Előbeszéd a 8. számhoz

A királyi központ lapja

3

Előbeszéd a 8. számhoz „Mondják, hogy a Barát (Tomori Pál) az első sorokban esett el bátran küzdve. Fejét a törzséről levágták, és a következő napon az ellenség táborában diadalmenetben vitték körül hosszú lándzsára tűzve, majd, mint mondják, utóbb a török császár sátra előtt állították föl. Azon a napon, mely a csatát követte, a foglyok közül ezerötszázat, nagyrészt főnemeseket, körbeállítottak és lefejeztek a győzelmes sereg szeme láttára: így áldozott a török császár az ő vérükkel isteneinek. Keveset hagytak meg a foglyok közül: éppen csak hogy legyen, akiktől a császár és Ibrahim basa kitudhassa, amire szükségük volt… Éjjel és a csatát követő napon az ellenség a környező vidéken gyorsan szerteözönlött, s amit előtaláltak, azt elpusztították, fölperzselték, halandó embernek nem kegyelmeztek, nemre, korra, vallásra való tekintet nélkül mindenféle iszonyatos és kegyetlen dolgot műveltek a szerencsétlen néppel. Nincs elég erőm hozzá, hogy annak az éjszakának és a rákövetkező napoknak a pusztításait megsirassam. Mert az akkora volt Innenső-Magyarországnak azon az egész részén, hogy el nem hihetem, miszerint valaha ellenség bőszebben dühöngött volna. Többek között az is megesett, amit talán még soha nem lehetett hallani, hogy a szerencsétlen anyák a földbe ásták élő csecsemőiket, nehogy a sírásuk elárulja őket, s itt aztán a föld alá zárva nyomorultul megfulladtak, míg az anyjuk elmenekült. Az ellenség egészen a Balatonig haladt előre, miután felperzselte Pécs városát: úgyhogy csak a vár és a híresnevezetes templom maradt épen.” Brodarics István királyi kancellár és szerémi püspök – a fenti visszaemlékezés szerzője –, Lajos király mellett harcolva élte át és – szerencséjére – túl a mohácsi tragédiát 1526. augusztus 29én. A csata az oszmán birodalom és a magyar királyság között dúlt, a két had élén Szulejmán szultán és II. Lajos magyar király. Általános iskolai tétel. Tudja tán mindenki, gondolnánk. De aztán csak meginog a honfitársakba vetett bizalma és hite az embernek, amikor fültanúja lesz ifjú és kevésbé ifjú – főleg – leányok és asszonyok beszélgetésének, vagy néha belekeveredik az Arckönyv egy-egy bejegyzése mellé pötyögött szövegelésbe… Ugyanis mostanság is bebizonyosodik a televízió mélyen szántó hatása, már ami az agyunk működését és ennek hatását az emberiség többi tagja felé megmutatkozását illeti. Egyszerűbben: ahogy 40 éve is, úgy manapság is a téma egy-egy tv-műsor az átlag beszélgetések során (láttad ezt vagy azt?, nahát, hogy ez vagy az hogy néz ki…, hogy milyen szemét volt rodrigó a esmeraldával… stb.). Most a legújabb hasonszőrű beszédtéma az egyik retekcsatornán futó sorozat, a Szulejmán. Megdöbbenve hallgattam és olvastam, hogy miképpen drukkolnak a magyar leányok a török szultánnak vagy épp egyik lehetséges feleségének vagy épp ki tudja kinek az udvari intrikusok közül. Már már a Hajrá Szulejmán! jelmondat fogalmazódik meg az említett honleányok fejében és ajkán. Annak a szultánnak és törökjeinek drukkolnak, akik, amint a fenti idézet jól jelzi 1526-ban és az azt követő időszakban mennyi borzalmat követtek el őseink ellenében, és a közel 150 éves török uralom a nemzet lelkének süllyedéséhez megadta az első léket. Ennek következtében végképp megszűnt a független Magyar Királyság és Egyház. Ennek

következtében tudta a Habsburg végérvényesíteni a magyar trón iránti igényét (lassú víz, partot mos alapon). És ennek következtében sikerült a nemzet egységét két majd még több pártra szakítani. Szulejmán 1526-os győzelmét követően a szolga és kufárlelkű Velence dózséja gratulált neki először a fényes győzelemhez, jelezve, hogy a magyar test marcangolásából illő módon szeretné kivenni a részét. Ennek a szulejmáni győzelemnek köszönhetően hurcoltak el az országból a másfél évszázad során százezernyi magyar ifjút és leányt, lett belőlük török janicsár és ki tudja még micsoda a hatalmas Oszmán-birodalomban. Most úgy tűnik Szulejmán megint győzni fog a magyarokon. A cefet-cafat magyar néplélek már képtelen érzékelni, hogy minő játékot játszanak vele, saját maga gyalázza meg saját magát még jobban. Eszünkbe sem jut már Dobó, Szondi, Kinizsi kapitányok neve és hőstettei, a két Zrínyi Miklós jajkiállítása a világ felé. Minket már csak Zulejka és Szulejmán szerelme vagy micsodája érdekel… Hajrá Szulejmán! Jaj szegény magyarok! ARADI LAJOS főszerk.

AJÁNLOTT INTERNETES OLDALAK: www.kiralyikozpont.hu www.apilis.fw. hu www.orszagepito.hu

Dobogókő

A királyi központ lapja (3. évfolyam 2. szám) Megjelenik negyedévenként az adott hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 06 (1) 299-0032 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081).

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető e-mail: [email protected] telefonon: 06-80/444-444 világháló: http://kiralyikozpont.hu e-mail: [email protected] ISSN 2063-0816 (nyomtatott) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4

Dobogókő

Oláh Miklós: Hungária (részlet) Visegrád mezőváros, melyet a németek Plintenburgnak neveznek, Budától nyugatra fekszik öt mérföldnyire, a Duna partján alapították egy hatalmas, hiúzokat és egyéb vadakat nevelő erdős hegy lábánál. A helység kelet felé néző oldalán áll az ott emelt mondhatatlan szép fekvésű és pazar kiállítású királyi palota, amely termeivel és más épületeivel, amelyek valóban rászolgálnak a királyi névre, kiemelkedő alkotás, hiszen egymagában négy királynak, kíséretükkel, ahogy most mondják, tisztviselőikkel együtt ugyanabban az időben kényelmesen biztosíthat vendéglátó otthont: azt mondják ugyanis, hogy van benne vagy háromszázöt-ven szoba, sőt több is. A kapuja a Dunára nyílik, mely tőle itt kb. kétszáz lépésnyi távolságra folyik; erre a közbenső területre, mely a város és a kapu között fekszik, füzest ültettek. A palota másik, keleti oldalánál szőlővel és gyümölcsfákkal pompázó kert van. A kapun belépőnek először egy tágas térség ötlik a szemébe, mely mindenfelé zöldell és mezei virágokkal pompázik. A kaputól százegynéhány lépésnyire beljebb lépcső kezdődik, szegletes kövekből, szélessége hét vagy nyolc öl, magassága viszont kb. negyven lépés. Itt négyszögletes függőudvar van, boltozatokra, illetve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tágasak és szépek; hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavaszidőben mindent eláraszt, és látványuk is igen kellemes. A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csú-csán egy Cupido-szobor* márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe. Ezen a helyen szokott a király maga is tavaszi és nyári napokon a virágzó fák között napfürdőzni, levegőzni és ebédelni, sőt néha követeket is fogadott itt, illetve válaszolt nekik. Mesélik, hogy történt egyszer egy nevetnivaló és emlékezetes eset ezen a helyen. Miközben egy török követet a királyi udvaroncok a szokásnak megfelelően a városból a palotába vezettek, hogy

követi megbízatását előadja, és az a kapuban, honnan egyenesen erre a függőudvarra lehet látni, kissé megállt s körülnézve megpillantotta ezt a pompázatos, ragyogó helyet és az udvari méltóságoknak részben a lenti, részben a király tartózkodási helyéül szolgáló fenti udvaron elhelyezkedő mérhetetlen tömegét, amint selyemmel, ezüsttel, arannyal áttört ruhákban tündököltek és nem kis részben (a mi szokásunk szerint) ezüstözött övekkel és kardokkal meg aranyláncokkal voltak ékesítve, hirtelen akkora csodálat és bámulat döbbentette meg, hogy elfelejtette egész követi megbízatását, s míg a lépcsőkön a király színe elé feljutott, annak tekintete miatt, mely nagy, s mintegy vérrel befutott szemeivel rémületet keltett a ránézőben, a benne már azelőtt fogant félelem mind jobban és jobban elhatalmasodott rajta olyannyira, hogy hosszú hallgatás után csak ennyit tudott kinyögni: a császár üdvözöl, a császár üdvözöl. Mikor kérdezte a király, mást akarsz-e még, semmit sem felelt. Látván a király ennek az ennyire semmirevaló embernek a bénaságát, így fordult a mellette álló vezéreihez: Nézzétek, milyen barmok törnek be újra s újra a birtokunkra és a többi keresztény fejedelemére, mindannyiunk hanyagsága miatt; node, amennyire rajtam áll, majd gondom lesz rá, hogy zablát rakjanak ezekre a barmokra, ne futkározzanak olyan szabadon. És

A királyi központ lapja

5

ha a többi keresztény fejedelem is erre törekszik, félretéve a közönyösséget és a belviszályokat, jól fog állani a kereszténység ügye. Aztán a követet visszavezetteti a fogadóba. Eredj, mondta neki, pihend ki magad, térj észhez! Az aztán később sokáig környékezgette, ahogy az lenni szokott, nagy ajándékokkal az udvaroncokat, hogy kieszközölje az újbóli kihallgatást, ám vissza nem hívták többé, hanem a király értésére adta, hogy menjen haza, és adja hírül urának, mást küldjön, olyat, aki tudja, mint kell követségben járni Így aztán, bár a király bőkezűségéhez mérten remek ajándékokkal látták el őt is, szégyenszemre haza kellett néki mennie. Mindezt, bár a jelenleg tárgyalt részhez kevés köze van, nem akartam mégsem elhallgatni. Az udvar belső oldalán, a hegy lábánál, mely kissé magasabban fekszik, áll egy pompás kápolna, mozaikberakás borítja, mint nagyrészt a többi szobát is, van benne egy drága zeneszerszám, melyet a köznyelv orgonának nevez, néhány ezüstsíp díszíti, ezenkívül az Úr testének szentségtartója és három oltár, domborművekkel és képekkel, melyeket a legtisztább aranyozott alabástromból készítettek. Innen kelet felé két ágban nyúlnak a király remekbe készült aranymennyezetes termei. Az egyik úton a hosszú palotába lehet feljutni, efelett a hegy magasodik, a másikon le lehet menni a lentebb fekvő szobákhoz. A kis udvar közepén itt is forráskút emelkedik alabástromból, márványoszlopos fedett oszlopcsarnok köríti, ez védelmet nyújt a nyári napsugarak lángja ellen. Ezután a szobák észak felé fordulnak, végül nyugat felé térnek vissza. Ablakuk mindenütt a széles mederben haladó Dunára nyílik, s ez a kitekintőnek nagy szépséget mutat, különösen, hogy a Duna túlsó partján elterülő vidéken látható a német telepesek által lakott Nagymaros mezőváros is, felette messzire nyúló, nem túl magas hegy emelkedik, s szőlőkkel végig be van ültetve. Ezt a királyi palotát pompás fekvése mellett olyan drága épületek díszítik, hogy vitathatatlanul úgy tűnhet, sok királyság épületeit fölülmúlja. Sehol sem láttam a mai napig az általam bejárt királyságokban hasonló díszítésekkel épített szobákat. Csak egyedül Párizsban láttam, azon a helyen, melyet a nép a Parlament Ud-

6

Dobogókő

varának nevez – itt folyik a törvénykezés, és itt intézik a király ügyeit –, egy olyan szobát, mely hasonlított ezekhez és a budai szobákhoz, mennyezetét aranyozott gerendákkal borították. A királyi palota felett, a lejtőin mindenfelé erdőkkel borított meredek hegy legfelső csúcsán látható, akár egy fészek, az igen erős fellegvár. Ennek élén ősi szokás szerint két férfi áll, akiket a királyság előkelői közül nem csupán a király döntése, hanem az egész ország választása alapján szemelnek ki. Itt őrzik a koronát, melyet mi szentnek nevezünk a privilégiumokkal és más királyi törvényekkel együtt. Ezeket mindenfelől falak zárják el. A két előkelőt a legnagyobb eskü köti, hogy a falakat feltörve a királyi diadémot ebből a fellegvárból csak úgy hozzák ki, ha az egész országnak és a királynak ez az egyhangú határozata, ez pedig csak akkor szokott megtörténni, ha királyt és királynét koronáznak. Ezek az előkelők állítanak két más várnagyot, kik egymást váltva teljes féléves időszakon át őrködnek a királyi diadém megóvásán, s ez idő teljes lejárta előtt fejvesztés terhe alatt nem mozdulhatnak a várból, amíg hivataltársuk fel nem váltja őket. A fellegvártól a hegy meredélyén fal ereszkedik le egy másik várhoz, amely szorosan a Duna hullámai mellett áll, ezt vízivárnak nevezik. Falaival a királyi palota oldalához kapcsolódó csodás pompájú kertet és magát a palotát köti össze a várossal, illetve erősíti… …Az erdős hegy, melyet a vár nevén neveznek, a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és kb. a hegyláb szélén van egy másik királyi palota, ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszi körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre* fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlőskertek húzódnak, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik. A Duna partján egy elég magas, kör formájú szirt tör a magasba, a Duna felé eső oldalán roppant meredek, s mindenfelé kb. háromszáz lépés hosszú. Ide építették a várat, az érsek székhelyét; ez természetes és mesterséges erődítményeinek köszönhetően igen erős, s

leginkább palotái és épületei díszítik szép fekvése mellett. Arról nevezetes, hogy itt született Szent István, a magyarok első királya, és itt keresztelték meg. Nyugat felé a széles és csendesen mormoló futású Dunára néz. Keletre romokra, a káptalan gyönyörű épületének maradványaira – ezeket pontosan négy évvel ezelőtt egy várostrom során a földig lerombolták – meg szőlőhegyekre, dél felé viszont a városra tekint. A várban épült a Szent Szűznek szentelt székesegyház, Magyarországon érseki templom, benne más kápolnák és díszek mellett kettő emelkedik ki leginkább: az egyik az a kápolna, melyet a székesegyház déli falába az alaptól egész a tetőig, bévül vörös márványból, mégpedig a legfinomabból, Tamás érsek*, konstantinápolyi pátriárka építtetett hatalmas költségen, ez felül körbe szűkül össze, s aranyozott réz borítja tetejét, bizony nagyszerű és drága munka; a másik az északi fronton a szentély fölött emelt boltozatos helyiség, sokféle festmény díszíti, itt van a mindenféle tudományba tartozó régi kódexekkel zsúfolt könyvtár. A vár lábánál a Duna-part szélén igen erős torony áll, ezt a víz őrzése miatt Vízinek nevezik, benne a hőforrások olyan erővel törnek fel, hogy malmot hajtanak. Csodálatos hallani, hogy csaknem összefüggő részeken, s csaknem ugyanezekben az erekben fut le a Duna jéghideg vize, s törnek fel a hőforrások. A vártól a város kb. négyszáz lépésnyi távolságban van, ezt is hőforrások öntözik itt-ott. Ez dél felé nyúlik a Duna partján, amerre a szemben fekvő szigeten apácakolostor van, falai a Dunához kapcsolódnak. Az említett, a város fölé emelkedő erdős hegy végén egy másik roppant erdős hegy kezdődik, ez Magyarországon a legnevezetesebb: a Vértes, dél felé elnyúlik, egészen egy másik erdős hegy, a Bakony nevű határáig. Ennek nyugati lejtőjénél van Szent Márton* apátsága, igen jövedelmező, azon a dombon, melyet Pannónia szent hegyének [Pannonhalmának] neveznek; magas, gyönyörű fekvésű, minden oldalról messzire alátekint a mezővárosokra s a széles síkságra, Szent István király építtette.

A királyi központ lapja

7

Az angyali korona Részlet a Fráter György cínű regényből JÓKAI MÓR Szolimán szultán másnap az egész táborával felkerekedett, és megindult Bécs felé. Útközben Ajász basa meglepte Visegrádot, s minden nevezetesebb ellenkezés nélkül elfoglalta. Várvívás nem volt célja e hadjáratnak, de Visegrádot a szultán kívánta elfoglaltani, mert a futtában elfogott Perényi Péter koronaőrtől megtudá, hogy ott van Magyarország angyali koronája. Ekkor aztán a fogoly koronaőrt a koronával együtt felküldé Budára János királyhoz. Zápolya könnyen megbocsátá Perényinek a hűtlen elpártolást, a koronával együtt való visszapártolásért, s ezzel az eggyel is szaporodott a főurak száma szomorú fényű udvarában. A két első híve fogolyként került hozzá; Nádasdy és Perényi. Jó kezdet! Harmadiknak önként jelent meg Petrovich Péter, rokona. Szent Ferenc hittérítő napján kapott János király Bécs alól egy a szultán által diktált levelet, ilyen tartalommal: „Tiszteletreméltó barátom! Örüljön felséged, mivel a te ellenségeidet Bécsbe körülszorítottam, hogy az Iszter folyóbul vizet nem meríthetnek, sem nyílást nem találnak, melyen át városukból kimenekülhessenek, mert az én népeim körülfogták aztat; annálfogva rövid időn mindjárt azonnal el lesz foglalva Bécsnek városa.” A Szent Ferenc napjára egy hétre következő Szent Lukács napján azonban olyan goromba idő állt be, amely derék télnek is bevált volna. Kegyetlen északi széllel jött a hóförmeteg, s ez ellen nem volt Allahnál segítség. A törökök szakálla nem volt szokva a zúzmarához, kopasz tarkója a hóeséshez. Semmi parancsszó nem volt képes ott marasztani a török hadsereget. Mind felszedték a sátraikat, s takarodtak sebesen Bécs alól. Szolimán gyors szekereken előreküldé az ácsait, hogy készítsenek Buda és Pest között hidat. Takarodót fúvatott. Azon az úton, amelyen jött, a Dunán túl, visszamennie nem volt tanácsos, mert annak a környékét már jövet kiélte a török sereg; a Dunán innen még volt élet. Negyednapra készen állt a híd a két város között. Jó, erős hajókon épült híd; olyan széles, hogy három teve elmehetett rajta egymás mellett. Ezen a hídon kellett átvonulni az egész török hadseregnek. A basák, agák a híd mentében csónakokon követték az ezredeiket, s buzogányokkal ütötték a rendetlenkedőket. Éjjel is tartott az átvonulás, amikor nagy üstökben égő szurok világosítá meg a hidat. Amint János király értesült róla, hogy Szolimán megérkezett Ó-Budára, eléje sietett egynehány erős szívű barátjával; mindössze a két barát (Ferenc és György), Verbőczy és Petrovich. A többi félve hátramaradt. Azok között volt a nemrég érkezett Várday, esztergomi prímás és Perényi Péter, akik János királynak meghódoltak. A szultán sátorában ismét magányosan tanácskozott a két uralkodó, Memhet tolmácsolása mellett, s Szolimán megígérte Jánosnak, hogy jövő évre újból megindítja a Bécs elleni hadjáratot.

Nyolc álló napig tartott a török sereg átvonulása a pesti oldalra. Végre elérkezett Szent Dömötör napja, aki is a magyaroknak különösen tisztelt szentje vala: úgyhogy a juhászok, gulyások, csikósok ennek a napjátul számították az esztendőt, a nagy alföldi városban, Szögedében külön temploma volt, ékesen faragott szobrával, kinek is minden neve napján új subát tettek a vállára. Midőn Hunyadi Mátyás király Szegeden országgyűlést tartott, meglátva, hogy Szent Demeter vállán igen dísztelen suba volna, levétette azt onnan. S saját drága bársonyos, prémes és bogláros mentéjét akasztá a nyakába, ahogy ez a szentek történetében olvasható. Ezen a napon költözött át a Dunán Szolimán fényes parádéval. A Budán talált huszonnégy ágyúból tizenkettőt elvitt magával diadaljelül, a hátrahagyott tizenkettőbül János király üdvlövéseket durrogattatott a szultán tiszteletére: olyan jó sikerrel, hogy négy „szakállas” szétrepedt. Amellett a trombitások és síposok igen szépen hangicsáltak. A szultán sátorát a gubacsi pusztán állíták fel, s pihenőnapot tartottak. Ezalatt Szolimán felizent Budára János királyhoz, hogy szeret-né meglátni az „angyali koronát”. Zápolyának nem lehetett ingadozni az ösztön ellen. Az a korona bizony a szultán kegyéből jutott az ő kezébe vissza. Mégis saját személyében vitte azt át lovon ülve, a szultánhoz, a Rákos mezejére, akivel most már harmadszor találkozott. A szultán pompás aranyozott háromlábúra helyezteté el a koronát, s azután karon fogva János királyt, ismét elvezeté őt az istállójába, s megajándékozá egy fehér arab ménnel és azzal a fekete paripával, melyen saját maga lovagolt a hídon keresztül. Azonfelyül ingyen ajándékba átengedé a királynak a nagy derék hidat, melyet a két város között veretett, s az összes keresztény foglyokat, akiket a janicsárok rabszíjra fűzve magukkal hurcolának. Ezen való örömében János király egészen megfeledkezett a koronárul. Csak midőn Budára visszakerül, a szultán ajándékainak jó hírével, s a prímás kérdésbe tevé előtte; „Hát a szent korona hol van?”, akkor jutott eszébe, hogy azt bizony ott felejtette a szultán sátorában. – Vissza pedig nem mehetek érte, mert én már a szultántól búcsút vettem, összeölelkeztünk, csókolóztunk: nem lehetek olyan goromba, hogy most megint visszamenjek hozzá a koronáért. – Azt pedig vissza kell hozni! – kiálták minden oldalról a hívei. – Menjen hát érte más! A prímás és Perényi szánták rá az életüket, hogy elmenjenek a félelmes oroszlán barlangjába, visszakövetelni tőle Magyarország legszentebb kincsét, az angyali koronát. A szultán kegyesen fogadta mind az egyházfejedelmet, mind a bánt. Megértve a tolmácsa által azoknak a rangbeli méltóságát, előttük is ismétlé a királynak tett fogadását, hogy Magyarországot, a Szerémséget, s Boszniának azt a részét, melyet Ulászló bírt, átengedi János királynak a váraival együtt; és követelte a két főúrtól, hogy esküdjenek előtte hűséget János királynak, amit azok teljesítettek is.

8

Dobogókő

Ezalatt megpillantá Várday Pál érsek az állványra tett koronát. – Mit keres a magyarok koronája e helyütt? – kérdezé a szultántól. A nagyúr dölyfösen felelt. – Ha volt, volt a magyaroké; most pedig a törököké. Csak azért akartam meglátni ezt a koronát, mert azt beszélik róla, hogy az angyalok hozták, s mi törökök nagyon tiszteljük az angyalokat. Akartam látni, hogy hát milyen drágaköveik vannak az angyaloknak. De bizony mondhatom, hogy nagyon közönséges drágakövek; nem sokat érnek. A prímás és a bán készen volt a feleletre. Előszedték a saját drágaköveiket, melyeket kincstárukból hoztak el, s felajánlák azokat a szultánnak, váltságul a koronáért. A gyémántok, rubintok, zafírok nagyon megnyerték a szultán tetszését. – No, hát vigyétek vissza a koronátokat a királynak; viselje egészséggel.

Szerzői – Tisztelt Szerkesztőség!

Elébb azonban a szultán felpróbálta a fejére a koronát, s utána a jelen volt basák, Ibrahim, Ajász, Memehet, mind játékot űzve a szent ereklyéből, sorba feltevék azt kopasz tarkóikra; úgy adták át végül a prímásnak. A két főúr vágtatva sietett vissza Budára a koronával. Midőn a prímás elmondá a király és az udvariak előtt a történteket, s amidőn odaért, hogy azt az angyali ereklyét hogy illeszték egymás után a fejeikre a török vezérek, kicsordult a könyű a főpap szeméből, s mint a zápor hullott a kezében tartott, a kebléhez szorított koronára, s ez a könnybaptisma lemosta a foltot a szent ereklyéről. A többi is mind sírt, aki csak jelen volt; maga a király is úgy sírt, mint egy gyermek. – Csak egy ember volt, aki visszafojtotta a könnyhullatását; Fráter György. Összefont karokkal ott állt, és hallgatott. Magában gondolá: „Az arany rozsdáját, a korona foltját csupáncsak forró vér moshatja tisztára.”

Olvasói levél

A Dobogókő legutóbbi számában, a 9-10-ik oldalon megjelent írás felvillanyozott. A Mágusok a Pilisben második eresztésére gondolok, amely írás szól a mágus rend központjairól a világban. Azokról a mágusokról van szó, akiknek – az írás szerint – a nemzetisége is vitatott. Akik már Hérodotosz idején is negyvennégyezer évet számláltak, így nem csak Matuselah, de a neandervölgyiek utolsó egyedeinek is kortársai voltak. Az írás kétkedéseket keltett bennem, és többi szakértőkben is, akikkel a cikkről beszéltem. Az első kétkedéseket vagy nevén nevezve értetlenségeket azonban idővel felváltotta a megértés. Például a kecsua Kőorrán lakó máguspapnők, az Andok hétezer méter feletti csúcsain kiegyensúlyozott női minőségét én is tátott szájjal néztem a kugli világűrös felvételein. Tényleg, ott a hegyek tetején hatalmas lyuk tátong, szinte sugallja a legártatlanabb szemlélő számára is a női minőséget. Arra a kötözködő felvetésre, hogy a föld másik féltekéjén lakó férfi máguspapok hogyan gondoskodtak a mágusutódokról, csak mosolyogtam. Mióta elolvastam a középkori egyházi jelentéseket azokról a csodákról, hogy a Szentföldön a pogányok létszámcsökkentésén áldásos tevékenységet folytató keresztes vitézeknek az otthon hagyott feleségeik attól estek teherbe, hogy a távollévő édes uruk rájuk gondolt. Számos középkori oklevél a bizonyság rá, hogy ezeket az távolról gondolatilag nemzett utódokat természetes gyermeküknek kellett elismerniük a kevés hazatérteknek. Nem nagyszerű, hogy a gondolat mire képes. Ilyen megtermékenyítő erejű Kiss Maotun István írása is! Talán néhányunknak feltűnt, hogy az írásban említett négy folyó, a Gangesz, az Indus, a Szír Darja meg az Amu Darja nem a Tárim-medencében ered, de nyilván a földrajzi világatlasz huncut szerkesztőinek átveréséről van szó, így a térképemet egy vastagon fogó kék színű filctollal kijavítottam. Így jelenthetem, hogy az írás szava igaz, ezek a folyók a Tárim-medencében erednek. Ennek a zseniális gondolatnak köszönhetően a világ legszárazabb lefolyástalan medencéjének sívó homokján ezentúl hullámzó

búzamezőket, virágzó tájakat, gyümölcsök terhétől lehajló ágú gyümölcsfákat, zöldellő legelőket láthatunk. S nemsokára az ezeket követő útépítkezéseket, dolgozó gyárakat, nagyszerűen füstölgő gyárkéményeket, pazar házgyári elemekből emelt lakóépületeket, salakos sportpályákat, az ember teremtette világ megannyi nagyszerű alkotását. Az ég áldja meg a mágusok megvilágította nagyszerű Kis Maotun Istvánt, aki – írása szerint széles sávban – megteremtette ezt a csodálatos világot. Tisztelettel lelkes hívük: HALASY-NAGY ENDRE

Mindenidők legfontosabb könyve végre megjelent! Régóta vártuk de most végre mindenki kézbe veheti, olvashatja az igazságot koronánkról több, mint 160 oldalon, színes képmelléklettel

PAP GÁBOR:

Angyali korona, szent csillag Minden, amit a Szent Koronáról és a koronakutatásról tudni kell! Keresse a kiadónál: Két Hollós könyvesbolt, Budapest, 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032

A királyi központ lapja

9

Mágusok a Pilisben 3. rész KISS MAO-TUN ISTVÁN A körkereszt népe, TuRáni (TeReS) népek visszatérése a Kárpát-medencébe A körkereszt ősjelkép, melynek szellemi lényege maga a tökéletes egység és egyensúly, útmutatás és védelem, ami magában hordozza az égi bölcsesség mellet az égi rendet is, megteremtve a Föld boldogulását és békéjét. Az igazság és az igazságosság jelképe is egyben, megszabva a földi és égi utak irányát. Formáját tekintve is összetett jelkép, magában foglalja az egyenlőszárú keresztet, melyet egy körbe zártak. Utal a Teremtőre, mely a jelkép középpontja, egyszerre kicsi, de magában foglalja a végtelent, vagyis emberi mértékkel és elmével nem mérhető. A körkereszt mindenütt a világon megtalálható, ahol mágus papok voltak, a Kárpát-medencétől Tibetig, Egyiptomtól az Andokig. A körke-

Etruszk városok

reszt jelképhez a rovásírásban az F betűt kapcsolják, mintegy utalva a Föld nevű bolygóra, melyen az emberiség él. A magyar Szent Korona is körkeresztet formál felülnézetből, ahogy a hun császárok koronája is. A jelképhez nem csak írásjelek, betűk tartoznak, hanem erre a formára épültek a régi kör alakú városok is, amik a világ minden

pontján megtalálhatók. A kör alakú városok leírása az eTuR, vagy másképen eTRuS(z)Koknál maradt fent, ez viszonylag késői leírás, de az évezredek alatt semmit nem változtattak rajta. A kör alakú városok alaprajza megegyezik a magyar Szent Korona felülnézeti rajzával. A hagyomány szerint fehér ökröket fogtak az eke elé és a király maga jelölte ki és szántotta fel a földet a város számára. A kapuk helyénél az ekét megemelte, nem szántott a földbe. A város falait fehér kövekből rakták. A négy égtáj irányába kapuk voltak, melyen a bevezető utak a város közepén találkoztak egy pontban. Ebben a középpontban (város közepe) egy kutat ástak, melyet egy négyszögletes kőlappal fedtek le. A kőlapot az év utolsó hetében három napra levették a kútról, hogy az alvilág és a felső világ találkozhasson, majd újabb egy évre lezárták. A város középpontjában állt a kör alakú templom, melynek közepén fekete oszlop magasodott, ebbe voltak aranyszögek verve a városban lakó családok egyedi jeleivel díszítve. Az etruszkok 12 kör alakú várost építettek Itáliában: Veii (Kr. e. 396 óta Populonia), Caisra (Cerveteri), Trachna Tarquinii (Tarquinia), Velch Vulci, Vetluna Vetulonia, Fufluna (Rosella), Felathri, (Bolsena), Arretium (Arezzo), Curtun (Cortona), Perusia (Perugia), Clevsin (Chiusi), Velzna (Volterra). A hun városoknál is megtalálható a kút és a templom, de gyakran egy fa is (életfa), ebben az esetben „hirdető Fa” is, mert a várost elhagyók ebbe verték bele a jelükkel ellátott szöget, így, ha egy vándor visszajött a városába, kihúzta a szögét visszatérése jeleként és a templom oszlopába verte, illetve rögtön megtudta, hogy ki ment el a városból, anélkül, hogy kérdeznie kellett volna. Bécs belvárosában is üveg alatt látható egy ilyen hun hirdető oszlop a Szent István tér oldalán, nem messze tőle pedig a térre kirajzolt, három félköríves (lóhere alakú) Mária Magdolna templom alaprajza látható. Baján „avar” (várépítő hunok) királynak három fia volt, akik egy-egy várost alapítottak és a saját nevükről nevezték el őket: Bécs, nyugaton alapította Bécset, ma Wien, (a XIII. századtól kezdik a római nevéről Vindobona, Wien-nek nevezni,) de az oklevelekben sokáig „Bécs, alias Wien” szerepel, Mátyás király halála után végleg Wien marad a neve. Mátyás nemcsak visszafoglalta Bécset, hanem a magyarok által építetett Szent István dóm (bejárata szinte hasonmása a Jáki temploménak) tetejét piros-fehér-zöld mázas cserepekkel fedette le. A bécsi püspökség a győri püspökségnek volt filiája és alárendeltségébe tartozott. A mindenkori magyar apostoli királyok joga volt a püspök kinevezése Mátyás királyig, ezt követően ezt a tisztet a Habsburg uralkodók tölthették be, mint magyar királyok. A második fiú, Pécs, délen alapította Pécset. A harmadik fiú, Décs, vagy Dés, keleten, a Kis- és a Nagy-Szamos összefolyásánál (Kolozsvártól északkeletre) alapította Dést. TuRáni, vagy TeReS népek alatt a lovas népek értendők Európában és Ázsiában, akiknek vezető rétege volt mindig a két testvér nép, a hunok és a magyarok. Ide tartoztak még a TüRKök, TRóSok, TRáKok, akiknek a nevei gyűjtőnevek, azaz több népet foglaltak magukba. TüRKöknek kezdetben csak a hunokat és a magyarokat hívták,

10

Dobogókő

Három Magyarország

miután a több száz éves hun fennhatóság alól a TöRöKök önállósították magukat és perzsa szövetségesükkel megtörték a fehér hunokat Közép-Ázsiában. Kr.u. 562-68 körül felvették a TöRöKök a régi és előkelő TüRK nevet. A türk birodalom (a negyedik kagán halála után, Kr.u. 584 körül) két részre szakadt, keleti és nyugati türkre. A keleti gök-türkök, (égi türkök, az ég színe is kék), vagy kök-türkök (g/k váltás), kék türkök (a kök kéket jelent a török nyelveken, magyarban kök-ény, amit nem csak növénynévként, de a kék szem meghatározására is használunk) ismét megjelenik a hun égtáj szerinti szervezés, színe a kék és égtája a kelet. Kr.u. 630 körül a keleti türköket a kínai Tang dinasztia közvetlenül a hatalma alá vonja. A TRóSok a Trójaik, nem csak az általuk alapított Tróját lakták, hanem a környéket is uralták, a kisázsiai és európai partszakaszt a Dardanellák bejáratánál, és a szigeteken is rendelkeztek erődítményekkel. Trójai hajóhad volt a Fekete-tenger bejáratának az őre, míg Trója városa a kaukázusi (szkíták) Magyarország legnyugatibb bástyája. A Fekete-tengert szkíta beltengernek írja le Hérodotosz, melynek központja a Kaukázusban van és ennek a birodalomnak az előretolt, bevehetetlen vára Trója. Nem véletlen, hogy a görögség tíz éven keresztül képtelen volt elfoglalni és a végén is csak csellel vette be Tróját. Trója, Kis-Ázsia nyugati csücskén stratégiailag és kereskedelmileg fontos helyen épült, hogy ellenőrizze a Fekete-tengeri vízi- és szárazföldi kereskedelmi útvonalakat. Jelentősége folyamatosan nőtt, amit nemcsak jó adottságú és szélvédett kikötőjének köszönhetett, hanem annak is, hogy a görög városok rá voltak szorulva a Fekete-tenger partján termelt gabonára és gyümölcsökre, vágómarhára, lovakra, fémekre, nyersanyagokra és egyéb keleti árucikkekre. Trója ezt ki is használta, oda-vissza megvámolta a görög kereskedőket, ezáltal

hatalmas bevételre tett szert, mely lehetővé tette, hogy méretéhez képest nagy flottával és komoly szárazföldi haderővel rendelkezhessen. Trója szkíta város volt, ez több oldalról is alátámasztható, egyrészt a nap- és lókultusszal, ezen felül kiváló íjászok és lovasok voltak, valamint az a tény, hogy nem tartoztak sem a görögség, sem a hettita birodalom alá. Ez csak úgy érhető el, hogy mögöttük egy erős szkíta birodalom van, mely ezt lehetővé teszi számukra. Így érthető, hogy miért kell tíz évig a teljes görög haderőnek harcolnia egy városért, hiszen először a trójai hajóhadat kellett semlegesíteniük, majd a várost bekeríteni és módszeres ostrom alá venni, és a keletről folyamatosan érkező felmentő seregekkel harcolni. Érdekes, hogy az amazonok is Trója oldalán jelennek meg váratlan erősítésként, és Pentheszileia-t, az amazonok királynőjét Akhilleusz tudja csak legyőzni, aki szintén szkíta volt. Viterbói Gottfried (1113-1198), III. Konrád, I. Frigyes és IV. Henrik királyok udvari papja, történetírója és mint ilyen, több hadjáratban és diplomáciai küldetésben vett részt, világlátott, nagy tudású ember volt. Viterbói Gottfried Világkrónikájában (1185) az alábbiak olvashatók a „De regibus Gothorum” (A gótok uralkodóiról) c. fejezetben: „Olvassuk, hogy két magyar királyság van: egy régi, Meótisz mocsarainak vidékén, Ázsia és Európa határán, és egy másik, majdnem új, uralma kezdetén, Pannóniában terül el, s ezt a Pannóniát némelyek Új–Magyarországnak mondják. A magyarokat hunoknak is nevezik. Ezek uralma idején Attila és Totilla, egykori fejedelmeik, sok királyságot dúltak fel Itáliában és Galliában.” Alább találjuk a következőket: „Ugyanis abban az időben, amikor Aeneas –Trója lerombolása után – Itáliába érkezett, két másik trójai fejedelem, az ifjabb Priamusz, a nagy Priamusz-nak Anténór nővérétől való unokája, ugyanannak atyai ágról való rokona 13000 emberrel a Mare Illiricumon át a régi Magyarországba érkezett. Ez Ázsia és Európa határának környékén terül el, itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyan őket erről a helyről sicambriusok-nak is nevezik.” Az idézet első részében értesülünk arról, hogy két Magyarországot tart számon a krónikás: egy Ungaria Maior-t, Nagy Magyarországot, melyet az arab, perzsa, kínai, mongol, orosz források Cummageria (kumai Magyarországnak) vagy kaukázusi Magyarországnak hívnak. Központja a Kum (= Hun) folyó melletti Magyar város, mely 25 négyzetkilométeren terült el. A magyar krónikások is tudnak erről. Anonymus Skythiai földnek, Dentumogernek, azaz Doni Magyarországnak nevezi, mert a meótiszvidéki őshaza emlékét a Don folyóval kapcsolatban tartotta fenn a

A királyi központ lapja köztudat, mivel az e hazát tengelyében szelte át. A legújabb orosz kutatások is ezt támasztják alá. Kézai krónikája már sokkal pontosabb. Nála Skythia egy ország, ami három tartományra oszlik, úgymint Barsatiára, Denciára és Mogoriára. Barsatia (=Bascardia =Baskíria) azonos a Juliánus barát által Magna Ungariának nevezett ural-aljai (baskír) magyar országgal, erről Kézainak közvetlen információi voltak. A mongolok BaskírMagyarországot 14 évi harc után, 1236-ban pusztítják el véglegesen. Dencia (=doni föld, donmenti ország) tulajdonképpen Mogoria legtávolabbi, északi része, tartománya. Mogoria (=Mogeria =Magyaria), vagyis a kumamenti magyarok földje. A kumai (kaukázusi) magyarságról a pápai levéltárban 8 pápa 22 bullája található meg 1233-tól (IX. Gergely pápától) 1431-ig (V. Márton pápáig) bezárólag, melyek a terület újratérítésével foglalkoznak. Ehhez kérnek a kaukázusi magyar és keresztény királyok segítséget a pápáktól, püspökök és papok személyében. A ferences rend is minimum négy konventet tart fenn 1250-től, kettőt a fővárosban, Magyarban, és kettőt az Elbrusz hóhatár feletti részén, ezek neve ismert, Ügyek és Unneh, azaz Emese, Álmos szüleinek nevei. A Kaukázust az orosz krónikák a magyarok hegyének nevezték, Hodinka négy különböző orosz krónikában talált erre vonatkozó szövegeket 1100-tól 1282-ig. Az Elbruszt a perzsák szerint Al-Barsnak, azaz Párduc Fiainak hívták, ezek pedig a szkíták, vagyis a magyarok (lásd párduckacagány). 1395. április 17-20. között Magyar várost elpusztították Timurlenk csapatai. Összefoglalva, nemcsak Hérodotosz hívta a Fekete-tengert „szkíta beltengernek”, vagyis, hogy körülötte mindenütt szkíták éltek, hanem Konstantinos Porphyrogennetos ( Bíborban-született Konstantin) is tud arról, hogy a „keleti türkök” (=kumamenti magyarság) követek küldésével érintkezést tartottak fenn a „nyugati türkök”-kel (=pannóniai magyarság). Anonymus szavai nyomán is bizonyos, hogy a dunamenti és a kumamenti magyarság tudott egymásról. Kézai „Mogoriá”–ja csak megerősíti ezt a tényt. Anonymus és Kézai Skytián a pannóniai magyarság ősének tartott, korukbeli magyarság (szkíták) országait, illetve az ezeket egységesen körülölelő földterületet értik. S ez a megnevezés részükről egészen jogos, mert még a pannóniai magyarságot is nemegyszer nevezik az Árpád-kori írók szkítának, nem is beszélve a nyugati kútfőkről. „Ugyanis abban az időben, amikor Aeneas–Trója lerombolása után– Itáliába érkezett, két másik trójai fejedelem, az ifjabb Priamusz, a nagy Priamusznak Anténór nővérétől való unokája, ugyanannak atyai ágról való rokona 13.000 emberrel a Mare Illiricumon át a régi Magyarországba érkezett. Ez Ázsia és Európa határának környékén terül el, itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyanőket erről a helyről sicambriusoknak is nevezik.” (Viterbói Gottfried Világkrónikája, 1185.) Ez az idézet alátámasztja azt a feltételezést, hogy Trója mögött a Szkíta Birodalom állt, mivel a két királyfi oda vonult vissza megmaradt népével, és felépítette a kaukázusi Magyarország területén Sicambriát, melyről sic-ambriusoknak (sicul) nevezték őket. A megmaradt trójaiak királyfiaik vezetésével visszatértek a Kaukázus Fekete-tengeri előterébe, a Tamán-félszigetre, ahol létrehozták új városukat, Sicambriát. Az ifjabb Priamusz királyfi a kaukázusi Sicambriában maradt. A szkíta királyi aranypajzs-díszekből eddig öt darab került elő, négy szarvas-, egy pedig pár-

11

ducábrázolással. A négy szarvasosból kettőt a Kárpát-medencében (Zöldhalompuszta, Tápiószentmárton), egyet a Kaukázusban és egyet a Krím-félszigeten találtak, az egyetlen párducost a Kaukázusban. Ebből arra következtethetünk, hogy a királyszkíták két központja a Kárpát-medence és a Kaukázus volt. Mindezeket figyelembe véve érdekes tény, hogy mindkettő területén van egyegy Sicambria nevű város, amely egyik esetben sem azonosítható teljes pontossággal. Amadé Thierry francia történész, aki Attila és a magyarok történetét megírta, a franciák Trójából származásáról tud, akik akkor még nem franciák, hanem gallok (gálok), latinosan gallusok voltak, akiket a korabeli krónikák sicambereknek neveztek. A gabona görög neve= szikália, mely nemcsak kétszikű növény, hanem szik-álló, azaz szárazságtűrő is. A fehérje- tartalma pedig=a sikér, ami valaha fehéret jelentett. (Hiszen a szikkadt föld=a szik, izzóan fehér és sós felületű. Ámde „véletlenül” a vászonneműt súroló és fehérítő kefe neve ma is sikár-kefe, mellyel kisikárolják= kifehérítik még a barnás kendervásznat is.) Ejtsünk néhány szót a franciák „latinosnak vélt” gall-gálok ősnevéről. Az ősi GÁL /G-L/ szavunk nagyot és istent jelentett, mert e két betű ősjelentése= éGi-Ló /G-L/, aki isten, tehát nagy. A magyar nyelvbe előbb „nagy” értelemben, jelzőként, később nagy= Gál keresztnévként ment át. Pályafutása a következő: valaha a sumérek királyát is Lugál-nak, vagyis Gál-Lú= Nagy Istennek hívták. Az ősmagyar LÚ szó legelőször a napot, vagy „csillagot” jelentette. A LÚK /nap-ok/ szó latinos írással LUC valamint: lucs, lus és lux=FÉNY lett, ami fényeset, csillogót jelent ma is. (A lucfenyő az ezüstösen fénylő fenyő.) Nézzük tovább az itáliai (etruszk) és francia (gall/gál) történetet, ami a Kárpát-medencében még egységes, majd később ágazik ketté. A trójai királyfiak közül az ifjabb Priamusz a kaukázusi Sicambriában maradt. A másik királyfi, Francus, népével a Fekete-tengeren hajózva elérte a Duna torkolatát, és ezen felhajózva, a Duna kiszélesedő öblében, mely a Kő-hegy aljáig ért akkor, kikötött. A dombokon megalapította városát, Pons-mas-t (pons=híd/ fő, mas=férfi), azaz a főember szállását), a mai Pomázt, a Kő-hegyen pedig fellegvárát, melyet Sicambriának neveztek el. Práczki István Sicambriát Visegrádnak véli a Gálok, frankok eredete című munkájában. Véleményem szerint sokkal inkább tehető Pomáz környékére, hiszen itt a Duna kilép a felsőfolyam-szakaszi jellegéből, szétterül, gázolhatóvá válik, a karavánok részére ezért itt alakultak ki a révek. Árpád fejedelem is a Kő-hegyről nézte hadainak átkelését a réveken, innentől hívják ezeket megyeri réveknek. Azonkívül a hajók kikötésére itt alkalmasabb a védett öböl, mely a Klissza-dombtól a Kő-hegyig elnyúlik. Nem véletlen, hogy a pannóniai dunai római hajóhad és kereskedelmi flotta egy része is itt állomásozott (a másik része Dunaszekcsőn, a várhegy alatt). A rómaiak mindig figyelembe vették, hogy a meghódított népek mit, hova építettek, hiszen nem volt olyan helyismeretük, mint az itt lakóknak (pl. Szentendrén, Ulcisia Castra eraviszkusz erőd helyére építették táborukat). Ez a terület a Kárpátmedence egyik legfontosabb bronzkori területe, a villanova-kultúra része, lásd települések, budakalászi agyagkocsi, fémfeldolgozás Kis-és Nagykovácsiban, késő bronzkori fellegvár a Kő-hegyen. Idővel a trójaiak egy része Anténór, az idősebb Priamusz király bizalmasának vezetésével tovább hajózott a Dunán, egy részük Észak-Itáliában telepedett le. Anténórt Patavium, a mai Padova

12

Dobogókő

létrehozójaként, és a Berenta- és a (A)Pó–folyó közötti területen lévő észak-itáliai eTRuS(z)K települések megalapítójaként tartják számon. A trójaiak másik része folytatta az útját a Dunán, majd a Majnán és a Rajnán, végül a Marnán, mely a Szajna folyóba torkol, és ott megalapították városukat, melyet a trójai királyfi után Páris-nak neveztek el. Ahol nem volt vízi út, ott szétszedték és szekérre rakták hajóikat, majd amikor újból folyót értek, összerakták azokat, és tovább hajóztak. A Szajna felső folyásánál, szülővárosukra emlékezve megalapították Troyes-t. Trója eleste után Aeneas (Aineiasz, Hektor trónörökös után a legjobb trójai vezér Ankhiszész és Aphrodité fia) a Kis-Ázsiai partok mentén népével nyugat felé hajózik Karthagóig, majd (a Didó karthágói királynővel folytatott szerelmi viszony után) tovább, Szicíliába. Szicíliában temeti el apját Ankhiszészt. A sziget őslakói a siculok. (Érdekes egybeesés, hogy a székelyeket is siculoknak hívják). Végül a Tiberis partján kiköt népével és letelepszik. Az őslakosok (rutulusok) királyát, Turnust párviadalban legyőzi Aeneas és feleségül veszi annak jegyesét, Laviniát, így a két nép egyesül. Ascanius, Aeneas fia megalapítja az új fővárost, Alba Longát, a Nagy Fehér várost. Érdekes egybeesés, hogy az erdélyi érsekség és fejedelemség központját Alba Iulia-nak, Gyulafehérvárnak hívják. Vergilius szerint Ascanius késői leszármazottai az ikrek, Romulus és Remus (Sumer?), akik Rómát alapítják. Talán az sem véletlen, hogy Trója pusztulását nem sokkal élték túl a görögök (achajok), mivel a tengeri szkíták lerohanták nem csak a görög szigetvilág főbb szigeteit, de Egyiptomot, Kánaánt is, és a Hettita birodalmat meg is döntötték. Ezt követően a Kárpát-medencei szkíták szövetségesei, a DóRok elözönlik északról a görög szigetvilágot. A DóRok is, a D/T váltás miatt, a TeReS népekhez sorolhatók, főistenük a Napisten, Apollo ugyanúgy, mint a trójaiaknak. A TRáKok a balkán félszigeten éltek, ők szintén szkíta nép, kiváló harci szekereseikről voltak híresek és a trójaiak szövetségesei voltak. A körkereszt mintájára nemcsak városok és templomok épültek fel, hanem a hun polgári, katonai és vallási rendszer is. A kínai források, évkönyvek szerint Mao-Tun az első hun császár, aki Kr. e. 230-174-ig élt. Mao-Tun befejezte a hun nemzetségek és törzsek újraegyesítését, amit még apja T’uo Man kezdett el. Harmincéves korában az összes íjfogó népet egyesítette a Sárgatengertől egészen az Uralig, majd a kínai császárt is legyőzte Kr. e. 200-ban. Haláláig a kínai császárok éves adót fizettek MaoTunnak. Mao-Tun volt az, aki a régi égtáj szerinti szervezést felújította és a hadsereg 10-es, 100-as 1 000-es és 10 000-es szervezési egységeit bevezette az íjfogó népeknél is. A hun hadszervezés minden más lovasíjász nép (török, mongol) alapjává és követendő példájává vált. A hun császár alá 24 hun király volt rendelve: 2 Bölcs Főkirály, 4 Nagykirály, vagy Égtájkirály és 18 Kiskirály. A hun császár alatt mindig megkettőzve helyezkedtek el a királyok. A császár alatt közvetlenül két szárny volt, a bal- és a jobboldali, mindkettő alatt 12-12 király, az élükön a bal-és jobboldali Bölcs Főkirályok álltak. A baloldal volt a kiemelt a hunoknál, onnan választották a hun császárt. A baloldali Bölcs Főkirály alatt két Nagykirály, vagy másképpen Égtáj király volt: az északi (fekete) és a nyugati (fehér) és kilenc Kiskirály. A jobboldali Bölcs Főkirály alatt szintén két Nagykirály, vagy másképpen Égtáj király volt: a déli (vörös)

és a keleti (Kék) és kilenc Kiskirály. A négy égtáj közül a kiemelt égtáj az észak (fekete) volt. Nem véletlen, hogy Mátyás király Fekete Seregnek nevezte verhetetlen hadseregét. A függőleges tengelyt Észak-Dél tűzvonalnak is hívták, a merőleges tengelyt pedig Kelet-Nyugat áradatnak, vagy vízvonalnak. Az égtájak színei szerint állt fel a hun hadsereg, észak fekete lovakon, fekete páncélban, fekete zászlókkal, dél vörös (pej, vöröses barna) lovakon, vörös páncélban és vörös zászlókkal, kelet szürke lovakon, kék páncélban és zászlókkal, míg Nyugat fehér lovakon, fehér páncélban és fehér zászlókkal. A császári közép színe az arany fakó (sárga) lovakon arany páncél és arany zászlók. A kínai évkönyvekben maradt fent a hunok égtáj és szín szerinti felosztásának leírása. A kínai császár is átvette az égtáj és szín szerinti szervezetet a hunoktól, csak a két szárnyat felcserélve, a kelet náluk fehér, a nyugat viszont zöld a kék helyett, a többi megegyezik a hunokéval. A székelyek színe is ezért kék, mert a keleti hunok vezető törzse volt. Az íjfogó népeket nem szervezték a hunok az égtáj szerinti hun hadseregbe, hanem előhadként alkalmazták őket és csak a zászlójuk színe egyezett meg a hun égtáj színével. A törökök ezért használják a szürke, illetve a kék színt (lásd kökvagy gök türkök feljebb) kiemeltként a mai napig, mert valamikor a keleti hun Nagykirály előhadába tartoztak. A török nemzeti megújulás is ehhez az ősi hagyományhoz nyúlt vissza, mikor a mozgalmának a „szürke farkas” nevet adta, mely Kemal Atatürköt emelte a törökök élére, aki újraszervezte őket, és visszafoglalta az antant által elvett török területeket, valamint megreformálta Törökországot. A mongolok legnagyobb kánja, Dzsingisz kán is a Mongolok titkos történetében atyját kék farkasnak nevezi, míg anyját rőtes szarvasünőnek. A kék farkas is a hun keleti szárny alá való tartozást fejezi ki. A magyar Szent Királyok nemzetsége, aki atyjának a Turult tekintette és anyjának a szarvast, nem állt szóba a mongolokkal, akik rangban sokkal alattuk álltak. A Kárpát-medence a Körkereszt népeinek nemcsak kiinduló pontja, hanem visszajöveteleik-nek célpontja is Eurázsiában. A mai régészeti eredmények ezt támasztják egyre inkább alá. Az utolsó jégkorszak menedéke volt a Kárpát-medence a „meleg vizek birodalma”, ahol folyamatosan fentmaradt az élet. Erről árulkodik a Rudabányán megtalált tízmillió éves álkapocs (Rudi) és a vértesszőlősi 450 ezer éves nyakszirt csont (Samu) is. A Kárpátmedencéből a felesleges népesség kiáramlása a déli irányba indult meg a Balkánon át Kis-Ázsiába, illetve az Égei-tenger szigetvilágába, Kis-Ázsián keresztül pedig a Folyamközbe, a Kaukázusba, Közép-Ázsiába és Belső-Ázsiába. A közvetlen keleti irányba való vonulást csak a jég visszahúzódása tette lehetővé a mai lengyelorosz síkságnak nevezett sztyeppeövezetbe. A visszajövetelek is ezeken az útvonalakon történnek folyamatosan a Kr. u. IV. századtól a XIV. század végéig. (folytatjuk)

Ha még többet akar tudni a Pilisről és őstörténetünkről:

www.kiralyikozpont.hu www.dobogommt.hu

A királyi központ lapja

13

A Pilisben működő erők VII. rész

A szentek ereje 1. rész

SIMON TAMÁS A Pilisben működő erők minőség-rendszere (összefoglalva az előző számban megfogalmazottakat) Az Isteni hármasság által létrehozott erőrendszer működése az ősprincípiumokon keresztül válik érzékelhetővé és érthetővé. Ezekről a korábbi részekben már részletesen esett szó. Az ősprincípiumok szellemi minősége olyan szakrális pontokat és tereket teremt, melyekre ősidőktől fogva az Ember szakrális tevékenysége települ, annak különböző szellemi, és kézzelfogható anyagi formáival együtt. Ezek többféleképpen jelenhetnek meg: 1. Az isteni minőség közvetlenül. – itt a magyar őshagyomány Boldogasszonya (amely a Teremtő Egy-ség női őselve) az elsődleges, keresztény hagyományunkban ezer év óta Szűz Mária (most tekintsünk el attól, hogy ők nem azonosak, de átfedésük lényege, az Istenanyai szerep, megfelelő útmutató ebben az összefüggésben). – Istenanya küldötte, a Sárkány, az Ember földi életterének megteremtője, és fenntartója – Mihály arkangyal, aki a Sárkány, és vele együtt az Ember földi létezésének felügyelője, irányítója. 2. Meghatározott isteni küldetéssel földre született emberek (ők a keresztény egyházban szentnek neveztetnek). 3. Emberi közösségek, népek mítoszainak teremtő és vezérlő erő-minőségei. Ebben a részben a 2. csoport erő-minőségét mutatjuk fel, előre bocsátva, hogy ennek a témakörnek számos filozófus, teológus, gondolkodó ember szentelte egész életművét, jelen keretek között ezeknek rövid összefoglalására sem vállalkozhatunk. Célunk a Pilisben működő erőrendszerekhez kapcsolódóan a Szentség alapfogalmának leegyszerűsített bemutatása.

kötődik. Az ausztrál bennszülöttek ezt a természetfelettit a mana névvel illetik. Ez valami megfoghatatlan szellemi minőség, ami mindenben jelen van, de nem keveredik velük, megtartja tőlük különböző, sajátos lényegét. A többi, számon tartott, megtapasztalt felső világbéli lény – démonok, szellemek, géniuszok – a mana által létrehozott konkrét formák. Az ember tehát felfedez egy olyan elemet, amely kívül áll hétköznapi tevékenységük körén, és az kivonja magát az értelem és gondolat alól. Ezt héberül qadosh-nak, görögül hagios-nak, latinul sacer-nek nevezték el, a utóbbi időkben numinózus-nak nevezik. Ebben a felfedezésben ébred rá önnön létének teremtett voltára. Ezt irodalmi eszközökkel szépen fogalmazza meg Jorge Louis Borges egyik novellájában. Az ember, aki mindentől és mindenkitől elzárva,egy mocsárban él, magát a Teremtő lénynek gondolja, az is, hiszen megálmodja gyermekét, utódját, akit féltő gonddal nevel fel, beavatva tudásába, melynek eredete ismeretlen számára, hiszen egyedülvalóként ez a kérdés fel sem merülhet benne. Egy nap a mocsár kigyullad, körbeveszik a lángok, melyet ismer, hiszen nap, mint nap használja azt. Mikor a tűz eléri, és benne jár sértetlenül, ráébred, hogy őt is megálmodta valaki.

A szent fogalma A szent fogalma sokkal általánosabb, összetettebb, mint a jézusi kereszténységben, annak is egyházi dogmáiban megjelenő értelmezése. A szentség az Ember teremtésével egyidős Minőség, akkor is, ha az emberi tudat csak egy rövidebb – hosszabb eszmélési folyamat végén vette birtokába. Ettől a pillanattól nevezhetjük az embert homo religiosus-nak, Isten-tudatos, vallásos embernek. Az bizonyos, hogy ennek a folyamatnak Időbe ágyazott, történeti íve van. Ma is fellelhető, civilizációs hatásoktól elzárt népek természetfeletti valósághoz való viszonyuktól a mai kereszténység teológiai fogalomköréig terjed ez az ív, kitapinthatóan felmutatva az egyes stációkat. A külső hatásoktól elszigetelt, az égiekkel még szoros kapcsolatot tartó népek létüket homogén egységben tapasztalják meg a természetfelettivel, miközben napi tevékenységük minden mozzanata a természethez, a kézzel fogható, anyagi valósághoz

A numinózussal szembesülve saját semmiségének érzésével találkozik, amely meghatározza további viszonyát a fenségessel. A kapcsolat az imádás, melyen keresztül megtapasztalja az üdvösség, a kegyelem létezését. Végül az extázisban átéli az üdvözítő látomást. A numinózus, az isteni dimenzió neve ettől fogva a sanctum, a szent, mindazt tartalmazva, ami szemben áll az anyagi valósággal, a hétköznapi élet tapasztalataival, a profánnal (pro-fan jelentése: templom előtti). Eszerint a Szent jelentése „elkülönített”, amit Isten kiemel a mindennapi, világi használatból, hogy közvetlen céljaihoz rendelje. A szentség eredete tehát Istenben van, és azoknak a szemé-

14

Dobogókő

lyeknek, tárgyaknak és helyeknek tulajdoníttatik, akik, illetve amelyek az Ő szolgálatában állnak.

A szent megmutatkozása A szentség tehát valamilyen, természetestől eltérő erőként mutatkozik meg, ez azonban nem közvetlenül, tisztán önmagában történik, hanem az ember felfogható módon, mítoszokban, tárgyakban, élőlényekben, szimbólumokban. Ezek a közvetítők a

látható, a profán valamilyen vonását használják, őket a szentség egy új dimenzióval látja el. Más szóval, ezeket az isteni minőség beáramlása teszi közvetítővé, szentséggel látja el, miközben saját természetüket megőrizve elszakadnak a profán-tól. Az ilyen minőségű tárgyak ugyanolyan anyagi struktúrájúak, mint a hétköznapiságban azonos tárgyak, mégis más erő-minőséget hordoznak. A torinói lepel, vagy Veronika kendője ugyanolyan textília, mint az összes többi lenvászon, pamut, selyem, stb. anyagból készült, hétköznapi használatra létrehozott társaik, ezen anyagi tulajdonságaikat egészen az anyagban való megsemmisülésükig meg is őrzik. Az különbözteti meg őket profán hasonmásaiktól, hogy anyagi megsemmisülésük után is jelen van szakrális lenyomatuk. Az élőlények által hordozott közvetítésben ugyanez a helyzet. A szentséget magába foglaló, vagy arra rámutató növények (jellemzően a fák) hétköznapi tulajdonságai semmiben sem különböznek társaikétól, mégis, már ránézésre is felfedezhetők, hogy ők a profántól eltérő erők jelzői. A szent források vizének kémiai vizsgálata semmilyen eltérést nem mutat a H2O nevű anyag jellemzőitől, mégis, a vele való találkozás egészen más lelki-szellemi tapasztalatot jelent, mint ha, mondjuk, nagyjából ugyanolyan kémiai összetételű csapvizet innánk. Általánosan jellemző az állatok közvetítő szerepe minden népcsoportnál, értelemszerűen az adott helyszínen előforduló állatok közvetítenek szakrális minőségeket, ezért ugyanazon minőséget ettől függően több állat is hordozhatja. Fontos tudnunk, hogy a hivatalos tudomány vélekedésével

szemben nem az ember ruházza fel a tárgyakat és élőlényeket a Szentséggel, hanem csak észleli az isteni beáramlás jelenlétét. A szentségben fogant emberek DNS mintázata nem tér el embertársaiétól (bár ilyen jellegű genetikai vizsgálat tudomásom szerint még nem volt), ugyanolyan felépítésűek, ugyanolyan fiziológiai szükséglettel rendelkező emberek voltak, mint társaik, mégis eltérő szakrális erő-minőséget hordoztak. A szimbólumok tisztán szellemi minőségek, amely az ember teremtéssel egyidejű születésének szakrális lenyomatára emlékeztetik az anyagiságba merevedett, eredeti létminőségétől távolodó embert. Megjelenésük az átlépés lehetőségét hordozza az ember számára a láthatóból a láthatatlan, a numinózus felé, isteni jelentéssel ruházva fel az emberi létet, a homo religiosus lehetséges útját Isten felé. Megjelenési formájuk sokrétű, leglényegesebb alakzataik az őselemekben, az ősprincípiumokban, és az úgynevezett ős-képekben jelennek meg. Az őselemek jelentése az őskultúrákból kiindulva, kicsiny eltérésekkel azonos. A Tűz a teremtő erő, a termékenyítés erő-minősége, a Fény megjelenítője és hordozója. A Víz a Teremtés kiinduló őselve, az Élet vize, a Tér és Idő előtti minőség, a termékenyítés ereje. Ebben a minőségében A Föld a Teremtés hordozója, a teremtett Élet táptalaja, táplálója, megtartó ereje. A Levegő átjáró a dimenziók között, a földi és égi szintek összekötő ereje, az Isteni Üzenet hordozója. A keleti öt-elem rendszerben a Fa felel meg a Levegőnek, nálunk az ötödik őselem a Szer-elem, szimbolikájában a Fa (életfa, világfa, égigérő fa). Bármely elnevezésében a középpontot jelenti, Ég és Föld, Isten és Ember összekötő erejét. Az ősprincípiumok a kozmikus erőhatások jellegére mutatnak rá, ezen keresztül az emberi tevékenység lehetséges változatait, annak cselekvés-minőségét befolyásolják. Az ős-képek a teremtett világ működési rendjét, annak látható és rejtett mozzanatait öntik formába a profánban előforduló tárgyak, élőlények felhasználásával, olyan alakzatokba rendezve őket, amelyek nem fordulnak elő ily módon a hétköznapi életben, de vizuálisan felfoghatóvá teszik az ember számára a szentséget. Ez az absztrakció félreérthetetlen módon jelenik meg, amikor ugyanezt mértani alakzatok viszonyrendszere mutatja meg. Későbbi idők már a művészet eszközeivel hozzák létre ezeket a képeket, realista ábrázolás eszközeivel, és ez már veszélyeket hordoz magában. Amíg az istenivel még kapcsolatban álló, valódi művészet produktumáról van szó, képes felmutatni az Istenit. Szó nincs tehát bálványimádásról (a kereszténység kedvenc vádló kifejezésével élve), amíg egy szentkép, vagy szobor közvetíti ezt az erőt, mert akkor felidézi bennünk azt. Ha viszont ál-művészeti alkotásról van szó, az deszakralizálja ábrázolt tárgyát, bármilyen reálisan, „élethűen” látjuk azt. A szentségestől már elszakadófélben levő ember ekkor tudatosan, gondolati úton erőlteti ebbe az alkotásba a numinózust, feltételezi, hogy ezáltal az valóban ott is van. Ha ezt használja a szertartásban, akkor magát kereszténynek valló ember is bálványimádást követ el. A szimbólum tehát a profán és a numinózus összekötését, átjárhatóságát teremti meg, átlépést a láthatóból a láthatatlanba, az emberiből az istenibe. Etimológiai jelentése az össze-vetett, a sym-bolon. Ez lehet egy tárgy két fele, amelyik két ember birtokában van, és lehetőségét adja, hogy ezen keresztül felismerjék egymást. A két szétválasztott elem keresi egymást, hasonlatosan az ősi mítosz androgün emberéhez, aki eredendően egynemű volt, de az istenek irigységből, hatalomféltésből kettéválasztották őket,

A királyi központ lapja két félre, két nemre, férfira és nőre. Azóta olthatatlan vágyakozással keresik egymást, hogy szent kötelékben újra egyesülhessenek. A személyek szent-minőségét koronként más-más embercsoport hordozta, az adott vallás, és az erre épülő kultúra függvényében. A régiségben – leegyszerűsítve - ők a szellemi hierarchia felső fokának képviselői, szakrális uralkodók, beavatottak, megvilágosodottak. A zsidó vallásban az ószövetségi próféták, Isten szószólói, üzeneteinek továbbadói. Isten „elkülönítettjeit” szenteknek csak a kereszténység nevezi (eltekintve egyes protestáns egyházaktól). Három csoportjukat különbözteti meg: – a „tanúk”- a hitüket kinyilvánító mártírok – a hitvallók – az első remeték, a későbbi szerzetesrendek kiemelkedő hatású tagjai – a mindennapok „vértanúi”- az aszkéták, istentől kapott kötelességüket hősies fokon teljesítő emberek.

A Szent küldetése Ők azok, akik önnön feláldozásuk árán tesznek tanúbizonyságot Isten jelenlétéről, akaratáról, az Emberrel való kapcsolatáról. Istentől kapott feladatuk az emberek segítése, támogatása életükben, haláluk eseményében, és haláluk utáni időkben is. Szakrális erejük az emberek között marad, akár valamely ereklyéjük, akár az általuk kijelölt szent helyek által megtapasztalható módon. A szentek tanúbizonysága a profán ember számára a homo religiosus felé történő elmozdulás lehetőségét segíti. Ennek legfontosabb, kézzelfogható elemei életének lényegi mozzanatai: életének eredete, életének feladatai, végül életének befejezése, a halál. Elsőként megvilágítják életük eredetét, a teremtéssel egyidejű születés-történetüket. Saját létezés-minőségükkel igazolják, hogy az Ember Isten része, maga is isteni minőség, meghatározott, Istentől kapott feladattal e világba küldve, amiről ugyan már a mítoszok is hírt adnak, a szentek azonban emberi mivoltukban, közvetlen hatásukban kézzelfogható, élő bizonyítékát adják ennek. Az isteni teremtés közvetítője, cselekvő részese a Sárkány, az ő feladata az Ember anyagi életének, életterének létrehozása, és fenntartása (ahogy arról korábban már szóltunk). A szentekétől eltérő funkció miatt kapcsolata velük az adott szent működési körének függvényében változó, de sohasem ellenséges. A szentek működését az a vallási környezet határozza, meg, amelybe beleszülettek, és amelyet Isten közvetlen minőségei, a Krisztus-hierarchia földre született képviselői hoznak létre az adott korban, kijelölendő az Ember üdvtörténetének soron következő stációját. A szentek az ő általuk megjelölt feladatokat követik személyes példájukkal, igehirdetéssel, hitvallással, csodás gyógyításokkal, a Mestertől kapott erőre hivatkozva. A Pilisben működő erők tanulmányozásakor megtapasztalhattuk különböző korok szakrális hagyományainak nyomát egészen az ősi időktől kezdve, számunkra most a Pilis jelenkori működése a fontos, ezért a legutóbbi „jó hírre”, Jézus által Istentől lehozott üzenetre kell figyelnünk. Az életfeladatokat Isten a teremtéssel kijelölte számunkra. Egyszerre teremtetettünk szellemi és anyagi lénynek. Egyik fő feladat tehát az anyagi létforma megtapasztalása, úgy, hogy szellemi utunkon folyamatosan megtapasztaljuk Isten jelenlétét, azon a

15

különleges módon, hogy két létformát egységben, egymástól szétválaszthatatlan módon kell megélnünk. A két létminőség harmonikus viszonyának megteremtése az Ember egyedülálló feladata. Ezt csak a profánon túllépő homo religiosus képes végrehajtani. A Krisztus-küldött sorsfordító megjelenése, a „jó hír” kinyilvánítása után a szentek, illetve a szentségek segítik ebben az embert hétköznapjaiban. Az Isten az embernek üdvtörténeti feladatai teljesítéséhez isteni eszközöket adományozott, a teremtés és a szabad akarat gyakorlásának lehetőségét. Ez hatalmas erő, amelynek birtoklása nem csak óriási lehetőségeket nyújt, hanem óriási felelősséggel is jár, melyet az ember nem tud minden helyzetben kezelni. Ha ezeket az eszközöket kizárólag saját hatalmi céljaira használja, végső soron istenellenessé válik, deszakralizációt követ el. A homo sapiens előtti ember (nevezhetjük akár atlantisziaknak is) már elkövette ezt, és ezt tapasztalhatjuk korunk uralkodó működési irányultságában. Ez a pusztítás ereje, amelyet a korábban már elmondottak szerint, nem a Sátán-Sárkány szellemi entitása, hanem az ember követ el, az előbbit bűnbakként felhasználva az általa is felismert pusztító tevékenységének fedezésére. Jézus leszületése és tanítása a félresiklott emberi működés helyreállítását jelenti egy új szerződés, az Új-szövetség megkötésével, az „adósságlevelek elégetésével”, vagyis a tiszta lappal történő újraindulás lehetőségével – ezt az egyházi kánon megváltásnak nevezi. Jézusban az Isten testet öltve, személyesen mutatkozik meg, értéket adva az embernek, ráébresztve arra, hogy ez az érték a kezdetektől benne lakozik. Útmutatóul három dolgot közöl vele, egyértelműen és megfellebbezhetetlenül: – földi életének egyetlen éltető működési közege a Szeretet – a hazatalálása – a homo religiosus-á válása, a szenvedésen keresztül valósul meg – a vele való végleges egyesülés a földi lét végén, a halál után lehetséges A magyar nyelv, talán egyedüliként, megkülönbözteti a szeretet és a szerelem fogalmát. A Szerelem az Istennel való, az Egységben való egyesülés ereje, akkor is, ha ez másik Ember-felünkkel való mennyei egyesülésen keresztül valósul meg. A Szeretet embertársainkkal való szent kötelék, amely hétköznapjaink szakralizáló ereje. Ebbe a működési közegbe való behelyezkedés azonban nehezebb az előzetes emberi feltételezéseknél. Többen, akik tudatosan végiggondolták ennek következményeit, arra az eredményre jutottak, hogy ez az elv „életellenes”, tehát „életképtelen”, nem követhető. Az emberiség jelen állapotában, megrögzült életfelfogásában ez logikus következtetés. Jézus minden megnyilatkozásában ezen megrögzültség feloldására szólít fel. Az eddig kialakított életkörülmények feladása a hétköznapi ember számára hihetetlenül nehéz feladat, sokszor nem is látja be értelmét. Ennek szükségszerűsége valamilyen kataklizmát követően válik egyértelművé. A belátás, és a következmények felvállalása a tanítványoknak is csak a Szentlélek pünkösdi eljövetelekor vált életük kiteljesítőjévé. A kikerülhetetlen váltási kényszerben az ember gondolati úton eljut a teljes változás szükségszerűségéhez, de ezt a változás nélküli úton képzeli el. Mindez ugyanis nem csak anyagi körülményeinek megváltozásával járna, hanem életét alapvetően fenntartó, és szabályozó ego-jának korlátozásával, Istennek történő alávetettség elismerésével. A szenvedés mozzanata már itt megjelenik, ugyanis nem korlátozódik a fizikai szenvedésre, melyet Jézus, és követői is megélnek, hanem a sokkal nehezebben

16

Dobogókő

elviselhető lelki megpróbáltatásra is. Ebben az összefüggésben Jézusnak szenvednie kellett, hogy igazságot szolgáltasson saját küldetésének, az őt követő szenteknek, és embereknek, az általa hirdetett szeretetvallás, és szenvedéstörténetének teljes mélységében történő elfogadása teljesíti ki, és érvényesíti a Megváltás szent mozzanatát. A vértanú szentek élettörténete példázza, mintegy újra és újra megismétli a jézusi történetet, de a végkifejletben csak szimbolikusan egyesülnek Jézus önként vállalt, szakrális sorsával, valójában tanúbizonyságot tesznek róla, nap, mint nap emlékeztetve az embereket ennek megtörténtére, és jelentésére. Tanúbizonyságuk, és ebből következő szenvedéstörténetük többé-kevésbé hitelesen dokumentált, legteljesebben az V. században keletkezett Martyrologium Hieronymianum- ban. Születésük időpontja általában bizonytalan, de kivégzésük helye, és időpontja ismert. Ezért tekintik a mártíromság beteljesülésének időpontját a „mennyei születésnap”-nak, a liturgikus naptárban számon tartott névünnepnek. Ez egyúttal meghatározza a zodiákusban elfoglalt helyüket, az ősprincípiumok által kijelölt erő-minőségüket. Élettörténetükben a hitvallásuk következményeként rájuk rótt kínzások megszégyenítik a hollywoodi horrorfilmek kitalációit, mégis mindannyian sértetlenül, sőt még szebben, még erősebben kerülnek ki ezen megpróbáltatásokból (lásd népmeséink sárkányi beavatásait). Ezek a próbatételek ugyanis megtörésüket célozzák, és miután eredménytelenek maradnak, a kivégzés aktusa következik, ami azonnal véget vet életüknek, ez a próba kiállásának bizonyítéka, következésképpen jutalom, belépő a mennyek országába. Az emberben kialakuló szentet az áldozat hozza létre, az az aktus, melynek során az ember lemond földi életének valamely javáról, Istennek felajánlva azt. Az áldozat az Isten megerősítésére, a vele való újraegyesülés előmozdítására irányul, szemben azzal a közkeletű, és egyes korok mitológiájából is kiolvasható vélekedéssel, hogy ez. Az istenség kiengesztelése, „megvásárlása” saját, földi céljaink elérésének támogatására. Ez nem áldozat, hanem mágia, amelyben bizonyos formulák és eljárások összességével az égi hatalmakat (nem Istent, mert őt nem lehet) arra próbáljuk kényszeríteni, hogy szándékaink szerint beavatkozzanak. A mágia

az ember teremtő szándékának égi támogatására irányul, azonban mindig felmerül a kétely ezen szándék tisztasága felől, az ember vajon szándékosan, vagy tudatlansága okán nem sért-e Törvényt. A szentek az Ember legnagyobb áldozatát mutatják fel embertársaik számára. Ez nem földi létük feláldozása, hiszen ezt ők is mindenképp elveszítik, hanem ego-juk feláldozása, létük teljességének felajánlása Istennek. Példamutatásuk célja az ember szándékainak, cselekvéseinek önkontroll alatt tartása, a közkeletű logika megfordítása, azaz nem cselekedeteinkhez kérünk isteni támogatást, hanem az isteni törvényből eredeztetjük azokat. Az ember, ha a rá földi életében kirótt feladatokat tehetsége szerint elvégezte, elnyerheti végső jutalmát, a „jó halál”-t. Ennek első feltétele a húsvéti misztériumba vetett hit, amely a halál és feltámadás misztériuma, a csatlakozás alapvető feltétele. Másodszor az ember életének a szeretet működés-közegébe való beágyazottsága. Ily módon az ember biztos lehet benne, hogy az Evangéliumot tanúsítva hal meg, az Istennel való találkozás megingathatatlan reményében. Ez Isten utolsó segítsége földi életünktől való elszakadás során, melyben megadja haldoklásunkban visszamenőlegesen is a legnagyobb ajándékot, életünk méltóságát. Korunk embere, tehát mi is, Út-kereső, a homo religiosus állapotához, vagyis az Istenhez vezető út keresője, ez alól csak a szentnek születettek jelentenek kivételt. Tudja, hogy az emberiség tévúton jár, erről le kell térnie, új utat kell találnia az isteni útmutatás alapján, de ennek megtalálása az ő feladata, és felelőssége. Az útkereső ember állandó szükséglete, hogy felsőbb állapotba kerüljön, melynek ragyogását útjának üdvözítő pillanataiban már megélte, és melynek vonzásából már nem tud, nem is akar kiválni. Tudja, hogy életében nem fog eljutni Isten teljes megismeréséhez, vágya nem a hatalom, a bölcsesség megszerzése. Célja valójában az elérhetetlennek tűnő végállomás felé való haladás, nem az, hogy azt el is érje, hasonlóan a sivatagban vándorló Kis Herceghez, aki számára semmilyen földi gyönyörűség nem hasonlítható a kút vizéhez, de nem sietős neki, hogy eljusson hozzá, mivel tudja, hogy a jutalom tulajdonképpen maga a fáradozás. (folytatjuk)

Pilis Anno...

Kirándulás a Zsivány-barlanghoz Írta: Moussong Géza Turisták Lapja, II. évfolyam 9-10. szám, 1890. szeptember–október, 294. oldal (Az írást az eredeti helyesírással közöljük) A nyári meleg napokat Pomázon töltvén, gyakran akadt társ, kivel a Pilis hegyek egyes részleteit megtekintettük. Ily kellemes és nagyobb szabású kirándulásunk volt augusztus hó 4-én, midőn 8 tagból álló társaság alakult, a Pilis-Szt.-Kereszt környékében levő Zsivány-barlang, Dobogókő stb. megtekintése. Reggel 5 órakor indult el kis társaságunk Pomázról. Az idő is kedvezett, mert a felkelő nap egy-egy felhő mögött bujkálva, küldte hozzánk sugarait; másrészről pedig kellemes szellő üdített fel útunkon, melyet a 329 m. magas Oszoly hegynek tartva, Csobánkára követtünk. Itt Weinzierl Jenő főtanító, amateur-fotografus készülékével útra készen várt bennünket, s a társaság az ő kalauzolása mellett, északnyugotnak tartva, a Csiribári hegy mellett, a Schwarzmann-féle erdőbe ért. Ekkor már a nap jobban érte hátunkat, s így jól esett a sűrű, árnyékos erdőben folytatott kirándulás, mely kellemességben mindaddig részesültünk, míg lábaink előtt láttuk elterülni

Pilis-Szt.-Kereszt községét. Kiérve a csobánkai er-dőségből, leereszkedtünk a nem épen magas hegyről Pilis-Szt.-Kereszt községébe. A község fekvésének megítélésére valóban igen találó kifejezés az, hogy: regényes. Mielőtt beléphetnénk magába a községbe, elhaladunk a nevezetes Szurdok völgye mellett. A falutól északra látjuk a Dobogókőt, keletre a Hoszúhegyet, nyugatra a Pilis hegységét a Nagy-Szoplakkal. A községben rövid pihenőt tartva, 1/2 9 órakor folytattuk utunkat északnyugat felé, a Kakashegy irányában a Hármasforráshoz értünk. Jól esett ebből a jéghideg, tiszta, s rendkívül jóízű vízből magunkat felfrissítenünk. Hármas forrásnak nevezik nemcsak e forrás helyét, hanem környékét is, mert 100-150 lépésre egymástól van három szép forrás, melyből a víz kibugyogva tova csörgedezik s további útjában egymásba folyva a faluban levő malmokat hajtja. Bent a községben kutat nem is láttunk, s mondják, hogy a vízet e források szolgáltatják. Mindenki kora reggel lemegy a malmokhoz, midőn még a víz tiszta, s onnan meríti napi szükségletét. A Hármasforrás közül legjobban az első nyerte meg tetszésünket; nemcsak mert legtisztább volt a víze, de mert igen festői a fek-vése. A forrás a

A királyi központ lapja

föld mélyéből látszik felbugyogni, de hátlapul szolgál egy 2 m. magas sziklatömeg, melynek két oldalán két szép, su-dár fa vet árnyékot, mintha őrt állana. A forráshoz könnyen lehet hozzáférni, mert az erdő fái csak 2-3 lépésnyi távolban veszik körül, de árnyékot nyújtanaka minden oldalról a hűselő turistának. Folytatva utunkat a Zsivány-barlanghoz akartunk eljutni, s így északkeleti irányt vettünk. Hogy miért akartunk először is ide jutni? Azt megmondja a mese. A nép száján forog, hogy IV. Béla királyunk a tatárok elől menekülendő, rejtekhelyet keresett e hegyekben. Legalkalmasabbnak találta az ú. n. Zsivány-barlangot, mert az erdő mélységében el volt rejtve, magasságánál és a sziklák különös alkotásainál fogva pedig a védelemre czélszerűnek mutatkozott. IV. Béla állítólag huzamosabb ideig rejtőzködött itt, sőt kincseit biztonságba hozandó, elásatta egy szikla üregében. Később azonban már nem tudták a kincset megtalálni, s az még most is ott van. Sok idővel később, hogy mikor, arra a monda már nem emlékszik, valami zsivány-társaság is hallott e kincsekről, s birtokába akarván azt keríteni, vizsgálódás tárgyává tette a sziklatömeget. Kincset ugyan ők sem találtak, de alkalmas búvóhelyet s innen rettegtették a közellevő lakosságot. Innen vette e hely nevét. Mi igaz mindezekből, nem tudhatjuk, de tény az, hogy még csak nehány évvel ezelőtt is akadtak emberek, kik a kincs-mesének hitelt adva, kincset mentek keresni. A sziklatömeg pedig megmaradt Zsivány-barlangnak. Elképzelhető tehát kíváncsiságunk a Zsivány-barlangot illetőleg s kitartó buzgalommal láttunk hozzá a hely felkereséséhez. Kaván Boldizsár úr, a pilis-szt.-kereszti nyug. tanító, vezetett bennünket sűrűbbnél sűrűbb bozóton keresztül. Végre déli 1/2 12-kor nagy nehezen áthatoltunk egy sűrű, lombos erdő részleten, a hol völgybe érve, felséges látvány tárult szemeink elé. A Zsivány-barlang a maga teljes, meglepő szépségében s érdekességében állt előttünk. meggyőződtünk, hogy sokkal nagyobbszerű ez a sziklatömeg, mintsen képzeltük volna. Az egész egy hatalmas bástyának tűnik elő, vastag, széles kiálló részek, váltakozva keskenyebb hegyes alkotásokkal. Első gondolata volt Weinzierl társunknak, honnan lehetne e szép képet megörökíteni, hogyan lehetne legjobban lefényképeznie. Nagy nehezen talált átellenben, bizonyos távolságra egy kis domboz, a honnan az idemellékelt fölvételt eszközölte. Társaságunk 3 tagja vállalkozott e meredek sziklák megmászására s ők illusztrálják e kép legjobban kicsinységükkel a sziklák magasságát. Mint láthatjuk, hat hatalmas sziklatömeg meredezik ki e képen a hegy oldalából; de van még ezen kívül a képtől jobbra kettő, melyek elkanyarodásuknál

17

fogva nem juthattak a fényképre. A sziklák gyönyörködtető mellékágakat bocsátanak még ki lejjebb, közepük táján. Van egy sziklarész többek között, a mely tökéletes ottomán alakkal bír, még a fejpárna is megvan egy hatalmas kődarab képviseletében. Ezen pamlag oldalánál egy nagy üreg nyúlik befelé az anyatömegbe, melyből a teljes szélcsend daczára, erős és jéghideg szél jött ki. Most átrándultunk a Zsivány-barlang hátsó részéhez s itt hasonlóan mély völgybe jutottunk, melynek átellenben levő oldalán a Zsivány-szikla kisebb s kevésbbé regényes alakban, mintha újra előtünnék, bár ez egy új sziklatömeg. E mélységben tartottuk déli étkezésünket s pihenésünket, vidám társalgás mellett. A pihenés után felkerekedve, a Dobogókő felé tartottunk s ezért északnyugati irányt vettünk. Igen kellemes, árnyékos, jó illatú virágos részen mentünk tovább az erdőben. Utunk érdekessége abban állott, hogy nem mentünk seholsem a jelzett utakon, hanem csakis kalauzunk vezetése szerint, sokszor a legrosszabb vagy legmeredekebb részeken. A Dobogókőre érve, egyszerre észrevettük egyesületünk jelzéseit, ekkor egy ideig ezekhez tartottuk magunkat, s úgy értünk azon ponthoz is, melyet "Budapest környéke egyik legszebb pontjának" mondanak. És e jelzőben nincs semmi túlzás, mert a kilátás oly igéző, hogy az ember örömest időzik itt hosszasan. Mi is úgy tettük, letelepedtünk, s távcsővel gyönyörködtünk a táj festőiségében. Magunk előtt csaknem szédítő mélység, annak egyik részében a kiemelkedő „Thirring-szikla”, távolabb északnyugatnak a dömösi és pilis-maróthi határ. Lassan haladó, gabonával magasan megrakott szekerek sietnek a tarlókról az országútra kijutni; emitt egy-egy nyúl ficzánkolódik az erdőből kifelé sietve, amott gerliczék turbékolnak; túl a Dunán egy siető vonat dübörgése hallatszik, azaz csak képzeljük, hogy halljuk, pedig távol vagyunk tőle. 1) A folyam partján Zebegény község, majd tőle nyugatnak Szob házai s templomai emelik a kilátás szépségét. Most emeljük magasabbra távcsövünket, ott a Sághi hegyek között látunk valamit fényleni a nap sugaraiban, mintha magas torony emelkednék kifelé! Ugy van! Mária-Nosztrát látjuk kifogástalanúl, a mint belőle temploma büszkélkedő tornyával kimagaslik. Jobbra is, balra is, minden irányban körülötte hegyes, völgyes vidék, hol a szalagként húzódó szántóföldek, tarlók tarkítják a képet. Ezt a képt látni kell, ezt fotografálni nem lehet. Fényképészünk lebocsájtkozott a mélység egyik oldalára s onnan kisérlette meg a Dobogókőhegyet, melyről már annyit írtak s mely bizonyára másoknak is kellemes kilátást, szórakozást nyújtott, megörökíteni. Betelve a gyönyörködéssel, folytatni akartuk ugyan még utunkat Mexikóra, de szomjúságunk nagy lévén, a Chilova forrásnak tartottunk délkeletnek. Csak távolról szemléljettük a Vaskapu és Élesszikla szépségeit a Pilis hegység lejtőjén. Utközben még megnéztük a klastromkertet, hol az első pálos kolostor volt (1250). Alapításához, melynek a község is keletkezését köszönheti, a következő monda fűződik, melyet történelmi tény gyanánt emlegetnek. Eusebius Remete Pál esztergomi apátkanonok volt s elbocsátását kieszközölvén az akkori prímástól (1240 körül) vándorbotot vett, s a pilis hegyek közévonult, hogy ott a magányban lelkének üdvösségéről gondoskodjék. A Pilishegy oldalában egy hármas barlangot talált, melyet lakhelyül is választott. Később, lassacskán, még hat ily remete csatlakozott hozzá, s úgy 1250-ben remete-társaival kis kápolna építéséhez fogott, s melléje egy igénytelen kolostort állítva, megalapítá hetedmagával a pálos rendet. A kápolna a szent kereszt tiszteletére lett elnevezve, mely körül lassacskán egy-egy család is letelepedett, házakat építettek s lett belőle idővel PilisSzt.-Kereszt falu. A jelenlegi klastromkert romjai IV. Béla királyunknak adományozásából keletkezett klastrom romjai. IV. Bélának ugyanis e helyen szép vadászkastélya volt s vadászatok alkalmával rendesen meglátogatta a hegyekben levő zárdát is, hol pihenőt szokott tartani. Midőn látta, hogy a pálosok nem férnek el szűk helyükön, oda ajándékozta nekik vadászkastélyát, ebből alakították az igazi kolostort, melynek romjai láthatók a mai klastromkertben. Befejezvén kirándulásunkat, este 6 órakor Siederer Sándor szent-kereszti polgár vendégszerető házánál pihentünk meg s a megvendégelés után egy élénken emlékezetünkbe zárt kellemes kirándulás emlékével, kocsin tértünk vissza kiindulási helyeinkre.

18

Dobogókő

Pilis-rejtély Tábor 2013! Visegrád, Pilis királyi központ 2013. augusztus 16-19. (péntektől-hétfőig, 4 nap/3 éj) Ha augusztus, akkor ismét Pilis-rejtély tábor! Ahogy évek óta, idén sem maradhat el Szent István napja körül a hagyományos, Pilis titkait is fürkésző táborunk! Túrákkal, előadásokkal, kézműves foglalkozásokkal, esti tűzgyújtással színesített 4 nap alatt sok-sok minden kiderül a Pilist övező titkokból, rejtélyekből, misztériumból! Mindez évek óta változatlan áron, a tudás, múltunk megismerését tartva szem előtt a túrák és a neves, meghívott előadók segítségével! Idén sokak kérésére és örömére kibővítettük a szálláslehetőségeket, a Pillangós-ház és a sátrazás mellett reményeink szerint a „Palota” vendégházban (csak mi hívjuk így) is lehet megszállni, kipihenni a napi fáradalmakat. Mindezt úgy sikerült megoldani, hogy a tábor költségei a tavalyi – sőt az azt megelőző évekhez hasonló szinten maradtak! Így akár családi nyaralásnak is tekinthető, de pároknak, baráti társaságoknak is tökéletes nyárvégi program!

A tábor (tervezett) programja: 2013. 08. 16. péntek, az érkezés napja: Ajánlott délig megérkezni, a messzebb lakók induljanak időben, hogy ne maradjanak le a délutáni bemelegítő túráról! Érkezéskor mindenki (bárhol is legyen a szálláshelye vagy napijegyes) kéretik a Pillangós-házban bejelentkezni Kováts Ildikónál. A sátrasokat és a másik vendégházban megszállókat innen kísérjük át! 12,30 órától átmozgató túra az Apátkúti-völgyben Pilisszentlászló felé, a több százéves Nagytölgyhöz…kb. 18,30 órától SZÁNTAI LAJOS magyarságkutató előadása a Pilisről, a szent helyekről és szent időkről… (a nem táborlakók részére 1000 Ft/fő a hozzájárulás) Az előadást követően kb. 21 órától tábortűz és vacsora a csillagos ég alatt 2013. 08. 17. szombat, a Három-hegy napja: Az idén tavasszal elmaradt, de sokak által nagyon hiányolt, hagyományos Három-hegy túránkat itt a tábor keretei között tartjuk meg! A Három-hegy túra az esti előadáshoz tökéletesen kapcsolódik, hiszen szimbolikus és energetikai összefüggései jól érzékelhetőek az egyiptomi három nagy piramissal és a világ több pontján megtalálható ősi építményekkel is. A túra közepesen nehéz, tartalmaz meredek szakaszokat is, ezért mindenki csak a saját felelőségére vehet részt rajta! Visegrádról 9 órakor indulunk Dobogókőre. Visegrádra a terv szerint 17 óra körül érünk vissza. Rövid pihenő, vacsora után: kb. 18,30-tól VÁRY ISTVÁN Pilis-kutató előadása: A Pilis szimbolikájának titkai.. A Kárpát-medencétől – Japánig címmel (a nem táborlakók részére 1000 Ft/fő a hozzájárulás) Előadás után szabad program, akár közös, kötetlen beszélgetés formájában, közös sütés-főzés hozott alapanyagokból a tűz mellett… 2013. 08. 18. vasárnap, a rejtély napja: Hagyományosan ez a nap, amikor a tábor keretein belül, a legnagyobb próbát igénylő túrát tesszük meg a Pilis egyik legmeghatározóbb helyére a Vadállóköveken át a Prédikálószékre. A szálláshelyünkről 9,30 órakor indulunk Dömösre, ahol a Szentfakápolnától kezdjük a túránkat. A túra hossza viszonylag rövid 2-3 km, de van benne jelentős emelkedő, majd visszafelé ereszkedni kell, ami megterhelő lehet, így csak saját felelősségére vállalkozzon mindenki! Visegrádra a terv szerint 16-17 óra között érünk vissza. Rövid pihenő, vacsora után: Este kb. 18,30-tól PAKSI ZOLTÁN asztrozófus előadása: A magyarság és a csillaghagyomány… (a nem táborlakók részére 1000 Ft/fő a hozzájárulás) Előadás után szabad program, akár közös, kötetlen beszélgetés formájában, közös sütés-főzés hozott alapanyagokból a tűz mellett…

A királyi központ lapja

2013. 08. 19. hétfő, a hagyományok napja:Fedezzük fel újra hagyományainkat! Ennek keretében délelőtt, kb. 10-tól kézműves foglalkozás, külön a hölgyeknek és uraknak, személyre szabott feladatokkal. Ahogy tavaly is, idén is megtanuljuk valamilyen régi, a magyar hagyomány szerinti tárgy elkészítését. Az elkészült munkát mindenki hazaviheti. Ebéd után kb.13 órától GRÓF PÉTER régész vezetésével bepillanthatunk a pilisi és környéki régészeti munkába. Körséta Visegrádon, és igazi történelmi csemegeként, a tavaly nagy sikert aratott amatőr régészkedésünket is folytathatjuk, közben megtanuljuk, hogy mire is kell figyelni az ásatásokon! A napi eseményekben történhetnek változások, az időjárás függvényében is! A tábor részvételi díja, amely az étkezésen kívül minden egyéb költséget tartalmaz (előadások, túrák, belépők)

Igyekeztünk a tapasztalatok, és kérések tükrében minden igényt kielégíteni szállásügyben: PILLANGÓS-HÁZ 4db 3 ágyas szobában 25.000 Ft/fő/3éj 1db 4 ágyas szobában 24.000 Ft/fő/3éj „PALOTA” VENDÉGHÁZ (igazi tábori hangulat, mint gyerekkorunkban, de a királyi palota mellett) 2 db 6 fős szobában 18.000 Ft/fő/3éj (külön a fiúk, külön a lányok), felújított zuhanyzó, wc, konyha. Saját hozott ágyneművel, hálózsákkal, párnával, törölközővel… SAJÁT HOZOTT SÁTORRAL a Visegrád Sportcentrumban, tágas zuhanyzóval, büfével, - reggelizési lehetőséggel is - a sátorajtóból a várra rálátással: Saját hozott sátorral 16.000 Ft/3éj/fő.

NAPIJEGY!!! Idén is lehetőség van szállás nélkül is részt venni a napi programokon, napijeggyel, amelyet reggel a túrára indulás előtt a Pillangós-házban lehet váltani. Ára: 3000 Ft/fő/nap, és az összes programon való részvételre jogosít (túrák, foglalkozások, előadások).

Az étkezés önellátó, de esténként lehetőség van tábortűz mellett bográcsozni, szalonnát sütni. Mindegyik szálláshelynél saját tűzrakó van, ha valaki szeretné a saját pecsenyéjét külön sütögetni

Érdeklődni és szállást foglalni: KOVÁTS ILDIKÓ 06-20-927-4150, http://pillangos-haz.hu/, [email protected] Egyéb információ: ARADI LAJOS: 06-30-941-6725

Pilis-rejtély Tábor 2013!

19

20

Dobogókő

HOSSZÚ HÉTVÉGE SZENT ÜNNEPEN, SZENT HELYEN DOBOGÓKŐN 2013. augusztus 16 – augusztus 20-ig Szívesen kiszabadulna a város fogságából és megismerné a Pilis hegység nyújtotta lehetőségeket? Vegyen részt a hosszú hétvégére tervezett programunkon, ahol neves Piliskutató előadásával, vezetett szakrális túrával, filmvetítéssel, játszóházzal és kenyérszenteléssel várjuk önöket sok szeretettel 2-4 éjszakás szállás 2 ágyas szobákban televízióval, hajszárítóval Félpanziós ellátás éttermünkben SZÁNTAI LAJOS (magyarságkutató) előadása 19-én Vezetett szakrális túra a szerkövekhez és a szívcsakrához Fürdőköpeny és szauna használata Ingyenes parkolási lehetőség Játszószoba gyerekeknek Kenyérszentelés aug.20-án Filmvetítés az esti órákban, különteremben Erkélyes szobák kilátással a parkban lévő ősparkra ÁRAK: 4 éjszaka (péntektől-keddig) 33.300, Ft/fő 3 éjszaka 29.900, Ft/fő 2 éjszaka 23.500, Ft/fő 0-3 éves korig ingyenes, 3-10 éves korig 50%-os kedvezmény BELÉPŐ: 2013.08.19 –én az előadásra és a túrára lehet jelentkezni 1000 Ft/fő díj ellenében. A kenyérszentelés ingyenes! CÍM: H-2098 Pilisszentkereszt-Dobogókő, Fény u. 1. Tel.: +36 26 347 68, Fax: +36 26 347 633 E-mail: [email protected], http://www.waldenhotel.hu

A királyi központ lapja

21

Múltnak vásott vásznán... öltenek alakot holt ősök Mohács után, Moroth előtt VETRÁB JÓZSEF KADOCSA Mohács! Mohács! te hazámnak Legsiralmasb vérhelye! Nemzetem nagy temetője! (Kisfaludy Sándor) A mohácsi csatavesztés híre már a gyászos nap múltával, augusztus 30-án, az est beálltával érkezett volt Budára általános riadalmat keltve Mária királyné udvartartásában. A királyné asszony Thurzó Elek kincstartóval tartott tanácskozást követően úgy határozott, hogy odahagyja a budai trónt magával vivén mindazt az ingóságot, amit hirtelenében összve tudott volt csomagoltatni hű szolgáival, komornáival, és titokban akará elhagyni a királyi palotát. – Múltat, s a királyné személyét szépítendőn ír erről a történésről Ortvay (Orthmayr) Tivadar (1843-1916) történész, régész, földrajztudós, pedagógus, római katolikus pap. – Orthmayr uram közlését a királyné lelki állapotáról és hirtelen elhatározásáról fenntartással kell fogadnunk, hiszen udvari történészként 1895 és 1905 között habsburg Frigyes főherceg leányainak történelemtanára volt - körültekintően kellett fogalmaznia. – Az összeválogatott és magával vitt javak és kincsek sokasága azt a feltételezést erősíti, hogy ezek előkészítése, hajókra szállítása nem történhetett meg néhány röpke óra lepergése alatt. Tudatos válogatás és előkészítés eredményeként tekinthetünk e műveletre s nem fejetlen menekülés következtében összekapkodott holmik elviteleként. Arra vonatkozóan, hogy többek között milyen tárgyak képviseltettek az úti poggyászban az alábbiakban mutatunk reá; „Ezek közt voltak – írja Ortvay – a Corvina némely ékességei, mint a híres Evangeliarium és a diplomácziai szertartásra használt Attavanti-féle Missale. Amaz Mária halála után 1558-ban II. Fülöp rendeletére, Spanyolországba került, hol az Escurial dísztermében Codex aureus néven üveg alatt őriztetik. Az utóbbi ellenben a burgundi herczegek könyvtárában Brüsszelben, mint a XV. század miniatur festészetének ma is utánozhatlan szépségű kincse díszlik. Alamizsnás Sz. Jánosnak üvegszekrényben nyugvó, ma a pozsonyi dóm oldalkápolnájában őrzött teteme azonkép a megmentett drágaságok között volt, melyet a királyné káplánjai sietve szállítottak le a dunai hajóhoz. Egy 1528. évi eredeti feljegyzésből ismeretesek a királyné férjének, II. Lajos királynak azon drágaságai, melyek a futás alkalmából szintén elcsomagoltattak s Pozsonyba indíttattak. E drágaságokon kívül még a királyi várlak nagybecsű és ritkaságszámba menő bútorai is elszállíttattak. Mindezeket a sietve összecsomagolt holmikat ládákban s zárható szekrényekben elhelyezve, málhás lovakra és szekerekre, nagyrészt hajókra rakták s útnak indították. … A híres Corvinának egy jelentékeny része is Budán maradt. De még – ha Szeréminek hihetünk – a vert készpénznek egy része is. Szerinte a királyné azt vallotta, hogy 10 mázsa ezüst pénze volt, de neki 50 mázsán felül is, úgy hogy futáskor el sem szállíthatta mind s maradt belőle elég a töröknek is.”

Mária királyné a kíséretébe tartozó udvari urakkal – báró Burgio János pápai nunczius, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, bethlenfalvi Thurzó Elek kincstartó, Berzenczei Bornemissza János pozsonyi gróf és budai várnagy, valamint Oláh Miklós - és ötven válogatott lovasával augusztus 31-re virradóra lóháton léptetett ki a Fehérvári kapun által Budáról Logod falu irányában, majd Komáromon át jutott el Pozsonyba. Útja során többször erőt vettek rajtuk rabló szándékkal magyar és idegen nem béli csapatok. A magyarok részéről külön említetik az esztergomi prefektus, Orbáviai András, aki az érsek elestével semmitől sem tartva, tört rá embereivel, kivált huszárjaival a menekülőkre. Személyén kívül rozsályi Kun Pál, szatmárvármegyei főnemest vádolják hatalmaskodással és rablással. A cseh és morva zsoldosok is rablással tüntették ki magukat, ezt a menekülő Brodarics István, a királyi kancellár, esete is bizonyítja. Szerinte a magyarok segítségére érkezett, s a cseh kanczellár vezérlete alatt állott csehek őt elfogták és csak pénzváltságon engedték szabadon. A rablás aztán mondhatni általánossá lett mindenfelé. Ortvay beszámol arról is, hogy „…a királynénak néhány, bútorral megrakott hajóját nemcsak hogy kifosztották, de el is süllyesztették. Mi több, a királynénak még saját közvetlen környezetében állott hívei részéről is nem kisebb erőszakot kellett tapasztalnia, mert maga panaszolja, hogy a magával vitt kincseiből Saly János és Nádasdy titkon és erőszakosan 6000 forintnyi értékű összeget vettek el. Ezt Forgách Ferencz is annyiban igazolja, a mennyiben szerinte Bornemissza János, budai várnagy és pozsonyi gróf, a pozsonyi várban letett királyi kincset Mária királynénak ki nem adta, hanem úgy intézkedett, hogy a lefoglalt kincs a megválasztandó törvényes királynak biztosíttassék. Istvánffy nem tartja Forgách előadását igaznak, mert nyiltan kijelenti, hivatkozva Bornemissza János kamarásának, Saly Imrének, valamint Nádasdy Tamás és Majlát István vallomásaira, hogy Ferdinánd semmit sem kapott e kincsekből. Alig is férhet kétség ahhoz, hogy Mária királynénak panasza csakis oly értelemben magyarázandó, hogy ő a Bornemisszáék kezében levő ingóságot a magáénak tartotta, míg ezek az állami vagyonnak tekintették. Nevezetesen azon vert érczpénzről lehetett szó, mely az egyházaktól elvett arany- s ezüstanyagból készült volt s melynek visszaadására magát úgy a király, mint a királyné kötelezte volt.” – Azt a tényt, hogy a honvédelem céljára a zászlós urak teherviselése mellett az egyházak és a szerzetes rendek is hozzájárultak arany és ezüst kincseikkel az ország védelméhez, amelyek beolvasztatva s pénzzé válva a végvári csapatok fizettségére fordítattak volt volna, bizonyítja többek közt a gyöngyösi Ferencestestvérek könyvtárában megte-kinthető elismervény-levél, amelyet II. Lajos király manu propriájával ellátva itt olvashatunk. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a „fájdalomtól sújtott” özvegy Mária királyné a habsburg politikai törekvések, Magyarország koronájának és a velejáró felvidéki arany-, és ezüstbányák megszerzése céljából feláldozta volna a Magyar Királyi Kincstár részét képező kincseket Ferdinánd fivére trónra segítése érdekében. Ezt akadályozta meg a pozsonyi gróf, Bornemissza János kamarás és

22

Dobogókő

II.Lajos király levele és pecsétje

titkára, Saly Imre valamint Nádasdy Tamás. Ugyanakkor Perényi Péter koronaőrnek köszönhetően nem kerülhetett újra habsburg kézre Szent István koronája sem, a magyar Szentkorona, amelyet Perényi úr esküjéhez méltón megőrzött volt füzéri várába szállítván, ahol egy éven át őrizet alatt tartván várt az új, nemzeti királyra. A Maróti csata Öltenek alakot a holt ősök, Végső harcra váró erősök. Ősi szablya ezüstje villan, Ártó kéz hanyatlik. (Vetráb József Kadocsa: Ítélet) A Maróti csata helyszínének meghatározásában kétséget igyekszik támasztani a történelem tudomány, hivatkozva Verancsics Miklós közlésére, melyet az alábbiak szerint olvashatunk; „Az Vértesben, az hol a szegínsíg táborral meggyőlt vala egy tó mellett Héregynél és Marótnál, az terekek sok keresztyén győlt népet táborban megvevík, és mindnyájokat levágák.” – Ebben a közlésben két irányt mutató földrajzi név említtetik nevezetesen a Vértes, mint hegység, és Héregy egy település neve, amit a mai Héreggel azonosítanak. – Mennyire megbízható a Vértes és Héregy földrajzi pontjainak kitűzése a középkori Hungária térképét tekintve? – merülhet fel bennünk a kérdés, amelyre választ találhatunk sajátos történelmünk berkeit kutatva. Elsőbben vizsgáljuk meg azt, hogy mit állít egyes kutató csoport a feltételezett csatahelyről; A kortárs írások alapján valószínűsíthető, hogy mindez nem Pilismaróton, hanem a Gerecse aljában, Pusztamaróton történt, ahogy ezt Sörös Pongrácz is 1912ben megállapította (lásd: Századok, 1912). Íme, néhány idézet Lázin Miklós oknyomozó újságcikkéből; – „Ez a terület nem ott van, ahol ma a térkép mutatja – attól lényegesen előrébb, a Bajnát-Bajóttal összekötő út felé található, egy nagy völgykatlanban, szemben a Hajdúugratónak nevezett sziklaorommal.” „A száraz adatok szerint a korábban Emberölőnek nevezett tagban 1908-ban emberi csontokat, gyűrűket, sarkantyúkat és II. Lajos korabeli dénárokat vetett ki magából a föld. A lelőhelyet 1953ban Zolnay László is bejárta, s az 1526-ban elpusztult Maróttal azonosította. Hogy ez mennyire helytálló, bizonytalan, sok szakember úgy véli, errefelé inkább a templomosok zárdáját és a körülötte lévő kiszolgáló épületeket, mezőgazdasági ingatlanokat kellene keresni, s magát a falut innen jóval távolabb teszik.

Arra a kérdésre pedig, hogy pontosan hol terült el Marót, senki sem tud határozottan felelni.” „A térképet böngészve két olyan hely lehetséges, amelyet a tragikus csatához köthetnénk: a korábban említett Hajdúugrató és az Emberölő. Padányi Lajos nyergesújfalui helytörténész szerint azonban ezek az elnevezések könnyen tévútra vihetik a kutatókat.” „Ami bizonyos: a környéken nem akad olyan ember, aki emlékezne, hogy valahol nagy mennyiségben találtak csontot, pedig az említett völgykatlan még néhány évvel ezelőtt is mezőgazdasági művelés alatt állt. A csata helyét hivatalosan nem nagyon keresték – egyedül a Pusztamaróton felállított emlékmű tiszteleg a huszonötezer hősi halott előtt.” A fenti sorokat olvasva mintha ingoványon járna az értelem észveszejtő lidércfényt követve. – Nem ott van, de itt van, nem itt van, de ott van a keresett hely. Ezzel szemben a magyar királyi szakrális és adminisztratív központ szívében található Maróton élő – apáról fiúra szálló – szájhagyomány pontosan ki tudja jelölni a vérmező helyét, amelyet a következő képen írnak le; „A Búbánat völgyben szintén volt az érseknek mulató helye, vadászkastélya; a leírt terepviszonyok is sok hasonlóságot mutatnak. A maróti hagyomány a véres csatát, az idemenekülő sok ezer ember pusztulását, Dobozi és felesége hősi halálát Basaharc, Bánom, Tóköze és a Szobi-rév közötti területre teszi. Emlékét a falu népe régtől fogva azzal a hittel őrzi és ápolja, hogy ez az esemény őseikkel és az ide menekült környékbeli lakosokkal esett meg. A dűlőneveket is ezzel hozták kapcsolatba: Basaharc, Búbánat, Bánom, Bonchegy, Zagrajt, /Ag/a/rajt/, Basakert. Az idősebbek még emlékeznek a Tóköze dűlő nyárfáira (a Szobi-révi út közelében), ahová a hagyomány tette Dobozi és felesége tragédiáját. Fakerítéssel körülvett évszázados hat nyárfa őrizte emlékét, és hirdette a hősi helytállás példáját. 1914-ben „a haza és a hitvesi szeretet vértanúinak emlékére közadakozásból” szobrot emeltetett a község lakossága. Ma is áll az emlékmű a falu központjában. A nyárfás emlékhely a II. világháború után is megvolt. A tagosítás és tsz-művelés során tűnt el a határból.” – A fent közölt sorok mellé kívánkozik a pilisi földrajz körébe tartozó megjegyzés. Hollós Mátyás király urunk 1468-ban a pápához írt levelében a boldogságos Szűzanya oltárának (Alba Ecclesia) helyét Vért mezejéhez köti, amelyet a XV. század végétől Barát mezejének is mondanak. Ez a Vért mezeje a Búbánatvölgyben, a Kerektó keleti részén a hegyek lábánál található nem messze az Ákos-palota tetejétől és a fölé magasodó Dobogó-hegytől, amelyen Kurszán vára állt az idők kezdetétől. Nem eretnek állítás, ha a Vért mezeje kifejezést tekintve a fölötte húzódó hegyláncot Vértnek azaz Vértesnek nevezzük – ma Maróti hegyek – annál is inkább, mert a Pilis térségének keleti oldalában ma is létezik egy Vértes-hegy és egy Vértes-völgy a Vöröskő közelében. Így elmondhatjuk, hogy a királyi központot a Vértesek határolják keletről-nyugatról.

A maróthi vérmező „Csak Marótot ne emlegetné a királyné, ahol több magyar esett el a szekérsáncok között, mint akár Mohácsnál! Férfiak, keservesebb káromkodások között, mint amilyen káromkodásokat valaha a magyarság hallott, asszonyok és gyermekek olyan

23

A királyi központ lapja sikoltozásokkal, hogy Pozsonyig lehetett hallani. A nádorispán homlokát mindig ellepte a hideg verejték, amikor a második Mohácsról, a maróti csatáról hallott. Csak már elmúlna ez a keserves 1526-i esztendő, amely telve van borzasztó eseményekkel!” Krúdy Gyula: Királyválasztás Pozsonyban (1930. Óbuda)

Hitelt kell adnunk annak a megjegyzésének, mely azt állítja, hogy e magas tisztséget viselő főember 12 000 ezer embert ismert személyesen az itt lévők köréből, ez csak úgy lehetett igaz állítás, ha ezek az emberek nobilisek magyarul nemesek voltak. Ez kizárja azt a nyomtatásban megjelent, hírneves hadtörténészünk által jegyzett véleményt, mely szerint itt „húsz-huszonötezer paraszt (földműves jobbágy) állt volna ellent fegyveres erővel, ősei szekérvárát felépítvén, annak rejtekében, a török haddal.

Moroth, 1526. szeptember 13–14–15. A maróti vérmező Ó-Buda alatt, tőle három kilométer távolságban. Mintegy 25 000 főt, magyar nemesi, és budai polgár családot asszonyostól, gyermekestől, mészárolt le a török had és segédcsapatai. A végsőkig elszánt, elkeseredett küzdelem oly’ heves, és az emberveszteség ellenére, oly’ eredményes volt, hogy a csata első két napján kétszer is visszavetették a gerendákkal megerősített szekérvár elől a rohamozó könnyű lovasok seregét, nagy pusztulást okozva soraik között. A döntő ütközetre szeptember 15-én került sor. Szulejman (Salamon) szultán erre a napra a reguláris hadából 6000 janicsárt, 10 000 szpáhi katonát, és ágyúkat, a kezelő topcsikkal, vezényelt a pilisi Buda alatti síkra. A török tüzérség tűzvezetése megbontotta a szakrális oltalom céljára emelt szekérvár falait, a janicsárok puskatüzében több ezren vesztették életüket, az egérutat választókat, kímélet nélkül, a könnyű lovas szpáhik és rumi tatárok hányták kardélre a vériszamos maróti mezőn. A török számára is gyászos veszteséggel zárult e hadművelet, egy szemtanú így emlékezik vissza három év multával ezekre a napokra: „a török nagy veszteséget szenvedett 1526-ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el.” 24 873 fő esett áldozatul a magyarok közül a maróti síkon 1526. szeptember13, és 15 között. Öt ember elmenekült, százan estek élve a törökök hatalmába. A török vesztesége 5435 fő. Brodarics István szokatlan gyorsasággal, Krakkóban, 1527ben, nyomtatásban megjelent művében, a „De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio”-ban (Brodarics István Krónikája a Mohácsi vészről) Dr. Szentpétery Imre fordításában, így tudósit a Marót melletti mészárlásról; „Az ellenség, mely Magyarországon ekként dühöngött, sehol sem talált nagyobb ellenállásra, csak Maróthon, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bizván a helynek természettől is megerősített voltában. Ezekkel az ellenség több izben is kemény harczot vívott, s az ellenségből mindannyiszor sokan elestek. Végre is, mikor az ellenség a mieink táborát, melyet szekerekből alkottak, sehogy sem tudta elfoglalni, kénytelen volt ágyúkat hozni, s így aztán a tábort szétlőtték, s az ott levőket majdnem egy szálig levágták. Azok a nagy holttestrakások, a melyek most is láthatók ott, elárulják az öldöklés nagyságát. Azok, a kik egy páran megmenekültek innen, azt mondják, hogy körülbelül 25 000 magyar volt itt. Összevéve mindazokat, a kiket levágtak és a kiket fogságba ejtettek, merem állítani, hogy azok közül, a kiket én ismertem, majdnem tizenkétezren pusztultak el ebben a veszedelemben.”

Budaszentlőrinc 1526. szeptember 15–23. „Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották.” – Írja Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök, majd folytatja e kép’; „A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték. A kolostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották, és a földig lerombolták. Minden használati eszközt összetörtek, az összes élelmiszert elfogyasztották. Tíz napig voltak a kolostorban, és minden zugot, minden rejtekhelyet átkutattak, földúltak, szétromboltak, és sehol sem dühöngtek annyit, mint ebben a kolostorban.” „És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el.” „Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek.” Az Új-Buda melletti közép szírt tetejére épült Szent Lőrincről nevezett pálos főkolostor dúlásáról, felégetéséről, elpusztításáról szóló pálos beszámoló leírása után megjegyzik; „A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt.” A maróti hősök emléke szívünkben él. Gondolatban helyezzünk el egy szál virágot a Bitóc-domb alatti Tóköze síkjára, ahol legalább egy kopjafa jelezhetné a hősies, fegyveres ellenállás hírét az utókor számára. Irodalom: Ortvay Tivadar: A mohácsi csata Lázin Miklós írása a Magyar Hírlapból http://www.magyarhirlap.hu/hullamter/csatahely_a_legbol.html Szulejmán szultán hadinaplója 1526. Vasadi Péter: A budai zsidó közösség története 1526 és 1686 között Forrás: http://www.zsido.hu/tortenelem/torok.htm

24

Dobogókő

Ősi utak – régi titkok Napisten csillagtemplomai Egyiptomban 2013. szeptember 3-11. (9 nap, 8 éjszaka ) Utazás: Repülővel, az EGYPTAIR menetrendszerinti járataival Útvonal: BUD/CAI/ASWLXR/CAI/BUD repülővel, ASW/LXR hajóval. Transzferek: Minden esetben kényelmes, légkondicionált autóbusszal. Elhelyezés: Kairó 3 éjszaka Hotel Oasis 4*+, hajó 3 éjszaka 5* és Luxor 2 éjszaka 4*. Ellátás: Kairóban és Luxorban félpanziós ellátás, a nílusi hajóút során teljes ellátással. 1. nap: Elutazás Kairóba az Egyptair menetrendszerinti járatával. A megérkezést és a szobák elfoglalását követően, vacsora. 2 nap: Reggeli után a Gízai Piramisok, Völgytemplom majd a Szfinx vár minket. Igény szerint különdíj ellenében lehetőség nyílik az adott naptól függően valamelyik piramis, belülről történő megtekintésére is. A nap a Kopt negyedben fejeződik be. 3. nap: Reggeli után Szakkara illetve Dahsurban a Tört Piramis és a Vörös Piramis megtekintése következik. Ezt követően az Egyiptomi Múzeumban teszünk látogatást. 4. nap: Kora hajnali utazás Asszuánba repülővel.A megérkezés utána a Philaei és Kalabsha templomát nézzük meg. 5. nap: Reggeli után Fakultatív kirándulás keretében ellátogatunk Abu Szimbel-be. Az ebédet követően Kom Ombo-ban megnézzük Szobek templomát, 6. nap: Hórusz templomát nézzük meg Edfu-ban. Majd az esnai templomban teszünk látogatást. A hajó luxori megérkezése után ellátogatunk a luxori templomhoz is. 7. nap: Reggeli után egész napos fakultatív program Abydos és Dendera várja kedves utasainkat. 8. nap: Királyok Völgye, Nemesek Völgye. A Királyok Völgyében hat(!) sírkamrába is betekinthetnek a látogatók. Különdíj fejében, Tut Ankh Amun legendás sírja is megtekinthető. Délutáni program a karnaki templom megtekintése. . 9. nap: Reggeli, majd transzfer a repülőtérre, hazautazás Kairón keresztül Budapestre.

Az úton tudásával gazdagít minket:

PAP GÁBOR művészettörténész és akik még részt vesznek:

SZÁNTAI LAJOS magyarságkutató és ARADI LAJOS piliskutató Jelentkezés és további információ: Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)

A királyi központ lapja

25

A fáraó titka

Mit tart a fáraó a markában?

KISS MAO-TUN ISTVÁN A fáraó zöld diorit szobra 168 cm magas és több mint 4 500 éves. Khephrén magas háttámlás, oroszlánfejes-és lábas trónuson ül, a háttámla felett kitárt szárnyú sólyom lebeg, maga Hórusz oltalmazza a fáraót, ezzel is jelezve védence isteni származását. A fáraó bal keze tenyérrel lefelé a combján nyugszik, míg ökölbeszorított jobbjában tart valamit, aminek gömbszerű vége kilátszik a kezéből. A fáraók jobbjukban általában az uralkodói jelképet, a heka-jogart tartják, mely egy görbe bot, pásztorbotra emlékeztető formájú jogar. Vannak olyan ábrázolások is, ahol az életkeresztjét, az ankhot, vagy buzogányt, hedzset tart a fáraó a jobbjában. A bal kezükben a fáraók általában a királyi méltóság jelét, a „csapót” (díszes ostort), a nekhakhát, vagy pecsétnyomójukat, esetleg hosszú egyenes botot tartanak. A sok lehetséges válasz közül, figyelembe véve a tényt, hogy nem letört, hanem gömbölydedre, illetve egyes esetekben homorúra formált tárgyat tart a fáraó a jobb markában, véleményem szerint nem lehet más, mint egy jogar, vagy másképpen királyi pálca. Ez a jogar a fáraó egyéni, saját jogara, amelyet személyesen neki készítettek, ezért tartja a jobbjában. Amikor a gömb a pálcán (jogaron) van, akkor Khephrén fáraó zöld kiemelkedik a fáraó markából, és amidiorit szobra 168 cm, kor nem látszik a gömb, csak egy hoKairó, Egyiptomi morú forma, akkor a pálcáról levették múzeum a kristálygömböt és ebben a formában ábrázolták. Az is elképzelhető, hogy a homorú (gömb nélküli) változatokban a kristálygömböt az idők folyamán kivették a fáraó markából, ahogy nagyon sok esetben szobroknál a nemesfémből készült drágaköves ureuszkígyóknak csak a helye van meg, vagy, ahogy a szemekbe helyezet drágakövek az idők során szintén eltűntek. Egy másik magyarázata is lehet annak, hogy a kristálygömb nincs minden esetben a jogaron. Ha rajta volt, akkor azt is jelképezte, hogy a fáraó él, ha pedig hiányzott a kristálygömb, akkor pedig azt jelezte, hogy befejezte földi pályafutását, hasonlóan a fáraók álszakállához, mely, ha felkunkorodott a végén, akkor a fáraót holtan ábrázolták. Sajnos nem lehet minden bizonyságot kizáróan állítani, hogy Khephrén fáraót életében ábrázolja, mivel letört az álszakáll vége. Véleményem szerint azonban inkább életében ábrázolja, mint holtában, hiszen „gömbös jogart” tart a kezében a fáraó, azaz a földi létben van, ahol szüksége van még személyes jogarára, hogy betölthesse földi küldetését.

Miért a jobb kezében van a jogar? A jobb kéz a személyes titkok őre, a mondás is így tartja, átvitt értelemben valakinek a jobb keze, azaz titkainak őre. Jobbján ülni valakinek kiemelt, megtisztelő hely mind az égben mind a földön. A jobb- vagy jog-kéz igazságot szolgáltat. Ezzel a kézzel esküszünk, az égre emeljük, míg a bal kéz a szíven, vagy az eskü tárgyán nyugszik. Mi is ez a jogar? A jogar latinul: sceptrum, az ítélkezés, az igazságosság és a jogszolgáltatás jelképe, a király ősi hatalmi jelképe. A jogar magyarul kétféleképpen is értelmezhető: jog-ar = a jog – fényessége, azaz isteni igazságosság, de az ar nem csak fényt, minőséget, hanem mennyiségként sokaságot is II. Ramszesz (jobb kezében a heka jogarral, baljában a jelent. (ár-adat, ár-víz,) azaz a jopecsétnyomójával) ülő gok összessége, az isteni bölcses- gránitszobra, 194 cm magas, ség jelképe a jogar. Torino, Egizio Múzeum. A szó alapja a jó-ból származik, ezért csatolható a jobb kézhez is, melynek szintén a jó a szógyöke. A formája alapján egy szárból, azaz nyélből és egy fejből, azaz gömbből áll. Az anyagát tekintve sokféle lehet. Vannak olyan jogarok, melyeknek a nyele és fejrésze azonos anyagból készült, ez általában valamilyen kristály, leginkább hegyikristály. A szárvagy pálca-rész hegyikristályon kívül lehet kvarcból: rózsakvarc, füstkvarc, vagy turmalinos kvarc, illetve obszidián, ametiszt. A gömbrészt csiszolják hegyikristályon kívül kvarcból, obszidiánból és berillből. A kristály szárat a kristálygömbbel valamilyen fém fogja össze, ami lehet III. Thotmes fáraó jobbjában a jogar gömb nélkül. ezüst, arany, vagy elek-

26

Dobogókő

Az első képen, a jogar teljes valójában a kézben van. A másodikon a jogar gömbje látszik ki csak a marokból. A harmadik képen a jogar a kézben gömb nélkül.

tron. A fent említett fémek mindegyike jó vezető tulajdonságokkal rendelkezik. De van olyan jogar is, ahol az összekötő elem nem fém, hanem fa, ami viszont jól szigetel. Az egyszerű fáktól a nemesebbekig mogyorófa, diófa, körtefa, rózsafa, ébenfa, stb. lehet az alapanyaga. A másik fajta jogar eleve más anyagból készül, a nyél általában fémből vagy fából, míg a gömbrésze kristályból. A méretek is különböznek, a marok méretűtől, 10 cmtől a félméteresig terjednek. Mire használták ezeket a jogarokat? A kristályok őrzik földünk kialakulásának nyomait és energiáit, mert szerkezetük állandó és változatlan, de minden kristálynak egyedi belső szerkezete van, és ezáltal lehet őket azonosítani. A kristályok különböző rezgéseket bocsájtanak ki magukból és másmás összetételűek és színűek, ezáltal alkalmasak gyógyításra, valamint energiák és rezgések kibocsájtására és tárolására, azaz üzenetek vételére és továbbítására és tárolására is. A hegyikristály a leghatékonyabb gyógyító és energiafelerősítő kristály a Földön. A mágusokhoz nem véletlenül kapcsolódnak a kristályok gömb és koponya formában, illetve különböző fél- és drágakövek, melyek szintén kristályok. Az anyagi érték szellemi szempontból nem mérvadó, hanem a belső tulajdonság a fontos, tulajdonképpen ez teszi majd igazán értékessé a követ. A fentiek alapján több feladatot képesek egyszerre ellátni, alkalmasak az alábbiakra: – személyes pálcaként az isteni igazság mértéke, jogara (lásd: ítéletet mondanak, vagy pálcát törnek felette) A tulajdonosának szellemi szintje az eszköz használhatóságának mértéke is, vagyis saját szellemi szintjét meghaladó dolgokhoz egyszerűen nincs hozzáférése a szellemi szférában, de az alatta lévőkhöz korlátlan. Másképpen kifejezve, csak annyit birtokol, amennyi az isteni rendben betöltött helyének megfelelő, vagyis amit el tud viselni és látni, amire megteremtetett. Mindezekért mondható a kristály jogar személyes jogarnak, hiszen magába foglalja és visszatükrözi az illető személy szellemi szintjét, sorsát, feladatát, rangját, és ezt minden nap kézzelfoghatóan tudatosítja is benne. Itt kell szólnunk a személyes jogar készítéséről. A mágus papok, akik a személyes jogart megtervezték, tudták az illető személy születési idejét, helyét, nevét, a szellemi szintjét és mindezek figyelembevételével készítették el számára az egyéni jogarát. Azonban még így is előfordult, hogy nem tudták eldönteni, hogy a kiválasztott alapanyagokból melyik lenne a legmegfelelőbb, vagy

jobb az illető személy részére, akkor egyszerűen rábízták a választást. A személyes jogar elkészültével az illető személy, fáraó, pap, katona a „hivatalát” is megkapta és beiktatásakor adták át neki a személyes jogarát, melyet az illető a saját egyéni energiáival aktivált és tette ténylegesen személyessé. Innentől a jogar csak neki működött, más személy nem tudta működtetni a céljának megfelelően, ezért is hívták személyes vagy egyéni jogarnak. Nem véletlenül építettek piramisokat a világ minden táján, mert jelképezi az isteni, vagyis égi rendet. A csúcson a Teremtő és alatta a teremtmények minőségük és mennyiségük szerint. Ilyen szempontból tehát nincs demokrácia se az égben, se a földön. Ám létezik az Isteni Szeretet, mely számára minden teremtménye egyaránt fontos, szükséges és megbecsülendő, függetlenül attól, hogy hol helyezkedik el a szellemi rangsorban, vagyis a piramisban. – elmélkedésre (meditációra) ennek több fajtája is van. Az elmélkedés nem más, mint a szellem összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás, mely, ha sikeres, létrehozza a testen kívüliség élményét is. Minden ismert vallásban megtalálható az elmélkedés, ami lehet egyéni és csoportos, illetve csendes, vagy csend nélküli. A hangrezgésen való elmélkedés, egyedi és egyben a legősibb elmélkedési technika, amely segít abban, hogy újra felfedezzük a bennünk lévő Mindenható Teremtő Erőt, amely a Belső Fényen és Hangon át jelenik meg. (Ilyen a ma is ismert kínai "Quan Yin" módszer, de sok vallás bevett elmélkedési módja szintén hangrezgésen alapult.) A feljebb felsorolt elmélkedési fajtákat és formákat még magasabb és egyéni szintre lehet emelni a kristályokban lévő energiák és rezgések összekapcsolása által. – gyógyításra, A kristályok rezgésük által, azonnal hatnak az emberre mindhárom szinten, fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt. A betegségek legtöbb esetben összetett okokra vezethetők vissza, melyek egymással összefüggő, de különböző szinteken zajlanak. A hagyományos keleti gyógyászat (kínai és az indiai ajurvéda) évezredek óta és mind a mai napig használja a kristályokat a gyógyászatban és orvosi kezelésekben. – jóslásra: a jogar gömbrésze alkalmas a jóslásra is (jövőbe nézés), de fő feladata az, hogy az energiát minden irányba egyenletesen bocsássa ki. – hírközlésre, nemcsak földi szinten, hanem kozmikusan is világok közt, azaz égi üzenetek vételére. – dolgok megnyitására és bezárására, mint egy kulcs. – fegyverként is használható, egyaránt lehet védő és támadó fegyver is. Valószínűleg még sok minden másra is használhatta a fáraó a saját egyéni jogarát. Végezetül meg kell említenem a magyar királyi jogart, mely 29,5 cm hosszú, nyele mogyorófa, aranyozott ezüstborítással. A gömb pedig hegyikristály, melynek magassága 6,5 cm, az átmérője 7,3 cm, a mai ismereteink szerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt hegyikristálya és Egyiptomból származik, a gömbrészen 3 oroszlán vésettel, a tetején mágikus csomóval, az oldalán 26 db láncon logó aranygolyóval.

A királyi központ lapja

27

A Pilis titkai régi térképeken Ákos palotája és a Búbánat-völgy VÁRY ISTVÁN A történelem és a történelmi feltárások részletei után érdeklődő kutatók, ha mélyebben beleássák magukat egy-egy történelmi esemény tanulmányozásába, gyakran találkozhatnak egy problémával: egy adott történés és annak helyszíne vonatkozásában – áttekintve a hozzáférhető hivatalos tudományos anyagokat – ellentmondásokra lel. Nem egy esetben a forrásanyagok közül valamelyik „nem illik a képbe”, és a kutakodó ember az adatok, helyszínek, események kapcsán egymásnak ellentmondó elméletek útvesztőjébe kerül. Ha egy adott történelmi cselekmény kapcsán vannak hozzáférhető dokumentumok, korabeli oklevelek, krónikás leírások, metszetek, térképek, régészeti feltárási anyagok, és szeretnénk ezek alapján egy koherens képet kapni az esemény háttere, lezajlása és helyszíne tekintetében, bizony nem egy esetben valamelyik ponton fennakadunk; valami kilóg, valamelyik forrásadat nem illeszthető a helyére.[1] Ez nem csak az érdeklődő amatőrök számára teszi nehézzé a történelmünkkel kapcsolatos letisztult képalkotást, hanem a tudományos, szakértői vonalon is sok vitát gerjeszt. Ebből a zsákutcából gyakran talál kiutat a tudomány, azonban ezek csalfa ló-lépésnek bizonyulnak a történész sakktábláján; egy mélyebb rátekintéssel feltárhatóak az illegitim ferdítések. Amikor a tények hiányosságaiból fakadó űrt a kutató személy világképéből és személyiségének irányultságából fakadó véleménye tölti ki, amikor egyes adatokra többé-kevésbé megalapozott feltételezéseket tényként állítanak be [2], amikor – a fixált és elkönyvelhető tudományos eredmények érdekében – valamilyen tényt vagy forrást nem vesznek figyelembe, vagy különböző ürüggyel kizárnak forrásokat az adott esemény vizsgálatából, akkor a végeredmény bizony hamis lesz, a kialakult kép nem a valóságot ábrázolja.[3] Ha valaki azt gondolná, hogy történelmünkkel kapcsolatban ilyesmi csak egyes jelentéktelen, nüánsznyi részletekkel fordulhat elő, akkor a fentiek újbóli átgondolására ösztönöznék; a sok ferdített („elkent”, „kimeszelt”) „apróságból”, a népszerű ismeretterjesztésnek köszönhetően és a nivelláló, szimplifikáló média rájátszásának következtében egy teljesen torz, profán történelmi világkép kialakulásának veszélye tárulkozik fel. A középkori történelmünkkel kapcsolatos események és helyszínek ellentmondásainak vonatkozásában, azokat áthidalandó, a hivatalos tudományos feldolgozás legkönnyebben az írott oklevelek, krónikák szövegeinek kritikájával, azok kizárásával ejt egy huszárvágást annak érdekében, hogy egységes képhez jusson. (Valóban, vannak olyan régészeti feltárások, melyek leletanyagának alapján kikövetkeztetett lokalizálás és datálás nem egyeztethető össze az adott helyszínre vonatkozó okleveles határbejárási leiratok helymeghatározásaival.) Kutatásaim során magam is találkoztam azokkal az álláspontokkal, melyek szerint Anonymus tévedett, (sőt: kitalált dolgokat), Evlia Cselebi túlzott, Kézai Simon legendákat szőtt történeteibe, stb. Az ily módon hiteltelenített forrásokat ezután már nem kell figyelembe venni, és egy adott esemény képe könnyebben összerakható… Nehéz ma a történész

dolga, és az egyes ellentmondások tisztességes feloldása bizony gyakran várat magára. De jobb ilyen értelemben a bizonytalanság, mint a hamis végkövetkeztetés. Nos, ennyi bevezető után szót ejthetünk Ákos Palotájáról, különös tekintettel arra, hogy a fent leírtak fényében egy olyan történelmi helyszínről értekezünk, mely kivételt képez, mert e hellyel kapcsolatban minden forrás összeilleszthető, a terület történelmi feldolgozása ellentmondásoktól mentes. A vonatkozó okleveles adatok, a régészeti feltárások és a térképek összegzése nyomán nem lehet bizonytalanságunk arra nézve, hogy Ákos Palotája hol és mikor létezett, és léte kihez köthető. Ákos személye több korabeli oklevél alapján körvonalazható. Ezeket a dokumentumokat már az 1930-as évek végén Győrffy György (1917-2000) feltárta és összegezte, majd ezek alapján Noszlopi Németh Péter tárgyalja a témát az „Ismeretlen romok a Pilisben” című tanulmányában, mely 1970-ben jelent meg a Magyar Történelmim Szemlében, Buenos Airesben. [4] Ezek szerint Ákos Mester a XIII. század igen fontos személyisége volt: 1244-1268-ig udvari káplán, 1248 és 1251 között székesfehérvári őrkanonok-kincstárnok, 1248-tól 1261-ig királynői kancellár, és ezek mellett 1254 és 1272 között (haláláig) budai prépost volt. (Az oklevelek tanúsága szerint ebben az esetben Székesfehérvár alatt nem a mai város, hanem a Sicambria melletti Alba értendő.) 1266-tól Béla király megbízásából a Szűz Mária szigeti Domokos rendi apácakolostor ügyvivőjének tisztét is betöltötte. Győrffy a „Krónikáink és a magyar őstörténet” című művében (Budapest, 1993) arra a következtetésre jut, hogy Ákos Mester nem más, mint a későbbi hun-magyar történelmi krónikák (Kézai-, Budai-, Zsámboki- és a Képes Krónika) eredeti forrásának szerzője, melyből a krónikaírók a későbbi korokban merítettek. Béla király 1249. november 28-i oklevelének tanúsága szerint Esztergom közelében van egy hely, ahol királyi udvarnokok és kincstárnokok laktak. Erről a királyi birtokadományról, illetve az itt lévő Ákos palotájáról két későbbi oklevél is tesz említést, ezek 1288. május 12-én, illetve 1292. április 20-án keltek. Állítólag – a kincstárnokok lakhelyei okán – Ákos maga nevezte el az adott völgyet Tárnok-völgynek. Itt már közelítünk is a helyszínhez, mely a térképek tanúsága szerint is nem más, mint a mai Búbánatvölgy Pilismarót és Esztergom között. Ezen alkalommal nem térünk ki Noszlopi Németh Péter további fejtegetéseire, mi szerint Ákos Palotája és a Tárnok-völgy Herculia-Sicambria romjainak közelében volt, sorozatunk vezérfonalát követve ismét térképekre koncentrálunk, hiszen több térkép tesz tanúbizonyságot e terület létezéséről, illetve ennek pontos elhelyezkedéséről. Az első mappa, mely témánk tekintetében nagy jelentőséggel bír, a korábbi cikkeinkben már említett Müller Ignác (1727-1804) nevéhez köthető. Császári főstrázsamesterként, kartográfus csoportjával négy és félévnyi munka után 1769-ben adta ki térképét „Mappa Geographica novissima Regni Hungariae” címmel. A 241x203,5 cm nagyságú (!) térkép 12 szelvényből áll, metszését

28

Dobogókő

1. térkép

J. Chr. Winkler bécsi rézmetsző végezte el. [5] A mű rajzolata, pontossága, adatolása és nyelvi helyessége minden korábbi Magyarország térképét felülmúlta. (Az udvari haditanács rendkívül magas pénzjuttatásban részesítette Müllert mérnöki tevékenységéért.) A térkép pilisi területét tanulmányozva több érdekességre bukkanhatunk, például két Jászfalut láthatunk, vagy egy, az óta már eltűnt község is fel van tüntetve: Bitócz. Nem kevésbé izgalmas Marót és Esztergom között, a mai Búbánat-völgy vonalában „Urkuttya”. Számunkra azonban ez utóbbi alatt található „Akus Palot” feliratozása a fontos, hiszen Ákos Palotájáról, Ákos Palotáról vagy Ákospalotáról van szó. Itt fontos megjegyeznünk, s erre a Dobogókő hasábjain, a legutóbbi szám 20. oldalán, Vertráb József Kadocsa „A Tárnok-völgy titka” c. cikkének utolsó mondatában utal, hogy nem csupán egy kincstárnok lakóépületéről van szó, hanem a későbbi korokban köré települt kisebb községről. A Szombathy Viktor szerkesztette „Régészeti barangolások Magyarországon” c. könyvben (1978) Horváth István régész, mintegy kortárs módon lefestve a környéket, a következőket írja: „A hegynyeregből lefelé kanyargó út szűk völgybe vezet, amelyen délnek haladva az érsek négy, gáttal felduzzasztott halastava mellett haladunk tovább. A kitáguló völgyben fekvő legnagyobb tó (ma: Kerek-tó) mögött, balra látszó sziklaorom alatt van az érsek vadászkastélya, mellette az Ákospalota nevű falu, kis templomával. A templom és a kastély már a tatár pusztítás előtt fennállott. Legutóbb, az 1510-es években, Bakócz Tamás érsek építkezett itt…” (334. old. A könyv e helyen a tárgyalt területtel kapcsolatban „Szamárd” településről és a Vaskapu hegy alatti, az imént már említett „Urkuta” faluról is beszél.) Az Országos Levéltárban őriznek egy ismeretlen szerzőtől származó, latin szöveggel kiegészített, 1779-ben készült két lapos térképet, mely a Duna vonalát ábrázolja.[6] A Pilist is magába foglaló gyönyörű mappán, a kérdéses területen, „Szamarod” alatt itt is fellelhetjük az „Akus Palota” feliratot. Az 1760-as években, az esztergomi érsek szolgálatában állt egy kiváló földmérő mérnök, Dobai és Kisszalóki Szalóky Nepomuki

2. térkép

János. 1767-ben megrendelésre elkészítette Esztergom királyi város területének térképét, mely több érdekességgel bír. A 100x124 cm-es mappa nem északi tájolású, hanem K-ÉK-i, és precíz módon a mágneses elhajlás szögét is feltűnteti. [7] A szer-

3. térkép

A királyi központ lapja kesztés – az akkor még úttörő megoldásnak számító – grafikus háromszögeléssel történt, mágneses tájoló használatával. (A térkép precizitására jellemző, hogy a későbbi városfejlesztési tervhez ez a mű szolgáltatott alapot.) Az igen aprólékos feliratozás és névrajz betűi helyenként erősen megfakultak, de olvashatók, ezek között érdekesség a „Vas kapa” elnevezés, mely ma Vaskapu. A részletesen ábrázolt terület szélén találhatjuk a „Pars Ákos Palota” feliratot, mely így egy nagyobb egység nevére utal. Figyelemre méltó részleteket is megfigyelhetünk: a ma is ismert Barát-kutat is megtaláljuk a térképen, melyből patak indul lefelé, s nem messze a forrástól tóvá duzzad, majd ismét patakként folyik tovább, keresztülhaladva egy Hóhér-rét (!) nevű helyen. A terület bejárásakor (ahova egyébként – talán szerencsére - sem turistaút, sem ösvény nem vezet) meg is találtuk e kis tó kiszáradt medrét az erdő közepén, mely fölött, egy kis sziklafalban található az a híres égetett kerámiacső vezeték maradvány, mely valamikor a víz elvezetésére szolgált. (Ennek fényképe a Dobogókő első számának hátlapján látható.) Ezek alapján láthatjuk, hogy a XVIII. században még evidencia volt e hely léte, emlékezete erőteljesen élt az emberekben; e három térkép tanúsága szerint pedig pontosan lokalizálhatjuk Ákos Palotáját, mely elnevezés azután a későbbi korokban feledésbe merült: a Búbánat-völgy felső végénél, a mai Dobogó hegy alatt találjuk meg ezt a területet. Izgalmas adalék még témánkhoz a második katonai felmérés (1806-1869) ide vonatkozó térképrészlete. Igaz, feliratozás nélkül, de határozott négyszögletes grafikus jelzéssel a Maróti hegyekhez tartozó Dobogó-hegy alatt jelezve van Ákos Palotája, pont ott, ahol az fellelhető.[8]

4. térkép

2005 után a Faragó Imre térképész munkásságával fémjelzett turistatérképekre (Freytag & Berndt) ismét felkerült a felirat, igaz, csak egyszerűen „Ákos”-ként, és a valós romterülettől kissé északabbra, így van jelen a 2010-es Szarvas-Faragó térképen is, de pl. a 2009-es Börzsöny atlaszuk ide vágó részletén nem található. [9] Ebben az esetben nyilván a kis település hajdani helyszíne a kérdéses, hiszen nyomtalanul eltűnt. Lehet, hogy a Faragó-féle térképeken jelzett területen volt, de számításba jöhet még a rom közvetlen környezete, vagy az a rét, mely a völgyben vezető út és a

29

Majális-forrás között található; régebben, légi felvételek során a ma kaszálónak használt területen különös, egyenes és szögben hajló domborzati nyomvonalakra lettek figyelmesek a kutatók. (Ez a rét látszik a Szamár-hegy irányából készített fényképünkön, a tó felett. Köztudott, hogy a műholdas vagy légi fényképes kutatás a terepviszonyok és a növényzet jellegzetességei alapján sok korabeli épület vagy település helyét tudta felderíteni.) A hely régészeti 5. térkép feltárására vonatkozó anyagot még nem leltem, de a terület megtalálható és bejárható, és körbe járva a láthatóan épített kőfalalapokkal megmaradt, még határozott körvonalakkal bíró épületegyüttest, régészeti próbaásások, lyukak nyomaira lehet bukkanni. Ez a 180-200 méter tengerszint feletti magasságon lévő terület szemmel láthatóan hordozza az emberi tevékenység, tájformálás ősi nyomait, a mesterségesen kialakított platókat a hegyoldalban; a Barát-kút alatti kis tómeder pedig nem az egyetlen ilyen a környéken: ettől délre, a mai Szilva-rét közelében található egy ennél nagyobb kiszáradt vízgyűjtő. Maga ez a kicsi romterület igen titokzatos, és megrázó. Ez utóbbi megállapítás helyessége egy felfedezés kapcsán érthető meg: Ákos Palotájának romjától pár méterre, délre, ahol ismét egy szabályos platóval találkozunk az erdőben, a felszín közelében számtalan emberi csont hever… Ezek a koponyatöredékek, bordacsontok, fogak nem látszanak, az avar eltakarja őket az arra járó szemei elől, a felszín laza megbontásával válnak láthatóvá. Származásuk és koruk számunkra ismeretlenek, de látványuk sokkoló. Kutakodásaink során semmilyen egyéb tárgyat nem találtunk a csontok között (fémcsat, gomb, stb.). (Barátainkkal, ott jártunkkor kövek alá rejtettük a szabadon lévő csontokat, mintegy oltárt létrehozva, és minden esetben mécseseket gyújtunk az ismeretlen halottak emlékére.) Ezt a 8-10 négyzetméteres területet egyébként egy csodálatos, nyolc törzsből álló hatalmas koronafa jelöli ki, mely jóval idősebb a helyi erdőt uraló fiatal fáknál. Többen, például Vertráb József Kadocsa, Aradi Lajos, és jómagam is vezettünk már ide túrát, melyek során sokakat magával ragadott a hely ereje. Szükségesnek látom, hogy témánkkal kapcsolatban röviden kitérjünk a Búbánat-völgy egyéb vonatkozásaira. Az EsztergomPilismarót vonal történelmünk szempontjából jeles terület, a Pálos

30

Dobogókő

Ákos Palotájának helye a Szamár-hegy irányából A Barát-kút. Ki szokták táblázni, de az néha eltűnik...

rend jelenlétével évszázadokig megerősített vidék szakrális ereje ma is tapasztalható, a megannyi történés asztrális „lenyomata” itt sokszor megrendítő erővel hat. Elsősorban nevének eredete kapcsán eshetünk gondolkodóba: milyen szomorú eseményhez köthető? Szántai Lajos több előadásában beszélt a lehetséges magyarázatról…

lovára felkapva megpróbál kimenekíteni az ellenség gyűrűjéből. Az utolsó élőként menekülnek, de a csatában elfáradt ló nem bírja, a török már-már utoléri a párt, amikor az asszony arra kéri urát, ölje meg őt, ne a török kezétől érje el a vég. Dobozi Mihály, látva

Kiszáradt tómeder a Barát-kút alatt

Ákos Palotájának egyik falmaradványa

Az 1526-os mohácsi vereség után a török északra vonul, mint kés a vajban, úgy gázol át az országon, és az év szeptemberében eléri a Pilist, a Duna vonalát. A környék népe és a maróti emberek menekülnek: egy érseki birtokon gyűlnek össze, egy völgyben, ahol a hegyek között biztos védelmet remélnek. Tábort építenek, több ezer magyar katona szervezi a védelmet Dobozi Mihály parancsnoksága alatt. A török 6000 janicsárt vonultat fel, több ezer lovas, számos ágyú készül a terület elfoglalására. A csata első napjaiban a török nem bír a szűk völgyben felülkerekedni, nagy veszteségek árán próbálkozik, mígnem egy áruló felvezeti a törököt egy ösvényen a hegyoldalba, ahonnan ágyúival könnyen belövetheti a magyar tábort. A csata eldől: egyes adatok szerint 20-25 ezer halott marad a völgyben – a török veszteségével együtt nagyobb az áldozatok száma, mint Mohácsnál. Dobozi Mihály az utolsók között küzd, mellette hű felesége, akit egy pillanatban

a biztos halál közeledtét, szíven szúrja asszonyát, majd üldözői felé fordul, és utolsó leheletéig küzd. A jelenetet 1860-61-ben Székely Bertalan megfestette „Dobozi Mihály és hitvese” címmel, mely képnek van egy érdekes részlete: a háttérben a festő egy égő várat ábrázolt. Nem tudhatjuk, hogy ez az emlékezetben még akkor élő valóság alapján van így, vagy a művészi szabadság okán… de lehet, hogy valóban ennek a tragikus eseménynek emlékét őrzi nevében e völgy. Fontos tudnunk, és utalnék a vitás kérdések kapcsán, a cikk elején írottakra, hogy a fent leírt Maróti csata helyszínét két terület is „magáénak tekinti”: Pilismarót, ahol a haza iránti és a házastársi hűség eme nagyszerű példájának emléket is állítottak, és a Gerecsében lévő Pusztamarót, ahol szintén megemlékeznek Dobozi Mihály hőstettéről. (Ez utóbbi területet bejárva tapasztaltam, hogy bizony szűk völgyével, az épített táj kategóriába tartozó bizarr várszerű szikláival, barlangjaival igen meggyőzően „tarthat igényt” e jelentős, és egyben tragikus történelmi esemény helyszínére.)

A királyi központ lapja A Szamár-hegy (307 m) és a Dobogó-hegy (387 m) közötti völgyben ma is látható a négy tó, melyek között a korabeli duzzasztás gátjainak nyomai is fellelhetők. A töltésekkel védett tavak (Halas-tó, Mini-tó, Fürdő-tó, Kerek-tó) 3,25 hektáros területen fekszenek, közöttük hajdan zsilip is lehetett. Mellettük római út vezetett déli irányba. 1962-ig nádas, mocsaras terület volt, ekkor kezdték feltölteni, parcellázni, mely munkák során végleg letarolták azokat a rétegeket, melyek régészeti szempontból még kutathatók lettek volna. Üdülőövezetet hoztak létre; 2001-ben 20 állandó lakosa volt a völgynek. 2006-ban egy kútfúrás során 200 m mélységből 32 C˚-os víz tört fel. Ez a pilisi terület még számos érdekes és fontos hellyel bír, sok titkot – és erőt – rejt magában, melyekre most nem tértünk ki. De reméljük, hogy talán ennyi is elég ahhoz, hogy sokakat a hely felkeresésére ösztönözzön.

Jegyzetek: [1] Ebben a vonatkozásban egyik leg vitatottabb területe a történelem kutatásának a metszetek világa. Például a Budáról készült XVI–XVII. századi metszetek gyakran olyan részleteket ábrázolnak, melyek értelmezése – Buda városának eredeti helyszínére vonatkoztatva – számos vitát szültek, és az ellentmondások okán megannyi elméletnek adtak alapot. A Székesfehérvárt ábrázoló korabeli rajzok még ennél is több rejtéllyel bírnak, az ezekkel kapcsolatos álláspontok köreinkben már ismertek. [2] A számtalan példából csak egyet: a székesfehérvári romkertben látható az a kőszarkofág, melyet hivatalosan Szent Istvánnak tulajdonítanak. Ha valaki kicsit részletesebben utána járt a vonatkozó feltárási anyagoknak, megtudhatta, hogy mindez ideig soha senki nem tudta hitelt érdemlően és tudományosan bizonyítani azt, hogy ez a kőtárgy István királyunkhoz köthető. Az egész csak egy (több oldalról támadható) feltételezés, melyet tényként rögzítettek, és így minden további kérdést és problémát kizártak… [3] Legtöbb esetben a leghitelesebb tényezőnek, mely így minden mást felülír, a régészeti feltárás leleteit illetve a feltárás ténymegállapításait és konzekvenciáit tekintik. Mivel az átlagember nem szakértő, és bízik a régészek hozzáértésében, nem áll le vitázni archeológiai ügyekben. Azonban egy adott területtel kapcsolatos feltárás részletes és mindenre kiterjedő tanulmányozása esetén megrendülhet a kutakodó ember: egységesnek nem mondható feltételezések és egymásnak ellentmondó ténymegállapítások erdejében találja ma-

31

gát. Ismét csak egy példa: a hajdani óbudai Viktória téglagyár területén feltárt (és az óta teljesen eltűntetett) középkori egyházi romok mibenlétéről legalább három elmélet, meghatározás született… [4] Noszlopi Németh Péter kutatásainak anyagát az 1955-ben és az 1962-ben publikált anyagai alapján özvegye állította össze 1997-ben, ezt a Püski Kiadó 1998-ban „Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben” címmel adta ki. Érdekes, és egyben különös is, hogy az 1970-es cikk nagy része az 1998-as anyagban nincs benne. Noszlopi írásai elérhetők:http://www.angelfire.com/ real m3/hmult/cikkek/pilis.htm http://albaregalis.hupont.hu/35/noszlopi-nemeth-peter http://www.orszagepito.hu/szamok/90-2/90-2_Nemeth. pdf [5] 1. térkép: Müller Ignác: Nagy Országtérkép, 17691771, OSZK TM 6712 A térkép egy teljes példánya megtekinthető a fertődi Eszterházy kastély Tereziánus termében. Nagy felbontásban fellelhető: http://mnl.gov.hu/bal_me nusor/hasznalat/kozmuvelodes/kiallitasok/virtualis_kiallitasok/archiv_atlas/banyaterkepek.html [6] 2. térkép: A Duna vízrajzi térképe, 1779, MOL helytartótanácsi térképek, S12, Div10, No97. [7] 3. térkép: Nepomuki János: Esztergom kéziratos térképe, 1767, MOL S 11. 116/b. [8] 4. térkép: Második Katonai Felmérés, 1806-1869, Esztergomi szelvény, fellelhető: http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html A katonai felmérésekről valamivel bővebben írtunk a cikksorozaton belül a Dobogókő 3. és 4. számában. [9] 5. térkép: Freytag & Berndt turistatérkép-részlet, 2005. A Barát-kút alatt nyíl jelzi azt a platót, ahol Ákos Palotája volt. Középen láthatjuk az „Ákos” feliratot.

32

Dobogókő

Az erdélyi túra elé Rapsóné útja (Erdélyi népmonda Benedek Elek nyomán)

A feketehalmi hegy és vár (Orbán Balázs gyűjtéséből, eredeti helyesírással)

Ennek előtte sok száz esztendővel élt Udvarhelyen egy szépséges szép özvegyasszony. Temérdek földje, kincse volt, maga sem tudta, hogy mije van. Volt ennek a szép asszonynak egy vára is, Parajd s Szováta között. Még ma is megvan az omladéka, s úgy hívják, hogy Rapsóné vára. Ez a Rapsóné olyan erős vallásos asszony volt, hogy minden vasárnap Kolozsvárra hajtatott misét hallgatni. Az ám, csakhogy messze van ám Kolozsvár Udvarhely székétől, rossz is volt az út akkoriban, s Rapsóné mindegyre elkésett a miséről. Egyszer, mikor elakadt a négylovas hintaja, azt mondja nagy mérgesen: – Ördögnek való útja, rajtad sem járok többet! Abban a minutában csak elé ugrik egy ördög, s mondja Rapsónénak: – Szólítottál, itt vagyok, te szép asszony! – Szólított az ördög – mondta Rapsóné –, mit akarsz? -– Hallottam, hogy mérgelődöl a rossz útra. Mit adsz, ha jó utat csinálok a váradtól Kolozsvárig? – Kérj akármennyit, megadom, csak jó utat csinálj! – Jól van – mondá az ördög –, adj nekem két hegy aranyat s egy völgy ezüstöt, annyiért megcsinálom az utat. Kezet csaptak, s az ördög még az éjjel olyan utat csinált a vártól Kolozsvárig, hogy a szoba földje sem lehetett simább. Ment Rapsónéhoz reggel, s jelentette: – No, Rapsóné, kész az út, fizess! – Mindjárt, mindjárt, ördög barátom, csak várj egy kicsit. Azzal benyúlt a ládájába, s kivett három aranyat. Egyet tett a jobb emlőjére, egyet a bal emlőjére, egyet pedig a két emlője közé. – Itt a két hegy arany s az egy völgy ezüst, vigyed – mondta Rapsóné, s akkorát kacagott, hogy csengett belé a vár. Megharagudott az ördög, de szörnyen. Azt mondta: – No, így még rá nem szedtek, de megállj, Rapsóné, ezt megkeserülöd! Elszaladt nagy haraggal, füttyentett egyet, s hát ami ördög volt a pokolban, mind felszaladt a föld színére, s egy szempillantásra elrontották a szép utat.

Mindeddig csak az uj Feketehalomban vizsgálódtunk, pedig még inkább érdekelhet minket a régi Feketehalom, mint oly magyar királyi vár, mely történelmünkkel fűződik össze s hazánk határvonalának egyik őrszeme volt. Égtem tehát a vágytól, hogy annak emlékszentesitett romjait meglátogassam. Egy kalauz után néztem, ki kora reggel elvezessen oda, de nagy volt boszankodásom, midőn az erre megbizott vendéglős jelenté, hogy 5 pfrton alul nem lehet vezetőt találni; ezt sokalltam a kétórai sétáért s magam indultam vezető után, de abból, hogy a vendéglőbe egybegyültek (vasárnap lévén, mind ott voltak) mindenike első szóra 5 frtot kért, átláttam, hogy itt általános összeesküvés van az én kizsebelésemre, s elvégre is nemcsak megigérni, hanem előre ki kellett fizetni az ötszörös dijt. Ezen esetet, mely kellemetlenül hatott rám, azért emlitem fel, mert munkám czélja a népismertetés és útmutatás lévén, az útazókat ily zsebretartozó körülményekre is figyelmeztetni kötelességemnek ismerem, előkészitendő arra, hogy a szász földön minden lépten-nyomon ily szivélytelenséggel és lelkiismeretlen kizsebeléssel találkozhatnak. Mily másként van a Székelyföldön, hol ha valamely kirándulásra vezetőt kerestem, arra mindenki örömest vállalkozott, legtöbb esetben semmi dijt nem követelt, vagy legfölebb napszámának megtéritését kérte; de az az eset egész székelyföldi útazásom alatt elő nem adta magát, hogy a fizetést előre meghatározták volna; az az eset azonban akár hányszor előfordult, hogy az egész falu értelmesebb része kijött velem, s örült, hogy útasitása s kötelességszerünek tartott szolgálata által vállalatomhoz segédkezet nyujthatott. Ellenvetésül felhozhatnák, hogy igen, ez igy van fajrokonok közt; én meg erre azt mondom, hogy elég német útassal találkoztam, ki érzékenyen panaszkodott a szász testvérek szivtelen közönye, barátságtalansága és zsebelése ellen. Midőn itt e tényeket fölemlitem és szeliden megrovom, azt nem gyülöletből, sőt ellenkezőleg, jó indulatból teszem, arra figyelmeztetvén szász atyánkfiait, hogy az idegenek megbecsülése és a vendégjog tisztelete még a vad népeknél is megvan, s midőn az idegennel ugy bánunk, hogy az kellemesen emlékezik vissza a köztünk töltött perczekre, azzal csak magunknak szerzünk örömet és megtiszteltetést, mert ugy az egyén, mint a népek erkölcsi becsét azon becsülés és tisztelet után lehet meghatározni, melyben az másokat részesit. De ideje már a feketehalmi vár maradványainak kutatásához térnünk. A Kotla meredek oldalán kanyargó ösvényen talált a hajnal derüje; sajátságos egy hegy ez, mely különböző nézpontokról mindig más meg más alakot ölt. Az Erdővidék és Háromszék felől jövő előtt félgömb idomban tünik fel, ki Krizba felől (északnyugatról) nézi, az előtt egy hosszukás kúp, mint az Alhambra főkúpja; ki keletről közeliti meg, annak elnyuló hegylánczolat, melynek végelőfoka gulaszerűleg tömbösül. Ezen fő csúcs tetején mesés üregek, pinczeszerű sziklavermek vannak, hol – a mint hiszik – valamely kolostor feküdt, a nép kincs után áskál. De a feketehalmi vár nem ezen, elragadó kilátást nyujtó 4090 láb magas fő csúcson, hanem lankásabb hegynyakának szirtgerinczén feküdt, mely a Kotlát a volkányi hegyekkel köti egybe. Ezen hegy-

A királyi központ lapja nyak egyhelyt látszólag emberkéz által át van metszve, az itt felvonuló ösvényt ma is vár lépcsőjének nevezik, s az ezen alól levő sziklagerinczet Helschenbergnek vagy Schwarzburgnak. Ezen meredek oldalú sziklaszálon feküdt Feketehalom vára; de a kiváncsi útas ok nélkül küzdi fel magát a veszélyes, úttalan sziklaoldalon, mert midőn tövisektől egybekarczolva oda fölért, ott a hajdani büszke várnak semmi, vagy igen csekély maradványára talál. Az idő elmorzsolta azt, az omladozó sziklák lerázták magukról a merész ember által oda rakott falakat, csak egy helyt a várhegy déli csúcsánál látszik az éles szögletbe összeütköző várfalnak alaprakata. Ennyi, mi ezen büszke várból fennmaradt. Különben az nagy kiterjedésű soha sem lehetett, mert a hegy fennlapja csekély terjedelemmel bir, alig 30 öl hosszú, s legnagyobb szélességénél is 4–5 öl; de legtöbb helyt a hegy orma ikszerüleg végződvén, a falaknak alkalmasint a most leomladozott hegy-

oldalon kellett elvonulniok. Pedig, hogy e vár, melyet szintén a német lovagok művének tartanak, nagyon tekintélyes és erős vár volt, arra elvitázhatlan történeti adataink vannak. Igy, midőn a mongol dulás után a hont szervező, mondhatni ujraalkotó IV-ik Béla királyunk István fiát társkirályul vevén fel, neki Erdélyt (mint már azelőtt divatba jött volt) és a kunok földjét nemcsak herczegi, hanem ifjabb király czímmel átengedte, nem sokára az atya és fiu közt ellenkezés s később harcz fejlődött ki.

33

István előbb szerencsés, de 1265-ben legyőzetvén, Erdély délkeleti szögletébe szorul, s ott a feketehalmi várba vonulva, oly elszántan védte magát, hogy Béla vajdája: Kemény Lőrincz sikertelen ostromolta az erős fekvésű várat. De ezen vár még sokkal fontosabb szerepet játszik az Árpádház fiágának kihaltakor, midőn a magyar trón fölött három trónkövetelő veszekedett; végre is Róbert Károly megerősödvén a trónon, a szászok egy része még most sem akart hódolni, hanem a brassai Salamon vezetése alatt a feketehalmi várba behuzódva, oly elszántan oltalmazták magokat, hogy csakis 1331-ben jött vissza e vár Károly király kezére, midőn ugy látszik, rosnyói Nagy János és Jakab (Johannes et Jacobus Magnus) azt az ostromoltak ellenére feladták; mert Károly király egy adománylevelében rendeli, hogy az emlitett Nagy testvéreknek javai akár Brassóban, akár másutt legyenek, visszaadattassanak, azon szolgálatuk megjutalmazásaért, melyet a feketehalmi királyi vár feladása vagy visszaadása (in traditione seu restitutione) által a szent koronának és királynak tettek stb.; sőt nem sokára még nagyobb jutalmat is nyernek, mert azok Brassó és Besztercze ispánjaiként jelennek meg. Azután királyi várnagyok kormányozzák, kik a szász papokkal a dézma fölött sokat viszálkodnak. Hogy mikor romboltatott le, arra semmi adatunk sincsen, még azt sem lehet tudni, hogy ellenség keze vagy a kiméletlen idő dönté-e le e várnak ország- és királylyal háromszor daczolt bevehetetlen falait. Feketehalom hegye érdekes földképződési tekintetben is; e hegy alkatanyaga világos szinű jura-mészkő, melynek párhuzamos szelvényei északról délnyugatnak irányulnak, északon a mészkő alatt gneis, odább veres szinezetű szarukő mutatkozik, ebből alakult a várhegy is. A keleti oldalon a mészkőnél világosabb szinű dolomit jön elő, mely gyüleg-sziklákkal érintkezik; mig délfelé a volkánytáji csillámpalának egy ágazata tünik fel, melyben aranyereket is találtak, de a tett kisérlet kevés eredményt mutatván, annak aknázásával felhagytak.

www.kiralyikozpont.hu

34

Dobogókő

Szakrális túrára hívunk Erdélybe! 2013. augusztus 2-9. A kirándulás útvonala: 1. nap: Bp-Székelyudvarhely, utazás megállókkal, és ami belefér... 2. nap: Székelyudvarhely – Alsórákos (Sükösd-Bethlen várkastély, Tepővár piramishegye, Mihályvár: A Persányhegység központi tengelyén az Esztendő Körének kardinális jegyeit idéző szent helyek) – Kőhalom – Székelyudvarhely. A túra hossza gyalogosan 9 km, szintkülönbség 500 m 3. nap: Székelyudvarhely – Tusnádfürdő (Felső-Sólyomkő) – Sepsibükszád (Likaskő, Alsó-Sólyomkő vára, Vápa vára: az Olt első kapujának-szorosának szakrális és védelmi kiépítése, a Piliske-hegy és a Csomád-Bálványos hegycsoport között). A túra hossza: gyalogosan 7 km, szintkülönbség 300 m 4. nap: Székelyudvarhely – Korond (Likas-kő) – Parajd (Rapsóné vára, Kápolnamező, Rapsóné útja - árkok és töltések) – Szováta (Tyúkász-dombi kápolna) – Székelyudvarhely. A túra hossza: gyalogosan 6 km, szintkülönbség 300 m 5. nap: Székelyudvarhely – Máréfalva (festett székelykapuk) – Csíkrákos – Bogáti Kápolna - Sóvár: a Csíki-medence szakrális központja) – Csíkszentimre (Szent Margit-kápolna) – Csíkmenaság (középkori templom, szentélyfreskó) – Székelyudvarhely. A túra hossza: gyalogosan 4 km, szintkülönbség 200 m 6. nap: Székelyudvarhely – Feketehalom (Magura-hegy, Feketehalom vára: V. István királyunk kedvenc erdélyi várának romjai) – Barcaszentpéter (Ciszterci kápolna freskói) – Apáca – Barót – Székelyudvarhely. A túrahossza: gyalogosan 7 km, szintkülönbség 400 m 7. nap: Székelyudvarhely – Budapest utazás megállókkal, és ami belefér… Az időjárás változékonysága miatt a napok sorrendje felcserélhető. Bakancs, hátizsák, mindenkinek ajánlott.

A túra vendégei:

Szántai Lajos és Balla Ede Zsolt magyarságkutató,

szakrális földrajz szakértő

Csoóri Sándor, Márczi Anna és Csoóri Bendegúz népzenészek Utazás: légkondícionált, kényelmes autóbusszal Szállás: A székelyudvarhelyi Küküllő szállodában 2 ágyas szobákban félpanziós ellátással. Az utazás ára: 115 000 Ft/fő (mely minden költséget tartalmaz)

Jelentkezés és további információ: Két Hollós Könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)