Ellen G. White AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁI

Ellen G. White

AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁI

Ellen G. White

Az evangélium szolgái

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................... 2 AKI HÍVOTT MINKET SZENT HÍVÁSSAL ................................................................................................... 7 KRISZTUS HELYETT ................................................................................................................................... 7 Lelki őrök ............................................................................................................................................ 7 Hűség a szolgálatban ......................................................................................................................... 8 Az emberi állhatatosság példái .......................................................................................................... 9 A MUNKA SZENTSÉGE.............................................................................................................................. 9 Ésaiás megbízatása .......................................................................................................................... 10 A VILÁG A SZÁNTÓFÖLD ........................................................................................................................ 11 Evangéliumot minden országnak! .................................................................................................... 12 A PRÉDIKÁTOR FELELŐSSÉGE ................................................................................................................ 14 A lelkekért hordott teher .................................................................................................................. 14 Éhezve az élet kenyerét .................................................................................................................... 15 Krisztus munkájának sürgőssége ...................................................................................................... 15 A JÖVŐ KILÁTÁSAI.................................................................................................................................. 16 AZ IGAZSÁG HIRDETŐJE ....................................................................................................................... 18 KRISZTUS A PÉLDAKÉPÜNK .................................................................................................................... 18 Krisztus tanításainak egyszerűsége .................................................................................................. 19 Nincs különbség gazdag és szegény között ...................................................................................... 20 KRISZTUS MINT TANÍTÓ......................................................................................................................... 21 A MI IDŐNKRE SZÓLÓ TANÍTÁS .............................................................................................................. 22 Énókh tapasztalata ........................................................................................................................... 22 Keresztelő János tapasztalata .......................................................................................................... 24 PÁL, A POGÁNYOK APOSTOLA ............................................................................................................... 25 A SZÜKSÉGES ELŐKÉSZÜLETEK ............................................................................................................. 27 IFJAK AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁLATÁBAN.............................................................................................. 27 LEGYENEK AZ IFJAK TEHERHORDOZÓK!................................................................................................. 29 A munkások képzésének szükségessége ........................................................................................... 30 KIKÉPZÉS A MISSZIÓMUNKÁRA ............................................................................................................. 31 Katonák kiképzése ............................................................................................................................ 32 A kiképzéshez szükséges felszerelés ................................................................................................. 32 Önelégültség..................................................................................................................................... 33 FIATAL MISSZIONÁRIUSOK .................................................................................................................... 34 Idegen nyelvek tanulása ................................................................................................................... 35 Nehéz területre fiatal férfiakat! ....................................................................................................... 36 A HANG KÉPZÉSE ................................................................................................................................... 37 A hibák leküzdése ............................................................................................................................. 37 Az értelmes és világos kiejtés ........................................................................................................... 38 "IGYEKEZZ, HOGY ISTEN ELŐTT BECSÜLETESEN MEGÁLLJ!" .................................................................. 39 Felületes ismeretek ........................................................................................................................... 40 AZ IRATTERJESZTÉS - KÉPZÉS A SZOLGÁLATRA ...................................................................................... 41 A BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE ....................................................................................... 42 A FIATAL PRÉDIKÁTOROK DOLGOZZANAK EGYÜTT IDŐSEBB MUNKATÁRSAIKKAL! .............................. 43 A FIATAL PRÉDIKÁTOR ........................................................................................................................... 45 "Gondot viselj!" ................................................................................................................................ 45 A tudatlanságra nincs mentség ........................................................................................................ 45 A vendégszeretet viszonzása ............................................................................................................ 46 Állhatatosság szükséges ................................................................................................................... 46

2

Ellen G. White


ALKALMASSÁG A MUNKÁRA ............................................................................................................... 47 MEGSZENTELŐDÉS ................................................................................................................................ 47 Teljesebb megszentelődés szükséges ............................................................................................... 48 TAPINTATOSSÁG ................................................................................................................................... 49 Pál alkalmazkodóképessége ............................................................................................................. 50 Új területeken ................................................................................................................................... 51 A BARÁTSÁGOSSÁG, MINT KEGYELMI AJÁNDÉK.................................................................................... 51 UDVARIAS VISELKEDÉS .......................................................................................................................... 52 A prédikátorok mutassanak jó példát .............................................................................................. 54 TÁRSADALMI KAPCSOLATOK ................................................................................................................. 55 ELTÖKÉLTSÉG ÉS GYORSASÁG ............................................................................................................... 56 A termés begyűjtése ......................................................................................................................... 57 A SZOLGÁLAT NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI .................................................................................... 59 Részvét.............................................................................................................................................. 59 Becsületesség ................................................................................................................................... 60 Összeköttetés Krisztussal .................................................................................................................. 60 Alázatosság ...................................................................................................................................... 60 Komolyság ........................................................................................................................................ 61 Állhatatosság.................................................................................................................................... 61 A mindennapi élet ............................................................................................................................ 61 PRÉDIKÁTOR A SZÓSZÉKEN .................................................................................................................. 62 "HIRDESD AZ IGÉT!" ............................................................................................................................... 62 Világi bölcsesség szent dolgokban ................................................................................................... 62 Mint éles nyilak ................................................................................................................................ 63 AZ ÉLETNEK KENYERÉT ADJÁTOK AZ EMBEREKNEK! .............................................................................. 64 KRISZTUST HIRDETNI ............................................................................................................................. 65 Isten szeretete .................................................................................................................................. 66 Krisztushoz vezető út ........................................................................................................................ 66 MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL ...................................................................................................................... 68 TANÁCS EGY EVANGÉLISTÁNAK ............................................................................................................ 68 GYAKORLATI JAVASLATOK ..................................................................................................................... 69 GONDOSSÁG A VISELKEDÉSBEN ÉS AZ ÖLTÖZKÖDÉSBEN ...................................................................... 72 NYILVÁNOS IMÁK .................................................................................................................................. 73 Tisztelet az imában ........................................................................................................................... 74 Magatartásunk ima közben ............................................................................................................. 75 A LELKÉSZEK ........................................................................................................................................ 75 A JÓ PÁSZTOR ........................................................................................................................................ 75 SZEMÉLYES SZOLGÁLAT ......................................................................................................................... 77 OTTHONOK LÁTOGATÁSA ..................................................................................................................... 78 A PÁSZTOR SZOLGÁLATA ....................................................................................................................... 79 BIBLIA-OLVASÁS CSALÁDI KÖRBEN........................................................................................................ 80 A SZEMÉLYES MUNKA ÉRTÉKE ............................................................................................................... 80 A samáriai asszony ........................................................................................................................... 81 MUNKAMEGOSZTÁS ............................................................................................................................. 81 A GYÜLEKEZETI MUNKÁSOK KIKÉPZÉSE ................................................................................................. 82 A másokért végzett munka megmentő ereje ................................................................................... 82 A gyülekezet szent kincs ................................................................................................................... 83 KRISZTUS SZOLGÁJÁNAK FELESÉGE ....................................................................................................... 84 KRISZTUS SZOLGÁJA OTTHON ............................................................................................................... 85 Udvariasság a családban.................................................................................................................. 85 "LEGELTESD AZ ÉN BÁRÁNYAIMAT!" ..................................................................................................... 86 Igehirdetés gyermekeknek ............................................................................................................... 87 Osztozzunk az ifjúság érzéseiben! .................................................................................................... 87 A fiatalok vegyenek részt a gyülekezet munkájában! ...................................................................... 88

3

Ellen G. White


A BETEGEKÉRT MONDOTT IMA ............................................................................................................. 89 Bűnvallomás ..................................................................................................................................... 90 Megnyugvás Isten akaratában ......................................................................................................... 90 Gyógyszerek ..................................................................................................................................... 91 A BŐKEZŰSÉG TANÍTÁSA ....................................................................................................................... 92 AZ EVANGÉLIUM TÁMOGATÁSA ........................................................................................................... 93 A tized felhasználása ........................................................................................................................ 93 A szent kötelezettség ........................................................................................................................ 94 A TÁPLÁLKOZÁS BEFOLYÁSA AZ EGÉSZSÉGRE........................................................................................ 95 KRISZTUS SZOLGÁI KÉPVISELJÉK AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORMOT ........................................................... 96 HOGYAN MUTASSUK BE AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORM ALAPELVEIT? ...................................................... 97 KRISZTUS SZOLGÁJA ÉS A FIZIKAI MUNKA ............................................................................................. 97 KÖTELESSÉGÜNK, HOGY MEGŐRIZZÜK EGÉSZSÉGÜNKET ..................................................................... 99 Elégtelen táplálék ........................................................................................................................... 100 A TÚLMUNKA VESZÉLYE ...................................................................................................................... 101 SEGÍTSÉG AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁLATÁBAN ................................................................................... 102 BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS ................................................................................................................... 102 A TITKOS IMA ....................................................................................................................................... 104 A HIT .................................................................................................................................................... 106 Hitetlenség és kétely....................................................................................................................... 107 BÁTORSÁG ........................................................................................................................................... 109 "Bátorság az Úrban!" ..................................................................................................................... 109 A bizalom és kiváltság ideje ............................................................................................................ 110 HOGYAN NEVELI ISTEN A SZOLGÁIT? ................................................................................................... 111 SZAKÍTSATOK IDŐT AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLAT ÁPOLÁSÁRA! ...................................................... 111 LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETÜNK .......................................................................................................... 112 ÖNVIZSGÁLAT ...................................................................................................................................... 113 ÖNMŰVELÉS ........................................................................................................................................ 114 A szabad percek kihasználása ........................................................................................................ 115 A szellemi képzés szükségessége .................................................................................................... 115 A SZENTLÉLEK ...................................................................................................................................... 117 Isten ígéretei feltételekhez kötöttek ............................................................................................... 117 A Lélek mint nevelő......................................................................................................................... 118 Ha a Szentlélek munkálkodik bennünk ........................................................................................... 118 Közel a vég ...................................................................................................................................... 119 FEJLŐDÉS ÉS SZOLGÁLAT ..................................................................................................................... 119 VESZÉLYEK ......................................................................................................................................... 122 A VILÁGOSSÁG ELVETÉSÉNEK VESZÉLYE .............................................................................................. 122 Az új világosság megvizsgálása ...................................................................................................... 123 HAMIS TANOK ..................................................................................................................................... 125 A figyelem elterelése a munkáról ................................................................................................... 126 Az egyenes bizonyságtevés ............................................................................................................ 126 Isten Szavában bízzunk! ................................................................................................................. 127 AZ EGÉSZSÉGES TUDOMÁNY ............................................................................................................... 127 FANATIZMUS ....................................................................................................................................... 129 ÖNBIZALOM ........................................................................................................................................ 130 Tanácsok fiatal prédikátoroknak .................................................................................................... 131 Küzdelem és lelki gyötrődés ........................................................................................................... 132 AZ INTÉS IGÉI ....................................................................................................................................... 133 Hogyan szálljunk szembe a támadásokkal? ................................................................................... 133 Tapintatos tanítás .......................................................................................................................... 133 NE ZÁRJUK EL AZ UTAT! ....................................................................................................................... 134 ISTEN ELŐTT NEM SZÁMÍT A TEKINTÉLY .............................................................................................. 135 Adományok .................................................................................................................................... 135 Testvériség...................................................................................................................................... 136

4

Ellen G. White


Elkülönülés...................................................................................................................................... 136 Szolgálatra nevelés ......................................................................................................................... 136 Az ifjúság képzése ........................................................................................................................... 137 Krisztus példája kárhoztatja az elkülönülést .................................................................................. 137 A VISSZAHÚZÓDÁS .............................................................................................................................. 138 A PRÉDIKÁTOROK ÉS AZ ÜZLET ............................................................................................................ 139 Telek- és részvényspekuláció .......................................................................................................... 140 MÓDSZEREK ...................................................................................................................................... 141 MUNKÁNK A VÁROSOKBAN ................................................................................................................ 141 Az egészségügyi reform alapelveinek tanítása ............................................................................... 142 A gazdagok közötti tevékenység .................................................................................................... 142 Munkaerőink számának növelése .................................................................................................. 143 Kereskedelmi központok ................................................................................................................. 144 TANÁCSOK A NAGYVÁROSI MUNKÁHOZ ............................................................................................. 144 Kerüljük a látványosságot .............................................................................................................. 145 Hogyan szólítsuk meg hallgatóinkat? ............................................................................................ 145 Külsőségek az istentiszteleten ........................................................................................................ 146 Az igazság helyeslése...................................................................................................................... 146 ORVOSI MISSZIÓMUNKA A NAGYVÁROSOKBAN ................................................................................. 147 Egészségügyi munka ...................................................................................................................... 148 VÁROSI MISSZIÓISKOLA....................................................................................................................... 149 ALAPOSSÁG ......................................................................................................................................... 150 HA ELLENÁLLÁSSAL TALÁLKOZUNK ..................................................................................................... 152 Az igazságtalanság bölcs elítélése.................................................................................................. 153 Hogyan válaszoljunk az ellenvetésekre? ........................................................................................ 153 KERÜLJÜK A VITÁKAT! ......................................................................................................................... 154 HIBÁS MÓDSZEREK .............................................................................................................................. 156 A MÉRTÉKLETESSÉGI MUNKA .............................................................................................................. 157 Az Istentől kapott adományok helyes felhasználása ...................................................................... 158 Az erkölcsi elgyengülés oka ............................................................................................................ 158 VALLÁSSZABADSÁG ............................................................................................................................. 159 A POLITIKÁHOZ FŰZŐDŐ KAPCSOLATUNK .......................................................................................... 160 Iskoláink tanítóihoz és vezetőihez! ................................................................................................. 160 Különüljetek el! ............................................................................................................................... 161 A ZSIDÓKÉRT VÉGZETT MUNKA ........................................................................................................... 162 A TÁBOR-ÖSSZEJÖVETELEK JELENTŐSÉGE .......................................................................................... 163 A látogatottság biztosítása ............................................................................................................ 164 Pénzügyek....................................................................................................................................... 165 Fiatal munkások kiképzése ............................................................................................................. 165 Prédikáljatok kevesebbet, és tanítsatok többet! ............................................................................ 166 VETNI ÉS ARATNI ................................................................................................................................. 167 A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐK FELELŐSSÉGE......................................................................................... 168 AZ ELÖLJÁRÓK ..................................................................................................................................... 168 Emberi tanácsok ............................................................................................................................. 169 Ne válasszatok magatoknak embereket gyóntatóatyákul! ............................................................ 170 Munkások elhelyezése .................................................................................................................... 171 A prédikátor és az üzleti ügyek ....................................................................................................... 172 ÜZLETI ÜGYEKRE VALÓ KIKÉPZÉS ......................................................................................................... 172 A helyes alapelvek fontossága ....................................................................................................... 173 GONDOSKODÁS KRISZTUS SZOLGÁIRÓL .............................................................................................. 173 Gyógyintézeteink Krisztus szolgáinak menedékhelyei .................................................................... 174 Segélyalap Krisztus szolgáinak ....................................................................................................... 175 GYÜLEKEZETI HÁZAK ........................................................................................................................... 176 KRISZTUS SZOLGÁINAK MEGVIZSGÁLÁSA ........................................................................................... 178 A FELSZENTELÉS................................................................................................................................... 180

5

Ellen G. White


ÖSSZEJÖVETELEK ................................................................................................................................. 182 KRISZTUS SZOLGÁI MEGFELELŐ FIZETÉSBŐL ÉLJENEK ......................................................................... 183 A PRÉDIKÁTOR FELESÉGE .................................................................................................................... 184 A JAVAK BÖLCS ELOSZTÁSA ................................................................................................................. 185 TAKARÉKOSSÁG A MISSZIÓMUNKÁBAN ............................................................................................. 186 KÜLMISSZIÓ-TERÜLETEK ..................................................................................................................... 189 Segítsenek a honi gyülekezetek! ..................................................................................................... 190 A missziómunka módszerei ............................................................................................................ 190 Mennyei segítség ............................................................................................................................ 191 TESTVÉRI KAPCSOLATOK ................................................................................................................... 191 AZ EGYMÁSSAL VALÓ ÉRINTKEZÉS ...................................................................................................... 191 A teherhordozók ............................................................................................................................. 192 Az igazságtalanság megítélése ...................................................................................................... 192 KÜLÖNBÖZŐ ADOMÁNYOK ................................................................................................................. 195 EGYSÉG A MUNKA SOKFÉLESÉGÉBEN .................................................................................................. 196 A FÜGGETLENSÉG LELKÜLETE .............................................................................................................. 197 A Generálkonferencia ..................................................................................................................... 198 TAPINTAT AZOK IRÁNT, AKIK NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDENEK.................................................................. 199 ÜGYELJÜNK EGYMÁSRA! ..................................................................................................................... 201 GYÜLEKEZETI FEGYELEM ..................................................................................................................... 202 Bűnbocsánat ................................................................................................................................... 203 "LEGYETEK ERŐSEK AZ ÚRBAN" ......................................................................................................... 204 ERŐ A SZOLGÁLATHOZ ........................................................................................................................ 204 A SZOLGÁLAT JUTALMA ....................................................................................................................... 207

6

Ellen G. White


Aki hívott minket szent hívással KRISZTUS HELYETT A földi történelem minden idejében voltak Istennek emberei, akik meg tudták ragadni a kínálkozó alkalmakat. Nekik mondta az Úr: "Ti vagytok az Én tanúim." Mindig voltak istenfélő emberek, akik a fénysugarakat, melyek útjukat megvilágították, készségesen megragadták, és Isten Igéjét szólták embertársaiknak. Énokh, Noé, Mózes, Dániel és a sok pátriárka és próféta mind az igazság prédikátora volt. Nem voltak csalhatatlanok, hanem gyenge, tévelygő emberek, azonban az Úr munkálkodott általuk, mivel odaszentelték magukat az Ő szolgálatára. Krisztus, mint az egyház igazi feje, mennybemenetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül beszél az emberekhez és tölti be szükségleteiket. Akik Istentől elhívattak, hogy szóval és tettel dolgozzanak gyülekezetének felépítésén, azok feladata igen felelősségteljes. Krisztus helyett kell férfiakat és nőket arra kérniük, hogy béküljenek meg Istennel; olyan feladat ez, amelyet csak úgy teljesíthetnek, ha felülről kapnak bölcsességet és erőt. Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik. Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak.

Lelki őrök Krisztus szolgái a gondviselésükre bízott emberek lelki őrei. Munkálkodásuk hasonlít az őrök munkájára. A régmúlt időkben őröket állítottak a városfalakra, akik a jó kilátóhelyekről látták a védelemre szoruló helyeket és figyelmeztették az embereket, amikor ellenség közeledett. Kötelességteljesítésüktől függött a város biztonsága. Meghatározott időközönként hangos kiáltással kellett szólítaniuk egymást, hogy megbizonyosodjanak arról; mindannyian ébren vannak és senkinek semmi baja nem történt. Bátorító vagy intő kiáltás hangzott egyiktől a másikig, és mindenki megismételte azt, amíg a jelzés körbejárt az egész városban. Isten minden szolgájára vonatkozik az Úr Igéje: "Embernek fia! Őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha megintetted a hitetlent... megmentetted a te lelkedet." (Ezék. 3:17-19)

7

Ellen G. White


A próféta szavai azt a komoly felelősséget fejezik ki, mely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik. Álljanak a Sion falain őrökként, hallassák az intő szózatot, amikor közeledik az ellenség. Ha valamilyen okból lelki látásuk annyira meggyengül, hogy nem képesek felismerni a veszélyt és ha mulasztásuk következtében - mert nem adtak intést - a nép elpusztulna, úgy Isten az ő kezükből kéri számon az elveszettek lelkét. A Sion falain álló őrök kiváltsága, hogy oly közel állhatnak Istenhez és Lelke befolyása iránt annyira érzékennyé válhatnak, hogy Isten rajtuk keresztül munkálkodhat. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, és ugyanakkor feltárják előttük a menekülés útját. Isten választottai ők, akiket a Megváltó megszentelő vére által pecsételt el, hogy férfiakat és nőket mentsenek meg a fenyegető pusztulástól. Intsék hűségesen embertársaikat az törvényáthágások következményeire, és őrizzék ugyanolyan hűségesen a gyülekezet jólétét is. Éberségüknek sohasem szabad ellankadnia. Munkájuk megkívánja egész teljesítőképességük latba vetését. Kürthanghoz hasonlóan hallassák hangjukat, de sohasem szabad érthetetlen vagy határozatlan hangot adniuk. Ne a jutalomért munkálkodjanak, hanem azért, mert nem cselekedhetnek másként, mivel felismerték, hogy jaj nekik, ha elmulasztják prédikálni az evangéliumot.

Hűség a szolgálatban A prédikátor, aki Krisztus munkatársa, tudatában lesz mind hivatása szentségének, mind azoknak a fáradozásoknak és áldozatoknak, melyek szükségesek az eredmény eléréséhez. Nem törődik saját kényelmével és jólétével. Teljesen megfeledkezik önmagáról. Az elveszett juh keresése közben nem is ébred annak tudatára, hogy fáradt, fázik és éhes. Egyetlen cél lebeg csupán szemei előtt: megmenteni az elveszetteket. Aki Immánuel véráztatta zászlaja alatt szolgál, annak gyakran kell olyasmire vállalkoznia, ami hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban a kereszt harcosa megingathatatlanul áll az ütközet harcvonalában. Ha az ellenség támadást indít ellene, segítségért fordul Erősségéhez, és amint az Úr elé tárja az Írás ígéreteit, elnyeri a szükséges erőt az előtte álló kötelesség teljesítéséhez. Tudja, hogy szüksége van a felülről jövő erőre. Az elnyert győzelmek nem csábítják önfelmagasztalásra, hanem arra indítják, hogy még sokkal inkább támaszkodjék a Mindenhatóra. Amennyiben az Ő hatalmára bízza magát, ez képesíti őt, hogy a megváltás üzenetét olyan erővel hirdesse, hogy az mások lelkében visszhangra találhasson. Az Úr elküldi szolgáit, hogy hirdessék az élet igéit, nem pedig "a bölcselkedés és az üres csalás" szavait, sem "hamis nevű ismereteket", hanem az evangéliumot, amely "Isten hatalma, minden hívők üdvösségére". "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." (Kol. 2:8; Rm. 1:6; II. Tim. 4:1-5) Ez a megbízás körvonalazza minden prédikátor munkáját, amelyet csak Jézus Krisztus tanítványainak adott ígérete beteljesülése alapján tud elvégezni bárki: "Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 18:20) Az evangélium prédikátorai Isten hírnökei embertársaik számára. Ne tévesszék szem elől küldetésüket és felelősségüket, mert ha elvesztik összeköttetésüket a mennyel, nagyobb veszélyben forognak más embereknél és erősebb lehet a rosszra ösztönző befolyásolásuk. Sátán állandóan figyeli őket és vár arra, hogy valamilyen gyengeség fejlődjön ki bennük, 8

Ellen G. White


amelyen keresztül eredményesen megtámadhatja őket. Milyen nagy azután a diadala, ha eredményt ér el! Mert Krisztusnak egy vigyázatlan szolgája sok lélek megnyerésére ad alkalmat a nagy ellenségnek. A hűséges prédikátor semmi olyat nem tesz, ami szent hivatását lealacsonyítja. Elővigyázatos lesz magaviseletében, és bölcs a tetteiben. Úgy fog munkálkodni, ahogyan Krisztus munkálkodott. Felhasználja minden erejét, hogy vigye az Üzenetet azoknak, akik még nem hallottak róla. Szívében nagy éhség él Krisztus igaz élete után. Rászorultságát felismerve komolyan könyörög erőért, amellyel rendelkeznie kell, mielőtt egyszerűségben, alázatosságban és igazságosságban bemutathatná azt az igazságot, amely Krisztusban van.

Az emberi állhatatosság példái Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a világ részéről. Istvánt megkövezték, mert prédikálta a megfeszített Krisztust. Pált elfogták, megverték, megkövezték és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János apostolt Páthmosz szigetére száműzték "az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért". (Jel. 1:9) Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét. Isten ellenségeinek jövőjét nem világítja meg a dicsőséges halhatatlanság semmiféle reménye. A nagy hadvezér legyőz népeket és megreszketteti a fél világ hadseregeit, mégis csalódottan és száműzetésben hal meg. A filozófus, akinek gondolatai átjárják az egész világegyetemet és mindenütt Isten hatalmának megnyilatkozásait keresi, sokszor mégsem ismeri fel annak kezét e csodákban, aki mindezeket teremtette. "Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak." (Zsolt. 49:21) Isten hithősei azonban olyan birtok örökösei, amely nagyobb értékkel bír minden földi kincsnél: olyan örökségük van, amely a lélek vágyait megelégíti. Esetleg ismeretlenek a világ előtt és nincs részük elismerésben, de a mennyei könyvekben mint mennyei polgárok vannak bejegyezve és magasztos fenség, örökös dicsőség lesz osztályrészük. A legértékesebb munka, a legnemesebb fáradozás, amelyre ember vállalkozhat, hogy az Isten bárányához vezesse a bűnösöket. Az igazi prédikátorok munkatársai az Úrnak céljai kivitelezésében. Isten így szól hozzájuk: Menjetek, tanítsátok és prédikáljátok Krisztust! Oktassatok és neveljetek mindenkit, aki még nem ismeri kegyelmét, jóságát és irgalmasságát! Tanítsátok a népet! "Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?" "Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. Feltűrte az Úr szent karját minden népek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!" (Rm. 10:14; Ésa. 52:7, 9, 10) Krisztus munkásai soha ne gondoljanak sikertelenségre munkájukban, még kevésbé beszéljenek róla. Az Úr Jézusban elegendő erő áll rendelkezésükre. Ő megelevenít bennünket. Adjuk át magunkat az Ő kezébe, hogy a világosság csatornái legyünk. Így eszközeink bármely jó cselekedet végzésére - sohasem merülnek ki. Meríthetünk az Ő teljességéből és nyerhetünk abból a kegyelemből, amelynek nincs határa.

A MUNKA SZENTSÉGE A prédikátor Isten szócsöve az emberek számára, s gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben Istent kell szemléltetnie. Amikor Mózest megválasztotta szövetsége 9

Ellen G. White


hírnökének, az Úr így szólt hozzá: "Te légy a népnek szószólója Isten előtt!" (II. Móz. 18:19) Isten ma is kiválasztja szolgáit, miként elhívta Mózest, hogy hírnökei legyenek és súlyos "jaj" terheli azokat, akik szent tisztségüket megszentségtelenítik, vagy lealacsonyítják azt a mértéket, amely Isten Fiának életében és szolgálatában tárul eléjük. Az a büntetés, amely Nádábot és Abihut - Áron fiait - érte, mutatja, hogyan tekint Isten az Ő szolgáira, akik olyasmit cselekszenek, ami szent tisztségüket megszentségteleníti. Ezeket a férfiakat papi hivatásra szentelték fel, azonban nem tanulták meg, hogy uralkodjanak saját magukon. Az, hogy hosszú időn át elnézéssel voltak saját hibáik iránt, annyira hatalmába kerítette őket, hogy hivatásuk felelősége sem bírta megtörni a kialakított szokások erejét. Az istentisztelet alatt, míg a nép imái és dicsőítése felszálltak Istenhez, Nádáb és Abihu félig ittasan vették tömjénezőiket, tüzet és füstölőszert tettek bele. Áthágták Isten parancsolatát, mert "idegen tüzet" használtak a szent Isten által meggyújtott tűz helyett, amelyet megparancsolt, hogy erre a célra használjanak. E bűn miatt tűz jött ki az Úrtól és megemésztette őket a nép szemei előtt. "És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem." (III. Móz. 10:3)

Ésaiás megbízatása Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a Szentek Szentjébe. Úgy tűnt előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét és ő betekinthet a Szentek Szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget. Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. "Szent, szent, szent a Seregek Ura, teljes mind a széles föld az Ő dicsőségével!" (Ésa. 6:3) A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az Urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük: "Szent, szent, szent a Seregek Ura!" Boldogságukat jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint közelségében maradni és tetszésében részesülni. Képmását hordani, parancsait teljesíteni, Őt imádni; ez a legnagyobb cél, amelyet igyekeznek elérni. Midőn a próféta figyel, megnyilatkozik előtte az Úr dicsősége, hatalma és méltósága, és e megnyilatkozás fényében benső tisztátalanságát megdöbbentő világossággal látja meg, még szavait is bűnösnek és közönségesnek találja. Mélységes alázatában felkiált: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok... hisz a királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" (Ésa. 6:5) Ésaiás alázatossága őszinte volt. Amikor világosan megmutatták neki az emberi és isteni jellem közötti különbséget, teljesen kicsinynek és értéktelennek érezte magát. Hogyan is hirdethetné ő a népnek Jahve szent kívánságait? "És hozzám repült egy a szeráfok közül - írja - és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az oltárról; és illette számat azzal, és mondta: Ímé ez illette ajkadat és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett." (Ésa. 6:6-7) Azután az Úr szavát hallotta szólni: "Kit küldjek el és ki megy el nékünk"? Az isteni érintés gondolatától megerősödve így felelt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa. 6:8)

10

Ellen G. White


Amikor Isten szolgái hit által néznek a Szentek Szentjébe és látják nagy Főpásztorukat a mennyei Szentélyben hivatása teljesítése közben, felismerik, hogy ők tisztátalan ajkú férfiak, kiknek nyelve gyakran szól hiábavalóságot. Valóban kétségbe eshetnek, ha méltatlanságukat Krisztus tökéletességével hasonlítják össze. Összetört szívvel, teljesen méltatlannak és alkalmatlannak érezve magukat nagy munkájuk elvégzésére, így kiáltanak fel: "Elvesztem!" Ha azonban Ésaiáshoz hasonlóan megalázkodnak Isten előtt, hasonló tapasztalatban részesülnek, mint a próféta. Ajkukat az oltárról eleven szén érinti és megfeledkeznek önmagukról, tudatában Isten nagyságának, hatalmának és segítőkészségének. Felismerik a rájuk bízott tisztség szentségét és megtanulják megvetni mindazt, ami azt eredményezné, hogy szégyent hozzanak arra, aki üzenetével elküldte őket. Az eleven szén jelképezi a megtisztítást és ábrázolja egyszersmind az Isten igaz szolgája igyekezetének erejét. Azokat, akik olyan teljességgel szentelik magukat az Úrnak, hogy ajkukat megérinti, ez az ígéret szól: Menjetek ki az aratás mezejére, veletek fogok munkálkodni! Az a prédikátor, aki ilyen előkészületben részesült, hatalom a jóra a világban. Szavai helyesek, tiszták és igazak lesznek, telve részvéttel és szeretettel. Cselekedete igaz. A gyengék részére segítség és áldás. Krisztus állandó jelenléte vezeti gondolatait, szavait és cselekedeteit. Elkötelezte magát a büszkeség, kívánság és önzés legyőzésére, és amennyiben igyekszik megfelelni ezen kötelezettségének, lelki erőt nyer. Az Istennel való mindennapi érintkezés által hatalmas lesz a Szentírás ismeretében. Közösségben él az Atyával és a Fiúval. Állandóan engedelmeskedik az isteni akaratnak. Naponként egyre alkalmasabb lesz úgy szólni, hogy a tévelygő lelkeket Krisztus nyájához tudja vezetni.

A VILÁG A SZÁNTÓFÖLD "Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak. És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt. És onnan továbbmenve, látott más két testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, annak testvérét, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal a hálóikat kötözgették; és hívta őket. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, követték Őt." (Mt. 4:18-22) Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával - eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni. Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek a emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel. Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtelenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében. Ennek az 11

Ellen G. White


adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit. Ilyen jellemvonásokkal bíró munkásokra van szükség most, akik minden fenntartás nélkül adják oda magukat a munkának, hogy Isten országát egy bűnben veszteglő világnak bemutathassák. Az emberek gondolkodó férfiakat kívánnak, akik az isteni alapelvek szerint cselekszenek, akik állandóan növekednek értelemben és ítélőképességben. Hatalmas szükség van emberekre, akik eredményesen használják a sajtót, hogy szárnyakat adjanak az igazságnak és az gyorsabban eljusson minden néphez és nyelvhez.

Evangéliumot minden országnak! Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek! Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is. Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat. El kell vezetni a bűnösöket a keresztre felemelt Üdvözítőhöz és sokaknak kell mondaniuk: "Ímé Istennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit." (Jn. 1:29) Szükség van gyülekezetek alapítására és tervek kidolgozására, hogy a fiatal gyülekezetek tagjai munkába kezdhessenek. Ha a munkások Isten iránti buzgósággal és szeretettel mennek ki, a gyülekezetek otthon maradt tagjai is erőt nyernek, mivel a munkások eredményét minden egyháztag mély, személyes érdeklődéssel figyeli majd. Komoly, önmagukat feláldozó férfiakra és nőkre van szükség, akik erős kiáltással és könnyek között jönnek Istenhez és könyörögnek a pusztulás szélén álló emberekért. Nincsen aratás magvetés nélkül és nincsen eredmény erőfeszítés nélkül. Ábrahám felszólíttatott, hogy hagyja el rokonságát és a pogányok fényhordozója legyen. Minden ellenvetés nélkül engedelmeskedett, "és kiment, nem tudva, hová megy". (Zsid. 11:8) Így kell elmenni Isten szolgáinak ma is, ahová Isten elhívja őket: telve bizalommal, hogy vezetni fogja őket és munkájukat eredményessé teszi. A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt és Sátán diadalmaskodott. A Föld lakóinak többsége átpártolt az ellenséghez. Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a menny Szentélyében és a Földön is. Isten Igéje leírja azt a bűnösséget és romlottságot, amely az utolsó napokban lesz. Amint látjuk a jövendölés beteljesedését, hitünk erősödjön meg Krisztus országának végleges győzelmében, és lássunk hozzá megújult bátorsággal a számunkra kiosztott munkához. Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a legistentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes léleknek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét, nem pompával, hanem a lélek erejével. Ha az isteni alapelveket - amelyek Üdvözítőnket késztették lejönni a Földre, hogy szóban és életében azokat kinyilvánítsa - az evangélium egyszerűségében tárják fel, akkor az üzenet hatalma érezteti hatását. Korunkban az örök élet forrásából eredő új életnek kell áthatnia minden munkást. Ó, milyen kevéssé fogjuk fel küldetésünk nagyságát! Komoly, határozott hitre van szükségünk és megingathatatlan bátorságra. Kevés időnk van a munkára, ezért fáradhatatlan buzgalommal kell munkálkodnunk. 12

Ellen G. White


"A szántóföld pedig a világ." (Mt. 13:38) Mi jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület, és bennünket, akik az evangéliumi üzenetet már régóta ismerjük, bátorítson az a gondolat, hogy egykor oly nehezen megközelíthető területek elérése már nem ütközik semmiféle nehézségbe. Országok, melyek eddig elzárkóztak, most nyitva állnak és könyörögnek Isten Igéjének magyarázatáért. Királyok és magas állású férfiak megnyitják sokáig zárva tartott kapuikat és belépésre kérik fel a kereszt hőseit. Az aratás valóban hatalmas. Egyedül az örökkévalóság nyilvánítja majd ki a most bölcsen felhasznált alkalmak eredményeit. A Gondviselés készíti az utat számunkra és a Végtelen Erő együtt munkálkodik az emberi erőfeszítéssel. Vaknak kell lenni a szemnek, amely nem látja meg az Úr működését, és süketnek a fülnek, amely nem hallja meg az igaz Pásztor kiáltását juhaihoz. Krisztus vágyódik befolyását érvényesíteni minden ember értelmén, hogy minden lélekre rávésse képmását és jellemét. Már földi tartózkodása alatt vágyott részvétre és együttmunkálkodásra, hogy országa kiterjedhessen és magába foglalja az egész világot. Ez a Föld Krisztus megvásárolt tulajdona és szeretné azt szabad, tiszta és szent emberekkel benépesíteni. "Aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett..." (angol fordítás: "Aki az előtte levő öröm miatt..."). (Zsid. 12:2) Földi zarándokútját megkönnyítette az a gondolat, hogy sok fáradozása nem lesz hiábavaló, hanem visszaszerzi az embereket Isten hűséges alattvalóinak. Még most is győzelmeket kell kivívni a világért feláldozott vér segítségével, amelyek örök dicsőséget szereznek Istennek és a Báránynak. A pogányokat örökségül kapja és tulajdonai lesznek a világ legtávolabbi részei. Krisztus "lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik" (Ésa. 53:11). "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, és leányaid ölben hozatnak fel. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népek gazdagsága." (Ésa. 60:1-5) "Mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt." (Ésa. 61:11) A tanítványoknak adott megbízatás nekünk is szól. Ma ugyanúgy, mint akkor, a megfeszített és feltámadt Üdvözítőt kell felmagasztalni azok előtt, akik Isten és reménység nélkül élnek a világban. Az Úrnak szüksége van pásztorokra, tanítókra és evangélistákra. Ajtóról ajtóra kell hirdetni szolgáinak az üdvösség üzenetét. Minden néphez, nyelvhez és nemzethez el kell vinni a hírt a Krisztus általi bűnbocsánatról. Ne erőtlen, élettelen kifejezésekkel terjesszék az üzenetet, hanem világos, határozott, megindító szavakkal. Százan és százan várnak intésre, hogy mentsék meg életüket. A világnak a keresztényben kell a kereszténység erejének bizonyságát látnia. Nemcsak egyes helyeken, hanem az egész világon mindenütt szükség van az irgalmasság üzenetére. Aki szemléli Jézus páratlan szeretetét, az gondolataiban nemesebb lesz, szívében megtisztul és jellemében megváltozik. Kimegy, hogy világítson a világban és ezt a titokzatos szeretetet bizonyos mértékben visszasugározza. Minél többet elmélkedünk Krisztus keresztjén, annál inkább azonosítjuk magunkat az apostol kijelentéseivel: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében." (Gal. 6:14)

13

Ellen G. White


A PRÉDIKÁTOR FELELŐSSÉGE Pál apostol így ír Timótheusnak: "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással!" (II. Tim. 4:1-2) Ez a komoly és ünnepélyes megbízatás, melyet olyan buzgó és hűséges szolgához intézett Pál apostol, mint Timótheus volt, erős bizonyíték a munka fontosságára és felelősségére nézve, amely az evangélium prédikátorára hárul. Pál az Isten ítélőszéke előtt kéri fel Timótheust és parancsolja meg neki, hogy az Igét hirdesse, ne pedig emberek beszédeit és szokásait. Legyen kész minden kínálkozó alkalommal bizonyságot tenni Istenről, akár nagy gyűléseken, akár családi körben, úton vagy otthon, barátoknak vagy ellenségnek, biztonságban vagy nehézségek között, veszélyek, gyalázat és veszteségek között. Timótheus szelíd lelkű, engedékeny természetű volt. Miután Pál félt attól, hogy e tulajdonságai miatt visszariad munkája lényeges részétől, felhívja, hogy a bűnt hűségesen feddje és élesebben intse meg azoknál, akik súlyos bűnöket követnek el. Azonban "teljes béketűréssel, tanítással" történjék ez. Mutassa be Krisztus türelmét, szeretetét és az Ige igazságaival magyarázzon és erősítsen. A bűnt gyűlölni és feddeni, egyszersmind részvétet és gyengédséget mutatni a bűnös iránt: nagyon nehezen megvalósítható feladat. Minél komolyabbak saját erőfeszítéseink a szív és az életszentség elérésére, annál erősebben érezzük a bűn súlyát és annál erősebb lesz ellenszenvünk iránta. Óvakodnunk kell a helytelen szigorúságtól, a bűnössel szemben mégis óvatosnak kell lennünk, hogy a bűn nagy horderejét szem elől ne tévesszük. Szükséges, hogy Krisztushoz hasonló türelmet és elnézést tanúsítsunk a tévelygővel szemben - de az a veszély is fennáll, hogy oly nagy türelmet tanúsítunk tévelygése iránt, hogy az illető azt gondolja, ő nem is érdemli meg a feddést, és elutasítja mint indokolatlan és igazságtalan figyelmeztetést.

A lelkekért hordott teher Isten szolgáinak szoros összeköttetésben kell lenniük Krisztussal és minden dologban az Ő példáját kövessék: az élet tisztaságában, önmegtagadásban és jó cselekedetekben, szorgalomban és kitartásban. Figyelmünk arra irányuljon, hogy lelkeket nyerjünk meg Isten országának. Bánkódva a bűn felett, türelmes szeretettel dolgozzanak a munkások, ahogyan Krisztus dolgozott, határozottan, állandóan kitartva erőfeszítéseikben. Welch János, az evangélium egyik prédikátora, annyira nagy felelősséget érzett a lelkekért, hogy gyakran felkelt éjjel ágyából és Istenhez imádkozott a megmentésükért. Amikor egyszer felesége kérlelte, hogy gondoljon egy kicsit az egészségére, és ne tegye ki magát a hidegnek ily módon, azt felelte: "Ó, asszony, háromezer lélek üdvösségéért vagyok felelős, és nem tudom, hogy Ők miként állnak az Isten előtt!" "Egy városban kutat ástak. Amikor a munka majdnem befejeződött, a föld meglazult az egyik oldalon és eltemetett egy férfit, aki még lenn tartózkodott a munkánál. A segélykiáltás azonnal felhangzott és a munkások, földművesek, kereskedők, tisztviselők haladéktalanul a segítségére siettek. Gyorsan köteleket, létrákat, lapátokat és ásókat hoztak elő. "Mentsétek meg, mentsétek meg!" - kiáltottak. Az emberek teljes erejükkel dolgoztak, amíg homlokukon gyöngyözött az izzadság és karjuk reszketett az erőfeszítéstől. Végül ledugtak hozzá egy csövet és azon keresztül kiáltottak neki, ha lehet, adjon feleletet. A felelet meg is jött: "Még élek, de dolgozzatok gyorsan, félelmetes itt lenn!" Örömmel feszítették meg újból erőiket.

14

Ellen G. White


Végül elérték a betemetett férfit, kimentették, és a hangos örömujjongás az egekig ért fel. "Megmentettük!" - viharzott végig a város utcáin." Vajon túl nagy volt az öröm, nagy volt a buzgóság, túl komoly a részvét, túl nagy a lelkesedés egyetlen ember megmentéséért? Bizonyára nem! Azonban mit jelent a földi élet elvesztése egy lélek elvesztéséhez képest? Ha már egy élet elvesztésének veszélye ilyen nagy részvétet ébreszt az emberi szívben, nem kellene-e Isten szolgáinak a lelkek megmentéséért végzett munkájukban éppoly buzgalmat kifejteniük, amint cselekedték itt egy férfi életéért, akit a föld eltemetett?

Éhezve az élet kenyerét Egy istenfélő asszony ezt a megjegyzést tette: "Ó, ha csak azt a tiszta evangéliumot hallhatnánk, amelyet régente hirdettek a szószékről! A mi prédikátorunk jó ember, de nem ismeri fel a nép lelki szükségletét. A golgotai keresztet felöltözteti szép virágokkal, amelyek elrejtenek minden szégyent és gyalázatot. Az én lelkem éhezi az élet kenyerét. Mennyire felfrissítené a lelkek százait - amilyen én is vagyok -, ha valami egyszerűt, világosat, igeit hallanánk, ami szívünket táplálná!" Szükség van a hit embereire, akik nemcsak prédikálni, hanem szolgálni akarnak a népnek. Olyan férfiakra van szükség, akik állandóan Istennel járnak, akik eleven összeköttetésben állnak a mennyel, kiknek szavai oly erősek, hogy szívbeli meggyőződéshez vezetnek. A prédikátorok ne azért dolgozzanak, hogy képességeiket és ismereteiket fejlesszék, hanem hogy az igazság, mint a Mindenható nyila, utat törhessen az emberi szívhez. Egy Biblia-felolvasás olyan mély hatást gyakorolt a gyülekezet tagjaira, hogy valaki ezt a kérdést intézte a prédikátorhoz: - Hiszi ön komolyan azt, amit prédikál? - Természetesen! - hangzott a felelet. - Tényleg úgy van, ahogyan ön mondta? - folytatta a kérdező. - Bizonyosan! - és a prédikátor elővette a Bibliáját. - Ó, ha ez igaz, akkor mit cselekedjünk mi? - kiáltott az ember. Mit cselekedjünk mi? A prédikátor felfigyelt a mi szócskára. Mit érthetett ez a férfi ezalatt? A kérdés a szívébe hatolt. Elment és komolyan könyörgött az Úrhoz, hogy adja tudtára, mit kell tennie. Ima közben leküzdhetetlen erővel szakadt rá a gondolat, hogy egy halandó világnak kell elvinnie az örök élet ünnepélyes üzenetét. Három hétig nem lépett a szószékre, mert kereste a válasz e kérdésre: "Mit cselekedjünk mi?" Aztán a Szentlélektől felkenve, újra felvette tisztségét. Felismerte, hogy prédikációi eddig kevés hatást gyakoroltak hallgatóira. Most azonban hatalmas felelősséget érzett a lelkekért. Amikor fellépett a szószékre, nem volt egyedül. Sok munka várt rá, de ő tudta, hogy Isten segíteni fogja. Hallgatói előtt az Üdvözítőt emelte fel és az Ő csodálatos szeretetét. Prédikálta Isten Fiát és csakhamar nagy hitbeli ébredés volt tapasztalható, amely kiterjedt a környező gyülekezetekre is.

Krisztus munkájának sürgőssége Ha a mi prédikátoraink felismernék, hogy a Föld lakosai milyen hamar állíttatnak az Isten ítélőszéke elé, akkor sokkal buzgóbban igyekeznének Krisztushoz vezetni férfiakat és nőket. Nemsokára elérkezik mindenki számára az utolsó próba. Csak még egy kis ideig hangzik a kegyelmes hívás: "Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék!" (Jn. 7:37) 15

Ellen G. White


Isten elküldi az evangéliumi meghívót minden néphez. Bárcsak hírnökei oly fáradhatatlanul, összhangban dolgoznának, hogy mindenki felismerné rajtuk, hogy Jézussal vannak és tőle tanulnak! Áronról, a főpapról megíratott: "És viselje Áron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az ő szíve felett, amikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetőül az Úr előtt szüntelen." (II. Móz. 28:29) Milyen gyönyörű, kifejező kép ez Krisztus változhatatlan szeretetéről, ahogyan gyülekezete iránt érez. A mi nagy Főpapunk, akinek Áron volt az előképe, szívén hordja népét. Nem kell-e földi szolgáinak hasonlóképpen képviselni az Ő szeretetét, részvétét és gondoskodását? Csak isteni erő lágyíthatja meg a bűnös szívét és viheti őt mint bűnbánót Krisztushoz. Nagy reformátorok és tanítók: Luther, Melanchton, Wesley, Whitefield sem tudtak saját erejükből befolyást gyakorolni a szívekre. Isten beszélt általuk. E férfiak érezték a magasabb erő befolyását és engedték ellenállás nélkül működni magukban. Aki ma teljesen megfeledkezik magáról és a lélekmentési munka eredményében teljesen Istenre bízza magát, részesül az isteni segítségben és fáradozásai dicsőségesen mutatkoznak meg lelkek megmentésében. Kénytelen vagyok elmondani, hogy sok prédikátorunk munkájából hiányzik az erő. Isten várja, hogy kiterjessze kegyelmét rájuk, de ők egyik napot a másik után mulasztják el és megelégszenek a formai, hideg hittel. Hirdetik ugyan az igazság tanait, de hiányzik belőlük az életerő, amely a mennyel való összeköttetésből származik, és bevési a kimondott szavakat az emberi szívbe. Félálomban élnek, mialatt körülöttük lelkek vesznek el sötétségben és tévelygésben. Isten szolgái, ha szívetek Krisztus és embertársaitok iránti szeretetben lángol, igyekezzetek a lelkeket felrázni, akik meghaltak törvényszegéseikben és bűneikben! Komoly könyörgéseitekkel és intéseitekkel hassátok át lelkiismeretüket! Bensőséges imáitok lágyítsa meg szívüket és bűnbánóan vezessétek el őket az Üdvözítőhöz. Ti vagytok Krisztus földi követei, hogy hirdessétek üdvüzenetét. Gondoljátok meg, hogy az odaadás és bölcsesség hiánya döntő lehet egy lélek számára, amely ezáltal örök pusztulásba merül. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy figyelmetlenek és közömbösek legyetek! Erőre van szükségetek és Isten azt bőségesen akarja nyújtani nektek. Ő csak alázatos, megtört szívet kíván tőletek, amely kész hinni és ígéretét elfogadni. Csupán fel kell használnotok az eszközöket, amelyeket Isten elétek helyezett, és akkor elnyeritek az áldást.

A JÖVŐ KILÁTÁSAI Közeledünk e föld történelmének befejezéséhez. Nagy munka áll előttünk: az utolsó üzenetet vinni a bűnbe süllyedt világnak. Az ekétől, a szőlőhegyről és különféle más foglalkozásokból hívatnak el férfiak és küldetnek el az Úr által, hogy ezt az üzenetet hirdessék a világnak. A világot összetartó eresztékek megrendültek. Ha körültekintünk, kilátásaink csüggesztőnek tűnnek. Krisztus azonban épp azokat a férfiakat és nőket hívja, akik elcsüggesztenek bennünket. Ő olyan tulajdonságokat lát bennük, amelyek alkalmassá teszik őket, hogy szőlőskertjében munkálkodjanak. Ha ők készségesek folyamatosan tanulni, gondviselése által alkalmassá teszi őket oly munka végzésére, amely nem nő túl képességeiken. A Szentlélek kiárasztása által erőt kölcsönöz majd bizonyságtevésüknek. Sok terméketlen és még műveletlen területet a kezdőknek kell megművelniük. Az a tekintet, amellyel az Üdvözítő nézi a világot, sok munkásban bátorságot ébreszt, akik ha

16

Ellen G. White


alázattal elindulnak és egész szívükkel fáradoznak, akkor az adott helyen és időben alkalmas embereknek bizonyulnak majd. Krisztus látja a világ minden nyomorúságát és kétségbeesését. Ez olyan látvány, amely a legjobb prédikátorokat is annyira elbátortalanítaná, hogy nem ismernék fel, miként kezdjék el az emberek felemelését a létra legalsó fokáról. Pontosan előírt munkatervük értéktelenné válna. A létra magasabb fokán állva ezt mondanák: "Jöjjetek fel ide, ahol mi vagyunk!" A szegény lelkek azonban nem tudnák, hogy hova helyezzék lábukat. Krisztus szíve felüdül, amikor megpillantja azokat, akik a szó legteljesebb értelmében szegények. Örvendezve látja azokat, akiket bántanak és mégis szelídek. Örvendezve látja azokat, akik éhezik az igaz életet. Örülni tud annak a helyzetnek is, amely sok prédikátort elbátortalanítana. Tévelygő kegyességünket helyesbíti azáltal, hogy a szegényekért és a nyomorgókért végzett munka terhét olyan emberekre helyezi, akiknek a szíve együtt tud érezni a tudatlanokkal és mellőzöttekkel. Az Úr ezeket a munkásokat megtanítja, hogyan kezeljék azokat, akiken segíteni kívánnak. Bátorságot nyernek, ha látják, miként nyílnak meg az ajtók előttük, ahol orvosi missziómunkát végezhetnek. Mivel nem bíznak önmagukban, egyedül Istennek adnak minden dicsőséget. Kezük esetleg durva és ügyetlen, de szívüket a részvét hatja át és irányítja. Teljesen betölti őket a vágy, hogy enyhítsék a temérdek nyomorúságot. Krisztus itt van, hogy segítségükre legyen. Ő azokon keresztül munkálkodik, akik irgalmasságot ismernek fel a nyomorúságban és nyereséget minden dolog elvesztésében. Ha a Világ Világossága elhalad mellettük, kiváltságok észlelhetők minden nehézségben, rend látszik a zűrzavarban és Isten bölcsessége és munkája abban, amit kudarcnak véltünk. Kedves Testvérek! Lépjetek szoros érintkezésbe hivatásotokban az emberekkel! Emeljétek fel a lesújtottakat. A szerencsétlenségekre úgy tekintsetek, mint titkos áldásokra, a fájdalmakra, mint kegyelmi bizonyságokra. Munkálkodjatok úgy, hogy remény virágozzék ki a kétségbeesés helyén. Az egyszerű emberek is foglalják el helyüket mint munkások Isten művében. Ha közösséget vállalnak embertársaik nyomorúságával, ahogyan az Üdvözítő osztozott az emberiség fájdalmaiban, akkor hit által meglátják, hogy az Úr együtt munkálkodik velük. "Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet." (Sof. 1:14) Szeretném minden munkásnak odakiáltani: Hitben menj előre, és az Úr veled lesz! Azonban virrassz és imádkozz! Ebben rejlik eredményednek titka. Az erő Istentől jön. Munkálkodj teljesen benne bízva és ne feledkezz meg arról, hogy munkatársa vagy. Ő a te segítőd. Erőd Tőle származik. Ő lesz bölcsességed, igazságosságod, megszentelődésed és megváltásod. Hordozd Krisztus keresztjét, tanulj Tőle naponta szelídséget és alázatot. Ő a te vigaszod és felüdülésed." (Testimonies VII. kötet 270-272. o.) Jézus ismeri a világ nyomorúságának és kétségbeesésének mélységeit. Ő tudja, milyen eszközökkel hozható gyógyulás. Mindenütt lelkeket lát sötétségben, lesújtottan a bűntől, bánattól és fajdalomtól. Látja azonban a lehetőségeiket is: látja a magasztos célt, amelyet elérhetnek. Noha emberek visszaéltek a kegyelemmel, elvesztegették tálentumaikat, Istenképmásuk méltóságát elveszítették, de megváltásuk mégis dicsőíti a Teremtőt. Krisztus örvendett, hogy többet tehet követőiért, mint amennyit kérni vagy elgondolni tudnak. Tudta, hogy az igazság a Szentlélek mindenható hatalmával felövezve győzelmet arat a gonosszal vívott harcban és a véráztatta zászló diadalmasan leng majd az Ő követői felett. Tudta, hogy a Benne bízó tanítványok élete hasonló lesz az Övéhez: szakadatlan győzelmek sorozata, amely nem annak tűnik most, de majd annak ismerik az örökkévalóságban.

17

Ellen G. White


"Azért beszéltem ezeket néktek - mondta Jézus -, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot." (Jn. 16:33) Krisztus nem gyengült el, sohasem bátortalanodott el; és az Ő követőinek a kitartó hit bizonyítékaivá kell lenniük. Éljenek úgy, ahogyan Ő élt, dolgozzanak úgy, amint Ő dolgozott, mert Tőle függnek mint Mesterüktől. Bátornak, kitartónak, tetterősnek kell lenniük! Ha látszólag leküzdhetetlen akadályok állják is útjukat, tovább kell haladniuk kegyelmével. Ahelyett, hogy a nehézségek miatt panaszkodnának, győzzék le azokat! Semmi miatt ne essenek kétségbe, hanem mindent reméljenek: Krisztus összekötötte őket Isten trónjával, hasonlíthatatlan szeretetének aranyláncával. Azt akarja, hogy részesei legyenek a világegyetem legnagyobb befolyásainak, amelyek minden erő forrásától származnak. Akarja, hogy legyen hatalmuk ellenállni a gonosznak. Ez olyan hatalom, amelyet sem a föld, sem a pokol, sem a halál legyőzni nem tud, olyan hatalom, amely képessé tesz a győzelemre, miként Krisztus is győzött!

Az igazság hirdetője KRISZTUS A PÉLDAKÉPÜNK A mi Urunk Jézus Krisztus eljött erre a világra, hogy az embereknek fáradhatatlanul szolgálatára legyen. "Ő vette el a mi erőtelenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket" (Mt. 8:17), hogy az emberiségnek minden bajban segítségére legyen. Eljött, hogy elvegye a betegség, nyomorúság és a bűn terheit. Az volt a küldetése, hogy teljesen helyreállítsa az embereket, hogy egészséggel, békességgel és tökéletes jellemmel ruházza fel őket. Különféle körülmények között élő és különféle igényű emberek keresték meg, mégis senki sem távozott úgy, hogy ne kapott volna segítséget Tőle. A gyógyító erő folyama áradt belőle és az emberek meggyógyultak testben, lélekben és szellemben egyaránt. A Megváltó munkája nem volt helyhez vagy időhöz kötve. Irgalmassága nem ismert határt. Gyógyító és tanítói munkássága olyan nagy méreteket öltött, hogy Palesztinában nem volt elég nagy épület, amely a köréje gyűlt tömeget befogadhatta volna. Galilea zöldellő domboldalai, az országutak, a tengerpart, a zsinagóga és minden hely, ahová a betegeket vinni tudták - az Ő kórházává alakult. Minden nagy- és kisvárosban, faluban, amerre járt, a szenvedőkre helyezte kezét és meggyógyította őket. Ha bárhol az Ő üzenetének befogadására készséges szíveket talált, a mennyei Atya szeretetét hangsúlyozva vigasztalta őket. Egész nap szolgálatára állt azoknak, akik hozzá jöttek; este pedig azoknak szentelte figyelmét, akiknek napközben dolgozniuk kellett, hogy családjukat el tudják látni. Jézus hordozta az emberiség megmentése felelősségének óriási terhét. Tudta, hogy mindenki elvész, ha nem következik be határozott változás az emberiség alapelveiben és céljaiban. Ez volt az Ő lelkének terhe, és senki sem tudta felbecsülni, értékelni a Rá nehezedő súlyt. Magányos volt gyermekkorában, ifjúkorában és felnőttként is; és mégis a jelenlétében tartózkodni a mennyországot jelentette. Naponta érték a megpróbáltatások és a kísértések, napról napra kapcsolatba került a gonosszal és látta hatalmát azokon, akiket megáldani és megmenteni akart, mégsem vallott kudarcot és nem csüggedt el. Saját kívánságait minden dologban szigorúan a küldetésének rendelte alá. Megdicsőítette életét, mert életében mindent az Ő Atyja akaratának rendelt alá. Amikor ifjúkorában édesanyja a rabbik iskolájában találta és azt mondta: "Fiam, miért cselekedted ezt velünk?", Ő ezt válaszolta - és a válasza életművének alappillére volt: "Mi dolog, hogy engem

18

Ellen G. White


kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk. 2:48-49) Jézus élete állandó önfeláldozás, önmegtagadás volt. Nem volt otthona ebben a világban, hacsak jóindulatú barátok szállást nem adtak neki mint vándornak. Eljött, hogy értünk a legszegényebbek életét élje - a szegények és szenvedők között járjon és munkálkodjon. Elismerést és tiszteletet nem kapva járt-kelt az emberek között, akikért oly sokat tett. Mindig türelmes és derűs volt, és a szenvedők az élet és a békesség követeként üdvözölték őt. Látta a férfiak, nők, gyermekek és ifjak szükségleteit és így hívta őket: "Jöjjetek hozzám!" Szolgálata során Jézus több időt szentelt a betegek gyógyítására, mint tanításra. Csodatételei igazolták szavai igazságát, hogy nem lerontani, hanem megmenteni jött. Irgalmasságának híre megelőzte Őt, bármerre is járt. Megkönyörült az embereken és ők örvendeztek egészségüknek, próbálgatták újonnan kapott képességeiket. Tömegek gyűltek köréjük, hogy hallják tőlük, amelyeket az Úr velük cselekedett. Sokaknak az Ő hangja volt az első, amit hallottak, az Ő neve volt az első, amit kimondtak, az Ő arca volt az első, amelyet megláttak. Miért ne szerették volna Jézust és miért ne hirdették volna dicsőségét? Amint keresztülhaladt a városokon, olyan volt, mint egy eleven, életet és örömet árasztó folyam... A Megváltó a gyógyítás minden egyes alkalmát arra használta fel, hogy isteni alapelveket ültessen el az elmébe és a lélekbe. Ez volt munkájának célja. Földi áldásokban részesítette az embereket, hogy szívüket késztesse kegyelme evangéliumának befogadására. Jézus a legmagasabb helyet foglalhatta volna el a zsidó nemzet tanítói között, mégis inkább a szegényeknek hirdette az evangéliumot. Helységről helységre járt, hogy a fő- és mellékutak mentén élők hallhassák az igazság igéit. A tengerparton, a hegyekben, a nagyvárosok utcáin, a zsinagógában hallhatták hangját, amint az Írásokat magyarázta. Gyakran tanított a templom külső udvarában, hogy a pogányok is hallják szavait. Krisztus tanítása annyira eltért az írástudók és a farizeusok írásmagyarázatától, hogy felkeltette az emberek figyelmét. A rabbik hosszasan fejtegették a hagyományokat, emberi elméleteket és okoskodásokat. A Biblia helyét gyakran elfoglalták az emberek Szentírással kapcsolatos tanításai és írásai. Jézus tanításának témája azonban Isten igéje volt. A kérdezőknek egyszerűen így válaszolt: "Meg van írva", "Mit mond az Szentírás", "Hogy olvasod?" Ha bárkiben feltámadt az érdeklődés, legyen az barát vagy ellenség - minden alkalommal az Igét hirdette. Világosan és átható erővel képviselte az evangélium üzenetét. Szavai a fény özönével világítottak rá a pátriárkák és próféták tanításaira és a Szentírás új kinyilatkoztatásként hatott a hallgatókra. Soha azelőtt nem ismerték fel Isten Igéjének ilyen mély jelentéstartalmát.

Krisztus tanításainak egyszerűsége Soha nem volt még olyan evangéliumhirdető, mint Jézus. Ő volt a Menny Fejedelme, mégis megalázta magát és felvette a mi természetünket, hogy ott találkozzon az emberekkel, ahol éppen tartózkodnak. Krisztus, a Szövetség Angyala elhozta minden embernek, szegénynek és gazdagnak, szabadnak és szolgának a megváltás üzenetét. Hírneve - mint Nagy Orvosé - elterjedt egész Palesztinában. A betegek eljöttek a helyekre, ahol azt remélték, hogy keresztülhalad, és segítségért folyamodtak hozzá. Ugyanezt tették sokan, akik vágytak szavait hallani és keze érintésében részesülni. Így járt-kelt városról városra, helységről helységre az Evangéliumot prédikálva és a betegeket gyógyítva a Dicsőség Királya, az emberiség szegényes öltözetében.

19

Ellen G. White


Részt vett a nagy évi ünnepeken; a külső ceremóniában teljesen elmerült tömegnek a mennyei dolgokról beszélt és kinyilatkoztatta előttük az örökkévalóságot. Mindenkinek adott kincset a bölcsesség tárházából. Olyan egyszerűen beszélt, hogy nem tudták félreérteni! Az Ő sajátos módján segített mindenkin, aki bánatban, szomorúságban volt. Gyöngéd, szeretetteljes jósággal kezelte a bűnbeteg lelkeket, akiknek gyógyulást és erőt hozott. Mint a legnagyobb tanítók fejedelme, olyan területeken közelítette meg az embereket, ahol a legtöbb ismerettel bírtak. Olyan módon hozta elébük az Igazságot, hogy az mindenkor a legszentebb emlékekkel és rokonszenvvel fonódott egybe hallgatóiban. Oly módon tanított, hogy érezték, mennyire szívén viseli és magáévá teszi érdekeiket és boldogságukat. Tanítása annyira közvetlen volt, példázatai annyira találóak, szavai annyira részvétteljesek és nyájasak, hogy hallgatóit teljesen magával ragadta. A szegényekkel való társalgásban tanúsított egyszerűsége és komolysága megszentelte minden egyes szavát.

Nincs különbség gazdag és szegény között "Micsoda tevékeny életet élt! Napról napra látták, amikor meglátogatta a nyomorúságot és a szükséget szenvedők lakóházait, ahová a csüggedteknek reménységet, a nyomorgóknak békességet vitt. Jóságosan, szeretettel és irgalommal járt-kelt, felemelte a lesújtottakat, megvigasztalta a szomorkodókat. Áldást árasztott, amerre csak ment. Mialatt Jézus a szegényeknek szolgált, igyekezett a gazdagokat is megközelíteni. Kereste a gazdag és művelt farizeus, a zsidó nemes és a római főember ismeretségét. Meghívásaikat elfogadta, részt vett ünnepségeiken, megismerkedett szokásaikkal és foglalkozásaikkal, hogy szívükhöz közelebb jusson és kinyilatkoztathassa előttük az örök kincseket. Krisztus azért jött a világra, hogy megmutassa, ha az ember elfogadja a felülről jövő erőt, tiszta, feddhetetlen életet élhet. Fáradhatatlan türelemmel és részvétteljes szolgálatkészséggel igyekezett betölteni az emberek szükségleteit. A kegyelem gyöngéd érintésével kiűzte a lélekből a kétséget és a nyugtalanságot. Az ellenségeskedést szeretetre és a hitetlenséget bizalommá változtatta. Jézus előtt nem volt különbség nemzetiség, rang, hitvallás között. A farizeusok és írástudók szerették volna a menny adományait egy helyre és népre korlátozni és a világban levőket abból kirekeszteni. Azonban Jézus eljött, hogy minden válaszfalat ledöntsön. Eljött megmutatni, hogy az irgalmasság és szeretet adományai olyan korlátlanok, mint a levegő, a világosság, vagy az eső, amely felfrissíti a földet. Krisztus élete egy olyan hitet alapozott meg, amelyben nincs kaszt, olyan vallást, amely által zsidók és pogányok, szabadok és szolgák egyetemes testvériségben egyesülve mindannyian egyenlők Isten előtt. Eljárását semmiféle világi okoskodás sem befolyásolta. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Minden lélek, amely az élet vizét szomjúhozta, megindította szívét. Egyetlen embert sem mellőzött Jézus Krisztus, hanem igyekezett a megmentő gyógyírt mindenkihez eljuttatni. Bármilyen társaságban időzött, olyan tanítást nyújtott, amely az időpontnak és a körülményeknek megfelelt. Minden mulasztás vagy sértés, amelyet az emberek egymással szemben elkövettek, csak még jobban meggyőzte Őt istenemberi részvétének szükségességéről. Igyekezett a legdurvábbak és leghitványabbak szívébe is reménységet önteni, s biztosította őket, hogy feddhetetlenekké és tisztákká válhatnak, és olyan jellemhez juthatnak, amely Isten gyermekeivé teszi őket. Sokszor találkozott lelkekkel, akik Sátán hatalmába kerültek és nem volt erejük levetni béklyóikat. Az ilyen elcsüggedt, beteg, megkísértett, elbukott lelkekhez Jézus a 20

Ellen G. White


leggyöngédebb részvétszavakat intézte, amelyekre éppen szükségük volt. Találkozott másokkal, akik komoly harcot vívtak a lélek ellenségével; az ilyeneket bátorította és biztosította a győzelemről, mivel Isten angyalai velük vannak és megszerzik a győzelmet. A vámszedők asztalánál megbecsült vendégként ült, és együttérzésével, barátságával kimutatta, hogy elismeri az emberiség méltóságát. Az emberekben vágy ébredt, hogy méltóvá váljanak bizalmára. Szavai áldást hozó és életadó erővel hullottak szomjazó lelkükbe. Új elhatározások ébredtek bennük és a társadalom kivetettjei előtt új és szebb jövő lehetősége nyílt meg. Zsidó létére Jézus mégis nyíltan és szabadon érintkezett a samáriaiakkal és figyelmen kívül hagyta népe farizeusi szokásait. Az előítéletek ellenére is elfogadta a megvetettek vendégszeretetét. Házaikban aludt, együtt étkezett velük asztaluknál, elfogadta a kezük által készített és felkínált ételeket, utcáikon tanított és a legelőzékenyebb barátsággal és udvariassággal bánt velük. És mialatt szívüket magához vonzotta az emberi részvét köteleivel, isteni kegyelme elhozta számukra azt az üdvöt, amelyet a zsidók elvetettek." (A nagy Orvos lábnyomán 19-20. o.)

KRISZTUS MINT TANÍTÓ A világ Megváltója szertejárt és mindenütt jót cselekedett. Milyen komolyan figyelte hallgatói megváltozott arcvonásait, ha a nép előtt állt és az örök Igazság szavaival szólt hozzájuk! Azok az arcok, melyek mély érdeklődést és tetszést fejeztek ki szavai hallgatásánál, megadták számára az elégtételt. Amikor a világosan kifejtett igazság valamely dédelgetett bűnt vagy bálványt érintett, észrevette az arcvonások változásán: a hideg, szigorú, kitérő tekinteteken, hogy nem szívesen fogadják az igazságot. Jézus tudta, hogy hallgatói rászolgáltak a bűn világos megfeddésére és az a fénycsóva, amellyel bevilágította lelkük sötét kamráit, a legnagyobb áldásukra szolgált volna, ha befogadják. Krisztus feladatául tűzte ki: egyszerű, de világosan érthető, irányadó igazságokat felállítani, amelyek - ha követik azokat - békét és boldogságot szereznek a léleknek. Ő be tudott pillantani a szívbe. Látta a dédelgetett bűnöket, amelyek megrontják az életet és a jellemet, és a lelket távol tartják Istentől. Rámutatott ezekre a bűnökre, hogy az emberek igazi megvilágításban lássák meg, és meneküljenek tőle. Egyesekben, akik igen megkeményedett külsőt mutattak, Ő reményt keltő embereket látott. Tudta, hogy majd elfogadják az igazságot és hűséges követőivé válnak. Ha az igazság nyílvesszője a hallgatóság szívébe hatolt, és ott az önzés korlátait ledöntve alázatot, magába szállást és végül hálát teremtett, a Megváltó szívét nagy öröm töltötte be. Amikor látta az összegyűlt hallgatók tömegét és felismerte azok arcát, akiket már korábban is látott, szemei örömet tükröztek vissza, mivel ott országa részére reményteljes alattvalókat látott. Krisztus hírnökei, akiket majd kiküld maga helyett, ugyanilyen érzésűek, ugyanilyen komolyak lesznek. Akiket megkísért a gondolat, hogy munkájukat nem méltányolták eléggé és ezért könnyen elcsüggednek, gondolják meg, hogy Jézus ugyanilyen kemény szívekkel találkozott és még súlyosabb tapasztalatokat szerzett, mint amilyenekben valaha is részük volt, vagy részük lehet. Türelmes szeretettel oktatta az embereket. Mélyreható bölcsessége ismerte hallgatói lelkének összes szükségletét és ha észrevette, hogy az Általa hozott béke- és szeretetüzenetet elutasítják, szívét mélységes bánat töltötte el. A világ Megváltója nem használt külsőségeket. Nem világi bölcsességet hirdetett. A világ nem ismerte fel az emberi külső alatt Isten Fiának dicsőségét. "Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője." Ő volt az, aki "felnőtt, mint... gyökér a 21

Ellen G. White


száraz földből", alak és ékesség nélkül, hogy "nem volt kívánatos ábrázata". De Ő kijelentette: "Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak: elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást." (Ésa. 53:2-3; 61:1) Krisztus ott közelítette meg az embereket, ahol éppen voltak. A legerőteljesebb és legegyszerűbb nyelven tárta eléjük a tiszta igazságot. Az alacsony származású szegények, a legműveletlenebbek is meg tudták érteni az Őbenne való hit által a legmagasztosabb igazságokat. Senki sem érezte szükségét, hogy tudósoktól kérjen felvilágosítást tanaira vonatkozólag. A tudatlanokat nem zavarta meg titokzatos szavakkal vagy művelt kifejezésekkel, amelyeket nem értettek meg. Ő, a valaha ismert tanítók legnagyobbika, tanításában a legvilágosabb, a legegyszerűbb és leggyakorlatiasabb volt. "Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert." (Jn. 1:9) A világnak voltak nagy tanítói, férfiak óriási értelemmel és éleslátással; férfiak, akiknek szavai gondolkodásra indítottak és a tudás széles területeit megnyitották - ők mint az emberiség vezetői és jótevői tiszteletben részesültek. Azonban van valaki, aki fölötte áll mindannyiuknak. "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek... Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt." (Jn. 1:12, 18) Nyomon követhetjük a világ nagy tanítóinak sorát, ameddig emberi feljegyzések állnak rendelkezésünkre, azonban a világosság már előttük itt volt. Amint a naprendszerben a hold és a csillagok a Nap visszatükrözött fénye által ragyognak, úgy sugározzák vissza a világ nagy tanítói - amennyiben tanításaik igazak - az Igazságosság Napjának sugarait. Minden felemelő gondolat, minden felfedezés a világ Világosságától származik.

A MI IDŐNKRE SZÓLÓ TANÍTÁS Énókh és Keresztelő János olyan tapasztalatokat szereztek, amelyekre nekünk is szükségünk van. Sokkal többet kell tanulmányoznunk e férfiak életét, mint ahogyan tettük. Az egyikét, aki elragadtatott a mennybe, anélkül, hogy halált látott volna; a másikét, aki Krisztus eljövetele előtt előkészítette az Úr útját és egyengette ösvényét.

Énókh tapasztalata Énókhról olvassuk, hogy 65 éves volt, amikor fia született, és azután háromszáz évig Istennel járt. Élete első felében szerette és félte Istent és parancsolatait megtartotta. Fia születése után még nagyobb tapasztalatot szerzett: Szorosabb összeköttetésbe került Istennel. Amikor látta gyermeke szeretetét, feltétlen bizalmát, amikor érezte saját apai szívének gyöngédségét elsőszülötte iránt, ez mind értékes oktatás volt számára Isten csodálatos szeretetéről az emberek iránt, amely megnyilvánult Fia odaadásában. Tanítás volt ez arról a bizalomról, amellyel Isten gyermekei viseltetnek mennyei Atyjuk iránt. Isten Krisztuson keresztül megnyilvánuló mérhetetlen, kifürkészhetetlen szeretete képezte elmélkedésének tárgyát éjjel és nappal. Lelkének minden erejével igyekezett kinyilvánítani ezt a szeretetet az embereknek, akik között élt. Az, ahogy Énókh Istennel járt, nem elragadtatásban vagy látomásban nyilvánult meg, hanem kiterjedt mindennapi életének minden kötelezettségére. Nem vált remetévé, aki teljesen elzárkózik a világtól, hanem Isten ügyéért munkálkodott. A családban, az emberekkel

22

Ellen G. White


való beszélgetéseiben mint férj és apa, barát és polgár, mindig Isten állhatatos, kitartó szolgája volt. Ilyen tevékeny élet közepette Énókh állandóan fenntartotta kapcsolatát Istennel. Minél sürgősebb és súlyosabb volt a munka, annál állhatatosabbak és komolyabbak voltak imái. Bizonyos időközökben továbbra is teljesen visszavonult minden társaságtól. Egy ideig az emberek között tartózkodott, hogy tanítással és példaadással szolgálja őket, majd elvonult egy-egy időszakra, hogy egyedül legyen, mert éhezte és szomjúhozta azt a mennyei ismeretet, melyet egyedül csak Isten adhat. Az Istennel való ilyen bensőséges érintkezés által Énókhban mindjobban visszatükröződött az isteni képmás. Arca szent fénytől ragyogott, attól a fénytől, amely Jézus arcán is világított. Ha visszatért az Istennel való érintkezések után, még az istentelenek is félelemmel vegyes tisztelettel tapasztalták arcán a menny fényességét. Az évszázadok folyamán hite mind erősebbé, szeretete mind mélyebbé vált. Az ima az ő számára a lélek lélegzetvétele volt. Életét a menny légkörében élte. Midőn a jövő eseményei feltárultak előtte, Énókh az igazság prédikátora lett. Elvitte Isten üzenetét mindazokhoz, akik hajlandók voltak meghallgatni az intő szózatot. Azon a földön, ahol Káin menekülni próbált Isten színe elől, ott hirdette Isten prófétája azokat a csodálatos kinyilatkoztatásokat, amelyeket látomásában nyert. "Ímé - jelentette ki -, eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségük minden cselekedetéért." (Júdás 14-15) Mindazok, akik beszélni hallották, érezték Isten erejét, amely szolgájának működését kísérte. Egyesek figyeltek intésére és elfordultak bűneiktől, de a nagy tömeg kigúnyolta a szent üzenetet. Az utolsó időkben Isten szolgái hasonló üzenetet hoznak a világnak, amelyet az emberiség többsége ugyancsak hitetlenséggel és gúnnyal fogad majd. Ahogyan múltak az évek, egyik a másik után, a bűn áradata mind nagyobbá és mélyebbé, és Isten ítéletének felhői mind sötétebbé váltak. Énókh azonban a hit tanúbizonyságának útját folytatva intett, kérlelt és tanított, igyekezett megakadályozni a törvényáthágás áradatát és feltartóztatni az igazságszolgáltatás villámcsapásait. Az akkori nemzedék emberei gúnyolták annak balgaságát, aki nem igyekezett aranyat, ezüstöt halmozni, vagy birtokokat szerezni. Énókh szíve azonban örök kincsek után vágyott. Ő látta a mennyei várost, látta a Királyt dicsőségben Sion közepén, és minél nagyobbra nőtt körülötte az uralkodó gonoszság, annál erősebben vágyakozott Isten városa után. Bár még a Földön tartózkodott, hit által a világosság birodalmában élt. "Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják." (Mt. 5:8) Énókh háromszáz évig igyekezett elérni a szív tisztaságát, hogy összhangban legyen a mennyel. Háromszáz évig járt Istennel. Napról napra vágyakozott szorosabb összeköttetésben élni Istennel; a Vele való érintkezése mind bensőségesebbé vált, míg végül Isten magához vette. Ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépés volt közötte és az áldottak országa között - és most a kapuk kinyíltak. Az Istennel való együtt járás, melyre oly sokáig törekedett a Földön, most folytatódott - és belépett a szent város kapuján, az emberek közül elsőként. "Hit által vitetett fel Énókh, hogy ne lásson halált, mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek." (Zsid. 11:5) Ilyen bensőséges közösségre hív el minket is Isten. Ilyen szent jellemmel kell rendelkeznie azoknak is, akiket az Úr az emberek közül magához vesz második eljövetelekor.

23

Ellen G. White


Keresztelő János tapasztalata Keresztelő Jánost pusztai életében Isten oktatta. Tanulmányozta kinyilatkoztatásait a természetben és a Szentlélek vezetésével a próféták írásait is. Tanulmányának és elmélkedéseinek tárgya éjjel és nappal Jézus Krisztus volt, annyira, hogy szíve-lelke és elméje teljesen megtelt ezzel a csodálatos képpel. Szemlélte a Királyt a maga szépségében, és önmagát teljesen elvesztette szem elől. Látta a szentség méltóságát és felismerte saját tehetetlenségét és méltatlanságát. Isten üzenetét kellett hirdetnie. Isten erejében és igazságosságában kellett megállnia. Félelem nélkül lépett fel, mint a menny hírnöke, mivel az Eljövendőre tekintett. Bátran állhatott meg földi uralkodók előtt, mivel azelőtt remegve hajolt meg a királyok Királya előtt. Nem alaposan kidolgozott érvelésekkel vagy finoman szőtt elméletekkel hirdette János az üzenetet. Félelmetesen, komolyan és mégis reménységgel hangzott kiáltása a pusztából: "Térjetek meg!" (Mt. 3:2) Ez a kiáltás újszerű, különös erővel hatott az emberekre. Az egész népet felrázta. Tömegek özönlöttek a pusztába. Tanulatlan parasztok és halászok a környékről, római katonák Heródes barakkjaiból, a légiók parancsnokai oldalukon fegyverrel, készen arra, hogy leverjenek bármit, ami lázadásra utal, kapzsi vámszedők vámbódéikból és imaszíjas papok a szanhedrinből. Mindannyian hallgatták. Utána mindannyian, még a hideg, érzéketlen, csúfolódó farizeusok és sadduceusok is gúnyolódás nélkül távoztak, mert szívüket áthatotta bűneik tudata. Heródes a palotájában hallotta az üzenetet és a gőgös, bűnterhes élet által megkeményedett uralkodó remegett a megtérésre szóló felhívás hallatán. Jánoséhoz hasonló munka végzendő el a mi korunkban, a Krisztus második jövetelét megelőző időszakban. Isten olyan férfiakat kíván, akik felkészítenek egy népet arra, hogy megálljon az Úr nagy napján. A Krisztus nyilvános fellépését megelőző üzenet így szólt: "Térjetek meg, vámszedők és bűnösök; térjetek meg, farizeusok és sadduceusok; elközelített a mennyek országa!" Olyan nép vagyunk, amely hisz Krisztus hamarosan bekövetkező visszajövetelében, azért ezt az üzenetet hozzuk: "Készülj Istened elé!" (Ámós 4:12) Üzenetünknek éppoly határozottnak kell lenni, mint Jánosé volt. Ő királyokat feddett meg törvényszegésükért. Noha élete veszélyeztetve volt, nem habozott Isten Igéjét kinyilatkoztatni. Nekünk is ugyanilyen hűséggel kell végeznünk munkánkat. Ahhoz azonban, hogy Jánoséhoz hasonló üzenetet hirdethessünk, hozzá hasonló lelki tapasztalattal kell rendelkeznünk. Ugyanannak a munkának kell végbemenni bennünk is. Istent kell szemlélnünk, és Őt szemlélve el kell veszítenünk énünket szemünk elől. Természettől fogva Jánosnak is voltak hibái és gyengeségei, hasonlóan más emberekhez, de az Isten iránti szeretet átalakította jellemét. Miután Jézus már megkezdte tanítói működését, Jánoshoz járultak tanítványai, azzal a panasszal, hogy mindenki az új tanítót követi. Ekkor János megmutatta, hogy milyen világosan megértette a Messiáshoz való viszonyát, és örömmel üdvözölte Őt, akiknek az útját előkészítette. "Az ember semmit sem vehet - mondta -, hanem ha a mennyből adatott neki. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el. Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom." (Jn. 3:27-30) Mivel János hitben feltekintett a Megváltóra, az önmegtagadás magaslatára emelkedett fel. Nem az embereket igyekezett magához vonzani, hanem gondolataikat mind magasabbra és magasabbra irányította, mígnem elmerültek Isten Bárányának szemlélésében. Hiszen ő 24

Ellen G. White


maga csupán egy hang volt, egy kiáltás a pusztában. Örömmel vállalta most a visszavonulást és csendet, hogy minden szem az Élet Világosságára tekinthessen. Akik hűséggel betöltik hivatásukat, mint Isten hírnökei, nem követelnek tiszteletet a maguk számára. Az önzés megsemmisül a Krisztus iránti szeretettől. Felismerik, hogy feladatuk - Keresztelő Jánoshoz hasonlóan - hirdetni: "Ímé, az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29) A próféta lelkében az "én" helyét isteni világosság foglalta el. Szavaival - amelyek majdnem ugyanazok voltak, mint Jézus Krisztus szavai - bizonyságot tett Isten dicsőségéről. "Aki felülről jött - mondta - feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél... Mert Ő, akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja." (Jn. 3:31, 34) Jézus Krisztusnak e dicsőségében részesedik minden követője. Az Üdvözítő elmondhatta: "Mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem, az Atyáét." (Jn. 5:30) János kijelentette: "Isten nem mérték szerint adja a Lelket!" Így van ez Krisztus követőivel. Mi csak akkor fogadjuk be a menny világosságát, ha hajlandók vagyunk megüresíteni magunkat énünktől. Isten jellemét csak úgy ismerhetjük fel és Jézus Krisztust csak akkor tudjuk hitben elfogadni, ha hajlandók vagyunk minden gondolatunkat foglyul adni a Krisztus iránti engedelmességre. Akik ezt cselekszik, mindannyian elnyerik, mérték nélkül, a Szentlelket. Krisztusban "lakozik az Istennek egész teljessége és ti Őbenne vagytok beteljesedve". (Kol. 2:9-10) János életét nem tunyaságban, aszketikus szomorúságban vagy önző elkülönülésben töltötte el. Időközönként az emberek közé ment és figyelmes szemlélője volt mindannak, ami a világban történt. Visszavonultan, csendes helyről figyelte az események alakulását. A Szentlélek által megvilágosított tekintettel tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megtudja, hogyan érheti el szívüket a mennyei üzenettel. Rajta nyugodott küldetésének súlya. Nagyon is tudatában volt missziója fontosságának. Elvonultságában igyekezett elmélkedés és ima által lelkét megerősíteni az előtte álló nagy munka elvégzésére.

PÁL, A POGÁNYOK APOSTOLA A legelsők között áll Pál azok közül, akiket elhívtak Krisztus evangéliumának prédikálására, minden igehirdető előtt a hűség, az odaadás és a fáradhatatlan munka példaképe. Tapasztalatai és tanítása a prédikátori tisztség szentségét illetőleg gazdag forrás és ösztönző erő mindazok számára, akik az evangélium szolgálatában állnak. Pál, megtérése előtt, ádáz ellensége és üldözője volt Jézus követőinek. Amikor azonban Damaszkusz kapujánál a hang szólt hozzá, a menny fénysugara behatolt lelkébe, a kinyilatkoztatásban, amelyet a Megfeszítettről ott és akkor nyert, felismerte azt, aki elhívatva volt egész életét megváltoztatni. Ettől a pillanattól kezdve a dicsőség Ura iránti szeretet képezte életének legnagyobb célját, akinek szentjeit oly irgalmatlanul üldözte. Rá bízatott "ama titok kijelentése, amely örök időktől kezdve el volt hallgatva". (Rm. 16:25) "Ő nékem választott edényem - jelentette ki az angyal, amikor megjelent Anániásnak -, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izráel fiai előtt." (Ap. csel. 9:15) Pál hűsége Megváltója iránt sohasem ingott meg szolgálata hosszú ideje alatt. "Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna - írta a filippibelieknek -, de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára." (Fil. 3:13-14)

25

Ellen G. White


Pál élete tele volt különböző változatos munkával. Városról városra, területről területre utazva elbeszélte a kereszt történetét; lelkeket térített az Evangéliumhoz és gyülekezeteket alapított. Ezekről állandóan gondot viselt és számos levelet írt hozzájuk, amelyekben tanításokat közölt. Időközönként mesterségét folytatta, hogy megélhetését biztosítsa. De tevékeny életének közepette sohasem tévesztette szem elől az egyetlen nagy célt: felülről való elhívása betöltését. Pál életét mennyei légkör övezte, és aki érintkezésbe került vele, érezte Krisztussal való harmóniájának hatását. Az a tény, hogy saját életével példázta az általa hirdetett igazságokat, először meggyőző erőt kölcsönzött igehirdetéseinek. Ebben rejlik az igazság hatalma. A megszentelt élet keresetlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Bizonyítékok, még ha nem is lehet megcáfolni őket, esetleg csak ellenszegülést váltanak ki, de az istenfélő élet példájában olyan erő rejlik, amelynek ellenállni teljes lehetetlenség. Az apostol szíve szeretetben lángolt a bűnösök iránt és minden igyekezete arra irányult, hogy lelkeket mentsen. Önmegtagadásban és kitartásban nem múlta felül egyetlen hittérítő sem. Az elnyert áldásokat olyan jutalomnak tekintette, amelyeket mások áldására kell használnia. Nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a Megmentőről bizonyságot tegyen vagy segítsen a bajban lévőkön. Ha meghallgatásra talált, igyekezett szembeszállni a gonosszal és a hallgatókat elvezetni az igazság útjára. Pál sohasem feledkezett meg felelősségéről, amely rajta mint Krisztus szolgáján nyugodott. Isten felszólítja számadásra, ha lelkek az ő kötelességmulasztása következtében vesznek el. "Bizonyságot teszek előttetek a mai napon - jelentette ki -, hogy én mindenek vérétől tiszta vagyok." (Ap. csel. 20:26) "Amelynek lettem én szolgája az Isten sáfársága szerint - mondja az evangéliumról -, amelyet nékem adott rátok nézve, hogy betöltsem az Isten igéjét. Tudniillik ama titkot, mely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek, akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége. Akit mi prédikálunk, intvén minden embert és tanítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban. Amire igyekezem is, tusakodva az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik." (Kol. 1:25-29) Ezek a szavak Krisztus munkása elé a tökéletesség magas fokát állítják, amelyet azonban elérhet mindenki, aki rábízza magát a nagy Tanító vezetésére és naponta kíván tanulni Krisztus iskolájában. Az Isten hatalma határtalan, és az a prédikátor, aki nagy szükségben egyedül Krisztusra bízza magát, biztos lehet afelől, hogy elnyeri azt, ami hallgatói számára szükséges "mint élet illata, az életre". Pál apostol írásai igazolják, hogy az evangélium prédikátora példaképe legyen azoknak az igazságoknak, amelyeket hirdet, "senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék". Titushoz írja: "Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek. Mindenben magadat add példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatva, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt ne tudjon rólatok mondani." (Tit. 2: 6-8; II. Kor. 6:3) Saját munkájáról a korinthusi hívőkhöz írt leveléből kaphatunk képet: "Ajánljuk magunkat mindenben mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazmondásban, Isten erejében; az igazság jobb és bal felől 26

Ellen G. White


való fegyvereivel; dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők és igazak; mint ismeretlenek és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak és meg nem ölöttek; mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók és mindennel bírók." (II. Kor. 6:4-10) Pál szívét betöltötte a mélységes, megingathatatlan felelősségtudat, és szoros összeköttetésben munkálkodott azzal, aki az igazságosságnak, kegyelemnek és igazságnak forrása. Krisztus keresztjébe kapaszkodott mint az eredményesség egyetlen biztosítékába. A Megváltó szeretete volt az a soha meg nem ingatható alap, amely fenntartotta az önmagával vívott és a gonosz hatalmasságai elleni küzdelmében, mialatt haladt előre Krisztus szolgálatában, a világ elutasítása és ellenségei akadékoskodásai közepette. A gyülekezetnek a mostani veszélyes napokban egész munkáshadseregre van szüksége, akik Pálhoz hasonlóan kiképezték magukat használhatóságra, mélységes tapasztalattal bírnak isteni dolgokban és telve vannak megfontoltsággal és buzgósággal. Megszentelt, odaadó férfiakra van szükségünk, akik bátrak és igazak, akiknek lelkében Jézus rajzolódik ki, akikben "a dicsőségnek ama reménysége él". (Kol. 1:27) Akiknek ajkai szent tűztől érintve "hirdetik az Igét". (II. Tim. 4:17) Az ilyen munkások hiányában Isten ügye elerőtlenedik, és súlyos hibák - hasonlóan a halálos méreghez - szennyezik be az erkölcsi életet és homályosítják el az emberiség nagy részének reménységét. Ki fogja a hűséges, munkában kimerült zászlóvivők helyét betölteni, akik életüket feláldozták Isten igazságáért? Hajlandók-e ifjaink elfogadni atyáik kezéből a szent reménységet? Készülnek-e a hűségesek elköltözése után a megüresedett állások betöltésére? Figyelembe veszik-e az apostol felhívását, meghallják-e a kötelességteljesítésre hívó szózatot, az önzés és becsvágy kielégítését szolgáló serkentés közepette, amely ifjúságunkat el akarja csábítani?

A szükséges előkészületek IFJAK AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁLATÁBAN "Az evangélium szolgálatát nem szabad lekicsinyelnünk. Egyetlen vállalkozást se vezessünk úgy, hogy általa az Ige alárendelt dolognak tűnjék fel. Mert nem az. Azok, akik a szolgálatot lenézik, Krisztust nézik le. Minden munka közül legmagasztosabb az evangélium szolgálata - különféle megvalósulási formáiban. Tárjuk az ifjúság elé, hogy nincs Istentől jobban megáldott munka, mint az evangélium szolgájának munkája. Ne rettentsük el ifjainkat a szolgálat vállalásától. Fennáll a veszély, hogy egyeseket fényes csábítások azon ösvény elhagyására késztetnek, amelyre Isten elhívta őket. Egyeseket, akik prédikátori tisztségre lettek volna hívatva, arra buzdítottak, hogy orvosi pályára készüljenek. Az Úr több munkást kíván szőlőskertje részére. Elhangzott a felhívás: "Erősítsétek az előőrsöket; állítsatok fel hűséges őröket mindenfelé a világban!" Isten felszólít benneteket, ifjú emberek! Nagyon sok ifjú férfira van szükségünk, akik nagylelkűek, széles látókörűek és mélységes szeretet él bennük Krisztus és az igazság iránt. A tehetségnek vagy tudásnak nincs olyan nagy kihatása, mint a lelkületnek, amellyel az ifjú megragadja a tisztséget. Nem nagy, tudós férfiakra van szükség a szolgálatban, nem ékesszóló prédikálókra. Isten olyan férfiakat kíván, akik teljesen átadják magukat Neki, betelnek az Ő Lelkével. Isten és az emberek ügye iránti megszentelt, magukat átadó embereket kíván, akik kimehetnek Krisztus gyalázatát hordozni. Erősek és bátrak legyenek, akik alkalmasak nemes vállalkozásokra és akik áldozataik által szövetséget kötnek Istennel. 27

Ellen G. White


Az evangéliumi szolgálat nem tűr rest embereket. Isten szolgái tökéletesen teljesítsék hivatásukat. Ne legyenek henyélők, hanem használják fel legjobb erőiket mint Isten Igéjének hirdetői, hogy hűségesek maradhassanak. Sohase szűnjenek meg tanulni. Lelkük éberségével ügyeljenek a mű szentségére és hivatásuk nagy felelősségére, hogy soha és sehol hamis áldozatot ne hozzanak Istennek, olyat, amely sem tanulásba, sem imába nem kerül. Az Úrnak olyan férfiakra van szüksége, akiknek mély és komoly lelki életük van. Mindenki elnyerheti felülről az erő teljességét, s hittel és reménnyel indulhat arra az útra, amelyet Isten előírt számára. Isten Igéje benne lakozik az ifjú, Istennek szentelt prédikátorban, aki gyors, komoly, erős, Isten tanácsa pedig soha ki nem apadó forrás lesz számára minden nehéz helyzetben. Isten elhívta az Ő népét, hogy a világnak elvigye a Krisztus visszajöveteléről szóló üzenetet. Nekünk kell szétvinni az utolsó meghívást az evangéliumi ünnepélyre, a Bárány menyegzői vacsorájára. Annak a sok ezer helységnek, ahova még nem hatott el az üzenet, meg kell azt hallani. Akik pedig még nem terjesztették az üzenetet, kell, hogy hirdessék. Még egyszer ifjainkhoz fordulok: nem benneteket hívott el az Isten, hogy ezt az üzenetet hirdessétek? Hányan akarnak Isten szolgálatába lépni ifjaink közül, hogy szolgáljanak, és nem azért, hogy őket szolgálják ki? Régen voltak férfiak, akik egy-egy lélekkel törődve így kérték az Istent: "Uram, segíts, hogy ezt a lelket megmentsem!" Mostanában ritkák az ilyen esetek. Hányan cselekszenek ma úgy, mint akik felismerik a veszélyt, amelyben a bűnösök vannak? Hányan hoznak olyanokat imában Isten elé, akikről tudják, hogy veszedelemben vannak és könyörögnek megmentésükért? Pál apostol elmondhatta a gyülekezetről annak idején: "És dicsőíték bennem az Istent." (Gal. 1:24) Ne igyekezzünk-e olyan életet élni, hogy ezek a szavak ránk is vonatkozzanak? Az Úr talál utat és módot azok számára, akik teljes szívből keresik, azt akarja, hogy isteni vezetését ismerjék el ebben is. Ő nem csupán a munkaterületet készíti elő, hanem egyengeti is az utat, hogy ezeken a területeken eredményes férfiak munkálkodjanak. A prédikátorok és evangélisták tartsanak több komoly imaórát azokkal, akik meggyőződtek az igazságról. Gondoljatok arra, hogy Krisztus állandóan veletek van. Az Úr elkészítette kegyelmének legdrágább kinyilatkoztatásait, hogy erősítse és bátorítsa az őszinte és alázatos munkást. Azután sugározzátok másokra azt a világosságot, amellyel Isten reátok világít. Aki ezt cselekszi, a legértékesebb adományt viszi az Úr elé. Akik a megváltás drága üzenetét hordozzák, azok szíve a magasztalás szellemében lángol. Az evangélium szolgáinak száma ne csökkenjen, hanem inkább gyarapodjék. Arra a területre, ahol most egy prédikátor áll, még másik húszat kell állítani, és ha Isten Lelke vezérli őket, ez a húsz úgy fogja hirdetni az igazságot, hogy ismét további hússzal gyarapítsa. Krisztus olyan feltételeket szab, amelyek Neki tetszenek. Amennyivel közelebb jutnak követői a tiszta, tökéletes hithez és testvéri szeretethez, annyival mindig több és több erőt nyernek az igazság hirdetéséhez. Az Úr isteni segítséget helyez kilátásba minden olyan szükséghelyzetben, ahol kevés az emberi erő. Szent Lelket ad, hogy segítségül legyen minden nehézségben, erősítse reménységünket és bizonyosságunkat, megvilágítsa értelmünket és megtisztítsa szívünket. Kívánja, hogy tervei kivitelezéséhez elegendő segítő eszköz álljon rendelkezésre. Kérlek benneteket, keressetek tanácsot Istennél; keressetek teljes szívből, "és valamit mond nektek, megtegyétek" (Jn. 2:5)." (Testimonies IV., 414-415. o.) "Milyen gyorsan hirdethetné az üzenetet az egész világnak a megfeszített, feltámadott és mielőbb visszatérő Üdvözítőről a munkások olyan serege, amilyen az ifjúságunk, ha helyesen nevelnék őket! Milyen gyorsan jöhetne el a vég! Vége volna a szenvedésnek, 28

Ellen G. White


bánatnak, bűnnek. Gyermekeink ahelyett, hogy olyan javakat biztosítanak maguknak, amelyhez bűn és fájdalom tapad, milyen gyorsan nyerhetnék el örök életüket ott, "ahol igazak öröklik a földet és mindvégig rajta lakoznak". (Zsolt. 37:29) Ahol "nem mondja a lakos: beteg vagyok", ahol "nem hallatik többé siralom és kiáltás szava" (Ésa. 33:24; 65:19)." (Nevelés, 271. o.)

LEGYENEK AZ IFJAK TEHERHORDOZÓK! "Írtam néktek, ifjak, mert erősek vagytok és meggyőztétek a gonoszt." (I. Jn. 2:14) Isten az ifjúság erejét, buzgalmát és bátorságát kívánja, hogy a mű minden ágazata előrehaladjon. Az ifjúságot választotta ki, hogy ügyét előrevigyék. Friss, töretlen akaraterőre van szükség, hogy a terveket tiszta értelemmel tudják lefektetni és azokat bátor kézzel véghezvinni. Fiatal férfiakat és nőket szólít fel Isten, hogy szenteljék Néki ifjúi erejüket és tehetségüket; gondolkozzanak élesen, cselekedjenek erélyesen, úgy szerezzenek dicsőséget Nevének és üdvösséget embertársaiknak. Ilyen fennkölt hivatás mellett ifjúságunk ne a szórakozást keresse és ne arra törekedjen, hogy önelégült életet éljen. Lelkek megmentése legyen minden tettük indítórugója. Az Istentől nyert erő segítségével emelkedjenek minden lealacsonyító szokás fölé és gondolják meg minden lépésüket, amennyiben szem előtt tartják, hogy mások követik őket azon az úton, amelyen így elindultak. Senki sem élhet önmagának. Mindenki valamilyen befolyást gyakorol vagy a jóra, vagy a rosszra. Ezért az apostol arra kéri az ifjúságot, hogy gondolkodjanak józanul. Hogyan is cselekedhetnének másként, ha jól meggondolják, hogy ők Krisztus munkatársaivá akarnak válni az Ő önmegtagadásában és önfeláldozásában, hosszútűrésében és kegyelmes jóságában? Az ifjúság részére ma is mérvadó a Timótheushoz intézett felszólítás: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét... Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld: hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet... Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban." (II. Tim. 2:15, 22; I. Tim. 4:12) A közöttünk élő teherhordozók meghalnak egyszer. Sokan azok közül, akik az első sorban álltak, hogy véghezvigyék a reformokat, amelyeket mi mint nép alkottunk, túljutottak már életük delén: testi és szellemi erejük hanyatlóban van. Féltő gonddal kérdezzük tehát: ki fogja helyüket betölteni? Kire bízható az egyház jóléte, ha a jelenlegi oszlopok kidőlnek? Aggodalommal tekintünk mai ifjúságunkra, amelynek ezeket a terheket kell felvenni és a felelősséget viselnie kell. Oda kell beállniuk, ahol a többiek a munkát abbahagyták, és életmódjuk határozza meg, hogy erkölcsiség, vallás és komoly istenfélelem jut-e felszínre, avagy erkölcstelenség és istentelenség rontja és homályosítja el mindazt, ami értékes. Az idősebbeknek nevelni kell az ifjabbakat tanítás és példaadás által, hogy megfeleljenek a követelményeknek, amelyeket emberek és Teremtőjük támasztanak. Súlyos felelősséget kell helyezni ezekre az ifjakra. A kérdés az, hogy uralkodni tudnak-e magukon és megállhatnak-e Istentől nyert tisztaságukban, megvetve mindazt, ami a bűn látszatát kelti? Még sohasem forgott annyi a kockán, még sohasem függött annyi egy nemzedéken, mint azokon, akik ma lépnek a cselekvés színpadára. Az ifjúság egy pillanatra se higgye, hogy valamilyen bizalmi állást helyesen betölthet anélkül, hogy feddhetetlen jellemmel bírna! Ugyanígy várhatnának arra is, hogy a tövisről szőlőt és a bogáncsról fügét lehessen szedni.

29

Ellen G. White


A jó jellem kiépítésénél követ kőre kell felrakni. Azokat a jellemvonásokat, amelyek hozzásegítik az ifjúságot, hogy Isten ügyét eredményesen végezzék, tehetségük és szorgalmuk által, a Gondviseléstől nyert minden alkalom felhasználásával és a minden bölcsesség forrásával való összeköttetés által szerezhetik meg. Az ifjúságnak nem lehet alacsony színvonallal megelégedni. József és Dániel jó példa számára és tökéletes mintaképül szolgál neki az Üdvözítő élete. Mindenkinek alkalma van jellemét kiképezni. Mindenki betöltheti a kijelölt helyét Isten nagy tervében. Az Úr már gyermekkorában elfogadta Sámuelt, mivel tiszta szíve volt. Mint megszentelt adomány adatott át Istennek és az Úr a világosság hordozójává tette. Ha az ifjúság ma is - mint egykor Sámuel - odaszenteli magát az Úrnak, akkor Ő elfogadja és művében felhasználja őket. Élettapasztalatukról elmondhatják azután azt, amit a zsoltáríró: "Ó, Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat." (Zsolt. 71:17)

A munkások képzésének szükségessége Az ifjúságnak csakhamar olyan terheket kell vállalni, amelyeket most Isten idősebb szolgái hordanak. Azáltal, hogy elmulasztottuk az ifjakat helyes és gyakorlati kiképzésben részesíteni, igen sok időt vesztettünk. Isten ügye folyton előrehalad és nekünk teljesíteni kell Isten parancsát, amely így szól: menjetek előre! Ifjú férfiakra és nőkre van szükség, akik nem engedik magukat a körülmények által befolyásolni; akik Istennel járnak, sokat imádkoznak és komoly igyekezettel törekszenek annyi világosságot szerezni, amennyit csak lehetséges. Isten szolgájának a legmagasabb szellemi és erkölcsi erőit kell használnia, melyekkel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta. Eredményét azonban inkább az odaadás és önmegtartóztatás mértéke szabja meg, amellyel munkáját végzi, semmint a természettől nyert vagy a szerzett tehetségek. Komoly, állandó fáradozás szükséges, hogy megszerezze a hasznossá váláshoz szükséges képesítést; azonban, ha Isten nem munkálkodik az emberben, az ember nem hozhat létre semmi jót. Az isteni kegyelem nyújtja a megmentő erőt, amely nélkül minden emberi fáradozás hiábavaló. Ha Isten egy munka elvégzését óhajtja, akkor nemcsak a vezető férfiakat szólítja fel annak elvégzésére, hanem minden munkást. Ma a fiatal férfiakhoz és nőkhöz szól felhívása, akik lélekben és testben erősek és munkára képesek. Azt kívánja, hogy agyuk, csontjaik és izmaik friss, egészséges erőit harcba indítsák fejedelemségek, hatalmasságok és a gonoszság lelkei ellen, akik az ég alatt vannak. Ehhez megfelelő előkészületre van szükségük. Néhány ifjú gyorsan felkínálja magát a munkában anélkül, hogy valóban alkalmas lenne. Nem értik meg, hogy először nekik kell tanulni, mielőtt másokat taníthatnának. Arra hivatkoznak, hogy egyesek kevés előkészület mellett is eredményes munkát végeznek. Ha volt is ilyen eset, az onnan eredt, hogy ezek a munkások egész szívüket és minden erejüket Isten munkájának szentelték; de mennyivel többet tudtak volna elérni, ha előtte még megfelelő kiképzésben is részesültek volna! Isten ügye tehetséges embereket igényel. Már az üzleti életben is a jó nevelést és képzést tekintik szükséges előkészületnek, teljes joggal. Mennyivel inkább szükséges az alapos előkészület, hogy a világnak elvihessék az utolsó kegyelmi üzenetet! Ezt a kiképzést nem lehet egyszerűen prédikációk meghallgatása által elérni. A mi ifjainkat a mi iskolánkban kell nevelni Isten ügye számára. Tapasztalt tanítók vezetése mellett kell alapos kiképzést nyerniük. Az iskolaidőt jól kell kihasználni és az elnyert ismereteket a gyakorlatban kell megvalósítani. Szorgalmas, kitartó tanulásra és buzgó munkálkodásra van szükség, hogy valaki eredményes prédikátor legyen, az evangélium tehetséges szolgája a munka bármely ágában. Csak az állandó tanulás fejleszti az Istentől bölcs előrehaladásra kapott képességeket. 30

Ellen G. White


Ifjaink gyakran kárt szenvednek amiatt, hogy megengedik nekik a prédikálást, mielőtt még teljesen ismernék az Írást. Sőt, egyesek már prédikálni kezdenek, pedig még teljesen járatlanok az Írásban, úgyszintén tapasztalatlanok és tehetségtelenek más dolgokban is. Alig tudják olvasni az Írást, akadoznak, a szavakat rosszul olvassák és oly módon vetik egybe, hogy Isten Igéje kárt szenved. Aki nem tud helyesen olvasni, az tanuljon meg előbb! Előbb legyen alkalmas a tanításra, azután álljon fel a szószékre. Iskoláinkban működő tanítóinknak is szorgalmasan kell tanulniuk, hogy előkészülhessenek mások tanítására. Addig nem alkalmazhatók, amíg vizsgát nem tettek és nem nyújtottak bizonyítékot oktatási tehetségükről hozzáértő bírák előtt. A prédikátorok vizsgáztatásánál sem szabad csekélyebb elővigyázatossággal eljárni. Aki azt a szent tisztséget választja, hogy a világnak a Biblia igazságait hirdesse, azt hűséges, tapasztalt férfiaknak gondosan kellene vizsgáztatniuk. A mi iskoláinkban történő oktatás ne legyen olyan, mint a többi főiskolán és szemináriumokban. Ne legyen alacsony szintű a legfontosabb téma oktatása, az olyan tudás elsajátítása, amely szükséges ahhoz, hogy egy népet felkészítsen az Isten nagy napján való megállásra. A tanítványokat úgy kell kiképezni, hogy ne csak ebben az életben, hanem az eljövendőben is tudják szolgálni Istent. Az Úr azt kívánja, hogy a mi iskoláink alkalmassá tegyék a diákokat arra a királyságra, amelyre elhívattak és megváltattak. Így felkészültek lesznek arra, hogy beleolvadjanak a megváltottak szent és boldog harmóniájába. Mindazok, akiket kiképeztek az Úr szolgálatára, foglalják el helyüket gyorsan az egyházban. Olyan evangéliumi szolgákra van szükség, akik házról házra akarnak dolgozni. Komoly fáradozás szükséges olyan helyeken, ahol még semmit sem hallottak a Biblia igazságairól. Szükség van énekre, imára és a Biblia olvasására a nép otthonaiban. Éppen most van itt annak az ideje, hogy ennek a megbízásnak eleget tegyünk. "Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." (Mt. 28:20) Aki ezt a munkát végzi, annak alaposan ismernie kell a Szentírást. "Meg van írva!" - ez legyen védőfegyvere. Isten megvilágosította előttünk Igéjét, hogy ezt a világosságot embertársainknak adhassuk. Az "így szól az Úr!" hatalommal érinti a lelket és mindenfelé megmutatkoznak azok gyümölcsei, akik őszinte szolgálatot teljesítenek.

KIKÉPZÉS A MISSZIÓMUNKÁRA "Isten munkatársai vagyunk; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (I. Kor. 3:9) Krisztus szolgájának munkája nem könnyű, sem nem jelentéktelen. Magasztos elhívatása egész jövendő életét átalakítja és befolyásolja. Aki ilyen szent munkára vállalkozik, használja fel minden erejét, hogy azt betöltse. Magas célt tűzzön ki. Soha nem ér el magasabb szintet, mint amelyet célul tűzött ki magának. Nem terjeszthet addig világosságot, amíg ő maga nem jutott világossághoz. Tanulónak kell lennie, míg elegendő bölcsességgel és tapasztalattal nem rendelkezik, hogy azután tanító legyen és megismertesse a Szentírást azokkal, akik sötétségben járnak. Ha Isten munkatársakat hív el, hogy vele együtt dolgozzanak, teljesen bizonyos, hogy megkívánja tőlük a legtökéletesebb előkészületet, hogy Igéjének szent és magasztos igazságait helyesen szemléltessék. Akik odaszentelik magukat Isten műve szolgálatának, azokat nevelni és képezni kell erre a munkára, hogy tisztségüket megfelelő körültekintéssel végezhessék. Ne higgyétek azt, hogy egyből felléphetnek a létra felsőbb fokaira. Akik eredményesek akarnak lenni, a legalsó fokon kell kezdeniük és fokról fokra előrehaladni. Alkalmat és kiváltságokat nyernek növekedésükhöz és minden lehetőt el kell követniük, hogy megtanulják Isten munkáját eredményesen vezetni.

31

Ellen G. White


Prédikátoraink, bárhol is munkálkodnak - Európában vagy Amerikában -, igyekezzenek mindenkor lelkesíteni az ifjúságot, hogy készüljön fel az Isten harcterén való munkálkodásra. Aki Krisztus szolgájának nevezi magát, szolgálatot is kell teljesítenie. Az a név, hogy "szolga", már rámutat az elszegődésre, munkára és felelősségre. Isten mindenkit felruházott adományokkal, amelyeket fel kell használnia az Ő szolgálatában. Mindenkinek kiszabta munkáját, és azt kívánja, hogy minden tehetségünket fejlesszük ki az Ő dicsőségére.

Katonák kiképzése Az egyik nagy bázeli nyomdaüzem előtt volt egy nagy sétány, amelyet a kormány katonai hadgyakorlatok végzésére használ. Itt látható volt, ahogyan az év bizonyos időszakaiban a katonákat kiképezték a hadsereg minden kötelességére, hogy háború esetén készek legyenek a kormány hívására a tényleges szolgálatot elvégezni. Egyik nap egy ragyogó sátrat hoztak. Aztán jött a sátor felállításának és lebontásának rendje. Utasítást adtak a felállítás helyes sorrendjére, minden embernek megvolt a külön feladata. Számos alkalommal állították fel és bontották le. Egy másik csoport sok kis ágyút hozott és a tisztek megmutatták miként lehet ezeket gyorsan egyik helyről a másikra vinni. Hogyan kell szétszedni az ágyúkocsit, hogyan kell használatra előkészíteni az ágyút és gyorsan újra hozzákapcsolni az első kerekeket, hogy készen legyen a parancskiadás idejére és azonnal mozgásba lehessen hozni. Mentőket hoztak a területre, és az egészségügyi csoportokat a sebesültek gondozására tanították. Férfiakat fektettek hordágyakra, fejük és végtagjaik be voltak kötözve úgy, mint akik a csatatéren sebesültek meg. Azután a mentőbe fektették őket és elvitték a terepről. Órákon át gyakorolják, hogyan szabaduljanak meg a hátizsákjuktól és hogyan vegyék fel gyorsan újra a megfelelő helyzetben. Megtanítják őket, hogyan rakják gúlába fegyvereiket és hogyan ragadják meg gyorsan. Gyakorolják az ellenség elleni támadást és minden hadmozdulatra kiképezik őket. Mindenféle szükséghelyzetre felkészítik az embereket. Akik Immánuel fejedelemért indulnak harcba, legyenek kevésbé komolyak és lelkiismeretesek a lelki harcra való felkészülésükben? Akik erre a nagy munkára vállalkoznak, azoknak részt kell venniük a szükséges kiképzésen. Meg kell tanulniuk engedelmeskedni, mielőtt parancsolnának.

A kiképzéshez szükséges felszerelés Határozott előrelépés kell a különleges előkészítő munka tekintetében. Minden konferenciánkon szülessenek jól átgondolt tervek azok tanítására és képzésére, akik Isten művében kívánnak dolgozni. Városi misszióink jó alkalmat nyújtanak a missziómunkára való előkészülés céljaira, azonban ez még nem elegendő. Iskoláinkban a legjobb lehetőségekre lenne szükség a munkások felkészítésére bel- és külföldi területekre. Nagyobb gyülekezeteinkben is legyen külön iskola ifjú férfiak és nők részére, hogy kiképezzék őket az Úr szolgálatára. Prédikátoraink is sokkal több gondot fordítsanak fiatalabb munkásaink kiképzésére és segítésére. Ha egy fontos helyen próbálják az igazságot bemutatni, prédikátoraink szenteljenek külön figyelmet azok tanítására és képzésére, akikkel együtt dolgoznak. Szükség van könyvevangélistákra és olyanokra, akik a családokban tartanak Biblia-felolvasásokat, úgy, hogy mialatt a prédikátor szolgál az Igével és tanítással, ők is lelkeket hívjanak el az igazságra. Prédikátoraink gyakran követtek el súlyos hibákat, amikor nagyobb városokban tartottak sátoros összejöveteleket és egész idejüket az igehirdetésre szentelték. Kevesebbet 32

Ellen G. White


prédikáljanak és többet tanítsanak! Tanítsák a felnőtteket és a fiatalokat arra, hogy miként dolgozhatnak eredményesen. A prédikátorok szerezzenek jártasságot abban, hogy másokat megtanítsanak a Biblia tanulmányozására, és oktassák azok gondolkodás- és viselkedésmódját, akik Isten ügyének munkásaivá válnak. Azonkívül legyenek készen tanáccsal és tanítással azok mellé állni, akik fiatalok a hitben, és akiknél megvan a reménység arra, hogy képesek az Úrért munkálkodni. Mindenki, aki eredményes szolgálattévő akar lenni, szenteljen sok időt az imának. Isten és a lélek közötti kapcsolat legyen akadálymentes, hogy az evangéliumi munkás megismerje Vezetőjének hangját. A Bibliát szorgalmasan kell kutatni. Isten igazsága - hasonlóan az aranyhoz - nem található meg mindenkor a felszínen, csak komoly elmélkedés és kutatás által érhető el. Az ilyen tanulmány nemcsak a legértékesebb tudással tölti meg az elmét, hanem a szellemi erőket is kitágítja és megerősíti, és az örökkévaló dolgok igazi értékükben jelentkeznek. Az isteni rendeléseknek át kell hatniuk a mindennapi életet, és életmódunkat az életszentség Isten által adott színvonalához kell szabnunk. Így erősödik és nemesedik egész jellemünk. Aki Isten szent művére akarja alkalmassá tenni magát, óvakodjon ellenséges területre lépni. Inkább olyan emberek társaságát keresse, akik segítségére lehetnek isteni ismeretek megszerzésében. Isten megengedte, hogy Jánost, a szeretett tanítványt Páthmosz szigetére száműzzék, ahol el volt zárva a világ forgatagától és küzdelmeitől, minden külső befolyástól, még attól a munkától is, amit szeretett. Így beszélhetett az Úr vele és tárhatta elé a világ történelmének záró jeleneteit. Keresztelő János a pusztába vonult, hogy ott nyerje el Istentől az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett, azt az üzenetet, amely hívatva volt az utat elkészíteni az Eljövendő számára. Zárjuk el magunkat, amennyire tehetjük, minden olyan befolyástól. amely gondolatainkat eltérítheti Isten művétől. Különösen a hitben és tapasztalatokban még fiatalok óvakodjanak, hogy önbizalmuk ne vigye őket a kísértés útjára. Aki helyesen ragadja meg a munkát, az szükségét érzi, hogy minden lépésénél Jézus legyen a segítségére és azt is felismeri, hogy értelmének és modorának kiművelése kötelesség, amellyel önmagának és Istennek tartozik; olyan kötelesség, amelyre szükség van az eredményes munka elvégzéséhez.

Önelégültség Néhányan, akik missziómunkásnak készülnek, úgy vélik, már annyira képzettek, hogy nincs szükségük erre a bizonyos kiképzésre; pedig akik így éreznek, azoknak van legjobban szükségük alapos tanulásra. Ha majd már többet tudnak az igazságról és a munka fontosságáról, akkor ébrednek tudatlanságuk és alkalmatlanságuk tudatára. Ha szívüket alaposan megvizsgálják, olyan nagy különbséget látnak Krisztus tiszta jelleme és a saját jellemük között, hogy így kiáltanak fel: "Kicsoda alkalmas erre?" Ezután igyekeznek majd naponta mély alázatban szoros összeköttetésbe kerülni Krisztussal, és mialatt legyőzik a természetes szív önző hajlamait, lábukat arra az ösvényre helyezik, amelyen Krisztus a vezető. "A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket." (Zsolt. 119:130) Aki azonban saját képességeit és ismeretét nagyra tartja, az olyan fontosnak képzeli magát, hogy Isten Igéjének nem nyílik alkalma az ő tanítására és megvilágosítására. Sokan érzik úgy, hogy alkalmasak egy olyan munkára, amelyről alig tudnak valamit. Ha saját fontosságukat előtérbe helyezve kezdenek dolgozni, és nem kapják meg azt a tudást, amelyet Krisztus iskolájában kell elsajátítaniuk, ezek az emberek arra lesznek ítélve, hogy sok

33

Ellen G. White


nehézséggel kell megküzdeniük, melyek megoldására teljesen felkészületlenek. Mindig tapasztalat és bölcsesség hiányában lesznek, míg fel nem ismerik nagyfokú hiányosságaikat. Isten ügye súlyos veszteségeket szenvedett az olyan férfiak hiányos munkája miatt, akiknek volt ugyan tehetségük, de nem volt helyes kiképzésük. Elkezdtek egy olyan munkát, amelyről nem tudták, hogyan kell végezni. Ezért kevés eredményt értek el. Tizedrészét sem végezték el annak, amit elvégezhettek volna, ha előzőleg helyes kiképzésben részesülnek. Megragadtak néhány gondolatot, elsajátították egyes előadások gondolatmenetét és fejlődésük ezzel befejeződött. Azt hitték, hogy tanítók lehetnek, amikor alig tudták az igazság ismeretének ábécéjét. Azóta is botladoznak. Nincs meg a kellő érdeklődésük ahhoz, hogy szunnyadó energiáikat felébresszék vagy próbára tegyék erejüket, hogy eredményes munkásokká váljanak. Nem vették a fáradságot, hogy alapos, jól megfontolt terveket dolgozzanak ki, és tevékenységük minden téren hiányosságokat mutat. Egyesek azután csüggedésükben feladták a munkát és másba kezdtek. Ha türelemmel és alázattal a létra legalsó fokára álltak volna, azután pedig kitartással igyekeztek volna feljebb, fokról fokra, szorgalmasan kihasználva a kínálkozó lehetőséget, alkalmakat és kiváltságokat, akkor hasznavehető, jó munkásokká válhattak volna, akik szolgálatukat teljesen betöltik és nem hoznak szégyent Mesterükre. Akik a lélekmentés munkáját tűzik ki célul és saját véges bölcsességeikre támaszkodnak, biztos, hogy kudarcot vallanak. Ha azonban keveset tartanak magukról és teljesen Isten ígéreteire támaszkodnak, Ő soha nem hagyja cserben őket. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te utaidat." (Péld. 3:5-6) Előjogunk az, hogy bölcs Tanácsadó vezessen bennünket. Isten az alázatosokat hatalmassá teheti szolgálatában. Akik engedelmesen követik a felhívást a kötelességteljesítésre és képességeiket a legjobban fejlesztik, azok bizonyosak lehetnek Isten segítségében. Akik megtesznek mindent, amit megtehetnek és azután Istenre bízzák, hogy fáradozásaikat támogassa, azokhoz angyalok jönnek a világosság követeiként, hogy munkájukban segítsék őket. Tudatosítani kell mindenkiben, akik elhatározták magukat Isten szolgálatára, hogy bizonyságot kell adniuk megtérésükről. Az ifjú, akinek nincs szilárd, erkölcsös jelleme, nem válhat az igazság dicsőségére. Krisztus minden hírnöke legyen tiszta szívű. Szájában ne találtassék álnokság. Gondolnia kell arra, hogy eredményes munkát végezhessen, Krisztus oldala mellett kell állnia és minden bűnös szokása, bármennyire titkos is, ismeretes az Úr előtt, akinek szolgál. A bűn eltorzította az isteni képmást az emberben. De Krisztus által újra helyreállítható. Azonban csak komoly ima és énünk feletti győzelem által lehetünk részesei az isteni természetnek. Igazi munkás az Úr szőlőskertjében az ima, a hit és az önmegtagadás embere lesz, aki megfékezi természetében rejlő vágyait és szenvedélyeit. Saját életével bizonyítja az igazság erejét, amelyet másoknak mutat be és munkája nem marad eredmény nélkül. Isten munkása legyen készen felhasználni a legjobb szellemi és erkölcsi erőit, amellyel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta.

FIATAL MISSZIONÁRIUSOK Azok az ifjak, akik prédikátorok, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni, nemcsak megfelelő szintű szellemi képzést, hanem külön előkészítést is nyerjenek

34

Ellen G. White


hivatásuk számára. Akik iskolázatlanok, képzetlenek és nem elég finom lelkűek, nincsenek felkészülve arra, hogy olyan területre lépjenek be, ahol a tehetség és a műveltség hatalmas befolyással harcol Isten igéjének igazságával szemben. Nem tud eredményesen küzdeni a tévedések vallási és filozófiai elemekkel összekapcsolt különös formáival szemben, vagy leleplezni azt, amelyhez tudományos és bibliai igazságok ismeretére van szükség. Akik a prédikátori tisztség felé igyekeznek, azoknak különösen érezniük kell a Szentírásban megadott módszer szerinti szolgálati képzés fontosságát. Szenteljék minden erejüket az ügynek, és míg az iskolában tanulnak, tanulják meg Krisztus szelídségét és alázatosságát a nagy Tanítótól. Az az Isten, aki megtartja szövetségét, megígérte, hogy a Krisztus iskolájában tanulókra kitölti Szentlelkét, válaszolva imáikra, hogy az igazság prédikátorai lehessenek. Nagy munkát igényel a tévelygést és hamis tanokat a fejből kiűzni, hogy a bibliai igazság és vallás helyet találjon a szívben. Az általunk felállított felsőbb iskolák Isten által elrendelt eszközök, ahol ifjú férfiak és nők kiképzést nyernek a missziómunka különböző ágaiban, és Isten akarata, hogy ezekből az iskolákból nemcsak kevés, hanem sok szolga kerüljön ki. Ellenben Sátán, aki felkészül e szándék meghiúsítására, gyakran éppen azokat biztosítja a maga számára, akiket Isten ügyességgel ruházott fel és hasznossá akar tenni művében. Sokan vannak, akik - ha bátorítanák őket, hogy Krisztus szolgálatába lépjenek munkálkodnának az Úrért és így lelküket a szolgálat által megmenthetnék. A gyülekezet ismerje fel súlyos felelősségét, ha szűk határok közé zárja az igazság fényét és Isten kegyelmét, amikor pénzt és befolyást bőkezűen kellene arra használni, hogy tehetséges személyek a misszióterületekre menjenek. Száz és száz ifjú készüljön fel, hogy részt vegyen az igazság magvának elhintésében minden vizek mellett. Keresünk férfiakat, akik igyekeznek a kereszt győzelmére, akik kitartanak csüggedés és nélkülözés közepette, akikben megvan a missziómunkában oly nélkülözhetetlen buzgóság, kitartás és hit.

Idegen nyelvek tanulása Vannak közöttünk emberek, akik az idegen nyelv tanulásához szükséges erőfeszítés és időveszteség nélkül is képesíthetik magukat arra, hogy más nemzeteknek hirdessék az igazságot. Az első keresztény gyülekezetekben csodálatos módon nyerték a misszionáriusok idegen nyelvek ismeretét, amelyeken hirdetniük kellett Krisztus kiapadhatatlan kincseit. Ha Isten akkor kész volt szolgáinak ilyen módon segíteni, miért kételkednénk abban, hogy ma is megáldja fáradozásainkat azok kiképzésénél, akik természettől fogva több nyelvet tudnak és helyes útbaigazítás mellett elvihetik honfitársaiknak az igazság üzenetét? Több munkásunk lett volna külföldi misszióterületen, ha mindazok, akik odamentek, felhasználták volna minden képességüket. Egyes esetekben szükséges talán, hogy ifjú emberek tanuljanak idegen nyelveket. Úgy érik el a legjobb eredményt, ha az emberekkel érintkeznek és naponként idejüknek egy részét a nyelv elsajátítására fordítják. Ez azonban csak egy szükséges lépés legyen, amely megelőzi azok kiképzését, akik már a területen vannak és helyes nevelés által az evangélium szolgái lehetnek. Lényeges az olyanokat buzdítani, hogy menjenek el a munkára, akik különböző népekhez az anyanyelvükön tudnak beszélni. Egy középkorú férfinak nagy vállalkozás idegen nyelvet megtanulni és minden fáradozása ellenére majdnem lehetetlen olyan folyékonyan beszélni, hogy eredményes szolgálatot végezzen. Azonfelül az idősebb és öreg prédikátoraink befolyását nem is vonhatjuk ki belföldi missziónkból és nem küldhetjük őket messze, idegen területekre, hogy

35

Ellen G. White


olyan munkát végezzenek, amelyre nincsenek képesítve és amelyre minden kiképzés mellett sem lesznek alkalmasak. Férfiak, akiket ily módon kiküldenek, itthon hiányozni fognak és a tapasztalatlanok nem tudják betölteni helyüket.

Nehéz területre fiatal férfiakat! A gyülekezet felteheti a kérdést: felruházhatók-e fiatal férfiak azzal a komoly felelősséggel, hogy külmissziót alapítsanak és arra felügyeljenek? Ez a válaszom: Isten szándéka az, hogy iskoláinkban való tanulás és a tapasztalt férfiakkal való együttműködés által olyan képesítést nyerjenek az ilyen ifjak, hogy ebben az ügyben fontos helyeket tudjanak betölteni. Fejezzük ki bizalmunkat ifjaink iránt. Minden vállalkozásban, amely munkát és áldozatot követel, legyenek úttörők, de a munkával túlterhelt szolgákat tanácsadóként tiszteljék, hogy azok bátoríthassák és erősíthessék azokat, akik a legfáradságosabb munkát végzik Istenért. Az Úr ezeket a tapasztalt prédikátorokat nehéz, felelősségteljes állásokba helyezte már kora ifjúságukban, amikor még sem testi, sem szellemi erőik nem voltak teljesen kifejlődve. A rájuk ruházott bizalom súlya felébresztette tetterejüket és az állandó munkálkodás elősegítette testi és szellemi fejlődésüket. Ifjú férfiakra van szükség. Isten hívta őket a misszióterületekre. Miután aránylag mentesek a gondoktól és felelősségektől, előnyösebb őket munkába küldeni, mint olyanokat, akiknek nagy családot kell ellátni és felnevelni. Azonkívül az ifjú emberek könnyebben tudnak új éghajlathoz, új viszonyokhoz alkalmazkodni és könnyebben viselik el a kényelmetlenségeket és nehézségeket. Tapintat és kitartás által ott érhetik el az embereket, ahol éppen vannak. Az erők gyakorlat által szaporodnak. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja azok növekedését jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban fekve vonakodna használni tagjait, csakhamar elveszítené erőit azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert erői használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat az erőket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. A Mester evangéliumi szolgák után kiált. Ki válaszol? Nem mindenki, aki belép a hadseregbe, lehet generális, százados, őrmester vagy akár csak tizedes is. Nem mindenki visel felelősséget mint vezető. Vannak másféle nehéz munkák is. Sáncokat kell kiásni, várakat építeni, másoknak őrködniük kell, és néhánynak parancsokat továbbítani. Bár a tisztek kevesen vannak, sok katonára van szükség, hogy a hadsereg legénységét alkossák, és mégis minden egyes ember hűségétől függ az eredmény. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása veszedelmet hozhat az egész hadseregre. Ő, aki "kinek-kinek a maga dolgát megszabta" (Mk. 13:34) annak tehetsége szerint, nem hagyja jutalom nélkül a hűséges munka teljesítését. Minden hűséggel és hittel teljesített szolgálat Isten jóindulatának és elismerésének különös jelével koronáztatik meg. Krisztus minden szolgájának szól az ígéret: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)

36

Ellen G. White


"Sok mai gyermek, aki úgy nőtt fel, mint Dániel, szülei otthonában, ahol Isten Igéjét és műveit szemlélhette és tanulta a hűséges szolgálatot, még törvényhozó testületekben, törvényszékeken vagy királyi udvarokban is ott áll majd tanúként a Királyok Királya mellett. Sokakat hívnak el szolgálatra messzi országokba. Az egész világ megnyílik az evangélium előtt. Etiópia kinyújtja kezét Istenhez. Japánból, Kínából, Indiából, még Amerika és Európa sötét részeiből is kiáltások érkeznek bűnterhelt szívek részéről, akik a szeretet Istenét kívánják megismerni." (Nevelés, 270. o.)

A HANG KÉPZÉSE Minden evangéliumi szolgálatnál több figyelmet kellene szentelni a hang ápolására. Lehetnek ismereteink, de ha nem tudjuk, hogy miként használjuk a hangunkat helyesen, nem lesz eredményes a munkánk. Ha nem tudjuk gondolatainkat a megfelelő nyelven kifejezni, mi haszna van tudásunknak? Tudásunk nem válik előnyünkre, ha nem műveljük a beszéd tudományát, de csodálatos erővé válik, ha a bölcsen szólás képességével, segítőkész szavakkal párosul, és úgy mondjuk el, hogy az felkelti a figyelmet. Az Isten művében dolgozók tanulják meg a világos, egyenes beszédet, különben befolyásuk a jóra csak feleannyit ér. Az egyszerű és világos, őszinte hangú beszéd képessége felbecsülhetetlen érték a munka bármelyik ágában. Ez a képzettség elengedhetetlen azok számára, akik prédikátorok, evangélisták, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni. Akik ilyen területeken szeretnének dolgozni, azokat meg kell tanítani arra, miként használják hangjukat, az igazságról bizonyságot téve, hogy az határozott benyomást keltsen a jóra. Nem szabad, hogy az igazság beszédünk tökéletlensége miatt szenvedjen csorbát. Az a könyvevangélista, aki világos és érthető módon tud beszélni az eladandó könyv érdemeiről, megtapasztalja, milyen nagy segítséget jelent ez munkájában. Lehet, hogy alkalom adódik arra, hogy felolvasson egy fejezetet a könyvből és hangjának dallamossága és a szavakra helyezett hangsúly által olyan világosan szemlélteti a dolgokat, hogy azt a hallgató maga előtt látja lélekben. Aki a gyülekezetben vagy a családban olvas fel a Bibliából, lágy, kellemes hanghordozással olvasson, hogy magával ragadja a hallgatóságot. Az evangélium prédikátorai beszéljenek erővel és jó hangsúllyal. Az örök életről szóló szavakat tegyék oly hatásossá, hogy a hallgatók érezzék azok fontosságát. Fáj nekem, amikor hallom sok prédikátorunk hibás szókiejtését. Istent megrabolják a dicsőségtől, amelyben részesítenék, ha gyakorolták volna azt, hogy hatalommal hirdessék az Igét.

A hibák leküzdése Ne tartsa magát senki alkalmasnak a prédikátori tisztség betöltésére, míg kitartó erőfeszítés mellett le nem küzdött minden hibát a beszédében. Ha úgy szól az emberekhez, hogy nem tudja, miként kell helyesen alkalmazni a beszéd adományát, szavai sokat veszítenek befolyásukból, mivel nincs elég hatalmuk lekötni a gyülekezet figyelmét. Tanuljon meg mindenki - bármi is a foglalkozása - uralkodni a hangján, nehogy, ha valami sikertelenség éri, olyan hangon szóljon, amely felzaklatja a szív legmélyebb szenvedélyeit. A beszélő és a megszólított túl gyakran beszél élesen és nyersen. Az ingerült, rideg hangon kiejtett kemény, parancsoló szavak már sok barátot elválasztottak egymástól és lelkek vesztét okozták. A hitmélyítő órákon a világos, értelmes kifejezés különösen szükséges, hogy mindannyian meghallják az elmondott bizonyságokat és áldást nyerjenek abból. Nehézségeket 37

Ellen G. White


oszlatnak el és segítséget adnak, mert ezeken az órákon Isten gyermekei mondják el tapasztalataikat. Sajnos a bizonyságokat gyakran hibásan, bizonytalanul mondják el és lehetetlen pontosan megérteni az elmondottakat. Így gyakran elvész az áldás. Aki imádkozik vagy beszél, helyesen ejtse ki szavait és világos, értelmes, egyenletes hangon adja elő. A helyesen elmondott ima hatalmat rejt magában a jóra. Az Úr által használt eszköz, hogy közölje népével az igazság becses kincseit, azonban ha helytelen hangon mondják el, eltéveszti a célt. Sátán örül, ha az Istennek ajánlott ima alig hallható. Isten gyermekei tanuljanak meg úgy beszélni és imádkozni, hogy helyesen képviselhessék a nagy igazságokat, amelyek birtokukban vannak. A bizonyságtételek és a felajánlott imák legyenek világosak és érthetőek, ezek által Istent dicsőítjük. Tanuljuk meg mindannyian a beszédtehetség kiművelését! Isten magasabb, tökéletesebb szolgálatot kíván. Helytelen kifejezésmódjával megszégyeníti Őt az, aki lelkiismeretes igyekezet által jó szószólója lehetne. Az igazság sokszor szenved csorbát, úgy, mint a tiszta víz, melyet szennyezett csövön vezetnek keresztül. Isten felszólít mindenkit, aki szolgálatával összeköttetésben áll, hogy szenteljen figyelmet beszédmódja kiművelésének, hogy megfelelő módon hirdethesse a nagy és szent igazságokat, melyeket rábízott. Senki ne homályosítsa el az igazságot helytelen beszéd által. Ne képzelje senki, hogy alkalmas a prédikátori tisztségre, ha elmulasztotta a beszéd adományát ápolni. Előbb még el kell sajátítania az emberekhez szólás képességét.

Az értelmes és világos kiejtés "Amikor beszélsz, ejts ki minden szót kikerekítetten és teljes hangerővel; minden mondatot az utolsó szóig világosan és érthetően. Sokan elejtik a hangot a mondat végén és olyan érthetetlenül beszélnek, hogy így a gondolat ereje szertefoszlik. Azokat a szavakat, amelyek érdemesek a kimondásra, világosan, érthetően és határozott hangsúllyal ejtsük ki. De soha ne keressetek olyan szavakat, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy tanultak vagytok. Minél egyszerűbben beszéltek, annál jobban megértik szavaitokat! Ifjú férfiak és nők! Felébresztette-e Isten szívetekben a vágyat, hogy Néki szolgáljatok? Akkor képezzétek beszédmódotokat a legjobb tudásotok szerint, hogy másoknak is elmondhassátok a drága igazságot. Ne szokjátok meg, hogy olyan érthetetlenül és halkan imádkoztok, hogy imáitok megértéséhez tolmácsra van szükség. Imádkozzatok egyszerűen, de világosan és érthetően! Ha a hangotokat annyira lehalkítjátok, hogy nem lehet megérteni, ez még nem jelent alázatot. Azoknak, akik elhatározták, hogy mint prédikátorok lépnek Isten szolgálatába, azt mondanám: erős elhatározással törekedjetek tökéletességre jutni a beszédben. Ha a gyülekezetben imádkoztok, ne feledkezzetek meg arról: Istenhez szóltok, és Ő megkívánja tőletek, hogy úgy beszéljetek, hogy minden jelenlevő meghallhassa és könyörgését egyesíthesse a tiétekkel. Az elhadart ima, amelyben a szavak összekeverednek, nem válik Isten dicsőségére és nem szolgál a hallgatók épülésére. A prédikátoroknak és mindenkinek, akik nyilvánosan imádkoznak, meg kell tanulniuk úgy imádkozni, hogy általa Istent dicsőítsék és a hallgatók áldásban részesüljenek. Lassan, érthetően és elég hangosan beszéljenek, hogy mindnyájan részt vehessenek az imában és a végén közösen áment mondhassanak." (Testimonies VI., 380-383. o.) "Legtehetségesebb prédikátoraink közül néhányan sokat ártanak maguknak hibás kiejtésük miatt. Mialatt a népet tanítják a kötelességre, hogy Isten erkölcsi törvényének engedelmeskedjenek, nekik maguknak nem volna szabad az egészségre és az életre vonatkozó törvényeket áthágni. 38

Ellen G. White


A prédikátor álljon egyenesen, beszéljen lassan, határozottan és érthetően. Minden mondat után vegyen mély lélegzetet és a szavakat a hasizma segítségével ejtse ki. Ha ezt az egyszerű szabályt és az egészségügyi törvényeket is betartja - más szempontok szerint is -, akkor életét és használhatóságát hosszabban megőrizheti, mint bármilyen más hivatásban. A mellkas kitágul, és a szónok ritkán reked be, akkor is, ha sokat kell beszélnie. Ahelyett, hogy a prédikátor tüdőbeteg lenne, kellő elővigyázatosság mellett legyőzhet minden arra utaló hajlamot. Ha a prédikátorok nem szokják meg, hogy az egészségügyi törvények figyelembevételével beszéljenek, feláldozzák életüket és sokan meggyászolják őket mint az igazság mártírjait. Ebben az esetben azonban egyszerűen az történt, hogy helytelen szokások által ártottak maguknak és az általuk képviselt igazságnak, megrabolták Istent és a világot attól a szolgálattól, amelyet még végezhettek volna. Istennek az tetszene, ha tovább élnének. Ők azonban lassú öngyilkosságot követtek el. Az a mód, ahogyan az igazságot hirdetik, gyakran meghatározó abban, hogy elfogadjáke azt, vagy elvetik. Mindenki, aki ebben a nagy reformációban közreműködik, igyekezzék jó szolgálattevővé válni, hogy a lehető legtöbb jót cselekedje és ne csökkentse az igazság erejét saját hiányosságai miatt. A prédikátoroknak és tanítóknak gyakorolniuk kell a világos beszédet és a szavak teljes kiejtését. Aki gyorsan, torokhangon beszél, egymásra halmozva a szavakat, természetellenesen magas hangon, csakhamar bereked és szavai sokat veszítenek abból az erőből, amellyel rendelkezne, ha lassan, érthetően és nem olyan hangon mondaná el azokat. A hallgatóság részvétet érez a szónok iránt, mivel észreveszi, mennyire erőlködik és attól fél, hogy minden pillanatban összeroskadhat. Nem az bizonyítja az ember buzgóságát, ha felindulással és erőteljes taglejtéssel beszél. "Mert a test gyakorlásának kevés haszna van." (I. Tim. 4:8) Az Üdvözítő azt akarja, hogy munkatársai Őt mutassák be és minél szorosabban halad az ember Istennel, annál tökéletesebb lesz az előadásmódja, magatartása, testtartása és mozdulatai. Példaképünk, Krisztus életében, soha sem láttak durva és bárdolatlan szokásokat. Ő mennyei küldött volt, és követőinek hasonlítaniuk kell hozzá. Egyesek azt állítják, hogy az Úr a Szentlélek által képesíti az embereket úgy beszélni, ahogyan Ő kívánja; azonban Istennek nem szándéka elvégezni azt a munkát, amellyel az embereket bízta meg. Értelemmel ruházott fel bennünket a megítélésre, s alkalmat nyújt az elménk és a képességek kiképzésére. Ha megtettünk mindent, amire lehetőségünk volt, akkor komoly imában fordulhatunk Istenhez, hogy Lelke által segítsen abban, amit mi magunk nem tudunk elvégezni." (Testimonies IV., 404-405. o.)

"IGYEKEZZ, HOGY ISTEN ELŐTT BECSÜLETESEN MEGÁLLJ!" Az Istenért végzendő munka alkalmas embereket kíván, embereket, akik kiképzést nyertek, hogy mint tanítók és prédikátorok szolgáljanak. Igaz, hogy egyesek ugyan eredményes munkát végeztek, bár hiányos kiképzést nyertek, de nagyobb eredményt mutathattak volna fel, nagyobb munkát végezhettek volna, ha mindjárt kezdetben megfelelő képzésben részesülnek. Pál apostol a következőképpen ír Timótheusnak, az ifjú prédikátornak: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét." (II. Tim. 2:15) Krisztus számára lelkeket megnyerni - ez a munka gondos előkészületet kíván. Senki sem végezheti az Úr munkáját anélkül, hogy

39

Ellen G. White


előzőleg megfelelő oktatásban ne részesült volna és ne így várja a legjobb eredményt. Iparosok, jogászok, kereskedők vagy bármilyen más foglalkozású emberek is, előbb megtanulják a szakmát, amelyet űzni óhajtanak. Arra törekednek, hogy minél eredményesebbek legyenek. A kalaposnő, a szabónő elmondja, mily sokáig tanult, míg mesterségét alaposan elsajátította. Az építőmester elbeszéli, milyen sok időbe telt, míg megtanulta, hogyan kell egy tetszetős, kényelmes épületet felépíteni. Így van ez minden hivatásnál, amelyet az emberek végeznek. Lehet-e, hogy Krisztus szolgái kevesebb fáradságot fordítsanak olyan munka előkészítésére, amely sokkal fontosabb minden más feladatnál? Nem kell-e ismerniük a lélekmentéshez szükséges eszközöket és az ahhoz vezető utat? Az emberi természet alapos ismerete, mélységes kutatás, gondos mérlegelés és komoly imák kellenek ahhoz, hogy férfiakat és nőket felvilágosítsanak azokról a fontos dolgokról, amelyek örök üdvük elnyerését szolgálják. Azok közül, akik elhívattak, hogy Krisztus munkatársai legyenek, igen sokan elmulasztották, hogy hivatásukra előkészüljenek. Megalázták Megváltójukat, amennyiben a szükséges kiképzés nélkül kezdtek dolgozni. Egyesek, akik megunták a felületes mázt, amit a világ finom modornak nevez, az ugyanolyan ártalmas másik végletbe estek. Vonakodnak jellemük csiszolásától, a finom modor elsajátításától, amelyet Krisztus megkíván gyermekeitől. A prédikátor figyeljen arra, hogy ő nevelői tisztséget visel, és ha modora durva és csiszolatlan, akkor azok, akiknek kevesebb tudásuk és tapasztalatuk van, követni fogják őt.

Felületes ismeretek "Az ifjú prédikátor soha ne elégedjen meg az igazság felületes ismeretével, hiszen nem tudhatja, hol kell Istenről tanúbizonyságot tennie. Sokaknak kell majd királyok és a világ tudósai elé állniuk, ahol hitükért felelősségre vonják őket. Akiknek csak felületes ismeretük van az igazságról, azoknak szégyenkezniük kell, mivel zavarba jönnek és nem képesek a Szentírást helyesen magyarázni. Szomorú valóság, hogy a munka előrehaladása a kiképzett munkások hiánya miatt akadozik. Sokan nem rendelkeznek elegendő erkölcsi és szellemi képességgel. Nem erőltetik meg szellemi képességeiket és nem ásnak az elrejtett kincs után. Mivel csak a felszínről merítenek, csak azt az ismeretet nyerik el, amely a felszínen van. Talán azt hiszik, hogy képesek lesznek súlyos körülmények között fontos állást betölteni, ha elmulasztották, hogy a munka érdekében képezzék és fegyelmezzék magukat? Azt képzelik, hogy megfelelő eszközök lehetnek Isten kezében lelkek megmentésére, ha nem használták ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket, hogy alkalmassá váljanak a munkára? Isten munkája sokoldalú férfiakat kíván, akik képesek terveket kigondolni, építeni és szervezni. Akik a munka fontosságát és lehetőségeit a mai időkben felismerik, mindent elkövetnek, hogy komoly tanulás által az elérhető legtöbb ismeretet megszerezzék Isten Igéjéből, hogy azután a szükséget szenvedő, bűnbeteg lelkek szolgálatában felhasználják. A prédikátor soha ne higgye, hogy már eleget tanult és most már engedhet buzgóságából. Folytassa tanulmányait egész életén keresztül. Tanuljon mindennap, és használja fel szerzett ismereteit. Aki prédikátori tisztségre készül, ne felejtse el, hogy a legfontosabb és mindennél előbbre való a szív előkészítése, melynek helyét sem értelmi kiképzés, sem pedig teológiai tanulmány nem helyettesítheti. Kell, hogy az Igazság napjának ragyogó sugarai a munkás szívébe hatoljanak és életét megtisztítsák, mielőtt az Isten trónjától kiáradó világosság átsugározhat rajta azokhoz, akik még sötétségben élnek. 40

Ellen G. White


Éjszaka sok kép vonult el előttem Isten művének azon pontjai felől, amelyeket Mesterünkért, az Úr Jézus Krisztusért kell végeznünk, és világosságot nyertem. Valaki, aki hatalommal rendelkezett, szólt hozzám és megkísérlem visszaadni a gyakorlati tanítást. A mennyei követ így szólt: A prédikátori hivatás sok hiányosságot szenved azáltal, hogy olyan férfiak is prédikálnak, akiknek nincs megfelelő kiképzésük. Sokan hibáztak amikor prédikátori megbízást fogadtak el. Alkalmasabb munkát kell majd keresniük, mint az igehirdetés. A tizedből élnek, azonban erőfeszítéseik csekély értékűek, úgyhogy a jövőben nem kaphatnak fizetést ebből a pénzalapból. Sok esetben a prédikátori hivatás elveszíti szent jellegét. Aki elhívatott az Ige hirdetésére, az igaz, önfeláldozó munkás legyen. Isten olyan férfiakat hív el, akik tudatában vannak, hogy milyen komoly fáradozásokat kell végezniük. Férfiakat, akik megfontoltan, buzgósággal, értelemmel, tehetséggel és Krisztus jellemtulajdonságaival végzik munkájukat. A lélekmentés nagy munka, amely megkívánja minden tehetség, minden kegyelmi ajándék felhasználását. Akik ebben részt vesznek, szüntelenül fejlődniük kell a rátermettségben. Éljen bennük az állandó vágy, hogy erőben gyarapodjanak, tudva azt, hogy önmaguk gyengék lesznek, ha állandóan nem növekszenek a kegyelemben. Igyekezniük kell, hogy munkájukban mind nagyobb eredményeket érjenek el. Ha munkásaink ily módon működnek, sok gyümölcsöt érlelnek. Sok lelket nyernek meg az igazság számára. Isten elvárása gyermekei iránt sokkal nagyobb, mint azt az ember felmérhetné. Az elérendő cél: Istenhez hasonlóvá válni. A tanítvány előtt az állandó fejlődés ösvénye áll. Célhoz kell érnie és olyan szintre eljutnia, amely magában foglal mindent, ami jó, tiszta és nemes. Amennyire csak lehetséges, olyan gyorsan és messzemenően halad majd előre az igaz megismerés minden területén." (Nevelés, 16-17. o.)

AZ IRATTERJESZTÉS - KÉPZÉS A SZOLGÁLATRA "Fiatal emberek az iratterjesztés által készülhetnek legjobban elő a prédikátori hivatásra. Menjenek kis- és nagyvárosokba és terjesszék a korunknak szóló igazságot tartalmazó könyveket. Közben alkalmuk lesz az élet Igéjét hirdetni és az igazságnak ilyen módon elhintett magvai kikelnek majd és gyümölcsöt teremnek. Az emberekkel való érintkezés és könyveink bemutatása által olyan tapasztalatokban lehet részük, amelyeket igehirdetés útján nem szerezhetnek meg. Ha a fiatalok attól a vágytól késztetve mennek el evangélistának, hogy felebarátaikon segítsenek, akkor fáradozásaik eredménye aratás lesz az Úr számára. Azután kimehetnek a területre misszionáriusnak, hogy a korunknak szóló igazságot hirdessék, és ha kitartóan könyörögnek nagyobb világosságért és a Szentlélek vezetéséért, akkor idejében tudják majd közölni az elfáradtaknak az Úr szavait. Ragadjanak meg minden alkalmat, hogy szeretetszolgálatot végezzenek, és tartsák emlékezetükben, hogy így az Úrtól kapott küldetést teljesítik. Aki igazi szolgálatra való alkalmat kíván önmaga számára és teljesen átadja magát az Úrnak, az a könyvárusítás közben alkalmat talál arra, hogy az eljövendő örök életről beszélhessen az emberekkel. Az így nyert tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek azoknak, akik lelkészi pályára készülnek. Csakis Isten Szentlelkének vezetése alatt álló férfiak és nők válhatnak Isten nyájának igazi pásztoraivá. Ha sohasem feledkeznek meg arról, hogy Krisztus kíséretében járnak, akkor a legsúlyosabb kísértések és viszontagságok közepette is szent áhítatot és magasztos örömet éreznek. Munkájuk közben megtanulnak imádkozni. Megtanulják a türelmet, nyájasságot, 41

Ellen G. White


barátságosságot és szolgálatkészséget. Miközben arra gondolnak, hogy állandó kísérőjük, Krisztus nem hagyhatja jóvá a barátságtalan szavakat és érzelmeket, igazi keresztényi udvariasságot tanúsítanak majd. Szavaik tiszták lesznek. A beszéd adományát olyan szent ajándéknak tekintik, amelyet abból a célból nyertek, hogy Isten magasztos és szent munkájában vegyenek részt általa. Az emberi eszköz megtanulja, miképpen kell isteni kísérőtársát - akivel szoros kapcsolatban áll - kinyilatkoztatnia az embereknek. Tisztelettel és félelemmel adóznak majd a láthatatlan Szentnek, mert az Ő szent és tiszta útjain járnak és az Ő igáját hordozzák. Mindazok, akik bizalmukat e szent isteni útitársba helyezik, fejlődnek majd és fel lesznek ruházva olyan képességekkel, amelyek segítségével az igazságot szent szépséggel övezhetik." (Testimonies VI., 322. o.) Ifjú emberek, igyekezzetek az Urat megismerni és tapasztalni fogjátok, hogy "az Ő eljövetele biztos, mint a hajnal". (Hós. 6:3) Igyekezzetek állandóan a jobbá válásra. Keressetek komolyan szoros közösséget a Megváltóval. Éljetek Krisztusban való hitben. Végezzétek azt a munkát, amelyet Ő végzett. Éljetek, hogy lelkeket mentsetek, akikért Ő az életét adta. Igyekezzetek mindenféleképpen segítségére lenni mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerültök. Beszéljetek Testvéretekkel, aki tökéletességre fogja vinni neveléseteket - "parancsra új parancs, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi" (Ésa. 28:10) lépésről lépésre. Szoros összeköttetés Jézussal, aki önmagát adta oda áldozatul, hogy egy elveszett világot megmentsen, ez Krisztus kedves szolgájává tesz benneteket.

A BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE Ifjú emberek, akik a prédikátori tisztségre akarnak lépni, vagy már azok, ismerjék a prófétai történelem minden láncszemét és minden tanítást, amelyet Krisztus adott. Az értelem állandó munkálkodás által növekszik erőben, áttekintésben, éleslátásban. Ha a szellem nem működik, elgyengül. A prédikátornak gyakorolnia kell magát a gondolkodásban, és váljon szokásává, hogy elmélyedjen, mert különben nagymértékben veszít gondolkodóképességéből. A fiatal prédikátor küzdjön az Isten Igéjében rejlő nehéz problémák megértéséért és így értelme teljességgel megnyílik. Ha a Szentírás nagy igazságait szorgalmasan kutatja, képes prédikációk megtartására, amelyek világos, határozott üzenetet tartalmaznak és hallgatói segítségére szolgálnak a helyes út megválasztásában. Az a prédikátor, aki az igazság tanítására vállalkozik és csak felületesen ismeri Isten Igéjét, megszomorítja a Szentlelket. Aki pedig - ha csekély ismerettel is - elkezdi továbbadni azt, amit tud, ugyanakkor igyekszik tudását bővíteni, az képességet nyer nagyobb munka elvégzésére. Minél több világosságot vesz fel saját lelkébe, annál több mennyei világosságban részesíthet másokat. A prédikátori tisztségben ne nyilvánuljon meg gyengeség. Az igazság, melyet mi hirdetünk, mindenható. Sok prédikátor azonban nem szívleli meg azt a feladatot, hogy Isten mélységes gondolatait kikutassa. Ha tetterőssé akarnak válni a szolgálatban és tapasztalatokat szerezni, amelyek mások segítségére képesítik őket, akkor le kell győzniük gondolkodásuk megszokott restségét. Ha egész szívvel szentelik magukat az Írás kutatására, új erőt éreznek majd magukban. Az Isten lehajol az emberi fáradozásokhoz, ha a lélek Őt szomjazza, és a vágyakozó szív elmondhatja: "Csak Istenben nyugodjál meg, lelkem, mert Tőle van reménységem." (Zsolt. 62:6) Prédikátorok, akik eredményes munkát akarnak végezni lelkek megmentésére, legyenek a Biblia tanulói és az ima emberei! Bűn elhanyagolni Isten Igéjének tanulmányozását, mialatt valaki mások tanítására vállalkozik. Aki felismeri a lelkek értékét, tudni fogja, hogy túl nagy

42

Ellen G. White


veszélyben van, ha az isteni tudományban való előmenetelét elhanyagolja. Odamenekül az igazság várához, ahol bölcsességet, ismeretet és erőt nyerhet Isten munkájának elvégzésére. Addig nem nyugszik, amíg felülről fel nem kenettetik. Ha Krisztus szolgája Isten Igéjét teszi meg állandó kísérőjéül, fejlődnek képességei, és jobb munkát végezhet. Ha állandóan gyarapszik a bölcsességben, akkor mindig jobban és jobban tudja kiábrázolni Krisztust. Erősödik a hitben és bizonyságot szolgáltat a hitetleneknek a kegyelem és szeretet teljességéről, amint az Krisztusban van. Elméje kincseskamra lesz, amelyből meríthet, hogy mások szükségletét betölthesse. A Szentlélek munkája által az igazság bevésődik lelkébe, és mindazok, akik tőle hallják az igazságot - akikről egy napon számot kell adnia - nagy áldásban részesülnek. Aki ily módon alkalmassá válik a prédikátori tisztségre, biztos lehet a jutalomban, amely megígértetett azoknak, akik sokakat vezetnek el az igazság ismeretére. A hitünkről szóló könyvek alapos áttanulmányozása nagyszerű és fontos segítő eszköz, de nem adják meg a léleknek a legnagyobb erőt. A Biblia a legjobb könyv a világon értelmünk kiképzésére. Tanulmányozása próbára teszi az elmét, erősíti az emlékezőképességet, élessé teszi az értelmet, jobban, mint az emberi filozófiát felölelő összes téma. Azok a nagy tanítások, amelyeket a Szentírás felsorol, az a méltóságteljes egyszerűség, amellyel ezeket kezeli, az a világosság, amelyet az élet nagy feladataira vet, erőt és kitartást kölcsönöz az értelemnek. Aki a nagy, ránk váró harcban hűséges akar maradni Krisztushoz, annak mélyebben kell behatolnia az evangéliumba, mint emberek véleményébe és tanításaiba. Az én üzenetem az idős és ifjú prédikátorokhoz ez: Őrizzétek féltő szívvel az ima, a Biblia-tanulmányozás és az önvizsgálat óráit. Egy részét minden napnak fordítsátok az Írás kutatására és az Istennel való érintkezésre, akkor lelki erőt nyertek Istentől és növekedtek a kegyelemben. Egyedül Ő tölthet meg benneteket nemes törekvésekkel és változtathatja át jellemeteket az isteni képmásra. Közelítsétek meg komoly imában, és akkor Ő megtelíti szíveteket magasztos és szent törekvésekkel, mélységes, őszinte vággyal a gondolatok tisztasága és világossága után. A Biblia igazi megismerése csak a Szentlélek segítségével nyerhető el, aki által az Ige is adatott. Ahhoz, hogy ezt a tudást elnyerjük, a Szentírás szerint kell élnünk. Mindennek engedelmeskednünk kell, amit Isten szava parancsol. Mindenre, amit ígér, igényt tarthatunk. Az élet, amelyet elénk tár, az az élet, melyet ereje által kell élnünk. Csak akkor tanulmányozhatjuk eredményesen a Bibliát, ha így viszonyulunk hozzá.

A FIATAL PRÉDIKÁTOROK DOLGOZZANAK EGYÜTT IDŐSEBB MUNKATÁRSAIKKAL! A prédikátori tisztségre való előkészüléskor az ifjú emberek dolgozzanak együtt az idősebbekkel. Akik a munkában már tapasztalatokat szereztek, vigyék magukkal munkaterületeikre a fiatal, tapasztalatlan prédikátorokat és oktassák ki őket, hogyan kell eredményes munkát végezni a lelkek megmentéséért. Barátsággal és szeretettel segítsenek ezek az idősebb szolgák a fiatalabbaknak, hogy előkészüljenek arra a munkára, amelyre az Úr hívta őket. Az ifjú emberek szívleljék meg oktatóik tanácsát, tiszteljék odaadásukat és gondoljanak arra, hogy a munkában eltöltött évek tapasztalatai bölcsességgel ruházták fel őket. Péter a gyülekezetek és közösségek tisztviselőinek a következő szavakkal adott bölcs tanácsot: "Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedéssel, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És amikor 43

Ellen G. White


megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (I. Pt. 5:2-5) Az igehirdetés idősebb szolgái legyenek nevelők és állják meg jól helyüket az istenfélelemben. Az ifjabbak tekintsék előjognak, hogy az idősebbek vezetése alatt tanulhatnak, és amennyire ifjúságuk és tapasztalatuk engedi, vegyenek magukra minden terhet. Ilyen módon nevelte az ifjakat Illés próféta a prófétaiskolában, és a mi ifjainkat is hasonló nevelésben kell részesíteni. Természetesen nem lehet ifjúságunknak minden részletben tanácsot adni, hogyan járjanak el, azonban az idősebb munkások oktassák és tanítsák őket lelkiismeretesen, hogy mindenkor csak hitük kezdőjére és bevégzőjére tekintsenek fel. Pál apostol felismerte az ifjabb erők képzésének fontosságát. Ha befejezte egyik misszióútját, ő és Barnabás ismét meglátogatta a gyülekezeteket, amelyeket alapítottak, és kiválasztottak férfiakat útitársakul, hogy kiképezzék őket az evangélium szolgálatára. Pál munkájának része volt az, hogy ifjú férfiakat képezzen az evangélium szolgálatára. Misszióútjaira magával vitte őket és ezáltal olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek később felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol volt tőlük, munkájukat mindig figyelemmel kísérte. Timótheushoz és Titushoz írt levelei bizonyítják, mennyire vágyott arra, hogy eredményesek legyenek. "És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által - írja -, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II. Tim. 2:2) Pál munkálkodásának módja még egy fontos tanítást tartalmaz a mai prédikátorok számára. Tapasztalt munkások nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet ők hordoznak, fiatalokat oktatnak és az ő vállukra is terheket helyeznek. Isten akarata, hogy művében dolgozó prédikátorai az ifjakat az Ő szolgálatára neveljék. Azonban a leendő munkás ne vesse alá magát teljesen az idősebb munkás eszméinek és véleményének, akire rábízatott, mert így elveszíti saját egyéniségét. Nem szabad, hogy azonossága beolvadjon az őt tanító személyébe annyira, hogy ne merjen ítéletet alkotni, és csak azt tegye, amit mondtak neki, függetlenül attól, mi a saját felfogása a helyes és helytelen dolgokról. Megvan az az előjoga, hogy személyesen tanuljon a nagy Tanítótól. Ha az illető, akivel együtt munkálkodik, olyan utat követ, amely nem áll összhangban azzal, hogy "így szól az Úr", akkor ne forduljon másfelé, hanem menjen el a feljebbvalójához, tárja elé az ügyet és fejtse ki szabadon saját véleményét. Így a tanítvány áldására lehet tanítójának. Kötelességét lelkiismeretesen végezze. Isten nem tekinti őt bűntelennek, ha hallgatólag elnézi a helytelen cselekedeteket, bármily nagy befolyással vagy felelősséggel is rendelkezik tanítója. Tanácsoljuk az ifjú embereknek, hogy kapcsolódjanak az idősebb zászlóvivőkhöz, hogy ezek a hűségesek erősíthessék és taníthassák őket, akik már oly sok harcot átéltek és akikhez a Szentlélek bizonysága által Isten már gyakran szólt, megmutatva nekik a helyes utat. Ha Isten népét veszedelem éri, amely próbára teszi hitét, ezek az úttörő munkások beszéljék el a múltban szerzett tapasztalataikat, amikor ugyanilyen esetekben kételyek merültek fel az igazsággal szemben és idegenszerű nézeteket hoztak be, amelyek nem Istentől származtak. Manapság Sátán keresi az alkalmakat, hogy az Igazság mérföldköveit ledöntse, azokat az emlékműveket, melyeket az út mentén állítottak fel. Szükség van az Úr idős szolgáinak tapasztalataira, akik házukat sziklára építették és állhatatosak az igazságban, jóban és rosszban egyaránt.

44

Ellen G. White


A FIATAL PRÉDIKÁTOR A fiatalok úgy lépjenek Jézus munkatársaiként a prédikátori tisztségbe, mint akik meg akarják osztani önmegtagadó és önfeláldozó életét és kifejezésre akarják juttatni a Mester szavait: "Én odaszentelem magamat őérettük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." (Jn. 17:19) Ha átadják magukat az Úrnak, akkor felhasználja őket, hogy segítsenek az Ő lélekmentési terve véghezvitelében. Annak az ifjúnak, aki a tanítói tisztségbe lépett, tisztában kell lennie hivatásával, és el kell határoznia, hogy idejét, erejét és befolyását teljesen a munkának szenteli, jól tudva, milyen feltételek mellett szolgálja Megváltóját. Ha a zászlóvivők kidőlnek, az ifjak legyenek felkészülve a megüresedett helyek elfoglalására, hogy az Igazság zavartalanul tovább hirdettessék. A frontot bővítsük ki. Aki fiatal és erős, menjen el a föld sötétebb helyeire megtérésre hívni a pusztulás szélén álló lelkeket. Előbb azonban tisztítsa meg lelke templomát minden tisztátalanságtól és zárja szívébe Krisztust.

"Gondot viselj!" Pál Timótheushoz intézett szavai minden ifjúnak szólnak, akik prédikátori szolgálatot vállalnak: "Gondot viselj magadra és a tudományra!" (I. Tim. 4:16) "Magadra" - ez követel figyelmet először. Előbb add át magad az Úrnak, hogy megtisztítson és megszenteljen! Egy jó példa többet mond el az igazságról, mint az ékesszólás, melyhez nem társul jól elrendezett élet. Tisztítsd meg lelked lámpását és töltsd meg a Szentlélek olajával! Kérd Krisztustól a kegyelmet, az értelemnek azt a világosságát, amely képessé tesz az eredményes munka végzésére! Tőle tanuld meg, mit jelent lelkekért munkálkodni, akikért Ő az életét adta! "Gondot viselj!" - előbb magadra és azután a tanításra. Szívedet ne engedd megkeményedni a bűn által. Vizsgáld meg alaposan magatartásodat és szokásaidat! Hasonlítsd össze Isten Igéjével és azután száműzz életedből minden rossz szokást és vágyat. Borulj térdre Isten előtt és kérd Igéjének megértését. Győződj meg róla, hogy ismered az igazság valódi alaptételeit. Ha azután ellenfelekkel találkozol, akkor nem saját erőddel élsz, mert melletted áll majd Isten angyala és segítségedre lesz, hogy minden hozzád intézett kérdésre megfelelj. Tartsd fenn az érintkezést nap nap után Jézussal, akkor szavad és példaadásod hatalmas befolyást gyakorol majd a jó érdekében.

A tudatlanságra nincs mentség Néhány leendő prédikátor nem fogja fel teljesen a munka horderejét. Téves fogalmaik vannak a prédikátortól megkövetelt képességekről. Azt hiszik, elegendő, ha a tudomány és Isten Igéje csekély ismeretével rendelkeznek, hogy alkalmasak legyenek a prédikátori tisztségre. Egyesek azok közül, akik a korunknak szóló igazságot hirdetik, olyan kevés bibliai ismerettel bírnak, hogy nehezükre esik egy szöveget a Szentírásból emlékezetből helyesen idézni. Ügyetlen viselkedésükkel, tévedéseikkel bűnt követnek el Isten ellen. Elferdítik az Írást, és olyan szövegekre hivatkoznak, amelyek nem is szerepelnek a Bibliában. Egyesek úgy vélik, hogy műveltség vagy az Írás alapos ismerete csekély jelentőséggel bír, ha az ember egyébként a Szentlélek birtokában van. Isten azonban soha nem adja a Szentlelket a tudatlanság szentesítésére. Megszánja és megáldja azokat, akiknek helyzete olyan, hogy lehetetlen megszerezniük a képzést - néha leereszkedik, hogy erejével kipótolja gyengeségeiket. Mindazonáltal kötelességük, hogy Igéjét kutassák. A tudományos ismeret hiánya nem mentség a Biblia-tanulmányozás elhanyagolására, mert az isteni Igék elég világosak ahhoz, hogy még a legtudatlanabbak is megértsék.

45

Ellen G. White


A vendégszeretet viszonzása Az ifjú prédikátorok tegyék magukat mindenütt hasznossá. Ha otthonukban látogatnak meg embereket, ne legyenek restek, hanem igyekezzenek segítségére lenni azoknak, akiknek vendégszeretetét élvezik. A kötelezettség kölcsönös. Ha a prédikátor igénybe veszi barátai vendégszeretetét, kötelessége jóságukat figyelmességgel és előzékenységgel viszonozni. A vendéglátó esetleg gondokkal és nehéz munkával terhelt ember. Ha hajlandóságot mutat a prédikátor, és kellő időben segítséget nyújt másoknak, megtalálhatja az utat az emberek szívéhez és megnyithatja az utat az igazság befogadására. A kényelemszeretet - vagy mondhatnám: fizikai restség - alkalmatlanná teszi az embert a prédikátori tisztségre. Aki erre a hivatásra készül, gyakorolja magát nehéz fizikai munkák végzésében, mert akkor szellemi téren is könnyebben végezheti a nehéz munkát. Ha azután válságos időszak jön el, amikor cselekvő, jól fejlett fizikai erő és tiszta, világos, erős gyakorlati értelem kívántatik, amikor nehéz munkát kell végezni, ahol minden egyes ütés számításba jön, amikor nehézségek támadnak, amelyeket csak felülről jövő bölcsességgel lehet megoldani, akkor azok az ifjak, akik megtanulták a nehézségeket komoly munkával legyőzni - jelentkezni tudnak a munkára való felhívásra.

Állhatatosság szükséges "Pál apostolnak Timótheushoz írt levele sok tanítást tartalmaz ifjú prédikátorok számára. Az idős apostol hangsúlyozta a fiatal munkásnak a hitben való állhatatosság szükségességét. Így ír: "Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az Ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint." (II. Tim. 1:6-8) Pál nyomatékosan kérte Timótheust: gondoljon arra, hogy "szent hívással" hívatott el annak idején, hogy hirdesse annak az erejét, aki "világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által, amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." (II. Tim. 1:10-12) Bárhol is járt Pál - haragos tekintetű farizeusok vagy a római hatóságok előtt, a dühös tömeg előtt Listrában vagy az elítélt bűnösök között a macedóniai börtönben, akár a megrémült hajósokkal tárgyalt a zátonyra futott hajón, vagy egyedül állt Néró előtt, hogy élete megtartásáért védekezzék - sohasem szégyellte az ügyet, amiért harcolt. Keresztény életének egyetlen célja volt: annak szolgálni, akinek neve őt egykor megvetéssel töltötte el. Ettől a céltól semmilyen ellenállás vagy üldöztetés nem tudta eltántorítani. Hite gyakorlat által erősödve és áldozatok által megtisztítva megtartotta és megerősítette őt. Így folytatja: "Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízd hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozd, mint a Jézus Krisztus jó vitéze." (II. Tim. 2:1-3) Isten igazi szolgája nem tér ki a nyomorúságok vagy felelősségek terhe elől. Erőt nyer abból a forrásból, amely soha nem apad ki azok számára, akik őszintén keresik az isteni erőt, amely képessé tesz szembeszállni a kísértésekkel, azokat legyőzni, és a kötelességeket elvégezni, amelyeket Isten helyezett vállaira. Az a kegyelem, amelyet elnyer, kibővíti

46

Ellen G. White


felfogóképességét Isten és Fia megismeréséhez. Lelke feloldódik abban a vágyban, hogy a Mesternek kedves szolgálatot végezzen. Mialatt továbbhalad a keresztényi ösvényen, megerősödik a "Jézus Krisztusban való kegyelemben". Ez a kegyelem lehetővé teszi, hogy hűséges bizonyság legyen azokról a dolgokról, amelyeket hallott. Nem veti meg, nem hanyagolja el azt a tudást, amelyben Isten részesítette, hanem az elnyert ismeretet hűséges emberekre bízza, akik ismét másokat tanítanak. A Timótheushoz írt második levélben Pál magasra helyezi a mércét ifjú munkatársa előtt, mikor a reá - mint Krisztus szolgájára - váró feladatokra mutat: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj - írja az apostol -, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét. Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:15, 22-25)" (Apostolok története, 499-502. o.)

Alkalmasság a munkára MEGSZENTELŐDÉS A prédikátornak könyvből tanult bölcsességnél többre van szüksége, hogy eredményes munkát végezhessen. Aki lelkek megmentésére törekszik, annak szüksége van megszentelődésre, igazságosságra, körültekintésre, szorgalomra, tetterőre és tapintatra. Ha ezekkel rendelkezik, nem lesz méltatlan szolgája az Úrnak, befolyása a jóra meghatározó lesz. Krisztus minden tettét és kívánságát szigorúan a misszió szolgálatába állította és ez a misszió a menny pecsétjét viselte. Mindent alárendelt annak a munkának, amelynek elvégzésére lejött a Földre. Amikor édesanyja gyermekkorában rátalált a tanítók iskolájában, és így szólt hozzá: "Fiam, miért cselekedted ezt velünk?" - válasza életfelfogását fejezte ki: "Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk. 2:48-49) Jellemezze szolgáit is a Krisztus által bemutatott odaadás, megszentelődés és alárendelődés Isten igéje követelményeinek. Jézus elhagyta a biztonság és békesség otthonát, még a világ megteremtése előtt feladta a dicsőséget, amelyet az Atyánál élvezett. Leszállt a világmindenség trónjáról, szenvedő, megkísértett emberré lett, magányosan járt, hogy könnyeket vessen és vérével öntözze az életre elvetett magokat az elveszett világért. Ily módon hintsék el szolgái is a magot. Amikor Ábrahám elhívatott az igazság magvának elhintésére, ezt a parancsot kapta: "Eredj ki a te földedből és rokonságod közül és atyádnak házából a földre, amelyet mutatok néked." (I. Móz. 12:1) Ő elment mint Isten fáklyahordozója és hirdette az Úr nevét a világnak. "És ő kiméne, nem tudván, hová megy." (Zsid. 11:8) Elhagyta hazáját, rokonait és mindent, ami kellemessé tette földi életét, hogy vándor és idegen legyen. Pál apostol is üzenetet kapott, amikor a jeruzsálemi templomban imádkozott: "Eredj el, mert én téged messze küldelek, a pogányok közé." (Ap. csel. 22:21) Akiket elhívnak a Krisztushoz való csatlakozásra, azoknak ott kell hagyniuk mindent, hogy Őt kövessék. Meg kell szakítani a régi összeköttetéseket, le kell mondani régi élettervekről, fel kell adni földi reményeket. Munka és könnyek között, a magányban és áldozatok árán kell hinteni a magot. 47

Ellen G. White


Aki testét, lelkét és elméjét az Úrnak szenteli, állandóan új erőt nyer testileg, lelkileg és szellemileg. A menny kiapadhatatlan készletei állnak rendelkezésére. Krisztus megajándékozza saját lelkével, életet ad saját életéből. A Szentlélek a legnagyobb erővel munkálkodik szívében és lelkében. Isten kegyelme növeli és fejleszti képességeit és az isteni természet a legnagyobb mértékben jön segítségére a lélekmentés munkájában. A Krisztussal való együttmunkálkodás által tökéletessé lesz Őbenne, és emberi gyengesége ellenére is alkalmas lesz a Mindenható munkáinak elvégzésére. A Megváltó nem fogad el megosztott szolgálatot: Isten szolgája tanulja meg naponként átadni magát az Úrnak! Kutasson Isten Igéjében; igyekezzék megérteni jelentőségét és engedelmeskedjen tanításának. Ily módon elérheti a keresztény tökéletességet. Az Úr munkálkodik vele napról napra és nemesíti jellemét, amely megáll majd a végső próba idején. Ily módon a hívő napról napra dicső bizonyságot tesz emberek és angyalok előtt, hogy az evangélium mit tud véghezvinni az elbukott emberért. Amikor Krisztus az Ő követésre hívta fel tanítványait, nem ajánlott nekik kecsegtető kilátásokat ebben a földi életben, nem ígért nekik nyereséget vagy világi méltóságot, és ők sem szabtak feltételeket azzal kapcsolatban, hogy milyen fizetséget kapjanak. Mátéhoz, aki a vámnál ült, így szólt a Megváltó: "Kövess engem! És az felkelvén követte őt." Máté, mielőtt a szolgálatába állt, nem kért tőle egy meghatározott összeget, amely megfelel a korábbi foglalkozásában kapott fizetésének. Követte Jézust minden kérdezősködés és tétovázás nélkül. Elegendő volt számára, hogy a Megváltóval járhat, hallhatja szavait és közösen munkálkodhat Vele. Ugyanez történt a már előbb elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus elhívta Pétert és társát, hogy kövessék őt, azonnal otthagyták hálójukat és csónakjukat. Néhány tanítványnak voltak barátai, akikről gondoskodni kellett. Amikor azonban megkapták a Megváltó meghívását, nem ingadoztak és nem kérdezték, miből éljenek meg és tartsák el családjukat? Egyszerűen engedelmeskedtek a hívásnak, és amikor Jézus később megkérdezte tőlük: "Mikor elküldtelek benneteket erszény és táska nélkül, volt-e valami fogyatkozástok?" - azt felelhették: "Semmiben sem!" (Lk. 22:35) A Megváltó ma bennünket hív el művéhez, mint egykor Mátét, Jánost és Pétert. Ha szeretete érintette szívünket, nem a fizetség kérdése lesz a legfontosabb gondolatainkban. Örülni fogunk, hogy Krisztus munkatársai lehetünk és aggodalmaskodás nélkül bízzuk magunkat gondjaira. Ha Isten lesz erősségünk, világosan felismerjük kötelességeinket, és szándékaink önzetlenné válnak. Életünket nemes igyekezet hatja át, amely kizár minden közönséges indokot. Sokan, akiket az Úr felhasználhatna, nem akarják hallani és követni az Ő hívó szavát. Rokonok és barátok, régi szokások, összeköttetések annyira lekötik őket, hogy Isten csak kevés tanítást tud adni nekik és szándékai felől csak kevés ismeretet tud közölni velük. Az Úr sokkal többet tenne szolgáiért, ha teljesen átadnák magukat Neki és az Ő szolgálatát többre értékelnék a rokoni kötelékeknél és minden egyéb földi kötelezettségnél.

Teljesebb megszentelődés szükséges Az idő nagyobb teljesítőképességet és teljesebb megszentelődést kíván. Istenhez kiáltok: ébressz fel és küldj olyan hírnököket, akik tudatában vannak felelősségünknek, akiknek szívében az "én" bálványa - amely minden bűn forrása - megfeszíttetett. Embereket, akik magukat minden fenntartás nélkül hajlandók Isten szolgálatának szentelni; akiknek lelkét a munka szentsége és hivatásuk felelősségének tudata hatja át, akik elhatározták, hogy az Úrnak nem hoznak hamis áldozatot, mely sem erőfeszítésbe, sem imába nem kerül. 48

Ellen G. White


Wellington hercege egyszer jelen volt egy tanácskozáson, ahol keresztény férfiak a pogányok közötti eredményesebb munkálkodás lehetőségeit tárgyalták. Amikor megkérdezték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot és meghozza-e a befektetett költség a várt eredményt, az öreg katona így felelt: "Uraim, mi a menetparancsuk? Önöknek nem az eredményesség kérdését kell megvitatni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így szól: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!" Uraim, engedelmeskedjenek ennek a menetparancsnak!" Testvéreim, az Úr hamar eljön, és minden tetterőnket az előttünk álló munka befejezésére kell fordítanunk. Kérlek benneteket, szenteljétek magatokat teljesen ennek a munkának. Krisztus minden idejével, erejével, lelkével az emberiség javán és áldásán munkálkodott. Teljes napokat szentelt a munkának és egész éjjeleket az imának, erőt gyűjtve, hogy győzedelmesen állhasson ellen a kísértőnek és hogy a nála oltalmat keresőkön segítsen. Mint ahogy az élő folyamot nyomon követhetjük a partjai mentén viruló zöld növényzet között, úgy láthatjuk Krisztust is irgalmas cselekedeteivel, amelyek lépten-nyomon jelzik útját. Amerre járt, nyomában egészség és boldogság fakadt. Oly egyszerűen beszélt az életről, hogy a kisgyermek is meg tudta érteni. Szolgálatra kész szelleme átterjedt az ifjúságra, akik átadták magukat szeretetteljes befolyásának, hogy segítsenek a szegényeken. A vakok és süketek örvendeztek jelenlétének. Szavai a tudatlanoknak és bűnösöknek az élet vizének forrását nyitotta meg. Áldását állandóan és bőségesen osztogatta: az örök élet összegyűjtött kincsei voltak Krisztusban: az Atya ajándéka az emberiségnek. Isten szolgáinak tökéletesen érezniük kell, hogy nem a saját magukéi, hanem mint Isten tulajdonai, pecsétjét és bélyegét viselik magukon. Krisztus áldozatának vérével behintve és a tökéletes odaszentelődés szellemében szánják el magukat arra, hogy Krisztus kegyelméből élő áldozatként adják át magukat Isten munkájára. Ó, közülünk milyen kevesen látják a bűnös megváltását abban a világosságban, amelyben a menny: mint Isten elméjében öröktől fogva elgondolt tervet! És mily kevesen működnek együtt teljes szívvel Megváltójukkal ebben az ünnepélyes befejező munkában! A szükséges szánalomnak alig egy tizede van meg a megmentendő lelkekért. Pedig mily sokakat kell még figyelmeztetni, s mily kevesen értenek abban egyet Istennel, hogy magukat teljesen háttérbe szorítsák, ha egy-egy Krisztusnak megmentendő lélekről van szó. Amikor Illés a mennybe készült, így szólt Elizeushoz: "Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (II. Kir. 2:9) Elizeus nem kért világi dicsőséget, sem helyet a föld előkelői között. Amiért ő esedezett, az a Lélek nagymértékű adománya volt, amit az kapott, akit Isten az égbe való elragadással kívánt kitüntetni. Ő tudta, hogy a munkára, amelyet tőle várnak, semmi más nem képesíti. Evangélium szolgái! Ha ezt a kérdést intézték volna hozzátok, vajon mit feleltetek volna? Mi a szívetek legfőbb vágya, amikor Isten szolgálatában munkálkodtok?

TAPINTATOSSÁG A lelkek megnyeréséhez nagy tapintatra és bölcsességre van szükség. A Megváltó sohasem hallgatta el az igazságot, de mindig szeretetteljesen fejezte ki azt. A másokkal való érintkezésben a legnagyobb tapintattal viseltetett, mindenkor kedves és figyelmes volt. Sosem volt goromba, soha nem ejtett ki fölöslegesen egyetlen szigorú szót sem, és az érzékeny lelkűeknek sosem okozott fájdalmat. Nem ítélte el az emberi gyengeséget.

49

Ellen G. White


Félelem nélkül megfeddte ugyan a képmutatást, hitetlenséget és bűnt, de könnyek fátyolozták el hangját a megrovás szigorú szavainál. Soha nem engedte meg, hogy az igazság mint valami kegyetlen dolog tűnjék fel, hanem mélységes gyengédséget tanúsított az emberiség iránt. Minden lélek drága volt a szemében. S bár isteni méltósággal lépett fel, a leggyengédebb könyörülettel és tisztelettel. Mindenkiben a lelket látta, mert a megmentés volt a küldetése.

Pál alkalmazkodóképessége Ne higgye a prédikátor, hogy a nem hívőknek bármely alkalommal és mindig az egész igazságot kell egyszerre elmondania. Gondosan mérlegelje, mikor mit mondjon és miről nem kell említést tennie. Ez nem félrevezetést jelent, ez volt Pál munkamódszere. "Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok - írta a korinthusiaknak -, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem. A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtlennek erőtlenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket." (II. Kor. 9:19-22) Pál nem úgy közeledett a zsidókhoz, hogy előítéletüket felkeltse. Nem mondta nekik azonnal, hogy a názáreti Jézusban hinniük kell, hanem a prófétai igéknél időzött, amelyek a Messiásról, küldetéséről és munkájáról beszéltek. Lépésről lépésre vezette hallgatóit tovább és megmutatta nekik Isten törvénye megbecsülésének fontosságát. Megfelelő tisztelettel adózott a szertartási törvényeknek, bemutatta, hogy Jézus volt az, aki a rendtartást és az áldozati rendszert bevezette. Majd rátért a Megváltó első eljövetelére, és rámutatott, hogy Krisztus élete és halálának minden egyes részlete beteljesítette az áldozati rendszert. A pogányokat úgy közelítette meg, hogy Krisztust méltatta és a törvény kötelező követelményeit tárta fel, s bemutatta, hogy a Golgota keresztjéről visszatükröződő fény miként adott értelmet és dicsőséget az egész zsidó rendtartásnak. Így változtatta munkamódszerét az apostol, és ahova eljutott, az adott körülmények figyelembevételével fogalmazta meg üzenetét. Türelmes munkálkodása felettébb eredményes volt, habár akadtak sokan, akik nem engedték magukat meggyőzni. Még ma is vannak olyanok, akik semmi módon nem engedik magukat meggyőzni az igazságról és Isten munkatársának gondosan kell keresnie a legjobb módszereket, nehogy előítéletüket és ellenállásukat felébressze. Némelyek ilyen esetekben vallanak kudarcot. Természetes hajlamaikat követve bezárták azt az ajtót, melyen keresztül egy másik munkamódszert alkalmazva szívekhez találtak volna, és ezek által más szívekhez is eljuthattak volna. Isten szolgái legyenek sokoldalúak és nyitottak; ne egysíkúan gondolkodó emberek, akik munkájukat sablonosan végzik, és nem képesek felismerni azt, hogy munkálkodásuk során az igazság bemutatását az emberek különböző osztályaihoz és körülményeikhez kell igazítani. Nagy körültekintéssel járjon el a prédikátor, ha idegenkedésre, elkeseredésre és szembenállásra talál. Mindennél inkább szüksége van arra a bölcsességre, amely "először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató". (Jak. 3:17) Mint ahogy a harmat és a csendes zápor lágyan hullanak a fonnyadt növényre, olyan gyengédek legyenek szavai, amikor az igazságot hirdeti. A lelkeket nyerje meg, és ne taszítsa őket vissza. Igyekezzen a legügyesebben eljárni azokban az esetekben, amelyekre nincs szabály. 50

Ellen G. White


Sok lélek fordult már vissza a rossz útra és veszett el Isten ügye számára, mivel az Úr szolgáiból hiányzott a bölcsesség és hozzáértés. A tapintat és a jó ítélőképesség százszorosan növeli a munkás hasznosságát. Ha kellő időben a megfelelő igéket szólja megfelelő lelkülettel, akkor az ilyen befolyás megindító erővel hat annak a szívére, akin segíteni akar.

Új területeken Ha új területen dolgoztok, ne tartsátok kötelességeteknek azonnal elmondani a hallgatóknak: mi hetednapi adventisták vagyunk, mi hisszük, hogy a hetedik nap az Úr szombatja, mi nem hiszünk a lélek halhatatlanságában. Ezáltal sokszor hatalmas akadály keletkezik közöttetek és azok között, akiket el szeretnétek érni. Beszéljetek hozzájuk, ha az alkalom kínálja, oly hitpontokról, amely felől egyet tudtok érteni. Hangsúlyozzátok a gyakorlati kegyesség szükségességét. Adjátok tanúbizonyságát annak, hogy keresztények, békeszeretők vagytok és szeretitek őket. Lássák, hogy lelkiismeretesek vagytok. Így megnyerhetitek bizalmukat, s majd adódik idő a tantételekre is. Nyerjétek meg a szíveket, készítsétek elő a talajt és azután vessétek bele a magot, miközben az igazságot szeretettel úgy mutatjátok be, amint az Jézus Krisztusban van. Isten bizonyosan segít azoknak, akik bölcsességet kérnek Tőle. Ne várjunk addig, míg alkalom adódik, mi keressük az alkalmakat és legyünk készek mindenkor megindokolni a bennünk lévő reménységet. Ha az evangélium szolgája szívét imában mindenkor Istenhez emeli, akkor Isten megsegíti, hogy a kellő időben a megfelelő szót szólja. Ha másokat meg akarunk jobbítani vagy életük megváltoztatására bírni, szavainkban igen elővigyázatosak legyünk, mert azok az élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. Sokan, ha feddenek vagy tanácsot adnak, oly éles, szigorú szavakkal teszik, melyek nem használnak a megsebzett lélek gyógyulásának. A rosszul választott kifejezések miatt emberek ingerültté válnak és ellenszegülnek. Aki az igazság alapszabályait akarja képviselni, a szeretet mennyei olajával kell rendelkeznie. Minden körülmények között szeretettel figyelmeztessen - akkor szavai mindenkor javulást és nem elkeseredést eredményeznek majd. Krisztus az Ő Szentlelke által majd erőt és nyomatékot ad a szavaknak. Ez az Ő hivatása.

A BARÁTSÁGOSSÁG, MINT KEGYELMI AJÁNDÉK Mindnyájan, akik Krisztusért dolgoznak, őszinték, megbízhatók, az alapelvek megtartásában sziklaszilárdak, egyúttal azonban kedvesek és udvariasak legyenek. A szívesség a Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka. Emberek lelkével foglalkozni a legnagyobb feladat, amit valaha az emberre bíztak; és aki a szívekhez akarja megtalálni az utat, szívlelje meg ezt a tanácsot: "Legyetek irgalmasak és kegyesek!" (I. Pét. 3:8) A szeretet elvégzi azt, amit az érvelés nem képes. De egy pillanatnyi ingerültség, egyetlen barátságtalan válasz, a keresztényi udvariasság és szívesség hiánya valami kis apró ügyben barátaink és befolyásunk elvesztését eredményezheti. Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti. A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan samaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is,

51

Ellen G. White


ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek. Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk. A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni (lásd: Ésa. 50:4). Az Úr pedig azt üzeni nekünk: "A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen..., hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (Kol. 4:6; Ef. 4:29) Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli. Isten nem úgy látja a dolgokat, mint az emberek. Nem a külső után ítél, hanem a szíveket vizsgálja és igazságos ítéleteket hoz. Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk. A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot. A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az "én" még vezető helyet foglal el. A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.

UDVARIAS VISELKEDÉS Azoknak, akik szent dolgokkal foglalkoznak, szól ez az ünnepélyes figyelmeztetés: "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!" (Ésa. 52:11) Minden olyan ember, akit Isten megbízott és megtisztelt valamivel, akire valamilyen különleges szolgálatot 52

Ellen G. White


bízott, legyen körültekintő szavaiban és cselekedeteiben! Legyenek odaadó, istenfélő férfiak, akik az igazság cselekvése és tiszta, igaz szavak által embertársaikat magasabb szintre tudják emelni. Minden őket érő kísértés ellenére nem rendülnek meg, határozott, komoly szándékú emberek, akiknek legfőbb vágyuk lelkeket megnyerni Krisztusnak. Sátán különleges támadásai érik az evangélium szolgáit. Tudja, hogy a prédikátorok is csak emberek, önerejükből semmiféle erénnyel és szentséggel nem rendelkeznek, az evangélium kincseit földi edényekbe helyezték, melyek csak isteni erő által válhatnak a tisztaság edényeivé. Ő tudja, hogy Isten a prédikátorokat arra rendelte el, hogy hatékony eszközök legyenek a lelkek megmentésében, és csak akkor működhetnek eredményesen, ha engedik, hogy életüket az örökkévaló Atya irányítsa. Ezért kísérli meg minden bölcsességével rávenni őket a bűnre, jól tudva: ha ez sikerül, akkor hivatásuk a bennük lévő bűnt csak fokozza, mert a bűnt követve a gonosz szolgái lesznek. Akiket Isten elhívott erre a munkára, adják bizonyságát annak, hogy alkalmasak a szent helyen végzendő szolgálatra. Az Úr azt parancsolta: "Legyetek szentek teljes életetekben!" (I. Pét. 1:15) "Légy példája a hívőknek!" - írja Pál (I. Tim. 4:12, 16; lásd: I. Pét. 4:7-8). Tisztaság és erkölcsös viselkedés - megszívlelendő dolgok. Óvjuk meg magunkat a jelen elfajult bűneitől. Krisztus követei ne alacsonyodjanak le annyira, hogy léha társalgásokat folytatnak, hajadonokkal vagy férjes asszonyokkal bocsátkoznak bizalmaskodásba. Maradjanak meg a saját helyükön illő méltósággal, ugyanakkor lehetnek közvetlenek, kedvesek és udvariasak is mindenkihez. Távol kell tartaniuk magukat mindentől, ami közönségességnek és bizalmaskodásnak tűnik. Ez tiltott terület, amelyre igen veszélyes lépni. Minden szó, minden cselekedet inkább arra szolgáljon, hogy felemeljen, finomabbá, nemesebbé tegyen. Bűn az ilyen dolgokban való meggondolatlanság. Pál figyelmeztette Timótheust, hogy gondolatban is csak tiszta, nemes dolgokkal foglalkozzék, hogy fejlődése mindenki számára látható legyen. Ez a tanács a mai férfiaknak is felettébb szükséges. Nyomatékosan hangsúlyozom evangéliumi munkásaink körében annak szükségességét, hogy minden gondolatuk és cselekedetük tiszta legyen. Egyéni elszámolási kötelezettségünk van Isten felé - személyre szóló munkánk, melyet senki sem végezhet el helyettünk. Arra kell törekednünk, hogy a világot jobbá tegyük. Ha társas életünket ápoljuk, ez ne csak szórakozásul szolgáljon, hanem a magasabb cél érdekében tegyük. Nem látunk elég rosszat körülöttünk, amely indokolttá tenné e figyelmeztetés szükségességét? Mindenfelé tönkretett emberek, ledöntött családi oltárok, elpusztult otthonok vesznek körül. Különös módon feladják az alapelveket, az erkölcsi érzék alacsony színvonalra süllyed és a Föld rohamosan Sodomává válik. Hatalmas mértékben növekednek azok a bűnök, amelyek Isten ítéletét hozták el az özönvíz előtti világra és Sodomát tűzhalál által pusztították el. Közeledünk a véghez, amikor a Föld tűzzel tisztíttatik meg. Vajha mindazok, akiket Isten az igazság világosságának terjesztésével megbízott, elszakadnának minden bűntől! Vajha a becsületesség útján járnának és uralkodnának minden szenvedély és szokás felett, mely valamilyen módon elhomályosítja Isten művét vagy annak szentségét beszennyezi. A prédikátoroknak kötelességük az őket megközelítő kísértésnek ellenállni és fölébe emelkedni mindannak, ami az értelmet lealacsonyítja. Éberség és ima által úgy megóvhatja jellemének leggyengébb oldalait, hogy azok lesznek a legerősebbek. Krisztus kegyelméből az emberek erkölcsi szilárdságot, akaraterőt és kitartást nyerhetnek. Ez a kegyelem erőt nyújt nekik Sátán csábító, ámító kísértéseinek legyőzésére, és így hűséges, jámbor keresztényekké válhatnak.

53

Ellen G. White


A prédikátorok mutassanak jó példát A prédikátorok szent, hivatásuknak megfelelő, jó példát mutassanak az ifjúságnak. Segítsenek az ifjabbaknak, hogy őszinték legyenek, a másokkal való érintkezésben azonban szerények és méltóságteljesek. Napról napra hintsék a magot, amely kikelve megtermi majd gyümölcsét. Minden durvaságot és komolytalanságot küszöböljenek ki, és gondolják meg, hogy ők nevelők - szavaik és tetteik akaratlanul is élet vagy halál illata lesznek a velük érintkezőknek. Szükséges a lélek fegyelmezése, a gondolatok és a szív tisztasága. Az erkölcsi tisztaság a helyes gondolkodástól és cselekedetektől függ. Gonosz gondolatok megrontják a lelkeket, míg a helyes gondolatok előkészítik a lelket, hogy egységben munkálkodjon a Mesterrel. Legyen minden gondolat a Krisztus iránti engedelmesség foglya. Az igazság tanítóinak szavai és cselekedetei bölcsek és elővigyázatosak legyenek. Isten nyájának kellő időben adják a táplálékot. Ne helyeseljék a sekélyes életfelfogást, oly hittel bírjanak, amely szeretet által munkálkodik és a lelket megtisztítja minden testi gondolattól és vágytól. Az ilyen jellemű munkások nem alázkodnak meg földi dolgok előtt, nincsenek embereknek alávetve és nincsenek kitéve Sátán kísértéseinek. Bátrak és erősek. Az Igazság Napja felé fordulnak, és így olyan légkörbe jutnak, amely szabad és mentes minden erkölcsi és szellemi tisztátalanságtól. Aki a Biblia vallási elvei szerint él, erkölcsi erővel rendelkezik; a Szentlélek nemesítő befolyása által az ízlés és hajlam tiszta és szent lesz. Semmi sem nyert olyan nagy hatalmat kívánságaink felett, semmi sem hatol olyan mélyre cselekedeteink indítóokaiba, semmi sem gyakorol olyan hatalmas befolyást az életre és ad a jellemnek olyan szilárdságot és erőt, mint Krisztus vallása. A hívőt mindig magasabbra emeli, nemes szándékkal ihleti, illendő magaviseletre tanítja és minden tettének megadja a kijáró méltóságot. Hogyan küzdje le a fiatal ember gonosz hajlamait és miként fejleszthet nemes és jó jellemet? Szívlelje meg a következő szavakat: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." (I. Kor. 10:31) Ez az alap, amelyből minden indítéknak, gondolatnak és cselekedetnek származni kell. A szentségtelen szenvedélyeket feszítsük meg. Ezek a szenvedélyek majd engedékenységért kiáltanak hozzánk, Isten azonban szent és nagy célokat és vágyakat ültetett a szívünkbe, melyeket nem szabad lealacsonyítanunk. Csak akkor süllyedünk le, ha vonakodunk értelmünknek és lelkiismeretünknek engedelmeskedni. Pál kijelenti: "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Fil. 4:13) Ha közeledtek Jézushoz és igyekeztek hivatásotokat jól rendezett élettel és istenfélő viselkedéssel ékesíteni, akkor lábaitok megőriztetnek attól, hogy tilos területre tévedjenek. Ha őrködtök, állandóan imádkozva, és ha mindent úgy tesztek, mintha Isten közvetlen jelenlétében lennétek, akkor a kísértésekben nem fogtok elbukni, s remélhetitek, hogy mindvégig tiszták, szeplőtlenek és állhatatosak maradtok. Ha a kezdeti bizalmatokat mindvégig szilárdan megtartjátok, akkor Istennel jártok majd és amit kegyelme megkezdett, azt Istenünk országában dicsőség koronázza meg. "A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal. 5:22-23) Ha Jézus bennünk van, megfeszítjük a testet indulataival és kívánságaival együtt.

54

Ellen G. White


TÁRSADALMI KAPCSOLATOK "A fiatal, nős vagy nőtlen prédikátorok hasznos befolyását többnyire lerontja a fiatal nők irántuk mutatott érdeklődése. E lányok nem veszik észre, hogy mások figyelik őket, és hogy viselkedésük árthat az általuk annyira csodált prédikátornak. Ha az illendőség szabályait pontosan betartanák, jobb lenne nekik és még inkább a prédikátornak. Mivel nem ezt teszik, kellemetlen helyzetbe kerül a prédikátor és mások rossz megvilágításban látják őket. Ilyen esetekben azonban magára a prédikátorokra nehezedik a dolog terhe. Nyilvánítsák ki ellenérzésüket az ilyen figyelmességgel szemben, akkor nem sokáig alkalmatlankodnak nekik. Minden gonosz látszatot kerüljenek, és ha a fiatal lányok nagyon barátságosak, akkor a prédikátoroknak kötelességük értésükre adni, hogy az kellemetlen nekik. Vissza kell utasítaniuk az arcátlanságot, még ha ezért durvának is tartják őket, nehogy szégyent hozzanak Isten munkájára. Azok a fiatal leányok, akik Istent és az Ő igazságát elfogadták, hallgatnak a feddésre és megváltoznak. Tréfák, élcek és világias beszélgetések a világot jellemzik. A keresztények, akiknek szívében Isten békéje lakozik, vidámak és boldogok anélkül, hogy léhák vagy könnyelműek lennének. Mialatt imádkozva őrködnek, derűt és békét sugároznak, amelyek minden feleslegesség fölé emelik őket. Ha az istenfélelem titka feltárult Krisztus szolgájának, akkor az minden földi és érzéki élvezet fölé fogja őt emelni. Isteni természet részesévé válik, mert elkerüli a romlottságot, amely a vágy által van a világban. Isten és a lelke közötti összeköttetés által megismeri az Ő akaratát, és gyakorlati tanítások kincsei tárulnak fel előtte, melyeket az embereknek elmondhat anélkül, hogy derültséget vagy csak egy halvány mosolyt fakasztana. Ellenkezőleg: a hangulatot ünnepélyessé teszi, megérinti a szívet és az erkölcsi érzéket felébreszti a szent kívánalmak iránt, melyeket Isten támaszt a vágyak és az élet vonatkozásában. Mindnyájan, akik az Igét hirdetik, legyenek tiszta szívű és életű emberei Istennek." (Testimonies III., 241. o.) "Olyan férfiak is szeretnék magukat Isten szolgálatára szentelni, akiknek fogalmuk sincs a munka szentségéről és felelősségéről. Kevés tapasztalatot szereztek a hit gyakorlásában addigi életükben és nem ismerik a lélek folyton visszatérő éhségét Isten lelke után. Néhány nagy tehetségű férfi, aki fontos állást tölthetne be, nem tudja, milyen lélek uralja őt. Beszélgetésük olyan természetesen tréfálkozó, mint a dombról leszaladó víz. Képtelenségeket mondanak, fiatal lányokkal szórakoznak és közben naponta hallják az ünnepélyes üzenetet, a szívbe markoló igazságokat. A vallás az elméjükben van, szívüket azonban a hallott igazságok nem szentelték meg. Addig nem vezethetnek másokat az élő vizek Forrásához, amíg ők maguk nem isznak belőle. Nincs időnk könnyelműségre, hiúságra vagy tréfálkozásra. A történelem a végéhez közeledik. Aki könnyelműen gondolkodott, az jusson más értelemre! Péter apostol mondja: "Felövezvén elmétek derekait, józanok legyetek, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: szentek legyetek, mert én szent vagyok." (I. Pét. 1:1316) A szétszórt gondolatokat gyűjtsük össze és Istenre összpontosítsuk. Maguknak a gondolatoknak kell engedelmeskedniük Isten akaratának. Ne adjunk és ne várjunk dicséretet, mert ezáltal az önbizalomra való hajlam erősödik és így az alázatosság nem növekszik; romlást idéz elő ahelyett, hogy megtisztítana. Azokra, akik igazán alkalmasak és hivatásuknak 55

Ellen G. White


érzik, hogy Isten munkájával szoros összeköttetésben legyenek, e munka szentsége olyan súllyal nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mint a kévékkel megrakott kocsi. Itt az ideje, hogy megfeszítsük minden erőnket az önző szív természetes érzéseinek legyőzésére." (Testimonies III. 473-474.) "Ha egy prédikátor, aki a világnak az ünnepélyes intő üzenetet hirdeti, a barátok vagy testvérek vendégszeretetét élvezi és - mint a nyáj pásztora - elhanyagolja kötelességeit, ha példamutatásban és viselkedésben gondatlan, ha az ifjúsággal komolytalan beszélgetéseket folytat, tréfákban és viccelődésekben vesz részt, humoros anekdotákat mond el, hogy derültséget fakasszon, akkor méltatlanná válik arra, hogy az evangélium szolgája legyen, és meg kell térnie, mielőtt a bárányok és juhok őrzésével megbíznák. Azok a prédikátorok, akik a hű pásztorokra tartozó kötelességeket elmulasztják, azt bizonyítják, hogy az igazság, amit másokkal közölni akarnak, még nem szentelte meg őket; ne tartsák meg őket az Úr szőlőjében mint munkásokat, amíg a prédikátori tisztség szentségét nagyobbra nem értékelik." (Testimonies III., 233.) Krisztus szolgája legyen az ima és istenfélelem embere; vidám, de nem nyers és durva, tréfálkozó vagy léha. A tréfa komikusokhoz és színészekhez illik, azonban méltóságon aluli azok számára, akik arra vállalkoztak, hogy az élők és holtak között álljanak és Isten szócsövei legyenek.

ELTÖKÉLTSÉG ÉS GYORSASÁG "Önálló gondolkodású férfiakra van szükség, akiket komoly törekvés lelkesít, és nem olyanokra, akik képlékenyek, mint a gitt. Akik elvárják, hogy mindent készen a kezükbe adjanak, akik meghatározott mennyiségű munkát kívánnak elvégezni meghatározott összegű fizetésért, akik teljesen alkalmasnak szeretnének bizonyulni a feladatra anélkül, hogy vennék a fáradságot és alkalmazkodnának vagy tanulnának - ezek nem azok a férfiak, akiket Isten elhív a munkálkodásra. Az, aki nem tudja képességeit minden szükséges helyzetben alkalmazni, nem a mai kor embere. Azok a férfiak, akiket Isten fel akar használni a munkában, nem lehetnek petyhüdtek és erőtlenek, gyengék vagy jellemtelenek. Vannak férfiak, akik beképzelik, hogy valami nagyot és jót alkothatnának, ha a körülmények mások lennének, miközben nem használják a már meglévő képességeiket azokon a helyeken, ahová a gondviselés helyezte őket. Egyéni függetlenség és egyéni erőfeszítés - ezek a szükséges tulajdonságok most. Egyéniségünket nem kell feláldozni, hanem alakítani kell, csiszolni és nemessé tenni. Isten ügye olyan embereket igényel, akik gyorsan át tudják tekinteni a dolgokat, és azonnal, a megfelelő időben, erőteljesen tudnak cselekedni. Ha megállsz és a nehézségeket és zavarba ejtő helyzeteket mérlegeled, amelyek utadba kerülnek, akkor bizony keveset fogsz elvégezni. Minden lépésnél akadályokkal és nehézségekkel találkozol, ezért erős szándékkal határozd el, hogy felülkerekedsz rajtuk, különben azok győznek le téged. Előfordul olykor, hogy az Isten munkájával kapcsolatos különböző utak és célok, különféle cselekvési módok egyenlő eséllyel, súllyal jelennek meg gondolatainkban pontosan ilyenkor van szükség a legkifinomultabb ítélőképességre. S ha valamit eredményesen akarunk valóra váltani, a legmegfelelőbb pillanatban kell tennünk. A mérleg legkisebb billenését is vegyük észre, és azonnal döntsünk ez ügyben. A hosszas halogatás kimeríti az angyalokat. Néha még a helytelen döntés is megbocsáthatóbb, mintha állandóan ingadozunk, habozunk, hol erre, hol arra hajlunk. Az ilyen habozásból és kétkedésből több zavar és baj származik néha, mint a túl elhamarkodott cselekedetekből.

56

Ellen G. White


Megmutatták nekem, hogy a legkiválóbb győzelmek és a legfélelmetesebb vereségek perceken fordultak meg. Isten gyors cselekvést vár el tőlünk. A halogatás, kételkedés, bizonytalankodás és határozatlanság gyakran minden előnyt az ellenség kezébe ad. A dolgok időzítése sokat tehet az igazság érdekében. A győzelem sokszor a halogatás miatt marad el. Válságok alakulnak ki majd emiatt. A megfelelő időben véghezvitt gyors és határozott lépések fényes győzelmeket fognak hozni, míg a késlekedés és hanyagság nagy bukásokat és különösen Isten megszégyenítését eredményezi. A válságos pillanatban megtett gyors lépések gyakran lefegyverzik az ellenséget - csalódik és vereséget szenved, mert azt hitte, hogy lesz ideje terveket szőni és cselfogásokat bevetni. Lehet, hogy minden tervünk jól kidolgozott bizonyos eredmények elérésére, a legkisebb halogatás mégis úgy megváltoztathatja a dolgok állását, hogy azok a nagyszerű célok, melyeket elérhettünk volna, veszendőbe mennek a gyors előrelátás és az azonnali végrehajtás hiánya miatt. Még sokat tehetünk azért, hogy ráneveljük gondolkodásunkat a tunyaság legyőzésére. Van idő, amikor az óvatosságra és az érett megfontolásra szükség van, ilyenkor az elhamarkodottság balgaság volna: azonban még ilyenkor is sok veszteséget okozott már a túlzott kétkedés. Az elővigyázatosság bizonyos mértékig fontos, azonban a tétovázás és okoskodás bizonyos alkalmakkor sokkal több bajt okozott, mint az elhamarkodottságból származó kudarc." (Testimonies III., 496-498. o.) Sokan egy ideig eredményesen harcolnak az élvezetekben és a kényelemben megnyilvánuló önző vágyaik ellen. Őszinték, komolyak, de elfáradnak a sokáig tartó fáradozások, a naponkénti halál és a vég nélküli nyugtalanság miatt. A restség csábítónak tűnik, az én halála visszataszítónak: lezárják álmos szemüket és kísértésbe esnek, ahelyett, hogy ellenállnának neki. Az Isten szavaiban lefektetett utasítások semmi egyezkedést nem engednek a bűnnel. Isten Fia kinyilatkoztatta magát, hogy ezáltal az embereket magához vonja. Nem azért jött, hogy a világot álomba ringassa, hanem azért, hogy a keskeny ösvényt megmutassa, amelyen mindazoknak vándorolni kell, akik Isten városának kapuit végül el akarják érni. Gyermekeinek követniük kell az utat, amelyet Ő készített - ha ez kényelmük és önző vágyaik kielégítésének feláldozásába, fáradozásba vagy szenvedésbe kerül is -, fenn kell tartaniuk az állandó küzdelmet az "én" ellen.

A termés begyűjtése Egyik álmomban - 1886. szeptember 29-én - nagy társasággal sétáltam, akikkel áfonyát kerestünk. A társaságban fiatal férfiak és nők voltak, akik segítettek a gyümölcs összeszedésében. Mintha városban lettünk volna, mert csak kevés szabad területet találtunk; azonban a városon kívül szántóföldek, szép ligetek és ápolt kertek voltak. Élelmiszerrel megrakott kocsink előttünk ment. Hamarosan a kocsi megállt, a társaság minden irányba szétoszlott, hogy gyümölcsöt keressen. A kocsi körül magas és alacsony áfonyabokrok voltak tele gyümölccsel, azonban az emberek mind túl messzire tekintettek és nem vették észre ezeket. Elkezdtem a közelemben levő gyümölcsöket szedni, azonban óvatosnak kellett lennem, nehogy az éretleneket is leszedjem, mert ezek annyira az érett gyümölcsök közé vegyültek, hogy egy füzérről csak egy-két szemet tudtam leszedni. Néhány szép, nagy áfonyaszem már korábban a földre hullott, és a kukacok és bogarak már félig megették azokat. "Ó - gondoltam, bárcsak előbb átkutattam volna ezeket a helyeket, mennyi értékes bogyót megmenthettünk volna! Most azonban már késő. Felszedem azért a

57

Ellen G. White


lehullott bogyókat, hogy megnézzem, van-e még jó közöttük. Mert ha teljesen romlottak is, legalább megmutatom a testvéreknek, hogy mennyit szedhettek volna, ha idejében jönnek." Ebben a pillanatban érkezett oda a társaságunkból egy-két barangoló személy. Beszélgetésük teljes figyelmüket lekötötte. Amikor megláttak, így szóltak: "Mindenütt keresgéltünk, de sehol sem találtunk bogyókat." Csodálkozva vették észre a nálam lévő nagy mennyiséget. "Itt még sokat lehet szedni ezekről a bokrokról." Elkezdték szedni, de csakhamar abbahagyták és így szóltak: "Nem igazságos, hogy itt szedünk. Te találtad ezt a helyet és így a bogyók is téged illetnek." Én azonban így válaszoltam: "Nem baj, szedjetek csak, ahol találtok. Ez Isten szántóföldje, e bogyók az Ő tulajdonai, előjogotok, hogy összegyűjtsétek azokat." Nemsokára úgy tűnt, hogy ismét egyedül voltam. Néha a kocsi felől nevetgélést és tréfálkozást hallottam. Odakiáltottam: "Mit csináltok?" Így válaszoltak: "Nem találunk bogyókat, és mert fáradtak és éhesek vagyunk, idejöttünk, hogy megebédeljünk. Ha kipihentük magunkat, tovább keresünk." "De ti még nem gyűjtöttetek semmit - mondtam én -, elfogyasztjátok a készletünket és nekünk nem adtok semmit. Most nem ehetek, itt nagyon sok a gyümölcs, amit le kell szedni. Ti nem találtatok, mert nem néztétek elég közelről. Nem kívül függnek a bokrokon a bogyók, meg kell keresni őket. Igaz, marékszámra nem lehet szedni őket, azonban ha a zöld bogyók között gondosan körülnéztek, akkor elsőrangú szemeket találtok." Kicsi vödröm nemsokára tele lett és odavittem a kocsihoz. Közben így szóltam: "Ennél szebb áfonyát még sohasem szedtem, és itt a közelben találtam őket, mialatt ti a távolban hiába kerestetek és kifáradtatok." Most mindnyájan odajöttek, hogy a bogyókat megcsodálják, majd ezt mondták: "Ezek a bogyók a magas cserjékről valók, kemények és jók. Nem hittük, hogy a magas cserjéken is lehet bogyókat találni, ezért csak az alacsonyakon kerestünk és sajnos keveset találtunk." Erre így szóltam: "Nem tennétek félre ezeket a bogyókat és jönnétek velem, hogy még többet szedjünk a magas bokrokról?" De nem gondoskodtak arról, hogy hová tegyék a gyümölcsöt. Volt ugyan sok edény és zsák, de azokban az élelmet tartották. Elfáradtam a várakozásban és végül így szóltam: "Nem azért jöttetek, hogy gyümölcsöt szedjünk? Miért nem készültetek fel arra, hogy a leszedett bogyókat hová teszitek?" Az egyik közülük így szólt: "White testvérnő, nem hittük, hogy itt áfonyát találunk, ahol a házak olyan közel vannak és annyi ember szokott járni: de mivel annyira szerettél volna szedni, hát eljöttünk veled. Gondoltuk, hozunk magunkkal elég ennivalót és egy jót kirándulunk, ha nem találunk semmit." Azt válaszoltam: "Nem értem az ilyen munkát. Elmegyek még egyszer a bokrokhoz. Elmúlik a nappal, nemsokára besötétedik és akkor már nem gyűjthetünk." Néhányan velem jöttek, de a többiek a kocsinál maradtak, hogy egyenek. Az egyik helyen kis csoport képződött, és élénken beszélgettek valami számukra felettébb érdekes dologról. Odamentem és láttam, hogy az egyik asszony karján lévő kisgyermek köti le a figyelmüket. "Nincs már sok időnk, dolgozzatok addig, míg nem késő" szóltam hozzájuk. Sokan egy fiatal férfit és egy leányt figyeltek, akik versenyt futottak a kocsihoz. Mire odaértek, annyira elfáradtak, hogy leültek kipihenni magukat. Mások is leheveredtek pihenni a fűben. Így múlt el a nap és csak keveset végeztünk. Végül azt mondtam: "Testvéreim, ti sikertelennek mondjátok a mai utunkat. Ha ti így szoktatok dolgozni, nem csodálkozom 58

Ellen G. White


eredménytelenségeteken. A siker vagy a kudarc attól függ, hogyan végzitek a munkát. Van itt áfonya, hiszen én is találtam. Azok, akik most tanulják, hogy miként kell végezni ezt a munkát, úgy fognak dolgozni, ahogy ti ma bemutattátok nekik. Néhányan közületek hiába keresgéltek az alacsony bokrokon, mások találtak néhány szemet: azonban a magas bokrok mellett elmentek, mert nem remélték, hogy ott találnak. Látjátok, hogy összegyűjtött áfonyáim nagyok és érettek. Nemsokára a többi is megérik és újra átnézhetjük a bokrokat. Így tanítottak engem gyümölcsöt szedni. Ha a kocsi közelében kerestétek volna, ti is találtatok volna ugyanúgy, mint én. Az a tanítás, amit ti ma a kezdőknek ebben a munkában adtatok, beléjük vésődik majd. Az Úr ezeket a gyümölcstermő bokrokat a sűrűn lakott helyek közelében nevelte és elvárja, hogy ti azokat megtaláljátok. Ti azonban túl sokat foglalkoztatok az evéssel és a szórakozással: nem azzal a komoly elhatározással jöttetek ide, hogy gyümölcsöt szedjetek. A jövőben nagyobb komolysággal és buzgalommal dolgozzatok. Egészen más célt tűzzetek ki magatoknak, mert különben munkátok soha nem lesz eredményes. Ha helyes módszerrel, dolgoztok, akkor az ifjabb munkásokat megtaníthatjátok majd arra, hogy az evés és a szórakozás kevésbé fontos. Az élelmiszerrel megrakott kocsit nehéz volt idehozni, ti azonban többet törődtetek az élelemmel, mint a gyümölccsel, amelyet mint munkátok jutalmát kellene hazavinnetek. Szorgalmasak legyetek, először a hozzátok legközelebb lévő gyümölcsöket szedjétek és csak azután menjetek távolabbra: később ismét visszajöhettek és dolgozhattok a közelben, ily módon a siker nem marad el."

A SZOLGÁLAT NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI Részvét "Isten azt kívánja szolgáitól, hogy a részvét és a tiszta szeretet kapcsolja őket össze. A Krisztus szeretetéhez hasonló légkör, amely a hívő lelkét körülveszi, az élet illatává teszi őt, és Istent arra indítja, hogy fáradozásait megáldja. A kereszténység nem emel válaszfalat az emberek között, hanem egybekapcsolja őket egymással és Istennel. Figyeld meg, milyen szelíden és részvéttel foglalkozik az Úr az Ő teremtményeivel. Szereti tévelygő gyermekét és kérleli, hogy térjen vissza hozzá. Az Atya átkarolja bűnbánó fiát, gyűrűt húz ujjára, mely királyi méltóságának jele; az Atya köntöse takarja el rongyait - és mégis milyen sokan vannak, akik a tékozló fiúra nemcsak hogy közömbösen, hanem megvetéssel tekintenek. A farizeusokhoz hasonlóan mondják: "Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyebek." (Lk. 18:11) De mit gondoltok, vajon hogyan tekint Isten azokra, akik Krisztus munkatársainak vallják ugyan magukat, ám miközben a lélek a kísértések áradata ellen küzd, konokul, önzően és makacsul állnak ott, mint a példázatbeli idősebb fiú? Mily kevéssé osztjuk Krisztus részvétét, amely a legerősebb kapcsolat lenne Isten és közöttünk; részvét az elesett, vétkes, szenvedő lelkek iránt, akik halottak bűneikben! Az embertelen magatartás felebarátunkkal szemben a legnagyobb bűnünk. Sokan azt hiszik, hogy Isten igazságát képviselik, miközben szelídsége és nagy szeretete teljesen hiányzik belőlük. Gyakran azok, akikkel szemben keményen és szigorúan lépnek fel, kísértések alatt nyögnek. Sátán harcol e lelkekkel, és a kemény, részvétlen szavak annyira elbátortalanítják őket, hogy a kísértő zsákmányai lesznek. Krisztusi együttérzésre van szükségünk; nemcsak azok iránt, akiket hibátlannak látunk, hanem azokért a szegény, szenvedő, harcoló lelkekért is, akik sokszor megtévednek, vétkeznek és megbánják bűneiket, akik megkísértettek és elcsüggedtek. Gyengeségeik iránti

59

Ellen G. White


részvéttel menjünk felebarátainkhoz, olyan részvéttől áthatva, amelyet irgalmas Főpapunk érez." (A nagy Orvos lábnyomán, 163-164.)

Becsületesség Kipróbált bátorságú és messzemenően becsületes férfiakra van szükség ma; olyan férfiakra, akik nem félnek felemelni szavukat az igazság mellett. Krisztus minden szolgájának mondom: hivatali kötelességeitek végzése során minden egyes cselekedeteteket a becsületesség jellemezze. A tizedet és a meghatározott célt szolgáló, rátok bízott pénzt azonnal juttassátok a helyére. Az Isten országára adott pénzt sohase használjátok fel saját szükségleteitekre, azt gondolva, hogy majd később visszatérítitek. Ezt tiltja az Úr. Az kísért titeket, aki mindenestől gonosz. Ha Isten szolgája az Úr kincstára számára pénzt vesz fel, akkor dátummal ellátott nyugtát állítson ki az adakozó részére, így - mielőtt a kísértés, hogy anyagi nehézségek miatt saját céljaira használja, tért hódítana szívében - félretéve azt, hogy ha kívánják, akkor bemutathassa.

Összeköttetés Krisztussal A Főpásztorral való szoros összeköttetés a lelkészt Krisztus hű, élő helyettesévé, a világ világosságává teszi! Hitünk minden pontját világosan kell értenünk: azonban sokkal fontosabb, hogy a prédikátort az általa hirdetett igazság megszentelje. Az a munkás, aki a Krisztussal való szoros összeköttetés jelentőségét ismeri, állandóan növekvő vágyat, mindig gyarapodó képességet kap, hogy felfogja Isten szolgálatának jelentőségét. Ismerete gyarapszik, mert a növekedés a kegyelemben egyúttal a Szentírás megértésében való fejlődést is jelenti. Ő valóban Isten munkatársa. Felismeri, hogy ő csak eszköz, és hogy át kell adnia magát a Mesternek. Próbák érik, mert ezek nélkül soha nem ismerné fel a bölcsesség és tapasztalat hiányát. Azonban ha alázatosan és bizalommal keresi az Urat, minden próba áldására válik. Néha úgy tűnik majd, mintha vereséget szenvedne, de ezek látszólagosak, Isten eszközei a megjobbításra, amelyek által önismeretet és Isten iránti szilárdabb bizalmat kaphat. Ha elkövet is még hibákat, megtanulja, hogy ugyanazokba ne essen bele többé! Ellenálló képessége a gonosszal szemben megnövekedik és ezáltal példája jótékonyan hat másokra.

Alázatosság Isten szolgája legyen nagyon alázatos. Aki az isteni dolgokban a legmélyebb tapasztalatokat szerezte, az van a legtávolabb a büszkeségtől és önfelmagasztalástól. Isten dicsőségéről emelkedett gondolatai vannak, ezért úgy érzi, hogy az Ő szolgálatában a legalacsonyabb tisztség is túlságosan megtisztelő számára. Nagyra értékeli Isten dicsőségét, és a legkisebb szolgálatot is megtiszteltetésnek tartja. Amikor Mózes negyven nap után lejött a hegyről, ahol Istennel volt együtt - nem tudva, hogy arca ragyog Isten dicsőségétől -, félelem fogta el azokat, akik látták őt. Pál nagyon szerényen vélekedett a keresztényi életben való előmeneteléről. Önmagáról mint a legnagyobb bűnösről beszélt: "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." (Fil. 3:12) Az Úr Pált mégis nagyra becsülte. Üdvözítőnk Keresztelő Jánost a legnagyobb prófétának nevezi, és mégis, amikor megkérdezték tőle, vajon ő-e a Krisztus, kijelentette, hogy nem méltó Ura sarujának megoldására. Amikor tanítványai panaszkodtak, hogy mindenki az új tanítóhoz csatlakozik, János emlékeztette őket arra, hogy ő csak előhírnöke volt annak, aki eljövendő.

60

Ellen G. White


Ilyen lelkületű szolgákra van ma szükség. Az önteltekre, önmagukkal elégedettekre nincs szüksége Istennek. Urunk olyan követeket kíván, akik érzik, hogy szükségük van Krisztus engesztelő vérére, akik nem kérkedve, önelégülten vesznek részt a munkában, hanem a hit teljes bizonyosságával, és felismerik, hogy állandóan szükségük lesz Krisztus segítségére, hogy a lelkekkel bánni tudjanak.

Komolyság Nagyobb komolyság nyilvánuljon meg. Az idő gyorsan múlik és nekünk emberekre van szükségünk, akik készek úgy munkálkodni, mint Krisztus. Nem elegendő, hogy csendes, imádkozó életet éljünk. Az elmélkedés önmagában nem elégíti ki a világ szükségleteit. A vallás ne csak személyes életünket befolyásolja: legyünk széles látókörű, tetterős, komoly keresztények, akik vágynak arra , hogy az igazságot másokkal is közölhessék. Krisztusba vetett hittel mondjuk el az embereknek a megváltás hírét, és az üzenetet komoly, lelkiismeretes erőfeszítéssel tudassuk velük. Keressünk lelkeket, imádkozzunk és dolgozzunk értük. Buzgón könyörögjünk, odaadóan imádkozzunk. Egyhangú, élettelen imáinkat át kell formálnunk elmélyült, komoly, esedezésekké.

Állhatatosság Sok állítólagos istenfélő ember jelleme tökéletlen és egyoldalú. Magatartásuk elárulja, hogy Krisztus iskolája tanulóiként feladataikat csak nagyon hiányosan tanulták meg. Némelyek, akik megtanulták Jézus szelídségét utánozni, nem követik az Ő igyekezetét a jó cselekvésében. Mások tevékenyek és buzgók, azonban dicsekvők; ők sohasem tanultak alázatosságot. Megint mások viszont Jézust teljesen kihagyják munkájukból. Kellemesen viselkedhetnek az emberekkel, részvétet érezhetnek felebarátaik iránt, szívükben azonban nem uralkodik az Üdvözítő, és nem tanulták meg a mennyei nyelvet. Nem imádkoznak úgy, ahogyan Krisztus imádkozott; nem értékelik Krisztus mértéke szerint a lelkeket; nem tanulták meg elviselni a nehézségeket a lelkek megmentésében. Egyesek keveset tudnak a kegyelem átalakító erejéről, önzők, bírálók, keményszívűek lesznek. Mások befolyásolhatók, engedékenyek, hol erre, hol arra hajlanak, hogy elnyerjék felebarátaik tetszését. Bármilyen buzgón is képviseljük az igazságot, a kimondott szavak keveset érnek, ha a mindennapi élet nem bizonyítja a megszentelő erőt. A következetlen út megkeményíti a szívet, korlátozza a munkás szellemi képességét és akadályokat helyez azok útjára, akikért dolgozik.

A mindennapi élet A prédikátor legyen mentes a kevésbé fontos feladatoktól, hogy teljesen szent hivatásának szentelhesse magát. Istennel járjon és helyezze magát teljesen Isten fegyelme alá, hogy élete az igazi önuralom gyümölcseit teremje. Kifejezésmódja legyen tökéletes; komolytalan, olcsó szavak ne hagyják el ajkát. Ruházata álljon összhangban munkája jellegével. A prédikátorok és tanítók igyekezzenek, hogy megfeleljenek a Szentírásban kinyilatkoztatott kívánalmaknak. Figyeljenek az apró dolgokra is, melyeknek az emberek gyakran nem tulajdonítanak jelentőséget. A kis dolgok elhanyagolása gyakran vezet a fontosabb kötelezettségek elmulasztásához. Isten szőlőjének munkásait minden korszakban a jók példái bátorítják. Élvezik Isten szeretetét, az angyalok szolgálatát, Jézus együttérzését és az igazságnak megnyert lelkek reménységét. "Az értelmesek pedig fénylenek, mint az ég fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké." (Dn. 12:3)

61

Ellen G. White


Prédikátor a szószéken "HIRDESD AZ IGÉT!" "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:1-2) E határozott és erőteljes szavakban világosan kifejezésre jut Krisztus prédikátorának kötelessége. Hirdesse az Igét, nem az emberek vélekedését vagy hagyományát, kellemes meséket, szenzációs elbeszéléseket, hogy a képzeletet izgassa és az érzelmeket felgerjessze. Ne magasztalja fel magát, hanem Isten jelenlétében álljon a pusztulásba rohanó világ előtt és hirdesse az Igét. Könnyelműségnek, tréfálkozásnak, képzelet szülte magyarázatoknak ne adjunk helyet. Őszintén, komolyan kell beszélni, mint Isten szócsöve, amely a Szentírást magyarázza. Azt adja hallgatóinak, amire a jelenlegi és az örök üdvöt illetően a legnagyobb szükségük van. Prédikátor testvéreim, ha hallgatóitok előtt álltok, beszéljetek lényeges dolgokról, amelyek útbaigazítanak: tanítsátok a nagy gyakorlati igazságokat, amelyeket át kell ültetni az életbe. Beszéljetek Jézus megmentő erejéről. "Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Igyekezzetek hallgatóitokkal az igazság erejét megértetni. A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit gondosan tanulmányozzuk, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29) Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elénk tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. E fejezet beteljesedésének idejében élünk. A prédikátorok és tanítók magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák. Az idő, amelyben élünk, állandó éberséget követel. Isten szolgái világítsák meg a szombatkérdést. Hirdessék a Föld lakóinak, hogy Krisztus nemsokára eljön, hatalommal és nagy dicsőséggel. A világnak szóló utolsó intő üzenet vezesse arra az embereket, hogy felismerjék Isten törvényének fontosságát. Az igazságot oly érthetően tárjuk fel, hogy a hallgatók közül egyetlen törvényáthágónak se lehessen mentsége az, hogy nem fogta fel az Isten parancsolatainak való engedelmesség fontosságát. Tanítást kaptam, hogy azt mondjam: gyűjtsetek bizonyítékokat a Szentírásból, hogy Isten a hetedik napot megszentelte és olvassátok fel ezeket az összejöveteleken. Mutassátok be azoknak, akik még nem ismerik az igazságot, hogy mindazoknak el kell szenvedniük döntésük következményét, akik az érthető "Így szól az Úr" szavakat nem veszik figyelembe. A szombat volt minden időben az Isten iránti hűség próbája. "Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott." (II. Móz. 31:17)

Világi bölcsesség szent dolgokban Az evangéliumnak most mindenütt ellenállnak. A gonoszság sötétsége még sohasem volt erősebb, mint napjainkban. Gonosz lelkek emberi eszközökön keresztül viselnek hadat Isten parancsolatai ellen. Hagyományokat és hazugságokat helyeznek a Szentírás fölé, az észt és tudományt a kinyilatkoztatás, az emberi képességeket a Szentlélek tanítása, és 62

Ellen G. White


formaságokat, ceremóniákat az istenfélelem életereje fölé. A súlyos bűnök elszakították az embereket Istentől. A hitetlenség gyors ütemben válik divatossá. "Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk" - ezrek mondásává vált. Isten szolgái emeljék fel szavukat mint a trombita, és tárják fel az embereknek törvényszegéseiket. Az enyhe prédikációk, amelyeket olyan gyakran tartanak, nem keltenek maradandó benyomást. Az embereknek nem hasít a szívébe, mert Isten szavának egyenes, éles igazságait nem közölték velük. Sokan, akik az igazság követőinek vallják magukat, ha igazi érzéseiket kinyilvánítanák, ezt mondanák: "Miért kell olyan egyenesen beszélni?" Azt is kérdeznék: "Miért kellett Keresztelő Jánosnak így szólni a farizeusokhoz: "Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elközelgő haragjától megmeneküljetek?" (Mt. 3:7) Miért kellett neki Heródiás haragját kihívni maga ellen és Heródesnek azt mondani, hogy törvényellenes dolgot cselekszik, amikor testvére feleségével él? Az egyenes beszéd miatt életét vesztette. Miért nem munkálkodott csendben anélkül, hogy Heródiást haragra ingerelje? Így érveltek az emberek, míg a világi bölcsesség elfoglalta a hűség helyét és dorgálás hiányában a bűn továbbterjedt. Mikor hallatszik majd a gyülekezetekben ismét a hűséges rendreutasítás szava: "Te vagy az az ember!"? Ha ezek a szavak nem csak ritkán hangoznának, akkor többször megtapasztalhatnánk Isten hatalmát. Isten követői ne panaszkodjanak addig eredménytelen fáradozásaikról, míg meg nem bánják a siker utáni vágyukat és le nem győzik törekvésüket, amely arra irányul, hogy emberek tetszését elnyerjék, mert ez oda vezet, hogy elnyomják az igazságot és azt kiáltják: "Békesség!" - noha Isten nem hirdetett békét. Bárcsak az Úr minden prédikátora felismerné munkájának és hivatalának szentségét! A prédikátorok mint Isten elhívott követei óriási felelősséget hordoznak. Krisztus helyett, a menny titkainak sáfáraiként munkálkodjanak az engedelmeseket bátorítva, az engedetleneket intve. A világi bölcsesség nem lehet irányadójuk. Soha nem térhetnek le a Jézus által mutatott ösvényről. Előre kell menniük hitben és arra gondolniuk, hogy a bizonyságok fellege veszi körül őket. Ne a saját szavaikat mondják, hanem annak szavait, aki minden világi uralkodó felett van. Üzenetük ez legyen: "Így szól az Úr!" Isten olyan férfiakat akar, akik mint Nátán, Illés és János, az Ő üzenetét félelem és a következményekre való tekintet nélkül hirdetik, akik az igazságot még akkor is szólják, ha mindenüket fel kell áldozni érte.

Mint éles nyilak Krisztus szavai éles nyilak voltak, amelyek elérték céljukat és megsebezték hallgatói szívét. Bármikor szólt a néphez, nagy vagy kicsiny hallgatósághoz, szavai mentő hatással voltak a lélekre. Egy üzenet sem veszett kárba, amely elhagyta ajkát. Minden szava új felelősséget helyezett hallgatóira. A prédikátorok ne féljenek, hogy fáradozásaik hiábavalókká válnak, ha Istentől kért erővel, őszintén hirdetik a világnak az utolsó kegyelmi üzenetet. Ha az emberi szem nem is követheti az igazság nyilának útját, ki állíthatja azt, hogy nem ért célig és nem hatolt át a hallgatók lelkén? Ha emberi fül nem is hallotta a megsebzett lélek kiáltását, az igazság mégis csendesen megtalálta a szívbe vezető utat. Isten szólt a lélekhez, és a végső elszámolás napján Isten hű szolgái a megváltó kegyelem diadal-jelvényeit viselve dicsőítik majd Krisztust. Senki sem tudja, hogy mennyi veszteség származik abból a prédikációból, amelyet a Szentlélek kenete nélkül tartanak. Minden összejövetelen vannak lelkek, akik még tétováznak, noha már majdnem elhatározták, hogy teljesen átadják magukat Istennek. Döntések születnek, 63

Ellen G. White


azonban gyakran a prédikátor nélkülözi a Lelket, az üzenetnek nincs ereje, és az ingadozó lelkek nem kapnak határozott felszólítást. Ma, az erkölcsi sötétség korában a száraz elméletnél többre van szükség, hogy az emberekre hathassunk. A prédikátor álljon élő összeköttetésben Istennel. Úgy kell prédikálnia, mint aki hisz abban, amiről beszél. Az élő igazság, ha Isten embere ajkáról hangzik el, megremegteti a bűnösöket és a törvényszegők így kiáltanak fel: "Jehova az én Istenem, az Úré akarok lenni!" Isten szolgájának sohasem szabad a nagyobb világosság és az erő utáni kutatást abbahagynia. A bátortalanság és sötétség közepette is tovább kell küzdenie, imádkoznia, remélnie, azzal a határozott szándékkal, hogy a Szentírás alapos ismeretére eljusson és semmilyen adományt ne temessen el. Addig, míg csak egy lélek is van, akin segíteni lehet, mindig új bátorsággal kell felvennie a munkát. Mindaddig, amíg Jézus ezt mondja: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid. 13:5), míg az igazság koronája ajánltatik a győzőnek, míg közbenjárónk a bűnösökért esedezik, addig Krisztus szolgái reményteljes, fáradhatatlan tetterővel és kitartó hittel munkálkodjanak. Azok a férfiak, akik vállalják a felelősséget, hogy Isten szavát hirdessék az embereknek, felelősséggel tartoznak azért a befolyásért is, amelyet hallgatóikra gyakorolnak. Ha Istennek hű férfiai, akkor tudják, hogy az igehirdetésnek nem célja a szórakoztatás, a puszta információátadás, vagy az értelem meggyőzése. Az igehirdetés legyen hatással az értelemre és közöljön ismereteket, de ennél többet kell elvégeznie. A prédikátor szavainak ahhoz, hogy hatásuk legyen, a hallgatóság szívéhez kell eljutniuk. Éppen ezért a lelkész ne szőjön szórakoztató történeteket prédikációjába. Törekedjen arra, hogy megértse a lélek szükségletét és vágyódását. Ha gyülekezete előtt áll, gondolja meg, hogy hallgatói között ott vannak azok, akik kételyekkel küzdenek, kétségbeesettek, szinte teljesen reménytelenek, és azok is, akik állandó kísértések közepette nehéz harcot vívnak a lélek ellenségével. Kérje azért az Üdvözítőt, hogy olyan szavakat adjon neki, melyek megerősítik e lelkeket a gonosszal szembeni küzdelemben.

AZ ÉLETNEK KENYERÉT ADJÁTOK AZ EMBEREKNEK! Sokaknak azok közül, akikért prédikátorok dolgoznak, nincs tudomásuk a bibliai igazságokról, Isten követelményeit nem ismerik és a legegyszerűbb tanítás a gyakorlati istenfélelemről új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük. Nekik előbb meg kell ismerni az igazságot, ezért a prédikátor szolgálata közben ne beszéljen olyan gondolatokról, amelyek pusztán a képzeletet gyönyörködtetik vagy a kíváncsiságot elégítik ki. Az éhező lelkeknek az élet kenyerét adja. Soha ne tartson olyan prédikációt, amely hallgatóinak nem nyújt segítséget abban, hogy világosabban felismerjék azt, amit tenniük kell, ha üdvözülni akarnak. A napi kívánalmak és próbák közepette férfiak és nők azonnali segítségre szorulnak. A prédikátor szavai költői leírások és fantáziadús gondolatok segítségével magasan szárnyalhatnak, melyek kellemesek az érzékeknek és fejlesztik a képzelőerőt, azonban az élettapasztalatokat és a napi szükségleteket nem érintik. Lehet, hogy azt gondolja, különleges beszédkészségével Isten nyáját legelteti; hallgatói is azt gondolhatják, hogy az igazságot ilyen szép kifejezésekkel még senki sem vázolta előttük. Azonban ha megvizsgáljuk ezt az örömérzést, melyet a képzeletdús előadásmód váltott ki, láthatjuk, hogy noha néhány igazságot bemutatott, az ilyen igehirdetések nem erősítik meg a hallgatókat az élet napi küzdelmeire. Aki igehirdetésében legmagasabb célul az ékesszólást tűzi ki, az a hallgatók figyelmét nem tudja a pompás szónoklatba szőtt igazságra irányítani. Ha az érzelmek elcsitulnak, akkor 64

Ellen G. White


válik láthatóvá, hogy Isten szava nem jutott el elméjükbe és a megértésben sem gyarapodtak. Lehet, hogy csodálatukat fejezik ki a lelkész szónoki képességei iránt, azonban az elhatározáshoz semmivel sem jutottak közelebb. A prédikációról úgy beszélnek, mint egy színdarabról, a prédikátorról pedig mint egy színészről. Lehet, hogy újra eljönnek, hogy egy ilyen előadást meghallgassanak, de maradandó hatás és lelki táplálék nélkül távoznak majd. Nem szóvirágokkal ékes beszédre, tartalmatlan szóáradatokra van szükség. Lelkészeink úgy hirdessék az igét, hogy az segítségére legyen az embereknek az életadó igazság megértésében. Testvéreim, ne szárnyaljatok olyan magasságokba, ahova az egyszerű emberek nem tudnak követni benneteket, és ha követnének is titeket, előnyöket és áldást nem nyernének. Krisztus egyszerű tanításait hirdessétek. Beszéljétek el élettörténetét, önmegtagadását és önfeláldozását, megaláztatását és halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a bűnösökért való mennyei közbenjárását. Minden összejövetelen vannak lelkek, akikre a Szentlélek hat. Segítsetek nekik, hogy az igazságot megértsék, törjétek meg nekik az élet kenyerét és hívjátok fel figyelmüket a legfontosabb kérdésekre. Sokan a tévedés igéit szólják. A ti beszédetek az igazságot képviselje. Olyan dolgokról beszéljetek, amelyek Isten nyájának zöld legelőül szolgálnak majd. Ne vezessétek őket puszta utakra, ahol éppen olyan messze vannak az élő vizek forrásától, mint beszédetek hallása előtt. Úgy szóljátok az igazságot, amint az Jézusban van, világítsátok meg a törvény követelményeit és az evangéliumot. Krisztust ábrázoljátok, aki az út, az igazság és az élet, és beszéljetek megmentő hatalmáról, amely mindenkinek rendelkezésére áll, aki Hozzá jön. Üdvösségünk fejedelme nem úgy könyörög népéért, mint egy koldus, aki az Atya részvétét akarja felkelteni, hanem mint győztes, aki győzelme vívmányaira igényt tart. Ő a legvégső határokig mindenkit üdvözíthet, aki általa Istenhez járul. Ezt a tényt tegyétek teljesen világossá előttük. Ha a prédikátorok nem vigyáznak, akkor az igazságot emberi díszítés alá rejtik. Ne vélje egy prédikátor sem, hogy ékesen szóló prédikációk által lelkeket téríthet meg. Aki másokat tanít, kérje Istentől, hogy az Ő Szentlelkével beteljen, és tegye képessé arra, hogy Krisztust mint a bűnös ember egyetlen reménységét tudja bemutatni. Szóvirágok, kellemes történetek vagy pedig nem az alkalomhoz illő anekdoták a bűnöst nem ébresztik bűnbánatra. Az emberek az ilyen beszédet úgy hallgatják meg, mint egy kellemes dalt. Az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, ez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16) Az evangélium elfogadása nem a művelt bizonyságtevéstől, szép előadástól vagy mélyreható érvelésektől függ, hanem az egyszerűségtől és az azokhoz való alkalmazkodástól, az "élet kenyere" éhezésétől. A Szentlélek ereje által válik az igehirdetés hatásossá. Ha Krisztus szól a prédikátoron keresztül, akkor a Szentlélek előkészíti a hallgatók szívét az Ige befogadására. A Szentlélek nem szolga, hanem vezető. Megvilágítja az Igazságot az értelem előtt, és szól minden beszéden keresztül, ha a prédikátor teljesen átadja magát az isteni befolyásnak. Szent légkörrel veszi körül a lelket, a bűntudat nélkülit feddi és ahhoz utasítja, aki elveszi a világ bűneit.

KRISZTUST HIRDETNI Több oldalról hangzottak el olyan vélemények, hogy szónokaink előadásaikban a törvényről és nem Krisztusról beszélnek. Ez az állítás, ha pontosan megvizsgáljuk, nem fedi a valóságot, azonban valami alapja mégis lehet. Nem prédikáltak-e már olyanok, akik Isten dolgaiban nem rendelkeztek igazi tapasztalattal és Krisztus igazságát még nem öltötték magukra? Sok prédikátor csak beszédeket tartott, bizonyítékokat adott elő bibliai tárgyakról, és alig említette a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözte Krisztus 65

Ellen G. White


megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló. Ő elhozta a föld termését az Úrnak, amely önmagában véve elfogadható lett volna Isten szemében. Maga a gyümölcs valóban nagyon jó volt, azonban az áldozatbemutatás erkölcsi ereje - a megölt Bárány vére, amely Krisztus vérét jelképezi - hiányzott belőle. Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció. Nem találja el a szívet, nem kelti életre a kérdést: "Mit cselekedjek, ha üdvözülni akarok?" Az összes meggyőződéses keresztény közül az adventisták mutassák be legjobban Krisztust a világnak. A harmadik angyal üzenete felszólít a szombat igazságának hirdetésére. Ezt az üzenethez tartozó többi igazsággal együtt kell hirdetnünk, azonban Jézus Krisztust, a megváltás központi erejét nem szabad kihagynunk. Krisztus keresztjénél a kegyelem és igazság találkoznak, "igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt. 85:11). A bűnös tekintetét a Golgotára kell irányítanunk, hogy a kisgyermek egyszerű hitével bízhasson Krisztus érdemeiben, hogy elfogadja igazságát és higgyen kegyelmében.

Isten szeretete Isten szeretete által Krisztus kegyelmének kincsei rendelkezésünkre állnak, mind a gyülekezetnek, mind a világnak (lásd: Jn. 3:16). Mily csodálatos, mérhetetlen szeretet indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, amikor még bűnösök voltunk! Mennyit veszít az a lélek, aki - noha a törvény felszólítását megértette - nem ismeri el, hogy ahol a bűn megnövekedik, ott Krisztus kegyelme még inkább bővelkedik! Ha a törvényt helyesen mutatjuk be, akkor Isten szeretetét nyilatkoztatjuk ki. Azonban nem csodálkozhatunk azon, hogy a szíveket még az igazság sem lágyítja meg, ha hideg, élettelen módon mutatjuk be; s hogy az Isten ígéreteibe vetett hit ingadozik, ha a lelkészek és az evangélium szolgái Jézust nem úgy mutatják be, mint aki a törvényt betöltötte. Néhány, Isten ügyében tevékenykedő munkás túlzottan hajlamos volt arra, hogy súlyos vádakkal illesse a bűnösöket, háttérbe szorítva ezzel az Atya szeretetét, aki a Fiát halálra adta az emberért. Az igazság tanítója ismertesse meg a bűnössel, hogy Isten milyen a valóságban Atya, aki sóvárgó szeretettel várja a visszatérő tékozló fiút, nem vág dühösen vádakat a fejéhez, hanem a viszontlátás örömére ünnepséget rendez számára. Ó, bár mindannyian megtanulnánk az Úrtól, hogy miként nyerhetünk meg lelkeket! Isten az értelmet a logikus meggyőződéstől egy belsőbb, magasabb, tisztább és dicsőbb fokra akarja elvezetni. Az emberi logika gyakran majdnem eloltotta azt a világosságot, amelyet Isten ragyogó sugarakban akart az emberekre árasztani, hogy meggyőzze őket az Úr dicséretéről és imádatáról, mert Ő minden dolog alkotójaként méltó arra. Néhány prédikátor abba a hibába esik, hogy prédikációja csak érvelésekből áll. Vannak emberek, akik meghallották az igazság tanításait és a felhozott bizonyítékok befolyásolták őket. Ha ezután Krisztust mint a világ Üdvözítőjét mutatják be nekik, akkor az elhintett mag kikelhet és gyümölcsöt teremhet Isten dicsőségére. Azonban mily gyakran elmulasztják, hogy a golgotai keresztet bemutassák az embereknek. Némelyek utoljára hallgathatnak prédikációt, és az arany alkalom elveszett, örökre elveszett. Ha az igazság tanításaival összekötve Krisztust és megváltó szeretetét képviselik előttük, akkor megnyerhették volna őket Isten számára.

Krisztushoz vezető út Sokkal több ember vágyódik a Jézus Krisztushoz vezető utat megtalálni, mint gondolnánk. Az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetők ne mulasszák el, hogy Krisztust mint a bűnös egyetlen menedékét mutassák be. Némely prédikátor fölöslegesnek tartja, hogy a bűnbánatról és a hitről prédikáljon. Természetesnek veszik, hogy hallgatóik az evangéliumot 66

Ellen G. White


ismerik és ezért úgy vélik, más természetű témáról kell beszélniük, hogy a figyelmet lekössék. Azonban sok ember a megváltás tervéről sajnálatos tudatlanságban van; sokkal több tanításra lenne szükségük erről a fontos tárgyról, mint a többiről. A tantételek előadása fontos dolog, hogy ezáltal emberek az igazság láncát megérthessék szemről szemre, és egy tökéletes egészbe fűzzék össze; azonban egyetlen prédikációt se tartsunk anélkül, hogy a megfeszített Krisztust - mint az evangélium fundamentumát - be ne mutatnánk. A prédikátorok sokkal több szívet érnének el, ha többet foglalkoznának a gyakorlati kereszténységgel. Gyakran, amikor új területeken kezdődik el az igazság hirdetése, többnyire elméleti előadásokat tartanak. Az embereket a hallottak az eddigi nézeteikben megingatják. Sokan felismerik az igazság erejét és szeretnék biztos talajra helyezni lábukat. Ekkor érkezett el az ideje annak, hogy Jézus hitét a lelkiismeretbe véssük. Ha az összejöveteleket úgy fejezzük be, hogy ezt a gyakorlati munkát elhagyjuk, akkor igen nagy a veszteség. Az előadott bizonyítékok súlya miatt az emberek néha az igazság mellett döntenek anélkül, hogy megtértek volna. A prédikátor munkája addig befejezetlen marad, amíg hallgatói figyelmét nyomatékosan fel nem hívta arra, hogy új szívre van szükségük. Minden előadásban buzgón kérjük a hallgatókat, hogy hagyják el bűneiket és forduljanak Krisztushoz. Korunk gyakori bűneit és az élvezetekbe való belemerülést ítéljük el és a gyakorlati kereszténységet hirdessük. Isten igaz szolgája az, aki szívében érzi az általa mondott igék fontosságát, és együttérzését képtelen megtagadni azoktól a lelkektől, akikért munkálkodik. Ó, bárcsak tudnék megfelelő erejű szavakkal szólni evangéliumi munkatársaimhoz, hogy azt a hatást érjem el náluk, amit szeretnék! Testvéreim! Ti az élet igéit hirdetitek, lelkekkel foglalkoztok, akik a legmagasabb szintű fejlődésre képesek. Krisztus megfeszíttetett, Krisztus feltámadt, Krisztus a mennybe ment, Krisztus újra eljön - ezek az igazságok indítsák meg annyira, örvendeztessék meg és töltsék ki a prédikátor lelkét, hogy az embereknek szeretettel és nagy komolysággal tudja mindezt átadni. Így, miközben a prédikátor a háttérben marad, Jézus lép az előtérbe. Dicsőítsétek Jézust! Ti, akik a népet tanítjátok, dicsőítsétek prédikációtokkal, énekkel és imával. Összes erőtöket arra használjátok, hogy tévelygő, elveszett lelkeket "Isten Bárányához" vezessetek, magasztaljátok Őt, a feltámadt Üdvözítőt, és mondjátok mindenkinek, aki hallani akarja: "Jöjjetek Őhozzá, ki szeretett minket és önmagát adta értünk!" (Ef. 5:2) A megváltás evangéliuma legyen a középpontja minden prédikációnak és minden ének szövegének, ezt könyörögjétek minden imátokban. Semmivel se egészítsétek ki igehirdetéseitekben Krisztust, Isten bölcsességét és hatalmát. Emeljétek magasra az élet szavát, hirdessétek Krisztust mint a bűnbánó egyetlen reményét, minden hívő mentsvárát. Tárjátok fel a szomorúak és az elesettek előtt a békesség útját és mutassatok rá az Üdvözítő kegyelmére és tökéletességére! Csak egy út vezet a sötétségből a világosságra - egészen Isten trónjáig -, ez a hit útja. Ez az ösvény nem sötét és nem bizonytalan, nem a véges emberi elme útja, nem olyan ösvény, amelyet emberi kéz alkotott, melyen minden vándortól útpénzt szednek. Emberi vezetéssel nem lehet ezt az utat megtalálni. Ez az Isten által készített út annyira teljes, annyira tökéletes, hogy az ember bármit tegyen is, semmit sem tehet hozzá tökéletességéhez. Elég széles ahhoz, hogy a legmegátalkodottabb bűnöst is befogadja, ha igazán megbánja bűneit, és mégis oly keskeny, hogy a bűn nem találhat helyet rajta. Ez az a felfelé vezető ösvény, amelyen az Úr megváltottai vándorolnak. 67

Ellen G. White


MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL Drága az a gondolat, hogy Krisztus igazságát nekünk tulajdonítják, nem bármiféle érdemünkre való tekintettel, mert Isten ingyen ajándéka ez. Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot tisztán hirdessük, mert tudja: hatalmának elvesztését jelenti, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják. Ha tud az elmén uralkodni annyira, hogy kétely, hitetlenség és sötétség keríti hatalmába azokat, akik Isten gyermekének tartják magukat, akkor kísértéseivel legyőzheti őket. Az az egyszerű hit bátorítson bennünket, amelyet Isten szavaiban elénk tár. Isten népének olyan hite legyen, amely megragadja az isteni erőt: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef. 2:8) Mindenki, aki hiszi, hogy Isten Krisztusért bűneinket megbocsátja dacára a kísértéseknek, folytassa bátran a hit nemes harcát. Hitük egészen addig erősödjön, míg keresztény életük és szavaik ki nem nyilvánítják, hogy "Jézus Krisztus vére... megtisztít minket minden bűntől." (I. Jn. 1:7) Ha mi a hármas angyali üzenet erejét és lelkét akarjuk, akkor a törvényt és az evangéliumot együtt kell feltárnunk, mert ez a kettő elválaszthatatlan. Ahogy az alvilági hatalom a hitetlenség gyermekeit arra sarkallja, hogy Isten törvénye érvénytelen és hogy Krisztust, a mi igazságunkat lábbal tapossák; úgy egy másik hatalom befolyásolja a hűségesek szívét, hogy a törvényt magasra emeljék és Krisztust mint a tökéletes Üdvözítőt felmagasztalják. Ha Isten gyermekeinek életét nem hatja át Isten ereje, akkor hamis tanok és vélemények ejtik foglyul gondolataikat. Krisztus és igazsága hiányozni fog tapasztalataikból és hitük nélkülözi az éltető erőt. Isten szolgái mind a munkaterületeken, mind a gyülekezetekben Krisztus teljességét hirdessék, hogy a hallgatók értelmes hitre tegyenek szert. Az embereket tanítsák meg arra, hogy Krisztus az ő megmentőjük és igazságuk. Sátán kifejezett szándéka az, hogy visszatartsa az embereket attól a hittől, hogy Krisztus az egyetlen reménységük. Az Üdvözítő bűntörlő vére csak azokért munkálkodik hatalmasan, akik ebben a szolgálatban hisznek és erre az Atya előtt hivatkoznak, mint Ábel tette áldozatánál. Kain áldozata nem volt kedves Isten előtt, mert Krisztus nélküli áldozat volt. Üzenetünk súlypontja nem Isten törvénye önmagában, hanem ezzel együtt a Jézusba vetett hit. Ösvényünket ma egy ragyogó fény világítja meg, amely Krisztusba vetett hitünket növeli. Minden fénysugarat magunkévá kell tennünk és aszerint élnünk, nehogy az ítéletkor vádolónk legyen. Feladataink és kötelességeink egyre fontosabbá válnak számunkra, ahogy egyre tisztábban látjuk az igazságot. Amikor ránk árad a világosság, megmutatja és megfeddi a tévedéseket, amelyek a sötétségben voltak elrejtve, és arra késztet, hogy az ember élete és jelleme megváltozzék, az Istentől nyert világossággal összhangba kerülve. Bűnök, amelyek egykor a lelki vakság miatt a tudatlanság bűnei voltak, többé nem követhetők el anélkül, hogy vétkessé ne tennének. A világosság növekedésével az embereknek át kell alakulniuk, emelkedetté és nemessé válva, különben még eltévelyedettebbé és makacsabbá lesznek, mint azelőtt.

TANÁCS EGY EVANGÉLISTÁNAK Kedves Testvérem! Az Úr küldte számodra ezt az üzenetet: Légy kedves a beszédben, gyengéd a cselekedetekben! Vigyázz magadra gondosan, mert hajlamos vagy a szigorúságra, uralkodásra és az elhamarkodott beszédre. Az Úr azt mondja néked: Légy éber és imádkozz, nehogy kísértésbe ess! A kemény kifejezések megszomorítják az Urat, a balga szavak ártanak. Azt a 68

Ellen G. White


megbízást kaptam, hogy szóljak neked: Légy szelíd beszédedben, jól vigyázz szavaidra, kifejezéseid és magatartásod ne legyenek kemények. A Krisztushoz való hasonlatosság jó illata járja át minden szavad és tetted. Ne engedd, hogy szolgálatodat a természetedben rejlő jellemvonások bemocskolják vagy elrontsák. A kísértésben levőkön segíts és erősítsd őket. Ne hagyd, hogy éned elhamarkodott szavaidban kerüljön az előtérbe. Krisztus az életét adta a nyájért, tehát azokért is, akikért te dolgozol. Szavaid a lelkeket ne befolyásolják rossz irányba. Isten szolgájában a Krisztushoz való hasonlóság jellemtulajdonságai nyilatkozzanak meg. Elhamarkodott, erőszakos szavak nem állnak összhangban azzal a szent szolgálattal, amelyet Krisztus bízott szolgáira. Ha a mindennapi gyakorlatban Krisztusra tekintesz és Tőle tanulsz, akkor jellemed harmonikus, egészséges lesz. Csiszold előadásmódodat és ne szólj elítélő szavakat! Tanulj a nagy Tanítótól! Barátságos, együttérző szavak oly jók, mint az orvosság, meggyógyítják a kétségbeesett lelkeket. Isten szavának, ha a gyakorlati életbe átültetjük, gyógyító, nyugtató ereje van. A kemény szavak sem neked, sem másoknak nem szolgálnak áldásul soha. Testvérem, neked Krisztus szelídségét, türelmét és jóságát kell képviselned. Ezért nyilvános előadásaidban az Ő példája világítson. "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes." (Jak. 3:17) Vigyázz és imádkozz, hogy le tudd küzdeni a durvaságot, amely esetenként előtör belőled! Ha Krisztus kegyelme lakozik benned, akkor szavaid megszentelődhetnek. Ha testvéreid nem úgy cselekszenek, mint szerinted kellene, akkor ne támadj rájuk szigorúan. Az Urat megszomorítottad időnként kemény szavaiddal. Akaratodat az Úr akarata alá kell helyezned. Szükséged van az Úr Jézus segítségére. Csak tiszta, szent szavak hagyják el ajkaidat; mivel az evangélium szolgája vagy, mások követik lelkületedet és példádat. A gyermekekhez légy mindenkor barátságos és szívélyes. Elérheted az isteni eszményképet, ha elhatározod, hogy az énedet nem szövöd bele munkádba. Az a tudat, hogy lélekben és munkádban arra törekszel, hogy Jézushoz hasonló légy, erőt, vigasztalást és bátorságot ad majd neked. Kiváltságod, hogy szelíd és szívből alázatos légy; akkor Isten angyalai támogatnak a megújulásért tett erőfeszítéseidben. Krisztus meghalt azért, hogy benned és mindazokban, akik példaképül választják Őt, az Ő élete nyilvánuljon meg. Megváltód erejével az Ő jellemét mutathatod be, bölcsességgel és erővel munkálkodhatsz, hogy az egyenetlen helyeket egyenessé tedd (lásd: Ésa. 40:4).

GYAKORLATI JAVASLATOK Formális előadások - Néhány prédikátor az előadásokra való felkészülés során minden részletet olyan pontosan megtervez, hogy nem hagy szabad teret az Úrnak, hogy gondolatait vezesse. Minden pontot meghatároz, merevvé tesz, és úgy tűnik, képtelen a kijelölt tervtől eltérni. Ez súlyos hiba, és ha ezt az utat követik a lelkészek, szűk látókörűvé válnak, annyira híjával lesznek a lelki életnek és a tetterőnek, mint egykor Gilboa helyei a harmatnak és esőnek. Ha egy prédikátor azt érzi, hogy nem tud eltérni az elkészített előadástól, akkor annak hatása csak kevéssel lesz jobb, mint egy felolvasott prédikáció. Az egyhangú, merev előadásokban nagyon kevés a Szentlélek megelevenítő ereje. Ha az ilyen igehirdetés a lelkész szokásává válik, tönkreteszi hasznavehetőségét és képességeit. Isten azt akarja, hogy szolgái teljesen Tőle függjenek. Hallgassanak az Úrra és kérdezzék meg Őt: "Mi az üzeneted hallgatóim számára?" Tartsák nyitva szívüket, hogy Isten befolyásolhassa értelmüket, így az embereknek közvetlenül a mennyből tudnak majd

69

Ellen G. White


igazságot hozni. A Szentlélek olyan gondolatokat nyújt számukra, melyek a jelenlevők szükségleteinek megfelelnek. Tisztelet - Hallottam prédikátorokat, akik Krisztus életéről és tanításáról egészen közönséges módon beszéltek, mintha egy híres világi férfi életének eseményeit mondták volna el. Valóban előfordul, hogy prédikátorok úgy beszélnek Krisztusról, mintha hozzájuk hasonló ember lenne. Amikor hallom, hogy ezt a szent témát így kezelik, akkor kimondhatatlan bánat fog el, mert tudom, hogy ezeknek a férfiaknak, noha az igazság tanítói, még sincs Jézusról magasztos felfogásuk és még nem ismerkedtek meg Vele. Nincs meg bennük a gondolatok emelkedettsége, amely tiszta képet adna a világ Megváltójának jelleméről. Akiknek helyes fogalmuk van Krisztus jelleméről és művéről, azok nem válnak önhitté és beképzeltté. Ha fáradozásaik gyengeségét és tökéletlenségét összehasonlítják Isten Fia munkájával, megalázkodnak és bizalmatlanok lesznek önmagukkal szemben - ez arra ösztönzi majd őket, hogy Krisztustól kérjenek erőt munkájukhoz. Ha hozzászokunk, hogy állandóan Krisztust és mindenekfelett való kiválóságát szemléljük, hitünk növekszik, lelki ítélőképességünk erősödik, és erősebb lesz a vágyunk, hogy Őhozzá hasonlítsunk; imáink komolyak és hatékonyak lesznek. Jelentéktelen anekdoták - A prédikátorok ne szokják meg, hogy a tárgyhoz nem illő adomákat szőjenek a prédikációikba - ezek csökkentik a bemutatott igazság erejét. Az adomákat és olyan események elbeszélését, melyek a hallgatóságot nevetésre vagy sekélyes gondolatokra bírják, szigorúan vessék el. Az igazságot tiszta és méltóságteljes nyelven tárják fel, és a szemléltetésként felhozott példák is ilyen jellegűek legyenek. Hogyan küzdjük le a figyelem lankadását? - A prédikátornak gyakran zsúfolt, túl meleg teremben kell igét hirdetnie. A hallgatók elálmosodnak, érzékeik eltompulnak és alig képesek az előadott igazságot felfogni. Ha a prédikátor prédikálás helyett tanítana, közvetlen hangon beszélne és kérdéseket tenne fel, akkor az értelmet tevékenységre sarkallná és így a hallgatók az elhangzott szavakat jobban meg tudnák érteni. Kis hallgatóság - Ne bátortalanodj el, ha csak kevesen jönnek el, hogy beszédedet hallgassák. Még ha csupán két-három hallgató van jelen, ki tudja, nincs-e közöttük olyan, akiért az Úr Lelke küzd. Az Úr éppen e lélek számára akar általad üzenetet adni, és ha megtér, eszköz lehet mások megtartására. Tudtodon kívül munkád eredménye megsokszorozódhat. Ne nézd az üres helyeket, hited és bátorságod ne lankadjon; hanem gondolj arra, amit Isten tesz, hogy üzenetét a világ elé tárja. Ne felejtsd el, hogy mennyei erőkkel működsz együtt, olyan erőkkel, melyek sosem vallanak kudarcot. Ugyanolyan komolysággal, hittel és buzgalommal beszélj, mintha ezrek volnának jelen, hogy téged meghallgassanak. Egy prédikátor egy esős reggelen a templomba ment prédikálni, és látta, hogy hallgatósága összesen egy férfiből áll. Nem akarta, hogy ez az egy lélek csalódjon, komolyan, odaadóan beszélt. E prédikáció hatására a férfi megtért, és misszionárius lett, fáradozása által ezrek hallották meg a megváltás örömhírét. Rövid prédikációk - Ne hosszú, fárasztó előadásban közöljük az emberekkel az erre a korra szóló üzenetet, hanem rövid, a lényeget érintő beszédekkel. A hosszú prédikációk erősen igénybe veszik a beszélő erejét és próbára teszik a hallgatóság türelmét. Ha az előadó átérzi üzenete fontosságát, különösen vigyáznia kell, hogy fizikailag ne terhelje túl magát és ne mondjon többet az embereknek annál, amit meg tudnak jegyezni. 70

Ellen G. White


Ne higgyétek, hogy hallgatóitok mindent megőriznek emlékezetükben, amit elmondtatok nekik egy téma átvételekor. Veszélyes dolog túl gyorsan egyik tárgyról a másikra siklani. Egyszerű, világos beszéddel adjatok rövid tanításokat és azokat többször is ismételjétek. A rövid prédikációkra sokkal jobban emlékeznek, mint a hosszúra. Szónokaink ne hagyják figyelmen kívül azt, hogy a tanítások néhány hallgatónak újak lehetnek, ezért a fő pontokat többször is ismételjék. Egyenesség - Sok előadó elpazarolja idejét és erejét a hosszú bevezetésekkel és mentségekkel. Néhányan majdnem fél órát töltenek mentegetőzéssel; az idő közben múlik és amikor elérkeznek a tárgyhoz és igyekeznek az igazság pontjait a hallgatósággal elfogadtatni, addigra az emberek már kifáradtak és nem érzékelik az igazság erejét. Ahelyett, hogy a prédikátor mentegetőzne, mert most embertársaihoz akar beszélni, úgy kezdje el, mint aki tudja, hogy Isten üzenetét hordozza. Az igazság alapvető pontjait mint jól látható mérföldköveket mutassa be, hogy az emberek mindenképpen észrevegyék azokat. Gyakran olyan dolgok magyarázatával telik el az idő, amelyek valójában nem olyan fontosak, és bizonyítékok elmondása nélkül is magától értetődően elfogadhatók. A létfontosságú pontokat kell tisztán és olyan erővel feltárni, amennyire csak lehetséges a beszéd és a bizonyítékok által. Összpontosítás - Néhányan megszokták a túl nagy összpontosítást. Bizonyos mértékig jó, ha gondolatainkat kizárólag egy témára tudjuk összpontosítani; de azok, akik elméjük minden erejét egy gondolatmenetre irányítják, gyakran nem értenek más pontokat. Az ilyen emberek beszélgetéskor unalmassá válnak és kifárasztják a hallgatót. Írásaikból hiányzik a szabad, könnyed stílus. Ha nyilvánosság előtt beszélnek, az előttük levő téma leköti figyelmüket, mind jobban belemerülnek és egyre mélyebbre hatolnak. Úgy tűnik, hogy meglátják az ismereteket és a világosságot, mialatt érdeklődéssel mélyednek el a témában, de csak kevesen tudják követni őket. Fennáll az a veszély, hogy az ilyen emberek olyan mélyre ültetik az igazság magvát, hogy a gyenge szár soha nem éri el a felszínt. Még a leglényegesebb kinyilatkoztatott igazságot is, amely önmagában világos és egyszerű, el lehet takarni szavakkal úgy, hogy zavarossá és érthetetlenné válik. Egyszerűség - Alkalmas helyen jó az érvelés, azonban Isten szavának egyszerű magyarázatával sokkal többet érhetünk el. Krisztus a tanításait olyan világosan szemléltette, hogy a legtudatlanabbak is könnyen megérthették. Jézus nem használt hosszú, bonyolult szavakat beszédeiben; az egyszerű emberek értelméhez igazított egyszerű nyelvezetet használt. Magyarázataiban nem ment messzebb az adott témakörben, mint ameddig követni tudták. A prédikátorok az igazságot egyszerű, világos módon adják elő. Hallgatóik között vannak olyanok, akiknek a megtéréshez szükséges lépcsőfokokat egyszerűen kell magyarázni. A legtöbb ember sokkal tudatlanabb ebben a dologban, mint gondoljuk. A felsőfokú végzettséggel rendelkező kiváló szónokok, gyakorlott államférfiak, felelős állásokat betöltők között sokan vannak, akik erejüket másra fordították és elhanyagolták a legfontosabb dolgokat. Ha ilyen emberek keresik fel összejöveteleinket, akkor az előadó minden erejét összeszedve, magas színvonalú prédikációt igyekszik tartani és elfelejti bemutatni Krisztust. Nem mutatja be, hogy a bűn a törvény áthágása, és nem világítja meg érthetően a megváltás tervét. Hallgatóinak szívét megindíthatta volna, ha az Üdvözítőhöz utasítja őket, aki meghalt, hogy a megváltást elérhetővé tegye számukra. Újjászületések - Amikor az Úr emberi eszközökön keresztül működik, és az embereket felülről jövő erő hatja át, Sátán odairányítja szolgáit s azt kiáltják: "Fanatizmus!" Arra

71

Ellen G. White


figyelmeztetik az embereket, hogy ne essenek túlzásba. Legyen mindenki óvatos, hogy miként kiált fel, mert bár vannak hamis érmék, ezek nem csökkentik a valódiak értékét. Azért, mert vannak hamis újjászületések és megtérések, ebből nem következik, hogy minden újjászületésre gyanakvással tekintsünk. Ne tanúsítsunk olyan farizeusi megvetést, mint amikor így szóltak: "Ez bűnösöket fogad magához!" (Lk. 15:2) Krisztus életében sok olyan mozzanatot találunk, amely arra tanít bennünket, hogy ne tekintsünk gúnyosan a lélekmentés szolgálatára. Istennek a bűnös embereken megnyilatkozó megújító kegyelme az angyalokat örvendezésre indítja, azonban ezt a munkát hitetlenségük miatt egyesek gyakran fanatizmusnak nevezik, és a követről, akin keresztül Isten munkálkodott, azt mondják, hogy olyan buzgóság van benne, amely nem fakadhat az ismeretekből. Szombati istentiszteletek - A prédikátor, akit a szombati istentisztelet megtartására kijelölnek, gondolkozzék azon, hogyan keltse fel hallgatói érdeklődését az Ige igazságai iránt. Ne prédikáljon mindig olyan hosszan, hogy megfossza a jelenlevőket Krisztus megvallásától. A prédikáció legyen rövid, hogy a jelenlevők kifejezhessék hálájukat Istennek. A hálaáldozatok dicsőítik az Úr nevét. A szentek gyülekezetében szent angyalok figyelik Jehova dicsőítését, legyen az bizonyságtétel, ének vagy ima. Az ima- és tapasztalati órák legyenek a különleges segítség és a bátorítás órái. Tartsa mindenki előjogának azt, hogy részt vegyen azokon. Legyen mindenkinek, aki Krisztusról neveztetik, valami mondanivalója a tapasztalati órákon. A bizonyságtételek rövidek legyenek és szolgáljanak segítségül mások számára. Semmi sem fojtja el jobban az áhítat lelkületét, mint egy személy húsz-harminc percet igénybe vevő, hosszú bizonyságtétele. Ez kiöli az összejövetel lelkiségét.

GONDOSSÁG A VISELKEDÉSBEN ÉS AZ ÖLTÖZKÖDÉSBEN A prédikátor ne felejtse el, hogy a szószéken való viselkedése, magatartása, beszédmodora, öltözéke kedvező vagy kedvezőtlen benyomást gyakorol hallgatóira. Ápolja az udvariasságot és a finom viselkedést, nyugodtságát és magas hivatásához illő méltóságát őrizze meg. Ünnepélyesség és egy bizonyos isteni tekintély, amely alázatossággal van egybekötve, jellemezze viselkedését. Ha a mindennapi életben nem tűrjük a gorombaságot és a nyers modort, még kevésbé engedjük meg, hogy az a prédikátori szolgálatban mutatkozzon meg. A prédikátor magatartása legyen összhangban az általa hirdetett szent igazságokkal. Szavai minden szempontból komolyak és jól meggondoltak legyenek. Nem engedhető meg, hogy a prédikátor úgy viselkedjen a szószéken, mint egy színész, különféle pózokat vegyen fel és olyan kifejezéseket használjon, amelyekkel mindenáron hatást akar elérni. A szolgálattevők nem színészek, hanem az igazság tanítói. A méltóságot nélkülöző lármás viselkedés nem kölcsönöz erőt az igazságnak. Ellenkezőleg, a helyes szemléletű, higgadt ítélőképességű férfiakban és nőkben visszatetszést kelt. A Krisztus által tanított szolga tudja, hogy ő Isten követe, és olyan munka elvégzésével bízták meg, amelynek hatása az örökkévalóságon át tart. Nem szabad a figyelmet önmagára, saját tanításaira vagy képességeire irányítania. Egyetlen célja az legyen, hogy a bűnösöket bűnbánatra késztesse; tanítás és példaadás által Isten Bárányához vezesse, aki elveszi a világ bűneit. Úgy beszéljen, mint aki tudatában van annak, hogy Istentől nyert hatalma és tekintélye van. Előadásai komolyságot, buzgóságot és meggyőző erőt sugározzanak, és ösztönözzék a bűnöst, hogy Krisztusnál keressen menedéket. Igen fontos a gondosság az öltözködésben. A prédikátor öltözete legyen összhangban hivatásának méltóságával. Néhányan ebben a tekintetben nem ütötték meg a mértéket. 72

Ellen G. White


Bizonyos esetekben nemcsak az öltözködéshez szükséges ízlést és megfelelő rendezettséget nélkülözték, hanem ruhájuk rendetlen és hanyag is volt. Akik az Ő dicsőségére töltik be ezt a hivatást, öltözködésük által felmagasztalják vagy megbecstelenítik a menny Istenét, akinek karja a világot kormányozza, aki életet ad nekünk és egészségünket fenntartja. Mózesnek Isten különleges utasításokat adott mindenre kiterjedően, ami a sátorszolgálattal kapcsolatos, és pontosan meghatározta a neki szolgáló pap öltözetét. "És csinálj szent ruhákat Áronnak, a te atyádfiának, dicsőségére és ékességére" (II. Móz. 28:2) - szólt a Mózesnek adott előírás. Minden, ami a pap magatartásával és megjelenésével összefügg, olyan legyen, hogy az a szemlélőben Isten szentségét, az imádat ünnepélyességét és a hozzá közeledőktől megkívánt tisztaság fontosságát tudatosítsa. A papok nem léphettek saruval a szentélybe, nehogy azt a rátapadt por megszentségtelenítse. Sarujukat le kellett venni a pitvarban, mielőtt a szentélybe léptek, és kezüket, lábukat meg kellett mosni, mielőtt a sátorban vagy az égőáldozati oltárnál megkezdték szolgálatukat. Ily módon kapták folyamatosan azt a tanítást, hogy azoknak, akik Isten színe elé járulnak, minden tisztátalanságtól meg kell szabadulniuk. Annak a prédikátornak a befolyása, aki hanyagul öltözködik, visszatetsző Istennek, és a hallgatóságban olyan benyomást kelt, mintha munkáját nem tartaná szentnek, hanem csak egy közönséges foglalkozásnak. Ahelyett, hogy bemutatná az illendő és ízléses öltözködés fontosságát, a rendetlenség és hanyagság példáját adja, melyet egyesek igen hamar utánoznak majd. Isten elvárja szolgáitól, hogy viselkedésük és ruházatuk illően mutassa be az igazság alapelveit és hivatásuk szentségét. Olyan példát mutassanak, amely magas színvonal elérésére segíti a férfiakat és nőket. Az embereknek van hatalmuk Isten Lelkét elfojtani, van hatalmuk választani. Teljesen szabadon cselekedhetnek. Lehetnek engedelmesek Megváltónk neve és kegyelme által, vagy engedetlenek, és láthatják a következményeket. Az ember felelős a szent és örök igazságok elfogadásáért vagy elvetéséért. Isten Lelke állandóan bizonyságot tesz, és az emberek vagy az igazság mellett, vagy ellene döntenek. Milyen fontos tehát, hogy Krisztus követei, akik nyomában munkálkodnak, csakis úgy cselekedjenek, hogy később ne kelljen megbánniuk.

NYILVÁNOS IMÁK A nyilvános imák rövidek és alkalomhoz illőek legyenek. Isten nem akarja, hogy az ima ideje unalmassá váljon a hosszú kérések miatt. Jézus nem kényszerítette követőit fárasztó ceremóniákra és hosszú imákra. "És mikor imádkozol - mondta Ő -, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek." (Mt. 6:5) A farizeusoknak meghatározott idejük volt az imára, és ha abban az időben házon kívül voltak - mint ez gyakran előfordult -, megálltak, bárhol is voltak: az utcán, piacon, a siető embertömeg között, és elmondták formális imáikat. Az ilyen ima, amely pusztán az öndicsőítés kedvéért hangzik el, Jézus kíméletlen feddését váltotta ki. A nyilvános imákat nem helytelenítette, hiszen Ő is imádkozott tanítványaival és a tömeggel, csak azt hangsúlyozta tanítványainak, hogy az ilyen imák rövidek legyenek. Néhány perc elég bármilyen egyszerű nyilvános imához. Előfordulhat olyan eset, amikor Isten Lelke a kérést különleges módon fogalmazza meg. A sóvárgó emberi lélek gyötrődve Istenhez sóhajt fel; Jákóbhoz hasonlóan tusakodik és nem nyugszik meg, míg Isten 73

Ellen G. White


hatalmának különleges megnyilatkozását nem tapasztalja. Ilyenkor helyénvaló lehet a hosszabb imádság. Sok unalmas ima hangzik el, amelyek az Úrnak tartott előadáshoz hasonlítanak inkább, nem pedig kéréshez. Akik ilyen imákat mondanak, jobb lenne, ha ilyenkor arra az imádságra korlátoznák magukat, amelyet Jézus a tanítványoknak tanított. A hosszú imák elfárasztják a hallgatókat és nem készítik elő őket arra, hogy az utána következő tanításra figyeljenek. Gyakran a titkos egyéni ima elhanyagolása miatt mondanak hosszú, unalmas imákat a nyilvánosság előtt. A prédikátorok ne akarják az egész héten elmulasztott kötelességeiket imáikba belevinni és ezáltal remélni, hogy hanyagságukat jóvátették és lelkiismeretüket megnyugtatták. Az ilyen imák gyakran mások lelki hanyatlását idézik elő. Mielőtt a prédikátor a szószékre megy, keresse Istent az ő belső szobájában és lépjen Vele szoros összeköttetésbe. Ott felemelheti szomjúhozó lelkét Istenhez és a kegyelem harmatcseppjei által felüdülhet. Ezután a Szentlélektől felkenve, a lelkekért viselt felelősség tudatában, hallgatóit nem fogja addig elbocsátani, amíg be nem mutatta Jézus Krisztust, a bűnös egyetlen menedékét. Abban a tudatban, hogy ezeket a lelkeket talán már sohasem látja, úgy beszél majd, hogy megérintse szívüket. A Mester, aki ismeri az emberi szíveket, kijelentést ad neki és segíti őt, hogy a kellő időben és hatalommal szóljon.

Tisztelet az imában Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a "Mindenható Isten" kifejezést - azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, melyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejtsen ki. Fellengzős kifejezések nem illenek az imába, akár nyilvánosan, családi körben vagy belső szobánkban mondjuk el. Különösen a nyilvános imák hangozzanak egyszerű szavakkal, hogy mindenki megérthesse és együtt imádkozhassa velünk. A hit szívből jövő imáját meghallgatja a menny és a Földön megválaszolja azt. Isten tudja az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét. Elfogadja a lélek alázatát és szenvedését. Így szól: "Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi." (Ésa. 66:2) Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen vigyük az Úr elé, és ígéreteire olyan hittel támaszkodjunk, hogy a jelenlevők tapasztalják, megtanultunk imában az Úrnál lenni. Ekkor felbátorodnak és hisznek abban, hogy az Úr jelen van az összejövetelen; és kitárják szívüket, hogy az áldást elnyerjék. Jobban hisznek majd őszinteségünkben és készségesen hallgatják majd az adott tanácsokat. Imáink gyengédek és szeretetteljesek legyenek. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor Istenhez kiáltunk nagyobb bölcsességért. Ha volt valaha szükség megindító imákra és prédikációkra, úgy az ma van. Minden dolog vége elérkezett. Ó, bárcsak látnánk annak a szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat! Akkor meg is találnánk Őt. Vajha az Úr megtanítaná népét imádkozni! Bárcsak iskolai tanítóink és gyülekezeti prédikátoraink naponként tanulnának Krisztus iskolájában! Azután majd komolyan imádkoznak és kéréseik meghallgatásra találnak. Akkor az Igét hatalommal tudják hirdetni.

74

Ellen G. White


Magatartásunk ima közben Mind a nyilvános, mind a magánjellegű áhítatnál kiváltságunk, hogy meghajtsuk térdünket az Úr előtt, ha imában hozzá közeledünk. Jézus, a mi példaképünk "térdre esvén, imádkozott" (Lk. 22:41). A tanítványokról is feljegyezték, hogy ők is "térdre estek, és imádkoztak" (Ap. csel. 20:36; 21:5; 9:40). Pál kijelentette: "meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt" (Ef. 3:14). Ezsdrás térdelt, amikor bevallotta Izráel bűneit Isten előtt (lásd: Ezsd. 9:5). Dániel "háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett az ő Istene előtt" (Dn. 6:10). Az Isten iránti igazi tiszteletet fogja bennünk életre kelteni az Ő felmérhetetlen nagysága és jelenlétének tudata. Minden szívben mély benyomást keltsen a láthatatlan Isten jelenléte. Az ima órája és helye szent, mert Isten ott tartózkodik; és mivel a tisztelet a magatartásban és a viselkedésben nyilvánul meg, az érzés, amelyet kelt, még mélyebb lesz. "Szent és rettenetes az Ő neve!" - mondja a zsoltáríró. Az angyalok eltakarják orcájukat, ha nevét kiejtik. Milyen tisztelettel kellene akkor ajkunkra venni Őt nekünk, akik bukott és bűnös teremtmények vagyunk! Jó volna, ha idős és ifjú elgondolkodna a Szentírás szavain, melyek bemutatják, hogy miként tekintsünk azokra a helyekre, melyeket Isten különleges jelenléte szentel meg. "Oldd le a te saruidat lábaidról - parancsolta Isten Mózesnek az égő csipkebokornál -, mert a hely, amelyen állsz, szent föld." (II. Móz. 3:5) Jákób azután, hogy látomásban látta az angyalokat, felkiáltott: "Az Úr van e helyen, és én nem tudtam... nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és a mennynek kapuja." (I. Móz. 28:16-17) "Az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész Föld!" (Hab. 2:20) Különösen a nyilvánosság előtt helytelenek az unalmas, prózai prédikációhoz hasonló imák. Egy rövid, buzgósággal és hittel elmondott ima meglágyíthatja a hallgatók szívét; azonban a hosszú imák alatt türelmetlenül várják, hogy elhangozzék az utolsó szó. Ha a prédikátor a belső szobájában kellő ideig tusakodott volna Istennel, hogy hitben megragadhassa az ígéretet: "Kérjetek, és adatik", akkor az összejövetelen azonnal a tárgyra térne és komolyan, hittel imádkozna kegyelemért önmaga és hallgatói részére.

A lelkészek A JÓ PÁSZTOR Krisztus, minden lelkész példaképe, pásztorhoz hasonlítja magát: "Én vagyok a jó pásztor - jelenti ki -, a jó pásztor életét adja a juhokért... Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért." (Jn. 10:11, 14-15) Ahogy a földi pásztor ismeri juhait, úgy ismeri az isteni pásztor is az egész világon szétszórt nyáját. "Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten." (Ezék. 34:31) Az elveszett juh példázatában a pásztor elmegy, hogy egyetlen juhot megkeressen. Amikor felfedezi, hogy hiányzik egy juh, nem tekint gondtalanul a biztonságba helyezett nyájra, és nem mondja: kilencvenkilenc juhom megvan, túl nagy fáradságba kerülne az elveszett megkeresése. Majd ha visszajön, kinyitom az akol ajtaját és beeresztem! Nem, hanem amint a pásztor ezt az egyetlen juhot elveszíti, szomorúság és aggodalom tölti el a szívét. Otthagyja a kilencvenkilencet az akolban, és elmegy, hogy az elveszettet megkeresse. 75

Ellen G. White


Bármilyen sötét és viharos az éjszaka, veszélyes és bizonytalan az út, hosszú és időrabló a keresés, nem pihen meg, amíg meg nem találja. Milyen megkönnyebbülés számára az első gyenge kiáltás a távolban! A hangot követve megmássza a legmeredekebb sziklát, saját élete veszélyeztetésével lemegy a szakadék legszéléig. Az egyre gyengülő kiáltásokból hallja, hogy báránya nem sokáig tud már kitartani. Amikor megtalálja az eltévedtet, talán megparancsolja neki, hogy kövesse őt? Megfenyegeti vagy elveri, vagy maga előtt űzi, miközben a kellemetlenségre és aggodalomra gondol, amelyet miatta elviselt? Nem! A kimerült juhot vállára veszi, és boldog hálaérzéssel, hogy keresése nem volt hiábavaló, visszatér nyájához. Háláját, hogy megtalálta az elveszettet, öröménekben fejezi ki. "És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a juhomat, amely elveszett." Hasonlóképpen egyesül a menny a földdel hálaadásban és örömben, ha a jó pásztor megtalál egy elveszett bűnöst. "Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk. 15:6-7) A Főpásztornak segédpásztorai vannak, akikre a juhok és bárányok gondozását bízza. Az első, amit Krisztus Péterre bízott, amikor pásztori hivatalába visszahelyezte, az volt, hogy legeltesse bárányait (Jn. 21:15). Ebben a munkában Péter még kevés tapasztalatot szerzett. Nagy gondosságot, gyengédséget, sok türelmet és kitartást kíván ez a munka. Ez a hivatás a gyermekekért, ifjakért, a hitben fiatalokért végzett szolgálatot jelentette, a tudatlanok tanítását, az Írás magyarázását, és hogy őket Krisztus szolgálatára kiképezze. Péter eddig alkalmatlan volt erre, sőt az ilyen munka fontosságát sem ismerte el. Krisztus Péterhez intézett kérdése jelentőségteljes volt. Csak egy feltételhez kötötte a tanítványságot és a szolgálatot. "Szeretsz-e engem?" - kérdezte. Ez a leglényegesebb a szolgálatban. Ha Péter rendelkezett volna az összes képességekkel, Krisztus szeretete nélkül nem lehetett volna az Úr nyájának hűséges pásztora. Az ismeret, jótékonyság, beszélőkészség, hála és buzgalom elősegítik a munkát, azonban ha Krisztus szeretete hiányzik a szívből, akkor a keresztény prédikátor munkája eredménytelen lesz. A Genezáret-tónál kapott tanítást Péter élete végéig megőrizte. A Szentlélektől indíttatva írja a gyülekezeteknek: "A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, a Krisztus szenvedésének tanúja, a megjelenendő dicsőség részese: legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját, gondot viselvén arra, nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját." (I. Pt. 5:1-4) A nyájtól eltévedt juh a leggyámoltalanabb teremtmény. Meg kell keresni, mert egyedül nem talál vissza. Ilyen az Istentől eltévelyedett lélek is, éppolyan gyámoltalan, mint a juh, és ha az isteni szeretet nem lép közbe megmentéséért, nem tudja megtalálni az Istenhez vezető utat. Mily részvéttel, bánkódással, kitartással kellene a segédpásztornak az elveszett lelkek után mennie! Mily szívesen kellene elviselnie nehézséget és nélkülözést, önmegtagadást! Szükségünk van pásztorokra, akik a főpásztor vezetése alatt meg akarják keresni az elveszetteket és eltévedteket. Ez azonban testi kényelmetlenséget és a nyugalom feláldozását jelenti. Megkívánja, hogy gyengéden gondoskodjunk az eltévedtekről, isteni irgalmassággal és türelemmel. Olyan fület kíván, amely részvéttel hallgatja a szívet tépő elbeszéléseket az igazságtalanságról, megalázásról, kétségbeesésről és ínségről. Az igazi pásztor megfeledkezik önmagáról. Lemond önmagáról, hogy Istennel munkálkodjék. Az igehirdetés által és az emberek otthonaiban végzett személyes szolgálata közben megismeri szükségleteiket, bánatukat, próbatételeiket, és együttműködve a nagy 76

Ellen G. White


Teherhordozóval, osztozik szenvedéseikben, vigasztalja őket szomorúságukban, betölti lelki éhségüket, és szívüket megnyeri Istennek. Ebben a munkában mennyei angyalok segítenek Isten szolgájának, oktatják és megvilágosítják az igazságban, amely üdvösségre vezet. Munkánkban a személyes erőfeszítések sokkal többet jelentenek, mint gondoljuk. Ennek hiánya miatt sok lélek vész el. Egy lélek is felmérhetetlen értékű: a Golgota megmutatja értékét. A Krisztusnak megnyert lélek segít, hogy mások is megmeneküljenek, és így állandóan növekvő áldást és üdvösséget eredményez.

SZEMÉLYES SZOLGÁLAT Sok igehirdető túl nagy értéket tulajdonít a prédikálásnak, és túl keveset az igazán egyénenkénti, szívekért végzett munkának. Több személyes munkát kell végeznünk a lelkekért. Az egyes emberekhez krisztusi együttérzéssel kell közelebb kerülnie a prédikátornak, és meg kell kísérelnie, hogy érdeklődésüket felkeltse az örök élet iránt. A szívek olyan kemények lehetnek, mint a letaposott út, s látszólag haszontalan a fáradozás, hogy bemutassuk az embereknek az Üdvözítőt. Azonban ahol a logika csődöt mond, ahol az érvelés erőtlen a meggyőzésre, ott Krisztus szeretete - amely a személyes szolgálatban mutatkozik meg - meglágyítja a kőszívet, hogy az igazság magva gyökeret verhessen. Az evangélium szolgálata több mint prédikálás: komoly, személyes munkát jelent. A földi gyülekezet tévedő férfiakból és nőkből áll, akiket türelmes és fáradságos munkával kell nevelni és képezni, hogy olyan munkát végezzenek, amely elfogadható már itt, a földi életben, és az eljövendő életben dicsőséggel és halhatatlansággal koronázható meg. Lelkigondozókra, hűséges pásztorokra van szükség, akik nem kezelik Isten népét sem hízelgőn, sem keményen, hanem az élet kenyerével táplálják őket - olyan férfiakra, akik naponként tapasztalják a Szentlélek megtérítő erejét, és erős, önzetlen szeretetet éreznek azokért a lelkekért, akikért munkálkodnak. A segédpásztorra tapintatos, körültekintő munka vár, hiszen elidegenedéssel, elkeseredettséggel, irigységgel és féltékenységgel találkozik majd a gyülekezetben. Krisztus lelkületével kell munkálkodnia, hogy a rendet helyreállítsa. A szószékről és személyes munkája által is lelkiismeretesen figyelmeztessen, kárhoztassa a bűnöket, igyekezzen jóra fordítani a rosszat. Lehet, hogy a csökönyös szív kifogást emel az üzenet ellen, s Isten szolgáját tévesen ítélik meg és bírálják. Ekkor gondoljon arra, hogy "a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak." (Jak. 3:17-18) Az evangélium szolgájának munkája az, hogy "megvilágosítsa mindeneknek, miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben" (Ef. 3:9). Ha valaki belekezd ebbe a munkába és a legkevesebb önfeláldozással járó részt választja, megelégedvén a prédikálással, a személyes szolgálatot pedig másra hagyja, akkor munkája nem nyeri el Isten tetszését. A jól végzett személyes munka hiánya miatt lelkek vesznek el akikért Krisztus meghalt. Tévesen fogja fel hivatását az, aki szolgálatba lépett és vonakodik a nyáj legeltetésénél ezt az annyira fontos munkát elvégezni. A prédikátornak alkalmas és alkalmatlan időben készen kell lennie arra, hogy a helyzetet kihasználva Isten ügyét előmozdítsa. "Alkalmas időben" - azt jelenti, hogy álljon készen az istentisztelet helyén és idején, valamint akkor, amikor az emberek a vallással kapcsolatos témákról beszélgetnek. Az "alkalmatlan időben" való készenlét pedig azt jelenti, hogy a kandalló mellett, a mezőn, az út mentén, a piacon vagy bárhol, megfelelő formában irányítsa az emberek gondolkodását a Biblia nagy tanításaira, s tapintatos, buzgó lelkülettel

77

Ellen G. White


hangoztassa Isten követelményeit. Sok ilyen lehetőséget kihasználatlanul hagyunk, mert azt gondoljuk, hogy alkalmatlan az idő. Azonban ki tudja, milyen hatása lett volna a lelkiismeretre egy bölcs tanácsnak? Meg van írva: "Reggel vesd el a magot, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-e vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind." (Préd. 11:6) A magvető nehéz szívvel veti az igazság magját, és fáradozása néha eredménytelennek látszik. Azonban ha hűséges, akkor meglátja majd munkája gyümölcsét, mert Isten szava így szól: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)

OTTHONOK LÁTOGATÁSA Amikor a prédikátor a szószékről hirdeti az evangélium üzenetét, munkájának még csak a kezdeténél tart. Ezután jön a személyes munkálkodás. Keresse fel az embereket otthonaikban, beszélgessen és imádkozzon velük komolyan és alázatosan. Vannak családok, akik előtt Isten szavának igazságai ismeretlenek maradnak, ha kegyelmének hirdetői nem keresik fel otthonaikat és nem tárják fel előttük a fölfelé vezető utat. Akik azonban ilyen munkát vállalnak, szívük dobogjon együtt Krisztus szívével. Sokat foglal magában ez a parancs: "Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam." (Lk. 14:23) Ha Isten szolgái családonként tanítják az igazságot, és közel kerülnek azokhoz, akikért dolgoznak, akkor Isten - akivel együtt munkálkodnak - lelkierővel ruházza fel őket. Krisztus vezeti őket munkájukban, és olyan szavakat szólnak általa, amelyek mélyen a hallgatók szívébe vésődnek. Minden prédikátor előjoga, hogy Pállal együtt mondhassa: "Nem vonogattam magam semmitől, ami hasznos, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként... az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől... Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát." (Ap. csel. 20:20-21, 27) Üdvözítőnk házról házra járt, betegeket gyógyított, vigasztalta a megszomorodottakat, megnyugtatta a szenvedőket és a megvigasztalhatatlanoknak békességet adott. Kisgyermekeket vett karjára, megáldotta őket és a fáradt anyáknak a remény és vigasz szavait szólta. Sohasem csökkenő gyengédséggel és szelídséggel foglalkozott mindenfajta emberi ínséggel és szenvedéssel. Nem önmagáért, hanem másokért munkálkodott. Az Üdvözítő szolgája volt mindenkinek. Az volt az étele és itala, hogy mindazoknak, akikkel érintkezésbe került, reménységet és erőt ajándékozott. És miközben férfiak és nők hallgatták szavait, amelyek alapjaikban különböztek a hagyományoktól és a rabbik tantételeitől, új reménység éledt szívükben. Tanítása olyan komoly volt, hogy meggyőző erőt kölcsönzött szavainak. Prédikátor testvéreim! Személyes munkával közeledjetek az emberekhez, bárhol vannak is! Ismerkedjetek meg velük! Ezt a munkát nem lehet helyettesítéssel elvégezni, kölcsönzött vagy ajándékozott pénzzel nem lehet végrehajtani. A szószékről elhangzott prédikációk nem tudják azt elvégezni. Az evangélista munkája a Szentírás tanítása a családokban, amelyet a prédikációval kell egybekapcsolni. Ha ezt elhanyagolják, a prédikáció is nagymértékben célját veszti. Az igazságkeresőknek a kellő időben mondott igékre van szükségük, mert Sátán is beszél hozzájuk a kísértéseken keresztül. Ha ellenállásra találtok a lélekmentési munka közben, ne rettenjetek vissza! Ha munkátokkal látszólag csak kevés jót tudtok tenni, ne bátortalanodjatok el. Folytassátok a munkát, legyetek elővigyázatosak, ismerjétek fel minden időben, hogy beszélni vagy hallgatni kell-e, vigyázzatok a lelkekre úgy, mint akiknek számot kell adniuk, és figyeljetek Sátán terveire, nehogy kötelességeitektől valamiképpen eltérítsen. Ne hagyjátok, hogy a nehézségek elbátortalanítsanak vagy megfélemlítsenek, hanem nézzetek

78

Ellen G. White


velük szembe bátran, s győzzétek le azokat erős hittel és szilárd elhatározással. Vessétek a magot hitben, bőkezűen. Sok függ attól, hogyan viselkedtek azokkal, akiket meglátogattok. Lehet az üdvözlésnél úgy kezet fogni, hogy a bizalmat azonnal megnyerjük, vagy olyan hidegen léphetünk valaki elé, hogy az illető azt gondolja, nincs bennünk együttérzés iránta. Ne viselkedjünk úgy, mintha a szegényekkel való foglalkozás leereszkedés volna számunkra. Az Úr szemében ők értékesek, és ehhez mérten kell velük foglalkozni. Öltözetünk egyszerű legyen, nehogy a szegényeket zavarba hozza a ruházatuk és a miénk közötti különbség, amikor meglátogatjuk őket. A szegényeknek gyakran csak nagyon kevés örömük van, miért ne vigyék Isten munkásai a világosság sugarait otthonukba? Jézus gyengéd együttérzésére van szükségünk, és akkor megtaláljuk majd a szívükhöz vezető utat.

A PÁSZTOR SZOLGÁLATA Az igazi pásztort minden érdekli, ami nyája jólétével összefüggésben van: a táplálás, a vezetés és a védelmezés. Bölcsen viselkedik, gyengéd figyelmességet támaszt mindenki, de különösen a megkísértettek, a szenvedők és az elcsüggedtek iránt. "Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az életét váltságul sokakért." (Mt. 20:28) "Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki küldte őt." (Jn. 13:16) Krisztus "megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett". (Fil. 2:7) "Tartozunk pedig mi, erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: a Te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám." (Rm. 15:1-3) Sok munkás fáradozása nem ér célt, mert nem kerül közel azokhoz, akiknek leginkább szükségük van a segítségére. Kezében Bibliával, udvarias, barátságos módon keresse és ismerje meg az ellenvetéseket, amelyek azok szemléletében vannak, akik ezt kérdezik: "Mi az igazság?" Gondosan és tapintatosan vezesse és tanítsa őket, mint a gyermekeket az iskolában. Sokaknak oly tantételeket kell elfelejteniük, amelyeket sokáig igazságnak tartottak. Ha meggyőződnek arról, hogy bibliai dolgokban tévedtek, zavarba jönnek és kétségbeesnek. A leggyöngédebb együttérzésre és a leghozzáértőbb segítségre van szükségük. Gondosan oktassuk őket, imádkozzunk értük és velük, a legbarátságosabb gondoskodással óvjuk őket. Nagy előjogunk, hogy Krisztus munkatársai lehetünk a lelkek megmentésében. Az Üdvözítő türelemmel és önzetlenül igyekezett elérni és bűneik következményeitől megmenteni az elbukott embereket. Tanítványai, akik igéit tanítják, úgy kövessék példaképüket, amilyen pontosan csak lehet. Sok imára és bölcs tettekre van szükség az új területeken. Nemcsak olyan férfiakra van szükség, akik prédikálni tudnak, hanem olyanokra is, akik tapasztalatból ismerik a kegyesség titkát és segítséget nyújtanak az embereknek sürgős szükségleteikben - akik felismerik hivatásuk fontosságát mint Jézus szolgái, és örömmel veszik fel a keresztet, amelynek hordozására Jézus tanította őket. Igen fontos, hogy a prédikátor sokat foglalkozzon az emberekkel, és ezáltal megismerkedjen az emberi természet különböző változataival. Ki kell kutatnia az értelem működését, hogy a tanítást hallgatói értelméhez szabja. Ilyen módon tanulja meg azt a nagy szeretetet, amellyel csak azok bírnak, akik az emberek természetét és szükségleteit ismerik.

79

Ellen G. White


BIBLIA-OLVASÁS CSALÁDI KÖRBEN A Biblia felolvasásának terve a mennyből ered. Sok férfi és nő van, aki a missziómunkának ebben az ágában tevékenykedhet. Ilyen módon fejlődhetnek az evangélium szolgái és hatalmas eszközökké válhatnak Isten kezében. Ezrek jutottak ezáltal Isten Igéjéhez és Isten követei minden nemzetiségű és nyelvű emberrel kapcsolatba kerültek. A Biblia eljut a családokhoz és a szent igazságok közel férkőznek a lelkiismerethez. Ez arra indítja majd az embereket, hogy saját maguk tanulják, vizsgálják és ítéljék meg, és felelősség elé állítja őket, hogy az isteni világosságot elfogadják-e, vagy elvetik. Isten ezt az értékes és Őérte végzett munkát megjutalmazza. Minden alázatos, az Ő nevében hozott erőfeszítést siker koronáz majd. Türelemre és kitartásra van szükség minden új területen. Ne csüggedjetek el a kicsiny kezdet miatt; gyakran a legszerényebb munka hozza meg a legnagyobb eredményeket. Minél közvetlenebbül munkálkodunk felebarátainkért, annál több jót érünk el náluk. A személyes befolyás hatalom. Azok érzületére, akikkel szoros összeköttetésben vagyunk, láthatatlan befolyások vannak hatással. Jobban tudnánk a tömegekhez szólni és hatni rájuk, ha szorosabb kapcsolatban lennénk velük. A tömegnek nem lehet úgy beszélni és felindítani őket, mint az egyes személyeket, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk. Jézus elhagyta a mennyet, a Földre jött, hogy lelkeket mentsen. Közel kell kerülnötök azokhoz, akikért munkálkodtok, hogy ne csak a hangotokat hallják, hanem kezet foghassanak veletek, megismerhessék alapelveiteket, tapasztalhassák együttérzéseteket. Prédikátor testvéreim, ne gondoljátok, hogy csak egyféleképpen dolgozhattok, hogy a lelkekért csak úgy munkálkodhattok, ha előadásokat tartotok. A legjobb tevékenység számotokra a tanítás, oktatás. Ha alkalmatok van, üljetek le egy családi körben, és engedjétek, hogy kérdéseket tegyenek fel nektek. Válaszoljatok rájuk türelemmel és egyszerűen. Kevesebbet prédikáljatok és többet tanítsatok, tartsatok Biblia-felolvasásokat, imádkozzatok a családokkal vagy kis csoportokkal. Mindenkinek szeretném mondani, aki Krisztussal dolgozik: ha bejuthattok egy otthonba, akkor használjátok ki az alkalmat. Vegyétek elő Bibliátokat és tárjátok fel a nagy igazságokat. Sikeretek nem annyira az ismeretektől vagy magyarázatoktól függ, inkább attól a képességtől, hogy meg tudjátok-e találni az utat a szívekhez. Ha barátságosak vagytok és közel kerültök az emberekhez, könnyebben megváltoztathatjátok gondolkodásmódjukat, mint a legjobban sikerült beszéddel. Ha családi körben vagy magánlakásokon tartott kis összejövetelen beszélünk Krisztusról, gyakran nagyobb eredménnyel nyerünk meg lelkeket Jézusnak, mint a szabad ég alatt vagy akár termekben, templomokban hullámzó tömegeknek tartott istentiszteleteken. Akik ilyen jellegű személyes munkát vállalnak, éppúgy vigyázzanak, mint az igét hirdető lelkészek, nehogy gépiessé váljon a munkamódszerük. Ők is, az igehirdetők is tanuljanak. Lelkiismeretes buzgósággal igyekezzenek, hogy a legmagasabb képesítést elérjék, és a Szentírásban jártassá váljanak. Szellemi tevékenységet folytassanak és különösen az imának és a szorgalmas igetanulmányozásnak szenteljék magukat.

A SZEMÉLYES MUNKA ÉRTÉKE Olyan férfiak és nők érték el a legjobb eredményt a lélekmentésben, akik nem voltak büszkék képességeikre, hanem alázattal és hittel igyekeztek segíteni a körülöttük élő embereken. Ugyanezt tette Jézus is. Közeledett azokhoz, akiket el akart érni. Mily gyakran megtörtént, hogy a köréje gyűlt néhány embernek mondta el tanításait, és az arra járók közül

80

Ellen G. White


egyik a másik után állt meg, hogy meghallgassa; míg végül hatalmas sokaság hallotta csodálkozással és áhítattal a mennyből küldött Tanító szavait.

A samáriai asszony Krisztus soha nem várt arra, hogy nagyobb hallgatóság gyűljön köréje. Az általa hirdetett legnagyobb igazságok közül néhányat egyéneknek mondott el. Figyeljük csak meg a samáriai asszonyhoz intézett szavait. Éppen Jákób kútjánál ült, amikor az asszony jött, hogy vizet merítsen. Nagy meglepetésére Jézus szívességet kért tőle: "Adj innom!" - mondta. Egy korty hűs italra vágyott, de egyúttal arra is, hogy megnyissa az utat ahhoz, hogy az élet vizével szolgálhasson. "Hogy kérhetsz inni zsidó létedre tőlem - válaszolt az asszony -, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." Jézus így felelt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Mindenki, aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víz kútfeje lesz őbenne." Mennyi érdeklődést tanúsított Jézus az asszony iránt! Milyen komolyak, milyen meggyőzőek voltak szavai! Megragadták a hallgató szívét, aki elfeledve a kúthoz jövetele célját, a városba sietett és így szólt ismerőseihez: "Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" (Jn. 4:7-30) Sokan abbahagyták a munkát és elmentek az idegenhez, Jákób kútjához. Elhalmozták kérdéseikkel, és felvilágosításait, amelyeket a számukra addig érthetetlen dolgokról mondott, buzgón elfogadták. Olyanok voltak, mint azok, akik egy váratlan fénysugarat követnek addig, míg a nappalt meg nem találják. Jézus munkájának, amikor fáradtan és éhesen a kútnál ült, széles körben elterjedt áldás lett az eredménye. Az az egy lélek, akin segíteni igyekezett, lett az eszköz, hogy másokat is elérjen. Isten munkája mindig ilyen módon haladt előre. Világítsatok, és akkor újabb fények gyulladnak ki! Isten szolgái mindig, a legrövidebb idő alatt legyenek készek a szolgálatra. Testvéreim, óráról órára adódnak majd lehetőségek, hogy Istent szolgáljátok. Ezek az alkalmak állandóan jönnek és mennek. Legyetek készen, hogy a legjobban kihasználhassátok őket. Lehet, hogy soha többé nem ismétlődik meg a lehetőség, hogy az élet Igéjét egy rászoruló léleknek szóljuk úgy, hogy az meghallgatásra találjon, ezért ne mondjátok: "Imádkozom érted, de nem érek rá - bocsáss meg nekem, kérlek." Ne veszítsétek el az alkalmakat, hogy másokkal megismertessétek Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát, mert egy elszalasztott alkalmat soha nem tudunk pótolni.

MUNKAMEGOSZTÁS "Az igazság sikerének komoly, talán nem is gyanított akadálya gyülekezeteinkben van. Ha erőfeszítések történnek hitünk megismertetésére hitetlenekkel, a gyülekezet tagjai gyakran visszavonulnak, mintha nem is lennének érdekeltek az ügyben, és hagyják, hogy minden teher a lelkész vállán nyugodjon. Emiatt olykor a legjobb képességű prédikátor munkája is csak kevés jót eredményezett. Elhangozhatnak a legjobb igehirdetések, lehet, hogy az üzenet pontosan megfelel az emberek szükségleteinek, és mégsem nyernek lelkeket, hogy mint kévéket, bemutassák őket Krisztusnak.

81

Ellen G. White


Ha a prédikátor olyan helyen munkálkodik, ahol már vannak hívő lelkek, akkor először ne a hitetleneket akarja megtéríteni, hanem képezze ki a gyülekezeti tagokat megfelelő együttműködésre; munkálkodjon értük egyénenként, igyekezzen felrázni őket, hogy ők maguk keressenek mélyebb tapasztalatokat és tevékenykedjenek másokért. Ha készek, hogy a prédikátort imával és munkával támogassák, akkor fáradozásait nagyobb siker kíséri. Nem tehetünk semmi maradandót a gyülekezetekért, ha nem indítjuk őket arra, hogy a rajtuk nyugvó felelősséget érezzék. A gyülekezet minden tagja érezze, hogy saját lelkének üdvössége személyes fáradozásától függ. Erőfeszítések nélkül nem lehet lelkeket menteni. A prédikátor nem üdvözítheti őket. Bár lehet útmutató, akin keresztül Isten világosságot áraszt népére, azonban ha a világosság egyszer kiáradt, akkor már a gyülekezeti tagok kötelessége, hogy ezt felhasználják és vele másokat megvilágítsanak." (Testimonies II., 121. o.)

A GYÜLEKEZETI MUNKÁSOK KIKÉPZÉSE A prédikátor ne érezze kötelességének, hogy mindig ő beszéljen, minden munkát saját maga végezzen el és mindig ő imádkozzon. Képezzen ki segéderőket minden gyülekezetben. A tagok felváltva vezethetik az összejöveteleket és tarthatják a Biblia-felolvasásokat; ezáltal Istentől nyert képességeiket értékesíthetik, s egyben kiképzést kapnak az evangélium szolgálatára. Bizonyos tekintetben a lelkész hasonló állást tölt be, mint egy munkacsoport felügyelője, vagy egy hajó legénysége felett álló kapitány. Ügyelnie kell, hogy az alája rendelt férfiak a kiosztott munkát helyesen és gyorsan végezzék el, és csak szükség esetén avatkozzon bele. Egy nagy malom tulajdonosa egy napon a kerék alapjánál találta művezetőjét, ahol kisebb javítást végzett, mialatt hat munkása tétlenül állt és nézte. A tulajdonos pontosan kikutatta a tényállást, hogy biztos legyen a dolgában, s nehogy igazságtalanul cselekedjék, azután magához hívatta a művezetőt és átnyújtotta neki a felmondását, fizetésével együtt. A felügyelő meglepetten kért felvilágosítást. A tulajdonos a következőket mondta: "Azért alkalmaztam önt, hogy hat embert foglalkoztasson. A hat embert tétlenül találtam, mialatt ön a munkát egyedül végezte, amit a hat egyike éppúgy elvégezhetett volna. Nem adhatok hét munkásnak fizetést azért, hogy közülük hat a lustálkodást tanulja meg." Ezt a példát néhány esetre lehet alkalmazni, másokra nem. Azonban sok prédikátor nem tudja, hogyan fogjon hozzá, vagy meg sem kísérli, hogy a gyülekezeti tagokat a munka különböző ágaiban felhasználja. Ha figyelmüket arra szentelnék, hogy nyájukat munkába állítsák és abban meg is tartsák, akkor több jót végezhetnének, több időt fordíthatnának a tanulásra, missziólátogatásokra és a súrlódások okának kiküszöbölésére. Néhányan tapasztalatlanságuk miatt hibákat követnek majd el - nekik barátságos módon be kell mutatni, hogyan lehet a munkát jobban elvégezni. Így a prédikátor férfiakat és nőket képezhet, hogy felelősséget vállaljanak abban a jó munkában, amely annyira szűkölködik a felelősséget hordozó munkásokban. Ilyen férfiakra van szükség, akik a szükséges tapasztalatot legjobban úgy szerezhetik meg, ha szívvel-lélekkel munkálkodnak.

A másokért végzett munka megmentő ereje Az a gyülekezet, amely dolgozik, gyarapodik is. A tagokat serkenti és megerősíti a másokon való segítés. Olvastam egy férfiról, aki egy zord téli napon, nagy hóviharban utazott, és annyira szenvedett a hidegtől, hogy életereje szinte észrevétlenül elhagyta. A hideg legyőzte és éppen fel akarta adni a harcot, amikor meghallotta egy társa nyögését, aki éppúgy,

82

Ellen G. White


mint ő, halálán volt a hideg miatt. Részvéte felébredt és elhatározta, hogy megmenti. Dörzsölni kezdte a szerencsétlen ember jéghideg tagjait és nagy erőfeszítéssel talpra állította. A szenvedő azonban nem tudott állni, így karjaiban vitte keresztül a hófúváson, amelyről azt hitte, hogy soha nem tud rajta egyedül átvergődni. Amikor útitársát biztonságba helyezte, akkor villant át az agyán az igazság, hogy a felebarátja megmentése által saját magát is megmentette. A komoly erőfeszítések, amelyeket a másik megmentéséért tett, saját ereiben a hidegtől megalvadó vért ismét felgyorsították, és ezáltal egészséges meleg áradt tagjaiba. Állandóan hangsúlyozni kell a fiatal hívőknek - tanítással és példaadással - azt az igazságot, hogy mások segítése révén mi magunk is segítséget kapunk. Így keresztényi életükben a legjobb eredményeket érhetik el. A lesújtottak, akiknek az örök életre vezető út túl nehéznek tűnik, kerekedjenek fel és segítsenek másokon. Az ilyen erőfeszítések az isteni világosságért mondott imával összekötve azt eredményezik majd, hogy szívük az isteni kegyelem megelevenítő befolyásával együtt dobog és szeretetük több isteni buzgósággal izzik. Egész keresztény életük valódibb, komolyabb és imában gazdagabb lesz. Ne felejtsük el, hogy mi vándorok és idegenek vagyunk ezen a Földön, és egy jobb, mennyei hazát keresünk. Akik az Úrral szövetséget kötöttek, hogy Neki szolgáljanak, azt a kötelességet vállalták magukra, hogy a lélekmentés munkájában együtt dolgoznak Vele. A gyülekezeti tagok hét közben hűségesen vegyék ki részüket a szolgálatban, és szombaton mondják el tapasztalataikat. Akkor az összejövetel a megfelelő táplálékot nyújtja, és a jelenlévők új életet, friss erőt nyernek. Ha Isten gyermekei felismerik annak szükségességét, hogy úgy dolgozzanak, ahogyan Krisztus munkálkodott a bűnösök megtéréséért, akkor a szombatnapi bizonyságtételeik is erőt sugároznak majd. Örömmel tesznek bizonyságot drága tapasztalataikról, amelyeket a másokért végzett munka közben szereztek.

A gyülekezet szent kincs Krisztus mennybemenetelekor szent megbízatásként hagyta követőire az egyházat és annak minden érdekeltségét. A gyülekezet feladatait ne egyedül a lelkész és néhány vezető személy lássa el. Minden tag érezze, hogy szent szövetségre lépett az Úrral, hogy mindig, minden körülmények között az Ő ügyének legjobb érdekeiért munkálkodjon. Mindenki lásson el valamilyen feladatot és viseljen terhet! A lelki dolgokban sokkal nagyobb előrehaladás érhető el, ha minden gyülekezeti tag érzi személyes felelősségét. Ez a rajtuk nyugvó szent teher indítja majd őket, hogy gyakran kérjenek erőt és kegyelmet Istentől. A gyülekezet igazi hírnevét az határozza meg, hogy mit végez ténylegesen a Mesterért, és hogy hány kitartó, hűséges munkással rendelkezik. Személyes, önzetlen erőfeszítések sokkal többet használnak Krisztus ügyének, mint a prédikációk. A prédikátorok tanítsák meg a gyülekezeti tagokat, hogy terhet kell hordozniuk, ha lelkileg növekedni akarnak: azt az Úr által rájuk helyezett terhet, hogy lelkeket vezessenek az igazsághoz. Azokat, akik nem tesznek eleget a felelősségnek, fel kell keresni, imádkozni kell velük és erőfeszítéseket tenni értük. Ne hagyjátok, hogy az emberek csak rátok, prédikátorokra támaszkodjanak - tanítsátok őket, hogy talentumaikat használni kell, hogy környezetüket megismertessék az igazsággal. Ha ekképpen dolgoznak, akkor mennyei angyalok lesznek a munkatársaik, és olyan tapasztalatokat szereznek majd, amelyek növelik hitüket és erősítik Istenhez való ragaszkodásukat.

83

Ellen G. White


KRISZTUS SZOLGÁJÁNAK FELESÉGE "A korábbi években Krisztus szolgáinak feleségei szükséget és üldözést szenvedtek. Amikor férjüket börtönbe zárták vagy halálra ítélték, azok a nemes, önfeláldozó asszonyok velük együtt szenvedtek és ugyanazt a jutalmat nyerik el, mint férjeik. Mrs. Bordman és Mrs. Judsons szenvedtek az igazságért, társukkal együtt. A szó szoros értelmében feláldozták otthonukat és barátaikat, hogy segítsenek férjüknek a sötétségben levő lelkeket megvilágítani és Isten szavainak elrejtett titkait feltárni. Életük állandóan veszélyben forgott. Lelkeket menteni, ez volt az ő nagy céljuk, amiért örömmel tűrték a szenvedést. A prédikátor felesége ne a saját élvezetéért utazzon együtt férjével, hogy látogatásokat tegyen és kiszolgálják, hanem munkálkodjon együtt párjával. Ugyanaz az érdeklődés vezesse a jó cselekvésében. Készségesen kísérje el férjét, ha otthoni kötelezettségei nem akadályozzák, és nyújtson segítséget neki a lélekmentés munkájában. Szelíden és alázatosan, mégis nemes önbizalommal gyakoroljon befolyást a körülötte lévőkre, vegye ki részét az összejövetelekből, a családi oltárnál és az otthoni beszélgetésekből, hordozza keresztjét és terhét. Az emberek joggal várják el ezt. Ha ezek a várakozások nem valósulnak meg, akkor a férj befolyásának több mint fele kárba vész. Krisztus szolgájának felesége sokat tehet, ha akar. Ha az önfeláldozás lelkülete és a lelkekért érzett szeretet hatja át, akkor épp annyi jót tud tenni, mint férje. Mint az igazság ügyének szolgálóleánya, néhány esetet - különösen nők között - jobban megérthet, mint a férje. Krisztus szolgájának felesége felelősséget hordoz, amelyet nem vethet el könnyedén magától. Isten a neki kölcsönzött talentumokat kamatostól követeli meg. Komolyan, hűen és férjével egyetértésben munkálkodjon, hogy lelkeket mentsen. Soha ne helyezze előtérbe a saját vágyait és kívánságait, férje munkájával szemben ne mutasson részvétlenséget, ne adjon teret a honvágynak vagy az elégedetlenségnek. Ezeket az emberi természetből fakadó érzéseket le kell küzdenie. Egy életcélja legyen, amelyet tántoríthatatlanul kövessen még akkor is, ha érzései, kívánságai és természetes hajlamai lázadoznak ellene! Örömmel és készségesen áldozza fel ezeket, hogy jót tudjon cselekedni és lelkeket menthessen. A lelkészfeleségek odaszentelt, imádságos életet éljenek. Néhányan azonban olyan vallást szeretnének, amelyben nincs kereszthordozás, amely nem követel tőlük önmegtagadást és erőfeszítést. Ahelyett, hogy nemesen megállnának egymaguk, Istenhez fordulnának erőért és hordoznák személyes felelősségüket, sokszor másoktól függenek, tőlük várják lelkierejüket. Ha hittel és gyermeki bizalommal támaszkodnának Istenre és szeretetüket Jézusra összpontosítanák, s életüket Krisztustól, az élő szőlőtőkétől kapnák, mennyi jót tehetnének, mennyi segítséget nyújthatnának másoknak, micsoda támaszai lehetnének férjüknek, és végül jutalmat nyernének! "Jól van, jó és hű szolgám" - mint a legédesebb zene hangzana fülükbe, s ezek a szavak ezerszeresen kárpótolnák őket a szenvedésekért és próbákért, amelyeket drága lelkek megmentéséért tűrtek el: "Menj be a te Urad örömébe."" (Testimonies I., 419-421. o.) Ha nős férfiak elmennek a munkaterületekre és a gyermekek gondozását feleségükre bízzák, az anyának éppoly fontos és nagy a munkája, mint a férjnek. Mialatt ő a misszióterületen van, az anya az otthon misszionáriusa, akinek gondjai, aggodalmai és terhei gyakran meghaladják a férj és apa terheit. Az anyának szent és fontos munkát kell elvégeznie: gyermekei gondolkodásmódját kell kialakítania, hogy hasznos földi életre nevelve alkalmassá tegye őket a jövendő, halhatatlan életre. A férj a misszióterületen emberek tiszteletét nyeri el, mialatt lehet, hogy az otthon munkálkodó semmi földi elismerést nem kap munkájáért. Ha azonban a feleség családja 84

Ellen G. White


jóvoltáért dolgozik, és azt tartja szem előtt, hogy gyermekei jellemét az isteni mintára formálja, akkor a jelentést adó angyal az ő nevét a Föld legnagyobb misszionáriusai között jegyzi be. A lelkész felesége nagy segítség lehet férjének a terhek könnyítésében, ha saját lelkét megőrzi Isten szeretetében. Gyermekeinek taníthatja az Igét. Takarékosan és megfontoltan vezetheti háztartását. Férjével közösen nevelheti gyermekeit a takarékosságra, tanítva őket saját szükségleteik korlátozására.

KRISZTUS SZOLGÁJA OTTHON Istennek az a szándéka, hogy a Biblia tanítója otthoni életével példaként szolgáljon az általa tanított igazságok bemutatására. Az, hogy milyen az ember, nagyobb befolyást gyakorol másokra, mint az, amit mond. A mindennapi életben megvalósuló kegyesség megerősíti a nyilvános bizonyságtevést. A türelem, állhatatosság és szeretet olyan benyomást tesznek a szívekre, amelyet a prédikációk nem tudnak elvégezni. A prédikátort közeli és távoli kötelességek veszik körül, azonban a legelső kötelessége: gyermekei nevelése. Külső feladatai ne kössék le annyira, hogy elhanyagolja a tanításokat, amelyekre gyermekeinek szükségük van. Lehet, hogy otthoni kötelességeit kevésbé fontosnak tartja, azonban a valóságban az egyén és a társadalom jólétének alapját pontosan ez adja meg. A férfiak és nők boldogsága és a gyülekezet sikere nagymértékben az otthon befolyásától függ. A mindennapi kötelességek helyes elvégzése az örök életet befolyásolja. A világnak nem annyira nagy szellemekre, hanem inkább jó emberekre van szüksége, akik áldást jelentenek otthonuknak. Semmi sem mentheti fel a prédikátort, ha külső feladatai miatt elhanyagolja családi ügyeit. Az első helyet családja lelki jóléte foglalja el. A végső elszámolás napján Isten megkérdezi tőle, mit tett azért, hogy megnyerje Krisztusnak azokat, akiket a világra hozott, akikért Isten felelőssé tette. A másokért tett sok jó nem egyenlítheti ki azt az adósságot, amellyel Istennek tartozik, hogy gondoskodjon saját gyermekeiről. A lelkész családjában olyan egység legyen, amely a gyakorlati kegyességet bármilyen hatásos prédikációnál jobban bemutatja. Ha a lelkész és felesége hűségesen végzik kötelességüket otthon - a féken tartás, jobbítás, felvilágosítás, tanácsadás és irányítás területén -, alkalmasabbá válnak a gyülekezetben végzendő munkára, és megsokszorozó eszközök lesznek Isten munkájának az otthonon kívüli megvalósításában. A családtagok a mennyei család tagjaivá válnak, és messze ható befolyást gyakorolnak a jó véghezvitelére. Másrészt az a prédikátor, aki hagyja, hogy gyermekei engedetlenségben nőjenek fel, azt tapasztalja majd, hogy a szószéken végzett munkája hatását meghiúsítja gyermekei helytelen viselkedése. Aki saját családtagjaira nem tud felügyelni, Isten gyülekezetét sem tudja megfelelően szolgálni, hogy a viszálykodástól és vitáktól megóvja.

Udvariasság a családban Abban a veszélyben forgunk, hogy nem szentelünk kellő figyelmet az élet apró dolgainak. Krisztus szolgája ne mulassza el, hogy a családban bátorító és barátságos szavakat mondjon. Kedves prédikátortársaim, barátságtalanok, udvariatlanok vagy talán gorombák vagytok otthon? Akkor bármilyen magas állást töltötök is be, áthágjátok Isten parancsolatait. Bármilyen komolyan is prédikáltok másoknak, ha családi életetekben nem nyilvánul meg Krisztus szeretete, nem feleltek meg a veletek szemben felállított kívánalmaknak.

85

Ellen G. White


Ne gondoljátok, hogy az a férfi, aki a szószéket elhagyva kemény, szúró megjegyzéseket tesz vagy tréfálkozik, Krisztus helyettese lehet. Nincs meg benne Isten szeretete. Szíve telve van önszeretettel és önteltséggel, és azt nyilvánítja ki, hogy nem értékeli igazán a szent dolgokat. Krisztus nem jár vele, és nem viszi e korszaknak az igazság szent üzenetét. A prédikátorok gyermekei néhány esetben a legelhanyagoltabb gyerekek a világon, mert apjuk csak keveset van velük, így saját maguk választják ki foglalkozásaikat és szórakozásukat. Ha a prédikátornak fiai vannak, ne engedje át a róluk való gondoskodást teljesen az anyának, akinek ez túl nagy teher. Igyekezzen megnyerni bizalmukat és barátságukat, tartsa őket távol a rossz társaságtól, s hasznos foglalkozást adjon nekik. Lehet, hogy az anyának nehéz önuralmat gyakorolnia. Ha ezt a férj látja, vállalja magára a teher legnagyobb részét, és tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, hogy fiait Istenhez vezesse. A prédikátor felesége, ha gyermekei vannak, ne felejtse el, hogy az otthona misszióterület, ahol fáradhatatlan tetterővel és megingathatatlan buzgósággal kell munkálkodnia, tudva azt, hogy munkája következményei megmaradnak az örökkévalóságon át. Gyermekeinek lelke nem éppolyan értékes-e, mint a megtérítendőké? Akkor nevelje őket szerető gondossággal! Felelőssége, hogy a világnak bemutassa a vallásos nevelés kiválóságát és erejét. Alapelvek vezessék őt, és ne hangulatok, s munkája közben gondoljon arra, hogy Isten a segítőtársa. Semmi ne tántorítsa el missziómunkájától. A Krisztussal összeköttetésben álló anya befolyása felbecsülhetetlen. Szolgáló szeretete otthonát Béthellé változtathatja. Krisztus együtt munkálkodik vele, és az élet közönséges vizét mennyei itallá változtathatja. Gyermekei felnőnek, hogy mind ebben, mind a jövendő életben áldására és dicsőségére legyenek.

"LEGELTESD AZ ÉN BÁRÁNYAIMAT!" Krisztus mennybemenetele előtt így szólt Péterhez: "Legeltesd az én bárányaimat!" (Jn. 21:15) Ez a felszólítás minden evangéliumi munkásnak szól. Amikor Jézus azt mondta tanítványainak: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa" (Mk. 10:14), akkor ezt minden tanítványának mondta, bármely korszakban éltek, élnek. Sokat veszítettünk az igazság ügyében, mert nem szenteltünk figyelmet az ifjúság lelki szükségleteinek. Az evangélium szolgái álljanak szoros kapcsolatban gyülekezetük ifjúságával. Sokan nem teszik ezt szívesen, azonban hanyagságuk bűnnek számít a mennyben. Sok fiatal férfi és lány van közöttünk, akik ismerik hitünk elveit, azonban az isteni kegyelem hatalma még sohasem érintette szívüket. Hogyan lehetséges, hogy mi, akik állítjuk, hogy Isten szolgái vagyunk, napról napra, hétről hétre közömbösen nézzük állapotukat? Ha figyelmeztetés nélkül halnak meg bűneikben, akkor vérüket az őrálló kezéből követelik majd, mert elmulasztotta a segítségnyújtást. Miért nem tekintjük úgy a körünkben levő ifjúságot, mint a legfontosabb misszióterületet? A legnagyobb gyengédség, a legalaposabb megfontolás, a mennyei bölcsességért mondott legkomolyabb ima szükséges ehhez. Az ifjúság Sátán támadásainak különleges célpontja, azonban a barátságosság, udvariasság és részvét, amely a Jézus iránti szeretettől túláradó szívből ered, megnyeri bizalmukat és megőrzi őket az ellenség tőreitől. Az ifjúságnak alkalmi figyelmeztetéseknél és esetenkénti bátorító szavaknál többre van szüksége. Fáradságos, imában gazdag, gondos munkát igényelnek. Csak az tudja elérni a látszólag nemtörődöm és közömbös fiatalokat, akinek szíve telve van szeretettel és részvéttel. Nem lehet mindenkin egyformán segíteni. Isten mindenkivel temperamentuma és jelleme

86

Ellen G. White


szerint foglalkozik, és nekünk Vele összhangban kell dolgoznunk. Gyakran az olyan lelkek, akik mellett közönyösen elhaladunk, mert külsejük szerint ítéljük meg őket, a legjobb képességeket hordják magukban a krisztusi szolgálatra, és meghálálják majd az értük tett erőfeszítéseket. Többet kell tanulmányozni azt a kérdést, hogy miként törődjünk az ifjúsággal - komolyabban imádkozzunk a szükséges bölcsességért, ha lelkükkel foglalkozunk.

Igehirdetés gyermekeknek Minden adandó alkalommal ismételjük a gyermekek előtt Jézus szeretetének történetét. Minden igehirdetés során hagyjunk egy kis részt a gyermekek javára. Isten szolgája hűséges barátaivá teheti a kicsinyeket. Egy alkalmat se veszítsen el, hogy segítsen nekik eljutni a Szentírás alaposabb ismeretére. Ez jobban elzárja az utat Sátán cselfogásai elől, mint gondolnánk. Ha a gyermekek korán megismerik Isten igéjének igazságait, ezzel válaszfalat emelünk az istentelenség ellen és képesek lesznek szembeszállni az ellenséggel a "Meg van írva" szavakkal. Aki gyermekeket és ifjakat tanít, kerülje az unalmas szólamokat. A rövid, találó beszéd jó benyomást kelt. Ha sokat kell mondanunk, tegyük azt gyakran, röviden. Az itt-ott tett érdekfeszítő megjegyzések többet használnak, mint az egyszerre adott sok tanítás. A hosszú beszédek kifárasztják a fiatalok értelmét. A túl sok beszéd még ellenszenvet is kiválthat a lelki tanítással szemben, éppúgy, ahogy a túl sok evés megterheli a gyomrot, csökkenti az étvágyat és ételundorhoz vezet. A gyülekezetnek és különösen az ifjúságnak szóló tanítást pontról pontra, tantételenként haladva - itt is egy kicsit, ott is egy kicsit - kell átadnunk számukra. A gyermekeket nagy gyengédséggel vezessük közel a mennyhez, ne pedig szigorúsággal.

Osztozzunk az ifjúság érzéseiben! Kíséreljük meg, hogy belépjünk az ifjúság érzésvilágába: osztozzunk örömeikben, bánatukban, küzdelmeikben és győzelmeikben. Jézus nem maradt a mennyben, távol a szomorúaktól és a bűnösöktől - a világba jött, hogy megismerje a bukott emberiség gyengeségét, szenvedését és kísértéseit. Kinyújtotta kezét értünk oda, ahol vagyunk, hogy fölemelhessen bennünket. Ott kell felkeresni a fiatalokat, ahol vannak, hogy segítsünk rajtuk. Ha ifjú tanítványokat győz le a kísértés, akkor a tapasztaltabbak ne kezeljék őket keményen, ne nézzék közömbösen fáradozásaikat. Gondoljatok arra: gyakran ti is kevés erővel rendelkeztek, hogy a kísértő hatalmának ellenálljatok. Legyetek olyan türelmesek a nyáj bárányai iránt, amennyire szeretnétek, hogy mások türelmesek legyenek veletek. Isten úgy teremtett bennünket, hogy még a legerősebbek is vágynak részvétre. Mennyivel inkább a gyermekek! Gyakran egyetlen együttérző pillantás elég, hogy a megpróbált, megkísértett gyermek megnyugodjon és megerősödjön. Jézus így szól minden vándorhoz: "Adjad fiam, a te szívedet nékem... Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és én meggyógyítom elpártolástokat." (Péld. 23:26; Jer. 3:14) Az ifjúság nem lehet igazán boldog Jézus szeretete nélkül. Ő résztvevő gyöngédséggel vár, hogy a tévedők vallomását meghallgassa és bűnbánatukat elfogadja. A hála bizonyítékát kívánja, mint az anya, aki szeretett gyermekének felismerő mosolyára vár. A nagy Isten arra tanít bennünket, hogy Atyánknak nevezzük Őt. Azt akarja, hogy felfogjuk, milyen komolyan és gyengéden vágyódik szíve utánunk keserveinkben és kísértéseinkben. "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt." (Zsolt. 103:13) Az anya hamarabb feledkezik meg gyermekéről, mint Isten egyetlen benne bízó lélekről.

87

Ellen G. White


A fiatalok vegyenek részt a gyülekezet munkájában! Egyetlen esetben sem szűnik meg a felelősségünk azzal, ha egy fiatal Istennek adja a szívét. Fel kell benne ébreszteni az Úr munkájában való részvétel igényét és azt a tudatot, hogy Isten tőle is elvárja országa ügyének előmozdítását. Nem elég, ha az ifjaknak megmutatjuk, mennyit kell tenni, és felszólítjuk őket, vegyenek részt a munkában. Meg kell tanítani őket arra, miként munkálkodjanak az Úrért. Nevelni, fegyelmezni és gyakoroltatni kell őket, hogy a legjobb módszerekkel nyerhessék meg a lelkeket Krisztusnak. Tanítsátok őket arra, hogy csendesen, szerényen próbáljanak segíteni fiatal társaiknak. A missziómunka különböző területeit, amelyekben részt vehetnek, osszátok ki tervszerűen, és oktassátok őket, segítsetek nekik. Így tanulják meg az Úrért végzendő munkát. Ne gondoljátok, hogy az ifjúság érdeklődését megnyerhetitek azáltal, hogy a misszióösszejöveteleken hosszú prédikációkat tartotok nekik. Fontoljátok meg, hogyan tudtok élénk érdeklődést kelteni bennük. Számoljanak be hétről hétre arról, mit próbáltak tenni a Megmentőért és milyen eredményeket értek el. Ha a misszió-összejöveteleken hangoznának el ezek a beszámolók, akkor nem lennének unalmasak és egyhangúak ezek a találkozók, hanem érdekfeszítőek volnának, és a részvételben sem lenne hiány. Gyülekezeteinknek szükségük van az ifjúság képességeire, mégpedig a jól szervezett, jól képzett képességekre. A fiatalok fel akarják használni fölösleges energiáikat. Ha nem tereljük megfelelő mederbe ezt az energiát, a fiatalság oly módon használja fel azt, hogy saját lelkének árt vele és kárára lesz azoknak is, akikkel kapcsolatba kerül. A tanító szíve forrjon össze a rábízottak szívével. Számolnia kell azzal, hogy sok kísértést élnek majd át. Csak ritkán ismerjük fel, milyen rút jellemvonásokat örököltek az ifjak, és milyen gyakran ezek következményeként lép fel a kísértés. "Azt az éber gondosságot, ahogyan a segédpásztor a nyáj bárányait legelteti, élénken illusztrálja egy kép, amelyet a Jó pásztorról láttam. A pásztor elöl megy, a nyája követi. Karjaiban egy tehetetlen bárányt visz, akinek anyja bizalommal megy mellette. Krisztus munkájáról mondja Ésaiás: "Karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza őket." (Ésa. 40:11) A bárányoknak többre van szükségük, mint a mindennapi táplálék. Állandóan védelmezni és gyengéd gondossággal oltalmazni kell őket. Ha egy eltéved közülük, meg kell keresni. Ez a szép kép azt a szerető szolgálatot szemlélteti, amelyet Krisztus nyájának segédpásztora azok iránt gyakorol, akiket a védelmére és gondozására bíztak. Testvéreim a szolgálatban, nyissátok meg ajtóitokat a kísértésekkel körülvett ifjak előtt! Személyes fáradozással közeledjetek hozzájuk. A gonosz minden oldalról megterheli őket. Igyekezzetek olyan dolgoknak megnyerni őket, amely segítségükre lehet, hogy magasabb rendű életet éljenek. Ne tartsátok magatokat fölöttük állónak. Hívjátok meg őket otthonaitokba, ahol részt vehetnek a családi áhítatban. Gondoljunk Isten felszólítására, hogy a mennybe vezető utat tegyük napsugarassá és vonzóvá. Oktassuk a fiatalokat, hogy segítsenek az ifjúságon - és amint erre törekszenek, olyan tapasztalatokat gyűjtenek, amelyek képessé teszik őket, hogy még szélesebb körben legyenek Isten felszentelt szolgái. A legegyszerűbb, alázatos módon a szívek ezreit nyerhetik meg. A legműveltebbeket, akiket a világ a legtehetségesebb férfiaknak és asszonyoknak tart, gyakran a legegyszerűbb szavak üdítik fel, ha azokat Isten-szerető szívvel mondják. Az Isten gyermekének ajkáról hangzó őszinte, becsületes szavak a maguk egyszerűségében olyan szívajtókat nyitnak meg, amelyek régóta zárva voltak." (Testimonies VI., 115. o.) Timótheus gyermekkorától fogva ismerte a Szentírást, és ez az ismeret védelmezte őt a körülötte lévő gonosz befolyások és kísértések ellen, hogy ne az élvezeteket és az önző vágyak kielégítését válassza a kötelességteljesítéssel szemben. Ilyen oltalomra van szüksége 88

Ellen G. White


gyermekeinknek is - a szülők, valamint Krisztus követői tegyék kötelességükké, hogy a gyermekeket jól oktassák Isten igéjéből.

A BETEGEKÉRT MONDOTT IMA A gyógyítás az evangélium legfontosabb része, s az Üdvözítő azt kívánja követőitől, hogy hívják a betegeket, a reményvesztetteket és a lesújtottakat, hogy az Ő erejét ragadják meg. Isten követői az Ő kegyelmének csatornái, rajtuk keresztül kívánja gyakorolni gyógyító erejét. Feladatuk, hogy a betegeket és szenvedőket a hit karjain az Üdvözítőhöz vigyék. Legyenek olyan szorosan összekötve az Úrral, életükben olyan világosan nyilvánuljon meg az igazság szeretete, hogy áldásos eszközzé tehesse őket azok számára, akiknek testi és lelki gyógyulásra van szükségük. Előjogunk, hogy imádkozzunk a betegekkel és segítsünk nekik megragadni a hit kötelét. Isten angyalai közel vannak azokhoz, akik ilyen módon szolgálnak a szenvedő emberiségnek. Ha betegek fordulnak Krisztus felszentelt követéhez és ő megkísérli figyelmüket az isteni dolgokra terelni, akkor olyan munkát végez, amely örökké megmarad. Amikor a beteghez a reménység vigaszával közeledik - amelyet a Jézusba vetett hit és az isteni ígéretek elfogadása által nyert -, akkor a lelkierővel szerzett saját tapasztalatai is egyre gazdagabbak lesznek. Néhány gyötrődő lélek, aki a folytonos törvényáthágás következtében testi betegségben szenved, ébredő lelkiismerettel kiáltja: "Isten! Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Tégy gyermekeddé!" Ekkor elérkezett az ideje, hogy Krisztus szolgája erős hittel mondja a betegnek, hogy van reménység a bűnbánó részére. Jézusban minden lélek, aki segítségére és elfogadására vágyakozik, megtalálja a szabadulást és a békét. Aki szelíden és szeretettel hirdeti az evangéliumot a szenvedő léleknek - akinek olyan nagy szüksége van a remény üzenetére -, az annak a szócsöve, aki életét adta az emberiségért. Amint segítő, megfelelő szavakat szól és a szenvedő ágyánál imádkozik, Jézus alkalmazza a gyógyeszközöket. Isten szól az emberi ajkakon keresztül. Eléri a szívet. Az emberi az istenivel érintkezik. Az evangélium szolgájának tapasztalatból kell tudnia, hogy Krisztus enyhítő kegyelme egészséget, békét és teljes örömet ad. Úgy ismerje Krisztust, mint aki magához hívja a megterhelteket és megfáradtakat, hogy nyugalmat találjanak Nála. Isten szolgája elmondja a betegeknek, hogy nem kell elcsüggedniük. Sohase felejtse el, hogy állandóan az Üdvözítő szeretetteljes jelenléte veszi körül azokat az emberi eszközöket, akiket Isten hívott el, hogy lelki áldásokat közvetítsenek. Ez a gondolat hitének komolyságot, könyörgésének életerőt ad. Azután Isten igazságának gyógyító erejét közölheti azokkal, akik a segítségét kérik. Beszélhet Krisztus által történt gyógyulásokról, és a beteg értelmét a nagy Orvosra irányíthatja, aki világosságot és életet, de egyúttal vigaszt és békességet is ad. Megmondhatja nekik, hogy nem kell elcsüggedni, az Üdvözítő szereti őket, és ha átadják magukat Neki, akkor bizonyosak lehetnek szeretetében, kegyelmében és megtartó erejében. Sürgetően kérje őket, hogy nyugodjanak meg Isten ígéreteiben, mivel az a tapasztalata, hogy az, aki az ígéretet adta, a leghűbb barátunk. Ha azon fáradozik, hogy az értelmet a menny felé irányítsa, azt tapasztalja, hogy a nagy Segítő együttérez a szenvedővel, a betegnek a nyugalom és békesség érzését adja. Az isteni Segítő jelen van a betegszobában, s az igaz hit egyszerűségében Őhozzá intézett ima minden egyes szavát hallja. Tanítványai éppoly komolyan imádkozzanak ma is a betegekért, mint régen az apostolok tették. Akkor a gyógyulások sem maradnak el, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget" (Jak. 5:15). Isten Szava határozott utasításokat ad, hogyan imádkozzunk a betegek felépüléséért. Azonban az ilyen imák nagyon ünnepélyes cselekedetek, és gondos megfontolás nélkül ne 89

Ellen G. White


fogjunk hozzá. Sok esetben, amikor a beteg gyógyulásáért imádkozunk, csak elbizakodottság az, amit hitnek nevezünk. Sokan az önkielégítés miatt kapták a betegséget. Nem éltek összhangban a természet törvényével vagy a szigorú tisztaság alapelveivel. Mások az egészségügyi törvényeket hagyták figyelmen kívül az evésben, ivásban, ruházkodásban és a munkában. A testi és lelki gyengeség oka gyakran valamilyen bűn. Ha ezek az emberek az egészség áldásaiban részesülnének, ismét folytatnák Isten természeti és erkölcsi törvényeinek gondtalan áthágását. Úgy okoskodnának, ha Isten az imát meghallgatva meggyógyította őket, szabadságukban áll folytatni egészségtelen szokásaikat és korlátozás nélkül kiszolgálni romlott étvágyukat. Ha Isten csodát tenne, és ezeket az embereket ismét egészséggel áldaná meg, akkor ezáltal a bűnre bátorítana. Hiábavaló munka a népet arra tanítani, hogy Istent gyengeségeik gyógyítójának tekintsék, amíg fel nem világosítják őket arról, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ha imáikra feleletként áldást szeretnének kapni, akkor tanuljanak meg a gonosszal szakítani és jót cselekedni. Környezetük egészséges, életmódjuk helyes legyen. Éljenek összhangban Isten parancsolataival, a természeti és az erkölcsi törvényekkel egyaránt.

Bűnvallomás Ha valaki kívánja, hogy gyógyulásáért imádkozzanak, akkor fel kell világosítani arról, hogy Isten parancsainak áthágása - akár természeti, akár erkölcsi - bűn, és ha a menny áldását kívánja elnyerni, vallja be és hagyja el vétkeit. Az Írás azt ajánlja nekünk: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak. 5:16) A következő gondolatokat tárjátok az elé, aki az imádkozót kéri: "Nem látunk a szívedbe, életed titkait nem ismerjük, ezeket csak te tudod és az Isten. Ha bűneidet megbánod, kötelességed azokat meg is vallani." A személyes jellegű bűnöket vallják meg Krisztusnak, aki az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között. Ezért "ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (I. Jn. 2:1). Minden bűn ellenségeskedés Istennel, és be kell vallani Krisztus által. Minden nyilvános bűnt nyilvánosan valljanak be. Az igazságtalanságot, amelyet egy felebaráttal követtek el, az érintettel kell rendezni. Ha valaki gyógyulást keres, és beszédben vétkezett, vagy a családban, a szomszédságban, a gyülekezetben viszályt szított, elidegenedést okozott, vagy rossz szokása által másokat bűnre vezetett, akkor ezeket a dolgokat be kell vallania Isten és azok előtt, akiket megkárosított. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (I. Jn. 1:9) Ha az igazságtalanságot jóvátették, akkor a beteg szükségletét nyugodt hittel visszük az Úr elé, úgy, ahogy az Ő Lelke indítja. Ő mindenkit név szerint ismer és mindenkiről gondoskodik, mintha senki más nem volna a Földön, akiért Fiát odaadta. Mert Isten szeretete oly nagy és változatlan, ezért bátorítsuk a betegeket, hogy bízzák magukat Őrá és vigasztalódjanak meg. Az aggodalmaskodás gyengít és kellemetlen érzést okoz. Ha a búskomorságot és levertséget legyőzzük, sokkal nagyobb kilátásunk lesz a gyógyulásra, mert "az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat" (Zsolt. 33:18).

Megnyugvás Isten akaratában A betegekért mondott imánál gondoljunk arra, hogy "amit kérnünk kell, amint kérnünk kellene, nem tudjuk" (Rm. 8:26). Nem tudjuk, hogy a kért áldás a legjobb lesz-e. Ezért imáink ezt a gondolatot zárják magukba: "Uram, Te ismered a lélek minden titkát, Te ismered ezt az embert. Jézus, az ő szószólója életét adta érte, az Ő szeretete nagyobb a mi szeretetünknél. 90

Ellen G. White


Ezért, ha dicsőségedre szolgál és a beteg üdvére, kérünk Téged Jézus nevében, hogy gyógyítsd meg őt. Ha pedig nem ez a Te akaratod, úgy kérünk, hogy kegyelmed vigasztalja meg és jelenléted tartsa fenn őt." Isten kezdettől fogva tudja a véget, ismeri az emberek szívét. A lélek minden titkát elolvashatja. Tudja, hogy azok, akikért imádkoznak, képesek-e kiállni a próbákat, amelyek rájuk várnak, ha életben maradnak. Tudja, hogy életük önmaguk és a világ számára áldás vagy átok lesz-e. Ezért mondjuk azt, amikor kéréseinket előterjesztjük: "Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!" (Lk. 22:42) Jézus Krisztus az Isten akaratában való megnyugvás e szavait mondta, amikor a Getsemáne-kertben imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár." (Mt. 26:39) És ha ezek Isten Fiához illettek, mennyivel inkább illenek halandó, tévedő emberi ajkakra! A következő lépés az, hogy kívánságainkat adjuk át mindentudó mennyei Atyánknak, és azután tökéletes átadás útján bízzunk mindent Rá. Tudjuk, hogy Isten meghallgat bennünket, ha akarata szerint kérünk. Azonban helytelen, ha kéréseinkkel alárendelés nélkül zaklatjuk Őt. Imáink ne parancsok, hanem könyörgések legyenek. Vannak esetek, amikor Isten az egészség helyreállításán munkálkodik. Azonban nem minden beteg gyógyul meg. Sokan elalszanak Krisztusban. János azt a parancsot kapta Páthmosz szigetén, hogy írja meg: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." (Jel. 14:13) Ebből látjuk: ha a beteg nem nyeri vissza egészségét, nem ítélhetjük meg úgy, hogy erőtlen volt a hitében. Mi azt kívánjuk, hogy imáink haladéktalanul és közvetlenül meghallgatásra találjanak, és elbátortalanodunk, ha a válasz késik, vagy más formában jelentkezik, mint vártuk. Isten azonban olyan bölcs és jóságos, hogy imáinkat éppen abban az időben és olyan módon teljesíti, ahogyan igazán kívánjuk. Ő a kívánságainknál többet és jobbat akar cselekedni értünk. És mert bölcsességében és szeretetében bízhatunk, ezért ne azt kérjük, hogy saját akaratunk szerint adjon nekünk, hanem igyekezzünk szándékát kikutatni és teljesíteni. Kívánságaink és törekvéseink az Ő akaratában olvadjanak fel. Azok a tapasztalatok a legjobbak, amelyek a hitünket próbálják meg. Ezáltal lesz nyilvánvaló, vajon őszinte és igaz-e a hitünk, vagy pedig a körülményektől függ, bizonytalan és változó. A gyakorlat erősíti a hitet. Tökéletes türelemre teszünk szert, ha arra gondolunk, hogy az Írás értékes ígéreteket tartalmaz azok részére, akik az Úrra várnak. Nem mindenki érti meg ezeket az alapelveket. Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét keresik, azt hiszik, hogy imájuk azonnali és közvetlen meghallgatásra talál, vagy hitük hiányos. Ezért azokat, akiket a betegség legyengített, teljes bölcsességgel világosítsuk fel, hogy legyenek elővigyázatosak. Barátaikkal szembeni kötelezettségeiket ne vessék meg, ne hanyagolják ügyeik elrendezését, amit megtennének, ha arra számítanának, hogy a halál elragadja őket. Ne féljenek bátorító és tanácsadó szavakat mondani, amelyeket a búcsúzáskor szeretteikhez intéznének.

Gyógyszerek Ha egy lélek ima által akar meggyógyulni, akkor se mulassza el a lehetséges gyógyszerek használatát. Nem jelent hittagadást olyan szerek használata, amelyeket Isten a fájdalmak csökkentésére és természetes segítségül, a helyreállítás munkájára alkotott. Az sem jelenti a hit megtagadását, ha Istennel együtt munkálkodunk és abba a helyzetbe igyekszünk hozni magunkat, amely gyógyulásunkhoz a legkedvezőbb.

91

Ellen G. White


Isten hatalmunkba adta, hogy ismerjük az élet törvényeit. Rajtunk múlik, hogy ismeretünket hasznosítsuk. Minden gyógyszert alkalmazzunk egészségünk helyreállítására, minden előnyös segítő eszközt vegyünk észre, és a természeti törvénnyel összhangban cselekedjünk. Ha a beteg gyógyulásáért imádkozunk, még több buzgalommal dolgozhatunk, és köszönjük meg Istennek, hogy előjogunk Vele együtt munkálkodni! Áldását kérhetjük azokra a szerekre, amelyeket gondviselő szeretete számunkra teremtett. Isten megengedi a gyógyszerek használatát. Ezékiás, Izráel királya beteg volt, és Isten prófétája azt az üzenetet hozta neki, hogy életét tizenöt évvel meghosszabbította. Isten egyetlen szavával, azonnal meggyógyíthatta volna Ezékiást, azonban ezt a különös utasítást adta: "Vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon." (Ésa. 38:21) Egy alkalommal Jézus egy vak szemét sárral kente be, és azt parancsolta neki: "Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában... Elment, megmosakodott, és megjött látva." (Jn. 9:7) A gyógyítást a nagy Orvos hatalma egyedül is elvégezhette volna, azonban Krisztus a természet egyszerű szereit alkalmazta. Orvosságokat nem írt, de az egyszerű és természetes eszközök használatát megengedte. Ha a beteg felépüléséért imádkozunk, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket, bárhogy végződjön is az eset. Ha szerettünket veszítjük el, vegyük el a keserű poharat, és gondoljunk arra, hogy őt az atyai kéz tartja. Ha az egészség helyreállt, ne felejtsük el, hogy az egészséggel megajándékozott új kötelezettségeket vállalt Atyjával szemben. Amikor a tíz bélpoklos meggyógyult, csak egy tért vissza Jézushoz, hogy dicsőséget adjon neki. Egyikünk se legyen a kilenc feledékenyhez hasonló, akiknek szívét nem érintette Isten irgalmassága. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak. 1:17)

A BŐKEZŰSÉG TANÍTÁSA "Ha az evangélium szolgája összegyűjt egy kis csoportot, az újonnan jöttekre ne gyakoroljon olyan benyomást, mintha Isten tőlük nem követelné, hogy tervszerűen együtt munkálkodjanak és adományaikkal támogassák az Ő munkáját. Az igazságot elfogadók többnyire a világ szegényeihez tartoznak, ez azonban ne jelentse azt, hogy elhanyagolják kötelességeiket, amelyek az értékes világosság elfogadásával együtt járnak. A szegénység ne akadályozza őket a mennyei kincs gyűjtésében. A gazdagok által elérhető áldások nekik is rendelkezésükre állnak. Ha a birtokukban levő keveset hűségesen használják fel, akkor mennyei kincsük hűségük arányában szaporodik. Adományaikat nem az összeg nagysága, hanem az indítékok teszik kedvessé Isten előtt. Mindenkit tanítsatok arra, hogy a Mesterért annyit kell tenni, amennyire képesek vagyunk, és örömmel visszaadni azt, ami az Övé, a nyert áldások arányában. Ő visszakéri jogos tulajdonát, bevételünk tizedét, legyen az sok vagy kevés. Aki ezt visszatartja, meglopja Őt, tehát nem is várhatja Isten kezeinek áldását. A szabad akaratú, rendszeres adományozást tanítsátok akkor is alaposan, ha a gyülekezet többsége szegény sorsú testvérekből áll. Isten be tudja váltani ígéreteit!... Az Ő segélyforrásai kimeríthetetlenek, ha készek vagyunk véghezvinni akaratát. Ha látja, hogy a tizedfizetés kötelezettségét készségesen gyakorolják, bölcs előrelátással nyitja meg az utat lehetőségeink gyarapodásához. Aki Isten rendeléseit a rendelkezésére álló csekély eszközökkel betartja, éppoly gazdag jutalmat nyer, mint aki bőséggel adakozik.

92

Ellen G. White


Ez vonatkozik azokra is, akik képességeiket örömmel használják fel Isten országának ügyéért, mialatt mások, akik a nekik adott talentumokat nem értékesítik, veszteséget szenvednek. Azt az embert, aki az egy talentumot elásta, Isten elítélte. Isten terve a tizedet illetően felségesen szép a maga egyszerűségében. Mindenki bátran elfogadhatja hitben, mert isteni eredetű. Párosul benne az egyszerűség és a hasznosság - épp ezért a megértése és gyakorlása nem követel sok tudományt. Általa mindenki részesül a drága megváltási munkában. Férfiak, asszonyok és gyermekek lehetnek az Úr sáfárai. Eszközeikkel hozzájárulhatnak, hogy tárháza szükségleteinek eleget tegyenek. E rendelés megtartása által nagy dolgok valósultak már meg. Ha kivétel nélkül mindenki lelkiismeretes volna e területen, akkor mindenki Isten hűséges sáfára lehetne, így anyagiakban sem szenvedne hiányt az utolsó üzenet hirdetése a világ számára." (Testimonies II., 386. o.)

AZ EVANGÉLIUM TÁMOGATÁSA "Az Úr az evangélium hirdetését népének munkájától és önkéntes adakozásától tette függővé. Aki a bukott világnak a kegyelmi üzenetet hirdeti, annak ezenkívül közölnie kell az emberekkel azt a kötelezettségüket is, hogy Isten munkáját anyagiakkal is támogassák. Tanítsa meg őket, hogy jövedelmük egy része Istené, és azt lelkiismeretesen az Ő munkájára kell szentelni. Ezt az igazságot szóban és cselekedet által egyaránt képviselje, és legyen gondos, nehogy élete lealacsonyítsa e tanítás fontosságát. Az képezi az evangélium jövedelmét, ami az Írás szerint - mint Isten része - elkülönített, és ez nem lehet hosszabb ideig a miénk. Vétek valamit elvenni Isten kincstárából és saját magunkra vagy mások világi ügyeire felhasználni. Sokan vétkeztek már úgy, hogy Isten oltáráról elvették azt, ami különösképpen Neki szenteltetett. Mindenki szemlélje ezt helyes megvilágításban. Ha valaki nehéz helyzetbe kerül, ne vegyen az Isten dolgaira szánt pénzből, hogy saját szükségleteire fordítsa, miközben lelkiismeretét azzal nyugtatja, hogy majd később visszafizeti. Sokkal célszerűbb, ha kiadásainkat csökkentjük, úgy, hogy arányban álljanak bevételünkkel. Korlátozzuk igényeinket, és inkább szűkebb keretek között éljünk, mint hogy az Úr pénzét világi célokra használjuk fel.

A tized felhasználása Isten utasításokat adott a tized felhasználására. Nem akarja, hogy munkája az eszközök hiánya miatt ne haladjon. Hogy ne önkényesen járjunk el, ezért kötelességünket e pontban egészen megvilágosította. Az a rész, amelyet Isten magának tartott fenn, az általa meghatározott célon kívül másra nem használható fel. Bár senki se érezné magát feljogosítva, hogy a tizedet visszatartsa, vagy saját eltartására fordítsa! Ne nyúljon hozzá szükség esetén, ne használja fel saját belátása szerint - még akkor sem, ha az látszólag az Úr munkáját szolgálja. Az evangélium szolgája járjon elöl jó példával, és tanítsa a népet, hogy a tizedet szentnek tartsák. Ne vélje, hogy azt saját belátása szerint tarthatja vissza vagy használhatja fel, csak azért, mert ő a prédikátor. A tized nem az övé. Nem rendelkezhet afelett, ami nem az övé. Ne érvényesítse befolyását valamely terv érdekében, amely a tized és az Istennek szentelt adományok helyes felhasználását akadályozná. Ezeket a pénzeket Isten határozata szerint kincstárába kell gyűjteni és a szolgálat részére szentnek tartani. Isten azt kívánja, hogy sáfárai pontosan figyeljenek az isteni intézményekre. Helytelen az Úr terveit mással helyettesíteni, amennyiben irgalmasságból adományokat osztogatunk

93

Ellen G. White


akkor és úgy, ahogyan azt emberileg jónak látjuk. Szegényes bölcsesség az, amely Isten tervét akarja megjavítani és szükségmegoldásokat hajt végre akkor, amikor a jóérzés kerül előtérbe, de ezzel Isten tervét, felszólítását keresztezik. Isten felszólít mindenkit, hogy érvényesítse befolyását intézményeiért. Közölte tervét, és mindenki, aki Vele együtt akar munkálkodni, hajtsa végre ezt a tervet, s ne igyekezzen "javítani" azon. Az Úr tanította Mózest, Izráelért: "Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyújthassanak." (II. Móz. 27:20) Ez folyamatos áldozat volt, hogy meglegyen mindaz, ami Isten házában az Ő szolgálatához szükséges. Isten jelenlegi népe fontolja meg, hogy az imaház Isten tulajdona, és arról lelkiismeretesen kell gondoskodni. Azonban a pénzt ehhez nem szabad a tizedből elvenni. Nagyon világos, határozott üzenetet kaptam népünk részére: mondjam el az embereknek, hogy tévednek, ha a tizedet más dolgokra fordítják, amelyek - noha önmagukban helyesek - nem szolgálják azt a célt, amire Isten a tizedet rendelte. Aki a tizedet így használja fel, eltér az Úr rendelésétől. Isten e dolgokat megítéli majd. Egyesek azt állítják, hogy a tized iskolai célra felhasználható, míg mások azt gondolják, hogy az iratterjesztők támogathatók belőle. Azonban nagy tévedést követnek el, ha a tizedet elvonják eredeti rendeltetésétől, amelyre használni kellene: a prédikátorok fizetésétől. Száz jól képesített evangéliumi munkásnak kellene ott állni, ahol csak egy van.

A szent kötelezettség A tized szent, Isten rendelte azt a maga számára. Kincstárába kell hozni, hogy az evangélium szolgáit támogassa munkájukban. Sokáig csalták az Urat, mert voltak, akik nem ismerték fel, hogy a tizedet Isten magának tartotta fenn. Néhányan elégedetlenek lettek és így szóltak: "Ezentúl nem fizetem a tizedet, mert nem tartom helyesnek vezetőink cselekedeteit." Azért akarod az Urat megcsalni, mert azt hiszed, hogy a munka igazgatása téves? Forduljatok panaszotokkal egyszerű és nyílt lelkülettel az illetékesekhez. Nyújtsd be kérésedet, hogy a dolgok rendeződjenek; Isten munkáját azonban ne hagyd el, ne légy hűtlen azért, mert mások helytelenül cselekedtek. Olvasd gondosan Malakiás könyve 3. fejezetét, és figyeld meg, mit mondott az Úr a tizedről. Ha gyülekezeteink Isten szavára hallgatnak, és hűségesen beviszik a tizedet Isten tárházába, akkor több munkás kap bátorságot az evangélium szolgálatára. Sokan visszahúzódnak, mert azt hallják, hogy a kincstár kiürült. Gazdag tartalék felett rendelkezzen az Úr tárháza - ez meg is lesz ott, ahol önző szívek és kezek nem tartják vissza a tizedet, és nem fordítják a munka más ágának támogatására. Az eszközöket, amelyeket Isten magának tartott fenn, nem lehet önkényesen felhasználni. A tized az Úré, és aki azt másra használja, büntetést kap, amennyiben elveszti mennyei kincsét - bánja meg tehát azt. Ne akadályozzátok tovább Isten munkáját azzal, hogy a tizedet másra fordítjátok, mint a meghatározott célra. A munka többi ágáról is gondoskodni kell, fenn kell tartani őket, azonban nem a tizedből. Isten nem változott, a tized most is Krisztus szolgáinak eltartására szolgáljon. Az új területek feltárása több szolgát igényel, mint amennyivel bírunk, ezért kell, hogy a tárház megteljen. Akik Krisztus szolgáiként missziószolgálatot végeznek, ünnepélyes felelősséget vállaltak, de elhanyagolták azt; néhányan szívesen prédikálnak, azonban személyes munkát nem ruháznak át a gyülekezetre. Mégis nagyon fontos, hogy a tagok tanítást kapjanak Istennel való összeköttetésükről és kötelességeikről, különösen a teljes tized megadásáról. Prédikátorainknak nehézséget jelent az, ha szolgálatukat nem fizetik meg pontosan. 94

Ellen G. White


Gondolják meg azt is, hogy Isten kincstárában tartaléknak kell lenni, amelyből az evangélium szolgáiról kell gondoskodni. Ha elmulasztják kötelességeiket végezni és a népet oktatni, hogy legyen hű és adja meg az Úrnak az Ő részét, úgy hiány lesz a tárházban és Isten munkája nem tud előbbre haladni. A nyáj felügyelője lelkiismeretesen végezze kötelességét. Ha ezt a kötelességét szívesen átadná másnak, mert neki kellemetlen, akkor hűtlen szolgája az Úrnak. Olvassa el az Úr szavát, hogyan panaszolja fel az emberek csalását, amikor a tizedet visszatartják. A hatalmas Isten kijelenti: "Átokkal vagytok elátkozva!" (Mal. 3:9) Hogyan teheti valaki, aki tanítással szolgál, hogy kötelességét elhanyagolja, nem adva az embereknek oktatást és intést, ha látja, hogy olyan útra térnek, amely átkot jelent számukra?" (Testimonies IX., 246-251. o.)

A TÁPLÁLKOZÁS BEFOLYÁSA AZ EGÉSZSÉGRE Azoknak, akiken fontos felelősség nyugszik, de mindenekelőtt azoknak, akiknek feladata megőrizni a lelki jólétet, finom érzésű és gyors felfogású férfiaknak kell lenniük. Sokkal mértékletesebbeknek kell lenniük étkezéseikben, mint másoknak. Bőséges és dús ételeknek nincs helye asztalukon. A felelősségteljes állásokban levő férfiaknak olyan határozatokat kell hozniuk naponta, amelyek következményei nagy horderejűek. Gyakran igen gyorsan kell gondolkodniuk, és ezt csak azok tudják eredményesen véghezvinni, akik szigorú mértékletességet gyakorolnak. A fizikai és lelkierők helyes használatánál az értelem folyton növekszik. Minden nagyobb erőfeszítésnél új erőt kapunk. Azonban az olyanok munkája, akiknek fontos terveket kell lefektetni és messze ható határozatokat hozni, gyakran a helytelen étrend következtében rossz irányba halad. Az elrontott gyomor rossz hangulatot, határozatlanságot és gyakran ingerlékenységet, keménységet vagy igazságtalanságot eredményezhet. Sok terv, amely áldás lett volna a világ számára, elvettetett. Ellenben sok igazságtalan, nyomasztó, sőt még rossz intézkedést is végrehajtottak olyan betegség következtében, amely az étkezésben gyakorolt helytelen szokásokból származott. A következőt ajánljuk mindazoknak, akik főként szellemi foglalkozást űznek - akinek elegendő erkölcsi bátorsága és önfegyelme van, megfogadja ezt a tanácsot: minden étkezésnél csak két- vagy háromféle, egyszerű ételt vegyen magához, és ne egyen többet, mint amennyire szüksége van az éhség csillapítására. Sokat mozogjon, és meglátja, hogy hasznára lesz. Isten hírnökei közül egyesek nem veszik elég komolyan táplálkozásukat, túl sokat és sokfélét esznek egy-egy étkezésnél. Egyesek csupán névleges reformátorok. Nem állítanak fel maguknak szabályokat, nem rendezik étkezési szokásaikat, hanem gyakran esznek, s ezáltal megterhelik emésztőszerveiket. A helytelen étkezési szokások miatt az érzékek eltompulnak, ez lustasághoz és álmossághoz vezet. Azok a sápadt prédikátorok, akik önző étvágyuk kielégítése miatt szenvednek, nem jó ajánlói és képviselői az egészségügyi reformnak. Ha a munkában túlságosan elfáradunk, akkor igen jó egy-egy étkezést kihagyni és a természetnek időt engedni, hogy megújuljon. Munkásaink sokkal többet tehetnek az egészségügyi reform ajánlásáért példaadásukkal, mint prédikációikkal. Ha jóakaratú barátok nagy előkészületeket tesznek megvendégelésükre, igen erős kísértésbe kerülnek, hogy eltérjenek az alapelvektől; amennyiben azonban visszautasítják az ínyencfalatokat, a fűszerezett ételeket, az orosz teát és a babkávét, ezzel hűséges egészségügyi reformátoroknak bizonyulnak.

95

Ellen G. White


Az étvágy kielégítése elhomályosítja és megbilincseli a gondolkodást, eltompítja a lélek szent érzéseit. Prédikátoraink lelki és erkölcsi erejét a helytelen étkezés és a mozgás hiánya teljesen meggyengíti. Akik nagy mennyiségű ételek után kívánkoznak, ne engedjenek étvágyuknak, hanem gyakoroljanak önmegtagadást, és őrizzék meg a mozgékony izmok és a tiszta elme áldásait. A túl sok evés elbódítja az észt, elvonja a többi szervtől a tetterőt, és így a gyomor sem tudja elvégezni munkáját.

KRISZTUS SZOLGÁI KÉPVISELJÉK AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORMOT Munkásainknak tisztában kell lenniük az egészségügyi reformmal. Meg kell érteniük azokat a törvényeket, amelyek a testi életet irányítják és befolyásolják szellem és lélek egészségét. Nagyon sokan csak igen keveset tudnak arról a csodálatos testről, amelyet Isten adott nekünk, vagy az ápolásról, amelyben részesíteni kellene. Sokkal fontosabbnak tartják, hogy lényegtelen dolgokkal foglalkozzanak. Pedig ez a komoly munka nagy lehetőség a prédikátorok számára. Ha helyes álláspontot foglalnak el ezzel kapcsolatban, akkor igen sokat nyerhetnek. Saját életükben és otthonukban kövessék, gyakorolják a helyes életszabályokat, alapelveket, éljenek egészségesen. Azután majd helyesen tudnak erről beszélni, s mind magasabbra és magasabbra vezetik az embereket a reform munkájában. Ha ők maguk is a világosság szerint élnek, akkor igen értékes üzenetet vihetnek azoknak, akiknek éppen ilyen bizonyságra van szükségük. A prédikátorok nagyszerű áldásokban és gazdag tapasztalatokban részesülnek, ha az egészségügyi kérdést bevonják gyülekezeti munkájukba. El kell vinni az emberekhez az egészségügyi reform világosságát. Ezt a munkát elhanyagolták, és sokan elpusztultak a szükséges világosság hiányában, amelyet meg kellene kapniuk, hogy mielőbb felhagyjanak rossz szokásaikkal. A gyülekezeti vezetőknek ebben a kérdésben a helyes oldalon kell állást foglalniuk. A prédikátorok és tanítók adják át másoknak a világosságot, amelyet nyertek. Munkájukra minden vonalon szükség van. Isten segít nekik, megerősíti azokat a szolgáit, akik biztosan állnak s nem térnek el az igazságtól és az igazságosságtól csak azért, hogy saját vágyaik kielégítéséhez alkalmazkodjanak. Nagyon egyszerű az a tanítás, amelyet az Úr Igéjében erre vonatkozólag adott, és többféleképpen próbálja meg majd az embereket, hogy meglátsszon, gondosan őrködnek-e a világosság felett. Minden gyülekezetet, minden családot szükséges felvilágosítani a keresztény mértékletességről. Mindenkinek tudnia kell, miként egyen és igyon, hogy megtarthassa egészségét. A világtörténelem utolsó felvonásának közepén élünk, és a szombattartók soraiban egyetértésnek kell megnyilvánulnia. Aki visszahúzódik a nagy munkától, s nem oktatja az embereket erről a kérdésről, nem jár azon az úton, amelyet a nagy Orvos mutat. Az evangéliumnak és az orvosi missziómunkának együtt kell haladnia. Az evangéliumot össze kell kötni az igazi egészségügyi reform alapelveivel. A kereszténységet be kell vinni a mindennapi életbe. Komoly és alapos reformációs munkát kell végezni. Az igazi bibliai vallás nem más, mint Isten szeretetének kiáradása az elbukott emberekre. Isten népének együtt kell előrehaladnia, hogy befolyásolja azok szívét, akik keresik az igazságot, akikben él a vágy, hogy ezekben a rettenetes időkben a helyes úton járjanak. Az emberek elé kell tárnunk az egészségügyi reform alapelveit, és mindent meg kell tenni, ami hatalmunkban áll, hogy megmutassuk, mennyire szükséges elfogadni ezeket az alapelveket, és ezek szerint élni.

96

Ellen G. White


HOGYAN MUTASSUK BE AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORM ALAPELVEIT? Az Úr azt kívánja, hogy prédikátoraink, orvosaink és gyülekezeti tagjaink óvatosak legyenek, és ne erőltessenek másokat, akik még nem ismerik hitünket, hogy azonnal változtassák meg étrendjüket. Ezáltal idő előtti próbára tennék az embereket. Emeljétek magasra az egészségügyi reform alapelveit, és bízzátok az Úrra, hogy az őszinték szívét befolyásolja. Hallani és hinni fognak. Az Úr nem akarja, hogy követei úgy adják elő az egészséges életmód magasztos igazságait, hogy azok előítéleteket keltsenek. Ne tegyetek botránykövet azok útjába, akik még a tudatlanság sötét ösvényén vándorolnak. Még ha jó dolgot magasztaltok is, jól teszitek, ha nem beszéltek túlságosan lelkesen, nehogy elidegenítsetek olyanokat, akik azért jöttek, hogy hallják az Igét. A mértékletesség alapelveit a lehető legvonzóbb módon adjátok elő. Ne lépjünk fel követelőzően. Ha Krisztus szolgái új területekre mennek, hogy gyülekezeteket alapítsanak, akkor ne teremtsenek nehézséget azáltal, hogy az étkezési kérdést helyezik előtérbe. Gondosaknak kell lenniük, nehogy túl ridegen állítsák fel a korlátokat, s azáltal más akadályokat hívjanak életre. Ne hajtsátok az embereket, hanem vezessétek őket! Ahol az igazságot hirdetik, ott tanítsák az egészséges ételek helyes készítését is. Isten azt akarja, hogy a népet mindenütt ügyes tanerők oktassák, hogyan lehet az illető ország termékeit a leghasznosabban értékesíteni, hogyan élhetünk egészségesen. Így azután a szegény éppolyan jól meg tudja tanulni, miként folytathat egészséges életmódot, mint a jobb körülmények között élő.

KRISZTUS SZOLGÁJA ÉS A FIZIKAI MUNKA Mialatt Pál gondosan ügyelt arra, hogy akik általa tértek meg, helyes tanítást kapjanak az Igéből Isten munkájának végzésére vonatkozóan, és míg önmagával szemben - mint az evangélium szolgája - olyan igényt támasztott, hogy "nincs-e jogunk, hogy dolgozzunk", szolgálata közben világi foglalkozást, kézműipart űzött, hogy fenntartsa magát. Thesszalonikából értesülünk először, hogy Pál ott, míg az Igét hirdette, keze munkájával tartotta el magát. A hívő gyülekezethez intézett írásában emlékezteti őket, hogy "terhetekre lettünk volna", és hozzáfűzi: "Emlékezzetek ugyanis, atyámfiai, a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük nektek az Isten evangéliumát, csak hogy senkit meg ne terheljünk közületek." (I. Thessz. 2:6, 9) És ismét kijelenti a második levélben, hogy mialatt dolgozott velük, "ingyenkenyeret nem ettünk senkinél". Éjjel és nappal dolgoztak - írja -, "hogy közületek senkinek se legyünk terhére; nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy minket kövessetek" (II. Thessz. 3:8-9). Amikor Pál először látogatta meg Korinthust, olyan népet talált ott, akik az idegenek indítékait bizalmatlanul ítélték meg. A tengerparti görögök ravasz kereskedők voltak. Olyan régóta gyakorolták már az üzleti élet fortélyait, hogy azt gondolták, az istenfélelem is nyereség, és a pénzszerzés dicséretes dolog, akár tisztességes, akár hamis úton történik. Pál ismerte jellemtulajdonságaikat, és nem akart nekik alkalmat szolgáltatni arra, hogy azt mondják, azért hirdette nekik az evangéliumot, hogy meggazdagodjon. Joggal igényelhetett volna korinthusi hallgatóitól támogatást, mégis önként feladta ezt a jogát, hogy használhatóságát és prédikátori eredményét ne érje kár valamilyen jogtalan gyanúsítás miatt. Figyelt arra, hogy ne kerüljön hamis beállításba és üzenetének ereje ne menjen veszendőbe.

97

Ellen G. White


Korinthusba érkezése után Pál "egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából, és az ő feleségére, Priscillára". Ez az ember "olyanféle műves volt", mint ő maga. Claudius rendelete minden zsidót száműzött Rómából, így került Akvila és Priscilla Korinthusba, ahol mint sátorkészítők, megalapozták üzleti életüket. Pál érdeklődött felőlük, s megtudta, hogy félik az Istent és arra törekszenek, hogy távol tartsák magukat attól a szennyező befolyástól, amely körülvette őket, így "velük maradt, és dolgozott"... "És minden szombaton vetekedtek a zsinagógában, és igyekezett mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni." (Ap. csel. 18:2-4) Hosszú efézusi prédikátorsága alatt, ahol három évig az egész környéken élénk evangéliumi tevékenységet fejtett ki, Pál ismét mesterségéhez fogott. Mind Efézusban, mind Korinthusban örvendett Akvila és Priscilla jelenlétének, akik második misszióútja végeztével, Ázsiába való visszatérésekor elkísérték őt. Voltak néhányan, akik nem helyeselték Pál ilyen munkálkodását, mondván, hogy összeegyeztethetetlen az evangélium prédikátorának munkájával. Miért kell Pálnak, a magas rangú prédikátornak fizikai munkát végeznie az Ige hirdetésével egyidejűleg? Nem méltó talán a munkás a bérére? Miért kellett neki az idejét sátorkészítéssel tölteni, amikor látszólag sokkal jobbra is felhasználhatta volna? Pál mégsem tekintette elveszettnek az ilyen módon eltöltött időt. Mialatt Akvilával dolgozott, összeköttetésben maradt a nagy Tanítóval, s nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy Üdvözítőjéről bizonyságot tegyen és segítségben részesítse a rászorulókat. Értelme állandóan lelki tudományok után vágyódott. Munkatársait lelki dolgokra oktatta, s példát adott nekik a szorgalomból és az alaposságból. Gyors, ügyes munkás volt, hivatásában szorgalmas, lélekben buzgó, az Úrnak szolgálva. Mialatt az apostol mesterségében foglalatoskodott, olyan népréteggel került érintkezésbe, amelyet másként nem tudott volna elérni. Bizonyságot tett társainak, hogy a mindennapi életben megmutatkozó ügyesség Isten adománya, aki, hogy helyesen használják azt, a bölcsességről is gondoskodik. Tanította, hogy Istent a mindennapi munkánkban is meg kell dicsőíteni. Kérges, munkás kezei nem rontották le prédikációit, amelyeket mint a kereszténység prédikátora tartott. Ha a prédikátorok úgy érzik, hogy Krisztus ügyéért nehézségeket és lemondásokat kell elszenvedniük, akkor keressék fel lélekben azokat a műhelyeket, amelyekben Pál dolgozott. Gondoljanak arra, hogy ez az Istentől kiválasztott ember dolgozott a kenyérért, vitorlavászonnal foglalatoskodott, pedig apostoli működésével megérdemelte eltartását. A munka áldás, nem átok. A restség lelkülete tönkreteszi a jámborságot és megszomorítja Isten Lelkét. Egy álló vizű tó káros az egészségre, azonban a tiszta folyóvíz egészséget és örömet terjeszt a környéken. Pál tudta, hogy azok, akik a testi munkát elhanyagolják, nemsokára elsorvadnak. A fiatal prédikátorokat akarta tanítani, hogy a testi munka és az izmok erősek lesznek a használat által és kibírják azokat a fáradságokat, nélkülözéseket, amelyekre az evangéliumi munka közben számíthatnak. Felismerte, hogy tanításaiból hiányozni fog az erő és az élet, ha testét állandóan nem gyakorolja. Ne adjunk minden további nélkül anyagi támogatást mindenkinek, aki prédikátor szeretne lenni, mert ők családostól a gyülekezet terhei lesznek. Fennáll a veszély, hogy némelyeket, akik kevés tapasztalattal rendelkeznek, hízelgés és oktalan biztatás tévútra vezet, s tetemes támogatást fogadnak el anélkül, hogy komoly erőfeszítéseket tennének. Isten munkájának előrevitelére szentelt eszközöket ne használjanak olyan férfiak, akik csak azért akarnak prédikálni, hogy eltartsák magukat és ily módon kényelmes élet utáni vágyukat kielégítsék.

98

Ellen G. White


Azok a fiatalok, akik tehetségüket a prédikátori hivatásnak akarják szentelni, tanítást nyernek Pál példájából, amint Thesszalonikában, Korinthusban, Efézusban és más városokban dolgozott. Noha ügyes szónok és Istentől különleges munkára kiválasztott ember volt, sohasem volt elragadtatva munkájától és nem ismert fáradságot, ha a szeretett ügyért áldozatot kellett hoznia. "Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük" - írja a korinthusiaknak (I. Kor. 4:11-12). Pál, az emberi tanítók közül a legnagyobb, éppoly szívesen teljesítette a legalacsonyabb rendű kötelességeket, mint a legmagasabbakat. Ha az Üdvözítőért végzett szolgálatában a körülmények úgy kívánták, készségesen dolgozott mesterségében. Másrészt mindig készen volt világi tevékenységét félretenni, hogy az evangélium ellenségeinek ellenállásával szembeszálljon, vagy hogy egy különleges alkalmat felhasználva lelkeket mentsen Krisztus számára. Buzgalma és szorgalma vád a munkátlanság és kényelemszeretet ellen. Prédikátoraink elhanyagolják a testmozgást, nem használják minden tagjukat egyenlő mértékben, s ezáltal egyes szerveiket megerőltetik, míg mások a tétlenség miatt elgyengülnek. Ha a munkát csak bizonyos izmokat igénybe véve végezzük, akkor azok kimerülnek és legyengülnek. Értelmünknek és minden izmunknak megvan a rendeltetése, azonban használjuk mindegyiket egyformán, hogy rendesen kifejlődjenek és megtarthassák egészséges életerejüket. Minden szervnek van feladata az élő szervezetben. A gép minden kereke eleven, tevékeny, dolgozó kerék legyen. Mindegyik függ a másiktól, és mindegyiknek dolgozni kell, hogy kellően kifejlődhessen. (Testimonies III., 310. o.)

KÖTELESSÉGÜNK, HOGY MEGŐRIZZÜK EGÉSZSÉGÜNKET Fáj a szívem, hogy oly sok gyenge prédikátort látok, sokat, akik betegágyon fekszenek, vagy akik idő előtt fejezik be földi pályafutásukat - férfiakat, akik Isten munkájában a felelősség terhét hordozták, akik teljes szívvel dolgoztak. Az a meggyőződés, hogy a munkát, amit annyira szerettek, abba kell hagyni, sokkal fájdalmasabb volt nekik, mint a betegség okozta szenvedés vagy a közeli halál gondolata. Mennyei Atyánk nem szívesen gyötri vagy szomorítja az emberek fiait. Nem Ő a betegség és halál oka: Ő az élet forrása. Azt szeretné, hogy az emberek éljenek, s azt akarja, hogy az élet és egészség törvényeinek engedelmeskedjenek, hogy ezáltal életük legyen. Akik a jelenvaló igazságot elfogadják és megszentelődnek általa, azt kívánják, hogy az igazságot életükben és jellemükben kinyilvánítsák. Szívük belső vágya, hogy mások is lássák a világosságot és örvendezzenek annak. Ha az igazi őrálló kimegy a drága maggal, amelyet könny és ima közben elvet a vizek mellé, akkor a munka terhe gyakran megnehezíti szívét és lelkét. Nem bírja az állandó feszültséget, az ő lelke is mélyen felindul, azonkívül idő előtt kifárad. Minden előadás erőt és tehetséget követel. Sőt, időről időre újabb kincseket kell kibányászni Isten Szavának kincstárából. Így merítenek életet és erőt a hallgatók. Isten nem kíván olyan kimerültnek látni benneteket, hogy munkátokban ne legyen frissesség vagy élet. Annak, aki állandóan szellemi munkát végez, elmélkedik vagy prédikál, szüksége van a nyugalomra és a változatosságra. A komoly kutató állandóan megerőlteti agyát és közben elhanyagolja a szükséges mozgást; ennek következtében teste legyengül, és a lelki munka korlátozódik. Így elmulasztja azt, amit bölcs munkálkodással elvégezhetett volna. Ha a prédikátorok értelmesen dolgoznának és mind a lelki, mind a testi feladatokat elvégeznék, akkor a betegség nem döntené le őket oly könnyen a lábukról. Ha az evangélium szolgái naponta pár órát a szabadban dolgoznának és szabadon érezhetnék magukat, ez 99

Ellen G. White


áldásukra válna, felszabadulnának és eredményesebben végeznék el kötelességeiket. Ha nincs elég idejük, hogy teljesen kipihenjék magukat, akkor - mialatt kezük dolgozik - tervezzenek, imádkozzanak, és azután térjenek vissza munkájukhoz, miután testileg és lelkileg felfrissültek. Munkásaink közül néhányan úgy érzik, hogy nekik mindennap el kell végezni egy bizonyos munkát, hogy a konferencián megjelenhessenek. És midőn erre igyekeznek, fáradozásaik gyakran erőtlenek és elégtelenek. Pihenniük kell, amikor teljesen szabadok a megerőltető gondolkodástól. Ez azonban nem helyettesítheti a napi testgyakorlást. Testvéreim, ha időt szakítotok arra, hogy kerteteket műveljétek, s ezáltal a szükséges mozgást elvégzitek és a testet "üzemképes" rendben fenntartjátok, éppúgy Isten munkáját szolgáljátok, mintha összejöveteleket tartanátok. Isten, a mi Atyánk szeret bennünket, és nem akarja, hogy szolgái közül egy is kárt valljon. A rossz egészség és munkaképtelenség másik oka a rossz emésztés. Lehetetlenség, hogy az agy jól dolgozzék, ha az emésztőszervekkel visszaélnek. Sokan különböző ételeket fogyasztanak el sietve, ezek a gyomorban izgalmat keltenek és ezáltal a gondolkodás zavarossá válik. Az egészségtelen ételeket, de az egészséges ételek túlzott fogyasztását is kerüljük. Sokan, az egészségügyi törvényeket figyelmen kívül hagyva, állandóan esznek. Ezáltal az elme elborul. Hogyan kaphatnának isteni világosságot olyan férfiak, akik szokásaikban vigyázatlanok és így bánnak az Istentől kapott világossággal? Testvéreim, vajon nincs-e itt az ideje, hogy az önző engedékenységből megtérjetek e pontokban? "Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (I. Kor. 9:24-27)

Elégtelen táplálék "Ne gondoljátok, hogy kötelességetek szűkösen táplálkozni. Állapítsátok meg ti magatok, hogy mit egyetek, melyik táplálék a legjobb a szervezeteteknek, s ezután kövessétek az értelem és a lelkiismeret előírásait. Az étkezés alatt ne legyenek gondjaitok és megerőltető gondolataitok. Ne siessetek, egyetek lassan és derűsen, s hálás szívvel Isten iránt, aki az áldásokat adta. És ne kezdjétek el rögtön evés után a szellemi munkát. Mértékletesen mozogjatok és pihentessétek gyomrotokat, hogy elkezdhesse munkáját. Ezek nem kis jelentőségű dolgok. Vegyük figyelembe mindezt, ha a munka különböző ágait egészséges erővel és jó kedvvel akarjuk művelni. A munka jellege és használhatósága Isten szolgájának testi állapotától függ. Gyakran előfordult, hogy bizottsági üléseken vagy más tanácskozásokon szerencsétlen hangulat uralkodott a jelenlevők gyomorzavarai miatt. Néha a prédikációra is sötét felleg borul a prédikátor ilyen állapotának köszönhetően. Az egészség felbecsülhetetlen áldás, amely sokkal szorosabb összeköttetésben áll a hittel, mint azt általában gondoljuk. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy ha a nyáj hűséges pásztora akar lenni, akkor minden szempontból munkaképes állapotban kell lennie. Isten követei értékesítsék az egészségügyi dolgokban való tudásukat, olvassák e tárgykör legjobb íróit és kövessék hűségesen azt, amit értelmük igazságnak ismer el. Az Úr kijelentette nekem, hogy sok lélek lesz, aki megmenekül a testi, szellemi és erkölcsi romlásból az egészségügyi reform gyakorlati befolyása által. Tartsatok az egészségről

100

Ellen G. White


rádió-előadásokat, jelentessetek meg kiadványokat. Szívesen fogadják majd az egészségügyi reform alapelveit, és sokan... lépésről lépésre haladva, elfogadják a korunknak szóló igazságokat." (Testimonies VI., 378-379. o.)

A TÚLMUNKA VESZÉLYE Amikor az apostolok első misszióútjukról visszatértek, így szólt hozzájuk az Üdvözítő: "Gyertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé." (Mk. 6:31) Teljes lélekkel dolgoztak a népért, ezért testi-lelki erejük kimerült. Kötelességük volt pihenni. Krisztus résztvevő szavai ma éppen úgy szólnak szolgáihoz, mint akkor a tanítványokhoz: "Gyertek el... és pihenjetek meg..." - mondja az erőtleneknek és fáradtaknak. Nem bölcs dolog mindig a munka és izgalom terhe alatt görnyedni, még akkor sem, ha arról van szó, hogy az emberek lelki szükségletét kell betölteni, mert ezáltal a személyes megszentelődést elhanyagoljátok, s az elme, lélek és test erőit túlterhelitek. Krisztus szolgái legyenek önmegtagadók és hozzanak áldozatot, azonban Isten azt akarja, hogy mindnyájan tanulmányozzák az egészségügyi törvényeket és használják fel munkájukban, hogy fenntarthassák az Úrtól nyert életüket. Noha Jézus csodákat tett és tanítványainak is adott erőt, hogy ilyeneket tegyenek, mégis utasította meglankadt szolgáit, hogy falura menjenek pihenni. Amikor azt mondta, hogy sok az aratnivaló és kevés a munkás, nem azt követelte tanítványaitól, hogy szüntelenül dolgozzanak, hanem azt: "Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" Isten mindenkinek tehetsége szerint osztotta ki a munkát, és nem akarja, hogy míg egyesek túlterheltek, mások ne hordjanak felelősséget a lelkekért. Krisztus szolgái ne hanyagolják el egészségüket. Ne dolgozzanak a végkimerülésig, hogy ezáltal képtelenek legyenek a következő erőfeszítésre. Két nap munkáját nem szabad egy napra zsúfolni. Végül majd kitűnik, hogy azok, akik gondosan és bölcsen dolgoztak, épp annyira haladtak, mint azok, akik lelki és testi erejüket annyira igénybe vették, hogy nem maradt tartalékuk a szükség idejére. Isten munkája az egész világra kiterjedt; tehetségünk és erőnk teljességét követeli tőlünk. Ezért fennáll a veszély, hogy munkásaink túlerőltetik magukat, látva az érett szántóföldeket; az Úr azonban nem kívánja ezt. Ha a munkások teljes igyekezettel munkálkodnak, mondhatják: bár az aratnivaló sok és a munkás kevés, de az Úr "tudja a mi formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk". (Zsolt. 103:14) Majdnem mindenütt találkozunk az evés, ivás és a munka mértéktelenségével. Azok az emberek, akik nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy bizonyos munkát záros határidőn belül elvégezzenek - és ezt akkor is megteszik, ha értelmük azt tanácsolja, hogy pihenjenek -, sohasem fognak kellő eredményt elérni. Olyan erőt használnak fel, amelyre később nagy szükségük lenne. Ha akaraterejüket akarják igénybe venni, amelyet vigyázatlanul eltékozoltak, kénytelenek annak hiányát bevallani. A testi erő nyomtalanul eltűnt, a szellemi erő pedig használhatatlan. A szükség ideje elérkezett és segédeszközeink kimerültek. Minden napnak megvan a maga felelőssége és kötelessége, azonban a holnapi munkát ne akarjuk elvégezni ma. Isten nem követel tőlünk olyat, ami testi erőnk elvesztését vagy szellemi erőnk gyengülését vonná maga után. Nem akarja, hogy hajszolva és túlerőltetve dolgozzunk, míg bekövetkezik a kimerülés és ideg-összeroppanás. Isten kiválasztott munkásai engedelmeskedjenek a felhívásnak, rövid időre vonuljanak félre és pihenjenek. Már sok értékes élet ment veszendőbe, mert nem ügyeltek a felhívásra.

101

Ellen G. White


Többen még ma is közöttünk volnának, Isten országának ügyét mind belföldön, mind külföldön előmozdíthatnák, ha idejekorán belátták volna a pihenés szükségességét. Ezek a munkások látták, hogy a szántóföld munkásokat kíván, s úgy érezték, bármibe is kerüljön, nekik előre kell menniük. Ha a természet megálljt parancsolt nekik, akkor nemcsak a felszólítást hagyták figyelmen kívül, hanem meg is kettőzték erőfeszítéseiket. Isten a sírba fektette őket, ahol pihennek, amíg az utolsó riadó megszólal, hogy az igazakat a halhatatlanságra előszólítsa. Ha az evangélium szolgája a gond és fáradtság nyomasztó terhe miatt mind testileg, mind szellemileg túlerőltette magát, vonuljon vissza és pihenjen egy rövid ideig - nem önzésből, hanem a további kötelességekre való előkészülés miatt. Éber ellenségünk van, aki nyomon követ bennünket, és kész arra, hogy minden gyengeséget a maga előnyére használjon ki. Ha szellemünk túlterhelt és testünk elerőtlenedett, akkor a lelket a leghevesebb kísértésekkel árasztja el, amelyek ilyenkor igen hatásosak. Isten szolgája jól sáfárkodjék erejével, s ha fáradt, hagyja abba munkáját és foglalkozzék Jézussal. Nem azokhoz szólok, akik szokásból fáradtak, azt gondolva, hogy nehezebb terhet viselnek, mint a többiek. Aki nem dolgozik, annak nincs szüksége pihenésre. Mindenütt vannak, akik kímélik magukat és megközelítőleg sem hordják a rájuk eső felelősséget. Nagy, fárasztó terhekről beszélnek, és nem is tudják, mit jelent az ilyenek hordása. Munkájuk csekély eredményű. Azoknak mondotta Jézus Krisztus szeretetteljes szavait akik a Mesterért végzett szolgálatukban elfáradtak, nem pedig azoknak, akik állandóan vigyáznak arra, hogy kíméljék magukat. Ma is vannak, akik önmagukról elfeledkeznek, hogy képességeiket a legnagyobb mértékben kihasználják, akik sajnálják, hogy nem tudnak többet elvégezni és buzgalmukban túlerőltetik magukat - nekik mondja az Üdvözítő: "pihenjetek meg egy kissé!" (Mk. 6:31) Mindenki, aki Krisztus fegyelme alatt áll, olyan életet éljen, amely nem áll összhangban a világ szokásaival és erkölcseivel. Mindenkinek saját tapasztalatából kell megismernie Isten akaratát. Az Úr azt ajánlja nekünk: "Csendesedjetek, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt. 46:11) Egyedül itt lehet az igazi nyugalmat megtalálni. És ez a helyes előkészület az Úr munkájára. A nyüzsgő tömeg közepette és a sok tevékenység mellett az ilyen módon felüdült lelket a világosság és béke légköre veszi körül, élete jó illatot terjeszt és isteni erőt nyilvánít ki, amely eléri majd az emberi szíveket.

Segítség az evangélium szolgálatában BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS Ha a prédikátorok eredményesen akarnak munkálkodni a lelkek üdvére, akkor Bibliakutatókká és az ima embereivé kell válniuk. Bűnös dolog megkísérelni másokat az Igére oktatni, miközben magunk elhanyagoljuk a tanulmányozását. Hatalmas igazságok vannak ránk bízva? Akkor a prédikátorok kezeljék azokat ügyesen. Jelentőségüket világosan és határozottan adják elő. A korunknak szóló üzenet hordozóinak jobban kell érteniük Bibliájukat, mint bárkinek a Földön; ismerjék meg jól hitünk alapvető bizonyítékait! Aki nem ismeri alaposan az Élet Igéjét, annak nincs joga, hogy másokat az Isten országához vezető útra oktassa. A Biblia a mi hitünk zsinórmértéke. Semmi sem alkalmasabb, hogy értelmünket megelevenítse és lelkünket megerősítse, mint Isten szavának tanulmányozása. Egy könyv sem emeli fel gondolatainkat vagy erősíti elménket úgy, mint a Biblia fenséges, nemesítő 102

Ellen G. White


gondolatai. Ha Isten szavát helyes módon kutatnák az emberek, akkor olyan körültekintő gondolkodásra, nemes jellemre és céltudatosságra tennének szert, amilyet ma igen ritkán találunk. A szószéken szolgálók ezreinek életéből hiányoznak alapvetően szükséges lelki és jellemtulajdonságok, mert nem kutatják szorgalmasan a Szentírást önmaguk számára. Megelégszenek az igazság felületes ismeretével, és inkább elszenvedik a veszteségeket, semhogy szorgalmasan kutatnák az elrejtett kincseket. A zsoltáríró mondja: "Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119:11) Pál ezt írja Timótheusnak: "A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (II. Tim. 3:16-17) Isten élete, amely a világnak életet ad, az Ő szavában van. Az Ő szava által gyógyított Jézus betegeket és űzött ki ördögöket. Szava által csillapította le a vihart és támasztotta fel a halottakat, s a nép bizonyította, hogy beszédében hatalom volt. Isten Igéjét szólta úgy, ahogyan azt az Ószövetség íróival közölte. Az egész Biblia Krisztus kinyilatkoztatása. Számunkra ez az erő egyedüli forrása. Az Ige nem akadályozza meg a tevékenységet, ellenkezőleg, utat nyit a lelkiismeretes kutatónak az igyekezetre. Az embereket nem hagyja bizonytalanságban, hanem a legmagasabb célt tárja eléjük - lelkek megnyerését Krisztus számára. Lámpást ad kezünkbe, amely megvilágítja a mennybe vezető utat. Végéremehetetlen gazdagságról és felmérhetetlen kincsről beszél. Isten szava a jellem zsinórmértéke. Általa Isten a megváltáshoz szükséges minden igazságot megadta nekünk. Ezrek merítettek már e forrásból élő vizet, és a tartalék mégsem fogyatkozott meg. Ezrek fogadták el az Urat példaképül azáltal, hogy Őt szemlélték, átalakultak az Ő képmására; mindezzel azonban nem merítették ki e nagy és szent témákat. Még sok ezren feladatukká tehetik, hogy a megváltás titkait kutassák. Amint az evangélium szolgája Krisztus életét szemléli és belemélyed missziójának természetébe, minden friss kutatáskor még szebb és vonzóbb ismeretek tárulnak fel előtte. Ez a tárgy kimeríthetetlen. Jézus Krisztus testtélétele, áldozata és közbenjárói szolgálatának tanulmányozása a szorgalmas kutató gondolatait állandóan foglalkoztatja majd, és amikor a menny örökkévalóságára gondol, felkiált: "Nagy a kegyességnek eme titka!" (I. Tim. 3:16) Beszélünk az első, második angyali üzenetről, és úgy véljük, hogy valamennyire értjük a harmadik angyali üzenetet is. Addig azonban, amíg megelégszünk a korlátozott ismeretekkel, képtelenek leszünk világosabban megérteni az igazságot. Aki az Élet Igéjét magasra emeli, az szakítson időt arra, hogy a Bibliát áttanulmányozza, és így saját szívét megvizsgálja. Ha ezt elmulasztja, nem tudja, hogyan szolgálhat a rászoruló lelkeknek. A szorgalmas, alázatos tanítvány, aki imádkozó lélekkel kutatja a Jézus Krisztusban megnyilvánult igazságot, bizonyosan elnyeri majd jutalmát. Nem emberi szerzők műveiben keres segítséget, hanem a bölcsesség és ismeret forrásánál, s a szent lények vezetése által az igazság megismerésére jut. Az igazság nem emberi eszközök ereje vagy hatalma által juthat a szívbe, hanem "az én Lelkemmel, mondja a Seregek Ura" (Zak. 4:6). A prédikátori szolgálat eredményessége nem a vérmérséklettől vagy a beszélőképességtől függ. Pál plántált, Apollós öntözött, azonban az Isten az, aki adja a növekedést. Isten szavának ismerete és az Isten akarata szerinti engedelmesség ad eredményességet a prédikátor erőfeszítéseinek.

103

Ellen G. White


Az a szív, amely Isten szavát magába fogadta, nem hasonlít egy elpárolgó tavacskához, vagy a megrepedt edényhez, amely elveszíti tartalmát. A hegyi patakhoz hasonló, amelyet soha ki nem apadó források táplálnak, hűs, üdítő vize szikláról sziklára siet, s felüdíti az ellankadtakat, szomjazókat és megterhelteket. A bibliai igazságok ismerete az igazság tanítójának olyan tulajdonságokat ad, amelyek őt Krisztus képviselőjévé teszik. A Megváltó tanításának befogadása erőt és határozottságot ad a prédikátor tanításainak és imáinak. Bizonysága nem lesz élettelen, előadásaiban nem használja mindig ugyanazokat az előre kidolgozott mondatokat, mert értelme nyitva áll a Szentlélek megvilágosító hatalma előtt. "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet - mondta Krisztus -, örök élete van annak. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él általam. A lélek az, amely megelevenít... a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (Jn. 6:54, 57, 63) Amikor Isten szolgái megértik e szavak igazságát, akkor az örök élet elvei megnyilatkoznak prédikátori hivatásukban. Az egyhangú, unalmas prédikációk megszűnnek. Az evangélium alapigazságait új megvilágításban tárják fel, és a hallgatók az igazság, világosság és erő új ismeretét nyerik el. Akinek megadatik, hogy ilyen prédikációkat halljon, ha alkalmas a Szentlélek befolyására, egy új élet felemelő erejét fogja érezni. Isten szeretetének tüzét élesztik szívében, és képessé válik arra, hogy az igazság szépségét és fenségét megismerje. Az a prédikátor, aki Isten szavát választja állandó kísérőjéül, folyton új szépségeket hoz elő az igazságból. Krisztus Lelke kiárad rá, és Isten által munkálkodik, hogy másokon segítsen. A Szentlélek betölti szívét és értelmét reménységgel, bátorsággal és bibliai események képeivel, és a prédikátor mindezt közli azokkal, akiket tanít. "A Bibliában Isten tévedhetetlen tanácsait találjuk. Ha tanait átéljük, akkor képesek leszünk teljesíteni kötelességeinket. Isten hangja mindennap szól a lélekhez a Szentírásból. A Szentlélek munkája az, hogy a homályos értelmet megvilágítsa, az önző, kőkemény szívet meglágyítsa, a lázadó törvényszegőt megfékezze, és megmentse a világ ártó befolyásától. Krisztus így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a Te igazságoddal; a Te Igéd igazság." (Jn. 17:17) A Szentlélek kardja, amely az Isten Igéje, behatol a bűnös szívébe, és darabokra vágja azt. Ha az igazság tanait úgy ismétlik, hogy szent befolyásukat a szónokok nem érzik, akkor az a hallgatókra sem áraszt erőt, hanem elvetik mint tévedést, és így az előadó felelőssé válik a lelkek elvesztéséért." (Testimonies IV., 441. o.)

A TITKOS IMA A családi körben és a nyilvános helyen elmondott imának megvan a maga szerepe, azonban a lelki életet az Istennel való személyes, titkos érintkezés tartja fenn. Mózes látta a hegyen a csodálatos sátor képét, amely Isten dicsőségének lakhelyéül szolgált. A hegyen, egyedül Istennel - az imádság titkos helyén - az emberiség megmentéséről, e dicsőséges célról elmélkedjünk. Ezen a módon képesek leszünk jellemünket úgy átalakítani, hogy az ígéret megvalósulhasson: "Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nékik Istenük és ők az én népem lesznek." (II. Kor. 6:16) Mialatt mindennapi munkánkat végezzük, imában emeljük fel lelkünket a mennybe. Ezek a csendes kérések mint jó illat szálljanak fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megszégyenül. Azt a keresztényt, aki ily módon kapaszkodik Istenbe, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz ármány nem tudja megsemmisíteni békéjét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem hatalma és Jehova minden segítőeszköze a szabadításunkat 104

Ellen G. White


szolgálja. Így járt Énokh Istennel, és Isten vele volt, hogy minden helyzetben megsegítse. Krisztus szolgái legyenek éberek és imádkozzanak. Bátran járulhatnak a kegyelem trónja elé, hogy harag és versengés nélküli, tiszta kezüket Istenhez emeljék (lásd: I. Tim. 2:8). Hitben bölcsességet és irgalmat kérhetnek a mennyei Atyától, hogy megtudják, miként kell a lelkekért munkálkodni és hogyan kell bánni velük. Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha az imát elhanyagoljuk vagy csak alkalomszerűen imádkozunk, akkor elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt. Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat a szent tűzzel. Egyedül az isteni fény tárhatja fel előttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességéről. Csak Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni Hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten csak akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk. Isten követei időzzenek sokáig Vele, ha eredményesen akarnak dolgozni. Egy lancashire-i idős asszony egyszer meghallotta, amint szomszédai prédikátoruk eredményességének okairól beszéltek. Említették adottságait, beszédmodorát, viselkedését. "Nos, én megmondom nektek eredményessége titkát - mondta az idős asszony -, a ti prédikátorotok nagyon szoros összeköttetésben van a Mindenhatóval." Ha az emberek Illéshez hasonlóan átadják magukat Istennek, és ugyanolyan hittel bírnak, akkor Isten kinyilatkoztatja magát, mint hajdan. Könyörögjünk úgy, mint Jákób, és ugyanazokat az eredményeket látjuk majd. A hívő ima meghallgatásaképpen erő árad ki Istentől. Mivel Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel - ez tartotta fenn életét -, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát a menny számára. Naponta támadásokkal körülvéve, a nép vezetőinek ellenségeskedését szenvedve Krisztus tudta, hogy mint embernek, imával kell erősítenie magát. Hogy az emberek számára áldás lehessen, Istennel kellett összeköttetésben lennie, hogy Tőle tetterőt, kitartást és állhatosságot kapjon. Üdvözítőnk szerette a hegyek magányát, ahol Atyjával érintkezhetett. Egész nap komolyan munkálkodott, hogy lelkeket mentsen meg a pusztulástól; gyógyította a betegeket, vigasztalta a szomorúakat, halottakat támasztott, a kétségbeesetteket bátorította és reményt adott nekik. Napi munkáját elvégezve estéről estére kiment, messze a város zajától, és imában borult le Atyja előtt. Gyakran egész éjszaka imádkozott, de az Istennel töltött idő után mégis megerősödve és frissen tért vissza, hogy az új nap kötelességeit és nehézségeit viselje. Sátán szorongatja és kísérti Krisztus prédikátorait? Ő is megkísértetett, bár a bűnt nem ismerte. A szükség idején Atyjához fordult. Noha Ő maga is áldások és erő forrása volt betegeket gyógyított, halottakat támasztott, parancsolt a viharnak és az engedelmeskedett Neki -, mégis gyakran imádkozott erős kiáltással és könnyhullatással. Imádkozott tanítványaiért és önmagáért, így azonosította magát az emberekkel. Hatalmas imádkozó volt. Mint az élet Fejedelme, hatalmát Istentől nyerte, és győzött. Azok a prédikátorok, akik valóban Krisztus képviselői, az ima emberei lesznek. Komolyan és erős hittel kérik Istent, hogy szolgálatára erősítse és fegyverezze fel őket, és

105

Ellen G. White


ajkaikat eleven szén érintésével szentelje meg, hogy megtudják: miként hirdessék Isten szavát az embereknek. Imádkozni annyit jelent, hogy szívünket kitárjuk Isten előtt, mint egy barát előtt. Hitszemünk nagyon közel látja az Urat. A könyörgő az isteni szeretet és gondoskodás értékes bizonyítékait nyerheti el. Az ima, amelyet Nathanael az Úrhoz intézett, őszinte szívből fakadt, amelyet meghallott a Mester és válaszolt rá. Az Úr minden ember szívében olvas, és "az igazak könyörgése kedves neki" (Péld. 15:8). Nem késlekedik, hogy meghallgassa azokat, akik kitárják szívüket előtte, nem magasztalják fel magukat, hanem őszintén érzik gyengeségüket és méltatlanságukat. Komoly, buzgó, tusakodó imára van szükség, mint amilyen Dávidé volt, amikor így kiáltott fel: "Mint a szarvas a folyóvizekre kívánkozik, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó, Isten!... Kívánkozom a Te határozataid után... Vágyódom a Te szabadításod után... Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úr tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé." (Zsolt. 42:2; 119:40, 174; 84:3) A tanításban és a prédikálásban azok a legeredményesebbek, akik alázatosan várnak Istenre, és sóvárogva figyelnek vezetésére és kegyelmére. Vigyázz, imádkozz és dolgozz! - ez a keresztény jelszava. Az igazi keresztény élete állandó imaélet. Tudja, hogy az egyik nap világossága és ereje nem elegendő a következő nap harcaihoz és megpróbáltatásaihoz. Sátán folyamatosan változtatja kísértéseit. Naponta különböző körülmények közé kerülünk, új, ismeretlen veszélyek vesznek körül, állandóan váratlan kísértések támadnak meg bennünket. Csak a mennyből nyert erő és kegyelem által remélhetjük, hogy ellenállhatunk a kísértéseknek és elvégezhetjük kötelességeinket. Csodálatos dolog, hogy hatékonyan imádkozhatunk. A méltatlan, tévedő halandónak hatalma van, hogy kéréseit Isten elé tárja. Kívánhat-e ember nagyobb hatalmat, mint hogy összeköttetésben lehet a végtelen Istennel? Bár gyenge és bűnös, mégis előjoga, hogy Alkotójával beszélhet. Szavakat mondhatunk, amelyek a világegyetem uralkodójának trónja elé jutnak. Beszélhetünk Jézussal, amint vándorutunkon haladunk, és Ő azt ígérte, hogy jobb kezünk felől lesz. Szívünk ápolhatja az Istennel való közösséget, Jézus kíséretében járhatunk. Amikor mindennapi foglalkozásunkat végezzük, elsuttoghatjuk szívünk kívánságait úgy, hogy emberi fül nem hallja; azonban ezek közül egy sem hal el, egy sem veszhet el. Semmi sem fojthatja el a lélek kívánságait. Felülemelkedik az utca zaján, a gépek zakatolásán. Istenhez beszélünk, akinél imáink meghallgatásra találnak. Kérjetek tehát, kérjetek és adatik. Kérjetek alázatosságot, bölcsességet, bátorságot és hitben való növekedést. Minden őszinte imára válasz jön. Lehet, hogy nem úgy jön, amint vágyakoztok rá, vagy nem akkor, amikor várnátok; de mindenkor olyan időben és módon jön a felelet, amikor a legnagyobb szükségetek lesz rá. Imáitokra, amelyeket a magányosságban, kimerültségben, megpróbáltatás közben mondotok, Isten válaszol - nem mindig várakozásotoknak megfelelően, de mindig javatokra.

A HIT A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők - Isten "kihallgatótermében" születnek, amikor az emberek tusakodva megragadják a Mindenható erős karját.

106

Ellen G. White


Igaz hit és igaz ima - milyen erő van ezekben! Mint két kar, amellyel a könyörgő ember a végtelen szeretet hatalmát megragadja. Hinni azt jelenti, hogy Istenben bízunk - hisszük, hogy szeret bennünket, és tudja, mi a legjobb számunkra. Így saját utunk helyett elvezet minket, hogy az Ő útjait válasszuk. Tudatlanságunk helyébe az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyébe erejét, bűnösségünk helyébe igazságosságát adja. Életünk már az Övé; a hit elismeri ezt a tulajdonjogot és áldásaiban részesül. Igazság, őszinteség, tisztaság tárul elénk mint az élet eredményességének titka. A hit ezek birtokosaivá tesz bennünket. Minden jó ösztön vagy komoly törekvés Isten adománya; a hit Istentől nyeri az életet, amely egyedül adhatja az igazi növekedést és eredményességet. "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (I. Jn. 5:4) Hit által tudunk túltekinteni a jelen fáradságain és nehézségein a jövőbe, ahol minden, ami most nyomaszt bennünket, világos lesz előttünk. A hit látja Jézust, a mi Közbenjárónkat, amint az Atya jobbján áll. Hitben látjuk azokat a lakóhelyeket, amelyekért elment Jézus, hogy az őt szeretőknek elkészítse azokat. A hit látja a győzők ruháját és koronáját, és hallja a megváltottak énekét. Teljes hit, Istennek való átadás, gyermeki hit az Ő ígéreteiben - ez legyen minden prédikátor tapasztalatának része. Csak az ilyen tapasztalatot átélt prédikátor tudja világossá tenni a hitet a kétkedő és a gyanakvó előtt. A hit nem érzés. "A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid. 11:1) Az igazi hitnek semmi köze nincs az elbizakodottsághoz, amely fölött csak az győzhet, akinek valódi hite van, mert Sátán az elbizakodottsággal utánozza az igazi hitet. A hit bízik Isten ígéreteiben, és megtermi az engedelmesség gyümölcseit. Az elbizakodottság is igényt tart az ígéretekre, azonban úgy használja fel őket, amint Sátán tette: törvényáthágásait mentegeti velük. A hit arra segítette volna ősszüleinket, hogy bízzanak Isten szeretetében és engedelmeskedjenek parancsainak. Az elbizakodottság azonban arra ösztönözte őket, hogy hágják át az Úr törvényét - abból a feltevésből kiindulva, hogy Isten nagy szeretete úgyis megóvja őket a bűn következményeitől. Az nem hit, amely igényt tart a menny javaira anélkül, hogy teljesítené azokat a feltételeket, amelyek alapján a kegyelem elnyerhető. Az őszinte hit alapja az ígéretekben és a Szentírás feltételeiben rejlik. Semmit sem ér vallásról beszélni hétköznapi módon, imádkozni lelki éhség és élő hit nélkül. A Krisztusba vetett névleges hit, amely Őt csak mint a világ Üdvözítőjét fogadja el, a lelket soha nem gyógyítja meg. Az a hit, amely az üdvösséghez vezet, értelmi helyeslése az igazságnak. Aki teljes ismeretre vár, mielőtt hitét gyakorolná, nem kaphat áldást Istentől. Nem elég, hogy higgyük, amit mondanak Krisztusról, nekünk Krisztusban kell hinnünk. Csak az a hit használ, amely befogadja Őt mint személyes Megváltót, aki az Ő érdemeit nekünk tulajdonítja. Sokan a hitről úgy beszélnek, mint egy véleményről. A megmentő hit azonban egy esemény, amely által azok, akik Krisztust elfogadják, Istennel lépnek szövetségre. Az igazi hit élet. Az élő hit az erő növekedését jelenti, és bizalmat, amely által a lélek győző hatalommá lesz.

Hitetlenség és kétely A hit szaván fogja Istent, és nem azért könyörög, hogy a bekövetkező nehéz körülmények jelentőségét megértse. Sokan azonban kishitűek. Félénkek és gondterheltek. Mindennap Isten szeretetének bizonyítékai veszik körül őket, minden gondoskodásának gazdagságát élvezik, azonban nem veszik észre az áldásokat. A nehézségek, amelyekkel

107

Ellen G. White


találkoznak, elválasztják őket Istentől ahelyett, hogy ezek által közelebb kerülnének Őhozzá. Nyugtalanságot keltenek és panaszkodnak miattuk. Ennyire hitetlenek lennének? Jézus a barátjuk. Az egész menny munkálkodik jólétükért, ezért félelmük és aggodalmuk megszomorítja a Szentlelket. Ne azért higgyünk, mert látjuk vagy érezzük, hogy Jézus hall minket. Bízzunk ígéreteiben. Ha hitben közeledünk Hozzá, akkor higgyük, hogy minden kérésünk Jézus szívéhez szól. Amikor áldásáért könyörgünk, higgyük, hogy megkapjuk Tőle, és köszönjük meg Neki. Azután végezzük munkánkat, és bízzunk áldásaiban, hogy akkor adja meg azokat, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha megtanultuk ezt, akkor tudjuk meg majd, hogy imáinkat meghallgatja. Isten értünk "végtelen bőséggel" cselekszik, "dicsősége gazdagságáért" és "hatalmas erejének munkája szerint" (Ef. 3:20, 16; 1:19). A keresztény élete gyakran tele van veszéllyel, és nehéznek látszik a kötelességteljesítés. Képzeletünk egy közeledő szerencsétlenséget tár elénk, amely után a szolgaság és halál következik. Isten szava mégis világosan mondja: "Menjetek előre!" Engedelmeskedjünk ennek a parancsnak akkor is, ha tekintetünk nem tud áthatolni a sötétségen. Az előrehaladás akadályai sohasem tűnnek el egy bizonytalankodó, kétkedő lélek elől. Aki csak akkor akar engedelmeskedni, ha minden bizonytalanság szertefoszlik és a sikertelenség vagy vereség veszélye megszűnt, az sohasem fog engedelmeskedni. A hit túltekint a nehézségeken, megragadja a láthatatlant, a Mindenhatót, ezért nem jöhet zavarba. A hit Krisztus kezének megragadása minden szükség idején. Isten szolgáinak erős hitre van szükségük. A látszat ijesztőnek tűnhet, azonban a legsötétebb órát is fénysugár ragyogja majd át. Akik hitben szeretik és szolgálják Istent, erejük napról napra megújul. Az Örökkévaló értelme áll rendelkezésükre, nehogy tévedjenek szándékai keresztülvitelében. Krisztus szolgái mindvégig tartsák meg bizodalmukat, és gondoljanak arra, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétség közepette, amely a világot borítja. Isten szolgálatában nem szabad elcsüggedni. Az Istennek szentelt szolga hite minden próbát kiáll. Isten képes és kész szolgáinak megadni mindazt az erőt, amelyre szükségük van, és bölcsességet, amelyet a különböző szükségletek megkövetelnek. A legnagyobb várakozásuknál is többet kész tenni azokért, akik bíznak Őbenne. Jézus nem azért szólít fel követésére, hogy azután elhagyjon bennünket. Ha életünket átadjuk szolgálatára, akkor többé nem fordulhat elő olyan helyzet, amelyről Isten nem gondoskodott már előre. Bármilyenek is a körülmények, van egy Vezetőnk, hogy irányítsa utunkat, bármilyen tanácstalanok vagyunk, van egy megbízható Tanácsadónk, s bármilyen szomorúság, gyász vagy egyedüllét ér bennünket, van egy együttérző Barátunk. Még ha tudatlanságunkban tévedünk is, Krisztus nem hagy el. Hangja tisztán és világosan hallható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a nyomorultat, akinek nincs segítője." (Jn. 14:6; Zsolt. 72:12) "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik." (Ésa. 26:3) A Mindenható kinyújtja karját, hogy mindig tovább és tovább vezessen bennünket. Menjetek előre, mondja az Úr, segítséget küldök nektek. Nevem dicsőségéért kértek tőlem, és én megadom nektek. Aki kudarcotokra vár, meglátja majd, hogy szavam dicsőségesen győzedelmeskedik. "Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22) Isten sohasem hagyja a világot olyan emberek nélkül, akik ne tudnának különbséget tenni a jó és a gonosz, az igazságosság és igazságtalanság között. Neki mindig vannak olyan emberei, akik a szükség idején az első vonalban állnak. 108

Ellen G. White


BÁTORSÁG Isten szolgáit ne bátortalanítsák el könnyen a nehézségek és az ellenállás. A harmadik angyali üzenet hirdetői a rágalmak és hazugságok ellenére is bátran tartsanak ki helyükön, harcolják meg a hit nemes harcát és álljanak ellen az ellenségnek azzal a fegyverrel, amelyet Krisztus használt: "Meg van írva!" Abban a nagy válságban, amelyen nemsokára keresztülmennek, ugyanolyan szívbeli keménységgel, ugyanazzal a kegyetlen elszántsággal és engesztelhetetlen gyűlölettel találkoznak majd, mint annak idején Krisztus és az apostolok. Mindenkinek, aki az utolsó időben a lelkiismeret előírása szerint akar szolgálni Istennek, bátorsággal, szilárdsággal, Isten- és igeismerettel kell bírnia, mert Isten hűségeseit üldözni fogják, szándékaikat kétségbe vonják, legjobb erőfeszítéseiket félremagyarázzák, és nevüket elvetik mint gonoszokét. Sátán felhasználja megtévesztő erejét, hogy a szívet befolyásolja, az értelmet elhomályosítsa, a jót gonosznak és a gonoszt jónak tüntesse fel. Minél tisztább és erősebb Isten gyermekeinek hite, minél szilárdabb az elhatározásuk, hogy Istennek engedelmeskedjenek, annál buzgóbban szítja fel Sátán azok gyűlöletét, akik - miközben azt állítják, hogy igazak - lábbal tapossák Isten törvényét. A legerősebb bizalomra és hősies elhatározásra van szükség, hogy megőrizzék a hitet, amely egykor a szenteknek adatott (lásd: Júdás 3). A kereszt hírnökei legyenek éberek, imádkozzanak, és menjenek előre hittel, bátran, mindig Jézus nevében munkálkodva. Bízzák magukat Vezetőjükre, mert komor idők következnek. Isten ítéletei vonulnak végig a világon, szerencsétlenségek követik egymást. Isten nemsokára felkel helyéről, hogy a Földet borzalmasan megrázza és a gonoszokat istentelenségükben megbüntesse. Akkor kezeskedik majd népéért és gondoskodó védelemben részesíti őket. Az örökkévalóság karjaival átölelve minden nyomorúságtól megóvja híveit.

"Bátorság az Úrban!" Amikor elmúlt a várva várt idő 1844-ben, a testvérek egy nagy csoportja összejövetelt tartott. Mindnyájan nagyon szomorúak voltak a keserű csalódás miatt. Akkor egy férfi jött be, és így kiáltott: "Bátorság az Úrban, testvérek, bátorság az Úrban!" Ezt addig ismételte, míg minden arc felderült és minden hang Istent kezdte dicsőíteni. Ma a Mester minden szolgájának ezt kiáltom: "Bátorság az Úrban!" 1844 óta hirdetem a korunknak szóló igazságot, és ez az igazság ma kedvesebb nekem, mint valaha is volt. Néhányan mindig a kifogásolhatóra, elbátortalanítóra tekintenek, ezért csüggedés lesz úrrá rajtuk. Elfelejtik, hogy az egész menny arra vár, hogy a világ világosságává tegye őket és az Úr Jézus Krisztus a kimeríthetetlen tartalékforrás, ahonnan az emberek bátorságot és erőt meríthetnek. Nincs okunk a csüggedésre és a félénkségre. Sátán mindig keresztezni fogja ösvényünket. Arra törekszik, hogy árnyékával az Igazságosság Napjának fényét eltakarja előlünk. Azonban hitünknek keresztül kell hatolnia ezen az árnyékon. Isten vidám munkatársakat hív, akik nem hajlandók elbátortalanodni és elcsüggedni az ellenállások miatt. Az Úr vezet bennünket, és bátran mehetünk előre abban a bizonyosságban, hogy Ő velünk lesz, mint a múltban, amikor erőtlenségben, de a Szentlélek erejével munkálkodtunk. Angyalok szolgáltak Krisztusnak, azonban jelenlétük nem tette életét gondtalanná és mentessé a kísértésektől. Ő "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid. 4:15). Elbátortalanodjanak-e a prédikátorok, ha a Mestertől rájuk bízott szolgálatot 109

Ellen G. White


végezve nehézségek és támadások érik őket? Dobják el bizalmukat, mert munkájuknak nincs mindig olyan eredménye, mint ahogy kívánták? Az igazi szolgák nem fognak elcsüggedni, bármilyen fáradságosnak tűnik is az előttük álló munka. A fáradságtól való visszarettenés és a nehézségek miatti panasz Isten szolgáit gyengévé és alkalmatlanná teszi. Ha a legelső sorban állók azt látják, hogy Sátán különös harcot indít ellenük, akkor felismerik, hogy Isten erejére van szükségük, és az Ő hatalma által munkálkodnak majd. A megnyert csaták miatt nem önmagukat magasztalják fel, hanem még inkább a Mindenhatóra támaszkodnak. Mély és forró hála hatja át szívüket Isten iránt, és boldogok lesznek a megpróbáltatásban, amely az ellenség kényszerítése által éri őket.

A bizalom és kiváltság ideje Ünnepélyes kiváltság és szent bizalom idejében élünk. Ha Isten szolgái hűségesen megőrzik a rájuk bízottakat, nagy jutalmuk lesz, amikor a Mester így szól: "Adj számot sáfárságodról." (Lk. 16:2) A komoly erőfeszítések, az önzetlen munka, a türelmes, kitartó fáradozások gazdagon meg lesznek jutalmazva. Jézus az ilyen szolgáknak mondja majd, hogy ezentúl nem szolgáinak, hanem barátainak nevezi őket (lásd: Jn. 15:15). Az Úr a munkát nem a nagysága szerint ítéli meg, hanem a hűség szerint, amellyel végezték. Nem az elért eredményeket mérlegeli, hanem az indítékokat, amelyek minket a munkára ösztönöztek. A jóságot és hűséget többre értékeli, mint bármi mást. Kérem Krisztus evangéliumának hírnökeit, hogy soha ne bátortalanodjanak el, ne nézzék a legmegátalkodottabb bűnöst se úgy, mintha Isten kegyelme őt már nem érhetné el. A látszólag reménytelen is elfogadhatja még az igazságot szeretetből. Ő, aki az emberek szívét úgy vezeti, mint a folyók vizét, a legmegátalkodottabb és legönzőbb lelket is Krisztushoz vezetheti. Van-e valami, amit Isten ne tudna megtenni? "Beszédem - szól az Úr -, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." (Ésa. 55:11) Krisztus szolgái, akik új területekre mennek, gyakran érzik, hogy jobb segédeszközökre lenne szükségük. Úgy látszik, munkájukat akadályozza ezeknek az eszközöknek a hiánya, azonban ne veszítsék el hitüket és bátorságukat. Gyakran kényszerhelyzetben vannak korlátozott pénzeszközeik miatt. Olykor úgy látszik, nem tudnak tovább előremenni. Ha azonban hitben imádkoznak és dolgoznak, akkor Isten nem hagyja őket magukra, hanem segítséget küld nekik a munkához. Lehet, hogy nehézségek állnak elő és Krisztus szolgái azt kérdezik majd maguktól, hogyan végezzék el azt, amit tenniük kell. Ilyenkor a jövőt nagyon sötétnek látják. Azonban Isten elé tárhatják ígéreteit, és köszönjék meg Neki ezeket. Azután megnyílik az út előttük a kötelességteljesítés órájában. "Amikor Pál a hittestvéreket megpillantotta, "hálákat adván Istennek, bátorságot vőn" jelenti Lukács. Kevesen tudják csak felfogni e szavak mély jelentőségét. A könnyező, részvétteljes hívők között, akik nem szégyellték béklyóit, az apostol fennhangon dicsőítette Istent. A bánatfelhő, amely korábban lelkére nehezedett, immár eloszlott. Keresztényi élete ugyan nem volt egyéb a bántalmazások, szenvedések és csalódások sorozatánál, de ebben az órában bőséges jutalmat vett. Bátrabban és vidámabb szívvel folytatta útját. Nem panaszkodott többé a múltról, és nem félt a jövőtől. Bilincsek és nyomorúság várt rá, jól tudta - de azt is tudta, hogy sokkal borzalmasabb rabságból szabadított meg lelkeket, és örült Krisztusért viselt szenvedéseinek." (Az apostolok története, Rómában c. fejezet, 311. o.)

110

Ellen G. White


HOGYAN NEVELI ISTEN A SZOLGÁIT? Az Úr oktatja szolgáit, hogy felkészíthesse őket a számukra kijelölt helyek betöltésére. Úgy akarja őket kiképezni, hogy jobb szolgálatot teljesíthessenek. Vannak, akik szívesen vállalnának vezető állást, azonban szükségük van az alárendeltségben való megszentelődésre. Isten változást hoz életükbe: talán olyan feladatok elé állítja őket, amelyeket nem választanának maguknak. Ha beleegyeznek vezetésébe, akkor kegyelmet és erőt ad nekik, hogy ezeket a kötelezettségeket alárendelten, másoknak segítve végezzék. Így készülnek fel arra, hogy olyan állásokat tölthessenek be, ahol kiművelt tehetségüket a legjobban hasznosíthatják. Másokat azáltal nevel Isten, hogy csalódásokat és látszólagos sikertelenségeket kell elszenvedniük. Azt akarja, hogy tanulják meg a nehézségek legyőzését. Elszántságot önt beléjük, hogy minden látszólagos eredménytelenségből sikert kovácsoljanak. Az emberek gyakran imádkoznak és sírnak az előttük álló fáradságok és akadályok miatt. Azonban ha mindvégig megőrzik bizalmukat, akkor Isten majd egyengeti útjukat. Miközben látszólag elháríthatatlan akadályokkal küzdenek, mégis eredményessé válnak, s így örömük teljes lesz. Az egyhangú élet nem a legkedvezőbb a lelki élet növekedéséhez. Néhányan csak akkor érik el a lelki élet legmagasabb fokát, ha változás áll be a dolgok megszokott rendjében. Amikor a gondviselő Isten előre látja azt, hogy változások szükségesek a jellemépítés eredményességéhez, akkor felzavarja az élet csendesen folyó vizét. Látja, hogy szolgájának szüksége van arra, hogy szorosabb összeköttetésben legyen Vele, ezért elszakítja barátaitól és ismerőseitől. Amikor Illést előkészítette az elváltozásra, helyről helyre vándoroltatta, nehogy valahol letelepedve veszteség érje lelki életét. Istennek az volt a terve, hogy Illés befolyása olyan erős legyen, amely sok lelket segíthet a mélyebb, hasznosabb tapasztalat elnyeréséhez. Sokan elégedetlenek, hogy Istent azon a helyen kell szolgálniuk, ahová állította őket, vagy nem tudják panasz nélkül végezni a rájuk bízott munkát. Bár helyes, ha kötelességteljesítésünk módját kifogásoljuk, amikor ez szükséges, azonban ne legyünk elégedetlenek munkánkkal azért, mert szívesebben tennénk valami mást. Isten előrelátásában az embereket gyakran olyan kötelességek elé állítja, amelyek orvosságul szolgálnak beteg lelküknek. Isten ily módon igyekszik leszoktatni őket az önző választásokról, amelyeket ha megengedne, szolgái alkalmatlanná válnának az Őáltala meghatározott munkára. Ha a szolgálatot elfogadják és hűségesen végzik, akkor lelkük meggyógyul, ha azonban vonakodnak, akkor meghasonlanak önmagukkal és másokkal. Mindazok, akik nem pihenhetnek csendességben, hanem állandóan úton vannak és minden éjjel másutt verik fel sátrukat, emlékezzenek, hogy az Úr vezeti őket, és ez az az út, amely által segíteni akar nekik, hogy tökéletes jellemet fejleszthessenek. Minden változásban, amelynek be kell következnie életükben, ismerjék el Istent mint társukat, vezetőjüket, akitől függnek.

SZAKÍTSATOK IDŐT AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLAT ÁPOLÁSÁRA! "Krisztus szolgái felől különleges oktatást nyertem. Isten nem akarja, hogy a gazdagságot hajszolják. Ne foglalkozzanak világi vállalkozásokkal, mert ezáltal képtelenek lesznek legjobb erőiket a lelki dolgokra fordítani. Kapjanak elég fizetést, hogy magukat és családjukat eltarthassák abból. Ne legyenek annyira túlterhelve, hogy elhanyagolják a legkisebb gyülekezetet: a családjukat - mert különlegesen fontos kötelességük, hogy gyermekeiket az Úrnak neveljék. Nagy hiba, ha egy prédikátort állandóan igénybe vesznek

111

Ellen G. White


üzleti ügyekre, hogy városról városra utazzon és késő éjszakáig tanácskozásokon és bizottsági gyűléseken vegyen részt. Ez elfárasztja és elbátortalanítja. Legyen pihenőideje, amikor Isten Szavával, az élet kenyerével táplálkozik. Szakítson időt arra, hogy felüdülhessen az élő vízből. A prédikátorok és tanítók ne feledjék: Isten felelősnek tartja őket azért, hogy tisztségüket a legjobb képességük szerint töltsék be és munkájukat a legjobb erejükkel végezzék. Ne vállaljanak el olyan kötelességeket, amelyek ellentétben vannak azzal a munkával, amelyet Isten bízott rájuk. Ha a prédikátorok vagy tanítók pénzügyi felelősségektől terhelten lépnek szószékre, iskolai tanterembe, ha agyuk fáradt és idegeik túlfeszítettek, mi mást lehet akkor várni tőlük, mint azt, hogy közönséges tüzet használnak az Isten által meggyújtott szent tűz helyett? Az erőltetett, töredezett előadások csalódást okoznak a hallgatóknak és fájdalmat az előadónak. Nem volt ideje, hogy az Urat keresse, hogy Tőle hitben a Szentlélek kenetét kérje... Megbízást kaptam, hogy közöljem munkatársaimmal: ha a menny gazdag kincseiben akarnak részesülni, akkor ápolják az Istennel való titkos érintkezést. Ha ezt nem teszik, lelkük nélkülözni fogja a Szentlelket, mint Gilboa hegyei az esőt és harmatot. Hogyan várhattok erőt munkátokban, ha egyik dologtól a másikhoz siettek, ha annyi munkátok van, hogy nem értek rá Istennel beszélgetni? Prédikátoraink gyakran unalmas, élettelen előadásokat tartanak. Ennek az az oka, hogy beleegyeznek abba, hogy világi természetű dolgok vegyék igénybe idejüket és figyelmüket. Ha nem növekedünk állandóan a kegyelemben, akkor nem fogjuk megtalálni az alkalomhoz illő szavakat. Beszéljetek bizalommal a saját szívetekkel, és azután beszéljetek bizalommal Istennel. Ha ezt nem teszitek, fáradozásaitok gyümölcstelenek lesznek, mert szentségtelen sietséggel és zavarosan cselekszetek. Prédikátorok és tanítók, szolgálatotokat hassa át a gazdag lelki kegyelem jó illata! Ne alacsonyítsátok le azáltal, hogy közönséges dolgokkal kötitek össze. Menjetek előre és felfelé! Tisztítsátok meg magatokat "minden testi és lelki tisztátalanságtól, és folytassátok megszenteléseteket Isten félelmében"! (II. Kor. 7:1) Szükséges, hogy naponként megtérjünk. Imádkozzunk lelkesebben, akkor hatása nagyobb lesz. Erősebb és mindig erősebb legyen a bizalmunk abban, hogy Isten Szentlelke velünk lesz, tisztává és szentté akar tenni bennünket, hogy olyan egyenesek és jó illatúak legyünk, mint Libanon cédrusai." (Testimonies VII., 250-252. o.)

LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETÜNK "Tanúim lesztek" (Ap. csel. 1:8) - Jézusnak ezek a szavai nem veszítettek erejükből. Üdvözítőnk hűséges tanúkat keres a vallási formaságok napjaiban - azonban még Krisztus hitvalló követei közül is milyen kevesen vannak készen, hogy Mesterükről hűséges, személyes bizonyságot tegyenek! Sokan elbeszélik, hogy az elmúlt generációk jó és nagy emberei mit tettek, kockáztattak, szenvedtek és örültek. Ékesszólóan vázolják az evangélium erejét, amely másokat képesített, hogy nagy szomorúságban is boldogok legyenek és a legádázabb kísértésekben is helytálljanak. Azonban míg más keresztényeket olyan komolyan mutatnak be Jézus tanúiként, nekik nincs saját, friss, időszerű tapasztalatuk, amelyet elmondhatnának. Krisztus prédikátorai, mit mondhattok magatokról? Milyen lelki harcokat éltetek át, amely javatokra, mások üdvére és Isten dicsőségére szolgált? Ti, akik állítjátok, hogy közlitek a világgal az utolsó kegyelmi üzenetet, milyen tapasztalatokat szereztetek az igazság

112

Ellen G. White


ismeretében, és milyen hatással volt az a szívetekre? Tanúskodik-e jellemetek Jézusról? Tudtok-e beszélni a krisztusi igazság finomító, nemesítő, megszentelő befolyásáról? Mit láttok és éreztek Krisztus erejéből? Ilyen tanúkat kíván az Úr, és ezek hiányát szenvedik a gyülekezetek. Krisztusba mint személyes Üdvözítőbe vetett hit nélkül lehetetlen, hogy hitetek egy kétkedő világban érezhetővé váljon. Ha bűnösöket akartok a sebesen rohanó árból menteni, lábatok nem állhat süppedő talajon. Állandóan szükségünk van Jézus Krisztus megújított kijelentéseire és naponkénti tapasztalatokra, amelyek összhangban állnak tanításaival. Magas és szent célokat érhetünk el. Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek: "Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek." Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez. Azoknak, akik a Mester szolgálatában akarnak fáradozni, az eddiginél magasabb, mélyebb és szélesebb tapasztalatra van szükségük. Sokan, akik már tagjai a mennyei családnak, nem tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni és átváltozni dicsőségről dicsőségre. Sokaknak csupán homályos elképzelése van Krisztus tökéletességéről, és szívük örömtelen. Sóvárognak, hogy jobban, mélyebben megismerjék az Üdvözítő szeretetét. Bárcsak Isten szerint ápolnák lelkük minden kívánságát! A Szentlélek azokban munkálkodik, akik akarják, hogy munkálja őket, azokat formálja és alakítja, akik ezt kívánják. Szánjátok el magatokat lelki gondolatok ápolására és szent társalgás művelésére. Eddig csak az első sugarait láttátok az Úr dicsősége világosságának. Ha jobban megismeritek Őt, akkor megtudjátok, hogy "az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig". (Péld. 4:18)

ÖNVIZSGÁLAT A prédikátorok magatartásában sok javítanivaló van. Sokan látják és érzik, hogy hiányt szenvednek, s mégis tudatlanok a befolyás felől, amely belőlük árad. Tudatában vannak cselekedeteiknek, de hagyják, hogy ezek elfelejtődjenek, ezért nem is változnak meg. Krisztus szolgái mindennap gondosan mérlegeljék cselekedeteiket, és azzal a szándékkal szemléljék ezeket, hogy jobban megismerjék életszokásaikat. Mindennapi életük körülményeinek pontos vizsgálatakor az őket vezető indítékokat és alapelveket jobban megismerik majd. Mindenki számára, aki a keresztény jellem tökéletességét akarja elérni, szükséges, hogy tetteit naponként megvizsgálja. Sok cselekedet, amely jónak számít, alapos önvizsgálat után helytelen indítékból származónak bizonyul. Sokan dicséretet nyernek nem létező erényeikért. A szívek vizsgálója minden indítékot megvizsgál, és gyakran egyes cselekedeteket önzésből és aljas képmutatásból eredőnek jegyez fel - amelyek pedig a legnagyobb elismerést aratták az emberek között. Isten az indítékok alapján ítéli meg a prédikátorok életének minden tettét - legyen az jó, dicséretre méltó, vagy kifogásolható. Néhányan elmulasztják, hogy megnézzék magukat a tükörben, amely megmutatja jellemhibáikat. Mások meglátják a bűnt és a jellem rútságát, miközben azok, akik tévelyegnek, nem veszik észre hiányosságaikat. Az önzés utálatos bűne hatalmas mértékben nyilatkozik meg még azok között is, akik azt állítják, hogy Isten munkájának szentelték magukat. Ha összehasonlítanák jellemüket Isten követelményeivel, különösen szent törvényével, akkor - ha komoly, őszinte kutatók volnának - megbizonyosodnának, hogy rendkívül sok dologban szenvednek hiányt. Egyesek azonban nem akarnak a dolgok mélyére

113

Ellen G. White


nézni, nehogy meglássák saját szívük romlását. Szándékosan tudatlanságban maradnak vétkeik felől. Aki helyesen értékeli jellemét - ismeri a bűnöket, amelyek könnyen leigázzák, és a kísértéseket, amelyek leginkább előidézhetik bukását -, ne tegye ki magát fölösleges veszélynek, ne engedje közel magához a kísértéseket azáltal, hogy ellenséges területre lép. Ha a kötelesség odaszólítja, ahol a körülmények kedvezőtlenek, akkor különleges segítséget kap Istentől, és ezáltal tökéletesen fölfegyverezve az ellenség elleni harcra, mehet előre. Az önismeret sokakat megőriz attól, hogy komoly kísértésbe kerüljenek, és megakadályozza, hogy csúnya vereséget szenvedjenek. Ahhoz azonban, hogy önmagunkat megismerjük, vizsgáljuk meg lelkiismeretesen tetteink indítékait és alapelveit magatartásunkat össze kell hasonlítanunk kötelességteljesítésünk zsinórmértékével, a Szentírással.

ÖNMŰVELÉS "Az idősebb, tapasztaltabb prédikátorok tartsák kötelességüknek, hogy Isten szolgáiként elöl járjanak a naponkénti fejlődésben, abban, hogy munkájukban napról napra eredményesebbek legyenek, és mindig gyűjtsenek új anyagokat, hogy azokat tárhassák az emberek elé. Minden fáradozásuk arra irányuljon, hogy az evangéliumról szóló előadásuk jobb legyen, mint az előző volt. Minden évben emelkedjen magasabb fokra az istenfélelmük, váljék gyengédebbé lelkületük, fejlettebbé lelkiségük és alaposabbá a bibliai igazságokban való jártasságuk. Minél idősebbek és minél gazdagabbak tapasztalatokban, annál inkább tudniuk kell közel férkőzni az emberek szívéhez, mert egyre jobban ismerik majd őket." (Testimonies IV., 270. o.) Isten országa ügyében nem alkalmazhat rest embereket; gondolkodó, jóságos, szeretetteljes, komoly szolgákat akar. A serény munkálkodás hasznára van a prédikátornak. A restség az elfajulás jele. Az értelem adománya, testünk csontjai, tagjainak izmai mutatják: Isten azt akarja, hogy minden képességünket használjuk fel, és ne tétlenkedjünk! Azok a férfiak, akik a nappali órákat átalusszák, nem ismerik a drága, aranynál is értékesebb pillanatok értékét! Azok, akik nem szokták meg, hogy mindig szorgalmasak legyenek és takarékoskodjanak az idővel, állítsanak maguk elé szabályokat, hogy ezek serkentsék őket a rendszerességre és gyorsaságra. George Washington rendkívül sok munkát tudott elvégezni, mert gondosan ügyelt a rendre, a pontosságra és a szabályszerűségre. Minden iratnak pontos keltezése és helye volt, s így nem veszített időt azok keresésével. Isten emberei szorgalmas kutatók legyenek, komoly ismeretszerzők, és ne pazarolják el az értékes órákat. Kitartó erőfeszítéssel a keresztény tökéletesség szinte bármilyen fokára fölemelkedhetnek mint erős és befolyásos emberek. Sokan sohasem érnek el magasabb tisztséget - akár a szószéken, akár az intézményekben - határozatlanságuk és hanyagságuk miatt, amelyeket ifjúkorukban szoktak meg. Minden dolgukból kitűnik figyelmetlenségük. Az időnkénti hirtelen nekirugaszkodás nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a kényelmes és rest férfiakat átalakítsa. Ez olyan munka, amely állhatatosságot követel a jó cselekvésében. A világi életben az emberek csak akkor lehetnek eredményesek, ha rendszeresség van az életükben: időben kelnek fel, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a rend és rendszeresség a világi foglalkozásokban ilyen alapvetően szükséges, akkor mennyivel inkább az az Isten munkáját végzők életében!

114

Ellen G. White


Mennyi derűs, reggeli órát fecsérelnek el az ágyban! Ezeket az értékes perceket sohasem tudják már pótolni, ez az idő örökre elveszett! Milyen időpocsékolás, ha egy évben mindennap egy órát elfecsérelünk! Bárcsak elgondolkodna azon a szendergő, hogy miként számol be Istennek az elveszett alkalmakról!

A szabad percek kihasználása Az evangélium szolgái szenteljenek időt az olvasásra, igetanulmányozásra, az elmélkedésre és az imára. Gyűjtsenek tartalékot a hasznos ismeretekből, a Szentírás egyes részeit tanulják meg kívülről, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, és értsék meg azokat a tanításokat, amelyeket Jézus adott a tanítványainak. Vigyetek magatokkal egy könyvet, és olvassátok, ha várakoztok utazás közben. Használjátok ki a szabad perceket! Ezáltal a kísértések ezernyi ajtaja marad zárva. Sokan veszítették el céljukat ott, ahol eredményt érhettek volna el. Nem hordozták a munka terhét, s olyan könnyen vették a dolgokat, mintha egy ezeréves birodalom állna rendelkezésükre, amelyben a lelkek üdvösségéért munkálkodhatnak! Isten országának ügye nem annyira prédikátorokat, mint inkább komoly, kitartó szolgákat igényel a Mester számára. Egyedül Isten ismeri az emberi értelem erejét. Nem az volt a szándéka, hogy az ember megelégedett legyen és tudatlanságban maradjon, hanem az, hogy a megvilágosodott, kiművelt értelem minden előnyével rendelkezzen. Mindenki legyen tisztában kötelességével, hogy a lelki nagyság magaslatát kell elérnie. Senki ne legyen büszke megszerzett ismereteire - azonban mindenkinek kiváltsága örömmel megelégedni azzal, hogy lépésről lépésre előrehaladva egyre inkább képes lesz az Úr dicsőségére és tiszteletére élni. Kifogyhatatlan kútból meríthetünk, a minden bölcsesség és ismeret Forrásából. Az a tanuló, aki belépett Krisztus iskolájába, a legmagasabb ismereteket szerezheti meg anélkül, hogy megszédülne attól a magasságtól, ahová eljutott. Miközben igazságról igazságra halad, világosabb ismeretet szerez a tudomány és természet csodálatos törvényeiről, és elragadtatással szemléli Isten emberszeretetének bámulatos bizonyítékait. Értelmes szemei látják Isten végtelen tökéletességét és bölcsességét. Amint értelme kitárul, lelkébe a tiszta világosság folyamai áradnak. Minél többet iszik az ismeret forrásából, annál tisztábbá és boldogabbá teszi őt az, hogy elmerülhet Isten végtelenségében, s egyre inkább vágyakozik arra, hogy elegendő bölcsességet kapjon Isten mélységének megértéséhez.

A szellemi képzés szükségessége Nekünk mint népnek szükségünk van lelki kiképzésre, hogy megfeleljünk az idő követelményeinek. Szegénység, alacsony származás és kedvezőtlen körülmények ne akadályozzák a lélek kiképzését... Minden tanulmánynál nehézségekre bukkanunk, de ne hagyjátok abba a tanulást bátortalanság miatt! Kutassatok, keressetek és imádkozzatok; minden nehézséggel határozottan és erősen szálljatok szembe; hívjátok segítségül akaraterőtöket és a türelem erényét, s hatoljatok mélyebbre, míg az igazság drágaköve ott nem fekszik előttetek egyszerűen, szépen, és fáradozásaitok miatt értékesebben. Azonban ne csak azzal az egy ponttal foglalkozzatok, ne engedjétek, hogy egész gondolatvilágotokat lefoglalja, és ne erőltessétek állandóan másokra, hanem törődjetek más tárggyal is, kutassátok azt gondosan. Ily módon egyik titok a másik után tárul fel elmétek előtt.

115

Ellen G. White


Ha így jártok el, akkor kettős győzelmet arattok. Nemcsak hasznos ismeretekre tesztek szert, hanem elmétek tevékenysége által lelkierőtök is növekszik. A kulcs, amely az egyik titkot feltárja, ezután még rejtettebb, értékesebb ismeretgyöngyöket hoz felszínre. Sok prédikátorunk csak kevés hitpontról tud felvilágosító előadást tartani az embereknek. Pedig ugyanaz a fáradság és szorgalom, amellyel ezt a tételt megismerték, képessé tette volna őket más tények megértésére is. A próféciákat és a többi hitpontot alaposan érteniük kell a prédikátoroknak. Egyesek csak néhány pontra korlátozzák tudásukat noha már évek óta prédikálnak -, ahelyett hogy szorgalmasan kutatnák az Írást, s mesterek lennének Krisztus bibliai tanításainak megértésében és gyakorlati oktatásában. Mindnyájan sajátítsátok el Isten szava igazságainak ismeretét, hogy minden időben készen legyetek a tartalékkamrából régi és új kincseket előhozni. Buzgalom és komoly, megerőltető gyakorlat hiányában már sok elme nyomorodott el és lett búskomor. Elérkezett az idő, amikor Isten azt mondja: menjetek előre, és képezzétek ki tehetségeiteket, amelyeket adtam néktek. A világ hemzseg a tévedésektől és a meséktől. Egyre csak halmozódnak az újdonságok izgató színdarabok formájában, hogy az értelmet teljesen igénybe vegyék; visszás elméletek terjednek el mindenfelé, amelyek az erkölcsöt és a lelket teszik tönkre. Isten országának ügye értelmesebb, gondolkodóbb, az írásban jól forgolódó férfiakat igényel, hogy a rohanó áradat hatalmát feltartóztathassák. Ne hagyjunk jóvá semmi önhittséget, korlátoltságot és állhatatlanságot, ha a jámborság köpenye alá rejti is magát. Aki az igazság megszentelő hatalmát hordja szívében, meggyőző befolyást gyakorol majd. Abban a tudatban, hogy a tévedés képviselői semmilyen igazságot nem tudnak teremteni vagy elpusztítani, nyugodtan és figyelmesen végezheti munkáját... Prédikátoraink között is sokan vannak, akik erőfeszítés nélkül szeretnének felülkerekedni a világban. Becsvágyók, valami nagy, hasznos munkát akarnak elvégezni, miközben megvetik a mindennapi kötelezettségeket, amelyek valóban Krisztus rendje szerinti szolgákká és segítőkké avatnák őket. A valódi kiképzés fegyelme nem nyeri meg tetszésüket. Férfiakban és nőkben a sóvárgó vágy, hogy valami olyat tegyenek, ami meghaladja képességeiket, azt eredményezi, hogy mindjárt kezdetben balfogásokat csinálnak. Méltóságuktól megrészegedve, vonakodnak fokról fokra feljebb lépni a létrán. Kevesebb fáradozással akarnak magasra jutni." (Testimonies IV., 411-417. o.) "Csodálkozom, hogy az előttünk lévő sok példa ellenére - amelyek megmutatják, mik lehetünk és mit tehetünk - nem igyekszünk nagyobb erőfeszítéssel végezni az igazság jó munkáját. Nem mindenki tölthet be kimagasló állást, azonban mindenki vállalhat hasznos és bizalmi állást, és kitartó hűsége által többet tehet, mint gondolná." (I. m., 399. o.) A férfiak és nők értékét ne az általuk végzett munka fajtája szerint becsüljük meg. Ezt az fogja megállapítani, aki minden lélekért megfizette az árat. Emberszeretetben, egyszerűségben, becsületességben dolgozzon együtt Istennel mindenki, akiben Krisztus munkálja a dicsőség reménységét. Isten szántóvasai és Isten épületei ők. A szív, amelyben Krisztus szeretete megmarad, állandóan több és több lelki finomságról tesz bizonyságot - mert az élet forrása az Isten és ember iránti szeretet. Krisztus a kereszténység megtestesítője. Dicsőség Istennek a magasságban és a Földön, békesség és jóakarat az emberek iránt - ez jelenti Isten szándékának keresztülvitelét. Az igazi keresztény fölfelé törekszik, hogy növekedjék és elérje a tökéletességet Krisztusban. Az igazi műveltséget, a gondolatok és erkölcsök valódi kifinomulását úgy érhetjük el könnyen, ha megtanuljuk a feladatokat Krisztus iskolájában. A legnagyobb

116

Ellen G. White


erőfeszítés, a formák és szabályok betartása hiábavaló, ha a szív nincs a Szentlélek fegyelme alatt. Krisztus követője állandóan tökéletesedjen erkölcseiben, szokásaiban, lelkületében és munkájában. Ez azáltal történik, hogy ne csak a külsőre tekintsünk, hanem függesszük szemünket Jézusra. Akkor az értelem, a lelkület és a jellem megváltozik. A keresztény kiképzést nyer Krisztus iskolájában, hogy a Szentlélek kegyelmi ajándékait szelídségben és alázatosságban ápolja. Így alkalmas lesz a mennyei angyalokkal való találkozásra. "Akinek értelmét Isten megvilágította, minden embernél szorgalmasabban olvassa majd a Bibliát önmaga számára, és szorgalmas tanulója lesz a tudományoknak. Mivel reménységét Istenbe veti, életcélja nemesebb a többi emberénél. Minél szorosabb az ember összeköttetése minden ismeret és bölcsesség Forrásával, annál inkább lehet rajta segíteni szellemileg és lelkileg. Az Isten-ismeret egy különös nevelés, és minden igazi munkás célul tűzi ki magának, hogy megszerezze ezt az ismeretet." (Counsels to Teachers, 510. o.)

A SZENTLÉLEK "Amikor eljő amaz, az igazság Lelke... megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn. 16:13, 8) Az igazság tanítása nem használ semmit, ha a Szentlélek nincs jelen segítségével, mert az isteni igazság egyedüli hatásos tanítója a Szentlélek. Csak ha a Lélek által kerül a szívbe az igazság, ébred fel a lelkiismeret és változik meg az élet. Isten szolgája megteheti, hogy Isten Igéjét szöveg szerint előadja, ismerheti minden törvényét és ígéretét - magvetése mégsem lesz eredményes, csak akkor, ha ezt a magot a mennyei harmat eleveníti meg. Isten Lelkének együttmunkálkodása nélkül sem a nevelés, sem az előnyök - bármilyen nagyok legyenek is nem tudnak világosságot teremteni. Mielőtt az Újszövetség könyveit megírták, vagy Krisztus mennybemenetele előtt az első prédikációt megtartották volna, az imádkozó tanítványokra kiáradt a Szentlélek. Ellenségeik bizonyították, hogy "betöltötték Jeruzsálemet tudományukkal" (Ap. csel. 5:28).

Isten ígéretei feltételekhez kötöttek Krisztus megígérte gyülekezetének a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ránk éppúgy vonatkozik, mint az első tanítványokra. A többi ígérethez hasonlóan ez is a feltételek teljesítésétől függ. Sokan vannak, akik előadják, hogy hisznek az Úr ígéreteiben és igényt is tartanak rájuk, beszélnek Krisztusról és a Szentlélekről - s mégsem nyernek áldást, mert lelküket nem rendelik alá az isteni vezetésnek és ellenőrzésnek. Mi nem használhatjuk fel a Szentlelket, neki kell bennünket felhasználnia. A Lélek által munkálja Isten népében "mind az akarást, mind a munkálkodást jó kedvéből" (Fil. 2:13). Sokan nem engedik magukat vezetni, ők akarnak gondoskodni magukról. Ezért nem nyerik el a mennyei adományt. Csak azokra töltetik ki a megígért Lélek, akik alázatosan állnak Isten előtt, várva vezetését és kegyelmét. Ezt a megígért és hit által igényelt áldást követi a többi áldás. Krisztus kegyelmének gazdagsága szerint adja, s minden lélekre ki akarja árasztani aszerint, hogyan készült el a befogadására. A Lélek kitöltetése Krisztus életének kitöltetését jelenti. Csak azok tudják Krisztust a maga valóságában ábrázolni, akiket Isten ily módon tanított, akiknek szívében a Lélek munkálkodik és életükben Krisztus élete nyilvánul meg.

117

Ellen G. White


A Lélek mint nevelő Isten az embereket úgy fogadja el, ahogyan vannak, és ha átadják magukat, akkor szolgálatára neveli őket. Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek vezetése alatt kifejlődik az, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy Isten követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá alakul. Az állandó átadás oly szilárd kötelékké válik Krisztus és tanítványai között, hogy a keresztény ember jelleme Jézuséhoz hasonlít majd. Nézetei világosabbak és messze tekintők lesznek. Megkülönböztető ereje áthatóbb, ítélete igazságosabb lesz. Az igazság napjának életadó erejétől feléled, hogy sok gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére. Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek azoknál időzik majd, akik a bűn feletti győzelemért küzdenek - hogy Lelke által az isteni hatalom ereje nyilvánuljon meg, az emberi eszközt természetfeletti erővel övezze fel, és a tudatlan embert Isten országának titkai felől megtanítsa. Mi hasznunk volna abból, hogy Isten egyszülött Fia megalázta magát, elviselte a ravasz ellenség kísértéseit és mint igaz meghalt a nem igazakért, ha nem kaptunk volna Szentlelket, aki állandóan munkálkodó, újjáélesztő erő, hogy minden ember esetében érvényre juttassa, amit a világ Megváltója kieszközölt? A Szentlélek képesítette a tanítványokat, hogy egyedül az Urat magasztalják; ihlette a szent írókat, hogy Krisztus munkáját és szavait közöljék a világgal. Ma is állandóan munkálkodik, hogy az emberek figyelmét a golgotai kereszten hozott nagy áldozatra irányítsa. A világ előtt feltárja Isten szeretetét az ember iránt, és a bűnösségéről meggyőződött lélek előtt igyekszik bemutatni a Szentírás ígéreteit. A Lélek árasztja az igazság napjának világos sugarait a sötét kedélyekre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazságok felismerése által; feltárja a lélek előtt az igaz élet célját, és meggyőzi őt a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket.

Ha a Szentlélek munkálkodik bennünk Ha megszabadulunk énünktől és kiűzzük lelkünkből a hamis isteneket, akkor Krisztus lelke árad ránk. Akkor azzal a hittel bírunk, amely a lelket minden tisztátalanságtól megszabadítja. Az ilyen lélek egyetértésben van Isten Lelkével, és figyeli minden megmozdulását. Már nem bízik önmagában. Krisztus neki minden mindenben. Szelíden fogadja el az újonnan kibontakozó igazságokat, és Istent dicsőíti, mondván: "Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által... Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istentől való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk." (I. Kor. 2:10, 12) A Lélek általi kinyilatkoztatás az igazság gyümölcsét is munkálja az emberben. Krisztus az "örök életre buzgó víz kútfeje lesz őbenne" (Jn. 4:14). Az igazi Szőlőtőnek egy vesszője ő, aki bőségesen terem szőlőt Isten dicsőségére. Milyen gyümölcsöt terem? A Lélek gyümölcse "szeretet" - nem gyűlölet; "öröm" - nem elégedetlenség és gyász; "béke" - nem harag és aggodalom; "béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Gal. 5:22). Azok, akik a Lélekkel közösségben élnek, komoly munkatársai Istennek; a mennyei erők együttműködnek velük és az általuk hirdetett üzenet lelkületével munkálkodnak. Értelmesen

118

Ellen G. White


beszélnek, és Krisztus példája szerint szívük kincstárából tiszta, szent igazságokat hoznak felszínre. Az az üzenet, amelyet hirdetünk, nem olyan, amelyet félnünk kell előadni. Hirdetői ne rejtsék el azt, eredetét és szándékukat ne titkolják. Mint olyanok, akik szent fogadalmat tettünk Istennek, akik Krisztus követei és a kegyelem sáfárai lettünk, kötelességként vállaltuk, hogy híven hirdetjük Isten teljes tanácsát és végzését. Állítsuk az előtérbe azokat az igazságokat, amelyek elválasztottak minket a világtól és azzá tettek, amik vagyunk - mert ezek az örök boldogsággal vannak összeköttetésben. Isten megvilágította a most lejátszódó eseményeket, és nekünk szóban és írásban közölnünk kell a világgal az igazságot. Azonban csak Krisztus élete, a Szentlélek által közölt tevékeny szeretet a lelkünkben, egyedül ez képes termékennyé tenni szavainkat. Krisztus szeretete az ereje és hatalma Isten üzeneteinek, amelyek az emberi ajkakról hangzanak.

Közel a vég Egyik nap a másik után múlik el, és mind közelebb visz bennünket a kegyelemidő lejártához. Többet kell könyörögnünk, mint valaha, hogy elnyerjük a Szentlélek nagy erejét, és hogy szolgáira kiáradjon megszentelő befolyása - amely által azok, akiknek lelki üdvéért munkálkodunk, felismerik, hogy ezek a követek Jézussal voltak és Tőle tanultak. Lelki szemünknek szüksége van a világosságra, hogy észrevegye az ellenség szándékait, és a veszélyről mint hűséges őr adjon hírt. Felülről jövő erőre van szükségünk, hogy a kereszténység nagy feladatait és azok messze terjedő alaptételeit megérthessük, amennyire emberi értelemmel lehetséges. Aki Isten Lelkének befolyása alatt áll, nem lesz fanatikus, hanem nyugodt és higgadt, mentes a túlzó gondolatoktól, szavaktól és tettektől. A tévtanok zűrzavarában Isten Lelke lesz a vezetője és oltalma azoknak, akik nem álltak ellent az igazság bizonyítékainak, és hallgatásra bírtak minden hangot, amely nem attól származott, aki maga az Igazság. Az utolsó napokban élünk, amikor csalárdságokat, tévedéseket fogadnak el az emberek és el is hiszik azokat, az igazságot azonban elvetik. Isten felelősnek tartja a prédikátorokat és a gyülekezeti tagokat a rájuk áradó világosságért. Felszólít bennünket, hogy szorgalmasan dolgozzunk az igazság drágaköveinek összegyűjtésében, és helyezzük azokat az evangélium kereteibe. Isteni szépségükben ragyogjanak a világ erkölcsi sötétségének közepette. Ezt a Szentlélek segítsége nélkül nem tudjuk végrehajtani, azonban Vele mindent megcselekedhetünk. Ha a Szentlélekkel fegyverkeztünk fel, akkor hitben a végtelen erőt ragadtuk meg. Semmi sem megy veszendőbe, ami Istentől származik. A világ Üdvözítője azért küldi üzeneteit az emberiségnek, hogy eloszlassa a tévedések sötétségét. A Szentlélek értéke mérhetetlenül nagy, és Isten szolgája ebből a forrásból merítheti erejét és képességeit.

FEJLŐDÉS ÉS SZOLGÁLAT "A keresztény élet több annál, mint ahogyan sokan gondolkodnak róla. Nem csupán szelídségből, türelemből, alázatosságból és kedvességből áll. Ezek az erények fontosak, de szükség van bátorságra, erőfeszítésre, határozottságra és kitartásra is. Az az út, amelyet Krisztus mutat, keskeny út, az önmegtagadás ösvénye. Erre az útra csak erős jellemű, határozott emberek tudnak rálépni, s ők tudnak a nehézségek és csüggesztő körülmények között is előrehaladni rajta.

119

Ellen G. White


Kitartó emberekre van szükség, olyanokra, akik nem várnak arra, hogy útjuk simára legyen gyalulva és minden akadály leomoljék; olyan emberekre, akik új életre keltik az elcsüggedt munkások lankadó erőfeszítéseit; olyan emberekre, akiknek a szívét átmelegíti a keresztény szeretet, és kezük erős a Mester munkájának végzéséhez. Egyesek, akik a misszió szolgálatában tevékenykednek, gyengék, elpuhultak, lankadtak és könnyen elcsüggednek. Nincs bennük semmi lendület. Nincsenek meg bennük azok a pozitív jellemvonások, amelyek határozott cselekvésre ösztönöznek - az a lelkület és energia, amely lelkesedést ébreszt. A sikerhez bátorság és kitartás kell; nemcsak a passzív, de az aktív erények művelése is. Ha választ adnak, azt szelíden kell tenniük - ezzel elhárítják a haragot. A hős bátorságával kell ellenállniuk a bűnnek. A mindent eltűrő szeretet mellett szükségük van a jellem olyan erejére is, amely befolyásukat pozitív hatalommá teszi. Vannak ingatag jellemű emberek. Terveik és szándékaik nélkülözik a határozott formát és a következetességet. A világnak nem sok gyakorlati haszna van belőlük. Ezt a gyengeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget le kell küzdeni. Az igazi keresztényt olyan állhatatosság jellemzi, amelyet nem törhetnek meg, sem nem gyengíthetnek kedvezőtlen körülmények. Olyan erkölcsös, gerinces és becsületes embereknek kell lennünk, akiket hidegen hagy a hízelgés, és akiket nem lehet sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni. Isten azt akarja, hogy minden alkalmat kihasználva szerezzünk gyakorlatot a menny munkájában. Elvárja, hogy minden erőnket vessük latba ennek végzésében, és mindig érezzük, milyen szent és milyen félelmetes felelősséggel jár ez a munka. Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Ennek egyik oka az, hogy nem sokra értékelik önmagukat. Jézus Krisztus végtelen árat fizetett értünk, és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat. Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem vagyunk azok, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk értelmi képességeket, hogy tétlenek maradjunk, vagy földi és hitvány célokat hajszoljunk, hanem hogy a fejlődésben elérjük a csúcsot - csiszolódjunk, megszentelődjünk, emelkedetté legyünk, és Isten országa érdekeit szolgáljuk. Senki ne elégedjék meg azzal, hogy puszta gépként éljen, akit másnak az agya irányít. Isten képessé tett bennünket a gondolkodásra és a cselekvésre, s ha figyelmesen cselekszünk és Istentől kérünk bölcsességet, akkor alkalmasak leszünk a terhek hordozására. Vállald Isten adta személyiségedet! Ne légy valaki másnak az árnyéka! Hidd el, hogy az Úr munkálkodni fog benned, általad és rajtad keresztül! Sohase gondold, hogy már eleget tanultál, és lazíthatsz igyekezetedben. Az embert a műveltsége alapján értékelik. Tanulásodnak egy egész életen át kell tartania. Naponta kell tanulnod, és a tanultakat a gyakorlatban alkalmaznod. Ne felejtsd el, hogy bármilyen területen szolgálsz, megmutatkoznak indítékaid és formálódik jellemed. Bármi legyen is a munkád, végezd pontosan, szorgalmasan! Ne csak a könnyű munkához érezz kedvet! Küzdd le ezt az érzést! Az a szellem és azok az elvek, amelyeket az ember a mindennapi munkájába belevisz, az egész élet során érvényesülnek. Isten nem azokat hívja el szolgálatába, akik elképzelésük szerinti mennyiségű munkát akarnak fix fizetésért végezni, és akik az alkalmassá válással vagy kiképzéssel járó vesződség nélkül akarják bizonyítani alkalmasságukat. Akik azt vizsgálják, hogyan dolgoztassák meg legkevésbé a testi, szellemi és erkölcsi képességeiket,

120

Ellen G. White


nem azok a munkások, akikre Isten bő áldást áraszthat. Példájuk ragályos. Az önérdek a legfőbb indítékuk. Akiket szemmel kell tartani, és akik csak a számukra előírt munkát végzik el, nem azok, akiket a gazda jónak és hűségesnek nyilvánít. Olyan munkásokra van szükség, akik határozottságról, becsületességről, szorgalomról tesznek bizonyságot, akik készek bármit megtenni, ami elvégzésre vár. Sokan azért nem tudnak kellő eredményt felmutatni, mert a kudarctól való félelem miatt kitérnek a felelősség vállalása elől. Ezért nem szerzik meg azt a műveltséget, amely a tapasztalat eredménye, és amelyet sem olvasás, sem tanulás és semmiféle, egyébként hasznos dolog nem adhat meg az evangélium szolgájának. Az ember alakíthatja a körülményeket, de az nem engedhető meg, hogy a körülmények alakítsák az embert. Meg kell ragadnunk a körülményeket mint a munkát elősegítő eszközöket. Uralkodnunk kell rajtuk, s meg kell akadályoznunk, hogy azok uraljanak bennünket. Azok a nagy emberek, akik a támadás, gáncsoskodás ellenére is tettekre váltják erejüket, képességeiket, így az akadályok áldássá lesznek és önbecsülést adnak nekik. A küzdelem és a tanácstalanság az Isten iránti bizalom gyakorlására hív, és olyan állhatatosságra, amely növeli az erőt. Krisztus nem takarékoskodott a szolgálattal. Nem órákban mérte munkáját. Belevitte idejét, szívét, lelkét és erejét a munkába az emberiség áldására. Nehéz napokon át keményen dolgozott, hosszú éjszakákon át leborulva kegyelemért és kitartásért imádkozott, hogy még nagyobb munkát tudjon végezni. Könnyek között, hangosan kiáltva kérte, hogy Isten erősítse meg emberi természetét a ravasz ellenség álnokságának kivédéséhez, és hogy be tudja tölteni küldetését, az emberiség erkölcsi fölemelését. Munkásainak ezt mondja: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek." (Jn. 13:15) "Krisztus szerelme szorongat minket" (II. Kor. 5:14) - mondta Pál. Ez volt életvitelének vezérlő elve, ösztönző ereje. Ha a kötelesség útján buzgósága egy pillanatra ellankadt, egy pillantás a keresztre azt eredményezte, hogy újólag felövezte elméjét, és előrement az önmegtagadás útján. Testvéreiért végzett munkája során jórészt a Krisztus áldozatában megmutatkozó végtelen szeretetre és e szeretet mindent legyőző, kényszerítő erejére támaszkodott. Milyen komoly, milyen megindító a felhívása: "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (II. Kor. 8:9) Tudjátok, milyen magasról hajolt le, milyen mélységig alázkodott meg. Az áldozat ösvényére lépett, és nem fordult vissza, amíg életét fel nem áldozta. Nem tudott pihenni a mennyei trón és a kereszt között. Az ember iránti szeretete indította arra, hogy készséggel elfogadjon minden megalázást, elviseljen minden sértést, bántást. Pál arra szólít fel bennünket, hogy "ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is". Arra biztat, hogy az az indulat legyen bennünk, "mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig". (Fil. 2:4-8) Mindenki, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, vágyik arra a kiváltságra, hogy Istent szolgálhassa. Amikor elgondolkozik azon, mit tett érte a menny, szívét határtalan szeretet, imádat és hála hatja át. Ég a vágytól, hogy képességeinek Isten szolgálatára

121

Ellen G. White


szentelésével jelezze háláját. Vágyik megmutatni szeretetét Krisztus és megvásárolt tulajdonai iránt. Fáradozni kíván, nehézséget hordozni, áldozatot hozni. Isten őszinte munkása megtesz mindent, ami tőle telik, mert ezzel megdicsőítheti Mesterét. Isten kívánalmait figyelembe véve azt cselekszi, ami helyes. Igyekszik fejleszteni minden képességét. Minden feladatot úgy teljesít, hogy azt Istenért teszi. Egyetlen vágya az, hogy Krisztusnak hódoljon és tökéletesen szolgálja Őt. Van egy kép, amely egy eke és egy oltár között álló tulkot ábrázol, ezzel a felirattal: "Kész bármelyikre." Kész a barázdák között keményen dolgozni, vagy az áldozati oltáron meghalni. Ez Isten őszinte gyermekének a beállítottsága - kész oda menni, ahová a kötelesség szólítja, kész megtagadni énjét, és áldozatot hozni a Megváltó ügyéért." (A nagy Orvos lábnyomán, 359-363. o.)

Veszélyek A VILÁGOSSÁG ELVETÉSÉNEK VESZÉLYE Isten azt akarja, hogy népe előtt már itt a Földön is egyre jobban kibontakozzék az igazság. Egyetlen út van, amelyen az igaz ismeret elnyerhető: csak a Lélek vezetésével, aki az Igét adja, juthatunk el Isten Szavának megértéséhez. "Az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is." (I. Kor. 2:11, 10) Az Üdvözítő megígérte követőinek: "Amikor eljő az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (Jn. 16:13-14) Péter buzdítja a testvéreket, hogy "növekedjenek a kegyelemben és a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében" (II. Pt. 3:18). Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor igeismerete is világosabb lesz. A szent igazságokban új világosságot és szépséget fedeznek majd fel. Így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig. Ha elhanyagoljátok az igazi lelki életet, akkor az igazság ismeretében sem haladtok előre. Sajnos sokan megelégszenek az Isten Igéjéből már elnyert világossággal, és minden kedvüket elveszítik az Írás további kutatására. Konzervatívvá válnak, és próbálják elkerülni a vitákat. Az, hogy Isten népe között nincsenek vitás kérdések vagy élénk viták, nem bizonyítja azt, hogy mindenki a helyes tanhoz ragaszkodik. Ellenkezőleg, okunk van nyugtalankodni, hogy nem tudjuk tisztán megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől. Ha a Szentírás kutatásánál nem merülnek fel újabb kérdések, nem támadnak véleményeltérések, amelyek az Ige kutatására serkentenek - abból a célból, hogy meggyőződjünk, vajon az igazság birtokosai vagyunk-e -, akkor sokan, mint hajdan, a hagyományokhoz ragaszkodnak majd, nem tudva, mit imádnak. Láttam, hogy sokan, akik ismerik az igazságot, egyáltalán nem tudják bizonyítani hitüket. Nem fogják fel, milyen munka vár ránk a jelenben. A megpróbáltatás idején sokan, akik másoknak prédikáltak, hitük vizsgálatakor rádöbbennek, hogy sok mindenről nem tudnak kellő magyarázatot adni. E próba előtt nem ismerték fel nagy tudatlanságukat. Sok gyülekezeti tag, aki egészen biztos abban, hogy mindent ért, amit hisz, nem ismeri saját gyenge pontjait, csak akkor döbben rá ezekre, amikor vitás kérdések merülnek fel. Ha kénytelenek egyedül felvilágosítást adni hitükről, akkor csodálkoznak, milyen zavaros gondolataik vannak mindarról, amit elfogadtak mint igazságot.

122

Ellen G. White


Megállapítható, hogy lángra kapott közöttünk az Istentől való elfordulás és az emberekhez való alkalmazkodás, s emberi bölcsesség került az isteni helyére. Isten felrázza majd népét; ha más eszköz nem használ, akkor eretnekség keletkezik közöttük, amely megrostálja őket, s a polyvát különválasztja a búzától. Az Úr felszólít mindenkit, aki Igéjét hiszi, hogy ébredjen fel szendergéséből. Értékes, időszerű világosság jelent meg: a bibliai igazság, amely az elkövetkezendő veszélyeket tárja fel. Ez a világosság serkentsen bennünket, hogy szorgalmasan kutassuk az Írást és alapos vizsgálat tárgyává tegyük helyzetünket. Isten azt akarja, hogy kitartóan tanulmányozzuk az igazság tanait és alapját, imával és böjttel összekötve. A hívők ne elégedjenek meg az igazságról alkotott homályos véleményekkel vagy találgatásokkal. Hitük szilárdan az Igén alapuljon, hogy ha eljön a próba ideje és felelősségre vonják őket hitükért, akkor szelíden és félelem nélkül tudjanak számot adni a bennük lévő reménységről. Amit a világgal közlünk, annak élő valósággá kell válnia számunkra. Igen fontos, hogy tantételeink védelmezésekor soha ne alkalmazzunk olyan bizonyítékokat, amelyek nem eléggé helytállóak. Ha el is érjük azt, hogy elnémítjuk az ellenséget, az igazságra mégsem hozunk dicsőséget. Olyan döntő bizonyítékokra hivatkozzunk, amelyek nemcsak megnémítják az ellenfeleket, hanem kiállják a legpontosabb és legalaposabb vizsgálatot is. Azokat, akik vitatkozásra nevelték magukat, az a nagy veszély fenyegeti, hogy Isten Szavát nem kezelik a kellő pártatlansággal. Ha ellenféllel találkozunk, a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy az igazságot olyan módon adjuk elő, hogy meggyőződésre jusson lelkében. Bármennyire tájékozott valaki, ne gondolja, hogy már nincs szüksége az Írások alapos és további kutatására. Kivétel nélkül mindannyian - mint nép - fel vagyunk szólítva, hogy kutassuk a jövendöléseket. A legkomolyabban figyeljünk, hogy minden fénysugarat felismerjünk, amelyet Isten ad, és az igazság első csillogását megragadjuk. Az imával való kutatás által jussunk nagyobb világossághoz, amelyet azután átadhatunk másoknak. Ha Isten népe kényelmes, ha megelégszünk jelenlegi világosságunkkal, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr elégedetlen velünk. Ő azt akarja, hogy állandóan előremenjünk, és fogjuk fel a folyton növekvő világosságot, amely ránk ragyog. A gyülekezet jelenlegi állapota nem kedves Isten előtt. Elbizakodottságukban nem érzik, hogy több igazságra és nagyobb világosságra van szükségük. Olyan időben élünk, amikor Sátán körülöttünk dolgozik, a gyülekezet mégis alszik. Isten azt akarja, hogy hallható legyen egy hang, amely népét cselekvésre bírja.

Az új világosság megvizsgálása Testvéreim, legyetek hajlandóak őszintén megvizsgálni a vitás kérdések minden pontját! Ha egy testvér tévedéseket terjeszt, akkor azt a felelős személyek tudomására kell hozni; és ha kiderül, hogy igazságot tanít, akkor álljanak mellé. Ismernünk kell minden közöttünk elhangzó tanítást, mert ha igazság az, akkor felhasználhatjuk. Kötelességünk, hogy mindenről tudjunk, amit Isten nekünk küld. Zsinórmértéket adott, amelynek alapján megvizsgálhatjuk a tanokat: "A törvényre és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem szólnak ezekkel összhangban, azért van, mert nincs világosságuk." (Ésa. 8:20) Ha az új világosság kiállja a próbát, ne vonakodjunk elfogadni.

123

Ellen G. White


Senki sem mondta, hogy bárkinek a kutatásai tökéletesek lesznek, de egyet tudok: gyülekezeteink a hit általi megigazulás és más hasonló igazságok tanításának hiányában tönkremennek. Ne tegyünk különbséget az emberek között, ne azzal foglalkozzunk, hogy ki által halljuk az igazságot, hanem nyissuk meg szívünket és Krisztus szelídségével fogadjuk be azt. Sokan azonban nem így cselekszenek, hanem egy vitatott ponttal kapcsolatban kérdést kérdésre halmoznak, s nem engednek akkor sem, ha jó a magyarázat. Bár úgy cselekednénk, mint akik világosság után sóvárognak! Bárcsak Isten napról napra nekünk ajándékozná Szentlelkét és arcának dicsősége ránk ragyogna, hogy így Krisztus iskolájának tanulói lehessünk. Ha felmerül egy új tan, amely nem azonos nézetünkkel, akkor forduljunk Isten Igéjéhez, keressük az Urat imában. Ne adjunk alkalmat az ellenségnek, hogy gyanakvást és előítéletet ültessen szívünkbe. Ne engedjük, hogy az a lelküket támadjon bennünk, amely a zsidó papokat és főembereket a világ Megváltója ellen hangolta. Bevádolták, hogy a népet megzavarja, és azt kívánták, hogy ne alkalmatlankodjon, mert zavart kelt és véleménykülönbségeket idéz elő. Az Úr által küldött világosságnál megállapíthatjuk, hogy milyen lélek uralkodik bennünk. Ne áltassuk önmagunkat! 1844-ben, ha nem értettünk valamit, akkor leborultunk az Úr elé és kértük Őt, hogy segítsen a helyes út megtalálásában; ilyenkor képesek voltunk felfogni az igazságot és egyetértésre jutni. Nem volt ellenségeskedés, rossz lelkű gyanakvás, a testvérek helytelen ítélgetése. Ha felismertük a türelmetlenség gonosz lelkét, gondosan elkerültük! Alapozódjunk meg az igazságnak abban a hitében és világosságában, ahogyan akkori tapasztalatunkkor elfogadtuk. Akkoriban egyik tévedést a másik után erőszakolták ránk, prédikátorok és doktorok új tanokat hirdettek. Imádkozva kutattuk az Írást, és a Szentlélek közölte velünk az igazságot. Néha egész éjszaka alázatosan kutattuk a Szentírást és a legkomolyabban kértük Isten vezetését. Istenfélő férfiak és nők csoportja gyűlt össze ezért a célért. Ilyenkor Isten Lelke áradt rám és világosan megkülönböztethettem az igazságot a tévedéstől. Mialatt hitpontjainkat így megalapoztuk, lábunk szilárd talajra talált. Látomásokban kaptam felvilágosításokat. Pontról pontra, a Szentlélek bizonyítása alapján fogadtuk el az igazságot. Illusztráló ábrázolások adattak nekem a mennyei dolgokról és a szentélyről, tanulmányozó csoportunkra így fénylő világosság áradt, s tisztán, határozottan láttuk meg az igazságot. Tudom, hogy a Szentélyről szóló tanítás igaz, abban a formában, ahogyan azt oly sok éven át vallottuk. Az ellenség tereli mellékvágányra a gondolatokat. Tetszik neki, ha azok, akik ismerik az igazságot, azzal foglalják el magukat, hogy igehelyeket gyűjtenek össze, amelyekkel téves elméleteket bástyáznak körül, melyeknek nincs igazságalapjuk. Az Írások ilyen felhasználása visszaélés, hiszen nem azért adattak, hogy a tévedést bizonyítsák, hanem hogy az igazságot szilárdan megalapozzák. Meg kell tanulnunk, hogy mások épp annyi joggal bírnak, mint mi. Ha egy testvér új világosságot nyer, akkor nyíltan magyarázza el álláspontját, és Isten szolgái őszinte lelkülettel kutassák az Írást, vajon az előterjesztett hitpontokat Isten szava hitelesíti-e? "Az Isten szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:24-25) Minden lélek bűnbánattal és alázattal nézzen fel Istenre, hogy elnyerhesse vezetését és áldását. Ne engedjük, hogy más kutassa helyettünk az Írást! Néhány vezető testvérünk 124

Ellen G. White


gyakran rossz oldalra állt; ha Isten üzenetet küldene és az idősebb testvérektől várná annak terjesztését, akkor az sohasem jutna el a néphez. Ezek a vezetők ebben az állapotban maradnak addig, amíg nem válnak nagyobb mértékben az isteni természet részesévé. Sok testvérünk lelki vaksága miatt szomorú a menny. Fiatalabb prédikátoraink, akik kevésbé fontos állásokat töltenek be, törekedjenek a világosságra, hatoljanak mindig mélyebbre az igazság aranybányájába. Az Úr feddésével találkoznak azok, akik a világosság útját elzárják a nép elől. Nagy munkát kell elvégezni, és Isten látja, hogy vezető testvéreinknek nagyobb világosságra van szükségük, hogy egyesülhessenek az Úr által küldött hírnökökkel, akik a munka végrehajtására rendeltettek. Az Úr követeket támasztott, Lelkével fegyverezte fel őket, és így szólt: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésa. 58:1) Senki se tegye ki magát annak a veszélynek, hogy a nép és a menny üzenete közé álljon! Az üzenetnek el kell jutnia az emberekhez, és ha a hívők nem hirdetik, a kövek kiáltanak majd. Felszólítom Isten szolgáit, hogy keressék az Urat, tegyék félre a büszkeséget és nagyravágyást, s alázzák meg szívüket Isten előtt. A szív hidegsége - azok hitetlensége, akik semmibe vették a hitet - okozza a gyülekezetek gyengeségét.

HAMIS TANOK Isten országának ügyében lelki emberekre van szükség, férfiakra, akik szilárdak elveikben és az igazság tiszta ismeretével bírnak. Tanítást kaptam, hogy a nép ne tegyen magáévá sem új és "fanatikus" tanokat, sem emberi vélekedéseket, hanem azon emberek bizonyságát, akik az igazságot ismerik és élik, olyanokét, akik megértik és követik a Timótheushoz intézett ünnepélyes felhívást: "Hirdesd az igét; állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:2) Testvéreim, tegyetek határozott lépéseket a béke evangéliumának hirdetésére! Bizonyos, hogy a tiszta, hamisítatlan hit sohasem feltűnő vallás. Isten senkit nem bízott meg azzal a feladattal, hogy elvont, elméleti tanítások iránt keltsen érdeklődést. Ne engedjétek, hogy életeteket és tanításotokat eltorzítsa az, hogy nem gyakoroljátok a mindennapokban az elvek megvalósítását! Pál Kolossébeliekhez írott levelében figyelmeztetést találunk a hamis tanokkal kapcsolatban. Az apostol kijelenti, hogy a hívők szíve legyen "egybekötve szeretetben, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére". "Ezt pedig azért mondom - folytatja -, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel... azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővelkedve abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanítása szerint, és nem a Krisztus szerint való: mert Őbenne lakozik az istenség teljessége testileg. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol. 2:2-10) Felhatalmazást kaptam, hogy elmondjam népünknek: Kövessük Krisztust! Ne felejtsétek el, hogy Ő a mi példaképünk minden dologban. Minden gondolatot nyugodtan elvethettek, amelyeket nem találtok meg az Ő tanításában. Azzal a felhívással fordulok prédikátorainkhoz, hogy győződjenek meg afelől: az örökkévaló igazság talaján állnak-e? Legyetek elővigyázatosak, és ne kövessetek pillanatnyi ösztönzést, a Szentlélek felhívásának vélve azt. Egyeseket az a veszély fenyeget, hogy így cselekszenek. Isten Szava figyelmeztet

125

Ellen G. White


bennünket, hogy szilárdan álljunk a hitben és legyünk készek számot adni mindenkinek a bennünk lévő reménységről.

A figyelem elterelése a munkáról Az ellenség igyekszik testvéreink figyelmét elterelni arról a munkáról, amely egy népet készít elő arra, hogy az utolsó napokban megállhasson. Csalásaival igyekszik elfedni előlünk a kötelességeket és veszélyeket. A világosságot, amelyet Krisztus János apostol által adott, csekély értékűnek mutatja be. A közvetlenül előttünk álló eseményeket kevésbé fontosként állítja elénk, mint amelyeket nem érdemes különösebben figyelemre méltatni. A mennyei eredetű igazságot így hatálytalanítja és Isten népét megfosztja hajdani tapasztalataitól, hamis tudományt adva helyette. "Így szól az Úr: álljatok az utakra és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok." (Jer. 6:16) Senki se merészelje lerontani hitünk alapjait, azt az alapot, amely munkánk kezdetén a Szentírás kinyilatkoztatása és kutatása által adatott. Erre az alapra építettünk több mint ötven éven keresztül. Az emberek azt hihetik, hogy új utat találtak, erősebb alapot fektetnek le, mint amely már megvolt, ez azonban csalás. "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." (I. Kor. 3:11) A múltban már sokan próbálkoztak, hogy új hitet építsenek, új elvekkel megalapozva; meddig állt azonban épületük? Hamarosan összeomlott, mert nem a Sziklára építettek. Nem kellett-e az első tanítványoknak is szembeszállniuk az emberi állításokkal? Nem hallottak-e hamis elméleteket, és mégis szilárdan álltak, mert ezt mondták: "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." Így őrizzük meg mi is kezdeti bizalmunkat, egészen a végig. Hatalmas Igéket küldött Isten és Krisztus az Ő népének, amelyek által lépésről lépésre kihozta őket a korunknak szóló igazság tiszta világosságára. Isten szolgái eleven szénnel érintett ajakkal hirdették az üzenetet. Az isteni kinyilatkoztatás ereje ütötte az általuk képviselt igazságra a valódiság pecsétjét.

Az egyenes bizonyságtevés Az Úr felszólít, hogy újítsuk meg bizonyságtevő munkánkat és lelki életünket. Isten népének lelkiereje már régen szunnyad, azonban ébredésnek kell következnie, feltámadásnak a lelki halálból. Ima és bűnvallomás által tisztítsuk meg a Király útját. Miközben ezt tesszük, elnyerjük a Szentlélek erejét. Szükségünk van a Lélek pünkösdi, erőteljes tevékenységére ezt meg is kapjuk, az Úr megígérte, hogy elküldi Lelkét, a mindent legyőző hatalmat. Veszélyes idők következnek ránk. Mindenki, aki ismeri az igazságot, készüljön fel, s helyezze önmagát, testét, lelkét és szellemét Isten fegyelme alá. Az ellenség leselkedik ránk, ébernek kell lennünk, álljunk ellent neki! Fel kell öltenünk Isten minden fegyverét. Kövessük a prófétaság lelke által adott tanácsokat! Szeretnünk és követnünk kell a korunknak szóló igazságot - ez óv meg bennünket a nagy csalások elfogadásától. Isten szólt hozzánk Igéjén keresztül, szólt hozzánk a gyülekezeteknek adott bizonyságtételek, valamint olyan könyvek által, amelyek segítségével végeztük munkánkat. Ügyeljünk a figyelmeztetésekre is! Milyen kifogást emelhetünk majd, ha nem törődünk ezekkel? Könyörgök azokhoz, akik Istenért munkálkodnak, hogy ne fogadják el a hamisat az igaz helyett! Ne foglalják el emberi következtetések a megszentelő igazság helyét. Krisztus arra vár, hogy gyermekei szívében lángra lobbanjon az igazi hit és szeretet. Ne engedjétek, hogy a nép, amely az örök igazság alapján áll, kedvezően fogadja a hamis tanokat. Isten azt akarja, hogy tartsunk ki szilárdan a fő alapelvek mellett, amelyek vitathatatlan tekintéllyel bírnak. 126

Ellen G. White


Isten Szavában bízzunk! Jelszavunk ez legyen: "A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk." (Ésa. 8:20) Van Bibliánk, telve értékes igazságokkal. Minden ismeretet tartalmaz, az alfától az ómegáig. Az Istentől ihletett Írás "hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre: hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (II. Tim. 3:16-17). Tegyük tankönyvünkké a Bibliát - tanítását mindenki megértheti. Krisztus felszólítja népét, hogy higgyen Szavában és élje is azt a gyakorlatban. Aki az Igét elfogadja, cselekszi és jellemét annak szellemében képezi, növekszik majd Isten erejében. Felismerhető lesz, hogy hite mennyei eredetű. Nem vándorol idegen utakon, gondolatait nem fordítja el az érzelmek és izgalmak vallása. Az emberek és angyalok előtt erős, állhatatos keresztény jellemet tanúsít majd. Az igazságban - amint azt Krisztus tanítja - birtokunkban van az, ami a lelkeket meggyőzi és megtéríti. Krisztusi egyszerűséggel hirdessétek az igazságot, amelynek hirdetéséért Ő erre a világra jött, és akkor üzenetetek ereje érezhető lesz. Ne védjetek olyan elméleteket vagy bizonyítékokat, amelyeket Krisztus soha nem említett és amelyeknek nincs bibliai alapjuk. Csodálatos, ünnepélyes igazságaink vannak az emberek részére. "Meg van írva" - ez próbakő, amit minden léleknek értésére kell adni. Engedjük, hogy Isten Szava vezessen bennünket. Kutassunk az "így szól az Úr" után! Az emberi módszerekből már elég - az az ember, aki csak világi tudományokban művelt, nem érti Isten dolgait, azonban akik megtértek és megszentelődtek, látni fogják az ige isteni erejét. Csak azok tudják megkülönböztetni a mennyei dolgokat, akiknek szíve és elméje megtisztult a Lélek megszentelése által. Testvérek, az Úr nevében szólítalak fel benneteket, ébredjetek kötelességetekre! Rendeljétek szíveteket a Szentlélek ereje alá, hogy az Ige tanítását befogadhassátok. Akkor majd képesek lesztek felfogni az isteni dolgok mélységeit. Bárcsak munkálkodna Isten az Ő népén Szent Lelke által! Bárcsak fölébresztené őket, hogy - megismerve a veszélyt - felkészülhetnének azokra az eseményekre, amelyek a Földre jönnek! Sohase gondoljuk, hogy már nem kaphatunk több világosságot, több igazságot! A gondatlanság veszélye fenyeget bennünket, s közömbösségünk miatt elveszítjük az igazság megszentelő erejét - miközben megnyugtatjuk magunkat, hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem" (Jel. 3:17). Mialatt a már elnyert igazságokat megőrizzük, ne tekintsünk gyanakvóan valamely új igazságra, amelyet Isten küld nekünk.

AZ EGÉSZSÉGES TUDOMÁNY "Lesz idő - írja Pál Timótheusnak -, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd!" (II. Tim. 4:3-5) "Az egészséges tudomány" bibliai igazság - amely jámborságot és hűséget követel, s Isten népét megerősíti hitében. Az egészséges tudomány nagy jelentőségű az elfogadóra, különösen a tanítóra és az igazság prédikátorára nézve, mert Krisztus minden szolgája bármilyen szolgálatot végez is - felelősséggel tartozik mint az Úr követe, akár hű, akár hűtlen.

127

Ellen G. White


Pál így írt: "Igaz beszéd ez. Mert ha Vele együtt meghaltunk, Vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, Vele együtt uralkodunk is majd; ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatók romlására." (II. Tim. 2:11-14) Némelyek azok közül, akik Pál idejében hallották az igazságot, csekély jelentőségű kérdéseket vetettek fel, emberi elméletekkel és véleményekkel hozakodtak elő, és megkísérelték, hogy eltérítve a tanító gondolatait a nagy evangéliumi igazságoktól, lényegtelen kérdések, viták és elméletek megbeszélésére bírják. Pál tudta, hogy Isten szolgájának bölcsnek kell lennie, átlátva az ellenség szándékain, s ellenállva annak, hogy tévútra vezessék vagy elhitessék. A lélekmentés legyen a legfőbb feladata: Isten Szavát hirdesse, elkerülve a vitatkozásokat. "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj - írta Pál apostol -, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédeit. A szentségtelen, üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek." (II. Tim. 2:15-16) Krisztus szolgái ma ugyanebben a veszélyben forognak. Sátán állandóan azon igyekszik, hogy gondolatainkat ellenkező irányba terelje, s az igazság elveszítse a szívek feletti uralmát. Ha a prédikátor és a nép nem éli az igazságot és nem szentelődtek meg általa, akkor a lényegtelen kérdések kötik majd le figyelmüket. Ez pedig vitákhoz vezet, mert számtalan véleménykülönbség merül fel. Tehetséges emberek az imádkozás és igetanulmányozás idejének legnagyobb részét az Írás kutatására szentelték, s mégis sok része van a Bibliának, amelyet nem tudnak tökéletesen megérteni. Az Írás néhány szakaszát nem foghatjuk fel teljesen, egészen addig, amíg Krisztus az örökkévalóságban meg nem magyarázza. Vannak titkok, amelyek nem tárulnak fel előttünk, amelyeket emberi tudás nem kutathat ki. Sátán megkísérli, hogy vitákat kezdeményezzen azon pontok felett, amelyek nincsenek teljesen kifejtve számunkra. Isten igaz szolgája kerüli, hogy csekély értékű elméleti különbségekről beszéljen, erejét inkább a nagy igazságok hirdetésére fordítja, amelyekre a világnak szüksége van. Az emberek figyelmét a megváltási tervre, Isten parancsolataira, Krisztus közeli eljövetelére fordítja, mert az ezekről való elmélkedés elegendő táplálékot nyújt gondolatvilágunknak. A múltban sok lényegtelen felvetést, elméletet tártak elém, hogy megtudják a véleményemet ezekről. Például egyesek azt képviselték, hogy a hívőknek nyitott szemmel kellene imádkozniuk. Mások azt tanították, hogy mivel régen a szent szolgálatot végző a szentélybe lépéskor levetette saruját és megmosta a lábát, a mai hívőknek is le kellene húzni cipőjüket, ha Isten házába lépnek. Mások úgy magyarázták a hatodik parancsolatot, hogy még az embereket sanyargató élősdieket sem szabad megölni. Egyesek azt tanították, hogy a megváltottaknak nem lesz ősz a hajuk - mintha az ilyesfajta kérdések fontosak lennének. Azt a tanítást kaptam, hogy az efféle elméletek olyan emberektől valók, akik az evangélium alaptételeit sem fogták még fel. Az ellenség ilyen tanúk által igyekszik elhomályosítani a nekünk szóló nagy igazságokat. Aki prédikálás közben elsiklik Isten nagy igazságai mellett és a kevésbé fontos dolgoknál időzik, nem az evangéliumot hirdeti, hanem hiábavaló beszédeket tart. Prédikátoraink ne fecséreljék el az időt ilyen kérdések tárgyalásával. Ha kérdéses előttük, hogy miről beszéljenek, vagy kétségeik támadnak a tárgy megválasztásával kapcsolatban, tekintsenek a Mester beszédeire és kövessék az Ő gondolatmenetét. A tárgyak, amelyeket 128

Ellen G. White


Jézus lényegesnek tart, épp azok, amelyeket ma is az elmékbe kell vésni. Serkentsük hallgatóinkat, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyek örök értékűek. Amikor egy testvér azzal az üzenettel jött hozzám, hogy a Föld egészen lapos, felszólíttattam, hogy a Jézus tanítványainak adott megbízást tárjam elé: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket... és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20) Az olyasféle tanokról, mint például a Föld alakjának kérdése, azt mondja az Úr minden léleknek: "Mi közöd hozzá? Kövess engem! Feladatot adtam neked. Foglalkozz az erre az időre szóló nagy igazságokkal, és ne olyan dolgokkal, amelyek nem mozdítják elő munkánkat!" Isten szolgái azzal se töltsék idejüket, hogy az új Földön uralkodó állapotokon töprengjenek. Elbizakodottság olyasmiről véleményt hangoztatni és tanítani, amiről az Úr nem adott kinyilatkoztatást. Az Úr gazdagon gondoskodott túlvilági boldogságunkról, ne akarjunk behatolni a velünk kapcsolatos tervébe. Az eljövendő élet körülményeit nem mérhetjük mostani életünkhöz. Prédikátor testvéreim, hirdessétek az Igét! Ne rakjatok széna-, fa- vagy pozdorjaalapot vélekedéseitekből és tépelődéseitekből, amelyek senkinek sem használhatnak. A legfontosabb tárgyakat Isten kinyilatkoztatta Igéjében, és ezek a legnagyobb érdeklődésünkre tartanak számot. Ne akarjuk megmagyarázni azokat a dolgokat, amelyekről Isten hallgat. Ha olyan kérdés merül fel, amellyel nem vagyunk tisztában, akkor kérdezzük meg: mit mond az Írás? És ha az Írás hallgat a kérdésről, akkor ne vitatkozzunk arról. Azoknak, akik valami újat kívánnak, mutassatok rá az újjászületett ember új életére. Hadd szentelődjön meg lelkük az igazság iránti engedelmesség által, és hadd cselekedjen a Krisztustól kapott oktatással összhangban. Az ítélet egyetlen kérdése lesz: "Engedelmeskedtetek-e parancsolataimnak?" Kicsinyes vitának és lényegtelen dolgokban való egyet nem értésnek nincs helye Isten tervében. Akik az igazságot tanítják, tiszta értelemmel rendelkezzenek, s hallgatóikat ne vigyék tövises mezőre, hogy otthagyják őket. Krisztus bűnbocsánatért hozott áldozata a legnagyobb igazság, amelyhez a többi igazság fűződik. Az igazság helyes megértéséért és méltatásáért kutassunk Isten Szavában, Mózes első könyvétől egészen a Jelenésekig, és a golgotai keresztről áradó fényben tanulmányozzuk azt. Elétek állítom a kegyelem, az újjászületés, az üdvösség és a megváltás szentséges, nagyszerű emlékét, a kereszten fölemeltetett Isten Fiát. Ez legyen prédikátoraink beszédének alapja. "Olyan férfiakra van szükség korunkban, akik megértik az embereket, felfogják, mire van szükségük, és ily módon gondoskodnak róluk. Krisztus hű szolgája őrt áll, hogy a benne hatalmasan működő Lélek által intse, rendreutasítsa, kérje, bátorítsa felebarátait, s ezáltal mindenkit tökéletesen állítson Krisztus elé. Az ilyen férfiakat ismerik el szolgáknak a mennyben, akik nagy példaképünk lábnyomában járnak." (Testimonies IV., 416. o.)

FANATIZMUS Amint közeledik a vég, az ellenség minden hatalmát latba veti, hogy elhintse közöttünk a vakbuzgóságot. Örülne, ha szélsőségesen cselekednénk, hogy a világ elvakultaknak tartson minket. Tanítsunk minden testvért, hogy lábát a szilárd alapra, az egyszerű "így szól az Úr"-ra helyezze.

129

Ellen G. White


1844-ben mindenütt fanatizmussal találkoztunk, azonban mindig azt jelentették ki nekem: "A nagy izgalom árt a munkának; ne térjetek le Jézus lábnyomáról!" Nagy izgatottság közepette csak ideges munka végezhető. Sokan arra használják fel ezt, hogy különös tanokat, képzelt igazságokat terjesszenek, és ezáltal bezárulnak az ajtók az üdvtan hirdetése előtt. Az Úr szolgái a városokban az izgatottság és a fanatizmus előtt zárják be ajtóikat. A prédikátorok ne olyan módon hirdessék meg az összejöveteleket, hogy ezzel izgalmat keltsenek. Ha az Úr kész arra, hogy az istentelen városokat megfenyítse, akkor azt népe tudomására fogja hozni. Ez azonban nem történhet meg addig, amíg a városoknak nem adatott alkalom, hogy az örök élet Igéjét hallják és elfogadják. Jelenlegi munkánk az, hogy megvilágítsuk az emberek értelmét a bibliai igazságokra vonatkozólag. Az ajtók megnyílnak az igazság előtt, és nekünk meg kell ragadni az alkalmat, hogy elérjük a lelkeket. Krisztushoz hasonlóan az igazságot különböző módokon, példázatok által kell feltárni, azonban mindazt, ami fanatizmusra hajlamosít, gondosan el kell kerülni. Tanítsuk a népet, hogy önállóan kutassa az Igét. A pásztorok és a tanítók utasítsanak mindenkit ahhoz az erős várhoz, ahová az igazak igyekeznek, hogy biztonságban lehessenek. Aki az Ige fenséges, megnemesítő igazságát előadja, mindig komoly, őszinte lelkületet tanúsítson, nyugodt, tiszta értelmű legyen, hogy ezáltal hallgatásra bírja az ellenkezőket, vitatkozókat. Az Ige komoly kutatói, akik alázatos lélekkel követik Krisztust, nem lesznek szélsőségessé. Az Üdvözítő a mi példaképünk: sohasem veszítette el önuralmát és nem szegte meg a jó ízlés törvényeit. Tudta, mikor kell beszélni, és mikor hallgatni. Mindig higgadt volt, nem tévedett az emberek vagy az igazság megítélésében. Nem tévesztette meg a látszat, nem tett fel időszerűtlen kérdéseket, és nem adott olyan választ, amely nem tartozott volna közvetlenül a tárgyhoz. A gáncsoskodó papokat elhallgattatta úgy, hogy a felszín alá hatolva elérte a szívet, világosságot gyújtott a lélekben és felébresztette a lelkiismeretet. Aki Krisztus példáját követi, nem lesz fanatikus, a nyugalmat és önuralmat ápolja, s az a béke árad majd belőle, amely Jézus életét jellemezte.

ÖNBIZALOM A fiatalok, akik a korunknak szóló igazságról csak kevés tapasztalattal rendelkeznek, legyenek elővigyázatosak: ne foglaljanak állást azok ítélete és véleménye ellen, akiknek egész élete az Istennel végzett munkához kapcsolódott és hosszú évekig tevékenyen részt vettek a munkában. Isten a szent és fontos munkához nem választ olyan vezetőket, akiknek ítélete éretlen és nagy az önbizalmuk. Akik még nem tűrtek el szenvedéseket, nehézségeket, ellenállást, nem szenvedtek szükséget - amelyeket el kell viselni, hogy a munkát az üdvös magaslatra emeljük -, gyakoroljanak szerénységet és alázatosságot! Legyenek elővigyázatosak, ne magasztalják fel magukat! Felelősséggel tartoznak az igazság tiszta fényéért, amely rájuk világít. Láttam, hogy Istennek nem tetszik, ha olyanok ellen zúgolódnak, akik a legnehezebb küzdelmet vívták az üzenet hirdetésének kezdetén, és sok nehézséget elviseltek, amikor a munka még nehezen haladt. Isten becsüli Krisztus tapasztalt szolgáit, akik a súlyos terheket viselték, amikor még kevesen segítették őket. Az Úr gondosan őrködik azok felett, akik hűségesnek bizonyulnak. Fájlalja, ha a fiatalok szívesen fedeznek fel hibákat és gáncsolják Isten szolgáit, azokat, akik a korunknak szóló igazság terjesztésében őszültek meg. Gáncsoskodásotok és zúgolódásotok ellenetek szól majd az Úr napján!

130

Ellen G. White


Tanácsok fiatal prédikátoroknak "Amíg Isten nem ruház rátok nagyobb felelősséget, addig maradjatok a helyeteken, ne bízzatok saját, önálló ítéletetekben, és ne vállaljatok olyan felelősségeket, amelyek meghaladják erőtöket! Arra van szükségetek, hogy képezzétek magatokat éberségben és alázatosságban, s imádkozzatok szorgalmasan. Minél közelebb juttok Istenhez, annál világosabban fogjátok felismerni gyengeségeiteket és a benneteket fenyegető veszélyeket. Isten törvényének gyakorlati megismerése, Krisztus közbenjárói hivatalának megértése önismeretet ad és feltárja mulasztásaitokat a tökéletes keresztény jellem kialakításában... Bizonyos mértékben elkerüli figyelmeteket annak szükségessége, hogy állandóan isteni befolyás alatt álljatok - pedig e nélkül nem tudjátok Isten ügyét munkálni. Ha ezt elhanyagoljátok, s önbizalommal, önelégülten mentek előre, akkor nagy hibákat fogtok elkövetni. Ápoljátok a szív szelídségét és az Istentől való függőség lelkületét! Aki ismeri gyengeségét, följebb néz - érezve, hogy szakadatlanul szüksége van a fentről jövő erőre. Isten kegyelme által az állandó hála érzületét gondozza. Ha pontosan ismeri saját gyengeségét, akkor azt is tudja, hogy egyedül Isten páratlan kegyelme képes legyőzni ellenszegülő szívét. Meg kell ismernetek jellemetek gyenge és erős oldalait, hogy állandóan résen legyetek, nehogy olyan vállalkozásba kezdjetek vagy olyan felelősséget vállaljatok, amelyre nem hívott el Isten. Tetteiteket és életeteket ne emberi álláspontokhoz szabjátok, hanem a kötelességteljesítés szabályaihoz, amint a Biblia kinyilatkoztatja azokat... Túlságosan függtök környezetetektől! Ha nagy gyülekezet előtt álltok, emelkedett hangulatba kerültök és kívántok is szólni hozzájuk. Néha azonban kevesen vannak jelen, s ekkor bátorságotok csökken és nincs kedvetek a munkához. Itt valami nincs rendben! Istenbe vetett bizalmatok nem elég szilárd... Krisztus mindenütt kereste az embereket, hol találkozhatna velük - az utcákon, a lakóházakban, a zsinagógákban, a tenger partján. Egész nap munkálkodott, prédikált a tömegnek és gyógyította a betegeket, s gyakran - miután hallgatósága hazatért pihenni és aludni - az egész éjszakát imában töltötte el, hogy reggel ismét folytassa munkáját... Lelketeket komoly imával, amely élő hitből fakad, kössétek szorosan össze Istennel. A hitben elmondott ima mindig átsegíti a könyörgőt az elbátortalanító helyzeten, a kételyeken és az emberi szenvedélyeken. Az ima erőt ad, hogy ismét felvegyük a harcot a sötétség hatalmaival, türelmesen szenvedjük el a próbákat, és - mint Krisztus jó katonái - elviseljük a nehézségeket. Ha kételyeitek és félelmeitek miatt emberektől kértek tanácsot, vagy megkísérlitek, hogy mindent tisztán lássatok - ami hit nélkül lehetetlen -, nehézségeitek egyre nagyobbak és bonyolultabbak lesznek. Ha a gyámoltalanság és függőség érzésével járultok Isten elé, amint a valóságban vagytok, és alázatosan, bizalommal tárjátok fel szükségleteiteket az előtt, akinek tudása végtelen, aki a teremtés minden dolgát látja, s akaratával és szavával mindent kormányoz, Ő figyel kiáltásotokra. Szívetekre és környezetetekre fény derül, mert lelketeket az őszinte ima által az örök értelemmel kötöttétek össze. Lehet, hogy egész idő alatt nem lesz bizonyítékotok arra, hogy Megváltónk szeretettel és részvéttel hajol felétek, de ez a valóság. Lehet, hogy nem érzitek jelenlétét, pedig szeretettel és irgalmas szelídséggel tartja fölöttetek kezét... Állandóan legyetek éberek, nehogy Sátán megrontsa értelmeteket, megcsaljon és mély sötétségbe vezessen benneteket! Mi jellemzi ezt az éberséget? Az Istentől való alázatos

131

Ellen G. White


függőség tudata, lelkülete. A büszkeséget és önbizalmat száműzzétek, személyes gyengeségetek tudata és Isten ígéreteibe vetett gyermeki bizalom hassa át életeteket!

Küzdelem és lelki gyötrődés Most könnyű és kényelmes feladat a hármas angyali üzenet hirdetése, ha összehasonlítjuk azzal, amilyen az első üzenet terjesztésének kezdetén volt, amikor kevesen voltunk és fanatikusoknak tartottak bennünket. Mindazok, akik a munka indulásakor felelősséget viseltek, tudták, mi a küzdelem, szenvedés és lelki gyötrődés. Éjjel és nappal súlyos terhek alatt görnyedtek. Nem gondoltak pihenésre vagy kényelemre még akkor sem, ha szenvedések és betegségek látogatták őket. Az idő rövidsége tevékeny életet követelt és a munkások kevesen voltak. Gyakran, ha nehéz helyzetbe kerültünk, egész éjjel komoly, tusakodó imákat küldtünk Istenhez, könnyek között könyörögve segítségért, hogy világosság ragyogjon ránk az Ő szavából. Milyen öröm és hálás boldogság töltötte be a kutatók szívét, amikor a világosság kiáradt és a sötét fellegek szétoszlottak! Hálájuk éppoly tökéletes volt, mint amilyen komoly és vágyódó volt kiáltásuk a világosságért. Néha egész éjszaka nem tudtak aludni, mert szívük túláradt az Isten iránti szeretettől és hálától. Azoknak a férfiaknak, akik most indulnak hirdetni az evangéliumot, nem kell már olyan nélkülözéseket átélniük, mint amilyeneket az igazság hajdani szolgái szenvedtek el. Az igazságot láncszemenként fűztük össze, amíg kialakult a világos forma, egy összefüggő lánc. Ez gondos keresést követelt. Az elkeseredett és határozott ellenállás Isten szolgáit az Úrhoz és Bibliájukhoz űzte. Az Istentől nyert világosság nekik valóban értékes volt... A végső győzelem kivívásakor Isten nem használja fel azokat, akik a veszély és szükség idején sehol sem voltak megtalálhatók, amikor erőt, bátorságot és befolyást kért mindenki, aki szembe akart szállni az ellenséggel. Azok, akik mint hűséges katonák ellenállnak a gonosznak és védelmezik az igazságot, akik a levegőbeli fejedelemségek és hatalmasságok ellen, e világ sötétségének uraival szemben, az ég alatt lévő gonosz szellemek ellen harcolnak, hallani fogják a Mester dicsérő szavait: "Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe." (Mt. 25:21)" (Testimonies III., 320-327. o.) Aki szem elől téveszti Istentől való függőségét, biztosan elbukik. Olyan hatalmakkal küzdünk, amelyek erősebbek nálunk. Sátán és seregei állandóan figyelnek, hogyan kísérthetnek bennünket. Saját erőnkkel és bölcsességünkkel lehetetlen ellenállnunk, ezért biztosan vereséget szenvedünk, ha szívünket elidegenítjük Istentől, s helyet adunk az önfelmagasztalásnak és a képzelt függetlenségnek. A világ egésze sohasem fogja megismerni azt a munkát, amely Isten és a lélek között titokban folyik: a lélek benső elkeseredettségét, undorát önmaga iránt és az állandó erőfeszítéseket, hogy ellenőrizze magát - sokan lesznek azonban a világban, akik ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit elismerik majd. Akik az isteni dolgokban gazdag tapasztalatokat szereztek, azok vannak a legtávolabb a büszkeségtől és az önelégültségtől. Minél magasztosabb fogalma van az embernek Krisztus dicsőségéről, annál kevésbé becsüli önmagát, s érzi, hogy Isten szolgálatában a legalacsonyabb hely is megtisztelő számára. Az Úr azt kívánja, hogy menjünk fel a hegyre, az Ő legközvetlenebb jelenlétébe. Olyan válsághoz közeledünk, amely a világ kezdete óta bármely korszaknál jobban megköveteli a Krisztus nevét viselőktől a tökéletes megszentelődést.

132

Ellen G. White


Bárcsak az Úr az isteni világosság által bölccsé tenné szolgáit, hogy az előttük lévő nagy és fontos vállalkozásokon ne lenne észrevehető az emberi befolyás!

AZ INTÉS IGÉI Krisztus így szólt tanítványaihoz: "Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (Mt. 10:16) Sátán támadásai az igazság védelmezőjével szemben a végső időben mindig elkeseredettebbek és határozottabbak lesznek. Amint a múltban a főpapok és vezetők indították fel a népet Krisztus ellen, ugyanúgy az utolsó időben is a vallási vezetők szítják majd az előítéletet a korunknak szóló igazság ellen. Erőszakos cselekedetekre és ellenállásra biztatják az embereket, akik erre sohasem gondoltak volna, ha a hitvalló keresztények ellenséges magatartása az igazság ellen nem uszította volna őket.

Hogyan szálljunk szembe a támadásokkal? Milyen úton járjanak az igazság szószólói? Birtokukban van Isten változhatatlan, örökkévaló Igéje, és hirdessék, hogy náluk van Jézus igazsága. Beszédük ne legyen nyers vagy éles. Az igazságot Krisztus szeretetével, szelídségével és jóságával adják elő. Maga az igazság ejt majd sebet, mert Isten Szava élesebb a kétélű kardnál, és a szívekbe hatol. Azok, akik tudják, hogy igazság van a birtokukban, ne adjanak kemény, megsebző kifejezések által alkalmat Sátánnak, hogy félrevezesse a lelkeket. Mint népnek éppen úgy kell viselkednünk, amint a világ Megváltója tette. Amikor Sátánnal Mózes teste felett vetélkedett, "nem mert arra káromló ítéletet mondani" (Júdás 9), bár elég oka lett volna ezt cselekedni, és Sátán csalódott, hogy nem tudta fölébreszteni Krisztusban a megtorlás lelkületét. Elhatározta, hogy mindent, amit Jézus tett, félremagyaráz, és a Megváltó nem akart erre alkalmat vagy mentségre okot adni neki. Jézus nem akart letérni az igazság egyenes útjáról, hogy az állhatatlanság kanyargós útjait és Sátán szándékosan hamis cselszövéseit kövesse. Zakariás prófétánál olvashatjuk, hogy amikor Sátán teljes erejével fellépve vádolta Józsuát, a főpapot, és Krisztus ellen lázadt, az Úr így szólt Sátánhoz: "Dorgáljon meg az Úr téged, Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-É ez?" (Zak. 3:2) Az az eljárás, ahogyan Jézus a lelki ellenséget kezelte, legyen példakép a felebarátainkkal való érintkezésünkben. Sose hozakodjunk elő sértegető vádakkal valaki ellen, és egyáltalán ne használjunk kemény, szigorú szavakat olyanokkal szemben, akik - hozzánk hasonlóan - szeretnék ismerni a helyes utat.

Tapintatos tanítás Mindazok, akiket tanítás és példaadás által neveltek az igazságra, legyenek nagyon tapintatosak, együttérzőek, tanúsítsanak megértést azok iránt, akiknek egész írásismerete a prédikátor és a gyülekezeti tagok magyarázatából áll, és akiknek hagyományokat és meséket adtak elő bibliai igazságokként. Csodálkoznak a feltárt igazságokon, új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük, és kezdetben még nem tudják az igazság minden pontját elhordozni. Minden új és különös, és annyira különbözik attól, amit saját prédikátoruktól hallottak - s ők hajlandók elhinni, amit prédikátoraik mondanak nekik: hogy az adventisták hitetlenek, nem hisznek a Bibliában. Ezért kell az igazságot lépésről lépésre, itt egy kicsit, ott egy kicsit előadni.

133

Ellen G. White


NE ZÁRJUK EL AZ UTAT! Bárcsak mindenki, aki folyóiratainkba ír, figyelne arra, hogy ne tegyen barátságtalan megjegyzéseket és célzást, mert ezek károsan hatnak, elzárják az utat és akadályoznak bennünket munkánkban, amelyet el kell végeznünk minden emberért, a katolikusokat is beleértve. Az a feladatunk, hogy az igazságot szeretettel szóljuk, s ne a természetes szív szeretetlenségével. Ne keverjük össze a dolgokat, s ne mondjunk olyasmit, amivel ugyanazt a szellemiséget nyilvánítjuk ki, amilyennel ellenségeink bírnak. Minden éles megjegyzés kettős mértékben sújt majd bennünket, ha a hatalom azok kezébe kerül, akik azt kárunkra használják fel. Ismételten figyelmeztetést kaptam, hogy egy szót se szóljunk mások ellen, különösen személyeket ne nevezzünk meg; az igazság érdekében egyáltalán nem lényeges ez, ellenségeinket pedig ellenünk uszítjuk vele, vagy lángra lobbantjuk szenvedélyeiket. Munkánk nemsokára véget ér, nemsokára eljön a nyomorúságos idő, amilyen még nem volt, és amelyről nem is alkothatunk fogalmat. Az Úr azt akarja, hogy szolgái Őt, a nagy misszionáriust ábrázolják, jelenítsék meg. A hirtelen kiejtett szavak mindig károsak. A keresztény élet lényeges tulajdonságait naponként kell gyakorolni Krisztus iskolájában. A Krisztus szolgáin nyugvó szent munka nem bízható olyanokra, akik gondolkodás nélkül ejtenek ki vagy írnak le a nyilvánosság számára szavakat, amelyeket a világban elterjesztenek és ezáltal olyan kijelentések terjednek el, amelyek soha vissza nem vonhatók. Aki súlyos ütéseket osztogat, olyan rossz szokást vesz fel, amely az ismétlések által erősödik ezt meg kell bánni. Vizsgáljuk meg gondosan módszereinket és értelmünket, hogy meglássuk, felismerjük, miként végezzük az Isten által ránk bízott munkát, amely döntő hatású a lelkek sorsára. Óriási felelősség nyugszik rajtunk. Sátán a pokoli eszközök egész tárházát, minden befolyását latba veti, hogy a hívők gonosz emberekkel lépjenek összeköttetésbe, és az igaz hívőknek gyors és súlyos veszteséget, szenvedést okozzanak. A sötétség fejedelme testvéreink minden kiejtett balga szavát elraktározza. Hogyan merészelnek emberi lények vigyázatlan és túlzó szavakat kiejteni, ha maga Mihály arkangyal nem mondta ki Sátán felett az ítéletet, hanem így szólt: "Az Úr dorgáljon meg!" A nehézségeket és szenvedéseket lehetetlen elkerülnünk. Jézus mondja: "Szükséges, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik." (Mt. 18:7) Mert botránkozások esnek, legyünk elővigyázatosak, nehogy balga szavaink vagy barátságtalan viselkedésünk által rossz irányba befolyásoljuk azok természetes kedélyállapotát, akik nem szeretik az igazságot. A drága igazságot a maga erejében kell bemutatni. Le kell leplezni az elterjedt hamis nézeteket, amelyek a világot rabul ejtik. A legnagyobb erőfeszítések történnek, hogy a lelkeket ravasz, hamis bizonyítékok előadásával tőrbe ejtsék és az igazságtól a mesékhez fordítsák őket, s ezáltal alkalmassá váljanak nagyobb hamisságok befogadására. Ha a becsapott lelkek az igazságtól a tévelygéshez fordulnak, egy szóval se rójátok meg őket; kíséreljétek meg előttük feltárni veszélyes helyzetüket és megmagyarázni, mennyire elszomorítják cselekedeteikkel Jézust. Ezt részvétteljes szelídséggel tegyétek! Ha helyesen cselekszetek, akkor néhány elhitetett lelket ismét elragadhattok Sátántól. Ne gáncsoljátok, ne kárhoztassátok a tévelygőket, ne tegyétek nevetségessé őket, mert ha így tesztek, nem nyílnak ki szemeik és az igazságot sem teszitek vonzóvá számukra.

134

Ellen G. White


Ha az emberek szem elől tévesztik Krisztust és nem követik tanítási módszereit, akkor önteltek lesznek és Sátánnal az ő saját fegyvereivel szállnak szembe. Az ellenség jól tudja azok ellen irányítani eszközeit, akik önigazultak. Jézus csak a tiszta igazság és jogosság szavait szólta. Ha valaha szüksége volt egy népnek arra, hogy alázatosan járjon Isten előtt, úgy az az Ő gyülekezete, az Ő kiválasztott népe ebben a nemzedékben. Mindnyájan sírhatunk elménk restsége, elmulasztott alkalmaink miatt. Semmink nincs, amivel dicsekedhetnénk. Az Úr Jézust megszomoríthatjuk keménységünkkel, keresztényietlen megjegyzéseinkkel. Nekünk tökéletesnek kell lennünk Őbenne. A parancs így szól: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." (Ésa. 58:1) Ezt az üzenetet kell hirdetnünk, azonban legyünk elővigyázatosak; ha mások nem bírnak azzal a világossággal, amely ránk ragyog, akkor ne taszítsuk vagy kárhoztassuk őket, ne lépjünk fel velük szemben erőszakosan. Ne tévedjünk le a helyes útról, hogy a más felekezetűeknek erős oldalvágásokat osztogassunk. Sokan vannak közöttük, akik a leglelkiismeretesebb keresztények, és abban a világosságban járnak, amely rájuk ragyog - Isten munkálkodik majd értük. Azok, akiknek nagy előjogaik és kiváló alkalmaik voltak, s mégis elhanyagolták testi, lelki és szellemi erejük kiképzését és csak saját tetszésükre éltek, nem viseltek felelősségeket, nagyobb veszélyben vannak. Isten jobban megítéli őket, mint azokat, akik hitpontokban tévedtek ugyan, de igyekeztek másokkal jót tenni. Ne gáncsoljunk másokat és ne ítélkezzünk! Ha engedjük, hogy saját megfontolásunk szerint hamis érveket hozzunk romlott szívünk és lelkiállapotunk mentségére - úgy, hogy nem ismerjük fel Isten útját és akaratát -, sokkal bűnösebbek leszünk, mint a nyilvánosan bűnt elkövetők. Nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük azokat, akik Isten előtt kevésbé vétkesek, mint mi.

ISTEN ELŐTT NEM SZÁMÍT A TEKINTÉLY Jézus Krisztus vallása az elfogadót nemesebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi, mialatt az embereket mint Isten szeretetének tárgyait mutatja be, akiket Fia áldozatával megvásárolt. Jézus lábainál egyesülnek a gazdagok és a szegények, a műveltek és a tanulatlanok, világi rang- és kasztkülönbség nélkül. Minden különbséget elfelejtünk, ha arra tekintünk, akit bűneink átszegeztek. Annak az önmegtagadása, leereszkedése és határtalan részvéte, aki oly fenséges helyet töltött be a mennyben, megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önbecsülést és a társadalmi rangot. Egy tiszta vallás kinyilvánítja mennyei alapelveit úgy, hogy az igazság által megszentelteket egységbe vonja. Mindnyájan egyesülnek mint véren megvásárolt lelkek, mindannyian egyformán függnek Őtőle, aki Isten számára megváltotta őket.

Adományok Az Úr az embernek adományokat adott, hogy azokat értékesítse. Azok, akikre az Úr pénzt bízott, hozzák az adományokat, eszközöket a Mesternek. Befolyásos férfiak és nők használják fel azt, amit Isten adott nekik. A bölcs hozza adományát Krisztus keresztjéhez, hogy az Ő dicsőségének használjon vele. A szegények is kaptak adományokat, amelyek talán még értékesebbek lehetnek: a jellem egyszerűsége, alázatosság, kipróbált erények, bizalom Istenben. Türelmes munkával és

135

Ellen G. White


az Istentől való teljes függőségük által környezetüket Jézushoz, Megváltónkhoz vezetik. Együttéreznek a szegényekkel, házuk nyitva áll a lesújtott és elnyomott előtt, s világosan tanítják, hogy mi őnekik Jézus. A mennyei dicsőségre és a halhatatlanságra törekszenek, s jutalmuk az örök élet lesz.

Testvériség Az adományok minden fajtájára szükség van, hogy tökéletes testvériséget alkossunk az emberiség között. Krisztus gyülekezete különböző képességű, más-más tehetséggel megáldott férfiakból és nőkből áll, minden társadalmi osztályból. Istennek sosem volt szándéka, hogy az emberi büszkeség feloszlassa, tönkretegye azt, amit Ő bölcsen elrendezett - a különböző lelkek és tehetségek egybeszerkesztését tökéletes egésszé. Isten nagy munkáját végezve sehol, senki ne nyilatkozzék lebecsülően senkiről, akár magasabb, akár alacsonyabb rendű emberi eszközökről van szó. Mindenkinek - ha különböző mértékben is - része van az igazság terjesztésében. Senki se akarjon kisajátítani magának valamit, ami egyformán illet meg nagyot és kicsinyt, szegényt és gazdagot, tanultat és tanulatlant. Egyetlen fénysugarat se becsüljünk le, egyetlen sugarat se zárjunk ki, egyetlen csillogást se hagyjunk figyelmen kívül, s ne csak habozva ismerjük el ezeket. Mindenki tehet valamit az igazságért és igazságosságért. A különböző társadalmi osztályokból érkezettek felbonthatatlan egésszé kovácsolódtak össze, s mindnyájan az emberiség nagy szövedékébe vagyunk beleszőve - nem vonhatjuk meg egymástól a munkában való részvétel jogát anélkül, hogy ez hátrányos ne volna számunkra. Ha a közösségi részvétel és hajlandóság hiányzik, akkor a gyülekezetben lehetetlen fenntartani az egészséges befolyást.

Elkülönülés Isten előtt nincsenek kasztok, Ő minden ilyen korlátot megvet. Előtte minden Léleknek értéke van. A mások lelki üdvéért végzett munka olyan foglalkozás, amely a legnagyobb tiszteletet érdemli meg. Nem számít, hogy munkánkat milyen formában végezzük, bármelyik osztály tagjai között, akár magas-, akár alacsonyrendűek. Isten szemében ezek a különbségek nem befolyásolják az igazi értéket. Az őszinte, komoly, bűnbánó lélek - bármilyen tanulatlan legyen is - értékes Isten előtt. Saját pecsétjével látja el az embereket, miközben nem nézi a rangot, az értelmet, hanem a Krisztussal való egység szerint ítélkezik. A tanulatlanok, az eldobottak, a rabszolgák a legtöbbet tették, ha kihasználták az alkalmakat és előjogokat, ha értékelték a világosságot, amelyet Isten adott - így megtettek mindent, amit Isten elvárt tőlük. A világ tudatlannak nevezheti őket, Isten azonban bölcsnek és jónak tekinti ezeket az embereket, és nevük be van írva a mennyei könyvekbe. Isten előkészíti őket, hogy ne csak a mennyben, hanem a Földön is az Ő dicsőségére éljenek. Az isteni feddés azokat éri, akik kerülik az érintkezést azokkal, akik szegények, tanulatlanok, vagy a világ nem becsüli őket, pedig ők is a Bárány életkönyvébe vannak beírva. Krisztus, a dicsőség Ura meg van elégedve a szelídekkel és az alázatos szívűekkel, bármily alacsonyrendű is a foglalkozásuk, s bármilyen műveltségi fokon állnak.

Szolgálatra nevelés Isten országa ügyének mily sok hasznos és megbecsült szolgája nyert már kiképzést a legegyszerűbb kötelességek végzése és a legnehezebb élethelyzetek, körülmények között! Bár Mózes Egyiptom jövendő uralkodója volt, Isten mégsem állíthatta őt közvetlenül a királyi udvarból arra a helyre, amelyre kiszemelte. Csak miután negyven évig hűséges pásztor volt, hívta el Isten népe szabadítójául. Gedeont a csépléstől hívta el az Úr, hogy mint kezének 136

Ellen G. White


eszköze megmentse Izráel seregét. Elizeusnak az ekét kellett otthagynia, hogy Isten parancsát teljesítse. Ámós földműves volt, amikor az Úr üzenetet bízott rá. Mindenkinek, aki Isten munkatársa lesz, sok nehéz és kellemetlen munkát kell elvégeznie, ezért bölcsen válasszuk meg a tanulásunk módját, jellemünkhöz és hivatásunkhoz illően.

Az ifjúság képzése Az Úr többször feltárta előttem, hogy elővigyázatosság és a legfinomabb megkülönböztetési képesség szükséges ahhoz, hogy ifjú lelkekkel foglalkozzunk. Mindazok, akik az ifjúság nevelésében részt vállalnak, a legszorosabb összeköttetésben álljanak a Nagy Tanítóval, hogy elsajátítsák lelkületét és munkamódszerét. Olyan oktatást kell adni, amely befolyásolja a fiatalok jellemét és munkájukat, életművüket. Tanítsuk meg a fiatalokat, hogy Krisztus evangéliuma nem tűr kasztszellemet és nem engedi meg, hogy barátságtalanul ítéljünk meg másokat, mert ezzel az önfelmagasztalást serkentenénk. A keresztény vallás sohasem alacsonyítja le elfogadóját: nem tesz durvává vagy nyerssé és barátságtalanná azokkal szemben, akikért Krisztus meghalt. Fennáll a veszély, hogy túl sok időt és figyelmet fordítunk a társadalmi érintkezési formák és az illem elsajátítására, amit több ifjú nemigen tud hasznosítani. Veszélyes, ha a külsőségeket tartjuk fontosabbnak, vagy túl nagyra értékelünk valamely szokást. A haszon kisebb lesz a ráfordított idő és gondolatok értékénél. Azok a fiatalok, akiket úgy tanítottak, hogy az ilyen dolgokra nagyon figyeljenek, kevés figyelmet vagy együttérzést tanúsítanak más dolgok iránt - bármily jók és fontosak is legyenek azok -, ha nem egyeznek felfogásukkal. Mindaz helytelen, ami bátorítaná az igazságtalan kritizálást, vagy azt a hajlamot, amely minden hibát és tökéletlenséget észrevesz és leleplez. Ezek által a bizalmatlanságot és gyanút táplálják, ami ellenkezik Krisztus jellemével, és káros hatást gyakorol a lélekre. Aki ilyen dolgokkal foglalkozik, fokozatosan eltávolodik az igazi, krisztusi lelkülettől. A leglényegesebb és helyesnek bizonyult nevelés az, amely kifejleszti a nemesebb tulajdonságokat, biztatja az általános barátságosság szellemét, és arra ösztönzi az ifjúságot, hogy senkiről se gondoljon rosszat, nehogy félremagyarázza és rosszul ítélje meg a szavakat és a tetteket. Az ilyen nevelésre fordított idő megtermi a gyümölcsöket az örök élet számára.

Krisztus példája kárhoztatja az elkülönülést Amióta Krisztus az emberek között időzött, mindig voltak olyanok, akik farizeusi fölénnyel különváltak, visszavonultak a világtól, s így nem lettek felebarátaik áldására. Krisztus életében nem volt példa az önigazult vakbuzgóságra, az Ő jelleme mesterkéletlen és jóságos volt. Nincs olyan szerzetesrend a Földön, ahonnan ki nem zárták volna a szabályok áthágásáért. Minden vallásos közösségben és majdnem minden gyülekezetben vannak túlzásokra hajlamos tagok, akik kegyelmének bőkezű megnyilatkozásaiért kárhoztatták volna Őt. Visszásnak tartották volna, hogy együtt evett a vámszedőkkel és bűnösökkel, s megengedte barátainak, hogy vacsorát rendezzenek az Ő és tanítványai tiszteletére. Azonban éppen ilyen alkalmakkor - tanítása és magatartása által - tudott azok szívéhez férkőzni, akiket jelenlétével megtisztelt. Alkalmat adott nekik, hogy megismerhessék és észrevehessék a különbséget az Ő élete, tanítása és a farizeusok tanítása között.

137

Ellen G. White


Azoknak, akikre Isten az Ő igazságát bízta, ugyanazzal az irgalmas lelkülettel kell bírniuk, mint amelyet Krisztus mutatott be. Ugyanolyan nagylelkűen kell cselekedniük. Legyenek jótékonyak, a szegényekkel szemben barátságot és jóakaratot tanúsítsanak, és az az érzés hassa át őket, hogy Isten sáfárai. Mindenükre - javaikra, szellemi és lelki erőikre - úgy kell tekinteniük, mint amelyek nem a sajátjaik, hanem csak kölcsönkapták, hogy Isten ügyét előmozdítsák általuk itt a Földön. Ne kerüljék az érintkezést felebarátaikkal, hanem Jézushoz hasonlóan keressék fel őket azzal a szándékkal, hogy közöljék velük azokat a mennyei ajándékokat, amelyeket Istentől kaptak. Ne különüljetek el! Ne válasszatok ki csupán néhány embert, akikkel érintkeztek, a többieket magukra hagyva. Lehet, hogy az egyik emberben gyengeséget, a másikban balgaságot láttok, de ne tartsátok távol tőlük magatokat, ne csak azokkal találkozzatok rendszeresen, akiket majdnem tökéletesnek gondoltok. Éppen azoknak a lelkeknek van szükségük szeretetre és együttérzésre, akiket ti elvettek! Ne hagyjatok egy gyenge lelket egyedül küzdeni, aki imáitok és segítségetek nélkül harcol szívének szenvedélyeivel - azonban vigyázzatok, nehogy ti is kísértésbe essetek! Ha így tesztek, akkor Isten nem engedi, hogy elgyengüljetek. Az Úr szerint ti talán nagyobb bűnöket követtek el, mint azok, akiket kárhoztattok. Ne gondoljátok magatokat jámborabbnak, ne tartsátok távol magatokat ilyen gondolatok miatt az emberektől! Krisztus isteni karjával magához ölelte az emberiséget. Isteni erejét adta az embereknek, hogy ezáltal a szegény, bűnbeteg, bátortalan lelkeket felsegítve, magasztos célok elérésére serkentse őket. Nekünk több krisztusi lelkületre van szükségünk, és arra, hogy a saját énünk elgyengüljön! Szívünknek naponként Isten megtérítő erejére van szüksége, Krisztus barátságos lelkületére, amely meglágyítja lelkünket, hogy az Ő szolgálatába állíthasson, "maga alá vessen" bennünket. Az egyetlen lehetőség arra, ha valaki igaz akar lenni, hogy a Sziklára esik és ott összemorzsolódik. Krisztus át tud alakítani titeket az Ő hasonmására, ha teljesen átadjátok magatokat neki. Ha Jézus nyomdokain akarunk haladni, akkor közel kell férkőznünk azokhoz, akik a szolgálatunkra, segítségünkre szorulnak. Meg kell nyitnunk a Bibliát értelmük előtt, tárjuk elébük Isten törvényének igényeit, a tétovázóknak olvassuk fel az ígéreteket, rázzuk fel a gondatlanokat, és erősítsük meg a gyengéket.

A VISSZAHÚZÓDÁS A szüntelen írás és olvasás sok prédikátort alkalmatlanná tesz a pásztorságra. Teológiai tanulmányokra használják el az értékes időt, amelyet ki kellene használniuk, hogy a kellő időben segítsenek a rászorulókon. Sok prédikátor még olyan időben is, amikor egy vallási ügy áll előtérben, teljesen az írásnak szenteli magát - noha ezek az írások néha semmi összefüggésben nem állnak az elvégzendő munkával. Ilyen időben a prédikátornak az a kötelessége, hogy teljes erejét a korunknak szóló igazság, a szükséges munka előmozdítására fordítsa. Gondolatai tiszták legyenek, és irányuljanak a lélekmentésre mint legfontosabb teendőre. Ha más dolgok foglalják le, akkor sok lélek veszhet el, akik kellő oktatással megmenthetők lettek volna. Ha a prédikátorokat az a kísértés környékezi, hogy az olvasásnak és az írásnak szenteljék magukat olyan időben, amikor más kötelességek igénylik azonnali figyelmüket, akkor legyenek erősek, tagadják meg magukat és végezzék az előttük levő munkát. Kétségkívül ez az egyik legnagyobb próba, amelyet egy kutató léleknek ki kell állnia. A pásztori kötelességeket gyakran szégyenteljesen elhanyagolják, mert a prédikátoroknak nincs erejük, hogy feláldozzák a visszavonulás és a tanulmányozás iránti vonzódásukat, hajlamaikat, személyes érdeklődésüket. A nyájat házanként látogassák meg,

138

Ellen G. White


tanítsák a családokat, beszéljenek és imádkozzanak velük, és legyen gondjuk a lelkek jólétére! Ne hanyagolják el azokat, akik meg akarják ismerni hitünk alapelveit, hanem alaposan oktassák őket az igazságra. Egyes prédikátorok, akiket a családfők meghívtak, látogatásuk órái alatt egy szobába visszavonulva olvasási és írásszenvedélyüknek hódoltak. A család, amelynek vendégei voltak, semmi hasznot nem nyert látogatásukból. A vendégszeretetet elfogadták - anélkül, hogy hasonló értékű viszonzást nyújtottak volna, az olyannyira szükséges munkát végezve. A lelkeket a társas érintkezés során könnyen elérhetjük. Azonban sok prédikátor retteg a látogatásoktól - a társadalmi szokásokat nem ápolták, a barátságos lelkületet nem sajátították el, amely megkönnyíti az emberek szívéhez vezető út megtalálását. Aki elkülönül az emberektől, nem tud segíteni rajtuk. Egy ügyes orvosnak ismernie kell a különböző betegségek természetét és az emberi test felépítését. Pontosan kell kezelnie betegeit. Tudja, hogy a tétovázás veszélyes. Ha tapasztalt kezét a beteg ütőerére teszi és a betegség jeleit gondosan megfigyeli, akkor korábban megszerzett ismeretei arra képesítik, hogy a betegség fajtáját felismerve előírja a kezelést, amely megakadályozza a baj továbbterjedését. Amint az orvos a testi betegségeket kezeli, úgy szolgáljon a prédikátor a bűnbeteg lelkeknek. És munkája annyival fontosabb az orvosénál, amennyivel értékesebb az örök élet az itteni életnél. A prédikátor különböző vérmérsékletű emberekkel találkozik majd; meg kell ismernie a családtagokat, akik hallgatják tanítását, hogy tisztán lássa, melyik eszköz lesz a legjobb a helyes módon történő befolyásolásra.

A PRÉDIKÁTOROK ÉS AZ ÜZLET A hithirdetők nem végezhetnek Istennek tetsző munkát, ha egyidejűleg kiterjedt személyes üzleti vállalkozásaik terheit is hordozzák. Erőik elforgácsolása elhomályosítja ítélőképességüket a lelki dolgokban. Szívüket és értelmüket mind jobban lekötik a földi dolgok, mialatt Krisztus szolgálata a második helyre szorul. Istenért végzett munkájuk a körülményekhez igazodik - ahelyett, hogy a körülményeket Isten követelményeinek megfelelően irányítanák. Isten szolgájának teljes tetterejére szüksége van magasztos hivatásának végzése közben. Legjobb erői Istent illetik meg. Ne foglalkozzék merész vállalkozással, sem másmilyen üzlettel, amely elvonhatná magasztos feladatának teljesítésétől. Pál kijelentette, hogy "egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta". (II. Tim. 2:4) Így hangsúlyozta az apostol a prédikátor teljes odaadásának szükségességét a Mester szolgálatában. Az az evangélista, aki teljesen Istennek szentelte magát, nem vesz részt üzleti ügyekben, mert az akadályozná szent hivatásában. Hiszen nem földi dicsőségre vagy vagyonra pályázik, hanem egyetlen vágya, hogy az Üdvözítőről beszéljen, s az embereket az örök élet kincseivel gazdagítsa. A prédikátornak nem az a legfőbb vágya, hogy földi kincseket gyűjtsön, hanem hogy a közömbösök és hitetlenek figyelmét az örök valóságokra irányítsa. Ha felkérik, hogy busás nyereséggel járó vállalkozásokban vegyen részt, a kísértésekre így válaszol: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk. 8:36) Sátán ezzel a csábítással járult Jézushoz, jól tudva, hogy ha az Üdvözítő hallgat indítványára, a világot nem válthatja meg. Noha leplezetten, de ma is ezzel a kísértéssel

139

Ellen G. White


surran Isten szolgáihoz, mivel nagyon jól tudja, hogy mindazok, akik engednek a csábításnak, hűtlenné válnak kötelességeikhez. Isten nem akarja, hogy szolgái vagyon után törekedjenek. Pál erre vonatkozólag így írt Timótheusnak: "Minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, azokat kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." (I. Tim. 6:10-11) Példaadással ugyanúgy, mint tanítás által, Krisztus követe mutassa és mondja meg "azoknak, akik gazdagok a világon, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet". (I. Tim. 6:16-17) A prédikátorok nem tudnának a munka terheivel egyidejűleg egy birtokot vagy más üzleti vállalkozást vezetni - olyasmit tenni, ami gondolataikat földi javakra irányítja. Lelki ítélőképességük ezáltal eltompul, Isten országa ügyének szükségleteit nem tudják megbecsülni, s ezért célkitűzéseik helytelenek, munkájuk nem megfelelő és nem viszi előre Isten ügyét. A prédikátor teljes odaszentelődésének hiánya nemsokára az egész munkaterületen észrevehető lesz. Ha saját mércéje alacsony szintű, akkor másokat sem tud arra serkenteni, hogy magasabbra törekedjenek.

Telek- és részvényspekuláció Az Úr nem tudja nevét megdicsőíteni olyan prédikátorok által, akik Istennek és a Mammonnak is szolgálnak. Senkit se beszéljünk rá, hogy pénzét bányarészvényekbe vagy telekvásárlásba fektesse azért, mert a befektetett tőke rövid idő alatt megkétszereződik. Üzenetünk erre az időre ez: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is." (Lk. 12:33-34) Közvetlenül az izráeliták Kánaánba való bevonulása előtt Sátán megkísérelte, hogy elhitetve bálványimádásra bírja őket, s ezáltal előidézze pusztulásukat. Ma is ugyanez a módszere. Vannak fiatalemberek, akiket Isten a munkatársaivá választana, de ők elmerültek ingatlanszerző szenvedélyükbe és eladták az igazság iránti érdeklődésüket világi előremenetelük érdekében. Sokan vannak, akik visszavonulnak Isten szolgálatától, mert világi nyereség után sóvárognak. Sátán arra használja fel őket, hogy másokat tévútra vezessenek. A kísértő úgy közeledik az emberekhez, mint Krisztushoz: a világ dicsőségét mutatja nekik, és ha eredményesek az üzleti életben, akkor mohón még több nyereség után vágynak - elveszítik az igazság iránti szeretetüket, lelki életük elhal. A hervadhatatlan örökség, a Jézus iránti szeretet elhomályosul előttük a világ múló örömei miatt. "Az emberek ritkán emelkednek magasabbra, mint prédikátoraik. A világ iránti szeretet lelkülete félelmetes befolyást gyakorol másokra. Az emberek mentséget keresnek hiányosságaikra, hogy így palástolják saját világszerető lelkületüket. Megnyugtatják lelkiismeretüket, azt gondolva, hogy szerethetik a földi dolgokat és közömbösek lehetnek a lelki dolgok iránt, mert prédikátoraik is ezt teszik. Megcsalják saját lelküket és megmaradnak a világgal való barátságban, amelyről az apostol kijelenti, hogy "ellenségeskedés Istennel". A prédikátorok legyenek példaképei a nyájnak!

140

Ellen G. White


A lelkek iránti halhatatlan szeretetről tegyenek bizonyságot, és ugyanolyan hűséget tanúsítsanak, mint amilyet a nép között szeretnének látni." (Testimonies II., 645-646. o.) "Egyre inkább közeledünk az idők végéhez. Ne csak tanítani akarjuk az igazságot a szószékről, hanem éljünk annak megfelelően vándorutunkat járva. Alaposan vizsgáljátok meg üdvreménységetek alapját! Miközben mint az igazság hírnökei, mint őrök álltok Sion falán, nem foglalkozhattok üzleti ügyekkel, ez nem állhat érdeketekben, mert így nem tudjátok eredményesen végezni a kezetekre bízott szent munkát. Ahol emberek lelkéről van szó, ahol örök dolgok forognak kockán, nem oszthatjuk meg az érdeklődésünket anélkül, hogy kárt szenvednénk." (Testimonies V., 530. o.)

Módszerek MUNKÁNK A VÁROSOKBAN Az üzenet hirdetésében a nagyvárosokban Krisztus különböző tehetségű szolgái sokféle tevékenységet találhatnak. Mindegyikük különböző módon munkálkodhat. Az Úr azt kívánja, hogy a városokban a különböző képességű emberek együttes erővel munkálkodjanak. Munkájuk végzésénél mindnyájan Jézusra tekintsenek, és ne bízzák magukat emberi bölcsességre, nehogy tévútra vezessék őket. Mint Isten munkatársainak, legyen gondjuk arra, hogy egyetértsenek egymással, gyakran tanácskozzanak egymás között, és komolyan, egy szívvel-lélekkel munkálkodjanak. Jézustól kérjenek bölcsességet, és ne bízzák magukat egyedül az emberek vezetésére. Az Úr néhány prédikátornak olyan képességet adott, hogy sok hallgatót tud megszólítani és lekötni. Ez sok tapintatot és ügyességet igényel. A jelenkor városaiban, amelyek annyira vonzók és oly sok szórakozást nyújtanak, nem lehet az embereket a megszokott módon Istenhez vonzani. Az elhívott prédikátornak nagy erőfeszítéssel kell a tömeg figyelmét lekötni. Ha sok embert sikerül meghívniuk, akkor egészen rendkívüli üzenetet kell hirdetniük, hogy a hallgatókat felrázzák és intsék. Minden elképzelhető eszközt használjanak fel, hogy az igazság tisztán és érthetően álljon a hallgatóság előtt. A jelenvaló igazságot egyszerűen és határozottan kell előadni, hogy a hallgatóságot lekössék, és vágy keljen bennük az Írás megismerésére. Mindazok, akik az Úr munkáját végzik a városokban, a nép tanítása érdekében, csendes, állhatatos és önfeláldozó erőfeszítéseket tegyenek. Ha komolyan törekszenek arra, hogy hallgatóik érdeklődését lekössék és megtartsák, gondosan kerüljék a feltűnés legkisebb látszatát is. A tékozlás és a külsőségek korában, amikor az emberek a látványosságot a siker tartozékának vélik, Isten kiválasztott hírnökeinek közölni kell, hogy balgaság szükségtelenül pénzt kiadni a cél elérésére. Ha egyszerűen, alázatosan és bátorító méltósággal munkálkodnak és közben minden látványosságot kerülnek, akkor szolgálatuk maradandó befolyást gyakorol hallgatóira. Igaz, hogy szükséges értelmes módon pénzt kiadni az összejövetelek reklámozására és a munka határozott előrevitelére. Krisztus szolgájának ereje mégsem ezekben a külsőségekben található, hanem az Istentől való bizalomteljes függőségben, a segítségért Hozzá küldött legkomolyabb imában, az Ő szava iránti engedelmességben. Több ima, több Krisztushoz való hasonlóság, több Isten akaratával való megegyezés kell, hogy Isten munkáját uralja. Külső pompa és tékozló kiadások nem fogják a munkát elvégezni.

141

Ellen G. White


Isten munkája hatalommal haladjon előre. A Szentlélek keresztségére van szükségünk. Meg kell értenünk, hogy népének soraiba Isten tehetséges és befolyásos férfiakat hoz majd, akik a világ megintésében kiveszik részüket. Nem mindenki törvényszegő és istentelen, aki a világban él. Istennek még sok ezer teremtménye van, akik nem hajtottak térdet Baál előtt. Istenfélő férfiak és nők vannak a bukott egyházakban. Ha nem így volna, akkor nem kaptunk volna ilyen üzenetet: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon... Fussatok belőle én népem." (Jel. 18: 2, 4) Sok őszinte szív sóvárogja a mennyből jövő élet leheletét. Felismerik majd az evangélium szépségét és egyszerűségét, ha azt Isten szavához méltó tisztasággal hirdetik számukra.

Az egészségügyi reform alapelveinek tanítása Népünkre azt a munkát bízták, hogy az egészségügyi reform alapelveit ismertessük. Sokan azt gondolják, hogy az étkezés kérdése nem olyan fontos, hogy azt az evangélium szolgálatához kapcsoljuk. Ez azonban nagy tévedés. Isten szava kijelenti: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." (I. Kor. 10:31) A mértékletesség kérdése, mindazzal, amit magában foglal, fontos szerepet játszik a megváltási tervben. Városi missziónkhoz legyenek alkalmas termeink, ahová meghívhatjuk az érdeklődőket az Ige további tanulására. Ezt az életfontosságú feladatot olyan erőtlenül végeztük, hogy bizonyságtételünk az emberek lelkére kedvezőtlen benyomást gyakorolt. Minden, amit teszünk, kedvezően mutassa be az igazság Szerzőjét, és a harmadik angyali üzenet igazságainak szentségét és fontosságát méltóan képviseljük. Az egészségügyi reform munkája az Úr eszköze, amely által a világ szenvedéseit akarja csökkenteni és gyülekezeteit megtisztítani. Ezért tanítsátok a népet, hogy Isten segítői lehetnek, ha együttműködnek a Mesterrel a testi és szellemi egészség helyreállításán. Ez a mű a menny pecsétjét viseli, és megnyitja majd az ajtót a többi drága igazság előtt. Ez olyan lehetőség, ahol mindenki dolgozhat, aki értelmes módon akar ehhez a munkához tartozni. Ezzel az üzenettel bíztak meg: Tartsátok az egészségügyi reform munkáját előtérben, és oly érthetően mutassátok be annak értékét, hogy az általános érdeklődés észrevehető legyen. Az ártalmas ételektől és italoktól való tartózkodás az igazi vallás gyümölcse. Aki megtért, minden egészségtelen szokását feladja, és egészségtelen hajlamait, kívánságait tökéletes önmegtartóztatással győzi le.

A gazdagok közötti tevékenység Krisztus szolgái éppolyan hűségesen munkálkodjanak a városokban a gazdagokért, mint a szegényekért és alacsony sorsúakért. Sok jómódú ember van, aki fogékony az evangélium üzenetének befolyására, és aki - ha a Bibliát mint a keresztény élet és hit egyedüli forrását mutatják be neki - a Szentlélek indítására megnyitja majd a kaput az evangélium előtt. Élő hitet tanúsítanak majd Isten szava iránt, és a rájuk bízott eszközöket használni fogják, hogy elkészítsék az Úr útját és Istenünknek egyenes pályát készítsenek a sivatagban. Évekig az a nehéz kérdés lebegett szemünk előtt, hogy hogyan tudunk megfelelő és elegendő eszközt előteremteni, hogy missziónkat, amelyet az Úr nyitott meg előttünk, fenntartsuk? Tanulmányozzuk az evangélium világos parancsait, és meglátjuk a honi és külmissziók szükségleteit. A jelek és a gondviselés kinyilatkoztatott eszközei egyesülnek, hogy ösztönözzenek bennünket a beteljesülésre váró munka elvégzésére. Az Úr azt kívánja, hogy gazdag emberek is megtérjenek, és mint az Ő segítő keze cselekedjenek, hogy másokat elérhessenek. Azt szeretné, hogy olyanok, akik a reformáció és 142

Ellen G. White


megújulás munkájában segíthetnének, az igazság drága fényét meglátva, jellemben átalakítva odavezettessenek, hogy a rájuk bízott tőkét Isten szolgálatába állítsák. A nekik juttatott eszközöket használják fel a jóra és az evangélium útjának egyengetésére, hogy ezáltal az minden osztálynak - közel és távol - hirdettessék. Nem fogják értékelni a mennyet a világ bölcsei? Ó, igen; ott békét, nyugalmat és felüdülést találnak majd minden felületeskedés, becsvágy és önszolgálat után. Serkentsétek őket, hogy keressék a békét, boldogságot és örömet, amit Krisztus oly szívesen ajándékoz nekik. Bíztassátok őket, hogy figyelmüket a halandók által elérhető legnagyobb ajándékra, Krisztus igazságosságának ruhájára irányítsák, biztosítva azt a maguk számára. Jézus egy isteni életet és egy minden értéket felülmúló, örök, fontos dicsőséget ajánl nekik. Ha elfogadják Krisztust, akkor olyan tiszteletet érnek el, amelyet a világ nem adhat, sem el nem vehet. Meglátjátok majd, hogy Isten törvényeinek megtartása nagy jutalmat rejt magában. Az irgalmas Megváltó azt parancsolja szolgáinak, hogy gazdagokat és szegényeket egyaránt hívjanak a nagy vacsorára. Menjetek ki az országutakra és az ösvényekre, és kitartó, határozott erőfeszítésekkel késztessétek őket a bejövetelre. Evangéliumi prédikátorok, menjetek a világ gazdagjaihoz, és hozzátok be őket az igazság vacsorájára, amelyet Krisztus készített számukra. Ő, aki drága életét áldozta érettük, így szólt: "Hozzátok be őket, és ültessétek az én asztalomhoz, és én szolgálni akarok nekik." Krisztus szolgái, lépjetek összeköttetésbe ezzel az osztállyal! Ne menjetek el mellettük, mintha reménytelenek volnának! Győzzétek meg őket és erőfeszítéseitek gyümölcseiként embereket láttok majd a mennyben, akik mint megkoronázott győzők, éneklik a győztes diadalénekét. "Fehérben fognak velem járni - mondja az Első és az Utolsó -, mert méltók arra." (Jel. 3:4) Igen keveset fáradozunk azokért a férfiakért, akik a világban felelős állásokat töltenek be. Sokan közülük jó képességekkel rendelkeznek; gazdagok és befolyásosak. Ezek értékes adományok, amelyeket az Úr bízott rájuk, hogy szaporítsák azokat és használják fel mások áldására. Kíséreljétek meg a tehetős emberek megmentését. Kérjétek őket, hogy az Úrtól kapott kincseikből juttassanak vissza egy részt, hogy ezáltal a nagyvárosokban befolyásos központokat rendezhessünk be, ahonnan a bibliai igazság a maga egyszerűségében eljuthasson a néphez. Győzzétek meg arról őket, hogy tegyék kincseiket az Úr oltárára, hogy szolgáinak módjukban álljon jót tenni és dicsőségét előmozdítani.

Munkaerőink számának növelése A hadsereg ereje többnyire a sorkatonaság képességétől függ. Egy bölcs tábornok utasítja tisztjeit, hogy minden katonát aktív szolgálatra képezzenek ki. Arra törekszik, hogy mindegyiknél a legmagasabb teljesítőképesség fejlődjék ki. Ha csak egyedül a tisztjeire támaszkodhatna, sohasem tudna eredményes csatát vívni. Ő azonban seregének minden emberére, azok hűséges és fáradhatatlan szolgálatára számít. A felelősség nagymértékben a sorkatonákon nyugszik. Így van ez Immánuel fejedelem seregében is. Tábornokunk, aki még nem vesztett csatát, önkéntes, hű szolgálatot vár azoktól, akik zászlaja alá sorakoztak. Elvárja, hogy a végső küzdelemben, amely most a jó és a gonosz hatalmak között folyik, mind a prédikátorok, mind a laikusok részt vegyenek. Minden harcosának minden pillanatban készen kell lenni, hogy hűséges szolgálatot végezzen, felelősségének teljes tudatában. A gyülekezet lelki vezetője találjon eszközöket és utakat, hogy a gyülekezet minden tagja részt vállalhasson Isten munkájában. Ez a múltban gyakran másként történt. A terveket 143

Ellen G. White


hogy adottságát mindenki tevékenyen felhasználhassa a szolgálatban - rosszul készítették, és nem hajtották végre tökéletesen. Csak kevesen ismerik fel, hogy ezáltal milyen sok idő és lehetőség ment veszendőbe. Isten országa ügyének vezetői - mint bölcs tábornokok - készítsenek terveket a munkára. Terveik közben adjanak különleges tanítást a laikusoknak, hogy miként dolgozhatnak barátaikért és szomszédaikért. Isten munkáját a Földön addig nem lehet bevégezni, amíg gyülekezeteink tagsága nem gyülekezik újból munkára, és nem egyesíti erőit a prédikátorokkal és a gyülekezeti tisztviselőkkel.

Kereskedelmi központok "Napjainkban, amikor annyit utaznak, több alkalom kínálkozik, hogy mindenféle társadalmi osztályú és nemzetiségű férfival és nővel összeköttetésbe kerüljünk, úgy mint Izráel idejében. A nagy közlekedési ütőerek megezerszereződtek. Isten csodálatosan készítette elő az utat. A sajtó rendelkezésünkre áll a maga sokfajta teljesítményével. Bibliák és iratok amelyek sok nyelven teszik közzé a jelenvaló igazságot - vannak a kezünkben, és ezeket gyorsan elszállíthatjuk a világ minden országába. Azoknak a keresztényeknek, akik a forgalmas kereskedelmi központokban laknak, különleges lehetőségük van. Otthonaikban, szomszédaik között a hívők e városokban sokat fáradozhatnak Istenért. A világhírű üdülőhelyeken és vasúti csomópontokon, amelyek a gyógyulást és szórakozást keresők ezreivel zsúfoltak, legyen állandóan prédikátor és könyvevangélista, akik tudják hogyan lehet a tömeg érdeklődését lekötni. Ezek a szolgák minden lehetőségre figyeljenek, hogy előadhassák a jelen időre szóló üzenetet, és ha lehetséges, tartsanak összejöveteleket. Minden alkalmat ragadjanak meg, hogy szóljanak a néphez. A Szentlélek erejével hirdessék Keresztelő János üzenetét: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt. 3:2) Isten szavát világosan, hatalommal tárjuk fel, hogy akinek füle van a hallásra, hallgassa az igazságot. Ily módon a jelenvaló igazság üzenete eljut azokhoz, akik még nem ismerik, és elviszik otthonaikba a világ minden részében. Hirdetnünk kell az embereknek Isten utolsó, intő üzenetét, és menynyire komolynak kell lennie ezért Biblia-tanulmányozásunknak és buzgalmunknak, hogy a világosságot terjeszthessük! Vajha minden lélek, aki elfogadta Isten világosságát, igyekezne azt másoknak is átadni! Krisztus szolgái menjenek házról házra, tárják fel a Bibliát az embereknek, terjesszenek iratokat, és egyúttal beszéljenek másoknak arról a világosságról, amely lelküket felüdítette. Bölcsen osszanak szét kisebb iratokat a vonaton, az utcán, a tengert átszelő hajókon és a postán. Megbízást kaptam, hogy prédikátorainkat a megmunkálatlan területekre irányítsam, és kérjem őket, hogy használjanak ki minden lehetőséget arra, hogy utak nyíljanak az igazság hirdetése előtt. Néhány városban, ahol az Úr visszajövetelének üzenetét már hirdettük, kénytelenek vagyunk a munkát újrakezdeni, mintha az új terület volna. Mikor lesznek a parlagon levő helyek és bedolgozatlan városok megmunkálva? Minden halogatás nélkül sok helyen kezdődjön meg a magvetés." (Testimonies IX., 109-123)

TANÁCSOK A NAGYVÁROSI MUNKÁHOZ Még nagy munkát kell elvégeznünk, hogy a jelenvaló igazságot mindazokkal közölhessük, akik vétkeik és bűneik miatt halottak. Az Isten által elhívott férfiak megrázó üzeneteket fognak hirdetni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a népet intsék és

144

Ellen G. White


felrázzák. Ha egyeseknek az intés rosszul esik, és a világosságot valamint a bizonyítékokat elvetik, ez azt igazolja, hogy a jelenkorra adott üzenetnek megpróbáló ereje van. Ezt az üzenetet szokatlan módon hirdetik majd. Isten ítéletei nyilvánulnak meg az országban. Mialatt a városokban missziókat állítunk fel, hogy iratterjesztők, Biblia-munkások és gyakorlati orvos-misszionáriusok dolgozzanak azon, hogy különböző osztályokat érjenek el, a nagyvárosokban dolgozzanak felszentelt evangélisták, akik hirdessék olyan határozottan az üzenetet, hogy hallgatóikat magukkal ragadják. Itt az ideje, hogy döntő erőfeszítéseket tegyünk olyan helyeken, ahol az üzenetet még nem hirdettük. Hogyan végezzük az Úr munkáját? Minden helyre hatoljatok be, egy szilárd alapot fektessetek le a maradandó munkához. Az Úr módszereit kövessétek. Ne hagyjátok magatokat a külső látszat által megfélemlíteni, bármily keveset ígérő is az eredmény. Úgy mozdítsátok elő az Úr dolgát, ahogy azt Ő kívánja. Hirdessétek az Igét, és Isten meggyőzi a hallgatókat Szentlelke által. Az Igében ezt olvassuk: "Azok pedig kimentek, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálkodott velük és megerősítette az igét a jelek által, amelyek követték őket." (Mk. 16:20) Sok munkás úgy dolgozik, hogy házról házra járva Biblia-felolvasásokat tart a családokban. A kegyelemben való növekedésüket az Isten akarata alá való rendelésükkel tanúsítják. Ily módon gazdag tapasztalatokat szereznek majd. Amint Krisztus igéjét hitben elfogadják, bíznak benne, engedelmeskednek neki, a Szentlélek munkája nyilatkozik majd meg életükben. Fáradozásaikban rendkívüli komolyság nyilvánul meg és olyan hit, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Életükben a Lélek gyümölcsei látszanak majd meg. Szükségesek azok a tanítások, amelyeket városi misszióink adhatnak. Az a Lélek aki a munka alapítását vezette, megerősít, hogy szolgálatotokat elvégezhessétek. Tanítsátok a népet az Úr útjára ima, a hit gyakorlása és a Szentírás megnyitása által, és olyan gyülekezetet fogtok felépíteni, amely a sziklán, Jézus Krisztuson épült fel. Szolgáljatok alázattal. Soha ne emelkedjetek Krisztus evangéliumának egyszerűsége fölé. Nem a világias fejtegetés művészetével, hanem Krisztusnak, mint a bűnbocsátó Üdvözítőnek a felmagasztalásával fogtok eredményesen lelkeket menteni. Ha alázatosan és a szív szelídségével munkálkodtok Istenért, akkor kinyilatkoztatja majd magát nektek.

Kerüljük a látványosságot Prófétikus térképek, jelképek és különböző ábrázolások alkalmazásával a prédikátor tisztán és érthetően tudja az igazságot előadni. Ez olyan segítség, amely Isten Igéjével összhangban van. Ha azonban a prédikátor olyan nagy költséget okoz, hogy mások nem kaphatnak elegendő eszközt a kincstárból emiatt, hogy területüket ellássák, akkor ez nem egyezik Isten tervével. A munkát a nagyvárosokban Krisztus példája szerint végezzük, ne mesterkélt előadásmód szerint. Ez nem dicsőíti Istent, a Krisztus szeretete által előadott igazság azonban annál inkább.

Hogyan szólítsuk meg hallgatóinkat? Ne fosszátok meg az igazságot méltóságától és befolyásától az előadások olyan bevezetése által, amelyek inkább világiasak, mint mennyeiek. Adjátok tudtára hallgatóitoknak, hogy nem azért tartjátok az összejöveteleket, hogy zenével vagy más külsőségekkel kápráztassátok el őket. Azért hívtátok őket, hogy az ünnepélyes igazságot 145

Ellen G. White


hirdessétek számukra, megintve, felrázva őket halálos álmukból, amely az énnek kedvező gondolkodásukból származott. Az egyszerű igazság olyan, mint egy kétélű, éles kard. Az igazság megismerése ébreszti fel azokat, akik bűneikben és törvényszegéseikben halottak. Krisztus az életét adta, hogy az embereket megmentse a bálványimádástól és az önzéstől. Ő példát hagyott mindazoknak, akik vállalják az evangélium szolgálatát. Isten szolgáinak korunkban ünnepélyes igazságokat kell hirdetniük. Cselekedeteik, módszereik és terveik álljanak összhangban az üzenet fontosságával. Ha az Igét Krisztus tanítása szerint képviselik, akkor hallgatóikat az általuk hirdetett igazságok megragadják majd, és meggyőződnek arról, hogy ez az élő Isten Igéje.

Külsőségek az istentiszteleten Ne kövessenek világi módszereket az Úr követei az emberek megközelítésében. Ha összejöveteleket tartanak, ne függjenek világi énekesektől, és az érdeklődést ne színpadias látványossággal ébresszék fel. Hogyan tudnának azok az emberek lélekkel és értelemmel énekelni, akiket nem érdekel az Isten szava, akik sohasem olvasták Igéjét őszinte vággyal, hogy megértsék annak igazságait? Hogyan lehetne szívük összhangban a szent ének szavaival? Hogyan tudna a mennyei kórus egyesülni a zenével, ha annak előadása csupán formalitás? A formai istentiszteletek káros hatását nem tudjuk eléggé hangsúlyozni; másrészt, az igazi istentisztelet nagy áldásának leírására nem találunk kellő szavakat. Ahol az emberek szívvel-lélekkel énekelnek, ott mennyei énekesek kapcsolódnak be a háladalokba. Isten adományaival képessé tett bennünket, hogy munkatársai lehessünk, azt akarja, hogy szolgái képezzék ki hangjukat, hogy mindenki számára érthetően beszéljenek és énekeljenek. Nem a hangos ének lényeges, hanem a hang tisztasága és a helyes, érthető kiejtés. Szakítsatok időt hangotok kiképzésére, hogy Istent dicsőítő éneketek lágy hangú és ne kemény legyen; süvítő hangok ne üssék meg a füleket. Az éneklés Isten ajándéka; használjátok fel azt Isten dicsőítésére. Válasszatok ki embereket, akik az összejöveteleken az éneket vezetik és jól kezelt hangszerek kísérjék őket. Ne tiltsuk munkánkban a hangszerek használatát. Gondosan szervezzük meg az istentiszteletnek ezt a részét. Istent dicsőítjük, ha a közös éneklésben a gyülekezet minél több tagja részt vesz. Olyan gyakran egyesüljön a gyülekezet az éneklésben, amilyen gyakran csak lehet.

Az igazság helyeslése Ha az igazság előadására törekszetek, gyakran felkeltitek az ellenállást; azonban, ha vitával szálltok szembe az ellenállással, csak erősödik az, és ezt nem engedhetitek meg. Ragaszkodjatok az igenléshez. Isten angyalai őrködnek felettetek, és megértetik veletek, hogyan legyetek hatással azokra, akiknek ellenállásával vonakodtok vitával szembeszállni. Ne időzzetek negatív kérdéseknél, amelyek felmerülhetnek, hanem gyűjtsétek össze elmétekben az igenlő igazságokat, amelyeket szorgalmas kutatás, komoly ima és szívből jövő átadás által mélyen magatokba véshettek. Tartsátok lámpásaitokat készen és égve, szórjatok fénysugarakat mindenfelé, hogy az embereket - ha látják jó munkátokat - mennyei Atyátok dicsőítésére vezethessétek. Ha Krisztus a kísértések pusztájában nem tartott volna ki szigorúan az igazság igenlése mellett, akkor mindazt elvesztette volna, amit meg akart nyerni. Az Ő módszere a legjobb számunkra is, hogyan lépjünk fel ellenfeleinkkel szemben. Csak megerősíthetjük bizonyítékaikat, ha az általuk mondottakat ismételjük. Csak az igazságot helyeseljétek.

146

Ellen G. White


Lehetséges, hogy épp az az ember, aki ellene szólt, megszívleli majd szavaitokat, és az igazsághoz fordul, amely megvilágítja az elméjét. Gyakran mondtam testvéreimnek: ellenfeleitek munkátokról hamisan nyilatkoznak majd. Ne ismételgessétek szavaikat, hanem indokoljátok az élő igazságot, és Isten angyalai megnyitják majd az utat előttetek. Értelmesen végezzük munkánkat. Ne izgassuk fel magunkat, vagy bűnös érzések feléledését se engedjük meg. Krisztuson sem lettek úrrá ilyen érzések. Ő a példaképünk mindenben. A reánk bízott munkához mennyei, szent, alázatos bölcsességre van szükségünk és nem az énünkre. Arra van szükségünk, hogy határozottan ragadjuk meg az isteni erőt. Azok, akik az igazságtól elestek, eljönnek gyülekezeteinkbe, hogy figyelmünket eltereljék arról a munkáról, amelyet az Úr akar elvégeztetni. Nem tehetitek, hogy fületeket az igazságtól a mesékhez fordítsátok. Ne pazaroljatok időt annak meggyőzésére, aki munkátokat gyalázza, hanem nyilvánítsátok ki, hogy Jézus Krisztus lelke vezérel benneteket, és Isten angyalai a helyes szavakat fogják ajkaitokra adni, hogy ellenfeleitek szívét elérhessétek. Ha azonban ők betolakodnak az összejövetelre, akkor azok, akik értelmesek, felismerik majd, hogy ti képviselitek az igazságot. Ezért úgy szóljatok, hogy nyilvánvaló legyen, Jézus Krisztus szól általatok. Vannak olyanok, akik az éneklés különleges adományával rendelkeznek, és vannak idők, amikor egy dal vagy énekkar által üzenet adatik. Ritkán forduljon elő az, hogy az éneklésbe csak kevesen kapcsolódnak bele. Az énektehetség fontos adomány, ezért Isten akarata szerint mindenki ápolja azt és használja fel az Ő dicsőítésére.

ORVOSI MISSZIÓMUNKA A NAGYVÁROSOKBAN Az evangéliumi orvosi missziószolgálatot körültekintően és alaposan végezzük. A lélekmentés ünnepélyes, szent műve határozott, mély és felemelő módon történjék. Hol vannak a munkaerők? Megtért férfiak és nők legyenek a vezetők, akik széles látókörűek, és különbséget tudnak tenni a jó és a rossz között. Jó ítélőképesség kell ahhoz, hogy erre a szolgálatra megfelelő embereket alkalmazzunk, olyan személyeket, akik szeretik Istent és alázatosan járnak előtte, akik hatásos eszközök lehetnek Isten kezében, hogy szándékát emberek felemelését és megmentését - végrehajtsák. Az orvosok az evangélium szolgálatában úttörő munkát végezhetnek. A prédikátor munkájának egybe kell forrnia az övékkel. A keresztény orvos tekintse munkáját a prédikátoréval egyenlőnek. Kétszeres felelősséget visel, mert benne az orvos és az evangélista egyesült! Szent és szükséges munkát kell végeznie. Az orvos és a prédikátor legyen tisztában azzal, hogy ők ugyanabban a munkában szolgálnak. Tökéletes egyetértésben dolgozzanak. Tanácskozzanak együtt. Egységük tanúsítsa, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát adta, hogy megmentse mindazokat, akik Benne mint személyes Megváltójukban hisznek. Azok az orvosok, akik az általános képzettségű orvosoknál nagyobb ismeretre tettek szert, a nagyvárosokban szolgálják az Urat. Kíséreljék meg megnyerni a magasabb köröket. Azok, akik az evangélizációs munkát az orvosi munkával összekötik, hivatásukban éppoly magasan állnak, mint lelki munkatársaik. Fáradozásaikat ne csak a szegény sorsúakra terjesszék ki. Az előkelőbb rétegeket nagyon elhanyagolták. Sokat fogunk az utóbbiak között találni, akik az igazságot elfogadják, mert az igazság következetességét, az evangélium felségességét mutatja be. Néhány tehetséges férfi akit ilyen módon nyertek meg, belép majd az Úr munkájába.

147

Ellen G. White


Az Úr felszólít mindenkit, aki felelős állásban van, mindenkit akire értékes adományait bízta, hogy tehetségét és eszközeit értékesítse szolgálatában. Munkásaink tárják fel világos munkatervüket e férfiak előtt, és mondják meg nekik, hogy mire van szükségünk, hogy a szegényeken és rászorulókon segítsünk és a munkának szilárd alapot vessünk. Egyeseket közülük a Szentlélek indít majd, hogy javaikat az Úrnak adják, hogy ezáltal Isten munkáját előmozdítsák. Szándékát hajtják végre azáltal, hogy segítenek a nagyvárosokban befolyásos központokat létrehozni. Érdeklődő munkások lesznek, akik felajánlják magukat a missziómunka különböző ágaiban.

Egészségügyi munka "Létesítsetek egészséges éttermeket. Azonban ezt a munkát nagy körültekintéssel kell végezni! Ezek az éttermek egyúttal iskolák is legyenek. Az ott alkalmazott munkások állandóan kutassanak és kísérletezzenek, hogy az egészséges ételek előállítását tökéletesíthessék. A nagyvárosokban a tanítás sokkal nagyobb méreteket ölthet, mint a kisebb városokban. Azonban minden helyen, ahol gyülekezet van, tanítsátok meg az embereket az egyszerű és egészséges ételek készítésére, mert ez hasznukra van azoknak, akik az egészség alapelvei szerint akarnak élni. A gyülekezet tagjai közöljék az igazságról nyert világosságot szomszédaikkal is. Létesítsünk több helyen főzőiskolát. Ha ez a munka szerényen kezdődik is, gyakorlott szakácsaink a legjobb tudásukkal tanítsanak meg másokat, és az Úr bölcsességet s értelmet ad majd nekik. Az Úr parancsa ez: "Ne akadályozzátok őket; mert én akarom kinyilatkoztatni magamat nekik, mint az ő Tanítójuk." Isten együtt akar munkálkodni azokkal, akik tervét teljesítik, hogy tanítsák meg az embereket arra, hogyan valósíthatnak meg reformot az étkezésükben egészséges készítmények és olcsó ételek segítségével. Ily módon felbátorodnak a szegények, és elfogadják az egészségügyi reform alapelveit. Segíteni kell őket, hogy szorgalmasak és önállóak legyenek. Kijelentést kaptam, hogy az Úr tehetséges férfiakat és nőket készít fel arra, hogy az ízletes ételeket tetszetős módon készítsék el. Sokan ezek közül fiatalok voltak, azonban néhány idősebb is volt közöttük. Tanítást kaptam, hogy főzőiskolák tartására buzdítsam a népet mindazon helyeken, ahol orvosi missziómunka van. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy az embereket reformra oktassuk. Több világosságot adjunk nekik, mint ami rájuk ragyogott. Tanítsátok őket arra, hogy mindig tökéletesíthetik magukat az ételek elkészítésében, és bátorítsátok őket, hogy nagyon fontos átadni másoknak azt, amit megtanultak. Fontos tanulságokat meríthetünk Krisztus csodáinak leírásából, amint egy menyegzőn a mustról gondoskodott és később, amikor megvendégelte a tömeget. Az egészséges étel eszköz az Úr kezében, hogy a szükségleten segítsen. A minden táplálék mennyei Gondviselője nem hagyja népét tudatlanságban. Mindenkor és minden alkalommal a legjobb ételeket készítik majd el. Csak Krisztus módszereivel lehet a népet eredményesen elérni. Az Üdvözítő úgy érintkezett az emberekkel, mint aki a legjobbat kívánja nekik. Részvétet érzett irántuk, segített rajtuk és megnyerte bizalmukat. Azután felszólította őket: "Kövessetek engem!" (Mk. 1:17) Szükséges, hogy az embereket személyes fáradozásokkal közelítsük meg. Ha kevesebb időt fordítanánk a prédikálásra és több időt szentelnénk a személyes szolgálatra, akkor nagyobb sikereket aratnánk. Segítsük a szegényeket, gondoskodjunk a betegekről, vigasztaljuk a szomorúakat és bánatosakat, tanítsuk a tudatlanokat, tanácsoljuk a 148

Ellen G. White


tapasztalatlanokat. Sírjunk a sírókkal és örvendezzünk az örülőkkel. A meggyőzés ereje, az ima hatalma és Isten szeretetének hatalma e munkát gyümölcsözővé teszi." (Ministry of Healing, 143-144. o.)

VÁROSI MISSZIÓISKOLA A házankénti munka az emberek otthonaiban éppoly fontos, mint a nyilvános előadások. A nagyvárosokban vannak emberek, akiket nyilvános előadások által nem lehet elérni. Őket keressük úgy, mint a pásztor keresi elveszett juhát. Szorgalmasan és személyesen kell értük fáradozni. Ha a személyes munkát elhanyagolják, akkor sok értékes alkalom megy veszendőbe, amelyeket - ha helyesen használták volna fel - határozottan a munka előmozdítására lehetett volna használni. Az igazság előadása a nagy gyülekezetekben felkelti az érdeklődést, és igen fontos, hogy ezt személyes munkával erősítsük meg. Tanítani kell minden embert, aki az igazságot meg akarja ismerni, hogy kutassa szorgalmasan Isten Igéjét. Valakinek segíteni kell őket, hogy biztos alapra építsenek. Milyen fontos, hogy vallásos tapasztalatuk e kritikus idejében Biblia-munkások segítsenek nekik, és nyissák meg értelmük előtt Isten szavának kincsesházát! A városokban jól megalapozott munkát végezhetünk, ha az előadások ideje alatt munkásképző tanfolyamot tartunk. A Biblia-iskolával és a városi misszióval álljanak kapcsolatban Krisztus tapasztalt szolgái, és mély lelki értelemmel oktassák a Bibliamunkásokat, hogy naponta teljes szívvel tudjanak együttműködni velük a nyilvános munkában. Ha azután férfiak és nők megtérnek az igazsághoz, akkor a misszió vezetői sok imával mutassák be ezeknek az újonnan megtérteknek, hogyan fogadhatják be szívükbe az igazság hatalmát. Az ilyen misszió, ha bölcsen vezetik, fényforrás lesz a sötét helyen. A missziómunka megalapozásánál lényegesek az ilyen városi missziók; azonban nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy az élen álló személyeknek minden pontot gondosan kell vizsgálni, hogy minden Isten dicsőségét szolgálja. Ezekben a missziókban a fiatal férfiak és nők olyan kiképzést nyernek, amely arra képesíti őket, hogy a Mesternek dolgozzanak. Ha azonban hiányzik belőlük a szilárd jellem és az átadás lelkülete, akkor a fáradozások, hogy Isten munkájára kiképezzék őket, hiábavalók lesznek. A kiválasztottság magasztos érzése, a tisztesség, az igazság szentsége és a munka fenséges jelleme nélkül nem érhetnek el eredményt. Ugyanez érvényes Isten idősebb szolgáira is. Ha az igazság nem szentelte meg őket, akkor az oltalmuk alatt állóknak nem tudnak felemelő, nemesítő és megfinomító nevelést adni. Misszióink legyenek mentesek minden helytelen szokástól, nyersességtől és hanyagságtól. Minden, ami velük összeköttetésben áll, hibátlan legyen. Mindenki, aki abban munkálkodik, a hívők példaképe legyen. Minden pillanatban szükség van arra, hogy titkos imákat küldjenek Istenhez és szoros kapcsolatban legyenek Vele. Csak így arathatnak győzelmet. A misszió berendezése olyan legyen, hogy a lelkeket a kísértésektől megóvja. Minden szentségtelen szenvedélyt győzzön le a megszentelt értelem hatalma, és az Istentől adott kegyelem. Ha egy férfi, akit méltónak találtak arra, hogy intézményeinkben vagy misszóinkban felelős állást töltsön be, visszaél az iránta tanúsított bizalommal, és átadja magát Sátánnak az igazságtalanság eszközeként, hogy a gonosz magot vesse, akkor a leggonoszabb csalók egyikévé válik. Az ilyen romlott jellemtől az ifjúság tisztátalan gondolatokat tanul el, amelyek szégyent hoznak és bűnhöz vezetnek.

149

Ellen G. White


Férfiak és nők, akik a missziók élén állnak, szoros összeköttetésben éljenek Istennel, hogy tiszták maradhassanak, és értsenek az ifjúsággal való bölcs foglalkozáshoz úgy, hogy azok gondolatai tiszták és romlatlanok maradjanak. Felemelő és nemesítő oktatásokat adjatok nekik, hogy az értelem állandóan tiszta, Krisztushoz hasonló gondolatokkal telítődjék. "És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta." (I. Jn. 3:3) Amilyen tiszta Isten az Ő birodalmában, olyan tiszta legyen az ember is a magáéban. Olyanná is lesz, ha Krisztus, a dicsőség reménysége formálódott ki benne; mert Krisztus életét, gondolkodását és jellemét tükrözi vissza. Ha egy városban missziót alapítanak, akkor testvéreink tanúsítsanak érdeklődést az iránt, és ezt az érdeklődést mutassák ki a gyakorlatban, határozott tettekkel. A misszionáriusoknak nehéz, önmegtagadó munkát kell végezni, kevés fizetésért, úgyhogy munkájukért és anyagi előnyeikért senki se irigyelje őket. A missziómunkát gyakran minden látható eszköz nélkül végzik olyan férfiak és nők, akik naponként kérik Istent, hogy a munka előmozdításához szükséges eszközöket adja meg nekik.

ALAPOSSÁG Krisztus szolgáin ünnepélyes felelősség nyugszik. Munkájukat körültekintően végezzék! A tapasztalatlan tanítványokat bölcsen és óvatosan vezessék, lépésről lépésre, előre és felfelé, amíg minden alapvető pontot fel nem tártak előttük. Semmit ne titkoljunk el előlük. Azonban ne tárgyaljuk meg az első néhány összejövetelen az igazság minden pontját. Fokozatosan, elővigyázatosan kell a tanítónak Isten Lelkétől felkent szívvel, a szükséges táplálékot adni a hallgatóknak. A prédikátorok ne tekintsék addig munkájukat befejezettnek, amíg azok, akik az igazság tanait elfogadták, a megszentelő erő befolyását nem érzik és meg nem tértek. Ha Isten szava, mint kétélű éles kard hatol a szívbe, felébresztve a lelkiismeretet, akkor sokan azt hiszik, hogy az elegendő, pedig a munka csak akkor vette kezdetét. Az igazság jó benyomást tett a hallgatókra, Sátán azonban le fogja azt rontani, ha állhatatos imaélet által meg nem erősítik. A munkások ne hagyják abba munkájukat. Az igazság ekéjének mélyebbre kell hatolni, és ezt úgy érhetjük el, ha azon fáradozunk, hogy az igazság kutatóinak meggyőződését erősíthetjük. A munkát sokszor befejezetlenül hagyják, és így néha az semmivé válik. Néha - azután, hogy az emberek egy csoportja elfogadta az igazságot - a prédikátor úgy gondolja, hogy azonnal egy új területre kell mennie; és előfordul, hogy erre minden alaposabb vizsgálat nélkül felhatalmazzák őt. Ez helytelen; a megkezdett munkát fejezze be, mert ha befejezetlenül hagyja, többet árt, mint amennyi jót tesz. Egy terület sem kecsegtet olyan csekély eredménnyel, mint az, amit éppen csak megműveltek, mert így a gaz még jobban látszik majd benne. Az ilyen munkamódszer által a lelkeket Sátán támadásainak és más felekezetek ellentmondásainak tesszük ki, és így olyan helyekre sodródnak, ahol többé nem érhetők el. Jobb volna, ha a prédikátor el sem kezdené a munkát, ha nem tudja a legnagyobb alapossággal végezni azt. Minden új megtértnek véssük szívébe, hogy az igazság mint maradandó ismeret, csak a legkomolyabb kutatás és kitartó tanulás által érhető el. Általában azok, akik az általunk hirdetett igazságot elfogadták, előzőleg nem voltak a Szentírás szorgalmas tanulói, mert a nagy egyházakban nagyon ritkán tanulmányozzák komolyan Isten szavát. Az emberek elvárják, hogy prédikátoraik kutassák az Írást és magyarázzák tanításait. Sokan úgy fogadják el az igazságot, hogy nem kutatták mélyebben az alapelveket, és amikor ellenállásba ütköznek, addigra az őket megerősítő alapokat és bizonyítékokat

150

Ellen G. White


elfelejtették már. Addig eljutottak, hogy az igazságot elhitték, de tökéletesen nem tanulták meg, hogy mi az igazság, és nem növekedtek fokról fokra Krisztus ismeretében. Az ilyen jámborság gyakran üres formasággá torzul, és ha az előadásokat, amelyek őket felrázták, többé nem hallják, akkor lelkileg meghalnak. Ha azok, akik elfogadták az igazságot, nem tértek meg alaposan, életükben és jellemükben nem történt gyökeres változás, nem fognak kitartani a kísértések próbái alatt, mert nem kapcsolódott lelkük az örök Sziklához. Ha a prédikátor továbbmegy és a dolog újszerűsége szertefoszlik, akkor az igazság elveszíti vonzerejét, és ezek a lelkek nem árasztanak szentebb befolyást, mint azelőtt. Isten munkáját nem lehet hanyagul és kontár módjára végezni. Ha egy prédikátor új területre megy, alapos munkát végezzen. Ne elégedjen meg addig eredményével, amíg a legkomolyabb munkával és a menny áldásával megtérteket nem vezethet el az Úrhoz, akik felelősségük teljes tudatával rendelkeznek, és a rájuk bízott munkát el akarják végezni. Ha a rábízottakat helyesen oktatja, akkor munkája nem esik szét, amikor új területre távozik, hanem elég szilárd lesz, hogy fennmaradjon. A prédikátornak nincs joga munkáját a szószékre korlátozni és hallgatóit személyes segítség nélkül hagyni. Törekedjen arra, hogy megértse az embereket terhelő nehézségek természetét. Beszélgessen és imádkozzon az érdeklődőkkel, adjon nekik bölcs tanácsot úgy, hogy végül "minden embert tökéletesen állassunk elő a Krisztus Jézusban." (Kol. 1:28) Biblia-tanítása őszinte és határozott legyen, hogy a lelkiismeretet meggyőze. Az emberek általában oly kevéssé ismerik a Bibliát, hogy a bűn természetéről és gyógyításáról gyakorlati, világos oktatást kell adni nekik. Egy munkás soha sem hagyhatja a munka némely részét elvégezetlenül, mert neki azt kellemetlen végrehajtani, azt gondolva, hogy az utána következő munkás majd elvégzi azt. Ha ez mégis így történik, és a következő munkás feltárja, amiket Isten elvár népétől, néhányan visszahúzódnak és azt mondják: "Az a prédikátor, aki az igazsághoz vitt bennünket, nem említette ezeket a dolgokat." Megsértődnek az igei elvárások miatt. Egyesek nem akarják a tizedet elismerni, és elfordulnak azoktól, akik az igazságot hiszik és szeretik. Ha más, újabb pontokat közölnek velük, akkor így szólnak: Minket nem így tanítottak! - és vonakodnak hitükben továbblépni. Mennyivel jobb lett volna, ha az igazság első követe a megtérteket hűségesen és alaposan tanította volna az igazság minden lényeges pontjára, még akkor is, ha így kevesebb lélek csatlakozik a gyülekezethez munkája által! Isten jobban gyönyörködik hat alaposan megtért lélekben, mint hatvanban, akik azt állítják, hogy követik az igazságot, anélkül, hogy teljesen megtértek volna! A prédikátor feladata az is, hogy azokat, akik az ő munkássága alatt fogadták el az igazságot, megtanítsa arra: a tizedet az Istentől való függőségük elismeréseképp hozzák be Isten tárházába. Az új megtértnek világosan tudtára kell adni, hogy kötelessége az Úrnak járó részt megadni. A tizedfizetés parancsa oly egyszerű, hogy áthágói semmi mentséget sem hozhatnak fel. Ha a prédikátor elmulasztja e pont feltárását, akkor munkájának nagyon fontos részét hanyagolja el. A prédikátorok hangsúlyozzák a nép előtt annak fontosságát is, hogy Isten munkája érdekében más terheket is vállalniuk kell. Senki sem kapott a jó cselekedetek alól felmentést. A népet oktatni kell, hogy Isten ügyének minden területe nyerje el támogatásukat és kösse le érdeklődésüket. Tanítsuk újra és újra: A nagy misszióterület áll nyitva előttünk. A népnek meg kell érteni, hogy az Igének nem a hallgatói, hanem a megtartói nyerik el az örök életet. Tanítani kell őket arra is, hogy azoknak, akik Krisztus kegyelmének részesévé akarnak válni, nemcsak 151

Ellen G. White


javaikkal kell hozzájárulni az igazság előbbre viteléhez, hanem önmagukat is maradéktalanul oda kell áldozni. Néhány prédikátor könnyen eltéríthető munkájától. Vagy elbátortalanodik vagy otthoni kötelességei kötik le, és hagyja, hogy a növekvő érdeklődés a figyelem hiánya miatt meghaljon. A munka így jelentkező vesztesége majdnem beláthatatlan. Ha az igazság hirdetésén fáradozunk, akkor a prédikátor tegyen meg mindent az erejéhez képest, felelőssége teljes tudatában az Isten munkája előbbre vitelére. Ha erőfeszítései meddőnek tűnnek, akkor komoly imával igyekezzen felfedezni, hogy teljes értékűek-e cselekedetei vagy sem. Önvizsgálattal alázza meg magát Isten előtt, hitben igényelje az isteni ígéreteket, és azután folytassa munkáját, míg nem érzi, hogy kötelességét hűségesen teljesítette, és mindent megtett, ami hatalmában volt, hogy a kívánt célt elérhesse. Még a legnagyszerűbb szolgálatot sem fogadja el Isten, ha az ember az ént mint élő és önmagát átadó áldozatot az oltárra nem helyezi. A gyökérnek szentnek kell lenni, máskülönben nem hozhat egészséges, jó, Istennek tetsző gyümölcsöt. Míg a világi becsvágy, földi tervek és az emberek szándékai elmúlnak, mint a fű, addig "az értelmesek fénylenek mint az ég fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké." (Dn. 12:3)

HA ELLENÁLLÁSSAL TALÁLKOZUNK Prédikátoraink és tanítóink Isten szeretetét hirdessék a tévelygő világnak. Tapintattal szóljuk az igazság szavait. Minden bűnössel Krisztus szelídségével bánjunk. Ha az emberek nem értik meg azonnal az igazságot, ne korholjátok, ne bíráljátok vagy rágalmazzátok őket. Gondoljatok arra, hogy nektek Krisztust az Ő szelídségében, alázatosságában és szeretetében kell ábrázolnotok. Számítanunk kell arra, hogy hitetlenséggel és ellenállással találkozunk. Az igazság mindig küzdött ezekkel az elemekkel. De ha a legelkeseredettebb ellenállásra is találtok, ne ítéljétek el ellenfeleiteket. Lehet, hogy azt gondolják, mint Pál - a megtérése előtt -, hogy Istennek szolgálnak. Ezért türelmet, szelídséget és jóságot kell tanúsítanunk irántuk. Ne uralkodjon bennünk az az érzés, hogy nehézségeket kell elviselni és küzdelmeket végigszenvedni, mert népszerűtlen igazságokat hirdetünk. Gondoljatok Jézusra és arra, hogy mennyit tűrt érettetek, és hallgassatok! Még ha megsértenek vagy hamisan vádolnak benneteket, se panaszkodjatok, ne zsörtölődjetek; ne engedjétek, hogy a szemrehányás vagy az elégedetlenség gondolatai uralkodjanak rajtatok. Egyenes úton járjatok, "magatokat a pogányok között jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jócselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent, a meglátogatás napján." (I. Pt. 2:12) A tévelygők iránt szelídek legyetek, hiszen ti is még röviddel ezelőtt nem a sötétségben voltatok-e, bűneitektől megkötözve? Nem akartok-e azért a türelemért, amelyet Krisztus értetek tanúsított, mások iránt gyöngédek és türelmesek lenni? Isten többször figyelmeztetett bennünket, hogy legyünk nagyon kedvesek azok iránt, akik visszautasítanak minket, nehogy egy lelket is rossz irányba befolyásoljunk. Krisztussal Istenben elrejtett életünk legyen. Csak azután mutathatjuk be Őt helyesen a világ előtt. Állandóan imádkozzunk: "Uram, taníts engem úgy cselekedni, mint ahogyan Jézus cselekedett volna az én helyemben." Bárhol is vagyunk, világosságunk Isten dicsőségére jó cselekedetek által ragyogjon. Ez életünk nagy, fenséges hivatása.

152

Ellen G. White


Az igazságtalanság bölcs elítélése Az Úr azt kívánja, hogy népe más módszert kövessen, mint eddig, az igazságtalanság elítélésében, még ha jogos lenne is annak elítélése. Többre akar bennünket használni, mint vádakat szórni az ellenfeleinkre. Ezáltal még távolabb űzzük őket az igazságtól. Krisztus nem azért jött, hogy válaszfalakat emeljen, és állandóan azt vesse az emberek szemére, hogy tévedtek. Aki a becsapottakat fel akarja világosítani, annak közeledni kell hozzájuk és szeretettel munkálkodni értük. Szent befolyás központjává kell váljanak. Az igazság védelmezésekor a legelkeseredettebb ellenfeleket is tisztelettel és kímélettel kezeljük. Néhányan fáradozásainkat nem méltányolják, és az evangélium meghívását lebecsülik. Mások azonban, akikről azt gondoljuk, hogy Isten kegyelmének határát már átlépték, megnyerhetők Krisztus számára. A nagy küzdelem utolsó munkája azok felvilágítása legyen, akik a világosságot és a bizonyságtételt nem vetették el, azonban mégis éjszakai sötétségben éltek és tudatlanságból az igazság ellen harcoltak. Mindenkivel mint őszinte emberrel foglalkozzatok. Ne szóljatok és ne tegyetek olyat, ami valakiben a hitetlenséget szilárdítaná meg. Ha megkísérli valaki, hogy Krisztus szolgáit vitába vonja politikai vagy más kérdésben, ne hallgassatok se rábeszélésre, se kihívásra. Szilárdan és határozottan vigyétek előre Isten munkáját, de Krisztus szelídségével és oly nyugodtan tegyétek, amennyire csak lehetséges. Ne hallgassatok emberi dicsekedésre. Ne vegyétek figyelembe az önhittség jeleit. Látsszon meg rajtatok, hogy Isten hívott el benneteket a szent igazság hirdetésére; prédikáljátok Isten Igéjét, legyetek szorgalmasak, komolyak és buzgók. Tanításaitok befolyása tízszerte nagyobb volna, ha gondosan ügyelnétek kifejezéseitekre. Szavak, amelyek az élet illatává lehetnének, az azokat kísérő lelkületet miatt a halál illatává válhatnak. Gondoljatok arra, hogy ha lelkületetekkel vagy szavaitokkal csak egy lélek előtt is bezárjátok az ajtót, akkor az a lélek az ítéletkor szembeszáll veletek. Amikor a bizonyságtételekre utaltok, ne érezzétek kötelességeteknek, hogy belevéssétek azt hallgatóitok elméjébe. A felolvasás gondolataiba ne keverjétek bele saját szavaitokat, mert így hallgatóitok képtelenek lesznek megkülönböztetni Isten szavát a ti szavaitoktól. Óvakodjatok attól, hogy az Úr szavával bosszúságot okozzatok. Reformokat szeretnénk látni; és mivel nem látjuk azt, amit szeretnénk, gyakran megengedjük egy gonosz léleknek, hogy epét csepegtessen poharunkba, másokat is megkeserítve. Meggondolatlan szavaink felizgatnak és lázadásra indítanak embereket. Minden prédikációtok, minden mondat, amelyet leírtok - ha helyes is - egy csepp epe által a hallgató vagy olvasó számára méreggé válik. Jó és tetsző szavaitokat azért az egy méregcseppért elvetik majd, míg mások befogadják a mérget, mert szeretik a kemény szavakat. Követik példátokat, és ugyanúgy beszélnek, mint ti. A gonoszság így sokszorozódik. Aki az igazság örök alapelveit akarja előadni, annak szüksége van a szent olajra, amely a két olajágból árad a szívbe, ahol megújító szavakká változik, amelyek sosem izgatnak. Az igazságot szeretettel szóljuk. Akkor az Úr Jézus Szentlelke által megadja majd a szükséges erőt. Ez az Ő munkája.

Hogyan válaszoljunk az ellenvetésekre? Jobban felhasználhatjuk időnket és erőnket, mint hogy ellenségeink sokszor gyalázó és torzító kifogásain időzünk. Mialatt a drága időt azzal töltjük, hogy tisztességtelen ellenfeleink ferdítéseit és szófordulatait követjük - hitre vágyó emberek vesznek el ismeret híján. Vannak, 153

Ellen G. White


akik Sátán által kitalált, értelmetlen tételeket tárnak az emberek elé, miközben azok táplálékért, alkalmas időben való eledelért kiáltanak. Az igazság gyakorlott ellenfelei olyan kibúvókat eszelnek ki, amelyeket nem bölcs dolog ezrekkel tudatni. Sokaknak eszükbe sem jutottak volna ezek a gondolatok, ha mi nem közöltük volna velük. Krisztus tanítási módszerét kövessük. Világosan és egyszerűen beszélt, a dolgok mélyére hatolt, és ezt minden ember előtt érthetővé tette. Nem bölcs dolog az, ha túlzottan nyíltak vagyunk, és egy pontról mindent elmondunk, amit csak lehet, amikor egy kevés bizonyítékkal a dolog megmagyarázható volna, és gyakorlati célját elérve az ellenfelet meggyőzi és hallgatásra bírja. Ha mi félre is teszünk minden akadályt ma és ellenfelünket hallgatásra bírtuk úgy, hogy már nincs ellentmondása, azért holnap ismét visszatérhet a dologra, és ezt így folytatja, mert nem szereti az igazságot és nem akarja a világosságot elfogadni, nehogy sötétségeit vagy tévedéseit valaki elvegye tőle. Krisztus három és fél évig tanított, azonban e rövid idő alatt mégis nagy munkát végzett. Ugyanígy a történelem utolsó napjaiban is rövid idő alatt kell sokat elvégeznünk. Mialatt arra készülnek, hogy tegyenek valamit, lelkek vesznek el a világosság ismeretének hiánya miatt. Ha emberek, akik a bibliai igazság bemutatásával és védelmével foglalkoznak, vállalják, hogy megvizsgálják és kimutatják azok érveléseit és ellentmondásait, akik Isten igazságát becstelenül hazugsággá változtatják, akkor Sátán elegendő ellenfelet támaszt, hogy állandóan lefoglalja őket az írással, miközben a munka más ágai hiányt szenvednek emiatt. Jeruzsálem falai építőinek lelkületével bírjunk! "Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék!" (Neh. 6:3) Ha Sátán le tudja kötni az embereket azzal, hogy állandóan az ellenfeleik kifogásaira válaszolnak, és így megakadályozza őket a jelenkor legfontosabb munkájának végzésében, akkor elérte ördögi célját.

KERÜLJÜK A VITÁKAT! Fiatal prédikátorok kerüljék a vitákat, mert ez nem növeli a lelkiséget és a szív alázatát. Egyes esetekben elkerülhetetlen, hogy a büszke dicsekvővel, aki Isten igazsága ellen szól, nyilvános vitában szembeszálljunk; azonban az ilyen alkalmak rendszerint - akár szóban, akár írásban történnek - több kárt okoznak, mint hasznot. A nyilvános vita után még nagyobb a felelőssége a prédikátornak, hogy az érdeklődést fenntartsa. Legyen tudatában annak a visszahatásnak, amely a vallási kérdések feletti izgalom miatt következhet be, és ne hagyja magát elbátortalanítani. A vitáknak általában az a hatása prédikátorainkra, hogy önbecsülésük nő és önelégültté válnak. Még tovább mehetünk: Azok a prédikátorok, akik szívesen vitatkoznak, nem alkalmasak a gyülekezeti pásztorságra. Begyakorolták magukat, hogy az ellenfelekkel szembeszálljanak, hogy szúró megjegyzéseket tegyenek; és így nem tudnak leereszkedni, hogy a bánatos, vigaszt kereső szíveken segítsenek. Ha a prédikátorok népszerűtlen igazságot képviselnek, amely nehéz keresztet jelent, akkor legyenek elővigyázatosak. Minden szót pontosan, Isten akarata szerint mérlegeljenek. Ne használjanak metsző szavakat. Az igazságot alázattal kell feltárni, a lelkek iránti legmélyebb szeretettel és a megváltásukért való komoly vággyal, és ezután hagyjuk, hogy az igazság maga végezze el munkáját.

154

Ellen G. White


A nyilvános vitákat nem lehet mindig elkerülni. Azok az emberek követelhetik e vitákat, akik szívesen hallgatják az ellenfelek küzdelmét. Mások őszinte indítékokból szolgáltatnak okot vallási kérdések nyilvános megbeszélésére, mert minden bizonyítékot szeretnének hallani; azonban ha csak lehetséges, kerüljük az ilyen szócsatákat. Ezek általában a harci kedvet erősítik, és gyengítik a tiszta szeretetet és a szent együttérzést, amelynek állandóan élnie kell a keresztény szívben még akkor is, ha véleményük különböző. Korunkban a viták iránt való igény nem igazi bizonyítéka az igazság iránti komoly vágynak. Az újdonság és az izgalom szeretetéből ered, amely általában a vitákat kíséri. Az igazság sokkal ünnepélyesebb és jelentősebb következményeiben annál, semhogy elfogadását vagy visszautasítását kis dolognak tartsuk. Megvitatni az igazságot csak azért, hogy bemutassuk az ellenfelekkel küzdők ügyességét, sajnálatra méltó eljárás, és nagyon csekély mértékben segíti az igazság előrehaladását. Az igazság ellenfelei úgy mutatják meg ügyességüket, hogy a védők álláspontját tévesen ábrázolják. Rendszerint kigúnyolják a szent igazságot, és hamis megvilágításban tárják a nép elé. A tévedések által meghomályosodott és a bűn által megromlott lelkek nem tudják megkülönböztetni e ravasz emberek indítékait és szándékait, így előttük elrejthetik s meghamisíthatják az igazságot. A vitázó emberek miatt csak ritkán lehet az utóbbiakat a helyes alapelvekre rávezetni. Gyakran erős döféseket is alkalmaznak, személyeskednek, és sok esetben mindkét részről gúnyolódások és tréfálkozások hangzanak. A lelkek iránti szeretet elvész a győzelem kivívása iránti vágy miatt. A következmény: többnyire elkeseredett és mély előítélet. Sokan inkább a sötétséget választják, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak. Vannak azonban olyanok, akik az igazságot más módon és más körülmények között hallják meg, és ha alkalmuk lett volna arra, hogy a bizonyítékokat íráshelyet íráshellyel összevetve önmaguk mérlegeljék, akkor Isten szavának tisztasága megragadta volna őket. Prédikátoraink nagyon elővigyázatlanul cselekedtek, amikor cselszövő emberek megtévesztő hamisságait - amelyek elrejtik és hatástalanná teszik Jehova ünnepélyes és szent igazságát - nyilvánosságra hozták. Ezek az alattomos emberek, akik lesben állnak, hogy az istenfélő embereket becsapják, minden szellemi erejüket arra fordítják, hogy Isten Igéjét elferdítsék, a tapasztalatlanokat és gyanútlanokat becsapják, és megrontsák őket. Nagy hiba volt azokat a bizonyítékokat nyilvánosságra hozni, amelyekkel az Isten igazságának ellenfelei harcolnak, mert így a különböző társadalmi osztályokat olyan bizonyítékokkal látják el, amelyekre sokan nem is gondoltak volna. Valakinek ezért a balga vezetésért el kell számolni. A szent igazság elleni bizonyítékok ravasz befolyásukkal hatással vannak azok lelkére, akiket az igazság erejéről nem jól tanítottak meg. Az emberiség erkölcsi érzéke a bűnnel való összeköttetése révén általában eltompult. Haszonlesés, az őszinteség hiánya és a különböző bűnök, amelyek az elfajult korban uralkodnak, az elmét befogadóképtelenné teszik az örök dolgok iránt, úgyhogy Isten igazságát nem ismerik fel. Ha ellenfeleink téves bizonyítékait nyilvánosságra hozzuk, az igazságot és a tévedést egyenlő értékűvé tesszük az emberek szemében. Ha ehelyett az igazságot a maga tisztaságában tárjuk a nép elé, hogy ünnepélyességét és fontosságát láthassák és elismerhessék, akkor a világos bizonyítékok meggyőzik és előkészítik őket, hogy az ellenfelek által megkísérelt bizonyításokkal szembe tudjanak szállni. Azok, akik az igazságot kutatják és Isten akaratát szeretnék megismerni, akik hűek a világossághoz és kötelességeiket lelkiismeretesen végzik, biztosan tudatára jutnak majd, vajon ez a tan Istentől van-e, mert minden igazságra elvezéreltetnek.

155

Ellen G. White


Ha a munka előmozdítása és Isten dicsőítése megkívánja, hogy az ellenféllel szembeszálljunk, akkor az igazság védelmezői gondosan, alázatosan vegyék fel a küzdelmet. Önvizsgálattal, bűnvallással, komoly imával és gyakran böjttel kérjék Istent, hogy segítsen nekik a megmentő drága igazságot győzelemre vinni, miáltal a tévelygés igazi arculata megmutatkozhat és védői teljes vereséget szenvednek. Ne menjetek bele úgy a vitába - amikor nagy tét forog kockán -, hogy képességeitekre és az erős bizonyítékokra bízzátok magatokat. Ha nem tudjátok elkerülni a vitát, bocsátkozzatok bele; ezt azonban Istenben bízva tegyétek, alázatos szívvel és Jézus indulatával, aki azt mondta, hogy tanuljunk Tőle, a szelíd és szívből alázatos Mestertől.

HIBÁS MÓDSZEREK Vannak okos emberek, akik jó Írás-ismerettel rendelkeznek, azonban hibás munkamódszerük nagymértékben csökkenti használhatóságukat. Egyesek, akik a lélekmentés munkájára szentelik magukat, nem érnek el nagy eredményeket, mert nem végzik alaposan szolgálatukat, amelyet nagy lelkesedéssel vállaltak. Mások makacsul képviselik előítéleteiket, és közben elmulasztják tanításukat a nép szükségletéhez szabni. Sokan nem ismerik fel azt a szükségletet, hogy a körülményekhez alkalmazkodjanak és ott érjék el az embereket ahol vannak. Nem azonosítják magukat azokkal, akikért fáradoznak, hogy elérjék a kereszténység bibliai mértékét. Néhányan azért nem érnek el eredményt, mert csak az érvelés erejében bíznak, és nem kiáltanak buzgón Istenhez bölcsességért, hogy vezesse őket, és az Ő kegyeleme szentelje meg fáradozásaikat. A prédikátorok ne várjanak sokat azoktól, akik még a tévedések sötétjében tapogatóznak. Munkájukat körültekintően végezzék, és Istenben bízva közöljék a kereső léleknek a Szentlélek titokzatos megelevenítő befolyását, abban a tudatban, hogy munkájuk nélküle eredménytelen lesz. A lelkekkel való érintkezésben türelmesek és bölcsek legyenek, és gondoljanak arra, hogy a körülmények milyen sokfélék, melyek annyira eltérő jellemtulajdonságokat alakítottak ki az emberekben. Szigorúan őrizkedjenek attól, hogy saját énjük előtérbe lépjen, és ezáltal Jézust figyelmen kívül hagyják. Néhány prédikátor eredménytelen, mert nem fordítja teljes erejét a munkára, pedig nagyon sok függ a kitartó, jól előkészített szolgálatától. Ők nem igazi szolgák, a szószéken kívül nem végzik munkájukat. Elhanyagolják kötelességüket, hogy házról házra menve, bölcsen munkálkodjanak a családokban. Arra van szükségük, hogy az igazi keresztény udvariasságot gyakorolják, amely barátságossá és figyelmessé teszi majd őket a rájuk bízott lelkek iránt. Igaz komolysággal és hűséggel munkálkodjanak értük, megmutatva nekik az élet útját. A prédikátori tisztségben vannak olyan férfiak, akik látszólag eredményesek, mivel emberi befolyás által hatnak a lelkekre. Uralkodnak hallgatóik érzésein, hol sírásra, hol nevetésre serkentik őket. Ilyen munkával sokakat rábírnak arra, hogy Jézust megvallják, és azt hiszik, hogy csodálatos ébredés keletkezett; a próbáknál azonban munkájuk összedől. Az érzéseket felizgatták, és sokakat magával ragadott az ár, amely látszólag ég felé tört; azonban a kísértések erős áradatában elsodortatnak, mint egy vízen úszó fadarab. A munkás becsapta önmagát, és hallgatóit tévútra vezette. A prédikátorok legyenek résen, nehogy saját terveikkel keresztezzék Isten szándékait. Sokan abban a veszélyben forognak, hogy Isten munkáját hátráltatják, szolgálatukat csak bizonyos helyre korlátozzák, és nem mutatnak különösebb érdeklődést aziránt, hogy a munka különböző területein fáradozzanak. 156

Ellen G. White


Vannak néhányan, akik gondolataikat egy tárgyra összpontosítják, és más kérdéseket kizárnak az életükből, amelyek éppoly fontosak lehetnek. Ezek egyoldalú emberek. Egész erejüket arra az egy tárgyra fordítják, amely őket éppen foglalkoztatja. Ez a kedvenc téma uralja gondolataikat és egész életüket. Számukra minden más a háttérbe szorul. Minden ide vonatkozó témát bizonyítékul használnak fel addig, amíg ez hallgatóikat elfárasztja. Néhány prédikátor úgy véli, hogy az eredmény eléréséért nagy összejövetelekre van szükség, és az igazság üzenetét színpadias külsőségekkel kell előadni. Ez azonban közönséges tűz, amelyet az Isten által gyújtott láng helyett használnak. Ez nem szolgálja Isten dicsőségét. Ne feltűnést keltő jelenségek által és nagy költekezéssel, hanem Krisztuséhoz hasonló módszerrel végezze munkáját. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak. 4:6) A leplezetlen igazság, amely vág, mint a kétélű éles kard, az áthágásoktól és bűnöktől holt lelkeket új életre serkenti. Az emberek felismerik majd az evangéliumot, ha azt Isten szándékaival összhangban hirdetik a számukra.

A MÉRTÉKLETESSÉGI MUNKA A mértékletesség barátai között a h.n. adventisták álljanak az élen. Már évekkel ezelőtt megvilágította ösvényünket egy fénysugár, az alapelvek helyes reformjait illetőleg, és felelősek vagyunk Isten előtt, hogy ezt a világosságot másokkal is közöljük. Évekkel ezelőtt az egyik legfontosabb kötelességünknek tartottuk a mértékletességi alapelvek terjesztését. Bár ma is így lenne! Iskoláink és szanatóriumaink Krisztus kegyelmének erejéről tanúskodjanak, és alakítsák át az egész embert - testét, lelkét és gondolkodását. Gyógy- és tanintézeteink legyenek minden igazi reform számára a világosság és áldás központjai. E korban határozott figyelmet kell fordítanunk a keresztény asszonyok mértékletességi egyesületeire. Senki ne hagyja figyelmen kívül a mértékletességi egyesületek célját, aki részt akar venni Isten művében. Jó volna, ha az ilyen nőegyletek tagjait nagy évenkénti összejöveteleinkre meghívnánk, hogy tevékenyen részt vegyenek benne. Ez segítségükre lesz, hogy hitünk alapelveit megismerjék és megnyíljon az út számunkra a keresztény együttmunkálkodásra. Ha ezt tesszük, meglátjuk majd, hogy a mértékletesség kérdése sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy azt közülünk sokan vélték. A mértékletességi nőegyletek vezetői sok tekintetben előbbre tartanak elöljáróinknál. Az Úrnak sok drága lelke van közöttük, akik nagy segítségünkre lehetnek fáradozásainkban, hogy a mértékletességi mozgalmat előmozdítsuk. A kiképzés azonban, amelyben népünk a bibliai igazságokban és Jehova törvényeiben lefektetett követelmények ismeretében részesült, képessé teszi majd testvérnőinket, hogy a keresztény mértékletesség nemes védelmezőinek elmondják azt, ami a lelkük üdvére szolgál. Így teremthetünk egységet és rokonszenvet ott, ahol a múltban többször előítélettel és meg nem értéssel fordultak el tőlünk. Csodálkoztam, amikor láttam néhány vezetőnk közömbösségét e szervezetek iránt. Nem tehetünk egyebet, mint együttműködünk velük, természetesen csak akkor, ha ezáltal nem veszélyeztetjük szent ügyünket. Többet kell tennünk a mértékletességi kérdésben, mint csak nyilvános előadásokat tartani. Alapelveinket röpiratok és folyóiratok által mutassuk be. Használjunk fel minden eszközt, hogy népünket kötelességére ébresszük, és érintkezésbe kerülhessünk azokkal, akik még nem ismerik az igazságot. A missziómunkában elért eredmény összefüggésben van önmegtagadó és áldozatkész fáradozásainkkal. Isten tudja egyedül, mit végezhettünk volna, ha mint nép, megalázzuk magunkat előtte és a mértékletesség igazságát tisztán és nyíltan hirdetjük.

157

Ellen G. White


Az Istentől kapott adományok helyes felhasználása Teremtőnk bőkezűen osztotta szét javait az emberiség között. Ha az előrelátás által juttatott adományokat bölcsen és mértékkel használnák, akkor a szegénység, betegség és ínség majdnem teljesen megszűnne a földön. Azonban sajnos azt látjuk mindenütt, hogy az emberi gonoszság által Isten áldásai átokká váltak. Isten drága javainak helytelen alkalmazásáért és a nagy visszaélésekért egy osztály sem vétkes annyira, mint az, amely a föld termékeit részegítő italok készítésére fordítja. A tápláló gabonából, az egészséges, nagyszerű gyümölcsökből italt készítenek, amely az értelmet elhomályosítja és az agyat megbolondítja. Az ilyen mérgek használata családok ezreit fosztja meg a kényelemtől, sőt a mindennapi életszükségletektől, az erőszak és rablás szaporodik, a betegség és a halál az iszákosok tízezreit juttatja idő előtt a sírba. Ez a pusztító munka az állam törvényeinek védelmét élvezi! Egy viszonylag kis összegért az emberek engedélyt kapnak, hogy felebarátaiknak italt mérhessenek, amely mindattól megfosztja őket, ami a földi életet kellemessé teszi, és reményt nyújt a jövendő életre. Sem a törvényadók, sem a kocsmárosok nincsenek tudatában munkájuk következményének. Az éttermekben, sörözőkben és ivókban az ital rabjai olyan dolgokért adják oda javaikat, amelyek az értelmet, egészséget és a boldogságot teszik tönkre. A vendéglős azt a pénzt teszi zsebre, amelyért a szegény iszákosnak élelmet és ruhát kellett volna vásárolni a családja számára. Ez a rablás legrosszabb fajtája, és mégis magas társadalmi állású vezetők és egyházi férfiak pártfogolják az italmérési engedélyek kiadását! Így az emberi társadalom lezüllik, a munkatáborok és börtönök megtelnek koldusokkal, betörőkkel, és az akasztófát ellátják áldozatokkal. Az ínség ma nemcsak az iszákost és családját sújtja. Az adók emelkednek, az ifjúság erkölcse veszélyben forog, minden, még az emberek élete is veszélyeztetve van. Bármilyen élethűen írjuk le a helyzetet, nyomában sincs a valóságnak. Nincs emberi toll, amely a mértéktelenség borzalmát tökéletesen fel tudná jegyezni.

Az erkölcsi elgyengülés oka "Hogyan tűrhetik keresztény férfiak és nők ezt a gonoszságot? Az ember erkölcsi elgyengülésének megvan a társadalmi oka. Törvényeink támogatják azt a gonoszságot, amely aláássa az alapjait. Sokan vádolják a fennálló igazságtalanságot, maguk azonban nem vállalnak felelősséget. Ezt nem tehetik. Minden személy befolyást gyakorol a társadalomra. Országunkban szerencsés a helyzet, mert minden szavazó részt vállalhat annak eldöntésében, hogy milyen törvények irányítsák a nemzetet. Miért ne állhatna ez a befolyás és szavazat a mértékletesség és erény oldalán? Összeköttetésbe léphetünk a mértékletesség barátaival, hogy velük együtt harcoljunk, megkísérelhetjük a gonoszság áradatának megállítását, amely a világot lezülleszti. Lesz-e azonban haszna fáradozásainknak, ha a mérgező italok forgalmazását a törvény támogatja? Örökre hazánkra kell-e nehezednie a mértéktelenség átkának? Pusztító tűzként kell-e elsöpörnie évenként több ezer boldog otthont? Beszélünk a következményekről, félünk és fontolgatjuk, mit tehetnénk, hogy szembeszálljunk a borzalmakkal. Mégis gyakran eltűrjük az okát - sőt helyeseljük. A mértékletesség képviselői elhanyagolják kötelességüket, ha tanítás és példaadás által, szóban és írásban nem érvényesítik befolyásukat a teljes önmegtartóztatás javára. Ne várjunk Isten csodájára, hogy ezt a reformot helyettünk vigye végbe. Fel kell vennünk az óriási ellenféllel a harcot ezzel a jelszóval: Erőfeszítéseinkben nincs helye kiegyezésnek és megnyugvásnak addig, amíg ki nem vívjuk a győzelmet. 158

Ellen G. White


Mit tehetünk, hogy ennek a mindinkább erősödő gonoszságnak gátat vessünk? Törvényeket kell alkotni és végrehajtani, amelyek a szeszes italok eladását és fogyasztását tiltják. Teljes erőfeszítéssel igyekezzünk a mértékteleneket mértékletessé és erényessé tenni. Azonban még többet kell tenni, hogy az iszákosságot országunkból száműzhessük. Ha a részegítő ital utáni vágy megszűnik, akkor az eladás és fogyasztás is véget ér. Ez a munka nagyrészt a szülőkön nyugszik. Szigorú mértékletesség legyen a példa gyermekeiknek, és neveljék őket Isten félelmében az önmegtagadás és az önuralom szokására. Ifjak, akik ilyen nevelést kaptak, erkölcsi erővel bírnak, hogy a kísértésnek ellenálljanak, és az iszákos hajlam és szenvedély felett uralkodjanak. Szigorúan szembeszállnak majd a balgasággal és mértéktelenséggel, amely az emberi társadalmat pusztítja. Egy nép jóléte polgárainak erényeitől és józanságától függ. Feltétlenül szükséges a szigorú mértékletesség, hogy ezt az áldást elnyerjék. A letűnt birodalmak története intő például szolgál. Luxus, önkielégítés és mértéktelenség a bukás előkészítője. Majd elválik, országunk okul-e példájukból és elkerüli-e sorsukat." (Review and Herald, 1881. nov. 8.)

VALLÁSSZABADSÁG "A reformáció ideje alatt is a vallásszabadság alapelvét igyekeztek fenntartani az evangélium követői, amelyért az apostolok is oly bátran síkraszálltak. Amikor megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, kijelentették: "Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!" (Ap. csel. 4:19) Amikor a német fejedelmek 1529-ben, Speierben, a birodalmi gyűlésen összegyűltek és előterjesztették a császár rendeletét, amely korlátozta a vallásszabadságot, és megtiltotta a reformációs tanok hirdetését, úgy látszott, hogy a világ reménysége megsemmisül. Vajon elfogadják-e a hercegek a rendeletet? Vajon a még sötétségben élő tömegek kimaradnak az evangélium világosságából? A reformált hitvallók követei tanácskoztak, és erre az egységes határozatra jutottak: "Mi ezt a döntést elvetjük. A lelkiismeret dolgában nem a többség szava a döntő!" Ennek az alapelvnek a megóvásáért napjainkban is állandóan küzdenünk kell. Az igazság és a vallásszabadság zászlaját - amelyet az evangéliumi közösség alapítója és Isten tanúi a letűnt századok alatt fennen lobogtattak - ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkbe adta. Ezért a nagy adományért a felelősséget azok vállára helyezte, akiket Igéje ismeretével áldott meg. Az Igét a legnagyobb tekintélyként kell elfogadnunk. Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot. Az iránta való engedelmesség jogos határain belül - szent kötelességünk. Ha azonban követelményei ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsával, akkor "inkább Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek" (Ap. csel. 5:29). Isten szavát ismerjük el minden emberi törvényadás felett álló hatalomnak. Az "így szól az Úr" - nem állhat mögötte annak, hogy "így szól a gyülekezet" vagy "így szól a földi hatalom". Krisztus koronájának a földi uralkodók ékes koronái felett kell ragyognia. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbségekkel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit írunk és mit beszélünk, hogy elkerüljük mindazt, amely azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, amely fölöslegesen elzárja előttünk az utat. Krisztus nevében járjunk, és képviseljük a ránk bízott igazságokat. Ha emberek megtiltanák ezt a munkát, mondjuk azt, amit az apostolok mondtak: "Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk azokat." (Ap. csel. 4:19-20) (Apostolok története, 68-69. o.)

159

Ellen G. White


"Luther tolla hatalom volt, és írásai - amelyeket nagy körben terjesztettek megmozdították a világot. Ezek az eszközök ma százszoros könnyítéssel állnak rendelkezésünkre. Bibliák és iratok vannak a kezünkben, amelyek sok nyelven hirdetik korunknak az igazságot, és gyorsan terjeszthetők az egész földön. Isten utolsó intő üzenetét kell közölnünk a világgal. Milyen komolyan kell hát kutatnunk a Bibliát, és milyen lelkesen kell terjesztenünk a világosságot!" (Testimonies VI., 403. o.)

A POLITIKÁHOZ FŰZŐDŐ KAPCSOLATUNK Iskoláink tanítóihoz és vezetőihez! Szorgalmasan vigyázzanak magukra azok, akikre intézményeinket és iskoláinkat bízták, nehogy szavaik vagy érzelmeik hamis útra tereljék a tanulókat. Azoknak, akik gyülekezeteinkben vagy iskoláinkban Biblia-tanítással foglalkoznak, nem szabad államférfiak vagy politikai rendszabályok ellen nyilatkozniuk, mert hallgatóikat felkavarják, és arra befolyásolják őket, hogy kedvenc nézetüket védelmezzék. Még azok között is, akik azt állítják, hogy hiszik a jelenvaló igazságot, vannak egyesek, akik hagyják magukat rávenni arra, hogy érzelmeiket és politikai állásfoglalásukat hangoztassák és ezáltal a gyülekezetben szakadásokat idézzenek elő. Az Úr azt szeretné, hogy népe napirendre térjen a politikai kérdések felett. E dolgokban a hallgatás: ékesszólás. Krisztus felhívja követőit, hogy egyek legyenek a tiszta evangéliumi alapelvekben, amelyeket Isten világosan kinyilatkoztatott a szavában. Mi egy politikai pártra sem adhatjuk szavazatunkat, mert nem tudjuk, hogy kire szavazunk. Nem is vehetünk részt semmiféle politikai megmozdulásban. Nem munkálkodhatunk azok tetszésére, akik arra használják a befolyásukat, hogy a vallásszabadságot csorbítsák, és akik nyomást gyakorolnak felebarátaikra, hogy a vasárnapot tartsák nyugalomnapnak. Ez a hét első napja és nem az a nap, amelyet tisztelnünk kell. Ez hamis nyugalomnap, és Isten népének tagjai nem vállalhatnak közösséget azokkal az emberekkel, akik ezt a napot dicsőítik, Isten törvényét áthágják, és eltiporják az Ő munkáját. Ezért Isten népe ne adja szavazatát arra, hogy ilyen emberek hivatali vezetők legyenek; mert ha ezt teszik, részeseivé válnak azoknak a bűnöknek, amelyeket e tisztviselők elkövetnek. Semmilyen körülmények között sem kockáztathatjuk alapelveinket azáltal, hogy olyan véleményekre és előítéletekre hallgatunk, amelyeket az Isten népével való összeköttetésünk előtt vallottunk. Mi az Úr nyájához tartozunk, és ne az ellenség, hanem Krisztus oldalán harcoljunk, ahol érzésben, cselekedetben, lélekben és az Ő követésében teljes egységet alkothatunk. Az őszinte keresztények szőlővesszők az igazi szőlőtőkén, és ugyanazt a gyümölcsöt termik, mint a tő. Egy értelemben, egységben cselekszenek Krisztus követésében. Nem politikai jelvényeket, hanem Krisztus jelét viselik majd. Mit tegyünk hát? Hagyjuk a politikai kérdéseket! "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?" (II. Kor. 6:14-15) Mi közössége lehet a két pártnak? Közösség vagy összeköttetés nem jöhet létre közöttük. A közösség szó jelentése: részt venni, résztvevőnek lenni. Isten a legvilágosabb képet használja, hogy megmutassa, világi emberek és azok között, akik Krisztus igazsága szerint igyekeznek élni, ne legyen semmi kapcsolat. Mi közössége lehet a világosságnak a sötétséggel és az igazságnak az igazságtalansággal? Semmi. A világosság az igazságot, a sötétség az igazságtalanságot jelenti. A keresztények a sötétségből a világosságra jöttek ki. 160

Ellen G. White


Krisztus jellemét öltötték fel, s magukon viselik az igazság és engedelmesség jelét. A Krisztus földi élete által képviselt szent és fenséges alapelvek kormányozzák életüket. Azokat a gyülekezeti vagy iskolai tanítókat, akik politikai buzgóságuk által tűnnek ki, munkájuk és felelősségük alól késedelem nélkül fel kell menteni, mert az Úr nem működik együtt velük. A tizedből ne adjunk azoknak fizetést, akik politikai kérdésekről tartanak előadást. Minden közöttünk lévő tanár, prédikátor vagy vezető, akit az a vágy vezérel, hogy politikai kérdésekben nyilvánosan fejtse ki véleményét, vagy térjen meg az igazságban való hit által, vagy hagyja abba munkáját. A vezető befolyásának azt kell mutatni, hogy együtt munkálkodik Istennel abban, hogy lelkek térjenek meg Krisztushoz. Ellenkező esetben vissza kell vonni megbízatását. Ha nem változik meg, újra és újra csak kárt okoz.

Különüljetek el! Felszólítom testvéreimet, akik a nevelésben foglalatoskodnak, hogy változtassák meg cselekedeteik természetét. Hibát követnek el, ha kapcsolatban állnak bármely politikai párttal, vagy szavazatukkal támogatják azt. Isten népének nevelői, prédikátorai, Biblia-munkásai ne vegyenek részt politikai megmozdulásokban. Polgárjogaik a mennyben vannak. Az Úr választott, szent nemzetté hívta el őket. Egyházában nem akar szakadásokat. Népe egységben éljen. Talán az a dolga a hívőnek, hogy a politika által ellenségeket szerezzen magának? Nem, nem. Krisztus országa követeiként éljenek, és azt a zászlót lobogtassák, amelynek felirata: "Isten parancsolatai és a Jézus hite" (Jel. 14:12). Különleges munka és különleges üzenet terhét hordozzák. De ez mindnyájunknak személyes felelőssége, amelyet a mennyei világegyetem, az angyalok és az emberek előtt kell hordoznunk. Isten nem kívánja, hogy befolyásunkat a világgal összeköttetésbe lépve érvényesítsük, és politikai kérdésekkel foglalkozzunk. Isten akarata az, hogy Krisztus teste részeként személyes közösségben éljünk a fejjel. Krisztus a mi fejedelmünk, és mint alattvalói, az Isten által adott munkát kell végeznünk. Felmerül a kérdés: egyáltalán ne tartsunk összeköttetést a világgal? Isten szava legyen a vezetőnk. Az Ige szerint tilos minden olyan kapcsolat az istentelenekkel vagy hitetlenekkel, amely hozzájuk hasonlóvá tesz bennünket. Menjünk ki közülük és különüljünk el tőlük. Terveikben soha ne vegyünk részt. Mégse éljünk elzárkózottan, tegyünk annyi jót a világgal, amennyit tehetünk. Krisztus ebben is példát adott nekünk. Ha bűnösök és vámszedők hívták meg vendégségbe, nem utasította vissza, mert másképpen nem tudta volna őket elérni. Azonban minden alkalommal úgy vezette a társalgást, hogy az örökkévaló dolgokat tárta eléjük. Azt tanácsolja nekünk: "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy láthassák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt. 5:16) A mértékletességi kérdésben tétovázás nélkül tartsunk ki álláspontunkban. Legyünk szilárdak, mint egy szikla. Ne legyünk részesei mások bűneinek. Nagy szőlőt kell megmunkálnunk, azonban míg a keresztények a hitetlenek között munkálkodnak, ne azonosuljanak a világgal! Ne töltsék idejüket politikai kérdések megvitatásával vagy a politikában való részvétellel, mert így az ellenségnek alkalma nyílik arra, hogy nézeteltérést és egyenetlenséget támasszon közöttük. Azok a prédikátorok, akik politikai pályára akarnak lépni, adják vissza megbízatásukat, mert Isten nem adott ilyen munkát népének. Isten elvárja, hogy akik hirdetik és tanítják az Igét, azok tisztán és biztosan fújják a kürtöt. Mindazok, akik elfogadták Krisztust - prédikátorok és laikusok -, buzgón képviseljék 161

Ellen G. White


Őt. Nagy veszélyek előtt állunk. Sátán felbújtja a földi hatalmakat. Az egész világ zűrzavarban van. Isten felszólítja népét, hogy emelje magasra a hármas angyali üzenet lobogóját. Isten gyermekei tartsák magukat távol a politikától és a hitetlenekkel való bármilyen szövetségtől. Érdekeiket ne kapcsolják össze a világ érdekeivel. "Tegyetek bizonyságot a velem kötött szövetségről - mondja Krisztus -, szilárdan álljatok, mint az általam kiválasztott örökség, mint oly nép, amely buzgó a jó cselekedetekben." Ne vegyetek részt politikai vitákban. Különüljetek el a világtól, és ne vigyetek a gyülekezetbe vagy az iskolába olyan nézeteket, amelyek vitát vagy bizonytalanságot okoznak. A viszály olyan erkölcsi méreg, amely önző emberek által terjed. Isten azt akarja, hogy szolgái tiszta értelemmel és nemes jellemmel rendelkezzenek, és befolyásukkal az igazság erejéről tanúskodjanak. A kereszténység nem rendszertelen, érzelmeken alapozott élet. Az igazi keresztény az Isten által meghatározott munka elvégzésén fáradozik. Befolyása értékes erő, amelyet nem szabad összekapcsolni a politikával, vagy a hitetlenekkel való szövetséggel összekötni. Isten legyen az evangéliumhirdetés központja. A Szentlélek munkája által minden lélek választ nyer kérdéseire. "Mert közülünk senki sem él önmagának." (Rm. 14:7) Bárcsak mindazok, akiket csábít a politika, arra gondolnának, hogy minden cselekedetük befolyást gyakorol másokra! Ha prédikátorok vagy más, felelős tisztségviselők ilyen dolgokkal törődnek, akkor képtelenné válnak megérteni azokat a gondolatokat, amelyek az embereket foglalkoztatják. Sátán kísértése alatt az események olyan láncolatát indítják el, amelyek következményéről sejtelmük sincs. Egy-egy Istentől származó cselekedet, szó vagy gondolat - emberek lelkébe jutva - értékes gyümölcsöket terem majd; ha azonban Sátán sugalmazta azokat, akkor gyűlölet sarjad ki belőle, amely sokakat megfertőz majd. Isten kegyelmének sáfárai óvakodjanak attól, hogy szolgálatuk bármely területén összekössék a szentet a közönségessel. Több esetben kérték Jézust arra, hogy jogi és politikai kérdésekben hozzon döntést; Ő azonban elhárította magától, mert nem akart ideigvaló ügyekbe keveredni. Úgy élt a világunkban mint a nagy lelki birodalom feje, azért jött, hogy megalapozza az igazság birodalmát. Tanítása világosan feltárta azokat a megnemesítő és megszentelő alapelveket, amelyek ezt a birodalmat kormányozzák. Kinyilatkoztatta, hogy Jehova birodalmának kormányzóereje az igazság, az irgalmasság és a szeretet.

A ZSIDÓKÉRT VÉGZETT MUNKA Amikor Jeruzsálemet elpusztították és a templom romokban hevert, sok ezer zsidót adtak el rabszolgának idegen, pogány országokba. Izráel úgy szóratott szét a nemzetek között, mint a zátonyra futott hajó roncsai, amelyeket a vihar elhagyott partokra vetett. Tizenkilenc évszázad óta vándorolnak a zsidók országról országra, szerteszét az egész világon, de sehol sem kapják meg azt a kiváltságot, hogy mint nép, egykori tekintélyüket visszaállíthassák. Becsmérelve, üldözötten, évszázadokon át csak szenvedés és nyomorgattatás volt az osztályrészük. Borzasztó sorsuk a Názáreti Jézus elvetésekor kimondott ítélet beteljesedése volt. Ennek ellenére évszázadok során sok nemes ember élt közöttük, akik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban, és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták megismerni Őt. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igazi Messiását. Amikor megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt a

162

Ellen G. White


kimondhatatlan ajándékért, amelyet megad minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének. Rájuk hivatkozik Ésaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "A maradék tartatik meg". Pál napjaitól egészen korunkig Szentlelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat. "Isten nem személyválogató" - jelentette ki Pál apostol. Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek, mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is; azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott kiváltságot, amellyel a zsidók rendelkeznek mások felett, "mert Isten mindenekelőtt rájuk bízta az Ő beszédeit". (Rm. 2:11; 1:14; 3:2) "Az evangélium Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére, zsidóknak először, meg görögöknek. Mert az Istennek igazsága jelentetett ki abban, hitből hitbe, amiképpen meg van írva: az igaz ember pedig hitből él." (Rm. 1:16-17) Krisztusnak ezt az evangéliumát nem szégyellte Pál - írta a római levélben -, amely a zsidóra és pogányra egyaránt vonatkozik. Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a zsidók között munkálkodjanak, azonban hozzájuk is - akiket oly sokáig mellőztek - el kell vinni a kegyelmi üzenetet és a Krisztusban való reménységet, mint mindenki máshoz. Isten elvárja, hogy az utolsó evangéliumhirdetés idején, amikor az emberiség addig elhanyagolt, minden népét külön figyelmezteti, hírnökei a világ minden részében szétszóródott zsidókért megkülönböztetett figyelemmel munkálkodjanak. Ha az újszövetségi gondolatok fényében tárják föl előttük az Ószövetség írásait, hogy megmagyarázzák nekik Jehova örök terveit, azt sok zsidó, mint új nap hajnalát, mint a halálból való feltámadást üdvözli majd. Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain, és rádöbbennek, hogy milyen világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti bennük a szunnyadó képességeket; felismerik Krisztust, mint a világ Megváltóját. Sokan hit általelfogadják Krisztust személyes Üdvözítőjüknek. Az ő életükben teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek." (Jn. 2:12) Ma is sokan vannak a zsidók között, akik - mint egykor a tárzusi Saul - hatalmasak az Írás ismeretében, ők csodálatos erővel fogják hirdetni Isten törvénye örökérvényű tanításait. Izráel Istene ezt a mi napjainkban viszi végbe. Karja nem olyan rövid, hogy ne tudná megtenni. Ha szolgái hittel dolgoznak azokért, akiket olyan sokáig elhanyagoltak és megvetettek, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul közöttük. "Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad meg többé az ő orcája. Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak." (Ésa. 29:22-24)

A TÁBOR-ÖSSZEJÖVETELEK JELENTŐSÉGE A tábor-összejövetel munkánk fontos eszköze. Az egyik leghatékonyabb módszer a figyelem felkeltésére, és arra, hogy minden népnek közvetítsük az evangéliumot. Ha táborozásainkat megfelelően szerveznénk, minden bizonnyal fénylő lámpások lennének a világban. Olyan helyeken - nagyvárosokban és kisebb településeken is - kell

163

Ellen G. White


tartani, ahol az igazságot még nem hirdették. Két vagy három hetesre tervezzük az összejöveteleket. Időnként hasznos lehet, ha ugyanazon a helyen ismételjük meg a táborokat, de ez ne váljon rendszeressé. Évről évre változtassuk a táborhelyet. A kevés helyen tartott nagy létszámú táborok helyett a táborozásokat több helyen, kevesebb résztvevővel szervezzük. Így a munka újabb és újabb területekre terjedhet ki. Hiba, ha táborozásainkat a közlekedési utaktól távol és évről évre ugyanazon a helyen tartjuk. Talán azért van így, hogy munkát és költséget takarítsunk meg. A takarékoskodást azonban nem ezen a területen kell gyakorolni. Anyagi eszközök hiányában az új területeken különösen nehéz a táborozások pénzügyi fedezése. Gazdálkodjunk gondosan, és dolgozzunk ki olyan terveket, melyek megvalósítása nem jár nagyobb költséggel. Így sok pénzt takaríthatunk meg. Vigyázzunk azonban, hogy ez ne menjen a munka rovására. Az igazság hirdetésének ezt a módját Isten tanácsolja. Amikor lelkek megmentéséért fáradozunk, és az igazságot hirdetjük azoknak, akik még nem ismerik azt, akkor munkánkat nem hátráltathatja a költségekkel való takarékoskodás.

A látogatottság biztosítása Egy alkalommal egy olyan nagyváros közelében, ahol alig ismerték még népünket, táborozást készítettünk elő. Egyik éjszaka, mintha egy gyülekezetben lettem volna, hogy megbeszéljük a tábornyitást megelőző teendőinket. Többen azt javasolták, hogy komoly erőfeszítéssel és költséggel meghívókat osszunk szét. Már intézkedni is kezdtünk az ügyben, amikor bölcs Tanácsadónk így szólt: "Állítsátok föl sátraitokat, kezdjétek meg a táborozást, és csak azután hirdessetek. Így munkátok eredményesebb lesz. Az élőszóban hirdetett igazságnak nagyobb lesz a befolyása, mintha ugyanazt az igazságot a lapokban hirdetnétek. A két módszer együttes alkalmazása a leghatásosabb. Nem vezet célra, ha évről évre mindig csak ugyanazokat az erőfeszítéseket teszitek. Változtassatok ezen. Ha alkalmat és időt adtok rá, Sátán is felkészül, hogy egyesítse erőit, és arra törekszik majd, hogy a tőle telhető legeredményesebb módon tegye tönkre a lelkeket. Ne keltsétek fel az ellenállást azelőtt, hogy az emberek meghallgatnák az igazságot, amíg meg nem ismerik, hogy mi az amivel ellenkeznek. Tartalékoljátok erőiteket a táborozás utáni időszakra, a munka nagyobb része akkor vár rátok. A táborozás ideje alatt nyomtassatok meghívókat, értesítéseket vagy újságokat, ezáltal is eleven, beszédes befolyást gyakorolva a lakosságra." Néhány táborozásunk során hatékony munkacsoportokat szerveztünk, akik elmentek a városba és annak környékére, hogy írott anyagot osszanak szét és vendégeket hívjanak meg az istentiszteletekre. Ezzel a módszerrel százakat nyertünk meg rendszeres látogatóknak a táborozás második felére, olyanokat, akik máskülönben nem jöttek volna el. Ragadjunk meg minden becsületes eszközt, hogy eljuttassuk a világosságot az embereknek. Az érdeklődők népszerű emberek bölcselkedéseivel és hamis tanításaival találkoznak, és nem tudják, hogyan kell ezekre megfelelni. Az élő beszéddel hirdetett igazságot a lehető legtömörebb formában kell képviselni, de széles körben kell terjeszteni. Amennyire csak lehetséges, engedjük, hogy a találkozóinkon elhangzott fontos előadásokat az újságok is közöljék. Így a korlátozott számú hallgatóság előtt elhangzott igazság sok lélekhez talál majd utat. Ahol az igazságot félremagyarázták, az embereknek majd alkalmuk nyílik arra, hogy megtudják, az miként hangzott el az igehirdető ajkáról.

164

Ellen G. White


Pénzügyek Amennyire csak lehetséges, táborozásainkat rendeljük teljes egészében a lelki érdekek alá. Ne tegyük azokat üzleti vállalkozássá. A különböző területekről összegyűlt munkásokkal közösen alkalom nyílik a munka pénzügyeinek áttekintésére és egyes területeken a munkások képzésére. Ezek fontos szempontok. De ha túlságosan lefoglalják figyelmünket a táborozás feladatai, nem marad erőnk, hogy a lelkeknek szánt igazság gyakorlati következményeivel törődjünk. Munkatársainkat elvonjuk legfontosabb feladatuktól: hogy Isten gyermekeit legszentebb hitükben építsék, így a táborozás könnyen elvesztheti eredetileg kitűzött célját. Sok táborozást úgy vezetnek, hogy a résztvevők nagyobb része érdektelen marad, vagy ha sikerül is kapcsolatot teremteni velük, közömbösen és fásultan távoznak, ahelyett, hogy felüdültek, feltöltekeztek volna. Sokan csalódnak várakozásaikban, mert a táborozás nem segített nekik. Akik világosságért és erőért jöttek, hazatérve csak alig valamivel jobban tudják ellátni feladatukat a családban és munkájukat a gyülekezetben, mint a táborozás előtt. A pénzügyekkel csak olyanok foglalkozzanak, akiket megbíztak ezzel a munkával. Azonban amennyire lehetséges, ne a táborozás idején foglalkozzanak ezekkel a dolgokkal. A házról házra járással, a szombatiskolával, az írásos anyagok kezelésével és a missziómunkával kapcsolatos oktatást az anyagyülekezetben adjuk meg vagy pedig a kifejezetten erre a célra meghirdetett találkozókon. Ugyanez az elv érvényes a főzőiskolákra is. A maguk helyén mindegyikükre szükség van, azonban nem foglalhatják el a táborozások idejét. A területi vezetők és a lelkészek szenteljék magukat teljesen az emberek lelki érdekeinek, és ezért fel kell menteni őket a táborozás mindennapi gondjai alól. Ha a helyzet megkívánja, a lelkészek álljanak készen arra, hogy a táborozás alatt tanítókká vagy vezetőkké váljanak. Nem szabad azonban kifáradniuk. Legyenek frissek és derűsek, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a táborozás elérje a legfontosabb célját. Vidám szavakkal és bátorítóan beszéljenek, hogy az igazság magvait elhinthessék a becsületes szívek talajába.

Fiatal munkások kiképzése Azok, akiket a munka valamely területén végzendő munkára képeznek, használjanak ki minden lehetőséget, hogy táborainkban dolgozzanak. Ha valahol tábor-összejövetelt szerveznek, az egészségügyi képzésben részesült fiatalok érezzék kötelességüknek a részvételt. Bátorítsátok őket, hogy ne csak az egészségügy területén dolgozzanak, hanem beszéljenek a jelenvaló igazságról is, és indokolják meg, hogy miért vagyunk h.n. adventisták. Ha ezek a fiatalok alkalmat kapnak arra, hogy az idősebb munkatársakkal dolgozzanak együtt, e lehetőség sok segítséget és áldást jelent majd nekik. Megfelelő irányítással a táborozások olyan iskolává válnak, ahol a lelkészek, vének, diakónusok megtanulják, hogyan végezhetnek még tökéletesebb munkát a Mesterért. Legyenek iskolák, ahol az idősebb és fiatalabb gyülekezeti tagok az Úr útjait még tökéletesebben megismerhetik, és az önzetlen segítségnyújtás szolgálatára nevelik őket. Egy szintén fontos találkozót megelőző éjszakai álomban együtt voltunk testvéreimmel, és hallgattuk azt, aki hatalma szavával szólított meg bennünket. Sokan vesznek majd részt ezen a találkozón, akik előtt teljesen ismeretlen lesz még az itt elhangzó igazság. Figyelnek és érdeklődnek majd, mivel Krisztus vonzza őket. Lelkiismeretük megerősíti, hogy amit hallanak, az igazság, mivel a Biblia az alapja. A velük való törődés nagy figyelmet igényel majd.

165

Ellen G. White


Az üzenetből csak annyit mondjatok el nekik, amennyit megérthetnek befogadhatnak. Bár sok minden különösnek és meghökkentőnek látszik majd szemükben, mégis sokan örömmel látják meg azt, hogy Isten új fényben világította meg Igéjét előttük. Ha egyszerre annyi igazságot ismernének meg, amennyit nem lennének képesek feldolgozni, néhányan elmennének, és vissza sem jönnének többé. Sokan, igyekeztükben, hogy másoknak is elmondják, elferdítenék a hallottakat. Egyesek annyira kiforgatnák a Szentírás tanítását, hogy ezzel összezavarnának másokat. Akik tanulmányozzák Krisztus tanítási módszerét, és az Ő útja szerint képezik magukat, sokakat vonzanak majd, és éppen úgy lekötik a figyelmüket, mint ahogy Krisztus is lekötötte földi szolgálata idején a hallgatói figyelmét. Ezeken a találkozókon Sátán is jelen lesz, hogy ördögi módon falat emeljen Isten és ember közé, és megakadályozza, hogy a legkisebb fénysugár is eljusson a lelkekhez. Amikor azonban szeretetszolgálatotok által a gyakorlati igazságok munkálkodni kezdenek az emberekben, elfogadják azokat, mert szívüket Isten Szentlelke befolyásolja. Legyetek alázatosak, imádkozzatok, hogy Isten angyalai álljanak mellétek és befolyásolják az elmét. Nem ti munkáljátok a Szentlelket, hanem Ő munkálkodik általatok. A Szentlélek adja az igazság hatóerejét. Mindig gyakorlati igazságokat tárjatok az emberek elé. Amíg az emberek nem győződnek meg arról, hogy mi Krisztus-hívők vagyunk, hiszünk istenségében és örökkévalóságában, addig ne hangoztassuk az üzenetnek azt a részét, amely szokásaikat, gyakorlatukat ítéli el. A világ Megváltójáról való bizonyságtétel jusson el hozzájuk. Ő így szól: "Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben." (Jel. 22:16) Hacsak lehetséges, minden előadást kövessen Biblia-tanulmányozás. Ezeken az alkalmakon lehet az előadás egyes pontjairól beszélgetni, kérdéseket feltenni és elmélyíteni a helyes következtetéseket. Több időt kell szentelni az emberek türelmes nevelésére, s lehetőséget adni nekik, hogy ők is megnyilatkozhassanak. Kövessük ezt az útmutatást, és mintegy szabályhoz tartsuk magunkat. Tartsunk táborozásokat azok számára, akikben felébred az érdeklődés a korunknak szóló igazság iránt és segítségre várnak. Ezekre az összejövetelekre hívjunk meg hívőket és nem hívőket egyaránt, s adjunk rá lehetőséget, hogy kérdéseket tegyenek fel mindazzal kapcsolatban, amit nem értettek meg helyesen. Adjuk meg mindenkinek az alkalmat, hogy beszélhessen az őt zavaró kérdésekről, különben ezek továbbra is bennük maradnak. Az igehirdetésekből és a Biblia-tanulmányokból világosan látsszék meg az, hogy minden hitelvi és tanbeli kérdésben az "Így szól az Úr" elvét alkalmazzuk. Krisztus tanításának is ez volt az alapja. Amikor az emberekhez beszélt, hallgatói kérdéseket tehettek föl neki. Azoknak, akik alázattal keresték a világosságot, mindig kész volt megmagyarázni szavait. A kritika és az akadékoskodás lelkületét azonban elvetette. Ezt nekünk sem szabad támogatnunk. Ha egyesek vitát akarnak provokálni a tanítás vitás kérdéseiben, válaszoljátok nekik azt, hogy az összejövetelt nem e célból rendezték. Ha mégis válaszoltok valamelyik kérdésre, győződjetek meg arról, hogy a hallgatók megértették-e a választ. Ha a kérdés nem világos, kérdezzetek vissza. Lépésről lépésre haladva mérjétek le, hogy mennyire jutottatok.

Prédikáljatok kevesebbet, és tanítsatok többet! Táborozásainkon nem kívánatos, hogy egy vagy két munkásunkat kössük le a prédikációk és a Biblia-tanítások megtartásával. Jobb eredményt érhetünk el, ha időnként a

166

Ellen G. White


nagyobb gyülekezeteket felosztjuk kisebb csoportokra. Így a tanító közelebb tud kerülni a hallgatósághoz, mint a nagyobb létszámú gyülekezetben. Táborozásainkon jóval több az igeszolgálat a kelleténél. Ez nehéz terhet ró a munkásokra, és az igeszolgálat rovására megy. Kicsinek látszó dolgok sikkadnak el a prédikációkban, és széles kaput nyitnak a bűn előtt. Az igehirdető kifárad, és elesik attól az időtől, amelyre pedig feltétlenül szüksége lenne: az imádkozás és az elmélkedés idejére, hogy magára is legyen gondja, és megmaradhasson Isten szeretetében. Amikor rövid idő alatt sok tanulmány hangzik el egymás után, az embereknek nem marad elég idejük a hallottak befogadására. Értelmükben az egyes kérdések összekuszálódnak, és az igeszolgálatot fárasztónak és unalmasnak tartják majd. Kevesebb prédikáció és több tanítás szükséges! Sokan több és határozottabb világosságot igényelnek annál, amit az igeszolgálattól kaptak. Másoknak több idő szükséges az elhangzottak megértésére. Ha a feltárt igazságot jobban megmagyaráznánk, könnyebben megértenék, és jobban meg tudnák tartani, ahogy a kellően helyére ütött szög is határozottan megáll. Megmutatták nekem, hogy táborozásaink vonzóbbak és sikeresebbek lesznek. Ahogy a vég felé közeledünk, úgy látom: mindinkább kevesebb lesz a prédikáció és több a Bibliatanulmány. Kis csoportok alakulnak mindenütt, s Bibliával kezükben, nyílt, kötetlen beszélgetésekben tanulmányozzák majd az Írásokat. Ilyen módszer szerint tanította Krisztus is az apostolokat. Amikor nagy sokaság gyülekezett a Megváltó köré, Ő mindig kész volt tanítani őket és a tanítványokat. Amikor befejeződött a beszélgetés, az apostolok a nép közé vegyültek, és elismételték, amit Krisztus mondott. Krisztus szavait az emberek gyakran rosszul értelmezték, de ilyenkor a tanítványok elmagyarázták az Írásokat és Krisztus tanításait. A nagy Tanító a természetbe vitte hallgatóságát, hogy azok meghallhassák Isten - a teremtett világon keresztül megszólaló - hangját. Amint szívük meglágyult s értelmük fogékonyabbá vált, segített megértetni velük az előttük lévő természeti csodákban rejlő igazságot. Megmutatta, hogy lelke mennyire nyitott a természet befolyására, és mennyire gyönyörködik a bennünket körülvevő mindennapi élet csodáinak lelki tanításaiban. A levegő madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a juhok segítségével Krisztus örökérvényű igazságokat mutatott be. Az élet eseményeiből, gyakorlati tapasztalatokból is vett példákat, és bensőséges módon tanította azokkal hallgatóit - például a kovászról, az elrejtett kincsről, az igazgyöngyről, a halászhálóról, az elveszett pénzről, a tékozló fiúról, a sziklára és a homokra épített házról szóló példázatokkal. Tanításaiban mindig volt valami, ami minden elmét megfogott, s minden szívhez szólt.

VETNI ÉS ARATNI "Más a vető és más az arató." Az Üdvözítő ezeket a szavakat mondta, amikor tanítványait kiválasztotta és munkába akarta küldeni őket. Egész Júdeában elvetette Jézus az igazság magvait. Világosan és érthetően hirdette a megváltási tervet; ajka sohasem fáradt el az igazság hirdetésében. A nagy Tanító földi munkája nemsokára befejeződik. Tanítványai kövessék nyomon Őt, és arassák le azt, amit vetett, hogy a Magvető és az arató együtt örvendezhessen. Az Úrnak ma vetőkre és aratókra van szüksége. Bárcsak megemlékeznének, akik kimennek a munkába - az is aki vet, az is aki arat - arról, hogy sohasem tulajdoníthatják

167

Ellen G. White


maguknak a dicsőséget munkájuk eredményéért! Isten kiválasztott eszközei már előttük munkálkodtak, és elkészítették a talajt a magvetésre és az aratásra. "Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; - mondta Krisztus - mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok." (Jn. 4:38) "És aki arat, jutalmat nyer és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezhessen." (Jn. 4:36) Gondosan olvassátok e szavakat. Kutassátok jelentőségét, mert Isten tervét nyilvánítják ki. Akik a magot vetik, amikor a kis és nagy összejöveteleken a kor számára szóló igazságot sok fáradozással előadják, nem mindig arathatnak. Az Úr szolgái igen gyakran elkeseredett ellenállásra találnak, és munkájukat hátráltatják. A legjobb munkát végzik, komoly, fáradságos erőfeszítéssel vetik a jó magot. Azonban az ellenállás mindig hevesebb és durvább lesz. A hallgatók közül néhányan meggyőződnek az igazságról, azonban a megnyilvánuló ellenállás elcsüggeszti őket, és nincs bátorságuk, hogy meggyőződésüket megvallják. Krisztus szolgáinak életét veszélyeztetik azok, akiket Sátán irányít. Ilyenkor előjoguk, hogy kövessék Mesterük példáját, és más területre menjenek. Krisztus mondta, "Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend." (Mt. 10:23) Engedjétek, hogy az igazság követei más területre menjenek. Itt kedvezőbb alkalom kínálkozhat a munkára, és eredményesebben vethetik az igazság magját és arathatják a termést. Eredményük híre eljut majd abba a helységbe, ahol munkájuk látszólag nem volt eredményes, és így az igazság következő követét kedvezőbben fogadják majd. A nehézségek és a csüggesztő körülmények között vetett mag bizonyítja majd életerejét. Viszontagság, bánat, vagyonvesztés, Isten gondviselésének megváltozása feleleveníti az elmékben azokat az igéket, melyeket Isten hűséges szolgái már évekkel előbb hirdettek. Az elvetett mag kikel és gyümölcsöt terem. Istennek bölcs férfiakra és nőkre van szüksége, akik komolyan igyekeznek a rájuk bízott munkát elvégezni. Isten őket eszközként használja a lélekmentés munkájában. Némelyek vetni fognak, mások az elvetett mag termését aratják le. Bárcsak mindenki a legjobbat tenné, hogy adományaikat kifejlesztve, Isten magvetőként vagy aratóként használhassa őket!

A vezető tisztségviselők felelőssége AZ ELÖLJÁRÓK Isten úgy látta jónak, hogy néhány dolgot közöljön velem prédikátoraink hivatásáról, különösen azokról, akiket elöljárókul választottak. Az ilyen felelős állásra való választás nagyon körültekintően történjen. A legkomolyabb imával könyörögjetek isteni világosságért. Jó hírnevű emberek legyenek azok, akiket a nyáj őrizőivé választanak. Olyan férfiak, akik bizonyítják, hogy nemcsak ismerik a Szentírást, hanem hit- és türelemtapasztalataik is vannak, miáltal szelídséggel oktatják azokat, akik ellenállnak az igazságnak. Kipróbált, becsületes férfiak legyenek, ne új emberek; tehetséges kutatói az Írásnak, alkalmasak mások oktatására, az Ige kincseinek felszínre hozására. Olyan férfiak, akik jellemükkel, szavaikkal és viselkedésükkel Isten országának ügyére dicsőséget hoznak, az igazságot tanítják és élik, és a "Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére" (Ef. 4:13) növekednek. E képesség gyakorlati fejlődése és megerősödése által válnak Krisztus szolgái alkalmassá arra, hogy egyre nagyobb felelősséget vállalhassanak.

168

Ellen G. White


Jézus befogadta Júdást és Pétert tanítványai közé. Nem azért, mintha hibátlanok lettek volna. Figyelmen kívül hagyta hibáikat. Alkalmat akart adni nekik, hogy az Ő iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljanak, hogy ezáltal munkatársaivá válhassanak. Ha kihasználták volna ezeket az alkalmakat, ha készek lettek volna tanulni, hibáikat belátni és a nagy példakép világosságánál azzá lenni, amit Krisztus kívánt tőlük, akkor nagy áldássá válhattak volna a gyülekezet számára. Így cselekszik ma is az Úr Jézus az emberekkel. Egyesek - noha tökéletlen jelleműek ünnepélyes és szent feladatot kapnak. Ha egy ilyen különleges munkára választják őket, ne gondolják, hogy bölcsességük elegendő és nincs szükségük tanácsra, dorgálásra vagy oktatásra. Ha így éreztek kedves testvéreim, akkor elszakadtok az erő Forrásától, és nagy veszélyben forogtok. Saját, vélt ügyességetekre hagyatkoztok, és úgy tesztek, mint Júdás eláruljátok az Urat.

Emberi tanácsok Néhány területünk kevés keresztény tapasztalattal rendelkezik, mert vezető férfiai és munkásai inkább az emberek tetszését igyekeznek elnyerni, mint Istenét - és a tagok követik példájukat. Inkább az emberektől várnak segítséget és tanácsot, mint Istentől. Emberekre helyezték terheiket, és emberi bölcsességet használtak fel, éppen akkor és ott, amikor csak egyedül Istenben lehet bízni. Gyakran éppen azok, akiknek a tanácsát kérték, maguk is segítségre szorulnak, mert lélekben nem igazak Isten előtt. Az elöljárók gyengék és alkalmatlanok lettek, mert testben bizakodtak. Az emberi bölcsességben való bizakodás nem segíti elő a kegyelemben és Krisztus ismeretében való növekedést. Testvéreim, ha területeiteken nehézségek támadnak, ha sürgős eseteket kell elintézni, ne vigyétek ezeket a Generálkonferencia elé, ha ti is elintézhetitek azokat. A Generálkonferencia elöljáróját ne terheljék unióügyek, mint az a múltban gyakran előfordult. Ha munkatársaitokkal nem tudjátok megoldani területetek nehézségeit, miért gondoljátok, hogy ezt egy ember megteheti? Miért akarjátok összes nehézségeteket és csüggedéseteket a Generálkonferencia elöljárójának amúgy is megterhelt szívére és elméjére helyezni? Dolgaitokat nem értheti meg úgy, mint ti, akik a helyszínen vagytok. Ha kitértek felelősségetek elől, a kereszt- és teherhordozás elől, elhanyagoljátok komoly imáitokat és elmélkedéseiteket, és a Generálkonferencia elöljárójától várjátok el, hogy nehézségeitekből kisegítsen benneteket és elvégezze munkátokat, amit ti elhanyagoltatok, akkor ezzel a teherrel az életét veszélyeztetitek. Nem kaptatok-e ti is értelmet és tehetséget, mint ő? Ne hanyagoljátok el a munkát akkor sem, ha végzése nehézségekbe ütközik. Ismétlem: ne vessétek terheiteket a Generálkonferencia elöljárójára. Ne várjátok, hogy abbahagyott munkátokat rendezni fogja. Határozzátok el, hogy terheiteket Krisztus által magatok hordozzátok, aki erőt fog adni mindenhez. A Generálkonferencia elöljárója - ha Krisztus tanácsa szerint jár el - nem bátorítja testvéreit, hogy tőle várják kötelességeik megállapítását, hanem az egyetlen Forráshoz utasítja majd őket, amely mentes minden emberi tévedéstől. Vonakodni fog attól, hogy mások értelme és lelkiismerete legyen. Az az ember, akire olyan terhet helyeznek, amely nem tartozik rá, nagy kísértésnek van kitéve. Sátán - ha lehetséges - arra bírja majd, hogy önmagában bízzon, és ezáltal a munkát emberi tévedésekkel tönkreteheti. Abban a veszélyben forog, hogy tőle függő testvéreit arra bátorítsa és azt az érzést keltse bennük, hogy tudomására kell hozni minden dolgot, amely az egyházban történik. Ily módon a munka emberi pecsétet hordoz majd az isteni helyett. Ha mindenki megtanulja, hogy Istenre bízza magát, akkor az, aki a munka élén áll, sok veszélyt tud elhárítani. Ha téved, ha emberi befolyásnak ad helyet, amely megingatja

169

Ellen G. White


ítéletében vagy enged a kísértésnek, testvérei rendreutasítják és segíthetnek rajta. Azok, akik megtanulják, hogy személyesen járuljanak Istenhez segítségért és tanácsért, olyan leckét tanulnak meg, ami a legértékesebb lesz számukra. Ha egy testület tisztviselői eredményesen akarják a rájuk bízott kötelességeket teljesíteni, akkor imádkozzanak, higgyenek és bízzanak Istenben, hogy eszközül szolgálhassanak a jó, munkaképes gyülekezeti rend fenntartásában. Ezt a munkát kell az Úr szőlőjében végezni. A Mester szolgálatában sokkal több személyes felelősségre, megfontolt tervekre, több lelkierőre van szükség. Ezáltal az értelem fejlődik, és a felfogóképesség akként élesedik, ahogyan végezzük feladatainkat. Testvéreim! Nehézségekkel fogtok küzdeni, terhet hordozni, tanácsot adni, tervezni és végrehajtani, és állandóan Istenre kell tekintenetek segítségért. Imádkozzatok és dolgozzatok; dolgozzatok és imádkozzatok! Mint Krisztus iskolájának tanítványai, tanuljatok Jézustól! Élő hittel ragaszkodjon a lélek Istenhez. A nyelv az Ő dicséretét zengje. Ha összejöttök, akkor lelketek mélyedjen el tiszteletteljesen az örökkévaló igazságok szemléletében. Így tudjátok egymást segíteni, hogy lelkivé váljatok. Ha akaratotok összhangban van az istenivel, akkor közöttetek is egyetértés fog uralkodni. Krisztus lesz a tanácsadótok. Az Úr ezt az ígéretet adta nekünk: "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." (Jak. 1:5) Isten rendelése szerint mindazok, akik felelősséget viselnek, gyakran tanácskozzanak egymással és komolyan könyörögjenek bölcsességért, amelyet csak Isten adhat nekik. Kevesebbet beszéljenek. Sok értékes idő vész el az olyan beszéd miatt, amely nem nyújt világosságot. Böjtben és imában egyesüljetek azért a bölcsességért, amelyet, ígérete szerint, Isten mindenkinek készségesen megad. Vigyétek nehézségeiteket Isten elé. Mondjátok Neki, mint Mózes: "Nem tudom a népet vezetni, ha orcád nem jön velem." Még többet kérjetek Tőle, könyörögjetek Mózessel: "Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet!" (II. Móz. 33:18) Mi ez a dicsőség? - Isten jelleme. Ezt nyilatkoztatta ki Mózesnek. Énokh Istennel járt. Így járhat Vele ma is Krisztus minden szolgája. Mondhatjátok a zsoltárossal: "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök." (Zsolt. 16:8) Ha úgy érzitek, hogy semmit sem tudtok magatoktól cselekedni, Jézusban megelégedtek. Ha emberektől vártok tanácsot és segítséget, akik éppoly halandók és korlátoltak, mint ti vagytok, úgy csak emberi segítséget kaptok. Ha azonban Istenhez fordultok segítségért és bölcsességért, akkor hitetek soha nem szégyenül meg. A kisebb területek elöljáróinak ugyanaz az Istene, mint a Generálkonferencia elöljárójának, és ők is Hozzá járulhatnak bölcsességért, ahelyett hogy emberekre bíznák magukat, akik világosságukat ugyanabból a forrásból merítik. Állíthatják, hogy Isten különös bölcsességet ad azoknak, akik fontos felelősséget töltenek be. Ez igaz, és ha alázatosan járnak előtte, akkor munkájukban segít nekik; azonban a ti munkátokat is segíti, ha ugyanazzal a lelkülettel keresitek Őt. Ha az Úr az Ő gondviselésében fontos dolgot bízott rátok, akkor alkalmassá is tesz, hogy ezeket a terheket hordozzátok, ha hitben erőért könyörögtök. Ha az Ő tanácsára bízzátok magatokat, akkor nem fogja megengedni, hogy korlátolt ítéletekkel tökéletlen terveket és téves döntéseket hozzatok.

Ne válasszatok magatoknak embereket gyóntatóatyákul! Mindenkinek szüksége van gyakorlati tapasztalatra ahhoz, hogy Istenre bízza magát. Ne válasszatok magatoknak embereket gyóntatóatyákul; nyissátok meg szíveteket Isten előtt, és mondjátok el neki lelketek minden titkát. Nehézségeiteket vigyétek Ő elé, mind a nagyokat, 170

Ellen G. White


mind a kicsiket, és Ő meg fogja mutatni a kivezető utat. Egyedül Ő tudhatja, hogy milyen módon van szükségetek segítségre. Mily értékes tapasztalatban lesz részetek, ha e nehéz idő után segítséget kaptok, amikor Isten Lelke láthatóan munkálkodik értetek. Elnyertétek a Hű Tanúbizonyság tanácsára a hitet, a szeretetet és az aranyat. Tanuljátok meg, hogy minden gondotokkal Istenhez forduljatok; és amint megtanuljátok a hit értékes leckéit, másokkal is közölni fogjátok. Ily módon állandóan nagyobb tapasztalatra vezethettek másokat. A terület elöljárója magaviseletével neveli az alárendelt prédikátorokat, és közös erővel arra nevelhetik a gyülekezeteket, hogy nem szükséges az elöljárót munkájától elhívni, ha a gyülekezetben nehézségek vagy nézeteltérések vannak, és azt rendezni kell. Ha egy terület tisztviselői hű szolgaként végzik a mennyből rájuk bízott kötelességeiket, akkor területeiken a munka nem bonyolódik kínos zavarokba, mint eddig. Így válnak Krisztus szolgái megbízható, felelős férfiakká, akik nem bátortalanodnak el a nehéz helyeken. Van valaki, aki hatalmas, hogy üdvözítse azokat, akik hozzá járulnak. "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt. 11:28) Ez az ígéret talán nem eléggé érthető és tökéletes? Miért vonakodunk közvetlenül erőnk Forrásához folyamodni? Nem tértünk el ebben Istentől? Nem kellene prédikátorainknak és elöljáróinknak megtanulni, hogy honnan jön a segítség?

Munkások elhelyezése Azt a kérdést tették fel nekem, hogy nem balga dolog-e, ha egy terület vezetőjét máshova helyezik át, amikor a rábízott lelkek nem engedik el őt szívesen? Az Úr ezt a dolgot is megvilágította előttem. Felvilágosítást kaptam, hogy a prédikátorok ne dolgozzanak évekig ugyanazon a területen, ugyanaz a férfi ne álljon hosszú ideig egy terület élén. A talentumok kicserélése területeink és gyülekezeteink javára válik. A prédikátorok néha nem akarják felcserélni a területüket; ha azonban a csere okait megértik, nem fognak helyükhöz ragaszkodni. Néhányan kérték, hogy még egy évig területükön maradjanak, és ezt a kérést sok helyen figyelembe is vették. Terveiket hozták fel indoklásként, amelyek által az eddiginél nagyobb munkát végeznek el. Azonban az év eltelte után a körülmények csak rosszabbodtak. Ha egy prédikátor nem végezte szolgálatát hűségesen, akkor nem hihető, hogy a dolgokat ott maradásával megjavíthatja. A gyülekezetek megszokják, ahogy dolgozik, és őrá kezdenek tekinteni Isten helyett. Véleményei és tervei kormányozzák a területet. Az emberek észrevehetik, hogy ítéleteiben téved, és emiatt lebecsülik a prédikátori hivatást. Ha Istenre tekintenének és bíznának isteni bölcsességében, nagyon értékes tapasztalatokat szerezhetnének, és képessé válnának bizonyos tekintetben pótolni azt, ami a nyáj vezetőjében hiányzik. Azonban gyakran szabad folyást engednek a dolgoknak, az elöljárót vonják felelősségre a területéhez tartozó gyülekezetek állapotáért, míg a gyülekezet tagjai közömbösek, langymelegek, és feladataikat nem végzik el. Az elöljáró nem érzi annak fontosságát, hogy megszentelődjék, miáltal mások is megszentelődhetnének. Hűtlen szolga, aki a nép kívánsága szerint prédikál. Sokan néhány kérdésben erős jelleműnek tűnnek, azonban más területeken kiütköznek gyengéik és hiányosságaik. Ezt a munka egyes területei sínylik meg. Ha tehát ugyanaz az ember maradna évekig az elöljáró, akkor gyengeségei a hozzá tartozó gyülekezetekben is kiütköznének. Azonban egy másik munkás éppen abban lehet erős, amiben elődje gyenge volt, és így a csere által az egyik bizonyos mértékig pótolni tudja a másik tökéletlenségét. Ha mindnyájan teljesen Istennek szentelnék életüket, akkor jellemükben nem volnának gyengeségek. Mivel a munkások az isteni követelményeknek nem felelnek meg, mert énjüket 171

Ellen G. White


nagyon beleviszik munkájukba, ezért mind a gyülekezeteknek, mind nekik jobb, ha gyakran cserélődnek. Másrészt, ha Krisztus szolgája az Úr kegyelméből erős, akkor áldás a gyülekezet részére, és más területnek is szüksége van munkájára. Veszélyes időben élünk, amikor a belső és külső ellenségtől kell tartanunk, és Isten azt akarja, hogy mindenre ügyeljetek, ami munkátokat illeti. Semmit sem kell megpróbálnotok mennyei Atyátok különleges segítsége nélkül. Hívásotokra vár, hogy azt mondhassa: "Itt vagyok". Ha keresitek Őt, így szól: azt akarom, hogy megtaláljatok. Erejét, kegyelmét és igazságosságát azok az alázatosak nyerik el, akik teljes szívből keresik Őt.

A prédikátor és az üzleti ügyek Oktatást kaptam arra vonatkozólag, hogy milyen fontos prédikátorainkat szabaddá tenni az olyan felelősségek alól, amit jórészt üzletemberek viselnek. Álmomban egy olyan összejövetelen voltam, ahol olyan testvéreink voltak, akik a munka terhét hordozzák. A pénzügyek miatt nehézségeik voltak, és azon tanácskoztak, hogyan lehetne Isten munkáját a legeredményesebben előmozdítani. Egyesek azt hitték, hogy a munkások számát csökkentve is el lehet érni a szükséges eredményt. Egyik testvérünk, akinek felelősségteljes tisztsége van, feltárta terveit, és azt kívánta, hogy hajtsák végre azokat. Mások terveket terjesztettek elő tárgyalásra. Egyikük azután méltósággal és tekintéllyel állt fel, és megfogalmazta a vezetés alapelveit. Így szólt a prédikátorokhoz: "Nem a ti munkátok, hogy pénzügyekkel foglalkozzatok. Nem bölcs dolog, hogy erre vállalkoztok. Isten terheket helyezett rátok, ha azonban a munka olyan ágait veszitek magatokra, amelyek nem tartoznak rátok, akkor fáradozásaitok, hogy Isten Igéjét tanítsátok, eredményteleneknek bizonyulnak. Ez elbátortalanít majd, és képtelenné tesz benneteket, hogy a rátok bízott munkát elvégezzétek, azt a munkát, amely megfontolást és igazi önzetlenséget igényel." Azok, akik szóban és írásban hirdetik az Igét, minél kevesebb üzleti ügyben vegyenek részt. Bízzák rá a sok kisebb ügyet azokra az emberekre, akiknek jó üzleti képességeik vannak, és így kerüljék el azt az állandó feszültséget, mely megrabolja értelmüket a természetes életerőtől. A testi egészség fenntartására több figyelmet szenteljenek, mert a szellemi erő nagyrészt a test életerejétől függ. Az alvás és pihenés idejének helyes megválasztása és a sok testmozgás feltétlen szükséges a testi és lelki egészséghez. Ha valakitől elrabolják a nyugalom és a felüdülés idejét, úgy hogy engedik neki, hogy négy, három vagy akár csak két személy munkáját is végezze, akkor az pótolhatatlan veszteséggel jár majd.

ÜZLETI ÜGYEKRE VALÓ KIKÉPZÉS A munka előrehaladásánál hibát követnek el azok, akik úgy gondolkodnak, hogy ha egy ember alkalmas egy bizonyos állásra, ez képesíti őt több állás betöltésére is. Sokan hajlamosak arra, hogy egy ember vállára helyezzék azokat a gondokat és terheket, amelyeket több személy között kellene szétosztani. A tapasztalatnak nagy értéke van. Isten azt akarja, hogy értelmes férfiakat használjunk fel munkájában, olyan férfiakat, akik képesek felelős tisztségeket betölteni területeinken és intézményeinkben. Különösen megszentelt üzletemberekre van szükség, akik az üzleti tárgyalásoknál az igazság alapelveit érvényesítik. Akinek a pénzügyeket kell rendezni, az ne vegyen magára olyan más terhet, amelyet képtelen hordozni; a pénzügyek kezelését sem bízhatjuk hozzá nem értő emberre. Az egyház vezetői néha tévedésből olyan férfiakat alkalmaznak fontos pénzügyi érdekeltségek kezelésére, akiknek sem képességük, sem ügyességük nincs.

172

Ellen G. White


Alapos kiképzés által fejlesszék és tökéletesítsék adományaikat azok a férfiak, akikről remélhető, hogy ügyes üzletemberek lesznek. Bátorítsátok őket, hogy helyezkedjenek el olyan helyen tanulónak, ahol az üzleti alapelveket és eljárásokat hamar elsajátíthatják. Aki az egyház gazdasági életét irányítja, ne legyen új ember. Ha férfiak képességeiket a nagy műre, Isten országának e világban való felépítésére szentelik, bölcsekké és alkalmasakká válnak, hogy valamilyen ügylet kedvező alkalmait kihasználják. Arra a tényre gondolva, hogy a világtörténelem végéhez oly közel vagyunk, több alaposságnak kell megnyilvánulni munkánkban, több gondos várakozás, őrködés, ima és működés jellemezzen bennünket. Az emberi eszköz törekedjék a tökéletességre, hogy a keresztény példaképe lehessen, tökéletesen a Jézus Krisztusban.

A helyes alapelvek fontossága Legyenek nagyon óvatosak azok, akik üzleti vonalakon tevékenykednek, nehogy rossz alapelvek vagy munkamódszerek által tévedéseket kövessenek el. Róluk is lehet olyan följegyzés, mint a babiloni udvarban élő Dánielről. Amikor üzleti ügyeit megvizsgálták, még a legcsekélyebb hibát sem fedezhették fel. Habár hiányos a feljegyzés üzleti életéről, mégis fontos tanítást tartalmaz részünkre. Azt a tényt mutatja be, hogy az üzletembereknek nem kell szükségszerűen cselszövő politikusnak lenni, ő is állandóan kaphat oktatást Istentől. Dániel, mialatt a babiloni királyi udvar első minisztereként dolgozott, továbbra is a mennyei világosság által vezetett prófétája volt Istennek. Élete szemlélteti, hogy milyen legyen minden keresztény üzletember. Korunkban Isten ügyének olyan férfiakra és nőkre van szüksége, akiknek rendkívüli képességük és jó közgazdasági képzettségük van; olyan férfiakra és nőkre, akik türelemmel és alaposan vizsgálják meg Isten munkájának szükségleteit a különböző területeken. Olyanokra, akiknek nagy munkaerejük van, meleg, barátságos szívük, hideg fejük, józan érzékeik, világos értelmük és elfogulatlan ítélőképességük van; akik Isten Lelke által megszentelődtek, és félelem nélkül mondanak igent vagy nemet és áment a javaslatokra. Akiknek erős meggyőződésük van, világos értelmük, tiszta, részvevő szívvel rendelkeznek és zsinórmértékül fogadják el az Igét: "Ti mindnyájan testvérek vagytok" (Mt. 23:8); akik arra törekszenek, hogy felemeljék és helyreállítsák az elesett emberiséget. Sok prédikátor éppen azt a munkát hanyagolja el, amit rábíztak. Miért vannak bizottsági tagnak megválasztva azok, akiket a szolgálat munkájára különítettek el? Miért kell olyan sok üzleti összejövetelen részt venniük, amelyek munkaterületüktől gyakran nagy távolságra vannak? Miért nem bízzák az üzleti ügyeket az üzlethez értőkre? A prédikátorokat nem erre a munkára különítették el. A pénzügyeket tehetséges emberek vezessék; a prédikátorokat azonban a munka más területére hívták el. A prédikátorokat ne hívják ide-oda, hogy olyan bizottságokban vegyenek részt, amelyeken egyszerű üzleti ügyeket intéznek el. Sok prédikátorunk foglalkozott a múltban ilyen ügyekkel, azonban Isten nem kívánja tőlük ezt a munkát. Túl sok pénzügyi dologgal terhelték őket. Ha ezeket el akarják végezni, akkor az evangéliumi megbízatásukat fogják elhanyagolni. Isten úgy tekinti ezt, mint nevének meggyalázását.

GONDOSKODÁS KRISZTUS SZOLGÁIRÓL Intézkedni kell, hogy gondoskodni tudjunk azokról a prédikátorokról és Isten többi hűséges szolgájáról, akik a túlerőltetéstől megbetegedtek, és nyugalomra, felüdülésre van szükségük, vagy rokkantságuk miatt nem bírják a nap hevét és terhét. Gyakran olyan területet

173

Ellen G. White


ajánlanak fel a prédikátoroknak, amelyről maguk is tudják, hogy egészségükre hátrányos lesz; de a nehézségeket nem akarják kikerülni, elmennek, hogy segítségére és áldására legyenek az embereknek. Egy idő után úgy látják, hogy egészségük gyengül. Az éghajlat- és munkaváltoztatást már kipróbálták anélkül, hogy enyhülést hozott volna. Mit tegyenek most ezután? Ezek a hűséges szolgák, akik Krisztusért minden világi kilátásról lemondtak, akik a szegénységet választották az élvezet és a jólét helyett, önfeledten munkálkodtak, hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak, akik bőkezűen mozdították elő Isten országa ügyének különböző vállalkozásait, és a harc közepén gyengén és betegen összeroppannak, nem hagyhatók magukra, hogy vagyontalanul, szegénységgel és szenvedésekkel vívódjanak vagy azt érezzék, hogy mások irgalmától függnek. Betegség vagy munkaképtelenség esetén ne kínozzák őket olyan gondok: "Mi lesz a feleségemmel és a gyermekeimmel, ha nem tudok többé dolgozni érettük?" Igazságos dolog, hogy a hűséges szolgákról és családjukról gondoskodjon az egyház. A veteránokról, akik hazájukért harcoltak, gondoskodnak. Az átélt veszélyes harcokból, fárasztó menetelésekből és a fogság szenvedéseiből sebeket és rokkantságot szereztek. Hűségük és önfeláldozásuk e tanújelei jogos követelést támasztanak a néppel szemben, amelyet segítettek megmenteni. Ez olyan igény, amelyet elismernek és figyelembe vesznek. Milyen intézkedéseket tettek az adventisták Krisztus harcosaiért? Népünk ennek szükségességét nem ismerte fel teljesen, és ezért elhanyagolta ezt. Gyülekezeteink gondatlanok voltak, és - noha Isten Igéjének világossága ragyogta be ösvényüket - ezt a szent kötelességüket nem teljesítették. Az Úrnak nem tetszik hűséges szolgáinak elhanyagolása. Népünk legyen éppoly készséges ezen személyek iránt, ha nehéz körülmények közé jutnak, mint amilyen szívesen vették javaikat és szolgálatukat, amikor még egészségesek voltak. Isten kötelességünkké tette, hogy a közöttünk lévő szegényekre különös figyelmet szenteljünk. Azonban ezek a szolgák és munkások ne legyenek egy sorba állítva a szegényekkel. Ők kincset gyűjtöttek a maguk számára a mennyben, amely sosem vész el. A szükség idején szolgálták Isten munkáját, most az egyház szolgáljon nekik. Ne haladjunk el közömbösen az ilyen esetek mellett, ha tudomásunkra jutnak. Ne mondjuk: "melegedjetek meg és lakjatok jól" (Jak. 2:16) - több intézkedést nem tévén gondoskodásukra. A múltban - sajnos - ez így történt, és néhány esetben a h.n. adventisták hitüket becstelenítették meg, alkalmat adva a világnak, hogy Isten ügyét gyalázzák. Isten népének most az a kötelessége, hogy ezt a gyalázatot lemossa, és Isten szolgáinak kényelmes otthont és egy kis földet adjon, amelyből szükségleteiket fedezni tudják, így legalább nem érzik azt majd, hogy testvéreik adományaitól függnek. Mily megelégedetten és boldogan éreznék magukat az elfáradt munkások egy csendes, kicsi otthonban, érezve hogy pihenésre való jogos igényük elismerésre talált!

Gyógyintézeteink Krisztus szolgáinak menedékhelyei A megfáradt prédikátoroknak gyakran különleges ápolásra és kezelésre van szükségük. Gyógyintézeteink adjanak menedékhelyet Krisztus minden kimerült szolgájának, akinek nyugalomra van szüksége. Szobákat utaljunk ki nekik, ahol megtalálhatják a szükséges nyugalmat és kedélyességet, anélkül hogy állandóan gondjaik lennének a mindennapi kenyér előteremtése miatt. Amikor a tanítványok elfáradtak a munkában, Krisztus így szólt hozzájuk: "Jertek el csupán ti magatok, ...és pihenjetek meg kevéssé." (Mk. 6:31) Azt akarja, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, hogy szolgáinak alkalma legyen pihenni és felüdülni. 174

Ellen G. White


Gyógyintézeteink legyenek állandóan nyitva fáradhatatlanul dolgozó prédikátorainknak, akik teljes erejük latba vetésével hozzájárultak ahhoz, hogy az intézetek felépítéséhez és berendezéséhez szükséges pénzt előteremtsék. Ha szükségük van az ott kapható ápolásra, akkor minden időben a legnagyobb szeretettel fogadják be őket. Ezeknek a munkásoknak ne számítsanak nagy árat az élelemért és a kezelésért; koldusoknak se nézzék őket azok, akiknek vendégszeretetét élvezik. Ha bőkezűen használják fel azokat a javakat, amelyeket Isten kimerült és agyondolgozott szolgái számára rendelt, akkor ez valódi orvosi missziómunkának számít az Ő szemében. Isten összeköttetésben áll szolgáival, és amikor őket fogadják, gondoljanak arra, hogy követeinek személyében Krisztust fogadják be. Ezt Ő kívánja meg, tiszteletlen és visszatetsző dolog, amikor szolgáival kicsinyes, haszonleső módon és közömbösen bánnak. Isten visszavonja azokról az áldást, akik választottjairól szűkkeblűen gondoskodnak. Orvos testvéreink nem ismerték fel mindig ezeket a dolgokat. Egyesek nem is becsülték őket úgy, ahogy tenniük kellett volna. Bárcsak megszentelné az Úr azok felismerő képességét, akik intézeteinket vezetik, hogy tudják kivel kell igazi részvéttel és gondossággal foglalkozni. A munka azon ága, amelyben az Úr e megfáradt szolgái dolgoztak, úgy ismerje el munkájukat, hogy a szükség idején segíti őket, vállalva a gyógyintézet költségeinek terhét. Krisztus néhány szolgájának olyan az alkalmaztatása, hogy keresetéből félre tudna tenni magának; és ezt meg is kell tennie, hogy legyen tartaléka a szükség idején; őket mint áldást fogadják be gyógyintézeteinkbe. A legtöbb munkásunkra azonban sok és nagy kötelezettség hárul. Ha javakra van szükség, mindenütt őket kérik, hogy tegyenek valamit. Példájukkal másokat is befolyásoljanak, hogy adakozzanak Isten ügye előmozdítására. Oly nagy a vágyuk, hogy új területeken tűzhessék ki a zászlót, hogy még pénzt is kölcsönöznek a különböző vállalkozások megsegítésére. Sohasem adnak szűkmarkúan, előjoguknak tekintik, hogy áldozhatnak az igazság terjesztéséért. Amennyiben a követelményeknek így tesznek eleget, nem tarthatnak sokat vissza maguknak. Az Úr pontos jelentéseket kapott bőkezűségükről. Ő tudja, hogy milyen jó munkát végeztek - olyan munkát, amit a fiatalabb munkások el sem tudnak képzelni. Minden lemondásról és önmegtagadásról tud, amit elviseltek. Az ilyen esetek minden körülményét ismeri. Mindent feljegyeztek a mennyei könyvekbe. Az Úrnak e szolgái látványosságai lettek a világnak, az angyaloknak és az embereknek; és rajtuk meg lehet vizsgálni vallási meggyőződésük őszinteségét és azok alapelveit. Az Úr fel akarja kelteni népének figyelmét, hogy munkájának úttörői mindent megérdemelnek, amit csak intézeteink nyújtani tudnak. Isten felszólít bennünket, hogy értsük meg, azok, akik szolgálatában megőszültek, megérdemlik, hogy élvezzék szeretetünket, tiszteletünket és legnagyobb megbecsülésünket.

Segélyalap Krisztus szolgáinak Segélyalapot kell teremteni Krisztus azon szolgái számára, akik már nem tudnak dolgozni. Nem tudunk emelt fővel Krisztus elé járulni, ha ebben az irányban nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, éspedig minden további vonakodás nélkül. Néhányan közülünk nem akarják belátni a dolgok fontosságát; ellenállásuk azonban nem befolyásolhat bennünket. Aki szívében eltökéli, hogy helyesen fog cselekedni, az állandóan járjon elöl, hogy előmozdítsa azt a jó munkát, amelyet Isten kíván tőlünk.

175

Ellen G. White


GYÜLEKEZETI HÁZAK Ha egy helységben az igazság utáni érdeklődés felébredt, akkor ezt az érdeklődést ki kell használni. A helységet alaposan dolgozzuk át, míg egy egyszerű imaházat létesítünk, Isten szombatjának emlékműveként, amely világosság az erkölcsi sötétség közepette. Ilyen emlékművek - mint az igazság tanúi - álljanak sok helyen. Isten az Ő kegyelmében gondoskodik arról, hogy az evangélium követei minden országba, minden nyelvhez és néphez elmenjenek, hogy kitűzzék az igazság zászlaját a Föld minden lakott részén. Ahol kialakult egy hívő csoport, ott szükség van gyülekezeti házra. Jézus Krisztus szolgái ne hagyják el addig azt a területet, amíg ez meg nem történt. Sok helyen, ahol az üzenetet hirdették, rossz körülmények között élnek azok, akik elfogadták az igazságot, és csak kevéssel tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy olyan kedvező körülményeket teremtsenek, amelyek a munkának tekintélyt szereznének. Ez gyakran hátráltatja a munka terjedését. Ha néhány lélek érdeklődni kezdett az igazság iránt, akkor más közösségek lelkészei azt mondták nekik - és ezeket a szavakat a többi egyháztag visszhangként ismételte - "Nincs kápolnátok, nem is lesz istentiszteleti helyiségetek. Csak kevesen vagytok, szegények és tanulatlanok. A prédikátor nemsokára távozik, az érdeklődés lecsillapszik. Azután feladjátok ezeket az új nézeteket, amelyeket elfogadtatok." Fel tudjuk-e fogni, hogy milyen nagy kísértést jelentenek e szavak azoknak, akik hitünk alapjait elismerték, és Isten Lelke a jelenvaló igazságról meggyőzte őket? Gyakran ismételték már, hogy kicsiny kezdetből nagy munka fejlődhet ki. Ha közöttünk Megváltónk országának felépítésében bölcsesség, szent ítélkezés és ügyes vezetés nyilvánul meg, akkor mi is mindent megteszünk majd, hogy az embereket munkánk szilárdságáról biztosítsuk. Egyszerű gyülekezeteket kell létesíteni, hogy azok, akik az igazságot elfogadják, lelkiismeretük szerint imádhassák Istent. Ha csak lehetséges, ezek a gyülekezetek felavatásukkor adósságmentesek legyenek. Ha kápolnát építenek, akkor keljenek fel a tagok és segítsenek az építésnél. A prédikátor vezetése alatt - akit testvérei tanáccsal támogatnak - lássanak hozzá a munkához az újonnan megtértek a saját kezükkel, és mondják: "Szükségünk van egy gyülekezeti házra." Isten felhívja népét, hogy közös, boldog erőfeszítéseket tegyen ügyéért. Ha ez megtörténik, akkor nemsokára felhangzik majd a hála az ajkakról: "Lássátok, mit cselekedett az Úr!" Vannak azonban esetek, amikor az új gyülekezet nem bírja egyedül vállalni, hogy gyülekezeti házat építsen. Ilyenkor más gyülekezetek segítsenek. Némely esetben még pénz kölcsönzése is jobb, mintha egyáltalán nem építenek. Ha valakinek vannak javai, és miután már részét teljesítette, de még tudna alacsony kamattal pénzt kölcsönözni, akkor helyes, ha a pénzt elfogadják, amíg az adósságot ki tudják fizetni. Ha azonban lehetséges, a felavatáskor a gyülekezeti ház adósságmentes legyen. Gyülekezeteinkben ne legyenek lefoglalt helyek. A gazdagot ne tiszteljék meg jobban, mint a szegényt. Ne tegyenek megkülönböztetéseket. "Mindnyájan testvérek vagytok." (Mt. 23:8) Épületeinket ne díszítsük fel, mert ezzel Isten munkáját nem mozdítjuk elő. Takarékosságunk is igazolja alapelveinket. Azonban úgy tervezzünk, mintha a munka sokáig tartana. Mindent szilárd alapra építsünk. Láttam, hogy a gyülekezetek mily könnyelmű módon csináltak adósságokat, és ezek kifizetésével elmaradtak. Egyes esetekben állandó adósság terheli Isten gyülekezetét, és

176

Ellen G. White


folyton kamatokat kell fizetni. Ez szükségtelen, és nem kellene így lennie. Ha a Mester iránt több bölcsességet és buzgóságot tanúsítunk, amit Isten el is vár, akkor ebben is változás fog bekövetkezni. Az adósságokat majd letörlesztik. Isten adományokat vár el azoktól, akik adhatnak, azonban a szegényebb testvérek is tehetnek valamit. Az önmegtagadás mindenkit képessé tesz az adakozásra. Mind a fiatalok, mind az öregek - szülők és gyermekek mutassák meg hitüket cselekedetek által. Véssük élesen a gyülekezeti tagok szívébe annak szükségességét, hogy mindenkinek meg kell tennie a maga részét. A legjobbat tegye mindenki. Isten megnyitja majd az utat azok előtt, akik dolgozni akarnak. Ő nem akarja, hogy munkáját adósságok hátráltassák. Isten önfeláldozást kíván. Ezáltal nemcsak egyedül az anyagi, hanem a lelki jólétet is fokozzuk. Az önmegtagadás és önfeláldozás csodásan fog működni a gyülekezet lelki életének előmozdításában. Minden keresztény tegye fel önmagának a kérdést: Szívem igaz szeretettel dobog-e Krisztusért? Szeretem-e az Ő házát? Nem tisztelem-e majd azáltal az Urat, hogy figyelmemet elsősorban az Ő házára fordítom? Elég erős-e szeretetem Istenem és Megváltóm iránt, hogy önmagamat is megtagadjam? Ne mondjam-e önmagamnak, amikor a szórakozások és az önző dolgok csábítanak: Nem, én nem költök addig a saját vágyamra, amíg Isten házának adósságai vannak. Megváltónk többet kíván, mint amit mi adunk. Az én akar még mindig az első lenni, azonban az Úr egész szívre tart igényt, tökéletes szeretetet kíván. Nem elégszik meg a második hellyel. Ne Krisztus legyen-e a legelső és legfőbb szempont életünkben? Ő nem követelheti talán tiszteletünk és alattvalói hűségünk e jelét? Ilyen megfontolások képezzék az alapját szívünk tapasztalatainak, családi és gyülekezeti életünknek. Ha a szívet, lelket, erőt és életet teljesen átadjuk az Úrnak, ha minden vonzalmunk az övé lesz, akkor minden dologban Ő lesz az első és legfőbb. Ha összhangban vagyunk Istennel, akkor az iránta érzett tisztelet és dicsőség érzése, gondolata megelőzi a többit. Adományainkból és áldozatainkból egy személyt sem fogunk előnyben részesíteni. Van fogalmunk arról, hogy mit jelent Jézus Krisztus társának lenni az Ő ügyében? A ház, amelyben Isten az Ő népével egyesül, minden hű gyermekének kedves és szent lesz. Nem fogják hagyni, hogy adósságok terheljék. Mert ez hitük megtagadását jelentené. Legyetek készek nagy, személyes áldozatra, hogy Isten házát adósságmentessé tegyétek, ahol Isten találkozhat népével és megáldhatja őket. Minden imaház adósságát kifizethetik, ha a gyülekezeti tagok bölcsen terveznek, és komolyan törekszenek adósságaik törlesztésére. Tartsanak hálaünnepélyt minden esetben, amikor egy adósságot letörlesztettek - Isten házának új felszenteléséül. A gyülekezeti ház szükségességét - ott ahol a hívők új csoportja létesült - úgy láttam mint egy körképet. Az újonnan csatlakozott hívők készségesen segítettek, és azok, akiknek pénzük volt, javaikkal szolgáltak. A kápolnáknál berendeztek egy iskolaszobát is a gyermekeknek, és tanítókat küldtek oda. A tanulók száma kicsiny volt, de a kezdet bíztató. Hallottam a gyerekek és a szülők énekét. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző." (Zsolt. 127:1) "Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok." (Zsolt. 146:1-2) A gyülekezet alapítása, az összejöveteli és iskolaházak építése városról városra előrehaladt, és a tized növekedett a munka fejlesztésére. Nemcsak egy helyen, hanem más területeken is szilárdan megalapozódott, és az Úr munkálkodott, hogy munkaerőit sokasítsa.

177

Ellen G. White


E munka által minden osztályt elérnek. Ha a Szentlélek velünk lesz, akkor azok a lelkek, akik Krisztus megjelenésére még nem készültek elő, meggyőződésre jutnak majd. Sok olyan lélek keresi fel majd összejöveteleinket, akik évekig nem voltak templomban, és nálunk fognak megtérni. Az igazság egyszerűsége megérinti szívüket. A dohány rabszolgái elhanyagolják majd bálványukat és a részegeskedők pálinkájukat. Ezt nem tehették volna meg, ha nem ragadják meg hitben Isten bűneik bocsánatára vonatkozó ígéreteit. Ha az Ige igazsága szegény vagy gazdag elé is kerül, de elfogadja az üzenetet, ezáltal Isten és közösségünk munkatársává lesz. Így népes csoport gyűlik majd össze, akik "egy szívvel és egy lélekkel" (Ap. csel. 8:6) dolgoznak. Ez a mi munkánk. Nem szabad a nagy összejöveteleket elhanyagolnunk. Ez a városi misszió egy része. Ahelyett, hogy teljes munkaerőnket a legalacsonyabb néprétegre fordítanánk, igyekezzünk minden helyen egy hívő csoportot létesíteni, akik velünk egyesülve magasra emelik az igazság zászlaját, hogy a szegényekért és a gazdagokért dolgozzanak. Ha azután a gyülekezetek megalakulnak, akkor a segítők is sokasodnak majd, hogy a szegényeken és elesetteken segítsenek. Sokan kérnek segítséget a más vallásúak közül - az ő megsegítésük keresztény kötelesség. Ha Isten gyermekei igazi érdeklődést tanúsítanak szomszédaik iránt, akkor a jelen kornak szóló különleges igazság sok lelket fog meghódítani. Semmi sem kölcsönözhet Isten munkájának nagyobb erkölcsi értéket, mint az, ha embereken segítünk, ott ahol éppen szükséges.

KRISZTUS SZOLGÁINAK MEGVIZSGÁLÁSA Senkit ne bíztassunk arra, hogy prédikátorként menjen a munka mezejére, annak félreérthetetlen bizonyítéka nélkül, hogy Isten hívta el őt. Isten nem akarja nem megfelelő emberekre bízni nyájának terhét. Akiket Isten elhív, azoknak komoly tapasztalattal rendelkező, kipróbált és megfelelőnek bizonyult, jó ítélőképességű férfiaknak kell lenni; olyan férfiaknak, akik meg merik dorgálni a bűnt a szelídség lelkületével, és tudják, hogyan kell táplálni a nyájat. Isten ismeri a szívet, és tudja, kit válasszon. Ha a prédikátorok nincsenek kipróbálva, emiatt a gyülekezeteket megtéretlen, alkalmatlan férfiak vezetik, akik elaltatják a tagokat, ahelyett hogy Isten ügyéért nagyobb buzgóságra és komolyságra sarkallnák őket. Vannak prédikátorok, akik elmennek az imaórákra, és ugyanazokat a régi, élettelen imákat mondják újból és újból; ugyanazokat a száraz beszédeket tartják hétről hétre, hónapról hónapra. Hallgatóik számára semmi újat és megelevenítőt nem tudnak nyújtani, és ez bizonyítja, hogy nem részesei az isteni természetnek. Krisztus nem lakik a szívükben hit által. Aki állítja, hogy Isten szent törvényeit megtartja és tanítja, és mégis állandóan áthágja azt, mind a hívőknek, mind a bűnösöknek botrányköve. Az a könnyelmű és közömbös mód, amellyel sokan Jehova törvényét és Fiának ajándékát kezelik, sértés Istennel szemben. Csak úgy vehetjük elejét a bajnak, ha mindenkit, aki az Ige tanítója akar lenni, alaposan megvizsgálunk. Azok a férfiak, akiken ez a felelősség nyugszik, gondosan vizsgálják felül előéletét, amióta az igazságot megismerte. Keresztény tapasztalata, Szentírás-ismerete, magatartása a jelenvaló igazság iránt - mindent meg kell vizsgálni. Senkit se vegyenek fel Isten művének szolgájául, amíg nem tanúskodik, hogy az isteni dolgokban igazi, élő tapasztalata van. Krisztus tapasztalt, hűséges szolgái gondosan vizsgálják meg azokat, akik a szent munkát fel akarják venni, hogy a világnak a Biblia igazságait tanítsák. Miután tapasztalatokat szereztek, még valamit kell értük tenni: komoly imában az Úr elé vinni őket, hogy Szentlelke

178

Ellen G. White


által nyilatkoztassa ki, vajon kedvesek-e Őelőtte? Az apostol mondja: "A kézrátételt el ne hirtelenkedd!" (I. Tim. 5:22) Az apostolok idejében Isten szolgái nem mertek a saját ítéletükben bízni azoknak a férfiaknak kiválasztásánál, akik magukra akarták vállalni azt az ünnepélyes és szent hivatalt, hogy Isten szócsövei lesznek. Legjobb ítélőképességük szerint kiválasztottak férfiakat, akiket azután az Úr elé állítottak, hogy megtudják, vajon Isten tetszésével találkoznak-e, ha őket mint helyetteseiket - a területekre küldik. Így kell ezt ma is tenni. Gyakran találkozunk olyan férfiakkal, akiket túl gyorsan választottak meg gyülekezeti vénné, anélkül hogy alkalmasak lennének rá. Nincs önuralmuk, nem gyakorolnak jó befolyást, és így a gyülekezetnek a vezető hibás jelleme miatt állandó nehézségei vannak. Az illetőnél elhamarkodták a kézrátételt. Isten szolgái legyenek jó hírnevű férfiak, akik képesek az általuk ébresztett igazság utáni vágyat kielégíteni. Derék férfiakra van szükségünk, akik az általuk képviselt munkára dicsőséget hoznak, nem pedig szégyent. A prédikátorokat különösen abból a szempontból kell megvizsgálni, vajon helyes-e a felfogásuk a jelenvaló igazságról, hogy egybefüggő tanításokat tudnak-e tartani a jövendölésekről és a gyakorlati bibliai tárgyakról. Ha nem tudnak világos, biblikus előadásokat tartani, akkor egyelőre csak hallgatók és tanulók lehetnek. Ha a bibliai igazság tanítói akarnak lenni, akkor komolyan imádkozó lelkülettel kutassák és ismerjék meg jól az Írást. Mindezeket a dolgokat gondosan, imádkozva vizsgálják meg, mielőtt ezeket a férfiakat a munkaterületre küldenék. Pál felismerte Timótheusban azt az embert, aki szent tisztségnek tekinti a prédikátori hivatást, és a szenvedésektől, sőt üldözésektől sem riad vissza, ezenkívül kész volt az oktatást is elfogadni. Mindezek ellenére az apostol mégsem merte a tapasztalatlan ifjú kiképzését magára vállalni addig, amíg jelleméről és előéletéről teljes bizonyosságot nem szerzett. Timótheus atyja görög, anyja zsidó volt. Kicsi korától kezdve tanítást nyert a Szentírásból. Szülei házában mélységes és józan vallásos élet folyt. Anyjának és nagyanyjának az élő Isten Igéjébe vetett hite mindig arra intette, hogy mily nagy boldogság Isten akaratát teljesíteni. Isten Igéje volt a zsinórmérték, amely szerint Timótheust ez a két istenfélő nő nevelte. A tőlük nyert tanítások hatása és ereje őrizte meg Timótheust, hogy beszéde tiszta maradt az őt körülvevő gonosz befolyástól. Így munkálkodott együtt otthon a család Istennel, hogy előkészítsék őt felelősségteljes tisztségének betöltésére. Pál látta, hogy Timótheus hűséges, kitartó és őszinte. Társául választotta tehát munkájához utazásai alatt. Akik Timótheust gyermekkorában oktatták, abban a jutalomban részesülhettek, hogy a gondosan nevelt gyermeket a nagy apostollal bensőséges, szoros kapcsolatban láthatták. Pál szerette Timótheust, mint "igaz fiamat a hitben." A nagy apostol gyakran vizsgáztatta fiatalabb tanítványát, kérdéseket tett fel neki bibliai történetekből; és amint helységről helységre utaztak, gondosan kioktatta, hogyan végezhet eredményes munkát. Pál és Silás mindig azon fáradoztak a Timótheussal való érintkezésükben, hogy lelkében az evangélista munkájának szent és komoly hivatásáról már életre keltett befolyásokat mind jobban elmélyítsék. Timótheus viszont állandóan tanácsokért és tanításért fordult Pálhoz. Nem engedte, hogy pillanatnyi benyomásai vezessék, hanem higgadtan és nyugodt megfontoltsággal cselekedett. Minden lépésnél feltette a kérdést: Vajon Isten útja-e ez? 179

Ellen G. White


A FELSZENTELÉS "Voltak pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetekben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen... és Saulus. Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szentlélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam." (Ap. csel. 13:1-2) Mielőtt tehát ezt a két apostolt a pogánymisszióra kiküldték, böjttel, imával és kézrátétellel ünnepélyesen Istennek szentelték őket. Ezzel egyszersmind felhatalmazta őket a gyülekezet, hogy az igazságot hirdessék, hogy kereszteljenek és gyülekezeteket alapítsanak, amelyek korlátlan egyházi teljhatalmat élvezhettek. A keresztény gyülekezetek életében ekkor új és fontos időszak kezdődött. Megkezdődött az evangélium diadalútja a pogányok között; a gyülekezet pedig megerősödött a megtérő lelkekkel. Várható volt azonban, hogy az erre a munkára kijelölt apostolok bizalmatlansággal, előítélettel és irigységgel találkoznak majd, és tanításuk, amely "lerontotta a közbevetett válaszfalat" (Ef. 2:14) - amely hosszú időn át szétválasztotta a zsidókat és görögöket -, az eretnekség vádját lobbantotta fel. Ennek következtében az evangéliumi prédikátori tisztségre nyert felhatalmazásokat sok törvénytisztelő, jámbor zsidó kétségbe vonta. Isten azonban előre látta a nehézségeket, amelyek szolgái útját akadályozhatják, és hogy munkájuk zavartalanul alakulhasson - kinyilatkoztatás útján utasította a gyülekezetet arra, hogy a prédikátori tisztségre nyilvánosan avassa fel őket. Így felszentelésük nyilvános elismerése volt Isten rendelésének, hogy ők vigyék a pogányoknak az üdvözítő evangéliumot. Pál, valamint Barnabás is magától Istentől kapták a megbízatásukat. A kézrátétel ceremóniája nem jelentette a kegyelem vagy képesség újabb adományát. Az csak a tisztség formai elismerése volt, felhatalmazás a hivatásra. A gyülekezet így nyomta rá pecsétjét Isten munkájára. A zsidók számára az ilyen eljárás nagy jelentőséggel bírt. Ha a zsidó apa gyermekeit megáldotta, ünnepélyesen fejükre helyezte kezeit. Ha egy állatot odaszántak áldozatul, akkor az áldozatot bemutató papnak szintén rá kellett helyeznie kezeit az áldozat fejére. Amikor tehát az antiókhiai hívő gyülekezet szolgái rátették kezüket Pál és Barnabás fejére, ezen cselekedetükkel Istent arra kérték, hogy a kiválasztott apostolokra - különösen munkájukra szóló felavatásukra adja az Ő áldását. Később a kézrátétellel való felszentelés szertartásával nagyon visszaéltek. Indokolatlan fontosságot tulajdonítottak ennek a cselekménynek, mintha azokra, akik ilyen felszentelésben részesültek, azonnal valamilyen erő áradna, amely őket bizonyos lelki hivatásra képesítené. Azonban a Szentírás semmit sem jegyzett fel arról, hogy a két apostolra felszentelésük alkalmával pusztán kézrátevés által valamilyen erő áradt volna. Csak felszentelésükről értesülünk és azt követő munkájuk jelentőségéről. A két apostol felavatásának körülményei az evangélium szolgálatára világosan bizonyítják, hogy az Úr a Szentlélek által különválasztott, elhívott eszközei által működik megszervezett gyülekezetében. Amikor az Üdvözítő néhány évvel előbb kinyilatkoztatta Pálnak, hogy mi a szándéka vele, Pál azonnal összeköttetésbe került a Damaszkuszban újonnan alakult gyülekezet tagjaival. A damaszkuszi gyülekezet így e megtért farizeus személyes tapasztalatairól rögtön tudomást szerzett. Amikor pedig az egykor adott isteni megbízatást átfogóbban végrehajtották, a Szentlélek megbízta a gyülekezetet, hogy Pált és munkatársát felavassák, miáltal újabb bizonyságát adta, hogy Pál az Úr kiválasztott eszköze az evangélium terjesztésére a pogányok között. Miközben az antiókhiai gyülekezet vezetői

180

Ellen G. White


"szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szentlélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam." (Ap. csel. 13:2) Isten e földön egyházát tette a világosság közvetítőjévé, és általa akarja közölni szándékát és akaratát. Nem ad egyetlen szolgájának sem olyan tapasztalatot, amely független volna a gyülekezet tapasztalatától vagy éppen ellentétben állna azzal. Nem is közli a gyülekezetekre vonatkozó akaratát csak egy emberrel, miközben azt - Krisztus testét sötétség borítja. Gondviselésében szolgáit szoros kapcsolatba hozza gyülekezetével azért, hogy kevésbé bízzanak önmagukban, de annál nagyobb bizalommal viseltessenek azokkal szemben, akiket munkája fejlesztésére használ fel. Kezdettől fogva mindig voltak a gyülekezetben olyan emberek, akik állandóan személyes függetlenségre törekedtek. Az ilyenek nem látják be, hogy a szellem ilyen függetlenítése az embert könnyen arra vezetheti, hogy túlságosan bízzék önmagában, és saját ítéletét többre értékelje testvérei tanácsánál és ítéleténél; különösen azokénál, akiket Isten népének vezetésére tisztségekkel ruházott fel. Isten tekintélyt és hatalmat adott gyülekezetének, amelyet lebecsülni vagy megvetni senkinek sincs joga; aki így cselekszik, Isten szavát veti meg. Aki hajlamos arra, hogy saját ítéletét tekintse mérvadónak, nagy veszélyben forog. Sátán jól megfontolt terve az, hogy elválassza mindazoktól, akik a világosság követői, és akik által Isten munkálkodik, hogy művét a földön kiterjessze és felépítse. Lekicsinyelni és megvetni azokat, akiket Isten bízott meg az igazság terjesztésében felelősség viselésével annyit jelent, mint megvetni azokat, akiket Isten népe támogatására, bátorítására és erősítésére rendelt. Ha az Isten művében dolgozó munkás abban a hitben él, hogy ő senki mástól, csak közvetlenül Istentől kaphat világosságot, ezzel kaput nyit az ellenségnek, aki könnyűszerrel elcsábítja és legyőzi. Az Úr rendezte bölcsen, hogy a hívőket szoros kapcsolat fűzze össze: keresztényt kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Így lehetséges csak, hogy az ember Istennel együtt dolgozzék. Így rendelnek alá minden eszközt a Szentléleknek, és valamennyi hívő rendszeres, jól irányzott törekvésben egyesülve közölheti a világgal Isten kegyelmének örömhírét. Pál formai felszentelését úgy tekintette, mint életműve egy új és fontos korszakának kezdetét. Később ez időtől számította apostoli működésének kezdetét a keresztény gyülekezetekben. A tizenkettő beiktatása volt az első lépés az egyház megszervezésében, amelynek Krisztus mennybemenetele után, itt a Földön kellett munkáját vezetni. A Szentírás így szól az elhívásról: "Azután felment a hegyre, és magához szólította akiket akart; és hozzá mentek. És választott tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédikálni." (Mk. 3:13-14) Isten és angyalai örömujjongva szemlélték ezt a jelenetet. Az Atya tudta, hogy ezekből a férfiakból árad szét a menny világossága, és hogy szavuk, amellyel bizonyságot tesznek Fiáról, nemzedékről nemzedékre, századokon át a világ végéig visszhangzik majd. A tanítványoknak, akik Krisztus tanúi, azt kell hirdetniük, amit Mesterüktől láttak és hallottak. Ennél fontosabb szolgálatra Isten még nem hívott el embereket. Ennél csak Krisztus szolgálata nagyobb. Isten munkatársaivá kell lenniük a világ megmentésére. Miként az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka képviselte Izráelt, úgy képviselte a tizenkét apostol az evangéliumi gyülekezetet.

181

Ellen G. White


ÖSSZEJÖVETELEK Minden megbeszélésünkön, szociális és vallási összejövetelünkön Jézus álljon mellettünk, mint vezetőnk és tanácsadónk. Ahol Jézus jelen van, ott nincs könnyelműség. Az én háttérbe szorul. Felfogják a munka fontosságát, melyet meg kell tenni. Az a vágy uralja majd szívünket, hogy a lefektetendő terveket az vezesse, akinek hatalma van tanácsot adni. Ha megnyílnának szemeink, akkor látnánk Isten angyalait összejöveteleinken. Ezt felismerve, nem kívánnánk, hogy véleményünket lényegtelen pontokban érvényre juttassuk, miáltal az összejövetel és a munka előrehaladását akadályozzuk. Ha az imák bensőségesebbek volnának, ha a fontos ügyeket ünnepélyesebben kezelnék, akkor az összejövetelek hangja emelkedettebb volna. Mindenki úgy érezné, azért gyűlt egybe, hogy a munka előbbre vitelére terveket fektessenek le, és a munka egyedüli célja a lélekmentés. Minden tettünket és szavunkat feljegyzik a mennyben. Ne legyünk abban vétkesek, hogy Isten ügyét világi vállalkozásokkal egy szintre helyezzük. Álláspontunk fennköltebb legyen, értelmünk pedig felfelé tekintsen. Mindig vannak néhányan, akik azt vélik, hogy kötelességük a testvéreket visszatartani, ha azok előre akarnak menni. Minden előterjesztés ellen van kifogásuk, és a nem tőlük eredő tervek ellen küzdenek. Ezáltal határtalan önbizalom fejlődik ki bennük. Sohasem tanulják meg Krisztus iskolájában a mindenek felett fontos szelídséget. Semmi sem esik inkább nehezükre, mint akaratukat mások ítélkezésének alávetni. Az ilyen embereknek nehéz alkalmazkodni és szelíden viselkedni; nehéz őket meggyőzni. Gyűléseinken különösen fontos, hogy az értékes időt ne fecséreljük el csekély jelentőségű ügyek tárgyalásával. A kicsinyes bírálgatás szokását vessük el magunktól, mert megzavarja az értelmet, és a legvilágosabb érzelmet is rejtélyessé teszi. Ha a testvérek között az önzetlen szeretet lakozik, akkor a saját kívánságokat és utakat könnyen fel lehet adni. Kötelességünk, hogy naponként és óránként megvizsgáljuk, megfelelünk-e Jézus azon imájának, hogy tanítványai egyek legyenek, miként Ő is egy az Atyával. Ha az Üdvözítő imáját szemünk előtt tartjuk, akkor értékes tanulságokat meríthetünk belőle, és úgy fogunk viselkedni, hogy kívánságát betöltsük. Az Isten munkájával kapcsolatos üzleti összeköttetéseinkben és a szent dolgok tárgyalásában nem lehetünk eléggé elővigyázatosak, hogy távol tartsuk magunktól a tiszteletlenség lelkületét; sose, egy pillanatra se használjuk Isten szavát megtévesztésként azért, hogy valami nekünk kellemeset véghezvigyünk. A tiszteletet, becsületességet és igazságot önmagunkra való tekintet nélkül fenn kell tartani. Minden gondolatunkat, szavunkat és cselekedeteinket Krisztus akarata alá kell rendelnünk. Nem helyénvaló a könnyelműség azokon az összejöveteleken, ahol Isten felséges szaváról és megváltó tervéről tárgyalnak. Az imádkozók kérjék Krisztust, hogy Ő vezesse az összejövetelt, és adja az Ő bölcsességét, kegyelmét és igazságosságát. Összeegyeztethető-e tehát ezekkel olyat tenni, ami megszomorítja a Szentlelket és akadályozza munkáját? Gondoljunk arra, hogy Krisztus közöttünk van. Akkor Isten Lelke felemelő, uralkodó befolyása alatt lesz az egész összejövetel. Az a bölcsesség nyilatkozik meg, amely felülről való; "először is tiszta, azután békeszerető... irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes" (Jak. 3:17) és nem téved. Minden tervben és döntésben az a szeretet kerül előtérbe, amely "nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (I. Kor. 13:5-7)

182

Ellen G. White


Bárcsak mindenki, aki egy tanácskozáson vagy bizottsági ülésen részt vesz, így szólna magában: "a jelenkor és az örökkévalóság számára dolgozom; felelős vagyok Istennek azokért az indítóokokért, amelyek cselekvésre serkentenek." Bárcsak ez lenne a jelszava! A zsoltáros imája lenne az ő imája is: "Tégy Uram zárat az én számra; őriztesd az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani." (Zsolt. 141:3-4)

KRISZTUS SZOLGÁI MEGFELELŐ FIZETÉSBŐL ÉLJENEK Akik ebben az életben az Úr szolgálatában dolgoznak, kapjanak megfelelő fizetést munkájukért. Egész idejüket, gondolataikat és erőfeszítéseiket a Mester szolgálatára szentelik, és ha fizetésükből nem tudják családjukat eltartani, az nincs összhangban Isten rendelkezésével. A prédikátor, aki képessége szerint kiveszi részét a munkából, kapja meg az illő jutalmat. Azok a férfiak, akik a munkások fizetéséről döntenek, igyekezzenek, hogy a fizetések megfeleljenek Isten akaratának. Néhányan, akik a pénzügyi bizottságban működtek, nem rendelkeztek sem kellő belátással, sem helyes ítélőképességgel. A bizottság néha olyan férfiakból állt, akiknek nem volt helyes fogalmuk Krisztus követeinek helyzetéről, és rossz döntéseik a családokat ínségbe sodorták. Viselkedésük alkalmat adott az ellenségnek, hogy az Úr szolgáit megkísértse, elcsüggessze, sőt egyes esetekben elűzze erről a területről. Nagy gondossággal döntsenek a munkások fizetéséről. A pénzügyi bizottságba olyan férfiakat válasszanak, akiknek világos felfogásuk van és a végzendő munkát jól ismerik. Legyenek "derék, istenfélő férfiak, igazságos férfiak, akik gyűlölik a haszonlesést..." (II. Móz. 18:21) A prédikátornak legyen az előre nem látható esetekre tartaléka, mert sokan veszik igénybe javait segítségül. Munkája közben gyakran találkozik olyan szegény emberekkel, akiknek nincs ruhájuk, élelmük és hajlékuk. A szükséget szenvedőkön segítenie kell, éhezőit kielégíteni és mezítelenjeit felruházni. Azt is elvárják tőle, hogy a jó cselekedetekben mutasson példát, a gyülekezeti házak építésénél segítsen és Isten országának ügyét más országokban is előmozdítsa. Isten választott misszionáriusának maradandó városa nincs, hanem gyakran kell családjával helységről helységre, országról országra költözködnie. Ezt munkájának jellege így követeli meg. Azonban a gyakori költözködés nagy költséggel jár. Felesége, gyermekei és ő maga is jól öltözködjenek a példaadás miatt. Személyes megjelenésük, lakásuk, környezetük minden az általuk képviselt igazságról beszéljen. Állandóan derűsek és üdék legyenek, hogy napsugarat adhassanak azoknak, akiknek segítségre van szükségük. Gyakran kell testvéreiket megvendégelniük, és ha ezt szívesen is teszik, újabb kiadások terhelik őket. Nagy igazságtalanság a bizottságtól, ha egy érdemes prédikátor olyan fizetésre számíthatott, amilyenre szüksége van - és csalódik. Az Úr így szól: "Mert én az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt." (Ésa. 61:8) Azt akarja, hogy népe az Ő munkatársai iránt bőkezű magatartást tanúsítson. A régi Izráelnek adott parancsa szolgáljon alapelvként: "Mert Mózes törvényében meg van írva: ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját." (I. Kor. 9:9. lásd: V. Móz. 25:4) Ezeket az elveket soha ne tegye félre senki, akinek valamilyen módon dolga van azok bérével, akik Isten ügyét akarják előmozdítani a Földön, és erejüket arra fordítják, hogy az emberek értelmét a földi dolgok szemléléséről a mennyeire irányítsák. Isten szereti szolgáit, és azt akarja, hogy az emberek vegyék figyelembe jogaikat. A nyolc órai munkaidő rendszerét nem fedezhetjük fel Isten szolgájának munkatervében.

183

Ellen G. White


Minden órában készen kell lennie a szolgálatra. Bátorságát és tetterejét fenn kell tartania; mert ha fáradtnak látszik és álmosan járkál, akkor nem tud megelevenítő befolyást gyakorolni. Ha felelős állást tölt be, akkor kész kell lennie, hogy bizottsági üléseken és tanácskozásokon részt vegyen, órákat kell eltöltenie értelem- és idegfeszítő munkával, hogy az ország ügyének előmozdítására terveket készítsen. Az ilyen munka mind szellemileg, mind testileg megerőltető feladat. Az a prédikátor, aki szolgálatát helyesen fogta fel, mindig kész Istenért munkálkodni. Hallja-e Ésaiással az Úr szavát: "Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" (Ésa. 6:8) Nem mondhatja azt, hogy a magam ura vagyok, azt teszek, amit akarok. Aki szolgaként Isten művének szentelte magát, megszűnt önmagának élni. Az a feladata, hogy Jézust kövesse, mint jó eszköz, a Mester munkatársa legyen. Fogadja be naponként Isten Lelkét, hogy úgy működjön, mint a Mester működött, és sose legyen csüggedt vagy fáradt. Isten választotta őt hűséges eszközéül, hogy a missziómunkát az országban előmozdítsa, és ezért jól gondolja meg, milyen ösvényt követ. Aki sohasem hordott ilyen terhet és azt véli, hogy az Úr által választott hűséges szolgáknak szabadidejük van, fontolja meg, hogy az Úr őrállójának lenni állandó szolgálatot jelent. Munkájukat nem órával mérik. Ha jelentéseiket átvizsgálják és közben keresetüket önző férfiak szóval vagy írásban mérsékelik, akkor nagy igazságtalanság történik. Mindazok, akik közigazgatási állást töltenek be Isten munkájában, megtehetik, hogy igazságosan, az igazi alapelvek szerint cselekedjenek. Ha egy bizonyos időben anyagi nehézségek miatt szükségesnek látszik, hogy a fizetéseket mérsékeljék, akkor körlevélben tudassák a való helyzetet, és azután az unió alkalmazottait kérdezzék meg, vajon a körülmények miatti kisebb fizetés is elegendő lesz-e megélhetésükre? Minden megállapodást, amelyet az Isten szolgálatában állókkal kötnek, szent tárgyalás előzzön meg. Az embereknek nincs joguk, hogy Isten szolgáit, mint lélektelen eszközöket kezeljék, akiknek sem szavuk, sem kifejezőképességük nincs.

A PRÉDIKÁTOR FELESÉGE A prédikátor megkapja munkája jutalmát, és ez helyes is. Ha az Úr a munka terhét a feleségre is rábízza, ha idejét és erejét ő is e munkának szenteli, amennyiben családokat látogat és az Írást magyarázza, noha nem lett kézrátétellel felszentelve, munkája mégis a prédikátori hivatáshoz tartozik. Munkáját értéktelennek tartsuk-e? Néha igazságtalanul bántak olyan asszonyokkal, akik éppoly odaadóan dolgoztak, mint férjeik, és Isten szükségesnek tartotta, hogy szolgálatába állítsa őket. Az az eljárás, hogy a férfi munkásokat megfizetik és feleségeiket, akik együtt munkálkodnak velük, támogatás nélkül hagyják, olyan terv, amely ellenkezik Isten akaratával, és ha ezt egyházunkban érvényre juttatjuk, elveszi a testvérnők kedvét, hogy a munka szolgálatára kiképezzék magukat. Isten az igazság Istene, és ha a prédikátorok szolgálatukért fizetést kapnak, úgy feleségeiknek, akik éppoly önzetlenül a munkának szentelik magukat, férjük fizetésén kívül adjanak fizetést, még akkor is, ha arra nem tartanak igényt. A h.n. adventisták ne becsüljék le a női munkát. Ha a feleség a házimunkát hűséges és értelmes segítségre bízza, és gyermekei - mialatt Isten munkájában dolgozik - jó gondozásban részesülnek, akkor az egyház adjon neki őt megillető fizetést. Az Úrnak éppúgy van munkája a nők részére is, mint a férfiak részére. Sokat tehetnek Istenért, ha előzőleg megtanulják Krisztus iskolájában az értékes, mindennél fontosabb leckét, a szelídséget. Ne csak Krisztusról neveztessenek, hanem az Ő lelkületével is bírjanak. Életük

184

Ellen G. White


olyan legyen, mint az Ő élete, és lelküket tisztítsák meg minden tisztátalanságtól. Akkor mások áldására lesznek azáltal, hogy Jézus mindent kielégítő szeretetét mutatják be életükben.

A JAVAK BÖLCS ELOSZTÁSA A gyülekezeti tagok örömmel járuljanak hozzá Krisztus szolgáinak eltartásához. Legyenek önmegtagadók és takarékosak, nehogy valami jó adományról lemaradjanak. Vándorok és idegenek vagyunk, akik egy jobb hazát keresünk, és minden lélek áldozattal erősítse meg szövetségét Istennel. A lélekmentésre rendelkezésre álló idő rövid, ezért mindent vigyünk Istennek hálaáldozatul, ami a legszükségesebbek fedezése után megmarad. Azoknak is, akik szóval és tanítással szolgálnak, kötelességük, hogy lemondjanak önmagukról. Ünnepélyes felelősség nyugszik azokon, akik a gyülekezetek gazdag adományát élvezik, és Isten kincstárának javait szétosztják. Gondosan kutassák Isten gondviselését, hogy meg tudják állapítani, hol van a javakra a legnagyobb szükség. Krisztus munkatársai legyenek, hogy országát az Üdvözítő imájával összhangban építsék fel a földön. "Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is." (Mt. 6:10) A Földön mindenütt figyelemmel kell kísérni Isten művét. Új területeket kell feltárni. Testvéreink gondoljanak arra, hogy sok anyagi eszközre van szükség és kemény munkára, hogy a munkát az új területen előmozdítsák. Ha az egyház vezető férfiai terveket készítenek, hogy Isten országának ügyét távoli országok felé is kiterjesszék, akkor vegyék figyelembe a nehézségeket is, és adjanak a munkások részére elegendő támogatást. Alaposan vizsgálják meg a különböző területek szükségleteit, mert ők Isten sáfárai, akiknek az igazság terjesztését a Föld minden részén elő kell mozdítani. Nincs mentség részükre, ha a munka szükségleteit illetően tudatlanságban maradnak. Minden terület előnyeit és hátrányait ismerniük kell, hogy azt követően önzetlenül és lelkesen vehessenek részt a munka előre vitelében. Ha azok, akik a célnak megfelelően akarják elosztani az Úr kincstárának javait, amelyek az Ő munkájának szükségletére valók, önzetlenül megkísérlik, hogy a dolgok állásáról helyes képet nyerjenek, akkor a kegyelem trónja elé kell járulniuk tiszta értelemért és mennyei bölcsességért, hogy a távoli országok szükségleteit is olyan jól felismerhessék, mint a közeli országokét. Sohasem fogják hiába keresni az Urat. Ha segítségét kérik, hogy mozdítsa elő a munkát idegen országokban is, akkor áldást kapnak a magasból. Tanúsítsanak önzetlen egyenlőséget a munkások iránt, mind odahaza, mind külföldön. Mindinkább fel kell ismernünk, hogy az Úr tárházába hozott tizedek és adományok nem csak a saját országokban használhatók fel a munka támogatására, hanem más országokban is. Akik olyan helyen laknak, ahol a munkát már régen végzik, korlátozzák vélt szükségleteiket, hogy a misszió ezáltal új területeken haladhasson előre. A már régóta fennálló intézetekben gyakran az a kívánság merül fel, hogy nagyobb eredményt érjenek el. Azonban az Úr azt mondja, ennek nem így kell lenni. A tárházban levő pénzt fordítsák az Ő munkájának a világ minden táján való előmozdítására. Az Úr szőlőjében vannak helyek, ahol eddig még csak keveset vagy semmit sem tettek. Ezek felhívásaikat olyan helyekre küldik, helyzetük megértését remélve, ahol már megalapozott intézmények vannak. Azokon a területeken, ahol Isten gondviselése által már berendezkedtek és a munka erősen megalapozódott, a férfiak korlátozzák becsvágyukat, hogy tovább terjeszkedjenek. Ne gondoljanak arra, hogy nagy dolgot tesznek, ha növelik előnyös lehetőségüket, mialatt a szőlő más részei elhagyatottak. Önző becsvágy, ha olyan terület részére, amely már sok előnyt élvezett, még többet kérnek, mialatt más misszióterületek szükséget szenvednek. 185

Ellen G. White


Ha az Úr munkáját egy országban nagyobb áldásban részesíti, akkor ez azért történik, hogy ott az önkéntes adakozás lelkülete legyen úrrá, hogy támogatni tudjanak másokat, akik segítségre szorulnak, és így az Ő munkájának alapot biztosítsanak, és annak tekintélyt kölcsönözzenek. Isten nem nézi a személyt vagy a helyi tekintélyt. Munkája egy nagy egészet képez. Igazságát minden nemzettel, néppel és nyelvvel közölni kell. Ott, ahol az emberek az igazságot elfogadják, gyülekezeti és iskolaépületeket kell létesíteni, valamint egyéb kisegítő eszközöket biztosítani. A Föld számos helyén nyomdákat kell felállítani. Az Úr munkáját az új területeken ápolni kell, hogy az eredményes vállalkozássá válhasson. Isten tervét kell végrehajtani és nem azok hajlamát, akik az általuk vezetett területen minden előnyt élveznek, míg az Úr szőlőjének más részei mindenben szükséget szenvednek. Néhány unióban azt tartották ajánlatosnak, hogy a javakat összegyűjtsék, és nagy felesleget tartsanak a pénztárban. Ez nem dicsőítette Istent. Jobb lett volna az így felhalmozott pénzt bölcsen felhasználni úgy, hogy szorgalmas, alkalmas munkásokat támogatnak az ínséges területeken. Testvéreink legyenek óvatosak takarékosságukban, nehogy a javak bölcs felhasználását is korlátozzák. Iskolák és gyógyintézetek alapítására elegendő területet vásároljanak, hogy Isten ilyen intézmények részére alkotott terveit végrehajthassák. Intézkedések történjenek gyümölcs- és zöldségtermelésre is, és - ha csak lehetséges - annyi területet vegyenek, hogy az intézmény közvetlen közelében mások ne létesíthessenek kifogásolható jellegű épületet. Előfordult már, hogy amikor a munka már egy fejlődési fokot elért, akkor az ott odaadóan dolgozók újabb segélyeket kértek, hogy munkájukat hatékonyabbá tehessék, de elutasították őket, és nem kapták meg a segítő eszközöket. Ezért elcsüggedtek, és Isten ügye elakadt. Akik féltek a munkát a nagyvárosokban elindítani, mert komoly fáradsággal és nagy költséggel járna, tanulják meg, hogy Isten ajándéka nagy; tanulják meg Isten ajándékának nagyságát felfogni abban, amit akkor tett, amikor Fiát a világ megmentésére odaadta. Nagyvárosainkban akkor munkálkodhatunk, ha embereink Istenbe vetik bizalmukat és komolyan, önzetlenül dolgoznak.

TAKARÉKOSSÁG A MISSZIÓMUNKÁBAN Isten szolgái belátással, megelégedéssel és alázattal dolgozzanak. Sokan túl sokra vállalkoznak, és éppen ezért kevésre képesek. Erőfeszítéseinkre többet kell összpontosítani. Minden munkánk hatásos legyen. Az értelmet jól fel kell használni, hogy felismerjük a legjobb utakat és eszközöket a körülöttünk élő emberek megnyerésére. Gyakran megtörténik, hogy közelünkben alkalmat mulasztunk el azért, hogy a tőlünk távolabb eső, kevésbé eredményes munkát végezzük. Ily módon megtörténhet, hogy időnk és eszközeink mindkét helyen kárba vesznek. Missziómunkásaink tanuljanak meg takarékoskodni. A legnagyobb víztartály sem fedezheti a szükségleteket, legyen bármilyen bőséges tartalékforrással ellátva, ha rések vannak rajta. Ne legyen egy emberre bízva annak eldöntése, hogy bizonyos területek nagyobb erőfeszítéseket igényelnek-e. Ha a munkások egy területen nagyobb kiadással járó munkát végeznek, akkor ezzel elzárják az utat a munkálkodás elől olyan területen, ahol talán kifizetődőbb lenne a munka. Fiatal munkásaink nyugodjanak bele abba, hogy olyan emberek vezetése alatt folytatják életútjukat, akik már több tapasztalatot gyűjtöttek. Egyesek igen sokat tartanak maguk felől. Az alázatosabb munka jobb eredményt hoz. Bátorító látni, amint fiatal emberek lelkesedéssel lépnek be a missziómunkába; azonban nem szabad őket magukra hagyni, nehogy Isten művét adóssággal terheljék meg. Mindannyian arra törekedjenek, hogy

186

Ellen G. White


bölcs intézkedés és komoly munka által eleget szerezzenek saját kiadásaik fedezésére. A munkások hassanak oda, hogy önfenntartóvá tegyék a munkát és oktassák ki az embereket arra, hogy saját anyagi eszközeikre támaszkodjanak. Prédikátoraink ne legyenek túl önállóak, az összejöveteli helyiségekért ne fizessenek aránytalanul nagy összeget, ha nem érzik át, hogy munkájukkal folyamatosan fenn kell tartani a felkeltett érdeklődést. A bizonytalan eredmények nem igazolják az ilyen irányú meggondolatlan költekezést. Ha a gyülekezeti termek és házak nyitva állnak a munkások számára és van érdeklődés, akkor ragadják meg az alkalmat, és tegyék meg a tőlük telhető legjobbat és legtöbbet; azonban nem tanácsos egy ember kedvéért úgy eljárni, mintha olyan nagy képességgel rendelkezne, mint Moody vagy Sankey. Amikor misszionáriusokat küldünk külföldre, olyanokat válasszunk, akik tudnak takarékoskodni, akiknek nincs nagy családjuk, és akik, tekintve az idő rövidségét és az elvégzendő munka fontosságát, mindentől távol tartják magukat, ami elterelhetné gondolataikat ettől a nagy munkától. Az istenfélő feleség, ha ideje van rá, hogy férjének segítsen, éppen annyit tehet, mint férje. Olyan missziómunkásokra van szükség, akik a szó legszorosabb értelmében azok, akik félretéve minden önző érdeket, az Isten munkáját teszik az első helyre; akik csupán Isten felmagasztalását tartják szem előtt, minden pillanatban készek oda menni, ahová Ő küldi őket; és akik az igazság ismeretének terjesztésére bármilyen minőségben készek dolgozni. A misszióterületeken olyan férfiakra van szükségünk, akiknek feleségei istenfélők, szeretik Isten munkáját és férjük segítségére lehetnek. Munkásaink tanuljanak takarékoskodni. Ne csak a missziómunkában, hanem egyéni kiadásaikban is. Családjukkal ott lakjanak, ahol megélhetésük a lehető legkevesebbe kerül. A mi népünk nem részesül olyan mértékben adományokban és örökségekben, mint más felekezetek. Azok, akik nem szokták meg, hogy életszínvonalukat bevételükhöz szabják, ezt most feltétlenül tegyék meg, vagy pedig keressenek maguknak valami más foglalkozást. Bizonyos önző szokások, ízlésben és ügyességben való hiány némelyik feleséget és anyát állandó követelőzésre ösztönzik a pénztárral szemben. Lehetséges, hogy ez az anya azt gondolja, hogy a legjobbat teszi, mivel sohasem nyert oktatást arról, hogyan korlátozza saját és gyermekei igényét; mert sohasem követeltek tőle ügyességet és tapintatot a háztartás vezetésében. Így az egyik család kétszer annyit használhat fel fenntartására, mint amennyi egy ugyanolyan létszámú másik családnak szükséges. Aki még nem tanult meg takarékoskodni, az igyekezzék ezt azonnal megtanulni. Tanulja meg mindenki a könyvvezetést. Egyesek elhanyagolják ezt a munkát, mint lényegtelen dolgot, pedig ez nem helyes. Sok munkatársunknak még meg kell tanulni, hogy minden kiadását pontosan jegyezze. Az Úrnak nem tetszik az, hogy pontatlanság és rendetlenség tapasztalható azok között, akik munkájával kapcsolatban üzleti ügyeket végeznek. Még a konferenciákon is sok időt lehetne megtakarítani és sok hibát lehetne elkerülni gondosabb tanulmányozás által. Mindaz, ami bármilyen kapcsolatban van Isten munkájával, olyan tökéletes legyen, amennyire emberi értelemtől és emberi kezek munkájától csak kitelik. Mint Isten munkatársai, vállvetve dolgozzanak. A szeretetről, a bizalomról és a kölcsönös tiszteletről tanúskodjatok mind a szószéken, mind másutt. Ahogyan tanítotok, úgy éljétek! Gondoljatok arra, hogy az újonnan megtértek reátok, mint példaképekre tekintenek. Néhányan, akikkel dolgoztok, azt kívánják majd, hogy az ő módszerük szerint dolgozzatok, mert véleményük szerint az a helyes; ha ti Krisztus lelkével és szelídségével rendelkeztek, egymást szeretitek és tisztelitek, akkor Isten alkalmassá tesz benneteket, hogy a munkát az Ő tetszése szerint végezzétek. Dolgozzatok a saját lelketekért, amíg az ént teljesen

187

Ellen G. White


le nem győzitek, amíg Krisztus önmagát nem látja bennetek. Ez lesz a leghatásosabb tanítás, amelyet azoknak adhattok, akiket oktattok. Különösen idegen területeken nem lehet a munkát jól átgondolt tervek nélkül előrevinni. Mialatt azon fáradoztok, hogy a vezetők utasításaival összhangban dolgozzatok, előfordulhatnak előre nem látható körülmények, amelyekre nem adhattak utasítást. Ilyen esetben a harcmezőn állóknak merész tettre kell vállalkozniuk. Vannak fordulópontok, amikor gyorsan kell cselekedni. Ha más országokban megkezdik a missziót, akkor különösen fontos, hogy a kezdet már alapjaiban is jó legyen. Az Úr szolgái legyenek elővigyázatosak, nehogy a művet kicsire méretezett tervek csorbítsák. Míg a pénztár állapota takarékosságot követel, van a takarékosságnak olyan veszélye is, amely inkább veszteséget, mint nyereséget jelent. Ezt több helyen a valóságban is tapasztaltuk, ahol a munkásoknak csak arra volt gondjuk, hogy a kiadásokat minél jobban csökkentsék. Körültekintőbb vezetéssel többet lehetett volna elvégezni, és a pénztárból kevesebbet kellett volna kivenni. Új területeken a növekedés általában lassan halad előre, mert a különleges igazságok, amelyeket hirdetünk, nem népszerűek. Súlyos keresztet jelent a hetedik napi nyugalom megtartása azoknak, akik az igazságot elfogadják. Sokan, még ha látják is, hogy tanaink az Íráson alapulnak, vonakodnak azt elfogadni, mert nem akarnak különcök lenni, vagy mert az igazság megtartásáért elveszítenék keresetüket. Ezért bölcsen kell tervezni, hogyan vigyük az embereknek az igazságot. Egyes helyeken a munkát kicsiben kell elkezdeni, és lassan kell előbbre haladni. Krisztus szolgájának nem szabad a dolgok elébe vágni. Másutt mindjárt kezdetben jó eredménnyel alkalmazhatók nagyobb és határozottabb erőfeszítések. Angliában a munka sokkal előbb tartana már, ha testvéreink nem igyekeztek volna kezdetben takarékosan dolgozni. Ha jó termeket béreltek volna, és a munkát úgy végzik, hogy látható legyen, hogy olyan igazságok birtokában vagyunk, amelyek biztos győzelmet aratnak, akkor jobb eredményt értek volna el. Isten azt akarja, hogy a lélekmentés munkája már kezdetben a lehető legjobb benyomást gyakorolja. Legyen gondotok arra, hogy a missziómunka méltóságát fenntartsátok. Bár minden, a misszióban tevékenykedő, férfi és nő megkérdezné önmagától: "Mi vagyok én? Mivé váljak, mit tegyek?" Bár mindannyian rájönnének arra, hogy csak azt adhatják másoknak, amivel maguk is rendelkeznek; ezért ne elégedjenek meg saját természetes útjaikkal és szokásaikkal, hanem igyekezzenek azokat megjobbítani. Pál mondja: "Én... célegyenest igyekszem." (Fil. 3:14) Ha tökéletes jellemet akarunk kifejleszteni, akkor egy állandó, szakadatlanul előrehaladó reformációnak kell végbemennie életünkben. Az Úrnak olyan férfiakra van szüksége, akik munkája nagyságát felismerik, és megértik azokat az alapelveket, amelyek kezdettől fogva kormányozták. Nem akarja, hogy munkáját világi módon, akaratától eltérően vezessék, amely eltér attól az úttól, amelyet népe számára kijelölt. A munkának Szerzője jellemét kell magán viselni. Ha új helyen kezdik el a munkát, minden tekintetben takarékosak legyenek. Gyűjtsék össze a morzsákat, nehogy valami is elvesszen. A lélekmentés krisztusi alapon történjék. Jézus Krisztus ezt mondja: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt. 16:24) Csak úgy lehetünk az Ő tanítványai, ha ennek az igének engedelmeskedünk. A Föld történelmének befejezéséhez közeledünk, és így a munka minden ágát az eddiginél nagyobb önfeláldozással kell fejlesztenünk.

188

Ellen G. White


KÜLMISSZIÓ-TERÜLETEK Krisztus gyülekezetét a külmissziómunka számára alapította. A keresztény missziómunka a gyülekezet biztos alapja, amely magán hordja a pecsétet: "Az Úr ismeri az övéit." (II. Tim. 2:19) Buzgalomra serkenti a tagokat, hogy önmagukat megtagadják, önfeláldozóan törekedjenek idegen országokba eljuttatni az igazságot. Kedvező befolyást gyakorol a hitetlenekre, mert ha Isten szolgái az Ő vezetése alatt működnek, akkor a világ fiai látják majd, hogy mily nagyok azok a segélyforrások, amelyeket Isten a neki szolgálóknak rendelt. Rajtunk nyugszik az az ünnepélyes felelősség, hogy a keresztény misszióban Isten országának alapelveit kinyilvánítsuk. A gyülekezet megszervezett testületként tevékenykedjen, hogy Krisztus keresztjének befolyását kiterjessze. Isten felhívja azokat a férfiakat, akik készek mindent otthagyni, hogy az Ő misszionáriusai legyenek. Erre a hívásra válaszolni fognak. Krisztus földön járása óta az evangéliumi megbízatás férfiakat és nőket arra serkentett, hogy a világ minden tájára menve, hirdessék az üzenetet a sötétségben levőknek. Krisztus szerelmétől és az elveszettek szükségétől szorongatva egyes férfiak elhagyták otthonaikat, barátaik társaságát, feleségüket és gyermekeiket, hogy a távoli országok bálványimádóihoz menjenek, és a kegyelmi üzenetet hirdessék. Sokan életüket áldozták, azonban mások felébredtek, hogy Isten művét előbbre vigyék. Ily módon haladt előre Krisztus műve lépésről lépésre, és a könnyhullatással vetett mag bő termést hozott. Isten ismerete elterjedt, és a kereszt zászlaját kitűzték a pogány országokban is. Nincs nagyobb öröm Isten számára, mint ha látja szolgáit kimenni a Föld kietlen részeire, hogy az igazság magvát elhintsék. Krisztuson kívül senki sem érti szolgáinak gondját, amikor az elveszetteket keresik. Lelkét adja nekik, hogy fáradozásaik által a lelkeket befolyásolják, hogy a bűntől az igazsághoz térjenek. Isten szolgája a legnagyobb erőfeszítéseket tegye, hogy a bűnös megtérjen. A lelkek, akiket Isten teremtett és Krisztus megváltott, nagy értékek a részükre nyújtott lehetőségek miatt, és a lelki előjogokért, a képességekért, amelyekhez hozzájuthatnak, ha Isten Szava újjászüli őket, és a halhatatlanságért, amelyet az evangélium által kinyilatkoztatott reménységben érhetnek el. Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilencet, hogy a századikat megkeresse, jogunk van-e akkor kevesebbet tenni? Nem árulás-e a reánk bízott kötelességgel szemben, ha elhanyagoljuk, hogy úgy munkálkodjunk, mint Krisztus, és olyan áldozatot hozzunk, mint Ő? Lelkiismeretfurdalást érzek az idegen országok szükségletei végett, amelyeket látomásban láttam. A világ minden részében ajtókat nyitnak az angyalok, amelyek addig zárva voltak előttünk. Indiából, Afrikából, Kínából és más területekről hangzik a kiáltás: "Jöjjetek át és segítsetek nekünk!" Aki a külmisszió növekedése iránt bőkezű, önmegtagadó lelkületet tanúsít, az a belmissziót is támogatja majd; mert a hazai mű jóléte - Istenen kívül - nagyrészt a távoli országokban végzett evangélizációs munka visszahatásától függ. Azáltal, hogy igyekszünk mások szükségleteiről gondoskodni, lelkünk a minden erő Forrásával kerül érintkezésbe. Az Úr felismerte azt a misszióbuzgalmat, amelyet népe idegen területek iránt tanúsít; azt kívánja, hogy minden otthon, gyülekezet és a munka központja a bőkezűség lelkületét abban mutassa meg, hogy azokat a külterületeket segíti, ahol Isten követei a legnagyobb nehézségek között tevékenykednek, hogy világosságot vigyenek azoknak, akik sötétségben vannak. Azok az adományok, amelyek azért gyűlnek, hogy a munkát egy területen megkezdjék, a munka más területeit is erősítik. Ha Isten szolgáit megkímélik a pénzügyi nehézségektől, akkor erőfeszítéseiket továbbfejleszthetik, és amennyiben a lelkek az igazságot elfogadják és 189

Ellen G. White


gyülekezetek keletkeznek, a pénzügyi helyzet is javulni fog. Ha azután ezek a gyülekezetek növekednek, akkor a munkát nemcsak saját helyükön tudják előmozdítani, hanem más területeknek is tudnak majd segítséget nyújtani.

Segítsenek a honi gyülekezetek! Honi gyülekezeteink tagjai tegyék szívügyükké a távoli országokban folyó munkát. Egy amerikai üzletember, akik komoly keresztény volt, egy munkatársával való beszélgetés alkalmával észrevette, hogy az naponta huszonnégy órát dolgozik Krisztusért. "Minden üzleti vonatkozásban - mondotta ő - igyekszem Krisztust bemutatni. Ha alkalom adódik, igyekszem lelkeket nyerni az Ő számára. Egész nap Krisztusért dolgozom, és éjjel, mialatt alszom, Kínában van egy emberem, aki Őérte dolgozik." Miért ne egyesülhetnének egy gyülekezet tagjai vagy több kisebb gyülekezet, hogy valahol a külső területen egy misszionáriust eltartsanak? Megtehetnék, ha önmegtagadók volnának. Testvérek, nem akartok-e ebben a nagy munkában segíteni? Kérlek benneteket, tegyetek valamit Krisztusért, éspedig sürgősen. A tanítók által, akiket adományaitok tartanak el egy-egy külterületen, lelkek menthetők meg, akik mint csillagok fognak ragyogni a Megváltó koronáján. Bármily kicsi is adományotok, ne vonakodjatok azt az Úrnak adni. Még a legkisebb is értékessé válik, aminek Isten örül és amit megáld, ha oly szívből jön, amelyet Jézus szeretete tölt be. Amikor Jézus az özvegyről azt mondta: "Mindenkinél többet vetett" - szavai nemcsak az adakozó indítékaira vonatkoztak, hanem az adomány következményeire is. A "két fillér", amely egy negyed pénzt tett ki, sokkal nagyobb összeget jelentett Isten kincstárának, mint a gazdag zsidók adományai (lásd: Lk. 21:1-4). A folyam is kicsi még futása kezdetén, de széles és mély lesz, amikor a tengerbe ömlik. Így növekedett korszakokon át a kis adomány befolyása is. A szegény özvegy önfeláldozó példája minden országban és korban százak szívére hatott, és Isten kincstárába adományokat juttatott minden társadalmi osztályból. Hozzájárult a missziók támogatásához, kórházak alapításához és az evangélium hirdetéséhez a szegények között. Ez az önzetlen tett, sokak áldására szolgált. Hasonló módon minden adomány, minden végrehajtott cselekedet, amely azzal az őszinte vággyal történik, hogy Isten dicsőségét szolgálja, a Mindenható szándékával köt össze. Ennek áldott következményeit ember nem tudja felmérni.

A missziómunka módszerei Amint feltárunk egy új területet, a nevelési munkát kezdjük el, és lépésről lépésre adjunk oktatást; itt egy kicsit, ott egy kicsit. Nem a prédikálás a legfontosabb, hanem a házankénti munka. Az Ige bizonyítása, az Írás magyarázata. Azok a missziómunkások, akik Jézus módszerét követik, lelkeket nyernek majd. Mindig ugyanazt az igazságot kell ismételni, és Isten szolgája teljesen az Úrtól függjön. Mily csodálatos tapasztalatokat nyer az a tanító, aki a sötétségben levőket oktatja! Ő maga is tanuló, és amíg az Írást másnak magyarázza, a Szentlélek az ő értelmére és szívére is hat, és megadja neki a lelki kenyeret az éhező lelkek számára. A misszionárius minden társadalmi osztállyal és minden emberrel érintkezésbe kerül. Megérti majd, hogy különböző módszereket kell alkalmaznia, hogy az emberek szükségleteit kielégítse. Saját gyarlóságának tudata Istenhez és a Bibliához vezeti majd, hogy világosságot, erőt és ismeretet kapjon. Nem mindig egyformák az utak és eszközök, amelyek által a lelkeket el lehet érni. A misszionárius értelmes és jó képességű ember legyen. A tapasztalat megtanítja majd a

190

Ellen G. White


fennálló körülmények között a legbölcsebb útra. Gyakran egy ország erkölcse és éghajlata olyan magatartást követel, amelyet más ország nem tűrne. Ezeket meg kell változtatni, de jobb, ha nem fogunk rögtön hozzá. Ne legyenek viták jelentéktelen dolgok miatt. A szeretet lelkülete és Krisztus kegyelme fogja a szíveket egybefűzni, ha a munkások lelkük ablakait az ég felé kitárják és a föld felé bezárják. Az igazság hatalma által sok nehézséget meg lehet oldani, és régóta fennálló vitákat egy jobb ösvény feltárásával megszüntetni. Az a fenséges kijelentés: "Békesség a földön és az emberekhez jóakarat" (Lk. 2:14) - jobban megvalósítható, ha azok, akik Krisztusban hisznek, ténylegesen Isten munkatársaivá válnak.

Mennyei segítség A misszionáriusnak egy idegen területen a menny békéjét és szeretetét kell hordozni a szívében; mert ettől függ saját biztonsága. A nehézségek, csüggedések, kísértések és szenvedések közepette egy mártír odaadásával és egy hős bátorságával kell azt a kezet erősen fognia, amely sohasem enged el, és mondania: "Nem akarok eltérni vagy elcsüggedni!" Szorgalmasan kell kutatnia a Bibliát, és sokat kell imádkoznia. Ha - mielőtt másokhoz szólna - felülről kér segítséget, akkor biztos lehet abban, hogy mennyei angyalok fogják körülvenni. Bár néha emberi részvét után sóvárog, azonban egyedüllétében vigaszt és bátorítást találhat Istennél, és az Üdvözítő szavai ismét megerősítik őt: "Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:20) Az isteni vezetőtől kap majd oktatást a lélekmentés munkájára. A misszióterületen tetterő és önmegtagadás szükséges. Isten embereket hív el, akik a kereszt győzelmét akarják elterjeszteni, embereket, akik az elcsüggesztő és ínséges helyzetekben is kitartanak, akik buzgósággal, elhatározással és hittel rendelkeznek, amelyek a misszióterületeken nélkülözhetetlenek. Kitartó munkával és Izráel Istenébe vetett bizalommal tetterős és bátor férfiak csodákat művelhetnek. Erőfeszítéseik - amelyeket világos értelem és komoly akarat kísér - következményei majdnem határtalanok. Örülhetünk, hogy a külterületeken olyan munkát végezhetünk, amely az Úr tetszését vívja ki. Hálát és köszönetet akarunk mondani az eredményes külföldi munkáért. Azonban Tábornokunk, aki sohasem téved, így szól hozzánk: menjetek előre, lépjetek új területre, minden országban tűzzétek ki a zászlót. "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt." (Ésa. 60:1) Elérkezett az idő, amikor Isten követei felnyitják a világ előtt a papírtekercset. A hármas angyali üzenet igazságát minden népnek, nemzetnek és nyelvnek hirdetni kell; minden földrész sötétségét el kell oszlatni, és terjednie kell a tenger szigetein is. Nem halogathatjuk ezt a munkát. Legyen a jelszavunk: Előre, mindig előre! A menny angyalai járnak majd előttünk, hogy az utat előkészítsék számunkra. Ne hárítsuk el magunktól a külső területek terheit, míg az egész Föld nem fénylik az Úr dicsőségétől.

Testvéri kapcsolatok AZ EGYMÁSSAL VALÓ ÉRINTKEZÉS A másokkal való érintkezés önuralmat, elnézést és részvétet követel. Annyira különbözünk tehetségben, szokásban és neveltetésben, hogy a dolgok szemlélete és az életről

191

Ellen G. White


alkotott fogalmaink sem egyeznek minden pontban. Nincs két olyan ember, akinek tapasztalatai mindenben egyeznének. Az egyiknek más a megpróbáltatása, mint a másiknak. A kötelesség, amelyet az egyik könnyűnek tart, a másiknak nagyon súlyos és zavaros lehet. Az emberi természet oly gyenge és tudatlan, olyan könnyen téved, hogy legyen mindenki óvatos mások megítélésében. Nem tudjuk, hogy cselekedeteink hogyan hatnak mások tapasztalatára. Amit mondunk és teszünk, lehet, hogy csekélységnek tűnik nekünk, ha azonban szemeink megnyílnának, láthatnánk, hogy a jó és a rossz legfontosabb következményei ebből származnak.

A teherhordozók Sokan csak könnyű terheket hordoztak, szívük nem ismerte az igazi gondokat, mások akarata miatt oly kevés nehézséget és panaszt tapasztaltak, hogy Krisztus szolgáinak igazi terheit nem tudják megérteni. Éppoly kevéssé értékelik terheit, mint ahogy a gyermek nem tudja felfogni atyja munkáját és nyomasztó gondjait. A gyermek csodálkozik atyja félelmén és aggodalmán. Feleslegesnek tartja őket. Ha azonban tapasztalatokra tesz szert az életben és neki is terhet kell viselnie, akkor visszaemlékezik atyja életére, és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt számára. A keserű tapasztalatok gazdagították ismereteit. Sok teherhordozó munkáját nem értik meg; cselekedeteit nem becsülik, míg a halál el nem szólítja őt. Ha azután ők viszik azt a terhet, amit a másik letett, és szembetalálják magukat a nehézségekkel, amelyeket neki kellett elszenvednie, akkor tudják csak felfogni, hogy hite és bátorsága mennyire kipróbált volt. Akkor a hibákat, amelyek felett gyakran olyan gyorsan ítélkeztek, szem elől tévesztik. A tapasztalat együttérzésre tanítja őket. Isten megengedi, hogy az embereket felelős állásba helyezzék. Ha tévednek, hatalma van azokat helyreigazítani vagy az embereket eltávolítani. Legyünk elővigyázatosak és ne akarjunk ítélkezni, mert az Istenre tartozik. Üdvözítőnk tanácsa így szól: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." (Mt. 7:1-2) Gondoljatok arra, hogy az életetekről szóló jelentés nemsokára az Úr elé kerül. Gondoljatok arra is, hogy Ő ezt mondta: "Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: ...mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz." (Rm. 2:1)

Az igazságtalanság megítélése Nem szabad, hogy lelkületünk az ellenünk irányuló valóságos vagy képzelt igazságtalanságokért indulatossá váljon. A saját én a legnagyobb ellenség, akitől tartanunk kell. A bűn egy fajtája sincs oly borzalmas következménnyel a jellemre, mint az olyan emberi szenvedély, amely nincs a Szentlélek ellenőrzése alatt. Egy győzelem sem olyan értékes, mint a saját énünk felett aratott diadal. Ne engedjük, hogy érzelmeinket oly könnyen megsebezhessék. Azért élünk, hogy lelkeket mentsünk, nem pedig azért, hogy érzelmeinket vagy tekintélyünket védjük. Ha a lelkek iránti szeretet él szívünkben, akkor nem figyelünk majd azokra az apró félreértésekre, amelyek oly gyakran tapasztalhatók közöttünk. Bármit is gondolnak felőlünk vagy cselekszenek ellenünk, ez ne zavarja a Krisztussal való egységünket és a Szentlélekkel való közösségünket. "Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél." (I. Pt. 2:20) Ne törekedjetek a megtorlásra. Távolítsátok el az előítéletet olyan messzire, amennyire csak lehet. Kerüljetek minden gonosz látszatot. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy

192

Ellen G. White


másokat kibékítsetek anélkül, hogy az alapelvekhez hűtlenek lennétek. "Ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat." (Mt. 5:23-24) Ha türelmetlenül beszélnek veled, sose beszélj hasonló módon. Gondolj arra, hogy "az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését". (Préd. 15:1) A hallgatásban csodálatos hatalom, erő rejlik. A szavak, amelyeket egy haragosnak - néha éppoly izgatottan - válaszul adunk, csak arra szolgálnak, hogy a vitát még jobban elmérgesítsék. Ha azonban a haragnak szelíden, kíméletesen, hallgatással lépünk elébe, úgy az hamarosan lecsillapodik. Bántó, kárhoztató szavak viharában Isten szaván csüggjön lelketek. Lelketeket és szíveteket az Ő ígéretei töltsék be. Ha rosszul bánnak veletek vagy igazságtalanul vádolnak benneteket, ahelyett hogy haragos választ adnátok, ismételjétek el a drága ígéreteket: "Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Rm. 12:21) "Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet." (Zsolt. 37:5-6) "Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne; és oly titok, mely ki ne tudódnék." (Lk. 12:2) "Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre." (Zsolt. 66:12) Hajlamosak vagyunk Jézus helyett embertársainknál keresni a részvétet és a vigasztalást. Isten kegyelmében és hűségében gyakran megengedi, hogy csalódjunk azokban, akikben bízunk, hogy belássuk, mily balgaság emberekben bízni. Tökéletesen önzetlenül és alázatosan bízzuk magunkat Istenre. Ismeri kimondhatatlan bánatunkat, amelyet lelkünkben hordozunk. Ha minden beborul és megmagyarázhatatlannak látszik, gondoljatok Krisztus szavaira: "amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." (Jn. 13:7) Tanulmányozzuk József és Dániel történetét. Az Úr nem akadályozta meg az emberek támadásait, amelyek nekik károkat okoztak; azonban úgy intézte, hogy az emberek minden ravasz támadása szolgáinak javára váljon, akik így a megpróbáltatások és harcok közepette megőrizték hitüket és hűségüket. Míg itt a Földön élünk, ellenállással fogunk találkozni, kihívásoknak leszünk kitéve, hogy jellemünk kipróbáltassék. Ha azonban e próbákkal helyes lelkülettel állunk szembe, akkor a keresztény erények kifejlődnek bennünk. Ha Krisztus bennünk lakik, akkor türelmesek, barátságosak és elnézőek leszünk, vidámak a bosszúság és a felgerjedés közepette is. Napról napra és évről évre legyőzzük majd magunkat, és nemes hősiesség jellemez majd bennünket. Ez a mi feladatunk, amely azonban Jézus segítsége, eltökélt határozottság, tántoríthatatlan szándék, állandó éberség és szüntelen ima nélkül nem hajtható végre. Mindenkinek személyes harca van. Isten sem tudja jellemünket nemessé, életünket hasznossá tenni, ha nem leszünk munkatársai. Akik abbahagyják a harcot, elvesztik a győzelem erejét és örömét. Nem szükséges, hogy próbáinkról, nehézségeinkről, bánatunkról és gondjainkról beszéljünk. Mindezeket beírják a könyvekbe, és a mennynek gondja lesz rá. Mialatt mi a kellemetlen dolgokkal foglalkozunk, addig sok dolog, amelynél szívesen kellene időznünk Isten kegyelmes barátsága, amely minden pillanatban körülvesz bennünket, a szeretet, amely az angyalok csodálatát vívja ki, hogy Isten az Ő Fiát odaadta, hogy meghaljon értünk -, feledésbe megy. Ha úgy érzitek, hogy mint Krisztus munkatársai, nektek nagyobb gondotok és próbátok van, másoknál, akkor gondoljatok arra, hogy reátok oly béke vár, amelyet nem nyernek el azok, akik e terhektől irtóznak. Krisztus szolgálata vigasszal és örömmel jár. Mutassátok be a világnak, hogy nem hiábavaló élet Őt szolgálni.

193

Ellen G. White


Ha nem vagytok vidámak és szívetek nem könnyű, akkor ne beszéljetek érzéseitekről. Ne szomorítsátok meg mások életét. Egy hideg, fénytelen vallás, sohasem vonz lelkeket Krisztushoz. Inkább elűzi őket abba a hálóba, amelyet Sátán vetett ki a tévelygők lábainak. Csüggedésetek helyett gondoljatok arra, hogy mekkora hatalmat igényelhettek Krisztus nevében. Ragadjátok meg lélekben a láthatatlan dolgokat. Irányítsátok gondolataitokat Isten irántatok érzett nagy szeretetének bizonyítékaira. A hit eltűri a próbákat, a kísértéseknek ellenáll és a csüggedésben kitart. Jézus él, mint a mi Közbenjárónk. Minden a miénk, amit az Ő közbenjárása biztosít nekünk. Nem hiszitek, hogy Jézus becsüli azokat, akik teljesen neki élnek? Nem hiszitek, hogy Jézus felkeresi azokat, akik mint a szeretett tanítvány a száműzetésben, Őérte nehéz helyzetben és nagy próbák között vannak? Isten nem engedi, hogy egy hűséges szolgája is egyedül maradjon a túlerővel szemben és legyőzessen. Mindegyiket megóvja, mint értékes drágaköveket, akik Krisztusban vannak elrejtve. Ilyen lélekről mondja: "Én... teszlek olyanná, mint egy pecsétgyűrű; mert én téged választottalak el." (Agg. 2:23) Beszéljetek az ígéretekről, beszéljetek Jézus gondviseléséről. Egy szempillantásra sem feledkezik meg rólunk. Ha Vele együtt elkülönülünk, akkor jelenlétének érzete mély, csendes boldogságot kölcsönöz. Krisztus azt mondja önmagáról: "én semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn. 8:28-29) Ápoljátok azt a szokást, hogy másokról jót mondjatok. Időzzetek azoknak jó tulajdonságainál, akikkel érintkeztek, és a lehető legkevesebbet foglalkozzatok hibáikkal és hiányosságaikkal. Ha arról kell beszélnetek, hogy más mit mondott vagy tett, akkor dicsérjetek valamit az illető személy életéből vagy jelleméből. Hálásak legyetek. Köszönjétek meg Istennek az Ő csodálatos szeretetét, hogy egyszülött Fiát adta halálra érettünk. Nem érdemes bánatunkkal foglalkoznunk. Isten felszólít bennünket, hogy irgalmasságára és felmérhetetlen szeretetére gondoljunk, hogy ezáltal hálával teljünk meg. Krisztus komoly szolgáinak nincs idejük, hogy mások hibáinál időzzenek. Nem tehetjük meg, hogy emberek hibáinak és hiányosságainak seprőjéből éljünk. A rágalom kétélű átok, amely jobban sújtja a beszélőt, mint a hallgatót. Aki az egyenetlenség és a viszály magvát hinti el, a saját lelkében fogja a halálos termést learatni. A gonosznak másban való észrevevése a rosszat épp abban fogja kifejleszteni, aki azt másban kutatja. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanarra a képre fogunk átalakulni. Ha azonban Jézusra nézünk és szeretetéről, jellemének tökéletességéről beszélünk, akkor az Ő hasonmására alakulunk át. A fenséges példakép szemlélése által egy szent és tiszta környezetbe, Isten közelébe emelkedünk fel. Ha ott maradunk, akkor világosság sugárzik rólunk, amely mindazokat beragyogja, akik velünk összeköttetésben vannak. Ahelyett hogy másokat bíráltok és ítéltek, mondjátok: "A saját üdvösségemet kell munkálnom. Ha együtt munkálkodom Vele, aki lelkemet kívánja megmenteni, akkor gondosan kell ügyelnem magamra. Minden gonoszt el kell távolítani életemből. Minden hibát le kell győznöm. Krisztusban új teremtésnek kell lennem. Akkor bátorító szavaimmal erősíteni tudom azokat, akik a gonosz ellen küzdenek, - ahelyett, hogy gyöngíteném őket." Nagyon közömbösek vagyunk egymás iránt. Nagyon gyakran elfelejtjük, hogy munkatársainknak szükségük van erőre és serkentésre. Ügyeljetek arra, hogy részvétetekről és együttérzésetekről biztosítsátok őket. Segítsetek nekik imáitokkal, és ezt adjátok tudtukra. Mindazok, akik állítják, hogy Isten gyermekei, gondoljanak arra, hogy mint misszionáriusok érintkezésbe kerülnek az emberiség minden osztályával. A finomak és

194

Ellen G. White


durvák, az alázatosak és büszkék, a vallásosak és kételkedők, a műveltek és tudatlanok, a gazdagok és szegények tömegeivel lesz dolguk. Ezeket a különböző lelkeket nem lehet egyformán kezelni, noha mindenkinek szeretetre és részvétre van szüksége. Gondolataink alakuljanak át és finomodjanak meg a kölcsönös érintkezésben. Egymástól függünk, az emberi testvériség kötelékével szorosan egymáshoz vagyunk kapcsolva. A mindennapi érintkezés által a kereszténység kapcsolatba kerül a világgal. Minden férfi és nő, aki Istentől világosságot nyert, világosítsa meg azok ösvényét, akik az igaz utat még nem ismerik. Krisztus Lelke által kell megszentelni a másra ható befolyást, hogy lelkeket vonzhasson Jézushoz. Krisztus ne úgy éljen a szívünkben, mint egy kívánatos kincs: elrejtve, szentül és szeretve, akinek csak birtokosa örül. Krisztus mintegy forrás legyen bennünk, amely az örök életből ered, és mindenkit felüdít, aki velünk érintkezik.

KÜLÖNBÖZŐ ADOMÁNYOK Az Úr nem ad egy területet egyetlen embernek, ahol egyedül ő dolgozzon. Ez ellentétes tervével. Azt akarja, hogy minden helyen, ahol az igazságot hirdetik, különböző lelkek és különböző adományok érvényesüljenek, hogy befolyást gyakoroljanak az Ő munkájára. Egy embernek egyedül nincs elég bölcsessége, hogy mások segítsége nélkül Isten érdekeit szolgálja, ne is tartsa magát erre senki alkalmasnak. Az a tény, hogy egy embernek egy bizonyos irányban képességei vannak, nem bizonyíték arra, hogy ítélete más dolgokban is tökéletes, hogy bölcsességét ne kellene mások képességeihez hozzákapcsolni. Azok, akik együtt dolgoznak, igyekezzenek tökéletes egyetértésre jutni. Ne gondolják azt, hogy egyik vagy másik munkatárssal nem tudnak együtt dolgozni, mert másként gondolkodik, vagy munkájában nem ugyanazt az utat követi, mint ők. Ha mindnyájan alázatos, alkalmazkodó lelkületűek, akkor nem támadnak nehézségek. Isten a gyülekezetnek különböző adományokat adott. Ezek a megfelelő helyen alkalmazva értékesek, és mindenki részt vehet a munkában, hogy egy népet Krisztus visszajövetelére készítsen elő. Felelős állásban lévő prédikátoraink olyan férfiak, akiket Isten elfogadott. Nem számít a származásuk, sem a korábbi állásuk, akár az eke szarvától jöttek, akár mint ácsok dolgoztak, akár főiskolai nevelésben részesültek; ha Isten elfogadta őket, akkor bárki is óvakodjon kárhoztatni őket. Sohase beszéljetek lekicsinylően valakiről; mert Isten szemében nagy lehet, míg azok, akik magukat nagyra tartják, visszás szívük miatt talán Isten előtt értéktelenek. Értékes időnk egy pillanatát se töltsük azzal, hogy másokat egyéni gondolatainknak vagy véleményünknek nyerjünk meg. Isten olyan férfiakat kíván, akik mint munkatársai dolgoznak ebben a nagy munkában. Hitüket jó cselekedetek gyakorlására és egy megszentelt jellem kifejlesztésére neveli. Az embereknek különböző adományaik vannak, és egyesek a munka egyik területén jobban alkalmazhatók, mint egy másikon. Amit az egyik nem tud elvégezni, azt a munkatársa könnyen végrehajthatja. Mindenki munkája fontos a maga helyén. Az egyik értelme ne uralkodjon a másiké felett. Ha valaki azt véli, hogy senki sem befolyásolhatja őt, mert ítélőképessége és tehetsége van átlátni a munka minden területét, az elveszti Isten kegyelmét. Az Isten iránti hűség és a szeretetből végzett munka az, ami által az Isten elismerését elnyerhetjük. A Szentlélek minden munkáját, amely által az emberek a jóra és Istenhez vezettetnek, feljegyzik a mennyei könyvekbe, és az Úr ama napján azok, akik engedelmes eszközök voltak, elismerést kapnak. Együtt fognak örülni az Úrral, ha országában látják azokat, akiknek megmentésében eszközök voltak. Akkor részesednek az örökségben, mert alkalmassá váltak azáltal, hogy földi munkájában részt vettek. Hogy mivé válunk a

195

Ellen G. White


mennyben, az csak visszfénye lesz annak, amivé most a jelenben és a szent szolgálatban lehetünk.

EGYSÉG A MUNKA SOKFÉLESÉGÉBEN Isten munkájában különböző munkaterületek léteznek, és szolgáira különféle adományokat bízott. Az egyik jó szónok, a másik jó író, az egyik őszinte és komoly, bensőséges ismerettel bír, a másiknak az éneklés adatott és egy harmadiknak a bölcsesség, amellyel Isten szavát világosan magyarázza. Minden adomány azonban Isten ereje, mert Ő együtt munkálkodik a munkással. Az egyiknek bölcsességet ad a beszédre, a másiknak ismeretet, a harmadik hitet kap, azonban mindnyájan egy vezetés alatt dolgozzanak. A kegyelmi ajándékok különfélesége különböző szolgálatra tesz alkalmassá, "azonban ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." (I. Kor. 12:16) Az Úr azt kívánja, hogy választott szolgái tanulják meg, hogy fáradozásaikban harmonikus egységben kapcsolódjanak össze. Némelyeknek azonban úgy tűnik, hogy adományaik és munkatársaik adományai között olyan nagy különbség van, hogy összehangolt munkára nincs kilátás. Ha arra gondolnak, hogy egyesek az igazságot egyik prédikátortól így, a másiktól másképp megvilágítva hallották, és szívüket megnyitották az Isten igazsága előtt, akkor szívesen fognak együtt munkálkodni, hogy a különböző lelkületű embereket elérjék. Adományaik bármily különbözőek is, mégis ugyanazon Lélek uralma alatt állhatnak. Ha a szavakban és cselekedetekben jóság és szeretet nyilvánul meg, és minden munkás hűségesen betölti helyét, akkor Jézus imája, amelyet követői egységéért mondott, meghallgattatik, és a világ felismeri, hogy ők Krisztus tanítványai. Szerető részvét és bizalom kapcsolja össze Isten szolgáit. Aki mond vagy tesz valamit azért, hogy Krisztus gyülekezetének tagjait szétválassza, az Úr terve ellen dolgozik. A perpatvar és egyenetlenség a gyülekezetben, a haragra és hitetlenségre való buzdítás Krisztus meggyalázása. Isten azt akarja, hogy szolgái keresztény szeretettel legyenek egymás iránt. Az igazi vallás a szíveket nemcsak Krisztussal, hanem egymással is szívélyes közösségbe vonja. Ha tudjuk, hogy mit jelent Krisztussal és testvéreinkkel egybekapcsolódni, akkor jótékony befolyás kíséri majd munkánkat, bárhová is megyünk. Jézus Krisztus szolgáinak a nagy városokban különféle szolgálatot kell elvégezniük, és törekedniük kell arra, hogy a legjobb eredményeket érjék el. Higgyenek, beszéljenek és cselekedjenek úgy, hogy jó befolyást gyakoroljanak az emberekre. Ne szabják a munkát saját véleményükhöz. A múltban népünk épp e tekintetben tévedett és ez lerontotta a munka eredményességét. Egy ember se kíséreljen meg másokat úgy magához vonni, mintha uralkodnia kellene felettük, megparancsolva, utasítva, mint egy tiszt a katonacsapat felett. Ezt tették a vének és a papok Krisztus idejében, ez azonban helytelen volt. Ha azután az igazság a szívre hatott, és a férfiak és nők elfogadták tanításait, úgy kell tekintenie őket, mint Krisztus tulajdonait és nem mint emberek tulajdonait. Ha magatokhoz láncoljátok a lelkeket, akkor rossz útra terelitek őket, mert elszakítjátok őket bölcsességük és tökéletességük forrásától. Teljesen Istenre kell bízniuk magukat, csak akkor növekedhetnek a kegyelemben. Bármily nagy legyen is egy ember tudása és bölcsessége, mégis tudatlan a lelki dolgokban, ha nem a Szentlélek vezeti őt. Ennek veszélyét és, tökéletlenségét fel kell ismernie. Teljesen attól függjön, aki képes a reá bízott lelkeket megőrizni, Szentlélekkel teljessé tenni, önzetlen szeretetet adni, és alkalmassá tenni, hogy bizonyságot tegyen arról:

196

Ellen G. White


Isten elküldte az Ő Fiát a világba a bűnösök megmentésére. Az igazi megtértek keresztény egységben, szorosan összetartanak majd. Bár ne lenne szakadás Isten gyülekezetében és balga elbizakodottság azoknál, akik az igazságot elfogadták! Krisztus szelídsége nyilvánuljon meg a beszédben, és cselekedetben. Krisztus az alapja a gyülekezet életének. Változhatatlan ígéretünk van, hogy jelenléte és védelme biztos a tanácsa szerint élő hűségesek számára. Krisztus legyen mindenben az első, Ő a forrása minden életnek és erőnek, igazságnak és szentségnek. Ő jelent mindent azoknak, akik igáját hordják és megtanulják tőle a szelídséget és az alázatosságot. Minden szolgálat kötelessége és öröme, hogy Krisztust az emberek előtt felmagasztalja. Ez a célja minden igazi munkának. Jézus Krisztus lépjen előtérbe, és az én vonuljon vissza. Csak az ilyen önfeláldozásnak van értéke.

A FÜGGETLENSÉG LELKÜLETE Mielőtt Ausztráliát elhagytam volna és amióta ismét Amerikában lakom, tanítást kaptam, hogy még sok munkát kell ebben az országban elvégezni. Régi munkatársaink elhalnak, és jelenleg már csak kevés úttörő van a munkában. Sok nehéz teher, amelyet régen tapasztalt férfiak hordtak, ma fiatal emberek vállát nyomja. A felelősségnek kevésbé tapasztalt emberekre való áthárítása veszélyeket rejt magában, amelyek ellen védekeznünk kell. Némelyek minden erőfeszítést és rendszabályt úgy tekintenek, mint a személyes szabadság korlátozását, amelyeket azért épp úgy kell tisztelni, mint a pápaságot. A világ telve van a hatalomért való küzdelemmel. A munkatársakkal való széthúzás, a rendetlenség leheletét lélegezzük be. Ezek a félrevezetett lelkek nagyon büszkék szabadságukra, hogy függetlenül tudnak gondolkodni és cselekedni. Kijelentik, hogy nem engedelmeskednek az emberi rendeleteknek, és nem tartoznak senkinek sem felelősséggel. Tanítást kaptam, hogy különösen arra igyekeznek az embereket rávenni, hogy azt higgyék: Isten tetszésével találkozik, ha magukat testvéreik tanácsaitól függetlenítve, saját elgondolásaikat követik. Munkánk jólétének komoly veszélye rejlik ebben. Megértéssel, értelmesen, istenfélő testvéreink ítéletével összhangban kell előrehaladnunk; csak ebben van biztonságunk és erőnk. Másképp Isten nem tud velünk, általunk és értünk munkálkodni. Milyen diadalt aratna Sátán, ha sikerülne neki e nép közé furakodni, és a munkát összezavarni olyan időben, amikor alapos szervezés szükséges, és a legnagyobb hatalommal kell az önzést távol tartani, és az olyan igényeket visszautasítani, amelyek Isten szavával nem igazolhatók. Erősen kell a gyeplőt fognunk, nehogy a gondosan és oly bölcsen felépített szervezetet és rendet felborítsák. Igazolványt nem szabad adni azoknak, akik a rend ellen vannak és az egyházban uralkodni akarnak. Egyesek azt a gondolatot terjesztették, hogy a vég közeledtével Isten minden gyermeke bármely vallási szervezettől függetlenül cselekedhet. Az Úr azonban megmutatta nekem, hogy munkánkban nincs ilyen függetlenség. Az ég csillagai törvény alatt állnak, az egyik befolyásolja a másikat, hogy Isten akaratát végrehajtsa, és mindnyájan a mozgásukat szabályozó törvénynek engedelmeskednek. Ahhoz, hogy az Úr munkája tökéletes legyen és szilárd rendben haladhasson előre, népe tagjainak közeledniük kell egymáshoz. Néhány keresztény heves, azonban rövid ideig tartó felbuzdulása az erős, de be nem tanított lovak magatartásához hasonlítható. Ha az egyik előrehúz, akkor a másik hátrafelé; gazdájuk szavára az egyik előreugrik, a másik mozdulatlan marad. Ha az emberek e kor nagy és felséges munkájában nem akarnak egyetértésben munkálkodni, akkor ez zűrzavart fog

197

Ellen G. White


kelteni. Nem jó jel, ha egyes férfiak nem akarnak testvéreikkel szövetkezni, hanem egyedül akarnak állni. Isten szolgái vonják magukhoz az ilyen testvéreket, akik szabadnak érzik magukat, és az elvektől való minden eltérés hibáját magyarázzák meg nekik. Aki Jézus igáját hordja, az nem szakadhat el tőle, mert Őt követi. Néhány munkás minden erejével küzd, azonban még nem tanulta meg, hogy nem kell egyedül küzdenie. Ha ezt az iskolát nem járják ki, fáradozásaik rosszra fordulnak. Gyakran Isten akaratának ellentétét cselekszik, és elért munkájuk inkább árt, mint használ. Más oldalról pedig, a felelős állásokban levő testvérek legyenek elővigyázatosak, nehogy olyan dolgokat bíráljanak, amelyek nincsenek tökéletes összhangban saját módszerükkel. Ne akarják sohasem, hogy minden terv saját egyéniségüket tükrözze vissza. Bízzanak mások eljárásában, mert ha egy munkatársuktól - aki alázatos és szent buzgalommal egy különös, Isten akarata szerinti tervet hajt végre - megvonják bizalmukat, ezzel Isten országa ügyének előbbre jutását akadályozzák. Isten alkalmazni tud és akar olyan embereket, akik nem kaptak alapos kiképzést a polgári iskolákban. Kételkedni Isten hatalmában, hogy ezt megteheti, nyilvánvaló hitetlenség; a Mindenható hatalmának korlátozása, akinél nincs lehetetlenség. Bár minél kevésbé fordulna elő ez a jogtalan és bizalmatlan elővigyázatosság! Ez azt eredményezi, hogy a gyülekezet oly sok ereje kihasználatlanul marad. Elzárja az utat úgy, hogy a Szentlélek nem tudja az embereket felhasználni; tétlenül hagyja azokat, akik szívesen és önként tevékenykednének Krisztus ügyéért; sokakat elbátortalanít és megakadályoz, hogy Isten szolgálatába lépjenek, akik Isten segítségével megfelelő munkások lennének, ha alkalmat adnának nekik. A próféta előtt minden kerék úgy tűnt, mintha a másikban volna, és a kerekek szoros összeköttetése a látomásban megjelenő élőlényekhez hasonlóan bonyolult és meghatározhatatlan, megmagyarázhatatlan lenne. Azonban a végtelen bölcsesség keze tapasztalható a kerekek között, és így tökéletes rend uralkodik munkájukban. Minden kerék Istentől vezetve, teljesen kiegyensúlyozottan működik a másikkal összeköttetésben. (Lásd: Ezékiel könyve 1. fejezetét) Láttam, hogy az emberi eszközök hajlamosak túl sok hatalomra törekedni, és igyekeznek az egyházat egyedül vezetni. Igen gyakran figyelmen kívül hagyják az Úr Istent, a hatalmas ügyvezetőt, eljárásaikban és terveikben keveset bíznak reá a mű előrevitelénél. Senki se képzelje azt egy pillanatig sem, hogy képes oly dolgokat kormányozni, amelyek a nagy "ÉN VAGYOK"-ot illetik. Isten az Ő gondviselésében egy utat készített, hogy a munkát emberek által végezhesse el. Ezért minden ember álljon feladata magaslatán, és végezze munkáját az emberiség javára, és ne felejtse el, hogy Isten az ő tanítómestere.

A Generálkonferencia Többször kaptam tanítást az Úrtól, hogy egy ember megítélését ne végezze valaki önmaga. Soha ne tekintsék egy ember véleményét vagy néhány férfi ítéletét elég bölcsnek és erősnek ahhoz, hogy az egyházat vezesse és meghatározza, melyik tervet kövessék. Ha azonban az összes területről összegyűlt testvérek által alkotott Generálkonferencia elhatároz valamit, akkor egyes személyek elhatározásukat, függetlenségüket és személyes véleményüket adják fel, és ne ragaszkodjanak makacsul ahhoz. Egy munkás se tekintse erénynek álláspontja kitartó fenntartását, ha az a közösség döntése ellen van. Néha, amikor egy kis csoport - azok, akiket az egyház vezetésével bíztak meg - a Generálkonferencia nevében megkísérelte, hogy balga terveket hajtson végre Isten műve kárára, akkor azt mondtam, hogy a Generálkonferenciát, amely ebből a pár emberből áll, nem tekintem többé Isten szócsövének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az összes területekről 198

Ellen G. White


helyesen megválasztott képviselőkből álló Generálkonferencia határozatait ne vegyék figyelembe. Isten úgy rendelte el, hogy a Föld minden részéről jövő gyülekezeti képviselőknek felhatalmazásuk legyen, ha mint Generálkonferencia összegyűlnek. A hiba ott keresendő, ha egy ember értelmére és ítéletére vagy kevés számú férfira ruházzák azt a hatalmat, melyet Isten a közösségre bízott a Generálkonferencia hangja és ítélete által, amely arra rendeltetett, hogy a munka felvirágzására és előrevitelére terveket fektessen le. Ha azt a hatalmat, amelyet Isten a gyülekezetnek adott, egy emberre ruházzák, felhatalmazást adva neki, hogy mások felett ítélkezzék, akkor az igazi bibliai rendet felbontották. Sátán alattomos módon, sőt néha roppant leigázó erővel tud rá hatni, remélve, hogy általa a többit is befolyásolhatja. A hatalmat, amelyet hajlamosak vagyunk egy ember vagy egy kis csoport kezébe adni, adjuk a gyülekezet mint legnagyobb szervezeti egység kezébe.

TAPINTAT AZOK IRÁNT, AKIK NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDENEK "Évekig hiányzott az összeköttetés azokkal a férfiakkal, akik az Úr munkáját nehéz területeken végezték. Ezek a férfiak gyakran erejükön felül dolgoznak. Kevés eszközzel rendelkeznek, így kénytelenek a munka előbbre vitelére áldozatot hozni. Mivel csak kevés fizetést kapnak, mindenben takarékosak. Ha másokat áldozatkészségre szólítanak fel a munka javára, akkor ők járnak elöl az adakozásban. Istent dicsérik az elért eredményekért, mert felismerik, hogy Ő a kezdete és bevégzője hitüknek, és csak az Ő hatalma által haladhatnak előre. E munkások a mindennapok terhét és gondját viselték, s türelmes, kitartó fáradozással egy iskolát, egy gyógyintézetet vagy más hasonlót alapítottak a munka előbbre vitelére. Előfordult azután, hogy testvéreik úgy döntöttek: egy másik férfi azt a helyet jobban betöltené, és ezért az vezesse tovább, aki nem hordozta az első nehézségeket. Néhány esetben ilyen döntést hoztak, tekintet nélkül azokra, akik a munka kellemetlen és nehéz részét vállalták, akik alkottak, imádkoztak, törekedtek, és akaratuk s teljes erejük felajánlásával fáradhatatlanul dolgoztak. Istennek nem tetszik, ha szolgáit ilyen bánásmódban részesítik. Felszólítja népét, hogy támogassa azokat, akik új és nehéz helyen építik a munkát, és bátorító, vidámító szavakat intézzenek hozzájuk. Lehet, hogy buzgóságukban hibát követnek el ezek a munkások, mikor arra törekszenek, hogy a dolgot előbbre vigyék. A javakat olyan vállalkozások támogatására használják, vagy olyan terveket szőhetnek, amelyek nem a legjobbak a munka számára. Az Úr látja, hogy ezek a tervek szolgáit eltérítik attól a munkától, amelyet elvár tőlük, és ezért megengedi, hogy reményeiket meghiúsító csalódások érjék őket, azok legnagyobb bánatára, akik hiába áldoztak pénzt a munka támogatására, pedig oly sóvárogva remélték, hogy javaikkal Isten ügyét támogatják. Mialatt ezek a munkások a legnagyobb erőfeszítéseket tették, hogy javakat szerezzenek, amelyek ínségükben segítségükre lehetnek, egyes testvérek bíráltak és gonoszt gyanítottak, a lesújtott szolgák indítékainak hamis jelentőséget tulajdonítottak. Önzésüktől megvakítva nem ismerték fel ezek a hibakeresők, hogy testvéreiknek elég gondjuk volt azon férfiak kárhoztatása nélkül is, akik nehéz terheket és felelősséget nem viseltek. A csalódás nehéz csapás, azonban a keresztény szeretet a nehézséget, vereséget győzelemmé változtathatja. A sikertelenség elővigyázatra tanít. Az elveszett dolgokból tanulhatunk. Így gyűjthetjük tapasztalatainkat.

199

Ellen G. White


Óvatosak és bölcsek legyünk a munkások iránt, akik - ha elkövettek is hibákat komolyan, önfeláldozóan vettek részt a munkában. Testvéreik így szóljanak hozzájuk: Nem akarjuk a dolgot még jobban elmérgesíteni azzal, hogy mást állítunk a ti helyetekre, anélkül hogy alkalmat adnánk nektek hibáitokat jóvátenni és egy helyes álláspontra jutni, ami által szabadok lesztek a jogtalan bírálat terhétől. Adjanak nekik időt, hogy összeszedjék magukat, és az őket körülvevő nehézségeket legyőzzék, és így - mint méltó munkások - mutatkozzanak be az angyalok és az emberek előtt. Bár elkövettek hibákat, azonban azok, akik bírálták őket, jobban cselekedtek-e? A vádoló farizeusokhoz így szólt Jézus: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ!" (Jn. 8:7) Némelyek túl gyorsan kívánják azokat a dolgokat megjavítani, amelyeket visszásnak gondolnak. Úgy vélik, hogy őket kell megválasztani azok helyére, akik hibát követtek el. Alábecsülik a munkát, amit ezek a munkások végeztek, amíg mások nézték és bírálták őket. Cselekedeteikben ez tükröződött vissza: nagy dolgokat tudok végrehajtani; a munkát eredményesebben tudom előrevinni. Azokhoz, akik azt hiszik, hogy értenek a hibátlan munkavégzéshez, megbízásom van így szólni: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek." (Mt. 7:1) Lehet, hogy egyes pontoknál el tudják kerülni a hibákat, viszont másokban durva tévedéseket követnek el, amelyeket nehéz lesz ismét rendbe hozni, és csak zavart okoznak a munkában. Hibáitok több kárt jelentenek, mint testvéreitek mulasztásai. A velem közölt tanítás a következő: akik a munkát valahol elkezdik és az előítéletek ellenére útjukat végigharcolják, ne legyenek kedvezőtlen megvilágításba állítva azért, hogy mások foglalják el helyüket. Vannak komoly munkások, akik nem figyeltek testvéreik bírálatára, kitartottak a munkában, amelyet Isten rájuk bízott. Ha most állásukból felmentenék őket, ez velük szemben igazságtalan és Isten művére káros lenne, mert a bevezetett változásokat a bírálatok és a fennálló előítéletek igazolásának tekintenék. Az Úr azt kívánja, hogy semmi jogtalanság ne érje azokat, akik sokáig és komolyan dolgoztak, hogy a rájuk bízott feladatokat elvégezzék. Sok változást hajtanak végre, amelyeket sokkal jobban el lehetett volna intézni. Gyakran, ha egyes munkások elégedetlenek, akkor gyorsan máshová helyezik őket, ahelyett hogy kitartásra és a munka eredményes továbbvitelére buzdítanák őket. Azokat a jellemvonásokat, amelyek előbbi munkájukra károsak voltak, magukkal viszik, és ott is ugyanazt a keresztényietlen lelkületet tanúsítják majd, mert még nem tanulták meg, hogyan kell türelmesen és alázatosan szolgálni. Ilyen esetekben másképp kell cselekedni. Változtatni kell unióink és intézményeink különböző munkáiban. Alkalmas és megszentelt férfiakat kell keresni és buzdítani, hogy mint segítők és munkatársak, egyesüljenek a teherhordozókkal, éspedig úgy hogy a régi és az új lélekben és testvéri szeretetben forrjon össze. A közigazgatásban ne vezessétek be azonnal a változásokat, és különösen ne úgy, hogy elbátortalanodjanak azok, akik komolyan és eredményesen dolgoztak a munka előbbre vitelén. Isten nem akarja, hogy hűséges szolgái elveszítsék bátorságukat. Az igazság alapelvét kövessék azok, akiknek kötelességük, hogy kiadóink, gyógyintézeteink és iskoláink igazgatását biztosítsák. Isten szolgálatra hív. Országa ügyének önálló férfiakra van szüksége, akik alázatos tanítókként Isten kezébe helyezték magukat és az Ő munkatársainak bizonyultak. Ilyen emberekre van szükség a prédikátori tisztségbe és az iskolákba. Bár előlépnének és mindent megtennének a Mester szolgálatában, ami erejükből kitelik! Bár belépnének a munkások soraiba, és türelmük s állhatatos törekvéseik által bebizonyítanák értéküket! A vízben tanulnak meg úszni és nem a szárazföldön. Bárcsak hűségesen betöltenék azt a helyet, amelyre elhívattak, hogy még nagyobb felelősséget ruházhatnának rájuk! Isten mindenkinek ad alkalmat, hogy a neki való szolgálatban tökéletesítse magát...

200

Ellen G. White


Isten néhány szolgáját különleges adományokkal ruházta fel, és senki sem hívatott arra, hogy kiváló képességüket lebecsülje. Azonban senki se akarja ezeket az adományokat saját énjének dicsőítésére használni azáltal, hogy az emberek előtt, mint nagyobb kegyelemben részesült tüntessen, vagy a többi, őszinte, komoly szolga fölé helyezze magát. Az Úr látja a szíveket. Aki önmagát Isten szolgálatára tökéletesen átadja, azt a menny megbecsüli. A menny figyeli, hogy a felelős állásban levők hogyan végzik sáfárkodásukat. Befolyásuk nagysága szerint mérik sáfárságuk következményeit. Felebarátaik iránt legyenek mint atyáik - igazságosak, szívélyesek, igazak. Krisztushoz hasonló jellemmel bírjanak és testvéreikkel a legszorosabb közösségben éljenek." (Testimonies VII., 277-282. o.)

ÜGYELJÜNK EGYMÁSRA! "Gyakran találkoztok olyan emberekkel, akik kísértés alatt vannak. Nem tudjátok, milyen komolyan küzd Sátán ellenük. Legyetek elővigyázatosak, nehogy elcsüggesszétek őket, és ezáltal a kísértőnek adjatok előnyt. Ha láttok vagy hallotok valamit, amit meg kellene jobbítani, akkor kérjetek az Úrtól bölcsességet és kegyelmet, hogy hűséges igyekezetetekben nehogy túl szigorúak legyetek. Mindenkinek megrázó élmény, ha föltárják a hibáit előtte. Ezt a tapasztalatot ne tegyétek még keserűbbé haszontalan kárhoztatással. A barátságtalan bírálgatás elcsüggeszt, az életet megszomorítja és boldogtalanná tesz. Testvéreim, inkább szeretettel uralkodjatok, mint szigorral. Ha egy tévelygő tudatára ébred tévelygésének, legyetek óvatosak, nehogy megsemmisítsétek önbecsülését. Ne igyekezzetek ütni és sebezni, hanem sokkal inkább kötözni és gyógyítani. Az emberek közül senkinek sincs olyan érzékenysége, olyan nemes természete, mint az Üdvözítőnek. Mily türelemmel viseltetik irántunk! Évről évre hordozza gyengeségünket és tudatlanságunkat, hálátlanságunkat, tévelygésünket, a Szentírás olvasásának elhanyagolását mégis a kezét nyújtja felénk. Így kér bennünket: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn. 13:34) Testvérek, ne csak a pogányok között legyetek misszionáriusok, hanem munkatársaitok között is. Sok időt és fáradságot igényel egy lelket a jelenvaló igazságról meggyőznünk. Ha azonban a lelkek az igazsághoz térnek a bűnből, a menny angyalai örülnek. Azt gondoljátok, hogy a szolgáló lelkek, akik ezen lelkek felett őrködnek, örülnek annak, ha látják, hogy mily közömbösen kezelik őket azok, akik keresztényeknek vallják magukat? Döntő lehet egy ember életében az, hogy mások mennyire kedveznek neki. Ez azonban részrehajlás, az egyiknek kedveznek, míg a másikkal visszautasítóan viselkednek. Az angyalok hódolattal és csodálattal szemlélik Krisztus földi misszióját. Csodálkoznak azon a szereteten, amely Őt arra indította, hogy az emberek bűneiért feláldozza magát. Mily kevéssé értékelik azonban az emberek az Ő vérén megváltottakat! Nem szükséges, hogy elkezdjük megpróbálni egymást szeretni. Krisztus szeretetére a szívünkben vagyunk rászorulva. Ha énünk Krisztusban felolvad, akkor az igazi szeretet önkéntelenül is előtör majd. Béketűrő elnézéssel fogunk győzni. A béketűrés a szolgálatban lelki békét ad. Izráel jólétét az alázatos, szorgalmas, hűséges munkások mozdítják elő. A szeretet és bátorítás egyetlen szava könnyebben meg tudja fékezni az ingerlékeny természetet és az önfejűséget, mint az összes kicsinyeskedés és megrovás, amivel elhalmozzátok a tévelygőt.

201

Ellen G. White


A Mester üzenetét, a Mester lelkületével kell hirdetni. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha gondolataink és ösztöneink a nagy Tanító uralma alatt állnak. Isten angyalai minden hűséges munkást gazdag tapasztalatban részesítenek majd ezen a téren. Az alázatosság erénye fogja formálni szavainkat a keresztényi gyengédség kifejezéseiben, amelyek Krisztus szelídségéhez hasonlítanak." (Testimonies VII., 265-266. o.)

GYÜLEKEZETI FEGYELEM A megtévedt gyülekezeti tagokkal való bánásmódban Isten népének gondosan kell követni azokat az utasításokat, amelyeket Megváltónk Máté evangéliuma 18. fejezetében adott. Az ember Krisztus tulajdona, akit drága áron vásárolt meg, s szeretete, valamint az Atya szeretete által magához kötött. Mekkora gondossággal kell akkor nekünk egymással törődnünk! Az embernek nincs joga rosszat feltételezni másik embertársáról. A gyülekezetben sem követhetjük saját elképzeléseinket, és nem hagyatkozhatunk saját megérzéseinkre, amikor megtévedt testvérek ügyével foglalkozunk. Még előítélettel se legyünk a hibát elkövetővel szemben, mert így másokban is a bűn kovászát helyeznénk el. A testvérekkel kapcsolatos terhelő hírek szájról szájra terjednek a gyülekezetben. Ha azok, akiknek feladatuk az ilyen ügyekben az Úr Jézus szerint eljárni, nem az igei elveket követik, akkor hibát és igazságtalanságot követnek majd el. "Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened - mondja Krisztus - menj el és dorgáld meg őt négyszemközt". (Mt. 18:15) Ne mondd el másnak az elkövetett helytelenséget. Mert megtudja egy ember, aztán másik, azután még egy másik, és a hír egyre dagad, a gonoszság nő, míg végül az egész gyülekezet szenved majd miatta. Rendezd az ügyet négyszemközt. Ez Isten útmutatása. "Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél azután, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. A te ügyedet végezd el felebarátoddal, de másnak titkát meg ne jelentsd." (Péld. 25:8-9) A bűn felett ne hunyj szemet, de azt ne hozd nyilvánosságra, mert csak nehézséget okozna, és olyan látszatot kelt, mintha tudatosan akarnál ártani testvérednek. Ne tűrd meg a neheztelést, haragot, mert rosszindulattá érik. Ne engedd, hogy az okozott sérelem, mint egy kelés meggyűljön, és romlott szavakban, beszédben fakadjon ki, ami terheli és fertőzi azt is, aki hallgatja. Ne engedd, hogy a keserű gondolatok töltsék be elmédet. Menj el testvéredhez és őszintén, nyitott szívvel beszéld meg vele a problémát. Bármilyen természetű bűnről is van szó, nem változtatja meg Istennek azt a szándékát, hogy a félreértéseket és a személyes sérelmeket rendezni kell. Ha Krisztus lelkületével négyszemközt beszélünk a hibát elkövetővel, gyakran elmozdítja a nehézségeket. Menj el a vétkezőhöz Krisztus szeretetével és együttérzésével feltöltekezve, és keresd az ügy megoldását. Érvelj szelíden és nyugodtan. Haragos szó ne hagyja el ajkadat. Beszélj vele úgy, hogy az jobb belátásra segítse. Emlékezz az igére: "Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a halálból és sok bűnt elfedez." (Jak. 5:20) Vigyél a te testvérednek olyan balzsamot, amely gyógyítja énjét. Segítsd, amennyire csak rajtad áll. A gyülekezet békéjének és egységének érdekében tekintsd ezt kötelességednek, egyszersmind kiváltságnak is. Ha hallgat rád, barátodnak nyerted meg őt.Az egész menny figyelemmel kíséri azokat a beszélgetéseket, amelyek így jönnek létre a vétkező és a megbántott testvér között. Amint a bűnös elfogadja a Krisztus szeretetében megnyilvánuló feddést, beismeri, hogy helytelenül cselekedett, és bocsánatot kér Istentől és testvérétől, a menny fénye tölti be a szívét. Ekkor a harc befejeződött, a bizalom és barátság

202

Ellen G. White


helyreáll. A szeretet olaja kioldja azt a fájdalmat, amit a bűn okozott. Isten Lelke összeköti a szívet a szívvel és örömének hangzik a mennyben az ismét megvalósuló egység láttán. A keresztény közösségben így újra egyesülők imában fordulnak Istenhez. Elkötelezik magukat, hogy igazságosak lesznek, szeretni fogják az irgalmasságot és alázattal járnak Istennel, s ezért komoly áldásokban lesz részük. Ha pedig ismét előfordulna, hogy másokat megbántanak, megvallják majd és beismerik bűnüket, és készek lesznek a jóvátétel érdekében együtt munkálkodni a jóban. Ez jelenti Krisztus törvényének betöltését. "Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó." (Mt. 18:16) Vigyél magaddal lelki gondolkodású testvéreket, és beszélj a vétkezővel helytelen cselekedetéről. A testvérek közös kérlelésére beláthatja bűnét. Ha belátja bűnét és elfogadja a testvérek közös erőfeszítéseit, hogy megnyerjék őt, elméje megvilágosodhat. "Ha azokra nem hallgat", mi történjen? Vállalja magára egy néhány emberből álló bizottság azt a felelősséget, hogy a bűnöst, kizárja? "Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek." A gyülekezet is tegye meg részét saját tagjaival kapcsolatban. "Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és vámszedő." Ha nem figyel a gyülekezet intésére sem, és visszautasít minden erőfeszítést, amely megbánását szolgálhatja, akkor a közösségből való kizárás felelőssége a gyülekezeten nyugszik. Ekkor nevét törölni kell a gyülekezeti könyvből. Egy gyülekezeti tisztviselő sem tanácsolhatja, bizottság nem javasolhatja, gyülekezet sem szavazhatja meg senki kizárását, aki vétett a gyülekezeti fegyelem ellen, mindaddig, amíg Krisztus útmutatását hűségesen végig nem járták. Amikor mindez megtörtént, a gyülekezet feddhetetlen e tekintetben Isten előtt. Akkor a bűnt nyilvánosságra kell hozni ahogyan az megtörtént, és el kell távolítani, hogy ne terjedhessen. Meg kell őrizni a gyülekezet egységét és tisztaságát, hogy Krisztus igazságosságának öltönyében szenny és folt nélkül állhasson meg Isten előtt. Ha a vétkező megbánja bűnét és engedelmeskedik a krisztusi elvárásoknak, akkor kapjon ismét lehetőséget a bizonyításra. Ha mégsem engedelmeskedne és függetlenítené is magát a gyülekezettől, Isten szolgáinak még mindig munkálkodniuk kell érte. Állhatatosan keressék a lehetőséget, hogy ráébresszék bűnére. Bármily súlyos lenne is vétke, ha elfogadja a Szentlélek munkálkodását, bűnének megvallásával és elhagyásával ennek tanúbizonyságát adja, akkor meg kell bocsátani neki, és újra szeretettel kell köszönteni a közösség tagjai között. A testvéreknek erősíteniük kell őt a helyes út követésében, és részesítsék olyan bánásmódban, mint amit adott esetben maguk is igényelnének. "Bizony mondom néktek - folytatja Krisztus - amit megköttök a Földön, a mennyben is kötve lészen, amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen." (Mt. 18:18) Ez a kijelentés minden korra érvényes. A gyülekezetnek van hatalma, hogy ezt Krisztus nevében gyakorolja. Istentől származó eszköz ez, hogy népe között a jó rendet és fegyelmet meg lehessen őrizni. A gyülekezet fejlődésével, tisztaságával és rendjével kapcsolatos problémák rendezésére az Úr biztosította a szükséges erőt. A közösség soraiból való kizárás felelőssége ha valaki keresztényietlen életmódjával szégyent hoz az igazságra, és így méltatlanná válik a tagságra - a gyülekezeten nyugszik. Bármit tegyen is a közösség, ha az összhangban áll Isten szavával, akkor a menny is jóváhagyását adja rá.

Bűnbocsánat "Akinek bűneit megbocsátjátok - mondja Krisztus - megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak". (Jn. 20:23) Itt nem arról van szó, hogy Krisztus szabad kezet ad 203

Ellen G. White


mások megítéléséhez. A hegyi beszédben ezt meg is tiltotta. Az ítélet egyedül Isten joga. A gyülekezet szervezeti rendjén belül azonban felelősséget helyezett az egyes személyekre is. A gyülekezetnek kötelezettségei vannak azok iránt, akik bűnbe estek: figyelmeztetni, útbaigazítani, és ha lehetséges, helyrehozni és építeni. "Ints, feddj, buzdíts - mondja az Úr teljes béketűréssel és tanítással". (II. Tim. 4:2) Lelkiismeretesen törődj a vétkezővel. Figyelmeztess minden lelket, aki veszélyben van. Ne engedd, hogy bárki is megcsalja magát. A bűnt tárd fel. Hivatkozz rá, hogy Isten mit mond a hazugságról, szombatrontásról, lopásról, bálványimádásról és minden más gonoszságról. "Akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Gal. 5:21) Ha kitartanak a bűn mellett, akkor az Isten szava alapján kimondott ítéletet meghozzák a mennyben is. Aki a bűnt választja, Krisztust tagadja meg. A gyülekezetnek el kell határolnia magát a bűnös cselekedetektől, különben maga is megszentségteleníti az Úr nevét. Azt kell mondania a bűnről, amit Isten is mond. Úgy kell kezelnie a bűnt, ahogy Isten rendeli, és akkor a menny is jóváhagyja cselekedetét. Aki megveti a gyülekezet hatalmát, az Krisztus hatalmát veti meg. Van a dolognak egy derűsebb oldala is. "Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak." (Jn. 20:23) Ez legyen a legfőbb cél. A bűnösért végzett munkában minden szem Krisztusra figyeljen. A pásztorok odaadó gondossággal őrizzék a Úr nyájának juhait. Beszéljenek a bűnösnek Megváltónk megbocsátó kegyelméről. Bátorítsák a bűnösöket bűnük megbánására és arra, hogy elhiggyék: Ő megbocsát. Mondják el Isten szavának erejével: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." (I. Jn. 1:19) Mindenki, aki megbánja bűnét, bizonyos lehet abban, hogy "hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted bűnünket." (Mal. 7:19) A bűnös bűnbánatát fogadja a gyülekezet hálás szívvel. Hozzák ki a bűnbánó embert a hitetlenség sötétségéből a hit és az igazságosság világosságára. Remegő kezét helyezzék Jézus szerető kezébe. Így a bűnbocsánat a mennyben is elfogadásra talál.

"Legyetek erősek az Úrban" ERŐ A SZOLGÁLATHOZ A veszedelem idején az egyháznak olyan munkáshadseregre van szüksége, amelynek tagjai - mint Pál - hasznos szolgálatra nevelődtek, akiknek mély tapasztalatuk van az Isten dolgaiban, akik komolyak és buzgók. Megszentelt, önfeláldozó férfiak kellenek, akik nem riadnak vissza a megpróbáltatásoktól és felelősségtől; akik bátrak és hűek, szívükben kiformálódott Krisztus, a "dicsőség ama reménysége", és szent tűzzel érintett ajakkal "hirdetik az Igét". Ilyen munkások hiányában szenved Isten ügye, és a végzetes tévtanok, mint halálos mérgek fertőzik meg az emberiség erkölcsét és fosztják meg reményétől. Azok a férfiak, akik Isten jelenlétében élnek és bejegyezték nevüket a mennyei könyvekbe, mint Dánielét, minden tehetségüket arra szentelték, hogy Isten országát a legjobban tudják bemutatni a gonoszságban veszteglő világnak. Az ismeretben való előrehaladás nélkülözhetetlen; ha az Isten ügyében használják fel, a tudás hatalom a jóra. A világnak gondolkodó férfiakra van szüksége; olyan férfiakra, akik hűek az alapelvekhez, akik értelemben és lelkierőben állandóan növekednek. A sajtónak tehetséges emberekre van szüksége, akik által az igazság szárnyakat kaphat, hogy az evangélium minden néphez és nyelvhez eljusson.

204

Ellen G. White


"Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit - parancsolja nekünk Krisztus -, hogy megteljék az én házam." (Lk. 14:23) Ennek az igének engedelmeskedve el kell mennünk a közelben és távolban levő pogány népekhez. A vámszedőknek és paráznáknak hallaniuk kell az Üdvözítő meghívását. Követei barátságossága és türelme által a meghívó kényszerítő hatalommá lesz azok felemelésére, akik a legmélyebbre süllyedtek a bűnben. A keresztény indítékok azt kívánják, hogy határozott szándékkal, soha el nem csüggedő részvéttel és állandóan növekvő sürgetéssel dolgozzunk a lelkekért, akiket Sátán el akar pusztítani. Semmi se csökkentse a komoly, tusakodó buzgalmat az elveszettek megmentésére. Figyeljétek meg a Szentírásban, hogyan nyilatkozik meg az a jóra késztető lelkület, amely férfiakat és nőket arra serkent, hogy Jézus Krisztushoz jöjjenek. Minden alkalmat meg kell ragadnunk - házanként és nyilvánosan -, hogy az embereket az Üdvözítőhöz vonjuk. Minden erőnkkel késztessük őket arra, hogy Krisztusra tekintsenek, és fogadják el önmegtagadó életét és áldozatát. Azt kell megértetnünk velük, hogy Krisztus szívének úgy szereznek örömet, ha minden képességüket neve dicsőítésére használják fel. Nem munkaidőnk hosszát tekinti az Úr, hanem a munkában tanúsított készséget és hűséget. Minden szolgálatunkban énünk teljes odaadását követeli. A legkisebb őszintén, önmegtagadóan elvégzett kötelesség kedvesebb Isten előtt, mint a legnagyobb munka, ha abban önzés nyomai fedezhetők fel. Azt nézi, vajon figyelünk-e Krisztus Lelkére, hogy milyen Krisztushoz való hasonlóságot nyilvánítunk ki munkánk végzésében. Inkább a szeretetre és hűségre tekint, amellyel dolgozunk, mint a munka nagyságára. Ha az önzésünk meghalt és a hatalom utáni vágyunkat teljesen elfojtottuk, ha hála tölti be szívünket és életünket a szeretet fűszerezi, csak akkor lakozik Jézus Krisztus a lelkünkben, és Isten munkatársainak ismer el bennünket. A világon minden ember között azok legyenek a legönzetlenebbek, a legbarátságosabbak és legudvariasabbak, akik másokat akarnak reformálni. Életükben igazi jóság és önzetlen cselekedetek nyilvánuljanak meg. Krisztusnak az a szolgája, akiből az udvariasság hiányzik, aki türelmetlennek mutatkozik mások tudatlanságával és csodálkozásával szemben, aki nem fontolja meg mit beszél és meggondolatlanul cselekszik, becsukhatja a szívekhez vezető ajtókat, úgy hogy azokat sosem tudja már kinyitni. Mint a harmat és az enyhe eső, amely a szomjas növényre hull, úgy mondjatok barátságos szavakat, ha embereket akartok a tévedéstől megmenteni. Istennek az a terve, hogy először a szíveket érje el. Közöljük az igazságot szeretettel, és bízzuk az Úrra, hogy erőt kölcsönözzön életek átalakításához. A Szentlélek munkálja a lélekben azokat a szavakat, amelyeket szeretetben szólunk. Természettől fogva magunkban bízunk és makacsok vagyunk. Ha megtanuljuk azokat a leckéket, amelyeket Krisztus akar megtanítani nekünk, akkor természetének részeseivé válunk és ezentúl az Ő életét éljük. Krisztus csodálatos példája, összehasonlíthatatlan szeretete, szelídsége, amellyel mások lelkével foglalkozott, amikor sírt a sírókkal és örült az örvendezőkkel - mély hatást gyakorol mindazokra, akik őszintén követik Őt. Barátságos szavakkal és cselekedetekkel próbálják meg könnyűvé tenni az ösvényt az elfáradt lábak előtt. A nevelésnél nem az ismeretek közlése a fődolog, hanem az éltető erő átadása, amelyet a szív és lélek Istennel való összeköttetése által nyerhetünk. Csak az élet tud életet adni. Milyen előjogot élveztek azok, akik három évig naponta összeköttetésben voltak az isteni élettel, amelyből minden életadó ösztönzés származott, mely a világot megáldotta! Jézus összes követője közül először János, a szeretett tanítvány adta át magát e csodálatos élet

205

Ellen G. White


hatalmának. Ő mondja: "És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál van és megjelent nékünk... És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet a kegyelemért." (I. Jn. 1:2; Jn. 1:16) Jézus apostolainak semmijük sem volt, ami rájuk dicsőséget hozott volna. Teljesen világos, hogy munkájuk eredményét egyedül Istennek köszönhették. E férfiak élete, jelleme, amelyet kifejlesztettek és az erőteljes munka, amelyet Isten általuk végzett, bizonyságot tesznek, hogy mit akar Isten mindazok által tenni, akik megtérnek és engedelmeskednek neki. Az alázatosság felette áll a dicsőségnek. Az Úr - ha nagy munkát kíván végezni az emberekért - olyan szolgákat választ, mint Keresztelő János, akik a világ előtt alacsony helyet foglalnak el. A leggyermekibb tanítvány a legeredményesebb az Istenért végzett munkában. A mennyei erők csak azzal tudnak együtt dolgozni, aki nem önmagát akarja felmagasztalni, hanem lelkeket akar menteni. Aki legjobban érzi az isteni segítség szükségességét, az könyörögni fog érte, és a Szentlélek megerősítő és felemelő fénysugarat hint rá Jézustól. A Krisztussal való közösség arra készteti, hogy elmenjen azokért munkálkodni, akik a bűn rabszolgái lettek. Missziójára kenetet kap, és eredményt ér el ott, ahol sok tanult és bölcs célt tévesztene. Istennel ima által kell közösségben lenni annak, aki a lelkeket bűnbánatra szólítja fel. A Mindenhatóba kapaszkodva ezt kell mondania: "Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem. Adj erőt, hogy lelkeket nyerjek Krisztus számára." Pál így szól: "amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10) Ha felismerjük gyengeségünket, tanuljuk meg, hogy olyan erőben ne bízzunk, amellyel nem rendelkezünk. Semmi sincs oly nagy hatással viselkedésünk legmélyebb indítékaira, mint Jézus Krisztus megbocsátó szeretetének tudata. Semmi sem gyakorolhat oly erős befolyást a szívre, mint az az állandó tudat, hogy felelősséggel tartozunk Istennek. Istennel kell összeköttetésbe lépnünk, hogy a Szentlélek birtokba vegyen bennünket és alkalmassá tegyen arra, hogy felebarátainkkal is összeköttetésben legyünk. Ezért örüljetek, hogy Krisztus összekötött benneteket Istennel, és így a mennyei család tagjai lehettek. Mialatt magasabbra néztek önmagatoknál, állandóan tudatában lesztek az emberiség gyengeségének. Minél kevesebbre értékelitek magatokat, annál világosabban és tökéletesebben fogjátok megérteni Üdvözítőtök tökéletességét. Minél szorosabb összeköttetésbe léptek a világosság és erő forrásával, annál nagyobb erő birtokába juttok, hogy Istenért munkálkodjatok. Semmire sincs nagyobb szükség munkánkban, mint az Istennel való közösség gyakorlati áldásaira. Mindennapi életünk által mutassuk meg, hogy békénk és nyugalmunk van Üdvözítőnkben. Az Úr békéje ragyogja be szívünket. Ő fog szavainknak meggyőző hatalmat kölcsönözni. Az Istennel való közösség megnemesíti a jellemet és az életet. Az emberek észreveszik majd rajtunk - éppúgy mint az első tanítványokon -, hogy Jézussal voltunk. Ez az evangélium szolgájának oly hatalmat kölcsönöz majd, amelyet semmi más nem adhat meg neki. Ne engedje meg, hogy ez a hatalom elvesszen számára. Kettős életet kell élnünk - az elmélkedés és a tevékenység életét, a csendes imáét és a komoly munkáét. Az Istennel való közösség által nyert erő, komoly erőfeszítéssel egyesítve, hogy a lelket elmélkedésre és gondosságra nevelje, előkészít a napi kötelességek teljesítésére, és megőrzi a lélek békéjét minden körülmények között, bármily súlyosak is azok. A felszentelt munkás számára csodálatos vigasz az a tudat, hogy földi életében még Jézus Krisztus is naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak az Atyával való együttlét után ment másokat áldani és erősíteni.

206

Ellen G. White


Nézd, miként borul térdre Isten Fia imában Atyja előtt! Bár Isten Fia, mégis imával erősíti hitét, és a mennyel való érintkezésből merít erőt, hogy ellenállhasson a gonosznak és segíthessen az emberek ínségén. Mint idősebb testvérünk, ismeri azok szükségletét, akik gyengeségük ellenére - a bűnnel és kísértésekkel telt világban élve - égnek a vágytól, hogy Őneki szolgálhassanak. Tudja, hogy azok a követek, akiket elküld a világba, gyenge, tévelygő emberek; azonban isteni segítséget ígér mindenkinek, aki teljesen átadja magát. Példája bizonyítja, hogy a mélységes hitből fakadó és állhatatos könyörgés, valamint az Isten munkájához való teljes ragaszkodás és odaadás kivívja a Szentlélek segítségét minden ember számára a bűnnel vívott csatában. Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten ígért egyházának a földi aratás megérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelődésüket, az Úr napról napra újra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Mindennapi kötelességük teljesítését azzal a biztos tudattal kezdik meg, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte teszi őket Isten munkatársaivá.

A SZOLGÁLAT JUTALMA "Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Jézus - ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: és boldog leszel: mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:12-14) Ezekben az igékben Jézus bemutatja a világ önmagát kielégítő szokása és az önzetlen szolgálat közötti különbséget - ez utóbbira élete például szolgál. Az ilyen szolgálatért nem ígér világi nyereséget vagy elismerést. "Visszafizetik majd néked az igazak feltámadásakor" mondja Ő. Akkor minden élet eseményei nyilvánvalókká lesznek, mindenki azt aratja, amit vetett. Ez a gondolat szolgáljon erősítésül és buzdításul Isten minden szolgájának. Az Úrért végzett munka ebben az életben gyakran gyümölcstelennek látszik. Fáradozásaink, hogy jót tegyünk, komolyak és kitartóak lehetnek, és mégsem veszünk észre semmiféle eredményt. Minden erőlködésünk hiábavalónak látszik. Üdvözítőnk azonban biztosított bennünket, hogy munkánkat a mennyben feljegyzik és jutalma nem marad el. Pál apostol a Szentlélek által így ír: "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Gal. 6:9) A zsoltáros szavaiban ezt olvassuk: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6) Míg a végső jutalmat Krisztus a visszajövetelekor adja át, addig az őszinte szolgálat már ebben az életben is jutalmat nyer. Akadályokkal, ellenkezésekkel és keserű, szívet tépő elcsüggesztéssel találkozik az evangélium szolgája. Alkotása gyümölcseit talán sohasem láthatja. És mégis, magában a munkában dicső jutalmat nyer. Mindazok, akik odaszánják magukat Istennek, hogy az emberiségért önzetlenül munkálkodjanak, munkatársai a dicsőség Urának. Ez a gondolat megédesíti a munkát, erősíti az akaratot és megedzi az idegeket mindennel szemben, bármi jönne is. Azáltal, hogy önzetlen és a Krisztus szenvedéseiben való részesülés által megnemesedett szívvel dolgoznak és Ővele éreznek, ahhoz is hozzájárulnak, hogy Jézus örömét teljessé tegyék, és nagy nevét megszenteljék. Istennel, Krisztussal és a szent angyalokkal való közösségükben mennyei légkör veszi körül őket, amely testüknek egészséget, szellemüknek erőt és lelküknek örömöt ad.

207

Ellen G. White


Mindazok, akik testüket, lelküket és értelmüket Isten szolgálatára szentelték, állandóan új testi, lelki és szellemi erőt nyernek. A menny kimeríthetetlen kegyelmi eszközei állnak rendelkezésükre. Krisztus Lelkének leheletét adja nekik, életet az Ő életéből. A Szentlélek a legnagyobb erővel munkálkodik szívükben és értelmükben. "Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik... Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Ímé itt vagyok... Világosságod feltámad a sötétségben és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy." (Ésa. 58:8-11) Számos ígéretet tett az Úr azoknak, akik a rászorulóknak szolgálnak. Így mondja: "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében... Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj." (Zsolt. 41:1-3; 37:3) "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi... Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik... Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki... A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül." (Péld. 3:9-10; 11:24; 19:17; 11:25) Míg sok munka gyümölcsét ebben az életben nem lehet látni, Isten szolgáinak biztos ígéretei vannak a végleges eredményre. Krisztus, a világ megváltója állandóan látszólagos balsikerekkel küzdött; úgy tűnt, hogy a felemelés és megszentelés nagy művéből csak keveset tudott elvégezni. Sátáni eszközök állandóan megkísérelték, hogy akadályokat gördítsenek útjába. Azonban Ő nem hagyta magát elcsüggeszteni. Szüntelen feladatának céljára tekintett. Tudta, hogy az igazság a gonosszal való harcban végül is győzni fog, és így szólt tanítványaihoz: "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem e világot." (Jn. 16:33) Krisztus tanítványainak élete, hasonlóan az Övéhez, szakadatlan győzelmek sora legyen, amelyeket ha most nem is - elismernek ama napon. Aki mások javáért fáradozik, azzal együtt munkálkodnak a mennyei angyalok, állandóan vele járnak és szolgálnak neki. A világosság és az erő angyalai mindig közel vannak, hogy óvjanak, vigasztaljanak, gyógyítsanak, oktassanak, lelkesítsenek. A legnagyobb műveltség, az erkölcsök finomsága, a legnemesebb szolgálat, amely embereknek egyáltalán osztályrészül juthat, rendelkezésükre áll. Gyakran azáltal erősíti kegyelmes Atyánk gyermekei hitét, hogy láthatják kegyelmének hatalmát azok szívén és életén, akikért fáradoznak. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a Földnél, akképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek tielőttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus növekedik, és bogáncs helyett mirtusz növekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik." (Ésa. 55:8-13)

208

Ellen G. White


A jellem átváltozásában, a gonosz szenvedélyektől való mentességben, Isten Lelke kedves erényei kifejlődésében az ígéret beteljesedését láthatjuk. "Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike." (Ésa. 35:1) Krisztus örül annak, ha látszólag reménytelen embereket - lelkeket, akiket Sátán legyőzött és eszközéül használt - magához vonzhat és kegyelmében részesíthet. Örül, ha megszabadíthatja őket attól a szenvedéstől és haragtól, amely az engedetlenekre vár. Gyermekeit eszközzé formálja, hogy elvégezhessék ezt a munkát, ami által már ebben az életben is drága jutalmat kapnak. Azonban mi ez az öröm ahhoz képest, amelyet a végső kinyilatkoztatás napján kapnak majd meg? "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (I. Kor. 13:12) Krisztus szolgáinak jutalma, hogy bemehetnek az Ő örömébe. Ezt az örömöt, amelyet Jézus is sóvárogva vár, így fejezi ki Atyjához intézett imájában: "Akiket nékem adtál, akarom hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek." (Jn. 17:24) Amikor Jézus feltámadása után a mennybe ment, angyalok várták Őt, hogy üdvözöljék. A mennyei seregek sóvárogták, hogy szeretett parancsnokukat, aki a halál fogságából visszatért, ismét üdvözöljék, és buzgón hozzá tolongtak, amikor a menny kapuin belépett. Azonban Ő leintette őket. Szíve a magányban levő, szomorú tanítványainál időzött, akiket az Olajfák hegyén visszahagyott. Most itt van szenvedő gyermekeinél, akiknek tovább kell folytatni a harcot a pusztítóval szemben. "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek." A megváltottak Krisztus drága kincsei. "Mint koronakövek ragyognak az Ő Földjén... dicsőségének gazdagsága a szentek között... Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..." (Zak. 9:16. Ef. 1:18. Ésa. 53:11) Isten munkásai talán nem örülnek majd, ha munkájuk gyümölcseit szemlélhetik? A megtért thesszalonikabeliekhez írt levelében ezt írja Pál apostol: "Mert micsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." (I. Thessz. 2:19-20) A filippibeli testvéreket így buzdítja: "legyetek feddhetetlenek és tiszták, és ragyogjatok mint csillagok a világban; az életnek beszédét tartván elébük; hogy örülhessek majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." (Fil. 2:15-16) A Szentlélek minden indítását, amely az embereket a jóra és Istenhez vezeti, feljegyezik a menny könyveibe, és aki a Lélek engedelmes eszköze volt, Istennek ama napján megláthatja majd élete munkáját. Csodálatosak lesznek a szent befolyások értékes eredményeit feltáró kinyilatkoztatások. Mily nagy lesz a megváltottak hálája, akikkel a mennyei udvarokban találkozunk, ha megértik majd az együtt érző szeretet részvétét, amely üdvükért a szívekben dobogott. Megváltásunkért minden hódolat, dicséret, hála és tisztelet az Istennek és a Báránynak adatik, de az elveszendő lelkek üdvére felhasznált eszközök is részesülnek a hála kifejezéséből. Mindez azonban nem csökkenti Isten dicsőségét. A megváltottak felismerik azokat, akik figyelmüket a felemeltetett Üdvözítőre irányították. Mily fenséges beszélgetéseket folytatnak egymással! "Bűnös voltam - mondja az egyik -, Isten és reménység nélkül éltem a világban, és te hozzám jöttél és figyelmemet az Üdvözítőre irányítottad, mint egyedüli reménységemre. Hittem benne, megbántam bűneimet,

209

Ellen G. White


és előkészíttettem, hogy szentjeivel együtt lehessek a mennyben." Mások azt mondják majd: "Pogány voltam a pogányok országában. Te otthagytad barátaidat és hazádat, és hozzám jöttél, tanítottál engem arra, hogyan találhatom meg Jézust, és hogyan higgyek benne, mint az igaz Istenben. Összetörtem bálványaimat és Istent imádtam, akit most színről színre láthatok. Láthatom azt, akit szeretek, aki megmentett, örökre megmentett! Akkor csak hitszemeimmel láthattam, most azonban a valóságban látom Őt. Most kifejezhetem hálámat megváltó kegyelméért annak, aki engem szeretett és vérével megmosott bűneimtől." Mások azoknak mondanak majd hálát, akik az éhezőket etették és a mezíteleneket felruházták. "Amikor a kétségbeesés lelkemet hitetlenséggel töltötte el - mondják - akkor az Úr hozzám küldött téged, és te a vigasz és reménység szavait szóltad hozzám. Testi szükségleteimről gondoskodtál, Isten szavához vezettél engem, és feltártad előttem lelki ínségemet. Úgy kezeltél engem, mint testvért. Együtt éreztél velem bánatomban, felemelted összetört, megsebzett lelkemet úgy, hogy Krisztus kinyújtott, megmentő kezét megragadtam. Tudatlanságomban türelemmel oktattál, hogy Atyám van a mennyben, aki gondoskodik rólam. Felolvastad a Szentírás drága ígéreteit. Felébresztetted bennem a hitet, hogy Isten meg akar menteni. A szívem meglágyult és összetört, amikor Krisztus értem hozott áldozatára gondoltam. Éheztem az élet kenyerét, és az igazság értékes lett számomra. Itt vagyok, megmentve, örökre megmentve, mindig az Ő jelenlétében élhetek, és imádhatom Őt, aki az életét adta értem." Milyen nagy öröm lesz ott, amikor a megváltottak találkoznak és üdvözölhetik azokat, akik érettük terhet hordoztak! Mennyire repes majd szívük az örömtől azoknak, akik nem magukért éltek, hanem azért, hogy a boldogtalanok áldására legyenek; akiknek olyan kevés örömük volt a földi életben! Megértik majd az ígéretet: "És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:4) "Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a Föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!" (Ésa. 58:14)

210

Ellen G. White AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁI

Recommend Documents