Hatodik évfolyam.
28. szám.
Pozsony, 1888. évi Július 7-én.
EVANGELIKUS
EGYHÁZ és ISKOLA. /VIEGJELEN Egész evre . félévre . . . negyedévre . Egy szam ara :
íj frt — k t . 3 , — , 1 , 50 12 kr. o. e.
HETENKÉNT
EGYSZER.
/
Előfizetési ár :
Hirdetés ára :
— SisrKssiíö-
8 kiadó-hivatal :
Pozsony,
Sonveniuicza
Feieiös szerüesztó s kiadó : T S . S Z T ' X ' I É ÜST S Z I K I ^ T
-5.
1
Négyhasábos Delit sorként egyszer közölve 7 k r . . t ö b b s z ö r közöive 5 kr. Bélyegdíi : külön 30 kr.
F E R E N C Z .
T a r t a l o m : A n o n y m u s vádjai (II.) — E g y h á z i vagyon. (Borsodi.) — Gönczy Abc-je Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés.
az alapvető
tanmódszer fóruma előtt. — I r o d a l o m .
Figyelmeztetés! Fél- és negyedéves előfizetőinket előfizetéseik megújítására, a hátralékosokat hátralékaik törtlesztésére kérjük. — Társult előfizetők eddigi czíínszalagjaikat használják. Lapunk jóakaróit felhívjuk, szíveskedjenek e vállalatot kivált szellemi közreműködésükkel támogatni Szerkesztőség. I Anonymus kárhoztatta „Luther társaság" is egyedül jogosultnak fogadott el, midőn egyházunk népének IL s a j á t o s n y e l v i v i s z o n y a i t kellő figyelemre mélSokáig volt ág. hitv. ev. egyházunk a világ tatva a népies egyházi irodalomnak h á r o m nyelven látványa. Sokáig folytattuk az öngyilkos harczot, való mívelesét tűzte ki czélúl. S nem fogok csalódni, melyben minden kivívott csata a k ö z e g y h á z vesz- ha azt tartom, hogy közegyházunk iránt azok követességét jelezte. Hála Isten ! Kifáradtunk az áldatlan tik el a legnagyobb bűnt, akik ezen a sok között küzdelemben. Szélcsendet élvezünk — s ha valaki, eddigelé — űgyszólván — egyetlen e g é s z s é g e s mi óhajtjuk, hogy békesség legyen velünk, köztünk. s z e l l e m i m o z g a l o m t ó l támogatásukat megvonják, És béke lesz, — ha az E g y h á z b a n nem politizá- akik attól mintegy tüntetőleg távol tartják magukat. lunk , ha mindnyájunknak egy törvénykönyvünk H a mi azt akarjuk s akarnunk kell, mert mindnyájan e g y Egyház zászlaja alá esküdtünk, mondom, h a mi leszen : a S z e n t - í r á s . Sok nyelvű egyház vagyunk Ezt mondják leg- azt akarjuk, hogy evangyéliomi anyaszentegyházunk nagyobb bajunknak. Tagadom, hogy ez b a j . Az isteni hivatását e földön teljesítse : népe lelki üdvösEgyházban a nyelvkülönbség csak m e g k ü l ö n b ö z - ségét az Úr szellemében munkálja, akkor azon olt e t ő , de nem s z é t v á l a s z t ó mozzanat. Egész szer- tárok körül csoportosuljunk, melyeken nem idegen vezetünk a gyülekezeti elven nyugoszik. A gyülekezet bálványisteneknek, hanem a m i Istenünknek áldozati ura a nyelvnek is. A gyülekezetben „inkább öt szót tüze ég. Az első ilyen közös oltár, melyet Lutherünk értelemmel, mint tizezret értelem nélkül." K o r . 14. szellemének gyújtó hatása alatt felállítánk a „ L u t h e r 19. — S ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nyelvi t á r s a s á g . " Mustár m a g volt, de megfogant, kihajnehézséget nem ismerek : Minden gyülekezetben az tott s gyenge ágai sudárakba szökkennek már. Csak a nyelv bír jogosultsággal, melyet a hívek beszélnek. gondozni kell és sok árva madár bátorságos fészket De ugyanez elvből foly, hogy — a közös gyűlések rakhat rája. Természetes, hogy a büszke sasok, kik alacsony nyelve is csak az lehet, melyet az összegyűltek egészben vagy többes szerint értenek. Csak egy kis jó- földön s kicsi fákon nem érzik jól magukat, mert akarat és nincs köztünk féltékenykedésre, vitára ok. ők szárnyaikkal a levegő-eget szeretik szeldelni s Minden nyelvkérdés megszűnik ott, ahol az e g y - pihenőre csak az eget-verő sziklák ormain ülnek le, h á z i s nem a n e m z e t i s é g i szempont szerint — eleinte lenézték a kicsiny mustárfácskát, avagy észre sem vették. Sőt egyik másik igy is gondolkojárunk el. Kétségkívül ez a szempont volt az, melyet az dott : „Luther társaság" ! — hisz ez a név oly szűk
Anonymus vádjai,
222
kört jelöl s aztán kissé K o z m á s is; — lutkrános- fogtunk kálvinista s lutheránus tudósok.*) Hát ez nak lenni, ab ez kissé feszélyező ! Ha már mégis felséges kezdeményezés volt': t u d ó s o k szövetkezete Bethlen- vagy Rákóczy-társaság lenne; de igy — a tudomány eszméjének kultusára. Hanem, — mi a szerény reverendára emlékeztet, pedig hát mi az történik ! Az önkéntes vállalkozásból, a szabadtársuE g y h á z b a n is a párduczos Árpád kaczagányos lásból, a tudósok egyesületéből — hivatalos vállasarjai vagyunk, — k a r d d a l viaskodunk s nem az latot, kényszertársulatot, egyházi testületet formáltak s bizonyos körök pressiójára, kik nem a t u d o Igével. S érthető jelenség! Eészben terrorizálták a kis m á n y i , hanem az e g y h á z i , helyesebben a f e l e éneklő madarakat. A vigan elkezdett nóta abba k e z e t i szempontot állították előtérbe, feladták az maradt, a fészekrakás munkája megállott, sőt, akik egyesület egyetlen biztos alapját s a kisdedet szülea mustárfácska öntözésére voltak hivatva, azok is.ki- tése pillanatában megfojtották. És most azt kívánják ejtették kezükből a locsoló kannákat, — azt mondot- ; tőlünk, hogy mi e h o l t gyermeket vállaljuk el a ták : n i n c s v i z ü n k ! (Hogy b o r u k nincs régóta, magunkénak. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" pedig ránk olvassa, hogy mi az e g y e t e m e s jellegű pro— azon már nem is csodálkozunk.) S míg mi ide benn ekkép kínlódánk, — Önök testáns irodalmi társaságtól idegenkedünk. Bocsánatot a régi jó szomszédok, de csak egy bátorító szóval kérünk. Nem egészen úgy áll a dolog. Méltóztassék sem fordultak hozzánk. Miért is ! Hiszen a lutheránus csak utána járni s meg fog győződni Anonymus úr tótokról csak akkor érdemes beszélni, ha pánszláv arról, hogy az egész mozgalom megindításában épen hecc-et rögtönöznek. Igen uraim! — ez komoly P o z s o n y volt az, mely a vidékről legtevékenyebb beszéd. Ág. hitv. ev. egyházunknak ezen régidőtől fogva részt vett s hogy ép a mi kívánságunkra vétetett e g y e d ü l i n a g y o b b s z a b á s ú s z e l l e m i m o z - fel a társaság czimébe a „ t u d o m á n y o s " jelző, g a l m á r ó l , a L u t h e r - t á r s a s á g » m e g a l a k u l á - ! még pedig kizárólag azon okból, hogy egyrészt az s á r ó l a K á l v i n i s t a L a p o k n a g y r é s z e — egyháztörténet mellett a theologia más ágai is művelúgyszólván — t u d o m á s t s e m v e t t . De mégis, tethessenek, másrészt, hogy az egyesülés eleve biztos — tévék. A derék Czelder megemlékezett rólunk. alapon történjék. Hogy az alakuló közgyűlésen tömeMikor első kiadványunk, Gyurátz testvérünk ima- gesen részt nem vettünk, — annak (a sokak által könyve megjelent, teljes indignáczióval kérdé : hogv ismert, de figyelemre nem méltatott) tisztán magán mernek a lutheránusok imakönyvet kiadni. Hát nem természetű ok mellett már e l v i jelentőségű oka volt. elég jók nekik immár a m i imakönyveink, miket A társulat — mint megtudtuk — időközben az ereeddigelé használtak? Hát a köztünk eddig fenállott deti intentióval ellenkező irányt vett : h i v a t a l o s — ugymondják — jó viszony emez önkéntelen i e g y h á z i j e l l e g e t öltött s ez elkedvetlenített benapostrophálásán mi épen nem ütköztünk meg, mert nünket. Mikor pedig értesültünk arról, hogy tlieol. hisz körülbelül, h a s o n l ó ö r ö m hangján üdvözölte t u d o m á n y eszméjének feladásával az egész társulat annak idején az Önök lapja „ E v . E g y h á z és sajátkép a t ö r t é n e t i és n é p i e s (!) irodalom mezeI s k o 1 á"-nkat is. Sajnálattal vette tudomásul az erök jére szoríttatott s történt vala ez a d e b r e c z e n i e k i kivánságára engedményül, az unitáriusok megtart(ugyan mire gondolhattak!) megoszlását. Nem tudom, volt e része benne, de annyi tény, I hatása érdekében, — hát bizony mi nem tehettünk hogy az időbeli összefüggés nem a véletlenség szerepe vala egyebet, minthogy egy csalódással gazdagodva, mellett szól: a „ L u t h e r t á r s a s á g " megalakulása figyelmünket m á s p o n t o k felé irányozzuk. Egv oly után egy újabb szellemi mozgalom indult meg. Buda- társaság iránt, mely az eredeti helyes alaptól letérve, pesten csak nagy dolgok születnek, — nagy dolog- a felekezetek közötti súrlódásoknak eleve tág: rést nak Ígérkezett az is. Az is lett volna, ha azok csinál- nyit, melv a l u t h e r á n u s o k és u n i t á r i u s o k ják meg, akik megindították, akikre tartozott s akik n é p i e s irodalmi társulatait teljesen ignorálva, legjobban értettek is hozzá. A m a g y a r p r o t e s- népies irodalmat akar oly körben mivelni, hol erre nézve (levén a n é p i e s egyh. irodalom eminens értet a n s i r o d a l m i t á r s a s á g r a czélzok. lemben vett f e l e k e z e t i irodalom) a modus vivendi Van egy tér, melyen a protestánsok között az unió nem agyrém, hanem egészséges gondolatként megállapítása jelen viszonyaink között lehetetlen s mely végre a prot. theologiai tudomány eszméjét tűnik fel. Ez a tér a t h e o 1 o g i a i t u d o m á n y tere. egyenesen megcsúfolja, midőn annak körében műveE téren mindazok, akik a szabad kutatás és meglésre csak a t ö r t é n e t i ágat tartja érdemesnek: győződés elvét vallják, természetszerűleg foghatnak mondom egy i l y t á r s a s á g iránt, mi bizalommal kezet; tehát egy tudományos theologiai társaságnem viseltethetünk. S ha tartózkodó állást foglalunk ban helyet foglalhat l u t h e r á n u s , k á l v i n i s t a , el vele szemben, ezt épenséggel nem az u n i ó elleu n i t á r i u s s általán minden oly theologus, j nére, de egyenesen annak, illetőleg a prot. felekezetek aki a theologiában v é g e s t e k i n t é l y e k előtt között való békességnek érdekében tesszük. meg nem hajlik, hanem az Igazságot magáért az Igazságért keresi s vallja. Az előkészítő értekezleten (Folyt, köv.) — ugy veszem észre — általában ez a felfogás uralkodott : a protestáns tudomány e s z m é j é n e k *) Az unitáriusok közül senki sem volt ott, azok nem k ö z ö s s é g i t u d a t á b a n , félretéve minden f e l e k e - is jártak utánunk. — mi kerestük fel, hogy aztán — kiz e t i s t h e o l o g i a i i r á n y s z e m p o n t o t kezet rúgjuk őket, mert hát , , u n i o n á l n i " készülünk!!
Egyházi vagyon. Urunk Megváltónk szellemében a józan keresztény világnézet a külső vagyonban a világi gazdagságban csak az esetben találja fel az üdvnek, a lelki érdeknek veszélyét, ha ezen világi gazdagság birtoklóját teljesen magához bilincseli magasabb vágyak elnyomásával, magasabb élvezetek kizárásával rabszolgája lévén, eszköz helyett az életnek tévesen értelmezett czéljává leszen. Az Ur keményen ostromolta az ilyen áldástalan vagyont s kemény leczkékkel illette a gazdagságnak ezen szolgáit. Az üdvnek, a lelki érdeknek ezen veszélyeztetése legott megszűnik, ha a földi jót magasabb érdekeket szolgáló hatékony, szükséges, sőt nélkülözhetlen eszközképen eme magasabb érdekekkel az életnek eszményi főbb czéljaival avagy az életnek legfőbb eszményi czéljával, a tökéletesedéssel, hozzuk szolgálati kapcsolatba. Hogy az anyag és szellemvilág között ténylegesen fokozati viszony létezik, azt, sajnos, elég bő alkalmunk van hazai protestáns egyházunk körében tapasztalhatni, hol is a legéletbevágóbb kérdesek megoldása, sok szép eszmének megtestesítése, anyagi viszonyaink mostohaságán, szegénységén törik meg. Nem vették tigyelembe az anyag és szellemvilág közötti ezen fokozati viszonvt az ó- és középkorban keletkezett azon szerzett rendek, melyek az Urnák szavát hibásan egyoldalúlag értelmezve a szegénységet is felvették fogadalmaik közé; nem mondom ugyan, hogy a szellemvilág okozta reactió volt az, mely meggazdagodásukat elősegítette, s a fogadalom eme tételét velők hallgatag módon elnézette és eltöröltette, de ezen tény legalább negative alkalmas az anyagiságnak a szellemi érdekekhez való viszonyát, tán mondhatni összműködési jogosultságát megállapítani. Kegyelt emlékű elődeinkről, a mennyiben a konfiskálás teljes czélját itt sem érhette el, maradt reánk drága becses örökségül az evangyéliomon kiviil, mondjuk, némi anyagi vagyon is, mi az élő egyházhívek hitbuzgó adakozásaival gyarapítva, bár nem oly tetemes, hogy a katholikus egyház vagyonával még csak párhuzamba is állítható volna, mind a mellett már napjainkban is igényt tarthat arra méltán, hogy „egyházi vagyon"-nak neveztessék egyházi „ v a g y o n i n a k tekintessék. A tiszai egyházkerület például (melynek viszonyait mint „bennszülött" a legjobban ismerhetem s tartozom ismerni) múlt évi közgyűlésében közigazgatási, tudományi-nyugdíj stb. pénztár czímen közel fél millió forintnyi vagyonról tett örvendetes jelentést, a mely körülmény (per analogiam hivén, hogy a többi testvérkerületek is igy vagy még — óhajtom szivesen — kedvezőbben állanak) a kerületi közgyűlést egyházi ezen vagyonának az eshetőségek ellen való biztosítása iránti tanácskozásra hivta fel. A tanácskozás közben számot tevő azon vélemény is talált kifejezést, egyrészt, hogy ezen egyházi vagyon egy helyen és együtt kezeltessék még pedig eltérőleg a most fennálló egyéni felelősség elvétől, a testületi felelőség alapelvének alkalmazása mellett,
úgy hogy a kezeléssel az egykázkerületnek a legmegfelelőbb garancziával biró valamely városi egyháza bizassék meg s másrészt, hogy a tőke-vagyon felerésze ingatlan vételére fordíttassék. Fontos eme két — amaz elvi, emez pedig gyakorlati — kérdés a kerület határozatából esperességek útján megvitatásul az egyházakhoz küldetett le s eldöntetni az ez évi kerületi közgyűlésen fog. Áll az, hogy a katholikus egyháznak praevalens gazdagsága abban is rejlik, hogy vagyona ingatlanokba van nagyrészt fektetve s ezen szertelen ingatlanok birtoklásával szilárdabban van a haza tesI tébe beékelve, mint bárki más, a ki tán hosonló értékű ingósággal — ingó — ingatag pénzértékkel rendelkezik. Ki ne látná be azt, hogy a vagyon eme két neme közül amaz a biztosabb s azt, hogy egyházunkat is erősbítené, ha vagyonának legalább fele ingatlanokba fektettetnék. Eltekintve az ingó pénzértékeknek mai napság eléggé ismeretes érzékeny barometrumától, eltekintve azon általános sejtelemtől, hogy egy esetleges megrázkódtatás érinteni fogja s megtizedeli (meghuszadolja . . . . . . vagy tán meg kilenczvenedeli) a pénzértéket, elégséges utalnunk azon tényre, hogy a pénzérték tőke-százaléka évek óta mindinkább sülyed lefelé s szerény tőkéink hova tovább annál kevésbé lesznek képesek azon czélnak kellőleg szolgálni kamatozásokkal, melynek eddig szolgáltak; eltekintve ezektől elégséges utalni ellentétül arra, hogy az ingatlan s főképen a fekvőségek ára, bár évek óta a fruktuálénak sincsen meg előbbi becse, folytonosan és fokozatosan emelkedik, mig amannak kamata folytonosan fogy. Természetes következtetés ebből az, hogy bekövetkezhetik idő (quod deus avertat), midőn most meglevő vagyonunk gyümölcsével csak fél annyi czélt munkálhatunk, mint jelenleg is. Egyházi köreinkben, kisded és nagyobb körben egyaránt, Istennek hála, azt tapasztaljuk, hogy az „egyházi vagyon "-nagysága seholsem végleges, sőt évente növekedik a hívek buzgóságából s a hű sáfárok gondosan gyűjtögető munkájával. De a tapasztalat e mellett meggyőz bennünket arról is, hogy az egyházi vagyon remélhető gyarapodásával legalább is lépést tart, ha ugyan előre nem jár az idővel sokasodó szükséglet. Az ingatlan birtok ellenében általánosan az hozatott fel, hogy az egy felsőbb egyházi testületnek határidőhöz kötött fizetéseit megnehezíti; meglehet, azonban ezen akadály nem oly természetű, hogy azt legyőzni ne lehetne; hiszen megmaradna a vagyon másik fele mostani minéműségében. Lehetne itt még felhozni egyéb körülményeket is, melyek ezen „egyházi vagyon" kérdését tisztázni hivatvák, jelenleg azonban gyűlés előtt állván, hagyjuk azt későbbi időre. Annyi áll, hogy egyházi vagyonúnknak ezen kérdése általában alkalmas arra, hogy felette tanácskozzunk s méltó, hogy helyesen oldva meg, az által egyházi vagyonunkat az eshetőségek ellen lehetőleg biztosítsuk. Videant consules . . . . Borsodi.
224
Gonczy Abc-je m alapvető tanmódszer (Folytatás).
különben azt akarjuk, hogy a gyermek szemére rontólag ne hasson. Ezután következik a „ez," mint első összetett mássalhangzó. Hogy ez az összetett mássalhangzók közt mint első szerepel, csak méltányolni tudjuk, mivel ismertetése legkönnyebb. Ezen részlet majd többre, mint negyedfél lapra terjed s háromféle nyomtatásban van feltüntetve. A következő mondat : „az olló, a kés, a kasza aczélból van." azt hiszszük hibásan van szerkesztve, a mennyiben, ha több az alany, az állítmány is többesbe teendő, vagy nem ? E mondat pedig „a liter több mint az iteze" szükségtelent mond, mert gyermek a litert most már csak jobban ismeri, mint az itezét, vagy kizárólagosan csak azt is meri. „A czinkefogó" czimü olvasmányra az a megjegyzésünk, hogy hosszú. Az „sz" tárgyalása ép oly terjedelmű, mint az előbbi részlet s nyomatott része szinte háromféle alakban tűnik szemünk elé. Az elsőféle az előző részletekékez képest valamivel kisebb, betűi vékonyabbak és sűrűbben vannak egymáshoz kapcsolva ; de a 2-dik és 3-dik félében az előbbi részletekéhez képest nincs különbség. A nyomtatás azon részében, mely csak szókat hoz, előfordul ezen szó: „vessző"; kár, hogy itt ehhez hasonló szók nem lettek felsorolva, mint: hosszú messze, össze, vissza. Mi annak az eljárásnak, mely szerint mind azon szók kettes összetett mássalhangzói, melyek a szóban eredeileg benf'oglaltatnak, egészen kiírassanak, nem vagyunk szószólói; teljesen csak akkor Írandók ki ha a szó elválasztatik, vagy lia a kettőzés rag vagy összetétel által történik. Hogy ha a kettes „sz" rövidítve (ssz) lett feltüntetve, csak helyeselni tudjuk. De nagyon czélszerű lett volna ezen szót „vessző" előbb elválasztva s csak azután összeirva feltüntetni. „A szájról" és „a juhászról és fiairól" czimü olvamányok szinte hosszabbak, sem hogy egy 6 — 7 éves gyermeknek könnyű áttekintést engedjenek. „A szájról" czimüben a következő kitétel olvasható: „ha a szókat hosszú hangokra húzzuk, ének és dal lesz belőlük." Ez nem áll, mert a szókat hosszú, igen hosszú hangokra húzhatjuk, még sem lesz azokból sem ének, sem dal. Itt még az a jelenség is észlelhető, hogy a szók és szavak közti fogalmak zavarában állunk. Mert mig a szók egymáshoz viszonyban nem állanak, addig a szavak i egymással bensőleg összefüggnek, az az mondatot képeznek. Tehát énekben és dalban nem szókat, hanem szavakat használunk.
Az ez után következő történetecske, mely szerint Péter pajkossága és elenvensége miatt megbetegszik és púpos lett, nagyon száraz és rideg s jó hatása csak akkor volna bizonyos, ha más ruhában és modorban lett volna feltüntetve. A „k" ismertetésénél ismét több szóval találkozunk, melyek elején hangtorlattal birnak s ezek a következők: „trombitál krajczár, kréta." Most ismét egy különösségre kell rámutatnunk: ezen szó „siketnéma" az összetételnél el van választva, de „mindkettőnek" nincs. Ha e szóknál észszerűen akartunk volna eljárni, akkor az elsőt először négyfelé, azután kétfelé kellett volna elválasztani s végre összeirva feltüntetni; igy a másikat először szinte négyfelé, azután háromfelé és csak azután összeirva. Ezen észrevételünk sok szóra nézve áll. Bizony kellemetlen, midőn a tanitó minduntalan a könyv hibáit javítani kénytelen; de az kimondhatatlan kellemetlenné válik oly könyvnél, mely, tudja az isten, hány javított kiadást ért. Ez Abc-könyv utolsó kiadása szóban levő irott részletnél ily mondatot olvashatunk : „a kúban víz van." Itt tehát a „t" betű kimaradt és az utolsó mondat utolsó szavának „r" és „t" annyira el vannak mintegy mosódva, vagy nem elég világosan kitéve, hogy a gyermek a szót nem tudja elolvasni. Igaz, ezek kis hibáknak látszanak, de az alapvető oktatásban elegendő nagyok. A kis történet, mely szerint Ákos és Kálmán katonásdit játszanak s Kálmán apja puskáját elővéve meggondolatlanságból Ákost agyonlövi, — ez oly erős gyenge gyermeki kedélyt mélyen felrázó történeti mozzanat, hogy jobb, ha a gyermekeket ilyféléktől megkíméljük. De kérdezzük, milyen gyermeknevelés az, midőn egy fiu apja puskájával mer játszani s milyen gondatlan apa lehet az, ki töltött puskáját oly helyre teszi, hogy fia csak mir nichts, dir nichts leveheti s vele játszhatik. Bizony nem annyira a fiúnak, mint atyjának volt oka gondatlan tettét siratni. Most következik az irott és nyomatott „f" tárgyalása, mely elseje oly csúnyán van adva, hogy cseppet sem csudálkozunk, ha a gyermek ily minta alapján szépen irni nem tanul s a mellett a szép iránti izlése is kárba mehet. Még itt sem ártott volna a két, három, négy és öttagú szókat elválasztva felA két következő mondat: „már régen tudunk tüntetni. E mondatban „a falu kies." előforduló szó beszélni" és „most már énekelünk is" annyiból saját„kies" megmagyarázása nem tartozhatik még ide. S ságos, a mennyiben t. i. az első mondat igazságát minek is volna a ritkábban előforduló szókat alkal- kétségbe vonni nem lehet; de a másodikra nézve is mazni, midőn a gyermek ismeretkörében előfordulók I az áll, hogy a gyermek nem csak most — mióta száma — légió. Ily eljárás csak akkor volna meg- ! iskolába jár — énekel, hanem már iskola előtti időben engedhető és helyes, midőn egy uj fokozat begya- is dalolt ; noha igaz, hogy a gyermek iskolában korlására a gyermek előtt elég ismeretes szó nem tanult és iskola előtti beszéde és éneke közt nagy a állana rendelkezésünkre. Ezen részletben négyféle különbség. nyomtatással találkozunk, melyek közül minden" köA „cs" ismertetésénél kár volt a cs, ts és ds vetkező kisebb. A negyedik féle már oly kicsiny, közti különbséget több szók által nem szemléltetni; hogy annál is kisebb nem szabad hogy legyen, ha e két szó : „barátság, rekedtség" nem nyújthat erre
nézve elegendő gyakorlatot. E mondatban: „a szőlő kacscsa kunkorgós" a szó „kacscsa" két cs-vel van irva, de nem tudjuk miért? Hisz a gyökszó kacs, nem pedig kacscs (kaccs), melyhez járul a 3-dik személyi! birtokrag. A cs megkettőzése kivételképen csak „öcs" szónál lép alkalmazásba, pedig itt sem láttjuk be szükségét. Mert ha ezen helyesirási elv állna, akkor ebből kifolyólag a következő szókat, mint: szőcs, csúcs, papucs stb. is két cs-vel kellene irni. Ily helyesírás aztán furcsa helyesírás volna. A következő két olvasmány „a csúfolkodó" és „jancsi, az öcscse és a csiga" hosszura van nyújtva, a mi Abcésre nézve határozott hátrány, mert elolvasására igen sok idő kell s annak megértését szükségtelenül megneheziti. Az első olvasmányon kiérzik a száraz oktató szellem, a mitől ugy irtózik a gyermek 5 aztán igazi erköcsi hatást sem bír előteremteni, mivel cselekménye a legvastagabb szárazsággal van előadva, utána mintegy sántitva a halavány tanulság. A másik olvasmány szinte száraz modorban mondja el, hogy találtak jancsi és öcscse egy csigára s hogy lehet azt házából kicsalni ; végül pedig a két fiu közül a fiatalabb azt találja ki, hogy a csiga erősebb mint az ember, mert házát hátán birja elvinni. S mind ez oly hosszura van eresztve, hogy a jó hatás elvész a szóárban. Ezek után következik az „ny" ismertetése. Kár, hogy itt a kettes „ nny " nem vétetett tekintetbe s különféle szókon nem gyakoroltatik, először elválasztva s azután összeírva. „Nyár" czimü verssel egészen meg tudunk barátkozni, ugy mint a következővel is : szólnak a gyermek kedélyéhez s a mellett a kellő rövidséggel is birnak „A nyíltszívű leány" czimü olvasmány megint hosszú s az előbbiek mellet más hibában is szenved. A „gy" ismertetésénél czélszerü lett volna, ha az első szó után annak rokonai is előszámláttattak volna, pl. egy, igy, ugy, ágy, agy stb. ; aztán: hegy hagy st b- átmenve a mindig nehezebb összetételekre. A szót „meggy" jó lett volna előbb egészen s azután rövidítve kiírni; e mellett ezen szót: „fagygyu" is lehetett volna felvenni és nem ártott volna ezen szót jegygyűrű is feltüntetni ; hogy itt a rövidített gy-nek helye nincs, magától értetődik. — A következő olvasmány: „Nem kell gyufával játszani" szinte hosszú s oly borzasztó történetet mond, hogy valóban nem tudjuk, mire való e borzasztó színezés az amúgy is gyenge és gerjedékeny kedélynek ? Előbb egy fiu lőtte agyon a másikat s most egy gyermek egy szál gyufával, mivel hatását nem ismeri, magát, testvéreit s az egész házat pusztítja el. S ki e fátumok tulajdonképi előidézője? nem más, mint a szülők gondatlansága, kik gyakran a gyermekneveléssel annyit sem törődnek, mint egy oly házi állatukkal, mely nekik kiváló hasznot hajt. A másik olvasmány az előbbihez képest körülbelül félakkora s czíme „a gyermek és a gyik" ama édeses és mégis száraz modorban van írva. A „ty" ismertetésének irott része, ép ugy mint elődjei, a már sokszor emiitett nagy hibában szenved
és nyomatott része annyiból egy kis haladást mutat, a mennyiben a kettes ty-t feltüntető szókból is máinéhányat találunk; csakhogy itt megint az a hiba merül fel, hogy elválasztva nem lettek feltüntetve. Azután nem ártott volna oly szókat is felvenni, melyek a kettes gy- és ty-t egymással szemben feltüntették volna. E szó „csengetyű" két ty-vel van irva; azt hiszszük jobb, ha csak egygyel irjuk. A következő két vers: „pintyőke" és „tyúk" czimüek, jók. „A hűséges kutya" czimü olvasmány szinte hosszú. Mint utolsó előtti részlet szerepel az „ly." Itt is oly szó fordul elő, mint a könyvben általában sok, melynek szemléltetése nem tartozik az első tanév keretébe és az a szó: „ölyv." Aztán mily jognál fogva szerepel Abcésben a következő mondat: „az alföldi folyó csavargósan foly" ? És ezen mondat: „a paszuly, a borsó, hüvelyben terem." — helyesen van-e szerkesztve? A következő olvasmány „a gyermek és a gólya" czimmel párbeszédes vers a megjárja bélyegével van ellátva, de „az iskolai mulatságok" czimü olvasmány is kelleténél hosszabb. Az utolsó részlet megismerteti a „ zs " és „dzs"-t; az utóbbi betű már ismertetes, mivel a d és zs összevonásából támad, de azért nem kevésbé indokolt ezen két betli egymás mellett való tárgyalása. Sőt nagyon jó lett volna, itt oly szókat és mondatokat is egymás mellé állítani, melyek a zs és sz közti különbséget is világosan kimutatják; mert a gyermek ezen betűket ép oly sokszor téveszti össze, mint a nyomtatott b és d-t. Hát ezen szót: „basarózsa" összeírni nem szabad? útonálló, fatörzs s hasonlókat igen? A következő olvasmány „a darázs-fészek" nem volna épen hosszú, de az a keresve keresett oktató modor, melyben irva van, nem birja tetszésünket. A másik olvasmány „zsugori és majma" mint utolsó, hosszusága ellen nem teszünk kifogást. Csak a kár örömet ne ébresztgetné önkénytelenül a gyermek szivében. Aztán az is igaz, különös egy zsugori az, ki majmot tart s a mellett oly gondatlan, hogy ládáját, melyben pénzét tartja, nyitva felejti. Ez egy kis lélektani ellenmondás. Most áttérhetünk a második részre. Miután a kis betűkkel való irvaolvasás be van fejezve, az ellen sem tehetünk kifogást, hogy a második rész „A N M" betűk ismertetésével kezdődik; habár meg kell vallanunk, hogy az N és M betűk irásilag véve a legnehezebbek közé tartoznak. Azért jó lett volna elébb, de ezek mellé, azoknak könnyebb alakjait is feltüntetni, melyek a kicsinyekhez hasonlók. A három betű mellé oda kellett volna az A-t és Ny-t is irni, annyival is inkább, mivel azok a mondatokban is előfordulnak. „A munka." czimü olvasmány bir a kellő rövidséggel s a mellett a gyermek eszmekörével is számit. A nyomtatott A N M betűk sem a legegyszerűbbek az Abczében, noha megengedjük, hogy az M-t N-ből s az N-t A-ból származtatjuk. Itt is, mint az irott résznél, A és Ny betűk kimaradtak vagy szántszándékosan mellőztettek; ez utóbbinak
226
azonban csak akkor lett volna értelme, ha a szerző a többi részleteknél is következetes maradt volna, ugv hogy pl. az L ismertetésénél kihagyta volna az Ly-t; a G-nél a Gy-t vagy az S-nél az Sz-t stb. „Az iskola" czimü olvasmány kelleténél szinte hosszabb s a mellett ezen kitételt: A falon van a fogas, az olvasó-táblák és a földabrosz" — sem tartjuk helyesnek; csak igy lehet: „A falon vannak a fogas, az olvasó-táblák stb. „A hangya" czimü vers egészen megüti a mértéket, csak azt sajnáljuk, hogy a versek legnagyobb része, tehát ez is, versalakban nincsenek kiirva. „Az iskolai élet" szinte igen hosszú olvasmány s a mellett sem szükségességét, sem hasznát nem birjuk belátni; mert a mi ezen olvasmányban olv hosszasan van előadva, azt a beszéd — és értelemgyakorlatok alkalmával rövidebben, helyesebben és ennélfogva termékenyítőbben lehet értékesíteni. „Minden embernek dolgozni kell" terjedelmére nézve szinte nem való Abczésbe. Azután nincs is arra szükségünk, hogy a gyermeknek annyit beszéljünk a munkáról ; szeret az is mindig valamivel foglalkozni; nekünk csak vigyáznunk kell, hogy tevékenysége helyes mederben mozogjon. Itt még ez a hiba is előfordul, hogy ezen olvasmányban oly betii is foglalttaik, mely csak későbben lesz ismertetve És ezen hiba az olvasmány utolsó mondatában észlelhető, t. i. ott az I fordul elő. „Munkára fel!" csimü vers sok magyarázást igényel, mitől az alapvető oktatásnál őrizkedni kell. A következő részlet ismerteti a „V C Cz Cs I J és H"-t tehát hét betűt ismertet, a mi bizony elég sok. E betűk közül egy sem oly egyszerű, mint azt az első oktatás nevében szigorúan követelni kell ; a mellett nem ártott volna a V I és J többi alakjait is feltüntetni. (I J V). Igaz igy a sok betű még több lett volna; de ezen bajon czélszerü beosztással lehetett volna segiteni. A következő olvasmány: „A ház" elég rövid s hibául csak azt hozhatom föl, hogy itt az I másképen tűnik fel, mint az ismertető részben, a mi Abczésre bizony elég nagy hiba ; még pedig oly nagynak tartjuk, hogy szükségtelennek látjuk, azt közelebbről megokolni. Ezek után következnek ezen betíik nyomtatásban való ismertetése és itt mindjárt különösnek találjuk, hogy a C ismertetve lesz, a Cz és Cs pedig nem ; holott a két utóbbi betűre van kizárólag szükségünk. „A házikó" czimü versecske talány s épen gyermekeknek való „A szüleiház" czimü igen hosszú s a mellett igen kis betűkkel van nyomatva: igazi merénylet a gyermek szeme ellen. „A lyány és a cziczuska" szinte oly vers, mely Abczésekben méltó helyét találja; verssorokban ez sincs kinyomatva. A „G Gy E É " betűk ismertetésénél ép az a m e gj egy zés ünk, hogy alakjaik nem egyszerűek, nem szépek ; sőt mi több, kezdő vonásuk egészen helytelen. „Az udvar" czimü olvasmány ismét — habár csak kissé — hosszura van nyújtva. E betűk nyomtatásban való ismertetése után következik: „Gyula, Endre és a Czirmos" czimü szinte igen hosszú olvasmány. „A tolvaj és a kutya" czimü vers alkalmas; kár, hogy
abban L és U betűk fordulnak elő, melyek csak későbben ismertetnek. A következő olvasmány: „A kakas és a tyúkok" szinte igen hosszura van eresztve s azonfelül ezen valótlanságot is tartalmazza: „Azt mondják, azt kukorikolja : Ki jókor kel, aranvat lel." Pedig ezt csak nem akarjuk a gyermekkel elhitetni, vagy itt megint oly magyarázatokba bocsátkozzunk, melyek e sajátságos kitételt a kellő világításba helyezzék? Ily haszontalan időtöltéstől őrizkedjék a népiskola elemi tanítója; mert ha valahol, ugy az alapvető oktatásnál tartsunk legszigorúbb mértéket. A K betűt, mely csak jóval későbben lesz ismertetve, mint látjuk, már itt kell ismertetni. Vagy nem is ugy van, hanem mivel ezen betű egészen hasonlítja a kicsinyt, a gyermek minden nehézség nélkül el is tudja olvasni. Ez tehát hiba nem volna; de épen azért megfoghatatlan előttünk, hogyT ezen betű miért lesz oly későn ismertetve, még pedig egymaga, mintha tudja az isten mily nehéz volna. Előttünk egészen érthetetlen azon eljárás, mely szerint egv betűt ismertetünk, még pedig egészen egymagát, midőn az a kicsinyt egészen hasonlítja s oly betűkből melyeknél a hasonlatosság nem oly szembetűnő, sőt egészen elütő, négyet és többet ismertetünk egyszerre. (Folyt, köv)
1i l l á i
i l ,
A múlt héten hagyta el a sajtót a bányakerületi püspök ú r , dr. Szeberényi Gusztáv, m a g y a r - n é m e t - t ó t nyelven írt „Kézi Agendá"-ja most második s tetemesen bővített kiadásban. A mi a tartalom berendezését illeti, az ugyanaz, mint az első kiadásban: halotti antifonák, alapigék, imák; a szt. keresztség kiszolgáltatása; egyházkelő asszony avatása ; az Ur szt. vacsorájának kiszolgáltatása betegnél és házasulok esketése. Ehhez azonban ez új kiadásban, különösen a magyar- és tótnyelvű részben bőséges függelék van csatolva, mely által e második kiadás kétszer oly nagy, mint az első volt. Nevezetesen a magyarnyelvű részben — mely legnagyobb részben nagyt. Petrovics Soma, szentesi lelkész munkája — az „ U j a b b a k " czírnű függelék tartalma : confirmatio ; az Ur szt. vacsorája; esketés — négy mintabeszéddel, előfohászokkal, esketési alapigék- s dispositiókkal ; — halotti alapigék, általános és különös esetekre, dispositiókkal ; előfohászok ; imák szintén általános és különösen alkalmakra. —- A tótnyelvű rész szintén még oly vastagra bővült, mint volt : temetési antifonákkal, textusokkal, imákkal a legkülönfélébb esetekre. Végűi található még — a püspök úr számos évi praxisából összeszedve — 50 dispositió temetési beszédekre, mindegyik rövid szavakkal s szt. irási idézetekkel megvilágítva. Ezen tartalomjegyzékből is látható, hogy a mennyiben az első kiadás némileg hiányosnak bizonyult volna, ezen második kiadás e hiányon teljesen segít s a lelkésznek leggyakrabban előforduló functióinál kielégítő s nélkülözhetlen kézikönyvül fog szolgálni. A tartalomnak jelességét, az egyes beszédeken s imákon átvonuló kenetteljes, ihletett vallásos hangot s mindazon kiváló tulajdonságot, melyek az egész művet jellem-
•227
zik, azt hiszem, kiemelnem is szükségtelen ; a nagynevű szerző, ki ez irodalmi téren első rangú tekintély, a legjobb bizonyság a mű jelessége mellett. A műnek ára, mivel a tartalom kétszer annyi, mint az első kiadásé volt — 2 frt., de külön is kapható a magyarnémet és a tót-német rész 1 — 1 f r t é r t Hornyánszky Viktor könyvkereskedésében Budapesten (A magy. tud. akadémia S—s. palotájában).
i
ü r í t i ,
A győri evang. egyházmegye közgyűlése. — Folyó évi junius-hó 26-án t a r t o t t a meg egyházmegyénk ez idei rendes közgyűlését szokott helyén Téthen. A közgyűlés tárgysorozatát az egyházmegye nagyérdemű esperese nt. Mészáros István úr a következőleg állapította meg : 1. Megnyitás. 2. Felügyelőre szavazatok felbontása. 3. Elnöki jelentések. 4. Kormányhatósági rendeletek. 5. Számvevői jelentés az esperesi pénztár állásáról. 6. Gyáraintézeti ügy. 7. Iskolai bizottmány jelentése. 8. Zsedényi segélyre kinevezés. 9. Tanítói ért. jegyzőkönyve. 10. Mult évi ker. gyűlés jegyzőkönyvének 44., 78., 81. pontjai. 11. Mult évi esperesi gyűlés jkönyvének 3. f. 4., 27., 35., 37., 42. 45. pontjai. 12. Kérvények. 13. Indítványok. 14. Kerületi gyűlésre képviselők kinevezése. A közgyűlést pontban 9 órakor nyitotta meg esperes úr hatásos beszéddel s t a r t o t t délután 3 óráig. A megnyitás után esperes úr a megüresedett világi felügyelő állásra beérkezett szavazatok felbontását rendelte el, melyről az erre kinevezett bizottság a következő eredményt hirdette ki : „általános szavazattöbbséget nyert a felügyelői állásra Barcza Géza volt egyh. megyei tiszti ügyész úr." A megválasztott felügyelőt küldöttség hívta meg azonnal, ki is éljenzés közt jelent meg a téthi templomot zsúfolásig megtöltött hívek között s miután elnöklő esperes úr által iidvözöltetett, egyúttal a hivatalos esküt nyomban le is tette. Barcza Géza felügyelő úr erre nag} 7 hatású beszédet tartott, szólt az egyházmegye tiszti karához, lelkészeihez, tanítóihoz s gyülekezeteihez, — beszéde minden része az erős protestáns érzelmű férfiút jellemezte. Beszéde végén a protestánsok autonomikus jogaival járó terhes kiadásokról emlékezett meg s hangsúlyozta azt, hogy az egyházi terhek egy részének viselése alól idővel az egyházak felmentve lehetnének, ha az egyházmegye oly alapra tehetne szert, a melyből ezek födözhetők lennének. S hogy ez létesülhessen , új felügyelő úr e czélra azonnal 200 frtot t e t t le alapul az elnöki asztalra, mely nemes t e t t é t a gyűlés éljenzéssel fogadta s meleg szavakban köszönte meg. A nemes t e t t , a szép áldozat nem szorúl dicséretre. Isten áldja a derék, az adakozó új elnököt s legyen áldás az alapítványon, hogy idővel a mustármag enyhet adólag beárnyékolhassa a győri evang. egyházmegye minden gyülekezetét ! A tárgysorozat szerint esperes vir szokott évi jelentéseit t á r t a a gyűlés elé, jelezvén jelentésében minden legkisebb mozzanatot, mely egy év óta egyházmegyéjében magát előadta. Valóban ritka ügybuzgóság s fáradhatatlan szorgalom kell ahhoz, melyet esperes úr e jeles napon is tanúsított. Éljen soká egyházmegyénk s családja javára az igazi buzgó férfiú!
Ezután Molnár Lajos lelkész úr egyházmegyei pénztárnok évi számadása m u t a t t a t o t t be a számvizsgáló bizottság által s az ezekről szóló számadás minden tételében kifogástalanul helyesnek találtatván, az érdemes pénztárnok úr az őt méltán megillető köszönetet nyerte el. Egyházmegyénk gyámintézeti ügye is áldásosán halad évenkint nemes czélja felé, rendesen megközelíti a száz forintot az évi gyűjtés eredménye, melyből egy rész mindenkor a segélyt leginkább igénylő gyülekezet részére utalványoztatik, mig a többi az egyetemes gyámintézet cassájába kerül. Takács Ferencz réthii lelkész úr, mint az iskolai bizottmány jegyzője, az egyházmegye összes iskoláiról olvasta fel terjedelmes évi jelentését, melyből kitűnt, h°gy egyházmegyénk tanügye ez idő szerint is a lehető legjobb virágzásnak örvend; mert mig egy pár helyről közép eredményt constatált, addig a többi iskolát jelesnek s mintaszerűnek tüntette ki s örvendetes haladást jelzett a tanügy teréről, — mely után az elnökség, a midőn buzdító szavakat- intézett a tanítói karhoz, egyúttal nemes versenyre hívta fel a tanügy harczosait. A Zsedényi alapbóli 100 frtot ez idén Horváth Károly, bezii tanítónak, mint félszázados tanügyi harczosnak, Ítélte az egyházmegye közönsége. Nt. Bognár Endre úr mint a tanítói ért. elnöke az ért. jegyzőkönyvét mutatja be, melynek minden egyes pontját nagyon érdekesnek tünteti elő, de egyik áldásos s szép, művészetileg is fontos mozzanatnak jelzé azon pontját, mely a műéneklés begyakorlását tárgyazza a megalakult cantus létrehozása által. Végül több rendbeli kérvény és indítvány elintézése után — mikről térszűke miatt ezúttal bővebben nem emlékezhetünk — a folyó évi augusztus 22-én s következő napjaiban Sopronban tartandó ker. gyűlésre neveztettek ki az egyházmegye küldöttei az egyházmegyei elnökség mellé Eőry Sándor, Földváry Elemér, Matkovich László, Bognár Endre, Matisz Károly stb. urak személyében ; mely után az egyház megye tiszti ügyészéül tek. Bozzay János ügyvéd úr választatott meg egyhangúlag. Protestáns hitbuzgóság, akarat és tetterő jellemzik a megválasztottat! — Éljen! A gyűlés bezárta után közebédre gyülekeztek a jelen volt gyűlési tagok, mely a szép nap fáradalmai után kedélyesen folyt le számos felköszöntővel fűszerezve. Rövid értesítésemet én sem zárhatnám be méltóbban, mintha azt kívánom : Isten áldása legyen továbbra is egyházmegyénken, ennek jeles tiszti karán, minden egyes tagján s áldozatra kész gyülekezeteinken ! F e 1 p é c z. Buthy Márton. A brassói ág. h. evang. magyar esperesség a napokban rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek két főtárgyát a püspöki látogatás és az apáczai ev. lelkész Mihályi Károly fegyelmi ügye hépezte. A közgyűlés mindkét ügyet illetőleg helyeslő tudomásul vette az elnökség által követett eljárást. Majd bejelentette a főesperes, hogy Mihályi Károly felfüggesztett apáczai lelkész. „Székely kitelepítés" czím alatt gyalázó röpiratot írt az esperesség ellen, a melyre a főesperes a valódi tényállás előadásával ..Apáczai tévelygés" czímű röpiratban válaszolt, a mely közkézen forog. Ezen ügynél Fejér Gyula figyelmeztette a közgyűlést, hogy Koós Ferencz tanfelügyelő az „Apáczai tévelygés" czímű röpirat reá vonatkozó állításait valótlanságoknak nyilatkoztatta, a „Brassó" czímű lap 55-ik szá-
228S
mában. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az ..Apáczai tévelygés" czímű röpirat tartalmát, minthogy abban köztudomású tények foglaltatnak, m i n d e n e g y e s r é s z l e t é b e n teljesen magáévá teszi. Végül még Masznyik Gyula aziránt interpeláita a főesperest, hogy igaz-e azon hír, melyet a „Brassó" szerkeztője Szterényi József terjeszt, t. i. hogy a főesperes, Rombauer Emil és Skita Mihály becsületszavukra Ígérték a kulturegylet részéről itt járt bizottságnak, miszerint az apáczai lelkész fegyelmi ügye békés úton fog elintéztetni. A főesperes erre kijelentette, hogy nála semmiféle bizottság nem járt, hanem az erdélyrészi magyar kultur-egylet elnöke Barta Miklós igen is felkereste őt s ekkor érintkezett Rombauer Emil és Skita Mihály urakkal ; de a Mihályi K. apáczai lelkész fegyelmi ügyében követendő eljárást illetőleg a nevezettek közül senki részéről sem tétetett kötelező ígéret, semmiféle alakban sem. A közgyűlés e választ tudomásul vette.
11 i ? 111K. — Papi vizsga. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületben a folyó évi papi vizsga Eperjesen aug. 4. és 5-ik napjain fog tartatni, felhivatnak ennélfogva a vizsgát tenni akarók, hogy e czélból H ö r k J ó z s e f hittanintézeti dékán úrnál julius 20-ig jelentkezzenenk. Rozsnyón, 1888. julius 3-án. Gzékus, ev. püspök. Felhívás. -— K e d v e s B a r á t a i n k ! Harmincz éve lesz néhány hét múlva, hogy a soproni ág. hitv. ev. lyczeumban érettségi vizsgálatot tettünk. Tekintve a baráti viszonyt, melynek köteléke egykor oly szorosan fűzött egymáshoz s mely egymástól való ünnepélyes búcsúzásunk alkalmával oly meleg s lelkes kifejezést nyert ; tekintve, hogy a három évtized óta meglazult, de el nem szakadt baráti köteléknek újból való megszilárdítása személyes találkozás által volna legbiztosabban eszközölhető, — bizonyára mindnyájunk nagy lelki örömére szolgálna, ha megújítva szép ifjúkori napjaink emlékét, kezet szoríthatnának egymással azon — az élet harczában megérett férfiak, kiknek az első avatást e harczra az eszmékért való ifjúkori nemes lelkesedés s ennek jutalma : a „testimonium maturitatis" adta. Többen volt tanulótársaink közül megptndítették ez eszmét, alúlirottaktól várva e szép eszme megvalósítását czélzó kezdeményezést. Szives örömmel s azon biztos reményben felelünk meg ezennel a több felől hozzánk érkezett felhívásnak, hogy baráti szózatunk sziveitekben élénk visszhangot fog ébreszteni. Felkérünk, kedves ifjúkori barátaink, kik velünk együtt 1858-ban a soproni ág. hitv. evang. lyczeumban maturizáitatok, szíveskedjetek folyó évi a u g u s z t u s - h ó 23 - á n S o p r o n b a n m e g j e l e n n i , hogy e nap estvéjén „megemlékezvén a régiekről" ifjúkori barátságunk megújítására néhány kedélyes órát szenteljünk. A l y c e u m i é p ü l e t h í v a t al-s z o b áj á b a n a jelzett napon közelebbi értesítéssel szolgálandunk. Kérve-kériink jöjjetek el, — s legyetek szívesek néhány Poszvék Sándor theol. tanárhoz intézendő sorral még e hóban értesíteni a felől : helyeslitek-e tervünket s hajlandók vagytok-e, tervezett összejövetelünkben részt venni? Ha tervünk akármely okból megvalósítható nem volna, erről eleve értesítjük majd mind azon volt tanulótársainkat, kik megjelenésök iránti szándékokat velünk közölni szívesek lesznek. Baráti üdvözlettel Sopron, 1888. évi júliushó 1-én. D r . Schreiner Károly, hites ügyvéd. Talcáts Dénes, kir. törvényszéki biró. Poszvék Sándor, theol. tanár. — Személyi hírek. E lapok szerkesztője megrongált egészségi állapotának helyreállítása végett Koritnyiczára utazott. K v a c s a l a J á n o s helyettes tanár a pozsonyi lyceum rendes tanárának választatott meg. XYGMATTA WIGAND
— A b.-csabai ág. h. ev. algymnasium értesítőjében (9. 1.) jelenti Valentinyi Jenő oki. r. tanár, vallástanító úr, hogy az említett gymnasium 1-ső és 2-ik osztályában tanulták az ág. h. ev. gyermekek a kátéból „az apostoli hitvallás Istenről, Jézus Krisztusról és a Szent Lélekről szóló részét." Váljon miféle káté az, melyben az apostoli hitvallás igy Van felosztva? S a közleményből következtethető, hogy e három részen kivül még több is van ama hitvallásban. Váljon mi? — Gyászeset. M e s k o K á l m á n a temesvári ág. hitv. ev. egyház világi felügyelője f. hó 4-én 63 éves korában jobb létre szenderült. Nyugodjék békében !
PÁLYÁZATOK. Az eperjesi ev. ker. collegium állami segélyben részesülő főgymnasiumánál egy s e g é d t a n á r i á l l á s r a ezennel pályázat hirdettetik. Képesítés kívántatik a történelemből és magyar nyelvből ; előnyben részesülnek azok, kik a tornatanításra is képesítve vannak. Csak protestáns vallásúak pályázhatnak. A tanszék díjazása 700 frt. A kellőleg felszerelt folyamodványok a collegiumi pártfogósági közgyűléshez czímezve f. é. aug. 15-ig a collegiumi igazgatósághoz küldendők be. — Kelt Eperjesen 1888. julius 4-én. Dr. Schmidt Gyula az eperjesi collegium felügyelője. A l s ó L e h o t a (Zólyommegye) község evang. felekezeti népiskolájánál újonnan szervezett tanítói állomásra ezennel pályázat nyittatik. Javadalmazás : 306 frt. fizetés, szabad lakás és 12 Öl tűzifa. Megkívántatik, hogy az illető tót és magyar nyelvben, valamint az orgonálásban is jártas legyen. Folyamodványok f. évi július 31-ig alulírotthoz beküldendők. Felső-Lehota (u. p. Zólyom-Brézó). Kovács Dániel, evang. lelkész. H I R D E T É S .
a g e n d a szerkeztette Dr. Szeberényi Gusztáv bánya kerületi püspök megbízásából Petrovics Soma szentesi lelkész
Második
bővített
J l a g j a r rész Xéiiiet „ Tót „ Kapható
kiadás:
176 l a p 32 „ 160 „
a következő
árakon:
Magyar, német és tót nyelvű együtt fűzve 1 frt. 50 kr., kötve bőrbe, tokkal és aranyvágással 2 f r t . — kr. Magyar és tót nyelvű együtt fűzve 1 f r t . 20 kr. kötve mint fent 1 f r t 50 kr. Magyar nyelvű egyedül fűzve — f r t . 80 kr. kötve mint fent 1 f r t . — kr.
Hornyánszky Viktor könyvkiadó h i v a t a l a .
F . K.
POZSONYBAN.
