Előadások és poszterek összefoglalói Book of abstracts

Előadások és poszterek összefoglalói Book of abstracts

XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia 11th International Conference

„Advances in research on the flora and vegetation of the Carpato-Pannonian region”

Budapest, 2016. február 12–14. Budapest, 12–14 February 2016

A konferencia támogatói / Sponsors of the conference Büki József Bt.

XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia 11th International Conference

„Advances in research on the flora and vegetation of the Carpato-Pannonian region”

Magyar Természettudományi Múzeum Hungarian Natural History Museum Budapest, 2016

Előadások és poszterek összefoglalói Book of abstracts

XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia 11th International Conference „Advances in research on the flora and vegetation of the Carpato-Pannonian region”

Szerkesztők/Editors Zoltán Barina, Krisztina Buczkó, László Lőkös, Beáta Papp, Dániel Pifkó & Erzsébet Szurdoki

A konferencia logóját Szurdoki Erzsébet szerkesztette. A logón szereplő pilisi len (Linum dolomiticum Borbás) Tamás Júlia rajza. The logo of the conference was edited by Erzsébet Szurdoki. The line drawing of Linum dolomiticum Borbás in the conference logo was prepared by Júlia Tamás.

© Magyar Természettudományi Múzeum 2016. február 12. Printed by mondAt Ltd, Vác ISBN 978-963-9877-25-2

1. szekció / Session 1 HEGYVIDÉKEK MINT A KÁRPÁT-BALKÁNI TERÜLET REFÚGIUMAI MOUNTAIN REFUGIA IN THE CARPATO-BALKAN AREA

Session 1. Mountain refugia in the Carpato-Balkan area

5

Filogeográfiai niche konzerváció és adaptív magatartás kelet-közép-európai erdei- és cirbolyafenyő populációk molekuláris genetikai mintázatában Phylogeographical niche conservation and adaptive behaviour reflected in the genetic structure of Pinus cembra and Pinus sylvestris populations from East Central Europe Höhn Mária A cirbolyafenyő (Pinus cembra L.) és az erdeifenyő (Pinus sylvestris L.) paleotörténeti múltjában számos közös vonás ismert. Míg a pleisztocéni klímafluktuációk idején a hideg időszak elterjedt fenyőfajai voltak, a holocéni felmelegedés areájuk feldarabolódásával járt. Napjainkban a visszaszoruló kispopulációkat DK-Európa területén reliktumnak tartjuk. A cirbolyafenyő az Alpok-Kárpátok magashegységeinek keskeny tengerszint feletti magassági zónájában, főképpen az erdőhatáron található meg, északi populációi nem ismertek. Az erdeifenyő viszont nagy kiterjedésű északi tajgaerdőket alkot, a déli areaperemeken, így a Kárpát-medencében és a környező hegységekben populációi széles magassági zónában fordulnak elő, a hegylábaktól a lucosok szintjéig. Azonban ezek a populációk is rendszerint kis kiterjedésűek, edafikus körülmények között, erősen extrém élőhelytípusokban (lápok, sziklaszirtek) maradtak fenn. Mindkét fenyőfaj esetében a populációk genetikai jellemzői mikroszatellit alapú markerekkel hasonló volt, nagyfokú, populáción belüli variabilitást és kismértékű populációk közötti divergenciát mutattunk ki. Ez a jelenség általánosan jellemző a hosszú életciklusú fás fajokra, de meglepő volt, hogy a populációk genetikai mintázatában markáns földrajzi struktúrát nem tudtunk kimutatni egyik faj esetében sem. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a Kárpátokban a fenyőfélék még a leghidegebb jégkorszakban is refúgiumra találtak a hegységekben, így a Déli-Kárpátokban még 1000 m felett is, és az izoláció és fragmentáció bekövetkezte óta kevés idő telt el. Ugyanakkor több szerző, így Angelica Feurdean és munkatársai 2007-ben utaltak arra, hogy a pleisztocén végén a Kárpátokban a legnagyobb változások a vegetáció összetételében a közepesen magas hegységekben volt, így ott nemigen maradt hely a jégkorszaki fenyők számára. Két út állt előttük. Az egyik, amely a cirbolyafenyő populációit jellemzi, a fölfelé vándorlás a hegységekben (v. éppen leereszkedés lehűlések során), a filogeográfiai niche konzerválásával. Azonban, a Kárpátokban a filogeográfiai láncszemek nem mindig kapcsolhatók össze, mint az Alpok esetében, mert a hegylánc átlagos magassága kisebb, ugyanakkor több, egymáshoz közeli refúgium is létezhetett, és a felfelé vándorlás során egyes területeken populációk tűnhettek el. A másik út az, amely az erdeifenyőre jellemző, a szélsőséges élőhelyek elfoglalása, az adaptív potenciál felhasználásával. Az erdeifenyő a nedves, hűvös lápoktól a nyáron forró, extrém besugárzású, száraz élőhelyekig, az Book of abstracts, AFVK XI, 2016

6

1. szekció. Hegyvidékek mint a Kárpát-Balkáni terület refúgiumai

alföldi és hegylábi területeket beleértve előfordul. Bár a mikroszatellitek neutrális markerek az öröklődő gének és gének közötti repetitív szekvenciák kapcsolt öröklődése a populációstruktúrában az adaptív magatartás jeleit fedték föl. Vélhetően, az erdeifenyő a szuboptimum elfoglalása mellett a hasonló típusú élőhelyről származó génanyag preferálásával, az ilyen magoncok szelekciójával is képes volt szabályozni a populáció túlélését, elfedve ezzel az eredeti filogenetikai struktúrát. A kutatás az OTKA K101600 pályázat támogatásával készült. Based on paleohistorical evidence Swiss stone pine (Pinus cembra L.) and Scots pine (Pinus sylvestris L.) have many common traits. During the climate fluctuations of the Pleistocene, in the cold periods these pines were more widely distributed, while the warming of the Holocene shaped markedly their distribution area. At the present Swiss stone pine occurs only along a narrow mountain belt of the Alps and the Carpathians growing in the timber line ecotones. On the other hand Scots pine is widespread in the northern taiga region, while along its southeastern periphery like the Carpathian Basin and the Carpathians, populations are small, having a fragmented distribution along a large altitudinal range, from the bottom of the mountains up to the spruce forest zone. However, these fragmented populations in the south are growing on edaphically well-defined extreme habitat types, like peat bogs or sunny rocky outcrops. Genetic structure of natural Swiss stone pine and Scots pine populations characterised by the highly variable microsatellite markers proved to have also highly similar pattern as in both species large amount of genetic variation was preserved within rather than among populations. This phenomenon was reported to be general in case of long living organisms like tree species, however surprisingly we could not detect any clear geographical structuring along the studied populations. Supposedly in the Carpathians, where many plant species could survive in multiple refugia, the time frame of isolation and fragmentation was not long enough to shape population genetic structure of long living pine trees when spreading from these refugia towards new habitats. Though Feurdean and co-workers in 2007 reported that at the end of the Pleistocene the vegetation changes in the Carpathians affected most strongly the middle elevation range of the mountain area, where broad-scale vegetation changes have happened, so relict pine species did not have any chance to survive there. They had probably two ways in subsisting the populations. One which characterised the subsequent colonization of Swiss stone pine populations towards higher elevations of the mountains (or even descending when the climate became cooler) by preserving the phylogeographical niche. However, the phylogeographical links within the Carpathians cannot be well reconstructed compared to the Alps because of the multiple refugia situated at relatively small distances and the overall lower altitudes of the Carpathians that hindered for some populations to move upwards, becoming probably extinct. Összefoglalók, AFVK XI, 2016


7

The other way that was followed most probably by Scots pine populations was immigrating into edaphically specialized habitats by exploring population or individual adaptive potential. Indeed Scots pine populations are widespread from the humid, cool peat bogs to the sunny, dry rocky outcrops of extreme environmental conditions. Although microsatellites are neutral markers population genetic structure exhibited signs of local adaptation. Scots pine seems to have established on suboptimal environmental conditions and this was accompanied by the controlled selection of progenies originating from outside, from the most proper ecological site erasing the original phylogeographical structure. This work was supported by project OTKA K101600. Sprucing up Serbian spruce (Van új a nap alatt: a szerb luc eredete) Jelena Aleksić Serbian spruce (Picea omorika (Panč.) Purk.) is one of the most intriguing plant species discovered by a famous botanist Josif Pančić in 1875. This IUCN red-listed and legally protected species is a Tertiary relict, endemic to the Balkans. However, despite more than 800 publications currently available on Serbian spruce, there is no unity regarding basically all of its biological and genetic features, origin and evolution. I will present some recent discoveries regarding Serbian spruce origin, age, evolutionary relations, as well as past and present population dynamics and current genetic structure, and discuss prospects for its long-term survival in the changing environment. A Kárpátok és a Pannon-medence izolált erdeifenyő (Pinus sylvestris L.) populációinak molekuláris genetikai struktúrája és demográfiai története Genetic structure and demography of isolated Scots pine (Pinus sylvestris L.) populations from the Carpathians and the Pannonian Basin Tóth Endre György & Höhn Mária A demográfiai események fontos szerepet játszanak a napjainkban peremhelyzetű populációk recens genetikai mintázatában, továbbá a fajok fennmaradásának és genetikai sokféleségének megőrzésében. Vizsgálatunk során 20 elszigetelt kelet-közép-európai természetes erdeifenyő (Pinus sylvestris L.) állomány populációgenetikai mintázatát vizsgáltuk nagy polimorfizmust mutató kloroplasztisz és nukleáris mikroszatellit markerek segítségével. A feltérképezett geBook of abstracts, AFVK XI, 2016

8


netikai mintázatot DIY ABC módszer alkalmazásával demográfiai eseményekre teszteltük. A 20 populáció 421 egyede alapján, úgy a cpSSR, mind az nSSR markerekkel az AMOVA analízis magas (93%) populáción belüli – egyedek közötti – és alacsony (7%) populációk közötti varianciát mutatott. A térség genetikai mintázatának vizsgálatában alkalmazott STRUCTURE és BAPS analízis mindkét markertípus esetében rávilágított az Északi- és a Keleti-Kárpátok állományainak elkülönülésére, valamint az Erdélyi-szigethegység és a Déli-Kárpátok populációinak hasonlóságára. Ezt a detektált 141 haplotípus térbeli eloszlása is alátámasztotta. Az ABC (Approximate Bayesian Computation) módszerrel megállapítottuk, hogy a vizsgált állományok divergenciája 3490 generációval korábban a középső pleisztocén idejében ment végbe. Ettől az időponttól kezdve az erdeifenyő expanziója is kimutatható, amely a kedvező klímaviszonyok következtében, a korai holocén idején (~12 000 yBP) a jelenleg térben távoli populációk keveredéséhez vezetett. Ez a késői keveredés és az ezt követő areadiszjunkció egy jelenleg is zajló, recens feldarabolódás és izoláció jeleit sugallja. Demographic events are important factors in determining genetic pattern of populations, diversity and survivor of species. We have studied 20 isolated and peripheral populations of Scots pine (Pinus sylvestris L.) in East Central Europe with highly polymorphic chloroplast and nuclear microsatellite markers. Furthermore, we have tested demographic scenarios in formation of recent population structure using DIY ABC method. According to our results of the 421 individuals from 20 populations, AMOVA analysis presented high within population (93%) – between individuals – and low (7%) among population variation with both cpSSR and nSSR markers. STRUCTURE and BAPS analyses for revealing genetic structure of populations showed concordant pattern, by separating the Northern and Eastern Carpathians and grouping together the Central-Island (Apuseni) mountain with the Southern Carpathian population. This pattern was also supported by the results of haplotype analysis of the detected 141 haplotypes. Our ABC (Approximate Bayesian Computation) method revealed a major population divergence from an ancient population 3490 generations ago, in mid-Pleistocene era. From this time on due to the cooling climate populations have had an expansion causing an admixture event of the formerly diverged populations. This admixture event was followed by a fragmentation of the vast distribution area resulting in the recent segregation and fragmentation of the Scots pine populations and their habitats. Korhadó fákon megjelenő mohák fafajokhoz és korhadási fázisokhoz kapcsolódó preferenciái egy természetes jegenyefenyves-bükkös erdőben a Nyugati-Beszkidekben (Csehország)

Összefoglalók, AFVK XI, 2016


9

Dead wood inhabiting bryophytes and their relationship to tree species and decay stages in natural fir-beech mixed forest in Czech Republic Markéta Táborská, Tomáš Přívětivý, Tomáš Vrška & Ódor Péter Fafajok (bükk és jegenyefenyő), valamint a korhadási fázisok hatását vizsgáltuk a korhadó fákon megjelenő mohaközösségek fajszámára és fajösszetételére a Salajka Erdőrezervátum természetes jegenyefenyves-bükkösében (NyugatiBeszkidek, Csehország). A 68 megtalált mohafaj közül több fordult elő bükkön (59), mint jegenyefenyőn (42), viszont a törzsenkénti átlagos fajszám tekintetében nem különbözött a két fafaj (10 körüli érték). A bükk fajgazdagsága a korai korhadási fázisokban, a jegenyefenyőé a késői fázisokban bizonyult magasabbnak, mindkét esetben a legnagyobb fajszámot a közepes korhadási állapotú törzsek mutatták. A mohaközösség fajösszetételében a fafaj hatása nagyobb volt, mint a korhadási fázisoké. A bükköt 8, a jegenyefenyőt 13 faj preferálta, a korhadási fázisokhoz 9 faj mutatott asszociáltságot (főleg a késői fázisokhoz). A két fafaj közössége funkcionális szempontból is eltért: a bükkhöz főleg lombosmohák, elsősorban epifiton és opportunista fajok kötődtek, a jegenyefenyőhöz főleg májmohák és elsősorban közepes és késői korhadási fázisokban megjelenő specialista epixyl fajok. A közösségek összetételében nagy szerepet játszanak az aljzatok kémhatás viszonyai. A jegenyefenyőre minden korhadási fázisban savasabb viszonyok jellemzőek, mint a bükkre, a felszín kémhatása mindkét faj esetében csökken a korhadás során. A mohák eltérő preferenciái miatt mind a két fafaj együttes jelenléte, mind az eltérő korhadási fázisok közös előfordulása növelik állományszinten a korhadéklakó mohaközösség biodiverzitását. A közösség megőrzésében óriási jelentősége van a még meglévő, korhadó faanyagban gazdag őserdőmaradványok védelmének. Effects of tree species (beech – Fagus sylvatica versus fir – Abies alba) and decay stages were investigated on species richness and species composition of dead wood inhabiting bryophyte assemblages in a montane beech-fir stand of Salajka Forest Reserve (Moravskoslezské Beskydy Mountains, Czech Republic). From the 68 recorded species more occurred on beech (59) than on fir (42) but the mean log level species richness of the two hosts were the same (10). In early stages the species richness was higher on beech, while on later stages on fir, the highest species richness was recorded in intermediate decay stages for both hosts. For species composition the effect of hosts was higher than that of decay stages. Eight species preferred beech, 13 fir; nine species associated to decay stages (mainly to later one). The bryophyte assemblages of the two hosts differed funcBook of abstracts, AFVK XI, 2016

10


tionally: beech was preferred by mosses and epiphyte and opportunistic species, while many liverworts and specialist epixylic species were associated to fir. pH of the substrates is a significant driver of bryophyte assemblages. The conditions of fir are more acidic than beech in all decay stages, while the pH decreases during decay for both species. Because of the different preferences of bryophytes, both the co-occurrence of the two hosts and the presence of different decay stages increase the stand level biodiversity of wood inhabiting bryophyte assemblages. For the preservation of this endangered bryophyte community the conservation of old-growth forest remnants with long dead wood continuity is highly important. A makroklíma, növényzeti borítás és kitettség hatása a töbrök fajmegőrző képességére The role of macroclimate, vegetation cover and slope exposure on the species preservation of karst dolines Bátori Zoltán, Farkas Tünde, Szabó Anna , Havadtői Krisztina , E. Vojtkó Anna , Tölgyesi Csaba , Cseh Viktória , Erdős László, Maák István Elek & Vojtkó András Az Aggteleki-karszt és a Mecsek töbreiben végzett korábbi vizsgálataink igazolták a klímainverzió és a növényzet inverziója közötti kapcsolatokat. A lejtők mentén kialakult grádiensek vizsgálatát észak–déli irányú szelvények mentén végeztük, a fajszám-terület összefüggésének vizsgálatára flóralistákat készítettünk. Kutatásainkat 2014-ben a Bükk, 2015-ben a Bihar-hegység töbreire is kiterjesztettük (összesen 21 töbör). Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a regionális léptékű (makroklíma) és a lokális léptékű (kitettség és növényzeti borítás) abiotikus és biotikus faktorok hogyan befolyásolják a töbrök fajmegőrzésben betöltött szerepét, vagyis a töbrök lejtőin előforduló hűvös és párás klímát indikáló növényfajok számát. Az összefüggéseket általánosított lineáris modellek és nemparametrikus tesztek segítségével vizsgáltuk. A különböző karsztterületek közötti összehasonlítások során a fenti faktorok hatásai szignifikánsnak bizonyultak az esetek többségében. Az egyes karsztterületeket külön vizsgálva csupán egy-egy esetben kaptunk szignifikáns összefüggést. A kitettségnek a szerepe elsősorban a gyepes töbrök esetében volt jelentős. Eredményeink igazolták, hogy a regionális és lokális léptékű abiotikus és biotikus faktorok jelentősen befolyásolják a töbrök fajmegőrző képességét, a klímaváltozásokra adott növényzeti válaszok ezeknek a faktoroknak a figyelembevételével jobban megérthetők.



11

Our previous investigations revealed a close relationship between climate inversion and vegetation pattern in dolines. To analyse the environmental gradients of the doline slopes of the Mecsek Mountains and Aggtelek Karst area, we established transects with north to south orientation across each doline, traversing their deepest points. Species-area relations were also assessed. In this study, we compared surveys of plant species composition made in 21 karst dolines distributed across 4 sites (Aggtelek Karst area, Bihor Mountains, Bükk Mountains and Mecsek Mountains). We examined the effects of large- (macroclimate) and small-scale (slope exposure and vegetation cover) abiotic and biotic factors on the amount of cool-adapted plants in these dolines. We used generalized linear models (GLMs) and non-parametric tests for the analyses. On the scale of all sites, the effect of these factors was significant in most cases, while on the scale of individual sites, the effect of slope exposure and vegetation cover was significant only in one case. We also found that the slope exposure significantly determined the number of cool-adapted species in many grassland dolines. We can conclude that both large- and small-scale abiotic and biotic factors have a great impact on the species preservation of dolines. The alpine grasslands dominated by Carex curvula in the Carpathians: biogeographical connections with other temperate European mountains and diversity patterns (Görbe sás (Carex curvula) dominálta havasi gyepek: diverzitási mintázatok és növényföldrajzi kapcsolatok Európa mérsékelt övének hegyvidékei felé) Mihai Puşcaş & Philippe Choler The alpine grasslands dominated by the sedge Carex curvula All. subsp. curvula are widely distributed in the European Alpine System (EAS), where they represent late-successional communities of the alpine belt on acidic substrates. These high-elevation communities have not been severely affected by land use, making them an excellent model to address relevant questions of biogeography, ecology and evolution within the EAS. Here, we used the cluster analysis of more than 800 vegetation relevés to unravel the European-scale spatial patterns of vascular plant diversity in the alpine belt on acidic substrates. The communities dominated by Carex curvula in the Carpathians showed marked floristic similarities with the easternmost part of the Alps and the Northern Balkans (Stara Planina); this finding supports the existence of a major floristic boundary that runs through the Austrian Alps and that is likely to be the legacy of contrasting history during the Pleistocene glaciations. Southern European ranges (Southern

Book of abstracts, AFVK XI, 2016

12


Balkans and Pyrenees) exhibit a high level of endemism and corresponding floristic clusters are well separated from the others. Our analysis showed that the quantitative analysis of large and consistent data sets offer a good tool to reveal the delineations of biogeographic regions within European mountains and the within- and between-community species diversity patterns at large scale. A medvefülkankalinok (Primula auricula agg.) filogeográfiája a Kárpát-medencében Phylogeography of bears’s ears (Primula auricula agg.) in the Carpathian Basin Laczkó Levente, Bauer Norbert, Molnár V. Attila & Sramkó Gábor A Primula auricula agg. alpi elterjedési központú taxon, korábbi vizsgálatok alapján két testvérfaj tartozik ide: az Alpok déli részén élő P. auricula s. str. és az északi részen található P. lutea. (Kiemelendő, hogy utóbbi faj nevezéktani típusát még nem vonták be molekuláris vizsgálatokba, így a név alkalmazása itt provizórikusnak tekintendő.) Csoportunk a Kárpát-medencei populációk eredetének feltárását, ezáltal taxonómiai hovatartozásának tisztázását tűzte ki célul molekuláris filogeográfiai módszerek használatával. Ennek első lépéseként a legnagyobb felbontást ígérő trnH-psbA, rpl32-trnL, trnG-trnS, trnL-trnF és a petA-psbJ plasztidiális intergénikus szakaszokat azonosítottuk. Mintáink lefedik a fajcsoport Kárpát-medencei előfordulási helyeit: P. auricula subsp. hungarica: Dunántúli-középhegység: Vértes: Fáni-völgy, Bakony: Burok-völgy, Keszthelyi-hegység: Pető-hegy; Északnyugati-Kárpátok: Kis-Fátra: Vrátna-völgy (SK) és Magas-Tátra: Barlangliget (SK); P. lutea subsp. tatriaca: Magas-Tátra: Zakopane (PL); P. auricula subsp. serratifolia: Domogléd (RO). Emellett a környező hegyvidékről is bevontunk mintákat: Keleti-Alpok [P. lutea: Schneeberg (Au), Kalnik-hegység (Kalnik, HR)]; Déli-Alpok [P. auricula (Monte-Baldo (IT)]. Külcsoportként egy P. palinuri (Kew DNA-bank) minta általunk előállított szekvenciáit használtuk fel. A fenti régiók szekvenciáit kombináltuk, így a tíz populáció egy-egy egyedét 3358 bázispár alapján tudtuk összehasonlítani, amely összesen 58 polimorf helyet tartalmazott. Maximális parszimónia módszert felhasználva két leszármazási vonalat azonosítottunk, mely megfelel a korábban azonosított P. lutea és P. auricula s. str. vonalaknak. Az első csoportba a Keleti-Alpokból és a Kalnik-hegységből származó minták, valamint a Domoglédről származó P. auricula var. serratifolia populációk tartoznak. A dunántúli-középhegységi minták az északnyugat-kárpáti mintákkal kerültek egy csoportba. A korábbi szakirodalmi eredményekkel ellentétben a Borbás által felismert, a Fátra és a Tátra több lelőhelyéről leírt P. auricula subsp. hungarica és a



13

tátrai P. lutea subsp. tatriaca populációk nem különülnek el egymástól és a mi középhegységi populációinktól. Nevezéktanilag a P. auricula subsp. hungarica élvez prioritást, és mivel mintáink genetikailag kissé elkülönülnek a déli-alpi populációtól, hazai és északi-kárpáti állományok is ezen a rangon nevezendők. Ezt a munkát az OTKA K108992 és PD109686 és az Eastern Bakony Life07 NAT/H/000321 pályázata támogatta. Primula auricula agg. shows alpine distribution; previous studies showed that the group consists of two sister species: P. auricula s. str. that can be found in the Southern Alps, and P. lutea that can be found in the Northern Alps. (NB: the type population of the latter was never included in any molecular researches, the usage of this name should be provisional.) Our aim was to clarify the origin and the taxonomical status of the populations from the Carpathian Basin using a molecular phylogeographic approach. Five DNA regions, providing the highest resolution were trnH-psbA, rpl32-trnL, trnG-trnS, trnL-trnF and petA-psbJ plastidial intergenic spacers, were used in our study. Sampling represented the distribution area of the species in the Carpathian Basin: P. auricula subsp. hungarica: Transdanubian Range: Vértes Mts (HU), Bakony Mts (HU), Keszthely Mts (HU); Northern Carpathians: Fatra Mts (SK), High Tatra Mts (SK); P. lutea subsp. tatriaca: High Tatra Mts (PL); P. auricula subsp. serratifolia: Southern Carpathians (RO). We involved samples from the surrounding mountains: Eastern Alps [P. lutea: Schneeberg (Au), Kalnik Mountains (HR)]; Southern Alps [P. auricula (Monte Baldo (IT)]. As an outgroup we used sequences of a P. palinuri (IT) specimen (Kew DNA-bank). The sequences of the suitable DNA regions were combined, so we were able to compare ten populations on a sequence length of 3358 bp, which contained 58 polymorphic sites. Using phylogenetic tree reconstruction we identified the two main lineages, which correspond to the previously identified P. lutea and P. auricula s. str. lineages. Samples collected from the Eastern Alps and P. auricula subsp. serratifolia from Domogled belonged to the first lineage. All populations sampled in the Transdanubian Range and the Northern Carpathians belonged to the second, P. auricula s. str. lineage. In contrast to previous results P. auricula subsp. hungarica, described by Borbás from Fátra and Tátra Mts, and P. lutea subsp. tatriaca populations were not distinct from each other and they were identical to the Transdanubian populations. Since nomenclatural priority goes to the name P. auricula subsp. hungarica, and our samples are genetically slightly different from P. auricula s. str. from the Southern Alps, we consider the above name as the most appropriate one for the Hungarian and Northern Carpathian populations. The work was supported by the grants OTKA K108992, PD109686 and Eastern Bakony Life07 NAT/H/000321.


14


Egy etnoökológiai kutatás margójára – a gyimesi gazdák hozzájárulása a Keleti-Kárpátok flórájához To the margin of an ethnoecological study – the contribution of the farmers of Gyimes to the flora of the Eastern Carpathians Babai Dániel & Molnár Zsolt A növényvilággal kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás vizsgálata elsősorban a flóra közösség által ismert és megnevezett fajaira terjed ki. A népi növényismeret kutatása azonban gyakran florisztikai szempontból is érdekes adatokat tár fel. Népi növényismereti kutatást 2004 óta végzünk Gyimesközéplok, Hidegségpataka nevű településrészén. A népi taxonok helyi elnevezésével, ökológiai ismeretével kapcsolatos adatokat terepi, valamint szobai (félig strukturált) interjúk és résztvevő megfigyelés során gyűjtjük. A vizsgált területen 631 edényes növényfajt találtunk. Közülük a gyimesi gazdálkodók legalább 309 növényfajt ismernek, amelyeket kb. 207 népi taxonba sorolnak. A 207 népi taxon egyike, a pimpófa (boroszlánlevelű fűz – Salix daphnoides), amely fűzfaj a szentelt pimpót (barkát) szolgáltatja a helyi közösség számára. A népi taxon biológiai tartalmának meghatározása meglepő és rendkívül érdekes adattal szolgált a tudomány számára. A Salix daphnoides képében ugyanis egy olyan faj jelenlétét igazolta a területen, amelynek korábban nem voltak adatai a Keleti-Kárpátokban. Gyimesi előfordulási helyei (kerítések és patakok mente a település határán belül) alapján azonban nem biztos, hogy őshonos előfordulásról van szó. Szintén érdekes adat a homoktövis (Hippophaë rhamnoides) megjelenése a Hidegség-patak kavicszátonyain, amelyre, mint a tájban megjelent új fajra egy gyimesi adatközlőnk hívta fel figyelmünket. A fajt szúrós csigolyának nevezte el, miután a homoktövis leveleit a szintén a kavicszátonyokon társulásalkotó csigolyának nevezett bokorfűz-fajokhoz (pl. Salix elaeagnos, S. purpurea) hasonlította. Botanikai kutatásaink további eredménye néhány növényritkaság, például a Kárpátok endemikus növénye, a barcasági tárnics (Gentiana phlogifolia), valamint a Kelet-Európa hegyvidéki területein honos, veszélyeztetett, Natura 2000es jelölőfaj, a kárpáti torokfű (Tozzia carpathica) felfedezése, mely csaknem 200 évvel első gyimesi adata után (Baumgarten János – 1816) került elő ismét. A hagyományos ökológiai tudás kutatását középpontba állító vizsgálat a helyi gazdálkodók által felismert és megnevezett fajok (népi taxonok) azonosításán túl számos ritka, veszélyeztetett faj jelenlétét mutatta ki a Keleti-Kárpátokban, mint például a boroszlánlevelű fűz (Salix daphnoides).



15

The examination of the traditional ecological knowledge covers primarily the species of the flora named and known by the local community. Researching the traditional ecological knowledge can also be interesting from floristical point of view. Our research in traditional ecological knowledge has been carried out in a part of Gyimesközéplok village called Hidegségpataka since 2004. We revealed the “local flora”, names and local ecological knowledge about vascular plant species during interviews and participatory observation. We found 631 vascular plant species in the study area. The local farmers know about 309 species, and they include them in 207 folk taxa. One of the 207 folk taxa is called pimpófa (Salix daphnoides), which is a type of willow provides the consecrated catkin for the community. Determining the biological content of the folk taxon provided surprising and interesting data for the science as well. Salix daphnoides is identified in the area, which had no data previously in the Eastern Carpathians. Its appearances in the region (near fences and brooks in the village) it is not certain that is native in the area. Also an interesting data was the appearance of the Hippophaë rhamnoides at the Hidegség-valley as an informant called our attention to this new species in the region. He named it szúrós csigolya like the bushy Salix species in the region (e.g. Salix elaeagnos, S. purpurea). Some interesting floristical data are also the results of our ethnobotanical research, namely the endemic plant species of the Carpathians, Gentiana phlogifolia, and also the discovery of the endangered, Nature 2000 species, Tozzia carpathica, which was found 200 years after the first data in this region. Our research about traditional ethnoecological knowledge examined not only the identification and recognition of the species by the local farmers, but showed the existence of some endangered species in the Eastern Carpathians as well.


16

Plenáris előadás – Plenary lecture

Publikációs lehetőségek, elvárások, aktuális trendek a botanikában Publish or perish: recent possibilities, expectations and trends in botanical publications Molnár V. Attila Az előadás a szünbotanikai (elsősorban florisztikai és növényrendszertani) eredmények közzétételében az utóbbi néhány évtizedben bekövetkezett változásokat igyekszik áttekinteni. A „klasszikus” magyar botanikában húsz évvel ezelőtt tapasztalható viszonylag szűkös publikációs lehetőségek új folyóiratok megjelenésével jelentősen bővültek. Ugyanakkor a kutatással hivatásszerűen foglalkozó (az egyetemi és akadémiai szférában dolgozó) botanikusok jelentős változást érzékelhetnek: a tudományos előmenetelhez, sőt az „életben maradáshoz” nemzetközi publikációk szükségesek. Példákkal illusztrálom, hogy a speciálisan magyar „hungaricum” témák is számot tarthatnak nemzetközi érdeklődésre. Igyekszem áttekinteni, hogy mely kutatási objektumok és témák esetében, milyen típusú kérdésekre adott válaszokkal és milyen módszertant követve lehet esélyünk a régióban bennünket foglalkoztató témákat nemzetközi folyóiratokban közzétenni. Emellett igyekszem bemutatni, hogy a magyar nyelvű cikkeknek és folyóiratoknak továbbra is fontos szerepe van a hazai botanikában. During the last two decades, publication possibilities for Hungarian “pure botany” (floristics, taxonomy, etc.) have been continuously expanding due to the emergence of some new journals (Kanitzia, Tilia, Kitaibelia, Tájökológiai Lapok), as well as the survival of periodicals established earlier (Acta Botanica Hungarica, Studia botanica hungarica, Botanikai Közlemények). On the other hand, Hungarian botanists working in the academic sector have been facing increased expectations to publish their results in international peer reviewed journals. In this talk, I would like to illustrate that publishing botanical results of local or regional interest in international journals is indeed possible. Based on recent experiences, I attempt to outline the major themes, questions and methodologies for a successful publication strategy. I try to answer the following questions: What should we study? Which central or eastern European topics might be important from a western European (or even from a global) point of view? In addition, I would like to emphasise that Hungarian papers and journals still play an important role in local botanical research.


2a. szekció / Session 2a VIZES ÉLŐHELYEK FRESHWATER HABITATS

19

Session 2a. Freshwater habitats

A Kistómalmi-láprét (Sopron) kialakulása környezettörténeti vizsgálatok alapján Environmental history of Kistómalom Fen (Sopron, Hungary) Jakab Gusztáv, Törőcsik Tünde, Náfrádi Katalin, Benkő Elek, Király Gergely, Takács Gábor & Sümegi Pál A Sopron közelében elhelyezkedő Kistómalmi-láprét kiemelkedően gazdag lápi növényzetet véd, többek között a mocsári hízóka utolsó hazai állományát. A Kistómalmi-láprét környezettörténeti kutatását 2006-ban kezdtük el. A láprétről származó zavartalan magmintán növényi makrofosszília elemzéseket, szedimentológiai, geokémiai és más paleoökológiai vizsgálatokat végeztünk. A radiokarbon kormeghatározás alapján az üledék felhalmozódása a római császárkorban indult meg (kb. 300 AD év). A vizes élőhelyek (Juncetum subnodulosi) megjelenése a területen ennek megfelelően szoros összefüggésben van a császárkori halastavak létesítésével. A népvándorlás korban a hanyatló tájhasználat miatt a tómeder elnádasodott. A növényi makrofosszília vizsgálatok alapján a császárkori halastavak felújítására következtethetünk a középkorban. A török hódoltság idején ismételten felhagytak a tavak használatával, és a medret tőzegképző magassásos növényzet (Carex paniculata, C. elata) borította el. A jelenlegi mészkedvelő forráslápi növényzet (Schoenetum) mindössze a XIX. században jelent meg, és a leggazdagabb lápi növényzet a XX. század első felében volt jellemző. Környezettörténeti adataink alapján kijelenthetjük, hogy a láp növényzetének változásait és jelenlegi képét elsősorban a mindenkori tájhasználat határozta meg. The protected area of Kistómalom Fen situated at the vicinity of Sopron (NW Hungary) maintains a rich calcareous fen complex with some rare floristic elements, like the last population of Pinguicula vulgaris in Hungary. The catchment basin of Kistómalom Fen was subjected to a detailed paleoecological study starting in 2006. An undisturbed core of the basin was subjected to a detailed macrobotanical, sedimentological, paleoecological and geochemical study. According to the radiocarbon data the sedimentation started at the Roman Imperial Period (ca. 300 AD yr). Therefore the emergence of wetland habitats (Juncetum subnodulosi) is explainable with the construction of the adjacent Roman fishpond. In the Migration Period a eutrophic reed swamp occupied the basin, marked the declining land use. In the Medieval Period the macrofossil remains suggest the restoration of the Roman fishpond. This fishpond was abandoned in the Ottoman Period, and the basin was occupied by peat-forming tall sedge communities (Carex paniculata, C. elata). The recent calcareous fen Book of abstracts, AFVK XI, 2016

20

2a. szekció. Vizes élőhelyek

vegetation (Schoenetum) appeared only in the early 19th century, and the most diverse rich fen vegetation emerged in the first half of the 20th century. These paleoenvironmental data suggest that the past and current vegetation of the fen were strongly controlled by the local land use. A hévízi kifolyó néhány növényfajának fotoszintézis-élettani vizsgálata Investigations on the photosynthesis physiology of the plants at Hévíz outlet channel Skribanek Anna & Schmidthoffer Ildikó Általános jelenség, hogy a felszíni termálvizekben és közvetlen környezetükben szignifikánsan eltérő a mezoklíma, melynek hatását az élőlények látványosan indikálják. Az itt kialakult melegkedvelő fajokból álló flóra és fauna folyamatosan bővül a szándékosan, illetve véletlenszerűen bekerülő újabb fajokkal, melyek vizsgálata főleg invázióbiológiai szempontból fontos. A Hévízi-tótól távolodva közel 3,5 km-es szakaszon vizsgáltuk négy növényfaj, a Phragmites australis, Solidago canadensis, Convolvulus arvensis és a kifolyóban tömegesen előforduló Nymphaea rubra fotoszintetikus jellemzőit, valamint a víz hőmérsékletét és pH-értékét. Célunk a klímaváltozás következtében bekövetkező „globális felmelegedés” hatásának modellezése a hévízi kifolyó környezetében. A mérések kiterjedtek a térbeli és időbeli változásokra. A víz hőmérséklete lényegében csak az őszi-téli időszakban csökkent a kifolyó mentén, a pH értéke a tótól távolodva enyhén, a téli időszakban erőteljesen növekedett. A tótól távolodva a tündérrózsa állományok fotoszintetikus apparátusának kvantum hatékonysága csökkent, ezzel együtt nőtt a magasabb fényintenzitások iránti érzékenysége. A hévízi kifolyó környezetében a növények fotoszintetikus aktivitásában tendenciózus változásokat figyeltünk meg, kitolódott a vegetációs időszak, és a tótól távolodva különböző mértékben csökkent a növények fotoszintetikus teljesítménye. General phenomenon that mesoclimate is significantly different in surface thermal waters and in their direct environment, which spectacularly indicated by the local flora and fauna. The developed flora and fauna, consisting of warmloving species, still continues to expand because of the intentionally or coincidentally introduced new species. The study of these environments is especially important from an invasion biology point of view. In this study the photosynthetic characteristics of four plant species (Phragmites australis, Solidago canadensis, Convolvulus arvensis and Nymphaea rubra,



21

which found very frequently in the outlet channel) have been investigated in a 3.5 km long stretch of the channel starting from Lake Hévíz. Water temperature and pH was also recorded. Our goal was the modelling of the possible effects of “global warming” as the result of the climate change in the vicinity of the outlet channel of Hévíz thermal lake. Spatial and also temporal changes have been measured. Water temperature decreased substantially along the channel only in the autumn-winter period. The pH slightly increased with the distance from the lake, this effect was stronger in the wintertime. Quantum yield of the photosynthetic apparatus of the Water lilies decreased with the distance from the lake. At the same time their sensitivity to higher light intensities increased. Systematic changes have been observed in the photosynthetic activity of plants in the Hévíz outlet channel. The growing period has been extended and photosynthetic performance of plants decreased in varying degrees with the distance from the lake. A vízborítottság által kiváltott fenotipikus plaszticitás vizsgálata európai Elatine fajok között: taxonómiai következtetések Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae): taxonomical perspectives Lukács Balázs András, Tóth János Pál , Sramkó Gábor, Horváth Orsolya , Agnieszka Popiela, Mesterházy Attila & Molnár V. Attila Az Elatine nemzetség fajainak elkülönítésében széles körben használnak vegetatív taxonómiai bélyegeket. Ezek a vegetatív bélyegek azonban nagymértékű variabilitást mutatnak nemcsak a fajok között, de a fajon belül is. A nemzetség fajaira nagymértékű fenotípusos plaszticitás jellemző, amely a víz alatti és terresztris ökotípusok között igen markánsan jelentkezik. Kutatásunk során a mag és vegetatív bélyegek variabilitását vizsgáltuk kilenc látonyafaj (E. brachysperma, E. californica, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma és E. triandra) esetében. A kutatás célja a vízborítottság által indukált fenotípusos plaszticitás mértékének felmérése volt, mag és vegetatív jellegek esetén, továbbá ezen bélyegek taxonómiai használhatóságának meghatározása. A fajok klónjait kontrollált körülmények között víz alatt és nedves iszapon neveltük. A vizsgálat során hat vegetatív (hajtás magasság, internódium hossz, levéllemez szélesség, levéllemez hosszúság, levélkocsány hossz, virágkocsány hossz) és négy mag (görbültség, gödrösség, szélesség, hosszúság) bélyeget mértünk le fajonként 50 víz alatti és 50 nedves iszapon nevelt terméses hajtáson. A csoportok közötti morfológiai különbségeket MDA, NPMANOVA,


22


Random Forest klasszifikációs eljárással és klaszter analízissel elemeztük. Az eredményeink egyértelműen megmutatják, hogy a vizsgált jellegek közül egyedül a magon mért jellegek állandóak fajon belül. Ebből következően, a magjellegek azok, amelyek hasznosak a faji identifikációban, szemben a vegetatív jellegekkel, amelyeket a környezeti faktorok erősen befolyásolnak. Vegetative characters are widely used in the taxonomy of the amphibious genus Elatine. However, these usually show great variation not just between species but between their aquatic and terrestrial forms. In our study we examined the variation of seed and vegetative characters in nine Elatine species (E. brachysperma, E. californica, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma and E. triandra) to reveal the extension of plasticity induced by the amphibious environment, and to test character reliability for species identification. Cultivated plant clones were kept under controlled conditions exposed to either aquatic or terrestrial environmental conditions. Six vegetative characters (length of stem, length of internodium, length of lamina, width of lamina, length of petioles, length of pedicel) and four seed characters (curvature, number of pits / lateral row, 1st and 2nd dimension) were measured on 50 fruiting stems of the aquatic and on 50 stems of the terrestrial form of the same clone. MDA, NPMANOVA Random Forest classification and cluster analysis were used to unravel the morphological differences between aquatic and terrestrial forms. The results of MDA cross-validated and Random Forest classification clearly indicated that only seed traits are stable within species (i.e. different forms of the same species keep similar morphology). Consequently, only seed morphology is valuable for taxonomic purposes since vegetative traits are highly influenced by environmental factors. A magbank és a felszíni vegetáció vizsgálata őshonos és idegenhonos hínárnövényekkel dominált termálvizű vízfolyás esetében Does seed bank reflect the aboveground diversity of native and alien macrophytes in a European thermal river? E. Vojtkó Anna , Mesterházy Attila , Süveges Kristóf & Lukács Balázs András A felszíni vizek védelme és kezelése érdekében fontos, hogy megfelelő képet kapjunk a fajkészletet és faji diverzitást befolyásoló minden folyamatról. Fokozottan igaz ez a természetes úton stressznek kitett élőhelyek esetében, amelyek speciális élőlényközösségeknek adnak otthont, ezért még sérülékenyebbek.



23

Magyarországon viszonylag gyakoriak a termálvíz kifolyások, a magasabb hőmérséklet és sajátos vízkémiai összetétel miatt speciális élőhelyeknek számítanak, nagymértékben ki vannak téve az idegenhonos fajok inváziójának, hiszen itt a trópusi, szubtrópusi fajok eredeti élőhelyükhöz hasonló feltételeket találnak. A Hévízi-csatornában végzett kutatásunk során vizsgáltuk, milyen mértékben jellemző a honos és idegenhonos hínárnövények esetében a propagulum bank képzés, van-e különbség az idegenhonos és őshonos fajok propagulum bank jellemzői között, valamint, hogy van-e összefüggés a felszíni vegetáció és a propagulum bank fajkészlete és diverzitása között. Feltételeztük, hogy (i) a legnagyobb propagulum denzitás és diverzitás a felszínen idegenhonos fajokkal dominált szakaszokon figyelhető meg, hiszen itt megtalálhatók az eredeti őshonos fajok és már az idegenhonos fajok propagulumai is, valamint (ii) az őshonos fajok propagulum bankja egyformán jelen van a felszínen őshonos és az idegenhonos fajokkal dominált szakaszokon. Az átlagos propagulum bank denzitás 52–1819 propagulum/m2 között adódott, ami jelentősen kevesebb, mint a legtöbb szárazföldi növényközösség esetében. A legkisebb propagulum bank denzitás és diverzitás az idegenhonos fajokkal dominált szakaszokra volt jellemző, ami éppen ellentétes a várt eredménnyel (i). Az őshonos fajok propagulum bankjának diverzitását szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk azon a szakaszon, ahol a felszíni vegetációban idegenhonos fajok domináltak, mely ellentmond a (ii) hipotézisnek. Eredményeink alapján elmondható, hogy a felszíni vegetációhoz képest minden esetben alacsonyabb diverzitás volt jellemző a vizsgált szakaszok propagulum bankjára. Összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy az idegenhonos hínárfajok jelenléte csökkenti az iszapban található propagulum bank diverzitást, amely jelentősen megnehezítheti egy esetleges természetvédelmi restaurációs beavatkozás sikerességét. For an effective conservation and management in freshwaters it is essential to understand mechanisms sustaining biodiversity. To gain knowledge is especially crucial in stressed habitats harbouring a unique flora and fauna, like thermal rivers. Aboveground vegetation and propagule bank were studied in native and alien aquatic plant communities in a thermal river of West Hungary. We tested the following hypotheses: (i) Propagule bank species diversity and density are the highest in the alien community, where the original vegetation and the alien species also have propagules. (ii) Propagule bank species diversity and density of native species is similar in the native and alien communities, the regeneration of native species by seeds is ensured in alien communities. The mean seed bank density ranged from 52 up to 1819 seeds/m2, which is lower than in most terrestrial plant communities. The lowest overall propagule bank density and diversity were detected in the alien communities; which was contradictory Book of abstracts, AFVK XI, 2016

24


with our first hypothesis. The propagule bank diversity of native species was significantly lower in the alien communities compared to native communities. This result contradicted to our second hypothesis. In total we detected less species in the propagule bank than in the aboveground vegetation, which emphasises that propagule bank plays an important but marginal role in sustaining the aquatic plant diversity of thermal rivers. We can conclude that alien aquatic species depauperate the overall diversity of propagule banks in the soil, which makes possible restoration more difficult. Puha- és keményfás ligeterdők kapcsolata a Szigetközben The syntaxonomical relationship of softwood and hardwood gallery forests in the Szigetköz Kevey Balázs A Duna-medencei ártéri ligeterdők szüntaxonómiai kapcsolatai többször is vita tárgyát képezték szakmai körökben. A legutóbb javasolt osztályozás alátámasztására 100, az északnyugat-magyarországi Szigetköz puha- és keményfás ligeterdeiben (Leucojo aestivi-Salicetum albae, Senecioni sarracenici-Populetum albae, Pimpinello majoris-Ulmetum populosum albae, Pimpinello majoris-Ulmetum typicum) gyűjtött felvételt elemeztem. A karakterfajok aránya, valamint a sokváltozós módszerekkel (cluster és főkoordináta elemzés) nyert csoportosítások mutatják, hogy a három vizsgált társulás egyértelműen eltér egymástól, és alátámasztják azt az állítást, hogy a fehér nyár különböző társulásokban (pl. Senecioni sarracenici-Populetum albae és Pimpinello majoris-Ulmetum populosum albae) is állományalkotó faj lehet. The syntaxonomical relationship of riparian forest communities in the Danube Basin has been subjected to repeated debate. To provide further support to the most recently proposed classification, I analyzed 100 vegetation samples collected from softwood and hardwood gallery forests (Leucojo aestivi-Salicetum albae, Senecioni sarracenici-Populetum albae, Pimpinello majoris-Ulmetum populosum albae, Pimpinello majoris-Ulmetum typicum) in the Szigetköz, NW Hungary. The proportion of character species, as well as groupings of samples by multivariate methods (cluster and principal coordinates analyses) unequivocally indicate distinctness of the three studied associations, and render support to the proposition that white poplar may be a dominant species in different associations (e.g. Senecioni sarracenici-Populetum albae and Pimpinello majoris-Ulmetum populosum albae).



25

Összehasonlító vízkémiai vizsgálatok négy északkelet-magyarországi tőzegmohalápon Water chemistry studies on four NE Hungarian Sphagnum mires Nagy János György, Cserhalmi Dániel , Fogarasi Gábor, Tóth Zsuzsa , Tolnai Márton, Klátyik Szandra , Erdős Márton, Kissné Uzonyi Ágnes & Endrédi Anett Az Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi növénytársulás európai elterjedésének déli határát sík vidéken a Beregi-síkon éri el, de a többi hazai előfordulás is edafikus okokkal magyarázható. A társulásnak jelenleg már csak öt ismert hazai előfordulása van, mindegyik az ország észak-keleti részén található tőzegmohalápok legbelső részén él. Mint areájuk szélén elhelyezkedő társulásokat, különösen fenyegeti őket a makroklíma gyors változása. Az élőhelyük flórájának és vegetációjának vizsgálata többé-kevésbé folyamatosnak mondható, azonban ezeknek a lápoknak az alapos vízkémiai elemzése mindmáig nem történt meg. Munkánk célja, hogy a siroki Nyírjes-tavon, a keleméri Kis- és Nagy-Mohostavakon és a beregi Nyíres-tavon a láptestek közepétől a széle felé megvizsgáljuk, hogy hogyan változik a láp vizének H+, NH4+, K+, PO43– ion koncentrációja, vezetőképessége és redoxipotenciálja, valamint a Kis- és Nagy-Mohos-tavakon a NO3– ion koncentrációja. Mintavételeinket 2009–2015 között, az „MSZ EN ISO 5667-3 Vízminőség Mintavétel” szabvány szerint, a növényközösségek 3–4 jellemző pontján végeztük és a Szent István Egyetem Kémiai Tanszékén analizáltattuk. A Nyíres- és a Nyírjes-tavon nyáron és ősszel is történt mintavétel, a Kis- és Nagy-Mohostavakon pedig tavasszal. Mind a négy lápon vízmintákat vettünk az Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi, Betulo pubescenti-Sphagnetum recurvi, Salici cinereae-Sphagnetum recurvi társulásokból és a lag zónából. Ezenfelül analizáltattuk a Calamagrosti-Salicetum cinereae társulás vizét a Nyíres- és a Nyírjes-tavakon, a Scirpo sylvaticae-Sphagnetum társulás vizét a Nyírjes-tavon, a Dryopteridi-Alnetum és a Galio palustris-Caricetum ripariae társulások vizeit a Nyíres-tavon, valamint egy tőzegmohás nádas társulás vizét a Nagy-Mohos-tavon. Egyedül a pH volt az a mért faktor, amelynek értéke mind a négy lápon azok közepétől széleik felé folyamatosan emelkedett. Ennek oka valószínűleg az, hogy ebben az irányban csökken a mennyisége a tőzegmoháknak, melyek a kationokat protonokra cserélik tápvizeikben. Az összes többi mért faktor eloszlásának esetében nem találtunk egyértelmű szabályszerűséget sem térben sem időben az egyes lápokon. Vizsgálataink az első lépések, hogy megértsük a hazai tőzegmohalápok társulásainak tér- és időbeli szerveződését. Ahhoz, hogy pontosabb, megbízha-


26


tóbb és biztosabban összehasonlítható eredményeket kapjunk szükséges a lápok vizeinek gyakoribb és egy időben történő vizsgálata. The area of European plains of Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi plant association reaches its southernmost European edge on the Bereg Plain, but the other Hungarian presences caused edaphic conditions too. They are extremely threatened by the global warming as they are peripheral. There are only five known presences of this association at home, but all of them are situated in the central part of their Sphagnum mires. The investigation of the flora and vegetation of these strictly protected mires are more or less continuous, but the published studies of their water quality are sparse to say the least. The aim of our work to examine, how change the pH, conductivity, redox potential and the concentration of the NH4+, K+, PO43– ions from the Sphagnum dominated centre to the peat moss free peripheral lag zone in the waters on the Siroki Nyírjes-tó, Keleméri Kis- and Nagy-Mohos-tó, and on the Beregi Nyíres-tó mires. We collected the water samples between of 2009–2015, followed the MSZ EN ISO 5667-3 Waterquality Sampling Standard. We collected three-four mixed water samples in each plant communities. We have the water analyzed by the Szent István University, Department of Chemistry. The waters have collected during the summer and the autumn on the Nyíres-tó and Nyírjes-tó mires and in spring on the Kis-Mohos-tó and Nagy-Mohos-tó mires. The water samples were collected in the Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi, Betulo pubescentiSphagnetum recurvi, Salici cinereae-Sphagnetum recurvi, and in the lag zone in each mire. In addition we examined the water quality of Calamagrosti-Salicetum cinereae in the Nyíres and the Nyírjes mires, the Scirpo sylvaticae-Sphagnetum in the Nyírjes- and the Dryopteridi-Alnetum and the Galio palustris-Caricetum ripariae in the Nyíres-tó, and the Sphagnum dominated reed community in the Nagy-Mohos-tó mire. The pH was the only measured factor that increased from the centre to the edges of each mire. It is presumably caused by the decreasing amount of peat mosses that change the cations to protons. There was hard to find any clear regularity in the distributions of the other measured factors either between of the different mires or in time. Our study is the first step to understand the causes of distribution of plant associations in time and space on the Hungarian Sphagnum dominated mires. For better, more accurate and comparable results we need to collect samples more often and in same time.


2b. szekció / Session 2b FLÓRA- ÉS VEGETÁCIÓTÉRKÉPEZÉS MAPPING OF FLORA AND VEGETATION

Session 2b. Mapping of flora and vegetation

29

Mohatérképezés Magyarországon – a 2012 és 2015 közötti periódus eredményei Bryophyte recording in Hungary – results 2012–2015 Peter Erzberger & Németh Csaba A kvadrát alapú mohatérképezés néhány európai országban (Egyesült Királyság, Németország) már komoly hagyományokkal rendelkezik, másutt (Ausztria, Románia) csak a közelmúltban indultak hasonló irányú törekvések. Magyarország – köszönhetően elsősorban Boros Ádám és Vajda László munkásságának – mohaflorisztikai szempontból jól feltárt területnek számít, a szisztematikus, kvadrát alapú térképezés azonban egy egészen más szemléletű és finomabb léptékű megközelítést tesz lehetővé. A 2012-ben indult mohatérképezési projekt hoszszú távú célja egy valamennyi Magyarországon előforduló mohafaj országos elterjedési mintázatát térképeken bemutató kiadvány elkészítése. A 2012 és 2015 közötti periódus térképezési munkáinak eredményeként a Magyarország területét lefedő 2832 KEF-kvadrátból (nem beleszámítva az egyelőre csak 10 alatti fajszámmal rendelkező négyzeteket) 238-ból történt módszeres adatgyűjtés, mely az összkvadrátszám 8,4%-a. A térképezett négyzetek átlagolt fajszáma 60,8, a jelenleg legnagyobb diverzitást (187 taxon) felvonultató kvadrát a Börzsöny területén található (8079.2). Terepbejárásaink során a teljes ismert magyar mohaflóra (692 taxon, beleértve a legutóbbi, 2010-es checklistben nem szereplő fajokat és infraspecifikus taxonokat is) 78,9%-át (546 taxon) sikerült detektálni. Ez a szám az aktuális vörös listára vetítve magában foglalja az összes gyakori, LC-s besorolású taxont, a veszélyeztetettség közeliek (NT) 96,5%-át, a recens adattal nem rendelkező (DD, RE) több mint 25%-át, a kipusztulással veszélyeztetettek (CR) 55%-át, a veszélyeztetettek (EN) 68%-át, valamint a sebezhető kategóriába tartozók (VU) 89%-át. A térképezéshez kapcsolódóan 6 olyan faj is előkerült (Bruchia flexuosa, Bryum barnesii, Callicladium haldanianum, Campylium decipiens, Campylopus flexuosus, C. fragilis), melyeknek nem volt korábbi adata Magyarország területéről. Similar to bryological field activity in other European countries (UK, Netherlands, Germany, Austria, Romania) we record bryophyte distribution in Hungary on a grid cell basis. Our long-term goal is production of a distribution atlas for bryophytes. During recent years we have recorded in 238 (excluding cells with 10 or less data) out of a total of 2832 grid cells making up Hungary (8.4%). Average number of taxa in these cells is 60.8, maximum number is 187 ([8079.2] in Börzsöny Mts). We have encountered 546 of 692 taxa known at present to occur in Hungary (including taxa not listed in the latest checklist from 2010), representing 78.9% of Book of abstracts, AFVK XI, 2016

30

2b. szekció. Flóra- és vegetációtérképezés

the Hungarian bryophyte flora, among them all frequent (least concern – LC) taxa, more than 25% of all taxa that were without recent data (DD), 96.5% of near-threatened taxa (NT), and 55–89% of red-listed taxa (55% of critically endangered (CR) taxa, 68% of endangered (EN) taxa, 89% of vulnerable (VU) taxa). Six species found in the course of the recording activity (Bruchia flexuosa, Bryum barnesii, Callicladium haldanianum, Campylium decipiens, Campylopus flexuosus, C. fragilis) turned out to be new to Hungary. Hibamátrixok és a Kappa együttható szerepe a retrospektív térképezésben The role of error matrices and Kappa coefficient in retrospective mapping Cserhalmi Dániel & Erdős László A tájtörténeti elemzések során az egyik legfontosabb kérdés a térképek tematikai pontossága. Retrospektív térképezéskor ugyanakkor sok esetben nem áll rendelkezésre megfelelő referenciaadat, ezért ilyenkor egymást követő térképpárokat tudunk felhasználni, melyek egyben referenciaként is szolgálnak. A hibamátrix, illetve a Kappa együttható, széles körben alkalmazott módszerek a térképek megbízhatóságának ellenőrzésére, ugyanakkor ezek csak azok hasonlóságát mérik, de nem veszik figyelembe, a két időpont közötti felszínborítás változás minőségét (szukcesszió iránya, illetve hogy egyáltalán a természetben megtörténhet-e az adott változás. Munkánk során egy olyan módszert dolgoztunk ki, mely egyesíti a térképeken alapuló változás vizsgálatot a szukcessziós adatok elemzésével. A módszer három lépést foglal magában: (1) a hibamátrixok és a Kappa kiszámítását, (2) „változás térképek” szerkesztését, és (3) a téves változások (hiba) azonosítását. A klasszikus módszerek gyengeségének bizonyításához létrehoztunk szándékosan lerontott térképeket is, ahol a téves változások (hiba) aránya magasabb. Az eredmények azt mutatják, hogy a hiba mértékének szignifikáns növekedése ellenére is a térképek hasonlósága és a Kappa értéke nem változik meg. Az ismétlődő hiba mértéke is megemelkedik, ami azt jelenti, hogy a referenciaként használt térkép hibája jobban befolyásolja a retrospektív térképek eredményét. Munkánk alapján úgy tűnik, hogy a szukcessziós viszonyok figyelembevétele segíthet a pontosabb retrospektív térképek szerkesztésében. Accuracy assessment is an essential question in landscape analysis. Retrospective mapping is a special field of landscape ecology where ground control data is not always available thus mapping methods should use successive pairs of maps where historical maps are the reference data. However, the agreed methods of accuracy assessment, like error matrix and Kappa statistics, only measure the



31

similarity of the maps but do not consider if land cover transitions are possible or not. Our work presents a method that combines successional data with image change detection. Accuracy assessment had three major steps: (1) calculating error matrices and Kappa, (2) creating “change maps”, (3) identifying impossible changes using successional patterns. To prove that agreed methods can lead to false results, impaired maps were generated with increased distribution of incorrect changes. Results show that although the distribution of impossible changes was significantly higher, there was no change in observed agreement and Kappa value. The cumulative error increased as well, suggesting that the reference map played a greater role in the incorrections of retrospective maps. Our work suggests that considering succession patterns in retrospective mapping studies can lead to a higher accuracy. A levéltelen koboldmoha (Buxbaumia aphylla) magyarországi elterjedése és élőhelyi preferenciája Distribution and habitat preference of Buxbaumia aphylla in Hungary Deme Judit, Peter Erzberger , Kovács Dániel , Lőkös László, Németh Csaba , Ódor Péter, Papp Beáta , Tóth István Zsolt & Csiky János A Buxbaumia nemzetség két európai faja közül a Buxbaumia aphylla Hedw. a gyakoribb, ám Magyarországon ez is a ritka mohák közé tartozik. 1970-ig csupán a Matricum, Bakonyicum, Sopianicum néhány pontjáról, illetve a Noricum, Praenoricum területeiről volt ismert. Csekély számú aktuális adata szinte kizárólag a Dunántúlra korlátozódott, ezért a magyarországi mohák 2010-es vörös listáján a VU kategóriában szerepel. Az utóbbi másfél évtizedben fellendülő mohaflorisztikai kutatásoknak és a Buxbaumia fajok célzott térképezésének köszönhetően a B. aphylla számos régi és még több új állománya került elő. A lelőhelyek többségén 1 m2-es kvadrátokban mohacönológiai felvételeket készítettünk. A maximális egyedszámokat, az egyedek fejlettségi állapotát két léptékben (1 m2 és 1 dm2), a kísérőfajokat, a termőhelyi jellemzőket csak az 1 m2-es mintákban jegyeztük fel. A számlálást az állományok egy részében több évszakban is elvégeztük, így rendelkezünk információkkal a faj egyedfejlődését és túlélését illetően is. A B. aphylla-t savanyú talajú területeken, többnyire fajszegény mészkerülő élőhelyeken (L4a, L4b, K7a, K7b, N13, RDa, LY2, L2a, H3a) figyeltük meg, de igen gyakran kavicskibukkanásokon, erdei utak menti rézsűkben is előfordult. Mivel ragaszkodik a csupasz, pionír talajfelszínekhez, egyedeit többnyire gyéren benőtt, konkurenciamentes foltokban találtuk meg. A mohaszintben a leggyakoribb kísérő fajok a Cephaloziella divaricata, Dicranella heteromalla, Polytrichum


32


piliferum, Cladonia spp. voltak. A korábbi, illetve aktuális magyarországi adatok összegzésével megszerkesztettük a faj elterjedési térképét. A biotikus és abiotikus változók, valamint a MÉTA adatok és az elterjedési térképünk alapján a faj további potenciális előfordulásai is becsülhetők. Mivel a B. aphylla-nak aktuálisan több mint 100 állománya és 1000 példánya ismert, megfontolandónak tartjuk vörös listás átsorolását az NT kategóriába. Fontos megemlíteni, hogy lehetséges élőhelyei az országban csak kis kiterjedésben fordulnak elő, illetve állományaik meglehetősen sérülékenyek. Gyakorisága és veszélyeztetettsége kistájról kistájra változik. A Mecsekben, ahol napjainkban a B. aphylla legnagyobb állományai ismertek, a faj közvetlen közelében terjeszkedő expanzív mohák (Campylopus flexuosus, C. introflexus) is veszélyeztető tényezők lehetnek. Sűrű szőnyeget képezve ui. elfoglalhatják a csupasz talajfelszíneket, kiszorítva ezzel a B. aphylla-t a számára megfelelő élőhelyekről. Among the two European species of the genus Buxbaumia, Buxbaumia aphylla Hedw. is more frequent, but belongs to the rare mosses in Hungary. Before 1970, it was known only from some points of the Matricum, Bakonyicum, Sopianicum, Noricum and Praenoricum. Since its few data were restricted almost to the Transdanubian region, B. aphylla was classified into the VU category in the Hungarian Red List of mosses published in 2010. Thanks to intensified floristic research during the last 15 years and the direct survey of Buxbaumia species in Hungary, many old and several new stands were found. In almost every newly discovered stands bryocoenological relevés were taken in the scale of 1 m2. We recorded the maximal number and the life cycle stages of the plants in two scales (1 m2 and 1 dm2), while the precise localities, the co-occurring species and environmental parameters were noted only in the 1 m2 quadrates. In some cases, the census was repeated in more seasons, so we have information about the ontogeny and survival of the plants as well. We noticed B. aphylla mainly in speciespoor semi-natural acidophilous habitats (L4a, L4b, K7a, K7b, N13, RDa, LY2, L2a, H3a), but it often occurred in artificial habitats, such as gravel outcrops, forest paths and banks as well. The species prefers bare, pioneer surfaces anywhere. The most frequent co-occurring taxa in the moss layer are the following: Cephaloziella divaricata, Dicranella heteromalla, Polytrichum piliferum, Cladonia spp. Using both the archive and actual Hungarian data, we compiled a distribution map of B. aphylla. According to the biotic and abiotic factors, the MÉTA and our distribution map, the potential occurrence of the species can be estimated in Hungary. Because more than 100 stands and 1000 plants are known at present in the country, we propose a lowering to NT category of B. aphylla. But it is important to mention, that the extension of possible habitats is rather small, and their stands are considerably vulnerable in Hungary. The frequency Összefoglalók, AFVK XI, 2016


33

and threat of B. aphylla is different in different landscapes of Hungary. In the Mecsek Mts, where its most numerous populations were found, expansive mosses (Campylopus flexuosus, C. introflexus) are growing near by the stands, threatening them with forming dense carpets and occupying the bare surface, thus replacing B. aphylla in its suitable habitats. Elterjedési mintázatok a Hevesi-sík sztyepp és erdőssztyepp flórájában Distribution patterns of steppe and forest-steppe flora of the Heves Plain Schmotzer András A Mátra és részben a Bükk hegységek előterében található Hevesi-sík flórájának felmérése nagyszámú biotikai adatot eredményezett, melyek révén előzetesen a természetes flóra 6 fő elterjedési mintázattípusba sorolását végeztük el. Mivel e sík vidéki táj erősen átalakított, így a reliktumjellegű sztyepp és erdőssztyepp fajok jelentős része a hegylábperemi teraszokra és a mezsgyékre szorult. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a löszgyepekre jellemző sztyepp és erdőssztyepp fajok mai elterjedési mintázatai milyen törvényszerűségeket mutatnak. A kiválasztott 76 faj között a maradványjellegű fajok mellett, általánosan elterjedt generalista száraz gyepi fajok is szerepeltek. A térinformatikai elemzés során az adott faj mintázatelemzésén túl, azok „mezsgye-függőségét” is értékeltük, így táji léptékben kvantitatív adatokhoz is juthattunk a lösznövényzet fragmentáltságát illetően. A 3334 pontszerű adatrekordra alapozott értékelés során mindössze 22 olyan fajt találtunk, melyek több mint 10 lelőhelyen fordulnak elő a tájban, míg 35 olyan faj is található, mely kevesebb mint 3 lelőhelyen fordul elő. A mintázatok együttes elemzésekor vált ismertté, hogy 41 faj csak a Tarna – Csörsz-árok – Laskó-patak vonaltól északra fordul elő. Felmerül a kérdés, hogy ez a vonal klimatikus (növényföldrajzi) határnak tekinthető-e vagy csak a táj nagy léptékű átalakulásából következik. Az első feltevést erősíti az a tény, hogy több éghajlati paraméter (pl. évi középhőmérséklet, sztyeppévek gyakorisága) észak–déli gradienst mutat a Hevesi-sík területén, melynek sávja megfeleltethető ezzel a vonallal. Mivel jelentősebb eltérés nincs a jelenlegi és a történeti tájhasználatban a jelzett vonaltól északra és délre, így azt feltételezzük, hogy a dombvidéki sztyepp és erdőssztyepp fajok „kifulladásával” szembesülünk. E vonaltól csak északra előforduló gyakoribb fajok esetében is az előfordulások jelentős része mezsgyékre összpontosul (pl. Campanula bononiensis, Clematis recta, Tanacetum corymbosum, Veronica teucrium). E fajok elterjedésére jellemző egyfajta hálózati szerkezet, ahol is a patakvölgyek észak–déli elterjedési irányát kiegészíti az elsődleges mezsgyék kele-


34


ti–nyugati irányát követő elterjedés. Az ősi és másodlagos szikesek közé ékelődő löszhátak jelentős refúgium területeknek tekinthetők, de a táj fragmentáltságát jól mutatja az is, hogy még a gyakoribbnak tekinthető karakterfajok állományai is erősen kötődnek a mezsgyékhez (pl. a 108 lokalitásban előforduló Phlomis tuberosa állományának 55,6%-a mezsgyén él; Thalictrum minus 53 lok. / 52,8%; Centaurea scabiosa agg. 103 lok. / 70,9%). Míg a generalista szárazgyepfajok (pl. Filipendula vulgaris, Fragaria viridis, Salvia austriaca), alacsonyabb „mezsgye-affinitása” nem meglepő, addig egy olyan fajcsoport is lehatárolásra került, melyek állományai jelenleg is a gyepterületekhez kötődnek (pl. Dianthus pontederae 9 lok. / 22,2%; Potentilla patula 42 lok. / 4,8%, Thlaspi jankae 21 lok. / 28,6%). The intensive floristic survey of the Heves Plain – situated in the foreground of the Mátra and Bükk Mts – has resulted in numerous primary botanical records. Six main distributional pattern types of the native species have been distinguished. Due to heavy anthropogenic impact most occurrences of the relict steppe and forest-steppe plants species are restricted to terraces and verges. The objectives of this study were (1) to present the current regional distributional patterns of the selected 74 steppe and forest-steppe taxa (incl. relict and common generalist species), and (2) to identify the floristic gradient between the colline-montane and lowland landscape. “Verge-dependency” of the taxa was also elaborated using GIS technology, which is a suitable tool for evaluating the fragmentation of the loess flora. According to the analyses of 3,334 floristic records of the selected taxa, only 22 species have more than 10 current localities. On the other hand, 35 taxa have less than 3 localities. The joint evaluation of the species highlighted the fact that 41 taxa occur only northward to the line of the Tarna–Csörsz Ditch–Laskó brook. It is questionable if this line (or belt) reflects climatic and biogeographical borders or simply derives from anthropogenic habitat destruction. Some climatic factor transitions (e.g. mean temperature, frequency of drought years) correlate with this line. Land use history and habitat transformation show only minor differences in the northern and southern areas, so it should be emphasized that the colline-montane steppe and forest-steppe species are “out of breath” in their spreading from the northern montane areas. Specific distribution patterns were detected in the case of species restricted to the northern areas, where some taxa (e.g. Campanula bononiensis, Clematis recta, Tanacetum corymbosum, Veronica teucrium) have a characteristic network-like distribution following the brooks (north–south direction) and the verge lines (east–west direction). The loessy ridges in the alkalic landscape are regarded important relict places for the steppe species. Evidence of the significant habitat fragmentation is also provided by the quantitative “verge-dependeny” of the common characteristic species (e.g. Összefoglalók, AFVK XI, 2016


35

Phlomis tuberosa: altogether 108 localities and 55.6% of the populations are restricted to verges; Thalictrum minus 53 loc. / 52.8%; Centaurea scabiosa agg. 103 loc. / 70.9%). This dependency is much lower in the species group of generalist species of dry grasslands (e.g. Filipendula vulgaris, Fragaria viridis, Salvia austriaca), while one specific group was characterised by rare species whose populations inhabit grasslands (e.g. Dianthus pontederae: altogether 9 localities and only 22.2% of the populations are restricted to verges; Potentilla patula 42 loc. / 4.8%, Thlaspi jankae 21 loc. / 28.6%). Javaslat Délkelet-Magyarország kistájhatárainak módosítására a vegetáció, földrajzi adatbázisok, történeti térképek alapján Proposal for modification of microchor-border of SE Hungary with the synthesis of vegetation, geographical data and old maps Deák József Áron Magyarország természetföldrajzi kistájai lényegében 1967 óta (Pécsi–Somogyi) változatlanok, a Marosi–Somogyi-féle (1990) kistájkataszter is ezt vette át. Az eltelt 50 évben a természetföldrajz, a geológia, a térképészet és a vegetációkutatás eredményei kiegészülve a régi térképek használatával pontosabb tájlehatárolást tesz lehetővé. E vizsgálat Magyarország Földtani Térképe, az agrotopográfiai térkép, az első és második katonai felmérés, topográfiai térképek, a MÉTA és saját élőhely-térképezések alapján készült, célja a vegetációtáj-térkép (Molnár et al. 2009) további felosztása volt. A jelenlegi kistájakhoz képest több változás is javasolható. A Bugaci-homokhát bevonása a Kiskunsági-homokhátba, a Bajai-homokhát elkülönítése geomorfológiai és növényzeti alapon (homoki sztyepprétek és nyílt homokpusztagyepek; a lápréti és/vagy szikes növényzet előfordulási aránya alapján) lehetséges. A Bácsszőlősi (Csikériai)-homokhát egy önálló homoktáj az Észak(Felső)-Bácskai-löszhát keleti részébe ékelve jó részt elpusztult növényzettel. Az Érsekcsanád-Császártöltési-löszpart felszíni üledéke, löszvölgyei, löszgyepei nagyon különböznek a környező ártér és Homokhátság tájökológiai adottságaitól, noha ez egy keskeny táj. A Túrján-vidék morfológiai és növényzeti alapon is igazolható, de az csak a homoktájakra terjed ki. A Soltisík szikeseket tartalmazó lösz-maradványfelszínei a környező dunai alacsony ártértől és a láposabb, ártéri jellegű Kalocsai-Sárköztől is elkülönülnek. A Tiszazug a kisméretű Bogaras-Cserkeszőlői-homokhát és az azt határoló Tisza ártérbe futó ősmedrekkel tagolt löszgyűrű együttese, amelyen lösznövényzet és padkás ősszikesek is vannak. A Békési-sík és Békési-hát földtani és növényzeti alapon nem különül el, de a Csanádi-hát legmagasabb, mészlepedékes csernozjomú,


36


ősmedreket nem tartalmazó része és a Gyula-Szabadkígyós környéki szikesek löszvegetáció maradványaival (Aradi-sík) önálló tájként is lehatárolhatók. A Berettyó-Körös-vidék felosztása a folyó menti alacsony árterek (HármasKörös-ártér, Körös-menti-sík, Alsó-Sebes-Körös-völgy), az egykori mélyárterek (Kis- és Nagy-Sárrét), a magas ártéri lösz-maradványfelszínek uralta szikesekkel bíró tájak (Dévaványai-, Bihari-sík, Vésztő-Sarkadkeresztúri-ártér), valamint a Partium felől érkező kisvízfolyások, ősmedrek szabdalta löszös üledékű, szikeseket tartalmazó területek (Biharugra-Nagyszalontai-sík) lehatárolása alapján lehetséges. A Szegedi-sík a lösz, a csernozjom és réti szolonyec talajok, valamint a löszsztyepprétek és a padkás ősszikesek alapján a Tisza ártértől és a Duna–Tisza közi Homokhátságtól is elkülönül. Az Alsó-Maros-ártér a Maros önálló alacsony ártere, amelytől délre a Bánság-sarok ősmedrekkel szabdalt lösz-maradványfelszíne és az Aranka-sík Ős-Maros medrek által behálózott ártéri tája található. The physical geographical microchors of Hungary have not been changed fundamentally since 1967 (Pécsi–Somogyi), the landscape cadastre of Marosi– Somogyi (1990) is based on this classification as well. The results of physical geography, geology, cartography and vegetation science during the last 50 years make possible a more accurate share of microchor-borders. The actual research is based on the Geological Map of Hungary, the agrotopographical map, the first and second ordnance survey, topographical maps, META- and own-made habitat maps aiming the further share of the vegetation-based landscape-units (Molnár et al. 2009). Several changes can be suggested related with the present landscapeshares. The Bugac Sand-ridge can be joint to the Kiskunság Sand-ridge as well as the Baja Sand-ridge can be separated on the base of geomorphology and vegetation (e.g. ratio and appearance of open sand grasslands and closed sand steppes, salt and or fen vegetation). The Bácsszőlős (Csikéria) Sand-ridge is an individual sand landscape enclosed into the eastern part of Northern (Upper) Bácska Loessridge with mainly extinct sand vegetation. The surface deposit, loess-valleys and the vegetation of the Loess-plateau of Érsekcsanád-Császártöltés differs significantly from the surrounding floodplain and sand landscapes, however it is a narrow microchor. The Turján-land can be delineated on the base of vegetation and geomorphology covering just the areas with sand deposit. The Solt Plain with their salt vegetation containing loess-lag-surfaces differs significantly from the low floodplain of Danube as well as from the more floodplain featured fen containing microchor of Kalocsai-Sárköz. The Tiszazug is a complex of the small Bogaras-Cserkeszőlő Sand-ridge and the surrounding loess ring with loess steppe grasslands and ancient salt-berm vegetation, which is shared by abandoned riverbeds reaching the floodplain of Tisza. The Békés Plain and the Békés-ridge cannot be separated on the base of geology or vegetation, while the highest elevated Összefoglalók, AFVK XI, 2016


37

part of the Körös–Maros Interfluve (Csanád-ridge) with lowland chernozems and without abandoned river-beds as well as the complex of salt loess vegetation around Gyula and Szabadkígyós (Arad Plain) can be separated as an independent microchor. The share of Berettyó-Körös-land is possible with the determination of river-side low floodplains (Triple-Körös Floodplain, Körös-side Floodplain, Lower Sebes-Körös-valley), deep floodplains (Small-, and Great-Sárrét), loesslag-surfaces with salt areas (Dévaványa-, Bihar-plain, Vésztő-Sarkadkeresztú Floodplain) and the determination of loess covered areas shared by smaller watercourses coming from the Partium containing significant salt vegetation as well (Biharugra-Nagyszalonta Plain). The Szeged Plain differs from the floodplain of Tisza and the surrounding sand-ridge on the base of dominance of loess, chernozem and meadow solonetz soils and the co-presence of loess steppe grasslands and salt-berm vegetation. The Lower Maros-valley is the own low floodplain of river Maros, which is bordered in the south by the abandoned ancient river-beds shared loess-lag-surfaces of Bánság-angle and the by Aranka Plain with ancient river Maros beds on low floodplain. Magyarország természetes vegetációja: Zólyomi Bálint térképének megújítása Natural vegetation of Hungary: an updated version of “Zólyomi map” Zólyomi Bálint (†), Szmorad Ferenc, Molnár Zsolt, Molnár Csaba, Barina Zoltán, Bauer Norbert, Biró Marianna, Csathó András István, Csiky János, Deák József Áron, Gulyás Gergely, Jakab Gusztáv, Juhász Magdolna, Kevey Balázs, Király Gergely, Kun András, Lendvai Gábor, Magos Gábor, Mesterházy Attila, Molnár Attila, Nagy János György, Nagy József, Schmidt Dávid , Schmotzer András, Sramkó Gábor, Szigetvári Csaba, Teleki Balázs, Tímár Gábor, Tóth István Zsolt & Vojtkó András Zólyomi Bálint Magyarország természetes vegetációját ábrázoló térképe a magyar vegetációkutatás egyik klasszikus alkotása, a honi növényföldrajzi és társulástani vizsgálatok eredményeinek szintézise. A térkép első változata 1967ben, a „Magyarország Nemzeti Atlasza” első kiadásával került a szakközönség elé, majd ezt követően 1981-ben és 1989-ben láttak napvilágot újabb (a szerző által részben kiegészített és javított) kiadásai. Maga a vegetációtérkép az elmúlt évtizedekben a különböző indíttatású botanikai kutatások hivatkozási alapjává, referenciapontjává vált, de emellett kiemelkedő jelentőségű az oktatás, szemléltetés, szakmai információátadás terén betöltött szerepe is. Az elmúlt 20–25 év magyarországi vegetációkutatási eredményei nyomán ugyanakkor felmerült az igény, hogy a Nemzeti Atlasz most készülő kiadásában már egy megújított,


38


Zólyomi Bálint eredeti szakmai koncepcióját követő, de a térkép kisebb tartalmi-tematikai egyenetlenségeit kiküszöbölő térképmű jelenjen meg. E munkához megvitattuk és lefektettük az új térkép összeállításának alapelveit (tartalmi értelmezés, lépték és felbontás, kategóriarendszer, foltmintázat kidolgozása), majd ezekre támaszkodva munkacsoportunk tagjai az általuk alaposabban ismert térségekre – az újabb kutatási eredményekre és esetenként más céllal készült saját vegetációtérképekre is támaszkodva – résztérképeket készítettek. A vegetációtérkép első változatának összeállítása e résztérképek alapján, az egyenletes térképi felbontás szigorú szem előtt tartásával történt. Az új térkép tematikailag megtartja a Zólyomi-féle térkép alappilléreit (zonális vegetáció, sík vidéki ártér-homok-szik-lösz mozaik, növényföldrajzi szempontból unikális vegetációtípusok). Ugyanakkor részben a térképi felbontás egységesítése, részben egyes tájak vegetációjának korábbiaktól eltérő értelmezése miatt számottevő változások is jelentkeznek a térkép foltmintázatában (lásd például: a zonális erdők mintázata, a külső-somogyi molyhos-tölgyesek kiterjedése, a Duna–Tisza köze mozaikjának reális leképezése, a primer szikesek és az árterek ligeterdő-mocsárrét uralta növényzetének korábbitól eltérő értelmezése és lehatárolása, az alpokalji fenyvesek megítélése). The „Natural Vegetation Map of Hungary” prepared by Bálint Zólyomi is a major synthesis of Hungarian phytogeography and phytosociology. The first version was published in 1967 (in the National Atlas of Hungary), corrected and updated versions were published in 1981 and then in 1989 in the new edition of the National Atlas. In the last decades the map became one of the major cornerstones of Hungarian vegetation science, functions as a basic reference, and it is often used in education. The Geographical Institute of the Hungarian Academy of Sciences will publish a new edition of the National Atlas in 2016. Based on the results of vegetation surveys of the last 20–25 years a group of Hungarian botanists decided to create a new version of the Zólyomi map. We kept the original concept of Zólyomi, but the content of the map, especially in areas less known by Zólyomi is improved. Resolution of the map is homogenized, the legend is updated, delineation of patches utilizes the new GIS-based vegetation maps. The authors prepared different sections of the map, which has been merged and edited. The main categories of the new map are similar to the original map (zonal vegetation types and edaphic vegetation of flood plains, sand, loess and saline forest steppes, and some unique vegetation types, e.g. peat bogs). Major changes to the original maps are 1) pattern of some zonal forests, 2) Quercus pubescens forests of Külső-Somogy, 3) real vegetation pattern of the Duna–Tisza köze, 4) a different emphasis on primary saline vegetation, and 5) a different understanding of natural coniferous forests of Western Hungary. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

3a. szekció / Session 3a MESTERSÉGES ÉLŐHELYEK MAN-MADE HABITATS

41

Session 3a. Man-made habitats

Útszegélyek mint orchidea élőhelyek Roadside verges as orchid habitats Fekete Réka , Nagy Timea , Biró Éva , Bódis Judit, Takács Attila , Tökölyi Jácint & Molnár V. Attila Napjainkban a megváltozó tájhasználat miatt folyamatosan csökken az extenzíven használt természetközeli élőhelyek területe. Az ilyen folyamatokra érzékeny növényfajok megőrzése szempontjából egyre jelentősebb szerepet töltenek be a kisebb, antropogén eredetű élőhelyek, mint az útszegélyek és útbevágások. Mivel ezek kialakításakor szabad felszínek keletkeznek, jó lehetőséget nyújtanak a pionír fajok, így az orchideák megtelepedéséhez. Célunk volt, hogy felmérjük, az utak mentén mely kosborfajok fordulnak elő, és milyen termőhelyi tényezők hatnak előfordulásaikra. Magyarországon, Olaszországban, valamint a Balkán öt országában (Szerbia, Koszovó, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina) végeztük vizsgálatainkat. Feljegyeztük a lelőhelyek geokoordinátáit, a tengerszint feletti magasságot, valamint az egyedek magasságát, virágszámát, illetve az útszegélytől való távolságot, a lejtőszöget, a kitettséget és a fás szárú borítást. Egy faj (Himantoglossum adriaticum) esetében rendelkeztünk termésképzési adatokkal is. Összesen 33 faj 1212 egyedét azonosítottuk az útszegélyeken. A fajok között szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk a tengerszint feletti magasságon való előfordulásukat, a lejtőszöget, a kitettséget, a fás szárú borítást és az úttól való távolságaikat illetően. Fontos és gyakorlati jelentőséggel rendelkező tanulsága a vizsgálatnak, hogy a legtöbb faj legtöbb egyede északias kitettségű útbevágásokban fordult elő. A H. adriaticum esetében az egyedek termésképzési sikerére az úttól való távolság és a hajtásmagasság esetében szignifikáns pozitív korrelációt, míg a fás szárú borítást illetően szignifikáns negatív korrelációt tapasztaltunk. Vizsgálataink alapján az útszegélyek változatos termőhelyi körülményeket teremtenek, így különböző környezeti igényű orchideafajok számára nyújtanak megfelelő élőhelyet. Egyes veszélyeztetett orchideafajok jelentős és életképes populációi élnek útszegélyeken. The area of extensively used seminatural habitats is decreasing rapidly because of changing land use. Some plant species are very sensitive to these kinds of processes; hence small anthropogenic habitats like roadside verges could play an important role in their conservation. Roadside verges offer free surfaces, which are suitable for colonization by pioneer species like orchids. We surveyed orchids at roadsides in Hungary, Italy and in fives countries of the Balkans (Serbia, Kosovo, Albania, Montenegro, Bosnia and Herzegovina). In all studied populations we recorded geocoordinates and altitude above sea level. We measured Book of abstracts, AFVK XI, 2016

42

3a. szekció. Mesterséges élőhelyek

stem height, number of flowers, distance from road, slope angle, exposition of the habitat, and tree or shrub cover. We detected altogether 1212 orchid individuals belonging to 33 species on the surveyed roadsides. We found significant differences among taxa in regard of average altitude above sea level, slope angle, exposition, tree cover and also the distance from road. Most individuals occurred on roadsides with northern exposition. In the case of Himantoglossum adriaticum stem height and the distance from road were positively related, while woody cover was negatively related to fruiting success. Based on this survey roadsides host significant and viable populations of some threatened orchid species and offer considerably diverse environmental circumstances, providing suitable habitats for various orchid species. A Taraxacum sect. Ruderalia csoport taxonómiai vizsgálata Magyarországon Preliminary results of the taxonomic research of Taraxacum sect. Ruderalia in Hungary Király Gergely, Bohumil Trávniček & Vojtěch Žila A Taraxacum nemzetség alakgazdagsága szinte példa nélküli, mintegy 60 szekcióban több mint 2000 leírt fajról tudunk, ezek többsége európai és ázsiai elterjedésű. Mivel a nemzetség képviselői meglehetősen uniform megjelenésűek, az egyes taxonok morfológiai eltérései is kismértékűek, azaz a morfológiai alapokon nyugvó rendszertani vizsgálatok lehetőségei erősen limitáltak. A csoport sokfélesége az ismételt hibridizációnak, ill. a későbbi mutációknak köszönhető – állandó az új morfotípusok képződése. Az ismert fajok kis része szexuális szaporodású (ezek szinte mind diploidok), míg a fajok többsége apogám polyploid (triploid vagy tetraploid). A Ruderalia szekció különösen népes, a nemzetség fajszámának több mint feléért „felelős”. A szekció kutatásának egyes észak- és közép-európai területeken komoly hagyományai vannak, egyes országokból több száz faj ismert, ill. ezek florisztikai térképezésére is történtek kísérletek. Magyarországon ilyen jellegű kutatások gyakorlatilag sohasem folytak, a régi és új határozókban is a „Taraxacum officinale” szerepel csupán. A szekció hazai kutatását 2012-ben kezdtük el. Eddig mintegy 100 lelőhelyen (ezek főként városi parkok és nyírt gyepek, továbbá jó állapotú kaszálórétek és felnyíló lombszintű ligeterdők) 40 már leírt fajt, ill. további 10 leíratlan (de fajként értékelhető) taxont mutattunk ki. A szekció különösen a nyugati országrészben fajgazdag, itt egyes lelőhelyeken 20 faj is előfordul, míg a keleti irányába haladva a fajszám meredeken csökken. A jelenség nem újszerű, számos európai példa mutatja, hogy az atlantikus klímahatás alatt álló területek gazdagok apogám


43


alakokban (sőt, egyes területeken csak ezek fordulnak elő), míg a kontinentális területeken már a szexuálisan szaporodó, kategorizálhatatlan alakok kerülnek túlsúlyba. A csoport bonyolultsága, nehéz megismerhetősége egyesek szerint túlmutat egy „praktikus” rendszertan és florisztika határán. A sikeres külföldi feldolgozások azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják, s nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nemzetség kiváló vizsgálati terep a taxonómiai differenciálódás szempontjából. The genus Taraxacum with approximately 60 sections and more than 2000 species represents one of the richest groups of vascular plants. Dandelions are mostly of very uniform general appearance, their taxonomic differentiation based only on morphological grounds proved to be limited. The minority of the known species is of sexual reproduction (they are almost without exception diploids); on the other hand, very numerous polyploid species (tri- or tetraploids) are apomicts. More than the half of the described species of Taraxacum belongs to the section Ruderalia. Research of this section has long tradition is several North and Central European regions (the species number of some countries totals up to more hundreds). In Hungary this group is practically unexplored, historic and recent floras summarize taxa belonging here under the name “Taraxacum officinale”. We started taxonomic studies of the section in Hungary in 2012. Until recently, we visited about 100 localities (mainly city parks, mesic lawns and hay meadows, respectively), and we recorded about 40 already described and around 10 undescribed species. In particular, the western regions influenced by subAtlantic climate are rich in apomictic types (at some localities with more than 20 species), in direction of the “continental” east the species number decreases rapidly (this phenomenon is already known from other part of Europe as well). A Kárpát-medence temetőinek növénytani öröksége The botanical heritage of graveyards of the Carpathian Basin Löki Viktor, Schmotzer András, Süveges Kristóf, Nagy Timea , Takács Attila , Koscsó János, Fekete Réka , Magos Gábor, Tökölyi Jácint & Molnár V. Attila Csak az utóbbi évtizedekben derült ki, hogy a temetők – hasonlóan olyan más ember alkotta élőhelyekhez, mint a mezsgyék, földvárak és kurgánok – jelentős természeti értékeknek adnak otthont. Habár néhány ritka növényfaj temetőben való előfordulása már korábban is ismert volt, ezeket az adatokat a közelmúltig inkább ritka kivételnek tekintettük és a temetők növényvilága jórészt feltárat-


44


lan maradt. Ezért 2009 és 2015 között a Kárpát-medencében (hazánk, Románia és Szlovákia területén), összesen 1011 temetőben mértük fel ritka és védett növényfajok előfordulásait. Arra kerestünk választ, hogy (1) mely fajoknak nyújtanak menedéket a temetők, (2) a temetők milyen földrajzi, társadalmi tényezői és természeti adottságai magyarázzák a ritka növények faj- és egyedszámát. A vizsgált temetők 45%-ában találtunk törvényes oltalmat élvező növényt (összesen 104 fajt), amelyek 32 növénycsaládot képviseltek. A temetők fajkészletében figyelemre méltó regionális különbségeket tapasztaltunk, amelyek az egyes fajok elterjedési területét tükrözik vissza. Leggyakoribbnak a kosborfélék bizonyultak, amelyeknek összesen 26 faját találtuk. Úgy tűnik, térségünkben a temetők a sztyep- és erdőssztyep öv növényei, valamint a száraz gyepekben előforduló orchideák megőrzésében töltenek be kiemelkedő szerepet. A települések lélekszáma szignifikánsan negatívan korrelál a temetőkben előforduló orchideafajok számával. Ennek oka valószínűleg a temetők eltérő beépítettségében, a kezelés különböző intenzitásában rejlik. A temetők kiterjedése viszont szignifikánsan pozitívan korrelál a védett fajok számával. A 2. katonai felmérés során már temetőként használt területeken jelentősen több védett faj fordul elő, mint az azóta létesített temetőkben. Ennek alapján a régi temetők ritka, védett fajai inkább a mainál kevésbé intenzíven művelt táj reliktumainak tekinthetők, mintsem betelepítés eredményeként létező populációknak. Habár ezeken a megszentelt helyeken több növényritkaságnak jelentős állományai éltek túl évszázadokon keresztül, további fennmaradásuk éppen a temetők kezelésében napjainkban tapasztalható jelentős változás (temetkezési szokások, valamint kaszálás gyakorlatának megváltozása) miatt lehet veszélyben. A kutatást az OTKA K108992 sz. pályázat támogatta. The unstoppable change of the natural habitats is taking place worldwide, thus in the Carpathian Basin as well, so unexpected habitats influenced by anthropogenic factors can be highly appreciated in the changing land. Baulks, kurgans, and mottes, and as revealed recently, graveyards are also like these. Although interesting and valuable floristic data regularly appeared in the literature during botanical researches in the past, the appearances of protected plants in graveyards were considered as exceptional occurrences. As systematic researches in this topic have not happened yet, we made a comprehensive field survey of graveyards from 2009 to 2015, to reveal the botanical values in graveyards what were hidden for centuries. We evaluated totally 1011 graveyards in Hungary, Partium (Romania), and Slovakia. We wanted to reveal that (1) which rare plants can be found in graveyards and (2) which geographical and social factors of graveyards explain the number of rare plant species, and number of individuals in graveyards.


45


Valuable plants were found in 45% of the evaluated graveyards, totally 104 species of 32 plant families, which are protected in Hungary. The most frequent family was the Orchidaceae: we found totally 26 species. Based on our data set, graveyards play a significant role in conserving orchids, and the plants of steppe, and forest-steppe habitats. The results showed that the number of inhabitants is significantly negatively correlated with the number of orchid species of graveyards. This is probably because the graveyards of smaller settlements are treated with gentler methods. The area of graveyards is significantly positively correlated with the number of protected plants, and according to the assessment of the 2nd military survey, the graveyards, which were used as graveyards centuries ago, hosted more protected plants, than the newly established ones; probably the graveyards can be considered as natural fragments of those periods, where the land was cultivated less intensively. Although graveyards were often established at ancient times, the additional survival of protected plants is related with the application of modern graveyard management; the use of lawn mowers, concreting the footpaths and other sites are threatening all protected plants in graveyards. The project has been supported by the OTKA K108992 Grant. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) előfordulása temetőkben Occurrences of Spiraea crenata in Hungarian graveyards Takács Attila , Máté András, Molnár Attila , Löki Viktor, Nagy Timea , Tökölyi Jácint & Molnár V. Attila A csipkés gyöngyvessző a 19. századig a hazai erdőssztyep flóra tagja volt, de hosszú időn keresztül hazánkból kipusztult fajként tartottuk számon. Udvardy László 2000-ben Pusztamonostor temetőjében, Somlyay Lajos 2005-ben a budai Sas-hegyen találta meg a fajt. 2015-ben hazai temetők botanikai felmérése során Tiszaszentimre-Újszentgyörgy temetőjében a faj egy újabb példányára bukkantunk. Mivel a temetők őrizhetik az eredeti flóra elemeit, de növényünket dekoratív megjelenése miatt ültethették is, feltételeztük, hogy a növény más temetőkben is előfordulhat. 2015. június–október között összesen 165 temetőt ellenőriztünk a faj egykori és jelenlegi lelőhelyei környékén, valamint a Tiszántúlon. A felmért temetőket két kategóriába soroltuk, aszerint, hogy a 2. katonai felmérés (1806–1869) térképein már temetőként szerepeltek vagy később létesítették azokat. A temetők kiterjedését, valamint a sírokkal és fásszárúakkal borított részek arányát számszerűsítettük, emellett összegyűjtöttük a vizsgált temetők felekezeti hovatartozását és a települések lélekszámadatait is. A fajt további 7 temetőben ta-


46


láltuk meg. Nagyobb arányban fordul elő ősi temetőkben, mint újakban, és átlagosan alacsonyabb lélekszámú települések temetőiből került elő. A „gyöngyveszszős” temetőkben némileg alacsonyabb a sírokkal és gyeppel borított területek aránya, de a növény jelenlétére szignifikáns pozitív hatással csak a fásszárúakkal borított terület magasabb aránya van. Ennek hátterében a temetők használatának és kezelésének utóbbi időben bekövetkező megváltozása állhat (például a beton és márvány sírkövek elterjedése vagy a rendszeres gépi fűnyírás, ami az ősi, elhanyagoltabb temetőkre, illetve a kisebb falvakra kevésbé jellemző). A talált állományok többsége reformátusok által lakott vidékeken került elő, akik körében a sírok növényekkel történő díszítése mintegy fél évszázaddal ezelőttig egyáltalán nem volt jellemző. Ennek ellenére a talált példányok egy része ültetett is lehet; feltételezhetjük viszont, hogy a temetői példányok szaporítóanyaga közeli, egykori természetes állományokból származhat. A temetőkben előforduló további sztyepfajok (Amygdalus nana, Rosa gallica, Vinca herbacea) jelenléte arra utal, hogy a megtalált gyöngyvessző példányok egy része az erdőssztyep-reliktumként értékelhető. A kutatást az OTKA K108992 sz. pályázat támogatta. Spiraea crenata is a medium sized subcontinental shrub species, which was recognised as a member of the Hungarian flora till the 1900s, but it was believed to be extinct for a century. It was rediscovered in 2000 in the graveyard of Pusztamonostor by László Udvardy, and in 2005 on the Sas Hill (Budapest) by Lajos Somlyay. Doing a field survey of Hungarian graveyards in 2015, we found one individual of this species in the graveyard of Tiszaszentimre-Újszentgyörgy. As graveyards can preserve elements of the original flora, we assumed the presence of the species in other graveyards in the country is highly presumable. Between June and October 2015, we surveyed totally 165 graveyards around the archive and recent occurrences of the species, as well as in graveyards of Tiszántúl (Crisicum) region (East Hungary). The surveyed graveyards have been divided to longer-established and newly established graveyards based on their status during the 2nd military survey (1806–1869): we measured the total area, the proportion of forest, grasslands and graves in graveyards, and additionally we retrieved the number of inhabitants for each settlement. We found the S. crenata in totally 7 more graveyards. The species more likely occurred in ancient graveyards than the newly established ones, and it preferred settlements with lower number of inhabitants. Although the species occurred in those graveyards, where the proportion of graves and grasslands was lower than the average, significant positive correlation has only been found between the higher proportion of forest and the occurrence of the plant in graveyards. Recent graveyard management can explain these differences: the presence of modern marble, granite or concrete tombs, the use of lawn mowers, and the more frequent grass cutting is less typical in smaller Összefoglalók, AFVK XI, 2016

47


settlements, where the plant rather able to survive. The plant mostly has been found in Calvinistic regions, where the large-scale planting of ornamental plants was not typical till the middle of the 20th century. Nonetheless, we cannot exclude the probability that the S. crenata might be planted in the found locations, but we assume that the recent individuals are offsprings of former surrounding natural populations. Occurrences of other forest-steppe species (e.g. Amygdalus nana, Rosa gallica, Vinca herbacea) in studied graveyards are also supporting this hypothesis, thus we assume that the existing S. crenata individuals – at least partly – can be considered as relics of the forest-steppe vegetation in Hungary. This study was supported by the OTKA K108992 Grant. Növényi inváziót meghatározó tényezők heterogén tájhasználatú tájban Factors affecting the invasion level of plants in landscape with heterogeneous land-use Csecserits Anikó, Botta-Dukát Zoltán, Rédei Tamás, Lhotsky Barbara & Halassy Melinda A biodiverzitás csökkenésének egyik legfontosabb oka a nem őshonos fajok gyors terjedése, inváziója. Ugyanakkor az idegenhonos fajok előfordulása nem egyenletes egy tájon belül. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy milyen tényezők határozzák meg táji szinten az idegenhonos növényfajok előfordulását heterogén tájhasználatú régióban, és mely élőhelyek a legfertőzöttebbek. Valószínűsíthetően a különböző életformájú idegenhonos növények eltérően reagálnak az inváziót befolyásoló tényezőkre, ezért ezeket a fajcsoportokat külön is vizsgáltuk. A kutatást a Kiskun-LTER 16 db 5 km × 5 km-es mintaterületből álló hálózatán végeztük, mely jól reprezentálja a terület heterogén tájhasználatát. Az aktuális inváziós szintet, azaz a neofiton növényfajok fajszámát és tömegességét 20 m × 20 m-es növényzeti felvételekkel mértük fel. A jelenlegi és múltbeli tájhasználat, a táji környezet, valamint a klimatikus és talajjellemzők voltak a potenciális háttérváltozók. 5 tájhasználati típust vizsgáltunk: mezőgazdasági terület, felhagyott mezőgazdasági terület, erdőültetvény, természetközeli gyep és természetközeli erdő. Az aktuális inváziós szintet meghatározó legfontosabb tényezőnek a jelenlegi élőhely bizonyult, melyet a múltbeli élőhely típusa és a táji környezet követett. Legmagasabb inváziós szintet a mezőgazdasági területeken és fiatal parlagokon kívül az erdőültetvényekben találtunk. Várakozásainknak megfelelően az egyéves idegenhonos fajok a mezőgazdasági területeken voltak a legtömegesebbek, az évelő idegenhonos fajok a parlagokon és erdőültetvényekben, míg a fás szá-


48


rú idegenhonos fajok pedig az erdőültetvényekben. Egy adott terület múltbeli mezőgazdasági használata magasabb jelenlegi egyéves és évelő neofiton borítást eredményezett. Pozitív kapcsolatot találtunk a fás szárú neofitonok tömegessége és az adott felvétel körül található erdőültetvények kiterjedése közt nemcsak az ültetvények, hanem a természetközeli erdők esetében is. Valószínűleg a természetközeli erdők körüli erdőültetvények a fásszárú neofiták számára propagulumforrásként szolgálnak. Eredményeink azt mutatják, hogy a jelenlegi és múltbeli tájhasználat is fontos tényező a növényi invázió szempontjából. A mezőgazdasági területek mellett az erdőültetvények is a növényi invázió gócpontjai, melyek ezáltal veszélyeztethetik a természetközeli élőhelyeket, ezért kiemelt fontosságú a megőrzendő természetközeli élőhelyek körüli tájhasználat körültekintő tervezésére. One of the main reasons for biodiversity loss in terrestrial ecosystems is the rapid invasion of alien species. However, alien species are not evenly distributed in the landscape. We studied which factors determine the actual level of neophyte plant invasion in a landscape with heterogeneous land-use and which habitats are the most infected. Probably the neophyte species with different life-forms can respond differently to the factors determining the invasion, species groups of annual, herbaceous perennial and woody neophytes were also analyzed separately. The study was conducted within the field site network of the Kiskun-LTER program (Hungary) consisting of 16 sites of 5 km × 5 km, which represent the heterogeneous land-use of the region. The actual level of invasion, that is the species number and cover of neophyte species, was estimated by 20 m × 20 m large relevés. Present and past land-use, landscape composition, climatic and environmental variables were included as predictors of the level of invasion. Five major land-use/land cover types were distinguished: agricultural land, abandoned agricultural land, tree plantation, semi-natural grassland and semi-natural forest. The most important factor determining invasion level was present habitat type, followed by the past habitat type of the location and landscape context. Tree plantations, agricultural habitats and recently abandoned agricultural habitats had the highest level of invasion. As expected, annual neophytes were most abundant in agricultural habitats, while perennial herbaceous neophytes were most abundant in old-fields and plantations, and woody neophytes in tree plantations. Past agricultural land-use was reflected in the higher levels of invasion of annuals and perennials. We found positive relationship between the proportion of tree plantations in the surrounding of the sampling plot and the level of invasion by woody neophyte species not only in the case of the tree plantations, but also of primary woodlands. Probably the tree plantations are functioning as propagule source of woody neophyte species. Our results indiÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

49


cate the importance of present and past land-use in plant invasion and suggest that tree plantations are hot spots of plant invasion and threaten the remnants of semi-natural vegetation. Milyen hatással van a spontán betelepülő növényzetre egy nagyváros szerkezete? – Előtanulmány Szeged város természetközeli növényzetének ismeretéhez What is the effect of the structure of a big city on spontaneous vegetation? – A preliminary study from semi-natural vegetation of Szeged Kiss Péter János & Körmöczi László Az urbanizáció hatása világszerte egyre növekvő mértékű. A városok kiterjedésének növekedésével a természet egyre nagyobb része kerül antropogén hatás alá, így a város élővilága sem hagyható figyelmen kívül biológiai vizsgálatok során. Mivel a nagyobb települések az adott régió élőhelykínálatához viszonyítva jelentős különbségeket mutatnak, feltehető, hogy élőviláguk eltérő a természetes élővilágtól. A nagyvárosok belső területei feltételezhetően nagymértékben izoláltak a környék természetes közösségeitől, míg a peremterületek kapcsolata jelentős lehet. Egy sugárutas szerkezetű város, Szeged vegetációtani elemzését végeztük, melynek során elsődlegesen a spontán betelepülő növényzet érdekelt. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a város szerkezete, beépítettsége és városklimatológiai tulajdonságai hatással vannak-e az ott előforduló növényzet szerkezeti felépítésére. Megfigyelhető-e valamilyen florisztikai-cönológiai tendencia a város peremi és belső területei között, és ha igen, akkor e tendencia minek a következménye lehet. Szeged város sugárútjai különböző florisztikai hatásokat közvetíthetnek a városba, ezért érdekes kérdés volt az is, hogy a sugárutak spontán betelepült növényzete eltér-e egymástól. A város négy sugárútja mentén végeztünk cönológiai felvételezést tavasszal és ősszel, mely során 25 m2-es szabályos elrendezésű kvadrátokban feljegyeztük az előforduló fajokat és azoknak a borítási értékeit. Többváltozós elemzések segítségével, illetve indikátorérték-elemzéssel végeztük a növényzet szerkezetének és lehetséges mintázatának feltárását. Az eredmények kimutatták, hogy tavasszal a város egyes sugárútjai jobban elkülönülnek egymástól, amit az antropogén hatás (rendszeres kaszálás) őszre nagyrészt eltüntet. Kimutattuk azt is, hogy a növényzetben egyes indikátorértékek alapján megfigyelhetők tendenciák, melyeket az antropogén hatás kissé módosít. The effect of urbanization is increasing worldwide. As the size of the cities is growing, it conquests bigger and bigger part of the nature, and thus increasing the number of the habitats that are affected by anthropogenic effects.


50


Therefore the wildlife of the cities cannot be ignored from the biological studies anymore. The big cities can offer different habitats from the regional natural habitats; therefore we hypothesize that the wildlife of the cities may differ from the natural ones. The inner areas of the big cities are presumably largely isolated from the surrounding natural communities, while the connection of the peripheral areas is significant. In this study we examined the vegetation of Szeged, a city with avenue structure. We focused primarily on the spontaneous vegetation. Our goals were: 1) To assess if the structure, build-up, and climate of the city has an effect on the vegetation of the city. 2) Is there any floristic-coenological tendency between the peripheral and inner areas? 3) Avenues of Szeged mediate different floristic effects to the city, thus it was an interesting question whether the spontaneous vegetation differs among the avenues. The coenological relevés were made at four avenues of Szeged in spring and autumn. 25 m2 plots were arranged in transects along the avenues; species list and cover values were recorded. We used multivariate analysis and indicator value analysis to reveal the structure and pattern of the vegetation. The results showed that some avenues differed more in spring, and this difference disappeared by the autumn. We also detected certain tendency in vegetation based on some indicator values, but this effect was also slightly modified by anthropogenic effects. Tarlók gyomnövényzetének vizsgálata Maros megye területén Stubble fields weed vegetation in Maros County Nagy Katalin (1) & Pinke Gyula Számos növény- és állatfaj részére a tarlók igen jelentős szerepet töltenek be, élőhely-szolgáltató szerepük révén. A mezőgazdasági művelésnek alávetett területeken, amennyiben a szántás késő őszig elmarad, a kalászos kultúrák helyén fennmaradó tarlókra jellemző a leghosszabb zavartalan periódus. Ez idő alatt jellegzetes élőhellyé alakulhatnak, menedéket nyújtva azoknak a gyomnövényeknek, melyekkel az intenzív gazdálkodás miatt egyre ritkábban találkozhatunk. 2013-ban vizsgáltuk Maros megye területén a kalászos kultúrák tarlóinak gyomnövényzetét. Összesen 101 szántóföldön végeztünk fitocönológiai felvételeket. Minden táblán hat 4 m2 nagyságú mintaterület lett kijelölve, három a tábla szegélyében, három pedig annak belsejében. A felvételezési pontokat Garmin 62s GPS készülékkel rögzítettük. A gyomfajok borítását közvetlen százalékos becsléssel határoztuk meg. A terepen feljegyzett fajok között sorrendet állítottunk fel átlagborításuk és gyakoriságuk alapján. Továbbá a gyomokat botanikai családok, flóraelemek, életformák, szociális magatartás-típusok, illetve beporzás módja szerint rendszereztük.


51


A vizsgált tarlókon összesen 88 gyomfaj került feljegyzésre. Ezek közül az átlagborítás- (10%) és a gyakorisági érték (72%) alapján egyaránt az apró szulák (Convolvulus arvensis) dominál. A fajok 31 botanikai családot képviselnek. Legtöbb gyomnövény (25%) a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjából került feljegyzésre, borítási részesedés alapján viszont a szulákfélék (Convolvulaceae) család képviselői uralkodnak (32%). Az életforma-típusokba való besorolás alapján felállított sorrendben fajszám szerint (31%) a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4), míg az összborítás szerint (48%) a talajban telelő szaporítógyökeres évelők foglalják el az első helyet. A tarlók gyomnövényei között az eurázsiai és a kozmopolita elemek hasonló arányban jelennek meg (34% és 33%), a fajok összborítása alapján viszont a kozmopoliták kimagasló részesedéssel (60%) rendelkeznek. A szociális magatartás-típusba való besorolás alapján számos honos gyomnövény (44%) részese a tarlók gyomnövényzetének. Viszont, a fajok összborítását véve figyelembe a honos flóra ruderális kompetítorai uralkodnak (47%). A tarlókon előforduló gyomnövények többsége (58%) esetében az önbeporzás és rovar általi beporzás egyaránt jellemző. Weed surveys were carried out in August 2013 in the stubble fields of Maros county (Transylvania). In the 101 surveyed fields 88 weed species were registered. Convolvulus arvensis had both the largest mean cover (10%) and frequency (72%) values. According to the investigated spectra, Convolvulaceae plant family (32%), Cosmopolitan elements (60%), root geophytes (48%) summer annuals (31%), ruderal competitors (47%) and insect & self pollinated (58%) species showed the largest mean cover values. A Szent István Egyetem Botanikus Kert fafajainak teljes körű felmérése, egyedi megjelölése és egészségügyi állapotának vizsgálata Full-scope survey, unique identification and health check of tree species in the Botanical Garden of Szent István University Czóbel Szilárd , Balikó Viktória , Skutai Julianna & Szirmai Orsolya A Szent István Egyetem gödöllői Botanikus Kertjének faállományáról korábban nem készült teljes körű felmérés, valamint a fák egyedi megjelölése és egészségi állapotának jellemzése sem történt meg. A 2014 szeptemberében kezdődött egyéves munka során sikerült pótolni ezt a több évtizedes elmaradást. A felmérés előtt a kert területe 8 szektorra lett osztva. Minden olyan faegyed bekerült a kataszterbe, melynek mellmagassági törzsátmérője elérte vagy meghaladta a 8 centimétert. Minden olyan faegyed, amelynek törzse elérte ezt a méret-


52


tartományt egy egyedi készítésű jelölőléccel lett felcímkézve, mely tartalmazza az adott faegyed saját azonosítóját. Ez az azonosító kód meghatározza, hogy a botanikus kerten belül melyik szektorban található a szóban forgó példány, továbbá azt is, hogy melyik fajba tartozik és a fajon belül hányadik egyed. Az öszszes jelzéssel ellátott fa, azok rendszertani besorolása, magassági és törzsátmérő adatai egy adatbázisba került felvezetésbe. Ezenkívül minden faegyed esetén feljegyzésre kerültek a vizuálisan is megfigyelhető gombakártevők, illetve amennyiben jelen voltak, akkor a rajtuk megfigyelhető félélősködők is. A felmérés során összesen 93 faj 829 egyede került be a kataszterbe és lett egyedileg megjelölve. A leggyakoribb faj az Acer campestre 225 egyeddel, míg a második leggyakoribb a Chamaecyparis lawsoniana 169 példánnyal. A fásszárúak természetes elterjedésük alapján 4 kontinenst képviselnek, köztük sok észak-amerikai és ázsiai taxonnal. A megfigyelt gombafertőzések közül a Dendrothele acerina bazídiumos gomba bizonyult a leggyakoribbnak. Ez a gombafaj csak az Acer campestre egyedek törzsének külső részén található meg, a még élő szöveteket nem károsítja. A félparaziták közül a Viscum album bizonyult a legtömegesebbnek, mely fajjal leginkább a C-szektor területe érintett, ahol összesen 16 egyeden figyelhető meg. No full-scope survey has ever been made regarding the tree stock of the Botanical Garden of Szent István University in Gödöllő, nor the unique identification and health check of the trees have been implemented. During the oneyear-long work commenced in September 2014 this lagging behind of decades has been successfully eliminated. Prior to the survey the garden has been divided into eight sectors. All those trees were included in the register the chest-height trunk diameter of which reached or exceeded eight centimetres. Each specimen fulfilling this criterion has been labelled by a unique rod that includes the identification code of the given tree. These codes include the number of the sector within the Botanical Garden, the species of the tree and its ordinal number. All labelled trees, their taxonomic description, height and trunk diameter data have been recorded in a database. Furthermore, visually observed fungi pests and, if relevant, semiparasites have been recorded for each specimen. Altogether 829 trees of 93 species have been labelled and included in the register. The most common species is Acer campestre, followed by Chamaecyparis lawsoniana with 225 and 169 specimens, respectively. According to their natural range these ligneous plants represent four continents; many of these taxa have North American or Asian origin. As for the fungal infections observed a club fungus, Dendrothele acerina is the most common. This species can only be found in the outer part of the trunks of Acer campestre; it does not damage living tissue. Among the semi-parasite species Viscum album is represented by the most specimens. In this respect Sector C is the most deeply involved: the semi-parasite can be observed in 16 trees. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

3b. szekció / Session 3b A KÁRPÁT-MEDENCE PUSZTAI ÉLŐHELYEI STEPPE HABITATS IN THE CARPATHIAN BASIN

Session 3b. Steppe habitats in the Carpathian Basin

55

A phylogeographical transect study from the Hungarian Pannonicum towards the westernmost limit of Central European steppe plants (Pusztai növények leszármazásának vizsgálata a Pannonicumtól Közép-Európáig) Matthias Kropf, Katharina Bardy, Höhn Mária & Kristina Plenk In our study, genetic and performance data were used to analyse the structuring, genetic diversity, performance, and biogeographical history of different “steppe plants” in an east–west transect at their distribution range limit. This transect represents the absolute distributional periphery of most investigated taxa, which typically show a more widespread continuous occurrence in the eastern region (Pannonian Basin, Hungary), compared to populations at the margin of their continuous occurrence (Eastern Austria) and at the (north)westernmost exclaves in western Germany (especially in Rhineland-Palatinate). Referring to theories like the “Abundant Centre” hypothesis and the “CentralMarginal-Model” we assume more isolated populations at the (north)westernmost distribution limit and therefore, reduced fitness, increased among population differentiation as well as decreased within population diversity. All study species, namely Adonis vernalis (Ranunculaceae), Carex supina (Cyperaceae), Inula germanica (Asteraceae), Oxytropis pilosa (Fabaceae), and Poa badensis (Poaceae), are rare and endangered within Central Europe. To analyse patterns of genetic diversity and structure Amplified Fragment Length Polymorphisms (AFLPs) and chloroplast (cp)DNA sequence data were generated. Plant fitness was investigated using different performance parameters like fruit set, fruit mass, and germination rates. Results from the performance analyses indicate marked differences among study species and regions, but do not clearly support the idea of reduced fitness towards the absolute distribution limit; depending on the species surveyed, other factors like life history traits (particularly, clonal growth) and/or variation in population size seem to have a greater influence on plant performance. Genetic data, currently available for A. vernalis (AFLPs), C. supina (AFLPs & cpDNA), O. pilosa (cpDNA), and P. badensis (cpDNA) partially show expected patterns, but hitherto no study species follows all of the assumed hypotheses. Genetic variation and obvious relict status of the Pontic-Pannonian steppe species Linum flavum L. (Linaceae) in Central Europe (A pontuszi-pannóniai sárga len (Linum flavum) genetikai változatossága és reliktum státusza Közép-Európában) Kristina Plenk, Katharina Bardy, Höhn Mária, Mike Thiv & Matthias Kropf


56

3b. szekció. A Kárpát-medence pusztai élőhelyei

As Pontic-Pannonian steppe species Linum flavum reaches its western distribution edge in the Pannonian Region of Hungary and Austria, but also occurs in few isolated populations in southwestern Germany. To analyse patterns of genetic variation at this absolute distribution limit of our study species, we defined a peripheral study transect across three study regions: the Pannonian Basin (Central Hungary) with more widespread, continuous occurrences, the Pannonian range edge in Eastern Austria and the isolated exclaves in southwestern Germany (Swabian Alb in Baden-Württemberg). Using two different molecular marker systems, Amplified Fragment Length Polymorphisms (AFLPs) and chloroplast DNA sequence analyses, and four representative populations per study region, we evaluate patterns of genetic variation along our peripheral study transect. In this context, we discuss if our results (1) correspond to well-known theories like the “Central-Marginal-Model” or the “Abundant Centre” hypothesis – in this case we assume at least increasing among population differentiation and decreasing within population diversity; or (2) provide evidence for a possible relict status of the Swabian Alb populations – in this case we assume no obviously reduced genetic diversity at the absolute range edge and a more unique gene pool in the westernmost Central European exclave. In summary, our results show clear evidence for the relict status of the Swabian populations, showing intermediate nucleotide, but high haplotype diversity and, in both marker systems applied, a unique gene pool. Within each of the three regions, the differentiation among populations was high at the Swabian Alb (11.5%, Germany), but also in Central Hungary (13.4%). In the Eastern Austrian study region the lower population differentiation corresponds well with the highest overall AFLP diversity observed. The cpDNA analyses basically represent regional structuring of populations with two major haplotype groups, representing the discrete Swabian populations and a Pannonian group with more haplotype sharing among Austrian and Hungarian individuals. Védett és közösségi jelentőségű növényfajok előfordulása a Győr környéki homokpusztákon Protected and Natura 2000 plant species in sandsteppes around Győr Takács Gábor, Schmidt Dávid & Király Gergely A kisalföldi meszes homokpuszta természetes élőhelyeinek nagy része az elmúlt évszázadokban megsemmisült, de az általában kisebb fragmentumokon fennmaradt természetközeli élőhelyek védett növényfajokban rendkívül gazdagok. Az alábbiakban a 2000–2015 között végzett felmérések eredményeit foglal-



57

juk össze. Polgár Sándor 20. század első felét lefedő munkásságát követő több évtizednyi szünet után, a 2000-es évek elején megindult florisztikai kutatások során számos új előfordulást és a területre nézve új fajt mutattunk ki. Ismereteink szerint a térségben 53 védett és 2 fokozottan védett növényfaj fordul elő, míg 17 faj kipusztulása valószínűsíthető. A gyűjtött adatokat térinformatikai adatbázisba rendeztük, amely több mint 15 000 adatrekordot tartalmaz. A vizsgált terület természetvédelmi kezelésének (így a 2012–2015 közötti LIFE projekt) legfontosabb célkitűzéseit az inváziós fajok (pl. akác, bálványfa, selyemkóró) visszaszorítása, valamint az iniciális homokpusztagyepek fenntartása jelenti, amelyek a védett fajok szempontjából is kimagasló jelentőségűek. Despite of the destruction of natural habitats on large parts of the Pannonian sandsteppes around Győr the remaining fragments still support good stands of protected species. Recent study is summing up the new records taken between 2000 and 2015. The floristical studies after the several decades’ pause following the intensive investigations of Sándor Polgár (1876–1944) started again in the early 2000s recorded a series of new occurrences species, which have been never reported before. The new findings are stored in GIS database containing over 15,000 individual records. Now we have evidence of presence of 53 protected and 2 strictly protected plant species, while 17 protected species are regarded as extinct from the area. The management practices are targeted on the removal of invasive alien species (Robinia, Ailanthus, Asclepias, etc.) and supporting the process of succession of rehabilitated sandsteppe habitats, which are essential from the point of view of the survival of protected species. Az ördög a részletekben rejlik: a „helyes” legeltetés növeli, a „helytelen” csökkenti a florális diverzitást a Peszéri ősgyepeken The devil is in the detail: proper grazing increases, improper grazing reduces floral diversity at primary grasslands Vadász Csaba Vizsgálatainkat a Kiskunsági Nemzeti Park Peszéradacsi rétek elnevezésű egységében, a rétsztyeppi zóna ősgyepeiben végeztük. A különböző gyephasznosítás formák (kaszálás, legeltetés) florális diverzitásra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A hasznosítás intenzitása, a kezelések téridőbeli komplexitása (változatossága) a hasznosítási egységek térléptékben, valamint a gyephasznosítás alapvető formája egyaránt szignifikánsan befolyásolta mind a hajtásos növények fajszámát, mind azok diverzitását. Önmagában a gyephasznosítás formája (kaszálás


58


vagy legeltetés) nem volt megfelelő prediktora a vizsgált függő változóknak. Eredményeink alátámasztják azt a dichotómiát, hogy a kaszálókhoz képest az extenzív legeltetés képes hozzájárulni egy magasabb szintű florális diverzitás fenntartásához, a relatíve nagy legelőnyomás (túllegeltetés) már jelentősen csökkenti a fajgazdagságot. Az extenzív legeltetésnek sem a gyomosodásban, sem a természetvédelmi szempontból kitüntetett fajok számának csökkenésében nem volt kimutatható hatása. A legmagasabb szintű növényi fajgazdagságot a szarvasmarhával kis vagy közepes legelőnyomással, évente változtatott legeltetési rotációval hasznosított gyepeknél észleltük. Our study was conducted at highly species-rich meadow-steppe primary grasslands at the Peszéradacs meadows, in the Kiskunság National Park. We investigated the effect of different types of grazing and mowing on floral diversity, regarding vascular plant species. Intensity, spatio-temporal complexity and type of management significantly influenced both the diversity and the number of vascular plant species. The type of management alone (without combining with other attributes) was not reliable quantitative predictor. Our findings underlie the dichotomy that highest level of species richness of plants can be sustained via extensive grazing, whereas overgrazing may result in lower level of species richness than mowing once a year. In the case of the investigated grasslands, grazing by cattle at low or medium intensity, with annually varying rotation sequence of pasture units was compatible with sustenance of the highest level of floral diversity. Areaszéleken jelentkező növényfajok Románia északnyugati részén Plant species at the margin of their distribution in the northwestern part of Romania Szatmari Paul-Marian, Karácsonyi Károly & Gavril Negrean A tárgyalt terület felszíni formájának változatossága, elősegíti számos faj areaszéli jelentkezését ebben a régióban. A déli eredetű fajok többsége, és főleg az erdei elemek, a Pannon-síkságot szegélyező dombvonulaton keresztül jutottak el erre a területre. Viszont a keleti eredetű, főleg kontinentális elemek a szilágysági dombvidék közvetítésével hatoltak be az említett régióba, jóllehet ezek közül több faj expanziója megrekedt e dombvidék déli zónájában. Az északi elterjedésű fajok migrációs útvonala a Kárpátok láncolatát követve, helyenként eljutott e dombvidék, sőt az Alföld (Nyírség, Érmellék) néhány élőhelyére, ahol reliktum jellegű populációkat alkot. Az e területen jelentkező nyugati eredetű elemek legtöbbje, speciális élőhelyekhez (homokvidék, termofil jellegű erdők stb.) köthetők.



59

Az elemzett növények legtöbbje a déli (termofil) és keleti (kontinentális) eredetű fajok képviselője. A terepkutatások során úgy észleltük, hogy több areaszéli fajt nagy egyedszámú, vagy számos termőhelyet benépesítő populáció képviseli. The relief variation from the studied area is one of the factors that generated local habitat diversity, which consequently promoted a high species richness. The majority of species with a southern origin, especially the forest elements, reached this area along the western hills that margin the Pannonian Plain. However, the elements of eastern origin, especially the continental species, have entered here through the Silvanian Hills (from Transylvania), while many of these species did not advance further from the southern part of this hilly area. The migration route of the northern species follows the Carpathian Mountain range. Proof to this hypothesis stand the presences of some mountainous species in these hilly areas and even in the habitats from the Pannonian Plain (Nir Plain and Ier Plain in the northwest), where they form relict populations. Most of the western elements in this area are linked to special habitats (sandy areas, thermophilous forests, etc.). The majority of studied plant species are representatives of the southern (thermophilous) and eastern (continental) origin. During field research, we noticed that several species occurring at the edge of their area have numerous viable populations occupying a great range of habitats. Kurgánok szerepe a sztyeppi élőhelyek és fajok megőrzésében The role of kurgans in preserving steppe grasslands and grassland specialist species Deák Balázs, Valkó Orsolya , Török Péter & Tóthmérész Béla Az egyre intenzívebbé váló tájhasználat miatt a korábban összefüggő gyepes területek feldarabolódtak, kiterjedésük jelentősen csökkent. Számos esetben az eredeti vegetáció olyan területeken maradt fenn, amelyek alkalmatlannak bizonyultak a mezőgazdasági művelésre. Ilyen területek az útszélek, mezsgyék, meredek lejtők és a sztyeppi élőhelyek jellemző földépítményei, a kurgánok. A kurgánok amellett, hogy jelentős kulturális értéket képviselnek, számos régióban a természetes vegetáció és flóra refúgiumaként is funkcionálnak. Kutatásunk során áttekintettük a kurgánok flórájáról, vegetációjáról és a halmokat veszélyeztető tényezőkről publikált hazai és nemzetközi irodalmat. Emellett botanikai felméréseket végeztünk 115 kiemelkedő tájképi értéket képviselő hortobágyi, hajdúsági, nagykunsági, jászsági és bihari halmon. Bár a sztyeppzónában fennmaradt halmok száma több százezerre tehető, természetvédelmi szempontból kevéssé kuta-


60


tottak, az irodalmi áttekintés során mindössze 58 releváns publikációt találtunk. A kutatások szükségességét ugyanakkor mind az irodalmi adatok, mind a saját felméréseink alátámasztják. Kis kiterjedésük ellenére a halmokon található gyepek még erősen degradált táji környezetben is nagy fajgazdagságot tartanak fenn, és számos természetvédelmi szempontból értékes fajnak nyújtanak élőhelyet. Ilyen fajok például az Aster sedifolius, Astragalus austriacus, Carduus hamulosus, Centaurea sadleriana, Chamaecytisus rochelii, Inula germanica, Phlomis tuberosa, Ranunculus illyricus, Rosa gallica, Sisymbrium polymorphum és Stipa capillata. A kiemelkedő gyepi diverzitás és a gyepi specialista fajok nagy aránya elsősorban a hosszú távú viszonylagos zavartalansággal, és a halmok alakjából eredő kis léptékű élőhelyi diverzitással magyarázható. A halmokat veszélyeztető tényezők, mint a beszántás, erdősödés és beépítés hasonlóak az egész sztyeppzónában, azonban a veszélyeztetettség mértéke jelentősen nagyobb a sztyeppzóna nyugati felében (Magyarország és Ukrajna). Az általunk felmért kiemelkedő táji értékkel bíró halmokon is jelentős mértékben voltak jelen a kedvezőtlen jelenségek. A felmért halmok 48%-án volt jellemző a fásszárúak előretörése, 66%-án találtunk invazív fajokat és 9%-ukat érintette a beszántás. Eredményeink és az irodalmi adatok alapján is elmondható, hogy a halmok konzervációs szempontból kiemelt szerepet töltenek be, flórájuk és vegetációjuk kutatása és megőrzése napjaink természetvédelmének kiemelkedően fontos feladata. In the past centuries grasslands of the steppe region became fragmented and their area decreased significantly due to the more and more intensive land use. In many cases the natural vegetation could remain only in those areas, which are not adequate for agricultural use. Such areas are road verges, field margins, steep slopes and the kurgans, which are characteristic soil monuments of the steppe region. The kurgans, beside that they have a high cultural importance, can act as refugia for steppe vegetation and flora in many regions. In our study we reviewed the available literature about the vegetation and the flora of the kurgans in the steppe region, together with the factors threatening their existence. We also collected data on the flora and threatening factors from 115 kurgans in the Hortobágy, Hajdúság, Nagykunság, Jászság and Bihar regions. Even though several hundred thousands of kurgans exist in the steppe region there are only a few (58) available publications on the topic, thus there is an urgent need for researches on the vegetation and flora of the kurgans. In spite of their small extent, kurgans can maintain a high biodiversity and a high ratio of grassland specialists even in intensively used landscapes. Such species are Aster sedifolius, Astragalus austriacus, Carduus hamulosus, Centaurea sadleriana, Chamaecytisus rochelii, Inula germanica, Phlomis tuberosa, Ranunculus illyricus, Rosa gallica, Sisymbrium polymorphum and Stipa capillata. The high nature conservation value of the kurÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016


61

gans can be explained by the long time undisturbed status of the kurgans and the high environmental heterogeneity provided by the special microtopography. The most significant threatening factors are similar in the whole steppe region: ploughing, encroachment of woody species and urbanisation, however their effect is stronger in the western regions such as Hungary and Ukraine. The above listed unfavourable factors were also present in the surveyed kurgans with a high landscape value. The woody encroachment was present in the 48%, the encroachment of invasives in 66% and the signs of ploughing were present in 9% of the kurgans. Both our results and literature data suggest that kurgans have a high nature conservation value, preserving their vegetation and flora is one of the most important tasks for nature conservation. A közép-tiszántúli halmokon előforduló löszfalnövényzet-állományok értékelése Data for the presence of loess cliff vegetation on kurgans in the Middle Tiszántúl region (Hungary) Bede Ádám & Csathó András István Az Alföld ősi építészeti emlékei közül a halmok (kurgánok, kunhalmok) kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Geoarcheológiai és tájökológiai szempontú vizsgálatuk az egykori környezet, növény- és állatvilág mind részletesebb megismeréséhez is hozzájárulhat. A halmok túlnyomó többségét a késő rézkori–kora bronzkori, keleti eredetű nomád nép, a Jamnaja-kultúra emelte. A vizsgálati terület a Közép-Tiszántúl – a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területe – (114 érintett településen, összesen 797 703 ha kiterjedésben), a felmérés 2007 és 2011 között zajlott. A 18–20. századi kéziratos és későbbi nyomtatott térképeken kívül felhasználtuk a levéltári forrásokat, adattári jelentéseket, helytörténeti, régészeti, néprajzi, névtani és természettudományos irodalmat is. Összesen 2335 kurgán kataszterezése és terepi azonosítása történt meg. A ma is meglévő 1697 halom közül csupán 57 halmon (3,3%) található meg a löszfalnövényzet (Agropyron cristata-Kochietum prostratae Zólyomi 1958) karakterfaja, a taréjos búzafű (Agropyron cristatum). A társulás másik névadó faja, a heverő seprűfű (Kochia prostrata) pedig még ritkább előfordulást mutat, csupán 9 halmon került elő (0,5%) (ezenkívül még néhány szikes növénytársulással rendelkező halomfelszínen is jelen van). A búzafű-előfordulással rendelkező halmokon felül további 52 kurgán (3,1%) felülete őrzött meg elsődleges jellegű löszpusztagyepet (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae Zólyomi ex Soó 1964) vagy igen jó állapotú, regenerálódott löszparlagot. Vizsgálati területünkön te-


62


hát összesen 109 kurgán növényzete tekinthető kiemelkedő jelentőségűnek, ez az összes ma is létező halomnak mindössze a 6,4%-át jelenti. A löszfalnövényzet előfordulása összefüggést mutat a halmok magasságával (meredekségével) és makroklimatológiai viszonyaival (szárazság, kitettség). A halmok – a szántásnak ellenálló meredek oldalaik miatt – a löszvegetációhoz kötődő fajok természetvédelmi-florisztikai szempontból gyakran igen fontos fennmaradási pontjait jelentik, ezért védelmük kiemelt jelentőségű. A gyakorlati védelem egyre sürgetőbb feladat, hiszen – amennyiben nem történik változás – a nagysúlyú mezőgazdasági munkagépek és a művelés a legalacsonyabb s egyben a legnagyobb számban lévő halmokat belátható időn belül el fogja pusztítani, ezért a részben vagy teljes felszínén szántott halmokat is minél előbb ki kell venni a szántóföldi művelés alól. Only a few ancient architectural monuments remain standing in the central region of the Great Hungarian Plain. However, the kurgans unique 5,000-yearold treasures still exist in this area, with many archaeogeological and landscape ecological survey prospects. Mounds are burial sites and sacred points of eastern nomad people in prehistory (Yamnaya Culture). The survey results fit well the research program that we have carried out by proxy and with the support of the Körös–Maros National Park Directorate (the Middle Tiszántúl region of the Great Hungarian Plain). The program has worked towards mapping each mound located in the jurisdiction of the directorate support. We were surveying mounds in 114 settlements between 2007 and 2011 (sum total 8,000 km2). During the study we usually collect all the available sources (handmade maps from the 18–19th centuries, medieval and later archives and archaeological documents) and scientific publications (local history, archaeology, folklore, onomatology, botany, natural science, etc.). We have field surveyed altogether 2,335 kurgans. Nature conservation is the most valuable aspects of their mounds, which have retained their original primary loess vegetation, for example wall vegetation (Agropyron cristata-Kochietum prostratae Zólyomi 1958) and the structure and elements of loess steppe vegetation (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae Zólyomi ex Soó 1964) show the characteristics of species composition. The still existing stacks in 1,697, only 57 kurgans (3.3%) in the loess cliff character species of Agropyron cristatum, and 9 mounds have Kochia prostrata (0.5%). In addition, another 52 kurgans (3.1%) as the primary interface guarded loess steppe or very good condition, regenerated fallow land. Thus, be considered a total of 109 kurgan vegetation of major importance, it is all still existing mounds of only 6.4%. The presence of loess cliff vegetation shows correlation with the altitude (steepness) and macroclimatic conditions (dryness, exposure). Összefoglalók, AFVK XI, 2016


63

The kurgans contain a valuable record of cultural and environmental conditions occurred at the time of their construction, as well as serve as refuge for ancient loess vegetation, therefore their conservation is highly recommended. Due to the constant agricultural cultivations in these areas, most of the mounds are endangered. Therefore, research of mounds in the Great Hungarian Plain is highly important and indispensable. A bókoló zsálya hazai, periférikus állományainak populációgenetikai vizsgálata – tanulságok a természetvédelem számára Conservation genetics of the endangered steppe relict, Salvia nutans, on its distribution periphery – conservation implications Sramkó Gábor, Laczkó Levente, Sallainé Kapocsi Judit, Lisztes-Szabó Zsuzsa & Molnár V. Attila Vizsgálatainkban a tatársánci és kondorosi bókoló zsálya állományokat hasonlítottunk össze hat, Salvia officinalis-ban leírt mikroszatellit lókusz alapján két erdélyi (Zsobok és Magyarkályán), valamint egy oroszországi (Krasnoe) populációval. A lókuszokat fluoreszcensen jelölt primerekkel szaporítottuk fel, és populációs mintán (Nátlag = 13,6) genetikai analizátoron futtattuk. Az így genotipizált öt populációt változatos módszerekkel vizsgáltuk, hogy azok alapvető populációgenetikai jellemzőit feltárjuk. A tesztek alapján a nullallélek jelenlétét kizárhattuk, valamint Hardy–Weinberg-egyensúlyt feltételezhettünk. Citometriai mérésekkel a hazai állományok esetében a hibridizációt és introgressziót is kizártuk. Genetikai diverzitás tekintetében a hazai állományokban nagyobb mértékű heterozigótaságot észleltünk, mint bármely más vizsgált populáció esetében. A beltenyésztettség mértéke egyformán alacsonynak bizonyult minden populációban, amely valószínűleg a faj idegenmegporzást elősegítő megporzási stratégiájából adódik. A vizsgált populációk között viszonylag csekély genetikai differenciációt találtunk; a hazai két populáció között elenyésző volt az elkülönülés mértéke, azaz ezek a populációk a vizsgált lókuszok tekintetében lényegében véve nem különböznek egymástól. A hazai állományoktól genetikailag legkülönbözőbb a földrajzilag legtávolabb található oroszországi populáció. A magyarországi állományok számottevően eltérnek az erdélyiektől, feltehetőleg nem a vizsgált erdélyi populációk „alföldre származott” előőrsei. Az allélösszetétel vizsgálata kimutatta, hogy a vizsgált populációk közül a hazaiak estek át közelmúltbeli egyedszámesésből adódó palacknyakhatáson. Összességében a hazai állományok jelentős genetikai diverzitást hordoznak, a két populáció valójában egy nagyobb populáció két szubpopulációjának tekinthető. A békési bókoló zsálya


64


állományokban – a magas genetikai diverzitásra alapozva – egy mesterséges szaporítási programmal viszonylag jól visszaállítható az eredeti populációk genetikai diverzitása. A két állomány populációgenetikailag egységes populációnak tekinthető, így az egyedek átvitele a két populáció között megengedhető, új állományok létesítésekor pedig mindkét magmaradt populáció használható. A békési állományok genetikai „vérfrissítése” erdélyi forrásból nem szerencsés, mert valószínűleg előbbiek az egykori Pannon-medencében jellemző leszármazási vonalat képviselik. A munka az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Our conservation genetic study aimed at the population genetic comparison of the highly endangered Hungarian populations of nodding sage (Salvia nutans L.), of which only two populations remained on the SE part of the Great Hungarian Plain (county Békés), to two Transylvanian and a W Russian population based on six microsatellite loci originally described in Salvia officinalis. Genotyping was based on fluorescent-labelled primers and running the PCR-products on a genetic analyser. The resulting data was subject to several population genetic analyses. First, we excluded the presence of null alleles and assessed the existence of Hardy–Weinberg equilibrium on all loci, then we assessed standard population genetic parameters. Hybridisation and introgression were excluded in the Hungarian populations by flow cytometry. As for genetic diversity, we found conspicuously high values of heterozygosity in the Hungarian populations; this was even the highest among the studied populations. The levels of inbreeding were similarly low among the populations, which is probably due to the special pollination mechanism employed by this species to promote outcrossing. Genetic differentiation was moderate between the studied populations, the two Hungarian populations did not virtually show divergence. The genetic distance between populations was also moderate; the closest populations were the Hungarians, the two Transylvanians were somehow more distance, while the most distant was the Russian population from all others. There is a substantial genetic differentiation between the Hungarian and Transylvanian populations, thus implying a non-Transylvanian origin of this plant on the Great Hungarian Plain. The only populations showing evidence of recent bottleneck are the Hungarian ones. In sum, the Hungarian populations are harbouring substantial genetic diversity and the two populations can be regarded as subpopulations of the same genetic unit. For practical conservation, we recommend using the Hungarian populations even as mixed source in a propagation project without the need to import genes from Transylvania, of which the Hungarian populations are different from, and may represent a now extremely retreated Pannonian lineage. This presentation was supported by the „János Bolyai Scholarship” of the Hungarian Academy of Sciences. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

4a. szekció / Session 4a KÍSÉRLETES BOTANIKA EXPERIMENTAL BOTANY

Session 4a. Experimental botany

67

Szikes gyepek tájléptékű rekonstrukciója a Hortobágyi Nemzeti Parkban Alkali grassland recovery in grassland restoration projects Valkó Orsolya, Tóthmérész Béla, Kelemen András, Török Péter, Miglécz Tamás, Szabó Szilárd , Szabó Gergely, Kapocsi István & Deák Balázs A pannon szikes gyepek a Natura 2000 hálózat részeként kiemelt jelentőséggel bírnak az európai természetvédelem számára. A hortobágyi pusztákon az 1950-es és 1960-as években létesített kiterjedt csatornarendszerek a vízháztartás megváltoztatásával és az élőhelyek feldarabolásával is veszélyeztették a szikes gyepek élővilágát. A kedvezőtlen folyamatok megállítására több tájléptékű restaurációs projekt indult a Hortobágyi Nemzeti Parkban, melyek során összesen több mint 4000 hektáron temették be az egykori lecsapoló csatornákat. Jelen vizsgálatban 1 éves és 7 éves betemetett csatornákon kialakult szabad talajfelszíneken zajló spontán szukcessziót vizsgáltuk tér-idő helyettesítéses módszerrel 2012-ben. A csatornák keresztszelvénye mentén vizsgáltuk a növényfajok százalékos borítását, illetve a mikrodomborzati profilt. A szabad talajfelszíneken a környező szikes gyepekére hasonlító vegetáció már 7 év alatt kialakult a határoló gyeptípustól függetlenül. Az 1 éves betemetett csatornák növényzetére nagy fajszám volt jellemző, a mikrodomborzat nem volt hatással a növényzetük fajösszetételére. A 7 éves betemetett csatornákon azonban a mikrodomborzati profil jelentősen befolyásolta a regenerációt: az egyenetlen felszínek több faj megtelepedésének kedveztek, ugyanakkor az egyenetlen felszíneken a domináns fűfaj, a Festuca pseudovina kisebb borítással volt jelen. Eredményeink alapján a heterogén mikrodomborzatnak fontos szerepe lehet a fajgazdagság fenntartásában. Ugyanakkor vonalas létesítmények felszámolásánál nagy hangsúlyt kell fektetni a talaj alapos elmunkálására, ha célunk a tájba illeszkedő fajösszetételű gyepek helyreállítása. Alkali grasslands of the Carpathian Basin are one of the best preserved grassland ecosystems in Europe and are priority habitats of the Natura 2000 network. They were threatened by fragmentation and degradation caused by the establishment of drainage channel systems during the 1950s and 1960s. These channels were landscape scars and also formed barriers for management by livestock grazing. To mitigate these effects, landscape-scale grassland restoration programmes were initiated on 4000 hectares in the Hortobágy National Park to improve landscape connectivity and restore grasslands on soil-filled channels. We studied spontaneous recovery of alkali grasslands in a multi-site study with space-for-time substitution on recently filled (1-year-old) and old filled channels (7-year-old). As species composition of alkali grasslands is highly influenced by microtopographic heterogeneity, in our study we focused on the effect of microtopographic profile on the grassland regeneration. We found that diversity was higher in recently filled channels compared to old filled ones. Microtopographic heterogeneity had no efBook of abstracts, AFVK XI, 2016

68

4a. szekció. Kísérletes botanika

fect on the studied vegetation parameters in recently filled channels. Conversely, in old filled channels higher microtopographic heterogeneity resulted in higher diversity and lower cover of the dominant grass Festuca pseudovina. In contrast with former studies, we found that a couple of centimetres of microtopographic heterogeneity had no effect on vegetation in the early ages of the succession, but supported a high diversity in old filled channels. Microtopographic heterogeneity is crucial for sustaining biodiversity, but for the recovery of the species composition of natural grasslands, precise soil levelling is essential. Kunhalmok természetvédelmi kezelésének eredményei a Hortobágyi Nemzeti Parkban Restoration projects supporting biodiversity of kurgans in the Hortobágy National Park Radócz Szilvia , Tóthmérész Béla , Valkó Orsolya , Tóth Katalin, Kelemen András, Miglécz Tamás, Sonkoly Judit, Török Péter & Deák Balázs Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak fenn, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Mindezek miatt a kunhalmok természetvédelmi kezelése és rekonstrukciója a természetvédelem kiemelten fontos feladata, amelyhez nagymértékben hozzájárulhatnak a civil szervezetek kis léptékű természetvédelmi projektjei. Célunk öt, az egyek-pusztakócsi térségben található (Hortobágyi Nemzeti Park) kunhalom természetvédelmi kezelése és az eredmények monitorozása volt. A kunhalmokon invazív növényirtást, természetvédelmi célú kaszálást, illetve löszgyepi fajok betelepítését végeztük 2011 és 2014 között. Két kunhalmot évi háromszori kézi kaszálással kezeltünk, két kunhalmon évi egyszeri gépi kaszálás, egy kunhalmon pedig extenzív juhlegeltetés volt a kezelés. Az invazív ördögcérnát (Lycium barbarum) többszöri kaszálással és vegyszeres gyomirtással szorítottuk vissza. A kunhalmokon a gyepi mátrixfajokat (Festuca rupicola, Dianthus pontederae, Filipendula vulgaris, Salvia austriaca és S. nemorosa) kézi magvetéssel, míg a ritkább kísérő fajokat (Anchusa barrelieri, Amygdalus nana, Centaurea sadleriana és Phlomis tuberosa) palántázással, illetve veszélyeztetett populációkból való áttelepítéssel telepítettük meg. Az ördögcérnát a három éven át tartó kaszálásos és vegyszeres kezeléssel sikerült jelentősen visszaszorítani. Azonban a faj kiterjedt gyöktörzsrendszere és jó regenerációs képessége miatt az eredmények hosszú távú fenntartásához nélkülözhetetlen az évi többszöri kaszálás fenntartása vagy a legeltetés bevezetése. Mind Összefoglalók, AFVK XI, 2016


69

a magvetéssel, mind a palántázással és áttelepítéssel bejuttatott növényfajok megtelepedési és megmaradási sikere a kézi kaszálással és legeltetéssel kezelt kunhalmokon volt a legnagyobb. Eredményeink alapján elmondható, hogy a kunhalmok megfelelő természetvédelmi kezelése nélkülözhetetlen feltétele az invazív fajok visszaszorításának és a gyepi mátrix- és kísérőfajok tartós fennmaradásának. Fragments of the loess grasslands are often preserved only in areas, which are inadequate for arable farming. In many cases kurgans harbour the last remnants of dry grasslands in lowland areas, such as the Great Hungarian Plain. They also have an essential role in preserving cultural and landscape values and harbour several rare plant and animal species. Given the scattered distribution of kurgans smallscale and volunteer NGO projects can largely contribute to preserve or restore their biodiversity. Our aim was to restore five kurgans in the Egyek-Pusztakócs region (Hortobágy National Park) between 2011–2014, by controlling invasive species, mowing and introducing loess grassland species. Two kurgans were managed by hand-mowing three times a year, two by mowing machinery once a year and one by extensive sheep grazing. We controlled the invasive species Lycium barbarum by mowing three times a year and herbicide application in autumn. Grassland matrix species (Festuca rupicola, Dianthus pontederae, Filipendula vulgaris, Salvia austriaca és S. nemorosa) were introduced by seed sowing, while rare loess grassland specialist species (Anchusa barrelieri, Amygdalus nana, Centaurea sadleriana and Phlomis tuberosa) were introduced by planting or transplanting individuals from endangered populations. We found that the applied measures were effective in suppressing Lycium barbarum. However, the species has a very good regeneration potential from its rhizome system, thus for the long-term sustainability of results, mowing multiple times per year or the introduction of extensive grazing is necessary. We found that all introduced species established and survived better on kurgans managed by hand-mowing and grazing compared to ones managed by heavy mowing machinery. We emphasise that proper management of kurgans is essential for controlling invasive species and for the long-term survival of matrix and specialist species typical to loess grasslands. Fajgazdag magkeverékek fejlesztése természetvédelmi gyeprekonstrukciós programokhoz Large-scale grassland restoration with high diversity seeding and regional seed propagation in Hungary Tóthmérész Béla , Deák Balázs, Radócz Szilvia , Török Péter, Anita Kirmer , Sabine Tischew, Tóth Katalin, Kelemen András, Miglécz Tamás, Sonkoly Judit, Tóth Edina , Kiss Réka , Kapocsi István & Valkó Orsolya Book of abstracts, AFVK XI, 2016

70


Az európai természetvédelmi gyakorlatban a gyeprekonstrukciós munkálatok során széles körben elterjedt módszer az alacsony diverzitású magkeverékek vetése. Előnyei, hogy technikailag könnyen kivitelezhető, költséghatékony, alkalmas a gyomok visszaszorítására és egy zárt, füvek által dominált gyepet hoz létre. Azokban az esetekben, amikor a gyepesített terület környezetében hiányoznak a megfelelő propagulumforrások, a vetett gyepekben a gyepi színező elemek betelepülése lassú folyamat. A magyar és német együttműködésen alapuló Pro-SEED DBU projekt célja olyan módszerek kidolgozása, amelyek alkalmasak alacsony diverzitású magkeverékkel vetett gyepek fajgazdagságának növelésére. Célunk a Hortobágyi Nemzeti Park egyek-pusztakócsi területén található nagy kiterjedésű szikes és lösz magkeverékkel vetett gyepeken a gyepi specialista fajok megtelepedésének elősegítése. A DBU projekt során 35 gyepi faj magjait tartalmazó diverz magkeveréket vetettünk a korábban gyepesített területeken kijelölt kolonizációs ablakokba. Célunk a fajok megtelepedésének elősegítése és a gyepesített területekre való továbbterjedésük támogatása volt. Eredményeink azt mutatják, hogy a fajok mindegyike megtelepedett legalább egy kolonizációs ablakban, és a fajok többségének borítása nőtt a vetést követő évben. A nagyobb méretű kolonizációs ablakokban nagyobb volt a fajok megtelepedési sikere. Gyeprekonstrukciós munkák során gyakran gondot okoz, hogy Magyarországon a természetes gyepekre jellemző fajok magjai beszerzése nehézségekbe ütközik. Ezért a projekt során tizenkét olyan löszgyepekre jellemző faj termesztését kezdtük el, amelyeket hatékonyan lehet szántóföldi körülmények között termeszteni, és gyeprekonstrukciós projektekben is jól alkalmazhatóak. Összeállítottuk azon természetközeli gyepek adatbázisát is, amelyek alkalmasak természetvédelmi célú gyeptelepítésekhez, vagy további termesztési projektekhez mag begyűjtésére. We aimed at to develop an innovative concept for grassland restoration in the Pro-SEED DBU project (a cooperation of Hungarian and German partners). In the Hortobágy National Park we used a two-stage restoration approach using low diversity seed mixtures and establishment windows that was especially feasible for large-scale restoration. In the first stage altogether 760 ha alkali and loess grasslands were restored on former arable lands by sowing low-diversity seed mixtures between 2005 and 2008. This resulted in a grassland containing the basic species of alkali and loess grasslands. Immigration of typical grassland species to the restored grasslands was hindered in many sites, because the proportion of loess grasslands in the surroundings acting as seed sources was low. In the second stage, speciesrich target forb seed mixtures (comprising 35 species) were sown in establishment windows, which also act as seed sources for further colonisation. To achieve this project we started seed propagation because in Hungary, native plant seeds of regional provenance have not been available commercially till now. Ten forb and two grass species typical to loess grasslands were involved to produce seeds of local Összefoglalók, AFVK XI, 2016

71


provenance available for restoration projects. We also built a donor site register of species-rich grasslands in the Hortobágy National Park. This database supports the selection of sites suitable for the collection of seed material for propagation. A hosszú távú kaszálás gyepszerkezetre gyakorolt hatásának vizsgálata másodlagos szárazgyepekben Effects of long-term mowing on the sward composition in secondary dry grasslands Házi Judit, Bartha Sándor, Szentes Szilárd , Wichmann Barnabás & Penksza Károly A regenerálódó szárazgyepeket gyakran fenyegetik a különböző domináns fajok terjedése, amelyek nagymértékben befolyásolják a másodlagos szukcesszió menetét. Jelen munkánkban egy 15 éve folyó kaszálási kísérletről számolunk be, amelynek során megpróbáljuk a belső inváziós siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) terjedését visszaszorítani. A vizsgálati területet egy középidős felhagyott szőlőben jelöltük ki, a Nyugat-Cserhátban. A kísérleti elrendezés három helyszínen összesen 48 állandó kvadrátból áll, amelyek 3 × 3 méter kiterjedésűek. A kvadrátok felét évente kétszer kaszáltuk (júniusban és szeptemberben), a másik felük kontroll volt, kezelés nélkül. A kaszálás előtt a központi 2 × 2 méteres részen vettünk fel cönológiai felvételt a fajok %-os borítását becsülve, mindkét típusban, kaszáltban és kontrolban egyaránt 2001 és 2015 között. A 2009-es és 2014-es években mindhárom vizsgálati területen biomassza-vizsgálatokat is végeztünk. A cönológiai felvételezést követően a kaszálási kísérlet módszerével egyezően egy 2 × 2 m2-es területen sövényvágó ollóval vágtuk le a gyepet, a területre potenciálisan jellemző legelő állat a juh legelését imitálva 4–5 cm-es tarlót hagyva. A nyiradékot szétválogattuk a következő kategóriák szerint: C. epigeios, egyéb pázsitfüvek, a legeltetés szempontjából fontos pillangósok, a legeltetés szempontjából közömbös kétszikűek, szúrós növények, avar. A kaszálás hatását ismétléses ANOVA-val teszteltük (repeated-measure ANOVA). Post hoc tesztként, Tukey HSD tesztet alkalmaztunk. A C. epigeios szignifikáns csökkenése már 2 évvel az első kaszálás után megmutatkozott. A fajszám 4 év után kezdett emelkedni, míg a Shannon-diverzitás csak nyolc 8 év után. Időközben a természetes célfaj, a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) és a barázdált csenkesz (Festuca rupicola) vált uralkodóvá. Hasonló trend volt megfigyelhető a kontroll kvadrátokban is a spontán szukcesszió során, bár jóval lassabban. Megfigyeléseink szerint a C. epigeios spontán módon, magától is eltűnik a szukcesszió során. Ugyanakkor az évi kétszeri kaszálás felgyorsítja ezt a folyamatot, úgynevezett kolonizációs ablak nyitásával, ahová az értékesebb gyepfajok be tudnak települni. A gyepszerkezet jelentős javításához a kaszálást legalább 8–10 évig kellene fenntartani. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

72


Regeneration of semi-natural grasslands is often threatened by the invasion of dominant species, which can slow down the secondary succession. Here we report the results of a 15-year mowing experiment designed to suppress the spread of Calamagrostis epigeios in mid-successional grasslands in Hungary, in the Western Cserhát. The experimental design consisted of three sites and 48 permanent plots of 3 m × 3 m. Half of the plots were mown twice a year (in June and September), the other half was left as control. Vegetation was sampled in 2 m × 2 m quadrates before mowing in each year between 2001 and 2015. Parallel with coenological recordings in 2009 and 2014, a 2 × 2 m2 grassland part were cut by trimmer leaving 4 cm high stubble in order to model effect of sheep. Sampling was taken from the middle 1 × 1 m2 part. Trimming waste was sorted according to important groups of grazing. Coverage values of each grass forming were calculated from total coverage percentage per mass ration of each grass forming, i.e. C. epigeios, other grasses, other dicots, unpalatable thorny species and litter. The effects of mowing were tested using repeated-measure analyses of variance (ANOVA) and Tukey HSD for post hoc tests. Significant decrease of C. epigeios appeared after 2 years of mowing. Species richness increased after 4 years and diversity after 8 years. By this time the target native species Brachypodium pinnatum and Festuca rupicola became dominant. Similar trends appeared in the control plots during spontaneous succession, but at much slower rates. Our results suggest that C. epigeios disappears spontaneously in secondary grassland succession, and the sward composition can improve. However, mowing twice a year can speed up this process by opening a “colonization window” for the valuable target species. For successful control, mowing should be maintained for approximately 8–10 years. A magbank szerepe a szikes gyepek fajgazdagságának fenntartásában The role of seed banks in sustaining alkali grassland biodiversity Tóth Katalin, Tóthmérész Béla , Török Péter, Kelemen András, Miglécz Tamás, Deák Balázs, Radócz Szilvia , Simon Edina , Lukács Balázs András & Valkó Orsolya A pannon szikes gyepek a Natura 2000 hálózatban kiemelt jelentőségű élőhelyek, mert Magyarországon található az európai állományok 98%-a. Vizsgálatunkban a vertikális pozíció és a környezeti változók (nedvességtartalom, sótartalom, pH, humusz és kötöttség) szerepét tanulmányoztuk a felszín feletti vegetáció és a magbank fajösszetételére három szikes gyeptípus (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae, Puccinellietum limosae és Agrostio stoloniferae-Caricetum distantis) három állományában. A következő hipotéziseket teszteltük: (i) A magbank fajgazdagsága és sűrűsége a leginkább stresszelt gyeptípusban a legnagyobb, ahol a magbankból történő regenerációnak nagy szerepe van a fajgazdagság kialakításában. (ii) A higrofitonok sűrűsége Összefoglalók, AFVK XI, 2016


73

a magbankban növekszik az alacsonyabb térszintek felé haladva. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált gyeptípusokban az átlagos magbanksűrűség 30 000–50 000 mag/m2 volt, ami magasabb, mint a legtöbb száraz gyepben. A vegetációban 39 fajt, míg a magbankban 50 fajt találtunk, ami arra utal, hogy a magbank alapvetően fontos szerepet játszik a szikes gyepek diverzitásának kialakításában. A legalacsonyabb fajgazdagságú és sűrűségű magbankot az abiotikusan leginkább stresszelt gyeptípusokban tapasztaltuk, azonban itt volt a legnagyobb sűrűségű a halofitonok magbankja. A Puccinellietum limosae gyepekben a Spergularia salina és a Juncus compressus rendelkezett számottevő magbankkal (legalább 1000 mag/m2 sűrűségben). A higrofiton fajok többségének a legalacsonyabb térszínen fekvő gyeptípusban volt a legnagyobb sűrűségű magbankja. Eredményeink alapján a fűfajok többsége nem rendelkezett számottevő magbankkal, ezért a szikes gyepek fajainak regenerációja nem biztosított a helyi perzisztens magbankból. We studied the vegetation, soil seed banks and environmental factors in three alkali grassland types: Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae dry alkali grasslands at highest elevations; Puccinellietum limosae at medium elevations and Agrostio stoloniferae-Caricetum distantis at the lowest elevations. We tested the following hypotheses: (i) Both species diversity in the seed banks and seed density are the highest in the most stressed grassland type; (ii) Seed density of hygrophytes increases with decreasing elevation. We detected a mean seed bank density ranging from 30,104 up to 51,410 seeds/m2, which was higher than in most dry grasslands. The findings did not support our first hypothesis; both the lowest seed bank diversity and seed density were detected in the most stressed Puccinellietum limosae grasslands, where Spergularia salina and Juncus compressus were the only abundant seed bank species (possessing at least 1000 seeds/m2). We detected the highest seed densities of the hygrophyte species in the lowest elevated Agrostio stoloniferaeCaricetum distantis grasslands. The results partly supported the second hypothesis; most of the hygrophyte species were missing from the seed bank at the mediumelevated, but most saline Puccinellia grasslands. We detected more species in the seed banks than in the aboveground vegetation, which underlines the importance of seed banks in sustaining the diversity of alkali grasslands. However, most of the graminoid species possessed no considerable seed banks, except for Juncus compressus (up to 38,619 seeds/m2). Our results suggest that persistence and establishment of most alkali grassland species are not supported by the local seed banks. Hidegkezelés hatása a restaurációban felhasznált honos fajok csírázására The impact of cold treatment on germination of native species used in restoration experiment Kövendi-Jakó Anna, Csecserits Anikó, Halassy Melinda & Török Katalin Book of abstracts, AFVK XI, 2016

74


Nagy területen végzett természetközeli gyepek telepítése, restaurációja során a vetési ráták megalapozásához igen nagy szükség van a vetendő fajok csírázási jellemzőinek ismeretére. Ugyanakkor számos gyepi társulásalkotó faj csírázási igényeiről máig nem rendelkezünk elegendő ismerettel. Kutatásunk során a nyíregyházi LEGO gyárnál közel 19 ha-s területen végzett homoki gyepekkel mozaikos tölgyesek restaurációja során alkalmazott gyepi fajok magvainak csírázóképességét vizsgáltuk. Csíráztatott fajaink a helyreállítandó élőhely nagy mennyiségben, kereskedelemben fellelhető, valamint igen kis mennyiségű, saját gyűjtésből származó célfajai. Célunk e fajok magtömegéről, csírázási feltételeiről további adatokat gyűjteni, valamint a kapott eredményeket hazai és nemzetközi adatbázisokkal összehasonlítani. Kutatásunk során 17 faj különböző kereskedelmi cégektől származó, ill. saját gyűjtésű magvait vizsgáltuk. A beszerzett magminták szárazon tárolását követően először meghatároztuk az ezermagtömegüket. Ezt követően 400-400 mag nedves szűrőpapíron történő azonnali, ill. egy hónapig tartó hidegkezelést követő csíráztatását felvételeztük. Az ezermagtömegek eredményei alapján elmondható, hogy a vizsgált fajok közül 5 faj esetében figyeltünk meg nagyobb eltérést a nemzetközi adatoktól. A csíráztatási százalék alapján adataink több faj (Festuca pseudovina, F. vaginata) esetében is hiánypótlóak, mivel nem található róluk információ a nemzetközi adatbázisokban. A faji hatás figyelembevételével 6 faj csírázásában szignifikáns különbséget figyeltünk meg a kezelés függvényében. Több faj (F. pseudovina, Silene vulgaris) esetében 90% fölötti csírázási százalékot tapasztaltunk. Bizonyos fajok (Salvia nemorosa, Lotus corniculatus) egyik körülmények között sem csíráztak. Jelentős különbséget figyeltünk meg a terepen (restaurált területen) elvetett magok és a laborban csíráztatott fajok csírázási százaléka között. Kísérletünk során számos hiánypótló adathoz jutottunk, melyek nemcsak az in situ és az ex situ természetvédelemben bírnak igen jelentős szereppel, hanem az élőhely-helyreállítás, gyeprekreáció során alkalmazott magvetés sikerességének szempontjából is igen meghatározóak lehetnek. There is a great need for germination data of sown species used for restoration of semi-natural grasslands, because in the lack of such data we cannot properly estimate the amount of seeds necessary for reintroduction. In a restoration project we try to reconstruct a mosaic of open steppe oak forest and grasslands in LEGO factory, in the town of Nyíregyháza (Hungary). Several restoration methods are applied, among others, sowing of commercially purchased and collected seeds. The aim of our study is to collect data on the seed weight and germination of sown species and to compare it with international and national seed databases, and with field data. A total of 17 species were studied, including commercially purchased and collected seeds. The seeds were stored in dry circumstances after collection, and their Összefoglalók, AFVK XI, 2016


75

1000 seed weight was measured. Germination of 400-400 seeds was tested without cold treatment or with a month-long cold treatment. Seeds were placed on sterile, wet filter paper under room temperature and germinated seeds were counted weekly. Based on the results of 1000 seed weight, significant differences were detected for 5 species compared to international and national seed databases. We have new data on the germination percentage of two dominant grasses of sandy grassland (F. pseudovina, F. vaginata). Significant differences were found between the germination of the seeds of 6 species with cold treatment and without cold treatment depending on the species effect. In both cases some species (F. pseudovina, Silene vulgaris) had a germination percentage exceeding 90%. However, some species did not germinate under either condition (Salvia nemorosa, Lotus corniculatus). Significant difference was found between the germination ability of seeds under restoration field conditions and under laboratory conditions. Our results complete the knowledge on seed germination and can contribute to cost effective restoration planning and purchase of seeds. A magok hosszú távú túlélése: a veszélyeztetett tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) magjai 131 évnyi herbáriumi tárolás után is csíráztak High seed viability was recorded even after 131 years of dry storage for the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus Molnár V. Attila , Sonkoly Judit, Lovas-Kiss Ádám, Fekete Réka , Takács Attila , Somlyay Lajos & Török Péter A magvak hosszú távú életképessége különösen fontos a rövid életű növényfajok esetében, mivel a perzisztens magbank képes ellensúlyozni a csírázási és megtelepedési sikerben fellépő fluktuációkat. Az időszakosan elöntött területek rendkívül kiszámíthatatlan élőhelynek tekinthetőek a növények számára, így az ott élő fajok gyakran perzisztens magbank képzésével biztosítják túlélésüket. Ilyen élőhelyek egyéves, veszélyeztetett faja a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus L.). A faj 1993 magjának életképességét vizsgáltuk: 1200 darab frissen gyűjtött és 18 eltérő korú herbáriumi példányokról származó 793 magot csíráztattunk. A faj számára legmegfelelőbb, dormancia megtörésére irányuló kezelést frissen szedett magokon vizsgáltuk. A legnagyobb csírázási arányt a mechanikai szkarifikáció és megvilágítás kombinációjával értük el, így ezt a kezelést alkalmaztuk a herbáriumi példányokról származó magok esetében. A vizsgált herbáriumi példányok fele esetében tapasztaltunk csírázást, ám azok mértékében jelentős különbségeket találtunk. A legidősebb csíraképes magok egy 131 éves herbáriumi példányról származtak, amely vizsgált magjainak 24,2%-a csírázott. Eddig egyszer sem mutattak ki 100 évet meghaladó


76


életképességet lágy szárú pillangós fajok esetében. Irodalmi adatok alapján a vizsgálatunkban szereplő 131 éves adat a 9. legidősebb, biológiai gyűjteményből származó csírázott mag. Egyben ez a második legidősebb, herbáriumból származó életképes mag, amely mérsékelt övi és lágy szárú növénytől származik. Meglepően magas arányban (38,1–53,3%) csíráztak 96–103 éves példányok magjai is. A csíraképes magok egészséges, fertilis növényekké fejlődtek, amelyek magjai szintén magas csírázási arányt mutattak. A herbáriumi példányok csírázási adataira illesztett lineáris regresszió szignifikáns negatív kapcsolatot mutatott ki a magok kora és csírázási aránya között; az illesztett egyenes egyenlete alapján a magok életképességének elméleti maximuma mintegy 309 év. Eredményeink alapján elmondható, hogy a tekert csüdfű herbáriumokban és egyéb gyűjteményekben tárolt magjai sikerrel hasznosíthatóak lehetnek a faj ex situ szaporítására is a populációk visszatelepítése, illetve megerősítése céljából. A kutatást az OTKA K108992 sz. pályázata támogatta. Long-term seed viability has crucial importance for short-lived species, since persistent seed banks can buffer yearly fluctuations in establishment. Temporarily flooded habitats represent an unpredictable environment for plants, and for some species the only survival chance is the formation of persistent seed banks. Astragalus contortuplicatus L. is an annual species of periodically flooded habitats, and is considered an endangered species. Altogether 1993 seeds of this species were tested in a germination experiment: 1200 were freshly harvested and 793 were collected from 18 herbarium specimens of various ages. Seed viability was tested using the germination method. The freshly harvested seeds were used for selecting the best out of seven frequently used dormancy breaking methods for the species. The highest percentage of germination was observed using the combined treatment of scarification and light. Thus, this method was used to test the viability of the seeds collected from herbarium specimens. Germinating seeds were observed in the case of half of the studied herbarium specimens, but considerable variability was found in the percentage of germination. The oldest viable seeds that germinated were 131 years old, from which 24.2% germinated. Until now no germination record was published of more than 100 years old seeds of herbaceous legumes. This record earns the 9th rank in the order of all literature records for the oldest viable seeds originating from biological collections. At the same time, this is the second oldest seed from a herbarium specimen of a temperate herbaceous species which germinated. Surprisingly high germination percentages (38.1–53.3%) were also observed in the case of specimens that were 96–103 years old. All germinated seeds have developed into healthy, fertile plants, the seeds of which also germinated readily. Fitted linear regression showed a significant negative relationship between seed age and the percentage of germination. Based on the equation of linear regression the calculated theoretical maximum of viability was found to be 309 years. Our results Összefoglalók, AFVK XI, 2016


77

suggest that seeds of A. contortuplicatus stored in collections can be successfully used in its ex situ conservation for subsequent reintroduction and population reinforcement. The study was supported by OTKA K108992 grant. Tudjuk-e növelni a vadon élő kosborfajok termésképzési sikerét? Esettanulmány az Anacamptis morio, Dactylorhiza incarnata és a Neotinea tridentata példáján Can we increase the reproductive success of wild orchid species? A case study on instance of Anacamptis morio, Dactylorhiza incarnata and Neotinea tridentata Nagy Timea , Tökölyi Jácint, Biró Éva , Molnár V. Attila , Tóth Péter & Bódis Judit A termésképzés nem feltétlenül elégséges, de mindenképpen szükséges feltétele a veszélyeztetett fajok túlélésének, különösen, ha azok csak reproduktív úton szaporodnak. 2013-ban rendkívül magas termésképzési sikert (67%) tapasztaltunk a Himantoglossum adriaticum bakonyi állományában, az oda vándorolt méhészet (174 méhcsalád) hatásának köszönhetően. Kimutattuk, hogy az egyedek termésképzési sikere negatívan korrelált a kaptártól való távolsággal. Ezek alapján feltételeztük, hogy a mézelő méh segítségével – amely 33 európai orchidea megporzójaként ismert generalista, polifág faj – hatékonyan lehet növelni az orchideák termésképzési arányát, aminek elsősorban a deceptív fajok esetében lehet természetvédelmi jelentősége, mivel ezek termésképzési aránya alacsonyabb. 2014-ben azt vizsgáltuk, hogy három táplálékkal megtévesztő virágú kosborfaj esetében a virágzó növény mely paraméterei hatnak a termésképzési sikerre, s ezt mennyire befolyásolják az állományok közelébe szállított mézelő méhcsaládok. Ennek érdekében, kontroll és kezelt területpárokat (4 pár) képeztünk. A kezelt csoportoknál két-két kaptárt helyeztünk el a virágzás idején, s a kaptáraktól távolodva alcsoportokat jelöltünk ki. Összesen 1534 egyed hajtásmagasságát, virágzathosszát, virág- és termésszámát mértük és számoltuk le. A kaptárakból virágpor- és mézmintákat is vettünk. A vizsgált csoportok reproduktív sikere 28,14–48,57% között volt, és az egyes csoportok közt több szignifikáns különbséget is találtunk. A területpárok közt viszont csak két esetben volt szignifikáns különbség: a D. incarnata kezelt csoportjának reproduktív sikere nagyobb volt a kontroll csoporténál, míg az A. morio egyik kezelt csoportjának volt alacsonyabb a reproduktív sikere, mint a kontrollé. A kihelyezett kaptárakhoz közelebb lévő alcsoportok termésképzési aránya egy esetben sem volt magasabb, mint a távolabbiaké, ugyanakkor a kosborok mindhárom méretváltozója szignifikánsan pozitívan befolyásolta a reproduktív sikert,


78


kivéve a N. tridentata csoportjait. Csak egy mintaterület méz- és pollenmintáiból lehetett kimutatni húsznál több növénycsalád jelenlétét, a többi esetében ez a szám kevesebb, mint tíz volt. A minták többségében a Brassica napus volt a legnagyobb arányban. Eredményeink alapján elmondható, hogy két kaptár méh kevés ahhoz, hogy megnövelje a kosborfajok reproduktív sikerét, annál is inkább, mert a méhek viselkedését nagyban befolyásolják a közelben éppen nyíló nektártermelők. The long-term persistence of rare and endangered plant populations depends substantially on seed production, especially in sexual species. We observed extremely high reproductive success (62%) of a population of Himantoglossum adriaticum in Bakony Hills in 2013, which was in close proximity to a honeybee apiary (174 hives). Our results showed that the reproductive success of individual inflorescences in this population was negatively related to their distance from the beehives. These results suggested that practical application of apiaries can effectively increase the reproductive success of orchids, since because honeybees are generalist, polyphagous species and known pollinators of 33 European orchids. Enlisting honeybees to increase reproductive success of orchids might be a promising strategy, especially in deceptive (non-rewarding) taxa, which have low fruit sets. We studied three food deceptive orchid species to find out which parameters of the flowering individuals affected reproductive success (fruit set) and how it was influenced by honeybee colonies, which had been situated in nearby the populations. We established control and treatment study sites (4 pairs), carrying two honeybee hives each in the treatment groups before flowering time. We created subgroups with different distances from the hives. We measured the height of shoots, the length of inflorescences, the number of flowers and fruits of 1534 individuals. Reproductive success varied between 28.14–48.57%. We found significant differences between study site pairs in only two cases: reproductive success was higher in the treatment group of D. incarnata, while reproductive success of one treatment group of A. morio was lower than reproductive success of the control group. There were no correlation between the reproductive success of individuals in the populations and their distances from the beehives, but all of the three morphometrical parameters of orchids affected positively the reproductive success, except for groups of N. tridentata. We detected the presence of more than twenty plant families from honey and pollen samples from one study site, in the other sites this number was less than ten. The majority of samples contained Brassica napus in the highest proportion. Based on our findings two beehives are not enough in the practical application of apiaries in orchid conservation. Furthermore, the behaviour of honeybees is strongly influenced by the co-flowering nectar producing species.


4b. szekció / Session 4b KÁOSZ ÉS RENDRAKÁS CHAOS AND TIDYING UP

81

Session 4b. Chaos and tidying up

Overview and digital integration of the research on plant endemism in the Carpathian Mountains: current status and perspectives (A Kárpátok endemikus növényfajainak áttekintése és digitális adatbázisa: aktuális helyzet és kilátások) Bogdan-Iuliu Hurdu, Jan Kliment, Peter Turis, Jozef Sibik, Andrew Novikoff, Michal Ronikier , Patrik Mráz, Marjan Niketić, Mihai Puşcaş & Julien Renaud Analyses on the biogeographic patterns of a given region require accurate information on the taxonomy and chorology of taxa. This appears especially obvious when biogeographic analyses focus on endemics in a region like the Carpathians that spans over the territory of several countries (Austria, Czech Republic, Slovakia, Poland, Hungary, Ukraine, Romania and Serbia) and thus involves also elements that are restricted in their distribution to one or few countries. This made synthetic analyses prone to biases caused by taxonomic inconsistencies and differences in interpretation of the distribution between authors, which consequently determined contrasting or uneven views on studied patterns. Several synthetic works approached this issue, more notable examples being the studies of Pawłowski (1970) or recently Kliment et al. (2015). However, efficiently bridging together such a variety of information sources from literature and herbarium collections from all the Carpathian countries would require a standardized and integrative approach. Thus, our first aim was to develop a digital platform in which these views and data would be uniformed by strict criteria on taxonomy, ecology and chorology of the Carpathian endemic plants. The platform is developed on the carpathian-endemics.ro web-domain and includes general information on species, up-to-date taxonomic treatment (including synonyms), the most important herbarium collections from the region in digital format, general distribution and assignment to geographic units and photographic database. This is rooted in a copyrighted complex database that our team generated, which contains nomenclaturally revised data with point distribution for each taxon for the entire region with estimates of the accuracy, ecological preferences and all the sources available for these data (herbarium, literature). Our final aim in this project is to perform complex exploratory analyses on the distribution of endemics, including areas of endemism, potential past distributions and optimisation of protected areas network in the Carpathians. As a sample result, we present here an overview on the distribution of endemics richness and rarity in the Carpathians and discuss the main aspects of endemism in the studied region based on exploration of our database.


82

4b. szekció. Káosz és rendrakás

Supergenus Rubus in Vojvodina – what can be discovered solely from literature (Szedrek a Vajdaságban – ami az irodalmakból kiolvasható) Marija Kovački & Goran Anačkov European brambles represent very interesting group owing to their morphological diversity, mode of reproduction, hybridization, polyploidy and apomixis. Commercial and pharmacological use of bramble species raises additional interest for supergenus Rubus L. Almost all European brambles belong to polyploid apomictic complex, consisting of innumerable different biotypes, many of which are stabilized apomicts. In addition, new biotypes arise from occasional hybridization. Extensive morphological diversity caused by breeding system and evolutionary processes within supergenus Rubus L. resulted in the description of many species, with more than two thousand taxa described in Europe only. Complexity of nomenclature led to equally complicated taxonomy of genus, which was recently resolved by applying the new modern species concept (“Weberian reform”), where only regionally and widely distributed apomicts should be treated as species. Flora of Serbia lists only 15 species of genus Rubus L., while adjacent territories have up to almost two hundred species, showing the lack of critical examination of given genus in Serbia. This paper represents the review of distribution of species from genus Rubus L. in Pannonian part of Serbia. There are 23 species found based on literature data. More than 30% of them are in Flora of Serbia, with only one as widespread and present in Vojvodina. In comparison to Atlas Florae Europaeae, only 3 of them are confirmed for Vojvodina region. Thus it could be concluded that former statement about neglected Rubus investigations is true. It is clear that there is a need for detailed examination of herbarium data, following field research to identify current diversity of genus Rubus L. in the Panonnian Plain, in context of wider region. A Rubus alnemzetség taxonómiai kutatása a Kárpát-medencében – egy lépéssel közelebb egy „titokzatos” csoport megértéséhez Taxonomic studies of Rubus subgen. Rubus in the Pannonian Basin – a bit closer to the understanding of a “mysterious” group Király Gergely, Bohumil Trávniček & Vojtěch Žila The European representatives of blackberries (Rubus subgen. Rubus) form a complex of a few sexual diploid species and numerous agamospermic polyploids.


83


The range structure of apomictic Rubi has a particular taxonomic importance: only stabilized and “widespread” morphotypes are treated as “species”; the minimum extent of distribution area were discussed and classified by the authors in different ways. The taxonomy of the subgenus is well known in central and northwestern Europe; however, the Pannonian Basin and adjacent regions were practically unexplored from the point of view of modern batology. Although older records for many species have been given from more countries of the region (Hungary: Kiss 1966; Romania: Nyárády 1956; Gáyer 1921: Slovakia), these records were not accepted by the newest European monograph (Kurtto et al. 2010) due their repeated and serious misinterpretations. Between 2009 and 2015 we visited approximately 1400 localities in the Pannonian Basin and adjacent regions (Austria, Bosnia & Herzegovina, Croatia, Czech Republic, Germany, Hungary, Romania, Slovakia and Slovenia), compiling a chorological database of more than 10 thousand records. Accordingly, we completely or partly studied Rubus collections of several herbaria (BP, BPU, DE, GJO, GZU, LJU, JPU, OL, PECS, PR, SAMU, W, WU, ZA, ZAHO) from the studied area; focusing on taxonomic revisions and type specimens. Based on this data collection, we published comprehensive studies on Rubus ser. Micantes and ser. Pallidi, with the description of three new species (R. gayeri, R. saladiensis and R. slavonicus), furthermore several floristic novelties for the regions/countries studied. Similar monographic assessments were prepared for publication in the case of ser. Discolores, ser. Silvatici and ser. Vestiti, and a preliminary evaluation for the most problematic groups, sect. Corylifolii, is in process. Accordingly, we arranged typifications for many Rubus taxa of the genus occurring in the Pannonian Basin, or described by older Hungarian authors. The study was supported by the project “Agrárklíma.2 VKSZ-12-1-2013-0034”. Ornithogalum sect. Heliocharmos in the Carpato-Pannonian region: harmonization of nomenclature, taxonomy and herbarium data (Az Ornithogalum nemzetség Heliocharmos szekciója a Kárpát-medencében: a nevezéktan, taxonómia és herbáriumi adatok összehangolása) Milica Rat, Andrijana Andrić & Goran Anačkov Pannonian phytogeographic region is characterized by steppes habitats and generally it is covered by vegetation that is suitable habitat type for bulbous plants. Ornithogalum with respect to its biology, corresponds to seasonal dynamics of vegetation steppe and forest-steppes. Ornithogalum is the most numerous genus of the family Hyacinthaceae (Asparagales), with more than 200 described species.


84


It occupies territory of Europe, South and East Asia, and Africa. In Europe, according to various publications Ornithogalum s. l. is represented with more than 40 species, and sect. Heliocharmos has acc. 20 species. In the Carpato-Pannonian region, many different approaches were published in previous decades, and there is no consistence in nomenclature and taxonomic methodology. For the beginning of the systematic revision of the Ornithogalum sect. Heliocharmos, according to regional distribution of herbarium collections it was organized revision in the area of the Balkan Peninsula and in the Carpato-Pannonian region. Revision is separated on the revision of the herbarium collections (including literature) and field surveys that include after laboratory examinations. In this study, harmonization of data collected in herbaria is presented. In published literature and in herbarium collections for investigated region, various names are cited. With aim to revise status of Ornithogalum sect. Heliocharmos in the Carpato-Pannonian region, herbaria BP, BUNS and ZA were visited. Revision of material included material outside of this region, so different morpho- and ecotypes could be identified. After revision five species are confirmed: Ornithogalum umbellatum L., O. divergens Bor., O. refractum Kit. ex Schltdl., O. comosum L. and O. kochii Parl. But, it should not be neglected presence of taxon O. × degenianum Polg., as well as cryptic species/ploidy types from complex O. umbellatum, distributed solely in the region of the Pannonian Plain. Mezofil gyepek osztályozása és szüntaxonómiája Magyarországon Classification and syntaxonomy of mesic meadows of Hungary Lengyel Attila , Bauer Norbert, Csiky János, Illyés Eszter (†), Király Gergely, Purger Dragica & Botta-Dukát Zoltán Az üde kaszálók és legelők természetvédelmi és gazdasági szempontból is a legértékesebb élőhelytípusok közé tartoznak Magyarországon. Munkánkban a mezofil gyepeket összefoglaló Arrhenatheretalia rend numerikus osztályozását és szüntaxonómiáját mutatjuk be, néhány adalékkal a félszáraz gyepek (Brometalia erecti) ismeretéhez. Alapos adatszűrés után egy 1204 mezofil és félszáraz gyepi cönológiai felvételt számláló adatsort állítottunk össze. Ezt 60 csoportra osztottuk egy nemhierarchikus osztályozó módszerrel. A csoportokat fajkompozíciójuk alapján először egyenként értékeltük, majd minimális feszítőfa módszerrel készített osztályozásuk alapján összevontuk az azonos társulásba sorolhatóakat. A társulásokat diagnosztikus fajaik, földrajzi elterjedésük és jellemző környezeti hátterük alapján értékeltük.



85

Az Arrhenatheretalia rendben kettő asszociációcsoportot és 11 társulást különítettünk el. Az Arrhenatherion asszociációcsoportban több olyan társulást ismertünk fel, amelyet a hazai szakirodalomban eddig nem tárgyaltak, köztük egy új asszociáció bevezetését is javasoltuk. Kimutattuk a mocsárrétekkel rokon Ranunculo repentis-Alopecuretum, az eltérő földrajzi elterjedésű, de hasonlóan változó nedvességű talajon kialakuló Filipendulo-Arrhenatheretum és AnthoxanthoFestucetum pratensis, a generalista fajok alkotta Pastinaco-Arrhenatheretum, a szárazságtűrő és kevéssé tápanyagigényes fajokkal jellemzett Ranunculo bulbosiArrhenatheretum, a ruderális jellegű Tanaceto-Arrhenatheretum, valamint a hegyi réti fajokkal jellemezhető Diantho deltoidis-Arrhenatheretum jelenlétét. A Cynosurion csoportban négy társulást különítettünk el, melyek közül egyet új asszociációnévvel és leírással láttunk el. A Cynosuro-Lolietum a tápanyagdús, üde talajok intenzíven legeltetett gyepe; az Alopecuro-Festucetum pseudovinae szintén intenzíven legeltetett, de kontinentálisabb klímán és tömörödött talajon alakul ki; az Anthoxantho-Festucetum pseudovinae és a Colchico autumnalis-Festucetum rupicolae alföldi és hegylábi legelők xerofil fajokkal, de legeltetési intenzitásuk és regionális fajkészletük különbözik. Két olyan társulást mutattunk ki, amelyek a félszáraz gyepek CirsioBrachypodion csoportjába tartoznak, viszont a mezofil gyepek felé átmeneti helyzetűek. Az egyik a Nyugat-Dunántúlon elterjedt Filipendulo-Brometum, a másik az Északi-középhegységben megtalált Brachypodio-Molinietum. Egyéb eredményeink alátámasztják a félszáraz gyepekről az utóbbi években közölt megállapításokat. Mesic meadows and pastures are among the most valuable vegetation types from the perspectives of conservation and agriculture in Hungary. Here we present the numerical classification and revised syntaxonomy of the Arrhenatheretalia order comprising mesic grasslands, with a few additional findings on semi-dry grasslands (Brometalia erecti). After careful data filtering, 1204 relevés of mesic and semi-dry grasslands were collected. We classified this data set to 60 clusters by a non-hierarchical method. The relationships between clusters were analysed by minimal spanning tree and informal expert evaluation of species composition. Clusters representing the same association were merged. Associations were characterised by diagnostic species, geographical distribution, and environmental background. In the Arrhenatheretalia order two alliances and 11 associations were separated. Within Arrhenatherion we recognized several associations not yet reported in Hungary; moreover, we introduced a new association. We detected Ranunculo repentis-Alopecuretum, a transitional type towards wet meadows, Filipendulo-Arrhenatheretum and Anthoxantho-Festucetum pratensis occurring on Book of abstracts, AFVK XI, 2016

86


intermittently wet soils in different parts of Hungary, Pastinaco-Arrhenatheretum characterized by generalist species, Ranunculo bulbosi-Arrhenatheretum containing drought-tolerant and less nutrient-demanding species, the semi-ruderal Tanaceto-Arrhenatheretum, and Diantho deltoidis-Arrhenatheretum containing many species of montane grasslands. Within Cynosurion we delimited four associations including one with a new name and description. Cynosuro-Lolietum is an intensively grazed pasture of productive soils; Alopecuro-Festucetum pseudovinae is also intensively grazed, but occurs on more packed soils and continental climate; Anthoxantho-Festucetum pseudovinae and Colchico autumnalis-Festucetum rupicolae are lowland pastures with xerophilous species, but they differ in grazing intensity and regional species pool. In the Cirsio-Brachypodion alliance we detected two associations, which are transitional between mesic and semi-dry grasslands. They are FilipenduloBrometum distributed in West Transdanubia, and Brachypodio-Molinietum found in the North Hungarian Mountains. Our further results support the findings of recent years on semi-dry meadows. A hazai arankafajok élőhelyi különbözőségének okai Reasons for the habitat differences of the Hungarian Cuscuta species Baráth Kornél , Lengyel Attila , Schmidt Dávid & Csiky János Az arankák nemzetsége (Cuscuta) 200–215 parazita növényfajt foglal magába, amelyek a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt éghajlaton egyaránt előfordulnak. Elterjedésükben az ember jelentős szerepet játszott, hiszen számos aranka fertőzött kultúrnövény vetőmagokkal jutott el több országba és kontinensre. A mezőgazdasági területekről kiszabadulva csakhamar elterjedtek a nekik megfelelő természetes és természetközeli élőhelyeken is. Számos tanulmány arról számol be, hogy a Cuscuta fajok egyazon földrajzi területen különböző élőhelytípusban élnek. Ennek okát korábban az arankák gazdaspecifitásának és a gazdák élőhely iránti hűségének tulajdonították a kutatók. Vizsgálataink azonban megállapították, hogy a Magyarországon előforduló arankafajoknak nincsen olyan gazdanövényük, amelyhez feltétlen ragaszkodnának, sőt szinte minden növényen képesek élősködni, amivel az élőhelyükön fizikai kapcsolatba kerülnek. Ezen információk birtokában felmerül a kérdés, hogy akkor mi az oka annak, hogy a különböző arankák eltérő élőhelyeken élnek? Lehetséges válaszként az élőhelyspecifitás hipotézise szolgál, amely szerint a Cuscuta fajoknak az autotróf növényekhez hasonlóan meghatározott tápanyagigényeik vannak. A különbség közöttük az, hogy az arankák nem közvetlenül a talajból, hanem a gazdán keresztül


87


(közvetve a talajból) veszik fel azokat. A hipotézis szerint tehát az arankák élőhelyi különbözőségéért nem kizárólag a gazdák, mint az élőhely biotikus tényezői a felelősek, hanem az abiotikus és biotikus tényezők komplex rendszere, amelyben a talaj ásványianyag-összetételének kulcsfontosságú szerepe van. Vizsgálataink során az élőhely-specifitás hipotézisét több módszerrel is sikerült bizonyítani. The genus Cuscuta (dodders) comprises 200–215 parasitic plant species widely distributed in tropical, subtropical and temperate regions. Human activities have played significant role in their worldwide distribution, since the seeds of many dodders have been introduced into several countries and continents as contaminants of crop seeds. These parasites, however, have spread beyond the agricultural fields and colonized the appropriate natural or semi-natural habitats. Several studies reported that the different Cuscuta species occur in different habitat types in the same geographical area. Formerly, the cause of this observation was explained by the host specific nature of these parasites. In other words, dodders were believed to attach to a certain host or hosts that stick to a certain habitat. However, our results revealed that there are not any host species of C. europaea, C. campestris, C. epithymum, C. lupuliformis and C. australis, which are essential and necessary for the survival of these parasites. In addition, it was also found that the mature Cuscuta species can parasitize almost every plant that comes into contact with it in the natural habitats. These observations beg the question: what could be the reason why dodders stick to a certain habitat types? A possible answer could be the hypothesis of habitat specificity according to which the parasitic Cuscuta species similarly to many photosynthetic plants have special mineral nutrient requirement. The difference between them is that while the photosynthetic plants obtain the water and minerals directly from the soil with the help of their root system, dodders get them through the host plants, but also from the soil. According to this hypothesis the habitats of dodders are determined not only by the biotic factors (host plants), but the complex system of the abiotic and biotic factors, in which the mineral composition of the soil plays extraordinary important role. In our study, the hypothesis of habitat specificity has been proven by different methods. A Crataegus rosaeformis × C. monogyna hibridek Európában Hybrids of Crataegus rosaeformis and C. monogyna in Europe Kerényi-Nagy Viktor, Sánchez Ramón Ferré & Penksza Károly Ezen hibridek több szempontból is összetett problémát képeznek: a C. rosaeformis Janka (syn. C. rhipidophylla Gand., excl. C. lindmanii Hrab.-Uhr.)


88


a markánsan elkülönülő törzsalakon (subsp. rosaeformis) felül magába foglalja korábban önálló, ma alfaji rangon álló subsp. curvisepala (Lindm.) KerényiNagy igen változatos taxont, míg hibridpartnere, a szűken (excl. C. brevispina Kunze) értelmezett C. monogyna Jacq. önmagában is egy igen változatos, több alfajjal bíró taxon (vélhetőleg egy fajkomplexum több kisfajjal). Európa egyes országai így különböző néven, jórészt faji rangon tárgyalják ezen hibrideket: C. subsphaerica Gandoger (1872), C. raavadensis Raunkiær (1925), C. pseudoheterophylla Pojarkova (1939), C. fallacina Klokov (1954), C. monogyna Jacq. subsp. jacquinii Pénzes, C. monogyna Jacq. subsp. laciniata (Steven) Pénzes var. szepesfalvyi Pénzes és C. monogyna Jacq. subsp. intermedia (Schur) Jáv. var. serromonogyna Pénzes (1956), C. ×silicensis (Hrab.-Uhr.) Baranec (1986) és C. ×kyrtostyla Fingerh. sensu Christensen (1992). A prioritás elvét szem előtt tartva, a típusanyagok és diagnózisok egybevetése nyomán végrehajtott revízió alapján (Kerényi-Nagy 2015) elmondhatjuk, hogy a C. ×subsphaerica Gand. az első érvényes taxon. Ez alá hibridalfajként (nothosubsp.) besorolásra kerültek a korábban leírt taxonok (subsphaerica, fallacina, raavadensis, serromonogyna, jacquinii és szepesfalvyi). Szinonimizálásra került a C. ×silicensis (= C. ×media Bechst. nothosubsp. intermixta (Wenzig) Kerényi-Nagy), míg új hibridalfajként leírásra került a nothosubsp. negreanii Kerényi-Nagy Dél-Erdélyből. A Christensen (1992) koncepcióját elutasítva, a C. ×kyrtostyla Fingerh. (1829) önálló, hibridfaji (C. monogyna ×C. lindmanii) rangon elfogadtuk. Az új koncepciónak köszönhetően a C. ×subsphaerica egyes taxonjainak jól elkülönülő áreák figyelhetők meg, illetve a vikariálás jelensége is alátámasztásra került. Terepi munkánk során Spanyolországban is megtaláltuk (az ország flórájára nézve új taxon a hibrid!), ráadásul egy igen érdekes típusban, melynek további elemzése folyamatban van. A kutatást „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken” (Svájci–Magyar Együttműködési Program, Végrehajtási Megállapodás száma: SH/4/8) projekt támogatta. These hybrids cause complex problems from different aspects: the C. rosaeformis Janka (syn. C. rhipidophylla Gand., excl. C. lindmanii Hrab.-Uhr.) has markedly different type taxon (subsp. rosaeformis) it includes the formerly distinct rank of species, today subspecies curvisepala (Lindm.) Kerényi-Nagy very diverse taxon, its hybridpartner, C. monogyna Jacq. s. str. (excl. C. brevispina Kunze) is a very diverse taxon with several subspecies (probably a complex of species with several microspecies). Therefore some European countries described these hybrids by different names, basically based on rank of species: C. subsphaerica Gandoger (1872), C. raavadensis Raunkiær (1925), C. pseudoheterophylla Pojarkova (1939), C. fallacina Klokov (1954), C. monogyna Jacq. subsp. jacquinii Pénzes, C. monogyna Jacq. subsp. laciniata (Steven) Pénzes var. szepesfalvyi Pénzes és C. monogyna Összefoglalók, AFVK XI, 2016

89


Jacq. subsp. intermedia (Schur) Jáv. var. serromonogyna Pénzes (1956), C. ×silicensis (Hrab.-Uhr.) Baranec (1986) and C. ×kyrtostyla Fingerh. sensu Christensen (1992). By the principal of priority, after studying the diagnosis and the revision the type materials, our result is: the C. ×subsphaerica Gand. is the first valid taxon (Kerényi-Nagy 2015). We have classified the previously described taxa as hybrid subspecies (nothosubsp.): subsphaerica, fallacina, raavadensis, serromonogyna, jacquinii és szepesfalvyi. We have synonimized the C. ×silicensis (= C. ×media Bechst. nothosubsp. intermixta (Wenzig) Kerényi-Nagy), we have described as a new taxon, the nothosubsp. negreanii Kerényi-Nagy from South-Transylvania (Romania). Denying Christensen’s opinion (1992), the C. ×kyrtostyla Fingerh. (1829) is a distinct taxon, we have accepted as a hybrid species (C. monogyna × C. lindmanii). Thanks to our new concept, each subspecies of C. ×subsphaerica have distinct area, and the vicarialism was proved, too. During our fieldwork in Spain we have found C. ×subsphaerica (it is a new hybrid in the flora of the country!), moreover in a very interesting type, which is still being analyzed. The research was supported by the “Establishment of sustainable conservation of Natura 2000 sites in Hungary” (Swiss–Hungarian Cooperation Programme: SH/4/8) project. A faj–kisfaj-elmélet problémái a Rosaceae család néhány nemzetségén keresztül bemutatva The problems of theory of species – microspecies presented through some of the genera of the Rosaceae family Kerényi-Nagy Viktor, Penksza Károly & Házi Judit Elegendő csak az interneten a Wikipédia oldalára rákeresni, és ott beírni a „faj” szót: 12 definíciót ad elénk a weboldal. A szakirodalomban további fajfogalommal találkozhatunk: általában a morfológiai alaksorozat megszakítottságára (diszkontinuitására) és elterjedési területére alapoznak (pl. Soó 1963, Kárpáti & Terpó 1968, Borhidi 1995). Előadásunkban ezen határok előnyeit és hátrányait az alábbiak szerint mutatjuk be (megoldási lehetőségek): I. kisfajok esetében: 1) A „fajok” (biotype) rangját az area nagyságához köti (Rubus – Weber in Kurtto 2010); 2) a kisfajokat apomiktikus fajoknak tekintik, feltételezik a genetikai elszigetelődést (Crataegus – Pojarkova 1939, 1956, Klokov 1954, Cinovskis 1971, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 3) hierarchikus rendszerben összegzi (Crataegus – Franco 1967, 1968, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 4) szinonimizálja (Crataegus – Christensen 1992, Kurtto 2013).


90


II. hibridek esetében: 1) Minden hibridtaxont apomiktikus kisfajként kezelnek (Sorbus – Kárpáti 1949, 1960, Németh 2006, 2007, 2009, 2013, 2014, 2015, Barabits 2007); 2) Bizonyos markánsabb kisfajokat megtartanak: bár ugyanaz a hibridszülő-pár, de különbséget tesznek a szerint, hogy melyik az anya (pl. Baranec 1986, Crataegus – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 3) A hibrideket és visszakereszteződéseiket a szülőfajokkal és a hibridfajokkal is megkülönböztetik (Crataegus – Holub 2003); 4) Megkülönböztetik az állandósult és primér hibrideket (pl. Crataegus – Baranec 1986, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 5) A hibrideket összevonják az első érvényesen leírt taxonnal és a többit szinonimizálják vele (Crataegus – Christensen 1992, Holub 2003, Kurtto 2013); 6) A nem egyértelműen szétválasztható, más-más szülőktől származó hibrideket is összevonják szülőfajok összevonása révén (pl. Crataegus – Christensen 1992); 7) A prioritás elve szerint az első érvényesen leírt taxonnév alatt hierarchikus sorrendbe helyezi a később leírt taxonokat (Crataegus – Kerényi-Nagy 2015). Rendszerezésünkben a szintetizálásra törekedtünk, de az apomiktikus kisfaj-koncepciót megtartottuk (megoldási lehetőségek az irodalmak szerint I.1), azonban több taxont hierarchikus rendszerbe foglaltuk (I.2). A lehető legkevesebb szinonimizálásra törekedtük (I.3): elvetettük a különböző taxonómusok véleményét („sensu”-felfogásokat) és csak azon taxonokat szinonimizáltuk, melyeknek a típuspéldányát (lecto- vagy holotípus) és eredeti diagnózisát meg tudtuk nézni (II.4). Hibridek esetében elvetettük a Sorbus-okhoz hasonló felfogást (II.1 és II.2), mivel a genetikai „anyaguk” ugyanaz, legfeljebb az öröklődés arány más és más, az egy szülőpárhoz tartozó hibrideket hierarchikus rendszerbe foglaltuk a prioritás elvét szem előtt tartva, ugyanakkor megkülönböztettük a primér és állandósult hibrideket (II.3). Primér hibridnek azon taxonokat vettük, melyeknél a bélyegkomplexumok egyeden belül is variálódnak (pl. csészelevelek egyidejű fel-szét-visszahajló állása). Mivel kisfajokban gondolkodunk, így a szülőfajok összevonása általi egyszerűsítést a hibridek esetében (II.5) szintén elvetettük: minden hibrid esetében meg kívántuk húzni az egyértelmű elválasztó bélyegeket. Baranec (1986) munkájához hasonlóan megtartottuk az aggregátumokat; azon hibrideket, melyek ugyanazon aggregátum fajai közt alakulnak ki, ugyanabban a fajcsoportban tárgyaljuk, míg a különböző csoportok közti hibrideket hibridcsoportokban kezeljük. A kutatást „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken (Svájci–Magyar Együttműködési Program, Végrehajtási Megállapodás száma: SH/4/8) projekt támogatta. If we type in the word „species” in Wikipedia, we will get 12 definitions. In literature we find even more: usually the basis is the morphological discontinuity and distribution area (i.e. Soó 1963, Kárpáti & Terpó 1968, Borhidi 1995). We Összefoglalók, AFVK XI, 2016


91

would like to present the advantages and disadvantages of these circumstances (possible solution): I. In case of microspecies: 1) The rank of “species” (biotypes) depends on the size of area (Rubus – Weber in Kurtto 2010); 2) The microspecies are considered as apomictic species, assumed the genetically isolation (Crataegus – Pojarkova 1939, 1956, Klokov 1954, Cinovskis 1971, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 3) It sums them in hierarchical system (Crataegus – Franco 1967, 1968, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 4) It considers them as synonyms. (Crataegus – Christensen 1992, Kurtto 2013). II. In case of hybrids: 1) All microspecies are considered as apomictic microspecies (Sorbus – Kárpáti 1949, 1960, Németh 2006, 2007, 2009, 2013, 2014, 2015, Barabits 2007); 2) Some stronger microspecies are kept: although the hybrid parental species are the same, but they make difference by the mother (e.g. Baranec 1986, Crataegus – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 3) The hybrids and their rehybridisations are distinguished by parental species and hybrids too (Crataegus – Holub 2003); 4) They distinguish the permanent and primer hybrids (Crataegus – Baranec 1986, Crataegus, Rosa – Kerényi-Nagy 2012, 2015); 5) The hybrids are merged with the first validly described taxa and the rest are synonymised with it (Crataegus – Christensen 1992, Holub 2003, Kurtto 2013); 6) The hybrids which are not clearly separated and are originated from different parents are merged too by merging the parental species (Crataegus – Christensen 1992); 7) By the principle of priority the later described taxa are below the first validly described taxon name (Crataegus – Kerényi-Nagy 2015). In our systematization we tried to synthesize, but we kept the apomictic microspecies conception (possible solutions, according to the literature I.1) however we summarized several taxa into a hierarchical system (I.2). We tried less synonymisation (I.3): we rejected the views of various taxonomists (“sensu” – perceptions) and synonymised only those taxa that have the type of original material (lecto- or holotype) and the original version of the diagnosis we were able to watch (II.4). In case of the hybrids we took the pattern from Sorbuses (II.1 and II.2), because their genetic „material” is the same, only the rate of inheritance is different. We took those hybrids with the principle of priority, in hierarchic sequence, which ascended from the same parents. However, we distinguished the primer and the constant hybrids (II.3). We consider those taxa as primer hybrids where the mark complexes are varied within a single individual (e.g. where the sepals are simultaneously erected-patented-reflexed). Since we think in microspecies we rejected the merging of parental species (II.5). In every hybrids we wanted to choose a clear isolating mark. Similarly to Baranec (1986) work we keep the aggregates; those hybrids, which are formed between the same species


92


aggregate, discussed in the same group of species, while hybrids between different groups considered in hybrid groups. The research was supported by the “Establishment of sustainable conservation of Natura 2000 sites in Hungary” (Swiss–Hungarian Cooperation Programme: SH/4/8) project. Lesz-e hungaricum a Thlaspi jankae? Ploidszintek a Thlaspi jankae szlovákiai és hazai populációiban Will we have another Hungaricum? Screening ploidy levels in Slovak and Hungarian populations of Thlaspi jankae Lisztes-Szabó Zsuzsa , Kiss Hanga Johanna , Kovács Szilvia , Schmotzer András, Szalóki Gábor & Sramkó Gábor A hazai flóra védettséget élvező, pannóniai bennszülött faja a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae Kern.), a Nyitra fölötti Zobor-hegyről került leírásra. 1983-ban cseh szerzők citológiai tanulmányai megállapították, hogy a locus classicus területén tetraploid populációk élnek. A hazai populációk pollenmérete alapján azokat diploidnak becsülték, és később egy bükki növény kromoszómaszáma alapján ezt meg is erősítették. Elsősorban erre a ploidszintbeli különbségre alapozva a hazai növényeket Thlaspi hungaricum-ként különítették el. Mivel ezen taxonómiai felfogás szerint a szűken értelmezett, Natura 2000-es jelölő Thlaspi jankae s. str. nem él Magyarországon, szükségszerű a szlovákiai és hazai állományok populációs szintű ploidszint vizsgálata és tisztázása. A ploidszinteket 2014-es és 2015-ös mintavételezéssel, citológiai és áramlási citometriai módszerrel vizsgáltuk, összesen mintegy 15 szlovákiai és hazai populációban, ide értve mind a Thlaspi jankae, mind a Thlaspi hungaricum locus classicus-ait. A kromoszómaszámlálást csíranövények gyökércsúcsi és hajtáscsúcsi osztódó szövetének metafázisos sejtjeiben végeztük Feulgen-festéssel. Az áramlási citometriai vizsgálatokhoz populációnként tíz egyedet használtunk, sejtmagszuszpenziót készítettünk tőlevél, szárlevél és szár részekből, propidiumjodidos festéssel. A vizsgált szlovákiai és két hazai populációban (Mátrafüred és Komjáti) kizárólag tetraploid növényeket találtunk. A hazai populációk zöme pedig mixoploid egyedekből állt, melyek szövetei részben diploidok és részben tetraploid szövetekkel is rendelkeznek. A nemzetség mixoploiditásra való hajlamából feltételezhetjük a tetraploid populációk autopoliploid származását. A tényre alapozva, miszerint a különböző ploidszintű populációk áreája átfedő, és az – itt nem részletezett – párhuzamos molekuláris genetikai vizsgálatok eredménye alapján a szlovákiai Thlaspi jankae populációk citológiai eltérései nem



93

indokolják a fajszintű elkülönítést, ezért javasoljuk a Thlaspi hungaricum-ot a Thlaspi jankae szinonimájának tekinteni. Sramkó Gábor munkáját a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. Thlaspi jankae Kern. is a protected endemic species of the Pannonian Flora described from Hill Zobor near Nitra (W Slovakia). Czech karyological works in the eighties found tetraploid populations on the locus classicus, and provisioned a diploid ploidy level for the Hungarian populations based on pollen grain sizes. Later, the diploid ploidy level was confirmed based on a single Hungarian plant from the Bükk Mts (N Hungary). Based on the differences in chromosome numbers the Hungarian population were distinguished as Thlaspi hungaricum. According to this taxonomic treatment, the species Thlaspi jankae (s. str.) does not live in Hungary. As the latter taxon is of European Community interest (Natura 2000 species), the taxonomic clarification of the Slovakian and Hungarian populations is necessary for conservation reasons. We collected samples from fifteen populations of Thlaspi jankae s. l. in 2014 and 2015 covering the ranges of the known distribution of the taxon in Hungary and Slovakia, and these were studied by karyological and flow cytometric (FCM) methods. The root and shoot tips were pre-treated and placed in Feulgen’s stain. The stained tissues were macerated in acetic-acid on a slide and counterstained in lacto-propionic orcein prior to squashing. Leaf samples of ten plants per population were processed by FCM using propidium iodide (PI)-stained nuclei to unravel DNA ploidy levels. All studied Slovakian populations and two Hungarian populations (Mátrafüred and Komjáti) possessed only tetraploid plants. Most of the Hungarian populations consist of mixoploid plants, i.e. they have both diploid and tetraploid tissues. Based on the fact that this genus has a tendency to be mixoploid, we conclude an autopolyploid origin of the tetraploid populations. Given the overlapping areas of the tetraploid and mixoploid population, and the results of our – now disregarded – molecular genetic investigations we came to the taxonomic conclusion that the cytological differences between populations of Thlaspi jankae s. l. do not merit recognition at the species level. Consequently, we propose Thlaspi hungaricum to be treated as synonym of Thlaspi jankae s. str. The work of Gábor Sramkó was supported by the “János Bolyai Scholarship” of the Hungarian Academy of Sciences.


94


Main directions of botanical studies in Transcarpathia (Aktuális botanikai kutatások Kárpátalján) Andrik Éva & Roman Kish Botanical investigations in Transcarpathia are carried out by specialists from two high education schools – Uzhhorod National University (Department of Botany and Laboratory for Natural Protection) and Ferenc Rákóczi II Transcarpathian Hungarian Institute (Department of Biology and Chemistry and not long ago founded (2011) István Fodor Natural Research Centre). Main directions of research in the Institute are studying of invasive and alien plant species distribution in the region, history of botany, floristic investigations, herbarium collection, microclonal reproduction of rare bulbous plants, and introduction of plants. In last two years the railway stations flora of Transcarpathia transboundary territories (Batyovo, Vilok, Vynohradovo, Uzhhorod, Khust, Chop) is investigated in cooperation with researchers of Institute of Botany Ukrainian Academy of Sciences and Institute of Botany Slovak Academy of Sciences. The distribution of some new alien for region species (for example, Geranium purpureum) along railways is determined (Shevera et al. 2015). By researchers of the Institute in 2010 and 2015 two international conferences devoted to different aspects of botany history were organized. Objectives of the Conferences were – history of naturalistic (floristic and faunistic) and dendrological studies, personalia, historical collections and epistles, role of scientific societies for natural studies. In the frame of the Conference dedicated to the 130th anniversary since Antal Margittai’s birthday (September 2010) the biography of the investigator was studied, all of his scientific papers were compiled and republished in two books. To the International Scientific Conference dedicated to the 200th anniversary of explorer of the flora Maramorosh – Lajos Vágner (May 2015), the florist biography was investigated and prepared (Karácsonyi 2015) and Proceedings of the Conference were published, which unites about 110 articles on history of botanical science. In 2015 at the Institute a scientific herbarium based on own herbarium of the department staff, mainly from the territory of Transcarpathia was founded. At present the preparation of herbarium sheets is carried out. Recently it was established a botanical garden, which live collection today has 590 species and varieties of mostly wild plants from different parts of Eurasia.


5. szekció / Session 5 MÚLT ÉS JELEN A BOTANIKÁBAN BOTANY IN TIMESCALE

97

Session 5. Botany in timescale

Isolation and escape from the Carpathian Basin of geophyte phylogeographical lineages: lessons from Scilla bifolia and Galanthus nivalis (Geofiton leszármazási vonalak elszigetelődése és kirajzása a Kárpátmedencéből a Scilla bifolia és Galanthus nivalis példáján) Bartha László, Macalik Kunigunda , Szabó Emerencia , Filip Jovanović, Hasan Yıldırım, Bohumil Trávniček, Horia L. Banciu, Dimitri Zubov, Sırrı Yüzbaşıoğlu & Keresztes Lujza A recent study disclosed the glacial survival of a deciduous forest geophyte (Erythronium dens-canis) in the eastern Carpathian Basin. We here set out to test the generality of this theory across ecologically similar taxa by selecting two study organisms: Scilla bifolia and Galanthus nivalis. We have sequenced the rpl32-trnL IGS in one specimen of 110 S. bifolia populations and the rpl32-trnL IGS plus the rps16 intron in one individual of 120 G. nivalis populations. The samples originated from most of the species’ ranges but sampling density was evidently higher in the “Carpathian Region”. Thereinafter, the similarities and differences between the two plastid phylogeographies are highlighted. Geographical structuring of genetic lineages is “more clear-cut” in Scilla than in Galanthus. At the current level of sampling, we can talk about a Carpathian Basin origin lineage in case of Galanthus and a Transylvanian origin lineage in case of Scilla. The Transylvanian Scilla lineage geographically almost overlaps the Transylvanian Erythronium lineage except for a subclade that escaped to Anatolia via long-distance dispersal. In Transdanubia the “non-Carpathian Basin origin lineage” of G. nivalis is distributed as contrary to the northeastern/eastern part of the Carpathian Basin where its “counterpart lineage” prevails. Populations belonging to these two lineages intermingle in the Balkan Peninsula. In all three species studied up to date, the general trend for lineages is escaping/dispersing from the eastern Carpathian Basin rather than penetrating into it. Differences in “clear-cutness” of phylogeographies can be ascribed probably to differences in seed dispersal capacities of species. We will provide broad phylogenetic contexts that may serve for taxonomic studies in the future. Moreover, our results can have conservation genetic implications. This work was supported by a grant of the Ministry of National Education, CNCS – UEFISCDI, project number PN-II-ID-PCE-2012-4-0595. Hosszú távú élőhelyváltozási trendek Magyarországon a 18. századtól napjainkig Long-term habitat changes from the 18th century in Hungary Biró Marianna , Bölöni János & Molnár Zsolt


98

5. szekció. Múlt és jelen a botanikában

A múlt referenciaként szolgálhat az élőhelyek jelenlegi és jövőbeli fenntartásában, kezelésében és megőrzésében is. A legtöbb tájváltozással kapcsolatos tanulmány a land-cover, land-use kategóriákkal dolgozik, mert a hozzáférhető térképi és távérzékelési források ezt teszik lehetővé. Kutatásunk során egy olyan módszert dolgoztunk ki, mellyel az elmúlt két évszázad változásait nemcsak a felszínborítás változásaiként, hanem élőhelyszinten is nyomon lehet követni. Egy előzetes vizsgálat után kidolgoztuk a módszer alkalmazhatóságát Magyarország teljes területére. Létrehoztunk egy térképekre, légi- és műholdfelvételekre alapuló GIS adatbázist ArcGIS 10.1. (ESRI) programkörnyezetben, melyben országosan 5000 random mintavételi pont kerül elemzésre. A pontlokalitásokat a MÉTA hatszögközéppontok (összesen 267 813 rekord) közül random választottuk ki (MTA ÖK ÖBI, www.novenyzetiterkep.hu). Mivel a választás a MÉTA hatszögközéppont fedvényből indult ki, független a hatszög felmértségétől, vagy bármilyen adattartalmától. A múltbeli időszakok kiválasztásánál a tájváltozást jól reprezentáló és széles körben hozzáférhető, nagy területet fedő térképi forrásokat használtuk. A kutatást „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken” című Svájci–Magyar Együttműködési Pályázat támogatta. A kutatásban elsősorban Natura 2000-es vizes és erdei élőhelyeket, illetve számos egyéb, kiemelt jelentőségű hazai élőhely történetét vizsgáltuk meg. A természetes, féltermészetes és kultúrtáj élőhelytípusait az Á-NÉR rendszer szerint is besoroltuk. Az eredményül kapott trendgrafikonokból jól látható például, hogy a bükkösök kevésbé pusztultak, míg pl. az erdőssztyepp-erdők vagy a keményfás ligeterdők kiterjedése meredeken csökkent az elmúlt két évszázad során. A gyepes élőhelyek közül számos olyan van, mely nem éri el a 230 évvel ezelőtti területének 10%-át sem. Ilyenek pl. a láprétek, a mocsárrétek, a löszgyepek, a nyílt és zárt homoki gyepek is. Míg a természetközeli erdőknek mintegy harmada maradt fenn, a természetközeli gyepeknek csupán 13%-a. A nádasok 19–20. századi jelentős csökkenése után az elmúlt évtizedekben megfigyelhető számottevő területnövekedésük is. A kimutatott két évszázados trendek és az elkészítésük során nyert történeti botanikai ismeretek megfelelő viszonyítási alapot képezhetnek majd a Natura 2000 élőhelyek védelméhez, megőrzéséhez és jövőbeni fenntartó kezeléséhez is. The past is a reference not only for understanding the present landscape, but for planning or predicting the future. Most studies on landscape change apply land-cover or land-use categories, because the available sources of cartographical and remotely sensed material support this approach. In our study besides the



99

long-term landscape changes we detected trends of certain key habitat types typical in the Pannonian biographical region. After the pilot study we applied the method on 5000 random point localities in the whole area of Hungary. To describe temporal changes at each locality (centre of grid cells), we assembled a spatio-temporal point database. ArcGIS 10.1.ESRI software was used for managing data sets and maps and performing spatial analyses. We randomly selected the centre of 5000 grid cells from the grid system (267,813 records ) of the MÉTA actual habitat database of Hungary (MTA ÖK ÖBI, www.novenyzetiterkep.hu). For choosing the studied time periods, we relied on cartographical sources broadly available and cover large areas as Military Surveys, Topographic Military Maps and satellite images. The research was supported by the project “Sustainable Conservation on Hungarian Natura 2000 sites” within the framework of the Swiss Contribution Program. We analysed the trends of priority Natura 2000 habitats, especially wetlands and forest habitats, wooded pastures and some important dry grassland habitats. Natural, semi-natural or cultural landscape types were also classified into habitat types following the National Habitat Classification System (Á-NÉR). According to our results beech forests decreased less in extent than forest-steppe forests and riverine oak-elm-ash woodlands, which decreased sharply. Many of the grasslands habitats lost more than 90% of their area in the last 230 years (e.g. fen and mesotrophic wet meadows, closed steppes on loess, open and closed sand steppes). Semi-natural forests lost ca. 30%, while semi-natural grasslands ca. 87%. Reed beds decreased throughout two centuries, but increased in their area in the last decades. Detected 230 years long country-wide habitat trends and gained historical information on habitats can be useful in practical management and conservation of valuable habitats and landscapes, especially the priority habitats of the European Union (Natura 2000). Tájtörténet, tájhasználat a Dunakanyar szigetein Landscape history and utilization practices on the islands of the Vác Branch of the Danube Bend Bőhm Éva Irén A Dunakanyarban, a Visegrádi-hegység és a Dél- és Délnyugati-Börzsöny lábánál kanyarog a 19. század óta többször szabályozott Duna. Az 1980-as években a partokat és a medret is nagymértékben átalakították Visegrádnál, a Bős– Nagymaros vízi erőmű építésekor. Ekkor a kisebb-nagyobb szigeteket mind a


100


Váci-, mind a Szentendrei-Dunaágban félig vagy egészen egyesítették a parttal vagy a Szentendrei-szigettel. A vízi erőmű nem épült ugyan meg, de a szigetek ma is félig vagy egészen el vannak zárva a Dunától, aszályos években egyáltalán nincs már víz a holtágakban. A folyamatos (hajózási célú) mederkotrás mellett a nagyméretű szállodahajók konvojai és az uszályok is rombolják a partokat. Ennek ellenére szélsőségesen alacsony vízállás esetén igen jól látható, hogy a homok- és kavicspadokból, valamint a zátonyokból, hogy a folyam ma is jelentős mennyiségű hordalékot rak le ezen a szakaszon. A kisebb-nagyobb szigetek más-más célt szolgálnak napjainkban, mint vízműkutak védőzónája, vagy régebben egyik-másikon horgásztanyák épültek, a könnyebb megközelítés érdekében betonozott átjárókkal. A hagyományos gazdálkodás a fakitermelés és az ártéri rétek kaszálása volt. A legtöbb ilyen sziget vagy egykori sziget magja természetes úton (feliszapolódással) vagy mesterségesen megnövekedett, azonban a növénytársulások és az idős fák jelenléte miatt azonosítható. Térképeken jól követhetők a négy bemutatott sziget (Kismarosi-sziget, váci Buki-sziget, tahitótfalui Torda-sziget, Gödi-sziget) alakjának változásai. Minden szigetre vagy félszigetre jellemzőek a következők. Amelyik oldalon közvetlenül érintkeznek a főággal, ott igen erős a sodrás, homokosak és kavicsosak a partok, a lerombolt és újra kialakuló iszaptársulások (például a békaszittyós (Juncetum bufonii), Tisza-parti iszapgyopáros (Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi) és az ártéri gyomtársulások (farkasfog-borsos keserűfű társulás (Bidenti-Polygonetum hydropiperi), lapulevelű keserűfű-farkasfog társulás (Polygono lapathifolio-Bidentetum), szerbtövis-libatop társulás (Xanthio strumari-Chenopodietum), lapulevelű keserűfű-kakaslábfű társulás (Echinochloo-Polygonetum lapathifolii), vörös libatopos (Chenopodietum rubri)) stb. mellett az első jelentős növénytársulás nagyobb sodrás esetén a csigolya-bokorfüzes (Rumici crispi-Salicetum purpureae). A belső ágakban a mandulalevelű bokorfüzes (Polygono hydropipero-Salicetum triandrae) a jellemző. A második a sokszor szinte az egész területen uralkodó fűzliget (Leucojo aestivi-Salicetum albae) sokszor lekönyökölő idősebb fákkal. A harmadik lenne a feketenyár-liget (Carduo crispi-Populetum nigrae), amelyet csak néhány idősebb fa képvisel, fehérnyár-liget (Senecioni sarracenici-Populetum albae) kis területen és csak néhány szigeten jelenik meg. Mindkét Dunaág ártéri ligeterdei és a szigetek is a Natura 2000 hálózat részei. The Danube winds through the Danube Bend region, between the bases of the Visegrád, and the southern and southwestern Börzsöny mountains. Its route has been regulated multiple times since the 19th century. In the 1980s, its basin and banks were significantly reshaped near Visegrád with the construction of the Bős–Nagymaros hydro-electric dam. It was at that time that strings of islands of various sizes along both the Vác and Szentendre Összefoglalók, AFVK XI, 2016


101

channels of the river were incorporated to the outer banks or to the larger Szentendre Island proper. Although the dam was never completed, these islands have created isolated ponds or peninsulas in the river, which still exist today and, in periods of drought, they may dry up completely. Despite the ongoing practice of (navigational) dredging the river basin, convoys of sizable hotel riverboats and barges take their toll on the riverbanks. In times of extremely low water levels, it is easily observable that, even today as in the past, the current tends to deposit considerable quantities of sediment along this section of the river. Today these islands, both big and small, serve a variety of different purposes, such as acting as a preservation zone for communal water wells or, as they have for a long time, long strings of fishing holes or concrete embankments for accessibility purposes. These made both forestry and the harvesting of floodplain grasses possible. Although the primary contours of the majority of current and previous islands have changed over time – either naturally by mud build-up or through human intervention – the foliage and presence of mature trees make these changes determinable. Maps clearly show the progressive changes undergone by the four islands in question, i.e. Kismaros, Buk island at Vác, Torda island at Tahitótfalu and Göd island. All of the islands and peninsulas have the following traits in common: the strongest current exists on whichever embankment points towards the river body and tend to collect sand and gravel along their banks. In addition to certain dwindled and rejuvenated plant communities within the mud banks, such as the “békaszittyós” (Juncetum bufonii), the Tisza riverbank “iszapgyopáros” (Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi), the plant communities of the floodplain grasslands of gullet tooth and “borsos keserűfű” (Bidenti-Polygonetum hydropiperi), “lapulevelű keserűfű” and gullet tooth (Polygono lapathifolio-Bidentetum), the “szerbtövis” and goosefoot (Xanthio strumari-Chenopodietum), the “lapulevelű keserűfű” and “kakaslábfű” (EchinochlooPolygonetum lapathifolii), the red goosefoot (Chenopodietum rubri), etc. The first significant plant community to thrive amidst a stronger current is the continental riverine willow scrub and riparian scrub (Rumici crispi-Salicetum purpureae). Along the inner banks, the “mandulalevelű bokorfüzes” (Polygono hydropiperoSalicetum triandrae) is the most common. Similarly, but to a lesser degree, the white willow gallery forests (Leucojo aestivi-Salicetum albae), which habitually dominate larger swaths of land, are often paired with low-hanging, mature trees. The third most common community is that of the black poplar (Carduo crispiPopuletum nigrae), which is represented by only a few surviving trees. The rare Book of abstracts, AFVK XI, 2016

102


white poplar (Senecioni sarracenici-Populetum albae) is only observable on a handful of islands and then, only in certain, sparse locations. The floodplains and islands of both branches of the Danube belong to the Natura 2000 network. Nyárády Erazmus Gyula kéziratban megmaradt munkája „Szováta fürdő és környékének helyrajzi és növénytani leírása” The unpublished monograph “Topographical and botanical description of Szovata spa and its surrounding” by Erazmus Gyula Nyárády Bartók Katalin Nyárády Erazmus Gyulára, a neves erdélyi botanikusra, halálának 50. éves évfordulója (1966. június 10.) alkalmából emlékezünk, munkásságának eddig kevésbé ismert részeit tárva fel, ezzel tisztelegve emléke előtt. Nyárády E. Gy. 1943-ban kezdte Szovátán kutatásait és az ebből összeállított monográfiájának – “Szováta fürdő és környékének helyrajzi és növénytani leírása” – amely kéziratban maradt, 70 éves története van, sajnálatos, hogy a mai napig sem jutott el a kiadásig, amibe beleszólt a történelem, politika, de az emberi érdektelenség is. Szováta fürdőt (Maros megye, Erdély, Románia) mindenekelőtt sóstórendszere jellemzi, amely a sósziklák, sóaknák leszakadásából és lebomlásából keletkezett, az így okozott patakelzárodás következtében. A szovátai sóstavak heliotermikusak. Növénytani szempontból páratlan érdekesség és érték a só és a lombhullató erdők együttlétezése, a nagy sókoncentráció ellenére a jellegzetes halofil növények hiánya, valamint a sóstavakban – a növényi maradványok sajátos körülmények közötti bomlásából – gyógyhatású iszap képződése. A szovátai Medve-tó és a szikes talajon levő erdők geológiai és növénytani rezervátum státust nyertek 2000-től. A megtalált kézirat 262 oldalból áll: 195 oldal szöveg, 67 oldal pedig táblázatok és illusztráció (növénylisták, térképek, fényképek, vegetációmetszetek), amelyet egy 60 címből álló, Szovátára vonatkozó irodalmi jegyzék egészít ki. A kézirathoz tartozik Nyárády 100 oldalas Terepjegyzéke, az 1943. június–1944. május időszakra vonatkozó adatokkal (szovátai növénylelőhelyek, flóralista, helyi térképek, rajzok stb.). A commemoration of Erazmus Gyula Nyárády, the famous Transylvanian botanist, on occasion of the 50th anniversary of his death in June 1966 is presented by discovering a less known part of his scientific activity.


103


Erazmus Gyula Nyárády began his Szovata research in 1943, the monograph compiled and entitled: “Topographical and botanical description of Szovata spa and its surroundings” still remains as manuscript, having about a 70-year history. It is regrettable that the work was never edited due to historical events and human ignorance. Szovata spa (Maros County, Transylvania, Romania) is characterised first and foremost by a specific salt lake system, which arose by detachment of salt stones and -cliffs, salt pits, followed by the creek obstruction. The salt lakes are heliothermal. From botanical point of view it is unique point of interest and merit the cohabitation of salt and massive deciduous forests, the absence of the halophilous plants despite of high salt concentration, the formation of medicinal sludge. The Bear Lake (Medves-tó) and the surrounding forest obtain the geological and botanical nature reservation status in year 2000. The manuscript contains 262 pages: 195 pages of text, 67 pages of tables and illustrations (checklists, maps, photos, vegetation profiles), completed by a list of 60 references concerning on Szovata spa. To the manuscript belongs a Field note of 100 pages, with observation data concerning the June 1943–May 1944 period (list of flora, local maps, drawings etc.). A lágyszárú- és cserjeszint változása erdeinkben 5-6 évtized távlatából Changes of the herbaceous and shrub layer in the forests of Hungary Berki Imre, Teleki Balázs & Csiszár Ágnes A környezet globális változásáról: légszennyezésről, klímaváltozásról, inváziós fajokról, biodiverzitás-csökkenésről naponta hallunk a sajtóban, és elmélyedhetünk e témákban a különböző szakcikkekben. Emberes feladat tehát az ökológus számára, hogy számszerűsítse a természetközeli társulások (indikátor) fajainak változását és kimutassa a változások okait. Megkönnyíti ezt a feladatot, hogy botanikus elődeink főleg az 1950-es és 1960-as években több ezer cönológiai felvételt készítve írták le hazánk erdőtársulásait és egyben jellemezték tájaink vegetációját. Ha napjainkban kellő számú helyszínen nagy alapossággal megismételjük az annak idején is pontosan jegyzőkönyvezett felvételeket, akkor adatokat kapunk a vegetáció változásáról. Ilyen megismételt cönológiai felvételeket készítettünk eddig 110 helyszínen, az ország különböző tájain. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy jelentősen csökkent a lágyszárúszint borítása és fajszáma is. Várakozásainkhoz képest kevesebb helyszínen uralkodtak el az inváziós növények, tehát a fajszám csökkenéséért kevéssé felelősek. Helyenként tapasztaltuk a túlzottan nagy vadlétszám hatását, de valószínűleg „csak hozzáadódó” okként jöhetnek szóba a


104


fajszámcsökkenésben, mivel a vadtól elzárt helyszíneken a fajszámok nem voltak számottevően nagyobbak, mint a vad által érintettek. A változások okainak pontosítása a jövő év feladata, egyelőre annyit látunk, hogy a melegigényes cserjefajok fajszáma jelenleg nagyobb, mint 5–6 évtizeddel ezelőtt. Impacts of global environmental changes (e.g. air pollution, climate change, invasive alien species, biodiversity loss, etc.) are highly represented in scientific literature nowadays, although numerical determination of their effects is very difficult because of the complexity of phenomena and affected ecosystems. It is similarly difficult to measure changes in indicator species of near-natural plant communities during the last decades and to shed light on reasons behind them. Solution of this problem is supported by several thousand coenological analysis, which characterized the vegetation of our landscapes in the 1950s and 60s. Replicating substantially the former coenological analyses in representative areas could provide useful data about vegetation changes. The above mentioned replicated coenological analysis has been carried out in 110 studied areas, throughout the country. According to our results species richness and cover of herb layer have decreased for the last decades. Contrary to our predictions, the dominance of invasive species affected fewer habitats; therefore their invasion is less responsible for the loss of species number. Our results show increase in species number of thermophilous shrubs during the last 5–6 decades; however finding out the reasons of changes more precisely is our future task. Vegetációs határok dinamikájának vizsgálata kiskunsági sztyepp-láp mozaikos élőhelyeken Vegetation boundary dynamics in steppe-wetland mosaics of the Kiskunság Tölgyesi Csaba , Bátori Zoltán & Erdős László Mozaikos tájak növényzete foltokból és azokat elválasztó vegetációs határokból tevődik össze. Ez utóbbiak kitüntetett helyek a vegetáció számára, mivel sok faj itt éri el lokális elterjedésének határát, s így a környezeti paraméterek változásai sokszor itt éreztetik leginkább a hatásaikat. A Kiskunság sztyepp-láp mozaikjainak heterogenitását elsősorban a domborzati viszonyok okozta nedvességi különbségek okozzák. A talajvíz szintje erős fluktuációt mutat, így csapadékos években a vízállás hosszan tartó és magas, míg szárazabb években csak a legmélyebb pontokon jelenik meg víz a felszínen. A nedvesebb viszonyok lápi közösségek kialakulásának kedveznek, míg a mindig szárazon maradó magasabb térszintek sztyeppi közösségek létrejöttéhez vezetnek. Jelen vizsgálatban a két



105

folttípus közötti határzóna dinamikájának jellemzését tűztük ki célul. 13 db 40 m-es, rögzített szelvényt jelöltünk ki szteppfoltokról kiindulva és lápokba érkezve, melyek növényzetét 2013, 2014 és 2015 során mértük fel. A határokat, illetve a határoknál jelentkező kompozícionális kontrasztot osztott mozgóablakos módszerrel állapítottuk meg. 2013 és 2015 magas vízállású év volt, míg 2014 erősen aszályos. Eredményeink szerint a vegetációs határok pozíciója nem mutatott ingadozást a vízviszonyoknak megfelelően. Ezzel szemben a kontrasztértékek a két nedves évben szignifikánsan magasabbak voltak, mint a száraz évben. Annak eldöntésére, hogy ezt valóban az évek vízviszonyai okozzák-e, megvizsgáltuk a határok két oldalán lévő sztyeppi és lápi szakaszok, illetve a foltok belső részének átlagos Borhidi-féle nedvességi indikátorértékeinek változásait. A lápszegély növényzete 2013-ban és 2015-ben jóval nedvességkedvelőbb volt, mint 2014-ben, a sztyeppszegély azonban nem követte a vízviszonyok ingását, mely magyarázza a kontrasztváltozásokat. Mindkét foltbelső is követte a vízviszonyokat, de az ingásuk kisebb volt, mint a lápszegélyé. Összefoglalásként tehát elmondható, hogy a vízviszonyok fluktuációjára összetett módon reagál a vizsgált mozaikos élőhely vegetációja: stabil foltszerkezet mellett aszimmetrikus szegélyhatás-erősség a jellemző, mely értelmezhető a sztyeppfolt rigiditásával és a lápfolt flexibilisebb jellegével, melyek inherens tulajdonságok, de a két folttípus szegélyhatás útján történő interakciója során fellépő domináns-alárendelt viszonnyal is, melyben itt a sztyeppfolt bizonyult a dominánsabbnak. The vegetation of mosaic landscapes is composed of patches and intervening boundaries. Boundaries are special areas of the vegetation as several species reach their limit of tolerance in them; thus, boundaries are often the hot spots of the response of the vegetation to environmental changes. The heterogeneity of the steppe-wetland mosaics of the Kiskunság is a result of topography-driven differences in water availability. Water table shows extreme fluctuations in the area, with long and deep water cover in humid years and short-lived and shallow surface water cover in droughty years. Humid sites are covered by fen vegetation, while never inundated elevations are suitable for steppes. The aim of the present study was to characterize the dynamics of the boundaries between fen and steppe patches. We established thirteen 40 m long permanent transects starting in steppes and ending in fens, and surveyed their vegetation in 2013, 2014 and 2015. Boundary positions and boundary contrasts were identified using the split moving window technique. 2013 and 2015 were humid years, while 2014 was a dry one. According to our results, the position of the boundaries did not follow the fluctuations of the water supply, but the contrasts were significantly higher in 2013 and 2015 than in 2014. To determine if this pattern is caused by the differences in water supply, we examined the changes of the edges of the fen and Book of abstracts, AFVK XI, 2016

106


steppe patches and the two patch interiors using average Ellenberg-type indicator values for moisture. The vegetation of fen edges proved to be more hydric in 2013 and 2015 than in 2014, while steppe edges did not follow the fluctuations of the water supply. This pattern unequivocally explains the contrast changes. Both patch interiors also tended to follow the changes of the water supply, but to a significantly lower extent than fen edges. We conclude that the vegetation of the studied mosaic landscape responds to the fluctuations of humidity in a complex fashion: the patchwork is stable but the dynamics of edge effect magnitude is asymmetric, which can be interpreted as the rigidity of the steppe patches and the more flexible nature of the fens, which describes the dynamics with inherent properties of the patches, but the interpretation can also be the interactive hierarchy of the patches, suggesting that steppe communities are dominant over fen communities regarding water regime. Reaction of invasive species on climatic changes (Invazív fajok klímaváltozásra adott válasza) Myroslav Shevera, Vera Protopopova, Yakiv Didukh, Olena Kozak, Illya Chorney, Vasyl Budzhak & Alla Tokaryuk According to our data, alien fraction flora in the Ukrainian Carpathians was found to be 50 invasive species. The following species in the bio-ecological spectras dominate: herbaceous polycarpic (12 hemicryptophytes and 9 geophytes), with a relatively large percentage of phanerophytes; species of mesophytes and heliophytes groups. According to degree of naturalization, about half of the species overcome F-barrier. The most common invasive species in the region are characterized by North American (Echinocystis lobata, Helianthus tuberosus, Solidago canadensis, Rudbeckia laciniata, etc.) or East Asian (Ailanthus altissima, Impatiens glandulifera, etc.) origin. These species are distributed mostly on river banks and wetland habitats and are very sensitive to humidity decrease. The large, numerous and density populations of invasive species were noted in biotopes included in Natura 2000 (6430 Hygrophilous tall-herb fringe communities of plains and of the montane to alpine levels; 6440 Alluvial meadows of river valleys of Cnidion venosi; 91E0 *Alluvial forests with Alnus glutinosa and Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae); 91F0 Riparian mixed forests of Quercus robur, Ulmus laevis and Ulmus minor, Fraxinus excelsior or Fraxinus angustifolia, along the great rivers (Ulmenion minoris): 91E0 * Alluvial forests with Alnus glutinosa and Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae).



107

The most sensitive to changes of environmental indicators in climate are river valleys, where there expansion of invasive species occurs. The river valleys are characterized by the highest degree of changes of ecological factors, are highly dynamic, least resilient systems that sensitively respond to external, including climatic, factors. It was established that change of ombro regime indicators is closely correlated with soil humidity, while termo regime influences on their chemical composition. Change of humidity in turn affects the timetable of organics and balance of mineral nitrogen compounds (Didukh 2012). Here peculiar classes of vegetation (Bidentetea tripartitae, Nano-Juncetea, Salicetea purpureae, Alnetea etc.) are formed, which have lost primary structure. When environmental factors change, it has the effect of an under saturation in environmental space and free ecological niches. This promotes forming large colonies of invasive species within the econiches. The most common invasive species incorporate in river bank communities involving Рetasites, meadows (mainly МolinioArrhenatheretea) while the forest ones are much more stable. That is why, active distribution of invasive species and the highest concentration of transformers are related with floodplains (Didukh 2014). It is possible to predict that warming will result in further expansion of the invasive species, for example, of Mediterranean (Cardaria draba, Elaeagnus angustifolia, Salix fragilis) and Asian (Ailanthus altissima, Reynoutria japonica) origin in the Carpathians. Alien species in Serbia – invasiveness vs. management; taxonomy in between (Szerbia özönnövényei – inváziós hajlam, kezelés és taxonómia) Milica Rat, Goran Anačkov, Slobodan Bojčić, Bojana Bokić, Mirjana Ćuk, Ružica Igić, Miloš Ilić, Jelena Knežević, Marija Kovački, Boris Radak, Milica Radanović, Marko Rućando, Goran Tmušić & Dragana Vukov Invasive biology/ecology is one of the modern sciences in era of the 21st century. Negative impact of alien species on biodiversity – nature, human health and socio-economic issues still cannot be explained in detail, but changes are evident. Earlier, newcomers were recognized mostly as species that enrich national floras. Afterwards, in some cases, such as behaviour of Ambrosia artemisiifolia it was noticed that it starts to spread quickly, and it can be adapted to different environmental conditions. This type of „invasive biology/ecology” is characteristic for Serbia, but some other countries can be recognized as well. During last 25 years, special attention was given to alien species, defining them as allochthonous, invasive, tranformators, weeds, neophytes, etc. Nowadays is widely ac-


108


cepted concept of alien species, but debates about definitions are still ongoing. Concurrently, it is urgent to develop management system, from governmental level to the practice on local level, and harmonization on regional scale. Therefore, ten years ago, our team started with implementation of projects that dealt particularly with invasive alien plant species. Overrepresented common ragweed force the investigation of management in urban and suburb area, while neophytes distributed in semi-natural habitats caused realization of the projects about negative impact of neophytes on semi-natural habitats and native species. A first preliminary neophytes list consists of more than 150 species. Shortly afterwards, several other species are recorded for the first time in investigated region, and for some taxa urgent need for critical taxonomic revision in the region were recognized. Nonetheless, above scientific issue, it is important to recognize pathways. From that reason since 2015, so far known corridors for spreading species that are already present in nature are investigated. Aim is to define population status and abundance of IAS, as well as their general distribution in Serbia. In conclusion, it is hard to skip alien species in modern biodiversity research, and approach must include complex studies and regional cooperation. A gyorsforgalmi úthálózat szerepe egyes növényfajok terjedésében Magyarországon The role of the motorway network in the plant invasions in Hungary Schmidt Dávid & Király Gergely A gyorsforgalmi utak létesítése és fenntartása meghatározott szabályrendszer szerint történik, amely során sajátos ökológiai feltételeket kínáló élőhelyfolyosók jönnek létre. Magyarországon 1964-ben létesült az első autópálya-szakasz, de az 1990-es évekig építésük csak lassú ütemben haladt. Az M1, M3, M5, M7-es autópályák országhatárig tartó fokozatos kiépülése a 2010-es évekre az egységes nemzetközi hálózathoz való kapcsolódást eredményezte. Az utak szegélyein megjelenő növényzet adaptációjának sikerét alapvetően meghatározza a csupasz talajfelszín, a rendszeres útfenntartás (évi többszöri kaszálás, talajmozgatás, taposás, sózás), a forgalom okozta erős mechanikai igénybevétel, valamint a jelentős többlethő. A gyorsforgalmi utak esetében (korábban sosem létező) több száz km hosszú összefüggő folyosók jöttek létre, amely ideális más régiókból érkező növények betelepülésére, de a honos flórában is átrendeződéseket indított el. Az útszegélyeken egyes őshonos sótűrő fajok (pl. Puccinellia distans, Scorzonera cana, Spergularia media) terjedését már az 1980–90-es évek-



109

ben tapasztalták, ez napjainkra általános jelenséggé vált. Mellettük újabban ritkább, eddig specialistának vélt fajok is felbukkannak (pl. Bupleurum tenuissimum, Plantago maritima, Spergularia salina, Taraxacum bessarabicum). Hasonló ökológiai igényekkel bír több, mediterrán jellegű, Közép-Európában intenzíven terjedő adventív faj. Leglátványosabb jelenség a nálunk először 2013-ban megfigyelt Plantago coronopus, amely az M1 és M7 autópályákon érkezett. Terjedése igen gyors, sok helyen tömegesen lép fel. Az Atriplex micrantha és Dittrichia graveolens Ausztria, a Sporobolus vaginiflorus Szlovénia felől éppen elérte hazánkat, és további térhódításuk valószínűsíthető. A gyorsforgalmi úthálózat folyamatos bővülése gyors ütemben növeli a sótűrő, tág ökológiai amplitúdójú fajok potenciális életterét, emiatt a közeljövőben további terjedésükre lehet számítani. Érdekes jelenség, hogy a hasonló zárt pályával rendelkező vasútvonalaknak eltérő adventív flórája alakult ki, csak néhány közös fajuk van (pl. Euphorbia maculata, Tragus racemosus), mások (pl. Oxybaphus nyctagineus, Senecio vernalis) közutakon nem terjednek. During the establishment and maintenance of motorways were created long ecological corridors with special facilities. The first highway section was constructed in Hungary in 1964; however, until the 1990s only few further stretches were built. Due to the construction of M1, M3, M5 and M7 highways extended to the state borders by the 2010s, Hungary has been connected to the main international network. Repeated cutting, mechanical stress, trampling, salting and considerable excess heat are the factors making this narrow strip important for some plant species. Over this strip got several non-native species to Hungary and some natives changed their position/distribution as well. The spread of salt-tolerant species (e.g. Puccinellia distans, Scorzonera cana, Spergularia media) along roads has begun in the 1980–90s, actually they are widespread in secondary habitats. Other native species (known as expressed halophytes, e.g. Bupleurum tenuissimum, Plantago maritima, Spergularia salina, Taraxacum bessarabicum) appeared later also on roadsides. Similar tendencies show some non-native species of Mediterranean origin. The most spectacular phenomenon is the invasion of Plantago coronopus (observed firstly in 2013), which arrived to Hungary both along the M1 (west) and M7 (south) directions. Atriplex micrantha and Dittrichia graveolens entered into Hungary probably from Austria, Sporobolus vaginiflorus from Slovenia. These processes have not been finished; rapid expansion of several other species is expected. The motorway-flora is (interestingly) markedly different from those along the railways, only few joint species (e.g. Euphorbia maculata and Tragus racemosus) are recognized as invaders.


110


A selyemkóró (Asclepias syriaca) inváziójának hatása homoki gyepek őshonos fajaira Common milkweed (Asclepias syriaca) – a neutral species or a noxious invader? Kelemen András, Valkó Orsolya , Kröel-Dulay György, Deák Balázs, Török Péter, Miglécz Tamás, Tóth Katalin, Balogh Nóra , Kelbert Bernadett & Tóthmérész Béla A selyemkóró (Asclepias syriaca) egy jó terjedő képességgel rendelkező, erős kompetítor faj, amely Európa-szerte nagy területeket özönlött el, és hazánk homokterületein a legveszélyesebb invazív fajok közé tartozik. Ennek ellenére eddig még nem jelent meg olyan publikáció, amely a selyemkóró homoki vegetációra gyakorolt hatásának vizsgálatát tűzte ki célul. A selyemkóró kapcsán megjelent eddigi cikkek főképp a faj elterjedésére és a faj elleni védekezés lehetőségeire koncentráltak. Az a néhány publikáció, amely érintőlegesen foglalkozott a selyemkóró hatásával nem mutatott ki negatív hatást, ami igen meglepő egy ilyen nagy területen invazívvá vált, erős kompetíciós képességgel rendelkező faj esetében. Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy milyen hatással van a selyemkóró az őshonos homoki flórára, és hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező fajok a legérzékenyebbek erre a hatásra. Vizsgálatainkat a Kiskunságban, Fülöpháza környékén végeztük. Mivel a selyemkóró ritkán jelenik meg természetes gyepekben, így vizsgálatainkat idős, selyemkóróval fertőzött parlagokon végeztük, ahol a természetes homoki flóra fajai már nagy borítással voltak jelen. Minden parlagon belül különböző selyemkóró-borítással jellemezhető és selyemkóró nélküli foltokban készítettünk vegetáció felvételeket, továbbá vizsgáltuk a vegetációt alkotó fajok négy jellegét (fajlagos levélfelület, magasság, magtömeg, vegetatív terjedő képesség). A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan azt találtuk, hogy a selyemkórónak nincs hatása a homoki gyepek őshonos fajainak fajszámára. Tömegességük viszont a selyemkóró borításának növekedésével szignifikánsan csökkent. Ez a negatív hatás a kis fajlagos levélfelülettel, a kis magtömeggel és az alacsony vegetatív terjedő képességgel rendelkező fajok esetében volt leginkább kifejezett. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a selyemkóró jelenléte veszélyezteti a homoki vegetáció őshonos növényeit, főleg az alacsony kompetíciós képességgel rendelkező fajokat. Emiatt, annak ellenére, hogy főleg bolygatott termőhelyeken fordul elő, veszélyes invazív fajnak tekinthető, amely gátolja a parlagok és egyéb korábbi zavarásnak kitett élőhelyek regenerációját. A selyemkóró inváziójával sújtott területek ezen felül kiinduló pontjai lehetnek a faj – akár természetes gyepek irányába történő – további inváziójának, ezért visszaszorítása kiemelt természetvédelmi feladat. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

111


Common milkweed (Asclepias syriaca) is an invasive “super species”, which has invaded extended areas in Europe forming novel ecosystems. However, no study to date has focused directly on the effects of common milkweed on invaded vegetation. The few former papers just partly dealing with the effects of common milkweed reported no effects of this invader on the natural flora. However, it is unlikely that the effects of a competitor invader like the common milkweed remain neutral to local flora and vegetation. To explore its effect on the species of natural sandy flora, we studied the vegetation of late-successional sandy old-fields invaded by common milkweed, and to identify the most sensitive species groups we performed a trait-based analysis. Our study sites were situated in the largest calcareous sandy region of the Great Hungarian Plain (Kiskunság, Central Hungary). We recorded the cover of vascular plants in seven old-fields; in each old-field we sampled plots with different milkweed cover and control plots without milkweed. To identify the traits of the most affected species we used trait-based analyses; we studied leaf-height-seed traits and clonal spreading ability. We detected no effect of common milkweed on total species richness; still, it had a negative effect on the cover of species of the natural grasslands. The negative effect of common milkweed was the most pronounced on the cover of species with low specific leaf area, low seed weight and low clonal spreading ability (i.e. low competitive ability). Our findings indicate that habitats invaded by common milkweed form undesirable novel ecosystems. In these systems, common milkweed has significant negative impact on the natural grassland species; thus, the eradication of milkweed is crucial for the protection of the flora of the sandy regions. Pásztorolt szarvasmarha legelési preferenciája fajgazdag gyeptársulásokban Grazing preference of herded meat cattle in species-rich grasslands Molnár Zsolt, Vadász-Besnyői Vera , Máté János, Kelemen András, Bartha Sándor, Kun Róbert, Máté András & Vadász Csaba A szarvasmarha legelési preferenciája a legtöbb növényfaj irányában alig ismert, mert az eddigi vizsgálatok zömmel fajszegény vagy vetett rétekre, ill. takarmánynövényekre vonatkoztak. Célunk annak megvizsgálása volt, hogy 1) Milyen hatással van a pásztorolva tartott húshasznú szarvasmarha fajgazdag rétek növényfajainak egyedeire? 2) Milyen tényezők befolyásolják a szarvasmarha legelésének szelektivitását, illetve hatását? A Peszéradacsi-réteken a szarvasmarha-legeltetéssel hasznosított területeken a kihajtástól behajtásig három gulya legelőjén 5-5 időszakban vizsgáltuk kb. 180 edényes növényfaj esetében a lelegelés/elkerülés mértékét közvetlen és távcsöves megfigyeléssel. A szarvasmarha legalább


112


tízféle megkülönböztethető viszonyt alakított ki a vizsgált növényfajokkal. A domináns fajok közül preferálja a füvek/egyszikűek nagy részét (pl. Brachypodium pinnatum, Chrysopogon gryllus, Phalaris arundinacea, Phragmites australis), bár a szárakat gyakran meghagyja. Kedveli a pillangósok nagy részét, bár a virágzás után a legtöbbet már részben kerüli. Csak részben fogyasztja a savanyú füvek és a kétszikűek nagy részét, utóbbiak zömére vélhetően nagyobb a taposási hatása, mint rágásé (pl. Betonica officinalis, Inula salicina). Zömmel elkerüli a szúrós, kellemetlen ízű és mérgező fajokat (pl. Calamagrostis canescens, Genista tinctoria, Holoschoenus romanus, Potentilla anserina, Schoenoplectus lacustris, Schoenus nigricans), bár egyes szarvasmarhaegyedek ízlésbeli eltérései, ill. a pásztorolás módja több faj esetében is lényeges eltéréseket eredményezett. A védett fajok közül példaként megemlíthető, hogy preferálja az Astragalus exscapus és az A. asper leveleit, csak részben fogyasztja a Cirsium brachycephalum-ot, Centaurea sadleriana-t, elkerüli az Alkanna tinctoria-t, Iris arenaria-t, Orchis coriophora-t. A kutatás legfontosabb természetvédelmi kezelési üzenete, hogy a szarvasmarha szelektíven legel, de a szelektivitás mértéke sok tényezőtől függ (pl. állat fajtája, neme, kora, pásztor szaktudása, növényfajok fenológiai állapota, legelő állapota, időjárás, legelőnyomás). Emiatt a szarvasmarhával történő megfelelő ütemezésű és intenzitású legeltetés sokféle, köztük számos védett növényfaj számára biztosíthatja a fennmaradást a Peszéradacsi-réteken. Grazing preference of meat cattle in species-rich grasslands is poorly known, as most studies of grazing preference focus on species-poor and/or seeded grasslands. The goals of our research were to document 1) how grazing cattle affects individuals of different plant species in species-rich grasslands? and 2) which factors affect selectivity? We studied ca. 180 plant species on the pastures of 3 herds from May to October in 5 time periods in the Peszéradacs-meadows Protected Area by direct observations without and with binoculars. We established more than 10 categories of grazing preference. Cattle preferred most of the dominant grass/monocot species (e.g. Brachypodium pinnatum, Chrysopogon gryllus, Phalaris arundinacea, Phragmites australis), though dry stalks were usually avoided. Most Fabaceae species were preferred, though they were partly avoided during flowering. Most sour grasses and dicots were only partly grazed. On dicots trampling seemed to have a higher impact than grazing (on e.g. Betonica officinalis, Inula salicina). Spiny, bad tasting and poisonous species were mostly avoided (e.g. Calamagrostis canescens, Genista tinctoria, Holoschoenus romanus, Potentilla anserina, Schoenoplectus lacustris, Schoenus nigricans), however there were considerable differences between cattle individuals, and also type of herding affected significantly grazing preference. From the protected species of the area Astragalus exscapus and A. asper leaves were preferred, Cirsium brachycephalum and Centaurea sadleriana were only partly Összefoglalók, AFVK XI, 2016

113


grazed, while Alkanna tinctoria, Iris arenaria and Orchis coriophora were avoided. We documented that meat cattle had a selective grazing effect, but selectivity seemed to depend on many factors, like breed, sex, age of cattle, knowledge of the herder, plant phenology, state of pasture, weather, and livestock density. We conclude that properly executed grazing could effectively contribute to the survival and long-term coexistence of many (including protected) plant species. Természetközeli öreg folyó menti keményfaligetek faállomány-szerkezetének vizsgálata a Beregi-síkon: a történet szerepe Stand structure characteristics of near-natural hardwood floodplain forests on the Bereg Plain: the role of forest history Demeter László, Csicsek Gábor, Molnár Zsolt & Horváth Ferenc A Beregi-sík mára erősen megfogyatkozott és fragmentálódott ártéri keményfaligeteinek szerkezete évszázados lakossági és erdészeti használatok befolyása alatt fejlődött. Az élőhely gazdasági és természetvédelmi jelentősége ellenére, annak természetes erdődinamikai folyamatairól, faállomány-szerkezeti sajátosságairól és múltbéli hasznosításáról még keveset tudunk. A következő kérdésekre kerestük a választ: a) milyen faállomány-szerkezeti különbségek tapasztalhatók a Beregi-sík kárpátaljai és magyarországi keményfaligetei között? b) ennek milyen történeti, erdőgazdálkodási és lakossági haszonvételi okai vannak? A Beregi-sík kárpátaljai (Atak, Györke, Nagyerdő, Kiserdő, Masonca) és magyar (Bockerek- és Dédai-erdő) oldalán fennmaradt természetközeli öreg állományok faállomány-szerkezetét és erdőtörténetét vizsgáltuk. Az erdőszerkezetet 7 erdőrészletben 62 mintavételi pontban mintáztuk meg 2014 nyarán. A 7 erdőrészlet részletes tájtörténetét „oral history” interjúkkal tártuk fel 2013 és 2015 között. A magyarországi állományok faállomány-szerkezete jellegzetesen eltér a kárpátaljaiaktól. A legmarkánsabb különbségek a nagyfák (d 130 > 70 cm), illetve a különböző holtfatípusok mennyisége között vannak. Míg a magyarországi állományokban kevés (0,5–6 fa/hektár), addig a sík kárpátaljai oldalán lévő erdőkben jóval több (5–23 fa/hektár) vastag nagyfát találhatunk. A magyarországi állományokra jellemző a vékony fekvő holtfa (d < 30 cm), az álló holtfa és csonk jelentős felhalmozódása, s a 30 cm-nél vastagabb fekvő holtfa teljes hiánya. A kárpátaljai állományokban viszont a viszonylag alacsony álló holtfa és csonk részaránya mellett jelentős a vastag fekvő holtfa mennyisége. A tájat 1920-ban kettéosztó trianoni döntés eltérő erdőgazdálkodáshoz vezetett. A kárpátaljai állományokban máig fennmaradt a korábbi szálaló gazdálkodás, míg a magyarországi erdőkben áttértek a vágásos üzemmódra. A kisparaszti szálaláshoz hasonló elvek alapján,


114


a térségben folytatott (a szovjet időszakban, majd később is változatlan) szálaló erdőgazdálkodás és az elmúlt 40 évben létesített természetvédelmi területek legfontosabb hozadéka, hogy egyes kárpátaljai állományok megőrizhették kiemelkedő természetességi állapotukat. Míg Európában egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a biodiverzitás és a természetes folyamatok megőrzésére, addig a kárpátaljai állományokban éppen ellentétes trend kezd érvényesülni. Napjainkban térnek át a vágásos rendszerre és a vágásérettségi kor csökkentésére. The area of hardwood floodplain forests of Bereg Plain has been reduced and fragmented. Stand structure of this habitat type developed under the pressure of historical forest management. Although the economic and conservation function of this habitat type is well recognized, little is known about the natural dynamics, stand structural characteristics and historical use of hardwood forests. We aimed to address the following questions: a) what differences are there between the stand structure of Hungarian and Transcarpathian hardwood floodplain forest of Bereg Plain? b) what kind of historical forest management and traditional uses caused the differences? We studied the stand structure and historical use of the remained near-natural stands of Bereg Plain on both Hungarian and Transcarpathian side. Forest stand structure was sampled by 62 sampling points in 7 forests in 2014. The detailed history of management of these 7 forests was reconstructed by oral history interviews between 2014 and 2015. Hungarian stands distinctly differ from the Transcarpathian ones in respect to the studied structural variables. The most distinct differences reflected in the amount of large veteran tree (diameter at breast height ≥ 70 cm) and different kind of dead wood. While stands on the Hungarian side of the plain consist of 0.5–6 large tree per ha, Transcarpathian stands have between 5–23 tree per ha. Hungarian stands can be characterized by small-sized coarse woody debris (CWD) (d < 30 cm), large amount of snags and stumps and total absence of large-sized CWD (d > 30 cm). Transcarpathian stands can be described with relatively low amount of snags and stumps and considerable amount of large-sized CWD. The Treaty of Trianon, which splitted the Bereg Plain into two parts, caused differences in the forest management strategies as well. While traditional selective logging could survive in the Transcarpathian stands to this day, in Hungarian stands changed to clearcutting system. During and after the Soviet period, forest management practiced a system, which was similar to the former smallholder selective logging. Due to this practice and the settlement of forest reserves, Transcarpathian hardwood floodplain forests could preserve their outstanding naturalness state. While in Europe an increasing attention has been paid to the preservation of biodiversity and natural processes, in Transcarpathian hardwood forest clearcuts recently has increased and the felling age decreased. Összefoglalók, AFVK XI, 2016


115

A vegetációdinamika egyik fontos mozgatója: legeltetési rendszerek sokszínű élőhely-használata An important driver of vegetation dynamics: diverse habitat use by grazing systems Varga Anna , Molnár Zsolt, Biró Marianna , Demeter László, Ujházy Noémi, Gellény Krisztina , Ulicsni Viktor, Hollós Roland , Molnár Ábel , Margóczi Katalin, Béres Sándor, Horváth Dénes, Horváth Mirjam, Samu Zoltán Tamás, Juhász Melinda , Juhászné Türke Ildikó, Miókovics Eszter & Babai Dániel A legeltetés vizsgálata számos vegetációökológiai kutatásban szerepel és a természetvédelmi kezeléseknek is kulcsfontosságú eleme a Kárpát-medencében. Számos ritka és veszélyeztetett élőhely és faj megőrzésében játszik szerepet. Mégis kevés információ áll rendelkezésre a legeltetés tájléptékű módjairól, valamint azok növényzetre gyakorolt hatásairól. Kutatásunk célja a Kárpát-medence legeltetési rendszereinek, tájléptékű élőhelyhasználatának és a használat változásának vizsgálata volt, amelyet négy történeti korszakban 1940 és 2014 között (a mezőgazdaság szocialista átalakítását megelőző korszak, a tsz-korszak, a rendszerváltást követő évek, valamint az EU-csatlakozás utáni időszak), 38 településen vizsgáltunk és elemeztünk. A kérdőíves felmérés legfontosabb pontjai voltak: 1. Mennyi szarvasmarha, juh és sertés legelt extenzív módon a vizsgált falvak határában? 2. Melyik hónapban milyen élőhelyeket legeltettek a vizsgált fajokkal? 3. Milyen módon folyt a legeltetés (pásztoroló, elkerítéses vagy vegyes)? Az interjúk adatainak egységesítése céljából 14 tág, de jól azonosítható élőhely-kategóriát határoztunk meg. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a Kárpát-medence makroklimatikus sajátosságai miatt erősen fluktuáló legeltethető források szükségessé teszik a gyepterületek mellett számos más élőhely (pl. mocsarak, tarlók, erdők) legeltetését is, amelyek a vizsgált időszak első felében a gyepekhez hasonló vagy annál nagyobb jelentőséggel bírtak. A táj adottságaihoz messzemenően alkalmazkodó külterjes legeltetés a száraz és félszáraz gyepek biomasszáját mindhárom faj esetében május–július hónapok között hasznosította, az év többi részében az erdők, mocsarak, ugarok, parlagok és vonalas létesítmények (pl. útszélek) biomasszája nélkülözhetetlen volt. Az utóbbi 60–70 évben azonban a legelőként használt élőhelytípusok száma lecsökkent, egyúttal a terelő – pásztor által irányított – legeltetés is visszaszorult. Eredményeink azt mutatják, hogy korábbi időszakokban a Kárpát-medence konvencionálisan legeltetett gyepterületei mellett számos további élőhelytípus játszott fontos szerepet a külterjes legeltetési rendszerekben. Ezen élőhelyek veBook of abstracts, AFVK XI, 2016

116


getációdinamikai folyamatainak vizsgálata során a legeltetés hatását is szükséges figyelembe venni. Assessment of grazing practices is included in a number of vegetation ecological studies and is also a key element of conservation management in the Carpathian Basin. This activity plays an important role in the preservation of a number of rare and endangered habitats and species. Yet very few pieces of information are available on the regional level grazing practices and their impact on the vegetation. The objective of our research was to study regional level habitat use and changes occurring in that use of pasturing systems in the Carpathian Basin, which were investigated and analysed in four historical periods between 1940 and 2014 (the period prior to the Socialist collectivisation, the era of cooperatives, the years after the political transition and the period after the accession to the EU) in 38 settlements. The main points in the questionnaire-based survey included the following: 1. How many heads of cattle, sheep and pigs grazed extensively in the boundaries of the villages under consideration? 2. Which habitats were grazed in each month by the species studied? 3. What kind of grazing method was applied (pasturing, enclosed or mixed)? In order to standardise interview data 15 broad yet clearly identifiable habitat categories were set up. Our results point out that grazing sources heavily fluctuating due to the macroclimatic characteristics of the Carpathian Basin make it necessary to graze a number of other habitats (such as marshland, stubble fields or forests) in addition to grasslands, which were of similar or even higher importance than grasslands in the first part of the studied period. Extensive grazing adapted to the upmost to landscape conditions utilised dry and semi-dry grassland biomass between May and July in the case of all three species, while in the other parts of the year the biomass produced by forests, marshes, fallow land, lay land and routed facilities such as roadsides was indispensable. In the last 60 to 70 years, however, the number of habitat types used as grazing land was reduced and herded pasturing was also suppressed. Our results show that in former periods a number of additional habitat types beside conventionally grazed grasslands played an important role in the extensive grazing systems of the Carpathian Basin. When studying the vegetation dynamic processes of these habitats, the impact of grazing must also be taken into consideration.


POSZTEREK POSTERS

119

Poster session

Hunyor fajok (Helleborus sp.) európai elterjedése és népgyógyászati szerepe Distribution and ethnobotanical role of Helleborus species in Europe Balázs Viktória Lilla , Filep Rita & Papp Nóra A növényvilág az emberiség természetes környezetének részét képezte a történelem során korábban és ma is. A növények és ember között kialakult sokrétű kapcsolat jelzi az etnobotanikai kutatások fontosságát. Munkánk során célul tűztük ki három hunyorfaj (Helleborus odorus, H. niger, H. purpurascens; Ranunculaceae) elterjedésének irodalmi összegzését Európában, valamint az erdélyi népgyógyászatban betöltött szerepük jellemzését. A Helleborus nemzetség tagjai főként dísznövényként ismertek; gyógyászati szempontból kevés adat áll rendelkezésre. A Délkelet-Európában honos H. odorus W. et K. (illatos hunyor) előfordulása kontinentális és mérsékelt éghajlatú lomberdőkben jellemző. Magyarországon a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon, Európában Olaszországtól Romániáig fellelhető. Gyökerét a népi állatgyógyászatban tetvek ellen és immunstimulánsként alkalmazzák (Macedónia, Románia, Olaszország). A H. niger L. (fekete hunyor) az Alpokban és az Appenninekben nyílt erdők meszes, agyagos talaján él. Európában Horvátország, Ausztria, Olaszország, Németország és Svájc területén fordul elő. Hazánkban nem honos, legközelebb a Bécs melletti Rax-hegységben jelenik meg. Erdélyben Csinódon papmonya néven ismert. Korábban gyökerét hánytatásra, idegcsillapítónak és vizelethajtónak használták. Mérgező, így ma gyógynövényként már nem alkalmazzák. A H. purpurascens W. et K. (pirosló hunyor) Európában üde bükkösök, gyertyános-tölgyesek és szurokerdők növénye. Előfordulásának keleti határa Ukrajnáig nyúlik; honos Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában. Erdélyben a Sóvidék, Gyimes, Moldva és Kovászna területén terjedt el. Lövétén papvirág, Gyimesfelsőlokon eszpenz és keserűgyökér, Csinódon szintén eszpenz népi néven ismert. A növény minden része, elsősorban a gyökér és a rizóma szívre ható glikozidokat – helleborin, helleborein – tartalmaz. A főtt gyökér az erdélyi népi állatgyógyászatban sertések és juhok fülébe húzva helyi gyulladást idéz elő, amely immunválasz kiváltásával fokozhatja a szervezet védettségét. Lövétén sertések orrába is húzták hányás ellen. Helyenként a növény kivonatával élősködő rovarokat irtanak. A gyógyszeriparban ízületi és izomfájdalmakat csillapító gyógyszerek alapanyagaként hasznosítják. A további terveink közt szerepel a fent említett növények részletesebb vizsgálata mikrobiológiai, fitokémiai és szövettani szempontból.


120

Poszterszekció

The flora has played an important role in the extensive relationship between people and plants, which underlies the significance of ethnobotanical studies nowadays. This work aimed at the description of European distribution of 3 hellebore species (Helleborus odorus, H. niger, H. purpurascens; Ranunculaceae), and to clarify their ethnobotanical data in Transylvania, part of Romania. Helleborus species are well-known as ornamental plants, but only few data are available on their therapeutical benefits. H. odorus W. et K. (fragrant hellebore) is native to South-East Europe in continental and temperate forests. It spreads from Italy to Romania, as well as in the Mecsek Mountains and South Transdanubia in Hungary. The root is used as immunstimulant and against lices in the veterinary medicine (Macedonia, Italy, Romania)H. niger L. (Christmas rose) can be found on calciferous and clayey soil in open forests in the Alps and the Apennines. It distributes in Croatia, Austria, Italy, Germany and Switzerland, but it does not take a part in the Hungarian flora. The closest populations to Hungary are located in the Rax Mountains (near Vienna). The local name of the plants is papmonya in Cinod (Transylvania). The root was used earlier as an emetic, sedative, and diuretic drug, but because of toxic compounds it is no more applied in the recent therapy. H. purpurascens W. et K. (purple hellebore) is widespread throughout Europe in canyon, beech and hornbeam-oak forests. The eastern border of its distribution is Ukraine; it is described in Czech Republic, Poland, Hungary and Romania. The plant is native to the mountains in Transylvania (Sărăţeni, Ghymes, Moldova, Covasna). In the local Transylvanian terminology, it is known as papvirág (Lueta), eszpenz and keserűgyökér (Lunca de Sus, Cinod). Each plant part highlighting the root contains cardiac glycosides (helleborin, helleborein). In the veterinary medicine, the boiled root was drawn into the ears of pigs and sheeps causing a local inflammation as an immunstimulant drug. In addition, the root was put into the nose of pigs against vomiting (Lueta), while the extract was documented against parasites. In the pharmaceutical industry, the species is applied in analgesic medicines for muscle and joint pains. In the future we plan further microbiological, phytochemical and histological study of the species. A vadcsicsóka (Helianthus tuberosus s. l.) honos és adventív fajokra kifejtett allelopátiás hatása Allelopathic effect of Helianthus tuberosus (s. l.) on native and exotic species Balázs Viktória Lilla , Pál W. Róbert, Nagy U. Dávid , Farkas Ágnes & Filep Rita


Poster session

121

Az Észak-Amerikából származó vadcsicsóka (Helianthus tuberosus s. l.) hazánk gyorsan terjedő özönnövénye. Kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a faj – másodlagos anyagcseretermékei révén – milyen allelopátiás hatást fejt ki a közvetlen környezetében élő honos és adventív növényfajokra. A vadcsicsóka más fajokra kifejtett allelopátiás hatásának vizsgálata során négy gyakori, együtt élő növényfajt teszteltünk (Elymus repens, Galium mollugo, Solidago gigantea és Tanacetum vulgare). A növényeket sterilizált talaj és homok 1:1 arányú keverékébe ültettük önmagukban (kontroll), valamint vadcsicsókával együtt (cserép térfogata 588,75 cm3). Az allelopátia szerepének meghatározására a talaj és homok keverék feléhez aktív szenet adtunk (Sorbopor MV 125, 20 ml L–1), amely képes kiválasztott vegyületek megkötésére. A talajkeverékekkel megtöltött 560 cserépbe összesen 1008 növényt ültettünk el. Négy hónap elteltével megszámoltuk a hajtások számát, megmértük a növények magasságát, valamint a föld feletti és föld alatti biomassza tömegét. Eredményeink alapján elmondható, hogy az aktív szenes kezeléstől függetlenül a vadcsicsóka negatív hatást fejtett ki a vele együtt növekvő fajokra, hiszen csökkentette az életben maradt növények számát, a növények magasságát, a föld feletti, valamint a föld alatti biomassza mennyiségét a kontrollhoz viszonyítva. A vizsgált négy faj közül a G. mollugo és az E. repens esetében tapasztaltuk a vadcsicsóka allelokemikáliáinak negatív hatását, melyek csökkentették az életben maradt egyedek számát, valamint negatív hatással voltak az E. repens magasságára. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a vadcsicsóka által kibocsájtott másodlagos anyagcseretermékek fontos szerepet tölthetnek be az egyes növényfajokkal szembeni kompetíció sikerességében. Ebből kifolyólag az allelopátia egyik fontos tényezője lehet a faj gyors és sikeres terjedésének. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Wild Jerusalem artichoke (Helianthus tuberosus) is native to North America and is one of the most dangerous invasive species in Hungary. Present work aimed at determining the effect of Jerusalem artichoke on co-occurring native and non-native species through its secondary metabolites. To test the competitive ability of H. tuberosus, we grew four commonly cooccurring species with Jerusalem artichoke in Hungary (Elymus repens, Galium mollugo, Solidago gigantea, Tanacetum vulgare). Each species was planted in sterilized soil and sand mixture (1:1 ratio) in containers (588.75 cm3 volume) alone (control) and in all pairwise species/Helianthus combinations. To clarify the role Book of abstracts, AFVK XI, 2016

122

Poszterszekció

of allelochemicals, ground activated carbon (Sorbopor MV 125, 20 ml L–1) was added to half of the containers because it is able to bind the allelochemicals. This resulted a total of 560 pots with 1008 plants. After four months we counted the number of shoots, measured height of all plants and weighed their above- and belowground biomass. Our results suggest that presence of H. tuberosus exerted a strong negative effect on all tested species, independent from the treatment (with or without activated carbon). H. tuberosus significantly reduced the number of surviving plants, the shoot height, the aboveground and belowground biomass of the tested species compared to the plants grown without H. tuberosus. The allelochemicals of H. tuberosus were found to be responsible for its negative effect in two out of the four test species by decreasing the number of surviving plants in G. mollugo and E. repens, and reducing the height of E. repens compared to the carbon-treated soil. Based on our results we concluded that the detected allelopathic effect of Jerusalem artichoke largely contributes to its invasive potential, because it can inhibit the growth of certain species. Therefore, the allelopathic effect of the plant could be one of the most important factors in its successful invasion. This research was realized in the frames of TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-20120001 „National Excellence Program – Elaborating and operating an inland student and researcher personal support system convergence program”. The project was subsidized by the European Union and co-financed by the European Social Fund. Mészkerülő nyílt homoki gyep kriptogám közössége legelt és bekerített állományban Cryptogamic community in grazed and fenced stand of an acidic open sandy grassland Balogh Rebeka , Béregi Balázs, Martins Lucas Saraiva, Novák Tibor, Lőkös László, Papp Beáta , Varga Nóra & Matus Gábor A hazai ezüstperjések felmérései a kriptogámok értékelésére nem terjedtek ki vagy csak a mohák figyelembevételével készültek. Szintén elhanyagolt a kriptogámok vegetációdinamikai szerepének vizsgálata. Jelen munkában nyírségi Corynephoretum legelt és bekerített részleteiben vetettük össze a moha-, zuzmó- és lichenikol mikrogombaflóra összetételét és biomasszáját. Az 5 m × 25 m-es blokkokban 40–40 db, 10 cm × 10 cm-es talajmonolitot vettünk a legelés kizárása után négy és fél évvel. A kriptogámokat kézi válogatással taxonokra, általában


Poster session

123

fajokra különítettük el, majd lemértük tömegüket. A kezelések közötti eltérések elemzésére Mann–Whitney-próbát, a biomassza-frakciók közti korrelációk kimutatására Spearman-tesztet alkalmaztunk. A biomassza adatokat PCA-val is értékeltük. A mintavételi helyeket fajszegény közösségek jellemezték: a legelt részen tíz, a bekerítettben tizenkettő taxont azonosítottunk, összesen kilenc zuzmó- (ebből nyolc faji szinten határozott és ugyancsak nyolc a Cladonia), illetve négy mohafaj került elő. A kriptogám biomassza a legelt részen mintegy 40 g/m2, míg a bekerítettben 90 g/m2 volt. A mohok biomasszája a bekerített részen 1,3-szorosa, a zuzmóké pedig 7,4-szerese volt a legelt részen tapasztaltnak. Négy faj (Cladonia rangiformis, C. magyarica, Brachythecium albicans és Syntrichia ruralis) adta a biomassza 96, illetve 98%-át a bekerített, illetve a legelt részen. Monodomináns mintákat elsősorban a Syntrichia és a C. rangiformis alkotott. Syntrichia dominanciájúak a legelt és bekerített részen is előfordultak, viszont C. rangiformis dominanciájúak a bekerített részekre voltak jellemzőek. A kisebb tömegben előforduló zuzmótaxonok általában a Brachythecium dominanciájú mintákban jelentkeztek. Az átlagos zuzmófajszám és -biomassza a bekerített részen szignifikánsan meghaladta a legeltet. A mohafajszám, illetve -biomassza viszont nem különbözött szignifikánsan. A statisztikailag értékelhető előfordulású fajok közül a C. rangiformis és C. subulata, illetve a Brachythecium albicans mennyisége a bekerített részletben volt magasabb, a C. furcata, C. magyarica és Syntrichia ruralis biomasszája nem tért el szignifikánsan. A zuzmókon talált parazita, mikroszkopikus gombáknak a közösség összetételére és a produkcióra gyakorolt hatása nem ismert. Az egyes biomassza-frakciók közt egyik kezelésben sem mutattunk ki negatív korrelációt. Szignifikáns pozitív korrelációk viszont – kezeléstől függően eltérő mintázatban – nagy számban jelentkeztek. Coenological studies in Hungarian stands of Grey Hair-grass did not cover cryptogams or included only mosses. Role of cryptogams in vegetation dynamics is also neglected in studies. We compared floristical composition and biomass of mosses, lichens and lichenicolous microfungi in a fenced and a grazed part of a Corynephorus dominated acidic dry grassland in the Nyírség region (NE Hungary). Four and a half years after grazing exclosure we have sampled 10 cm by 10 cm sized soil blocks in 40 replicated both in fenced and grazed parts. We measured weight of cryptogamic taxa following samples’ hand sorting. Mann– Whitney test were used to compare treatments, whereas Spearman tests were applied to reveal correlation among specific biomass fraction. PCA was performed in multi-species analyses of biomass. Species-poor communities were revealed with ten taxa in grazed and twelve in fenced parts. Out of the nine taxa of lichens eight have been determined to the species level and all but one belonged to Cladonia. Four species of moss has been identified. Cryptogamic biomass yielded Book of abstracts, AFVK XI, 2016

124

Poszterszekció

40 g/m2 in grazed and 90 g/m2 in fenced part, respectively. Biomass in the fenced part proved 1.3 times higher for mosses, whereas 7.4 times higher for lichens compared to the grazed part. Four species, Cladonia rangiformis, C. magyarica, Brachythecium albicans és Syntrichia ruralis contributed 96 and 98% of total cryptogamic biomass in grazed and fenced part, respectively. Syntrichia as well as C. rangiformis often formed monodominant samples. Dominance of Syntrichia was found in grazed as well as in fenced parts, whereas C. rangiformis dominated patches were typical in the fenced part. Lichen taxa with low overall mass were usually found in samples of Brachythecium dominance. Average species richness and biomass of lichens in fenced part significantly exceeded those in the grazed one, whereas no such differences were revealed in mosses. Biomass of C. rangiformis, C. subulata and of Brachythecium albicans proved significantly higher in the exclosure, while no differences were found in C. furcata, C. magyarica and Syntrichia ruralis. The effect of parasitic lichenicolous microfungi on community composition and biomass production is unknown. Negative correlation among biomass fractions was found neither in grazed nor in fenced part. A remarkable number of positive correlations was, however, revealed but their pattern differed among the grazed and the fenced parts. A kis aranka (Cuscuta epithymum) gazda-preferenciája Magyarországon Host preference of Cuscuta epithymum (L.) Nath. in Hungary Baráth Kornél A Magyarországon előforduló arankafajok közül a kis aranka (Cuscuta epithymum) az egyik leggyakoribb. Korábbi tanulmányok már foglalkoztak e parazita gazdaspektrumával és gazda-specifitásával, ugyanakkor gazda-preferenciáját ez idáig nem vizsgálták kielégítően. Jómagam 2007 és 2015 között az ország 71 különböző helyszínen tanulmányoztam a kis aranka élősködését, összesen 1548 parazita-gazdanövény kapcsolatot vizsgálva. A gazda-preferencia vizsgálathoz használt módszer figyelembe vette a fertőzések gyakoriságát, intenzitását, a gazda lehetőségek és gazda kihasználások arányát, a gazdák térbeli eloszlását, valamint a gazdanövények védekező mechanizmusait is. Tudomásom szerint ez az első technika a szárparazita növények gazda-preferenciájának a vizsgálatára, amely képes figyelembe venni, összegezni, de akár összevetni is a különböző élőhelyekről származó adatokat. Nemcsak a gazdafajokat, hanem minden egyes fertőzést kategorizál, ezáltal figyelembe veszi, hogy a gazdanövények preferencia státusza a különböző környezeti tényezők mellett (eltérő fajkörnyezetben és/vagy eltérő élőhelyen) jelentősen különbözhet. Az eredmények szerint a kis


125

Poster session

aranka képes parazitálni szinte minden növényt, amivel természetes élőhelyén fizikai kapcsolatba kerül, ugyanakkor a fertőzések intenzitása jelentősen eltérő a különböző gazdákon. Az is bizonyítást nyert, hogy leggyakrabban fertőzött gazdanövények nem feltétlenül a legpreferáltabbak. A vizsgálatok során sikerült kimutatni néhány olyan tényezőt, amelyek szerepet játszanak a kis aranka gazdapreferenciájában. Cuscuta epithymum (L.) Nath. is one of the most frequent dodder species in Hungary. Previous studies have already dealt with the host range, the host selection, and the host specificity of the species, however, its host preference has not been sufficiently investigated so far. Here, I present the results of the field study carried out between 2007 and 2015 at 71 different locations in the country. During the study, 1548 relationships of C. epithymum and its hosts were examined and categorized. The host preference of C. epithymum was investigated by a method, which takes account of the frequency and intensity of infestations, the proportion of the resource use and availability, the resource distribution as well as the defence mechanisms of the hosts. The process categorizes not only the host species but each infestation separately, and establishes an order of preference among the host species. This technique also considers the fact that the preference status of a host species may considerably vary under different circumstances (under different species environments or/and in different habitats). C. epithymum was found to parasitize almost every plant, which came into contact with it in the natural habitats, however, the intensity of infestations greatly varied among the host species. The results revealed that the most frequently parasitized host species are not necessarily the most preferred ones. During the study, some factors having influential effect on the host preference of C. epithymum have been identified. A nagyvad-kizárás hatásainak monitorozása molyhos tölgyes állományokban (Keleti-Bakony) Influences of big game-exclusion on pubescent oak forest stands (Bakony Mts, Hungary) Bauer Norbert & Mészáros András Az EASTERN-BAKONY – LIFE07 NAT/H/000321 projekt keretében 2010-ben indult élőhely-monitorozás egyik akciója keretében plakor helyzetű molyhos tölgyeseket (L1; 91H0) vizsgálunk. A kutatás nagyobb területeken megvalósuló nagyvad-kizárási kísérlet során megfogható vegetációdinamikai,


126

Poszterszekció

regenerációs szukcessziós jelenségekre irányul. Két mintaterületen (Hajmáskér: Tobán-hegy, Márkó: Márkói-erdő), állandó kvadrát módszerrel (összesen 20 db, 20 m × 20 m-es felvétel; részterületenként 5–5 vadkizárt (VK) és kontroll (K) mintával) dolgozunk. 2015-ben a mintapárok hatodik felmérése valósult meg. A vadkizárási célú kerítés 2012-ben épült meg. Az azóta eltelt három évben észlelt változások: (1) A VK kvadrátokban a változások egyelőre mennyiségiek (borítás, frekvencia), ill. strukturális természetűek, a minőségi változások (fajösszetétel, fajgazdagság) az alapfelmérések éveihez képest egyelőre nem számottevőek. (2) 2010–2012 időszak megmutatta, hogy a borításértékek, ill. a gyakoriságok azonos terhelés mellett is mutatnak ingadozást, a csapadékban igen gazdag 2010-es évet követő két szárazabb évben a fajok többsége esetében csökkenést. (3) A VK területeken a harmadik évre a cserjeszint, az alsó cserjeszint és a gyepszint is egyértelmű borításnövekedést mutat, míg a K területeken a változás minimális, nem megfogható. A legelés és taposás csökkenésére a nagyobb borítási értékeket elérő pázsitfű- és sásfajok, valamint gyepszintben előforduló fás szárú fajok (fák és cserjék magoncai, korábban visszarágott fiatal egyedei) reagálnak leggyorsabban. A VK területeken a fás szárú fajok borításnövekedése mögött elsősorban a Fraxinus ornus újulat áll. (4) A Tobán-hegyen a vadkizárt területeken belül értékes Fago-Ornetum karszterdők, nyílt és zárt dolomitsziklagyepek is találhatók. Ezek az 1990-es évek végén még páratlan gazdagságú állományok 2010re, a muflonpopuláció koncentrált (állandó és tömeges) jelenléte miatt degradálódtak. A vadkizárás három éve ezeken az élőhelyeken is látványos javulást eredményezett: a taposás miatt a függőleges sziklafalra visszaszorult Primula auricula fiatal magoncai gyakoriak a sziklafalak alatti dolomitlejtőkön és a felette található sziklagyepben is. A dolomitmurvás erdős lejtők foltokban már visszagyepesedtek (pl. Carex alba, Calamagrostis varia jelentős borításnövekedése, Moehringia muscosa kiterjedt párnái); több értékes karszterdei faj (pl. Ranunculus nemorosus, Phyteuma orbiculare, Orchis pallens, Aquilegia vulgaris) egyedszáma megsokszorozódott. Pubescent oak forests (L1; 91H0) occurring in placor situation have been studied within one of the actions of EASTERN-BAKONY – LIFE07 NAT/H/ 000321 project till 2010. The studied stands had strong disturbances of big games at the start of the monitoring. We examined vegetation-dynamics, regeneration and succession in areas from which games have been excluded. Sampling areas (Hajmáskér: Tobán Hill, Márkó: Márkói-erdő) are studied by fixed quadrates (20 relevés in 20 m × 20 m quadrates; on every sampling site we work with 5 relevés on game-excluded (GE) and 5 relevés on control (C) territory). In 2015 the sixth repetition of data-recording were carried out.


127

Poster session

Fence of game-exclusion had been constructed in 2012. Documented changes since then are the following: (1) Changes in GE quadrates are quantitative (cover, frequency) and structural, but species composition, species-richness changes have not been significant yet. (2) Between 2010 and 2012 the cover values and frequencies showed fluctuation under equal pressure, the above parameters decreased at most species in 2011 and 2012 having drier weather than in 2010. (3) In third year of the study in GE quadrates the cover of scrub-layer, of subscrublayer and of grass-layer showed increasing, in C quadrates changes in the above parameters were not seen. Reactions of the grass/sedge species and of arboreal species (seedlings and young chewed individuals of trees and scrubs) in the grasslayer were the faster. Cover-increasing of arboreal species in GE quadrates was mainly caused by seedlings and juvenile individuals of Fraxinus ornus. (4) There are valuable Fago-Ornetum karst forests, further open and closed dolomite rocky grasslands in GE area of Tobán Hill. These stands, had outstanding richness in last years of the 1990s, were degraded onto 2010 by concentrated (continuous and dense) affects of mouflon population. In these habitats three years of game-exclusion gave conspicuous results: seedlings of Primula auricula depressed earlier to vertical stone-walls by treading have become frequent on dolomite slopes under the stone-walls and rocky grasslands growing on the top of that. Grasslands of rock debris slopes of the forests have been recolonized yet (e.g. increasing of the cover of Carex alba, Calamagrostis varia, large pads of Moehringia muscosa); number of individuals of several valuable species multiplied (e.g. Aquilegia vulgaris, Ranunculus nemorosus, Phyteuma orbiculare, Orchis pallens). A hortobágyi Ecse-halom interdiszciplináris kutatása keretében végzett aktuális botanikai felmérés Actual botanical survey of an interdisciplinary research at the Ecse-halom kurgan in Hortobágy, Hungary Bede Ádám, Csathó András István, Czukor Péter & Sümegi Pál A hortobágyi Ecse-halmot alapvetően szikes legelők és mocsarak veszik körül. A késő rézkorban–kora bronzkorban a keleti eredetű nomád népek emelték (Jamnaja-kultúra). Két település, Karcag és Kunmadaras határpontján áll, rajta középkori eredetű földút vezet keresztül, mely a több évszázados használat miatt löszmélyútként mélyed a halomtestbe. A 20. században déli felét felszántották, később rizsföldként használták, majd katonai őrtornyot építettek rá. A halom felszíne ennek ellenére viszonylag jó állapotú, regionális szinten jelentős, fajgazdag löszpusztagyepet őriz.


128

Poszterszekció

Az interdiszciplináris kutatáson belül geomorfológiai, szedimentológiai, sztratigráfiai, mikromorfológiai, tájtörténeti és botanikai vizsgálatra került sor. A halom botanikai felmérése során a hajtásos növényfajokra nézve teljességre törekvő fajlistát készítettünk, gyakorisági és borítási jellemzéssel. A főbb társulástani egységek körülhatárolását háromdimenziós vegetációtérkép segítségével végeztük el. Az egyes vegetációs foltokat 7 darab 2 m × 2 m-es cönológiai felvétellel is dokumentáltuk. Az Ecse-halomról eddig mintegy 100 hajtásos növényfaj jelenlétét sikerült kimutatnunk. Az előkerült fajok közül megemlítendő az Aegilops cylindrica, Agropyron cristatum, Androsace elongata, Bassia sedoides, Carthamus lanatus, Linaria biebersteinii, Muscari comosum, Ranunculus pedatus, Salvia nemorosa és a Verbascum phoeniceum. A kurgán a környező mocsaras, szikes tájból kiemelkedik, ezzel összefüggésben áll, hogy felszínének jelentős részét a löszpusztagyep (Salvio nemorosaeFestucetum rupicolae) társulás és annak származékai borítják. Az Ecse-halom északi felén viszonylag jobb állapotú, legeltetett és kaszált löszgyep-állományok is találhatók. A löszfalak száraz növényzetére jellemző Agropyron cristatum mindössze néhány kis foltot alkot, a csúcs mellett és az északi oldalon. A halom déli felét másodlagos, jellegtelen szárazgyep fedi, de már itt is előfordul néhány jellegzetes löszgyepfaj. A csúcsponttól közvetlenül délre található meredek, déli kitettségű oldalt igen száraz ruderális növényzet borítja, amely aránylag éles vonalban válik el a többi vegetációs egységtől. E foltban az Aegilops cylindrica vált a domináns fűfajjá. A halmot nyugat–keleti irányban átszelő földúton a kitaposott, kopár nyomsávokat száraz taposott gyomtársulás szegélyezi. A fás szárú növényfajok szinte teljesen hiányoznak a területről. The Ecse-halom is a burial mound (kurgan) in the Hortobágy region, Hungary. Built in the Late Copper Age/Early Bronze Age by nomadic people from the east (Yamnaya Culture). It now stands on the border between two modern settlements (Karcag and Kunmadaras). A road of medieval origin runs along this border and cuts deeply into the body of the mound. The southern half of the mound was ploughed and used as a rice field, and later a military observation tower was built on the top of it. Despite this disturbance, the surface of the mound is in decent condition and provides a home for regionally significant, species-rich loess steppe vegetation. Within the interdisciplinary project geomorphological, sedimentological, stratigraphical, micromorphological, landscape historical and botanical researches were taken. Percent coverage of the vascular plants was estimated from these sampling units, and a complete list of vascular plants, with attributes of frequency and coverage, was prepared. Samples were collected from 2 m × 2 m Összefoglalók, AFVK XI, 2016

129

Poster session

units in seven locations. A vegetation map was created from the topographic and botanical data. Approximately 100 vascular plant species have been detected from the kurgan. The flora of the mound is rich in species in a countrywide comparison. Among the attested species are Aegilops cylindrica, Agropyron cristatum, Androsace elongata, Bassia sedoides, Carthamus lanatus, Linaria biebersteinii, Muscari comosum, Ranunculus pedatus, Salvia nemorosa and Verbascum phoeniceum. Because the kurgan rises above its marshy, alkaline environment, a loess steppe association (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) and its derivative species cover most of its surface. The mounds are characteristic places of survival of these habitats, and conservationists consider the association to be significant. In the northern half of the Ecse-halom, grazed and mowed loess steppe can be found in a fairly good condition. Agropyron cristatum, characteristic for the dry vegetation of loess bluffs, forms only a few smaller patches on the top and on the northern side. In the southern half of the mound, vegetation is secondary, uncharacteristic dry grassland, a fallow area unploughed for decades. However, even this area contains a few loess steppe species. The steep, south-looking side just to the south of the top is covered by dry ruderal species with Aegilops cylindrica, and is separated from the other vegetational zones by a fairly sharp border. Trampled weed associations flank the tracks of the road cutting through the mound in an east–west direction. Arboreal vegetation is only very sparsely present in the area. A tölgyújulat és a gyomviszonyok összehasonlító vizsgálata a Gödöllői Botanikus Kert erdőállományában Comparative study of oak seedlings and weed vegetation in the forest stand of Botanical Garden of Gödöllő Berecz Tibor, Saláta Dénes, Szirmai Orsolya , Csákvári Edina & Czóbel Szilárd A Szent István Egyetem helyi védelem alatt álló Botanikus Kertjében található, a napjainkra unikális gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes (Aceri campestriQuercetum roboris) erdőtársulás egyik utolsó állománya. A 2010-ben befejezett erdőrekonstrukció során a társulás egy részéből eltávolították a tájidegen és exóta fásszárúakat, valamint a társulásra jellemző növényfajokat telepítettek be. A kutatás az erdőrekonstrukció utáni állapotokat méri fel, kiemelt figyelmet fordítva a fő társulásalkotó fafaj, a Quercus petraea magoncainak elterjedésére és menynyiségére, illetve az erdőben megtalálható magoncok elterjedésére hatással levő 13 gyom- és gyomjellegű faj mennyiségére és területfoglalására. A mintavételezés


130

Poszterszekció

az 1,5 ha-os erdőterületet lefedő térhálós rendszerben történt, egymástól 10-10 méteres távolságokra elhelyezett 157 db, 2 m × 2 m-es kvadrátban, az erdő rekonstrukció által érintett és az abból kihagyott területein. A tölgymagoncok száma és felszínborítása szignifikánsan magasabb volt a felújított területen, melyek a rekonstruált erdőrész belsejében, a rekonstrukció során felnyitott részeken jelentek meg tömegesen. A tölgymagoncok borítása a nem rekonstruált erdőrészen mindössze 1,5% volt. A mintaterületek alapján az erdő teljes területének az 53%-át foglalták el a vizsgált gyom- és gyomjellegű fajok. A rekonstruált terület valamivel alacsonyabb összesített gyomborítással jellemezhető, mint a projekt által nem érintett erdőrész, de az ezen fajok összesített felszínborítása az elmúlt két évben növekvő tendenciát mutatott. A legnagyobb felszínborítást elfoglaló gyomjellegű faj a tölgyújulatot gátló Hedera helix volt, a teljes erdőterületen 30,3%-os borítási aránnyal. A borostyán elterjedése a rekonstruált erdőrészen az utóbbi két évben jelentősen növekedett. További jelentős felszínborítást foglalt el a Sambucus nigra, melynek a rekonstruált területen kívül nagyobb mennyiségű fiatal egyede található meg, valamint a Chelidonium majus. A rekonstrukció során megnyitott területeken két inváziós növényfaj is megjelent, a Robinia pseudoacacia, és a Solidago canadensis. További veszélyt jelenthet az erdő bolygatottabb részein a gyom- és gyomjellegű fajok nagyobb mértékű megjelenése és terjedése az utóbbi években. One of the last stand of the unique Aceri campestri-Quercetum roboris forest association can be found in the locally protected Botanical Garden of Szent István University. During the forest reconstruction process finished in 2010 adventitious and non-indigenous ligneous plants have been removed from one part of the area. Simultaneously, plant species common in these associations have been planted. This research surveys the situation following the reconstruction, with particular attention paid to the distribution and quantity of Quercus petraea seedlings as well as the quantity and abundance of 13 weed and weedlike species affecting the spreading of seedlings. Sampling has been implemented by using the spatial network covering the 1.5 hectare forest. 157 quadrates have been delineated in 10 metres distance from each other. Each quadrate was 2 by 2 metres. Both the reconstructed and the untouched areas of the forest were included. The number and surface cover of oak seedlings were significantly higher in the renewed areas; the majority of these plants emerge in the inner, opened-up areas of the reconstructed forest. The land cover of oak seedlings in the non-reconstructed forest area was only 1.5%. Based on the sampled areas 53% of the total forested area has been occupied by the weeds and weed-like species. The reconstructed area has slightly smaller total weed cover compared to the untouched part of the forest, although the total abundance of these species showed Összefoglalók, AFVK XI, 2016

131

Poster session

increasing tendency in the past two years. Hedera helix – that hinders the renewal of oaks – has the largest land cover among these weed species: altogether 30.3% regarding the whole forest. During the last two years the ivy has spread significantly in the reconstructed area. Sambucus nigra also covered large areas. Many young specimens of this plant can be found outside the reconstructed area. Another important plant in this aspect is Chelidonium majus. Two invasive species also appeared in the opened-up areas of the reconstructed forest: Robinia pseudoacacia and Solidago canadensis. In recent years the more intensive appearance and spreading of weeds and weed-like species represent further hazards in the more disturbed regions of the forest. Kitaibel Pál útinaplóinak térinformatikai feldolgozása – a magyarországi útszakaszok és növényfaj említések helyének GIS adatbázisban való rögzítése Pál Kitaibel’s travel diary in GIS – localization of routes and species lists within Hungary in geodatabases Biró Marianna & Palotás Brigitta Kitaibel Pál 18. század végi útinaplójának jelentősége nemcsak botanikatörténeti szempontból kiemelkedő. 1796 és 1824 között tett utazásai során készült feljegyzései a jelenlegi botanikai, ökológiai és tájökológiai kutatásokban is jól használhatók. Az útinaplóban található botanikai adatok alapján két adatlokalizációt segítő térinformatikai adatbázist készítettünk, melyekben az utazások jelenlegi országhatárainkon belülre eső szakaszát dolgoztuk fel. A munka alapjául a nyomtatásban három kötetben megjelent napló szolgál (Gombocz 1945 Diaria itinerum P. Kitaibelii. I.–II. Verl. Ung. Naturhist. Museums, Bp. pp. 1–476, 477– 1005; Lőkös 2001 Diaria itinerum P. Kitaibelii III., Hung. Nat. Hist. Museum, Bp. 460 pp.). A térinformatikai adatbázisokat ArcGIS 10.1 programkörnyezetben hoztuk létre. Kitaibel Pál utazásainak hazai szakaszait elsősorban az I. Katonai Felmérés (1782–1785) település és úthálózata alapján rekonstruáltuk (Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest, Arcanum Kft.). A térinformatikai programkörnyezetben megjeleníthető útvonal-adatbázis tartalmazza a 22 db utazás összes hazai szakaszát, az út megnevezését és dátumát (több lehetséges útvonal esetén több nyomvonal is készült). A Kitaibel által készített fajlisták és növényfaj említések helyét GIS pontadatbázisban rögzítettük. Az adattáblában feltüntettük a feljegyzett fajok számát, a Kitaibel által használt helyzetmegjelölést (pl. im Walde), az út megnevezését és


132

Poszterszekció

dátumát, a rekordhoz tartozó két települést (honnan hová haladt), a naplók kötet és oldalszámait, valamint az adat helyzetének azonosíthatóságát (nagyon pontos, jól beazonosítható, közelítő, bizonytalan helyzetű). Az adatbázis több mint 2400 pontlokalitást (fajemlítés-rekordot) tartalmaz. A munkához az útinaplón kívül elsősorban az I. és a II. Katonai Felmérést (1829–1866) használtuk fel. A létrehozott adatbázisok jelentősen megkönnyítik a Kitaibel naplóban található botanikai adatok helyének megtalálását. Ezáltal felhasználhatók további lokális és regionális kutatásokban, valamint országos elemzésekben is. Az adatbázist hosszú távú élőhelyváltozások kutatása során készítettük (SH/4/8 svájci– magyar együttműködési pályázat). A múltbeli vegetációkategóriák megállapításához elengedhetetlen volt a történeti botanikai, erdészeti és geográfiai források használata, melyek közül, adatgazdagságát és pontosságát tekintve is kiemelkedő jelentőséggel bír Kitaibel Pál 18–19. század fordulóján tett utazásainak botanikai anyaga. Pál Kitaibel’s travel diary from the end of the 18th century is of outstanding importance and not only botany-historically. Records of his travels between 1796 and 1824 are useful in current botanical, ecological and landscape ecological research as well. By processing the botanical data found in the diary within the current boundaries of Hungary two databases were developed helping localization of sites of the diary. Our basic sources have been the three volumes of the printed version of the diaries (Gombocz 1945 Diaria itinerum P. Kitaibelii. I.–II. Verl. Ung. Naturhist. Museums, Bp. pp. 1–476, 477–1005; Lőkös 2001 Diaria itinerum P. Kitaibelii III., Hung. Nat. Hist. Museum, Bp. 460 pp.). ArcGIS 10.1 ESRI software was used to develop the two GIS databases. Routes of Pál Kitaibel’s journey have been reconstructed using the 1st Military Survey (1782–1785) showing the settlement and road system of that time. The database that can be displayed using any GIS software contains the interior tracks, the names and dates of all the 22 journeys. In cases of different possible routeways alternative tracks are also indicated. Localities of Kitaibel’s plant species lists have been specified in a GIS point database. The table contains the number of species recorded, the description of the place (e.g. im Walde), the name and date of the journey, the two settlements belonging to the record (from where to where), the volume and page number of the diary, and the accuracy of localization (very precise, well localizable, approximate, uncertain). The database has records of more than 2400 point localities of species lists. To accomplish this work beside the diary primarily the 1st and 2nd Military Surveys were used.


133

Poster session

Databases processed make easier data localization of Kitaibel’s travel diary for further botanical researches. Thereby it can be used for local and regional studies or country-wide analyzes as well. Databases had been developed during a research project for assessment the long-term habitat changes of Hungary (Swiss Contribution Program, SH/4/8). It was essential to use historical sources of botany, forestry and geography during the estimation of former habitat categories, among which Kitaibel’s travel diary stands out by data richness and accuracy at the turn of the 18–19th century. Diversity of the floodplain forests in Transcarpathian Ukraine (Kárpátalja ártéri ligeterdei) Liubov Borsukevych & Oksana Omelchuk This study was carried out in the floodplain ecosystems of Ukrainian Transcarpathia, the historical-geographic region in southwestern Ukraine, incorporating the southern slopes of the Carpathian Mountains and a part of the adjoining lowland (neighbouring Hungary, Slovakia, Romania and Poland). Transcarpathia harbours refuges of ancient primeval riverine forests of Europe, threatened during the last years to be disconnected from river dynamics by embankment, river bed straightening and by dams building. Although papers have been published on the topic, the classification of the floodplain forests within studied area have not been presented yet fully. The aim of this study was to investigate the diversity, the syntaxonomic status, floristical and ecological features of the floodplain forests. Vegetation plots of 100 m² were established between 2009 and 20014, using the Braun-Blanquet methodology (Braun-Blanquet 1964). 108 vegetational relevés had been made; data were analyzed using Juice (Tichy 2002) software. The floristical composition was represented by 396 species of vascular plants. 12 of them are characterized as strongly invasive; derivate communities are formed as a result of their introduction. Syntaxa were assigned to three classes, three orders, five unions. Cl. Alnetea glutinosae Br.-Bl. et R. Tüxen 1943, O. Alnetalia glutinosae R. Tüxen 1937, Al. Alnion glutinosae (Malcuit 1929) Meijer-Drees 1936. The class is represented by forest eutrophic tree-shrub vegetation, common to wetland areas along the river Borzhava. To wetland alder is dedicated the unique set of rare and endangered Central European plant species, such as Urtica kioviensis Rogow and Thelypteris palustris Schott.


134

Poszterszekció

Cl. Salicetea purpureae Moor 1958, O. Salicetalia purpureae Moor 1958: Al. Salicion triandrae T. Müller et Görs, Al. Salicion elaeagno-daphnoidis (Moor 1958) Grass. 1993, Al. Salicion albae Soó 1930. The vegetation includes riparian willow scrubs, which are widely spread in the region, and willow-poplar forests (up over 100–120 years old) survived along the coastal zone and the islands of the river Tisza. Cl. Carpino-Fagetea Jakucs ex Passarge 1968, O. Fagetalia sylvaticae Pawł. 1928, Al. Alnion incanae Pawł. 1928. Class is represented by wet deciduous broad-leaved forests, preserved in nature reserves within Borzhava river basin, where primeval forests (120–300 years old) make up to 10–20% of the total cover (ravine “Attack” and “Laposh”). Jégtörés után a Pilisben és a Visegrádi-hegységben Ice damage in the Pilis and Visegrád mountain range Bőhm Éva Irén A Pilisben és a Visegrádi-hegységben a legelterjedtebb erdőtársulások többnyire az egykori sarjaztatott erdőművelés nyomait viselő cseresek. Annyira sérülékenyek, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. sorozatosan cseréli le ezeket, főként akkor, ha a megfelelő mennyiségű és minőségű makk eredetű újulat van alattuk. 2014 decemberében az ónos eső ráfagyott a fákra, mivel a talaj sem volt átfagyva, gyufaszálakként dőltek le hatalmas területen az erdők, magukkal rántva elektromos vezetékeket, telefonkábeleket, távvezetékeket is, járhatatlanná téve az utakat, megközelíthetetlenné a településeket a Magas-Börzsönyben, a Budai-hegységben és igen nagy területeken a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. De nagyrészt nem a sérülékenynek tekintett sarjaztatott cseresek, hanem a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és az extrazonális bükkösök szenvedtek hatalmas kárt, ha egyes, idősebb Fagus sylvatica példányok állva is maradtak, de a lombkoronájukat nagyrészt elveszítették. A Pilisben és a Visegrádi-hegységben 50 ezer hektárt érintett ez az ökológiai katasztrófa. Közvetlenül a jégtörés után jártam Dobogókőn és a Pilissel határos Kétbükkfa-nyeregnél, már akkor felmerült bennem az, hogy az ezekben a növénytársulásokban tömeges vagy gyakori védett növényfajok, elsősorban a Helleborus purpurascens és a Galanthus nivalis, valamint néhány más védett növényfaj (Silene dioica, Lunaria rediviva, Aconitum vulparia, Scrophularia vernalis) hogyan vészelte át a jégtörés következményeit, pl. a gyökerestől kifordult fák, a letarolt, avarban heverő ágak tömege, a megváltozott mikroklíma milyen hatással lehet ezeknek a védett növényeknek a populációira? Több területen próbáltam vizsgálni ezeket,


Poster session

135

de közben a Pilisi Parkerdő Zrt. elkezdte egy millió facsemete elültetésének tervezését, bekerítette az új telepítések kijelölt helyszínét. Így két helyszínen tudtam terepbejárást végezni, Dobogókő északi lejtőjén és a Pilis-hegy nyugati oldalán. A vizsgálatok első eredményeit szeretném bemutatni. Within the Pilis and Visegrád mountain region, the most widespread instances of botanical associations, and the ones most evidently marked by forestation, have always been the transplanted sections of suckling bushes. These are, however, quite sensitive to damage to the extent that the Pilisi Parkerdő Forest Management Company has been steadily phasing them out. Especially in cases when their environment beneath has shown a sufficient quantity of strong, natural acorn-sprouted upstarts. In December 2014, high precipitation at sub-zero temperatures froze onto the surface of the trees. And as the still-malleable ground beneath remained unfrozen, the weight of the ice caused them to fall like matchsticks throughout large sections of forested areas. They took with them many adjacent power lines, telephone and communication lines as well as leaving roads blocked, isolating entire settlements and towns throughout the High-Börzsöny, the Buda Hills and especially in the Pilis and Visegrád mountain regions. The bulk of the devastation, however, did not occur to the sensitive suckling bushes, as one would expect, but rather the hornbeam grove, sessile oak and the outer-lying beech forests sustained huge damage. Even if some of the older Fagus sylvatica trees remained standing, many lost large sections of their crowns. With over 50,000 hectares (123,500 acres) affected within the Pilis and Visegrád mountain region, this is an ecological catastrophe. Immediately following the disaster, I journeyed to Dobogókő and Kétbükkfa Ridge along Pilis Mountain. And even then, the question arose that within these botanical associations containing substantial areas of commonly-known endangered species, in what way they will suffer the impact of the ice damage, specifically, the Helleborus purpurascens and the Galanthus nivalis, but the Silene dioica, Lunaria rediviva, Aconitum vulparia, Scrophularia vernalis are of similar concern. For example, what impact might the trees upturned by their roots, the massive piles of snapped branches around their bases, as well as the sudden change in microclimate have on these populations of endangered species? I attempted to investigate multiple locations, but as the Pilisi Parkerdő Forest Management Company has already initiated its reforestation of a million seedlings and sectioned off these areas, I was thus able to investigate two locations, the North face of Dobogókő and the West face of Pilis Mountain. I wish to present the initial results of these investigations.


136

Poszterszekció

Új orchideafaj, az Epipactis pseudopurpurata Mered’a a magyar flórában Epipactis pseudopurpurata Mered’a a new orchid species in the Hungarian flora Csábi Miklós & Halász Antal A Budai-hegységben, Telki határában, a magyar flórára új fajként megtaláltuk az Epipactis pseudopurpurata kis állományát. Poszterünkön ismertetjük a faj főbb jellemzőit és összehasonlítjuk az E. purpurata paramétereivel. Bemutatjuk a két faj ivaroszlopa közti jelentős különbségeket is. A fajt 1996-ban P. Mered’a írta le Szlovákiából, a Sztrázsó-hegységből, eddig csak Szlovákiában és délkelet Csehországban (Batoušek 2009) volt ismert. 2013 júliusában, Telki közigazgatási területéhez tartozó Vasvári-erdőben található Epipactis purpurata élőhely vizsgálata során került elő az Epipactis pseudopurpurata kis állománya. Az itt készített fényképek alapján a határozást Molnár V. Attila és Pavol Mered’a egyaránt megerősítette. Apró termetű, 15–25 cm magas, magányos hajtásokat fejlesztő orchidea. A lomblevelek száma 1–3, kisméretűek, sötétzöldek, lilás futtatással, a fonákán kissé erősebb lilás színnel. A virágzat laza, többé-kevésbé egyoldalú, viszonylag kevés virágú. A virágok fehéresek, a viscidium és a rostellum hiányzik. E fajnak mostanáig biztos magyarországi adata nem volt, bár felbukkan Devillers, P. & Devillers-Terschuren, J. 2000-es cikkében, ahol beszámolnak 1991. útjuk során talált, utólag Epipactis pseudopurpurata-nak gondolt példányokról, azonban ezt az adatot a hazai botanikusok tévesnek tartják, mert a fotókon nem láthatók jól a faji bélyegek (sőt Delforge 2002-es spanyol nyelvű kiadványában bakonyiként közölt képeken E. purpurata-k láthatók), és a növény azóta se került elő ebből a térségből. Így sem az Új magyar füvészkönyvbe (Király 2009), sem a Magyarország orchideáinak atlaszába (Molnár 2011) nem került be az adat. Ismert hazai állománya jelenleg 16 egyed – bár a Budai Tájvédelmi Körzetben élnek – fokozott oltalmat érdemelnek. Leginkább a vaddisznó veszélyezteti, de az erdészeti tevékenységeket is korlátozni kell azon a 4 hektáron, ahol az egyedei élnek. A small population of Epipactis pseudopurpurata a new species to the Hungarian flora was registered near Telki village in the Budai-hegység (Buda Mts). The main characteristics of the flower morphology of the new orchid species are reviewed and compared to E. purpurata, Main differences between the two species are in the columns. Epipactis pseudopurpurata was described in 1996 by Pavol Mered’a from Slovakia, in Strazovske vrchy (Strazovske Mts), and the distribution range was thought to be restricted to Slovakia and in the southeast Czech Republic according to Batoušek (2009) until now. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

137

Poster session

In July of 2013, a small population of Epipactis pseudopurpurata was discovered in Vasvári-erdő (Vasvári Forest), near the village Telki. The species determination was confirmed by two botanists Attila Molnár V. and Pavol Mered’a. Main characteristics of Epipactis pseudopurpurata are: small sized 15–20 cm high, lone sprout producing orchid. The amount of leaves is approx 1–3, they are small, dark green with purple stripes, on the awry with slightly stronger shade of purple. The inflorescence is loose, more or less one-sided, relatively pauciflorus. Flowers are whitish, the viscidium and the rostellum are missing. This is the first finding of Epipactis pseudopurpurata in Hungary, although it has been mentioned by Devillers and Devillers-Terschuren in an article in 2000, they claim to have found a few specimens during their trip to Hungary, Bakonyhegység (Bakony Mts) in 1991. Delforge cited this finding in his book about European orchids in 2002, and published pictures. Nevertheless, this above finding is considered incorrect by the Hungarian botanists because the differential characteristics of Epipactis pseudopurpurata are not clearly visible in Delforge’s book (2002), and the later species has not been found in this area since. According to the above mentioned facts, Hungarian botanists did not cite Epipactis pseudopurpurata in lists of the Hungarian flora or botanical guides. The known Hungarian population counts 16 individuals. Although they can be found in the nature protection area Budai Tájvédelmi Körzet (Landscape protection area of Buda) they deserve increased care. The small population of Epipactis pseudopurpurata in Hungary is fragile, it is needed to limit the rising number of wild boars, and restrict forestry activities on 4 hectares in the surrounding of the population. A vetővirág (Sternbergia colchiciflora) előfordulása Temes megyében. A billédi Kálvária-halom flórája és vegetációja (Biled, Jud. Timiş) The occurrence of Sternbergia colchiciflora Waldst. et Kit. in Timiş (Temes) county. The flora and vegetation of Kalvarienberg kurgan near Biled (Billéd) Csathó András István & Csathó András János A Temes megyei Billéd (Biled) határában, a Temesvár–Csanád főút (6-os út) mellett álló Kálvária-halom (Kalvarienberg, Movila Calvarul) ma is szembe tűnő, meghatározó eleme a tájnak. A rézkor végén–bronzkor elején emelt kurgánon (kunhalmon) a település korábbi német (sváb) lakossága kálváriát alakított ki. A halmon 2015. április 12-én a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) kb. százas nagyságrendre tehető állománya került elő. Az egyedek vegetatív állapotban voltak, egy-két példányon éretlen termés is megfigyelhető volt. A lelőhelyet 2015.


138

Poszterszekció

szeptember 23-án is felkerestük, de virágzó tövet nem találtunk. A román vörös könyvben is szereplő fajnak a mai Románia Kárpátok ívétől nyugatra eső területén mindössze egy Szinice (Sviniţa, Svinjica) mellől (ma Méhed megye, Jud. Mehedinţi) származó adatáról, továbbá egy bizonytalan, pontos adattal el nem látott Krassó-Szörény megyei (Jud. Caraş-Severin) említéséről van tudomásunk. A Kálvária-halom flóráját részletesen vizsgáltuk, teljességre törekvő fajlistát készítettünk a területről, minden előkerült fajhoz gyakorisági kategóriát rendeltünk. A halom felszínéről a 2015-ös évben több mint 130 hajtásos növényfaj előfordulását mutattuk ki. Mint egyetlen kurgánra vonatkozó fajszám, ez az érték jelenleg kivételesnek mondható. A gyep domináns fűfaja a Festuca rupicola. Néhány természetvédelmi vagy florisztikai szempontból kiemelendő faj: Alyssum desertorum, Asperula cynanchica, Centaurea scabiosa subsp. spinulosa, Cerastium tenoreanum, Fragaria viridis, Muscari neglectum, Ranunculus ficaria subsp. calthifolius, Ranunculus polyanthemos, Senecio jacobaea, Teucrium chamaedrys, Thalictrum minus, Verbascum chaixii subsp. austriacum, Veronica triloba, Viola ambigua, Vincetoxicum hirundinaria. A kurgánon 4 db 4 m × 4 m-es cönológiai felvételt is készítettünk. A halomfelszínt borító gyep jelentős része a Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae társulásba tartozik, egyértelműen a Romániában vitatott előfordulású „síksági pannon löszsztyeppek” (élőhelykód: 6250) Natura 2000-es élőhelyhez sorolandó. Érdekes jelenség, hogy a térségben rendkívül visszaszorult löszvegetáció e kis kiterjedésű, de ősi foltja a rajta kialakított szakrális térnek köszönheti fennmaradását, a gyepet pedig a kálvária gondozásaként végrehajtott rendszeres kezelés (kaszálás) tartja jó vegetációs állapotban. Az értékes löszgyepállománya miatt, mindenképpen indokolt lenne, hogy a billédi Kálvária-halom a természetvédelem számára is kiemelten számon tartott területté váljon. The Kalvarienberg (Movila Calvarul, Kálvária-halom) kurgan lying near Biled (Billéd) in Timiş (Temes) county, next to the Timişoara (Temesvár) – Cenad (Csanád) main road (Route 6) is still a conspicuous, dominant element of the landscape. Upon the burial mound, which was built at the end of the Copper Age or at the beginning of the Bronze Age, a Calvary was evolved by the former German (Swabian) population. On 12th April 2015 a population of several hundreds of Sternbergia colchiciflora was found. The individuals were at vegetative state, some immature fruits could be observed on a few specimens. The species, which is listed in the Romanian red book, has only one exact data from the Western side of the Carpathians in the present area of Romania, which originated from Sviniţa (Szinice, Svinjica). We examined the flora of Kalvarienberg thoroughly, and made a full-striving species list about the area, and each appearing species was assigned to an Összefoglalók, AFVK XI, 2016

139

Poster session

abundance category. From the surface of the mound, the appearance of more than 130 vascular plant species was revealed. This score can be considered to be exceptional, taking into consideration that refers only one single burial mound. The dominant grass species of the grassland is the Festuca rupicola. Some other interesting species from a nature conservationist or floristical point of view: Alyssum desertorum, Asperula cynanchica, Centaurea scabiosa subsp. spinulosa, Cerastium tenoreanum, Fragaria viridis, Muscari neglectum, Ranunculus ficaria subsp. calthifolius, Ranunculus polyanthemos, Senecio jacobaea, Teucrium chamaedrys, Thalictrum minus, Verbascum chaixii subsp. austriacum, Veronica triloba, Viola ambigua, Vincetoxicum hirundinaria. On the burial mound four coenological relevés were taken. The significant part of the grassland covering the surface of the kurgan belongs to the Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae association, obviously classified to the Pannonic loess steppic grasslands (code: 6250) of Natura 2000 habitat, the occurrence of which is contentious in Romania. Interesting situation that this small but ancient patch of this rare loess vegetation in this area owes its survival to the sacral place, which was evolved on it. The regular management (mowing) of the grassland due to the maintenance of the Calvary keeps the vegetation in a good condition. The Karvarienberg in Biled considering its valuable loess grassland could be worthy being a highly regarded area for the natural conservation. Új növényi tulajdonság-adatok és példa lehetséges felhasználásukra New plant trait data and an example for their application Csecserits Anikó, Lhotsky Barbara , Kovács Bence & Botta-Dukát Zoltán A növényközösségekben együtt élő fajok mintázatát meghatározó társulási szabályok (assembly rules) megértése a közösségi ökológia egyik célja. A mintázatot lehet fajok alapján is vizsgálni, de jobban általánosíthatóak, illetve öszszehasonlíthatóak az eredmények, ha növényi tulajdonságok alapján keressük a mintázatban rejlő szabályszerűségeket. A 2011–2015 között futó OTKA K83595 pályázat során is ez utóbbi alapján vizsgáltuk a társulási szabályokat releváns környezeti gradiensek mentén. A Kiskunságban egy tápanyag-ellátottsági, a Bükkben fénygradiens mentén tártuk fel a fajok együttélését meghatározó szabályokat 11 növényi tulajdonság együttes figyelembevételével. A felmérések során megtalált fajok kb. 40%-nak négy fontos növényi tulajdonságáról (magasság, levélterület, specifikus levélterület és levél szárazanyag-tartalom) nem volt adat a fellelhető európai adatbázisokban. Emiatt terepi és laboratóriumi


140

Poszterszekció

méréseket folytattunk, és több mint 110 kiskunsági, illetve 80 középhegységi növényfaj fent említett adatait mértük meg a nemzetközi protokollnak megfelelően. Az európai adatbázisokból jórészt a szűkebb vagy keleti elterjedésű fajok adatai hiányoztak, amelyek azonban fontos szerepet töltenek be hazai természetközeli élőhelyeken. Emiatt munkánk hiánypótló és az adatok publikálása mindenképp szükséges. A poszteren a mintavétel részleteit, a mérések összesített eredményeit és röviden egy lehetséges felhasználást, elemzést mutatunk be. One of the main goals of community ecology is to understand the assembly rules that determine the composition of the co-existing species. The pattern can be studied on the basis of species identity, however the results will be more general and comparable if the rules underlying the patterns are studied on the basis of plant traits. The aim of the project running between 2011 and 2015, financed by the Hungarian Sciencific Research Fund (OTKA, project Nr. K83595) was to study the assembly rules along chosen environmental gradients using 11 plant traits. The study was carried out along a productivity gradient in the Kiskunság region and a light gradient in the Bükk Mountains. For approx. 40% of the species occurring in the sampling plots we did not find any data on four important plant traits (vegetative height, leaf area, specific leaf area and leaf dry matter content) in European plant trait databases. Therefore we conducted field and laboratory-measurements and collected data about more than 110 species in the Kiskunság region and about more than 80 species in the Bükk Mountains following standard international protocols. Mainly the data of species with narrow or East European native range were missing from the European databases. Nonetheless, these species play an important role in the Hungarian semi-natural habitats, therefore the measurement of their plant traits is important, rectifies a deficiency and is worthy of publishing. On the poster we present details about the measurement protocols, metadata of the measurement project and shortly show a possible analysis using plant traits. Az Anthyllis vulneraria, Galium mollugo és Veronica beccabunga elterjedése és etnobotanikai adatai Erdélyben Ethnobotanical data and distribution of Anthyllis vulneraria, Galium mollugo and Veronica beccabunga in Transylvania Csepregi Rita , Kocsis Marianna , Bartha Sámuel Gergely, Gyergyák Kinga & Papp Nóra Erdély flórakincsében számos gyógynövényfaj napjainkban is a tradicionális etnomedicina részét képezi. Munkánk során célul tűztük ki 3 vadon termő faj, az Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

141

Anthyllis vulneraria L., Galium mollugo L. és Veronica beccabunga L. elterjedésének irodalmi összegzését Európában, kiemelten Erdélyben Hargita és Kovászna megyében, ahol a növények népgyógyászati adatainak terepi gyűjtését végeztük. Az Anthyllis vulneraria (Fabaceae) előfordul pl. az Azori-szigeteken, Spitzbergákon és hazánkban száraz réteken, legelőkön. Korábban leírták Erdély számos térségében; gyűjtésünk során a növényt Lövéte környékén jegyeztük fel. A Galium mollugo (Rubiaceae) hazánkban és szinte egész Európában megjelenik (pl. Albánia, Korzika, Csehország, Szlovákia). Réteken, erdőszélen és sziklás legelőkön gyakori. Erdélyben korábbi adatokhoz hasonlóan leírtuk előfordulását Lövétén, valamint Nagybacon, Homoródszentmárton és Csinód környékén. A Veronica beccabunga (Scrophulariaceae) honos Európában (pl. Mediterráneum, Spitzbergák, Kréta). Erdélyben korábban Marosvásárhely, Gyimesek, Szászrégen, Korond, Borszék, Csíkrákos és Balánbánya környékén írták le; Hargita megyében a Nagy-Homoród mentén, Úz-völgyében és Gyimesfelsőlokon jegyeztük fel patakok és folyók mentén. Hargita és Kovászna megye több településén 2007–2015 között végeztünk etnobotanikai felmérést, amely során elsősorban az idős generáció egymásnak átadott, ma is élő tudáselemeit (gyógynövények helyi elnevezése, gyűjtési hely és idő, felhasznált drogrész és alkalmazás) rögzítettük félig-strukturált interjúk, hang- és fényképfelvételek, jegyzetek, valamint herbárium készítésével. Etnobotanikai eredmények: a réti nyúlszapuka (népi név: szipókavirág) virágos hajtását teaként gyomorpanaszok esetén, sebekre borogatóként alkalmazzák. A közönséges galaj (ragodály, ragadály, ótvarburján, vérburján) hajtását sebekre, láb- és derékfájás esetén, pajzsmirigy-megnagyobbodás ellen gyulladáscsökkentőként és vérzéscsillapítóként használják borogatóként. A deréce veronika (vízipuji) hajtása tinktúraként reuma esetén bedörzsölőként ismert. Erdélyben a még fellelhető népgyógyászati tudáselemek gyűjtése során az említett növények elterjedésére vonatkozóan is feljegyezhetők adatok, kiegészítve korábbi munkák eredményeit. A dokumentált népi orvoslási adatokat öszszevetve a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv és adatbázisok eredményeivel a fajok hisztológiai és fitokémiai vizsgálatait végezzük jelenleg, amely a mai fitoterápia szempontjából is jelentős. The recent traditional ethnomedicine uses several herbs living in the Transylvanian flora. Our main goals were to summarize the European distribution of 3 wild species namely Anthyllis vulneraria L., Galium mollugo L. and Veronica beccabunga L. These plants are distributed mainly in Harghita and Covasna Counties in Transylvania, part of Romania, where our ethnobotanical surveys were carried out. Anthyllis vulneraria (Fabaceae) is native to Europe, distributed e.g. in Azorean-islands and inland at dry meadows and grasslands. Formerly the plant was documented in Ţara Călatei, Ghymes, Targu Mures, Corunca, Reghin, Vărşag, Book of abstracts, AFVK XI, 2016

142

Poszterszekció

Borsec, Praid, and Sânmartin in Transylvania. In our fieldwork, it was found near Lueta Galium mollugo Rubiaceae is widely distributed in Europe (e.g. Albania, Czech Republic, Slovakia). The plant occurs in meadows, forest edges, and rocky slopes. According to earlier reports, it was also described in Transylvania, as in the environment of Lueta, Batanii Mari, Martiniş, and Cinod. Veronica beccabunga (Scrophulariaceae) is native to Europe (e.g. Mediterranean region). In addition to its earlier descriptions in Transylvania (Targu Mures, Ghymes, Reghin, Corund, Borsec, Racu, and Bălan), it was found along the stream NagyHomoród, in Úz-valley and Lunca de Sus. Ethnobotanical fieldtrips were performed in several settlements of Harghita and Covasna Counties from 2007 to 2015. Mainly the old generation’s still living knowledge (local name, collection place and date, used parts and application of herbs) was recorded by semi-structured interviews, voice recordings, photographs, notes, and herbarium. Ethnobotanical results: the aerial part of A. vulneraria (local name: szipókavirág) is used for stomach ache and wounds as a tea. The flowering stem of G. mollugo (ragodály, ragadály, ótvarburján, vérburján) is applied for wounds, as an analgesics for ache of the legs and waist, as an anti-inflammatory drug for thyroid hypertrophy and bleeding. The aerial part of V. beccabunga (vízipuji) is used for rheumatic complaints as a rubber in form of tincture. Our collection presents data on the archaic ethnomedicinal knowledge of rural people in Transylvania resulted records on the distribution of the species. Compared our records with the data of 8th Hungarian Pharmacopoeia and scientific databases, histological and phytochemical studies are continuously carried out on these species, which play an important role in the recent phytotherapy. Talajviszonyok értékelése a Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb. UkránKárpátokban feltárt élőhelyein Evaluation of soil conditions on the explored habitats of Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb. in the Ukrainian Carpathians Csoma Zoltán, Kohut Erzsébet, Csoma Zsuzsanna & Molnár Ferenc A Jósika-orgona, magyar orgona a kelet-közép-európai flóra egyik legritkább endemikus cserjefaja. Szűk elterjedési területe az Ukrán-Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység néhány pontjára koncentrálódik. Az ismert élőhelyek közül Ukrajnában 18 található, amelyek négy folyó vízgyűjtőjében, kis területeken helyezkednek el, leggyakrabban a bükkösök zónájában fordulnak elő. Kutatómunkánk során három, eddig feltárt előfordulási hely talajviszonyait vizsgáltuk és értékeltük. Az élőhelyek közös jellemzője, hogy mindegyik vízben Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

143

gazdag, mélyen bevágódó patakparti terület, égeres láperdő. A talajképződést ezeken a helyeken a magasabban fekvő területekről lefolyó nagy mennyiségű csapadék és az általa lehordott, nagyobb részt elhalt szerves anyag, kisebb mennyiségben ásványi anyagok felhalmozódása határozza meg. A terület az év jelentős részében vízborítás alatt van, ami a szerves anyag tőzegesedését okozza. A feltárt talajszelvényekben a bomlatlan és bomlott avarszintek alatt több, változó vastagságú, az átalakulás különböző fázisaiban lévő szervesanyag-réteg különíthető el. A szerves anyag mennyisége egyes szintekben közel 30%-ot tesz ki. A talajokra jellemző a savanyú kémhatás, a különböző szintek vízben mért pH-értéke 3,5 és 5,8 között váltakozik. A makrotápanyagok közül a talajok felső szintjeinek nitrogénellátottsága magas, ami a mélyebben fekvő részekben átmenet nélkül jelentősen lecsökken. A kicserélhető káliummal való ellátottság többnyire közepes, viszont a növények által felvehető foszfor mennyisége alacsony. Megfigyelhető több mikroelem (cink, mangán, kobalt, vas) felvehető mennyiségének magas koncentrációja, elsősorban a talajok felső szintjeiben. The Hungarian Lilac is one of the rarest endemic plant species of the Central and Eastern European flora. Its narrow range area is concentrated on a few points of the Ukrainian Carpathians and the Apuseni. Out of the known habitats 18 are located in Ukraine, which are in the catchment area of four rivers, their surface area is small, and they most commonly occur in the zone of beech forests. We investigated and evaluated the soil conditions of three excavated habitats in the course of our research work. A common feature of the habitats is that they are found in scrub level of alder swamp woods. The soil formation at these locations is determined by the accumulation of water flowing down from the higher-lying areas and carrying mostly dead organic matter, and accumulation of minerals in small amounts. The area is under water cover for a significant part of the year, which causes the organic matter to become peaty. In the excavated soil profiles, several layers of organic material of changing thickness in various phases of transformation can be distinguished under the unsplit and decomposed litter levels. The organic material consists of partially decomposed plant debris, the amount of which in individual levels makes up nearly 30%. Acidic pH is characteristic of the soils, the pH value of different genetic levels measured in water varies between 3.5 and 5.8. Among the macro-nutrients, the nitrogen supply is high in the upper soil levels resulting in deeper sections in a significant reduction without transition. The supply with exchangeable potassium is mostly medium, however, the amount of phosphorus uptake by plants is low. The amount of the high concentration of several micronutrients (zinc, manganese, cobalt, iron) can be observed, mainly in the upper levels of the soil.


144

Poszterszekció

Eltérő vízgazdálkodású szikes növénytársulások és talajaik mikroba közösségeinek elemzése többváltozós módszerekkel Comparisons of salt affected vegetation types and the bacterial communities in their soils under different hydrological regimes – a multivariate approach Csontos Péter, Tamás Júlia , Mucsi Márton, Ragályi Péter & Szili-Kovács Tibor Szikes tájon a térszínnek már igen csekély eltérései, néhányszor 10 cm-es kiemelkedései vagy bemélyedései, és az ezzel szorosan összefüggő vízellátási viszonyok kis területeken belül is jelentősen eltérő növénytársulások létrejöttét teszik lehetővé. Egy ilyen élőhelymozaikokkal gazdagon rendelkező szikes terület a Pest megye Ráckevei járásában található Apajpuszta, ahol négy növénytársulás: szoloncsák vakszik (Lepidio crassifolii-Camphorosmetum annuae; „Lep”), kiskunsági szikfoknövényzet (Lepidio crassifolii-Puccinellietum limosae; „Puc”), ürmös szikespuszta (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae; „Art”) és sziki legelő (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae; „Ach”) található egymás szomszédságában. Az említett négy élőhelyen végeztünk növénytársulástani és talaj-mikrobiológiai vizsgálatokat, amelyekben az élőhelyek elhatárolhatósága és a kétféle élőlényközösség indikációs szerepe állt a középpontban. A négy élőhely cönológiai felvételezését 2014–2015 években, 4 × 4 m2-es kvadrátok alkalmazásával, társulásonként 5 helyen végeztük el. A cönológiai felvételekből összeállított, százalékos borításokat tartalmazó tabellát főkomponens-analízissel (PCA, variancia-kovariancia) vizsgáltuk. A kapott eredményt az azonos eljárással elemzett mikrobiológiai aktivitás adatokkal is összevetettük. Utóbbi esetben élőhelyenként 3-3 talajmintát vizsgáltunk. A négyféle növénytársulás határozott elkülönülése három tengely figyelembevétele esetén vált láthatóvá. A társulástípuson belüli változatosság érthető módon a két fejlettebb közösségben (Art és Ach) volt nagyobb. Az élőhelyek hasonló, de kevésbé határozott elhatárolódását mutatta a talajaik mikrobiális közösségei alapján végzett PCA is. Ennek magyarázatára két feltevést tettünk: (I) a mintaterületek kijelölése az edényes növényzet jellege szerint történt; (II) a mikrobaközösségek mind térben mind időben könnyebben reagálnak az élőhelyeken belüli mikroheterogenitásokra, míg ezzel szemben az edényes növények nagyobb testméretük és hosszabb élettartamuk révén inkább az egyes mintaterületek átlagos tulajdonságait képesek indikálni. Munkánkat az OTKA K-108572 számú pályázata támogatta. In case of salt affected plains slight protrusions or depressions of the terrain support remarkably different vegetation types. Such landscape with diverse moÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

145

saic-like vegetation was studied at Apajpuszta, Pest County, Hungary; where the following four plant communities can be found closely spaced: saline bare spot (Lepidio crassifolii-Camphorosmetum annuae; „Lep”), Puccinellia sward (Lepidio crassifolii-Puccinellietum limosae; „Puc”), Artemisia steppe (Artemisio santoniciFestucetum pseudovinae; „Art”) and shortgrass pasture (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae; „Ach”). In the mentioned four habitats phytosociological and soil microbiological studies were carried out focusing on the separability of the habitat types and the mutual indicative value between plant communities and bacterial assemblages. Phytosociological sampling was made between years 2014 and 2015, in 5 replicates per habitat type using 4 m by 4 m quadrates. Vegetation data based on percentage cover values were subjected to principal component analysis (PCA). Ordination results were compared to the results of the soil bacterial data analyzed with the same PCA method. Microbial assemblages were sampled in three replicates per habitat type. In case of vegetation samples, the four communities showed sharp distinction when three axes were considered. Within-community heterogeneity was larger in the two successionally more advanced communities (Art and Ach). In case of microbiological samples, separation of the four habitats was similar but less sharp. For interpretation of the results one should consider that: (I) sampling site selection was based on vegetation characteristics; (II) bacterial assemblages are quicker in responding to environmental changes both in space and time, whereas vascular plant communities rather indicate the average conditions of their habitats due to their larger body size and longer life span. A research grant from OTKA (K-108572) is greatly acknowledged. Az aszályfű (Eleusine indica (L.) Gaertn.) cönológiai vizsgálata Budapesten Coenological studies on goose grass (Eleusine indica (L.) Gaertn.) in Budapest Dancza István Az aszályfű eredeti származási helyéről, Afrika trópusi-szubtrópusi területeiről világszerte elterjedt gyomnövénnyé vált. Európában a szubmediterrán, valamint a kiegyenlített klímájú országokban elsősorban szünantróp, taposástűrő növényfaj, amely kifejezetten a járdaszegélyek és ösvények mentén terjed. Napjainkban Európában, Albánia, Bulgária, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Magyarország, Nagy-Britannia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna területén, valamint a Portugáliához tartozó Azoriszigeteken fordul elő.


146

Poszterszekció

Az aszályfű első hazai jelzése Polgár Sándor nevéhez fűződik, aki 1914-ben, Győrben figyelte meg először. Irodalmi adatok szerint a második hazai spontán előfordulását Pénzes Antal Budapestről, a városligeti Regnum Marianum templomépítési területéről közli. Az 1930-as évektől Pest belső kerületeiben egyre gyakrabban figyelték meg. A II. világháborút követően az Eleusine indica lassú terjedése érintő irányú. Napjainkban a belvárosi kerületeken túlmenően a külvárosi kerületekben, Budapest agglomerációs körzetében is terjed. Budapest mellett, Szegedről, Debrecenből, Kecskemétről, Gödöllőről, Esztergomból, Szulokról és Vácról jelezték. 2015-ben az újjáépített Diósgyőri vár udvarában is megjelent. Feltételezhető, hogy szántóföldi gyomtársulásokban már napjainkban is előfordulhat. Az aszályfű Európában, így hazánkban is, földes pászták mentén, gyalogösvényeken, járdák és járdaszegélyek réseiben, virágágyásokban terhes gyom, járdarepedésekből nehezen távolítható el. Munkám során az egyre terjedő Eleusine indica társulástani helyzetének vizsgálatára Budapest III. (Óbuda és Békásmegyer) és XIV. (Zugló) kerületeiben a standard Braun-Blanquet metodika alapján cönológiai felvételeket készítettem 2011-től. A cönológia felvételek hagyományos és numerikus feldolgozását követően megállapítható, hogy az Eleusine indica hasonlóan például a mediterrán észak-görögországi szántóföldi mezsgyékhez, a ritkább térállású taposott gyomtársulásokban is terjed. Leggyakrabban az Eragrostio-Polygonion arenastri aszszociációcsoport melegkedvelő, taposástűrő karakterfajaival (Eragrostis pilosa, E. minor, Digitaria sanguinalis, Setaria pumila, S. viridis, Polygonum aviculare, Euphorbia maculata) társul, gyakran előfordul a szélsőségesen száraz élőhelyeken jellemző királydinnyés Tribulo-Tragetum társulásban is. Az óbudai Fő téren a Crypsis schoenoides-sel alkot állományokat. Eleusine indica (L.) Gaertn. is originated from tropical-subtropical part of Africa, from where it has occurred widely around the world. In its origin area, mainly in the tropical it is an important weed. Eleusine indica as a synanthropic, trampling tolerant species, which has been spreading along the curbs and pathways specifically in the European countries, is characterised by sub-Mediterranean and temperate climate. Nowadays Eleusine indica occurs in the several European countries, such as Albania, Bulgaria, France, Greece, the Netherlands, Croatia, Hungary, Great Britain, Portugal, Spain, Switzerland, Serbia, Slovenia, Ukraine and the Azores Islands. The first report written by Sándor Polgár, who observed Eleusine indica at first time in Győr (N Hungary) in 1914. The second locality was published by Antal Pénzes from the building area of Regnum Marianum church from the Városliget in Budapest. It has been getting observed inside district of Pest from the 1930s.


147

Poster session

Spreading type of the Eleusine indica is tangential after the Second World War. Nowadays over the inside districts it has been spreading in the suburban areas of Budapest, also. Besides Budapest, it was reported from Szeged, Debrecen, Kecskemét, Gödöllő, Esztergom, Szulok and Vác. In 2015 it was appeared in the rebuilt castle of Diósgyőr. It may be possible to occur in weed communities in arable lands. Eleusine indica is appeared as a serious weed along the soil tract, trampled track, in plant beds; its control is difficult in gaps of the pathways. During my coenological studies on Eleusine indica I have applied the standard Braun-Blanquet method in the 3rd and 14th district of Budapest since 2011. After the classical and numerical evaluation of the relevés Eleusine indica spreads similar to e.g. the North-Greece arable edges is spread in rare spaced communities. In the most cases it associates with thermophilous species of Eragrostio-Polygonion arenastri alliance (Eragrostis pilosa, E. minor, Digitaria sanguinalis, Setaria pumila, S. viridis, Polygonum aviculare, Euphorbia maculata). It often can be found in the Tribulo-Tragetum association in extreme dry habitats, too. Eleusine indica is associated with Crypsis schoenoides in the Fő square in Óbuda. Az Erdélyi-medence Krascheninnikovia ceratoides populációinak genetikai mintázata Genetic diversity of the Krascheninnikovia ceratoides populations from the Transylvanian Basin Dani Magdolna , Nagy Katalin, Cseke Klára & Kovács J. Attila A pamacslaboda (Kraschenninikovia ceratoides (L.) Gueldenst.) egy nagy eurázsiai elterjedésű, diszjunkt areájú, kiterjedt vegetációökológiájú, hideg- és szárazságtűrő faj. Az Erdélyi-medencében fennmaradt maradványállományok a periglaciális száraz-hideg klíma idejéből származnak, és számos vegetációökológiai és cönológiai sajátosságot mutatnak (Kovács 2011). Indokolt a maradványállományok, populációbiológiai és genetikai vizsgálata, hisz egyes lelőhelyekről értékes populációi mára kipusztultak (Nagyhörcsökpuszta, Pannon-medence). Jelenleg Közép-Európában a pamacslaboda populációk 6 lelőhelyét ismerjük: 4 az Erdélyi-medencében, márgás-agyagon és 2 Ausztriában, löszön (Kovács 2011). Az erdélyi populációk rokonsági kapcsolatainak a feltárása érdekében összehasonlító morfológiai és genetikai vizsgálatokat végeztünk, pásztázó elektronmikroszkóp és RAPD-PCR molekuláris analízis segítségével. A 2012–2014 között végzett vizsgálatokba a négy erdélyi (Vultureni (Borsaújfalu), Groapa Rădăii (Laposdűlő), Poiana Frăţii (Bethlentanya), Pănet (Mezőpanit)] populáció


148

Poszterszekció

mellett, kontrollként bevontuk a két ausztriai (Goggendorf, Oberschoderlee) lelőhely populációit is. A morfológiai vizsgálatok során megállapítottuk és igazoltuk a populációk formai változatosságát a levélméret, levélszélesség és szőrözöttség tekintetében. A molekuláris biológiai vizsgálatok során 96%-os polimorfizmust mutattunk ki. A Nei-féle genetikai távolságok mérése alapján, az erdélyi populációk genetikailag közel állnak egymáshoz, az ausztriai populációk pedig ezektől határozottan elkülönülnek. A vizsgált populációcsoportok között a Groapa és Poianapopulációk között a legnagyobb a genetikai hasonlóság (94%), de a négy erdélyi populáció esetében is mintegy 84%-os genetikai egyezést találtunk. Az ausztriai Goggendorf-populáció 40%-os genetikai távolságnál vált külön az erdélyi populációktól, az Oberschoderlee-populáció pedig bizonytalan besorolást mutatott, de határozottan elkülönült mind az erdélyi, mind a Goggendorf-i populációktól. A populációk közötti genetikai elkülönülések feltárása, hozzájárulhat a faj filogeográfiai viszonyainak jobb ismeretéhez. The species Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst. with a wide eurasiatic and disjunct distribution, is a cold-tolerant and drought-resistant plant of large ecological areas. The populations preserved in the Transylvanian Basin, are relictary of the cold dry climate of the periglacial landscape. Their peculiar vegetation ecology and coenological relations (Kovács 2011) require more studies on their population biology and genetic diversity, because valuable stands were disappeared (ex Nagyhörcsögpuszta, Pannonian Basin). Actually it is known only few isolated population stands in Central Europe: 4 in Transylvania (Romania), near the localities: Vultureni (Borsaújfalu), Groapa Rădăii (Laposdűlő), Poiana Frăţii (Bethlentanya), Panet (Mezőpanit) grown on marle-clay; and 2 in Lower Austria, near the localities: Goggendorf and Oberschoderlee, grown on loess. In order to recognize the genetic differentiation between the Transylvanian populations we collected samples from Transylvania (and controls from Austria), and during the years 2012–2014 were conducted morphological and molecular studies, using electronmicroscopy and RAPD-PCR analysis. As a results of our investigations we evidenced and confirmed the morphological diversity of the populations, referring especially to the variability of the trichomes and the length and width of the leaves. Data of molecular analysis demonstrated the reality of a high polymorphism value (96%) for all investigated populations. The measures of genetic distances between the populations (Nei’s method) showing that all Transylvanian populations are nearly related, and they are separated from the Austrian populations. Comparative evaluation between all populations studied, evidenced a relatively high genetic similarity (94%) between the populations of Groapa and Poiana, and about 84% for the other Transylvanian populations. The Összefoglalók, AFVK XI, 2016

149

Poster session

genetic separation for the Austrian populations starting at the value of 40% level (Goggendorf-population) and differing really from the Transylvanian populations; the Oberschoderlee-samples have uncertain position, but they differing from all the Transylvanian and the Austrian populations. Knowledge about the genetic separation of the populations, can contribute to the better understanding of the species phylogeographical relationships. A homoki nőszirom (Iris arenaria W. et K.) termőhelyeinek talajtani jellemzői a Peszéradacsi-réteken Soil characteristics of semi-open sand grasslands inhabited by Iris arenaria W. et K. Deák Márk, Vadász Csaba, Fülöp Bence, Nyári László Tamás, Bódis Judit & Sisák István A parlagszukcessziót a környező területek fajgazdagsága és az egyes fajok abundanciája, illetve diszperziós képessége jelentősen befolyásolhatja. A ritka fajok betelepülését segíthetjük, ha propagulumaikat bevisszük a visszagyepesedő parlagra. Feltétezzük, hogy a betelepítések hatékonyságát jelentősen növelhetjük, ha a betelepítendő faj termőhelyi igényeit figyelembe vesszük. Ehhez jó alapot biztosít az ősgyepekben található állományok termőhelyeinek vizsgálata. Azt vizsgáltuk, hogy mely talajtani jellemzők befolyásolják a homoki nőszirom (Iris arenaria W. et K.) előfordulásokat, s ezek különböznek-e azon területek paramétereitől, ahol nem fordul elő a faj. A 197 minta 5 termőhely (melyek közül egyben fordult elő a faj) 73 mintavételi pontjának különböző talajmélységeiből származott. A talajvizsgálat száraz szitálással elkülönített 7 szemcseméret frakció, mésztartalom és – a felszíni rétegben – humusztartalom meghatározást, valamint nedves és száraz talajon végzett színmérést foglalt magába. Egytényezős varianciaanalízissel és diszkriminanciaanalízissel határoztuk meg a homoki nőszirom termőhelyi igényét, és vizsgáltuk a termőhelyek különbözőségét. Az Iris arenaria az alacsony mésztartalmat (3%), a viszonylag alacsony, de nem a legkisebb humusztartalmat (0,9%) és a közepesen durva homokfrakció (0,25–0,5 mm) nagy arányát (27%) kedvelte. Megállapítottuk, hogy az Iris arenaria termőhelye az összes adat alapján (minden talajmélységet figyelembe véve) erősen elkülönül a többi termőhelytől. Mind a 30 megfigyelést a megfelelő csoportba lehetett sorolni, és más termőhelyek adatai közül csak 3 tűnt az osztályozás alapján olyannak, mint a homoki nőszirom termőhelye. Megismételtük az elemzést csak a felszíni talajmintákkal is, és az eredmény még meggyőzőbb volt. Az összes talajminta esetében


150

Poszterszekció

a pontosan osztályozott megfigyelések aránya 85,8% volt, a felszíni talajminták esetében 91,5%. Az utóbbi esetben mind a 10 Iris arenaria termőhely elkülönült a többitől a mért eredmények alapján, és csak egy további termőhely két pontja volt ehhez hasonló. Ha csökkentettük a vizsgálatba vont változók számát, romlott a predikció. A mésztartalom és a szemcseméret eloszlás nagyon erős változóknak bizonyultak, de a szín és humuszadatok is szignifikánsan javították a becslést, még ha kisebb mértékben is. Ezen ismeretek birtokában tudjuk majd kiválasztani azokat a parlagokat, ahova érdemes az Iris arenaria propagulumait bevinni. Secondary succession of old-fields is heavily influenced by the floral diversity of neighbouring areas, also by the abundance and dispersal ability of particular species. Re-establishment of rare species can be accelerated by reintroductions. It is hypothesized that the effectiveness of reintroductions can be raised by considering the ecological demands of plant species, i.e. by selecting the suitable plots based on soil parameters. Soil needs of rare species can be deduced from testing soils of existing canopies. We compared in our study soil properties of the Iris arenaria stands with other soils, where the species is not present. 197 soil samples were collected in 5 sites, from 73 boreholes and from different depths. We measured 7 particle size classes with dry sieving, calciumcarbonate content, wet and dry colour with Hunter Lab spectrophotometer and, only from the surface layer, humus content. The soil needs of Iris arenaria and the difference between the sites were investigated by one-way analysis of variance and discriminance analysis. Iris arenaria prefers low calcium-carbonate (3%), low but not the lowest humus (0.9%) and the large ratio (27%) of medium-rough sand (0.25–0.5 mm). The soil of Iris arenaria stand was strongly different from the other areas considering all soil samples. The 30 observations from Iris arenaria site were all correctly classified and 3 cases from other areas were classified together with this group. We repeated the analysis with the surface samples only and the result was even more convincing. 85.8% of all the samples and 91.5% of the surface samples were correctly classified. For surface samples, the 10 soils at Iris arenaria canopy were in the right group after classification and only 2 samples from one another area were in the same group. If we decreased the number of variables the prediction became worse. Calcium-carbonate and particle classes were the strongest predictors but humus and colour features have also significantly improved the performance of the method. Based on these results, we can select sites, where the reintroduction of Iris arenaria should lead to successful re-establishment of the species.


151

Poster session

A Mecsek hegység és a Dél-Zselic forrásgyepjeinek (Montio-Cardaminetea) társulástani és ökológiai vizsgálata Phytosociological and ecological research of spring plant communities (Montio-Cardaminetea) in the Mecsek and the South-Zselic Deme Judit, Lengyel Attila , Tóth Antónia , Papp Beáta & Csiky János Bár a források Magyarországon „ex lege” védelmet élveznek, az itt előforduló CR vagy EN kategóriába sorolt forrásgyep-társulások (Montio-Cardaminetea) florisztikai, társulástani és ökológiai vizsgálata a szomszédos országokhoz képest komoly lemaradásban van. Hazánkban többfelé találhatóak olyan területek, melyekről még nem közöltek forrásgyepi cönológiai felvételeket. Ilyen régió a Mecsek és a Dél-Zselic, ahol a természetes, foglalatlan források mentén 38 felvételt készítettünk a Zürich–Montpellier iskola módszerei szerint. A mintavétel során a mohafajok jelenlétét, az edényes növények százalékos borítását, valamint a legfontosabb abiotikus tényezőket rögzítettük (víz pH-ja, elektromos vezetőképesség, vízhőmérséklet, meredekség, földrajzi koordináták, tengerszint feletti magasság). A klasszifikációt R-környezetben (agnes, β = –0,25), a csoportok elemzését Juice-programban (frekvencia ≥ 50%; φ ≥ 0,30) végeztük. Az állományok többségét három forrásgyepi társulásba soroltuk be, amelyek a fajkészlet és bizonyos abiotikus tényezők alapján azonosíthatóak: 1. Caricetum remotae, 2. Cardamino-Chrysosplenietum alternifolii, 3. Brachythecio rivularis-Cratoneuretum. Ezek közül csupán a Cardamino-Chrysosplenietum alternifolii (veselkés forrásgyep) előfordulása volt bizonyított hazánkban. Az ezzel egy asszociációcsoportba (Caricion remotae) tartozó Caricetum remotae-t először mutattuk ki Magyarországról, csakúgy, mint az erdei mésztufagátakon fejlődő Brachythecio rivularis-Cratoneuretum-ot, amely a hazánkból eddig még nem jel zett asszociációcsoportba, a Lycopodo europaeiCratoneurion commutati-ba sorolható. A felmérések során 48 mohafajt regisztráltunk, köztük olyan Magyarországon ritka, vörös listás fajokat is, mint a Fissidens incurvus (EN), Palustriella commutata (EN), Philonotis marchica (DD). Az edényes növények fajgazdagsága forrásgyepi viszonylatban jelentős (131 faj), a felmért területeken számos védett, veszélyeztetett taxon fordult elő, továbbá zoológiai kuriózumok is (Pomatias rivulare, Cordulegaster heros (NT), Carabus nodulosus). A forrásgyepi társulások tehát nemcsak élőhelyi különlegességük, hanem ritka növény- és állatfajaik miatt is fokozott védelemre és országos szintű kutatásra szorulnak. Although the wells possess „ex lege” protection in Hungary, the floristical, phytosociological and ecological research of the regionally endangered or Book of abstracts, AFVK XI, 2016

152

Poszterszekció

critically endangered spring plant communities (Montio-Cardaminetea) lag behind from the neighbouring countries. From some regions in Hungary, such as the Mecsek and South-Zselic, no relevés were published. We recorded 38 relevés along natural, unset fountains within these landscapes, according to the guidelines of the Zürich–Montpellier school of phytosociology. The presence of bryophytes and liverworts, the cover of vascular plants, and the most important abiotic factors (water pH, conductivity, temperature, inclination, geographical coordinates, altitude) were recorded. R software system (agnes; β = –0.25) and Juice statistical program (frequency of occurrence ≥ 50%; φ ≥ 0.30) were used for the cluster-analysis. According to our results, three spring alliances can be identified on the basis of species composition, and abiotic factors: 1. Caricetum remotae, 2. Cardamino-Chrysosplenietum alternifolii, 3. Brachythecio rivularisCratoneuretum. From these three crenal communities only the presence of Cardamino-Chrysosplenietum alternifolii was published in our country previously. Caricetum remotae belonging to Caricion remotae is new to Hungary, similarly to the Brachythecio rivularis-Cratoneuretum, which occupies crenal habitats with tufa deposition surrounded by forests and belongs to the alliance Lycopodo europaei-Cratoneurion commutati. This alliance was never mentioned from Hungary before. We detected 48 bryophyte and liverwort species, some of them are rare, and/or red-listed species in Hungary, like Fissidens incurvus (EN), Palustriella commutata (EN), Philonotis marchica (DD). The diversity of vascular plants is relatively high (131 species), protected, endangered taxa, moreover zoological curiosities (Pomatias rivulare, Cordulegaster heros (NT), Carabus nodulosus) also occurred in the relevés. For this reason, the spring plant communities are not protectable only because of their habitat speciality, but also of the rare plants and animals, so they should be examined at regional scale. Két özönnövény ökonómiai szempontú kiértékelése. Előzetes eredmények Economic evaluation of two invasive plant species. Preliminary results Demeter András, Kovács Eszter, Trenyik Petra & Czóbel Szilárd Az özönfajok terjedése napjainkban komoly ökológiai problémákat okoz. Ezen negatív hatások felismerése, megismerése és az ellenük való védekezés alapja a károk mértékének becslése, felmérése. Két, igen elterjedt és az őshonos vegetációra és flórára kiemelkedően veszélyes fás szárú növényfajunk a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) és a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima


Poster session

153

Mill.). Kutatásunk során a fent említett fajok gazdasági potenciálját; visszaszorításának költségeit; és ezek elemeit vizsgáltuk. Az adatgyűjtés során tematikusan összeállított kérdőívet küldtünk ki az érintett állami intézményeknek (nemzeti park igazgatóságok és állami erdőgazdaságok). Ezenkívül további, publikus háttérinformációkat gyűjtöttünk az adatok kiegészítéseként. A kérdőívek a 2009– 2013-as időszak bevételeinek és kiadásainak elemeit, összesen 15 tételt érintették a vizsgált fajok vonatkozásában. A beérkező adatok jelentős része a nemzeti park igazgatóságoktól származott, az állami erdőgazdaságok többsége többszöri megkeresésre sem adott ki információkat. Az adatok kiértékelése során azt tapasztaltuk, hogy a nemzeti park igazgatóságoknak jelentős, esetenként több száz millió Ft-os költségeket jelentett a fehér akác visszaszorítása, melyeket nem tudtak kompenzálni az értékesítésből származó bevételeik. Az állami erdőgazdaságok esetében viszont minden évben a kiadások többszöröse jelentkezett bevételként. A mirigyes bálványfa minden területen negatív megítélés alá esett. Értékesíteni nem tudták, így bevételek sem származtak jelenlétéből, viszont visszaszorítása hatalmas összegeket emésztett fel. The spreading of invasive species causes serious environmental problems nowadays. The recognition of these negative effects, understanding, and protection against them are based on estimates, assessing the size of the damage. Black locust (Robinia pseudoacacia L.) and tree of heaven (Ailanthus altissima Mill.) are widespread and for native vegetation and flora they are extremely dangerous woody-stemmed plant species in Hungary. In our research we analyzed economic potential and cost of repel of the above mentioned species and items of these. During the data collection we sent thematically compiled questionnaire to the relevant state institutions (national park directorates and state forest companies). In addition, other publicly available background information was collected as complement of data. Questionnaires concerned items of income and expense, a total of 15 items in aspect of the analyzed species for the 2009–2013 period. A significant number of incoming data came from national park directorates, but most of the state forest companies did not give information despite of multiple requests. During evaluation of data, we found that costs of black locust reduction were so high – sometimes hundreds of millions of HUF – that those could not be compensated by revenue from the sale. However, in the case of the state forest companies, incomes were several times bigger than costs in each year. Judgment of tree of heaven was negative in all areas. They could not be sold, so no revenue was derived from their presence, but reduction was very expensive.


154

Poszterszekció

Revision of historical and recent occurrence of Plantago tenuiflora in Slovakia (A vékony útifű szlovákiai előfordulásának revíziója) Daniel Dítě, Pavol Eliáš jun. & Zuzana Melečková Historical and current occurrence of obligate halophyte Plantago tenuiflora was studied in Slovakia during 2001–2014. The species has been occurred in the Podunajská nížina Lowland and the Východoslovenská nížina Lowland; 32 localities were found in total. Although the species was conformed in both above mentioned lowland areas recently, the number of localities decreased markedly and we documented 14 localities during the study. Therefore, Plantago tenuiflora belongs to the critically endangered plants of the Slovak flora. Genus Corispermum in Slovakia: errors and myths versus reality (A poloskamag nemzetség Szlovákiában: tévhitek és valóság) Pavol Eliáš jun., Daniel Dítě, Zuzana Melečková & Mariana Eliašová The genus Corispermum includes about 60–65 species with a centre of diversity in the steppe and half-desert areas of the Central and Eastern Asia, from where some taxa interferes in Central and Eastern Europe and North America. In Slovakia, fifth species were reported: Corispermum canescens, C. hyssopifolium, C. marschalii, C. nitidum and C. pallasii. Although we do not exclude the occurrence of other Corispermum taxa in the future, revision of herbarium material deposed in 17 herbaria clearly demonstrated that only two species are occurred in Slovakia: C. nitidum and C. pallasii. The first one is regarded as native and it is confirmed in four phytogeographical district of the Pannonicum. Because the majority of sites were already destroyed, the species is rated as vulnerable in the current Slovak red list. On the other hand, C. pallasii is regarded as alien species of Asian origin, it was found in three phytogeographical district of Pannonicum and in one district of Carpaticum, where it was introduced together with sand for construction. A hegyi tarsóka (Thlaspi montanum) pilisborosjenői állományának vizsgálata Studies on the Hungarian relict population of Thlaspi montanum near Pilisborosjenő Fábián Zsófia , Fehér Balázs, Kun Róbert, Kun András, Janata Károly & Bérces Sándor Az areájuktól távol élő, kevés vagy egyetlen izolált populációval rendelkező növényfajok kedvelt vizsgálati objektumai a legkülönfélébb tudományágakban kutató Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

155

tudósoknak. Növényföldrajzi, növénygenetikai, természetvédelmi és ökológiai munkák tucatjai szólnak izolált populációkról. Reliktumokkal, reliktum-endemizmusokkal hazánk is büszkélkedhet, mégis kevés munka foglalkozik a hegyi tarsóka hazai egyetlen állományával. A Pilisborosjenő határában a Fehér-hegyen található populációja csupán a 20. században vált ismertté. Jávorka Sándor mutatta be Domokos (Dorschner) János felfedezését a tudós szakmai közönségnek 1932-ben. Felfedezése óta tudományos publikáció, mely tisztázza a hegyi tarsóka cönológiai viszonyait, természetvédelmi helyzetét, genetikai izoláltságát hazánkban, nem született. A magyar botanikus szakma egyik adósságát igyekszünk törleszteni, mikor a hegyi tarsóka cönológiai viszonyairól, populációnagyságáról és élőhelyének helyzetéről számolunk be. A cönológiai mintavételezés hat darab 5 m × 5 m-es mintaterületen végeztük. Négy kvadrátot olyan területen jelöltünk ki, ahol a Thlaspi montanum a legnagyobb egyedszámban volt található, és két kvadrátot ott, ahol a növényzet, talaj és kitettség alapján a terület adottságait megfelelőnek ítéltük a faj előfordulásához, ennek ellenére a hegyi tarsóka nincs jelen. Minden mintaterületen 5 db 1 m × 1 m-es kvadrátban mértük fel a növényzet borítását és fajkészletét. A kiértékelés során figyelembe vettük Zólyomi Bálint kéziratban fennmaradt 1940ből származó cönológiai felvételét a területről. Összességében megállapítható, hogy a terület fajgazdagsága jelentősen elmarad a zárt, dolomit alapkőzeten kialakult sziklagyepek biológiai sokféleségétől, melynek oka a fenyvesítés. A fennmaradt gyepfragmentumok fajgazdagsága, a jelentős élőhely-átalakítás ellenére kielégítő, noha a jellegzetes dolomit-flóra számos képviselője hiányzik. A Solymári-fal növényzete a feketefenyő-telepítés ellenére őrzi a sziklagyepi társulás jegyeit, azonban az 1940-es évekhez képest fajkészlete jelentősen átalakult. A feketefenyves pusztulása és a lombhullató őshonos elegyfajok megjelenése a terület szukcessziójának várható irányát jelzi. A virágos kőris árnyékoló hatása tovább csökkenti a gyepek kiterjedését, így a hegyi tarsóka potenciális élőhelyét. A Solymári-fal számos gyepfragmentumában megtalálható e faj, azonban a lokalitások száma a korábbi vizsgálatokkal összevetve csökkent. Endemic and relict species are often objectives of nature conversational, biogeographical or ecological studies. Amongst many relict species in Hungary Thlaspi montanum is the one, which has not been studied since it was found. Thlaspi montanum lives in Hungary only in one location near Pilisborosjenő, its habitat has been planted with Austrian pine in the 1950s. This population was discovered relatively late, only in the 20th century on the Fehér-hegy near Pilisborosjenő in the Pilis mountains. Sándor Jávorka presented János Domokos’s (Dorschner) finding in 1932. Since the discovery of the Hungarian Thlaspi montanum population no publication was made focusing on the coenological composition, ecological characteristics of its habitat. In this study we focused on the coenological composition, population size, and the habitat quality of Thlaspi montanum. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

156

Poszterszekció

Coenological data collecting was performed in six sampling plots. In each plot five 1 m × 1 m samples were pseudorandomly chosen for measuring coenological composition. Four plots were placed with habitat fragments containing Thlaspi montanum, two plots were placed with habitat fragments without Thlaspi montanum. For data analysis we also used a single coenological table made by Bálint Zólyomi in 1940, to show habitat changes. Conclusions – The investigated area is less rich in species compared to closed dolomite vegetation in natural state. Habitat degradation, the loss of some characteristic dolomite species was caused by Austrian pine plantation. Future trends, and coenological succession in this habitat is the consequence of the dying of Austrian pine and the rise of broad-leaf trees. Especially manna ash shows that the habitat will soon turn into a more closed forest habitat. The forest will probably shade the ground and so destruct grassland remnants. Thlaspi montanum still can be found on many patches in the area, nevertheless the number of patches is decreasing compared to earlier survey. Adatok az Odvas-hegy zuzmóflórájához Contributions to the lichen flora of Mt Odvas-hegy Farkas Edit, Sergii Y. Kondratyuk, Lőkös László, Varga Nóra & Veres Kata A budaörsi Odvas-hegy florisztikai és faunisztikai szempontból régóta és részletesen kutatott, botanikai és zoológiai értékei jól ismertek, azonban zuzmóflórája még nem kellően feltárt. A múlt század elején Timkó György és Szatala Ödön lichenológusok jártak a hegyen (akkori nevén „Luckenberg”-en), gyűjtéseik nyomán 17 faj 22 adatát publikálták. A közöltek és pár további példány a Magyar Természettudományi Múzeum zuzmógyűjteményében ma is fellelhető. Solymosi Péter 1977-ben a Budai-hegység zuzmóvegetációjáról szóló cikkében 15 fajt ismertet az Odvas-hegyről. Megfigyelései azonban bizonyító példányok hiányában nem igazolhatók. Az 1980-as évek végén biodiverzitás-vizsgálatot folytattunk a hegyen, melynek eredményeként 23 újabb zuzmófajt mutattunk ki a területről. A közelmúltban terepbejárást végeztünk, és további 15 zuzmófajjal gazdagítottuk az Odvas-hegy zuzmóflóráját. Utóbbiak között érdekességnek számít a Gyalecta jenensis, a Protoblastenia rupestris és a Sarcogyne privigna előfordulása. A közel 100 éve megtalált Rusavskia papillifera (= Xanthoria p.) ma is megfigyelhető a délkeleti oldal szikláin. Számos zuzmólakó mikrogombát is sikerült felfedeznünk talaj és sziklalakó zuzmótelepeken. Az Odvas-hegyről ismertté vált zuzmófajok száma jelenleg 55, amely becsléseink szerint mintegy fele lehet a teljes flórának. Törvényesen védett zuzmófaj eddig még nem került elő, további alapos terepbejárás szükséges az összes lehetséges élőhely végigellenőrzésére. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

157

Poster session

The flora and fauna of Mt Odvas-hegy have been studied thoroughly for a long time, the explored botanical and zoological values are well-known; however the lichen flora of Mt Odvas-hegy is less studied and still not completely revealed. Two lichenologists, Ödön Szatala and György Timkó visited Mt Odvashegy (named Mt “Luckenberg” at that time) at the beginning of the last century and published 22 records of 17 species from their collections. These specimens and some more are deposited in the lichen herbarium of the Hungarian Natural History Museum. Investigating the lichen flora of the Buda Mts, 17 species were reported by Péter Solymosi from Mt Odvas-hegy, unfortunately without any voucher specimens. At the end of the 1980s 23 further lichen species were pointed out in the framework of a biodiversity study. As a result of a recent field excursion more 15 lichen species were found, including some interesting crustose species, e.g. Gyalecta jenensis, Protoblastenia rupestris and Sarcogyne privigna. The rare saxicolous species Rusavskia papillifera (= Xanthoria p.) discovered here about 100 years ago, still exists on the calcareous rocks of the SE slopes. Several lichenicolous microfungi were also detected on terricolous and saxicolous lichens. The number of lichen species known from Mt Odvas-hegy so far is 55, which might be ca 50% of the estimated total number of species. At the moment legally protected lichen species is not known, further thorough fieldwork is necessary to explore all potential habitats. Rómer Flóris herbáriumi lapjai a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Történeti Gyűjteményében Herbarium sheets of Flóris Rómer in the Historical Collection of the Natural History Museum Galambos István & Schmidt Dávid Rómer Flóris, a 19. századi Magyarország egyik nagy polihisztora élete első felében foglalkozott természettudománnyal, növénytani gyűjtései az 1843–1848 közötti évekből (28–33 éves korából) származnak. A bencés tanár a szabadságharc utáni bebörtönzését követően a magyar régészet és muzeológia megalapítójaként vált ismerté. A szerzők, munkájuk során feldolgozták a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Történeti Gyűjteményében (Col lectiones Historicae) található Rómer Flóris-különgyűjtemény Rómer által gyűjtött herbáriumi lapjait. Eredményeiket a Rómer-emlékévre megjelent Arrabona Múzeumi Közleményekben közölték (Galambos & Schmidt 2015). A megkezdett munkát a szerzők folytatni kívánják a Pécsi Tudományegyetem és a győri Czuczor Gergely Gimnázium Herbáriumban található Rómer-lapok feldolgozásával. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

158

Poszterszekció

A budapesti „Rómer Flóris gyűjtemény” összesen három faszcikulusában elhelyezett 328 db lap közül 191 db a Rómer Flóris cédulájával ellátott lapok száma. A legkorábbi dátumozás 1843. júliusi, a legkésőbbi 1848 júliusából származik. Valamennyi lap kézzel írott cédulával ellátott, mely tartalmazza a faj nevét, és csak kevés azon cédulák száma, amelyről hiányoznak a további gyűjtési adatok. Munkánk során az egyik legnehezebb feladat a cédulák szövegének megfejtése és értelmezése volt. Egyes cédulákat magyar nyelvű latin betűs, másokat német nyelven írt gót kézírással látta el, néhány esetben egy cédulán keveredik a két típus. Növényhatározásai általában még a nehezebb taxonok esetében is pontosak. A lapok a Magyar Királyság északnyugati részéről, a gyűjtő fiatalkori állomáshelyeinek környékéről származnak: Győr környéke, Pannonhalmi-dombság, Bakony, Fertőzug, Hanság, Pozsony környéke. A gyűjtemény legértékesebb részét a „Hansági növények” mappa tartalmazza. Az 1844–1847 között gyűjtött hansági növényei között megtaláljuk az azóta a térségből kipusztult Eriophorum vaginatum, Pinguicula vulgaris, Pedicularis palustris és Trichophorum alpinum fajokat, melyek közül az utóbbi az egész országból kipusztult. The Historical Collection of the Botanical Department of the Hungarian Natural History Museum in Budapest (BP) is an organic part of the flowering plant collections, which represented the oldest herbarium sheets. In this collection found the herbarium specimens of the famous archaeologist and Benedict teacher Flóris Rómer from the 19th century. The aim of the study is the procession of Rómer’s specimens in “Rómer Flóris collection” in BP and the publication of the data. Our first results were published in Galambos & Schmidt (2015). We will continue the work with the processing of other herbarium parts found in Győr and Pécs. The number of the sheets is 328, set in three fasciculi, in which Rómer’s specimens is altogether 191. Rómer’s herbarium sheets stem from only five years between July 1843 and July 1848, when the collector was between the age 28–33. All of the sheets are affixed with handwriting tags containing the species name, with just several hiatus of other details (like locality and date). Hardest part of the work is the solving the authors manuscript, and the identification of the former settlement names. Determinations of the species are nearly perfect. The specimens represents mainly the northwestern part of the Hungarian Kingdom, including Győr and surroundings, the Pannonhalma Hills, Bakony mountains, Lake Fertő, Hanság, and the territory of Pozsony (Bratislava). Rómer’s most valued plants found in “Plants from Hanság” portfolio from the period 1844–1847. Species like Eriophorum vaginatum, Pinguicula vulgaris and Pedicularis palustris are now extinct from the territory, Trichophorum alpinum is extinct from the country. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

159

Poster session

Duna-völgyi szikes tavak állapotváltozásai és használatuk a 20. század közepétől Land-use and habitat changes of soda lakes in Duna-völgy from the middle of 20th century Havel Alexandra , Ujházy Noémi, Kovács Eszter & Biró Marianna A szikes tavak a Kárpát-medencében érik el elterjedésük nyugati határát. A tavak az unikális élővilágukat sótartalmuknak, vízszintingadozásuknak és lúgos kémhatásuknak köszönhetik. Csekély számú olyan szikes tó van hazánkban, mely eredeti, ősi állapotában fennmaradt az idők folyamán, változási folyamataik sok esetben feltáratlanok. Kutatásunk során a Duna-völgyi szikes tavak 20. századi változásainak jobb megismeréséhez szeretnénk hozzájárulni, elsősorban helyi lakosokkal készített interjúk eredményei alapján. Kutatási területünk a Kiskunsági Nemzeti Park területén található 9 db szikes tó: Kelemen-szék, Fehér-szék, Csaba-szék, Böddi-szék, Kisrét, Zab-szék, Büdös-szék, Kőhalmi-szék, Somogyi-szék. A tavak legmarkánsabb állapotváltozásait terepbejárások és archív légi fotók (www.fentrol.hu) elemzése alapján állapítottuk meg. Ezt követően állítottunk össze egy interjúfonalat a helyi emberekkel tervezett strukturált interjúkhoz. A folyamatban lévő szóbeli gyűjtések során, hólabda módszert alkalmazva, igyekeztünk olyan adatközlőket felkeresni, akik a tavak közelében, tanyában nőttek fel, vagy életük során hosszabb időt töltöttek el a tavak környékén, és akár még ma is ismerik a tavak dinamikáját, változási folyamatait. Kutatásunk főbb kérdései: 1. Hogyan néztek ki a tavak a 20. század közepén? 2. Hogy használták a tavakat ebben az időszakban? 3. Hogyan érzékelik, és mivel magyarázzák az azóta történt élőhely-változásokat a helyi emberek? Az eddig elkészült interjúk során az volt a tapasztalatunk, hogy a tanyák felhagyásával, a tavak szélének állattartással való folyamatos kezelése megszűnt, mely jelentős változásokat okozott a továbbiakban kialakuló növényzet képében. A kezelés elmaradása lehet részben az oka a nádasok gyors ütemű kolonizálásának is egyes tavakon. A zsiókát (Bolboschoenus maritimus) például régen a sertések fogyasztották nagy előszeretettel, de ma már egyáltalán nem lehet sertést tartani a tavak közelében. Kutatásunk eredményeképpen szeretnénk a természetvédelem számára is javaslatokat megfogalmazni a tavak környezetének hosszú távú optimális kezelésére, természetközeli állapotának fenntartására. The westernmost examples of Eurasian soda lakes are located in the Carpathian Basin. Soda lakes have unique ecological characteristics due to high salt content, fluctuation of water and high alkalinity. Just a few soda lakes are preserved in a quasi-natural, or pristine state, and they ecological transformations Book of abstracts, AFVK XI, 2016

160

Poszterszekció

are in most cases unexplored. Our aim is to contribute to the understanding of ecological transformations of soda lakes in the Danube Valley, Hungary, primarily based on interviews conducted with local informants. We examined 9 soda lakes in the territory of Kiskunság National Park, Hungary (Kelemen-szék, Fehér-szék, Csaba-szék, Böddi-szék, Kisrét, Zab-szék, Büdös-szék, Kőhalmi-szék and an anonym lake nearby the Somogyi farm). We have taken several field trips with local rangers to get known the area. Dominant changes of the lakes were retrospectively identified by using aerial photographs (http://fentrol.hu). Then a specific structural interview guide was designed. We applied snowball sampling to reach available informants: who have lived or grown up nearby farms and may have detailed knowledge on the lake dynamics. Our main research questions were: 1. What kind of characteristics did the lakes have in the middle of the 20th century? 2. How was the landscape used in this period? 3. How do local people perceive and explain the changes of soda lakes from that time? According to previous interviews, changes of habitat characteristic could be affected by abandonment of farms, which resulted loss of land-use around the lakes. Colonization of reed could be partly caused by the lack of land-use too. Previously Bolboschoenus maritimus had been eaten by pigs, nevertheless, now it is forbidden to keep pigs by the lakes. Based on our research we would like to make suggestions to nature conservation about the sustainable long-term management of soda lakes. Adventív és őshonos elemek a debreceni parkok flórájában Flora of urban parks in Debrecen Hüse Bernadett, Deák Balázs & Tóthmérész Béla Az urbanizáció az elmúlt századok során jelentős hatással volt az élővilágra, mely folyamatok megértéséhez a városi élőhelyek florisztikai vizsgálata fontos támpontot nyújt. Kutatásunk célja az volt, hogy átfogó képet adjunk a debreceni parkok flórájáról és az emberi tevékenység következtében megjelent fajokról. Vizsgálatainkat 2012 májusától augusztusig végeztük, összesen 9 városi parkot mértünk fel. Minden parkban 2 darab 10 m × 10 m-es kvadrátban feljegyeztük a jelenlévő fajok listáját és azok borítását, valamint a parkok teljes területén felmértük az ültetett dísznövényeket. Eredményeink szerint a városi parkok természetes flórájában a zavarástűrő természetes növényfajok (33%), a természetes gyomfajok (29%) és a ruderális kompetítorok (22%) voltak jelen legnagyobb arányban, őket követték az agresszív tájidegen inváziós fajok (6%). Csekély arányban, de jelen voltak meghonosodott idegen fajok (1,6%), adventív fajok (0,4%), va-


161

Poster session

lamint a természetes termőhelyek fajai közül generalista (3,4%) és kompetítor fajok (1,4%), illetve természetes pionír növények (0,4%). A vizsgált parkokban jelenlévő flóra fajainak több mint felét őshonos fajok teszik ki (pl. Bellis perennis, Carex vulpina, Lolium perenne, Plantago major, Poa annua és Trifolium repens). Az inváziós neofitonok között egyaránt jelen voltak a spontán betelepült fajok (Ambrosia artemisiifolia, Conyza canadensis és Oxalis corniculata), illetve az ültetettek is (Ailanthus altissima, Celtis occidentalis és Parthenocissus quinqefolia). In the past centuries urbanisation considerably influenced the natural vegetation and flora. Floristical studies on the flora of urban areas can contribute to the understanding of the underlying processes. The aim of our study was to provide an overview on the current flora of the parks in Debrecen. We recorded the spontaneous flora and ornamental plants of 9 parks in Debrecen from May to August in 2012. For surveying the spontaneous flora we designated 10 m × 10 m sampling plots (two in each park). Furthermore, we surveyed species of planted ornamentals of the whole area. In spontaneous flora of the urban parks disturbance tolerants (33%), weeds (29%) and ruderal competitors (22%) had the highest proportion, followed by alien competitors (6%). The ratio of the introduced alien species and adventives were 1.6% and 0.4%, and the ratio of the generalists, competitors and natural pioneers were 3.4%, 1.4% and 0.4%, respectively. In the studied parks native species (such as Bellis perennis, Carex vulpina, Lolium perenne, Plantago major, Poa annua, Trifolium repens) consisted of more than half of the spontaneous flora. Invasive alien species were present both in the spontaneous flora (such as Ambrosia artemisiifolia, Conyza canadensis and Oxalis corniculata) and among the ornamental plants (Ailanthus altissima, Celtis occidentalis and Parthenocissus quinqefolia). Distribution and conservation status of selected relict steppe species in Serbia (Reliktum pusztai növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete Szerbiában) Ksenija Jakovljević, Gordana Tomović & Vladimir Stevanović Relict steppe species of Pannonian loess plateaus and sandy areas, as well as limestone and ultramafic rocky grounds of the Central Balkans nowadays represent the remnants of former widespread steppe flora during the Pleistocene. The majority of these relicts spread from Pontic steppes towards SE Europe. Although their movement began in the Pleistocene during last glaciations, it is assumed that it was most intense in xerotherm, warm and dry postglacial period.


162

Poszterszekció

However, due the habitat loss, disjunct and restricted distribution at the western borders of their geographical ranges, a significant number of relic steppe species is nowadays rare and endangered. The main object of this study is to present distribution of several relict steppe taxa in Serbia in UTM maps 10 km × 10 km. In addition to their distribution in Serbia, the conservation status of selected species will be estimated according to IUCN criteria and categories. In that terms, following taxa will be analysed: Adonis vernalis, Astragalus dasyanthus, Comandra elegans, Iris pumila, Oxytropis pilosa, Prunus tenella, Ranunculus illyricus, Rindera umbellata and Sternbergia colchiciflora. Effects of physicochemical properties of habitats on morphological variability species of monotypic genus Typha (Az élőhely fizikai és kémiai tulajdonságainak hatása gyékényfajok morfológiai változatosságára) Dragana Jenačković, Marina Jušković & Vladimir Ranđelović A morphological analysis of 3 Typha species (Typha latifolia L., Typha angustifolia L. and Typha domingensis Pers.) sampled in the area of southeastern Serbia was carried out. The macromorphological characters of inflorescences (length of pistillate and staminate inflorescences, a gap between pistillate and staminate inflorescences and volume of pistillate inflorescences) and micromorphological characters of foliar epidermal tissue (stomata number, length, width and surface, as well as surface of epidermal cells) were measured. The chemical analyses of water and sediment samples were done in order to assess the impact of abiotic ecological factors on morphological variability of Typha species. By using a linear regression analysis, it was determined that the variability of individual macromorphological (volume of pistillate inflorescences and a gap between pistillate and staminate inflorescences) and micromorphological (surface and width of stomata) characters of Typha species depend on physicochemical properties of their habitats, particularly the water depth, electroconductivity of sediments, pH and the amount of nutrients. A Radnóti-Gyarmati-galagonya Szilágy (Sălaj) megyében (Erdély, Románia) The Radnóti-Gyarmati-hawthorn in Sălaj (Szilágy) county (Transylvania, Romania) Karácsonyi Károly, Gavril Negrean, Szatmari Paul-Marian, Penksza Károly & Kerényi-Nagy Viktor Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

163

Erdély galagonyaflórája kevéssé ismert: a tömeges fajok (C. monogyna Jacq., C. laevigata (Poir.) DC.) mellett innen közölt faji vagy hibridfaji rangú taxon a C. brevispina Kunze (Csató 1868, Buia 1956), a mára kipusztult C. nigra Waldst. et Kit. (Simonkai 1886, Buia 1956, Bartha & Kerényi-Nagy 2010, 2013), a déli régióban ritkábban előforduló C. pentagyna Waldst. et Kit. (Simonkai 1886, Buia 1956, Kerényi-Nagy 2015), a Herkulesfürdőről leírt C. rosaeformis Janka (Kerényi-Nagy 2013, 2015), a C. rosaeformis subsp. curvisepala (Lindm.) K.-N. (Karácsonyi 1995) és a C. ×media Bechst. (Karácsonyi 1995). Újabb kutatások eredményeként került elő a C. lindmanii Hrab.-Uhr., a C. ovalis Kit. (Kerényi-Nagy 2011, 2015), a C. ×palmstruchii Pojark., a C. ×kyrtostyla Fingerh. és a C. ×subsphaerica Gand. nsubsp. fallacina (Klok.) K.-N. (KerényiNagy 2013, 2014, 2015). 2015. augusztus 4–7. között Szilágy megye flórájának feltérképezése közben egy újabb, eddig csak Magyarországról ismert (Kerényi-Nagy 2015) hibridet találtunk meg Zilah (Zalău): Vártelek (Ortelec) és Vármező (Buciumi) mellett: a C. ×radnoti-gyarmatii K.-N. A taxon a C. ovalis és C. monogyna kereszteződéséből származik, Zilahnál egy igen tipikus példánya mellett két visszakeresztezett egyedet, míg Vármezőnél 3 további egyedet is azonosítottunk. Ez a hibrid vélhetőleg mindenhol előkerülhet, ahol a C. ovalis is megtalálható. A jelenleg ismert termőhelyeken mindenhol védelemre érdemes. Transylvania’s flora of hawthorns is less known: beside the common species (C. monogyna Jacq., C. laevigata (Poir.) DC.) there are fellow species and hybrids C. brevispina Kunze (Csató 1868, Buia 1956), the extinct C. nigra Waldst. et Kit. (Simonkai 1886, Buia 1956, Bartha & Kerényi-Nagy 2010, 2013), rarely in the south region there is C. pentagyna Waldst. et Kit. (Simonkai 1886, Buia 1956, Kerényi-Nagy 2015), C. rosaeformis Janka (1870) described from Băile Herculane (Herkulesfürdő) (Kerényi-Nagy 2013, 2015), C. rosaeformis subsp. curvisepala (Lindm.) K.-N. (Karácsonyi 1995) and C. ×media Bechst. (Karácsonyi 1995). New results are C. lindmanii Hrab.-Uhr., C. ovalis Kit. (Kerényi-Nagy 2011, 2015), C. ×palmstruchii Pojark., C. ×kyrtostyla Fingerh. and C. ×subsphaerica Gand. nsubsp. fallacina (Klok.) K.-N. (Kerényi-Nagy 2013, 2014, 2015). During the fieldwork of Sălaj (Szilágy) county, between 4–7 August 2015, we have found an other hybrid, next to Zalău (Zilah): Ortelec (Vártelek) and Buciumi (Vármező), which was know so far only from Hungary (Kerényi-Nagy 2015): the C. ×radnoti-gyarmatii K.-N. The taxon comes from the C. ovalis and C. monogyna crossbreeding, close to Zilah we have identified two backcrossed specimens beside one very typical and close to Buciumi we have found 3 more specimens. This hybrid may appear everywhere, where the C. ovalis can be found. It deserves protection on every currently known habitat. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

164

Poszterszekció

Senecio inaequidens DC. (Asteraceae) előfordulások Közép- és DélnyugatEurópában Notes on the invasive narrow-leaved ragwort (Senecio inaequidens DC., Asteraceae) in Central and Southwest Europe Kerényi-Nagy Viktor, Borus Bence, Sánchez Ramón Ferré & Penksza Károly A Senecio inaequidens természetes areája Dél-Afrikára esik, első Európai megjelenése 1889-re datálódik Németország dél-afrikai gyapjút feldolgozó régióira. Robbanásszerű elterjedése az 1950–1970-es évekre tehető, ma már megtalálható Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Dániában, Észak-Írországban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Svédországban és Szlovéniában. Tömegesen találtuk meg Ausztriában (3 lelőhely), Németország déli részén (7), Franciaország keleti és déli részén (21) és Spanyolországban (1, az országra nézve a 2. előfordulás). Magyarországon 1998 óta észlelt inváziós faj, amely az alábbi lelőhelyekről került elő: Bicske, Budapest (Ferencvárosi pályaudvar, Kelenföldi pályaudvar, Keleti pályaudvar, Kőbányai út vasúti felüljáró, Rákóczi-híd pesti hídfő), Dinnyés, Győr (Ipartelepek, Gyárváros), Hegyeshalom, Ják-Balogunyom és Nagycenk. Budapesten új lelőhelyként találtuk meg: Keleti pályaudvar előtti virágágy (1 tő), Kőbányai úti villamossínek mentén az Orczy út és Könyves Kálmán körút közti teljes szakaszon (legalább 600 tő), a volt „Tigris Piac” teljes területén (legalább 800 tő), Hungária körút – Salgótarjáni út sarka (1 tő), Kárpáti Zoltán sétány Kőbányai út felé eső vége (3 tő) és Istvánmezei út 3–5. (1 tő). A Kelenföldi pályaudvaron a vasúti felújítás miatt mindössze 5 példánya mutatkozott. A faj hathatós természetvédelmi intézkedéssel még megállítható lenne, így megmentve az elözönléstől például a Duna–Tisza közi homokvidéket. Köszönjük a kézirat átnézését és a javaslattételeket dr. Balogh Lajosnak és dr. Dancza Istvánnak. A kutatást „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken” (Svájci–Magyar Együttműködési Program, Végrehajtási Megállapodás száma: SH/4/8) projekt támogatta. The native area of Senecio inaequidens is in South Africa, the first alien locality was found in Germany in 1889, close to a wool processing factory. The invasion of this species started in 1950–1970, today the narrow-leaved ragwort grows in Austria, Belgium, Czech Republic, Denmark, Finland, France, Great Összefoglalók, AFVK XI, 2016

165

Poster session

Britain, Italy, Netherlands, Northern Ireland, Norway, Poland, Slovenia, Spain, Sweden and Switzerland. We have found in great abundance in Austria (3 localities), south part of Germany (7), east and south part of France (21) and in Spain (1, and this is the second locality here). In Hungary this alien ragwort can be found since 1998, it grows in Bicske, Budapest (Ferencváros railway station, Kelenföld railway station, Keleti railway station, train overpass at Kőbányai road, Pest bridgehead of Rákóczi-bridge), Dinnyés, Győr (Ipartelepek, Gyárváros), Hegyeshalom, Ják-Balogunyom and Nagycenk. We have found new localities in Budapest: flowerbed before the Keleti railway station (1 specimen), along the tram rail track in Kőbányai road between Orczy road and Könyves Kálmán boulevard (min. 600 specimens), “Tigris Piac” Chinese Market (min. 800), crossing of Hungária boulevard and Salgótarjáni road (1 specimen), Kárpáti Zoltán walkway (3) and Istvánmezei road 3–5 (1). Now at the Kelenföld railway station only 5 specimens grow due to the construction work. The species could be effectively eradicated by swift conservation action, thus saving the invasion of areas such as the Danube–Tisza Interfluve sand region. The research was supported by the “Establishment of sustainable conservation of Natura 2000 sites in Hungary” (Swiss–Hungarian Cooperation Programme: SH/4/8) project. Idegenhonos inváziós növényfajok európai szintű szabályozása és a hazai vonatkozásai EU regulation on invasive alien plant species and its relevance in Hungary Kisné Fodor Lívia , Bata Kinga , Varga Ildikó, Váczi Olivér & Érdiné Szekeres Rozália Hosszú előkészítő folyamatot követően 2015. január 1-től hatályos az Európai Unió rendelete, mely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről fogalmaz meg rendelkezéseket. A 1143/2014. EU rendelet alapján, a tagországok képviselőiből álló inváziós fajok elleni védelemért felelős bizottság – a rendeletben előírt eljárásrend szerint – december 4-én elfogadta azt a növény- és állatfajlistát, mely az unió számára veszélyt jelentő inváziós idegenhonos fajok jegyzékét alkotja. A jelenlegi 37 fajból álló listán 14 növény- és 23 állatfaj szerepel. A növények közül 7 vízi- és 7 szárazföldi növényfajból több már hazánkban is problémát


166

Poszterszekció

okoz. A lista a tagállamok javaslatai alapján tovább bővül majd a jövőben, a javaslattétel megalapozását a fajra készített kockázatelemzés adja. A 2016. év elejétől hatályos jegyzéken szereplő fajok egyedeit engedély nélkül tilos szándékosan az unió területére behozni (beleértve az átszállítást is), tartani és termeszteni (a zárt tartást is beleértve), szállítani, forgalomba hozni, felhasználni vagy azokkal kereskedni, szaporítani, nevelni, termeszteni (ide érve a zárt tartást is), illetve környezetbe kibocsátani. Emellett mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a jegyzéken szereplő fajok véletlenül vagy gondatlanságból se kerüljenek be az ország területére. A hazai hatóságok ez alól csak kutatási és ex situ megőrzési, illetve humángyógyászati céllal adhatnak engedélyt. Egyéb tevékenységekre csak európai uniós jóváhagyással kapható engedély. A rendelet előírásainak a hazai jogrendbe ültetése, a hazai jogszabályok és eljárási rend megalkotása sok szakmai átgondolást és együttműködést igényel az érintett szakterületek között. A poszteren ennek első lépéseiről, az EU listán szereplő növényfajok hazai vonatkozásairól és a jövőbeli szakmai feladatokról számolunk be. After a long preparatory process, Regulation 1143/2014 of the European Parliament and of the Council on the prevention and management of the introduction and spread of invasive alien species entered into force on 1 January 2015. Based on this new legislation, the Committee on Invasive Alien Species, made up of representatives of all Member States, following the procedure provided by the Regulation, adopted the list of invasive alien plant and animal species of Union concern on 4 December 2015. The list presently contains 37 species, of which 14 are plant species and 23 are animal species. The plants comprise 7 aquatic and 7 terrestrial species, several of which already cause problems in Hungary, too. Following Member States’ proposals based on species-specific assessments, the list will be expanded in the future. From 2016 onwards the list will be in force, which means that a permit will be required for the import into and transportation through the European Union, keeping, raising (including in closed facilities), transporting, sale, purchase, trade, utilisation or releasing into the environment of any specimen of the species featuring on it. In addition, every effort has to be taken that the species listed should not be introduced into the territory of the Member States unintentionally or through carelessness. National authorities may only issue permits for research and ex situ conservation purposes or for human health reasons. For any other purposes, permits can only be issued with approval of the European Commission.


167

Poster session

Transposition of the Regulation into the Hungarian legislation as well as establishing the Hungarian legal framework and authoritative procedures will require a thorough technical preparation and strong co-operation among the relevant sectors. The poster features the first steps of this process, the relevance of the plant species on the list of invasive species of Union concern and the future tasks. Hét pázsitfűfaj fitolitkészlete – a Kárpát-medencei referencia fitolitadatbázis alapkövei Phytolith assemblage of seven grass species – foundation stones of the reference phytolith data base in the Carpathian Basin Kiss Hanga Johanna , Kovács Szilvia , Pető Ákos, Oláhné Tóth Ibolya & Lisztes-Szabó Zsuzsa Az epidermisz felépítése, a szilifikált serték, kovasejtek (fitolitok) milyensége és gyakorisága hasznos elkülönítő bélyeg pázsitfűfajok azonosításakor. Mivel a fitolitok a talajban és az üledékekben ellenállóak, a fitolitelemzés a környezettörténeti, a paleoökológiai és a régészeti vizsgálatokban hangsúlyos szerepet kap. A fitolitok képződése nagyrészt genetikailag meghatározott folyamat, ezért szisztematikai potenciállal rendelkezhetnek. Növényi referencia anyag elemzésekor megállapították, hogy némely fajok esetén a specifikus kovatestek ismerete elegendő lehet a helyes fajszintű elkülönítéshez. Ugyanakkor legtöbbször szisztematikus morfometriai adatbázisokra épülő elemzésekre van szükség a fajszintű meghatározásokhoz. A Kárpát-medence domináns pázsitfüveinek fitolitkészletéről kevés információ áll rendelkezésre. Jelen munkánk során hét löszgyepi (Hajdúszoboszló) pázsitfűfaj fitolit morfotípusait írtuk le és vetettük össze: Alopecurus pratensis, Arrhenatherum elatius, Festuca rupicola, Koeleria cristata, Elymus repens, Poa angustifolia, Stipa capillata. Mintául teljes egyedek szolgáltak, a feltárás száraz hamvasztásos módszerrel történt. A fitolitok morfotipizálása során a nemzetközi fitolit nómenklatúra (ICPN 1.0) nevezéktanára támaszkodtunk. Elsősorban „minőségi” különbözőségeket kerestünk, de korábbi vizsgálataink alapján érdemes a gyakoriságbeli eltéréseket is szem előtt tartani. A vizsgált fajok biogén szilíciumtartalma 1,44–6,16% között változott. A vizsgált hét fűfaj szöveteiben 26 fitolit morfotípust találtunk. Az egyik leggyakoribb morfotípus, az elongate (főként epidermisz hosszú sejtek) számos különböző mintázattal fordul elő. A másik igen gyakori morfotípus a rondel, amelynek anatómiai eredeteként az epidermisz rövid sejtjei azonosíthatók. Adott faj két szilifikált hosszú és rövid sejtjeinek összességét tekintettük 100%-nak. A maga-


168

Poszterszekció

sabb ZW (talajnedvesség) ökológiai értékszámmal rendelkező fajok (A. pratensis, A. elatius) szilifikált sejtjeinek nagyobb százaléka (77–91%) hosszú sejt volt. A ZW-érték és a szilifikált hosszú sejtek közötti pozitív összefüggés további fajokon is bizonyítandó. Munkánk egy átfogó vizsgálat része, melynek célja, hogy növény- és talajtani összehasonlító referencia-adatbázist hozzon létre környezettörténeti célú fitolitelemzésekhez. Reményeink szerint ennek segítségével további információkkal szolgálhatunk olyan kérdéskörök tisztázásához, mint a pusztakultúrpuszta, elsődleges és másodlagos szikespuszta dilemma. The structure of the epidermis, and the qualitative and quantitative characteristics of the silicified prickles and plant opals (phytoliths) are useful diagnostic features to identify grasses. Due to their long term preservation in soils and sediments phytoliths are considered as useful tool in the reconstruction of ancient plant communities and plant-human interactions. The phytolith production in plants is genetically controlled therefore they might have considerable systematic potential. By studying plant reference materials, the shapes of silica bodies provide robust evidence to the correct identification of plants at various taxonomic levels. At the same time analyses based on systematic morphometric database is necessary to identify plants at species level. There is little known about detailed studies on phytoliths of species in the Carpathian Basin. For this reason the aim of this study – as a first step of an extended project – is to establish a phytolith data base of this geographical region. As a starting point the phytolith assemblage of seven dominant plant species of Pannonian grassland associations and habitats (loess lawn near Hajdúszoboszló) are described in this study: Alopecurus pratensis, Arrhenatherum elatius, Festuca rupicola, Koeleria cristata, Elymus repens, Poa angustifolia, and Stipa capillata. Phytolith extraction from the plant individuals was accomplished through dryashing technique. Morphological classification was accomplished according to the International Code for Phytolith Nomenclature 1.0 (ICPN 1.0). Qualitative differences were mainly studied but based on our previous studies it is also worth to examine frequency values of the morphotypes. The biogenic silica content was determined to be between 1.44–6.16%, altogether 26 morphotypes were described. The most frequent morphotypes were the elongate ones (long epidermal cells) with several different patterns, and the rondel (short epidermal cells). Amount of these two most frequent morphotypes was considered 100%. Species with higher ZW (soil wet) values – A. pratensis and A. elatius – had more elongate phytoliths (77–91%). This positive correlation needs to be confirmed by the analysis of further species. This study is the first part of an extended project, which aims at building a plant reference material collection. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Poster session

169

A pannon flóra új magtömeg adatbázisa New database of thousand-seed weights of species in the Pannonian Flora Kiss Réka, Tóthmérész Béla, Tóth Katalin, Miglécz Tamás, Valkó Orsolya, Kelemen András, Deák Balázs, Sonkoly Judit, Tóth Edina, Radócz Szilvia, Matus Gábor, Takács Attila, Molnár V. Attila, Ruprecht Eszter, Horváth Orsolya, Kelbert Bernadett, Bálint Piroska, Balogh Nóra, Süveges Kristóf, Hüse Bernadett, Papp László, ifj. Papp László, Tóth Zoltán, Baktay Borbála, Málnási Csizmadia Gábor, Oláh Imre, Peti Erzsébet, Schellenberger Judit, Szalkovszki Ottó & Török Péter A növényi jellegek elemzése egyre inkább előtérbe kerül a modern növényökológiában. Fontos növényi jellegek a magvak morfológiai jellemzői, például a magméret, amely többek között a fajok szaporodási stratégiájára, a magvak terjedési és csírázási képességére, a csíranövények megtelepedési és túlélési esélyeire vonatkozó információkat közöl. A növényi jellegekre vonatkozó adatok összegyűjtésére és összegzésére már több adatbázis is felépült, ilyenek például a BIOPOP, BIOFLOR, SID. Ezek az adatbázisok főleg északnyugati- és közép-európai régiók fajainak jellegeit foglalják magukba, viszont a kelet-európai országok viszonylatában kevés információt tartalmaznak, ezért is szükséges az erre a területre vonatkozó adatok gyűjtése. Célunk a magyarországi flóra fajainak minél szélesebb körét reprezentáló magtömeg-adatbázis készítése volt. A Kárpát-medence egyedi, endemizmusokban gazdag flórájából gyűjtött magtömegadataink a régió flórájának több mint 70%-át lefedik. Két kutatás során Magyarországról, valamint a környező országokból, összesen 1598 taxon ezermag-tömegére vonatkozó mérési adatainkat publikáltuk, amiből 211 taxon nem szerepel más adatbázisokban. Több endemikus, illetve Nyugat-Európában ritka faj, számos orchidea, valamint pontuszi-, kaszpi- és kontinentális elterjedésű faj adata is most került először közlésre. Az adatbázisokban már szereplő adatok lokális adatokkal való kiegészítése segít a lokális folyamatok megértésében, valamint segítségül szolgálhat a természetvédelmi és rekonstrukciós programok során a megfelelő magkeverékek összeállításában. Plant trait-based analyses became an integral part of current plant ecological research. Seed morphological attributes, such as seed weight, give us information about the regeneration strategy of species, the dispersal and germination ability of seeds and the seedling establishment and survival. Several electronic databases, such as BIOPOP, BIOFLOR, SID, which collect numerous plant traits, have been built. Such databases contain data mostly from Northwestern and Central Europe. Few data is available from Eastern Europe, so it is important to collect Book of abstracts, AFVK XI, 2016

170

Poszterszekció

information from this region. Our aim was to collect thousand-seed weight data from the unique flora of the Pannonian Basin. We collected and published seedweight data for over 70% of the Pannonian flora. We measured 1598 taxa, out of which seed weight data of 211 taxa had not been presented in other databases. We presented first records for endemics, for species, which are rare in Western Europe, orchids and species with Pontic, Caspian and continental distribution. Expanding our knowledge from databases with locally collected data help us in understanding the local plant community functioning and could be an important tool in practical restoration, like in composing the proper seed mixture for habitat restoration. “Crataegus problem”, the analyses of ploidy level and reproduction systems in Central European hawthorns (A „galagonya-probléma”, közép-európai galagonyák szaporodásának és ploidszintjének vizsgálata) Vladislav Kolarčik, Vlastimil Mikoláš, Valéria Kocová & Júlia Krejzová The genus Crataegus L. is a monophyletic, well-defined genus with recent occurrence in Eurasia, North Africa, North, Central and northern South America and contains ca. 200–250 species, depending on species concept. Recent studies revealed that polyploidization and frequent hybridization, coupled with the occurrence of apomixis in polyploids play an important role in shaping of the genus diversity in North America. With many taxa described, the genus evolutionary and taxonomic complexity is seen as “Crataegus problem”. Whereas this is continuously solved in North America, rigorous biosystematic approach to solve “Crataegus problem” has never been applied in Europe. To fulfil this task we used flow cytometry technique for the first time to analyse ploidy level of selected plants and their seed families in diploid-polyploid populations of Eastern Slovakia. We found that diploids, triploids and tetraploids are very frequent and higher ploidy levels are missing. We have screened reproduction modes only in diploids and triploids so far. Diploids reproduce sexually (embryo sac reduced and double fertilized), whereas triploids produce seeds arisen mainly from unreduced embryo sac, without fertilization of egg cell and with very frequent pseudogamy (one or two sperm cells fertilize central cell of embryo sac to give rise to endosperm). Very rarely fertilization of unreduced egg cell occurs, which leads to tetraploid or pentaploid offspring. We further present morphological differentiation of analysed individuals and we assigned this variability to particular taxa. Intermediate forms are explained as a result of hybridization, which deserves fur-


171

Poster session

ther investigation. In conclusion, our selected Crataegus plant breeding system resembles reproduction in diploids and triploids of North American Crataegus taxa and thus our data provide a support for the hypothesis that polyploidization, shifts in reproduction modes and hybridization seems to shape the genus diversity also in Europe. A Budai Arborétum moha- és zuzmóflórája The bryophyte and lichen flora of the Botanical Garden Buda Kovács Andor & Rigó Attila Az ország területén fellelhető arborétumok és botanikus kertek értékei közé tartoznak a kriptogám élőlények is. A hazai gyűjteményes kertek mohaés zuzmóflórájának felmérésére már az 1950-es évektől kezdődően találhatunk példákat. A Budai Arborétum területén számos, a kriptogám élőlények számára alkalmas élőhely található, idetartozik a közel 2000 fás szárú növény, a sziklakertek mészkőtömbjei, a beton- és falfelületek, valamint a szabad talajfelszínek. Kutatásaink eredményeként a Budai Arborétum területén 4 májmoha- (az ország májmohafajainak 2,7%-a) és 50 lombosmohafajt (az ország lombosmohafajainak 9,8%-a) detektáltunk. A kertben észlelt zuzmófajok száma 25, mely a teljes hazai zuzmóflóra 2,9%-a. A térképezés kiegészítéseként valamennyi zuzmó- és mohafajról habitus-, illetve mikroszkópos fotósorozat készült. A mohafajok térképezése során figyelemmel voltunk elterjedésük mértékére és erre vonatkozóan mennyiségi becsléseket is végeztünk, majd ezeket az adatokat grafikonokon összegeztük. Megállapítottuk, hogy a különböző aljzatokon (szikla, beton, fakéreg, talaj) közel azonos fajszámmal jelennek meg a mohák. Fakérgen 23, mészkősziklákon 24, betonon 22, talajon 22 mohafajt találtunk. Az arborétum leggyakoribb epifita mohafaja az Orthotrichum diaphanum, mészkősziklákon a Schistidium crassipilum, betonfelületeken az Amblystegium serpens, szabad talajfelszíneken az Eurhynchium hians van jelen legnagyobb borítással. A megtalált mohafajok jelentős része országosan gyakori, nem veszélyeztetett, emellett néhány, a vörös listán veszélyeztetettség közeli besorolással szereplő faj (Orthotrichum obtusifolium, Pseudocrossidium revolutum, Gymnostomum calcareum, Orthotrichum pumilum) is előkerült. Az arborétumban előforduló zuzmók többsége szintén országosan gyakori, nitrofrekvens, toxitoleráns faj. Kivételt képez a sziklakertben előforduló Verrucaria calciseda, mely vélhetően nem spontán megtelepülő, hanem a kertbe behozott mészkősziklákkal együtt került az arborétum területére.


172

Poszterszekció

The botanical values of botanic gardens comprise the cryptogamic flora in addition to vascular plants. Both the bryophyte and the lichen flora have been examined since the 1950s in Hungarian botanic gardens. Miscellaneous habitats suitable for cryptogamic plants can be found in the territory of the Botanical Garden Buda. These include about 2000 trees and shrubs, limestone boulders in the rock garden as well as surfaces of concrete, brickwork and bare soil patches. As a result of our research 4 liverworts (2.7% of total number of liverworts in Hungary), 50 mosses (9.8% of total number of mosses in Hungary) and 25 lichens (2.9% of total number of lichens in Hungary) were detected. We also prepared habit and microscopic photographs of each bryophyte and lichen species found in the garden. During the mapping we estimated the cover values of the species growing on tree bark, limestone, concrete, and soil. On tree bark 23, on limestone 24, on concrete 22, on soil 22 species were found. Orthotrichum diaphanum proved to be the most frequent epiphytic moss, whereas on limestone Schistidium crassipilum is the most prevalent species. Amblystegium serpens seems to cover the largest area on concrete man-made constructions. Eurhynchium hians possessed the highest abundance on the ground. A considerable number of the bryophytes occurring in the garden are species, which are frequent in Hungary. Some of them, however, are listed in the actual red list under the category of near threatened (NT). These are as following: Orthotrichum obtusifolium, Pseudocrossidium revolutum, Gymnostomum calcareum, Orthotrichum pumilum. The lichens, which turned up in the garden, are also significantly common, nitrofrequent, toxitolerant taxa with the exception of Verrucaria calciseda, which is not likely to be a spontaneous element of the local lichen flora and probably arrived together with its limestone substrate brought during the establishment of the rock garden. Eragrostis virescens J. Presl, egy új, adventív fűfaj Magyarországon Eragrostis virescens J. Presl (Poaceae), a new alien species in Hungary Kovács Dániel & Csiky János 2011-ben Pilisszentiván és Piliscsaba területén egy, az eddig ismert hazai taxonoktól eltérő Eragrostis fajra bukkantunk. Az ismeretlen tőtippan a hazai kulcsokban szereplő fajok közül az E. parviflora-hoz és az E. mexicana-hoz hasonlított a leginkább, de az átfedés egyik taxonnal sem volt teljes. E két tőtippanfaj és a hazánkban eddig ismeretlen E. virescens csak apró, finom bélyegekben különböznek egymástól. Ahhoz, hogy a példányainkat azonosítani tudjuk, méréseket végeztünk az MTM Növénytárában és a JPU gyűjteményeiben tárolt példányokon. Több egyedet megvizsgálva feljegyeztük füzérkéik szélességét és hosszúságát.


Poster session

173

Past program segítségével varianciaanalízist és Tukey post hoc tesztet végeztünk a mért adatok felhasználásával. A gyűjtött példányaink mindkét jellemzőt tekintve az E. virescens-hez álltak a legközelebb (keskeny lándzsás füzérke), s leginkább az E. mexicana-tól különböztek (tojásdad lándzsás füzérke). Bár a füzérke arányait tekintve az új faj az E. parviflora-hoz áll a legközelebb, attól jól megkülönbözteti a szemtermésen található hasi barázda, mely utóbbi esetében hiányzik. Az 50–70 cm-es, felemelkedő, felálló szárú egyéves E. virescens Dél-Amerikában őshonos, de manapság, az Antarktiszt leszámítva már minden kontinensre eljutott. Nyugat- és Közép-Európa legtöbb országában megtalálható, általában utak, vasutak mentén és kapás kultúrákban. A Magyarországhoz legközelebbi adata Ausztriából származik. Hazánkban laza talajon, utak, vasutak mentén, mezsgyékben, zárt kertekben néhol tömegesen fellépő növény, amely a versenymentes körülményeket kedveli. A magyar flórában való megjelenését bizonyító példányokat a Pécsi Tudományegyetem herbáriumában (JPU) helyeztük el. Az E. virescens magyar tudományos neveként a zöldellő tőtippan nevet javasoljuk. Feltételezésünk szerint a faj expanziója a Pilisi-medencék és a Budai-hegység települései mentén, főként a homokkal fedett hegylábi területeken várható. In 2011 a strange Eragrostis species similar to E. parviflora and E. mexicana were found in Piliscsaba and Pilisszentiván. In spite of the similarities it was clearly different from this two species in some features that support our assumption to identify the new finding with E. virescens. Providing reliable identification, the length and width of spikelets were measured on some specimens of these three species in BP and JPU. For comparison ANOVA and Tukey post hoc test were used in Past software. The specimens of the new Eragrostis taxon were more similar to E. virescens in the morphology of the (narrow-lanceolate) spikelets than to E. parviflora. At the same time it differs mostly from E. mexicana since this has ovoid-lanceolate spikelet. E. parviflora differs well from E. virescens in the adaxial surface of seeds, since it is grooved in the case of the last and smooth in the case of the first species. E. virescens is an annual grass species with 50–70 cm tall and rising-erect culms. It is native in South America, but introduced to all continents except the Antarctica. In Western and Central Europe it usually occurs along roads or railways as well as in row crops. The closest stand of E. virescens is known from Austria. In Hungary it occurs along roads, railways, in verges and private gardens, it prefers loose soil and situations without competition. Collected specimens of the new species were placed in the Herbarium of University of Pécs (JPU). According to our expectations E. virescens will spread in settlements of Pilis basins and Buda Mts, preferably on foothills covered with sand.


174

Poszterszekció

Ochrolechia subviridis, hazánk zuzmóflórájának egy új tagja Ochrolechia subviridis, a new member of the Hungarian lichen flora Kovács Dániel & Lőkös László Az Ochrolechia nemzetséget tárgyaló monográfiájában 1961-ben, majd hazai zuzmóflórájában 1994-ben Verseghy Klára csupán az O. pallescens-t közli Magyarországról. Azóta több Ochrolechia fajt is felfedeztek (O. androgyna, O. arborea, O. parella, O. turneri). Az O. subviridis (Høeg) Erichsen egy publikálatlan, bükki példányát Fóriss Ferenc gyűjtötte 1933-ban a Csernely-tetőn (Tardonai-dombság). Friss gyűjtésként, 2014-ben a Nyugat-Mecsekben, a Jakab-hegy Zsongor-kő alatti részén, mészkerülő tölgyesben, tölgyfa kérgén találtuk meg a faj következő példányát. Az Ochrolechia subviridis, hasonlóan az O. arborea-hoz, továbbá a hazánkból nemrég kimutatott Xanthoparmelia mougeotii-hoz, atlantikus elterjedési súlyponttal jellemezhető zuzmófaj. Ezen flóraelemek igen ritkák a hazai zuzmóflórában. Elterjedésének centruma a Brit-szigetek és Dánia területén, illetve Norvégia és Svédország déli részén van, a kontinens belseje felé a taxon erősen megritkul. A szomszédos országok közül Horvátországból, Szlovéniából, Szlovákiából és Ukrajnából ismert. Az O. subviridis kéregtelepű, fehéresszürke, szürke, ritkán halvány szalmasárga színű zuzmófaj. A telep szélét fejlett, vastag, sávos, fehéres színű előtelep határolja, mely a telep közepe felé halvány rózsaszín, rózsaszínes barna árnyalatú. A telep középső részét izídiumok borítják, egyedüliként az európai fajok közül. Ezek alakja változatos, gömböstől a hengeresig, néha korallszerűen elágazó. Mindkét típus előfordulhat, a szorédiumos izídium és a valódi izídium is. Apotécium nagyon ritkán fordul elő, egyik mintánkban sem találtunk. Kémiáját tekintve C+ vörös, K–, PD–, UV+ kékeszöld, gyakran sárgás árnyalattal. Fő zuzmóanyaga az O. arborea-hoz hasonlóan a girofórasav, de míg utóbbi tartalmaz lichexantont is, addig az O. subviridis nem. Mivel hazánkból eddig csak két lelőhelye ismert, továbbá a közép- és kelet-európai példák alapján nem várható széles körű előfordulása, így javasoljuk a hazai zuzmó vörös listára történő felvételét. Only one Ochrolechia species, O. pallescens was mentioned by K. Verseghy from Hungary in 1961 (world monograph of genus Ochrolechia) and 1994 (the lichen flora of Hungary). Later some more species were discovered and/or published (e.g. O. androgyna, O. arborea, O. parella, O. turneri). Ochrolechia subviridis (Høeg) Erichsen is known from two localities. An old specimen collected by F. Fóriss at Csernely-tető (Tardona Hills) in 1933 has been still unpublished. The second specÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

175

Poster session

imen was found in the western part of the Mecsek Mts (S Hungary), in Mt Jakabhegy, near Zsongor-kő, in an acidophilous oak forest, on Quercus bark in 2014. Ochrolechia subviridis is an Atlantic species, like O. arborea or Xanthoparmelia mougeotii detected also recently in Hungary. This flora element is very rare in the Hungarian lichen flora. The centre of its distribution area is the British Islands, Denmark and south parts of Norway and Sweden, towards the central parts of Europe it becomes rare suddenly. Close to Hungary it occurs in Croatia, Slovenia, Slovakia and Ukraine. O. subviridis is a whitish grey, grey, rarely pale straw crustose lichen. Its prothallus is well developed, thick, zonate, white at the border, whitish pink to pinkish brown in more central parts. The thallus covered by isidia on the central part, only species of the genus in Europe. The form of isidia is variable, from subglobose to cylindrical, sometimes coralloid. Apothecia are very rare, not seen in our specimens. Chemistry: C+ red, K–, PD–, UV+ glaucous, often with a yellow tinge. O. subviridis and O. arborea, both produce gyrophoric acid in the thallus, but O. arborea also contains lichexanthone, which is absent in O. subviridis. Since in Hungary there are only two known localities of this species and the widespread occurrence is not expected, so we suggest the inclusion in the Hungarian red list of lichens. Hegyvidéki félszáraz gyepek és cönológiai viszonyaik Kelet-Erdélyben Mountainous semi-dry grasslands and their coenological relations in Eastern Transylvania Kovács J. Attila A hagyományos gyepgazdálkodás által fennmaradt irtás eredetű félszáraz gyepek Kelet-Erdély dombvidéki (350–800 m) térségeiben nagy cönológiai diverzitást mutatnak. Hegyvidéken, magasabb régiókban (800–1350 m) már csak a Danthonia alpina-dominálta és a Brachypodium pinnatum-dominálta állományokkal találkozhatunk. A hegyvidéki társulások cönológiai értékelése érdekében 2010–2014 között tanulmányoztuk ezen állományokat az ErdélyiSzubkárpátok és a Keleti-Kárpátok (Görgényi-havasok, Hargita, Csíki-havasok) térségében. A cönológiai felvételeket 16 település 23 termőhelyén végeztük, a felvételek kvadrátnagysága 4 m × 4 m, ritkábban 5 m × 5 m volt. Eredményeink mindkét gyeptársulás tekintetében csökkenő fajösszetételt mutatnak a mezőségi és az alacsony-dombvidéki hasonló típusokhoz viszonyítva. A Danthonia alpina-dominálta állományok, a fontosabb diagnosztikus, konstans és domináns fajok alapján (Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris


176

Poszterszekció

radicata, Agrostis capillaris, Avenula adsurgens, Genistella sagittalis, Linum catharticum, Trifolium montanum, Helianthemum nummularium stb.) a Festuco rubraeDanthonietum Csűrös et al. 1961 növénytársulásba sorolhatók. Az állományokban ritka (kevés) a melegkedvelő-kontinentális faj, csoportrészesedéseik alapján inkább transzgresszív (átmeneti) jelleget mutatnak a Cynosurion, Danthonio-Brachypodion és a Cirsio-Brachypodion társuláscsoportok között. A Brachypodium pinnatum-dominálta állományok diagnosztikus, konstans és domináns fajai alapján (Brachypodium pinnatum, Laserpitium latifolium, Hypochoeris maculata, Onobrychis viciifolia, Dorycnium herbaceum, Anthericum ramosum, Peucedanum oreoselinum, Agrimonia eupatoria, Bromus erectus, Carlina acaulis, Tanacetum corymbosum, Agrostis capillaris, Elymus hispidus, Stachys officinalis stb.) a Laserpitieto latifoliae-Brachypodietum pinnati ass. nova növénytársulásba soroltuk. (Ez vikariáns a belső-erdélyi Cariceto humilis-Brachypodietum Soó (1942) 1947 társulással). Az állományokban még előfordulnak kontinentális-melegkedvelő fajok (Linum flavum, L. hirsutum, Aster amellus stb.) és csoportrészesedéseik alapján a Cirsio-Brachypodion, ill. a Brometalia erecti szüntaxonba sorolhatók. The semi-dry grasslands preserved by traditional farming in the Eastern Transylvanian hilly region (350–800 m), showing high coenological diversity. Nevertheless in the mountainous area (800–1350 m), mostly the Danthonia alpina- and the Brachypodium pinnatum-dominated grassland stands can be survived. We studied the coenological relations of these mountainous semidry grassland stands during the years 2010–2014, especially in the area of the sub-Carpathians and the East-Carpathians Mountains (Gurghiu, Harghita and Ciuc-Mountains). The relevés were made in 16 localities with 23 sites, using plots of 4 m × 4 m and, sometimes 5 m × 5 m. The coenological investigations concluded that both of the mountainous grassland type, present lower number of species that the related grassland types from the hilly region of Trasnsylvania. The Danthonia alpina-dominated stands with their main diagnostic, constant and dominant species (Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris radicata, Agrostis capillaris, Avenula adsurgens, Genistella sagittalis, Linum catharticum, Trifolium montanum, Helianthemum nummularium, etc.) can be ordered in the Festuco rubrae-Danthonietum Csűrös et al. 1961 plant community. These stands having rare continental-xerothermic species, so they present transitional (intermediate) characteristics between the Cynosurion, Danthonio-Brachypodion and the Cirsio-Brachypodion syntaxa. The Brachypodium pinnatum-dominated stands with their main diagnostic, constant and dominant species (Brachypodium pinnatum, Laserpitium latifolium, Hypochoeris maculata, Onobrychis viciifolia, Dorycnium herbaceum, Anthericum


Poster session

177

ramosum, Peucedanum oreoselinum, Agrimonia eupatoria, Bromus erectus, Carlina acaulis, Tanacetum corymbosum, Agrostis capillaris, Elymus hispidus, Stachys officinalis, etc.) was necessary to be ordered in a new plant community named: Laserpitieto latifoliae-Brachypodietum pinnati ass. nova. (Which can be considered as a vicariant community of the Cariceto humilis-Brachypodietum pinnati Soó (1942) 1947, from the Transylvanian Plateau). The stands of this mountainous community sometimes include a few continental-xerothermic grassland species (Linum flavum, L. hirsutum, Aster amellus, etc.), so they can be ordered coenologically in the Cirsio-Brachypodion, resp. Brometalia syntaxa. Sziki kocsord (Peucedanum officinale L.) állományfelmérése a Szatmári-síkon Charting of Hog’s Fennel (Peucedanum officinale L.) in the Szatmár Plain Kovács Szilvia , Szűcs Balázs, Habarics Béla , Lisztes-Szabó Zsuzsa & Novák Tibor A sziki kocsord (Peucedanum officinale) Európában számos helyen előfordul, de legnagyobb állománya hazánkban található. A hazánkban védett ernyősvirágzatú faj, ugyanakkor egy ritka és fokozottan védett lepkefajunk, a nagy szikibagoly (Gortyna borelii) egyetlen tápnövénye is, amely a növény szárában fejlődik, életciklusa szorosan a fajhoz kötött. Célunk olyan térképek készítése volt, amelyek pontosan ábrázolják a vizsgált terület (Szatmári-sík) kocsordos állományait és az állományok méreteit tőszámintervallumok alapján. Terveink szerint a térképek segítséget nyújtanak a jövőbeni állományváltozások monitorozásához mind a sziki kocsord mind pedig a nagy szikibagoly vonatkozásában. Szatmári-síkon a terepbejárások során 6 kocsordos állományt (Erethegyilegelő, Szalavény, Vámosoroszi kaszáló, Fülesdi legelő, Tyúkszer, Fülesdi láprét) azonosítottunk, amelyek a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet kezelésében lévő, zömében Natura 2000-es területek. Az előzetes terepbejárást követően kétféle mintavételezési módot alkalmaztunk. A ritkább állományokban egyedszámlálást, a tömeges állományokban kvadrátokkal történő felvételezést végeztünk, ahol a tőszámlálás mellett rögzítésre kerültek a faj százalékos borításai adatai is. A mintavételi helyeket és kvadrátokat GPS-szel rögzítettük. Az állományok méretét és elhelyezkedését bemutató térképeket Arc GIS 10 térképszerkesztő program és Quantum GIS programok segítségével készítettük. Az általunk meghatározott tőszámintervallumokat a jelmagyarázatban rögzítettük.


178

Poszterszekció

Az Erethegyi-legelő területét szórványosan előforduló 10–50 töves állományok jellemzik. Egyetlen nagyobb állománya az 1500 tő feletti kategóriába esik. A szalavényi területen a 100–250 töves állományok dominálnak, a legnagyobb összefüggő állománya kb. 6000 tövet számlál. A vámosoroszi kaszálón alacsony tőszámú foltok (5–50 tő) azonosíthatók, déli részén néhány 100–150 töves állománnyal. A Fülesdi legelőn 10–25 töves és az 50–100-as nagyságrendű állományok váltakoznak. A Tyúkszeren egy tömeges folt (1000–1500 tő) mellett az 50–100 töves állományok a meghatározóak. A Fülesdi lápréten kisebb állományfoltok (5–10 tő) azonosíthatóak. Összefoglalva megállapítható, hogy a Szatmári-síkon a sziki kocsord kis- és közepes tőszámú foltokban fordul elő, a tömeges (1000 tő <) állományok aránya alacsony. Hog’s Fennel (Peucedanum officinale) can be found in many sites in Europe, but the greatest stand of the species lives in Hungary. It is a preserved species that is the only plant on which a very rare and preserved butterfly can feed. This butterfly is Gortyna borelii that develops in the stem, its lifecycle is dependent on Hog’s Fennel. Our goal was to chart stands of Hog’s Fennel and map the stands precisely based on intervals of plant numbers. These maps of the Szatmár Plain depicting the stands are meant to help monitor and detect any changes in those stands and butterfly population in the future. Six stands were identified in the field research in the Szatmár Plain in Hungary. All was located on fields with Nature 2000 status, such as Erethegyi pasture, Szalavény, Vámosoroszi meadow, Fülesdi pasture, Tyúkszer, Fülesdi moorland, which are managed by Szatmár-Beregi Landscape Protection Area. We applied two ways of sampling based on the population density. Whereas we counted the thin stands, quadrates were applied to sample the thick stands of Hog’s Fennel, while recorded percentage values of covers and GPS coordinates of the sites. Mapping was done by using Arc GIS 10 and Quantum GIS softwares. Erethegyi pasture is featured by scattered stands of 10–50 plants. There is only one bigger stand with over 1500 plants. In the field of Szalavény stands of 100–150 plants dominate and the highest figure is ca. 6000 plants for a stand. There are thin spots of 5–50 plants mixed with some stands of 100–150 plants in Vámosoroszi meadow. Fülesdi pasture is featured by 10–25 plant and 50–100 plant stands in turn. Tyúkszer is dominated by 50–100 plant stands, only one thick spot with 1000–1500 plants can be found there. Fülesdi mooreland is featured by small stands of 5–10 plants. We can state that the Szatmár Plain is featured by small and medium stands of Hog’s Fennel, and thick (1000 plants <) stands rarely occur. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

179

Poster session

Élőhely-térképezés az Ágasegyháza–orgoványi réteken Habitat mapping at the meadows of Ágasegyháza–Orgovány Kovács Tibor, Farkas Sándor, Kecskés Ferenc & Kovács Orsolya A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság 2014-ben megbízást kapott a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától az Ágasegyháza–orgoványi rétek Natura 2000 terület (HUKN20015) botanikai és zoológiai felmérésére, élőhelytérkép készítésére és kezelési koncepció összeállítására. A botanikai felmérés a védett fajokra fókuszált, egyéb növényfajokat az egyes élőhelytípusok definiálásához határoztunk meg. A zoológiai felmérés védett bogár-, lepke-, kétéltű-, hüllő-, madár- és emlősfajok adatpontjainak gyűjtését is magába foglalta. A terepi adatgyűjtést márciusban kezdtük és novemberben fejeztük be. A felmérés talán legfontosabb célja egy élőhelytérkép elkészítése volt. A felmért terület változatos növényzetű, melyben kis tengerszint feletti magasság eltérések már jelentős mértékben befolyásolják a kialakuló mintázatot. A mélyebb térszíneken vizes-nedves élőhelyek, a legmagasabban fekvő területeken általában erősen leromlott homoki gyepek jellemzőek. Északi és középső részein találjuk a legszebb kékperjés-tárnicsos-serevényfüzes lápréteket. A terület keleti fele tradicionális legelő, ahol ma ismét felerősödni látszik a legeltetés. A fajkészlet az idők során átalakult, leromlott, egyes zavarástűrő fajok gyakran uralkodóvá váltak. Különösen erős a túllegeltetés a terület déli-délkeleti felében. Szikesedés elsősorban a terület délkeleti részén szembeötlő, de északabbra is kimutatható a szikes rét, illetve szikes mocsár jelleg. A délkeleti saroknál a taposottabb részeken vakszik foltok is felszínre kerülnek. A legmagasabban lévő homoki gyepek egykor valószínűleg értékes növényzetű zárt homoki gyepek voltak, azonban a legeltetés hatására ezek felszakadoztak, elgyomosodtak. Ma már sok helyen jelentős az idegenhonos invázív fajok borítása. Évelő nyílt homoki gyepek a N2000 északnyugati sarkában találhatók. Ezek erősen zavartak, kevés helyen érik el a 4 vagy 5 természetességi értéket. A nyáras-borókások alapvetően a terület peremére szorultak vissza, sok helyen akáccal fertőződtek. Jellemző kép a sarjról felnőtt akác vagy nyár „pálcaerdő”. A homoki terület déli felében, azaz a teljes N2000 közepéhez közel a buckák alacsonyabbá válnak, a tengerszint feletti magasság is csökken, így a buckaközökben kisebb, de karakterisztikus lápréti foltok jelennek meg. In 2014, the Hungarian Biodiversity Research Society was addressed by the directorate of the Kiskunság National Park to assess the meadows of Ágasegyháza–Orgovány botanically and zoologically, as well as to map the habitat and create a management plan for the Natura 2000 area. Our botanical survey focused Book of abstracts, AFVK XI, 2016

180

Poszterszekció

on protected species, but further plant species were determined as well to define the habitat types, while our zoological survey was extended to the data collection of protected beetle, butterfly, amphibian, reptile, bird and mammal species as well. Data collection took place between March to November. The creation of a valid habitat map was supposedly the most important objective of the survey. The survey area varies in its vegetation and even small elevation variations significantly influence the emerging pattern. Wetlands and aquatic habitats are characteristic on lower elevations, while higher elevated sites often harbour fairly degraded sandy grasslands. Patches in the northern and central parts of the area are covered by the best and most succeeded Molinia meadows. In the eastern half of the area traditional pastures can be found, where grazing seems to be strengthening again. The composition of species changed over time, it degraded and certain species, which endure disturbances, often became dominant. Overgrazing is particularly strong in the southern and southeastern part of the area. Salinization is particularly striking in the southeastern part of the area, but further north salty meadows and salty meadow character can be detected. On the southern border of the protected area even bare salty soil comes up to the surface. The highest elevated grasslands most likely used to be high value closed grasslands, but as a result of grazing they have been rather open and weeds spread and took them over. Today, in many parts of the area the coverage with non-native invasive species is significant. Perennial open sandy grasslands can be found in the northwestern corner of the N2000 area. These are highly disturbed, and seldom reach a value close to natural. The poplar-juniper areas have been basically suppressed to the margins of the area, and at many places are infected with locust tree. In the southern half of the sandy lands, near the centre of the N2000 area, the small hills become lower, the altitude therefore decreases, so in the spaces between the small hills small but characteristic moor-like spots appear. Csírázásbiológiai vizsgálatok az óriás útifű (Plantago maxima Juss.) ex-situ védelembe vonásához Germination researches for the ex-situ conservation of the Giant plantain (Plantago maxima Juss.) Kovács Zsófia & Barabás Sándor Az óriás útifű (Plantago maxima Juss.) Magyarországon csupán néhány ismert populációval rendelkezik, valamennyi állománya veszélyeztetett élőhelyének leromlása vagy használata miatt. Emiatt indokolt lenne a fajt ex-situ védelemben is megóvni.


Poster session

181

A sikeres szaporítás megalapozásához, a növény csírázásához szükséges körülmények vizsgálatát végeztük el. Ehhez a kakucsi populációból hat egyedről begyűjtött terméses füzérek magjait használtuk fel. A kísérletek során vizsgáltuk a dormancia feloldásához a hidegkezelés szükségességét és a csírázás fényigényét. Ezek mellett összehasonlítottuk a különböző anyanövényekről származó magok csíraképességét, illetve az azonos növények eltérő méretű magjainak csírázását. Eredményeink azt mutatják, hogy a Plantago maxima Juss. magjai nem igényelnek hidegkezelést csírázásuk megindításához. A faj viszont pozitív fotoblasztikus, csírázásához fényre van szüksége. Ez a populációinak otthont adó élőhelyek kezeléséhez fontos információ lehet, mivel a talajt leárnyékoló felhalmozódott avar vagy magas növényzet megakadályozhatja a sikeres szaporodást. Az egyes anyanövényekről származó magok csíraképessége között szignifikáns eltérés mutatkozott, de ennek okáról nincs információnk. Ellenben az azonos növényről begyűjtött, két frakcióba szitált, 0,83 mm-nél kisebb és nagyobb magok csírázásában nem volt különbség. A kísérlet során az is tapasztalható volt, hogy a magok megindulása igen elhúzódott. Ez esetleg utalhat a faj magbankképzési hajlandóságára is. A vizsgálatok során kikelt magoncok jelentős hányadából sikerült palántákat is nevelni, így a rendelkezésre álló mintegy 500 növényre alapozható a faj exsitu populációjának létrehozása a Soroksári Botanikus Kertben. In Hungary there are few populations of the Giant plantain (Plantago maxima Juss.) known and all of them are endangered due to habitat use and degradation. Therefore, it is reasonable to protect them in ex-situ conservation. In our study we examined the environmental determinants of seed germination to achieve successful propagation of the species. For this reason we collected the seeds of six ripened spikes from six different plants from one population. We investigated the effect of cold treatment as a factor responsible for release of seed dormancy, and we tested the light demand of germination. In addition, we compared the seed germination between the different mother plants and the germination of different sized seeds originating from the same plants. Our results show that seeds do not need cold treatment for the initiation of the germination. However, the species is found to be positive photoblastic, light is necessary for its germination. From the point of view of conservation strategies, the treatment of the population’s natural habitats can be important, because the accumulated litter or tall vegetation can cover the ground and it can prevent the successful germination. We detected significant differences of seed germination between the mother plants, although we do not know exactly what might be the reason of it. According to the size of the seeds collected from the same plants we found two fractions: bigger and smaller (< 0.83 mm), but we could not find any differences among their germination. During the research it was also obBook of abstracts, AFVK XI, 2016

182

Poszterszekció

served that the initiation of the seed germination was dragged on for a long time. This could imply the potential of the species forming a seed bank. We could grow a significant amount of plants, ca. 500 individuals, which can serve as an initial source to create an ex-situ population in the Soroksár Botanical Garden. Species composition and environmental changes in forest plant communities in the Spačva Basin (E Croatia) (Fajösszetétel- és környezeti változások a Spačva-medence (KeletHorvátország) erdőtársulásaiban) Daniel Krstonosic, Zeljko Skvorc, Danijel Cestaric, Jozo Franjic & Krunoslav Sever Lowland forests in the Spačva Basin (Eastern Croatia) represent the largest complex of near-natural pedunculate oak forests in this part of Europe. Throughout history, these forests have had an almost stable water system, which implied flooding usually during spring and autumn, but the present state of the forests is strongly influenced by intensive exploitation and numerous hydro-ameliorative activities in the past, which is reflected also in the plant community changes. The aim of this study was to consider the extent of changes in species composition, and the extent of environmental changes in forest communities of the Spačva Basin in relation to research conducted between 1969 and 1971. The species composition of four communities (Carpino betuli-Quercetum roboris, Genisto elatae-Quercetum roboris aceretosum tatarici and caricetosum remotae, and Leucojo-Fraxinetum angustifoliae) was studied, comparing 41 old and 57 new relevés. Changes were estimated using ordinations (RDA, CCA, DCA) and changes in species frequency and cover. A general trend of moisture reduction from 1969 until today was noticeable among all communities. Based on floral composition analysis, it is evident that the studied forest plant communities have changed over the whole area that was studied. They show a tendency towards drier plant communities and all the vegetation types are clearly becoming floristically more similar. An increase in frequency and cover of flood intolerant woody species (such as Carpinus betulus, Cornus sanguinea, Tilia tomentosa and Acer tataricum), as well as a decrease of vernal species related to wet habitats is particularly evident. Also the coverage and number of shrub species increased significantly in all vegetation types. Large presence of invasive species, such as Erigeron annuus and Amorpha fruticosa, indicating disturbances, was noted. The succession of all studied communities is resulting in loss of the mosaic community pattern characteristic of lowland alluvial forests.


183

Poster session

Coenoecological differentiation of the Balkan-Carpathian Sesleria rigida complex (A Sesleria rigida fajcsoport cönológiája) Nevena Kuzmanović & Dmitar Lakusić Species of the Balkan-Carpathian Sesleria rigida complex were the subject of detailed coenoecological studies. Data regarding ecological preferences and types of habitats of the analyzed species were gathered from the literature sources, as well as personal field investigations. The integral table, containing all published phytosociological relevés in which the presence of S. achtarovii, S. filifolia, S. rigida and S. serbica was recorded, contained 778 relevés and 1151 species. This integral table was subjected to numerical analyses in the software packages Juice and Past. Additionally, on the basis of chorological data for all four species of the S. rigida complex, bioclimatic data were extracted from the WorldClim set of global climate data using software DIVA-GIS 7.5, in order to define the bioclimatic parameters that contribute the most to differentiation of their habitats. The results have shown that, although all four investigated taxa inhabit the same or very similar habitat types, high percent of overall average difference among the four clusters comprising the stands of individual species (96.89%) points to the obvious phytocoenological separation of their habitats. Clear bioclimatic differences in ranges within species of the S. rigida complex are supported by the cluster analysis, as well as the principal component analysis of bioclimatic parameters. Egy családi könyvtári hagyatékból előkerült Nyárády Erazmus Gyula herbárium 1911-ből A herbarium of Erazmus Gyula Nyárády from 1911, from a private library Macalik Kunigunda Idén emlékezünk a közép-európai botanikusok egyik legkimagaslóbb tudományos személyisége, Nyárády Erazmus Gyula (1881–1966) születésének 135., valamint halálának 50. évfordulójára. Tudományos munkásságának értéke minőségében és maradandóságában rejlik. Könyvei, tankönyvei, monografikus jellegű munkái, nagyobb feldolgozásai, illetve tudományos folyóiratokban számos cikke jelent meg, (összesen 180), ő szervezte, irányította és ellenőrizte a Románia edényes flóráját feldolgozó munkaközösség tevékenységét. Mindezek mellett herbáriumi hagyatéka, annak mennyisége és minősége nagy kincset rejt a jelen botanikusai számára. Nyárády kb. 50 000 lapnyi sa-


184

Poszterszekció

ját herbáriumát, annak pontos nyilvántartásait és katalógusait, a nagyszebeni Természettudományi Múzeum őrzi. A kolozsvári Botanikus Kert herbáriumát, ahol múzeumőrként (kurátorként) tevékenykedett 1922 és 1948 között, kb. 20 000 herbáriumi lapnyi saját gyűjtésű anyaggal gyarapította. 5 000 lapnyi begyűjtött növénye van a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola herbáriumában. Igen jelentős Rubus és Hieracium gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrzi, ezenkívül meghatározásaival ellátott gyűjtemények találhatók még a craiovai és bukaresti egyetemi, az abrudbányai középiskolai, valamint a szováta-fürdői herbáriumban. Életrajzírói (Váczy K. & Bartha S. 1988) tudományos munkásságát három részre osztják: az alapozás évei (1903–1921), a kiteljesedés évei (1922–1948), valamint legtermékenyebb évei és akadémiai pályafutása (1948–1966). Az első korszakból származik az a kis herbáriumi anyag, mely Halmágyi Samu családi könyvtári hagyatékából került elő. Mind Halmágyi, mind Nyárády a kolozsvári Tanítóképző Intézetbe jártak, így onnan ismerhették egymást. Feltételezéseink szerint a szóban forgó herbáriumot ajándékként adhatta Nyárády volt iskolatársának. Erre utal a katalógus végi bejegyzés: „Írta és összeállította szeretetből s jókedvében Nyárády E. Gyula, Késmárk, 1911.IV.16.”. Az előkerült anyag „Herbarium E. Gy. Nyárády” pecséttel van ellátva, a katalógusban szerepel a 80 taxon latin és magyar neve, gyűjtési helye. Az egyes fajok taxonómiai sorrendben jelennek meg. Az egyes, kis méretű (18,5 cm × 22,5 cm) herbáriumi lapokra 1-2-3-4-6 faj van ragasztva, a katalógusnak megfelelően számozva, egyéni címke nélkül. A fajok többsége a Tátrából, 1-1 faj pedig a Fogarasiés Radnai-havasokból, valamint a Retyezátból származik. This year we commemorate the 135th anniversary of the birth and the 50th anniversary of death of Erazmus Gyula Nyárády (1881–1966), an outstanding botanist of Central Europe. The scientific value of his work lies in quality and endurance: books, textbooks, monographs, journal articles, (a total number of 180), he has coordinated the activities of the working group of vascular flora of Romania. In addition, his herbarium legacy, its quantity and quality represent a great hidden treasure for botanists. Nyárády’s own herbarium enumerates approx. 50,000 sheets preserved in the Natural History Museum of Sibiu. While he was the Curator of the Herbarium in the Botanic Garden of Cluj (between 1922– 1948) he added about 20,000 herbarium sheets of the collection. 5,000 sheets of his collection are in the Herbarium of the University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine of Cluj-Napoca. The very significant Rubus and Hieracium collection is preserved in the Muzeul Naţional Secuiesc from Sfântu-Gheorghe,


185

Poster session

collections also can be found in the herbaria of Craiova and Bucharest University, the high school of Abrud, as well as in Sovata. According to his biography (Váczy K. & Bartha S. 1988), his scientific work is divided into three periods: the foundation-laying years (1903–1921), the years of fulfilment (1922–1948) and the most productive and academic career years (1948–1966). This small herbarium found in Samu Halmágyi’s library from the estate of his family, comes from Nyárády’s first working period. Halmágyi and Nyárády were colleagues in the Teacher Training Institute in Cluj, so they might have known each other from there. We assume that this herbarium was a gift given by Nyárády for his former colleague. This is indicated by the note from the end of the herbarium’s catalog: “Written and compiled with love by Nyárády E. Gyula, Késmárk, 1911.IV.16.”. The catalogue of the herbarium in discussion has the stamp: “Herbarium E. Gy. Nyárády”, it contains the scientific and Hungarian names and places of collection of 80 taxa. The species are listed in taxonomic order. 1-2-3-4, respectively 6 species are mounted on individual herbarium sheets of small size (18.5 cm × 22.5 cm) according to numbers from the catalogue, without additional labels. Most of the species were collected in the Tatra Mountains, there are only one species from the Făgăraş, Rodnei and Retezat Mountains, respectively. Az európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis, Liliaceae) erdélyi populációinak sűrű mintázáson alapuló filogeográfiai elemzése Towards a densely sampled phylogeography of Erythronium dens-canis (Liliaceae) in Transylvania: disentangling the roles of microrefugia and past long-distance dispersal events Macalik Kunigunda , Bartha László & Keresztes Lujza A kutatás előzményét egy, a kakasmandikó filogeográfiai vizsgálatát célzó tanulmány (Bartha és mtsai. 2015) eredményei szolgáltatták, melyek szerint a fajnak van egy szűk, erdélyi elterjedésű, nagyon strukturált genetikai vonala és egy széles elterjedésű, genetikailag sokkal homogénebb vonala. Mivel az említett tanulmány szerint az Erdélyi-szigethegységnek particionáló szerepe van az erdélyi vonalra jellemző kládok között, célul tűztük ki a kakasmandikó e hegység körüli populációinak „sűrű” mintázását, illetve genetikai szerkezetének vizsgálatát. A kutatás egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy tisztázzuk a mikrorefúgiumok és múltbéli sztochasztikus eseményeknek (long-distance dispersal) a kakasmandikó erdélyi történetében játszott relatív szerepét. Két nem kódoló plasztisz régiót (rpl32-trnL és rps15-ycf1) szekvenáltunk 107 kakasmandikó populáció egy-egy


186

Poszterszekció

egyedében. A szekvenciákat törzsfa-rekonstrukcióhoz és a kládok különböző diverzitásindexeinek a kiszámításához, illetve haplotípus-hálózat felállításához használtuk. Az erdélyi genetikai vonal négy kládja a „refúgium a refúgiumban” elmélet szerint négy múltbéli mikrorefúgium létét támasztja alá, azonban ezek pontos földrajzi helyét nem ismerjük: az Erdélyi-szigethegységtől keletre (t1 klád) és északra (t2 klád), valamint az „Északkeleti Kárpátokhoz” „közel” (t3 klád), illetve a Karánsebesi-medencében (t5 klád) helyezkedhettek el az utolsó glaciális maximum idején. Ezekből a mikrorefúgiumokból terjedt el a faj hosszú távú diszperzió útján az Erdélyi-szigethegységtől délnyugatra (t1 klád), délre (t2 klád) és északnyugatra (t3 klád). A feltárt mintázat hozzájárul a Kárpát-medence biogeográfiájának jobb megértéséhez, és fontos konzervációgenetikai alkalmazásai lehetnek. A kutatást a Tanügyminisztérium CNCS – UEFISCDI, PN-II-ID-PCE2012-4-0595 pályázata támogatta. A recent phylogeographic study (Bartha et al. 2015) uncovered two plastid lineages in the European Erythronium dens-canis: a highly structured and narrowly distributed Transylvanian lineage and a more homogenous and widely distributed “non-Transylvanian” lineage. We aimed to continue the research by undertaking an exhaustive sampling in Transylvania and study the genetic structuring of populations with a special focus on the surroundings of Apuseni Mts, which seemed to have a partitioning role among the subclades. One of the main goals of our study was to discern the relative roles of microrefugia versus past long-distance dispersal in the history of E. dens-canis in Transylvania. We sequenced two non-coding plastid regions (rpl32-trnL and rps15-ycf1) in one specimen of 107 E. dens-canis populations. The sequences were used for phylogenetic tree and haplotype network reconstructions. The plastid lineage of the E. dens-canis confined to the Eastern Carpathian Basin exhibited remarkable structuring with four subclades, which, according to the refugia within refugia theory indicate the existence of four microrefugia with unknown exact geographic position. These were located in east (clade t1) and north (clade t2) of Apuseni Mts, “close” to Northeastern Carpathians (clade t3) and in the Caransebeş Basin (clade t5). From these microrefugia clades t1, t2 and t3 expanded their ranges to southwest, south and northwest of Apuseni Mts, respectively, by long-distance dispersal. The uncovered patterns contribute to our understanding of the biogeographic history of the Carpathian Basin and could have important conservation genetic implications. This work was supported by a grant of the Ministry of National Education, CNCS – UEFISCDI, project number PN-II-ID-PCE-2012-4-0595. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

187

Poster session

Összehasonlító fenológiai vizsgálatok a SZIE Botanikus Kertjében és az ELTE Füvészkertjében Comparative phenological monitoring in the Botanical Garden of Szent István University and Botanical Garden of Eötvös Loránd University Magyar Veronika , Orlóci László & Czóbel Szilárd A fenológia, azaz a ciklikus biológiai folyamatokat, azok kiváltó és befolyásoló tényezőit vizsgáló tudomány adatsorai tükrözik a klíma változását, mint azt több nemzetközi és hazai publikáció is jelzi. A botanikus kertek kontrolláltak, éppen ezért ideális helyszínei az ilyen jellegű kutatásoknak. Kutatásunk során a SZIE Botanikus Kertben, Gödöllőn és a nagyvárosi hőtöbblettel jellemezhető ELTE Füvészkertben a geofiton növények azon csoportjának virágfenológiai jellegzetességeit vizsgáltuk 2 éven keresztül, melyek mindkét helyen előfordulnak. A vizsgálat során a nemzetközi standardokhoz igazodva rögzítettük a kiválasztott növényfajok virágzásának kezdetét, csúcsát, illetőleg végét. Eredményeink alapján a vizsgált növényfajok közül összesen 10 faj virágzott 2014-ben és 2015-ben is mindkét botanikus kertben. 2014-ben az Anthericum ramosum esetében tapasztaltuk a legmarkánsabb eltérést a virágzás kezdetét illetően, a Füvészkertben 51 nappal korábban virágzott. 2015-ben az Allium flavum esetében volt a legnagyobb eltérés a két botanikus kert között a virágzási csúcsot illetően. 2014-ben összesen 12 növényfaj virágzott mindkét botanikus kertben, de ebből meglepő módon a Füvészkertben mindössze 6 faj virágzott korábban. 2015-ben a 16 közös fajból összesen 7 virított korábban a Füvészkertben. A mindkét helyszínen virágzó taxonok alapján, a virágzás csúcsa 2014-ben átlagosan 5,0, míg 2015-ben 4,4 nappal korábbra tehető a Füvészkertben. A virágzás kezdete 2014-ben 5,1, míg 2015-ben 0,7 nappal előzte meg a SZIE Botanikus Kert vizsgált növényfajait. A virágzások vége 2014-ben átlagosan 1,8 nappal korábban következett be Budapesten, míg 2015-ben 0,8 nappal végződött hamarabb Gödöllőn. Az ilyen jellegű összehasonlító vizsgálatok alkalmasak olyan taxonok kiválasztására, melyek érzékenyebben reagálhatnak a klímaváltozásra. Data sets of phenology – i.e. discipline that studies cyclical biological processes, and their driving and influencing factors – reflect the change in climate as it is indicated by several international and national publication. As botanical gardens are controlled they are ideal locations for this type of researches. During our research in the Botanical Garden of Szent István University in Gödöllő and in – the metropolitan temperature characterized – Botanical Garden of Eötvös Loránd University we examined flower phenological characteristics of those geophyton plants, which occur in both places. Going by the international standards we subscribed the beginning, the peak and the end of flowering for the selected plant species. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

188

Poszterszekció

According to our results, a total of 10 species flourished in 2014 and also in 2015 in both the botanical gardens from the studied plant species. In 2014 we found the most marked difference in the start of flowering for Anthericum ramosum, as it blossomed 51 days earlier. In 2015 the biggest difference in flowering peak was for Allium flavum between the two botanical gardens. In 2014 a total of 12 species flourished in both botanical gardens, but – surprisingly – out of these only 6 species flourished earlier in the Botanical Garden of Eötvös Loránd University. In 2015 from the 16 common species a total of 7 blossomed earlier in the latter garden. According to the taxa, which flowered in both locations, in 2014 the flowering peak was estimated to an average of five, while in 2015 to an average of 4.4 days earlier in the Botanical Garden of Eötvös Loránd University. In 2014 flowering started 5.1, while in 2015 0.7 days earlier than in the Botanical Garden of Szent István University. In 2014 the end of flowering happened an average of 1.8 days earlier in Budapest, while in 2015 it ended 0.8 days earlier in Gödöllő. Comparative examinations like this are suitable for selecting taxa, which are more sensitive to climate change. A Sphagnum recurvum fajcsoport morfológiai vizsgálata Morphological investigation of the Sphagnum recurvum group Mák Orsolya Klára , Márton Orsolya & Szurdoki Erzsébet A Sphagnum recurvum fajcsoport három leggyakoribb fajának (Sphagnum angustifolium, S. fallax és S. flexuosum) részletes morfológiai vizsgálatát tűztük ki célul. E három faj elkülönítése sok esetben nehéz, a legnehezebben határozható tőzegmohacsoportok egyike. Korábbi genetikai vizsgálataink alapján tudjuk, hogy a három faj genetikailag egyértelműen elkülönül egymástól. Fő kérdésünk, hogy mely morfológiai bélyegek a legalkalmasabbak e fajok elválasztására. Az adatgyűjtést 22 európai országból származó 210 herbáriumi példányon végeztük el, amelyek közül 79 S. angustifolium, 53 S. fallax és 78 S. flexuosum példány volt. A morfológiai mérések során 13 bélyeget mértünk: a kötegekbe rendezett ágak számát, típusát és hosszát, a szárlevelek elálló és csüngő ágakon található levelek hosszúságát, legnagyobb szélességét, valamint a szárlevelek csúcsi szélességét, és a csüngő áglevelek csúcsi sejtjeinek hosszát, szélességét és apikális pórusának méretét. A három vizsgált faj több bélyeg alapján is különbözik. A csüngő áglevél hossza és szélessége, valamint a szárlevél csúcsának levágottsága alapján a három faj egymástól elkülönül. A S. fallax a hosszabb csüngő áglevelek és a szárlevél szélessége alapján elkülönül a másik két fajtól (ezek alapján a S. angustifolium és a S. flexuosum nem különbözik). A S. angustifolium jól elkülönül a másik két fajtól az


Poster session

189

elálló áglevél hosszúság-szélesség aránya alapján. A S. flexuosum a másik kettőtől a szárlevél hosszúság-szélesség aránya alapján különül el. Néhány határozókönyv által használt csüngő ág levél csúcsi sejtjeinek és pórusán alapuló elkülönítés a vizsgálataink alapján nem egyértelmű, használata sok esetben, elsősorban a S. angustifolium és S. flexuosum esetében téves határozáshoz vezet. A legtöbb határozó által használt szárlevél hossz, szélesség és a levélcsúcs levágottsága csak korlátozottan alkalmas a fajok elválasztására. A genetikai alapon elválasztott egyedeket megvizsgálva, a három faj statisztikailag valóban különbözik egymástól e bélyegek alapján, viszont értékeik között nagy az átfedés, egy-egy konkrét esetben a szárlevél alapján való elkülönítés téves eredményre vezet. We proposed the detailed investigation of the three most common species of the Sphagnum recurvum group (Sphagnum angustifolium, S. fallax and S. flexuosum). These species are morphologically highly polymorphic, therefore the species group recurvum is one of the most difficult groups in morphological delimitation among peat mosses. Our previous genetical investigations show that the three species belong to three distinct gene pools. Here we aimed at answering the main question, which morphological characters are the most appropriate to separate these three species. A total of 210 specimens (79 S. angustifolium, 53 S. fallax and 78 S. flexuosum) from 22 European countries were included in this project. Morphological measurements were performed with 13 quantitative characters: number, type and length of branches, length and greatest width of stem leaves, pendent branch leaves and spreading branch leaves, width of stem leaf tip, length and greatest width of cells in pendent branch leaf tip and pore size of the same cells. The three species differ from each other in more characters. Length and width of pendent branch leaf and the form of stem leaf tip appear to distinguish all the three species from each other. Length of pendent branch leaves is greater and width of stem leaves is different in S. fallax in compare to S. angustifolium and S. flexuosum, which two do not show morphological differences in these characters. S. angustifolium differs well from the other two species by the spreading branch leaf length-width ratio. S. flexuosum differs from the other two by the stem leaf length-width ratio. Delimitation by cells and pores of pendent branch leaf tips used by some keys is ambiguous according to our investigations. The use of these characters leads to wrong separation of S. angustifolium and S. flexuosum. The length, width and tip of stem leaves are widely used characters to separate these species, but these are only restrictedly appropriate. The investigation of the genetically separated specimens point out that the difference between these species is statistically significant, but the high overlap between species keeps up the unambiguous delimitation on the base of morphological characters. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

190

Poszterszekció

Néhány érdekesebb florisztikai adat a Hernád-völgyből Floristical data from the Hernád Valley Malatinszky Ákos & Ádám Szilvia A Hernád-völgy élőhely-térképezése során, 2013 vegetációs időszakában folytatott florisztikai vizsgálataink révén megtalált védett, országos viszonylatban ritka vagy szórványos, illetve a térségre nézve új növénytaxonok előfordulási adatait ismertetjük. Eddig nem volt adata az Észak-magyarországiközéphegység nagytáj területéről: Najas marina (Hernádszurdok: Felső-rét és Malom-szer közötti morotva); az Észak-magyarországi medencék középtájról: Crataegus rosaefor mis subsp. curvisepala (Hernádcéce: Berek); a Hernádvölgy kistájból: Thladiantha dubia (Abaújvár: Bika-rét, Füzes, valamint a település déli bejáratánál). Bemutat juk a védett, de az Észak-magyarországiközéphegység területén nem ritka fajokat is: Carex buekii (Vizsoly: a Hernád hídjától északra), Dianthus collinus (Abaújvár: Ortvány, Haraszt), Sonchus palustris (Tornyosnémeti: Hosszú-rét K-i része). Közöljük az országos vagy regionális viszonylatban ritka vagy szórványos, de védelem alatt nem álló fajok előfordulásaira vonatozó adatainkat is: Allium angulosum (Zsujta: Alsórét), Alnus incana (Hernádszurdok: Malom-szeri gátőrházhoz vezető út mentén; Zsujta: Zug É-i részén a folyó partján), Butomus umbellatus (Tornyosnémeti: Hosszú-rét, Lamos-rét; Vizsoly: Kiszela, Ortás, Legelő), Carex nigra (Tornyosnémeti: Búza-tó), Ceratophyllum demersum (Garadna: Alsó-rét K-i széle; Hernádszurdok: Felső-rét és Malom-szer közötti morotva; Vizsoly: Kiszela), Galega officinalis (Zsujta: Alsó-rét), Gratiola officinalis (Tornyosnémeti: Hosszú-rét), Myriophyllum spicatum (Garadna: Alsó-rét K-i széle), Potamogeton crispus (Garadna: Alsó-rét K-i széle; Vizsoly: Kiszela), P. nodosus (Garadna: Alsó-rét K-i széle), P. pectinatus (Abaújkér: Kis-erdő; Garadna: Alsó-rét K-i széle), Scutellaria hastifolia (Vizsoly: a Hernád hídjától északra), Zannichellia palustris (Abaújkér: Kis-erdő). A földrajzi nevek a FÖMI által kiadott, 1:10 000 méretarányú EOTR térkép alapján kerültek feljegyzésre. Köszönjük S.-Falusi Eszternek a hínárfajok meghatározását. The results of floristical research done in parallel with habitat mapping in the Hernád Valley during the vegetation period of 2013 are presented in our conference poster. Data of protected species and locally or generally rare ones are presented. Occurrences of Najas marina (Hernádszurdok: Felsőrét és Malom-szer közötti morotva), Crataegus rosaeformis subsp. curvisepala (Hernádcéce: Berek) and Thladiantha dubia (Abaújvár: Bika-rét, Füzes, valamint a település déli bejáratánál) are especially significant. Some new localiÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

191

Poster session

ties of the following species are also emphasized: Carex buekii (Vizsoly: a Hernád hídjától északra), Dianthus collinus (Abaújvár: Ortvány, Haraszt), Sonchus palustris (Tornyosnémeti: Hosszú-rét K-i része), Allium angulosum (Zsujta: Alsó-rét), Alnus incana (Hernádszurdok: Malom-szeri gátőrházhoz vezető út mentén; Zsujta: Zug É-i részén a folyó partján), Butomus umbellatus (Tornyosnémeti: Hosszú-rét, Lamos-rét; Vizsoly: Kiszela, Ortás, Legelő), Carex nigra (Tornyosnémeti: Búza-tó), Ceratophyllum demersum (Garadna: Alsó-rét K-i széle; Hernádszurdok: Felső-rét és Malom-szer közötti morotva; Vizsoly: Kiszela), Galega officinalis (Zsujta: Alsó-rét), Gratiola officinalis (Tornyosnémeti: Hosszú-rét), Myriophyllum spicatum (Garadna: Alsó-rét K-i széle), Potamogeton crispus (Garadna: Alsó-rét K-i széle; Vizsoly: Kiszela), P. nodosus (Garadna: Alsó-rét K-i széle), P. pectinatus (Abaújkér: Kis-erdő; Garadna: Alsó-rét K-i széle), Scutellaria hastifolia (Vizsoly: a Hernád hídjától északra), Zannichellia palustris (Abaújkér: Kis-erdő). Many thanks for Eszter S.-Falusi for the determination of tangle species. A „józan paraszti ész” és a természetvédelmi kezelés: a dél-kiskunsági semlyékek hagyományos használata The “horse sense” and the conservation management: traditional grassland management in the southern Kiskunság Margóczi Katalin & Juhász Erika A Dorozsma–majsai homokhát kistáj területén a buckaközi mélyedésekben (a semlyékekben) a felszín alatti vizek által befolyásolt vegetációtípusok sajátos mintázatba rendeződnek, ez az ún. láprétfő-szikalj mintázat. A kékperjés rétek, magassásosok, szikes rétek, szikfokok és vakszikek mellett homoki sztyeprétek is előfordulnak itt. Elsősorban a semlyékek botanikai értékessége indokolta a Körös-éri Tájvédelmi Körzet létrehozását 2013-ban. Ma már általánosan elfogadott, hogy a természeti értékek fennmaradására jelentős hatással volt a korábban évtizedekig, sőt évszázadokig folytatott hagyományos használat. Ennek megismerése érdekében 2011 és 2015 között 17 mélyinterjút készítettünk a dél-kiskunsági tanyavilágban élő és gazdálkodó emberekkel Mórahalom, Ásotthalom, Üllés, Zákányszék és Szatymaz határában. Megállapítottuk, hogy a helyi gazdálkodók jól ismerik és világosan elkülönítik a semlyékek „partos” (homoki sztyeprétek), „lapos” (kékperjés rétek, magassásosok) és „székes” (szikfokok, vakszikek) részeit. Ezek legeltetését és kaszálását finoman hangolt, a gazdálkodás többi eleméhez és az élőhely sajátságaihoz illeszkedő rendszer szerint végezték, ahogyan az egyik gazdálkodó kifejezte, „józan paraszti ésszel”. A semlyékekbe ékelődő


192

Poszterszekció

homokhátakat sokáig szántóként használták, majd általában 1990 után felhagyták. Megvizsgáltuk, hogy a felhagyás után hogyan regenerálódnak ezek a parlagok. Cönológiai felvételeket készítettünk nyolc parlagon és négy referenciagyepen (homoki sztyepréten). Megállapítottuk, hogy a parlagok vegetációja több mint 20 évvel a felhagyás után is jelentősen különbözik a referenciagyepekétől. Színező elemek alig települtek be, és a gyomfajok száma is magasabb a parlagokon. Vizsgálataink alapján úgy gondoljuk, hogy központilag szervezett természetvédelmi kezelés helyett a dél-kiskunsági semlyékek esetén hatékonyabb lehet a helyi- és hagyományos ökológiai tudáson alapuló részvételi kezelés és használat. A parlagok teljes regenerációja pedig kezelés nélkül csak nagyon hosszú idő után remélhető. In the deflation hollows (semlyék) of the Dorozsma–Majsaian Sandlands the vegetation types, affected by groundwater, form a so called fen-head – saline feet pattern. Molinia meadows, sedge fields, salt meadows, Puccinellia swards, annual salt pioneer swards, and sand steppe-grasslands occur here. Mainly the botanical treasures of this area motivated the establishment of the Körös-ér Landscape Protection Area in 2013. Now it is widely accepted, that the decadesor century-long traditional land use has a significant impact on the persistence of natural values. In order to discover this we interviewed with 17 local people living and working in the farms near the villages Mórahalom, Ásotthalom, Üllés, Zákányszék and Szatymaz. We have found, that the local farmers know, and differentiate clearly three parts of the semlyék grasslands, the “partos” (sand steppe-grasslands), “lapos” (Molinia meadows, sedge fields and marshes), and “székes” (Puccinellia swards, annual salt pioneer swards). They grazed and mowed these grassland types according to a finely tuned regime, adapting to the other elements of farming system, and the performances of the different habitats, as one of the farmers told, “by horse sense”. The small sand ridges, surrounded by wet grasslands were used as arable fields, but most of them were abandoned after 1990. We studied the regeneration of these old fields. We made coenological relevés on eight old fields and four reference grasslands (sand steppe-grasslands). We have found, that the vegetation of the old fields is very different from the vegetation of reference grasslands after about 20 years of abandonment. Several species of the reference grasslands have not established, and the species number of the weeds were higher on the old fields. We suppose, that the participatory conservation management, based on local and traditional ecological knowledge could be more efficient instead of centrally organized conservation management. The full regeneration of the old fields without any management is expectable only after very long time.


193

Poster session

Onosma viridis – an accepted taxon of the genus Onosma in Carpathians and Pannonia (Onosma viridis – a vértő nemzetség egy kárpát-pannon faja) Pavol Mártonfi & Vladislav Kolarčik Onosma viridis, the endemic species of the Carpathians and Pannonia, occupies predominantly calcareous south oriented slopes in several low altitude regions and occurs in low abundant populations. This taxon is known since 1877 when Borbás described variety Onosma taurica var. viridis, which Jávorka raised to the rank of species. Several later authors did not distinguish this species within group of O. heterophylla s. l. This aggregate includes taxa belonging to bigger informal group named Onosma “Asterotricha”. Indumentum of this group is characterized by the presence of long central trichome encircled by several short setae (asterosetules) and the presence of small chromosomes with basic chromosome number x = 7. From the taxa of the group O. heterophylla s. l. attention was paid to the taxon O. tornensis, which was described in 1906 also by Jávorka, as an endemic of Turniansky hradný vrch hill. However, our latest detailed studies of morphological and genetic variability, including the study of molecular AFLP markers showed that within O. heterophylla two taxa is reasonable to recognized: O. heterophylla s. str. from the Balkan Peninsula and O. viridis from the Carpathians and Pannonia. At the same time further results showed that the similarity of molecular data between the species O. tornensis from Slovakia and O. viridis from the Banat region is higher than that among three regions from Romania: Transylvania, eastern Banat and western Banat. On the basis of these data it was concluded that the species O. tornensis is conspecific with the species O. viridis. Followingly, this was declared in synonymization of the name O. tornensis with the name O. viridis on the basis of nomenclatural types. The poster presents the recent knowledge on taxonomy, evolution and chorology of the studied species. A bókoló vajvirág (Orobanche cernua) hazai Kisalföldre új, másodlagos előfordulása Orobanche cernua Loefl. at a new, secondary habitat at Kisalföld (NW Hungary) Matus Gábor & Barina Zoltán Az Orobanche cernua Loefl. a hazai flóra csak a közelmúltban felismert, ritka tagja. Bár gyűjtései 1977 óta voltak, rendszertani helyzete csak jóval később tisztázódott (Barina et al. 2005). A Kárpát-medencében kizárólagos gazdanövénye az Artemisia santonicum, eddig ismert előfordulásai pedig főleg az alföldi (Mezőföld, Book of abstracts, AFVK XI, 2016

194

Poszterszekció

Kiskunság, Heves–Borsodi-sík) szikesekre esnek, de előkerült Nógrádból is, ahol gazdanövénye nátrium-montmorillonitban gazdag riolittufán él. A szomszédos Szlovákiában vörös listás faj (Grulich & Feráková 1999), legközelebb Izsa mellett gyűjtötték (Melečková et al. 2012). Utóbbi előfordulástól mintegy 2 km-re, az almásfüzitői timföldgyár vörösiszap-tározóinak botanikai felmérése közben, 2013ban került elő a Kisalföldön ritka gazdanövény és az O. cernua is. Az előfordulás érdekessége a másodlagosság. Az eredeti felszínt 6–10 méter vastag, lúgos ipari hulladék fedi. Az élőhelyen számos további, szikesedést jelző faj is előfordul, melyek valószínűleg a Duna túlpartján fekvő szlovákiai szikesekről juthattak a vizsgált területre. A faj bizonyító példányait a BP és DE herbáriumokban helyeztük el. A kutatást a Tatai Környezetvédelmi Zrt. engedélye tette lehetővé. Orobanche cernua Loefl. is a newly recognized, rare member of the Hungarian flora. Although its first collections date back to 1977 its taxonomic position has only been cleared lately (Barina et al. 2005). In the Carpathian Basin its exclusive host is Artemisia santonicum. It has been reported from alkalic grasslands in certain parts of the Great Hungarian Plain (Eupannonicum: Mezőföld, Kiskunság, Heves–Borsodi-sík) but has also been found in the North Hungarian Mountain Range, Nógrád county, where the host lives on rhyolite tuff rich in Namontmorillonite. In Slovakia, where it is a Red List species (Grulich & Feráková 1999), there is a limited number of localities, e.g. in alkalic vegetation at Iža (Melečková et al. 2012). In 2013 during the botanical survey at red mud disposal site of Almásfüzitő Alumina Plant the host as well as O. cernua have been discovered. Interesting feature of this finding is the secondary habitat as the original surface is covered by alkalic industrial waste in 6 to 10 m depth. Orobanche cernua and several accompanying alkalic plant species present there are most likely originated from the Iža site located ca. 2 km to the NE. Voucher specimens have been deposited in BP and DE herbaria. Access to the site has been provided by Tatai Environment Protection Company. Használjuk, mint régen? – Hullámtéri faállományok legeltetéssel való özönnövény-visszaszorításának lehetőségei Hármas-Körös menti és határon túli tapasztalatok alapján Should we use it like before? – Potentials for suppression of invasive plant species by extensive grazing in forested floodway areas based on experiences gained along the Hármas-Körös river and across the border Molnár Ábel , Harsányi Dezső, Tóth Tamás, Őze Péter, Sallainé Kapocsi Judit, Molnár Zsolt, Biró Marianna & Varga Anna


Poster session

195

Az ártereink hullámtéri részébe szorult természetközeli és másodlagos élőhelyeken az elmúlt évtizedekben hatalmas méreteket öltött az özönfajok terjeszkedése. Nagy területeken is hatékonyan alkalmazható és egyben fenntartható védekezési módszerek még nem alakultak ki visszaszorításukra. Mivel az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy az özönnövények hullámterekről való kiirtása utópisztikus törekvés, egy olyan gazdálkodási mód megtalálása a feladat, amely a gazdasági termelés elsődleges szempontjain túl, egyfajta „melléktermékként” szorítja vissza a tájidegen fa- és cserjefajokat. Vizsgálatunk a Hármas-Körös hullámterében zajlott. A hullámtér részletes bejárása, élőhely-térképezése, valamint archív (1961–69-ből származó) légi fotók elemzése és tájtörténeti adatok gyűjtése (interjúzás) segítségével feltártuk a vizsgált terület nagy részének 1960-as évekbeli állapotát. Az 1960-as években legeltetett kubikerdők, folyó menti erdősávok, fáslegelők özönnövény-fertőzöttsége minimális volt. Az elkészült interjúk rávilágítottak arra, hogy az özönnövények drasztikus berobbanása az 1990-es évekre tehető, amikor nagy területeken hagytak fel a legeltetéssel, hasonlóan az ország más ártéri területeihez. Az Alföld Romániához, illetve Szerbiához tartozó árterein ma is találhatók legeltetett fás élőhelyek. Tapasztalataink szerint az említett, határainkon túli árterületek inváziós fajokkal való fertőzöttsége jóval kisebb, mint a hazai ártereké. Megfigyeléseink szerint ez elsősorban a legeltetésnek és egyéb ártéri haszonvételi tevékenységeknek köszönhető, mely felveti a hazai hullámtéri fás élőhelyek legeltetésének kérdését: nem volna-e időszerű ezen élőhelyek legeltetése özönnövényfertőzöttségük csökkentése érdekében. Spread of invasive plant species has become a major concern in the past decades in semi-natural and secondary habitats of floodplains. No control methods have been established as of yet which could be sustainable on the long term and effectively applicable on large areas. Since it has been demonstrated in recent decades that complete extermination of such invasive plants from floodways was a vain attempt, the goal is to find a management method by which – in addition to the primary business objectives – the applied practice suppresses non-native tree and shrub species as a kind of “by-product”. The current research was conducted in the floodway of the Hármas-Körös river. Thorough field survey and mapping of the floodway as well as the analysis of archive aerial photographs from the 1960s and collection of data on the history of the land (interviewing) were used to explore the state of affairs in the area under investigation in the 1960s. Infestation of grazed riparian gallery forests, and wood pastures with invasive plant species was minimal in the 1960s. Interviews pointed out that dramatic spread of invasive plants can be dated to the 1990s, when large grazed areas were abandoned, just like in the floodplains of other parts of the country. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

196

Poszterszekció

In the Romanian and Serbian parts of the Great Hungarian Plain grazed wooded habitats still can be found up to date. According to our experiences the infestation of these areas with invasive species is a lot less intensive than that of the Hungarian floodplains. Our observations indicate that this can primarily be attributed to grazing and other economic activities of the floodplains, which raises the issue: would the return of grazing livestock in these habitats be timely in order to reduce the level of infestation with invasive plants? Korai holocén hőmaximum mértékének becslése fenyőfélék recens vertikális elterjedése alapján Reconstruction of early Holocene Thermal Maximum using recent vertical distribution of conifer species Molnár Attila & Végvári Zsolt A pannon régió éves középhőmérsékletét szándékozzuk rekonstruálni a Korai Holocén Hőmaximum (KHH) idején, luc (Picea abies) és más erdőlakó fenyőfélék jelenlegi kárpáti elterjedése és északi-középhegységi hiánya alapján. Mindehhez egyszerű eszközök, mint topográfiai térképek, műholdfotók, irodalom stb. kerültek felhasználásra, és a cél egy lehetőleg minél keskenyebb intervallumbecslés volt. A KHH alsó értékének becslése érdekében az Északi-középhegységet tekintettük, ahol a fenyőfélék hiányoznak, noha a csúcsmagasság (1100 m-ig) nem indokolja ezt. A Kárpátokban, hasonló magasságban, a fenyőfélék mindig megjelennek, szálanként vagy csoportokban. Kevert Fagus-Abies erdőkben is nőnek, és mindenfelé tiszta lucos állományok találhatók. Azt feltételezzük, hogy a KHH kipusztította a fenyőféléket a vegetációzónák felfelé tolásával. Mivel az Északiközéphegység kelet–nyugati völgyekkel izolált a Kárpátoktól, a későbbi lehűlés során a fenyőfélék már nem tudtak újra megjelenni. Tehát a KHH minimális értéke elegendő volt a fenyőfélék északi-középhegységi kihalásához, a hegység izolációja pedig a visszatelepedést akadályozta meg. A KHH felső értékéhez az Erdélyi-szigethegység (Apuseni) magas csúcsainak törpefenyveseit vettük figyelembe, melyek körbe vannak véve fenyőerdőkkel. Ezek az előfordulások teljesen izoláltak a Kárpátok nagy törpefenyveseitől. Azt feltételezzük, hogy a KHH korlátozott mértéke még lehetővé tette e törpefenyő-állományok túlélését. Ha a KHH magasabb hőmérsékletű lett volna, ezek a csúcsok elvesztették volna a törpefenyőt. Maga a becslés a vertikális hőmérsékleti gradiens globális átlagának és az erdei fenyőfélékhez és a törpefenyőhöz kapcsolódó magasságkülönbségeknek a szorzatából adódik.


Poster session

197

Számításaink szerint a KHH éves középhőmérséklete 1,3–2,0 °C-al volt melegebb a mainál, ami elég volt a fenyőfélék kihalásához Észak-Magyarország térségében, 900–1100 m magasságban, de még lehetővé tette az Erdélyi-szigethegység csúcsain izolált törpefenyő állományok túlélését. E makroökológiai szemléletű módszer hátránya az, hogy a vizsgált klimatikus időszak korolását nem teszi lehetővé. We try to reconstruct mean annual temperature of the Pannonian region at the early Holocene Thermal Maximum (HTM), based on recent occurrence of spruce (Picea abies) and other conifers in the Carpathians, and on the absence of these taxa in the N-Hungarian Mts. Our approach is dealing with some simple tools as usage of topographic maps, satellite photos, literature, etc., and to calculate an interval that we try to specify as narrow as we can. To calculate the lower limit of the HTM we considered the N-Hungarian Mts, where conifers are absent, although the altitude of these elevations (up to 1100 m) do not explain that. On the same elevations in the Carpathians, conifers always appear; either as single trees, or as groups of trees. They appear in mixed Fagus-Abies forests, and pure Picea abies occurs everywhere. We suppose that HTM eliminated conifer specimens because the vegetation zones lifted up. As N-Hungarian Mts are isolated from the N-Carpathians by E–W orientated valleys, conifer species could not reappear with later cooling. A minimum value of HTM eliminated the vegetation zone of mixed forests, and the isolation of the N-Hungarian Mts prevented the recolonisation of conifers from the Carpathians. To get data on the upper limit of the interval we considered the high peaks of the W-Transylvanian Mts (Apuseni) that are covered by dwarf pine (Pinus mugo) shrub carpets surrounded by spruce forests downwards. Dwarf pine occurrences at these peaks are isolated from the larger occurrences in the Carpathians. We suppose that only a limited extent of HTM allowed the survival of these Pinus mugo stands. If HTM had been higher, it would have resulted in the disappearance of Pinus mugo from these peaks. The estimation is based on the product of globally accepted atmospheric lapse rate and the calculated elevation-differences relating conifers and dwarf pine. We state that the early Holocene mean annual temperature was 1.3–2.0 °C warmer than now, which was enough to extirpate conifers from elevations between 900–1,100 m above sea level in and around N-Hungary, and still allowed the survival of residual dwarf pine stands on the isolated peaks of the Apuseni Mts. The disadvantage of this macroecological approach is the lack of the possibility for dating of the investigated climatic condition.


198

Poszterszekció

A keszthelyi Balatoni Múzeum herbáriuma Herbarium of Balaton Museum in Keszthely Nagy Timea , Bódis Judit & Takács Attila Bár a herbáriumi célú gyűjtést napjainkban a világ egyes részein egyre kevesebben gyakorolják, e gyűjtemények tudományos értékét egyre inkább felismerik. Munkánk célja a keszthelyi Balatoni Múzeum herbáriumi anyagának digitalizálása és adatfeltárása volt, a gyűjteményben őrzött információk könnyebb hozzáférhetősége és felhasználhatósága érdekében. A gyűjteményt négy részgyűjtemény alkotja: 1) Soó Rezső balatoni gyűjteménye, 2) Tuzson János: A magyar Alföld növényeinek gyűjteménye című exsiccata-ja, 3) Frech’ Miklós gyűjteménye és 4) az egykori Keszthelyi Általános Gimnázium herbáriuma (KGH). A gyűjtemény lapjainak fotózását követően az azok céduláin szereplő információkat MS Excel táblázatban rögzítettük. A Balatoni Múzeum herbáriuma összesen mintegy 9000 példányt őriz, ebből az informatív (vagyis legalább gyűjtőnévvel, dátummal vagy lelőhelyadatokkal feliratozott) lapok száma 6563, melynek fele hazánk területéről származik. A gyűjtemény gyarapodása összességében 1818-tól 1981-ig tartott. A KGH példányszáma ~6000, a Soó-gyűjteményé 1585, a Frech’-gyűjteményé 852, a Tuzson-gyűjteményé 673 lap. A gyűjtemény példányai (a KGH lapjainak jelentős része kivételével) hazánk területéről származnak. Legkorábban (1810–20-as évek) a KGH, majd a Soó- és Tuzson- (1920–30-as évek), végül a Frech’- (1950– 80-as évek) részgyűjtemény keletkezett. Jellemző a gyűjtemény Balaton-környéki súlypontja: a Soó, a Frech’ és a KGH hazai példányainak többsége innen származik. A KGH külföldi anyagában, számos esetben pontatlan a feliratozás, lelőhelyként sokszor csak földrajzi vagy történelmi régió szerepel a cédulákon. Duplumellenőrzés céljából a keszthelyi Soó-gyűjtemény 10%-át összevetettük a debreceni Soó-gyűjteménnyel (DE). Ez alapján a keszthelyi Soó-gyűjtemény példányainak becsülhetően 12%-a lehet duplum. A Tuzson-gyűjteménynek − mint exsiccata-nak – minden lapja duplum, míg Frech’ Miklós gyűjteménye tudomásunk szerint egészében prímum. A KGH sok külföldi exsiccata-t tartalmaz, viszont a XIX. század végi Keszthely környéki gyűjtések egyediek. A teljes gyűjteményben számos ritka faj több száz példánya található. Ezek egy része igen jelentős florisztikai adatot dokumentál (pl. Pinguicula alpina L. és a Drosera rotundifolia L. egykori előfordulása a Tapolcai-medencében). Plant collection for herbaria has become less popular some part of the world at this time, but scientific values of herbaria are recognized more often. Our aim was to digitalize and publish information of the vascular herbarium of Összefoglalók, AFVK XI, 2016

199

Poster session

Balaton Museum in Keszthely (provisional acronym: BMH) in order to easier usability. BMH is divided into four parts: 1) collection of Rezső Soó originated from the region Lake Balaton, 2) János Tuzson: Flora Exsiccata Planitiei Hungaricae, 3) collection of Miklós Frech’ and 4) collection of the late grammar school of Keszthely (KGH). All of the herbarium sheets were documented by digital photographs (6563 specimens), and after that all data from the labels were recorded with MS Excel spreadsheet. BMH consists of ca. 9000 specimens, but the number of informative specimens is 6563 and half of them originates from the Hungarian region. The growth of the collection spaned between 1818 and 1981. The number of specimens of KGH is ca. 6000, the Soó’s collection is 1585, the Frech’s collection is 852 and the Tuzson’s exsiccata is 673. Most of the sheets originated from Hungary (except for the most specimens of KGH). The earliest collection was the KGH’s (1810–20s), then Soó’s and Tuzson’s collection (1920–30s), and last was the Frech’s partial collection (1950–80s). The collection represents mainly the region of the Lake Balaton: most of Hungarian specimens of Soó, Frech’ and KGH derives from thence. The title is often inaccurate, and only geographical and historical region are shown as habitat in labels in the foreign material of KGH. In order to check duplicates 10% of the Soó’s collection of Keszthely was compared with the Soó’s collection of Debrecen. Based on this, 12% of Soó’s collection of Keszthely can be duplicates. All sheets of Tuzson’s collection – as exsiccata – are duplicates. KGH contains lots of foreign exsiccatae, but specimens, which were collected at the end of the 19th century around Keszthely are unique. In the entire collection hundreds of specimens of many rare species are found, most of them document important floristic data (e.g. earlier occurrence of Pinguicula alpina L. and Drosera rotundifolia L. in the Tapolca Basin). Polymorphism of the features of vegetative organs of Phalacroloma annuum (L.) Dumort. (Asteraceae) in the flora of Podolia (Ukraine) (Az egynyári seprence vegetatív szerveinek polimorfizmusa Podóliában (Ukrajna)) Olga Optasyuk, Diana Romanyuk & Marta Chekman Phalacroloma annuum (L.) Dumort. (= Erigeron annuus (L.) Pers.) is the North American polymorphic species with a significant diversity of phenotypes and high invasive potential. The variability of vegetative organs (shape and size


200

Poszterszekció

of middle stem leaves, shape of their edge, the shoot height, character of pubescence) was analyzed in different types of habitats with different environmental conditions in order to determine patterns of plant adaptation to changing environmental conditions. Biometric data were analyzed using Statistica Ph. 6.0. The maximum value of shoot height (114.5 cm) minimum range of its variation (40.5 cm) and the average coefficient of variation (V = 11.2–24.8%) were recorded in areas with excessive soil moisture and intense lighting. The minimum value of shoot height (24.0 cm), the maximum range of its variation (76.0 cm) and a high coefficient of variation (V = 31.2%) were typical for areas with uneven shading and lack of moisture. Dependence of shape of leaves and their edges on the degree of soil moisture was noted. Lanceolate and oblong leaves with irregularly or large toothed edges often occurred in excessive soil moisture; oblanceolate leaves with irregularly toothed edges occurred in arid habitats. Width of leaves in areas with intense lighting is significantly variable feature (V = 27.5–36.6%), and length of leaves is averagely variable (V = 19.6–25.3%). Pubescence of plants vary by density, length and direction of hair growth, no clear dependence from environmental factors have been identified. Correlation between width and length of leaves, and between shoot height and size of leaves was established. The strongest relationship between leaf length and width (r = 0.85) was observed in the population with insufficient soil moisture. Negative relationship between the width of leaves and height of shoot was established in a population with excessive humidification of soil (r = –0.38), and the strongest relationship was observed in the population in the arid habitat conditions (r = 0.52). The largest polymorphism is typical for such features as plant height, leaf shape and width and shape of leaf edge, which demonstrates the high morphological and environmental plasticity of plants. Idős kocsánytalan tölgyek egészségügyi állapotfelmérése a Szent István Egyetem Botanikus Kertjében Gödöllőn Health check of old sessile oak trees in the Botanical Garden of Szent István University in Gödöllő Pályiné Deák Noémi, Trenyik Petra , Skutai Julianna & Czóbel Szilárd Hazánkban főleg klímazonálisan, állományalkotó fafajként jelenik meg a kocsánytalan tölgy, mely a magyarországi erdők mintegy nyolcadát alkotja. A Kárpát-medencére prognosztizált melegedés és szárazodás következtében, egyes


Poster session

201

modellezések szerint a kocsánytalan tölgy mintegy 60 éven belül eltűnhet hazánkból, illetve jelenlegi állományainak döntő többsége a faj klímaoptimumán kívülre fog kerülni. A Szent István Egyetem gödöllői Botanikus Kertében az unikális Aceri campestri-Quercetum roboris erdőállomány vázát is sarj eredetű kocsánytalan tölgyek alkotják. A 100 évnél idősebb tölgyek közül 20 egyedet választottunk ki a műszeres egészségügyi állapot felmérésére. A fatörzsek belső állapotának roncsolásmentes vizsgálatához Fakopp 3D akusztikus tomográfot használtunk, mely képes meghatározni a fában jelen levő korhadás, üregek méretét és pontos helyét. Minden egyes kocsánytalan tölgyet a talajszinttől számítva öt különböző magasságban mértünk le 2014 őszén és 2015 tavaszán. A műszeres vizsgálatot egy vizuális felmérés is kiegészítette. A vizsgált fáknál 40 cm talajszint feletti magasságban a fatörzs keresztmetszetének területe átlagosan 30,9%-a korhadt, míg ugyanez az érték a legfelső szinten – azaz 200 cm magasságban – mindössze 4,75% volt. Ezenkívül a mintavételi magasság növekedésével a korhadtsági százalék szórása is csökkent, ami jelzi, hogy minél magasabban mértünk, annál kevesebb olyan egyedet találtunk, mely jelentősen korhadt. Ez feltehetően összefüggésben van a tölgyek sarj eredetével, ami miatt a korhadás a gyökérfőtől indul ki. Egyedenként kiértékelve az adatokat megállapítottuk, hogy a legkorhadtabb fa vizsgált rétegeinek 48,2%-a korhadt, míg a legkevésbé romlott esetében ez az érték mindössze 1,6% volt. Összességében elmondható, hogy a mérésbe bevont kocsánytalan tölgyek vizsgált rétegeinek 16,3%-a korhadt. Vizsgálataink egyrészt információt szolgáltathatnak a gödöllői Botanikus Kert erdőállományának legidősebb, az erdő vázát alkotó kocsánytalan tölgyek aktuális egészségügyi állapotáról. Ezenkívül a mérési adatok referencia adatként szolgálhatnak a jövőbeli változások detektálásához. Sessile oak mainly appears as a climate zonal and stand forming tree species in Hungary by representing approximately one eighth of the Hungarian forests. According to certain models as a consequence of the warming and aridification envisaged in the Carpathian Basin sessile oak might vanish, within the next 60 years, from Hungary; the majority of the current stock will not be within the species’ optimal climate zone any longer. In the Botanical Garden of Szent István University coppiced sessile oaks build the frame of unique Aceri campestri-Quercetum roboris forest stand. 20 trees have been selected from among those older than 100 years in order to implement the instrumental health check. As for the non-destructive examination of the inner structure of tree trunks Fakopp 3D acoustic tomograph has been used. It can determine the place and dimension of rot and holes within the trunk. Each sessile oak has been examined in five different heights both in autumn 2014 and spring 2015.


202

Poszterszekció

The instrumental assessment has been accompanied by a visual survey. At 40 cm above the ground an average of 30.9% of the wooden material was rotted in the trees examined, while this figure at 200 cm – i.e. the highest measurement point – was only 4.75%. The standard deviation of the rot percentage decreased at the higher measurement points, which means that the higher the examination took place the less specimen were found with considerable rot. It is presumably due to the coppice origin of the trees since rotting starts at the head of the root. Data has been assessed by trees and it has been concluded that 48.2% and only 1.6% of the layers has been rotted in case of the most and the least deteriorated tree, respectively. As an overall average 16.3% of the layers within the trunks of the examined sessile oaks has been rotted. Our measurements can provide information on the actual state of health regarding the oldest sessile oak trees in the Botanical Garden of Gödöllő. Moreover, these measurement data can serve as reference for detecting future changes. Kaszálás és legeltetés hatása erdőirtás után kialakított mátrai gyepterületeken Effects of mowing and grazing on grasslands after deforestation in the Mátra Mountains Pápay Gergely, Wichmann Barnabás, Házi Judit & Penksza Károly A Mátrában a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2010-ben végzett gyepkezelési munkálatokat, főként cserjeirtást, a KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0007 jelű „Rétek, gyepek, (fás)legelők helyreállítása és kezelése a BNPI működési területén” nevű pályázat keretében. Jelen munkánkban a beavatkozás eredményét vizsgáltuk cönológiai szempontból a cserjeirtást követő három évben, a Sár-hegyen, Fal lóskút környékén és Parádóhuta mellett. A Sár-hegyen és Fallóskút környékén a cserjeirtás után kaszálnak, Parádóhuta mellett az első évben kaszáltak, majd racka juhval és borzderes marhákkal legeltetnek. Összehasonlításhoz kontrollként a területeken megtalálható gyepterületek szolgáltak. A felvételeket 2013–2015 között évente három alkalommal végeztük 2 m × 2 m-es kvadrátokat alkalmazva, Braun-Blanquet (1964) módosított módszere szerint a fajok borítási értékét adva meg. Az értékeléskor a fajok relatív ökológiai mutatói mellett természetvédelmi értékeket is alkalmaztunk. Az életforma spektrumokat Raunkiaer-féle és Pignatti-féle életforma rendszere alapján is értékeltük. A vizsgált három év alatt jelentős változás mutatkozik a gyep vegetációjában. A Sár-hegyen a cserjésedés továbbra is nagyon jelentős maradt, a Mátra magasabb területein viszont minden mintaterületen természetközeli gyep jelent


Poster session

203

meg, amit a relatív ökológiai mutatók és természetvédelmi kategóriák eloszlása is mutat. A kaszálás és a legeltetés során pedig a fajösszetételben, a domináns pázsitfüvek területén mutattunk ki jelentős eltérést. Az életformaspektrumok is jelentős különbségeket mutattak, a legelőn a kúszó szárú és rozettás fajok aránya megnőtt. A területek fajdiverzitása pedig a cserjeirtás után kialakított kaszálókon volt a legnagyobb. Mindezen eredmények szerint az ember által kialakított természetközeli élőhelyek folyamatos természetvédelmi kezelést igényelnek. A kutatást támogatta „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken” (Svájci–Magyar Együttműködési Program, Végrehajtási Megállapodás száma: SH/4/8), és az Élelmiszerbiztonsági feltételeknek megfelelő növényi és állati eredetű élelmiszer alapanyagok előállításához kapcsolódó alap és ipari kutatás KTIA_AIK_12-1-2012-0012 pályázat. For the maintain the valuable man-made habitats, grasslands of the Mátra Mountains the Bükk National Park Directorate carried out nature conservation management, in framework KEOP. In this study we surveyed the effects of these interventions in the following three years at three locations: on the Sár-hegy, near Fallóskút and near Parádóhuta. On the Sár-hegy and near Parádóhuta the sward had been mowed in the first year, then grazed by racka and borzderes cattle. The grasslands on the locations served as control.Vegetation was sampled in 2 m × 2 m quadrates three times a year between 2013 and 2015, applying the modified method of Braun-Blanquet, giving the species cover values. During the evaluation, the species’ relative ecological indices and nature conservation values were also used. The life-form spectrum was evaluated according to the systems of Raunkiaer and Pignatti. During the three examined years there were significant changes in the vegetation of the grasslands. On the Sár-hegy the increased shrub layer remained heavy, but on all higher locations near-natural grasslands appeared, which were indicated by the distribution of relative ecological indices and natural conservation categories. During the mowing and grazing, significant changes were detected in the species composition. The life-form spectrum also deviated remarkably, the proportion of rosette-forming and creeping species increased. The mowed grasslands showed the highest Shannon-diversity. According to these results, the man-made near-natural habitats require constant nature conversation management. The research was supported by the Research Centre of Excellence-175864/2013/TUDPOL and the “Establishment of sustainable conservation of Natura 2000 sites in Hungary” (Swiss–Hungarian Cooperation Programme: SH/4/8) projects.


204

Poszterszekció

Szerbia és Horvátország Pannon régiójában található szikesek mohaflórája Bryophytes of saline areas in the Pannonian region of Serbia and Croatia Papp Beáta , Antun Alegro, Peter Erzberger , Szurdoki Erzsébet, Vedran Šegota & Marko Sabovljević A vizsgált szikesek Szerbiában Zenta város körül, míg Horvátországban Trpinja falunál terülnek el. Mindkét helyszín közel van a magyar határhoz és a magyarországi alföldi területek folytatásai. Az éghajlatuk kontinentális, nagy napi és éves hőmérsékletingással és alacsony csapadékkal. Tavasszal nagy területek vannak víz alatt, viszont nyáron gyakori a szárazság. A növényzet mozaikos megjelenésű, szorosan követi a térszín kis magassági eltéréseit, függ a talaj szerkezetétől, vízellátottságától, sótartalmától. A fűcsomók közti csupasz talajfelszíneken gazdag mohavegetáció jelenik meg. A következő fajok mindkét helyszínen előfordulnak: Barbula unguiculata, Brachythecium albicans, Bryum dichotomum, Didymodon sicculus, Drepanocladus aduncus, Microbryum davallianum, M. floerkeanum, Phascum cuspidatum, Protobryum bryoides and Pseudocrossidium hornschuchianum. E fajok többsége a magyarországi Duna–Tisza közi szikeseken található mohavegetációnak is jellemző tagja. A Microbryum floerkeanum szerepel az Európai moha vörös könyvben. A szerbiai szikesen egy másik európai vörös könyves faj, az Entosthodon hungaricus is gyakori, amely szintén jellemző faja a magyarországi szikeseknek is. Magyarországon védett, míg Szerbiában a veszélyeztetett kategóriában van az ország moha vörös listáján. Számos további ritkaság is előfordul a szerbiai szikes területen, mint a Pterygoneurum ovatum (sérülékeny kategóriában a szerb moha vörös listán), vagy Délkelet-Európában ritka telepes májmohák, mint az Oxymitra incrassata és a Riccia nigrella. A munkát az MTA és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia közt létrejött „Kriptogám (moha, zuzmó) florisztikai és biodiverzitás kutatások különböző vegetációs típusokban Szerbiában és Magyarországon különös tekintettel a ritka fajok élőhelyeire” című mobilitás projekt (2013–2015) támogatta. The investigated saline grasslands in Serbia are situated around Senta town, while in Croatia at Trpinja village. Both are near the Hungarian border and form part of a single continuum of lowlands in the Carpathian Basin. The climate is continental with high daily and yearly temperature fluctuations as well as relatively low air humidity. Although during the spring large areas are covered by water, drought is frequent in the summers. Plant communities characteristically follow even the small changes of terrain levels thus show mosaic like appearance


205

Poster session

in correlation with micro relief, water regime, salt content and soil properties. Among tussocks on the bare soil surfaces rich bryophyte vegetation can be found. The following bryophyte species are characteristic on both sites: Barbula unguiculata, Brachythecium albicans, Bryum dichotomum, Didymodon sicculus, Drepanocladus aduncus, Microbryum davallianum, M. floerkeanum, Phascum cuspidatum, Protobryum bryoides and Pseudocrossidium hornschuchianum. Most of these are characteristic elements of the bryophyte assemblages living on the saline-alkaline grasslands of the Danube–Tisza Interfluve in Hungary. Microbryum floerkeanum is included in the Red data book of European bryophytes. Besides of this in the studied Serbian saline areas another European red-listed species, Entosthodon hungaricus is also abundant, which is a character species of the Hungarian saline grasslands, too. This species is protected in Hungary as well and endangered (EN) according to the red list of bryophytes of Serbia. Several other rarities were found on the Serbian site, e.g. Pterygoneurum ovatum (vulnerable (VU) in the red list of Serbia), and thalloid liverworts rare in Southeast Europe like Oxymitra incrassata and Riccia nigrella. The study was supported by the bilateral project of the Hungarian Academy of Sciences and the Serbian Academy of Sciences and Art (2013–2015) titled “Investigations on cryptogam flora (bryophytes, lichens) and biodiversity in Serbia and Hungary, especially in the habitats of rare species”. A Kőérberki szikes rétek flórája The flora of Kőérberek alcalic meadows ifj. Papp László & Tóth Zoltán A Budapest délnyugati határában elhelyezkedő Kőérberki vagy keserűsós szikes rétek unikálisak a város flóráját tekintve, az értékes láp- és mocsárréti fajok mellett egyedül itt fordulnak elő sziki fajok. Több neves kutató is járt itt, utoljára 2006-ban készült fajlista a területről. 2012-ben és 2014-ben többszöri terepbejárás alkalmával felmértük a területet, aktualizáltuk a korábbi fajlistákat, és ponttérképeket készítettünk az ott található védett és adventív fajokról. A területen 322 növényfajt leltünk meg, melyből 8 faj védett és 26 adventív a magyar flórára nézve. Aktualizáltuk a korábban is ismert Eriophorum angustifolium, Linum tenuifolium, Orchis palustris, Ornithogalum brevistylum, Stipa pennata lokalitásait. Megtaláltuk a védett Erysimum odoratum, Rumex pseudonatronatus, Sonchus palustris, a nagy valószínűséggel kivadult Lunaria annua és a nem védett Taraxacum palustre példányait. Sajnos 6, korábban jelzett védett faj nem került elő, melyek közül 3 lokalitása feltételezésünk szerint a vizsgált területen kívül lehetett. A felhagyott és a még


206

Poszterszekció

most is használt ásványvízkutak környékén jellemzőek a szikes vagy szikesedő élőhelyek növényei, melyek közül az Aster tripolium, Bolboschoenus maritimus, Carex distans, Limonium gmelinii subsp. hungaricum, Plantago maritima, Puccinellia distans, Scorzonera parviflora található meg. A ritkább réti és mocsárréti fajok közül a Hierochloë repens, Plantago altissima érdemel említést. Sajnos a korábbi fajlistákra nézve új fajként megjelent a területen az Amorpha fruticosa, Fraxinus pennsylvanica, Robinia pseudoacacia, és jelentős állományai vannak a korábban is fellelt Acer negundo, Solidago canadensis fajoknak. E fajok nagy tömegben jelennek meg a nem kaszált részeken, és veszélyeztetik e maroknyi terület különleges élővilágát. The alcalic meadows of Kőérberek are located in the southwestern part of Budapest. These habitats are unique in the city, because some alcalic plant species occur exclusively here besides the species of marshes and mires. This area has been visited by famous botanists and the last flora list was published in 2006. In 2012 and 2014 we investigated this area and updated the earlier flora lists. Then we drew distribution maps of protected and alien species. We found 322 species, 8 of them were protected and 26 were adventive to the Hungarian flora. We updated the locations of the protected species Eriophorum angustifolium, Linum tenuifolium, Orchis palustris, Ornithogalum brevistylum and Stipa pennata. We found the rear Taraxacum palustre and the protected Erysimum odoratum, Rumex pseudonatronatus, Sonchus palustris and Lunaria annua, which probably came from culture. Unfortunately, we did not find six species present in earlier lists three species of which could be possibly found outside the investigated area. The alcalic plants (Aster tripolium, Bolboschoenus maritimus, Carex distans, Limonium gmelinii subsp. hungaricum, Plantago maritima, Puccinellia distans, Scorzonera parviflora) were located by the abandoned and used fountains of mineral water. We found some rear plants (Hierochloë repens, Plantago altissima) in the meadows. Important invasive species including Amorpha fruticosa, Fraxinus pennsylvanica and Robinia pseudoacacia appeared in the area, while previously recorded species, such as Acer negundo and Solidago canadensis have expanded their area. Unfortunately the cover of these species is steadily increasing in the unmowed areas threatening this special ecosystem. Kecskelegelők botanikai és természetvédelmi vizsgálatai és értékelése Botanical study and evaluation of goat pastures from the nature conservation point of view Penksza Károly, Hajnáczki Sándor, Stilling Ferenc Tamás, Póti Péter, Zimmermann Zita , Szabó Gábor, Házi Judit, Kerényi-Nagy Viktor & Wichmann Barnabás


Poster session

207

A vizsgálat során két kecskelegelő vegetációját hasonlítottuk össze Kaposdada és Kaposszerdahely települések mellett. Az adatok értékelése során azokat a relatív ökológiai mutatókat vettük figyelembe, amelyek az élőhelyek, vegetációtípusok természetességi állapotára érzékenyek. A Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók (Borhidi 1995) közül az NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz-, ill. talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltünk. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) alapján elvégzett értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. Ezenkívül a fajok életformái alapján életformaspektrumokat is elemeztünk. Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendált korreszpondencia elemzést (DCA) is alkalmaztunk. A természeteshez közeli mintaterületek közül a jobban igénybe vett kaposdadai terület adatai kerültek a kaposszerdahelyi felhagyott szántókon kialakított gyepekhez közel. Ennek oka, hogy itt a vegetáció degradáltabb, amit számos gyom és zavarástűrő faj is mutat. A fajok relatív ökológiai értékeinek és a természetvédelmi értékszámainak elemzése is ezt támasztja alá. A kaposszerdahelyi felvételek során az 5 éve legelőként hasznosított gyep vegetációja közelít a természetközelihez, tehát a kecskékkel történő legeltetés a természetes regenerációt elősegítette. A természetes gyep vegetációjának a fenntartásara is alkalmasak voltak a kecskék. A területek fajainak életformaspektrumai jó indikátorként jelentek meg. Az intenzíven igénybe vett térszíneken a tarackoló és a tőlevélrózsás fajok mennyisége megnőtt. A kutatást „A fenntartható természetvédelem megalapozása magyarországi Natura 2000 területeken” (Svájci–Magyar Együttműködési Program, Végrehajtási Megállapodás száma: SH/4/8) projekt támogatta. The vegetation of two goat pastures was studied in Somogy County, Hungary near Kaposdada (old grassland) and Kaposszerdahely (young pastures on old-fields). Different traits were used to evaluate the vegetation of these habitats: relative ecological indicator values, naturalness and social behaviour types. The relative nitrogen demand (NB) and the relative water demand (WB) of species were analysed from the Borhidi’s relative ecological indicator values (Borhidi 1995). The social behaviour types were evaluated according to Borhidi (1995) as well. The naturalness of pastures was estimated with nature conservation value categories (TVK) based on Simon (2000). The life-form of species was evaluated as well. Cluster analysis and detrended correspondence analysis were used for the statistical interpretation of data. The vegetation of young pastures near Kaposszerdahely was similar to the most intensively grazed parts of the old pasture near Kaposdada. Here the vegetation is very degraded, the number and abundance of weed and disturbance Book of abstracts, AFVK XI, 2016

208

Poszterszekció

tolerant species is high. The analyses of relative ecological indicator values and nature conservation value categories gave the same result. The vegetation of the pasture in Kaposszerdahely, which has been used as a goat pasture since 5 years, is quite close to nature, so grazing has helped the natural regeneration of this oldfield. Our results showed that goat grazing is a proper management form for the old pasture as well. The life-form of species can be used as an indicator of grazing intensity. The coverage of species with stolon or rosette have increased on the intensively grazed areas. The research was supported by the “Establishment of sustainable conservation of Natura 2000 sites in Hungary” (Swiss–Hungarian Cooperation Programme: SH/4/8) project. Páfrányfajok téli nyugalmi és kora tavaszi periódusának fenológiai vizsgálata az Eszterházy Károly Főiskola Botanikus kertjében Phenological observation of pterydophyte species during winter and early spring season in the Botanical Garden of Eszterházy Károly University Pénzesné Kónya Erika & Szerdahelyi Dániel Az egri Eszterházy Károly Főiskola Botanikus Kertjében 2015-ben véget értek a rekonstrukciós munkálatok és az addigi páfrányfajok az új telepítésekkel együtt végleges helyükre kerültek. Ezzel egy időben a késő őszi hónapoktól megkezdődhetett fenológiai adatok gyűjtése a különböző aljzatú és talajú, különböző kitettségű és árnyékoltságú élőhelyfoltokban mikroklímaadatok, mint háttéradatok felhasználásával. A cél a fenológiai fázisok és az egyes mikroklimatikus tényezők közötti korreláció keresése. A fenológiai adatgyűjtés kiegészül regenerálódásképesség vizsgálatokkal is a fagyhatásra vonatkozóan. A vizsgálatokba bevont fajok: Osmunda regalis, Ceterach javorkaeanum, Thelypteris palustris, Phyllitis scolopendrium, Polypodium vulgare. The reconstruction of the Botanical Garden of Eszterházy Károly University was finished in 2015 and the pteridophyte species were settled into their final habitats. At the same time the collection of phenological data has been started from late autumn in different habitat patches in the garden. The aim is to find correlation between microclimatic data and phenological phases. In addition to phenological observation the regeneration processes of the pteridophyte species after freezing effect are also examined. The species involved into the research: Osmunda regalis, Ceterach javorkaeanum, Thelypteris palustris, Phyllitis scolopendrium, Polypodium vulgare.


Poster session

209

A Pannon Magbank gyűjteményének magbiológiai és morfológiai vizsgálatai és azok felhasználási lehetőségei Seed biology and morphology investigations on Pannon Seed Bank collection and possible applicability of the results Peti Erzsébet, Málnási Csizmadia Gábor, Oláh Imre, Schellenberger Judit, Török Katalin, Halász Krisztián & Baktay Borbála A hazai vadon élő növényfajok genetikai anyagának hosszú távú megőrzését a Növényi Diverzitás Központban létrejött Pannon Magbank látja el, ahol jelenleg 980 növényfaj több mint 2100 magtételét őrizzük. Az itt tárolt tételek paramétereiről (maggyűjtési adatok, tárolási tulajdonságok, magbiológiai és magmorfológiai információk) pontos dokumentációval rendelkezünk, melyet egy multiparaméteres adatbázisban kezelünk. A jelen összefoglaló a magtömeg és csíraképességi adataink, valamint a magfotóink sokrétű felhasználhatóságának lehetőségeit mutatja be. A Pannon Magbank folyamatosan bővülő gyűjteményén a tételek beérkezésekor magtömeg-méréseket és csírázóképesség-vizsgálatokat végzünk, továbbá magfotókat készítünk. A tömegmérésekhez tételenként 4 ×100 db magot használunk fel, ennek eredményeit tételenként átlagoljuk. A magtömeget ezermagtömegben (g) fejezzük ki. Tételenként 2 × 50 db magot csíráztatunk génbanki szabványok alapján, majd a két ismétlés eredményét átlagoljuk. A csírázóképességet csírázási százalékban fejezzük ki. A nagy felbontású magfotókat egy ötvenszeres nagyításra képes sztereomikroszkópra szerelt kamera segítségével készítjük. A magtömeg és csírázóképesség adataink alkalmasak lehetnek hazai (SEed Ecological Database) és nemzetközi (pl. Seed Information Database, LEDA traitbase) adatbázisokba történő beillesztésre, amely lehetővé teszi a széles körű hozzáférést és alkalmazását komplex kutatásokhoz. A magtömeg és csírázóképesség adatok egyéb növényi tulajdonságokkal (pl. életforma, CSR stratégiák, relatív ökológiai indikátorértékek) összevetve jól hasznosíthatóak többek között a közösségökológiában, a konzervációbiológiában, a restaurációs ökológiában és az inváziós ökológiában, valamint az ezekhez kapcsolódó alkalmazott diszciplínákban. Az eredmények a gyakorlatban felhasználhatóak például a visszagyepesítési munkálatok tervezésében, ahol a magtömeg és a csírázóképesség ismeretében megtervezhető, hogy mekkora magmennyiség szükséges a kívánt egyedszám és biomassza eléréséhez. Az inváziós fajok csírázóképességének és csírázásuk környezeti feltételeinek ismerete felhasználható azok visszaszorításában. A fajok jó minőségű magfotóiból tervezett elektronikus magatlasz és terepi maghatározó hasznos kelléke lehet a fajok taxonómiai azonosításának, különösen olyan taxonoknál (pl. Apiaceae, Asteraceae), amelyeknél a mag diagnosztikus bélyegeket hordoz.


210

Poszterszekció

Main aim of Pannon Seed Bank established in Centre for Plant Diversity is the long-term ex-situ conservation of genetic material of native wild vascular plants. Currently 2100 accessions of 980 plant species are stored in Pannon Seed Bank. Exact documentation of different parameters (seed collection data, storability, seed biology and morphology information) of stored accessions are available in a multi-parametric database. Current paper presents multiple benefits of seed weight and germination data and photographs on seeds. Seed weight and germination ability of accessions from continuously growing collection of Pannon Seed Bank are investigated, and seed photos are taken. Four sorts of 100 seeds are counted to estimate thousand-seed weights (g). Germination tests are applied to a total of 100 seeds per accession, divided into two replicates of 25 seeds based on genebank standards. Germination viability is reported in germination percentage. High-quality seed photographs are taken by the camera of stereo-microscope at a magnification of 50. Thousand-seed weight and germination percentage data can be available for enriching national (SEed Ecological Database) and in international (e.g. Seed Information Database, LEDA traitbase) databases, which allow widespread access and application of data in complex researches. Thousand-seed weight and germination percentage data comparing with other plant traits (such as lifeform, CSR strategy, and relative ecology indicators) are applicable effectively in community ecology, conservation biology, restoration ecology, invasion ecology and connecting applied disciplines. Results can be used in practice for instance during grassland restoration planning works, where in the light of thousandseed weight and germination percentage data, it can be planned what quantity of seeds is necessary for reaching proper individual number and biomass. Information about germination ability and proper weather conditions for germination of invasive plant species can help in controlling invasive species. Planned digital seed atlas and guide to field identification compiled from highquality seed photographs can contribute to taxonomic identification, especially in those cases, where seed has essential characteristics for identification. Steppe grassland flora of Natura 2000 site in Northeast Croatia (Pusztagyepek Északkelet-Horvátország Natura 2000 területein) Tanja Žuna Pfeiffer , Dubravka Špoljarić Maronić, Vanda Zahirović, Filip Stević, Katarina Kajan & Melita Mihaljević Dry grasslands of the alliance Festucion valesiacae with rich and unique steppe flora are very rare in Croatia since the majority of these grasslands have been greatly modified and converted to productive agricultural land. This study Összefoglalók, AFVK XI, 2016

211

Poster session

was carried out at the grassland area situated at the local cemetery in Bilje (45° 36’ N; 18° 45’ E), Baranja region. The area has a moderately warm, rainy climate without extremely dry months during the year. The air temperature fluctuates from –1.4 °C in winter to 40 °C in summer. The annual precipitation range is between 600 and 700 mm. Geomorphologically, the study area mostly belongs to the lowland area built of Quaternary sediments formed during the Holocene and Pleistocene. Investigated dry grassland in Bilje covers approximately 0.63 ha. In order to preserve this very rare grassland type in Croatia, the area is protected as Natura 2000 site (code HR200078) and it is proclaimed as monument of nature. The floristic survey was performed from the beginning of April to the end of November 2015. In total, 157 plant taxa classified into 47 families were found. Families Poaceae (21), Fabaceae (14), Asteraceae (10), Caryophyllaceae (10), Cichoriaceae (8), Lamiaceae (8) and Rosaceae (8), contained the greatest number of taxa. Lifeform analyses showed that hemicryptophytes were dominant (56.05% of total number of plant taxa) followed by therophytes (22.29%), geophytes (14.65%), chamaephytes (3.18%), and phanerophytes (3.82%). According to phytogeographical analysis, Eurasian (45 taxa), Pontic-Central Asian (36 taxa), Central European (33 taxa) and Cosmopolitan (26 taxa) geoelements predominated. Among the identified taxa, three of them are critically endangered, four are nearly threatened, one is vulnerable and four are classified as invasive species. Mowing and controlling of spreading of invasive and woody plant species should be important steps toward long-term persistence of this diverse grassland flora. Három elszigetelt Chamaecytisus faj rokonsági kapcsolatának vizsgálata Taxonomic relations of three disjunct Chamaecytisus taxa around the Carpathian Basin Pifkó Dániel , Barina Zoltán & Somogyi Gabriella A Chamaecytisus nemzetség rendszerezésével foglalkozó munkák a DélUkrajnában előforduló Ch. graniticus-t és az Alpok délkeleti előteréből leírt Ch. purpureus-t speciális morfológiai bélyegeik alapján monotipikus seriesekbe vagy szekciókba sorolták. Friedrich Karl Meyer, fel nem ismerve az észak-albán populációk hovatartozását, a korábbi szerzők által Ch. purpureus-nak tartott populációkat Ch. mitrushii néven önálló fajként írta le. A nemzetségen végzett vizsgálataink során e három, egymástól elszigetelt és endemizmusnak tartott faj nagyfokú morfológiai hasonlóságára lettünk figyelmesek. A fent említett taxonok rokonságának vizsgálatát molekuláris és morfológiai alapon igyekeztünk tisztázni. Book of abstracts, AFVK XI, 2016

212

Poszterszekció

Összevetettük az általunk elfogadott 32 Chamaecytisus faj legfontosabb kvalitatív morfológiai bélyegeit. Emellett elvégeztük a három területről származó minták és további 5 másik, a Chamaecytisus nemzetséghez tartozó faj mintájának nrITS szekvencia-analízisét. Az általunk izolált szekvenciákat egybevetettünk a további 8 Chamaecytisus taxon ITS-régiójával. A morfológiai bélyegek alapján a Ch. purpureus, a Ch. graniticus és Ch. mitrushii nagymértékű hasonlóságot mutat, és néhány jellegzetes tulajdonságuk alapján könnyen elkülöníthetők más Chamaecytisus csoportoktól. A Ch. purpureus és Ch. mitrushii elkülönítésére alkalmas morfológiai bélyeget nem találtunk. ITS vizsgálataink eredménye alapján e két taxont csupán 1 pontmutáció különíti el egymástól. Ezek alapján egyetértünk az észak-albán populációk és alpoki populációk azonosságával, így a Ch. mitrushii név a Ch. purpureus szinonimjaként kezelendő. A Ch. graniticus sűrűn rányomott szőrű, emiatt morfológiai alapon elválasztható a kopasz Ch. purpureus-tól és Ch. mitrushii-tól. A Ch. graniticus minták az MP törzsfán betagozódnak a „purpureus” csoportba (BS 68%), azok csak 4, illetve 5 pontmutációban különböznek a másik két területről vett mintáktól. A kismértékű elkülönülés, de nagymértékű elszigeteltség miatt egyelőre nem látjuk indokoltnak a Ch. graniticus faji rangon való kezelésének elvetését. A kutatás az OTKA K104443 pályázat támogatásával készült. Chamaecytisus purpureus, described from the forefront of the southeastern Alps, and Ch. graniticus, native in South Ukraine, are ranked in distinct monotipic series of the genus by all authors. Not recognising the specific affiliation of North Albanian populations, treated as Ch. purpureus as well, Friedrich Karl Meyer described a new taxon from this area under the name Ch. mitrushii. During our studies on the genus, a clear morphological similarity of these three species was recognised despite of their geographical isolation. The main goal of the present study is the relationship analysis of the above taxa based on molecular and morphological features. We compared the main qualitative morphological characters of 32 Chamaecytisus species. Additionally, nrITS sequence analysis was carried out on Chamaecytisus samples originated from the referred geographical regions, as well as on further 5 Chamaecytisus species. The sequences have been analysed together with corresponding GenBank sequences of additional 10 taxa (8 Chamaecytisus and 2 outgroups). Based on morphological characters, Ch. purpureus, Ch. graniticus and Ch. mitrushii show high degree of similarity and they can be easily separated from other Chamaecytisus groups based on some characteristic traits. We cannot find any morphological characters suitable for distinguishing Ch. purpureus and Ch. mitrushii from each other. The ITS-sequences of these two taxa differ from each other only at one point mutation. Therefore we agree that the North Albanian Összefoglalók, AFVK XI, 2016

213

Poster session

and Slovenian populations are conspecific. Therefore the name Ch. mitrushii can be treated as a synonym of Ch. purpureus. Chamaecytisus graniticus can easily be separated from Ch. purpureus and Ch. mitrushii due to its dense appressed hairs on leaves. Ch. graniticus samples are included into the “purpureus” clade on the MP-tree (BS 68%), as they differ from the samples originated from the other two localities only at 4 or 5 point mutations, respectively. Despite of the minor molecular and morphological differences, the traditional treatment of Ch. graniticus on species level can be acceptable. This work was supported by project OTKA K104443. Néhány adventív gyomnövény előfordulása Magyarország szójavetéseiben The occurrence of some adventive weed species in Hungarian soybean fields Pinke Gyula , Blazsek Katinka , Nagy Katalin, Karácsony Péter & Magyar László A szántóföldek kedvező életteret nyújthatnak új adventív gyomnövényeink megtelepedésének és terjeszkedésének. A szója magyarországi vetésterülete az elmúlt években meghaladta a 40 000 hektárt és növekvő tendenciát mutat. A 2013 és 2015 között végzett országos kiterjedésű gyomfelvételezésünk során összesen 262 szójavetést vizsgáltunk meg. Jelen közleményünkben a kutatásunk során megtalált, néhány terjeszkedőben lévő, vagy ritka és szórványos elterjedésű adventív gyomfaj előfordulási adatait mutatjuk be. A terjedő, veszélyes gyomnak tartott Cyperus esculentus nagyobb állományait fedeztük fel a Pápa–Devecserisíkon Pápa, míg a Közép-Dráva-völgyben Barcs környékén. A hazánkban szintén terjeszkedőben lévő Panicum dichotomiflorum kisebb populációi, inkább csak a vetések szegélyében kerültek elő, Kelet-Belső-Somogyban Kisdobsza, a Feketevíz síkján Endrőc, míg a Dráva-síkon Tótújfalu határában. Az ázsiai eredetű Eriochloa villosa újabb állományaira bukkantunk a Dráva-síkon Tótújfalu és a Fekete-víz síkján Zádor környékén. A Nyugat-Magyarországon már meghonosodott Setaria faberi-t egy vetésben találtuk meg a Rába-völgyben, Csákánydoroszló szomszédságában. A szórványos elterjedésű Oxalis dillenii mindössze egy szántón bukkant fel a Taktaközben, Prügy környékén. A hazánkban igen ritka előfordulású Nicandra physalodes néhány példányát Dél-Külső-Somogyban, Kurd település határában fedeztük fel, szintén csak egyetlen szántóföldön. Ez utóbbi faj, egyes irodalmi források szerint, a szójababot kísérő gyomnövények közé tartozik. A kutatást az OTKA K111921 pályázat támogatta. Arable fields can provide suitable habitat for the establishment and expansion of adventive weeds. Hungarian soybean production is increasing, and it Book of abstracts, AFVK XI, 2016

214

Poszterszekció

has been planted on over 40,000 hectares annually in recent years. We surveyed 262 soybean fields across Hungary at the seasonal peak of summer annual weed vegetation between 2013 and 2015. The present study reports occurrence data of some expanding or rare and sporadic adventive weed species discovered during this survey. Great stands of the troublesome Cyperus esculentus were found in the neighbourhood of Pápa (NW Hungary) and Barcs (SW Hungary). Small populations of Panicum dichotomiflorum were discovered at the field edges next to Kisdobsza, Endrőc and Tótújfalu (SW Hungary). New localities of the Asiatic Eriochloa villosa were found in the vicinity of Tótújfalu and Zádor (SW Hungary). Setaria faberi, which already regarded as an established plant in western Hungary was observed in a field in the neighbourhood of Csákánydoroszló. Oxalis dillenii, which has a sporadic distribution throughout Hungary were found only in one field next to Prügy (NE Hungary). Some specimens of the very rare Nicandra physalodes were discovered in a field in the vicinity of Kurd (SW Hungary). This latter mentioned species is considered to be one of the members of the accompanying weed flora of soybean trade. This work was supported by project OTKA K111921. Floristic and habitat diversity in the Kopački Rit Nature Park (Croatian Danube Region) (A flóra és vegetáció változatossága a Kopácsi-réten (Horvátország)) Dragan Prlić & Siniša Ozimec Kopački Rit Nature Park is situated in northeastern part of Croatia, in the floodplain formed by the confluence of the Danube and Drava Rivers, comprising a total surface of 231 km2. It was proclaimed a nature park in 1999 and designated on the List of Internationally Important Wetlands (Ramsar areas) in 1993. The dynamics of flood waters is the main ecological factor influencing the floristic and habitat diversity. Based on the previously published data and results of field researches carried out in the period 2010–2015, the actual flora of Kopački Rit Nature Park consists of 2 aquatic bryophyte taxa and 499 taxa classified into 289 genera and 93 families of vascular flora. The most numerous families are Asteraceae (42 taxa), Poaceae (38 taxa), Lamiaceae (34 taxa) and Cyperaceae (30 taxa). In the life-form spectra hemicryptophytes dominate (40%), followed by theropyhtes (24%), geophytes (12%) and hydrophytes (12%). Phytogeographical analysis shows that 34% of taxa belong to the Eurasian floral element and 27% to plants of wide distribution. Allochthonous flora consists of 50 taxa of which 24 are invasive plants. A total of 50 plant taxa are strictly pro-


Poster session

215

tected by the Croatian Nature Protection Act, and 55 taxa (11%) are included in the Red book of vascular flora of Croatia (6 in category of critically endangered, 11 endangered, 17 vulnerable, 10 near threatened and 8 data deficient). Habitat mapping in the Kopački Rit Nature Park was carried out in the period June– August 2015, as part of implementing an EU Natura 2000 Integration Project (NIP) entitled „Terrestrial Habitat Mapping of the Republic of Croatia“. A new habitat map will be created by photo-interpretation of satellite and aerial imagery and field research consisting of habitat verification in situ. Fieldwork was carried out using a tablet with a GIS/GPS application and a draft of the habitat map with corresponding habitat codes following the National Habitat Classification. The analysis of the preliminary habitat map shows the domination of occasional water pools and habitats characterized with vegetation of tall-sedge marshes (Phragmito-Magnocaricetea). Endangered and rare wet alluvial meadow from alliance Cnidion venosi is also present. Further activities in floristic inventory and diversity assessment are needed, with an aim to monitor changes in habitat structure and status of rare and protected plant taxa. Morpho-anatomical differentiation of the southeast European population of Crocus heuffelianus Herb. (Iridaceae) (A kárpáti sáfrány délkelet-európai populációinak morfológiai és anatómiai eltérései) Irena Raca, Irena Ljubisavljević, Milica Miljković, Marina Jušković & Vladimir Ranđelović Inter-population differentiation of the species Crocus heuffelianus was analyzed on the basis of morpho-anatomical variability of its three lowland populations from the southern edge of the Pannonian Plain in Serbia (Košarna – 149 m, Markovac – 166 m, Velika Ivanča – 152 m) and three populations from high mountain regions in Serbia (Zlatibor – 1454 m, and Kopaonik – 1524 m) and Romania (Muntele Mic – 1690 m). Analysis included 29 quantitative and qualitative characters related to leaf and flower morphology and anatomy. In order to determine the variability and significance of morphological and anatomical differentiation, clustering, according to the UPGMA method based on Euclidean distance, principal component analyses (PCA) and discriminant component analyses (DCA), have been done. The morpho-anatomical analysis of plants showed that there are significant differences in the structure between lowland and high mountain populations. Additionally, there are differences between populations from the high mountains of Serbia and population from the southern Carpathians.


216

Poszterszekció

A botanikai kutatásokhoz használatos adatbázisok helyzete Magyarországon The actual status of botanical databases in Hungary Rédei Tamás, Csecserits Anikó, Lhotsky Barbara & Botta-Dukát Zoltán Poszteremen szeretném felhívni a szakmai közösség figyelmét jelentős lemaradásunkra a növényi adatbázisok terén. A nemzetközi szakirodalomban megjelenő publikációk nagy többsége használ társulástani felvételeket, vagy növényi tulajdonságokat tartalmazó adatbázisokat. Hazánk vegetációjára ezek használhatósága sajnos erősen korlátozott. A Coenodat adatbázis mintegy 10 000 felvételt tartalmaz, melynek 1/5-e lokalizált. Referencia adatbázisként igyekszik lefedni a hazai növénytársulások teljes spektrumát, de mind társulástani, mind térbeli szempontból hiányos. A lokalizálatlan felvételek felhasználhatósága egy nemzetközi összefogásban készülő, nagy léptékű elemzéshez korlátozott, jelentős előmunkálatot igényel. A referencia felvételeket publikált adatok egészítik ki. A csak kéziratban rögzített adatok a szerző halálával, vagy pályaelhagyása esetén örökre elveszhetnek, ami pótolhatatlan veszteséget jelent. A régi felvételek számos korábbi, mára eltűnt állomány adatait tartalmazzák. Az adatbázisba nem foglalt felvételek száma 5–6 szorosa lehet a rögzítettnek. A növényi tulajdonság adatbázisok helyzete aggasztóbb. A Flóra adatbázis elsősorban a fajok termőhelyével és elterjedésével kapcsolatos adatokat rögzít, hiányoznak a morfológiai, élettani, terjedésbiológiai és kémiai jellemzők. Bár a nagy nemzetközi adatbázisok bizonyos korlátok között használhatók a magyar vegetációra, az ezeken alapuló munka jelentős és gyakran redundáns előkészítő munkát jelent. Számos endemikus, vagy a Kárpát-medencét keletről elérő taxon adatait nem tartalmazzák. Az adatok érvényessége a hazai populációkra nem ismert. Vannak egyénileg összeállított, egy attribútum csoportot feldolgozó hazai adatállományok, de ezek elérhetősége korlátozott. A botanikai kutatások fontos háttéradatait jelentik a nemzeti távérzékelt, domborzati, földrajzi, meteorológia, talajtani adatállományok. Számos ország gyakorlatával ellentétben hazánkban ezen közpénzből előállított állományok csak jelentős, egy átlagos kutatás számára elérhetetlen összegért férhetők hozzá, ami korlátozza közérdekű kutatásokhoz való felhasználhatóságukat. A felsorolt tényezők erősen limitálják a hazai növényökológiai kutatások lehetőségeit. A konferencia biztosította lehetőséget szeretném felhasználni, hogy legalább tervezés szinten megindulhasson a felzárkózás, amihez a hazai szakmai közösség összefogása szükséges.


217

Poster session

In my presentation I would like to draw attention to the significant lagging concerning on the state of the art of plant databases in Hungary. A lot of the international publications use databases containing phytosociological or plant trait data. However, the applicability of the international or European data sets for the Hungarian vegetation is limited. The Coenodat phytosociological database contains about 10,000 relevés, whereof 20% is localised. The aim of this database is to represent the whole spectrum of the Pannonian associations, but it is incomplete in spatial and phytosociological aspects both. The applicability of the non-localised relevés in large scale analysis is limited, they need considerable preparation. This database contains reference and published relevés. Therefore the unpublished relevés may disappear in time, which means irretrievable loss. These relevés could represent already disappeared habitats or succession stages. There can be 5–6 fold more relevés not yet present in the database. The status of the plant trait databases in Hungary is more problematic. The Flóra database (1995) contains mainly data about the habitat and chorology of the plants. The morphological, physiological, dispersal and phytochemical data are incomplete. The adaptability of the international plant trait databases for our vegetation is limited, and needs significant preparation. Data of several species with Pannonian or more eastern area are often missing. The applicability of the data for our populations is not known. There are small databases in Hungary, considering one type of traits, their availability is limited. The national databases of aerial photos and geographical, meteorological or pedological data can be an important backgrounds of the vegetation studies. However, unlike other European countries, in Hungary this public data are available only for significant cost, beyond the means of an average scientific grant. These facts limit heavily the potential of the regional scale vegetation studies. I would like to draw the Hungarian field botanist’s attention to the need of a common work in order to close up to the international standards. Makrogomba előfordulási adatok egy belső-csereháti fás legelőről Records of macrofungi from a wood pasture in the Belső-Cserehát Rudolf Kinga , Morschhauser Tamás & Pál-Fám Ferenc A Belső-Cserehátban jelentős természetvédelmi értéket képviselnek a fás legelők, melyek Európa-szerte az egykori gazdálkodás maradványaiként, mára fokozottan előtérbe kerülő védett területek. A vizsgált irotai állományt, cseres- és gyertyános-tölgyesekből alakították ki. A 80-as években felhagytak legeltetésé-


218

Poszterszekció

vel, így elkezdődött a terület visszaerdősödése. Az irotai fás legelő növény- és gombafajainak állapotfelmérése 2004–2005-ben történt, melyet 2014–2015-ben monitoring vizsgálat követett. A mintavétel 5 db kvadrátban történt, melyek mérete (25 m × 25 m) a mikocönológiai szempontokhoz igazodott. A fás legelő mai állományképére jellemzőek a gyepben elszórtan vagy kisebb csoportokban álló idős csertölgyek, a feldúsult cserjeszint és a fajgazdag gyepszint. A monitoring felmérés során, összesen 107 gombafajt regisztráltunk, közülük 32 faj új a területre nézve. Ezek között számos ritka faj is előfordult, mint pl. az Aureoboletus gentilis, Calocybe carnea, Helvella ephippium, Mycena abramsii, Pluteus thomsonii, Tubaria conspersa, Bolbitius reticulatus és a Lentinellus ursinus. In the Belső-Cserehát the oak-wood pastures have significant natural values. These areas remaining after the abandonment of the grazing become more and more conspicuous as protected areas nowadays, Europe wide. The Irota oak wood pasture has been formed from Turkey and hornbeam oak forests. In the eighties after abandonment of grazing the area went through a spontaneous afforestation. The myco- and phytocoenological survey of the Irota wood pasture was made in 2004–2005, which was repeated in 2014–2015. The size of samples was determined on the basis of mycocoenological point of view with five plots of 25 m × 25 m. The present stand of wood pasture can be characterized by alternation of old Turkey oak trees in small groups or standing alone and patches of grass, partial dense scrub layer and a herb layer rich in species. During the mycological field survey totally 107 macrofungi species were recorded, 32 of them are new in this area. Among them several rare species were found, such as Aureoboletus gentilis, Calocybe carnea, Helvella ephippium, Mycena abramsii, Pluteus thomsonii, Tubaria conspersa, Bolbitius reticulatus and Lentinellus ursinus. Zuzmóflorisztikai kutatások a Balaton-felvidék keleti részén Floristical investigations of lichens in the eastern Balaton Uplands Sinigla Mónika , Lőkös László & Varga Nóra Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma védett zuzmófajok felkutatását végezte a Balaton-felvidék keleti részén, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megbízásából. A vizsgálat 35 mintaponton történt mintegy 6000 hektárnyi Natura 2000 területet érintve. A vizsgált területről összesen 223 zuzmófajt sikerült kimutatnunk, köztük 5 törvényesen védett (Cetraria aculeata, Cladonia magyarica, Solorina saccata, Xanthoparmelia pokornyi, X. pulvinaris) és számos érdekes, ritkább zuzmófajt


Poster session

219

(pl. Cetrelia olivetorum, Chaenotheca chrysocephala, C. ferruginea, C. furfuracea, C. stemonea, C. trichialis, Gyalecta ulmi, Placynthium hungaricum). A zuzmótelepeken jelentős számban fordulnak elő zuzmólakó mikrogombák is a széles elterjedésű Athelia arachnoidea és a Xanthoriicola physciae mellett. A legfajgazdagabbnak a szélsőséges környezeti adottságú, extrém élőhelyek mutatkoztak: dolomitsziklagyepek, tölgyes jellegű tetőerdők, bükkös sziklaerdők. A homogén, zárt élőhelyek fajokban szegényebbnek bizonyultak, a csereskocsánytalan tölgyes élőhelyek viszonylag magas fajszáma jelentős méretbeli kiterjedésükkel és az idős tölgyek jelenlétével magyarázható. Néhány zuzmófaj egyedül a felhagyott fás legelők idős, több száz éves tölgyein fordult elő: Diplotomma alboatrum, Phaeophyscia endophoenicea, Ph. hirsuta. Mivel a Balaton-felvidékről Chaenotheca előfordulásokat korábban alig ismertünk, meglepő volt a Chaenotheca fajok viszonylag magas fajszáma és gyakorisága. A vizsgált terület leggyakoribb calicioid fajai a Chaenotheca chrysocephala és a C. ferruginea, melyek kevésbé kötődnek a több száz éves tölgyekhez. Megfigyelhető, hogy a középkorú fákon is jelentős felületet borítanak, ahol termőtestképzésük általában elmarad. A Chaenotheca stemonea, C. trichialis és C. furfuracea a mély kéregrepedések sötét, hűvös mikrohabitatját preferálják. A legmagasabb Chaenotheca fajszám az idős, 200 év feletti tölgyfajok többnyire keleti kitettségű törzsének alsó 1,5 m magasságáig észlelhető, minden esetben félárnyékos és árnyékos élőhelyi körülmények között, melyet alátámaszt közepes fényigényük is. A lichen floristical survey was carried out by the Bakony Museum of the Hungarian Natural History Museum for exploring protected lichen species on the eastern part of the Balaton Uplands. The study area, belonging to the Natura 2000 Network Habitats Directive, consisted of 35 sample plots of approximately 6000 hectares in the Balaton Uplands. Altogether 223 lichen species were recorded, among them 5 protected species (Cetraria aculeata, Cladonia magyarica, Solorina saccata, Xanthoparmelia pokornyi, X. pulvinaris) and several interesting, rare lichen species (Cetrelia olivetorum, Chaenotheca chrysocephala, C. ferruginea, C. furfuracea, C. stemonea, C. trichialis, Gyalecta ulmi, Placynthium hungaricum). A number of lichenicolous fungi growing on the thallus of terricolous and saxicolous lichen species were also detected, like the widespread Athelia arachnoidea and Xanthoriicola physciae. The highest numbers of lichen species were found in the extreme habitat types: open dolomite rocky grasslands, mixed relic oak forests on rocky soils and limestone beech forests, and less species in homogeneous, closed habitats. The richness of lichen species in Pannonian-Balkan Quercus cerris and Quercus petraea woodlands could be explained with the significant extension of these woodlands


220

Poszterszekció

and the presence of the very old oak trees. Some lichen species appeared only on the oldest tree of wood pastures: Diplotomma alboatrum, Phaeophyscia endophoenicea, Ph. hirsuta. Very few records of Chaenotheca species were known from the Balaton Uplands so far. The most frequent Chaenotheca species were Chaenotheca ferruginea and C. chrysocephala in the investigated area. They also appeared in bark crevices of middle-aged oak trees without mazaedia. Chaenotheca stemonea, C. furfuracea and C. trichialis only occurred in the deepest bark crevices, in cooler and shady habitats. The most calicioid species occurred at lower levels of the trunks to 1.5 m as well as at eastern exposition of tree bark, because the most species have a medium light requirement. Desmids flora of fishpond Horgoš (Northern Serbia) (A horgosi halastavak Desmid-flórája) Sanja Šovran, Danijela Vidaković & Jelena Krizmanić Fishpond Horgoš is situated in the north of Serbia, at the altitude of 75 m a.s.l, next to the Hungarian border. It was created due to long-term peat exploitation. There is no data about earlier algological research of fishpond Horgoš. The algological samples from fishpond Horgoš were collected in April, June, August and October 2008. All samples were fixed with formaldehyde to a final concentration of about 4% shortly after sampling. They were observed with a Carl Zeiss Axio Imager, M1 microscope and digital camera AxioCam MRc5 with AxioVision 4.8. sofware. The physicochemical analyses of water were performed at the Institute of Public Health of Serbia “Dr Milan Jovanović-Batut”, by standard analytical methods. The water temperature varies within the range of 13–22 °C, pH: 7–8; conductivity: 500–720 μS/cm; dissolved oxygen: 4.5–10.6 mg/l; BOD: 4.3–93 mg/l. On the basis the relevant literature (Lenzenweger 1996, 2003, Coesel & Meesters 2007) 28 desmid taxa were identified. Among 5 genera of desmids in all the most diverse was Closterium (18 taxa). During this research we identified 4 taxa from genera Cosmarium and Staurastrum, and 1-1 taxa from genera Staurodesmus and Teilingia. The species Closterium aciculare T. West, Cosmarium phaseolus Brébisson ex Ralfs and Staurastrum polymorphum Brébisson in Ralfs were the most quantitative abundant. The new species for Serbian desmids flora is Closterium nordstedtii Chodat. Fishpond Horgoš is characterized by desmid taxa, which prefer neutral to alkaline habitats. Results of statistical analysis using desmid as indicator showed that fishpond Horgoš is meso-eutrophic habitat.


221

Poster session

Orchid diversity in a special habitat mosaic on the southern slopes of Požeška Gora hill (Croatia) (A horvátországi Požeška Gora élőhelymozaikjának orchideái) Dubravka Špoljarić Maronić, Tanja Žuna Pfeiffer , Marija Kovačević, Vanda Zahirović, Filip Stević & Melita Mihaljević The present study aimed at assessing the floristic diversity of a semi-natural habitat mosaic consisting of different vegetation types, such as grasslands, scrubland and forest fringes hosting a diverse assemblage of protected orchid species. The area under investigation covers approximately 0.8 ha and is situated above the village Stara Kapela (45° 14’ 11” N, 17° 41’ 16” E), with an altitude range of 100 to 225 m a.s.l. It is located at the southern slopes of Požeška Gora hill (616 m a.s.l.) in the southeastern part of the Slavonian mountain range (Eastern Croatia). The former large areas of characteristic oak forests were cut down almost to the ridge of Požeška Gora due to the spreading of villages and other anthropogenic habitats, which prevail in the area of Stara Kapela, such as pastures, meadows, agricultural fields, hedges, orchards and vineyards. The weekly-based floristic surveys were undertaken from May through October 2015. The studied area was dominated by taxa characteristic of continental dry calcareous grassland communities (Festuco-Brometea) influenced by the surrounding vegetation of sub-continental thermoxerophilous forests of Quercus petraea and Quercus cerris. Among the total of 186 plant taxa recorded, the most diverse families were Fabaceae (17 taxa), Lamiaceae (15 taxa), Asteraceae (14 taxa) and Rosaceae (11 taxa). The family Orchidaceae was surprisingly diverse with 11 taxa sorted to 6 genera: Anacamptis, Cephalanthera, Epipactis, Gymnadenia, Ophrys and Orchis. All these orchids are strictly protected by the Croatian Nature Protection Act, two are additionally listed as nearly threatened, five as vulnerable and one as data deficient species. Habitats with similar features in Croatia and Europe, especially those that host a rich suite of orchid species, have been included in the Natura 2000 Ecological Network as “important orchid sites” on semi-natural dry grasslands and scrubland facies on calcareous substrates (habitat code: 6210). Furthermore, the remnants of thermophilous forests in Croatia are excluded from regular harvesting being very important from the point of biodiversity. This site is not assigned to any nature conservation category so further investigation into the diversity and distribution of orchids, as well as many other important plant taxa growing on this relatively small area is needed to provide a basis for the assessment of priorities for conservation of this floristically very important habitat.


222

Poszterszekció

Történeti információk hozzárendelése aktuális élőhelytérképekhez Integration of historical information into actual habitat maps Szalay Péter, Saláta Dénes & Biró Marianna A múltbeli folyamatok megismerése fontos része a jelenbeli tájváltozások, illetve vegetációátalakulások megértésének. Ezért a történeti tájökológiai kutatásokban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan folyamatcentrikus módszerek, melyek segítségével nemcsak múltbeli vegetációmintázatok, hanem a múltbeli átalakulások iránya is pontosan követhető. Ezek közé tartozik a trajektóriaelemzés módszere, mellyel megtudhatjuk, hogy a táj egyes részletei vagy egy élőhelytérkép foltjai milyen nyomvonalon alakultak át az idők folyamán. A felszínborítás változásának ilyen nyomvonalait a természetközeli élőhelyek foltjain megvizsgálva „folytonosságukra” vagy másodlagosságukra is következtetni tudunk, mely által az élőhelymegőrzések is célirányosabbá tehetők. A vizsgált terület Sztána (Stana, Románia) község határa, mely Kalotaszeg Alszeg részén, mintegy 1400 hektáron helyezkedik el. 2013 nyarán elvégeztük Sztána település határának élőhely-térképezését. A vizsgálat második részében az élőhelytérkép kiegészítéséhez történeti fedvények (1865, 1940, 1970) felhasználásával 4 idősíkból álló történeti adatbázist építettünk fel. A történeti térképek információjának kinyerésére kifejlesztett új módszer lehetőséget biztosít már meglévő élőhelytérképek (pl. NBmR, Natura 2000) történeti kontextusba helyezésének eddiginél egyszerűbb megvalósítására. A tájban lezajlott folyamatokat a változáskövetés és a trajektóriaelemzés módszerével elemeztük. Az egyes élőhelyfoltok stabilitását térképen is ábrázoltuk. A felszínborítási kategóriák domináns nyomvonalait a nemzetközi szakirodalomból ismert ábrázolástechnikával szerkesztettük meg. Eredményeink szerint a vizsgált mintegy 150 év alatt megfigyelhető legmarkánsabb átalakulások a tájban az utolsó 45 évben bekövetkezett szántó-gyep átalakulások. A szántók területe összesen közel 70%-kal csökkent ebben az időszakban. A trajektóriaelemzés alapján látható az erdők helyén kialakított gyep-erdő mozaikok (fáslegelők és fáskaszálók) területének kezdeti növekedése, majd közelmúltbeli csökkenése. Az összes erdő egynegyedét alakították át fáslegelővé 1865 és 1940 között. Az állatlétszám utóbbi évtizedekben bekövetkezett csökkenése miatt a gyep-erdő mozaikok mintegy egyharmada erdősödött be 1970 óta. A vizsgált kalotaszegi táj mintegy felén a 19. század közepétől napjainkig nem volt változás a felszínborításban. A táj további egyharmada az 1970-es évekig volt stabil, csak utána változott meg. Knowledge about past processes is crucial to understand recent landscape and vegetation changes. Therefore process-oriented methods emphasizing not Összefoglalók, AFVK XI, 2016

223

Poster session

only vegetation patterns but directions of changes have an increasing importance in historical landscape ecology. Trajectory-analysis is one of those methods, which can detect directions of changes in a landscape. Trajectories of land-cover changes can also be used to estimate temporal habitat continuity, which can increase the efficiency of nature conservation. Our study area was the 1400 ha territory of Sztana (Stana) village (Romania). It is situated in Szilágy county (Judeţul Sălaj), in the Alszeg part of Kalotaszeg region. The fieldwork (preparation of an actual habitat map) was carried out in 2013. A retrospective historical database was built using 4 historical layers from 1865, 1940, 1970 and 2013. The developed new method is suitable to join historical information to existing habitat maps (Natura 2000 or other biodiversity monitoring maps). We used change-detection and trajectory-analysis to quantify past land-scape changes. A stability map was prepared from the area. Our results show that the most important changes were arable land – grassland conversions in the last 45 years. The area of arable land decreased by almost 70%. Trajectory-analysis indicated an initial increase and a subsequent decrease of grassland-woodland mosaics (wood-pastures and hay meadows with trees). Altogether one quarter of the woodlands had been changed into wood-pastures between 1865 and 1940. As a consequence of decreasing livestock numbers, one third of the grassland-woodland mosaics were infilled by shrubs and trees and changed to woodlands. There were no changes detected on ca. 50% of the study area from the middle of the 19th century till present. Another ca. 30% of the area changed only after 1970. Medvehagyma-gyűjtési szokások elemzése és a gyűjtés hatásainak vizsgálata a populációk reprodukciós sikerére Collecting of wild garlic and its effects for the plants reproduction Tokár Beáta , Csontos Bence, Malatinszky Ákos & Barina Zoltán Manapság rohamosan nő a medvehagyma (Allium ursinum) népszerűsége. Egyre több helyen szerveznek medvehagyma-fesztivált, az elsőt 13 éve rendezték meg Orfűn. A medvehagyma lelőhelyeire szervezett túrák irányulnak gyűjtési szezonban, egyre több helyen lehet kapni helyben, a növény felhasználásával készült termékeket, és az üzletekben is fellelhető, mint szezonális termék. A felhasznált alapanyag azonban nem termesztett, hanem vadon élő állományok, gyűjtéséből származik. Miután a medvehagyma elsősorban magról szaporodik, így felmerül a kérdés, hogy a levelek – és akaratlanul a virágzatok – letépése befolyásolja-e a növény magérlelési és szaporodási sikerét. Felméréseink során 99 kvadrátban végeztünk levél, virágzat, virág és termésszámlálásokat, a Vértes és a Gerecse terü-


224

Poszterszekció

letén. A párhuzamosan kihelyezett, általunk szabályozottan gyűjtött és nem gyűjtött kvadrátsorokat a gödöllői Botanikus Kert mesterséges körülmények között termesztett, nem gyűjtött állományával vetettük össze. Eredményeink alapján a gyűjtött területeken kevesebb volt a termések száma és a fertilis termések aránya, mint a nem gyűjtött állományokban. A medvehagyma gyűjtési szokásairól kérdőívet töltettünk ki interneten és helyszínen, összesen közel 1000 fővel. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a válaszadók legnagyobb része 10 évnél régebben hallott először a medvehagymáról, de csak 2–5 éve fogyasztott először, és rendszeresen is csak ugyanenynyi ideje gyűjti és fogyasztja. Az emberek többsége először ismerősöktől hallott a medvehagymáról, de jelentős a média hatása is. A leglátogatottabb (gyűjtő) helyek szintén ismerősök közvetítésével válnak ismertté, legtöbben a Mecsekbe, Bakonyba, Gerecsébe járnak medvehagymát gyűjteni. A medvehagymagyűjtők többsége félti a növényt, csak keveset szed belőle, és az érvényben lévő tiltások okának a faj védelmét gondolja. Amire továbbra is választ keresünk: a medvehagyma, illetve a természetes élőhelyek védelmében szükség lehet-e a hagyma gyűjtésének további korlátozására, és szabályozására? Recently, the wild garlic (Allium ursinum) became a very popular wild plant in Hungary. Festivals are organised in many parts of the country, the most famous one was in Orfű (S Hungary) from 2002 yearly. Collecting trips are organised for groups to the well-known localities of wild garlic and there is an increasing number of seasonal products made of the plant. The leaves sold in markets and shops are all originated from the wild. As the reproduction of the plant is based on seeds dispersed close to the parents, we assumed that the collecting of leaves and unintentional tear away of flowering stems can influence the reproduction success of wild garlic populations. During our research we counted leaves, inflorescences, flowers and seeds in 99 quadrates in Vértes and Gerecse Mountains. Two series of quadrates were placed every sites, one where leaves of wild garlic were collected and one undisturbed. These quadrates were compared with others placed in the Gödöllő Botanical Garden. We found significantly lower number of capsules and fertile seeds in the collected quadrates. Online and on the spot questionnaires about the collecting customs were issued. Most of the people knew the wild garlic for more than 10 years, but tasted it for the first time only 2–5 years ago and collected it for 2–5 years. The information about the locations of the most popular collecting areas are spreading with conversations; however, the impact of the media is also important. The most popular collecting places are in Mecsek, Bakony and Gerecse Mountains. Most of people collect only a few handful leaves at one time and Összefoglalók, AFVK XI, 2016

225

Poster session

they also agree with the restrictions of collecting, bearing in mind the maintenance of wild garlic populations. We are looking for the answer weather further restrictions are necessary for the protection of wild garlic and its natural habitats. Florisztikai adatok a Jászságból (2009–2013) Floristic data of Jászság (2009–2013) Tóth Zsuzsa , Nagy János György & Fogarasi Gábor A Jászság az Alföld északnyugati része, geomorfológiailag, botanikailag és zoológiailag egyaránt a tiszai Alföldhöz tartozó természeti kistáj (Bulla 1964), geológiai nevén Zagyva-medence (újabban Alsó Zagyva-sík – Pécsi 1969), amely a dél felé mélyen lehúzódó gödöllői dombság keleti oldalától, a Tarna felszínen maradt pleisztocéni hordalékkúpjáig, északról a Mátra által határolva, délnek Szolnokig terjed. Jelen összefoglalásunkban a Jászság kistáj és tágabb környezetének flórájából a 2009 és 2013 közötti időszakban gyűjtött adataink alapján 105 család 727 taxonja kerül felsorolásra, amelyek közül 643 faj tekinthető honosnak, az idegenhonos fajok aránya 11,55%, ami a kistáj erős kultúrjellegére utal. A flóraelemek tekintetében dominálnak az eurázsiai elemek (30,94%), a kozmopoliták (11,83%), az európai elemek (9,62%), a cirkumpoláris elemek (7,15%), a kontinentális elemek (5%). A hazai flórához képest jobban reprezentáltak az eurázsiai elemek. A védelem alatt álló fajok száma 46, közülük 1 faj idegenhonos. The examined area, the Jászság microregion is the northwest part of Great Hungarian Plain, it lies on the border of the Crisicum and Praematricum phytogeographical region. Most of the territories of it are under cultivation therefore natural and close-to-nature habitats are rare over there. This poster is summary of our floristic research in the Jászság and wider environment between 2009 and 2013. 727 taxa of 105 plant families are on the list. 643 species among them are native in the area, but rate of adventive (strange native) elements are significant (almost 11.5%), owing to the strong culture characteristic. In point of flora components are dominant Eurasian elements (30.94%), Cosmopolitan elements (11.83%), Circumpolar elements (7.15%) and Continental elements (5%). The Eurasian elements are better represented here, compared to native flora. Number of protected sprouting plant is 94, 1 of them is adventive. We used the data of the Hungarian Flora database.


226

Poszterszekció

Idős természetközeli kocsánytalan tölgyes állományok egészségi állapotának műszeres vizsgálata Instrumental analysis of the health status in old natural sessile oak stands Trenyik Petra , Szirmai Orsolya , Demeter András & Czóbel Szilárd Magyarországon az erdők természetességének kutatása egyre hangsúlyosabbá válik, hiszen az erdei életközösségeket is súlyosan érinti az ún. bioszféraválság, azaz a biotikus környezetünk globális szintű degradációja. Ez a folyamat a leglátványosabban az erdők területi kiterjedésének csökkenésében nyilvánul meg, de emellett az erdők szerkezeti átalakulása is jelentős. Az erdőre, egy folyamatosan változó rendszerként kell, hogy tekintsünk, melyet a szerkezete, összetétele mellett az élő és élettelen környezet is folyamatosan befolyásol. A klímaváltozás miatt ez a rendkívül bonyolult rendszer, egyre gyorsuló ütemű változásnak van kitéve, és nem tudjuk, hogy a funkciói betöltése mellett meddig képes ehhez adaptálódni. Egyre szélesebb körben terjed az a nézet, hogy ha meg szeretnénk őrizni az erdők funkcióit, kiemelkedően fontos az állományok természetességének megőrzése. Az állományok természetességében az elegyesség nemcsak a fajszám szempontjából fontos, hanem hogy több korcsoport is megjelenjen ugyanazon állományban, így érhető el leginkább, hogy erdeink a biotikus és abiotikus károsítókkal szemben ellenállóak legyenek. Az erdők egészségi állapotát többnyire szemrevételezésen alapuló módszerekkel mérik fel, ám így nehezen küszöbölhetőek ki az emberi szubjektivitásból eredő hibák. Ezért mi a vizsgálataink során műszeres méréseket végeztünk a Fakopp 3D Akusztikus Tomográf segítségével 3 különböző hegységünkben, a Kőszegi-hegységben, a Börzsönyben és a Zemplénihegységben. Az egészségi állapot felmérést 2015-ben 100 évnél idősebb kocsánytalan tölgyes állományokban végeztük el. A börzsönyi és kőszegi állományok esetében hasonló trend figyelhető meg a törzs romlottságának tekintetében, a magasabban elhelyezkedő rétegek korhadtsága volt a nagyobb. Ezzel szemben a zempléni állományban a törzs alsóbb rétegeiben tapasztaltuk a legnagyobb mértékű korhadást, ami a felsőbb rétegek felé fokozatosan csökkent. A kétféle trend a termőhelyi viszonyokra, valamint az állomány eredetére vezethető vissza. The research of naturalness of forests becomes more and more emphatic in Hungary, because forest biocenosis is also affected heavily by the so-called biosphere crisis, i.e., global level degradation of our biotical environment. This process manifests the most spectacularly in reduction of territorial expansion of the forests, but the structural transformation of forests is also significant. We have to regard to the forest as a continuously changing system, which is influenced by the structure, composition, and the biotical and abiotical environÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

227

Poster session

ment. Because of the climate change this extremely complex system is exposed to accelerating pace of change and we do not know how long it can adapt to this keeping of its functions. More and more widespread the view that if we would like to preserve the functions of forests the preservation of the naturalness of stands is extremely important. Mixed forest is important not only for the species richness but also to appear more age groups in the same stand, so our forests can be resistant against biotical and abiotical damages. The health status of the forests is measured mostly by visual methods, but this way it is difficult to eliminate the problems resulted from human subjectivity. Therefore during our examination we did instrumental measurements with FAKOPP 3D Acoustic Tomography in our 3 different mountains: in Kőszeg Mts, in Börzsöny Mts and in Zemplén Mts. The health status survey was carried out in older than 100 years sessile oak stands. Similar trend was observed in the stand of Börzsöny and Zemplén as regards depravity of trunks and higher-level located layers had bigger rot. By contrast in stand of Zemplén we found the largest rot in the lower levels that gradually decreased toward the upper levels. The two kinds of trends are traceable to the habitat conditions and the origin of the stand. Növényritkaságok a Közép-Tisza-vidéken Rare plants of the Middle Tisza region Urbán Sándor A Közép-Tisza-vidék botanikailag többé-kevésbé ismeretlen térsége az Alföldnek, ami érthető is, hiszen alapvetően kultúrtáj. A térség természeti adottságai kedveztek az emberi civilizáció nagyarányú térhódításának, és ennek nyomán az ősi növényvilág alapvetően kipusztult. Az ember tájátalakító tevékenysége miatt itt nincsenek nagyobb érintetlen élőhelyek, így érthető, hogy botanikailag érdektelen. Ady Endre ideillő gondolatai: „Elvadult tájon gázolok, Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar ugar.” – botanikai értelemben is találóak. Csupán a véletlennek köszönhetően élték túl az emberi faj térhódítását az ősi vegetáció hírmondói. Hol maradhattak fönt ezek az értékek? Az út szélén és az élőhelytöredékeken. A tájátalakításból csupán az ősidőktől használt, ezért „háborítatlan” sávok maradtak ki, ahol a népek országútjai futottak.


228

Poszterszekció

Arany János gondolata is jól tükrözi ezt: „Hiszen az út szélén itt-ott, Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve.” Még egy ősi emberi gyakorlatra világít rá az idézet: a vadvirágok leszedésére. Ha sokan jártak egy-egy úton és sokan gyönyörködtek így a tájban, az bizony a föltűnő virágú fajok kihalását is okozhatta más káros hatásokkal együtt. Ami elkerülte az emberek érdeklődését, az hírmondóként őrzi egy réges-régi világ csodáit. Az élőhelytöredékek a tájban elszórtan, mint aprócska „cserépdarabkák” őrzik a régmúlt idők virágait. A Tisza-völgy ármentesítése után a kiszárított tájból kipusztultak a vízhez kötődő növényvilág érzékenyebb fajai is. A Közép-Tisza-vidéken, szántók között ma is sok ősrégi, természetes módon lefűződött folyómeder-maradvány található. Magától érthető, hogy ezeket is régen fölszántották. Amikor viszont a víz az úr, az Alföld egykori folyómedrei – népi nevük lapos – újra élednek, és az iszapnövényzet ritka fajai hódítják vissza a régi élőhelyüket. A Kárpát-medence legfátlanabb tájai közé tartozik a Nagykunság. Ősi erdő itt szinte elképzelhetetlen. Egy Ős-Tisza medermaradvány kanyarulatának belső, védett partján a ma is létező tölgyes virágos növényei bizonyítják, hogy ezen a területen a régmúltban is erdő volt. Ady följajdulása: „Hej égig érő giz-gazok, Hát nincsen itt virág?” – sajnos napjainkban egyre időszerűbb! A felelet erre a kérdésre: van, de nagyon kevés. Az elvadult tájon az égig érő giz-gazok között néma küzdelem zajlik az életben maradásért. The Middle Tisza region is one of the botanically least known areas of the Great Hungarian Plain. It is landscape dominated by agricultural monocultures. Soil quality is high, climate is good, ancient vegetation almost totally disappeared. Human disturbance is high, there are almost no remnants of primary vegetation, large areas are devoid of botanical values. The poet Endre Ady also described the region as full of weeds. Representative of the ancient flora only survived in fragments, in marginal areas, on road verges. Along the roads that were used for centuries by so many people, but along which some undisturbed trips of vegetation survived. The poet János Arany was also impressed by the flowers along the roads, he found great pleasure in picking some. And this raises the question: how much flower picking along roads could have affected the survival of local plant populations? What is left is a messenger of old times. Habitat fragÖsszefoglalók, AFVK XI, 2016

229

Poster session

ments, population fragments scattered in the landscape. Wetland species disappeared after the river control works and channelization. Depressions once with a rich vegetation (e.g. oxbows) are ploughed and vegetation only revives in extreme wet years. Rare species of the mud flora (e.g. Elatine spp.) regenerate from the soil seed bank. This region is one of the most treeless regions of Hungary. There is no ancient forest. Some small old oak groves remind us the long disappeared oak forests. Some forest plants survived. As Ady writes: “Hey, skyward groping seedy weeds, are there no flowers here?” Yes, it is true. Very few is left. Remnants fight for their survival among the weeds. 25–30 individuals of Adonis volgensis – one of the rarest plants of the Carpathian Basin – survives among weeds along a road. A rare plant of the Tisza flood plain – Astragalus contortuplicatus – often occurs in weedy vegetation. Corydalis pumila has a viable population in one of the oak remnant forests on the Tisza flood plain. Ancien Tisza river bed with Elatine alsinastrum and E. hungarica. A new species to the Great Hungarian Plain: Scandix pecten-veneris. Rare plants of wet meadows along the Tisza and Zagyva rivers: Thalictrum lucidum, Lathyrus nissolia, Viola pumila, Scutellaria hastifolia, Gratiola officinalis. Rare species of ancient oak forests: Anemone ranunculoides, Corydalis cava, C. pumila. Nyílt homoki gyepek ismételt magkészlet elemzése legelt és bekerített állományokban Repeated seed bank analysis in grazed and fenced stands of open sandy grasslands Varga Zoltán, Béregi Balázs, Balogh Rebeka & Matus Gábor Dél-nyírségi Festucetum vaginatae és Corynephoretum állományokban kísérleti célból 2008 végén 5 m × 25 m-es blokkokat kerítettünk el, majd 2009 tavaszán vett talajmintákon elemeztük a perzisztens magkészlet összetételét és denzitását. A vizsgálatot 2015-ben, azonos mintavételi eljárással ismételtük meg, de míg a csíráztatást 2009-ben fűtött üvegházban, addig 2015-ben fűtetlen fóliasátorban végeztük. Az első mintavételkor egyik társulásban sem találtunk szignifikáns eltéréseket a legelt és bekerített részletek magkészlet sűrűségében vagy fajgazdagságában. Az alsó talajréteg valamennyi helyen, illetve mindkét kezelésben és mintavételi időpontban ritkább és fajszegényebb magkészlettel bírt, mint a felső. A Corynephoretum 2009-ben marginálisan magasabb magkészlet denzitású volt, mint a Festucetum vaginatae, de fajszámaik statisztikai értelemben nem különböztek. Ezzel szemben az ezüstperjés 2015-ben már mindkét jellemzőben szignifikánsan meghaladta a magyar csenkeszes értékeit. Varianciaanalízisben azonos eredménye-


230

Poszterszekció

ket kaptunk a magkészlet denzitás és a fajgazdagság esetén is: az évjárat és a társulás egyaránt szignifikáns hatással volt, de sem a kezelés (legelt vs. bekerített) hatása, sem interakció nem volt kimutatható. A páros összehasonlításokban a 2015-ös értékek általában szignifikánsan elmaradtak az alapfelmérésben tapasztalttól. 1) A magkészlet denzitásának és fajgazdagságának becsléseit a csíráztató helyiség hőmérséklete számottevően befolyásolhatta. 2) A legelt területen korábban nem észlelt fajok (Eragrostis spp.) is előkerültek, ez a zoochoria hatását valószínűsíti. 3) A bekerítés társulás függő változásokat hozott: míg a záródó Festucetum vaginataeban a bekerített részen a legelthez képest csökkent a denzitás és a fajszám, addig a Corynephoretum-ban nőtt. Jellemző közös fajok: Rumex acetosella, Scleranthus annuus, Veronica cf. dillenii. Társulásra jellemző fajok: Festucetum vaginatae – Digitaria ischaemum, Minuartia viscosa, Potentilla arenaria; Corynephoretum – Conyza canadensis, Corynephorus canescens, Digitaria sanguinalis. Stands of NE Hungarian open sandy grasslands Festucetum vaginatae and Corynephoretum have been experimentally fenced in late 2008. Soil seed banks have been sampled in spring 2009 then again in 2015. Persistent seed bank has been analyzed in a heated greenhouse in 2009 contrary to 2015 when an unheated walk-in plastic tunnel was in use. No difference of seed bank density or species richness has been revealed between freshly fenced and grazed stands in any of the studied communities. Deeper soil layers (5–10 cm) had a sparse and species-poor seed bank compared to upper ones (0–5 cm) irrespective of the sampling date, the community or management. Corynephoretum proved to have somewhat higher seed densities compared to Festucetum vaginatae in 2009, but their species richness has not differed significantly. In contrast, both figures of Corynephoretum exceeded those of the Festucetum vaginatae in 2015. ANOVA revealed identically significant response of seed bank density and species richness to the effect of the year (incl. germination conditions) as well as of the community, whereas no effect of management has been detected and neither have been interactions shown. Pairwise comparisons have usually shown significantly lower figures for 2015 compared to the first survey. 1) Estimates of seed bank density and species richness have been influenced by room temperature. 2) New species detected in grazed stands (Eragrostis spp.) could have arrived by zoochory. 3) Direction of changes brought about by fencing are also dependent on the community as the fenced stand in Festucetum vaginatae featured a lower density compared to the grazed one, while the opposite has been proved in the Corynephoretum. Typical common species included: Rumex acetosella, Scleranthus annuus and Veronica cf. dillenii. Characteristic to Festucetum vaginatae were Digitaria ischaemum, Minuartia viscosa and Potentilla arenaria, whereas to Corynephoretum were Conyza canadensis, Corynephorus canescens and Digitaria sanguinalis. Összefoglalók, AFVK XI, 2016

231

Poster session

Gombagénbank a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában Genetic Resource Collection of fungi at the Botanical Department of the Hungarian Natural History Museum (BP) Vasas Gizella & Locsmándi Csaba A gombatenyészetek hosszú távú, laboratóriumi fenntartása fontos szerepet játszik a gombák genetikai állományának megőrzésében. Jelenlegi tudásunk szerint szaprobionta gombák izolátumainak megőrzésére hosszú távon a tenyészetek kontrollált lefagyasztása, és folyékony nitrogénben (–196 °C-on) vagy annak gőzében (–130 °C-on) történő elhelyezése a legbiztonságosabb módszer. Ezzel, a krioprezervációnak is nevezett eljárással biztosítható a gombakultúrák fertőzésmentessége, genetikai stabilitása és életképessége. Az ultraalacsony hőmérsékleten tárolt kultúrák felolvasztva „újra élnek”, és felhasználhatók rendszertani vizsgálatokra, élettani, ökológiai vagy termesztési kísérletekhez is. Gombagénbank létrehozására már a múlt század 50-es éveiben megtörténtek az első lépések a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában. Az akkori tenyészetgyűjtemény főleg termesztésbe vonható fajokat tartalmazott, melyeket agar táptalajon, időszakos átoltással tartottak fenn. 1992-ben, a munkaigényes és a befertőződés veszélyét is magában hordozó átoltások helyett áttértek a tenyészetek folyékony nitrogénben történő tárolására. A termesztési szempontból fontos fajok mellett több védett (Hericium cirrhatum, Hypsizygus ulmarius, Grifola frondosa, Polyporus rhizophilus, P. tuberaster, P. umbellatus) és ritka gombafaj (Agaricus macrosporoides, Lenzites warnieri, Ossicaulis lignatilis, Sarcodontia setosa) izolátuma is bekerült az „élő gyűjteménybe”. A Növénytár Gombagénbankjában jelenleg 220 szaprobionta gombafaj 615 tisztatenyészete található. Long-term preservation of fungal cultures plays an important role in maintaining genetic resources of fungi. According to the state of science the most suitable method for preserving saprobiont mushrooms and toadstools is storing them in liquid nitrogen at –196 °C or in liquid nitrogen vapour at –130 °C. By these cryopreservation techniques the viability and the genetic stability of the contamination-free living strains can be totally ensured during the whole preservation period. Revitalised cultures can be used for taxonomic and physiological examinations, DNA-studies, growing experiments, etc. The Culture Collection of Macrofungi at the Botanical Department was established in the 1950s. Initially, strains of cultivated mushroom species were maintained at room temperature on agar slants. The method of cryogenic storage in liquid nitrogen, instead of labour intensive periodic transfer, was introduced in Book of abstracts, AFVK XI, 2016

232

Poszterszekció

1992. In addition to the cultivated mushroom strains, many isolates of protected species (Hericium cirrhatum, Hypsizygus ulmarius, Grifola frondosa, Polyporus rhizophilus, P. tuberaster, P. umbellatus) and rare taxa (Agaricus macrosporoides, Lenzites warnieri, Ossicaulis lignatilis, Sarcodontia setosa) are found in the Culture Collection. By now altogether 615 isolates of 220 saprobiont species have been stored with this method. First report and distribution of invasive species Actinocyclus normanii f. subsalsa Hustedt in Serbia (Egy invazív algafaj (Actinocyclus normanii f. subsalsa) megjelenése Szerbiában) Danijela Vidaković, Jelena Krizmanić, Gordana Subakov-Simić & Vesna Karadžić Actinocyclus normanii f. subsalsa is considered native marine or brackish water species (Baltic Sea, Caspian Sea). The species has spread into common freshwaters, throughout the world, and was considered as invasive or potentially invasive species (Kaštovský et al. 2010, Kipp et al. 2012). Phytoplankton, phytobenthos and epilithic samples were used for this study. In laboratory the field samples were treated with standard method with cold acid by Krammer and Lange-Bertalot (1986). Permanent slides were mounted in Naphrax. In Serbia, Actinocyclus normanii f. subsalsa, was registered in several rivers and canals. In 1997 was found as planktonic species in the Tisza River and in benthic samples (in mud) in the Veliki Bački Canal. In 2002 was found as planktonic species in the Danube–Tisza–Danube Canal (Kajtasovo) and the Ponjavica River (Brestovac and Omoljica). Four years later, in 2006, the species was found in plankton, benthos and epiphytic samples in the Ponjavica River (Omoljica). Actinocyclus normanii f. subsalsa is a cosmopolitan, alkalibiontic (pH range from 8.0–8.3) and halophytic species. It occurs in waters with high conductivity (348–918 μS/cm) and it is indicator of eutrophic, polluted waters. Its spread is probably explained by eutrophication of surface waters. The presence of many diatom taxa could give evidence of a wide scale of the environmental possibilities for their development within the studied area. Identification of invasive algae species in water bodies is possible through the long-term floristic studies and continuous biomonitoring of surface waters. Therefore, we should continue to monitoring the occurrence of invasive taxa in the waters of Serbia.


233

Poster session

Magánkertek flórájának vizsgálata: mennyiben befolyásolják a kertek Pécs flóráját Flora survey of private gardens: how much the species of private gardens influence the total number of vascular flora in Pécs Wirth Tamás, Kovács Dániel & Csiky János Az urbanizált területek egyik legnagyobb kiterjedésű élőhelytípusát a magántulajdonban lévő zárt kertek alkotják. Az ilyen élőhelyfoltok gyakran jól elkülönülnek környezetüktől és hasonló kezelésük igen homogénné teszi őket. Városi flórafelmérések esetében a magánkertek vizsgálata gyakran nehézségbe ütközik, amely a fajszámbecslésnél komoly mintavételi hibaként jelentkezhet. Pécs esetében rendelkezésre áll egy korábban létrehozott szisztematikus flóratérképezési adatbázis, azonban a kertek flórája a mintavételi nehézségek következtében ebből a rendezett adathalmazból is hiányzik. Kutatásunkat e problémára kihegyezve a következő kérdésekre kerestünk választ: 1. Mennyibe gazdagítja egy kert flórája egy 2,2 km2-es flóratérképezési egység fajszámát? 2. Milyen összefüggés mutatható ki a flóratérképezési kvadrátok fajszáma és a megvizsgált kertekben előforduló fajok száma között? 3. Tapasztalható-e valamilyen térbeli függőség az érintett városi kvadrátok és a felmért kertek fajszáma között? A fenti kérdéseket megvizsgálva elmondható: 1. Kutatásunk során Magyarország florisztikailag egyik legteljesebben felmért városában 106 magánkert flóráját vizsgáltuk 2013 és 2015 között. Az összes felmért terület a város területének 0,071%-a, az előforduló fajok száma 677. A tíz leggyakoribb faj: Bromus sterilis, Convolvulus arvensis, Elymus repens, Erigeron annuus, Lolium perenne, Medicago lupulina, Polygonum aviculare, Sonchus oleraceus, Taraxacum officinale és Trifolium repens. A kertek felmérése révén az egy flóratérképezési kvadrátra jutó új fajok száma átlagosan 30,4 ± 19,4, míg Pécs flórájára nézve 47 új faj került elő. 2. Egyértelmű összefüggés nem mutatható ki a flóratérképezési kvadrátok és a kertek fajszáma között. Fajszegény kvadrátokban e területek még képesek egy relatíve gazdag flórát őrizni, ezzel szemben a fajgazdag kvadrátokban nagy számban találhatók fajszegény kertek is. 3. Az erősen beépített városközpontból a kevésbe beépített területek irányába haladva a kertek fajgazdagságában nem mutatkozik tendencia. Az erősen beépített városközpontból a kevésbe beépített területek irányába haladva a kertek fajgazdagságában nem mutatkozik tendencia.


234

Poszterszekció

Vizsgálatunk rávilágít arra, hogy városi flóratérképezések esetében a magánkertek felmérésének elmaradása jelentős, 2,2 km2-es léptékben átlagosan akár 10%-os mintavételi hibát is eredményezhet. Az erősen beépített területeken a zárt kertek eredeti flóra megőrzésben játszott szerepe jelentős lehet. Private gardens are one of the most extensive habitat types in urbanized areas. These habitats are often well separated from their surroundings and human activities make their flora rather homogenous. The underestimated flora of private gardens can produce a significant sampling bias in the case of urban flora surveys. During the period of 2009–2012 a systematic flora mapping was carried out by the authors, in the case of Pécs (South Hungary), although the flora of private gardens was not sampled then. In the light of the problem above, we try to answer the following questions: i). how much private gardens contribute to the flora of a 2.2 km2 large floramapping unit; ii). is there any relationship between the species number of an floramapping unit and the species number of the examined gardens in it, furthermore; iii). could we observe any spatial dependence between the species number of the affected floramapping units and the species number of the investigated gardens? According to our examinations we can declare that: i). We examined 106 private gardens in one of the most surveyed city in Hungary, between the years 2013 and 2015. We detected 677 vascular plant species in the private gardens, which total area was 0.071% of the city. The ten most common species were: Bromus sterilis, Convolvulus arvensis, Elymus repens, Erigeron annuus, Lolium perenne, Medicago lupulina, Polygonum aviculare, Sonchus oleraceus, Taraxacum officinale and Trifolium repens. The number of species new to the floramapping units were 30.4 ± 19.4 in the gardens and we found 47 taxa new to the flora of the whole city. ii). We found no unequivocal correlation between the number of species of a floramapping unit and the number of species of the private garden in it. Private gardens can keep a relatively diverse flora in a species poor quadrate and in contrast species rich quadrates can include relatively species poor gardens too. iii). In general, we did not find any tendencies in the number of species along urban-rural gradient. According to the results above we can conclude that omitting the survey of private gardens can cause 10% sampling bias in estimation of total flora of urban areas in the scale of 2.2 km2. Furthermore, these gardens can preserve the original flora in heavily built-up areas.


235

List of authors

Név- és címlista / List of authors Ádám Szilvia – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Alegro, Antun – Department of Botany and Botanical Garden, Division of Biology, Faculty of Science, University of Zagreb, Marulićev trg 20/II, HR-10000 Zagreb, Croatia Aleksić, Jelena – Institute of Molecular Genetics and Genetic Engineering (IMGGE), 11010 Belgrade, Vojvode Stepe 444a, PO Box 23, Serbia, E-mail: [email protected] Anačkov, Goran – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Andrić, Andrijana – BioSense Institute, University of Novi Sad, Novi Sad, Serbia Andrik Éva – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine, E-mail: [email protected] Babai Dániel – Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Intézet, 1014 Budapest, Országház u. 30., Magyarország, E-mail: babai.daniel@ gmail.com Baktay Borbála – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország Balázs Viktória Lilla – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Rókus utca 2., Magyarország, E-mail: [email protected] Balikó Viktória – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Bálint Piroska – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Balogh Nóra – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Balogh Rebeka – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Banciu, Horia L. – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400084 Kolozsvár/ Cluj-Napoca, Mihail Kogălniceanu 1, Romania Barabás Sándor – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország Baráth Kornél – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Bardy, Katharina – Institute for Integrative Nature Conservation Research, University of Natural Resources and Life Sciences, 1180 Wien, Gregor Mendel-Str. 33, Austria Barina Zoltán – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Bartha László – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400084 Kolozsvár/ClujNapoca, Mihail Kogălniceanu 1, Romania, E-mail: [email protected] Bartha Sámuel Gergely – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Bartha Sándor – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Bartók Katalin – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400015 Kolozsvár/ Cluj-Napoca, 42 Republicii Street, Romania, E-mail: [email protected]


236

Név- és címlista

Bata Kinga – Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11., Magyarország Bátori Zoltán – Szegedi Tudományegyetem, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország, E-mail: [email protected] Bauer Norbert – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország, E-mail: [email protected] Bede Ádám – Móra Ferenc Múzeum, 6720 Szeged, Roosevelt tér 1–3., Magyarország, E-mail: [email protected] Benkő Elek – Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, H-1014 Budapest, Úri u. 49., Magyarország Bérces Sándor – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő utca 21., Magyarország Berecz Tibor – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Béregi Balázs – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Béres Sándor – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Európai Etnológia Doktori Iskola, Budapest, Magyarország Berki Imre – Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Biró Éva – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 8229 Csopak, Kossuth utca 16., Magyarország Biró Marianna – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: biro.marianna@ okologia.mta.hu Blazsek Katinka – Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., Magyarország Bódis Judit – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Bojčić, Slobodan – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Bokić, Bojana – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Borsukevych, Liubov – Botanical Garden of Ivan Franco National University, 79014 Lviv, str. Cheremshyny 44, Ukraine, E-mail: [email protected] Borus Bence – (cím nélkül) Botta-Dukát Zoltán – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Bőhm Éva Irén – 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 75., Magyarország, E-mail: merzsan@ gmail.com Bölöni János – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Budzhak, Vasyl – Yuriy Fedkovych Chernivtsi National University, Kotsubinsky Str. 2, 58012 Chernivtsi, Ukraine Cestaric, Danijel – Faculty of Forestry, University of Zagreb, Svetošimunska cesta 25, 10000 Zagreb, Croatia Chekman, Marta – Ivan Ogiyenko Kamyanets-Podilskiy National University, 32300 KamyanetsPodilskiy, Ogiyenko Str. 61, Ukraine Összefoglalók, AFVK XI, 2016

List of authors

237

Choler, Philippe – CNRS, Laboratoire d’Écologie Alpine (LECA), Université Grenoble Alpes, F-38000 Grenoble, France Chorney, Illya – Yuriy Fedkovych Chernivtsi National University, Kotsubinsky Str. 2, 58012 Chernivtsi, Ukraine Ćuk, Mirjana – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Czóbel Szilárd – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Czukor Péter – Móra Ferenc Múzeum, 6720 Szeged, Roosevelt tér 1–3., Magyarország Csábi Miklós – (cím nélkül), E-mail: [email protected] Csákvári Edina – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Csathó András István – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Csathó András János – 5830 Battonya, Magyarország Csecserits Anikó – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: csecserits.aniko@ okologia.mta.hu Cseh Viktória – Szegedi Tudományegyetem, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Cseke Klára – Erdészeti Tudományos Intézet Központ, Sárvári Kísérleti Állomás és Arborétum, 9600 Sárvár, Várkerület 30/A., Magyarország Csepregi Rita – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Rókus utca 2., Magyarország, E-mail: [email protected] Cserhalmi Dániel – Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, 1142 Budapest, Rákospatak park 6, Magyarország, E-mail: [email protected] Csicsek Gábor – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Csiky János – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Csiszár Ágnes – Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Magyarország Csoma Zoltán – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine, E-mail: [email protected] Csoma Zsuzsanna – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine Csontos Bence – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Csontos Péter – Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15, Magyarország Dancza István – 1039 Budapest, Hímző u. 1. VII./38., Magyarország, E-mail: [email protected] Dani Magdolna – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Deák Balázs – MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Deák József Áron – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2., Magyarország


238

Név- és címlista

Deák Márk – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország, E-mail: [email protected] Deme Judit – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország, E-mail: [email protected] Demeter András – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Demeter László – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország, E-mail: demeter.laszlo@okologia. mta.hu Didukh, Yakiv – M. G. Kholodny Institute of Botany, National Academy of Sciences of Ukraine, 601 Kyiv, Tereshchenkivska str. 2, Ukraine Dítě, Daniel – Institute of Botany, Slovak Academy of Sciences, Dúbravská cesta 9, 84523 Bratislava, Slovakia, E-mail: [email protected] E. Vojtkó Anna – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/C, Magyarország, E-mail: vojtko.anna@ okologia.mta.hu Eliáš, Pavol jun. – Department of Botany, Slovak University of Agriculture, 949 76 Nitra, A. Hlinku 2, Slovakia, E-mail: [email protected] Eliašová, Mariana – Department of Ecology, Slovak University of Agriculture, 949 76 Nitra, A. Hlinku 2, Slovakia Endrédi Anett – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 1113 Budapest, Karolina út 29., Magyarország Érdiné Szekeres Rozália – Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11., Magyarország Erdős László – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Erdős Márton – Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség, 1016 Budapest, Mészáros u. 58/a., Magyarország Erzberger, Peter – D-10823 Berlin, Belziger Str. 37, Germany, E-mail: [email protected] Fábián Zsófia – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő utca 21., Magyarország, E-mail: [email protected] Farkas Ágnes – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Farkas Edit – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: farkas.edit@okologia. mta.hu Farkas Sándor – Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság, 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a, Magyarország Farkas Tünde – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, 3758 Jósvafő, Tengerszem oldal 1., Magyarország Fehér Balázs – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő utca 21., Magyarország Fekete Réka – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Ferré, Ramon Sánchez – Grup d’Estudi i Protecció dels Ecosistemes Catalans – Ecologistes de Catalunya, 43201 Reus, Avinguda Prat de la Riba 18, 2n, 430, Spain Filep Rita – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Fogarasi Gábor – TEVA Magyarország Zrt., Budapest, Magyarország


List of authors

239

Franjic, Jozo – Faculty of Forestry, University of Zagreb, 10000 Zagreb, Svetosimunska 25, Croatia Fülöp Bence – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Galambos István – 8420 Zirc, Alkotmány u. 33/A., E-mail: [email protected] Gellény Krisztina – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Gulyás Gergely – Bioaqua Pro Kft., 4032 Debrecen, Soó Rezső utca 21., Magyarország Gyergyák Kinga – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Rókus utca 2., Magyarország Habarics Béla – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Hajnáczki Sándor – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Halassy Melinda – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Halász Antal – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő utca 21., Magyarország Halász Krisztián – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Harsányi Dezső – Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, 5540 Szarvas, Anna-liget 1, Magyarország Havadtői Krisztina – Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Crinului utca 22, 540343 Marosvásárhely, Romania Havel Alexandra – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Házi Judit – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Hollós Roland – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Matematikai és Informatikai Intézet, Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Horváth Dénes – Bioaqua Pro Kft, 4032 Debrecen, Soó Rezső utca 21., Magyarország Horváth Ferenc – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Horváth Mirjam – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Horváth Orsolya – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Höhn Mária – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország, E-mail: [email protected] Hurdu, Bogdan-Iuliu – Institute of Biological Research, 400015 Kolozsvár/Cluj-Napoca, Republicii no. 48, Romania, E-mail: [email protected] Hüse Bernadett – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Igić, Ružica – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Ilić, Miloš – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Jakab Gusztáv – Szent István Egyetem, Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar, 5540 Szarvas, Szabadság u. 1–3., Magyarország, E-mail: [email protected] Jakovljević, Ksenija – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia, E-mail: [email protected]


240

Név- és címlista

Janata Károly – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő utca 21., Magyarország Jenačković, Dragana – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia, E-mail: [email protected] Jovanović, Filip – Faculty of Forestry, University of Zagreb, Svetošimunska cesta 25, 10000, Zagreb, Serbia Juhász Erika – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Juhász Magdolna – Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, 7400 Kaposvár, Fő u. 10., Magyarország Juhász Melinda – 3728 Gömörszőlős, Kassai u. 34., Magyarország Juhászné Türke Ildikó – 3932 Erdőbénye, Magyarország Jušković, Marina – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia Kajan, Katarina – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia Kapocsi István – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 4024 Debrecen, Sumen utca 2., Magyarország Karácsony Péter – Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., Magyarország Karácsonyi Károly – 88212 Ravensburg, Allgäustr. 2, Germany, E-mail: [email protected] Karadžić, Vesna – Institute of Public Health of Serbia „Dr Milan Jovanović Batut”, 11000 Belgrade, Dr Subotica 5, Serbia Kecskés Ferenc – Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság, 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a, Magyarország Kelbert Bernadett – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Kelemen András – MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Kerényi-Nagy Viktor – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, Növénytani Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Keresztes Lujza – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400084 Kolozsvár/ Cluj-Napoca, Mihail Kogălniceanu 1, Romania Kevey Balázs – Pécsi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország, E-mail: [email protected] Király Gergely – Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Kirmer, Anita – Anhalt University of Applied Sciences, 06366 Köthen, Bernburger Straße 55, Germany Kish, Roman – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine Kisné Fodor Lívia – Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11., Magyarország, E-mail: [email protected] Kiss Hanga Johanna – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország


List of authors

241

Kiss Péter János – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország, E-mail: [email protected] Kiss Réka – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Kissné Uzonyi Ágnes – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Klátyik Szandra – Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Agrár-környezettudományi Kutatóintézet, Ökotoxikológiai Osztály, Budapest, Magyarország Kliment, Jan – Botanical Garden of Comenius University, 315 Blatnica, Slovakia Knežević, Jelena – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Kocová, Valéria – Institute of Biology and Ecology, Faculty of Science, P. J. Šafárik University, 04154 Košice, Mánesova 23, Slovakia Kocsis Marianna – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Kohut Erzsébet – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine Kolarčik, Vladislav – Institute of Biology and Ecology, Faculty of Science, P. J. Šafárik University, 04154 Košice, Mánesova 23, Slovakia, E-mail: [email protected] Kondratyuk, Sergii Y. – M. G. Kholodny Institute of Botany, National Academy of Sciences of Ukraine, 601 Kyiv, Tereshchenkivska str. 2, Ukraine Koscsó János – Három Kör Delta Környezetgazdálkodási Kft., 3530 Miskolc, Földes F. u. 6., Magyarország Kovačević, Marija – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia Kovački, Marija – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Kovács Andor – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország, E-mail: [email protected] Kovács Bence – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Kovács Dániel – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország, E-mail: [email protected] Kovács Eszter – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Kovács J. Attila – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Kovács Orsolya – Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság, 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a, Magyarország Kovács Szilvia – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Kovács Tibor – Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság, 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a, Magyarország, E-mail: [email protected] Kovács Zsófia – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország, E-mail: [email protected] Kozak, Olena – National University of “Kyiv-Mohyla Academy”, Skovorody St, 2, Kyiv, 04070, Ukraine


242

Név- és címlista

Körmöczi László – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Kövendi-Jakó Anna – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, Magyarország, E-mail: [email protected] Krejzová, Júlia – 07641 Biel, Hlavná 8, Slovakia Krizmanić, Jelena – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Kropf, Matthias – Institute for Integrative Nature Conservation Research, University of Natural Resources and Life Sciences, 1180 Wien, Gregor Mendel-Str. 33, Austria, E-mail: matthias. [email protected] Kröel-Dulay György – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Krstonosic, Daniel – Faculty of Forestry, University of Zagreb, 10000 Zagreb, Svetosimunska 25, Croatia, E-mail: [email protected] Kun András – 8699 Somogyvámos, Fő u. 62., Magyarország Kun Róbert – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Kuzmanović, Nevena – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Laczkó Levente – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Lakusić, Dmitar – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Lendvai Gábor – 7000 Sárbogárd, Ady E. út 162., Magyarország Lengyel Attila – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: lengyel.attila@ okologia.mta.hu Lhotsky Barbara – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: lhotsky.barbara@ okologia.mta.hu Lisztes-Szabó Zsuzsa – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Ljubisavljević, Irena – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia Locsmándi Csaba – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Lovas-Kiss Ádám – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Löki Viktor – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Lőkös László – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Lukács Balázs András – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, Tisza-kutató Osztály, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3., Magyarország, E-mail: [email protected]


List of authors

243

Maák István Elek – Szegedi Tudományegyetem, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Macalik Kunigunda – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400084 Kolozsvár/ Cluj-Napoca, Mihail Kogălniceanu 1, Romania, E-mail: [email protected] Magos Gábor – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, 3304 Eger, Sánc út 6., Magyarország Magyar László – Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., Magyarország Magyar Veronika – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Mák Orsolya Klára – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Középfasor 52., Magyarország, E-mail: [email protected] Malatinszky Ákos – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Málnási Csizmadia Gábor – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország Margóczi Katalin – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország, E-mail: [email protected] Márton Orsolya – Conservation Genetics Group, Senckenberg Research Institute, 60325 Frankfurt, Senckenberganlage 25, Germany Mártonfi, Pavol – Department of Botany, Institute of Biology and Ecology, P. J. Šafárik University, 04154 Košice, Mánesova 23, Slovakia, E-mail: [email protected] Máté András – Dorcadion Kft., 6000 Kecskemét Hársfa utca 7., Magyarország Máté János – SAE Kft., Magyarország Matus Gábor – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1, Magyarország Melečková, Zuzana – Institute of Botany, Slovak Academy of Sciences, Bratislava, Slovakia Mesterházy Attila – 9500 Celldömölk, Hunyadi u. 55., Magyarország Mészáros András – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 8229 Csopak, Kossuth utca 16., Magyarország Miglécz Tamás – MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Mihaljević, Melita – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia Mikoláš, Vlastimil – 04013 Košice, Hanojská 4, Slovakia Miljković, Milica – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia Miókovics Eszter – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Molnár Ábel – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Molnár Attila – 4027 Debrecen, Domokos u. 8., Magyarország Molnár Csaba – 3728 Gömörszőlős, Kassai u. 34., Magyarország Molnár Ferenc – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 90202 Beregszász/Берегове, Kossuth tér 6., Ukraine Molnár V. Attila – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Molnár Zsolt – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: molnar.zsolt@ okologia.mta.hu Book of abstracts, AFVK XI, 2016

244

Név- és címlista

Morschhauser Tamás – Pécsi Tudományegyetem, Hidrobiológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Mráz, Patrik – Herbarium and Department of Botany, Charles University, Prague, Czech Republic Mucsi Márton – Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15, Magyarország Náfrádi Katalin – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2–6., Magyarország Nagy János György – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Nagy József – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország Nagy Katalin (1) – Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., Magyarország, E-mail: [email protected] Nagy Katalin (2) – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország Nagy Timea – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország, E-mail: [email protected] Nagy U. Dávid – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Negrean, Gavril – 77531 Bucureşti, Bd. I. Maniu. 55, Romania Németh Csaba – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország Niketić, Marjan – Natural History Museum, Njegoševa 51, 11000 Belgrade, Serbia Novák Tibor – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Novikoff, Andrew – State Natural History Museum, The National Academy of Sciences of Ukraine, 15 Bohdan Khmelnitsky , 01030 Kyiv, Ukraine Nyári László Tamás – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Ódor Péter – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: odor.peter@okologia. mta.hu Oláh Imre – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország Oláhné Tóth Ibolya – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Omelchuk, Oksana – Museum of National Folk Architecture and Rural Life, str. Chernecha Gora 1, 79014 Lviv, Ukraine Optasyuk, Olga – Ivan Ogiyenko Kamyanets-Podilskiy National University, 32300 KamyanetsPodilskiy, Ogiyenko Str., 61, Ukraine, E-mail: [email protected] Orlóci László – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Füvészkert, 1083 Budapest, Illés u. 25., Magyarország Ozimec, Siniša – Faculty of Agriculture, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Kralja Petra Svačića 1d, Croatia Őze Péter – Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, 5540 Szarvas, Anna-liget 1., Magyarország


List of authors

245

Pál W. Róbert – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Pál-Fám Ferenc – Kaposvári Egyetem, Növénytermesztési és Növényvédelmi Tanszék, 7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40, Magyarország Palotás Brigitta – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Pályiné Deák Noémi – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Pápay Gergely – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Papp Beáta – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország, E-mail: [email protected] Papp László – Debreceni Egyetem, Botanikus Kert, 4032 Debrecen, Magyarország Papp László (ifj.) – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Füvészkert, 1083 Budapest, Illés u. 25., Magyarország, E-mail: [email protected] Papp Nóra – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Penksza Károly – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, Növénytani Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Pénzesné Kónya Erika – Eszterházy Károly Főiskola, Növénytani és Ökológiai Tanszék, 3300 Eger, Eszterházy tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Peti Erzsébet – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország, E-mail: [email protected] Pető Ákos – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Pifkó Dániel – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország, E-mail: [email protected] Pinke Gyula – Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., Magyarország, E-mail: [email protected] Plenk, Kristina – Institute for Integrative Nature Conservation Research, University of Natural Resources and Life Sciences, 1180 Wien, Gregor Mendel-Str. 33, Austria, E-mail: kristina. [email protected] Podani János – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, Magyarország, E-mail: [email protected] Popiela, Agnieszka – Department of Botany and Nature Conservation, University of Szczecin, 71-412 Szczecin, Poland Póti Péter – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Prlić, Dragan – 33520 Slatina, Donji Meljani 92C, Croatia, E-mail: [email protected] Protopopova, Vera – M. G. Kholodny Institute of Botany, National Academy of Sciences of Ukraine, 601 Kyiv, Tereshchenkivska str. 2, Ukraine Přívětivý, Tomáš – Department of Forest Ecology, Silva Tarouca Research Institute, Lidická 25/27, 602 00 Brno, Czech Republic Purger Dragica – BioRes Bt., 7624 Pécs, Barackvirág utca 27., Magyarország Puşcaş, Mihai – Babeş-Bolyai University, 400015 Cluj-Napoca, 42 Republicii Street, Romania, E-mail: [email protected]


246

Név- és címlista

Raca, Irena – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia, E-mail: [email protected] Radak, Boris – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Radanović, Milica – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Radócz Szilvia – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Ragályi Péter – Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15, Magyarország Ranđelović, Vladimir – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences and Mathematics, University of Niš, 18000 Niš, Višegradska 33, Serbia Rat, Milica – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia, E-mail: [email protected] Rédei Tamás – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: redei.tamas@ okologia.mta.hu Renaud, Julien – CNRS, Laboratoire d’Écologie Alpine (LECA), Université Grenoble Alpes, F-38000 Grenoble, France Rigó Attila – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország Romanyuk, Diana – Ivan Ogiyenko Kamyanets-Podilskiy National University, 32300 KamyanetsPodilskiy, Ogiyenko Str. 61, Ukraine Ronikier, Michal – Institute of Botany, Polish Academy of Sciences, Lubicz 46, 31-512 Kraków, Poland Rućando, Marko – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Rudolf Kinga – Kaposvári Egyetem, 7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40, Magyarország, E-mail: [email protected] Ruprecht Eszter – Department of Taxonomy and Ecology, Faculty of Biology and Geology, BabeşBolyai University, 400015 Kolozsvár/Cluj-Napoca, 42 Republicii Street, Romania Sabovljević, Marko – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Saláta Dénes – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Sallainé Kapocsi Judit – Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, 5540 Szarvas, Anna-liget 1., Magyarország Samu Zoltán Tamás – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék; Balatoni Múzeum, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Saraiva, Martins Lucas – Federal University of Minas Gerais, Av. Pres. Antônio Carlos, 6627 Pampul ha, Belo Horizonte - MG, 31270-901, Brazília Schellenberger Judit – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország Schmidt Dávid – Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Magyarország, E-mail: david.schmidt@ emk.nyme.hu Schmidthoffer Ildikó – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország Összefoglalók, AFVK XI, 2016

List of authors

247

Schmotzer András – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, 3304 Eger, Sánc u. 6., Magyarország Šegota, Vedran – Department of Botany and Botanical Garden, Division of Biology, Faculty of Science, University of Zagreb, Marulićev trg 20/II, HR-10000 Zagreb, Croatia Sever, Krunoslav – Faculty of Forestry, University of Zagreb, 10000 Zagreb, Svetosimunska 25, Croatia Shevera, Myroslav – M. G. Kholodny Institute of Botany, National Academy of Sciences of Ukraine, 601 Kyiv, Tereshchenkivska str. 2, Ukraine, E-mail: [email protected] Sibik, Jozef – Institute of Botany, Slovak Academy of Sciences, Dúbravská cesta 9, SK-84523 Bratislava, Slovakia Simon Edina – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Sinigla Mónika – Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma, 8420 Zirc, Rákóczi tér 3–5., Magyarország Sisák István – Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16., Magyarország Skribanek Anna – Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4., Magyarország, E-mail: [email protected] Skutai Julianna – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Skvorc, Zeljko – Faculty of Forestry, University of Zagreb, 10000 Zagreb, Svetosimunska 25, Croatia Somlyay Lajos – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Somogyi Gabriella – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország Sonkoly Judit – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Šovran, Sanja – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia, E-mail: [email protected] Špoljarić Maronić, Dubravka – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia, E-mail: [email protected] Sramkó Gábor – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Stevanović, Vladimir – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Stević, Filip – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia Stilling Ferenc Tamás – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Subakov-Simić, Gordana – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Sümegi Pál – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2–6., Magyarország Süveges Kristóf – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Szabó Anna – Apáthy István Egyesület, 400015 Kolozsvár/Cluj-Napoca, 42 Republicii Street, Romania Szabó Emerencia – Faculty of Biology and Geology, Babeş-Bolyai University, 400084 Kolozsvár/ Cluj-Napoca, Mihail Kogălniceanu 1, Romania


248

Név- és címlista

Szabó Gábor – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Szabó Gergely – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Szabó Szilárd – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Szalay Péter – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Szalkovszki Ottó – Növényi Diverzitás Központ, 2766 Tápiószele, Külsőmező 15., Magyarország Szalóki Gábor – Debreceni Egyetem, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Szatmari Paul-Marian – Grădina Botanică „V. Fati”, Str. Parcului Nr. 14, 455200 Jibou, Jud. Salaj, Romania, E-mail: [email protected] Szentes Szilárd – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Szerdahelyi Dániel – Eszterházy Károly Főiskola, 3300 Eger, Eszterházy tér 1., Magyarország Szigetvári Csaba – E-misszió Egyesület, 4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 6., Magyarország Szili-Kovács Tibor – Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15, Magyarország Szirmai Orsolya – Szent István Egyetem, Botanikus kert, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Szmorad Ferenc – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C., Magyarország, E-mail: [email protected] Szurdoki Erzsébet – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Szűcs Balázs – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdál kodási Kar, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., Magyarország Táborská, Markéta – Department of Botany and Zoology, Faculty of Science, Masaryk University, Kotlářská 267/2, 611 37 Brno, Czech Republic, E-mail: [email protected] Takács Attila – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: limodorum.abortivum@ gmail.com Takács Gábor – Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, 9435 Sarród, Magyarország, E-mail: [email protected] Tamás Júlia – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország Teleki Balázs – Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Magyarország Thiv, Mike – Botany Department, Stuttgart State Museum of Natural History, Rosenstein 1, D-70191 Stuttgart, Germany Tímár Gábor – HMK Földmérési és Erdészeti Főosztály, 2600 Vác, Rádi u. 4., Magyarország Tischew, Sabine – Anhalt University of Applied Sciences, 06366 Köthen, Bernburger Straße 55, Germany Tmušić, Goran – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Tokár Beáta – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Tokaryuk, Alla – Yuriy Fedkovych Chernivtsi National University, Kotsubinsky Str. 2, 58012 Chernivtsi, Ukraine


List of authors

249

Tolnai Márton – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Tomović, Gordana – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia Tóth Antónia – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország Tóth Edina – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Tóth Endre György – Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44., Magyarország, E-mail: [email protected] Tóth István Zsolt – Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, 7625 Pécs, Tettye tér 9., Magyarország Tóth János Pál – MTA-DE „Lendület” Viselkedés Ökológiai Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Magyarország Tóth Katalin – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Tóth Péter – Országos Magyar Méhészeti Egyesület Tóth Tamás – Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, 5540 Szarvas, Anna-liget 1., Magyarország Tóth Zoltán – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, Magyarország Tóth Zsuzsa – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 4024 Debrecen, Sumen utca 2., Magyarország, E-mail: [email protected] Tóthmérész Béla – MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Tökölyi Jácint – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Magyarország Tölgyesi Csaba – Szegedi Tudományegyetem, 6726 Szeged, Közép fasor 52, Magyarország, E-mail: [email protected] Törőcsik Tünde – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2–6., Magyarország Török Katalin – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Török Péter – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Trávniček, Bohumil – Department of Botany, Faculty of Science, Palacký University in Olomouc, Šlechtitelů 27, 783 71 Olomouc, Czech Republic Trenyik Petra – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Turis, Peter – Administration of National Park Nízke Tatry, Lazovná 10, 974 01 Banská Bystrica, Slovakia Ujházy Noémi – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, Magyarország Ulicsni Viktor – Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52., Magyarország Urbán Sándor – Jászkun Természetvédelmi Szervezet, 5000 Szolnok, Csokonai út 15. 2/8., Magyarország, E-mail: [email protected]


250

Név- és címlista

Váczi Olivér – Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11., Magyarország Vadász Csaba – Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 6000 Kecskemét, Liszt Ferenc utca 19., Magyarország, E-mail: [email protected] Vadász-Besnyői Vera – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Valkó Orsolya – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: [email protected] Varga Anna – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország, E-mail: [email protected] Varga Ildikó – Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11., Magyarország Varga Nóra – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Varga Zoltán – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország, E-mail: v.vargzol@ freemail.hu Vasas Gizella – Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 40., Magyarország, E-mail: [email protected] Végvári Zsolt – Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., Magyarország Veres Kata – Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, Növénytani Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Vidaković, Danijela – Institute of Botany and Botanical Garden “Jevremovac”, Faculty of Biology, University of Belgrade, 11000 Belgrade, Takovska 43, Serbia, E-mail: daca.vidakovic@ yahoo.com Vojtkó András – Eszterházy Károly Főiskola, Növénytani és Ökológiai Tanszék, 3300 Eger, Eszterházy tér 1., Magyarország Vrška, Tomáš – Department of Forest Ecology, Silva Tarouca Research Institute, Lidická 25/27, 602 00 Brno, Czech Republic Vukov, Dragana – Department of Biology and Ecology, Faculty of Sciences, University of Novi Sad, 21000 Novi Sad, Trg Dositeja Obradovića 2, Serbia Wichmann Barnabás – Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1., Magyarország Wirth Tamás – Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Magyarország, E-mail: [email protected] Yildirim, Hasan – Faculty of Science, Ege University, 35100 Bornova, Izmir, Turkey Yüzbaşıoğlu, Sırrı – Faculty of Pharmacy, İstanbul University, İstanbul, Turkey Zahirović, Vanda – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia Žila, Vojtěch – Strakonice, Mládežnická 1227, Czech Republic Zimmermann Zita – Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4., Magyarország Zubov, Dimitri – M. M. Gryshko National Botanic Garden, 1 Timiryazevskaya Str., 01014 Kyiv, Ukraine Žuna Pfeiffer, Tanja – Department of Biology, Josip Juraj Strossmayer University of Osijek, 31000 Osijek, Cara Hadrijana 8/A, Croatia, E-mail: [email protected]


251

Index Ádám Szilvia ........................................... 190 Alegro, Antun ......................................... 204 Aleksić, Jelena ............................................. 7 Anačkov, Goran ........................ 82, 83, 107 Andrić, Andrijana .................................... 83 Andrik Éva ................................................ 94 Babai Dániel ...................................... 14, 115 Baktay Borbála .............................. 169, 209 Balázs Viktória Lilla ..................... 119, 120 Balikó Viktória ......................................... 51 Bálint Piroska ......................................... 169 Balogh Nóra ................................... 110, 169 Balogh Rebeka ............................... 122, 229 Banciu, Horia L. ....................................... 97 Barabás Sándor ....................................... 180 Baráth Kornél ................................... 86, 124 Bardy, Katharina ...................................... 55 Barina Zoltán ................... 37, 193, 211, 223 Bartha László .................................... 97, 185 Bartha Sámuel Gergely ......................... 140 Bartha Sándor ................................... 71, 111 Bartók Katalin ........................................ 102 Bata Kinga ............................................... 165 Bátori Zoltán ..................................... 10, 104 Bauer Norbert ...................... 12, 37, 84, 125 Bede Ádám ........................................ 61, 127 Benkő Elek ................................................ 19 Bérces Sándor ......................................... 154 Berecz Tibor ........................................... 129 Béregi Balázs .................................. 122, 229 Béres Sándor ........................................... 115 Berki Imre ............................................... 103 Biró Éva ............................................... 41, 77 Biró Marianna ......... 37, 97, 115, 131, 159, 194, 222 Blazsek Katinka ...................................... 213 Bódis Judit ......................... 41, 77, 149, 198 Bojčić, Slobodan .................................... 107 Bokić, Bojana .......................................... 107 Borsukevych, Liubov ............................. 133 Borus Bence ............................................ 164

Botta-Dukát Zoltán .......... 47, 84, 139, 216 Bőhm Éva Irén .................................. 99, 134 Bölöni János .............................................. 97 Budzhak, Vasyl ....................................... 106 Cestaric, Danijel ..................................... 182 Chekman, Marta .................................... 199 Choler, Philippe ....................................... 11 Chorney, Illya ......................................... 106 Ćuk, Mirjana ........................................... 107 Czóbel Szilárd ........ 51, 129, 152, 187, 200, 226 Czukor Péter ........................................... 127 Csábi Miklós ........................................... 136 Csákvári Edina ....................................... 129 Csathó András István ....... 37, 61, 127, 137 Csathó András János ............................. 137 Csecserits Anikó ................ 47, 73, 139, 216 Cseh Viktória ............................................ 10 Cseke Klára ............................................. 147 Csepregi Rita .......................................... 140 Cserhalmi Dániel ............................... 25, 30 Csicsek Gábor ........................................ 113 Csiky János .... 31, 37, 84, 86, 151, 172, 233 Csiszár Ágnes ......................................... 103 Csoma Zoltán ......................................... 142 Csoma Zsuzsanna .................................. 142 Csontos Bence ........................................ 223 Csontos Péter ......................................... 144 Dancza István ......................................... 145 Dani Magdolna ....................................... 147 Deák Balázs .... 59, 67, 68, 69, 72, 110, 160, 169 Deák József Áron ............................... 35, 37 Deák Márk .............................................. 149 Deme Judit ........................................ 31, 151 Demeter András ............................ 152, 226 Demeter László ............................. 113, 115 Didukh, Yakiv ......................................... 106 Dítě, Daniel ............................................. 154 E. Vojtkó Anna ................................... 10, 22 Eliáš, Pavol jun. ...................................... 154 Book of abstracts, AFVK XI, 2016

252

Index

Eliašová, Mariana .................................. 154 Endrédi Anett ........................................... 25 Érdiné Szekeres Rozália ........................ 165 Erdős László ............................... 10, 30, 104 Erdős Márton ............................................ 25 Erzberger, Peter ......................... 29, 31, 204 Fábián Zsófia .......................................... 154 Farkas Ágnes ........................................... 120 Farkas Edit .............................................. 156 Farkas Sándor ......................................... 179 Farkas Tünde ............................................ 10 Fehér Balázs ............................................ 154 Fekete Réka .................................. 41, 43, 75 Ferré, Sánchez Ramón ..................... 87, 164 Filep Rita ........................................ 119, 120 Fogarasi Gábor ................................. 25, 225 Franjic, Jozo ............................................ 182 Fülöp Bence ............................................. 149 Galambos István .................................... 157 Gellény Krisztina ................................... 115 Gulyás Gergely ......................................... 37 Gyergyák Kinga ..................................... 140 Habarics Béla .......................................... 177 Hajnáczki Sándor ................................... 206 Halassy Melinda ................................. 47, 73 Halász Antal ........................................... 136 Halász Krisztián ..................................... 209 Harsányi Dezső ...................................... 194 Havadtői Krisztina .................................. 10 Havel Alexandra ..................................... 159 Házi Judit ........................... 71, 89, 202, 206 Hollós Roland ......................................... 115 Horváth Dénes ....................................... 115 Horváth Ferenc ...................................... 113 Horváth Mirjam ..................................... 115 Horváth Orsolya .............................. 21, 169 Höhn Mária ...................................... 5, 7, 55 Hurdu, Bogdan-Iuliu ............................... 81 Hüse Bernadett .............................. 160, 169 Igić, Ružica .............................................. 107 Ilić, Miloš ................................................. 107 Illyés Eszter .............................................. 84 Jakab Gusztáv ..................................... 19, 37 Jakovljević, Ksenija ................................ 161 Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Janata Károly .......................................... 154 Jenačković, Dragana .............................. 162 Jovanović, Filip ......................................... 97 Juhász Erika ............................................ 191 Juhász Magdolna ...................................... 37 Juhász Melinda ....................................... 115 Juhászné Türke Ildikó ........................... 115 Jušković, Marina ........................... 162, 215 Kajan, Katarina ...................................... 210 Kapocsi István .................................... 67, 69 Karácsony Péter ..................................... 213 Karácsonyi Károly ........................... 58, 162 Karadžić, Vesna ...................................... 232 Kecskés Ferenc ....................................... 179 Kelbert Bernadett ......................... 110, 169 Kelemen András ........... 67, 68, 69, 72, 110, 111, 169 Kerényi-Nagy Viktor ....... 87, 89, 162, 164, 206 Keresztes Lujza ................................. 97, 185 Kevey Balázs ....................................... 24, 37 Király Gergely ......... 19, 37, 42, 56, 82, 84, 108 Kirmer, Anita ........................................... 69 Kish, Roman ............................................. 94 Kisné Fodor Lívia .................................. 165 Kiss Hanga Johanna ........................ 92, 167 Kiss Péter János ........................................ 49 Kiss Réka ........................................... 69, 169 Kissné Uzonyi Ágnes ............................... 25 Klátyik Szandra ........................................ 25 Kliment, Jan .............................................. 81 Knežević, Jelena ..................................... 107 Kocová, Valéria ...................................... 170 Kocsis Marianna .................................... 140 Kohut Erzsébet ....................................... 142 Kolarčik, Vladislav ....................... 170, 193 Kondratyuk, Sergii Y. ............................ 156 Koscsó János ............................................. 43 Kovačević, Marija .................................. 221 Kovački, Marija ................................ 82, 107 Kovács Andor ......................................... 171 Kovács Bence .......................................... 139 Kovács Dániel .................. 31, 172, 174, 233

Index

Kovács Eszter ................................. 152, 159 Kovács J. Attila .............................. 147, 175 Kovács Orsolya ....................................... 179 Kovács Szilvia .......................... 92, 167, 177 Kovács Tibor .......................................... 179 Kovács Zsófia .......................................... 180 Kozak, Oleg ............................................ 106 Körmöczi László ...................................... 49 Kövendi-Jakó Anna ................................. 73 Krejzová, Júlia ........................................ 170 Krizmanić, Jelena .......................... 220, 232 Kropf, Matthias ........................................ 55 Kröel-Dulay György .............................. 110 Krstonosic, Daniel ................................. 182 Kun András ....................................... 37, 154 Kun Róbert .................................... 111, 154 Kuzmanović, Nevena ............................ 183 Laczkó Levente ................................... 12, 63 Lakusić, Dmitar ...................................... 183 Lendvai Gábor ......................................... 37 Lengyel Attila ............................ 84, 86, 151 Lhotsky Barbara ...................... 47, 139, 216 Lisztes-Szabó Zsuzsa ........ 63, 92, 167, 177 Ljubisavljević, Irena ............................... 215 Locsmándi Csaba ................................... 231 Lovas-Kiss Ádám ..................................... 75 Löki Viktor ......................................... 43, 45 Lőkös László ........... 31, 122, 156, 174, 218 Lukács Balázs András ................. 21, 22, 72 Maák István Elek ..................................... 10 Macalik Kunigunda ................ 97, 183, 185 Magos Gábor ...................................... 37, 43 Magyar László ........................................ 213 Magyar Veronika .................................... 187 Mák Orsolya Klára ................................ 188 Malatinszky Ákos ......................... 190, 223 Málnási Csizmadia Gábor ........... 169, 209 Margóczi Katalin .......................... 115, 191 Márton Orsolya ...................................... 188 Mártonfi, Pavol ....................................... 193 Máté András ..................................... 45, 111 Máté János ............................................... 111 Matus Gábor ................. 122, 169, 193, 229 Melečková, Zuzana ................................ 154

253

Mesterházy Attila ........................ 21, 22, 37 Mészáros András .................................... 125 Miglécz Tamás ...... 67, 68, 69, 72, 110, 169 Mihaljević, Melita ......................... 210, 221 Mikoláš, Vlastimil ................................. 170 Miljković, Milica .................................... 215 Miókovics Eszter .................................... 115 Molnár Ábel ................................... 115, 194 Molnár Attila ............................. 37, 45, 196 Molnár Csaba ........................................... 37 Molnár Ferenc ........................................ 142 Molnár V. Attila ...... 12, 16, 21, 41, 43, 45, 63, 75, 77, 169 Molnár Zsolt ...... 14, 37, 97, 111, 113, 115, 194 Morschhauser Tamás ............................ 217 Mucsi Márton ........................................ 144 Mráz, Patrik .............................................. 81 Náfrádi Katalin ........................................ 19 Nagy János György ................... 25, 37, 225 Nagy József ................................................ 37 Nagy Katalin (1) ............................... 50, 213 Nagy Katalin (2) ..................................... 147 Nagy Timea ................... 41, 43, 45, 77, 198 Nagy U. Dávid ........................................ 120 Negrean, Gavril ................................ 58, 162 Németh Csaba .................................... 29, 31 Niketić, Marjan ........................................ 81 Novák Tibor .................................. 122, 177 Novikoff, Andrew .................................... 81 Nyári László Tamás ............................... 149 Ódor Péter ............................................ 9, 31 Oláh Imre ....................................... 169, 209 Oláhné Tóth Ibolya ............................... 167 Omelchuk, Oksana ................................ 133 Optasyuk, Olga ...................................... 199 Orlóci László ........................................... 187 Ozimec, Siniša ........................................ 214 Őze Péter ................................................. 194 Pál W. Róbert .......................................... 120 Pál-Fám Ferenc ....................................... 217 Palotás Brigitta ....................................... 131 Pályiné Deák Noémi ............................. 200 Pápay Gergely ......................................... 202 Book of abstracts, AFVK XI, 2016

254

Index

Papp Beáta ........................ 31, 122, 151, 204 Papp László ............................................. 169 Papp László (ifj.) ........................... 169, 205 Papp Nóra ...................................... 119, 140 Penksza Károly .......... 71, 87, 89, 162, 164, 202, 206 Pénzesné Kónya Erika ........................... 208 Peti Erzsébet .................................. 169, 209 Pető Ákos ................................................ 167 Pifkó Dániel ............................................ 211 Pinke Gyula ....................................... 50, 213 Plenk, Kristina .......................................... 55 Popiela, Agnieszka ................................... 21 Póti Péter ................................................. 206 Prlić, Dragan ........................................... 214 Protopopova, Vera ................................. 106 Přívětivý, Tomáš ......................................... 9 Puşcaş, Mihai ............................................ 11 Purger Dragica ......................................... 84 Raca, Irena .............................................. 215 Radak, Boris ........................................... 107 Radanović, Milica .................................. 107 Radócz Szilvia ...................... 68, 69, 72, 169 Ragályi Péter .......................................... 144 Ranđelović, Vladimir ................... 162, 215 Rat, Milica ......................................... 83, 107 Rédei Tamás ..................................... 47, 216 Renaud, Julien .......................................... 81 Rigó Attila ............................................... 171 Romanyuk, Diana .................................. 199 Ronikier, Michal ...................................... 81 Rućando, Marko .................................... 107 Rudolf Kinga .......................................... 217 Ruprecht Eszter ...................................... 169 Sabovljević, Marko ................................ 204 Saláta Dénes ................................... 129, 222 Sallainé Kapocsi Judit ..................... 63, 194 Samu Zoltán Tamás ............................... 115 Saraiva, Martins Lucas .......................... 122 Schellenberger Judit ..................... 169, 209 Schmidt Dávid ............ 37, 56, 86, 108, 157 Schmidthoffer Ildikó ............................... 20 Schmotzer András ................ 33, 37, 43, 92 Šegota, Vedran ........................................ 204 Összefoglalók, AFVK XI, 2016

Sever, Krunoslav .................................... 182 Shevera, Myroslav .................................. 106 Sibik, Jozef ................................................ 81 Simon Edina ............................................. 72 Sinigla Mónika ....................................... 218 Sisák István ............................................. 149 Skribanek Anna ....................................... 20 Skutai Julianna ................................. 51, 200 Skvorc, Zeljko ......................................... 182 Somlyay Lajos ........................................... 75 Somogyi Gabriella ................................. 211 Sonkoly Judit ....................... 68, 69, 75, 169 Šovran, Sanja ........................................... 220 Špoljarić Maronić, Dubravka ...... 210, 221 Sramkó Gábor ................. 12, 21, 37, 63, 92 Stevanović, Vladimir ............................. 161 Stević, Filip ..................................... 210, 221 Stilling Ferenc Tamás ............................ 206 Subakov-Simić, Gordana ...................... 232 Sümegi Pál ......................................... 19, 127 Süveges Kristóf .......................... 22, 43, 169 Szabó Anna ............................................... 10 Szabó Emerencia ...................................... 97 Szabó Gábor ........................................... 206 Szabó Gergely ........................................... 67 Szabó Szilárd ............................................. 67 Szalay Péter ............................................. 222 Szalkovszki Ottó .................................... 169 Szalóki Gábor ........................................... 92 Szatmari Paul-Marian ...................... 58, 162 Szentes Szilárd .......................................... 71 Szerdahelyi Dániel ................................. 208 Szigetvári Csaba ....................................... 37 Szili-Kovács Tibor ................................ 144 Szirmai Orsolya ....................... 51, 129, 226 Szmorad Ferenc ........................................ 37 Szurdoki Erzsébet ......................... 188, 204 Szűcs Balázs ............................................ 177 Táborská, Markéta .................................... 9 Takács Attila ......... 41, 43, 45, 75, 169, 198 Takács Gábor ...................................... 19, 56 Tamás Júlia ............................................. 144 Teleki Balázs ..................................... 37, 103 Thiv, Mike ................................................. 55

Index

Tímár Gábor ............................................. 37 Tischew, Sabine ....................................... 69 Tmušić, Goran ........................................ 107 Tokár Beáta ............................................. 223 Tokaryuk, Alla ........................................ 106 Tolnai Márton .......................................... 25 Tomović, Gordana ................................. 161 Tóth Antónia .......................................... 151 Tóth Edina ........................................ 69, 169 Tóth Endre György .................................... 7 Tóth István Zsolt ................................ 31, 37 Tóth János Pál ........................................... 21 Tóth Katalin ............... 68, 69, 72, 110, 169 Tóth Péter ................................................. 77 Tóth Tamás ............................................. 194 Tóth Zoltán .................................... 169, 205 Tóth Zsuzsa ....................................... 25, 225 Tóthmérész Béla .... 59, 67, 68, 69, 72, 110, 160, 169 Tökölyi Jácint ........................ 41, 43, 45, 77 Tölgyesi Csaba ................................. 10, 104 Törőcsik Tünde ........................................ 19 Török Katalin ................................... 73, 209 Török Péter ...... 59, 67, 68, 69, 72, 75, 110, 169 Trávniček, Bohumil .................... 42, 82, 97 Trenyik Petra ......................... 152, 200, 226 Turis, Peter ................................................ 81 Ujházy Noémi ................................ 115, 159 Ulicsni Viktor ......................................... 115 Urbán Sándor ......................................... 227 Váczi Olivér ............................................. 165 Vadász Csaba ........................... 57, 111, 149 Vadász-Besnyői Vera .............................. 111 Valkó Orsolya ........ 59, 67, 68, 69, 72, 110, 169 Varga Anna ..................................... 115, 194 Varga Ildikó ............................................ 165 Varga Nóra ............................. 122, 156, 218 Varga Zoltán ........................................... 229 Vasas Gizella ........................................... 231 Végvári Zsolt ........................................... 196 Veres Kata ................................................ 156 Vidaković, Danijela ...................... 220, 232

255

Vojtkó András ..................................... 10, 37 Vrška, Tomáš .............................................. 9 Vukov, Dragana ...................................... 107 Wichmann Barnabás .............. 71, 202, 206 Wirth Tamás ........................................... 233 Yıldırım, Hasan ........................................ 97 Yüzbaşıoğlu, Sırrı ..................................... 97 Zahirović, Vanda ........................... 210, 221 Žila, Vojtěch ........................................ 42, 82 Zimmermann Zita ................................. 206 Zólyomi Bálint ......................................... 37 Zubov, Dimitri .......................................... 97 Žuna Pfeiffer, Tanja ...................... 210, 221


A konferencia helyszínei / Locations of the conference

Előadások és poszterek összefoglalói Book of abstracts

Recommend Documents