Volt egyszer egy ország…az egészségfejlesztés szerepe és jelentősége egy társadalom életében! - avagy: vízió egy lehetséges és sikeres egészségpolitikáról. Elhangzott: az Egészséges Városok Szövetsége 2010. május 28-29.-én megtartott koordinációs értekezletén Olvasom az újságot, melyben egy ismert közíró vall saját félelmeiről: „Negyven-ötven évesen elkezdtem komolyan venni magam, elkezdtem megöregedni, és elkezdtem félni. Sok olyan barátom volt/van, aki vagy idő előtt elment,… vagy valahogy kijött a betegségből, de már nem volt a régi.…Betegnek lenni kiszolgáltatott, fájdalmas és megalázó dolog. És ha az ember tehet ellene valamit, akkor jobb, ha még időben megteszi.” Bárcsak sok-sok honfitársunk hasonló következtetésre jutna saját jövőjéről való gondolkodásban… Mindenki tudja, - mégis úgy tűnik, hogy az egészségeseket nem nagyon izgatja, a betegek meg már későn szembesülnek tényekkel-, hogy az orvostudomány mai állása szerint nem minden betegség gyógyítható. Az esetek jelentős részében egy életre szóló gyógyszerszedés, szigorú életmódi korlátozás és folyamatos együttműködés lesz a megnyert életévek ára …Jó esetben! Rossz esetben – nincs tovább! Tudjuk! Mégis, valahogy úgy gondolunk erre a lehetőségre, mint egy akaratunktól független sorscsapásra, ami előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkezik, bármit is teszünk ellene; sorsunkat nem kerülhetjük el. Orvos vagyok, így hát természetes, hogy számomra legfontosabb dolog az egészség. A magam egészsége, szeretteim egészsége, betegeink egészsége, a társadalom egészsége. A sorrend aktuálisan változhat és változik is attól függően, hogy én magam vagyok a szenvedő alany, vagy orvosként szerzek információt, vagy éppen már-már tudathasadásos módon elemzem betegtársaim megnyilvánulásait. Mindenesetre éppen elég közvetlen információt szereztem ahhoz, hogy most felelősségem teljes tudatában kijelentsem: Ébresztő! A magyar társadalom egészsége komoly veszélyben van! Mire gondolok? Olvasom az újságban, hogy évente közel 40.000-el több honfitársunkkal együtt búcsúztathatnánk az óévet, ha Magyarországon a halálozás szintje a szomszédos Ausztriához hasonló lenne. A halálozási rangsorban hazánknál csak Lettország és Észtország ért el rosszabb helyezést az EU tagországok között. Dobogós a helyünk szív és érrendszeri betegségek miatti halálozásban, és ami talán a legelszomorítóbb tény: a magyar férfiak világelsők, a nők másodikak a rákbetegségek miatt bekövetkező halálozásban. Kevesen tudják, vagy tudják, vagy csak nem foglakoznak vele, hogy a magyarok több mint 50%-a szív és érrendszeri betegségben hal meg. Évente 28.000 honfitársunk hal meg a dohányzás okozta betegség miatt. Közel 2,5 millió ember szenved magas vérnyomásban. Egy millióan cukorbetegek. Világelsők között vagyunk dohányzásban, alkoholfogyasztásban. A lakosság fele túlsúlyos, többségük koleszterin-beteg. A kezelt betegek közel 50%-a nem tartja be orvosi utasításokat, nem szedi gyógyszereit, nem működik együtt kezelőorvosával. De hát ki a felelős a kialakult helyzetért? Az állam? Aki alaptörvényében deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi, lelki
egészséghez / Alkotmány 70/D §./ ugyanakkor nem biztosítja a kellő forrásokat az egészségügyi ellátórendszer magas szintű működéséhez? Az egyén? Aki semmit nem tesz egészsége megőrzéséért, ellenálló képessége fejlesztéséért? Miért is tenné? Mikor azt hallja, hogy a jóléti társadalmak legújabb kori fejlődésével az állam egyre több felelősséget levett az állampolgár válláról, azt a hamis illúziót keltve, hogy a gazdaság fejlődésével, és a tudomány eredményeinek széleskörű alkalmazásával az egészségügy mindenre képessé válhat, még a jelenleg gyógyíthatatlan betegségek gyógyítására is! A hatvanas évekig a fertőző betegségek leküzdése jelentette a legfőbb népegészségügyi problémát, indokolt volt az állami rendszerek komplex fellépése. A XX. második felében az új évszázad kezdetén viszont a civilizációs betegségek leküzdése jelenti a legnagyobb népegészségügyi feladatot a fejlett világon, ami új szemléletet és új módszereket kíván meg az egészségügy szereplőitől, politikai döntéshozóktól és állampolgároktól egyaránt. Ezt az új szemléletet és gyakorlatot nevezik a világ fejlettebb felén egészségmegőrzésnek, mi több egészségfejlesztésnek. Mit is jelentenek ezek a fogalmak? Mielőtt rátérnénk ezek ismertetésére, nézzük meg, hogy számos egyéb kőbe vésett dogma mellett - milyen főbb tényezők akadályozzák a szemlélet váltást és az új információk befogadását. • • •
Az egészség, - mint szinte minden a mai világunkban - pénzkérdés / utalás fentebb taglalt társadalmi illúzióra / Az egészség/betegség az egészségügy dolga Az egyénnek és civil közösségek tevékenységének, és az aktuálpolitikának nincs közvetlen ráhatása a társadalom egészségi állapotára.
Vizsgáljuk meg az első állítást! Az egészség pénzkérdés! Ezzel szemben állítom: nem csupán pénzkérdés! Ennek alátámasztására álljon itt a következő eszmefuttatás: Kevesen tudják, hogy a világ egészségügyre fordított pénzeinek 90%-a, a húsz leggazdagabb iparilag fejlett ország lakosságának egészségét szolgálja. Ez a lakosság csupán 1/6-a a föld összlakosságának. Így a további 5/6-nak be kell érnie a maradék 10%-kal. Mondanom sem kell, hogy országunk melyik mezőnyben van és feltehetőleg marad az idők végezetéig. Ha az egészségre költött közpénzek és az egészségi állapot között ilyen szoros összefüggés lenne, akkor a leggazdagabb országok lakossága lenne törvényszerűleg a legegészségesebb. Ugyanakkor - kevesen tudják-, hogy az egészségügyére a világon legtöbb pénzt költő USAban a világon a legmagasabb az elkerülhető halálozások (többnyire a civilizációs betegségek miatt bekövetkező halálozás) száma! Bebizonyosodott, hogy néhány kevesebb ráfordítással élő nyugat európai ország lakossága lényegesen jobb egészségnek és életkilátásoknak örvendhet, mint az Egyesült Államok lakossága. Arról nem is beszélve, hogy senki sem gondolhatja komolyan, hogy a világon mindössze húsz ország lakossága egészséges! A második tétel: egészség/betegség az egészségügy dolga. Ezzel szemben állítom: A betegség igen, az egészség viszont nem csupán az. Kevesen tudják, hogy az ötvenes-hatvanas évek során a fertőző betegségek felett aratott sikereken felbuzdulva a nyugati jóléti társadalmak hurrá optimizmusa azt sugallta, hogy nincs messze az idő, amikor az orvostudomány győzedelmeskedik a betegségeken. Hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék, meghirdették az egészség és jólét korszakát, az „egészségért semmi sem drága„ - szlogennel. Számolatlanul
öntötték a közpénzeket a tudomány büdzséjébe, fellendítve ezzel többek között az orvostudomány kutatásait, kitágítva a gyógyítás lehetőségeit, szaporítva eszköztárát. A várvavárt eredmény, az aranykor azonban csak nem jött el: a társadalom egészségi állapotának javulása nem tükrözte az ezzel kapcsolatos ráfordításokat. Pedig az USA ma már egyedülálló módon saját GDP-jének 17 %-át költi egészség(ügy)re. Habár a lakosság egészségi állapotának javításában nem sikerült a nagy áttörés, - mentségükre legyen mondva- ma a világ legmagasabb szintű egészségügyét mondhatja magáénak. Nincs ebben valami ellentmondás? A nyolcvanas évek elején lefolytatott ok-okozati összefüggések tudományos vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a XX. század második felében legnagyobb népegészségügyi problémát jelentő civilizációs betegségek esetében az öröklött, betegségre való hajlam mellett az emberi tényezők, vagy rizikófaktorok: az életmód (dohányzás, alkohol, drog ártalmai, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány) a környezeti káros hatások, de nem utolsó sorban az egészségkultúra hiánya, a rossz szociális és egzisztenciális helyzet döntően meghatározzák a civilizációs betegségek (pl: magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterin, szív- és érrendszeri betegségek, daganatok) bekövetkeztét és gyakoriságát. /Erre mondta a minap a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke: nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az egészségügyi közkiadások növelése önmagában javítaná a lakosság egészségi állapotát./ A betegségek gyógyítása keményen pénzkérdés, míg az egészség nem csupán az! Ezekre a tudományos felismerésekre és tételekre épül fel az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés WHO és az Európai Unió által ajánlott új szemléletváltás és társadalmi gyakorlata. Mi az ami más gazdaságilag fejletlenebb országoknak sikerült kevesebb pénzbeli ráfordítás ellenére is, nekünk pedig nem megy? Mi a helyes út? Mit tehetünk mi, szegény országok társadalma a katasztrófa megelőzése érdekében? Olvasom az újságcikket, ami arról szól, hogy a Magyar Köztársaság új Miniszterelnöke beterjesztette Kormányprogramját vitára az Országgyűlés elé. Lázasan keresem a Parlament honlapján kormányprogram egészségügyi fejezetét, míg végül megakad a szemem a népegészségügy főcímen. Betegségmegelőzésre összpontosító, egészségtudatos társadalmat építő, hatékony és hosszú távú programra van szükség. Végre valahára - sóhajtok fel! De, mire gondolhat a program írója? Remélem, nem új népegészségügyi programra? Hiszen az van, csak meg kellene valósítani! Sőt! Egészségügyi törvény is van, benne az egészségfejlesztés önálló fejezetet képez - csak éppen senki sem tartja be! „Hiába létezik törvény által rögzített népegészségügyi program, - folytatja a kormányprogram szerzője- ha elmarad a feladathoz rendelt finanszírozás.” Nagyon fontos tétel, de ennél –érzésem szerint - ma már jóval több is kell! Erős államra, a politikai elkötelezettségére, társadalmi összefogásra van szükség, ahhoz hogy a társadalom megmentésének programja sikeres legyen! Kevesen tudják, - és ez a válaszom a fentebb feltett harmadik kérdésre - hogy VOLT EGYSZER EGY ORSZÁG, Finnország, ami a hatvanas/hetvenes években Nyugat-Európa egyik legszegényebb állama volt. Mi több: a lakosság egészségi állapota a legrosszabb volt a nyugati államok között. Az aktív korúakat súlyos betegségek sújtották, magas volt a korai halálozási szám, alacsony a várható életkor. A lakosság döntő többsége dohányzott, sokat ivott, egészségtelenül táplálkozott, keveset mozgott. A negyven-ötven éves férfiak között aratott a szívinfarktus.
Akár hiszik akár nem, maga a civil társadalom elégelte meg, és társadalmi összefogást sürgetett. Civil szervezetek, önkormányzatok összefogva állami szervekkel, programot hirdettek, melyben állami intézkedésekkel betiltották a szeszes italok egyetemes kínálatát, jegyrendszert vezettek be azok árusítására. A dohánytermékek jövedéki adóját a csillagos égbe emelték, államilag ösztönözték az egészséges táplálkozás és a rendszeres sportolás lehetőségét. Eredmény: Tíz-húsz év múlva a szívinfarktusos halálozás száma közel felére csökkent. Bebizonyosodott, hogy társadalmi összefogással, szemléletváltással korunk egyes civilizációs népbetegségei megelőzhetők, uralhatók. Ma Európában a finnek az egyik legegészségesebb társadalom. Az 1989-ben meghirdetett „Egészséget Mindenkinek 2000-re” program célkitűzéseit csupán Finnország és Anglia teljesítette maradéktalanul. 2002 elején volt szerencsém hivatalos tanulmányúton tanulmányozni a finn csodát. Lenyűgözött jól szervezett egészségügyi rendszerük, bámultam ötletes finanszírozási technikájukat, és részt vettem a nagybetűs életben, elvegyülve a pórnép mindennapos forgatagában. Isznak, mint a …, igaz, csak alkalomszerűen. De hát alkalom az mindig van. Viszont a dohányozás inkább csak a fiatalok körében volt megfigyelhető. Rendkívül egészségesen táplálkoznak, köszönhetően jó adottságaiknak (tengerek, tavak) és nagyon sokan és sokat sportolnak. Üde zöld környezet, kristálytiszta levegő és egészséges életszeretet jellemzi a finneket. Ma Magyarország van a hetvenes évek Finnországához hasonló állapotban. Ne engedjük, hogy beteljesüljön a turáni átok,…hogy unokáinknak pár évtized múlva azt kelljen mondani: VOLT EGYSZER EGY ORSZÁG, melyben valaha 10 millió magyar élt. Az életmód a gondolkodás (egészségfejlesztés két legfontosabb eleme) kedvező irányú megváltoztatása talán a legnehezebb feladat. Változatos kommunikációs technikával, véleményformáló személyiségek bevonásával, kiemelt kormánypolitikával kellene munkálkodni azon, hogy emelkedjen az egészség társadalmi presztízse, hogy minél többen akarjanak egészségesen élni és ne tekintsék befejezettnek szerepüket azzal, hogy befizetik egészségbiztosítási járulékukat az államnak. Célirányos kommunikációs technikával, befolyásos emberek bevonásával meg kell győzni a politikai döntéshozókat arról, hogy elsősorban az Ő feladatuk a társadalom egészségéről való gondoskodás, hiszen a közösségi erőforrások birtoklása és az állami hatalom gyakorlása Öket teszi felelőssé a társadalom jövőjének alakulásáért. Meg kell tudni győzni őket arról, hogy döntéseik minden részletébe épüljön be azok egészséghatásainak vizsgálata. Tudatos egészségfejlesztési politikával, multiszektoriális összefogással, a társadalom ösztönzésével és a vezéregyéniségek példamutatásával el lehet érni, hogy a legfőbb érték az egészség legyen a társadalom értékrendjében. „Ideje már, hogy Magyarország lakossága a csodavárás helyett a realitásokkal számoljon. …A csodákért pedig kőkeményen meg kell dolgozni.” / Demján Sándor/ Egy társadalom adott értékrendjén változtatni, olyan gigászi feladat, mintha azt kívánnánk a folyóktól, hogy visszafelé follyanak - mondják a kétkedők. Nehéz, de nem lehetetlen! Dr Kovács Zoltán Partnerség Egészséges Társadalmunkért –Közéleti Társaság elnöke
