I. évfolyam
U g r ó n
G á b o r .
SZALAY FRUZINA : D a l . (Coppé után.)
SEBŐK
ZSIGMOND:
A
k é z e l ő .
MALONYAI DEZSŐ: H a s s i s.
LÁSZLÓ ELEK: A
t o k a j i
b o r r ó l ,
Dr. CSILLAG GYULA: Colbert és
Z Á R A I Czigány
kora.
SAMU: telepen.
Krónika.
ELÖEIZETÉS: Egész évre Félévre .
10 frt — kr. .
Negyedévre
5 „ —
„
2 „ 50 „
Egyes szám ára 20 kr
Hornyánszky Viktor Budapesten Akadémia-utcza 4. szám.
Figyelmeztetésül 1
D ó s a Testvérek* butor-raktára BUDAPEST, V. ker., Nldor-utcza 7. szám, Össze nem tévesztendő D Ó S A K Á L M Á N - n a l . Arjefrtl'fikrt klvánntr bérmentve knitlUnk.
m C E R E N D A Y A . ü FIA ir . m >
ACAD. SZOBRÁSZ.
MARVANYMÜ GYARA BUDAPESTEN MÁRrA VALÉRIA UTCZA ítSL Rajzokkal díjmentesen szolgálunk ia=s *' Cyan-udvar és műteremMolnár uícza- A.
Dr. med. F Á Y K I S S K biztos h a t á s ú
Galandféreg irtó
szert
Csakis gondosan megválasztott árU matlan növényekből készült és igi könnyen bevehető, minthogy e hat sos szer elastikus kapszulákba hu kolva, teljesen íz nélküli Dr. Fáy kiss ezen tra la II d féreg-irt ősz rét évek hosszú során át alkalmazták eredménynyel, mit a számos köszön irat, mely megszemlélhető, bizonyí /;,/,/ ,toboz — hnsznfttuti trlfi»ilít*H a frl .»« kr. Valódi
minőségben
magénál
a készítői
FÁYKISS JÓZSEF
„ S r « « f y - K r I » i l < t f " - h o z czimzett gyön s z e r t a r á b a n és T ő r ö k J ó z s e f n é l Ilmla|iest Király u. 12. k a p h a t ó .
Kérjünk j . i í ^ O w
W f l
f é l e
„Blaha Serail poudeif H I . A I 1 A L T J f Z A (báró Splényiné) színművésznő l e g venrzebb arrzrizspora. Valamennyi arrzpor legjelesebbje nappalra, mint estérc. t e k i n t é l y e k A l t a t m e g v i z s g ü l v a n , v e j j y t i s z t A n a k é s t ö k é l e t e s e n Á r t a l m a t l a n : t a l A l t a t o t t . — Mint plpere-czikk nélkülözhetlen, az arczbö a leggyöngédebb fehérséget, ifjúkori üdeséget, szépsége rózsapirt kölcsönöz. E g y d o b o z Ara « 0 kr., n a g y o b b 1 frt.
Or
m
é
e
IP o m p a d o u i
Az illatászat terén jelentékeny párisi kitűnőségekkel való ö k ö t t e t é s e i m f o l y t á n s i k e r ü l t a v i l á g h í r ű é s f ö l ö t t e h a t á s o s ..C p o m p a d o u r " - t e g é s z eredeti t i s z t a s á g á b a n ó s e r e j e b e n elöá nom. E z azon szer, inelylyei a hírneves P o m p a d o u r asszony i a g g koráig fenn tudta tartani csodaszépséget, anélkül, b o g e g é . z s e g e n e k á r t o t t v o l n a ; a z é r t n e m m u l a s z t h a t o m e l a t. h v i l á g n a k azt a leghathatosabban ajánlani. E kitünö szer felülmúl minden eddigi e nemű g y á r t m á n y t . ,,Créme Pompád este é s reggel alkalmaztatik. arezot é s kezet bedörzsölve; . egy kissé behinteni a „Poudre de Serail"-jal. Egy
tégely
ára
Kapható
1 f r t« 0 k r .
a készítőnél
MÜLLER illatszerész é s pipereszappan
J. L.
gyári raktárában.
Koroiialierczcfg-utczn •
Dús választék rendkívül kitűnő
]
böl,
f o g - , k ö r ö m - , haj- és
rulial
f é s ű k , k a u t s u k , s z a r v , e l e f á n t c s o n t és b é k a t e k n ö b ö l . M i
.
nemű
'
különös
tükrök,
köröm-oltók,
figyelmébe
] berendezett
szivacsok,
ajánlom a folyton
diisválasztéku
hölgyi
továbbá
hajt
legdivatosabb
raktáramat.
illatszcráruk olcsóbbak A
Ilndope
2 . s z á m .
Külföldi
mint
gyártn
bárhol.
v i d é k e n v a l a m e n n y i h í r n e v e s g y ó g y s z e r é s z és k e r e s k e d ő
n&l. Ó v a k o d j u n k L.-féle
„Blaha
a hamisításoktól s határozottan Serall
Pouder'-t
kérjünk,
országos kiállításon a legnagyobb
csak
mely
kitüntetésben
MUI
abud részest
1890.
I. Évfolyam. Szerkesztőség: BUDAPEST
4 •
VIII., József-kőrút 44. szánt. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési föltételek:
Egész évre. . , . frt 1 0 . Fél évre » 5.— Negyedévre . . . » 2 / 5 0
JV
" X " ~ W
36. szám. W ^^
/ \
I
I
I
/ %
I
I
I
J L
J L
,
'
JL „
> "
J ,
'
•
<
BUDAPEST
I
V., Akadémia-utcza 4. szám.
J L
Hirdetéseket
.
TARSADALMI, IRODALMI ES MUVESZETI KÖZLÖNY SZERKESZTI
Kiadóhivatal:
I
KISS JÓZSEF.
lapunk s z á m á r a e l f o g a d n a k : Steiner Adolf
hirdetési irodája, -
Bbrl 1 és Hambürg
"
Budapest, s z e p t e m b e r 7. a lába megfagyott s tavaszra kelve hazatért, mellén a becsületrenddel. IJgrori Gábor. Hét esztendővel később megcsinálta az erdélyi pucsot. Róla beszél most egész Magyarország. Szidják és/ Ennek története még nincs hitelesen megírva. Annyit dicsérik, esküsznek reá és átkozzák, kendőt lobogtatnak és állít a szóbeszéd, hogy nagy dolgokat tervezett akkor nyelvet öltenek feléje. Hogyne volna az ilyen érdekes Ugrón. Valami angol bankárok küldtek volna sok pénzt, a bécsi arsenálból eltüntettek volna sok puskát, egy csaalak. Pedig a hazát még se el nem adta, se meg nem vál- pat jogász verbungozott volna egy repülő hadtestet, mely totta. Mindössze két nagyot kiáltott, hogy elhallatszott éjszaka idején besurrant volna Romániába és ellopta volna Dévénytől Brassóig. Az emberek összenéznek s nenr tud- a főhadiszállásról a muszka czárt. Aztán Ugrón megköják mi történt: tűz van avagy víz jön ? Hasonló a mese- tötte volna vele Nagy-Enyeden a san-stefanoi békét, beli kakashoz, melynek harsány szaván összeveszett az melynek értelmében Lengyelország helyreállíttatott volna, emberiség : egyik fele azt értette belőle, hogy alkonyodik, Törökország visszanyeri a Kaukazust és Krimet, Magyara másik fele meg azt, hogy virrad. Ilyenforma rébuszt ország pedig Bosznia és Herczegovina helyett Rákóczi Ferencz hamvait kapja vala meg. Be kár, hogy ez a sok adott fel most honfitársainak Ugrón Gábor. «volna» mind annyiban maradt, s Ugrón azóta letett a A kik őt régóta ismerik, mindig úgynevezett «fenekülpolitikáról. gyerek»-nek tartották. Csupa hév, erő és szilajság volt, Tizennégy év óta a belügyeknek él, mint szónok, de a mellett oly ravasz és számító, hogy bár nyaktörő útakon járt, bőrét se karczolta még, s ha lebukfenczezett pártvezér és vasútépítő. A szószéken hatalom. Szép sugár alakját megcsois a magasból, talpra esett. Oroszlán és macska egyszerre, dálják a karzati hölgyek; átható érczes hangját magasz— ilyen az igazi lófő székely. . . talja az országgyűlési ifjúság s a gyorsíró testület; erőIfjúsága azzal telt, hogy nem fért a bőrébe, s csak teljes nyelve, virágos szókincse és heves mozdulatai azért nőtt meg nagy szál legénynyé, hogy valamikép belegyönyörködtetik barátait; indulatos kitörései, éles, metsző férjen. Akkor meg a vére kezdett szilajkodni, s átkergette megjegyzései megrémítik ellenségeit. vészen, viharon, hogy kiforrhassa magát. Vérmes temperamentum s ezért nem tud unalmas Tele volt rajongással, ábránddal, fanatizmussal, mikor lenni. Szemmel látható, hogyan izgatja magát egy beszéd valami nagy merényre vállalkozni kellett. De hamar letartamáfa tárgyával, hogy hallgatóit izgathassa beszédével. hűlt, kijózanodott, s ez megóvta nagyobb bajoktól. FarA közvetlenség és számítás egy húron pendül nála. Közkasszemet nézett a veszedelemmel, s mindig ő volt az helyekre soha nem téved, járt utakat kerül, — gonokosabb, a ki engedett. Kezdte többnyire, mint Hűbele dolataival szeret toronyirányt vágtatni, hegyen-völgyön Balázs és végezte, mint — Ugrón Gábor. át, tüskén-bokron keresztül. Élvezi magában e sport szilaj Nyilvános pályája is nem annyira viharos, mint gyönyörét, neki hevül tőle. Arcza kipirúl, szeme kigyulszeles. lad, vére felforr s heves hullámcsapásokat vet föl agyába. 1870-ben még mint rajongó ifjú szagolt puskaport. Arczjátéka csupa szenvedélyre vall, két keze folyvást actióA poroszok leverték Francziaországot. Napoleon császár ban van s tán a lábával is szónokolna, ha azt a nehéz helyén Hugó Viktor adta ki a proclamatiókat Párisban. test egyensúlyozása nem tartaná elfoglalva. Talpra szólította az ősz bárd a szabadság minden hivét, s A mult években még csupa rikító színeket használt lángoló szavainak nem állhatott ellent a mi Gáborunk. a szónoki mű tableaujához: lármázott minden szava, minJelentkezett Gambettánál, ki beosztotta az idegen den íze. Mindegy volt neki, akár a kétfejű sas államjogi légióba Garibaldi alatt. Nélküle ugyan megeshetett volna jelentősége, akár a San-Marinoval kötött egészségügyi az a dolog, s jelenléte nem segített se Párist az ostrom szerződés volt napirenden: ő nyugodtan tárgyalni nem alól fölmenteni, se az öt milliárdot kifizetni. De végre is tudott s a hatás titkát a zajban, izgalomban kereste. Apponyi ő ott volt s ez jól esett neki. Őrizte a prófuntházat Be- elegáns szónoki egyénisége s a mély, megrázó hatás, mesanconnál, ásta a sánczot Vesoulnál, látott is két mecklen- lyet a kitűnő szónok az országra egyszerűbb eszközökburgi dsidást czirkálni messziről, a kikre rálőtt. Egyéb- kel és nagyobb felsőbbséggel gyakorolni tudott, Ugrón ként sokat koplalt a téli operatió melső vonalán belől, Gábor tehetségét nemesebb irányban fejlesztette. Mintha 72 A IIÉT. I.
146 föl akarta volna venni a versenyt Apponyival, egyszerre ö is a styl plastikájára törekedett, kerek mondatokkal, költői képekkel, hasonlatokkal dolgozott, a gondolatok mélységére törekedett s az önmérsékletben az önbírálat ama határáig eljutott, a meddig az éber hiúság követni birta ellenőrző szemeivel. Addigi nyers páthosza a szavalat szerszámaiban nyert féket, zabolát és istrángot. Indulatos kitörései nem törtek ki többé bizonyos tetszelgő dallamosságból. Sőt egy napon arra ébredtünk, hogy Ugrón Gábor a szónoklat hevében suttogásba csap át, mint egy tragikus szinész, a hogy Kossuth tette,, mikor Debreczenben a nemzetgyűlést lázra gyújtá. Beszédeinek plasticai becse csakugyan emelkedett. Ugront ma már nemcsak «jeles tehetségű», hanem valóban «nagy szónoknak» szokás tartani.
lépett föl, mint egy indián kaczika, kit a «nagy szellem» megszállt s a «minden vörösbőrüek» hódolatát követeli. Hallani olyan hangokat is, mintha új vállalkozása tragikai vétség volna, melyért őt a vörös faj politikai kivégzéssel lakoltatja, ha bírja. Már ássák tetemeinek a sirt, faragják hozzá a sirkövet. Bajos eldönteni, kinek lesz e drámában igaza. Ugrón Gábor vakon és számítás nélkül aligha indult bele a harczba. Számba kellett vennie, hány a barát és hány az ellenség. Ha nem tette, nem hiába ásnak a neki szánt gödrön, faragnak a kövön. Mi ezt irnók föl reá: «Itt nyugszik, ki soha nyugodni nem birt, s így végezte, ki semmit elvégezni nem birt — Hűbele Balázs.»
A Hiibele-természet azonban itt se tagadja meg magát egészen. Ugrón heve, kitartása valamely ügy mellett többnyire egy beszéd erejéig tart. Ha ezt elmondta s hatását kiélvezte, nyugodt lélekkel hagyja ott az országházat, a vitatott közügyet, saját pártját. Haza vonul gazdaságába, avagy vasútjához s hetekig nem hallatt magáról a székely hegyek között. Tőle aztán ilyenkor bukhat kormány, vajúdhatnak a klubok, rivallhatnak az utczák, évődhet a nemzet : rája nézve legfontosabb kérdés a búza ára s a vasúti papir árfolyama. Neki megy a kormányr nak, végig ver a mamelukokon, s aztán ott hagyja őket, mint franctireur-korában azt a két mecklenburgi dsidást és pucsvezér korában a muszka czárt.
D a l . — F r a n ç o i s C o p p é e. —
Galambnak mondtam: «Sgállj el könnyű sgárnyon Bűvös virágot hogg oh madaram ! A Gangesen nyit — ős regék honában.» A galamb sgólt : «Ag nagyon messge van !» A sasnak mondtam : « Tárd ki, tárd ki sgárnyad, Ag ég sugár át hogd el, bilsgke sas, Heve talán e hideg sgiven áthat!»
Most megint igen nagy dologban töri a fejét : saját magának alakít külön pártot, kormányképes negyvennyolczast. Eddig azt gondoltuk, hogy az ilyesmi vasból fakarika, magyarán lehetetlen. De Ugrón nem azért ásott Vesoulnál sánczot, nem azért szállított a vaskapuhoz puskát, hogy ezt is meg ne próbálja. A mi Kossuthnak nem sikerült, a mit Deák nem birt elérni, arra készül ő most a függetlenségi zászló alatt. Barátai aggódva látják, mennyi ellenséget csinált alig két hét alatt ez új vállalattal magának. A semlegesek velünk együtt fejőket csóválják, hogy a mit Hűbele Balázs szokása szerint elkezdett, hogyan fogja Ugrón Gábor megint ott hagyni, mikor beléun vagy a buza ára s a vasúti fütty haza hívja Székelyországba. Csak ellenségei dugják össze aggódva a fejőket, ezek félnek töle, mert ismerik az oroszlán fogait s a macska körmeit. Ugrón Gábor minden ellenségére veszedelmes tud lenni ; ha felbőszítik, kegyetlen, vérszomjas, letiporja ellenfelét s gázol a húsában. Emlékezetes, hogyan tépte szét hat esztendő előtt Dobránszky Pétert. Pedig ez a jámbor ember mást se vétett neki, mint hogy föllépett egy székely kerületben s képviselővé lett Ugrón óhajtása ellenére. Mit fog mívelni azokkal, kik vele nyiltan újjat húznak a pártlobogó alatt ! Jaj nekik, a kik sebezhető frontjukat előle biztosítni nem tudják : Ugrón kiismerte őket s nem fogja kímélni, — ettől tartanak sokan. Hajlanának is a béke, a megegyezés felé : de Ugrón Gábor nem látszik keresni az alkalmat reá. Nyers, souverain fönséggel
A sas feleli : «Ag ég igen magas !» S a keselyűnek sgóllam : «Sgállj le gyorsan, Sgivembe vésve hordok egy nevel, Feledni vágyom, jöjj és tépd ki onnan !» A keselyű sgólt : «Késő, nem lehet !» Szalay
Fruzina.
Ha jót tehetek valakivel, boldog vagyok; ha rosszat teszek valakinek, bánt a dolog és rossz a lelkiismeretem; egyéb szabályozóra ez életben nincs semmi szükségem.
Legouvé.
*
Az asszony szive nagy örvény.
Musset.
*
Az asszony ösztönből zsarnok, ha nem rabszolga.
Balzac.
*
Az előtt, a ki szeret, a lcgaprólékosabb dolog is okot és anyagot szolgáltat a gyanakvásra, és a legmeggyőzőbb bizonyíték is hagy egy utolsó mentsvárat, a hol még mindig reménykedni lóg.
Paul Bourget. *
A társadalmi életben két pont között a legrövidebb út — a g
örbe
-
Henrik.
147 A. k é z e l ő k : . — Apróság a sginésg-kiállításrá. — Irta: SEBŐK ZSIGMOND.
A hatvanas évek vége felé, gondolom 1868-ban a Nyirség apró városait egy kis komédiás trupp vándorolta be: a Kovács Móricz színtársulata. A társulat nem volt valami túlnépes, bár azt se lehetett ráfogni, hogy a tarok-parthiehoz a szomszéd városi társulattól kellett kölcsön kérni partnert. Állott tizenkét tagból telibe. Bejárták a nyíri mezővárosokat. Dolguk czudarul ment: a kurta nemesek nem jártak szinházba, az urak a politikán kivül semmivel sem törődtek, jobbpárt, balpárt egymás hajában, a szinész uraknak pedig koppant az álluk. Volt a társulatnál három ujoncz fiatal ember: Halmi Ferencz és Tihanyi Miklós, a két korán elhunyt geniális művész, és Abonyi Gyula, a nemzeti színház szorgalmas és hasznos tagja. Körülbelül akkor kezdte mind a három pályáját s illendő is volt, hogy ők koplaljanak legtöbbet, mert koplalának ők annyit, hogy Nyir-B.-ben nincs annyi füstölt oldalas, a mivel pótolni lehetne azt, a mit akkor lenyelni elmulasztottak. Együtt lakott a bárom jó barát egy kis szobában, a hova isten tudja hogy fért be a bárom szinész és az a tenger ábránd, mi a fejőkben zúgott. Mert ha a jól megtermett Tihanyi buvában egyet nyújtózkodott, az ablakba emelte lábaival Halmit és Ábonyit. Viszont ha Abonyi rá akart gyújtani hosszúszárú pipájára, a mely még pataki diákkorából maradt meg, a jószivű Tihanyi a pipa helyére állt a sarokba, mert nem fért volna el a hat lábszár mellett még egy pataki pipaszár is. A társaság fölött pedig egyre sötétedett az égbolt s azonképen feketedett a triumvirátus fölött is. Gázsiról persze szó sem volt, osztalékra ment a fizetés s a vén sasok, ha begyült a kasszába tiz forint, maguk közt osztották el, a fiatalokra bízván, hogy ők meg a dicsőségben osztakozzanak, mely .az ifjúi lelkek előtt úgy is többet ér a mennyei üdvnél. Ők azt szivesen átengedik, hanem e helyett a jövedelmet tartják meg. Mivel pedig Nyir-B.-ben, és másutt is, a dicsőségnél — bizonyos föntartások közt — többet ér egy jó vacsora, annálfogva a triumvirátus ruházata rendre a zálogoshoz vándorolt, elannyira, hogy már csak akkor emlékeztek vissza, hogy nekik valaha jó gúnyájuk is volt, ha az erőbeli fölényét néha csillogtatni szerető Tihanyi egy pár baraczkkal fölrázta koponyájuk alatt az emlékező tehetséget. Elannyira, hogy végre a három daliának összesen csak két használható inge maradt, a melyek közül egy mindig mosásban volt s a másik használhatót rendszerint az vette magára, a ki valami nagyon fényes szerepet játszott, pl. császárt, királyt, — a többi kisebb karakterű embereknél, grófoknál, báróknál, ministereknél jó volt a nyakig gombolt kabát is. Ilyeténképen békével megvoltak. De egyszer valami olyas történt, a mi megzavarta a szép rendet. Bejött ugyanis a fogadó ivószobájában berendezett szinházba tekintetes Foktövi György úr, egy ottani földbirtokos és annyira megtetszett neki a mi Halmink (gondolom a Tiszaháti libácskában), hogy meginvitálta ebédre. Kisütött a nap a triumvirátus fölött; boldogság szállotta meg a kedélyeket, hogy ime most egy közülök valóságos, igazi és nem facsirkés és czukorpapir-pástétomos ebédet fog enni. Tihanyi túlboldog volt. — Ferkóm! — intette és oktatta egész nap, —• azután okosan, illő reverentiával. A gombalevesből ne egyél
sokat, mert a sült malacz sokkal nemesebb növény a gombánál. Hanem bort, azt igyál, szivem Ferkó, a mennyit lehet, mert annál nincs nemesebb földi anyag. Kivált a töpörtős csuszára . . . arra, arra! Abonyi pedig valóságosan neki lázadva gyűjtötte össze a staffirungot, mert illő, hogy Halmi tisztességes conditióban állítson be az úri famíliához. Maga szaladt el Lovasné asszonyomhoz, a mosónéhoz a másik inggel, hogy azt másnap délre okvetlen elhozza; atilláját (az is diák korából maradt) tündöklővé puczoválta, úgyszintén a T i hanyi nadrágját, mert azé volt a legjobb. Mindezt Halmi húzta föl a nagy napra, és mi sem hiányzott a dicsőségből — csak az ing. Hanem az késett. Negyed tizenkettőre, féltizenkettőre járt az idő — és Lovasnénak se híre, se hamva. Végre úgy háromnegyed felé elmegy az ablak mellett Lovasné, — de uramfia! még csak oda se néz nekik. Kiabálnak, integetnek kézzel, lábbal: hé Lovasné lelkem, erre van a ház, nem arra, megálljon már galambom Lovasné, ide hozza az inget! Galambom Lovasné meg is áll, csipőjére rakja a két kezét és imígy szól: — Micsoda? Kinek néznek engem, minek néznek engem erre-arra a ragyogó csillagját az uraknak! Még egy harisnyakötőt se addig, míg ki nem fizetnek. Nem én! így mondtam! Galambom Lovasné továviharzott, a triumvirátus pedig, miként ha villám sújtott volna közéjök, meredten bámult egymásra. Oh ez sok volt! Egy hitvány ing miatt egy fejedelmi ebéd veszszen kárba s tűnjék el visszahozhatlanul az idők rohanó folyamában. Lehetetlen. De az óra mutatója veszedelmesen közelgett a tizenketteshez . . . és sehol egy segítő kéz. Halmi kétségbeesetten rezignált. Tihanyit elhagyta humora, mely legrosszabb perczeiben is hű maradt hozzá s Abonyi hősszerelmes létére úgy le volt főzve, mint egy nyakonöntött furulyás. «Az a szegény Halmi! Isten, rettentő vagy sújtó haragodban!» Egyszerre felugrik Tihanyi s az asztalra csap akkorát, hogy félannyi is elég lett volna egy ökröt leütni remekre. — Megvan! Fiúk megvan! Ez az ész, ez a fej! Oda se neki Ferkó szivem, rendben van a dolog! Ezzel előbúzott az ágy alól egy ócska ládát s a závárjába taszította a kulcsot. A másik kettő a huszadik év emésztő kíváncsiságával bajolt föléje. Ugyan mi lehet abban ? Tihanyi az aljából előkotorászott egy pár kézelőt s szó nélkül rávarrta az atilla ujjaira. Áztán rárivallt Halmira: — Húzd föl! Fölhuzá, pompásan állott. A kézelő mögött ugyan csak pár foszlányból állott az ingujj s az is a könyökig ért; de a kézelő kiigazított mindent. Csak úgy vakított a fekete kabáton. Gallért ép az nap váltott. Az ebédnél vidám társaság fogadta, kedves hölgyek, barátságos urak, a kik mind nyakra-főre kínálták s jóízűen kaczagtak tréfáira. Oly boldognak érezte magát, mint az angyalok a mennyországban, mert nem kell elfeledni, hogy a gombalevesből nem sokat evett, lévén a sült malacz sokkal nemesebb növény a gombánál, és bort, azt ivott a mennyit lehetett, töpörtős csuszára és másra, válogatás nélkül. Ebéd után a férfiak a pipatóriumba mentek s feketéztek. Mindannyian levetették kabátjukat, csak Halmi nem. Foktövi bácsi unszolni kezdte: — Vesse le kedves uramöcsém azt a kabátot, nem csinálunk ám mi annyi czeremóniát. Csak úgy van nálam, mint otthon. I2*
148 Halmi arczát elfutotta a vér s dadogva válaszolta: — Nem lehet, édes urambátyám . . . illetőleg lehetne . . . de tudja a szokás, meg az orvos rendelte . . . igen, az orvos, mert felbőrheveny-lecsapásban szenvedek . . . Foktövi úr kaczagott. — Lárifári, kedves öcsém, ismerem a fajtátokat, mind ilyen szemérmesek vagytok első nap. No, kedves öcsém, nem lehet rápirítani ennyi tisztességes emberre, le hát azzal a kabáttal! Ezzel Foktövi megkapta a kabát ujját s le akarta húzni Halmiról. De ime, a kézelő a kezében maradt, a kabát alól pedig előkandikált a foszlányos, könyökig érő ingujj. Megbökkenve csapta össze a kabátfeleket. — Ejnye no, nini, az én bolond fejem! No semmi, kedves uramöcsém. Hát hiszen jól van (folytatá hangosabban), az uramöcsémnek nem kell levetni a kabátját, mert ő felbőrheveny-lecsapásban szenved . . . no, ég már a fidibusz, kedves öcsém, szívja meg azt a pipát, így ni! S a pipa füstje, vagy mi, a vándorszínész szemébe két nagy könycseppet csalt, a mit úgy látszik Foktövi úr is észrevett, mert nagyon a kedvébe járt, a míg ott volt. Másnap Halmi tizenkét darab pompás inget talált a lakásán.
H a s s i s. Kairó, augusztus végén.
Délután öt óráig mintha aludna az egész város. A házakon le vannak eresztve a redőnyök. A boltok fatábláit behajtják s a szökőkutak is pihennek. Öt, hat óra felé kezdenek felébredni az emberek. Mozognak s lassankint elevenednek az utczák, a kávéházak, a boltok. Egy-egy kioszkban annyi a mindenféle formájú és szin.ű ember, hogy alig győzik őket kávéval, gazeussal, álloa sadával. Egy alázatos sofradsi leteszi mellém a földre a narghilét s a bugyborékoló szerszám hűvös füstje mellett csupa gyönyörűség mozdulatlanul bámulni ezt a tarka összevisszaságot, mely minden izében új és különös. Senkit nem ismerek, senkire nem kell mosolyognom, senkinek se kell köszönnöm — és nem törődik velem senki! Ha akarom én vagyok az az angol nábob, ki Indiát szándékozik haszonbérbe venni, — és mindegy, ha csak egy magyar vidéki színész, a ki bérmentetlen levelekbén viczelődik a hitelezőivel. Nagy élvezet ilyen egyedül lenni, néha. Elém kerül egy kis arab suhancz és gyufával kinál. Az emberi irgalom se öltöztethetné őt szellősebben; csak annyi ing van rajta, hogy épen mezítelen ne legyen — de ez az ing piros. A másik papucsokat tart elém. A papucsokon szines gyöngyhimzés s a kínáló tenyér fekete, mint az ében. Puha redőkbe omló selyem tarbussal sétálgat vásárló után a harmadik, de nem siet, neki is mulatság, a mit csinál. Pandoflit, olajdús mogyorót, zamatos fezdót és bendót, illatos banánt, csillogó talmi ékszereket, százszinű rojtos kuffiját, szőlőt, aranysárga dohányt — vegyél effendi! Elég egy lusta bólintás s mennek odébb — Allah veled effendi! Szemközt, az Ezbékije kert vasrácsa mellé kuporodva, keskeny fehér szíjszeletekből ostort fon egy szőrös arczú igazhitű. Mellette guggol a kundsaftja s várja békességgel, míg elkészül az ostor. Az ám aztán a hamisítatlan jó ostor. Es egy kis várakozás már ide vagy oda, — jut az életből erre is. Mert tulajdonképen semmi dolgunk egyéb, csak türelmesen várni, várni valamit, a mi elkövetkezik ránk mindenféleképen, egyszer. Ezenközben eszünk is, kávét is iszunk, narghilét is szívunk, meg ha úgy fordul, hát csinálunk is más sok mindent, csakhogy múljék az idő. Néha
nagyon szomorú meleg van, de hűvös is van. És a kaftán mély zsebében ott a nagyszemű, olvasó, csillaghintő alkonyatkor morzsolgatjuk, álmatag bólingatással kérve, adjad uram, Allah, hogy érjen már le ide az a valami, a mit lásd várunk, mindig jól várunk . . . A többi, minden a mi itt körül mozog és úgy néz ki mint az élet, — minden csak olyan «hogy múljék az idő!» Meg is nősül az ember. Hátha csakugyan nem jó egyedül l e n n i ! . . . íme, az utcza közepén vonul el egy arab lakodalmas menet. Egy hosszú, alacsony szekéren halomba rakva a mézeshetek utánra való vigasztalás: skofiummal kivarrott piros atlacz párnák, nehéz sárgaréz mosdótálak, gyöngyházzal kirakott ládák, czifrán faragott törpe asztalok. Látjátok! ennyit bizonyosan megér az új asszonyom, a kit soha nem láttam a lakodalom előtt. Közvetlenül utánuk két herélt aga rikácsol, pompás paripákon. Az alkirály háreméből valók s most a Gezirére mennek sétalovagolni. A legelképzelhetőbb jó kedvű két úr és ki bizonyítja be, hogy nem a legboldogabbak is egyszersmind. Nekik kevesebb jutott egygyel a teljesülhető emberi vágyak közül és egygyel több, a mit várunk, várunk . . . Nagyúri hintó előtt takarítja az útat két kengyelfutó sajez. Festői szép páriák! Ez az igazi luxus, hogy ember szaladjon a kocsiba fogott lovak előtt, fekete ember, mert így még színesebb. Pompásan föl is szerszámozza őket a nagy úr. A lábuk térdig mezítelen, felette a százrétű fehér patyolat gatyát szines szalag szorítja le az izmos fekete czombon, a derékra bíborpiros, testhez álló mellényke feszül, kihimezve pazarul csillogó, aranyos fonállal mellén s háton egyaránt; puha patyolat az ingujj is, mely lobog utánuk, a mint futnak. Hosszú, kék selyem bojtú piros fez a fejükön s a körül csavarva a rojtos turbán, melyben annyi a szin, mint a szivárványban. Pálcza a kezében s olyan kecsesen futnak a kocsi előtt, mintha tánczot járnának, biztatva a gyalogjárót: seminak! schem alak! a hátadra ügyelj! jobbra térj! . . . Csak az angol katonáknak nem imponálhatnak. Hetyke is az valamennyi. Némelyiknek csakhogy épen megáll a fején az irgalmatlanúl félre vágott fekete skót sipka, a másik meg úgy behúzódik a parafa sisakja alá, hogy csak az arrogánsan fintorodó orr hegye látszik elé. Daliás, kényesen járó paripákat, mezítlábas fellah kölyök visz a Nilusra fürödni, poros vászonköntösben lötyög összecsengő, apró réz amuíetekkel teliaggatott szamarán az idegen s mögötte szalad a hajcsár, ki nem hogy tartóztatná sebesen iparkodó formás, fehér csacsiját, de még ő biztatja. Szives, kedves, útból kitérő jó nép ez mind, csak békét és baksist akar. Ráérünk, ne siessük! Minek ? . . . A boltokban kényelmesen letelepedik a vevő s végigbabrálhat mindent. Néha kávéval is megkinálja a gazda. Ha vesz, hát vesz. Ha nem vesz, hát megpiszkálja a cseréptányérkán izzó tömjént a gazda s — Allah veled! Egy-egy rőfösnél a bazárban valóságos conferentiát ülnek a vásáros szándékú asszonyok. Százszor megforgatják a holmit, egyik a másiknak adja vélemény végett s milyen nyugalommal várja végét e tanakodásnak a falat szőnyegén kuporgó komoly attar! Ráérünk! Nem kiabálnak az utczai kufárok se. A szivarka áruló dahahneje néhány skatulyát visz a fején s vékony hangú, sárgaréz csengetyűvel csenget; az édességekkel kereskedő halaunije kétkerekű üzletén üvegharangok csapják a reklámot; az édesvízzel kínálkozó bajaer-e-sous két bronzpohárkával az ujjai közt, rythmikus ütemben veri a mondókáját; mindannyinak csak 'kellemes, csendes, ebbe az üde, tiszta levegő és mindenféle szinű, tarka környezetbe illő mulatság az, a mivel pedig azért foglalkozik, hogy ennie legyen, egy marék főtt bab, egy darab hólyagos
149 kenyér, ha egyébre nem jut s még le nem szüretelték a banánt vagy a datolyát. Senki se siet. Olyan mosolyogva, düdorászva, félig ébren imbolygó tömeg ez itt az utczán, kiknek csak egy nagyot kell, hogy kiáltsál s azt hiszem menten egymás nyakába borulnak.' Szeretni tudnak-e ? Valahogyan másként, mint mi szoktunk. Úgy gondolom, hogy meg tudnak halni azért, a kit szeretnek, fűszeres illatok' s lágy, zsongó dalok közepette, de hogy megfojtsák, a torkát harapják ki a hűtelennek Nagyon selymesek a Hafiz dalai, sok bennök a rózsa-illat. Gyűlölik az angolt ? ! . . . Nem hiszem. Talán eleinte haragudtak rájok, de hisz nyolcz éve már, hogy muzsika szóval járja be Egyptom. utczáit az angol hadsereg bandája, harsogó indulókkal, dallamos keringőkkel az egy szál kaftánját is lecsalhatják ennek az álmodozni szerető, illatokra éhes népnek. Egy rézmetszetet láttam a tartusi piaczon. Ölelésre tárt karokkal áll trónja lépcsőjén az angol királyné, körülötte lordjai és perjei; szemközt a trónnal egy rongyos, elgémberedett fellah leány Egyptomot akarja ábrázolni, kinek kezeiről két török csatolja le vonakodva a békókat és — oh jer keblemre Margaretha 1 — a szabadság angyala lebeg pálmaággal kezében. Ez is valami ! Minden mindegy! Ez a legkényelmesebb philosophia és segít a — hassis. Milyen édesen, milyen lágyan tudják a tambelli negyedben ezt a szót kimondani! Sok «s» betűvel, az «i»-t megnyújtva, de puhán, mintha peluchéen simulna végig, csupa pelyhen ringva odább: hassis.... Itt az igazi kelet. A keskeny utczákban, csaknem egymásra boruló magas házak közt összekeverve illat, szín, fény, csillogás, imádság, faggyúgyertya, poézis és piszok. Az egyik fordulónál olyan vak sötétségen tapogatózunk keresztül, hogy egyszer csak felugrik a talpunk alól valami eleven, hát egy kutya nyújtózkodott ott s arra léptünk. Alig odébb, káprázatosan kivilágított sikátorban ember-ember hátán hömpölyög. Mintha farsang volna, valami nagy nemzetközi tivornya, melyre bejött a sudani fekete s be Lybiákról • a méltóságos beduin. Nubia, Felső- és Alsó-Egyptom, Anglia és Európa dorbézol itt. Az apró kávéházakból dül ki a hassis nehéz, édes, bódító szaga. Itt banánt, dinnyét, szőlőt árul egy török, kissé odébb, egy leterített gyékényen három Circe kínálkozik jutányos szerelemmel. Mind a három részeg a hassistól. Az egyik barbarina, fekete a bőre, mint a kőszén s egy koralldarab van az orrczimpájába dugva. Tagolatlan szavakat morog s nagy villogó szemeiből, vérpiros ajkai közül elécsillogó fehér fogairól borzasztóan látszik, hogy milyen éhe's — emberhúsra. A másik kettő arab leány, formás barna czombjaikra úgy rásímul a vékony kasmir, mintha vizes volna; lustán, mámorosan nyújtózkodnak s ha meglöki őket egy-egy brutális angol matróz, fáradtan rnoso- . lyognak, hogy — van lelked háborgatni az embert ? 1 . . . Tőlük alig egy-két lépésnyire, két sor tarka lampion van keresztül húzva az utcza fölött. Ott, egy földszinti czellában, sok üvegmécses és virág közt, néhány dervis hajlong nagy buzgósággal. Imádkoznak. Betér hozzájok vagy egy török, lekuporodik és segít nekik az áhitatosságukban. Valami excentrikus hajlamú török szentnek a sirja az ott, a ki bizony nyugodalmasabb helyet is választhatott volna magának holta utánra. De hát így is mindegy 1 . . . Tökéletesen mindegy, hogy a másik szomszédban meg piaczi odaliszkok csattogtatják a rézcastagnettet egy zsúfolt hassis lebúj előtt és énekelnek is, a miért kapnak a sisából ők is egy szippantást; valamelyik mozgékonyabb igazhitű hassis-élvező végig simogatja a mezítelen vállúkat, de olyan lomhán, olyan fáradtan, mintha csak egy kutyát beczézgetne.
Aztán megint egy sötét sikátor, hölgyek a gyékényen, laczikonyha, kávémérés, árkádos házak, sűrű rácsokkai zárt magas ablakok, egy-egy kőpadon boldog nyújtózásban alszik valaki. Valamelyik ablakból zsinegre kötve lámpa lóg le, de olyan, hogy füstös, homályos üvegén alig verődik keresztül a halvány sárga láng fénye. Itt meg egy kert, melynek magas kőkerítése mellett a mesélőt hallgatják roppant figyelmesen. A mesélő egy emelvényen ül, lámpa ég a feje fölött s monoton hangon darálja elé történeteit. Halkan jönnek-mennek az emberek, egy-egy piasztert téve a vén poéta mellé. A kertből súlyos, jázminszerű szag, a tamr-henna buja illata árad közéjök. És mindenütt, az embereken, a házakon, a levegőben a hassis eleinte kellemetlen, de utóbb édes, bágyasztó, békét adó szaga. Nehezebb a lélegzet, a járás, a hallás, csak úgy lődörög az ember, nem okoskodik, nem kritizál, szeret itt lenni. Négyen-öten ülnek egy kis lebújban. Van itt egy nyílt tűzhely, rajta kávésedények s a pipára való parázs, A sarokban a pipák, meg egy dézsa víz. Egy hosszú fapad s felette a falon piros bársony tokban lóg a korán; a pad sarkán egy czicza dorombol s a falra mindenféle bajuszos oroszlányokat, félholdakat és jeles török mondásokat pingál rikító kék meg narancssárga színekkel egy törzsvendég. Az ajtó előtt üldögél egy csendes, összeesett gerinczű fellah. Csak( egy hosszú kék ing van rajta, de annál több, mondhatatlan sok boldog butaság' az arczán. Az alsó ajka mélyen lefittyenve, a fejét alig birja a nyakán s lehetetlen, hogy gondoljon valamire, úgy bámul szétesett nedves szemekkel, bambán dúdolva hosszúra elnyújtott szavakat. Ha meglökné az ember, hát úgy maradna, félig eldűlve. O a negyed éjjeli őre! Soha boldogabb baktert! Legalább is öt ember kell egy góza (pipa) hassishoz. Egy kókuszdió héjba egyik felén belédugva a hosszú bambuszszár, másik felén' meg egy rövidebb száron a kis cserép pipa — ez a góza. A dézsába megmerítik a kókuszdiót s úgy a vizén keresztül szívják le a mellbe a füstöt, Körbe ülünk s várjuk a pipát. Senki se beszél, senki áe kíváncsi semmire. A hassás holt szenet tesz a cseréppipa fenekére s arra a tembeket, — valami mézbe főzött nedves dohányt, — a tembekre a hassist. A hassist az indiai kender gyantájából, ópiummal keverve gyúrják. — Allah áldja meg a kezét annak, a ki gyúrja 1 . . . Kissé nyugtalanok a vendégeim s a mint ráteszik az izzó parazsat a pipára,' mindannyinak tágul az orrczimpája s hevesebben szedik magukba a levegőt. Enyim az első szippantás. Mutatják, hogy szívjam csak erősen, jól le a mellemre. Émelyítő. Kellemetlen íze van, de micsoda gyönyörüséggel veszi át tőlem a szomszédom 1 Mohón, mint a konczra rohanó éhes kutya, úgy kapja a szájába, szippant egyet-kettőt, hogy jól égjen s aztán szijja, szijja minden istenadta erejéből, le, mélyen, hosszasan a mellébe. K i dagadnak a szemei, halántékán kidűlnek az erek s minden izom megfeszül az arczán és nyakán — aztán csak úgy dűl ki orrán, száján a bódító kék füst s homlokára kiverődik az izzadtság. így teSz a többi is. ' — Jó ? Nagyot sóhajt, valami mosolygás formát próbál s halálos fáradtsággal mondja: — A boldogságom, effendi 1 Másik pipát tömnek s abból is jut egy-egy szippantás mindenkinek. Belődörög az a kékinges ember az ajtóból. Elmondják róla sok kérdezősködés után, hogy ő ám a hassis király. Tiz szippantás se elég neki, nem hall már semmit, de vigyorog folyton, alig birják be az inai, támaszkodik a falhoz s mind kéri, hogy járassuk már a pipát: — Massi! massil!
150 Roppant okos emberek ezek, a kik a lehető legegyszerűbb módon számolnak el az élettel. «Élhetnék ötvenhatvan évig bajjal, gonddal, nem úgy én, mert csak tizhúsz évig élek és nem lesz soha semmi gondom. Másnak fáj valami, nekem nem fáj most semmi, — más búsul és okoskodik, én nem tudok semmiről s nincs egy gondolatom se egészen, — más akar valamit, pénzt, szerencsét, nekem nem kell semmi, csak egy mély, hosszú szippantás és egy csók . . . Felrúghatsz effendi, oda esem a sárba, a kutyák nyalják arczomat, mindegy! . . . . Nem vagyok éhes, egynéhány falás nekem elég; nem szeretek senkit, néhány piasterért veszek csókot, az is olyan édes; nem bánt senki, én sem bántok senkit — massi effendi! massi!» Már érzem én is a hassist. A torkom kiszáradt, köpni nem tudok s érzem, úgy gondolom, hogy lehetetlenség volna felállanom, de meg se kisértem . . . . V a lami szaggatás formát érzek a halántékomban s mintha egy súlyos vékony vasrúd feküdt volna belém. Egy légy száll az arczomra, az is nehéz és fáradságomba kerül elhajtani. Menni akarok, marasztanak. Mindenki olyan jóakaró, barátságos itt. Egy orosz novella vége jut az eszembe és hogy az nincsen jól befejezve. Egy pillanatra mintha tudnám, hogyan kellene megváltoztatni, hogyan lenne jobban, — de rögtön sok, más ötlet lehetetlenné teszi, hogy végig gondoljam. Minden összefolyik a fejemben, egy kicsit émelyeg a gyomrom és nagyon-nagyon jól esik nem mozdulni meg. Bánt a világosság. Mintha a térdem szétesnék, de csupa olajban . . . Kint leányok vannak az ajtó előtt, énekelnek és — minden mindegy! . . . Malonyai Dezső.
rejlik abban, ha egy magyar államhivatalnok azt mondja; «Szabadságot élvezek!» A szolgálati szabályokban meg van ugyan irva, hogy a hivatalnok más kedvezmények között szabadságot is kérhet, de arra, hogy meg is kapja, sem paragraphust, sem precedens esetet nem találtam. Én részemről, hogy vélt jogom el ne évüljön, minden évben megújítám kérelmemet, de eddig (tiz esztendőn át) sikertelenül. Mindig azzal utasítottak el, hogy
nékülöz}'eletlen vagyok. Sajátságos, hogy
mikor előléptetésemre kerül a sor, épen az ellenkezőt irják minősítési táblázatomba, akkor t. i.
hasznavehetetlennek vagyok bélyegezve.
Ezt az ellenmondást akartam constatálni, midőn néhány nap előtt szabadságot kérendő hivatalfőnökömnél bekopogtattam ; erősen elhatározván magamban, hogy ha ismét elutasíttatom, akkor dühösen kifakadok. — Mit akar? — rivallt rám
a mi Jupiterünk, mennydörgő
hangon, összeránczolt homlokkal. — Szabadságért esedezem — rebegém szerényen. — Mennyi kell ? — Egy h é t . . . — Menjen el négy hétre és akár vissza se jöjjön többé. Eleintén
azzal a tervvel
foglalkoztam,
hogy
szabadságom
idejére incognito beállok bojtárnak. Erre az idylli foglalkozásra már gyermekkorom óta vágytam. Irányadó körök azonban megértették velem, hogy sem megfelelő külsővel, sem szakértelemmel nem rendelkezem. Resignáltam. Visszavonulván vizivárosi magányomba, programmot készítettem, mely szerint felváltva fürdőzéssel és apróbb kirándulásokkal fogom eltölteni a rám sózott négy hetet, mert a rendelkezésemre álló anyagi eszközökkel az első zónáig sem juthattam volna el. Hónapos szobámnak kiválóan szerencsés fekvése van. Ablakai
S z a b a c l s á g o
m .
— Kishivaialnohi panaszhangok. — Csak a naptárból és a sok sanyarúságból ismerem a különböző évszakokat. Örömeiket boldogabb halandók élvezik. Nekem nem hoz ibolyát a tavasz; a nyár perzselő napsugarai elől nem menekülhetek illatos fenyvesek árnyékába, sem hűs hullámok közé. Őszszel nem szüretelek; farsangi mulatságokból nem veszem ki részem és mig mások vad kéjjel járják a rezgő csárdást — én a hosszú téli estéken kedélyesen didergek fűtetlen kályhám mellett. Legborzasztóbb reám nézve mégis a nyár. E g y ily nyári hó-
mélyen a föld szine alatt lévén, nem eresztenek be sem világosságot, sem erjesztő hőséget. Utóbbinak örülök, az elóbbi körülmény felett gyakran boszankodom. Ajtóm előtt egy kis pocsolya terül el, a milyen a legregényesebb faluban is ritkítja párját. Az udvar lakói Fertő-tónak keresztelték el, de ennek az elnevezésnek csak a fele igaz. Hét kacsa fürdik benne állandóan, de ezek, fájdalom, nem az enyéim, hanem a Schvvartz grajzleroséi. Két leander is diszlik az udvaron, árnyékot és illatot azonban nem terjesztenek; hogy némi praktikus hasznukat vegyem, lépet raktam az ágak közé, de eddig nem ragadt rajta semmi, mert e városrészben, hol olyan
sok a jó madár, lépre csalni egy
csizet sem lehet.
napnak se vége, se hossza. Ilyenkor a következő hónap elseje, mintha
Minthogy csizet nem foghattam, a legyek ellen forditám igye-
a merész phantasiák ködébe burkolóznék, oly messze távolból kaczér-
kezetem legjavát. Valóságos kolumbácsi példányok kerültek így fog-
kodik velem. Némely ember, mint a statistika bizonyítja, meg is hal,
ságomba. Őrzöm is őket nagyon : hadd legyenek tanúi annak, hogy
mielőtt eléri. Én sem epedek
még én rajtam is lehet élősködni.
utána
oly nagyon, mert — tessék
elhinni — hogy az sem fenékig tejfel. Akárhányszor megesik a hónap
Unalmamban favorizálni kezdtem a fővárosi «virágárus leányo-
elején, hogy a m. kir. állampénztárnál egy meleg kézszoritáson felül
kat». Üde thearózsák a kosárban, sűrű ránezok az arezon.
alig kapok valamit.
az arcz lenne üde és a rózsák lennének hervadtak.
. . . Fagylalt, jegeskávé, sör, kracherli és a többi hűsítő italok
Inkább
Este kirándultam az Andrássy-úlra. A h ! mily érdekes madár-
gyermekkorom boldog emlékei közé tartoznak, most már ismeretlen
elvonulásnak voltam itt szemtanuja.
fogalmakká váltak reám nézve. Csak a sok ajtóra rótt feliratokból
nincs itt évszakhoz kötve, hanem állandó.
sejtem létezésöket.
ki ily irányú megfigyelések végett messze földre vándorol, kényel-
E büszke feliratok a társadalom módosabb osztályait hívogatják, engem csak provokálnak. Keserű panaszomat hívják ki a létező világrend ellen és hogy ne lássam óket, elvágyom messze, messze . . .
Mint hallom, e madárelvonulás Némely természettudós,
mesebben végezhetné azt el itthon, fővárosunk ez előkelő pontján, gáz- és villanyvilágítás fényénél. Hogy torkig ne legyek a socialista eszmékkel, melyeket a sok
egy vadregényes zugba, hova még nem fészkelte be magát a civili-
pompa és gazdagság láttára a szegény
lisatió conventionális bűneivel; hol butaságban élik az emberek boldog
szálltam egy omnibusra. Az ambitiosus kocsis oly veszett versenybe
gyermekkorukat; a hol kedves csemegém, a kovászos ugorka, sokkal
ereszkedett egy collegájávaJ, hogy a sűrű ostorcsapásokból nekem is
olcsóbb és a hol — koszorús költőnk állítása szerint — tisztább a
kijutott a részem. Miután ily módon tiszta fogalmat nyertem az
patak és zengőbbek a dalok, a mi, tekintettel a Duna-fürdők zavaros
omnibus-Iovak szenvedéseiről, kiértem a városligetbe.
vizére és a szinköri gixeres hangokra, szintén méltánylást érdemel.. .
Betértem a Barocaldi circusába. Itt a bohóezok azzal mulat-
tiltott gyönyöröket
tatják a szerény igényű publikumot, hogy fölfujt hólyagokkal püfölik
Ah I mert önök nem is sejtik, mekkora anachronismus
egymást. A belépti díj nem drága ugyan, de ezt a mulatságot mégis
Rabja vagyok hajhászok.
ember itt magába szi, fel-
az emberi gyarlóságnak:
i5i olcsóbban szerzik meg maguknak Kecskemét és Szoboszló városok képviselőik által. A Stefánia-úton a koldusok hosszú phalanxa fogadott. Mélyen
Hitszegő!
meghajoltak előttem és «nagyságos úrnak» szólítottak. Pedig jól lát-
(Elbeszélés
hatták a szemtelenek, hogy ép oly kevéssé tartozom a plutokratlához,
Irta: V A L C A R E N G H I
mint ők maguk.
Sietve menekültem
előlük, mint Ugrón Gábor a
49-esektől. nltómat meg akarván őrizni, levetkeztem. Csak egy úszónadrág volt rajtam : vézna testalkatomról mégis megtudták, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozom, Üldöz
a fátum, akár felöltözöm, akár
•levetkezem : mindig elárul a külsőm. Az úszómester sűrű biztatásaira sem mertem bemenni a hideg vizbe. Hiába ! nyáron a hideget, télen a meleget nem birja ki a természetem ; nyilván mert nincs módja, hogy hozzászokjék. Rettenetes étvágyamat csillapítani óhajtván, fölmentem a Zugkilátás nyilik
a pesti oldalra; de az én
figyelmemet főkép a lábaimnál elterülő kukoriczaföldek vonták magukra. Ábrándokba ringatott képzelődésem egy merész axiómát fedezett föl, azt. t. i. hogy «kél cső nyers kukoriczánál
többet ér egy
olyan, a mely meg van főve». De miután e fölfedezéssel jól nem lakhattam, egy közeli vendéglőbe tértem be, hol sajtalan étel után borsos számla következett. Majdnem sirva fakadtam. Ebéd után le szoktam feküdni, sőt sokszor nyugovóra hajtom fáradt fejemet a nélkül, hogy bármi néven nevezhető evés azt megelőzte volna. A zugligeti
erdő fái között kerestem ki magamnak
alkalmas helyet. Mély álomba merültem. Ah, boldog halandók, kik nem Ismeritek az ébrenlét szakadatlan keserveit, ti nem tudjátok megbecsülni az alvás jótéteményeit sem I Elnémítja
a panasz
szavát, elfojtja a
gondot, búbánatot és eltemeti a szenvedéseket. Csak a gyomor marad ébren és hangosan kér magának — nem eget, oh nem oly szerénytelen, csak kenyeret. Nem álmodtam semmit. Minek is álmodtam volna ? 1 Hisz az ¿lom sem egyéb, mint nyugtalan visszhangja az ébrenlétnek. Jobb, ha elmarad. . . . Kövér esőcseppek hullottak arczomba a fák lombjairól. Fölébredtem és ösztönszerűleg zsebembe nyúltam. Üres volt. Részvétteljes sohajokat küldtem a szerencsétlen flótás után, a ki meglopott. Pedig a gazember bizonyára átkokkal halmozott el, látván erszényem sovány tartalmát. De én még ellenségeimet sem szoktam sárral dobálni, mert manapság úgy sem akadna ember, a ki kenyérrel hajigálna vissza. Tegnap korán reggel már jelentkeztem a hivatalban. A négy hétből elég volt két nap. «Lejárt az én szabadságom, visszahoztam vasamat 1» Kalapács.
Kicsoda volt bővebben felruházva a természet
adományaival
s tökéletességekkel mint Ádám. És egy asszony megalázta. Ki volt erősebb Sámsonnal ? Eg}' nő megfosztotta
erejétől.
Ki volt erényesebb Lothnál ? Egy nő bűnre csábította. Ki volt vallásosabb Dávidnál ? Egy
asszony elvonta köteles-
ségeitől. Ki volt bölcsebb Salamonnál ? E g y asszony megcsalta. Agrlppa. Meg kell vetni azt a nőt, a ki unatkozik, noha vannak.
HUGÓ.
I.
Másnap korán reggel a Császár-fürdőbe rándultam ki. Incog-
ligetbe. Innen gyönyörű
olaszból.)
gyermekei
Jean
Paul.
— Nando, állj meg! — monda a nő. Nando rá se hederített; futott s mint valami kis leányt, kezénél fogva vonszolta maga után, le a kavicsos ösvényen, mely a hegyek mögé búvó nap végsugaraiban fényeskedő tóig kigyózott. — Állj meg ! Nando! Nando azonban csak fél füllel ügyelt a rimánkodásra, melynek hangjai majd elenyésztek, majd élénkebben csendültek fel, a mint az út egyet kanyarodott. Nem akarta hallani; egyedül akart lenni vele, a nővel, ha csak egy pillanatra is. És vitte magával, de már nem iramodva, hanem lassú rendes léptekkel. — Nando, állj meg! ismétlé a nő még egyszer parancsolólag. — J ó ! mondá a férfi és hirtelen megállt. Sűrű fenyvesbe vezetett az út. Ide nem hatott a külvilágból se hang, se nesz, csak a lombok zizegtek halkan. Távolban az aranyos tó csillogott, s a Covo hegy emelte merészen sivó, fehérlő ormait az égnek és mutogatta sziklás bordáit és mélységes üregeit a völgynek. — Aurélia! itt senki sem lát, senki se hall bennünket, hallgass meg, kérlek, csak egy s z ó t ! . . . Megragadta kezeit s át akarta fonni derekát. A nő eltaszította magától. — Hagyj békében, te meggondolatlan!... te arczátlan, t e ! . . . H a l l o d . . . Jönnek . . . Istenem! mit gondolnak felőlünk ?! — Mit gondolnának? Semmit nagyon messze vannak . . . félórányira . . . Aurélia! — Ugy hát szólj, de szaporán! — mondá Aurélia idegesen toppantva lábaival. — Nem, nem o t t . . . nem ú g y . . . üljünk le ide; nézd, mily szép hely, mintha csak számunkra rendelték volna! — T e oktondi! Mindig is mondtam, hogy oktondi vagy! Forduljunk vissza, mindjárt, most nyomban. Letelepedett egy lejtős, pázsitos tisztásra, a fenyőfák alá. — Jer, Aurélia, jer! Beletelik vagy félórába, míg ide érnek, biztosítlak, becsületemre mondom. A nő mereven állott, mintha tűnődött volna. — Visszafordulok, szólt a nő hirtelen. — Eredj! mondá a férfi, magasra emelve karját, kezével előre mutatva ünnepélyesen. A nő gyorsan távozott; de hirtelen, mintha megbánta volna, meglassítá lépteit. Hogy is térhetett volna vissza egyedül? Azt kérdezték volna tőle : És Nando ? . . . S mit tudna rá felelni ? Gyanúba keverné magát. És olyan messze voltak, hogy még most sem lehetett a mögüttük elmaradt társaság szavát hallani. A helyett hallotta Nando halk esdeklését: — Aurélia!... Aurélia!... A nő megállt. Nagyon fáradt volt; azután lassan ő is letelepedett a gyepes lejtőre, de kicsit odább. Arcza kihevült, piros volt és izzadt, s a szilaj futás következtében még egyre pihegett. Fogta zsebkendőjét, megtörülte homlokát, azután nyakára kötötte. Szétterjesztő legyezőjét s nyugodtan legyezgette magát. El volt tökélve, hogy várni fog. Nando messziről figyelte, a hogy megállt, s arczára hirtelen diadalmas mosoly ült. Fölkelt, s lassan, lábujjhegyen lépkedve, előre hajolva közeledett s egyszerre csak a nő mögé került.
152 — Ah! tehát mégis megálltál! — szólt gúnyosan. — Távozz innen! T e igazán meggondolatlan vagy! Haragszom rád, ennyi az egész! — Te, A u r é l i a ! . . . — Nem hallok semmit 1 jönnek... Istenem! Istenem 1 — Már hogy jönnének.., még tiz egész perczünk van. Aurélia, csak egy szót, egy vigasztaló, megnyugtató szót. Bevésem azt a szót örökre a szivembe. Eszembe jut majd, hogy ezt a szót itt rebegted el nekem, e csillogó zöld pázsiton, ebben a csöndben, napnyugtakor, e mennyei poézis közepette, mely bennünket környékez! Aurélia! A nő elsápadt, a legyező által rezgésbe hozott levegő fölszikkasztá arczán az izzadtságot; s ő tovább Jegyezgette magát. Hallgatta. — Aurélia 1 Szeretlek, és szerelmem határtalan 1 Érzem, hogy sohasem fog megszűnni s én leszek a világ legboldogtalanabb embere, ha nem viszonzod szerelmemet. Nézz rám Aurélia, nézz arczomba; ez .az arcz nem hazudik. Oly rég oda van nyugodalmam; gondolataim folyton téged környékeznek. Álmatlan éjszakákon, szobám csöndjében, könyveim között, mindenütt ott lebeg imádott képed, látom szelid, ragyogó, kék szemedet, s forró vágy gyötör, hogy karjaimba zárjalak; érzem, hogy képes volnék nagy, hatalmas dolgokat mivelni érted. Pár nap rnulva elutazol, s én egyedül maradok itt, nélküled 1 . . . • Szaporán mondta el e szavakat. Távolból emberi hangokat hozott a szellő, de még nem lehetett látni senkit, léptek nesze sem hallatszott. Vékony női hangok voltak azok, közbe-közbe gyermek-kiabálással, mély, zavaros mormolással vegyülten. A nő egész lényében megrezzent. — Jönnek . . . jönnek 1 — nioiulá, — szemeit az út mélyére meresztve. — Nem, nem, még két perczünk van 1 — erősítgette Nando izgatottan, elbizakodva, szintén az út irányába tekintve. — Nos, Aurélia, felelj, gyorsan . . . — Mit akarsz ? — kérdé a nő végre, daczosan emelve föl fejét s hamiskás arczkifejezéssel behunyva szemeit, mint a ki közel áll a meghódoláshoz. A férfi lehajolt, arczát tenyerébe siilyesztve és könyökével tourista-botjára támaszkodott. Szép volt, üde és ifjú; szalmakalapja könnyedén hátravetve fején, látni engedte értelmes homlokát; tarka, babos zsebkendőjével, mely nyakába volt kötve, derangirozott, de erőteljes falusi embernek látszott. Merően nézett a nő szemébe, a ki szemének villanásából mindent megtudott, mindent megértett. A közelgő diadaltól ittasan, arczát hirtelen a nő arczához tapasztá. — Egy csókot! — susogá remegve. A nő sebzett hyénaként felugrott. Eltaszítá magától, mellének szegezte legyezőjét; s lángoló szemeit rámeresztve, mintha éles nyíl lett volna, szemébe vágta ezt az egy szót: — Soha! *
— No ez szép, nagyon szép tőletek 1 kiáltotta már messziről signora Zsófia. így megszökni előlünk s óraszámra nem is mutatkozni 1 Mondhatom, jól viselitek magatokat 1 A helyett, hogy együtt maradnánk és eíterécselnénk — miket nem míveltek 1 Hisz így legjobb, ha ki-ki a maga útján bandukol. És hol az egyiket, hol a másikat vizsgálgatta, majd a fiát, majd az unokahugát, mogorva, szigorú pillantásokat vetett rájok, fejét rázogatta, mintha azt akarta volna mondani: — No, de most mind a ketten kikaptatok.
— Mikor úgy kullogtok, mint a teknősbéka! — veté közbe Nando. — Csak kezd rá megint, a te szokott mókáiddal! — dörmögé slgnor Ambrogio, egy körülbelől ötvenévesnek látszó, alacsony, öreg úr, sűrű, őszbevegyült szakállal. — Tudom, hogy ő volt, képzelem, ő szalasztott meg; nemde, Aurélia? Ni, hogy megizzadtál! — jegyzé meg signora Zsófia, letelepedvén a gyepre és szétterjesztve nagy legyezőjét. — Jézus 1 milyen hőség 1 és milyen átkozott egy út 1 . . . . Nos, Aurélia, ugy-e ő kergetett meg ? — Azt hiszem, egy kicsit mindketten bűnösek ' vagyunk, viszonzá Aurélia vidáman. Irodalomról beszélgettünk s beszéd közbe alig vettük észre, hogy ide jutottunk. Én vissza akartam fordulni, de Nando jobbnak látta, hogy bevárjunk benneteket. — Az ördögbe 1 — veté közbe hirtelen a fiatal ember — ugyan minek is fordultunk volna vissza? Tán csak nem féltetek, hogy eltévesztjük az utat ? Nem vagyunk tán Afrikában 1 — Nando 1 gondolj vizsgáidra 1 — inté signor Ambrogio. — Gondolj az aesthetikára, meg a philosophiára. Bizony, mondom, most is inkább otthon volna a helyed, a helyett, hogy itt kószálsz velünk . . . . Vigyázz, kútba esik a doktorátus. — Ej, mit nekem a doktorátus, vizsgák 1 Mi közöm most az aesthetikához, philosophiához! Az istenre kérlek, hagyjatok most békét, úgy is tele van a fejem . . . . csak úgy zúg bele . . . Aurélia részvéttel tekintett Nandora, mintha csak azt akarta volna mondani: «Te szegényke 1» Es Nando, a mint unokanővére szeme közé nézett, komoly lett és ingerült. Föltette magában, hogy meg sem kukkan hazáig. , Talán majd csak közeledik hozzá Aurélia és édesgeti majd,Jiogy bocsánatot nyerjen tőle azért a végzetes szóért. O maga nem akart közeledni, daczolni akart minden áron. — Hé, hát ti merre botorkáltok? — kiáltott signora Zsófia a két kis gyermekre, kik a dombra erőlködtek felmászni és a fák mögött bujkáltak. — Hé, Gigino, Adél! ti is bolondoztok, visszajöttök mindjárt, mert mi indulunk s itt hagyunk benneteket éjszakára, értitek ? jétől:
Erre signora Zsófia feltápászkodott és kérdé
fér-
— Messze vagyunk még ? — Háromnegyed órányira. — Madonna! madonna 1 De hisz a tó csak két lépésnyire látszik 1 Három negyed óra 1 . . . Nem, én nem birom többé 1 Nem, ez nem séta . . . Ez nem élvezet, éz robot. Sgr. Ambrogio, miután Gigino és Adél sehogysem akartak előbújni, néhány lépést haladt fölfelé a dombon. Kis vártatva azután előkerült, kezeiknél fogva maga után vonszolva a gyermekeket. Aurélia szigorú pillantást vetett a kis leányra s ujjával megfenyegette; de Adél magasra tartva kezében egy kis virágcsokrot, vékony hangon rikácsolta: — A mamának 1 A mamának 1 Aurélia elvette a csokrot, bánatosan mosolygott és megczirógatta kis leányát; mialatt signora Zsófia karját nyújtva unokahugának, nagyokat nyögött. — Menjünk lassabban kedvesem, így is odaérünk. Nando alig tudta magát türtőztetni, és néhány lépést haladt előre fogai közt dúdolgatva: «Az asszony ingatag, álnok és csapodár». — Látod? — mondá halkan signora Zsófia unokahugának — nem mintha szemrehányást akarnék tenni, mert elvégre is a magad asszonya vagy, tehetsz, a mit akarsz . . . de, minek szaladni annyira 1 . . . ebben a hőségben 1 Könnyen eshetik valami bajod.
191 — Ó, nénikém! . . . — Igen, igen! Egy kis léghuzam, elnyomott izzadtság ! S mit mondana akkor a férjed ? Egy óráig sem hagyna itt tovább. — Oh kérlek, néném. Az én uram nem sokat törődik velem. Ha egy zsák rizskása vagy liszt volnék, akkor talán aggódnék miattam, mert attól tartana, hogy el találok veszni . . . de így, miattam? Nyugodt lehetsz, azt sem tudja, váljon a világon vagyok-e. — Akkor hát minek nyaggat örökké levelező-lapjaival ? — Minek ? Hihetőleg szüksége van rám. Nem hagy nyugtot, mert azt gondolja: «Lám, én itt egész nap dolgozom, mint a kutya, és ők, a nagyságos asszonyok, mulatnak, nyaralnak! . . . Mintha csak hallanám! . . . Lásd, ezért zaklat engem örökké leveleivel. Nem bízik segédjébe, nem meri magára hagyni az üzletben . . . csak engemet akar . . . hogy ott üljek az üzletben az émelygős illatok, a liszteszsákok s a zsiradékok között. — Szegény Aurélia! — Látod, ezért vágyódik utánam, nem pedig azért, mintha szeretne. Szó sincs róla. De a maga kényelmére gondol, különben azt se bánná, ha elpusztulnék; mit törődnék ő ezzel? — Ugyan, Aurélia, hogy beszélhetsz így! — Ah, kedves nénikém! ha tudná, mennyire jól érzem itt magamat; úgy tetszik, mintha a mennyországban volnék. Mily nyugodalom! Ügy tetszik, mintha itt jobban szeretném Adélt! Itt köztetek mindent elfelejtek és jobbnak képzelem magam! — Ügy, hát maradj itt tovább! — szakítá félbe signora Zsófia meghatottan — maradjatok itt őszre is! — Szívesen itt maradnék, de hát ő ? . . . — 0 1 0 ! Ha irni fog, azt válaszoljuk majd neki, hogy nem eresztünk, hogy Adélnek szüksége van friss levegőre, meg magadnak is. Találunk ürügyet, ne félj! O meg gondoskodjék három hónapra valami segédről! Az ördögbe, nem lesz oly kegyetlen! — Ó te nem ismered, nénikém! — Csak bizd rám, majd megengedi, ha másért nem, hát az Ambrogio kedvéért. Utóvégre is nem fog ellenére tenni. Oh! Pompás! Akarod, hogy írassak neki Ambrogio által? Jó, hogy eszembe jutott, várj csak. Hallod-e A m brogio ! Nando nagyon keveset hallott abból, a mit a két nő egymásnak elmondott; de a bizalmas csevegés némi gyanút keltett benne s a mint hallá, hogy atyját a nők magukhoz szólítják, lassabban ment és hallgatózott. — Nem irnál apjok Aurélia férjének, hogy engedje nálunk nyaralni, a míg mi itt maradunk? Nando érezte, mint szorul össze a szive. Egy reménysugár szökött be sötét lelkébe. — Miért ne ? felelt Ambrogio, irok azonnal, még ma este. Jó lesz, Aurélia? — J ó ; köszönöm bátyám; de vigyázz, nem oly könnyen fog az menni, mint a hogy hiszed; csinján kell tudtára adnod, meg kell mondanod, h o g y . . . . — Engemet akarsz tanítani? Csak bizd rám. Jó ideje annak, hogy ismerjük egymást. T e még akkor kis tacskó voltál s azt se tudtad, van-e a világon az urad, vagy s e . . . Az igazat megvallva, jobb szeretném, ha nem is tudtad volna meg s o h a . . . — Ambrogio! — kiáltott fel szemrehányólag signora Zsófia. — Mikor te, mondom, még ekkorka voltál n i . . . akkor már mi kártyáztunk, karamboláztunk együtt, s eljártunk vadászni ezekbe a völgyekbe! Bizd csak rám, majd elbánok én vele. — Köszönöm bátyám! hálálkodott Aurélia, de azért még sem bizott meg benne. A HÉT.
I.
Nandonak az a köszönöm szó sokértelműnek tetszett; édesen hangzott, biztatón, nem oly lesujtólag, mint az a soha, mely az imént fájón nyilallott a szivébe. Hirtelen őrületes vágy fogta el: szeretett volna futni, gyorsan hazaérni, hogy megtörje a kényszerű hallgatást, mely fojtogatta. Szeretett volna lefeküdni, gondolatokba merülni, s ábrándokat szőve úgy várni be a pitymallatot, melytől kedvezőbb fordulatot remélt szerelmének. Végre kiértek az erdőből a szabad ég alá. Távolban a tó fényesen terült el előttük apró fodrocskáival s fölötte a sápadozó holdnélküli éggel; áttetsző páraköd borult a környékre s felcsillantak, majd elenyésztek a tünedező mécsvilágok... Ambrogio maga után vonszolta a két kis gyermeket, kik álmosan kullogtak utána, folyton a kavicsokba botolva. Signora Zsófia egykedvűen kimerülve ballagott elől, alig bírt szuszogni és mindegyre hátra-hátrafordult és zaklatta férjét: — Nos, hazaérünk már egyszer ? — Tüstént! viszonzá mély hangon Ambrogio. Az útat most magas gyertyánfák szegélyezték s egyre lejtősebb kezdett lenni, alant egyre sűrűbben mutatkozott a lámpafény. A Doriani kastély hatalmas fenyői a házak fölé emelkedve, mérhetetlen fekete sávokban rajzolódtak a tó sima felületére; és a San Clemente templom, melynek karcsú tornya már elmosódott volt a homályban, fehérlő kupolájával, mintegy elbúcsúzni látszott a haldokló, derengő napvilágtól. Nando elől haladt s vastag botjával a sövényt verdeste. És Aurélia keblére horgasztott fővel, szánakozva, féltékenyen követte messziről a fiatal unokatestvért, ki szerelmet vallott neki az imént. És eszébe jutottak Nando szavai, melyek, mintha tüzes betűkkel vésődtek volna sivár élete fekete lapjára. Újra látta kigyuladt arczát, széles, derűs homlokát, göndör hajának csapdosó fürtjeit; érezte mint szorongatta a kezét forró kezével, s mindez bódítólag hatott lelkére... De a terjengő árnyak és hirtelen felcsillanó fények, a reszkető lombokon susogó üde szellő, a távoli hangok, a tücsök első csiripelése felriasztották őt koronként, s kérlelhetetlenül eszébe juttatták azt a soha szót, meíyet oly hirtelen, oly meggondolatlanul ejtett ki, talán nagyon is határozott és fenyegető hangon, s mely most, mint végzetes kárhozat, visszacsengett fülébe a sejtelmes esthomalyban. II. — írtál Lodoviconak bátya ? — kérdé Aurélia lenn a kertben signor Ambrogiótól, ki a körtefa alatt lódarázsak fogdosásával mulatta magát. — Hogy ne ? Persze, hogy irtam ! Még tegnap este, el is küldtem a levelet, s ma tizenegy órára már ott is lesz férjed urad kezei közt. — Ah, mennyire sajnálom! — És ugyan miért ? — veté közbe Ambrogio bátya, tágranyitott szemeit unokahugára szegezve. S a lépvesszős nádat, melylyel a darazsakat molestálta, mereven előre nyújtva. — Im olvasd. A férjem irt. — Mikor kaptad? — E pillanatban. Az öreg úr elfintorította az arczát, odatámasztotta a nádat a fához, egyik kezével a levelező-lap után nyúlt, a másikkal pedig a szemüvegét illesztette orrára és olvasott: «Kedves feleségem! Ügy határoztuk volt el, hogy csupán egy hétig fogsz ott maradni, s azóta már tiz napja telt el s még máig sem irtad meg, váljon odaérkeztetek-e ? 75
154 Sőt az e hó 2. és 5-én keltezett levelező-lapjaimra sem válaszoltál. Jusson eszedbe, Aurélia, hogy tovább már nem hagyhatlak az öregeknél, mert okvetlen szükségem van valakire, a ki az üzletben legyen, mert a könyvek nagy rendetlenségben vannak. R e mélem, nem fogsz arra kényszeríteni, hogy újból irjak, vagy hogy odautazásommal hiábavaló költségekbe verjem magamat s meg fogod irni és pedig postafordultával, hogy mely napon érkeztek meg, hogy ha teendőim megengedik, kimehessek elébetek a pályaudvarra. Tisztelem az öregeket és csókoltatom Adélt.Addig is üdvözöl hived Lodovico » — No, ez azután a csodabogár ! — mondá halkan signor Ambrogio, mikor végigolvasta a levelező-lapot, aztán lekapta a szemüvegét orráról és unokahugára nézett: — Nos, mi lesz most ? Mit ijedezel ? Olyan arczot vágsz, mintha a háztetőről cserép esett volna a fejedre. Ez a levél neked szól, de most nekem is kell majd felelnie ! Addig pedig meg se moczczanj; a többi az én dolgom. A nyaraló második emeletén egyszerre csak nagy robajjal csapódtak szét az ablakredőnyök s valaki leköhécselt a magasból. — Elé, te álomszuszék! — kiáltott oda dörgedelmesen signor Ambrogio — ilyenkor kell felkelni, mi ? Miért nem heverésztél még egy kicsit? Hisz holnap úgy se vizsgázol a philosophiából. — Ügy látszik, Nando sokáig virrasztott könyveinél — susogá AuréliaLÉjféLután két órakor még lépteket hallottam szobájában. — Talán bizony patkányokat kergetett. . — Szegényke! — No csak sajnáld te is! Addig várj, míg elhiszem neki, hogy tanult! Nyilván az ablaknál élvezte a friss levegőt és pipázott. De tanulni? brrr! . . . Inkább elveszti magát vagy barátcsuhába búvik! Látod, ilyen szerencsés vagyok én a gyermekeimmel! De nézz ide csak! hogy megdézsmálták ezt a körtét ezek az átkozott darazsak! No várjatok, majd mindjárt elbánok én veletek! . . . Nando kilépett a házból s lassú léptekkel közeledett— Jó reggelt apám; jó reggelt Aurélia! — unokatestvére előtt könnyedén meghajtotta magát és egy futó pillantást vetett a nő kezében levő levelező-lapra. — Igaz, hogy egész éjjel tanultál ? — kérdé signor Ambrogio kételkedve, mialatt a darázsfogóval hadonázott. — Igaz — viszonzá Nando — ; tehát, gondolá, már valaki szólt az öregnek. — Látszik! — zsörtölődék signor Ambrogio — te olyan őrült vagy, egyik túlzásból a másikba esel. Hogy nézel ki, nézz csak a tükörbe! Nando valóban sápadt volt, mintha egy éj alatt lesoványodott volna, szemei körül kékes karikák látszottak. Elegáns szürke ruhát viselt, rövid testhez álló kabátot, szűk nadrágot, fehér bársonyszallagu, finom szalmakalapot, magas hófehér gallért, mely szorosan zárta körül a nyakát. Nem volt olyan rusticalis kinézésű, mint előttevaló nap és finom illatot árasztott maga körül, mely a nagy város léhaságaira emlékeztetett. Aurélia csak' nézte. Oda képzelt mellé egy-egy városi úri dámát, ki talán fiatalabb, szebb nálánál s kit unokafivére talán körülrajongott, talán szeretett is, talán látta mindennap a salonban, a corsón, a sétányon, vagy hátradőlve a hintó párnáin, a páholyban. Ő pedig kénytelen egész nap az üzletben vesződni, tudatlan s durva néppel érintkezni; abban az undortgerjesztő levegőben, a vásárlók piszkos, zsíros könyvecskéit forgatni; kezében tartogatni az aprópénzt, mely, ki tudja, micsoda^kezekből került az övébe: míg a lelke tele volt poesissal, az elméje tele
magasztos gondolatokkal, a szive duzzadó, nemes és tiszta érzelmekkel. Mikor Aurélia így ott ült a signor Ambrogio és Nando nézésébe merülve, rózsásan, üdén, mosolyogva, testéhez simúló kékvirágos, fehér ruhájában, széles és rövid ujakkal, melyek látni engedék hófehér karjait, gondosan hátrafésült szép szőke hajával, homlokára omló szeszélyes, apró fürtöcskékkel: senki se hitte volna el, hogy ilyen gondolatok kóvályognak fejecskéjében. — De most ideje, hogy reggelizni menjünk — szólt signor Ambrogio . . . . már nagyon szúr a nap. És ezt az apostrophát ép úgy intézte a lódarazsakhoz, mint a fiatalokhoz, a fához támasztotta a nádat és távozott. Az unokatestvérek egyedül maradtak. Nando merően állt, egyik kezével egy csemetefához dülleszkedve, fejét a karjára hajtva, szemeivel Auréliát édesgetve. A nő lehorgasztott fővel ült, melyet koronként felemelt, hogy Nandora tűzze a szemeit, és a levelező-lappal babrált. Szorongatta, simítgatta, behajtotta csücskeit; tán azt remélte, hogy Nando észreveszi és kérdőre vonja férjéről, Milánóról, elutazása felől. Végre mégis csak megmozdult, hogy megtörje a kínos csöndet.Nando azonban hirtelen szétnézve, kutató pillantást vetett a fasor mélyébe, hallgatózva, lihegve s miután nem hallott semmit, nem látott senkit, felpattant, akár a nyúl, odaszökött a nő mellé, s kezét megragadva és ajkaihoz emelve, susogá: — Aurélia! Soha, valóban soha? *
Lodovico válasza nem késett sokáig. Másnap reggel már megérkezett, ez úttal nem levelező-lapon, hanem jó hosszú levél alakjában, hatalmas ív kék papiroson, koromfekete betűkkel teleirva s néhány tintafolttal ékítve. Mindjárt a bekezdésben értesítette signor Ambrogiot, hogy a gabonát a lehető leggyorsabban útnak indította San-Clementébe, azon reményben, hogy az árú szerencsésen fog megérkezni s abban az erős hitben, hogy ez alkalommal is lelkiismeretesen teljesítette kivánságát. Azután — folytatva — megköszönte az öregeknek a gondos és szívélyes fogadtatást, melyben nejét és leányát részesítették ; s miután nagy sajnálatára nem fogadhatta el nagybátyja ajánlatát, azzal végezte, hogy hajlandó Auréliát még egy hónapra nála hagyni, oly. kikötéssel azonban, hogy ez időtartam letelte után okvetlenül maga fog eljönni az asszonyokért, föltéve t. i., hogy Aurélia tovább szándékoznék ott maradni. Felhívta továbbá az öreg úr figyelmét azon számos levelező-lapra, melyeket nejéhez menesztett, s melyekből tisztán kivehette, hogy mily nagy szüksége van ő reá otthon, nehogy az üzlet jó hirneve csorbát szenvedjen. Azután határozott, de udvarias szavakkal, signor Ambrogio jó indulatába ajánlotta magát, s miután mindenkit s őt magát különösen tiszteltette volna, bezárta levelét. — Ugy-e mondtam, hogy valamit csak kicsikarunk tőle, szólt szélhámoskodva az öreg és átnyújtotta Auréliának a levelet. Aurélia elolvasta s végtelen öröm sugárzott le arczáról. Egy hónap! Tehát igaz! Valóság és nem álom, hogy még egy egész hónapot fog itt tölteni a zöldben, az öregekkel, Nandoval, virágok közt, a szabad levegőben. — Igen, igen, a hó végéig, — mondá meghatott hangon és átnyújtá a levelet bátyjának és egyik karjával átfonta a nyakát. — S ugyan miért? — Mert végre is nem szabad visszaélnünk sem az ő, sem pedig a ti jóságotokkal. — Mindig azt mondtam, hogy n a g y . . .
155 Az öreg úr megemberelte magát és nem fejezte be a mondást, gondolván, hogy ezzel vét a szép és derék asszonyka iránt való tisztelet ellen. — Hogy nagy, de azért jó gyerek vagy! — javitá ki magát az öreg. Egy hónap! egy hónap! Tele poézissal, gondok nélkül, tele élettel! E gondolatra Aurélia szive erősen feldobogott s felujongott lelke, mint egy gyermeké! Megkönnyebbülten érezte magát. Környezete ünnepi szint öltött. Szükségét érezte annak, hogy őszinte bizalommal tárja fel lelkét valaki előtt, hogy azt megölelje, megcsókolja, hogy más is élvezze az örömet, mely az arczán, a szemeiben felragyogott. Azután sajátos gyöngéd vonzalmat érzett a férje iránt, ki vele szemben oly elnéző volt; de ez a vonzalom hidegen érintette a lelkét és örömét megzavarta. Nem tudta férjét szeretni! (Folytatása következik.)
Czigánytelepen. Erdőszélen, sziklatövén Nádfedelű viskók állnak, Szurtos kormos kéményeik Mint madárijesztő rémek Merednek a magas égnek. Nem is falu, neve sincsen, Se korcsmája, betérője, Se temploma, faluháza, De csak nincs is temetője. Alig-alig jár egy ember Vityillóból vityillóba ; S a ki jár is : apró gyermek ; Sirva áll az utczaszélen, S vár utasra, a ki pénzes, — Fut
utána
hintajának,
Piszkos kezét ki-kinyujtja, Énekelve kiabálva; S bár szeméből köny pereg le, Dala vidám, ösmert nóta : Szerelemről, borról, dalról Selyemszörű paripáról, A milyet csak álma látott. S ha már alig viszi lába — S épen hogy lihegni képes, Kezét újra nyújtogatja Alamizsnát kunyorálva. Hogyha aztán szánalomból Dobtak néki egy garaskát, Lehajol s az út porában Csókolja a kerékvágást . . . Mondják, hogy e viskók népe Átkozottak ivadéka; Sinylik régen, s még ki tudja Meddig sinylik azt az átkot. Ajkuk még se nyíl panaszra, S hogy ha nincs már víg danájuk, Erdők vadjaként elbújnak, Meghalni a rengetegben. Nincsen sir, mely befogadja, Halott, élő megtagadja, Alig hunyt el, elfeledték: Nem szeretett, nem szerették.
Záray Samu.
Nagy emberek gyára. Paris, s^ept. elején.
Thiers, a nagy historikus és állámférfi, nem olyan nevet hagyott hátra, a melyet hamarosan el lehetne felejteni. A hogy irta és a hogy csinálta a históriát: az két helyet is biztosít számára ama magasabb rendű alkotók Pantheonjában, a kiket az utókor ezzel a sokat vagy semmit mondó szóval jelöl meg, hogy: «lángész». De ha, míg élt, eleget tett rá, hogy megóvja nevét a kora f e lejtéstől : egy posthumus munkájával, melyről csak néhány nap óta tud a világ, még több biztosítékot szerzett arra a relatív halhatatlanságra, a melyről álmodozni az emberiség nem szűnik meg soha. Ez a posthumus munka egy jótékony institutió. Thiers, életének utolsó évtizedében, nagyon rajta volt, hogy a művét befejezetten hagyja hátra; nem adatott meg neki. De örökösében volt annyi kegyelet, hogy a vagyonnal együtt magáévá tette az örökhagyó tervét is olyannyira, hogy meg is valósította azt, a mi Thiersnek csak ábrándja volt. A nagy államférfi vagyona ugyanis egy gyermektelen nőrokonra szállott, a ki e vagyont, mint a bibliai hűséges sáfár, csak öregbítette; úgy, hogy az örökség nemcsak hogy nem kallódott el, de annyira megnövekedett, hogy immár realisálhatja a Thiers jámbor óhajtását. Az intézet megalkotásához már hozzá is fogtak. S bizony valószínű, hogy e jótékony alapítvány tovább fogja a Thiers nevét fentartani, mint a forradalom vagy a consulalus és a csásgárság története. Mert alighanem áltatjuk magunkat, midőn a szellem műveinek valami határozatlanul nagy maradandóságot remélünk. Régente, mikor a szellem munkásai magasan fölötte állottak kortársaiknak, a maradandóságra több volt a kilátás. A lángész kis számú kiváltságai még életükben mythologikus alakokká váltak s nem annyira szellemük maradt meg, mint inkább legendaszerű alakjukat tartotta fenn a traditió. De ma, a nivellálódás korszakában, midőn a génié közvagyon s a szellem oly sokfelé szóródik, a legnagyobbaknak is jóval kevesebb a chance-a, hogy sokáig fognak élni az emberek emlékezetében. A mi századunk annyi genie-t adott a világnak, hogy alighanem devalválta a lángész értékét. S a jövő egyáltalában nem mutatkozik olyannak, mintha remélhető volna, hogy valami sokat fog törődni a mi tömérdek nagy emberünkkel. Valószinű, hogy a jövő században még több lexicon lesz, mint mai nap, de majdnem bizonyos, hogy e lexikonokat kevesebben fogják használni, mint a mostaniakat. Aztán meg, ha már ma is közel állunk ahhoz a felfogáshoz, hogy a történetírás puszta művészet, mely testvére a poésisnak, de a melynek semmi köze a tudományhoz : könnyen meglehet, hogy a jövő nagy practikusai a históriát még csak ennyi becsben sem fogják részesíteni. Sőt az se lehetetlen, hogy abban a nagy gazdasági társadalomban, mely bizonyára eljövendő, a mi korunk államférfiai kicsinyes alakoknak fognak feltűnni, a kik apró nemzetiségi kérdésekkel vesződtek, vagy még ennyire se viszik s a jövő embere annyit se fog velők törődni, mint a mai orvos a hajdani kuruzslókkal. Meglehet, nem így lesz; de erre mindig halványabb a reménység. Ellenben azoknak, a kiknek talán jóval kevesebb jogczimük volna erre az ideiglenes halhatatlanságra, de a kik elég szerencsések voltak nevöket egy áldásos institutióhoz köthetni, sokkal több a kilátásuk arra, hogy nevök, a puszta név, megmarad az emberek memóriájában. Mert az az intézmény élni fog akkor is, mikor a szellem, a mit ma szellemnek mondunk, már csak holt betűk tömegét fogja jelenteni. Thiers igen nagy ember volt, de azért megeshetik, hogy egy pár század múlva a neve épen olyan hangzású lesz, mint a Monthyoné. >7*
5
A Thiers-féle institutió egy darabig bizonyára egyetlen lesz a maga nemében. Arra van hivatva, h o g y : nagy embereket adjon Francziaországnak. Ebbe az intézetbe csak olyan fiatal embereket vesznek fel, a kik tanulmányaikat kitűnő sikerrel végezték, s a kik a szellemi munkásság valamelyik terrenumán már kétségtelen jeleit adták a hivatottságnak. A felvételről az intézet igazgató-tanácsa határoz, de ki van kötve, hogy huszonhárom évesnél fiatalabb s huszonhét évesnél idősebb embert nem lehet fölvenni. A pensionnaire-ek három éven át a legteljesebb ellátást élvezik az intézetben. Még a szórakozásukról is gondoskodva van. Három évig minden anyagi gondtól mentten, kedvükre dolgozhatnak azon a munkán, a mely leginkább vonzza őket, s három év multán, minden kötelezettség nélkül, visszamennek a nagyvilágba, önerejükből folytatni pályájukat. A dolog jelentősége látni való. Hasonló institutióra eddig még nem volt példa. Az École Normálé, mely hasonló czélzatú intézmény, távolról sem oly liberális, mint az új institutió. Az École Normale-ba csak oly ifjakat vesznek fel, a kik a tanári pályára készülnek, s a kiknek irodalmi velleitásaik vannak; a növendékek tehát nem dolgozhatnak kedvökre, hanem megszabott irányban folytatják tanulmányaikat. Szóval az Ecole Normálé a legmagasabb nemű iskola, de mégis csak iskola, mely gondoskodik ugyan növendékeinek a jövőjéről, de nem arról, hogy tehetségeiket is kifejthessék. A Thiers-intézet czéljai magasabbak; nemcsak jó tanárokat, hanem nagy embereket akar adni Francziaországnak. Annak a nézetnek köszöni a keletkezését, hogy ha valamely tehetséget az életfentartás nehézségei nem engednek érvényesülni, az nemcsak az egyénre nézve kár, hanem kár az egész országra nézve is.
6 egy pártfogója, a ki annyira kardoskodott az ő pályaműve mellett, hogy a többiek is kitalálták, a mit a pártfogó tudott, hogy t. i. melyik dolgozat a Thiersé. Már pedig a biráló-bizottságban Thiersnek egész sereg ellensége volt. Mikor Thiers megorrontotta a bajt, kapta magát, irt egy másik pályamunkát is, elküldte Parisba, visszaküldette A i x be, s most már jobban megőrizte titkát. A z eredmény az lett, hogy a párisi pályamű roppant szótöbbséggel nyerte meg a díjat, s a jeligés levélből a biráló collegium nagy meglepetésére és boszúságára a Thiers neve ttint ki. Thiers aztán kinyomatta a másik pályamunkát, a jót. *
Thiers bizonyára a steepl-chase-ek embere volt, a ki annál biztosabban hagyta maga mögött versenytársait, mennél több akadálylyal kellett megküzdeniük. De sokkal jobban ismerte önmagát is, az embereket is, sem hogy ne tudta volna, hogy ez a képesség és a tehetség, két különböző dolog. S intézetének védenczeit meg akarta óvni attól, hogy minden tehetségük közül legelőször is a szemfülességet fejlesszék ki magukban. A maga szakállára nagy praktikus volt, de ha a közről volt szó, nagyobb idealistát képzelni se lehetett nála. Utolsó gondolatáért bizonyára sokan fogják áldani ezt a ravaszdi embert, a kiben némelyek soha se akartak egyebet látni, mint egy nagyszabású furfangos ügyvédet. *
. . . . Váljon Magyarországon, a geniális emberek és az ideális frázisok hazájában, mikor lesz egy olyan institutió, a hol a tehetséges embereknek három évi függetlenséget lehet majd biztosítani a hires «Nemzeti Genius» nagyobb dicsőségére ? ! „ D
*
Oh, jól tudta Thiers, mennyi nehézséggel kell m e g küzdeni egy ambitiósus fiatal embernek, a ki, zsebében egy A. tokaji borról. sereg kitűnő bizonyítványnyal, kilép a nagy világba s nem A «Times» a napokban a tokaji tűzvészről irván, megemlécsak arra tör, hogy a mindennapit megszerezze, hanem kezik egyszersmind a tokaji borról és egyebek közt ezt irja: «Az arra is, hogy érvényesíthesse a mi benne forrong s hogy annak a munkának adhassa át magát, a melyre hivatott- igazi tokaji megszerzésének nehézsége a bornak oly hírnevet adott, melyet ez talán nem egészen érdemel meg, vagy legalább a melyet ságot érez. Bizonyos, hogy minden előjel csalhat s hogy lesznek, a kikben az új intézet bőkezű gondoskodása sem nem fognak igazoltnak tartani azok, a kik ismerik a legfinomabb rajnai borok tulajdonságait.» fogja kifejleszteni a tehetséget, melynek talán (a látszat ellenére) a csirája sem volt meg bennök. Néha hatot, íme egy nagy angol lap szerkesztőjének vagy munkatársának néha vakot vet a koczka. Lesznek, a kik a Thiers-inténézete a tokaji borról. Ivott-e valaha «hamisítatlan» tokajit a czikkzetben csak biliárdozni fognak megtanulni, s egyébként iró vagy nem ? azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy mikor ezen úgy hagyják el az internátust, mint a hogy beléptek oda. sorokat irta, nem állott a «tokaji» hatása alatt. Pedig a különbség Az is igaz, hogy van akárhány tehetség, mely érvényesül a rajnai és tokaji között épen a hatásokban nyilvánul. A rajnai bor minden segitség nélkül is, keresztül törve magát minden olyan, mint «Gretchen»: csupa illat de semmi tűz; a tokaji pedig akadályon. S tán ép ezek a legjobbak. D e ha csak egy olyan, mint a «Finom Rózsi» nótái, tűzet gyújt és oroszlánt csinál akad tiz-húsz közül, a mely magára hagyva elpusztult a nyúlból is. Bizony elhiszem, hogy őszintén gondolta a czikkiró, a volna s így az intézet segítségével útat tör magának: már mit irt, mert sok kézen fordul meg az a palaczk tokaji, mig az angol akkor is megbecsülhetetlen a haszon, a melyet az ország fogyasztó kezébe kerül. A tokajinak pedig az a tulajdonsága, hogy a Thiers-féle institutiónak köszönhet. minél többen javítanak rajta, annál rosszabb lesz. De ha már egyszer a kérdés meg lett pendítve, lássuk hát S meglehet, Thiers nemcsak a kenyér gondjától, hanem a «megérkezettek» rosszakaratától is meg akarta igazán, miért olyan hires ez a bor és miért olyan drága. A magyar, közönséget bizonyára érdekelni fogja ezen halványuló csillag életóvni «pépiniére»-jét. Tudta ő jól, hogy a fejlődő tehetségek útjában nemcsak természetes akadályok vannak, története. A Hegyaljában leginkább elterjedt szőlőfajok : a «furmint», a hanem olyanok is, a melyeket a malitia, a féltékenység és az irigység gördít útjokba. Neki magának is nem e g y - «hárslevelű», a «fehér szóló» és a «goh'ér». Ezekhez járul még a muskotály, mely azonban egészen eltérő jellegű bort szolgáltat. Mikor szer kellett megküzdenie a rosszakarattal. más vidékeken javában szüretelnek, a hegyaljában csak akkor kezOh, ő túl tudott járni irigyei eszén! Ifjúságából több anekdota maradt fenn, melyek eléggé mutatják, hogy a dődik az «aszú» érésének ideje. A teljesen megérett szőlő a szeptemberi esőzések alkalmával megreped, a repedés helyén egy gombanaivság soha sem volt gyöngéje. Aixi esete a legismefaj rakodik le és a szőlő az úgynevezett «nemes rothadásba» megy retesebb. át. A viz a szőlőbogyóból elpárolog, a szem összeesik és ez által Aix-ben, az odavaló akadémia Vauvenargues dicsépercentuális czukortartalma növekszik. Ezek az aszott szemek képeretére hirdetett pályázatot. A pályázók közt volt Thiers zik megbecsülhetetlen kincsét a szőlőgazdának. Mert nem minden is, a kinek a munkája jóval különb volt, mint versenyesztendő termel ilyen aszúkészltésre alkalmas aszott szőlőszemeket. társaié. Szerencsétlenségére azonban a bírálók között volt
157 Csakis kedvező időjárás mellett történik az meg és az egyik oka annak, hogy miért kell a tokaji aszút oly drágán megfizetni. Október vége felé kezdődik a szüret. A szőlő szedésekor az aszott szemek a fürtről leszedetnek és egy külön edénybe tétetnek. Minden szem külön leszedetik, minden szem emberi kézen megy keresztül, bizony ez is munkát igényel. Az összegyűjtött aszú szemek egy kádba téve maradnak egész a szüretig. Ezen idő alatt kicsepeg belőle egy mézédes sűrű folyadék, a tokaji «esszenczia». Ez már igazán csak istentől felkent halandóknak való ital. Tulajdonképen nem is ital, mert csak kóstolni szabad. Hosszú évek során át lassacskán erjed és akkor valóságos nektárrá alakul. A legszebb illat, majdnem bódító, mézédes iz, az egésznek valami sajátságos harmonikus volta csak bámulatra ragadja a halandót a természet ezen felséges alkotása iránt. De «esszencziát» csak keveset találunk magában a Hegyaljában is. A fő az az aszú, mely aként készül, hogy az aszott szemekre, az aszú szemektől megfosztott szőlőfürtökből készült mustot öntenek. Ha egy hordóra egy puttón aszút (egy puttón alatt körülbelül 36 itczés faedényt értenek) vesznek, abból lesz az egy puttonos, ha hármat a három puttonos. Természetesen minél több aszott szemet vesznek, annál édesebb bort nyernek. Az öt puttonos már a legjobbak közé tartozik, annál édesebbet nem igen szoktak készíteni. A Hegyalja harmadik terméke a Szamorodni, mely az aszott szentektől megfosztott szőlőből készül. Teljes elerjedése után nem édes. Igen erős bor, sajátságos, a hegyaljai borokat jellemző zamattal bir. De mindezek között a tokaji «aszú» bir legnagyobb fontossággal. Ez alapította meg a tokaji bor nevét, melyet a Times czikkirója túlzottnak nyilvánít. J ó években a Hegyaljában 4—5000 hektoliter aszubor termett mindenesetre oly mennyiség, mely nem teszi szükségessé, hogy a királyi asztalról a szolgák által félretett borokra szoruljunk. A ml ezen bor tulajdonságait illeti, a gourmet megtalálja benne a finom bor minden sajátságait. Zamatja, igaz, eltérő a rajnaitól, de specziális finom zamat, melynek ép úgy van kedvelője, mint a rajnainak. Alkohol tartalma rendesen igen magas. Némely aszúban IS—16°/ 0 (volum) alkoholt találunk. Minthogy különböző fokú édességben készül, mindenki saját izlése szerint válogathat az 1 és 5 puttonos között.
r
De mint gyógyszer is első helyen áll a borok között. Tudjuk, hogy a bor alkoholja ingerlőleg hat a szervezetre, az anyagcserét előmozdítja és azért a bor általában is kitűnő tápszer. Üdülő, kényes szervezetű betegeknek azonban a tokaji bor nemcsak alkoholtartalma miatt, hanem még phosphorsav tartalma miatt is, a legkitűnőbb szolgálatokat teszi. A tokaji aszú ugyanis olyan mennyiségben tartalmaz oldott, a szervezet által könnyen assimilálható phosphorsavat, minőben a malagaboron kivül egy bor sem. Ezen okból a tokaji aszúnak megvan a maga határozott értéke, melyet megbecsülni csak akkor tudunk, ha hamisítatlan tokaji birtokában vagyunk. A ritka és értékes- terménye a természetnek mindig drága lesz, és annyi bizonyos, hogy a tokaji bornak hírnevét nem reklám, hanem önönmaga teremtette meg.
László
Ede.
Két dolog van, a mit a nők sohasem bocsátanak m e g : álmot és a foglalatosságot.
Karr
az
Alphous.
*
A legnemesebb folyamoknak — melyek szerte a szárazon termékenységet árasztanak s gazdagon terhelt hajókat hordanak a tengerre — forrásait vad, sivár hegylánczokon kell keresni. Macaulay. *
A Jungfraura nem lehet kocsin fölmenni.
Augier.
*
Azok, a kik rosszat tesznek szomszédjaiknak, mindig mentegetik magukat, hogy a javukat akarták.
Dngald
azzal
Steuiart.
K r ó n i k a . — s^ept. 6.
Mikor cziklonok nem járnak s teljes szélcsend áll be, mikor a közéletben a különféle ügyek-bajok hullámai elsimulnak s mindenféle személyes háborúságok vihara elcsitul: a békesség első perczei után rendesen előállnak a díjnokok, s előhozakodnak az ő bajukkal: mert nekik ugyan van bajuk mindig. (Igaz, h o g y ' csak egy bajuk van, de ez az egy aztán örök.) Ha más, okosabb emberek teszik be a garast, akkor ők hallgatnak; tudják, hogy mindenütt ők az utolsók; de ha egy perczig a szélrózsának mind a négy irányában békesség van: mégis csak elősündörgőznek, nagy szégyenkezve, bátorkodnak jelenteni, hogy élnek s kifejezik abbeli alázatos óhajtásukat, hogy ezentúl is szeretnének élni, a mi már nem olyan könnyű, mint a milyen könnyű volt világra jönniök. Most is élnek az alkalommal, hogy más, fontosabb dolog nem izgatja a világot s emlékeztetik a törvényhozást, hogy öt évvel ezelőtt benyújtottak a házhoz egy legalázatosabb kérvényt, melyre mindekkoráig nem kaptak feleletet, bocsánatot kérnek, hogy születni bátorkodtak, de tiszteletteljes hódolattal jegyzik meg, hogy ha már így történt, következetesek kivánnának maradni, s óhajtanák, hogy mód nyújtatnék nekik a megélhetésre. Ugy vélik, hogy az ő munkabérük már elégszer volt tárgya a különböző takarékossági experimentumoknak, a melyek mind nem sikerültek s azt képzelik, hogy már ez a sikertelenség is rábirhatná a kormányt, hogy dicséretes törekvését más irányba terelje. E hódoló tisztelettel kifejezett kérelmüket számos argumentummal támogatják: ez az egy még telik tőlük, mert minden földi javak közül egyedül az argumentumoknak vannak bőviben. Az okadatolásnak azonban van egy pontja, melynek szerénytelensége bizonyára visszatetszést fog kelteni a «mérvadó» körökben, a mely körök alatt tudvalevőleg azokat kell érteni, a hol mérvet adnak ugyan, ha már valamit kell adni, de egyebet ugyan nem adnak soha. Az okadatolásban ugyanis az a merész állítás foglaltatik, hogy a díjnokok is emberek. Félő, hogy az önhittség e féktelenkedése rossz hangulatot kelt a kérvényi bizottságban, s könnyen meglehet, hogy a bizottság a merev tartózkodás teréről a merev visszautasítás terére fog lépni s majd azt az ajánlatot teszi a kormánynak, hogy szűnjék meg kiváltságukat a «lehetőségig» tekintetbe venni, mert ez az intézkedés tényleges pénztári kiadásokkal ugyan nem jár, de nagyban hozzájárul elbizakodottságuk fokozásához. Az eddig elvileg utalványozott beneficiumot valószínűleg vissza fogják vonni s e helyett a jövőben csak decennium szerint fokozódó elvi sajnálkozás fog folyósíttatni. Mint halljuk, az erre vonatkozó végzést ilyenforma okadatolással fogják a folyamodó díjnok-egyesületnek tudomására juttatni: «Felhozatott kérvényezők részéről, mintha a díjnokok is emberek volnának. Noha ez az állítás első pillanatra elfogadhatónak tünt fel, behatóbb vizsgálat és eszmecsere után a valóságnak megfelelőnek nem találtatott. Mert akár a phliosophia, akár a természeti tudományok álláspontjára helyezkedjék is a bizottság, kitűnik, hogy e föltevést semminemű bizonyíték sem támogatja. Az ó-kori bölcsészet ugyanis, mely embereknek világosan csak a tollatlan kétlábú állatokat ismeri el, a tollas kétlábú állatokat, tehát a díjnokokat is, határozottan kizárja e fogalom köréből. Az újabb bölcsészeti iskolák, melyek az «ember» legfőbb karakteristikonjainak részben az akaratot (Wille) részben az illusióra való képességet tekintik, a díjnokot, mint akaratlan és minden illusió nélkül szűkölködő existentiát, szintén nem tekinthetik az emberek
5
kategóriájába tartozónak. De ha a pusztán materiális álláspontra helyezkedik is a bizottság, s az «ember» megjelölést csak mint természetrajzi fogalmat tekinti: akkor is kénytelen constatálni, hogy kérvényezők állítása semmivel se igazolható. Mert «az ember» szó természetrajzi fogalma alatt minden félreértést kizárólag olyan, a kétkezűek osztályába tartozó emlőst kell érteni, mely egyformán táplálkozik úgy növényi táplálékkal, mint alsóbb rendű állatok húsával. Már pedig a díjnok sem az egyikkel, sem a másikkal nem, de egyátalában semmivel se táplálkozik, s igy számára az érintett kategóriában helyet szorítni nem lehetett. Következéskép a kérvényezők által felhozott emez argumentum, mint teljesen alaptalan, tekintetbe vehető nem volt.» További értesüléseink szerint, a kérvényi bizottság e végzés kapcsán felfogja hivni a kormányt, útasítsa napszám szerint alkalmazott közegeit, hogy a fenhéjázó «díjnok» elnevezésről mondjanak le, már csak azért is, mert a «díj» szóból eredő díjnok megjelölés rájok alkalmazva, htcus a non lucendo. Ugy hisszük a díjnok-egyesület, kérvényeinek ily értelmű kedvezőtlen elintézése után le fog mondani abbeli szándékáról, hogy Szent Lázár névünnepén, a Makk-hetes csarnokaiban kormányférfiaink tiszteletére disz-bankettet rendez. A mily szivesen közöltük volna e bankett érdekes menu-jét, épp oly őszinte jóakarattal tanácsoljuk nekik, hogy tulajdon érdekükben lépjenek vissza e koczkáztatott vállalattól. Különben valószínű, hogy e terv már is el van ejtve. Ellenben, mint illétékes forrásból értesülünk, a szent Nemesis napjára összehivott közgyűlést okvetetlenül meg-
Irodalom. Colbert é s kora.. — Két közlemény. — (Colbert. Ballagi Aladár akadémiai lev. tagtól. Budapest, 1887. 1890. Két kötet. Kiadja a ni. tud. Akadémia.) I.
Nem kis feladat jeles férfiak alakjait oly módon kidomborítani és elénk állítani, hogy az olvasó ne csak az individuális jellemvonásokat és életmozzanatokat ismer-, hesse meg, hanem világos, élethű vázlatokat nyerjen azon korról, melyben működtek, annak irányadó eszméiről, uralgó állapotairól és ezek fejlődésének folyamáról. Az életrajz csak akkor nyújt igaz szellemi élvezetet és tanulságot, ha egyúttal korrajz is, melyben a főszereplő működésének mindenfelé kiterjedő szálai láthatók s minél általánosabb, behatóbb, üdvösebb az a befolyás, melyet ő nemzetének életére, eszméinek világára gyakorolt, annál kiválóbb gondot s figyelmet igényel alakjának megörökítése is. Ballagi A. úr Colbert kimagasló alakjának egy nagyobb szabású, két kötetre s mindössze 5 1 3 lapra terjedő élet- s korrajzban való feldolgozása által — igaz — nem a magyar nemzeti Pantheont gazdagítá, hanem oly nemzetét, mely nagy férfiainak büszkesége, méltó tárgyainak megörökítésére már nemzeti hiúságánál fogva is mindendenkor gondot fordított. Mégis elvitázhatlan a mű érdeme s jelentősége. Először a magyar irodalmi viszonyok fejlődésének örvendetes jele az, hogy már ily külföldi tárgyú problémáknak is akadnak nálunk avatott és európai szinvonalon álló alapos feldolgozói; de a magyar olvasó
8 közönség eszme- s látköre is tágul, izlése nemesbűi a külföldi jelességek ily bemutatása által. De különös jelentőséget nyer a könyv az által, hogy épen Colbert egyénisége a franczia irodalomban nagyobb s hozzá méltó életiratban nem dolgoztatott fel. Csak rövid füzetkék és szemleczikkek foglalkoztak vele. Colbert eredeti levelegése III—ik Napoleon alatt államköltségen adatott ki tiz vaskos kötetben. Ez volt Ballagi úr főforrása ; e mellett Depping négy kötetre menő okmány-gyűjteménye, mely «Correspondance administrative sous le règne de Louis X I V » czim alatt szintén az ötvenes években adatott ki az állam költségén. Szerző igen helyesen járt el, midőn Colbert jellemzésének alapjául első sorban saját levelezéseit veszi fel. Ezek valóban a legmegbízhatóbb adatok az igazság kiderítésére, ámbár még ezekben sem lehet mindig föltétlenül bizni. Mert opportunitási, udvariassági tekintetek, az államczél néha, kivált a nyilvános jellegű levelezéseknél, a való szándékot elhallgattathatják, sőt nem egyszer a valóságban ellenkezője történik annak, mit a levelek után várni lehetett volna. Mégis, ha egyfelől a levelezéseket, másfelől következetes cselekvését és eljárását valamely államférfiúnak figyelembe veszszük : akkor azon férfiúnak jelleméről, törekvéseiről, irányelveiről oly képet fogunk nyerni, mely a történeti igazságnak a legtöbb esetben megfelel. Kétségtelen, hogy alkotmányos államokban, különösen ott, hol a parlamenti kormányforma van érvényben, a vezérlő államférfiak nyilvános szereplésénél első sorban a parlamenti viták és szónoklatok kerülnek figyelembe, mert habár az illető államférfiú nem is annyira a szó, mint a tett embere, mégis czélzatairól, az általa óhajtott vagy foganatosított intézkedésekről, nézeteit vagy az azokra vonatkozó felvilágosításokat a parlament vagy annak bizottságai előtt fogja legtöbbnyire előadni. De az absolut monarchia ministerének — Colbertnek — ily szabad forumon nem lehetett nyilatkoznia és ily viszonyok közt kétszeres fontossággal birnak a levelezések, melyek czélzataira s törekvéseire nézve közelebbi eligazítást nyújtanak. Colbert szelleme a levelezésekben világos vonásokban jelentkezik. 0 naponkint tizenöt órán át dolgozott — a könnyű vagy felületes munkát megveti s csak a verejtékes, súlyos munkát tartja igazi dolognak. «Kicsapongás a munkában» — excès du travail — kell — úgy mond — neki, mert egyedül azon van Isten áldása és az embereké. A tárgyat, melybe belefogott, mélyrehatón vizsgálta s csak a lehető legalaposabb tanulmány után nyilatkozott vagy cselekedett. Kedvencz szavai levelezéseiben: «la pénétration, épinser une matière, pénétrer á fond». Fölemlíti, hogy a francziák természete az ugráló, kapkodó gondolkodásmódra hajlik . . . . de ennek ellen kell szegülni — s ezért erős fegyelem alá veti elméjét. Szerző kiemeli, hogy gazdálkodás, munkaszeretet, határozott akarat, mely gyakran makacssággá fajúi, tisztaság, rendszeretet és pontosság a polgárság jellemző tulajdonai és Colbert — a reimsi posztókereskedő fia — mintegy personificatiója az ily polgárságnak « Vir marmoreus» mondhatá róla Gui Patin. E kiváló tulajdonok daczára jelleme nem ment oly fogyatkozásoktól, melyek közöl egy is elég arra, hogy jelességeit beárnyékolja. Hizelgés, kapzsiság, hogy szerző szavait idézzem «rókafurfang és farkasszerű ragadozás» elvitázhatatlan tényei kisérik Colbert emelkedését. De tekintetbe kell venni, hogy azon romlott korszak embere ő is, melyben merő önérdek vezeti az államokat és államférfiakat, midőn a «honnêteté» merő külsőséggé vált és inkább a «honneurs»-ök, mint a valódi «honneur» elnyerésére törekednek kis és nagy emberek és hogy czélhoz jussanak, az eszesség bibliai jelképét, a kígyót követik, csúsznak-másznak «mindenikök feltartva sziszegő fejét,
159 hogy legalább egy kigyófejjel fölébe kerekedjék a többinek» — mint szerző találóan irja. A különbség a szereplő államférfiak közt e korban is megvolt, a mint meg lesz az mindenkor. Egy részök semmi belértékkel nem birt; semmittevés, üresség, elvtelenség, legfeljebb egy kis routine jellemzi őket; megtestesítők a «parva sapientia regitur mundus» maximáját. Mások ellenben — és Colbert ezek közt első — államuk és nemzetük igaz és valódi állapotainak felismerésére, érdekeinek emelésére törekszenek s ezt oly módon teszik, mely éleslátásuknak úgy, mint akaraterélyüknek fényes bizonyítványa. Colbert, a nagy bíbornok — Richelieu hű politikai követője volt. Emlékét bálványozta, centralisáló politikáját folytatta : egység az administratióban, egység a nyelvben, a fajban, egység a vallásban, egység a területben, egység és központosítás minden téren, ezt tekinté az akkori franczia politika feladatának. A szellemes Maintenon asszony jelszava ugyanez: «egy hit, egy törvény, egy király» (une foi, íme loi, un roi). E törekvés magyarázza meg legtöbb intézkedését. Az államférfi sikeres működésének első feladata az államviszonyok helyes ismerete. Colbert első teendője kormányra léptekor az, hogy Francziország egyetemes statistikáját elkészítteti. Már 1663-ban számvevőket küld ki az ország minden részébe. Első sorban a tartományi térképek megvizsgálását kívánja, de az egyházi, katonai, igazságszolgáltatási, az adózási, tengerészeti, ipari s kereskedelmi, közlekedési viszonyokról részletes felvilágosításokat is kiván a küldött utasításokban — és íme a biztosok jelentése óriási visszaélések és botrányok felismerésére vezet! De nem elégszik meg a belföldi viszonyok tüzetes ismeretével. A külföldi állapotokra is kiterjed figyelme, a mennyiben azok Francziországot érdeklik. A londoni követet megbízza, hogy a franczia borok, élelmiszerek s kézművek Angliába szállításáról; — a hágai követet, hogy a franczia ipari- és nyersterményeknek Hollandiába és az éjszaki tartományokba való bevitelről gondosan s mély titokban gyűjtse az adatokat. Az első feladat, melyet maga elé tűzött, a pénzügyi rendezés volt. Kormányra léptekor az állami pénzügyekben óriási volt a zavar és rendetlenség. 1 6 6 1 - b e n Francziaország közadója 84 millió livrére ment — a helyi illetéket ide nem értve. Ebből 52 millió előre el volt már idegenítve vagy évjáradékokra lekötve s így az állam évenkint csak 32 millióról rendelkezhetett. Első sorban a pénzügyeket kellett rendezni, de a földművelést, ipart és kereskedelmet is emelni, hogy az állam, a hadsereg, hadi tengerészet, udvar és diplomatia növekvő költségeit elbírja. Az állam pénzügyeit fosztogató főhivatalnokok ellen erélyesen lépett fel és az ő fellépése folytán fogatott el 1 6 6 1 - e n Fouquet, a dúsgazdag főintendáns, ki az államot pióczázó banda feje volt. Fouquet bűnperében a visszaélések s üzelmek végtelen sorozata derűit ki s világos lön, hogy Fouquet zsoldjában állott az irodalom, a művészet s az udvari körök nagy része is. Colbert befolyásolni akarta a bírákat, hogy Fouquet-t halálra Ítéljék, de halálára csak kilenczen szavaztak, tizenhárom szavazattal örökös száműzetésre ítéltetett. Szerző Colbertnek a birói függetlenség ellen intézett e merényletét nem a Fouquet elleni önfeledt, vadállati indulatból eredő vérjszomnak tulajdonítja, mint inkább azon törekvést látja ebben, hogy akkor, midőn a pénzügyi bukás szélére jutott államban egyetlen ember eltiprása által egy egész corrumpált rendszer megsemmisítését kívánta, elrettentő példát állítson a közönség elé. De a corruptiót nemcsak fejében üldözte, hanem a pénzügyek körül fölmerült sikkasztások és visszaélések kinyomozására rendkivüli törvényszéket állított fel; a bevádoltak nagy része börtönnel, sőt némelyike halállal is lakolt.
Mai fejlettebb nézeteink az igazságszolgáltatásról az ily eljárást repudiálják, de ezen intézkedések azon korból valók, midőn az absolut monarchia az államczél érdekében feljogosítottnak tartotta magát, hogy a fejetlenséget és rendetlenséget bármily módon kiirtsa, hogy saját létjogát — a rendet — a fejetlenség ellenében megvalósítsa.. Az állampénzügyekbe Colbert egész új rendet és rendszert hozott be. A pénzügyi közigazgatást egyszerűsítő, királyi pénzügyi tanácsot állított fel, rendes költségvetéseket hozott be, az állami könyvvitelt egyszerűsítette és őszintévé tette, abban rendszeres ellenőrzést létesített, ámbár X I V . Lajos költekezései s hadviselései folytán a pénzügyi egyensúlyt ő sem állíthatta helyre. Dr. C s i l l a g
Gyula.
S z a b ó K á r o l y f . A magyar tudományos világot súlyos veszteség érte : Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár, a kinek a magyar vezérek korára vonatkozó munkái alapvető fontosságúak, vasárnap délután Kolozsvárott meghalt. A magyar históriai irodalomnak egyik legkiválóbb jelese s az Árpád-kori történet legalaposabb ismerője veszett el benne. Szabó Károly 1824-ben született Kórős-Tarcsán, hol apja ref. lelkész volt. Középiskolai tanulmányait a debreczeni kollégiumban végezte, a jogot Késmárkon hallgatta, s a szabadságharcz után, melyet nemcsak tollal küzdött végig, hanem fegyverrel is. gr. Teleki József mellé került titkárnak, épp akkor, mikor e kitűnő historicus a «Hunyadiak korá»-n dolgozott. 1855-ben megnősült s Nagy-Kőrösre ment tanárnak. Ott maradt az erdélyi muzeum megnyitásáig, melyhez mint könyvtárnok került. Azóta nagy munkásságot fejtett ki. Sokat dolgozott az Uj magyar muzeum czímű folyóiratba, s főleg a magyar történet görög és latin kútfőivel foglalkozott. Priscus Rhetort, a Névtelen jegyzőt stb. le is fordította és kiadta. Lefordította továbbá Thierrynek Attila és utódai és Attilamondák cz. műveit, megirta a Magyar vezérek kora-1 s a Magyarok hadszervezetéi. A régi magyar nyomtatványokról páratlan szorgalommal s lelkiismeretességgel készített lajstroma, a Régi magyar könyvtár legbecsesebb munkái közé tartozik. Kisebb történelmi dolgozatai két kötetben jelentek meg; ezekhez volna sorozható A régi székelyekről legújabban irt értekezése, melyben a Hunfalvy és követői theoriáját támadta meg. A magyar előidőkből óriási történeti anyagot gyűjtött össze. Munkái a szigorú kritika és a történelmi megbízhatóság jellegét viselik magukon ; régi krónikáinknak ő volt leghivatottabb s legélesebb kritikusa is. Már vagy húsz év óta dolgozott A székelyek lörténelé-n ; e nagy művét nem fejezhette be, de a székely história megírásához minden megszerezhető adatot összegyűjtött; ez anyagból három vaskos okmány kötet már meg is jelent, a negyedik készen van. Nagyon jellemzi az elhunyt tudóst, hogy e húsz évi munkásságért járó tiszteldijból egy krajezárt sem vett f e l ; nem tekintette magáénak addig, mig az egész munka be nincs fejezve. Épp oly derék ember, mint a milyen kitűnő tudós volt. Kedden temették el Kolozsvártt általános, mély részvét mellett. Sirjánál Szász Domokos püspök, Finály Henrik (az akadémia nevében), Szadeczky Lajos (a tört. társulat nevében) és Szász Béla, mint a kolozsvári egyetem rektora, mondtak gyászbeszédeket. Chatrian, az elzászi dioskurok egyike, Párisban meghalt. Az «Erckmann-Chatrian» irói név, mely nemcsak Francziaországban, hanem az egész Európában ismeretessé vált, nem jelenik meg többé új publicatióval a nyilvánosság előtt. Az utolsó években már eltűnt a könyvkereskedések kirakataiból ez a név, mert a nagyhirű munkatársak meghasonlottak; de csak nem rég érkezett a hir, hogy a kibékülés megtörtént s hogy az «Erckmann-Chatrian» szövetkezet újból megkezdi közös munkásságát. Chatrian Sándor halála megakadályozta e terv valósítását. Pedig az utóbbi években, mikor különkülön dolgoztak, mind a ketten érezhették, hogy egyik a másik nélkül semmire se megy ; s hogy ők csak ketten alkotnak egy irót, s hogy az, a mit csak egyikök publikál, meg se közelíti az «ErckmannChatrian» czég munkáit. Úgy, hogy most, mikor Chatrian meghalt, bátran el lehet mondani, hogy az irodalomra nézve elveszett Erckmann is. A közös munkálkodás, melyet évtizedeken át folyíáttak, nem volt minden rejtélyesség nélkül. Annyi nyilvánvalóvá lett, hogy nem a munka-megosztás elve szerint dolgoztak (pl. hogy egyik adta volna a tárgyat és a vázlatot, a másik pedig kidolgozta volna ezt az anyagot), hanem az utolsó détailokig kidolgoztak mindent mind a
i6o ketten s valósággal két kész munkából csináltak egyet. Legnagyobb sikereiket a második császárság idején, falusi történetkéikkel aratták. Annyi bensőség, melegség, szin, kedély és finomság volt ezekben az apróságokban, hogy a sensatiós regényekhez szoktatott publikum elragadtatva fogadta az új irodalmi csillagzatot, (mert «csillag»-ot nem lehet mondani). Mind a ketten elzászi származásúak voltak ; Erckmann, a kit most szintén elparentálhatunk, 1822-ben Pfaizburgban, Chatrian pedig 1826-ban Soldatenthalban született. Chatrian eleinte tanár- • kodott s ezt a pályát csak akkor hagyta el, midőn az Erckmann-nal való szövetkezésnek megvolt a várt sikere. Novelláikat dramatizálták is, s ezek közül egy pár a szinpadon nagy sikert aratott, különösen az : Ami Fritz és A Ranlzauk. Az utóbbi szindarab, mely a nemzeti szinháznak ma is repartoire-darabja, ismertté tette az irópárt hazánk-' ban is. Új kiadások. Czobel Minim «Nyirfalombok» czimű kötetéből, melyről annak idején mi is elismeréssel nyilatkoztunk, az első kiadás . teljesen elfogyott. Mint halljuk, a második kiadás már sajtó alatt van. Kapácsi Dezső költeményei szintén új kiadásban fognak megjelenni.
ben' került színre, nagyon közepes tetszés mellett. Az első két felvonást még csak tűrhetően fogadták, de az utolsónak már épen semmi hatása se volt. A főszerepet az iró neje, Wilbrandt-Baúdius asszony játszotta.
Fogas kérdés. Egy várnégyszög helyőrsége 784 katona, kik 8 helyre vannak kirendelve, olyan módra, a hogy az alábbi ábra mutatja, tehát úgy, hogy mindenik oldalon 294 katona áll. De most 200 főnyi erősbítést kap a vár. Hogy helyezi el a várparancsnok a katonáit úgy, hogy mindenik oldalra mégis csak 294 katona jusson ? 98
98
98
98
98
Színházi krónika. A nemzeti színházban hihetetlen kegyelet grasszál ; az 98 98 98 ünnepi előadásoknak se vége, se hossza. Most már egyetlen egy hét se múlhatik cl ilyen disz-előadások nélkül, melyek a közönséges előadásoktól csak annyiban különböznek, hogy sokkal altatóbb hanA 34. számban közölt számrejtvény m e g f e j t é s e : gulatúak, mint ezek, s hogy Szigeti Imre ilyenkor a rendesnél is Merengve jár a holdsugár megvetőbb tekintetekkel méri végig azokat a szerencsétleneket, a kik Mint rom felett a képzelet. a színházba betévedtek. Az ünnepi estéken uralkodó siri hangulat Helyesen megfejtették : Vadas Erna, Lazsánszky Irma, Szálkái azonban nem csökkenti az igazgatóság kegyeletét; a nemzeti színSchwarcz Margit, K . Hedvig, Koós Erzsike, Zsolnai Klára, Szentannai házban rendre megünneplik az összes irodalmi és kalendáriumi Józsa, Bcrgstein Ignácz és Anna, Gonda Béla, Lederer Mártonné, szenteket, megülnek minden nevezetes születési és halálozási naL ö w y Malvin és Tercsi. pot, minden emlékezetesebb évfordulót, az összes, jelentősebb történelmi eseményeket : Szent-István trónraléptétől kezdve a legeslegHeti p o s t a . újabb udvari nászig. A nemzeti hősök mindegyikének megvan a Budapest. R. I. Ön arra kiváncsi, hogy részesítették-e már maga külön napja a nemzeti színházban : Zrinyinék, Rákóczinak, . az arra hivatott közegek Hirsch bárót valami figyelemben, amiért Dobónak, Szondinak, Dugovics Titusznak egész — Petneházy-ig. — . Magyarországnak, tizenöt év óta évi 100 — 150 ezer forintnyi jótéBudavár visszavételének évfordulóján, már esztendők óta, s oly bizokonysági subvencziót küld és egyes katasztrófák — mint most a tokaji — alkalmával fejedelmi bőkezűséggel járul a köznyomor nyosan mint a halál, Csiky Petnehdzy-}& kerül színre,' melyet évenenyhítéséhez ? Mert, azt mondja, ha Karpeles Álbert vagy nemes, kint átlag harniincz ember hallgat meg (vagy néz végig). Váljon nemzetes Foktői Taksony száz forintot ad a kutya-bagosi iskolának nem jobb volna a Petnehdzy iránt érdeklődőknek a saison közepén , és a minister azt egy hivatalos levélben, a hogy dukál, megköszöni rendezni egy előadást egyszer s mindenkorra ? A díszelőadást az . és minden újság azt a levelet külön-külön lenyomatja, azzal a Karpeles úr és nemes nemzetes Foktői Taksony nagylelkűsége uzsoraidén is «kicsiny, de válogatott» közönség nézte. Különben most kamatokkal van megfizetve. De hány levelet kellene a ministernek még, a saisön elején, csak a franczia vígjátékoknak van valamelyes irni, ha Hirsch báró minden 100 forintját ilyeténképen nyugtázni közönsége ; ezeknek se nagy. E . héten csak Frou-frou előadására ; akarná? Szerencsére, Hirsch báró nem kiván uzsorakamatot, sőt egy1 telt meg a nézőtér, melynek publikuma szivesen üdvözölte Márkus általán nem kiván semmit. É s ezt a kívánságát az intéző körök Emília asszonyt, a ki betegsége után ez este lépett fel először. U g y • siettek is reljesiteni, legalább senki se hallotta, hogy Hirsch bárót látszik, jó egészségben tért vissza a szinpadra, melynek egyik jeles- ' valami kitüntetés érte volná még eddig Magyarországon; az igaz, hogy affront se mint a muszkák közt. Persze, a muszkáknál mégissége. [G—.r.y . ' csak valamivel udvariasabbak vagyunk. A népszínházban megkezdődött a saison : Blaha Lujza T . Gyula. «Blanche» stb. Nem közölhetők. asszony beköszöntött. AW/n'-ban lépett fel, s a közönség, mely a «Idyll». Tagadhatlanúl hangulatos szép leirás. Gesler «Idyll»házat megtöltötte egész a szorongásig, nem győzte eléggé tapsolni jeire emlékeztető helyzetek, bizonyos, nem érdektelen affectatio, kedves mókáit és pajzán dalait. Előbb, szombaton, már première is mintha a figurákat valami Watteau-képból metszette volna ki. D e volt a népszínházban. Egy régibb német operette, melyet a vidéken hogy illik ehhez az a kegyetlenül realistikus befejezés ? Bővebbet szerte adnak, s mely a fővárosi közönség előtt is ismeretes volt már • magánúton. a színkörből, jól elkésetten vonult be a szinház deszkáira : Egy éj Alberti-Irsa. Utolsó számunkban közöltük azt az apróságot, Velenczében czím alatt. Ez az operette kellemes keringők gyűjtemelyet szíves volt küldeni, de a nagyobbak közt ismét nem találunk ménye, a Strauss jobb munkáiból való. Tetszett is, s Réti Laura olyat, a mit már mások Ön előtt el ne mondtak volna sokkal megkisasszonynyal meg Hegyi Aranka asszonynyal, a kik a főszerepeket kapóbban. Egy azonban szép. csinosan énekelték és játszották, néha kétszer-háromszor is megN a g y v á r a d . Z. Az aggteleki barlang új bejáratának ünnepéújrázták a dallamosabb számokat. A legközelebbi újdonság Relie ' lyes felavatása alkalmából dr. Rodiczfiy Jenő, a kassai gazdasági akaIván Fityfiritty czimü népszínműve lesz. Azután Millöcker Elátkozott démia kitűnő igazgatója tartotta az ünnepi beszédet, fényes eloqyenkastély cz. 0peretteje, majd Bisson bohózata : a Lycée de jeunes filles cziával előadva a barlang fölfedezésének történetét. Hogy Rodiczky, («Szint tanoda» cz. alatt) kerülnek sorra. Ezeket Erkel és Vidor mint szakiró, milyen előkelő helyet foglal el az irodalomban, a laimagyar tárgyú operette-je : A kassai diák fogja követni. Népszin- . kusok előtt sem ismeretlen. Azt a monographiát, melyet a hetvenes műveket Bérezik Árpád, Rátkay, továbbá Suliiván Gondolieri és években «a disznóról» irt, csaknem minden modern nyelvre leforMessager La Basoche czimű darabjai kerülnek szinre. dították. A legszebben irt és a legérdekesebb könyvek közé tartozik. J u t a l o m j á t é k o k . A két szinkör vetélkedve jutalmazza legjobb komikusait. Majd minden napra esik egy-egy jutalomjáték, úgy Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K i s s József. hogy a mint a nemzeti szinliázban több a díszelőadás a közönségesFőmunkatárs : J u s t h Zsigmond. nél, azonkép a színkörökben is több az ünneplő bokrétás és tapsviharos est, mint az ordináré. Remélhető, hogy a sok jubiláló között Krecsányi se búslakodik. Dóczi L a j o s Széchy Mdrid-):\ közelébb a bécsi népszínházban is szinre fog kerülni. Wilbrandt uj darabja, az Uj idők cz. dráma — melynek eredetisége az, hogy socialistikus kérdéseket feszeget (bár csak salonpeniczilust szúr bele e nagy iába) — nem aratott olyan nagy sikert, mint Németországban átalánosan várták. A berlini Lessing-Theater-
Színes selyemkelméket 60 krtól 7.65 krig
méterenként — sima és mintázott 2500 különböző fajtában és szinben — darab vagy ruhaszáma bér és vámmentesen küld H E N N E B E R G G. cs. és k. udv. száliitó gyári raktára Z ü r i c h ben. Minták kívánatra küldetnek. Levelek 1 0 kros bélyeggel bérmentesítendők.
