Negyedik évfolyam.
20. szám.
E Y A
N G E L I K U S
EGYHÁZ Egész évre félévre . negyedévre Egy szám ára
6 frt — kr. 3 « ÎÎ 1 „ 50 „ 12 kr. o. e.
ÉS ISKOLA.
/VIEGJELEN
Előfizetési ár:
Pozsony, 1886. évi májns 15.
HETENKÉNT
EGYSZER.
Hirdetés ára: Szerkesztő-
s kiadó-hivatal:
Pozsony,
Konventutcza
6.
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr.
sz.
Felelős szerkesztő s kiadó : T E S Z T Y É N S Z K Y
P E R E N C Z .
Tartalom : Mire van s z ü k s é g ü n k a szószéken ? (Schwalm.) — Gymnásiumaink s az állam. (Szabó Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok.
Mire van szükségünk a szószéken? A milyen mérvben növekszik előttünk Krisztus tekintélye, ép olyan mérvben fog előttünk növekedni saját magunk mint Krisztus szolgáinak tekintélye is a világ előtt. H a Krisztus megszűnt lenni egyedüli tekintélyünk, bizonyos ür támad szivünkben, életünk; ben s egész hivatalkodásunkban. 0 , és csak is O életünknek egyedül melegítő s világító uapja. H a lebirnók rántani az ég boltozatáról a napot, nemcsak üresség támadna azon a helyen, hanem sötétség mellett hidegség és ridegség is árasztaná el az egész világegyetemet. Ilyen üresség és sötétség, hidegség és ridegség foglal helyet nemcsak szívbeli szentélyünkben, de az Isten és Krisztus tiszteletére emelt templomokban is, ha hitünk lámpájában elhagyjuk fogyni az olajt s Krisztus megszűnik lenni előttünk a világ világossága. Kis deák voltam még naiv gyermekded hittel, midőn velem és társaimmal elős. " « éreztették a „coge intrare" hírhedt elvének súly Az igazgatóság részéről tanárnak — tanulónak -gvaránt ki volt adva a parancs a vasárnapi isteni ti ételetekben rendesen részt venni. Megvallom nem szivesen engedtünk e parancsnak. Féltük a templomot mint valami ketreczet vagy carcert. Ott búsultunk a karzatokon mint mind meg annyi áldozati bárányok, várva az áldozó papot, ki öldöklő hosszú s unalmas imájával s prédikácziójával „ad majorem dei glóriám" egytől egyik levágjon bennünket. A tanuló ifjúság számára a prédikácziót egy tanárunk szokta volt tartani, egy különben igen derék és tiszteletre méltó ember, — a jó Isten nyugosztalja lelkét! — de az előadása olyan feltűnő módon mesterkélt és modoros volt, hogy még ma is élénken magam előtt látom a magas szikár alakot, mint hasogatja hosszú karjaival s keze csontos ujjaival a levegőt s rajzolgatja bűvköreit, melyekbe, mintha magneticus álomba akarná meríteni híveit, bele
Béla.)
—
A
mi egyházi
zenénk.
(1.) —
vonta az egész hallgatóságot. Hangja olyan volt mint éles trombitaszó és dobpergés, s még most is fülemben csengenek csattanós ütemszerű rythmusban riadozó szavai. Prédikáczióinak tartalmára s gondolatmenetére sajnálom, nem emlékszem, de arról élénk tudomásom van, hogy majdnem minden tizedik szava „erény" volt. Igenis az „erény" volt a jámbornak vesszőparipája, melyen nyargalva végig trombitálta s eldobperegte a hosszú prédikáczióját. Az „erény" szót rendesen oly erélylyel hangsúlyozta, hogy még akkor is hallottam, mikor már le voltam ölve, az az hogy elszenderülve. Az utolsó „errény" aztán ismét feltámasztott bennünket a halottakból s mi könnyebbülten vettünk lélekzetet, mert tudtuk, hogy már most nemsokára ki fognak ereszteni ketreczünkből s szabad lábra bocsátanak. A tanulság, melyet ezen ifjúkori reminicentiámból érett koromban levontam, az, hogy ha Krisztus isteni személyisége nem képezi prédikáczióinknak magvát, üres szalmát csépelünk. S hosszú évek tapasztalatai arról győztek meg, hogy a hitetlenség terjedése s jórészt tekintélyünknek is hanyatlása talán sem kizárólag korunk tudományos kételyében, sem a destructiv bibliai criticismusban, sem pedig az activ atheisticus propagandában, hanem jórészt azon gvülöletes, türhetlen s a lelket-zsibbasztó hangürességben rejlik, mely a szívbeli ürességnek természetes folvománya, s melyet elkerülni oly ritka szónoknak sikerül. Nézetem szerint ez, a mint nevetségessé teszi a a személyt úgy unalmassá teszi a tárgyat, melyről az illető személy szól. Mindenesetre nagy és nagyon elterjedt baj az nálunk papoknál, más nyelvet és hangot használni a szószéken s mást azon kivül. Nem-e okvetlenül nehezül ránk ennek következtében a képmutatás ódiuma? A színészt a színpadon ezen hibáért kifütyülik, a templomban a hallgató e feletti mérgét magába kénytelen fojtani. Hogy ennek mi a következménye, azt maga a tapasztalás eléggé szo-
154
moruaii bizonyítja. Pedig nem egy hírneves szónokot ismerek, ki a társalgásban oly érdekesen tud csevegni s a legcsekélyebb eseményt oly mesterileg és élethűn tudja előadni, hogy az ember naphosszat elhallgatná szívesen, de a mint felvette az ornátust s oltár elé vagy a szószékre lép, kiállhatatlan unalmassá s gyűlöletessé lesz még a legérdekesebb s legrokonszenvesebb tárgynál is. Ne csodálkozzunk azon, ha különösen vagyonos s intelligens hiveink kifejlett műérzékükkel inkább a színházat mint Isten házát frequentálják. Mert nagyon természetes, hogy ők a szószéket nem tartják azon helynek, hol a nyöszörgés és kenetteljes veszekedés, a pedanteria és a falábon járó phraseologia duzzogjon. Az emberek kifáradtak már a száraz és üres szócsépelés, a csinált essayknek az élet valódiságának meg nem felelő tárgyak felett való hallgatásában. Az e v a n g y é l i o m p r a c t i c u s g y ó g y szer valódi b a j o k ellen s m e g k í v á n j a , hogy egyszerű, érthető s átlátszó nyelven s t e r m é s z e t e s , v á l a s z t é k o s hang- s tagl e j t é s b e n liir d e t e s s é k . Ha. már most ezen külső formának ürességéhez hozzá szegődik még a tartalomnak is lelketölő üressége! Ha, a mi tény, egy megüresedett nagy gyülekezetbe, mely a szomszéd fiókegyház nazarénusaitól évtizedek óta ostromoltatik, egy oly lelkészt tesznek, a ki nem csak a hang- és taglejtésben az elviselhetetlenségig modoros és nevetséges, de azonkívül olyan üres, hogy nem képes a legrövidebb prédikácziót szabatosan elmondani, hanem kénytelen azt a mit hevenyében összetákolt kéziratából lopva kiolvasni s a bibliában olyan járatlan, hogy gyülekezetének három parasztja mint vizsgáló commissio az egyetemet látott tisztelendő urat kétségtelenül megbuktatnák; csoda-e, ha ezzel szemben azon egyház hivei, kik 50 éven keresztül egy hű és lelkiismeretes pásztor által gondoztattak, a lelkiekben is dúsan elláttattak az élet kenyerével, most midőn a koplalás ideje beállott, az áskálódó nazarenusoknak, kik ezen általános botrányt okozó állapotot magok javára élelmesen kiaknázhatták, tért engednek s az eddig bevehetetlen várnak kapuit magok tárják fel az ellennek? De ne Ítéljünk, hogy el ne Ítéltessünk! De te fabula narratur. Komolyan véve többé-kevésbé talán nagyon is sokan úgy prédikálunk, hogy hiveink a mellett éhen halnak. Nem légből kapott állítás, hanem a tapasztalás szomorú igazsága, hogy majdnem valamennyien úgy prédikálunk, hogy prédikácziónk eredménytelenül hangzik el a hivek feje felett egyszerűen azért, mert a hallgatók nem értik. Ez a tartalom ürességének szintén egy neme. Lehet a prédikáczió magvas, tartalom- és szellemdús és a hallgatókra mégis üres. Mi rendesen azon előítéletből indulunk ki, hogy az evangyéliom a hallgatóink előtt ismeretes tény; ámde ez a legritkább esetben áll. Lehetett a reformáczió első századaiban, az üldözések szomorú korszaka alatt s midőn Isten igéje népünknek egyedüli lelki tápja volt. De a jelenben, midőn az úgynevezett felvilágosultság vagy a modern pogányság
elhatott már a néphez is és áthatotta annak majdnem minden rétegeit, úgy kell prédikálnunk híveinknek, mintha az evangyéliomnak soha hirét sem hallották volna. Minden prédikáczió, még a legmagvasabb is, merő üres, ha Krisztus nem képezi annak magvát és tartalmát. A népnek, ha templomba jő, kenyérre van szüksége, az élet kenyerére, mely egyedül Krisztus. Ez még a legmíveltebb hallgatókról is áll. Hiveink, hallgatóink, kik a hét folyamán földi dolgokkal voltak elfoglalva, a mennyei forrásból merített ital után szomjaznak és Isten által adott kenyér után éheznek. Adjatok nekik enni; de adjatok abból a kenyérből, mely égből jő s ez „én vagyok", mondja az Űr. Krisztust prédikálni és csak is Krisztust, ez az, a mire szükségünk van — a szószéken. Schwalm, pancsovüi ág. h ev. lelkész.
Eymnásiumairik s az állam, il. Nem csupán az anyagi, a szellemi téren is erős támadást intézett középiskoláink ellen az állam, még pedig jól választott fegyverekkel. Midőn kimondta, hogy bármi középiskolában, legyen az állami, felekezeti vagy magánintézet, csakis bölcsészet-egyetemi oklevéllel biró egyén lehet rendes tanár : azzal, mostani viszonyaink között, rövid pörrel a maga számára foglalta le az egyház ezen egyik gyümölcsöskertjének minden gyümölcsét, meghagyván a felekezeteknek azon nagyon kétes értékű jogot, hogy azt tovább is ő ápolhassa, annak terheit viselje. Ezen támadás ellen is kell tehát az egyháznak védelemről gondoskodnia. Nem az államtól féltem én iskoláinkat, hanem az állam háta mögött rejtőzködő katholiczizmustól. Igazán felekezetnélküli államban, az állam érdeklődése a felekezetek ügyei iránt csak hasznos lehet. De ez Magyarországon ábránd; az állam katholikus, bárki mit is mond és ahol az állam tért foglalt, ott lassan belopódzik és megerősödik a kath. irány is. Ezért bizalmatlan az ev. egyház az állam iránt is és igyekeznie kell középiskoláiban is korlátozni annak befolyását. Három tényezőtől függ, általános felfogás szerint, a tanulóra gyakorolt nevelői befolyás az iskolában : a tanár-, tankönyv- és a tantervtől. A tanterv csak félig áll a felekezet intéző befolyása alatt; a tankönyvek ügyét, nézetem szerint helytelenül, majdnem egészen kiadta kezéből, a tanárok szabad választására bizván azt ; végre a harmadik tényezőt, a tanárokat az állam liferálja, saját izlése szerint nevelvén őket. Mi az tehát, a mi a középiskolák felekezeti jellegét biztosíthatja, a mi biztosítékot nyújt az iránt, hogy a középiskoláira költött összeg nem kútba dobott pénz-e felekezeti szempontból? Egész bátran rámondhatjuk, hogy majdnem semmi. Mert az az autonómia által itt is ott is megbénított püspöki stb. felügyelet ugyan édes kevés. Itt bizony tenni kellene valamit. Mindenek előtt a tankönyvek
155
ügyét nem volna szabad az egyháznak teljesen kiadnia kezéből, ellenkezőleg mennél több és jobb prot. szellemű és irányú tankönyv létesültét előmozdítani. Hadd legyen miből választania a tanárnak és ne legyen kénytelen a szomszédba futkosni ; ellenkezőleg a szomszéd áhítozzék a mi készítményeink után. Hogy mikép volna ez eszközölhető, ügy hogy még anyagi haszna is volna az egyháznak, egy előbbi czikkben már kifejtettem. De a legfőbb gond a tanárokra volna fordítandó, arra, hogy a tanítás, az egyház jövendő intelligentiájának ne az egyházi körén kivül álló, az egyházra nézve idegen férfiak kezében legyen, oly férfiak kezében, kik csak annyiban tagjai az egyháznak, hogy evangélikusoknak kereszteltettek, nos meg az ev. egyháztól húzzák fizetésüket. Ne mondja senki, hogy ez szűkkeblű gondolkodás; hogy lehet valaki jó protestáns akkor is, ha nem végzett theologiát. Epen a lutheránizmusnak itt minálunk lehet sok panasza az iránt, hogy a ki nincs egy vagy más szoros kapocscsal az egyházhoz csatolva, arra csak a legritkább esetekben számíthat a felekezet. Talán egy felekezetben sincs aránylag oly kevés ember, a ki a mai miveltséggel teljesen megegyeztethetőnek tartja határozott kitüntetését a maga felekezeti irányának is, mint ép a l u t h e r á n u s felekezetben. A vallásos nevelés hiányosságát árulja ez el. Hja, kevés vallásunkban a külső, frappáns, mondhatnám rikító szinezet, azt a finom árnyalatú színezést, mely művészeti, tudományos szempontból az egyedüli helyes, csak az igazán mívelt, vallásilag jól képzett ember képes megérteni, élvezni és másokkal, tanítványaival vagy hallgatóival is megértetni annyira, hogy azok abban és hova-tovább csak is abban találjanak élvezetet, mint izlés, művészet, tudomány szempontjából az egyedül helyes valamiben, míg ellenben ama rikító színezetű képhez nem kell valami nagyon is képzett magyarázó, csupán egy ember, a ki mennél többször állítja azt oda szemeik elé és belevésse így emiékezetökbe. Azért képes az ev. vallásban csak kitünőleg képzett, teljesen jártas tanár ev. vallásilag kifogástalan embereket nevelni; hacsak némi tekintetben gyönge, akkor olyan eredménytelenséget mutat föl, a milyen más felekezetben alig képzelhető még a legrosszabb, legjáratlanabb tanárnál is. Ilyen tanárokra kellene szert tennie az egyháznak. Azelőtt voltak ilyenek. A gymnasiumi oktatás majdnem kizárólag theologia-végzett, tehát papi emberek kezében volt; — még pedig épen nem a legrosszabb fajtából véve. — Ezek tudták, mi az ev. vallás jelleme, jellege; nem volt szükségök akkor sebtiben mindig után nézegetni, könyvből tanítani; azért aztán tudták is azt tanítványaikkal megismertetni és meg is kedveltetni. Paedagogiai szempontból milyen volt nevelésük, mutatják nemcsak az azokból kikerült férfiak, hanem mutatja azt a mai kornak önmagával elégedetlen és vágyakozó visszapillantgatása a mult idők nevelési módjára, a milyen az főként a prot. intézetekben volt. Egy nagyhirű, nem is prot. tanférfiú nyíltan bevallja, hogy ő a lelkésze-
ket a gymnasiumi nevelésre alkalmasabbaknak találja és tapasztalta a mostani tanároknál. Hogy ez idők visszatérjenek és az ifjúság ismét lelkészek nevelése alá kerüljön, arra nincsen többé kilátás. Azért legalább azon kell törekedni, hogy a jövendő tanárok a tudományos készültség mellett lehetőleg szép jártassággal rendelkezzenek a vallási dolgokban is. Mikép volna ez eszközölhető? Legegyszerűbb volna természetesen, ha az egyház középiskolái számára tanárképző akadémiát állíthatna a maga izlése szerint. Csakhogy ezt még remélni sem lehet a mai körülmények közt. Habár tagadhatlan sokkal tanácsosabb volna arra törekedni, mint az egyházra nézve sokkal csekélyebb fontosságú jogakadémia föntartásán fáradozni. A paedagogiai világban is kezd egy irányzat kifejlődni, a mely több magában álló tanárképző akadémia fölállítását követeli. Egy ilyen szegényebb és korlátoltabb körű lutheránus tanárképző akadémia volna a legjobb üt a teljes emanczipáczióra és egvik-másik theologiával egyesítve, mindkét intézet szellemi emelkedését nagyban elősegítené. Csakhogy ez legfeljebb a jövő zenéje. Ebben bizakodni tisztán, nagyon meddő volna; más módról is kell gondoskodni. Ez a más mód pedig, hogy az államot igyekezzünk megnyerni, miszerint ő maga nyújtson alkalmat a prot. vallású bölcsészettan-hallgatóknak, a bölcsészeti tárgyak mellett a theologiai szakokban is némi ismeretet szerezni. Ezt pedig két módon eszközölhetné az állam. Az egyik, hogy kiegészítené a pozsonyi csonka bölcsészeti akadémiát annyira, miszerint legalább egyes tárgyakból, mint történet, philologia stb., nyerhetne ott a hallgató tanári oklevelet. így alkalom nyújtatnék a prot. vallású hallgatóknak egy időben mindkét akadémia, a theologiai és a bölcsészeti, főbb tárgyainak hallgatására. — A másik mód, hogy állítson Budapesten az egyetemen egy evang. theologiai tanáriszéket is, melynek tanára 3—4 évi cyclusban sorra veszi a theologiai főbb tárgyakat. Az ev. gymnásiumok azután csak olyan tanárt fognak választani, a ki szaktárgyai mellett ezen theologiai tárgyakat is hallgatta, esetleg azokból vizsgát is tesz az illetékes hatóságok előtt. Ilyen hallgató lenne elég, arról meg vagyok győződve. Különösnek és talán lehetetlennek fog e terv föltűnni a legtöbbek előtt. Nos hát én magam se tartom annak kivitelét olyan minden kétségen felülinek. De hát végtére nem lehetetlen, hogy, jól megválasztva az alkalmat, fölhasználva a körülményeket, a pillanatnyi hangulatot, sikerülne e tervnek megnyerni a minisztert. Hiszen évről évre a legkülönfélébb, tőlünk egészen távol eső szakokra állíttatnak uj meg uj tanszékek az egyetemen. Vájjon méltánytalan-e, lia egy, számos tanintézetet föntartó felekezet tanainak megismerésére is alkalom nyujtátik azoknak. kik ez intézetekben működni kívánnak? Minden más felekezetű bölcsészettan-hallgatóknak van alkalmok Budapesten egyszersmind saját felekezetök tanaival is megismerkedni az illető intézetekben, csak
156
És azt a protestáns egyházban oly annyira kedvelik, hogy nem is kivánkoznak más után, csakhogy legyen valaki, a ki hangoztassa elég jártasságai és szakavatottsággal. A fősúlyt nálunk az énekre fektetik, ezt miveli a protest. egyház, ez büszkesége. A kántornak, ki ezt vezeti, szép és magasztos a feladata, kezében nyugszik isteni tiszteletünk egyik főtényezője. Mily áldásos lehet törekvése, ha kántori teendőinek végzését nem fárasztó vagy unalmas mellék foglalkozásnak, hanem szent hivatásának tekinti ! Ellenkező esetben pedig, mennyit ronthat, ha nem szeretettel, hitbuzgósággal és talán nem elég képességgel vezeti a hívek énekét! — Szükséges tehát, hogy vallásos és az egyházi éneket kedvelő zenész legyen az, kit kántornak választanak, mert külömben nem igen nagy támogatásra számithat a lelkész. Minálunk (egyes városok kivételével) a kántori hivatal össze van kötve a tanitói állással ; nem lehet tehát feltenni, hogy nem vallásos egyének azok, kiknek kezében van az ének, de ha képzettségükről szólunk, akkor be kell vallanunk, hogy nem egynél nagyon is alacsony fokon áll. Igen sajnos volna, ha nem lennének jó kántoraink, de azok száma fogyton fogy, és vele a kántori teendők-iránt való érdeklődés. Ez a baj, melynek következményei az egyháznak nagy kárára lesznek. Kevés az érdeklődés már a tanítójelölteknél is e tárgy iránt s többnyire nem is viszik nagyon sokra. A képzőintézetekben tul vannak terhelve mindenféle más tananyaggal, a tanitói kiképzés első sorban áll, a zene pedig másodrendű tantárgy, annak nem jut nagyon sok idő. Azonkívül még kevés zeneismerettel lépnek az intézetbe, nem csoda tehát, ha silány az eredmény. ^ ^ ^ ^ Szabó Béla. Vájjon bir-e sok jelölt az intézetből kiléptekor meglehetősen orgonálni és tudja-e az éneket akadozás nélkül vezetni ? Elég jártas-e a liturgiái teendőkben ? Ha egyházi zenéről van a szó, a közönség csak És ha nem, van-e kedve vagy alkalma ezt kipótolni ? a r. katholikus templomi zeneelőadásokat érti, melyek A legritkább esetben. A legtöbb tanítójelölt városba a miseáldozatnál csaknem nélkiilözhetlenek s melyek vágyódik, hol attól fel van mentve. Hát az állami nemcsak városokban, hanem nagyobb falvakban is képzőintézetekben a protestáns jelöltek megszerezfeltalálhatók. Ez előadásokat hetenkint hirdetik az lietik-e mindig a kellő kántori képzettséget? — Attól újságokban, (és talán sajnálattal emlékeznek szegény tartok hogy kedves egyházunkban, ha igy marad, a keresztyén hitrokonaikról, kik nem részesülhetnek ily jó kántor ritkaság lesz. élvezetekben, mert e tekintetben annyival vannak Az egyetemes egyháznak szent kötelessége ezen hátra) s bámulva lialgatják, ha protestáns ember is körülményeket tekintetbe venni és a kántori kiképmer egyháza zenéjéről beszélni. Hát nektek is van zésre több gondot fordítani. Nem követelhetjük ugyan, egyházi zenétek? Van ugyan, és pedig, a mi a zene- hogy a kántor művész legyen, de némi jártassággal darabokat illeti, meg nem vetendő minőségben és az orgonálásban birjon, t. i. hogy legyen képes a bőségben, csakhogy kevés helyen ismerik. sok szép Bach, Haendel, Korner, Hesse és többféle A kath. egyházi zene hangszerzene és ének t orgonadarabokból egynehányat az egyházi közönségÉs a miénk? — szintén csak az, azon külömbséggel, nek szakszerűen előadni, hogy értsen, nemcsak chorálhogy a hangszereket, mint Violini, Tromboni, Timbani, énekeket, hanem karénekeket is vezetni, legyen tehát Fagotti, Contrabassi etc. templomainkban nem igen feladatáról fogalma. A mi egyházi zeneirodalmunk használják. A mi egyetlen egy hangszerünk az orgona dúsgazdag, nem untathat itt az egyformaság, csak (vagy harmonium), és az egészen megfelel igényeink- legyen ki a szent forrásból meríteni tud. nek. Németországban külön ünnepélyek alkalmával Régi időben a külömbség nem volt olyan nagy nagyobb protestáns templomokban is működnek ze- a r. katholikus és protestáns kántorok között, mint nekarok, de az isteni tiszteletnél csak az orgona most; akkor a mieink p. 1. a contrapunctatiót is marad az áhítatot keltő és az éneket kisérő hangszer. értették, mit manap csak névről ismernek.
az evangélikusoknak nincs. Mért ne nyújthatna itt az állam segítő jobbot? Végtére is, ha jól utánanézünk, találunk egyes érveket, a melyek az állam részéről is figyelmet érdemelnek, sőt követelnek. Ott vannak az erdélyi szász gymnasiumok. A szászok szervezete szerint az azokon működő tanárok 8—10 évi tanárkodás után papoknak választatnak. így a szász ifjak kénytelenek oly egyetemekre menni, a melyeken a bölcsészeti tárgyak mellett a theologiaiak is hallgathatók, hogy mindkettőből tehessenek vizsgát. Ha erre nekik alkalom nyújtatnék, valószinűleg fölhagynának e szokással és Budapestre jönnének, a nélkül hogy erőszakos intézkedések szükségeltetnének. A másik érv a vallásoktatás rendezése az állami gymnasiumokban. Ezzel az állam röviden végzett, a felekezetek ügyének declarálván azt. Csakhogy ez az állapot tarthatatlan. A felekezetekre önkényesen rávetett teher ez. De az intézetekre sem kellemes az intézeten kivül álló, ellen nem őrzött tényezők befolyása a nevelésre. Az állam végre is kénytelen lesz más alapon rendezni az egész ügyet. S leghelyesebb volna, ha az intézetben magában nyernének mindig alkalmazást oly tanerők is, a kik saját tárgyaik mellett az egyik vagy másik felekezet vallásának tanítására is bírnának képesítéssel. Nem volna tehát csupán a felekezetekre kidobott pénz azon öszszeg, a mely egy ily egyetemi ev. theol. tanszék fölállítására fordíttatnék. Ez érveket is megismertetve illetékes helyről a miniszterrel, ki tudja nem fogadná-e el a tervet! Nagyon lehet ugyan, hogy csalatkoznának. Hanem hát a ki sohasem csalatkozott, sohasem is nyert.
A mi egyházi zenénk.,
157
Igaz, hogy azon időben választásoknál a kántori tehetségek mérvadók voltak, kevésbé méltányolták a tanítási képességet. Most megfordítva van, — ez sem jó. Egyházunknak legyen minél több jó, mivelt tanítója, de egyszersmind sok szakképzett kántora ! ! De ha akarjuk, hogy a vallásosság minél inkább terjedjen, nem elég, hogy a kántor feleljen meg feladatának, hanem szükséges, hogy a lelkész is jártas legyen az egyházi zenében, legyen izlése és az egyházi énekben legyen otthonosamért ő az irányadó, ő s nem a kántor, a felelős. 0 az iskolaszéki elnök, — hozhat-e igazságos bírálatot, az ének tanításról ha be kell vallania hogy nem igen ért a dologhoz ? Olyan lelkész nem lehet jó liturgus. Kötelessége szinte azon őrködni, hogy templomában más hangok ne zendittessenek meg, mint komolyak, egyháziak. Sok ember ül az orgonapadra, praeludál, komponál, és az mindenféle más, sőt szép is lehet, csak emelő egyházi zene nem. Felesleges ily művésznek a híres szakembereink orgonairodalma, ő is tanult accordokat összeköttetésbe hozni, ő ért azoknak egymásutánjához. Rosszul jár ez esetben a lelkész, ha más izlése van, ha nem tetszik ily dudálás, mert nem sok kell az ismert választ várni : Ez az én dolgom, ehhez nem ért a pap. Elég sajnos, ha nem ért. Azért a lelkészjelölt minél több zenismeretet szerezzen magának, nagyon jó, ha orgonálni is tud. De mindenek előtt legyen énekes, mert, oly helyzetbe jöhet, hogy az éneket vezetnie kell. Mily rossz az tekintélyére nézve, ha nem tud intonálni, és valakinek a hívekből átengedi a vezető szerepet. Theologiai ifjúságiink szeret ugyan énekelni, de inkább világi énekeket. Annak okát abban kereshetjük, hogy egyházi énekre nincsenek nagyon szoktatva. Középiskoláinkban az ének nem tantárgy, sok helyen nem is miveltetik, nem csoda tehát, ha a legegyszerűbb előismeretekkel sem bir az illető, ha theologiába lép. Azért nem képes az énekgyakorlatok fontosságát eléggé méltányolni, — mert ha nem mulattató az ének, nem igen használja az alkalmat. Megfelejtkezik arról, hogy a theologiai intézet szakképzointézet, hogy szent kötelessége, minél tökéletesebb szakkiképzéséről gondoskodni. Vagy az egyházi énekről is azt lehet mondani : Minek az a papnak ? E tekintetben még sok a javítanivaló. A legnagyobb baj pedig egyházi zenénkre nézve az, hogy kedves hazánkban nincsen egységes protestáns isteni tiszteletünk. A liturgia csaknem minden gyülekezetben más, ép oly különfélék a dallamok, nagyon sok a varians. Nem lehetne ebbe egy kis rendet hozni ? Szerény soraim által csak figyelmeztetni akarok arra, mi szükséges még nálunk, és talán ezen kérdések megpenditése támaszt hivatott férfiakat, kik a bajok orvoslását kezükbe veszik egyházunk virulására és a hivek épülésére. —I.—
l l l f i l i , A brassói ágost. hitv. evang. magyar egyházmegye tanácsának az erdélyi evang. egyházkerület kötelékéből való
kilépés ügyében a brassói ág. h. evang. szász egyházmegye tanácsához intézett emlékirata. — N a g y t i s z t e l e t i i és T e k i n t e t e s E g y h á z m e g y e i T a n á c s ! — Az erdélyi ág. hitv. ev. egyház főtisztelendő és méltóságos főconsistoriumával való hivatalos közlés végett, van szerencsénk mellékelve, a barczasági magyar ev. egyházak f. é. márczius hó 25-én megtartott képviselő gyűlésének jegyzőkönyvét s annak mellékleteit, tudomásvétel végett átküldeni. A nevezett gyűlésen résztvett egyházak a főtisztelendő és méltóságos egyházkerületi gyűlésnek 1877 Október hó 3-án hozott és a főtisztelendő és méltóságos főconsistorium által a barczasági magyar ev. egyházaknak 1877 október hó 4-kén 1710. sz. alatt tudomásukra juttatott végzésével erre feljogosittatván, elhatározták, hogy az erdélyi ág. hitv. ev. egyház kötelékéből kiválnak s önálló espereséggé alakulván, az' ág. hitv. ev. magyar egyetemes egyház, illetőleg ennek tiszai kerületébe való fölvételt fogják kérelmezni. Midőn ezennel a kapcsot, mely bennünket évszázadok óta az erdélyi ág. hitv. evang. egyházhoz fiizött, véglegesen felbontjuk, nem akarjuk újból felelveniteni a múltnak keserű emlékeit, kimerítő felsorolása által mindazon sérelmeknek, a melyek ezen egyházakat hosszas küzdelmeik után e lépésre kényszeritették: de egyet-mást azon okok közül, melyek a már 1844, 1847 és 1874-ben — eddigi egyházi főhatóságaink szerint jogtalanul, — felpanaszolt sérelmeinken kivül, még döntő befolyást gyakoroltak elhatározásunkra, mégis szükségesnek tartunk felemlíteni. A 16-ik század reformátiója s különösen az augustana confessio egyik legfőbb elvének mi azt tartjuk, mely szerint megadta híveinek, ugy egyedenként mint egyházanként az individuális szabadságot. Ezen elvnek az evangelikus egyházban való megvalósulása okozta a protestáns egyházaknak s államoknak felvirágozását culturális, erkölcsi és anyagi tekintetben. A barczasági magyar evang. egyházak is külön individualitást képeznek : avagy talán az erdélyi ágostai h. evang. egyház, mely épen nemzetiségi traditióira való tekintettel, oly túlzott féltékenységgel őrzi individualitását, hogy a magyar ev. egyetemes egyháznak sem akar része lenni, talán ez egyház akarná tagadni, hogy a nyelv és nemzetiségre nézve környezetüktől különböző barczasági magyar egyházak ne bírnának a külön individualitás jellegével?! Nem particulárismusból származott a mi törekvésünk; de midőn az erdélyi evang. egyház tényleg particuláris állást foglal el a magyar egyetemes evang. egyházzal szemben, legalább is méltányosnak tartottuk azon ismételten megújított kérésünket, hogy egyházaink az erdélyi evang. egyházon belül egy külön esperességet, egy alkotmányos egységet képezzenek. Azonban az erdélyi ev. egyháznak 1877-iki gyűlése más véleményben volt „s a kellő nyugodtsággal vizsgálva az ügyet, ezen egyházaknak s az Összes egyháznak javát," ezen egyházak kérését nem tartotta tekintetbe vehetőnek, ellenben — s ezért mély hálával tartozunk az egyházkerületnek. — kijelentette, hogy ezen egyházaknak más superintendentiába való belépése s az erdélyi ev. egyház kötelékéből való kiválása elé akadályt nem gördit. Az indokok között, melyeket a magas egyházgyülés kérésünk visszautasításakor felhozott, hivatkozik ezen
158
egyházaknak culturális és anyagi elmaradottságára is, okul hozza fel azt, a mi okozatja annak, hogy az Augustana Confessio elvei ellenére individuális fejlődésünket mindeddig akadályozta, bennünket méltatlan kiskorúságra kárhoztatva. Hiszen épen ezen általunk beismert, s kérésünk támogatására is felhozott bajokból akartunk ez uton szabadulni, S legyen szabad a barczasági magyar egyházak képviselő gyűlése határozatának indokolására még egyet felhoznunk. Mióta külön esperesség megalakítására vonatkozó első kérésünket 1844, illetőleg 1847-ben beterjesztettük, a történelem örök folyása a tényeken nagyot változatott; mi, kik akkor egy külön jogkörrel s alkotmánynyal felruházott fejedelemségnek voltunk tagjai, ma a ki- s befelé hatalmas magyar államnak vagyunk nemzeti létünkre, nemzeti önállóságunkra büszke polgárai. Ha valamely egyház hivatva van nemzeti egyházzá lenni, úgy a protestáns egyház az, mely fejlődésének minden részében összeforrott a magyar nemzeti fejlődés tényeivel. Midőn az erdélyi ev. egyház az egyetemes magyar egyházon kivül maradva, partikuláris állást foglal el, ezzel tényleg megtagadja az államegység eszméjét, ha szóval vallja is. Igaz, hogy álláspontjának igazolására hivatkozhatik, a minthogy hivatkozik is historikus jogára, de a historikus jogoknak nem ugyan gyakorlati, de ethikai jogosultsága megszűnik, a midőn a történeti tények megmásithatlanul megváltoznak. A protestáns egyháznak sajátságos jellege, hogy a haladó kortól nem marad el, hogy ennek viszonyaihoz egyediségének feláldozása nélkül simulhat, de az erdélyi ev. egyház a haladó kor, a történelem maradandó alkotásaival szemben oppositióban áll. Mély köszönettel tartozunk neki azért, hogy megmutatta, s kitárta előttünk az utat, a melyen ezen elveinkkel ellenkező oppositióból kiléphetünk; hogy lehetővé tette, miszerint a magyar egyetemes evangelikus egyházba léphessünk, mely bennünket nem mostoha gyermekként fog kebelébe fogadni. Ennyit mellékelt határozatunk indokolására, és midőn ezen határozatunk átnyujtásával kérjük az erdélyi ev. egyházból való kilépésünket s egyúttal önálló esperességként a magyar egyetemes ev. egyházba illetőleg annak tiszai kerületébe való felvételünket, (mely utóbbi egyidejűleg beterjesztett kérésünk teljesitését alapos okunk van feltételezni,) tudomásul venni, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy a jövőre nézve az erdélyi evang. egyháznak, melynek évszázadok óta legjobb tudomásunk szerint hű tagjai voltunk, melynek tagjaival az elmúlt viszontagságos századokban jó s bal szerencsét megosztottunk, továbbra is, ha nem többé anyai, de testvéri szeretetébe ajánljuk magunkat. Adja a mindenható Isten, ez legforróbb kívánságunk, s egyházaink mellékelt határozatának nem ntolsó indoka, hogy a béke, mely az anya s gyermekei között oly régi idők óta idegen volt, honoljon ezután közöttünk, midőn önakaratunkból nagykorúsítva magunkat, testvérekként állunk egymás mellett. Hiszen egy egyháznak, egy nemzetnek vagyunk bár különböző nyelven szólunk is, gyermekei, mindannyian magyarok és protestánsok vagyunk s azok is akarunk maradni, lakozzék is hát közöttünk a keresztény, testvéri béke. Mi a magunk részéről ezen testvéri egyetértés megvalósítására minden tőlünk telhetőt el fogunk követni, s elfeledkezve a múltnak akár jogosult, akár jogosulatlan
keserves emlékeiről, a hit és nemzetiség kapcsai által felöldozhatlanul hozzánk fűzött testvérünknek fogjuk mindenkor egyházukat tekinteni, mig nem egy jobb kor, mely kétségtelenül jönni fog, össze nem füz bennünket újra egy nemzeti evang. egyemetes egyház kötelékébe. Isten minket úgy segélyjen, máskép nem tehettünk. Amen. Kelt B r a s s ó b a n 1886. ápril 9-én. A b r a s s ó i á g o s t . h i t v . e v a n g . idgl. m a g y a r egyházmegye tanácsának üléséből. Déák Sándor, (P. H.) Török József, jegyző.
föesperes.
A Gusztáv-Adolf-egylet köréből. A központi elnökség tudomásra hozza, hogy az összegyletnek folyó évi (40.) főgyülése s z e p t e m b e r - h ó 7—9-ik n a p j a i n D ü s s e l d o r f b a n fog megtartatni, melyre az egyesület tagjait és barátjait meghívja. Tárgyalásra szánt indítványok j ú 1 i u s - h ó közepéig a központi elnökséghez küldendők. Azok, kik a gyűlésen előadást kívánnak tartani, előadásuk tárgyának megjelölésemellett, legkésőbb s z e p t e m b e r l-ig a Gusztáv-Adolf-alapítvány központi elnökségénél Lipcsében jelentkezzenek. Lipcse, 1886. april 13-án. A Gusztáv-Adolf-egylet központi elnöksége. A központi elnökségre utalt küldemények s levelek következőleg czímzendők : „An den Centrai-Vorstand der G.-A.-Stiftung, Leipzig, Thomas-Kirchhof 25,
II" ( m i n d e n
név
nélkül). Folyamodott az egyesülethez : 1330 gyülekezet és iskola, hazánkból (nem számítva az erdélyi szászokat) 136. Segélyezésre előirányoztatott hazánkból 93 gyülekezet és iskola 42,500 márknyi segélyösszeggel. Nagyon sajátságos érzést költ az ilyen pont: „1142. a b á n s z e r é m i u t a z ó l e l k é s z . Néhány év óta hiányoznak az értesítések, a) 100 m. b) 212 m." Úgy látszik kérni tudunk s el is fogadjuk az adományt; de már arra, hogy saját érdekünkben is, de meg tisztességből is a nagylelkű adományozókat az ügyek állásáról értesítsük, reá nem érünk! Úgy látszik azonban, hogy ez áldott s már oly rég s nagy sikerrel működő egylet kebelében is még némi szabálytalanságok felmerülnek. í g y péld. vannak oly főegyletek, melyek külön állást foglalnak még pedig oly anynyira. hogy a kezelési alapszabályokban megállapított hármas elosztást sem tartják meg. Az e i s e n a c h i gyűlés alkalmával tehát ujolag elvül kimondatik : M i n d e n r e n d e s , s z a b a d b e v é t e l a k e z e l é s i k i a d á s o k levonása után harmadokra osztandó, kivévén a határozott czélú hagyományokat és ajándékokat, valamint a megjelölt czélú vállalatokra tett gyűjtéseket. Még az oly egyletek is, melyek a múltban némi előjogokkal birtak, felhivatnak, hogy lassanként a gyakorlatot összhangzásba hozzák az alapszabályokkal.
159
v f i m s K . — Ö felsége a király az illanói (Liptóm.) fiókgyülekezetnek az iskolát terhelő adósság törlesztésére s z á z ftot adományozott. — A Luther-társaság
pénztárába
czius 12 — május 10-ig : Német-Hidasdi egyház . . . Szigethy Dániel Szigethy Lajos Matisz Károly Molnár Lajos Fadgyas János Hetyey Mór Kovács Mihály Horváth Samu Hőrényi Lajos Bognár Endre Klein Ottó lovag Fabinyi Teofil Frenyó Gyula Hafenscher Károly Gömbös Géza Reök Pál Boross János Gyurátz Ferencz Rupprecht Olivér gyűjtése . . Tóth Sándor Farkas Géza Tolnay József
befolyt
1886.
már-
Tökére Tagsági díj 2 frt . . — frt. — „ . . 4 .. — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 — „ . . 4 „ — „ . . 4 B — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ 5 „ . . — „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ 10 „ . . — „ 2 „ . . — „ — „ . . 5 „ 62 „ 25 kr. — „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ — „ . . 4 „ 81 f r t 2 5 kr. 73 frt.
— A tiszai ág. hitv. egyházkerület
pénztárainak
kimu-
tatása 1885. évről : a) közigazgatási pénztár vagyoni állása 35,308 frt 66 kr., szap. 228 frt 80 kr.; b) tanítóképezdei pénztár 105,9907 frt 41 kr., szap. 1271 f r t 55 kr. ; c) Máday alapítvány 2,987 frt 75 kr., szap. 48 frt 40 kr.; d) tudományi pénztár 19,726 frt 96 kr., szap. 2024 frt 66 kr. ; e) hittanintézeti pénztár 27,734 frt 71 kr., szap. 4,619 frt 6 kr.; f) tanítói Zsedényi alap 21,352 frt 90 kr.; g) árvaházi pénztár 17,199 frt 19 kr., szap. 2169 frt 97 kr.; h) ker. nyugdíjintézet pénztára 152,885 frt 46 kr., szap. 4482 frt 44 kr. ; összesen 383,193 frt 4 kr., szap. 14,844 frt 88 kr. — Rozsnyó, 1886. május 8-án. — Czékus, ev. püspök. — A pesti magyar-német e g y h á z g y ü l e k e z e t 1885. é v i
jelentéséből örömmel látjuk, hogy avatott és buzgó kezekben ügyei folytonos fejlődésben vannak. P é n z ü g y i t e k i n t e t b e n : a fizető egyháztagok száma növekedett, míg 1882-ben 964 egyháztag fizetett 4538 frt 5 krt, addig 1885ben 1387 egyháztag fizetett 6861 frt 65 krt. A fővárosi pénztár kultuszczélokra évenként 2100, iskolai czélokra 3000, hitoktatási czélokra 4000 frtot ád. A pesti hazai első takarékpénztár 300 frttal segélyezte. A Glosius Artner Karolina alapítványból 1861—1885. években 107,945 frtot nyert, utolsó évben 4800 frtot. I s k o l a i ü g y e i t rendezi: az elemi leányiskola V—VI. eddig egyesítve volt osztályait különválasztva I. és II. polgári iskolai osztályokká rendezte. Az elemi iskolákat látogatta 678, a gymnasiumot 406 tanuló. A t e m p l o m é p í t é s szándékának valósítása, úgy látszik, nagy nehézségekkel jár. Most a pénzbeszerzés módozatai körül folyik a tanácskozás. Adja Isten, hogy vallásos és nevelésügyi tekintetben is e gyülekezetünk é p í t e t t v á r o s " legyen. rhegyen — Szegedi levél. A lap szűk tere miatt elkésve közöljük; de az nem von le semmit a levél érdekességéből. — A folyó évben tartott első közgyűlés egyúttal tisztújító gyűlés is volt. Választás után a tisztikar illetve presbyterium, élén a felügyelővel letette az esküt. Majd a felügyelő K i s h a l m y F e r e n c z ügyvéd úr, hogy közelebbről megismerkedhessék az egyház tagjaival a „Stefania"
sétatér kioszkjában saját költségén barátságos lakomát rendezett, melyre az egyháznak összes felnőtt férfi tagjai meghivattak. Mintegy 70-en voltunk jelen. — Ez alkalommal megünnepeltük a szegedi anya-egyház fennállásával 25 -éves jubileumát. — T h o m a y J ó z s e f lelkész úr röviden vázolva előadta egyházunknak 25-éves történetét; melyből kiemelem a következő mozzanatokat : 1874. májushó 9 -én Jeszenszky László, hódmező-vásárhelyi lelkész elnöklete alatt gyűlés tartatván rendszeres filiává alakultak a szegedi evangélikusok. — A forradalomban jegyzőkönyvei elvesztek. — 1850-ben alapítványt tettek le imaház és iskola építésére ; a felsővárosi kaszinó helyiségben a ref. együtt gyülekeztek össze. — 1855-ben a most is élő, H o r v á t h S á m u e l kiérdemiilt békési esperes elnöklete alatt tartott gyűlésen meghívta Lindtner Dániel személyében első tanítóját ; ki csak nem rég Beszterczebányán halálozott el. Utána Petry János jött. A tanítók az összes lelkészi funkcziókat végezték, kivévén az esketést és az úrvacsoraosztást, melyeket Draskóczy Lajos a vásárhelyi egyház derék lelkésze végzett. 66 fizető tagja volt ekkor az egyháznak. 1860. augusztus 27-én lett anyaegyházzá Makóról meghíván első lelkészét Szeberényi Lajos, ki Pozsonyban halt meg. 0 volt az egyház megalapítója. Vettek egy házat s azt imaházzá alakították át, az ányási lebontott róm. kath. templomból, hozták ide az oltárt, szószéket meg a padokat. Petry János után Máday Mátyás lett a tanító, a várostól kapott 420 frt évi fizetést, — most Aradon igazgató. 1864. november 6-án Leszich Ede jött ide lelkésznek B.-Csabáról s Eperjesre költözvén ott elhalálozott. 1868-ban ránk ijesztettek, hogy felekezeti iskolánkat községire kell változtatni; mert külömben megvonják tőlünk a városi segélyt. A mert is itt az egyházban, mint organista működő Iczés József iskolánkkal együtt átadatott a községnek. 1869-ben az egyház nem volt képes fizetni lelkészét, adósságba verte magát. 1876-ben beszüntettetett a rendes lelkészi állás és adminisztrátornak Thomay hivatott meg, 600 frt fizetésre és kapott egy szobás lakást. 1879 ben márczius 12-én bejött az árvíz és elpusztított mindent. A várossal együtt mi is, hála Istennek és a nemesszívű hitsorsosoknak, reconstruáltattunk. de felekezeti iskolánk még nincs, erre adakozunk magunk is, és erre kértünk a „Gusztáv Adolf" egylettől, kaptunk is 6 frt néhány krajczárt. A mostani lélekszám 380, — köztök 100 a fizető egyháztag. S z ü l e t e t t a múlt évben 19, m e g h a l t ugyancsak 19. E s k e t t e t e t t 4 pár. K o n f i r m á l t a t o t t 13. Á t t é r t hozzánk 2. I I r v a c s o r á v a l élt 67. Tanítványod száma közép, polgári és elemi iskolások együtt 70. — A magyarhoni ág. hitv. ev. theol. akad. ..Önsegélyző
Kör" javára május 9-én rendezett hangverseny tiszta jövedelme 137 frt. 40 kr. volt, mely összeg a kör alaptőkéjéhez lőn csatolva. Fabinyi Theofil úr Ő Méltósága 20 frtot kegyeskedett a tőke növelésére adományozni. Őszinte köszönetünket e nagyrabecsült ajándékért, a minden jó Adója árassza el kegyelmével a jókedvű adakozót! A Kör igen nagy kitüntetésnek vette Ő Méltósága e meg nem érdemelt figyelmét s valódi szerencséjének tartja e díszes nevet alapító tagjainak sorába beírhatni. Pozsony, 1886. május hó 13-án. Csecsetka Sámuel s. k., elnök. Stromp Gusztáv s. k., egyesületi jegyző. — Egyházi, kivált történelmi irodalmunk szorgalmas munkása nt. Hörk József eperjesi hittanszaki tanár s colégiumi igazgató „Az ev. tisza-kerület püspökei" czimű müvére előfizetést hirdet. — Ára 1 frt. 50 kr. — Az előfizetési pénzek a szerző nevére, Eperjes, Sárosmegye, czímezve küldendők. A munkás érdemes az ő bérére; vajha ne felednők azt kivált egyházi életünkben oly gyéren jelentkező, szakavatott munkásainkkal szemben. — Pósa Lajos, a „szegedi napló" szerkesztője „Gyermek-
versek" czímen. vizsgálati jutalomkönyvül is használható műre hirdet előfizetést. — Á r a : aranyozott vászon kötésben
160
2 frt. — A tehetséges szerző már korábbi müveiben és kivált a kedélyvilágot nemesitő irányzatával tünt ki. A gyermekvilágnak szánt müvét meleg pártfogásba ajánljuk. — A kővágó-eőrsi ág. hitv. evang. gyülekezet nt. H o r v á t h S á n d o r pesti magyar evang. lelkész úr helyébe többek meghallgatása után f. évi május 9-én, lelkészévé T. Czuppon Sándor s z e n d i e v a n g . l e l k é s z u r a t , egyhangúlag, k ö z f e l k i á l t á s s a l , nagy lelkesed é s k ö z t , megválasztotta. Gratulálunk a választáshoz a kővágóeörsi gyülekezetnek ! A gömör-betléri ev. egyház hét éven át buzgón működött felügyelője Dr. M a r k ó S á n d o r kir. közjegyző, sok oldalú túlterhelt elfoglaltsága miatt felügyelői hivataláról lemondván, helyébe egyhangúlag, egy általánosan tisztelt, régi ev. család buzgó s tevékeny tagja s feje, Roxer Gyula nadabulai papirgyár-tulajdonos választatott meg. Elhatározta egyúttal az egyház, hogy ezután a sátoros ünnepek másod napján és Szt. István napján, az úr vacsorájával összekötött istenitísztelet magyar nyelven végeztessék. Az egyház ifjabb tagjai és az úri családok, még a másfelekezetüek is lelkes örömmel fogadták az egyház ezen határozatát. — Gyászeset- — Veres Pál, a nógrádi ev. esperességnek évek hosszú során át - volt felügyelője, egyházi közéletünk egyik kimagasló alakja, magán és nyilvános életében méltán példányul tisztelt férfiú élete 71. évében folyó hó 8-án agyszélhüdésben Balassa-Gyarmaton meghalt s 13-án Yanyarczon eltemettetett. A kiváló jelesek, mind végig hivek egyikét vesztettük el benne. — Have pia anima! — A theol. akad.
„Önsegélyző
Kör" j a v á r a f. h ó 9 - é n
rendezett h a n g v e r s e n y lefolyásáról a „Pressburger Zeitung" igy nyilatkozik : „A helybeli ev. theol. akad. „Önsegélyző Kör"-ének hangversenye tegnap nagy sikerrel folyt le. A szépszámú válogatott közönség a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig az egyes pontokat és a művészeket mindvégig élénk tetszésnyilvánítással jutalmazta. A megnyitót az akad. énekkar által Frühwirth Sámuel karmester kitűnő vezetése alatt előadott „Isten atyánk' 1 ' czimü motette képezte, melyhez „Magyar népdalok" és „Májusban (Franz Róbert) czimü pontok sorakoztak. Az akad. énekkar e nyilvános fellépése, melylyel a szokásos márcziusi ünnepélyek zárt köréből a nyilvánosság terére lépett, magasabb művészi képzettségről tanúskodik s ez eredményben nagy része van Frühwirth karmester úrnak is. — A programm 2-ik pontját Homola István úr akad. hallgató szavallata képezte, melynek úgy tárgya: De Amicis „Egy bölcső mellett" czimü költeménye, mint előadása, a szavaló kiváló organuma és jól alkalmazott páthosa előnyére vált. Kiváló elismerésben részesült Vieuxtemps (op. 31.) concertjének Kopeczky János úr által történt előadása is, melyhez a zongora kíséretet Schneider Győző úr, theol. akad. hallgató teljes praecisióval játszotta. A végső és fény-pont Mozart G-moll quartettejének előadása képezte. Az előadásban az itt még fel nem lépett Contin G. B. gróffal ismerkedtünk meg, ki a zongora részleteket valódi művészettel játszotta. A gordonkát Dohnányi Fr. úr kezelte, a hegedürészeket pedig Kopeczky János és Tranta Károly úrak játszották ismert virtuozitással. Mind a négy művész hatalmas tapsvihart aratott és meggyőződhettek róla, hogy a hangversenyteremben mindig szívesen fognak láttatni - '.
előadása is j á r , betöltendő lévén, arra ezennel pályázat hirdettetik. E t a n s z é k t á r g y a i : a héber nyelv, az ó-testamentom magyarázata, bevezetés az ó-testamentomba, ó-testamentomi bibliai theologia és régiségtan, egyetemes és magyar egyháztörténelem, végül latin nyelv; — megjegyezvén, hogy tantárgy-csere is lehet. F i z e t é s próbaévre választás esetén 800 frt, rendes tanárúi választás esetén 1200 frt. Csak evang. vallású s külföldi egyetemeken is tanúit egyének pályázhatnak. — A tanszék 1886-ik év szeptember-hó l-jével elfoglalandó. A folyamodványok folyó év junius l-ig a püspöki hivatalhoz Rozsnyóra (Gömör-megye) küldendők. R o z s n y ó , 1886. máj. 4-én. M v d ^ ev. püspök.
A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceumban egy a magyar, latin és tót nyelv tanításával egybekötött tanári állomás, a rendes triennium fenntartása mellett, rendes vagy esetleg helyettes tanárral betöltendő. A rendes tanár, ki egyszersmind a tanári nyugdíjintézetbe belépni köteles, évi jövedelme 950 frt és tandíj osztalék; a helyettes tanáré 700 frt. Pályázhatnak ág. hitv. ev. tanképesített egyének. A megválasztott az 1886/7-dik tanév elején tartozik állását elfoglalni. A kellően felszerelt folyamodványok 1886. évi május hó 25-ig a lyceumi igazgatósághoz beküldendők. Pozsonyban, 1886. évi áprilhó 24-én. Jeszenszky József\ a pozsonyi ág. hitv. ev. egyházközség helyettes felügyelője.
Hegyeshalmi (Mosonmegye) evang. alsó osztálybeli tanítói állomásra ezennel pályázat hirdettetik. T a n n y e l v a német. F i z e t é s : szabad lakás és 400 frt. A pályázni óhajtó okleveles tanítók a német és magyar nyelvet tökéletesen bírják és kántori teendőkben is jártasak , kérvényeiket l e l k é s z i h i v a t a l u n k h o z minél előbb intézzék. H e g y e s h a l o m , 1886. april-hó 25-dikén. Sax Pál, tanító.
If I
4
NEVELŐÜL kerestetik egy családhoz Gömörbe t a n á r j e l ö l t , a ki a 6, 7 és esetleg a 8-dik gymn. osztályok valamennyi tantárgyaira képes legyen egy nevendéket előkészíteni és vele vizsgázni. Fizetése : teljes úri ellátás mellett, 720 frt. évente. Pályázók szíveskedj ének rögtön jelentkezni alólirtnál. I g l ó n , 1886. május 11-én.
Pályázatok.
Jeszenszky Pál ?
A t i s z a i e g y h á z k e r ü l e t n e k eperjesi hittanintézetén egy ó-testamentomi írásmagyarázati és egyháztörténelmi tanszék, melylyel a latin nyelvnek 2 órában való NYOMATTA
WIGAND
főgvmn. tanár.
F.
K.
POZSONYBAN.
