Alzheimer-kór Rövid leírás: A kórkép klinikai és patológiai jellemzıit elsıként 1906-ban Alois Alzheimer ismertette. A leírójáról elnevezett betegség a demenciák, azaz elbutulással járó tünetegyüttesek leggyakoribb (50-70%) oka. Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás. Elıfordulás: Az Alzheimer-típusú elbutulás igen gyakori betegség - világszerte kb. 18 millió embert érint. A 65 éves lakosság körében kb. 1%-os az elıfordulása, sajnos e kor felett ötévente megduplázódik az érintettek száma. A nık gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, pajzsmirigybetegségek, depresszió és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) fokozhatják a kockázatot. Sokan - hibásan! - az öregedés velejárójának tekintik a romló szellemi képességet. Általában szórványosan fordul elı, örökletes családi elıfordulása 10% alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén körülbelül négyszeres a kockázat. Okok: A betegség pontos oka ma még ismeretlen. A kutatások több elméleti feltételezésre is szolgáltattak bizonyítékot: pl. kimutathatók bizonyos genetikai eltérések. Az emlékezés, gondolkodás és más magasabb szintő intellektuális tevékenységekhez szükséges acetilkolin nevő idegi jelátvivı molekula (neurotranszmitter) szintjét következetesen alacsonyabbnak találták, mint az egészséges embereknél. Ugyancsak alacsonyabb szintet mutatott a szerotonin is, mely a kedélyállapot, az alvás, az agresszió alakításában vesz részt. Elhunyt betegek boncolása során kiderült, hogy az Alzheimer-kórban szenvedık agyában összecsapódott, elpusztult idegsejtek találhatók. . A REVERZIBILIS DEMENCIÁK LEGFONTOSABB OKAI
Drog: Korszerőtlen altatók, antiparkinson-szerek, régi típusú antidepressznsok, egyes antiepileptikumok, stb. Emocionális betegségek: Depresszió, szorongás Metabolikus és endokrin betegségek: Diabetes mellitus, hypo/hyperthyreosis, hypo/hyperparathyreosis, Addison-kór, stb. Érzékszervi betegség: Látás- és halláscsökkenés Neurológiai betegségek: Pl. normotensiv hydrocephalus Trauma, tumor Infekció: Meningitis, syphilis Alkoholmegvonás, alkoholos encephalopathiák Tünetek, kórlefolyás: A betegek eleinte csak feledékenynek tőnnek. Az elsı gondolkodásbeli zavarok akár már 40 éves kor körül is jelentkezhetnek, a tünetek a betegség elırehaladtával súlyosbodnak. A lehetséges tünetek: a rövid távú emlékezet zavara (A beteg a kicsivel korábban hallott információt - pl. új telefonszámot - nem tud elismételni. Gyakran kiesik neki, hova tett le valamit, amit elıtte még a kezében tartott.), a hosszú távú emlékezet zavara (Régóta ismert, személyes dolgokat - születési dátum, lakhely - nem tud felidézni, térben és idıben rosszul tájékozódik, ismerıs helyeken eltéved, beszéde zavart lesz, nem emlékszik a szavakra, vagy nem érti értelmüket.), a beteg elveszti az izmai feletti kontrollt, így a napi rutinmozdulatok elvégzése nehézkessé, ügyetlenné válik, az elvont (absztrakt) gondolkodás zavara lép fel, az ítélıképesség
romlik, hangulata megváltozik, kedélytelenné, visszahúzódóvá, zavarttá, esetleg ingerlékennyé, nyugtalanná, erıszakossá válik. Étvágya romlik, nem tud aludni, helyette járkál, nem találja a helyét, személyes higiénéjét elhanyagolja, enyhe képzelıdések, téveszmék zavarhatják. A nagyon súlyos állapotú Alzheimer-kóros betegekre jellemzı, hogy nem tartják vizeletüket, nem tisztálkodnak. Végül elıfordulhat, hogy a beteg nemcsak önellátásra nem képes, de nem tud gondolkozni, beszélni sem. A betegség tulajdonképpen az értelem, a személyiség szétesése, lassú halála, de a folyamatot ma már jelentısen fel lehet tartóztatni. Bizonyos tüneteket, az emlékezet és gondolkodás zavarait az Alzheimer-kóron kívül okozhatja más betegség, például érelmeszesedés vagy depresszió is, a kivizsgálás mindenképp elengedhetetlen, hogy a betegséget minél korábban felismerjék, és a kezelés megkezdıdhessék. Diagnózis: A tünetek és különbözı tesztek - a betegnek gondosan kidolgozott, lényegében egyszerő feladatokat (például a betegnek egy óra számlapján be kell rajzolnia a pontos idıt, vagy a világszerte elterjedt a mini mentálteszt (30 pontos MMS = mini mental state) kell szóban, írásban vagy rajzzal megoldania - alkalmazása megerısítheti a klinikai gyanút. A pontos diagnózishoz ismerni kell a gondolkodási zavarok, tünetek jelentkezésének körülményeit, amihez a beteg környezetében élık segítségére is szükség van, mivel a primer demenciák, így az Alzheimer-kór kezdete is általában lappangó, és maguk a betegek többnyire nem ismerik fel szellemi hanyatlásukat. Mivel az Alzheimer-betegség kialakulása soktényezıs, még nem találtak olyan módszert, amely önmagában elegendı a pontos diagnózis felállításához, még kevésbé a szőréshez. A tünetek megjelenése után kb. 90%-os valószínőséggel lehet megmondani a baj eredetét. Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimerkóros volt. Többfajta kockázatot fokozó gén ismert, pl. az ún. apolipoprtoein E 4 allél, amit azonban hordozhat valaki anélkül is, hogy a betegség valaha is kialakulna benne, így ennek kimutatása a diagnózisban nem nyújt támpontot. A belgyógyászati vizsgálatok viszont többek között azért fontosak, mert segítségükkel kizárhatók azok a betegségek, amelyek közvetve szellemi leépülést is okozhatnak. Ezért kerül sor keringési és vérvizsgálatokra, EKG-ra, mellkasi röntgenre, a cukorbetegség, vérszegénység, veseelégtelenség, a pajzsmirigy-funkció vizsgálatára, vitaminhiányos állapotokat, alkoholizmust, fertızéseket is ki kell zárni. Az agyi képalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazásával pontosabban felállítható a diagnózis, kizárhatók más betegségek, többek között az agydaganat lehetısége. Ha a mentális zavarok oka, az Alzheimer-kór nem állapítható meg egyértelmően, a vizsgálatokat 6-12 hónappal késıbb megismétlik. Az említetteken kívül további vizsgálatokat is elıírhat az orvos. Kezelés: Mivel ma még nem ismerjük az agy boncoláskor kimutatható, kóros fehérje-lerakódások kialakulásának és az idegpályák pusztulásának mechanizmusát, oki kezelés sem ismert, amely a betegséget meggyógyíthatná. A gyógyszeres kezelés egy részrıl a neurotranszmitterek megváltozott szintjének beállításán, másrészıl az izgalmi neurotranszmisszió (idegi ingerületátvitel) kóros kiváltódásának, az ún. háttérzajnak a csökkentésén alapul. Az acetilkolin bontását végzı acetilkolin-észteráz enzim bénításával növelhetı az acetilkolin mennyisége, s ezáltal javulnak az Alzheimer-kór tünetei is. A gyors hanyatlás megfékezhetı, lassítható, a szükséges képességek és az önálló életvitel tovább megırizhetıek, sıt olykor a közepes és súlyos mértékő dementia tünetei is enyhülhetnek. Mivel a (további) tünetek kialakulását, súlyosbodását késlelteti, ha az ember "tornáztatja az agyát", azaz szellemi tevékenységet végez, gondolkozik, ez gyakorlatilag a kezelésnek is része. Sokat
tehetnek idısebb hozzátartozóikért a családtagok, ha beszélgetnek velük, gondolkodásra késztetik ıket, játszanak velük, bevonják ıket a mindennapi tevékenységbe. A tévénézés nem helyettesíti mindezt! A leghatékonyabb antidementia-gyógyszerek, az acetilkolin-észteráz gátlók (AchEI) és az NMDAantagonista memantin, jelenleg még havi adagjuk is sokaknak megfizethetetlen. A Gingko biloba fa hatóanyagának alkalmazásáról is kedvezı eredmények vannak. Az agy vérellátását és a gondolkodást serkentı, ún. nootrop szerek alkalmazása több országban, így hazánkban is napi gyakorlat. Az állapot súlyosságától függıen alkalmazhatók továbbá a pszichés tüneteket, magatartászavarokat, hallucinációkat, szorongásokat, agresszivitást, ingerlékenységet, depressziót enyhítı gyógyszerek. A napi ritmus felborulására és az alvászavarokra melatonin- és fényterápia adható. Megelızés: Ma még a betegség megelızésére nincs lehetıségünk, de bizonyos védı tényezık (szellemi aktivitás, hormonpótlás) csökkenthetik a rizikót, illetve késleltethetik a tünetek megjelenését. Hasznos tudnivalók: A családtagok, rokonok a háziorvosok mellett országszerte fordulhatunk a pszichiátriai és neurológiai osztályokhoz kapcsolódó Dementia Centrumokba. Nem törvényszerő az idıskori szellemi leépülés. Az egészséges idıs ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó-képessége egyáltalán nem tompul el, sıt, tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetıen inkább javul! Ha van az alzheimeres elbutulásnak megelızése, akkor az a rendszeres aktív élet és szellemi tevékenység, valmint a szociális kiegyensúlyozottság.
Alkoholizmus Rövid leírás: (másnéven: Alkoholfüggıség) Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelmően a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhetı tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggıség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függıséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségő alkohol fogyasztásakor jelentkezı megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függıségben lévık, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minısül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Elıfordulás: Magyarországon kb. 800.000-1.000.000-ra tehetı az alkoholbetegek száma. Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elı, a férfi/nı arány 4:1, azonban kutatási adatok szerint ez az arány lassú kiegyenlítıdési tendenciát mutat. A nıi és a fiatalkori italozás egyre gyakoribb. Nıkön az alkoholfogyasztással járó károsodások hamarabb alakulnak ki, amely koraibb fázisban teszi lehetıvé a kezelésüket. Napi 20g -férfiaknál 40g- tiszta alkoholnak megfelelı alkohol fogyasztásakor lényegesen nı az alkoholbetegség és szövıdményeinek kockázata. A típusos kezdet 16-30 éves korra tehetı. Az alkoholizmus kialakulásában több tényezı együttes szerepét kell megemlítenünk.
Genetikai komponensek szerepét jelzi, hogy családvizsgálatok az alkoholizmus tekintetében halmozódást mutattak ki az alkoholisták családjaiban. Ezekben a családokban magasabb az alkoholizmus elıfordulási gyakorisága, kb. négyszer gyakrabban fordul elı az alkoholisták vérszerinti gyermekeinél, mint nem alkoholbetegek gyermekeinél. Az alkohol anyagcseréjében és a központi idegrendszer alkoholra adott válaszaiban a genetikai tényezık döntı szerepe csaknem biztos. Meghatározott öröklésmenet azonban nem bizonyítható. Az alkoholra adott reakciókban mutatkozó genetikai eltérés talán legismertebb példája egyes ázsiaiak (pl. kínaiak, japánok, mongolok) fokozott érzékenysége az alkoholra, mely kellemetlen testi reakciókban is megnyilvánulhat pl. arcpirulás, émelygés, szapora szívverés érzés, szédülés; s ez akár "visszatartó" szerepet is játszhat az alkoholizmussal szemben. Ebben az esetben az alkohol anyagcsere zavarát az alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehid-dehidrogenáz (ALDH) enzim nem vagy kevéssé mőködı formái okozzák. A neurobiológiai elmélet szerint az agyi jutalmazó rendszer és az alkoholizmus kialakulása között kapcsolat tételezhetı fel, melynek kutatása során több neurotranszmitter (az idegsejtek között információt közvetítı vegyületek) szerepe is felmerült (pl. dopamin, szerotonin, endogén-opiát rendszer). Az alkoholmegvonásos tünetek kialakulásában a GABA (gamma-aminovajsav) szerepét hangsúlyozzák. Pszichodinamikai tényezık tárgyalásánál bizonyos személyiségvonások gyakori elıfordulását említik (pl. magányosság, félénkség, gyanakvó, bizalmatlan, szorongó személyiség, depresszióra való hajlam, erıteljes emocionalitás, ellenséges és akár önpusztító indulatosság, bőnözı magatartás). Társadalmi-szociokultúrális tényezık is hatnak az ivási szokásokra, a következményes viselkedésre. A közösség ivási szokásainak szerepét mutatja, hogy az iszlám népesség (Szíria, Szaúd-Arábia) az alkoholizmust illetıen a legkevésbé érintett, míg más országokban (pl. Oroszország, Írország) nagyon magas az alkoholizmus elıfordulási gyakorisága. A családi háttér, ill. az a környezet, ahol az egyén felnıtt, fontos szerepet játszik az alkoholizmus kialakulásában, alkoholisták esetében az elızményekben gyakori pl. a szétesett család, a megromlott kapcsolat a szülıkkel, családi konfliktusok. A tanulás is szerepet játszhat az alkoholizmus kifejlıdésében, hiszen a gyermekek igyekeznek követni szüleik ivási szokásait. A gazdasági és a munkahelyi helyzet, a társadalmi változások szintén jelentıs tényezık. Bizonyos foglalkozások esetén pl. vendéglısök, bárpultosok, pincérek, szeszipari dolgozók (fıleg ha részt vesznek a sör-, bor- és égetettszesz-termelésben), sokkal gyakoribb a mértéktelen ivás és az ebbıl adódó egészségkárosodás, mint az átlaglakosság körében, mivel ebben a szektorban az alkohol fogyasztás megítélése kedvezı és bıségesen rendelkezésre áll. Tünetek és diagnózis: Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minısül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholistát a hozzászokás és a függıség jellemzi, és ezenkívül az ivási szokásai is jellegzetesen átalakulnak. A testi függıséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségő alkohol fogyasztásakor jelentkezı megvonási tünetek jellemzik. Lelki tünetek: Sóvárgás, azaz ellenállhatatlan vágy az ivásra. Kontrollvesztés, azaz a további alkoholizálás a kialakuló szövıdmények, a kifejezett tiltás, az életvezetés törése ellenére is folytatódik. A beteg az elsı pohár után nem tud megállni, kényszeresen iszik tovább. Mindezek hozzájárulnak, hogy az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki a beteg életében. Személyiségváltozás, mint például ingerlékenység, hangulatváltozások és ezek által vezérelt kritikátlan megnyilvánulások, esetenként agresszivitás. A folyamat elırehaladásával az intellektuális funkciók is hanyatlanak. Szociális tünetek: A gyakori ittasság képtelenné teszi az egyént a munkára és a társadalmi beilleszkedésre. Gyakran a házasság ill. párkapcsolatok felbomlásához és indokolatlan munkahelyi hiányzásokhoz, teljesítménycsökkenéshez, majd elbocsátáshoz vezethet. Az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki.
Testi tünetek: A lelki és szociális károsodásokkal párhuzamosan jönnek létre a testi károsodások, melyek gyakorlatilag az összes szervre kiterjedhetnek. Az arcon apró hajszálér-tágulatok, néha borvirágos (vöröses) arc jelenhet meg. Súlyos esetben a májzsugor következtében kialakuló úgynevezett csillag-naevusokat észleljük a hasfal és a mellkas bırén. A gyomor-béltraktus gyakran érintett, kellemetlen szájszag, gyulladásos tünetek lehetnek jelen. Gyakori a gyomorhurut, gyomorfekély, ennek következtében hányinger, hányás, gyomorfájás, étvágytalanság jelentkezhet. Szövıdményként hasnyálmirigy gyulladás is felléphet, mely a szénhidrát anyagcsere zavarához, cukorbetegséghez is vezethet. A rossz táplálkozás és felszívódás következtében különféle hiánybetegségek, ioneltérések léphetnek fel. Szinte valamennyi alkoholbetegen kialakul a máj zsíros beszőrıdése, a máj megnagyobbodik. Az alkoholisták kb. 10%-ában májcirrhosis (májzsugor) fejlıdik ki. A nyelıcsı alsó részének vénatágulatai végzetes kimenetelő vérzés forrásai lehetnek. Az ajak-, nyelv-, gége-, nyelıcsı, gyomor-, máj- és hasnyálmirigyrák gyakorisága emelkedett alkoholbetegekben. A szívizom is érintett lehet az alkohol közvetlen szívizom károsító hatásának következtében, ez a szív megnagyobbodásában és szívelégtelenségben nyilvánul meg. Az alkohol a magasvérnyomásbetegség kialakulásának egyik kockázati faktora is. Az alkohol az idegrendszert is károsítja, így érzészavarok jelenhetnek meg (polyneuropathia), melyek gyakran kesztyő- és harisnyaszerő eloszlásban lépnek fel. Gyakori tünet a kézremegés, járászavar, agyi sorvadás, szellemi hanyatlás ill. emlékezetzavarok. Az alkoholizmus hosszú távon potenciazavarokhoz is vezethet. A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különbözı testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz, gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Ilyenkor a jelentkezı tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelızmény (nemritkán hozzátartozók beszámolója alapján) és különbözı vizsgálatok együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában (emelkedett májenzim értékek, pl.: gamma-GT, GOT, GPT szint, emelkedett vörösvérsejt térfogat /MCV/ és triglicerid szint, EKG-eltérések). Kezelés: A betegek zöme gyakran csak valami kényszerítı helyzet hatására keresi fel az orvost (pl. szövıdménnyel járó részegség, alkoholfogyasztással kapcsolatos baleset, sérülés, betegség, vagy szociális-munkahelyi-családi probléma. Fontos a betegek kezelésre való motivációjának kialakítása, a beteggel el kell fogadtatni a kezelés szükségességét ami gyakran nem egyszerő feladat. Az alkoholizmus kialakulása több tényezı együttes hatásának következménye, tünetei, szövıdményei sokfélék lehetnek, éppen ezért a kezelés is komplex kell legyen. A kezelésnek magában kell foglalnia az alkoholfogyasztás következtében kialakult testi károsodások kezelését, az esetleges alkohol megvonási tünetek mérséklését, valamint pszicho-szocioterápiát, rehabilitációt. Az alkoholfogyasztás abbahagyását követıen megvonási tünetek jelentkeznek (fokozott izzadás, végtagremegés, nyugtalanság, vérnyomás-emelkedés, szapora szívverés, hányinger, esetenként epilepsziás görcsrohamok), mely gyógyszeres kezelést igényel. Súlyos esetben delírium tremens alakulhat ki (részletesen lásd a delírium tremens címszó alatt). A gyógyszeres kezelés során általában benzodiazepineket (nyugtatószereket), antiepileptikumokat (görcsrohamok megelızésére), nagy dózisú B-vitaminokat alkalmaznak leggyakrabban, emellett fontos a megfelelı táplálék és folyadékbevitel. Ezen idıszak lezajlását követıen a kezelésben a rehabilitáció, utógondozás kerül elıtérbe, melynek célja az absztinencia (alkoholmentes életmód) fenntartása, és a visszaesések megelızése. Az alkoholbetegek kb. kétharmadában más pszichiátriai zavar is fennáll (pl. hangulat- és szorongásos zavarok), melyek gyógyszeres kezelést igényelhetnek. A rehabilitáció és utógondozás során különféle pszichoterápiás eljárásokat alkalmaznak, pl. támogató, csoportés egyéni pszichoterápiák, magatartásterápiák. Ma már létezik az alkohol iránti vágyat mérséklı gyógyszer is, mely segíthet a visszaesések kivédésében. Ezzel szemben egyre inkább háttérbe szorul a korábban elterjedten alkalmazott,
úgynevezett averziót okozó gyógyszer használata, mely ismételt alkoholfogyasztás esetén kellemetlen testi tüneteket okoz. Önsegítı szervezetekbe, pl. a Névtelen Alkoholista mozgalomba (Alcoholics Anonymous, AA) való bekapcsolódás szintén segítheti az alkoholbetegek rehabilitációját. Ezekben a csoportokban a gyógyult és nem gyógyult alkoholbetegek közösen megbeszélik gondjaikat és egymást segítik. Napjainkban a járóbetegellátás, a megelızés és a rehabilitáció jelentısége fokozódott. Gyógyulási esélyek: Az alkoholizmus a mai terápiás módszerekkel jobb eséllyel gyógyítható, mint évekkel ezelıtt. A legnagyobb gyógyulási esély a gyógyszeres és pszicho-szocioterápiás kezelések kombinált alkalmazásával érhetı el. Hosszútávú nemzetközi kutatások azt találták, hogy az alkoholbetegek kb. 8-39%-a absztinens lesz, 46-87%-a viszont visszaesik, alkoholfüggı marad. 0-33%-uk kontrollált ivóvá válik.
Alacsony vérnyomás Rövid leírás: (másnéven: hypotensio) Krónikusan alacsony vérnyomásról beszélhetünk, ha a vérnyomás elsı, azaz szisztolés értéke tartósan nem haladja meg a 100 Hgmm-t. Fontos megkülönböztetni a helyzetváltozatás kapcsán esetlegesen fellépı vérnyomáseséstıl (orthostaticus hypotonia). Ilyenkor a fekvés után mért nyugalmi értékhez képest felállást követıen a szisztolés vérnyomás legalább 20 Hgmm-rel, a "per" érték (diasztolés vérnyomás) legalább 10 Hgmm-rel lesz alacsonyabb. Elıfordulás: A tartósan alacsony vérnyomás elsısorban fiatalok betegsége. Ezzel ellentétben a helyzetváltoztatás kapcsán fellépı, ún. orthostaticus (függıleges) hypotonia a 65 évnél idısebbek 25%-át érinti. Okok: Az alacsony vérnyomásúak körében a leggyakoribb forma, az ún.esszenciális vagy primer forma. Ilyenkor a betegség okát pontosan nem lehet megállapítani. Legtöbbször családi halmozódást mutat, leginkább vékony alkatú, magas fiatal hölgyeket érint, a fizikai aktivitás hiánya és a stressz növeli az elıfordulás gyakoriságát. Számos olyan alacsony vérnyomásos panasz létezik, ahol ismerjük a betegség kialakulásának pontos okát. Ilyenek a hormonális eredető hypotoniák, melyek például pajzsmirigy-alulmőködésben, mellékvese-elégtelenségben, agyalapimirigyelégtelenségben alakulnak ki. De lehet szíveredető is a probléma, ilyennel találkozunk aortaszőkületben, szívelégtelenségben, bizonyos ritmuszavaroknál, a szív mőködését akadályozó szívburokgyulladásnál. Fertızések, mérgezések esetén is lehet tünet az alacsony vérnyomás. Hosszan tartó fekvés után gyakran lehet alacsony vérnyomásos panaszokkal találkozni. Bizonyos gyógyszerek is okozhatnak alacsony vérnyomást. Leggyakoribb a vérnyomáscsökkentık, vízhajtók túladagolása, de ritmuszavar elleni szerek, pszichiátriai gyógyszerek, szívgyógyszerek is okozhatnak ilyet, különösen, ha más hasonló hatású szerekkel együtt adják ıket. Helyzetváltoztatáshoz kötött alacsony vérnyomás a fentiek bármelyikében elıfordulhat, ezeken felül még kísérheti a súlyos visszértágulatot, illetve trombózis utáni szindróma része lehet. Aleggyakoribb azonban azokban a cukorbetegekben, akiknél a tartósan magas vércukorszint idegrendszert károsító hatása a vegetatív idegrendszer szabályozásának e részét támadta meg. Ilyenkor a nyugalmi vérnyomás alacsony, normális vagy akár magas is lehet. Tünetek: Alacsony vérnyomás esetén elsısorban az agyi keringés zavaraitészleljük, mely szédülés, kábultság, látászavar, fejfájás, ájulás formájában jelentkezhet. A rosszullétet a szimpatikus idegrendszer kompenzációja követi, mely szapora szívveréssel, hideg, sápadt végtagokkal, émelygéssel, izzadással jár. Alacsony vérnyomástartós fennállása esetén a teljesítıképesség csökkenése, fáradékonyság, hosszan tartó reggeli ébredés, koncentrációzavar léphet fel. További panasz lehet az alvászavar, a depresszió, a fejfájás, a fülzúgás is. Helyzetváltoztatáshoz
kötött alacsony vérnyomásnál fekvésbıl történı felálláskor jelentkezhet szemkáprázás, szédülés, homályos látás, ájulás. A helyzetváltoztatás kapcsán kialakult alacsony vérnyomás különösen súlyos formája, amikor a rosszullét tünete szívmegállás, melyet eszméletvesztés kísér. Diagnózis: A vizsgálatokat, mint minden egyéb betegségnél, itt is az illetı panaszainak részletes kikérdezésével kell kezdeni. Fontos tudni, milyen gyógyszereket szed, esetleg ezek kombinációja okozhatja-e panaszait. Társbetegségei is hajlamosíthatják alacsony vérnyomásra. Ezután a részletes vizsgálat következik, ahol tapintással, hallgatózással, kopogtatással szerez az orvos általános benyomást a páciensrıl. A mőszeres vizsgálatok ezután következnek. Legkézenfekvıbb egy 24 órás vérnyomásmonitor felhelyezése, hiszen elıfordulhat, hogy csak bizonyos napszakokban alacsony a vérnyomás, máskor lehet normális vagy akár magas is. A vérnyomás-monitorozás fontos része, hogy a páciens a vizsgálat alatt napi tevékenységérıl naplót vezet. A helyzetváltoztatáshoz kötött alacsony vérnyomást a rendkívül egyszerő, ún. Schellong-teszt elvégzésével vizsgálhatjuk: 10 perces fekvés után 10 perces állás következik, eközben percenként vérnyomást és pulzust mérünk. Normál esetben a vérnyomás elsı értéke (szisztolés) kevesebb, mint 20 Hgmm-rel, második értéke (diasztolés) kevesebb, mint 10 Hgmm-rel csökken. Kezelés: Ha ismerjük a kiváltó okot (pl. gyógyszer-mellékhatás), annak kiküszöbölésével oki kezelést végezhetünk. Ennek hiányában tüneti kezelésre szorítkozunk. Általánosságban az alacsony vérnyomás tüneteinek enyhítésére jól beválik a fokozott só- és folyadékfogyasztás (2-3 l/nap). Fontos, hogy az étkezések (különösen a reggeli) ne legyenek túl bıségesek. Ha nincs szívelégtelenség, javasolt a napi nátriumbevitelt 5-10 mg-mal a szokásos dózis fölé emelni, ennek legegyszerőbb módja a sósabb ételek fogyasztása. Sporttal a keringés javul, így a panaszok is enyhülhetnek. Ha éjszaka alváskor a felsıtestet kissé megemeljük, az éjszakai vizelet mennyisége csökkenhet, így a reggeli helyzetváltoztatással kapcsolatos vérnyomásesés valószínősége is kisebb lesz. Segíthet az ágynyugalomból való lassú, fokozatos felkelés, kompressziós gyógyharisnya viselése. Ha állás közben érzékelhetıek a vérnyomásesés elsı jelei, azonnali segítség lehet a lábak keresztezése, vagy a leguggolás. Gyógyszerek alkalmazása igen ritka a gyakori nem kívánt mellékhatások miatt. Az egyik gyógyszercsoport a vénás tónust fokozza, ezzel a vér visszaáramlását segíti, ide tartoznak az ergotamin-származékok. A másik típus a vegetatív idegrendszer szimpatikus tónusát fokozza, ezek az adrenalin-, noradrenalinszármazékok. A harmadik gyógyszercsoport a vesékben történı nátriumion-visszatartás révén emeli a keringı vér mennyiségét, ilyen pl. a fludrocortison. Megelızés: A hosszan tartó ágynyugalmat követı helyzetváltoztatással összefüggı vérnyomásesést csökkenteni lehet, ha az ágyban ápolt beteget mindennap, rendszeresen felültetik bizonyos idıre. Különösen idısek esetében fontos a megfelelı mennyiségőfolyadékbevitel, emellett az alkoholfogyasztás mérséklése vagy elhagyása. Gyógyulási esélyek: A gyógyulási esély az alapbetegségtıl függ. Ha gyógyszerhatás vagy csökkent folyadékbevitel okozza a vérnyomásesést, ill. az alacsony vérnyomással járó panaszokat, általában könnyen rendezhetı a probléma. Hasznos tudnivalók: Tünetek hiányában az alacsony vérnyomás önmagában nem tekinthetı betegségnek, gyógyítása szükségtelen. A magasvérnyomás-betegség gyógyszeres kezelésének megkezdésekor gyakran fordul elı átmeneti fáradtság, levertség, felálláskori megszédülés. Ezt a vérnyomás hirtelen normális értékre való csökkentése okozza. A betegek többségének szervezete néhány hét alatt megszokja az alacsonyabb vérnyomást, és a panaszok megszőnnek. Amennyiben a gyógyszeres kezelés megkezdése után egy hónnappal is fennállnak a tünetek, esetleg hirtelen felálláskor ájulás
következik be, tanácsos orvoshoz fordulni, mert a gyógyszeres kezelés valószínőleg módosításra szorul. Alacsony vérnyomás vagy hirtelen vérnyomásesés kapcsán fellépı eszméletvesztéskor a beteget azonnal fektessük hanyatt, és mindkét alsó végtagját emeljük fel. Webáruházba>
Akne - pattanásos bır Rövid leírás: Másnéven: pattanás, miteszer Akne vagy mitesszer, - közönséges nevén pattanás - akkor jön létre, ha a bırben található faggyúmirigyek kivezetı nyílása valamiért eltömıdik, és sajnos rendszerint be is gyullad. A pattanásos bır általában serdülıkorban több tényezı - hormonális változások, veleszületett hajlam és környezeti hatások - együttes hatására alakul ki. Okok: A bırünkben a szırtüszık kivezetı nyílása mellett - fıként az arcon, a hallójáratban a mellkason, háton, és a karok külsı felszínén - elhelyezkedı faggyúmirigyek által termelt faggyút az a szırszál segíti a bırfelszínre, amelyet a faggyú hivatott kenni. A faggyúmirigyek fokozott faggyútermelés mellett könnyen eltömıdhetnek. Kamaszkorban a fiúknál a herékben, a lányoknál a petefészekben és a mellékvesékben termelıdı androgén hormonok hatására megnı a mirigyek aktivitása, növekszik a faggyútermelés, mely a zsíros bırőeknél eleve nagyobb, ezért ık hajlamosabbak az aknéra. Emellett a bır fokozott elszarusodása a nyílás elzárásával elısegíti a mitesszerképzıdést. Magát a gyulladást és gennyedést a bırfelszínrıl a duzzadt mirigybe jutott baktériumok - fıként a természetes bırflórában élı Propionibacterium aknes -, esetleg sarjadzó gombák okozzák. A napfényre, kozmetikumokra vegyszerekre adott allergiás válaszreakció is okozhat pattanásokat. A piszkos városi levegı kedvez az akné megjelenésének. Nincs rá bizonyíték viszont, hogy bizonyos ételek kihoznák a pattanásokat, ha csak nem valami ételallergiáról vagy gombás fertızésrıl van szó. A hajlam genetikai meghatározottságára utal, hogy a pattanások elıfordulásában jellegzetes etnikai különbségek fedezhetık fel, öröklıdési menete nagy valószínőséggel domináns. Mindkét szülı betegsége esetén az akne kialakulásának esélye a gyermekben 50%. Tünetek: A serdülıkori pattanások már 8-9 éves korban kijöhetnek. Az emberek 85 %-ának szabályosan pattanásos lesz a bıre, majd 25 éves korra rendszerint teljesen elmúlik. Általában az erısebb nemnél erısebbek a tünetek is, rájuk jellemzı a súlyosabb és hosszabban tartó forma, de a nıket jobban zavarja. A nıknél a havi vérzést megelızı napokban több pattanás tőnik elı. A pattanásoknak, azon belül pedig hormonhatásra keletkezıknek számos megjelenési formája van. Sokszor csak egy-egy apró piros göb jelentkezik, ami napokon belül kiürül, elmúlik. A piros pattanás fehéres gennyel a közepén zárt mitesszer, melynél a kivezetı nyílást szaruréteg fedi. Ezek néha olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem is vehetık észre, de hajlamosak begyulladni. A bır pórusaiban kialakuló jellegzetes fekete mitesszer nyílt, közepén az általában szennyezıdésnek gondolt sötét pont a melanin nevő bırfesték és a belekerült sejttörmelék keveréke. A gyulladásos mitesszerek, azaz pattanások (papula) között vannak gennyes pattanások (pustulák), csomók (nodusokat - amikor a gyulladás nagyobb területre terjed ki, a bır kemény), és még ennél is kiterjedtebb gyulladásos mitesszerek, ún. hólyagok (cysták). Az egyszerő pattanások 3-10 napig látszanak, a csomók 2-3 hétig okoznak panaszokat, a hólyagok több hónapig is kitartanak. Az aknénak három súlyossági fokozata ismert. Az elsıben a mitesszerek száma enyhén megszaporodik, csak nagyon gyenge gyulladásos tüneteket látunk, és az esetek nagy százaléka magától gyógyul. Ez az enyhe forma többnyire a pubertás kezdetén jelentkezik, inkább csak az arcon és környékén. A második súlyossági fokozatban a mitesszerek mellett sok erısebben gyulladt, fájdalmas csomó észlelhetı, és néhány hólyag is megjelenik. Itt már hegesedés is bekövetkezhet. A
harmadik, legsúlyosabb fokozatban számos, puhatapintású, fájdalmas csomó látható, erıs gyulladásos környezetben. A csomókból gyakran genny tör felszínre. A csomók beolvadásakor tályogok keletkeznek, a szomszédos tályogok összeolvadhatnak. A pattanások általában az arcon és a háton mutatkoznak, de bármely szırtüszıkkel borított testtájon elıfordulhatnak, extrém esetben a végbél körül és a hónaljban is lehetnek. Néha lázas állapotot is okozhatnak. Ritkábban kisgyermekeken az infantilis aknénak nevezett forma látható, amely 5 éves korra rendszerint megszőnik. A napfény általában jótékony hatású a közönséges akne esetében, de az ún. majorca akne pont napfény hatására jelentkezik. A tünetekhez sorolhatjuk a gyógyuló pattanások után maradó hegeket is. Gyógyuláskor a pattanásos szövetkárosodás kis sebként viselkedik. Teljes gyógyuláskor a sebet záró, kezdetben normálisan pirosas és a bırbıl kissé kiemelkedı hegszövet vérellátása csökken, elhalványul. Ezek az ún. maculák sokszor csak hat hónap elteltével tőnnek el végleg. A sötétebb bırön, még tovább látszanak. A súlyosabb aknék heggel gyógyulnak, melyekbıl megint csak sokféle akad. A keloid heges aknék kidomborodnak a bırfelszínbıl, családi halmozódást mutatnak. E hegek évekig fennállnak, de méretük idıvel csökkenhet. A szövetvesztéssel járó aknék a bárányhimlı okozta hegekhez hasonlóan gyógyulnak, bemélyednek a bırfelszínbe (pl. az ún. jégcsákány hegek) gyakoribbak. Diagnózis: Az akne mindennapos jelenség, és felismerése a gyakorlott bırgyógyász számára könnyő. A hormonális hatásra elıbukkanó pattanásokra rendszerint nem a normálisnál magasabb hormonszint, hanem az androgénekre érzékeny szırtüszık adnak magyarázatot, ezért elvileg lehetséges hormonszint-vizsgálat, de a tünetek rendszerint megadják a szükséges felvilágosítást az orvosnak. A diagnózishoz és a kezelés megválasztásához az orvos kikérdezi a beteget, milyen körülmények között él, milyen gyógyszert szed, mióta állnak fenn a panaszai. Esetleges allergia is fontos lehet. A diagnózis birtokában az orvos eldönti, hogy csupán kozmetikusi, orvosi segítségre vagy mindkettıre szükség van. Mindenképpen orvoshoz kell fordulnia annak a nınek, akinél az akne elıször felnıtt korban jelentkezik, vagy felnıtt korban jelentkezik újra, miután egyszer már eltőnt, ha nem reagál a szokásosan beváló aknékezelésre, rosszabbodik terhességben vagy menstruációkor, férfias típusú szırnövekedéssel vagy szırvesztéssel, hajhullással, a hónalj vagy testhajlatok barnás elszínezıdésével, ill. centrális elhízással jár együtt. A felnıttkorban jelentkezı akne esetében, ha a hormonális egyensúly is felborul mellékvese, petefészek vagy agyalapi mirigy eltérések vizsgálandók. Kezelés: A legenyhébb esetben elegendıek lehetnek a házi kezelésben is használt helyileg alkalmazott szerek: a szaruréteg túltengésének ellensúlyozására hámlasztó készítményeket, szárító pasztát, rázófolyadékot tehetünk a pattanásokra, általában éjszakára. Az erısen hámlasztó készítmények, a bır természetes fényvédelmét biztosító szaruréteg vékonyításával a fényérzékenység fokozódását idézhetik elı. Az A-vitamin származékait tartalmazó krémek kifejezetten fényérzékenyítı hatásúak, ezért fontos, hogy kizárólag éjszakára kenjük föl ıket. Kamaszkorban jó eredményeket lehet elérni a többnyire recept nélkül kapható, külsıleg alkalmazandó szerekkel. A helyi kezelés mellé gyógyszeres terápia is társulhat. Sokszor elegendı az A-vitamin származék vagy benzoylperoxid magában vagy baktérium ellenes szerekkel (antibiotikummal) kombinálva. Ezek a mirigykivezetı nyílásokat szőkítik, és gátolják a baktériumok szaporodását. Receptre kapható antibiotikum tartalmú krémeket is felírhat az orvos. Ezek nem kaphatók recept nélkül. A kozmetikus által végzett szakszerő arctisztítással együtt a helyi kezelések nagyon jó eredményeket adhatnak. A belsıleges terápiára 3, csak receptre kapható gyógyszercsoport szolgál: antibiotikumok, hormonok és a retinoidok. A retinoid kezelés kivételével helyi szerekkel együtt alkalmazzák ıket. Az antibiotikumok csökkentik a baktériumok számát, csökkentik a gyulladásos reakciót. A férfi típusú hormonok hatásának ellensúlyozására nıi típusú hormonok, ösztrogén-, valamint antiandrogén-tartalmú fogamzásgátlót adagolása is szóba jöhet, azoknál, akik amúgy is szednének fogamzásgátlót. A kúra általában 18 hónapig tart, mellé helyi kezelés is társul. Csak nıknél alkalmazható. A retinoid hatóanyagok természetes A-vitamin származékok, amelyek kis mennyiségben a vérben is kimutathatók. Gyógyszerként adagolva jelentısen csökkentik a baktériumszámot, a mirigyek faggyútermelését, a gyulladást és a mitesszerek kialakulását is. Szedése szigorú orvosi felügyeletet igényel, elıtte, a kúra alatt és utána vérvizsgálattal kell kiszőrni az esetleges nem kívánatos mellékhatásokat. A kezelés mellett fogamzásgátlót is kell alkalmazni, terhességet nem lehet vállalni. További értékes hatóanyagok a kozmetikai kezelés során: a bırnyugtató hatású azulén, tápláló
borágó- és jojobaolaj, hidratáló hialuronsav és epigran. A hegeken, indokolt esetben bırgyógyász-kozmetológus vagy plasztikai sebész segíthet. A bır felsı rétegének ledörzsölésével (dermabrasio), valamint lézeres kezeléssel lehet a hegeket szépíteni, eltüntetni. Csak megbízható és tapasztalt orvostól várhatjuk a megfelelı kezelést. Megelızés: Az aknét nem nagyon lehet megelızni, legfeljebb az elfertızıdését és hegesedését, amihez legjobb minél elıbb kezelésbe venni. A mitesszerek nem a mosdatlanság büntetései. A túlzott tisztálkodás a faggyútermelés fokozásával, a dörzsölés pedig a gyulladás elterjesztésével inkább ront az állapoton. Napi kétszeri arcmosás valamely bırbarát, lehetıleg illatszermentes, nem allergizáló, bırközeli, 5,5-ös pH-jú tisztítószerrel elegendı. A lúgos szappan kerülendı. A haj lehetıleg ne lógjon az arcba, védjük az arcbırt a túlzott napsütéstıl. A kitágult szırtüszı-nyílásokat idınként ki kell tisztítani, de általában nem tanácsos a pattanást otthon kinyomni. Házilag inkább csak a fekete közepőeket, és mindig a bır tisztítása és gızölése után nyomjuk ki. Utána alkoholos fertıtlenítı, pórusösszehúzó hatású oldattal töröljük le a bırfelületet. Jól alkalmazhatók a faggyúmirigy-mőködést szabályzó, pórusösszehúzó gyógykozmetikumok is. A mőveletet elég egy hónapban egyszer végezni, még inkább szakemberrel elvégeztetni, nehogy a pórusok túlságosan kitáguljanak. A pattanásos bırre lehetıleg ne használjunk kozmetikumot, csak a gyógykozmetikumok kivételek. Arcápoláshoz vizes alapú, fényvédı krémeket használjunk, amelyek nem tömik el a pórusokat. A fényvédelem a pattanás pigmentálódásának megelızésére szolgál. Hasznos tudnivalók: Enyhe pattanásossággal sem szégyen orvoshoz fordulni, bár ilyenkor az ember megpróbál elıször házilag segíteni. Ha a bır állapota két hónap elteltével sem javul, ha a pattanások fájdalmasak vagy hegesedésre hajlamosak, orvoshoz kell fordulni. A pattanásosság szorongás, szégyenérzet, gátlásosság kialakulásához vezethet, aminek a jelentıségét nem szabad lebecsülni. A mérsékelt napfény és friss levegı kedvezıen hat a pattanásokra, kifejezetten napoztatni vagy szoláriumoztatni azonban nem szabad. Webáruházba>
Aranyér Rövid leírás: Másnéven: nodus haemorrhoidalis Az aranyér a végbélnyílás nyálkahártyája alatt elhelyezkedı vénás fonatból alakul ki. Az aranyeres csomók a végbél és a végbélnyílás falában keletkezı vénatágulatok, melyek begyulladhatnak, vérezhetnek, megnagyobbodhatnak, néha kifordulnak vagy véralvadék képzıdhet bennük, és ilyenkor fájdalmassá válnak. Attól függıen, hogy a végbél záróizmától merre helyezkednek el, külsı vagy belsı aranyérrıl beszélhetünk. Elıfordulás: Egyes becslések szerint az emberek csaknem harmadát érinti kisebb vagy nagyobb mértékben. Az 50 éves korosztályból pedig minden második ember elmondhatja, hogy voltak már aranyeres panaszai. Az aranyér a civilizált, elkényelmesedett társadalmainak betegsége, melyhez az is nagyban hozzájárult, hogy az ember két lábra állt. A végbél körüli vénás fonatokban ugyanis nem találhatók billentyők. Okok: Az elsıdleges ok örökletes kötıszöveti gyengeségben keresendı.A leggyakoribb közvetlen kiváltó ok talán a székelés közbeni erılködés, ami székrekedés esetén nyilván gyakrabban fordul elı, közvetetten tehát jelentıs szerepe van a helytelen, rostszegény táplálkozásnak. Nıknél a várandósság alatt a kismedencei vénákra nehezedı nyomás, a vértérfogat növekedése, a progszeteron értágító hatása, illetve szintén az erılködés miatt gyakrabban okoz panaszokat. A szülés után ezek az aranyerek rendszerint visszahúzódnak. Bizonyos májbetegségek is kiválthatják.
Megjelenésének kedvez az ülı életmód és a mozgáshiány, az elhízás. Az aranyeres csomók mögött az átlagosnál gyakrabban helyezkedik el végbéldaganat! Az aranyeres csomók kiújulását okozhatják az erıs, főszeres ételek és az alkohol. Tünetek: Az állapot - különösen az enyhe fokú belsı aranyeres csomó - gyakran igen sokáig nem okoz tüneteket. Késıbb azonban a tágult vénák vérezhetnek, jellegzetesen a székletürítést követıen, vércsíkot húzva a székleten vagy a toalettpapíron. A vérzés nem jár fájdalommal, mennyisége rendszerint csekély, általában ritkán vezet jelentıs vérvesztéshez vagy vérszegénységhez. A begyulladt aranyér fájdalmas kemény dudorrá, tapinthatóvá válik a végbélnyíláson kívül. A fájdalom székeléskor fokozódik, de azt követıen sem szőnik meg teljesen, kellemetlen, feszítı, szúró fájdalom maradhat vissza, az üléskor is gondot okozva. A kívülre került csomó felszíne sebesre dörzsölıdhet, váladékozhat. A végbélnyílás környékének viszketése legtöbbször csak a végbéltájék nem megfelelı tisztán tartásából adódó kellemetlenség. A végbél környékét fájdalmas aranyérnél nehezebb tisztán tartani. Általánosságban elmondható, hogy a külsı aranyér fájdalmat, gyulladást okoz, míg a belsı aranyér-betegség fájdalmatlan, de olykor drámai mérető vérzést okoz. Kórlefolyás: Az aranyérnek négy stádiumát különböztetik meg. A kezdeti stádiumban az aranyerek kissé megnagyobbodott, tünetmentes csomók a végbélnyílás közelében, de nem tapinthatók, nem érzékelhetık, csak vizsgálat (végbéltükrözés) kapcsán láthatók. Második stádiumban a csomók székeléskor rövid idıre kitüremkednek a végbélnyílás elé, de utána maguktól visszahúzódnak. Harmadik stádiumban a csomók nem húzódnak vissza de kézzel visszahelyezhetık, míg negyedik stádiumban kézzel sem lehet visszahelyezni azokat. A már meglévı tünetekhez erısödı fájdalom, a nyálkahártya gyulladása társul, a nyálkahártya berepedhet. Békés, gyulladásmentes aranyér - stádiumtól függetlenül - akár tünetmentes is lehet. Gyulladásmentes állapotban jelentkezhet viszketés, égetı érzés, váladékozás, esetleg vér színezheti a székletet. Ha az aranyér begyullad, a benne lévı vér megalvad, akkor fájdalmas, kemény duzzanat, csomó jelenik meg a végbélnyílásban vagy azon kívül. Diagnózis: Általános tapasztalat, hogy a betegek panaszaikat kínosnak érzik, és nem szívesen fordulnak orvoshoz, feszélyezve érzik magukat vagy félnek. A kellemetlen tünetekkel járó területet minél hamarabb meg kell mutatni sebésznek vagy proktológus orvosnak, mert más betegség is okozhat hasonló panaszokat, többek között jó- és rosszindulatú végbéldaganatok, amik azonban idıben felfedezve jól gyógyíthatók. A vizsgálat, a fájdalommal nem járó végbéltükrözés gyorsan elvégezhetı, és azonnal megbízható eredményt ad. Az aranyér vizsgálatával párhuzamosan életkortól és egyéb panaszoktól függıen további vizsgálatokat is szoktak végezni, hogy egyúttal mindenféle rosszindulatú betegség is kizárható legyen. Kezelés: A végbéltáji vérzés komoly betegség tünete is lehet! Ne kezdje úgy otthonában a tünet kezelését, hogy nem látta szakember, aki megállapította volna, hogy a vérzés biztos aranyérbıl származik! A kezelés a betegség súlyosságától függ. A tünetmentes aranyerek rendszerint nem igényelnek kezelést, de a harmad-, negyedfokú aranyérben elıbb-utóbb súlyos fájdalommal járó gyulladás alakul ki. Jobb ezt nem megvárni a kezeléssel. Az oki kezelések a székletürítés beállítását, megfelelı állagát célozzák. Székletlágyítók enyhíthetnek a székrekedésen, és figyelni kell a megfelelı, rostdús táplálkozásra. A zöldségek, gyümölcsök, müzli- és korpafélék mellé sok folyadékot kell fogyasztani. Az enyhe panaszokat is ki kell vizsgálni, de azok székletrendezéssel, ülıfürdıvel, tablettával vagy kúppal, kenıccsel karban tarthatók. A forgalomban lévı tabletta ugyanolyan hatékonyan csökkenti az aranyeres vérzést, mint a késıbb említendı gumigyőrőzés.
A véralvadék miatt fájdalmas aranyeret ülıfürdıvel kezelik, kiegészítve a már említett helyi érzéstelenítı kezeléssel, a vénák kiürülését elısegítı gyógyszerrel. A korszerő gyógyszeres kezelés 3-4 nap alatt jelentısen enyhíti a tüneteket, de a csomó gyakran hetekig tapintható még, mert ennyi idıre van szükség a véralvadék felszívódásához. A fájdalomcsökkentés néha indokolja a véna megnyitását. A tüneti kezelések között a betegség injekciós kezelésekor a csomóba befecskendezett gyógyszer hegképzıdést okoz, amely a vénát elzárja - ez a szkleroterápia, amit visszereknél is alkalmaznak. Az elsı- és másodfokú belsı aranyér gumigyőrővel (ligatúrával) leszorítható, ami napokkal késıbb az aranyér elhalását és fájdalmatlan lelökıdését okozza. Az aranyeres dudorokat ezzel a módszerrel sorban egymás után távolítják el. Külsı aranyér esetén nem alkalmazhatók A csomók lézerrel, ún. elektrokoagulációval is elroncsolhatók. Mőtét - rendszerint a III. és IV. stádiumban - válik szükségessé. Leggyakrabban a Milligan-Morgan és Parks féle mőtétet alkalmazzák. Egyre gyakrabban alkalmazott és több helyen elérhetı az a legújabb eljárás, amelynek segítségével egy kb. 3 cm hosszú nyálkahártyadarab kicsípésével együtt az aranyeres csomókat is körben eltávolítják a végbélbıl. A 8-10 perc alatt elvégezhetı Longo- mőtét egy speciális, egyszer használatos eszköz segítségével egyszerre vág és varrja be a sebet. Elınye, hogy az érzékeny nyálkahártya a lehetı legkevésbé sérül, így gyorsabb a sebgyógyulás, lényegesen kisebb a mőtét utáni fájdalom. Magyarországon egyelıre nem támogatott, és hiányoznak a hosszútávú tapasztalatok. Megelızés: A megelızés már kisgyermekkorban kezdıdik, különösen az aranyeres szülık gyerekeinél. Megelızı hatású minden, ami a székrekedés kialakulása ellen hat, a rendszeres étkezés, egy bögre meleg folyadék elfogyasztása reggel. A székletürítés is lehetıleg mindig ugyanabban az idıben történjék, beállt életritmus esetén kevésbé fenyeget, hogy a széklet visszatartására kényszerülünk az inger ellenére, ami székrekedést okozhat. Székletürítés után mossuk meg az altestet, de legalább töröljük meg nedves babatörlı- vagy intim kendıvel. A végbéltájék megtörlésére ne használjunk durva, kemény toalettpapírt. Hasznos a bidé használata is. Helyes táplálkozással, az ételek megfelelı megrágásával segíthetjük, hogy a széklet lágy legyen. Természetesen a testmérettıl függıen legalább mintegy napi két liter folyadékot kell fogyasztani, a rostdús, kevés cukrot tartalmazó táplálék megelızi a renyhe bélmozgást. Ajánlott élelmiszerek: müzli, tejtermékek, szezámmag, lenmag, napraforgó, méz, mazsola, búzacsíra, zöldségek, héjastól fogyasztott gyümölcsök, mogyoró. A székrekedésre hajlamosak rendszeresen iktassanak be étrendjükbe olyan ételeket, amelyek kicsit megmozgatják a bélrendszert: ilyenek a joghurt, a savanyú káposzta, a szilva- és baracklekvár vagy egy korty kávé, egy fürt szılı, ill. ezek kombinációja. A fogó hatású élelmiszerek (alma, a banán vagy a kakaó és csokoládé) mértékkel fogyasztandók. Kerülendı a túl sok fehérkenyér, rizs és tésztafélék fogyasztása, a kóla, a fekete tea, a zsíros, főszeres ételek, hámozott gyümölcsök, túl sok hús, hagyma. Gyakran jelentkezı székrekedésnél is érdemes kerülni a hashajtókat, mert hosszútávon lustává és hashajtófüggıvé teszik a beleket. Étkezés elıtt egy kanál paraffinolaj segít, hogy a széklet könnyen üríthetı legyen. A súlyosabb panaszoknak fertıtlenítı és gyulladásgátló kamillás és kálium-permanganátos ülıfürdıvel lehet elejét venni. Különösen télen fontos a rendszeres testmozgás. Hasznos tudnivalók: Egy gyakorlat könnyen, csaknem észrevétlenül, munkahelyen is elvégezhetı: széken ülve 10 másodpercre szorítsa meg fenékizomzatát, majd lazítson. 5-6-szor ismételje meg a gyakorlatot, amely erısíti az alsó medencei izmokat. Naponta többször is tegye meg! Webáruházba>
Atópiás dermatitisz
Rövid leírás: Másnéven: dermatitis Az atópiás dermatitisz veleszületett hajlamon (ún. atópiás alkat) alapuló, krónikusan fennálló bırgyulladás, amely bırszárazsággal, gyulladással, intenzív viszketéssel és gyakori fellángolásokkal jár együtt. A külsı környezeti tényezık (klíma, allergének, ruházat, irritánsok) illetve a stressz befolyásolják a betegség jelentkezését. A betegség az életminıséget rontja, a tünetek nemcsak fizikai kellemetlenséget okoznak, hanem az esztétikai problémák következtében beilleszkedési zavarokat, pszichés megterhelést jelentenek a betegek számára. Elıfordulás: A csecsemık és a gyermekek leggyakoribb bırgyógyászati megbetegedése, a lakosság 5-10 százaléka hajlamos e betegségre, az 5 év alatti gyermekek 10-15%-a érintett. Az elıfordulási gyakoriság országonként változó. Magyarországi elıfordulása a jóléti államokban észlelt igen magas értékekhez hasonló, a legutóbbi felmérések szerint a 19 év alatti korosztály 17, 3 százaléka érintett. Okok: Az atópiás dermatitisz veleszületett hajlam alapján fejlıdik ki. Az ún. "atopiás alkat" alatt azt értik, hogy a szervezet védekezı rendszerének labilitása következtében a beteg viszketéssel, bırgyulladással reagál különbözı külsı ingerekre. Az immunrendszer bizonyos esetekben kórosan túlmőködik -ez az allergiás hajlam -, más esetekben nem reagál elég gyorsan és hatékonyan, ez a magyarázata az atópiásoknál gyakori másodlagos bırfertızéseknek. Az atópiás alkat önmagában nem betegség, de megnyilvánulhat ún. atópiás betegségek formájában. Ilyenek az atópiás dermatitisz, bizonyos légúti betegségek (krónikus hörghurut, tüdıasztma). Az atópiás betegségek egymással társultan is elıfordulhatnak. A betegség kialakulásában a külsı környezeti tényezık (klíma, allergének, ruházat, irritánsok) mellett genetikailag meghatározott anyagcsere- és immunológiai eltérések játszanak szerepet. A hajlam öröklıdése igen bonyolult, ezért elıfordulhat, hogy az atópiás gyermek családjában nincs más ismert atópiás beteg, de a szülıknél, nagyszülıknél gyakran találnak allergiás betegségeket (szénanátha, tüdıasztma, fém- vagy vegyszerérzékenység okozta bırgyulladás). Az atópiás betegségek kialakulását az arra hajlamosaknál számos környezeti tényezı, többek között az elfogyasztott ételek is lényegesen befolyásolják. A betegek 20-30 százalékánál kimutatható az étel okozta túlérzékenység. A magas IgE koncentrációval rendelkezıknél még nagyobb arányban, 50-90 százalékban felelısek ezen allergének a tünetekért. Erıs allergizáló tulajdonságú anyagokat tartalmazó ételekre (pl. tehéntej, tojásfehérje, hal, búza, szója) már csecsemıkorban is kifejlıdhet túlérzékenység, ezért ezeket célszerő kerülni a gyermek legalább egyéves koráig. Fertızı betegségek, tartósan száraz levegı, levegıszennyezettség, a passzív dohányzás, elhúzódó vagy súlyos stressz is elısegíti a betegség tüneteinek kialakulását. Tünetek: A tünetek a csecsemıkorban kezdıdnek, általában a 2-3. hónap során. A klinikai kép a betegek 60 százalékában az 1. életévre, 90 százalékában az 5. évre fejlıdik ki. Az atópiás dermatitisz bırtünetei az életkorral változnak, ennek alapján 3 fı formát lehet elkülöníteni: a csecsemıkori, a kisded- ill. kisgyermekkori, valamint az ifjúkori formát. A korai bırjelenségek általában az arcon jelentkeznek viszketı, hámló, illetve nedvedzı vörös foltok formájában. A bırszárazság és a viszketés állandó tünete a betegségnek.
Kisdedkortól a tünetek egyre inkább a hajlatokban, típusosan a térd- és könyökhajlatban, nyakon jelennek meg, de az arcbır és a szemhéjak vörössége és hámlása is gyakori tünet. A tünetek fokozatosan mennek át az ifjúkori formába, ahol az idült hajlati bırgyulladás mellett a tenyerek, talpak érintettsége, valamint a végtagokon látható, erısen viszketı, vörös csomócskák a jellemzı tünetek. A kórképben fokozott az IgE-képzés, az atópiás betegek 80 százalékának vérében 510-szeres ennek az antitestnek a koncentrációja. Diagnózis: A jellemzı bırtünetek és az intenzív bırviszketés esetén könnyő a diagnózis felállítása. Az orvos a következı vizsgálati eredmények alapján határozza meg a tünetek pontos okát:alábbiak: családi anamnézis (allergiás rhinitis, asztma, szénanátha elıfordulása), bırelváltozások életkorfüggı helyen való megjelenése és formája, vérvételt követıen a szérumIgE szint vizsgálata: a betegek többségénél szintje kórosan magas, de betegség normális értékek mellett sem kizárt, az eozinofil sejtek megszaporodása a vérben. A differenciál diagnózis során az atópiás dermatitisz elkülönítendı az egyéb dermatitiszektıl: például seborrhoeás, primer irritatív, fertızéses ekcematoid dermatitiszektıl és a többi, hasonló tünetekkel járó betegségektıl, mint például a psoriasistól. Kezelés, megelızés: Atópiás hajlam esetén alapvetı az elsı hónapokban a táplálék-allergének kerülése anyatejes táplálás, illetve szükség esetén speciális tápszerek segítségével. Nagyon fontos a megfelelı bırápolás speciális nem szárító fürdetıszerek használata, a kiszáradást megakadályozó, megfelelı bırápoló, hidratáló, bırzsírozó kenıcs rendszeres alkalmazása, a forró víz és a habfürdık kerülése. Célszerő kerülni az érintkezést a dörzsölı textíliákkal, mohairrel, gyapjúval is. Enyhe tünetek esetén ez önmagában is megfelelı lehet a tünetmentes állapot fenntartására. Erısebb bırpír, viszketés, hámló bırtünetek esetén azonban elengedhetetlenül fontos a hatóanyag-tartalmú helyi kezelés. A betegség egyik legkellemetlenebb tünetét, a bırviszketést viszketéscsillapítókkal antihisztaminokkal - kezelik. A viszketés megszüntetésével a beteg kevésbé vakarja az érintett területet, így kisebb a felülfertızések veszélye, és az antiallergiás hatás révén megelızhetı az atópiás légúti tünetek kialakulása is. A mellékvesekéreg-hormon származékok - szteroidok - oldatban, gélben, krémben, kenıcsben alkalmazva is igen hatékony gyulladáscsökkentık. A helyi szteroid kezelésnek, ha nem a megfelelı készítményt, vagy nem megfelelı módon és nem megfelelı ideig alkalmazzák, lehetnek mellékhatásai, a bır elvékonyodik, értágulatok, striák keletkeznek. Kiterjedt bırfelület kezelése során a bırön keresztül való felszívódás révén általános tünetek is megjelenhetnek. A mellékhatások kialakulása a beteg egyéni érzékenységétıl is függ. Helyi immunmodulánsok: az immunmoduláns olyan vegyületet jelent, mely a védekezı rendszer sejtjeire hatva nem csupán elnyomja a gyulladásos reakciót, hanem célzottan a gyulladást keltı sejtekre hat. A helyileg használható immunmoduláns vegyületek a bırön eredményesen fejtik ki gyulladásgátló hatásukat, ugyanakkor nem szívódnak föl a szervezetbe, gyakorlatilag elhanyagolható mennyiségben kerülnek a véráramba, így nem okoznak általános tüneteket, és helyi mellékhatások kialakulásától sem kell tartani. Súlyos, gyakori fellángolásokkal járó esetekben szükség lehet egyéb kezelésekre is, például fürdı-fény terápia alkalmazására. Fontos része lehet a gyógyításnak a betegség kezelésében jártas pszichológus segítsége. A belsıleg alkalmazott szteroid- és immunszuppresszív kezelés kizárólag indokolt esetben és erre alkalmas kórházi osztályon történhet. Az atópiás dermatitisz kezelése összetett, az eredményes, mellékhatás-mentes kezelés alapfeltétele a rendszeres gondozás, mely gyermekbırgyógyász és bırgyógyász feladata. A kezelés eredményessége
a jól megválasztott, bırállapottól függı kezeléstıl és az orvos-szülı-gyermek jó együttmőködésétıl függ. Gyógyulási esélyek: Az atópiás dermatitisz 3-5 éves kortól általában javulást mutat. A tünetek az esetek többségében 5 éves kor után enyhe vagy középsúlyos ekcéma formájában állandósulnak a könyéktájon és a térdhajlatban. Az érintett területeken a bır szárazsága és megvastagodása észlelhetı, pigmentfoltokkal és következményes ödémával. Hosszan tartó javulás csak felnıttkorban várható, a 4. évtized után. Legrosszabb prognózisuk azoknak a gyermekeknek van, akiknél a betegség az 1. életév elıtt jelentkezett, családi halmozódás figyelhetı meg, a súlyos dermatitiszt allergiás rhinitis (szénanátha) vagy asztma is kíséri. Hasznos tudnivalók: A bırbeteg csecsemı, illetve gyermek ruházata legyen jól mosható, pamutból készült, amely jól szellızik, nem szoros viselet. Nem megfelelı a mohair, angóra és a sok mőszálat tartalmazó öltözék. Az ekcémás gyermek gyakran álmatlan, nyugtalan, nyőgös az állandó viszketés miatt. Különösen fontos ezért a bırápolás lefekvés elıtt. Az ekcémás gyermek párnája ne legyen tollal töltve, lehetıleg mosható legyen. Az ágynemő huzatát gyakran cseréljük, és ne tartalmazzon sok mőszálat. Az éjszakai nyugodt alvás nagyon fontos. Minden ekcémás gyermeket fürdetni kell és ehhez megfelelı fürdetıszert kell alkalmazni. Igen káros tévhit, hogy az ekcémás gyermeket nem szabad fürdetni, vagy ha igen, akkor csak tiszta vízzel. Az atópiás gyermek bıre száraz, hamarabb megtelepszenek rajta a kórokozók, ezért a mindennapi fürdés elengedhetetlen a fertızések megelızése szempontjából. Nem szabad azonban hossz idegi tartózkodnia a meleg vízben, mert a bırbıl kioldódnak az azt védı, ápoló, hidratáló anyagok. Tiszta vízzel nem elegendı fürdeni, olyan szert kell választani, amely nem tartalmaz illatanyagot, konzerválószert és gondoskodik a bır visszazsírozásáról és megfelelı hidratálásáról. Az újszülött, illetve a fiatal csecsemı lehetıleg anyatejet kapjon, és az anya lehetıleg kevés tejterméket fogyasszon. Azok az élelmiszerek, gyümölcsök, amelyek a bırt irritálják, az arc és a száj körüli bırterület gyulladását okozhatják (citrom, narancs, paradicsom). Ha egyértelmően és visszatérıen egy adott élelmiszer fogyasztása után jelentkeznek vagy romlanak a bırtünetek, orvoshoz kell fordulni annak tisztázása érdekében, hogy valódi élelmiszer-allergiáról van-e szó. Leggyakrabban a tej- és a tojásérzékenység fordul elı. Célszerő olyan elfoglaltságot találni, amely megfelelı fizikai terhelést jelent a gyermek számára és a bır állapotát sem rontja. A por és erıs izzadás ugyanis például nem tesz jót. Tünetmentes idıszakban szabad úszni, fontos az úszást követıen a megfelelı tisztasági fürdı és a hidratáló kezelés. A tünetek fellángolása esetén nem ajánlatos a napozás, ronthatja a bır állapotát. A krónikusan fennálló, de nehezen szőnı bırtünetek viszont javulhatnak a mértékletes napozás hatására. Különösen jót tesz ilyenkor egy nyári nyaralás, utazás, nemcsak a lelki tényezık, a környezetváltozás, hanem a napsugár jótékony hatása miatt is. Más betegségek, oltások egyértelmően állapotromláshoz vezetnek, ezért a bırtünetek fellángolása esetén néhány napot várni kell a javulásig, és az oltás csak ekkor adható be. A lelki tényezık különösen fontos szerepet játszanak a betegség fellángolásában és fenntartásában. Fontos a megfelelı anya-gyermek kapcsolat kialakítása, az egészséges lelki egyensúly. Forrás:
