A szerkesztõ jegyzete
Óvatosan Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.
N
Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 1800 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/702-50-01) Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-50-04)
Fõmunkatárs, a www.vadaszlap.hu honlap felelõs szerkesztõje: Somfalvi Ervin (70/702-50-03) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/702-50-22) A könyvkiadás felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (70/702-50-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06)
FOTÓ: CSEKE CSILLA
Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02)
em kell ajtóstól a házba rontani, most már abbahagyhatnátok a rekordok cikizését! – mondta egyik olvasónk, aki – feltehetõen – komoly üzleti lehetõségeket lát a trófeás vad tuningolásában, értékesítésében. Nem vonom kétségbe, hogy a XXI. század elején már vannak olyan technológiák, melyekkel be tudunk avatkozni az õzbakok, szarvasbikák, vadkanok agancsának, agyarának fejlõdésébe … természetellenes fejlesztésébe. Azt is tudom, hogy volt/van és lesz is rá igény … olyan hazai és külföldi vadász, aki gondolkodás nélkül elejti és kifizeti a háznál, kertben „különös gonddal” nevelt jószágokat … melyekhez néha – tagadhatatlanul – még vadászati élmény is társulhat. És ezzel eljutottunk az alapkérdéshez: miért vadászunk? Jó negyedszázaddal ezelõtt egy szociológiai vizsgálat keretében kerestem a kérdésre a választ, akkortájt hétezernél több magyar hivatásos és sportvadász véleménye alapján leszûrhetõ volt a következtetés, hogy 56 százalékban szórakozásból, 29 százalékban szükségleteik (munka, vadhús, társasági élet, jövedelem-kiegészítés, alibi a családnál, stb.) kielégítése miatt és 15 százalékban szenvedélybõl vadásznak. Ma már azt is megkérdezném jó néhány vadásztól, mennyire tartja fontosnak a versengést? Nem a vad elejtésének, sportteljesítménynek is jelentõs fizikaiszellemi megpróbáltatását, hanem a trófea nagyságát, a rekordokat. Valószínûleg idealista vágyálom az „igazvadász” nehezen meghatározható definíciója, de legalább törekednünk kellene rá, hogy ne csak magunk, mások is annak lássanak bennünket… hogy szakadatlan tanulással, tapasztalatok gyûjtésével, tisztességgel, kulturáltan, etikusan, úriemberek (gentleman) módjára vadásszunk. Vajon egy igazvadász partnere lenne annak az ügyes, üzletileg sikeres vadgazdának, aki egy csinált bakot, bikát, vagy kant akarna vele meglö-
Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37) Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-50-40) Fõkönyvelõ: Domokos Viktória (70/702-50-45) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.
A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail:
[email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail:
[email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
vetni? Nem tehetné, mert akkor nem is lenne igazvadász. A C.I.C. legutóbbi ülésén a magyar delegáció elérte, hogy a bolgár világrekordnak ítélt gímszarvas trófeát megfosztották ettõl a címtõl, hivatkozva a lapunkban elsõként megjelent és a világhálóra is felkerült fotóra. A bika elejtõjének, mint az a Wild und Hundban megjelent interjú bizonyítja (fordítása az 538-539. oldalon olvasható) – természetesen – az „átverésrõl” még kétségei vannak. Óvatosan nyilatkozik, bár elég jól tájékozott a bolgár „maffiáról”. Az elrepült kõ bezuttyant az állóvízbe, s a dopping-botrány hullámai bennünket is el fognak érni! Ezért kötelezõen elõírnám az óvatosságot! A magyar vadászat és vadgazdálkodás nem kockáztathat… egyetlen ügyetlen „bukta” veszélybe sodorhatja az eddig elért összes eredményünket, a világranglistákon dicsõséget hozó, a Kárpát-medence természet adta vadállományának minõségi mutatóit… legyen szó gím-, dám- vagy õzagancsokról. Vitatkoznék azzal az állásponttal, hogy fel kell számolni a tenyészkerteket, az ólakban folytatott nevelést, ahol bizonyítottan könnyebb beavatkozni a vad fejlõdésébe, és hogy az innen kikerülõ agancsok ne is kerüljenek trófeabírálatra. Véleményem szerint átesnénk a ló túloldalára. Azt viszont mindenképpen meg kellene lépnünk, hogy a trófeabírálatokat két kategóriára osszuk. Az egyikben szerepeljenek a természetes körülmények között nevelkedõ agancsosok, a másikban a doppingoltak … végül is miért ne versenyezzenek, versengjenek, vetélkedjenek egymással a szakemberek, egy 16 kilós gímbikát 8 év alatt sem olyan könnyû „elõállítani”… a 2-3 éves húsz centi fölötti kanokról, a 3-4 éves kapitális bakokról nem is beszélve. Ha létezne a két kategória, talán kevesebb lenne az „ingerencia” a jó pénzt, hírnevet és egyebeket hozó – valljuk be – csalásra! Persze, ez lehet, hogy ugyanolyan idealista vágyálom, mint az igazvadász szintjének elérése, megvalósulása.
529
Tartalom
Kiváló sörétes fegyverek
Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenye
Praktikák CÍMLAPON: SZARVASBIKA MÉSZÁROS ANDRÁS FELVÉTELE
A szerkesztõ jegyzete Óvatosan ......................................................529 Interjú A sorrend .............................................531-532 Riport „Könnyebb megenni, mint meglõni” .....................................533-535
„Könnyebb megenni, mint meglõni”
Aktuális Rém(álombika) ....................................538-539 Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenye................................................562-563 Az NFA közleménye – kommentárral .................................564-565
Szafári Élõhelyek – élõlények: Afrika biotópjai és vadfajai .............577-579
Ajánlatunkból............................................540
Fegyver Kiváló sörétes fegyverek ..................582-583
13. oldal Te jó Isten! .................................................541 Földtulajdonosok oldala A levezetõ elnök szemével (2)..............542
Oktatás Az elsõ okleveles vadászatvezetõk.........581
Mikor – mi – mennyiért? Szeptemberi vadászati árak ....................587
Évezredek bizonyítékai A szarvasok õsi rejtélye ...................554-555
Gyerekeknek Szeptember .................................................590 Jövõre találkozunk!.....................................591 Tiszapüspökitõl Valkonyáig ......................591
Megrendelés
Vadászat a zenében Bartók szarvasai .................................556-557
Ízválasztó Kéményseprõ Étterem .............................595
Név:
Irodalom A Triton-csiga.....................................558-559
Vadászkürt A csend az igazi elismerés....................597
Vadászok, vadászotthonok Szenvedély és belsõ rend.................560-561
Horgászoknak Az intelligens rablóhal .............................599
Hírek, tudósítások ........567, 573, 585, 589 Megszûnt a vadászati fõosztály ............565 Vadászok és palócok.................................585 Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig ....................................................589
Apróhirdetések..........................................601
Vadászati gyakorlat Ki ellen kell megvédeni? .................536-537 Praktikák ..............................................543-553
Cím: Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 1800 Ft Romániában 300 ezer lei Szlovákiában 300 korona
Elõfizetési tájékoztató
A karapancsai kiskastély
Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017
A magyar vadászat történelmi emlékhelyei A karapancsai kiskastély ..................570-571 Mûvészportré A Meszlényi-féle aszú… a királyok bora!..................................574-575
A következõ számunk szeptember 26-án jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Interjú Dr. Kõhalmi Zsolttal, az SCI nemzetközi igazgatójával
A sorrend
A magyar vadászat nemzetközi elismerésének tekinthetjük, hogy két magyar vadász is tagja a Safari Club International (SCI) igazgatótanácsának. A vadászként öt kontinensen is nevet szerzett Hidvégi Béla, a hazai SCI Egyesület elnöke, és idén júliustól a 62 éves dr. Kõhalmi Zsolt, akinek nem újdonság a nemzetközi kapcsolatok építése, fejlesztése, ugyanis 1978-tól 1982-ig Washingtonban – mint tudományos mûszaki attasé – külügyi szolgálatot teljesített, 1989-tõl 1996-ig pedig a COCOM-lista korlátjainak „lebontására” szólt a több egymást követõ magyar kormány által is megerõsített megbízása. Villamosmérnökként a távközlés és informatika területére szakosodott, 1993-ban hívta életre a Puskás Tivadar Közalapítványt, majd ennek vállalkozását, a milliárdos nagyságrendû kormánymegbízásokat teljesítõ NETI Informatikai Tanácsadó Kft-t, és üzletrésze van két további sikeres cégben is. A vadászattal meglehetõsen késõn, 46 éves korában kezdett barátkozni, s ahogy ilyenkor lenni szokott, rövid idõn belül megszállottá vált, elkapta a vadászat „szenvedély-betegsége”.
VADÁSZLAP: Valamennyi trófeája ebben a rákosligeti házban található?
VADÁSZLAP: Mi volt az elsõ hazai és külföldi vad, amit terítékre hozott?
Dr. Kõhalmi Zsolt: – Néhány az irodámban van a falon, az újabbak pedig még a preparátoroknál. Most azt tervezem, hogy építek a házunkhoz egy külön szárnyat, amely csak a vadászatról szól, ahol a falra tudom rakni a hazai és külföldön elejtett trófeáimat, és ott tarthatom vadászati könyveimet és csecsebecséimet. Nem törekszem arra, hogy minden vadfajból trófeám legyen, de vannak kedvenceim – õzbak, vadkan, bivaly – amelyekbõl a sok is kevés. Vonzanak, és álmaimban néha kísértenek a rekordméretû trófeák, de mégsem vagyok a méretek megszállottja. A trófea pontszáma fontos, de az elejtés módja, a vadászat minõsége, maga az élmény legalább olyan fontos. Arra azért ügyelek, hogy egy-egy kiszemelt vadfaj reprezentatív példányát a zsákmányaim között tudhassam.
Dr. Kõhalmi Zsolt: – A Börzsönyben egy süldõ, Finnországban egy satnya kis jávorbika… és mindkettõ emlékezetes, a sorsomat megpecsételõ vadászat volt. Még a mûegyetemi Molnár Gábor bérkilövõ vadásztársaság tagja voltam, amikor ifj. Ábel László barátom meghívott a Börzsönybe, hogy meglõhessem életem elsõ vaddisznóját. Meleg júliusi este volt, amikor felültünk az Ipolyra nézõ búzatábla mellett egy magaslesre ... és minden úgy történt, ahogy Laci elõre elmondta. Elõször kijött egy õzsuta, azután megjelent egy lassan csipegetõ szarvas-csapat és az ezüst holdfényben, pontban tízkor két ugrándozó süldõ. Elképzelheti milyen izgalom vett erõt rajtam, remegett kezem-lábam, amikor az elõl futó süldõre elengedtem a lövést. De eltaláltam, mert a rálövés helyétõl erõs vérnyom vezetett az erdõ felé. Mivel ránk sötétedett, nem kerestük tovább a sûrûben. Másnap reggel megtaláltuk, még pár métert kellett volna továbbmennünk. Aztán a teríték és az avatás után már eldöntöttem, hogy akármilyen elfoglalt ember is vagyok, vadászni fogok. Ez 1990-ben történt a Browning .30-06-os puskámmal, amihez késõbb csatlakozott egy fõként Afrikában használt .375-ös Browning, majd Blaserek részben gyorsabb, részben még nagyobb kaliberekben. Két év múlva egy barátom hívott meg Finnországba jávorvadászatra, ami fantasztikus élmény volt. Az egész falu részt vett a hajtóvadászatban és igazi népünnepélyt rendeztek a „vadászat királyának”, azaz nekem, aki aznap az egyetlen jávort lõtte. Ezzel kezdõdött a külföldi vadászataim sora. Horvátország következett egy vaddisznóhajtással, majd 1995-ben az elsõ afrikai szafari. Namíbiában antilop-vadászattal kezdtem, mert fontosnak tartom a sorrendet, a lépcsõzetességet. Addig nem akartam nagyobb és veszélyesebb vadat lõni, amíg nem szereztem tapasztalatot a könnyebben elejthetõ fajokon.
VADÁSZLAP: Igaz, hogy megbukott az elsõ vadászvizsgáján? Dr. Kõhalmi Zsolt: – Nincs mit szépítenem a dolgon, készületlenül mentem el az elsõ vadász-vizsgámra, teljesen jogosan buktattak meg. A szalonkáról kérdeztek, amirõl akkor még semmit sem tudtam. Azóta a vadászat tudományát nagyon komolyan veszem és szakadatlanul tanulom. Minden külföldi vadászatomra körültekintõen és szinte tudományos alapossággal készülök. Az angolul, németül és oroszul megjelenõ vadászati szak- és szépirodalmat, a szaklapokat rendszeresen olvasom, és még a francia lapokat is böngészem. A különbözõ vadászati kultúrák szerzõinek munkáit igyekszem megérteni és összehasonlítani, a számomra lényeges tudást a gyakorlatban is alkalmazni. Ez talán túlzónak, vagy fellengzõsnek hangzik, de ennek a folyamatos felkészülésnek lett az eredménye, hogy elmúlt a „vadász-éhségem” és ma már sokkal inkább a csemegékre, az érdekes és szép vadászatokra koncentrálok. Azt is higgadtan veszem tudomásul, ha a disznó megint túljárt az eszemen. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
VADÁSZLAP: Ha jól tudom, azóta már megvan Önnek az öt veszélyes afrikai vadfaj trófeája is.
531
Interjú Dr. Kõhalmi Zsolt: – Még nincs és nem is lesz meg, ugyanis a családom „eltiltott” az elefánt lövésétõl, és az orrszarvúk mai vadászati lehetõsége sem igazán csábító. A feleségem orvos, a 35 éves fiam Londonban bankár, a lányom a harmadik unokámat hozta éppen most a világra. Egyiküket sem érdekli a vadászat, bár ki tudja, a fiamból – és a fiú unokáimból – még akár lehet vadász. Az a szerencsém, hogy – igaz, hullámzó mértékben – de jól tolerálják a hobbimat. VADÁSZLAP: Mi az, amit elefánton kívül nem akar lõni... és természetesen érdekelnek a vadászatokhoz kötõdõ álmai is. Dr. Kõhalmi Zsolt: – Zsiráfot, struccot, majomféléket és gepárdot nem akarok lõni. Az álmaim? Egészen jól állok a kecskékkel, most talán ez érdekel a legjobban. Spanyolországban lõttem gredos és beceite kõszáli kecskét, Törökországban bezoár kecskét, Alaszkában fehér hegyi kecskét, Új-Zélandon himalájai tahrt, Kirgizisztánban nagy szibériai kõszáli kecskét – meg egy argalit is, de még sok hiányzik a sorból. A hegyi vadászatokat nagy kihívásnak tekintem, mindenféle – elsõsorban fizikai – szempontból. 1982-ben, amikor hazajöttünk a négyéves washingtoni külszolgálatból, volt egy súlyos autóbalesetünk itt a rákoscsabai vasúti átjáróban. 15 helyen törtek el a csontjaim. Évekig tartott, amíg felépültem, így különösen örülök annak, hogy bírom a megpróbáltatásokat, melyek a hegyi vadászathoz kötõdnek. A vadásznak alaposan fel kell készülni és mindennek – puskának, távcsõnek, távolságnak, idõjárásnak, szellemi és fizikai koncentrációnak – össze kell jönnie, hogy eredményes legyen az ember. Természetesen Afrika is mindig vonz, a hegyi nyala, a fakó lóantilop, a mocsári antilop mind kísértenek, és a bivalyok, amelyek mind izgalmas, és részben veszélyes vadászatokon ejthetõk el. Úgy gondoltam, amíg megy, inkább igyekszem a távoli, egzotikus vadászatokat elõnyben részesíteni ... s majd, ha már érzem is, hogy öregszem, a közelebbi célok következnek. VADÁSZLAP: Ezek szerint az itthoni vadászatok most nem érdeklik? Dr. Kõhalmi Zsolt: – Dehogynem. A magyar vadász mindig is elsõsorban vaddisznóra vadászik, meg persze õzbakra. Néha egy becses gímbika adja a legszebb élményt, és nem szégyellem a tarvad elejtését sem. Egy jó dámbikát és egy legalább 90 centis muflonkost ugyancsak el tudnék képzelni a falamon, ha érdekes, izgalmas, szép vadászattal és szép lövéssel tudom elejteni. Amikor 1992-ben bekerültem az elsõ területes vadásztársaságba, a kisinóci területre, a Börzsönybe – ahol még vt. titkár is voltam – kitomboltam magam a nagy vadbõségben és mindenem lett a cserkelés. Ma is cserkelve szeretek a leginkább vadászni és az érdeklõdésem eltolódott a nagyvad felé. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek következtében nem erõsségem a sörétlövés. Jó tíz éve egyszer részt vettem egy fácánozáson a pumpálós 12-es Browningommal, ahol az egyik élõ legenda: báró Pallavichiny Károly bátyám meg is jegyezte, hogy „Öcsém, a mi köreinkben ilyen puskákkal nem szoktunk vadászni...”. Bár a pumpálós sörétest egy gyönyörû, öreg, szépen vésett 16-os Fromerre cseréltem, azt is szinte csak szalonkázásra használom.) 1997-tõl vagyok tagja a Lakócsai Drávavölgye Vt-nek és a Lókosvölgye vadásztársaságban Rétságon is, mint földtulajdonos vadá-
532
szom. Kevés alkalommal jutok ki a területre. Ami a társas és az egyéni vadászatokat illeti, egy-egy disznóhajtás a barátokkal jól jön, de nem vágyom túl sûrûn arra, hogy hangos, netán harsány társaságban legyek. Szükségem van az erdõzúgásra, a magányos elmélázásra. Engem ez kapcsol ki legjobban a mindennapok 140 százalékos hajtásából. VADÁSZLAP: Mit értsek közelebbi célokon? Dr. Kõhalmi Zsolt: – Mondjuk Ausztriát, Erdélyt ... és a Balkánt. Az alpesi, meg a kárpáti zerge, az erdélyi siketfajd vagy bõgéskor egy (természetes, nem tenyésztett!) bolgár bika remélem, belefér majd az elképzeléseimbe és a lehetõségeimbe. Addig viszont el kellene jutnom még Ausztráliába, Dél- és Közép-Amerikába és az ázsiai lehetõségeket még közel sem merítettem ki. Ha jobban belegondol, még most, a XXI. század elején is a vadászati vágyaink végtelenek, de be kell látnunk, hogy minden álmunk nem valósulhat meg, ezért szükség van a válogatásra, az intuícióra, arra, hogy beleszeressünk valamelyik vadfajba. VADÁSZLAP: Tudom butaság a kérdés, de mennyit költ a vadászatra? Dr. Kõhalmi Zsolt: – Nyilván nem keveset, de elvbõl nem adom össze, hogy összesen mennyit, mert így nem okoz lelkiismereti problémát, és egyébként sem tudom a vadászatot üzleti alapról nézni. Annyit költök, amennyi a rendelkezésemre áll, amennyit megengedhetek magamnak. Vannak évek, amikor többet; és van, amikor kevesebbet. Tavaly például élmény-gazdag évem volt, mert márciusban voltam Kirgizisztánban, a nyáron Afrikában a Selousban, novemberben pedig Spanyolországban vadásztam. Idén kevesebbet, mert kielégített, hogy Kamerunban végre meglõttem a legdédelgetettebb álmok közül egyet: a kapitális bongómat ... és nagyon jót bakoztam Nagybaracskán, meg Taktaharkányban. VADÁSZLAP: Mit kell tennie, csinálnia az SCI nemzetközi igazgatójának? Dr. Kõhalmi Zsolt: – Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megválasztottak nemzetközi igazgatónak. Ez tiszteletbeli cím, nyolc ilyen igazgatója van az SCI-nek a világban, akik egyben tagjai az SCI igazgatótanácsának. A nemzetközi kapcsolatok építése és fejlesztése a feladatunk, s hogy „lengessük a zászlót”. Az amerikai alapítású, egyéni tagokból álló SCI sajátos, és dinamikusan növekvõ szervezet. Tagjai idõt és személyes anyagi áldozatot nem kímélve szolgálják a szervezet céljait. A félreértéseket elkerülendõ hangsúlyozom, hogy az SCI nem csak a rekordokról, a rekordok könyvérõl szól. A vetélkedés, meg a díjak nagyon fontosak, de az SCI egyben olyan nemzeteken átívelõ kapcsolatrendszert jelent, amely a vadászati lehetõségek megismertetésén és a vadászok jogainak védelmén túl rengeteget tesz a vadért és a sportszerû vadászatért. Bevételeibõl költ egy-egy vadfaj megmentésére, élõhelyének biztosítására, természetesen azért, hogy a stabilizált állomány idõvel újra vadászható legyen. Ezt a szemléletet szeretnénk Európában és Magyarországon is erõsíteni, és mielõbb elérni, hogy például a fürj, a szürke fogoly és a nyírfajd újra felkerüljön a vadászható vadfajok listájára. CSEKÕ SÁNDOR MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Riport
„Könnyebb megenni, mint meglõni” Lassan tíz esztendeje, hogy lapunk hasábjain elkezdtük szorgalmazni a hazai fürj-vadászat visszaállítását… eredménytelenül. Annak ellenére, hogy szinte valamennyi környezõ országban, sõt telelõhelyein, Afrikában is gond nélkül vadásszák az európai fürjet (Coturnix coturnix), nálunk még mindig „visszalépésnek” tekintik az elkötelezett természetvédõk a fürjvadászat tilalmának feloldását. Ez azért is érthetetlen, mert az 1980-as évektõl kezdõdõen nemcsak stabilizálódott, hanem folyamatosan javuló, évrõl-évre növekvõ tendenciát mutat az európai fürj-állomány.
T
íz évvel ezelõtt Kalotás Zsolt, a Madártani Intézet akkori vezetõje elismerte, hogy hazánkban is növekvõ a fürjek száma, (akkor 20-25 ezer párra becsülték a költõállományt, amelyhez – nem tudjuk milyen mértékben – csatlakoznak a hazánkon is rendszeresen százezerszámra átvonuló fürjek), de nem látta megalapozottnak a védettség módosítását, sem pedig a tenyésztésre-kibocsátásra vonatkozó kezdeményezéseket. Azóta még inkább kedvezõen változott a hazai mezõgazdaság szerkezete – több a kis tábla, a gazos parlagterület, kevesebb vegyszert használnak a gazdák – nem véletlen, hogy esténként és hajnalonként az országban mindenhol(!) hallatszik a pity-palaty. Igen, tagadhatatlanul azért küszködünk, mert szeretnénk itthon is fürjre vadászni, hogy ne kelljen külföldön – alig néhány kilométerre a magyar határtól – ennek az igazán kellemes, szórakoztató vadászati módnak hódolni.
A fürjvadászok Mekkája
A
mikor elolvastuk Cseterki Imre írását a fürjrõl (lásd a folytatásban), Homonnay Zsombor vetette fel, miért nem írunk riportot a fürj-vadáMAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
szatról, a „saját bõrünkön” megtapasztalva ennek minden mozzanatát. Nem kellett sokat szervezkednünk, hogy eljuthassunk a Vajdaságba, Bácskossuthfalvára – Stara Moravicá-ra – a fürjvadászok egyik „Mekkájába”, ahol sokan évente visszatérõ vendégekké válnak, akik belekóstolhattak ebbe az igazán „úri passzióba”. Augusztus elsejétõl kezdõdik Szerbiában a fürj-vadászat idénye és a legtöbb madár az északról vonulók megérkezésével 15-ike után tartózkodik ezen a gazdag termõföldjeirõl híres vidéken a magyar határtól alig 30-40 kilométerre, ahol a „Fácán” Vadásztársaság mûködik. A vadászterület nagysága 8 ezer hektár, 55 falubeli vadász a tagja. Szépen van mezei nyuluk, fácánjuk, õzük, az igazi nevezetességük azonban a fürj. Volt olyan esztendõ, hogy közel 12 ezer fürjet zsákmányoltak a vadászvendégek, zömében olaszok s az utóbbi tíz évben a magyarok is, az átlagos éves teríték 8 ezer körül mozog. Nem okozott gondot a vadászat szervezése, mert a szerkesztõségünkhöz közel álló Kozma Sándor vendégei lehettünk, aki a moravicai strand tulajdonosaként sok idõt tölt a faluban és tiszteletbeli tagja a helyi va-cssdásztársaságnak.
Behozatali engedély helyett – „has-import”
J
ó két hónappal a meghívólevélben közölt vadászat dátuma elõtt a „fürj-trófea” behozatali lehetõségérõl kértünk felvilágosítást a KöM Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztályától. A dr. Rodics Katalintól kapott válasz szerint a fürj esetében az eljáró hatóság a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség, ahol az elbírálás határideje 90 nap. Ezzel szemben a fürj vadászati idénye – országonként eltérõen – 30-60 nap… Újabb faxot küldtünk a felügyelõséghez a fürjtrófeák behozatala, tartása, és birtoklása ügyében… nem tagadva, hogy valójában nem is tudjuk, mi a fürj trófeája. Váncsa Gábor osztályvezetõ a hazai vadászok külföldi fürjészetének hasznos tudnivalóit az alábbiakban összegezte: „A fürj nálunk fokozottan védett faj, eszmei értéke darabonként 50 ezer forint. (Szerbiában ezzel szemben az elejtési és egyben birtoklási díja 3 euró/db). A behozatali kérvényt vadászonként kell benyújtani, amelynek kérelmenkénti igazgatási-szolgál-
533
Riport tatási díja fejenként 25 ezer forint. Ezt az összeget – ötünk esetében a 125 ezret – az ilyen-olyan számú Magyar Államkincstárnál vezetett „elõirányzat-felhasználási” számlájára kell befizetni”. Viszont külön köszönetünket tolmácsoljuk a levél utolsó mondatért, amely szerint egybõl lemondtunk a kérelem megfogalmazásáról. Ha a felügyelõség netán, esetleg, talán, stb. engedélyezné is Szerbiából a „fürj-trófea” behozatalát, az állategészségügyi hatóság azonnal elkobozná, ugyanis a madárinfluenza miatt minden élõ állat behozatali tilalmát december 31-éig meghosszabbították… így a kérelem még véletlenül sem lenne kétesélyes! A kábítószercsempészek egyik közismert trükkje, hogy az „anyagot” megfelelõ „körítésbe göngyölve” egyszerûen lenyelik és úgy hozzák át a határon. Számunkra is csak a „has-import” maradt, amit lõttünk – megettük! Jelenleg ez az egyetlen járható megoldás a környezõ országokban, vagy más EU tagországban teljesen szabályosan és legá- hylisan lõtt fürjeinkkel.
Fegyver-anomáliák
K
íváncsiak voltunk, hogyan történik napjainkban a fegyverek kivitelének intézése egy nem EU tagállam határán. Meghívólevéllel a kezünkben felkerestük a lakóhelyünk szerint illetékes rendõrséget, ahol a kiviteli engedélyt fegyverenként 4500 forintért állították volna ki (1. változat). De a fegyverkivitelt nem bíztuk a véletlenre, ezért megkérdeztük a röszkei vámhivatalt is, ahonnan levélben azt válaszolták, hogy a határon is ki lehet váltani a kiviteli engedélyt személyenként 3000 forintért, a puskák számától függetlenül (2. változat). Érkezésünkkor a vámtiszt megkérdezte, van-e EU-s fegyverútlevelünk, mert akkor nem kellene egyáltalán fizetni a kiviteli engedélyekért (3. változat), merthogy az EU polgárainak nem kell fizetni a fegyver-kivitelért, csak a magyaroknak (hurrá!). Erre nem gondoltunk, s mivel nem voltak még „nemzetköziesítve” a fegyvertartási engedélyeink, ezért a 3 vadász 4 puskájának engedélyéért 12 ezer forintnyi okmánybélyeget nyalhattunk fel a kérelmekre. Kellemes meglepés, hogy ez a határspedíciónál is kapható, strandpapucs viszont nem... pedig Csekõ Sanyiénak levált a
534
Próbahajtás és próbavacsora
P
A kakas torokfoltja alapján jól megkülönböztethetõ a tyúktól
talpa, úgy csattogott ide-oda a vámhivatalok között a papírokkal. Külön érdekesség, hogy nem fegyverkiviteli, hanem behozatali engedélyt állítottak ki – mint megtudtuk ez az egyetlen formanyomtatvány, akár ki-, akár beléptetésrõl van szó – amelynek birtokában a külföldi tartózkodásunk alatt a fegyvereink legálisan maradhattak volna – itthon... A magyar oldalon 55 perces ügyintézési idõvel végeztünk. Ezt persze Zsombornak köszönhettük, aki „lányos zavarában” kapásból átadta a vámosnak a röszkei vámhivatal által írt levelet + egy földtulajdonosi gyûlés jegyzõkönyvét. A vámos eltûzött a hivatal épületébe és hogy minden szabályosan történjen, az összes rendelkezést áttanulmányozta. Ez persze idõbe tellett. A pár száz méterre lévõ szerb határon nem tudtak magyarul – igaz mi sem szerbül – de más EU-kompatibilis nyelvet se nagyon beszéltek. Újabb sarcként befizettettek velünk engedélyenként 1270 dinárt (3800 forint), de forintot és eurót nem fogadtak el, tehát váltani kellett – ügyintézés újabb 35 perc. A puskákat viszont meg se nézték – visszafelé sem. A vadászháznál kiderült, hogy az elõzõ nap érkezett társainknak semmit sem kellett fizetni a fegyverkivitelért – egyik határon sem… (4. változat?)
alicson, Szabadkán és Topolyán átgurulva, néhány perces késéssel értünk a „Fácán” vadásztársaság nyilvános étteremként is mûködõ Diana vadászházába. A helyiek és a már ottlévõ társaink kedves fogadása után zöldbe-csizmába öltöztünk, s a beborult ég miatt esõkabátot is csomagolva ültünk vissza Csekõ Sanyi megemelt, négy-kerék meghajtású Subarujába. Mindenfelé magasra nõtt kukorica-táblák, sárgán világító napraforgók, aranyló tarlók fogadtak. A learatott gabonatáblákat még nem verte fel a tisztesfû, csak a kiirthatatlan fenyércirok zöld levelei sûrûsödtek ki foltokban… és itt-ott parlagfû pompázott. A vadászok és a gazdák jó kapcsolatát bizonyítja, hogy nem szántják, tárcsázzák meg azokat a tarlókat, amelyek a legalkalmasabbak a fürjészetre. Alkonyatig kétszer odavissza megjártuk a hatalmas tarlónkat, idõnként meg-megázva az átvonuló felhõkbõl. Este a helyiek nem hozták ki kutyáikat, hogy tudjanak pihenni a következõ reggelig, így csak Kozma Sanyi fiának jól dolgozó breton spánieljével vadásztunk, mégis felreptettünk vagy 20 fürjet, amibõl öten csak mindössze kettõt tudtunk meglõni. A vacsorához elsõrangú, helyi fõzésû birsalmapálinkát szolgáltak fel étvágycsinálónak. Számunkra igazi attrakcióként csigatésztás fürj-levest tálaltak, s a nagy fémtálcákon legalább 30 darab egészben fõtt fürj tette fejedelmivé az étkezést. Az elõzõ csoport zsákmányában komoly pusztítást végeztünk, amirõl a tányérokon felhalmozott csont-tornyok tanúskodtak. Reggel már három kutyával mentünk ki, és a kétórás séta alatt – meglehetõsen pocsék lõtudást bemutatva – 156 lövésbõl – összesen 25 -sefürjet vettünk fel…
Sietni nem érdemes
N
em tudtuk eléggé hangsúlyozni, hogy a fürj vadászatánál nem szabad rohanni. A csapat a tarló szélén, egymástól 10-20 méter távolságra állt föl vonalban, szép lassan, sétálva, nyugodtan elindult, és hagytuk dolgozni a lehetõleg röviden keresõ kutyákat. A fácánvadászathoz szokott Zsombor azonban nehezen tartotta a vonalat … mindaddig, amíg magától MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Riport rá nem jött, hogy ha elõl van, romlanak az esélyei, mert hátra egyáltalán nem lõhet és az oldalra felrepülõ madarakra is kétszer meg kell gondolnia a lövéseket. Természetesen a legtöbb madár Zsombor lõkészségét tette próbára, a sokadik hibázása után meg is jegyezte, ezeket a kis madarakat könnyebb megenni, mint -cssmeglõni.
„Menj rá a kutyára!”
Nem egyszerû feladat az sem, hogy a lõtt madarat megtaláljuk. Optimális esetben ugyan a kutya megleli, és talán el is hozza gazdájának, bár ezek az ebek nem elsõsorban apportra kiképzett jószágok, sokkal inkább a kajtatás a „fõállásuk”. A fentiekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy az eredményes fürjvadászathoz nélkülözhetetlenek a jól dolgozó vadászkutyák. Fokozottan igaz tehát az agyoncsépelt mondás: eb a vadász kutya nélkül...
N
Vizes nyolcas
em tagadom, kissé váratlanul ért a szokatlanul hangzó felszólítás... Lévén nem vagyok tapasztalt fürjvadász, értetlenül fogadtam az ukázt. Vendéglátóink azután felvilágosítottak, hogy mindez mit jelent. A vonalban haladó puskások és hajtók elõtt keresõ (kajtató) ebek, amikor szagot fognak, „ráhúznak” a madárra. Ekkor a vadásznak a kutyát szorosan követve, az eb nyomában kell haladnia. Amikor a négylábú leállja a vadat, lövésre készen a vadász is lecövekel, és amint a fürj felrebben, máris szólhat a puska. Némi nehézséget jelent, hogy a gyors röptû madárka igen laposan szárnyal, ráadásul a kutya is ott sertepertél, tehát fokozott elõvigyázatosságot és körültekintést igényel a lövés. További zavaró körülmény, hogy a fürj tollazata tökéletes mimikrit biztosít viselõjének a tarlón, így igencsak meresztgetnie kell a vadásznak a szemét, hogy még idõben észrevegye a szárnyra kelõ apróságot.
L
esz esõ? – tettük fel az inkább csak költõi kérdést egymásnak. Választ nem is nagyon vártunk, hiszen az ég csatornái abban a pillanatban kezdtek szépen lassan megnyílni, amikor a hajnali ébresztõ, majd az azt követõ készülõdés és az „életmentõ” kávé elszürcsölgetése után kiléptünk a vadászház ajtaján. Mire kiautóztunk a területre, már sûrûn kopogtak a kövér esõcseppek. „Beélesítettük” az esõkabátokat és felálltunk az elsõ hajtáshoz. Néhány száz méter megtétele után mindenkirõl lekerültek az orkán pelerinek, és felcsillant a remény: kisütött a nap. Örömünk nem tartott sokáig, mert a kelet felõl gyülekezõ sötét felhõk néhány perc múlva újra gondoskodtak róla, hogy bõrig ázzunk – esõköpeny ide vagy oda. Folyamatosan érkezett az égi áldás, hol csak per-
Homonnay Zsombor, Wallendums Péter és Somfalvi Ervin, az újdonsült fürjvadászok MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
met formájában, hol pedig sûrû esõfüggönyt vonva a kukoricatábláktól ölelt tarlóra. Volt azért elõnye is a zuhénak: az ázott tollú fürjek egyre lomhábban és lassabban repültek, lehetõséget adva ezzel a gyengébben lövõ vadászoknak is arra, hogy némi sikerélményben legyen részük. A jó hangulatot nem csorbította az egyre nedvesebb ruházatunk sem, egy-egy hibázás után ment a zrikálás, a bravúros lövések után pedig hangos gratuláció kíséretében emelgettük egymás felé a víztõl másfél kilósra nehezült kalapunkat. A reggeli fürjezésbõl nyolc agyonázott, ám annál vidámabb vadász érkezett meg a vadászházhoz, hogy a reggeli elfogyasztását követõen – immár száraz ruhában – tisztelegjenek a terítéken fekvõ huszonegy madár elõtt. -wp-
Kemény avatás
S
oha életemben még nem ütöttem nagyot avatóként az elsõ vadfaját elejtõ vadász h„átsó fertályára”. Most azonban már elõre elhatároztam és ezt be is jelentettem még a vadászat kezdetén, hogy a kollégáimmal kivételt teszek, abból kiindulva, hogy emlegessék meg életük elsõ fürjének elejtését. Az avatásra kihasználtuk a reggeli utáni esõ-szünetet és az asztalra rakott terítékrõl levéve az egyetlen száraz fürjkakast megkezdtük a ceremóniát. Kozma Sanyi igazi „keresztapának” bizonyult, a helyi szokásnak megfelelõen néhány csepp birsalma-pálinkát öntött a térdelõ avatandók hátárafejére (ahogy sikerült), majd három gyengécske suhintással fürjvadásszá fogadta õket. Ezután következtünk mi Márok Tamással, akik már lõttünk fürjet. A legrosszabbul W. Péter járt, mert neki elég vastag avató-botot vágtak a helyiek, de – nem tagadom – „élvezettel” vertem el az öregeket, Zsombort és Ervint is… miközben tiszta szívbõl örültem, hogy sikerült megfertõzni õket is a fürjvadászat -cssszépségeivel. Köszönjük a riport elkészítéséhez nyújtott segítségét Kurucz Tibornak, a „Fácán” vt. elnökének és kísérõinknek Hajdú Sándornak és Juhász Istvánnak, a vadásztársaság tagjainak.
535
Ki ellen kell megvédeni? A
vadászok manapság egyre gyakrabban találkoznak fürjekkel a hazai vadászmezõket járva, de ismerik a nem vadász ínyencek is, ha máshonnan nem, a jobb éttermek étlapjairól. (Utóbbi azonban nem a vadon élõ, õshonos fajunk, hanem annak háziasított rokona, a tenyésztett japán fürj, amelynek tojása étkezési értékein kívül nõi kozmetikumok anyaga is.) A fürj egész Európát benépesíti, Ázsiában is õshonos és korántsem számít ritka fajnak. Kínában a fürj egykor a bátorság jelképe volt. Ázsiában a fürjeket a kakasviadalokhoz hasonlóan harcoltatták. A fürjkakas – fõként a párzási idõszakban – rendkívül harcias természetû madár és kemény viadalokat vív riválisával. Európában persze nem harcoltatták ezt a madarat, mert nálunk más veszélyek leselkedtek a fürjek nemzetségére. Dél-Európa ínyenc országaiban nem csak vadászszák, de nagy mennyiségben hálózzák is a fürjeket. Könynyedén tehetik ezt, mert ez a madár is bizony költözõ faj, az egyetlen tyúkfélénk, amely a telet Észak-Afrikában, illetve a közel-keleti országokban tölti. Szeptemberben-októberben tömegesen fordul elõ a tengerparti övezetekben, ahol erõt gyûjt a hosszú és veszélyes, a tengert átívelõ útjára. Azok a fürjek, amelyek a hálózást megússzák, szembekerülnek a nagy kihívással, a Földközi-tenger átrepülésével. Bizonyára ez is alaposan megtizedeli az állományt, mert csak az életerõs egyedek képesek erre a hatalmas teljesítményre. És mégis, a természet csodálatos módon képes kompenzálni a veszteségeket, mert erre is megtalálta a megoldást, aminek következtében a fürjek száma Európában jottányit sem csökkent, sõt évrõl-évre, ha kis mértékben is, de növekszik. Még a rendkívül visszafogott becsléseirõl elhíresült Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatai szerint is hazánkban a becsült egyedszám évek óta 70 és 94 ezer közé esik. A természet „megoldása”, hogy a faj kiváló alkalmazkodó képességgel és közismert szapora-
536
sággal rendelkezik. A fürj évente kétszer is költ és esetenként 10-14 utódot nevel. A csibék 17-18 nap alatt kelnek ki, fészekhagyók, s a kotló vezeti õket. A kicsik hamar önállósulnak, 1-2 hét gondoskodás után már szinte önállóan, töménytelen apró rovart és gyommagot fogyasztanak el. A fürj vadászata sokunk számára csak elbeszélésekbõl ismert, pedig apáink és nagyapáink a háború elõtt még nagy kedvvel fürjésztek. Augusztustól néhány fürj elejtése különös izgalmat jelentett a konyhavadászatokon. A fogolyhoz hasonlóan repül, kiszámíthatatlanul burran föl a lábunk elõtt, majd alacsonyan a föld színe felett elõrerepül, hogy ismét a földre tottyanjon – eltalálni, kis mérete és billegõlavírozó repülése miatt igazi kihívás a vadásznak. Virtusnak számít a fogolyra szánt vastagabb söréttel töltött puskával úgy lõni, hogy a sörétraj ki ne hagyja. Büszke is lehet rá, aki eltalálja. Talán épp ez, a nehéz lövése vagy a magyar tájban a fogoly mellé odaillõ mivolta emeli e madarat a méreténél sokkal jelentõsebb rangra. A kistestû, szerény tollazatú, meghúzódó természetû fürj mégis megbecsült vadfaj volt – egykoron. A fürjet ma is vadásszák szerte Európában, kivéve hazánkat. Mi ugyanis másoknak védjük Európában ezt a fajt, megfosztjuk magunkat egy csodától, miközben eleve tudjuk, hogy „önmegtartóztatásunknak” semmi eredménye nincs. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy nem a vadászat tizedeli meg évrõl-évre a fürjállományt Európa-szerte, hanem a hálózás. Talán jobb lenne, ha a magyar természetvédõk is inkább a tengerparti hálózások ellen emelnék fel a szavukat a rangos nemzetközi fórumokon és nem a saját állampolgáraikat sújtanák a tényleges eredményt egyáltalán nem hozó intézkedésekkel. Mert mit is védünk mi? A fürj vonuló madár, és ha netán egész Európában MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
FOTÓK: ARCHÍVUM
Vadászati gyakorlat
Vadászati gyakorlat egységesen betiltanák a vadászatát, akkor annak esetleg lehetne valami hatása. Így azonban csak egyfajta pótcselekvésnek mondható ez a sajátos magyar természetvédelmi megoldás, melyen a külföldiek is csak mosolyognak. Igen – bármilyen furcsán is hangzik – megmosolyognak bennünket, mert a környezõ országokban mindenhol vadásznak fürjre, de mi magyarok „szigetként” már megint másként gondolkozunk. Ha a magyar vadász hódolni kíván szenvedélyének, és bele szeretne kóstolni a fürjvadászat izgalmaiba, akkor bizony el kell autóznia Ausztriába, Horvátországba, Szerbiába, Romániába, Szlovákiába, Ukrajnába vagy még messzebbre, ahol a meghatározott vadászidényen belül korlátozás nélkül fürjészhet. Persze haza már nem hozhatunk belõle még egy tollát sem, mert Magyarországon egyetlen fürjecske behozatala is fõben járó bûnnek számít. Minimum a szigorú büntetés, a súlyosabb esetekben letartóztatás jár a védett – 50 ezer forint eszmei értékû – madár Magyarországra történõ „becsempészéséért”. De hogy is van ez? A madarat nem Magyarországon ejtettük el, ahol természetvédelmi oltalom alatt áll, hanem egy másik országban, ahol nem védett, más törvényi szabályozás szerint, hivatalos engedéllyel vadászható. Akkor a vadászt miért büntetik meg? Azért, mert hivatalos engedéllyel legálisan fürjet ejtett el, vagy azért, mert nem kivitte, hanem behozta a saját pénzén megvásárolt, és így a magántulajdonát képezõ zsákmányát az országba? Nincs itt valami tévedés? Mindenesetre e magyaros értelmezése a természetvédelemnek egyre nagyobb károkat okoz hazánknak. A legutóbbi idõszakban a magyar határon letartóztatott és a sajtó által alaposan, hozzáértés nélkül, csúfondárosan kipellengérezett olasz „vadorzók” 99 százaléka teljesen szabályosan, legális körülmények között ejtette el a fürjeket és más, ott törvényesen vadászható madárfajokat Szerbiában, Romániában. „Bûnük” az, hogy hazafelé a rövidebb utat választották, azaz át akarták szállítani (tranzitálni) Magyarországon keresztül, de erre elõre nem kértek engedélyt. Nem is volt erre módjuk, mert ahogy beléptek, azonnal elkapták õket, mielõtt a szükséges engedélyt kiválthatták volna. A szemfüles magyar határvédelmi szervek megtalálták a mi törvényeink szerint védett madaraMAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
kat. Aztán a papírforma szerint eljárva, példát statuáltak. Az ilyen esetek következménye, hogy egyre kevesebb olasz jön Magyarországra vadászni, de emiatt a más célból ide utazók száma is csökken, sõt, a két ország kapcsolatában feszültséget keltõ magyar eljárások miatt az évtizedek óta jól mûködõ élõ nyúl exportunk piacait is lassan elveszítjük. Az olaszok bosszúból nem veszik át a magyar élõ nyulat, vagy olyan export-elõírásokat követelnek, amelyek teljesíthetetlenek. Ez pedig évente önmagában milliárdos nagyságú károkat okoz a magyar gazdaságnak - amit persze senki nem térít meg, legkevésbé azok, akik miatt ez így alakult. A turisztikai, vadászati árbevételek elmaradásával okozott vidékfejlesztési károkat pedig még senki nem számolta ki. Hát igen, a pokolba vezetõ út jó szándékkal van kikövezve. Nem vonjuk kétségbe a magyar természetvédelem célkitûzéseit, mert a legtöbb vadász lelkes és a szó szoros értelmében tevékeny természetvédõ. A védelem azonban nem lehet ellentétes az ésszerû, az állomány fenntartását figyelembe vevõ, a bölcs hasznosítás alapelveit alkalmazó vadászattal. Megítélésünk szerint azonban a nemes célok ellenére, a szakmailag rosszul kitalált és helytelenül végrehajtott természetvédelmi intézkedések kifejezetten károsak. Ezen mélységesen el kellene gondolkodniuk az illetékeseknek és lépniük kellene a tilalom feloldása érdekében. Mindaddig csak reménykedünk abban, hogy szavunk eljut a természetvédelem magas hivatalaiba és a kialakult, de európainak távolról sem nevezhetõ gyakorlat hamarosan megváltozik. Biztosak vagyunk abban is, hogy a fürjvadászat korlátozott mértékû újra engedélyezése megmozdítaná a magyar vadászok táborát e faj hatékonyabb védelme és élõhelyének javítása érdekében is. CSETERKI IMRE, az SCI tagja
537
Aktuális meg, késõbb Etropolba szállították, ahol mint szabadterületi vadként lövették le, nem kevesebb, mint 65 ezer euróért. A C.I.C. bizonyítottnak minõsítette a csalás és doppingolás tényét, ezért – amint már lapunkban is megírtuk – idén május 5-ikei Limassol-i (Ciprus) ülésén az agancs világrekorddá minõsítését visszavonta, és még a világranglistáról is törölte. Az ügylet szervezõi és lebonyolítói Bulgária „újgazdagjai” voltak, akik évente mintegy ötezer külföldi vendéget vadásztatnak. Az államtól bizonyos mennyiségû és minõségû vad lelövési jogát vásárolják meg, és azt busás haszonnal a beszervezett külföldi, fõleg rekordhajhászó „vadászoknak” adják el. Így járt Gemmingen-Hornberg báró is, aki nem rekordot akart zsákmányolni, csupán élete bikáját, az úgynevezett „Lebenshirsch-ét” szerette volna elejteni. A „Wild und Hund” címû ismert német vadászati folyóirat idei 12-ik számában jelent meg az interjú, amelyben Heiko Hornung, a lap munkatársa beszélgetett a „szerencsés” elejtõvel. A számunkra is érdekes és tanulságos interjút változtatás nélkül adjuk közre.
(Rém)álombika T
avaly szeptember 1-jén Bulgáriában, a Szófiától északra, mintegy 80 kilométerre fekvõ 5 ezer hektár nagyságú bekerített etropoli „Elen” nevû állami vadaskertben lõtte Eberhard Gemmingen-Hornberg német báró a világrekord agancsot viselõ szarvasbikát. A hattagú nemzetközi bírálóbizottság, három hónappal késõbb – a szabályzatnak megfelelõen ennyi idõnek kell eltelnie a világranglistába történõ besorolás és az elejtés között – december 3ikán Nino Ninovnak, a bizottság bolgár elnökének erõteljes sürgetésére Stein bei Traunreuth-ban elbírálták az agancsot 15,9 kilogramm súllyal, és 278,03 I.P. ponttal hivatalosan is világrekorddá nyilvánították. Az azóta eltelt háromnegyed évben azonban az agancs a C.I.C. fennállása óta az egyik legnagyobb botrányává duzzadt, mert beigazolódott, hogy a bikát az osztrák Stájerországban, egy karámban 8 évig tápszerekkel és mesterséges adalékanyagokkal takarmányozták és nevelték, majd a már abnormishoz közelálló óriási agancsú bikát bolgár vállalkozók vásárolták
538
H.H.: Ha Ön az utóbbi fél évre visszatekint, és az akkori vadászkirándulására gondol, milyen emlékei vannak? G.H.: Érzéseim erõsen változóak. Mindig abból indulok ki, hogy minden szabályos. Sohasem utaztam volna oda, ha elõre sejtem, hogy ott valami „nem egyenes”, valami hamis dolog volna. Egyébként a bekerített vadaskertekben, vagy karámokban történõ vadászatot megvetem, ahhoz semmi közöm, nálam ilyesmi szóba sem jöhet. A sikeres vadászat után nagyon örültem a kapitális bikának, de egy gyengébb agancsú bika elejtése is boldoggá tett volna, ha az a célomnak megfelel, azaz kapitális, és 220 pont fölötti agancsú bika. Ez a bika váratlanul, szinte ajándékként hullott az ölembe. Nem kerestem, nem is igényeltem. Az elejtés után hamarosan jöttek a kétségeket hangoztató hírek. Akkor még úgy gondoltam, hogy a közismert vadászirigység a tulajdonképpeni oka a befeketítõ mendemondáknak. Ha elesik a világrekord agancsot hordozó bika, és nincs igazi indok vagy bizonyíték, amely a bika manipulálását igazolná, úgy természetes módon, a hasonló céllal vadászók irigysége feltámasztja a kétségeket hangoztató feltételezéseket. H.H.: Ma már bizonyíték is van, a fénykép, amely az interneten megjelent, és egyértelmûen karámon, illetve kerítésen belül mutatja a bikát. G.H.: A fényképpel nem tudok mit kezdeni. Igaz az, hogy az általam elejtett bikát ábrázolja, de háncsos aganccsal. Persze, Ön is jól tudja, hogy ma a digitális fényképezés korában a képekkel mi minden történhet. Nekem például az tûnt fel, hogy a fotón a bika testét téli szõr fedi, ugyanakkor az agancsa már teljesen kifejlõdött. Ez nagy ellentmondás! Vagy rosszul manipulálták a felvételt, vagy a bika, mivel az agancsa már kész, ugyanakkor téli szõrzetét még nem vedlette le, a csontfejlesztõ és serkentõ tápok és vegyszerek miatt egészségtelen, azaz testileg beteg állapotban volt. Egyébként sem tudok kiigazodni MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Aktuális ezen, mert pontosan nem ismerem a kerítés mögött tartott vad életmódját. H.H.: Önnek tehát a bizonyíték nem elegendõ? G.H.: Meglepõdtem, hogy a C.I.C. a kevés kézzelfogható bizonyíték ellenére, azonnal ilyen súlyos határozatot hozott. Mindössze egy fénykép az alap, amely az interneten megjelent. H.H.: Mikor jelentkeztek Önnél az elsõ kétségek? G.H.: Folyamatosan egyre többen kérdezték tõlem az elejtés körülményeit, és amikor elõször hallottam, hogy szarvas-nevelõ telepek léteznek, ahonnan a bikákat élve, ládában elszállítják, és szabad területre kihelyezve lelövetik, megkérdeztem önmagamtól: miért ne történhetett volna meg velem is egy ilyen eset? H.H.: Mi a szerepe az ügyben a Toma Ivanovic nevû közvetítõnek? G.H.: Nem tudom elhinni, hogy Ivanovic, a vadászatszervezõ tudott volna a csalásról. Ha a bolgárok bennünket tényleg becsaptak, úgy azt rendkívül ügyesen csinálták. H.H.: Mesélje el az elejtés körülményeit. Vadászat közben nem vett észre semmi szokatlant vagy furcsát? G.H.: Nem, semmi különöset nem észleltem. Megszokott, az elõírásoknak megfelelõ vadászat volt, egy jól kezelt területen, olyan hivatásos vadászokkal, akik kiválóan ismerik a területet, és az ott élõ vadat. Szerencsénk is volt. Egy erõteljes zivatar után, a délutáni napsütésben cserkeltünk az óriási erdõtömbben. A nagy bika megjelenése elõtt több bikával is találkoztunk, de azok szinte azonnal elugrottak. A saját, Ausztriában lévõ vadászterületemen nem ennyire félénkek a szarvasok. H.H.: A nagy bikát egy tisztáson ejtette el? G.H.: Igen. Megláttuk a rendkívül erõs agancsú bikát, kibújtunk az erdõbõl és onnan lõttem. Mindez nekem megszokottnak tûnt. H.H.: Nem gondolta különösnek, hogy a vadászatot annyira alaposan szervezték, sõt a sikert biztosra vették, hiszen Önt nemcsak a hivatásos vadászok, hanem egy egész filmes stáb is kísérte?! G.H.: Már többször vadásztam Ivanoviccal és a filmesekkel. Igaz, hogy eleinte zavart a jelenlétük, de utólag az egész kalandot és élményt viszontlátni nagyszerû dolog. Az egyetlen különbség az eddigi gyakorlattól eltérõen annyi volt, hogy most két felvevõgép is mûködött, két operatõr is kísért bennünket. Egyébként semmi más szokatlan esemény nem történt. H.H.: Szándékában van-e ezek után a vadászatot közvetítõ ellen jogi úton keresetet indítani? G.H.: Számomra a csalásra vonatkozó bizonyíték még nem kielégítõ, de mégis becsapva, megcsalva érzem magamat. Mivel Bulgária még nem tagja az EU-nak, bizonyára nehéz lesz elérni bármiféle jogi elégtételt. H.H.: Jelenleg Ön Bulgária reklámarca, plakátokon, zászlókon, címlapfotókon szerepel. Ezt miként minõsíti? G.H.: A dolgot úgy nézem, mint az a mûkincsgyûjtõ, aki festményeket vásárol, és utólag hamisítványt talál a gyûjteményében. Ezért az esettel nem törõdöm, és ha a csalás egyértelmûen beigazolódik, úgy a bolgárok is kénytelenek lesznek a reklámozással leállni. H.H.: Milyen lépéseket tett a csalás egyértelmû bizonyítása érdekében? G.H.: Csontmintákat vetettem az agancsból, amelyeket vegyelemzésre két egyetemhez megküldtem. Az elemzéskor MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
elvégzik a DNS szerkezeti vizsgálatot is, amely eredmények egyértelmûen igazolhatják a zárttéri tartás közben adagolt doppingokat, és az agancs természetellenes struktúráját. Az eredményre azonban még várni kell. Meg akarom azt is vizsgáltatni, hogy az agancsot mesterségesen színezték-e? H.H.: Ha Ön most az agancsra tekint, még mindig örül a bika elejtésének? G.H.: Nagyon erõsek a kétségeim. Az agancsot a trófeáim fõhelyérõl eltávolítottam. Az õsszel Törökországban lõttem egy erõs, igazán jó bikát, annak az agancsa került a helyére. Amint beigazolódik, hogy a „világrekord” valójában egy mesterségesen elõállított hamis agancs, azonnal eladom. Mi mást kezdhetnék vele? H.H.. A C.I.C. hogyan és mikor jelentkezett Önnél? G.H.: Többen írtak a bikámról, de nálam senki sem jelentkezett. Az elsõ, aki a bika miatt felhívott telefonon, a német C.I.C. küldöttség vezetõje, Lehmann-Tolkmitt úr volt. Az egyik C.I.C. ülésen alkalmat adtak, hogy állás-
pontomat az ügyrõl kifejthessem. Kijelentettem és bebizonyítottam, hogy a vadaskerti, illetve a karámban nevelt szarvasok vadászata engem nem érdekel, sõt nem is tartom azt vadászatnak. Az olyan vadászokat pedig, akik a kerítésen belül a vadat lelövik, és azután büszkén mellé állnak és a fotót mutogatják, azokat elítélem, megvetem. H.H.: Ezek után milyen tanulságot vont le? G.H.: Ha az egésznek lehet valami pozitív oldala is, akkor talán az lehet, hogy a vadászaton belül a rekordhajsza megszûnik. Árnyoldala pedig az, hogy ha ezek után valahol egy világrekord trófeaviselõ vad kerül terítékre, azonnal súlyos kétségek vetõdhetnek fel esetleges hamisítvány voltukat illetõen. Eddig tartott tehát az interjú, amellyel kapcsolatban – gondolom – minden magyarázat vagy kiegészítés felesleges. Levonhatjuk viszont a saját tanulságunkat: Tartózkodjunk, sõt szigorúan tiltsuk meg vadjaink mindenféle manipulálását. A magyar természeti adottságok és a hazai vadállomány megfelelõ gondoskodással, még mindig képes kiváló minõséget, sõt világelsõ trófeákat is produkálni. Minden erõnkkel védjük a meglévõ értékeinket, és ne a rekordokért, hanem a biztos jövõért végezzük az áldozatkész munkánkat. PÁLL ENDRE
539
Ajánlatunkból
A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben
[email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.
A két kötet:
12.600 Ft
A két kötet:
7.500 Ft
CD-k, VHS-ek, DVD-k
Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD . . . . . . . . . . .2.980,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (vadászvizsgához) DVD . .4.800,Hunting video stúdió: A Highland Dream . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Deer Stalking & Game Shooting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Great Days . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Highland fever . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting Fever in New Zealand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting in Tanzania . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting rifles and ammunition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Up high in Norway . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . .3.500-4.200,Apróvadvadászat VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Élõhelyfejl. és vadgond. apróvadas v.területen VHS . . . . . .2.000,Élõhelyfejl. és vadgond. nagyvadas v.területen VHS . . . . . .2.000,Nagyvad egyéni vadászata VHS, DVD . . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Nagyvad társas vadászata VHS, DVD . . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Örökség Fekete Istvántól VHS, DVD . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Szalonka VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500-4.000,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.300,Természetvédelem és vadászat (IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászati Múzeumok VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Vadászösvényeken ecsettel VHS, DVD . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Világrekordok nyomában dupla dvd . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Kossuth Kiadó: A család kedvencei... CD-k . . . . . . . . . . .4.990,-/db Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . . . . . . . . . . .3.500,A vaddisznó vadászata VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . .5.200-5.800,Erdõ-mezõ állatai VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Õzhívás videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.360-5.800,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Vadászünnep VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Velünk élõ természet VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,-
KÖNYVEK
3.000 Ft 2.890 FtÚJ
3.900 Ft
1.280 Ft 1.280 Ft
2 DVD 1.280 Ft 2.950 Ft
6.300 Ft 5.800 Ft
2.600 Ft
Vetter János dr.: Gyógyító, mérgezõ növények CD . . . . . . .4.490,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Bársony István: Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . .2.100,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Beregszászi György: Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Brehm, Alfréd: Az állatok világa egy kötetben . . . . . . . . . . .3.250,Casparek, Erika-Törk Kan: Halak és a tenger gyümölcsei . .5999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Csathó Kálmán: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . . .1.900,Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben . . . . . .2.980,Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Dér Zoltán: A vadászgörény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.190,Dinich László „Bagomér”: Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Élõvilág Könyvtár: Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Fábián Gyula dr.: Wildhegerek ivadéka... . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Ferenczy Ferenc: Magaslesek holdfényben . . . . . . . . . . . . .1.400,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Fix Term Könyvkiadó: A tenger állatvilága . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Állatok képeskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés . . .3.200,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke... . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gulázsi Aurélia: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . . . . . .1.498,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Gyimesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . . .4.800,Európai vadászmezõkön bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadászataim a Kárpátokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászataim a Kárpátokban bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . .8.000,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,-
Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó József Lovak és lovasok Békés megyében . . . . . . . .2.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Határozó kézikönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Határozó zsebkönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Ismerjük fel a fûszer-gyógynövényeket . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gombákat 1. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gombákat 2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gyógynövényeket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . . .2.950,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika . .4.600,Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája . . . . . . . . . . .4.990,Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája . . . . . . . . . . . .4.990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája . . .4.990,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt.: Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . . . . .1.600,Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk, fák és cserjék . .2000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . . .3.500,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadásztöltény- és lõtechnikai ismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Kovács László: Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Vadászpuskák között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kropog Erzsébet: Erdõk, mezõk virágai . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos F.: Fenyõféléken elõforduló károsítók... . . . . . . . . . .1.800,Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . .3.500,Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . . .2.400,Larusse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . .2.150,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete... . . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Münster, Georg: A szarvashívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Nagy D.I.-Nagyné L.G.: Vadászatok és vadételek . . . . . . . . .1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,Oláh Zoltán-Oláh Armand: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . . .2.500,OMVK: Vadhúsvizsgálat és minõsítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1860,Papp Károlyné, dr.: Vízrõl, halról horgászoknak . . . . . . . . . . .950,Páll Endre: Vadászszemmel Amerikában . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Pintér Károly: Horgász-zsebkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Quinten-Graef: Macskabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . .3.200,Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában . . . . .3.850,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.850,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . .1.950,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . .2.500,Új vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.600,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . .2.200,Állati érdekességek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.690,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Legszebben éneklõ madaraink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Madárlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Madárvédelem a ház körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Védett madaraink kislexikona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Schmidt E.-Bécsy L.: Magyarország legszebb madarai . . .1.200,Selous, F. C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . . .3.100,Sepsi: A medve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Sinapius János: Kis vadászerdõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Sipos Endre: Erdei barangolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.860,-
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
13. oldal
H
áború és harc folyik az országban. Vadászok és vadászok, földtulajdonosok és vadászok, földtulajdonos vadászok és városi vadászok, földtulajdonosok és vadásztársaságok, na meg a vadásztársasági tagok között is. Semmi másért, mint a vadászterületekért. Mintha ebben is ketté, sõt többfelé szakadt volna – szerencsére nem az ország – hanem a vadászok kicsi, de annál hevesebb tábora… no meg a föld- és erdõtulajdonosok jóval nagyobb tábora is. Szinte mindenki, mindenkinek az ellenfele. Már az is eredmény, ha az ellenérdekûek és a kezdeményezõk a találkozáskor, a gyûlés elõtt kezet fognak. Ahány átrajzolt terület – s van belõle jó néhány – annyi az új, az egyedi probléma. Igaz, nem mindenütt. Van, ahol a vadásztársasági tagság ésszerûen összefogott és meg tudja „menteni” a jelenlegi vadászterületét. Tagjai, kezükben jól vagy rosszul megszerkesztett meghatalmazásokkal rohangálnak a falvakban és kuncsorognak Mari néniknél és Józsi bácsiknál, írják már alá ezt a papírt. Tudják, vadászni akarunk és (majd) sok haszonbérleti díjat fizetünk maguknak. Gazdag ember lennék, amennyi ostoba, jogilag elfogadhatatlan meghatalmazást olvastam mostanában, ha csak 1000 forintot fizetnének érte. A „mindenáron erõlködésnek” az egyik legdurvább megoldása, amikor a vadásztársaság elnöke vagy az intézõbizottság közli: ha valaki a tagok közül nem gyûjt meghatalmazást, kizárják a társaságból. Ugyan kérem, hol van ilyen alapszabály, fegyelmi szabályzati kádencia, vagy jogszabály? Mit tud tenni a tag? Pénzt ígér Mari néninek, Józsi bácsinak a meghatalmazásért. A jelenleg ismert tarifa kétezer forint egy aláírásért vagy hektáronként. Aztán jön az „ellenfél”. Annak is aláír a néni, bácsi… nem akarnak õk viszálykodni, csináljanak a papírral, amit csak akarnak a vadászok. Aztán a földtulajdonosi gyûlésen veszekednek is a felek, kié az érvényes meghatalmazás. Persze sok portán az ellenkezõjére is van példa, hiába ismerõs vagy félig rokon a vadász, aki a meghatalmazásokat gyûjti. „Nem írok alá semmit, mert így akarjátok elvenni tõlem a földemet”… és hiábavaló minden magyarázkodás, gyõzködés, agitáció. Aztán itt vannak az „eszközök”, már-már úgy tûnik, hogy minden megengedett: ellopják az önkormányzatnál szabályosan kihelyezett hirdetményt, kizárják a regisztrációból azt a földtulajdonost, akirõl tudják, hogy sok száz hektár földje van a családja révén, de otthon hagyta a tulajdoni lapokat. Nem szavazhat, pedig a földkönyvi kivonaton ott vannak az adatai. A mezõgazdasági szövetkezet és néhány földbérlõ a haszonbérleti szerzõdésre hivatkozik. Egy a lényeg: megakadályozni az ellenfél, a földtulajdonosok vagy a vadásztársaság másik felének gyûlését. Bármi áron... Még különbözõ mértékû fenyegetéssel is! Elképesztõ... Mint ahogy az is elképesztõ, hogy „csakazértis” végig erõszakolják az érvénytelen gyûléseket – nem ritkán jogértõ szakember közremûködésével.
A nyílt küzdelem, a csatározás a regisztrációnál kezdõdik, hogy mi, milyen irat, melyik terület fogadható el, melyik nem. Volt olyan vidéki gyûlés, amely elõtt az ellenérdekû fél írásos meghívóval a távoli város egyik vendéglõjébe – vacsorával egybekötött baráti beszélgetésre – hívta meg a megrajzolt területen lévõ földtulajdonosokat, hogy az osztatlan közös tulajdonú, egy helyrajzi számú területen megszerezze a földtulajdonosoktól a terület 51 százalékára szóló nyilatkozatokat, és természetesen õt bízzák meg a képviselettel… hogy a kicsikart meghatalmazással a teljes területet beírhassák a regisztráció során. Bár az ötlet jónak tûnt, de senki nem akart vacsorázni… hamvában halt a kezdeményezés. Ennek ellenére – a hallgatást beleegyezésnek minõsítve – a teljes területet beírták a regisztrációs lapra. Lett is belõle parázs vita – a jegyzõkönyv tanúsága szerint. A csatának tehát még nincs vége, nem tudni, ki nyeri a háborút, de egyre több a sebesült, és néhol már erkölcsi halottak is vannak... Talán még most sem késtem el vele, ha mindenkinek azt tanácsolom, ne ellenfeleket keressenek a szomszédokban, próbáljanak megegyezni a területek kialakításában, hogy minden csapatnak, földtulajdonosi vadászati közösségnek és így a háttérben lévõ, de a szervezésben közremûködõ, érdekelt vadásztársaságok többségének is jutna vadászterület. Lehet, hogy vélhetõen kisebb, de még vadászható … netán a gazdálkodásra is alkalmas terület. Ha nincs béke „az olajfák alatt”, ha nincs józan megegyezési szándék, még sok-sok problémával kell szembenéznünk, sorra jönnek a pereskedések, az újabb és újabb fellebbezések, végeláthatatlanná válik a panaszáradat, és lezárhatatlanok lesznek az elmérgesedett veszekedések. Sajnos tudom, hogy milyen konok náció a magyar. Nem akar engedni, tisztelet a kivételnek. Merthogy az „elvett” vagy „elvenni” szándékozott terület mindig a vadászterület legjobb része! Vajon mikorra fejezõdik be a sok herce-hurca? Mikor lesznek végre jóváhagyott vadászatra jogosult vadászterületek? Nem tudom a pontos választ, de gyanítom, hogy 2007. március elsején nem fog mindenhol jogszerûen megkezdõdni a vadászatra jogosultak tevékenysége… és már most, de jövõre még inkább, sajnálom az elsõ és másodfokon eljáró vadászati hatóságokat. Lesz munkájuk! De vajon – ha tehetné – mit szólna mindehhez a vadállomány? Mert a vad sorsáról mintha kissé megfeledkeznénk. Mi lesz a vaddal, hiszen jövõ év február végéig tart a jelenlegi jogosultak vadászati idénye...
Te jó Isten!
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
DR. BALÁZS ISTVÁN
541
Földtulajdonosok oldala
A levezetõ elnök (2) szemével A
z új földtulajdonosi vadászati közösség gyûlése jogszerûtlen, ha a „régi”, azaz még a 2006. február 28-ig mûködõ és erre az idõszakra megválasztott közös képviselõ, a termelõszövetkezet elnöke, a vadásztársaság titkára, vagy egyszerûen a vadásztársaság hívja össze, tûzte ki hirdetményben. Ezzel szemben a vadászterület kialakítására vonatkozó gyûlést csak a tervezett nettó vadászterület 1/3-nyi nagyságot képviselõ (saját tulajdonú és meghatalmazott) földtulajdonosok kezdeményezhetik. De nem a „régi” vadászterületre vonatkoztatva és számítva, hanem az újonnan tervezett, megrajzolt területre. Minden szavazati arányt erre a teljes nettó területre kell számítani, nem pedig a gyûlésen megjelentek (saját földtulajdon, meghatalmazás, jegyzõk) által képviselt terület nagysághoz képest. Ez utóbbi esetben nyilvánvalóan megváltozik az 1/3-nyi terület és az 50+1 százalékos szavazati arány, amely a „gyõzelmet” jelenti, jelentheti a kezdeményezõknek. A törvény azonban egyértelmûen és szigorúan megfogalmazta: „a kialakítandó vadászterület egészéhez” kell viszonyítani, ezért jogsértõ, ha a gyûlésen, a hirdetményben megjelölt területnagyságtól, határoktól eltérõen kisebb területre, más határokra „módosítják” az elõterjesztést. Jelenleg a legnagyobb problémát a meghatalmazások tekintetében a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI), a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet (NFA) és az Állami Privatizációs Vagyongazdálkodási Részvénytársaság (ÁPV Rt) érvényes vagy nem érvényes jogosítványa, meghatalmazása jelenti. Az állami erdõgazdaságok az állami erdõk kezelésére, használatára megkötött – szerintük, azóta vissza nem vont – szerzõdésekre hivatkoznak. Van, ahol az erdõgazdaság vezérigazgatója adja ki a meghatalmazást, van, ahol hoznak NFA meghatalmazást, de sokszor a konkrét területnagyság megjelölése nélkül. A jelenleg érvényben lévõ jogszabályok szerint azonban csak az NFA meghatalmazása az érvényes. Fontos, hogy minden ezzel kapcsolatos kifogást jegyzõkönyvben rögzítsenek. Volt olyan eset, ahol az állami tulajdonú földre, illetve állami erdõterületre az NFA az erdõgazdaságnak adott meghatalmazást, de a részvénytársaság továbbadta egy harmadik szervezetnek, vagy
542
magánszemélynek, így a harmadik szervezet, illetve a magánszemély szavazott (vagy akart szavazni) a gyûlésen. Pedig a jogszabályi háttér egyértelmû: a törvény szerint csak közvetlenül a tulajdonos (állami vagy magánszemély) adhat meghatalmazást a törvény 12. §. (1) a, b, c. pontjára vonatkozó képviselet, nyilatkozat megtételére. További – visszatérõ – problémát jelent, hogy a mezõgazdasági mûvelésû földek haszonbérlõi (szövetkezet, részvénytársaság, magánszemély) az erre vonatkozó haszonbérleti szerzõdésre hivatkozva jogosultnak érzik magukat a gyûlésen a földtulajdonosok helyett szavazni, mert a szerzõdés szerint: „a haszonbérlõ javára a tulajdonos lemondott a vadászati jogáról”. Félreértés! A tulajdonos ugyanis nem meghatalmazta a haszonbérlõt a vadászati törvény 12. §. (1) bekezdés a., b., c. pontjában meghatározott témákban a képviseletre, szavazásra, hanem „lemondott” a vadászati jogáról, amely mint vagyonértékû jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minõsülõ terület tulajdonosát illeti. (Vtv. 3. §. (1) bekezdés.) Sok gond adódik azokból az „apróságokból” is, ha például valaki egy halott személy meghatalmazását mutatja be, vagy a tulajdoni lapon vasútként nyilvántartott területet próbálja meghatalmazással vadászatra alkalmas területként regisztrálni, illetõleg ha a kezdeményezõk 1/3-nyi listája nem volt kifüggesztve. Elõfordult, hogy a gyûlésen nem engedték megnézni a kezdeményezõk listáját, mert egyesek szerint azt csak a megyei vadászati hatóság ellenõrizheti. Pedig a gyûlésen érvényesen regisztráltak bármelyike bármilyen tulajdonosi vagy képviseleti adat ellenõrzését kérheti. (Vhr. 8. §. (4) bekezdése.) Sajnos néhányan elmulasztják a hirdetményt a megyei vadászati hatóságnak kifüggesztésre beküldeni, a megrajzolt területen lévõ települések önkormányzatainak hirdetõ táblájára elhelyezni, mert csak 1-2 hektár, vagy csak állami terület esik a település területébõl a tervezett vadászterületbe. Ezeket a gyûléseket már induláskor érvénytelennek kell tekinteni.
DR. BALÁZS ISTVÁN
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN
Praktikák
… és trükkök a bõgõ szarvasbikák vadászatához. Ezt a címet adtuk összeállításunknak, amelynek megírására hét neves, a témában jártas szakembert kértünk fel. Eredetileg arra gondoltunk, hogy majd „merítgetünk-csemegézünk” a szerzõk írásaiból, hogy elkerüljük az ismétléseket, átfedéseket… de együtt elolvasván a dolgozatokat, amellett döntöttünk – némi kis stilizálás után – teljes egészében közöljük az írásokat, így a hangsúlyok, a megszívlelendõ tanácsok nemcsak a vadásztatók, hanem a sportvadászok számára is jobban érvényesülnek. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy – igaz, erdész-vadász leánya, Eszter segítségével – életében elsõ alkalommal sikerült a 25 éve nyugdíjas Hopp Józsefet – Dódi bácsit – a zalai erdõgazdaság egykori fõvadászát rávenni: írja le több évtizedes tapasztalatait, tanácsait.
FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN
Vadászati gyakorlat
A felkészülés fél siker
A
szarvasbõgésre való felkészülés akkor az igazi, ha már az elõzõ évi szarvasbõgéskor megkezdjük. Akkor látjuk meg ugyanis, hová kellett volna inkább a „bõgõ-keveréket” vetni, sõt a tavalyi vetés idõpontjánál már egy héttel korábban, mert jobban megerõsödik, mire szükség lesz rá. Látjuk, hogy egyik-másik magasles cserére szorul, vagy a cirok-vadföldbe netán még egy „lõcsillagot” kellett volna kaszáltatni, esetleg a kiszáradt dagonyát fel kellett volna tölteni. Sajnos, ha ezt eddig elmulasztottuk, szeptember elejére már a legtöbbször késõ, mert fölöslegesen nem szabad zavarni a szarvasok kedvenc tartózkodási helyét, illetõleg kiváltó, legelõ területét. Ezeket a fontos információkat föl kell jegyezni, és el kell tenni a következõ idényre, hogy jobban tudjunk majd a részletekre figyelni. Az idõjárást nem tudjuk befolyásolni, de sok mást igen. Sokaknak nem kell külön említeni, hogy alaposan meg kell figyelni a tarvad táplálkozási és ivóhelyeit, mert amikor eljön az ideje, akkor a bika is ott lesz. Sorra megérkeznek a jó elõre leszervezett vadászvendégek. A vadászat megkezdése elõtt nem árt minden kérdést tisztázni, kezdve az elejteni kívánt vad agancsának maximális tömegétõl az esetleges extra igényekig, amelyek a vendégvadász egészségi állapotától, kondíciójától, kedélyétõl is függenek.
544
Ezután kell a hivatásos vadászokat beosztani. Természetesen, ha visszatérõ törzsvendégrõl van szó, aki szeretne a tavalyi kísérõjével vadászni, ennek lehetõségét számára biztosítani kell. Sokféle ember van, így sokféle vadász is, és az eredményesség szempontjából sokat számít az összeszokott páros. Nem szabad megfeledkezni a próbalövés megkövetelésérõl sem. Ott ugyanis sok minden kiderül... Azon túl, hogy a fegyver valóban be van-e lõve, információkat kapunk a vadász fegyverkezelésérõl, a látásáról, az izgulékonyságáról, sõt ne adj' Isten a puska elsütésétõl való félelmeirõl is. Ha minden rendben van, megkezdõdhet a vadászat. A kísérõvadász felszerelését nem említem, mert az egy külön fejezet volna. Mindenesetre semmi fontosat nem szabad a hátizsákból kifelejteni: kézilámpa, kés, fûrész, szúnyogriasztó, stb. Fontosnak tartom, hogy a kísérõvadász minden esetben vigyen magával puskát. Korántsem a bizalmatlanság végett, hanem mert sokszor egész napos vérebmunkától menekülhet meg a kísérõ vadász a vendég esetleges rossz, például hátracsúszott lövése miatt. A vadászterületre kiérve – általában terepjáróval, ritkábban lovas fogattal, vagy gyalog – kezd a nap izgalmassá válni. Mindig a kísérõvadász menjen elõl, hiszen õ ismeri a terepen található akadályokat, amelyekre a vendéget figyelmeztetnie kell. A magaslesre is a vadásztató menjen fel elõször, az esetleges, nem várt leshibát, vagy lódarázsfészket ne a vendég tapasztalja meg, mert ez igen rosszul is végzõdhet. Jó elõkészítõ munkával, ideális körülmények között a vendég igényének megfelelõ bika elejtése gond nélkül megtörténik. Engedjük a vendéget elõre az általa lõtt vadhoz, hiszen az övé, az õ öröme, és miután megnyugodott, adjunk a vadnak utolsó falatot és nyújtsuk át a töretet a vendégnek. Van, aki a saját vadját maga szeretné kizsigerelni. Ezt meg kell engedni, de a vendég zsigerelési munkáját soha ne bíráljuk. Inkább biztassuk, mert valóban dicséretes dolog. Sebzés esetén a vad viselkedésébõl, a talált lõjelekbõl ítélve döntenünk kell az utánkeresés megkezdésérõl és megszervezésérõl. Mindenképpen az a cél, hogy a vadat minél elõbb megtaláljuk, az ismert etikai, gazdasági és fõként a szigorú állategészségügyi jogszabályok miatt. A vadászházhoz szállított és „Hubertus asztalára”, az elõre elkészített látványos terítékhelyre fektetett nemes nagyvadnak lehetõleg kürtös, vagy kürtösök részvételével adjuk meg a végtisztességet. Amikor ezzel és a fotózással megvagyunk – és az elejtett vad szakmailag sem hagy maga után kívánni valót –, koccinthatunk a terítéken fekvõ bika elejtésének vadászörömére és az elejtõ egészségére! JUNG JENÕ a Sellyei Aranyszarvas Vt. fõvadásza MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászati gyakorlat
11 hónapnyi munka szarvasos területek vadászati csúcspontja, és egyben a vadászterületek finanszírozásának igen kritikus idõszaka a szarvasbõgés. Ezért a vadgazdának már a bõgés közben is a következõ év elõkészítésére kell gondolnia. És ez, bármennyire túlzónak is tûnik, de tényleg 11 hónapnyi munkát jelent. Hely hiányában meg sem kísérlem az öszszes teendõt számba venni, és fõleg nem ezek részleteiben elmélyülni, de pár mondatban megpróbálom egy szûk év teendõit összefoglalni, néhány általam fontosnak tartott részletet kiemelve. Október elsõ napjaitól kezdve a jágerek a lebõgött bikákhoz hasonlatosan elkezdenek a téli idényre készülni és ledolgozni a szeptemberben elmaradt apró-cseprõ napi teendõiket. Disznóhajtási elõkészületek, tarvadazás, vadkárelhárítás és naphosszat tartó vadkárbecslések a kukoricásokban, stb. töltik ki ilyenkor a vadgazdák napjait. Pedig ilyenkor kellene a szarvast a legjobban segíteni abban, hogy fölkészüljön a télre, megalapozza a következõ év jó agancssúlyait és pontszámait. De a tehenek esetében is kihat ez az idõszak a következõ év szaporulatára, fõleg a borjak fejlettségére és ez talán 10 év múlva mutatkozik meg csak igazán! Ezért kell nyugalmat teremteni a vadnak és jó minõségû takarmányt biztosítani számára bõgéstõl bõgésig. Egyszerûnek tûnik ez a recept, de az év minden napjára bõségesen ad feladatot. Szeptember végén, ha a bõgés elcsendesedett, számba szoktam venni a megmaradt bikákat. Melyiket lehetett volna már az idén is meglõni? Miért nem sikerült? Melyik érik be majd jövõre? Van-e olyan bika, amelyik különleges elõkészületeket indokol? Ha mindezt átgondoltam, elkezdõdhet a tervezés. Ahhoz, hogy ugyanott lássam viszont a bikákat ahol tavaly, nem csak szerencse kell. A bika meg fog jönni, ha a tehenei is ott vannak. Ezért az elsõ lépés, hogy legyen meg a bõgésre a biztos tápláléka a tarvad-csapatoknak. Ezután végig kell gondolni, hol vannak a lehetséges nappali beállóhelyek, ahonnan a szarvasok ki- és visszaváltanak. Ennek ismeretében építhetjük az új leseket és helyezhetjük át a hordozhatókat, valamint ez alapján készíthetjük el a cserkészutakat. Magaslesbõl számomra két funkcionális alaptípus létezik. Az elsõ és a fontosabb a megfigyelõles. Ezeket úgy helyezem el, hogy este-reggel teljesen észrevétlenül, a legkisebb zavarás nélkül el lehessen érni, és el is lehessen hagyni õket. Ez természetesen azt jelenti, hogy messzire vannak az eseményektõl, elõfordulhat, hogy akár soha nem esik róluk vad. De 300-500 méter távolságból a spektív segítségével nyugodtan, higgadtan elbírálhatjuk a bikákat. Ha kellõ nyugalommal messzirõl, zavarás nélkül figyeljük szarvasainkat, akkor már világosban kiváltanak, és elég lesz a fény a spektívnek.
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS
A
Ha messzirõl kifigyeltük a bikát, lõhetõnek ítéltük és a vendégünknek is tetszik, akkor eljön a cselekvés ideje, lõtávolba kell kerülni. Ekkor kap szerepet a másik funkcionális típusú les, ahová már óvatosan kell becsúszni, kockázattal jár az eljövetel, ezért kifejezetten csak a vadászatra használjuk. Tényleg ilyen egyszerû az egész? Tényleg hideg fejjel átgondolható és elõre megtervezhetõ a szarvasbika vadászata? Lehet, hogy ilyen sablonos, de általában improvizációk sorozata vezet a terítékig, viszont improvizálni csak az tud, aki a kötelezõ sablonokat biztosan bírja. A bikák megítélése a legnehezebb és legvitathatóbb kérdés. Ezen áll vagy bukik a területek híre-neve! Egy kapitális bika akár évtizedekig is biztosíthatja egy terület ismertségét, vendégforgalmát. Sokan videóra veszik bikáikat, ez nyújt támpontot késõbb a döntésükhöz. Én évek óta a bõgések szinte minden estéjén-reggelén vendéget kísérek. Valahogy udvariatlannak érzem a vendéggel szemben, hogy a videózásra figyeljek, nem pedig rá, és arra, hogy õt lövési helyzetbe segítsem. Így nincsenek saját felvételeim, amit segítségül tudnék hívni. Volt és van viszont egy olyan segítségem, ami számomra a szarvas-gazdálkodás magasabb szintjét jelenti, mert feltételezi, hogy a területen rend és nyugalom van, jó a vadgazda kapcsolata a lakosság teljes körével. Ez a segítség pedig a hullott agancs gyûjtemény. Bõgés elõtt átnézve egy ilyen kollekciót, biztosabbá válik a súlybecslésünk, könnyebben és gyorsabban felismer-
545
Vadászati gyakorlat hetjük az elõzõ évrõl ismert bikáinkat, bárhogy is változott agancsuk. Jó érzés a terítékrõl átsétálni az agancsraktárba, a több száz agancs közül elõvenni és a bika mellé fektetni az elõzõ évi hullott szárakat. A kivételes bikáknál igen nagy jelentõsége van annak, hogy gondolkodás nélkül felismerjük õket. Szentpéterföldén 2001-ben a bõgés elõtt a vadászházban felakasztottam egy elõzõ évben elhullajtott páros agancsot azért, hogy mindig szem elõtt legyen, és biztosan felismerjük, ha meglátjuk. Nekem adatott meg, hogy a szomszéd erdészetnél egy egész napos fárasztó utánkeresés végén felismerjem és a hullott agancsai alapján bátran ki merjem mondani a 13 kg feletti becslést. Amit az elõzõ napi New York-i terrortámadás miatt elutazni kényszerült vendégnek telefonálva Hopp Tamás igazgató úgy továbbított, hogy engem nézve akár több is lehet. Igaza lett, mert 24 órásan 15,37 kg-ot nyomott az agancs! NYÚL ANDRÁS szentpéterföldei fõvadász
A szarvasvadászat fortélyai
A
mikor a párás, enyhén ködös pirkadati órákban – Kisasszony napja körül – járjuk a szarvas bújta területeket, szinte mindenhol már megszólalnak a bikák. Dél-Magyarországon már augusztus végén, Észak-Magyarországon csak szeptember közepe után. A fõbõgés azonban mindenhol szeptember 8-a és 25-e közötti idõre tehetõ. A terület adottságai szerinti vadászati forma különbözõ, miután másként kell egy mocsaras, avagy egy öreg erdõs hegyvidéki tájon vadászni, másféle módszerrel és módon lehet a szarvast megközelíteni. A területek közötti differenciát – fedettség, erdõsültség, mezõgazdasági kultúrák, domborzat és vízháztartás alapján – négy kategóriába sorolom, és ennek alapján különbözõ a vadászat sikeres lebonyolítása is. Mind a négy kategória elengedhetetlen kelléke a megfigyelés, a szarvasok vonulásának, bõgõhelyének szemmel tartására a magasles, az ülõke, akár egy idõsebb fa koronájába elhelyezett leskosár. A szarvasok megközelítése és a kellõ lõtávra történõ belopásának módszere azonban különbözik egymástól.
FOTÓK: MÉSZÁROS ANDRÁS
I. katagória: a hegyvidéki területek … ahol 50 százalék feletti erdõsültséggel is számolhatunk. (Veszprém, Komárom, Fejér, Pest, Nógrád, Heves, BorsodAbaúj-Zemplén, Tolna megye hegy- és dombvidéki területei). A vadászat ezeken az élõhelyeken jó állóképességet, kiváló cserkelési készséget, és jó szemet kíván. A vadászat eredményességét az elõre kialakított és tisztán tartott (a száraz leveleket, ágakat el kell távolítani) cserkelõ utak és nem elsõsorban a magaslesek száma határozza meg. A fõ átváltási helyeken, a nyiladékokon persze feltétlenül fontos az uralkodó széljárást figyelembevevõ magasles elhelyezése. Gondolva az esõs idõjárásra is, ajánlott stabil, fedett lesek elhelyezése, de fontos az alacsony, hordozható lesek elõkészítése is, hogy a kiváltó hely közelébe telepítve, lehetõség nyíljon a szarvasbika közelebbi elbírálására és a korrekt (100-150 méteres) lövés leadására. Ajánlott a fedett lessel szembeni oldalra egy „kontra les” elhelyezése is, amely lehetõvé teszi a bõgõhely bármilyen szélirányból történõ megközelítését. Ahhoz, hogy a bõgõ szarvasbika tartózkodási helyét a völgyek és a hegyoldalak által megdobott hangja alapján meghatározzuk, igen jó terepismeretet és hozzáértést feltételez, mert a hang alapján történõ vadmegközelítés sikere ezen, valamint a szélirány állandó figyelemmel követésén múlik. Nehéz a sûrû erdõben a vad észlelése, és még nehezebb a bika elbírálása, valamint a lövés leadása is. Itt is megfontolt nyugodt cselekvésre van szükség. Fontos, hogy a vad megközelítése a legnagyobb csendben történjen. Mire kell ügyelnünk? Ruházatunk lehetõleg ne adjon súrlódó hangot, cserkeljünk és ne dübörögve lépjünk, óvakodjunk az avarban fekvõ hullott ágakra való rálépéstõl, mert ennek hangja elárulhat bennünket. Készüljünk fel napi több kilométeres gyalogtúrára, mely
Vadászati gyakorlat könnyû felszerelést, és a legszükségesebb tárgyak egy hátizsákban való koccanásmentes elhelyezését igényli. Jó minõségû keresõtávcsõ nélkül ne is induljunk ki vadászni. A szarvasbõgés utánzása csak tapasztalt, gyakorlott vadásznak ajánlott, hiszen tudnunk kell, hogy mikor milyen hangon „szóljunk” a bikáknak. Nyilvánvaló, hogy egy fiatalabb hangú bikát elnémítunk egy öreg, öblös hangon megszólaltatott szólammal. Mielõtt kipróbáljuk hangunkat a természetben, érdemes egy „vájt fülû”, gyakorlott vadász elõtt magunkat „produkálni”. Akinek megadatik, az elõször próbálja a bikák hangját közelrõl és távolról „lekottázni”, figyelve a hívó, a keresõ hang, a harc-felvételt közlõ, és a vágyakozó hangok közötti különbségekre. A megfigyelt hangok otthoni „családszomorító” utánzása nélkül meg se próbáljuk magunkat a természettel megmérettetni! II. kategória: a síkvidéki erdõsült területek (Somogy, Zala, Baranya, Veszprém, Vas, Gyõr-MosonSopron, Fejér, Tolna, Bács-Kiskun). Ezeken a területeken a megfelelõen kialakított erdei nyiladékrendszer nyújthat segítséget. A jelentkezõ erõs bika hangirányába – jó széllel elé kerülve – az átváltó helyen várakozhatunk. Sokszor elõfordul, hogy az átváltó tehéncsapatot (rudlit) csak késõbb, pár perccel a rudli átváltása után követi a bika. Ilyenkor a nyiladékon általában két-három szökelléssel átugrik a bika, míg a bõgési idõ vége felé csak lassan és fáradtan követi a tehéncsapatot. Ilyenkor lehetõség van az agancs gyors elbírálására, a bika korának a habitusa alapján történõ becslésére. Mód és lehetõség van a bika megállítására, ha az orrunkat csipeszszerûen összenyomva a „nyia, nyia” tehénhangot utánozzuk. A bika, mint a villám, ilyenkor megáll, kinyújtja nyakát, orrcimpáinak kitágulásával kutat a tehénhang irányába. Mozdulatlanul, távcsõvel megfigyelhetjük, de vigyázat! … sok idõt nem hagy számunkra, mert ha eltotojázunk és elbizonytalanodunk, faképnél hagy bennünket. Igen tapasztalt vadász és kísérõ kell az erdõben, bõgõhelyén tomboló bika, és a reá árgus szemekkel vigyázó tehéncsapat belopásához. Méterrõl-méterre osonva, állandóan ügyelve a jó szélirányra lehet hangtalanul belopni a gyanútlanul bõgõ bikát. Számtalanszor elõfordul azonban, hogy a „jó hangú” bika becsap bennünket, mert a hang alapján korosabbra becsült bika csupán 7-8 éves, igazi reményteljes „jövõ bikája”. Legalább olyan mûvészet a bikáról hangtalanul „lecsúszni”, mint belopni. Ha hátrálásunkat siker koronázza, akkor ismét felharsan ugyanarról a helyrõl a bika bõgése. Java bõgésben (amikor legintenzívebb a bõgés) meg lehet próbálkozni a hosszúra nyújtott keresõhanggal, majd közeledve a bikához, egyre harciasabb hangon közelíteni. Ilyenkor nem árt egy-egy szünetet tartva egy bottal a bokrokat suhintva a dühös, fejét forgató, agancsával a bokrokat verõ bikát utánozni. De ne vigyük azonban túlzásba! Két-háromszori csapkodással elég, hogy a bika tudomására hozzuk „ellenfelének” jelenlétét. Ezután még óvatosabban lopakodhatunk elõre. Az eddig „bömbölõ” bika azonban elhall-
gathat, úgy tûnik eltûnt, csöndbe merül az erdõ. Pedig még ott van elõttünk, csak nem látjuk, szinte érezzük. Ilyenkor ne mozduljunk, várjunk ugyanolyan sunyítva, mint az elõttünk feszülten, elugrásra kész jószág. Egy rövid, általunk leadott nyöszörgésszerû mély bika keresõhang azonban nyugtató hatással lehet partnerünkre. Nemsokára õ is újból belekezd, megmozdul, roppan az ág. Közelít, avagy távolodik? Feszülten figyeljünk, ne mozduljunk, ne adjunk ki több hangot! Ha a tehenek nem szúrtak ki bennünket, esélyünk lehet, hogy egyre közelebb jön. És ott már látszik is egy folt a testébõl, már halljuk az orrából a fujtatást, majd újból mélységes csönd, pedig alig van tõlünk 15 méterre. A teste nem mozog, szinte átfúrja tekintete a bennünket elválasztó bokrokat, keresi ellenfelét. Ha ilyenkor megmozdulunk, és ezzel eláruljuk jelenlétünket, már csak a hirtelen szökelléssel és az ezzel járó zajjal mondhatunk búcsút a magyar erdõk koronás királyának. Ebben a közelségben a puska kibiztosítása az egész eddigi fáradozásunkat meghiúsíthatja, a reakció a bika pánikszerû menekülését váltja ki. Ha a bika kicsit „megmutatja” magát, egy szemvillanásnyi idõnk jut csak az agancs, a kor, a habitusának elbírálására és a lövés leadására. Mindez hihetetlen tapasztalatot, szakértelmet és türelmet igényel, és számtalan próbálkozást jelent, amíg rájövünk ennek az igazán vadászias módnak a csínjára-binjára. III. kategória: a tipikus mezõgazdasági területek Ezeken a területeken az erdõsültség általában minimális, folterdõkkel váltakozó, vízmosásokkal (ahol alacsonyabb a
Vadászati gyakorlat növényzet) tarkított tengernyi tengeri táblákkal, árkokkal, szója- és lucernatáblákkal, akácsorokkal, jellegzetes réti növénytársulásokkal szabdalt tájakról van szó. Nehéz és sokszor a szerencsétõl függ ezeken a területeken az eredményes vadászat. A vad késõbb indul, az esti les sikere attól függ, hogy a hajnalban jól megfigyelt beváltás közelében tudunk-e elhelyezkedni. A lehetõleg 6-8 méter magas magaslesek sokat segíthetnek, miután a 1,5-2,5 méteres kukoricatáblákban igen nehéz feladat észrevenni a mozgó szarvas-rudlit és kiszúrni a bika agancsát. Széllel szemben meg lehet próbálni a bikához becsúszni, de a sûrûn vetett kukoricában a zajtalan elõrejutás szinte lehetetlen és csak akkor vezethet eredményre, ha a bika tartja a bõgõhelyét, állandóan bõg és kevés tehén van a háremében. A tehenek igen figyelmesek és minden szokatlan zörgésre reagálnak. Hosszú, fáradságos és igen nehéz ez a cserkelési forma, ráadásul ugyanúgy, mint a nádban, az ember elveszti a tájékozódóképességét is. Fontos egy távoli tereptárgy – pl.: egy magasabb fa – tájékozódási irányként való rögzítése.
A legnehezebb és a legnagyobb kitartást, állóképességet igénylõ területek. Ártéri erdõk, pl.: Gemenc, Kisalföld, Szigetköz, Dráva-ártér, Kis-Balaton, Válicka völgye, Balatonnagyberek, stb. A nedves talajt, a víz közelségét, az ártéri erdõk hûvösebb klímáját – különösen, ha nagy a szeptemberi meleg – igen kedveli a szarvas. Ezeken a területeken a szarvasvadászt a rengeteg szúnyog és bögöly kínozza, de ugyanúgy a vadat is. Itt állig begombolkozva, az ingoványos, tõzeges, mocsaras, zsombékos és nádas miatt ajánlott az erõs gumicsizma. Olyan gumicsizmát vegyünk azonban fel, aminek nem „klaffog” a szára, mert az minden lépésnél hangot ad, mely zavarhatja cserkelésünk sikerét. A vadászatot cserkeléssel és magaslessel kombinálva folytathatjuk, de nem ajánlott a terepviszonyok ismerete és egy ottani hivatásos vadász nélkül a területre kimenni. Számolni kell a mély fekvésû, lápos területeken a korai ködképzõdéssel az esti órákban, mely gyakran a reggeli cserkelést is igen megnehezíti. Tudnunk kell, hogy a köd nemcsak elrejti szemünk elõl a vadat, de sokszor be is csapja a vadászt, mert az agancs méreteinek megítélését megnehezíti. Többnyire felnagyítja a látványt, így elõfordulhat, hogy lényegesen nagyobbnak és súlyosabbnak ítéljük meg az agancsot, mint amilyen. A szarvasbõgéshez nélkülözhetetlen a jó bõgõkürt. Kiváló a magyar szürke marha tülök, de lehet triton-csigával, PVC-csõvel, petróleum üveg-lámpaburával, de ezeknek hiányában markunkkal is bõghetünk és jó eredményt érhetünk el. PINTÉR MIKLÓS Elit Hunting Kft.
548
FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN
IV. kategória: a mocsaras, nádasos, ingoványos területek
Bõgési tanácsok
I
gen lényeges és a végeredményt befolyásoló teendõ az elõkészületek során az ideális területrész kialakítása. Célszerû változatos takarmányú vadföldeket mûvelni, és ha van rá lehetõség, egy nagyobb vadföldet sávosan, különbözõ növénykultúrával bevetni. Ugyancsak lényeges a vadlegelõk létrehozása, a sózók rendszeres feltöltése, a dagonyák, itatók kialakítása, hiszen ez a feltétele annak, hogy a szarvasok a területünkön mindvégig megmaradjanak. Nem elhanyagolható a cserkelõutak és a közlekedõ utak folyamatos rendbentartása sem. Szükség szerint a bika alkalmi beálló helyeire hordozható magasleseket kell elhelyezni. Lényeges az állandó magaslesek stabilizálása, azok környékének kaszálása, a zavaró ágak eltávolítása. Fontos, hogy legyen néhány fedett lesünk is esõs idõ esetére. A bikák megszokott beálló helyeinek közelében több magaslest helyezzünk el, hogy különbözõ széliránynál is megközelíthetõek legyenek. Érdemes a tarvad tartózkodási helyeinek közelében hullott almát kitenni, mert az odavonzza a szarvasokat. Talán a legfontosabb a bõgés elõtt és annak idejére, hogy teljes nyugalmat biztosítsunk a vadnak. Ennek érdekében a fakitermeléseket át kell ütemezni, a területet érintõ utakat a más irányú gépjármû forgalom elõl le kell zárni, és szintén célszerû a vadászatra figyelmeztetõ táblák kihelyezése is. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászati gyakorlat
Augusztus 15-étõl a fõ bõgõhelyeken fel kell függeszteni mindenféle vadászatot, 20-ától pedig rendszeresen figyelni kell a szarvasok mozgását. Alapvetõ követelmény a vadásztatásban résztvevõ gépjármûvek felkészítése és a megfelelõ utánkeresõ kutyákról, kutyásokról való gondoskodás. Amennyiben nincs távmérõnk, készítsünk rövid vázrajzot a tereptárgyak távolságáról, vagy lépjük le magunknak a távolságokat a magaslestõl, hogy néhány dolog milyen távolságra van. Ez nagyon fontos, mert a legtöbb hibázásnak az az oka, hogy rosszul ítéljük meg a bika távolságát. A különbözõ idõjárási tényezõk, fényviszonyok is becsaphatják a távolság-becslésünket, ezért jobb tisztában lenni vele, hogy a vadászterületünkön mi mennyire van a magaslesektõl. Mielõtt a vendéggel vadászni indulnánk, kérdezzük meg, milyen lõszert használ, milyen távolságra van belõve a fegyvere, tetessünk vele próbalövést. Tisztázzuk, hogy tudja-e, hova kell lõnie a bika különbözõ testhelyzeteiben, és beszéljük meg, hogy sebzés esetén kéri-e, hogy a kísérõ helyette lövést tegyen, ha akadály lép fel az ismétléskor. Ez feltételezi, hogy a kísérõnél is legyen fegyver. A kísérõ mindig a vendég elõtt haladjon, a magaslesre is õ menjen fel elsõként, és amikor felért, az idõközben lehullott zörgõ faleveleket távolítsa el. Hagyjuk, hogy a vendég válasszon üléshelyet a biztos lövés érdekében. Ne hagyjuk viszont, hogy a vendég zörögjön, hangoskodjon. A kilépõ bikára minden esetben finoman és nyugodtan hívjuk fel a figyelmét, ne kapkodjunk, ne erõszakoskodjunk. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Az elbírálás után, ha a bika megfelelõ, határozottan, de halkan szólítsuk fel a vendéget a lövésre, semmi esetre se sürgessük, sõt, ha kell, nyugtassuk meg. Bõgõkürt mindig legyen nálunk, hogy a bikát meg tudjuk állítani, vagy ki tudjuk csalni a sûrûbõl. A leadott lövés után figyeljük meg, hogy a vad hogyan jelezte a találatot, mert ennek függvényében utasítjuk ismétlésre vagy várakozásra vendégünket. A kísérõ jegyezze meg, hol látta utoljára a bikát, és pontosan határozza meg a rálövés helyét. Rövid várakozás után közelítsük meg a bika vélt megtalálási helyét, és a vendéget minden esetben engedjük elõre, hogy õ lássa meg elõször az elejtett bikát. Ezt követõen adjunk töretet, helyezzünk utolsó falatot a vad szájába, és hagyjuk örülni, gyönyörködni, fotózni a vendéget. A zsigerelést követõen (igény szerint a vendéget is bevonhatjuk) teljes testtel vigyük be a vadat a vadászházhoz, és ott is készítsünk terítéket. Cserkelni csak olyan vendéggel lehet, aki tud cserkelni és célzóbotról, vagy vállról lõni. Fegyvert, lõszert, kést, távcsövet, szúnyogriasztót és vizet mindig vigyünk magunkkal. Sebzésnél nyugtassuk meg a vendéget, és intézkedjünk a mielõbbi utánkeresésrõl. A kísérõ készítsen vázlatot, hogy hol, hogyan, milyen távolságra állt a vad a rálövéskor, milyen lövést jelzett, merre ment el. Jelölje meg a rálövés helyét, és ügyeljen, hogy ne tapossák össze a vad vélt menekülési útvonalát. A vérebvezetõt két puskás vadász kísérje, a bika menekülési útvonalában lévõ magaslesekre pedig ültessünk jól lövõ, megbízható vadászokat, vagy kísérõvel akár magát a vendéget is. VIDA GÉZA Zalaszentbalázs
Sózott legelõ
A
száraz, vagy nedves szeptembertõl függõen a lédús takarmánnyal (répa, siló, hullott alma, stb.) való etetés komoly jelentõséggel bír a szarvasbikák kézre kerítésében. A takarmányt augusztus elején érdemes kihelyezni és akkor a szarvascsapatok idõben megtalálják, visszajárnak rá, tartják a helyüket. Ha a szarvasok felvették az évtizedek alatt kialakult bõgõhelyeikre kiszórt takarmányt, nem felejtkezhetünk meg a bõgés alatt is a folyamatos pótlásáról. Régebben a rétek kaszálása, a sarjúvágást is beleértve, tisztán tartotta a legelõt. Itt említenék meg egy fortélyt, amit magam is csináltam, régi elõdömtõl, Horváth Jenõtõl tanultam: a rét sóval való bevetése. Ez azt jelenti, hogy kézzel, de nagyobb területen akár mûtrágyaszóróval is bevetjük a rét teljes területét sóval, természetesen nem vastagon. Szívesen legeli a szarvas a besózott rétet.
549
FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS
Vadászati gyakorlat
Reggelente csodálatosan csillognak a sózott harmatcseppek… és jóval tovább elidõznek itt a szarvasok, ami a hajnali ködök miatt nem utolsó szempont. Minden területre igaz, hogy a szarvas vadászatának eredménye nagyban függ a terület zaklatottságától, illetõleg nyugalmától. A Zemplénben és a hegyvidéki területeken akár egész nap is cserkelhetünk bõgõ bikára, hiszen a bikák is keresnek… és kihasználva a terület egyenetlenségeit, a horhosokban, lápákban vezetõ rétegvonalakat követve, jó széllel és takarásban eredményesek lehetünk. Cserkelés közben már többször láttam becsukott szemû, „alvó” bikát bõgni, igaz, hogy a tehenei gondosan õrizték az álmát. A váltók ismerete, a szarvasok ki- és beváltásának vonulási iránya, a dagonyák elhelyezkedése elengedhetetlen követelmény a vadász részérõl. A bõgõkürt, vagy tritoncsiga szintén fontos kellék. Többször kipróbáltam, egy kis „hecceléssel, bíztatással” szóra lehet õket bírni. Hegyvidéken a bõgés helyes irányának megállapítása meghatározó jelentõségû, és akkor sem egyszerû a feladat, ha pontosan tudjuk az irányt, tudnunk kell, hogy a feltételezett hely hogyan közelíthetõ meg. Sokszor láttam visszhangra mozduló vadászt, gyõzködnöm kellett, hogy a bikát valóban megtaláljuk. A meredek, hegyes terepen még fontosabb a nyugodt cserkelés, sõt arra is figyelni kell, hogy egy-egy dombhajlat elõtt tartsunk szusszanásnyi pihenõt, s miután kifújtuk magunkat, csak akkor kukkantsunk be a völgybe. A lõbot használata, a lövés elõtti jó pozíció felvétele ugyancsak sok-sok kellemetlenségtõl kímélheti meg a vadászt és kísérõjét. Én úgy gondolom, hogy a bõgõ szarvas vadászatánál a kísérõ ugyanolyan élményt él át, mint a kísért vadász, csupán annyi a különbség, hogy az i-re nem õ teszi fel a pontot. MESTER ANDRÁS Füzérkomlós
550
Hat évtized tapasztalatai (Dõlt betûkkel Hopp Eszter kommentárjai)
H
a valaki jól meg tudja ítélni a megjelenõ szarvasbikát, ez még önmagában kevés. Nagyon fontos, hogy a vendég valóban vendégnek érezhesse magát, akinek lesik minden kívánságát, s azoknak lehetõleg próbáljunk eleget tenni. Úgy álljunk hozzá, hogy: „a vendégnek mindig igaza van” – sohase mondjunk nemet. (Bár erre is volt példa: egyszer Márkiban egy holland vendég azt mondta a kísérõjének rossz németséggel, hogy õ idõs, szívbeteg ember, nem tud gyalogolni, üljenek fel a lesre. A kísérõ – még rosszabb németséggel – nem értette, hanem azt mondta: ezt a bikát csak a földrõl lehet megközelíteni, menjünk oda. Ezzel sarkon fordult, és elindult. A vendég látva, hogy vagy megy õ is – vagy egyedül marad – utánaeredt és, szerencsére, rövid cserkelés után meg is lõtte a bikát. A vadászházban este aztán nevetve mesélte: ha megértették volna egymást, sohasem ejtette volna el élete bikáját!) Ha nem jön a kiszemelt bika és a vendég egy másik bõgõ bikát akar megnézni, ne mondjuk azt, hogy: „Á, nem érdemes odamenni, az egy kis bika!” – hanem bármi mást. Mondhatjuk például, hogy „jó, de várjunk még tíz percet”, vagy: „rendben, de sajnos rossz a szél, elzavarjuk”, vagy : „jó, de nagyot kell kerülnünk, mert egy igen mély árok van köztünk”, stb. Közben valószínûleg megjön a kifigyelt bika – vagy a vendég letesz a szándékáról, és ha egyik sem, még mindig eldönthetjük, mit tegyünk. Ha a várt bika mégsem lép ki, ne azt mondjuk: „Na, ide se jön semmi!” hanem javasoljunk például rácserkelést. (Közben nagyon hasznos idõnként meg-megtorpanni és hallgatózni, sõt meg is kérdezni: „Hallotta?” Harmadszorra már a vendég is biztosan „hallani fogja” és izgalmakkal éli meg a sétát, még akkor is, ha végül is semmit sem láttak, vagy nem is hallottak. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászati gyakorlat Az ismerõs vendég fogadása is fontos. Legyen megfelelõ személy, aki fogadja, és fel tudja idézni a múlt évi bõgés kellemes és szép perceit, megkérdezi az idei terveket. A terület bemutatására csak új vendég esetében van szükség. A törzsvendég már ismeri az erdõt és szeretne a régi, jól bevált kísérõjével az emlékezetes helyeken – ahol már lõtt valamit – vadászni. A vadászati módok közül leggyakrabban a magasles vagy a cserkelés (de csak rövid távon és lassan!) jöhet szóba. Ha van rá mód és a vendégvadász is alkalmas rá, lovas fogattal is vadásztathatunk. (A barkácsolás ma már egyre ritkábban fordul elõ, mert sajnos nincs megfelelõ ló és kocsis.) A terepjáróval történõ vadászatot lehetõleg kerülni kell, gépkocsit csak a vendég helyszínre szállításához és a vad beszállításához használjunk.
Az új vendéget ügyesen rá kell venni, hogy tegyen próbalövést. Már két lövésbõl megállapíthatjuk, hogyan kezeli a fegyverét, mennyire gyors és pontos. (Elõfordult, hogy a vendégeknek fölajánlottam egy üveg pezsgõt a célba lövéshez, amit a baráti társaságok jó néven vettek … és úgy figyelhettem meg a lõkészségüket, hogy észre sem vették, mert õk „vetélkedtek”.) Már jó elõre minden vendéggel tisztázni kell, mekkora bikát szeretne elejteni.
A kísérõ kiválasztása talán a legfontosabb része a szarvasbika vadászatának. A fõvendéget mindig a legjobb és legügyesebb hivatásos vadász kísérje. Kezdõ vadász lehetõleg csak idõsebb, nagy tapasztalatú – és fõleg nyugodt – kísérõvel menjen ki a területre. A vendég és kísérõ párost mindig a vezetõ jelölje ki, nem jó, és kerülendõ, ha az egyik „szemfüles” kísérõ elkap egy vendéget és eltûnik vele. Fontos szempont az is, hogy egy idõsebb, gyakorlott vadász se kapjon kísérõül egy tapasztalatlan „zöldfülût”.
FOTÓ: POLSTER GABRIELLA
FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN
Ha idõs vadászt – fõleg hölgyet – kísérünk, ne érezzük „szolgaságnak”, hanem udvariasan ajánljuk fel, hogy segítünk vinni a kabátot, esetleg a puskát is. A vadászterület vezetõje mindig tudjon róla, hogy a vendég mikor érkezik és mindig a „házigazda” legyen az elsõ a vadászházban! Mindenképpen legyen ott egy, a vendég nyelvét ismerõ vadászkísérõ, és ne a gondnoknõnek kelljen fogadnia a vendéget. Hét vadászházban vadásztattam, de mindig ott voltam a vendégek fogadásánál! Ha az újonnan érkezõ vadász kiszáll az autójából, egy kis emberismerettel hamar megítélhetjük, milyen vendégünk lesz. Van-e gyakorlata – vagy csak pénze, esetleg pénze és magas beosztása. Persze sokszor ez a kettõ együtt jár...
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
551
FOTÓ: SOMFALVI ERVIN
Vadászati gyakorlat
Olyan 6-8 tagú vadászcsoport is van, akik együtt akarnak vadászni egy 3-4000 hektáros erdõrészben, lehetõleg a vadászház közelében. Az ilyen helyzeteket, ha csak lehet, kerülni kell. A fenitek akadálya elõször is, hogy általában nincs ennyi tapasztalt kísérõ, nincs ennyi gépkocsi, jön a közösködés. Az egyik vendég hallja a másik lövését, ami az õ esélyeit rontja. A kocsit a lestõl távolabb, lehetõleg takarásban állítsuk le, és gyalog közelítsük meg a magaslest. Természetesen egy nagyon öreg, esetleg mozgásában korlátozott vendéget egészen a magaslesig „fuvarozhatunk”. Õt ajánlatos fölsegítenünk a létrán, majd vigyük távolabbra az autót. Ha a szarvasok várhatóan kint vannak már mire odaérünk, akkor elõször a kísérõ óvatoskodjon fel, majd intésére jöjjön a vendég. A lesen kérdezzük meg a vendéget, melyik oldalra akar ülni, és helyezkedjünk el kényelmesen. A lesen általában hosszasan kell ülni és várni – tehát legyen kényelmes az ülõke, legyen hely lábnak, puskának, hátizsáknak, stb. – és még fel is lehessen állni, tehát a megfelelõ magasságban legyen a tetõ. (Sokan azt hiszik, a kényeskedõ vadász akar tetõt a feje fölé – pedig a magasles teteje nem esõ ellen való, hanem a szabadabb mozgást teszi lehetõvé azáltal, hogy vállunk és fejünk nem rajzolódik ki az ég világos hátterében.) („A hosszú méla lesben” idõnként a partnerünkre is vessünk pár pillantást. Megtörtént, hogy a vendéget a nagy figyelésben elnyomta a buzgóság, a kísérõ pedig annyira belemerült az idõközben kilépett bika látványába, illetve annak kiszámításába, hogy hol állítsa meg a bikát, hogy az éppen az ideális helyen torpanjon meg – hogy amikor rábõgött a bikára, az a nem várt esemény történt, hogy alvó vadászvendége a harminc centirõl a fülébe harsogó bõgõhangtól úgy megijedt, hogy az ülésrõl felugorván elõször is beverte a fejét a magasles tetejébe, majd pedig az ugrástól a lába alatt kettétörött fenékdeszkán át függõleges irányban „távozott”… szerencsére, az ijedtségen kívül más baja nem történt.)
552
Akad olyan vadász is, aki tud is meg akar is cserkelni, vele élvezetes és eredményes vadászatot élhetünk át. Ilyenkor a kísérõ megy elõl, és megbeszélt kézjelek alapján állnak meg, indulnak el, netán mozdulatlanul várakoznak. Különösen vigyázni kell a szélirányra. Ha a bika hátszélben áll elõttünk, akkor vele párhuzamosan, tõle 100200 méterre menjünk lassan túl a bikán, és csak akkor forduljunk rá. Veszélyes – de majdnem mindig eredményes módszer. Ha van gyakorlatunk benne, és ismerjük a bõgõ bika hangjait, a megfelelõ idõben és hangon történõ rábõgéssel még közelebb juthatunk hozzá. A fõ szabály cserkeléskor: ne rohanjunk! Nincs semmi értelme, csak a vendéget fárasztjuk ki vele, és ha ilyenkor váratlanul lõnie kell, egész biztosan hibázni fog. Nagyon sok könyv jelent már meg a bõgõkürt használatáról. Szerintem mindenkinek ott helyben kell megtalálni a legjobb módszert. Ahol egy erdõrészben sok bika bõg, ott sokszor nem hívható el a bika a tehén mellõl. Akkor pedig nekünk kell odamennünk. Én a bõgõkürtöt leginkább megközelítéskor használtam, vagy pedig a bika megállítására. A kísérõnél minden esetben legyen fegyver, mert sebzéskor sokszor szükség van rá! Sokan nem tudják elbírálni a megjelent bikát, s addig távcsövezik, míg a bika már majdnem belépett az erdõbe, és ekkor mondják: „gyorsan lõni!” Ha ilyenkor eldördül a lövés, általában fenéken találja a vadat, amit pedig mindenképpen kerülni kell. Jobb elengedni lövés nélkül és ezt meg lehet beszélni a vadásszal. Mint már egyszer hangsúlyoztam, a kísérõ mindig legyen nyugodt, mert ha ideges és sürgeti a vendéget, az is ideges lesz és annak rendszerint hibázás a vége. Nem kell és nem is szabad 150 méternél távolabb álló bikára lövetni, pláne, ha annak csak a nyaka látszik. Csak ha biztos lövésre van kilátás, csak akkor szabad kimondani: "Tessék lõni!". Ha a bika jelzett, netán azonnal össze is esett, azért ne gratuláljunk rögtön, amíg egészen biztosak nem vagyunk a dolgunkban, mert igen kínos lehet, hogy a nagy gratuláció közepette a bikánk „eltûnik”. ( A bátyám lõtt sok-sok évvel ezelõtt egy bikát, s az azonnal összerogyott. Akkori barátnõjét igen fölkavarta az eset, és mi mindnyájan vigasztaltuk Editet. Pár percig. És amikor megfordultunk: üres volt az erdõ! A gerinctüskén talált bika szép csendben felkelt és elment – egy szõrszálat sem találtunk az „elvigasztalt” bikából.) Ha a bika egyértelmûen elesett, hagyjuk a vendéget egyedül a bikájával, amíg mi az utolsó falathoz, illetõleg a törethez való gallyakat összeszedjük, majd kalapunkon átnyújtva a töretet, gratuláljunk a sikeres vadásznak. A bika feltörését csak a feltétlen szükséges mértékben végezzük el – a „hentes”-munkát nem kell a vendégnek végignéznie. Ha a bika – esetleg több is – beérkezett a vadászház elé, fektessük lombbal feldíszített terítékre, és kürtszó mellett tegyük emlékezetessé a szép vadásznapot. HOPP JÓZSEF Lejegyezte: Hopp Eszter MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászati gyakorlat
Ötletek, sáfárkodások bõgésre
FOTÓ: NAGYGYÖRGY
SÁNDOR
M
indenki másképp csinálja! Ahány terület, annyi vendéglátó, mindenkinek megvan a saját kis receptkéje, hogyan kezeli a vadászvendéget. A cél ugyanaz. A vendég elégedetten távozzon, még (bármilyen furcsán is hangzik) akkor is, ha el sem sütötte a puskáját. Mindenkinek lehet rossz napja, de ha az illetõ látja, hogy mindent megtettünk azért, hogy jól érezze magát és az eredmény csupán hajszálon múlott, nem fog csalódottan távozni. Mielõtt még megkezdõdnének a bõgési vadászatok, addigra már a visszaigazolások alapján pontosan tudjuk, hogy melyik idõszakban kivel fogunk vadászni. Megvan a beosztás, a területek felkészültek az eredményes vadásztatáshoz. Biztosítottak a személyi és tárgyi feltételek, jöhetnek a vendégek. A visszajárókkal nincs gond, hiszen évek óta kiismertük szokásaikat, rigolyáikat. Mindig akad azonban új vendég, akirõl semmit sem tudunk. Kissé megkönnyíti a dolgunkat, ha már hallottunk az illetõrõl. Ilyenkor jó, ha kapcsolatba lépünk azokkal a kollégákkal, ahol az illetõ korábban vadászott, hiszen így nagyon sok használható információhoz juthatunk leendõ vendégünkrõl. Várjuk, fogadjuk kellõ tisztelettel, de egyben figyeljük is árgus szemekkel. Valójában mit is? Mozdulatait, a beszédét, felszerelését, stb. Például, ha fiatalosan mozog, tudom, hogy nem okoz gondot a gyalogos cserkelés vagy fel tudok vele menni egy tízméteres magaslesre, be tudom ültetni egy ladikba. Mikor látom, hogy a vendég ilyenekre nem alkalmas (pl. mozgáskorlátozott) ebben az esetben a vadásztatásával kapcsolatos teendõket alaposan át kell gondolni. Továbbmenve, a beszéd is sokat elárul valakirõl. Miképpen nyilatkozik a vadról, a vadászatról. Amikor valaki büszkén meséli, hogy az elõzõ évben miként hajtották ki a bikáját (bõgéskor) egy erdõrészbõl és a rudli után vágtató bikát karikára lõtte, ilyen vendéget ne tartsunk példaképnek. A felszerelés szintén árulkodó. Talán nem tévedek, amikor azt mondom, hogy szívesebben kísérünk olyan öltözetû vendéget, akinek kicsit kopott a kalapja, enyhén fényes a térdén a bõrnadrág és a lóden kabátján is látszik, hogy ültek már rajta, mint az olyant, aki a vadászházban csomagolja ki az útközben vásárolt vadonatúj vadászgúnyáját. A fegyver is sokat elárul a tulajdonosáról. A régi, patinás vendégeknél szinte kivétel nélkül a 8 mm az alsó kaliberhatár, az utánuk jövõ generációnál már hódít a divat. Szívesen használják a gyors magnum kalibereket, ezeket dicsérik lépten-nyomon, de a hátrányaikról fogalmuk sincs. Figyeljünk oda, hogy csak teljesen tiszta, nyílt helyen engedjük õket lõni… különben egy vékony ág vagy egy kukoricaszár miatt keserû élményben lehet részünk. Pályafutásom során eddig egyetlen vendégem volt, aki 243-assal szeretett volna bõgõ bikát lõni. Törvény ide, törvény oda, nem engedtem. A magyar erdõk királya ennél többet érdemel. Nem
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
lett belõle harag, mivel megértette az érvelésem. Úgy tudom, a mai napig is 8x57-es puskával vadászik. Mikor már megérkezett az ismeretlen vendégünk, nem árt, ha a vadászat elõtt próbalövést tetetünk vele. Ez még nem ártott meg senkinek. Olyankor, mikor ezt a vendég maga kéri, sima az ügy. Ellenkezõ esetben ne úgy mondjuk, hogy elõbb lõjön célba, mert addig nem vadászhat, hanem inkább úgy, hogy van kint egy céltábla, és ha gondolja, tegyen rá legalább egy próbalövést. Fûzzük még hozzá, hogy egy vendég a próbalövés elmulasztása miatt hibázott el egy rendkívül érdekes bikát. Erre harapni fog, mint a csuka, még akkor is, ha a történet nem is létezett. Nagyon lényeges, hogy a nálunk megforduló vadászok jól érezzék magukat, jó szájízzel távozzanak és akarjanak visszajönni. Olyankor, amikor kevés a kilátás arra, hogy a vendég terítékhez juthat, akkor is úgy kell irányítani a dolgokat, hogy ezt még meg se sejthesse. Frissen felkavart dagonyát mutatni, vagy bikaszagot éreztetni, nem haladhatja meg egy magyar hivatásos vadász képességeit. Van olyan, hogy ülünk a lesen és mi már tudjuk, nincs esélyünk. Próbáljunk a helyzeten úgy alakítani (mikor a vendég más irányba figyel) ellenkezõ irányba mutatva mondjuk: éppen ott váltott át egy bika, menjünk és próbáljuk becserkelni. Ez egy kicsit változtatni fog a vendég hangulatán és nem kizárt, hogy a látatlan bika ellenére belebotlunk egy másikba. Van olyan vendég, akit a bõgõ bika megpillantására úgy kiver a vadászláz, hogy remeg, mint a kocsonya. Az ilyenekkel legyünk nagyon elõvigyázatosak. Például, van egy jó, beállt, lõhetõ bikánk, akkor a bõgõhely közelében idõben foglaljuk el a leshelyünket. Megérkezik a bika a háremével. Ilyenkor azt mondjuk, hogy ez is jó, de még ne lõjön, mert egy másikat várunk. Mivel van idõnk, azt tanácsoljuk: elzárt puskával nyugodtan célozgassa ezt a bikát. Egész biztosan meg fog nyugodni és abbamarad a remegése. Csak ekkor mondjuk: – „tessék lõni”. Alig van olyan vadász, aki ne szeretne rendellenes agancsú bikát lõni. Ha ilyenünk van, azt az istenért el ne áruljuk, különösen, ha van beállt, lõhetõ bikánk. Amikor ezt terítékre hoztuk, csak akkor hozakodjunk elõ a különlegességgel. A végeredmény aligha lesz kétséges. Nagyon nem mindegy a mai világban, hogy egy vagy pedig két bika ára folyik be a kasszába. Ezért minden praktikát és trükköt ki kell használnunk és a lehetõségeink keretein belül ügyesen kell a bõgõ bikáinkkal sáfárkodnunk. ZILAI JÁNOS karapancsai fõvadász
553
Évezredek bizonyítékai
A szarvasok õsi rejtélye A
hazai gímszarvas ködös múltját nem könnyû kibogozni, és sok minden a mai napig tisztázatlan. Európa nagy részében elterjedt – Skandinávia legészakibb területeit és a Földközi-tenger egyes szigeteit kivéve – de él Észak-Afrikában, Ázsiában is. Rokona, a vapiti Észak-Amerikában is elterjedt. Írországba, Chilébe, Argen-tínába, Ausztráliába és Új-Zélandra betelepítették nemes vadfajunkat, a gímszarvast (Cervus elaphus), így aztán származásuk története mára már meglehetõsen bonyolult. Ennek egyik oka éppen a nagy földrajzi elterjedés következtében kialakult, egymással keresztezõdésre képes alfajok és változatok nagy számában keresendõ. A mai faj eredetileg a nyílt lomboserdei környezetben élt, de napjainkban már megtalálható a hegységek erdeiben, de a lápok területein is. Az Alpokban és Európa északi területein nyaranta az erdõhatárnál is magasabbra merészkedik, míg Skóciában az erdõktõl mentes vidékeken is megél. Szakirodalmi források szerint Európa több területén az ázsiai szika szarvassal, a Cervus nipponnal keresztezõdött helyi változatai is elõfordulnak. Vannak olyan vélemények is, hogy a Kárpátmedencében inkább síkvidéki, semmint hegylakó állatok lehettek, de az alföldi erdõk csökkenésével egyre inkább a dombsági és hegyvidéki erdõket foglalták el. Lovassy az 1927-ben írt tanulmányában még azt is kifejti, hogy tartózkodási területei a nem háborgatott, tisztásokkal tarkázott vagy hegyi rétekkel és gazdasági táblákkal határos terjedelmes erdõségek, ahol kisebb csapatokban élnek. Télre a magas hegységekbõl a védettebb völgyekbe, az õszi vetések közelébe húzódnak. Ahol az erdõ a gímszarvast változatos táplálékkal kellõképpen ellátja, ott a nyílt mezõre ritkán megy ki. Ellenkezõ esetben azonban rendszeresen felkeresi. Az alig egy-kétszáz évre visszatekintõ feljegyzések szerint is a gímszarvas, valamint családjának többi tagja is az egyik leginkább változékony, s a környezetéhez igen sokféleképpen alkalmazkodó faj.
Az elsõ „szarvasok”
A
z õslénytani adatok szerint az óvilági (eurázsiai) szarvasfélék között a legelsõ, agancsokat viselõ fajok körülbelül 17 millió évvel ezelõtt élt Dicrocerus és Heteroprox nemek képviselõi voltak. Õket mintegy 16 millió évvel ezelõtt az Euprox szarvasfaj, egy muntják szarvashoz hasonló, a késõbbi valódi szarvasok monofiletikus, õsi csoportjának tartott lény követte, akiket 7-8 millió évvel ezelõtt, a nagy globális környezetváltozás idején, amikor az egykori szubtrópusi területek eltûnésével kialakult a mérsékeltövi klíma, és kialakult a mai szarvasok közvetlen õsének tekintett, a Cervidae alcsaládba tartozó Eustilocerus elnevezésû faj követett.
554
Cervus acoronatus, a ma hazánkban élõ gímszarvas õse A szarvasok eredetét tisztázni kívánó genetikai vizsgálatok (mitokondriális citokrom) szerint a gímszarvasok (Cervus elaphus) négy, történetileg elkülönült csoportot alkotnak. Az elsõbe hat olyan alfaj tartozik, amelyek nagyrészt a mai Európában és annak peremi és szigeti területein, valamint Észak-Afrikában, Törökországban és Iránban éltek. A második csoport két alfaját Közép-Ázsiában lehet fellelni. A harmadik csoportba tartozik két szibériai alfaj, valamint az észak-amerikai vapiti is. Végül a negyedik csoportot a Kínában és Tibetben elkülönült alfajok alkotják. A mások által végzett hasonló genetikai vizsgálatok szerint a szarvasok õshazája valahol a Kirgizisztán és India északi területei közötti Tarim-medence lehetett, majd innen 7 millió évvel ezelõtt két csoport, egy nyugati (négy alcsoporttal), és egy keleti (három alcsoporttal) alakult ki. A nyugatra vándoroltak a Közel-Keletet, Európát és Afrika északi részét-, a keletre kiterjeszkedõk Kelet- és Dél-kelet-Ázsia, valamint a Bering-szoroson keresztül Észak-Amerika területeit foglalták el. A mai „nyugati” típusú gímszarvasok négy változata között a Boszporusznál éles határ húzható a közel-keleti és a balkáni alfajok között. Úgy tûnik, hogy a Magyarországon ma élõ gímszarvas is a balkáni csoporthoz tartozhat, mert a genetikai vizsgálatok szerint a Kárpátok és az Alpok éles határt jeleznek a balkáni és a nyugat-európai populációk között. Mindezektõl természetesen jól elkülönül a nyugati szarvasok észak-afrikai csoportja. Abban minden õslénykutató és genetikus megegyezik, hogy a Cervus-nak nevezett szarvas elõször 4-5 millió évvel ezelõtt alakult ki, és a mai értelemben vett szarvasagancsot viselõ szarvas, a Cervus elaphus mintegy félmillió éve létezik. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Évezredek bizonyítékai Szarvasok a Kárpát-medencében
neandervölgyi, és a 35-40 ezer évvel ezelõtt Európába bevándorló elsõ „modern” emberek is vadászhattak a gímehéz helyzetben vannak az õslénykutatók, amikor a te- szarvasra. Errõl a gazdag francia- és spanyolországi barrületünkön, vagy éppen az Európában élt egykori szar- langfestmények is tanúskodnak. Talán csak a 18-20 ezer vasok között különbségeket-összefüggéseket keresnek. A tö- évvel ezelõtti eljegesedési csúcs tundrai körülményei köredékes leletekbõl leginkább csak azt tudják megállapítani, zött tûnt el, amikor rövid idõre helyét a rénszarvasok foghogy az adott helyen élt egyfajta szarvas. Mindezen marad- lalták el. Az elmúlt 10-15 ezer évben a globális felmeleványokból kiindulva tudjuk, hogy 3-4 millió évvel ezelõtt gedés hatására kialakult változatos környezeti és növényDél-Magyarországon, Csarnóta környékén már megjelent a zeti körülmények között, a bölénnyel, az õstulokkal és a szarvas valamelyik korai faja. A pleisztocén jégkorszak ele- vaddisznóval együtt a Kárpát-medence emlõsfaunájának jén, 2-2,5 millió évek között élt, és Európa-szerte elterjedt, állandó képviselõje volt. még mindig kistermetû szarvast, a Cervus philisi-t egyaránt Mindezek ellenére a régészeti lelõhelyekrõl elõkerült megtalálták az észak-magyarországi Esztramos-hegy vörös- csontmaradványok alapján a gímszarvas története azonban agyaggal kitöltött karsztüregeiben, és a dunaalmási édesví- mégsem ennyire egyszerû. A kutatók feltételezik, hogy 6zi mészkövek közé települt egykori talajban is. A további 8 ezer évvel ezelõtt a Kárpát-medencében, az Észak-Balegy, másfélmillió évben biztosan élt szarvas a Kárpát-me- kánon és a Duna-völgy vaskapui szakaszán olyan gímszardencében, de hogy milyen, arról nem sokat tudunk. Az ég- vasok éltek, amelyek testmérete mind a nyugatabbi, mind hajlati körülmények, a növényzet még viszonylag állandóan a balkáni állatokét meghaladta. Ezt követõen a csiszolt mérsékeltövi volt. Tény, hogy ebbõl a 2 és 1,5 millió évvel kõkorszakban egy újabb fauna-bevándorlási hullám érte el ezelõtti idõszakból csak nagyon kevés olyan emlõsfajt isme- a Kárpát-medencét, és egy nagyobb testû maraloid rünk, amelyek még napjaink(Cervus elaphus maral) ban is élnének. A kérdés szarvas jelent meg. Ezek megoldásában szinte semmit között megtalálni a sem segítenek a Fejér-megyei Lánycsókról (Baranya Kislángról struccok, tevék, megye) elõkerült legnaõslovak, orrszarvúk, elefántfégyobb, 265 milliméter rólék és más nagytestû szarvaszsa körméretû példányt félék között élt rendkívül ritis. (A késõ neolitikum ka Cervus fajok szórványos mintegy 5 ezer évvel ezcsontmaradványai. Ebben az elõtti agancs leletek róidõszakban, az akkor még inzsa körmérete 200 és 335 kább dögevõ korai emberek milliméter közé esik.) A – akiknek a nyomait EurópáKárpát-medencében az ból ugyan ismerjük, de a elmúlt hatezer évben a Kárpát-medencébõl nem – gímszarvasok testmérete talán nem éppen a szarvast megváltozott. A legnatekintették a legfontosabb vagyobbak a késõ neolitiÕskori szarvas ábrázolás dászzsákmányuknak. A mai kumban, 4-5 ezer évvel gímszarvas, a Cervus elaphus ezelõtt vándoroltak be, õsének, vagy elõdjének leginkább az Európa-szerte elterjedt testméretük a bronzkorban csökkent, majd a rómaiak ideCervus acoronatus fajt tekintik, aminek egyszerû agancsal- jén, kétezer évvel ezelõtt ismét növekedett. Eközben a nekotású példányai Magyarországon is többfelé megtalálhatók. mek közötti méretkülönbség csökkent. A szarvas csontjaA budakalászi édesvízi mészkõben együtt pusztult el az ak- it és agancsát az elmúlt évezredekben sokféleképpen kor meglehetõsen gyakori vízilóval, a Bükkben együtt élt az hasznosították. A sümegi és a tatai õskori tûzkõbányákõz elõdjével, a Capreolus suessenbornensis-sel, a ragadozó ban a szarvasagancsot az értékes vágóeszköz kinyerése érpárduccal, a barlangi medvével és a farkas õsével. A dekében a tûzkõ hasítására kalapácsként használták. A vértesszõlõsi 300-350 ezer évvel ezelõtt élt elõember, vagy a vaskor végi és a rómaiak idejébõl Szakály község környéNeander-völgyi õsember õse feltehetõen már a bölénnyel és kén egy újszülött szarvas kultikus temetésére is van péllovakkal együtt vadászott szarvasra is. da. A gímszarvas, és fõleg annak agancsa a kelta kultúA ma is élõ gímszarvas biológiai faja valószínûleg 250- rában fontos szerepet kapott. A Pákozd melletti telephe300 ezer évvel ezelõtt alakult ki, és az egyre szélsõsége- lyen a szarvasagancsból készült talizmánt az erõ, a bõség sebb, idõnként több ezer évig tartó környezeti változások és a termékenység megõrzése érdekében az emberek a közepette csaknem folyamatosan élt a Kárpát-medencé- nyakukba akasztva viselték. A rómaiak idejében esetenben. Nem volt vetélytárs nélkül, mert gyakran együtt élt ként elõfordulnak szarvasokkal díszített kerámiák és teraz azóta kihalt, nála másfélszer nagyobb óriásszarvassal rakotta szobrocskák is. A szarvas késõbb más kultúrák(Megaloceros), továbbá a jávorszarvassal, az õzzel, és ban is szimbolikus jelentõséget kapott, így az idõnként a dámmal is. A pleisztocén jégkorszak utolsó, aranyszarvas legendárium formájában is. Mi60 és 20 ezer évvel ezelõtti „mamut sztyeppei” ökoszisz- közben a szarvas tisztelete napjainkig megmatémájában is megtalálható, amikor az energiában gazdag radt, a középkortól kezdve egyre inkább a húmagas füvû sztyeppéket mamutok, gyapjas orrszarvúk, sáért, majd az agancsáért vadászták. barlangi medvék és nagytestû ragadozók, barlangi oroszlánok, farkasok és hiénák népesítették be. Ily módon a DR. KORDOS LÁSZLÓ
N
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
555
Vadászat a zenében Bartók Béla
Cantata profana Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testébõl sarjadzott Kilenc szép szál fia. Nem nevelte õket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre: Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni. Az erdõket járta És vadra vadászott Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak, Annyit barangoltak És addig vadásztak, Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszarvasnyomra. Addig nyomozgattak, Utat tévesztettek, Erdõ sûrûjében Szarvasokká lettek: Karcsú szarvasokká váltak Erdõ sûrûjében. Az õ édes apjok Várással nem gyõzte, Fogta a puskáját, Elindult keresni Kilenc szép szál fiát. Reátalált a szép hídra, Hídnál csodaszarvasnyomra. El is jutott hûs forráshoz, Hûs forrásnál szarvasokhoz, Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott. De a legnagyobbik szarvas – Jaj, a legkedvesebb fiú – Szóval imígy felele: „Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tûzünk A szarvunk hegyére És úgy hajigálunk Téged rétrõl rétre, Téged hegyrõl hegyre, S téged hozzávágunk Éles kõsziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!” Az õ édes apjok Hozzájuk így szólott, És híva hívta És õket hívó szóval hívta:
Bartók szarvasai A
szarvas sok nép mitológiájának központi szereplõje. Érdekes, hogy az európai és nyugat-ázsiai népek mondavilágában milyen fontos szerepet kap – miközben az e népek lakóterületén elõforduló többi vadállattal, az õzzel, a vaddisznóval alig találkozunk, és a róka is csak a mesékben bukkan elõ. Még a farkas és a medve kap néha szerepet, de összehasonlíthatatlanul ritkábban. Az egyik legismertebb szarvaslegenda szerint a magyarok õseit egy csodaszarvas vezette el Ázsiából a Kárpát-medencébe. Pontosabban: egy szarvasra vadásztak, azt ûzték. Ebben a típusban a szarvas általában nõnemû: „Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvasgímet”, írja Arany János, utalva rá, hogy a régi magyar nyelvben a „gím” nõstényszarvast jelentett. Az is gyakran elõfordul, hogy a vadászat végén, a célt elérve a szarvasünõ átváltozik, és üldözõje hölgye lesz. A mi csodaszarvasunk csak eltûnik – de ugyanekkor Hunor és Magor szép lányok csoportjára lel, s megházasodva alapítják meg nemzetségüket. Figyelemreméltó, hogy a legendának van valóságalapja, hisz az õsmagyarok valóban Ázsiából vándoroltak a Kárpát-medencébe. A legenda e vándorlásnak az okát próbálta megadni. E pogány eredetmondával szemben a közismert Hubertus-legendában keverednek a keresztényi és a pogány elemek, hisz Hubertus attól jut el a megvilágosodásig és Isten szolgálatáig, hogy egy csodaszarvas jelenik meg elõtte, agancsszárai között a világító kereszttel. Bartók Béla egyik legismertebb mûvének, a Cantata profanának az alapja egy úgynevezett kolinda, azaz román népi ének. A zeneszerzõ erdélyi gyûjtõkörútjain több változatát is följegyezte, valószínûleg 1905-1909 környékén. Bartók az eredeti szövegek alapján maga írta meg a szövegkönyvet, s a kompozícióval 1930ban készült el. A zenekar és a vegyeskar mellett két férfiszólam szerepel benne: a
fiú (tenor) és az apa (bariton). A mûvet csak 1934-ben játszották el a londoni rádióban, a BBC-ben, és az elsõ nyilvános koncert is a brit fõvárosban volt még ugyanebben az évben. Magyarországon csak 1936-ban hangzott föl elõször. Bartók rengeteg kolindát gyûjtött, s ezeket tematikusan csoportokba is rendezte. A világi témájú (esküvõ, születés stb.), a vallási és a bibliai énekek elõtt az elsõ csoportba sorolta a vadászkolindákat. Ezeket tartotta a legõsibbeknek. Bennük általában oroszlán vagy szarvas a fõszereplõ, amely földúlja a falu nyugalmát, vele küzd meg a (vadász)legény, de általában nem fegyverrel, hanem puszta kézzel. Elõfordul, hogy nem öli meg, hanem megkötözve viszi be a faluba. A Cantata profana története egy másik típusba, az úgynevezett átváltozás-kolindába sorolható. A legenda balladaszerû, tömör, ugyanakkor talányos. A szarvassá vált fiúk történetének számos értelmezése létezik. G. Vigolo a „tiltott erdõk” mítoszát látja benne, a fiúk büntetésbõl változnak át, mert tilos földön jártak. Kardos Tibor szerint a történet eredeti, mitologikus jelentése „a természetes bûn, a vadászat”. (Ezzel szembevethetjük, hogy az õsi népek a vadászatot természetes élelemszerzõ tevékenységnek tartották, az elejtett állatoknak a bõrét és a csontjait is felhasználták, nem valószínû, hogy bûnös dolognak tartották volna.) Tóth Aladár viszont csak a régi világtól való elszakadás fájdalmát érzi az átváltozás-történetben. De akadt olyan elemzõ is, aki a román nép eredetmondáját vélte fölfedezni a szarvas-mítoszban. Ennek ellene szól, hogy a román nép „hivatalos” eredetmondájában bölény szerepel, amely valószínûleg a magyar csodaszarvas leképezése. A magyar eredetmonda és Cantata profana története között azonban igen jelentékeny különbségek vannak, ezért nehéz egy tõrõl eredeztetni õket. Az elõbbiben szarvasünõ szerepel, az utóbbiban nagy szarvasbika nyoma. Utóbbiban nincs jelen az üldözés, a valahová elvezetés motívuma. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászat a zenében A Cantata profana különleges jelentõségû alkotás Bartók életmûvében, s nem csak saját értékei miatt. A szöveg utolsó mondata ugyanis, „csak tiszta forrásból”, amely Bartók életmûvének mottójává vált. Felesége, Pásztory Ditta mondta róla, hogy szenvedélyesen szeretett mindent, ami igazi, és gyûlölt mindent, ami mesterkélt.
Agatha Fosset kitûnõ könyvet írt a zeneszerzõ utolsó, Amerikában töltött öt évérõl. Ebben többek között elmeséli a szerzõ, hogy egy farmon nyaraltak, és egyik este elveszett a macskája. Sehol sem találták, pedig egész este keresték. Az éjszaka közepén Bartók azzal ébresztette föl õket, hogy a közeli erdõbõl hallja a macska nyávogását. Senki más nem hallott semmit, de a zeneszerzõ a sötétben magabiztosan egy nagy fa alá vezette õket, amelyen ott kuporgott az elveszett állat. A cica nem sokkal késõbb Bartók szobájának sarkába hordta be a kölykeit. A magába forduló mûvészt egyáltalán nem zavarta a társbérlet. – Mindössze két vagy három napja költöztek ide, de bízvást kijelenthetem, hogy már jól értek a nyelvükön – magyarázta lelkesen. – Ahhoz persze, hogy MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
beszélni tudjak velük, egy kicsit hosszabb idõ kellene. Tiszta torokhangon beszél, és bárcsak két-három alaphangja van, de ezeket módosítani tudja aszerint, hogy a kicsinyei részérõl milyen választ vagy viselkedést tapasztal. A figyelmeztetõ hangja különösen érdekes, vészes feszültségûvé sûrûsödik, ha a kiscicák nem engedelmeskednek. A hívó-témája a legegyszerûbb, az csak két hangból áll, a második egy oktávval magasabb az elsõnél, néha lágyabb, néha hangosabb, de mindig ugyanaz. – S oly pontosan utánozta ezt a kedves hangot, hogy az egyik alvó cica lassan kimozdult a sarokból s tett egypár bizonytalan közeledõ lépést. – Madarakat is tudok hívogatni – folytatta Bartók. – Ha mint Kipling Mauglija a dzsungelben lelném magam, a nyelvek iránt fogékony fülem megmentené az életemet is. A zeneszerzõi fül bravúrjainál nekünk, vadászoknak érdekesebb, izgatóbb a legenda, s az általa keltett kétségek. Akarunk-e egyáltalán szántani-vetni, csordát õrizni? Mértéktelen vadûzésünk nem változtat-e minket is vaddá? Nem szakít-e el családunktól? S végül boldogabbak, teljesebbek leszünk-e, ha lábunk csak a puha avart tapodja, s szájunk nem iszik másból, csak tiszta forrásból? MÁROK TAMÁS
Irodalom: Agathe Fosset: Bartók Amerikában (Zenemûkiadó Vállalat, Bp. 1960.) Tallián Tibor: Cantata profana – az átmenet mítosza (Magvetõ Kiadó Bp. 1983.) Kárpáti János tanulmánya a Hungaroton Bartók-összkiadásának kísérõfüzetében.
„Édes szeretteim, Kedves gyermekeim, Gyertek, gyertek haza, Gyertek vélem haza, Jó anyátok vár már! Jöjjetek ti vélem A jó anyátokhoz, A ti jó anyátok Várva vár magához. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve. Az asztalon serleg, Anyátok kesereg. – Serleg teli borral, Jó anyátok gonddal. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve…” A legnagyobb szarvas – Legkedvesebb fiú – Szóval felelvén Hozzá imígy szóla: „Kedves édes apánk, Te csak eridj haza A mi édes jó anyánkhoz! De mi nem megyünk! De mi nem megyünk: Mert a mi szarvunk Ajtón ne nem térhet, Csak betér völgyekbe. A mi karcsú testünk Gunyában nem járhat, Csak járhat lombok közt. Karcsu lábunk nem lép Tûzhely hamujába, Csak puha avarba. A mi szájunk többé Nem iszik pohárból, Csak hûvös forrásból.” Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Nem nevelte õket Csak erdõket járni, Csak vadat vadászni, És addig-addig Vadászgattak addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdõben. És az õ szarvuk Ajtón be nem térhet, Csak betér völgyekbe. A karcsú testük Gunyában nem járhat, Csak járhat lombok közt. A lábuk nem lép Tûzhely hamujába, Csak a puha avarba. A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból.
Irodalom
A Triton-csiga SÁRY GYULA
A
meleg tengerek lakója ez a puhatestû állat, a „ház” egykori lakója. Ragadozó, tengeri ugorkát és csillagokat fogyaszt. Sérülékenysége miatt hatalmas, húsz-harminc centiméter hosszú, szabályos körte alakú házat épít rendkívül kemény, porcelánszerû anyagból. Külseje fényes, sima, finoman márványozott. A ház több, egyre fogyatkozó átmérõjû járatból áll. A bemenet, mint a kürtõk szája, öblös, fala is finomabb, mint a tekervényeké. Felszíne teljesen sima, áttetszõ, drága fritt, kínai porcelánt utánoz. A csúcsán zárt. Sajátos nevét egykor onnan kapta, hogy Poseidont, a tengeristent, aki háromágú szigonyával igazgatja a végtelen tengereket, a mitológia szerint ilyen csigakürtös lények kísérik. Egyik fajuk, a Keleti-tengerben lakó Buccinum undatum, nevében meglelhetjük a kürt szót, mert a római kürtöst bucinatornak hívták. Õsük Triton isten, akitõl nevük ered, Poseidon és Amphitrité istennõ leszármazottja, és azok palotájában lakik. Triton isten házanépe a tritonok. Kürtjük, amivel játszanak, és jeleket adnak le, a Triton kürt. Ez a kagylóhéj, a tengerzúgás megszemélyesítõje, csak bele kell fülelni. Botticelli és Raffaello képeken gyakran látható, sõt a Doge-palota freskóin is. Õsidõktõl tudott, hogy kitûnõ rezonátor. Míg Szegeden orvoskodtam, gyakori vendég voltam dr. Trogmayer Ottónál, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójánál. Baráti kapcsolatunk odáig jutott, hogy szarvasbõgésen is részt vett velem, az élmény kedvéért. Jókat beszélgetve, gyakran múlattuk az idõt, miközben mutogatta ásatásai eredményeit. A karcolt, korongozott edények romjait, kis bronzdarabokat, rozsdás nyílhegyet. A sok furcsaság között érdekesebb is akadt, mint a cserepek. Engem megragadott egy csillogó, nagy csigaház látványa. Szépségével kitûnt a halomból. Kézbevettem, forgattam, tengerzúgásra fülelve belehallgattam. Triton-csiga, mondta Õ, barátom hozta valamelyik melegtengerbõl. Ó, hát ezzel lehet becsapni a szarvasokat, így én. Neked adom, tudom, hogy esz a fene a vadászatért, folytatta mély, mackósan dörmögõ orgánumán. Ott akkor, kezembõl többet ki sem adva õriztem, majd elhoztam bakonyi hazámba. Ez a vidám görög mítoszt magában megtestesítõ tárgy segített terítékre hozni több, hatalmas szarvasbikát. Már csak alkalmassá alakítása hiányzott. Elõször befúvónyílást kellett rajtra készíteni. A kürtösök ezt eltorzított német szóval mustoklinak hívják. Az eredeti szó, Mundsteckel, azaz szájrész. Ehhez le kellett fûrészelnem a körtealak végét akkorára, hogy kényelmesen lehessen bele levegõt fújni, dagadó pofával és lehetõleg a torok mélyérõl. Elnézést a „dagadó pofa” kifejezésért, de benne van az eredeti latin kürtös szóban, mert a bucinátor, aki a „pofájával” dolgozik. A csigaház olyan kemény volt, hogy az acél fûrészlap szinte szikrázott. Aztán finom fémreszelõvel lesimítottam a nyílást. Immár tökéletes volt, de még mindig hiányzott róla valami. Gyerekkori „másodanyám”, Horváth néni erõs, zöld katonavászonból varrt egy tokot, bõven kitapétázva vattával, nehogy használat közben koccanjon. Kapott az én kürtöm
558
átvethetõ hordszíjat is, és jöhetett a fõpróba. Az Agártetõ, a Bakony utolsó, magas nyúlványa volt a hely, annak is déli oldala, ahol új „hangszeremmel” debütáltam. A vadásztanyánkon reggel négy órakor ébredtem. Azonnal kimentem az ajtó elé fülelni. Aztán a belsõ mocorgásból megtudtam, V. Feri és H. Kacsi – két társam, akik szintén szerencséjüket akarták próbára tenni – kiosontak utánam. Most már együtt hallgattuk az egyre gyakrabban felharsanó bõgéseket. Sok bika bõgött, úgyhogy szépen elosztoztunk rajtuk. Én a déli, hegyesdi oldalt választottam, arra gondolva, a legközelebbi mezõgazdasági földek felõl várható a bikák érkezése. Aztán beöltöztem. Fontossági sorrendben vettem magamhoz a csõre töltött, biztosított vadászfegyvert, keresõtávcsövet és az új szerzeményt, a csigát. Keleti volt a légáramlás, harmat illatú volt a hajnal, már csak fáradtan húzták a tücskök õszi dalukat. Még csillagos volt a Keleten alig vörösödõ ég. Az elsõ néhány száz métert sötétben botorkáltam, csak a kitaposott ösvény vezette lábaimat. A bokrok akkor kaptak formát, amikor a nyiladékra értem. Annak iránya éppen keresztezte utamat, mert ez vezetett le délnek, az oldalak szálasaiba. Most már zengett az erdõ. Ekkora kardalt talán még nem is hallottam. Amikor a hegyél rétegvonalába értem, akkor bömbölt a leghangosabban, nagyon mélyen, nagyon megfontoltan egy bika. Közelébõl több másik hang is hallatszott. A mellékbikák, gondoltam, a mélyhangú a csapat ura lehet. Megkezdtem a nyiladékon a lecserkészést hozzájuk, mert lejtõje meredek volt és egy kaszkádszerû mélyedés felé ereszkedett, amiben az állandó dagonyájú Gilicés-tó vize csillogott. A tocsogást is hallottam, a szarvasok hangja onnan érkezett. A nehéz terepen nehéz lett volna hangtalanul a közelükbe jutni, hát sajnos észre is vettek. Azt ma sem sejtem, a zörgõ szarvasok mibõl állapítják meg, hogy az új neszezést nem fajtatárs, hanem lopakodó ember okozza? A bika bõgött néhányat, de csak akkor láttam meg, amikor a keleti oldal szálasába beterelte a háremét és utánuk ballagott himbálózó agancsával. Azt még volt idõm felmérni, hogy hatalmas testû állat, vastag, kevés ágú aganccsal. Aztán eltûntek, de ballagva. Most vettem elõ a csigát. Belemordultam, és mit tesz isten, megjött a válasz! A csapat megállt, legalább is a bika, mert néhány dühös strófát egymás fejéhez vágni volt idõnk. Aztán elhallgatott, de néhány perc múlva távolodó bõgését újra hallottam. Igyekeztem utánuk, mindig a szélre figyelve. A követés rendkívül izgalmas volt, mert megfigyeltem, hogy a fiatal keresõk hogyan jönnek-mennek a csapat nyomában. Monostorapáti felett értem utol õket, ahol beálltak a bõ aljnövényzet közé, egy kis emelkedõ tetején. Megkezdõdött megint feleselésünk, aminek a vége az lett, bikám türelme elfogyott és fergeteges gyorsasággal indult el felém. Egy vastag fa törzse mögött rejtõzve vártam. Amikor tisztásabb helyre ért, gyanút fogott, mert elkanyarodva oldalát mutatta. A lapocka közepére célozva lõttem. Térdre rogyott, majd lábra kapva, ám láthatóan betegen elballagott. Utána küldött második golyóm MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Irodalom nem tudom hová, talán az égbe ment. Aztán eltûnt elõlem. Egy hétig kerestük, mert vérzett, sebet kapott, de a kutyák sem találták. Bõ hét múlva, riglizéskor, egyik vadásztársunk fekve meglelte, és belelõtt két golyót a sörétesébõl, majd lelkendezve rohant, hogy bikát lõtt. Bikát az igaz, de döglöttet. Nem vette észre, hogy már büdös. Golyóm a lapocka közepén ment be, és nem döntötte le azonnal. A rálövés helyétõl több száz méterre feküdt el. (Az eset után, író barátomnak elmeséltem a történteket, aki A bakonyi szultán halála címen közreadta. Volt írásában fiatal doktor, öreg bika, felsorolva minden erdei növény és fafaj, amiket csak tartalmaz egy erdei lexikon. A bika lábával kaparta a talajt, agancsa ágbogával szórta az avart. Csodálatos, hangulatos díszletet hozott össze az eset köré, a jó Koroda Miklós barátom. Valódi volt a történet, de nem igaz. Vadászelbeszélés, szépirodalmi túlzásokkal, operettfigurákkal, mûerdõben.) Már arra a napra befejeztem a soknapos kínlódást, hogy egy jó bikára leljek. Az erdõ azonban hajthatatlan maradt, és nem segített. A feltáró úton baktattam kedvetlenül, arcom törölgetve a kocsim felé a Szeder-kút nevû erdõrészben. Ott akkor fiatal vágás rendkívül sûrû bokrai védték a vadat. Tudták ezt õk is, mert rendre behúzódtak nappali pihenésre. Néhány ösvény vezetett be, amit tisztításkor vágtak az erdei munkások. Nem hagyott az ördög békében, mert dacára döglésig kimerültségemnek, csurom vizesre izzadt ruhámnak, az egyik ösvénynél kevés gondolkodás után, csak azért is, betértem a bokrok közé. Csendben óvatoskodtam emelkedõnek fel, egy sziklás-görgeteges hely felé, melynek iszalagos sûrûje legalább disznót mindig bújtatott. Ez a görgeteg, mint kis sziget emelkedett ki a kusza bokrok között, és kezdett gyanús lenni a tehénszag. Oldalamról elõkotortam a csigát, számhoz emeltem, és egyetlen egyet böffentem vele. Hogy a csiga hangja, vagy a bokrok okozta zaj volt-e árulóm, nem tudom. Amikor elvettem számtól a hívót, már négy-öt tehénfej tájékozódó füle fordult felém, a görgeteges tövébõl. Aztán bekövetkezett, amit úgy vártam: a tehenek elõtt felemelkedett egy koronás, érett bika. Hasától felfelé teljesen szabadon állt. Lapockára lõttem, pontosan emlékezem. Jó helyre ment a golyó, most már azt is tudom. Azonban akkor csak azt láttam, bikám, mint a szélvész rúgtat fel az emelkedõre. A tetõn, mint Nagy Péter cár szobra talapzatán, Péterváron, megállt, de csattant a második lövés, és a koronás király a mélybe zuhant. Ebbõl az agancsból csak törmelék maradt, volt az elsõ gondolatom. Aztán amikor hozzámentem, láttam, hogy épen megúszta. A második lövés a fejét oldalról érte. Állkapocs izületét roncsolta szét a lövedék, de jutott az agyalapi résznek is ólom és köpenydarab. Triton-csigám most már csak szobadísz. A tokjából kihúzva, azon, mint párnán fekszik. Csillog, ha a napfény MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
kósza sugara rátéved. Szememmel cirógatom, hiszen a tárgyak életünk részeivé válnak. Vizuális típus vagyok, mondják, minden képpé változik bennem. De nemcsak az emlékek élnek bennem így, elõre képekben tervezem meg a napomat. Szinte látom, mit, hogyan fogok megtenni. Mozgóképszerûen. Amikor madárodúkat készítettem, szegrõl-szegre láttam magam elõtt munkám végeredményét. Így vagyok a vadászat megtervezésével is. De képi kötödés fûz vadászfelszerelésemhez is. Magam elõtt látom csigám minden mintáját, fegyverem összekarcolt tusát, késemet és sorolhatnám. Ellopták tõlem besurranó tolvajok a kézi fúrógépet, csiszolót, hozzávalókat. Szinte kezemmel érzem, és lelki szemeimmel látom ezeket a hozzám nõtt tárgyakat. Mégis. Egy reggel, sokhetes töprengés után végre meggyõztem magam, hogy sem korom miatt, sem lehetõségeim kimerülése okán, már nem fogok szabadon cserkészve bikára vadászni, döntöttem. Kínzó napok eredménye volt ez a döntés. Bementem a vadászboltba és eladásra felajánlottam a magyar szürke marha szarvából készült bõgõkürtömet, és a kedves triton-csigámat is. Kedves Poseidon, és ti, szeretett görög isteneim! Egyszer már imádkoztam Hozzátok. Most elnézéseteket kérem. Nem akarom, hogy az Olimposziak, és tritonkürtös kísérõid nehezteljenek rám. Magyarázd meg nékik, nálunk az emberi sors olyan, hogy aki tõlünk elmegy, az itt kell hagyjon mindent, amitõl élete szebbé, tartalmasabbá vált. Ha nem vadász kezébe kerül, akkor már semmilyen más hivatása nem lesz, minthogy iskolai természettudományi gyûjteményben porosodjon. Hogy ott bámulják, együtt spirituszba tett varangyos békákkal. Ezt nem kívánhatjátok! Ennél egy Triton nemesebb sorsot érdemel! Ahogy a bikának megadjuk az utolsó falatot, neki is adjunk utolsó lehetõséget, zöld erdõkben járni, ahol szintén istenekkel találkozhat, Pánnal és Dianával. Hallgathatja a madárdalt, és utánozhatja vágyódó bikák szavát. Fülelheti a csobogó, csilingelõ források hangját, futó vizükkel küldheti üzenetét a tengereknek. A végtelen óceánoknak és azok lakóinak, akiktõl elrabolták. Innen, a kis Pannon-tenger, a Balaton partjáról, ahol csak apró rokonai élnek. És mint mindenhol, itt nálunk is fellelhetõ a huncut Pán, sípjaival. Õ, a másik hangszeres. Együtt zenélhetnek az erdei nimfáknak, vagy riogathatják õket. Õk a borongó Bakony-erdõt is lakják. Ez csak vonzóbb sors? Hát, béke veletek, Evoe!
559
Vadászok, vadászotthonok
Szenvedély és belsõ rend A stílus maga az ember. Ez az axióma állítólag Párizsból indult világhódító útjára, valamikor a XVIII. században. Stílus alatt akkor szinte kizárólag az öltözködés, a megjelenés milyenségét értették. Ám ez a szó a nyelvezet, az írás- és kifejezésmód, a beszédmodor, sõt a viselkedés, a magatartás, az életvitel milyenségére is utal. Az iskolákban is tanítanak stílustant. Csakhogy élõ, eleven példák, azaz példaképek nélkül ez a sajátos „tudomány” elsajátíthatatlan…
FOTÓK: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ
– Az én elsõ példaképem a magyartanárom, Szomolányi József tanár úr volt a rákospalotai gimnáziumban. Az irodalom segítségével megértette velünk, hogy beszélni, mondani valamit éppen olyan felelõsség, mint cselekedni. Aztán a pécsi egyetemen Környey István professzor a világ-
hoz való viszony, a tudományos igényesség és felelõsségvállalás tekintetében szabott irányt az életemnek. A természethez, az erdõhöz, a vadászathoz feleségem révén jutottam közel. Apósom, Kõnig Tibor ugyanis Kaszón volt erdész-vadász. De a tágabb rokonsághoz tartozott Pitonyák János is, akit Hohenlohe herceg az 1910-es években Javorináról hozott magával Kaszóra. Az elsõ – akkor még puska nélküli – vadászutamat vele tettem meg az õszi erdõn. Tõle tanultam, hogy a vadászatnak (is) meg kell adni a módját. Nyugodtan mondhatom, hogy õ is tanárom volt. Még a betegágyán is történeteket mesélt, melyek kivétel nélkül mindig tanulsággal, erkölcsi intelemmel zárultak…
560
Dr. Kopa János vendégei vagyunk Kaposváron. Dr. Kopa orvos, idegsebész, címzetes egyetemi tanár, az idegsebészeti mikro-sebészet hazai úttörõje, az agykamrai vérzéstípusok leírója, kezelésük meghatározója, számos új gerincmûtét hazai bevezetésének kezdeményezõje. A koloniál bútorokkal berendezett, trófeákkal, kortárs festõk képeivel és igényes mütyürkék sokaságával díszített szép lakás kifinomult stílusérzékrõl tanúskodik, ám a stílus, mint téma mégsem ennek okán került most szóba. Dr. Kopa János „Magyar vadászati szó- és szokásgyûjtemény” címmel néhány évvel ezelõtt érdekes és hasznos könyvecskét jelentetett meg. Egyebek mellett azért, mert – mint azt az elõszóban írja – a szép, stílusos magyar beszéd által a közérzetünk is jobb lesz… – És jobb lett? – A mai tempó, a felgyorsult élet a beszédstílusunknak sem kedvez. Romlik a hangzás, romlik a nyelv. Egyre több ember számára csak az számít értéknek, aminek ára van, ami megvásárolható. Ismerek olyan új vadászt, akinek már tizenhárom puskája van, de azt aligha tudja megmondani, hogy mi az a pamacstoll… – Kékessy László „A magyar vadász kézikönyve” címû szógyûjteményében már nyolcvanegynéhány évvel ezelõtt azt írta, hogy „a vadász szakkifejezések használatában óriási káosz van…” – Sok évvel ezelõtt kacsázni mentünk a sógorommal a Balaton partjára. Hajnal volt, a récék a vízen ülve beszélgettek. Sógorom megállt, intett, hogy figyeljek, s azt kérdezte, hallom-e, hogy retyikülnek…? Megkapott ennek a szónak a szépsége, megjelenítõ ereje. Akkor és ott gondoltam elõször arra, hogy össze kellene szedni, új életre kellene kelteni a vadászattal kapcsolatos régi, szép, ám már-már teljesen elfelejtett magyar szavainkat. A magyar vadásznyelvet mindmáig a német szakszavak „tükörfordításai” uralják… A hetvenegy éves Kopa János vadászmúltja éppen harmincegy évre tekint vissza. Szép otthona egy igényes kivitelezésû, az 1940-es években épült társasház második emeletén található. A tulajdonképpeni vadász-szoba egyben dolgozószoba is. Itt, ennek a szobának a polcain egymás mellett sorakoznak a vadász-könyvek és a legfontosabb orvosi szakkönyvek. Ám az íróasztalt egy Rodinalbum uralja. Különös, már-már személyes kapcsolat ez a MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Vadászok, vadászotthonok nagy francia impresszionistával. A leghíresebb Rodin-szobor, „A gondolkodó” másolata a nappali dísze. Dr. Kopa a párizsi Rodin-múzeumba is elzarándokolt… – Vajon min gondolkodik „A gondolkodó” itt, a trófeák alatt? – Talán a szenvedély hatalmán. Rodin ugyanis a szenvedélyek embere volt. Mûveiben egyszerre van jelen a realizmus és a romantika… – Mint ahogy a vadászatban is… – A szenvedélyrõl sok embernek csak az önpusztítás jut az eszébe. Pedig van alkotó, építõ, boldogító szenvedély is. Szenvedély nélkül nem lehet vadászni, mint ahogy gyógyítani se lehet eredményesen… – Valahol azt olvastam: a szenvedély tulajdonképpen egy út, amely az öröm és a kiteljesedés felé vezet… – Igen, bár ez az út azért nem veszélytelen. Elragadhatja az embert – mondja dr. Kopa János. – A vadászat a szabadság érzésével ajándékoz meg. De mint semmi se, úgy ez a szabadság se lehet parttalan. A szenvedélyt az erkölcsnek és a belsõ rendnek kell ellensúlyoznia… Dr. Kopa Jánosnak hétköznapinak nevezhetõ szenvedélyei is vannak. Ilyen például a régi tárgyak iránti vonzalma, vagy a vásári és bazári kutakodás, a játékos szellemi párbajként megélt alkudozás. Az íróasztal egyik dísze egy réz hamutartó, mely egy szarvastehén nyomát mintázza. Vásári szerzemény. Mint ahogy azoknak az apró kis
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
szobroknak a többsége is, melyek a szekrények polcain és tetején sorakoznak, de van vadászkés és vadászmotívumos ónedény gyûjteménye is. Számba vesszük a trófeákat. A legderekabb szarvasagancs közel tíz kilós. A legnehezebb körülmények között, a legtöbb testi szenvedés árán birtokba vett vad az oroszországi fajdkakas. A leginkább óhajtott és sokáig elérhetetlennek vélt vadfaj a nagy kudu. Az afrikai vadászat a család összefogásával valósult meg, a hatvanadik születésnapja alkalmából. Ám a nagy kudu szarva meglehetõsen kicsi, ráadásul az egyik szarvvég törött is, mégis azért a fõhely illeti. Van néhány tisztes dámlapát, sõt zerge és mormota is. A legkedvesebb „trófea” azonban mégis egy õzgida fejpreparátuma. Ez azért már bõvebb magyarázatot kíván… – Ágnes lányom hét vagy nyolc éves lehetett, amikor eljött velem egy vadászatra. Cserkeltünk, gyönyörködtünk az erdõben, vadat is láttunk, lõhelyzet azonban nem adódott. Láttam, hogy ez nagy csalódás a számára. Ezért, végül meglõttem egy õzgidát. Kislányom részt követelt a cipelésébõl és ragaszkodott hozzá, hogy az õz „ne múljon el nyomtalanul”. Ki kellett preparáltatni a fejét. Ez a becses „trófea” most is ott van az elõszobánkban. A kislányból három gyermekes családanya lett, és meglehetõsen messze került a szülõi házból. Ám ha hazajönnek, most már az unokák szeretgetik és simogatják „anyuka õzgidáját”… – És a legkülönösebb vadászemlék? – Az a fiammal kapcsolatos. Együtt szalonkáztunk. Már-már teljesen beesteledett. Elindultunk egymás felé, amikor váratlanul meghallottam a szalonkák pisszegését. Egy cvikk közeledett cikázva. Gyors mozdulattal odalõttem, és az egyik szalonka röpte azonnal meg is tört. A lövésre a fiam is odafordult és õ is menten lõtt. Az õ lövése is talált … így lõttünk együtt – ha nem is igazit, de „dublét”! Ráadásul ez volt a fiam elsõ szalonkája. Ketten voltunk az erdõben, családi meghittségben adtuk meg a végtisztességet a felvett madaraknak. Zoltán ma már elismert orvos és „világjárt” vadász, ám ezt az estét, élete elsõ szalonkáját még máig is gyakran emlegeti. Különös, erõs kapocs kettõnk között ez az emlék… Dr. Kopa János magatartáskutatással is foglalkozott. Magatartásunk – stílusunk – a konkrét helyzetekhez való alkalmazkodóképességünkrõl tanúskodik, ugyanakkor az egyéniségünk mélyén megbúvó személyiségjegyeinkrõl is sok mindent elmond. Vannak helyzetek, cselekvési formák, amikor a lehetõ legkendõzetlenebbül jut kifejezésre énünk milyensége. Ilyen a vadászat is. – Végül is hogyan hat ránk a vadászat? Jobbak leszünk általa? Vagy éppen fordítva? – Embere és környezete válogatja. Az biztos, hogy az alapvetõ jellemvonások vadászat közben felerõsödve törnek a felszínre. Ebbõl a környezet és maga a vadász is levonhat bizonyos tanulságokat. Ha elég erõs a jellem és annak erkölcsi alapja, akkor ezek „jelzések” pozitív irányba hatnak… BÉKÉS SÁNDOR
561
Aktuális
Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenye
A gyõztes
A versenyzõk
Zsákolás
Pillanatképek a versenyrõl
562
A
z OMVK elnökségének döntése alapján ez évben a Csongrád megyei vadászkamara rendezhette a hivatásos vadászok országos szakmai versenyét, amelyre augusztus 3-4-ikén, Ópusztaszeren került sor. Kasper Attila, a Vízügyi Vadásztársaság vadászmesterének ötlete alapján valósulhatott meg az igazán komoly felkészülést igénylõ vetélkedõ. A rendezõk elsõdleges célja az volt, hogy életszerû körülmények között folyjon a megmérettetés, éppen ezért némiképpen változtattak az elmúlt évek gyakorlatán, így egy kifogástalanul elõkészített pályán, a vadászterületen, terepi körülmények között tehették próbára önmagukat a versenyzõk, akik csodálatos környezetbõl, az Ópusztaszeri Erdei Vendégházból indultak neki a fárasztó erõpróbának. A versenyzõknek elõször egy százkérdéses tesztlapot kellett kitölteniük, majd lövészetben, felismerésekben, trófeabírálatban és különféle ügyességi feladatokban kellett számot adniuk tudásukról, szakmai felkészültségükrõl, hozzáértésükrõl, rátermettségükrõl. A „területellenõrzés” során tíz-tíz kürtjelet, vadnyomot, hullatékot, tojást, madárhangot, valamint harminc fás szárú, húsz darab lágyszárú növényt, és ugyanennyi rovart MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Aktuális „Mindemellett a vadászat magasb gyönyöre abban rejtõzvén, hogy az annak gyakorlatában való tökély elérhetetlen” (Cserszilvásy Ákos) kellett felismerniük, sõt – a valóságossal megegyezõ módon – igazoltatást is kellett végezniük. Az ügyességi feladatok során takarmány-elõkészítést (zsákolást) és egy terepjárón kerékcserét kellett végrehajtaniuk, az egyik versenyszám pedig sózókészítés volt. Akinek kedve volt, és idejébõl is futotta, pluszpontokért lószerszámozást, és -befogást is végezhetett. A trófeabírálaton öt gím, három dám, két muflon és tíz õz távolságát, trófeasúlyát (csigahosszát) kellett megbecsülni, meghatározni azok korcsoportját és megállapítani a lõhetõségét. A koraestébe nyúló értékelésen és eredményhirdetésen kiderült, hogy a fanfárok idén újra Szabó Tamást – a tavalyi gyõztest – köszöntik. A Csongrád megyei versenyzõ ezzel megvédte elõzõ évi elsõségét, és elnyerte az igen megtisztelõ „Év hivatásos vadásza 2006.” címet. Második helyen Hajzer Szabolcs (SzabolcsSzatmár-Bereg megye) végzett, a harmadik helyet pedig Bándi Attila (Nógrád megye) szerezte meg. A bajnok egy dámbika elejtésének lehetõségét nyerte a DALERD Zrt. területén, ezenkívül Bede Péter vadászfestõ egyik remekmûvét is hazavihette. Figyelmes gesztus volt a megyei vadászkamara elnökségének részérõl, hogy a következõ esztendõre mind a 21 résztvevõ számára elõfizették a versenyt is támogató Magyar VADÁSZLAP-ot. A vetélkedést követõ rövid értékelés során elhangzott, hogy egy erõt próbáló versenyen vannak túl a megyék legkiválóbb hivatásos vadászai, akiknek szakmai fejlõdését megfelelõképpen szolgálta ez a remekül elõkészített országos verseny. Kép és szöveg: Mészáros György MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
A segítõk
Verseny közben...
Eredményhirdetésre várva
563
Aktuális
Az NFA közleménye – kommentárral Hosszú hónapok óta vártuk, hogy megszülessen ez a közlemény, egyértelmûvé váljon, hogy a magyar állam tulajdonában lévõ földterületeket a földtulajdonosi gyûléseken ki és hogyan fogja képviselni. Valljuk meg, nehéz szülés volt… és ami a „világra jött”, meglehetõsen érdekes álláspontot képvisel, ezért nem tudunk eltekinteni attól, hogy – más betûkkel szedve – kommentáljuk. A Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet tudomásunk szerint nem hatóság, mégis megpróbál hatóságként viselkedni.
Mi köze van ehhez az NFA-nak? A hasznosításról 50 százalék + 1 szavazattal majd a földtulajdonosi gyûlés fog dönteni, ezt a kezdeményezõk elõre nem borítékolhatják.
A 10 éves, 1997-tõl indult vadászati hasznosítási ciklus 2007. március 1-jén befejezõdik. Az új vadászterület határok kialakításának földtulajdonosi kezdeményezései elindultak. A Magyar Állam tulajdonában álló és a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet (NFA) tulajdonosi joggyakorlásában levõ termõföld vagyonhoz kapcsolódó vadászati jog hasznosításáról az NFA a következõ tájékoztatót teszi közzé:
9. nyilatkozatot arról, hogy elfogadják az NFA hasznosítási díjtételeit,
1. Az NFA vagyoni köréhez tartozó termõföldterületekhez kapcsolódó vadászati jog hasznosításával, gyakorlásával, a vadászterületek határkijelölésével kapcsolatos eljárásokban a földtulajdonosi közösségeknek (továbbiakban: ftk.) a kérelmeiket az NFA területileg illetékes megye irodájához kell benyújtaniuk. 2. A kérelemnek tartalmaznia kell: 1. az ftk. hirdetményét, vagy annak tervezetét, Hogy megismerhessék, mire készülnek a földtulajdonosok? Megtehetné ezt, ha – igazolva az állami tulajdont – képviseli magát a földtulajdonosi gyûlésen. A hirdetmények kihelyezését a törvény és végrehajtási rendelete szabályozza… de nincs benne az NFA! Vajon milyen jogszabályra hivatkozva kérik a hirdetményeket, amit megtalálhatnak az önkormányzatok hirdetõ tábláin vagy a megyei vadászati hatóságnál?
2. az NFA tulajdonosi joggyakorlása alá esõ termõföld részletek felsorolását községhatár, helyrajzi szám, területnagyság bontásban, Ezt a legpontosabban éppen az NFA-nak kellene tudnia és a földtulajdonosi gyûléseken képviselnie!
3. a tervezett vadászterületen más földtulajdonosi támogatás dokumentációját, Agyrém! Amit az NFA kér, ez éppen a földtulajdonosi gyûléseken dõl el!
4. a termõföld vagyonkezelõjének/haszonbérlõjének a támogató nyilatkozatát, 5. a jelenlegi vadászterület nagyságához való viszonyát, kisebb, nagyobb vagy megegyezõ azzal, érint-e ráfedéssel jelenleg többségi állami földtulajdonú vadászterületet, Mirõl beszélünk? A „jelenlegi” vadászterületnek mi a jelentõsége egy most kijelölt, újrarajzolt, megváltoztatás elõtt álló vadászterület esetében?
6. a szomszédos földtulajdonosi közösségekkel kötött írásos megállapodást a területhatárok tekintetében, Ha ilyen megállapodások lennének, nem lenne dolguk se a vadászati hatóságoknak, sem késõbb a bíróságoknak. Az NFA olyasmit kér, ami gyakorlatilag a legtöbb esetben „beszerezhetetlen” és igen távol áll a mindennapi élettõl.
7. milyen módon tervezik a vadászterület hasznosítását,
564
8. a földtulajdonosi közösség képviselõjének megnevezését, Ez aztán a telitalálat! Ebbõl a „feltételbõl” egyértelmûen kiderül, hogy akik az NFA álláspontját kialakították, a közleményt megfogalmazták – úgy tûnik – halvány gõzük sincs az egész eljárásról… merthogy a földtulajdonosi közösség képviselõjének megválasztása is a hirdetmények napirendjei között szerepel … és botorság lenne bárkit is elõre közös képviselõnek megnevezni.
És ha nem? Mi van akkor, ha a földtulajdonosok nem fogadják el az NFA hasznosítási díjtételeit … különösen akkor, ha az adott vadászterületen az állami tulajdon csak néhány százalékos. Lehet, hogy ezt diktátumnak szánták, amit azonban egy demokratikus szavazás bármikor elsöpörhet.
10. a kialakítandó vadászterület 1:50000 mértékarányos topográfiai térképét. 3. A vadászati haszonbérleti/ vagy a társult vadászati jog hasznosítása díjainak mértéke az NFA tulajdonosi joggyakorlása körébe tartozó földterületeken: 1. gyenge adottságú apróvadas vadászterület 150 Ft/ha 2. jó adottságú apróvadas vadászterület 300 Ft/ha 3. vegyesvadas vadászterület 300 Ft/ha 4. gyenge adottságú nagyvadas vadászterület 400 Ft/ha 5. jó adottságú nagyvadas vadászterület 600 Ft/ha Mindez nagyon jól hangzik és mindaddig – tájékoztató jelleggel – igaz is lehet, amíg a földtulajdonosok nem szavaznak a hasznosítás módjáról, ugyanis egy vadászterületen ez az összeg annyi, amennyit a földtulajdonosi gyûlés többségi szavazással eldönt! A másik „kehe” a dolognak, hogy ki és hogyan dönt a kategóriák között … az újonnan kialakított terület „jellege” csak a szakhatósági nyilvántartásba vételt követõen, a 60 napos elõírt határidõre elkészítendõ üzemterv, és annak jóváhagyása után határozható meg. Vagy netán mindezek csak és kizárólag az állami területekre vonatkoznának?
4. A vadászati haszonbérleti vagy a társult vadászati jog hasznosítási díjak felülvizsgálatára legkorábban 2009. március 1-jét követõen kerül sor. Milyen jogon, milyen jogszabályokra hivatkozva gondolja az NFA a felülvizsgálatokat? Arról nem is beszélve, hogy a „társult vadászati jog hasznosítási díja” egy vadonatúj fogalom.
5. A génvédelmi, és az oktatási-kutatási különleges rendeltetésû vadászterületeken indokolt esetben, kérelemre az NFA elnöke a haszonbérleti vagy a társult vadászati jog hasznosítási díjat egy kategóriával lejjebb sorolhatja. Lehet, hogy az NFA már tud valamit, olyan törvényi változásokat, amelyek számára biztosítják a jogosítványokat. A jelenlegi jogszabályok alapján ez inkább minõsíthetõ hatáskörének túllépéseként, mint valami „kegynek”.
Az NFA állásfoglalásának kialakításakor a költségvetési törvénybõl származó kötelezettségeit úgy vette figyelembe, hogy a hazai vadfajok fenntartható hasznosítása ne kerüljön veszélybe. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Aktuális Értjük. Pénzre van szüksége az NFA-nak is. Nem lett volna egyszerûbb, ha ezt világosan megfogalmazták volna, sõt akár még licitet is kiírhattak volna az állami vadászterületek megszerzésére… több jutna az államkasszába. A hazai vadfajok fenntartható hasznosítása akkor kerül igazán veszélybe, ha a régi és az új vadászatra jogosultaknak többet, sokkal többet kell költeniük a bérleti díjakra, mert annyival kevesebb marad a költségekre, a hivatásos vadászok bérére, járulékaira … azaz a hazai vadállomány törvényben garantált védelmére.
Budapest, 2006. július
Tömör László
Végezetül az a kérdés is tisztázatlan, hogy mi lesz a sorsa azoknak a vadászterületeknek, ahol a földtulajdonosi gyûléseket már rég lebonyolították, és a határozataik érvényesek? Ugyanis – ha, nem is könnyen – de annyit végül sikerült megtudnunk az e-mailen megkapott NFA „közleményérõl”, hogy bár volt márciusban egy elõzetes megbeszélés, sem a szaktárca illetékeseivel, sem pedig a vadászati érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetekkel a konkrét feladatokat illetõen – egyeztetés nem történt. Szerkesztõségünk felkínálta a lehetõséget az NFA elnökének, hogy az álláspontját indokolja, feltehetõen ezt az októberi számunkban tudjuk közölni … ha még akkor érvényben lesz a közlemény.
Csaknem félezer vadászterületrõl már határoztak Benedek Fülöp, az FVM államtitkára, a tárca vadászati ügyekért felelõse, az OMVV elnöke, valamint Pintér István, az FVM fõosztályvezetõ-helyettese, a vadászati, halászati és vízgazdálkodási osztály vezetõje volt augusztus 9-én a vendége a MÚOSZ vadászati és természetvédelmi szakosztályának. Az államtitkár részletes tájékoztatást adott a vadászat aktuális kérdéseirõl, kiemelten foglalkozott a jelenleg folyó vadászterület-kialakításokkal. Az 1300 vadászatra jogosult estében csaknem ezer földtulajdonosi gyûlés hirdetményezése megtörtént, ebbõl 696 gyûlést már meg is tartottak, és 449 esetben érvényes államigazgatási határozat született. A meglehetõsen nagy vihart kavart NFA közlemény ügyében feltett újságírói kérdésekre az államtitkár - kötetlen beszélgetés formájában - azt a tanácsot adta, ha az átrajzolások során idõben nem születik a felek között egyezség, ott az NFA az állami tulajdonú területekre nem fog támogató nyilatkozatokat kiadni. Élénk eszmecsere alakult ki a vadászati balesetek megelõzésének lehetõségeirõl, a vadász-vizsga rendszerérõl, a vadászmesterek, vadászatvezetõk jövõben tervezett továbbképzésének terveirõl és több más, sokakat érdeklõ témáról. Mind a vendégek, mind a résztvevõk messzemenõen egyetértettek abban, hogy a kommunikáció javításához, erõsítéséhez múlhatatlan szükség van az ilyen és hasonló idõszakos megbeszélésekre, információk cseréjére. - hy -
Megszûnt a vadászati fõosztály A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 7/2006. számú utasítása szerint augusztus 1-jén életbe lépett a minisztérium új Szervezeti és Mûködési Szabályzata, az agrártárca létszámkerete ezzel 452 fõre csökkent. A fõosztályi összevonások következtében megszûnt az önálló vadászati, halászati és vízgazdálkodási fõosztály. A jövõben az újonnan alakult természeti erõforrások fõosztálya hatáskörébe tartozik a vadászat mellett a biotechnológia, az erdészet, a halászat, a kutatás, és a vízgazdálkodás államigazgatási és hatósági felügyelete. Szervezeti felépítését tekintve a feladatokat három osztályba sorolták: erdészeti osztály, kutatási és biotechnológiai osztály, vadászati, halászati és vízgazdálkodási osztály. A természeti erõforrások fõosztály a vadászat szakterületén felelõs a vadászati jog hasznosításának hosszú távú fejlesztési irányelvei kidolgozásáért, a jogszabályok elõkészítéséért, az Országos Vadgazdálkodási Adattár mûködtetéséért; valamint az elsõ- és másodfokú hatósági feladatok ellátásáért. Fõosztályvezetõnek Csóka Pétert, az Állami Erdészeti Szolgálat igazgatóját, helyettesének a korábbi fõosztályvezetõt, Pintér Istvánt nevezték ki. Mire szabad vadászni Szeptemberben: gímszarvasra - õzbakra - muflonra - vaddisznóra - szikaszarvasra - mezei nyúlra - üregi nyúlra - borzra aranysakálra - házi görényre - nyestre - tõkés récére - csörgõ récére - szárcsára - balkáni gerlére - örvös galambra - dolmányos varjúra - szarkára - szajkóra.
2006
SZEPTEMBER
30 nap
Közép-európai zónaidôben Budapesten A hó A hét napja napja
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat ÚJHOLD TELIHOLD
kel (h min)
Nap nyugszik (h min)
5 02 5 04 5 05 5 06 5 08 5 09 5 10 5 12 5 13 5 14 5 16 5 17 5 18 5 20 5 21 5 22 5 24 5 25 5 26 5 28 5 29 5 30 5 32 5 33 5 34 5 36 5 37 5 39 5 40 5 41
18 25 18 23 18 21 18 19 18 17 18 15 18 13 18 11 18 09 18 07 18 05 18 03 18 01 17 59 17 57 17 55 17 53 17 51 17 49 17 47 17 45 17 43 17 40 17 38 17 36 17 34 17 32 17 30 17 28 17 26
l O
Hold kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) 14 21 15 25 16 18 16 59 17 29 17 53 18 13 18 32 18 50 19 09 19 32 20 01 20 39 21 28 22 28 23 35 – 0 46 1 57 3 05 4 12 5 18 6 23 7 29 8 37 9 47 10 59 12 10 13 15 14 10
21 51 22 48 24 00 – 1 23 2 51 4 19 5 47 7 13 8 39 10 05 11 30 12 50 14 01 14 58 15 41 16 13 16 37 16 56 17 11 17 25 17 38 17 51 18 05 18 22 18 43 19 10 19 47 20 37 21 41
ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED
17 42 O
10 15 C
10 45
l
10 04 D D C
A nyári idõszámítás kezdetétõl az idõpontokhoz egy órát hozzá kell adni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
565
Hírek, tudósítások Szabályt erõsítõ kivétel A sokat megélt öreg Nimródok szerint, ha a bak "ugrik", akkor bármivel lehet próbálkozni, amely csak egy kicsit is hasonlít a suta vágyakozó hangjára. A szerelemittas õzbak képes olykor akár a legképtelenebb hangokra is beugrani. A képen látható öreg bakot egy játék gumikacsa hangja csalta lépre július 27-ikén, a Karasicavölgye Vadásztársaság területén. A.G.
Szerencsés Diana Az érsekvadkerti Vadászati Kft. területén augusztus 6-án került terítékre ez a különleges agancsú õzbak, melynek elejtõje Brigitte Bugkel osztrák vendég. A vadászhölgy kísérõje Sági Viktor hivatásos vadász volt. A trófea a mérlegen kiskoponyával 240 grammot nyomott. S.V.
Sólyommustra Balatonfenyvesen Július 8-ikán, a Nagyberekben lévõ gátõrház volt a központja annak a solymásztalálkozónak, amelyet Lóki György fõvadász, a Magyar Solymász Egyesület fõsolymásza szervezett. A találkozó célja: bemutatkozási lehetõség a tenyésztõk és a repíteni szándékozók részére. A sólyommustrán bemutatták az idei szaporulatot, így az értõ szemek egyszerre több madarat vizsgálva, átfogó képet kaphattak az állományról. A szervezõk bíznak a hagyományteremtésben, ezért már most szervezik a következõ bemutató programját. Agyaki
Vizsla Fõverseny, 2006 Az idei Országos Vizsla Fõversenyt (CACIT) október 21-22-ikén a Bács-Kiskun megyei kiskunhalasi és hartakötönyi vadásztársaságok területén rendezik. Nevezni szeptember 20-áig dr. Herger Lászlónál (7783 Majs, Petõfi tér 187., tel.: 06/30/ 348-7164) lehet.
Helyreigazítás Lapunk júliusi számában a verõcei véreb versenyrõl szóló tudósításunkba hiba csúszott, mert a verseny bronzérmét nem Márkus József, hanem Márkovics János kapta. A hibáért az érintettek szíves elnézését kérjük. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
A magyar vadászat történelmi emlékhelyei
A karapancsai kiskastély A
nagyobbrészt a Duna és a Dráva ártéri erdeit felölelõ terület egykor Frigyes királyi herceg birtokát képezte, annak hatalmas, száztíz holdnyi uradalmához tartozott. Ennek a roppant kiterjedésû birtoknak nagy része ártéri erdõ, tavas, mocsaras, holtágakkal, nádasokkal borított terület volt. Egykoron a Duna szeszélyes folyása következtében elvadult, gyakorlatilag használhatatlan területnek számított. A török megszállás alatt, az állandóan vonuló hadak elõl menekülõ lakosság biztonságos búvóhelyének számított. A török ellen háborúzó magyar végvári vitézek is innen támadták a megszálló csapatokat. Az 1600as évek végén zajló és állandó felszabadító harcok során csak azok élték túl a pusztításokat, akik elhagyva lakóhelyüket, a mocsarak közé húzódtak. A törökök elleni felszabadító harcok egyik diadalmas hadvezére, Savolyai Jenõ herceg, hadvezéri sikerei jutalmául 1699-ben hatalmas birtokot kapott a királytól a Duna és a Dráva területén, Mohácstól délre. Ez a birtok lett késõbb a Bellyei Uradalom. Jenõ herceg Bellyén várkastélyt épített, majd hozzákezdett birtoka rendezéséhez. Mivel utód nélkül halt meg, hatalmas birtoka visszaszállt a kincstárra. A birtokot 1780-ban Mária Terézia lánya, Mária Krisztina fõhercegnõ és férje, Albert Kázmér, Szászország-Teschen hercege vásárolta meg. Mivel õk is örökös nélkül haltak meg, birtokukat testvérére, II. Lipót császárra, és fiára Károlyra (unokaöccsére) hagyta. Károly nevezetes hadvezér volt, még Napóleon fölött is gyõzedelmeskedett Aspernél, majd elsõrangú katonai író lett. A birtokot Károly fia, Albrecht (Albert) fõherceg örökölte. Albrecht nevezetes személyiség volt a Habsburg családban. Kitûnõ hadvezér (a Custtozzai gyõzelem fûzõdik a nevéhez), majd késõbb, 1895-ben bekövetkezett haláláig a csáMAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
szári hadsereg fõfelügyelõje volt. Õ volt az udvar legkonzervatívabb politikusa, mindamellett nagy birtokgyarapító és szervezõ. Hatalmas birtokát nagyszerû érzékkel szervezte, és nem zárkózott el alkalmazottai támogatásától sem. Iskolákat, intézeteket alapított, és tovább növelte örökölt világhírû grafikai gyûjteményét, az „Albertinát”. Nevéhez fûzõdik a Bellyei Uradalom mintagazdasággá szervezése is. Legfontosabb lépcsõnek a Duna szabályozását, hajózhatóvá tételét, árvízelhárító gátak építését tekintette. Ezáltal az áradásoktól megvédett területeken magas színvonalú mezõgazdaság alakulhatott ki, emellett fejlesztette a halászatot, és – legfõképpen – világszínvonalra emelte a vadgazdálkodást. A bellyei uradalmi vadászatok Albrecht fõherceg utolsó éveiben váltak igazán divattá. A birtok ura 1895-tõl Frigyes fõherceg lett. Frigyes császári rokonsággal büszkélkedhetett, leszármazottja volt Mária Teréziának és II. Lipótnak, Ferenc császár volt a nagybátyja, de közvetlen rokona volt XII. Alfonz és a mai spanyol király, János Károly is. Frigyes felesége, az uralkodásra termett Izabella Groy-dülmeni hercegnõ (becenevein, alkata miatt Busabella, Melabella) volt. Egyes vélemények szerint õ volt a „férfi” a családban. Dinasztikus terveket szövögetett. Legidõsebb lányát, Mária Krisztinát szánta Ferenc Ferdinánd trónörökös hitveséül, aki azonban váratlanul Izabella egyik udvarhölgyét, Chotek Zsófia grófnõt választotta, ezzel rangon alul nõsült, lemondva természetesen gyermekei uralkodói jogairól. Késõbb fiát, kilencedik gyermekét, Albrechtet szerette volna magyar királynak látni, de õ is rangon alul nõsült, elvált asszonyt vett feleségül, sõt belekeveredett egy frankhamisítási botrányba, így ez a terve is meghiúsult. Frigyes fõherceg és Izabella fõhercegasszony, sõt a nyolc lány, illetve az egyetlen fiú is szenvedélyes vadász volt, ezért az õ idejükben lettek híresek a bellyei vadászatok. Frigyesnek bellyei uradalmán kívül jelentõs birtokai voltak Magyarországon (Magyaróvári Uradalom), de Ausztriában és Csehországban is.
569
A magyar vadászat történelmi emlékhelyei Ez a hatalmas, országnyi birtok számtalan kötöttsége mellett idõt és lehetõséget adott Frigyesnek arra is, hogy nagy gonddal kezelje a bellyei, csaknem 30 000 holdat kitevõ erdõségét, különleges vadállományát, s ott legendás fejedelmi vadászatokat tartson. Büszkén mutatta be különleges kincsesbányáját (erdejét és vadállományát) országnak, világnak. A millenniumi kiállítás látványossága volt a Városligeti tavon Frigyes fõherceg fából épített vadászkastélya, amelyet a kiállítás után Gemencre szállítottak. Az 1971-es Vadászati Világkiállításra a csodás faépületet eredeti állapotára tökéletesen helyreállították. Sokáig a Magyar Mezõgazdasági Múzeum anyagából egy állandó vadászati kiállításnak adott helyet. Néhány éve a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal néhány millióért a Duna-Dráva Nemzeti Parknak a kastélyt eladta, és a vadászati kiállítás anyagát a múzeum hazaszállította. A „bellyei szarvast” Budapesten is jól ismerték, a pécsi, 1907. évi országos kiállításon (amelynek Frigyes fõFrigyes herceg és felesége fõvédnökei voltak) pedig önálló pavilonban, diorámában mutatták be a bellyei ártéri erdõt és annak kapitális bikáit. Ugyanez az anyag az 1937-es bécsi nemzetközi vadászati kiállításon is látható volt. A fejedelmi vadászatok legismertebb résztvevõi Albert szász király, Rudolf fõherceg, trónörökös, Vilmos, Nassau hercege, Lipót bajor uralkodó herceg, I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár, Ferenc Ferdinánd trónörökös, az angol trónörökös, XIII. Alfonz spanyol király, és Széchenyi Zsigmond gróf voltak. A fõhercegek természetesen gondoskodtak vendégeik ellátásáról, kényelmérõl is. Az uradalom területén számos kastély, vadászház biztosította a fõúri kényelmet a vadászoknak, akik a bellyei, fõherceglaki kastélyokban, a bédai, karapancsai, kõriserdei (ma: Jelen gazdaság, Szerbia) vadászkastélyokban szálltak meg. Különösen II. Vilmos német császárnak volt ez az egyik kedvenc vadászterülete, aki egyébként is szenvedélyes vadász hírében állt. Lelkes vadász volt I. Ferenc József is, bár õ sokkal megfontoltabb, talán sportszerûbb módon lõtt és nem lövöldözött, csakúgy, mint Lipót bajor uralkodó herceg, akit igazi úri vadászként tartottak számon. A német császár négy alkalommal vadászott a bellyei uradalom erdeiben: 1893-ban, 1897-ben, 1903-ban és 1910ben. Az elsõ alkalommal Albert szász király és Lipót bajor uralkodó herceg társaságában töltött el itt néhány napot. A vadászok a kõriserdei házban szálltak meg. A házigazda a vadászat mellett nem felejtette el bemutatni a táj színes, sokác népviseletét sem, ami annyira megtetszett a császárnak, hogy a bemutatót ott tartózkodása során többször is meg kellett ismételni. Másodszor 1897-ben vadászott a császár az uradalomban. Ekkor vele volt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is. A vadászat egy nagyobb látogatási program részét képezte. (Tatán hadgyakorlat és vadászat, utána a bellyei uradalomban vadászat, majd többnapos budapesti városnézéssel egybekötött programot szerveztek. Vilmos császár saját udvari különvonatán érkezett Mohácsra, itt találkozott I. Ferenc Józseffel, majd a Sophie nevû
570
hajón mentek tovább a vadászat színhelyére. A német császár vadászataira vadászjegyet is váltott. Ez alkalommal a karapancsai régi kastély (mai kiskastély) és a kõriserdei kastély volt az uralkodók szállása. Hasonló volt a helyzet az 1903. évi vadászatkor is. Mivel a rendszeres vadászatok alkalmával szállásaik kicsinek bizonyultak, ezért Frigyes fõherceg elhatározta, hogy a vadászat illõ pompáját biztosítva, a német császár tiszteletére pompás vadászkastélyt építtet. A neobarokk stílusban épült kastély 1906-ban készült el, pár száz méterre a régi vadászháztól. 1910-ben, II. Vilmos német császár érkezése elõtt Izabella fõhercegasszony maga rendezte be a császár lakosztályát. A hálószoba falára Vilmos császár családi képeit helyezte el, a dolgozószobát pedig úgy alakította ki, hogy egyben társalgó és pihenõszoba is legyen. Ez a vadászat egyébként részleteiben ismert a fényképfelvételekbõl, sõt még film is készült a nagy vadászatról. A felvételen fõherceg attól a perctõl kezdve, hogy a császár kiszáll Karapancsa közelében a motoros bárkából és felbaktat Izabella fõhercegnõvel, fõvadászával, Izabella udvarhölgyével, a fõhercegi fõvadásszal a töltésen álló hintóig, a vadászkastély elõtti gyülekezõig minden figyelemmel kísérhetõ. A fényképekbõl az is kiderül, hogy a vadászat során a császár 9 szarvasbikát lõtt. Ez volt az utolsó császári vadászat, mert közbeszólt az I. világháború. A trianoni szerzõdés aláírása után a hatalmas vadászbirodalom kettészakadt, nagyobbik része, a kõriserdei birtokrésszel együtt a szerb királysághoz került. A késõbbi Jugoszláviában is szakszerûen kezelték az egykori fõhercegi vadászterületet, csakúgy, mint a Magyarországon maradt részét is. Frigyes fõherceg halála után (1936) fia, Albrecht fõherceg, a terület vadállományának számbavételét, kezelését, a selejtezési elvek kidolgozását Széchenyi Zsigmond grófra bízta, aki a feladatát mintaszerûen ellátta. A drávaártéri birtokot Európában páratlan és egyedülálló ökológiai adottságai okán 1940-ben Albrecht fõherceg a hazai kutatás céljaira felajánlotta a késõbb tragikus sorsú Hómann Bálint kultuszminiszterünknek. A fõherceg saját pénzén 1941ben, a Savolyai kastélyban megalapította a bellyei Vadbiológiai Állomást, hazánkban az elsõ olyan nemzetközi hírû kutatóhelyet, amelynek alapítólevelében a vadgazdálkodás kutatása a rangjának megfelelõ prioritásokat kapott. A kutatóállomás vezetõjéül a miniszter dr. Homonnay Nándor, zoológus egyetemi magántanárt nevezte ki, és a Természettudományi Múzeum akkori legnevesebb tudósai kezdték meg a térség teljes zoológiai feldolgozását. Kutatási eredményeiket a háború kitöréséig egyetlen példányban megjelent „Albertina” címû, nemzetközi szinten ma is rangos forrásmunkaként jegyzett tudományos kiadványban jelentették meg. 1945-ben Albrecht fõherceg birtokát államosították, felosztották, az elhagyott kastélyokat a határõrség vette birtokba, késõbb erdészeti iskola mûködött falai között, majd az akkori állami erdõgazdaságnak adták át. A hazai tudományt önzetlenül támogató Albrecht fõherceg pedig Brazíliába menekült, és ott is temették el. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
A magyar vadászat történelmi emlékhelyei
A „kiskastély” A kiskastélynak nevezett épület közel egy idõben épült a bellyei uradalom számos vadászházával, amelyek stílusukban is nagyjából megegyeznek egymással. A vadászkastély építését Albrecht fõherceg idejében kezdték el (1879), majd Frigyes fõherceg alatt folytatták és fejezték be (1896). Az 1870-es évek elejéig valószínûleg a karapancsai erdõkerülethez tartozó kisebb vadõrház állhatott a kastély helyén. Ezzel egy idõben épültek fel a vadászkastélyhoz kapcsolódó kiegészítõ épületek, cselédlakások, erdészházak, gazdasági épületek – hasonló építészeti stílusban. Természetesen az igények növekedésével a vadászkastélyt tovább bõvítették, egy-egy kétszintes saroktoronnyal, faszerkezetû terasszal, külsõ lépcsõvel, és vizesblokkal. A nagyméretû épület átalakításának évszámát – 1896 – a tetõdíszen is feltüntették. Az épületben ekkor egy kisebb kápolnát is kialakítottak, és ott ravatalozták fel 1907-ben Croy Dülmen Károly herceget, aki vadászat közben a kastélyban hunyt el. A kastély kereszt alaprajzú, kétszintes, nyeregtetõs épület, déli homlokzatán két manzárdtetõs toronnyal. A szerkezeti falak nagyméretû téglából épültek, a födémek az északi saroknál illetve a lépcsõnél boltozottak, egyéb helyeken fafödém készült. Az épület homlokzata többszörösen átalakított, toldott. Három oldala téglaarchitektúrás, míg a negyedik, északi homlokzata vakolt. A fejedelmi vadászatok kényelméhez igazodva a kastély berendezését is többször átalakították. Bútorzatát a fõúri igényeknek megfelelõvé tették, és egységesítették a monyoródi, kõriserdei vadászkastélyokéval. Ebben a vadászkastélyban szállt meg 1897-ben, és 1903-ban II. Vilmos német császár is. A helyszûke miatt azonban második szállásként (nyilván nagyszámú kísérete részére) megtartotta a személyhajót is, amely a kastély közelében, a Dunán horgonyzott. Az 1910-es vadászaton már az új kastélyban tartózkodott a császár és a fõhercegi család, kíséretének többi tagja azonban a régi kastélyban szállt meg. 1944 után az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt úgynevezett Baranya háromszög visszakerült Jugoszláviához, és az egykori fõhercegi uradalom nagy része is erre a sorsra jutott. 1944 õszén a szovjet csapatok elfoglalták a mohácsi szigetet, így Karapancsát is. A kastélyokba orosz katonák kvártélyoztak be, majd kivonulásuk után egy ideig a kastély magára maradt, ezt követõen az államrendészet költözött a falai közé. Az épületben valaha két tanerõs iskola is mûködött, sõt tervbe vettek egy internátus kiépítését is. A kastélyt több intézmény is szerette volna megszerezni, így például a Nemzeti Segély Dél-dunántúli Központja 1945-ben, vagy a Pécsi Tudományegyetem 1948-ban. A gyakori tulajdonosváltás természetesen nem használt az épület állagának, gyaMAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
níthatóan lehetett olyan idõszak is, amikor hivatalosan több tulajdonosa volt az épületnek, gyakran talán még egymásról sem tudva. A végleges és jó megoldást csak az jelentette, amikor késõbb az egész terület az erdõgazdaság kezelésébe került. A hetvenes években a kiskastélyban elõbb munkásszállót, majd szolgálati lakásokat alakítottak ki, amelyeket az 1980-as évek végéig használtak. Az utolsó lakó kiköltözését követõen az épület másfél évtizedig üresen állt. Felújítását a Gemenc Rt., mint építtetõ kezdte meg 2003-ban, Vass-Eysen Ervin építész tervei alapján. Ebben az évben elkészültek a külsõ közmûcsatlakozások, a födém, a fedélszék, és a tetõhéjazat cseréje, új alapszigetelést kapott az épület, és kicserélték a külsõ nyílászárókat is. A következõ évben a falfelületek kialakítása, belsõ közmûhálózat, burkolatok, lépcsõ, festési munkálatok készültek el. Az építési munkálatok finanszírozását az önerõ felhasználása mellett az FVM Erdészeti Fõosztálya is támogatta. Az erdészettörténeti, helytörténeti, nagyvadvadászati, valamint a vadászati kultúra megismertetését célzó kiállítást 2005-ben rendezték be. A kialakított erdészet- és vadászattörténeti bemutatóhely 8 termében és a hozzá kapcsolódó közlekedõ helységekben a terület és a fõhercegi birtok kialakulása, a fõhercegi család bemutatása, a területen végzett erdészeti, halászati, mezõgazdálkodási tevékenységek, a terület nemzetiségeinek bemutatása, a vadgazdálkodás és vadászati emlékek kiállításai kaptak helyet. A tárlat kiemelkedõ színfoltja az elmúlt két évszázadban ezen a területen elejtett 3 világrekord agancs másolata, illetve a fejedelmi vadászatokról készült korabeli fotók és trófeák.
A méltóképpen helyreállított karapancsai kiskastély így megfelelõ környezetet biztosít e terület múltját kialakító fõhercegi birtok bemutatására, illetve a nagyvadvadászattal összefüggõ vadászati kultúra és kapcsolódó történelmi hagyományok bemutatására. SIPOS SÁNDOR erdészeti igazgató
571
Hírek, tudósítások Borsodi hivatásos vadászok napja
A Borsod megyei Vadászkamara szervezésében július 29-én negyedszer rendezték meg a tomori sportlõtéren a hivatásos vadászok "zöldbetûs" vadásznapja elnevezésû rendezvényt. A program ma már szép számmal csábít családtagokat, barátokat, érdeklõdõket is. A korábbi évek hagyományaihoz híven, a nap során szakmai továbbképzésben is részesülhettek a jelenlévõk, és ekkor került sor a megyei hivatásos vadászok vetélkedõjére is. A programok indításaként a Borsodi Vadászkürt Egyesület fújt gyülekezõt, majd Cserép János és Tóth Á. Dénes megnyitóját követõen, Szép László rendõr õrnagy, a miskolci kapitányság igazgatásrendészeti fõelõadója szólt a fegyvertartással kapcsolatos aktualitásokról. A vadászok számára hasznos információkat követõen Fehér Tamás kerületvezetõ erdész, és egyben a kürtegyüttes elnöke, vadászati etikával kapcsolatosan bõvítette a jelenlévõk ismereteit. Részletesen kitért a kürtjelek gyakorlati alkalmazására a terítékkészítés, illetve a vadászat során, és a teríték mellett való vadászias viselkedés írott és íratlan szabályaira. Az elõadásokat követõen 24 versenyzõ részvételével kezdõdött meg a vadõrök versenye, amely az országos versenykiíráshoz hasonlóan elméleti és gyakorlati ismeretekre is kiterjedt. A délutánba nyúló vetélkedõ vidám zárásaként és a nem versenyzõ kollégák, vendégek, családtagok nem kis derültségére a program sörivó versennyel zárult, amelynek pontszámai természetesen nem számítottak bele az összesített eredményekbe. A végeredmény: Mérész Gergõ, Demetrovits Tibor, Kosztra Csaba.
Hivatásos vadász továbbképzés Borsodban Az OMVK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi szervezete június 21-én hivatásos vadász továbbképzést tartott. A továbbképzés helyszínéül a Tudomány és Technika Háza nagy elõadóterme szolgált, melyet a közel kétszáz jelenlévõ hivatásos vadász szinte teljesen betöltött. A nagyszámú résztvevõt már hagyományosan a közelmúltban egyesületi formában megalakult Borsod Megyei Vadászkürt Egyesület - vadászhimnuszt is tartalmazó - színvonalas elõadása köszöntötte. A képzés során meghívott elõadóként dr. Szemethy László szólt a mezei nyúl magyarországi helyzetérõl és általánosságban a nyúlgazdálkodás idõszerû kérdéseirõl. Ezt követõen dr. Heltai Miklós a ragadozókkal való okszerû gazdálkodás kérdéseire hívta fel a hallgatóság figyelmét. A továbbképzés zárásaként Vadász István, a vadászati felügyelõség megbízott osztályvezetõje a végrehajtási rendelet módosításait ismertette. Az elõadások után a Hivatásos Vadászok Kézikönyvét osztották ki. T. Á. D. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
573
Mûvészportré Meszlényi Attila a magyar vadászfestészet meghatározó alakja. Önmagát nem is „vadászfestõnek”, hanem csak festõnek tartja. Vagy ahogy a honlapján írja: „(kép)írástudó”. 1954. május 2-án született, Budapesten. A budapesti Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakának elvégzése után segédmunkásként és vízóra-leolvasóként is dolgozott, miközben amatõr filmesként ért el sikereket. A hetvenes évek közepén „A magyar film formanyelve és közleménye” címû filmszemiotikai kutatóprogram munkatársa lett, és animációs filmeket rendezett a Pannónia Filmstúdióban. Pályáját filmesként sem hagyta el, hiszen mintegy kétszáz könyvhöz készített borítótervet, illusztrációkat és számos diafilmet is rajzolt. Sokoldalúságát jellemzi, hogy a zene világába is volt alkalma belekóstolni, megalakította a Musica Profana régi zene-együttest, amelyben barokk furulyán játszott. Meszlényi Attila 1995-tõl tagja az Altamira Egyesületnek, amely a hazai természetfestõk legnagyobb szervezete. Mintegy tíz esztendeje rendszeres résztvevõje országos képzõmûvészeti kiállításoknak, biennáléknak. Fõként állatokat, állati és növényi maradványokat fest akvarellben és olajban. Önálló kiállításait jó néhány hazai település mellett Budapesten és Brüsszelben is láthatták az érdeklõdõk. Festõi munkásságát a szakma számos kitüntetéssel ismerte el, 1998-ban kapta meg a Csergezán-díjat. A mûvész önálló honlapot is mûködtet (www.meszlenyiattila.fw.hu), ahol festményei és grafikái mellett megtekinthetõk mûvészi igényû fotói és plasztikái is. Régebben a vadász-sajtóban rendszeresen láthattuk képeit, õ festette például lapunk Vadlexikon rovatának emlékezetes akvarelljeit. Ezért gondoltuk úgy, hogy e sajátos szakterület egyik legkiválóbb, és minden bizonynyal legegyénibb alkotóját „visszavezetjük” a köztudatba. Névjegyébõl nem derül ki, hogy nemcsak kitûnõen fest, profi szinten zenél, de nagyszerûen ír is. Könnyen lehet, hogy a közeljövõben nem csak vizuálisan, hanem írásaival is jelentkezik. M.T.
574
H
avas mezõn Napba rohanó õzcsapatot követve jutottam el Meszlényi Attila festõmûvészhez. Akarva, akaratlan. A varázs azóta is fogva tart. Szakadatlan. Robusztus tölgy markol keményen a földbe. Koronáját hernyók gyalázták meg. A fa tövébõl a csupaszra rágott ágak közé, a levegõ minden lebbenésére, ide-oda, könnyû zöld füstként gomolyog az iszalag lombja, melyet csak a henye szár köt köldökzsinórként a földhöz. Nem „faltól-falig” kép. A térkialakításhoz jelentõsen hozzájáruló, érintetlenül hagyott fehér sarok utalás nélkül idézi a fenyõtõl képzeletünkben elválaszthatatlan hó hangulatát. A közeli fehér tónus és a borús színekkel ábrázolt, távolba veszõ háttér között áll a fenyõ. Csúcsa messze a kép keretein túlra emelkedik. A lomb élõ, komor zöldje, pusztuló rozsdavöröse és zuzmócsomós száraz ágai egy magányos fenyõ sorsán keresztül egy erdõ teljes hangulatát, mikroklímáját sugallják. A tocsogó közepén álló nádast formailag csak egy-egy, az ellentétes irányba történõ átlendülés mozdulatlan pillanatában látható levél hitelesíti. A nád lényegét, a hajlékonyságot és az örökké ringó nádas susogását lendületes ecsetvonások keltik életre. A hüllõ õsöket idézõ, merev tekintettel és felajzott nyakkal áll, két nemes kócsag hófehér papírból domborított nyomatát a legegyszerûbb és legnagyszerûbb módon a fény kelti életre. Fehérre fehéret. Az õszi szántás fagytól omladozó hantjai közül hirtelen ül fel egy mezei nyúl. A szürkés vörös bunda aprólékosan kidolgozott. Figyelõ testtartása, felálló fülei feszülõ idegsejteket és pattanni készülõ izomrostokat sejtetnek. Készülni kell a lövésre, mert a következõ pillanatban – a bravúros akvarelltechnikának köszönhetõen – a környezetével összefolyó teste elválik a rögöktõl. Tavaszi zöldben dürgõ fácánkakas peckeskedik. Begyének fényes tollairól visszaverõdõ napfény tüzes vértet varázsol mellére. A faroktollak billegést jelzõ íves hajlása, a tollujjú szárnyak tapsolása és a rikoltásba merevedett nyak mozgássorozata egybesûrítve. Repülni tanuló, a nehézségi erõvel küszködõ verébfi tömör ceruzarajza egy acélgolyó súlyosságával, mintegy átszakítja a papírlapot. Ezzel szemben a „Nagy repülés” alulnézet helyett szárnyaló testhelyzetben hanyatt fekvõ varjúja a durva felületû papír és a hozzá súrlódó szén eredõjeként, áttört gyászfátyol könynyedségével idézi a nehézségi erõtérbõl szabadult varjúlélek lebegését. Az oldalán fekvõ, élettelen feketerigó lábai földet taposni, szárnyai levegõre támaszkodni már soha többé nem fognak. A föld és az ég ábrázolásának elhagyása fokozza ezt az érzést. A teljes képet kitöltõ fehér háttérre csak egy leheletfinom árnyék vetül, melyet a testtel együtt rövidesen elemészt az enyészet. A test tömör, sötét tömbjét körbelengi a madarak lételeme, a láthatatlan levegõ, tölcsért fúrva a pihetollak közé. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Mûvészportré
A Meszlényi-féle aszú… a királyok bora! Meszlényi Attila mûveinek témái mindig tiszták és egyszerûek, híven szolgálják a mûvész szándékát. Önkifejezésként nem kitalált dolgokat fest, melyhez nincs kontrollja a nézõnek. Környezetünk megszokott, közönségessé kopott szépségét szeretné velünk újraláttatni, másként láttatni, a nagyszerû látvány szintjére emelni. Ehhez az igen nehéz feladathoz technikák sokféleségét uralja, melyek biztos kezébõl soha sem szabadulnak el. Az anatómia és viselkedéstan, valamint a botanika alapos ismerete adja ábrázolásainak elemi hitelét. Nála a látható felszín csak következmény. Az ábrázolással és hiányával, a láthatóval és a láthatatlanra való utalással az ellentétekbõl feszülõ egység felismerésére ösztönöz. A láthatatlanul megfogott lényeg az, amely hatalmába keríti a nézõt. A nagy igényességgel alkotott életmû minden egyes darabja megfejtésre csábít. Hasonlóan a cserkelések közbeni nyomok, hangok, szagok gubancaiból kibogozható történetekhez, melyek vadászataink lényegét adják. Képei a verebészéstõl a bikalövésig terjedõ vadászélményekkel vetekedõ örömöket kínálnak, kielégítve szellemi trófeaigényünket is. Minden tapasztalatát, tudását, tehetségét képekbe sûrítve teszi elénk. Esszenciálisan. A Meszlényi-féle aszú… a királyok bora. Meszlényi Attila, az EMBER, húsevõ. De akárcsak a csodás barlangrajzokat készítõ szellemi elõdei, õ sem vadászik. Õk a különbözõ történelmi korszakok nagymûveltségû kiválasztottjai, kik felsõfokon érzékelik, ismerik és ábrázolják a környezõ világot. Rombolás helyett teremtenek és orvosolnak. Ha esetenként, megejtõ szépségû zsákmányomat mintegy gyónva viszem hozzá, kérve õt az újjáélesztésre, biztos lehetek benne, hogy a feloldozás mellett a képen megtalálom az élet megbecsülésére vonatkozó utalást is. SZARKA JÁNOS MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
575
Élõhelyek – élõlények:
Afrika biotópjai és vadfajai A növények, állatok ritkán élnek elszigetelt környezetben. Természetes környezetében minden élõlény valamely - egymásra kölcsönösen ható - biológiai közösség részét képezi. A Földön kialakult vegetációs övezetek, élõhely-rendszerek, amelyek az éghajlattól függõen jellegzetes állat- és növénytársulásokkal rendelkeznek, meghatározott fajoknak nyújtanak élõhelyet. Minden kontinensen, így Afrikában is többféle élõhely fordul elõ. Az egyes biotópok növény- és állatvilága a szél-, talaj-, és csapadékviszonyoktól, a fény intenzitásától és a hõmérséklettõl függõen alakul. A vad egyes élõhelyeinek mérete és összetétele is folyamatosan változik. Az erdõirtások hatására az erdei élettársulások mérete csökken, az elsivatagosodás hatására pedig a sivatagi környezeté nõ. Ami a kontinens (vad)élõhelyeit illeti, Afrika elõzõ cikkünkben említett országainak e szempontból való, néhány mondatba sûrített áttekintése jószerint lehetetlen. Hiszen egy ilyen óriási földrész biotópjainak jellemzõit aligha lehet röviden és tömören összefoglalni. A sivatagtól kezdve a magashegyeken, mocsarakon, szavannákon, bokros ligeteken át az õserdõkig, minden elõfordul itt. A földrész óriási tájegységekre tagolódik, közöttük pedig sokféle átmeneti zóna alakult ki.
A sivatagi területeken élõ Scimitar oryx idõszakos vonuló faj, migrációja a mindenkori csapadékviszonyok függvénye. Napjainkban már nem vadászható
A
sivatagi területeken ma már alig nyílik lehetõség vadászatra. Csupán Szudán egy részén és Csád egyik, újonnan megnyitott körzetében lehet igazi sivatagi vadászatot folytatni. Vadászatra nyitott félsivatagi vidék a Danakilföld Etiópiában, mely úgymond eléggé „rázós” terület, valamint Botswanában a Kalahári térsége, azon felül Namíbia és DélAfrika egyes félsivatagi körzetei (elõbbiben a Namíb-sivatag peremrészei). Csupán néhány vadfaj érintett ezáltal, valamennyi idõszakos vonuló, amelynek migrációja a mindenko-
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
A kardszarvú nyársas antilop kiválóan alkalmazkodott a száraz környezethez ri csapadékviszonyok függvénye. Az elsõ a wildebeest, a másik az elefánt, harmadik a kardszarvú nyársas antilop, a Scimitar oryx, valamint további néhány antilop- és gazellafaj, amelyek kivétel nélkül kiválóan alkalmazkodtak a száraz környezet nyújtotta mostoha életkörülményekhez.
577
Szafári núbiai kõszáli kecske vagy a vália-ibex, továbbá a hegyi nyala. Dél-Afrikában honos a hegyi reedbuck, a klipspringer és egyéb hegyiantilop-fajok.
A
FOTÓK: ARCHÍV
mocsaras területek többnyire a folyók mentén, illetve az esõzések után jönnek létre. A nyári hónapokban általában többé-kevésbé visszahúzódnak, összezsugorodnak, de idõvel ezekbõl alakultak ki a fantasztikusan nagy, összefüggõ mocsárvidékek, mint amilyen például
A hegyi nyala Etiópia 3-4 ezer méter magas hegyeiben él
A
mi a hegyi élõhelyeket illeti, Csádnak és a Középafrikai Köztársaságnak egyaránt vannak egészen magas hegyei; e tekintetben Kenya, melyben pillanatnyilag tilos a vadászat, állna mindenképpen az elsõ helyen. Helyette Etiópia vezeti a rangsort, ahol a hegyi nyala és az óriásdisznó él. Az itteni hegyek 3-4000 méter magasak, s fantasztikus látványt nyújtanak: e tájon vadászni életre szóló élmény és emlék! Tanzániában, a Maszájföldön ugyancsak egészen magas platókon folyik a vadászat; itt emelkedik ugyanis a Kenya és a Meru hegy is, amelyek közvetlen övezetében természetesen már nem lehet vadászni, de a környékükön igen.
Zambia Bangweulu-mocsárvidékének Situtunga állománya világhírû Szudánban a felsõ-Nílus és mellékfolyói mentén elterülõ mocsárvilág, s nyilván a Kafue- vagy a Bangweulu-mocsárvidék Zambiában, amely méltán világhírû a situtungájáról és lechwéirõl. Botswanában a Okavango-delta vonult be a köztudatba páratlan élõvilága révén: a lechwe, situtunga, bivaly stb. kapitális példányai élnek itt. Mellesleg a bivaly és az elefánt egyaránt imádja a mocsárvilágot, így vadászata – bár az ilyen jellegû területeken fokozott nehézségeket támaszt a vadásszal szemben –
A sörényes juh az afrikai kontinens õshonos hegyi vadja Dél-Afrikában szintén vannak komoly magasságú he- Botswanaban az Okavango-deltában kapitális Lechwék kerülnek puskavégre gyek, illetve hegyvidéki vadászterületek. Ilyen a Fokföldihegység és a Drakensberg a Natalban, ahol tudvalevõen ott gyakorta igen eredményes, mert a nehezen bejárható számos vadfaj megtalálható. A kontinensen több hegyivad honos: egyik közismert vidéken igazán kapitális példányok is mindmáig elõ-elõforképviselõjük az audad vagy sörényes juh, aztán itt él a dulnak.
578
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
A
szavanna, mint amilyen a híres Serengeti is, amit a temérdek, róla készült természetfilm révén szinte mindenki maga elé tud képzelni, vagy a Maszájföld jó része Tanzániában, az etiópiai Danakilföld stb. tipikus szavannai élõhely, de Dél-Afrikában és Namíbiában is számos szavannás terület található. Hartebeest, zebrák és más vadfajok ezrei élnek itt; bivalyok, gnúk csordái vonulnak erre, nyomukban pedig ragadozó nagymacskák járnak…
Ez az orszlán már nem fogja üldözni az antilop csordákat
S
zudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Kongó, Libéria nagy területeit sûrû õserdõ fedi; vadászati szempontból ezen országok közül mindenképpen a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun a legfontosabb. Jómagam nagyon nehéznek, de legalább ilyen élvezetesnek tartom az õserdei vadászatokat; arról, hogy miféle vadfajok élnek itt, az elõzõekben már Az õserdõk legveszélyeszó esett. Egy-egy kivá- sebb lakója a kistermetû ló duiker adott esetben vörös bivaly nekem az oroszlánnál is többet jelent. Az esõerdõk madárvilága páratlan, amellett a nagy majmok is itt tanyáznak. E rengetegek legveszélyesebb lakója azonban a törpe erdei elefánt és a kis ter-
metû vörös bivaly – már csak azért is, mert a sûrûben a vadász csak az utolsó pillanatban veszi észre õket, amikor a váratlan találkozást inzultusként megélõ, ingerlékeny jószág egykettõre az ember nyakában terem…
A változatos bozótos-bokros jellegû területeken gerenukra is vadászhatunk
A
bozótos-bokros élõhelyek igen kiterjedtek Afrikában – sõt a vadászterületek legnagyobb része ilyen jellegû. Itt a fõ és legjobban felismerhetõ két fafaj a baobab és az ernyõakácia, melyek egyedül vagy csoportosan növõ példányait sûrû cserjés, tüskés bozótos veszi körül. Zimbabwe, Dél-Afrika, Mozambik, Zambia, Botswana területeinek zöme is ilyesféle. A Zambézi, illetve a Limpopo folyó vidékén igen elterjedt az ún. mopane-fa (nevébõl származik az apró, de annál borzasztóbb vérszívó, a mopane-légy elnevezése, mely csupán alig néhány milliméter nagyságú, de az ember életét nagyon meg tudja keseríteni a szafárik során). Érdekessége e biotópnak, hogy míg az esõs idõszak végén az ember alig lát be a sûrûbe, késõbb, miután a fû és a növényzet kiszáradt, akár két-háromszáz méterre is át lehet tekinteni a környéket. Nagyon változatos ez a világ. Egyik pillanatban az ember fent a dombokon, a hegyek között vadászik kiskudura, a következõ órában pedig már odalent a lapályon jár gazellák, esetleg gerenuk után. E környezetben csaknem mindent megtalál a vadász – ez alól nyilván kivételt képeznek a tipikus mocsári és õserdei fajok –, s effajta vadászat dívik ma Afrika legtöbb szegletében. Következõ cikkünkben az öt veszélyes afrikai nagyvaddal, a „Big Five” jeles képviselõivel kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze. HIDVÉGI BÉLA
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
579
FOTÓ. SOMFALVI ERVIN
Oktatás
Az elsõ okleveles vadászatvezetõk
M
egszerezte a „vadászatvezetõ” igazolványt és az ok- esetben (terítékkészítés, töretátadás, eligazítás módja, stb.) levelet az elsõ zöldruhás csapat a Diana Szakképzõ élénk szakmai vitát is kiváltott. A hallgatók nem csak hallIskolában Csongrádon. Az egyhetes, bentlakásos tanfolyam- gattak, aktívan részt is kellett venniük a foglalkozásokon, ra számos olyan érdeklõdõ is jelentkehajtástérképeket kellett rajzolniuk A jövõre alakuló, legalább félezernyi új zett, aki talán nincs is „rászorulva” egy a leendõ vadászatok helyszínérõl, ilyen – közép, vagy felsõfokú végzettséadott esetben akár elõadást is vadászterületre is kell szakmai irányító, géhez képest alacsonyabb szintû – kurtartottak saját szakterületük tévezetõ, hiszen nagy valószínûséggel ott is zusra, mégis elvégezte azt. Többen volmájában. A tantermi napok lesz vendégvadásztatás vagy társastak, akik már korábban részt vettek itt programjában szerepelt jogszavadászat. Nem nagy kunszt megjósolni, valamilyen szakmai oktatásban, s az itt bályismeret, balesetmegelõzés és szerzett kellemes emlékekkel tarsolyuk-elhárítás, elsõsegélynyújtás, térhogy rövid idõn belül a hatóság is elõ ban jöttek el újra, családias, baráti hanképészet, vezetési és szervezési fogja írni valamilyen szakmai végzettség gulatot teremtve az „újoncok” között is. alapismeretek, vadászati módok, meglétét a vadászatok biztonságáért A 29 hallgató szinte az ország minden fegyver-lõszer-ballisztika, vadfelelõs irányítóknál. tájegységét képviselte, s a mai vadásztáregészségügy, lõttvad-kezelés, tesadalomból is színes választék volt jelen a rítékkészítés. Az iskola közelékezdõ sportvadásztól a harminc éve gyakorló hivatásoson át ben valamennyi társasvadászati mód modellezéséhez mina vadgazdálkodási szakmérnökig. taterületeket jelöltünk ki, melyen a terepi, gyakorlati naA képzés meglehetõsen széles alapokra épül, amely – pokon valós vadászati helyzeteket mutattunk be, különös látszólag – nem is lenne szükséges ahhoz, hogy valaki figyelmet fordítottunk minden egyes tereppontnál a baleerdményesen és biztonságosan levezesse a társasvadásza- setmegelõzési szabályokra, kihangsúlyozva ennek jelentõsétokat, vagy meg tudja szervezni a külföldi és hazai ven- gét a vadászatvezetõ egyéni felelõsségénél. dégvadászok zökkenõmentes és lehetõleg eredményes A vizsga két részbõl állt: a tanteremben kitöltendõ 50 egyéni vadászatát. kérdéses tesztlap jelentette az elméleti vizsgát, majd a vizsTudomásul kell azonban venni, hogy a vadászatvezetés gabizottság elõtt kihúzott gyakorlati tételekre készülhettek és a vadászatszervezés jóval több annál, minthogy az ille- fel egy órán keresztül. A gyakorlati vizsgára az erdõben tõ jó vadász, jól ismeri a területet és a vadat, s akár és a mezõn kijelölt modellterületeken került sor, ahol kimagasszintû szakmai végzettséggel is rendelkezik. A va- ki tételének megfelelõen a megjelölt vadászati mód valadászatvezetés az ágazatban az egyik legnehezebb feladat, mely részismeretét mondta el, mutatta be a saját maga nyugodtan állíthatjuk, hogy önálló szakma a szakmán be- által készített térkép alapján. Az értékelésnél a vizsgázó lül – aminek messze nincs meg az a (vadász)társadalmi vadászias megjelenését, határozottságát, rátermettségét is elismertsége itthon, mint amilyen tisztelet övezi azt ná- pontozták a szakmai felkészültségen kívül, külunk magasabb vadászati kultúrájú országokban. lön odafigyelve a megoldás egyediségére és a Az elõadók (dr. Balázs István, Homonnay Zsombor, biztonsági szempontok figyelembevételére. Somfalvi Ervin, Wallendums Péter) a Vadászati Kulturális Mindössze két hallgató nem érte el a nagyon Egyesület képviseletében nem csak a szakma, de a vadá- magasra tett mércét, a 80 százalékos ponthaszati kultúra értékeire, hagyományaira is felhívták a figyel- tárt, míg hárman a kiválóan megfelelt szintet met, külön kitérve az etikai elõírásokra, amely nem egy teljesítették a vizsganapon. SOMFALVI ERVIN
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
581
Fegyver
Kiváló sörétes fegyverek Az idei FeHoVa-n odajött hozzám az egyik, a sörétlövés iránt nagy érdeklõdést mutató vadásztársam és a kiállított világhírû fegyverekre pillantva azt kérdezte: Milyen az igazán jó sörétes fegyver? Kinek és milyen célra? – kérdeztem vissza. Ebben a gondolatkörben, a „felhasználó és a használhatóság oldaláról” tekintjük át a sörétes fegyvereket. Elõször azonban – a közös nevezõt megteremtendõ, – vértezzük fel magunkat némi általános ismeretanyaggal.
A duplapuskák dicsérete Nagy igazság rejlik abban a megállapításban, hogy az ember és fegyvere között atavisztikus a kapcsolat. Az emberiség történelmében, a veszedelmes idõkben sokszor a legjobb fegyver jelentette a különbséget az éhség és bõség, az élet és halál között. A vadászó ember is mindig a korában fellelhetõ legjobb fegyverre vágyott. Az 1700-as évek végére a híres angol fegyvermûves, Joseph Manton által megalkotott elöltöltõs duplapuska már a forma és funkcionális elegancia olyan fokát mutatta be, amely a mai napig is etalonként szolgálhat. Persze tudnunk kell, hogy arrafelé már jó 300 évvel azelõtt is gyártottak fegyvert. Az 1900-as évek elejére a választék már elkápráztató volt. London és Birmingham hatalmas kavalkádja volt a fegyverkészítõ manufaktúráknak és a „legjobbat” keresõ, a „legjobbra” vágyó lövõknek. A forma és a funkció harmóniája volt a vágya mindegyiküknek. A mai napig, a kiváló vadászfegyvert gyártó mûhelyeknek – lehet az Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, vagy Amerikában – van egy íratlan törvénye: ez pedig a tökéletességre való törekvés. Az eredetit ez az „egyszerû” dolog különbözteti meg a több száz imitációtól. A hamisíthatatlan valódit, a silány utánzattól. Amit a revolver fejlõdésében Amerika jelent, azt jelenti a sörétes fegyver tökéletesedésében, „jóságában” való kiteljesedésben Anglia. Így – etalonként is szolgálva –
582
a legjobb madarászfegyvereket mai napig is az angol fegyverek között találjuk. „Anatómiai” felépítését tekintve a legjobb angol duplapuskának három alapvetõ, a sikeres sörétlövést jól szolgáló tulajdonsága van: 1. A könnyû lendíthetõség (beleértve a vállba emelhetõséget is) 2. Irányíthatóság 3. Balansz és a hozzátartozó jó tömegelosztás A sörétlövés általánosságban technikadominanciájú sport, amely alatt a – közhiedelemmel ellentétben – nem azt kell értenünk, hogy magas szinten való mûveléséhez a legjobb fegyverre vagy lõszerre van szükségünk (az sem baj, ha olyan van, csak teljen rá!), hanem azt kell értenünk, hogy a lövés technikáját kell készségszinten elsajátítani, ha azt sikeresen akarjuk mûvelni. Ily módon a technikai tudás a legfontosabb. A „szerszám” csak másodlagos. A kiváló technikával megáldott, tudásának határait keresõ lövõ pedig megjelent igényeivel a legjobbat elszántan kutató, arra fogékony fegyvermûvesnél. A legfinomabbra megépített duplapuskák tökéletesedésében tehát döntõ szerepe volt és van a mai napig is a felhasználói oldal igényeinek, a gyakorlatban való használhatóság visszajelzéseinek. A lehetõ legjobbat építették a legjobbaknak, nem pedig – megint csak a közhiedelemmel ellentétben – öncélúan készítettek el egy fegyvert a fegyvermester „csalhatatlan” érzéseire bízva a dolgot. Némely náció fegyvergyártásában a mai napig fellelhetõ az a téves alapkoncepció, hogy: „gyártunk valamit, ami majd jó lesz valamire”. A mérnökök fejében megálmodott „zseniális újdonságok” mind ez ideig tiszavirág életûnek bizonyultak. Nagyszerû mérnöki találmányok voltak, csak éppenséggel jól lõni nem lehetett velük. Néhol a tradíció hiányzott, néhol a gyakorlatból a visszajelzés. (Néhol pedig a kellõ mennyiségû élõmunka óra!) Igaz, – Európára tekintve – ezen nációk esetéMAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Fegyver ben a sörétlövés népszerûségét tekintve sohasem ért el Fogadjuk el, hogy a legjobb lövõk néhány gramm olyan magas fokot, mint az angoloknál, spanyoloknál, vagy néhány milliméter változtatást is megéreznek. Az olaszoknál, franciáknál, vagy hajdanán nálunk. ilyen engedelmes fegyver nyújtja azt a magas fokú diIsmeretes, hogy a sörétlövés minden formájában a namikát, amellyel a jó lövõ minimális erõkifejtéssel, lendület sportja. energiatakarékosan lendíti a fegyvert a célpontra. A Az apróvad vadászata során, amikor a gyorsan moz- közhiedelemmel ellentétben, a nagy pontosságú CNC gó vad meglövése a gyakorlott lövõ technikai tudásának esztergák sem képesek azt a finomságot nyújtani, amit függvénye, a találat biztonságát a gyorsuló csõ nyújtja. a gyakorlott kezek generációkon keresztül átörökítve Ez készségszinten az képesek elvégezni olyan Mottó: izületek mozgását elõidépontossággal, amelyet zõ izmok és azok ellenpár- A fegyveren lógó árcédula csak egy gyûjtõ számára ad infor- csak az olajlámpa füstjének jainak harmonikus együttmációt a fegyver „jóságáról”. Az igényes sörétlövõt annak „vastagságával” lehet mérmûködését kívánja meg. A ni fém és fém, fém és fa köhasználhatósága, finom irányíthatósága, részleteinek jó lövés során a derék for- mûvészien kidolgozott funkcionalitása érdekli a legjobban, zött. gatóizmainak egy része A jó duplapuskába lelamely által a fegyver a gyakorlatban a legnagyobb örömet összehúzódik, míg a máket, életet csak a gyakorlott jelenti számára a repülõ vad vadászata során. sik fele „utánengedve” elkezek képesek lehelni. A ernyed. Ezen egyszerûnek tûnõ, de mégis finom mozgás megköveteli a jól lendülõ csövet. A sörétes fegyver lendületét alapvetõen a csövének hossza és a csõ hossztengelye mentén elosztott tömege határozza meg. Az elkészített csöveket illesztik azután (monoblokk vagy demiblokk) a zárszerkezetbe, melyre a jó balansz kialakítása végett a megfelelõ sûrûségû és formájú diógyökérbõl készítenek agyat a lövõ méretére szabva. Az érthetõség végett: például egy hosszú, 81 centiméteres, papírvékony falú csõvel megépített fegyvernek is lehet olyan lendülete, mint egy kevésbé jól legyártott 72 centiméteres csövûnek. De mennyivel jobb amannak az irányíthatósága! Mennyivel pontosabban lehet amazzal odamutatni! A fegyver irányíthatóságát, engedelmességét a két kéz közé esõ tömegnek az össztömeghez viszonyított aránya befolyásolja a legjobban. Nevezetesen, minél több esik az össztömegbõl a fegyvert tartó két kezünk közé, általánosságban annál jobb a fegyver irányíthatósága. Kisebb mértékben bár, de befolyásolja azt a fegyver zárszerkezetének a „magassága” is, bár az efféle különbség a bock rendszerû fegyvereken érezhetõ igazán. Az alacsonyra épített zárszerkezettel rendelkezõ fegyver az engedelmesebb! A duplapuskák éppen az ebbõl adódó dinamikus karakterisztikájukkal körözik le a bock rendszerû fegyvereket. – Képes ezt valaki érzékelni? – kérdezheti a Tisztelt Olvasó. Az elmúlt év nyarán a Lonato-i (Olaszország) koronglövõ világbajnokság elõtt az egyik junior trap-versenyzõ kezében (a gyors növekedés és fizikai erõsödés következtében) „repült” a puska, amelyet erõs mentális kontrollal sem volt képes versenyhelyzetben kordában tartani. Ekkor – az idény közepén – egy fegyvercsere a lehetõ legrosszabb megoldás lett volna. Végül a fegyver csövére rögzített 6 (hat!!) gramm tömeg elegendõnek bizonyult egy 3,8 kilós össztömegû fegyver esetében a probléma kezelésére. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
gépies precízió önmagában sohasem lesz képes tökéletes fegyvert alkotni. Ezzel elérkeztünk az egyedi kívánságok alapján méretre gyártott fegyverhez, amelyet ily módon megépíttetve már nem lesz akadálya annak, hogy genetikailag kódolt tudásunk határait keresgessük. A „másik oldalon” pedig az elsõrangú fegyvermûhely egyik legnemesebb célja, hogy a palettájukon kínált modellekbõl a lövõ morfológiájához és stílusához (amely a lövõ által sikeresen alkalmazott lövési metódusból és az idegrendszerének harmóniájából tevõdik össze) illeszkedõ fegyvert építsenek. A sörétes fegyver méretre agyazásával tucatnyi kötetet lehetne megtölteni, ezzel talán majd rövidebben, más alkalommal foglalkoznánk. Amit a duplapuskák esetében azonban ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk az nem más, mint a kecsességet és könnyedséget jól hangsúlyozó angol vagy egyenes nyakú agy. Ezáltal az egész fegyver könnyebbnek látszik, mint amilyen valójában! Az angol agy és a hozzá szemre is jól illeszkedõ kecses elõagy a jó fegyverdinamika mellett olyan szem-kéz koordinációt tesz lehetõvé, amelyet semmilyen más forma nem! A kövér markolatú, tenyérgombbal is „kibélelt” pisztolyfogású agy és egy vaskos elõagy a gyors lendítés során erõsen redukálja az idegrendszer finom válaszát a kezek és a fegyver, a szem és a célpont között. A különbséget mûszerrel megmérni talán nem lehet, de egy gyakorlott lövõ azonnal képes megérezni azt. A jó duplapuska kiválósága a gyakorlott kezekben való finom siklásában, irányíthatóságában, utolérhetetlen lendületességében jelenik meg, melyet nem lehet egyszerûen csak hozzáadni egy fegyverhez, hanem bele kell építeni darabról darabra. „Lelket kell lehelni bele”, mert igazából csak így válik a több száz alkatrészbõl megépített „rész” egésszé. SZOLLÁR ANDRÁS
583
ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!
Hírek, tudósítások Muray Róbert köszöntése Muray Róbert festõmûvészt 75. születésnapja alkalmából július 14-én a Gödöllõi Királyi Kastélyban köszöntötték ismerõsei, barátai, tisztelõi. A Vadászkamara Kürtegyüttesének tisztelgését követõen dr. Révész T. Mihály, az intézmény igazgatója köszöntötte a mûvészt és a népes vendégsereget, majd dr. Feledy Balázs, mûvészeti szakíró méltatta a festõ életútját és nyitotta meg az idõszaki kiállítást. Mint mondta: „Nagyívû életút Muray Róberté, amelyhez a kezdetektõl hozzátartozott a természet- és állatszeretet, s amelybõl külön is kiemelkedõ a madarak iránti megkülönböztetett érdeklõdés. Az ünnepelt festõként, grafikusként, rajzolóként, illusztrátorként, plakáttervezõként is kiváltotta a szakma elismerését. Amikor 75. születésnapját ünnepeljük, akkor természetesen köszöntjük Õt, mint a természetvédelem, a madárkutatás jeles személyiségét, de köszöntjük, mint a természetfestés egyik legkiválóbb mesterét, mûvészét is.” Muray Róbert gazdag életútját követve, a természetvédelem szeretetén, a mûvészi pályafutásán túl, fáradhatatlanul foglalkozott a „mûvészpalánták” nevelésével is. A festõmûvész több évtizedes pályafutása során számos kitüntetésben részesült, melyek közül a legrangosabbat, a „Köztársasági Arany Érdemkeresztet” 2004-ben vehette át. A Muray Róbert régi és új képeibõl összeállított tárlat augusztus 13-áig volt megtekinthetõ Gödöllõn. Gy. I.
Vadászok és palócok Az árnyat adó parádfürdõi kastélyparkban, valamint a Freskó étteremben július 7-én és 8-án, a Palócnapokkal közösen rendezték meg a XV. Heves megyei Vadásznapot. A rendezvény elsõ napján az erdõtelki Pintér tanyán gyorsított korongvadászatot, majd a mátrafüredi szakiskola lõterén futóvadlövõ versenyt rendeztek. Szombaton a park õsfái alatt, az ünnepi megnyitón, a vadászhimnusz eléneklése után Farkas László Márton, a megyei vadászkamara elnöke köszöntötte a szép számmal megjelent vendégsereget. Ezt követõen Wahtler István, a Károly Róbert Fõiskola rektor-helyettese mondott vadásznapi köszöntõt, kiemelve a vadgazdálkodás és a természetvédelem fontosságát. Azok a vadászok, akik szívükön viselik a vad védelmét, a szakszerû vadgazdálkodást, ezúttal átvehették megérdemelt kitüntetéseiket. A „Magyar Vadászatért Érdemérem” kitüntetést dr. Harangozó Imre, az OMVK aranyérmét pedig dr. Tír Dezsõ kapta. Duska József, Gyarmathy Károly, Fekete István és Magosi József Nimród érem kitüntetésben részesült. A Hubertus Kereszt arany fokozatát André Alajos, Boldizsár Tibor, Farkas József, dr. Fábián Gyula, Fülöp Attiláné, dr. Kerekes János és Póbis Pál, az ezüst fokozatot Szabó István és Kocsa József, míg a bronz fokozatot Vincze János vehette át. A Gróf Nádasdy Ferenc Emlékplakettet a Parádfürdõi Várbükk Vt. érdemelte ki. A rendezvény szép mozzanata volt a fiatal vadászok fogadalomtétele. A Freskó étteremben berendezett képzõmûvészeti kiállítás - amelyen Valaczkai Erzsébet festõmûvész képeit láthatta a nagyérdemû - rengeteg látogatót vonzott. A színes kirakodóvásár mellett gyermekprogramok, szarvasbõgõ-, vadászíjász-, vadászkutya-bemutató, valamint hastáncos lányok is szórakoztatták a vendégeket. A kiváló idõ kedvezett a bográcsok körül forgolódó szakácsoknak is, akik finom vadételekkel vendégelték meg az arra járó érdeklõdõket. Gyenes István MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
585
Mikor – mi – mennyiért?
Szeptemberi vadászati árak A szeptember a vadász legizgalmasabb hónapja, a szarvasbõgés ideje, de lõhetõ a muflon is. Második éve szeptember 1-jétõl vadászható a mezei nyúl, a tõkés és csörgõréce. A szarvasvadászat árai rendkívül eltérõek, a különbözõ árjegyzékekben olvasható díjak tág határok között mozognak, ezért csak „tól-ig” adatokat közlünk.
Szarvasbika Trófeasúly (kg) 2 kg alatt 2-2,99 3-4 4-5 5-6 6-7 7-8 8-9 9-10 10-11 11-12 12 kg fölött
elejtés (eFt) 70 125-140 125-185 175-230 250-330 357-490 547-680 767-955 1017-1300 1456-1785 2280-2860 –
felár (Ft/gramm) – – 500 1000 1000-1600 1600-2300 2150-3000 2400-3300 3650-5125 6500-11200 11600 –
elejtés (EUR) 256-525 400-722 510-910 700-1248 1000-1350 1600-1942 2100-2842 3000-3942 4000-5342 5300-7842 8100-10850 14110-16642
felár (EUR/gramm) – – 3 4 4-10 5-10 8-11 10-14 13-22 15-40 46-55 49-55
Sebzés esetén a becsült agancssúly 50 százalékát kell megtéríteni. A hibázás két helyen szerepelt, esetenként 100-120 euró térítésével. Tehén és ünõ elejtése 25-35 ezer forint (80-130 euró); sebzése 13-17 ezer forint (40-60) euró. Borjú elejtése 13-22 ezer forint (40-100 euró); sebzés: 20-38 euró/db. Több helyütt szeptember 15-étõl, 20-ától illetve 25-étõl 5-8 kilós agancssúlyú bikák elejtésére idényvégi 15-25 százalék árengedményt is lehet kapni.
Muflonkos Szarvhossz 50 cm-ig 50-60 60-70 70-80 80-90 90-tõl
Elejtés (eFt) – 165 165-195 325-338 530-598 775-1040
Felár (Ft/cm) – – 14-16 20-26 24-44 37-78
Elejtés (EUR) 400-600 550-1000 600-1000 1200-1500 2200-2500 4000
Felár (EUR/cm) – 10-20 50-70 90-110 120-180 300-340
Sebzés esetén a becsült szarvhossz 50 százalékát kell megtéríteni. Juh- és jerkevadászat ára 10-14 ezer forint (40-65 euró), sebzése 5-6 ezer forint (20-35 euró). Bárány elejtési díja 10-12 ezer forint (30-65 euró), sebzése 5 ezer forint (1535 euró). Mezei nyúl: 7-8 ezer forint (24-33 euró). Üregi nyúl: 5 euró. Tõkés- és csörgõréce: 2500-3400 forint (13-18 euró). DR. BALÁZS ISTVÁN
Szeptemberi vadásznapok Szeptember 2.:
Szeptember 9.: Szeptember 10.: Szeptember 16.:
Szálka (Tolna, szarvasnyitány) – Doboz (Békés) – Csókakõ (Fejér) – Szombathely-Olad (Vas) – Bak-Sohollár (Zala) Alsótold (Nógrád) – Nagybörzsöny (Pest, MagyarSzlovák Vadásznap) Szolnok-Tiszaliget (Jász-Nagykun-Szolnok) Lillafüred (Borsod)
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
587
Hírek, tudósítások Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig A Magyar Nemzeti Múzeum „Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig” címmel idõszaki kiállítást rendezett. A július 28ai hivatalos megnyitóünnepségen – a Baranya Vadászkürt Együttes színvonalas elõadását követõen – dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója egy megható vadásztörténet felolvasását követõen adta át a szót Benedek Fülöpnek, az FVM államtitkárának, az OMVV elnökének, aki magvas gondolatok kíséretében nyitotta meg a tárlatot. Az igényesen berendezett vitrinekben a solymászat eszközeitõl a mai modern vadászfegyverekig a látogatók nyomon követhették a vadászfegyverek fejlõdésének történetét. A legidõsebb lõfegyver az 1480-as években készült csontberakásos, Hunyadi címerrel ellátott számszeríj. Az elöltöltõs kovás és keréklakatos vadászfegyverektõl a csappantyús puskákig, az ékes lõporszaruig számos vadászeszközben gyönyörködhet, aki veszi a fáradtságot és ellátogat a kiállításra. A számtalan muzeális értékû vadászfegyver mellett olyan ritkaságok is láthatók, mint a négycsövû (vierling) sörétes puska vagy a csonttal, arannyal gazdagon díszített fokos, amelynek belsejébe kis kaliberû vadászfegyvert rejtettek. A gyûjtemény talán legszebb darabja a Rudolf trónörökös részére 1880 környékén Kirner József puskamûves által gyártott elefántcsont elõagy és markolattoldalékos nyolcszögletû csövû, aranyozott berakású sörétes duplapuska. A magyar vadászok számára talán mégis egy 12-es kaliberû, angolagyas FN sörétes duplapuska a legkülönlegesebb, amely az ötvenes évek elején Kittenberger Kálmáné volt. A kiállítás november 28-áig látogatható. Siklósi Kálmán
Csergezán Pálra emlékezünk A Csergezán Pál Alapítvány kuratóriuma – együttmûködve a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft-vel, a Magyar Lovas Szövetséggel, a Nemzeti Lovardával, a Vadászati Kulturális Egyesülettel, valamint a Nimród és a VADÁSZLAP szerkesztõségével – a magyar természetábrázolás nemzetközi rangú mesterére emlékezik szeptember 12-én 16 órakor Bábolnán. A tiszti kaszinó kiállítótermeiben három kiállítás nyílik. A látogatók ízelítõt kaphatnak Csergezán Pál munkásságából, bemutatkoznak az eddig Csergezán Díjat elnyert mûvészek és kiállítás nyílik – a több éves szünet után ismét kiírt - Csergezán pályázatra beküldött pályamunkákból. A kiállítások megnyitóján kerül átadásra - a témában legrangosabb mûvészeti elismerés – az idei Csergezán Díj. A kiállítások a tervek szerint november végéig tekinthetõk majd meg.
Dr. Alberth Béla (1925-2006) Július 22-én, életének 82. évében elhunyt Alberth Béla szemészprofesszor, az orvostudományok doktora, a debreceni Szemklinika volt igazgatója, egykori rektor-helyettes. 1961 óta vadászott, az utóbbi években a Berekböszörményi Hubertus Vt. köztiszteletben álló, megbecsült tagjaként vett részt a társaság apróvadvadászatain. Trófeáinak nagy részét néhány esztendeje oktatási célra a Debreceni Egyetemnek ajándékozta. Vadászemlékeit „Fehérben és zöldben” címû könyvében örökítette meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
589
Gyerekrovat
M
ár az augusztus 24-ike, Bertalan napja is õszkezdõ idõpont, hiszen ekkor kezdõdnek az õszi munkák. A szõlõérés is igazából ekkor kezdõdik, s ezért nem véletlen, hogy Szent Bertalan a szõlõhegyek védõszentje Pannóniában. Szeptember a régi római naptár évkezdésétõl számítva a „hetedik hónap”, azaz a „szeptember mensis” a fantáziátlan sorszámnevet kapta. Egykor Õszelõ havának, csillagászati nevén a Mérleg havának, régi magyar nevén pedig Szent Mihály havának nevezték. Szeptember 1. a meteorológiai õsz kezdete, és ez, az erre a napra esõ „Egyed-napi” népszokásokban is tükrözõdik. A népi idõjósok az Egyed-nap idõjárásából az egész õszre következtettek. Ezen a napon lépnek szolgálatba a szõlõpásztorok, ettõl kezdve tilos a szõlõbe szekérrel járni, és megkezdõdik a szõlõ õrzése. Ha korán beköszönt az õszi hûvös idõ, akkor már augusztus végén, de ha hosszúra nyúlik a nyár, akkor inkább szeptember elején megkezdõdik és aztán egy egész hónapig is eltart a szarvasnász ideje. A magyar erdõk királyának, a szarvasbikáknak a bõgésétõl, s agancsaik csattogásától hangos az erdõ. A szeptember elsejével induló vadászidényt a naptárban sorakozó szentek is jelzik, hisz többnek is köze van a vadászathoz. Csak példaként említve: szeptember 2-án, Szent Imre herceg vadászat során történt, vadkan okozta haláláról emlékezik meg a naptár, szeptember 25-én pedig Szent Gellért neve napja van, akirõl számos „vadszelídítõ” legenda él. Úgy tartják, hogy szeptember 5-e, Lõrinc napja után a fás növények megállnak fejlõdésükben és ezután már a dinnye és a körte sem olyan, mint addig. Szeptember 8-a Kisasszony napja, amely Szûz Mária születésének emléknapja, õsi pogány õszkezdõ nap volt. Mivel e naptól kezdve kelnek útra a fecskék és más vándormadarak, „Fecskehajtó Kisasszonynak” is nevezik ezt a napot. Szeptember 21-e Máté apostol neve napja, az õszi napéjegyenlõség napja. Ez a népi kalendáriumban is fordulópont, hiszen ezután kezdték az õszi gabona vetését, s ekkortól kezdõdtek az õszi mulatságok. Szeptember 23-a a csillagászati õsz kezdete. Ettõl kezdve növekedésnek indul a sötétség ereje, s az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloktól. Szeptember 29-e Szent Mihály napja, õszi évnegyedkezdõ nap. A természet megkezdi haldoklását. Ezen õszponton Szent Mihály – a mennyei seregek fõangyala – a tél sötétülõ kapujában áll és fogadja a távozók lelkeit. A parasztkalendáriumokban Európa-szerte ismert pásztorünnep a híres Mihály nap. Ekkor terelték haza az állatokat a legelõkrõl, így ez a nap volt a pásztorok bérfizetõ és egyben az új pásztorok szegõdésének napja is. A Szent Mihály napi vásárokkal kezdõdtek meg a gazdasági évet lezáró ünnepek és a vidám szüreti bálok, leányvásárok, lakodalmak egészen Katalin napjáig (november 25-éig). Ezt az idõszakot néhol kisfarsangnak is nevezték.
590
Játék Fejezd be a mondatokat úgy, hogy azok igazat állítsanak! A helyes állítások betûjelét karikázd be és a feladatok sorrendjének megfelelõen olvasd össze õket! A helyes megfejtés a gímszarvas bikák szeptemberi viselkedését jellemzi. 1. A szarvasfélék agancsát a növekedés idõszakában különleges, vérerekkel átszõtt szõrös bõr borítja, amelyet vadásznyelven a) szarvasbõrkének neveznek. b) barkának neveznek. c) hártyának neveznek. 2. A n) o) õ)
gímszarvas bika agancsa 60-70 nap alatt épül fel. 365 nap alatt épül fel. 120-150 nap alatt épül fel.
3. A g) h) i)
gímszarvas bika agancsának a súlya akár a 15-18 kg-ot is elérheti. 5-8 kg-ot is elérheti. 28-30 kg-ot is elérheti.
4. A gímszarvas állcsontjában lévõ két szemfogat – mely trófea is egyben –, a vadásznyelv d) „ékszerfognak” nevezi. é) „gyöngyfognak” nevezi. f) „gyémántfognak” nevezi. 5. A gímszarvas agancs részei: s) agancstõ, koszorú, szemág, jégág, középág, farkaság, koronaág, korona. t) agancstõ, koszorú, szemág, jégág, középág, sarkantyú, csipkék, lapát. u) agancstõ, koszorú, gyöngyözés, barázdák, szárak, hátsóág, ágvég. (Megfejtés: 1-b; 2-õ; 3-g; 4-é; 5-s; vagyis: „bõgés”.)
Szeptember
RAJZOLTA
ÉS
ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
CS. GYENES EMESE
Gyerekrovat Jövõre találkozunk!
J
úlius 9-étõl egy héten át gyerekzsivajtól volt hangos a dunapataji Szelid Vadásztársaság vadászházának környéke. Ekkor tartotta ugyanis a Vadászati Kulturális Egyesület Ifjúsági Tagozata ez évi vadásztáborát, amely az egykori jeles vadászati szaktekintély, Bertóti István nevét viselte. A huszonöt fiatal – 7 esztendõstõl 18 évesig – „vadászpalánta” végig nagy lelkesedéssel vett részt a programokon. A tikkasztó hõség ellenére nagyon kellemesen telt az idõ. A kisebbeket leginkább a solymászat érdekelte, a nagyobbakat pedig a fegyverismeret és a lövészet hozta lázba. Nyár lévén – és mert közel volt a Szelidi-tó – a strandolás sem maradhatott el, de a gyerekek idejének nagy részét azért természetismereti és vadászati programok kötötték le. Esténként a tábortûznél mindenki fáradtan, ám annál vidámabban sütögette a nyársra húzott szalonnáját. Amellett, hogy a táborozók megismerkedhettek a környék élõvilágával, kiülhettek hajnali lesre, kipróbálhatták
Tiszapüspökitõl Valkonyáig
A
NEFAG Zrt. júliusban, három turnusban fogadta vadász-halász-madarász táborába az ország minden tájegységébõl érkezõ gyerekeket Tiszapüspökiben. A Horváth Ernõ által vezetett programokról a július 17-21. közötti csoport tagjai rövid fogalmazásokat küldtek lapunknak.
„Nagyon jó volt a vadlesrõl visszafelé utazni a platón, a mocsárjárás, a fürdések, szóval az egész tábor kitûnõ volt.” Pádár Tamás (13 éves) „Szerintem a legjobb a tábor hangulata volt. A baráti légkör, a kellemes pihenés élvezetessé tették a sok programot.” Pálvölgyi Zsigmond (15 éves) „Nekem ez az ötödik táborom volt, így minden évben találkozunk régi ismerõsökkel is.” Szántó Teodóra (15 éves) „Nagyon jó tábor volt, jól éreztük magunkat és jövõre is visszatérünk.” Holló Dániel (15 éves) MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
íjász-tudásukat, érdekes elõadást hallhattak a vadászetikáról, kézbe foghattak igazi vadászfegyvereket és belekóstolhattak a trófeabírálatba is, természetesen az ismerkedésre és az önfeledt szórakozásra is lehetõségük volt. Életre szóló barátságok, szerelmek köttettek, még felejthetetlenebbé téve ezzel az együtt töltött napokat. Azt, hogy a tábor vezetõi, Szigeti Sándor és Wallendums Péter jó munkát végeztek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy volt olyan gyerek, aki az utolsó napon elbújt érkezõ szülei elõl, mondván, õ még maradni akar...
A
Zalai Vadász-Alkotók Egyesülete július 22-étõl augusztus 4-éig harmincnyolc gyerek részvételével Valkonyán rendezte meg idei vadásztáborát.
„Szerdán jött egy solymász bácsi. Hozott két sólymot, az egyiket Ördögnek, a másikat Angyalnak hívták. Csütörtökön szalonnasütés volt. Mikor mindenki megette, a csapat énekelt a tûznél. A péntek volt a legrosszabb nap, mert össze kellett pakolni és haza kellett menni.” Takács Médea (10 éves) „Mikor elõször megláttam a gyönyörû valkonyai tájat, majd elállt a lélegzetem. ... az erdõben sok termést gyûjtöttünk, és az utolsó napokban sem unatkoztunk egy percig sem.” Neumann Róbert (10 éves) „Gabi és Géza bácsi nagyon aranyosak és segítõkészek voltak. Minden nap tanultunk valamit. Ez nem olyan unalmas fejtágító volt, mint az iskolában, hanem játékos és érdekes. A tábor végére olyanok lettünk, mint egy nagy család, és nagyon nehéz volt az elválás." Bekõ Blanka és Dóra (11 és 14 évesek)
591
Vadkárelhárító vadászat Budapesttõl 60 km-re, Nógrád megyében az Érsekvadkerti Vadászati Kft. területén. Júniustól kukoricabetakarítás végéig. Részvételi díj 5000 Ft, amely tartalmazza az esti és a hajnali lesvadászatot, szállítást. Lõdíj nincs. Szállás megoldható. Érdeklõdni:
06 20 346 13 97 06 20 426 03 07 06 20 375 67 61
Ízválasztó
1858-ban nyílt Pesten egy vendéglõ, mely hamar nagy népszerûségre tett szert a polgárnép körében. Hogy hol? „Ott, ahol esténként a városligeti mûvészvilág bohém népsége szokott zajongani, ünnepnapokon pedig a szomszédos Teréz- és Erzsébetváros lakossága mulat hangosan a katonazene harsogása mellett” – írta a korabeli sajtó 1900-ban. Híres vendéglõsök voltak tulajdonosai, minõségben felvette a versenyt a szomszédságában késõbb felépített Wampetics (késõbb Gundel) étteremmel. Fénykorában – a múlt század húszas éveiben – a híresen nagy tudású Gráf János vezetése alatt 850 férõhelyes szórakoztató és mulató centruma volt a ligetnek. Mai, modernizált, a Hotel Liget szállodával egybeépített utódjának vezetõsége igyekszik megõrizni az elmúlt századelõ harmonikazenés hangulatát, a kor ételeit, s mindig a kiemelkedõ minõséget tartva szem elõtt. Látványos, üvegtetejû kupolaterme, különtermei, fedett kertvendéglõje és sok élõnövénnyel gazdagon díszített terasza akár 150 fõs összejövetelek rendezésére is alkalmas, az év egyik legsikeresebb vadászbálját itt tartotta a Lyons Klub Vadásztársasága. S hogy az ínyenc vadászok is találnak itt különlegességet, íme bizonyságul egy remek és gusztusos elõétel a konyha séfjeinek kínálatából, majd egy mutatós és ízletes fõfogás – mindkettõ õzbõl:
Õzfilé rózsaszínre grillezve, libamájmártással, karamellizált karottával és hercegnõ burgonyával Az õzfilét (bélszín) megtisztítás és formázás után olajban kakukkfûvel 5-6 napig pácoljuk. A lecsepegtetett filét rózsaszínre grillezzük. A libamájmártás elkészítéséhez vajon finomra vágott vöröshagymát fonnyasztunk, beletesszük a libamájat, sóvalborssal-majorannával ízesítjük és tejszínnel beforraljuk. Tokaji édes szamorodnit öntünk hozzá, botmixerrel átturmixoljuk és szitán átpasszírozzuk. Ha kell, utánaízesítünk. Vajon cukrot pirítunk, beletesszük a megtisztított és formázott bébirépát. Kis sózás után már lehet is tálalni. Az elkészült alkotóelemeket tányérra helyezzük és hercegnõ burgonyával körítjük.
Õzfilé carpacchió A megtisztított õzfilét mustárral, durvára õrölt színes borssal megkenjük, olajban pácoljuk 5-6 napig, majd mélyhûtõben jól kifagyasztjuk. Tálaláskor hajszálvékonyra szeleteljük, salátaágyra helyezve vörös áfonyával, aszalt sárgabarackkal és egyéb aszalt gyümölcsökkel tálaljuk. Enyhén megsózzuk, és tökmagolajjal körbelocsoljuk. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
595
Vadászkürt
A csend az igazi elismerés
A
z albertirsai Pipacs Vadászkürt Együttes 2000-ben alakult. A három alapító tag közül Csontos Csaba és Nagy Zoltán a baranyai kürtös tanfolyamon találkoztak, Aradi János már korábban – Csongrádon – ismerkedett a vadászkürttel. Egy terítéknél találkoztak elõször, és rögtön elhatározták, hogy a továbbiakban együtt fognak kürtölni, így hamarosan megalakították a Pipacs Vadászkürt Együttest. A csapat eleinte kizárólag terítékeknél kürtölt, de ma már egyre gyakrabban találkozhatunk velük különbözõ nívós vadászati rendezvényeken, a Pipacs Vadászkürt Együttes az egyik legdinamikusabban fejlõdõ csapat. A közelmúltban nagy elhatározásra jutottak. A kérdés az volt, hogy maradnak az eddig begyakorolt terítékszignáloknál, amelyeket egy szólamban is remekül játszottak, vagy bõvítik a csapatot, a repertoárt és felzárkóznak ahhoz a zenei világhoz, amelyet már a nagyobb létszámú együttesek képviselnek. A csapatépítés során csatlakozott hozzájuk Simon Tibor és Rubi Gergely, akik azóta már kiválóan beilleszkedtek az együttesbe. A fejlesztések után a Pipacs zenei világa meg-
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
változott. Elõtérbe került a parforce hangzás, a többszólamúság és jelentõsen bõvült a repertoár. Rubi Gergely zenei vezetõ segítségével, ma már komolyabb vadászkürt mûvekkel is megpróbálkoznak. Csontos Csaba, az együttes vezetõje szerint a 2006-os FeHoVa után kaptak igazán lendületet. Elkészült a lógójuk, sõt saját kürtszignáljuk és egyenruhájuk is van. A Pipacs igazi egyéniséggé nõtte ki magát a magyarországi kürtegyüttesek között. Természetesen a csapat minden tagja vadászik... Szponzoruk jelenleg nincs, ezért a környék vadásztársaságaitól remélnek némi anyagi támogatást, cserébe a gyönyörû „hallalikért”. Céljaik közt szerepel az „A” kategória megszerzése, amelyre a Magyar Vadászkürt Egylet szakmai napján nyílhat lehetõség. Mindezeken kívül szeretnének az egylet életében minél hasznosabban részt venni, tovább fejlõdni, és sokat szerepelni. Nos, ehhez képest hol van már az elsõ fellépés elõtti drukk, amikor remegett a lábuk és megfogadták, hogy soha többé nem állnak fel a színpadra? AGYAKI GÁBOR
597
Horgászoknak ólmos szerelékhez minden esetben használjunk vastagabb dobóelõkét! A balin, a balinok rablása sorozatos, jól megfigyelhetõ, ahogy üti, vágja, a levegõbe repíti a küszöket, aztán vízbe hullás után gyakran elvéti õket. Miután nincsen kapófoga, a garatfogával kénytelen a megfogott kishalat összemorzsolni, igaz, a zsákmány megragadásában segíti, hogy nagy alsó ajka kampószerûen behajló. Népies nevei jól mutatják (vízen járó hal, villámkeszeg, vadászkeszeg, ragadozó küsz, kapókeszeg, fenekeszeg, nyílkeszeg), hogy izmos, karcsú halról van szó, amely villámgyorsan csap le prédájára. Pergetõ horgászata a legizgalmasabb, amelyek közül a már említett végólmos mûlegyes szerelék mellett a villantózás is igen eredményes. Elsõsorban a könnyû körforgó villantók a fogósak, amelyeket aránylag könnyen tudunk a vízfelszín alatt húzni, de esetenként eredményesek a mélyebb vizeket járó támolygó kanalak is. A felszíni wobblerek közül a sneciimitációk a jók, esti órákban gyakran a süllõ is rajtuk veszt. Külön tudomány a legyezéses balin-horgászat, amely még a legrafináltabb balint is képes megtéveszteni. Fõ csali az õzszõr-marabu tollból kötött 5-7 centis légy, amely a rabló balinok közé hajítva csodákra képes. De találkoztam már rafiából, mûanyag csíkokból, kacsatollból készített legyekkel is. A vízre hullott legyet apró rángatásokkal vontatjuk, mintha a víz sodorná. A rávágás többnyire elemi erejû, ügyelni kell arra, hogy a legyezõorsó fékje elsõsorban pisztrángok, pérek fárasztására lett kitalálva, nem bírja a terhelést, ezért a kezünkkel rásegíthetünk. A botot magasra tartva kell fárasztani a halat, hogy irányíthassuk, mert a megakasztott balin megy, mint a veszedelem. A balinra horgászó jól teszi, ha ügyel a szákolásra, hiszen gyakori, hogy két balin is rajta veszt a horgokon. A legyes-ólmos szereléknél a légyre vágó hal miatt a szabadon lifegõ ólom hármas horga beakadhat a szákba, vagy bármi másba. Horgászunk balinra élõ hallal is, többnyire akkor, amikor már minden módszer csõdöt mond. Ennek több változata is van, a legrafináltabb a vízi golyós felszerelés, de eredményes lehet a csupán horogra tett szabadon kószáló küsz vagy az úszós szereléken felkínált csalihal is. Néhány esztendeje dívik a téli balinozás is, leginkább nagyobb folyók zátonyesésein, öblösödésekben, keresztgátak mögötti limányokban lelhetünk rájuk. Ez is pergetõs horgászat, ahol végólom és villantó jöhet elsõsorban számításba fehér mûléggyel kombinálva! Télen annyiban más a technika, hogy lassabban húzzuk a csalit, elõfordulhat, hogy süllõt is fogunk vele. Jó tíz éve már, hogy bejöttek a horgászpiacra a különféle gumihalak, alkalmasak a téli balinozásra, néha meglepõen eredményesek.
Az intelligens rablóhal A
balatoni mólók környékén kora hajnalban, majd a szürkület óráiban egymást érik a balin-rablások. Fröcsög a víz, néha még a hátúszója is kilátszik, ahogy csíkot húz maga után. Száguld a balin, ûzi a küszöket, nagy indulatában alig tud lefékezni a móló kövezete elõtt. A táplálékát csupasz ajkaival kapja el, mert a természet megtréfálta, kapófogat nem adott neki. Pontyféle az istenadta, mégis az egyik legaktívabb ragadozó, amelynek horgászata az egyik legszellemesebb módszer kitalálását vonta maga után. Gyanakvó fajta, amelynek hangossága, magamutogatása ellenére utálja a megszokottól eltérõt, ezért van úgy, hogy bizonyos idõszakokban bármivel horgászhatunk rá – esélyünk sincs. Ezért aztán az elmúlt évtizedek során a legkülönfélébb módszereket találták ki a fogására. A leghíresebb az európai hírnévre szert tett Kesztner-féle végólmos balinozó szerelék, amely épp olyan nagyszerû, mint amilyen egyszerû. A végólom 30-60 grammnyi formája igen változatos, van, aki nyújtottat, van, aki kúpformájút, van, aki hal alakút használ. A legtöbbre jellemzõ, hogy reszelõvel vagy éles késsel a széleit bemetszik, ennek következtében csíkot húz maga után. Ha a végólom halformájú, akkor többnyire enyhe S-alakban meghajlítják, mindez a küszhöz való hasonlóságot imitálja, amely a balin fõ tápláléka. Gyerekkorában a küszök közé keveredve él, hogy aztán már kamaszként szemérmetlenül megdézsmálja õket. A végólom különleges mûcsali, amely súlyánál fogva nagy távolságra elhajítható, a végére kulcskarikával szerelt fehér bojttal ékesített hármas horog önmagában is megállja a helyét, de a fölé kötött hallegyekkel már a balin végzete. Az alsó hallegyet olyan távolságra kötik a végólomtól, hogy vontatás közben majdnem a víz felszínén, míg a másik hallégy mélyebben szalad. Ez a módszer nemcsak a mólók környékén, de a T-gátaknál, a sarkantyúk mögött, az összefolyásoknál, távoli hídlábaknál és a zsilipek örvénylõ vízében is eredményes. A nagy távolságra elhajítható szerelékhez legalább 60-80 gramm dobósúlyú bot, és 30-40-es méretû orsó szükséges. A legyes-
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
ZÁKONYI BOTOND
599
Az apróhirdetések tarifái
Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni. FEGYVER:
Hannoveri véreb kiskutyák eladók. Érd.: 06/30/9472-049.
Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123.
Törzskönyvezett, vadászó szülõktõl jagdterrier kölykök eladók. Telefon: 06/45/471-374, 06/30/526-7795.
Eladó 1999-es, keveset használt Brno ZH 306-os bock, 3 db váltócsõvel, érvényes nyomáspróbával. Vegyes csöve 5,6 X 50 R Magnum és 12/70 kaliberû, 4x32 Swarovski távcsõvel, valamint 7 X 65 R és 16/70, 2,5-12 X 56 Liesenfeld, világító szálkeresztes optikával. Sörétes csõ: 12/70. Ára: 450.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/918-0877.
VEGYES: Vadásztársaságok, vadászegyesületek figyelem! Negyven literes, rozsdamentes anyagból készült bogrács, állvánnyal eladó. Érdeklõdni lehet: 06/20/576-4163.
16/16/9,3 X 74 R kal. egyedi kivitelezésû zárszerkezettel '38ban gyártott Springer's drilling , 68 cm-es csõvel, eredeti 4x32-es Karl Zeiss-el szerelve, kifogástalan állapotban igényesnek eladó. Irányár 2,1M Ft. Kérésre fotót küldök. E-mail:
[email protected] ; tel: 00 40 741 124 435.
Bükkben, Mátrában, Zemplénben nagyvadas tagságot keresek! Telefonszám: 06/30/278-7654.
Eladó egy 16-os cseh bock sörétes vadászfegyver,12-es skeet váltócsõvel. Érd.: 06/30/430-7911.
Igényes gyûjtõnek, szép, 60 darabos õztrófea gyûjtemény eladó, betegség miatt, egyben, kedvezményes áron. Érdeklõdni. 06/20/941-3947.
Eladó 1 db ZKK 600-as (.30.06 kal.) 7 X 50 vil.pont. Meopta céltávcsõvel (levehetõ szerelék) 200 eFt és 2 db Beretta Ulrika félautomata sörétes vadászfegyver (12/70, 20/70 kal.) 150 eFt/db. A fegyverek 10 év mûszakival, kategorizálva, szép állapotban vannak. Tel.: Komárom, 06/20/931-6288. Eladó kitûnõ állapotú suhli drilling 2 X 16/70 / 7 X 65 R, céltávcsõ 3-9 X 42, kifordítható szerelék, új, egyedi disznóhátas tus, bajor pofadék. Ára: 499.000,- Ft; Osztrák gyártmányú billenõcsövû golyós fegyver, 243WIN kaliberû, céltávcsõ Schmidt Bender 4-12 X 42. Ára: 799.000,- Ft; ZH vegyescsõvû fegyver 16/70 / 7 X 57R, céltávcsõ 6 X 42 Schmidt Bender, kifordítható szerelék, új, egyedi disznóhátas tus, bajor pofadék. Ára: 199.000,- Ft; Merkel duplapuska 12/70. Ára: 120.000,- Ft; Sauer duplapuska 2X16/70. Ára: 120.000,- Ft. Kérésre e-mailen küldök képet. Tel: 06/20/421-4363. Kifogástalan állapotú, Merkel 20-as duplapuska eladó, 2015-ig érvényes mûszakival. Tel: 06/20/943-1257. Dragunov, SVDN-2 távcsõvel, orosz mesterlövész puska eladó. Érdeklõdni: 06/30/471-5751. Seeadler 3-9 X - 56 céltávcsõ, világító szálkereszttel (zöld és piros), szerelékkel eladó. Telefonszám: 06/30/235-4840. KUTYA: Bajor hegyi véreb kölykök vadászó, szlovák import szülõktõl, hivatásos vadásztól eladók. Érdeklõdni: 06/30/956-8856. Jagdterrier kölykök és felnõtt bevadászott kutyák, vadászó, gyõztes szülõktõl eladók. Érdeklõdni: 06/30/956-8856. Rövidszõrû magyar vizsla kölykök eladók. Vadászó szülõktõl 2006. június 20.-án születtek. Érdeklõdni a 06/20/9623007-es telefonon. Weimari vizsla kölykök eladók, valamint egy 10 hónapos kan eladó vagy vadászattal kapcsolatos dologra cserélhetõ, fegyver nem érdekel. Telefonszám:06/30/263-9000. Drótszõrû magyar vizsla kölykök és fiatal vadászkutyák a „Hejõcsabai” kennelbõl, kaphatók. Tel.: 06/46/304-175, 06/30/322-9991. Jagdterrier kölykök vadászó, import szülõktõl, valamint növendék kutyák vaddisznóra alapidomítva kaphatók a Gyarmati Vadász kennelben. Horváth István, hivatásos vadász, Gyarmat. 06/70/450-5706 vagy 06/96/480-370 Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811.
Vaddisznókat vennék, kant, kocát, malacokat. Telefonszám: 06/20/428-9745.
Lipicai kancák, fedezõ mén eladó, illetve cserélhetõk pl.: épületfa. Telefonszám: 06/30/284-6366. A Diana Vadász-horgász Antikvárium ingyenes árjegyzéket küld a vadászkönyveirõl! Az interneten minden egyéb témában nagy könyvválasztékot kínálunk. 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefonszám: 06/62/211-561, www.dianaantikvarium.hu Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szmk. vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Tel.: 06/75/313-271, 06/70/337-1197. Vadásztársaságok, erdõgazdaságok számára erõsített kivitelû villanypásztort kínálunk normál áron. Tel.: 06/30/9570-797
Üdülési csekk elfogadó hely! Szelidi-tónál üdülési, táborozási lehetõség 3-4 ágyas faházakban kb. 50 férõhellyel május 1-tõl október 1-ig. (Erdei iskolák, osztálykirándulások, táborok részére is!) Vízparthoz közel, sportolásra alkalmas zárt területtel. Táborozáshoz igény szerint programokat is tudunk szervezni. (Lovaglás, a tó hal- és madárvilágának bemutatása, kirándulás lovas kocsival.) Nyolc darab különálló faház, különbözõ komfortfokozattal és árakkal, nagy udvarral, melyen hinta, röplabdaháló, kosárlabdapalánk, homokozó, ping-pong asztal található. Sátorozásra is van lehetõség. A közösségi épületben találhatóak a WC-k, zuhanyzók, valamint egy tea-konyha 3 gáztûzhellyel, a társalgó TV-vel, Hi-fi-vel és egy biliárdasztallal. Magánüdülõk szervezése: külön területtel, felszerelt konyhával, hûtõvel, TV-vel. Étkezést is tudunk biztosítani! Árakról, kedvezményekrõl érdeklõdni a 06-30/619-7850; 0630/317-7232; 06-78/425-270-es telefonszámokon lehet. Minél korábbi a jelentkezés, annál több a kedvezmény! Állattartók figyelmébe postai utánvét szállítunk, ami a ló és a szarvasmarha tartásához szükséges. Kötõfékek, marhakötelek, istráng stb., komplett villanypásztor. Tel.:06/30/9570-797. Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123. Rókavadászok! Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a VADÁSZLAP szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-00-42, a Harmónia Vadászboltokban, valamint Szabó Péter szerzõnél: a 06/44/711-577 vagy a 06/30/63-78-363 számon. Cserhátsurány külterületén 90 m2 alapterületû, tetõtér-beépítéses, 3 hálószobás, összkomfortos, téglából épült vadászház, 3 ha mezõgazdasági területtel, gazdasági épülettel eladó. Ár megegyezés szerint. Érdeklõdni: munkanapokon a 20/379-6377 telefonon. FÖLDTULAJDONOSI KÖZÖSSÉGEK FIGYELMÉBE! A 2007-el kezdõdõ új bérleti ciklusra kölcsönös elõnyök alapján Budapest kb. 100 km-es körzetében 3-5 ezer hektáros jó adottságú nagyvadas és egy kb. 3.000 hektáros apróvadas területet keresünk. Az ajánlatokat „Korrekt kapcsolat” jeligére kérjük küldeni a szerkesztõségbe. Budapesti székhelyû vadászatszervezõ iroda, tapasztalattal rendelkezõ vadászatszervezõ kollégát keres, német és angol/francia nyelvtudással. Jelentkezés kizárólag írásban, szakmai önéletrajzzal:
[email protected] Eladó kétszintes, 140 m2-összterületû épület Zalaszentbalázson, a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érd: 06/20/938-8210. Bolti berendezés: fém összeszerelhetõ, kétoldalas, fehér álló polcrendszer, fa talapzatú vitrinek, zöld színû fából készült pult és bemutató szekrény eladó. Érd.: 06/20/938-8210. ÁLLÁS: Vadgazdálkodási technikus 6 év vegyes-vadas gyakorlattal, német nyelvtudással, B-C kat. jogosítvánnyal, vadõri állást keres. Szolgálati lakás szükséges. Tel.: 06/30/411-0378. Hivatásos vadász, 22 éves vegyes-vadas gyakorlattal, vadászvadtenyésztõ végzettséggel állást keres. Feleség, ha kell, gondnoki munkát ellátja. Tel.: 06/70/201-2591, 06/30/356-2236
Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287.
UTÁNKERESÉS! Sebzés esetén gyakorlott vérebbel állok rendelkezésre a Dunántúlon. Telefonszám: 06/30/901-8637
Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkásszõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481.
Gödöllõn végzett, munkáját odaadóan és becsülettel végzõ, friss diplomás vadgazda mérnök, állást keres az ország bármely területérõl. B kategóriás jogosítvánnyal, felsõfokú cseh és szlovák, valamint erõs alapfokú német nyelvismerettel rendelkezem. Bármilyen megoldás érdekel.
[email protected] 06/20/2471-908.
Kitûnõ küllemû, CAC; CACIB vizsgázott, aktív munkakutyáktól, drót- illetve rövidszõrû magyar vizsla kölykök és növendékek kaphatók. Telefonszám: 06/70/702-5415.
MAGYAR VADÁSZLAP/2006. szeptember
Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-53-99.
601
