák stb.) a szolgáltatási díjak eltérően kerültek a korábbiakban meghatározásra. A Vksztv. 2011. december 31-i hatálybalépését követően, 2012-ben megindult az integrációs folyamat, mely a 2013-as év során is nagy ütemben folytatódott. Az integráció célja, hogy a víziközmű-szolgáltatást meghatározott formában, a törvényben definiált üzemeltetési szerződés alapján, közel azonos szolgáltatásminőséggel, valamint hatékony és folyamatos működést biztosítva lehessen nyújtani. Az így kialakuló egységesített szabályozási környezet a díjmeghatározásra is alapvető hatást gyakorol. Az integráció eredményeként a regionalitás és a szolidaritás elve érvényesülhet a keresztfinanszírozás tilalmának érvényre juttatása mellett. A felhasználók szempontjából az a cél, hogy elérhető áron, magas szolgáltatási színvonal mellett jó minőségű ivóvízhez jussanak úgy, hogy a víziközmű-szolgáltatókra háruló kötelezettségek egyértelműen körülhatároltak legyenek. A felhasználókat érintő fogyasztási díjak várható alakulását vizsgálva az integráció segíti a szolidaritást, ami esélyt ad a jelenlegi szolgáltatói díjkülönbségek felszámolására is. A Vksztv. 2012. január 1-jével módosította az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényt, megszüntetve a települési önkormányzatok és a vízgazdálkodásért felelős miniszter hatósági ármegállapítási jogkörét. A hatáskörök változása miatt szükséges volt az egyes miniszterek, valamint 83
a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet módosítása is, így 2012. június 27-től a nemzeti fejlesztési miniszter szakpolitikai feladat- és hatáskörébe utalta a víziközmű-szolgáltatás felügyeletét. A Vksztv. az egyes víziközmű-szolgáltatók 2011. december 31-én alkalmazott árainak 2013. december 31-ig történő kvázi befagyasztásával rögzítette az árakat, melyek emelésére így nem nyílt lehetőségük a szolgáltatást átvenni szándékozóknak, és a szolgáltatási díj alkalmazása csak a törvény által szabott keretek között lehetséges, amely szerint a 2011. december 31-én alkalmazott bruttó díj maximálisan 4,2%-kal emelhető a víziközmű-szolgáltatás díjait és azok alkalmazásának kezdő időpontját meghatározó miniszteri díjrendelet hatálybalépéséig.
5.4.2. Korábban nem nyújtott szolgáltatás díjai Azokon a területeken, ahol olyan beruházást hajtanak végre, amelynek eredményeképpen a településen korábban nem nyújtott víziközmű-szolgáltatás válik a felhasználók számára elérhetővé, a Hivatal a miniszter egyetértésével a szolgáltató kérelmére szolgáltatási díjat állapít meg. A 2013-as év során hozzávetőlegesen 50 település vonatkozásában érkezett be a Hivatalhoz korábban nem nyújtott szolgáltatás díjmegállapításával kapcsolatos kérelem, melyek jelentős részének a minisztérium felé való felterjesztése megtörtént, vagy az eljárásokban a tényállás teljes körű tisztázása zajlik.
5.4.3. Díjelőkészítés A Hivatal az alkalmazandó díjakra vonatkozó javaslatát minden év október 15-ig küldi meg a miniszter részére, melyre első alkalommal 2014. október 15-ig kerül sor. A víziközmű-szolgáltatók által alkalmazott díjak szabályozása tehát 2014-ben kezdődik, de a megállapított díjak 2015-től lesznek hatályosak. Ugyanakkor a Hivatal a feladat végrehajtása érdekében már a 2012. évben megkezdte az árszabályozási koncepció és az árszabályozás módszertanának kidolgozását. A Vksztv. előírásainak megfelelően 2012-ben a Hivatal struktúrájához illeszkedő, a víziközműszolgáltatási szektor felügyeletét és szabályozását ellátó szervezeti egység került kialakításra, amely a 2013. évben folytatta az új szabályozásnak megfelelő hatósági tevékenységét.
84
6. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak meghatározásának előkészítése A 2013. évben a Hivatal megkezdte a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyzetének felmérését és a díjfelügyeleti, valamint díjelőkészítő munkákhoz szükséges adatbázisok kiépítését. Ennek első lépéseként megkereste a Hivatal a települési önkormányzatokat egy átfogó adatbekéréssel, majd nyáron a hulladékgazdálkodási közszolgáltatókkal vette fel a kapcsolatot, ami elsősorban a közszolgáltatási területek országos lefedettségét hivatott felmérni. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatóktól az adatbekérés elektronikusan történik. A Hivatal kiemelten kezelte a lakosságtól, a fogyasztóvédelmi felügyelőségektől és a minisztériumoktól érkezett panaszokat, bejelentéseket, melyek száma októberre elérte a 164-et. Ezek alapján 24 hulladékgazdálkodási közszolgáltató ellen folytatott le a Hivatal díjfelügyeleti eljárást. A munka során mind a jogalkotóval, mind az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft.-vel (a továbbiakban: OHÜ) szoros munkakapcsolat alakult ki. A panaszok ügykezelése és a hatásköri kérdések kapcsán a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal és az OHÜ-vel is több egyeztetést tartott a Hivatal. A nemzeti fejlesztési miniszter rendeletalkotási jogkörébe tartozó hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak szabályozásának előkészítését is megkezdte a Hivatal. Az év közben bekövetkezett jogszabályi változások következtében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjára vonatkozóan a Hivatalnak javaslatot – mely alapján a nemzeti fejlesztési miniszter rendeletet alkothat – első ízben csak 2014-ben kell tennie. A 2013. évben új feladatként jelentkezett a nem rendszeres hulladékszállítás szabályai alapján kijelölt közérdekű szolgáltatók indokolt többletköltségének vizsgálata és az ezzel összefüggő támogatási igények véleményezése is. A Hivatal a honlapján elektronikus formában közzétette az indokolt többletköltségek vizsgálatához szükséges dokumentumokat és a vizsgálat módszertanát is.
6.1. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos ellenőrzések 6.1.1. Az ellenőrzések száma és eredménye A Hivatal 2013. évben 28 hulladékgazdálkodási közszolgáltatóval szemben indított hatósági ellenőrzést a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak jogszerűségének vizsgálata érdekében, mely összességében 197 település 2 828 800 lakosát érintette. Az eljárások eredményeként 2 alkalommal a Hivatal a hatósági eljárást végzéssel megszüntette, mert megállapította, hogy az általa vizsgált települések vonatkozásában nem a hatósági ellenőrzés alá vont közszolgáltató végezte a közszolgáltatást, míg 8 esetben megállapításra került, hogy a szolgáltató a vizsgált időszakban hatályos jogszabályoknak megfelelő díjat alkalmazott, így – mivel a hatósági ellenőrzés jogsértést nem tárt fel – az eljárást végzéssel megszüntette. A 2013. évi ellenőrzések eredményeként 3 eljárásban a Hivatal határozatában megállapította, hogy a szolgáltató a vizsgált időszak vonatkozásában jogszerűtlen díjat alkalmazott, továbbá kötelezte a szolgáltatót a jogszerűtlen díjalkalmazással elért többletbevétel visszatérítésére, és további két eljárásban a döntés kiadmányozásra való elkészítése folyamatban van.
85
Jelenleg további 13 ügyben van még folyamatban az eljárás, míg a fennmaradó eljárások vonatkozásában a hiánypótlás során beérkező dokumentumok alapján kerül sor a marasztaló döntés vagy az eljárást megszüntető döntés meghozatalára.
6.1.2. A megállapított jogsértések típusai A Hivatal eljárásai során megállapította, hogy a természetes személyek vonatkozásában számos esetben a közszolgáltató nem az alkalmazott díj alapján határozta meg a 2013 I. félévében kiszámlázott díjat, hanem a rendeletben/szerződésben rögzített díjat vette alapul, vagy a közszolgáltató 2013-ra vonatkozó díjemelése meghaladta a 4,2%-ot. Nem természetes személyek (közületek) vonatkozásában az alkalmazott díj meghaladta a 4,2%-os mértékű emelést. A határozatok esetében a jogsértést többnyire az alapozta meg, hogy a szolgáltatók 2012. december 31-én alacsonyabb díjat alkalmaztak, mint az ezen a napon hatályos önkormányzati rendeletben meghatározott, azonban a 2013. évre vonatkozó díjemelést a rendeletben meghatározott díjhoz képest hajtották végre.
86
7. Fogyasztóvédelem A Hivatal kiemelt feladata a fogyasztói érdekek minél magasabb szintű védelmének megvalósítása, amelyet a Hivatal a szolgáltatók tevékenységének ellenőrzésével, a fogyasztók, felhasználók panaszainak kivizsgálásával, továbbá – önálló szabályozó szervi jogállásából adódóan – követelmények meghatározásával valósít meg.
7.1. Szolgáltatás minősége 7.1.1. A villamosenergia-piac A szolgáltatásminőség-szabályozás a Hivatal által kialakított gyakorlat szerint négy pilléren nyugszik. Ez a négy szabályozási pillér a szabályozott terület jellegében, a szabályozás módjában és a követelmények be nem tartása következményeinek tekintetében is jelentős mértékben eltér egymástól. Ennek megfelelően külön szabályozás vonatkozik a szolgáltatás folyamatosságára, az ügyfélkapcsolatokra, a Garantált Szolgáltatásokra, valamint a feszültségminőségre. A szolgáltatásminőség-szabályozással elért eredmények megismerése érdekében 2013-ban tizenhetedik alkalommal készítette el a Hivatal az elosztói engedélyesek és az egyetemes szolgáltatói engedélyesek felhasználóinak elégedettségét felmérő tanulmányt. A kutatás 7600 lakossági és 2600 nem lakossági fogyasztó véleményén alapszik. A felmérés módszertana megegyezett a 2012-ben alkalmazott eljárással, így a kapott eredmények számszerűen is közvetlenül összehasonlíthatók. Az elosztói tevékenységgel kapcsolatos vélemények két fő területre összpontosítva kerültek összegyűjtésre. Egyrészt a villamos energia eljuttatásának minősége (ezen belül pl. az ellátás folyamatossága, a feszültségingadozások lakossági fogyasztói és nem lakossági felhasználói érzékelése, minősítése, az üzemzavar-elhárítás), másrészt a kapcsolattartás (ezen belül pl. a műszaki jellegű ügyintézés) került a vizsgálat középpontjába. A villamosenergia-ellátás folyamatosságának hiányosságait, a hálózati hibák kijavításának hosszadalmasságát továbbra is problémaként említették a megkérdezettek, noha az ezzel kapcsolatos megítélés évről évre javul. A megkérdezettek mintegy 40-44 százaléka érzékelt rövid, 31-34 százaléka hosszabb feszültségkimaradást, 20-24 százaléka feszültségingadozást, 10-12 százaléka pedig hálózati hibát, ezek az értékek egyben az utóbbi három év legkedvezőbb adatai. Az egyetemes szolgáltatási területen a lakossági fogyasztókkal és a nem lakossági felhasználókkal való kapcsolattartás formáit, így a számlázás, a reklamációkezelés, az egyéb ügyfélszolgálati munka és a kommunikáció-tájékoztatás témakörét vizsgálta a felmérés. Annak ellenére, hogy elsősorban a telefonos ügyfélkapcsolati formát választanák a megkérdezettek, a tényleges kapcsolatfelvételben a személyes, majd az internetes, és harmadik helyen a telefonos ügyintézés szerepel – ami alátámasztja az utóbbi alacsonyabb elégedettségi szintjét. Kritikus pontként a körülményességet és a hosszú várakozási időt emelték ki a megkérdezett felhasználók. A számlák érthetőségére vonatkozó lakossági, felhasználói vélemény az elmúlt években folyamatosan, kismértékben javult. Országosan a megkérdezett lakossági fogyasztók 76 százaléka jónak minősítette a számla értelmezhetőségét, ugyanakkor mintegy 24 százaléka jelezte, hogy a számla értelmezése egyértelműen nehézséget jelent számára. A lakosság körében a számlák érthetőségét várhatóan nagymértékben javítani fogja a múlt évben elfogadott, egységes számlakép alkalmazását elrendelő törvényi rendelkezések szolgáltatók általi végrehajtása. 87
Szolgáltatás folyamatossága, megbízhatósága, üzemzavarok A villamosenergia-elosztói engedélyesek által nyújtandó ellátási színvonal folyamatos javítása gazdasági ösztönzésének alapját a hosszú idejű nem tervezett ellátásmegszakadások átlagos gyakoriságára és időtartamára, valamint a nem szolgáltatott villamos energiának a rendelkezésre álló villamos energiára vonatkoztatott hányadosát képező kiesési mutatóra meghatározott minimális minőségi követelmények képezik. A VET alapján a Hivatalnak lehetősége van határozatban megállapítani az engedélyesek tevékenységének minimális minőségi követelményeit és elvárt színvonalát, amelyek – a szélsőséges időjárás hatásának ellensúlyozása érdekében – hároméves átlagok alapján kerültek megállapításra, lehetőséget hagyva az engedélyesek felelősségén kívül eső kivételek kezelésére. A Hivatal határozatában a villamosenergia-elosztói engedélyesek által nyújtandó szolgáltatási színvonal gazdasági ösztönzésének alapját képező nemzetközileg elfogadott mutatókra meghatározott minimális minőségi követelményeken kívül további három elvárt színvonalmutató tekintetében is évenkénti százalékos mértékben meghatározott javulást írt elő. A Hivatal 2013. június 20-án értékelte a villamosenergia-ellátás megbízhatóságának 2012. évi színvonalát. Az értékelés alapján a 2010–2012 hároméves átlaga tekintetében az elosztói engedélyesek egy kivételével teljesítették a Hivatal határozatában előírt minimális minőségi követelményeket. A Hivatal az országos adatok vonatkozásában megállapította, hogy a villamosenergia-ellátás folyamatosságának mérésére szolgáló mindhárom mutató évek óta tartó javuló tendenciája 2012-ben is folytatódott. A tavalyi évben a felhasználók átlagosan 1,16 alkalommal tapasztaltak hosszú idejű feszültségkimaradást, szemben a 2011. évi 1,21 alkalommal, 2012-ben egy felhasználó átlagosan 76 percet töltött villamosenergia-ellátás nélkül, ami megegyezik a 2011-es értékkel. A kiesési mutató tekintetében az előző évekhez hasonlóan 2012-ben is kismértékű javulás volt megfigyelhető. A hazai adatok nemzetközi összehasonlításban évek óta a középmezőnyben vannak. Az elosztói engedélyesek közül az ellátás kimaradásának átlagos időtartama szempontjából 2012-ben az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. nem tudta teljesíteni a követelményt, így 0,02%-kal a Hivatal által előírt szint felett, de az 5%-os tűrési sávon belül teljesített, így nem kellett díjcsökkentést alkalmaznia az elosztói díjakból. A többi engedélyes minden mutató vonatkozásában teljesítette a minimális követelményeket. Az elvártszínvonal-mutatók tekintetében – melyek nemteljesítése nem jár közvetlen szankcióval – az elosztók sok esetben elmaradnak a követelményszinttől. A Hivatal a jövőben nagyobb hangsúlyt fektet az elvártszínvonal-mutatók teljesítésének ösztönzésére. Az elosztói engedélyesek 2012. évi teljesítésének értékelése elérhető a Hivatal honlapján. Ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség A szolgáltatásminőség másik pillérét alkotó ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség 2008-ban, a VET akkor hatályba lépő rendelkezéseihez igazodva került újraszabályozásra. Az ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség szabályozására létrehozott mutatószámrendszer egymásra épülő követelményekből piramisjellegűen lett felépítve. Ebben a piramisban a legalsó szintet azok a monitoring jellegű mutatók képezik, amelyekhez kapcsolódóan sem minimális minőségi követelmény, sem elvárt színvonal nem került meghatározásra. Ezek a mutatók az engedélyesek tevékenységének felmérésére, az engedélyesek összehasonlítására szolgálnak, és egy esetleges jövőbeli szabályozás alapjait képezhetik.
88
A szabályozási piramis középső szintjén azok a mutatószámok találhatók, amelyekre – részben jogszabályi előírásokon alapulva – elvárt szolgáltatási színvonalat állapított meg a Hivatal. Ezen követelmények be nem tartása utólagos hatósági ellenőrzést követően eredményezheti szankció alkalmazását. A szabályozási rendszer csúcsán azok a mutatószámok állnak, amelyekre vonatkozóan mind elvárt színvonalat, mind minimális minőségi követelményt megfogalmazott a Hivatal. Ez utóbbiak be nem tartása – az elmaradás mértékétől függően – két lépésben legfeljebb 100 M Ft/mutatószám bírság kiszabását eredményezheti. Az egyetemes szolgáltatókra vonatkozó 2010. és 2011. évi ügyfélkapcsolati szolgáltatási színvonali mutatók kiértékelésére 2013-ban került sor, melynek során 2 engedélyessel kapcsolatban is súlyos hiányosságok merültek fel. Az értékelést – annak véglegesítése után – a Hivatal honlapján közzéteszi. Garantált szolgáltatások Az egyedi felhasználókat érintő minimális minőségi követelmények, az ún. Garantált Szolgáltatások (GSZ) rendszerével kapcsolatos éves adatszolgáltatás alapján az elosztói engedélyesek határozatban foglalt tevékenységeinek 2012. évre vonatkozó értékelése 2013-ban is elkészült. A Hivatal 2003-ban kiadott GSZ-határozatai a 2008. évben az új jogi szabályozással összhangban kerültek megújításra a villamosenergia-elosztói, egyetemes szolgáltatói és kereskedői engedélyesek részére. A szélsőséges időjárási viszonyok miatt növekvő számban bekövetkezett üzemzavarok következtében a Hivatal 2009 novemberében az elosztói engedélyesek számára meghatározott GSZ II. „Villamosenergiaellátás több felhasználási helyet érintő kimaradásának megszüntetése” követelményt – több hónapig tartó egyeztetést követően – részletesen szabályozta. Ennek során meghatározásra kerültek azok az időtartamok, melyeket követően a szélsőséges időjárási viszonyok következtében kialakuló hosszú idejű áramszünetek esetében a felhasználók pénzügyi kompenzációt kapnak. 23. táblázat: A Garantált Szolgáltatások összesített adatai
Engedélyes
GSZ körébe tartozó ügyek száma, db
Nem teljesített ügyek száma, db
Automatikusan kifizetett kötbérek összes száma, db
Kifizetett kötbérek összesen, db
Kifizetett kötbérek összesen, Ft
ELMŰ Hálózati Kft.
2 528 270
4882
4934
4934
29 470 000
ÉMÁSZ Hálózati Kft.
1 965 445
635
635
635
4 508 000
EDF DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft.
1 287 385
3422
3691
3691
26 456 800
E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt.
1 113 645
4670
5211
5211
30 197 000
E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.
2 547 517
6663
9764
9764
55 682 000
E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.
1 920 575
3618
4413
4413
25 436 000
11 362 837
23 890
28 648
28 648
171 749 800
68 485
2219
2219
2219
13 550 000
1 572 213
7824
7821
7821
45 825 000
ÉMÁSZ Nyrt.
342 085
2725
2725
2725
15 140 000
E.ON Energiaszolgáltató Kft.
430 363
790
790
790
4 685 000
2 413 146
13 558
13 555
13 555
79 200 000
13 775 983
37 448
42 203
42 203
250 949 800
Elosztók összesen: EDF DÉMÁSZ Zrt. ELMŰ Nyrt.
Egyetemes szolgáltatók összesen Mindösszesen:
Az elosztói engedélyesek informatikai rendszereinek fejlesztéséhez szükséges felkészülési időt figyelembe véve az automatikus – nem a felhasználók igénylése alapján történő – kifizetések 89
követelménye a 2009. évtől kezdődően fokozatosan került bevezetésre. Ennek utolsó lépéseként a kötbérek kifizetése 2011. január 1-jétől a villamosenergia-elosztói, az egyetemes szolgáltatói és a kereskedői engedélyesek minden követelménye esetében automatikus lett. A GSZ-határozat értelmében az elosztói engedélyesek 13, az egyetemes szolgáltatók 5 minimális követelmény előírásainak be nem tartása esetén kötelesek kötbért fizetni a nemteljesítéssel érintett összes felhasználónak. A 2012. évben az elosztók által azonosított nem teljesített ügyek száma (23 890) a 2011. évhez képest jelentősen, közel a felére csökkent. Országosan az összes kifizetett kötbér és a nem teljesített ügyek számának arányában folyamatos javulás figyelhető meg 2009-től kezdve, az arány 2012-ben 119,92%-nak adódott. Az arányszám 100% feletti értéke a GSZ IX. követelményénél előírt többszörös kötbérfizetési előírás miatt volt indokolt. A követelmények nemteljesítése miatt az elosztói engedélyesek közül az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt., az egyetemes szolgáltatók közül az ELMŰ Nyrt. fizetett kiemelkedő összeget a felhasználóinak. Az elosztói engedélyesek 2012. évi teljesítésének értékelése elérhető a Hivatal honlapján. Feszültségminőség A Hivatal által korábban kezdeményezett, az elosztói engedélyeseknél rotációs rendszerben 400 db feszültségminőség-mérővel végzett mérés hazánkban is elindított egy egységes feszültségminőségmérési kultúrát. A tapasztalatok alapján a Hivatal által 2008. április 7-én kiadott „Szakmai ajánlás egységes feszültségminőség-monitoring rendszer kialakítására” fő célja az elindított feszültségminőség-mérési kultúra folytatása és folyamatos fejlesztése volt. A beszámolókészítési kötelezettség és az éves értékelés a mérések folyamatos nyomon követését és fejlesztését hivatott elősegíteni. A feszültségminőség-monitoring rendszer keretein belül 2012-ben kisfeszültségen a megelőző évhez képest 36%-kal több, összesen 1489 mérőeszköz került bevonásra a mérésekbe, melyek kihasználtsága éves szinten átlagosan 2 hónap volt. A mérőműszerek számának és kihasználásának növelése folyamatos. A kisfeszültségű mérések esetében az ország összesen 10 420 mérési pontjának 1,35%-a volt tartósan szabványtalan feszültséggel ellátva, ami jelentős javulás a 2011-es 6%-os értékhez képest, azt is szem előtt tartva, hogy a mérési pontok száma megtízszereződött. Figyelembe véve, hogy a mérések elhelyezésekor számos elosztó az általa problémásnak ítélt helyeken végzett méréseket, ezért ez az érték nemcsak az elosztó hálózat minőségét, hanem a mérőeszközök elhelyezésének hatékonyságát is jellemzi. A feszültség értéke az elvégzett mérések 0,27%-ában kilépett a szabványos ±10%-os tűrésmezőből, ami a 2011-es értékhez viszonyítva javulást jelent. A középfeszültségen kialakított, 267 mérőt tartalmazó mérőhálózat kihasználtsága éves szinten átlagosan 10,88 hónap. A középfeszültségű mérések tekintetében előrelépés történt 2011-hez képest, mivel az eddigi három elosztói engedélyes mellett immár egy negyedik is elindította monitoring méréseit középfeszültségű hálózatán. Az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. esetében a középfeszültségű mérések éven belüli időtartama 2011-hez hasonlóan 2012-ben is közel teljesnek tekinthető. A másik két E.ON elosztói engedélyes esetében pedig folyamatosan növekszik a mérési időtartam. A középfeszültségen végzett mérések az országos mérési időtartam közel 48%-át adják. A 2,08 millió órát meghaladó mérések esetében a 2011-es mindösszesen 63 óráról 2012-re 243,5 órára emelkedett a ± 10% tűrésmezőből való kilépés időtartama a mérés 100%-ában, ami az összes mérési időtartamhoz képest elhanyagolandó mennyiségű, de a négyszeres emelkedés okát érdemes kivizsgálni.
90
A szolgáltatott feszültség minőségéről további információk nyerhetők a tartósan szabványtalan feszültséggel ellátott felhasználók számának jelentéséből. A 2011. évi beszámolótól kezdve a Hivatal a 2009-ben az „Egyedi felhasználókat érintő minimális minőségi követelmények meghatározása” tárgyban kiadott határozata (a továbbiakban Garantált Szolgáltatások határozat) a „IX. Feszültség a kisfeszültségű felhasználási hely csatlakozási pontján” GSZ-pontjára vonatkozó adatok fennállási idő szerinti bontását igényli. Ezáltal láthatóvá válik az adott évben keletkezett és a korábbi évekről áthúzódott feszültségpanaszok száma és azok megoldásának hatékonysága is. A Hivatal Garantált Szolgáltatások határozata alapján az elosztói engedélyesek automatikusan kötbért fizetnek azoknak a felhasználóknak, akiknél méréssel beigazolódott a nem megfelelő feszültségminőség. A kötbérfizetés gyakorisága a feszültségprobléma fennállásának hosszával arányosan növekszik. A nem megfelelő feszültségű ellátás miatt 2012-ben országosan összesen 27,62 millió Ft-ot fizettek ki az elosztói engedélyesek a felhasználóknak, ami a 2011-ben kifizetett kötbérek összegéhez képest 8,1%-os csökkenést jelent. Ennek hátterében a nem teljesített ügyek számának csökkenése, illetve a folyamatban lévő ügyek hatékonyabb megoldása áll. A magasabb színvonalú ellátás, a felhasználói elégedettség növelése, továbbá a felhasználói panaszok számának visszaszorítása érdekében mind a Hivatal, mind pedig az elosztói engedélyesek – gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve – törekednek a feszültségminőség-monitoring mérések számának további növelésére.
7.1.2. A földgázpiac A szolgáltatásminőség-szabályozás a Hivatal által kialakított gyakorlat szerint a földgáziparban három pilléren nyugszik. Ez a három szabályozási pillér a szabályozott terület jellegében, a szabályozás módjában és a követelmények be nem tartása következményeinek tekintetében is jelentős mértékben eltér egymástól. Ennek megfelelően külön szabályozás vonatkozik az ügyfélkapcsolatokra, a Garantált Szolgáltatásokra, valamint a szolgáltatás folyamatosságára. A szolgáltatásminőség-szabályozással elért eredmények megismerése érdekében 2013-ban immáron tizenhetedik alkalommal készítette el a Hivatal az elosztói engedélyesek és az egyetemes szolgáltatói engedélyesek felhasználóinak elégedettségét felmérő tanulmányt. Az adatok felvétele során, országos szinten 7200 lakossági fogyasztó és 2400 ipari felhasználó véleménye került felmérésre. A felmérés módszertana megegyezett a 2012-ben alkalmazott eljárással, így a kapott eredmények számszerűen is közvetlenül összehasonlíthatók. Az összesített eredmények alapján az állapítható meg, hogy az eddigi évek során tapasztaltakban nem hozott lényegi változást a 2013. év sem. Az elosztói tevékenységek közül a vizsgálat tárgya a szolgáltatásminőség, a műszaki ügyintézés, a tájékoztatás, a fogyasztás mérése és a környezeti hatások értékelése, valamint a szolgáltatott gáz minőségével kapcsolatos fogyasztói vélemények elemzése volt. Az egyetemes szolgáltatási tevékenységek közül a számlázás, a panaszügyintézés, az ügyfélszolgálati munka és a tájékoztatás színvonalát értékelték a fogyasztók. Az elosztói szolgáltatás körében a lakossági fogyasztók és a nem lakossági felhasználók alapvető igénye a folyamatos és állandóan jó minőségű gázszolgáltatás. Földgáz tekintetében az ellátás folyamatosságával a fogyasztók alapvetően elégedettek voltak, és a fogyasztásmérés pontosságában is megbíznak. E téren javult a bizalmi index. Számos kritika érte ellenben a gázellátási szünetekről szóló tájékoztatás minőségét. Az egyetemes szolgáltatással kapcsolatban a földgázellátás területén is tapasztalható, hogy az internet egyre inkább fontos szerephez jut az ügyintézés során, népszerűsége szinte megegyezik a személyes ügyfélszolgálatéval. A telefonos ügyfélszolgálattal a megkérdezettek elégedettebbek voltak, mint egy évvel korábban. A személyes ügyfélszolgálatot sokan kritizálták a hosszú várakozási 91
idő miatt. A felmérés kimutatta, hogy a szolgáltatók saját híreit, közleményeit a fogyasztók jelentős része nem követi, míg az érdekvédelemmel kapcsolatos információk sokkal inkább érdeklik őket, és ezekkel a fogyasztók többsége elégedett volt. A számlaképpel kapcsolatos elégedettség vonatkozásában megállapítható, hogy 2010-ben csak 66%, 2011-ben már 72%, 2012-ben pedig 73% ítélte meg pozitívan az egyetemes szolgáltatói számlákat. A 2013. évi kiértékelési eredmények szerint a válaszolók 59%-a érthetőnek találta a számlát. A számlát nem kielégítőnek tartó felhasználóknak a problémát az okozta, hogy nem értik a feltüntetett adatokat. Sokan jelölték meg problémaként a zsúfolt számlaképet is. A lakosság körében a számlák érthetőségét várhatóan nagymértékben javítani fogja a múlt évben elfogadott, egységes számlakép alkalmazását elrendelő törvényi rendelkezések szolgáltatók általi végrehajtása. Ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség Az ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség elvárt színvonalának és minimális minőségi követelményének meghatározására vonatkozó határozatait 2009-ben adta ki a Hivatal. A 2012. évben nem történtek olyan jellegű jogszabályi változások, melyek új határozatok kiadását igényelték volna. A már kiadott határozatok tartalmának pontosítására, értelmezésére szükség szerint zajlottak egyeztetések a Hivatal és az engedélyesek között. Az ügyfélkapcsolati szolgáltatásminőség szabályozására létrehozott mutatószámrendszer egymásra épülő követelményekből piramisjellegűen lett felépítve. Ebben a piramisban a legalsó szintet azok a monitoring jellegű mutatók képezik, amelyekhez kapcsolódóan sem minimális minőségi követelmény, sem elvárt színvonal nem került meghatározásra. Ezek a mutatók az engedélyesek tevékenységének felmérésére, az engedélyesek összehasonlítására szolgálnak, és egy esetleges jövőbeli szabályozás alapjait képezhetik. A szabályozási piramis középső szintjén azok a mutatószámok találhatók, amelyekre – részben jogszabályi előírásokon alapulva – elvárt szolgáltatási színvonalat állapított meg a Hivatal. Ezen követelmények be nem tartása utólagos hatósági ellenőrzést követően eredményezheti szankció alkalmazását. A szabályozási rendszer csúcsán azok a mutatószámok állnak, amelyekre vonatkozóan mind elvárt színvonalat, mind minimális minőségi követelményt megfogalmazott a Hivatal. Ez utóbbiak be nem tartása – a lemaradás mértékétől függően – két lépésben legfeljebb 100 M Ft/mutatószám bírság kiszabását eredményezheti. A 2010., 2011. és 2012 évi ügyfélkapcsolati szolgáltatási színvonal értékelésére a jelentősen megemelkedett számú fogyasztói panaszok elbírálásának elsőbbsége miatt 2013-ban nem került sor, az értékelés 2014 első félévében várható. Garantált Szolgáltatások A szolgáltatásminőség-szabályozás második pillére a földgáziparban a 2010. évben került bevezetésre. Tekintettel a szabályozás újdonság jellegére, a szabályozási irányok kialakítására, valamint az engedélyesekkel és a fogyasztóvédelmi szervezetekkel való egyeztetésre különös figyelmet fordított a Hivatal. Ennek eredményeképpen a határozatok kiadását háromkörös egyeztetés előzte meg. A szabályozási folyamat utolsó lépéseként 16 Garantált Szolgáltatásokra vonatkozó határozat került kiadásra a földgázipari engedélyesek számára. A Garantált Szolgáltatások teljesítésülésére első alkalommal a 2011. év vonatkozásában kellett adatot szolgáltatniuk az engedélyeseknek. A határozatok értelmében 2012. január 1. napjától ebben az ágazatban is automatikus a kötbérek kifizetése egy mutató kivételével, mely 2013. január 1. napjától vált automatikussá.
92
Az 2012. évre vonatkozó adatszolgáltatás alapján a Hivatal elkészítette a földgázelosztói engedélyesek és egyetemes szolgáltatók egyedi felhasználókat érintő, minimális követelményértékeket tartalmazó ún. Garantált Szolgáltatások (GSZ) értékelését. A Hivatal 2010 novemberében adta ki a GSZ-határozatait az elosztói, kereskedői és egyetemes szolgáltatói tevékenységgel összhangban. A GSZ I. – GSZ V., valamint a GSZ VII. – GSZ X. követelmények 2012. január 1-jétől érvényesek, míg a GSZ VI. és GSZ XI. és az ESZ II. bevezetése 2013. január 1-jétől vált esedékessé. A GSZ-határozat értelmében az elosztói engedélyesek 9, az egyetemes szolgáltatók 5 minimális követelmény előírásainak be nem tartása esetén kötelesek kötbért fizetni a nemteljesítéssel érintett összes felhasználónak. Az elosztói engedélyeseknél a 2012. évi összesített adatok alapján a GSZ körébe tartozó ügyek száma a 2011. évihez viszonyítva közel 40%-os csökkenést mutat, a nem teljesített ügyek számának csökkenése még jelentősebb, 60%-os. Az egyetemes szolgáltatók esetében a GSZ körébe tartozó ügyek száma az előző évhez képest (2011), az elosztói engedélyesekhez hasonlóan, közel 40%-os csökkenést mutat, a TIGÁZ Zrt. tekintetében növekvő ügyszám tapasztalható. Az elosztói engedélyesek esetében 2011-hez képest jelentős mértékben, közel 68%-ra nőtt a kötbérfizetéssel zárult, nem teljesített ügyek aránya, az egyetemes szolgáltatóknál azonban a nem teljesített ügyek mindössze 3,34%-ában történt kötbérkifizetés. Az automatikus kötbérkifizetésre az elosztói engedélyeseknél 2012-ben 866 esetben került sor (a kötbérkifizetésre vonatkozó szabályok hatálybalépését követően), míg az egyetemes szolgáltatóknál 147 esetben. 24. táblázat: A Garantált Szolgáltatások összesített adatai GSZ körébe tartozó ügyek száma, db
Nem teljesített ügyek száma, db
Automatikusan kifizetett kötbérek összes száma, db
Kifizetett kötbérek összesen, db
Kifizetett kötbérek összesen, Ft
E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt.
111 772
591
431
433
2 245 000
ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt.
131 544
41
11
11
55 000
FŐGÁZ Földgázelosztási kft.
56 302
0
0
0
0
E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.
121 915
635
424
425
6805
0
0
0
0
TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Kft.
106 392
11
0
0
0
Elosztók összesen:
534 730
1 278
866
869
4 525 000
GDF SUEZ Energia Magyarország Zrt.
144 506
6053
0
88
440 000
Fővárosi Gázművek Zrt.
115 553
46
11
69
345 000
TIGÁZ Tiszántúli Gázszolgáltató Zrt.
333 371
4777
90
165
825 000
E.ON Energiaszolgáltató Kft.
86 786
155
46
46
230 000
Egyetemes szolgáltatók összesen
680 216
11 028
147
368
1 840 000
1 214 946
12 306
1013
1237
6 365 000
Engedélyes
Magyar Gázszolgáltató Kft.
Mindösszesen:
2 225 000
2012-ben az „Információadás dokumentált megkeresésre” GSZ-pont vonatkozásában mutatták az egyetemes szolgáltatók a legnagyobb nem teljesített ügyszámot, ezért az ügyviteli rendszereik fejlesztése továbbra is fontos és szükséges. Az elosztói engedélyesek esetében az „Egyeztetett időpontok megtartása” GSZ-pont esetében jelentős javulás tapasztalható – a nem teljesített ügyek száma kevesebb mint egyharmadára esett vissza az előző évhez képest –, azonban még így is ez a követelmény eredményezte a legnagyobb számú nemteljesítést. 93
7.2. Felhasználói panaszok 2008. január elsejétől a lakossági fogyasztói panaszok egy része – különösen a számlázással, elszámolással, méréssel kapcsolatos beadványok – intézésének kötelezettsége hatáskörmegosztás miatt átkerült a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz (NFH). A panaszok tartalmi megoszlása 2007től egyre erőteljesebben tolódik el a szerződésszegéssel kapcsolatos ügyek irányába – amelyek kivizsgálására azonban már nem az NFH, hanem a Hivatal rendelkezik hatáskörrel. Figyelemre méltó, hogy a hatáskörmegosztást követően a Hivatal hatáskörébe tartozó közületi (nem magánszemély) felhasználók panaszainak aránya is megnőtt. Egyre nagyobb, bár nem jelentős arányt képviselnek a panaszok között a kereskedőváltások meghiúsulása vagy elhúzódása, a kereskedőváltást követően késedelmesen megkezdett számlázások, a régi kereskedővel történő elszámolási viták miatti panaszok. Ezek az ügyek az adott felhasználón kívül többnyire több engedélyest is érintenek, így vizsgálatuk összetettebb, hosszadalmasabb, mélyebb szintű rendszerismeretet igényel. Továbbra is megoldást igényelnek azok a panasztípusok is, amelyek a szerződés nélkül vételező felhasználási helyek kikapcsolására, a szerződés nélkül vételezett villamos energia és földgáz kiszámlázására vonatkoznak. A Hivatal hatáskörébe tartozó, adott évben beérkezett, panasz jellegű felhasználói megkeresések száma az utóbbi öt évben a 2007. évi drasztikus emelkedést követően – az NFH-val való hatáskörmegosztás eredményeképpen – átmenetileg visszaesett, de azóta folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. 25. táblázat: Felhasználói panaszok 2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Panaszok összesen
2197
865
894
1320
2657
3390
4900
Egyéb ügyek
942
647
655
493
185
22
919
Hivatal által kezelt
3139
1512
1549
1813
2842
3412
5819
–
329
328
420
307
245
596
3139
1841
1877
2233
3149
3657
6415
NFH-nak átadva Mindösszesen
Az írásban benyújtott panaszok mellett – a kor technológiai vívmányaihoz igazodóan – az elektronikus úton történő panaszbenyújtás is gyakorinak minősül, ugyanakkor a fogyasztók tájékoztatáskérései leggyakrabban e-mailben érkeznek a Hivatalhoz. Az írásos megkeresés mellett jelentős számú volt a telefonon történt érdeklődés, illetve a Hivatal földszinti fogadóhelyiségében tett személyes panaszbenyújtás, tájékoztatáskérés is. Éves szinten hozzávetőlegesen 150 személyes megkeresést fogad a Hivatal. Felismerve azt az igényt, hogy a fogyasztók az Országgyűlés által elrendelt rezsicsökkentéshez kapcsolódóan a hatóságoktól várják az objektív tájékoztatást, a Hivatal létrehozta a rezsicsökkentéshez kapcsolódó ismereteket, tájékoztatást biztosító call-centerét, amely segíti a fogyasztókat a pontos, naprakész információkhoz való hozzájutásban. A rezsicsökkentéshez kapcsolódó tájékoztatás érdekében a 2013. évben 6682 fogyasztó kereste meg a Hivatalt. Legtöbbször amiatt érdeklődtek a felhasználók, hogy a rezsicsökkentés hatását nem érzékelték, azt álláspontjuk szerint a szolgáltató nem érvényesítette a számlázás során. Ezen túlmenően a fogyasztók a Hivatal munkatársainak segítségét kérték számos esetben, konkrét számlareklamációjuk kivizsgálása, a számla értelmezése érdekében.
94
29. ábra: Megkeresések közszolgáltatási áganként
30. ábra: Rezsicsökkentéssel kapcsolatos megkeresések száma havi bontásban
A Hivatal a rezsicsökkentéshez kapcsolódóan a honlapján közzétett módon tájékoztatókat adott ki, amelyekből a fogyasztók folyamatosan tájékozódhattak a rezsicsökkentéshez kapcsolódó intézkedésekről, jogszabályi előírásokról, a fogyasztókat megillető rezsicsökkentés mértékéről. E tájékoztatók hozzásegítették a fogyasztókat ahhoz, hogy maguk is ellenőrizhessék a szolgáltató eljárásának, számlakibocsátásának helyességét.
95
A fent említett összesen 4900 panaszból 2509 érintette a földgázipari, 2151 pedig a villamosenergiaipari engedélyeseket. A Hivatal minden panasz esetén megindította a közigazgatási hatósági eljárást.
7.3. Szabályzatok jóváhagyása A 2013. év során az elosztói és egyetemes szolgáltatói engedélyesek a jogszabályok változása miatt kötelesek voltak jóváhagyásra benyújtani átdolgozott üzletszabályzataikat. Ezek célja minden esetben az üzletszabályzatoknak az aktuálisan érvényes jogszabályi előírásokhoz való illesztése volt. Az üzletszabályzat-módosítási kérelmek elfogadására az egyetemes szolgáltatók vonatkozásában minden esetben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság véleményének kikérését követően került sor. A fentieknek megfelelően a villamosenergia-piac vonatkozásában 2013-ban 10 üzletszabályzatot érintő határozat kiadására került sor. A földgázpiac területére vonatkozóan a Hivatal a 2013. év során 1 egyetemes szolgáltatói, továbbá 3 elosztói engedélyes részére adott ki meglévő üzletszabályzatot módosító határozatot.
7.4. Ellenőrzések A villamosenergia-elosztói engedélyeseket érintően az ellátás folyamatosságát, a villamosenergia- és gázelosztók és egyetemes szolgáltatók vonatkozásában a Garantált Szolgáltatásokat érintően közölt adatok megbízhatóságát a Hivatal 2013-ban számos helyszíni ellenőrzés során vizsgálta. Az ellátás folyamatossága területén az előző évekhez hasonlóan minden villamosenergia-elosztói engedélyesnél sor került helyszíni ellenőrzésre. A Garantált Szolgáltatások vonatkozásában 2013-ban két villamosenergia-elosztónál és egy egyetemes szolgáltatónál folytatott le helyszíni ellenőrzést a Hivatal, továbbá a korábbi évek gyakorlatához képest előrelépésként immáron a földgáz területén is megkezdődtek az ilyen típusú ellenőrzések, elsőként két elosztói engedélyest érintően. Az ellenőrzések alapján az engedélyesek adatszolgáltatása egy kivételével megfelelt a vonatkozó határozatokban foglaltaknak.
96
8. Támogatási rendszerek 8.1. Kötelező átvételi rendszer A környezet és a természet védelme, a felhasználók ellátása, az elsődleges energiaforrások felhasználásának megtakarítása, valamint a felhasználható energiaforrások bővítése érdekében hazánk támogatja a megújuló energiaforrások, valamint a hulladék mint energiaforrás felhasználását. A megújuló energiaforrásból és hulladékból történő villamosenergia-termelés ösztönzésének egyik eszköze a kötelező átvételi (a továbbiakban: KÁT) rendszer, amelyben a villamos energia a piaci árnál magasabb, jogszabályban meghatározott átvételi áron értékesíthető.
8.1.1. A kötelező átvételi rendszer működési keretei A kötelező átvételi rendszer hazai alkalmazásának keretfeltételeit szabályozó jogszabályokat az alábbi összefoglaló mutatja be: A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról szóló 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KÁT rendelet) Az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról szóló 63/2013. (X. 29.) NFM rendelet (a továbbiakban: Szétosztási rendelet)
A VET alapján a termelő kérésére a Hivatal határozatban állapítja meg a megújuló forrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia KÁT-rendszer keretében átvehető mennyiségét és az átvétel időtartamát. Az időtartam lejártával vagy az átvételi időtartamra engedélyezett összes kvótamennyiség idő előtti felhasználásával a kötelező átvételi rendszerben történő értékesítési jogosultság megszűnik. A KÁT-rendszer keretében átvehető villamos energia mennyiségének és az átvétel időtartamának meghatározásával biztosítható, hogy a termelő legfeljebb a befektetés megtérüléséig kapja a támogatást. Biomassza- és biogázerőművek esetén a benchmark átvételi idő 15 év, míg a depóniagázt felhasználó erőművek esetén 5 év. Amennyiben bármely más támogatásban részesül az erőmű, az átvételi idő ezzel arányosan kerül csökkentésre. A többi technológia esetében minden erőműre egyedileg határozza meg a Hivatal az átvételi időt és mennyiséget. A támogatott átvételi ár különbözik a megújuló energiaforrásból, illetve hulladékból termelt villamos energia esetében, továbbá az átvételi árak differenciáltak a méret (névleges villamos teljesítőképesség), a jogosultság megszerzésének időpontja (2008. január 1-je előtt vagy után), a zónaidő (csúcs-, völgy- és mélyvölgy-időszak), valamint részben a technológia (napenergia, szélenergia) alapján is. A KÁT-rendszer működésének alapját az ún. KÁT-mérlegkör jelenti, mely 2008 januárjától működik. A VET értelmében a KÁT-rendszerbe villamos energiát értékesítő erőművek egy külön mérlegkört alkotnak, amelynek felelőse az átviteli rendszerirányító (a MAVIR Zrt.) mint Befogadó. Az átviteli rendszerirányító (Befogadó) feladata a kötelezően átveendő villamos energia átvétele, a KÁT-mérlegkör működtetése, ennek keretében a menetrendtől való eltérések kiegyenlítése, valamint a KÁT-rendszerben átvett villamos energia mennyiségének szétosztása és elszámolása. A rendszer 2013. évi működését az alábbi ábra illusztrálja. 97
31. ábra: A KÁT-mérlegkör működése (2013 végéig)
Az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia termelője (Értékesítő) – amennyiben az egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel – jogosult a KÁT-mérlegkörhöz csatlakozni. A MAVIR Zrt. mint KÁTmérlegkör-felelős mérlegkörtagsági szerződést köt az Értékesítőkkel. A MAVIR Zrt. mint Befogadó a mérlegkörbe érkező villamos energiáért kifizeti az átvételi árat az értékesítőnek. 2013 végéig a Befogadó a villamos energiát és annak költségét a hozzájuk tartozó fogyasztás (áramot importáló felhasználók esetén az importált villamos energia) arányában szétosztotta a KÁT-átvevők között. KÁTátvevő volt minden villamosenergia-kereskedő (kivéve 2013. január 1-jétől az egyetemes szolgáltatókat) és felhasználónak közvetlenül értékesítő termelő, valamint a villamos energiát közvetlenül importáló felhasználó. A szétosztott zöldáram költségét a KÁT-átvevő beárazhatta a saját portfóliójába, így a KÁT-támogatás költsége végső soron a felhasználóikat terhelte. A VET 2013. január 1-jétől hatályos módosítása értelmében a kötelező átvétel alá eső villamos energia átvétele alól mentesült az egyetemes szolgáltató. 2013. október 1-jétől az egyetemes szolgáltatónak nem minősülő villamosenergia-kereskedő is mentesült azon villamosenergiamennyiség tekintetében, amelyet olyan egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználónak értékesített, amely számára a villamosenergia-kereskedelmi szolgáltatást a villamos energia egyetemes szolgáltatás árképzéséről szóló miniszteri rendelet szerinti árszabásokhoz kötötten, az adott felhasználási helyre vonatkozó egyetemes szolgáltatási díjtételeket meg nem haladó, de legalább egy díjtétel esetében alacsonyabb árakon nyújtotta, és az egyetemes szolgáltatás keretében ellátott felhasználó által igénybe vehető, a villamos energiáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló kormányrendeletben (Vhr.) meghatározott szolgáltatásokat biztosította.
98
2014. január 1-jétől átalakult a KÁT-modell az átvevők tekintetében A kötelező átvétel keretében átvett villamos energia többletköltsége (támogatástartalma) az átvételre kötelezett mérlegkörfelelősökre kerül szétosztásra a rájuk osztott villamos energiához kapcsolódóan. A KÁT-értékesítőktől átvett villamosenergia-mennyiség időben többé-kevésbé állandó (ún. „zsinór”) mennyisége az átvételre kötelezett mérlegkörfelelősökre a mérlegkörükhöz tartozó, egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztással arányosan kerül szétosztásra (allokáció). A villamosenergia-kereskedők által ellátott, egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztás csak akkor mentesül az allokáció alól, ha a villamosenergia-kereskedelmi szolgáltatás a villamos energia egyetemes szolgáltatás árképzéséről szóló miniszteri rendelet szerinti árszabásokhoz kötötten, az adott felhasználási helyre vonatkozó egyetemes szolgáltatási díjtételeket meg nem haladó, de legalább egy díjtétel esetében alacsonyabb árakon kerül biztosításra, és az egyetemes szolgáltatás keretében ellátott felhasználó által igénybe vehető, a villamos energiáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló kormányrendeletben meghatározott szolgáltatások is biztosítottak. A fennmaradó szétosztandó villamosenergia-mennyiség a szervezett villamosenergia-piacon (HUPX) kerül értékesítésre, ami a MAVIR feladata. Az átvételre kötelezett mérlegkörfelelősökre allokált többletköltségek továbbhárítása kétoldalú megállapodások keretében történhet, a felek önkéntes megállapodása szerint. A modell megváltoztatásának legfontosabb célja a tervezés és a termelés közötti idő csökkentésével (napi menetrend alapján történő allokáció a HUPX-en továbbértékesített mennyiség tekintetében) a kiegyenlítő energiaköltségek csökkentése és ezzel a költséghatékony működés elősegítése volt. További cél volt a kötelező átvételű villamos energia piaci integrációja.
32. ábra: A KÁT-mérlegkör működése 2014. január 1-jétől
Forrás: MAVIR Zrt.
99
8.1.2. A KÁT-rendszer 2013. évi adatai 2013-ban a kötelező átvétel (KÁT) keretében az arra jogosult villamosenergia-termelők 1868,14 GWh (ebből megújuló bázison: 1862,21 GWh, hulladékbázison: 5,27 GWh) villamos energiát értékesítettek, ami az előző évhez viszonyítva enyhe növekedést mutatott. A KÁT-rendszeren belüli megújuló alapú villamosenergia-értékesítés a 2012. évi 1861,53 GWh-ról enyhén emelkedve, 1862,21 GWh-ra nőtt. A legnagyobb csökkenés a szén-biomassza vegyes tüzelésű erőművek (kb. a felére esett vissza az értékesítés) és a szélerőművek esetében következett be. Előbbiek esetében a KÁT-jogosultságok lejárata, utóbbiak esetében a tavalyinál kedvezőtlenebb szélviszonyok tekinthetőek kiváltó oknak. A csökkenést azonban kompenzálta a tisztán biomasszatüzelés növekedése, elsősorban a Pannon-Hő Kft. pécsi erőműve révén, amely 2012 végén kezdte meg a termelést. Emellett a depóniagáz-erőművek, különösen pedig a naperőművek termelése is növekedett, de összességében szerepük még nem számottevő. 26. táblázat: A KÁT keretében értékesített villamosenergia-mennyiség (GWh) 2012 Szélenergia Vízenergia, ebből: 5 MW vagy az alatti kapacitású vízerőmű 5 MW kapacitás feletti vízerőmű Biomassza-tüzelés (tisztán) Szén-biomassza vegyes tüzelés Biogáz Depóniagáz Szennyvízgáz Napenergia Megújuló összesen Hulladék 11 Eltérő tüzelőanyag Összes megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyag:
2013
Változás (GWh)
Változás (%)
742,49 203,14
687,12 204,17
–55,37 1,02
–7,46% 0,50%
35,85
58,63
22,79
63,57%
167,30
145,53
–21,77
–13,01%
600,48 151,31 118,29 44,26 1,23 0,33 1 861,53 5,23 0,19
728,15 74,50 118,25 47,71 0,98 1,34 1 862,21 5,27 0,66
127,67 –76,81 –0,04 3,45 –0,25 1,01 0,68 0,04 0,46
21,26% –50,76% –0,03% 7,79% –20,46% 305,10% 0,04% 0,75% 236,50%
1 866,96
1 868,14
1,18
0,06%
A KÁT-rendszer keretében értékesítő – megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyagból termelő – erőművek összes beépített kapacitása a 2013. év végére 580,87 MW-ot tett ki (ebből a megújuló alapon termelő erőművek KÁT-os teljesítőképessége 579,64 MW-ot)12. A KÁT keretében értékesítő vegyes tüzelésű erőművek kapacitása jelentősen lecsökkent. Ennek hátterében az áll, hogy 2013-ban már csak a Mátrai Erőmű volt vegyes tüzelést használó KÁTértékesítő, hiszen a 2012-ben még részben KÁT-os Vértesi Erőmű 2013-ban teljes egészében a szabadpiacon adta el a termelését. Megjegyzendő, hogy jogszabályi változás miatt a vegyes tüzelésű erőművek 2013 során visszakerültek a kötelező átvételbe, így a jövőben a csökkenő trend megfordulására számíthatunk. Kapacitásnövekedés volt megfigyelhető az új belépő erőművek miatt a depóniagáz, illetve a napenergia esetén. A szélerőművek esetében a kötelező átvétel keretében értékesítők kapacitása változatlan, az áramtermelés csökkenése a kedvezőtlenebb szélviszonyoknak tudható be. 11
Nem megújuló és nem hulladék energiaforrások az egyébként megújuló energiaforrást vagy hulladékot felhasználó erőművekben. Ha arányuk az adott erőmű esetében nem haladja meg a teljes tüzelőanyag-felhasználás 10%-át, akkor ezek is kötelező átvétel alá tartoznak (alacsonyabb áron). 12 A vegyes tüzelésű erőművek esetében a felhasznált biomassza, illetve a KÁT-ban értékesített villamos energia arányában vettük figyelembe a beépített teljesítményt.
100
A Hivatal a megelőző években 330 MW kapacitásra adott ki engedélyt, ezek az erőművek szinte mind felépültek. Új szélerőmű létesítésére (a hálózatra nem csatlakozó egységeket, illetve a háztartási méretű kiserőműveket kivéve) csak pályázat alapján van lehetőség, így növekedésre csak ilyen tender kiírása esetén lehet számítani. Az egyes technológiákra vonatkozó kapacitásadatokat az alábbi táblázat mutatja be.
27. táblázat: A KÁT keretében értékesítő erőművek beépített kapacitása a tárgyév végén (MW) 2012 Szélenergia Vízenergia, ebből: 5 MW vagy az alatti kapacitású vízerőmű 5 MW kapacitás feletti vízerőmű Biomassza-tüzelés (tisztán) 13 Szén-biomassza vegyes tüzelés Biogáz Depóniagáz Szennyvízgáz Napenergia Megújuló összesen Hulladék Eltérő tüzelőanyag Összes megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyag
Változás (MW)
Változás (%)
324,45 53,88
2013 324,45 57,04
0,00 3,16
0,00% 5,87%
12,98
16,14
3,16
24,37%
40,90 137,67 35,04 29,55 9,02 0,33 0,40 590,34 1,06 0,03
40,90 137,52 13,08 33,64 11,49 0,33 2,09 579,64 1,06 0,18
0,00 –0,15 –21,96 4,09 2,46 0,00 1,70 –10,70 0,00 0,15
0,00% –0,11% –62,67% 13,83% 27,29% 0,00% 424,94% –1,81% 0,00% 503,54%
591,43
580,87
–10,55
–1,78%
A Hivatal az átvételi árakat a jogszabályi előírásoknak megfelelően (a 2012. évre visszatekintő 5,8%-os inflációval megegyező mértékben, illetve annak egy százalékponttal csökkentett értékével14) növelte 2013-ra a megújuló energiaforrásokból és a hulladékból előállított villamos energia esetében. A 2013. év végén ugyancsak elvégezte a Hivatal a fent említett korrekciót. A 2013. év január–október hónapjaira közzétett, az előző év azonos hónapjaihoz viszonyított havi fogyasztói árindexek átlagát figyelembe véve 1,95%-kal, illetve ennek egy százalékponttal csökkentett értékével (0,95%) növekedtek az átvételi árak 2014. január 1-jétől.15 Az alábbi táblázatok a termelőknek a KÁT-rendszer keretében kifizetett összegek, átlagos átvételi árak és „támogatások”16 alakulását mutatják 2012 és 2013 vonatkozásában. A megújuló, hulladék, illetve eltérő tüzelőanyag-alapon termelők számára kifizetett összegek a tarifák inflációt követő indexálása miatt összességében enyhén emelkedtek.
13
A felhasznált biomassza, illetve a KÁT-ban értékesített villamos energia arányában. Inflációval növekedett azon megújulós erőművek esetében, melyek 2008. január 1-je előtt szereztek KÁT-jogosultságot, vagy legalább eddig benyújtották hiánytalan KÁT-kérelmüket (kivéve az 5 MW feletti vízerőműveket). A többi erőmű esetén infláció mínusz egy százalékponttal nőttek az átvételi árak. 15 Az aktuális árak megtalálhatóak a http://www.mekh.hu/hatosagi-arak-2/villamos-energia/kotelezo-atvetel.html honlapcímen. 16 A KÁT-„támogatás” a kötelező átvételi ár és a szervezett villamosenergia-piacon (HUPX) kialakuló másnapi piaci átlagár különbözetének, valamint az értékesített villamos energia mennyiségének szorzata. 14
101
28. táblázat: A KÁT keretében kifizetett összeg (Mrd Ft) 2012 Szélenergia Vízenergia, ebből: 5 MW vagy az alatti kapacitású vízerőmű 5 MW kapacitás feletti vízerőmű Biomassza-tüzelés (tisztán) Szén-biomassza vegyes tüzelés Biogáz Depóniagáz Szennyvízgáz Napenergia Megújuló összesen Hulladék Eltérő tüzelőanyag Összes megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyag
Változás (Mrd Ft)
2013
Változás (%)
23,69 3,99
23,20 4,54
–0,50 0,55
–2,09% 13,67%
1,11
1,90
0,79
70,92%
2,88
2,64
–0,24
–8,39%
18,97 4,85 3,72 1,32 0,04 0,01 56,60 0,14 0,00
24,30 2,45 3,91 1,49 0,03 0,04 59,96 0,14 0,01
5,33 –2,40 0,18 0,17 –0,01 0,03 3,36 0,01 0,01
28,09% –49,45% 4,91% 12,91% –16,11% 324,49% 5,93% 5,79% 246,41%
56,74
60,11
3,37
5,95%
29. táblázat: Átlagos átvételi árak (Ft/kWh) 2012
2013
Változás (Ft/kWh)
Változás (%)
Szélenergia
31,91
33,76
1,85
5,80%
Vízenergia, ebből: 5 MW vagy az alatti kapacitású vízerőmű 5 MW kapacitás feletti vízerőmű Biomassza-tüzelés (tisztán)
19,65
22,22
2,57
13,10%
30,98
32,37
1,39
4,49%
17,22
18,14
0,91
5,31%
31,59
33,37
1,78
5,63%
Szén-biomassza vegyes tüzelés
32,09
32,94
0,85
2,66%
Biogáz
31,48
33,04
1,56
4,95%
Depóniagáz
29,73
31,14
1,41
4,75%
Szennyvízgáz
32,23
33,99
1,76
5,47%
Napenergia
30,71
32,18
1,47
4,79%
Megújuló összesen
30,40
32,20
1,79
5,89%
Hulladék
25,87
27,16
1,29
5,00%
Eltérő tüzelőanyag Összes megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyag
17,58
18,10
0,52
2,94%
30,39
32,18
1,79
5,88%
A vízenergia esetében az átvételi átlagár nagyobb emelkedését az okozta, hogy a magasabb átvételi átlagárra jogosult 5 MW-nál nem nagyobb vízerőművek értékesítésének aránya megnövekedett. A kötelező átvételű villamos energia árában a termelőknek nyújtott „támogatás” a támogatott kötelező átvételi ár és a szervezett villamosenergia-piacon (HUPX) kialakuló másnapi piaci átlagár különbségeként került kiszámításra. A „támogatás” forrását a KÁT-átvevők adják, amelyekre a MAVIR Zrt. – jogszabályban előírt feltételek szerint – szétosztja a kötelezően átvett villamos energiát és annak költségeit.
102
30. táblázat: KÁT-„támogatás” (Mrd Ft) 2012 Szélenergia
Változás (Mrd Ft)
2013
Változás (%)
12,73
14,68
1,95
15,36%
Vízenergia, ebből: 5 MW vagy az alatti kapacitású vízerőmű 5 MW kapacitás feletti vízerőmű Biomassza-tüzelés (tisztán)
0,96
1,97
1,01
105,15%
0,57
1,16
0,59
104,39%
0,39
0,81
0,42
106,26%
9,82
14,99
5,16
52,57%
Szén-biomassza vegyes tüzelés
2,59
1,51
–1,08
–41,81%
Biogáz
1,88
2,35
0,48
25,46%
Depóniagáz
0,66
0,89
0,23
35,38%
Szennyvízgáz
0,02
0,02
0,00
0,15%
Napenergia
0,005
0,02
0,02
427,20%
Megújuló összesen
28,66
36,43
7,77
27,12%
0,06
0,08
0,02
35,72%
0,0004
0,0036
0,00
825,27%
28,71
36,51
7,80
27,15%
Hulladék Eltérő tüzelőanyag Összes megújuló, hulladék és eltérő tüzelőanyag
2013-ban a megújuló és hulladékalapon termelők 36,43 Mrd Ft „támogatásban” részesültek, ami a 2012. évi „támogatási összeghez” képest jelentős (27%-os) növekedést mutat. Ez a növekedés csak részben magyarázható a KÁT-kifizetések emelkedésével. A viszonyítási alapként figyelembe vett HUPX másnapi átlagár 2012-re 15,01 Ft/kWh, míg 2013-ra 12,63 Ft/kWh volt. Ez jelentős (~16%-os) csökkenés, ami növelte az átvételi és piaci ár közötti rést. A támogatásból 36,43 Mrd Ft a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia után járó „támogatási összeg”, továbbá 0,08 Mrd Ft (azaz 80 millió Ft) a hulladékból nyert energiából termelt villamos energiára eső „támogatás”.
8.2. Átállási költségek támogatása Az Európai Bizottság 2005. november 9-én az EK-szerződés 88. cikk (2) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indított az erőművekkel kötött magyarországi hosszú távú villamosenergia- és kapacitáslekötési megállapodások (a továbbiakban: HTM-ek) esetleges tiltott állami támogatás jellege miatt. A Bizottság 2008. június 4-én hozta meg az eljárást lezáró határozatát, amelyben elrendelte valamennyi HTM megszüntetését, valamint a tiltott állami támogatásoknak az érintett erőművekkel történő visszafizettetését. Az Országgyűlés 2008-ban elfogadta a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló 2008. évi LXX. törvényt (a továbbiakban: HTM-törvény), amely a HTM-ek 2008. december 31-éig történő megszüntetéséről és a visszafizetendő állami támogatások megállapításának módszeréről rendelkezett. Ennek alapján a visszafizetendő állami támogatás összege csökken az átállási költség összegével, de a beszámítást követően fennmaradó átállási költség nem kerül kifizetésre. Az átállási költség a HTM-ek felbontását követő piaci működés során meg nem térülő, HTM-ekhez kapcsolódó beruházások előzetesen becsült (majd folyamatosan korrigált) összegét jelenti. A HTM törvény alapján visszafizetendő állami támogatások kiszámításáról és az erőművi átállási költségekről szóló 149/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: HTM rendelet) meghatározta a visszafizetendő állami támogatások és a HTM-ek felbontása miatt keletkező átállási költségek 103
kiszámításának módszertanát és termelőnként az állami támogatások és átállási költségek konkrét mértékét. A HTM rendelet alapján lefektetett átállásiköltség-módszertant és az ennek alapján számított konkrét átállási költségeket a Bizottság az „N 691/2009. sz. állami támogatás – Magyarország” tárgyú, 2010. április 27-én kelt határozatában hagyta jóvá. A Hivatal 2010. május 7-én „A Megállapodás keretében nyújtott visszafizetendő állami támogatás összegének megállapítása” tárgyban az érintett erőművekre vonatkozóan határozatokat hozott. A Hivatal a felbontott HTM-ek eredeti lejárati időpontjáig figyelemmel kíséri az érintett erőművi egységek megtérülésének alakulását, és ezt követően az egyes termelőkre vonatkozóan összesített elszámolást készít. Amennyiben a HTM-es beruházások megtérülnek, illetve a HTM törvény alapján jogosulatlanul beszámított átállási költség keletkezik, úgy a termelő részére jogosulatlan állami támogatás miatt visszafizetési kötelezettséget állapít meg a Hivatal. A Hivatal a HTM rendelet szerint a kompenzációs időszak végéig évente, a tárgyévet követő év április 30-ig tájékoztatja az NFM-et az érintett termelők (Budapesti Erőmű, Dunamenti Erőmű, Pannon Hőerőmű) megtérülésének alakulásáról. A 2012. évre vonatkozó tájékoztatóját a megadott határidőig a Hivatal megküldte az NFM számára.
8.3. A villamosenergia-iparban fennálló vagy eltöltött munkaviszonnyal összefüggésben külön jogszabálynak megfelelően biztosított kedvezményes árú villamosenergia-ellátás támogatása (ún. C tarifa) A villamosenergia-ipari nyugdíjasok kedvezményes áramvásárlásának fedezetét 2008-tól a minden felhasználó által egységesen fizetett pénzeszköznek (a továbbiakban: nyugdíjasfillérnek) kell biztosítania. A nyugdíjasfillér mértéke 2010-ben 0,09 Ft/kWh volt, 2011. január 1-jétől 0,07 Ft/kWhra csökkent, s 2013. október 31-ig nem változott. 2013. november 1. óta a lakossági fogyasztók mentesülnek a nyugdíjasfillér megfizetése alól, az csak a nem lakossági felhasználókat terheli. Mértéke ekkor 0,2 Ft/kWh-ra nőtt. A nyugdíjasfillérből befolyó összeg külön számlán kerül elszámolásra, a MAVIR Zrt. ezen befolyó pénzt osztja tovább az egyetemes szolgáltatók számára.
8.4. Szénipari szerkezetátalakítási támogatás A szénipari szerkezetátalakítási támogatás (szénfillér) a Vértesi Erőmű Zrt. tulajdonában álló, az Oroszlányi Erőmű működéséhez szükséges szénforrást biztosító márkushegyi bányához kapcsolódik. Ez hazánk utolsó mélyművelésű szénbányája. A szénipari szerkezetátalakítási támogatás meghatározásának és kezelésének részletes szabályairól szóló 278/2007. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: szénfillérrendelet) 3. § (1) bekezdése alapján kétféle támogatás adható a szénipari szerkezetátalakítási támogatás keretében: ‒
a széntermelő egységek bezárásából származó, a folyó termeléshez nem kapcsolódó költségek és bevételek különbözete alapján számított, a 2010/787/EU tanácsi határozat (a továbbiakban: TH) 4. cikke szerinti rendkívüli támogatás, valamint
‒
a széntermelő egységekben indokolt folyó termelési veszteségek alapján számított, a TH 3. cikke szerinti üzembezárási támogatás. A rendkívüli támogatás a bánya bezárásának költségeire (beleértve a végkielégítések költségeit is) biztosít fedezetet. A szénfillérrendelet 3. § (2) bekezdése alapján az üzembezárási támogatás kapcsán 104
mind a bevételek, mind pedig a ráfordítások indokoltságának vizsgálatára szükség van. A vizsgálatot a Hivatal végzi el, és ennek alapján tesz javaslatot a nemzeti fejlesztési miniszternek a kifizetés mértékére vonatkozóan. A 2011. és a 2012. év vonatkozásában a Vértesi Erőmű Zrt. az alábbi támogatásokban részesült a miniszter határozatai alapján: 31. táblázat: Szénipari szerkezetátalakítási támogatás, M Ft
2011 2012 Összesen
Üzembezárási támogatás 6 284 5 846 12 130
Rendkívüli támogatás 0 280 280
A szénipari szerkezetátalakítási támogatás finanszírozására szolgáló pénzeszköz mértéke az alábbiak szerint alakult 2013-ban: 2013. január 1-jétől 2013. április 3-ig: 0,19 Ft/kWh17; 2013. április 4-től 2013. október 31-ig: 0,08 Ft/kWh18; 2013. november 1-jétől 0,17 Ft/kWh. 2013. november 1-jétől a pénzeszközt már nem valamennyi villamosenergia-fogyasztó fizeti, hanem csak a nem lakossági villamosenergia-fogyasztók.
8.5. Kapcsolt termelésszerkezet-átalakítás támogatása A villanyszámlákon megjelenő „kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási támogatás” (a továbbiakban: távhőfillér) elnevezésű pénzeszköz a távhőszolgáltatók támogatására létrehozott távhőkassza forrását biztosítja. A távhőfillér mértéke 2013-ban a következőképpen alakult (lásd. VET. 148. § (4) bekezdése):
2013. január 1-jétől 2013. április 3-ig 1,20 Ft/KWh – minden villanyfogyasztót terhelően, 2013. április 4-től 2013. október 31-ig 1,31 Ft/KWh – minden villanyfogyasztót terhelően, 2013. november 1-jétől 1,71 Ft/KWh – csak a nem lakossági fogyasztókat terhelően.
Ugyanakkor nem csak a villamosenergia-felhasználók járultak hozzá a távhőkassza forrásaihoz. A GET. 141/B. § (15)–(16) bekezdésében írt rendelkezések alapján a nemzeti fejlesztési miniszter felhatalmazást kapott a hazai gázkitermelést folytató engedélyes vonatkozásában is kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási hozzájárulás meghatározására. Ezért az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrás és a hazai termelésű földgáz mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről szóló 19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet (a továbbiakban: felajánlási rendelet) 6. mellékletében a hazai termelőre 0,087 Ft/MJ mértékű befizetési kötelezettséget állapított meg a jogalkotó 2013 első negyedévére. Az év további részére ilyen előírást a jogszabály nem tartalmazott. Ezen túlmenően a nemzeti fejlesztési miniszter a GET. 2013. július 1-jétől hatályos felhatalmazása alapján azon engedélyes vonatkozásában is felhatalmazást kapott kapcsolt termelésszerkezetátalakítási hozzájárulás fizetésének meghatározására, amely a távfűtésben részesülő fogyasztók 17 18
Lásd a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény 61. § (2) bekezdését. 2013. április 4-től a pénzeszköz mértékét a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 148. § (2) bekezdése tartalmazza.
105
ellátásbiztonsága érdekében a távhő- és kapcsoltan hőtermelő társaságoknak értékesítésre történő felajánlás céljából a földgáz biztonsági készlet mértékéről, értékesítéséről és visszapótlásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint a biztonsági földgázkészletből részesült. Ennek mértékét is a felajánlási rendelet tartalmazta, 2013. július 1-jei állapotában az év második felében összesen 9,2 milliárd Ft értékben (havi mértéke változott 1,5 és 1,6 milliárd Ft között). Később, szeptember 14. napján a felajánlási rendeletben előírt összeg, augusztus hónapra is visszamenőlegesen, nullára módosult. A távhőkasszából hiányzó források 2014-ben előírt szabályozással pótlódnak. Az egyes távhőszolgáltatók akkor jogosultak támogatásra, ha az indokolt költségükre az indokolt árbevételük nem nyújt fedezetet. Ez esetben az árbevétel és indokolt költség közötti éves szinten kalkulált különbséget fogja a támogatás kipótolni. A támogatást a lakosságnak értékesített hőmennyiség után igényelhetik a távhőszolgáltatók. A nem lakossági szektor felhasználói utáni támogatás lehetőségét az EU jogi szabályozása nem teszi lehetővé.
8.6. Nagycsaládos kedvezmény A lakossági földgázfogyasztók támogatását célzó nagycsaládos kedvezménnyel a <20 m3/h gázmérővel rendelkező, nem fogyasztói közösségben vételező, legalább 3 gyermeket nevelő felhasználók gyermekenként, évente 6840 MJ (200 m3), illetve 10 250 (300 m3) MJ extra földgáz vételezésére jogosultak az I. árkategória szerint (a 41 040 MJ-on [1200 m3] túl). A fogyasztói közösségekben vételező jogosultak esetén a kedvezmény Ft/év/gyermek dimenzióban került megállapításra, melyet a közös képviselők segítségével tudnak érvényesíteni az egyes felhasználók. 2012-ben a Magyary Program keretében sor került a nagycsaládos kedvezmény igénylésének egyszerűsítését célzó jogszabályi környezet megteremtésére. Az e célból létrehozott munkacsoportban a Hivatal is képviseltette magát, és elsősorban az árszabályozási és fogyasztóvédelmi területeken teremtve meg az összhangot a Magyar Államkincstár és a földgázpiaci egyetemes szolgáltatói engedéllyel rendelkező társaságok között. Ennek köszönhetően az egyszerűsítési program lehetővé tette, hogy a családi pótlékban részesülő és a fogyasztásmérővel rendelkező személye eltérjen, a kedvezmény feltételeként csupán a közös háztartásban élést megjelölve. 2013. január 1. után a kedvezmény igénylésére sincs évente szükség, a kedvezményre való jogosultság ezután egybeesik a családi pótlékra való jogosultsággal, feltételül szabva, hogy amennyiben a kedvezményhez kötődően bármilyen változás áll be, a jogosult köteles azt 15 napon belül bejelenteni a Magyar Államkincstárnak.
106
107
MELLÉKLET Rövidítések jegyzéke ACER: Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (Agency for the Cooperation of Energy Regulators) CAO: Központi Allokációs Iroda (Central Allocation Office GmbH) CEE régió: közép-kelet-európai régió CEER: Európai Energiaszabályozók Tanácsa (Council of European Energy Regulators) ERRA: Energiaszabályozók Regionális Egyesülete (Energy Regulators Regional Association) Felajánlási árról szóló rendelet: az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrásról és a hazai termelésű földgáz mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről szóló 19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet EÉT: Energetikai Érdekképviseleti Tanács ENTSO-E: Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (European Network of Transmission System Operators for Electricity) FE: felhasználói egyenérték – olyan mutatószám, amely a víziközmű-szolgáltatást igénybe vevő felhasználók számosságát – víziközmű-szolgáltatási ágazatonként, a felhasználók kapacitásigényeire is figyelemmel – egységesen fejezi ki. GET: a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény GET Vhr.: a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet GVH: Gazdasági Versenyhivatal IEA: Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency) Hivatal: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal HTM: magyarországi hosszú távú villamosenergia-termelési és termelőikapacitás-lekötési megállapodások HTM törvény: a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló 2008. évi LXX. törvény HTM rendelet: az erőművi átállási költségekről szóló 149/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet Miniszter: nemzeti fejlesztési miniszter KÁT: kötelező átvételi rendszer KÁT-kvóta: kötelezően átveendő villamosenergia-mennyiség NFM: Nemzeti Fejlesztési Minisztérium OSAP: Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program Tszt.: a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény Tszt. Vhr.: a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet
108
TVT: a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény Versenytörvény: a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény VET: a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény VET Vhr.: a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet
109
A Hivatal tevékenységével összefüggő főbb jogszabályok 1990. évi LXXXVII. törvény
az árak megállapításáról
1993. évi III. törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1993. évi XLVI. törvény
a statisztikáról
1993. évi XLVIII. törvény
a bányászatról
1997. évi CLV. törvény
a fogyasztóvédelemről
2003. évi LXXXVIII. törvény
az energiaadóról
2003. évi CXXVII. törvény
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
2004. évi CXL. törvény
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
2005. évi XVIII. törvény
a távhőszolgáltatásról
2006. évi XXVI. törvény
a földgáz biztonsági készletezéséről
2007. évi LXXXVI. törvény
a villamos energiáról
2008. évi XL. törvény
a földgázellátásról
2008. évi XLVII. törvény
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
2008. évi LXVII. törvény
a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről
2008. évi LXX. törvény
a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről
2009. évi CLV törvény
a minősített adat védelméről
2010. évi XLIII. törvény
a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról
2010. évi CXXX törvény
a jogalkotásról
2011. évi CXII. törvény
az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
2011. évi CXCV. törvény
az államháztartásról
2011. évi CXCIX. törvény
a közszolgálati tisztviselőkről
2011. évi CCIX. törvény
a víziközmű-szolgáltatásról
2012. évi I. törvény
a munka törvénykönyvéről
2012. évi CLXVIII. törvény
a közművezetékek adójáról
2012. évi CLXXXV. törvény
a hulladékról
2012. évi CCXVII. törvény
az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről
2013. évi XXII. törvény
a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról
2013. évi XXIII. törvény
a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről 110
2013. évi LIV. törvény
a rezsicsökkentések végrehajtásáról
2013. évi CXXV. törvény
a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről
2013. évi CXXXIV. törvény
az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról
2013. évi CLXV. törvény
a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről
2013. évi CLXXXVIII. törvény
az egységes közszolgáltatói számlaképről
170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet
a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény végrehajtásáról
157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet
a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról
225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet
a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról
273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet
a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
278/2007. (X. 20.) Korm. rendelet
a szénipari szerkezetátalakítási támogatás meghatározásának és kezelésének részletes szabályairól
285/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésekről
289/2007. (X. 31.) Korm. rendelet
a lakossági vezetékes gázfogyasztás és távhőfelhasználás szociális támogatásáról
382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet
a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról
389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet
a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról
64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet
a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól
19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet
a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról
76/2009. (IV. 8.) Korm. rendelet
a területrendezési hatósági eljárásokról
288/2009. (XII. 15.) Korm. rendelet
az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program adatgyűjtéseiről és adatátvételeiről
48/2010. (II. 26.) Korm. rendelet
a földgázkereskedő működésének lehetetlenülése esetén, a felhasználók földgázellátását veszélyeztető helyzet fennállása következtében alkalmazandó eljárásról
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet
az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról
370/2011.(XII.31.) Korm. rendelet
a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről
313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet
az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról
438/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet
a közszolgáltató hulladékgazdálkodási tevékenységéről és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás végzésének feltételeiről 111
58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet
a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
292/2013. (VII. 26.) Korm. rendelet
a nem rendszeres hulladékszállítás szabályairól és az ennek során eljáró állami szervek kijelöléséről
309/2013. (VIII. 16.) Korm. rendelet
a megújuló energiaforrásból és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből nyert villamos energia származásának igazolásáról
317/2013. (VIII. 28.) Korm. rendelet
a közszolgáltató kiválasztásáról és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésről
324/2013. (VIII. 29.) Korm. rendelet
az egységes elektronikus közműnyilvántartásról
341/2013. (IX. 25.) Korm. rendelet
a villamosenergia-termelők részére az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítésmegosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény alapján történő derogációs kiosztás végrehajtási szabályairól
360/2013. (X. 11.) Korm. rendelet
az energetikai létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről
511/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet
a nem rendszeres kéményseprő-ipari közszolgáltatás szabályairól és az ennek során eljáró állami szervek kijelöléséről
541/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet
a létfontosságú vízgazdálkodási rendszerelemek és vízilétesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről
86/2003. (XII. 16.) GKM rendelet
az egyes földgázipari vállalkozások adatszolgáltatásainak rendjéről
91/2007. (XI. 20.) GKM rendelet
a Magyar Energia Hivatal igazgatási szolgáltatási díjainak mértékéről, valamint az igazgatási szolgáltatási és a felügyeleti díj fizetésének szabályairól
110/2007. (XII. 23.) GKM rendelet
a nagy hatásfokú, hasznos hőenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hő mennyisége megállapításának számítási módjáról
116/2007. (XII. 29.) GKM rendelet
a villamosenergia-iparban fennálló vagy eltöltött munkaviszonnyal összefüggésben igénybe vehető villamosenergiavásárlási kedvezményről
19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet
az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrás és a hazai termelésű földgáz mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről
4/2011. (I. 31.) NFM rendelet
a villamos energia egyetemes szolgáltatás árképzéséről
50/2011. (IX. 30.) NFM rendelet
a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról
51/2011. (IX. 30.) NFM rendelet
a távhő-szolgáltatási támogatásról
64/2011. (XI. 30.) NFM rendelet
a villamosenergia-rendszerhasználati díjak megállapításának és alkalmazásának szabályairól
76/2011. (XII. 21.) NFM rendelet
a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről 112
1/2012. (I. 20.) NFM rendelet
a megújuló forrásokból előállított energia részarányának kiszámítási módszertanáról
36/2012. (VI. 8.) NFM rendelet
a Környezet és Energia Operatív Program prioritásaira rendelt források felhasználásának részletes szabályairól és egyes támogatási jogcímeiről
60/2012. (XI. 8.) NFM rendelet
a villamosenergia-rendszerhasználati díjak árszabályozásának kereteiről
78/2012. (XII. 22.) NFM rendelet
egyes energetikai tárgyú árszabályozással összefüggő miniszteri rendeletek módosításáról
4/2013. (II. 4.) NFM rendelet
a villamosenergia-rendszerhasználati díjak árszabályozásának kereteiről
24/2013. (V. 29.) NFM rendelet
a víziközművek vagyonértékelésének szabályairól és a víziközmű-szolgáltatók által közérdekből közzéteendő adatokról
52/2013. (IX. 13.) NFM rendelet
a villamosenergia-elosztó és egyetemes szolgáltató által külön díj ellenében végezhető, valamint ingyenesen biztosítandó szolgáltatásokról;
63/2013. (X. 29.) NFM rendelet
az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról
61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet
a jogszabályszerkesztésről
6/2008. (VI. 18.) KHEM rendelet
a villamosenergia-rendszer irányításával, működésével és használatával összefüggő egyes adatszolgáltatásokról
17/2008. (VIII. 1.) KHEM rendelet
a villamosenergia-elosztó hálózati engedélyesek és az egyetemes szolgáltató által a felhasználó igénye alapján külön díj ellenében végezhető szolgáltatások köréről és díjairól
27/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet
a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény szerinti közüzemi nagykereskedelmi engedélyesnél felmerült bevételi hiány megtérítésének részletes szabályairól
28/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet
a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árszabások megállapításáról
29/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet
a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó árak képzéséről
31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet
a földgáz-rendszerhasználati díjak megállapításáról
33/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet
a szélerőmű-kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól
36/2009. (VII. 22.) KHEM rendelet
a távhőszolgáltatás csatlakozási díjának és a lakossági távhőszolgáltatás díjának, valamint a hőenergia távhőtermelő és a távhőszolgáltató közötti szerződésben alkalmazott árának meghatározása során figyelembe veendő szempontokról és a Magyar Energia Hivatal által lefolytatott eljárásban kötelezően benyújtandó adatok köréről
31/2010. (IV. 15.) KHEM rendelet
a villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltató által alkalmazható számlaképről 113
1586/2012. (XII. 15.) Korm. hat.
a lakossági villamos energia, földgáz és távhő végfogyasztói árak csökkentéséről
1/2013. (VII. 25.) MEKH utasítás:
a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról.
1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet
a földgáz-rendszerhasználati díjakról, a rendszer-üzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről
4/2013. (X. 16.) MEKH rendelet
a villamos energia rendszerhasználati díjakról és alkalmazásuk szabályairól
1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet
a földgáz-rendszerhasználati díjakról, a rendszer-üzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről
2/2013. (VII. 25.) MEKH rendelet
a földgáz-csatlakozási díjakról és alkalmazásuk szabályairól
3/2013. (VIII. 7.) MEKH rendelet
a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökének a rendelet kiadásában való helyettesítéséről
4/2013. (X. 16.) MEKH rendelet
a villamosenergia-rendszerhasználati díjakról és alkalmazásuk szabályairól
5/2013. (X. 16.) MEKH rendelet
a földgáz-rendszerhasználati díjakról, a rendszer-üzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet módosításáról
6/2013. (XII. 16.) MEKH rendelet
a földgáz-rendszerhasználati díjakról, a rendszer-üzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet módosításáról.
114
EU-irányelvek, rendeletek Az Európai Parlament és a Tanács 2004/8/EK irányelve (2004. február 11.) a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 2006. január 18-i 2005/89/EK irányelve a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről Az Európai Parlament és a Tanács 2006. április 5-i 2006/32/EK irányelve az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/ EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2008/92/EK irányelve (2008. október 22.) az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó közösségi eljárásról Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2009/29/EK irányelve (2009. április 23.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belül kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54 /EK irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete (2009. július 13.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról Az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 994/2010/EU rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról A Bizottság 2008. november 19-i 2008/952/EK határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének végrehajtására és alkalmazására vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról 115
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről Az Európai Parlament és a Tanács 994/2012/EU határozata (2012. október 25.) a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról
116
A Hivatal szervezeti felépítése
117
