1
Élménybeszámoló a 2012. március 31-i Ópusztaszer-Szeged túráról
2012. március 31-én a programban előzetesen meghirdetett időpontban buszunk a megszokott és összeszokott Csavargó csapattal, öt kiscsikóval kiegészítve (idézet Bobori Károly csakhogy ne legyek Smithelő) elindult a Napfény városába. Miután mindenki beköszöntött, felköszöntött, felköszöntetett és kitöltötte az elmaradhatatlan totót (a hátsó fertály megint hátrányosan megkülönböztetve, de annál nagyobb igyekezettel) megérkeztünk túránk első állomására a Nemzeti Emlékparkba, Ópusztaszerre.
1. Ópusztaszer Az Emlékparkban szeretett és tisztelt Kertész Józsi barátunk idegenvezetésével, mint ahogy az már megszokott, áttekintettük hazánk ezeréves történetét és megtekintettük a csodálatosan helyreállított Feszty körképet. Tehát kezdtük is mindjárt Ópusztaszer történetével. Miért is itt van az emlékpark? "Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának." írta Anonymus a 12. században. Ez az első írott emlék, amelyben eredeti neve, mint Sceri szerepel. A Tisza árterének szélén, vélhetően a 12. században épült fel a magát Ond vezértől származtató Bor-Kalán nemzetség monostora. A többször átépített, valószínűleg bencés szerzetesi intézmény Kalán püspök és Anonymus korában az Alföld leggazdagabb, legnagyobb monostora volt. Körülötte a középkor végére mezővárossá fejlődött a Szer nevű település. Virágzásának a török hódoltság alatt szakadt vége, és a 17. századra már "Puszta-Szerré" vált. A tudományosnak tekinthető történetkutatás a 18. században kezdődött hazánkban, ekkor került Szer ismét a figyelem középpontjába. A millenniumi ünnepségek közeledtével először Kecskemét városának jutott eszébe, hogy Pusztaszeren emlékművet állítsanak az Anonymus által lejegyzett itteni történéseknek. Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát, gyulai plébános és országgyűlési képviselő, valamint Rómer Flóris, korának neves régésze kezdte el a szeri monostor romjainak feltárását.
2 Göndöcs már 1882-ben javaslatot terjesztett a kormány elé: állítsák helyre a romokat, létesüljön egy emlékpark és egy emlékkápolna e helyen. "S méltó és hazafias kötelességünk is, hogy minden jó magyar hazafi előtt szent és áldott legyen őseink első nemzetgyűlésének, alkotmányunk bölcsőjének helye: Pusztaszer." Az 1896. évi VIII. tc. rendelkezik arról, hogy "Pusztaszeren emlékmű állíttassék a honalapítás ezredik évfordulójára". A hét millenniumi Árpád-emlékmű közül az ópusztaszeri - melyet a monostor romjaihoz közel emeltek - Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász alkotása. Az emlékpark létesítése azonban a két világháború és a pénzhiány miatt meghiúsult. Árpád vezérről és az itt történtekről évente megrendezett búcsúkkal emlékeztek (szobori búcsú), amit 1921től kezdve Országos Árpád Ünnepnek neveztek. Az 1950-es években a terület teljesen elgazosodott és a monostor még megmaradt északi fala is elpusztult. Ópusztaszeren, vagy, ahogy akkor hívták Sövényházán, az 1970-es években új korszak kezdődött Erdei Ferenc politikusnak köszönhetően. Megalakult a Pusztaszeri Emlékbizottság és megkezdődött a hét évig tartó ásatás Trogmayer Ottó vezetésével, melynek során feltárták a monostor templomát. Megszületett az a határozat is, hogy a Feszty körképet itt helyezzék el, valamint Sövényháza ekkor kapta az Ópusztaszer nevet. Megfogalmazódott az is, hogy az emlékpark a romkertből, a skanzenből és a körképet befogadó épületből álljon. 1978-ban kezdődtek meg a szegedi nagytáj paraszti kultúráját bemutató skanzen felépítése. Az emlékpark építési munkálatai 1995-ben fejeződtek be a körképet befogadó épület megnyitásával. Talán ennyi az Emlékpark történetéről. Első állomásunk a Feszty-körképet befogadó épület, a Rotunda volt, ahol a várakozás ideje alatt megismerkedhettünk azzal a néha szinte lehetetlennek tűnő restaurátor munkával, amivel lengyel restaurátor barátaink helyreállítottak a körképet. Megtekinthettük azt az Árpád szobrot, amely az eredetileg felállított Milleniumi emlékmű tetején állt. És végre elérkezett a várva várt időpont és bejuthattunk a Feszty-körképet rejtő terembe egy kacskaringósan emelkedő folyósón keresztül. Miután mindenki elhelyezkedett a kialakított teraszon megkezdődött az az igen jól megtervezett előadás, amely során megismerkedhettünk a körkép történetével, illetve zenei aláfestéssel kiegészítve végigvezettek minket a körkép 6 egymásba kapcsolódó jelenetén. Talán nem lesz unalmas feleleveníteni a Körkép történetének néhány elemét.
3 Feszty Árpád 1891-ben, párizsi látogatása után határozta el, hogy panoráma képet készít. Először a bibliai özönvíz történetét akarta vászonra vinni, de apósa Jókai Mór rábeszélte, hogy a közelgő Millenium tiszteletére inkább a magyar történelem egyik jelentős epizódját örökítse meg. Feszty nem egyedül dolgozott a képen. A tájképi részletek Mednyánszky László, Újvári Ignác és Spányi Béla, a csoportjelenetek és egyes alakok Vágó Pál és Papp Henrik, a táborverési jelentek a letelepülőkkel, sátrakkal, nyájakkal, gulyákkal Pállya Celesztin segítségével elevenedtek meg. Rajtuk kívül a festő segítségére voltak még Olgyai Ferenc, Balsy Adolf, Ziegler Károly és Mihalik Dániel is. A Magyarok bejövetele címet viselő alkotás 1894 tavaszára készült el és a Városliget körkép palotájában helyezték el. 1898-ban a londoni világkiállításra szállították és csak 1909-ben tért haza. Egy ideiglenes faházban állították ki, amely 1944-ben bombatalálatot kapott és a kép súlyos sérüléseket szenvedett. Felszabdalva és fahengerekre tekerve a Nemzeti Galériába került. 1991 és 1995 között egy lelkes lengyel restaurátor csoport a körképet teljesen helyreállította és az kiállításra került a 80-as évek közepére elkészült Rotundában. A csodálatos körkép megtekintése után megkezdtük körutunkat a kissé szeles és nem teljesen a napfényes szegedi időjárásra hajazó körülményeket produkáló időben az emlékpark többi látványosságának megismerése érdekében. Első állomásunk az oroszlánokkal védett Árpád-emlékműhöz vezetett, amelyről már az Emlékpark történetének leírásában említést tettem. Miután megcsodáltuk az első „országgyűlés” emlékére állított alkotást továbbsétáltunk a közelben lévő bencés monostor romjaihoz. Itt meghallgattuk a kolostor és az akkoriban és előttünk itt élt népek rövid történetét természetesen Józsi barátunk előadásában. Ezután megtekintettük a Csete György, a magyar organikus építészet megteremtője, és Dulánszky Jenő által tervezett jurta-szerű építményeket. Vagyis csak szerettük volna, mivel a legtöbb felújítás miatt zárva volt. A Világmagyarság hajléka szerencsére nyitva volt és itt tanulmányozhattuk a régi jurták építési módját (illetve meghallgathattuk a tényleges jurta építés módszerét, szerintem senki sem találja ki kinek az előadásában), ülhettünk a Nagy István által faragott padokon, melyeket honfoglalás-kori ötvös-motívumok díszítenek és megcsodálhattunk a Csete Ildikó által tervezett templomi zászlókat. Következő állomásunk a koronát idéző Mamutfenyő-ház, ahol egy 6,3 m átmérőjű, 80 cm vastag és kb 7,5 tonnát nyomó mamutfenyő szeleten (bütün) áttekinthettük a magyar történelem kiemelkedő történéseit 1956-ig a fenyő évgyűrűin bejelölve, illetve a körben felállított vitrinekben látható terepasztalok segítségével. Simán ráfért a szeletre minden, mivel a kormeghatározás alapján a fa élete Kr. u. 200 körül kezdődhetett és egy 1956-os villámcsapás vetett neki véget. Megdöbbentő
4 miket tud produkálni a természet. Amúgy, mint megtudtuk a bütüt egy Samay Attila Géza nevű amerikai építési vállalkozó révén kapta a park és kalandos úton jutott a mostani helyére. Ezután következett a skanzen, amit csak kívülről vettünk szemügyre. Mármint a házakat, egy kivételével. Ez az egy volt a gátőrház, ahol két népviseletbe öltözött kedves néni és egy terepasztal segítségével átélhettük a félelmetes 1897-es nagy árvizet, mely teljesen elpusztította az akkori Szegedet. És ezzel a kirándulás első része le is zárult. Buszra és irány a Napfény városa Szeged.
2. Szeged Szegedre érkezve először is csillapítottuk éhségünket a hangulatos Aranyhal Étterem és Menüházban, majd a fedélzetre véve Dr Somorjai Ferenc urat, aki a város egyik híressége – útikönyvíró, képző- és életművész, idegenvezető és ... – szóval egy legújabb kori polihisztor, elindultunk utunk első állomására az Alsóvárosba. Menet közben meghallgattuk Szeged rövid történetét, ami kr e. 5000-ben kezdődött. A római korban Partiscum fontos állomáshelye volt a Dáciát és Pannóniát összekötő útvonalnak. A magyarok letelepedése után I. Szent István királynak köszönhetően Ciggedin, ahogy egy 1187-ben kelt oklevélben említik, fontos kereskedelmi központtá vált. A Maroson leúsztatott sót tárolták és szállították innen tovább. IV. Béla király emelte a települést városi rangra 1246-ban. 1260. és 1280. között felépült a kővár a só szállító út védelmére. Nagy Lajos király uralkodása alatt a város Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött és a török veszedelem miatt stratégiai jelentősége is megnőtt. Luxemburgi Zsigmond király fallal vetette körül a várost, majd 1498-ban szabad királyi város rangra emelte. A török a várat és a várost 1542-43 telén foglalta el. A várat a szultán megerősítette és a város török kincstári várossá vált. A lakosság nagy része szétszóródott, a maradók legtöbbje az Alsóvárosban a ferences Boldogasszony templom körül húzódott meg. Meg is érkeztünk az első jelentős látnivaló helyszínére, a szegedi ferences templom és kolostor – Havas Boldogasszony templom – mellett levő utcába, ahol lóról és irány a templom. Az 500 éves ferences templom és kolostor Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épülete. A gótikus templom elődje a a Szent Péter Árpád-kori ispotálytemplom. A most látható templomot a 15. század második felében kezdték el építeni és több periódusban kapta meg a jelen formáját. 1509. augusztus 5-én szentelték fel Havas Boldogasszony tiszteletére. A torony 1783-ban, sisakja 1827-ben készült el.
5 A kolostor Kapisztrán János 1455 szeptember közepén tett látogatás során még nem, de 1459ben már állt. A rendház a mai formáját a 18. században nyerte el. A templom felfedezése után buszra szálltunk és irány a belváros. Visszatérve a város történetére a török uralom 1686. októberében ért véget, amikor De la Verque tábornok a várat és a várost felszabadította. Ekkor a városnak 2000 fős lakossága volt. 1715-ben visszakapta szabad királyi város címét, majd 1719 május 21-én szabadalomlevelét és jelenlegi címerét III Károly királytól. Ezt a napot Szeged napjaként ünneplik minden évben. 1719-bne piarista szerzetesek érkeztek és gimnáziumot alapítottak a városban, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. 1801-ben indult be az első nyomda, ugyanebben az évben épült fel a régi városháza és a polgári kórház. Az első közvilágítás 1827-ben, az első kaszinó 1829-ben, az első kövezet 1840-ben, az első takarékpénztár 1845-ben létesült. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során Szeged fontos szerepet játszott. A felállított négy honvédzászlóalj, a Földváry-féle önkéntes nemzetőrség és a város saját nemzetőrsége felejthetetlen dicsőséget szerzett a városnak. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye és Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost az mégis újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal. 1860-ban visszakapta szabad királyi város rangját. A vízvezetéket 1859-ben fektették le, a légszeszvilágítást 1865-ben szerelték fel. 1869-ben pedig megnyílt Pick Márk boltja a Pick Szalámigyár elődje. Ekkor jött az általunk már „átélt” 1879-es árvíz, mely gyakorlatilag a teljes várost elpusztította. Az 5723 házból csak 256 maradt épen, és 165-en életüket vesztették. A 70 ezer fős lakosság 10 ezerre csökkent. Az újjáépítésre szinte egész Európa összefogott és a romokon egy csodálatos új körutas szerkezetű város nőtt ki. Az összefogás emlékére és az adományozó államok tiszteletére a körutak egy-egy része az Európai fővárosok nevét viselik (Párizs, London, Berlin Brüsszel, Bécs, Róma). A városatyák pedig 1880. november 28-án elhatározták, hogy a további árvizektől való megmenekülésért fogadalomból templomot építenek. 1880. június 05-én Szeged és a Tisza túlpartján lévő Újszeged egyesült és a két városrészt 1883. óta köti össze híd. 1918-20 között francia megszállás alatt állt a város. Itt volt a székhelye a szegedi ellenforradalmi kormányoknak és innen indult Horthy Miklós a Dunántulra.
6 A trianoni békeszerződés miatt Szeged sokat veszített vonzáskörzetéből, de mint már máskor is ezt is kiheverte. 1921-ben ide költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-tól a Csanádi egyházmegye székhelye is lett. A második világháború alatt a város sokat szenvedett. A rendező pályaudvar helyett a környező házakat bombázta le a szövetséges légierő. A helyi zsidó vallású magyar állampolgárokat először gettóba zárták, majd haláltáborba küldték. A város 1944. október 11-én szabadult fel, miután a visszavonuló német csapatok a közúti- és az azóta is újjáépítetlen vasúti hidakat felrobbantották. A háború után Szeged, a szocialista időkben könnyű- és élelmiszeripari központ, 1962-től Csongrád megye székhelye, lett. Azóta átélt az 1879-es árvíznél jóval nagyobbakat is 1970-ben és 2006-ban. Napjainkban Szeged egyetemi város, turisztikai látványosság, különösen a minden évben megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok miatt. Ennyit a történelemről, mert ugye közben megérkeztünk a belvárosba és innentől gyalog folytattuk utunkat, hogy a történelmi eszmefuttatást szemmel is alátámasszuk, meg a már addig is rengeteg adatot és információt még tovább bővítsük. Aki velünk volt az emlékszik, hogy a séta kb. 2 órás volt és Dr Somorjai úrból, kedves idegenvezetőnkből dőlt a szó, ha én is ezt teszem, akkor holnap is itt ülünk, szóval innentől kezdve, úgy gondolom, hogy nem bocsátkozom részletesebb leírásokba. Csak néhány szót ejtek egy-egy nevezetességről. Első nevezetesség a Hősök kapuja, melyet az I. világháború hőseinek tiszteletére 1936-ban építettek Pogány Móric tervei alapján. A kaput a Aradi vértanúk tere felől őrző két katona (egy élő és egy halott) Lőte Éva szobrászművész alkotása. A boltíveken látható freskók Aba-Novák Vilmos festőművész alkotásai. Három témát örökített meg: a háborús emlékezést, a hősi halottak dicsőítését és Horthy Miklós elindulását Szegedről. A freskókat a 1949-ben cementes vakolattal bevakolták és lemeszelték, ami majdnem teljesen tönkretette az alkotás felső festékrétegét. 1995-2000 között az Aba-Novák Alapítvány, a Millenium Kormánybiztosi Hivatal, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével a freskókat teljes pompájukban helyreállították. Miután életünk kockáztatásával átvergődtünk a Tisza Lajos körúton, megérkeztünk a 200 éves Aradi vértanúk terére. Ez a tér a történelmi emlékhelye a városnak. Itt tartják a megemlékezéseket, koszorúzásokat, főhajtásokat. Legelőször a szőregi csata emlékére állított oszlop és II. Rákóczi Ferenc lovas szobra vonta magára figyelmünket. Majd a püspöki palota épületegyüttesére tekinthettünk föl, melynek boltíves kapuján át már beláthattunk a Dóm-térre.
7 Miután meghallgattuk a tér nevezetességeiről szóló előadást, Novák András, Fritz Mihály és Kalmár Márton által tervezett és megépített kovácsoltvas kapun keresztül beléptünk a Rerrich Béla térre. A tér nevét arról az építészről kapta, aki a város jelképének számító Dóm teret tervezte. A kapun belépve szemben a Béke épület uralja a teret, melyet 1952-ben építettek a Rerrich Béla által tervezett épületegyütteshez, tetején a csillagvizsgálóval. A téren balra a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobrának másolata látható. Szemben vele az 1997-ben felavatott Melocco Miklós által készített, csukott szárnyú pillangót formázó 1956-os emlékmű áll. Érdekes volt meghallgatni a Somorjai úr elbeszélését az emlékművet körülölelő volt piarista gimnázium és kollégium épületéről, melyben Juhász Gyula is tanult. Ezután egy oldalsó kapun keresztül beléptünk a Dóm térre és szinte nem is a magyar Alföldön, hanem valahol egy olasz város főterén érezhettük magunkat. A teret a Fogadalmi templom uralja, három oldalról pedig az egyetem, a püspöki palota és a hittudományi főiskola épületei fogják körbe. Mint már említettem a tér épületeit Rerrich Béla tervezte és érdekességük, hogy neoklasszicista stílusúak és klinkertéglából épültek, ami egy egyedülálló építkezési mód volt annak idején. Az árkádok alatt híres szobrászok alkotásai láthatóak művészek tudósok, politikusok emlékére. Említést érdemel még a Dómmal szembeni épület homlokzatán elhelyezkedő zenélő óra, mely Csúri Ferenc szegedi órásmester munkája. A „Szeged hírös város” című népdalt játssza és ennek hangjaira lépnek elő a számlap mellett lévő ajtókon és haladnak körbe a díszesen festett, faragott - az egyetemi tanács tekintélyes alakjait és ballagó diákokat ábrázoló - bábuk. A Dóm tér 8 alatt, ahol az orvos vegytani intézet épületében dolgozott Szent-Györgyi Albert 1937-ben, amikor megkapta a Nobel díjat, elsőként Magyarországon. Ahogy a téren átsétáltunk megnézhettünk egy helyi attrakciót is, melynek címe az: És mégis mozog a Föld, vagy csak én nem találom elég stabilnak. Stabilizálódás után megérkeztünk a Dóm csodálatos épületéhez. Mint már említettem a történelmi áttekintés során a templom építését 1880-ban a további árvizektől való megmenekülés fogadalmából határozták el. Az építkezés azonban nem kezdődhetett el, mert Varga Ferenc plébános hevesen ellenezte a téren álló régi Dömötör templom lebontását. Az tervezés és az építkezés csak a plébános 1906-ban bekövetkezett halála után kezdődhettek el. Schulek Frigyes kapta meg az új templom tervezésének megbízását, de hamarosan lemondott és a továbbiakban Foerk Ernő folytatta az építést. A munka 1913-ban kezdődött, de egy év múlva a világháború miatt félbeszakadt és csak 1923-ban kezdték el újra építeni a templomot. A régi templomot 1925-ben bontották el teljesen és ekkor került elő egyik tornyából a téren ma is látható középkori eredetű Dömötör kápolna. Néhány szó a templom méreteiről, felépítéséről:
8 -
tornyai 93 méter magasak;
-
hossztengelye 81 méter;
-
szélessége 51 méter;
-
háromhajós, alaprajza latin kereszt;
-
legnagyobb harangja 2,3 méter átmérőjű és 85,37 mázsa súlyú.
Amint azt láthattuk is a Dómot szobrok, domborművek, mozaikok soksága díszíti kívül belül. Orgonája ötmanuálos, 9040 sípos és ezzel jelenleg Európa harmadik legnagyobb orgonája. A Dóm tér után a Somogyi utcán keresztül közelítettük meg a Dugonics teret. Természetesen nem véletlenül, hiszen ebben az utcában található az un. Fekete ház. Az angol romantika stílusában épüllt, 1857-ből való csodálatosan felújított épület régi szürke vakolatáról kapta nevét. A kiegyezés előtt ebben az épületben működött a városi kaszinó. Jelenleg a Móra Ferenc Múzeum történeti osztályának ad otthont. Következett a Dugonics tér. A tér nevét az egyetem épületével szemben a szökőkút mögötti parkban álló szoborról kapta. A szobor, melyet 1876-ban Izsó Vilmos kezdett el és halála miatt Huszár Adolf fejezett be, Dugonics Andrásnak, az első magyar regény írójának állít émléket. A téren két nevezetes épület áll. Az egyik az egyetem központi épülete csodálatosan felújítva. Ebben az épületben vonta felelősségre Horger Antal úr azt a bizonyos renitens József Attila nevezetű bölcsészhallgatót, aki aztán az ország egyik leghíresebb költőjévé vált. Maga az épület eredetileg főreáliskolának épült és itt helyezték el a Somogyi könyvtár gyűjteményét. A kolozsvári egyetem 1921-ben települt ide. A másik épület nem építési módja, hanem története miatt érdekes. 1897-ben ide költözött Engel Lajos nyomdája, amelyben a a hetenként kétszer megjelenő Szegedi Híradó (1859-1922), majd a város első napilapja a Szegedi Napló (1878-1922) is készült. A Szegedi Naplónál dolgozott Tömörkény István, Móra Ferenc pedig a lap főszerkesztője volt 1913. és 1919. között. Ahol pedig mi álltunk, az volt a híres zenélő szökőkút. A kút és a köré épített pihenő az egyetemi ifjúság kedvenc helye. Na meg másoknak is, amit sajnálatosan tapasztalnunk kellett. A szökőkút és az egyetem épülete közötti téren állítják fel nyaranta a néptáncfesztivál színpadát és ezen kívül tavasztól-őszig több kirakodóvásárt is rendeznek. Az egyiket éppen látogatásunkkor. Következett a Kárász utca, a korzó. Egy kis ékszerdoboz. Csodálatosan felújítva, és mint mindig tele sétáló. nézelődő, vagy éppen a dolga után siető emberekkel. Elhaladva Kligl Sándor köszöntőszobrai mellett, mindjárt a sarkon az 1920 években még Korzó kávéházként ismert épületet vehettük szemügyre, melynek belső festését és csillárját, valamint
9 teljes belső felépítését érintetlenül hagyták, hogy az utókor kaphasson egy kis ízelítőt abból a korszakból, amikor itt kortyolgatták kávéjukat a Délmagyarország újságírói és József Attila. A kávéházzal szemközti sarokházat az a tragikus sorsú Magyar Ede tervezte, aki a REÖk palotát is. Továbbhaladva Herczel Fülöp eklektikus stílusban épült lakóháza következett, melyben a Bethlen Gábor Kör működött, ahol Móricz Zsigmond is tartott előadást 1940-ben. A keresztező Kölcsey utcában lakott Jókai Mór 1922-től 1932-ig. Következett a Hoffer Károly tervezte Várnay-ház, melyben 1873-tól a közelmúltig nyomda működött. Ez volt Szeged első átriumos belső beépítésű épülete. Ezután a szintén Hoffer Károly által tervezett Eisentadler-házán álltunk meg, és megcsodáltuk gyönyörű öntöttvas erkélyét. Ekkor érkeztünk a Klauzál térre . A tér kövezetét 2000-ben teljesen kicserélték, ezzel szinte mediterrán jelleget kölcsönöztek neki. Egyik oldalán a Tóbiás Klára által tervezett szimbolikus ivókút látható 2001 óta. Az országalmát szárnyas oroszlánok tartják magasra. Szemben a tér másik oldalán áll az 1902 ből való és Róna József által tervezett Kossuth szobor. Mint már a történelmi áttekintésben is említettem Kossuth két beszédet is tartott Szegeden. Egy toborzó beszédet 1848-ban és 1849-ben utolsó nyilvános beszédét. Az első beszéd kezdő mondatai vannak felvésve a szobor talapzatára. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége!” Utolsó beszédét a tér legszebb klasszicista stílusú épületének erkélyéről mondta el, a Kárász házéról. Ekkor hangzott el a jelszó: Fagyiiiiii! De erre még várni kellett. Mert következett a Széchenyi tér. A csodálatos fáival és környező épületeivel. Mondanom sem kell, hogy már eléggé fáradt volt a kis csapat, de még kitartottunk, hogy megtudjuk a Városháza és a Tisza szálló történetét és a tér parkjaiban található szobrokról is esett ”néhány” szó. Tehát Városháza. Eredeti formáját Vedres András terezte, majd 1799. és 1805. között építették fel. A szegedi nagy árvizet követően, mivel a belvárost fel kellett tölteni, még egy emeltet húztak rá. Ezt az épületet Lechner Ödön tervei alapján neobarokk-eklektikus stílusban építették át. A torony érdekessége, hogy Babits Mihály „csipkéit kacéran hordó, kecses táncosnőhöz” hasonlította. Illetve még egy érdekesség, hogy Haynau tábornokot, aki a szőregi csata eseményeit figyelte a toronyból, majdnem kilőtték a magyar ágyúsok. A toronyba fúródott lövedéket sokáig őrizték, mint a szabadságharc emlékét.
10 A keresztező utca túloldalán lévő épület 1870-ben épült és a „bérház” becenévre hallgat, mivel annak idején itt laktak a városháza dolgozói és családtagjaik, illetve itt szállásolták el az ide látogató hírességeket is. Többek között az 1883-ban ide látogató Ferenc József és kísérete is itt kapott szállást. Vele kapcsolatos a két épületet összekötő Sóhajok hídja története. Ezt kizárólag azért építették, hogy őfelségének és kíséretének ne kelljen lépcsőkön leereszkednie, átsétálnia és a lépcsőkön felmennie a városházára, hanem egyszerűen a zárt összekötő folyósón átsétálhassanak. Azonban a Sóhajok hídja elnevezést nem ezért kapta, hanem azért, mert állítólag a polgármesteri hivatalba tartó és alatta elsétáló polgárok állandóan sóhajtoztak, hogy mennyi adót kell fizetni. A Tisza szálló épülete 1884-ben készült el. Irodalmi és művészeti emlékhely is egyben, mivel írók, költők, zeneszerzők, képzőművészek szálltak itt meg. Néhány közülük: Krúdy Gyula, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső. Törzsasztallal rendelkezett itt Babits Mihály és Juhász Gyula. Hat alkalommal adott itt koncertet Bartók Béla. És akkor az a néhány szó a szobrokról. Az első a tér névadójának, Széchenyi Istvánnak fehérmárvány szobra Stróbl Alajos 1914-es alkotása. Talapzatán a Lánchíd domborművével. A másodi a Tisza szabályozását megtervező Vásárhelyi Pál kalapos bronzalakja, Mátrai Lajos 1904-es alkotása. Talapzatán az 1970-es árvíz 961 cm-es szintjét jelző márványtáblával. Amitől a város megmenekült annak köszönhetően, hogy köré védőgátat emeltek, illetve végrehajtották a folyó szabályozását Vásárhelyi Pál tervei alapján. És végül, de nem utolsó sorban a város újjáépítésének vaskezű biztosa Tisza Lajos nézett le ránk, botjára támaszkodva. Őt Fadrusz János álmodta 1904-ben bronzba, de a munkát halála miatt Szécsi Antal fejezte be. Aztán még a szobrokon kívül a városházával szemben egy szökőkút medencéjébe kétfelől csobogott a víz. Az Áldáshozó és a Romboló Tisza jelképes bronzalakjai vízköpő delfineken lovagoltak. Ez Pásztor János 1930-as alkotása és érdekessége, hogy tulajdonképpen nem is Szegedre készült, hanem Tihanyba szánták a kétarcú magyar tenger allegóriájaként. Ezzel be is fejeződött a hivatalos túra és a kis csapat kihasználhatta a maradék időt egy kis egyéni felfedező útra a környéken. Mi még megnéztük az operaház csodálatos épületét, sajnos csak kívülről, a vár maradványát a Móra Ferenc Múzeum mögött, majd lesétáltunk a Tisza parti sétányhoz és az indulásig hátralévő időben a Tisza csendes folyásán pihentettük megfáradt szemünket. A szabadidő leteltével mindenki buszra és irány haza. Menet közben még elfogyasztottuk a maradék gyarmatárut, már aki tehette. Meghallgattuk a kirándulás összefoglalóját, mint mindig és megpróbáltunk, amennyire lehet hazáig pihenni egy kicsit.
