ELÉGSÉGES-E A MAI MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER? ÖNGONDOSKODÁSI LEHETŐSÉGEK

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány

ELÉGSÉGES-E A MAI MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER? ÖNGONDOSKODÁSI LEHETŐSÉGEK

Készítette: Kovács József Budapest, 2006

Tartalomjegyzék Bevezető .............................................................................................................................. 6 ’90-től ’97-ig.................................................................................................................... 7 A magyar nyugdíjrendszer 1997-es reformja .................................................................. 9 I. A magyar nyugdíjrendszer bemutatása ..................................................................... 10 I.1. A nyugdíjreform által létrejött hárompilléres nyugdíjrendszer............................... 10 I.1.1. A fenntarthatatlan társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ................................... 11 I.1.1.1. Az ország implicit adóssága .......................................................................... 11 I.1.1.2. A rendszer fenntarthatatlanságának okai....................................................... 12 I.1.1.3. Amiken változtatni lehetne............................................................................ 16 I.1.1.4. Módosuló nyugdíjszámítási szabályok.......................................................... 19 I.1.1.5. Súlyos tényező: az emberi tájékozatlanság ................................................... 20 I.1.2. A magánnyugdíjpénztárak rendszere ................................................................... 21 I.1.2.1. A 2. pillér indulása ........................................................................................ 21 I.1.2.2. Befizetés és felhalmozás ............................................................................... 22 I.1.2.3. A befektetés szerkezetének kialakulása induláskor....................................... 22 I.1.2.4. A befektetések mai helyzete.......................................................................... 23 I.1.2.5. A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése............................................................. 23 I.1.2.6. Esettanulmány a nyugdíjpénztári felhalmozásról.......................................... 25 I.1.3. A harmadik pillér.................................................................................................. 28 I.1.3.1. A pénztárak adókedvezménye....................................................................... 28 I.1.3.2. A pénztári tagok díjterhelése......................................................................... 29 I.1.3.3. A kiegészítés modellje................................................................................... 30 II. A nyugdíjrendszeren kívüli megtakarítási formák ................................................. 32 II.1. Nyugdíj-előtakarékossági számla (4. pillér) .......................................................... 32 II.2. Befektetési alapok .................................................................................................. 34 II.2.1. Az ING Befektetési Alapjai ............................................................................ 34 II.2.2. Az alapok működésének feltételei .................................................................. 34 II.2.3. Az ING Befektetési Alapok és költségeik ...................................................... 35 II.2.4. Adóvonatkozások............................................................................................ 36 II.3. Biztosítások............................................................................................................ 37 II.3.1. Unit-linked biztosítások ...................................................................................... 37

3

II.3.2. Járadékbiztosítások ............................................................................................. 38 III. Az ING biztosító unit-linked típusú termékei ........................................................ 39 III.1. Egyszeri díjas Unit-linked választék .................................................................... 39 III.1.1. Befektetési szerkezet ..................................................................................... 40 III.1.2. Az egyszeri díjas Unit-linked biztosítások költségszerkezete ...................... 40 III.1.3. A biztosítás maradékjogai.............................................................................. 43 III.1.4. Az ügyfelek tájékoztatása .............................................................................. 43 III.2. Folyamatos díjas unit-linked választék................................................................. 44 III.2.1. Forint alapú Unit-linked .................................................................................... 44 III.2.1.1. Adókedvezmény ......................................................................................... 45 III.2.1.2. A szerződés megkötése............................................................................... 45 III.2.1.3. Költségszerkezet ......................................................................................... 46 III.2.1.4. Esettanulmány eseti díjakról....................................................................... 47 III.2.1.5. Maradékjogok ............................................................................................. 48 III.2.2. Élet-plusz ........................................................................................................... 49 III.2.2.1. Az Élet Plusz költségszerkezete ................................................................. 49 III.2.3. Euró alapú unit-linked ....................................................................................... 50 III.2.3.1. Befektetési szerkezet .................................................................................. 50 III.2.3.2. Biztosítási szolgáltatás................................................................................ 51 III.2.3.3. Díjfizetés..................................................................................................... 51 III.2.3.4. Az Euro Alap unit-linked költségszerkezete .............................................. 51 III.2.3.5. Adókedvezmény ......................................................................................... 52 III.2.3.6. Maradékjogok ............................................................................................. 52 IV. Összefoglalás .............................................................................................................. 53 IV.1. Irányt mutató szakmai viták ............................................................................. 54 Melléklet ........................................................................................................................... 56 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 62

4

Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok Időskori függőségi arány ..................................................................................................... 16 Magánnyugdíjpénztárak díjterhelése ................................................................................... 24 A magánnyugdíjpénztári járadék összege ........................................................................... 26 Önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelése .............................................................................. 30 Többletjóváírás rendszeres díjra .......................................................................................... 46 Többletjóváírás eseti díjra.................................................................................................... 46

Ábrák A 65 éves és idősebb népesség a 19-64 éves korúak százalékában..................................... 15 Születéskor várható élettartam (években) Magyarország, 1975-2050 ................................ 17 A magánnyugdíjpénztári felhalmozás alakulása ................................................................. 25 Várható nyugdíjba meneteli korhatárok .............................................................................. 27

5

Bevezető „Visszatekintve az elmúlt évtizedre az egész világon a nagy társadalmi biztonsági rendszerek – s bennük a nyugdíjrendszer – átalakításának voltunk tanúi. Az elmúlt évtizedben Magyarországon is nagyon sok változás történt e téren. Mivel a nyugdíjrendszer hosszú időre, alapvetően befolyásolja a népesség döntő részének életfeltételeit, jelentős hatást gyakorol a gazdaságpolitikára és az állami költségvetés mozgásterére, ezért nagyon fontos, hogy azt gondosan tervezzék meg.” 1 Banyár József és Mészáros József ezekkel a gondolatokkal vezették be nyugdíjrendszerről szóló elemzésüket az Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer című könyvükben. A 2003-ban készült mű ma is nagyon aktuális, e bevezető második mondata pedig a legfontosabb gondolatot fogalmazza meg. A nyugdíjrendszer kialakulása is hosszú időre vezethető vissza. Alapja az emberiség fejlődésének útja, vagyis hogy az egyes emberek fokozatosan kilépnek a törzsi vagy nagycsaládi kötelékekből, és egyre egyedülállóbbá, individuálissá válnak. Ez a folyamat szorosan összefügg azzal, hogy a régi törzsi, nagycsaládi kapcsolatok helyét egyre kifinomultabb,

strukturáltabb

társadalmi

rendszerek

veszik

át,

melyek

intézményrendszereiken keresztül biztosítani tudják az egyén érdekeit és szükségleteit. A biztosító intézmények kialakulása a nagyközösség tagjait ért károk egyre szélesebb körben történő porlasztásával kezdődött. A teherviselők körének egyre szélesebbé tételével, majd jogosultságaik formalizálásával egyenes úton haladtak az intézményesülés felé, s a rendszert egyre inkább függetlenné tették az egyes egyén teherviselő képességétől. Ez a folyamat persze szorosan összefügg a társadalmak gazdagodásával, az emberek napi szükségleteik kielégítésének szorításától szabadulva a jövő tervezése felé kezdtek fordulni, melyhez egyre több eszköz állt rendelkezésükre. Sajnos, ha az időskori ellátás szempontjából nézzük e történetet a fejlődés komoly gondokat okozott a nagycsalád azon idős tagjai számára, akikről a rokoni kapcsolatok fellazulása miatt nem maradtak gondoskodók. Tehát a családok felbomlásával a politika szembe találta magát egy nagyszámú öreg népességgel, amely képtelen már magáról gondoskodni, és más se gondoskodik róluk.

1

Banyár József – Mészáros József: Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer(bevezető)

6

Másrészt a politikának arra is rá kellett döbbennie, hogy hiába ösztönzi az aktívakat az öregkorra történő takarékoskodásra, próbálkozása nagyrészt süket fülekre talál. Mindezek miatt a politika egyre szélesebb rétegek körében kényszertakarékosságot írt elő. Kézenfekvő volt az állami alkalmazottak és munkások körében kezdeni, ahol már ténylegesen megvalósult a bérből élés, s ahol ezáltal már nagyszámban fel is bomlottak a biztonságot adó nagycsaládok. A kényszertakarékosságot az állam szociális segélyező rendszerrel egészítette ki azoknak, akiknek takarékoskodása nem volt kellő mértékű ahhoz, hogy időskori ellátásukat önmaguk fedezzék. A rendszer bevezetésével és működtetésével elérték a kívánt célt, egyre szélesebb rétegekre terjesztették ki, amikor kitörtek az egész Európán végigsöprő háborúk, s a nyugdíjrendszer mögött álló összes tartalék megsemmisült. A lebombázott épületekben tönkrementek a kifizetésekre szóló értékpapírok, az állam pedig csődbe ment. Az állam ebben a helyzetben, látva a sok ellátatlan időskorút, illetve azokat, akiknek életpályájuk során összegyűlt kényszer-megtakarítása a háború miatt elveszett, választás elé került: vagy kölcsönt vett fel, s ebből a kölcsönből finanszírozta az esedékessé váló nyugdíjakat, vagy (ahogyan Magyarországon is történt) államosítás során feltőkésítették a nyugdíjrendszert. Mindkét esetben felállították a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer intézményét, amely két funkciót valósított meg: a nyugdíjcélú kényszer-megtakarítást és az időskori jövedelemredisztribúciót. A rendszer egészen a ’90-es évekig sikeresen működött, azonban az évtized elején általánossá vált privatizáció során az állami vagyon nyugdíjvagyon jellege gyakorlatilag elfelejtődött, s maradt egy külső államadósságon alapuló felosztó-kirovó rendszer.2

’90-től ’97-ig Így már a rendszerváltáskor széles körben elfogadottá vált, hogy szükség van az egységes, kötelező társadalombiztosítási rendszer alapvető reformjára. Az örökölt felosztó-kirovó rendszert igazságtalannak, nem megfelelőnek és fenntarthatatlannak tekintették; pénzügyi problémái tovább súlyosbodtak a rendszerváltás gazdasági átalakulása folyamán.

2

Banyár József – Mészáros József: Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer

7

Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a jövőben csak olyan rendszer lesz életképes, amely számol az öngondoskodással. Ez pedig olyan saját számlás megtakarítási rendszer létrehozását igényli, amely beleépülve a társadalombiztosítási rendszerbe, vagy amellett külön ágként működve, tagjai számára biztosítja azokat a kiegészítő - egyes esetekben pótló jellegű - szolgáltatásokat, amelyeket az általuk vállalt tagdíjak vagy egyéb hozzájárulások lehetővé tesznek. Magyarországon az első, átfogó nyugdíjreform-javaslat 1991-re nyúlik vissza, amikor országgyűlési határozattal egy hárompilléres megközelítést hagytak jóvá. Az első pillér a költségvetésből finanszírozott, egyösszegű állampolgári alapnyugdíj volt; a második pillér keresethez kapcsolt, járulékból finanszírozott járadékot jelentett, szoros összefüggéssel a járulék és a járadék között; a harmadik pedig egy önkéntes, kiegészítő pillért takart. Az első két pillér állami, a harmadik magánigazgatású lett volna. A határozat célja az volt, hogy különválassza a szociális támogatási funkciót, amelyet az első pillér valósított volna meg, a szociális biztosítás funkciójától, amelyet a második pillér vett volna át. Ez az 1991ben elképzelt hárompilléres tervezet azonban sohasem valósult meg a gyakorlatban, kivéve az önkéntes nyugdíjpénztárak bevezetését, amelyek létrehozták a harmadik pillért. A ’90-es évek folytatásában azonban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az állami felosztókirovó nyugdíjrendszer egyre kezelhetetlenebb terhet ró az országra. A hozzájárulás és az ellátás kapcsolatának gyengesége, valamint a kedvezőtlen demográfiai hatások folyamatosan növelték a nyugdíjkiadásokat. Ez pedig növekvő költségvetési hiányt, emelkedő inflációt, illetve az egyéb szociális, vagy oktatási kiadások csökkentésének kényszerét okozta. 1994 végén államháztartási reformbizottságot hoztak létre a helyzet megoldására. Tanácsukat – a meglévő állami felosztó-kirovó rendszer alapos átstrukturálását - végül nem fogadták el. A reformot bíráló társadalombiztosítási szakértők által az új rendszer számos alkalommal súlyos bírálatokat kapott. A bírálók szerint a reform túlzottan radikális lépés, mivel a szakítás a korábbi rendszerrel két alapvető változást is eredményez: kollektív helyett egyénivé válik az időskorról való gondoskodás, másrészt pedig az öregségi nyugdíjak fő szolgáltatója már nem állami, hanem piaci intézmény lesz. Ez pedig előre felvet bizonyos garanciális problémákat.

8

A jövőbeli nyugdíjak színvonala a nyugdíjtőke hozamrátáihoz kötődik, így a befektetési kockázatot a biztosítottak viselik. A magas infláció veszélyezteti a felhalmozott nyugdíjtőke reálértékét – ezzel a kockázattal szemben pedig egy magánnyugdíjalap nem tud biztosítani. További problémát jelent az is, hogy a nyugdíj-szolgáltatás legnagyobb részét kitevő intézmény a piaci kockázatoknak is ki van téve. Kis ország lévén, Magyarország tőkepiacára is jelentős hatással vannak a nagy pénzügyi piacok, ezek mozgása, esetleges összeomlása súlyos veszteséget okozhat a nyugdíjalapoknak. Végül pedig azt is megjegyezhetjük, hogy a tőkésítésre való áttérés nem védi meg automatikusan az időskori biztonsági rendszereket a demográfiai kockázattól.

A magyar nyugdíjrendszer 1997-es reformja A hosszan tartó szakmai viták és „egyeztetések” után 1997-re elkészült a magyar politikai élet döntéshozói által elfogadott reform, mellyel szakítottak az ország hagyományos társadalombiztosítási rendszerével és részlegesen privatizálták az időskori ellátásról történő gondoskodást. A nyugdíjbiztosítás rendszerének átfogó reformja 1998. január 1-jén lépett hatályba. Az előző rendszer jelentős átalakításának célja a nyugdíjasok védelme mellett a pénzügyi fenntarthatóság megerősítése volt. A reform választás elé állította mindazokat, akik szolgálati éveik letöltését már az előző társadalombiztosítási rendszerben megkezdték. Továbbra is maradhattak kizárólagosan a társadalombiztosítási

nyugdíjrendszerben,

de

be

is

léphettek

valamelyik

magánnyugdíjpénztárba, megtartva tagságukat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben is, csökkentett nyugdíjjárulékkal és csökkenő jogszerzéssel. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből teljesen kilépni nem lehetett, senki sem választhatta azt, hogy kizárólag a magánnyugdíj-rendszerben legyen tag. Mindazok, akik átléptek, a vegyes rendszer tagjai lettek, s az átlépéssel lemondtak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben az átlépésig megszerzett jogaik negyedéről. Az átlépőknek azonban a jogszabály megengedte, hogy 2000 végéig megváltoztassák döntésüket, és veszteség nélkül visszaléphessenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A pályakezdők nem választhattak, számukra a vegyes rendszer kötelező volt. Ez a szabályozás garantálta, hogy hosszú távon a vegyes rendszer kizárólagossá váljon.

9

I. A magyar nyugdíjrendszer bemutatása I.1. A nyugdíjreform által létrejött hárompilléres nyugdíjrendszer A 3 pillér a következő: Az első, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, mely továbbra is felosztó-kirovó elven, állami irányítás alatt működik. Az új, második pillér teljesen tőkefedezeti elven működik: a biztosított pénztártagok befizetett tagdíjai tőkét képeznek, amely fedezetül szolgál a nyugdíjszolgáltatáshoz. A harmadik pillér az 1993-tól bevezetett önkéntes nyugdíjpénztári rendszer, melyhez a tagok önkéntesen csatlakozhatnak, és amelyben minden pénztártag a befizetése alapján részesedik a szolgáltatásokból. Az első és második pillérből álló vegyes rendszerben a dolgozóknak körülbelül 60%-a vesz részt, míg az első pillérben maradók aránya körülbelül 40% lett az átlépések után (a dolgozók körülbelül 48%-a lépett át önként az új rendszerbe). Azoknak a dolgozóknak, akik önkéntes döntésük alapján átléptek a vegyes rendszerbe, a társadalombiztosítási

nyugdíjuk

lecsökken.

Összege

az

1997-ig

szerzett

nyugdíjjogosultságuk 75%-a lesz. Az átlépést tehát akkor nevezhetik hasznos döntésnek, ha a magánnyugdíjpénztári befizetéseik hozamai ellentételezni fogják ezt a veszteséget. Számítások szerint annak a személynek, aki már legalább 17 évet dolgozott az előző nyugdíjrendszerben, érdemes volt maradnia, mivel az átlépéssel elvesző nyugdíjjogosultságát már nem tudná kitermelni az új rendszerben. Sajnálatos az tény minden átlépőnek, hogy egyelőre még a kezdeti remények sem teljesülnek a magánnyugdíj-pénztárak hozamait illetően. A már több mint 8 éve működő pénztárak befektetési politikája sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a kockázatok mérséklésére, mint a magasabb hozamok elérésére. Továbbá olyan nagy költséghányaddal dolgoznak ezek a pénztárak, hogy végeredményben éppen csak megőrzik a befizetések reálértékét.

10

I.1.1. A fenntarthatatlan társadalombiztosítási nyugdíjrendszer A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből jelenleg a GDP majdnem 3%-át elérő összeg hiányzik, finanszírozása évente ekkora hiányt és államadósságot termel. Ennek hozzávetőlegesen fele a magánnyugdíjpénztárakba fizetett járulékok miatti kiesés fedezete, amely nem számít valós hiánynak, hiszen ebből majd alacsonyabb nyugdíjfizetési kötelezettsége is lesz az államnak. A másik meghatározó rész azonban valós deficit. Tavalyi évben a nyugdíjkiadások mintegy 400 milliárd forinttal haladták meg azt az összeget, amely a járulékfizetésekből befolyt az állami nyugdíjpillérbe. Ha a nyugdíjra jogosultak számát megszorzom a havi átlagnyugdíjak összegével, kiderül, hogy a bevételekből alig több mint tíz havi járandóságot lehetne kifizetni, mialatt a kormányok a tizenharmadik havi nyugdíjat is évek óta kiosztják.

I.1.1.1. Az ország implicit adóssága Országunk irányítói jelenleg azon dolgoznak minden erejükkel, hogy az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak képesek legyünk megfelelni, ennek egyik pontja a költségvetési hiány leszorítása a GDP 3%-a alá. Mivel az őszi változások sorozatában az egyik fix pontot a kormányfő azon kijelentése jelentette, miszerint nem enged a 13. havi nyugdíjak kifizetéséből, ez előre vetítette azt, hogy ennek a költségét is máshonnan kell előteremteni, más szóval elvonni, ha nem akarja, hogy tovább növekedjen a hiány. Ha nem nézek semmilyen nemzetközi politikai, illetve gazdasági kötelezettségvállalást, melyet uniós belépésünkkel vállaltunk, és feltételezem, hogy a jelenlegi finanszírozási helyzet továbbra is fennmarad (vagyis minden évben 3% hiányát kell finanszírozni az állami nyugdíjrendszernek), akkor ezzel együtt fennmarad a nyugdíjrendszer implicit adóssága is. Ez a szám azt fejezi ki, hogy mekkora vagyonra lenne szüksége az államnak ahhoz (kockázati díjaktól mentesen), hogy képes legyen finanszírozni a nyugdíjfizetéseket. Ez az összeg ma a nemzeti össztermék 240 százalékára tehető a Magyar Nemzeti Bank becslései alapján3. Nyugdíjrendszerünk implicit adóssága a reform évében 59%-ra rúgott. A rendszer eladósodottságán a nyugdíjjárulék 4,5%-os csökkentése közel a GDP 100%ával rontott, 152%-ra emelve azt. A 13. havi nyugdíj hatása a GDP további közel 50%-a, s 3

Orbán Gábor – Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága 22.o.

11

így az eredeti, 1997-es nyugdíjreform-kori 59%-os GDP-arányos nettó implicit eladósodottságot ez a két hatás 198%-os szintre vitte fel. Ezt a további egy-egy százalékpontos, jogszabályban már szereplő beígért járulékcsökkentés még közel 40 százalékponttal tovább rontja, és adja a jelzett körülbelül 240 GDP százalékos implicit hiányt. Az egyetlen ok, hogy a pénzpiacok csak kismértékben veszik figyelembe ezt a mutatót a magyar állampapírok árazásánál, pont az, hogy szintén fenntarthatatlannak ítélik meg a helyzetet, és számítanak a pozitív változásra.

I.1.1.2. A rendszer fenntarthatatlanságának okai A fenntarthatatlanság egyik fő oka, hogy szűk a járulékfizetők köre. Az EU országai közül Magyarországon messze a legalacsonyabbak között van az adófizetési hajlandóság. Miután a közszolgáltatások jelentős része olyan, hogy annak hasznából mindenki részesül, még akkor is, ha személyesen nem járul hozzá a költségekhez, ezért senki sem érez elegendő ösztönzést arra, hogy önként fizessen. Ennek egyik legegyszerűbb módja, ha eleve eltitkoljuk munkaviszonyunkat, vagy csak a minimálbér összege után fizetjük azt meg. Egy másik módszer pedig a munkajövedelem vállalkozói bevételként történő kimutatására ösztönöz. Azok akik eleve eltitkolják munkaviszonyukat súlyos kockázatnak teszik ki magukat, ezzel azonban sokan nincsenek is tisztában. Aki nem rendszeresen vagy nem teljes munkaidőben dolgozik - például idénymunkát vállal – az nem csak éves átlagban jár rosszul. Csakhogy számukra a munkaadók legtöbbször nem kínálnak választási lehetőséget: vagy feketén dolgoznak, vagy sehogy. A potyautasok másik része - akinek akár még lenne is lehetősége bejelentve dolgozni sajnos még ma is azt hiszi, hogy a nyugdíj-megállapítás alapja az utolsó néhány évben bevallott kereset. Mindvégig a minimálbéres konstrukcióban dolgoznak – hiszen több marad zsebben – és bevárják az utolsó pár évi magasabb befizetési kötelezettséget. Azonban ez nem így van! Az új törvények szerint az 1987-et követő minden év keresete beleszámít a nyugdíjalapba. Így az éveken, évtizedeken át folytatott munkajövedelem-

12

eltitkolás

hátrányosan

fogja

érinteni

mindazokat,

akik

megszerzik

ugyan

a

nyugdíjjogosultságot, de nyugdíjba vonulásuk után még hosszú ideig élnek. A minimálbérre bejelentett dolgozók száma pedig napjainkban az 1.900.000 főt is meghaladja! A foglalkoztatási kedvezményes rendszerből részesülők nem nevezhetők potyautasoknak, túlzott kedvezményeikkel mégis nagy terhet jelentenek a nyugdíjrendszernek. A fegyveres testületek tagjai, a bányászok és a művészek már 25 év szolgálati év után elmehetnek nyugdíjba és rájuk jelenleg még érvényes az is, hogy a nyugdíjazást megelőző utolsó év keresete alapján állapítják meg a nyugdíjukat. Módosítás itt biztosan várható, hiszen ekkora kedvezmény már erősen igazságtalan, még akkor is, ha munkakörüket nézzük. A javaslat szerint a szolgálati idő szerinti jogosultsági feltétel egyelőre maradna, a járadékot viszont már a jövő évtől az életkereset alapján számolnák ki, 2008-tól pedig fokozatosan közelítenék az öregségi nyugdíj általános feltételeihez. A potyautasok harmadik részét azok a vállalkozók alkotják, akik vállalkozói jövedelmüket ügyes trükkök segítségével tüntetik el, így nem kell nyereségük után adót fizetniük. Ezt nevezi a mai magyar üzleti köznyelv "elköltségelés"-nek. Ez úgy történik, hogy a munkavállalók névleges bérét irreálisan alacsonyra vagy nullára határozzák meg, viszont olyan természetbeni juttatásokat kapnak munkáltatójuktól - többnyire saját egyszemélyes cégüktől -, amelyek nagyrészt közvetlenül személyi fogyasztási célokat szolgálnak. Ezek között vannak jelentős kiadási tételek (pl. szolgálati lakás, autó, mobiltelefon, számítógép), és vannak viszonylag jelentéktelenebbek (egészség- és nyugdíjpénztári befizetés, étkezési jegy, üdülési csekk, iskolakezdési támogatás, stb). Az elköltségelés módszerének kialakulása a rendszerváltásra vezethető vissza, amikor az állam

minden

erővel

igyekezett

segíteni

a

magánvállalkozások

kialakulását,

megerősödését. Ezt a célt jól szolgálta, hogy a kormányzat támogatta az adó- és járulékkedvezményeket, vagyis az elköltségelés megannyi formáját. Ezt a szabályrendszert azonban nem lehetett leszűkíteni csak a kezdő kisvállalkozókra, így végeredményben azok a cégek is kaptak (és kapnak) ebből a támogatásból, akiknek erre kevéssé vagy egyáltalán nincs szükségük. A kialakult és bevált elköltségelési formákra - csaknem százféle jogcímen adható teljes mértékben adó- és járulékmentes juttatás - nagyon gyorsan vállalkozások ezrei mozdultak rá. Hasonló mondható el az állam kedvezményes, átalányelvre épülő közteherviselési formáinak bevezetéséről. Ilyen az egyszerűsített vállalkozási adó (EVA), az alkalmi 13

munkavállalói könyv (AMK) és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO). Itt arról van szó, hogy a kormányzat az álvállalkozók meghatározott köre számára a normális adó- és járulékterheknél lényegesen kisebb kulcsokat és fizetési kötelezettséget állapít meg, remélve, hogy a fekete- és szürkegazdaság résztvevői közül viszonylag sokan hajlandók lesznek legalább a csökkentett terheket vállalni, s így végeredményben mindenki jobban jár. Természetesen ez a rendszer is kiskapuk tömegét hozta létre. Az EVA esetében például az történt, hogy bár a főkapun sikerült néhány tízezer, eddig semmit se fizető vagy viszonylag sok jövedelmet letagadó kisvállalkozót átterelni, a sok-sok kiskapun azonban nagyszámú, korábban normálisan adózó és járulékfizető cég is átsétált. A fenntarthatatlanság másik oka az, hogy Magyarországon nagyon alacsony a foglalkoztatási ráta. Ennek egyik oka a nagyszámú „előnyugdíjas”. Egy 2000-ben készült OECD felmérés szerint az átlag magyar munkás több mint hat évvel kevesebbet tölt munkában, mint az OECD átlag, amely 40 év. Vagyis Magyarországon az átlagos munkában töltött évek száma férfiak esetében 35,4 év, nők esetében nézve pedig 32,8 év. A felsőoktatásban való részvétel hosszának kitolódása, a hazai gyereknevelés-támogatási rendszer mind hozzájárulnak ennek kialakulásához. Emellett az is általános, hogy Magyarországon az emberek nem a törvényes öregségi nyugdíjkorhatár elérését választják nyugdíjba menetelük időpontjául. A rendszer nagyvonalúságából is adódik (a születési időtől függő szolgálati idő rendszere), hogy mialatt az irányadó nyugdíjkorhatár 62 év, addig a nőknél a nyugdíjazás valódi korcentruma 57,7 év, a férfiaknál pedig 60 év. A szolgálati évek ilyen alacsony számát azonban nem a hosszan felsőoktatásban maradók, vagy a gyermeket nevelők okozzák. Az alacsony nyugdíjba-meneteli kort és a szolgálati évek alacsony számát a rokkantnyugdíjazások nagy száma okozza. A korhatár alatti és feletti rokkantnyugdíjasok esetében együttesen az átlagos szolgálati idő alig haladja meg a 26 évet. A jelenlegi saját jogú nyugdíjasok 33%-a, több mint 800 ezer fő rokkantnyugdíjasként ment nyugdíjba, melynek kevesebb mint fele korhatárt betöltött nyugdíjas. Ez rendkívül magas arány, amely jórészt az elmúlt 10-15 év tömeges munkahelyvesztéseinek következménye. Vagyis a rokkantnyugdíjasoknak (valószínűleg) nagy többsége nem tisztán egészségügyi okokból, hanem orvosi kapcsolatok segítségével került a rendszerbe, és emellett akár még dolgoznak is tovább, bővítve a feketegazdaságot. Az aktív korú rokkantnyugdíjasok nagy száma így többszörösen terheli az államháztartást:

14

egyrészt, mivel feketén dolgoznak nem folyik be utánuk sem jövedelemadó, sem nyugdíjjárulék, másrészt megnövelik a nyugdíj- és egészségügyi kiadások mértékét. A járulékfizetők köréből szándékosan kimaradókat sürgősen be kellene terelni a befizetők közé, ezt indokolja Magyarország legvalószínűbb demográfiai folyamata is. 2050-re a 0-19 évesek száma mindenképpen kevesebb lesz a jelenlegi szintnél, a korcsoport létszáma akár a felére is csökkenhet addigra. A munkaképes korúak (20-64 évesek) száma 2010 után már jelentősen, biztosan csökken, hiszen kilépnek közülük az 1950-es években született nagy létszámú korosztályok. Ezt követően akkor várható újabb csökkenés, amikor elhagyják a korcsoportot az 1970-es évek generációi. 2050-re a mai létszámnak mintegy a háromnegyede kalkulálható. Eközben a 65 évesek és idősebbek száma akár másfélszeresére, vagy duplájára is emelkedhet 2050-ig.

A 65 éves és idősebb népesség a 19-64 éves korúak százalékában4 1.sz. ábra

4

ENSZ 2004. www.un.org

15

Ennek következménye az, hogy egyre több nyugdíjasról egyre kevesebb aktív befizetőnek kell gondoskodnia.5 Időskori függőségi arány6 Év

1. sz. táblázat

1970

1980

1990

2000

2010

2020

2030

2040

2050

18,4

19,8

20,2

21,6

24,6

30,2

33,7

40,6

49,7

I.1.1.3. Amiken változtatni lehetne A fenti elemzésből jól látszik, hogy a nyugdíjrendszer számos pontján van szükség beavatkozásra. A megoldást mindenképpen egy olyan rendszer adja, amely pénzügyileg fenntartható, már önmagában is ösztönözni képes a munkaerőpiacon maradást, és ezzel együtt igazságos az összes benne résztvevő számára, vagyis mind a befizetőknek, mind a jogosultaknak. Ennek a rendszernek az eléréséhez azokat az eszközöket kell használni, melyekkel rövidtávon képesek lehetünk hatást gyakorolni. Ilyenek a nyugdíjjárulékok mértéke, a nyugdíjkorhatár és az indexálási szabály, amely meghatározza a nyugdíjak évenkénti módosításának mértékét. A járulékok tekintetében a magas rátájú országok körébe tartozunk, annak ellenére, hogy 1999 óta több lépésben 4,5%-kal csökkent a járulékkulcs (26,5%-ra). Véleményem szerint a befizetések megoszlása a munkáltató és a munkavállaló között aránytalanul működik. Ha a munkáltató járulékfizetési terheit csökkentenék, akkor többen lennének hajlandóak befizetni az összeget a nyugdíjkasszába (több ember dolgozna bejelentve), ezzel többlet járulékbevételhez jutna az állam.7 Ezáltal annak is megteremtődne az esélye, hogy a munkavállalókra többletként nehezedő járulékteherből némi csökkentést lehessen elérni. Megfelelő kommunikációval pedig elérhető volna, hogy az emberek megértsék saját érdeküket

e

lépéssel

kapcsolatban.

(A

kommunikációt

valós

állami

„marketingtevékenységként” értelmezem, véleményem szerint a következetes állami kommunikáció hangsúlyosabb használatával sikereket lehetne elérni ilyen és hasonló témákban. Ha hiteles, ismert és független gazdasági szakemberek rendszeresen és 5 6 7

Forrás: KSH (1996, A. táblázat, 44-45. o.) Megjegyzés: Az időskori függőségi ráta a 64 éven felüliek és a 19–64 év közöttiek létszámaránya Ehhez persze hozzá tartozik, hogy sokkal szigorúbb állami ellenőrzés megvalósítására is szükség volna

16

nyilvánosan - a médiában – közérthetően megmutatnák a változások hatásait, pozitív eredményeket lehetne elérni az emberek hozzáállásában). Ez azonban saját feltételezés, hiszen az eddigi járulékcsökkentés sem teljesítette a hozzá fűzött reményeket. A nyugdíjkorhatár emelése már régen betervezett lépés a nyugdíjrendszerben, azonban mértéke még mindig túl alacsony. 2009. január 1-jétől ugyanis az öregségi nyugdíjkorhatár egységesen a 62. életév lesz. Ettől az időponttól kezdődően a férfiakra és a nőkre azonos szabályok fognak vonatkozni az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság tekintetében. Ennek értelmében az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz képest a nőknél három évvel korábban, az 59. életév betöltésétől állapítható meg legkorábban az előrehozott öregségi nyugdíj. A férfiak esetében megmarad a 60. életév, ehhez 2012-ben pedig felzárkózik a nők ilyen irányú korhatár minimuma is. Ha összehasonlítjuk a nyugdíjkorhatárt az európai uniós országokkal - még akkor is, ha 62 évre emelik - Magyarország az egyik, ahol a legkevesebb időt töltenek munkában az emberek a nyugdíj előtt. Az Európai Unióban a jellemző nyugdíjkorhatár 65 év, ennek bevezetése Magyarországon is indokolt lenne. A hazai nyugdíjkorhatár emelését ugyanis lehetővé teszi a születéskor várható élettartam emelkedése: becslések szerint a mostani 72,5 évről 2050-ig 80-ra, vagyis 7,5 évvel emelkedhet a várható élettartam. Születéskor várható élettartam (években) Magyarország, 1975-20508 2. sz. ábra

8

ENSZ 2004.

17

Legcélszerűbb tehát az volna, ha ezen változtatnának, vagyis korhatáremeléssel kiszélesítenék a járulékfizetők körét. Ezzel a lépéssel megnövekedne a foglalkoztatottság, és több járulék folyna be, mialatt a nyugdíjas évek száma csökkenne. Emellett bevezetésre került az is, hogy 2007-től korkedvezményes nyugdíjra alapesetben nem lehet szerezni új jogosultságot (de továbbra is elismer a rendszer bizonyos, jogosultságot biztosító, munkában eltöltött időt). A korai nyugdíjba vonulás szankcionálására pedig az előrehozott járandóságok havi mértékét 0,1-0,4 százalékkal csökkentik a 2008 után megállapított nyugdíjak esetében. A nyugdíjrendszer harmadik külön megvizsgálandó kulcs-eleme a nyugdíjreform idején bevezetett svájci indexálás, melyben a nyugdíjak éves indexálása félig az inflációhoz, félig pedig a bérindexhez van kötve. Így a nyugdíjak növekedési üteme - a reálbér-csökkenés esetét leszámítva - elmarad a bérekétől, ugyanakkor mégis tovább feszíti a finanszírozást, mivel reálértelemben folyamatosan emeli a nyugdíjakat. A társadalombiztosításnak sokkal kevésbé lenne megterhelő egy tisztán infláció-követő rendszer, melyben a nyugdíjak reálértékét nem növelnék évente 1-2%-kal, hanem csak szinten tartanák. Ez azonban nagyon rövid idő alatt a nyugdíjak alulértékeltségéhez vezet a bérekkel történő összehasonlításban. Lehetőség lenne viszont arra is, hogy a svájci indexálás ne alakuljon át teljes mértékben árindexálásra. Finnországban például 20:80 arányban szerepelnek a bérek és

az

árak

az

indexben,

amely

amellett,

hogy

kevésbé

megterhelő

a

társadalombiztosításnak, mégis kismértékben bár, de követi a reálbérek emelkedését. A megléphető lépések köre eléggé beszűkült a sokéves politikai ígérgetések miatt, azonban több olyan terület van még, amely megkívánja a szigorítást, és amelyekben már sürgetik is a határozott lépéseket. Eredményt elérni viszont nem lehet pusztán egy „egyszerű” korhatáremeléssel. Egyrészt azért, mert a jelenleg érvényben lévő szankciók a korai, illetve ösztönzők a későbbi nyugdíjba menetelre nem rendelkeznek elég erővel. A tervezett változtatásokkal azonban komoly eredményeket lehet elérni, ha mindezt határozottan és következetesen hajtják végre. Az egyik ilyen változtatás, egy új típusú rokkantsági rendszer bevezetése. Már jövő év második felétől változtatnának a rokkantsági rendszeren, ami elsősorban a korhatár alatti és a munkaképességüket részben elvesztett, II. és III. csoportú rokkantellátásban részesülőket érintené – több mint 400 ezer embert. Ők a jövőben nem rokkantnyugdíjban, hanem 18

járadék jellegű ellátásban részesülnének, ami munkavállalás esetén a megszerzett jövedelmet egészítené ki, de csak egy meghatározott jövedelmi szint (minimálbér) alatt. Feltétele a kifizetésnek a rehabilitációs szervekkel történő aktív együttműködés. Ha a minősítés alapján az egészségkárosodás ellenére a dolgozónak van esélye visszatérni az állásába, vagy legalábbis a munkaerőpiacon maradni, nem kaphat rokkantsági nyugdíjat, hanem úgynevezett rehabilitációban való részvételre ösztönző rehabilitációs járadékot folyósítanának számára. A rehabilitációs járadék három évig kapható majd. Ha a rehabilitáció ez alatt az idő alatt nem hoz eredményt, és a munkaképesség csökkenése eléri a 67 százalékot, akkor rokkantnyugdíjas lehet az érintett. Ha ezt a szintet nem éri el az egészségkárosodás, akkor nem válik jogosulttá rokkantnyugdíjra, csak szociális-, vagy munkanélküli ellátást kaphat. Így, a kötelező felülvizsgálat már képes lesz kiküszöbölni azokat az eseteket, amikor indokolatlanul kerül be valaki a rokkantnyugdíjazás rendszerébe. A korhatár előtti nyugdíjaztatás rendszerének minél erőteljesebb visszaszorítása érdekében is fellép a kormány. A korhatár előtti nyugdíjasok ugyanis eddig tovább dolgozhattak, és miközben felvették nyugdíjukat, nem kellet tovább járulékot fizetniük.

Ennek

megakadályozására az előrehozott nyugdíjak esetében 2008-tól megtiltják a nyugdíj melletti munka lehetőségét. 2010. január 1-jétől pedig ez a szabály kiterjed mindazokra, akik korhatár alatt nyugdíj mellett dolgoznának. A jövőben az érintetteknek dönteniük kell, hogy az előre hozott nyugdíjat vagy a munkajövedelmet választják. Ha úgy döntenek, hogy dolgozni akarnak, nekik is meg kell fizetniük a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot a jövedelmükből, mint bármely munkavállalónak. Természetesen ezt a nyugellátás összegében érvényesíteni fogják, ami évente 0,4 százalékkal megemeli járulékalapot képező jövedelmüket.

I.1.1.4. Módosuló nyugdíjszámítási szabályok 2008-tól változnak a nyugdíjszámítási szabályok is. A jelenlegi nyugdíjakat az 1988-tól a nyugdíjazásig elért, adóval csökkentett, részlegesen valorizált kereset átlagából kell megállapítani mégpedig úgy, hogy a nyugdíjazás előtti utolsó három év keresete teljes értéken szerepel, a megelőző éveket pedig a nyugdíjazás előtti második év szintjére kell felszorozni.

19

Ez komoly igazságtalanságot eredményezett, hiszen a különböző években megállapított nyugdíjak színvonala között jelentős ingadozás mutatkozott, például az induló nyugdíjak színvonala 2005-ben a nettó átlagkereset 78 százaléka volt, szemben az átlagosan regisztrált 64 százalékkal. Az aránytalanságok csökkentése céljából 2008. január elsejétől minden év keresetét, amelyet a nyugdíj-megállapításhoz figyelembe vesznek, a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjére kell valorizálni, ugyanakkor a nettó nyugdíj megállapításához az adókkal és járulékokkal is csökkentett tényleges nettó kereseteket kell figyelembe venni.

I.1.1.5. Súlyos tényező: az emberi tájékozatlanság A Generali-Providencia megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet - a Széchenyi István Szakkollégium közreműködésével - 1500 embert megkérdezve végzett el egy

felmérést,

amelynek

célja

az

emberek

nyugdíjrendszerrel

kapcsolatos

tájékozottságának felderítése volt. A felmérés eredménye9 azt mutatta meg, hogy az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban: „Mindössze 44 százalékuk tudja, hogy jelenleg 62 év az érvényes nyugdíjkorhatár. Ennél jóval kevesebben tudják, hogy a munkaadók mennyi nyugdíjjárulékot fizetnek, a magánnyugdíjpénztári tagok közül pedig csak nagyjából minden nyolcadik van tisztában azzal, hogy a társadalombiztosítástól milyen mértékű ellátásra számíthat. A nyugdíj kiszámításának módja minden nyugdíj előtt állót nagyon komolyan érint, mégis csak 39 százalék tudja, hogy a szolgálati idejüknek melyik szakasza alapján fogják megállapítani a nyugdíjuk mértékét.” Ezek az információk mind szükségesek lennének az embereknek ahhoz, hogy rádöbbenjenek az öngondoskodás szükségességére. Ha a társadalom tagjainak pontosabb képe lenne arról, hogy mit várhatnak a nyugdíjrendszertől, akkor talán kevesebben lennének kitéve az öregkori elszegényedés veszélyének.

9

Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet összefoglalója 2006. június 08.

20

I.1.2. A magánnyugdíjpénztárak rendszere A reformmal megszülető vegyes rendszer indulásakor nagyon biztató volt az emberek hozzáállása a magánnyugdíjpénztárakhoz (vagy bizalmatlansága az állami rendszer felé). „Az átlépések száma meghaladta a várakozásokat. A hivatalos előrejelzés 1,5 millió átlépővel számolt, a tényleges szám azonban elérte a 2 milliót – a gazdaságilag aktív népesség 48 százalékát – akik közül valamivel kevesebb mint 150 ezer volt kötelezően belépő, azaz pályakezdő.”10 Ahhoz, hogy megértsük a mai helyzetet, meg kell ismernünk a magánnyugdíjpénztári piac kialakulását.

I.1.2.1. A 2. pillér indulása11 „Ahogyan azt már az imént említettem, a magánnyugdíjrendszer tervezése során mintegy 1,5 millió ember csatlakozásával számoltak. Ehhez képest a mintegy 60 pénztár-alapítási engedély iránti kérelem már eleve meglehetősen soknak hangzik. A gazdaságossági követelmények természetesen gyorsan kialakították a piac koncentrálódását. Ugyanis mindössze 21 élte túl az első három évet, s a pénztárak száma idővel még tovább csökkent.” A megmaradt pénztárak vagyona azonban jelentősnek ígérkezett az első pár évben. A két legnagyobb pénztár betétei 2000 végén meghaladták a 150 millió eurót, mellyel már az első 500 legnagyobb európai nyugdíjalap sorába tartoztak.12 A nagy pénztárak piaci részesedése már a magánnyugdíjpénztári piac kialakulásának kezdetén is meghatározó volt. A legnagyobb pénztárnak már a működés első évében sikerült elérnie a 20 százalékos piaci részesedést, és ezt a pozíciót azóta növelnie is sikerült 28,8%-ra, míg a 4 legtöbb tagot tömörítő pénztár összesen 75%-os részesedéssel bír a piacon. Az első évek koncentrálódását maguk mögött tudva azonban már nem tudnak rohamos növekedést produkálni a pénztárak. Az új belépők megszerzése mellett elkezdődött a másik 10

Közgazdasági Szemle, 49. évf., 2002. június (489. o.) Közgazdasági Szemle, 49. évf., 2002. június (500. o.) 12 Europe’s Top 1000. IPE, 2001. szeptember 11

21

pénztáraknál lévő tagok elcsábítása. Ennek a versenynek a tagok a nyertesei, hiszen ha csak kis mértékben is, de a pénztárak csökkentik költségeiket, illetve egyre magasabb hozamot biztosító portfoliót vezetnek be.

I.1.2.2. Befizetés és felhalmozás A magánnyugdíjpénztári tagok összesen 8,5% nyugdíjjárulékot fizetnek jövedelmük után havonta, ebből 0,5%-ot fizetnek a társadalombiztosításnak, a többit (8%-ot) a magánnyugdíjpénztárba fizetik be. A kötelező befizetésen felül önkéntes alapon akár a munkavállaló, akár a munkáltató kiegészítheti a befizetés mértékét 10 százalékra.

I.1.2.3. A befektetés szerkezetének kialakulása induláskor13 Az európai országokban meglehetősen eltérő befektetési stratégiákkal találkozhattunk. A nyugdíjpiac hagyományos szereplői a magasabb részvényhányadot részesítették előnyben (Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Írországban és Norvégiában a nyugdíjalapok befektetéseiben helyenként az 50 százalékot is meghaladta a részvények aránya). Más országokban (Ausztriában, Finnországban, Portugáliában vagy Németországban) az óvatosabb befektetési politika volt jellemző, ahol a portfoliókban a legkisebb kockázatú befektetések – államkötvények, sőt készpénz – domináltak. Igaz viszont, hogy ezekben az országokban is megfigyelhető volt a részvények arányának folyamatos növekedése. Magyarországon a magánnyugdíjpénztárak tipikus nyugdíj-befektetési portfoliója ekkor még nem alakult ki, a pénztárak befektetési portfoliói rendkívül változatosak voltak. A külföldi befektetések alacsony aránya nem a befektetési korlátozások következménye volt, hiszen a 30 százalék is megengedett lett volna. Az alacsony arány inkább a piac kezdeti jellegének volt betudható, valamint annak, hogy a magyarországi vagyonkezelők tapasztalat híján kevésbé mertek a külföldi piacokra lépni, és arra is számítottak, hogy a hazai piac teljesítménye jobb lesz. Az alacsony kockázatú befektetések túlsúlya az első időszaktól kezdve végig jellemző.

13

Közgazdasági Szemle, 49. évf., 2002. június (505. o.)

22

I.1.2.4. A befektetések mai helyzete Magyarországon a jelenleg működő magánnyugdíjpénztárak még mindig konzervatív befektetési politikát folytatnak. A tőlünk nyugatabbra lévő fejlett országok 50% fölötti részvényaránya, vagyis a magasabb kockázatú, de hosszú távon magasabb hozamot biztosító befektetési formák, nálunk máig sem jellemzőek. Jelenleg a 20% részvényarány már kiemelkedőnek számít, míg az átlag 11%. Ennek eredményeként a nyugdíjpénztári vagyonkezelők nem tudnak extra hozamokat produkálni hosszabb távon, ami azt jelenti, hogy a megtakarítási időszak alatt egy inflációt csak kis mértékben meghaladó éves hozamot nyújtanak. Sajnos ennek a hozamnak egy nagy részét szintén nem realizálhatjuk, mivel ebből a pénztár levonja működési és kezelési költségeit, és így oda jutunk, hogy nyugdíjpénztári befizetéseink az értéküket ugyan megőrzik talán, de azt nem, vagy csak alig gyarapítják.

I.1.2.5. A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése A pénztárak tagjai számára a megtakarításaikat terhelő díjak és költségek meglehetősen bonyolultan ítélhetők meg. Nem könnyű megérteni a befizetett tagdíjak megosztását a fedezeti, a működési és a likviditási tartalékok között, ugyanis a díjak különböző vetítési alapon kerülnek be, továbbá az időtényező figyelembevétele is problémát okoz. A megtakarítások első éveiben ugyanis a működési és likviditási tartalékokba jutó összeg magasabb, majd csak később csökkennek a befektetési díjak mértéke alá. További költséget a teljes megtakarításra vetített vagyonkezelési díj jelent. Összességében elmondható, hogy az elmúlt hat évben a pénztártagok átlagos díjterhelése fokozatosan és folyamatosan csökkent, 2005-ben vagyonnal súlyozottan 2 százalék volt, amely idén tovább csökkent, de még továbbra is magas.

23

Magánnyugdíjpénztárak díjterhelése

2. sz. táblázat Működési díjterhelés

Befektetési díjterhelés

rész

rész

3,44%

2,64%

0,80%

2001

3,07%

2,25%

0,82%

2002

2,66%

1,86%

0,79%

2003

2,72%

1,92%

0,80%

2004

2,35%

1,56%

0,79%

2005

2,00%

1,20%

0,80%

Év

Teljes díjterhelés

2000

A változás itt is nagyon szükséges, csökkenteni kell a pénztárak tartalékolását és kezelési költségeit, hiszen a pénztáraknak nem a profitszerzés volna a céljuk. Emiatt jelentős változás lesz, ha bevezetik a költségkorlátozást: a tagdíjból 2007-ben együttesen legfeljebb 6 százalék vonható le a működési és likviditási tartalék javára, 2008-tól pedig legfeljebb 4,5 százalék. A költségek oldaláról nézve elmondható, hogy jövő évtől korlátozzák a vagyonarányos költségeket is: a vagyonkezelési díj, illetve a pénztár által elszámolt vagyonkezelési költség nem haladhatja meg a tárgyévi átlagvagyon 0,9 százalékát (2007től), illetve 0,8 százalékát (2008-tól). A hozamok emeléséhez a pénztáraknak változtatniuk kell eddigi befektetési politikájukon, a magasabb hozamok elérése érdekében nagyobb részvényhányadú portfoliókat kell alkalmazniuk. A magas részvényhányad tartását a pénztárak saját felelősségükre eddig nem szívesen vállalták, így a változást – amelyet 2009. január 1-jétől már kötelezővé tesznek – a tagok kockázatvállalására bízzák. A pénztárak kínálatában megjelenik a választható portfoliók rendszere. Ennek lényege, hogy a pénztárak tagjai három különböző összetételű, és kockázati szintű portfolió (klasszikus, kiegyensúlyozott, illetve növekedési) közül választhatnak (ahogyan ez az önkéntes pénztárakban már megjelent). Abban az esetben, ha nem választanak önként önként, akkor a nyugdíjkorhatárig hátralévő munkaéveik alapján a pénztár automatikusan besorolja őket (0-5 évig klasszikus, 5-15 évig kiegyensúlyozott és 15 év felett növekedési portfoliót állítanak össze számukra). Jelenleg egyetlen magánnyugdíjpénztár jelent meg kínálatában egy az átlagosnál kockázatosabb portfolió tartásával. Ebben a portfolióban 45%-os súlyt képviselnek a részvények, vegyesen fejlett piaci, Közép-kelet európai és feltörekvő piaciak, összesen pedig 55% az aránya a magasabb kockázatú befektetéseknek. A választható portfoliók

24

bevezetésével már nem lesz kirívó ennek a pénztárnak a példája, azonban valószínű, hogy a rendszer elterjedése jövőre még várat magára.

I.1.2.6. Esettanulmány a nyugdíjpénztári felhalmozásról A magánnyugdíj rendszer egyik nagy előnye, hogy itt már jól nyomon követhető eddigi befizetéseink összege, megtudhatjuk, hogy befizetéseinkből adott időpontig mekkora összeg gyűlt össze, rendszeres kimutatásokat kaphatunk a hozamokról is. Ezáltal képesek vagyunk megtervezni azt, hogy nyugdíjba vonulásunk utáni mekkora nyugdíjjárulékra számíthatunk. Egy excel modell segítségével kiszámoltam, hogy jelenleg húszezer forint havi járulék befizetésével mekkora összegű nyugdíjra számíthatnék. Pályakezdőként (22 év) még előttem van a teljes 40 évnyi szolgálati időm, számításom tartama így legyen 40 év. 250 ezer forint bruttó bérből kiszámítottam, hogy a 8% járadékomból havi 20 ezer forint folyik be a nyugdíjkasszába. Évi 3%-os infláció feletti hozammal számítok a futamidő nagy része alatt (2% inflációt feltételezve 2010-től). Ez sajnos máris eléggé sarkítani fogja az eredményeket, hiszen nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyi hozamra számíthatok. Eszerint ha az első évtől a negyvenedikig rendszeresen csak a havi húszezer forintos járulékomat fizetem be, és a pénztár rárakja az évi 3%-os reálhozamot, akkor nyugdíjba vonulásom napján arra számíthatok, hogy járadékalapom mintegy 24 millió forint lesz.

A magánnyugdíjpénztári felhalmozás alakulása

25

3. sz. ábra

Az évek alatt nem teljesítettem tagdíj-kiegészítést, így adókedvezményt nem vettem igénybe. A programban azonban jelöltem, hogy ha befizetésem után igénybe vehettem volna az adókedvezményt – mint például egy önkéntes nyugdíjpénztárban – akkor további 4 millió forint lenne a végső megtakarításom. A tartam elérésének végére 60 éves leszek, és nem számítok arra, hogy 10 évnél tovább használhatom ezt a pénzt. Ebben az esetben mintegy 196.000 forintos 10 éves fix összegű havi nyugdíjra számíthatnék csak a második pillérből. A magánnyugdíjpénztári járadék összege

3. sz. táblázat

Ha mégis egészségesnek érezném magamat, és 15 évre igényelném a fix összegű járadékot, akkor is mintegy 130.000 forintra számíthatnék.

A számolás persze tényleg nagyon sarkított, nagyon sok hatást nem vettem figyelembe a tartam közben. A felhalmozást egyrészt megnövelik az évente változó (többnyire emelkedő) bérek, ezáltal a befizetett járulékok összege. Nem lehet előre megállapítani a hozamokat sem, jelenleg én nagyon óvatos értéket adtam meg. Mindenesetre az életbe léptetni kívánt változtatások hatására ez az adat magasabb lehet, hiszen a választható portfoliók rendszerében fiatalon érdemes a magasabb hozamot biztosító megoldás felé lépni, ez pedig megint növekedést hozhat a végösszeget tekintve. Nem tudok számolni a politikai döntéshozókkal sem, a járulék mértékének változtatása újabb hatást gyakorolhat a számításra, növelés ezen a téren már nem várható, a csökkenés azonban elképzelhető. Végül pedig semmi garancia sincs arra nézve, hogy én mind a 40 éven keresztül tudok, vagy akarok dolgozni. Ha nem tudok az baj! Más a helyzet azonban azzal, hogy akarok-e? Várhatóan pedig mire nyugdíjba megyek már nem 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, hanem közel 70.14 14

Forrás: MNB nyugdíjmodell

26

Várható nyugdíjba meneteli korhatárok

4. sz. ábra

Mindenesetre aki biztosat szeretne tudni, annak a legjobb megoldás, ha a kötelező járulékbefizetéseken

alapuló

rendszer

mellett

további

lehetőségeket

keres

az

öngondoskodásra. Ezek a megoldások már mindenkinek az egyéni döntése alapján változhatnak, nincs igazából olyan, amit mindenkinek ajánlani lehet. Ez az egyéni preferenciák különbözősége miatt van így, hiszen például akinek családja van, annak sokkal fontosabb, hogy biztonságban tudja pénzét, míg egy egyedülálló magas hozam reményében könnyebben vállal magasabb kockázatot.

27

I.1.3. A harmadik pillér Az egyik lehetőséget a nyugdíjrendszer harmadik pillére, a már lassan másfél évtizede működő önkéntes pénztárak nyújtják. Már nevében is sugallja az öngondoskodás tényét. 1993-ban elsőként az úgynevezett önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak alakulhattak meg. Ezekbe az önkéntes nyugdíjpénztárakba, ahogyan a nevük is mutatja, a tagok önkéntes elhatározás alapján léphettek be, s a tagdíjnak nevezett befizetések mértékéről is maguk határoztak. Az önkéntes belépéssel azonban szabályokat is el kell fogadni. Legfontosabb a megtakarítást végző személyt tekintve, hogy vállalni kell a tagsággal járó kötelezettségek teljesítését az úgynevezett várakozási idő végéig. Ennek keretében a nyugdíjkorhatár elérése előtt a tag legkorábban csak a 10 éves várakozási idő eltelte után kérhet egyösszegű szolgáltatást, ebben az esetben azonban a kifizetés adóköteles jövedelemnek minősül. Kivételt képez az az eset, amikor a tag időközben eléri a nyugdíjkorhatárt. Az önkéntes pénztárak célja, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből várható nyugdíjakat önkéntes megtakarítással egészítsék ki, az ehhez szükséges összeget a tagság alatt összegyűjtsék és kezeljék. Ezek a pénztárak a vagyonukat tekintve jelentős szereplői a nyugdíjpiacnak, azonban az összes aktív korú népességnek csak kevesebb, mint egynegyede pénztártag. Pedig itt is nagyon jól nyomon követhető a megtakarítás minden információja. Az egyén számára jóváírt befizetések és befektetési hozamok nyilvántartására egy úgynevezett „egyéni számla” szolgál. Az egyéni számla egyenlege a pénztártag tulajdonát képezi, amely örökölhető, és amelyre kedvezményezett jelölhető meg. A pénztár értesítéseiből a tagok folyamatosan nyomon követhetik egyéni számlájuk állását, így mindig tudhatják, hogy mekkora vagyon van számukra nyugdíjfedezetként jóváírva.

I.1.3.1. A pénztárak adókedvezménye „Az önkéntes nyugdíjpénztárak az indulás éveiben szerezték a legtöbb tagjukat. Ekkor még nagyon alacsony volt a társadalombiztosítási nyugdíjplafon, és nagyon erősen újraelosztó volt a rendszer. A dolgozókban még erős volt az állami gondoskodásban való bizalom. Az önkéntes

magánnyugdíj-pénztári

befizetéseket

28

az

állam

nagyon

jelentős

adókedvezményekkel támogatta, és így azonnal népszerűvé vált a lakosság tehetősebb csoportjai között, amelyeknek a tagjai képesek voltak élni az adókedvezményekkel. Mára a nyugdíjplafon reálértéke jelentősen megnőtt – az átlagbér 1,6-szorosáról 3-szorosra - a degresszió pedig majdnem teljesen eltűnt, az adókedvezmények azonban szinte egyáltalán

nem

csökkentek.”

Az

önkéntes

magánnyugdíjpénztárak

esetében

a

munkavállalói tagdíjbefizetés ma is 30%-os adókedvezménnyel jár, legfeljebb évi 100.000 Ft (a 2020. előtt nyugdíjba vonulók esetében 130.000 Ft) vonható le a személyi jövedelemadóból. A visszautalt kedvezmény 100%-ban az egyéni számlán kerül jóváírásra, és működési vagy likviditási tartalék javára történő levonás erre az összegre nem engedélyezett. Az önkéntes magánnyugdíjpénztárak mellett pedig megjelent a második önkéntes pillér is (az úgynevezett 4. pillér), melyben szintén támogatja az állam a befizetéseket, mégpedig az önkéntes pénztári adókedvezmények mértékével megegyező rendszerben. Az igénybe vehető adókedvezmények plusz hozamként értékelhetőek. „A jelenlegi ösztönzés súlyát az mutatja legjobban, hogy ha egy dolgozó a nyugdíjazása előtti pillanatban betesz 433 - 433 ezer forintot az önkéntes és az egyéni számlára, ezt az állam kiegészíti 130 - 130 ezer forinttal, és a nyugdíjazás napja utáni elszámolással felveheti a teljes összeget, 1 126 ezer forintot.”15 Ez továbbá kiegészül azzal, hogy ha a választott járadék 3 évnél hosszabb időtartamú vagy évente maximum 15%-csökken, a kifizetés adómentes lesz. Ameddig élni lehet az adókedvezménnyel, addig nem szabad kihagyni a felkínált lehetőséget. Már most lépett ugyanis egyet a kormány az igénybe vevők számának leszorítására. A jogosultak körét behatároló jövedelemplafont 6 millió forintról 3,6 millió forintra csökkentették.

I.1.3.2. A pénztári tagok díjterhelése A tagok nyugdíjpénztári díjterhelésével kapcsolatban itt is igaz a költségek szerkezetének nehéz megítélése. A befizetett tagdíjak szintén 3 típusú tartalékot alkotnak, fedezeti, működési és likviditási. Jellemzően elmondható, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseket teljesítőkre nem hárul akkora díjterhelés, mint a magánnyugdíjpénztári

15

Simonovits András: A magyar nyugdíjrendszer jelenlegi helyzete, előrejelzés és tennivalók (148. oldal)

29

befizetésekre. Az elmúlt hat évben itt is csökkent a teher, de még további csökkentések szükségesek.

Önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelése

4. sz. táblázat

Év

Teljes díjterhelés

Működési díjterhelés rész

Befektetési díjterhelés rész

2000

1,97%

1,21%

0,77%

2001

1,72%

1,02%

0,70%

2002

1,66%

0,88%

0,78%

2003

1,49%

0,81%

0,68%

2004

1,35%

0,67%

0,68%

2005

1,24%

0,58%

0,66%

I.1.3.3. A kiegészítés modellje Elvégeztem itt is a modellezést, de a jövedelmemből már mindössze csak 10 ezer forintnak megfelelő összeget teszek be minden hónapban valamelyik önkéntes pénztárba. Itt már magasabb hozamokkal számolhatok (átlagosan 7% infláció fölötti hozammal számolok), sőt még a 20% adókedvezményt is igénybe veszem befizetéseim után. Ezzel a takarékoskodásommal a 40 év végére újabb közel 24,5 millió forintot halmozhatok fel. Ennek járadékával (201.000 Ft 10 évre illetve 133.000 Ft 15 évre) kiegészítve az alapnyugdíjamat már tényleg biztosítani tudom megszokott életszínvonalam további fenntartását. A számolásomban most sem vettem figyelembe az évente növekedő béreket, vagy a kamatszint változását, így a teljesítés összegét is jelenértéken értelmeztem. Véleményem szerint nagyon érdemes az önkéntes nyugdíjpénztárakban történő megtakarítás választása. Egyrészt mindenképpen érdemes kihasználni a befizetések után járó adókedvezményt, hiszen az állam mindig jóváírja azt a számlán, így plusz hozamként értékelhető. Másrészt az önkéntes nyugdíjpénztárak működési költségeiket tekintve olcsónak tekinthetők. A tagdíjbefizetések összegét minden pénztár - a PSZÁF előírásainak megfelelően - három részre köteles osztani: 1. működési tartalék, a működési költségek fedezésére 2. likviditási tartalék, a befektetési és demográfiai kockázatok kezelésére, a pénztár fizetőképességének fenntartására stb. 30

3. fedezeti tartalék, vagyis a tag egyéni számlájának azon része, amely befektetésre kerül. A pénztárak közötti verseny arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a befizetések minél nagyobb részét jóváírják a tag számláján, vagyis a fedezeti tartalékba tegyék. Általános jellemzője a pénztáraknak, hogy a magasabb összegű befizetéseket magasabb fedezeti tartalékba jutó hányaddal honorálják. A fedezeti tartalékba kerülő összeg aránya átlagosan 90-97%, a tagdíj-kiegészítéseknek azonban 100%-a is bekerülhet a fedezeti tartalékba. Az önkéntes pénztárak szolgáltatásainak és a hozzájuk hasonló termékeknek (például nyugdíj-előtakarékossági számlák vagy biztosítások) létezik még egy nagyon jó tulajdonságuk. Ez pedig a felalmozott vagyon örökítése a kedvezményezett(ek) számára. Ezek a szolgáltatások megadják annak a lehetőségét, hogy ha valaki halála után pénzvagyonát illetékmentesen szeretné családtagjainak hátrahagyni, akkor ezt az összeget befizetve a pénztári számlájára mentesíti azt az illetéki eljárás hatálya alól. Az eddigi felsorolás az önkéntes nyugdíjpénztár előnyeiről és a benne rejlő lehetőségekről szólt. Mindemellett legfőbb negatívumaként talán azt említhető, hogy portfoliójában még mindig nagyon alacsony a kockázatosabb befektetések lehetősége, így alacsonyabb hozamokat képes csak produkálni. Ennek a negatív tulajdonságának lett az eredménye, hogy létrejött nyugdíjrendszerünk negyedik pillére, a nyugdíj-előtakarékossági számlák rendszere.

31

II. A nyugdíjrendszeren kívüli megtakarítási formák II.1. Nyugdíj-előtakarékossági számla (4. pillér) A negyedik pillér jelzővel illetett megtakarítási forma, azaz a nem nyugdíjpénztári formában történő, adókedvezményekkel támogatott nyugdíj-előtakarékosság bevezetésére nagy szükség volt. Igazság szerint azonban szó sincs arról, hogy a nyugdíjrendszer koncepcióját továbbfejlesztették volna valami nagyszerű újítással, mindössze egy már régen esedékes korrekciót sikerült végre elvégezni. Akárcsak a harmadik pillér, ez is az öngondoskodásról szól. 2006 elején felismerve azt, hogy hiányzik egy olyan jól jövedelmező megtakarítási forma, amelyben az emberek saját döntésük szerint helyezhetik el nyugdíjas éveikre szánt pénzüket, létrehozták az egyéni nyugdíj-előtakarékossági számlák rendszerét. Ezekben a pénztárakban már lehetőségük nyílik a tagoknak, hogy megtakarításaikat tőzsdei cégek részvényeibe fektethessék a kötvények és befektetési jegyek mellett. (Ez az ötlet már 1974 óta működik Amerikában, míg Ausztriában 2003, Lengyelországban 2004 óta lehet élni hasonló lehetőséggel). Ebben a rendszerben sem engedik meg a tagoknak, hogy befizetéseikhez a nyugdíjba vonulás előtt hozzáférjenek. Ennek szellemében az adókedvezményt – amely az önkéntes pénztárakéhoz hasonlóan 30% - sem veheti fel a tag évente, hanem annak jóváírása is a nyugdíjszámlára történik. Vagyis az adókedvezmény állami támogatás formájában érkezik a számlára, amellyel a befektetéseken elért hozam megemelkedik. További jellemzője, hogy

a

nyugdíj-előtakarékossági

program

keretében

elhelyezett

megtakarítások

nyugdíjszolgáltatásnak minősülő felhasználása esetén az elhelyezett megtakarítások hozama, a befektetési eszközökkel végzett ügylet nyeresége mentesül a 2006. szeptember 1-jén bevezetett kamat- és tőzsdei árfolyamnyereség-adó alól. A

befektetési

szolgáltató

a

nyugdíj-előtakarékossági

számlákkal

kapcsolatban

számlavezetési és megbízási díjat számít fel. A számlavezetési díj mértéke legfeljebb az előtakarékoskodó számláján jóváírt éves átlagos állomány egy százalékának megfelelő összeg, de legalább kétezer forint. A megbízási díjjal kapcsolatban elmondható, hogy az előtakarékoskodó megbízása alapján minden, a nyugdíj pénzszámlára történő befizetést követő első, befektetési eszköz vételére vonatkozó ügylet díjmentes a befizetés összegéig.

32

Egyenlőre a nyugdíj-előtakarékossági számlákra, akárcsak az önkéntes nyugdíjpénztárakba is kizárólag forintban lehet befizetést teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy a közeljövőben ez változni fog, azonban a hosszú távra befektetni vágyók szempontjai azt kívánják, hogy addig, amíg a forint olyan erős, mint jelenleg, lehetőségük legyen „olcsón” átváltani euróra a későbbi árfolyamveszteség kiküszöbölése céljából. Összességében az a véleményem, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlák nagyon jó megoldások az öngondoskodásra, nagymértékű döntési szabadságot engednek a befektetőnek, olcsón működnek és lehetővé teszik a minél magasabb hozamok elérését a portfolióval. Akinek mégsem válik elsőre szimpatikussá, az még sok olyan pénzügyi termék közül válogathat a piacon, amelyek az öngondoskodásra igényt tartók számára lehetőséget biztosítanak rendszeres (és eseti) befizetések felhalmozására aktív időszakukban, és melyeket lejáratkor hozamokkal növelten egy összegben, vagy járadék formájában is igényelhetnek.

33

II.2. Befektetési alapok II.2.1. Az ING Befektetési Alapjai A befektetési alapok tulajdonsága, hogy egy előre meghirdetett célra összegyűjtik a befektetők pénzét, és az így összegyűjtött vagyontömeget fektetik be. A befektetők a befektetési alapkezelőre bízzák pénzüket, aki az előre meghatározott elveknek megfelelően, a befektetők érdekeit szem előtt tartva fogja kezelni az alap vagyonát. Az alapok működésének előnye, hogy az összegyűjtött vagyon nagyságából eredően költséghatékonyan tudnak dolgozni, mialatt a kockázatokat is megosztják a befektetések között, ezáltal a kisbefektetők számára is sokkal szélesebb körű befektetési lehetőség válik elérhetővé. Az ebben a formában megtakarítani vágyók a kibocsátott befektetési jegyek megvételével csatlakozhatnak. Az alapok jegyeit társaságok és magánszemélyek egyaránt vásárolhatják. A befektetési alapok célcsoportja mindenki, aki megtakarítással rendelkezik és középvagy hosszútávon gondolkozik. A befektetési alapok között már találunk devizában befektetőket is, hosszú távra érdemes az euróban befektető típusokat választani, hiszen 10 éven belül biztosan tagjává válunk az euró-zónának, 10 év pedig egy részvénytúlsúlyos befektetés esetében még kevésnek is mondható a kockázatok kiegyenlítődése céljából.

II.2.2. Az alapok működésének feltételei Az alapok működésének feltételeit szigorúan meghatározza a törvény. A befektetési módszereknek és korlátoknak megfelelően meg kell különböztetni értékpapír alapokat, indexkövető alapokat, alapok alapjait, ingatlanalapokat és származtatott ügyletekbe fektető alapokat. A befektetési alapokkal kapcsolatban elmondható, hogy mind az alapok, mind az alapkezelők működése az egyéb pénzügyi intézményekkel összehasonlítva sokkal áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb. Ennek

ellenére

Magyarországon

még

mindig

nagyon

csekély

a

befektetők

kockázatvállalási hajlandósága. Az első grafikon a magyar nyilvános, nyíltvégű

34

értékpapíralapok vagyonának megoszlását mutatja alapkategóriák szerint, míg a második az európai átlagot.16 Értékpapíralapok megoszlása magyar és európai befektetési alapokban

Európa

Magyarország 1% 2%

2%

kötvény

10% 44% 34%

3%

pénzpiaci

9%

5. sz. ábra

14%

16%

részvény vegyes

24%

alapok alapja

41%

egyéb

II.2.3. Az ING Befektetési Alapok és költségeik17 Az ING befektetési alapjai úgynevezett tiszta alapok, azaz minden alap nevében viseli befektetési politikáját, megkönnyítve és átláthatóbbá téve az ügyfeleknek az alapok közötti választást. A palettán 2 kötvény típusú alap található a magyar átlagbefektetők 70-80%ának, emellett pedig még két részvényalappal áll a kockázatosabb befektetéseket kedvelők rendelkezésére. A két kötvény típusú befektetési alap közül az ING Pénzpiaci Befektetési Alap alacsonyabb kockázattal rendelkezik. Kizárólag forint alapú befektetések lehetségesek, a portfoliót rövid lejáratú (állam)kötvények és bankbetétek alkotják. A befektetett eszközök időtávja 0-1 év, benchmarkja ennek megfelelően az RMAX. Az ING Kötvény Befektetési Alap már mérsékeltebb kockázatú, középtávra befektetőknek ajánlott választás, ennek megfelelően benchmarkja a MAXC. Ezek a befektetések forint mellett már euró alapúak is lehetnek. Tartalma hazai és Európai Uniós államkötvények, magyar vállalati, illetve banki kötvények. Az ING Globális Részvény Alap már kockázatkedvelőbb befektetőknek ajánlott, tartalma diverzifikált nemzetközi részvényportfolió (75-85%) és hazai rövid állampapírok (15-

16 17

Forrás: EFAMA, BAMOSZ (2006. március 31.) ING oktatási anyag

35

25%). A befektetési alap benchmarkja 80%-ban külföldi (MSCI WF) emellett 20% RMAX. Az ING Indexkövető Részvény Alap már kifejezetten kockázatos, hozama BUX-szerű, benchmarkja 100% BUX. E részvényalap befektetései hosszú távra szólnak, jelenleg 11 magyar részvényt tartalmaz (blue chip-ek) valamint maximum 5% hazai állampapírt. Az összes alap hozamaira és költségeinek többségére egyaránt jellemző a tagok közötti megoszlás, mégpedig mindenkinek tulajdoni hányada arányában. Induláskor, vagyis pénzünk alapok közötti elosztásakor eladási jutalékot kell fizetni, melynek összege 500 forint/alap. Ezután pénzünk kezelésével kapcsolatban további költségek merülnek fel: a letétkezelési díj egységesen 0,15%/év minden alap esetében, míg az alapkezelési díj változó az alapok típusának függvényében. A Pénzpiaci Alap költsége 1,25%/év, a Kötvény Alap és az Indexkövető Részvény Alap esetében 1,75%/év, míg a Globális Részvény Alapnál 1,80%/év. Befektetésünk tartama alatt lehetőségünk van az alapok közötti átcsoportosításra, melynek költsége 500 Ft/átváltás. Abban az esetben pedig, ha úgy döntünk, hogy korán kilépünk a befektetési alapból az első évben 3%, a második évben 2%, a harmadik évben pedig 1% kilépési díjat vonnak le. Ezeket a költségeket csak azért írtam le ilyen részletesen, mert ezzel a felsorolással be is zárult a költségek listája. Ha valaki befektetési alapba teszi a pénzét, tényleg jól átláthatja a fizetendő költségek szerkezetét, ami nagy előnyt jelent a többi befektetési formával szemben.

II.2.4. Adóvonatkozások A nyugdíj-előtakarékossági számlára vonatkozó jogszabály megszületésével sikerült elérni, hogy a befektetési jegyekben történő hosszú távú magtakarítást is támogassa az állam adókedvezményen keresztül. Ennek mértéke az évi befizetett összeg 20%-a, maximális összege pedig 100 ezer forint. A vizsgálatomba bekerült befektetési lehetőségek között ez az egyetlen típus, amelynél a hozamok után kénytelen az ügyfél megfizetni a kamatadót, melynek mértéke 2006. szeptember 1-jétől 20%. Azok, akik befektetési jegyeiket ezelőtt az időpont előtt

36

vásárolták meg, az első visszaváltásig elért hozamuk után továbbra sem kell megfizetniük az adót.

II.3. Biztosítások II.3.1. Unit-linked biztosítások A biztosításokon belül a hosszú távú, hozamszerzést célzó típusként a unit-linked konstrukciókat vizsgálom meg. A magyarul „befektetési egységhez kötött életbiztosítás” névvel illetett megtakarítási forma a vegyes életbiztosítások által nyújtott szolgáltatásokat kombinálja a befektetési alapok által kínált befektetési lehetőségekkel. A unit-linked konstrukciók befektetési tevékenysége a befektetési alapoknál megismert alapok alapja típushoz hasonlítható. A szerződő az általa befizetett díjakat a biztosító által kínált alapok között egyéni döntése alapján helyezi el. Ezek az alapok általában származtatott alapok, valamelyik nagyobb alaphoz kapcsolódnak az így összegyűlt befektetések. Ez a konstrukció már sokkal kevésbé biztosítás, vagyis likviditási szempontból már majdnem olyan, mint egy befektetési alap. A unit-linked biztosítások általában folyamatos díjfizetésűek, azonban megjelentek olyan változatok is, ahol egyszeri nagyobb összeg befizetésével kötik meg a szerződést. Biztosításként ebben a konstrukcióban is lehetőség van úgynevezett kiegészítő biztosításokat kötni, ezáltal széleskörű szolgáltatás érhető el. A kiegészítők skálája széles és biztosítónként kismértékben el is térhet. Képes lehet befolyásolni a biztosítók közötti választást, azonban ritka, hogy valakinek ez legyen meghatározó a döntésében egy unitlinked biztosítás esetében. A szerződés maradékjogokkal is rendelkezik, amelyek lényege, hogy a szerződő pénzzavara esetén ne kelljen megszűntetnie a biztosítást, hanem egyéb módon lehessen áthidalni, vagy megoldani a helyzetet.

37

II.3.2. Járadékbiztosítások Járadékszolgáltatást azok vásárolnak, akik életük végéig szeretnének részesülni egy rendszeres biztosítási szolgáltatásból, melyből a maguk számára egy megbízható, állandó jövedelemforrást,

vagy

jövedelem-kiegészítést

biztosíthatnak.

A

járadékbiztosítás

pótolhatja a majdani nyugdíj és a jelenlegi fizetés közti különbséget, hogy idős napjainkra a megszokott életszínvonal ne csökkenjen. A befizetett díj(ak)ból a biztosítók egyrészt kockázati szolgáltatást nyújtanak, másrészt befektetik azokat. Az ügyfél a tartam alatt garantált technikai kamatra számíthat, melyet kiegészít a befektetett összegből származó hozam. A biztosítók itt is kínálnak egyszeri- és folyamatos díjfizetésű konstrukciókat is. Mindkét esetben lehetősége van az ügyfélnek arra, hogy számlájára eseti, nagyobb összegű befizetést teljesítsen, így megnövelve a járadék kiszámításához szükséges összeget. A járadékok között lehet választani egyszeri díjast és folyamatos díjast, egy vagy akár két életre szólóan is. További választási lehetőséget kínálnak abban a tekintetben, hogy a járadék kifizetése azonnal a befizetés után induljon, vagy meghatározott időtartam eltelte után. Járadékot többféleképpen állapítanak meg, a kifizetés tartamától függően. A kifizetés tarthat a biztosított élete végéig (egyszerű életjáradék), vagy tarthat meghatározott időpontig, illetve időtartamig. A járadékszolgáltatás általában a biztosított haláláig tart, azonban a biztosítók garantálhatják, hogy meghatározott ideig - függetlenül attól, hogy a biztosított megéli-e az időpontot – mindenképpen folyósítja a járulékot. Ennek a garanciaidőnek a beépítése a biztosításba mindenképpen érdemes, hiszen díja 10 évre is mindössze pár száz forint. A járadékbiztosítások piaca Magyarországon még nagyon csekély jelentőségű. Jelenleg mindössze 3 biztosító kínál ilyen típusú biztosítást (az ING, a Generali-Providencia és az OTP). A Generali-Providencia és az OTP szélesebb termékskálával rendelkezik, náluk két életre szóló, valamint rendszeres díjfizetésű is lehet a biztosítás. Az ING-nél csak egy életre szóló és egyszeri díjfizetésű konstrukció érhető el.

38

III. Az ING biztosító unit-linked típusú termékei A unit-linked típusú biztosítások elemzése céljából az ING Biztosító termékeit választottam, ugyanis az ING volt az első biztosító Magyarországon, aki lehetőséget nyújtott ügyfeleinek arra, hogy befektetéshez kötött életbiztosítást kössenek. Az ING biztosító 1991 szeptemberében kezdte meg működését, akkor még NationaleNederlanden (N-N) néven. Két év dinamikus növekedést követően a társaság a magyar életbiztosítási piac második legjelentősebb biztosítójává fejlődött. 1997-re megszerezte a piacvezető pozíciót, és azóta a magyar életbiztosítási piac domináns piacvezetője. 1997 azonban nem csak arról nevezetes a biztosító számára, hogy piacvezetővé vált, hanem ennek az évnek a tavaszán vezette be a piacon úttörőnek számító Univerzál elnevezésű befektetéshez kapcsolt életbiztosítását is. Az új termék rendkívül sikeresnek bizonyult, a unit-linked életbiztosítás nagyon gyorsan külön üzletággá nőtte ki magát az életbiztosításokon belül. Az ügyfelek igényeinek eleget téve gyorsan megjelentek az Univerzál egyszeri díjfizetésű változatával is (1998 decemberében), majd további két egyszeri díjfizetésű unit-linked született, a Bónusz, majd a Hollandus. Ezek a módozatok még vonzóbb befektetési formát jelentenek, ugyanis szinte teljes mértékben mentesek a különböző kötöttségekkel járó biztosítási szolgáltatásoktól. Ezen kívül az európai uniós csatlakozásunkkal egy időben megjelent egy eurós unit-linked típusú termékkel is, amelyet az ügyfelek tetszőlegesen forintban, vagy euróban is fizethetnek, azonban a biztosítási díj könyvelése, a termék szolgáltatása, az eszközalapok befektetései és a befektetési egységek nyilvántartása is euróban történik.

III.1. Egyszeri díjas Unit-linked választék Az egyszeri díjas termékek között ma már csak 2 típust kínál az ING, az egyik a Hollandus, a másik a Bónusz. Mindkét megoldás azoknak találták ki, akik nagyobb összegű megtakarításaikat szeretnék befektetni, azonban nem érdeklődnek a biztosítási szolgáltatások iránt, vagy esetleg már rendelkeznek megfelelő biztosítási fedezettel. A Hollandus esetében már 250.000 forint is elegendő a szerződés megkötésére, a Bónusznál viszont minimum 750.000 forint szükséges az induláshoz.

39

Az egyszeri díjas biztosítások hasznosak mind a biztosító, mind a biztosított szempontjából, hiszen míg az ügyfél a havi kezelési költséget spórolja meg, addig a biztosító mentesül a havi adminisztráció terheitől. Az egyszeri díjas unit-linked biztosítások melletti érvként meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben a befizetés pillanatától kezdve egy nagy összeg kamatozik, erre számítódik a hozam, míg a folyamatos díjasoknál lassan duzzad vagyonná a kisösszegű befizetések sorozata. Veszteség az ügyfelet az adókedvezmény vonatkozásában éri, ugyanis ebben az esetben csak egyszer teljesít befizetést amely után megkaphatja, azonban ennek korlátja maximum 50 ezer forint. Az időskori öngondoskodásban játszott szerepét nagymértékben erősíti, hogy lehetőség van az egyösszegű kifizetés mellett járadékszolgáltatást is választani, amellyel a megkeresett nyugdíjat ki lehet egészíteni.

III.1.1. Befektetési szerkezet A unit-linked biztosítások befektetési portfolióját jellemzően több alapból állítják össze. Az ügyfél egységeinek elhelyezéséről az ING Biztosítónál is rendkívül rugalmasan dönthet. A jelenlegi portfolióban már 10 féle alapba porlaszthatjuk szét befizetésünket. Ezek között vegyesen találunk kockázatmentes (pénzpiaci) alapokat, és kockázatos (fejlődő részvénypiaci) alapokat is. A 10 alap a következő: pénzpiaci eszközalap, részvény eszközalap, kötvény eszközalap, nemzetközi részvény eszközalap, vegyes eszközalap, európai vállalati kötvény eszközalap, globális vállalati kötvény eszközalap, európai ingatlancégek részvény eszközalapja, európai részvény eszközalap, fejlődő ázsiai részvény eszközalap.

III.1.2. Az egyszeri díjas Unit-linked biztosítások költségszerkezete18 A unit-linked esetében nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a költségstruktúra meglehetősen bonyolult.

18

ING oktatási anyag

40

A unit-linked típusú biztosítások mindegyikének esetében – így ezekben is - a befizetett összegeket a biztosító befektetési egységekre váltja. Az ajánlat aláírásakor befizetett díjak a kötvény kibocsátását követő első értékelési napon meghatározott eladási árfolyamon kerülnek átváltásra és befektetésre. Ez a módszer előnyös olyan szempontból, hogy az egységek értékének akár napi árfolyamváltozását is nyomon követheti az ügyfél. A rendszer hátrányát viszont pont az jelenti, hogy úgy tekintik, hogy amikor díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig szolgáltatásra kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. A két árfolyam különbsége pedig 5 százaléknyi, vagyis a díjból ekkora rész mindenképpen levonódik. A befektetési egységek között a biztosító különbséget tesz. Ennek a költségek kezelésével kapcsolatban van jelentősége, valamint a maradékjogok érvényesítése esetén is lényeges az egységek megkülönböztetése. Az egyszeri díjas biztosításoknál nincsenek kezdeti egységek, amelyből a biztosítás díját szokás elvonni, ugyanis ezek a termékek csak nagyon alacsony szolgáltatású biztosítási elemet tartalmaznak. Ennek összege mindkét típus esetében 100 ezer forint, melyet baleseti halál esetén fizet ki a biztosító a számlaértéken felül. Így a teljes befizetés felhalmozási egységként kerül könyvelésre. Az efölötti rész, vagy az eseti befizetések plusz egységekként kerülnek könyvelésre. Az eseti befizetések nagyságától függően a biztosító többletjóváírást ad meghatározott összeg fölött. 5 millió forint alatt a többletjóváírás mértéke 104,1%, azaz a tényleges eladási-vételi árfolyamkülönbség 1,105%. Ha az eseti befizetés összege meghaladja az 5 millió forintot, akkor a többletjóváírás mértéke 104,6%, azaz a tényleges eladási-vételi árfolyamkülönbség már csak 0,63%. A tartam során további költségek kerülnek levonásra. A kezelési költség fix összegű, havi 510 forint levonást jelent, összege évente változó. Az alapkezelői díj 1,15 és 1,75%/év lehet a Bónusznál az alapoktól függően, míg 0,4 és 0,9%/év lehet a Hollandus alapjai esetében. Az alapok közötti átcsoportosításnak szintén megvan a költsége. Az első alapok közötti váltás díját elengedik, azonban ezután e módosításokért is fizetni kell. Ha az ügyfél interneten vagy telecenteren keresztül ad megbízást, akkor esetenként az áthelyezett összeg 2 ezreléknyi részét kérik el, de minimum 340-2830 forint közötti díj kerül felszámításra. Abban az esetben, ha faxon vagy levélben kéri a módosítást, az átváltás költsége már 3 ezrelék, de minimum 540-4740 forint közötti összeg. 41

A befektetés költségein felül biztosítási termék lévén megjelenik a biztosító kockázatvállalásának díja is. A konstrukcióban foglalt biztosítás mértéke nagyon alacsony, mindössze egy 100.000 forintos baleseti halálra vonatkozó biztosítást tartalmaz, ennek költsége a legkisebb az egész szerződést tekintve, havonta 20 Ft. Ezek a költségfajták a biztosítás szerződési feltételeiben természetesen fel vannak tüntetve, azonban elsőre átlátni nagyon bonyolult. Így legtöbb esetben a szerződők nem tudatosulnak a költségekkel, csak akkor, amikor már megkötötték a szerződést és megkapták első egyenlegértesítőjüket a részletes levonásokkal. Egy konkrét példát nézve a szerződéskötéskor levont összes költség 2 millió forint egyszeri befizetés esetén: -

a minimális egyszeri díj (750.000 forint) 5%-a, azaz 37.500 forint,

-

az egyszeri díj 750.000 forint feletti részének 1,105%-a, azaz 13.812,5 forint.

Tehát a befizetett 2 millió forintos egyszeri díjat terhelő összes költség 51.312,5 forint. A tényleges árrés ebben az esetben 2,56%. A tényleges árrés nagysága jól megmutatja, hogy minél nagyobb összeget tesz be az ügyfél, annál nagyobb kedvezményt kap. A tényleges árrés az egyszeri díj függvényében 5. sz. táblázat Egyszeri díj

Tényleges árrés

(Ft-ban)

(%-ban)

1.000.000

4,03

1.500.000

3,05

2.000.000

2,56

3.000.000

2,08

5.000.000

1,69

10.000.0000

0,95

42

A szerződés első fix költségein felüli további havi költségei: az egyik az adminisztrációs díj, melynek havi mértéke 510 forint. Az alapok közötti átváltás az ügyfél saját döntése, évente egy változtatás ingyenes, minden további minimum 340, maximum 4740 forint. A havi díjak között megemlítendő még a biztosítás díja, amelynek költsége a legkisebb, havi 20 forint.

III.1.3. A biztosítás maradékjogai Mindkét termék rendelkezik bizonyos maradékjogokkal, részleges és teljes visszavásárlás mindkettőnél lehetséges. A visszavásárlási érték a felhalmozási és plusz egységek számának az aktuális vételi áron számított összértéke. Részleges visszavásárlás minimális összege 150.000 forint, költsége a visszavásárolt összeg 3 ezreléke, minimum 480, maximum 4.190 forint. A Bónusznál lehetőség van a rendszeres pénzkivonásra is. Ennek minimális összege 25.000 forint/hó, költsége megegyezik a részleges visszavásárlás költségével.

III.1.4. Az ügyfelek tájékoztatása A költségekről és egyéb tudnivalókról a biztosítók képviselői kötelesek tájékoztatni ügyfeleiket. Ezt követően mint minden biztosításnál, évente legalább egyszer, a kötvényévfordulókor a biztosítónak írásban is tájékoztatnia kell az ügyfelet unit-linked biztosításának aktuális helyzetéről. Sok esetben ezt a levelet a biztosító képviselője személyesen viszi ki, akivel a szerződést is megkötötte az ügyfél. Ezzel lehetőséget biztosítanak arra, hogy ne csak átnézhesse a tájékoztatót, hanem ha kérdése adódik vele kapcsolatban, akkor rögtön fel is tehesse azt. A befektetési egységek számának változásából értékelhetik befektetésének hozamát, valamint a képviselő tanácsot adhat a portfolió átrendezésére, ha piaci ismeretei birtokában szükségesnek látja.

43

III.2. Folyamatos díjas unit-linked választék A unit-linked típusú biztosítások között sokkal elterjedtebbek a folyamatos díjfizetésűek, mint az esetiek. Az igények minél tökéletesebb kiszolgálása érdekében az ING Biztosítónál már 4 fajta forintos és egy eurós díjfizetésű termék közül lehet választani. A forintos típusok között az Univerzál és az Élet Plusz elnevezésű termékek említhetők. Az Élet Plusznak két altípusa is van, melyek Csemete és a Naplemente Plusz elnevezést kaptak.

III.2.1. Forint alapú Unit-linked 1997-ben az Univerzál volt az első unit-linked típusú biztosítás a hazai biztosítási piacon. Az Univerzál (és minden folyamatos díjas unit-linked) azoknak nyújt jó megoldást, akik rendszeres megtakarításaikat szeretnék kamatoztatni. Így évek alatt tudják felhalmozni azt az összeget, amelyre egy későbbi időpontban szükségük lesz, egyben pedig életbiztosításban is szeretnének részesülni. A konstrukció keretében meghatározhatja az ügyfél, hogy a biztosítás befektetésre fordított részét milyen arányban fektesse be a biztosító a különböző kockázatú és várható hozamú eszközalapokban. A kialakított portfolió összetételét pedig bármikor módjában áll rugalmasan megváltoztatnia. A biztosítási díj fizetése rendszeres időközönként történik (havonta, negyedévente, félévente, évente). A szerződés megkötésekor meg kell határozni, hogy milyen időközönként kívánja fizetni a díjakat, azonban kérésre ezt bármely biztosítási hónapfordulón módosítani lehet. A rendszeres díjak fizetésén felül lehetőség van eseti díjak befizetésére is, vagyis egyszeri nagyobb összegek elhelyezésére. Ennek alapfeltétele, hogy az addig esedékes rendszeres díjak befizetésre kerültek. Az eseti díjak összege általában alulról korlátozva van, az Univerzálnál minimum 250 ezer forint. Ezek a nagy összegű befizetések plusz egységek formájában kerülnek könyvelésre, vagyis a befektetés likvid részét képezik, és tetszőleges időpontban visszavásárolhatóak. Az eseti befizetéseknek komoly jelentősége van a befektetés megtérülése szempontjából, melyet később mutatok be. A megtakarítás reálértékének megtartása érdekében többféle díjnövelésre van lehetőség, egyik módszer az évenkénti díjnövelés, amely biztosítási évfordulón esedékes. Mértéke az infláció 100%-a, ha pedig nem éri el az 5%-ot, akkor a biztosító 5%-ot ajánl fel. Másik

44

módja a díjnövelésnek a háromévenként 20%-os emelés. Az ilyen típusú emeléseknek az az előnye, hogy nem kérnek hozzá orvosi kockázat-elbírálást, vagyis a tartam alatt már magasabb kort elért ügyfélnek is olcsó marad a kockázati díjrésze.

III.2.1.1. Adókedvezmény A folyamatos díjas unit-linked biztosítások estében is jogosulttá válik az ügyfél adókedvezmény igénybevételére, amennyiben a megtakarítás tartama eléri a 10 évet. Ebben az esetben a rendszeres befizetéseinek 20%-ával, valamint az előző évekhez képest megfizetett biztosítási díjnövekmény további 10%-ával, de legfeljebb 100 ezer Ft-tal csökkentheti a személyi jövedelemadóját.

III.2.1.2. A szerződés megkötése A szerződés megkötése és az igényelt portfolió összeállítása előtt a biztosító felméri az ügyfél kockázatvállalási hajlandóságát. Erre azért van szükség, mert sokszor kiderülhet, hogy habár az ügyfél nem bírja elviselni a kockázatot, valaki másnak a tanácsára esetleg tiszta részvény befektetést vállalna. Az ilyen esetekben saját kockázatvállalási hajlandóságára kell ráébreszteni az ügyfelet. Ha ez megtörtént, kiválasztja a számára megfelelő portfoliót. 10 eszközalap közül olyan rugalmasan választ, ahogyan csak akar. A választható eszközalapok megegyeznek az egyszeri díjas termékeknél már ismertetett alapokkal. Az egyszeri díjas unit-linked esetében bemutatott többletjóváírás itt is létezik.

45

Többletjóváírás rendszeres díjra19

6. sz. táblázat

Sávhatárok

Jóváírt díj aránya

Tényleges árrés

(havi díj Ft-ban)

(%-ban)

(%-ban)

23.700 – 30.209

101

4,05

30.210 – 36.809

102

3,10

36.810 – 54.089

103

2,15

54.810 – 102.359

104

1,20

102.360 –

105

0,25

A rendszeres díjon felül befizetett eseti díjakra szintén vonatkozik a sávos díjjóváírás az összeg nagyságától függően. Többletjóváírás eseti díjra20

7. sz. táblázat

Sávhatárok

Jóváírt díj aránya

Tényleges árrés

(eseti egyszeri díj Ft-ban)

(%-ban)

(%-ban)

104,1

1,105

104,6

0,63

– 4.999.999 5.000.000 –

III.2.1.3. Költségszerkezet A folyamatos díjas unit-linked költségszerkezetében is több elem jelenik meg. A befektetési egységeknek itt már több fajtáját különböztetjük meg, melyek között rendeltetésükben van különbség (nem árfolyamukban). Az első két évben esedékes rendszeres díjakat a biztosító kezdeti egységekben helyezi el. A kezdeti egységek a biztosítási szerződéssel kapcsolatos kezdeti költségek fedezésére szolgálnak úgy, hogy a kezdeti egységek száma a biztosítási tartam végéig, de legfeljebb 20 évig minden biztosítási évfordulón 6%-kal csökken. Ha a havi díjfizetés összege meghaladja a prémium díjhatárt, akkor az efölötti összeg már felhalmozási egységként kerül lekönyvelésre. A folyamatos díjon felül teljesített eseti befizetések pedig plusz egységekké válnak, amelyek a leglikvidebb egységek lesznek. A szerződésre vonatkozó folyamatos költségek, terhelések ez utóbbi két típusból vonódnak le.

19 20

ING oktatási jegyzet ING oktatási jegyzet

46

További rendszeresen levont költségek a haláleseti kockázat díja, amely változó a biztosítási összeg nagysága, a nem, az életkor és a tartam függvényében. A kiegészítő biztosítások díja szintén változó az előbb megadott változók szerint. A kezelési költség fix összeg, havi 510 forint, az alapkezelési díj jelenleg napi 0,41,75%/365 az alap típusától függően. Emellett a vételi és eladási árfolyam közötti árrést (5%) is meg kell fizetni. Az alapok közötti átváltásoknak itt is költsége van, mely megegyezik az egyszeri díjfizetésű biztosítások esetében már megismert mértékekkel. III.2.1.4. Esettanulmány eseti díjakról A unit-linked biztosítás költségszerkezetét jobban megvizsgálva azt állapítottam meg, hogy a megfelelő haszon érdekében szinte kötelező a szerződésbe eseti díjakat befizetni. Elvégeztem egy modellezést, most 25 évre. Én vagyok a szerződő, vagyis életkorom 22 év. Az infláció mértékét változtattam a tartam alatt, a költségeket és a hozamokat szintén. Jellemzően mindhárom adatot csökkentettem az eltelt évek során. Számításomnál nem vettem figyelembe a biztosítók által felajánlott díjnövelési opciót, hogy ne fedje el befizetéseim végső tanúságát. Így 25 éven keresztüli havi 15.000 forintos befizetéssel számolok. Az életbiztosítási rész, mint minden unit-linked esetében nagyon alacsony, mindössze 2 millió forint. A biztosítási díj, az árfolyamok közti különbség, a kezelési költség, és a többi befektetéssel kapcsolatos díj levonásával sokat veszítünk befektetésünk összegéből. A probléma abból adódik, hogy kezdeti befektetésem nagyon alacsony. A lassan gyűlő 15.000 forintokat felemésztik a költségek. A 25 év leteltével kicsivel több, mint 5 millió forintot kapunk vissza. Ha ezt a 15.000 forintot minden hónapban a párnába tettem volna, akkor 4,5 millió forint gyűlt volna össze. Unit-linked befektetésem hozott tehát 12%-ot a megtakarításomhoz. Eseti befizetést téve a megtakarításaimhoz nagymértékben javul az elért hozam összege. 250 ezer forint eseti befizetésből a 25 éves tartam végére 528.500 forint lesz ugyanebben a megtakarításban. A különbség óriási. Azért van ez így, mert az életbiztosítási díjakat az eseti díjból nem vonják, továbbá kezelési költséget is csak egyszer számítanak fel, amely így már elhanyagolható költséget jelent.

47

Összességében elmondható, hogy ha nem akarjuk, hogy befektetésünket felemésszék a költségek, eseti díjakat kell szerződésünkre fizetni! Legjobb ezt már induláskor megtenni, hiszen akkor már az első pillanattól egy nagyobb összegre számítódik a hozam, amely már képes lehet kitermelni a költségeket.

III.2.1.5. Maradékjogok A biztosítás kevésbé likvid jellegén a maradékjogok felkínálásával próbálnak javítani a biztosítók. Ezekkel a megoldásokkal elérhető, hogy a biztosítás akkor se szűnjön meg, ha időközben a szerződő körülményeiben jelentős (negatív) változások álltak be. A szerződő nem képes folytatólagosan fizetni rendszeres díjas biztosításának esedékes díjait, akkor három lehetőséget ajánl fel a biztosító. Ha a szerződő átmeneti pénzzavaráról van szó, akkor a biztosító rövid lejáratú áthidaló jellegű kölcsönt ajánl fel. Ezt nevezik kötvénykölcsönnek. A unit-linked szerződés esetében kötvénykölcsön a pénzpiaci- és a kötvény alapokban lévő pénz terhére lehetséges. A további két maradékjog a szerződés első két évében csak korlátozásokkal kérhető. Ha a szerződő pénzzavara nem csak átmeneti, akkor kérheti szerződésének díjmentes leszállítását, amennyiben az rendelkezik a minimális éves díjnak megfelelő visszavásárlási értékkel. Ebben az esetben a biztosító átdolgozza a szerződést olyan formába, hogy az ügyfélnek tovább ne kelljen a biztosítási összeg díjrészét megfizetnie, kezdeti egységeit visszavásárlási értéken átváltják felhalmozási egységekre. Így megmarad a biztosítása, kockázati összegét azonban lecsökkentik arra az összegre, amelyet az addig befizetett díjakból fedezni lehet. A díjmentesített szerződésre később fizethetők még eseti díjak, valamint lehetőség van eseti és rendszeres pénzkivonásra is. Ha a pénzzavar pedig annyira súlyos, hogy a szerződőnek az addig befizetett pénzére is szüksége lenne, akkor kérheti szerződése részleges- vagy teljes visszavásárlását. Részleges visszavásárlást a plusz egységek terhére bármikor kezdeményezhet a szerződő, ezek az egységek származnak a prémiumdíj feletti, illetve eseti befizetésekből. Ha a szerződés nem rendelkezik plusz egységekkel, akkor a részleges visszavásárlás csak a második évtől lehetséges a felhalmozási egységek terhére. Mindkét esetben a részleges visszavásárlás minimális összege 150 ezer forint. A teljes visszavásárlás bármikor kezdeményezhető a visszavásárlási kulcsok szerint. Ebben az esetben a biztosító teljesíti a kifizetést, azonban ennek összege messze elmaradhat az

48

addig befizetett díjak összegétől, ugyanis a kezdeti egységek visszavásárlása csak a kezdeti költségek arányos levonását követően lehetséges.

III.2.2. Élet-plusz Az ING Biztosító másik forintos unit-linked biztosítása, melyet elsősorban azok számára kínálja, akik tényleges életbiztosítási igénnyel rendelkeznek. Ebben a konstrukcióban már egy nagyobb életbiztosítási elem kap helyet, melynek összegét az ügyfél határozhatja meg. A biztosítás tartama rugalmasan változtatható: létrejöhet határozott időszakra, de a biztosított élete végéig is szólhat. Emellett lehetőség van két életre is kiterjeszteni a biztosítást. Az így létrehozható szerződések a következőképpen alakulnak: •

egy biztosított életére és határozott tartamra szóló

•

két biztosított életére és határozott tartamra szóló

•

egy biztosított életére és határozatlan tartamra (egész életre) szóló

•

két biztosított életére és határozatlan tartamra (egész életre) szóló biztosítás.

Különleges szolgáltatása az egy életre szóló elemeknek, hogy a biztosító a biztosítotton végrehajtott szervátültetés esetén az adott életbiztosítási elem aktuális biztosítási összegének 50%-át kifizeti. E szolgáltatást az első 5 évben garantálja a biztosító, majd ezt követően dönt a szolgáltatás újabb 5 évre történő meghosszabbításáról. A szerződésre fizetett díj két részre oszlik: a teljes összegből levonódnak a biztosítási elemek költségei, és a fennmaradó rész kerül befektetésre. Ebben a konstrukcióban az ügyfél 9 féle eszközalap között oszthatja szét a pénzét, kockázatvállalási hajlamának függvényében.

III.2.2.1. Az Élet Plusz költségszerkezete A biztosító a rendszeres díjakból ebben az esetben is háromféle egységet alkot. A kezdeti egységekből történik az értékesítés költségének levonása, az e fölötti részből felhalmozási egység lesz, míg az eseti befizetéseket plusz befektetési egységekben helyezi el. Az utóbbi két típusú egység teremti meg a lehetőségét az adókedvezmény igénybevételének, amely szintén évi 20%, maximum 100 ezer forint.

49

A rendszeres befizetésekből vonja le biztosító a folyamatos terheléseket, amelyek biztosítási oldalról az életbiztosítási elemek díja, a kiegészítő biztosítások díjai, valamint az adminisztrációs költség. Másik típus a tranzakciós költség, amely a befektetésekhez kötődik, ilyenek az átváltás, az alapkezelés és a pénzkivonás költsége. A költségek mértéke megegyezik a folyamatos díjas Univerzál biztosításnál bemutatott értékekkel.

III.2.3. Euró alapú unit-linked Az ING biztosító nem csak forint alapú unit-linked termékekkel van jelen a piacon, hanem gondolt arra is, hogy a hosszú távra befektetőknek érdemes már euró alapokba helyezniük megtakarításaikat,

megkímélve

magukat

a

későbbi

átváltástól,

amelyen

az

árfolyamveszteség magas is lehet. Ezért jelent meg az ország uniós csatlakozásával egyidejűleg rendszeres díjas és egyszeri díjas eurós unit-linked biztosításával. Az Euro Alap szintén alapok alapja konstrukció, mögöttes alapjai az ING luxemburgi befektetési alapjai. Az eszközalapok befektetési politikája alapján a befektetések 95%-ban kerülnek luxemburgi alapokba, 5%-ban pedig pénzpiaci eszközökbe, a likviditás biztosítása miatt.

III.2.3.1. Befektetési szerkezet Ebben a konstrukcióban már egy sokkal bővebb portfoliót kapunk, itt már 15 alap közül választhatjuk ki a legmegfelelőbb befektetési variációt. A 15 alap között vegyesen találunk kockázatmentesebb és kockázatosabb befektetési lehetőségeket. A szinte kockázatmentes megoldást keresőknek kínálják a tőkevédelmi eszközalapot. Ezután említhetjük a kevésbé kockázatos kötvényalapokat: európai államkötvény eszközalap, európai vállalati kötvény eszközalap, globális vállalati kötvény eszközalap, és a már kockázatosabb fejlődő kötvénypiacok eszközalapja. Részvényalapok közül is széles a választék: európai ingatlancégek részvény eszközalapja, európai magas osztalékú részvényekbe fektető eszközalap, európai élelmiszeripari részvény eszközalap, európai egészségügyi részvény eszközalap, európai részvény eszközalap, fejlődő európai régió részvény eszközalapja, USA részvény eszközalap, latin-amerikai részvény eszközalap, fejlődő ázsiai részvény eszközalap, presztízs- és luxusmárkák részvény eszközalapja.

50

III.2.3.2. Biztosítási szolgáltatás A befektetéshez itt sem csatlakozik komoly életbiztosítás, mindössze egy 1.000 eurós baleseti halál biztosítást tartalmaz a szerződés. Lehetősége van azonban az ügyfélnek különböző kiegészítő biztosítások megkötésére. Ezekkel a kiegészítőkkel már komoly haláleseti fedezet is beépíthető a szerződésbe. Ezen kívül köthető baleseti halál kiegészítő, baleseti rokkantság kiegészítő, melyek összege kívánság szerint választható. A baleseti rokkantság kiegészítő mellé köthető még a díjmentesítés rokkantság esetén kiegészítő amelynek keretében a biztosítási esemény bekövetkezésével a biztosító átvállalja a szerződő díjfizetését - valamint rokkantsági járadék fizetését garantáló kiegészítő is.

III.2.3.3. Díjfizetés A rendszeres díjfizetésű Euro Alap díja szintén fizethető havi, negyedéves, féléves vagy éves gyakorisággal. Az egyszeri díjas Euro Alap csak egyszeri minimum 5.000 eurós díjfizetéssel köthető, ezen felül pedig eseti díjak fizetésére van lehetőség. Az Euro Alap unit-linked biztosítás fizethető forintban és euróban is, de az eszközalapok befektetései és a befektetési egységek nyilvántartása már euróban történik. A folyamatos díjfizetésű típus sem indítható alacsony összeggel, a rendszeres befizetések minimuma 108 euró/hó. Aki ennél magasabb díjat fizet, az többletjóváírásra jogosult. 1667 euró/hó fölötti befizetést 102%-on írnak jóvá a befektetésben. A rendszeres díjakon felül itt is lehetőség van eseti díjak elhelyezésére az eszközalapokban. Az eseti díjfizetés minimuma jelenleg 1.200 euró, az ezt meghaladó összegre szintén vonatkozik a többletjóváírás (102%).

III.2.3.4. Az Euro Alap unit-linked költségszerkezete Hasonlóan a forintos díjfizetésű unit-linked biztosításokhoz, ennek a szerződésnek is vannak biztosítási jellegű és befektetéshez kapcsolódó költségei. Biztosítási oldalról nézve 4 költségtípust sorolhatunk fel. A baleseti halál kockázati díja elenyésző, mindössze 0,2 euró/hó. A kiegészítő biztosítások díját többféle változó befolyásolja: a kockázati összeg és a tartam, illetve a biztosított neme és kora. A folyamatos díjas Euro Alap biztosítás befektetési egységei között szintén vannak kezdeti

51

egységek, melyek évi 6%-os csökkentésével vonja le a biztosító a kezdeti költségeket (maximum 20 éven át). Végül pedig biztosítási díj az adminisztrációs költség is, amely 2,17 euró/hó. Befektetéshez kapcsolódó költség egyrészt a vételi és eladási árfolyam közötti különbség, azonban itt már csak 3% az árrés. Másik költségtípus a kezelési díj, amely 0,4 vagy 0,9%/év az alap típusától függően.

III.2.3.5. Adókedvezmény Legalább 10 éves díjfizetési tartam esetén az évente befizetett összegek után ebben az esetben is igénybe vehető a 20%-os adókedvezmény, valamint az előző évhez képest megfizetett biztosítási díjnövekmény további 10%-a, mellyel legfeljebb 100 ezer forinttal csökkenthető a szerződő személyi jövedelemadója. Egyszeri díjas biztosítás esetén az adókedvezmény az induló egyszeri díj után vehető csak igénybe.

III.2.3.6. Maradékjogok A folyamatos díjas Euro Alap biztosítás díjmentesen leszállítható, ha rendelkezik a biztosító által meghatározott éves minimumdíjnak megfelelő visszavásárlási értékkel. A díjmentesítés feltételei megegyeznek a forintos típusú unit-linked biztosításnál bemutatott feltételekkel. A már díjmentesített szerződés esetében lehetőség van rendszeres pénzkivonásra, melynek minimális összege 108 euró. Végső esetben a szerződés visszavásárolható, illetve részleges visszavásárlás is lehetséges a plusz egységek terhére korlátlanul, a felhalmozási egységek terhére pedig a második évet követően. Kedvező szolgáltatás a unit-linked biztosításoknál a tartamhosszabbítási opció. Amennyiben a biztosítás szerződője a tartam lejáratakor kedvezőtlennek ítéli meg az árfolyamot, akkor lehetőséget ad a biztosító a kedvezőbb árfolyam kivárására, mialatt a pénz továbbra is befektetésben marad.

52

IV. Összefoglalás Elemzésem során sok olyan dologgal foglalkoztam a magyar nyugdíjrendszer állapotával kapcsolatban, hogy el is gondolkoztatott, vajon tényleg azt fontos-e vizsgálni a mai helyzetben, hogy kielégítő megélhetést tud-e biztosítani az embereknek - főként azoknak, akik kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer tagjai – vagy inkább azt, hogy hogyan lesz képes megvalósítania a törvényben előírt szolgáltatásait. Az euró zónához történő csatlakozásunk által támasztott követelményeknek való megfelelésben a nyugdíjrendszer hiánya komoly problémát jelent. Hogyan lehet megfelelni ezeknek az elvárásoknak, amikor a költségvetési hiánycél 100%át már ki is teszi a nyugdíjrendszer hiánya? Ezt nem lehet csak azzal mérsékelni, hogy megnöveljük az aktívak járulékterheit, hiszen az már amúgy is magasnak számít Európában. Az adószint további növelése csak oda vezetne, hogy egyrészt még kevesebben fizetnének valós bérük után, másrészt a termelés egyre mobilisabbá váló tényezőit a cégek elkezdenék kiáramoltatni az országból, így a gazdaság teljesítőképességének alapjait ásnák alá a költségvetés bevételi oldalának elkerülhetetlen csökkentésével párosulva. Nem a járulékok mértékével van a baj, hanem azzal, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik befizetik, illetve akik ténylegesen megszerzett jövedelmük után fizetik azt meg. Amíg lehetőség lesz arra, hogy ezt mindenféle szankció nélkül megtegyék, addig nem is fogják. Hiszen „potyautasok” mindig lesznek. És a rossz példa – főleg, ha abból előny származik – mindig sokkal ragadósabb. A korhatárok kitolása is szükséges megoldás, azonban úgy gondolom, hogy ennek addig lesz jelentősége, amíg a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből nyugdíjba kerülők járadékát finanszírozni kell. Ahogyan haladunk előre az időben annak megvalósulásáig, hogy mindenki – nyugdíjának legnagyobb részét – a vegyes rendszer második pilléréből, vagyis saját magánnyugdíjpénztári számlája alapján kapja meg, rá kell döbbenteni az embereket, hogy a járulékok befizetése saját érdekük. A politikától el kell venni annak lehetőségét, hogy a nyugdíjrendszert választási kampányeszközként használja. A 13. havi nyugdíjrendszer nem indokolatlan, azonban az elosztás rendszere már az. Miért kapja meg mindenki a kiegészítést, miért kapják meg azok, akik nincsenek rászorulva? A 13. havi nyugdíjat méltányossági alapon kellene kifizetni, de már nem a nyugdíjrendszer finanszírozásában, hanem sokkal inkább szociális

53

segélynyújtásként. Addig azonban, amíg a politikának hagyják, hogy mintegy mézes madzagot húzogatva ígérgessen a nyugdíjak emelésével kapcsolatban a választások idején, addig nem oldódik meg a probléma.

IV.1. Irányt mutató szakmai viták Dolgozatom írása közben nagyon sokszor belebotlottam a mai nyugdíjvitákat alkotó nézetekbe, és ezek képviselőibe, így akaratlanul is véleményt kellett magamban formálnom a megítélésem szerint követendő irányról. Létezik egyrészt az a kör21, akik szerint a nyugdíjrendszert feltőkésítéssel kell rendbe hozni, ehhez első lépésként be kell vezetni a névleges egyéni számlás nyugdíjrendszert (NDC), a folyamat végén pedig hagyni a felosztó-kirovó rendszert megszűnni. Az ellentábor szerint22 az első pillér finanszírozását kell megváltoztatni, az effektív feltőkésítés szükségtelen. Nem akartam dolgozatomat a két tábor álláspontjainak elemzése felé elvinni, ezért csak most foglalom össze saját álláspontomat a vitával kapcsolatban. Mivel, mint említettem el kellett, hogy gondolkozzak a lehetséges irányokról – már csak azért is, mert pályakezdőként még végig kell élnem saját nyugdíjas éveim előkészítését – a két nézet elemzésére is időt fordítottam kutatómunkám során. Ennek eredményeként dolgozatom több pontján érezni azt, hogy melyik rendszer támogatójává váltam. Véleményem szerint az előttünk álló évtizedek demográfiai nehézségeit magunk mögött hagyva meg kell szabadulnunk attól a kényszertől, hogy újra és újra a finanszírozáson kelljen gondolkozni. Be kell vezetni az emberek életébe a tudatosságot, a tudatos megtakarítás érzését. Nem szabad hagyni a potyautas viselkedés elterjedését, azonban a rászorultakat sem szabad magukra hagyni. A 0. pillér létrehozásával azokat kell segítenie az államnak, akik önhibájukon kívül kerültek szorult helyzetbe, a rossz foglalkoztatási helyzetbe kerülőket, illetve a rokkantakat. A 0. pillérből lehetne ösztönözni valamiképpen a nők gyerekvállalási hajlandóságát is, amely nagyon fontos kérdés a közelgő demográfiai helyzetben. Ezt a pillért azonban nem szabad a nyugdíjrendszer részeként kezelni, vagy részének tekinteni. A rászorultsági alapon történő finanszírozás szociális kérdés, amelyet úgy is kell kezelni. Ennek megvalósulása érdekében azoknak a véleményét osztom, akik szerint egy járulékfizetéssel arányos járadékszolgáltatást nyújtó rendszer kidolgozása szükséges.

21 22

Dr. Banyár József, Mészáros József Tóth István közgazdász-filozófus

54

Megmarad a rendszerben valamilyen mértékű újraelosztás, hiszen a társadalomnak szüksége van a szolidaritásra. Ennek ellenére azonban az összes lehetséges csatornán mindenkit saját érdekének megvalósítására kell ösztönözni. Ha megvalósul a feltőkésített nyugdíjrendszer, melyben mindenki saját megtakarítására hagyatkozik, onnantól kezdve megszűnik a nyugdíjkorhatár szorongató ideológiája is, hiszen mindenki saját döntése alapján mondhatja azt, hogy életpályája során felgyülemlett megtakarításából meg tud élni hátralévő napjain. Kiegészíteném ezt azzal a gondolattal, hogy az alultervezők szorult helyzetének megoldására szintén a 0. pillért lehetne használni, mégpedig úgy, hogy a felültervezők vagyonából az öröklés előtt egy bizonyos rész elvonásával pótolhatóvá kell tenni az alultervezők járadékszükségletét. Ilyen módon kapcsolódna össze valamilyen szinten a 0. pillér a nyugdíjrendszerrel. Mindezek a megoldások azonban csak nagyon hosszú távon fejti ki hatásukat, azok esetében akik már egy hasonló típusú változás utáni rendszerben gyűjtik össze nyugdíjvagyonukat. Addig azonban a hiány rövid távú csökkentését is meg kell oldani. Mindenképpen megállapítható az, hogy az összes nyugdíjrendszert illető változás, legyen az akár pozitív, akár negatív vonatkozással az emberek jövedelmi vagy életviteli sajátosságaira, bizonytalanságot szül. Mindenkinek érdeke emiatt az, hogy saját jövőjére gondolva olyan megoldásokat keressen, amelyekben megtalálhatja pénze stabil és kiszámítható gyarapításának lehetőségét. Elemzésemben bemutattam néhányat az elérhető lehetőségek közül. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, mindegyik megtakarítási forma megoldást nyújt azoknak, akik elismerik önmaguknak az öngondoskodás szükségességét. Néha azonban őket is rá kell döbbenteni arra, hogy mennyi a szükséges összeg? Az embereknek nincsen tudomása arról, hogy mennyi lesz a nyugdíjuk. Ha megkérdezem, mindenki azt válaszolja, hogy kevés, de nem tudják a pontos összegét. Kiegészítő felhalmozásukról is sokszor csak annyit tudnak, hogy mennyit fizetnek be, és azt hogy megközelítőleg mennyi lesz takarékoskodásuk végösszege. Azt azonban már kevesen kezdik el számolgatni, hogy mekkora összegre lesz vajon szükségük a megélhetéshez. Ennek tudatosítása mindenképpen alapvető a helyzet megoldásával kapcsolatban. Ha az emberek jobban tudatában lennének annak, hogy mennyit kell félretenni a számukra kielégítő nyugdíjösszeg elérése érdekében, akkor biztosan többen gondolnák át, hogy munkáltatójuk (adómentes juttatási csomagjában – cafeteria rendszer) önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulását kérjék, vagy mozibérletet. 55

Melléklet

56

A magánnyugdíjpénztári megtakarítás modellje I. 8. sz. táblázat évek

éves befizetés (Ft)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40

240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000 240 000

fedezeti alapba kerülő rész Végösszeg (Ft) (Ft) 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400 230 400

244 224 500 772 770 795 1 044 780 1 330 163 1 627 418 1 937 039 2 259 539 2 595 456 2 945 347 3 309 794 3 689 401 4 084 800 4 496 648 4 925 628 5 372 455 5 837 869 6 322 644 6 827 586 7 353 534 7 901 361 8 471 977 9 066 331 9 685 411 10 330 244 11 001 902 11 701 501 12 430 204 13 189 220 13 979 812 14 803 292 15 661 029 16 554 448 17 485 033 18 454 330 19 463 950 20 515 570 21 610 938 22 751 873 23 940 271

57

vagyonkezelési költség (Ft) 2 198 4 006 6 166 8 358 10 641 13 019 15 496 18 076 20 764 23 563 26 478 29 515 32 678 35 973 39 405 42 980 46 703 50 581 54 621 58 828 63 211 67 776 72 531 77 483 82 642 88 015 93 612 99 442 105 514 111 838 118 426 125 288 132 436 139 880 147 635 155 712 164 125 172 888 182 015 191 522

A magánnyugdíjpénztári megtakarítás modellje II. (minimálbér) 9. sz. táblázat évek

éves befizetés (Ft)

fedezeti alapba kerülő rész (Ft)

vagyonkezelési költség (Ft)

végösszeg (Ft)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39

62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400 62 400

59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904 59 904

571 1 042 1 603 2 173 2 767 3 385 4 029 4 700 5 399 6 126 6 884 7 674 8 496 9 353 10 245 11 175 12 143 13 151 14 201 15 295 16 435 17 622 18 858 20 146 21 487 22 884 24 339 25 855 27 434 29 078 30 791 32 575 34 433 36 369 38 385 40 485 42 672 44 951 47 324

63 498 130 201 200 407 271 643 345 842 423 129 503 630 587 480 674 819 765 790 860 546 959 244 1 062 048 1 169 128 1 280 663 1 396 838 1 517 846 1 643 887 1 775 172 1 911 919 2 054 354 2 202 714 2 357 246 2 518 207 2 685 863 2 860 495 3 042 390 3 231 853 3 429 197 3 634 751 3 848 856 4 071 867 4 304 156 4 546 108 4 798 126 5 060 627 5 334 048 5 618 844 5 915 487

40

62 400

59 904

49 796

6 224 470

58

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás modellje 10.sz. táblázat évek

éves befizetés (Ft)

fedezeti alapba kerülő rész (Ft)

Adójóváírás (Ft)

vagyonkezelési költség (Ft)

végösszeg (Ft)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39

120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000 120 000

114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000 114 000

22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800 22 800

854 1 656 2 639 3 685 4 798 5 981 7 240 8 579 10 002 11 516 13 127 14 840 16 661 18 599 20 660 22 852 25 183 27 662 30 299 33 104 36 087 39 260 42 634 46 223 50 040 54 100 58 418 63 010 67 895 73 090 78 615 84 491 90 742 97 389 104 460 111 979 119 977 128 484 137 531

121 980 275 981 439 904 614 249 799 679 996 898 1 206 657 1 429 753 1 667 032 1 919 398 2 187 809 2 473 286 2 776 914 3 099 846 3 443 310 3 808 612 4 197 140 4 610 370 5 049 873 5 517 320 6 014 487 6 543 264 7 105 661 7 703 815 8 339 999 9 016 633 9 736 286 10 501 695 11 315 769 12 181 601 13 102 484 14 081 916 15 123 620 16 231 556 17 409 934 18 663 233 19 996 218 21 413 953 22 921 828

40

120 000

114 000

22 800

147 153

24 525 574

59

A folyamatos díjas unit-linked biztosítás befektetési modellje 10. sz. táblázat évek infáció

amf (%)

hozam (%)

Rendszeres díj 15 000

Életbiztosítási elemek (Ft)

kezelési költség 510

amf (Ft)

Eredmény (Ft)

0,009

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

1,08 1,07 1,06 1,05 1,04 1,04 1,04 1,04 1,04 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,05 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03 1,03

0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009

0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04

169 200 169 200 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600 174 600

24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000 24 000

6 120 6 612 7 080 7 512 7 896 8 220 8 556 8 904 9 264 9 636 9 936 10 236 10 548 10 872 11 208 11 556 11 904 12 264 12 636 13 272 13 680 14 100 14 532 14 976 15 432

1 306,8 1 306,8 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4 1 355,4

137 773 280 565 433 953 593 043 758 114 929 463 1 107 330 1 291 964 1 483 623 1 682 576 1 889 188 2 103 764 2 326 611 2 558 048 2 798 407 3 048 032 3 307 294 3 576 566 3 856 237 4 146 459 4 447 882 4 760 942 5 086 092 5 423 805 5 774 569

25

1,03

0,009

0,04

174 600

24 000

15 900

1 355,4

6 138 897

60

A folyamatos díjas unit-linked biztosítás eseti befizetésének modellje 11. sz. táblázat évek 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

amf (%) 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009 0,009

hozam (%) 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04

befizetés (Ft)

amf (Ft)

hozam (Ft)

247 500 255 083 262 945 271 049 279 403 288 014 296 891 306 041 315 473 325 196 335 218 345 550 356 200 367 178 378 494 390 159 402 184 414 579 427 357 440 528 454 105 468 100 482 527 497 399 512 728 528 531

2 228 2 296 2 367 2 439 2 515 2 592 2 672 2 754 2 839 2 927 3 017 3 110 3 206 3 305 3 406 3 511 3 620 3 731 3 846 3 965 4 087 4 213 4 343 4 477 4 615 4 757

9 811 10 157 10 470 10 793 11 126 11 469 11 822 12 187 12 562 12 949 13 348 13 760 14 184 14 621 15 072 15 536 16 015 16 509 17 017 17 542 18 082 18 640 19 214 19 806 20 417 21 046

61

Felhasznált irodalom 1. Augusztinovics Mária – Gál Róbert Iván – Matits Ágnesné – Máté Levente – Simonovits András – Stahl János: A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után; Közgazdasági Szemle 2002/49 évf., 489-505. oldal 2. Banyár József: Életbiztosítás; Aula kiadó, 2003. Budapest, 25-26.o. 3. Banyár József – Mészáros József: Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer; Gondolat Kiadói Kör, 2003. Budapest (11-18. oldal) 4. Orbán Gábor – Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága; MNBtanulmányok, 2005/40. évf., 22.o. 5. Simonovits András: A magyar nyugdíjrendszer jelenlegi helyzete, előrejelzés és tennivalók; Tárki kiadó, 2000. Budapest, 148.oldal 6. A reformig vezető út: http://www.kszemle.hu/kiadvany/Augusztinovics__Korkep_reform_utan/ch03s03.html 7. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: http://www.pszaf.hu/Engine.aspx 8. Kommentár: 13. havi nyugdíj http://www.privatbankar.hu/html/cikk/kommentar.php?kommentar=14601 9. Előrehozott öregségi nyugdíj: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20061018valtozik.html 10. Elemzés: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20061004elkerulhetetlen.html 11. Rokkantnyugdíj: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20061017draga.html 12. Nyugdíjas munkavégzés: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20060907nehez.html 13. Hámor Szilvia: A nyugdíjszabályok átszabása http://nol.hu/voks/cikk/421382/ 14. Gergely László: Hat évvel dolgozunk kevesebbet http://www.piacesprofit.hu/?r=11689 15. Nyugdíj-előtakarékossági számla: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/20060103epul.html

62

16. http://www.generali.hu/inc/html/113.html 17. Central European Management Intelligence (CEMI): Csődközeli nyugdíjrendszer: Merre van kiút? http://www.mfor.hu/cikk.php?article=27656&page=1 18. Adózási cikkek: http://www.privatbankar.hu/html/cikk/adoscikk.php?kommentar=16115 19. Medián Közvélemény- és Piackutató intézet: http://www.median.hu/object.422b4b4a-474e-4a83-a018-e341ff976570.ivy

63

VI. Táblázatok, grafikonok jegyzéke 1. A 65 éves és idősebb népesség a 19-64 éves korúak százalékában: www.nepinfo.hu/doc.php?doc=MjcyNQ%3D%3D&f=./népmozgalom%20(2).doc 2. Időskori függőségi arány: KSH (1996, A. táblázat, 44-45. o.) 3. Születéskor

várható

élettartam

Magyarország,

1975-2050:

www.nepinfo.hu/doc.php?doc=MjcyNQ%3D%3D&f=./népmozgalom%20(2).doc 4. Magánnyugdíjpénztári tagok díjterhelése: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_ptp_talekoztatok&switchcontent=pszafhu_ptp_talekoztatok_20060627_1&switchzone=Content%20Zone%204&switch-render-mode=full 5. Önkéntes pénztári tagok díjterhelése: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_ptp_talekoztatok&switchcontent=pszafhu_ptp_talekoztatok_20060627_1&switchzone=Content%20Zone%204&switch-render-mode=full 6. Táblázat az időskori függőségi arányokról: http://econ.core.hu/doc/parbeszed/simonovits.pdf

64