EGYETEMES VALLÁSTÖRTÉNET

EGYETEMES VALLÁSTÖRTÉNET I. ŐSNÉPEK, ŐSTÖRTÉNELEM,

KIHALT

KULTÚRÁK IRTA

KÜHÁR F L Ó R I S O.

SZENT AZ

APOSTOLI

S.

B.

ISTVÁN-TÁRSULAT SZENTSZÉK BUDAPEST,

KÖNYVKIADÓJA 1936

Nihil

obstat. Dr. Michael Marcell censor dioecesanus.

Nr.

920/1936. Imprimatur. S t r i g o n i i , die 28. Mártii

1936. Dr. Julius Machovich vicarius generalis.

N i h i l obstat. Dr. Marcellinus Faludi, censor. N r . 1218/1935. Imprimatur. D a t u m i n S. Monte Pannoniae, die 28. D e c . 1935. Cbrysostomus Kelemm m . p., Archiabbas et O r d i n a r i u s . Stephaneum n y o m d a r. t. Budapest, V I I I . , Szentkirályi-u. 28. — A nyomdáért felelős: i f j . K o h l Ferenc.

ELŐSZÓ.

íz ÉVVEL ezelőtt jelent m e g a Szent I s t v á n K ö n y v e k sorozatában : Bevezetés a vallás lélektanába melyre a vallásnak lélektani és bölcseleti vizsgálata rájaépít. A z a n y a g i világban lehetetlen falat, tetőt építeni még n e m létező alapra. A t u d o m á n y o krends rendszer l o g i k a i egymásutánja. E m l í t e t t műveimben mások vallástörténeti adatgyűjtésére, összefoglalására támaszkodtam, mégis szükségét éreztem a n n a k , h o g y ezt az anyagot m a g a m is összefoglaljam és így e vallástudományi sor

A szellemi élet m a i k o r s z a k a különös érdeklődéssel fordul a vallás felé. Munkám a művelt nagyközönség ezen érdeklődését a k a r j a fölkelteni és legalább részben kielégíteni. esztendő pedig a vallástörténet t u d o m á n y o sfelkutatá kultúrtörténeti irány m a g y a r á z t a újabb s z e m p o n t o k k a l . A z Előszóban u t a l o k W . S c h m i d t - n e k és társainak kutatásaira, a részben az ősnépeket, az őstörténelmet t á r g y a l o m ; a nagy-kultúrák közül azokat az előázsiai és a f r i k a i kulturákat, m

1*

karácsonyra jelenik meg, benne a vallástörténet t o v á b b i a n y a g á t a görög, római valláson k í v ü l az európai népek ősvallásai, az izlám és a F ö l d teljes felfedezésével ismertté v á l t ázsiai és a m e r i k a i n a g y k u l t ú r á k vallásai szolgáltatják. az egyetemes vallástörténet folyamába való beillesztéséről a második kötet befejező fejezete gondoskodik.

E z a rövid áttekintés már képet a d arról az óriási anyagról, melyet az egyetemes vallástörténet felölel és ezzel e g y ú t t a l azokról a nehézségekről, melyeket i l y sokoldalú előtt talál. É p ezért m a g a m is t u d a t á b a n v a g y o k munkám hiányainak. Célom az v o l t , h o g y megközelítsem az összefoglalást írván szükségképpen mások gyűjtésére t á m a s z k o d o m az a n y a g legnagyobb részében. M a g a m elé azt a feladatot tűztem, h o g y a vallástörténet szétfolyó a n y a g á t a kultúrtörténeti módszer segítségével ott is egysé n e m fejtette k i a m a g a m u n k á j á t .

M u n k á m a n y a g á n a k könyvészeti igazolását a Szent I s t v á n K ö n y v e k célkitűzéséhez kellett szabnom. A könyvészet hogy a s z a k k u t a t ó n a k első eligazítást, a közönségnek pedig vallástörténeti olvasmányaihoz tájékoztatást adjon.

Hálás köszönetemet fejezem k i K á r s a i Géza, R a d o s T a m á s p a n n o n h a l m i főiskolai tanároknak, k i k m u n k á m egyes fejezeteiben segítségemre v o l t a k ; t o v á b b á a Szent István-Társulatnak, hogy m u n k á m n a k a Szent István K ö n y v e k közé való fölvételével vallástudományisoroz B u d a p e s t , 1936. Vízkereszt napján. Dr. Kühár

Flór is O. S. B .

I. K Ö N Y V .

B E V E Z E T É S A VALLÁSTÖRTÉNETBE.

A

V A L L Á S T Ö R T É N E T TÁRGYKÖRE,

M E G H A T Á R O Z Á S A , FELADATAI.

A vallástörténet az a tudomány, mély az emberiségvall és a vallások kialakulásával, fejlődésével és hanyatlásával, egymásrahatásával foglalkozik.

Goblet d ' A l v i e l l a gróf a v a l l á s t u d o m á n y i k u t a t á s n a k három fokát különbözteti m e g . A k u t a t á s első f e l a d a t a a vallástörténeti t é n y e k , eszmék leírása, elterjedésükkö tényezőik földerítésével, eredetüknek történelmi eszközökkel v a l 1

A vallástörténet m a i alakjában ezt a két feladatkört vállalja. A h a r m a d i k fok, a hierosophia a vallási jelenségek E z t a m u n k á t a vallásbölcselet v a n h i v a t v a elvégezni.

bö

A vallástörténet ú . n . a n y a g i t á r g y a : a vallási t é n y e k , eszmék, jelenségek. Szüksége v a n tehát saját t á r g y á n a k elhatárolására olyformán, h o g y a vallást m á sjelensé E z e n célkitűzést szolgálja először a «vallás» szó jelentésének

A «vallás» e r e d e t i l e g : a l a t i n C o n f e s s i o - n a k jelölésére szolgál. Dicséret — v a l l á s b a es é k e s s é g b e ö l t ö z t é l ( D ö b r . C . ) ; vallomás ( t a n ú v a l l o m á s , b ű n v a l l o m á s ) ; hitvallás, a . m . Confessio ( p l . C o n f e s s i o A u g u s t a n a s t b . ) , b i z o n y o s v a l l á s i tételek, h i t t é t e l e k , h í v ő e l f o g a d á s a és m e g v a l l á s a . M a j d ennek kapcsán a X V I . századi hitvitázó i r o d a l o m b a n k i -

a l a k u l m á s , m é g á t f o g ó b b j e l e n t é s e , m e l y a l a t i n : religiót, a görög eulabeia-t fejezi k i . (Nyelvtört, szótár. Vallás.) A «religio» m a g a i s n a g y j e l e n t é s v á l t o z á s o n m e n t á t , míg m a i jelentéséhez eljutott. A szó tövén már a klasszikus ó k o r b a n v i t á z t a k . M a s u r i u s S a b i n u s a szó g y ö k e r é t a relinquo-ban l á t t a ( h a g y n i , e l e n g e d n i ) . A szent t á r g y a k i r á n t v a l ó t a r t ó z k o d ó v i s e l e t e t fejezné k i ez a g y ö k é r . S z e n t Á g o s t o n e g y s z e r a r e - e l i g o - b a n ( ú j r a - v á l a s z t o k ) l á t j a a szó t ö v é t . E s z e r i n t a r e l i g i o : a z I s t e n ú j r a v á l a s z t á s a ,hozz d i v . I V . 2 8 , 3) és a r e l i g i ó t a
«Ad D e u m t e n d e n t e s et e i u n i r e l i g a n t e s a n i m a s n o s t r a s , u n d e r e l i g i o d i c t a creditur.» ( A u g . de v e r a r e l . 55.) Aulus Gellius ( N o c t . A t t . I V . 9, 1), Cicero (de n a t . deor. 2, 72) a relegere-t j e l ö l i m e g , m i n t t ö v e t . «Qui o m n i a , q u a e a d c u l t u m d e o r u m p e r t i n e r e n t , d i l i g e n t e r r e t r a c t a r e n t et t a m q u a m relegerent, s u n t d i c t i r e l i g i o s i a relegendo.» R e l e g e r e ( t ö r ő d n i , g o n d j á t v i s e l n i , e l l e n t é t e : neglegere : e l h a n y a g o l n i ) a z t a v i s e l k e d é s t j e l e n t i , m e l y a v a l l á s iszem és é p p e z é r t a g g ó d ó a n g o n d o s ü g y e l é s t a r r a , h o g y v e l ü k szemben h i b á t ne kövessen el. Cicero a religio ellentétét a superstitio-ban látja. W . F . O t t o - v a l és K e r é n y i v e l e z t a n é z e t e t f o g a d j u k e l . H a s o n l ó a z a l a p j e l e n t é s e a g ö r . eulabeianak. i s . A religio ezen alapjelentése v á l t o z o t t á t a m a i átfogó j e l e n t é s s é , m e l y e t a v a l l á s t á r g y i m e g h a t á r o z á s a t ü n t e t fel. 2

3

A

vallást röviden így határoztuk

m e g : «az

istenség

f ö l i s m e r é s e é s e l i s m e r é s e a z e m b e r részéről*). P a u l e rÁkosn 4

f e j e z i k i a v a l l á s b a n l e v ő k e d é l y m o z z a n a t o k a i ,törekvést mozzanatokat foglalnak

magukban».

A v a l l á s n a k két o l d a l a v a n : az e g y i k a t u d a t o n belüla másik a tudaton kívül. a)

A v a l l á s i t u d a t b a n a z ö s s z e s t u d a t f u n k c i ó kmegta

hallomások, látomások ; részben eszmék : Isten, szellem, kétely, odaadás; erkölcsi állásfoglalások, értékelések. A vallásos t u d a t szerkezetét a valláslélektan vizsgálja.

b) A vallásos t u d a t külső kifejezésre törekszik : a hanem az egész életet átható, totális jelenség.

vallásos

A vallás totális jelenség.

Részletezve a vallásos m a g a t a r t á s t , a k ö v e t k e z őmozz imádság ; tárgyi kifejezése : áldozat, szimbólumok. E z e n elemekből tevődik össze a kultusz, m e l y fejlettebb vallásokban v a g y meghatározott időszakokban ismétlődnek és í g y az időt — szentidővé alakítják. A z «ünnep» eredeti jele

A vallásos élmény totális, az ember benső és külső világának egészét átható, befolyásoló jellege megvalósul ú g y az egyéni, m i n t a társadalmi erkölcsben. A

vallást

v é n y e k t ő l v a l ó függését m u t a t j a k i . Már m a g a a k u l t u s z is erkölcsi kötelesség a vallásos ember s z á m á r a ; a szankciójáról, a jutalomról és büntetésről. A másvilági élet hite rendszerint az erkölcsi igazságszolgáltatást is m a g á b a n foglalja. T ö b b vallás a t a b u - h i t t e l az erkölcsi életen k í v ü l eső magatartást is szabályozza.

A család és a társadalom fejlettebb képletei ugyancsak összefüggnek a vallással és érzik a vallás alakító, jelentést és jelentőséget adó hatását. A vallástörténet a család, törzs, állam kereteiben b o n t a k o z i k k i , velük szoros

A vallástörténetnek ezzel a sokoldalú tárgykörrel k e l l foglalkoznia. A t á r g y sokrétűségét már elüljáróban k i kellett domborítanunk, hogy elejét v e g y ü k azoknak a kísérleteknek, m e l y e k a vallástörténetet csak egyes csak a benső, t u d a t i o l d a l r a , vagy csak a vallás tárgyi jelenségeinek egy-egy csoportjára korlátozzák.

prim

kapcsola

részeib

A tárgyelhatárolás n e m v o l n a teljes, h a állást n e m foglalnánk a z o n jelenségeknek a vallástörténetanya vallással e g y ü t t a l a k u l n a k k i , m i n t csökevények v a g y elfajzások. A babona és a varázslat a vallásokkísérője mezejét, ú g y h o g y a vallás m a g v á t eltakarják a k u t a t ó elől. E z e k k e l szemben a vallástörténész elfoglalhatná u g y a n azt az e l v i alapot, hogy m i v e l bennük n e m telj t á r g y a l n á őket a vallástörténet keretében. M i v e l azon

el, ezt a vallásbölcselet számára h a g y j a ; m i v e l t o v á b b á mindkét jelenség a vallással e g y ü t t merül fel a történel vallás alapvető igazodását el is f e r d í t i :tárgyalásun

A vallástörténet neve szerint is, valójában is a történeti tehát anyagának — dörténésv m o z z a n a t a adja. E z é r t n e m állhat meg a n y a g á n a k leíró vizsgálata mellett, h a n e m a vallást m i n t az idő sodrában kibontakozó e m b e r iéletje már az élet egészének átfogására v a l ó h a j l a m o t , m e l y m i n t világ- és életszemlélet h a t j a át a t u d a t i működéseket

A vallás egyetemessége.

A vallás «totális» jellegével függ össze a vallásegyete és időben nyilvánul meg. Térben. A m e d d i g eljutott v a g y eljut az ember a föld hátán — a d d i g terjed k i a vallás is. A vallás határai összeesnek az ember által l a k o t t föld a vallástörténet — a világ vallásainak története. E z a t é n y kapcsolja össze a vallástörténeti k u t a t á s t az Anthropos-sza az anthropologiával, m e l y elsősorban az ember f i z i k a i jellegével foglalkozik ; az etimológiával, m e l y az em a n y a g i és szellemi kultúrát alkotó lényt vizsgálja nemcsak gyökerező l e l k i jelenségeket tárja fel (tömeg- nép-, társadalmi

a vallástörténet sokszor kér fölvilágosítást a Földdel és a r a j t a élő növény- és állatvilággal foglalkozó tudományoktól is. fogva is. T á r g y a l á s u n k során a vallástörténetproblem

A vallás egyetemessége az idő kategóriájában válik teljessé. A z emberi történés folyamának az idő a medre. V a n n a k elhagyott, eliszaposodott, betöltött medrek, melyek kezdeteihez csak az «ásó tudományával» lehet eljutni. A m i k o r a F ö l d diluviális rétegeiben az első embercsont, k o p o n y a feltűnik, m i n t «pekingi, k a n a m i , heidelbergi, p i l t s d o w n - i , j á v a i stb. e m b e o , a k u t a t ó n a k számolnia k e l l azzal, hogy e k o p o n y á k n y o m t a l a n u l eltűnt velejében nem t u d j a feltárni a lélek mélyét ; de ez n e m jogosítja fel arra, hogy tagadja a vallást, azért, mert n e m találta m e g ; épúgy, ahogy n e m tagadhatja a velőt sem — pusztán azért, m e r t n e m m a r a d t fenn megkövülve.

A föld eltemetett rétegei n e m t u d t á k ú g y elfödni az embert, hogy az őstörténet, a praehistoria hozzá ne a «homo religiosus» vonása is. H a az ásó n e m is tárja fel az ősember vallását, de h o g y v o l t vallása, azt már az őskőkorszak leletei is m u t a t j á k .

A történelem, m i n t az emberiség időtudatában a

férh

múltnak

szik kitágítani a k k o r , midőn ennek vallási és m i t h i k u s lecsapódásával, a hagyománnyal m e g n e m elégedve az ember őstörténetének t á r g y i emlékeit k u t a t j a . N e m mernők odáig, hogy egyszer, v a l a h o l a kezdetig ne juthasson e l . A z első ember csontjait még m i n d i g rejtegetheti a föld. A n n y i biztos, hogy m a még n e m találtunk rá a kezdet emberére. A z is biztos, hogy az embernek a földön v o l t kezdete, hisz a palaeontologia megközelítően legalább is a n n y i t megállapít, m e l y i k k o r s z a k után j e l e n i k meg az ember a föld élőlényei közt.

A kezdet a z o n b a n még n e m : eredet, m i n t ahogy a folyó kezdete sem azonos a forrás eredetével. H a tehát sikerülne is a történelemnek — az ember emlékezését a kezdetig kitágítani, ez az emlékezés is csak a n n y i t mo m i v o l t ezen időpont előtt, azt a történelem n e m mondha a bölcselet v o l n a illetékes feleletet a d n i .

E z e k e t azért v o l t szükséges előre v e t n i , hogy világosan kitűnjék, m e n n y i r e n e m t u d o m á n y o s az a törekvés, m e l y a vallástörténet keretén belül a k a r j a a vallás eredetét azonosítanék az eredettel. P o n t o s a b b a n ez a n n y i t is jelent, hogy az okozatot összetévesztjük az okkal. A másik feltevés, melyre a vallás eredetének i l y i r á n y ú vizsgálata jogosulatlanul támaszkodik, a b b a n áll, h o g y a vallás eredetét megelőzi az ember kezdete, hogy a vallás időben későbbi, m i n t az ember. E r r e v o n a t k o z ó l a g a z o n b a n a történelem semmi bizonyítékot n e m n y ú j t . A vallás és az ember kezdete — a történelemben összeesik. Ezért kapcsoljuk k i a vallás eredetére v o n a t k o z ó E z z e l n e m m o n d j u k azt, hogy a vallástörténet teljesen

felku

kérdéseke

néma m a r a d az eredet kérdésével szemben. Csak azt, h o g y a kérdés feltevésére és a vallástörténetkihallga

M e r t hisz a vallástörténet már az által is ád feleletet a vallás eredetéről, hogy a vallás térbeli és időbeliegyete nélkül, m i n t ahogy nincs gondolkozás és cselekvés nélkül. A vallás eredetének kérdése tehát az ember eredetének problémájával e g y ü t t keresi megoldását.

A vallási történés.

A vallástörténetnek épp azért, m e r t história, formális t á r g y a : a vallási történés. A történés tényekből,esemé t é n y e k b ő l . E z e k közül nehezebb hozzáférkőzni a benső t a r t a l m a k h o z , a vallásos psyché eszméinek,állásfoglalá szükséges ahhoz, h o g y a d d i g az általánosításig eljussunk, a m i t az «egyetemes» vallástörténet kifejez ! H o g y ez az általánosítás csak fokról-fokra történhetik : a típusok kiemelésén k vallásformák közt v a l ó egyezések és különbségek felfedésével t á r g y természetével. A mérhetetlen adatból (az adatgyű típusok és vallásformák kiemelésére. A jellegzetesvon egyezéseket a l k o t ó t é n y e z ő k : faj, n y e l v , kultúra — épp csak az irányt m u t a t j á k , de a vallás sajátos, faj, nemzet, n y e l v , kultúra által egészében meg nem határozott jel-

lege m i a t t m é g a típusalkotásra sem elégségesek. A z egyetemes va n y e l v stb.) sem külön-külön, sem e g y ü t t : m e g n e m határozzák. G o «ex o m n i gente, l i n g u a , natione» szerezze híveit. D e

A vallások történeti t á r g y a l á s á t m é g i n k á b b megnehe térbeli és időbeli érintkezései i t t is, m i n t a k u l t ú r á k b a n , nyelvben — egymásrahatást, ezáltal részleges kölcsönzést, v «fejlődés» szót) tényezőit a vallás i m m a n e n s eszméiben, élményeiben, a vallási genie-knek és a közösségnekalko ott külső, más vallásokból v a g y valláson kívüli tényezőkb

A vallásformák térbeli, időbeli és t a r t a l m i érintkezései lehetetlenné teszik a vallástörténet egyszempontútárg népeinek vallásait akarnók i s m e r t e t n i : nemcsak az őstört

( E g y i p t o m , B a b y l o n , K r é t a stb.) is k i kellene h a g y n u n k . H a p e d i g pusztán az idő szempontja lenne beosztásunk mértéke és eszerint t á r g y a l n é k az egymásután fellépő vallásformákat, csak synchronisticus sorokat nyernénk, mindegyiknál külön k e z d e t t e l és külön véggel. í g y a vallástörténet v o l t a k é p a vallások története v o l n a és

Szerkezeti és a t á r g y természetéből származó okok kényszerítenek a vallás történelmi folyamának o l y megvilágítás primitívek vallásaihoz.

E z z e l m i n t e g y a vallástörténet kezdetét a k a r j u k szemléltet kultúrájába, m e l y n e k közvetlen összetevői a görög és római kultúrák. A hellenizmusba lép bele a kereszténység, sorrendben az E u r ó p á b a j u t o t t népek részesei lesznek a kereszténységnek (kelták, germánok, szlávok, m a g y a r o k ) , o l y sorrendben t á r g y a l j u k ősvallásaikat.

A kereszténységgel történelmileg az iszlám a k a r megküzde a F ö l d teljes felkutatásával. A keletázsiai, a m e r i k a i n a g y k u l t ú r á k vallásai e k k o r tárulnak fel az európai embe világkultúra — ez a négy állomás foglalja össze a vallások fejezetünk a d számot.

A VALLÁSTÖRTÉNET

MÚLTJA.

A vallástörténet, m i n t önálló szaktudomány, a X V I I I . és X I X . században a l a k u l k i . Azelőtt a n y a g á t más tudományok

1. Vallásforrások. A vallás kezdetét m a g u k a vallási források is feltárják. A Szentírás teremtéstörténetéből a vallás eredete sugárzik k i . A z Istennel v a l ó p a r a d i c s o m i érintkezés, az áldozat első említése (Gen. 4, 3), az ősi egyistenhitnek rajza vezet át a népek szétosztódásához és a vallások elkülönüléséhez, m a j d Á b r a h á mkiválaszt hordozója. A többi vallások történeti és m i t h i k u selbe vissza a vallási intézményeket és az erkölcsi t ö r v é n y e k e t . A kultuszhelyek m i t h o s z a i , legendái ugyancsakvallást

2. Görög-római vallástörténet. A n y u g a t i k u l t ú r a szellemi fokon h a l a d előre. A z első fok az anyaggyűjtés. Elsősorban saját, v a g y sajátnak gondolt m i t h o s z a i k a t g y ű j t i k össze a költők (Homeros, Hesiodos). E z e k n é l a megelőző krétai, mykénei stb. vallások elemei is beszüremkeznek a görög mithologiába. A tengermelléki (mediterrán) és szomszédo és Herodotos (480—426 K r . e.) g y ű j t i k össze, a k i k Kisázsia, m e l l e t t i népek vallásairól értesülnek utazásaik a l a t t . A z anyaggyűjtést n a g y b a n kiszélesítik azok az írók, a k i k

N a g y Sándor hadjáratai n y o m á n tárgyalnak egyes népekről hellenista világbirodalom kialakulása, m e l y a mediterrán és szellemi érintkezését elősegíti, ezáltal a vallások különállását á

A hellenizmusban feltárult sok népvallásösszehaso a b b a n talál, h o g y az istenek számát az istennevek sokaságára v e z elnevezései ( P o l y o n o m i a ) . E u h e m e r o s (330—260) szerint az istenek — eredetileg kimagasló történeti személyek v o l t a k ; hősök, ősök (euhemerismus). P a l a i p h a t o s (II. sz.) a m i t h o l o g i a isteneit az istennevek romlásából eredezteti (numina nomina).

E z e k az elméletek u t a t v á g t a k a római államvalláspoli R o m á n a v o l t . A b i r o d a l o m b a beolvasztott népek isteneit b e v o n t á k a P a n t h e o n b a azáltal, hogy római istenekkel azonosították őket. E z e n i n t e r p r e t a t i o jóformán nehézség nélkül egyeztette össze a görög és római isteneket, m a j d a germánokat is ( W o d a n — M e r c u r i u s ; T y r — M a r sTin azon a t é n y e n a l a p u l t , h o g y a különböző népek istenei a természetmithologia azonos v a g y r o k o n forrásaibólkele vallástörténeti értéket az i n t e r p r e t a t i o R o m a n a - n a k .

A vallástörténet a görög és hellenista k o r b a n eszköze a n n a k a bölcseletnek, m e l y n e k eredeti eszménye : a

t

újplatonizmusban vallássá. E z é r t n e m a l a k u l k i e

3. A kereszténység vallástörténeti szemlélete. Míg a hellenizmus egészében értelmetlenül áll a vallástörténet lényeges problémáival szemben, hiszen a természetvallás ahistorikus, történetnélküli szemléletén n e m t u d felüleme örökséget visz t o v á b b , m e l y b e n a vallásnaktörténet t a r t o z i k . K r i s z t u s s a l m a g a a vallás kerül a történelmi tudat középpontjába ; a vallás benső, időnkívüli, tehát nem históriai történése a históriába lép a z z a l , h o g y az «Ige testté lőn», az emberi időszámítás kereteiben él, tanít, szenved és keresztrefeszíttetik P o n t i u s P i l á t u s alatt. A hitvallás így kapcsolja össze a vallási történést a világtörténelemmel, ezáltal állítja be a transzcendens világot a történelem folyamába és így elejét v e s z i m i n d e n oly törekvésnek, m e l y a vallást és a történelmet szét akarja szakítani, m i n t az aristotelesi deizmus v a g y az őskereszténység idejének d o k e t i z m u s a . A kereszténység a vallási történelemtudatot kitágítja időben és térben úgy, hogy a vallástörténet dimenziói azonossá v á l n a k az emberi történettel. A z idő : a vallás történetének is

K r i s z t u s m a g a n e m szakítja meg a vallási történés folyamát. Éles u g y a n az a határvonal, melyet az ő történelmet két összehajló l a p r a , diptychá-ra b o n t j a : K r i s z t u s előtt — áll az egyik l a p o n ; K r i s z t u s u t á n a

me

K r i s z t u s , a k i b e n az óvilág beteljesedik, és a k i v e l az újvi v i s z i K r i s z t u s nemzetségfáját Ábrahámig és Ádámig, hogy ezzel is m u t a s s a a történelem megszakíttatlanegy v á g össze, h a n e m sorai is. A z első l a p az ószövetség (és az ószövetségbe beleiratott m á r a praehistoria és az ókor históriája, Saba, Tharsis, a szigetek és a tengermellék n é p e i ; a n a g y e g y i p t o m i , mezopotámiai, görög és római k u l t ú r á k útjai beleszaladnak a V i a Maris-ba, melyen pró lapjához, nemcsak bevezetés, h a n e m átvezetés is : a törvé próféták az ember kezét fogják és vezetik a MessiásKrisztus isk valóban ú g y látják, hogy a két szövetség l a p j a i összevá K r i s z t u s b a n , az ószövetség eseményei, személyeiképs lőn, a k i a múltra á r n y é k á t , a jövőre a Táborhegy sugarát

K r i s z t u s tehát az újszövetségi írók és igehirdetők szemébe újnak elindítója. E b b e n a szemléletben elsősorban az ószövetség k a p értelmet. Irányában v a n előremutatás, felfelé hajlás, fejlődés: hisz egészében paedagogus K r i s z t u s vallására. D e az evolúció mellett K r i s z t u s ott látja a süllyedést, az eredetitől v a l ó eltérést : ab i n i t i o non fűit sic. K r i s z t u s szemében a vallás értékmérője : a kezdet és a cél, a vallási történet hullámvonal, melynek emelkedése folytonos, m i n d i g emelkedő fejlődés, h a n e m a fejlődést esés, törés, csökevényképződés zavarja. K r i s z t u s szerint

a történelem mezején organikus az élet alakulása. E z t az organikus vallástörténeti szemléletet fejezi k i a b ú z a és a k o n k o l y parabolája. A vallástörténet n e m pusztán dialektika, eszmék szétválása, ütközése és kapcsolása (ezért n e m elég a szellemtörténet és a historizmus a m u t a t : a növés, érés, vénülés p á l y á j á t ; h a n e m a kiteljesedéséért, gyümölcshozásáért m e g k e l l v í v n i a a m a g a harcát : a t a l a j , klíma anorganikus erőivel és a rája leselkedő felső és alsó élővilággal, m i n t ahogy a ellenséges növények és — az «ellenséges ember» ellen.

v szaba

A vallástörténet történetében a kereszténységet n e m lehet ú g y elkönyvelni, m i n t egyes filozófusokat, írókat, P l a t ó t , V a r r ó t , Cicerót v a g y egyes i r á n y o k a t , legyenek azok régiek, v a g y újak. A kereszténység nemcsak részletkérdéseket v már K r i s z t u s b a n és K r i s z t u s által. A kereszténységtör odaállítja a vallást, ezáltal a vallások történetén végigvezeti úgyis m i n t valóságot, úgyis m i n t értéket, és í g y a történel

Á kereszténység a vallás abszolút eszményével nemcsak egyetemes vallástörténetnek is. A m i t Szent P á l az athéni Areiopagoson m o n d a vele v i t á z ó s t o i k u s o k n a k és epikur

sok történetében az egységet, ő a d jelentést a történelem h o m á l y b a vesző folyamának, ő teszi olvashatóvá avallás s benne m i n d e n t , m i v e l h o g y ő a m e n n y n e k és a földnek u r a . . . A z ő m ű v e , h o g y az egytől származó egész emberi nem lakja az egész földszínét; megszabta ittlakásuknakmegh kitapogathatják v a g y megtalálhatják, habár nincs messze egyikünktől s e m ; mert őbenne élünk, mozgunk és v

A m i t Szent P á l i t t m o n d o t t , az az egyetemesvallás n e m ; a történés a l a n y a : az e m b e r i n e m ; k e r e t e i : a népek ittlakásának ideje és határai. Tér és idő : a vallá m e t a f i z i k a i a k : az Isten és az általa irányított világrend ; részben l é l e k t a n i a k : az istentkereső, k i t a p o g a t n i v á g y ó emberi lélek ; részben f i z i k a i a k : az ittlakásból, a kultúrák térbeli és időbeli hatásaiból eredők.

M i l y csodálatos világosság árad az areiopagosi beszédből kereszténység t o t a l i s és universalis vallásszemlélete! A kereszténységnek nemcsak Palaestinához és a rajta k i a l a k u l t vallási és kulturális körhöz v a n köze. P á l vallása az egyetemes emberiség l e l k i igényeinek és kulturális

M i n t h a csak a t é n y e k rejtett szimbolikája tárulna fel a b b a n , hogy Szent P á l a vallástörténetproblematiká beszéd szerint az Istent k i t a p o g a t n i v á g y i k — odáig, hogy «a h a l h a t a t l a n Isten dicsőségét felcserélje halandó embe-

reknek, sőt m a d a r a k n a k , n é g y l á b ú a k n a k éscsúszóm a X I X . és X X . század vallástörténete az a n i m i z m u s , manismus, p r a e a n i m i s m u s , t o t e m i s m u s irányaival a k a r j a megoldani — , sőt a problémát meg is fordítja azáltal, hogy az ember- és állatkultuszt — a valláskialakuláskiindu i z m u s o k k a l szemben : csak ő lát igazán. A z ismeretlen, láthatatlan Isten «örök ereje, v a l a m i n t istensége észlelhető a világ teremtése óta, m e r t az értelem a t e r e m t m é n y e k révén felismeri». (Róm. 1, 20.) E z az okfejtése a monotheismu így nemcsak a vallástörténet kezdetére szorul, h a n e m alapja a vallásokban később is feltűnő monotheizáló törekvéseknek, reformoknak, bölcseleti fogalmazásoknak. A vallási s szóródása — Szent P á l szerint — onnét ered, h o g y az emberek n e m dicsőítették I s t e n t . . . . h a n e m üresek lettek g o n d o l a (Róm. 1, 21.)

A politheismus tehát süllyedés, melyet lélektanilag az emberi ész «kiüresedése», és az erkölcsiség hanyatlása o k o l meg. A z isteneszme torzulását — az ember esése, az esett ember erkölcsiségének süllyedése m a g y a r á z z a m e g ; m a i szóval az anthropomorf, emberszabású, sőt állatszabás benső világának analógiájára felfogó hajlamából születtek. az O l y m p o s n e m más, m i n t havas csúcsok fölé emelt polis, melyben az istenek élik az embernek n a g y o n is emberi, bűnös életét. A rómaiakhoz írt levél leírása a római erkölcsiség förtelmeiről (1, 26—32) egyszerre jellemzi eszméje megmaradjon a lélekben, k e l l hogy az Isten u r a l -

kodjék a lelkiismeretben. M á s k é p : az ember b á l v á n y t farag m a g á n a k és a b á l v á n y az embernek v a g y állati lényének vonásait hordozza. A kereszténység tehát a vallási történésben helyt ád az evolúciónak is, a degenerációnak is. M i n d a kettőt az ember h o r d o z z a , úgyis m i n t egyén, akiben benne v a n az «Isten országa», úgyis m i n t ennek az Isten-országnak tagja, a k i t az országhoz v a l ó tartozása n e m ment meg a t t ó l a lehetőségtől, hogy csökevény-taggá, sőt h a l o t t t a g g á ne váljék.

M i v e l a kereszténység a z z a l az igénnyel lép a történelem a benne kialakuló szekták, épúgy m i n t a mellette v a g y u t á n a még n ö v e k v ő vallásformák, n e m jelentenek újabb értékfokot a vallási fejlődésben, h a n e mcsökevény-képződmén a m e l y egyúttal a kereszténységnek is kifejlődése: a K r i s z t u s b a n való nagykorúságig. E z a gondolat megint Szent Pálé és annál szívesebben ragadjuk meg, mert ez a gondolat megengedi, hogy a vallástörténet, m i n t Egyháztörténet apriori-ját keresik, azt a t ö r v é n y t , m e l y a történésnek irányt szab és fejlődésvonalának további menetérekövet amíg ezt az apriori-t másban keresik (pl. az a n y a g i világ képleteiben) m i n t az Istennek időfölötti, az időbe mégis belenyúló Gondviselésében és K r i s z t u s b a n , a k i záróköve a m ú l t n a k , elindítója a jelennek és a t y j a a jövendő évadnak.

A kereszténység Szent P á l világmissziój á v a i és Szent Péter R ó m á b a településével az első század derekán

kilépe

lása élt és megkezdte h i v a t á s á t , hogy m i n d e n nemzetnek hirdesse az evangéliumot. A missziós-munka k i t á g í t o t t a a kereszténységnek a pogánysághoz való problematikáját. A pogányságban felnőtt keresztény filozófusok, apologéták észreveszik azokat az u t a k a t , m e l y e k a pogányságból K r i s z t u s h o z vezetnek. A pythagorasi, platói isteneszme, a lélek halhatatlanságán melyek által a pogányság is hasonló hivatást t ö l t ö t t be, m i n t a zsidóság : K r i s z t u s r a készítette elő az emberiséget. Honnét származtak ezek a pogányságba? Szent P á l a d o t t erre már feleletet, m i n t láttuk. A választ a z o n b a n a I I . századtól kezdve részletesebben is megfogalmazzák. A m i igazság a pogányságban v a n , az a zsidóktól v e t t kölcsönzés Az emberiség kezdettől fogva részesül a L o g o s által elhintett eszmecs gondolkozókat is megvilágosítja. A z ő istenismeretük azonban tökéletlen, részleges a kereszténnyel szemben. A sokistenhitet a gonosz szellemek hatására vezetik vissza Irenaeus, H i p p o l y t u s és a későbbi írók. A démonokb b u k o t t a n g y a l o k gyermekeit látják — az a p o k r i f H e n o c h k ö n y v szerint. Éles szemmel v e s z i k észre egyesek a miszté mithoszban a vetés, termés, évfordulat s z i m b o l i k u s kifejezését lát m a g y a r á z a t á t ismeri. Érdekes, h o g y a misztériumokkal foglalkozók ezen k u l t u s z o k n a k a kereszténységgel v a l ó hasonlóságait a keresztény k u l t u s z ördögi utánzásának t e k i n t i k 66) a m i t h r a i s m u s kenyér és v í z á l d o z a t á t ; F i r m i c u s Maternus (de errore prof. r e l i g i o n u m 22) az A t t i s misztérium sirató, t e m e t ő és feltámasztó szertartása-

ban — látja.

K r i s z t u s feltámadásának diabolikus másolatát

A vallások összefüggéseinek meglátására és azösszeh is sokat köszönhet az a l e x a n d r i a i iskolának, A l e x a n d r i a i K e l e m e n n e k és Origenesnek. L a c t a n t i u s ( D i v . inst. ep. 18) észreveszi az Isis-misztériumnak t a r t a l m i és szertartási rokonságát az eleusis-i misztériummal.

A kereszténység történeti i r á n y á v a l szemben a gnosis a vallás történelmiséget tagadja. Á gnosis az Isten-ember történelmi életét, megtestesülését, halálát, feltámadását — k i v o n j a az időből és visszavetíti a m i t h o s zidőnkívül keresztény hitvédőknek, hogy a gnosis korábbi és későbbi (manicheismus) formáival szemben a kereszténységtört h o g y a vallástörténet elveszítse t á r g y á t : a vallásnak a a tér és idő kereteiben v a l ó alakulását. G n o s z t i k u s alapon csak vallásfilozófia, v a g y m i t h o l o g i a v o l n a lehetséges. Transcendens látszatvilágnak n e m lehet igazi története.

A z ókeresztény i r o d a l o m n a k t á r g y u n k b a nlegjelen könyve.

Szent Á g o s t o n genie-je sem i t t , sem másutt n e m bírja el a m o d e r n s z a k t u d o m á n y o k által kiépített korlátokat, az ő elméjében s z a k t u d o m á n y , bölcselet, hittudomány mécsei egyetlen fényvetítőbe sugárzanak, m e l y az a n y a g i és szellemi, időtlen és időbeli valóságra ragyog. A C i v i t a s D e i n e m a m a i értelemben vett vallástörténet,egyházt t ö b b : az Isten világosságánál szemlélt egyetemes világtörténet.

a n t i k világ vallásával és bölcseletével foglalkozik.Eze részben saját megfigyeléséből, részben az a n t i k történetírókbó melyet Szent Ágoston i t t ne érintene v a g y ne t á r g y a l n a . A z isteneszme, a sokistenhit, a z ősök, héroszok k u l t u s z a , a természet istenítése, a vallás és erkölcs v i s z o n y a , az áldozat, a misztériumok, a varázslat különböző formái, álomlátás, csillagjóslás; — m i n d sorra kerülnek — a szerző ítélőszéke előtt. N a g y o n becsesek azok a fejezetei, melyekben alapon ; a második rész (13—22 kv.) pedig vallásosvilág

Szent Ágoston m i n d a z t összefoglalja, a m i t zsidóság, pogányság, a n t i k vallási és profán i r o d a l o m a vallásokról értékvilága még t o r z u l t , r o m l o t t alakjában is a világsors leg pályán a mindenség célja felé. L é n y e g é b e n a C i v i t a s D e i sem m o n d mást a vallástörténetről, m i n t a m i a H e g y i Beszédben, Szent P á l areiopagosi beszédében és a

E z a vázlatos összefoglalás n e m feledkezhetik m e g caesareai Eusebiusról (f 340), a k i a vallástörénetbe, m i n t rész-tudományt beleállította az egyháztörténetet. A középkor. A z a n t i k k u l t ú r a a népvándorlással e l b u k o t t . R ó m a és Bizánc előtt az új népek megtérítésének feladata állt. E z t a g y a k o r l a t i feladatot a keresztény misszió meg-

o l d o t t a , ú g y h o g y a megtérített népek kezdetleges vallásait A népvándorlással E u r ó p á b a került népek régi vallásairól í g y csak másodrendű források t á j é k o z t a t n a k : a keresztén útján későbbi írott m ű v e k b e átkerültek ; a régi nyelvből g y a k r a n változott jelentéssel á t v e t t vallásos szókincs, a keresztény k u l t u s z b a átszürenkezett és átalakítottszert temetésnél stb.). M i n t h a m u a l a t t a parázs, ú g y élnek ezek t o v á b b és a m a i fejlettebb módszerű néprajzi kutatásnak g y a k t o v á b b á a szertartási k ö n y v e k őriznek értékesvallást z e t t e n is i s m e r t e t i az egykorú népvallásokat. Prümi Regino D e s i t u D a n i a e , K a d l u b e k krakói püspök, (j 1218) Helmold művei jelentősebbek.

A kereszténnyé v á l t E u r ó p á t az I s l a m terjedése sod zsidóság keltette fel érdeklődését. C a n t e r b u r y Szent Anze K o r á n t ( M L 189, 650 c) és p o l e m i k u s m ű v e k e t ír : C o n t r a J u d a e o s ( M 189, 507) és : adversus sectam S a r a c e n o r u m ( M L 189, 659). Aquinói Szent T a m á s S u m m a C o n t r a Gentes — éle u g y a n c s a k a I s l a m ellen irányul. E z az apologetik

r o k felkutatására i n d u l t . G i o v a n n i d i P i a n o C a r p i n i (1245) jelentése a tatárokról és mongolokról, R u y s b r o e k (Rubruk) V i l m o orientalis-a, Oderico d a Pordenone útleírása a vallástörténetnek e

A z «új világ» felfedezése.

A középkor szellemi világát a renaissancehuman inkább az a n t i k vallások, m i t h o s z o k felé f o r d u l t , m i n t azon «barbar» népek felé, melyeket a középkori missziók — és az új amerikai világrész felfedezői t á r t a k az európai ember szeme elé. A humanisták közül B o c c a c c i o , Pictorius, a bölcseleti vallást akarják feltámasztani — természetes, hogy siker nélkül.

Á protestantizmus által felidézett ellentétek a kereszténység a vallástörténetnek. A Szentírás tekintélyének egyoldalú hangsúlyozása a h a g y o m á n n y a l szemben —• mindkét ré m a g a után. A polémiák t ö b b vallástörténeti m o z z a n a t o t tisztáztak, az egyháztörténet, dogmatörténet n a g y fejlődésnek hogy az emberiség ősnyelve a héber, t ö b b k a t o l i k u s szerző is elfogadta, p l . A . K i r c h e r jezsuita — O e d i p u s Aegyptiacus ( R o m művében. A pogányságban levő vallási igazságokat megint a zsidóságból v e t t kölcsönzéseknek minősítették, főleg a protestánsok, a k i k e t ebben az emberi természetnek a gondolatot t á m a d t a J o h n Spencer, anglikán hittudós :

D e legibus H e b r a e o r u m r i t u a l i b u s (1685) című művében. M e l l e t t e P . Lescalopier j e z s u i t a már az újonnan feltárt vallásokra is kiterjeszkedik Humanitás theologica (Paris 1660) című művében. A vallások összehasonlítómódsz m u n k á i b a n , t o v á b b á A . M a i c h i n : Theologie paienne (1657) című nagyértékű dolgozatában. A p r o t e s t a n t i z m u s nemcsak megosztotta a n y u g a t i kereszténység erőit, h a n e m sokáig h á t r á l t a t t a is az előtt, a m i k o r a «docete omnes gentes» p r o g r a m m j a A f r i k a , Á z s i a , A m e r i k a , Ausztrália népeit a missziók számára m e g n y i t o t t a , a protestáns felekezetek késtek — és politikájuk eredménye, h o g y lassankint sok ősnép k i h a l t v a g y elgyengült (pl. É s z a k - A m e r i k a indiánjai), anélkül, h o g y népéletük emlékeit a t u d o m á n y összegyüjthette volna.

újv

A k a t o l i k u s misszió i l y körülmények közt h a l h a t a t l a n érdemeket szerzett azáltal, hogy az újvilág népeit nemcsak t szempontból megismertette. A vallástörténet ebben a k o r s z a k b a n a néprajz kereteibe illeszkedik rendszerint bele. C o l u m b u s kísérője, F r . R o m a n h i e r o n y m i t a szerzetes, Ó-Mexico vallástörténetét d o l g o z t a fel remekadatgyű Molinos (1520—1584) P e r u vallását k u t a t j a fel. Nagyjelentőség de las I n d i a s (1588 sk.) P . M . Dobrizhoffer osztrák jezsuita H i s t o r i a de Ábiponibus ( W i e n , 1783—4 ; németül Pest, 1784; egy p a r a g u a y - i törzs ismertetése), F r . Ximenes H i s t o r i a s del origen de los I n d i o s (a maya-népet ismer-

teti). P . de C h a r l e v o i x jezsuita a k a n a d a i indiánusokat írja le (Paris, 1744. — H i s t o i r e et d e s c r i p t i o n gén. de l a N o u v e l l e Francé.) A m o r v a Brüdergemeinde szektának északamerikai misszióját G . H . L o s k i e l — i s m e r t e t i 1789-ben.

E z e k a missziók v e t i k meg az alapját a m o d e r nösszeh 1740-ben f o g l a l k o z i k a s z a n s z k r i t - i r o d a l o m ágaival, ismer lefordítja a kínai klasszikusokat. P . d u H a l d e a kínai birodalo

A hithirdetők ezen művei a n y a g g y ű j t é s ü k k e l v á l n a k k i . A z általuk ismertetett népekkel v a l ó huzamosegyüt m i n t azokét az utazókét, a k i k C o l u m b u s , V a s c o d i G a m a óta i n d u l t a k ú t r a a Föld ismeretlen részei felé. A z u t a z ó k közül említjük a francia L e G e n t i l - t (f 1718) kínai, K o l b e fokföldi, L o y e r n y u g a t a f r i k a i (1714), L a Condamin N i e b u h r arábiai, Forrest újguineai és fülöpszigeti, M u n g o P a r k Niger-vidéki (Afrika) (1795—1805) P a l l a s szibériai (1776—8) útjait és ismertetéseit. James Cook három n a g y útján a p o l y n e s i a i szigetvilágot j á r t a be. 1778 február 14-én ölték meg a h a w a i - i bennszülöttek, m e r t egy tabutilalmat m

A felgyülemlett a n y a g alapján g y á r t o t t á k a felvilágosodás és módszer nélkül. Hobbes (t 1679) az emberiségnekősvad v o l n a át az emberiség a társadalmi szerződés útján a civilizáció fokára az által, h o g y eredeti jogait á t a d t a az abszolút fejedelmi h a t a l o m n a k . B a j o s a b b / . Rousseau elképzelése az emberiség ősi ártatlanságáról, i d i l l i k u s b o l -

dogságáról, a szabadság, egyenlőség, testvériségutóp A filozófia megint a mesék országát varázsolta a v i l á g elé ; a mesék fátyolát a f r a n c i a f o r r a d a l o m n a k és az újabb etimológiának kellett széttépnie.

A francia f o r r a d a l o m által okozott elváltozásévtiz vallástörténet t u d o m á n y á t , m e l y pedig épp a X V I I I . század második felében i n d u l t el felderítő útjára.

A MAI

VALLÁSTÖRTÉNET

FŐ

IRÁNYAI

ÉS M Ó D S Z E R E I .

A X V I — X V I I I . századok hithirdetői és utazói a F ö l d népeinek felkutatásában h a t a l m a s anyagot g y ű j t ö t t e k össze. E z az a n y a g jóidéig i n k á b b a kíváncsiságot szolgálta, m i n t «vad» népek e m b e r t a n i sajátosságai, néprajzi, vallási szokásai, «műveletlensége» u g y a n a z t az érdeklődést váltották érzünk m a is, m i k o r városaink g y ű j t e m é n y e i t , v a g y cirkuszait

A m a i vallástörténet csak a k k o r születhetett meg, midőn a néprajz leíró i r á n y a párosult a történelmivel azáltal, h az időbeli egymásutánt kezdte k u t a t n i és ennek segítségével vallástörténet a X V I I I . száí-ad közepe óta jóidéig függvé kultúráját feltáró etimológiának (néptan), m e l y a leíró néprajzhoz ú g y v i s z o n y l i k , m i n t p l . a leíró természetrajz a biológiához, fiziológiához. A vallástörténet a X I X . század m i a t t ú g y módszereiben, m i n t irányaiban t o v á b b r a is rájuk v a n u t a l v a .

A néprajzból a történelembe vezető utat J . F r . Lafitau francia jezsuita (1670—1740) látta meg először. M a g a öt

évig m ű k ö d ö t t a k a n a d a i misszióban és kutatásaiban felhasználta tapasztalatait. G a r n i e r 60 évet töltött a misszióban, jól ismerte a h u r o n o k , irokézek és a l g o n k i n o k nyelvét és szokásait. 1724-ben jelent m e g P a r i s b a n L a f i t a u m ű v e : Moeurs des Sauvages Américains comparées aux moeurs des premiers temps. A cím kifejezi a mű célját és módszeré gazdasági, társadalmi, erkölcsi életét, mithoszait és vallás h o g y a «vad» népek m a is a kultúra o l y fokán állanak, m e l y e n v a l a h a a most már magasabb fokra j u t o t t a k is állottak. í g y találja meg a módot arra, hogy visszakövetkeztes is o l y kultúra emlékeinek t a r t j a , m e l y az e l m a r a d t a b b népeknél m a is t o v á b b él.

L a f i t a u elővételezte művében az ethnologia (és a vallástörtén tartalmi, és formai egyezéseit a F ö l d különböző helyein és n é p e i n é l ; azt a t é n y t , hogy a fejlődés nem mindenütt egyidejű. história és praehistoria m á r k i h a l t v a g y évezredesátala lehetővé tették, h o g y az írást még n e m ismerő ember néma emlékei megszólaljanak. A modern néprajznak a praehistoriával v a l ó összekapcsolása valóbankorsza A X V I I I . század u g y a n még kevés praehistorikus anyagot tárt f e l ; de a k ö v e t k e z ő század szerencsés leletei és ásat vonatkozó kutatásnak.

A ) fetisizmus. E z e k e n a n y o m o k o n ment a vallástör des dieux fétiches o u parallèle de l'ancienne religion de l ' E g y p t e avec l a religion actuelle de l a N i g r i t i e (Paris, 1760)), a fetisizmusra m u t a t rá, m i n t a vallás kezdőfokára, anélkül, hogy a fétisnek közelebbi meghatározását adná. A fétis természeti tárgy, melyben isteni, természetfölötti lények v a n n a k . D e Brosses a fetisizmust a félelemből m a g y a r á z z a ; mellette a csodálkozásból eredőcsillagk A . Comte (Cours de philosophie positive 6 k t . Paris 1 8 3 0 — 41. L I . leçon) szerint az emberiség fejlődése három f o k o n b o n t a k o z i k k i : a teológiai (fiktív), m e t a f i z i k a i (abstrakt), pozitív (tudományos) fokon. A teológiai f o k n a k három állomása : a fetisizmus, sokistenhit, egyistenhit. C o m t e az egész természetben fétist l á t , szerinte a N a p , H o l d , Föld m a g u k is fétisek ; a fetiskultusz m a g u k r a a természet első feltételét : a jelenségek pontos megfigyelését. A z o k a négerek, a k i k n e k a varázslathoz szolgáló t á r g y a i t (fogak, k a r m o k , k a g y l ó k stb.) a portugálok feitiço-nak (latin : factitius) nevezték, m a g u k t i l t a k o z t a k az ellen, hogy ő k magái a tárgyat tisztelnék. A fetisizmust, m i n tvallásfe the p r i m i t i v condition of M a n . L o n d o n , 1870.) próbálta megme magára a tárgyra, h a n e m a benne rejlő istenre, szellemre, erőre v o n a t k o z i k ; még N y u g a t a f r i k a négereinél is (ahol nagy Ezért n e m lehet a valláskialakító tényezőnek t e k i n t e n i .

B) Animizmus. Még ugyancsak X V I I I . században állította fel N. S. Bergier (L'origine des dieux du pagani a primitív lekiségből m a g y a r á z z a , m e l y m i n d e n t á r g y a t géniuszokkal, szellemekkel tölt meg. E b b e n a lelkiségben nemcsak a félelem és csodálat érzéseit látja meg, h a n e m s o k k a l gazdagabb érzésvilág mellett az ok és célkereső értelmi irányzódást is. H . Spencer (Principles of Sociology. L o n d o n 1.1876, I I . 1882, I I I . 1896.) u g y a n Comte irányát a k a r j a t o v á b b f e j l e s z t e n i ; de az ő vallástörténetielm

A z animizmust E . B . Tylor (Researches into the C u s t o m . L o n d o n , 1872. 5. kiadás 1913.) dolgozta k i átfogó néprajzi k u t a t á s alapján.

Devel

T y l o r szerint a lélek fogalmát az ember két élet jelenségsorb halál a m a g á r a h a g y o t t testei m u t a t t á k n e k i ; az álomképek, a testtől külön v o l n a v á l v a . A test és lélek ezen kettősségén alapszik T y l o r szerint a lélek megmaradásának hite a halál után, a lélekvándorlás — és a holtakról való gondoskodás. A másvilági igazságszolgáltatás T y l o r szerint későbbi keletű. A z e m b e r i kettősség analógiájára gondolta v o l n a el a primitív ember — a természetet is, a növény-, állatvilágo

A z ősök szellemeiből a l k o t t a m e g az ember a testetlen, «tiszta» szellem eszméjét. E z e k a «megszállottság» által veszik b i r t o k b a az embert és a t á r g y a k a t . A fetisizmust és a vele összefüggő bálványimádást is így magyarázza. A «tiszta» szellemeknek a nagytermészet részeiben való

jelenlétének hite o k o l j a m e g a természetkultuszt, a víz, folyó, tenger, fa, ligetek, állatok, t o t e m , k í g y ó kultuszát. E b b ő l fejlődik k i a sokistenhit, m a j d különböző u t a k o n : az egyistenhit. T y l o r elméletén hívei ( F r . G e r l a n d , O. Peschel, G . A . Wilkens, F r . Ratzel, Ch. Letourneau, F r . Tiele, F r . Boas, W . Bousset, A . L a n g ) keveset v á l t o z t a t t a k . É v t i z e d e k i g ez v o l t az uralkodó elmélet a vallástörténetben. E r e j e nemcsak fejlődésfokainak természetesnek látszóegymásbafon hogy ez az elmélet igen sok vallási jelenséget v e t t a l a p u l és e z é r t : más területen is alkalmazhatónak ígérkezett.

E z t az elméletet protestáns b i b l i k u s o k h a m a r alkalmazt B e r l i n , 1881. B . Stade : Geschichte des V o l k e s Israel. B e r l i n , 1884.) R . S m e n d , J . Benzinger, J . W e l l h a u s e n , A . Bertholet — m i n d jólismert nevek — a n i m i s z t i k u sala kultúrájú népekre (germánok, görögök, rómaiak) az animiz Hozzájuk csatlakoztak azok a filológusok, a k i k a vallás eredetét a szókincs és az i r o d a l m i emlékek v i z s g á l a t á v a l akarták felderíteni: E . R o h d e , H . Usener, A . D i e t e r i c h , H . O l d e n b u r g , H . H i r t , L . v o n Schroeder. ( E csoport művei közül R o h d e : P s y c h e , 8. k i a d . 1921. — H . O Götternamen. 1896. — a kiválóbbak.)

Jelentős v á l t o z t a t á s t eszközölt az a n i m i z m u s elméletén (Psyche), m e l y a lehellet, árnyék jelenségeinek eredője. E z utóbbi m a r a d meg a halál u t á n . A z evolúciós sémában

alakító tényezó'ként felveszi a h ő s m o n d á t ; ez által

n

C) Bölcseleti, teológiai irányok. D e Brosses és Bergier a kis-kultúrájú népekre építi a X V I I I . században azon rendszereket, m e l y e k m i n t fetisizmus és animizmus a X I X . század második felén u r a l k o d n a k . E z t az etimológi m e l y a vallástörténet alakulását, egymásutánjátbölc szerkeszti meg. Jellemző ezekre, h o g y a tényeket, az ethnologiai, történelmi a d a t o k a t ú g y válogatják k i , hogy a tényeknek k e l l i g a z o d n i u k az elmélethez és n e m megfo a p r i o r i z m u s — fejlődési sémákat szerkeszt. A fejlődés hordozója m i n t az e m b e r i szellemnek fokozatos ráébredése a m a g a istenvoltára. E z a ráébredés a mágia közvetlentermészet végül a szellemi egyéniség vallásformáiig: a fenség (zsidóság), szerint m i n d e n vallásforma az őskinyilatkoztatásból ered, később romló hagyomány útján (degeneráció).Chateau L a m e n n a i s . A t r a d i c i o n a l i z m u s b a n v a n u g y a n némi igazság vallá módszere és az az egyoldalúsága, m e l y a valláskialakulás többi tényezőjét (okkereső értelem, analógiásgondo megtalálhatók azon, jórészt apologetikus művekben is,

melyek a vallástörténetben az őskinyilatkoztatás n y o m a i t k u t a t t á k (F. L ü k é n , F r . H e t t i n g e r , V . Cathrein). A szellemtörténeti fejlődéselméletbe kapcsolódik bele F r i e d r . Creuzer szimbolizmusa. ( S y m b o l i k u n d M y t h o l o g i e der altén Völker. L e i p z i g , 1810.) Szerinte az emberfejlő természettel (pantheizmus). E b b ő l az érzésből f a k a d t a szimbólumokkal telített n y e l v , m e l y az isten végtelenség kifejezés; benső (esoterikus) jelentését kevesen értik (papság, filozófusok), külső (exoterikus) megjelenése elre

D) Természetmithologia. Creuzer irányának érdeme, hogy a k u t a t ó k érdeklődését a m i t h o s z o k r a terelte. Á X V I I I . század fordulóján j u t o t t el a n y e l v t u d o m á n y az indogermán n y e l v e k rokonságának és összefüggéseinek feltárására (P. Coeurdoux 1767, F r . v . Schlegel 1808 ; F r . B o p p , 1816). A nyelvösszehasonlítás m i n t módszer, hasznára O t t f r i e d Müller a tudományos mithologiát. (Prolegomena z u einer wissenschaflichen M y t h o l o g i e . Göttingen, 1815.) Főleg az i r o d a l o m m a l bíró történeti népek vallását vizsgálják (római mithologiát), C. E c k e r m a n n (az ókor történeti népeiét). M i n d általánosabb lesz az a belátás, m e l y a mit E z az elmélet közös nevezőre a k a r j a h o z n i a különböző vallások rokontárgyú m i t h o s z a i t .

A d . Kuhn vezeti be a természetmithologia új magyarázatá B e r l i n , 1859.) A z ő n y o m á b a n járnak W . S c h w a r t z , F . H . W i n d i s c h m a n n , W . H . Roscher, M . B r é a l , F u s t e l de C o u -

langes. M . B r é a l a N a p - b a n látja a mitológia főtárgyát, C h . P l o i x az Ég-ben. A . K u h n a meteorológiaijelenség

A filológiai módszer egyelőre még fejletlen v o l t ; a h a n g t a n i törvényekre k e v é s b b é ügyelve vetette magát az istennevek egyeztetésére ( V a r u n a — U r a n o s ? , E r i n y s — S a r a n y á s stb.) ; ezen egyeztetések legnagyobb eredménye a div (fénylő) t ő megállapítása a D y a u s p i t a r , Zeus, Jup ősi indogermán ég-isten tiszteletére engedett következtetni. E z e n M a x Müller (f 1900) ( H i b b e r t Lectures. O x f o r d , 1878. C o n t r i b u t i o n s to the Science of M y t h o l o g y . L o n d o n , 1897.) részben régi elméleteket újít föl, Palaiphatosét, a k i az istenek sokaságát soknevűségükből m a g y a r á z t a (nomina n u m i n a ) . A z istenek n e m i elkülönülését a szavak neméből o l y népeknél v o l n á n a k , melyek nyelvében a szavaknak nemük is v a n !) Vallásfejlődési sémáit többszörválto a vallás kezdetét a henotheizmus-haxi látta. E s z e r i n t a vallási t u d a t egy istent emelt k i , m i n t legfőbbet és

A z indogermán vallások legkiválóbb ismerője L . v o n Schröder (Arische R e l i g i o n I . 1914. I I . 1916. Leipzig) a természetmithologiát már n e m t e k i n t i egyedülivallás és az a n i m i z m u s t is értékeli.

A X I X . század második felében a természetmithologiai irány egyidó're e l h a l k u l t . Új virágzást biztosítottakazo 12 csillagképe állnak a m i t h o s z o k középpontjában. E z a megfigyelés adott lendületet a természetmithologia új irá-

nyának, az ú. n . astralis mithologiának, m e l y kezdetben a H . L e s s m a n n által adott p r o g r a m m (Aufgaben u n d Ziele der vergleichenden M y t h e n f o r s c h u n g . L e i p z i g , 1908.) szerint elsősorban mithosz-magyarázatot a k a r t a d n i . E az égitestekre v o n a t k o z ó primitív megfigyeléseket l á t o t t . Kereste a m i t h o s z o k m o t í v u m a i t , típusait. É r d e m e , hogy rámutatott a H o l d , a «szent» számok, időszámítás jelentőségére E . Siecke (Drachenkämpfe. L e i p z i g , 1907. H e r m e s als M o n d g o t t , 1908. D e r Vegetationsgott. L e i p z i g , 1914.), E . Böklen, a k i az ószövetségen kísérletezett ezen módszerrel ( A d a m u n d K a i n i m L i c h t e der vergleichendenMythenfo m i t h o s z o k n a k az a m e r i k a i kiskultúrájú népeknél v a l ó elterjedé is megadta. (Die allgemeine M y t h o l o g i e u n d ihreethnol

A b a b i l o n i astralis mithologiából a k a r t a az egész valláskialaku b a b y l o n i m i t h o l o g i a függvényét ; nemcsak ateremtéstör a zsidó-történet személyeit és eseményeit is. ( H . W i n c k l e r : Geschichte Israels. L e i p z i g , 1900. A . J e r e m i a s : D a s A l t e Testament i m L i c h t e des A l t e n O r i e n t s . 3. kiadás. Berlin,

A p a n b a b i l o n i z m u s módszertanilag két alapvető hibában puszta hasonlóságból (Kína, Mexikó, P e r u égitest-mithoszait vallását állítja a vallásfejlődés élére : ez valódi filius ante patrem. Égitest-mithoszok v a n n a k az ősnépeknél is. Tarta

hányszor m a g á t a történelmet és hogy a

mithosz-kialakulás

tö

E) Fejlődéselmélet. Módszere és irányai. H o g y az etimológiai v a n n a k szellemtörténeti o k a v a n . A század első felében a német idealizmus u r a l k o d o t t és ez adott lendületet, irányt a vallástörténetnek is. A m i k o r pár évtizedre a materializmus j u t o t t u r a l o m r a (Feuerbach, Moleschott, Büchner, V o g t ) , a t u d o m á n y az embernek csak testi, a n y a g i összetevőjét k u t a t t a , a szellemet, tehát a vallást is elintézte azzal, hogy az agysejtek váladékának minősítette. A z az embert anatómiai és fiziológiai szempontból vizsgálta, a történelmi embert épúgy, m i n t a praehistoria emberének e

1859-ben jelent m e g D a r w i n m ű v e a fajok eredetéről. A benne felállított biológiai fejlődéselmélet h a m a r kiszoríto célokat, irányokat és módszert adott az emberrelfogl v i n n i az ember «szellemi» világába is. A család, társadalom, gazdaság, öltözködés, erkölcs, vallás, művészet, t u d o m á n y területén is m e g k e l l találni az egyszerűből az összetettbe, a fejletlenből a fejlettebbe való lassan haladó átmeneti fokokat, m i n t ahogy az élők világa a l a k u l e feltevés szerint az egysejtű lényekből t o v á b b - t o v á b b , a gerincesekig, és a m a j o m közvetítésével — az emberig. A vallástörténeti evolúció irányai megegyeznek a közös célkitűzésben és különböznek a b b a n , hogy a «fejlődés» ősfokát és lépcsőzetes sémare

a n i m i z m u s t . A t o v á b b i a k ismertetésére hamarosan rátérünk.

E l ő b b még módszerükről k e l l néhány szót szólnunk. D e Brosses, Bergier a posteriori úton h a l a d t a k , az jellemzi a vallásfejlődés többi elméletét is. Anyaggyűjtésüket még n e m j u t o t t a k el a «kultúrnép» fokára. A kulturátlanság főism törődnek. A z írástalan népeket m i n d egy k a l a p alá fog fokaira ügyelnének. A z írással bíró «történelmi» népeket épp csak a teljesség látszata kedvéért v e s z i k i t t - o t t figyelembe.

E z z e l lemondanak a történelmi módszerről, m e l y n e k célja, hogy a jelenségek térbeli és időbeli v i s z o n y a i t , egymásutánjá a térben, időben távolálló egyébként hasonló jelenségek összefüggéseinek kutatására. Á z evolúciós ethnologiaálta (Der Mensch i n der Geschichte. 1859.), alapvető eszméjét, m e l y szerint t a r t a l m i l a g és a l a k i l a g egyező dolgok, tárgyak, m i a t t a F ö l d különböző helyein, egyszerre, v a g y különböző fölöslegessé válik a térbeli és időbeli összefüggések kutatása. H o g y közt érvényes, mert az ember lényeges azonossága mellett áll a lélektől függő kultúrjelenségeknek h a t a l m a s változatossága közt tudományos szükségletté teszi az egyezések okszerű felkutatását, azt a p r i o r i is meg lehet állapítani. A h o g y p l .

a p r i o r i alig v a n valószínűsége annak, hogy Indiában és Skandináviában egymástól függetlenül keletkezzék két rokon n y e l v , épúgy nincs valószínűsége annak, hogy a k u l t ú r a e g y é b ágaiban összefüggő jelenségsorokkeletke

A z evolúció ismer u g y a n vallási összehasonlítást, de i g a z i összehasonlító vallástörténetet n e m ismer. B a s t i a n elvére t á m a s z k o d v a az evolúció a több pályájú párhuzamos vallásfejlődés k i m u t a t á s á n fáradozik. A fejlődé fokként a legegyszerűbb jelenséget vegye alapul. A v se az egyistenhitben, hisz bennük a vallás összes elemei kapcsolódnak már. Már most, hogy m i b e n találja meg ezt a kezdő fokot, az végeredményben a k u t a t ó a l a n y i igazodását rá ; h a az alanyit, a k k o r v a g y v a l a m i l e l k i mozzanatot jelöl m e g a vallás kezdeteként : félelmet, csodálkozást, szellemhitet, v a g y v a l a m i cselekményt, praktikát : va a vallást az ősbutaságból, vallástalanságból eredezteti. A z i l y e n vallásfejlődési módszerek tehát v a g y tágabban ethnologiaiak, v a g y lélektaniak. A lényeg az, hogy a prim éretlen, sületlen, tökéletlen, «vad» v o l t a m i a t t n y u g o d t a n lehet a «fejlődés» elejére állítani. A fejlődés t o v á b b i fokait is k ö n n y ű megállapítani i l y módszerrel. M e r t az a fontos, hogy ne legyenek ugrások, h a n e m lassú, észrevétlenátm

A fetisizmus és az a n i m i z m u s elméletei után az

evolúció

zővé. Elsőnek M a c Lennan m u t a t o t t rá a r r a a jelenségre, hogy bizonyos törzsek meghatározott állattal, növénnyel t a r t a n a k rokonságot az által, hogy tőle v a l ó leszármazásukat valljá (clan) t a r t o z n a k és házastársat más csoportból keresnek (exogamia). A t o t e m i z m u s elterjedésének, formáinak felkutatásában on the R e l i g i o n of the Semites. 2. k i a d . L o n d o n , 1894.) látott. A zsidóvallás t o t e m i s z t i k u s eredetét is be a k a r t a bizonyítani abból, hogy a törzsek nevei állatnevek, hogy az állatok t i s z t a és tisztátalan osztályokra esnek szét és a tisztátalan állatok megevése tilos, hogy a zászlókon állatképek v a n n a k stb. S m i t h az áldozatot m a g y a r á z t a a totemizmusból o l y formán, hogy bár a totemállatme ember — az állatban benneélő istenséggel az áldozati l a k o m a által részesüljön. Csak az v o l t a b a j , h o g y S m i t h ennek az elméletnek igazolására a sémitáknál n e m talált adatot. P e d i g bőven áldoztak állatokat, de n e m totemállatokat! J . Benzinger, G . K e r b e r . S. R e i n a c h (Cultes, M y t h e s et R e l i g i o n . P a r i s , 1905—6. Orpheus. P a r i s , 1909.) népszerűsítette teológus is szószólója lett. G . Foucart ( L a Méthode comparative Zapletal (Der T o t e m i s m u s u n d die R e l i g i o n Israels. Freiburg,

H o g y a p s y c h o a n a l i t i k u s S. Freud vallástörténetikontár

jusson) révén a t o t e m i z m u s t is előrántja, meg hogy E . Durkheim (Les formes élémentaires de l a religion. P a r i s , 1912.) felújítja a rég megcáfolt elméletet, az nem változtatott

A t o t e m i s z t i k u s elméletek már rést ütöttek az animizmus egyed a primitív gondolkozás számára és í g y n e m lehet avallás fejlődési fok. E z t meg kellett előznie o l y ősállapotnak, m e l y a természetben még n e m látott lelket, szellemet, személyt, h a n e m csak a személytelen erőt. M i v e l a primitívek híján n e m t u d t a máskép szolgálatára állítani, a varázslat eszközeivel a k a r t úrrá l e n n i fölöttük. í g y keletkeztek a különböző varázselméletek (magismus és dynamismus), m e l y e k megegyeznek a b b a n , hogy a varázslatban vallási őstényezőt látnak, de különböznek egymástól a varázslat lélektani m a g y a r á z a t á b a n , t o v á b b á a b b a n , hogy a varázslatba v a g y mellette m é g más őstényezőket is elismernek.

Á magismus elméletét J . H . King (The S u p r a n a t u r a l , its O r i g i n , N a t u r e a n d E v o l u t i o n . 2. k t . L o n d o n , 1892.) a l a p o z t a m e g . K i n g szerint az ősembernél az ember és állat l e l k i erőiből a l k o t o t t szellemfogalmat megelőzte a személytelen f i z i k a i , kémiai stb. erőkből elvont varázserő képzete. A dolgok rendes menetét áttörő rendkívülibeh ember j ó - v a g y balsorsa. E z é r t keresett módokat, hogy szerencséjét, boldogulását előmozdítsa, a veszélyeket elhárítsa. í g y keletkezett a primitív lélekben a varázslat, m e l y a t á r g y a k «természetfeletti» erejét használta fel céljaira. A varázselméletnek sok híve támadt, miután R . R . Marett (Preanimistic R e l i g i o n . Folklóré, 1899. 162—82 1.)

is csatlakozott hozzá. A varázslat kialakulását az ősember értelmi gyengeségéből, a természeti okság elégtelenisme

Néhány, főleg francia szerző tömegélmények és igények kielégítéséből v e z e t i le a varázslatot és így a szociálismoz k u t a t j a végig a varázserő különböző neveit és f o r m á i t : m a n a , w a k a n , orenda, m a n i t u és ezeknek a totemizmussal formes élémentaires de l a v i e religieuse. P a r i s . 1912.) A franciák voluntarismusával szemben m á s o k (Marett, E . S. H a r t l a n d , K . B e t h , N . Söderblom, R . O t t ó , G . Wo j u t t a t n i a varázslat keletkezésében. K ö z t ü k R . Ottó: D a s Heilige. B r e s l a u , 1917. c m ű v e szolgálta szellemesen, de kellő ethnologiai alapvetés nélkül a p r a e a n i m i s t i c u svaráz pótolva a szakszerű k u t a t á s t . Műve hiányaira R . W . S c h m i d t és legutóbb F r . K . F e i g e l m u t a t o t t rá. ( F e i g e l : D a s Heilige. H a a r l e m , 1929.)

A

KULTÚRTÖRTÉNETI

MÓDSZER

ÉS

EREDMÉNYEI.

A z evolúciós elméletek (fetisizmus, a n i m i z m u s ,totem primitívek vallásainak teljes t a r t a l m á t , h a n e m ezeknek csak egyes m o z z a n a t a i t — és ezekre építették az evolúció kártyavárát.

E g y o l d a l ú s á g u k a t legjobban m u t a t j a , hogy m i k o r A n d r e w L a n g (f 1912) a sokoldalú skót tudós és költő, a k i kezdetben m a g a is T y l o r animizmusát védte, 1898-ban T h e M a k i n g of R e l i g i o n (London) c. művében a primitív vallásokban meglevő monotheistikus vonásokra, a «n sokáig egyszerűen elhallgatták. L a n g műveinek egész sorával v é d t e azt az álláspontot, széles ethnologiai a l a p r a t á m a s z k o d v a , hogy a vallás kezdetein m á r megtalálható a monotheizmus. A t o v á b b i k u t a t á s megcáfolta T y l o r azon kifogását, h o g y a nagyistenek a keresztény hithirdetők által U r s p r u n g der Gottesidee (1912) munkájával, m e l y részletekben (1908—10) között). 6

A z ősmonotheizmus elmélete az által erősödött meg, hogy ú j , helyesebb módszerrel, a kultúrtörténeti módszerrel fogott az elmélet igazolásához és hogy sikerült expedíciók

k

szervezésével g y a r a p í t o t t a az elméletet alátámasztóné A) Kultúrtörténeti módszer. A kultúrtörténeti módszer célja az, hogy az ú. n . «természeti» népek kultúráját is beleállítsa az emberi történet folyamának megfelelő helyére és idejébe. E z a módszer n e m fogadja el azt a tételt, hogy az írástalan népeknek nincs történetük, sem azt, hogy ezek csak a kultúrnépekkel való érintkezésük, ezek emlékei által való említettségük révén j u t n a k be a történelembe. N e m fogadja el azt a tételt sem, m e l y a primitívektől megtagadja a kultúrát. N e m ismer el

Már Fr. Ratzel rámutatott a r r a , h o g y a primitív népek vándorlásai által oksági összefüggések keletkeztekkülö tétele n e m elégséges azon a l a k i egyezésekmegmagyará anyagából, jellegéből erednek. A z i l y természetű a l a k i egyezések adják a kultúrák közti genetikus k a p c s o l a t o k formai kritériumát. Leo Frobenius, Ratzel tanítványa, a n y u g a t a f r i k a i és a melanesiai k u l t ú r á kösszehasonlítá hogy térben távoleső kultúrák közt nemcsak egyes tárgyakon társadalmi, vallási) területein találhatók o l y összefüggő egyezések, m e l y e k alapján a primitíveknél a l a k i és mennyiségi szempontból egyező kultúrköröket lehet megkülönböz alapján F r . Graebner ésB. Ankermann, a b e r l i n i néprajzi múzeum asszistensei, hozzáláttak az óceániai ( A u s t r a l i a és a hozzája tartozó szigetek) és a f r i k a i kultúrkörök megkülönböztetéséhez és megállapították, h o g y ezek közt történelmi egymásután v a n , ú g y hogy különböző kultúrrétegeket a l k o t n a k . E z e n megfigyelések alapján dolgozta k i Graebner a kultúrtörténeti módszert: Methode 7

8

der Ethnologie (Leipzig, 1912) c. művében. A z új módszer elméletét sokban tökéletesítette P. H. Pinard de la Boull kétkötetes, kiváló művében, m e l y n e k első kötete a vallástörté

A kultúrtörténeti módszer az anyag összegyűjtésében, magyarázatában hangsúlyozza azt, hogy az egyes elemeket környezetből kiszakítva k e l l m a g y a r á z n i . E z z e l már elejét v á g j a a fejlődéselmélet egyoldalúságának.

A z a l a k i l a g és mennyiségileg összetartozónakbizo

Térbelileg széteső (pl. A u s t r a l i a és A f r i k a ) t a r t a l m i l a g egyező kultúrkörök közt keresni k e l l az átmeneteket a kontinuitás kritériumával. E z t elősegíthetik a közbenső területen v é g z e t t ásatások v a g y pedig az ott élő népek kultúrájának rokonsága a z o k k a l a kultúrákkal, melyeket rokonságok v a g y csak részelemekre állnak, v a g y t ö b b kultúrelemre. K ü l ö n b ö z ő kultúrák térbeli érintkezéséből érintkező formák, h a mélyebben h a t o l , keverékformák keletkeznek.

A z érintkező és keverékformák megkülönböztetése nagyjelentőségű a kultúrkörök időbeli egymásutánjának megállapításában. N y i l v á n v a l ó , hogy ezek a formák későbbiek, az érintkezés alapkultúrái a régebbiek az illető h e l y e n . í g y n y e r i a kultúrtörténeti módszer azt az egyelőre m é g relatív időmérőt, m e l l y e l az egyes kultúrák k ö z t történelmi e g y m á s u t á n t állapíthat meg — legalább is — az illető területen. E h h e z járul még a n n a k a

viz

nikus-e az összefüggése, v a g y v a n n a k - e bennük, k ö z t ü k o l y elemek, m e l y e k a k u l t ú r a egészében idegeneknek, anorganikusnak látszanak, mégis több-kevesebbállandó elemek a kultúrkör egészében ú j a b b a k , az anorganikus is megtalálható p l . az a szokás, h o g y az istentiszteletben — idegen, általuk n e m értett n y e l v e t használnak, m i n t ahogy a b a b y l o n i a k használták a sumer n y e l v e t . E z az anorganikus kapcsolat, és az ú. n . «csökevény»-]éileg a kultúrák benső összetételében enged bizonyos időbeli egymásutánra következtetni.

T o v á b b i korhatározást nyerhet a kultúrtörténet abból a tényből, hogy v a l a m e l y terület kultúrája k é t , már összefüggéstelen részre szakít egy másik kultúrát. A z i l y beékelt kultúrkör is újabb.

Másutt v i s z o n t elfödik egymást a k u l t ú r á k , a régeb h a azt a m a m á r tudományosan is eléggé igazolt feltevést kultúráinak egymásutánjára is világot vet, de a m a i a k r a is. N a g y o n sok példa igazolja, hogy a vándorló népek a bennszülötteket v a g y leigázzák, beolvasztják, v a g y kiszorítják o l y területekre, m e l y e k a vándorlók számára értéktelenek : hegyek közé v a g y p u s z t á k b a , őserdőkbe, magányos szigetekre (albánok, székelyek, baszkok, írek, a r k t i k u s népek, tűzföldiek). A z ősi k u l t ú r á k a t t e h á t i l y területeken lehet keresni.

E z e k a kritériumok — h a a F ö l d összes népeiremeg abszolút korának megállapítására, h a n e m is évszámszerű ponto népnek, kultúrának.

Csakis a kormeghatározás után kerülhet sor az oksági, leszármazási, kölcsönhatási stb. v i s z o n y o k megállapítására.

Természetes, hogy a kultúrtörténeti módszeranya

M i n d ezen eszközökkel felkészülve léphet hozzá az egyes kultúrelemek (pl. n a p m i t h o s z , totemizmus stb.) kialakulásának vizsgálatához. I t t is első f e l a d a t : az etim kultúrkörben található m e g először. A z általános fejlődéselmélet m u t a t j a k i a fejlődés ellentétes v o n a l á t : az elsatnyulást, csökevénnyé v á l á s t , visszafejlődést. A z elemek kialakulá megkeresni azokat a formákat, m e l y e k a t o v á b b i a k n a k a l a p u l szolgáltak.

A kultúrtörténeti módszer segítségével sikerült máris megállapítani és földrajzilag elhatárolni egyes kultúrköröke az egyszerű v a d á s z a t és növénygyüjtés fokán állnak. I d e t a r t o z n a k i . az egynejű-exogam családú kultúra ( A f r i k a és Délázsia törpéi) ; 2. az exogam-nemitotemű kultúrkör (Délkelet-Ausztrália, Tasmania) ; 3. az a r k t i k u s (exogam-egyenjogú) k u l t ú r á k (Északázsiai népek, őseszkimók).

A z őskultúrákat k ö v e t i k az elsőfokú (primer) kultúrák. Gazdaságilag i t t kezdődik m e g a földmívelés primitív f o k a ásással, kapálással, a földet a nő m í v e l i ; a vadászat tökéletesül eszközeiben, szervezetté válik, k i a l a k u l az állattisztelet (totemizmus), más irányban pedig az álla

tok megszelídítése, állattenyésztés. A családok szilárdabb és t á g a b b társadalmi formákban egyesülnek. A z a t y a j o g mellett k i a l a k u l az anyajog: a gyermekek az a n y a családjába

1. a nagycsaládú-atyajogú kultúrkör. Á l l a t t e n y é s z t ő nomádok, a későbbi hódító népek ősei. Ural-altájiak, indoeurópaiak, hamito-szemiták. 2. Exogam atyajogú, totemisztikus vadásznépek. A csak töredékeik v a n n a k : Ausztráliában, Indonesiában, Afrikában, Amerikában. 3. Exogam-anyajogú kultúrkör, primitív földmíveléssel; falusi településsel. Szórványosan m a r a d t fenn.

m

A másodfokú (szekundér) kultúrkörök az őskultúrák és az elsőfokúak különböző a r á n y ú keveredésévelkelet házasodás) megszűnése ; ezeknél tehát szabad-atyajog, v a g y anyajog u r a l k o d i k . A z ú. n . nagykultúrák(Hoch népek az összes kultúrfokokon á t h a l a d t a k v o l n a .Legt az alacsonyabb földmívelő és iparűző rétegekre v a l ó rátelepedése o k o z t a . E z z e l velejárt a társadalomlegfe úriosztály, szolgák). A kultúrkörök összefoglalása : Schmidt: H a n d b u c h der v e r g l . Religionsgeschichte. Münster, 1930. 231. sk. és : Schmidt—Koppers: Völker u n d K u l t u r e n (Regensburg, 1924) n y o m á n , ö r ö m m e l állapítjuk meg, hogy : A m a g y a r s á g néprajza. B p e s t , évn. (1933) szintén a kultúrtörténeti módszert v a l l j a magáénak. V . ö. : Tájékoztató ( V i s k i K á r o l y ) i . m . 13—37. H-

A kultúrkörök megkülönböztetése m a m é g csak v á z -

l a t , m e l y n e k egyes v o n a l a i módosulást szenvednek a különböző földrészeken. N a g y o n emeli azonban értéküket az a tény, hogy a praehistoria egyes állomásait (őskőkor, újkőkor stb.) az anyagi emlékek segítségével sikerült máris beleilleszteni az ethnologia m a i kultúrköreibe. í g y v o l t a k é p L a f i t a u meglátása b i z o n y u l t a módszeres kutatás világ

Részletesebben f o g l a l k o z t u n k a kultúrtörténetimód beálló fordulat alig érthető.

B) A nagyistenhit az őskultúrákban. A z új módszer elsősorban a vallástörténeti anyaggyűjtésben ért el n a g y eredményeket. E z e n a téren a régebbi kutatások is sok jelentős vonást t á r t a k fel, melyeket a kultúrtörténet most m á r az i g a z i őskultúrákba illeszthetett. P . W . Schmidt rendtársai P . V a n o v e r b e r g a Fülöp-szigetek negritóit, P . M . Gusinde és P . W . K o p p e r s a tűzföldi népeket k u t a t t á k fel. P . T r i l l e s , Schumacher, Schebesta az a f r i k a törpéket és p i g m o i d o k a t vizsgálták, D r . Lebzelter a b u s m a n n o k a t . A z a r k t i k u s népek vallásaira is érdekes fényt vetettek az ú j a b b utazások (főleg Rasmussen). A z a m e r i k a i ethnologusok közül P . E h r e n r e i c h , K r o e b e r , D i x o n g y a r a p í t o t t á k a nagyistenre, teremtésre stb. vonatkozó vallástörténeti anyagot. A k u t a t ó k mintaszerűmunk m e g v a n n a k ö r ö k í t v e ; bár az illető népek legtöbbje közel v a n a kihaláshoz. E z a rendszeres a n y a g g y ű j t é s k i m u t a t t a , h o g y az őskultúrákban az egy Istennel összeeső v a g y hozzá hasonló «nagyisten», «öregisten» mindenüttmegta sem az animizmusból m e g n e m m a g y a r á z h a t ó k . Sok őskultúrában m e g v a n m é g a k u l t u s z a is, m e l y imádság-

ban, zsengeáldozatban (primitia) n y i l v á n u l m e g . Elterje a nagyistenre v o n a t k o z ó h a g y o m á n y t és az erkölcsi törvényeket közlik az a v a t a n d ó k k a l . A varázslat,szel fokokon a n a g y i s t e n h i t , egyesülve a természetmithosz t á r g y a i v a l (ég, N a p ) v a g y az ősemberrel. Másutt elveszti kultuszát és a t u d a t b a n ú g y él t o v á b b , m i n t tétlen, emberek származtatják az őskultúrák a természetet és embert, néhol elég t i s z t a a teremtésfogalom.

M i v e l a fejlett kultúrák kialakítói az állattenyésztő nomádok, a vallásfejlődés szempontjából fontosak azok a k u t a t á s o k , m e l y e k az ő ősvallásukra v e t n e k világot. D . C. Brockelmann, hallei tanár : «Allah u n d die Gotzen» c. művében ( A r c h i v . f. R e l . W i s s . X X I . (1922) k i m u t a t j a , hogy az arabok vallásában m á r az i z l a m előtt m e g v o l t a monotheista jellegű A l l a h - h i t . A z indogermán népekre vonatkozólag hasonló eredményre j u t L . v . Schroeder (Arische Religión) ; a kínai ősvallásban A . Rosthorn találja m e g az eredeti egyistenhitét. (Beth: D i e A nomád-pásztornépeknél a n a g y i s t e n rendszerint az éggel vált azonossá.

Relig

T a g a d h a t a t l a n , hogy az a n i m i s t a és p r a e a n i m i s t a elméletek híveit z a v a r b a h o z t a a n a g y i s t e n h i t n e k az őskultúrákban való eredeti, a u t o c h t o n megléte. E z t a t é n y t m a már a legtöbb v a l l á s k u t a t ó elismeri. Még K . T h . Preuss is, a k i k o r á b b a n alig a k a r t róla tudomá P. Radin, R. H . Lowie, A . W . Nieuwenhuis, K . österreich elfogadják a t é n y t és értik, h o g y az evolúciós elméletbe ez a t é n y nehezen illeszthető bele. R. Petazzoni ( D i o . F o r m a z i o n e . e s v i l u p p o d e l monoteísmo. R ó m a , 1922.)

i g y e k s z i k a nagyistenhitet az É g megszemélyesítéséből m a g y a r á z n i . A kultúrtörténeti irány képviselői közül W. Foy k i m u t a t j a , hogy a n a g y i s t e n h i t korábbi azégi keletkezésének oksági m a g y a r á z a t á b ó l vezeti le a nagyis München, 1924) a nagyisten világuralmát, fenntartó működését, erkölcsi jelentőségét is hangsúlyozza. Szerinte hatott.

C) A z ősmonotheizmus elmélete. A nagyistenhitnek elterjedését és vallásfejlődési jelentőségét legkiválóbban P. W. Schmidt sarkította k i . F ő m ű v e a : D e r U r s p r u n g der Gottesidee (1912), m e l y 1926-ban m i n t I. kötete jelent m e g második kiadásban u . c. gyűjteményének (Münster); ehhez csatlakozik eddig összesen hat kötet, m e l y e k b e n Ausztália, A m e r i k a , Ázsia, A f r i k a őskultúráit veszi sorra. Még két kötetet ígér ; a két utolsóban a nomád pásztornépek vallását a k a r j a vizsgálni. S c h m i d t n e k m i n t ethnologusnak, n y e l v k u t a t ó n a k világhírneve v a n . N a g y m ű v é n e k ismerete nélkül m a szakember n e m nyúlhat már hozzá a vallásfejlődés kérdéseihez. Müveinek formai hiánya, h o g y teleszövi előadását polémiákkal (az I . kötet jóformán ebből áll). Igaz, hogy polémiája tárgyilagos és tudományosan építő. A d a t g y ű j t é s e azonban páratlan módszeres kidolgozottságával és gazdagságával. (Nagy m u n k á j a m e l l e t t : D i e S t e l l u n g der Pygmáeervölker, 1910 és azok, melyeket m á r említettünk.)

S c h m i d t a vallásfejlődés kezdő fokának az ősi monotheizm az ember a n t h r o p o l o g i a i őseit. E z t legutóbb v i s s z a v o n t a . A z eredeti m o n o t h e i z m u s ezeknél v a n meg általában legtisztábba életük monogám, szilárdabb társadalmi összetartozásuk (pl. öröklődő törzsfői méltóság) nincs, a n y a g i kultúrájuk

a gyűjtés, vadászat fokán áll, erkölcsi életük a z o n b a n fejlett, a m i t h o l o g i a és a varázslat fejletlen náluk.

S c h m i d t — bár kutatásait még n e m zárta le, — a valláski helyezi; a varázslat kialakulását a t o t e m i s t akultúrkö az előjeles (omen) varázst főleg az anyajogú k u l t ú r á v a l . A totemizmust a vadászatból a k a r j a levezetni, kezdő formáinak az egyéni és a n e m i totemet t a r t j a ; a tör gyökerei visszanyúlnak az őskultúrákba, de i g a z i kifejlődé a nagyisten működéseinek tulajdonított a h i t (villám, mennydörgés, eső, égitestek). A N a p - m i t h o s z t S c h m i d t az atyajogú t o t e m i s z t i k u s , a H o l d - m i t h o s z t az a n y a j o g útotem

S c h m i d t tételei közül az, hogy a vallásfejlődés kezdetén módszeres felkészültségével hárította el azok ellenvetését, A z apriorizmust a kultúrtörténeti módszer döntötte m e g ; és ez a módszer i g a z o l t a a m o n o t h e i z m u s ősiségét. E z a következtetés annál is helytállóbb, mert a kultúrkörök egymásutánjában a nagyistenhit f o l y t o n homályosul, keveredik v a g y háttérbe szorul (elveszti kultuszát) és így valószínű, hogy a tényleges k e z d e t i f o k o n t i s z t á b b , h a t é k o n y a b b v o l t , m i n t a m i t belőle az ember őskorából a m a i őskultúrák megőriztek. H i s z az elmúlt ezeréveket valamikép ezek is megérezték. Megerősíti ezt a gondolatme őskultúrákat sem tekinthetjük — e g y s z e r ű e n : az ős

kultúrának. A praehistoria ős-kőkorszaka előtt valószínű egy o l y a n kultúrfok, m e l y csak a l k a l m i l a g használta a k ö v e t és eszközeit n e m időálló a n y a g b ó l (fa, bambusz stb.) készítette. í g y ezen a fokon feltehető még tisztább monotheizmus. N e m tekinthetjük lezártnak azt a kérdést, hogy az egyistenhit egyedül áll-e a vallás ősfokán (mint ahogy S c h m i d t gondolja), v a g y pedig mellette ott vannak-e már a többi tényezők, köztük az a n i m i z m u s és atermészetmegszemél határozott kultúrkörökkel való összekapcsolását (Nap-, H o l d - m i t h o s z ) megnehezítik a többé-kevésbbé ellenmondó t é n y e k . E z e k e n k í v ü l megfontolandónak t a r t o m azt a nehézséget is : lehet-e egyáltalán a szellemi kultúra egyes jelenségeit o l y szorosan kapcsolni a k u l t ú r á k anyagi és társadalmi (tehát szilárdabb) állományához, m i n t ezt S c h m i d t teszi. Ismeret, mithosz — könnyebben vándorol; a szellem m o z g é k o n y a b b , m i n t az a n y a g . A z európai új kőkornak és b r o n z k o r n a k v a n n a k m á r kereskedelmi útjai a Földközi-tengerből (víziúton) Britanniába, a B a l k á n t ó l Elbáig, a Fekete-tengertől a b a l t i tengerig, m a j d a b r o n z k o r b a n Itáliától Skandináviáig.(Ober 292 1., 308 1.) E z z e l a vándorlással nemcsak az anyagi kultúra t á r g y a i kerülhettek egyik néptől a másikig, h a n e m a szellemi kultúra elemei is, anélkül, hogy a kultúr

E z e k a megfontolások megnehezítik u g y a n m a még a vallástörténet fejlődésvonalának a kultúrtörténetmóds történetének megszakíttatlan folyamatába.

A VALLÁSTÖRTÉNET

PROBLEMATIKÁJA.

A vallástörténet a leíró v a l l á s t u d o m á n y h o zviszo mert a vallással szemben v a l ó eredeti állásfoglalás, a h i t — a vallásban időfölötti igazságokat és értékeket lát. A hogy bennük örök, v á l t o z h a t a t l a n , a m u l t a t , jelent és jövőt abszolút érvénnyel átfogó igazságokat lásson. A m i k o r a t u d a t b a belépnek, az ősi h a g y o m á n y és a benne rejlő másvilági eredet már eleve kizárja a történeti szemléletmódo n e m találja meg saját tartalmán.

A vallási élet egyes elemeinek, tényeinek esemény-jellege, a tö elő önmagában a vallásnak, m i n t vallásnak történeti szemléletét. M e r t bármennyire át is hatják a vallási tények, áldozatok, ünnepek a népek történelmi életét, ezeknek történetírója mégsem ír vallástörténetet, h a n e m ír néptörténetet, királytörténetet. A z ószövetségitör nyúlik bele az események folyásába ; történelmet irányít, de m a g a — k í v ü l m a r a d a történelmen. A n o n y m u s m a g y a r történetében o l y szívesen olvasnánk az ősmagyarok v Álmost és vele a honfoglalás eseményeit nála is — a Szentléle benne rejlik a világtörténet — a keresztény h i t fényvetí

krónikás G e s t a D e i per Francos-t í r ; Isten tetteit a

f

A vallás benne él az ember történetében. Mégis o l y nehéz a vallás történetének alapvető szemléletéhez e l j u t n i ! M e r t a vallás által feltárt benső történés: az isteni, transcendens életnek benső f o l y a m a , mozgalmassága sem a d j a a vallástörténet t á r g y á t . A l i g v a n vallás, m e l y ne érintené, bogozná a jó és rossz eredetét, világot szétvető feszülését, m e l y b e n az isteni és démoni elem közt n e m dúlna a h a r c és a m e l y ezt a harcot, a jó és rossz szellemekne tekintené az emberi történés alkotóelemének. Isten és a világ: a vallási történésnek másik v e z é r m o t í v u m a ;teremté ezt a problémakört a theogoniával, az istenekkeletkez A vallásban m a g á b a n tehát ott v a n a történés, az esemén m e g azt a t á r g y k ö r t , melyet a vallástörténet a magáénak v a l l h a t n a . Miért? M e r t a vallástörténet a t u d o m á n y o k m a i tagozódásában — valóban történettudomány, história a k a r l e n n i . A históriai eseménynek pedig az ember az a l a n y a , hordozója, n e m az Isten és az istenek, jó v a g y rossz szellemek. Ezért m o n d h a t j u k , hogy se a C i v i t a s D e i , se a G e s t a D e i n e m m a i értelemben vett vallástörténet — és n e m az a theogonia, de a kozmogónia sem.

A m a i vallástörténet a vallási történést az emberi, ember által irányított, fejlesztett történelem alkotó részének t u d o m á n y eszményét. A m a i t u d o m á n y pedig alig győzi

ezen önámító feltevés gyökereit feltárni és k i m u t a t n i , hogy ez a nem-akarása a feltevéseknek, m e n n y i a l a p v e t ő feltevést t a k a r . H a ugyanis m a g á t a m a i vallástörténetet vizsgáljuk ebből a szempontból, mindjárt kitűnik, hogytárgyelh és formaié összeolvadását k e l l látnunk) tele v a n o l y problémával, m e l y n e k megoldása, elfogadása megelőzi a vallástörténet a n y a g á n a k és s z e m p o n t j a i n a kelkülön

A vallásban tisztára az ember teljesítményét látni oly föltevés, m e l y végre is : a bölcselet idevágó igazodásából igaznak n e m . H a el is fogadjuk tehát tárgyelhatároló szempontként azt, hogy a vallástörténetnek ember az a l a n y a , n e m m o n d j u k ezzel, h o g y a vallástörténet m i n t t u d o m á n y kimeríti a vallási történést és h o g y ezen történés ember. Számunkra ez csak módszeres elhatárolás, de n e m bölcseleti igazodás.

er

m

A k ö v e t k e z ő k b e n csak rá a k a r u n k m u t a t n i a z o k r a a problémákra, m e l y e k ebben a látszólag egyszerű kérdésben

H a módszeresen el is fogadjuk azt, hogy a vallási történésnek hogy résztvesznek-e transcendens tényezők ebben a tört a folyamát, v a g y inkább az ember, m i n t közösség? Más vonalrendszerbe átírva ez a kérdés í g y h a n g z i k : A vallást valláshordozó tömegeké, akár fajban, népben, a k á rtársad

tozásuk? N y i l v á n v a l ó , hogy ez az alapvető kérdés áthatja a vallástörténet egész a n y a g á t , befolyásolja a kutatót az a n y a g k i v á l a s z t á s b a n , feldolgozásban, a történésdinam az a feladat, hogy szólót ír-e v a g y polifont.

E z t az antitézist követi a másik. A történésnek nemcsak alam A történés a n y a g á n i t t a n n a k szubstratumát értjük. H o g y a m ű s z a v a k k a l t o v á b b ne homályosítsuk a dolgot, u t a l u n k a r r a , a m i t a vallás t u d a t i és t u d a t o n kívüli elem

Már m o s t : m i ezek közül a vallástörténetnek igazi a n y a g a , szubsztratuma? A h á n y elemetmegkülönböztett p o n t r a korlátozta vizsgálódásait. L e h e t a vallási eszmék története és í g y voltaképpen a dogmatörténetnekáltal A z eszmetörténet m i n t irány és módszer ugyancsak megtalált m a g a egészével az emberi szellem legátfogóbbmegnyilvá általánosító és a p r i o r i s z t i k u s sémájába a vallásfejlődést is beleszorította, h o g y a szellem önkifejtésének dialektikáját a valláso vallás leginkább szembeszökő mozzanatát, a k u l t u s z t , — meglehetősen h a n y a g b a v e t t é k , m a egyesrészletkut vallásban épp a k u l t u s z t emeli k i .

A m a i kultúrtörténeti irány vallástörténetében a kultusz-történe

rá a tárgyra : a k u l t u s z n a k v a n a legnagyobb hatása nem emberi kultúrára és így a kultusztörténet lesz a vezet gyökerei a k u l t u s z b a k a p a s z k o d n a k , azt a festés, szobrászat, nem váló elemeit. A kultúrtörténeti irány a l k a l m a s a r r a is, hogy a vallás erkölcsi, néprajzi t a r t a l m á t is megvilágítsa.

A teljesség kedvéért megemlítjük, h o g y a vallást, m i n t társadalomalkotó tényezőt — az ú. n . totemisztikus irányzat domborít j a k i a vallástörténet m a i képviselői k ö z t . Á vallástörténet problematikájának t o v á b b i kérdései a vallási történés alakjára, formális tényezőjére vonatkoznak. pontból kiinduló változást, m i n t f o l y a m o t , m e l y a

A fo

Már m o s t : énben a szemléletmódban mingyárt feltámadnak és alakulásának, változásainak, érintkezésének, érésének és ha

Mindezeket a kérdéseket megelőzi a módszeres kutatás elérhető-e a történettudomány m a i módszereivel és hogyan j u t h a t a m a i k u t a t ó ahhoz a p o n t h o z , midőn az ősemberben, v a g y még inkább az első emberben a vallás szikrája felvillant? N y i l v á n v a l ó , hogy a história számára ez a kérdés m e g o l d h a t a t l a n . Csak találgatásokra lesz u t a l v a . A praehistoria gyér a d a t a i , h a m o n d a n a k is árulhatnak el semmit. A m a i ember vallásának kialakulá-

szám

sából v e t t lélektani analógiák, m é g h a ezeket a m a i kultusz emlékeivel való összevetése t á m o g a t j a is, szintén alkalmatla a visszamenő analógiás következtetések ugyanis épp az általános biológiai evolúció elméletében n e m bírnak következtet evolúció-elmélet az embernek a magasabbrendűemlő ember és az állatból fejlődő ősember t u d a t világának azt a megegyezését, melyet a m a i ember t u d a t á b ó l való visszakövetkez kérdésében — egyébként posztulál. A z animisztikus, p r e a n i m i s z t i k u s m a g y a r á z a t o k a vallás keletkezésére ezen l o g i k a i p r o t o n pszeudosz, alapvető elsiklás m i a t t a tud

U g y a n e z e n hibába esik a valláslélektan is, midőn saját k u t a t á s i területéről, a m a i és a történelmi források alapján elérhető vallásos t u d a t vizsgálatáról kilépve —

mind

A kultúrtörténeti módszer érdeme, h o g y a máig megmaradt összevetésével a prehisztorikus ember kultúrájánakeml következtetések alapját, gyarapítja a mától az ősmultba utaló eszközöket. í g y némi valószerűségét v i s z az egyébként még odáig, h o g y a néma, m a g u k b a n n e m is egyjelentésű, tisztán t á r g y i emlékekből az őstörténelem emberének tudatát, szólalnának is : már kész vallásról, k u l t u s z b a nmegny

A vallástörténet tehát saját t á r g y á n a k eredetével szemben kénytelen az Ignoramust h a j t o g a t n i . A vallástörténet forrása ismeretlen mélységekből tör elő, melyekhez a m a i szaktudomány n e m t u dhozzáfé rájuk v a n u t a l v a . I t t is legfeljebb a módszeres tartózkodásra, egy folyamnál épp a forrásról n e m v e n n i tudomást ? A m a i vallástörténet — i t t t o v á b b visszük ezt a hasonlatot — a forrás problémáját ú g y a k a r j a megkerülni, hogy az eredeti, i g a z i forrás helyett a mellékfolyókat, a vallás folyamába bekéretszkedő kis ereket veszi vizsgálat alá. R á m u t a t a m i t h o s z r a , megkeresi eredetét; h a m e g t a l á l t a : készen v a n a vallás eredetének m a g y a r á z a t á v a l . Vizsgálja a szellemhitet (animizmus), t o v á b b k u t a t az ősök és a hősök kultuszának erein : megint talált egy forrást. E z is a vallás eredete. A vallási képzetek, f o g a l m a k : m i t h o s z , szellemhit — n a g y o n is racionálisak ahhoz, h o g y az a magasabbrendű emlős, a k i t ősembernek hívnak, v e l ü k kezdhette v o l n a vallását ; keresni k e l l tehát a beidegzett evolucionistának még előbbi forrást : í g y megy v é g i g a varázslat pályáján visszafelé egy o l y a n tudatállapotig, melyben az értelem, képzet, érzésvilág m é g n e m különült el, az értelem n e m foglalta el uralmát a t u d a t birodalmában, melyek a vallást a felvételezett praelogikus tudatból származta

A mellék-erek így lesznek a vallási f o l y a m m a g y a r á z ó tényezőivé csak azért, hogy a f o l y a m ősforrását a

A vallástörténet a l a k i tényezőire v o n a t k o z ókérdés

vallásai, v a g y többől? E g y mederben folynak-e, v a g y sokban? E z e n kérdések megoldásában a vallástörténet megint más t u d o m á n y o k r a v a n u t a l v a , m i n t azemberfö A z evolúciós elmélet önmagában valószínűbbnek tartaná a többforrású és többvonalú vallásfejlődést, hisz a fejlődéselmél hogy az a bizonyos magasabbrendű emlős miért csak a föld egy helyén, egy párban a l a k u l t v o l n a át — százezeréve őspárt veszünk fel, a F ö l d különböző helyein : a k k o r csak a t ö b b v o n a l ú történelmi fejlődés lehet a vallástörténet pillantásra ezt a megoldást ajánlaná. H i s z ezt m i n d e n világutazó tanúsítja : az emberiség kultúrájában épp a vallás az, m e l y n a g y o b b változatosságot m u t a t m i n d e n más kulturális jelenségnél. E r e d e t i l e g azonos v a g y a történe a vallásnak a kultúrkörrel egykiterjedésű formáját, a vallásnak s o k k a l n a g y o b b a variabilitása térben és időfoly i n d i a i félszigeten ! A vallás többrétű, m i n t a faj, nép, n y e l v . E z t épúgy lehet a m u l t példáival igazolni, m i n t a jelenéivel.

D e a vallástörténeti a d a t g y ű j t é s i t t nagy segítségére v a n a vallásbölcseletnek : a sokaságban mégis megtalálható bizon lényeges elemeiben, m i n t p l . az isteneszmében, a k u l t u s z e l e m i formáiban, az imádságban, áldozatban ; néha megdöbbentő eg Ausztráliáig, A f r i k a bensej étől G r ö n l a n d i g — a másodlagosnak vízözön stb. A kultúrtörténeti módszer pedig az összefü

ú g y h o g y a vallás szellemi világának kapcsolatait a társada módon, ez a s z a k t u d o m á n y számára tán sohase lesz m á r lehetséges, de mégis a t u d o m á n y o s a d a t o k egy i r á n y b a mutató, convergens jellege alapján foglalhat állást a vallás k e l l tagadnia, hogy a mellékerek v i z e i idővel j o b b a n megtöl az emberiség földrajzi, faji megoszlásával és elkülönülésév

A történelmi változás morfológiájának t o v á b b i intenzitását és irányát. A vallási történés intenzitásának emelkedő jellegét nevezi a k ö z n y e l v : vallási fejlődésnek, gyengülő jellegét viszont hanyatlásnak.

jellem

M i m á r most a vallástörténet f o l y a m a : duzzadó, gazdagodó valóság-e, v a g y apadó, vizét vesztő, sivatagos talajon elvesző ár-e? V a g y t á n : az erőbeli változás n e m egyenesvonalú, hanem kilengő, ú g y h o g y a fejlődés és a hanyatlás egyenlő v a g y egyenlőtlen periódusokat a l k o t ? E z e k a kérdések várnának megoldásra a vallástörténetben, D e : m i v e l mérje a vallástörténet a vallási életintenzit épületeinek, felszerelésének, sokaságával, n a g y s á g á v a l ? E s z e r i n t fejlettebb v o l n a a zsidók vallása S a l a m o n templomában, m Siralmait? E s z e r i n t E g y i p t o m , B a b i l o n , A t h é n , R ó m a jelentené a vallásfejlődés csúcspontját, delelőjét, a k a t a k o m b á k p e d i g teljes elsatnyulását? V a g y t á n az áldozatok száma, értéke mérné a vallás értékét? T á n a görög vallás a k k o r v o l t legfejlettebb, m i k o rhekatom

ölte az embert istenei oltára előtt? K r . e. 2900 évvel U r u k a g i n a áldozatlistái szerint egyetlen t e m p l o m b a n évenkint 540 kosár halat, mérhetetlen bort, sört, szőlőt, lisztet, kenyeret, olajat, gyümölcsöt áldoztak. E g y i p t o m i templomszentelésnél ezrével ölték a l u d a t és a b a r m o k a t . E z v o l n a t á n a vallási erő kiteljesedése? Kereshetnénk más mérték u t á n is, ezt azonban a

vallástörténe

Világos, hogy a vallási történés fejlődésének v a g yhany a vallási alapvető érték ismerete nélkül n e m lehet. A v azok súlyt mérnek centiméterrel, és zsebórával hőfokot. P e d i g n a g y a csábítás arra, hogy a szellemtörténet,eszme a vallástörténetre. H e g e l p l . a vallástörténeti evolúcióban istennek az észben való öntudatolását látja és az egyes vallásokban ezen öntudatra ébredés fokait keresi. Comte a vallástörténetben — a p o z i t i v i z m u s h o z való haladás lépcsőit véli megtalálni.

A vallások fejlődését v a g y hanyatlását a vallás eszményi ezen az alapon lehet crescendot és decrescendot k i h a l l a n i a vallások kórusából. A vallás eszményi formáját p e d i g csak a vallásban érdekelt két tényező : az Isten és az ember fedheti fel, m i n d e g y i k a m a g a módján. A z Isten k i n y i l a t k o z t a t á s s a l ; az ember a vallások bölcseleti értékelésév

H a a vallástörténész a vallás folyamát nemcsak leírni a k a r j a (leírni se lehet igazán a tények, emlékek jelentésének éreztetni a történés dinamikáját, jellemezni az egyes vallások

az alapvetőt, a polifonból a v e z é r h a n g o t : a vallási alapigazodásra, a k á r h o g y tagadja v a g y hitetlenségre. A csak-történész ú g y története előtt, m i n t az o l v a s n i n e m tudó

rá v a n u t a l v a is e z t : a hitre áll a vallások a betűk előtt.

U g y a n e z e k a megfontolások vezetnek át a vallási történés probléma i t t is : van-e a vallási történésnek egyáltalán iránya, célja? V a n - e o l y p o n t , akár a mélyben legyen, a k á r a magasban, m e l y felé a vallások története halad? V a g y pedig —• ez a történés merő egymásmellettiség és egymásutániság csak, m e l y legfeljebb a r r a a l k a l m a s , hogy az ember évezredeinek synchronisticus t á b l á z a t á t töltsük k i vele? A Dilthey-féle historizmus v o l n a hajlandó így nézni a vallási történést is az ember egyetemestörté azt készítse elő? Van-e p l . a V é d á k vallásának a brahmanizm A zsidóság előkészítője-e a kereszténységnek, a «törvény» valóban K r i s z t u s r a való ránevelés-e? Magában a kereszté Logoszt a történésbe) az ősi E c c l e s i a átmenetének a kö mustármag növekedése-e a m a i kereszténység, v a g y t á n más magokból nőtt erdeje a m a i felekezeteknek? A z «egy a k o l — egy pásztor» célpontja-e a vallástörténelemnek — v a g y csak a p o k a l i p t i k u s látomás — a vallási káoszban?

M e r t a vallástörténet első pillantásra káosznak látszik. Képzetek, eszmék egyvelege, m e l y b e n istenhit és demonizmus, imádás és haszonleső varázslat, szentség és orgiák, misztér

a vallástörténet szántóföldje, m i n t h a csak alatt.

konkolytermésre

vo

V i s z o n t : épp ebben a történésben k e l l meglátni: az események benső logikáját. A káosz mélyéről k i lehet érezni a küzdelem zaját, a világosság és a sötétség, a jó és rossz összecsapását, az igazság harcát a tévedéssel, a búzána E g y i s t e n h i t és sokistenhit, t h e i z m u s és pantheizmus a vallásos t u d a t b a n — összeférhetetlenek. K r i s z t u s és Antikr vallásban a benső harc zászlótartói. A historizmus hiába szárítja k i a vallási eszméket, hogy a történelemherbár préselje őket. A z élő vallásos t u d a t eszméi harcosok, a k i k életre-halálra küzdenek — és temetkezni se a k a r n a k közös földben. A vallás erkölcsi világa ugyanezt a harcos ellentétet bűn, szentség és istentelenség, boldogság v a g y kárhozat közt k e l l választania annak, a k i vallása szerint él.

A historizmus (és leszármazottja, a modernizmus) ezt a benső polaritást n e m i s m e r i fel a vallási történésben. E z é r t n e m lát irányt benne, csak egymásutánt. A h o l küzd a t é t e l t : m i n d e n vallás jó, csak az m o n d h a t j a , a k i n e k nincs vallása. A vallási relativizmus végeredményben u g y a n a z t a k a r j a m o n d a n i , csak j o b b a n körülírva : mind — és a vallási változások, reformok — szintén csak a k o r o k szerint változó vallási igényekhez valóalkalma értéküket vesztik.

A historizmus történelemszemléletét a vallástörténet önmagában n e m t u d j a u g y a n legyőzni, hisz a Cél (amit a historizmus tagad) k í v ü l áll a történet folyamán, A r r a azonban rá t u d m u t a t n i , h o g y a vallási történésnek v a n iránya, h a m é g a n n y i k a n y a r , holtág és mellékág v a g y gát z a v a r j a is.

épúgy,

É s i t t kapcsolódik bele a problematikába az a kérdés : m i l y irányban h a l a d a v a l l á s t ö r t é n e t : magasból a mélybe v a g y a mélyből a magasba? M i v e l a tragédia a dionysosi misztériumokból a l a k u l t k i , i t t igazán n e m erőltetett a problémának o l y fogalmazása, hogy a vallástörténet iránya az a n t i k tragédia-e, v a g y i n k á b b : D i v i n a Comoedia, a Paradisóba k a l a u z o l j a az emberiséget? A történelmi pesszimizmus és o p t i m i z m u s egyformán a vallási történés irányában keresi a m a g a nézőpontjának igazoló adatait. É s v a l l j u k meg : adatot, t é n y t lehet találni olyat is, m e l y a tragikus kifejlet mellett tanúskodik, a vallás v i z e i n e k posványba fulladását m u t a t j a ; de olyat is, m e l y n e k felvillanó f m i n t h a a havasok tengerszemének kristályos v i z e iszüren A vallástörténet n e m éri el a forrást, de a t o r k o l a t o t sem. Előtte csak a f o l y a m n a k az a része v a n , m e l y n e k medrét a történelmi k u t a t á s a mától v i s s z a az ősemberig valahogy bejá

Siracusa öblében két p a t a k szalad be egész közel egymás mellett a Földközi-tengerbe : A n a p o és Ciane a nevük. A z első név Láthatatlant jelent, a másik pedig : Kék-et. M i n d a kettő hegyi p a t a k és m i n d e g y i k a tenger felé siet. A vallástörténet folyamának láthatatlan a forrása, láthatatlan a vége és elérhetetlen mélységek v a n n a k felszíne alatt. A vallástörténet, m i n t szaktudomán

bölcselet és a h i t t u d o m á n y merészkedik. D e a felszín is, bár g y a k o r t a zavaros, mégis az eget tükrözteti, a tiszta kék ég épúgy vetítődik bele, m i n t a bárányfelhők és a v i h a r sötét fellegei. Alulról a fenék sara, p i s z k a szállhat a felszínre, a magasból a N a p a r c a ragyoghat bele : a felszín képe m i n d e z t m e g m u t a t j a .

A vallástörténet problematikájának ez az összefoglalása. m e l y eszme, élet és k u l t u s z ; medre az idő, f o l y a m a a történés. V a n iránya és célja, de a célt a szaktudomány a m a g a módszereivel csak sejti, n e m tudja. A vallás h o g y meglássa, h o g y a n színezik a vallási történést földalatti, ember lelkében a démoni és isteni erők közt, melyek h a r c a a vallási történésnek győzelmes v a g y elbukó fordulatait adja.

A vallástörténet irányát és célját azokról a Kálvária-hegyéről.

magaslatok

II.

K Ö N Y V .

ŐSNÉPEK, ŐSTÖRTÉN E L E M .

AZ

Ő S N É P E K

(PRIMITÍVEK)

V A L L Á S A .

V a l a m i k o r a népeknek a z o n csoportját, m e l y n e k kultúrája n e m érte el az e g y k o r ú európai műveltséget, közös néven «vad» népeknek, «műveletlen», kultúrátlan népeknek nevezték. A kultúrtörténeti i s k o l a érdeme, hogy ezt az általánosítást kiküszöbölte az etimológiából. A z ú. n . «vad népeknek» v a n kultúrája, k ö z t ü k a műveltség alapján m e g lehetett már v o n n i a «kultúrkörök» határait, legalább is n a g y vonásokkal.

szem

A kultúrkörök két főcsoportra osztják a világ népeit, az ú. n . n a g y k u l t ú r á j ú népekre (egyiptomi, indiai, kínai, b a b y l o n i , görög stb.) és kiskultúrájú népekre. A kiskultúrájú népek csekély töredéke m é g m a is a kultúrának ethnologiailag elérhető ősfokán áll. Természete hisz a l i g lehetne elgondolni azt, h o g y az emberiség valaho vándorlásai, földrajzi, meteorológiai, történelmi átalakulásai u t á

A kiskultúrájú népek k ö z t az ősfokot S c h m i d t t ö r p é k ; 2. a sarkövi szamojédek, korjákok, t u n g u z o k , iramszarvas-eszkimók ; 3. egyes északamerikai indiánok ; 4. a tűzföldi j a m a n a , h a l a k v a l u p , s z e l k n a m törzsek ; 5. délkeletausztráliai n é p e k : k u r n a i , k u l i n , j u i n - k u r i , viradjurikamilarói. A törpék közé t a r t o z n a k az I n d i a i Óceán Andamán-szigeteinek lakói, az a n d a m á n o k ; a

szer

m a i a k k a i félsziget s z e m a n g j a i ; a Fülöp-szigetek n e g r i t ó i ; K ö z é p a f r i k a t ö r p é i : a gabun-törpék az egyenlítő mentén A f r i k a n y u g a t i részén ; az I t u r i - t ö r p é k : keleten és egy déli csoport a K o n g ó mentén Losambo-nál. A törpenépeknél a férfiak testmagassága átlagosan a l i g éri el a 150 cm-t. A z Ituri-törpéknél a férfiak átlagos n a g y s á g a 144 c m , a nőké 133 c m . A 150—160 c m magas népeket p y g m o i d o k n a k nevezik. Testszínük barnás, c s o k o l á d é s z í n ű ; az Ituri-törpéknél agyagsárga.Kult S c h m i d t foglalja össze. E z e n v o n á s o k általában véve m e g v a n n a k a többi őskultúrákban is. A termelés terén a gyűjtés fokán állnak, nincs se földmívelésük, seállatten v a g y méhkaptárszerű k u n y h ó k b a n l a k n a k . A z andamá fűrészeléssel v a g y szántásszerű művelettel (Feuerpflug) szerzik. N e m i s m e r i k a szövést és azagyagedénykészít A törpék eszközei, fegyverei fából, csontból, kagylóból alkalmilag.

Szellemi felkészültségükre jellemző, hogy csak kettőig számolnak, t ö b b számnevük nincs, számrendszerük se a l a k u l t k i . Zeneszerszámot alig ismernek, legfeljebb a dobot. A képfaragás ismeretlen előttük, testüket n e m festik, tetoválják, n e m gyakorolják a körülmetélést, o r r u k a t , a j k u k a t n e m lyukasztják át. Társas életük alapsejtje az általában egynejű és állandó család ; a fiatalok szabadon választják párjukat. Nemzetségi szervezetük l a z a ; törzsszervezetük fejletlen ; nincs öröklődő törzsfői méltóság. A családban a nő gyengéd, az öregeket tisztelik. N i n c s náluk szülő- v a g y

egy

gyermekgyilkosság, k a n n i b a l i z m u s . Erkölcsi életük

általában

A m i k o r a primitívek vallását tárgyaljuk, szemléltető a n y a g u n k a t nagyrészt a törpék vallásimegnyilatkozása

A z elsőfokú kultúrához tartozó népek vallásainak vizsgálata mód

A z ethnologia és az őstörténet (praehistoria)érint m i l y e n lehetett az ősember vallása. A primitívek vallása az a kulcs, m e l l y e l a vallástörténet k a p u j á t szeretnők m e g n y i t n i . E z é r t fogadjuk el a kultúrtörténeti i r á n y alapvetését és primitíveken szoros értelemben csak az őskultúra f o k a i n álló népeket értjük ; az első- és másodfokú primitívekhez.

T á r g y a l á s u n k a vallási megnyilatkozásokból h a l a d a vallási jelenségek t u d a t i és t á r g y i elemeinek boncolása felé. Ezért i n d u l u n k k i a k u l t u s z tényeiből (imádság, áldozat, a v a t á s , temetés stb.), hogy az istenhitet,szelle vallási kapcsolatait, a k u l t u s z t á r g y i és társadalmi összetevőit megismertessük. E z a fejezet is megadja.

e g y ú t t a l a vallás

phaenomenologiáját

Imádság. A z imádság meghatározásában, leírásában sokat meghatározás helyett b e m u t a t j u k a primitív embert, h o g y a n , m i k o r , m i l y s z a v a k k a l imádkozik. A Fülöp-szigetek kalinga-negritója e s z a v a k k a l tér nyugovóra: «Uram, p i h e n n i térek. A d d , hogy reggel o l y

fárado

egészségben ébredjek, m i n t a m i l y e n b e n most v a g y o k , h o g y m i testem ellátására k e l l , megszerezhessem». E s t e m á r a reggelre és a következő n a p r a g o n d o l ; istenétől kér segítséget. H a életveszély fenyegeti (pl. mérges kígyó), í g y k ö n y ö r ö g : «Uram, ments m e g , különben e percben meghalok !» H a zivatar fenyegeti, megint ahhoz «az Úrhoz f o r d u l , a k i odafönt l a k o z i k » : «Légy irgalmas hozzám, h a d d szűnjön a zápor, hisz igazán szegény v a g y o k és nincs szilárd hajlékom». E z e k n e m betanult formulák, a p i l l a n a t szükségletében születnek, m i n t égre szálló sóhajok. A szövegeket S c h m i d t : U r s p r u n g der Gottesidee-ből A tűzföldi jamanák: kérni is t u d n a k , hálálkodni is, p a n a s z k o d n i is V a t a u i n e v á n a k , istenüknek. «Adj nekem, kérlek a t y á m , j ó időt !» V a g y : «Miért zárod le szemedet a hó elől, atyám» — m o n d j a egy asszony, a k i mezítláb kénytelen járni a frissen esett h a v o n . «Légy jó mindennap foglalják : «Meg v a g y o k elégedve a t y á m m a l (istenemmel)

«Hála (istennek), megjött a nyár», v a g y : «elmúlt a tél». A felépült beteg í g y i m á d k o z i k : «Bizony, r á m t e k i n t e t t , de n e m v e t t magához V a t a u i n e v a a m a i napon». Ünnepélyesebben h a n g z i k a gabun-törpék éneke, midőn a z egyenlítőnél beáll az esős időszak és kérik K m v u m istenüket, adjon új erőt a N a p n a k : «A tűz sötét lesz és fekete a fa ! A láng kialszik, rajtunk a vész ! R a j t u n k a baj, ó K m v u m ! K m v u m megindul ú t j á n A N a p felé v i v ő ú t o n . K e z é b e n f é n y l i k az Í v [a s z i v á r v á n y ] . A v a d á s z n a k íj ja odafenn. Meghallgatta gyermekei k é r é s é t . » U d G . I V . 5 2 .

A m i k o r ez a törpe meglátja a s z i v á r v á n y t , a b b a hagyja munkáját, kezébe vesz egy íjjat, azt ú g y t a r t j a a s z i v á r v á n y felé, hogy íve elfedje a s z i v á r v á n y t . A z t á n zsoltározni k e z d : Ó szivárvány, ó szivárvány ! O t t ragyogsz fenn a magasban A n a g y erdő fölött Sötét felhők k ö z ö t t

K e t t é s z e l e d a sötét eget! L á b a d alá vetetted, M i n t győztes a harcban, A dörgést, a haragost, Ű g y morgott ránk, o l y mérgesen ! T á n haragudott reánk? . . . H a t a l m a s íj j a a z é g i v a d á s z n a k , K i űzi a felhők seregét, M i n t megriadt elefántcsordát. S z i v á r v á n y : m o n d j neki h á l á t ! M o n d d n e k i : N e légy rossz h o z z á n k ! M o n d d n e k i : N e haragudj ránk ! M o n d d n e k i : M e g n e ölj m i n k e t ! M e r t nagy a m i félelmünk Ó szivárvány, ó szivárvány ! U d G . I V . 85.

A z o k a törpék, a k i k n e k a g y a a l i g n y o m 1300 gr-ot, ezek a gyermeknagyságú emberkék, szívük mélyén a Végtelent érintik. A z E g y e n l í t ő táján t á n melegebb a primitív ember érzésvilága. D e az örök jég hazájában is felmelegszik, ha istenével beszélget, szó nélkül, a lélek befelé fordulásával. Rasmussen í r j a , hogy az iramszarvas-eszkimók, mikor búcsúztatták, imádságra g y ű l t e k össze és szerencsés utat a k a r t a k számára kiesdeni. «A búcsúünnepen azt közölték v e l e m , hogy K i n a l i k , a javasasszony, az ő segítő szellemét a k a r j a megkérlelni, (a nagyistentől) a k a r t tanácsot és segítséget kérni. A z ének elhallgatott ; a boszorkány csukott szemmel állt 10

hárí

a középen. N e m használt s e m m i varázsigét, arca néha fájdalmasra t o r z u l t , egész testében reszketni kezdett, í g y szokott ő «befelé tekinteni», a másnap t i t k a i b a belepillantan és gondolatait a r r a az egyre összpontosítsa, hogy az útrakészü

«Amint K i n a l i k a k a r a t a és g o n d o l a t a tetőpontra ért, a r r a kértek, menjek a sátor elé és álljak a h a v o n o l y a n helyre, a h o l m é g n e m v o l t lábnyom. M a r a d j a k ott állva, míg megint n e m hívnak. E z e n a t i s z t a és érintetlen helyen kellett megállnom S i l a előtt, némán, alázatosan, lesütött szemmel, és k í v á n n o m , hogy az ég, az időjárás és a

t

«Egy d a r a b i g álltam o d a k i n t ; aztán behívtak. Kinalik örömtől. E l m o n d t a , hogy a 'Nagyszellem meghallgatta kérését; u t a m veszélytelen lesz. H a húsra lesz szükségünk, jó v a d á s z z s á k m á n y fog kínálkozni.»

A z imádságban a lélek érintkezik a «Nagyszellemmeb). Szóra sincs szüksége, hogy megértesse magát. Érdekes, hogy a primitívek is használnak néhol o l y n y e l v e t imádságaikban, melyet már n e m értenek. P . V a n o v e r b e r g a Fülöp-szigetek iszneg-negritóinál részt vehetett egy éjszakai szertartáson. Á szertartás A s z i negritónak k u n y h ó j á b a n v o l t . Már este 7 óra tájban érkezett néhány negritó, az időt tánccal töltötték el. N y o l c óra tájban n a g y o b b tömegek jöttek, táncoltak gong-kísérettel k b . féltízig. A gyermekek közben elaludtak. mise K y r i e - j e kezdődik. A z intonálás után az előénekes felállt, k a r j a i t mellén keresztbe r a k t a , szemét felemelte és ú g y énekelt. A z t á n a férfiak is vele énekeltekugya az asszonyok k ö v e t t é k . A strófák egymásután fogytak,

a strófák végén leültek, végül csak az előénekes m a r a d t állva. A szertartást bizonyos öltözködés és felvonulás is gazdagította. í g y j u t o t t a k h a j n a l felé az ének végére, húsz strófát énekeltek. A m i k o r V a n o v e r b e r g h az ének értelme felől érdeklődött, meglepődve értesült arról, hogy a negritók őseiktől v e t t é k át a szöveget, de már m a g u k sem értik ezt a nyelvet ; csak nagyjában t u d j á k m e g m o n d a n i , hogy m e l y i k strófa mit jelenthet. E g y i k n é l gyógyulásért, másiknál bajtól való menekülésért imádkoznak. U d G . I I I . 292.

A z imádság a vallástörténet legősibb és legáltalánosabb a tűzföldi h a l a k v u l u p o k és a sarkövi korjákok kivételével. Ismeretes a kérő és hálaadó imádság. Érzéseiket szóval v a g y taglejtéssel fejezik k i ; v a n egyszerű, a l k a l m i és szertartásos, ünnepi imádság. Feltűnő az elmélkedő, befelé forduló imádság megléte az ősnépek egyikénél. H o g y m i a vallás, azt m a g u k az imádságok megmondják. K á r a sok elméletért, kár a különféle megoldási kísérletért. H o g y a vallás n e m a félelem szülötte, azt ezek az imádságok istenétől v a g y isteneitől függ, hogy az isten őt megérti, meghallgatja ; ezért szól hozzá, m i n t gyermek a t y j á h o z , m i n t a szegény jótevőjéhez, m i n t a szolga urához. A z imádság a kultusz alapvető t é n y e ; a k u l t u s z t ö b b icsele

Áldozat.

A l i g múlik el egy-egy esztendő a vallástudományban anélkül, hogy újabb elmélet ne keletkeznék az áldozat mivoltáról és eredetéről. E z e k taglalása helyett megint a tényeket szólaltatjuk meg, abból a kultúrkörből, m e l y

az ethnologiailag elérhető legősibb fokot képviseli. A t é n y e k ugyanis m a g u k b a n rejtik az áldozat mivoltát és némi felvilágosítást a d n a k eredetéről is. A z őskultúrák férfinépe v a d á s z a t t a l , halászattal keresi «kenyerét» (kenyeret m é g n e m ismer) ; asszonyai p e d i g füvet, gyümölcsöt, gyökeret keresnek ; n e m megéltek idáig.

szántan

A m i k o r a kalinga-negritóknak sikerült elejteni a vaddisznót, természetes, hogy örömükben nagy lakomát csapnak. D e n e m feledkeznek m e g a «vaddisznótulajdon táplálékot megadja». Ezért k i v á g n a k egy-egy darabot a vaddisznó szívéből, májából, b ő r é b ő l ; erre azt H a gyümölcsöt szedtek, abból is félretesznek egy részt. Földbe szúrnak egy botot a l a k o m a helye mellett, erre tűzik rá az áldozati húst, anélkül, h o g y megsütnék. A szertartást — m e r t ez nyilván az — a k ö v e t k e z ő imádsággal kísér m e g azt a húst, a m i az erdőben található». A z andamánok azt hiszik, P u l u g a megparancsolta, hogy az esős időszak kezdetén termő gyümölcshöz ne nyúljanak. A m i k o r ezt a parancsot teljesítik, ezzel P u l u g á n a k hagyják a

A z a f r i k a i egyenlítő n y u g a t i táján lakó törpék n e m nyúlnak a d d i g a v a d á s z z s á k m á n y h o z és az összegyűjtött élelmiszerekhez, míg egy részüket áldozatul n e m hozták. A z áldozatot férfiak m u t a t j á k be ; akár mézet, akár nkula-diót, akár v a d a t áldozzanak. H a pálmabort isznak, égre néznek. H a gyermek születik, a törzsfő kezébe veszi a

csecsemő

«Az A l k o t ó n a k , a h a t a l m a s n a k : N e k e d a j á n l o m e z t a zsenge t e r m é s t F r i s s g y ü m ö l c s é t az öreg fának. T e v a g y az Űr, m i g y e r m e k e i d v a g y u n k . N e k e d : az Alkotónak, a hatalmasnak. T e k i n t s a vérre, m e l y i t t folyik, A gyermekre, miként kiált : T i é d e zsenge t e r m é s F r i s s g y ü m ö k s e az öreg fának».

n; A jelenlevők k a r b a n ismétlik :

«Tiéd l e g y e n h a t a l m a s A l k o t ó E zsenge t e r m é s F r i s s gyümölcse az öreg fának».

M i r e való ez a szertartás? P . Trillesnek, a k i éveket töltött a törpék közt, így m a g y a r á z t a m e g a dolgot egy családfő : «Mi nem v a g y u n k állatok, n e m ú g y j ö v ü n k a világra, m i n t az állatok ! H a m i a világra j ö v ü n k , az Alkotó ránk t e k i n t , m i pedig őreá ; a r c u n k a t feléje fordítju

E z t a leckét csak azok n e m értik meg, a k i k azt h i s z i k , az ember állatból fejlődött, azért k e l l v a l a m i p r a e l o g i k u s , mágikus, d i n a m i k u s , a n i m i s z t i k u s lépcsőzet odáig, m í g az ember imádkozni k e z d , míg megérti, hogy az élet, zsákmány, élelem, termés Urának t a r t o z i k v a l a m i v e l , a m i v e l n e k i hódolatát kifejezze ! M i l y egyszerű és mégis m i l y sokatmondó kifejezése az ember függésének Istennel szemben az öreg fának». E z t az áldozatot n e v e z z ü k zsengeáldoz

A z Ituri-törpék a z s á k m á n y u l ejtett v a d szívéből egy darabot k i v á g n a k és azt az erdőbe dobják v i s s z a hálából az isten iránt. U g y a n í g y tesznek a termés ez a tiéd». A sarkövi ázsiai ősnépek szintén ismerik a p r i m i c i a s

elejé

áldozatot. A szamojédek szent hegyeiken iramszarvast áldoznak. A z iramszarvast fejjel kelet felé fordítják, ú g y fojtják meg. A varázsló (sámán) az állat megölése közben í g y szól : «Num [nagyisten] n e k e d adjukiramsza eszik meg ; fejét és gerincét magas póznára tűzik ; a jelenlevők kelet felé f o r d u l v a többször meghajolnak. T a v a s s z a l az első jó h a l n a k fejt ugyancsak feláldozzák. A z áldozat helyét Nordenskiöld írja le : «Egy folyóparton iramszarvas-, fóka-, medvecsontokból készítettek oltárt. A z oltáron két durvafaragású istenkép f á b ó l ; a k é p szeme, orra, szája, szíve friss vérrel v a n behintve. A z oltár körül póznákon iramszarvas- és medvecsontok, k o p o n y á k . A közelben t ű z h e l y ; mellette egy h a l o m csont : m i n d e z világos jele az áldozati lakomának». 11

Érdekes módja az áldozatnak az is, hogy a szamojédek (és az ajnuk) egy-egy fehér iramszarvas bikát N u m n a k ajánlanak fel, de n e m ölik meg, h a n e m szabadon engedik. E z t az állatot baloldalán hosszú bevágott v o n a l l a l áldozzák azt az embert, fiút, leányt, a k i t a fogadalom betegségéből m e g g y ó g y í t o t t . A m e g g y ó g y u l t n a k egész élete folyamán érintetlennek, tisztának k e l l m a r a d n i a , házasságot n e m köthet ; h a meghal, N u m h o z megy. E b b e n a n e m i tisztaságnak áldozat jellege domborodik k i .

jelöli

A z iramszarvas-eszkimók szintén gyakorolják az ejtett v a d n a k fejét egy folyóba süllyesztik, v a g y szent helyeiken kiakasztj ák.

A zsengeáldozatnak r o k o n módja található meg a Kaliforniában lakó algonkin-indiánoknál, a k i k évihálaadó

A z őskultúrához tartozó népek közt a

délkeletausztráliai

Viszont a törpék ismerik a zsengeáldozat mindkét fajtá az északamerikaiak csak az állatit. A z élet adójának hódolnak az élelem j a v á n a k felajánlásával, bár tudják, nem szorul rá, mert n e m táplálkozik. A zsengeáldozatban kiéreznek belőle. A z élet a Teremtőé. A z emberi élet fenntartásához a növényi és állati élet kioltására v a n szükség. E z csak az élők U r á n a k engedélyéveltörtén

N e m hiányzik az ősnépeknél az engesztelő áldozat sem. A szemangok (Malakka-félsziget, Ázsia) azt hiszik, hogy a mennydörgést és villámlást a nagyisten (Karéi, K a e i , TapednJ o k o z z a ; ezzel fejezi k i haragját, mert megbántotta nem v á r n a k t o v á b b i dörgésre és villámlásra. A z engesztelést re vesz magából az asszony, ezt vízzel k e v e r i , m a j d egy részét az ég felé emeli és a földre önti e s z a v a k k a l : N a g y a n y a odalenn, íme bűnömet T a P e d n - n e k d o b o m ; íme törlesztek ; n e m v a g y o k elbizakodott*. M a j d újra ég felé v e t i a vér és víz-keveréket : «Megfizetem adósságomat T a P A maradékot a földre önti, újra kérve F ö l d a n y á t , közölje T a Pedn-nel, hogy törleszti a bűn adósságát.

Véráldozattal fizetnek a szemangok bizonyos szent állatok megöléseért, az h a v i h a r a l k a l m á v a l v a g y férje halála belül fésűt h o r d ; a házastársak, h a

házasságtörésért, asszony azért is, után hét n a p o n n a p p a l együtthálnak.

A z a f r i k a i törpék közül az E g y e n l í t ő n y u g a t i táján élők többszöri sikertelen vadászat után érzik szükségét az engesztelésnek. Első a l k a l o m m a l egy k i s emlős állatot áldoznak ; h a vadászszerencséjük erre sem tér vissza,

a k k o r megvagdalják k a r j u k a t v a g y lábukat, a vérrel m e g h i n t i k fegyverüket és testüket. H a az se használ, a k k o r a törzsfő végzi ezt a szertartást a balszerencsével k ü z d ő vadászon. H a vadászat közben n a g y baj éri a törzset (többen elesnek elefánt vadászatkor), m a g a a törzsfő engeszteli saját vérével K m v u m - o t , a nagyistent. H a e g y i k törpe a másikat m e g g y i l k o l t a , a k k o r a «kis» bűnösök ráadásul kecskét l o p n a k a szomszéd négerektől fejét a m e g g y i l k o l t n a k főnöke levágja, vérével meghinti a h a l o t t n a k k u n y h ó j á t ; a kecskét m a g á t pedig megeszik a törpék. A szemangok engesztelő áldozata valószínűleg anyajogú szomszédnéptől való átvétel és így n e m o l y ősi, m i n t a zsengeáldozat ; a gabun-törpéknél sem tartoz

A z áldozatnak megléte az őskultúra egyes népeinél (mégpedig a nagyistennek bemutatott áldozaté)vilá Tűzföld ősnépeinél hiányzik, arra enged következtetni, hogy a vallás alapélménye, az istentől való függés, áldozat stb. kifejezésre j u t . A z áldozat, m i n t szimbolikus cselekmény isten és természet közt t á r g y i eszközökkel, m i n t amelyet az imádság fejez k i szóval v a g y g o n d o l a t t a l ; hogy iste isten a «vadnak», élelemnek u r a ; ő adja a termést, a vadászszerencsét. A z ember, h a még o l y törpe is — n e k i t a r t o z i k hálával mindenért. A z első zsákmány, termés egy részének felajánlásával — emberi módon j u t t a t j a kifejesé

A szemangok engesztelő áldozata még mélyebb adózik bűnéért a megbántott istennek. Nehéz a vallásos

rétegét

érzésvilágnak azt az örvényét lecsendesíteni, m e l y a érzi, t u d j a , hogy isten az élet u r a . T a P e d n , K a r é i , K m v u m parancsol az embernek és haragszik arra, a k i parancsát megszegi. V i l l á m á v a l sújthatja a bűnöst, megállítja benne a pirosló életfolyamot. Á z a szemang-törpe ú g y érzi, h o g y saját vérének ontásával megengesztelheti a h a r a g v ó Karéit, T a P e d n - t . A szimbólum i t t más, m i n t a zsenge áldozatban ; de az alapélmény ugyanaz : istené az élet, m e l y a vér áramában pezseg ; vérrel k e l l törleszteni azt az adósságot, m e l l y e l a bűnös istennek t a r t o z i k .

bűntud

É s m i n d e z n e m belemagyarázás, n e m a t é n y e k elferdít vérét az ég felé v e t i és a földre h i n t i . «Megfizetem adósságomat, T a

A v é r és élet összefüggése, egysége a primitívek tudatában a szemangok véráldozatától az emberáldozatokig k ö n n y ű ezen az a l a p o n az áthidaló v o n a l a t meghúzni. A másik irányt — az áldozattól az áldozati varázsig (a n a g y k u l t ú r á k m a j d m i n d e n vallása tele v a n vele, főleg India) az az afrikai törpe m u t a t j a , m i k o r saját vérével m e g h i n t i fegyverét, felfokozója, feljavítója, erősítője. A szemang kevés vért veszt, azt is vízzel keveri. M i l y e n vérfolyam árad v é g i g a földön, m i k o r a vallási alapeszme forrása (az önkénytes engesztelés) kiszárad és száraz medrébe a b ű n t u d a t t ó l gyötört ember önzésében n e m a saját vérét engedi (azzal takarékosan bánik), h a n e m embertársainak v a g y állatjainak A h a r m a d i k irány az antropomorfizmus útját j á r j a ; az isten emberszabású, rászorul ételre, i t a l r a , ajándékra. D o ut des. E h h e z járul az animizmus, a h o l t a kszellem ezen igények bőven t e r m i k az áldozat hekatombáit.

Avatások.

A z ember életének magasabb, a földi lét keretem túllépő jelen kiskultúrájú népeknél is ez a szokás. L e g g y a k r a b b a n azonban leányokat v a g y e g y ü t t , v a g y külön-külön. A serdült avatás ennek jelentőségét akarják kifejezni.

A z a v a t á s o k t a r t a l m i , eszmei és szertartási jellegében n a g y a változatosság. Először egy alaptípust m u t a t u n k be az őskultúra a m a köréből, melyet W . S c h m i d t exogamnemitotemű kultúrának nevez. É z a kultúrkör DélkeletAusztráliának egyes népeinél v a n meg ; aránylag legtisztábban t ú l a V i c t o r i a és Cape E v e r a r d közti partvidéken l a k i k öt csoportban. Kihalóban levő népfaj. É nép megismertetését I I I . 592. sk.

A D y e r a i l - t , az a v a t ó ünnepet a k k o r tartják meg, midőn elég felserdült v a n már a különbözőkurnai-törzse tanácskozik, aztán elküldi k ö v e t é t az ünnep t i t k o s ez t o v á b b í t j a a meghívást, és így t o v á b b megy a t i t k o s híradás az összes törzsekhez. Magát az avatást rendesen n y á r idején tartják. E r r e összegyülekszenek a törzsek a kijelölt helyen, m i n d e g y i k külön táborban. A törzsfők kitűzik az ünnep kezdetét. A z a v a t á s több napot vesz igénybe.

E l ő g y a k o r l a t k é n t délután az asszonyok különválnak a férfiak táborából, az a v a t a n d ó fiúkat és a hajadonokat e l v i s z i k m a g u k k a l , m a j d próbát t a r t a n a k velük, hogy

kell két sorban, földreszegzett szemmel ülni és a dob

ütemére

( i . nap.) N a p n y u g t a után a férfiak elhagyjáktáborh a n y j u k k a l várják az eseményeket. Nemsokára zúgás és ütések zaja h a l l a t s z i k , a férfiak körmenetben jönnek a törzsfő vezetésével. Szénporral feketítették be m a g u k a t , testükön faháncsok a l k o t n a k fehér sávokat. K e z ü k b e n is hosszú fakéreg, ezzel v e r i k a földet, huj-huj kiabálások közt. A z asszonyok segítenek a zaj növelésében, a fiúk pedig szemlesütve hajlonganak j o b b r a - b a l r a .

(2. nap.) Előkészítik az a v a t á s sátrát. Estefelé megismétl a fiúkat őrük, a k i a «keresztapa» szerepét tölti be, kioktatja kezükben, körbejárják a fiúkat, elválasztják őket a leányoktól és asszonyoktól. E t t ő l k e z d v e a fiúk érintke

A férfiak botokat dobálnak a fiúkra, ezeknek n e m szabad a botokat érinteni. A fiúk m i n d e g y i k e m e g k a p j a a m a g a avatóját a rokonságból. A z a v a t ó a p á k kiabálva emelik a fiúkat többször a magasba. A z asszonyok beborítják

A fiúkat most a sátorba vezetik, h a n y a t t fektetik őket, teljesen betakarják testüket l o m b b a l . N a g y tüzet r a k n a k előttük. A z asszonyok és férfiak órák hosszat körüljárják a sátort, egyhangú j a , v a , je hangokat a d v a . A fiúknak a l u d n i u k k e l l ; h a felébrednek, már m i n t férfiak ébrednek. A z ébresztést a főnök és a kuruzsló végzik. A szertartás t o v á b b i részén asszonyok és a v a t a t l a n o k már n e m

vehetne

A z ébresztés ú g y történik, h o g y a fiúkról leszedik a lombot, felültetik őket. A varázsló m i n d e g y i k e tmeg

a fiúk m e g k a p j á k a férfiövet és k ö t é n y t , a k a r - és

homlok

(3. nap.) Napközben v a d á s z a t és előkészület a nagy t i t o k r a , a mxagyatya megmutatására*. H e l y e t készítenek, próbákat tesznek a búgóléccel. K é t búgóléc v a n , a férfi neje). E z e k a törzs ősszüleit jelképezik. A fiúkat elvezetik a t i t k o s helyre. A fiúk takarójukat fejükre húzzák, hogy semmit se lássanak. E r r e az egyik törzsfő k e z d i forgatni a n a g y o b b i k búgólécet, m e l y zenebonája mindinkább erősbödik. Végre elhallgatnak, a fiúk m é g letakart fejüket égre emelik, m a j d avatóik leveszik a takarót a fejről, a szemek a főnök botja o d a , nézz o d a — mondogatja.

tom

irány

Most két öreg végigjárja az a v a t o t t a k a t és azt m o n d j a : S e n k i n e k el ne áruld, se anyádnak, se nővérednek, senkinek, lándzsákai szegeztek a fiúkra, hogy j o b b a n megértsék a fenyegetést.

a

A legöregebb törzsfő most feltárja a kurnai-nép titkát az a v a t o t t a k n a k a következőkben (Schmidt H o w i t t nyomán szóró

«Hajdanában v o l t egy n a g y lény, «Mungan ngaua» (mi a t y á n k ) a neve ; i t t élt a földön, a k u r n a i - k a tmegtan Ő a d t a az embereknek nevüket is. M u n g a n n a k volt egy fia : T u n d u n , a k i n e k v o l t felesége. Ő az őse akurnai-népnek.,M T u n d u n n a k és feleségének nevét viseli. V o l t egy áruló a népben, a k i a D y e r a i l t i t k á t e l m o n d t a az asszonyoknak. M u n g a n megharagudott, n a g y tüzet küldött (az A u r o r a australis-t), m e l y az ég és föld közti teret betöltötte. A z

emberek megőrültek, egymást verték a g y o n . Még a tenger is rázúdult a földre, az emberek vízbefúltak. A k i k megmaradtak, ngaua elhagyta a földet, az égbe szállt, h o l m é g most is ott él».

E z a történet m a g y a r á z z a m e g a D y e r a i l n a k és alapját. A m i k o r az a v a t o t t a k és kísérőik visszatérnek a táborba egy a v a t ó opossumot u t á n o z v a a fára mászik. Más g y a k o r i . A tábor táján az a v a t o t t a k rejtekből ijesztgetik a nőket a búgólécekkel.

részeine

állatu

A k ö v e t k e z ő napok főtémája : az erkölcsi oktatások. Megtudják az a v a t o t t a k , m i l y állatokat szabad v a g y n e m szabad enniük, hogyan k e l l a jövőben viselkedniük. A parancsok a következők : 1. A z öregekre h a l l g a t n i , n e k i k szót fogadni. 2. M i n d e n t megosztani j ó b a r á t a i k k a l . 3. B a r á t a i k k a l békében élni. 4. L e á n y o k t ó l v a g y férjes asszonyoktól tartózkodni. 5. N e m e n n i t i l t o t t állatot, míg csak az öregek a M a j d az a v a t o t t fiúk megint összekerülnek a A végső szertartás egy p a t a k partján történt. M i n d e n k i résztvett r a j t a . A z a n y á k előtt egy edényben v í z . A z anyák és gyermekeik kölcsönösen vizet hintenek egymásra Aztán k ü l ö n v á l n a k ; egyik a n y a sírt, mert a szertartással — elvesztette gyermekét. Férfiúvá lett a fia. E z a hosszú szertartás morfológiailag a k u l t u s z n a k m a j d n e m m i n d e n elemét m a g á b a n foglalja. I t t v a n a periodikusan visszatérő ünnep, szent idő ; v a n n a k a szer-

leányok

t a r t á s céljait szolgáló, egyelőre a l k a l m i l a g előkészített «szent» helyek ; körmenetek, r i t m i k u s , szabályosmoz varázslat, a torkosság kiűzése, a fiúk elaltatása, vízzel való meghintése. V a n n a k m i s z t i k u s szerszámok : búgóléce

A szertartás eszmevilága sokágú, de egy síkba térő. A fiúból férfiú lesz; új emberré válik, a nép, a törzs teljes j o g ú és teljes feladatú t a g j á v á . Megismeri az őshagyomány Feltárul előtte népe vallása. É g felé emelik, felajánlják őt is M u n g a n n a k . Megismeri az állatvilággal való kapcsola M i n t n a g y k o r ú , a n a g y o k életmódját, erkölcsi felfogását k e l l , hogy elsajátítsa. Élete más lesz a nőkkel szemben ; eiőre látja a családalapítás feladatát. A z egyéni és társadalmi

A serdültavatásnak a kurnai-avatás egyik (alapvető) típusát m u t a t j a . E n n e k két oldala : morfológiája és eszmei tartalma jelentős változásokon megy át a különböző kultúrkörökben. A délkeletausztráliai j u i n - k u r i népeknél az avatásnak kétféle szertartása v a n : egy rövidebb és egy hosszabb. A rövidebbre a k k o r kerül sor, h a a hosszabb n e m k u r n a i - h o z v i s z o n y í t v a az a v a t a n d ó felső metszőfogának kiütése. E n n e k a szertartásnak jelentése az lehet, hogy az a v a t o t t ezáltal lesz hasonlóvá D a r a m u l u n h o z , a törzs istenéhez, a k i n e k lénye v a l a m i k é p a H o l d d a l függ össze. Másik a v a t ó szertartás a haj leégetése, ez talán a ockerrel vörösre festik. S z i m b o l i k u s jelentésével kiválik

vége

napk

az avatás során a temetés-szertartása. Sírt ásnak, egy ember halottként b e l e f e k s z i k ; a sírt fűvel, l o m b b a l betemetik, gyászéneket énekelnek, D a r a m u l u n t hívják. Egyszer csak m e g m o z d u l a síron egy kis fa, m a j d kiszáll belőle a «halott». A z a v a t á s tehát a halálból való feltámadást A juin-nép avatásainál o l y énekeket is d a l o l n a k , melyeket a nép már n e m ért. E z is a szertartás ősi

ered

A z őskultúrkörökben m é g hiányzik, de az elsőfokú kultúrákban a nagycsaládú, a t y a j o g ú , állattenyésztő nomádoknál és főleg az exogam-totemisztikus a t y a j o g ú vadásznépeknél g y a k o r i az a v a t á s n a k körülmetéléssel (circumcisio), v a g y egyszerű bemetszéssel (incisio) v a g y subincisioval történő alakja. A z a v a t á s n a k ez a formája jóformán az egész földkerekségen megtalálható ; az indonéziai, délamerikai népeknél, Afrikában, Ázsiában. Jensen Afrikában

A z a v a t á s gondolata a körülmetélésnél elhalványodik azoknál a népeknél, melyek már a csecsemőn elvégzik ezt a műtétet : ilyenek a zsidók, szamaritánusok, délnyugati arabok, hererók, k u n a m á k , k a b y l o k , szomálik. A körülme Itt ezt a műtétet a serdült k o r elején végzik a z z a l a céllal, hogy a fiút a n e m i életre alkalmassá t e g y é k . E z tehát avató ténykedés. A körülmetélés jelentése sok népnél, m e l y g y a k o r o l j a , már elveszett, de az avatásiszerta Ezért nyer jogot a körülmetélt a n e m i életre, házasságra, ezért követik ezt h e l y e n k i n t n e m i kicsapongások. A szer-

tartások a s z i m b o l i k u s életérzés kifejező eszközeivel m u t a t n a k rá a nemiélet, szerelem, halál kapcsolataira és a férfiasság jellemvonásaira. A zsengekorban végzett körülmetélésbe belejátszik a zsengeáldozat, p r i m i c i a elterjedt. V i s z o n t az incisioval a (Sunda- és M o l u k k a szigetekről terjedt el) a nemi g y ö n y ö r t akarják f o k o z n i ; a subincisio p e d i g paederasticus célokat szolgál. E g y e s népeknél lmegtalálható a nőknél is a circumcisio rájuk a l k a l m a z o t t formája. A h o l az avatásnál a nemiélet eszméje kerül előtérbe, ott g y a k o r i a k a kicsapongások, az önkínzások, próbatételek

eszm

is.

A z a n y a j o g ú kultúrköröket jellemzi a serdült leányok a v a t á s a az első menstruáció idején. A z anyajogú kultúrkörökben

A t i t k o s férfiszövetségbe való felvételt próbák előzik meg, m e l y e k az illetőnek alkalmasságát, bátorságát stb. k e l l hogy igazolják. A próbaidő néha évekig t a r t . V a n eset, hogy a jelöltnek rokonát k e l l megölnie próbaként. F i z e t n i is k e l l a felvételért. A felvételi szertartás t i t k o s , elemei részben egyeznek a serdültavatással.Szertart táncok, k o p o n y a - k u l t u s z . M i n d e z a totemizmussal és az ősök k u l t u s z á v a l függ össze. A z a v a t á s o k n á l a vallási eszme n e m m i n d i g h e l y e n k i n t már egészen elhalványodik.

domborodik

A z a v a t á s morfológiájával és ideológiájával szorosan r o k o n o k az a n t i k világ misztériumai. A vallástörténeti p á r h u z a m (mely n e m a k a r leszármazást, csak hasonló irányú fejlődést k i m u t a t n i ) meglepő egyezései feljogosítanak a r r a

tériumaiban o l y ősi törzsavatások, serdültavatások, t i t k o s társulatokba v a l ó felvételek rejtőznek, m e l y e k a kultúrkörök kev némelyikük az eredeti népi hovatartozást a római birodalomb gall eredetét, a M i t h r a - k u l t u s z perzsa eredetét).

Házasságkötés.

A primitíveknél rendszerint a serdültavatás fejezi k i azt a gondolatot, hogy a nemiélet is hozzátartozik a nagyistentől rendelt és szentesített erkölcsi világrendhez. vallási, kultusz-mozzanat kevés v a n benne. A z a r k t i k u s kultúrkörhöz tartozó korjákoknál a vőlegényhozzát a vőlegény házához közeledik, innét a házi tűzhelyen meggyújtott fáklyákkal mennek elébe. E z j e l e n t i a

H a j d a n az iramszarvas vérével kenték m e g a A házasságkötés szertartása a többi kultúrkörben a l a k i és eszmei szempontból g a z d a g a b b á válik. Temetés. A halál keserves ténye n e m az egyedüli tényező, m e l y a primitívek szemében m e g n y i t j a a másvilág k a p u j á t . A lélekre, a halott t o v á b b i életére, halhatatlanságra, j u t a l o m r a és büntetésre v o n a t k o z ó hiedelmeket később tárgyaljuk. Most csak a halállal és a h o l t a k k a l összefüggő kultusz-cselekményeket ismertetjük. E z e k módot a d n a k arra, hogy m a j d a cselekményből az élményt és belőle a hit tartalmát kielemezzük.

menyasszo

A primitívek temetési szokásai két ellentétesélmé pedig : a holtaktól való félelem, ártó hatalmuktól való rettegés. A z igazi primitíveknél néha az első élmény j u t erősebb kifejezésre a temetési szokásokban.

A z andamán-törpék a haláleset után mindjárt megkezd férfiak. H a váratlanul élte virágjában ért v a l a k i t a halál, a siratásba keserves kifakadások vegyülnek. A halált n e m P u l u g a , a nagyisten küldi, h a n e m a rossz szellemek. E z e k r e n y i l a z n a k is h a r a g j u k b a n . A holtat a földbe teszik, egyeseket pedig magas fákon helyeznek e l . A halottel és magas, n y i l t h e l y e n való elhelyezés(Plattformbestattu

Használati eszközeiket velük t e m e t i k e l ; a sír fölött tüzet g y ú j t a n a k és a sírra egy pohár vizet tesznek. A g A sírt kerülik, a tábort elhagyják, kedves ételeiktőltartó kiszedik, és varázscél nélkül — a jelentősebbeket emlékül m a g u k k a l hordják.

A szemangok földbe teszik h a l o t t a i k a t , a sír mélyén egy fülkét ásnak számukra. A sírra szélernyőt tesznek, két tüzet g y ú j t a n a k . A sír rendszerint p a t a k p a r t o n v a n . (A lelkek n e m t u d n a k átjönni a vízen !) Táborhelyüket a haláleset u t á n elhagyják. A holtaktól félnek, mert visszajöhetnek a tengeren levő szigetjükről és másokat is beteggé tehetnek. A k a l i n g a negritók földbe t e m e t i k h a l o t t j a i k a t , n e m a d n a k velük s e m m i t , az asszonyok visszahívják őket a sírból. A nyugatafrikai egyenlítői törpéknél a holtat felültetik, kezeit térdein keresztbe teszik, szemei n y i t v a m a r a d n a k , 13

hogy

a s z e l l e m e k e t l á t h a s s a . F ü g e f a h é j j a lkörülcsav

Néha tyúkot áldoznak, vérével meghintik a holtat. M a j d a h a l o t t l e g i d ő s e b b f i a és a n y a i n a g y b á t y j a a

következőket

«V. R. V. R. V. V. R. V.

A z á l l a t s z a l a d , e l m e g y , m e g h a l : ez a n a g y h ű v ö s s é g . E z a z éj n a g y h ű v ö s s é g e ; ez a h o m á l y . A m a d á r repül, elmegy, m e g h a l . E z a n a g y hűvösség. — E z a z éj n a g y h ű v ö s s é g e ; ez a h o m á l y . A h a l ú s z i k , e l m e g y s t b . — Á felelet, m i n t e l ő b b . A z e m b e r eszik, alszik, m e g h a l . E z a n a g y h ű v ö s s é g . E z a z éj h ű v ö s s é g e , ez a h o m á l y . A z ég fényessé vált, a szemek k i a l u d t a k , a csillag megint ragyog. R . A hűvösség lenn v a n , a világosság odafenn. V . A z ember eltávozott, árnyéka eltűnt, a fogoly szabad lett. K m v u m , K m v u m , h o z z á d száll sóhajunk. » M i n d e n elenyészik, a h ű v ö s éjbe s z á l l ; az e m b e r is, de csak a teste. A h a l o t t l e l k e e l m e g y a v i l á g o s s á g felé, Kmvumhoz>>.

A

holtat k i v i s z i k az erdőbe, elrejtik egy

barlangba

v a g y egy odvas fába. Falevelet, gallyat hintenek rá, h o g y elrejtsék.

Fegyvert vagy más tárgyat nem adnak

vele.

A résztvevők kezet, lábat m o s n a k , megfürdenek ; a

tá

A t ö r p é k n é l t e h á t v a n k u l t u s z a t e m e t é s n é l , de ez az a n d a m á n o k a t szól, h a n e m

a

kivéve —

nagyistennek.

Jellemző,

hogy

a

halottjaiknak n e m adnak ételt; a legtöbbjük eszközöket

sem

—

n e m a holtak szellemeinek törpék

fegyvert,

k a p a másvilágra. A z eredeti temetési

forma : a földbetemetés ; a többi formák, ú g y

látszik,

már kultúrkörből való átvételek. Rendes a hanyattfekvő helyzet. A szemangoknál előfordul a guggoló,

kuporodó

h e l y z e t is ( H o c k e r s t e l l u n g ) . A

kurnai

n é p (Ausztrália) a h a l o t t a t bőrbe

takarja,

m a g á v a l hordja, míg csak teljesen fel n e m oszlik ; csak azután t e m e t i k földbe a csontokat. A kulin-törzsék (Ausztrália) a h a l o t t lábszárait felhúzzák m a halottégetés is. A többi őskultúrájú ausztráliai törzsnél ( j u i n - k u r i ; v i r a d j u r i - k a m i l a r o i ) a holtat v a g y odvas fákba t e m e t i k , v a g y k i t e s z i k , míg kiasznak, v a g y földbe teszik ülő, guggoló v a g y fekvő helyzetben. A temetést siratás, imádságok kísérik.

A v i r a d j u r i - k a m i l a r o i néphez tartozó euahlayi-férfi temetését M r s L a n g l o h P a r k e r í g y írja le : A halottat fakéregbe r o k o n panaszos szavakat m o n d arról, hogy a halott n e m megy többet v e l ü k mézet s z e d n i ; a kuruzslók pedig azért gyászolnak, hogy n e m halászhat többé. V a l a m e n n y i e n siratják, hogy már n e m vadászhat k e n g u r u r a . A z is fáj a kuruzslóknak, h o g y a h a l o t t n e m védheti őket többé az ellenségtől. E r r e a kuruzslók saját vérüket öntik a sírra áldozatként. A sír ezáltal «tabú» lett, az asszonyok és g y e r m e k e k mos már elkerülik. A férfiak azonban körülálljá kelet felé f o r d u l v a fölnéz az égre és í g y imádkozik Bajaméhez, a nagyistenhez :

« B á j a m e , e r e s z d b e I r i n (a h a l o t t ) l e l k é t B u l l i m a h - b a (égbe) M e n t s d k i őt, kérünk, a gonosz szellemek helyéről, E n g e d d be az égbe, járjon o t t körül k e d v e szerint. H i s z I r i n n a g y v o l t a földön, Híven tartotta törvényedet. Hallgasd meg kiáltásunkat, Bájame, E r e s z d b e I r i n t a s z é p s é g , b ő s é g és n y u g a l o m o r s z á g á b a . H i s z I r i n hűséges v o l t a földön, H í v e n t a r t o t t a törvényidet, m i k e t ránk hagytál».

í g y szól az ausztráliai primitívek Requiemje. U d G . I I I . 892.

A temetés mikéntje általában összefügg az egyes ezek az összefüggések engednek következtetést a

kultúrkö praehist

A z első és másodkultúrák temetésformái lényegében ugyanazok, m i n t az őskultúráké A földbetemetés módjai közül főleg a guggoló temetés v a n elterjedve. E n n e k a temetési módnak célja, hogy a h a l o t t a t m e g a k a d á l y o z z a a visszatérésben ; hogy kárt ne tehessen az élőkben. A szellemhit, kisértethit primitív módon védekezik a hazajáró lélek ellen. A nullának testnyílásait, száját, orrát stb. bedugják. A guggoló temetés ismeretes az összes világrészek kiskultúrájú n é p e i n é l ; innét terjedt át a magasabb kultúrákba is. A halottégetésnek is valószínűleg a szellemhit egy szabaddá lesz, elrepül a testből. A halottégetés g y a k r a n a N a p - k u l t u s s z a l függ össze. A z elégetett h u l l a lelke n e m térhet v i s s z a , gondolják néhol.

form

A halott égetéssel és a kitevéssel párosulhat a «résztemetés»; n e m az egész testet, csak egyes részeit, főleg a koponyát t e m e t i k a földbe. A k o p o n y a a lélek székhelye, a halott erőinek birtokosa. Mágikus és a n i m i s z t i k u sgond Szokásos Óceániában a tóba, tengerbe, v u l k á n o k b atem egyszerűen elhagyják, n e m törődnek v e l ü k . A hullát szárítják, a rothadástól. A h u l l a egyrészt t a b ú , tilos érinteni, másr A temetési szertartások egyrésze a r r a szolgál, h o g y a halott vissza ne térjen. M e g akarják téveszteni. N e v é t se említik többé.

Varázslat és babona.

A m i k o r a vallási élet külső megnyilatkozásaitvizsg a l a k j u k szerint alig különböztethetők meg a vallásiaktól, mégis — benső t a r t a l m u k , t u d a t i a l a p j u k szerint mások, m i n t a szorosan vett vallási megnyilatkozások. E z e k e t varázslat és b a b o n a néven foglaljuk össze. M i v e l a vall ebből a vallási t u d a t i g hatoljon, tárgyalásunkbanelső

Passzív varázs.

A varázslat kétféleképpen n y i l a t k o z i k meg. V a n n a k helyek, t á r g y a k , személyek, melyekhez n e m szabad közelíten m i n t ahogyan megretten a ragadozó állattól, mérges kígyótól. halálfejes t á r g y a k t ó l . A z i l y e n tárgyakban v a l a m i rejtett, veszedelmes erő v a n ; egy polinéziai nép e z t : tahí-nak nevezi. A «tabú» m a egyetemes megjelölése a «ftasszív», tartózkodó varázsnak, m e l y a rendkívüli,«természet

L á t t u k már, hogy az őskultúrájú népeknél is (euahlayi, Ausztrália) előfordul, hogy a halott sírját t e k i n t i k tabunak rávésették : N e t a n g i t o o mortalis, reverere manes deos ! N e nyúlj hozzá halandó, tiszteld a h o l t a k szellemeit — v o l t a k é p a tabú-gondolatot fejezték k i — egy más eszmek V i s z o n t az őskultúrák temetési szokásainak vizsgálata azt is m u t a t j a , hogy a holttest n e m mindenütt «tabú», vele

szemben n e m m i n d i g az ó v a k o d á s , a félelem érvényesül. T a b ú lehet nemcsak az, a m i a halállal összefügg (hulla, sír, a halott ruhái, háza stb.), h a n e m «tabú» m a g a az az ő ételéhez másnak n e m szabad hozzányúlnia.; t a b ú m i n d a z , a m i belőle kiválik. T a b u v á lesz az előkelő ; nyúljanak semmihez ; különben mások azt az ételt már nem fogyaszthatják el. A z ilyeneket, h a más ember földjén is t a b ú , érinthetetlen lesz. Még keservesebb a sorsa a n n a k , a k i i l y e n tabú-embert megsért ; a benne levő t i t k o s erő menten megöli. A kasztszellem is jórészt a tabú-ból táplálkozik.

T a b ú rejlik a vallási társadalmi tagozódásban is ; különben is ez a kis (és nagy) kultúrájú népeknél legtöbbször a varázsló, a javasember, a pap. A törzsfő, uralkodó rendszerint

A z élet egyes kiemelkedő m o z z a n a t a i is t a b u t a l k o t n a k . H a v i b a j o s v a g y viselős asszonyokból t a b ú árad. A szület egyes állatokat megölni, megenni. D e n e m m i n d e n , a m i tilos, e g y ú t t a l t a b ú is. L á t t u k már, h o g y néhol az é t i l a l o m alapja, hanem az állatta] való rokonság t u d a t a . Néhol «ritualis» (az istentiszteletben való szerepük) szempontból osztályozzák az állatokat tisztákra, tisztátalanokra. A vett tabú.

Mindezekből az következik, hogy az összes

ételtilalmaknak

telén, m i n t a c(tabú»-nak azonosítása: a «szent»-tel, szentségessel. A z s o k k a l gazdagabb érzésvilág határozza meg, m i n t a tabut és ez az érzésvilág a «szent»-ben n e m mágikus, kártékony erőt sejt, h a n e m az Istentől, a vele, kultuszával történő érintkezésből származó, i n k á b b j ó t é k o n y erőt, h a t á r g y i szentségről v a n szó (szentkép, ereklye), v a g y a k u l t i k u s és erkölcsi tisztaságnak magasabb fokát («szent» ember ; életszentség). E n n e k lélektani a l a p j a n e m a tabú-hit, h a n e m az az érzelmi irradiació, m e l y a személyrevon beszél. A z t is m e g k e l l állapítani, h o g y a szorosan vett őskulturákban r i t k á b b , fejletlenebb a t a b ú , m i n t a kult alakjára is, melyet «aktív», cselekvő varázsnak m o n d u n k .

Aktív varázs.

A z aktív varázs n e m pusztán óvakodásban,tartózko m e l y bizonyos célokat a k a r a varázserő segítségévelmegv v a r á z s . A j ó t é k o n y v a r á z s betegségeket g y ó g y í t , előmozdítja bizosítja a gyermekáldást, távoltartja a rossz emberek és szellemek kártevését, a szemmel való verést és hasonlók halált hoz, megdögleszti az állatokat ; h a baj éri a sz

ból ered ; h a n e m is garabonciás diák, de v a l a m i primitív varázsló h o z z a a jégverést, a sáskát, a ragályos betegséget, az aszályt. Míg a passzív varázs tartózkodó, ó v a k o d ó tényeire m i n d e n k i köteles és a l k a l m a s ; cselekvő varázst m á r n e m m i n d e n k i g y a k o r o l h a t , csak az, a k i n e k erre hatalma, ereje v a n . M i ez a varázserő? H a ezt o l y a n k ö n n y ű v o l n a megmondan kevesen t u d j á k és a vallástörténet is i n k á b b csak a nevét találja m e g , m i n t m a g á t a varázserőt. A varázserő megint csak o l y a n elvonás, a m i t a m o d e r n ember, pláne a tudós ú g y g y á r t m a g á n a k ésszel, m i n t technikája g y á r t erőket géppel.

A m a i t u d o m á n y az a k t í v varázserő kifejezésére á t v e t t e a polinéziai és melanéziai népektől a «mana» nevet. A «mana» C o d r i n g t o n szerint szellemeknek birtokában v a n ; néha a h o l t a k lelkei is élnek vele. A z emberbe, tárgya a k i k életükben hőstetteikkel k i v á l t a k , m a n á - v a l rendelkeznek. hatásokat érhetnek el. Néha ú g y látszik, m i n t h a a «mana» független v o l n a a szellemtől, személytől. H a v a l a k i p l . egy gyümölcsformájú követ talál, elássa a gyümölcsfa alá, hogy a fa jól teremjen. A maná-t tehát helytelenültek szellemek és személyek ereje. A batak-nép azt h i s z i , hogy az embernek életében tondi-\a. v a n . E z a «tondi» egy magasabb v ezt is személynek gondolja. A t o n d i a halál után elhagyja a szervezetet, más élőlénybe száll át. A t o n d i t az ember alkalmas módon gyarapíthatja, erősebbé t e h e t i . O l y a n , m i n t h a ember v o l n a az emberben, a k i v e l hordozójaelle A t o n d i n a k néha áldozatot m u t a t n a k be. A batak-nép 14

1 5

tondi-j a igazában a primitív nép pszichológiáj ának k u l c s a ; a m o l y a n aristotelesi é l e t e l v ; összeolvad benne a lélekvándo is, lelket g y a n í t . T e h á t ez a fogalom sem lehet alapja an a m a i t u d o m á n y és a vallásfejlődés ősfokát lássa benne. A n n á l kevésbbé, mert a b a t a k már n e m őskultúrájú nép.

A malájok azt g o n d o l j á k , h o g y a lélek testnélküli mása, árnyékszerű képmása az embernek, o l y nagy, m i n t egy h ü v e l y k u j j (Hüvelyk M a t y i ) . Á l o m b a n , betegségben egyidőre, a halálban mindörökre elhagyja az embert. V a n azonban egy másik erő v a g y lélek is az emberben, ez az egyes testrészekben székel. 16

A z irokéz indiánok azt hiszik, hogy az embernek,álla v a d a t , az azért v a n , m e r t az állat orendája erősebb v o l t az emberénél. A z a l g o n k i n indiánok a m a n i t u - t márjo a szellemet, N a g y szellemet is. U g y a n í g y v a n ez a keletafrika lelkét e g y ü t t , de a világteremtő istent i s . 1 7

A z egyetemes, személytelen varázserőt, sajnos, n e m sikerült felfedezni és így le k e l l m o n d a n u n k arról, hogy k ö n n y ű szerrel m e g m a g y a r á z z u k a varázslat miben'étét. Arról m é g i n k á b b le k e l l tennünk, hogy a magizmus,dina k ö n n y e b b megfigyelni a varázslat módját és eszközeit.

A varázslat módja és eszközei.

A varázslat azok előtt, a k i k nincsenek b e a v a t v a v a g y p e d i g n e m hisznek benne, hókuszpókusznak szokottfel

azoknak, a k i k tényleg gyakorolják. E z e k előtt a varázslat m i n d e n ténye, módozata pontosan v a n s z a b á l y o z v a , semmit a cselekmény pontos teljesítésétől függ. A cselekmény pedig o l y k o m o l y a n történik, m i n t a m i l y k o m o l y p l . gyermekei hisznek a m a g u k dolgában.

A varázslat módjához elsősorban a kifejező mozgások, gesztusok, h a n g o k tartoznak. A varázsló ökölbeszorított kézzel fenyegetőzik, köpköd, lármáz, hajlong stb. M i n t ahogy a m a i ember is az eldobott tekegolyót kezével,testt u g y a n ú g y cselekszik a varázsló. V a l a m i spontán akaratátvitel en a N a p , a H o l d , a k k o r is lármáz, őrjöng a nép, b i z o n y á r a abban a hiszemben, hogy ezzel t u d h a t n i az égitestekre. H a megbetegszik v a l a k i , a varázsló dörzsöli, k e n i , k i s z o p j a a beteg testrészt stb. Megjegyzendő, hogy a primitívek néha v a r á z s nélkül is kitűnően g y ó g y í t a n a k . P . T r i l l e s , a k i jól i s m e r i a n y u g a t a f r i k a i , egyenlítői törpéket, azt írja, hogy ezek gyógynövényeikkel kiválóan g y ó g y í t j á k a himlőt, mellhártyagyulladást, hasmenést, lázat,tüdőgy

A kifejező mozgások közé t a r t o z n a k a táncok is. A a totem-állatot, a rossz szellemet, a h a l o t t lelkét, a vadászzsákmányul k tánccal utánzott lény fölött. A z utánzás i t t is a mozgások, testtartás stb. pontos lemásolásával történik. A t á n c h o z rendszerint megfelelő maszkot v á l a s z t a n a k ; a szellemek színére ( r e n d s z e r i n t : fehér) festik m a g u k a t ; az állatok bőrét, tollát, koponyáját öltik m a g u k r a .

A varázslat módja alig m a r a d igézés nélkül. A szó, az

ige, az ének n a g y h a t a l o m a varázsló szájában, ö l és g a t á r g y (isten, szellem, ember stb.) neve. A név m a g a is résztvesz az egyén é l e t é b e n ; o l y a n , m i n t az eg\én á r n y é k a , képe. A m i n t az árnyékra n e m szabad rálépni, a m i n t a k é p se j ó , h a idegen kézbe kerül, épúgy a név bírása is h a t a l m a t ád a név viselője fölött. A z isteneknek, szellemeknek v a n t i t k o s nevük, ezt csak a varázsló t u d j a — és fel is használja, akár ellenük is. A z újszülöttnek,serd varázsremények és célok. A k á r v a l a m e l y i k ősének nevét k a p j a , akár v a l a m e l y i k állatét, a n é v v e l e g y ü t t az illető tulajdonságai is rászállnak.

A z igézés v a g y értelmes formában történik, m i n t áldó, jót k í v á n ó , v a g y átkozó (az áld és á t k o z szavak töve a m a g y a r b a n közös) m o n d a t , ének (incantatio, carmen, f r a n c i a charme, ú. m . b á j , eredetileg : carmen-ből) v a g y értelmetlen s z a v a k k a l . A z értelmetlen s z a v a k használata (az «igézés» szóba ez cseng bele jelentésként) eredhet onnét, hogy eredetileg állati hangokat u t á n o z t a k (mint ahogy az állat mozgását utánozták), v a g y onnét, hogy a k u l t u s z n y e l v e a tömeg által már n e m értett, ősi n y e l v . E r r e a primitíveknél is látunk példákat. Értelmetlenné v á l n a k a varázsigék az által is, hogy eredeti helyükről, összefüggésükből, p l . a kultuszból, azáldozatbemutatás valószínűleg a hoc est corpus-ból t o r z u l t el. Értelmetlenné v á l i k az idegen, t i t k o s isten-, szellem-, démonnevekhasz

E g y i l y e n «igézés»-formulát i d e i k t a t o k a n y u g a t a f r i k a i

törpék varázslójának készletéből. H a beteget g y ó g y í t , elefántfarkot suhogtat körülötte és énekszóval i g é z i : M e n j el tőle, gonosz szellem ! Térj v i s s z a az erdőbe, az éjszakába, Hozzád, elefánt-atya ! Menj vissza, hagyd el e házat, H a g y d e l ez e m b e r t , g o n o s z l é l e k ! UdG. IV.

150.

Megjegyzendő, hogy e törpék n e m m i n d e n betegséget tulajdonítanak rossz szellemek befolyásának, csak néh «Ezek v a d a k , nagyon b u t á k ahhoz, h o g y a szellemekben higgyenek». V i s z o n t a törpék megfordítva n y i l a t k o z n a k a b a n t u k r ó l : «Vadak ezek, mindenütt szellemeketszima egyetemeken azt gondolják a «vadakról», hogy ezek minden

A z igézés rendes formája n e m kérés, h a n e m parancs. A varázsló tudatában v a n h a t a l m á n a k és ezért parancsol a szellemeknek, az isteneknek is. P l . az előbb említett törpék varázslója így b e s z é l : M e g h a l l a s z engem, m e r t én p a r a n c s o l o k n e k e d . Meghallasz engem, te N . N . szellem ! N e k e m h a t a l m a m v a n fölötted. Ú g y akarom, m e g h a l l a s z e n g e m , ú g y p a r a n c s o l o m . UdG.

IV.

165.

Jó ezekre a kifejezésekre ügyelni. E g y e s e k a t u d o m á n y látszatával akarják az imádságot a varázsigéből levezetni. Szerintük a primitívek praelogikus gondolkozásából először a varázsige f a k a d , abból fejlődik az imádság. Mégis furcsa v o l n a , hogy a k i parancsolhat, az — alázatosan szívébe!

H a már a varázslat logikájánál t a r t u n k , meg k e l l állapítani, h o g y ez n e m is a n n y i r a praelogikus, m i n t észre n e m v e n n i bennük bizonyos l o g i k a i elemet, melyet a görög «metabasis eis allo genos» szóval jellemezhetnénk. A varázslat — az ok és okozat, eszköz és cél sémájában mozog, csak g y a k o r t a t é v e d — az o k megállapításában, m o n d j u k : a diagnózisban és ezért helytelen a mód, ahogy az okozatot el a k a r j a hárítani. A z t hiszi p l . , hogy a m á r l o g i k u s a n kapcsolódik a varázs-cselekmény : a rossz szellem kiűzése. A z t hiszi a varázsló, n e k i h a t a l m a v a n az égitestek, szellemek, istenek fölött. H á t él is vele. H o g y a n ? Ü g y , ahogy hasonló esetben életének rendes folyamában is szokott cselekedni. A varázs-cselekmények általában az analógián alapulnak, néha p e d i g az ellentéten.

V e g y ü n k n é h á n y példát. E z a varázslogika eléggé egyes kultúrkörökhöz, mert hiszen — ezekben, m i n t európai ember — a «vadakkal».

A z emberek hisznek a b b a n , hogy a h o l t a k szellemei visszajárnak és bajt okoznak. M e g k e l l akadályozni. H o g y a n ? L á t t u k már a guggoló temetést, a h u l l a származik az is, h o g y az akasztás, megfojtás mindenütt a legbecstelenebb halálnem. A h o l t a t meg k e l l téveszteni, hogy vissza ne találjon. L á b b a l kifelé v i s z i k a halottas házból, ú t k ö z b e n néha m e g is fordítják, körbe hordozzák, h o g y az irányt elveszítse. (Mint m i k o r bekötött szemű fiúk játszanak.) V a g y n e m a rendes ajtón v i s z i k k i , hanem egy a l k a l m i l a g v á g o t t nyíláson, melyet aztán befalaznak. T u d o t t dolog, h o g y a legtöbb vadállat fél a fénytől, tűztől. F a r k a s o k ellen az üldözöttek — tüzet gyújtanak.

bete

elter

összeköt

A rossz szellemeket is í g y t a r t j á k t á v o l . A csengetés, zaj, lárma szintén riasztja az állatokat ; természetes ( a füstölésével távolítják el. A rossz szellemeket alig képzeli az ember parfümösöknek ; halottas házban borókát, L á m , egyes primitívek már p a t a k p a r t r a temetkeznek, mert a lélek n e m megy át a vízen ; a görög, római lelkeket is csak csónakon t u d t á k átvinni a boldogok szigetére.

varázs

tömjén

A z öntudatos varázsló bízik a b b a n , hogy a «természetfölötti» merít, v a g y megöntöz egy száraz k ö v e t ; fog egy rostát, azon keresztül önti a vizet. É s h a megjön az eső, biztos benne, hogy ő h o z t a le az égből. A z indián varázsló pipából f lőnek mozsárral a v i h a r elé, mert m o z s a r u k nincs ; de h a bajuk v a n az éggel, v i h a r r a l , ők is b e l e n y i l a z n a k a v i l á g négy t á j a felé. H a jó vadászatot a k a r n a k , a k k o r is rend egész színházat játszanak és ez náluk mégis — n a g y o n k o m o l y dolog.

A fejlettebb kultúrfokokon fontos a jó termés biztosítása nász»-a (hieros gamos) alighanem i l y e n termékenységet hozó varázs-cselekménynek köszöni eredetét. A zöld fával való cselekmények is — analógiás varázslaton alapszanak. A varázscél nem mindig van kéznél. A varázsló n e m jön ettől se z a v a r b a . A varázscélt lehet helyettesíteni és a helyettesítő t á r g y o n végezni a varázslatot. í g y m e g y ez a vadász-varázsnál, így a h a r c i varázslatnál is. H a

ellen

hogy á r n y é k á n keresztül lehessen lépni, elég a képe, h a v a n . A z t k e l l meglőni, b e m o c s k o l n i . ( E z t a «varázslatot» m a g a m is l á t t a m : vörös terroristák kiszúrták a pannonhalm egy a l b u m «burzsujait» mocskolták be.) Leköpés, berondítás is j o b b : h a a varázscélnak legalább v a l a m i része v a n a varázsló el a k a r érni. N e m c s a k az ellenséges varázsnál hasznosak i l y e n járulékok, h a n e m a szerelmi varázsnál is. A kongói b o l o k i néger ifjú, h a szerelemre g y u l l a d egy leány iránt, v a l a h o g y megszerzi a l e á n y haját és körmét, porrá zúzza, b o r b a k e v e r i , m e g i t a t j a vele a leányt — és a k i s fekete máris az övé. Á s ó , k a p a se választja el tőle. A szerelmi varázs n e m válogatós eszközeiben ; a bájital néha ugyancsak furcsa ingredienciákat t a r t a l m a z . A mag mellett az u g y a n í g y kevert pogácsát is használja.

A z t m á r l á t t u k , hogy a varázserő nemcsak a személyben hite szerint az élők varázserejének hordozói v o l t a k . E z e k a halál u t á n is erősek m a r a d n a k . I l y e n p l . a halott vará — m á g a az életerő. ( H a n e m is m i n d i g azonos e kettő !) A varázsló műszerkészletét elsősorban i l y e n «szerszámok» alk ehhez járulnak egyes félelmes állatok tagjai, bőre, csontjai. A z előbbiek alapján n e m nehéz megérteni a varázseszközök «logi varázslónak i l y e n ereklyéit bírja, az u r a az illető varázserején n e m k e l l éppen az akasztott ember kötelére várnia. Néha az égből p o t y o g n a k hathatós szerek — mennykő, meteorit

formájában. I l y e n meteorithez elég hozzáérinteni a dá földön találni jó v a r á z s k ö v e k e t ; szép kristályokat,drág A z t á n jó varázseszközök azok a t á r g y a k is, melyeket a kultusznál használnak. Csak el k e l l csenni őket a szent helyről, templomból. A z áldozatot levágó, a körülmetélést egyes kultúrnépeknél is kőből v a n n a k , akár m a is) és e g y é b kultusz-eszközök is a l k a l m a s varázseszközök.

A természetes és mesterséges varázsszereket legjobb állandóan kéznél t a r t a n i , v i s e l n i . A varázsló persze többet h o r d m a g á v a l , m i n t egy közönséges halandó, a k i egy-két tárggyal, amulettel, talizmánnal is megelégszik. H a baj v a n , érinteni k e l l a talizmánt, m e r t persze a varázserőt nemcsak ivással, evéssel, h a n e m érintéssel is m e g lehet szerezni. A m a i nagyvárosi ember (inkább a női nemhez tartozó) ezért k a p k o d az a m u l e t t u t á n és h a az nincs (íme a varázs-helyettesítés !), a r u h a g o m b u t á n , h a ez sincs a k k o r legalább a cipőgombot k e l l érinteni, h a p l . papot lát. Varázserőt át lehet ruházni más t á r g y r a az érintésen k í v ü l benyálazással (a n y á l — életnedv, sok benne a varázserő), vérrel v a l ó kenéssel is. A z t m o n d j a az ethnologia, hogy az emberevésnek is jórészt az a varázshit az alapja, hogy az erő evéssel száll át az emberbe. I l y körülmények közt n a g y szerencséje az emberiségnek, csinálni is lehet. (Mert különben t ö b b ember elfogyott v o l n a ételként!) Ismeretes a sámánok d o b j a , m i n t varázsműszer. feltűnést a hódító portugálok k ö z t , amelyeket ezek feitico-nak, csinált t á r g y n a k , fétisnek neveztek. M i a fétis? F a r a g o t t varázskép, melybe v a l a h o l l y u k a t fúrnak és

a b b a h a t é k o n y varázsanyagot rejtenek. A portugálok azt hitték, ezek a négerek istenei, a «fetisizmus» elmélete a z t á n csinált vallásfejlődési sémát e tökéletlenmegfi de a fétis m a g a n e m isten. Érdekes, h o g y a négerek könynyen oda lehet megszerezni.

A varázserőt el is lehet veszíteni. N a g y baj ez ! megölik érte. N y i l v á n elvesztette erejét, h a magán se t u d o t t segíteni. H o g y m i módon vész el a varázserő, bajos v o l n a r é s z l e t e z n i ; legtöbbször az az ok, hogy — eró'sebb varázsnak esik áldozatul, v a g y a varázseszközök mennek veszendőbe.

Előf

Nehéz kimeríteni a passzív és a k t í v varázs eme tudomán jelenségek ismertetése, m e l y e k rokonok u g y a n a varáz jövőbe, múltba, távolba, titkos dolgokba való látás jelenségei.

Előjelek, jövendölés, titoklátás.

A természet m a g a is tele v a n t i t k o s jelekkel, m e l y e k az embert a jövőre, jósorsára, balsorsára, közeli v a g y t á v o l i halálára, vállalkozásának, útjának, vadászatának, családalapításának stb. sikerére figyelmeztetik. A k i ilyen ez «előjelek», omen-ek hatását felvilágosult fejjel is lerázni. B a l l á b b a l k e l n i , balkézzel tölteni a pohárba, reggelelind «omen» eredetét f e l k u t a t n i , máskor viszont m a már alig lehetséges. A b a l o l d a l a j o b b a l szemben világszerte a

rosszabbat jelenti/f a nő (pláne a vén) a «gyengébb» nemet. Másutt az omen a természet hangulatkeltő erejétőlszár A varjúkárogás se kellemes hang. A k a k u k m e g éppen az ember éveit számolja : csak h i n n i k e l l n e k i . Ilyenekből az előjelek egész rendszere tevődik össze, melyekre a «babo a 13-as, és ez sem azért, m e r t az utolsó vacsorán 13-an v o l t a k , mert hiszen m á r korábban is baljós szám v o l t a 13-as. A b a b i l o n i bölcsek, a pythagoreusok m á r rendszerbe naptár osztályozza dies fasti és nefasti-ra. Előjel lehet a név is ; nemcsak a l a t i n népnél, ahol o l y szépen rímel ez : N o m e n est omen. Bőséges fölvilágosítást a d n a k az «égi jeleh): a madarak röpte, a csillagok járása, meteorok, üstökösök megjelenése.

E z e k b ő l azonban nehéz o l v a s n i ; ezt m á r a bölcsekre k e l l bízni. A k a d is elég népnél hozzáértő augur v a g y mágus, asztrológus. Lehet jósolni a vízből, az állatok beleiből. az omináknak m o n d h a t n i teljes rendszerét tartalmazzák. E g y álmoskönyv megfejtése az emberiségszellemtörtén varázslat, eszmetörténet, népszokások, előjelek, csillagászat, erkölc

A jóslás, jövőbe-, multbalátás nemcsak az előjelekből «olvasó» tudomány, h a n e m mesterség (hogy ne m o n d j a m : művészet) is. Előjelet nemcsak találni, h a n e m csinálni is lehet. A n y u g a t a f r i k a i egyenlítői törpék varázslója — varázs-

tükröt használ. (Másutt is használatos.) Régebben lapos rézlap, v a g y erdőben elrejtett forrás vize szolgált tükörként D e előbb m e g k e l l áldani, fel k e l l a v a t n i . A z a v a t á s elég körülményes szertartás ; a tükröt ú g y k e l l tenni egy fa vérével a tükröt megkenni. V a n i t t ráolvasás, varázsének a N a p h o z , hogy sugarával világítsa át a t i t k o k a t . A ty szemeit. A szertartás áldozat nélkül — délben ismétlődik.

P . Trillesnek ellopták konzervdobozát. P a n a s z k o d i k a varázslónak. A z a m a g a módján belenéz a tükörbe, azt m o n d j a : látom a tolvajt ; és megnevezte. P . Trilles is belenézett a tükörbe, ott látta a tolvaj arcát. A z is v o l t .

G y a k o r i a kockavetés is jóslásképpen. A z említetttö v a g y öt csontot használnak, kettőt a b a k k lábából, ezek jelentik a férfit és a f i ú t ; kettőt a nőstényéből —• a nő és a leány jelzésére. A z ötödik, h a v a n , a falut j e l e n t i .

Máskor a teknősbéka teknőjéből készítenek kis lapocskák P . Trilles részt vett egy i l y e n k o c k a v e t ő jósláson — vad t u d , m i fog t ö r t é n n i ; h o l lesz a zsákmány, k i öli meg az elefántot, h á n y elefánt és h á n y vadász esik el, k i k lesznek azok. P . T r i l l e s meglepődve írja, hogy a jóslat szórói-szóra beteljesedett, ö t elefánt és egy törpe esett el a vadászat

A bűnösök, tettesek felderítésére szolgál az istenítélet (ordalia). Eszközei közt a méregpróba n a g y o n g y a k o r i Középafrika négereinél, viszont ismeretlen a törpéknél. A v á d l o t t n a k a Strophantus-növény mérges nedvét k e l l m e g i n n i a ; másutt (a bantuknál) a Strychnos-növény nedve a méreg. H a hat a méreg, a k k o r beigazolódott a

v á d ; h a n e m h a t , a k k o r ártatlanra pazarolták a mérget. J ó hogy — i t t is lehet néha helyettesíteni. N e m a v á d l o t t a l , hanem p l . egy t y ú k k a l itatják meg a mérget. Más istenítéle is használatos v o l t : tüzes vasat k e l l megfogni, v a g y a gyanúsítottat vele érinteni; forró v í z b ő l bizonyos tárgyat ki átúszik egy tengerszoroson, m e l y b e n k r o k o d i l o k hemzsegnek. H a

A z istenítélet eszközei közt szerepelhet az «önelátkozá esküformával (Isten engem úgy segéljen). A S a l o m o szigeteken az is előfordul, hogy a v á d l o t t szent lándzsát tesz a fejére és azt m o n d j a : h a én t e t t e m , h a l j a k m e g e lándzsa által. H a meghal, hát ő a bűnös.

Varázslók.

Még n é h á n y szót a varázslókról, kuruzslókról,javasem

A varázslat n e m mindenütt egyformán «fejlett». A szorosan v e t t őskultúrák népe kevésbbé «babonas», kevésbbé g y a k o r o l j a a varázslást, m i n t a fejlettebb kultúrfokok népei. A kurnai-król H o w i t t m á r 1880-ban megállapítottta, hogy a rontó varázst a l i g i s m e r i k és a holtak szellemei náluk ritkán járnak h a z a bájolni. N i n c s is hivatásos varázslójuk, csak javasemberük(Medizin r o k o n a álmában meglátogat, m e g m a g y a r á z z a n e k i a betegségek o k a i t , elhárításuk módját, javasemberré lesz. A s s z o n n y a l is megtörténhet i l y e s m i . E n n e k a feladata gyógyítani, n e m r o n t a n i . A tűzföldi (Dél-Amerika) primitívek közt a s z e l k n a m törzsnél v a n n a g y o n kifejlődve a rontó v a r á z s . Jellemző,

h o g y a varázsló tehetetlen a nagyistennel szemben ; a varázsló lelke n e m száll az égbe, m i n t a többi emberé, h a n e m a földön m a r a d és ifjabb varázslóba megy át. A j a m a n á k n á l varázsiskola v a n , de ide nőket n e m az k i t a n u l a kuruzslóiskolában, h o l szigorú fegyelem v a n , sokat böjtölnek és — praktizálnak. A halakvalup-oknál nincs külön kuruzsló osztály ; az öregek általában értik ezt a mesterséget, de rontást a l i g g y a k o r o l n a k .

ve

A z északsarki őskultúra népeinél a sámánizmus nagyon el v a n terjedve, de ú g y látszik, ez náluk n e m eredeti, h a n e m kölcsönzött jelenség. A s á m á n szó a szanszkrit sramaná-ból, p a l i : samaná-ból származik, már a régi görög írók is ismerik. E r e d e t i l e g bűnbánót,vándorsze használatos az északázsiai, s a r k i és északamerikai népek varázslóira, a k i k hivatásos kapcsolatot t a r t a n a k fenn az égi h a t a l m a k k a l , szellemekkel és ezek révén g y ó g y í t a n a k , jósolnak, bájolnak és r o n t a n a k .

A szamojédeknél az lesz sámánná (tatibe a neve), a k i n e k álmában is, éber állapotában is szellemlátomásai v a n n a k . A szellem hívja, a d j a magát az ő szolgálatára. H a már n e m t u d hívásának ellenállani, elmegy egy öregebb sámánhoz, m e g t a n u l j a tőle a samán-énekeket és a szellemekkel való közlekedés módját, az igézést és a samán-dob használatát. E z a dob kerek v a g y tojásdadalakú, v a n kifeszítve ; a másik o l d a l a n y i t o t t , belülkeresztfafog új eszkimóknál és a csukcsoknál a fogantyú kívül v a n ráerősítve a d o b r a (*[). E z a f o r m a t i b e t i eredetre v a l l . Átmérője 5 0 — 9 0 c m ; szélessége 5—15 c m .

A dob verőjén egy szellem arca v a n kivésve, a női szellemé, a k i a t ö b b i szellemet összehívja. A dob fogantyúján

rajzok : a nap, h o l d , csillagok, emberek, állatok. A z egész mindenség benne v a n a d o b b a n ; ezért h a t a l m a s a sámán. E z t a h a t a l m a t dobveréssel g y a k o r o l j a . A sámán s a p k á t , subát, nadrágot, csizmát és övet visel. M i n d e z tele v a n aggatva t o l l a k k a l , szalagokkal, szíjakkal, az ö v csengőkke komáz, k i k a betegséget okozzák. M e g t u d j a tőlük, m i l y e n áldozatot k í v á n n a k a baj elhárítására. H a v e l ü k beszél, szemét l e t a k a r j a ; mert hisz n e m a külső szemmel, h a n e m a benső, l e l k i szemmel látja őket. H a beteghez hívják, első dolga k i t u d n i , n e m N u m , a n a g y i s t e n küldte-e a bajt a betegre. M e r t N u m ellen — a sámán se tehet s e m m i t . V a n egy ének, m e l l y e l a szamojéd sámán védőszellemét küldi N u m h o z , hozzon g y ó g y u l á s t tőle. H a a követség eredménytelen, a k k o r a sámán védőszellemévelalku

A sámáni tiszt kétféleképpen szerezhető m e g : v a g y szellemhívás által, v a g y a — a szamojédeknél ez a de ezek gyengébbek, n e m is eresztik őket a szent helyekre.

g

A szamojédeknek v a n n a k «látó»-ik is, a k i k álmot fejtene m u t a t n a k be és N u m m a l is érintkeznek. Ú g y látszik, hogy a sámánizmus elterjedése előtt ők v o l t a k ég és föld összekötői. Míg a szamojédeknél átlag gyenge a szellemektől és a sámántól v a l ó félelem és a sámánnak nincs n a g y szerepe az életben, másutt a sámán ott v a n m i n d e n fontosabb a l k a l o m n á l : szüléskor, halálesetkor, v a d á s z a t előtt,

beteg

A sámánizmus elterjedésére néhány adat : fejlett a tungúzoknál, h o v á S i r o k o g o v szerint a d a h u r o k ,man

Kelet-Ázsiából és Tibetből v e t t é k á t . A szamojédek és az ugor-népek a jenissei-mellékiektől és a délszibériai tatároktól k a p t á a családfőben székelő sámánizmus v a n a goldoknál,giljá s á m á n i z m u s t ; egyeseknél azonban hiányzik a dob használata.

Megtalálható a sámánizmus az északamerikai indiánok t ö b b törzsénél, k ö z t ü k a maidu-knál. I t t összefügg a A sámán érintkezik a szellemekkel. H i v a t á s á t látomással s z e r z i ; de e g y ú t t a l örökölheti is atyjától. V a n n a k női sámánok i s .

titko

Részletesebben f o g l a l k o z t u n k a sámánokkal, mert a finn-ugor népek közt való elterjedésük m i a t t valószínűleg az ősmagyarok közt is a k a d t a k társaik. A z t azonban ezekből világosan látni, hogy a sámánizmus n e m vallásfor módja a varázslat, jóslás s t b . gyakorlásának. A vallás ezen t ú l és efölött v a n . Különben is : S i r o k o g o v , Gahs és W . S c h m i d t kutatásai alapján a finn-ugor népek a sámánizmus

A z a f r i k a i törpék varázslóiról m á r többször esett szó. A varázslatban t ö b b mozzanatot különböztettünk m e g : a tabu-hitből eredő passzív varázst, az a k t í v varázst, az előjel-babonát és a jövendöléssel összefüggő jelenségeket. T é n y a a k i s - és n a g y k u l t ú r á k népeinél. Á l t a l á b a nmegállap egyes jelenségek (pl. a k á r t é k o n y varázs) néha egészen hiányoznak, az élet irányításába n e m folynak be abszolút egyes v a r á z sjelenségek differenciálódása. A z anyajogú

kultúrákban erősebb az omen-, e l ő j e l h i t ; az atyajogúakban ipar) is h a t o t t . A földmívelésből élő népek másvarázses

A varázslat általában e g y ü t t jár a vallással, m i n t a k o n k o l y a b ú z á v a l . D e lényegében más tudatigazodást fejez k i , m i n t a vallás. A vallásban az ember függ a felső hatalmaktól, tudattartalmát és állásfoglalását ez a theocentrikus függésviszony adja m e g ; a varázslatban, főleg a cselekvő varázsban, az ember a függésviszonyt meg a k a r j a f o r d í t a n i : a szellemek, istenek függnek tőle ; a gyökere ennek a jelenségnek : az egocentrikus igazodás.

A varázslattal elért eredmények, a jóslatok stb.beigaz példáink is mutatják, hogy n e m lehet m i n d e n t egy k a l a p alatt tudatos csalással elintézni, de öntudatlan öncsalással, a u t ó - v legtöbbje hisz a m a g a képességeiben ; i t t tehát a szuggesztión arcát a tükörbe varázsolja ú g y , hogy azt egy «hitetlen» európai k u t a t ó is látta — azt csak azok h i s z i k el, a k i k a szuggesztióban az európai kultúrember varázsformuláját találták meg. A primitívek jövőbe-, múltba-,távolbalá látomás, álomlátás, szellemlátás m a j d mindenüttelőfe a varázslatnak és kisérő jelenségeinek m a g y a r á z a t á b a n a természetes okok mellett m a r a d j u n k addig, amíg ezt természettudományi és lélektani (a parapsychologiát is

beleértve) tudásunk megengedi; transcendens o k o k r a csak a k k o r s z o r u l u n k rá, h a e jelenségek természetesmeg hitében is ú g y tűnik fel néha a varázslat és a varázslás, m i n t a nagyistennek ellensége. A vallástörténetiáttek is a l i g találják m e g a mágia k o n k o l y a mellett a vallás búzáját, v a g y éppen összetévesztik a k e t t ő t egymással.

A P R I M I T Í V E K

A)

ISTENESZMÉJE.

A nagyisten.

A k u l t u s z összes szavai, imádságai, cselekményei — intencionális t é n y e k , melyeknek iránya (intenciója), célja, t á r g y a : az a l a n y t u d a t a által felfogott, de t u d a t o n kívülinek gon rendes t a p a s z t a l a t i , érzéki világ kereteiből kilépő lény, a k i v e l szemben az ember függőnek érzi m a g á t . A z imád feléje e m e l k e d i k v a g y tárul k i , az áldozatot n e k i mutat a halál is — rendszerint átmenet, k a p ú — az ő környezetébe,

H a a primitíveknek nincsenek is épületeik, dómjaik, vallásos t u d a t u k , k u l t u s z u k mégis r á m u t a t a r r a a szen érdekes p é l d á k a t . E g y e t a sok közül i d e i k t a t u n k . A tűzföldi érintette világkörüli útján 1520-ban ; a későbbi expedíciók beszélt zárt k ö n y v m a r a d t előttük. 1857 óta anglikán misszionáriusok is a j a m a n á k néprajzi sajátosságát, n y e l v é t , megírta szótárukat hogy e népeknek sejtelmük sincs istenről, semmiféle magasabb val

l o g i a évszázadokon át köztük kereste a «vallástalan» népek őstípusát. Igaz, hogy a régebbi k u t a t ó k n e m j u t o t t a k közelebbi, b e állnak. A misszionáriusoknál más v o l t a helyzet. Ő k a nép k ö z t éltek ; annál föltűnőbb, h o g y mégsem j u t o t t a k vallási életének legmélyére. Igaz, h o g y ez a «tudomány» szempontjából hasznos is v o l t . L e g a l á b b n e m érheti a későbbi k u t a t ó k felfedezését az a v á d , a m i t A . L a n g ellen szegeztek, a m i k o r először t á r t a fel a primitív monotheizmus egyes a — a keresztény misszionáriusoktól t a n u l t á k e l .

W . S c h m i d t m a g a is tervezett expedíciót a Tűzföldre 1913 óta. A világháború azt meghiúsította. P . Gusinde S. V . D . , a Santiago-i (Chile) ethnologiai múzeum igazgatója 1919 népeknél, 1920-ban t i t k o s serdültavatáson a j a m a n á k be is v e t t é k népükbe. 1922-ben W . K o p p e r s S. V . D . társult Gusinde-hez, ő is tagja lett a jamana-törzsnek avatással. 1923—24-ben G u s i n d e 14 hónapot töltött a tűzföldieknél és ennek a beható kutatásnak köszönhető, hogy ezen ősnépek ismertté v á l t . Vallástörténeti szempontból valóban meglep

Első útján Gusinde n a g y o n óvatos v o l t ; vallási kérdések a k a r t a m e g n y e r n i . 1920-ban a jamanák m i t h o s z a i t gyűjtögette. h o g y : «olyan lény, m i n t a keresztények Istene». — N e m érdeklődött t o v á b b , h a n e m fölírta füzetébe : valószínűleg k t i t k o s avatáson sokszor h a l l o t t a ugyanazt a nevet és e z t : H i t a p u a n (én a t y á m ) , de n e m v o l t szabad se jegyzetet

csinálnia, se kérdezősködnie. 1922-ben K o p p e r s - s z e l együtt l á t o g a t t a m e g a j a m a n á k a t . Lawrence anglikán misszionáriusnak fia j a m a n a lányt vett feleségül. 1922 január 23-án a f a r m mosókonyháján a két k u t a t ó e g y ü t t ült bennszülött a s s z o n y o k k a l , a k i k ősi regéket m o n d t a k e l . E g y s z e r csak elhangzik Vatauineva nev m o n d t a : V . isten, o l y a n , m i n t a keresztény Isten. U g y a n a z a felelet, m i n t két évvel korábban. A k k o r férfiak Egyelőre csak a n n y i t t u d t a k meg, hogy h a v a l a k i meg beszélni fognak V.-ról. E g y másik j a m a n a asszony j ö t t oda. L a w r e n c e asszony azt m o n d t a , kettőjük n e m szégyenlik g y e r m e k ü k e t , ők n e m érzik m a g u k a t b ü n t e t v e általa. E z v o l t a m a g y a r á z a t a annak, miért n e m lehetett V.-ról többek m e g t u d h a t o t t , azokat az imádságokat is, melyeket m á r közöltünk.

A következőkben a primitívek nagyisteneirőligyek vonásra a k a d u n k a különböző népeknél, mégis az egy arra, hogy ezeket az isteneket külön-külön ismertessük, egyedi sajátosságaikkal. K e z d j ü k mindjárt a nagyisten nevével.

i.

A nagyisten neve.

A tűzföldi j a m a n á k nagyistenének t u l a j d o n n e v e : V a t a u i n e v a — az ősöreg az égben. A megszólításban legtöbbször : a jó ö r e g ; h í v j á k : nagyon erősnek,magasságbel égben.

A tűzföldi h a l a k v u l u p - o k nagyistenét X o l a s - n a k , csillagnak hív lát m i n d e n t , m i n t a csillaga.

A szelk'nam-ok T e m a u k l - n a k mondják istenüket ; de n e m tudják, m i t jelent e név. A z andamánok Pulugát tisztelik n a g y i s t e n k é n t ; a név az esőt jelentő t ő v e l függ össze. A szemangokhoz tartozó kensiu-törzs T a Pönn-nek ( T a n a g y a t y á t jelene), a kentá-k T a p e r n - n e k , K a e i n e k , a s z a b u b n o k K a e i n e k (ez a n é v dörgést jelent), a djahai-ok K a r e i - n e k (szintén : dörgést jelent), a m e n r i - k K a r e i nek, a ple-temiar-nép J a P u d e u - n a k (nagyanyá-nak — anyajogú k u l t ú r a !) nevezi nagyistenét. A Fülöp-szigetek negritói imádságaikban a nagyistent (Bajagáv) ur-at jelentő szóval szólítják (Apo). A középafrikai Ituri-törpék a bantuktól kölcsönzött Mungu nevet adják a nagyistennek, egyik törzsük(ba istenét, az aka-baleu-törzs is. A n y u g a t a f r i k a i gabun-törpék nagyistenének neve K m v u m (valószínűleg a leborulási, tiszteletet jelentő tőből). A p i g m o i d o k közül a b u s m a n n o k K a a n g - n a k ,

Khu-nak

A z ausztráliai ősnépek közt a k u r n a i - a k M u n g a n ngaun a k (mi a t y á n k ) , a k u l i n - o k B u n d j i l - n a k mondják istenüket

a v i r a d y u r i k Bajame-t (az alkotó) tisztelik, imádságban a t y á n a k mondják. A z arktikus kultúrkörben a szamojédek N u m - n a k mondják az istent (ezt a nevet egyesek a görög nomosból vezetik le?) ; N u m a N a p n a k is neve. A N a p m á s neve Jilibeambaertje = az állatok őre. A korjákokistenne a v i g y á z ó ; a világ ; a mennydörgő. A z a j n u k K a m u i - n a k (isten), L u n t u - n a k (támpillér), S i n d a - n a k (bölcső) nevez

A z eszkimók Sila-t ( i . föld, 2. ész, okosság) t i s z t e l i k . A z északamerikai őskultúrájú algonkin-indián lenapetörzs nagyistenének neve : alkotót, n a g y szellemet jelent v a g y azt, a k i h e z imádkozni k e l l ; a v i j o t - o k(Közép-Kali (mennydörgő), a maiduknál K o d o j a m p e h (világteremtő) az isten neve. A M a n i t u (szellem) név g y a k o r i indián istennév. M i n t K i t s h i M a n i t u (nagy szellem) az algonkin

A z istennevek régóta foglalkoztatják a vallástörténet művelőit. Palaíphatos ( K r . u . 2. század) azt h i t t e , hogy az istennevek különbsége vezetett az istenekmegsokas pedig az Isten szentírási nevei alapján szerkesztett theologiát

A primitívek istennevei érdekes theologiát n y ú j t a n a k . Egyes nevek m a már érthetetlenné v á l t a k . E z két okból m a g y a r á z h a t ó : v a g y kölcsönzött a név, v a g y o l y ősi, hogy tulajdonnévvé válván jelentése elmosódott. E z az eset a kultúrvallásokban is előfordul. A m a g y a r «Isten» név a példa rá. E z t is m a g y a r á z z á k kölcsönszóként i s , elhomályosult jelentésű ősi szóként is. A második lehetőség

N é h a m a g a a tulajdonnév, m é g g y a k r a b b a n az imád-

ság megszólítása a t y á t jelent. E b b e n a névben, megszólításban t u d a t á b a n . A z «Űr» (ez is istennév) az embernek függését fejezi k i . A z istennek a világhoz v a l ó viszonyára jellemző az «Alkotó, Világteremtő» istennév. A nagyisten égben lakozdsát fejezik k i más istennevek, ő a meteorológiai jelenségeknek is létrehozója : mennydörgő, esőtadó. Tőle v a n a halál is. Ezért egy helyen neve : a gyilkos az égben. A joshua indiánok egyszerűen : A d ó n a k , Jótevőnek mondják. szellemet, erőt, világpillért, bölcsőt, n a g y személyt jelentenek. E g y e s tulajdonságairól beszélnek : az öreg ember, ősöreg nevek ; arról, hogy m i n d e n t lát : a csillag-név. A z ember részéről n e k i tisztelet jár ; ez is kifejeződik az istennévben. A z istennevek rendesen éles v o n a l a t húznak Isten és v i l á g közé : az Isten szellem, személy, alkotó. Másutt ez a h a t á r m á r elmosódik. A z Isten n e m egyszerűen az égben lakozó ; h a n e m az ő neve e g y ú t t a l az égnek, m e n n y n e k , sőt a N a p n a k , V i h a r n a k is a neve. A z istennevekben nemcsak theologia, h a n e m

vallástörtén

A primitíveknél n e m k e l l elvont, bölcseletilegpon és csoportosítani a nagyisten vonásait.

2. Egy

hitvallás.

E g y tűzföldi s z e l k n a m sámán hitvallásszerűen m o n d t a el, m i t hisz T e m a u k l n a g y i s t e n r ő l . aMinden kortárs előtt létezett Temaukl. ő az első m i n d e n h o v e n h (ember) és con (szellem?) előtt. Csak később lett K e n ő s (az ősember), de T e m a u k l már előtte v o l t . T e m a u k l 18

k a s p i (olyan, m i n t a h a l o t t lelke), n e m ember, neki nin sohsem j ö t t e l ; Kenőst küldte ide. ő messze l a k o z i k , a csillagokon t ú l , az az ő v i l á g a ; ott m a r a d m i n d i g . Már oly régóta v a n ő. Tud mindent, a m i i t t történik, lát minden egy meghal közülük. A nép sír és p a n a s z k o d i k : T e magasba. T e m a u k l erősebb, m i n t m i n d e n ember. E z é r t k e l l n e k i szótfogadni. Mert ő az úr. N e m h a l m e g soha, «kaspi» ő, ő mindig van».

E z e k e t nagyjában a kis k a t e k i z m u s b a is bele lehetne illeszteni. N e m áll módunkban a többi ősnép nagyistenét i l y részletesen ismertetni, azért összefoglalóan tárjuk fel a nagyisten vonásait. 3. A nagyisten «lényege».

A nagyistent személyes valónak gondolják, ez imádságaikb adott tulajdonnevekből is. Mivoltának közelebbimeghatá a v i a affirmationis és negationis útját ösztönszerűleg ismerik. A z o l y a n , m i n t a halott lelke; azt mondják a többi tűzföldiek: o l y a n , m i n t a szél. A szamojédek azt h i s z i k , nincs a l a k j a , o l y a n , m i n t az ég. A délkeleti szemangok K e t o - n a k , Fénynek hí t a k a r v a . A k u r n a i - k szerint alakját a n a p dicsfénye veszi körül.

L e g g y a k r a b b a n ú g y vélik, o l y a n , mint az ember. ö r e g , nagyszakállú lény. (Andamánok.) Színe m é g a feketék hitében is — néha fehér: o l y a n , m i n t a g y a p o t .

B a j a m e ( a v i r a d j u r i a k i s t e n e — A u s z t r á l i a ) kristályszéken ül magas sziklán az égben ; alsó teste összenőtt a kristálylyal; ősnépnél, a h o l alakja más lényekével (ősember, N a p ) o l v a d t össze.

V a n n a k népek, k i k határozottan mondják, a n e m lehet megfogni, o l y a n , m i n t a szél. A z t mondják a b a t v a - p i g m o i d o k (Afrika), az istent senkise látta, n e m t u d n i , van-e szeme, füle stb.

nag

H a a primitívek a g y á n a k nehéz is az «örökkévalóság» elgondolása, kifejezése, mégis, midőn hangsúlyozzák, h o g y az isten m i n d e n előtt, m i n d e n k i előtt v o l t , v a n — ezt akarják állítani. M i k o r P . T r i l l e s megkérdezte a g a b u n - t ö r p é k e t : Meghalhat-e K m v u m : harsogó nevetés, gúnyosan résztvevő pillantás v o l t a válasz. H o g y a «fehérek» i l y e t g o n d o l h a t n a k ! A törzsfő aztán a következő «hito után jön a n a p , a fa után másik fa, a felhő után másik felhő; u t á n a m egy új ember származik. D e isten m i n d i g v a n , ő n e m h a l meg, ő a halálnak ura». Hozzátette m é g : L á s d , fehér ember, a k i barátunk v a g y : Isten B a l i — az életet, meleget adó ; az Isten M k a , az erős, a k i t senkise g y ő z le ; az Isten G a h — a mindenható». U d G . I V . 25. A m e l y nép hitében a nagyisten meghal, ott a l a k j a az ősemberével o l v a d t össze ( D a r a m u l u n - a ngarigo-knál).

H o g y a nagyisten mindent lát, tud, azt g y a k r a nhang «mindenütt v a n és m i n d e n t tud». A serdült avatásoknál g y a k r a n h i r d e t i k , hogy az isten m i n d e n t lát, meglátja a t i t k o s bűnöket is ; a szívekbe is belelát. A «szívet és vesét» vizsgáló isten — az erkölcs őre. H o g y a n lát m i n d e n t az isten — ez a kérdés vezet néhol m i t o l o g i k u smagyaráz

a két szeme ; e g y i k k e l n a p p a l , a másikkal éjjel lát ; a csillagok a fülei. L á t és h a l l m i n d e n t . A nagyisten hatalmát általános szólamok és konkrét tények szemléltetik. A z isten úr, u r a m i n d e n n e k ; és m i n d e n t megtehet. Élet és halál u r a . V e l e szemben a legerősebb varázsló is tehetetlen. A nagyisten h a t a l m a , ereje : n e m varázshatalom,. É p p ezért p l . a gabun-törpék szerint lehetetlen, hogy K m v u m o t a k á r t é k o n y varázsló szolgálja. A varázsló nem is j u t h a t hozzá az égbe. A szelknam tehet. A varázsló i t t sem üdvözülhet, lelke a földön boly az is következik, hogy a nagyisten n e m köszönheti létét a varázserő megszemélyesítésének. I t t a varázselméletek csődöt m o n d a n a k . Isten és k á r t é k o n y v a r á z s közt a primitíveknél áthidalhatatlan ellentét v a n .

4. A nagyisten és a világ. A legtöbb primitív vallásban a nagyisten h a t a l m a : világalkotó, világteremtő erő. H a a semmiből v a l ó teremtés t i s z t a fogalmáig n e m is j u t n a k el, g o n d o l a t a i k mégis ezt akarják megközelíteni. N a g y o n érdekes az a párbeszéd, melyet P . T r i l l e s folytatott a g a b u n - t ö r p é k k e l : V o l t a k - e m i n d i g emberek, m i n t te meg én az erdőben? Nem voltak. H á t másutt? N e m , előttünk n e m v o l t a k . A z elsők m i (gabun-ok) vagyunk. É s előbb? Előbb v o l t K m v u m , egyedül, senki vele n e m v o l t . Hát a k k o r az erdő fáit, a gyümölcsöt, állatokat, h a l a k a t k i csinálta?

K m v u m csinált m i n d e n t . . . A m i n t elkészült ez m i n d n e k t e k v a l ó .

mindennel,

H o g y csinálta m i n d e z t ? Szólt és készen is v o l t ! . . . H á t k i csinálta első, ősatyáitokat?

A n ö v é n y a növényből, a fa a fából, az állat az A t y á i n k a t y j á n a k azt m o n d t a : Menj — és ő ment. A z ember fia felsírt, és K m v u m ott v o l t . — A z ember teremtéséről fekete, vörös, fehér földből K m v u m k i s szobrokat csinált. U d G . I V . 26.

A k a l i f o r n i a i dene-indiánok kato-törzsének v a n egy fenséges teremtés-mithosza, melyből részleteket közlünk. «A s z i k l a [az ég] v é n v o l t . Homokkő volt a szikla. Mennydörgött K e l e t e n . Mennydörgött Délen. Mennydörgött N y u g a t o n . Mennydörgött É s z a k o n . M e g k e l l erősítenünk, a s z i k l a vén, m o n d t a Ts'enes [a. m . Mennydörgő]. K e t t e n v o l t a k : N a g a i t s o ' és a Dörgő. M a g a s r a n y ú j t j u k fölfelé ; m o n d t a az egyik. Megnyújtották. A m e n n y b o l t o n jártak. Délen erős, n a g y sziklán állott. N y u g a t o n erős, n a g y sziklán állott. Északon erős, n a g y sziklán állott. Keleten erős, n a g y sziklán állott. M i n d e n t megállapított a Dörgő. A z u t a k a t megállapította. A z észak útját megállapította. Délen ne legyenek fák, m o n d t a . 1

Virágok legyenek, m o n d t a . A z t á n nyílásokat csinált az égbolton, hogy a felhők átmehessenek r a j t u k . V i z e t forraltatott a t ű z ö n , földből személyt a l k o t o t t . A m i t h o s z részletesen e l m o n d j a , hogyan a l k o t t a egyes tagjait. Csinált aztán esőt és szelet, N a p o t és H o l d a t . A Dörgő és N a g a i t s o megmérkőznek ; Nagaitso g y e n g é b b maradt. K i t u d j a a sziklát szétrepeszteni? Nagaitso n e m t u d t a szétrepeszteni. M e g p r ó b á l o m én, m o n d a a D ö r g ő . Szétvágta a sziklát A szikla megrepedt D a r a b o k r a törte.

A z u t á n a vizén akar járni N a g a i t s o . Elmerül. A Dörgő rálép a vízre, egy lábon áll r a j t a . A m i t h o s z leírja a v í z ö z ö n t ; benne m i n d e n e l p u s z t u l . A Dörgő újra teremt m i n d e n t és örül alkotásának. U d G . I I . 45. H o g y a nagyisten a világnak, földnek alkotója, azt az őskultúrák népei közül az említetteken k í v ü l az andamánok, módjára vonatkozólag három v á l t o z a t v a n : 1. az Isten közvetlen a l k o t j a , kevés a n y a g b ó l a világot (ÉszakKözépkaliforniának n y u g a t i csoportja), 2. az isten vízimada csinál világot (maidu, p a t v i n , v i n t u , m i v o k , egy algonkin-törzs, t o v á b b á : ázsiai szamojédek és n é h á n y elsőfokúkult le a tengerre (joshua, kus, szelis, vinnebago-indiánok). Ugyanezek az ősemberpár teremtését is h i r d e t i k . Aközépkal változatát ismerik : madártollakból, botokból v a g y föld-

bői a l k o t j a a nagyisten az embert. A földből való emberteremtés az ázsiai kensiu-szemangoknál, a sarkövieknél, a gabuntörpéknél. E g y - k é t ősnépnél az Isten csak férfit teremt (ősatyát). A semmiből v a l ó világteremtést legjobban

megközelíti

5. A nagyisten és az ember.

A nagyisten a l k o t j a az embert, ád n e k i belélekzéssel (kulin-ok) v a g y izzasztással (kaliforniai indiánok) vagy s z a v á v a l (gabun-törpék) életet. A z A l k o t ó az ember U r a ; parancsolója, törvényhozója. A primitívek társadalmi szerkezete m é g l a z a ; más parancsolói, törvényhozót n e m igen ismernek, m i n t az istent. A nagyisten törvényei erkölcsi t ö r v é n y e k . H o g y m i r e terjednek ezek k i , láttuk már a k u r n a i - a k a v a t á s á n á l és a szemangok véráldozatánál. A z erköl a t ö r v é n y megszegését állítják tilalmasként a fiatalok elé.

A lelkiismeret mibenlétét szépen fejti k i B i d o g o , az a f r i k a i k i v u - b a t v a - p i g m o i d o k «véne»: «Mindenkinek két szíve v a n , egy ember szíve és egy kígyószíve. A senkiről n e m beszél rosszat. A k í g y ó s z í v . . . ok nélkül s z i d a l m a z m á s t ; n e m fogadja el a kioktatást. H a a n e m egyezik bele : N e m v e r e m meg, h a g y o m békében, én türelmes v a g y o k . H a a kígyószív háborúságot akar, az emberszív n e m egyez bele, h a n e m megrója : E z bűn v o l n a , h a megtennéd».

E z a B i d o g o valóságos moralistája népének. H o g y m i m i n d e n t t e k i n t bűnnek, m é g pedig I m a n a (a

k

kíg

nagy

«Aki az embereket gyűlöli, az gyűlöli I m a n á t . A k i feletteseit gyűlöli, gyűlöli I m a n á t . A k i a törzsi szokásokat gyűlöli, az bűnös és gyűlöli az istent». «Nagy bűn : o k nélkül embert ölni, a királyt gyűlölni, másnak tehenét ellopni, más gyermekét szemmel vadászatra n e m m e n n i . A z asszony bűnt k ö v e t e l , h a férje á g y á t n e m jól v e t i meg, h a n e m főz rája jól, h a n e m melegít n e k i v i z e t fürdésre. A férj vétkezik, h a feleségét ok nélkül v e r i . B ű n , h a az asszony más férfival hál, idegen társaságban sört iszik, h a férje nincs o t t ; h a férjét elhagyja. B ű n , h a a férj más nőket szeret, házáról n e m gondoskodik. B ű n , h a a leány házasságon k í v ü l fogan. B ű n , h a v a l a k i Imanát n e m imádja, a B a t i m u - k n a k (holtak lelkei) n e m m u t a t be áldozatot. A k i I m a n á t káromolja, egy éjszakát se élhet át ; m e g h a l tüstént.»

megver

«Aki bűnt követett el, n y u g t a l a n lesz szívében. F é l , hátha m e g h a l ; megöli az, a k i t k á r o m o l t . . . saját bűne fogja megölni.» U d G . I V . 371. Megjegyzem, ez a B i d o g o n e m keresztény ember. A primitívek erkölcsi élete általában kielégítő ;

P . Schebesta S. V . D . alapján rövid erkölcsrajzát adjuk a szemangoknak. «A szemangok általában egynejűségben élnek ; saját szálláshelyén egy férfi sem t a r t második feleséget, legfeljebb kifejezetten t i l t v a v a n . A szomszéd anyajogú népeknél ismert többférjűségre azt mondják : b ű n . A házasságköté szálláshelyéről senki sem vehet hitvest. A házasságelőtti tisztaságot elméletileg k í v á n j á k , a g y a k o r l a t b a n n e m

m i n d i g t a r t j á k m e g , de bűnnek minősítik. A teherbeesett Schebesta n e m talált. A házasságban a férj és asszony egyenlőjogúak. A fiatal házasok néha szétmennek, de a h o l g y e r m e k e k v a n n a k , k i t a r t a n a k mindhalálig egymás m e l l e t t . A házasságtörést n a g y bűnnek tartják és dédelgetik gyermekeiket ; sohasem v e r i k őket. A z öregek n a g y tiszteletnek örvendenek. A gyermekek Karéi parancsából m gyermekáldás.

P . Schebesta hosszú ott-tartózkodása alatt csak véráldozatot k e l l b e m u t a t n i a ; h a K a r é i t o v á b b haragszik (mennydörög), a g y i l k o s t megölik. A szemangok háborút e g y m á s ellen n e m viselnek.» U d G . I V . 154.

egysz

Jellemző a primitívek b ű n t u d a t á r a az a tény, hogy a bűnt a nagyisten megsértésének tartják. N y i l v á n v a l ó ebből, hogy az erkölcsi rendnek őre a nagyisten. Őt nemcsak törvé t i t k o s bűnöket is látó ellenőrzőnek, a k i j u t a l m a z és büntet.

6. A nagyisten jósága és igazságossága. A nagyistennek az erkölcshöz való viszonyában új vonások tárulnak f e l : a nagyisten erkölcsi jósága és igazságossága. R ó l a n e m állítanak rosszat, méltatlant, illetlent. A teremtésmithoszokban sokszor j u t kifejezésre hogy a n a g y i s t e n ú g y a l k o t t a a világot, hogy az embernek jól menjen sorsa. A z algonkin-indiánok azt is mondják, az isten n e m a k a r t betegséget és halált. M i t h o s z a i k b a n a

halált a nagyisten ellenlábasa okozza. Más népek ( m a i d u k , andamán, gabun-törpék) felfogásában a halál — a bűn büntetése. H o g y a nagyistent j ó n a k gondolják, kitűnik t o v á b b á az imádságokból és abból az ellentétből, m e l y a nagyisten és a k á r t é k o n y varázs közt fennáll.

V a n n a k m á r a primitívek közt is o l y a n o k , k i k a ellenlábast, a «rossz» képviselőjét állítják melléje társké már) eredete a m i t h o s z o k b a n n e m tűnik elő; csak az, h o g y gyengébb, m i n t az isten, elrontja a n n a k dolgát, de vele h a t a l o m b a n mérkőzni n e m t u d . E z a b i z o n y t a l a n eredetű primitív d u a l i z m u s megtalálható a szamojédeknél, ajnuknál és a

H o l és h o g y a n j u t a l m a z és büntet a nagyisten? T ö b b ó'snép azt h i s z i : már i t t a földön, ú g y h o g y j u t a l m u l hosszú életet, büntetésül k o r a i halált ád. A v i r a d j u r i nép következetesen azt h i s z i , a hosszúéletű ember csak jó l e h e t ; h a rossz v o l n a , más meghalt v o l n a . A betegséget K a r i a szemangoknál rossz szelek útján k ü l d i ; m á s u t t a rossz szellemek a nagyisten halálos ítéletének végrehajtói ereszti a bűnösre. A n a g y i s t e n a másvilágon is jutalmaz vagy büntet, igen sok ősnép hite szerint. H o g y másvilág v a n , azt v a l a m e n n y i primitív nép v a l l j a . D e hogy m i l y e n az, abban eltérők a felfogások. A szemangok és az a f r i k a i b a t v á k szerint nincs különbség a másvilágon a j ó k és rosszak sorsa k ö z t . V i s z o n t a legtöbb primitív nép v a l l j a azt, hogy a másvilágon a jók j u t a l m a t , a rosszak büntetést Érdekes, h o g y az ősnépek másvilág-hitében a b o l d o g élet n e m m i n d i g egyszerű felfokozása a földi jólétnek, élvezeteknek. A v i r a d j u r i (Ausztrália) nép ú g y h i s z i , a másvilági boldogok n e m esznek, n e m i s z n a k ; a déli

va

n

andamánok, a szemangok és az a f r i k a i bergdámák szerint odatúl nincs nemzés sem. A jók az égbe j u t n a k , a h o l a nagyisten székel, vele e g y ü t t élnek, örömben, boldogságban ; halál, betegség ott m á r nincsen. S o k ősnép ( A m e r i k a , Ausztrália) azt hiszi, a tejúton j u t n a k el a h o l t a k az égbe ; a h o l a tejút egyes ősnépeknél (szemangok) a boldogok szigete sem — N y u g a t felé a n a g y tengerben. A z ajnuk a mennyországot is a föld alatt képzelik.

T ö b b primitív nép t u d a másvilági ítéletről is. A a föld alá h e l y e z i k ; v a g y a világ n y u g a t i szélére, a égben bűnhődnek.

7. A nagyisten

szé

r

társtalansága.

H o g y a primitívek nagyisten hitében az egyistenhit (monotheismus) n y i l a t k o z i k m e g b u r k o l t a n , azt különböző hangsúlyozza, hogy kezdetben csak a nagyisten v o l t ; sem az ősember, sem a szellemek, sem más n e m v o l t vele. Egyenest megbotránkoznak a k u t a t ó k kérdésein, h a a nagyisten felesége, g y e r m e k e i u t á n érdeklődnek. A nagyist törpék, a fülöpszigeti negrillo-k, a k u r n a i - k , a tűzföldiek, a szamojédek, őseszkimók és északamerikai ősnépek vallásában. A h o l ellenlábasa is föltűnik, az nyilván n e m egyenrangú vele. A h o l az ősnépek a nagyisten feleségéről és gyermekeiről is t u d n a k , ott eléggé k i m u t a t h a t ó más kultúrkörök n a p - é s holdmitológiájának hatása. E z e n az a l a p o n k e l l megítélni J . W i n t h u i s elméletét, a k i a nagyist 20

A h o l a primitíveknél a nagyisten mellett más isteni, szellemi l é n y e k is v a n n a k , ezek n e m e g y e n l ő k vele, tőle származnak,

függnek,

az

ő

parancsait

teljesítik,

úgy,

h o g y a n a g y i s t e n h i t m o n o t h e i s z t i k u s jellege, h a

A

nagyisten egyedülvalóságát

állatok, emberek

homály

a primitív ember

m i n d a nagyisten hatalma alatt

kiérz áll ;

ő az Alkotója mindennek. A primitívek néha kifejezetten mondják,

hogy

alkotott,

hanem

A

a

nagyisten többfélét:

gabun-törpék

nemcsak feketét,

hadbaindulás

egyfajta vöröset,

előtt

így

népet fehéret.

énekelnek :

« K m v u m , ó K m v u m , te v a g y az Űr, U r a m i n d e n n e k K m v u m , 6 K m v u m , te v a g y U r a az erdőnek U r a a fáknak, U r a a dolgoknak K m v u m , te v a g y a z Ű r É s m i törpék, szolgáid v a g y u n k . S z ó l j és s z ó d r a h a l l g a t u n k , ó K m v u m ! T e v a g y az Űr, U r a m i n d e n n e k A z embernek U r a , K m v u m 1 U d G . I V . 193.

8. A nagyisten és az ég. A

n a g y i s t e n az égben l a k o z i k , de a z eget el is

arról, h o g y a nagyisten a földön járt, az ősembert v a l a m i bűn m i a t t e l h a g y t a a földet, az égbe a h o l m o s t v a n és a h o v a a j ó k h a l á l u k u t á n

tanította,

meg

költözött, követik.

A p r i m i t í v e k h i t é b e n t e h á t az i s t e n és a z é g k ö z t elég éles k ü l ö n b s é g v a n . A z i s t e n s z e m é l y , a k i az eget a l k o t t a , az eget

lakja.

M i v e l a nagyisten az égben l a k i k , ő m e n n y d ö r ö g ő küldi a villámot. E z e k az ő haragjának

jelei. A

és

szivár

Néhol kifejezetten mondják, hogy a N a p o t (gabuntörpék), H o l d a t , szeleket, esőt (kato-indiánok stb.) a nagyisten a l k o t j a .

A nagyistennek az éghez, légköri jelenségekhez(menn egyes ősnépeknél szorosabbá válik, ú g y h o g y a nagyisten ezekről v e s z i nevét (Mennydörgő), v a g y az égnek, Napnak eset f o r d u l elő a szamojédeknél, a h o l N u m a nagyistenn tartozók), a N a p N u m v a g y Jilibeambaertje ; a szivárv a n n a k a valláslélektani alakulásnak, m e l y főleg a nomád pásztornépeknél, de másutt is a nagyistennek az éggel v a l ó összeolvadására, a nagyisten személyiségénekelmos s a n g - t i ; v a g y t ' i e n (ég).

A nagyistennek az égi jelenségekhez való viszonyában u g y a n a z o n lélektani erők v a g y a nagyistennek természet istenné, viharistenné, mennydörgésistenné való átalakulását társistenek kialakulását mozdítják elő az égi erők megszemélye

É p p e n fordítva g o n d o l j a ezt a f o l y a m a t o t R . akarja magyarázni. E z azonban ellentmond a

Petazz kétségtelen

U g y a n c s a k ellenkezik az ethnológiai tényekkel egyes vallástörténészeknek (Ehrenreich, L e u b a , N . Söderblom, K . T h . Preuss) az a beállítása, hogy a nagyisten az égben : tétlen lény, deua otiosus, a k i a világgal és emberekkel n e m törődik, épp ezért nincs is az emberek részéről kultusza. P e t a z z o n i össze is olvassa a kultusznélküli égisteneket, 43-at t a l á l t ; a kevés kultuszúakat, 32-őt 22

t a l á l t ; ezzel az egyszerű számolással l e v o n j a a következte hogy p l . az európai ember kezdettói fogva k a l a p o t hordott, h o r d m a k a l a p o t , m i n t n e m . I l y e n kérdéseknél n e m a s t a t i s z t i k a , h a n e m az ethnológiai k o r megállapítása a döntő.

H o g y a nagyisten tétlen lény v o l n a , a n n a k ellene m o n d a világteremtés és az emberek ellenőrzése, segítése, jutalmazása, büntetése. E l l e n e m o n d ennek épp a nagyistenh a vele összefüggő avatások stb. eltérjedettsége az őskultúr primitívek kultuszáról m á r e l m o n d o t t u n k .

A m a i d u - , p a t v i n - , szelis-indiánok, az andamán és gabun-törpék szerint a nagyisten az idők végén után e g y ü t t élt az emberekkel a földön.

g. A nagyistenhit

az elsőfokú és másodfokú

vissza

kultúrákban.

A z őskultúrák elsőfokon három i r á n y ú szétágazást m u t a t n a k : a) a nagycsaládú nomád pásztornépek(ideta hamito-szemita népek ősei), b) az a t y a j o g ú t o t e m i s z t i k u s vadásznépek, c) és az anyajogú földmívelő népek kultúrkörei egymás közt v a g y az őskultúrkörökkel v a l ókeveredé

A m i k o r a nagyistenhitnek ezen k u l t ú r á k b a n v a l ó alakulását egyes népek és kultúrák sajátos természete szerint módo-

suló átmeneteket a k a r u n k megrajzolni. E z e k e t is éppen csak érintjük ; ezen kultúrkörök vallásának egyes összetevői kultúrájú, történeti népek vallásaiban j u t n a k behatóbb tárgyaláshoz.

(va

A nomád pásztornépeknél a n a g y i s t e n h i t az éggel való azonosulásra, a személyesség vonásainak elmosódására h a j l i k (a d i v = fénylő égi, tő az indogermán vallások istenneveiben). Másrészt, m i v e l az állam, a társadalom függőleges tagozódása (urak és szolgák) náluk a l a k u l k i , az eredeti n a g y i s t e n a földi államok mintájára elgondolt égi istenállam isteneinek csúcspontjára kerül, jóisten lesz, v a g y a beolvasztott népeké : háttérbe szorul, k i is veszik a nép t u d a t á b ó l . M i v e l az ősök, hősök k u l t u s z a és azégi

A totemisztikus atyajogú kultúrákban a férfiasságnak a N a p p a l való rokonsága d o m b o r o d i k k i m a m á r megfejthetetlen lél fejeződik k i . A z őskultúrákban kezdődő n a p m i t h o l o g i a i t t fejlődik k i ; a kelő N a p lesz a m i n d i g megújhodó,felt A N a p í g y a n a g y i s t e n elé k e r ü l ; a nagyisten, m i n t deus otiosus, háttérbe szorul, v a g y — m i v e l az elvénült, lenyugvó

A z anyajogú, földmívelő kultúrákban az anyaföld, m i n t a m a g n a k befogadója, k o z m i k u s analógiákat termel, m e l y n e k eredménye a F ö l d a n y a k u l t u s z a ; a nagyisten m a g a v a g y nőneművé válik, v a g y feleséget, nővért k a p a F ö l d a n y á b a n . A H o l d változásai az anyajogúkultúrk

a H o l d i t t rendszerint szintén nőneművé lesz ; a n ö v ő H o l d , m i n t a szépnek, jónak képviselője, háttérbe képviselője ; í g y kerül k a p c s o l a t b a a fogyó H o l d az fogyása p e d i g rossz omen.

szo

A z a n y a j o g ú kultúrák t i t k o s férfiszövetségeielőm új formái a l a k u l n a k . E z e k a tényezők m i n d a nagyistenhit elsorvadására vezetnek. A másodfokú és harmadfokú (nagy) k u l t ú r á k vallásai ezen t é n y e z ő k párhuzamos v a g y ellentétes hatását éreztetik. A n a g y i s t e n h i t története — voltaképpen a

10. A nagyisten társaságához tartozó

vallástörténe

lények,

a) A nagyisten családja.

R i t k á n esik szó a primitíveknél a nagyisten családjáról andamán P u l u g a m a g a teremtette feleségét ; egyes szemang törzseknél anyajogú k u l t ú r a hatása alatt n y e r a nagyisten a n y á t v a g y feleséget, ez n e m m á s , m i n t a szomszéd sakai-nép F ö l d a n y a istennője. E g y e s b u s m a n n törzsek ugyancsak ismerik a nagyisten feleségét és g a r k t i k u s kultúrkör népeinél a korjákok kivételével, az északamerikai és tűzföldi ősnépeknél a nagyistennek nincs családja. A z ausztráliai ősnépeknél a k u r n a i a k M u n g a n ngaua, a bunorong-nép B u n d j i l nagyistene családtalan, viszont a k u l i n nép B u n d j i l - j a , a v i r a d j u r i nép B a j a m é j a , a j u i n - k u r i nép D a r a m u l u n j a családos.Vallástörtén

nagyistennel való összeolvadásából keletkezett, a többinél pedig a n a p - és holdmithológia a d a nagyistennek családot. Feltűnő, h o g y a különben emberszabású (antropomorf) gondolkodás hogy t u d t a megőrizni a családtalannag nagyisten eredetiségét.

b) A «rossz»-nak képviselője.

A z arktikus kultúrában a szamojédeknél (és az ajnuknál) a nagyisten m e l l e t t ott v a n a «Gonosz»; neve a szamojédekn m e g v a n m á r egy m i t h o s z szerint. ő a halálnak o k a . Hasonló lény található É s z a k a m e r i k á b a n a középkaliforniai, a joshua- és kus-, az a l g o n k i n és sioux-indiánok vallásában. N a g a i t s o , Coyote stb. i t t a Gonosznak neve. A m i t h o s z o k h o m á l y b a n h a g y j á k eredetét. A világteremtésbenrend családi élet tisztaságát, ott a Gonosz szembeszáll vele. A Gonoszt a m i t h o s z o k önzőnek, paráznának, r a v a s z n a k rajzolják, ő h o z z a az A l k o t ó a k a r a t a ellen a halált a világba. Büntetése az, hogy v a g y m a g a , v a g y fia h a l meg elsőnek.

c) Az ősember(pár).

A primitív vallásokban a Gonosznál elterjedtebb az ősember v a g y ősemberpár. Jóformán az összesősvall H i á n y z a n a k az ősemberre v o n a t k o z ó adatok két n á l ; v i s z o n t a t ö b b i ázsiai és a f r i k a i törpéknél, a sarkövi, a m e r i k a i , ausztráliai kultúrákban megtalálható ez a h i t . A gabun-törpék szerint egyszerre t ö b b őspárt a l k o t o t t az

tűzfö

isten. A z ősember eredetét teremtésként fogják fel az andamánok, a szemangok kenta-törzse, a nduye-efé, a gabun-törpék, a k i v u - b a t v a p i g m o i d o k . Földből v a l ó alkotást v a l l a n a k a kenták és a gabun-törpék. A z agyagból fekvehagyja az éjszakán keresztül, v a g y érinti, rálehel, ráköp az isten az agyagemberre. A z egyenlítői b a c s v á k szerint az első emberpár az égből j ö t t a nagyistentől (Dyakombától). Arról, hogy nemzessél v a g y teremtéssel keletkeztek-e, a mithosz n e m ád felvilágosítást.

A z északamerikai ősnépeknél elterjedt az ősember•pár tere emberpárt az isten agyagból teremtette. A z ő s a t y a a nagyistennek barátságát élvezi, ő a n a g y i s t e n k ü l d ö t t e , a törzsi szertartás első p a p j a . A z ő s a t y a a l a k j a h e l y e n k i n t össze is o l v a d a nagyistenével. A tűzföldi szelknam-nép K e n o s - n a k hívja az ősatyát. A z éjszaksarki népek k ö z ü l az a j n u k és szamojédek ismerik az ősemberpár teremtését. A z ausztráliai népek közül idéztük már a k u r n a iserdü a többinél az ősemberpár összeolvad a n a p - és holdmithologiai a l a k j csak az ő s a t y á t ismerik (pomo, szelkmam-indiánok).

d) Mfiveltségadó.

A primitívek mondái rendesen arról is szólnak, h o g y őseiket v a l a k i megtanította fegyvert, csónakot készíteni, vadászni, tüzet csiholni stb. R e n d s z e r i n t u g y a n a z tanította emlékünnepre. Néha, főleg az északamerikai indiánoknál (maidu-, szelis-törzsek, t ö b b algonkin-törzs), arról is szó esik, hogy v a l a k i m e g v á l t o z t a t t a szokásaikat,megja helyett a földbetemetést parancsolja, é v i halott-emléknapot rendel.

Már m o s t : a legtöbb primitív népnél a kultúrát a n a g y i s t e n adja, tanítja, a vallási szokásokat is ő alapítja meg. Másutt (pl. a tűzföldi szelknam-oknál) az ősatya a jólétadó, műveltséghozó (kultúrherosz). H e l y e n k i n t a kettőtő és az ősi vallásos szokásoknak meghonosítását. Érdekes, h o g y i l y e n önálló kultúraterjesztő és vallási megújító főleg az éjszaksarki népeknél (korjakok) és az északamerikai indiáno

A primitívek hitének ezen lényei azonban n e m a Gonosz nálánál g y e n g é b b , a «vallásmegújító» és a vallási összeolvadás v a g y keveredés során j u t n a k lépnek.

egyenra «j önállóbb s

A z okkereső ösztönnek köszönik eredetüket ; az Gonosz a f i z i k a i és erkölcsi rossznak magvetője. A a <(műveltségadó», vallásmegújító alakjában az okkereső törekvéssel esetleg történelmi emlékek o l v a d n a k össze.

nagyiste

SZELLEMHIT, ŐSKULTUSZ

HALOTT-KULTUSZ AZ

ÉS

ŐSNÉPEKNÉL.

A z a h i t , hogy az ember testében életelv, életerő v a n , m e l y más, m i n t a test m a g a és hogy a halál n e m teljes befejezése az életnek, h a n e m m e g m a r a d az emberből v a l a m i , a m i t o v á b b él, az összes primitíveknél megtalálható. A lélek meglétének, formáinak megállapításával és a vallási kultuszb

Példaként mutat.

P . Trilles n y o m á n a gabun-törpékléle

A z élő ember életerőinek összegét molili-nék mondják. E z részekből áll. A m o l i l i n e m test, n e m a n y a g , h a n e m a n y a g t a l a n . B e n n e foglaltatik a nsie, m e l y a szívben székel, de a fejre is hat és benne álmokat kelt. A nsie elhagyhatja a testet a halál előtt is, v a g y ú g y , h o g y után a nsie a testen kívül t o v á b b él. N é h a egy másik testbe költözik, p l . h a a csecsemő m e g h a l , lelke egy m á s újszülöttbe száll át. A nsie-vel e g y ü t t jár a tsie, az drnyék-nak megfelelő lélek. E z a tsie n e m a születés ó t a v a n az emberekben, hanem bizonyos varázsszertartások, a v a t á s o k alkalmával lép az emberbe, de csak a férfiba ; ez a «szellem» a törzsfőben, jótanácsot ád. A tsie a halál után más élő egyénhez t á r s u l ; a nsie pedig m i n t mé, elvált lélek, m a g á b a n m a r a d , meg-

kiv

c

k e z d i másvilági életét K m v u m n á l , v a g y m i n t kísértet visszajár. A h o l t a k mé-je, szelleme v a g y jó lélek, v a g y rossz lélek. Jó szellemek azok, m e l y e k földi életükben a nagyisten élők közt ismerőseik v a n n a k , a k i k k e l jót tehetnek, aztán őseik szellemeinek körében K m v u m - n á l élnek. A gabuntörpék n e m hívják a h o l t a k szellemeit segítségül. M i t is v á r n á n a k tőlük, «nincs se kezük, se fegyverük». Áldozatot nem

A rossz szellemek v a g y csak egy ideig rosszak, v a g y m i n d i g . E z attól is függ, bemutatták-e értük az áldoza m é g megbocsátást nyerhetnek a másvilágon. M i n d i g rossz szellemek m a r a d n a k az emberevők, a rontóvarázslatot űzők és a bűntett elkövetése (pl. nőrablás) közben meghaltak a mocsarak fölött m i n t lidércfények jelennek meg ; ők o k o z n a k lázat ; h a v a l a k i meglátja őket, h a m a r meghal. H e g y e s v é g ű t á r g y a k k a l : tüskével, nyíllal stb. lehet őket elijeszteni. U d G . I V . 128.

N e m lehet azt m o n d a n i , hogy a gabun-törpéklélek lélekfogalom. H o m á l y o s a tsie, az árnylélek m i v o l t a . A lélek t o v á b b él a halál után ; a jó és rossz lélekmegkülö A lélekhitnek a gabun-törpéknél nincs n a g y o b b jelentősége

A z őskultúrák népeinek szellemhite, bár tagadhatatlanul m e g v a

módján a vallásfejlődés sémájának élére úgy, h o g y a z egész vallásfejlődést, a nagyistenhit, k u l t u s z kialakulását egyedül és döntőleg ez alapozná meg. A szellemhit fejlettsége, elterjedése, vallási jelentősége terén n a g y különbségek v a n n a k a különböző kultúrkörök közt.

A szellemhit kezdetei az emberi test és lélek megkülönböztet ember életének. A benne rejlő életerőt is hasonlónak fogják árnyék az embert állandóan kíséri, m i n t az ember hasonmása, kép, m e l y a v í z tükrében stb. megjelenik. A z álomban, emlékezésben is képszerűén jelenik meg az ember. A halál után m e g m a r a d ez a képszerű árnyékvalóság azemlék irányai közt elsősorban a «lélek» megsokszorozását k e l l kiemelni. A testet éltető életelv és a testtől elvált lélek mellé és köré más «lelkek» sorakoznak. E g y r é s z t a testet éltető t é n y e z ő k gyarapszanak meg. Más lesz a szívnek, vesének stb. életereje. A varázshit is hozzájárul ezek megsokas tényezők is fellépnek, melyek i n k á b b a közösségre vezethetők vissza t o v á b b ; a törzset, nemzetséget a törzsnek szelleme h a t j a át. A melanesiaiaknál ilyformán hét lesz a lelkek száma. E g y e s kiskultúrájú népek a halál utáni életet egyszerűen ú g y képzelik, h o g y a hulla él.

A kezdetleges népek analógiái gondolkozása n e m á l l meg ezen a fokon. N e m c s a k az emberben különböztet test és lélek (lelkek) közt, h a n e m a természetben is. A z

ősnépeknél m é g fogyatékos a természet átszellemesítése, lélekkel v a l ó megtöltése. E z e n a fokon csak a megszemélyesítés felfogása, korábbi lélektani jelenség, m i n t az animizmus. A z a n i m i z m u s hatása az, hogy az állatnak, növénynek, égitestnek is min lelket, szellemet. A d d i g azonban a primitív mindenbe lelket helyezzen; csak a jelentősebb, feltűnőbb t á r g y a k b a képzel lelket.

A varázshit felfokozza a lelkek erejét. Míg a primitív fokon a l e l k e k n e k az élőkre való hatása általában jelentéktele a h o l t a k szellemei h a t a l m a s a k k á válnak és m a g u k b a n is, a v a r á z s által is befolyást g y a k o r o l n a k az élőkre és a természetre. E g y e s e k közülük, a törzsfőnek, varázslónak, más ki t ö b b i közül, erősebbek a többinél. A halál módja is hozzá azok a szellemek, k i k erőszakos halállal h a l t a k meg : öngyilkosok, állattól széttépettek, villámsujtottak stb. A h o l t a k szellemei közt rangkülönbségek keletkeznek. E z e n a l a p s z i k az ősök, hősök k u l t u s z a .

A varázshit elmossa a jó és rossz szellemek közti erkölcsi különbséget. Mindnyájan a varázs h a t a l m a alatt állnak, a varázslótól függ, hogy a szellemek m i l y irányban válik benne t ú l n y o m ó v á . A z élők érzésvilágát a szellemekke A szellemek démonokká válnak. Délamerikában a holtak szellemei általában r o s s z a k ; haragszanak, hogy az

Míg a primitíveknél erősebb m é g a h o l t a k iránt érzett szeretet, a válás, búcsúzás fájdalma, a t o v á b b i f o k o k o n a félelem v á l i k úrrá a h o l t a k k a l szemben. A h o l t a k visszajárnak. N e m c s a k m i n t a sötétség, éjszaka, borús erdők, hozzáférhetetlen barlangok rémei. Visszatérnek : újjászületéssel is. A z a n i m i z m u s egyes formái az által, h o g y a léleknek a testbe költözést megelőző életet a d n a k (praeexistentia), előre az által, h o g y a l reincarnatiókkal. A n y u g a t i filozófiában P y t h a g o r a s , Platón i s m e r t e t i k a lélekvándorlást. Későivallásrends agyában, szívében. A m u n g a r a i nép szerint (Roper R i v e r , Ausztrália) az ősidőkben élt egy K u n a p i p i n e v ű óriás, az ősatya, ő magától lett. T ö b b zacskó v o l t nála, benne sok-sok apró, lélekszerű fiúgyermek csirájában. E z e k e t előszedte z a c s k ó j á b ó l ; belőlük lettek az első emberek, akiket mindjárt két totem-osztályba sorozott. ( B e t h . R e l . d . E . 8. sk.) A mexikói uitototók azt hiszik, lelkük földi életük idején a fogyó h o l d b a n v a n ; h a m e g h a l n a k , eljön a holdból és más testbe (állatiba, növényibe, emberibe) szá v a l a m e l y ősének reincarnatióját látják. Regéik mesésen tárják fel, h o l v a n a lelkek helye, m e l y i k fában, m e l y i k sziklában, h o g y kerül onnét egy-egy forgács v a g y szilánk arra jár, h o g y új ember szülessék a világra. A dél-togoi eve-k (Afrika) szerint nagyistenüknél, Mavu-nál ott v a n m i n d e n k i n e k égi a n y j a ; m i k o r elérkezik az idő, hogy az ember megszülessék, az égi a n y a átutalja az illetőt földi anyjába. A földreszállás n e m megy simán ; útközben próbáknak v e t i k alá és csak a próbák u t á n engedik földi a n y j a méhébe. ( B e t h . i . m . 15.)

A z a n i m i z m u s , párosulva a varázshittel, hozzájárul ahhoz, h o g y egyes emberekből félisten, isten legyen. A z ősök és hősök kerültek ebbe a szerencsés helyzetbe. A testbeszállás (reincarnatio) v i s z o n t a földrehozta az isteneket, ilymódon született m e g a törzsfők, királyok istenítése ; a m i t h o l o g i a aztán megtalálta a módját, hogy isteni i v a d é k o k k a l töltse meg a földet. A z égi istenek párosulnak földi a n y á k k a l — és mindjárt megvan az isteni ivadék. Az animizmus elterjedése a kultúrkörök változataiban nem egyenletes.

L e g n a g y o b b fokban befolyásolja a melanesiai és indonesiai A m a z o n a s körüli, Északamerika é s z a k n y u g a t i és délkeleti indiánjait. Kultúrtörténeti tényezőként kifejlesztésében főleg az anyajogú földmívelő rétegek működnek közre. E z e k b e n a l a k u l n a k a t i t k o s férfiszövetségek, melyekben a szellemidézés, k o p o n y a k u l t u s z , álarcostánc,fejvad

A szellemhit vallásalakitó tényezőként a következő m o z z a n a t o k b a n m u t a t k o z i k : a másvilági élet színezéséb az ősök, hősök, megtestesült istenek kultuszában, a «másv e g y ú t t a l az «isteni»-nek a szellemmel való azonosításában.

A p o l i t h e i z m u s n a k egyik gyökere a s z e l l e m h i t ; de n e m egyedüli.

A szellemhit és a kultusz. H o g y az eredeti,monothei és hőskultusz, azt ez utóbbinak a kultúra kezdetein való fokozatos differenciálódása m u t a t j a . A z őskultúrkörökben k u l t u s z t , imádást, áldozatot a n a g y i s t e n k a p ; az ó'sszülők v a g y ősatya, ősanya csak kivételesen és másodsorban. ( A szemangok engesztelő

áldozata a földanya útján K a r e i n e k szól.) Szórványosan előfordul az, h o g y a sírra a halott fegyvereit ráteszik, v a g y ételéről, italáról gondoskodnak. E z a z o n b a n ezen fokon még n e m vallási ténykedés, h a n e m társadalmi, szociális kötelességteljesítés a h a l o t t a l s z e m b e n . I t t tehát még a l i g v a n h a l o t t k u l t u s z és őskultusz is csak ritkán. A z ő s a t y a helyenkint már az őskultúrában (ú. n . bumeráng kultúrkör) összeolvad a nagyistennel és még ismeretlenek v o l t a k . 23

ilym

A z állattenyésztő nomádoknál az ősök k u l t u s z á v a l társul a hősöké is, hírüket m o n d á k t a r t j á k fenn ;tete

A z a t y a j o g ú totemizmus a totem-osztályok szerint megszaporítja az ősök számát ; fellép az élők (törzsfő, varázsló) istenítése és k u l t u s z a . A h a l o t t a k az ősatyáva gonddal őrzik a holttestet, kiszárítják, m ú m i á v á alakítják. válik fontossá a varázslat útján.

A z anyajogú kultúrkörökben a női h a t a l o m m a lsze I t t válik a vér erős varázseszközzé : véres áldozatok, a szívnek az élőből való kitépése, a foglyok kínzása, fejvadászat.

G y a k o r i v á válik a kettős temetés : az első a halál után, a második az után, hogy a hús elporladt és csak a csontváz m a r a d t meg. I l y e n k o r a k o p o n y á t és a

csont

A szellemhit tehát sokat v á l t o z t a t a primitív nagyistenhitű va

t a r t á s o k a t , kifejleszti a h o l t a k sírjára tett használati és táplálkozási t á r g y a k áldozatjellegét, a h o l t a k csontjaival stb. űzött v a r á z s t , a h o l t a k szellemeinek a varázslatba v a l ó bekapcsolását és az ú. n . nekromantiát, a h o l t a k segítségével v a l ó jóslást. E z utóbbinak m ó d j a i : sírokon v a l ó a l v á s , különféle szertartások a h o l t a k c s o n t j a i v a l ; a h o l t a k n a k b e m u t a t o t t áldozatok. Természetes, h o g y a szellemhit egyes formáinak a kultúrkörökkel való k a p c s o l a t a n e m o l y szilárd, hogy eltérések, hiányok, ingadozások ne volnának. B i z o n y o s jellegzetes egyezések a z o n b a n módot a d n a k a r r a , hogy a szellemhitnek necsak elterjedését mutassák, hanem alakulási v o n a l á n a k egyes pontjait is feltűntessék.An mellett a s z e l l e m h i t t e l párosult varázshit csakmáso

A

T E R M É S Z E T K U L T U S Z

K E Z D E T E I .

E g y e s n a g y k u l t ú r á j ú népek (babiloniak,indoeur egyik m i n t n a p i s t e n , a másik m i n t holdisten b o n t a k o z i k k i a m i t h o s z o k k ö d é b ő l ; a hét b o l y g ó , az állócsillagok m i n d istenként tekintenek le az égből. A föld m a g a is b e v o n u l az égiek közé, m i n t földanya. A hegyek, folyók, erdők, mezők, ligetek, a t a v a k és a tengerek — megtelnek istenekkel. H a át is a l a k u l ezen istenülésben a természetnek, egyes részeinek, t á r g y a i n a k v a l ó j a , h a hívő alázat, csapongó képzelet és művészi alakítás k i is dolgozza bennük a h a l h a t a t l a n istenek eszményi vonásait, h a m i n d n y á j u k a t föl is emeli o l i m p o s z i m a g a s l a t r a , a vallástörténész boncoló tekintete mégis megtaláljabe

A z ember mindenre a m a g a szemével t e k i n t , m i n d e n b e a m a g a t u d a t á v a l i g y e k s z i k b e h a t o l n i , h o g y felfogja, megértse. A megszemélyesítés a n n a k agondolkozásmódn különböző t á r g y i világot, legyen élő v a g y élettelen, az emberi t u d a t hasonlóságára, analógiájára g o n d o l j a e l . A z ember előbb éli, érzi a m a g a v a l ó j á t ; a t u d a t reflexiója, az ember v a l ó j á n a k szételemzése testre, lélekre az ősere különböző benső valóját, gondolkozását, érzésvilágát, működését saját énjében megragadja és személyeséntu

A m i n t az ember a külső világra p i l l a n t , működésében,

mozgásában, elváltozásaiban magához hasonló lényre ismer ; benső valóját n e m l á t j a ; de megnyilatkozásait ú g y veszi, m i n t h a élő, érző, cselekvő t u d a t t a l állna szemben, t a r t j a , m i k o r a gyermek babáját öltözteti, beszélget vele, m i k o r pár b á b u j á v a l egész hadjáratot csinál végig. A j á t é k t u d a t á b a , n e m a k a r j a megérteni, miért is v o l n a szomorú v a g y v í g az a j á t é k b a b a , miért k e l l azt unszolni, v i g a s z t a l n i , m e g v e r n i v a g y esetleg eltemetni. A megszemélyesít

A z éntudatban m é g n e m válik szét az ember lénye két összetevőre ; a t á r g y a k a t is osztatlanul tölti m e g a megszemélye elemző reflexiónak terméke. A m i k o r az ember az anyagt természet t á r g y a i b a is belevetíti ezt a kettősséget. Lélek, szellem v a g y isten székel bennük, az m o s o l y o g ránk a t e l i h o l d arcával, az ijeszti az embert a lebukó n a p vérvörös

A természetkultusz gyökereihez lélektani úton is hozzá lehet férni. A kultúrtörténeti módszer hozzásegít ahhoz, hogy a lélektan feltevését vallástörténeti tényekkel lehessen

igaz

Az őskultúra vallásaiban n y o m o n követhetjük atermészetme A z a r k t i k u s kultúrkörnek jellemző tulajdonsága, hogy benne a n a g y i s t e n összeolvad az éggel. E z a tény a N a p a nagyisten (ég) n a p p a l i , a H o l d éjjeli szeme. A megszemélyesítés ú t b a n v a n , d e : feleúton megáll. A N a p és H o l d n e m önálló személyek, csak : szemei a személynek. A k o rjakoknál a nagyisten m a g á v a l a N a p -

megg

p a l o l v a d össze. A z eszkimóknál a H o l d lesz S i l a n a k , a nagyistennek — követe.

A felhő, z i v a t a r , v i h a r ugyancsak a l k a l m a s a megszemélye istennyila) v a n . A szamojédeknél a v i h a r s z e l l e m félkezű, féllábú, félszemű hős, a k i a «fagy-bika» ellen h a r c o l a "délbika» pártján. K u l t u s z a azonban nincsen, csak m i t h o s z a . A m i t h o s z témája — északsarki népről lévén szó — könyny előjele, a dél k ü z d benne az észak ellen.

A tűz a szamojédeknél, korjákoknál személyes v a l ó , a korjákok azt hiszik, hogy a t ű z v i s z i az áldozatot az égbe az istenhez. Tavasszal és télen ünnepélyesen kicserélik g y ú j t a n a k . A tűz-fúró szent t á r g y , a korjákok áldozatot m u t a t n a k be n e k i , m i n t a családi t ű z h e l y védőjének. A tűznek az ajnuknál is v a n k u l t u s z a . N á l u k a t ű z nőne emberek közt a tűzistennő az ö s s z e k ö t ő ; őrködik az emb dönti el az ember sorsát a halál u t á n — az ítélet napján.

A z ausztráliai v i r a d j u r i - k a m i l a r o i népnél a N a p és a H o l d B a j a m e - n a k (a nagyisten) fiai. A megszemélyesítés önállósította őket, de n e m szűnt m e g k a p c s o l a t u k a hírt v i s z n e k n e k i az emberek dolgairól.

nag

A z északamerikai indiánok közül többen kifejezetten vallják azt, hogy a N a p o t , H o l d a t az isten teremtette. Másoknál a nagyisten napistenné v á l i k (sziu-indiánok). A tűzföldieknél a N a p a vízözön előidézője; megolvasztja a jeget, ebből t á m a d a vízözön. A törpéknél és pigmoidoknál. részesülnek.

A z andamárokmegszem

A szemangoknál egyesek imádják a nőnemű földalatti sárkányt, k i a földből vízörvényeket támaszt. A N a p és H o l d azonban személytelen égitestek náluk. A z a f r i k a i gabun-törpéknek v a n n a k m i t h o s z a i k a Napról, Holdról, csillagokról, s z i v á r v á n y r ó l ; de a mithosz n e m t u d j a eltüntetni ezeknek tárgy-jellegét. A H o l d a t a nők részesítik bizonyos k u l t u s z b a n . A természet-démonok h a t á i o z a t l a n jellegűek, kísértetszerűek ; az a n i m i z m u s r a vezethetők vissza. R i t k á n részesülnek k u l t u s z b a n — és ez n e m is kötelező. A p i g m o i d o k közül a busmannoknál v a n fejlett égitestm i t h o l o g i a . A k a l a h a r i b u s m a n n o k khung-törzse a következő

«A N a p egy embernek v o l t a leánya. A b u s m a n n o k m e g l á t t á k őt, a férfiaknak vállukra kellett venniük ; n a g y o n megégette a férfiak vállát, azért sokszor felváltották e g y m O t t h a g y t á k a N a p o t egy b o k o r b a n , n e m v i t t é k közel k u n y h ó i k h o z . Innét k e l t fel aztán a N a p . Ő a N a g y Kapitánytól szár

M i k o r a N a p lenyugszik, leül a földre, hogy egyék. A napsugár a N a p n a k karja. A napfogyatkozástoros

A b u s m a n n o k sokat szenvednek a n a p hevétői ; csak a l k o n y a t k o r érzik m a g u k a t j ó l ; ünnepeiket holdtöltekor ülik m e g . U d G . I V . 590 sk. A délnyugati busmannok is t u d n a k regélni a Napról : «Kezdetben sötétségben ült az egész föld. A N a p abból a régi nemzedékből származó ember v o l t , m e l y a busman dobták, o d a , a h o l most is v a n ; onnét jön a világosság és a meleg. H a j n a l o n k i n t a N a p kelet felől száll fel és estig keresi testét, m e l y tengeri p ó k k á változott. A z t á n n y u -

godni tér n y u g a t o n , hogy a k ö v e t k e z ő hajnalon újraébredjen. A N a p e m b e r annakidején n a g y v a d á s z és varázsló v o l t , v o l t ereje és tekintélye, m i n d e n k i n a g y o n becsülte». E z e k a b u s m a n n o k imádkoznak a N a p h o z : «Nap, t á m a d j m á r f e l , H o g y láthassunk ! N a p , kelj fel számunkra. Támadj már fel, H o g y láthassunk É s vadászni induljunk».

U d G . I V . 559.

I t t m á r nincs szó arról, hogy a N a p e m b e r n e k m i köze v a n a n a g y i s t e n h e z ; önállóvá válik ; a varázshit intézett imádság. A róla szóló m i t h o s z o k b a n látni a m a g y a r á z ó , okkereső (aitiologiás) értelemnek, a megszemélyesítő képzelettel v a l ó közös játékát. E b b ő l a forrásból merítenek a t ö b b i m i t h o s z o k is. A H o l d - m i t h o s z o k általában változatosabbak

megtölt

a Na

Hold-mithoszok. A gabun-törpék azt hiszik, h o g y a H o l d b a n egy k í g y ó l a k i k . N a g y ez a k í g y ó , lábai a csillagok és jelentést tesz róluk az Alkotónak. A törpék ezért kerülik a holdfényt, lehetőleg árnyékban állnak holdvilágkor v a g y k u n y h ó j u k b a zárkóznak. A férfiak a m u l e t t e l is védekeznek a holdvilág ellen, de az asszonyok n e m . A z asszonyok a H o l d b a n pártfogójukat t i s z t e l i k , azt, a k i m e g n y i t j a a méhet. Ő az éjszaka úrnője, a h o l t a k szellemeinek kitáncolják m a g u k a t és bőven isznak az ünnepibaná távolítsa el a h o l t a k kísértő szellemeit. A z újszülöttcse

A gabun-törpék h o l d k u l t u s z a anyajogú kultúrából v a l ó átvétel. A H o l d n a k a női nemmel, a születéssel és a halállal való k a p c s o l a t a — a holdújulással, a H o l d n a k az éjszakában v a l ó feltűnésével függhet össze. E z e n összefüggé

A holdváltozások egy más eszmét is belevetítenek a primitívek lelkivilágába : a halálból való föltámadás gondolatát. A délnyugati busmannok ezeket regélik a H o l d r ó l : «A n y ú l , k i a k k o r m é g ember v o l t , jajgatott a n y j a halálakor. A z t m o n d t a n e k i a H o l d , hagyja már abba, a n y j a n e m halt m e g egészen, újra életre fog k e l n i . A nyúl n e m h a g y t a a b b a a sírást, hisz anyja valóban h a l o t t , n e m is hiszi, hogy föltámadna. A H o l d megharagudott, orron v á g t a a n y u l a t (azóta csorba a nyúl orra) ; a nyúl most lett i g a z i n y ú l ; a k u t y á k azóta hajszolják és tépik széjjel, ú g y h o g y v a l ó b a n m e g h a l ; de az emberek is ez óta Holdújuláskor mégis azt kérik a b u s m a n n o k a újra fénylik ; hogy ők is élve t á m a d j a n a k fel m a j d , h a meghaltak. Körülszövik a H o l d a t okkereső mondákkal : E g y i k mondájuk szerint a H o l d e m b e r (férfi, n e m nő) vetélytársa v o l t a N a p e m b e r n e k . A H o l d a N a p előtt járt, de a N a p késével d a r a b o k a t szelt belőle, végül csak a gerince m a r a d t m e g a H o l d n a k . E k k o r a H o l d kérlelte a N a p o t , legalább ezt hagyja m e g gyermekei számára. H a z a vánszorgott. K e r ü l t e a N a p színét, csak éjszaka j á r t körül, megint megerősödött, k i t e l t , aztán büszkén jár a N a p előtt, m e l y újra apróra szeli. Más regéjük arról mesél, hogy a H o l d tele v a n vízzel, ebből ered a h a r m a t . A fogyó H o l d s z a r v a i közt v a n a meghalt lelkek barlangja. A m i n t a H o l d megnő, vizétől a

H

h o l t a k életre t á m a d n a k és leszállnak új életre a földre. E z hónaponkint ismétlődik. A z életnek és halálnak körforgásá

A b u s m a n n o k az ég csillagairól is t u d n a k szép r e g é k e t ; a tejút és a csillagok abból a parázsból eredtek, melyet egy leány az égre szórt. A csillagok élőlények. Egyes csillagoktól a b u s m a n n o k ételt is kérnek. E z e k az ő szerencsecsillagjaik. A z eső és viz n e m válik ennyire személyessé náluk, de a v í z , m i n t h o l d m i t h o s z u k m u t a t j a , életadó elem az ő felfogásukban. A b u s m a n n o k égitestmithologiája jellegzetes példája annak, h o g y a n fejlődik k i a természetmegszemélyesítésé átalakításából — a mithosz. E n n e k a m i t h o s z n a k témáját az égitesteknek, N a p n a k , H o l d n a k , csillagoknakmo

A z őskultúrákban n a g y o n r i t k á k m é g a N a p évi képzelete m é g n e m duzzasztja fel történetté. D e vallási jelentőségét már megérzi az évnek. A lenape (delavare) indiánok ősszel, levélhulláskor, minsi-törzsük a tél tiszteletére, tizenkét n a p i g . E z e n az ünnepen a n é g y arra, hogy a N a p e m b e r életpályáját tárja fel vele fejlettebb

pá

b

ku

D ú s a b b á válik a primitíveknél a holdmithologia. A H o l d kelte és nyugta (napi t é m a ) , a holdújulás, holdtölte, holdfogyás (hónaptéma) megragadja képzeletüket. A z okkereső

A m i t h o z i t t a l a k u l át filozófiává — már az őskultúrában.

A N a p és H o l d a busmannoknál — ellenségként járnak e g y m á s n y o m á b a n . A m i t h o l o g i a ú g y adja a H o l d fogyásának m a g y a r á z a t á t , hogy a N a p késével apróra szeli a H o l d a t . A z nstenck harca* a fejlettebbmitholog fórrá j a : a természetmithoszban. Másik forrása: a népek keveredéséből eredő vallási harcok, m e l y e k a földi ese harcává változtatják.

A z őskultúrák vallásának összehasonlító vizsgálata a r r a enged következtetni, hogy a n a p - és holdmithologia a nagyistenhithez v i s z o n y í t v a későbbi keletű. A h o l az őskultúrákban n a g y o b b fejlettségűnek m u t a t k o z i k , idegen forrás a napmithologiát a t y a j o g ú t o t e m i s z t i k u s kultúrák.

Feltűnő, hogy az őskultúrákban az égitesteknekva v á l t a k istenné ; imádásban, áldozatban n e m részesülnek.

A z égitestmithologia érdekesen hat főleg az ausztráliai ősnépek (viradjuri, j u i n - k u r i ) avatásaira. E g y e s csoportokn fejezi k i ; ezt a célt szolgálja a jelöltek fehérre festése (a h a l o t t a k színe), emberi e x c r e m e n t u m m a l való táplálkoz vissza.

Másutt az a v a t á s a férfierőt jelentő N a p h o z való áthasonulást vörösre festik (a N a p színe), h a j u k a t leperzselik, m a g u k a t vérrel k e n i k be. M i t h o s z u k szerint B a j ame (a nagyisten) a hajnalpír vérszínű levéből a l k o t t a kristálykályhában

(az égboltozatban) az ifjú N a p o t . E z t utánozza a serdültavatás.

A z égitest-mithosz szemléletes t a r t a l m a képszerű való ünnepélyes szóbeli közlése.

ábrázolá

A Z

E M B E R

ÉS A Z Á L L A T . A

V A L L Á S T Ö R T É N E T I

T O T E M I Z M U S

J E L E N T Ő S É G E .

A vallástörténet az ősember lelkivilágába a k a r behatol lehetővé tett analógiás következtetéssel. M i n d a két úton h a m a r rátalálunk az ősembernek az állatvilággal v a l ó kapcsolatára. A z életért v a l ó küzdelmében az embernek a nálánál erősebb állatokkal kellett nehéz harcait megvívnia E b b e n a küzdelemben az ember rászorul az állatoktulajdo v a n reménye a győzelemre, h a inkább ésszel, m i n t erővel k ü z d v e l ü k szemben ; h a tőrbe csalja őket, lesből támadhat lény is. A primitív ember eleszi a v a d m é h e k elől mézüket, k i s z e d i a h a n g y a b o l y b ó l a h a n g y a t o j á s t és jól lakmáros, az állatok húsából. Még n e m szelídíti meg, n e m tenyészti őket, «házi» állatai nincsenek, az állattenyésztésfejle másokban az ügyességet, ravaszságot ; megcsodálja őket szépségükért, szeretne v e l ü k repülni a magasba és v á g y a i célját g y o r s a n elérni a m a d a r a k k a l . N e k i is hasznos v o l n a , h a o l y k ö n n y e n elrejtőzhetne, menekülhetne, m i n t egyes állatok. M i n d e z e k mellett a m a g á é v a l rokon életet lát az állatokban : megfigyeli arckifejezésüket, járásukat, v i s e l k e d é s ü k e t ; ú g y látja, ők is örülnek, haragszanak ; megérti h a n g j u k a t , azt h i s z i , az állatok is beszélnek.

L á t j a életfolyásukat, h o g y a n hozzák világra kicsinyeiket, hogya való rokonságot fedez fel bennük, u g y a n ú g y érziembe felfogása (pl. állatmesék), az isteneknek állatformájú (theriomorf) képzete i t t találja m e g lélektani gyökerét, melyet szinez, erősít az ember s z i m b o l i k u s , jelképes életérzése, érzelmeinek a jelről a jelzettre, a jelzettről a jelre való átsugárzása. Néha a v a d á s z a t , néha a j á t é k ösztönzi a r r a , hogy utánozza, mímelje őket. A b u s m a n n belebújik a struccmaszkba, feje, szárnya szakasztott a struccé, kezét és kezében ijját elrejti. N a g y ó v a t o s a n struccléptekkel közelíti meg a legelésző, g y a n ú t l a n csapato v i s z i társaihoz a z s á k m á n y t . E z t a vadászjelenetet képen is megrögzíti ügyes rajzzal. Máskor az állat hangját utánozza rejtekből, hogy közelebb csalja. A z állatokkal való foglalkozás, elejtésük v á g y a megtölti t u d a t á t , önkénytele á l l a t u t á n z á s n a k : így lesz úrrá felettük, í g y szerzi m e g erejüket, ügyességüket.

A primitív ember lélektanához nehéz hozzáférni. H o g y m i k o r és hogyan j u t o t t az állatokkal v a l ó rokonságána H o g y azonban eljutott, h a n e m is az emberiségtörtén megléte és részleges elterjedése bizonyítja.

A t o t e m (a chipway-indiánoknál dodem) azészaka m a i t u d o m á n y b a . J e l e n t i azt az állatot, m e l l y e l bizonyos egyén, v a g y törzs r o k o n n a k gondolja m a g á t . A z ethnolo így nevezi nemcsak az állat-totemet, h a n e m azt a növényfa

get (mennydörgés, eső, szivárvány), m e l l y e l az ember r o k o n n a k t u d j a m a g á t . A kultúrtörténeti k u t a t á s kimutatja, értjük.

A t o t e m i z m u s változatos t u d a t t a r t a l m a t ,meggyő a l i g v a n más közös vonás, m i n t az a t u d a t , hogy az ember és totemje r o k o n o k . A rokonságban magában fokok v a n n a k . N é h a az ember azonosnak hiszi magát totemjével; érzi m a g á b a n . E g y e s középafrikai négerek ú g y gondolják, h a meghalnak, totemállat jukka változnak át, tigrisek stb. lesznek. E z az azonosságtudat a t o t e m m e l v a l ó testvériségben fejeződhetik k i . A törzs tagjai m i n d a totemállat ősében tisztelik a m a g u k ősatyját (Középausztrália, az afrikai eve, d a k k a , betsuán-törzsek). Néhol a rokonság alapja az, hogy az ősembernek a totemállat v o l t a t e s t v é r e . A z északamerikai indiánoknál a totemhez v a l ó v i s z o n y n e m r o k o n i , h a n e m baráti v i s z o n y ; a t o t e m az ember védője, segítője. Középamerikában m e g ú g y

24

A b b ó l a szempontból, hogy a totemnek k i az alanya, háromféle t o t e m i z m u s t különböztetünk m e g ; egyedi, n e m i , csoporttotemizmust. A z egyedi totem, m i n t neve is m o n d j a , u g y a n a z o n törzs keretében egyedek szerint más és más. A z a m e r i k a i indiánoknál v a n ez elterjedve. H o g y m e l y i k állat az ember totemje, azt a serdültség idején t u d j a meg az indián. M a g á n y b a v o n u l , böjtöl, n e m alszik, míg csak kimerültségében álmot n e m l á t ; az első állat, m e l y álmában feltűnik előtte, lesz az ő védőtotemje. E z t a totemet g y e r m e k e i n e m öröklik tőle.

gondo

A délkeletausztráliai (és tasmániai) népeknél a nemi totemizmus ismeretes. Szűk körben v a n csak elterjedve (kurnai, k e l e t i k u l i n , j u i n - m u r r i n g ) . A férfiaknak és a nőknek külön totemjük v a n u g y a n a b b a n a törzsben ; a nemi t o t e m rendesen kis m a d á r v a g y denevérfajta ; a k u r n a i a k totempárja az emu-ökörszem és a kék 26

ök

A t o t e m i z m u s legjelegzetesebb formája a csoport- v a g y nemzetiségi totemizmus. E n n e k társadalomalkotó hatása v a n . E g y csoportba (ciánba), nemzetségbe v o n j a az azonos t o t e m ű tagokat, férfiakat és nőket, a k i k t o t e m j ü k révén r o k o n o k egymással, mert benne ősüket látják. E b b ő l a rokontudatból származik az e g y t o t e m ű e k k ö z t i házasság t i l a l m a (clan-exogamia).

M i v e l az egytoteműek rendszerint egy helyen is exogamia is. E z utóbbi történetileg megelőzi a clanexogamiát. A totemizmus eredetileg az atya-jogúkultú néhol összeolvadt ezeknek két házassági o s z t á l y á v a l (Zweiklassensystem), v a g y megsokasította az a n y a j o g ú két osztályt négyre, sőt n y o l c r a . Földrajzilag a csoporttotemizmus Ausztriáliában és a környező szigeteken, Előindiában, A f r i k á b a n , É s z a k és Délamerikában v a n elterjedve, de seholsem általános.

Ismeretes v o l t Európa délnyugati részének őskorában (primer) kultúrák sajátja, eredeti kialakulása az atyajo csak egyes n y o m a i m a r a d t a k , m á s u t t a n a g y k u l t ú r á k b a is átjutott : Előindiában, a h o l a kasztrendszer t á m o g a t t a megmaradását, P e r u b a n az inkák birodalmában ésvaló

A különböző (egyedi, n e m i , csoport-)totemizmusnak közös vonásai a k ö v e t k e z ő k : a totemet tiszteletben t a r t -

j á k , az e g y t o t e m ű e k egymást t á m o g a t j á k , segítik, hiszen r o k o n o k ; a totemet n e m szabad megölni és megenni, érinteni. E z e k h e z a többé-kevésbbé általános vonásokhoz n e m s z a b a d megenni] mások is járulnak, melyek alapján a k u l t ú r a nagasabb fokaira eljutott népeknél is meg lehet állapítani a t o t e m i z m u s ideiglenes hatását.

A z e g y t o t e m ű törzsek m a g u k a t rendszerint a totemr E z a jelenség m e g v o l t a régi törökségnél is ; a 24 oguz törzs négyes csoportokra oszlott s m i n d e n i l y e n négyes c s o p o r t n a k v o l t egy-egy totemje, a sasok fajtájából. K ö z ö s n e v ü k : ongun = sikerthozó. A türkök farkastól s z á r m a z t a t t á k m a g u k a t . Emesét (Álmos m a g y a r vezér anyja) álmában a turulmadár ejtette teherbe. A t u r u l az Árpád-nemzetség t o t e m j e . Érdekes, hogy az ősmagyar totemnevek. V i s z o n t Árpád-kori török eredetű személyneveink kö Torontál, T u r u l , Zongor) sast, illetve sólymot jelentő szó v a n . E b b ő l u g y a n n e m lehet a t o t e m i z m u s n a k «nagy szerepére» k ö v e t k e z t e t n i a régi m a g y a r s á g n á l , mert a névadás másodlagos jelenség a totemizmusban és m i n t csökevény jelentkezhetik ott is, a h o l a t o t e m i z m u s lényege (a leszármazástudat) egészen elhomályosult. 26

27

E g y e s törzsekben (baganda Keletafrikában, irokézek, h u r o n o k stb. Északamerikában) az egyes tagok személyneve fejezik k i : p l . a m e d v e - c l a n b a n : a talpas, morgó stb.

A totemtörzshöz való hozzátartozást nemcsak a név, h a n e m e g y é b külső jelek is kifejezik. A totemnek egyes részeit (pl. állatkoponya, madártoll) megkülönböztető jelként (gyakori a tollas fejdísz) hordják, h á z u k a t ,csón

A z t á n a t á r g y b ó l kép v a g y f a r a g v á n y lesz ; a totemet leegyszerűsítve bőrükre tetoválják, szerszámaikraráf zászlóról a t o t e m integet. A clan tagjai ünnepélyesalkal

A t o t e m i z m u s , m i n t az eddigiekből látható, m a g á b a n véve n e m vallási jelenség, h a n e m i n k á b b néprajzi és jelentkezik imádságban, áldozatban.

A totemtől való leszármazás hite a z o n b a n módot ád arra, hogy a primitív vallásokban is meglevő ősember, ősszülő összeolvadjon a totemállattal és í g y a t o t e m vegye át az ősszülő vallási szerepét. A z ősök kultuszánakfok istenítését, ezáltal az állatképű istenek kialakulását. Helytelen v o l n a varázshitnek és az a n i m i z m u s n a k kölcsönös hatása. T é n y az, h o g y eddig sehol sincs biztos a d a t u n k a r r a , h o g y az aránylag sűrűn előforduló állatkultusz v a l a h o l is a totemizmusból e g y i p t o m i állatistenek kialakulásában való szerepe sincs még véglegesen tisztázva, bár i t t a t o t e m i z m u s hatása valószínű. 29

A varázshitnek és az a n i m i z m u s n a k a t o t e m i z m u s s a l való összeolvadása eléggé általános. A z algonkin-törzsek a totemállatot is m a n i t u - n a k nevezik, m i n t a szellemet és a varázserőt. A z ember és totemje közt élet- és erőközöss halálával e g y ü t t jár az ember halála is. E z a h i t K ö z é p Amerikában is, N y u g a t - A f r i k á b a n is előfordul. A t m e l y az embernek életelve, lényege.

A t o t e m i z m u s a m a g a származáshitét néha különös m i t h o s z o k b a n színezi k i . A totemősnek életmagját, erejét, melyből a születő emberek részesednek, a m i t h o s z o k egyes helyekre, t á r g y a k r a (fa, szikla) összpontosítják. Ide té központjában székelnek azok a csirák, magok, melyekből az ember és totemje származik. A z aranda-törzs ezt a helyet Nanja-fának, sziklának nevezi. A fáról, v a g y szikláról asszonyba, a k i í g y k a p j a meg az új emberlény életmagvát. A z emberlét másik életelve pedig ott m a r a d a totemközpont

A totemerő hordozója lehet v a l a m e l y faragott jelkép is ; az arandá-k tjurungá-nak hívják azokat a bálványalakokat, m rejtőzik a törzsnek és egyedeknek totemereje. A tjurungára

A totemközpont a színhelye azon szertartásoknak is, m e l y e k n e k t á r g y a az állatképű totemős tetteinek,vándor totemős tetteit drámai módon felújítják, analógiás varázst űznek. Céljuk pedig e szertartásoknak az, hogy a totem törzs és a totemállat fennmaradását, szaporodását biztosítsák. 30

A t o t e m i z m u s színezi a népek meséit is, melyekben g y a k o r i m o t í v u m az embernek állattá, az állatnak emberré való változása. Csökevényszerűen él t o v á b b ez a

H o g y a t o t e m i z m u s n e m őseredeti b i r t o k a az emberi nemnek, az két tényből világlik k i . Először is abból, hogy a t o t e m i z m u s eredeti a l a k j a , a csoport-totemizmus csak

h

az elsőfokú kultúrkörökben j e l e n t k e z i k ; az őskultúrák n e m i t o t e m i z m u s a valószínűleg ennek elfajulása. A t o t e m i z m u s másodlagos jellegét bizonyítja t o v á b b á az a körülmény, hogy elterjedése, hatásköre n e m egyetemes nagykultúrák kialakításában a legnagyobb része v a n (az indogermánok, a hamito-szemiták és az ős-altájiak) kezdetben

H o g y a t o t e m i z m u s n e m a l a p j a a valláskialakulásnak, azt ezek u t á n n e m k e l l bizonyítani. Vallás v o l t a k k o r is, midőn t o t e m h i t még n e m v o l t . Vallás v a n ott is, a h o l t o t e m i z m u s nincsen. A k e t t ő között o k v i s z o n y t n e m lehet felállítani. É p p o l y helytelen az a törekvés is, m e l y az áldozatot a k a r j a a totemállat megöléséből és rituális megevéséből l e v e z e t n i . A z t mondják, a totemállatot tilos u g y a n ez mégis megtörténik, hogy a törzs a t o t e m megevésével az istenséggel egyesüljön, erejében részesüljön. E z z e l a m a g y a r á z a t t a l szemben a t é n y e k azt mondják, h o g y a többszáz t o t e m i s t a törzs közt F r a z e r mindössze n é g y e t talált, a h o l «szent» (valószínűleg totem-) állatot megölnek, de n e m eszik m e g ; i t t tehát áldozati lakomáról nincs szó; az arandáknál viszont a megölt totemállat semmiféle istenítésben n e m részesül; megevésének a célja n e m istenülés, h a n e m a varázserő megszerzése. 33

me

34

A t o t e m i z m u s közvetve h a t o t t i n k á b b a vallás

átalakítására,

V A L L Á S

ÉS

T Á R S A D A L O M .

A z őskultúrák társadalmának alapsejtjei, a m o n o g a m családok közt m é g csak laza, inkább a l k a l m i kapcsolat áll fenn ; a családok n e m a l k o t n a k szilárdan összefüggő n a g y o b b e g y s é g e t : nemzetséget, törzset. E z a t é n y m a g y a r á z z a m e g a z t , h o g y a törzsfőnek kevés h a t a l m a v a n , ebben is korlátozza az öregek tanácsa ; a törzsfői méltóság m é g n e m öröklődik. A vallási ténykedéseket az egyesek és a családok a társadalmi életnek legfontosabb megnyilatkozása ; ez e g y ú t t a l a legfontosabb közösségi vallásgyakorlat i s . A törzsfőknek, k ö z t ü k a legidősebbeknek i t t tűnik elő p a p i szerepük is. A

vé

papság.

A varázslat kialakulásával, a vallásba v a l ó behatolásáv kuruzsló f e l a d a t a i v a g y összeolvadnak egy személyben, v a g y külön személyek töltik be ezen h i v a t á s o k a t . T o v á b b i megkülönböztetést jelent a vallási személyek közt az ősök k u l t u s z a és a természetisteTiítésből származó k u l t u s z . A varázslókról m á r beszéltünk, most a p a p i személyekre fordítjuk figyelmünket.

A gabun-törpéknél m á r bizonyos elkülönülés található a p a p i funkciók végzői k ö z t . A vallási ténykedések azon részét, m e l y e k az egyént érintik, az érdekeltek m a g u k végzik, áldozatot jól sikerült v a d á s z a t után bárki bemutath

életben (ha halásznak, az első halat v i s s z a v e t i k a vízbe ; az első talált gyümölcsöt visszadobják az erdőbe). A c szolgálatát v i s z o n t a törzsfő intézi. V a n a z o n b a n a esőt, v i h a r t , áradásokat, az ő gondja a törzs társadalmi, családi, egyéni jóléte, ő rája t a r t o z i k a háború és béke, új község létesítése, segítség a közös bajok idején, betegségek (P. T r i l l e s . U d G . I V . 148—9.) Rontást azonban n e m

A p a p és a kuruzsló, t o v á b b á a segítő varázslótény «papjánál». Jellemző i t t is, m i n t sok más ősnépnél a rontó v a r á z s elkülönítése a «papi» funkcióktól.

Már az őskultúrákban látható az az ellentétes törekvés, egy kézben t a r t v a a kettőnek szoros egységét biztosítja, a másik pedig a kettőt szétválasztva a vallást a társadalmi hatalomtól igyekszik függetleníteni. A n n y i r a azonban a kettő sehol sem válik szét, h o g y a közösség benső rendje ne legyen a vallási h a g y o m á n y o k által megalapozva.

E z e k a vallási h a g y o m á n y o k a fennálló társadalmi rend alapítását visszavetítik az ősidőkbe, az emberiség keletkezésének korára. A z ő s h a g y o m á n y (melyet rendszeri berendezését a nagyistenre, v a g y az ősatyára stb. vezeti vissza.

A z o n b a n nemcsak a vallás hat a társadalomra ú g y , ahogy v á z o l t u k , h a n e m m e g f o r d í t v a : a társadalom rendje — visszatükröződik a valláson is. E kölcsönös hatásnak a l a p j a az ember analógiás gondolkozása, m e l y az e m p i r i k u s életviszonyokat v e t í t i át a vallás érzékfölötti v i l á g á b a . E z t a hatást l á t t u k már a b b a n , hogy a primitív m i t h o l o g i a h o g y a n veszi körül az eredetileg egyedülálló nagyistent családdal. A következőkben az ős- és elsőfokú k u l t ú r á k két legfontosabb társadalmi tényezőjét, az ú. n . atyajogot és anyajogot ismertetjük, hogy vallásalakító jelentőségüket feltárhassuk. E z z e l egyúttal a gazdasági t é n y e z ő k hatását is megismerjük a társadalomra és

A primitív családban a férfi és nő életközösségeegyen szenved csorbát. Gazdasági szempontból a primitív család az önellátásra v a n u t a l v a , ennek eszköze pedig a férfi részéről a zsákmányolás, a nő részéről a gyűjtés. Termelő m u n k á t m é g n e m végeznek. I n g a t l a n magántulajdonra nincs szükségük ; a család tulajdonát alkotják azok az eszközök, m e l y e k az életfenntartáshoz szükségesek.Élelmisze az a t y á t ó l biztosítja ez állapot benső szilárdságát. A adó A t y á t ó l , megnyilatkozásai az imádság és az á l d o z a t ; mindkettőben a függéstudat j u t kifejezésre.

A primitív kultúrából két alapirány vezet át a t o v á b b i fejlődéshez : az a t y a v a g y az a n y a helyzetének gazdaságilag

Az

atyajog.

A természetesebb fejlődésvonal az a t y á n a k j o g i helyzet foglalkozásában állott be jelentős v á l t o z á s , midőn az állatszelidítéssel a zsákmányolást a tenyésztés v á l t o t t a fel, ezáltal p e d i g az ember számára a föld, a talaj is ér az után is, h o g y a gyermekek m a g u k is megházasodtak.

í g y a l a k u l k i a nomád pásztorkultúra. A föld m é g n e m állandó t u l a j d o n , hisz csak legelőnek használják, a z t á n elhagyják. A v a g y o n b a n is, t a g j a i b a n is meggyarapodott család erős vezetésre szorul, benne az a t y á n a k patriarkális h a t a l m az a t y a családjába, a fiúk közt az elsőszülött v á l i k k i , m i n t a család jövőjének záloga. A családi v a g y o n az apáró ezt az örökösödési viszonyt fejezi k i . A nőnek méltóságát főleg a gyermekáldás biztosítja. A nőnek i l y szempontból való értékelése lehetővé teszi a mérsékelt soknejűséget, m e l y a n o m á d , nagycsaládú pásztornépeknél m á r előfordul. hamito-szemita) a n a g y k u l t ú r á k kialakulásában v a n jelentőségük a történelem folyamán. A nagycsaládvez őket alkalmassá. Más kultúrrétegekkel egyesülvén, ők lesznek az uralkodók (az uralkodó a nép «pásztora»), arisztokraták nemesekre és alsóbb osztályokra. A lónak közlekedési eszközként való felhasználása, hadászati értéke lehe-

t ő v é teszi n a g y o b b fékentartását.

területek

egységes

kormányzását,

E z a kultúrkör m é g sokat megtart az ősvallás tartalmából n a p p a l a és éjszakája fölött az ég őrködik. A nagyisten i t t o l v a d össze az éggel. Fontossá v á l n a k az égitestek, ezek megszemélyesítése g y a r a p í t j a a fensőbbhatalma tagozódás k i t e r j e d az istenekre is. A z állattenyésztés kifejleszti megfigyelésével; az év és az évszakok, az időjárás és a csillagok járásának összefüggéseiből naptár és mithologia teremnek. A családnak időbeli összetartozása, ősök, apák és u n o k á k együttélése az őskultuszt, a j o b b legelőkért való küzdelmek hősmondákat és — hőskultuszt termelnek k i . A k u l t u s z végzője m a g a a nagycsalád feje ; az időérzék m e g t e r m i a kultusztények időpontra való rögzítését, az ünnepeket (idnap, szent nap), melyeken főlegállatáldo a patriárka-papról az elsőszülöttre.

Sémákat r a j z o l u n k pontozott v o n a l a k k a l , melyeknek nincs m e g az az igényük, hogy a természettörvényekvasl h a n e m csak elképzelni. A vallástörténet sohasem lesz a b b a n a helyzetben, h o g y az ok és okozat viszonyátfüggvé társadalmi helyzet összetevőiből m a g y a r á z n a k bizonyos t i p i k u s vallási formákat.

A nomád pásztornépek épúgy az állatra v o l t a k u t a l v a megélhetésükben, m i n t azok a vadásznépek, melyeknél az őskultúra l a z a társadalmi szerkezetét a t o t e m i s t a le-

származás t u d a t a és a z s á k m á n y biztosítására a l a k u l t vadász-szövetség kötötte szilárdabb törzsi formákba. E z a két tényező t e r m i meg a t o t e m i s t a clan-t, m e l y rendszerint és szervezetten i n d u l vadászatra. E z é r t települése is állandóbb, m i n t az állattenyésztő n o m á d o k é ; avadásze ágak elkülönülése a társdalom vízszintes tagozódását idézi elő. A c l a n célja a vezetőben, főnökben egyéniképes tekintély a leszármazáson, a t o t e m i s t a főnöké egyéni értékén alapszik. Itt nyer n a g y o b b szerepet az a k t í v varázserő, m e l y n e k b i r t o k o s a a zsákmányszerzésben társai fölött kiválik. A törzsfő lesz e g y ú t t a l a varázsló is.

A v a d á s z a t férfifoglalkozás lévén, természetes, hogy a t o t e m i s t a clan-ban is atyajog, a t y á t ó l v a l ó öröklés vele a totem-nevet is. A t o t e m rokonságot is j e l e n t ; ezért a l a k u l k i a házastársnak más ciánból v a l ó szerzése, a clan-exogamia.

uralk

A házastársat a primitív család is, a n a g y c s a l á d is kívülről s z e r z i ; ennek a jelenségnek m a g y a r á z a t á h o z n e m elég a rokonság, az egyvérűek házasságának degeneratív h a j l a m a ; ezt az ősembernek alig v o l t m é g módjában k i t a p a s z t a l n i ; valószínű, h o g y i n k á b b különneműeknek kezdettől fogva való együttélése t o m p í t o t t a le e g y m á s iránt a serdültségben jelentkező n e m i v o n z a l m a t , m e l y inkább idegenre irányult és í g y lélektanilag az exogam házasságot fejlesztette k i . Az állattal való rokonság tudata — gyengítőleg hat a más törzshöz tartozó emberekkel való rokonság tudatára, az emberi a harcot, gyilkolást, a t o t e m i s t a életfelfogás m e g t e r m i a bellum o m n i u m contra omnes á l l a p o t á t ; i t t lesz a háború ember és ember közt életeleme a férfinak. I t t a l a k u l k i az

idegen ember varázserejének megszerzésére való elő. U g y a n a k k o r a testi erő, az egészség, épség, hősiesség lesz a férfieszmény.

törek

M i n d e z hozzájárul ahhoz, hogy a nő helyzete a családban ro időre t á v o l t a r t j á k a családtól, megszokja a független életet, m e g l a z u l a családi közösség, a férfi saját nemének társaságát keresi. K i a l a k u l a férfi «klub»-élete, ebben a n e m i élet is természetellenes kielégülést keres. A nő m a g a — eszközzé süllyed a férfi n e m i ösztöneinek kielégítésében ; azok az érzelmi kapcsok, melyek az egynejü családban a női méltóságot v é d t é k és a férfit nemesítették, i t t , a totemizmusb a férfi-nem kihangsúlyozásával a serdült fiúgyermekek is függetlenné v á l n a k anyjuktól, a v a t á s (körülmetélés) után külön korosztályt a l k o t n a k .

A t o t e m i s t a kultúrkört jellemzi a férfiaknakkoroszt ruhája, mások a j o g a i a ciánban, külön egyesületi házaik v a n n a k . A legfontosabb választóvonalat a korosztályok közt a l e g é n y a v a t á s adja. Legénykoráig a fiút a n y j a n e v e l i , azon t ú l a z o n b a n a n y j a már n e m parancsol n e k i többé. A l e g é n y a v a t á s rendszerint körülmetélésseltör

A t o t e m i s t a életforma uralkodó elemei tehát a férfi ereje, nemisége. A hímnem t u d a t i felfokozódásatükrö jelenség, semhogy egy szóval k i lehetne fejezni azt a vonást, m e l y gyökerében meghatározza. E b b e n az atyajogú t o t e melyeket a felfokozott férfiöntudat vetít bele saját tükörk sugárzó, melegítő, életfakasztó és fenntartó N a p b a n látja

meg ez a t u d a t a m a g a férfierejének forrásozó hasonmását. Fantáziája a N a p emelkedő pályáját színezi k i , a h a j n a l és a dél az ő világa, a tavasz és a n y á r az évszaka. A lebukó és ősszel fáradt N a p idegenné válik számára ; ezt m e g is különbözteti mithologiája a kelő N a p t ó l ; azonosítja a jelentőségét vesztett nagyistennel, a k i fáradt öregként v o n u l a háttérbe. A férfivágy az örök fiatalság, életerő és öröm ; ebből a v á g y b ó l a megszakításnélküli örök élet fakad, m e l y hasonlít a delelő N a p h o z .

A n a p k u l t u s z i t t jut u r a l o m r a , m i n t a férfierő és szépség a parázna varázspraktikákat. A z égiek világa is tele lesz a földi élet cronique scandaleuse-jével. A földiek és égiek élete közös tartalmúvá válik, a transcendentiaválasztó hogy n a g y o n is emberivé válnak, emberi ösztönökkel, érzékiséggel, irigységgel, g y ű l ö l e t t e l ; a földiek azáltal, hogy férfias erejüket, szépségüket a v a t á s és varázslat által istenivé fokozzák. A z ember istennéválásának, istenülésének a t o t e m i s t a a t y a j o g b a n felhatványozódott férfieszmény a talaja. E z az istennéválás kezdődik magáva avatottat. A misztériumokban ennek s z i m b o l i z m u s amű égiek helyét foglalja e l ; a későbbi király k u l t u s z n a k is i t t a gyökere. Befejeződik a halálban, m e l y csak a l k a l o m arra, hogy a szabaddá v á l t szellem visszatérjen a N a p h o z és ott folytassa boldog életét. A vallás számára i t t v e s z t i el (istennévált emberek és emberszabású istenek) m a g u k sorsuk irányítói, a k a r a t u k m a g a szabja m e g t ö r v é n y é t , áldozatnak, imádságnak i t t kevés a jelentősége ; az á igézesse változik. A női nemet a kultuszból ez a kultúrkör

i g y e k s z i k teljesen kizárni, i t t a férfinemhez tartozás a papságnak fő feltétele. A láng színében összeolvadnak, eggyéválnak az v o n a l a k , m e l y e k a m i t h o s z és k u l t u s z összefolyó egységében a n y a g i és szellemi kultúrájával, életformájával, társadalmi szerkezetével függnek össze.

U g y a n í g y k e l l megkísérelni az elsőfokú kultúrák másik ágának, az anyajogú kultúráknak vallásrajzát is. Az

anyajog.

M i b e n áll az anyajog? Míg az a t y a j o g b a n a gyermek a férfit k ö v e t i , tőle örököl nevet, v a g y o n t , az ő családjába, nem családban, törzsben, n e m az apja ciánjába t a r t o z i k , hanem anyjáéba — és anyjától örököl v a g y o n t . A z anyajog elsősorban az öröklés, hovatartozás viszonyát fejezi k i és n e m szükségképpen nőuralmat, m a t r i a r c h a t u s t .Legt férfi i t t m á s o d r a n g ú v á lesz, idegenné válik saját családjában, m e g m a családban, csak a l k a l m i l a g látogat el asszonyához és gyerekeihez. Másutt a z o n b a n az anyajog összefér a nő rabszolga-, hetaera helyzetével. A z anyajogban a nőnek és gyermekeinek t á m a s z a n e m a férj és a t y a , hanem az asszony b á t y j a , a gyermekek a n y a i n a g y b á t y j a . Néhol ettől n e m saját g y e r m e k e i , h a n e m húgának gyermekei örökölnek.

A z a n y a j o g elég különös intézmény az emberiség tör-

ténetében. Meglétére először F . Bachofen m u t a t o t t rá : D a s M u t e r r e c h t (1861) c. müvében. Ő az általános evolúció sém az első fok szerinte az ember csordaélete és csordaszaporodás promiscuitas-a. E z t követte v o l n a a gyermekeknek az anyához v a l ó szoros kapcsolása — az a t y a bizonytalansága m i a t b e i k t a t t a a csoportházasság fokát is. Későbbi k u t a t á s o k azonban világossá tették, hogy a) az anyajog n e m általános Starcke, W e s t e r m a r c k , R a t z e l , S i d n e y - H a r t l a n d , F r a z e r , A . G e n n e p és W . W u n d t vallják ; h o g y az anyajogot az egynejű család előzi meg, azt W . W u n d t , R . L o w i e (Primitive legkiválóbbjai m u t a t t á k k i . (Graebner, A n k e r m a n n , W . Schmidt.)

A z anyajog földrajzilag a k ö v e t k e z ő területeken található keleti p a r t v i d é k ) ; a polinéziai szigetvilágban(Üjpomm (Sumatra, B o r n e o déli része, b a t a k o k ) . Indiában a dr t o t t i j a n ; A s s a m b a n a garo, bodo és naga-népek.Hely tanil-nép és a veddá-k) is v a n anyajog. K o r á b b a n anyajog u r a l k o d o t t T i b e t b e n , ismeretes v o l t K í n á b a n és Ja északnyugati partvidékén, a n a g y t a v a k mentén (irokézek, sioux-k ; t o v á b b á Dél-keleten a creek, caddo, cserokéz, pueblo-, apacsindiánok anyajogúak. K ö z é p a m e r i k á b a n a bribri-ek, Délamerikában a n y u g a t i partvidéken,

az O r i n o k o és A m a z o n mentén találhatók anyajogú népek. Á z s i a n y u g a t i részén (Nepál, Perzsia) is v a n n a k az anyajog történetének n y o m a i . A szibériai új kőkorszakb és B a b y l o n őstörténeti szakában.

Kisázsiában L y d i a és L y k i a v o l t az anyajog hazája ; ez utóbbit H e r o d o t o s i s m e r t e t i ; n y o m a i megvoltak a h e t t i k á k n á l is. Európában az indogermán települést megelőző őslakóinál, a kantabereknél és baszkoknál, a skóciai piktekn X X . ) leírása szerint a germánokra is hatással v o l t az anyajog. Varró szerint (S. A u g . de C i v . D e i 1. X V I I I . c. 9) az athénieknél K e k r o p s vette el az asszonyoknyi a n y j u k szerint való elnevezését. A z európai cölöp-építmények is n y o m a i látszanak Délarábiában, Ó - E g y i p t o m b a n . M a is a n y a j o g ú a k A f r i k a északkeleti részének K u m a n a és Cari, B e n i A m e r és B o y o n é p e i ; É s z a k n y u g a t - A f r i k á b a n a fülbe-, malinké- és v o l t a - t ö r z s e k . 35

A z a n y a j o g kialakulásában m i n d e n b i z o n n y a l a nő termelő m u n k á j á n a k , a primitív földmívelésnek v o l t döntő jelentősége. A h o g y a férfimunka a férfi és nő egyensúlyi helyzetét a férj, az a t y a j a v á r a v á l t o z t a t t a m e g a primitív k a p á s földmívelés. E z i t t is a nőnek a feladata m a r a d . A földmívelés növeli a termőföld értékét az ember sz

A föld azé, a k i megmunkálja, v a g y i s az asszonyé, a n y á é , a gyermekek tőle öröklik a földet. E z e n gazdasági helyzet berendezésén. A férfi jelentőségének csökkenése helyenkint abban törzsébe (ceyloni szóval ez a b i n a - h á z a s s á g ; ellentéte a diga-házasság, midőn a nő kerül a férfi törzsébe), néha nem is állandóan, csak alkalomszerűleg.

A z anyajognak a nőuralom felé v a l ó törekvését m á r L a f i t a u észrevette a huron-indiánoknál. A nő n a g y o b b értéklését m u t a t j a az is, h o g y h e l y e n k i n t a férfinak szolgáln ez a helyzet ott, ahol a szolgálatot vételár pótolja, a h o l a v ő (vevő) megveszi m e n y a s s z o n y á t . I t t r e j l i k a csirája — az anyajogban is •— a női méltóság sülly munkaerővé, élvezeti cikké. A z anyajog társadalmi hatása tehát ellentétes irányban jelentkezik. A z a t y a j o g ú kultúrkörökben a l e g é n y a v a t á s fejlődik k i , az anyajogban pedig az ősi serdültavatásból a serdült leányok a v a t á s a m a r a d meg. E z az első menstruációkor történik. Rendszerint — a dolog természete szerint — egyéni az a v a t á s ; a leányt néhány n a p r a elzárják, h o g y n a p r a ne kerüljön, napfény ne érje ; megböjtöltetik, fürdetik, kendőzik, felöltöztetik és v é g ü l m i n t m á r házasságra

A z anyajogú kultúrákban g y a k o r i az a jelenség, h o g y a férfiak a nők u r a l m i helyzetének ellensúlyozására titkos társaságokba tömörülnek, m e l y e k b e n súlyos felvételi pr benső életét a titoktartás leple t a k a r j a el az a v a t a t l a n o k előtt. A nők és az a v a t a t l a n o k ijesztésére szolgálnak az álarcos felvonulások, táncok, ezek közt a szellem- v a g y ördögtáncok ; a férfiak az ősök szellemeivel lépnek érintkezésbe

gazságoknak ; rablásnak, gyilkosságoknak,gyermekron a kongói leopard-szövetség. (A férfi értékének fokozására szolgál a nők szemében a fej-, skalpvadászat.) A t i t k o s társaságok n a g y p o l i t i k a i , társadalmi befolyást szereznek A z anyajog házasodási berendezése t e r e m t i meg a házassági o s z t á l y o k a t ; az első f o k o n rendszerint két a t o t e m i z m u s s a l v a l ó párosodásából származnak a négy-, sőt nyolcosztályú törzsek ; végül az exogamia megszűnik és új kultúrkör keletkezik : az anyajogú, szabad (nem exogam) kultúrkör. Míg az a t y a j o g ú kultúrákban az egynejű házasságból könnyen lesz többnejű, poligám házasság, az anyajogban előfordulhat a többférjűség. E n n e k eredete valószínű az, hogy a fitestvéreknek v o l t közös j o g u k az elsőszülött feleségéhez. E r r e háramlik át ugyanis a v a g y o n n a l e g y ü t t a

testvérek

A gazdasági fejlődés, a különböző kultúrkörökkeve rá az e m b e r i történelem színpadára.

A h o g y az a t y a j o g ú társadalom képe egészében és részleteiben tükröződik a vallás világában, u g y a n ú g y •— a p r i o r i valószínű m á r — az anyajognak vallás-átalakító hatása is. M i v e l az anyajogú kultúrák n e m a l k o t n a k ősi, eredeti fokot, h a n e m ethnologiailag ifjabbak, természetes,

hogy

az istenhitet, szellemhitet, a k u l t u s z t , varázslatot, atermészetmeg

A női lélek alaptermészetének is, az a n y a j o g úkultú hogy vallásában a felsőbb hatalmaktól való függés-érzet erősödik, m é l y ü l v a g y t o r z u l és sokoldalúvá lesz. E n n e k visszavetítődése a vallás t á r g y i , eszmei világára azatyagyerme kegyetlenné, iszonyatossá, vérszopóvá, szörnyeteggé. A z istenarc torzulásával velejár a vallásos t u d a t b a n a féle n a g y o b b fejlettségre. A női lélek homályos megsejtései, előérzetei az előjelhitben találják m e g vallástörténetikifej kegyetlen áldozatoknak, főleg az emberáldozatoknakszilá A válogatott kínzások, a szívnek az élőtestből való való felfokozott jelentősége, összefügg a «horrendum» benyomulásával a vallási t u d a t alapérzéseibe, de össze bestia, az ideálból fúria. A m i k o r az istenatyaarcelhom keresztültörni, az eredeti gondviselés-hit átváltozik v a k , kíméletlen és kegyetlen fátummá, ennek fonalát is p á r k á k

szövögetik, a m a g á r a h a g y o t t , istene kegyét vesztett

lelket

e

H o g y az a n i m i z m u s az anyajogban változtatja át a h a l o t t a k szellemeit ártó démonokká, i t t v á l t j a k i az ördögkultuszt, az ördögnek b e m u t a t o t t áldozatokkal, ez részben az anyajogban k i a l a k u l t t i t k o s társaságokravez

A z a n y a j o g ú kultúrkör társadalmának vetülete a természetmi közt főleg a F ö l d és a H o l d n y e r n e k vallásos értéket.

A z o k u t á n , m i k e t az anyajog gazdasági feltételeiről m o n d o t t u n k , n e m nehéz a termőföldnek, az anyaföldnek nőnemű istenséggé való alakulását megértenünk. A földbevete m i n d o l y m o z z a n a t o k , melyek az anyaföld eszméjét és vele Földanya kultuszát világszerte k i a l a k í t h a t t á k hasonló földmíveiő k u l t ú r á k b a n . A férfiak kisebb jelentősége a társadalomban meglátszik azon is, hogy a F ö l d a n y á v a l összefüggő, az őstörténetből á t v e t t régi istennők (Kibele, D e m e t e r , D e a Syra) férfitársai ( A t t i s , Díonysos, Adonis) csak mellékalakok az istennő m e l l e t t . A k u l t u s z eszmeköré A z ünnepek a földmívelés fontosabb határnapjaival esnek össze : sarjadás, hervadás ; vetés, kelés, érés, aratás. A vallás gondolatvilága, a m i t h o s z o k a születés és halál problémáiba k a p a s z k o d n a k és innét szállnak fel az élet és örökélet másvilági összefüggéseinek sejtetésére.

A z éjszakában világoskodó hold, az őskultúrákban a nagyisten teremtménye, m a j d éjjeli szeme, az anyajogba A mithoszalkotó képzelet, m e l y a m ú g y is annak a világszemléletne erejével m a g y a r á z g a t j a , könnyen fedez fel a női n e m és

a h o l d közt k a p c s o l a t o k a t ; a holdváltozások és a nő élettani a h o l d , m i n t a n a p n a k kísérője, g y e n g é b b v á l t o z a t a a l k a l m a t a d h a t o t t a holdistennő alakjának kirajzolódására a v sok tényező h a t h a t o t t , ezek v á l t o z a t o s t a r t a l m a t a d t a k a hold-regéknek. H o l d a n y a (mint ősi egység) két gyermek H o l d épúgy, m i n t az a t y a j o g b a n k i a l a k u l t t á r s a : a N a p i s t e n , eszményi összefoglalója a szépnek és jónak ; a sötét H o l d a rossznak, halálnak, b a j n a k stb. székhelye. A holdújúlás az életújúlásnak, feltámadásnak a képe. A z előjelhitben a holdújúlás m i n d e n tenyészetnek,párz ünnepi örömmel töltötte m e g a női nemet. A h o l d m i n t az éjszakának, halálnak csillaga : összefüggésbe került a h a l o t t a k szellemeivel, a holdistennő az alvilági árnyakkal.

A tenyészet, élet-halál gondolata u r a l k o d i k az anyajogú A föld megtermékenyítése, termőerejének fokozásakülö életnek nedve, a termékenységé is. Véráldozatok, emberi és állati párosodások, v a g y azok s z i m b o l i k u s végzése í g y kerülnek bele a tenyészeti v a r á z s b a . A z anyajog a n a k u l t u s z b a n is. A női isteneknek g y a k r a n papnők szolg a t y a j o g ú kultúrákban ; sőt : az istennőhöz v a l ó áthaso válása is akárhányszor kultuszcselekmény, igaz, hogy csúfsága az eredeti vallásos érzésnek és lelkiismeretnek :

a szüzesség virágát a t e m p l o m i prostitúció tépi le. A vallásban is fonákjába fordítja a női e s z m é n y t : a szüzet, hitvest és a n y á t és alkot ezen eszményből kéj nőt,

nem

A n a g y i s t e n h i t t e l kapcsolatban kifejtettük a nagyist és társadalmi tényezőknek a vallásra v a l ó ráhatása megokolja, az eredeti nagyistenhit. A k á r a hímnem, akár a női n e m , akár a gazdasági viszonyok nyerjenek erőt arra, hogy a vallási t u d a t vásznát átfessék, mindenképpen t o r z u l az istenatyának eredeti képe az e m b e r i lélek fenekén. A z ember önmagából n e m istenarcot fest, hanem v a g y emberarcot, v a g y állatarcot, v a g y : szörnyeteget.

összefoglalva a m o n d o t t a k a t : A vallás és a társadalo társadalmakban külön osztályt a l k o t n a k , b) A z emberiség társadalmi berendezkedése színezi, módosítja az egész vallási életet és fontos tényezőjévé v á l i k a vallástörténetnek, a mozgó, v á l t o z ó életformákat, a társadalmi berendezés módosult formáit is visszavetíti az őstörténetbe,mitho megadja.

Ő S T Ö R T É N E T ,

M I T H O S Z ,

MESE.

A primitív vallásokban m e g v a n m á r az a t ö r e k v é s hogy a vallási t u d a t t a r t a l m a t határozott elbeszélőform í g y k e l e t k e z i k az «őstörténet», a primitív vallások közös kincse, m e l y n e k tárgyköre is meglehetősen szilárd elemekből világalkotó, teremtő v a g y alakító működését, az ember k e l e t k e z é s é t ; ebbe t a r t o z i k rendszerint a halál eredete, a nagyistennek és ellenlábasának küzdelme, g y a k o r i benne a társadalmi állapotnak, szokásoknak,avatáso őskultúrákban, az oikumené, a l a k o t t föld szélein, a z o n népeknél, m e l y e k az emberiség szétválásának első csoportjait alatt j u t o t t a k mások elől zárt, éghajlati v a g y megélhetési szempontból másoknak n e m k í v á n a t o s területeikre(Délkele m u t a t ezen őstörténeteknek egyezése más kultúrkörök, sőt a magasabb kultúrfokra e l j u t o t t népeknek írásban is

megrögzített hasonló t á r g y ú elbeszéléseivel. H o g y m i l y feltűnő az az egyezés, annak legjobb bizonysága az a tény, h o g y ezen őstörténetek ismertté válása után jóidéig a keresztény misszió hatásának tulajdonították őket. ( T y l o r : L i m i t s of Savage R e l i g i o n . J o u r n . A n t h r . Inst. X X I . 1891. 2 8 3 — 3 0 1 11.) E n n e k a z o n b a n ellene m o n d ezen őstörténeteknek szoros beilleszkedése, központi fontossá perifériáján m a r a d t v o l n a . N e m lehet a glóbus legtávolabbi hel Bastian-féle elvből sem megmagyarázni, m e l y szerint az azonos emberi természet különböző helyeken is — egyező szellemi termékeket szül. E z az e l v i t t sokat magyar hiszen mindenütt ugyanaz az emberi természet alakítja k i . A z emberi természet m é g ott sem t e r m e l lényegesen egyező formákat a vallás t u d a t világában, a h o l a mindennapi egyöntetűségét. E l é g legyen csak példaként a nap- és h o l d m i t h o s z o k változataira rámutatni. A fogyó h o l d karéját néhol csónaknak, másutt sarlónak alakítja át a m i t h o s z ; a napkeltét a b u s m a n n m i t h o s z feldobásnak, más m i t h o s z o k felszállásnak, pláne v á g t a t ó k o c s i n való felszállásn m i t h o s z egyezését, hogyan m a g y a r á z n á az emberi természet azonoss m e l y e k m i n d e n t a p a s z t a l a t o n k í v ü l esnek, sőt a tapasztalatnak ráleheléssel. E z e k ugyancsak k í v ü l esnek az ember szemléletének

H o g y n e m a primitívek m e t a f i z i k a i spekulációja h o z t a

létre ezeket az őstörténeteket, az kiviláglik abból, h o g y a primitívek á t l a g — bár szellemi képességeiket n e m szab ismeri a világteremtést. M a r a d tehát az őstörténethagyom szerint a vallás eredetének m a g y a r á z a t a n e m a vallástörtén A n n y i b i z t o s , hogy az őstörténet a vallás kezdetiállomá

Szándékosan választjuk külön az őstörténetet a mithosztó m i t h o s z rendszerint magábaolvasztja az őstörénetet is, de a k e t t ő n e k műfaj-jellege — morfológiailag is, eredet szerint is m á s . A z őstörténet t a r t a l m á t m á r jellemeztük ; a m i t h o s z t a r t a l m a s o k k a l változatosabb; hozzá t a r t o z n a k az égitestekre, égi jellenségekre, a földre, folyókra, hegyekre, tűzhányókra v o n a t k o z ó elbeszéléseken k í v ü l a t o t e m i s z t i k u s leszármazásnak, a kultúra elemeinek, tűznek, földmívelésnek, i p a r n a k regéi. A m i t h o s z szövi m a g á b a a törzs történetének fontosabb a d a t a i t ,vándor k u l t u s z helyének, eszközeinek, a szertartásoknak eredetét. Míg az őstörténet anyaga meglehetősen állandó, a m i t h o s z törzsenkint, fajonkint kultúránkint n a g y o n v á l t o z ó . A z egyes kultúrkörök mithoszai közt v a n n a k jellegzetes,ura a másikban a H o l d - r a , Föld-re esik. A m i t h o s z keletkezeiében képzetekkel telített tudat a m a g a módján ád jelentést a természet, kultúra v a g y történet jelenségeinek. E b b e n a t u d a t b a n benne v a n a megszemélyesítő és átlelkesítő h a j l a m . A jelenségekben, azok mögött személyes (az a n i m i z m u s körében lélekszerű) lények élnek, működnek,

csatáznak. A jelenségek közti hézagokat a képzelet kitölti, a természetfolyamot történetté k a p c s o l j a (így lesz a n a p egésznapi pályájából a N a p i s t e n e g y n a p i élettörténete), a valóság vonásait átfesti, színezi. A földi történelem tényeit (leszármazás, vándorlás, küzdelmek stb.) belekap kategóriáit rájuk nézve. A képzelet eme csapongásán átvilla természeti jelenségek (tűzhányó, földrengés, tejút, csillaghullá a k a r j a felfedni. A fantázia és az álom közeli rokonok ; néha t á n az álom is szolgáltat a m i t h o s z n a k anyagot.

V a l a m i k o r a vallástörténet jóformán eggyé vált a mithoszkutatással. M a már n y i l v á n v a l ó , hogy a mithosz mellékterméke a vallási t u d a t n a k , másodlagos, kerületi, n e m központi jelenség. E z é r t m e g k e l l különböztetni az őstörténettől, m e l y a vallás m a g v á i g h a t o l . A m i t h o s z szereplői vallási l é n y e k ; innét a meséig észrevétlen az átmenet. H o g y az ősnépek kedély világára, vele szellemi életüknek értékfokára rávilágítsunk, két elbeszélést i k t a t u n k ide a m i t h o s z és mese határvonaláról. A z ausztráliai euahlaji nép m o n d j a el a k ö v e t k e z ő mesét a virágok eltűnéséről és visszatértéről. U d G . I I I . 867. Miután B a j a m i elhagyta a földet és a béke országába t á v o z o t t , messze az U b i - U b i - h e g y e n túlra, elhervadtak, e l p u s z t u l t a k m i n d a virágok a síkságon, hegyoldalakon, a fákon. E g y se nyílt k i többé. Meztelen lett a föld, vigasztala h o g y i t t v a l a h a virágok díszlettek. A v i r á g o k k a l e g y ü t t h a g y t á k el a méhek a földet. H i á b a i n d u l t a k el az asszonyok kéregtáskáikkal mézet keresni. A z egész földön csak három fán éltek még a méhek, a fákat, m a g á n a k t a r t o t t a fenn őket.

A gyermekek méz után sírtak, az asszonyok z ú g t a k , hogy a javasemberek n e m m e r t e k a szent fákhoz n y ú l n i . A m i n t a mindentlátó szellem (a Naphős) l á t t a , hogy a mézre éhes nép n e m nyúl B a j a m i fáihoz, jelentette n e k i a nép engedelmességét. B a j a m i t meghatotta ez a hír. K ü l d ö t t is a b i b b i l - és gullabah-fákra édes ételt, manna-szerűt, h o g y a gyermekek m i k o r virághímes pázsit v o l t a földön. E l is határozták, elmennek követségbe B a j a m i h o z , megkérlelik, tegye széppé m e g i n t a földet. N e m szóltak senkinek, m e g is i n d u l t a k északkeletre, odaértek az U b i - U b i - h e g y lábához, m e l y o l y magas v o l t , hogy csúcsa elveszett szemük elől. Nehezen találtak rá a hegyre v i v ő útra, a sziklába v á g o t t lépcsőzetes feljáróra. Csak negyednap értek fel a hegy abból i t t a k , hogy szomjúságukat oltsák. E t t ő l az italtól megszűnt fáradtságuk. L á t t a k ott körberakott k ö v e k e t , beléptek a körbe, mindjárt hallották a búgóléc hangját, ezáltal n y i l a t k o z o t t meg a Naphős, B a j a m i k ö v e t e szám t i t k o s helyén? Elmondták n e k i , m i l y szomorú a virág azt szeretnék, lenne a föld megint o l y t a r k a , v i d á m , m i n t hajdan v o l t .

A Naphős megparancsolta egy szellemnek, v i g y e föl a kuruzslókat B u l l i m a h b a , h o l n e m hervadó virágok kezükbe fér. A l i g h o g y a Naphős ezt k i m o n d t a , megnyílt az ég és a kuruzslókat felvitték a nyíláson és letették a szépség országának közepére. Virágok n y í l t a k mindenütt, dúsan, buján, o l y gazdag színpompában, m i n t h a száz m e g száz szivárvány terült v o l n a el a földön. A kuruzslók sírtak,

díszle

de könnyeik örömkönnyek v o l t a k . A z t á n lehajoltak, szedték a sok szép virágot. A m i k o r tele m a r o k k a l gyűjtöttek hegy csúcsára, a kövekkel szegélyezett körbe. O t t megint megszólalt a Naphős a búgóléc á l t a l : mondjátok meg a népnek, h a a virágokat hazavittétek : ezután n e m lesz már virágtalan a föld. A szelek m i n d e n évszakban hoznak néhányat ; de a k e l e t i szél bőven h o z z a a virágot, belepi velük a fákat és b o k r o k a t , a pázsitokat völgyekben és hegyeken, o l y dúsan, m i n t az opossum-prémje.

A kuruzslók a h e g y i úton visszatértek népük szálláshelyé b á m u l t á k a v i r á g o k a t . Frissek v o l t a k a virágok, m i n t h a épp most h a g y t á k v o l n a el az eget, a levegő megtelt édes i l l a t u k k a l . Sokáig nézte a nép a v i r á g o k a t , h a l l g a t t a B a j a m i í g é r e t é t ; a z t á n a kuruzslók elhintették mindenfelé d o m b o k r a — és a h o v a estek, ott most is nőnek.

A h o l a kuruzslók a virágokat m e g m u t a t t á k , azt a helyet m a is «virághely»-nek nevezik. H a a keleti szél feltámad m i n d e n , m i n t h a B a j a m i most is a földön járna. A keleti szél B a j a m i méheinek kívánságát teljesíti, hogy a földi méhek gyüjthessenek mézet. H a p e d i g a szárazidő jön, a k k o r a fekete h a n g y á k hozzák a falevélre a zsírszerű gunbeant és a d u l l u r a - m a d a r a k a mézpótló mannát. í g y v a n ez azóta, hogy a kuruzslók az égből visszahozták a virágokat.

E n n e k az elbeszélésnek f o r m a i szépsége, gazdag elveszett p a r a d i c s o m után.

érzésvil

Keletázsia ősnépénél, az ajnuk-nil találunk egy szép mondát a pacsirtáról. A z a j n u k gyermekeik erkölcsineve

K e z d e t b e n a pacsirtának az égben v o l t a hazája. E g y i k n a p az ég istene leküldte a pacsirtát a föld isteneihez, aznap térjen vissza az égbe és ne kódorogjon a földön. A kis m a d á r nagyon szépnek találta az a j n u k földjét, jól érezte m a g á t rajta, szórakozott, míg csak este n e m lett. N e m térhetett már a z n a p vissza, csak reggel fölé. A l i g repült v a g y száz métert, az igaz isten rátalált és m o n d a n e k i : «Hogyan, hogy megszegted parancsomat és nem j ö t t é l vissza az égbe? M i v e l ezt t e t t e d , többé n e m j u t h a t s z az égbe, itt k e l l m a r a d n o d az a j n u k földjén. H a el a k a r n á d h a g y n i megint a földet, meglátod, hogy 5 0 — 1 0 0 méternél magasabbra n e m szállhatsz !

szán

Megharagudott a pacsirta, kezdett zsörtölődni, (istenem, engedett. A pacsirta azóta próbál a magasba szállni, de nem j u t föl az égig, lebeg a föld fölött, zajong, hogy n e m j u t h a t t o v á b b ; visszatér a földre, panaszénekével tele a mező.

E z is aitiologikus m o n d a . A primitív nép természetszeretete lármának, pörlekedésnek fogja fel. E z is m u t a t j a , hogy ugyanazon szemlélet mellett m i l y különböző lehet a mithosz jelentésadása. M i l y másként értelmezi a pacs

L a u d a t a l a u d a d e u m , d u m sese t o l l i t i n a l t u m ; D u m cadit in terram, laudat alauda deum. (Égre dalolja dalát a pacsirta, magasba h a felszáll; M í g a r ö g r e leszáll, é g r e d a l o l j a d a l á t . )

A m i t h o s z o k vallástörténeti értéke n e m a b b a n v a n , hogy a vallás kialakításában közreműködtek v o l n a ; a mithosz már kész vallásos t u d a t o t tételez fel, m e l y saját

kategóriáival értelmezi a jelenségeket. I n k á b b az az értéke, hogy m i n t formába öntött, megrögzített,műfa A m i t h o s z b a n csapódik le a primitív ember vallási t u d a t a , világszemlélete, érzésvilága. M i v e l jelentést a k a r a d n i a jelenségeknek, összefüggéseket, leszármazásokat,egyezt lényeinek alakját akárhányszor módosítja. M i n t szellemi termék könnyebben i n d u l v á n d o r ú t r a , idegen népek kincsévé lehet és v a l a m e l y n a g y k u l t ú r á b a n i r o d a l m i formát nyer. A vallás általa termékenyíti meg az elbeszélő költészetet. Jelentésadó funkcióját pedig a nagykultúrákban

A V A L L Á S T Á R G Y I (ANYAGI) K U L T Ú R Á J A .

A z t m o n d j a az aristotelesi filozófia, hogy a lélek építi magának a testet. A n n y i biztos, hogy a vallási igények kielégítése döntőleg hatott a művészet és i p a r különböző ágainak kialakulására. A következőkben ebből a szempontbó

A z őskultúrákban több tényező hatása h o z z a létre a vallásos célú építést. A k u l t u s z tényei közül főleg az avatások A j u i n k u r i népnél p l . két kört a l k o t n a k , széleit földsánccal szegélyező fák kérgébe különböző r a j z o k a t v á g n a k bele, az út mentén földből állat- és e m b e r a l a k o k a t a l k o t n a k . A kisebbik kör mellett fekvő helyzetben földből formált isten fekszik ; B a j a m e - n a k v a g y G o n n a k nevezik.

A sarkövi ősnépeknél az állatáldozatot m u t a t j á k meghatározott helyen, m e l y e n csontrakás szolgál

be

A legősibb fokon ismeretlen az istenábrázolás. A z kialakításában. E z e k a tényezők e g y ú t t a l vallásos jelentőséget istenség székhelyét, m i n t a varázserő központját. í g y kapcsolódik a k u l t u s z m a g a is az istenek v a g y szellemek képeihez, szobraihoz. A templom, m i n t az istenkép háza,

oltár

a

o t t h o n a kezdetben n e m különbözik az ember lakóhelyétől. B a r igaz, hogy a nagykultúrákban is kivehető m é g ősi kunyhószerű helyiség, hisz sárral tapasztott, fonottfalú k u n y h ó v o l t az őse. A hellenizmus világának m i t h r a e u m a i a k k o r is barlangok m a r a d n a k , m i k o r az ősi formamegta megépíteni. A vallásban m i n d i g m e g v o l t a h a j l a m az ősi formák megőrzésére a k u l t u s z n y e l v é b e n , eszközeinek alakjában és anyagában; g y a k o r i a k a kultúra vaskorában

A totemizmus hatása is érezhető néhol a hely szenttéválásában. fába, sziklába rögzíti a vallásos hiedelem, ott ez a hely : a t o t e m központ — a l a k u l át kultuszhellyé. A z őskultusz rendszerint a sírokhoz kapcsolódik. A sír formája, berendezése, A szellemek emberszabású felfogása v a g y az a hit, hogy a h u l l a él, hozza létre a h o l t a k ellátását — eszközökkel, fegyverekkel, élelemmel. M i n d e z szükségessé teszi a sírnak o l y formájú kialakítását, hogy a sír a halott házává, örök hajlékává váljék. E z alapon lesz a sírból is szent hely, és a sírok az építéstörténet értékes ősi emlékei. A szobrászat és festészet az ember természetében gyökerező utánzó, másoló, m a g á t és használati tárgyait díszítő h a j l a m a mellett jelentős indítást k a p a vallási hiedelmekből. A z a n i m i z m u s az árnyéknak, képnek ád lélekszerű t a r t a l m a t , erőt ; megosztja m i n t e g y az ember énjét és a képben, árnyékban második énjét találja meg. E z a hiedelem nyilvánvalói ag elősegíti a képszerű, v a g y szoborszerű ábrázolást. A varázshitben a kép, szobor még n a g y o b b értéket n y e r ; egyrészt hordozójává lesz az

ábrázolt varázserejének, tehát a k i a n n a k képét bírja, erejét is bírja ; másrészt helyettesíti az ábrázoltat, tehát a m i a képpel történik, az az illetőnek lesz kárára v a g y hasznára. E z e k a hiedelmek segítik elő az álarcok,ma

A m i n t az eredeti, ábrázolást m é g n e m ismerő nagyistenhit át állatképű felfogása lép, lehetővé válik az istenábrázolás is. A z a n i m i z m u s és a mágia az előbb jellemzett módon igyekszik az ábrázoltnak és a képnek azonosítására. E n n e k eredménye egyrészt a kép-, s z o b o r k u l t u s z , m e l y szoros értelemben bálványozás ott, a h o l a k é p , szobor a hívő t u d a t á b a n azonosul az ábrázolttal. Márpedig ez az azonosulás a szellemhit és varázslat közvetítésévelkön hallgatja híveinek imádságát, átveszi a j á n d é k a i k a t ; k i a l a k u l udvartartása, lesznek szolgái, k i k mossák, öltöztetik,

A n a g y k u l t ú r á k átveszik örökségként a kezdetleges kultúrák hiedelmeivel azok t á r g y i kifejezését is.

A Z

Ő S T Ö R T É N E L M I

N É P E K

VALLÁSA.

H a a m a élő s z o r o s a b b és t á g a b b é r t e l e m b e n v e t t primitív népek tárgyi kultúráját a kultúrkörök szerint c s o p o r t o s í t v a ö s s z e g y ű j t i k e g y n é p r a j z i m ú z e u m b a n és ugyanott párhuzamosan tárolják azon emlékeket, melyek az e m b e r t ö r t é n e l m é n e k i d ő b e n n a g y o b b r é s z é t , a z őstörténelm h o g y a j e l e n és a l e g ő s i b b m u l t ö s s z e v á g . M é g m a is é l n e k o l y népek, melyeknél a csiszolatlan v a g y csiszolt kőkorsza

A kultúra tárgyi elemeinek egyezéséből pedig kultúrák tárgyi oldala függvénye az alanyi, lelki

következtetéseket tartal

A z ő s t ö r t é n e l e m n é p e i t s o k á i g t ö r t é n e l e m e l ő t t i(praeh t e k i n t e t t é k . A m a i régészet és a z e t h n o l o g i a összefogása k i t á g í t o t t a a t ö r t é n e l e m h a t á r á t a k e z d e t f e l é és a folyómedrek, egymásutánba t u d t a helyezni ; az egyezések alapján m e g v o n t a a z ő s t ö r t é n e t k u l t ú r k ö r e i n e k k i t e r j e d é s é t ,vánd h o v a t a r t o z á s á t is felderítette.

A geológia a föld történetét h a t k o r s z a k r a osztja : ő s k o r , első-, m á s o d - , h a r m a d - , n e g y e d - és j e l e n k o r . A h a r m a d k o r b a n jelennek m e g az emlősök ; a negyedkort felületének eljegesedése, úgylátszik, ismétlődő folyamat

dil

v o l t , legalább Európában, a h o l egyesek négy, mások három v a g y két egymásután k ö v e t k e z ő jégkort és elméletüknek különböztetnek meg.

m

H o g y a h a r m a d k o r b a n élt-e már ember a földön, azt legutóbb a L e a k e y feltalálta k a n a m i (Kenj a, A f r i k a ) embercsontváz eldöntötte. E z a neandervölgyinél régibb, a l k a t a szerint a homo recenshoz áll közel. A negyedkor

A z őstörténelmet a használt eszközök a n y a g a szerint osztályozzák kőkorszakra, b r o n z k o r s z a k r a , v a s k o r s z a k r a . A kőkorszak kétfelé tagozódik : csiszolatlan (paleolit) és csiszolt (neolit) kőkorszakra. A paleolit-kort újabban ó- és újpaleolit k o r r a osztják. E z e n k o r o k időpontszerű elkülönülése n e m egyenletes az őstörténetben sem. É r t h e t ő jelenség, hiszen m i n t m o n d o t t u k , m é g m i n d i g élnek népek, melyek kultúrfoka v o l t a k é p a csiszolatlan kőkorszakba tartozik. W . S c h m i d t szerint a máig megmaradt délkeleti részén. Onnét vándoroltak a n e g y e d k o r elején az ausztráliaiak m a i hazájukba a szigeteken át ; a törpéke szét ázsiai és a f r i k a i csoportra az a f r i k a i a k e l v o n u l á s á v a l ; a jégkor végén i n d u l meg az ázsiaiak át vándorlása É s z a k A m e r i k á b a , k b . io.ooo évvel e z e l ő t t ; ezekről s z a k a d n a k le a tűzföldiek. Afrikába korán j u t o t t el az ember, a h a r m a d k o r végén (kanami ember). E u r ó p á b a n a paleolitko tűnik f e l ; a paleolit-kor t a r t K r . e. 5000-ig, a neolit 5 0 0 0 — 2 0 0 0 , a bronz 2 0 0 0 — 1 0 0 0 , a v a s k o r 1000-től a római k o r i g . E u r ó p a népei évezredekig élnek a k u l t ú r a kezdő f o k a i n , m i k o r a Nüus v ö l g y é b e n és Mezopotámiában K r . e. 4000. év óta kialakulóban v o l t a k az írást ismerő nagykultúrák.

I g a z i virágzást a paleolit-kultúra Európában ért el. Lelőhelyeiről nevezik el a p a l e o l i t - k o r egyes szakait — francia m ű s z a v a k k a l : A)

Ópaleolit-kor. 1. 2. 3. 4.

B)

Praechelléen (utolsó előtti jégközti k o r ) . Chelléen (utolsó jégközti kor). Acheuléen (utolsó jégközti k o r vége). Moustérien (utolsó jégkor kezdete). Újpaleolit-kor.

1. Aurignacien (utolsó jégkor dereka), 2. Solutréen, 3. Magdalenien (utolsó jégkor vége), 4. Azilien és tardenoisien (átmenet a geológiai jelenkorba).

A Földközi tenger mentén az újpaleolit-kor négy szakának a Capsien felel meg, melynek kialakulásában a törpe népek is részt vesznek. A csiszolt kőkorszak (neolit) állomásai E u r ó p á b a n 1. Campignien, megfelelője északon a Kjökkenmöddinger, a s p a n y o l félszigeten az Asturias. Lezárója a kő-rézkorszak. A kőkorszak kezdetének emberét sejtik a m a u e r - i (homo heidelbergensis), p i l t d o w n - i (Anglia) (Eoanthropus D a w s o n i ) , boscopi ( T r a n s v a a l — h . capensis) és Rho pekinensis) leletekben, m e l y e k fizikai a l k a t u k szerint a magasabb emberszabású m a j m o k k a l való egyes rokonvonások d A n t h r o p o l o g i a i l a g eléggé ismert az ú. n . h o m oneander K o p o n y á j á n a k űrtartalma felülmúlja egyes m a i p r i m i t i v e -

két. M i v e l a nálánál is kezdetlegesebb p i l t d o w n i k o p o n y a szintén a b u s m a n n és andamán rokonságra u t a l és az új paleolitnak megfelelő mediterrán Capsien-kultúra Afrikában a b adatok is n a g y o n valószínűvé teszik, hogy az emberi kultúra kezdetein v o l t a k a törpe népek m a i kultúrájához h a s o n l ó műveltségű és alkatú népek, bár mellettük és előttük a «homo recens» típusa is m e g v o l t . 36

A z új paleolit-korban már n a g y o b b a fajtákváltoza európai ember típusához hasonlítanak. K i v á l i k k ö z t ü k a C r o - M a g n o n - i ember ; erős testalkat, magas v a g y közepes termet, magas, boltozatos h o m l o k , hosszú, öblös k o p o n y a jellemzik. A predmosti ember ennél fejletlenebb ; a mentonevonásokat m u t a t . E z e k az aurignacien és solutréen kultúrák A Magdalénien-kultúra bizonyos fokig r o k o n a m a i sarkövi

A neolit-korban telepedhettek meg E u r ó p a északi felén az indogermánok ; a korábbi népfajok közül, az új kőkor ból mindmáig élnek E u r ó p á b a n : a b a s z k o k . A z őstörténet korszakaiban S c h m i d t a k ö v e t k e z őkultúr exogam anyajogú kultúrköröknek. A z új kőkorszakban alakulnának k i a szabad a t y a j o g ú és szabad a n y a j o g ú kultúrkörök.

A kultúrkörök elméletének értékét mindenesetre fokozzák azok az egyezések, m e l y e k az őstörténet s z a k a i t összekapcsolják az egyes kultúrkörökkel. E z e k közé

hetetlenek, némák maradnának, h a n e m ezen elmélet alapján szólaltatnék meg őket. H a az őstörténet néma emlékeinek nagy leltárát végig szemléljük, benne voltaképpen a primitívek vallásairól írt fejezetünk illusztrációját találjuk meg. Nagyistenhit. Igaz, h o g y épp a legősibb fokra, a nagyistenhitre kerül legkevesebb szemlélhető eszköz ; de ez természetes is o l y kultúrkörben, m e l y elvből kizárja az istenábrázolást és a vallás a n y a g i eszközeit sem készíti időtálló anyagból. A z ópaleolit-kor vallását jellemzi az a három barlang ( i . Drachenloch, V ä t t i s mellett a Tamina-völgyben, 2445 m a tenger fölött, Svájc ; 2. Petershöhle, V e i d e n mellett, M i t t e l f r a n k e n ; 3. P o t o c k a Z i j a l b a , az osztrák-jugoszláv határon), m e l y e k b e n a barlangi medvének koponyáit és gerinccsontjait találták szabályos elhelyezésben. E z e k a leletek o l y feltűnően egyeznek az ajnuk-, óeszkimók, k o rjakok, szamojédek zsenge áldozataival, hogy bennük a l i g l á t h a t u n k mást, m i n t az ópaleolit-kor vadászainak zsengeáldozatát és k u l t u s z h e l y é t . M i v e l pedig a hogy ez az áldozat is n e k i szólt. 37

Szellemhit.

zsenge

Temetés.

A z őstörténelem népeinek szellemhitére, az ősök tisz temetkezési módok. A mousterien-kor előtti leleteknél n e m lehet meghatározni, történt-e egyáltalán temetés, v a g y tán v a l a m i véletlen j u t t a t t a a holttestet lelőhelyére. H i á n y o z n a k a h a l o t t mellé tett eszközök, ételek. A kultúrkörelmé a d n i ; azt t . i . , hogy az őskultúrákban m a is szokásos az

a temetés, melynél a h o l t a k a t a d o m á n y o k és ételek nélkül teszik le a földbe. A z ősi kultúráknak az újak mellett való megmaradása magyarázza m e g azt a t é n y t is, hogy a H . J u n k e r által feltárt Merimde-telepen, m e l y E g y i p t o mújk deltáján) a holtakat m i n d e n kísérő a d o m á n y nélkül temették el a l a k o t t kunyhók és tűzhelyek közvetlen közelébe n e m féltek a holtaktól.

A mousterien-korhoz tartozó L a Chapelle a u x Saints-i (depart. Corréze) és L e M o u s t i e r i (Dordogne) csontvázak rendes s o r b a n nyugodtak alvó helyzetben, mellettükkősze párhuzamra talál a m a i p r i m i t í v e k n é l : a v a t á s k o r is, temetéskor is előfordul a pirosra v a l ó festés : az életnek, vérnek v a g y a naphoz v a l ó hasonulásnak szimbóluma. A guggoló (kuporodó) helyzetben v a l ó temetés szokásos már a mousterien-korban, u g y a n i t t előfordul az e g y ü t t e s (tán családi) temetés is. L a Ferrasie-ban t a l á l t a k guggoló helyzetben férfi csontvázat, feje körül kőlapokkal, mellette és m é g egy gyermek, k i n e k a fejét t á v o l a b b találták m e g csontvázától. Guggoló temetés történt a palaestinaica nyire) és az e g y i p t o m i új kőkorszakhoz tartozó E l T a s a - i (tasian) lelőhelyen.

A h o l t a k visszatérését a k a r t a ez a helyzet megakadályozni. A z újpaleolit-kor végére t a r t o z n a k a résztemetés érdekes (Nordschwaben). K é t köralakú, pirosra festett sírban 27 és hat k o p o n y a v o l t elhelyezve ; k i l e n c női, 20 gyermek és ifjú és négy férfi k o p o n y a . A női k o p o n y á k o n n y a k - és fejdísz szarvasfogakból és kagylókból. E z a résztemetés

emi

is m e g v a n m é g a primitív kultúrákban ; a k o p o n y a k u l t u s z szintén. A szellemhitnek a varázslattal való párosulását m u t a t j a . A koponyában székel az e l h a l t n a k varázsereje.

A z új kőkorszakban az egyes sírok mellett már gyakor guggolva t e m e t i k el. A sírokba fegyvert, szerszámot, a g y a g e d é n y t , benne ételt tesznek ; az a g y a g e d é n y t néha szertartásosan széttörik. A halottetetésnek i t t már áldozatje a szellem használatára akarják fordítani. A nők sírjába őrlőköveket is tesznek. H e l y e n k i n t szokásos a résztemetés is. A holtakról való gondoskodás végletekbe megy. A Chamblades-i (Lausanne mellett) kőkoporsókban együtt eltemetett férfi és női holttesteket t a l á l t a k ; a G r a n a d a m e l l e t t i denevér-barlangban eltemetett fejedelemnek 12 szolgálóját is vele a d t á k a sírba. E g y e s lengyel sírhelyeken ál A halott köré tett kövekből k i a l a k u l a kőkoporsó.Teme

E k o r b a n v a n n a k már biztos n y o m a i a halottégetésnek is B r e t a g n e b a n , B e l g i u m b a n , Hessenben, B u k o v i n á b a n , Besszarábiában. A t ű z által szabaddá v á l t lélek könnyen szállhatott •— a N a p h o z és n e m kellett félni attól, h o g y visszatér. A h a l o t t k u l t u s z kialakította a síremlékeket. Legősibb (újkőkorszak) síremlékek a dolmen-ek. Négyszögű alap körül r a k o t t magas köveket felül zárókő föd le ; a kőrakás belsejébe t e m e t i k a h a l o t t a k a t , rája földdombot r a k n a k . A dolmenépítés messze terjed egész E u r ó p á b a n , A f r i k a északi, Ázsia n y u g a t i partvidékén, összefüggődolme és angol területeken). A dolmenépítés úgylátszik, portugál földön eredt az újkőkorban ; innét terjedt el végül Görögorsz

A h a l o t t k u l t u s s z a l , szellemhittel és a t o t e m i z m u s s a l függnek össze a menhir-ek ; a dolmenépítés kísérői. Magas, faragatlan kőoszlopok (a L o c m a r i a q u e r - i 21 m magas volt), r a j t u k g y a k r a n sematizált emberképek festve v a g y bevésve. Valószínű, hogy eredetileg faoszlopokszo tjurungá-i m á i g ugyanazt a gondolatot fejezik k i .

A m e n h i r e k néha (Carnac, Bretagne) u t c á k a t szegélyeznek. egymás körül futó körben a b r o n z k o r i stonehenge-t(Sal

A z európai bronzkor első felében a földbetemetés agyag-urnákban teszik a földbe; a h a m v a k épúgy

szokásos részesülne

Skandináviában ezidőtájt a h o l t a k a t kivájttölgyfat N a g y kíséret követte a halálba a sumer-ok nagyjait K r . e. 3500 körül. Subád királynő temetésekor 23 férfi és nő halt m e g ; a király sírjában 59 c s o n t v á z v a n , bár ő maga — nincs is ott ; egy másik sírban 74 személy életében állott szolgálatára. Valószínű, hogy ezek n e m erőszakos halállal múltak k i , h a n e m önkényt k ö v e t t é k u r u k a t v a g y úrnőjüket a h o l t a k országába. A m y k e n e i fejedelmet felesége halálában sem h a g y t a el az 1926-ban Mideáben feltárt sír tanúsága szerint, m e l y azt is bizonyítja, hogy a fejedelem kincstárával együtt szolgáját és k u t y á j á t is m e g k a p t a áldozatul. ( K r . e. 1350 körül.)

szolgálj

Varázshit.

A z őstörténet emberének varázshitét t ö b b lelet igazolja. A neandervölgyi pigmoidok közt a k a d t a k emberevők is, m i n t ezt a k r a p i n a i (Horvátország) 21 egj-én összetört, megégetett és a velő kedvéért széthasított csontjai bizonyít az újpaleolit-kor palesztinai emberének kannibál hajlamát p u s z t a emberéhségből származott, h a n e m — a megölt ember erejét óhajtotta magának megszerezni.

Varázscélokat szolgálhattak azok a k i s csontból v a g y kőből faragott zsírfarú nőket ábrázoló szobrocskák (Vénusz-szobor, P f e d m o s t , Mentone és más lelőhelyek), m e l y e k az aurignacien-kortól kezdve g y a k o r i a k a kőkors női b á l v á n y o k k a l , melyeken a n e m i részek különös hangsúlyoz L e h e t , h o g y a F ö l d a n y a v o l t ezen ábrázolások t á r g y a . Varázseszközök lehettek a Magdalenien-kort jellemző díszes «vezénylő pálcák», rénszarvasagancsból készített, állatképekkel kivésett botok. A v a d á s z - , halászeszközök is g y a k o r t a m u t a t j á k a képvarázs felhasználását.

Totemizmus.

A kőkorszak vadászembere h e l y e n k i n t a t o t e m h i t n e k is hódolt és varázslatát ennek keretében m ű v e l t e . A z aurignac-i k o r b a n kezdődő és a magdalenien-benvirá n y ú l i k és talán összefüggésben v a n az A l m á s y László által k i k u t a t o t t l y b i a i barlangi m ű v é s z e t t e l és így ŐsE g y i p t o m m a l (valószínűleg a busmann-rajzokka) is), alkotó 38

csak a művészkedési h a j l a m teremtette m e g a kőkor ezen magasfokú ábrázoló művészetét, azt t ö b b körülmény igazolja. V a állatokat festették, melyeket a b a r l a n g b a n találtcsontma meg. V o l t t e h á t vadásztilalom és evéstilalom. E z a jelenség a t o t e m i z m u s r a u t a l . Egyes képeken, a g y a g m i n t á k o nvilá rájuk lőttek, a n i a u x - i b a r l a n g bölényének oldalára a gerelyhegyek rá is v a n n a k v é s v e . A helyettesítő v a r á z s a kép,, a g y a g m i n t a célbavevésével a k a r t a biztosítani a sikeres v a d á s z a t o t . A barlangokban r i t k a az emberábrázolás, v alakok (Abri-Mége, Dordogne), k i k egyes primitívek t i t k o s társaságainak ( D u k - D u k , Űj-Guinea) állatálarcostánc kultúrkörben honos. A barlangfestmények nagyrésze o l y helyeken v a n , melyekben ember n e m t a r t ó z k o d o t trends g y ű l t e k ott össze. 39

Állatkultuszra m u t a t n a k az újkőkorhoz tartozó B a d a r i és Negade (Egyiptom) lelőhelyeken talált szabályos állatsírok. Természet-kultusz.

A kőkorszak emberének természet-kultuszárakövetke már említést tettünk. N e m valószínű a z o n b a n , hogy a a nemivarázs fétiseit, amulettjeit látjuk bennük ; a földmív esnek; F ö l d a n y a k u l t u s z a is e k k o r kezdődhetett és a balká ennek lehetnek b á l v á n y a i . A skandináv b r o n z k o r b a n is találtak hasonlókat. A krétai kultúrában többféle női

istenséget t i s z t e l n e k ; papnők szolgálnak nekik. E g y e s istennők k í g y ó t t a r t a n a k . A kígyó is a földi tenyészetnek szimbóluma. Jótevő forrásokat, tavakat, folyóvizeket áldozatokkal tisztelt a b r o n z k o r i ember. Budsene-ban (Dánia) kivájt fatönkben süllyesztette bronzkincseit és állatáldozatát a forrásba. Forrásáldozati kincseket a svájci St. M o r i t z - b a n is találtak. N o r s - b a n (Jütland) száz papírvékonyaranyl A D u n a is m e g k a p t a a m a g a áldozatát aGreiner-szor is v o t i v t á r g y a k a t és pénzeket a D u n a istenének.

M i t h o s z a talán korábban v o l t az őstörténet emberének a Napról, Holdról, csillagokról, m i n t h o g y a földet, állatokat, fo és bennük isteni lényeket sejtett, de a föld közelebb állott hozzá, h a m a r a b b érezte jótékony v a g y rettentő h a t a l m á t és í g y előbb részesítette k u l t u s z b a n , m i n t a messziről sugárzó N a p o t , m e l y a jégkorszakok idején o l y kevés meleget adott a földnek. A n a p k u l t u s z r a íehetne u g y a n k ö v e t k e z t e t n i a paleolitkor sírjainak festékanyagából halott pirosra festése és a n a p k u l t u s z között nincs szükségszerű ka eszmekapcsolatok érlelték meg az ősember a g y á b a n ezen szokásokat ; talán csak az élet pírját a k a r t a rávarázsolni a h a l o t t r a , hogy a halál az élet r o k o n a m a r a d j o n ; lehet, h o g y m é g n e m gondolt arra, h o g y a t ű z lángjában elszálló szabaddá a k a r t a t e n n i , megsemmisíteni porhüvelyét, hogy vissza ne térjen beléje.

A z új kőkorszak folyamán azonban biztos n y o m o k igazolják a N a p kultuszát. A N a p ú g y tűnik fel, m i n t sok

küllős kerék ezen népek szemében, k i k a szekér ősformáját égisten összetett működéseinek differenciálódásábólkele k o r b a n a v i h a r , villám, dörgés önállósul, a v i h a r , mennydörgés és villámfejszével v á g bele a fákba. K a l a p á c s , fejsze, bárd kis v o t i v t á r g y a k k é n t (néha csontból,borostyán

A z északeurópai b r o n z k o r b a n a germánok őseinek vallását értékes leletek és s z i k l a r a j z o k szemléltetik. E z e k b e n az időjárás istenei és a napisten állnak a vallási tudat homlokterében. A vallás a földi termékenység, a férfiúi n e m i erő eszmekörét fejezi k i o l y nép számára, m e l y m á r tenyészt lovat, b a r m o t , disznót, szekerébe lovat v a g y szarvasmarhát fog be és i s m e r i a földmívelést. A t r u n d h o l m i (Seeland) napszekér ád felvilágísítástnapku áll, a két első pár kerék fölött a szekér tengelyénszép aranylemez teszi hasonlóvá égi másához. Napképeket találtak B a l k a k r á b a n is.

H o g y a n a p k u l t u s z az ősi germánoknál is a férfiú erejének, öntudatának v o l t hordozója, kitűnik adélska nemiségük feltüntetésével ábrázolják ; v a n kép, m e l y i k a nemi t é n y t vetíti a sziklára ; v a n n a k csoportok, körmenetek A napkereket póznákon v i s z i k körmenetben ; másutt a napkorong csónakon u t a z i k . E g y e s a l a k o k termetükkel és jelvényeikkel (kalapács, fejsze, dárda) k i v á l n a k a többi közül. E z e k nyilván az időjárás, v i h a r ,mennyd

tárgykörét fejezi k i , a n y á r és tél küzdelmét. ( E . Lohse : V e r s u c h einer T y p o l o g i e der Felszeichnungen v o n B o h u s l a n . D r e s d e n . 1934.) Istentisztelet.

A kultúra fejlődésével velejár a k u l t u s z fejlődése is. A z avatások; szertartások a l k a l m i helyéből, a totemközpont jellegű szenthelyek, menhir-utcák, k ő k ö r ö k (Stonehenge), m a j d t e m p l o m o k . M a g a a lakóház is áldozatbemutatással k e z d é p ü l n i ; az áldozatot beleépítik az a l a p o k b a . A z új kőkortól kezdve g y a k o r i Á z s i á b a n az épület-áldozat. Gezerben a f u n d a m e n t u m b a n t a l á l t a k egy asszonytgyer l e á n y hulláját az alapkövek k ö z t . A K i r . I . k ö n y v e (16, 34) m o n d j a , hogy H i e l , Jerikó újraépítője elsőszülött fia, A b i r a m , árán vetette m e g a v á r o s alapját és szokásból vesz motívumot.)

Míg a paleolit-kor egyes állomásai Európábanjut keresztül az emberi kultúra és történelem alakításában. E u r ó p a m é g a m a g a p r e h i s z t o r i k u s fokán áll, midőn keleten a n a g y kultúrákkal m e g i n d u l az emberiség fejlődéséne sokáig kizárólag neveztek históriának.

A

mediterrán

kultúra

kezdetei.

A Földközi-tenger szigetein közben rejtélyeskultúrce

b o l t o z v a v o l t a k , bennük folyosók, istentiszteleti helyek, óriási istennő-szobrokkal. A h o l t a k a t sziklába v á g o t t , földalatti helyiségekbe temették, u g y a n o t t külön E z e k a nagyszabású kultúremlékek az új kőkorszakhoz t a r t o z n a k ; ércet még nem használtak. A z európai történelem hajnalán a homéroszi eposzok o l y a n szellemi és anyagi kultúrát tételeznek fel, m e l y h e z képest az ógörög művészet és i p a r m e g m a r a d t emlékei a korábbinál s o k k a l kezdetlegesebb kultúrfokra v a l l a n a k . A Homérosznál feltételezett kultúra állomásait a krétai és m y k é n é i kultúrák alkotják. A K r . e. 2500 körül (egyiptomi hatásra), később a hangjel-írást. D e írása még megfejtetlen, vele nyelve is. A krétai k u l t ú r a kezdete a kő-rézkorszakkal esik össze, virágkorában bronzot használ.

helyi

kezdő

Építése, agyagipara, festése, ércfeldolgozásames óriási paloták rengeteg termeiben. Vallásában a női elem (istennők, papnők) a t ú l n y o m ó ; valószínű, hogy ez társadalmi örömeit élvező nép volt ez, melyet n a g y műveltsége n e m védett meg attól, hogy K r . e. 1400 körül a Középeur döntsék uralmát és helyébe a m a g u k é t (mykénei-kor) ne ültessék a krétai iparosok, művészek foglalkoztatásával. A legyőzöttek a k k o r is á t s z á r m a z t a t t á k győzőikhez a m a g u k fejlettebb kultúráját, m i n t később a görögök tették ezt a rómaikkal és a rómaiak az őserdőkbőlelő

A krétai vallásban valószínűleg a F ö l d a n y a k u l t u s z a uralkodott ; a meg n e m fejtett írások tán megmondhatnák, micsoda

A s t a f t e , a kisázsiai K y b e l e , az eleusisiDemeter-kultu helyébe lépő mykénei és görög kultúrára. A végletek i t t is t a l á l k o z t a k : a görög pantheon egyesítette magában azokat az isteneket, k i k az ég- és n a p k u l t u s z n a kkös jelennek meg és azokat, a k i k e t az anyaföld termelt k i magából, m i n t a szántóföldek, erdők, források, folyók istenségeit. E g y e s vallási jelvények, szerek pedig északon és délen is megtalálhatók. P l . a kettős bárd. Csakhogy ezt K r é t á b a n rendesen női kezek fogják, azért, hogy az áldozati állatot vágják le vele ; másutt pedig a bárd a villám-isten jelvénye.

A z európai vallástörténet a m a u e r i (heidelbergi) embertől Homéroszig ugyancsak hosszú f o l y a m medrében vonásait, évtizezredek, jégkorok és jégközti k o r o k , neandertali, cro-magnoni, m e n t o n e i negroid típusú emberfajták és olyanok, k i k n e k h a m v a i b ó l testi jellegük n e m határozható meg ; m a j d a m a i európai népek ősei e g y m á s t felváltó v a g y egymásmelletti rétegződésben alkotják m e g azokat a kultúrákat, m e l y e k n e k eszközei, sírjai, i p a r i , művészeti alkotásai, tűzhelyei, lakótelepei, k u l t u s z h e l y e i olyanokká v á l t a k az utókor számára, m i n t a némák jelbeszéde, m i n t ismeretlen n y e l v ű hieroglifek. E z e n kultúrák erei azonban n e m vesztek el teljesen, beleömlött t u d n á m e g m o n d a n i B u d a p e s t e n , hogy a D u n a vízének m e l y i k hulláma v i s z i t o v á b b az Innék, R á b á n a k ,Vá sok népi, társadalmi, a n y a g i , vallási tényezőegyüttműk t u d j u k e szinkretizmusból keletkezett vallási képzetek, érzések, fogalmak összetevőit külön-külön meghatározni, a n n y i t mégis t u d u n k , hogy a vallásnak története o l y régi,

m i n t az emberé ; a n n y i t mégis megállapíthatunk, hogy a homo sapiens attól kezdve, hogy az értelem fénye felragyogott a g y á b a n , homo religiosus, vallásos ember v o l t . A z őstörténelem a d a t a i n a k összevetése a m a i primitívek vallásaival azt is igazolja, hogy a legősibb fokon m e g v o l t a nagyistennek hite, k i n e k zsengeáldoz Varázslat, őskultusz, természetmithosz, ég- és földkultusz, totemizmus n y o m a i a kezdő fokon hiányoznak, később sem jelentkeznek együtt és egyszerre. E z e k a mellékfolyók,

III.

KIHALT

KÖNYV.

NAGYKULTÚRÁK.

A NAGY KULTÚRÁK

VALLÁSAI.

Sokáig szokásban v o l t a vallásoknaktermészetvallá való osztályozása. Kultúrvalláson azt a vallást értették, m e l y eszméit, törvényeit, imádságait írásba foglalta. A z írás mindenesetre nagy tényező a k u l t ú r á k fejlődésében, adhaflna a vallások megkülönböztetéséhez. A kultúrtörténet jelentős szerepe.

Mielőtt sorra vennők a n a g y k u l t ú r á k vallásait, összefoglaljuk az az első- és másodfokú kultúrák vallásaitólmegkülönbö

A z írásnak a vallástörténetben való jelentőségét mutatja a «könyves» vallásokkal a m a g a írástalan, k ö n y v t e l e n , élőszóval közölt kinyilatkoztatáson alapuló vallását. A z írásnak a vallástörténetben az v o l t az első feladata, hogy megrögzítette a vallási s z á j h a g y o m á n y t , a p a p o k , varázslók «tudományát», a szertartási formákat. E z z e l a megrögzítéssel bizonyos fokig megakasztotta a vallásnak korábbi, szabadabb alakulását, változását. A primitívekné egyénibb, mozgékonyabb, m i n t az írásos népeknél. A z istenek, szellemek hite, a m i t h o s z o k az egyéni képzelet színező, alakító hatását érzik. A z írásos népek hitét,

szokásait évezredekre megköti a «betű», a könyv, m e l y m i n t a vallásnak hordozója, tartalmazója, maga is «szentté» válik, részese lesz a n n a k a tiszteletnek, félelemnek, ső köréhez tartozó t á r g y a k n a k jár k i . A t a b u - és varázshit hozzáfonódik a «szent» k ö n y v e k h e z . Annál is inkább, mert hisz a mithosz az írás feltalálását is isteneknek (az e g y i p t o m i T h o t - n a k , a b a b y l o n i N e b o n a k ) tulajdonítja. A z írás sokáig p a p i t u d o m á n y m a r a d , a könyveket szent helyen őrzik. A «szent könyvek» körül különhagyom h u l l o t t a k alá, isteni sugallatra írták őket. M i n d e z nagyon emeli a szent k ö n y v e k tekintélyét és a hívők ésa magyarázata szintén a papok feladata. A könyvolvasás b e h a t o l a k u l t u s z b a , részben, hogy a k u l t u s z tényeit érvényes, változatlan formában tartsa, részben hogy az egyes ünnepekhez kapcsolt h a g y o m á n y o k a t a néppel közölje. A varázslat technikája is gazdagszik a ráo iskolákat és i r o d a l m i műfajokat (Kommentár, T a l m u d , V e d a n t a , Upanisádok stb.) t e r m e l . E z e k az előfeltételei a n a g y kultúrákban a theologia, hittudomány kialakulásának.

Szent k ö n y v , m a g y a r á z a t , hittudomány : többirányú szétválást o k o z h a t n a k a vallásfejlődésben. A népnekszájhag és a p a p o k , tudósok stb. vallása közt nemcsak mennyiségi, h a n e mélyebb, esoterikus t a n o k a t ; a tömegnek, meghagyják a h a g y o m á n y külső burkát (exoterikus tanok) ; a m a g v á t m a g u k élvezik. A z esoterikus t a n o k b a n rendszerint szabad

ban merül k i és a bölcselet, m e l y a k ö n y v e k b e n őrzött vallási h a g y o m á n y t az ésszel a k a r j a összhangba h o z n i . A másik szétválási irány : a h a g y o m á n y o s , rendszerint az állam tekintélyével is t á m o g a t o t t vallásmagyarázat (orthodoxia) és az egyéni elgondolásokból táplálkozó külön u t a k , szekták, herezisek — iránya. A z írás, a szent k ö n y v a legtöbb vallásban csak a l a k i l a g jelentett újat, n e m t a r t a l m i l a g , hisz azt rögzítette meg, a m i m á r úgyis megvolt. Formális jellegét meghaladó értéket a d h a m a g u k írásait is a szent k ö n y v e k öröklött tekintélyével a k a r t á k felruházni és h a ez sikerült, a k k o r t a r t a l m i l a g is új elemeket v i t t be az írás a vallásba. A k ö n y v e kszapo nemvallásiakra, meg a h a g y o m á n y o s h i t tisztaságának megőrzése tette szükségessé a «szent könyvek»állomá vallásformákban is megtalálható. A z iszlám is sietett, hogy alapítójának alkalmilag feljegyzett «kinyilatkoztatásait» halála után a Koránban összegyűjtse.

A m o z d u l a t l a n betű és a f o l y t o n mozgó élet polaritásáb elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy az élet gazdagodó és változó folyamát irányítsa. A z írás és a hagyománypárhuz

H a m á r most áttérünk a n a g y k u l t ú r á k vallásainak tartalmi ismertetésére, a k k o r már kevesebb közös vonást találunk bennük. N e m szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a nagy kultúrák n e m ú g y születtek hirtelenjében, m i n rögzíthető határvonal, h a n e m lassú, esetleg évszázados,

évezredes hajnalodás előzi meg a nagykultúráknapv egyesülnek v a g y szétválnak. A z első nagykultúrákrend k i a n g mentén. I t t sokasodtak meg az új-kőkorszak, b r o n z k o r s z a k földmívelő népei ú g y , m i n t az ég csillagai és a tengerpart homokszemei. E z e k b e n a földmívelő népekben a primitív vallási h a g y o m á n y o k a t már színezte, v á l t o z t a t t a a föld, a termékenység, a v i h a r , eső, villám, az életet adó folyók stb. k u l t u s z a , társadalmiberend fensíkon stb. viszont az állattenyésztő nomádok fejlődtek és készültek történelmi hivatásukra. Földmívelő,állatte anyajogú és atyajogú kultúrák összeolvadása teszi nemesekre, u r a k r a , j o b b á g y o k r a , szolgákra. A harchoz szokott állattenyésztők kerülnek a társadalom élére, a földmívelők lesznek a l a t t v a l ó k k á , szolgákká.

A z egymásfölé kerülő rétegeknek már szétvált vallásuk v a n . A z együttélés elsimítja, összeolvasztja a vallási különbségeket, áthidaló formákat talál a nagyisten, égisten, földanya stb. kultuszában, a kialakulónagy különbségek lassan észrevehetetlenné válnak, m i n t m i k o r p a t a k o k , mellékfolyók beleömlenek a nagy folyóba. A történelmi vallások legtöbbje ennek a vallási keveredésnek ere az eredményben, m i n t az elemek a vegyületben. E z az eset f o r d u l elő ott, a h o l a győző jaj tervszerűen kiirtja a legyőzött nép vallását és a magáét rája kényszeríti. Ilyenkor

a m i t h o s z «istenharcai» őrzik a küzdő felek vallását ; a legyőzött istenek nevei tán a győztes vallás alvilágának rossz szellemei közt élnek t o v á b b (Belzebub a z s i d ó k n á l ; a pogányok isteneit a kereszténység is az ördögökkel a z o n o s í t j a ; a kereszténnyé lett szlávoknál az ördög neve — korábbi istennév). Máskor békésebb ez az összeolvadás. E g y m á s mellett élő törzsek, falvak, városok p o l i t i k a i egységbe kerülnek, mint E g y i p t o m b a n , Mezopotámiában ; az uralkodó városa, a székhely vallása lesz irányadóvá; annak eredeti nagyistene, még h a korábban nagyisten, főisten v o l t is — n e k i lesz alárendeltje. K i a l a k u l a politheista pantheon, az ég tömörülnek, társadalmuk a földi társadalom képe. A isteneket azonosítják, néha a korábbi neveket összefogják, mesterséges összefüggés-gyártás történt.

E z e k az istencsaládfák, bármily ágas-bogasak is, mégis arra m u t a t n a k , hogy a vallási t u d a t m o n d h a t n á mösztön tudat kifejezést talál a politeista k u l t u s z b a n is. A hívő nem tud megbékélni az istenek sokaságával, imádságaiban, hódolatában ahhoz akar f o r d u l n i , a k i b e n abszolút erőt t u d , akitől föltétlenül függ •— és h a n e m t u d j a m á r a nagyisten nevét, egyszerűen felruházza a nagyisten tulajdonságaival a mindentudónak, mindenhatónak, isteneknél és embereknél nagy hivatalos theologia már régen alárendelt kisistennek nézi.

A vallásnak a nép, állam életével v a l óösszefonódottsá a vallási életnek is irányítói. A p a p i h a t a l o m telje rend

É r t h e t ő ebből, hogy az i l y vallásformákban m e g i n d u l az uralkodó istenítése ; akárhányszor m é g életében istenné válik és a theogonia beilleszti őt is — az istenek családfájáb osztály, n a g y h a t a l m i súlyt nyer.

A z imperiumváltozás eredménye, rendszerint vallásváltozás is istene n e m m a r a d h a t alárendelt rangban, h a n e m követi gazdáját a főisten méltóságába.

A vallásváltozás néha határozott vallásújítás, reform alakjában jelentkezik. A reformot általában bizonyos türelmetlenség jellemzi a meglevővel szemben. H a az uralkodótól i n d u l k i a reform, m i n t m i k o r I V . A m e n h o t e p , k i nevét E c h n a t o n r a v á l t o z t a t t a , állítja a N a p (Aton) kultuszát a régi vallás helyére, a k k o r az egész államhatalom m u n k á b reformot a vallás t i s z t u l t a b b , m é l y e b b tartalmát átélő n a g y egyéniségek, vallási géniek indítják meg, Z a r a t h u s t r a , B u d d h a , L a o c e , n e k i k épp a p o l i t i k a i h a t a l o m m a lszöv

A z alulról induló reformokat rendszerint az egyéni üdvösségvágy h a j t j a a történelem útjain. A z államvallásokban egyén üdvösségének munkálását. A társadalom és egyén ősi polaritása ezekben a r e f o r m o k b a n ütközik össze. Másutt az államvallás m a g a is n y i t v a t a r t j a az egyéni üdv

zsilipjeit a misztériumok megőrzésével és t á m o g a t á s á v a l . E z e k b e n a primitív serdültavatások, törzsavatások,tit az ősi v á g y a t : az isteni életbe való felemelés után.

A z államvallások hatóköre összeesett az állam hatá is. A n a g y reformátoroktól kiinduló vallásformák az egyénre t á m a s z k o d t a k és ezen a p o n t o n k ö n n y e b b e n törték át a faji, népi, állami határokat. B i z o n y o s egyetemességre a kereszténységben valósul meg, m e l y b e n a világ A t y j a az ő egyszülött Fiának kereszthalála által n y i t j a meg m i n d e n ember számára az üdvösség forrását.

A vallástörténetnek feladata, hogy megrajzolja az emberiség szellemtörténetének azt a folyamát, m e l y a vallások medrében gyűjti össze a szellemi és a n y a g i kultúrának jó k u l t u s z t , egyéni és társadalmi életet, a vallásban tevékeny lehetetlenné a vallástörténet szinoptikus, az egész emberisé A z emberiség szétválásával a vallásformákdiffreenciáló összetevők más és más elegyedése, másrészt az egyes népek faji, népi, n y e l v i sajátossága. E z e k a t é n y e z ő k adják meg a régi (egyiptomi, b a b i l o n i stb.) vallások jellegét, karakt észrevehető vonás összegeződéséből keletkezik.Világ

vallásoknak, m e l y e k egy-egy vallási genie lélekvonásait öröklik : b u d d h i z m u s , Z a r a t h u s t r a vallása, iszlám.

H a v a l a k i H e g e l útmutatása szerint akarná a v jellemezni, annak n e m v o l n a s z a b a d figyelmen kívül h a g y n i , h o g y egyrészt az egyes vallásformák m a g u k is megjárják az öntudatra ébredésnek azt az útját, melyet már jellemeztünk : h a g y o m á n y , írás, m a g y a r á z a t ,hittu másrészt, hogy a vallásfejlődés, alakulás s o k k a lbonyo

V é g ü l arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vallások történetével n e m m i n d i g h a l a d párhuzamosan az Istentől adott, k i n y i l a t k o z t a t o t t igaz vallás története : a par többi m i n d csak a r r a való, h o g y az Isten kifürkészhetetlen t e r v e i sz a népeket K r i s z t u s országába.

A n a g y k u l t ú r á k vallásait o l y sorrendben tárgyaljuk, hogy először azokat ismertetjük, m e l y e k n e k hatásuk v o l t a r r a a hellenisztikus mediterrán kultúrára, melybe a keresztén m a i európai népek őseinek vallásaival. A kereszténység t á g í t o t t a k i az európai kultúrát világkultúrává. E z a kitágulás n y i t o t t a meg az európai történelem számára Ázsia és A m e r i k a n a g y k u l t ú r á j ú népeinek (India, K í n a , J a p á n , Mexikó, Peru) vallásait. — E z a sorrend lehetővé tesz bizonyos időrendi, tehát történelmi egymásutánt. V é g ü l röviden összefoglaljuk az ószövetségivallástör

B Á B E L ÉS A S S U R . Az üstén

kapuja».

K é t h a t a l m a s folyó, a T i g r i s és az E u f r a t e s , ered A r m e n i a fensíkján és a Perzsa-öböl felé lejtve t e r m é k e n y «folyamközt» zár be, melynek a görögök a Mezopotámia nevet a d t á k . E z e n a területen a l a k u l t k i az a k u l t ú r a , m e l y n e k múltjába az írott történelem s u g a r a i t á n legmesszebb tőszomszédságában. A z ő lelke sem az a t i s z t a l a p , m e l y e n az ifjú emberiségnek a természetfölöttiről v a l ó első gondolatai t u d j u k az összetartozó v o n a l a k a t , betűket v a g ymond

A legújabb ásatások U r városában (a Perzsa-öböl mellett) kultúrára b u k k a n t a k , m e l y m é g az írást n e m ismerte. E z körülbelül a K r . e. V . évezredben v i r á g z o t t . A z áradás fölötti réteg kultúrája a sumer népé v o l t , m e l y Középázsiábó déli részén. E z a fehérfajú, tojásdadarcú, erős, izmos ter 560 jelből álló képírása v o l t . N y e l v e a népnek a szem k u l t u s z - n y e l v a babiloni kultúrában.

A sumerok vallásán m á r ezen állattenyésztő n o m á d nép és a korábbi földmívelők vallási elemeinek keveredése m u t a t k o z i k . M i v e l ez a vallás beolvadt Babilónia v a l -

lásába, eredeti alkatára vonatkozólag csak b i z o n y t a l a n következtetések a d h a t n a k fölvilágosítást. Valószínűleg E n l i l v o l t a főisten, akiben a n a g y i s t e n — viharistenné a l a k u l t át. A hegyekkel (a sumerok onnét jöttek) való összefüggését m u t a t j a , hogy ő a «hegységek ura», templom másvilág n e m lehetett oly kietlen h e l y , m i n t a b a b i l o n i vallásban, hisz M e s k a l a m d u g királyt és Subád királynét sírjukba egész személyzetük k ö v e t t e , úgylátszik önkényt. A sírontúli élet n y i l v á n a földi élet boldogabb folytatása. A síri a d o m á n y o k bősége, a kincsek h a l m a z a is arra m m e l y , úgylátszik, a későbbi z i k k u r á t o k n a k őse.

A «Folyamköz» másik népe, m e l y a sumeroktól az déli részéből h a t o l t a k K r . e. 4000 körül Mezopotámia északi felébe, ott A k k á d városát alapították. A Kr. e. 3. évezredben a sumer és a s z e m i t a akkád-népek jelentős városkultúrát alakítanak k i ; ennek központjai délen : E r i d u , U r (Ábrahám h a z á j a ) , L a g a s , L a r s z a , U r u k ; A városokban papkirályok u r a l k o d t a k . 2650 körül I . A k k á d o t végleg H a m m u r a p i (1955—1913 K r . e.) egyesíti b a b i l o n i (szemita) u r a l o m a l a t t , a k i uralmát kiterjeszti E g y i p t o m r a , Syriára, terjeszkedik Kis-Ázsia és Perzsia felé és népeit bölcs t ö r v é n y k ö n y v e szerint (susai H.-kő) kormányozza.

A z ő u r a l m a alatt lett B a b i l u (Bábel) a b i r o d a l o m fővárosa, M a r d u k a főisten és a későbbi századokban a b i r o d a l o m egységének B a b i l o n v o l t a szimbóluma, az u r a l m a t p e d i g az g y a k o r o l t a , a k i «Marduk kezét megfogta». A K r . e. második évezredben egyideig az árja-rokon

uralm

é Sza

hettiták és kassuk, m a j d a szemita kaldeusokuralk

B a b i l o n az asszír-szemiták u r a l m a alatt lett megint világuralmi központ. A K r . e. X I I I . században I. Szalmanaszar b i r o d a l o m határáig terjesztette k i h a t a l m á t , I I . Szargon 722-ben elfoglalta S z a m a r i a t . A s s u r b a n i p a l (668—-626) a kardforgatás mellett «Nebo művészetével» is foglalkozott, nemzeti k ö n y v t á r a t alapított Ninivében. E b b ő l a könyvtár dinasztikus szempontok szerint v á l t o z t a t t a m e g az istenek

K r . e. 612-ben N a b o p o l a s z a r megdönti az asszír 539-ben végeszakad a b a b i l o n i u r a l o m n a k és helyét a perzsa u r a l o m váltja fel. A régi k u l t u s z o k t o v á b b is babiloni csillagjóslás messze s z a k a d hazájától, a mágusok t u d o m á n y a eljut a hellenista-római b i r o d a l o m széléig. Görög utazók leírásai mellett Berossosnak, a b a b i l o n i M a r d u k - t e m p l o m papjának ( K r . e. 300 körül) m ű v e vallását, melyről a Szentírás is g y a k r a n beszél.

ur

me

alapján

1802-ben G r o t e n f e l d megfejti az ékírást, azóta sorba megnyílnak a homokfedte városok és az assziriológia tudománya a K r i s z t u s előtti négy évezred történetét világítja meg hiteles a d a t o k k a l . Istenek, hősök,

szellemek.

B a b i l o n i vallásról voltaképpen az állam egységének megalapítása óta lehet szó. K o r á b b a n egymássaltöbbék

A h e l y i k u l t u s z o k m a g u k is hosszú alakulásnak,szinkreti nagyisten (akit jelzőiről: világteremtő, emberalkotó, ég u r a , v i l á g k o r m á n y z ó , a sorstábla viselője meg lehet ismerni) már háttérbe szorul, helyét a N a p - , Hold-istenek, időjárás istenei, F ö l d a n y a foglalják e l . A régi anyajogú társadalom vallásalakító hatásának is megvannak a n y o m a i . K i s (Kes) és A d a b városok az dstenek anyja» kultuszának s z é k h e l y e i ; U r - b a n sok istennő részesül k u l t u s z b a n , k i k e t N i n n e k (Urnő) szólítanak ; a h a r m a d i k U r - i d i n a s z t i a óta ezek lassankint hímneműekké v á l n a k . G y a k o r i a H o l d n a k és a Vénusznak k u l t u s z a . A termékenység, össze. Ősi anyajogú h a g y o m á n y r a m u t a t az is, h o g y sok t e m p l o m b a n papnők szolgálnak és a szűzi papnők m

N é h á n y h e l y i k u l t u s z álljon i t t példaképpen. Ur városában a H o l d részesül k u l t u s z b a n N a m r a s i t és N a n n a r néven. A nagyistenhez v a l ó viszonyát m u t a t j a , hogy ő Anu-nak «erős bikája» és E n l i l - n e k elsőszülöttje. L a g a s b a n a p a n t h e o n élén N i n - g i r s u (Ninurta) áll, jellege : napisten. G u d e a , papkirálynak ( K r . e. 2350 körül) álmában jelenik meg. felesége B a ' u , A n u leánya. A n u az ég u r a . A v i z e k istennője : N i n a . Uruk-ban A n u - t t i s z t e l i k , m i n t az ég urát. Mellette a szerelem istennője, N a n a v á l i k k i . Eridu-ban E a , a v i z e k n e k , óceánnak (apsu-abyssus) bölcsességnek istene részesül h e l y i k u l t u s z b a n . D a m k i n a E a felesége, a földnek istennője. A s z e m i t a Szippar-baxi és Larsza-baxi Samas napisten u r a l k o d i k t e m p l o m i trónusán. Felesége : A j a . Nippar-baií E n l i l a h e l y i főisten. Bél, úr az ő neve. Szolgái a v i h a r o k szellemei. Babel-ben

H a m m u r a p i r e f o r m j a Marduk-ot,

a

na

Borszippának

N e b o (Nabu) a h e l y i istene.

E z a néhány példa is m u t a t j a , hogy a már pantheont m e g a l k o t n i .

politheisztikus

E b b e n a p a n t h e o n b a n a h i v a t a l o s a n elismert istenek száma 3600-ra ( 6 0 x 6 0 ) rúg. E b b e n a sokaságbanbiz egymástól független isteneket leszármazási rendbe állítja. A nó'ket feleségként illesztik be a családfába. S o k istennő — az isten n y e l v t a n i l a g képzett nőnemű mása. ( A n u A n t u . ) A theogonia mellett a társadalmi hierarchia is rendbe sorakoztatja az isteneket, a k i k így foglalkozás, h i v a t a l és r a n g szerint kerülnek összefüggésbe. A z istenek nem szívesen lesznek a l a t t v a l ó k k á — még az égben sem ; akárhányszor istenháborúk, győzelmek szorítnak egyeseket más

Belejátszik a pantheon rendezésébe az isteneknek a csillagászati rendszerbe való beleszorítása. A N a p - , H o l d - , Vénusz-, Föld-kultusz — h a n e m is e g y ü t t e s e n ! — megvan már a h e l y i k u l t u s z o k idején. Amikor Ma vett a b a b i l o n i kozmológiai spekuláció, m e l y a világmindenséget földet megint három-három rétegre o s z t o t t a : égi ég — A n u ege; égi föld — állatkör, égi g á t ; égi óceán. A z istenek aztán

Végül m é g az istenek helyet k a p n a k a számok világában A n u : 6 0 ; E n l i l : 5 0 ; E n k i : 40 ; S z i n : 30 ; Samas 20 stb. A b a b i l o n i a k csillagászati világképe hosszú fejlődés eredménye, melynek a l a p j a a korán meginduló égitestm i t h o l o g i a és égitest-istenítés, kifejlesztője évezredes csillagászati megfigyelés. E z a b o n y o l u l t világkép sohase vált a tömegek közkincsévé, h a n e m a m ű v e l t e k , p a p o k esoterikus t u d o m á n y a m a r a d t .

A

pantheon.

A p a n t h e o n élén — miután a h e l y i k u l t u s z o k isteneit rendszerbe foglalták — B á b e l u r a l o m r a jutásáig három istenség á l l : A n u , E n l i l , E n k i , ( E a ) ; ezen istenek a fönn) kezdetű eposz szerint h a t a l m u k a t A n u unokájának, E a fiának, M a r d u k n a k , a k i m i n t N a p i s t e n Szin-nel (a H o l d d a l ) és I s t a r r a l (hajnalcsillag) hármasban kormányoz.

poli

Anu U r u k n a k v o l t nagyistene ; ott az E ' - a n n a (az ég háza) t e m p l o m b a n részesült k u l t u s z b a n . A z ég csúcsán trónol, a sarkcsillag környékén, mióta a t u d o m á n y a világmindenséget t a r t o m á n y o k r a osztotta. Ő az istenek a t y j a ; m i ó t a leszármazottai és társai v a n n a k , az istenség L e á n y a : B a ' u , a F ö l d a n y a és az istenek a n y j a . P a r a n c s o l az isteneknek. A világ folyásába rendszerint k ö z v e t v e a v a t k o z i k bele, az istenek és szellemek útján. A z istenek tanácsában elnököl. A vízözönt is ő határozza el az emberek elpusztítására, de E n l i l h a j t j a végre. T u d j a az előjeleket és az álmokba belelát. Feleségül a szemiták adták n e k i : Antu-t.

Urukba

Enlil — neve szerint a «forgószél ura» — más változata az ősi nagyistennek, N i p p u r n a k v o l t h e l y i istene. B i r o d a l m a a földi világ. A hegyekről jött nomádokhoz T e m p l o m a É-kur, «Hegyháza». A n u v a l szemben másodsorba ke ő a Bél, az Úr, akitől a földi h a t a l o m származik ; a k győztes T i a m a t t a l szemben. A csillagtheologia az égen is ád n e k i b i r o d a l m a t ; övé az égi egyenlítőtől északra terülő öv. Felesége N i n - l i l , a «Nagy anya», a B é l t u , Urnő ; jó-

indulatú istennő, a k i az asszír u r a l o m alatt A s s u r n a k , az asszír főistennek lesz felesége. Enki (akkád neve : E a ) neve szerint a «föld, az alvilág, az alsó részek ura». A n u fia. A perzsa-Öböl partján f e k v ő E r i d u b a n v o l t h e l y i i s t e n ; E - a b z u — A p s z u házá-ban tisztelték. (Apszu=abyssos) a «bölcsesség lakása»; E n k i — a források istene, egyúttal a bölcsesség kútfeje, akitől az emberek t u d o m á n y t , mesterséget, varázslatot, jóslást t a n u l n a k . H a t a l m á t az ember j a v á r a használja. B e n n e is a n a g y i s t e n vonásai jelennek m e g . ő a t e r e m t m é n y e k létrehozója és védője, a születések u r a . A g y a g b ó l a l k o t t a a k i s e b b isteneket és az embereket. A vízözön előtt ő tanácsolj a U t n a p i s t i m n e k , h o g y építsen hajót. A mindenség az óceánt k a p t a ; az égit és a földit.

fe

E z e n a három istenen — a vallástörténet hosszú átalakító három. A n u - b a n a nagyisten égistenné, E n l i l - b e nzivatar közös eredetükre u t a l n a k a V a l l á s t u d a t b á n . H e l y i kultuszai politheista rendszerbe, m e l y n e m sok befolyást ád n e k i k az ég és föld sorsára, hisz ezt m á r a természetmithoszból fogant istenek irányítják.

A természetmithosz főbb istenei szintén hármasban járnak. H o l d , N a p , H a j n a l c s i l l a g : S z i n , Samas, Istár. A theologiának velük is nehéz a dolga, hisz ellentétes h a g y o m á n y o k a t k e l l feloldani, logikát k e l l b e l e v i n n i — a természet rendszertelen, j á t é k o s megfigyelésébe,apafiú meg k e l l v á l t o z t a t n i .

S z i n ( N a n n a r — «Világító») a holdmithoszbólszárm bárka úszik az ég tengerén. A z újholdat úgy látják, m i n t

kosarat v a g y hajót, de úgyis, m i n t az istenek fegyverét, m e l y az alvilág szörnyetegét legyőzi. A holdváltozások, a holdfogyatkozás adják egyéniségének vonásait ; ebből a l a k u l n a k k i kultuszának időpontjai. Isteni tulajdonságait élet-újhodást, mert hisz ő is megújul. Hímnemű létére ú g y képzelik, hogy ő a m i n d e n t szülő anyaméh. Sarlóját s z a r v n a k nézik, í g y lesz az ég bikája. A n a p este S z i n n e k fia, N i n g a l l a l , a n a g y Ürnővel nemzette.

a

kez

Samas ( U t u — Nap», B a b b a r , «fényes») a napmithosz tárgyköréből veszi tulajdonságait. N a p p a l i pályáját élénken ki K e t t e n Színnel, m i v e l m i n d e n t l á t n a k , az eskü istenei. Samas a bíró az istennek közt. T ö r v é n y t ád a földieknek ; H a m m u r a p i is tőle veszi át t ö r v é n y k ö n y v é t . A sötétség retteg tőle, a t o l v a j o k , rossz úton járók is. G y ó g y í t j a a betegeket, segíti az u t a s o k a t ; belelát a jövőbe. A csillag m i t h o l o g i a n a p p a l i pályája mellett évi pályáját is figyel róla. Egyénisége megsokasodik ; m á s lesz a hajnali, déli, esti N a p i s t e n ; a különböző solaris h e l y i istenek egyesülnek

Istár-baxi v o l t a k é p p az anyajogból származó Földanya, a Termékenység, Szerelem istennőjét képviselő női istenek o l v a d n a k össze, h o g y helyet kérjenek a győzelmesatya alig bírja összhangba h o z n i azt a sok ellentétes vonást, melyet a s z i n k r e t i z m u s I s t a r b a n egyesít. A földanya e g y ú t t a l égi királynő ; néha ú g y hízelegnek n e k i , m i n t h a ő v o l n a a tisztaság asszonya, pedig tudják, hogy istenek és emberek fetrengenek hálójában ennek a kéjnőnek, k i a sört is jól bírja és — m i n t a h a r c o k istennője, h a l o m r a h á n y j a a harcosok hulláit. G u d e á n a k ú g y m u t a t k o z i k be,

hogy ő a tehén, k i m i n t asszony szül. K u l t u s z a a föld termékenységével függ össze és ez m u t a t j a legjobban, hogy csak a j ó a k a r a t ú theologia azonosította őt aVénuszc m i n t ő m a g a : kéjnők. Szerelmestársa Tammuz (a mélységek fia), a k i b e n a tavasszal éledő, ősszel pusztuló természet személyesül meg. Télen át az alvilágban l a k i k , tavasszal visszatér, hogy I s t a r r a l egyesülve, tavaszt varázsoljon a földre. A perzselő n y á r (Istar szerelme — v a g y egy vadállat) onnét visszahozza.

meg

I s t a r és T a m m u z a földi tenyészet, vegetáció mithoszát képviselik a b a b i l o n i kultúrkörben, azt a m i t h o s z t , m e l y más n e v e k k e l , de azonos t a r t a l o m m a l otthonos a földmívelő

I s t a r helyére a H a m m u r a p i - k o r óta a másodikistenh A d a d , a «Dörgő» kerül. E g y i k e a h e l y i k u l t u s z o k viharisteneinek. A

A kisistenek sorából a bábeli d i n a s z t i a emelte fel a legm v á l v á n — háttérbe szorította a két korábbi istenhármast. A b a b i l o n i papság az ő kedvéért a l a k í t o t t a át a teremtéstörté M a r d u k n a k a pantheon élére v a l ó emelkedéséhez. A csillagás adja a M a r d u k - m i t h o s z o k vezető szólamait. M a r d u k a «Nap fia», a k i r e , miután az őskaosz szörnyetegét l e g y ő z t e , rászáll A n u h a t a l m a , az A n u - s á g ; ő lesz az országok u r a , ő k a p j a m e g a sorstáblákat. C í m é b ő l : B é l , úr tulajdon

I s t a r r a l és T a m m u z z a l szemben az ő ünnepe : a Nap évi pályájával függ össze. A t a v a s z i Z a k m u k u - ü n n e p t á r g y a M a r d u k győzelme T i a m a t - o n . A csillagászat S z i n , Samas, Istár és M a r d u k mellett a többi bolygót is azonosította régebbi h e l y i istenekkel. Ninurta, a h a d i isten képviseli a S a t u r n u s t , Nergal — a perzselő, pusztító N a p n a k és az alvilágnak istene a M a r s bolygót, Nebo (Nabu), a «szónok», az írás feltalálója, az istenek íródeákja, a k i a végzetet ráírja a sorstáblákra — a Merkúrt. A z asszír u r a l o m a bábelihez hasonlóan emelte a m a g a istenét : Assur-t. A p a n t h e o n b a n E n l i l helyére kerül, sőt azt hiszik róla, hogy Anunál is magasabb ; hisz A n u az ő fia. A z istenek eme seregéhez társult a többi, ú g y h o g y számuk 3600-ra rúgott h i v a t a l o s a n . A korábbi önálló kultuszú női isteneket a theologia férjhez a d t a ; a m e l y i k istennek n e m j u t o t t belőlük, azt kielégítették úgy, hogy nevének nőnemét t e t t é k m e g h i t v e s t á r s á v á . A z isteneket két táborra osztották. Igigé — az égi isteneknek, A n u nyájának, a csillagvilágnak gyűjtőneve. Anunnaké a földi istenek neve, a k i k az alvilágon is küszöbét átlépik.

uralko

E g y e s embereknek, a z o k n a k , a k i k a teremtésről, vízözönről szó királyainak sikerült hősökként, félistenekként belekerülni az istenek társaságába, m i n t A d a p a - n a k , U t n a p i s t i m n e k , E t a n a - n a k , Gilgames-nek. M i t h o s z a i k népszerűsítették őket. Félistenekké v á l t a k az ősi papkirályok, de a királykul kezét megfogni», azaz a világhatalmat átvenni. Hammurapi m a nevezi.

A z animizmus hatása is jelentős a b a b i l o n i kultúrában. A szellemhitből fakadó lények általában rosszindulatúak, félelmetesek. H i s z a másvilágon rossz sora v a n a léleknek ; a h o l t a k szellemei az élőkön bosszulják meg m a g u k a t . A z a M l á g n a k , sivatagnak, éjszakának szellemei«vér embert, n y a v a l y á t engednek rá. Segítőtársaik a k a d n a k az emberek k ö z t is, rontást űző boszorkányokban.Sze védelmére k e l n e k az embernek.

A z istenek, félistenek, szellemek eme n a g y seregében nehezen i g a z o d i k el a babiloni hívő. T u d a z o n b a n m a g á n segíteni. H o g y istenét meg ne bántsa, n e m törődik a p a p o k spekulációjával, hanem megtiszteli azt az istent, a k i h e z éppen f o l y a m o d i k : az istennek kijáró összes jelzővel. A S z i n - h i m n u s z p l . így hízeleg címzettjének : «Ki volna fönséges az égben? Csak te vagy fönséges. A földön kicsoda fönséges? Csak te vagy fönséges. Szavad, ha megszólal az égben, az Igigé-k arcra borulnak. Szavad, ha megszólal a földön, az Anunnaké-k megcsókolják a földet. . . U r a m , az égen az uralomban, a földön hatalomban nincs teneked párod az istenek k ö z t ; Királyok királya vagy, fönséges, parancsodnak k i szegülhet •ellen; az istenségben senki fel nem ér hozzád . . . » É s í g y t o v á b b . — A b a b i l o n i ember az imádságban is d i p l o m a t i k u s a n beszél. H a más istenhez f o r d u l , u g y a n í g y elmondja róla, csak ő a fönséges, csak ő a h a t a l m a s , n i n c s párja az istenek közt. A vallási t u d a t nem bírja el ezt a sokfejű p a n t h e o n t . V a l a h o g y egységesíteni szeretné. E n n e k különböző módjai N i n u r t a az erő M a r d u k j a , N e r g a l a h a r c M a r d u k j a , E n l i l az u r a l o m M a r d u k j a . . . V a g y i s : M a r d u k b a n egyesül m i n d e n isteni működés. Még furább egy másik mód : az istenek m i n d N i n u r t a — testrészei.

v

Isten, világ, ember.

A b a b i l o n i világteremtésben a kozmogónia összeolvad a theogoniával. E z e k e t eposzokba foglalták, melyek a megfelelő ünnep liturgiájában kerültek felolvasásra. Természetes, hogy a világalkotó i s t e n m i n d i g az illető k u l t u s z istene v o l t . A z E n u m a elis világteremtőjeered ősanya) á l l ; belőlük keletkezik az istenek sora, k ö z t ü k a b a b i l o n i első hármas : A n u , E a , M a r d u k ( E n l i l helyett). M e g i n d u l a h a r c : a sötétség és világosság harcának m i t i k u s átköltése. A n u M a r d u k o t — s a j á t méltóságának árán ráveszi, t á m a d j a meg T i a m a t - o t . M a r d u k megfogja hálójában a szörnyet, belefújja t o r k á b a a viharszelet, belelövi fénynyilát. Megszerzi a sorstáblákat. A legyőzött T i a m a t b ó l a l k o t j a az eget és a földet, fölcsillagozza az eget. A z állatövet (zodiakust) g á t k é n t v e t i az égi óceán elé, h o g y v i z e i a föld v i z e i v e l össze ne folyjanak. Épít égi p a l o t á t , E s a r á t a n a g y i s t e n e k n e k ; megszabja az év folyását, a N a p és H o l d pályáját.

A z u t á n embert teremt, mégpedig emberpárt. Tervét bejelenti E á n a k : V é r t a k a r o k megkötni, csontot létrehozni. L u l l á t a k a r o m e l ő á l l í t a n i : «ember» l e g y e n a n e v e . M e g a k a r o m t e r e m t e n i L u l l á t , a z «embert». (Dávid.)

E g y alvilági istennek, K i n g u n a k vérével a l k o t j a az embereket. A z emberek M a r d u k s z o l g á i ; felépítik Bábelt és benne Eszagilát, M a r d u k templomát. A végén az Más v á l t o z a t o k arról beszélnek, hogy az ember az istenek vérével kevert a g y a g b ó l a l k o t t a t o t t — E a által. A vízözönró'l a Gilgames-eposz tárgyal. Gilgames

megkérdezi

közös végzetét, a halált és h o g y a n került az istenek el az istenek. E a elárulja az istenek döntését Utnapistimnak, a magasra ér, hogy az istenek is felszállnak A n u egébe. U t n a p i s t i m galambot és fecskét bocsát k i , visszatérnek. A holló n e m tér vissza. E r r e elhagyja a b á r k á t , és a hegy tetején, h o l bárkája megállott, áldozatot m u t a t be. A z istenek élvezik az áldozatot és m i n t a legyek röpködnek körülötte.

A m i k o r az istenek az embert teremtették, a halált rótták k i s o r s á u l ; az életet m a g u k n a k t a r t o t t á k m e g . í g y m o n d j a a Gilgames-eposz egy töredéke. A z A d a p a m i t h o s z azonban azt meséli, hogy A d a p á t , m i v e l a Déliszél italát kínálta A d a p á n a k ; ez a z o n b a n E a tanácsára hallgatva,

A z istenek vére v a n az emberben, az ember az «istenség képmása» a babiloni h i t szerint. G y e r m e k e az istennek. B á r az istenek n e m m i n d i g t e k i n t e n e k gyermekként r e á j a . K é n y u r a k lesznek, az ember szolgájuk, k i n e k rendeltetése, á l o m l á t á s s a l ; az istenektől származótörvénykönyvek É g és föld, istenek és emberek — két egyformán járó óramű ; az égi a földinek irányítója. A z égit is, a földit is — az ég írása irányítja. A Sors, a Végzet — ott áll az égen, a csillagok járásában. D e a V é g z e t n e m független az istenektől. Újévkor tanácsra g y ű l n e k az istenek. Megállapí ráírja a sorstáblákra. Gondviselés és végzet-hit közt keres

k ö z é p u t a t a b a b i l o n i hitrendszer. A «halál fiai» n e m l h o g y az asztrológia segíteni a k a r r a j t u k : elolvassa az égi írást, t u d t u k r a adja, hogy elkerülhessék. Mindhiába. H o g y lehetne elkerülni azt, a m i t az istenek elhatároztak? M i n t h a a F ö l d vigasztalóbb képet nyújtana. A tél után jön a t a v a s z ; I s t a r és T a m m u z szerelméből új élet f a k a d . H a T a m m u z m e g is h a l , Istar u t á n a m e g y az alvilágra. A földi élet a halál és élet körforgása. A Marduk-misztérium elhaló N a p is újra támad. A z újévi Marduk-ünnepen a király játssza el M a r d u k szerepét, ő a k ö z v e t í t ő az istenek és a nép közt ; megalázkodik népe h e l y e t t , elmondja a bűnbánati zsoltárokat. A b a b i l o n i a k reméltek : reméltek megváltást bűntől, bajtól, h a l á l t ó l ; de amire ezt a remény körforgása a természetben — n e m pedig az örök élet. A z t az istenek m a g u k n a k t a r t o t t á k fenn.

Törvény,

erkölcs, bűn,

bűnbánat.

A csillagos ég írása mellett a másik írás.a szívbeírt t ö r v é n y olvasható v o l t a b a b i l o n i a k lelkében, még mielőtt H a m m u r a p i kőre írta v o l n a . E z a t ö r v é n y m e g m o n d t a , m i v e l t a r t o z i k az ember az isteneknek, családjának,álla épült f e l ; a g y a k o r l a t b a n megengedte az ágyasokat és a pótfeleségeket. A z anyajogú őslakosság (szubbaru) káros hatása néhol később is érezhető ; Istar k u l t u s z a pedig a prostitúciót az oltár közelébe engedi és szentesíti. A

A valláserkölcsi életben a bűn és a bűnbánat adja az alaphangot. A b a b i l o n i ember könnyebben j u t o t t a «bűnbe», m i n t más ; mert v o l t a k «ismeretlen» nem-tudatos

és ne

H i s z «ami az ember előtt jónak látszik, az istenek előtt rossz lehet, s a m i az ember esze szerint elvetendő, jó lehet az isteneknél». Ezért f o r d u l bűnbánati zsoltáraiban az istenhez, akit ismer és n e m ismer, az istennőhöz, a k i t ismer és n e m ismer, bocsássa m e g bűneit, legyen bár számuk hétszer h é t ; ragadja meg karját a bűnösnek, a k i a mocsárban fetreng, változtassa j ó v á a bűnt, h o r d j a el a szél bűneit, gonoszságait vegye le róla, m i n t a ruhát. H i s z a bűnt, a m i t elkövetett, n e m ismerte, a v é t k e t , nem ismerte, az utálatot, a m i t evett, n e m ismerte. Mélyen megalázkodik bánatában, hangos könyörgésselfo A bűnt bűnhődés követi, m i n t az embert á r n y é k a . L e l k i és testi szenvedések sújtják és m i n d e z t betetézi a halál. A bűnhödéstől a k a r menekülni a b ű n b á n a t t a l , az engeszteléssel, engesztelő áldozatokkal. Igaz, hogy a érdemes-e magát gyötörnie, n e m jobb-e m e g t a r t a n i azt, a m i t S z i d u r i , az égi korcsmárosnő ajánl G i l g a m e s n e k :

«Töltsd meg testedet, S vigadozz éjjel-nappal. N a p o n t a ülj örömünnepet S éjjel-nappal ugrálj és táncolj . . . (Dávid

Halál,

temetés,

A.

II.

34.)

másvilág.

M i n t az A d a p a - m i t h o s z m u t a t j a , a babiloniaknál is megvolt — elhomályosulva — az a h i t , hogy a halál n e m eredeti sorsa az embernek, h a n e m v a l a m i balvégzet, b ű n , h i b a következménye. A z ó t a , h o g y halál v a n , a bájtalan, boldog, hosszú élet a jele az istenek kegyének. M i k o r a «test a g y a g g á lett», azaz meghalt, a

hozzátartozók

m

bűneitől feloldozták. A holttestet g y é k é n y b e burkolták, befektették a sírüregbe, összekulcsolt kezébe tették ivópoharát, A szokásos temetés az elföldelés v o l t , de v a n n y o m a a halottégetésnek. A h o l t a k közös temetőbe kerültek a «város magasztos helyéns. A visszajáró lelkektől féltek ; ezért szorították össze h e l y e n k i n t guggoló helyzetben cserépfazékba a h a l o t t a t és v i g y á z t a k , hogy jó mélyen kerüljön a föld alá. A h a l o t t lelke pedig rálépett a visszaút nélküli útra ; H u m u t - t a b a l átszállította az alvilágot körülfolyó H u b u r vizén. H é t f a l v e s z i körül az alvilágot, m i n d e g y i k e n egyegy k a p u , a k a p u n a k őrei leveszik a halottról az ő ruháit, az utolsó k a p u n t ú l már meztelenül m e g y E r e s k i g a l elé, a k i az alvilág úrnője. I t t aztán ítéletre kerül. A k á r m i lesz az ítélet, élete az á r n y a k élete ; «ha vitézül h a l meg, nyoszolyán alvilágban ; h a nincs leszármazottja, k i áldozzon érte, u t c á r a dobott ételmaradékot eszik». A z alvilág közepén v a n az életforrás. Gondosan őrzik, h o g y illetéktelenek hozzá ne férjenek.

A szellemeket fel lehet idézni az a l v i l á g b ó l ; a éjszakában és felfalják az élőket. E g y - k é t isten (Istar, T a m m u z , M a r d u k ) visszatér az alvilágból. E m b e r e k n e k ez n e m s i k e r ü l ; testi feltámadás nincs, bár v á g y ó d n a k u t á n a ; csak szellemvisszajár ás. A Gilgames-eposz valószínűleg idegen forrásból v i s z i bele a b a b i l o n i eschatologiába a «boldogok szigetét». Messze n y u g a t o n v a n ; benne az élet forrása és a megfiatalító fű. Samas jár arrafelé, midőn lenyugszik. A másvilágról v a l ó h i t b e t ö b b fényt visz a napmithologiával való k a p c s o l a t a . A boldogok szigete, a bőség kertje egy K r . e. 900-ból származó szöveg szerint azok előtt nyílik meg,

temete

a k i k A s s u r t tisztelik, újév napját megülik. A azonban örökre elkárhoznak. ( H . Gressmann :

bűnösök Babylonische

Istentisztelet.

A b a b i l o n i k u l t u s z a sumér időktől k e z d v e közösségi kultusz, m e l y a városnak (államnak) feladata. A város istene népe között l a k i k , a városépítéssel együtt jár a templomépítés. A templomépítésnek m e g v a n a legendája, m e l y m i t i k u s ősidőkbe v e t í t i rendesen vissza az építést. A k i t e m p l o m o t épít, isteneknek kedves dolgot m ű v e l , hosszú, boldog életet remélhet ; király és nép e g y ü t t vesznek részt ebben a m u n k á b a n . A t e m p l o m mintája az istenek égi lakása ; ezt másolja a város. Igazában az isten lakóházául s z o l g á l ; magas töltés fölé épül, h o g y az áradás ne érje az isten h á z á t . A töltés aztán á t a l a k u l négyszögű, több-(rendesen hét)fokú toronnyá, zikkuráttá. A z egyes fokok, emeletek a bolygók régiójának felelnek meg. Néha más-más színük v o l t az emeleteknek. A z újévi k u l t u s z föltételezi, hogy a cikkurátban v o l t az «isten sirja». E z azonban (napkultuszról levén szó) lehet szimbolikus

A t e m p l o m másik formája a síkon épült t e m p l o m , m e l y az istennek n e m lakása, h a n e m megjelenési helye. A z i k k u r a t tetején láthatatlanul trónol, i t t szobrában láthatóvá válik azok előtt, k i k az isten színét, arcát akar k a p u . M i n t a h o g y az uralkodó jelenik m e g a k a p u b a n , ott fogadja alattvalóit, u g y a n ú g y az isten is. E b b ő l egészül k i a síktemplom és szolgál mintául más építkezéseknek. A városok versengenek a t e m p l o m o k é p í t é s é v e l ; Assurban

A síktemplom alaprajza általában egy központi u d v a r körül helyezi el a különböző helyiségeket. A z u d v a r előtt előudvar, a z t á n a k a p u , a k a p u v a l szemben a szentély, az istenszobor helye egy fülkében ; a szentélybenkörb A z u d v a r o n oltárok, az oltár asztal-formájú, a t e m p l o m az isten vendéglője, az isten hosszú csövön szopja a fo

A mellékhelyiségek a papok, papnők lakása, könyvtárak, szertár

A papság élén a sumér és óbabiloni k o r b a n a papkirályok jelvényeit. A királyok isteni eredetűek, legendáik mesélik istenektől v a l ó leszármazásukat. A királyi és a p a p i főhatal a k i r á l y o k népük pásztorának érzik m a g u k a t és úgyis viselik magukat.

B á r m i n d e n ember az istenek szolgálatára v a n (mesterek), gadá-k (fölkentek), u r i g a l l u - k . Álomlátó, csillagnéző, előjelfejtő a mah (mágus) ; külön osztály ráolvasó, ördögűző, álomjós-, madárlátó, engesztelő stb. papok.

P a p csak az lehet, a k i származásával, testalkatával, épségével, k o r á v a l és tudásával megfelelhet hivatásának. H i v a t a l a szereit á t a d t á k n e k i ; ez volt a szentelése. A p a p o k családosak, általában jó fizetésűek. A k u l t u s z b a n részt vesznek a papnők (szagitu) is. V a n n a k köztük, a k i k közös házban élnek zárdaszerű életet, gyermeket n e m szülhetnek. Főnöknőjük a n i n -

s

digirra, az isten nővére, az e n t u , úrnő. A p a p n ő k közt v a n m á g u s n ő (mahhutu), kígyóbűvölő stb. A templomi az i s t a r i t u - k , I s t a r leányai. Foglalkozásuk egy sorba h o z t a őket a kéjnőkkel. K é t különböző vallási felfogás fejeződik k i a b a b i l o n i p a p n ő k n é l : az egyik szerint az isteneknek szolgálók érintetlenek k e l l , h o g y leg szigorúan az istenek nővéreinél, megengedik a férjhez menést, de szülniök n e m szabad. Szargon édesanyja istennővér

A papság eltartására a t e m p l o m i adók, járandóságok szolgáltak, ezt bőven a d t a a n é p és h a n e m a d t a , behajtották

H a m m u r a p i naponkint szolgált Észagila templomában (umili, isten n a p j a ; ünnep). A naptár elkészítése, nyilvántartása a n a p o k (naptári előjelek). Babilóniában a holdváltozás n a p j a i (7, 15, 21, 28) ünnepnapok, Asszíriában — rossz napok. (Bizonyára ősi kultusz-különbség!) A naptár alapja a holdjárás, eszerint számítják a hónapokat és a heteket (vagy öt-öket), a holdév és a n a p é v különbségét időközönként szőkőhónappal tüntetik e l . A z évi ünnepek részben a holdjárásnak, részben a napjárásnak, részben a földi tenyészetnek egyes dátumaira esnek. A z őstörténeti

A z ünnepnaptár városok, istenek és t e m p l o m o k szerint is különbözik. L e g n a g y o b b h i v a t a l o s ünnep a t a v a s z i napéjegyenlőség idejére eső újév (zagmu) ünnepe. Bábelben ez M a r d u k ünnepe, e g y ú t t a l az államalapításnak,

A z ünnep Niszán h a v á n a k i - t ő l 12-ig t a r t . Színhelye az Észagila (Fej felemelése) t e m p l o m . A zikkurát M a r d u k lakóhelye. Ősztől télig a N a p elgyengül, a m i t h o s z ezt úgy fogja fel, m i n t M a r d u k szenvedését, fogságát, halálát. T a v a s s z a l feltámad. A z ünnep a misztériumok módján fejezi k i ezt a gondolatot. N i s z a n elseje g y á s z n a p ; Bélt (Mardukot) keresik. 4-én a világteremtés mithoszát olvassá megszabadítják M a r d u k o t és e l v i s z i k templomába. 7-én a M a r d u k o t képviselő királytól a főpap elszedikormány e l m o n d a t j a vele a bűnbánati zsoltárokat, m a j d visszaadja jel 9-én körmenetben v i s z i k M a r d u k o t a «tavaszi házhoz*, ott nejével, S z a r p a n i t t a l á g y b a fektetik. 10-én v a n É s z a g i l á b a , a t o r o n y b a n tömjénáldozatot m u t a t n a k be. M a r d u k elfoglalja égi t r ó n j á t . 41

Más városokban más napistent ünnepeltek. T a m m u z h a v á b a n (június-július) ülték meg T a m m u z halála emlékünnepét, főleg az asszonyok vettek részt e gyászünnepen ; 160 n a p m ú l v a v i s z o n t az alvilágból való szabadulásának v o l t örömnapja. U r u k város Istar-ünnepére férfikeresésének ünnepén, m e l y e n férfi- és női Istarszolgák ültek orgiát.

sok

A z istentiszteletbe különböző varázslatok,szerta de azért alapeleme az imádság és áldozat m a r a d t . A z imádság a b a b i l o n i vallásban az egyéni jámborságnak n a p - n a p u t á n jó sorsot, szerencsét, áldást ; barátaiért is imádkozik az ember. H o g y imádsága hatásos legyen, nem

feledkezik meg a hódolatról, m e l y istenének k i j á r ; magasztalja, dicsőíti istenét h i m n i k u s szárnyalással. D e t u d «jajgatni» is istene színe előtt. A magánimádság és a kultuszimádság b i z o n y á r a egy stílusúak v o l t a k , csakhogy a szegény ember — az isteni u d v a r beszédét n e m ism A k u l t u s z imádságait fejlett imádságirodalom őrzi. N a g y o n meghatók a b ű n b á n a t zsoltárai. Tele panasszal, sírással. M i n t f u v o l a v a g y búgó galamb, m i n t susogó nád fordul az ember istenéhez. Sírás a kenyere, felhőnyi k ö n n y az i t a l a , míg csak az isten azt n e m m o n d j a n e k i : B é k e szálljon

A magasztaló zsoltárokban költői lendület, szárnyalás v a n . Például álljon i t t egy R a m m á n - h i m n u s z (Dávid I I . 222.). «Az Ű r , h a h a r a g s z i k , | r e s z k e t n e k t ő l e a z e g e k ; R a m m á n , h a dühöng, | remeg tőle a föld ; H a t a l m a s h e g y e k | o m l a n a k össze előtte. H a r a g j a elől, | d ü h e elől, O r d í t á s a elől, | d ö r g é s e e l ő l A m e n n y istenei | a m e n n y b e menekülnek fel, A föld i s t e n e i | a f ö l d b e b ú j n a k . A N a p alámerül | az ég fenekére, A H o l d eltűnik | az ég magasán.

A k u l t u s z imádságait néha a p a p és a k a r f e l v á l t v a végzik, litániaszerűen. A k a r n a k és énekkarnakbekap A z ünnep t a r t a l m a azonban i n k á b b a m i t h o s z felolvasásával, m i n t

A szemita lélek rokonságából m a g y a r á z h a t ó , h o g y műfaj, stílus, r i t m i k a (gondolatritmus) szempontjából sok a hasonlóság a b a b i l o n i és zsidó imádságok k ö z t . Vallási t a r t a l m u k h o z v i s z o n y í t v a a z o n b a n ezek a hasonlós A z áldozat közös neve a sumér n y e l v b e n : niszag, annyit jelent, m i n t «zsengéje, eleje, java» v a l a m i n e k .

N a g y o n valószínű, hogy az ősi, eredeti áldozatforma i t t is a p r i m i c i a , a zsenge áldozat v o l t . E z t az áldozatfogalmat formája már az emberszabású istenek etetésében, itatásában is : az isteneknek v a l ó hódolat és az ő engesztelésük. A z áldozat az isteneknek járó adó azért, hogy az embert jólétben megtartsák. A z áldozattal e g y ü t t jár az kérések világítanak». A z áldozatot az öröm hangulata kiséri, az ember is részesül az áldozati é t e l e k b ő l ; örömét ez a l a k o m a és a t e m p l o m i zene fokozza. Áldozatot mutatnak ékszert stb. is b e m u t a t n a k . A z áldozat — átalakultan is — megőrzi az eredeti p r i m i c i a g o n d o l a t á t : istené a természet eleje és veleje. Istar azt m o n d j a egy himnus n e k e m pompás testű nőket, szép férfiakat. (Chantepie, I. 579.) Állatot csak épet, hímet lehet á l d o z n i ; nőstényt csak a tisztulási szertartásnál.

A z áldozatok mennyiségét és minőségét, az egész évre és egyes a l k a l m a k r a (pl. asszony a szülés után) pontos listák szabályozzák. I l y e n e k v a n n a k már U r u k a g i n a idejéből szerették a h a l a t , mert ez m i n d e n ételáldozatnál szerepel, egész é

Emberáldozatról a történelmi időkben n e m igen beszélnek. A sumerok m é g a h o l t a k után küldték személyzetük helyettesítő engesztelő áldozatokban, melyekben az állat képviselte a b e m u t a t ó t , mégpedig úgy, hogy az

állat egyes testrészei álltak helyt az áldozó megfelelő testrészeiért. A z áldozatnak nemcsak bűntörlő hatása v a n , h a n e m elősegíti a szelleműzést, a jóslást, a jótékony varázst, gyógyítást. A k u l t u s z és a varázslat eléggé összefonódik B a b i l o n b a n . É r t h e t ő , hisz a Végzettel, az ég írásával szemben, h a n e k i kellemetlen v o l t , a b a b i l o n i is megmozgatott

A babiloni

vallás

hatása.

H a n e m is t u d j u k m é g eldönteni, h o g y a nagykultúrába államalkotással Mezopotámiában történt-e m e g először v a g y a N i l u s mentén, mégis a sumér-bábeli-asszírkul

A hódító királyok gondoskodtak róla, h o g y h a t a l m u k gyarapításával terjesszék ezen műveltség k ö r é t ; de ez a kultúra nemcsak fegyvereivel, h a n e m értékeinek,igazs Földközi-Tenger partvidéke és szigetei, m i n t Irán, I n d i a , K í n a felé.

E g y e s elemei m a is művelődésünk k ö z k i n c s e i : p l . az évnek hetekre, hónapokra osztása, a 12 hónap, a n a p 24 órája, az órában 60 perc ; a bolthajtásos építés, az érme-pénz, a posta. A b a b i l o n i kultúrát lehet nagyraértékelni a m a g a egészében, de n e m szabad azt h i n n i , hogy a földkerekség mindenével Bábelnek adósa ; vallásával is. A panbabilonizmu vallás gyökere, eredete az asztrális mithologiában v a n , ezt vette át az egész világ, még K í n a , Mexikó és P e r u is a babiloniaktól. A m a i vallástörténet a z o n b a n a sumérbábeli vallásban is k i t u d j a m á r m u t a t n i azokat az elemeke

ez a világkép m é g a történelmi időben is átalakulásban v a n és n e m egységes. N y i l v á n látszik, hogy csak egyik eleme a n n a k a s z i n k r e t i z m u s n a k , m e l y két egészen különböző nomád pásztor-népfaj : a sumerok és szemiták s z i n k r e t i z m u s b a n n y i l v á n v a l ó az ősi nagyistennek deus otiosusszá v a l ó válása és beolvadása a pantheonba ; történelm m e l y az istenit emberszabásúvá t e s z i ; k i m u t a t h a t ó , hogy az istenek később k a p n a k feleségét stb. A b a b i l o n i vallástörténet élénken igazolja az istenek alakváltozását. A h a g y o m á n y és az i r o d a l o m n e m t u d j a megrögzíteni az istenek e g y é n i s é g é t ; ú g y v á l t o z n a k , gomolyognak, a l a k u l n a k , m i n t felhők az égen ; bármennyire akarja is őket a m i t h o s z álló és bolygó csillagokká t e n n i .

B á b e l vallástörténete azért is érdekes (és ebben több más vallástól különbözik), hogy nincs benne kimagasló reform, nincsenek vallási géniek, a k i k a sokistenhitből kiéreznék az egy Istent, a k i k az anu-ság, istenség elvont fogalmának, m e l y ú g y öröklődik az istenek közt, m i n t a királyok kormánypálcája, m e g a d n á k a konkrét, személyes jele feloldanák a személyes Isten v i l á g k o r m á n y z á s á v a l és a babonából, varázslatból kiemelnék az isten képmásának, eltorzította az istenarcot, vele t o r z u l t az ember erkölcsisége

B á b e l vallásában a h a g y o m á n y o s h i t összekuszálódik a b a b o n á v a l , mithosszal, varázslattal. I t t n e m a l a k u l bölcselet, m e l y az ész fényével világítaná át a hiedelmek bozótját. I t t a csillagászat sem lesz — bármily értékesek is egyes megfigyelései — i g a z i t u d o m á n n y á ; m a r a d a babonának és a varázslatnak szolgálója. A mágia i t t k a p j a meg nevét.

A p a n b a b i l o n i z m u s odáig ment, hogy a b i b l i a iőstör megvan a m a g u k haszna a szellemtörténetben. A babiloni történelmi hitelességét alátámasszák és kizárják az ószövetségi eseményeknek m i t i k u s m a g y a r á z a t á t . H i s z a sumer-bábeli történetirodalom pontosan i g a z o l t a p l . az Ábrahám-korabeli kulturális, vallási v i s z o n y o k a t , a b i b l i a i személyeknek — kezdve Á b r a h á m kortársaitól a fogságalatti és fogság utáni uralkodókig — történelmi ásatások legutóbb magát a vízözönt is a történelem irodalom a r r a is jó, hogy kommentárja legyen azószö szemita kultúrkörnek egyes elemeit őrzik : életmódban, szokásokban, művészetben, i p a r b a n , kereskedelemben. E g y tőről f a k a d a n y e l v ü k , r o k o n a kifejezésmódjuk, stílusuk. É p p ezért alkalmasak e g y m á s megértetésére.

Teljesen elhibázott felfogás v o l n a a z o n b a n a b i b l i a i őstörténetnek (világ- és emberteremtés, bűnbeesés,víz forrását a b a b i l o n i irodalomban keresni. A b a b i l o n i irodalom átdolgozás e g y ú t t a l torzítás is, m e l y ateremtéstörténe de u g y a n e n n y i , esetleg t ö b b rokonság v a n az ausztráliai, amerikai stb. és a b i b l i a i őstörténet közt. A rokonvonások mellett azonban lényeges eltérések v a n n a k : a b i b l i a i elbeszélés teremtéstörténet és n e m theogonia ; az egész

őstörténetet a m o n o t h e i z m u s járja át, n e m b i b l i a irodalmi formájánál ősibb h a g y o m á n y nyer

politheizm irodalmi

A b i b l i a i szerző ismerhette a b a b i l o n i h a g y o m á n y t i r o d a l m i formájában is, m i n t ahogy ismerhette az egyiptomit közkincse v o l t a földkerekségre szétvándorlóemberis rontó hatással, hogy a p o l i t h e i z m u s s a l szembenkontraszth zsidóság e t i k a i m o n o t e i z m u s a , m e l y eschatologiájának is gyökere, azt épp a fogság körüli prófétai és történelmi irodalom mutatja.

Dániel próféta a b a b i l o n i theogonia k o r s z a k a i n a k hasonlóságára látja a világtörténelem négy korszakát, a n é g y e g y m á s t felváltó világbirodalmat, m e l y e k közt az utolsó az Isten országa. E b b e n atörténelem-szemléletben őrváltás a b b a n a n a p b a n , m e l y világtörténelemmé nyúlik k i .

IRÁNI

VALLÁSOK.

Irán felföldjét a H i n d u k u s , az E l b u r s hegyláncai, a Tigris folyó és az I n d i a i Óceán határolják. E z a haladó néphullámok hosszabb időre megtelepedjenek rajta és egymással v e g y ü l v e kialakítsák a föld erejét m u n k á v a l kihasználó, állattenyésztő k u l t ú r á j u k a t .

föld

M i t h o s z a i k szerint őskorukban aszarvasmarhatenyésztésl meglátszik vallásukon és varázslataikban. A z iráni fensík délnyugati részén telepedtek meg m a mármeghatározha ágával, az Indiába vándorolt árjákkal. A két népcsalád n y e l v i szempontból közelebb áll egymáshoz, m i n t művelts

A z irániak erőstestű, acélos a k a r a t ú , szárazképzele hajló nép, m e l y h a r c r a t e r m e t t : először a k i e t l e n természet aztán a világ, a szomszéd népek ellen, m e l y e klegyőz feladata az v o l t , hogy a szellemi, erkölcsi életben is

a jó és rossz közt feszülő küzdelmet. Vallási téren ez v o l t Irán hivatása : a nyers természet fölött álló szellemi létsík, erkölcsi világ ellentétes feszültségénekkisar és a mágia iszapjába.

A sumér-babiloni, e g y i p t o m i , kisázsiaitermészetkult emberinek, éginek és földinek a határait mossa el, az iráni v a l l á s az isten és ember, ég és föld, szellem és a n y a g dualizmusát az isteni és démoni h a t a l m a k szembenálló seregére. E b b e a h a r c b a állítja bele az embert is. H a az ősi természetvallás m á érintkezés, mágikus-misztériumos g y a k o r l a t o k , hanem a gonoszság, bűn ellen v a l ó h a r c az istenséggel való egyesülésnek eszköze. A természet vallást m a g a a legyőzni. A z isteninek sorsa az emberben ugyanaz, m i n t a s i v a t a g felé áradó folyamé : felszívódik, elillan a homoktengerben. B akarássá v á l t o z o t t . I l y e n prófétai egyéniség kellett Perzsia fényre n e m ú g y hajol rá, h o g y azt másoktól elfödje, m a g á b a t é r ő szemléletével, h a n e m , a k i az elhivatásélm prófétai vallás.

A z iráni vallástörténet P e r z s i a p o l i t i k a i történetének

keretébe illeszkedik bele, hogy alakulása folyamán ezt a keretet — világvallás igényével — átrepessze. Perzsia a m a g a zártságából a K r . e. V I I . században lép k i a világtörténelem mezejére. Ú t i r á n y a ugyanaz, m i n t a megelőző b a b i l o n i , asszír, e g y i p t o m i b i r o d a l m a k n a k . Mezopotámiát hódítja meg és innét i n d u l a Földközi-tenger uralkodó családjából ( K r . e. 606—330) származó K y r o s z meghódítja B a b i l o n t (539) ; visszaengedi a zsidókat Júdeába ; K a m b y z e s z f o l y t a t j a diadalútját E g y i p t o m felé ; D a r e i o s z , X e r x e s Kis-Ázsia meghódítása után a görögökkel mérkőznek (480-tól kezdve). A perzsa világbiroda Sándor az arbelai csatában legyőzi a perzsákat és h a d a i élén az Indusig j u t . Halála u t á n a perzsa b i r o d a l o m részekre néven új államok keletkeznek. P e r z s i a trónjára a szeleukid elegyedés (Zeus-Oromazdes; A p o l l o - M i t h r a stb.). A z arsacidák k o r m á n y a alatt arámi hatás a l a t t k e l e t k e z i k az ú. n . pehlevi írás, m e l y lehetővé teszi a régi perzsa szentkönyvek á szasszanidák ( K r . u . 227—636) Z a r a t u s t r a vallását államvalláss I I I . században Perzsiának más vallásalapítója is t á m a d : Mani, a k i n e k t a n a i három k o n t i n e n s e n terjednek. A z iszlám fegyverrel hódította meg Perzsiát és tette a r a b tartománnyá. Z a r a t h u s t r a vallása az államhatalompártfo egyrésze Indiába menekült. Most k b . 90.000 párszi él B o m b a y b a n és 10.000 Perzsiában. A m a i perzsák p e d i g az iszlám s i i t a ágának hívei.

Az ősi

természetvallás.

S e m az i n d i a i Védákból, sem p e d i g a perzsa forrásokból reformot a k a r t , m e l y szembeszállt a h a g y o m á n y o spolithe E z a r e f o r m azonban lassan h a t o t t a csak át a népet. ; a régi h i t t o v á b b élt és az A v e s z t a ú j a b b részeiben is megnyil is p o l i t h e i z m u s r a lehet következtetni. A népvallás n e m könnyen i d o m u l t a próféta vallásához.

A h u r a M a z d a (Bölcs Ür) ebben a népvallásban bizonyára a k i n e k nevét is megőrzik a V é d á k , alakját pedigVaru lassan lett csak tulajdonnévvé, hogy a jelző (Mazda) helye változik, m a g a is arra m u t a t , h o g y A h u r a csak neve

E r e d e t i valójára, az ősiráni vallásban való meglétére lehet k ö v e t k e z t e t n i abból, hogy a B o g h a z k ö i h e t t i t a ékírásos U r u v a n a néven m i n t az eskü őre szerepel ; a Rigvédákban M i t r a - V Aveszta-részletben, a 10. J a s t - b a n : M i t h r a - A h u r a . E z az A h u r a , m i n t égisten o l v a d össze Mithrával, a napi t a l á l h a t ó . A z A h u r a (a V é d á k b a n A s u r a ) név a Védákban m é g k ö z n é v ; a magasabb istenek egy csoportját foglalja össze. Z a r a t h u s t r a átélésében a régi égisten elveszti a természet-mithoszból származó vonásait és egyistenjellegű legfőbb szellemi, erkölcsi lénnyé válik.

U g y a n c s a k indo-iráni eredetű m a g a M i t h r a is ; meg-

található a V é d á k b a n , a boghazköi feliratokon és az Aveszta későbbi, a régi népvallást j o b b a n feltüntető részeiben. E r e d e t i jellege b i z o n y t a l a n . V a n n a k , a k i k napistennek egyik tulajdonsága, a szerződés, eskü őrzése önállósult benne és lassú átalakulással szerezte többi jegyeit, lett mindentlátó, ezerszemű és fülű világőrré, fény- és n istenévé, v é g ü l a hellenizmus ráhatása alattmisztériumi vallástörténetében foglalkozunk.

A világosság és sötétség harcának m i t i k u s hőse az ősi a r a n y k o r királya, eredetileg valószínűleg az

Vurthr ember

A z ősvallás lényegéhez t a r t o z o t t m é g a világrendnek ( i n d . : r i t a , perzsa : u r t a , írva : asha), jognak, törvénynek képzete p e r z s a : haoma), melyet egy madár hoz le az égből az A v e s z t a szerint. A haoma-nak n a g y a jelentősége a A z ősi k u l t u s z az istentiszteletet a varázslattal k a p c s o l t a össze, etette, i t a t t a az isteneket, ápolta a szent t ü z e t , az áldozat tüzét (Atar ; i n d . : A g n i ) . A szent t ű z h a j t j a el a démonokat, ez ád egészséget az állatnak, embernek. A tüzet korán istenítették, n e k i m a g á n a k áldoztak és szép imádságokkal tisztelték. Többféle tűznek hódoltak : a házi tűznek, áldozati tűznek, a rossz szellemeket elhajtó tűznek. A t ű z papjait, a t h r a v a n - n a k (ind. : atharvan) hívták, az imádkozó, áldozó papokat zaotar-nak (ind. : hotar). Áldozatkor faágakat (barsman) t a r t o t t a k a N a p felé.

Jellemző a perzsa vallástörténetre, hogy benne az ősi árja div-tőből képzett i s t e n n é v : deva, daeva ( o l v . :

daiva) a rossz szellemeknek lett közös neve ; Indiában viszont az A h u r a - n a k megfelelő A s u r a vette fel ezt a küzdelmek v o n u l n a k meg.

jel

Zarathustra.

A z iráni vallásalapító történelmi személy u g y a n , de történelmi a l a k j a beleveszett az időtlenségbe, eredeti vonásai m á r a l i g vehetők k i a rege és legenda által képzett tevében bővelkedő. G a z d a g családból származott, valószínűleg P e r z s i a É n y - i részén (Médiában) Vistaszpa k i r á m i k o r és h o l u r a l k o d o t t ) , jóban v o l t J a m a s z p a főemberrel, a

N e m s o k k a l t ö b b az, amit a történelem Z a r a t h u s t r a életéről m o n d h a t . E z t a keveset se t u d j a megfelelőenbeil m e g sem emlékezik r ó l a ; későbbi görög írók az ősidők ködébe, ötezer évvel a trójai háború előttre teszikZara N a g y Sándor után élt v o l n a , általánosabb vélemény szeri korábban élt fejedelmére. Valószínűségikövetkeztetése Z a r a t h u s t r a élt. A z achaemenidák korának feliratai I . Dáriusztól k e z d v e említik A h u r a Mazdát (Ormazd-ot), a földalkotót, a k i a legnagyobb az istenek közt és a k i Dáriuszt királlyá tette. E z e k fogalmazása azonban g y a k -

ran a m é g élő politeizmusra enged következtetni, I I . Artaxe Mithrát és A n a h i t á t is. A feliratok említik a «szent hallhatatlano Spenta) is, az elefantinei p a p i r u s z o k o n szó v a n mazdaimádó A n g r a Mainyu-ról az achaemenidák feliratai h a l l g a t n a k , még g y a n ú s a b b , hogy ez a d i n a s z t i a m é gföldbetemet párhuzamokból inkább az látszik, h o g y a régi,elhomá egyistenként a hívő tudat gyújtópontjába. í g y a feliratok tanúsága A h u r a Mazdáról még n e m bizonyíték a r r a , hogy Z a r a t h u s t r a az achaemenidák idejében élt v o l n a . A lehető

Kormeghatározást a perzsa szent könyvek sem adnak. Szent

könyvek.

A perzsák szent könyve voltaképpen (mint a B i b l i a is) t ö b b , különböző időben írt k ö n y v n e k g y ű j t e m é n y e . A g y ű j t e m é n y neve Aveszta. A szó tudást jelent. I r o d a l m i formája általában Zarathustrának az istennel és szellem tudást és az életszabályokat meríti. A helytelenül eléjetett

Késői források arról regélnek, h o g y az eredeti A v e s z t á t N a g y Sándor parancsára megsemmisítették v o l n a . E z a rege azonban a m o l y a n apokrif-fogás, m e l l y e l az új mun összegyűjtése az arsacidák és a szasszanidák korában történt ; a g y ű j t e m é n y b e felvettek régi, bizonyáraZarat

tájának tartalomjegyzékét a K r . u . I X . századi D i n k a r d (pehlevi-irat) őrizte meg. E z az A v e s z t a azonban jórészt veszendőbe m e n t . A z Indiába menekülő párszi-kat inkább csak l i t u r g i k u s részei érdekelték, a z o k k a l menekültek k i hazájukból. A mai Avesztában a réginek csak a r o m j a i v a n n a k meg, ezek a r o m o k is — tán évezredeskorkülö

A mai Aveszta öt részből áll. i . Yasna: áldozatiimád t i s z t u l t egyistenhit, mély forrású vallásosság szólal meg. 2. V i s p e r e d (-minden úr) az összes isteneket áldozathoz hívó l i t u r g i k u s szöveg. 3. Yasth-dk (áldozati szövegek), isteneket, hő történik sok utalás. E g y e s Y a s t h - o k litániaszerűcímfels m e l y e k az egész egyéni és társadalmi életet áthatják. N a g y o n fontos k ö n y v a perzsák erkölcsi, jogifelfog alakítja át Z a r a t h u s t r a szellemében. Bevezetésében a világ keletkezéséről beszél, v a n benne a világvégről is szó. T a r t a l m á b a n v a n n a k ősi elemek, de i r o d a l m i l a g a szasszanidá a szasszanidák A v e s z t á j á n a k 21 Naszk-jából. 5. Khorda Avesta (rövid A . ) világiak s z á m á r a készültimádságo

A z A v e s z t a n a g y o n értékes emléke az emberiségsze és u t á n i perzsa vallásnak. Szerkesztésének időpontja, n a g y o b b részének, főleg Z a r a t h u s t r a életére v o n a t k o z ó részeinek K r i s z t u s k o r a u t á n való keletkezése már eleve kizárja azt, hogy akár az ószövetségi, akár az újszövetségi Szentírásra hatással lehetett v o l n a . Egyenest nevetséges Jézus megkísértetését

a szasszanida-korból v a l ó V i d e v d a t Z a r a t h u s t r amegkí Zarathustra-életrajzok b a d a r kiagyalásaivalösszehaso olvasztani akaró kísérlete eléggé m e g m u t a t j á k az irányt, hogyan lehet b i z o n y o s hasonlóságokat m e g m a g y a r á z n i .

A perzsa vallási i r o d a l o m n e m merül k i az A v e s z t á v a l . A kereszténység és az iszlám módjára a perzsák is a l k o t t a k h i t t u d o m á n y t . E z t foglalja össze a csak töredékesenmeg ( I X . század) az A v e s z t a tartalomjegyzékén k í v ü l Zarathusra é M a n u s t s i h a r főpap n y i l a t k o z i k 92 vallási kérdésről. Ardaiviraf perzsa költő az eget és a p o k l o t járja m e g hétnapos álom-útján — D a n t e módjára.

A görög írók közül H e r o d o t o s , K t e i s i a s , S t r a b o és P l u t a r c h o s adnak értékes felvilágosítást a perzsák A két tábor. 1.

vallás

Ormazd.

H a a perzsák prófétájáról keveset t u d u n k is, a n n y i biztos, hogy hangja egyéni, sajátos, erős hang, m e l y a vallásos élmény mélységeiből tör elő. S z a v á b ó l ráismerünk a prófétára, küldetésére és istenére. «Most hát m e g n y i t o m a j k a m a t . Halljátok m e g és értsétek, k i k közel vagy t á v o l h a l l a n i kívánjátok ! az ő szentségéről, igazságáról, útjáról beszél. «Mint szentséget ismertelek meg, A h u r a M a z d a , m i k o r először láttalak meg az első élet teremtésekor, midőn k i s z a b t a d a tettek és szavak j u t a l m á t , m i k o r a g a z o k n a k balsorsot, a j ó k n a k jósorsot rendeltél a világ végezetére... V o h u m a n o hozzám jött és kérdezte : k i v a g y te, k i k h e z tartozol? F e l e l t e m n e k i : Z a r a t h u s t r a v a g y o k ; ellensége

Az

a gaz-bandának, erős támasza az u r t a - (igazság) híveknek, hogy biztosítsam m a g a m n a k a határtalan ország jövendő javait.» Zarathustrát isteni szó hívja a h a r c r a ; érdemes n e k i küzdelembe szállni; hisz előtte a remény : harcának j u t a l m a az édes élet A h u r a országában. A k i rája hallgat, arra hasonló sors v á r . A h u r a annak is megadja a második életet ; sőt m á r i t t a földön gazdagítja

K i c s o d a a próféta istene? A h u r a M a z d a , k i t az ékiratok A u r m a z d n a k , a későbbi perzsák O r m a z d n a k (nem Ormuzd!) «első és az utolsó», k i t a próféta szentségesnek,igazsá ő a l k o t t a a világot, benne m i n d e n t ; megszabta a Tőle származik a fény és az árny, az álom és az ébredés. Teremtette az élőlényeket, testbe öltöztette az ember életerejét. Tőle származik a földi u r a l o m . Messze t e k i n t , m i n d e n t lát. Szemében az u r t a , az igazság, a jogrend fénylik. Meglátja a daivák és az emberek t i t k o s gonoszság menekül.

Z a r a t h u s t r a n e m filozófus, hogy f o g a l m a k k a l fejezze k i az istenség lényét ; az ő istene élettől duzzadó Úr, rendjének, az urtának és a tisztaságnak forrása. A z

Z a r a t h u s t r a vallása : szellemi, erkölcsi jellegű egyistenhit. E z e n m o n o t h e i z m u s o n n e m v á l t o z t a t az a tény, hogy a g a t h a k több isteni lényről is beszélnek A h u r a mellett, m e r t a t ö b b i isteni lény, az ú. n . amurta (írva : amesha) szpontá-k, szent h a l l h a t a t l a n o k — azonosak A h u r á v a l ;

a emb

isteni erők, megnyilatkozások, megszemélyesített isteni tulajdonságok. A «szent hallhatatlanok» közt legtöbbször említik Vohu manah-t, a jó érzést és Uriá-t (írva : Asha) a jo Ksatra, az u r a l o m , ország ; Aromati (írva : A r m a i t i ) , a helyes gondolkozás ; Harvatat (az épségi egészség), Amurtat (a halhatatlanság). E z e k e t e g y ü t t bölcs Ahuráknak m o n d j á k többesszámban. H e l y e n k i n t hozzájuk veszik : Szrausát (engedelmesség) U r t i - t (jósors) és S z p o n t a M a i n y u - t (áldó lélek). A h urával való egységüket biztosítja az, hogy vele teljesen egylényűek, e g y a k a r a t u a k A z egység és a sokaság ellentétét azonban az A v e s z t a theologiája nehezen hidalja át. N é h a ú g y tűnik fel, h o g y a h a l l h a t a t l a n szenteknek A h u r a az a t y j a és a l k o t ó j a , máskor p e d i g ezek Ahurának eszközei. A későbbi könyvek, trónállóit, k i k megfelelő rendben állnak jobbján, balján és előtte.

A természetistenítő politeizmus h a j l a m a ezekben a «szent hallhatatlanokban» a természet egyes részeinek uralkodóit látja. Lehet, hogy n é h á n y u k eredet szerint természet-isten v o l t , k i k aztán egyes elvont, «-ság-ség»istenekkel (épség, hallhatatlanság) kerültek egysorba Z a r a t h u s t r a egyistenhitében. U r t a a t ű z n e k a védő szelleme, későbbi részeiben O r m a z d n a k leánya és felesége, az első embernek, G a y o m a r e t a n n a k a n y j a . V o h u m a n a h az állat a n ö v é n y e k szelleme, A m u r t a t a vízé, K s a t r a a fémeké. Mindnyájuk szerepe saját körük őrzése, felügyelete,irán igazság ellenőrzése. K s a t r a feladata O r m a z d országának kiépítése. E n n e k azonban eschatologikus jelentése is v a n :

O r m a z d országa : a végső ítélet után k ö v e t k e z ő boldog örökkévalóság. Már az A m u r t a Szponták felfogásán is látszik, hogy a perzsa vallásban a próféta egyistenhite és a nép sokistenhite a próféta élményét, n e m t u d j a őt k ö v e t n i t i s z t u l tistenlá

A z A v e s z t a későbbi részei m é g inkább megtelnek a néphit isteneivel. Igaz, hogy a szent k ö n y v e k e t szerkesztő p a p o k ezeket az isteneket függésbe hozzák Ahurától, megkülönböztetik őket, m i n t j a z a t á k a t (újperzsa : izad), «tiszteletreméltó»-kat az A m u r i a k t ó l , mégsem tudják a próféta egyistenhitét megmenteni. A g a t h á k b a n nincs szó Mithráról, de a 10. J a s t szerint m a g a O r m a z d ajánlja a prófétának M i t h r a tiszteletét, hisz m a g á v a legyenran a h a r c n a k , jogrendnek, eskünek, szövetségnek istene, a g a t h á k elvont megszemélyesítéseire a l i g v a n már szükség. Visszakerül M i t h r a v a l a sárkányölő V u r t h r a g n a , az a hős, a k i m a j d viharként, m a j d b i k a k é n t , lóként, teveként jelenik meg. A z istenítéletek bírája : R a s h n u , a mezők istene R a m a ; a csillagok közül T i s h t r i j a (Sirius) m i n t esőcsillag k a p szép h i m n u s z t és regét. A z esők forrása az égi Vourukasha-tó ; ebből h a j t j a k i kétszer A p a u r t a ördög az esőcsillagot. O r m a z d a z o n b a n áldozattal erőt ád Tishtriának, hogy elűzhesse a fekete l o v a t a tóból és meg folyó, a k i e g y ú t t a l a termékenység istennője. A l a k j a öszsz ö r m é n y o r s z á g i t e m p l o m a i b a n f i a t a l leányok prostituálták m a g u k a t tiszteletére.

A z A v e s z t a későbbi részeiben megint sok szó esik a haomáról, az istenek részegítő italáról, m e l y maga is istenné válik, a m e l y (ki) ellen Z a r a t h u s t r a ugyancsak

k i f a k a d a g a t h á k b a n épúgy, m i n t az állatkínzó áldozatok ellen.

Külön jast (a 13.) szól a fravashi-knak nevezett védőszellemekrő démonok ellen. E z e k a szellemek vidékek, nemzetségek fölött őrködnek. E r e d e t ü k szerint bizonyára a n i m i s z t i k u s ős-szellemek. A z őskultusz a hősök kultuszával párosul, melyben helyet találnak az ősember, meg a kígyóölő Traetaona mellett a királyok, Z a r a t h u s t r a , az ő tanítvány Firduszi Sahname-ja innét veszi epikus a n y a g á t .

A z A v e s z t a kibővült pantheonjában m é g titokzatosabbá a környezetben ; szava pusztában kiáltó szó, legkevésbbé tán hívei értik, hisz o l y sok istent állítanak az ő Bölcs U r a mellé. É s titokzatos m a g a O r m a z d is, a k i egyszer, egy próféta lelkében egyedülvaló Ű r v o l t , aztán megint rejtőzködő m i n t h a emlékeztetne a nagyisten háttérbe vonulására a primitív vallásokban, v a g y arra, hogy a t i l a l o m ellenére idegen istenek, B a á l o k felé fordult néha J a h v e ószövetségi ideje is. N e m t u d n i , az előtt szólt-e Irán v a l a m e l y i k sarkában, világhódító útjukra i n d u l t a k és királyaik A u r m a z dkeg midőn idegen istenek t o l u l t a k hellenista uralkodók pártfogása mellé pártoló népe lelkivilágába? A n n y i biztos, h o g y a szasszanidák vallási reformja rája t e k i n t e t t m i n t törvényhozóra, a reform azonban n e m értette m e g Z a r a t h u s t r a szellemét, különben megelégedett v o l n a a G a t h á k k a l és n e m keverte v o l n a hozzá a m a g a habarcsát.

2.

Ahriman.

A perzsa vallást általában ú g y t e k i n t i k , m i n t a a világkialakulást két egyenrangú őstényező hozza létre : az ősjó és az ősrossz, O r m a z d és A h r i m a n .

m

E z a d u a l i z m u s az erkölcsi élet síkján, m i n t e t i k a i és történelmi kételvűség, tényleg m e g v a n a m a z d a - h i t b e n , de a m e t a f i z i k a i d u a l i z m u s , ú g y látszik, m é g csak csiraként szerinte O r m a z d a l k o t o t t m i n d e n t , n e m tesz különbséget O r m a z d és A h r i m a n alkotásai k ö z t , m i n t h a a világ egyes részeit A h r i m a n teremtette v o l n a . O r m a z d t u d j a , hogy az ő országa kerül k i győzelmesen a külzdelemből és ezt a győzelmet m e g is ígéri saját híveinek.

Z a r a t h u s t r a i t t sem bölcselő, h a n e m az ősgonosz elleni küzdelemre toborzó hadvezér. K e z d e t b e n két szellem v o l t : a szent szellem : Szponta M a i n y u és a m á s i k : a kínnak, rossznak lelke : A n g r a M a i n y u (később : Ahriman). A jó szellem a jótevést, vele az életet és ü d v ö t választotta, a rossz szellem a kártevést, vele a halált és kárhozatot v á l a s z t o t t a . E z e k a szellemek i k r e k ; saját választásuk, elhatározásuk különbözteti meg őket a gathá-k szerint, ez lesz a világfolyamat és az erkölcsiség

E z t a harcot mitikusán színezi k i a perzsa theológia. A h r i m a n t megteszi a rossz teremtmények, m i n t kígyók, teknősbékák, békák, h a n g y á k s t b . alkotójává. L é n y e a kártevés, O r m a z d művének elrontása, tőle v a n a bűn. A g a t h á k b a n h e l y e n k i n t m é g személytelen erők állna rita és druh ellentétével a V é d á k b a n . A d r u j n a kmegszemé

rétébe t a r t o z n a k azok az istenek, szellemek, k i k Zarathustra híveik, boszorkányok, a rossz emberek, ezeknek visszajáró szellem arabok, keresztények, manicheusok stb. A h r i m a n n e m elégszik m e g ezzel a sereggel: v a n n a k sárkányai, szörnyetegjei, no állatok is belekerültek A h r i m a n társaságába, világos, hogy mások O r m a z d állatjaivá v á l n a k : elsősorban a k u t y a , a jó házőrző, a pásztorok kedves állata. R e t t e n t ő bűn, druj-tény : a k u t y á t megölni. A z t á n a szervasmarha. A tehénnek még az urinája is szent. E z z e l lehet legjobban védekezni a daivák okozta tisztátalanság ellen. A szarvasmarhát vallása, de az apró marhát sem v e t i meg. A gabonatermelésre A szántatlan föld olyan, m i n t a szép, de meddő asszonya.

A két tábor a

világfolyamatban.

J ó sok idő kellett hozzá, m í g a perzsa h i t t u d o m á n y a jó és rossz küzdelméből világtörténelmi rendszert alkotott.

A z első korszakban O r m a z d u r a l k o d i k háborítatlanul. E z a l a t t A h r i m a n az alvilágban s z u n n y a d , O r m a z d t u d róla és h o g y megelőzze : szellemi állapotban előre a l k o t j a a mindenséget. O r m a z d eszméi r o k o n o k a platói ideákkal. Végre A h r i m a n tudomást szerez Ozmazdról, z a v a r b a j u t , elfogadja O r m a z d békejobbját és visszamegy az konkrét, teremtett világ. A v i l á g teremtésére 365 n a p

kellett — n e m O r m a z d n a k , h a n e m a B u n d a h i s h képzetgyártójának.

A h a r m a d i k k o r s z a k b a n A h r i m a n megkezdi a harcot. Megtámadja seregével az elemeket : a vizet, földet, növényeket, bikája — más eszmekörbe á t t é v e !) és az ősembert, G a y o m a r e t a n - t . A b i k a testéből származnak a kultúrés g y ó g y n ö v é n y e k , m a g v á b ó l az állatok. A z ősember holttestéből p e d i g : az első emberpár. A B u n d a h i s hössz Y i m a , az ősi pásztor, a k i t az ördög elcsábított, ezért b o l d o g t a l a n lett, feleségül is ördögfajzatot vett. Vége az lett, h o g y A s h i D a h a k a elvette országát (ez is ördögfaj végső győzelmet n e m éri meg, m e r t még csak a h a r m a d i k korszakban tartunk.

A negyedik k o r s z a k b a n Zarathustrának kalandos sorsú (tóba került, onnét nőbe j u t o t t ) m a g v á b ó l származó két f i a , aztán pedig a Szaosiant, a szabadító — diadalra v i s z i k O r m a z d dolgát. Végre is föltámadnak a h a l o t t a k , a végső ítélet megtörténik, O r m a z d él és u r a l k o d i k , Ahriman e l b u k A végső dolgok. Már a próféta igehirdetése hangoztatja a világvéget ; ő u g y a n tűzzel pusztíttatja el a világot, a későbbieknél a t ű z csak epizódja a világösszeomlásnak. A m i t a beleaprították főztjükbe. E g y e s vallástörténészek aztán az egész eschatologiát ú g y t e k i n t i k , m i n t h a m á s u t t , m i n t Iránban, a végső d o l g o k r a s e n k i se gondolt v o l n a és v a l a h o l csak ítéletről, végső jutalomról és büntetésről olvasnak, akár a Szentírásban, akár a K o r á n b a n , mindjárt iráni hatást s z i m a t o l n a k . U g y a n í g y iráninak t e k i n t i k az

angyalokat, sátánt, ördögöt. Szerintük a b i b l i a a sátán alakját Ahrimánról másolta. Persze a r r a n e m gondolnak, hogy hasonló rossz lény a primitív vallásokban is v a n az egész a r k t i k u s , k a l i f o r n i a i indián és egyéb kultúrkörökben melyek jóval korábbiak a zsidóknak a perzsákkal v a l ó érintkezésénél. E z e k előrebocsátása után lássuk a végső dolgokat. i.

Az ember vége.

A z ember élete is, halála is a két kozmikus-erkölcsi ellentétes h a t a l o m közt való küzdelem jegyében áll. A k i t a gonosz életében n e m állított a m a g a táborába, az ellen halálában még szívósabban acsarkodik. V é d e k e z n i k e l l vele szemben : erre szolgál a p a p o k segítségülhívása ; a halállal vívódónak a p a p felmondja a P a t e t - o t , a bűn A halál az ördög m ű v e ; el k e l l végezni a haldokló, m a j d a halott körül az ördögöt t á v o l t a r t ó tisztulási szertartásokat. A engednek a szobába, hogy az ördögöt elűzze, mert az ördög fél a k u t y á t ó l ; aztán illatos fát égetnek. A p a p szünet nélkül imádkozik. A hullát a h a l o t t v í v ő k vas hordágy Vigyázni k e l l , ne vigyék esőben, hogy a vizet a h u l l a m e g ne fertőztesse.

A D a k h m a , a h u l l a t o r o n y voltaképpen m á g l y á t jelent ; v a l a h a a perzsák egy része elégette, más része földbetemette halottjait. Ü g y látszik, hogy a h a l o t t k i t evése fára, magasabb helyre is ősi szokás v o l t , m i n t ahogy a primitíveknél is előfordul. A szasszanidák reformja teteje kör-körösen befelé h a j l i k a közepén levő kútszerű

mélyedés felé. Ide v i s z i k fel a h a l o t t a k a t , meztelenül feküsznek ott és várják sorsukat. K e s e l y ü k rajzanak a t o r o n y körül. A maradék csontokat beledöntik a kútba. E n n e k a temetésmódnak a célja beleilleszkedik az A v e s z t a eszmekörébe. A h u l l a ne fertőzhesse m e g az elemeket. T ű z n i n c s a közelben, a holttestre hulló esővíz is hamar aláfolyik a befeléhajló t e t ő r ő l ; a h u l l a a magas t o r o n y b a n — a földet se érinti. N i n c s ott másnak dolga, m i n t a hullaevő a csendesség t o r n y a körül.

A hozzátartozók dolga : a halott lelkével törődni. H á r o m n a p i g t a r t a h a l o t t i ünnep : o t t h o n és atűz-temp belőle ; a h a o m a sem m a r a d el. H a r m a d i k n a p összejön n a p dől el a lélek sorsa, ezen a n a p o n az égiek áldozatot k a p n a k , a p a p o k és a szegények új r u h á t . H a véletlenül a papokról a hozzátartozók megfeledkeznének, a halott szegény lelke meztelenül állna az utolsó ítéleten.

A testből k i s z a b a d u l t lélek ügyetlen, tehetetlen ; Szraosa segíti a nehéz útra. Felrepül vele a levegőbe, a démonok üldözik, a jó szellemek és a földiek buzgósága segítik. Megérkezik a t i s z t a éterbe, a h o l a Cinvat-hídon k e l l általmennie. E l ő b b a világhegyen, a hídfőn : v á r az ítélet a lélekre. M i t h r a és társai ítélkeznek ; az ítélet szigorú ; m i n d e g y , k i ül rá a lélek-mérlegre : király-e v a g y koldus. A mérlegen a lélek jócselekedetei és bűnei. Legtöbbe a lélek a Cinvat-hídra lép. A jók számára a híd országúttá t á g u l ; a gonoszok előtt hajszállá válik. L e h u l l a n a k róla a mélységbe. A jó lélek m á r a hídon érzi a paradicsom balzsamos illatát. A z ég kapujában szépséges, fénylő nő fogadja.

«Ki v a g y te csodaszép nő, kihez foghatót sohase láttam?» — kérdi álmélkodva a lélek. «Én v a g y o k , jó ember, a te igaz h i t e d , hitvallásod. M i n d e n k i szeretett téged a te nagyságod, jóságod, szépséged, i l l a t o d , győztes erőd m i a t t , mert te szerettél engem az én jóságomért,nagys fogadja az égben) megdicséri megérkezett mását jó hogy áldozott a tűznek és irgalmas v o l t a rászorulókhoz. A z t á n bevezeti az üdvözültekhez. Első lépésével eljut a «jó gondolatokhoz», másodikkal a «jó szavakhoz», harmadikkal

E z e k a mélységes és szép szimbólumok az A v e s z t a etikájának remek képei. 2. A világ vége. A világfolyamat célja : O r m a z d végső győzelme. E n n e k előkészítéséről m á r h a l l o t t u n k . A v i l á g v é g v á r á s , a próféta eljövetele, az ítélet már a g a t h á k b ó l is k i c s e n d ü l ; a részletek kiszínezését a történelmi t é n y e k és idegen kölcsönzések

A v i l á g v é g közeledtének v a n n a k előjelei: jelek a N a p b a n és H o l d b a n , földrengés, v i h a r , h á b o r ú k ; Iránt elözönlik a görögök, arabok, törökök. Z a r a t h u s t r a f i a , Hushedar, megszületik F r a z d a n t a v á b a n . V e l e kezdődik a v é g első ezeréve. Megküzd az ördögök h a d á v a l , Vishtaszpa A második ezerévben Z a r a t h u s t r a másik fia u r a l k o d i k . Visszatér az a r a n y k o r , megszűnik az emberölés, az emberek ez felfalja az emberiség harmadrészét, megrontja az ele-

meket. A világ O r m a z d h o z f o r d u l , k i elküldi hősét, Még m i n d i g n e m elég a h ő s ö k b ő l ; a régi regék hősei után k e l l jönnie a Szaosiantnak, a szabadítónak. L e á n y fürdik a t ó b a n , Z a r a t h u s t r a m a g v á b ó l foganja a hőst. A v i l á g általa újul meg. F e l t á m a d n a k a h a l o t t a k ; élükön G a y o m a r e t a n , az ősember, aztán az első emberpár, meg a többiek. Összegyűlnek. A jók közt a rosszak o l y a n o k lesznek, m i n t fekete birkák a fehér nyájban. Szét is választják őket. A hegyek megolvadnak, az emberek olvadt fémek folyóján v o n u l n a k át ; a jókat ú g y érinti ez a fémláva, m i n t h a meleg tej v o l n a , a rosszakat megemészti. O r m a z d kísérete összeütközik Ahrimanéval, O r m a z d g y ő z . együtt uralkodnak. Kissé zavaros ez a világvég leírás. N e m csoda, m a n i c h e i z m u s , a K o r á n eschatologiáját, ehhez még előázsiai ősi regéje is csak a r r a j ó , hogy k o m o l y t a l a n valláshasonlítgatók párhuzamot találjanak benne Szűz Mária szűzi foganásához. E n n y i v e l igazán k i lehetett tölteni az utolsó háromezeréves k o r s z a k hézagait. Ezért a z o n b a n n e m lehet Zarathustrát felelőssé t e n n i . N e m t u d h a t t a előre, m i t tulajdonítanak n e k i K r . u . a I X — X . században.

Kultusz,

varázslat, tisztulások,

erkölcs.

Zarathustrának az erkölcsi küzdelmet hirdető vallása ellene fordult u g y a n a régi varázs-kultusznak, de a próféta eszméinél erősebb v o l t a népéletben meggyökeresült h a g y o m á n y o s életforma. í g y a m a z d a h i t kénytelen volt n e k i idegen k u l t u s s z a l társulni.

Keres

Ahr

szerke hoz

A z Avesztában a p a p o k a t A t h r a v a n - n a k n e v e z i k ; a görögök mágusoknak mondják ő k e t ; m a i n e v ü k b e n (mobed) szintén benne v a n ez a szógyökér. A p a p s á g egyes családokban ö r ö k l ő d i k ; az ifjakat rendszeresen nevelik a p a p i t i s z t r e , m e l y b e n fokozatok v a n n a k . M e g kell t a n u l n i u k a szent k ö n y v e k e t , h o g y mobeddé lehessenek. A főpap neve : Z a r a t h u s t r o t e m a v o l t .

A k u l t u s z r é s z e i : az A v e s z t a imádságainak,himnu táplálása, őrzése, tisztulási és elhárító cselekmények végzése. A k u l t u s z célja : részt v e n n i a gonosz elleni küzdelemben, erőt adni isteneknek és embereknek, megtisztítani az

A tűz-templom neve : D a h r - i - M i h r , M i t h r a k a p u j a . Hérodotosz még n e m t u d perzsa templomokról, de az ékiratos emlékek m á r igen. A t e m p l o m elsötétített szentélyében n e m szabad érni, rá n e m szabad lehelni. A p a p o k k e s z t y ű t és száj kötőt viselnek. N a p o n k i n t ötször v a n dolguk a szent tűzzel. A mellékhelyiségekben készítik a haomát és a vizet, az isteneknek állatáldozatokat is m u t a t n a k be. A k u l t u s z n a k varázslat jellege v a n , m a g u k a t a kul

N a g y hatást tulajdonítanak m a g á n a k a hitvallásnak. E n n e k neve : Ahuna vairya. Szövege : ( A z Ű r a k a r a t a az igazság törvénye ; égi j u t a l o m várja azt, a k i e világon jót cselekszik M a z d á é r t ; az országot A h u r a annak adja, a k i a szegényeket támogatja».

A tisztulások főcélja az embert, állatot, elemeketme ördöghöz t a r t o z i k , azt n e m szabad érinteni, attól iszkódni k e l l . A z ördögé elsősorban a holttest, a dög. H a dög v a n

a vízben, k i k e l l v e n n i , a vizet más mederbe v i n n i ; h a dög v o l t a legelőn, a tehén tejét n e m szabad meginni. A döggel egyenrangú az emberi és állati excrementum, levágott haj v a g y köröm. K i v é t e l a tehén-urina.Gyerm három n a p i g . T ű z n e k , víznek, földnek — n e m szabad érintkeznie s e m m i tisztátalannal. H a mégis történt v o l n a v a l a m i fertőzés, a k k o r — el kell végezni a tisztulási szertartást. Imádságok, ördögűzések, vízzel v a g y ökör-urinával való mosdások v i s z i k el az ördögöt. A verés is jó segítség az ördög ellen. A bűnöst azért v e r i k . Gyilkosságért 800 ütés jár. A verést pénzzel is m e g lehet váltani. L e g j o b b m ó d az ördög elleni küzdelemre : i r t a n i az ő állatait, n e v e l n i O r m a z d állatait, m ű v e l n i a földet, termelni A z állattenyésztésnek, földmívelésnek pártolása, ezek beillesztése a vallásilag érdemszerző cselekedetek közé : Z a r a t h u s t r a vallásának nagy ereje. A V i d e v d a t s z e r i n t : az ördögök rémüldöznek, h a az árpa s a r j a d ; h a szépen érik, a k k o r ájuldoznak ; h a őrlik az árpát, a d é v á k a t is őrlik. K á r , hogy ezzel a kultúr-etikával a n n y i közönséges b a b o n a , t a b u - h i t párosult. M i n d e z a z o n b a n n e m t u d j a elhomályosítani azt a férfias, k o m o l y erkölcsi felfogást, m e l y a próféta lelkéből árad az A v e s z t á r a . Oldalhajtások.

A z A v e s z t a későbbi részeinek m e t a f i z i k a idualizm a I V . és V . századi görög és örmény írók (Mopsuestiai Theodorus) a d n a k hírt. E z e k szerint O r m a z d és A h r i m a n Zervan akarana-nak, az örök időnek ikergyermekei. Z e r v a n fölötte áll — m i n t V é g z e t — mindkettőnek. E z a t a n a szasszanidák a l a t t nagyon el v o l t terjedve.

K a v a d h (488—531) uralkodása alatt keletkezett a mazdakiták társadalmi forradalmár felekezete, mely nevét alapítójáról, Mazdákról nyerte. Mazdák azt tanít dévaitól származik. H o g y ezeket legyőzzék, meg k e l l s nem szabad e n n i megölt állatokat. K a v a d h király kezdetben pártfo

M A N I ÉS T A N A . A N y u g a t felé való terjeszkedéssel és a hellenizmussal jelentősen fordult a perzsa b i r o d a l o m sorsa.

A n y u g a t i (mezopotámiai) részekben szemiták veszélyeztetté a hellenista pogányság, a b a b i l o n i h a g y o m á n y o k , a és aszketikus szekták vették fel a versenyt az iráni vallássa eszméi, m e l y e k az új környezethez a l k a l m a z k o d v a , a hellenizmus, zsidóság megváltó-várását, a misztériumok egyéni üdvkeresését, a kereszténység megváltástanát m a g u k köré v o n t á k és a k o r s z i n k r e t i s z t i k u s hajlamának megfelelően világvallás jellegű .új vallásbölcseletiren

E z e k a tényezők működtek közre a manichaeizmus kialakulásában. Mani 215-ben született B a b é i b a n ; szülei perzsák v o l t a k , a t y j a a mazda-hitből a mugtaziliták (keresztelők) szektájába tért m e g ; anyja a r s a c i d a hercegnő v o l t . Már otthonában megismerte a t y j a szektájának önmegtagadó, bortól, húsételtől, nemiélettől tartózkodó irányát. Tizenkét hozzá. S o k a t t a n u l t , olvasott, míg rendszere k i a l a u l t benne. 242-ben I . S h a p u r perzsa király előtt hirdette eszméit. A mágusok elől keletre menekült, eljutott Ind

módját ismerte meg. S h a p u r utóda, H u r m u z d pártfogásába vett Manit elfogták, jellegzetesen perzsa kegyetlenséggel végezték k i megnyúzták, bőrét k i t ö m v e közszemlére bocsátották.

Manit megölték, de szavának, számos írásának hatását, h át A f r i k a északi p a r t j a i n terjed. Diocletianus 2 9 6 — 7 - b e n már tiltó rendeletet ád k i ellene. Vonzóerejét m u t a t j a , hogy az ifjú Ágoston sokáig hívei közt v a n , h o g y keresztsége örmény pauliciánusok szektája a középkorban megint életre keltette a Balkánon a bogumilek,Dél-Franciaorsz felé hatoló Árpádokat és az A n j o u k a t ; a k a t h a r o k ellen pedig keresztes h a d a k léptek fel, de megtérítésük a koldulóre érezhető M a n i hatása.

K e l e t e n még n a g y o b b v o l t M a n i t a n á n a k hatóköre. Hívei egyházi közösséget a l k o t t a k , m e l y n e k élén a rejtett életét élték ; a m i n t az iszlám u r a l o m r a j u t o t t Perzsiában, a manichaeusok térítő célzattal fordították le könyveiket pehlevi-ből szír és a r a b n y e l v e k r e . V o l t idő, m i k o r a kalifák részéről pártfogásban részesültek, de aztán ellenük f o r d u l t a k a h a t a l m a s o k . M u k t a d i r ( 9 0 8 — 932) alatt Khoraszánba menekültek. A Nyugat-Turkesztáni körül már eljutott M a n i vallása — b u d d h i s t a színezettel. A z ujgur kánok birodalmában, m e l y n e k Turfán v o l t a

ba

török

székhelye, államvallássá is lett. A turfán-i ásatásokból sok emléke került felszínre : k ö n y v e k és képek. A ba n a g y befolyásra tettek szert K í n á b a n is ; az ázsiai uralkod ben a k i r g i z e k megdöntötték a kínai ujgur u r a l m a t ; a szektának nehezebb lett a sorsa, de azértalkalmazkod t a o i z m u s kánonjába. 1370 körül zárul le a manichaeizmus kínai története.

A manichaeizmus eredeti szentirataiból, M a n i könyveiből i r o d a l o m részben n y u g a t i - l a t i n , görög, részben k o p t ; t o v á b b á : perzsa, szír, pehlevi, arám, a r a b , török, örmény. A z ú j a b b kutatások n a g y o n kibővítették M a n i r a és tanára v o n a t k o z ó ismereteinket. Forrásanyagul szolgálnak: Szent Ágoston művei, a I V . századi B o s t r a i T i t u s ellenük írt m ű v e ; Hegemonius : A c t a A r c h e l a i , Theodorus barK h o n i szír püspök S c h o l i a - i ; az ö r m é n y Eznik, az arab S h a h r a s t a n i vallási pártokat ismertető és M u h a m m e d i b n Ishag : Fihrist ( X . század) c. m ű v e . A t u r f a n i ásatások (Stein Aurél vezetésével) 1890-től k e z d v e eredetiman

A manichaeizmus simulékonyságára jellemző, hogy N y u g a t o n keresztény, K í n á b a n b u d d h i s t a és taoista mezben m u t a t t a magát. Hosszú története megmagyarázza A l a p g o n d o l a t a i azonban egyezők a különböző forrásokban.

a r

A rendszer vázlatos ismertetése is képet ád arról, m i l y t a n u l é k o n y a k v o l t a k M a n i és követői. A bevezetésben említett tényezők mellett i n d i a i hatásokat is érezni rendszerükö oldalán.

Kozmogónia, vele egybefonódó megváltástörténet, eschatologia adják M a n i t a n á n a k elméleti v á z á t . E b b ő l táplálkozik vallásának erkölcsi t a n a , egyházi szervezete, liturgiája. M a n i világképe a m a z d a - h i t erkölcsi dualizmusát éles metafizikai kételvűséggé sarkítja k i . A mazda-hit jó-rossz őspárja i t t m i n t a fény-árny párnak megfelelő szellem-anyag ellentét jelentkezik. A z erkölcsi e l l e n t é t : igazság-gazság, tisztaság-fertőzöttség : a fény-árny ellentéthez t a p a d . M i n d a kettő ősi, egységbe nem olvadó szembenállás. A fényországban a Fény király u r a l k o d i k az étheri fényszférának m i n d e n rétegén. B e n n e m i n d e n fényből v a n : az ég is, a föld is. A fénykirálynak öt lakása, tagja v a n : ész, értelem, gondolat, elmélkedés és a k a r a t . A fényföldnek tagjai a zefir, a szél, a

vil

A z árnyország r é s z e i : a köd, üszög, forrószél, méreg, sötétség. Fejedelme a Sátán. A fény felül v a n , az árny a l u l . A Sátán egyszer csak föltámad, elnyel egy csomó fényelemet. E t t ő l meginog fényország biztosága. F é n y k i r á l y elküldi a fényelemek visszaszerzésére saját fiát, az ősembert, k i t az «élők anyjából» hármas M a n i rendszerében. A F i ú n a k megint csak öt tagja van, mint Fénykirály-atyjának. A F i ú odaadja magát az árnyország démonjainak. E l n y e l i k . Még n a g y o b b lesz a baj ; még t ö b b fény került a sötét anyagba. A z ősember szabadulásért eseng atyjához. Megint ugyanaz a folyamat : újabb hármas keletkezik kiáramlással, ennek a hármasnak harmadik

E z már j o b b sikerrel küzd. Szétüt a Sátán t a g j a i k ö z t , megszabadítja az ősembert és az égi erőket. A levert démonokból ezután t e r e m t i k az e m p i r i k u s

tagja

világot. A többi csak előjáték v o l t . A démonok bőréből lesz az e m p i r i k u s ég, testükből a föld és így t o v á b b . A k i n e k ez n e m elég, azt még t o v á b b i teremtés n y u g t a t j a m e g . T í z fénynyelő óriás, A r c h o n t is v a n ; belőlük tíz eget, n y o l c földet és egy rakás csillagot és földi elemet is lehet teremteni. Végre készen v a n ez a természet. Sötét a n y a g az alkotórésze, de sajnos, m é g m i n d i g m a r a d t benne fény. E z z e l is k e l l v a l a m i t csinálni.

F é n y k i r á l y elküldi «követét». E z m á r a h a r m a d i k a k m e g i n d u l a k ö v e t a Nap-ból. Megindítja az égitesteket. L á n y a i szerelemre gyullasztják az archontokat és a démonokat, így v o n j á k k i belőlük a fényelemeket. Igen á m , de ezek közül a fénygyöngyök közül némelyek lehullana torzszülöttei pedig állatokká. Most m á r a Sátán is

A z a g y v a mesének még nincs v é g e . Most kerül a b i b l i a M a n i képzetvilágába. A Sátán létrehozta az embert, hogy benne összegyűjtse az a n y a g b a n levő fényelemeket. V i s z o n t a nő ezeket a nemzessél továbbszórja. É v a Ábelt. Á d á m és É v a pedig Sethet.

odaa

Szegény «ember»-nek ugyancsak furcsa a genealógiája. A fényországiak azonban megkönyörülnek r a j t a . Elküldik megérti a beszédet és Jézustól kér segítséget. Jézus alakja ugyanaz Maninál, m i n t a gnosztikusoknál. Látszattestben él és h a l meg. D e szenved a fában, növényben, az egész természetben is. Megtanítja Á d á m o t és utódait, hogyan k e l l kiszabadítani a fényt az anyagból. E n n e k a módja a manichaeus életmód. A m i n t ez az életmód elterjed, mindig

halálukkal H o l d o n , N a p o n , csillagokon át elviszik

Fényország

Mire aztán az a n y a g elveszti a beleszorultfénygyön Szabadító, a «harmadik öreg» (ha u g y a n a h a r m a d i k e n n y i elődje után !), az A v e s z t a Szaoshiantja. Megtörténik a világégés, m i n d e n megújul a tűzben, fényország végleg elválik az árnyvilágtól. E z z e l vége a világfolyamatnak. E z a zavaros m i t h o s z aligha v i t t e v o l n a M a n i t a n á t Kínáig és H e r k u l e s oszlopai-ig, h o g y h a egyrészt n e m igyekezett v o l n a kielégíteni a hellenista-kor gnosztikus t u d á s v á g y á t , üdvkeresését és másrészt n e m szervezett v o l n a megfelelő vallási közösséget. A vallási közösséget ugyanaz a dualizmus h a t j a át. A közösség kétrendű. A z első rendet alkotják a v á l a s z t o t t a k (electi), a

m

Három pecsét (signaculum) zárja le valószínűleg az avatás szimbolizmusában a v á l a s z t o t t n a k száját, kezét, ölét (sign. oris, m a n u s , sinus). A száj pecsétje : hogy ocsm dolgokhoz, kenyeret ne dagasszon, gabonát ne őröljön, gyümölcsöt ne szakasszon, pohár vizet ne adjon. V á r j a meg, míg a másik osztály m i n d e z t megcsinálja és n e k i adja. A lágyék pecsétje : nőt ne érintsen, házasságot ne kössön. H i s z e n a nemzessél a m á r elraktározott fény megosztana M i r e való hát a v á l a s z t o t t : hogy éljen, tanítson, példát adjon, fényt gyűjtsön.

E l é g jól éltek. Fehér ruhában, sápadt, ostyaszín arccal fogadták a «hallgatók» kiszolgálását. A hallgatóknak hivatása : ellátni a választottakat. R á j u k n e m állt a választottak kényelmes önmegtagadása, ők n e m halmozták m a g u k b a n a fényt, élhetteknem 10 parancs, m e l y jórészt egyezik az Isten tízparancsolatával. meg, m i n t ahogy a választottak a b u d d h i s t aszerzetes n e m sokat t ö r ő d ö t t ; azt se m o n d t á k meg n e k i k , hogy haláluk u t á n részesülnek-e a b b a n a szerencsében, hogy m i n t fénygyűjtők újjászülethessenek. Bűneiket megvallottak, er

E két rendből állt az egyházi közösség. A közösség k o r m á n y z a t a természetesen a v á l a s z t o t t a k kezébe volt letéve. V o l t a k köztük presbyterek, püspökök, mesterek. A közösség liturgiája vasárnapra és hétfőre esett. V a s á r n a p mindkét r e n d böjtölt, hétfőn csak a választot látszik, kezdetben n e m v o l t a k . M a n i gondoskodott arról, hogy a l i t u r g i a szép és fölemelő h i m n u s z o k k a l magasztalja a fén h i m n u s z o k M a n i személyét állítsák a k u l t u s z középpontjába. M B e m a v o l t a fénykirály trónja, öt lépcső v i t t fel a trónhoz.

M a n i hívei kultuszában közel járt az isteni méltósághoz. A k u l t u s z h i m n u s z a i t , szövegeit remekbeírt könyvekből olvassák, énekelték, az éneket zenekar kísérte. Egy

ősi m a n i c h a e u s - h i m n u s z töredéke így s z ó l :

H a kívánjátok, oktatlak titeket Régi a t y á k által. A Szabadító, az igaz Z o r o h u s t M í g s z e l l e m é v e l t á r s a l g o t t . . . ( í g y b e s z é l t :) V e s d le a m á m o r t , m e l y b e s z e n d e r e d t é l . É b r e d j f e l és t e k i n t s r e á m ! B o l d o g o r s z á g b ó l j ő feléd az ü d v . É r t e d onnét k ü l d e t t e m én. A m a z p e d i g (a s z e l l e m ) feleié a b a j n é l k ü l Én v a g y o k én, a T i s z t á n a k f i a : Fertőzött vagyok, jajongást látok. Vigyél k i a Halál markából.

valónak:

A z é l ő k ereje, ü d v e r a j t a d A te hazádból.

Gyere velem, szelídség f i a (a mester) Fény k o s z o r ú d a t tedd a fejedre . . . (Reitzenstein: Das iran. Erlösungsmysterium.3

sk. ll.

A szabadító Zorohust (Zarathustra) saját énjéhez szól, az anyagba ragadt, a Halál m a r k á b a került lélekhez. A lélek v á g y i k a j o b b i k hazába, a h o l fénykoszorú sugárzik ró manichaeizmust, a gnózist, az újplatonizmust, a misztérium

A hellén-római világkultúra sokat felszívott m a g á b a a mágusok tanaiból, érdekelte Z a r a t h u s t r a (Zoroaszter) dualizmusa, M a n i b o n y o l u l t világszemlélete, különös etikája, m e l y az erkölcsöt fényfizikává v á l t o z t a t t a . A tömegek a római i m p e r i u m b a n is inkább a népvallás diadalmas Napistenét, Mithrát imádták az A v e s z t a pantheonjából. Z a r a t h u s t r a , M a n i a művelt rétegekhez s z ó l t a k ; eszméik belevegyültek abba a n a g y gyűjtőmedencébe, melyet földközitengeri kultúrának nevezünk. P l o t i n o s , az újplatonizmus, az ifjú Ágoston adósaik a perzsa vallásalapítókna

zésra ; Szent Ágoston értelmi fénye erre a kérdésresug

K e g y e l e m , szabadakarat; erény és b ű n , ü d v és kárhozat, Isten országa és sátán országa: o l y ellentétek, melyeknek összhangzó megoldására a kereszténység legnagyobbláng A v e s z t á é v a g y Manié, az n y i l v á n v a l ó . H i s z Ágostonnál a rossz n e m ősprincipium, h a n e m a szabadakarat tényével a d o t t lehetőség; n e m valóság, h a n e m h i á n y ; Isten n e m o k a a bűnnek, a bűn mindenestől a t e r e m t m é n y műve ; Ág

A l á b járásra adatott, a botlás esetlegesen ered okából. I l y alapvető megoldásokon n y u g s z i k a kereszténymonot vissza n e m térő haladás a teremtéstől a történelmen át a végig, az időtlen örökkévalóságig. Nincsenek kezdetükbe visszatérő gyűrűi. Ezért nincs is t ö b b k ö z v e t í t ő Isten és ember k ö z t , csak egy, Jézus K r i s z t u s , a világ megváltója. A z iráni világképnek, üdvtörténeti szemléletnek, melyben a m e g v á l t ó k egymást váltják fel, mert igazában semmit m e g n e m váltanak, legélesebb antitézise Szent P á l szava : E g y a közvetítő Isten és emberek közt : Jézus K r i s z t u s .

A z irániak kérdéseket vetettek föl, problémákat a d t a k ; a kérdések egyezők az iráni vallásokban, agnóz egyenrangú ősprincipium, i t t egy ; ott a rossz pozitív v a l ó , i t t a m i pozitív való, az jó is (omne ens b o n u m est) ; ott d u a l i z m u s , i t t m o n o t h e i z m u s . O t t t ö b b világciklus, u n a l m a s a n ismétlődő nekiindulásokkal és visszahullásokkal; újszövetség az egy Megváltóban ú g y v i s z o n y l i k egymáshoz, m i n

SZÍRIA,

FÖNÍCIA,

KÁNAÁN,

KISÁZSIA.

Mezopotámia n y u g a t i szomszédságában és A r á b i á b a n már az újkőkorszakban a szemiták telepedtek m e g , nomád vándornép ; i t t is földmívelő réteg előzte m e g őket. N y e l v i szempontból északi, déli és k e l e t i szemitákat különböztetnek meg. A z északihoz t a r t o z n a k a föníciai, a héber, a m o a b i t a , az arámi, szír-nyelvek, a délihez az a r a b és az ethiop n y e l v , a s z e m i t a népcsalád keleti t a g j a a b a b i l o n i . K r . e. 4000 körül A k k á d b a n a s z e m i t á k megalapítják ez ó t a a szemitáké a főszerep ; időnkint az e g y i p t o m i a k és a Kisázsiában telepes árja-keverék h e t t i t á k és m ütközőpontja a legkülönbözőbb h a t a l m i érdekeknek ; n a g y s z á m ú népei sokáig őrzik faji és n y e l v i sajátosságaikat álló 22 népnek nyelvét.

Földrajzi helyzetük, m o z g é k o n y természetük és e szírek, föníciaiak a kereszténység elterjedése előtti n a g y kultúráknak, a babiloninak és e g y i p t o m i n a k v o l t a k egymáshoz k ö tenger partvidékén K a r t h á g ó i g , Hispániáig, a szigeteken Cyprustól Máltáig és Szicíliáig. A z ősrégi krétai k u l t ú r a nemcsak Görögország és Kisázsia felé h a t o t t , h a n e m a palesztinai t e n g e r p a r t r a is ; a filiszteusok, k i k k e l a zs

A m i k o r N a g y Sándor megindította a Földközi-tenger-

melléki ősi népi és faji k u l t ú r á k összeolvadását a hellenizmu az ő utódainak örökségét á t v e t t e R ó m a világuralma, a n a g y s z i n k r e t i z m u s b a beleömlöttek a szemita és a szemitákka

K ü l ö n tárgyaljuk azokat a vallásokat, m e l y e k n e m o l v a d t a k bele a hellén-római s z i n k r e t i z m u s b a : az arab iszlám) ; a zsidó és a keresztény vallásokat. A z i t t t á r g y a l t vallásoknak közös jellemvonásuk a b a b i l o n i v a l szemben az, hogy az ég k u l t u s z a jórészt háttérb K á n a á n ) a primitív nomádok nagyistenhite átalakul a törzsek, m a j d városok, szentélyek h a t a l m i körére szorítkozó szféra határai és a helyhez kötöttség különböztetik meg egymástól. B a l - k u l t u s z és a tenyészetet kifejező Föld- és É g - a n y a - k u l t u s z : abból a keveredésből származnak, m e l y a s z e m i t a nomádok és a Taurus-hegység mentén telepes földmívelő népek kulturális és p o l i t i k a iegymásrah a n t i k kultúra enyészetét a k a r t a feltartóztatni társával, a napistenítéssel (solaris henotheismus) e g y ü t t azújplat A Jupiterré, Zeusszá átalakult B á l o k a t , a D e a Caelestisszé, M a g n a Materré változott A s z t a r t é k a t legyőzte annak az E g y Istennek hite, k i a zsidó népet v á l a s z t o t t a k i a monotheizmus m egyszülött F i á b a n megadja a v i l á g n a k a paradicsomban megígért Megváltót.

A másik, s z e m i t a eredetű világvallás, az iszlám,

sz

Szíria.

A K r . e. második évezred közepét megvilágító T e l l - e l A m a r n a i i r a t o k b a n g y a k r a n esik szó az arámoknak előretöréséről foglaló b i r o d a l m a ellen. A mitanni-ország bukása u t á n ezek az arámok beolvadnak az uralkodó asszír népbe. Másik águk, a szír P a l e s z t i n a Szíriának nevezett északi részében önálló államokat a l k o t , m e l y e k közt Damaszku

A városok istenét a szírek egyszerűen B a a l - n a k («Ür») nevezték, m i n t a babiloniak is Bél-nek. E n é v mögött voltaképpen a B a b i l o n b a n is tisztelt z i v a t a r i s t e n : Hadad (Addu) v o n u l meg, k i n e k D a m a s z k u s z b a n v o l t t e m p l o m a . Ismeretes náluk R a m m a n is. Zachariás próféta (12, 11) összefogja a két n e v e t : H a d a d - r i m m o n . Asztarténak, I s t a r n a k szír neve : A t h a r ; ebből az összetett név : A t h a r g a t i s ( A t h a r a n y j a A t t i s n a k ) , változ öli meg, A t t i s önmagát férfiatlanítja, ebbe h a l bele. E z a kettő közt a különbség. L u c i a n u s (De D e a Syra) szerint H i e r a p o l i s b a n A t a r g a t i s mellett A d o n i s - t tisztelték. A z istennő kultuszát eunuch-papok l á t t á k el női r u h á b a n . A z öncsonkítás eme módja valószínűleg áldozatszámba ment. A papok (és A t t i s ) példáját mások is k ö v e t t é k , hogy ezáltal A t h a r előtt kedvessé váljanak. A t h a r a földi tenyészetnek, anyaságnak, t a v a s z n a k istennője ;szerelme K u l t u s z a érzéki vadságban tobzódik. T e m p l o m a előtt phallos-oszlopok álltak.

A k u l t u s z főünnepe n y á r közepére esik, midőn a n a p heve kiégeti a természetet. A z ünnep h a n g u l a t a tele v a n

gyásszal, p a n a s s z a l ; siratják az elhaló istent. A t h a r n a k szent állatai a h a l és a galamb. P a l m y r á b a n az ég istene (Baal-samen) mellett a napot és a holdat is istenítik. A kis D o l i c h e - n a k Bál-ja J u p i t e r D o l i c h e n u s néven a római b i r o d a l o m b a n , különösen a katonaság révén a provinciákban ( R a j n a mentén,Dác város napistenét pedig E l a g a b a l császár a b i r o d a l o m főistenévé

Kánaán

és

Fönícia.

A p a l e s z t i n a i tengerparton ősidőktől kikötővárosok épültek, melyeket később szemiták hódítottak meg és v i r á g z ó városállamokat alapítottak S i d o n b a n , T y r u s b a n , B e r y t u s b a n , B y b l o s b a n . A föníciaiak hajói végig járták a Földközi-tengert, a kereskedelemmel n a g ykultúrérin a kánaáni ősibb (a zsidókat megelőző) s z e m i t á k é v a l ; ebbe a z o n b a n t a u r u s i , görög, e g y i p t o m i elemekkever jegyezték föl a föníciai theogoniát és kozmogoniát.

Az ugarit-i

tenyészet-enyészet

mithosz

és Baál

temploma.

A kánaáni-föníciai vallástörténet, vele az ószemita vallási v i l á g k é p érdekes megvilágítást nyert a R a s z S a m r a - i (Szíriának C y p r u s szigete felé nyíló partvidékén) ásatásokkal. A felásott i . réteg a K r . e. X I I — X V . századból, ezt megelőző I I I . évezredi proto-elámi korból való emlékeket (Ugarit) a tengermelléki e g y i p t o m i , krétai-ciprusi,mi X V . század) «könyvtára» t a r t a l m a z z a a sémita n y e l v -

csoporthoz tartozó «ugariti» tenyészet-enyészetmithoszt és B a á l templomának építését töredékekben. A tenyészetmithosz istenei a következők : Él, az esztendők a t y j a , az ősi s z e m i t a nagyisten, a k i a világhegyen, folyói, róla f o l y i k k i a két óceán. J e l z ő i : az isteni B i k a , a kegyes, a királyisten. É l a teremtés teremtője, istenek és a világ u r a . A z u g a r i t i mithosz az isteni B i k a párjának Asérát t e k i n t i , a Tenger Aséráját, k i a tengerben l a k i k . Istenek teremtőnőjének mondják ; a m i t h o s z szerint É l t ő l született gyermekeinek száma 70.

Él-Asera istenpárnak megduplázása B a á l - A n a t . E z e n a páron verődnek k i a t a u r u s z i tenyészethősnek (Adonis, T a m m u z , E s m u n , A t t i s ) és a földanyának (Astarte, K y b e l e , Isis) vonásai. B a á l , Aliján-Baál, m á s néven : Z e b u l , a föld u r a — az ősi égistennek a tenyészethőssel v a l ó összeolvadása. Felhőkön n y a r g a l , az ég a b l a k a i n villám-bárddal csapkod a cédrusokba és az emberekbe, esőt ád. Hét ifjú, n y o l c sertés jár kíséretében. H o g y a mithosz-gyártó még n e m v o l t készen B a a l - n a k a pan Dagont t e k i n t i atyjának. A templomépítés mithoszából következik, h o g y B a a l U g a r i t b a n «idegen» isten lehetett, n e m v o l t még t e m p l o m a , m i n t az «égieknek», É l csak most adja át n e k i az isteni h a t a l m a t , m i n t Bábelben A n u M a r d u k n a k . B a a l «lakóhelyével», azaz szerelmesével, A n a t - t a l («szűz») Száfon hegyén l a k i k . A n a t é a mezők fölötti u r a l o m ; B a a l pedig az ő szántóvetője. A tenyészet mithoszba bekapcsolódnak : Mót, az alvilág istene, k i szemétdombon, r o m h a l m a z o n trónol, könyörtelenül megöli D e A n a t legyőzi az istenek fiát, Mótot, szétszeli k a r d d a l , megrostálja szitával, elégeti tűzzel, megőrli m a l o m b a n , elszórja a mezőn. Mót, az alvilág u r a : a földbe h u l l o t t , ott meghalt búzaszem sorsát h o r d o z z a . A halál-élet össze-

függésének megérzéséből a szimbolikus életfelfogás

alakítja

A z asztrális istenek közül Sapas, a napistennő és Istar, a hajnalcsillaggal összefüggő, i t t hímnemű istenség szere ugyanő k u t a t j a át érte a földet és az alvilágot. Istar B a á l n a k vetélytársa, az istenek seregében v a n pártja, m e l y azt kívánja, uralkodjék B a á l helyet Száfonmaga

A z istenek jól élnek égi lakásaikban, melyeknek mása földi t e m p l o m u k . É l - B i k a szerelme felgerjeszti Asérát, az istenek vígan lakmároznak a leölt szarvasmarhákon, bikákon, hízókon, kosokon, borjakon, élvezik a fák vérét, a bort, az istenek m u l a t n a k ágyasaikkal, az istennők az örömfiúkkal. A z Aliján-Baál mithosz még világosan m u t a t j a a tenyészet-enyészet motívumait. Töredékes v o l t a m i a t t v a n n a k homályos részei. V a n benne szó egy tekergő, hétfejű hízeleg Mótnak, szolgájának, rabjának v a l l j a magát. A z t á n megint hívja, tán egy alvilági tehén B a á l t az alvilág azok közé, k i k leszállnak a földre. B a á l n a k azonban egyelőre sürg az üszőt a pusztában, a tehenet az öldöklő oroszlán mezején, szült egy Ms-jelzésű istenséget . . .» Ú g y látszik, ez v o l t a veszte. A m i t h o s z a szerelem-halál szimbolikusössze h o g y ő a fejedelem a p u s z t a föld «kedvesei», az oroszlán mezejének szépjei közt. Mót a r r a is h i v a t k o z i k , hogy a perzselő Sapat (napistennő) r a g a d t a el B a á l t .

Meghalt Aliján B a á l , leroskadt a földre, elpusztult Z e b u l , a föld u r a . Élnek m e g v i t t é k a gyászhírt ; a követ

m a g a is szeretne l e m e n n i az alvilágba, É l pedig felteszi a gyász fejkendőjét, port h i n t fejére, meghasogatja orcáját, állát kedvese, lement u t á n a az alvilágba, velement Sapas. A n a t úgy i t t a a k ö n n y e k e t , m i n t a bort. M a j d Sapas Baált A n a t v á l l á r a teszi, k i felviszi Száfon m a g a s l a t a i r a , eltemeti a föld isteneinek üregébe, dúsan áldoz (hetvenhetven ál

B a á l halála m i a t t urat k e l l a d n i a földnek, A s e r a kéri É l t , tegye m e g Istart a föld urává. Istar, a Rettenetes, leült B a á l trónusára és u r a l k o d o t t É l egész földjén. (A t a v a s z i tenyészet elpusztul nyáron ; elgyengül a N a p is az ősz-téli időszakban ; más isten u r a l k o d i k a földön. D e visszajön a tavasz. A m i t h o s z s z i m b o l i k u s burkának

Múltak a napok, a szeretet megillette A n a t o t , megragadta M a j d szétszelte k a r d d a l , megrostálta szitával. ( A z enyé megviszi az örömhírt Élnek : «az ég olajat csepegtet, a folyamok mézzel folynak». A mezők úrnője, A n a t és az ő szántóvetője — B a á l — megint u r a l k o d n a k (igazában csak n y á r végéig), a m i t h o s z szerint mindvégig, B a á l ugyanis m e g k ü z d Istárral (ki ősszel á t v e t t e az u r a l m a t helyette a kopár földön).

Baál és Mót h a r c a , a tenyészet és enyészet küzdelme, az élet harca a halállal megismétlődik, egymásra pattannak, m m a r a k o d n a k , m i n t a k í g y ó k B a á l és Mót. Mótnak le k e l l szállnia az alvilágba. A m i t h o s z befejezése az élet-halál harcának m e g n y u g t a t ó végét a b b a n látja, h o g y az alvilágb m i t kedvelnek, az e l h u n y t a k n a p j a (istennő) lesz arájuk.

A másik u g a r i t i m i t h o s z B a á l t e m p l o m á n a k építését m o n d j a el. A tenyészethős — a templomépítés által lesz

állandó u r a a földnek is, égnek is. É l átadja n e k i az ő szívügye v o l t Baálnak az égiek fölé való emelése, É l n e k , az öregistennek háttérbe szorítása. E z a «békés» megoldás csak d i p l o m a t i k u s kifejezése lehet az U g a r i t b a n történt kultusz-változásnak. (Aistleitner J . : R a s z S a m r a . Theologia. I I . 1935.) A kánaáni és föníciai kultusz a h e l y i Bál-ra irányul. B e n n e egyesül az istenségnek ég és föld fölött való h a t a l m a K u l t u s z h e l y e rendesen v a l a m e l y magaslat, hegy. A kifejezik, hogy hívei vele szemben a szolga szerepét életadó ; t e m p l o m a i g y a k r a n élővizek, források, p a t a k o k mellé épülnek. A t e m p l o m b a n az isten szobra, előtte az oltár, kőből épül, r a j t a csatorna a vér levezetésére. A B á l h a t a l m i köre törzsére, városára terjed. Feleséget is adnak n e k i : a B á l á t - o t , M i l k a t - o t (királyné). A z égitest-mithosz fejletlen ; a N a p o t g y a k r a n nőneműnek (a R a s z Samra-i, u g a r i t i Sapas, napistenwo^, az esthajnali csillagot (Rasz S a m r a b a n : Istar) hímneműnek h i s z i k . A varázslat és a szellemhit áthatja a természetről v a l ó felfogásukat. A z isteni erőnek székhelyét a szent k ö v e k b e n , masszébákban, bet-el-ekben látják ; ezek v a g y phallosalakúak, v a g y a női nemet akarják jelképezni. A termékenységi varázs szolgálatában állnak. O l a j j a l k e n i k m e g őket és áldozatot is m u t a t n a k be n e k i k . A t e m p l o m o k előtt két kőoszlop á l l ; a N a p téli és nyári pályájának állomásai. K u l t u s z b a n részesülnek az őskori sírok is (dolmen-sírok), melyekben törzs-ősöket, pátriárkákat sejtenek.

A szent k ő mellett a szent fa, asera — B á l feleségének. B á l a t n a k , v a g y a kölcsönzött A s t a r t e n a k a lakóhelye, A z aserák facölöpök v o l t a k ; fejük az istennő fejével ékes. Jóslásokra is használták őket. (Oseas 4, 12.).

hatalm

he tö

A z őskánaáni és föníciai k u l t u s z ismerte az emberáld Melek-nek ( M o l o c h ; T y r u s b a n M e l k a r t . A H a m i l k a r névben — ennek az istennek a neve. H a m i l k a r = Melka a b b a m a r a d t a k , a várost mindjárt veszély fenyegette. Melek n a g y o n szomjazott az embervérre. A z előkelő családok gyermekeit v á l o g a t t á k össze n e k i , százával v á g t á k le a hadifoglyokat, hogy kiengeszteljék.

A föníciai (és kánaáni) vallás m á r az ősidőkben egyesül a tenyészet-enyészet isteni párjával. A z anyaság, szerelem istennője — i t t Asztarte, társa pedig — A d o n , a k i görögös n é w é g z ő d é s s e l , m i n t A d o n i s megy át a görög mithologiába. C y p r u s szigetén K y r i s néven tisztelték. (Kyrios-ból. A d o n = «Ur» = K y r i o s . ) A d o n a tenyészetmegszemélyesít tenyészet-hősnek eredeti föníciai neve E s m u n v o l t . A s z t a r t e is azonosul helyenként B á l a t t a l . A k á r A s z t a r t e E s m u n , akár B á l a t - A d o n , akár T a n i t - E s m u n (Karthágó) : enyészet. A kopár, kiszáradt, díszevesztett föld siratja tavaszának hozóját, a deliszép istent, a k i meghalt. A mithosz talál rá módot, hogy a természet vegetációjából égi és alvilági mondakört alakítson és a tavasz hősét valahogy visszahozza a földre. M o d e r n hitetlenség palástolás pedig e földszagú, fülledten búja m i t h o s z o k b a n K r i s z t u s halálának és feltámadásának vallástörténeti forrását a k a r j a meglelni. Persze, hogy az összefüggések elemi kritériumairól is l e m o n d ; és a tenyészetmithoszból k i a l a k u l t szerelmi regénynek t r a g i k u s fordulatát sirató ünnepi gyászba csak ú g y erőlteti bele a feltámadás örömét, m e l y a k u l t u s z b a n alig j u t o t t kifejezésre.

Hellenista-római szerzők : T h e o k r i t o s , samosatai Lucianus, Orige isteni párjáról. A k u l t u s z székhelye B y b l o s v o l t . O t t ú g y mesélték, hogy A d o n i s t v a d k a n ölte meg. Halála napján a város folyójának vize vörössé v á l i k . A város asszonyai gyászolják A d o n i s t ; hajukat levágják. D e e helyett más módon is kifejezhetik g y á s z u k a t : odaadják m a g u k a t idegen férfiaknak és a testvásár árát ajánlják fel — az istennőnek. A d o n i s emlékét más módon is ápolják : virágcserepekbe gyorsan viruló és fonnyadó virágokat ültetnek. E z e k az A d o n i s - k e r t e k .

K a r t h a g o - b ó l A s z t a r t e - T a n i t , a tehénszarvú, v a g y holdsarlós, fején falkoronás, kezében gyermeket tartó, mellén k í g y ó t őrző (a kígyó a nemiség szimbóluma) istennő m i n t D e a Caelestis, égi istennő került R ó m á b a . A z éghez u g y a n eredetileg n e m sok köze v o l t . B a a l , a dolgok királya, a m e n n y i b e n a lokális B a a l i m felett v a n , a szíreknél égi istenné v á l t ( K a n . B a ' a l s a m á m ; a r á m : B a ' a l s a m i n = ég U r a ) , ennek megfelelően felesége is égi istennővé lett. P l . J e r . 7 , 1 8 ; 44,17 sk. is erről az istennőr L e x i k o n d . gr. u . röm. M y t h o l o g i e I . 651. sk. 1. «Astarte».) Ismerősek Föníciában azok az istennevek is, m e l y e k k e l a bibliában is találkozunk. D a g o n és B e l z e b u b a n e k i ellenségeinek vesztét.

Vér, élet, n e m i s é g : a föníciai k u l t u s z főtényezői. Vérszomjas, búja isteneinek és istennőinek áldozta a vért és é l e t e t ; prostituálta leányait, megölte elsőszülöttjeit. M i t v á r t , remélt mindezért? Földi életet, n y u g a l m a t , örömet, kéjt. A másvilághoz n e m v o l t sok b i z a l m a . É s ezen k u l t u s z o k ellen kellett az ószövetség királyainak és prófétáinak másfél évezreden át küzdeniük !

filiszte

Kisázsiai

kultuszok.

A Földközi-tenger K e l e t — N y u g a t érintkezésének vízi útját a d t a , Kisázsia p e d i g a szárazföldi u t a t . A n a g y keleti i m p e r i u m o k ezen át törekedtek N y u g a t felé és a hellenizmus is r a j t a keresztül ment K e l e t r e , ő s i népek l a k t a k i t t a fensíkokon, a völgyekben és a tengerpartoko vetítődik át e népek isteneire. I t t n y e r tiszteletet Sabazios, hozzák egy nevezőre. Hadiistennőjük neve Ma, a hold görög pantheonba épúgy, m i n t E p h e s u s istennőjét, A r t e m i s - t . Legnagyobb hatása a z o n b a n a frigiai istenek anyjának, Kybele-nek v o l t , a k i társával, A t t i s - s z a l Indiától A t l a s z oszlopáig megtalálható más-más néven.

K y b e l e , a «nagy Anya», eredetileg bizonyára Földanya, állati, emberi tenyészetnek ősanyja. A l a k j á t ú g y v o n t a el a mithosz az évszakok változásából, m i n t Istarét, Asztartéét, Demeterét, T e r r a Materét m á s u t t . A t t i s - h o z , a tavaszmegszemélyesítőhöz v a l ó viszonyát két mithoszváltozat v a d k a n öli meg, a frigiai szerint pedig halálát az o k o z z a , hogy önmagát férfiatlanná teszi. E z a frigiai m i t h o s z megint több v á l t o z a t b a n élt t o v á b b . Részletesen i s m e r t e t i Arnobius a pessinunt-i Attis-mondát. ( T u r c h i : F o n t e s . p. 220.) J u p i t e r egy sziklát termékenyít meg. E b b ő l születik a k é t n e m ű A g d i s t i s . (Ebből származik a «szent kő» k u l t u s z a is a Kybele-misztériumban !) A z istenek elveszik a kétnemű lény nemi szerveinek felét. E b b ő l az elvett részből nő egy m a n d u l a f a . Gyümölcsét felveszi N a n a (kit a m o n d a királylánynak tesz meg, p e d i g eredeti-

leg ez a F ö l d a n y a ) , ettől foganja és szüli A t t i s t . K y b e l e , a F ö l d a n y a , szerelmes lesz A t t i s b a , m a g á v a l v i s z i útjain. D e szerelmes bele A g d i s t i s is. E g y király, Midas, A t t i s t összeházasítja leányával. K y b e l e bosszút forral, megjelenik az esküvőn, jelenléte megőrjíti a vendégeket, A t t i s k i r o h a n és őrjöngésében férfiatlanítja m a g á t , lefekszik egy fenyőfa alá, ott m e g h a l . Véréből ibolyák támadnak. E z a m o n d a tele v a n a kultuszlegendák szokásos okkereső betoldásaival. A k u l t u s z b a n előforduló szokások, t á r g y a k m i n d m a g y a r á z a t o t k í v á n n a k és találnak. K y b e l e n e k eunuchok szolgáltak. E z a t é n y színezi a m o n d a végét. K u l t u s z a orgiasztikus k u l t u s z v o l t , nemi mámorral, b ó d u l a t t a l ; A t t i s t s o k a n u t á n o z t á k . A férfiatlanítás ősidőkből fennmaradt szokásról v o l t szó. A fenyőfa a halál fája, de — örökzöld m i v o l t á v a l — a megszakíthatlan élet fája is. (Az u g a r i t i m i t h o s z b a n B á l t a ciprussal említik virágok, m e l y e k k e l a görög m i t h o l o g i a nevezi A t t i s r o k o n a i t : Narcissost, H i a c y n t h o s t .

A görögökhöz K y b e l e — A t t i s a K r . e. V . században j u t o t t el, R ó m á b a pedig K r . e. 204-ben v i t t é k el Pessinuntb szentélyébe. Claudius császárig n e m v o l t nyilvános a k u l t u s z a . A Filokalus-naptár szerint ( K r . u . I V . század) március 1 5 — 1 8 - i k a közt z a j l o t t a k le a k u l t u s z ünnepei, m e l y e k e n a m i t h o s z b a n foglalt eseményeket jelenítették meg és élték át újra. Március 15-én A t t i s folyóparti kitevésének emlékére sással, náddal körmenetet t a r t o t t a k . (Canna intrat.) A misztérium jelöltjei ettől k e z d v e böjtöltek, n e m ettek kenyeret, disznóhúst, halat és n e m i t t a k bort. Március 22-én ( A r b o r i n t r a t ) ágaitól megfosztott, pólyába csavart fenyőfát v i t t e k a d e n d r o p h o r o i t e m p l o m b a , ráaggatták

A t t i s pásztorsípját, feldíszítették ibolyakoszorúkkal. A körmenetben és a t e m p l o m b a n siratták A t t i s t . 24-én (Sanguis) a gallusok (eunuchok) véresre v e r i k ö n m a g u k a t , a jelöltek pedig elvégzik m a g u k o n a műtétet. Egész éjjel és egész n a p p a l gyászolták A t t i s t (pannychis, vigília). 25-én (Hilaria) örömünnep : a n a p hosszabb lett, mint az éj, a t a v a s z feltámadt. K y b e l e örül, hogy visszanyerte szeretőjét. A papok hírül adják A t t i sfeltá — Márc. 26-án kipihenték a f á r a d a l m a k a t , i z g a l m a k a t (requietio). 27-én (Lavatio) ocsmány énekek k ö z t megmossák

Kisázsia hiába került más és más impérium alá ; a parázna és v a d földanya kultuszát sem az árja hettiták és m i t a n n i k , sem a perzsák, sem a hellenizmus n e m t u d t a k i i r t a n i . E z e k n e m is akarták. H i s z hitük épúgy a természet E z a k u l t u s z az őrület, megszállottság «szent», «isteni» voltát a k a r t a kifejezésre j u t t a t n i . A t u d a t n a k , kéjnek eme paroxismusától remélte az isteni életáramba v a l ó bekapcsolódást. T a l á n n e m véletlen, h o g y K y b e l é n e k v o l t papja, M o n t a n u s ( K r . u . I I . század) alapította m e g azt a keresztény szektát (montanizmus), m e l y az e g y h á z tekintélyét exaltált és «exstatikus»-an őrjöngő nők és férfiak «kinyilatkoztatásaival», próféciáival a k a r t a pótolni.

A Z

EGYIPTOMI

VALLÁS.

E g y i p t o m o t az ókor népei m i n t a t i t k o k és különlegességek o N ü u s t . Szerinte az e g y i p t o m i a k n a k m á s o k a szokásaik, erkölcseik, m i n t más népeknek. N á l u k az asszonyok menne ülnek a szövőszék mellett. A férfiak a fejükön hordják a terhet, az asszonyok vállukon. Szükségleteiket a házban v é g z i k , de enni az utcára mennek. F e l t ű n i k H e r o d o t o s n a k , h o g y a férfiak látják el a p a p i tisztet az istennőknél is. Sok e g y é b különlegességet t a l á l n a k m é g az ókori megf költők sokalják azokat a m e g t a r t ó z t a t á s o k a t , melyeket Isis híveire ró, éles megjegyzéseket tesznek a szent m a j m o k r a , k í g y ó k r a és e g y é b állatokra. V a n n a k , a k i k , m i n t H e r o d o t o s , P l u t a r c h o s , mélységes t i t k o k a t sejtenek m i n d e n m ö g ö t t , a m i e g y i p t o m i , az ősiség különös v a r á z s t , áraszt a p i r a m i s o k , obeliszkek, szfinxek o r s z á g á r a ; azt h i s z i k , h o g y p a p j a i k h a g y o m á n y o s , mélységes t u d o m á n y t őriznek és ápolnak. Szeretnék a t i t k o k fátylát fellebbentem «hieroglif» képírás mögé rejtőzik.

A m i ó t a (1819, 1822) J o u n g T a m á s és C h a m p o l l i o n hozzáférkőztek a hieroglifákhoz, sok titokról fellebbent a f á t y o l , egy é v s z á z a d szorgalmas k u t a t á s a sokat

megért

m a r a d t belőlük. E g y i p t o m már a p i r a m i s o k korában is messze áll az e m b e r i érzések, gondolatok, életformák első kialakulásától. A hieroglifák megfejtése u t á n is megmara v á r t á k a v á l a s z t : honnét ered az ember, m i az élet értelme?

E g y i p t o m voltaképpen a Nilus országa. A régiek ú g y mondták, h o g y a N i l u s «ajándéka». E z a folyó, m e l y az egyenlítő t á j á n fakad, dél-északi irányban szeli át Keletafrik Asszuánnál, termékeny völgyet teremt medrének, m e l y h e l y e n k i n t 25 km-re tágul. A völgyet hegyek, fensíkok, sivatagok szegélyezik keletről és nyugatról. Mielőtt a tengerbe érne a N i l u s , medre sok ágra b o m l i k és a mocs (Asszuántól) 850 k m hosszú ; mégis összesen k b . csak 25.000 k m a termőtalaja. Talaját a N i l u s szabályos kiöntései tették az a n t i k világ legjobb termőtalajává. A z egyenlítői esőzések nyáron megduzzasztják a m e d r e t ; július 19-én (ez az e g y i p t o m i újév) m e g i n d u l az áradás, m e l y évről-évre feljavítja a talajt. A N i l u s v i z e a d j a az életet a népnek. Természetes, h o g y a N i l u s is, v i z e is — szent, életadó, áldástosztó lény a nép felfogásában. 2

A Nílus v ö l g y e két részre tagolja E g y i p t o m területét. A Deltának ősi neve Alsó-Egyiptom; a déli résznek p e d i g Felső-Egyiptom. E z a két ország, m e l y n e k hosszú körül a «két ország»-ot egyesítette és kettős koronáját saját fejére tette. E g y i p t o m történetének a két ország egyesítése a az ország «történelmi» k o r a . őstörténelem. E g y i p t o m őstörténete a jégkorszakba nyúlik vissza. A paleolit-kor embere a Nílus mentén v o n u l t A f r i k a belsejébe és a Deltán át ment N y u g a t

történ

legfont

felé. A paleolit-kor kultúrfokainak n y o m a i ott m a r a d t a k a Nílus hordalékaiban. A z asszuánkörnyéki Sebil lelőhelyrő a késői paleolit-kor Capsien korának felel meg.

A z újkőkorban már bőnépességű lehetett a N i l u s környéke. M e r i m d e b e n , a D e l t a n y u g a t i részében, agyagból, sásból, fából építette kunyhóit, kövön őrölte gabnáját, a ugyanez időben ( K r . e. 5000 körül) Felsőegyiptomban l a k t a k . Felsőegyiptom újkőkorának legrégibb emléke az E l - T a s a - i (Tasian) kultúra ; i s m e r i a bumerángot ; állatjai a s z a r v a s m a r h a és a j u h ; fejlett keramikája v a n . H a l o t t j a i t külön temetőbe v i s z i , guggoló helyzetben teszi a földbe, g y é k é n y b e , lenvászonba, állatbőrökbe csavarja és jól ellátja sírjukat útravalóval a másvilágra. A r á n y l a g n a g y pompát fejt k i öltözködésben, testénekdíszíté állatkultuszt a n n y i r a v i s z i , h o g y külön állattemetőket t a r t . A z ú. n . Negade-kultúrában g y a r a p s z i k a háziállato is meglátszik. A férfiak fallusz-tokot viselnek (körülmetélés? kultúrában g y a k o r i b b á v á l n a k a rézeszközök, az ékszerany fayence.

E b b ő l is látszik, h o g y idegen hatásokat vesz fel Mezopotámia felől, D é l felől és N y u g a t felől. Edényfestése r o k o n az e g y k o r ú szikla-, barlangképekkel. E z e k e t nevezhette el a későbbi történelem H o r u s tisztelőknek. Történelem. A z e g y i p t o m i «történelmet» a világosbőrű,

az európaihoz hasonló hamüa-nép h o r d o z z a , arcvonásai negroid jellegűek, haja hullámos. N y e l v e a szemita-nyelvekkel kisebb területekre, fejedelemségekre oszlott, m e l y e k n e k külön városi központjaik v o l t a k . E z e k b ő l lett a

bir

E g y i p t o m történelmi korát M a n e t h o p a p ( K r . e. 280 körül) a 30 dinasztia szerint tagolja Menéstől N a g y

Sá

ro

1—6 dinasztiák : ókor— ; (4000—2200). 6—17 dinasztiák : középkor. (2200—1600). 1 8 — 3 0 dinasztiák : újkor. (1600—332). A z e g y i p t o m i chronologia évszámai nagyon b i z o n y t a l a n o k , főleg az ősi időkben. A vallástörténet megértéséhez szükséges E g y i p t o m történetének vázlatos bemutatása.

A z első három dinasztia története az a b y d o s i királysírokban p i r a m i s o k b a n és masztabákban v o n u l t meg. A m a s z t a b á k négyszögletes, lapostetejű sírépületek. A z ú. n . «piramisszövege halottkultuszról tanúskodnak. A három n a g y p i r a m i s Cheops, Chefren, Mikerinos fáraók sírja. A z 5. d i n a s z t i a Re-kultuszát terjeszti. A középkor első fele sötét k o r s z a k E g y i p t o m történetében ; a központi h a t a l o m elgyengül, vidéki fejedelmek versengenek az uralomért. V e l ü k együtt a h e l y i istenek is harcba szállnak a főisten méltóságá k i és R e - v e l azonosítja az egyes isteneket. A z Osiriskultusznak A b y d o s lett a főhelye. A 11. és 12. d i n a s z t i a alatt (nevezetes fáraók : Amenemhet és Szenszovert [gör. Sesostris]) Thebe felől újul meg a királyság h a t a l m a , A m o n lesz a főisten. A 12. d i n a s z t i a után (1700 körül

K r . e.) egyideig az ú. n . Hikszosz-uvaXom következik. S z e m i t a n o m á d nép lesz úrrá E g y i p t o m o n k b . egy századig.

A z e g y i p t o m i Seth-istent (a s i v a t a g istene) azonosították rosszindulatú istenné v á l t o z o t t , m i n t a H i k s z o s z o k , k i k e t nehéz h a r c o k árán a thebei királyok legyőztek és kiűztek az országból. A H i k s z o s z - u r a l o m idejére esik a b i b l i a i József története, a zsidók elszaporodása E g y i p t o m b a n . A m e n h o t e p (Amenophis), T h u t m e s (Thutmosis) és Ramszes d i n a s z t i a 1600—1100). S o k és fényes t e m p l o m o t építettek E b b e n az időben épültek az e g y i p t o m i művészetnek r o m j a i k b a n is nagyszerű t a n ú i : a k a r n a k i , edfui, denderai t e m

N a g y sziklasírokat v á g t a k a N i l u s n y u g a t i partján meredő h e g y o l d a l a k b a Thebe m e l l e t t . Hozzáférhetetlen v ö l g y b e n , a «királyok völgyében» v o n u l t a k a fáraók örök nyugalomra. A m e n o p h i s , a 18. dinasztiából, m e g a k a r j a dönteni A m o n és a többi istenek k u l t u s z á t , székhelyét átteszi C h u t - A t e n b e , a m a i Tell-el-Amarnába. Új vallást á p o l : a N a p k o r o n g n a k , A t o n n a k vallását. Erről még részletesebben s sírját L o r d C a r n a r v o n 1922-ben t á r t a fel, kénytelenek visszatérni az A m o n - k u l t u s z r a . A z a m a r n a i k o r n a k ( K r . e. 1400 körül) egész kultúráját érdekesen világítja meg az a gazdag levéltári a n y a g , melyet b a b i l o n i ékírásúagyag

Új kor. A 19. dinasztiától k e z d v e megint h a n y a t l i k E g y i p t o m h a t a l m a . A papság és k a t o n a s á g úrrá lesz a fáraókon. A vallási spekuláció a p a n t h e i z m u s felé hajlik.

A z Ázsiával v a l ó összeköttetés szemita isteneket E g y i p t o m b a . E t i ó p és l i b i a i dinasztiák ragadják a

hoz hatalmat

I. P s z a m m e t i c h a 26. d i n a s z t i a megalapítója ( 6 6 3 — 525), Alsóegyiptom Szais városába h e l y e z i át az ország székhelyét (szais-i korszakJ. E z az impérium a régi dicsőségből t á p szövegeket o l y időben, midőn már csak a papság érti őket.

K a m b y z e s perzsa király, 525-ben, meghódítjaEgyip kénytelen meghódolni az ókor e n a g y m u l t ú országa ; k a p u i t megnyitja a hellenizmus szelleme előtt, m e l y ó v a t o s a hagyományaihoz ragaszkodó papsággal és népp megalapítja a ptolemaidák dinasztiáját. A z új székhely a nagy kikötőváros, A l e x a n d r i a lesz. A z Osiris-kultuszt a ptolemaidák Szerapis-kultusszá formálják. A z új (igaz örökébe.

A hellenizmus az ősi e g y i p t o m i k u l t u s z o k a térinte terjed E g y i p t o m b a n ; felhasználja a n a g y kultúraesz fejleszt. L e g n a g y o b b képviselője : Origenes (Horus szülötte).

Pogányság, babona, varázslat járja át a T ó t h istenhez pogány theologia a gnózis formájában t e r m e l újbadar s z a l az újplatonizmus, m e l y n e k legkiválóbbja : P l o t i n o s a régi theogoniák és kozmogóniák szellemében szerkeszt

p a n t h e i s z t i k u s vallásbölcseletet. E z z e l a vallásbölcselettel ak életre támasztani, a kereszténység diadalátfeltartó a római impérium végső korának kultuszformáit, a miszt a N a p egyedüli istenítése, a solaris henotheizmus. E z v o l t az eretnek-fáraónak, I V . A m e n o p h i s n a k , vallási r e f o r m j a K r . e. 1400 k ö r ü l ; K r . u . 300 körül megint csak ez t á m a d fel K r i s z t u s ellen, az Igazság N a p j a ellen. — A z e g y i p t o m i népvallás lassan e l s o r v a d , K r . u . 391-ben a keresztények ledöntik az a l e x a n d r i a i Serapeion-t. A K r . u . V I I . században az iszlám r o m b o l j a le a kereszténységgel e g y ü t t E g y i p t o m ősi kultúráját, fölégeti az alexandriai k ö n y v t á r a t . A régi termőtalajra és városokra rátelepszik a h o m o k , a p i r a m i s o k d a c o l n a k a mulandósággal, a szfinxek az ősi t i t k o k a t őrzik, az obeliszkek átvándorolnak a N láthatók, de fölöttük ott a felírás, m e l y b e n a vallástörténet vincit, Christus imperat.

Az egyiptomi vallástörténet

forrásai.

A z e g y i p t o m i a k vallásának megismeréséhez bőséges eszköz áll rendelkezésre. Elsősorban m a g a a n a g y szobrok, i p a r i t á r g y a k , díszek. E z e k közt főleg a sírok őriznek rengeteg anyagot, bár a legtöbbjüket többször is kifosztották a sírrablók. A sírokban található a legtöbb irott anyag is. A z e g y i p t o m i a k az írást nemcsak a gondolat megrögzítésére használták, h a n e m — varázslatra is. A z írás a másvilágra adott ú t m u t a t á s t a h a l o t t n a k , páran-

emlékm

csokat az isteneknek, tanácsokat, felmondandó szövegeket. A z e Ebből keletkezett az egyszerűbb, népi, démotikus írás. Legértékesebb, legősibb szövegek azok, melyeket a p i r a m i s o k b a n t a l á l t a k (piramis-szövegek). Nagytömegű szöveget rejtenek m a g u k b a n a m ú m i á k fakoporsói is (sír-szövegek); g y a k o r i ezek közt az ú. n . Aalotti könyvn, m e l y n e m egységes alkotás, h a n e m esetenkint v á l t o z ó összetételű gyűjteménye a másvilági ú t m u t a t á s tanácsainak. Az a l k a l m a s felületet kihasználtak t e m p l o m o k o n ,piram a g y a g t á b l á k , falapok (koporsó) és a papirus-cserjeszel Amenophis T e l l - e l - A m a r n a i l e v é l t á r a ; p a p i r u s - i r a t o k bőségesen kerültek a koporsókba is, de egyébként is gazda

A l i g v a n az e g y i p t o m i i r o d a l o m n a k , bármilyen célú v a g y t á r g y ú legyen, o l y a n emléke, m e l y n e k ne v o l n a vallási v o n a t k o z á s a . H i s z az életet a vallás teljesen átj h a l o t t k u l t u s z , a z t á n a varázslat, végül a k u l t u s z (himnuszok, litán bölcsességkönyve, v a g y Amen-em-ope tanítása ( K r . e. X — I X . század), melyet a b i b l i a i Példabeszédek k ö n y v e is használt forrásul. (Radó : Kereszténység szent kön azokról a mithoszokról, melyekre egyébként sok az utalás.

A z e g y i p t o m i i r o d a l o m értelmezése n a g y nehézségekbe ütközik, mert az e g y i p t o m i n y e l v s z a v a i és kifejező formái g y a k r a n b i z o n y t a l a n értelműek. Ezért is, m e g a t á r g y -

választás hézagai m i a t t is, értékesek az E g y i p t o m r a v o n a t k o z ó idegen feljegyzések. A z t m a m á r világosan látni, h o g y az Ószövetség adatai E g y i p t o m r ó l , vallási, kulturális viszonyairól helytállók. Herodotos ( K r . e. 480—426) Históriájának 2. (és 3. elsőrész tapasztalatairól. Sajnos, hogy — sokszor n e m a maga szemével nézett, h a n e m — vezetőinek szemével. A K r . e. I. századi Diodorus (Siculus) szintén személyestapasz emlék az Osiris-mithoszról. E z t a h i á n y t pótolja Plutarchos

Az egyiptomi vallás kialakító

tényezői.

A z e g y i p t o m i vallás sokarcú, t i t o k z a t o s mivoltába a k a r bepillantást n y e r n i a m a i vallástörténet. Jellemző, hogy benne m i n d e n vallástörténeti irány megtalálja a maga igazoló vonását ; D e Rougé, P i e r r e t a monotheizmust t a r t j á k e vallás gyökerének, B r u g s c h v i s z o n t a pantheizm «végtelen megsejtéséből" m a g y a r á z z a az e g y i p t o m ipolit fetisizmusra, mágiára m u t a t n a k rá (Foucart, Maspero, E r m a n ) , m i n t ősforrásra és természetes, hogy a sorból n e m m a r a d h a t k i se a t o t e m i z m u s , se az a n i m i z m u s . M i n d n e k a k a d képviselője, a k i a saját kulcsával nyitogatja

H o g y a kérdéshez, h a röviden is, hozzászólhassunk, két alapvető megjegyzést k e l l tennünk. A z első az, hogy az e g y i p t o m i vallás a k k o r , amidőn a piramisszövegekben megszólal, m á r hosszú, sokévezredes alakuláson ment keresztül. E n n e k az alakulásnak h o r d o z ó i : a két e g y i p t o m i «történelem» a l a n y a . E g y i p t o m o n át áramlanak

kőko

m a i lakóhelyükre A f r i k a népei, érintkezések v a n n a k a s p a n y o l barlanglakók és e g y i p t o m i kortársaik k ö z t . A történelmi E g y i p t o m z á r t a b b , m i n t az őstörténeti. E z a megfontolás m á r eleve kizárja azt, h o g y az egyipto E z t n e m r o n t j a le az a konzervatív vonás, m e l y az egyipt ősi formákhoz, őrzi meg azokat a vonásokat, melyeket különböző tényezők v o n t a k az e g y i p t o m i vallás arcára. H i s z az e g y i p t o m i nép n e m a jövőbe néz, nincs messiásvárá a k k o r értékes számára, h a a m ú l t n a k pontos másolása.

A másik megfontolni való : E g y i p t o m b a n a vallási alakulás spontán folyamát korán m e g a k a s z t j a : az eszmélő, theologiát alkotó p a p i t u d o m á n y . A p i r a m i s o k korában már m e g v a n n a k a theogoniák, az istenekre ráfeküdt a rendszer. A theologia vallását n e m s z a b a d azonosítani a n é p v a l l á s s a l ; m é g h a érintkezik is a k e t t ő , h a a p a p i t u d o m á n y n e m is alkot egészen saját, esoterikus vallást, mégis n y i l v á n v a l ó , hogy ez a tényező elkülöníti a néphitet a h i v a t a l o s vallástól. A h i v a t a l o s vallás másik irányítója : a p o l i t i k a i h a t a l o m , m e l y isteneket csap le és emel fel. E z a k e t t ő h o l h a t a l m i szóval, h o l bölcselettel (hisz az eretnek A m e n o p h i s vallásfilozófus is) irányítja a vallási alakulást.

Már most : n e m szabad az e g y i p t o m i vallást mozdulatlan egészne néha egyes vonások k i d o m b o r o d n a k (pantheizmus, n a p egyedüli istenítése), n e m k ö v e t k e z i k , hogy ezek ősi tényezők ; abból, h o g y más vonások háttérbe s z o r u l n a k , n e m következik, hogy eredetileg n e m v o l t n a g y o b b szerepük. A z államvallást E g y i p t o m b a n is megelőzték a h e l y i

k u l t u s z o k ; az államvallás voltaképpen egy-egy h e l y i (székhelyi) k u l t u s z n a k előnyomulása. E z e k a h e l y i kultusz osztálynak vallásai v o l t a k . A politeizmus pantheonja ugyancsak szegény v o l t a k k o r , midőn a későbbinagyte állott és benne a törzs, klán istene.

A h e l y i istenek jórészén m é g a k k o r is meglátszanak a «nagyisten» vonásai, midőn m á r régen b e o l v a d t a k a politeísta pantheonba és a t y á k b ó l tán dédunokák lettek. A piramisszövegekben is feltűnik, h o g y az istentegyed világteremtőnek, alkotónak gondolják, a k k o r is, midőn a h i v a t a l o s m i t h o l o g i a egy-egy istenre ráruházza a világ alkotását. Helyenként n y o m o n lehet követni a nagyistenhitnek át e g y e t : saját nevének nőnemű alakját ( A m o n , Á m e n t ) , v a g y egy más «nyelvtani» istennőt, elvont fogalommegszem önálló istennőt, földanyát, é g a n y á t (Osiris, Isis.)

A N a p i s t e n , m i n t p l . Re: eredetileg égisten v o l t , az égisten pedig — láttuk már — a nagyisten változata. Érdekesen lehet ezt bizonyítani a R e - m i t h o s z töredékéből. Isis m e g a k a r j a t u d n i R e - n e k t i t k o s nevét (névvarázs). R e v o n a k o d i k , Isis kígyót teremt, ez megmarja R e - t . Isis n e m g y ó g y í t j a meg a d d i g , míg t i t k o s nevét el n e m árulja és két szemét ( N a p és H o l d ) H o r u s n a k át n e m adja. í m e : a m i t h o s z primitív logikátlansága ! R e - t már napistennek H o l d az ő «szemei». N y i l v á n : ez a két szeme m é g égisten korából m a r a d t m e g n e k i . E g y másik m i t h o s z b a n Seth elrabolja H o r u s n a k (szintén napisten, azaz korábban égisten) balszemét, a H o l d a t . Másik tényezője az egyip-

t o m i vallásnak nyilván : a természetmithosz, m e l y k felruházza a megszemélyesített N a p o t . A h e l y i (később államistenek) egyrésze így lett N a p i s t e n : R e , A t u m (Heliopolis), H o r u s ( E d f u ) , Chepere, Osiris. A h o l d m i t h o s z a l k o t t a T h o t isten alakját, a k i később az írás, t u d o m á n y , varázslat és g y ó g y í t á s istene lett, a m o l y a n«műveltsé E g y i p t o m b a n n e m alakít k i részletekbe menő égitestmithologiát.

Nehéz k i i g a z o d n i az e g y i p t o m i a k földmithologiáján. Különös, hogy a történelmi k o r b a n épp i t t nincs határozott «föld V i s z o n t a mithosz hímneművé teszi a földet (Geb) és nőneművé az eget (Nut). Talán N e i t h , szaisi h e l y i istennőnek ú t n y i t ó , továbbá az a tény, hogy a sírok, h o l t a k istennője v o l t , végül lényének harcias vonásai (Istar). H a t h o r n a k (székhelye Dendera) jellegében is feltűnő, h o g y égistennőnek a k i a fáraók megszületésénél segédkezik. T a l á n a korán istenített, de h e l y i k u l t u s z b a n n e m részesülő N i l u s ( H a p i isten) szerepe az e g y i p t o m i földmívelésben, tenyészetben a d némi m a g y a r á z a t o t arra, hogy miért homályosult el épp a földmívelés klasszikus hazájában, a h o l az anyajognak A m i t h o s z o k b a n nincs u g y a n l o g i k a , de g y a k o r i a k bizonyos t i

A z e g y i p t o m i a k szemléletében a N i l u s nemcsak termékenységet, i t t háttérbe szorult a szemléletben, vele a föld anya-jellege is. A N i l u s pedig, m i n t termékenyítő : h í m n e m ű v é v á l i k , isten lesz, de a z o n o s u l a legnépszerűbb i s t e n n e l : Osiris-

s z a l is. A tenyészetmithosz az Osiris-Isis mondában más formát n y e r , m i n t a t a u r u s i (Asztarte, Istár, Kybele) és görög (Demeter) mondákban. A természetmithosz mellett a kultúra m i t h o s z a későbbi k é p z ő d m é n y . E z is v á l t o z t a t ó l a g hat az egyes istenek a l a k j á r a : egyes nagyistenekből őstörténeti hősöket, k i r á l y o k a t , műveltségadókat csinál (Re, Osiris) euhemerikus lesznek az élők városának, külön a temetőknek. A z egyes épületeknek, t e m p l o m o k n a k is á d isteneket (istennőket).

mó

A z e g y i p t o m i állatkultusz m á r az ókori utazók figyelmét felke t o t e m i s z t i k u s eredetre m u t a t n a k , a m i t megerősítenek a legújabb ásatások, m e l y e k az állatkultusz kőkorszakbeli meglétét igazolják. T o t e m i s z t i k u s jellegű az, hogy a szent állatokat n e m ölik meg, n e m eszik m e g , m é g elhullásuk u t á n is temetést rendeznek számukra. E g y e s megyéknek m megyében n e m n y e r tiszteletet. A tisztelet vallásos kultuss kosa) a t e m p l o m b a n látnak el formális k u l t u s s z a l . Másutt a fajta m i n d e n egyes tagjára k i t e r j e d a t i s z t e l e t ; ezrével t a l á l t a k p l . állatmúmiákat. A totemállat — m i n t a klán őse — könnyen azonosul a klán istenével (helyi isten). E z t igazolja az a tény, hogy az állatképű e g y i p t o m i istenektől eredeztetik az emberek is m a g u k a t ; m i n d e n k u l t u s z h e l y a magáétól.

A t o t e m i z m u s és a n a p m i t h o l o g i a másutt is párhuzamosan egyrésze nyilván a napmithologiára u t a l : i l y e n p l . az oroszlán, a sólyom, (Horus m a d a r a ) , a szent ganéjtúró bogár (skarabeus, Chepere állatja). A z önálló m e g y é k egyesítésével a régi társadalmi gyökerét, társadalmi jelentőségét. V i s z o n t az e g y i p t o m i a k

szerveze

hagyománytisztelete megőrizte t o v á b b r a is a korábbi állatkultuszt és egyes isteneknek az állatokkal v a l ó azonosítá hieroglifákban az isten jele a sólyom, az istennőé a k í g y ó . Sok isten állatfejű ; viszont a szent állatok (bennu-madár, skarabeus) emberfejűek.

A t o t e m i z m u s o n k í v ü l bizonyára része v o l t az állatku bölcsességet, g y o r s a s á g o t : egyes állatokban l á t t a megteste j u t h a t t a k p l . tisztelethez a b i k a , a bakkecske, a k o s , a k r o k o d i l , a víziló, az ibisz-madár, a kócsag. A lelket (ba) szintén emberfejű madárként ábrázolják ; az a n i m i z m u s mellett főleg az állatok varázserejében v a l ó h i t m o z d í t o t t a elő az állatkultuszt. A temetők, h o l t a k védelme (mágia) hathatott arra, h o g y a farkast, k u t y á t (kutyafejű A n u b i s ) sakált tiszteljék, hisz ezek tehettek k á r t a temetőkben. A totemizmus mellett ez a mágikus s z i m b o l i z m u smag N e i t h istennők szikomór-fája ; M i n ciprusa, Osiris e r i k a fája).

A z állatkultusz tehát t ö b b forrásból táplálkozott ; bármennyire u r a l k o d i k is az e g y i p t o m i valláson, mégsem válik kizárólagossá : v a n n a k istenek, k i k e t az őskorban emberalakúaknak ábrázolnak : P t a h , M i n , A m o n ; mások eredetileg n e m n y e r t e k képszerű ábrázolást : G e b , N u t h és egyes elvont istenségek : Neftisz, M u t , Á m e n t . H o g y az e g y i p t o m i vallásra egyes m e g y é k b e n az anyajog is hatással v o l t , azt n é h á n y adat igazolja. Vannak Sechmet, H a t h o r . Maspero szerint Isis is i l y h e l y i istennő v o l t a Deltában. A z újkőkorszak T a s i a n kultúrájában találtak földanya-szobrokat. A régi feliratok ősként g y a k r a n említik az a n y á t , kevésbbé az apát. ( E r m a n —

m

R a n k e . 183. 1.) A középkorban g y a k o r i a k az adatok a nőági öröklésre. A z anyajog tehát h e l y e n k i n t sokáig az általánosabb. K e z d e t b e n a nők k ö v e t t é k u r u k a t a halálba, a m i világos bizonyíték az atyajog mellett,

érvény

épú

A z e g y i p t o m i vallás egészén m é g két tényező hatása v o n u l át : a szellemhité, m e l y m i n t lélekhit az e g y i p t o m i a k páratlanul fejlett halott- és őskultuszát táplálja ; ugyanez t e r e m t i m e g a többnyire névtelen «kísértet»-szerűszell k ö t ö t t e k , részben kószláló szellemek. T o v á b b á a vele párosult varázslaté, m e l y áthat a vallásra, átalakítja az istenek erejéről való felfogást (névvarázs az isteneknél!), az isteneket aláveti a varázsszövegeknek, a h a l o t t a k a t mentesíti az erkölcsi felelősség alól az ítéleten, alapjává !esz a király és az egyedek istennéválásának. A varázslat h a t a l m a rettentő erővel köti le az e g y i p t o m i a kmagá

H a végig tekintünk a felsorolt tényezőkön, azt látjuk, h o g y az e g y i p t o m i vallás egészen sajátos k o m p e n d i u m a a vallástörténetnek. P e d i g m é g csak a népvallásössz

Istenek,

állatok,

fáraók.

A z e g y i p t o m i isteneket korán rendszerbe foglalta a p a p o k t u d o m á n y a ; de ezt a rendszert i t t is megelőzték a h e l y i k u l t u s z o k . M i n d e n városnak m e g v a n a m a g a h e l y i istene, t e m p l o m m a l , k u l t u s s z a l . A h e l y i istenre állnak általában az istenség jelzői. A z istent rendesen saját városáról nevezik el, a m o l y a n nemesi előnév

m

v a n istene. A legtöbb h e l y i isten eredeti jellege bizonytal hímnemű, feleségük rendszerint — későbbi házasodással kerül hozzájuk. A természetmithologia lassan h a t j a át ő k e t ; jellegük a z u t á n is változik ; csak épp állatalakjuk marad állandó. A m i t h o l o g i a mellett a történelem is színezi a l a k j u k a t . H o r u s , a k i az egyesítő fáraók istene volt, h a d i i s t e n lesz, Seth, a k i t a hikszoszok istenével azonosítottak, o l y a n sátánféle jelleget k a p . A következőkben fe isten két helynek is istene. E z t abból m a g y a r á z z á k , hogy gyarmatosítás útján került második helyére.

Horus, a sólyomfejű isten, N e c h e n b e n és E d f u b a n székel, de meghódít más városokat is. E r e d e t i l e g égisten, k é t szeme a N a p és H o l d ; állata a sólyom. Napistenné lesz, jelvénye a szárnyas n a p k o r o n g . Belekerül a mithoszo a gizeh-i szfinx állítólag őt ábrázolja. M i n t Serapis-Isis gyermeke : ő a Harpokratész.

Atum (Tum) O n , (Heliopolis) napváros istene.Emb látnak benne és hosszú regéket költenek róla. Amon az újkor uralkodóinak székhelyén, Thebéban részesült k u l t u s z b a n . Földistent és halottistent sejtenek benne. K é s ő b b azonosul a n a p i s t e n n e l : R e - v e l és Állata a kos. Felesége Mut ( A n y a ) , v a g y Á m e n t . T h e b a temetőinek őre a Mer-szeger kígyóistennő.

állam

Ptah M e m p h i s - n e k , az ókori székvárosnak istene. Társa Szokár-temetőisten ; a k e t t ő összeolvad ;emberm apisbika.

A z oroszlánfejű Szechmet istennő, P t a h neje, pusztító, harcos nő.

Latopolisn

Thot székhelye C h e m n u (Hermopolis), úgylátszik holdisten, ő találta fel a naptárt és az í r á s t ; ő az istenek íródeákja. A h a l o t t k u l t u s z b a n fontos a s z e r e p e ; sok m i t h o s z fűződik hozzá. A v a r á z s t u d o m á n y n a k is T h o t a mestere. A görögök Hermésszel azonosították. Állata az ibisz és a pávián. í g y is ábrázolják. Anher (gör. Onuris) A b y d o s z h e l y i istene. A N a p n a k és h a r c n a k istene.

Min K o p t o s z b a n székelt. A tenyészet istene. Aden a tehén. A z égnek és az alvilágnak úrnője, a k i a halottaknak

O m b o s z b a n a krokodilképű Szobek u r a l k o d i k ,Hermo V a l a h o l a D e l t á b a n lehetett h e l y i isten Szeth, akit a görögök T y p h o n n a l azonosítottak. A z t mondják, tán a s i v a t a g n a k v o l t istene, innét jellegének ijjesztő vonása. M i v e l a hikszoszok istenével azonosították, vele együtt u t á l t á k állatait is, a k r o k o d i l t , szamarat és vízilovat. Szais-nak istennője Neith, az «útnyító» istennő. O s m s - n e k két székhelye v a n : B u s i r i s (Osiris háza) és A b y d o s . R ó l a és Isis-ról külön t á r g y a l u n k .

A z istenek közt v a n n a k , k i k n e m szorosan h e l y i istene Re, a N a p i s t e n ; az ókor dinasztiái terjesztik t i s z t e l e t é t ; a fáraók m a g u k a t róla nevezik e l , Nevoser-re g y ö n y ö r ű t e m p l o m o t épít n e k i . Ü g y gondolják, hogy R e hajnalban rajt égnek az obeliszk csúcsán, R e - n e k f i a , a fáraó kelet felé f o r d u l v a énekli a N a p h i m n u s z t . Dicsőíti benne R e t , a k i N u m b ó l (az ősvízből) száll fel és megvilágítja a két országot. «Magasztal téged a szent kilences (istenek cso-

portja), szép i s t e n i gyermek. H a előjösz, megélednek az emberek, örömrivalgásban törnek k i ; a páviánok téged tisztelnek. Dicsőség n e k e d : h i r d e t i k a v a d a k . K í g y ó d megmarja e l l e n e i d e t . . . » R e - v e l l a s s a n k i n t azonosulnak a többi istenek, a fáraók p e d i g R e fiának képzelik m a g u k a t . A z égmithologia

A z istenek közt n e m s z a b a d megfeledkeznünk «Re fiáról», a fáraóról sem, hisz őt istenként magasztalják alattvalói, félik ellenei. Születésekor H o r u s és S z e t h — és az istennők örülnek, hogy tőlük született.

felujjon

A z t h i s z i k , hogy asszony-anyjához a király képében m a g a A m o n - R e lép be a hálószobába. A fáraó a n y j a rámosolyog A m o n r a és C h n u m , a teremtő m e g a l k o t j a a k i s királyt, H e k e t bábaistennő az a g y a g b á b u b a életet önt ; születése után pedig H a t h o r tehene s z o p t a t j a a fáraó-gyermeket. A m i k o r elfoglalja trónját, R e , A t u m és P t a h koronázzák meg. A nép boldog, h o g y v a n m á r utóda H o r u s n a k és Osirisnek, ú j , boldog k o r s z a k száll a világra. A z isteneket játszó papok mindjárt m e g is fürdetik a királyt és bemutatják a többi istennek. Fehér és piros koronával koronázzák. Megülik a koronázás évfordulóját is és h a megéri, harminc év m ú l v a j u b i l e u m o t ünnepelnek. A fáraónak millió füle v a n és szeme fénylőbb, m i n t a csillagok, ő az összes istenek főpapja. H a t a l m á t az u d v a r i stílus í g y fejezi k i : A m i t szíved k í v á n , megtörténik. m o n d o d : menj a hegyre, az óceán felhág a hegyekre. N y e l v e d trónusa az igazság t e m p l o m a , isten ül az

D e ezzel n e m m i n d e n fáraó elégszik meg. R é fiai

istennek,

L

a n u b i a i barbárok istenévé teszi magát ; I I I . A m e n o p h i s Soleb-ben (Nubia) t e m p l o m o t építtet magának és Sedeingában feleségének. H i s z a fáraó felesége is az istenek v i l á g á b a t a r t o z i k . H o r u s t és Szethet nézi, barátnője H o r u s n a k és szerelmes felesége az isteni fáraónak, sőt a n y j a az újszülött istennek. Lehet-e csodálni e jelzőket o l y a n népnél, m e l y a

macs

A papok tudománya és a nép hite.

A z e g y i p t o m i theologia, a városi t e m p l o m o kpapsá egyesítésével keletkezett p a n t h e o n t . E z a rendszerezés egyrészt a h e l y i istenek családi összeköttetéseit tisztázta, másrészt a b i r o d a l o m összes istenei k ö z t teremtett összefüggéseket. allegorizáló szóelemzéseknek j u t o t t fontos szerep.

A szomszédisteneket összefogták közös k u l t u s z b a , közös szentéllyel (theoi synnaoi). A l k o t t a kistencsalá fiú-hármast fejezi k i (pl. O s i r i s — I s i s — H o r u s ; A m o n — M u t — C h o n s u ) ; néha a hármasban a fiú helyett két feleség szerepel. Dogmatörténészek, a k i k hajdú létükre harangöntésre vállalkoznak, ezekből a hármasokból v e z e t i k le a keresztény szentháromságot.

A h e l y i k u l t u s z o k közül a székhely k u l t u s z a emelkedik E n n e k a szellemében igyekszenek a p a p o k a székhely istenének főhelyet biztosítani és az istenek leszármazását összekapcsolni a világ eredetével (theogonia, kozmogonia). í g y m keletkeznek.

M o n d o t t u k már, h o g y a világteremtést a néphit

álta

csinálás megfelel az i s t e n természetének és a h e l y i kultusz kult Chnum, m i n t j ó gerencsér, korongján a g y a g b ó l formálja a világtojást. Eredetileg az alkotás, alakítás a világtere kapcsolódik hozzá. A z t hiszik, hogy a világ őseivé : N u n , az őskaosz magában rejti a mindenség hím- és nőnemű csiráit. Belőle száll fel R e (a N a p ) .

A h e l i o p o l i s i (On-i) k o z m o g o n i a szerint az őskaoszban A t u m v o l t az első létező ; önmagából nemzette Su-t (levegő-ég) és Tefnet-et (harmat). A z ég és föld : N u t és Geb az ősvízben v o l t a k ö s s z e o l v a d v a ; S u , a levegő közéjük f u r a k o d o t t , N u t o t felemelte, elválasztotta az eget a földtől. Geb és N u t gyermeke Osiris (a termőföld) és Szeth (a sivatag) ; l á n y a i k : Isis és Neftisz. í g y m á r megvan az istenek szent kilences száma és kész a v i l á g . A hermopolis-i kozmogoniában Thot-é, a varázsló és írástudó istené a főszerep. Természetes, h o g y a ( N u , H e h , K e k és Nenu) és négy nőnemű ( N u t , H e h e t , K e k e t és N e n u t ) istennek ád életet. A theogonia i t t is k o z m o g o n i a , de senkise t u d j a , talán T h o t se, m i t jelente mesealakokat sejtenek b e n n ü k : a n é g y elemet, v a g y az őskaoszt, a cselekvő első mozgatót, a v á g y a t (Erósz) és a lehellet-lelket, no meg más szép dolgokat. A z e g y k o r ú képzelet béka- v a g y kígyófejű isteneket látott bennük ; táncoló páviánokként is ábrázolták a szent <myolcast», k i t «kilencessé» T h o t egészít k i . í m e : a hellenisztikus gnózisnak ősformája. A gnózis rendszereiben is í g y sereg É s a «szent számok» is végig járják a görög filozófiát (Pythagoras, Plató), de az Alexandriából kiindulókere

A
szem

iste

A m i k o r a gondolkozás n e m t u d m i t csinálni a sok istennel, szóelemzéssel próbál hozzájuk férni és h a talált v a l a m i jelentést, azt ugyancsak i p a r k o d i k «elmélyíteni». A m o n t ö v e állítólag a n n y i t jelent, m i n t «rejtve lenni»; nohát n e k i fogtak a rejtély földerítésének. Osiris n e v é t : a N a p erejé-re értették. G e b neve l u d a t jelent. Persze — lúd lett Gébből, ő r a k t a a v i l á g tojását, gágogott is hozzá. A theogoniák is, a kozmogoniák is — egységet v i t t e k bele a p o l i t h e i z m u s b a ; isteneket és világot egy őselvből s z á r m e g y i p t o m i theologia t o v á b b v i s z i ezt az egységesítést. A z istenek — egy istennek — név- és alakváltozatai, ö s s z e f o g t á k azokat az isteneket, k i k n e k azonos v o l t a jellegük, m i n t nap-, föld-, halottisteneknek. A z t á n valamenn fejében. A N a p v á r o s (Heliopolis) theologiája m i n d e n t az éltető N a p p a l azonosított, m i n d e n isten R e - v é lett.

A naptheologia át a k a r t a alakítani a k u l t u s z t is. istent, a N a p o t . A Napisten

fáraója.

K r . e. 1375-ben I V . A m e n h o t e p (Amenophis) lépett ősei trónjára. A N a pváros p a p j a i v o l t a k bizonyára sugalmazói a b b az ősi A m o n - t e m p l o m szomszédságában. Először még engedményeket tesz a h a g y o m á n y n a k : R e - t sólyomfejű emberként ábrázolja, fején a n a p k o r o n g g a l . A z t á n m a g a

a n a p k o r o n g lesz a z i s t e n képe ; sugarai k e z e k b e n neve. Üj székvárost épít, C h u t - A t e n - t (Teli e l A m a r n a ) . Megépíti istenének t e m p l o m á t , türelmetlenül üldözi a régi kultuszokat.

végződ

Új h i m n u s z cseng fel a N a p tiszteletére, előszörvaló

A z ég fényhegyén T e ragyogsz fel szépen É l t e t ő N a p , benned az élet forrása ! K e l e t fényhegyén te t á m a d t á l fel, A z országokat beragyogtad szépségeddel. Szép vagy, nagy vagy, magasan ragyogsz az országokon. Sugaraid bejárják m i n d az országokat végig, m i k e t te alkottál. T e v a g y a N a p é s a F ö l d s z é l é i g ér a h a t a l m a d ; I g á b a fogod a földet szerelmes f i a d [a fáraó] s z á m á r a . Messze vagy, de fényed i t t r a g y o g a földön. Szemébe sütsz az embernek, de u t a d a t n e m látjuk. H a lenyugszol N y u g a t fényhegyén H o m á l y b o r u l a földre, m i n t a halál. A z alvók b e t a k a r t fejjel alusznak k a m r á i k b a n , E g y i k szem n e m látja a másikat. Fejük alul lophatják k i kincseiket. É s n e m veszik észre. A rablók elhagyják barlangjaikat, m i n d e n féreg vészesen mar, A s ö t é t s é g lesz a t ű z h e l y ü k . A világra csend b o r u l , fényhegyéről p i h e n n i tért Alkotója. D e h a m e g i n t f e l r a g y o g s z a s z e m h a t á r o n , v i l á g o s lesz világ. H a mint N a p ragyogsz nappal E l i n a l a homály. H a fénykévéidet megadod, A k é t ország ünnepre t á m a d . Felébred az ember, talpára á l l ; T e támasztottad fel őket. Megmossák testüket, ruháikat fölveszik, K a r j u k a t feléd tárják, m e r t megjelentél.

a

A világ munkába áll; Jóllakik a b a r o m a füves legelőn. Zöldek a fák és a pástok. M a d a r a k szállnak fel fészkükről Szárnyukat emelik imádásodra ; M e g i n d u l m i n d e n állat, M i n d e n , m i csúszik, mászik, Megéled, m e r t felragyogtál előttük. F e l és le a f o l y ó n ú s z n a k a h a j ó k M e g n y í l n a k az u t a k a te fényedtől. A h a l a k színed előtt szökellnek a víz F é n y e d lehat a tenger fenekére.

tükrén,

A z a n y á k méhe általad fogan, A férfiak m a g v á t te a l k o t o d . A n y j a testében te élteted a m a g z a t o t , T e n y u g t a t o d m e g , n e sírjon t ö b b é ; Dajkája vagy már anyja méhében. L e v e g ő t ő [a N a p ] á d , h o g y é l j e n m i n d e n a l k o t á s a . A m i n t elhagyja a n y j a méhét, születése napján, hogy T e n y i t o d m e g száját a szóra ; gondolsz

lélekzetet

gondjaira.

Csipog a madár a tojáshéjban ; lehelleted tartja őt életben M e g s z a b o d a napját, m i k o r töri fel a héjat, K i b ú v i k a tojásból, megszólal a m a g a napján, É s h a kibújt, mindjárt lábain lépdel. M i l y számos a te alkotásod É s rejtve v a n az ember szeme e l ő l ! E g y e d ü l v a g y i s t e n , se p á r o d , se m á s o d ! A Földet te a l k o t t a d szíved szerint, M a g a d , társtalanul. R a j t a a z e m b e r t , a c s o r d á t és m i n d e n á l l a t o t . M i n d e n t , m i l á b o n j á r a föld színén, Mindent, m i szárnyán magasba röppen, S z í r i a és N u b i a h e g y e s o r s z á g á t É s E g y i p t o m síkságát. T e állítod a m a g a helyére az e m b e r t , G o n d j á t is te v i s e l e d . V a n n e k i kenyere, megszabva élte napjai. M á s és m á s a beszédjük, M á s a f a j t á j u k ; b ő r ü k színe s e m egy. T e különbözteted m e g a népeket".

T e a l k o t t a d a Nílust, az Alvilág mélyén T e szökteted fel kedved szerint, H o g y é l j e n E g y i p t o m népe.l K i k e t m a g a d n a k alkottál. Te vagy mindnyájuk U r a , K i elfáradtál tőlük. Országok U r a , mindenekre fénylesz, A nappal nagytekintetű N a p j a ! A messze h e g y e k o r s z á g a i i s á l t a l a d é l n e k , N e k i k az égen adtál N i l u s t . Leszáll hozzájuk, hegyeikben tengernyi vizet fakaszt, Földjeiket megöntözi, ahogy kívánják. M i l y j ó t é k o n y a k t e r v e i d , ö r ö k k é v a l ó Úr ! A z égi N i l u s t — más népeknek a d t a d , N e k i k a h e g y e k vadját, m e l y lábain szalad, A z igazi N i l u s t , az alvilágból eredőt, p e d i g az . e g y i p t o m i a k n a k . Fényed, m i n t a dajka, élteti a vetéseket. H a f e l r a g y o g s z , m i n d n e k e d é l és n ő ! A z évnek s z a k a i t te szabod meg, h o g y megnőhessen m i n d e n alkotásod. A telet, h o g y e n y h ü l é s t a d j o n , A nyár h e v é t , hogy megértsék valódat. A z eget t e e m e l t e d fel a f ö l d f ö l é m a g a s r a , H o g y rajta ragyoghass; H o g y lássunk mindent, m i t csak m a g a d alkottál, H a mint éltető N a p , előttünk ragyogsz A messze t á v o l b a n és m é g i s k ö z e l . E g y v a g y é s m é g i s millió a l a k o t ö l t e s z : V á r o s o k a t , f a l v a k a t , s z á n t ó f ö l d e t , u t a t és f o l y ó t . Magával szemben — tekint rád m i n d e n szem, H a a föld f ö l ö t t jársz, m i n t a n a p p a l N a p j a . É s h a e l t á v o z o l messze, É s h a a l u s z n a k a szemek, k i k n e k t e a d t á l l á t á s t , H o g y ne m a g a d lássad c s a k ö n m a g a d a t , H a egy se n é z i m á r a l k o t á s a i d a t : M é g i s s z í v e m b e n élsz te m é g . N i n c s más, k i t é g e d i g a z á n i s m e r n e , C s a k fiad, N e f e r c h e p r u r e V a n r e ( I V . A m e n h o t e p t r ó n f o g l a l á s i neve)

E r ő d e t és t e r v e i d e t n e k i m e g m u t a t t a d , A világot kezedben tartod, M i n t ahogy alkottad. H a felviláglasz, élnek. H a lenyugszol, meghalnak. M i n d e n e k éltének te v a g y a m é r t é k e , t e b e n n e d élnek, Szépséget lát a szem, míg csak p i h e n n i n e m térsz, H a lenyugszol, megakad minden m u n k a . H a feltámadsz, m i n d e n k a r kész a k i r á l y é r t ; G y o r s a k az inak, mióta a világot a l k o t t a d . A világot o d a a d t a d fiadnak, k i testedből sarjadt. E c h n a t o n k i r á l y n a k és k i r á l y n é h i t v e s é n e k ! 4 4

Egészében közöltük a h i m n u s z t , h o g y megismertessük azt a vallásos szellemet, m e l y ebben a p a n t h e i z m u s b a hajló napistenítésben benne lüktet. Érdekes emléke ez az istenkereső emberiségnek. A z Istent a k a r j a megtapintani jár, m i n t a k i a királyt keresi — és szolgája előtt alázkokodik.

E c h n a t o n «reformja» n e m sokáig él. Se a nép, se a papság — n e m hódol meg szívből a fáraó istene előtt. Utódjai közül T u t - e n c h - A t o n visszatér A m o n h o z , nevét is m e g v á l t o z t a t j a , H a r e m h e b p e d i g E c h n a t o n teretn

Ember,

lélek, erkölcs,

varázslat.

A z e g y i p t o m i rome-nak, embernek h í v t a önmagát. A z , a k i évezredes kultúrát t u d o t t teremteni, valóbanérte az életet, az élet kényelmét, örömeit, csendesboldog h o g y az ember, a k i az isteneknek köszöni létét, talán épp az istenek könnyeinek, n e m pusztán test, anyag. E h h e z az anyaghoz járul az ember «árnyéka», «lehellete», «neve» és a benne m ű k ö d ő «isteni értelem». A z e g y i p t o m i az

a n i m i z m u s s a l és varázshittel színezett, sokasított lelket két külön v a l ó n a k gondolta, k a - n a k és ba-nak. A ka-t képeken hierogliffel j e l z i ; jelentése változó u g y a n , de általában ezzel a k a r t a kifejezni az ember láthatatlan mását, életelvét, m e l y ott m a r a d a m ú m i a mellett is és élvezi a h a l o t t ételeinek ugyancsak láthatatlan részét, erejét. A ba-t emberarcú madárként f e s t i k ; szellem, szárnyakon jár, messze repül a testtől, a másvilágba. Onnét jön az emberbe, a halál u t á n o d a is tér vissza, de meglátogathatja a múmiát és részesülhet a síri áldozatokban. A z emberi erkölcs : istentisztelet és erényes élet. E z t m o n d j a szépen Merikere bölcsességkönyve : «Egyik nemzedék megy a másikhoz, isten pedig, k i a dolgok mivoltát ismeri, elrejtette magát.» «Tiszteld az istent az ő útján, őt, a k i t drágakövekből, rézből a l k o t n a k . A z igazak erénye kedvesebb az isten előtt, m i n t a gonoszok ökre. T é g y v a l a m i t az istennek, adj ajándékot, melytől az áldozat asztala dúslakodik, hogy az isten n e k e d viszonozza, ö r ö k í t s d m e g nevedet felirattal. A z isten emlékezetben t a r t j a azt, a k i érte tesz valamit. Jól gondoskodik isten az ő nyájáról. K e d v ü k r e a l k o t t a az eget és a földet ; az ember az ő képmása, az ő tagjaiból Merikere kifejezi azt a n a g y gondolatot, h o g y m i n d e n az emberért v a n ; a természet célja : az ember. «Érte teremtette isten a növényeket és az állatokat, a madarakat és a halakat, hogy táplálják az embert. A z isten megölte az ember ellenségeit, de megbüntette az embereket is gondolataikért, m i k o r ellenségei lettek. Kedvükre a l k o t j a a fényt és m e g h a l l j a , h a sírnak.» E z az erkölcsi oktatás k b . K r . e. 2200-ból v a l ó . A z istenségről, az isten és ember viszonyáról v a l ó m é l y

felfog

kölcsi érzék n e m a v a t k o z i k bele. Amen-em-ope tanítását az ószövetségi Példabeszédek k ö n y v e egyes verseiben (22, 17, 18, 21 ; 23, 4—5) forrásnak használja.Ptah N e t é g y erőszakot más emberen ; isten u g y a n ú g y bánik m a j d v e l e d . A k i így a k a r j a kenyerét megszerezni, annak isten szájától veszi el a kenyeret.

A z erkölcsiség alapja : az istenek parancsa, kívánsága. m o n d j a : «semmit sem t e t t e m , m i t az istenek utálnak». E b b ő l a tagadólagos bűnvallomásból kitűnik, hogy az e g y i p t o m i a k n a k fejlett erkölcsi érzéke az egyéni, társadalm mértékegységeket meghamisította v o l n a , hogy a tejet e l v o n t a v o l n a a csecsemő ajkától, az eleséget az állat szájától. N e m fogta m e g az istenek m a d a r a i t , n e m h

E z már a varázslat szellemének hatása ; abűntu

A z e g y i p t o m i családias, családszerető nép. «Az a bölcs, a k i házat alapít és szereti nejét». A z ősi k o r b a n a nő az, m e l y a melléknőket a feleséggel egyenrangúaknak t e k i n t e t t e v o l n a . V i s z o n t előfordul a testvér- és rokonh hatása. A z isteni vért n e m s z a b a d idegennel összekeverni. A gyermekáldást nagyrabecsülik ; hisz — k i gondosk szokásként g y a k o r o l t á k .

A z élvezeteket n e m v e t e t t é k meg, k ö z t ü k a sörivást. E g y diáknak szól a k ö v e t k e z ő intés :

A z t mondják, elhagyod a könyveket, Mész utcáról-utcára. A sör s z a g a . . . A sör e l h a j t j a az e m b e r e k e t tőled, L e l k e d e t elpusztítja. O l y a n vagy, m i n t a tört evező a hajón, M e l y e g y i k o l d a l o n se j ó ; M i n t a kápolna isten nélkül, M i n t ház kenyér n é l k ü l . . .

J o b b oktatást alig lehetne a d n i iszákos embereknek. A z e g y i p t o m i a k b a n megvolt a vallásos jámborság, t u d t a k imádkozni. Házukban ott v o l t a kedvelt istennek képe, hozzá könyörögtek, ajándékot a d t a k n e k i . A nyilvános k u l t u s z mellett megvolt a magánájtatosság. H a ú t n a k i n d u l t a «rome», áldozatot m u t a t o t t be. É t e l á l d o z a t t a l tisztelte a szent fákat, megtisztelte a szent állatokat is. H a beteg lett, imádkozott a g y ó g y í t ó istenekhez ; h a

fölépült

A z egyéni jámborság nemes vetését a z o n b a n belepte a varázslat k o n k o l y a . A földi és a másvilági életet épúgy áthatja a varázslat, m i n t az emberek és istenek életét. A varázslat n a g y o b b h a t a l o m az istenekénél is. A z istenek egymás ellen is varázseszközökkel élnek. B á r m e g v o l t a hit, hogy az isten meghallgatja az ember sírását, i s m e r i mindenkinek nevét ; az e g y i p t o m i mégsem elégedett m e g ezzel. V o l t elég fejlett orvosi t u d o m á n y a , de i t t is a varázsszavakb a szemverés, a varázslat, a bajok ellen. T u d o t t bájitalt készíteni, szíveket m e g e j t ő t ; k á r t , halált a k a r t ellenségeinek érthetetlen szóösszedobások. A p a p i r u s - i r o d a l o m jórészt varázsszövegekből áll. Sokat adott az álmokra. A m i t a b i b l i a ír az e g y i p t o m i Józsefről, k i megfejtette a fáraó álmát, teljesen korhű. A p a p o k szívesen f o g l a l k o z t a k álomfejtéssel: A z álmon k í v ü l a j ö v ő t előjelekkel is fel

a k a r t a deríteni. N a p t á r a tele v o l t «jeles» és előjeles napokkal. n a p o k v o l t a k . (V. ö. a római n a p t á r b a is átkerült «dies Aegyptiacus»-okat.) V o l t a k jó n a p o k is. A hét szűk esztendőben

Templomok,

papok,

istentisztelet.

A z e g y i p t o m i a k képzelete az isteneket is ú g y gondolta el, m i n t az embert (és állatot). A z istennek is v a n ká-ja és bá-ja. E z az elgondolás eloszlatta azokat az értelmi nehézségeket, m e l y e k az e g y i p t o m i a k d u r v abálványim székel, v a g y mellette v a n a n n a k a bálványképnek, m e l y a t e m p l o m szentélyében t r ó n o l ; az isteni ba pedig nyugodtan A z egyik az «isten háza», a másik a n a p t e m p l o m . A z «isten háza» az ősi fonottfalú viskóból fejlődik, előtte sövénnyel elkerített u d v a r . A viskó az isten háza, mellette a totemálla az oszlopok kőből is utánozzák a korábbi törzseket lótoszv a g y papirus-oszlopfővel. E n n e k a h y p o s t y l o s n a kbol oszlopos u d v a r , m e l y b e hatalmas k a p u nyílik, a k a p u két sarkán t o r n y o k . A k a p u előtt zászlórudak, óriás szobrok v a g y obeliszkek. A n a g y t e m p l o m o k n a k t ö b b u d v a r u k is v o l t , az egyes részeket folyosók kapcsolták össze, melyeket azért különbözött a többitől, m e r t a N a p — az égen j á r t , n e m ült a t e m p l o m b a n . A n a p t e m p l o m középpontját h a t a l m a s obeliszk a l k o t j a , előtte az áldozat helye.

Már az első dinasztiák alatt m e g i n d u l a templomépítés.

Nevoser-re az 5. dinasztiából hatalmas t e m p l o m o t épít Re-nek a m a i A b u - G u r a b - b a n ( K r . e. 2700?). A templomavatá áldozatot m u t a t n a k be, g y a k r a n embert is — egész a Ramszes-íáraókig. A templomépítés mindvégig szent cselekmény. Befejezésnél n a g y ünnepek ; óriás méretű áldozatok ; a fáraó nagy a l a p í t v á n y o k k a l biztosítja a t e m p l o m jövőjét. N a g y templomépítő I I . Ramszes, a k i régi t e m p l o m o k a t r o m b o l az újak kedvéért. A z abydos-i, denderah-i, edfu-i, k a r n a k - i , l u x o r - i t e m p l o m o k a d n a k m a is képet az e g y i p t o m i építőművészet tökéletességéről. A z államisten t e m p l o m a hatalmas v a g y o n n a l rendelkezik. I I I . R ember, 421.362 barom, 433 k e r t , 2393 k m szántóföld, 83 hajó, 46 hajógyár, 65 falu, m a j o r . É v e n k i n t 51 kiló a r a n y a t , 997 kiló ezüstöt, 2395 k g rezet k a p adóban és 25.405 korsó bort. 2

E z e n v a g y o n fölött természetesen az a papság rendelkezik, öt osztályba tagozódik. A papság mellett nők is sz ruhában járnak és fejüket borotválják. A z államisten papságának ő jut a papság befolyása alá ; néha a főpap átveszi a világi uralmat is és p a p i dinasztiát alapít (20. dinasztia). A és a varázslás.

A z istenszolgálatnak m e g v a n a n a p i és ünnepi formája. A napi szolgálat az emberként képzelt istennek való u öltöztetni, e t e t n i , i t a t n i . Asztalát (oltárát) virágokkal díszíteni. kultuszában a kelő N a p üdvözlése a legfontosabb t é n y .

A z ünnepek naptára h e l y e n k i n t azaz istenenkint változik. F o a korszakistennek, A i o n - n a k születése) január 5—6-án. Ü n n e p i d á t u m o k t o v á b b á a templomépítések,fáraókor újév, a N i l u s áradásának kezdete (július 19.) és az Osirisünnepek.

Ü j é v napján n a g y pompával v o n u l t át A m o n k a r n a k i templomából a l u x o r i - b a , déli háremébe, a h o l papnői m u t a t t a k be K a r n a k b a n , m a j d felemelték b á l v á n y a i k a t , m e l y e k csónakon álltak és v i t t é k őket a N i l u s partjára. A körmenet hangos a trombítaszótól és a dobveréstől, A p a p o k tömjéneznek a szobrok előtt, a fáraó gyalog m e g y A m o n u t á n . A Níluson díszes b á r k á k v á r j á k az L u x o r b a n a p a p n ő k csengetnek, zörgetnek a s i s t r u m o k k a l . A z istent egész n a p jól tartják, este v i s s z a v i s z i k K a r n a k b a .

I l y e n istenlátogatások másutt is v o l t a k . A denderahi H a t h o r is meglátogatja a Níluson az edfui H o r u s t . Osiris—Isis

mithosza és

kultusza.

Osiris kultuszának ősi helye B u s i r i s a D e l t á b a n , onnét mehetett át (gyarmatosítás útján?) a felsőegyiptomi A b y szomszédja v o l t a Deltában és a m i t h o s z házasította őket össze. Mithoszára főleg a h a l o t t - k u l t u s z szövegeiben gyakoriak írók (Herodotos, Plutarchos) közlik. A mithosz ismert formáján az összes regeképző t é n y e z ő k meglátszanak : a kultusz-rege, m e l y a kultuszcselekmény mozzanatait

elbeszélő formába önti, okát adva az egyescselekmény a természeti tényeket a történelembe, őstörténetbe illesztő, azokkal azonosító m o n d a (euhemerikus mondák) ; v é g ü l a mithosz filozófiai értelmezése, s z i m b o l i k u s átdolgozása. A mithosz változatait a k ö v e t k e z ő alapformára lehet egyszerűsíteni.

Osiris, K e b fia és R e dédunokája, nővérével ésfele Testvére, a gonoszlelkű Szet, életére tör. Szép koporsót c s i n á l ; egy lakomán azt ígéri, a koporsó azé lesz, a k i legjobban beleillik. Osiris belefekszik a koporsóba, Szet r á v á g j a a födelet, bedobja a Nílusba. A koporsó a föníciai B y b l o s b a úszik, ott egy erikafában talál n y u g v ó h e l y e t . A fát beépítik egy házba. Isis n e m n y u g s z i k , míg urát m e g nem találja. A m i n t megtalálja, Neftisz-szel, Szet nővérével siratja, bebalzsamozza, len vászonba t a k a r j a . Visszaviszi E g y i p t o m b a . Szet elrabolja tőle a holttestet, 14 darabra v á g j a (a fogyó h o l d 14 n a p i g fogy !) a testrészeit, összeilleszti ő k e t ; a h a l o t t Osiristől fiat fogan, H o r u s t . E z t a N i l u s nádasában fölneveli, hogy megbosszulja a t y j á t . H o r u s legyőzi Szetet, de Szet kiüti H o r u s szemét. H o r u s k i ü t ö t t szemével megeteti atyját, k i ettől életre t á m a d , de csak a másvilágon. Ott u r a l k o d i k aztán, H o r u s pedig E g y i p t o m b a n . Szetet az egyik v á l t o z a t szerint Előázsiába űzik k i — bizonyára a hikszoszok u t á n .

A z Osiris-mithoszban egész vallástörténet rejlik. Alakján jele egy l o m b t a l a n fa ; sírja fölött rendesen lombos fa. E z a jel épúgy a tenyészet-enyészet istenét l á t t a t j a benne, m i n t a másik mód, ahogy ábrázolták. Földbőlembe

megöntözték, a szemek k i s a r j a d t a k . A tenyészet-enyészet általános, mindenre kiterjed, az emberre is. Osirist n a p m i t h o l o g i a u t a t talál Osiris alakjához. A lenyugvó N a p áthalad az alvilágon, ú g y tér vissza keletre. A v a l a h a sugárzó N a p v o l t l e n y u g v á s a előtt. K i kíván logikát a mithosztól? F i a H o r u s — az élő N a p . M i n d e z n e m elég. A z Osiris-mithoszban az e g y i p t o m i történelem is elrejtőzködik. E g y őskirály, a k i a Horus-tisztelőket megelőzte, a kultúrát megalapozta. A z e g y i p t o m i a k és a hikszoszok h a r c a (Osiris-Szet) ; E g y i p t o m és Fönícia (Byblos) érintkezése. Lehet, h o g y Osiris meggyilkolásán az az ősi szokás is n y o m o t hagyott, m e l y szerint a

azonosí

ho

kir

Isis az e g y i p t o m i tenyészetmithoszban háttérbe szorul ázsiai társnőivel szemben. O t t a férfi a mellékes (Attis, A d o n i s ) , i t t a nő. Érintettük már ezt a kérdést. Valószínű, h o g y kezdetben n e m így v o l t és Isis — v a l a m e l yős-an a tehén. A l a k j á t a kultusz-rege és a n a p m i t h o l o g i a változtatta át.

A z Osiris-ünnepek leírását egy denderah-i f e l i r a t , H e r o d o t o s és P l u t a r c h o s , adják. A z ünnepek t á r g y a : m a g a a m i t h o s z ; Osiris halála, megtalálása, újraéledése. A denderah-i felirat szerint az ünnep K h o j a k hónapjában (dec. 8—26) v a n , P l u t a r c h o s szerint A t h y r hónapban (okt. v é g e , n o v . eleje). N i n c s kizárva, hogy a két ünnep u g y a n a z . A z e g y i p t o m i naptár sokat v á l t o z o t t .Termő koporsóból örömrivalgások k ö z t . A z ünnep hangulata : Isis g y á s z a és öröme. Hérodotosz arról is beszél, hogy a 46

Horus Szet harcát előadó szereplők n a g y o n k o m o l y a n játszották s z e r e p ü k e t ; sebesültek, sőt h a l o t t a k m a r a d t a k a harc színhelyén. A z Osiris m i t h o s z az e g y i p t o m i ember életének, teljesen á t a l a k u l az Osiris-mithosz mintájára.

halálának

E z t e s z i népszerűvé Osirist, az összes n e m z e t i istenek fölé ez e m e l i . A hellenista és római világbirodalomban az a t é n y biztosítja győzelmi útját, hogy k u l t u s z amiszté lesz, a k i az avatottnak másvilági boldogságát biztosítja.

E g y piramis-szöveg azt m o n d j a : A m i l y e n biztos, h o g y Osiris n e m halt meg, é p o l y biztos, h o g y a h a l o t t — n e m h a l meg ; ahogy Osiris n e m semmisült m e g , é p ú g y n e m semmisül meg a halott sem. Osiris utolsó alakváltozását V . P t o l e m a i o s Soternak köszöni, a k i Osirisnek új nevet adott, Serapist (UserH a p = Osiris-Apis). B r y a x i s athéni szobrász Zeus és P l u t o mintájára faragja meg szobrát, a hellenista művészet remeké i n d u l . E z e n az úton inkább Isis hódít. A hellenizmus az ő személyében egyesíti az összes i s t e n n ő k e t ; «ezer neve van», a jámborság jelzőiből hosszú Utániakat szerkeszt. Ő az apátlan, a t e r m é k e n y a n y a , a csillagok, alvilág, tenger m i n t megmentőj ükre. Ő a n a g y a n y a és az egyetemes istennő («una, quae est omnia», panthea). K u l t u s z a K r . e. 333-ban már eljutott A t h é n kikötőjébe, a P i r a e u s b a . Sulla idején R ó m á b a is e l é r t ; a szenátus négyszer t i l t j a k i , r o m b o l t a t j a le szentélyeit (58., 53., 50., 48. K r . e.), de hiába. C a l i g u l a a Marsmezőn épít n e k i 38-ban templomot

K u l t u s z a lényegében u g y a n a z , m i n t E g y i p t o m b a n v o l t . N a p i udvarlás és ünnepi felvonulás. Március 5-én

ünnepelték a hajózás kezdetét ( N a v i g i u m Isidis).Körm egy díszes hajót megáldott, a z t á n azt vízre eresztették. A másik ünneplés november i — 1 4 - i k e közt v o l t (Inventio Osiridis). E z e n az Osiris-mithoszt adták elő d r á m a i módon. A z Isis-vallás a b i r o d a l o m b a n misztériumvallássá a l a k u l t át. Érdekes avatási szertartását A p u l e i u s írja le a Metamorphoses c. müvében.

Halál,

temetés,

másvilág.

A z e g y i p t o m i ember a történelmi időben általában b i z a l o m m a l t e k i n t e t t a halál elé. K a - j a és bá-ja t o v á b b él, a testet pedig igyekezett az örökélet számára előkészí g u g g o l v a temette el h a l o t t a i t ; ismerte az ú. n . résztem A történelmi időkben háromra törekszik főleg : a h u l l a épségben tartására, megfelelő síremlékkészítésre és a halottról v a l ó gondoskodásra.

A holttestet bebalzsamozták, körülményes és szertart k i v e t t é k , korsókba (Kanopos) tették. A szív helyére kőskarabeu koporsóba tették. A z t á n m e g i n d u l t a temetési menet, á t a Níluson, a h o l t a k városába. A z élők városai a N i l u s k e l e t i partján, a temetők a n y u g a t i p a r t o n v o l t a k . A menetben v i t t é k a h a l o t t n a k szóló fölszerelést,búto két ökröt v á g t a k le, m e g n y i t o t t á k a halott száját és szemét, h o g y élvezhesse a n e k i szóló a d o m á n y o k a t . M a j d b e t e t t é k a h a l o t t a t a síremlék benső kamrájába, a gy

A z e g y i p t o m i sírok, temetők — az örökkévalóságszá ezen ősi k u l t ú r a emlékét. A h a l o t t k u l t u s z élénk másvi az ősök sírjainak rendbentartása, az évi emléknapokon az ajándékok megújítása, a holtakért való imádságok és varázsszövegek elmondása. Néha n a g y a l a p í t v á n y o k szolgálták halálban is különbözött a g a z d a g t ó l ; a fáraó pedig ho

A halottkultusztól, a d o m á n y o k t ó l függ elsősorban a lélek másvilági sorsa. H a az a d o m á n y o k e l m a r a d n a k , a ka éhen v a g y szomjan veszhet, saját v á l a d é k á t eheti, i h a t j a , h a megunja, kísértetként jár körül az élők k ö z t . A z adományokat — szerencsére — festmények, szobrok, feliratok pótolhatják (helyettesítő v a r á z s !) A k a - n a k elég a dúsan terített a s z t a l — festve ! A hieroglif-szövegek pedig távoltartják a h a l o t t elleneit a sírtól. Sajnos, a Míg a ka a múmiához v a n k ö t v e , a szárnyas ba, (ma úgy m o n d a n ó k : a szellem) t o v a repül a másvilágba, az istenek közé. L e h e t , h o g y sáskaként száll a magasba. A másvilágról, másvilági életről v a l ó felfogás jelentős változásokon m e n t át. A M e m p h i s - i időben a m á s v i l á g o t , Szokar országát, kietlen pusztaságnak képzelik és í r t ó z v a tekintenek a halálra, m e l y n e m néz se n a g y r a , se k i c s i n y r e , a gyermeket elrabolja a n y j a öléről és n e m h a l l g a t j a m e g a siránkozókat. A napmithologiának más a képe a másvilágról. A az alvilágon. Északfelé h a l a d , onnét délre és keletre. A h o l t a k árnyait felüdíti jelenléte ; egyesek b á r k á j á b a kerülnek. A D u a t n a k 12 t a r t o m á n y a v a n , az éjjel 12 óráján R e ezeket látogatja. A tenyészet m i t h o s z a m e g t e r e m t i a földi E g y i p t o m

másvilági m á s á t , Ea.ru mezeit. N a g y folyó veszi körül ezt a b o l d o g országot, m e l y v a l a h o l n a g y o n messze v a n E g y i p t o m t ó l . A k i oda a k a r j u t n i , a n n a k az alvilág hajósának csón ott v a n a másvilág k a p u j a ; a múmiát odaszállítják. E a r u - t az égi N i l u s termékenyíti m e g , lombos, árnyas fák alján dúsan termő mezők, ezeket k e l l megművelnie a h a l o t t n a k , h a c s a k — v a r á z s l a t t a l n e m segít m a g á n . Sírj ába b á b u k a t tesznek, a k i k helyette dolgoznak E a r u mezején.

A másvilági élet függ a földi élettől. V a n ott ítélet, j u t a l o m és büntetés. E z az e t i k a i értékelése a másvilágnak i g a z o l n i a k e l l m a g á t az alvilág hajósa előtt. A z isteni igazságszolgáltatásról szépen beszél Merikerebölcsesség A sírba beleteszik a másvilági élet rituale-ját, az ú. n . «halotti könyvet», melyből a h a l o t t m i n d e n t m e g t u d , mire odaát szüksége v a n . A z t á n m e g a sírt telefestik a másvilági élet k é p e i v e l ; ezek is segítik a h o l t a t a «kapukon» túl.

A h a l o t t eszerint állja k i a különböző próbákat és áthatol a másvilági akadályversenyen. Megnevezi a bárka összes részeit. Odavezetik az igazság istennője, M a t elé. Szívét ráteszik a mérleg egyik serpenyőjére, a másikon egy t o l l v a n , az igazság jelképe. H o r u s és A n u b i s z végzik a mérést, T h o t pedig jegyzi az eredményt. Osiris ott ül trónján a 42 bíró között. A h a l o t t n a k i t t k e l l m a g á t i g a z o l n i a . M e g is teszi, a «halotti könyv» szájába adja az életgyónást ú g y , hogy m i n d e n t letagad. A n a g y tagadás u t á n h a n g o z t a t j a : T i s z t a v a g y o k , t i s z t a vagyok, t i s z t a v a g y o k , t i s z t a v a g y o k ; az én tisztaságom a főnix madáré (a N a p i s t e n m a d a r a ) . A z t á n m e g h a t j a szavalatával a 42 bírót, m a j d az utolsó t e r e m kapuőre előtt igazolja m a g á t . T h o t jelenti a szívmérés eredményét a «szent kilences»-nek, a h a l o t t i g a z n a k találtatott. A p o k o l k u t y á j a n e m vehet rajt erőt. M e g k a p j a a m a g a földjét

E a r u mezején ; k a p kenyeret és sört bőven, hogy

folytathassa

A n a p m i t h o l o g i a és az Osiris-kultusz m é g jobbá teszi a halott sorsát a másvilágon. A piramis-szövegek szerint a fáraó n e m m e g y le Geb-hez (a föld alá), h a n e m m i n t sólyom repül a N a p h o z , m a g a is N a p p á , istenné v á l i k . Osiris v a l a m i k o r maga is fáraó v o l t ; meghalt és Osiris-szá változik. A fáraót aztán k ö v e t i k másvilági sorsában — alattvalói. Ők is Osiris-szá változnak, n e m h a l n a k meg, hanem vele egyesülnek és u r a l k o d n a k . A halottat aztán úgyis hívják, hogy : N . N . Osiris.

újr

A z istenné vált h o l t a k néha elhagyják égi székhelyüket. van-e minden, adnak-e az utódok bőséges a d o m á n y t , van-e a nagy a l a p í t v á n y o k n a k végrehajtása, m e g teszik-e a holtak p a p j a i a m a g u k dolgát. B i z o n y sok a l a p í t v á n y mehetett veszendőbe. A z egyik szerint ezer b a r m o t , ezer ludat, ezer ruhát, ékszert a d t a k a l a p í t v á n y k é n t , h o g y a halottnak legyen kenyere és söre, olaja, tömjéné. H a ugyan ezt is n e m csak — írásban v a g y képben a d t á k . M e r t az írás helyettesíthette a felajánlott t á r g y a k a t . N é h a a holtak szellemei állatokba szállnak ; hisz istenné v á l t a k , tehát állatformában is megjelennek. E g y i p t o m kultúrája, vallása a halhatatlanságot a k a r t a biztosítani a fáraóknak és a népnek. K u l t ú r á j á t eltemette az idő, a történelem, sírjait, városait, t e m p l o m a i t belepte a homok. A N i l u s él és vizét m a is a Földközi-tengerbe önti. A z e g y i p t o m i k u l t ú r a szelleme is beleömlött a b b a a nagy medencébe, melyet hellenizmusnak nevezünk ; ez fogta fel az őstörténet és az ókori történelem forrásainak vizét, szinkretizmusát alkossa meg. A z új kultúra uralkodó színeit azonban n e m a K e l e t és D é l népei, hanem a

IRODALOM. A v a l l á s t ö r t é n e t i r o d a l m á t 1. a V a l l á s t ö r t é n e t f ő i r á n y a i é s m ó d s z e r e i c. f e j e z e t b e n . J ó i r o d a l m a t k ö z ö l : Varga Zsigmond:

Könyvészeti összefoglalásokat a d n a k a vallástudományi, e t i m o l ó g i a i f o l y ó i r a t o k : Anthropos ( W i e n ) , 1 9 0 6 - t ó l ; Archiv für Religionswissenschaft, 1 8 9 8 - t ó l (főleg B d . 25) ; Zeitschrift für Religions- und Missionswissenschaft. M ü n s t e r . 1928-tól. — T o v á b b á : A. Anwander: E i n f ü h r u n g i n d i eReligionsges a v a l l á s t ö r t é n e t t ö r t é n e t é t adja.) U . a . U r s p r u n g d e r Gottesidee. R e l i g i o n s g e s c h i c h t e . Chantepie: Bertholet—Lehmann.'Leh A vallástörténet problematikájához: J. Bernhard : S i n n d e r G e s c h i c h t e . F r e i b u r g . 1 9 3 1 . — Schütz A.: I s t e n a történelemben.

Az ősnépek (primitívek) vallása c. fejezethez. Irodalom. Schmidt—Koppers: V ö l k e r u . K u l t u r e n . R e g e n s b u r g , 1924. — E. Jensen: B e s c h n e i d u n g u n d R e i f e z e r e m o n i e n b e i Naturvölkern. Schurtz: A l t e r s k l a s s e n u n d M ä n n e r b ü n d e . — R. H. Lowie: P r i m i t i v e S o c i e t y . N e w Y o r k , 1920. — P. Schebesta: Vollblutneger

Varázslat és babona c. f e j e z e t h e z : L . J e g y z e t e k . Őstörténeti népek vallása c. f e j e z e t h e z : Dr. H. Obermaier: D e r M e n s c h d e r V o r z e i t . D e r M e n s c h a l l e r Z e i t e n s o r o z a t I . k ö t e t e . B e r l i n , 1912. • — W. Schmidt— W. Koppers: V ö l k e r u n d K u l t u r e n . D e r M e n s c h a l l e r Bella: A z ő s k o r e m b e r e és k u l t ú r á j a . 1921. — Hillebrand: A z ő s k ő k o r t ö r t é n e t e . B p . , 1934. — Schmidt: U r s p r u n g d e r G o t t e s i d e e . I I I . M ü n s t e r , 1931. — O. Menghin: Weltgeschichte

l e x i k o n d e r V o r g e s c h i c h t e . B e r l i n , 1924/29. — M. Ebért: V o r g e s c h i c h t l i c h e s J a h r b u c h . 1924-től. — H. Kühn: K u n s t und K u l t u r der V o r z e i t Europas. B d . I. D a s Paläolithikum. B e r l i n — L e i p z i g , 1929. — H . Obermaier u . H. Kühn:Buschma 1930. — O. Montelius: K u l t u r g e s c h i c h t e S c h w e d e n s . Leipzig, 2. k i a d . L e i p z i g — B e r l i n , 1924. — Th. Mainage: L a é l e t f o g a l o m . T h e o l o g i a . I . (1934.) — F. Dacqué: N a t u r u n d Seele. 1 9 2 8 . L e b e n als S y m b o l . 1929.* — O. Eberz: Aufga 1926. — L. Leakey: T h e s t o n e â g e r a c e s of K e n j a . L o n d o n , 1935. — Lambrecht Kálmán: Az ő s e m b e r . B u d a p e s t . 1926. 3

Bábel és Assur. L. Delaporte. D i e B a b i l o n i e r , A s s y r i e r , P e r s e r u n d C. L. Woolley: T h e S u m e r i a n s . O x f o r d , 1928. U. a.: U r - u n d d i e S i n t f l u t . L e i p z i g , 1930. Br. Meissner: Babylonien und Assyrien. 1920—25. A.

Jeremias:

Phöniker.

Heidelberg.

H a n d b u c h d e r a l t o r i e n t a l i s c h e nGeiste

M. Witzel: Perlen sumerischer Poesie. Jerusalem. Heft 1—7. E. Ebeling—Br. Meissner: R e a l l e x i k o n d e r A s s y r i o l o g i e . B e r l i n , 1928-tól. Giuseppe Furlani: L a Religione Babilonese e Assira. I . L e D i v i n i t à . 1928. I I . I M i t i e l a V i t a R e l i g i o s a . 1929. Zeitschrift für A s s y r i o l o g i e . 1886-tól. Dávid Antal: B á b e l és A s s u r . B u d a p e s t . S z e n t I s t v á n K ö n y v e k . 32, 5 4 - 5 . Zimmern: S u m e r i s c h e K u l t l i e d e r . L e i p z i g , 1 9 1 2 — 3 . P. Dhorme: L a r e l i g i o n a s s y r o - b a b y l o n i e n n e . P a r i s . 1910. A. Jeremias: D a s alte Testament i m L i c h t e der alten O r i e n t . 3. A u f l . L e i p z i g , 1916. M. Jastrow: D i e R e l . B a b . u n d A s s y r i e n s . G i e s s e n . 1902—12. Friedrich Deutsch: B a b e l u n d B i b e l . L e i p z i g , 1902.

Hehn: D i e biblische u n d babylonische Gottesidee. L e i p z i g , IQI3Fr. X. Kugler: I m B a n n k r e i s B a b e l s . Kugler: S t e r n k u n d e u n d S t e r n d i e n s t i n B a b e l . M ü n s t e r . 1906. E r g ä n z u n g s b a n d . 1914. Gressmann: A l t o r i e n t a l i s c h e T e x t e u n d B i l d e r z u m A l t . T e s t . B e r l i n , 1926. E. Ebeling: E i n H y m n e n k a t a l o g a u s A s s u r . B e r l i n , 1923. Br. Meissner: D i e b a b y l o n i s c h - a s s y r i s c h e L i t e r a t u r , i n Watzel: H b . d e r L i t e r a t u r w i s s . P o t s d a m , 1928. Fr. Nötscher: E l l i l i n S u m e r u n d A k k a d . Hannover, 1927. Th. Dombart: E s a g i l l a u n d d a s grosse M a r d u k f e s t . i n B a b y l o n . J o u r n . of. O r . R e s e a r c h . 8. (1924.) Iráni

vallások.

Általános : Geiger—Kuhn : G r u n d r i s s d e r i r a n i s c h e n P h i l o l o g i e . S t r a s s b u r g . 1896. — Th. Nöldeke: Aufsätze z u r Persischen Geschichte. ( A c h a e m e n i d e n u n d Sasaniden.) L e i p z i g , 1887. Zarathustra és tana. Fr. Windischmann: Zoroastrische S t u d i e n . B e r l i n , 1863. — R. Pettazoni: L a r e g l i g i o n e d i Z a r a t h u s t r a . I . B o l o g n a , 1920. — Chr. Bartholomae:Zarat Mithráról: — F. Cumont: T e x t e s e t m o n u m e n t s figurés r e l a t i f s a u x m y s t è r e s de M i t h r a . I — I L B r u x e l l e s . 1 8 9 6 — 9 9 . — Kühár: M i t h r a és K r i s z t u s . K a t . S z e m l e . 1930. U . o. I r o d a l o m .

Az Aveszta. E l s ő f o r d í t á s : Anquetil du Perron: A v e s t a , t r a d u i t a v e c r e m a r q u e s . 2 T o m . P a r i s . 1776. — Chr. Bartholom P e r s e n . S t r a s s b u r g , 1910.

Mani és tana. Fr. Chr. Baur: D a s m a n i c h ä i s c h eReligion G n o s i s . G ö t t i n g e n , 1907. — A. v. Le Coq: D r . S t e i n s T u r k i s h K h u a s t u a n i f t írom Tun-huang, being a Confession-prayer of t h e M a n i c h a e a n A u d i t o r e s . J o u r n a l of t h e A s i a t i c Soc

Szíria,

Fönícia,

Kánaán,

Kisázsia.

Baudissin: A d o n i s u n d E s m u n . L e i p z i g , 1911. Renan: M i s s i o n d e P h é n i c i e . P a r i s , 1 8 6 4 — 1 8 7 4 . Frazer: T h e G o l d e n B o u g h . P a r t . I V . A d o n i s , A t t i s , O s i r i s . L o n d o n , 1914.

/. Leipoldt: S t e r b e n d e u n d a u f e r s t e h e n d e G ö t t e r . L e i p z i g , 1923. K. Prümm: 1934- (58.)

D i e E n d g e s t a l t d e r o r i e n t a l i s c h e nVegetat

M. J. Lagrange: E t u d e s s u r les r e l i g i o n s s é m i t i q u e s . Paris, 1905. H. Hepding: A t t i s . 1903. F. Kern: D i e W e l t , w o r e i n d i e G r i e c h e n t r a t e n . Anthropos Cumont: D i e o r i e n t . R e l i g i o n e n i m r ö m . H e i d e n t u m . L e i p z i g , 1931. Dalman: P e t r a u n d s e i n e F e l s h e i l i g t ü m e r . L e i p z i g , 1 9 0 8 . Bertholet: K u l t u r g e s c h i c h t e I s r a e l s . G ö t t i n g e n , 1920. Aistleitner / . : R a s z S a m r a . T h e o l o g i a . 2. (1935.) Az egyiptomi vallás. Ad. Erman ( n e u b e a r b . v . Ranke):

Aegypten und

Ed. Meyer: G e s c h i c h t e des a l t e n A e g y p t e n . B e r l i n , 1887. G. Maspero: H i s t o i r e a n c i e n n e des p e u p l e s d e l ' o r i e n t classique. I — I I I . P a r i s , 1895 s k . A. Wiedemann: D i e R e l i g i o n d e r a l t e n A e g y p t e r . M ü n s t e r . 1890. Ad. Erman: D i e a e g y p t i s c h e R e l i g i o n . B e r l i n , * 1 9 0 9 . Erman: D i e L i t e r a t u r d e r A e g y p t e r . L e i p z i g , 1923. W. M. Flinders Petrie: H i s t o r y of E g y p t . I — V I . L o n d o n , 1894 s k . G. Maspero: L ' A r c h é o l o g i e é g y p t i e n n e . P a r i s , 1902. H. Junker: D i e Ä g y p t e r . ( V ö l k e r des a l t . O r i e n t s . B d . 3. F r e i b u r g , 1933. O. Weinreich: N e u e U r k u n d e n z u r S e r a p i s - R e l i g i o n . T ü b i n g e n , 1909. L. Frobenius: E r y t h r a e a . L ä n d e r u n d Z e i t e n des h l . K ö n i g s m o r d e s . B e r l i n , 1931. A. Moret: L e N i l et l a C i v i l i s a t i o n é g y p t i e n n e . P a r i s , 1926. F. Leipoldt: S t e r b e n d e u n d a u f e r s t e h e n d e G ö t t e r . L e i p z i g , 1923. Wilh. Frh. v. Bissing: D a s R e - H e i l i g t u m des K ö n i g s Ne-Woser-Re. (Rathures.) B d . I — I I I . Leipzig, 1905. I I I . 1928. (Kees: D i e g r o ß e F e s t d a r s t e l l u n g . ) H. Gressmann: T o d u n d A u f e r s t e h u n g des O s i r i s n a c h F e s t b r ä u c h e n u n d U m z ü g e n . L e i p z i g , 1923. 2

ägyptisch

H. Rees: T o t e n g l a u b e n u n d J e n s e i t s V o r s t e l l u n g e n d e r a l t e n Ä g y p t e r . L e i p z i g , 1926. A. Rusch: E i n O s i r i s - R i t u a l i n d e n P y r a m i d e n t e x t e n . Z f . f. ä g y p t . S p r . u n d A l t e r t u m s k u n d e . 6 0 . (1925.) Ed. Norden: D i e G e b u r t des K i n d e s . L e i p z i g , 1924. H. Junker: D i e O s i r i s - r e l i g i o n u n d d e r E r l ö s u n g s g e d a n k e b e i d e n Ä g y p t e r n . I n t e r n . W o c h e für R e l . - E t h n o l . M i l a n o , 1925Dobrovits Aladár: A r ó m a i c s á s z á r k o r i O s i r i s - v a l l á smegé L V I I I . 5 8 — 7 6 . 1 6 4 — 1 7 6 . 1.

JEGYZETEK. Goblet d'Alviella:

1

Transactions of the I I I * International

Congres

1

K.

Kerényi: Eulabeia. Byz.-Neugriech. J b . 8. (1929.) 3 0 6 — 1 6 . de la Boullaye: L ' E t u d e comparée des Religions. 1925. II. 145. W. F. Otto: Religio und superstitio. A r c h i v f. Rel.-Wiss. 12. (1909.) 533. sk. Kuhár: Bevezetés a vallas lélektanába. B p . , 1926. 169. i . Napkelet. 1926. 153- 1. ' W. Schmidt: Handbuch der vergleichenden Religionsgeschichte. Munster, 1 9 3 0 . — W. Schmidt: Ursprung des Gottesidee. I—VI. Munster. ' Fr. Gräbner: Das Weltbild des P r i m i t i v e n . München, 1924. Dr. B. Ankermann: Die Religion der Naturvolker. In : Paris. I. 1922. II. 1925. 3

Ptnard 3

4

8

s

Chan

8

Rasmussen: Thulefahrt. Frankfurt, 1926. NordenskioU: Globus. X X V I I I . 1875. 3 4 9 . 1. Schmidt W.: III. 415. Schmidt W.: I V . 59. C o d r i n g t o n : T h e M e l a n e s i a n s . O x f o r d , 1891. 119. 1. Wameck: Religion des B a t a k . Leipzig, 1909. 8. sk. Skeat: M a l a y Magik. 4.7. 1. Hetherwick: Some animistic beliefs among the Y a o s . . . Anthr. I. 32. 9 4 . 1. 1 0

1 1

1 2

1 3

1 4

1 5

l s

1 7

"Schmidt: II. 896. Nagaitso — az isten ellenlábasa 1 8

2 0

Das Zweigeschlechterwesen.

S.

(dualizmus).

1928.

Einführung

i n die

Vorstellungswelt

Dio. Formatione del monoteísmo. R o m a , 1922. " Soderblom: Das Werdendes Gottesglaubens. Leipzig, 1916. 189.1. Ankermann: Totenkult und Seelenglaube bei A f r i k . Völkern. Zf. F . Ethnol., 1918. 137. 2 1

1 3

2 4

28

A.

Ankermann: Chantepie. 167. 1. E. Vatter: D e r australische Totemismus. H a m b u r g , 1925. W. Nieuwenhuis: Der Geschlechtstotemismus an sich u n d 22*

— als

Basis der Heiratsklassen u n d des Gruppentotemismus in Australien. Internat. A r c h i v für Ethnographie. X X I X . 1928. 1 — 5 2 . Németh Gy.: Nyelvtudományunk és a történetírás. — Hóman: A magyar történetírás új útjai. 372. sk. " U . o. 3 8 6 . 1. Ankermann: Chantepie. 170. " Schmidt—Koppers: Völker u . K u l t . 2 3 3 . " Beth: Die Religionen d a s E r d e . 26. sk. Roheim: Magyar néphit é s népszokások. 9. sk. T o t e m i s m and Exogamie. L o n d o n , 1910. Robertson Smith: Die Religion des Semiten. (Übers, v. Stube.) Freiburg, 1899. 214. 1. /. G. Fraxer: T o t e m i s m and Exogamie. Schmidt—Koppers: Völker und K u l t u r e n . 2 5 8 — 6 4 . O. Menghin: Praehistorische Archaeologie u n d Kulturhistorische Methode. Semaine d ' E t h n o l . religieuse. Mödling, 1923. 2 0 8 — 2 1 8 . — A. Padtberg: Zwerge als Stammväter des Menschengeschlechts. S t i m m e n der Zeit. 1924. 3 4 — 5 1 . — W. Schmidt: Die Pygmäenvölker, als älteste derzeit uns erreichbare Menschheitsschicht. Hochland ( 1 9 2 5 — 6 ) , 5 7 4 — 9 2 . — Heine—Geldern: Die Steinzeit Südostasiens. Sitzungsberichte der A n t h r o p . Ges. i n W i e n . 1 9 2 6 — 7 . 3 1

2 8

8 1

8 2

8 3

8 4

3 8

8 8

'

8

A. Gahs:

Altpalaeolitische Knochenkultur u n d E s k i m o .

Almdsy: A z egyiptomi kultúra bölcsője. V a s i Szemle, I. (1934), 2 9 0 . sk. Képek a L o n d o n News 1934 nov. számában. Obermayer: Der Mensch der Vorzeit. 2 4 9 . U . a. Urgeschichte der Menschheit. 2 1 0 — 1 1 . 1. Kurt Galling: Das A l t a r in den K u l t u r e n des Alten Orients. B e r l i n , 1925. Th. Dombart: Esagilla und das große Mrdukfest. Journ. of Or. Res. 8. (1924.) Ivdnyi: A hatnapi teremtéstörténet. Theologia II. (1935.) 31. sk. Magyaryné Techert Margit: A hellén újplatonizmus története. B p . , 1934. 3 8

3 9

4 8

4 1

4 2

48

4 4

Heinrich

57—=>9Brugsch: 1881. 4 8

Balcz:

Die Rel. d. alt. Ägypter. Beth. Die Rel. der E r d e .

Das Osirismysterium v o n T e n t y r a . Z . f. aeg. Sprache,

Anthropo

TARTALOMJEGYZÉK. Lap

Előszó

3 I. könyv. Bevezetés a vallástörténetbe.

1. A vallástörténet meghatározása, tárgyköre, feladatai. A v a l l á s t o t á l i s j e l e n s é g . 9. 1. 2. A vallástörténet múltja Vallásforrások.

7

A v a l l á s egyetemessége. 11. 1. A 17

17. 1. G ö r ö g - r ó m a ivallástörténe

3. A mai vallástörténet főirányai és módszerei 33 F e t i s i z m u s . 35. 1. A n i m i z m u s . 3 6 . 1. B ö l c s e l e t i , t e o l ó g i a i i r á n y o k . 3 8 . 1. T e r m é s z e t m i t h o l ó g i a . 39. 1. F e j l ő d é s e l m é l e t . 4 2 . 1. 4. A kultúrtörténeti módszer és eredményei 48 K u l t ú r t ö r t é n e t i m ó d s z e r . 4 9 . 1. A n a g y i s t e n h i t a z ő s k u l t ú r á k b a n . 5 4 . 1. A z ő s m o n o t h e i z m u selmé 5. A vallástörténet problematikája

59

II. könyv. Ősnépek, őstörténelem. 6. Az ősnépek (primitívek) vallása 75 I m á d s á g . 77. 1. Á l d o z a t . 8 1 . 1. A v a t á s o k . 8 8 . 1. H á z a s s á g k ö t é s . 9 5 . 1. T e m e t é s . 9 5 . 1. V a r á z s l a t és b a b o n a . 100. 1. P a s s z í v v a r á z s . 100. 1. A k t í v v a r á z s . 1 0 2 . 1 . A v a r á z s l a t m ó d j a és e s z k ö z e i . 1 0 4 . 1. E l ő j e l e k , j ö v e n d ö l é s , t i t o k l á t á s . 112. 1. Varázslók. 7. A primitívek isteneszméje A n a g y i s t e n . 121. 1. A n a g y i s t e n n e v e . 124. 1. E g y h i t v a l l á s . 126. 1. A n a g y i s t e n «lényege». 127.1. A n a g y i s t e n é s a v i l á g . 1 2 9 . 1 . A n a g y i s t e n

121

Lap

é s a z e m b e r . 132. 1. A n a g y i s t e n j ó s á g a és igazságossága. 136. 1. A n a g y i s t e n és a z é g . 137. 1. A nagyistenhit A n a g y i s t e n t á r s a s á g á h o z t a r t o z ó l é n y e k . 1 4 1 . 1. A n a g y i s t e n c s a l á d j a . 1 4 1 . 1. A «rossz»-nakképvise

8. Szellemhit, halottkultusz és őskultusz az ősnépeknél.

145

A s z e l l e m h i t k e z d e t e i . 147. 1. A z a n i m i z m u selterje 9. A természetkultusz kezdetei 153 A z ő s k u l t ú r a v a l l á s a i b a n . 1 5 4 . 1. A t ö r p é k n é l és p i g m o i d o k n á l . 155. 1. H o l d m i t h o s z o k . 157. 1. 10. Az ember és az állat. A totemizmus vallástörténeti jelentősége 162 11. Vallás és társadalom 170 A p a p s á g . 170. 1. A z a t y a j o g . 1 7 3 . 1. A z a n y a j o g . 178. 1. 12. Őstörténet, mithosz, mese 187 13. A vallás tárgyi (anyagi) kultúrája 195 14. Az őstörténelmi népek vallása 198 Ő s t ö r t é n e l m i k o r o k . 2 0 0 . 1. N a g y i s t e n h i t . 2 0 2 . 1. S z e l l e m h i t , t e m e t é s . 2 0 2 . 1. V a r á z s h i t . 2 0 6 . 1. T o t e m i z m u s . 2 0 6 . 1. T e r m é s z e t k u l t u s z . 2 0 7 . 1. I s t e n t i s z t e l e t . 2 1 0 . 1. A m e d i t e r r á n k u l t ú r a kezdetei.

210.

III. könyv. K i h a l t nagykultúrák. 15. A nagy kultúrák vallásai 16. Bábel és Assur

217 225

A z «isten k a p u j a o . 2 2 5 . 1. I s t e n e k , h ő s ö k , szellemek. e m b e r . 2 3 6 . 1. T ö r v é n y e r k ö l c s , b ű n , bűnbánat. I s t e n t i s z t e l e t . 2 4 1 . 1. A b a b i l o n i v a l l á s h a t á s a . 2 4 7 . 1.

227. 238

17. Iráni vállások 251 A z ősi t e r m é s z e t v a l l á s . 2 5 4 . 1 . Z a r a t h u s t r a . 2 5 6 . 1 . S z e n t k ö n y v e k . 2 5 7 . 1. A k é t t á b o r . 1. O r m a z d . 2 5 9 . 1. 2. A h r i m a n . 2 6 4 . 1. A k é t t á b o r a világfolyamatban.

26

L.np

i . A z e m b e r v é g e . 2 6 7 . 1. 2. A v i l á g v é g e . 2 6 9 . 1. K u l t u s z , v a r á z s l a t , t i s z t u l á s o k , e r k ö l c s . 2 7 0 . 1. O l d a l h a j t á s o k . 2 7 2 . 1. 18. Mani és tana 274 19. Szíria, Fönícia, Kánaán, Kisázsia 283 S z í r i a . 2 8 5 . 1. K á n a á n é s F ö n í c i a . 2 8 6 . 1. A z ugariti tenyészet-enyészet m i t h o s z és Baál t e m p l o m a . 2 8 6 . 1. A k á n a á n i és f ö n í c i a i kultusz. 20. Az egyiptomi vallás 296 Ő s t ö r t é n e l e m . 2 9 7 . 1. T ö r t é n e l e m . 2 9 8 . 1. Ű j k o r . 3 0 0 . 1. A z e g y i p t o m i v a l l á s t ö r t é n e t f o r r á s a i . 3 0 2 . 1. A z e g y i p t o m i v a l l á s k i a l a k í t ó t é n y e z ő i . 3 0 4 . 1. I s t e n e k , á l l a t o k , f á r a ó k . 3 1 0 . 1. A p a p o k t u d o m á n y a és a n é p h i t e . 3 1 4 . 1. A N a p i s t e n f á r a ó j a . 3 1 6 . 1. E m b e r , l é l e k , e r k ö l c s , v a r á z s l a t . 320. 1. T e m p l o m o k , p a p o k , i s t e n t i s z t e l e t . 3 2 4 . 1. O s i r i s - I s i s m i t h o s z a é s k u l t u s z a . 3 2 6 . 1. H a l á l , t e m e t é s , m á s v i l á g . 3 3 0 . 1. Irodalom 334 Jegyzetek 339

290. 1

A

szerzőnek

a Szent István-Társulat megjelent

1. Bevezetés

a vallás

kiadásában

művei:

lélektanába.

1926. Szent

István-könyvek. 4 1 . sz. 2. A keresztény

bölcselet története.

1927. Szent

István-könyvek. 4 3 — 4 4 . sz. 3. A

vallásbölcselet

főkérdései.

1930. Szent

István-könyvek. 8 1 . sz. 4. Nagy

Szent Gertrúd

5. A misztikus 6. XI. Pius r

934-

Lelkigyakorlatai.

természetszemlélet pápa

1926.

alapjai. 1928.

a kereszténység

egységéről.