EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/67/22/2015. (Előzményi szám: EBH/476/2014) Előadó:

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a közérdekű igényérvényesítő kérelme alapján Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (3525 Miskolc, Városház tér 8.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont önkormányzat Miskolcon az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolási gyakorlatával az érintett személyek körülbelül 900 fős, pontosan meg nem határozható csoportját társadalmi származásuk, kedvezőtlen vagyoni helyzetük, valamint roma nemzetiséghez tartozásuk miatt annak a veszélynek tette, illetve teszi ki folyamatosan, hogy hajléktalanná válnak vagy más, Miskolc bel- vagy külterületén található szegregátumba kényszerülnek. Az eljárás alá vont önkormányzat azzal, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolást anélkül kezdte meg illetve folytatta, hogy azt megfelelően előkészítette illetve annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását megfelelően felmérte volna, azaz e konkrét telepfelszámolásra vonatkozóan intézkedési tervet nem dolgozott ki illetve hatástanulmányt nem készített, mulasztást követett el. Az eljárás alá vont önkormányzat ezzel az érintett személyekkel szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést valósított meg. A hatóság kötelezi az eljárás alá vont önkormányzatot, hogy a jogsértő állapotot szüntesse meg, ennek érdekében tegye meg a következő intézkedéseket: 1. Az eljárás alá vont önkormányzat 2015. december 31-ig dolgozzon ki intézkedési tervet, melyben térjen ki arra, hogy az ún. Számozott utcákban élők lakhatási feltételeit különös tekintettel az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód követelményének tiszteletben illetve megtartására – a településen (az önkormányzat területén) hol és milyen körülmények között, valamint milyen pénzügyi források bevonásával kívánja biztosítani. Az eljárás alá vont az intézkedési terv elkészüléséig is hagyjon fel diszkriminatív gyakorlatával az érintett területen élőkkel szemben. 2. Az eljárás alá vont önkormányzat 2015. szeptember 30-ig dolgozzon ki intézkedési tervet, melyben térjen ki arra, hogy a telepfelszámolás következtében korábban már hajléktalanná vált és az 1. pont szerinti intézkedési terv elfogadásáig a telepfelszámolás által érintett személyek (lakáskiürítésre irányuló perrel érintettek, illetve akik jogcím nélkül tartózkodnak az ún. Számozott utcákban található ingatlanokban, valamint akiknek a határozott idejű lakásbérleti szerződésük 2015. december 31-ig lejár és azt az önkormányzat nem hosszabbítja meg) emberhez méltó lakhatási feltételeinek biztosítása érdekében milyen konkrét lépéseket kíván tenni.

1

Fentiekkel összefüggésben a hatóság kötelezi az eljárás alá vont önkormányzatot, hogy az intézkedési tervek elkészültéről 8 napon belül a hatóságot írásban tájékoztassa, azok egyidejű megküldésével. A hatóság elrendeli továbbá a jogerős és végrehajtható - az eljárás alá vont adatainak kivételével anonimizált - határozatának nyilvános közzétételét, 90 napra az eljárás alá vont www.miskolc.hu internetes oldalán a nyitólapról közvetlenül elérhető módon és a hatóság www.egyenlobanasmod.hu internetes oldalán. A hatóság az eljárás alá vont önkormányzattal szemben továbbá 500.000,- Ft, azaz ötszázezer forint bírságot szab ki, melyet az eljárás alá vont a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással. Az eljárásban a hatóság 8.598,- Ft, azaz nyolcezer-ötszázkilencvennyolc forint - útiköltségből származó - eljárási költséget állapított meg, amelyet az eljárás alá vont önkormányzat köteles megfizetni a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a hatóság fenti bankszámlaszámára történő átutalással. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetnie, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben a bíróságtól az ügyben tárgyalás tartása kérhető. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. Indokolás A közérdekű igényérvényesítő 2014. július 28-án kérelmet terjesztett elő az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (a továbbiakban: hatóság). Kérelmében számos, Miskolcon, illetve a városban található ún. Számozott utcákban élő, alacsony társadalmi státuszú, rossz vagyoni helyzetű, illetve roma lakosságot érintő sérelmet jelölt meg és beadványához számos dokumentumot csatolt. A közérdekű igényérvényesítő képviselői 2014. október 2-án a hatóság előtti személyes meghallgatásuk során előadták, hogy a miskolci ún. Számozott utcákban kb. 900 fő lakik, közülük kb. 40-45 % válhat hajléktalanná a telepfelszámolás következtében. A szóban forgó területen négy magántulajdonú lakás található. Az ott élők fele határozott idejű szerződéssel rendelkezik vagy jogcím nélkül lakik ott, a lakók másik felének határozatlan idejű szerződése van. Ezzel kapcsolatban előadták továbbá, hogy az ún. Számozott utcákban folyamatosan csökkentették a határozatlan idejű szerződések számát határozott idejűekre. A határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőknek az önkormányzat a város külterületi szegregátumának tekinthető Lyukóvölgyben, Annabányán, illetve a Szondi telepen ajánlott fel ingatlant. Az előadott sérelmek vonatkozásában a közérdekű igényérvényesítő képviselői védett tulajdonságként a vagyoni helyzetet, a társadalmi és a roma származást jelölték meg. Ez utóbbival kapcsolatban előadták, hogy az ún. Számozott

2

utcákban élők esetében a roma származásra abból vonható le következtetés, hogy ehhez a körzetéhez tartozó iskolába túlnyomórészt roma gyermekek járnak. Fentiekkel összefüggésben a közérdekű igényérvényesítő képviselője előadta, hogy a hatósághoz júliusban benyújtott kérelmüket annak vonatkozásában tartják fenn, hogy az ún. Számozott utcákban lakó mintegy 900, pontosan meg nem határozható személy lakhatását az önkormányzat az ún. Számozott utcák mint szegregátum felszámolását követően milyen módon kívánja biztosítani. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Nemzeti Stadionfejlesztési Program keretében megvalósítandó Diósgyőri Stadion rekonstrukció beruházás megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről szóló 461/2013. (XII. 4.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Korm. rendelet), valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 26. § (1) bekezdésének b) pontjára és (3) bekezdésére. Előadta továbbá, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a lakások bérletéről szóló 25/2006. (VII. 12.) számú rendelet (a továbbiakban: Lakásrendelet) 2. § (1) bekezdése szerint a hatálya alá tartozó lakások vonatkozásában a bérbeadói jogkört Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata gyakorolja, amelynek a nevében és képviseletében az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége jár el. A 2014. július 28-án a hatósághoz érkezett kérelmének többi részét a közérdekű igényérvényesítő nem tartotta fenn, azok vonatkozásában nem kérte a hatóság eljárását. Fentiek alapján a hatóság 2014. október 15-én eljárást indított Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával szemben (a továbbiakban: eljárás alá vont), melyben tájékoztatta a közérdekű igényérvényesítő panaszának lényegéről, amely szerint az eljárás alá vont önkormányzat ún. Számozott utcákra vonatkozó telepfelszámolási gyakorlata az ott lakókat társadalmi származásuk, vagyoni helyzetük, valamint nemzetiséghez való tartozásuk miatt annak a veszélynek teszi ki, hogy a telepfelszámolás következtében hajléktalanná válnak vagy a Miskolcon illetve környékén található szegregátumokba kényszerülnek. A hatóság egyidejűleg az eljárás alá vont önkormányzatot nyilatkozattételre hívta fel. A hatóság 2014. október 28-án vette kézhez a közérdekű igényérvényesítő bizonyítási indítványát, melyben több, általa megnevezett személy tanúkénti meghallgatását kérte. Annak bizonyítására, hogy az eljárás alá vont önkormányzat a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőknek Lyukóvölgyben vagy más szegregátumban ajánlott fel cserelakást, a közérdekű igényérvényesítő két tanú meghallgatását kérte. Annak bizonyítására, hogy az eljárás alá vont önkormányzat csekély összegű tartozás miatt bontotta fel számos lakó határozatlan idejű szerződését, majd a tartozás megfizetését követően nem kötött velük újabb szerződést, három személy meghallgatását kérte. A közérdekű igényérvényesítő további egy személyt nevezett meg és kérte meghallgatását annak bizonyítására, hogy lakáscsere miatt az eljárás alá vont önkormányzat határozatlan idejű szerződésről határozott idejűvé változtatta meg a bérleti szerződést. Két további személy meghallgatását indítványozta továbbá a közérdekű igényérvényesítő annak bizonyítására, hogy e személyeknek - bár határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkeztek - az eljárás alá vont önkormányzat a szerződés lejárta előtt benyújtott, a lakásbérleti jogviszony meghosszabbítására irányuló kérelmét annak ellenére utasította el, hogy a lakásrendelet vonatkozó feltételeinek megfeleltek és tartozásuk nem volt. Végül, a közérdekű igényérvényesítő az általa megnevezett két jogvédő, illetve két szociológus tanúkénti meghallgatását is indítványozta. A hatóság 2014. november 18-án e-mail útján, illetve 2014. november 24-én hagyományos postai úton vette kézhez az eljárás alá vont önkormányzat polgármesterének nyilatkozatát. A polgármester nyilatkozatában hivatkozott arra, hogy Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XIII., XIX:, valamint XXII. cikkei, 38. cikkének (1) bekezdése, valamint a

3

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdésének 9. pontja, 106. § (1) bekezdése, továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény) alapján az eljárás alá vont önkormányzat a Lakásrendeletben határozza meg az önkormányzati lakáshoz jutás és a szerződéskötés feltételeit, a fizetendő bérleti díjat és a bérleti jogviszonyra vonatkozó szabályokat, illetve a már létrejött bérleti jogviszony megszűnésének, valamint megszüntetésnek eseteit. A nyilatkozat szerint az ún. Számozott utcákban is az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok találhatók. A Lyukóvölgyben azonban nincs önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, továbbá senkinek sem ajánlott fel az önkormányzat cserelakást a Szondi telepen, hanem a Szondi György utcában egy összkomfortos lakásban helyezett el egy bérlőt. Vagyis, a közérdekű igényérvényesítő által említett helyszínek egyikén sem található olyan önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, amely cserelakásként az ún. Számozott utcák valamelyikében önkormányzati bérlakással rendelkező lakáshasználóhoz került volna. A polgármester nyilatkozatában előadta továbbá, hogy az eljárás alá vont önkormányzat intézkedései nem az érintett személyek roma származásával állnak összefüggésben. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a telepfelszámolás egyik objektív oka a Diósgyőri Stadionrekonstrukció. A Korm. rendelet ugyanis egyfelől az érintett terület egy része tekintetében telekalakítási eljárás lefolytatását írja elő, másfelől valamennyi, a beruházás megvalósításával összefüggő közigazgatási eljárást kiemelt jelentőségűvé nyilvánított. A Nemzeti Stadionfejlesztési Program keretében megvalósítandó Diósgyőri Stadion rekonstrukció beruházáshoz kapcsolódó intézkedésekről szóló 1895/2013. (XII. 4.) Korm. határozatban (a továbbiakban: Korm. határozat) foglalt kormányzati döntések végrehajtása pedig az eljárás alá vont önkormányzat kötelezettségét képezi. Ezzel összefüggésben a polgármester fontosnak tartotta kiemelni, hogy a rekonstrukciós munkálatok nem az ún. Számozott utcák teljes területét, hanem a Kilencedik, Tizedik és Tizenegyedik utcákat érinthetik. A polgármester nyilatkozata értelmében az elavult telepek felszámolásával érintett bérlők jogviszonyának rendezése ugyancsak objektív alapokon nyugszik: a határozatlan idejű lakásbérleti jogviszonnyal rendelkező bérlők cserelakást igényelhetnek vagy a Lakásrendelet által biztosított egyéb lehetőséggel élhetnek. A cserelakás biztosításánál pedig egyetlen objektív szempont érvényesül, az, hogy a bérlő jövedelmi helyzetét figyelembe véve képes-e teljesíteni a bérleti díj fizetésére vonatkozó kötelezettségét olyan módon, hogy ezáltal nem veszélyezteti a saját és a családja megélhetését. Határozott időre szóló, lejárt lakásbérleti jogviszony esetében az eljárás alá vont önkormányzat és a bérlő között nincs élő jogviszony, ez a körülmény független az érintett személyek nemzetiséghez való tartozásától, mivel a Lakástörvény 23. § (2) bekezdése alapján a jogviszony a törvény erejénél fogva a szerződés szerinti határozott időpontban szűnik meg. A szerződés megszűnésével már nem áll fenn a bérbeadó, vagyis az eljárás alá vont önkormányzat elhelyezési kötelezettsége, ami azonban nem zárja ki, hogy a korábbi bérlők egy másik lakást megpályázzanak. Mindazonáltal a polgármester hivatkozott arra, hogy a Lakásrendelet 8. § (7) bekezdése értelmében a határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkezők estében a határozott időtartam lejártakor – meghatározott feltételek fennállása esetén – a bérbeadó, tehát az eljárás alá vont önkormányzat és a lakáshasználó megállapodhatnak, hogy az újabb határozott idejű bérbeadás másik lakás biztosításával történjen. A polgármester előadta továbbá, hogy jogcím nélküli lakáshasználat esetén – a Lakástörvény 91/A. § 13. pontja szerinti meghatározás alapján ugyancsak nem beszélhetünk fennálló jogviszonyról, ezért a lakás elhagyására irányuló kötelezettség ebben az esetben is az érvényes bérleti jogviszony hiányán alapul. A jogcím nélküli lakáshasználókkal kapcsolatban a polgármester hivatkozott arra, hogy e lakáshasználók bérlői minősége saját maguknak felróható, szerződésszegő magatartásra vezethető vissza. A jogcím nélküli lakáshasználathoz lakáskiürítési per kapcsolódik, ezeket az eljárásokat azonban több esetben is megszüntették vagy azért, mert részletfizetésre vonatkozó egyezséget kötött a

4

lakáshasználó az önkormányzattal és visszaállították a bérleti jogviszonyt, vagy pedig a tartozás lakáshasználó általi kiegyenlítése miatt. A jogcím nélküli lakáshasználó lakás elhagyására vonatkozó kötelezettsége tehát teljesen független az esetlegesen fennálló védett tulajdonságaitól, sőt a telepfelszámolástól sem függ, hiszen más területen lévő önkormányzati lakások esetében is ugyanolyan következménnyel (a szerződés felmondással történő megszüntetésével) jár a lakástörvény és a bérleti szerződés előírásainak megszegése. A lakáskiürítésre a jogszabályokat betartva, jogerős bírósági ítéletet követően, bírósági végrehajtási eljárásban kerül sor. A polgármester nyilatkozatában vitatta a közérdekű igényérvényesítő eljárásindítási jogosultságát is. A telepfelszámolás körülményeivel összefüggésben a polgármester előadta, hogy az érintett területen, az ún. Számozott utcákban 116 db határozatlan, 40 db határozott időre szóló lakásbérleti szerződéssel és 47 jogcím nélküli használatnak minősülő viszonnyal rendelkezik az önkormányzat. Arról azonban nincs pontos információjuk, hogy összesen hány főt érint a felszámolás, mivel csak a bérlők számáról van tudomásuk, az egy-egy bérleményben lakó személyek számáról viszont nincs. Mindazonáltal a hatósággal közölt jogviszony-számokkal kapcsolatban a polgármester fontosnak tartotta megjegyezni, hogy azok dinamikus számok, és folyamatosan, szinte napról-napra változnak. A polgármester hivatkozott arra is, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjáig három, határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező bérlőt helyeztek el felújított lakásban, melynek során komfort nélküli lakásból összkomfortos lakásba kerültek a bérlők. A nyilatkozattétel időpontjában további két bérlő esetében a lakáscsere előkészítésére tettek intézkedéseket. A polgármester megjegyezte, hogy az említett öt esetben a cserelakások egyike sem a közérdekű igényérvényesítő által megjelölt, szegregátumnak minősülő területeken található. Fentiekkel kapcsolatban a polgármester megjegyezte továbbá, hogy több olyan bérlő is van, aki a cserlakást - különböző indokkal - nem fogadja el. Esetükben az eljárás alá vont önkormányzat törekszik arra, hogy az igényeknek megfelelő ingatlant biztosítson. A polgármester a telepfelszámolás okaként a következőket jelölte meg: a Diósgyőri Stadionrekonstrukció megvalósításával kapcsolatban a Korm. rendeletben előírt, az eljárás alá vont önkormányzatra háruló kötelezettségek teljesítése; az emberi méltósághoz, egészséges életkörülményekhez való jogot sértő életkörülmények felszámolása; a Mötv.-ben előírt településfejlesztési, területrendezési feladatok teljesítése. Kifejtette továbbá, hogy a telepfelszámolás egyformán érint valamennyi olyan bérlőt, akik az adott területen bérelnek lakást, függetlenül vagyoni, illetve társadalmi helyzetüktől vagy nemzetiséghez való tartozásuktól. Önmagában a bérlői minőség alapozza meg az érintettséget. Fentiekkel összefüggésben a polgármester visszautasította a közérdekű igényérvényesítő azon kijelentését, miszerint tudnia kellett a telepfelszámolással érintett személyek roma nemzetiséghez való tartozásáról, az eljárás alá vont önkormányzat ugyanis nem vezet, és soha nem vezetett ilyen jellegű nyilvántartást az önkormányzati tulajdonban álló lakások bérlőiről. A polgármester nyilatkozatához öt személy, illetve család elhelyezésével kapcsolatos iratokat csatolt. Csatolta az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége Lakáshasznosítási Irodájának két, azonos ingatlanban élő személy számára megküldött megkeresését, miszerint 4 különböző önkormányzati bérlakást ajánlottak fel a számukra, azonban egyiket sem fogadták el. Mindazonáltal a megkeresések a 2012. év végén, illetve a 2013. év elején történtek és azok tanúsága szerint a szóban forgó személyek nem az ún. Számozott utcákban laktak. A becsatolt iratok között szerepelnek továbbá egy, az ún. Számozott utcákban található 36,33 négyzetméter alapterületű, komfort nélküli önkormányzati bérlakásra vonatkozó határozott idejű bérleti jogviszonnyal rendelkező házaspár ügyében keletkezett iratok, melyek alapján a házaspár 2014. június 25-ig fennálló lakásbérleti szerződést kötött az önkormányzat ingatlangazdálkodással

5

foglalkozó cégével. 2014 júliusában a felek előzetes bérlőkijelölés alapján 90 napos időtartamra lakásbérleti szerződést kötöttek egy összesen 62,35 négyzetméter alapterületű komfortos önkormányzati bérlakásra. A szóban forgó iratok között található, hivatkozott szerződés értelmében a bérlőket a helyreállítatlan állapotban lévő lakás vonatkozásában helyreállítási kötelezettség terheli, amennyiben annak nem tesznek eleget, újabb határozott idejű szerződés nem köthető velük. A hatóság 2015. január 29-én az ügyben tárgyalást tartott. Az eljárás alá vont tárgyaláson megjelent képviselője elmondta, hogy a stadionépítéssel kapcsolatos beruházás csak a Kilencedik, Tizedik és Tizenegyedik utcák ingatlanjait érinti, a többi, ún. Számozott utcában található ingatlant nem. A telepfelszámolás oka alapvetően nem a stadionépítés, hanem a nyomortelepek megszüntetése, a stadionépítés csak felgyorsította a folyamatot. A 2015-2018-as hosszú távú program határozza meg a városfejlesztési stratégia keretében megvalósuló telepfelszámolásokat, amibe az ún. Számozott utcák mellett beletartoznak a Béke szálló, Tetemvár, Bábonyi bérc, Gizella utca, Dráva utca, mint szórvány szegregátumok is. A város szándéka az, hogy ezeket a szegregátumokat teljes mértékben megszüntesse. Az eljárás alá vont önkormányzat képviselői a tárgyaláson előadták, hogy az ún. Számozott utcákban senki sem élt a Lakásrendelet 23. § (3) bekezdése szerinti megváltás lehetőségével, az ott lakók inkább a lakáscsere lehetőségét vették igénybe. Az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének tárgyaláson megjelent képviselője elmondta, hogy azoknak a bérlőknek, akiknek az esetében az önkormányzatnak elhelyezési kötelezettsége van, minden esetben felkínálják a megváltás lehetőségét. Ha a bérlő azt nem fogadja el, cserelakást ajánlanak fel a számára, amennyiben szükséges, több cserelakás közül is lehet választani. Az eljárás alá vont képviselői a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy az ún. Számozott utcák egyértelműen szegregátumnak minősülnek. A tárgyaláson a hatóság meghallgatta a közérdekű igényérvényesítő által indítványozott tanút. A tanú az általa a tárgyaláson bemutatott közjegyzői okirat szerint az ún. Számozott utcák egyikében lakik, egy 38 négyzetméteres lakásban, bérleti szerződése határozatlan időre szól és a Lakásrendelet 1. számú melléklete szerinti ún. C övezetbe tartozik. Jelenlegi lakásával kapcsolatban a tanú elmondta, hogy a szennyvízelvezetés nem megoldott, de külön-külön vannak WC-k, és az ingatlan fatüzeléses. A tanú roma származásúnak vallja magát. Elmondta továbbá, hogy 2014 júliusában az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában másfél millió forintot ajánlottak fel számára azzal, hogy Miskolcot hagyja el, miközben itt született. Ezzel a lehetőséggel azonban nem kívánt élni. A tanú előadta továbbá, hogy ezt követően felajánlottak neki egy bérleményt a városban, a Sajóparton, a Fonodánál, ezután az Újgyőri Főtéren. Mindkét felajánlott bérlemény 24 négyzetméter alapterületű. Az Újgyőri Főtéren lévő házon ajtó és ablak nem volt, tele volt szeméttel, víz és villany nem volt bevezetve. Az udvarban, ahol a bérlemény található további 8-9 család lakik, az udvarban egyetlen árnyékszék van, melyet körülbelül 30-40 személy használ. Az Újgyőri Főtéren található ingatlant a tanúnak kellett volna kifestenie és felújítania. A Fonodánál felajánlott lakást a tanú nem nézte meg, elmondása szerint arról azt sem tudta, hogy hol található pontosan. A két lakás felajánlását, illetve a tanú általi visszautasítását követően a tanút az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége nem kereste újra. A tanú hozzátette azt is, hogy a lakbért és a közüzemi költségeket fizeti, tartozása nincsen. Elmondta továbbá, hogy bár konkrét neveket említeni nem tud, de nem romák részére az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége jobb állapotban lévő lakásokat ajánlott fel. A tanú elmondta azt is, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó

6

cégének irodájában történt ügyintézés során nem érezte, hogy nyomást gyakoroltak volna rá vagy hátrányosan megkülönböztették volna. A tanú nyilatkozatával kapcsolatban az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének tárgyaláson megjelenő jogtanácsosa elmondta, hogy amennyiben a bérlő igényli, kimegy vele a helyszínre egy műszaki szakember és ott nyilatkozhat az ügyfél arról, hogy igényli-e a felújítást és ki tudja-e azt fizetni. Az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének tárgyaláson megjelent képviselője arra nem tudott válaszolni, hogy mielőtt a bérlőnek felajánlanak egy lakást, kimegy-e tőlük valaki azt megnézni, hozzátette azonban, hogy nagyjából ismerik a rendelkezésükre álló lakásállományt. A tanú a fentiekkel kapcsolatban elmondta, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában nem tájékoztatták arról, hogy az ügyintézők közül kimenne-e vele valaki megnézni a felajánlott lakást, egyedül ment oda. A hatóság a tárgyaláson meghallgatott egy másik tanút is, aki szintén az ún. Számozott utcák egyikében lakik, határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkezik, amely 2017 márciusában jár le. A tanú által bérelt ingatlan 38 négyzetméter alapterületű, ahol három gyermekével él, a lakás komfortnélküli. A tanú roma származásúnak vallja magát. Az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában 2014. júliusában a bérleti díj megváltásaként a tanúnak felajánlottak másfél millió forintot, amit nem fogadott el. Ezt követően Annabányán ajánlottak fel számára egy 30 négyzetméter alapterületű ingatlant. A tanú elment megnézni a felajánlott ingatlant, amellyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „kutyaólnak sem mondanám, ablaka, ajtaja nem volt, egy piros pléd volt az ajtón, tiszta romos volt az épület. Az ingatlannál semmilyen közmű nem volt. A környék szörnyű, szemetes, lelakott, nyomortelep, főleg romák laknak ott.” Az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában a tanút arról tájékoztatták, hogy az ingatlan felújításának egy részét neki kell vállalnia. Bár az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégénél felajánlották a tanúnak, hogy kimennek vele megnézni az ingatlant, de a tanú ezt nem kérte. A tanú előadta továbbá, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégénél folyó ügyintézés során folyamatosan azt érezte, hogy a származása miatt megkülönböztették, nem is beszéltek vele „normálisan”. Hivatkozott továbbá a vele szemközti házban lakó személyre, aki bár hajlandó lett volna vidékre költözni, az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégénél lebeszélték róla, végül a Vasgyárnál kapott lakást, amit felújítanak majd a számára. A tanú elmondta továbbá, hogy őt folyamatosan úgy tájékoztatják, hogy a Vasgyárnál nincs bérbeadható üres ingatlan. A tanú egy minimum 50 négyzetméter alapterületű kétszobás, legalább félkomfortos lakást szeretne kapni. A hatóság a tárgyaláson további tanút is meghallgatott, aki előadta, hogy lakbértartozása miatt a bíróság 2014. november 16-i hatállyal az ún. Számozott utcákban található 52 négyzetméter alapterületű, komfort nélküli bérlakás elhagyására kötelezte, melyben négyen laknak. Ennek előzményeként előadta, hogy lakbértartozása miatt 2014. március 11-én részletfizetésre szóló megállapodást kötött az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégével és bár tavaly április 14-én a díjhátralékot befizette, az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége 2014. március 31-i hatállyal felmondta a bérleti szerződését. Fentiekkel kapcsolatban előadta továbbá, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában a bérleti díj részleteinek befizetésével kapcsolatos ügyintézés során az ügyintéző elutasító volt vele szemben és nem a megfelelő hangnemben beszélt vele. A tanú szerint az ügyintéző viselkedésének a tanú roma származása volt az oka.

7

A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatott meg a közérdekű igényérvényesítő által indítványozott további személyt is. A tanú elmondta, hogy az ún. Számozott utcák egyikében lakik, határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkezik, ami 2015 júliusában jár le. A tanú roma származásúnak vallotta magát. Előadta, hogy kérte az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégétől, hogy a jelenleg hatályos bérleti szerződését hosszabbítsa meg, de a kérelmét elutasították. Az erről szóló levelet a tanú a tárgyaláson bemutatta. A tanú iratokat mutatott be továbbá annak igazolására is, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége felé évek óta nem áll fenn tartozása. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy 2014 áprilisában a lakását felújította, ekkor még nem volt tudomása arról, hogy a lakásbérleti szerződését nem hosszabbítják meg. Ezzel összefüggésben elmondta azt is, hogy amikor felújította az ingatlant, nem kereste fel előtte az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodáját, hogy arról érdeklődjön, maradhat-e a bérleményben, ha lejár a szerződése. A tanú előadta, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének irodájában az egyik ügyintéző azt mondta neki, hogy ha teheti, vegyen a Lyukóvölgyben házat. A tanú hozzátette, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégénél nem beszéltek vele kifogásolható hangnemben, elmondta, hogy neki alapvetően az eljárás alá vont önkormányzattal van problémája, mivel négy gyermekkel a hajléktalanná válás fenyegeti. Hivatkozott arra, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének tájékoztatása alapján egy 60-65 négyzetméteres lakást ugyan nem, de egy 40-45 négyzetméteres félkomfortos lakást ki tudna fizetni, arra azonban ígéretet sem kapott, hogy felajánlanának neki egy, a fenti paraméterekkel rendelkező ingatlant. A tanú csupán egy olyan levelet kapott az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégétől, hogy határozott idejű szerződését nem hosszabbítják meg. A közérdekű igényérvényesítő képviselője a tárgyaláson csatolta be az eljárás alá vont önkormányzat 2014. november 18-án e-mail útján, illetve 2014. november 24-én hagyományos postai úton a hatósághoz érkezett érdemi védekezésére tett nyilatkozatát. Ebben - az Ebktv. 18. §-ára, valamint 19. § (1) bekezdésére hivatkozva - előadta, hogy az általa képviselt szervezet tárgyi ügyben eljárásindítási jogosultsággal rendelkezik. Előadta továbbá, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése által 2008. június 26-án a VI97/13.541/2008. számú határozattal elfogadott Integrált Városfejlesztési Stratégia (a továbbiakban: IVS) részét képező Anti-szegregációs Tervben foglaltak alapján megállapítható az ún. Számozott utcákban lakó személyek védett tulajdonsága, tekintettel arra, hogy a hivatkozott dokumentum szerint az. ún Számozott utcák területe szegregátumnak minősül. E körben a képviselő kiemelte az alábbiakat: „Az alacsony végzettségűek aránya több mint 80%-os, mellyel nyilván összefügg, hogy a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya több mint 70%-os. Mint szinte minden szegregátumban, itt is magas a munkanélküliség, ezen belül a tartós munkanélküliek száma. (…) A túlnyomórészt önkormányzati tulajdonú lakásállomány minősége rendkívül rossz, a lakások közel 100 %-a alacsony komfortfokozatú. Az épületek többsége alapozás nélkül készült, vizesedik. A területen viszonylag nagy a népsűrűség, egy lakásban átlagosan közel 4 fő lakik, mely érték akkor tűnik kimagaslónak, ha figyelembe vesszük, hogy a lakott lakások több mint fele egyszobás lakás. (…) A területen található egy jól felszerelt, felújított és új, kompetencia alapú nevelési programot bevezető óvoda, mely intézmény befogadja a területen élő gyermekeket. Az intézményben a gyermekek mintegy 80%-a cigány származású.” Ez alapján a közérdekű igényérvényesítő álláspontja szerint köztudomású tényként kezelhető, hogy az ún. Számozott utcákban található alacsony komfortfokozatú önkormányzati bérlakásokban túlnyomórészt alacsony státuszú, mélyszegénységben élő személyek laknak, ahogyan az is, hogy e bérlői kör túlnyomó része roma származású.

8

A közérdekű igényérvényesítő képviselője nyilatkozatában kifejtette azon álláspontját, miszerint az eljárás alá vont önkormányzat az alacsony státuszú személyek szerződéseit akkor sem újítja meg, ha ezek a bérlők szerződésszerű magatartást tanúsítottak (fizetési kötelezettségeiknek eleget tettek és a Lakásrendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelnek), ezzel szemben az ilyen védett tulajdonsággal nem bíró személyek szerződéseit megújítja. A közérdekű igényérvényesítő képviselője ezzel kapcsolatban előadta továbbá, hogy az általuk megjelölt védett tulajdonságokkal rendelkező, határozatlan időre szóló lakásbérleti szerződéssel rendelkező bérlőknek az eljárás alá vont önkormányzat kizárólag szegregátumban ajánl fel cserelakást. Elmondta azt is, hogy a védett tulajdonságokkal rendelkező határozatlan idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkező bérlőkkel csekély összegű tartozás miatt is szerződést bont az eljárás alá vont önkormányzat. A közérdekű igényérvényesítő képviselője előadta azt is, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolás hatástanulmány, mobilizációs terv, a lakók helyzetét megoldó forrás-hozzárendelés, a szóban forgó területen élők előzetes tájékoztatása és döntési folyamatokba való bevonása nélkül indult meg, illetve folyik. Hivatkozott a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése VIII-105/80.939/2014. sz. határozatával elfogadott Integrált Településfejlesztési Stratégiájára (a továbbiakban: ITS), miszerint a telepfelszámolással párhuzamosan mobilizációs tervet kell készíteni, és az ún. Számozott utcák felszámolásának feltétele, hogy az önkormányzat átmenetileg olyan forráshoz jusson, melynek felhasználásával a terület értékesítése előtt biztosítani tudja az ott élők lakhatását vagy bérlakásokban vagy a szabad lakáspiacra való kilépés ösztönzésével. Az eljárás alá vont önkormányzat által csatolt, 5 bérlő elhelyezésével kapcsolatos dokumentumokkal összefüggésben a közérdekű igényérvényesítő előadta, hogy az a bérlő, akinek az eljárás alá vont 5 cserelakást ajánlott fel, nem az ún. Számozott utcákban lakott, a szóban forgó ajánlatok közül kettő azonban az ún. Számozott utcákban található lakásban való elhelyezésre vonatkozott. A további négy esetben pedig a bérlők – az IVS szerint – szegregátumnak minősülő településrészen kaptak cserelakást, mely három esetben felújításra szorul, a hivatkozott négy esetből háromban pedig a lakás komfort nélküli volt. A hatóság 2015. március 10-én vette kézhez az eljárás alá vont önkormányzat polgármesterének a 2015. január 29-én tartott tárgyaláson elhangzottakkal kapcsolatban tett nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint a Miskolc 21687. helyrajzi számú ingatlanon a diósgyőri futball stadion található. A Lakásrendelet által hivatkozott „C” övezetbe tartozó lakások Miskolc észak-déli és kelet-nyugati főközlekedési útjai mentén helyezkednek el. Az övezetben egyaránt találhatók telepszerű és egyedi ingatlanok. A polgármester csatolta a szóban forgó övezetben található önkormányzati ingatlanok listáját. A lista tanúsága szerint a „C” övezetben számos, az ún. Számozott utcákban található ingatlan helyezkedik el. Az eljárás alá vont önkormányzat polgármestere nyilatkozott továbbá arról, hogy a 2014. január 1. és 2014. december 31. közötti időszak vonatkozásában hány esetben kötöttek újabb bérleti szerződést a korábbi határozott idejű bérleti szerződések lejártát követően. A polgármester által szolgáltatott adatokból kitűnik, hogy 7 esetben került sor újabb határozott időre szóló lakásbérleti szerződés megkötésére 2014. január 30. és 2014. július 7. között. A polgármester nyilatkozott arról is, hogy 2014-ben 5 esetben került sor lakásbérleti szerződés felmondására az ún. Számozott utcákban, amelynek oka valamennyi esetben a bérleti díj nem fizetése volt. Az érintettekre vonatkozó bérleti szerződéseket és peres iratokat a polgármester becsatolta. A polgármester a tárgyalás során tanúként meghallgatott személy vallomásával kapcsolatban előadta, hogy miután a tanú 2014. július 23-án úgy nyilatkozott, hogy bérleti jogviszonyát a felkínált ellenérték fejében nem kívánja megszüntetni, 1. sorszám alatt a Miskolc, Szinva u. 25. III/26. szám alatti lakást ajánlották fel a számára, amely egyszobás összkomfortos, egyedi

9

központi fűtéses 24 négyzetméter alapterületű, kedvező egyedi bérleti díjjal. Ezzel kapcsolatban előadta azt is, hogy a felajánlott lakás lényegesen jobb minőségű, mint amiben a tanú lakik, ezt azonban „megnézni sem volt hajlandó”. A 2. sorszám alatti – a tanú által a meghallgatás során sérelmezett – alacsony komfortfokozatú lakást azért ajánlották fel, hogy a tanú dönteni tudjon, melyik ingatlan a megfelelőbb neki. A polgármester előadta továbbá, hogy a tanúnak lehetősége volt arra, hogy időpontot egyeztessen a Létesítmény Üzemeltetési Iroda előadójával, aki a helyszínen lehetővé tette volna az ingatlan megtekintését. Az erre vonatkozó tájékoztatás megtalálható volt a tanúnak tett ajánlatban, melynek átvételét a tanú aláírásával igazolta. A polgármester álláspontja szerint tehát az eljárás alá vont önkormányzat két lakást ajánlott fel a tanúnak, amelyek közül az egyik olyan, amelynek fizetésére jövedelmi viszonyait tekintve egyébként nem lenne képes, de a Lakásrendelet alapján biztosítható kedvezménnyel egyedi döntés alapján lényegesen jobb minőségű lakáshoz juthatott volna. A polgármester álláspontja szerint a tanú megfelelő elhelyezése érdekében minden lehetőséget megvizsgált az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége, majd a bérlő kívánságának és lehetőségeinek megfelelő lakásokat ajánlotta fel. A másik tanú tárgyaláson tett vallomásával kapcsolatban a polgármester úgy nyilatkozott, hogy a tanú által hivatkozott, vele szemben lakó – a tanú szerint nem roma származású – személy elhelyezése komfort nélküli, 1 szobás 40 négyzetméter alapterületű lakásba történt. A tanú által a tárgyaláson hivatkozott másik személyt pedig egy szintén komfort nélküli, 30 négyzetméteres lakásban helyezték el. A polgármester álláspontja szerint – mivel a tanú legalább félkomfortos, kétszobás, minimum 50 négyzetméter alapterületű cserelakást szeretne – a tanú által említett elhelyezések egyike sem felelt volna meg az igényeinek. A tárgyaláson másodikként meghallgatott tanú vallomásával kapcsolatban a polgármester előadta, hogy a tanú bérletidíj hátraléka a lakásbérleti jogviszony jogszerű megszüntetésétől függetlenül jelentkezett, és a tanú a lakásbérleti szerződés felmondásakor már kétéves hátralékban volt. A tanúval kötött részletfizetési megállapodás a kiürítésre irányuló jogerős bírói döntést követően arra vonatkozott, hogy a fennálló tartozás vonatkozásában külön végrehajtási eljárást nem indít a az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége. A tanú által hivatkozott, illetve bemutatott részletfizetési megállapodás tartalmazza, hogy az esetlegesen folyamatban lévő lakáskiürítési eljárást a megállapodás nem érinti. A tárgyaláson harmadikként meghallgatott tanú vallomásával kapcsolatban a polgármester előadta, hogy a tanú határozott idejű bérleti szerződéssel rendelkezik, ezért az önkormányzatnak vele szemben nincs elhelyezési kötelezettsége. „Megfelelő mennyiségű, az igényeknek megfelelő komfortfokozatú és nagyságú felajánlható lakással az önkormányzat nem rendelkezik, ezért elhelyezési kötelezettség hiányában nem tud a lakhatásáról gondoskodni.” A polgármester fenntartotta azon nyilatkozatát, miszerint a telepfelszámolásnak objektív okai vannak: a Diósgyőri Stadionrekonstrukciónak a Korm. rendelet, illetve Korm. határozat alapján történő kivitelezése, valamint az ITS megvalósítása. A polgármester előadta továbbá, hogy a telepfelszámolás egyformán érinti az ún. Számozott utcák valamennyi lakóját függetlenül a vagyoni, jövedelmi, társadalmi helyzetüktől, vagy nemzeti, illetve etnikai hovatartozásuktól. Ennek megfelelően az általuk bérelt, illetve tulajdonolt lakás elhelyezkedése alapozza meg az érintettséget és az eljárás alá vont önkormányzat által tett intézkedések az adott területen, vagyis az ún. Számozott utcákban lakó személyek összességét érintik. A polgármester nyilatkozott továbbá arról, hogy a telepfelszámolást célként tartalmazó ITS 2014 szeptemberében történt elfogadását követően egyetlen bérlő jogviszonyát sem hosszabbították meg.

10

A hatóság 2015. március 19-én vette kézhez az eljárás alá vont önkormányzat polgármesterének a hatóság 2015. február 6-án kelt felhívására tett további nyilatkozatát. A polgármester ebben előadta, hogy az ún. Számozott utcák felszámolását illetően különbséget kell tenni a szóban forgó városrész két területe között: egyfelől a Korm. határozat által érintett, másfelől az azon kívül eső terület között. A lakásbérleti szerződés megszűnésének oka ugyanis a két terület esetében nem azonos. A Korm. határozat által érintett területtel kapcsolatban a polgármester hivatkozott a Korm. rendeletre, amely meghatározza a - nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak minősülő - Diósgyőri Stadionrekonstrukció által érintett területet, ami az Andrássy utca - Kilencedik utca - Tizenegyedik utca - Pereces patak által körülhatárolt földrészlet. Ezzel kapcsolatban a polgármester úgy nyilatkozott, hogy az ezen a területen fennálló bérleti jogviszony a Lakástörvény erejénél fogva szűnik meg, és a bérleti jogviszony megszűnésének jogkövetkezményeit is a Lakástörvény szabályozza. A Diósgyőri Stadionrekonstrukcióval nem érintett területen az önkormányzatot esetlegesen terhelő kötelezettség - a polgármester nyilatkozata szerint - az érintett személyek lakhatásának jogcímétől függ. Ezen a területen az érintett személyek között többen is magántulajdonosok, az esetükben alkalmazandó kisajátítási eljárásnak az önkormányzati lakásgazdálkodásra nincs kihatása és ez az esetkör – a polgármester nyilatkozata szerint – jelen eljárásnak nem tárgya. A szóban forgó területen lakásbérleti szerződéssel rendelkező személyekkel kapcsolatban a polgármester előadta, hogy a telepfelszámolás feltétele, hogy a bérleti szerződéseket meg kell szüntetni a Lakástörvény 23. §-ára hivatkozással. Abban az esetben ugyanis, ha a szerződés felmondás vagy a határozott időtartam lejárta következtében megszűnt, a bérlő jogcím nélküli lakáshasználóvá válik és a lakást el kell hagynia. Amennyiben felmerül a határozatlan időre szóló bérleti szerződés megkötésének az igénye, akkor az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége a Lakástörvény 23. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése mellett a bérlő részére felajánlja a Lakástörvény 23. § (3) bekezdése szerinti pénzbeli térítés lehetőségét, vagy a bérlő választása szerint cserelakást biztosít a számára. A cserelakásra a felek újabb határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötnek. A cserelakás felajánlása során figyelembe kell venni a bérlő családjában egy főre jutó jövedelmet, mert ettől függ, hogy milyen komfortfokozatú és bérleti díj kategóriába tartozó lakás ajánlható fel. Ezen túlmenően az önkormányzat képviseletében eljáró ingatlangazdálkodással foglalkozó cég figyelembe veszi azokat a bérlő által megfogalmazott igényeket, amelyek a lakás szobaszámára, alapterületére, a településen és lakóépület esetében az azon belüli elhelyezkedésére vonatkoznak. Ezzel összefüggésben a polgármester hivatkozott a Lakásrendelet 2015. március 12-én történt módosítására, amely lehetővé teszi a lakáspályázaton való részvételt azoknak a bérlőknek, akiket a az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége értesített arról, hogy a határozott időtartamú lakásbérleti szerződés lejártát követően nem köt újabb határozott időtartamú szerződést, valamint azoknak a jogcím nélküli lakáshasználóknak, akiknek a határozott időtartamú lakásbérleti szerződése lejárt és az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége nem kötött velük újabb határozott időtartamú lakásbérleti szerződést. A polgármester nyilatkozata értelmében az üresen álló vagy megüresedő felajánlható lakások száma és területen belüli elhelyezkedése napról-napra változik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eljárás alá vont önkormányzat nem rendelkezik regiszterrel az olyan önkormányzati bérlakásokról, amelyeket olyan helyzetben lévő személyeknek tud felajánlani, akik telepfelszámolás következtében kényszerülnek az addigi lakóhelyükről elköltözni. Ilyen regiszter tehát nem létezik és a polgármester álláspontja szerint annak létrehozása is indokolatlan. A lakások üresedése ugyanis előre nem ütemezhető, azt számtalan tényező befolyásolja, ugyanakkor

11

ingatlangazdálkodási szempontból is elfogadhatatlan nagyobb számú lakás hosszabb időn keresztül történő üresen tartása. A hatóság azon kérdésére, miszerint az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolással kapcsolatban készült-e külön antiszegregációs terv (beleértve esetleg hatástanulmány elkészítését az érintett személyek lakhatásának megfelelő biztosítása, illetve a telepfelszámolás szegregációs hatásának – az érintett személyek esetleg a város területén található más szegregátumba kényszerülnek költözni – vonatkozásában) vagy ezt illetően az IVS-ben, valamint az ITS-ben foglaltakat kell irányadónak tekinteni, a polgármester nyilatkozatában hivatkozott arra, hogy a 2014-2020-as időszakra már nem az IVS irányadó, az ugyanis az ITS elfogadásával hatályát vesztette. Az Antiszegregációs Programot az ITS 3. pontja tartalmazza. Az ún. Számozott utcák Miskolc részét képezik, és a várost vagy annak egy részét érintő fejlesztési program csak akkor nyerhet támogatást, ha az ITS részét képezi, tartalmi eleme annak. Fentiek alapján – a polgármester álláspontja szerint – egy külön antiszegregációs terv készítése nem célszerű és nem is jogszerű. A polgármester hangsúlyozta továbbá, hogy az ITS ellenőrzése, illetve felülvizsgálata az adott települési önkormányzat kizárólagos hatáskörét képezi. A hatóság 2015. április 23-án vette kézhez a közérdekű igényérvényesítőnek az eljárás alá vont önkormányzat fent ismertetett nyilatkozataival kapcsolatban kifejtett álláspontját. Eszerint az eljárás alá vont önkormányzat polgármesterének nyilatkozatából megállapítható az ún. Számozott utcák területének felszámolása, a lakók közül pedig csak azokat kártalanítják vagy helyezik el, akik tulajdonosai az ingatlannak vagy határozatlan idejű bérleti szerződéssel rendelkeznek. A közérdekű igényérvényesítő képviselője megismételte a korábbi nyilatkozatában foglaltakat, miszerint a telepfelszámolás hatástanulmány, mobilizációs terv, a lakók helyzetét megoldó forrás-hozzárendelés nélkül folyik. Ennek kapcsán előadta, hogy az eljárás alá vont önkormányzat az ITS-t 2014. szeptember 18-án fogadta el, a közérdekű igényérvényesítő álláspontja szerint pedig emberi jogi normákba ütköző és jogellenes az IVS hatálya alatt – annak garanciális szabályaitól teljesen eltérve – elindítani egy 900 lakosú szegregátum felszámolását, majd időközben egy olyan új stratégiát elfogadni, ami már antiszegregációs kötetet nem tartalmaz, a kérdéses telepfelszámoláshoz pedig semmiféle beavatkozási irányt nem rendel. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra is, hogy a lakásbérleti szerződéseket felmondó, illetve lakáskiürítésről szóló levelek kézbesítése 2014 nyarára vált tömegessé, ennek alátámasztására 6 db 2014. június 25. és 2014. szeptember 11. között kelt, a fentiekről szóló, az ún. Számozott utcákban lakó személyeknek kézbesített levél másolatát csatolta. A közérdekű igényérvényesítő képviselője hivatkozott a Lakásrendelet 2015. március 12-én történt módosítására, amelynek a 2. §-ában foglaltak szerint a bérleti jogviszonynak a bérleti időtartam lejárta miatti megszűnését követően a lakás újabb határozott időtartamra bérbe adható, kivéve a 7. mellékletben meghatározott területén lévő bérlakásokat. A 7. számú melléklet a Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik, Hetedik, Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik, Tizenegyedik utcákban található ingatlanokat írja körül. A képviselő álláspontja szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét veti fel e rendelet módosítása is, hiszen ezzel az érintett területen lakók egyértelműen hátrányosabb helyzetbe kerültek a más városrészben lakó szociális bérlőkkel szemben, pusztán azért, mert szerződésük e területre vonatkozik. A közérdekű igényérvényesítő képviselője az általa kezdeményezett eljárás jogalapjaként az Ebktv. 8., 9. és 10. §-ára, valamint a 26. § (1) bekezdésének b) pontjára és (3) bekezdésére hivatkozott. A közérdekű igényérvényesítő képviselője előadta továbbá, hogy az ún. Számozott utcák lakói 2015 áprilisában 60-80 százalékban megemelt lakásbérleti díjról kaptak csekket. Ezzel

12

kapcsolatban a képviselő a Lakásrendelet 2. számú mellékletének 2015. március 12-én kelt módosítására hivatkozott, melyből álláspontja szerint megállapítható, hogy az eljárás alá vont önkormányzat kizárólag az alacsony komfortfokozatú, szociális helyzet alapján bérbe adható lakások bérleti díját emelte 2015. április 1-jei hatállyal. A Lakásrendeletnek a közérdekű igényérvényesítő képviselője által becsatolt 2. számú melléklete a bérleti díjat az alacsony komfortfokozatú, szociális helyzet alapján bérbe adandó lakások esetében 2015. április 1. napjától, a magas komfortokozatú lakások esetében 2013. január 1. napjától határozza meg. Az eljárás alá vont önkormányzat polgármesterének 2015. március 19-én a hatósághoz érkezett nyilatkozatára arról, hogy a Lakásrendelet 2015. március 12-én történt módosítása lehetővé teszi a lakáspályázaton való részvételt azoknak a bérlőknek, akiket az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége értesített arról, hogy a határozott időtartamú lakásbérleti szerződésük lejártát követően nem köt újabb határozott időtartamú lakásbérleti szerződést, valamint azoknak a jogcím nélküli lakáshasználóknak, akiknek a határozott időtartamú lakásbérleti szerződése lejárt és az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége nem kötött velük újabb határozott időtartamú lakásbérleti szerződést, a közérdekű igényérvényesítő úgy nyilatkozott, hogy az általa hivatkozott sérelmek orvoslásához komoly kötelezettségvállalásra és forrásrendelésre lenne szükség, és egyetlen feltételes jog telepítése („az is pályázhat, aki…”) nem elegendő. A közérdekű igényérvényesítő képviselőjének tudomása szerint ugyanakkor a pályáztatás során jövedelemigazolásként sem a családi pótlékot, sem a közmunkáért kapott bért nem fogadják el, így a rendeletmódosítás támasztotta jövedelmi feltételeknek a szóban forgó családok nem fognak tudni megfelelni. Bár a hatóság előtti eljárás során mindkét fél kifejezte nyitottságát egyezség kötésére, a felek között végül egyezség nem jött létre.

A hatóság az alábbi vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta meg döntését: Az Alaptörvény II. cikke értelmében az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz Az Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja. Az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése alapján az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 4. § b) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményét a helyi önkormányzatok jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani.

13

Az Ebktv. 8. § e) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport valós vagy vélt nemzetiséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Tárgyi ügyben – fentiek alapján - nemzetiséghez való tartozás alatt a roma nemzetiséghez való tartozást kell érteni. Az Ebktv. 8. § p) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport valós vagy vélt társadalmi származása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. A társadalmi származással mint védett tulajdonsággal összefüggésben a hatóság hivatkozik a BDT.2009.1976. számú döntésben kifejtettekre, miszerint a „társadalmi származás” a szociológia tudománya által körülírt fogalom, és az rendkívül széles körű helyzetmeghatározást ölel fel. E helyzetnek legjelentősebb szegmensei a szülői háttér jellemzői (szülők foglalkozása, kulturáltsági szintje, iskolai végzettsége, társadalmi kapcsolatrendszere), az adott egyén iskolázottsága (oktatási esélyegyenlőség hiányából adódó hátrányos helyzet, hátrányos szociális helyzettel összefüggő képzetlenség), vagyoni helyzete, és ehhez kapcsolódóan az egyének társadalmi beilleszkedését és érvényesülését befolyásoló további lényeges körülmények (falusi vagy városi környezetben nevelkedés, az adott térség szociális, gazdasági helyzete). Noha a társadalmi származást meghatározó körülmények gyakran hozhatóak összefüggésbe az adott egyén nemzeti, nemzetiségi, illetve etnikai származásával, a két fogalom nem azonos, tartalma nem fedi egymást. Annak vonatkozásában, hogy tárgyi ügyben a társadalmi származás mint védett tulajdonság mely helyzetek, illetve jellemzők összességét jelenti, a hatóság az IVS-re, valamint az ITS-re hivatkozik. Az IVS részét képező Anti-szegregációs Tervben foglaltak alapján az ún. Számozott utcákban lakók körében magas a munkanélküliség, ezen belül a tartós munkanélküliek száma, az ott található lakások közel 100 százaléka alacsony komfortfokozatú, a területen kiemelkedően magas a népsűrűség, továbbá az alacsony végzettségűek aránya több mint 80 %-os, a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya pedig több mint 70 %-os. AZ ITS 3.1.5. számú fejezetében foglaltak értelmében az ún. Számozott utcákban a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a 15-59 éves népesség körében 71,3 %, a felsőfokú végzettségűek aránya 1,2 %. A gazdaságilag inaktív népesség aránya a lakónépességen belül 73,7 %, a munkanélküliek aránya 55,1 %, tartósan munkanélküli a lakosok 28,8 %-a, a foglalkoztatottak 72,5 %-a alacsony presztízsű munkát végez. A komfort nélküli, félkomfortos és szükséglakások aránya a lakott lakásokon belül 90,3 %, az egyszobás lakások aránya a lakott lakásokon belül 65,0 %. Az iskolába még nem járó, szociálisan veszélyeztetett gyermekek száma 79, közülük 44-en 3 év felettiek, 35-en 3 év alattiak. Az Ebktv. 8. § q) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport valós vagy vélt vagyoni helyzete miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Tárgyi ügyben – fentiek alapján - vagyoni helyzet alatt a kedvezőtlen vagyoni helyzetet, szegénységet kell érteni. Az Ebktv. 9. §-a szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének

14

megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Az Ebktv. 7. § (2) bekezdésében foglalt meghatározás értelmében rendelkezés: a magatartás, az intézkedés, a feltétel, a mulasztás, az utasítás vagy a gyakorlat. Az Ebktv. 18. § (3) bekezdésének értelmében, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti, az (1) bekezdés szerinti szervezet a hatóság előtt eljárást indíthat. Az Ebktv. 18 § (1) bekezdése szerinti szervezet a civil és érdek-képviseleti szervezet. Az Ebktv. 3. § e) pontjának értelmében civil és érdek-képviseleti szervezet: az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének, illetve társadalmi felzárkózásának elősegítése vagy a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel, valamint az adott nemzetiség tekintetében a nemzetiségi önkormányzat, továbbá a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben a szakszervezet. Az Ebktv. 26. § (1) bekezdés b) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a 8. §-ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes személyeket hátrányos helyzetbe hozni az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások és építési telkek értékesítése vagy bérbeadása feltételeinek meghatározása során. Az Ebktv. 26. § (3) bekezdése értelmében a lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy a 8. §-ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes csoportok valamely településen, illetve településrészen mesterségesen, nem a csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek. Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerint az eljárás alá vont félnek a hatósági eljárásban azt kell bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn (a) pont), vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani (b) pont). Az Ebktv. 7. § (2) b) pontja szerint az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

15

A hatóság az időbeli és személyi hatály, az eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet eljárásindítási jogosultsága, az érintett személyek védett tulajdonságai, valamint a jelen eljárásban folytatott vizsgálat tárgya vonatkozásában az alábbiakat állapította meg: Időbeli és személyi hatály A hatóság eljárását megalapozó kérelem 2014. július 28-án érkezett, így az abban foglalt sérelmek vizsgálatára a hatóság hatáskörrel rendelkezik. Az Ebktv. 4. § b) pontja alapján az eljárás alá vont önkormányzatra kiterjed a törvény személyi hatálya. A hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet közérdekű igényérvényesítő és eljárásindítási jogosultsága A hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet közérdekű igényérvényesítőkénti fellépését és eljárásindítási jogosultságát az eljárás alá vont önkormányzat több nyilatkozatában is vitatta, ezért ezzel kapcsolatban a következőkre szükséges rámutatni. Az Ebktv. 18. § (3) bekezdése által meghatározott esetben az Ebktv. 18. § (1) bekezdése szerinti szervezet, azaz civil és érdek-képviseleti szervezet indíthat eljárást. A civil és érdek-képviseleti szervezet fogalmát az Ebktv. fent idézett 3. § e) pontja határozza meg. A hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet 2014. július 28-án a hatósághoz érkezett beadványához 2010 októberében kelt alapító okiratát becsatolta. Az alapító okirat szerint a szervezetet létrehozó és fenntartó alapítvány célja a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogegyenlőségének biztosítása az ellenük megnyilvánuló diszkriminációval szembeni jogi fellépés formájában. A szervezet célja pedig az Emberi Jogok Egyezségokmányába, a Magyar Köztársaság Alkotmányába és törvényeibe ütköző jogsérelmek érintettjeinek, mindenek előtt az etnikai diszkrimináció áldozatainak, illetve jogtalan vagy indokolatlan hatósági intézkedések kárvallotjainak jogi segítség nyújtása. A hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet alapszabályából a fentiek alapján megállapítható, hogy a szervezet a civil és érdek-képviseleti szervezet Ebktv. 3. § e) pontjában foglalt fogalmának megfelel, és az Ebktv. 18. § (1) bekezdése szerinti szervezetnek minősül. Az Ebktv. 18. § (3) bekezdése által előírtakat - a fentieken túl - a hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet szintén teljesítette akkor, amikor kérelmének benyújtásakor, illetve 2014. október 2-án a hatóság előtti személyes megjelenés során annak pontosításakor – figyelemmel az Ebktv. 19. § (1) bekezdésére is – valószínűsítette arra hivatkozással, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolás az ott lakó személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti, illetve, hogy a szóban forgó csoport tagjai az Ebktv. 8. § e), p), q) pontjaiban foglalt védett tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindazonáltal az eljárás alá vont önkormányzat által a lakásbérleti szerződések, illetve a jogcím nélküli lakáshasználat vonatkozásában szolgáltatott adatokból is kitűnik, hogy a szóban forgó jog, illetve egyéb viszonyok száma százas nagyságrendű, továbbá az eljárás alá vont önkormányzat maga is úgy nyilatkozott, hogy nem rendelkezik pontos információval arról, hogy összesen hány főt érint a felszámolás, tekintettel arra, hogy csak a bérlők számáról van tudomása, egy-egy bérleményben lakó személyek számáról nincs, mivel azok dinamikus számok, amelyek folyamatosan, szinte napról-napra változnak. Mindezeken túl az eljárás alá vont önkormányzat által elfogadott IVS részét képező Anti-szegregációs Terv adataiból - miszerint az ún. Számozott utcákban lakók körében magas a munkanélküliség, az ott található lakások közel 100 %-a alacsony

16

komfortfokozatú, a területen kiemelkedően magas a népsűrűség, valamint a helyi óvodába járó gyermekek mintegy 80 %-a cigány származású - a telepfelszámolással érintett személyek védett tulajdonságaira, valamint arra, hogy az eljárás alá vont önkormányzat által a telepfelszámolással kapcsolatban tett intézkedések személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érintik, megalapozott következtetés vonható le. Fentiekkel kapcsolatban a hatóság rámutat továbbá arra, hogy az Ebktv. 18. § (3) bekezdése alapján közérdekű igényérvényesítés esetén akkor is eljárás indítható, ha jogsértés még nem vagy csupán részben következett be, viszont az egyenlő bánásmód követelménye sérelmének veszélye fennáll. Ezzel összefüggésben fontos hangsúlyozni, hogy a fent hivatkozott jogszabályhelyek értelmében a közérdekű igényérvényesítő valószínűsítési kötelezettsége a védett tulajdonság és a hátrány közötti oksági kapcsolat bizonyítására nem terjed ki. Fentiekre tekintettel a hatóság megállapította, hogy a hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet tárgyi ügyben eljárásindítási jogosultsággal rendelkezik és kérelmének benyújtásakor, valamint annak a hatóság előtti pontosításakor az Ebktv. 19. § (1), valamint 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, vagyis az általa megjelölt csoportot ért hátrányt, illetve a hátrány bekövetkezésének veszélyét, és az e csoportot jellemző Ebktv. 8. § e), p), q) pontjai szerinti védett tulajdonságokat megfelelően valószínűsítette. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a telepfelszámolás személyek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját érinti, melyet alátámasztanak az érintett személyek védett tulajdonságai vonatkozásában az eljárás alá vont önkormányzat által elfogadott, fentebb hivatkozott dokumentumok, valamint az önkormányzat jelen eljárásban tett nyilatkozatai. A hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet tehát tárgyi ügyben közérdekű igényérvényesítőként ügyféli jogosultsággal rendelkezett és e minőségében gyakorolhatta jogait. A telepfelszámolás által érintett személyek védett tulajdonságai Fentiek alapján megállapítható, hogy a hatóság eljárását közérdekű igényérvényesítőként kezdeményező szervezet a telepfelszámolás által érintett személyek Ebktv. 8. § e), p) és q) pontjai szerinti védett tulajdonságait megfelelően valószínűsítette. Ehelyütt szükséges utalni a védett tulajdonságoknak az elsősorban nemzetközi jogirodalom által nevesített ún. többes diszkrimináció (multiple discrmination) fogalmi körében leírt együttesére. Ez a megközelítés az egyéni önazonosság többrétűsége („multi-dimensionality of indivudals’ identity”) alapján azt a helyzetet írja le, amikor több védett tulajdonság van jelen egyszerre és hat egyidőben kölcsönösen egymásra oly módon, hogy azok nem különíthetők el egymástól. A hatóság álláspontja szerint a szóban forgó telepfelszámolás által érintett személyek csoportja kapcsán is erről van szó: az érintett személyi kör esetében a védett tulajdonságként valószínűsített nemzetiséghez való tartozás (roma származás), vagyoni helyzet, illetve társadalmi származás egymással kölcsönhatásban működnek és a maguk összességében jellemzik az érintett csoportot. Az ügyben folytatott vizsgálat tárgya A hatóság a közérdekű igényérvényesítő szervezet kérelmének 2014. október 2-án történt pontosítása alapján tárgyi ügyben azt vizsgálta, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolás során, annak közeljövőben várható befejezésekor a közérdekű igényérvényesítő által megjelölt védett tulajdonsággal rendelkező személyek lakhatásáról az önkormányzat hogyan kíván gondoskodni, illetve a szóban forgó telepfelszámolás vonatkozásában fennáll-e annak a veszélye, hogy az érintett személyek hajléktalanná válnak vagy akár Miskolc városán belül, akár azon kívül található más szegregátumokba kényszerülnek. A tárgyi ügyben folytatott vizsgálattal

17

összefüggésben a hatóság rámutat arra, hogy az Ebktv. 14. § (1) és (3) bekezdése, valamint az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése, 32. cikk (1)-(3) bekezdése, 25. cikk (2) bekezdésének c) pontja, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 24. § (1) bekezdés f) pontja alapján önkormányzati rendeletek, valamint az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége és konkrét személyek között létrejött szerződések, lakáskiürítési ügyekben hozott jogerős bírósági döntések valamint az IVS és az ITS felülvizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Tárgyi ügy vizsgálata során az ezekkel kapcsolatban bekért és tanulmányozott iratokat a hatóság kizárólag a fenti kérdés eldöntése szempontjából vette figyelembe.

A hatóság a fent ismertetett tényeket, jogszabályhelyeket, valamint a felek és a tanúk által szóban illetve írásban tett nyilatkozatokat alapul véve megállapította, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Tárgyi ügyben tényként volt megállapítható, hogy az ún. Számozott utcák szegregátumnak minősülnek, ezt az eljárás során egyik fél sem vitatta, a szóban forgó terület továbbá az IVS részét képező Anti-szegregációs Terv, valamint az ITS Antiszegregációs Programja szerint is szegregátum. A hatóság e körben nem fogadta el az eljárás alá vont önkormányzat azon érvelését, miszerint az önkormányzat nem tudhatott a telepfelszámolással érintett személyek roma nemzetiséghez való tartozásáról, mivel nem vezet, és nem vezetett ilyen jellegű nyilvántartást az önkormányzati tulajdonban álló lakások bérlőivel kapcsolatban. Az eljárás során egyik fél sem vitatta, hogy a szóban forgó telepet az eljárás alá vont önkormányzat fel kívánja számolni és azzal kapcsolatban intézkedéseket tett. Az eljárás során megállapítható volt továbbá az is, hogy a szóban forgó területen található telep felszámolásának oka az Andrássy utca - Kilencedik utca Tizenegyedik utca – Pereces patak által határolt terület vonatkozásában - a fent hivatkozott Korm. rendelet, valamint Korm. határozat alapján - a Diósgyőri Stadionrekonstrukció, az ún. Számozott utcák fennmaradó részét illetően pedig az emberi méltósághoz, egészséges életkörülményekhez való jogot sértő életkörülmények felszámolása, illetve településfejlesztési, területrendezési feladatok teljesítése. A hatóság álláspontja szerint a Lakásrendelet 23. § (3) bekezdésének 2014. május 8-án történt módosítása egyértelműen az ún. Számozott utcák mint szegregált telep felszámolása irányába mutató intézkedésnek tekinthető, a közérdekű igényérvényesítő 2014. július 28-án a hatósághoz érkezett kérelméből pedig megállapítható, hogy a kérelem beérkezésének időpontjában a szóban forgó telepfelszámolás már folyamatban volt. Ezt támasztják alá az eljárás alá vont önkormányzat polgármestere által becsatolt azon adatok is, amelyek szerint a 2014. január 1. és 2014. december 31. közötti időszak vonatkozásában a korábbi határozott idejű bérleti szerződés lejártát követően mindösszesen 7 esetben került sor újabb határozott időre szóló lakásbérleti szerződés megkötésére, a legutolsó szerződés pedig 2014. július 7-én kelt. A hatóság rögzíti, hogy a tárgyi ügyben – különös tekintettel a közérdekű igényérvényesítéssel kapcsolatban fentiekben kifejtettekre – nem vizsgálta külön-külön a stadionépítéssel érintett, illetve nem érintett területen elhelyezkedő ingatlanok bérlőinek, valamint a határozott, illetve határozatlan lakásbérleti szerződéssel rendelkező személyek körét (az ingatlantulajdonosok természetesen a hatóság álláspontja szerint sem tartoznak a vizsgálandó személyi körbe). A hatóság álláspontja szerint ugyanis a telepfelszámolás hatása minden érintett vonatkozásában ugyanaz: lakásbérleti jogviszonya az ún. Számozott utcákban található, korábban bérleti szerződés alapján használt ingatlanát illetően megszűnik, azt el kell hagynia, és az ezt követő időszakban lakhatása megoldandó problémaként jelentkezik a számára. Fentiek alapján a hatóság álláspontja szerint a telepfelszámolással érintett személyek ügyei nem kezelhetők egyedi esetek puszta összességeként, az eljárás alá vont önkormányzat által tett intézkedések ugyanis az ott lakókat tömegesen érintik. Ezt támasztja alá az eljárás alá vont önkormányzat által szolgáltatott, fent már

18

hivatkozott adatsorból - (a 2014. január 1. és 2014. december 31. közötti időszak vonatkozásában a korábbi határozott idejű bérleti szerződés lejártát követően 7 esetben került sor újabb határozott időre szóló lakásbérleti szerződés megkötésére, a legutolsó szerződés pedig 2014. július 7-én kelt), illetve azon nyilatkozatból, amelynek értelmében az ITS 2014 szeptemberében történt elfogadását követően egy bérlő jogviszonyát sem hosszabbították meg - levonható következtetés is, miszerint az önkormányzat tudatosan törekedett a határozott idejű lakásbérleti szerződések számának csökkentésére, azokat a lejáratot követően nem hosszabbította meg és újabb határozott idejű szerződéseket sem kötött. Relevánsnak tekinthető továbbá e körben a Lakásrendelet 2015. március 12-én történt módosítása: a hivatkozott rendelet 2. §-ában foglaltak szerint ugyanis a bérleti jogviszonynak a bérleti időtartam lejárta miatti megszűnését követően a lakás újabb határozott időtartamra bérbe adható, kivéve a 7. számú mellékletben meghatározott területen lévő bérlakásokat. A 7. melléklet a Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik, Hetedik, Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik, Tizenegyedik utcákban található ingatlanokat írja körül. A határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkező személyek esetei ezért nem kezelhetők egyedi esetekként és a hatóság éppen emiatt nem fogadta el az eljárás alá vont önkormányzat azon érvelését, miszerint a vonatkozó jogszabályok értelmében a határozott idejű lakásbérleti szerződés lejártakor a fennálló jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik, így az önkormányzatot e körben további felelősség nem terheli. A telepfelszámolásra irányuló önkormányzati gyakorlat okán az ún. Számozott utcákban élő személyeket érintő probléma túlmutat tehát az egyedi esetek puszta összességén. A hatóság döntésének meghozatala során vizsgálta, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolással kapcsolatban az eljárás alá vont önkormányzat rendelkezett-e, illetve rendelkezik-e konkrét intézkedési tervvel (beleértve esetleg hatástanulmány elkészítését a telepfelszámolás szegregációs hatását illetően), különösen annak vonatkozásában, hogy az érintett személyek emberhez méltó lakhatását a telepfelszámolást követően hogyan kívánja biztosítani. Ahogyan azt a hatóság a fentiekben már megállapította, az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolás 2014 szeptemberét megelőzően már megkezdődött, a 2014 szeptemberét megelőző időszak tekintetében pedig az IVS-ben foglaltakat kellett irányadónak tekinteni. Az IVS IV.1.3. számú fejezete értelmében az ún. Számozott utcák esetében a városfejlesztési stratégia célja a telepszerű lakókörnyezet középtávú felszámolása. A hivatkozott fejezetben szereplő fejlesztési stratégia szerint javasolt a telepszerű lakókörnyezet felszámolása, mely 2011 után kezdődhet meg. A szóban forgó fejezetben foglaltak értelmében továbbá – ahogyan arra az eljárás során közérdekű igényérvényesítő is hivatkozott – a telepfelszámolással párhuzamosan mobilizációs tervet kell készíteni, valamint a terület felszámolásának feltétele, hogy az önkormányzat átmenetileg jusson olyan forráshoz, amelynek felhasználásával a terület értékesítése előtt biztosítani tudja az ott élők lakhatását, vagy bérlakásokban vagy a szabad lakáspiacra való kilépés ösztönzésével. Az IVS Antiszegregációs tervet tartalmazó III. kötetének III. 1 pontjában foglaltak szerint Miskolc városa az ún. Számozott utcák területének felszámolását tervezi. A III. kötet III. 1 pontja tartalmazza továbbá, hogy a leromlott lakókörnyezet felszámolása csak akkor lehetséges, ha a probléma kezelésére a következő források rendelkezésre állnak: támogatások a terület fejlesztésére, szociális célú bérlakások kialakítására, a megújított terület értékesítéséből származó bevételek. Továbbá e bevételeknek el kell érnie a területen jelenleg lakók lakhatási feltételeinek megteremtésére, illetve a szegregátum területének fejlesztésére fordított összeget. Az IVS Antiszegregációs tervet tartalmazó III. kötetének III. 2 pontjában foglaltak is utalnak arra, hogy a szegregált területek kezelése során a lakók elköltöztetésére javasolt az érintettek bevonásával mobilizációs programot kialakítani. A III. kötet III. 2 pontjában foglaltak értelmében a mobilizációs program tartalmában törekedni kell – többek között – az újabb szegregátum kialakulásának megelőzésére, az elköltöztetéseknek összességében az alacsony státuszú lakosok

19

területi koncentrációjának csökkentését kell szolgálnia, valamint a felajánlott lakások nem lehetnek félkomfortosnál alacsonyabb komfortfokozatúak. Fentiekkel kapcsolatban a hatóság hivatkozik az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek a Miskolci Önkormányzati Rendészet által koordinált közös ellenőrzési gyakorlatnak, a helyi lakásrendelet és a Miskolc környéki települések rendeletei módosításának, valamint a helyi önkormányzat lakhatási feltételeket érintő egyéb intézkedéseinek vizsgálatáról szóló, az AJB-1474/2014. számú ügyben hozott közös jelentésében (a továbbiakban: ombudsmani jelentés) foglaltakra. Az ombudsmani jelentés 12. oldalán hivatkozik a miskolci jegyző 2014. szeptember 26-án kelt levelére, melyben a jegyző az alapjogi biztost arról tájékoztatta, hogy a miskolci szegregátumok felszámolása érdekében az elmúlt öt évben nem került megvalósításra semmilyen európai uniós, vagy állami támogatású program, illetve projekt. Az ombudsmani jelentés 38. oldalán pedig az olvasható, hogy az alapjogi biztos munkatársainak az eljárás alá vont önkormányzat munkatársaival folytatott beszélgetés során a megkérdezettek egyike sem tudott arról nyilatkozni, hogy a Lakásrendeletben foglaltak végrehajtására az önkormányzatnak rendelkezésére áll-e a költségvetésben elkülönített pénzügyi forrás. Az ITS Antiszegregációs programot tartalmazó 3. fejezete a városfejlesztés céljaként jelöli meg, hogy Miskolc belterületén megszűnjenek az emberhez méltatlan lakhatási körülmények, melyek elsősorban a szegregátumokra jellemzőek, és közbiztonsági, közegészségügyi és városüzemeltetési szempontból is komoly veszélyforrásokat rejtenek. Az ITS-nek a „Fejlesztések szegregációs hatásának kivédésére javasolt intézkedések” című 3.2. fejezete tartalmazza, hogy a szegregátumok fizikai felszámolása (bontás) nem oldja meg a szegregátumról szegregátumra vándorló emberek problémáit. Ezzel összefüggésben a hivatkozott fejezetben olvasható az is, hogy fennáll a veszélye annak, hogy adott szegregátumban az épületek lebontása esetén egy másik szegregátum indul növekedésnek (például ez történt Lyukóvölgy- Lyukóbánya területén). A szóban forgó fejezet szerint továbbá az elmúlt évek erőfeszítéseinek eredményeként elindult pozitív változások nem elégségesek, további lépésekre van szükség, melyek az egyes szegregátumoknál a „Beavatkozás javasolt irányai” című bekezdésben kerültek részletezésre. Az ITS „Szegregátumok elhelyezkedése és helyzete” címet viselő 3.1.5. számú fejezetének az ún. Számozott utcákra vonatkozó része a „beavatkozás javasolt irányaival” kapcsolatban egyetlen mondatot tartalmaz, miszerint „a szegregátumot a stadionhoz kapcsolódó ingatlanfejlesztés miatt fel kell számolni”. Az ITS Antiszegregációs programot tartalmazó 3. fejezetének 3.2. fejezete a fentieken túl az ún. Számozott utcák vonatkozásában semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Azzal összefüggésben, hogy az eljárás alá vont önkormányzat által megkezdett, az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolással kapcsolatban az eljárás alá vont önkormányzat rendelkezik-e konkrét intézkedési tervvel (beleértve esetleg hatástanulmány elkészítését a telepfelszámolás szegregációs hatását illetően), különösen annak vonatkozásában, hogy az érintett személyek emberhez méltó lakhatását a telepfelszámolást követően hogyan kívánja biztosítani, a hatóság az alábbi következtetésekre jutott: A hatóság nem fogadta el az eljárás vont önkormányzat érvelését, miszerint az ITS 2014 szeptemberében történt elfogadásával az IVS-ben foglaltakat - mivel az ITS elfogadásával az IVS hatályát vesztette - nem kell figyelembe venni, az eljárás során megállapítható volt ugyanis, hogy a telepfelszámolás már az ITS elfogadását megelőzően megkezdődött. Relevánsak továbbá az IVSben foglaltak azért is, mert a telepfelszámolás előkészítésének időszakában - az eljárás alá vont önkormányzat érvelése szerint is - az IVS volt hatályban, ezért annak megfelelően kellett volna intézkedni. Másfelől pedig az IVS-ben megfogalmazott elvek (a telepfelszámolás csak megfelelő források rendelkezésre állása esetén kezdhető meg, az érintettek bevonásával mobilizációs

20

programot kell kialakítani, a lakások felajánlásánál törekedni kell arra, hogy azok ne legyenek félkomfortosnál alacsonyabb komfortfokozatúak) olyanoknak tekinthetők, amelyek betartása – azok IVS-ben való szerepeltetése nélkül is – elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a telepfelszámolással kapcsolatos intézkedések és azok hatásainak kezelése az érintettek emberi méltóságát tiszteletben tartó módon történjen. Fentiek alapján a hatóság különösen aggályosnak tartotta az eljárás alá vont önkormányzat azon érvét, miszerint a hatóság 2015. február 6-án kelt nyilatkozattételi felhívásában szereplő, a fent hivatkozott elvek megvalósulásával összefüggésben feltett utolsó három kérdésével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy mivel azok egy már hatályát vesztett, múltbéli koncepcióval kapcsolatosak, tárgyi ügyben nem értelmezhetőek, nem bírnak relevanciával, ezért azokra nem válaszolt, illetve azokkal összefüggésben adatot nem szolgáltatott. Az ITS-ben foglaltakkal kapcsolatban pedig a hatóság - a fent hivatkozottak alapján - arra a következtetésre jutott, hogy az az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolással kapcsolatos intézkedésekkel, illetve azok hatásai kivédésével kapcsolatban rendkívül kevés konkrétumot tartalmaz. E körben szintén különösen aggályosnak tekintette a hatóság, hogy a fent hivatkozott, 2015. február 6-án kelt felhívásának azon kérdésére, miszerint az ITS-nek az ún. Számozott utcákra vonatkozó részében a „beavatkozás javasolt irányai” címszó alatt szereplő egyetlen mondat, miszerint „a szegregátumot a stadionhoz kapcsolódó ingatlanfejlesztés miatt fel kell számolni” pontosan milyen, a telepfelszámolás végrehajtására vonatkozó intézkedéseket takar, az eljárás alá vont önkormányzat szintén nem tett nyilatkozatot. Fentiek alapján a hatóság az ügy eldöntése során figyelembe vette mind az IVS-ben, mind pedig az ITS-ben foglaltakat – ehelyütt ismét hangsúlyozva, hogy azok felülvizsgálatát nem végezte el, hiszen arra nem rendelkezik hatáskörrel – különös tekintettel arra, hogy a dokumentumok esetén olyan stratégiai tervekről és intézkedési koncepciókról van szó, amelyeket az eljárás alá vont önkormányzat saját magára nézve fogadott el kötelezőnek. Fentiekre tekintettel nem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont önkormányzat azon érvét sem, miszerint az ún. Számozott utcák vonatkozásában egy külön antiszegregációs terv elkészítése nem célszerű és nem is jogszerű. E körben mutat rá a hatóság arra is, hogy a közérdekű igényérvényesítő azon hivatkozása, miszerint az ITS antiszegregációs kötetet nem tartalmaz, nem helytálló. Az ún. Számozott utcákkal kapcsolatban a fentiek alapján az volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont önkormányzat külön, célzottan e szegregátum felszámolására vonatkozó antiszegregációs programot (intézkedési tervet, a lehetséges következményeket és veszélyeket feltérképező hatástanulmányt) nem dolgozott ki és ezt a hatóság – a fentiek alapján – különösen aggályosnak tartja. Az eljárás alá vont e mulasztása azt eredményezte és eredményezi jelenleg is, hogy az ún. Számozott utcákban élő személyek jövőbeli lakhatása, életkörülményei, az ott élők gyermekeinek iskoláztatása bizonytalanná vált, a lakhatásuk körüli folyamatos bizonytalanság az emberi méltóságukat sérti. A telepfelszámolás megfelelő előkészítettségének és az annak veszélyei kivédésére tett intézkedések előzetes kidolgozásának vizsgálatán túl, döntésének meghozatala során a hatóság figyelembe vette a megvalósuló telepfelszámolással kapcsolatos konkrét, eljárás alá vont önkormányzat által tett intézkedéseket is. E körben értékelte a hatóság azt - az eljárás alá vont önkormányzat nyilatkozatai, valamint a tárgyaláson tett tanúvallomások által is megerősített tényt, hogy a határozatlan idejű bérleti szerződéssel rendelkező személyek esetében a Lakásrendelet 23. § (3) bekezdésének alkalmazásával a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5003/2015/4. számú határozata értelmében törvénysértő és diszkriminatív megoldást kínált az eljárás alá vont a telepfelszámolást követően lakhatási helyzetük rendezésére. E körben a hatóság figyelembe vette továbbá azt is, hogy a bérlőknek felajánlott cserelakások több esetben nem voltak megfelelő minőségűek, az eljárás alá vont önkormányzat nyilatkozataiból is az tűnt ki, hogy ezek nagyrészt alacsony komfortfokozatúak (komfort nélküliek) voltak. E körben értékelte

21

továbbá a hatóság azt is, hogy az ún. Számozott utcák területén található ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok számához viszonyítva az eljárás alá vont önkormányzat csupán néhány olyan esetről számolt be, amelyekben a bérlők sorsát maga is rendezettnek tekintette, mindazonáltal a közérdekű igényérvényesítő ez utóbbit is vitatta. A hatóság figyelembe vette továbbá az ombudsmani jelentés 37. oldalának utolsó bekezdésében foglaltakat is, mely az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének munkatársai által elmondottakra hivatkozik. Az ombudsmani jelentés arról számol be, hogy az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének munkatársai az ombudman helyszíni vizsgálata során kiemelték, hogy a Lakástörvény eddig is lehetőséget adott a bérlőknek meghatározott térítési díj felajánlására. Jelezték azonban, hogy nincs kapacitásuk a Lakásrendelet végrehajtására, a feladat ellátása ugyanis ingatlanforgalmazási teendőket is magában foglal, valamint a bérlők segítését a megfelelő ingatlan felkeresésében. Elmondásuk szerint mindezt még a rendelet elfogadása előtt jelezték. Utaltak arra, hogy a korábbiakban is alkalmazott tájékoztató levelet küldték ki a bérlőknek, mivel csupán a felkínálható összegek változtak. A határozott idejű lakásbérleti szerződéssel rendelkezők esetében a hatóság értékelte azt a fent hivatkozott tényt is, miszerint az eljárás alá vont önkormányzat a határozott idejű lakásbérleti jogviszonyok számát folyamatosan csökkenti, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartotta azt az érvelést, miszerint az ezzel érintett személyek emberhez méltó lakhatásáért e szerződések megszűnését követően az önkormányzatot semmilyen felelősség nem terheli. Az eljárás alá vont önkormányzat e felelősségével kapcsolatban a hatóság utal az IVS-ben foglaltakra, álláspontja szerint ugyanis az IVS fent hivatkozott megállapításai olyan szemléletben fogalmazódtak meg, mely az önkormányzatnak az ún. Számozott utcákban lakó személyek emberhez méltó lakhatásáért való felelősségét állapítja meg. Fentiekkel összefüggésben a hatóság hivatkozik az ombudsmani jelentés 76. oldalán szereplő azon megállapításra, miszerint kétpólusú, szorosan egymástól el nem különíthető – szociális és tulajdonosi – feladatot lát el az önkormányzat a szociális alapon bérbe adott lakások esetében. A hajléktalanná válás megelőzésével kapcsolatos kötelezettség magától értetődően a költségelvű, illetve piaci alapon bérbe adott lakások esetében is a tulajdonosi, a polgári jogi szabályokon túlmutató többletkötelezettséget ró az önkormányzatokra. Mindez pedig a szociális védőháló megfelelő működtetésével, a jelzési kötelezettség, valamint széles körű tájékoztatási kötelezettség megkerülhetetlen, kivételt nem ismerő felvállalásával valósítható meg. A hatóság álláspontja szerint az ombudsmani jelentésben foglaltakat támasztja alá a Mötv. 13. § (1) bekezdésének 10. pontja, miszerint az önkormányzat területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása különösen a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok körébe tartozik. Az ombudsmani jelentés 76. oldalán az alapjogi biztos és a biztoshelyettes megfogalmazzák azon álláspontjukat is, miszerint az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cégének lejárt idejű, határozott tartalmú bérleti szerződések kezelésével, meghosszabbításával, az erre irányuló kérelmek befogadásával kapcsolatos gyakorlata alapjogi szempontból aggályosnak tekinthető, és az önkormányzat ingatlangazdálkodással foglalkozó cége mulasztásokat követett el amikor nem, vagy részlegesen, illetve késedelmesen tett eleget az ügyfelek és más hatáskörrel rendelkező szervek felé fennálló jelzési és tájékoztatási kötelezettségének, amely sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. A szociális bérlakásokkal kapcsolatos egyes döntések és eljárások ugyanis – súlyos következményeik miatt – nem lehetnek diszkrecionális jellegűek. A kialakult helyzet, különösen a megkezdett kilakoltatások miatt az alapjogi biztos és a biztoshelyettes álláspontja szerint az önkormányzat nem tett teljes körben eleget a szociális biztonsággal és lakhatás előmozdításával

22

kapcsolatos kötelezettségeinek, amely pedig visszás, tömeges hajléktalanná válással összefüggő veszélyhelyzetet eredményezett. Az ombudsmani jelentés 83. oldalán pedig úgy fogalmaz, hogy jelentésével szeretné felhívni a figyelmet a szegregátumokban élő emberek lakhatási feltételeinek ellehetetlenülésére, ennek következményeire, ugyanis a lakhatásra alkalmas szociális bérlakások száma csökken és ezzel párhuzamosan – a moratóriumok dacára is – folyamatosan növekszik a hátrányos helyzetű családok kilakoltatásának az aránya. A tömeges hajléktalanná válás érdemi, valós és hatékony megelőzése érdekében, az érintett, lakhatás nélkül maradó gyermekek jogainak érvényesülésére is figyelemmel, az alapjogi biztos és a biztoshelyettes álláspontja szerint haladéktalanul szükség van az érintett intézmények kommunikációjára, az összehangolt, közös cselekvésére, segítségnyújtására. Az alapjogi biztos és a biztoshelyettes leszögezi, hogy a jelzett súlyos alapjogi, alkotmányossági aggályok mellett a miskolci szegregátumok felszámolására, problémáinak kezelésére sem a közös, visszatérő hatósági ellenőrzések, sem a megkezdett kilakoltatások gyakorlata nem alkalmas. Fentiekből következik, hogy az eljárás alá vont önkormányzatnak a tulajdonosi feladatai és felelőssége mellett a szociális feladataira és szerepére, valamint ebből fakadóan az ún. Számozott utcákban az önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokban élők lakhatásával kapcsolatos többletkötelezettségekre is figyelemmel kell lennie. Az eljárás alá vont önkormányzat nem hivatkozhat tehát pusztán tulajdonosi jogaira és kötelezettségeire akkor, amikor egy körülbelül 900 személy által lakott szegregátumot számol fel. Jelen eljárásban megállapítható volt az is, hogy az eljárás alá vont önkormányzat az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolást anélkül kezdte meg illetve folytatta, hogy azt megfelelően előkészítette illetve annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását megfelelően felmérte volna, valamint az érintetteket egyértelműen, világosan, segítő módon tájékoztatta volna a lakhatással összefüggő valamennyi felmerült kérdésről, és ennek során figyelembe vette volna az általában alacsony iskolázottságukat és szociális helyzetüket. A telepfelszámolás konkrét gyakorlatával kapcsolatban rendelkezésre álló információkból – melyek egy része a hatóság által tanúként meghallgatott személyektől, az ombudsmani jelentésből, a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5003/2015/4. számú döntéséből, az eljárás alá vont nyilatkozataiból, valamint a közérdekű igényérvényesítő által a hatóság rendelkezésére bocsátott dokumentumokból származik – az eljárás alá vont önkormányzatnak az ún. Számozott utcák területén élőkkel szembeni diszkriminatív eljárása állapítható meg. Mindazonáltal - hivatkozva az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdésében foglaltakra - az eljárás alá vont önkormányzatnak az ún. Számozott utcákban található önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokkal mint nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásával összefüggésben a hatóság megjegyzi, hogy a felelős gazdálkodás körébe tartozó intézkedésekbe tartozik a szóban forgó ingatlanok állagának megóvása is. A tárgyaláson meghallgatott tanúk vallomásaiból azonban az derült ki, hogy vannak olyan, az eljárás alá vont önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok, amelyek állapota nem felel meg az emberhez méltó lakhatás feltételeinek. Továbbá, az Alaptörvény hivatkozott bekezdése értelmében a közérdek szolgálata és a közös szükségletek kielégítése is a nemzeti vagyon kezelésének célja körébe tartozik. Ez alapján pedig a nemzeti vagyon kezelésének célja lehet az is, hogy az önkormányzat területén ne alakulhasson ki tömeges hajléktalansággal fenyegető helyzet, ez utóbbi ugyanis – a hatóság álláspontja szerint – minden, az eljárás alá vont önkormányzat területén élő személy közös érdeke. Az eljárás alá vont önkormányzat polgármestere a 2014. november 18-án e-mail útján, illetve 2014. november 24-én a hatósághoz érkezett nyilatkozatában előadta, hogy a telepfelszámolás

23

egyformán érinti az ún. Számozott utcák valamennyi lakóját függetlenül a vagyoni, jövedelmi, társadalmi helyzetüktől, vagy nemzeti, illetve etnikai hovatartozásuktól. A polgármester szerint ugyanis a bérelt, illetve a tulajdonolt lakás elhelyezkedése alapozza meg az érintettséget és az eljárás alá vont önkormányzat által tett intézkedések az adott területen, vagyis az ún. Számozott utcákban lakó személyek összességére vonatkoznak. Bár az eljárás megindításáról szóló értesítésben a hatóság a feleket az Ebktv. 8. §-ában foglaltakról, azaz a közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalmáról tájékoztatta, az eljárás során tett nyilatkozatok, illetve becsatolt iratanyag alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy tárgyi ügyben az Ebktv. 9. §-a alkalmazandó. Az Ebktv. 9. §-a szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. A törvény 9. §-hoz fűzött indokolása alapján a közvetett hátrányos megkülönböztetés lényege abban áll, hogy a megkülönböztetés látszólag semleges feltételen alapul, mégis egyes védett tulajdonsággal rendelkező személyeket lényegesen nagyobb arányban érint. Fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy az az ún. Számozott utcákban lakó személyek összességére vonatkozó látszólag semleges intézkedés - miszerint a szóban forgó területen található szegregátumot fel kell számolni - a területen élők között statisztikailag lényegesen nagyobb arányban lévő, a fent ismertetett kritériumokkal jellemezhető társadalmi származású, szegénységben élő, roma nemzetiséghez tartozó személyeket hozta, illetve hozza hátrányos helyzetbe. E személyek pontosan meg nem határozható csoportja esetében ugyanis teljesen bizonytalan, hogy a telepfelszámolást követően a lakhatásuk milyen módon lesz biztosított, illetve arról az eljárás alá vont önkormányzat hogyan kíván gondoskodni. Reális és közvetlen veszélye merül fel ezért annak, hogy az érintett személyek a telepfelszámolás következtében hajléktalanná válnak vagy más, a városban lévő illetve annak külterületén található szegregátumba kényszerülnek, mely az Ebktv. 26. § (3) bekezdésében foglaltak sérelmének veszélyét veti fel. Ez utóbbi veszély fennállásának alátámasztásaként értékelte a hatóság a közérdekű igényérvényesítőnek az eljárás alá vont önkormányzat által az érdemi védekezéséhez csatolt, 5 bérlő elhelyezésével kapcsolatos dokumentumokkal összefüggésben tett nyilatkozatát, miszerint a szóban forgó ötből négy esetben a bérlők – az IVS szerint – szegregátumnak minősülő településrészen kaptak cserelakást, mely három esetben felújításra szoruló, a hivatkozott négy esetből háromban pedig a lakás komfort nélküli. E körben hivatkozik továbbá a hatóság az ITS Antiszegregációs programot tartalmazó 3.2. fejezetében található azon megállapításra is, miszerint a szegregátumok fizikai felszámolása (bontás) nem oldja meg a szegregátumról szegregátumra vándorló emberek problémáit. Ezzel összefüggésben a hivatkozott fejezetben olvasható az is, hogy fennáll a veszélye annak, hogy adott szegregátumban az épületek lebontása esetén egy másik szegregátum indul növekedésnek (például ez történt Lyukóvölgy- Lyukóbánya területén, ahová az utóbbi években megnőtt az illegális beköltözések száma, így egy városrésznyi ember él szegregátumban, integrációjuk nehezebbé és forrásigénye nagyobbá vált). Fentiekkel összefüggésben ehelyütt jegyzi meg a hatóság azt is, hogy bár az eljárás alá vont önkormányzat nyilatkozata értelmében a Lyukóvölgyben nincs önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, ezért az önkormányzat ott nem is ajánlhatott fel cserelakást, az ún. Számozott utcák felszámolása által érintettek esetében a Lyukóvölgybe, illetve Lyukóbányára kényszerülés veszélye fennáll, hiszen a telepfelszámolás következtében hajléktalanná váló személyek esetében reális veszélye merül fel annak, hogy korábbi lakóhelyük elhagyását követően a város külterületi szegregátumába

24

kényszerülnek költözni. A hatóság álláspontja szerint a fent vázolt lehetséges negatív következmények különösen súlyosnak tekinthetők, mivel – hivatkozva az ITS-ben foglalt, fent idézett statisztikai adatokra is – a telepfelszámolással érintett személyek között sok a kiskorú, ami a gyermeki hajléktalanná válás, illetve gyermekek szegregátumba kényszerülésének a veszélyét is hordozza. Fentiekkel kapcsolatban a hatóság hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság LB-H-PJ-2010-185. számú határozatára, mely egyetértett az előzményi perben hozott jogerős ítélet azon megállapításával, miszerint az alperes azon mulasztása miatt, hogy a tagiskolák szervezeti beolvasztásával egyidejűleg nem változtatott a beiskolázási körzethatáron, és e korábban kialakított helyzetet egy meghatározott időpontig fenntartotta, a cigány etnikumhoz tartozó tanulók hátrányos megkülönböztetést szenvedtek el. A szóban forgó ítélet a jogsértést mulasztás miatt állapította meg. A Legfelsőbb Bíróságnak – a hivatkozott határozatban kifejtett – értelmezése szerint az alperes ismertetett magatartása megfelel az Ebktv. 9. §-ában megfogalmazott közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, az Ebktv. 7. § (2) bekezdésében foglalt meghatározás értelmében pedig a rendelkezés fogalmába a mulasztás is beletartozik. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben az érintett iskolák igazgatási, gazdasági integrációja látszólag az egyenlő bánásmódnak megfelelő, semleges intézkedés volt. Az integrációval egyidejűleg az összevont iskolák működési (felvételi) körzethatárainak változatlanul hagyásában megnyilvánuló mulasztás pedig valamennyi körzethatáron kívül lakó, tagiskolában tanulót érintette. Tekintettel azonban arra, hogy a tagiskolában folytatott oktatásban a cigány etnikumhoz tartozó gyermekek nagyobb arányban vettek részt, ez a rendelkezés (mulasztás) a cigány etnikumhoz tartozó tanulókat lényegesen nagyobb arányban hozta hátrányosabb helyzetbe, a velük összehasonlítható helyzetben lévő, székhelyi iskola működési (felvételi) körzetében lakó tanulókhoz képest. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát a közvetett hátrányos megkülönböztetés törvényi tényállása mulasztással is kimeríthető. Fentiek alapján azzal tehát, hogy az eljárás alá vont önkormányzat az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolást anélkül kezdte meg, illetve folytatta, hogy azt megfelelően előkészítette, illetve annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását megfelelően felmérte volna, azaz e konkrét telepfelszámolásra vonatkozóan intézkedési tervet nem dolgozott ki, illetve hatástanulmányt nem készített, mulasztást követett el. Ezzel összefüggésben megállapítható volt továbbá az is, hogy e mulasztás a területen lakó, a fent ismertetett kritériumokkal jellemezhető társadalmi származású, szegénységben élő, roma nemzetiséghez tartozó személyeket lényegesen nagyobb arányban hozta hátrányosabb helyzetbe, mint az önkormányzat egyéb területén ugyancsak önkormányzati bérleményben élő személyeket. A továbbiakban a hatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárás alá vont önkormányzat azon telepfelszámolási gyakorlata, amely a területen élők között statisztikailag lényegesen nagyobb arányban lévő, a fent ismertetett kritériumokkal jellemezhető társadalmi származású, szegénységben élő, roma nemzetiséghez tartozó személyeket hozta, illetve hozza hátrányos helyzetbe az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggően, ésszerűen indokolható-e. Az eljárás alá vont önkormányzat egyrészt a Diősgyőri Stadionrekonstrukcióra hivatkozott ésszerű indokként. Ezzel összefüggésben a hatóság megállapította, hogy a stadionnal kapcsolatos infrastrukturális beruházások elvégzése nem szolgálhat ésszerű indokául annak, hogy az annak megvalósításához szükséges telepfelszámolást - konkrét intézkedési terv kidolgozása, illetve hatástanulmány elkészítése nélkül - oly módon hajtsák végre, amely az érintett személyeket a hajléktalanná válás vagy másik szegregátumba való kényszerű költözés veszélyének teszi ki. Az eljárás alá vont önkormányzat a telepfelszámolással kapcsolatban másrészt az emberi méltósághoz, egészséges életkörülményekhez való jogot sértő életkörülmények felszámolására

25

hivatkozott. Ezzel összefüggésben a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az ún. Számozott utcák fentiekben részletezett módon történő felszámolásának az emberi méltósághoz, egészséges életkörülményekhez való jogot sértő állapotok felszámolására való törekvés azért nem szolgálhat ésszerű indokául, mert egy megfelelő előkészítés, hatástanulmány, az érintettek bevonása nélkül történő telepfelszámolás önmaga céljával ellentétes, ugyanis pontosan azon következményekre vezet, illetve azon veszélyeknek teszi ki az érintetteket, amelyeknek az elkerülését célozza. Fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont önkormányzat az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolási gyakorlatával az érintett személyek körülbelül 900 fős, pontosan meg nem határozható csoportját társadalmi származásuk, kedvezőtlen vagyoni helyzetük, valamint roma nemzetiséghez tartozásuk miatt annak a veszélynek tette, illetve teszi ki folyamatosan, hogy hajléktalanná válnak vagy más Miskolc bel- vagy külterületén található szegregátumba kényszerülnek. A hatóság megállapítása szerint továbbá az eljárás alá vont önkormányzat azzal, hogy az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolást anélkül kezdte meg illetve folytatta, hogy azt megfelelően előkészítette illetve annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását megfelelően felmérte volna, azaz e konkrét telepfelszámolásra vonatkozóan intézkedési tervet nem dolgozott ki illetve hatástanulmányt nem készített, mulasztást követett el. Az eljárás alá vont önkormányzat ezzel az érintett személyekkel szemben közvetett többes hátrányos megkülönböztetést valósított meg. Ezért a hatóság az eljárás alá vont önkormányzattal szemben a rendelkező részben foglalt jogkövetkezmények alkalmazásáról döntött.

A hatóság az eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt alkalmazott szankció megállapítása során az alábbiakat vette figyelembe: A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság tekintettel volt az eset összes körülményére, valamint mérlegelte az egyéni szempontokat. A hatóság a szankció kiszabásakor figyelembe vette, hogy az ITS Antiszegregációs Programot tartalmazó, a „Fejlesztések szegregációs hatásának kivédésére javasolt intézkedések” címet viselő 3.2. fejezetében foglaltak – miszerint a szegregátumok fizikai felszámolása (bontás) nem oldja meg a szegregátumról szegregátumra vándorló emberek problémáit, illetve fennáll a veszélye annak, hogy adott szegregátumban az épületek lebontása esetén egy másik szegregátum indul növekedésnek (mint például LyukóvölgyLyukóbánya területén) – alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vont önkormányzat tisztában volt egy megfelelő előkészítettség, valamint hatástanulmány nélkül megvalósított telepfelszámolás lehetséges következményeivel, illetve veszélyeivel. A szankció megállapítása során a hatóság figyelembe vette továbbá, hogy a hivatkozott fejezet az egyes szegregátumokkal kapcsolatos konkrét lépések megtétele kapcsán a „Beavatkozás javasolt irányai” című bekezdésben foglaltakra utal. Az ITS „Szegregátumok elhelyezkedése és helyzete” címet viselő 3.1.5. számú fejezetének az ún. Számozott utcákra vonatkozó része a „beavatkozás javasolt irányaival” kapcsolatban azonban egyetlen mondatot tartalmaz, miszerint „a szegregátumot a stadionhoz kapcsolódó ingatlanfejlesztés miatt fel kell számolni”. Annak ellenére tehát, hogy az eljárás alá vont önkormányzat maga is tisztában volt a lehetséges veszélyekkel, valamint - az eljárás során tett nyilatkozatai és az általa hivatkozott dokumentumok alapján - célul tűzte ki az emberhez méltatlan életkörülmények felszámolását, nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fennálló veszélyeket elkerülje, illetve a felmerülő kockázatokat a minimálásra csökkentse. E körben a hatóság utal a fentiekben kifejtett azon álláspontjára, amelynek értelmében nem fogadta el az eljárás alá vont önkormányzat azon érvét, miszerint az ún. Számozott utcák vonatkozásában egy külön antiszegregációs terv elkészítése nem célszerű és nem is jogszerű, tekintettel különösen arra, hogy az önkormányzat

26

által hatályosként hivatkozott ITS az ún. Számozott utcákat érintő telepfelszámolással kapcsolatos intézkedésekkel illetve azok hatásai kivédésével kapcsolatban rendkívül kevés konkrétumot tartalmaz. Fentiek alapján, annak érdekében, hogy az ún. Számozott utcákban élő személyeket a telepfelszámolás következtében érő illetve a jövőben fenyegető veszélyek illetve hátrányos következmények hatásai de facto a lehető legminimálisabbra csökkenjenek illetve, hogy az érintett személyek emberhez méltó lakhatása ténylegesen is biztosított legyen, a hatóság az Ebktv. 17/A. § a) pontja szerinti szankció kiszabása körében a rendelkező részben szereplő tartalommal bíró intézkedési tervek elkészítését írta elő az eljárás alá vont önkormányzat számára. A szóban forgó intézkedési tervek elkészítésére kötelezte a hatóság az eljárás alá vont önkormányzatot azért is, mert a telepfelszámolás megfelelő előkészítettségének, azaz egy konkrét intézkedési terv kidolgozásának hiánya okán állapította meg az eljárás alá vont által a telepfelszámolással érintettekkel szemben megvalósított, mulasztásban megnyilvánuló közvetett hátrányos megkülönböztetést. A telepfelszámolás megfelelő előkészítettségének hiánya okán és az érintettek megfelelő tájékoztatásának, illetve bevonásának szükségességére tekintettel az eljárás alá vont önkormányzat az intézkedési tervek kidolgozása során lehetőség szerint működjön együtt a helyi roma nemzetiségi önkormányzattal. A hatóság a rendelkező részben megadott határidőket elégségesnek találta az intézkedési tervek kidolgozására és az azokban előirányzott intézkedések megtételére való felkészülésre. A 2. pontban szereplő intézkedési terv kidolgozását illetően a rövidebb határidő tűzését a hatóság a telepfelszámolás következtében már hajléktalanná vált és az 1. pont szerinti intézkedési terv elfogadásáig a telepfelszámolás által érintett személyek (lakáskiürítésre irányuló perrel érintettek, illetve jogcím nélkül tartózkodók, valamint akiknek a határozott idejű lakásbérleti szerződésük 2015. december 31-ig lejár és azt az önkormányzat nem hosszabbítja meg) sorsa és emberhez méltó lakhatási körülményei minél előbb történő tényleges biztosítása érdekében tartotta indokoltnak. A hivatkozott intézkedési tervek határidőben való elkészítését hivatott biztosítani az eljárás alá vont arra történő kötelezése, hogy az intézkedési tervek elkészültét követő 8 napon belül a hatóságot írásban tájékoztassa az abban foglaltakról. A szankciók alkalmazásakor a hatóság figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont általi intézkedések, illetve azok elmulasztása egyszerre nagyon sok személyt érintett, illetve érint hátrányosan, a folyamat hosszabb ideje tart és olyan irányba mutat, amely az érintettek oldalán jelentkező hátrányt állandósítja, arra megoldást nem kínál. A hatóság a jövőbeli hasonló esetek elkerülése érdekében szükségesnek látta az Ebktv. 17/A. § c) pontjában foglalt jogkövetkezmény alkalmazását, ezért jogerős és végrehajtható - az eljárás alá vont adatainak kivételével anonimizált - határozatának mind az eljárás alá vont önkormányzat, mind pedig a hatóság honlapján, 90 napra történő nyilvános közzétételét rendelte el. A hatóság a jogsértés súlyára tekintettel - a fenti szankciók kiszabásával párhuzamosan szükségesnek látta az Ebktv. 17/A. § d) pontjában foglalt jogkövetkezmény alkalmazását is, ezért az eljárás alá vont önkormányzattal szemben 500.000,- Ft, azaz ötszázezer forint bírságot szabott ki. Összességképpen a hatóság a szankciók alkalmazásakor figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont magatartása a társadalom széles körében – és nem csak az érintettek vonatkozásában – váltott ki negatív érzelmeket és az önkormányzat eljárása elleni tiltakozást. A hatóság a közérdekű igényérvényesítő által indítványozott további személyek meghallgatását mellőzte, a tárgyaláson meghallgatott tanúk vallomásai a hatóság rendelkezésére álló egyéb bizonyítékokkal együtt ugyanis elegendőek voltak a tényállás tisztázásához.

27

A közérdekű igényérvényesítő az általa kezdeményezett eljárás jogalapjaként az Ebktv. 8., 9. és 10. §-ára, valamint a 26. § (1) bekezdésének b) pontjára és (3) bekezdésére hivatkozott. Ezzel összefüggésben a hatóság a fent kifejtettekre, miszerint bár az eljárás megindításáról szóló értesítésben a feleket az Ebktv. 8. §-ában foglaltakról (közvetlen hátrányos megkülönböztetés) tájékoztatta, az eljárás során tett nyilatkozatok, illetve becsatolt iratanyag alapján azonban a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy tárgyi ügyben az Ebktv. 9. §-a alkalmazandó. Az Ebktv. 10. §-ában foglaltakkal összefüggésben a hatóság ehelyütt utal arra, hogy bár a közérdekű igényérvényesítő 2014 júliusában a hatósághoz érkezett beadványában utalt az Ebktv. 10. § (1) bekezdése szerinti zaklatásra, erre vonatkozó kérelmét 2014. október 2-án a hatóság előtt tett nyilatkozatában nem tartotta fenn. Az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében foglalt jogellenes elkülönítéssel kapcsolatban a hatóság arra kíván rámutatni, hogy - fentiek alapján - bár a telepfelszámolás egyik, az azzal érintetteket fenyegető veszélye az, hogy e személyek más, Miskolc bel-vagy külterületén található szegregátumokba kényszerülnek, az indokolásban részletesen kifejtettek okán tárgyi ügyben közvetett hátrányos megkülönböztetés volt megállapítható. Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése által nevesített megtorlás pedig tárgyi ügy kapcsán per definitionem nem merülhet fel. Határozatomat az Ebktv. 14. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17/B. § (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) 96. §, a 100. § (2), illetve 109. § (1) bekezdés a) pontja biztosítja. Budapest, 2015. július 15.

Dr. Honecz Ágnes elnök

A határozatról értesül: 1. Közérdekű igényérvényesítő 2. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata – Dr. Kriza Ákos polgármester (3525 Miskolc, Városház tér 8.) 3. Gazdasági és Ellátási Főosztály 4. Irattár

_______________________________________________________________________________ 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B , Tel: (1) 79-52975, Fax: (1) 79-50760

28