Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház Idıszaki Tájékoztatója
2008. november
35-36. szám
Adventi és karácsonyi köszöntı Újra elérkeztünk a karácsonyi elıkészületekhez. Az utóbbi idıben a lelki elıkészületet megelızi az áruházak reklámkampánya. Láttam olyan helyeket, ahol a halottak napi mécses mellé már kitették a szaloncukrot is, hirdetvén, hogy mindegyik szezonális termék. Ilyen légkörben miként tudjuk ırizni, sıt erısíteni a Karácsony tiszta várását? Nem szabad megijednünk az üzleti szemlélettıl, de lássuk világosan: ez egy lefejezett állapot. Elszakadtunk a Fıtıl, Jézus Krisztustól, de a tagok még tovább mozognak. A halottnak is egy darabig még nı a haja. Ha az anyagiakban és a látványban hiszünk, lélekben halottak maradunk. Ha az önmagát ajándékozó Istenben hiszünk,
lélekben is életre kelünk. Karácsony titka az, hogy adomány és adományozó ugyanaz. Azaz mégse teljesen, de éppen ez benne e csoda. Isten adja önmagát. De nem az Atya és nem a Szentlélek jön el, hanem a Fiú. És ez nem mindegy. Isten adja önmagát, de úgy, hogy a Fiún keresztül jön el, aki további lépésként beszél az Atyáról és a Szentlélekrıl. Ezzel bevon bennünket egy természetfeletti beszélgetésbe, ami emberlétünk számára a legnagyobb kitőntetés. Karácsonykor Isten önmagát adja. Nem tárgyi ajándékot ad, hanem önmagát, a személyes Jézus Krisztusban. Aztán Jézus mennybemenetelkor ezt az ajándékot mintha visszavonná, de nem teszi, hanem újfajta módon, 1
semmisülésig, hogy aztán néhány villanás erejéig az apostolok lássák a Feltámadott Urat, és ebbıl éljen az Egyház, amíg a jelen világ tart. Merjünk idıt szentelni a Karácsonyra, amely a kezdetek titka, hogy értsük és majd éljük a folytatást, a Húsvétot.
most még láthatatlan személyként, a Szentlélekben jön el, aki egymás számára tesz bennünket ajándékká, amennyire engedjük. Nehéz elképzelni szegényesebb körülményt, mint ahogy a Fiúisten közénk született. Már ezzel jelezte elıre, hogy nem hétköznapi lesz a folytatás sem, sıt, egészen kiszámíthatatlan. A szegényes körülmények nemhogy szőnnének, hanem növekednek, egészen a nagypénteki meg-
Dr. Sánta János plébános
İrz rzık rz k a strázsán – gondolatok a szerkesztıi rségváltás szerkeszt i ırségváltá rségváltásról – Egyházközségünk Képviselı-testülete, e sorok írójának a javaslatára, határozatba hozta, hogy a katolikus közösségünk hitéletérıl, a különbözı rendezvényekrıl, eseményekrıl, az elıttünk álló feladatokról és programokról (kiemelten a miserendrıl) rendszeres, írásbeli tájékoztatást adjunk a Híveknek. Vezetı testületünk a feladattal e sorok íróját bízta meg, aki a tájékoztatást rendszeresen megjelenı kis újságban képzelte el és valósította meg. Az A/5 formátumú, nyolc oldalon (ez ½ nyomdai ív) megjelenı kis hírlap, az Egyházközségi Híradó elnevezést kapta. Kezdetben az elsı számokat, 2002-ig az Artwind Nyomda Kft. nyomtatta ki ingyen, támogatásként, majd ezt követıen a Petıfi Múzeumban, házi sokszorosítással készítettük/készítjük el az alkalmankénti 100 – 100 példányt, csupán a felhasznált anyagok költségtérítése fejében, tehát jószerint ezt is támogatásként. A kis hírlapnak (egy-két kivételtıl eltekintve) évente 4 száma jelent/jelenik meg: az egyházi év kezdetén, advent elsı vasárnapján; a nagyböjti idıszak végén, a húsvétra koncentrálva; Szentháromság va-
sárnapja (templomunk búcsúja) elıtti napokban és végül augusztus végén – szeptember elején. Mindegyik számunkat Plébános urunknak, az éppen aktuális egyházi ünneppel kapcsolatos gondolatait tartalmazó cikkével kezdtük. Ezt követıen nagyobb lélegzető írásokban számoltunk be az elmúlt és az elkövetkezı, Egyházközségünket érintı nagyobb eseményekrıl. Itt számoltunk be a jelentısebb egyházi rendezvények történéseirıl, így többek között megyéspüspökeink látogatásairól, az elsı áldozás és bérmálás ünnepének lefolyásáról. Aztán az éves pénzügyi beszámolót és a következı naptári év költségvetését mutattuk be, az iskolai hitoktatásról, a hittanos táborról s nem utolsó sorban a templomunk, kápolnánk folyamatos fejlesztésérıl, a mőemléki követelményeket is teljesítı templomfelújításról, templomfestésrıl, oltárok és oltárkép restaurálásról adtunk részletes tájékoztatást. Kisebb cikkekben folyamatosan és örömmel adtunk hírt a Kedves Híveknek az imaközösségekrıl, a Karitász munkájáról, s nem utolsó sorban az egyközségi 2
énekkarunk megalakulásáról, egyre sikeresebb mőködésérıl, és még sok-sok, mindenkit érdeklı kisebb eseményrıl. A sokrétő tájékoztatást elsısorban annak köszönhetjük, hogy nemcsak a megbízott szerkesztı írta a cikkeket, hanem többen felsorakoztak melléje és ki-ki az adott feladatvégzésrıl, a gyermekekkel közösen átélt élményeirıl, gondolatairól számolt be, mindannyiunk örömére. Az összefogásnak, az egymást segítı, keresztényi áldozatvállalásnak köszönhetıen a Híradónak eddig 34 száma jelent meg. A szerkesztınek is tudomásul kellett venni, hogy mindenki fölött eljár az idı. Ezért kéréssel fordult a Plébános úrhoz és a Képviselı-testülethez, hogy mentsék fel tisztségébıl. A „stafétabotot” adják át egy fiatalabb testületi tagnak, aki tovább viszi ezt a – talán – sikeresnek mondható kezdeményezést. Plébános úr és Tolmácsi Miklós elnök úr a 2008. november 21-i
ülésen megköszönte e sorok írójának sok éves, kitartó munkáját és egyben felkérte és megbízta Dr. Klamár Zoltán testvérünket az Egyházközségi Híradó szerkesztésével. Hálásan köszönöm a Szentlélek segítségét, a mindenkori Plébános úr lelki támaszát és mindazoknak a támogatását, akik megbíztak e feladattal s akik közremőködtek a 34 szám megjelentetésében. Külön köszönöm a Petıfi Múzeum nem lankadó támogatását. Szeretném remélni, hogy mindezeket nem vonják meg az új szerkesztıtıl sem, hanem sokoldalú támogatásukkal (amibıl én sem vonom ki magamat) elısegítik, hogy még jobb és tartalmasabb legyen a közösségerısítı kis lapunk az Egyházközségi Híradó.
Dr. Asztalos István
Miért pont Lujza?... avagy az ereklye igaz története Jelen sorok írója – bár lehet, hogy feleslegesen aggódik – úgy érzi, némi magyarázattal tartozik környezetének. A névazonosság sokaknak feltőnik majd (lehet, hogy poént is csinálnak belıle…). Bevallom: igen, a szent ereklyének van köze hozzám, de nem úgy, ahogy sokan gondolják. Azok közé tartozom, akik „utoljára érkeztek”. Negyvenévesen egy keresz-
ténységrıl szóló háromnapos tanfolyamon, a cursillón találkoztam az Úrjézussal. Kıszegen, egy Paraguayból hazatért missziós verbita szerzetes, P. Gaál Jenı térített meg a lányommal együtt, Aszódra kerülésünk elıtt pár hónappal. Isten kezdettıl fogva gondoskodott arról, hogy most már ne veszítsük el İt a szemünk elıl. A Javítóintézetben az elsı idıkben a vendégszobában a kápolna alatt laktunk. A szombati szentmisék voltak a legjobb alkalmak arra, hogy új választott hazánk befogadjon bennünket. Panni lányom egyetemistaként a budai ciszterek katekumenátusába járt felnıtt 3
táriszentség. Kérdésemre, hogy ennek mi az akadálya, ı azt mondta, egy ereklye kellene a felszenteléshez. Hiszen nekem van egy! – lelkendeztem. Hazaérve azonnal felhívtam Marianna nıvért, hogy a tıle kapott ereklye milyen jó helyre fog kerülni. De ı egy másik, nagyobb ereklyét ajánlott fel rendje nevében, kifejezetten a Javítóintézet számára, hiszen szociális munkás fıiskolásként korábban már járt a kápolnánkban. Ez hát az ereklye igaz története. Rám pedig nem kisebb feladat vár: hátralévı életemben valóban méltóvá válni ahhoz a névhez, amelyet viselek.
hitoktatásra, majd engem is beíratott ugyanoda. Ott két éven át a lehetı legjobb katolikus nevelést kaptuk, többek között Sebestyén Marianna vincés szerzetesnıvértıl. Amikor bérmanevet kellett választanom, tıle kértem tanácsot. İ nevetve mondta: - De hiszen neked van már egy neved, attól jobb nem kell. Tudod ki Szent Lujza? Rendünk alapítója, a szociális munka védıszentje… Marianna nıvér a bérmálásomkor csodálatos ajándékkal lepett meg. Nekem adta azt a Szent Lujza ereklyét, amit ı kapott valamikor Franciaországból. Nemrégiben Dr. Asztalos István igazgató úrral a javítós kápolnáról beszélgettünk: milyen jó lenne, ha ott lenne mindig az Ol-
Lakos Mária Lujza
E világ urai jönnek és mennek. A mi urunk Jézus azonban csak jön. (népi szólás)
Bıven áradt ránk az áldás tett nosztalgiázni. A zuhogó esı miatt a szabadtéri programok a templom és egyéb középületek falai közé szorultak. Délre elállt az „áldás”, a szentségimádást már a plébániakertben lehetett megtartani. Csak a belsı tőz hevíthetett mindnyájunkat, híven a találkozó Biblia-évi jelmondatához: „Ugye lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és feltárta elıttünk az Írásokat?" (Lk 24,32) S hogy e mellett a belsı tőz mellett minden megpróbáltatás eltörpül, bizonyítja a mostoha idıjárás ellenére megjelent rengeteg fiatal, akik a lehangoló külsı körülményektıl nem zavar-
A nagymarosi találkozók 35 éves történetében még a „nagy öregek” sem igen emlékeztek olyan alkalomra, amikor úgy zuhogott volna az esı, mint az idei ıszi találkozón október 4-én. Ezt biztos forrásból tudom, hiszen ez alkalommal a fıelıadó Balás Béla kaposvári megyéspüspök (Beton) atya volt, a találkozók egyik alapítója, aki abban az idıben nagymarosi káplánként tevékenykedett. Ugyancsak jelen volt Sillye Jenı, aki dalaival, zenéjével szintén a kezdetektıl lelkesítette a fiatalokat. A délelıtti fakultatív beszélgetéseken pedig többek között Kerényi Lajos atyával lehe4
utaztunk a helyszínre. Nyomós okunk volt rá! Már régen terveztük ugyanis, hogy visszafelé hajóval utazunk a Dunán, de a menetrend eddig sosem kedvezett: az ıszi találkozók idejére már mindig leállt a hajóforgalom. Végre az idén lehetıségünk nyílt megvalósítani az álmunkat: kirándulóhajóval „csurogtunk le” Budapestig. Az út végére már besötétedett, így a kivilágított fıváros panorámájában gyönyörködhettünk a folyóról. A testünk ugyan nehéz megpróbáltatásokon esett keresztül, de a lelkünkbe győjtött táplálék úgy megfényesíti e napról az emlékeinket, akárcsak Budapestet csillogó esti fényei.
tatva tudtak szívbıl és lélekbıl együtt imádkozni, énekelni.
Aszódról tízen érkeztünk – ez csak feleannyi, mint tavaly ilyenkor, de ez sem a rossz idınek tudható be, hanem annak, hogy most nem busszal, hanem vonattal
Lorencz Klára
Nyári Hittantábor Nagybörzsönyben 2008. július 20-26. A hagyományokat követve és a gyerekek kérésének eleget téve ezen a nyáron is megszerveztük júliusban a hittantábort. Az idén a Biblia évéhez kapcsolódva programunk mottója és témái: „TOLLE LEGE! – VEDD ÉS OLVASD!” A következı témákkal ismerkedünk meg: Szentírás a könyvek könyve; Ábrahám hite; Jákob és fiai; Mózes – pusztai vándorlás; Dávid király; Jézus példabeszédei; Pál apostol megtérése. Évrıl-évre emelkedik a résztvevık száma, az idén 78 fı vett részt programjainkon, melyeket Vácott kezdtünk, ahol tábornyitó szentmisét tartottunk a Hét kápolnánál, majd megtekintettük a székesegyházat és a püspöki palota termeit is végig járhattuk.
Hétfın akadályverseny keretében a csapatoknak térkép segítségével kellett a falu nevezetességeit megtalálni, természetesen minden helyszínen különbözı feladat is várt rájuk. Így átélhették, hogy mit érezhetett annak idején Ábrahám, akit Isten elhívott otthonából az idegenbe. Délután pedig kigyalogoltunk a focipályára, hogy a gyerekek ott mérjék össze erejüket és ügyességüket – egyesek szerint Ábrahám sem gyalogolt többet Kánaánig, mint mi. Kedden többek között elzarándokoltunk a faluszéli Árpád-kori Szent István templomba. Ott szentmisét mutatott be számunkra János atya, majd visszafelé megnézhettük a falu másik híres templomát, a bányásztemplomot is. Este pedig bátorságpróba várt a gyerekekre. Idén még idıben 5
valy nagysikerő csoportos tánc az idén sem maradhatott el. Szombaton táborunkat dr. Beer Miklós püspök atya is meglátogatta, és ı mutatta be a táborzáró szentmisét. Hazaindulásig még megismerkedhettünk a MÉTA szépségével. Majd a rendrakás után és az eredményhirdetést követıen kicsit már fáradtan hazaindultunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni a csoportvezetık: Katona Brigitta – Nagy Zsolt; Korpás Veronika – Kondor Judit; Fekete Anna – Fekete Zsófia; Kovacsik Ágnes – Kardos Gábor; Nagy Bernadett – Adámi Zoltán; Csúri András – Szász Csilla párosok munkáját; valamint azokat az anyagi támogatásokat (Egyházmegye, Karitász, Aszód Városért Al., Aszód Ifjúságért Al., Egyházközségünk, Dr. Kovácsik Erzsébet), amivel olcsóbban ki tudtuk hozni ezt a tábort is. A gyerekek már követelik, hogy mondjuk meg, hová megyünk jövıre. Azt hiszem, ez sok mindent elárul.
elindítottuk az éjszakai túrát. Mint utólag kiderült, ez lett a tábor egyetlen erdei túrája, mert a késıbbieket az esı elmosta. Szerda reggeltıl, az idıjárás miatt, a megtervezett programok módosításai folyamatosak voltak. A tábor adottságainak köszönhetjük, hogy unatkozni azért nem hagytuk a gyerekeket, hiszen volt egy nagy terem, ami alkalmas volt kézmőves foglalkozások megtartására, társasjátékok helyszínéül szolgált, de volt egy fedett placc is, ahol ping-pong bajnokságot és csocsó versenyt is tudtunk szervezni. Sıt a különbözı helyszínek között még akadályversenyt is rendeztünk, tesztelve a diákságot, hogy ık is olyan ügyesek és bátrak lettek volna-e, mint Dávid király annak idején. Esténként karaoke-val szórakoztattuk egymást, amit nem várt lelkesedéssel fogadtak még a nagyok is. Péntek délelıtt kisvonattal elzötyögtünk Kisirtás-pusztáig, majd a feladatokat teljesítve visszaszálltunk a vonatra – egyesek szerint ez volt a legnagyobb bátorságpróba! A színes esten nagyon vidám és tartalmas elıadásokat láthattunk, illetve Juhász Tamás külön számával igencsak nagy vidámságot hozott mindenki szívébe. A ta-
Adáminé Mihályi Erzsébet táborszervezı
Tán akvaristák ezek…?! – kérdezhetné bárki ránk nézve. Van ugyanis egy szivárványszínő halacska a kabátom hajtókáján. Az Édesanyámén is. Úgy mondják, sokban hasonlítunk egymásra – többek között ez is közös bennünk. De mi nem a vizek élıvilágát kutatjuk, hanem az égiekét. Az egyforma kitőzı arra utal, hogy mindketten elvégeztük a Cursillót,
cursillisták vagyunk. Halakat tehát nem tartunk, csak így, ruházati kiegészítıként. Miért? Azért, hogy a hal, mint a kereszténység jelképe, mindig emlékeztessen bennünket: Krisztust akarjuk követni, a világ pedig legalább ilyen színpompás, ha Neki él, mint ez a kis bross. A cursillo spanyol kifejezés, a kereszténységrıl szóló rövid tanfolyamot, ’kur6
bárki élı kapcsolatba kerülhet az İ kegyelmébıl. A cursillo, mint bentlakásos tanfolyam, ehhez az elcsendesedéshez, befelé forduláshoz, életünkkel való számvetéshez, Istennel való találkozáshoz ad keretet. Nyitott azok elıtt, akik születésüktıl fogva vallásukat gyakorló hívık, de vágynak a lelki felfrissülésre: hitük növekedésére, reményük erısítésére, Istenszeretetük tökéletesítésére. Várja azokat, akik a maguk módján hisznek, és nem érzik úgy, hogy ezt az Egyház közösségében kellene megélniük, de egyszer szívesen megtapasztalnák, hogy az miért jó. És tárt kapukkal várja azokat, akiket hozzám hasonlóan sosem neveltek vallásosan, Istenhez közük sem volt, egyszerően kíváncsiak arra, mi a kereszténység. Én nem tudtam, hogy Isten szeret engem, azt sem, hogy valaha viszont fogom İt szeretni. Nem is gondoltam, hogy örömest fogok misére járni, felnıttként elsıáldozó és bérmálkozó lehetek. Isten tele van meglepetéssel. És számtalan feladata van a számunkra: számít ránk, hogy mint apostolok, részt veszünk üdvözítı munkájában, ki-ki Istentıl kapott talentumai szerint. Szóval nem akvaristák vagyunk hanem cursillisták, akiket emberek halászaiként küld az Úr, hogy személyes életpéldánkkal a világon mindenütt az İ örömhírét hirdessük.
zusocskát’ jelent. Hazája Spanyolország, innen indult világhódító útjára, mint egy valódi konkvisztádor. Hamar bebizonyosodott, hogy ez a pár napos, de nagyon intenzív tanfolyam, amely Krisztus tanításainak esszenciáját közvetíti, olyan élményt nyújt a résztvevıknek, olyan lelkesedést ébreszt, amely világszerte százezrek hitbéli megújulásához vezetett. A cursillo kivételesen hatékony eszközzé vált a Jóisten kezében, lett légyen szó a polgárháborúból eszmélı Spanyolország lelki újjáépítésérıl, vagy Isten háta mögötti esıerdık lakóinak Krisztushitre ébresztésérıl. Magyarországon az utóbbi évtizedekben sokak életébıl egyszerően kiveszett az Isten, a vallás. Így történhetett meg, hogy mára gyakorlatilag missziós területté vált hazánk. Számos, misszionáriusként külföldön szolgáló magyar szerzetest haza is hívott rendje, mondván, hogy most itthon van szükség szolgálatukra. Az Isteni Ige Társasága, a verbiták szerzetesrendje élen járt és jár a munkában, hogy Magyarország újra keresztény legyen. A cursillóval lelkek ezreit nyerték meg Jézus szeretetének DélAmerikában, Indonéziában, s hazatérve is termékeny földbe hullottak a cursillo tanításának magvai. Mi a recept? Nos, igen egyszerő. Ha egyszer valóban vesszük a fáradságot az elcsendesedésre, a Ráfigyelésre, Krisztussal
Vrabély Panni
7
„Az ı gazdagsága pedig nem ezüst, sem arany, hanem örök igazság, szentség, élet, dicsıség és véghetetlen boldogság.” Bornemissza Péter
8
Hitoktatás Szeptember folyamán szinte minden intézményben újra indult a hitoktatás. A hitoktatók személye az elmúlt tanévhez képest nem változott: - fıállású: Adáminé Mihályi Erzsébet Oláh Dezsı (Javító; Iklad, Domony) - óraadó: Lorencz Klára Ocsovai Katalin Stumpf István Tovai József Elsıáldozás az eddig megszokott rend szerint májusban lesz. Kérjük mindazokat, akiknek 3. osztályos hozzátartozójuk van, ösztönözzék ıket, hogy mind a hittanórán, mind a szentmise hallgatással méltón készüljenek erre a nagy ünnepre. Bérmálás ebben a tanévben nem lesz, tavaly ısztıl a korhatár 16 év. Elméleti oktatást attól függetlenül tartunk az általános iskolában a 7-8. osztályosok részére.
HitÉleti Központ (HÉK) A rég várt HitÉleti Központ átadása után nem kellett sokat várni, hogy a programok szervezése és megvalósulása elindulhasson. A szentelést követıen a ház udvara méltó teret adott az elsıáldozásnak. Majd a nyár elején két ifjúsági program is megvalósulhatott. Megtartottuk tanévzáró bulinkat, helyet adtunk a nyári ökumenikus hittantábornak. A város felkérésére az augusztus 20-i városi ünnep szintén a ház udvarán valósult meg. Ekkor vehettük át a Tiszta Szép Városért plakettet is az új épületre. Szeptemberben újból beindult az élet, a tanév eleji gyónásuk elvégzése után a diákok felavathatták a nyáron vásárolt pingpong asztalokat is. Majd az ıszi szünetben
egy teljes napra vártuk az otthon unatkozó gyerekeket. Terveink szerint havonta egy szombat délelıtt szeretnénk ezeket a gyerekprogramokat rendszeresíteni. Szintén állandó program már a házban a csütörtöki énekkari próba, a szerda esténként nyitva tartó könyvtár is. Beindult a MÉCS – családközösség is – kéthetente pénteken. Két alkalommal már lelkes hallgatói voltak a felnıtt hittannak, amit szintén péntek este tart János atya – az elıre meghirdetett dátum szerint. Szombatonként Lorencz Klára ide várja az ifjúsági hittanosokat, és neki köszönhetjük, hogy már volt egy filmvetítés is. A Cursillo összejövetele szintén már átköltözött a HÉK-be. November 7-én nyílt meg egy kamara kiállítás, ahol Ladócsy László bibliai témájú képei, valamint a múzeum által bemutatott 9
régi Bibliák tekinthetık meg. Ez a kiállítás december elejéig látható. November 19-én irodalmi est volt házunkban, ahol Basa Viktor Engedelmes szavak címő verseskötetének bemutatóját hallgathattuk meg. A rendszeres programokon kívül az idén még két jeles eseményt tervezünk: – december 7-én 16 órakor adventi hangverseny lesz Énok-Nagy Levente szervezésében;
– december 12-én 16 órakor pedig a meghirdetett Jászol Pályázatra készült alkotások bemutatójának megnyitója lesz. A kiállítás egy hónapon keresztül lesz megtekinthetı a nagyteremben. Mindenkit szeretettel várunk minden rendezvényre, illetve kérjük, hogy újabb ötletekkel, programokkal közösen töltsük meg a KÖZÖSSÉGÜNK házát. Adámi Zoltán gondnok
Az úgy volt, hogy… …avagy egy könyvtár születése Szóval az úgy volt, hogy egyszer, régesrégen, egy szocialista városban, Leninvárosban laktunk, ahol nem volt templom. Szentmisére a szomszéd faluba kellett járni, a mise kezdete és vége a Volánmenetrendhez volt igazítva. Aztán jött a rendszerváltás, és megnyílt a lehetıség egy templom építésére a körülbelül húszezer lakosú iparvárosban. Mi akkor panelházban laktuk, melynek földszintjén garázsok voltak, és amelyeket sokszor üzleti célra adtak ki. Akkor kezdtem álmodozni arról, hogy létrehozok egy ilyen garázsban egy könyvtárat a saját vallásos tárgyú könyveimbıl, ahol a kölcsönzési díjat majd az új templom építésére lehetne fordítani. Úgy éreztem, ez nemcsak anyagi, hanem lelki szükség is lenne, felszabadulva a kommunista diktatúra ideológiai nyomása alól. Az álom akkor nem valósult meg, mivel mindhárom gyermekem kicsi volt, és napi 24 órás szolgálatot igényeltek. Hamarosan az élet
is elsodort minket a városból, és az álom még sokáig álom maradt. A templom ennek ellenére felépült, a volt szocialista város híveinek nagy örömére. Telt-múlt az idı, és Aszódra kerültem. Gyermekeim nıttek-növekedtek, és révükön, meg tinédzser tanítványaim révén szembesültem az aszódi helyzettel: hogy a fiataloknak nincs a városban egy értékes elfoglaltságot kínáló közösségi hely. Továbbfejlıdött az álom: „Ifi-Cafévá” változott, ahol a könyv- és video kölcsönzés mellett egy-egy teára, capuccinora is leülhetnek a fiatalok. Sajnos a könyv- és videokészlet is bıvült: elıbb keresztanyám, majd édesapám hagyatékával. Már a hely is meglett volna, az ifihittanosokkal használtuk is egyszeregyszer, amikor elkezdıdött, és nem várt gyorsasággal befejezıdött a hitéleti központ építése. És ekkor úgy gondoltam, nem szétszórtan kell egyéni akciókba kezde10
nünk, hanem erıinket a szép új közösségi házunkban kell összpontosítani. Ezért plébános atyánk elé tártam mindezeket az ambícióimat, aki örömmel üdvözölte a könyvtár létrehozásának tervét. Volt plébánosunkkal, Buzgán József atyával is megosztottam az elképzeléseimet, és ı máris felajánlotta e célra nélkülözhetı könyveit. Így a november 5-i megnyitásra a következı készlettel rendelkeztem: 439 db könyv József atya adományából, 94 db könyv, 20 db zenei CD, 38 db videokazetta és 3 db DVD, és néhány társasjáték a Lorencz-családtól. A beiratkozási és kölcsönzési díjakat pedig a hitéleti központ fenntartására ajánlom fel – hően eredeti álmomhoz. A nyitvatartási idı (szerda – szombat 19:00 - 20:00) alatt teázgatásra is
van lehetıség. A kiindulási tea, cukor stb. készletrıl gondoskodom, a késıbbiekben pedig szeretettel várjuk azok hozzájárulását, akik megtehetik, és akik fantáziát látnak ezekben az esti együttlétekben, ahová minden korosztályt szeretettel látunk. A megnyitás elıtt a november 5-i szentmisében kértük Isten áldását a könyvtár mőködésére, és mindazokra, akiknek létrejöttében és fenntartásában szerepük volt vagy lesz. Befejezésül megint csak bátorítani tudok mindenkit: merjetek álmodni! Az én álmom 20 év után valósult meg, nem szó szerint úgy, ahogy elıször kitaláltam, de a lényeg ugyanaz. Merjétek ti is álmaitokat a Jóistenre bízni! L.K.
Könyvtári helyzetjelentés E sorok írásának pillanatában könyvtárunknak 23 beiratkozott olvasója van. Ennek révén illetve a családi moziest belépıibıl összesen 4200 Ft bevétele volt a Hitéleti Központnak. Ezúton is köszönjük az adományozók nagylelkőségét! (L.K.) Nagy Gáspár
Hótalan a hegyek inge Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség; fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! 11
Útkeresés Csupa szív, csupa hit, csupa mosoly filmet láttam nemrégiben az m1-en. Már korábban is volt alkalmam egy szeletébe véletlenül belepillantani, s már akkor úgy éreztem, ez olyan film, amit másokkal is, tanítványaimmal is, de felnıttekkel is meg kell osztanom. Akkoriban keresgéltem is utána az interneten, de alig találtam róla információt. Most, hogy a televízióban újra vetítették, beélesítettem a videómat, és felvettem – így született meg a családi moziest gondolata. A film fıhıse egy nyolc éves kisfiú, akit a katolikus iskolából a szerzetesnıvér azzal bocsát el a nyári vakációra, hogy a nyáron aztán ideje eldöntenie, a Jó útjára vagy az ördögére akar-e lépni. A szeplıs, eleven ír
kisfiú komolyan veszi ezt a kérdést. A filmben az ı útkeresését követhetjük nyomon, hol kacagva, hol könnyekig meghatódva. S míg önfeledten beleéljük magunkat az ı kalandjaiba, mi is sokat tanulunk Isten szeretetérıl, ami felülbírálni késztet mindenhatónak és megkérdıjelezhetetlennek hitt elveinket. A családi moziesten 13-an részesültünk e film csodájában. További három, „balga szőz” vagyis késın jövı sajnos fennakadt a bezárt ajtókon, és kimaradt az élménybıl. Fıleg az ı kedvükért, de magunk kedvéért is, akiket lenyőgözött ez az alkotás, szóval a nagy sikerre való tekintettel: a vetítést egy késıbbi idıpontban megismételjük! L.K.
Az ırz rzık rz k útjai Nemcsak az idık, hanem az emberek is változnak. Értékrendjük átalakul, idıvel bölcsebbek lesznek. Belátják, hogy esendıek, hogy sorsuk alakulásában vannak megmagyarázhatatlan tényezık melyek ott munkálnak az életutak alakításában. Magam is így vagyok ezzel. Lassan tíz esztendeje, hogy a balkáni háborúk szele – Istennek köszönhetıen – családommal együtt sodort az anyaországba. Hét éve Aszódon élünk és elsı itteni karácsonyunkkor Buzgán József atya – sok templomjáró hívıvel együtt –, bennünket is köszöntött. A kézfogásból éreztem: haza találtunk! Ennek a hazatalálásnak a megerısítése a katolikus közösségbe fogadásunk, a cursillo-mozgalomba, karitászba hívásunk és most a szerkesztıi megbízatás. Köszö-
nöm a felém és családom felé áradó bizalmat, köszönöm szerkesztı elıdömnek, atyai jó barátomnak, Dr. Asztalos Istvánnak az átadott feladatot és a sok éves segítséget, bátorítást. Legyen velünk sokáig, mindannyiunk örömére. İrzı kívánok lenni, aki óvja értékrendünket keresztény elkötelezettséggel és folytatom e kis lap elıttem kimunkált hagyományait. Fontos ez az újság, ahogyan János atya fogalmazott: a historia domus szerepét vállalja fel. A ház története pedig mindanynyiunk története. Kérek mindenkit, legyen az újságunk munkatársa, készítsük együtt, mert akkor remélhetıleg megörökítésre kerülnek egyházközségünk fontos eseményei. Isten áldása legyen munkánkon és hittel vigyázzunk a strázsán! Dr. Klamár Zoltán 12
Szolgálat Három hónappal ezelıtt Püspök atya megbízott Aszód és Domony mellett Bag és Hévízgyörk lelkipásztori ellátásával is. Hétvégeken a következı miserendet vezettem be: szombaton délután fél ötkor az aszódi javítóintézeti kápolnában és Hévízgyörkön tartunk vasárnapi elıesti szentmisét. Mivel a kettı egy idıpontra esik, az egyik templomba mindig kisegítı lelkészt hívok. Vasárnaponként öt szentmise van a lelkipásztori területemen: reggel 8 órakor Aszó-
don, fél 10-kor Bagon és Domonyban. Ekkor szintén kisegítı lelkészt hívok az egyik templomba. 11 órakor Hévízgyörkön tartok szentmisét, majd délután 3 órakor ismét Bagon. Az aszódi keresztelıket szombatra tettem át. Hétfıtıl péntekig összesen nyolc szentmisét mutatok be: ötöt Bagon, kettıt Hévízgyörkön, egyet Aszódon. Minden erımmel azon vagyok, hogy ne váljak gépiessé, hanem Lélekkel eltelve tegyem, amit idım enged.
Adventi és karácsonyi miserendünk és más rendezvényeink: Az adventi idıben is hetente háromszor tartok szentmisét Aszódon: szerdán este 6 órakor és vasárnap reggel 8 órakor a plébániatemplomban, szombaton fél 5-kor pedig a javítóintézeti kápolnában. Advent folyamán hétfın, szerdán és pénteken reggel 7 órakor rorate szentmisék lesznek Bagon, kedden és csütörtökön pedig Hévízgyörkön. Kivételt képez december 8-a,
Szeplıtelen Fogantatás ünnepe, amikor délelıtt fél 10-kor Bagon, 11 órakor Hévízgyörkön, este 6 órakor pedig Aszódon lesz szentmise. Karácsony elsı és második napján is reggel 8 órakor lesz szentmise a plébániatemplomban. Adventben alkalmas idıben vendéggyóntatót is hívok, ennek idıpontját hirdetni fogom.
December 20-án Dr. Beer Miklós püspök úr újra meglátogat bennünket; a javítóintézeti kápolnában délután fél 5-kor végzi a szentmisét, amelynek keretében megáldja a tabernákulumot és ereklyét helyez el az oltárban. Innen kezdve a javítóintézeti kápolnában is jelen lesz az oltáriszentségi Jézus. December 24-én délután 3 órakor és este fél 12-kor karácsonyi pásztorjáték a plébániatemplomban. Karácsonyi éjféli szentmise Aszódon és Bagon lesz, Domonyban és Hévízgyörkön 24-én este 10 órakor lesz karácsonyi szentmise. Karácsony elsı napján vasárnapi miserend lesz, amint azt fentebb olvasható. Dr. Sánta János plébános
Szerkeszti a Képviselı - testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán PhD
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u.
Számítógépes tördelés: Varga Ilona
KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
13
14
