EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyszám:EBH/271/2007 Ügyintéző:.dr. G. K.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság K.-né B. I., N. Z-né és G. I-né kérelmezőknek a Stampi 2002 Munkaerő-kölcsönző Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság székhelye: 1161 Budapest, Budapesti út 50. valamint a Benei és Társa Édesipari Termékgyártó és Forgalmazó Korlátolt Felelősségű Társaság (XV. kerület Budapest, Bogáncs u. 3.) eljárás alá vontakkal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: A Hatóság megállapítja, hogy a Stampi 2002 Kft. Kérelmezőkkel szemben etnikai kisebbséghez való tartozásuk és bőrszínük miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy kérelmezőket roma származásuk miatt nem közvetítette ki a képzettségüknek és végzettségüknek egyébként megfelelő munkára. A Hatóság a Stampi 2002 Kft.-nek megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és 1.000.000.-Ft azaz Egymillió forint bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a Határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára kell megfizetni. A Hatóság megállapítja, hogy a Benei és Társa Kft. Kérelmezőkkel szemben etnikai kisebbséghez tartozásuk miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, azzal, hogy a Stampi 2002. Kft.-t megkérte arra, hogy a roma kisebbséghez tartozókat ne közvetítsen ki a társasághoz. A Hatóság a Benei és Társa Kft.-t 2.000.000.-Ft azaz Kettőmillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára kell megfizetni a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül. Elrendeli továbbá mindkét eljárás alá vont szervezet vonatkozásában a Határozat 90 napra történő nyilvános közzétételét a www.egyenlobanasmod.hu honlapján. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett de a Hatóságnál benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. Az eljárásban felmerült 12.675.-Ft eljárási költséget az eljárás alá vont Stampi 2002 Kft. és a Benei és Tártsa Kft. egyenlő arányban viselik..

Amennyiben a kötelezettek a pénzfizetési kötelezettségüknek nem tesz eleget határidőben, késedelmi pótlékot kell fizetniük, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. Indokolás Kérelmezők 2007. március 5-én telefaxon érkezett beadványukban előadták, hogy 2007. február 28-án az egyik hirdetési újságban csomagolási munkára kerestek embereket. N-né felhívta S. Cs-t a hirdetésben megadott telefonszámon, és megállapodtak abban, hogy 2007. március 2-án Budapestre utaznak mindazok a sz-i emberek, akik szeretnének munkát vállalni a hirdetésben megjelölt munkakörben. N-né és K-né megszervezték a felutazást Budapestre, további embereknek szóltak, akik szintén érdeklődtek a munka iránt, sofőrt fogadtak és egy kisbuszt béreltek fejenként 2500.Ft-ért, amelyen rajtuk kívül még 5 ember 2007. március 2-án felutazott Budapestre. Kérelmezők előadták, hogy Budapesten a Rákóczi út 54. szám alatti irodában találkoztak S. Cs-vel, a munkaerő kölcsönző cég vezetőjével, aki tájékoztatta a megjelenteket, hogy dolgozónként havi 14-15 ezer forinttal kell hozzájárulniuk az utazás költségeihez, mivel a munkavégzés helye Budapesten lenne. Kérelmezők, annak ellenére, hogy naponta csak 2990.Ft-t kerestek volna 10 órás munkavégzés mellett, vállalták volna az útiköltséghez történő hozzájárulást, és ezt közölték is a munkaerő-kölcsönzővel. Kérelmezőknek azt is elmondta S. Cs., hogy még további 7-8 emberre szükség lenne, és a következő hét közepén el is lehet kezdeni a munkát. Kérelmezők azonban azt a hírt kapták telefonon még aznap este, amint visszatértek lakóhelyükre, hogy csak magyar emberek mehetnek dolgozni, cigányok nem kellenek. Az üzenetet S. Cs. a buszsofőr útján közölte, aki azt továbbította Sz. J-nének. Sz-néaki nem a roma kisebbséghez tartozik-, egyike volt azoknak, akik szintén jelentkeztek a csomagolási munkára, Kérelmezők tőle tudták meg, hogy mindazok munkájára, akik a roma kisebbséghez tartoznak, a munkaerő-kölcsönző nem tart igényt. A Hatóság az ügyben tárgyalást tartott, amelynek során tisztázta az eljárás alá vont cégek pontos megnevezését, az ügyvezetők nevét, a cégek székhelyét. A tárgyaláson a Hatóság munkatársai személyesen meghallgatták Kérelmezőket, a Stampi 2002 Kft. ügyvezetőjét, S. Csabát, valamint tanúként Sz. B. buszsofőrt és Sz. Józsefnét. A tárgyaláson N-né elmondta, hogy az Expressz hirdetőújságban olvasta a hirdetést, amelyben csomagolókat kerestek Budapesten, a XV. kerületben történő munkavégzésre. S. Csabát, a hirdetés feladóját ő hívta fel telefonon, aki közölte N-nével, hogy már másnap mindazok, akik dolgozni szeretnének, felutazhatnak Budapestre. Férfiakra és nőkre egyaránt szükség volt. Kérelmező, aki magát a roma kisebbséghez tartozónak vallja, a tárgyaláson előadta, hogy ezt a telefonos megbeszélés során nem említette, de nem is kérdezték tőle. N-né elmondása szerint a buszsofőrrel Sz. Józsefné beszélt, aki 2200.-Ft-ért vállalta fejenként a szállítást. A buszban a sofőrrel együtt 8 ember utazott fel Budapestre, négyen közülük a roma kisebbséghez tartoznak. Budapesten a Rákóczi út 54. szám alatti irodában találkoztak valamennyien S. Csabával, aki megkérdezte a jelenlévőket, mennyien szeretnének dolgozni. Kérelmező elmondta, hogy akár 20-25 embert is tudnának, akik szívesen dolgoznak, de Starmüller Csaba válasza az volt, hogy egyelőre elegendő 15-16 fő. Kérelmező elmondta, hogy ezen a megbeszélésen arról is szó volt, hogy milyen műszakban történne a munkavégzés, és mennyi lenne a munkabér, továbbá milyen összegben kellene hozzájárulniuk a dolgozóknak az útiköltséghez, hiszen naponta kellene Sz-ről Budapestre utazniuk és a munka végeztével vissza. Kérelmező azt is előadta, hogy az útiköltség megbeszélése céljából a buszsofőr és S. Csaba kettesben maradtak egy darabig az irodában, addig a többeket

kiküldték. Amikor ismét visszamentek, S. Csaba azt mondta nekik, hogy amennyiben vállalják az útiköltséghez történő hozzájárulást a dolgozók, akkor telefonon értesíteni fogja Nnét arról, mikor lehet elkezdeni a munkát. Kérelmező elmondása szerint azt is közölte velük a munkaerő-közvetítő, hogy több, mint 99%, hogy a munka létrejön. Aznap este, tehát 2007. március 2-án S. úr e-mailen egy nyomtatványt küldött P. Sz. részére, aki szintén a munkavállalók között volt, azonban ennek kitöltésére már nem került sor, mivel Sz. B. buszsofőrnek S. úr telefonon azt az üzenetet adta át, hogy a roma származású dolgozók nem kellenek. Kérelmezőt Sz. Józsefné szombaton értesítette telefonon erről a hírről. Ezt követően Kérelmező maga is felhívta S. Cs-t telefonon, aki közölte vele, hogy kinn volt annál a cégnél, ahová az embereket kiközvetítette volna, és ott elmondták neki, hogy romákat ne küldjön dolgozni, mivel rossz tapasztalatuk van velük kapcsolatban. Kérelmező elmondta a tárgyaláson, hogy jelenleg dolgozik, Székesfehérvárra jár naponta, három műszakos munkát vállalt, március 7-én helyezkedett el. G. I-né Kérelmező a tárgyaláson elmondta, hogy K-nétól értesült a munkalehetőségről, és mivel akkor éppen munkanélküli volt, ő is szívesen vállalta volna a Budapesten történő munkát. Elmondása szerint a munkaerő-kölcsönző cég vezetője tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy süteményt kellene csomagolniuk, és az is elhangzott, hogy a következő hét közepén kezdhetnék a munkát. Az útiköltséggel kapcsolatban elhangzott, hogy annak egy részét a munkavállalóknak kellene kifizetniük. Kérelmező N-nétől értesült másnap, vagy harmadnap, amint visszatértek Sz-re arról, hogy sajnos nem jött össze ez a munka, mivel romákat nem kívánnak foglalkoztatni. Kérelmező magát szintén a roma kisebbséghez tartozónak vallotta a tárgyaláson. Elmondta, hogy jelenleg a Videoton cégnél dolgozik, három műszakban, 6 gyermeket nevel. Kellemetlenül érintette az ügy, mivel eddig még soha nem szembesült azzal, hogy roma származása miatt nem vették volna fel valahová dolgozni. K-né B. I. Kérelmező a tárgyaláson előadta, hogy a Hatósághoz ő írta a Kérelmet a többiek nevében is, mivel sietett, azért küldte el telefax útján és nem levélben. A Kérelmet azzal egészítette ki, hogy S. Cs. a bőrszínük miatt megállapíthatta azt, hogy a munkára jelentkezők közül ki tartozik a roma kisebbséghez, és mindaddig semmi nem történt, amíg telefonon beszéltek, de miután személyesen is megismerte őket, már nem velük, a romákkal, hanem Sznével, illetve a buszsofőrrel beszélt telefonon és velük közölte, hogy a munka rendben van, de csak azoknak, akik nem cigányok. Kérelmező elmondta, hogy korábban nem szembesült azzal, hogy azért ne vették volna fel egy munkahelyre dolgozni, mert a roma kisebbséghez tartozik. Jelenleg Székesfehérvárra jár dolgozni a Videoton céghez, három műszakos munkarendben vállalt munkát, mint operátor, számítógépeket kezel. Két gyermeke van, akiket egyedül nevel. S. Cs., az eljárás alá vont Stampi 2002 Kft. ügyvezetője, négy éve foglalkozik munkaerő kölcsönzéssel, elsősorban vendéglátó ipari munkára kölcsönöz embereket. A Kérelmezők által is olvasott hirdetést ő adta fel, a Benei és Társa Kft. számára toborzott embereket csomagolási munkára. Kérelmezőkkel személyesen találkozott Budapesten, tudta róluk, hogy Sz.-en laknak, és onnan járnának fel dolgozni. S. Cs.elmondása szerint a Benei és Társa Kft.-nek mintegy 15 főre lett volna szüksége. A Kérelmezőket a többi megjelenttel együtt tájékoztatta a végzendő munka jellegéről, a munkabérről, továbbá arról, hogy az útiköltség egy részéhez nekik is hozzá kellene járulniuk. Ebbe valamennyi megjelent bele is egyezett. S. Cs. elmondta a tárgyaláson, hogy Sz-nét valóban ő hívta fel telefonon és kérte, hogy toborozzon még több embert, azonban azt nem mondta neki, hogy romák ne legyenek köztük, csak annyit mondott, hogy „magyar emberek” menjenek dolgozni. A budapesti felutazás előtt S. Cs. N-nével tartotta a kapcsolatot telefonon.

Elmondása szerint akik Budapesten jelentkeztek nála munkára, azokkal nem állapodott meg abban, hogy pontosan mikor kezdhetnének dolgozni. Azzal kapcsolatban, hogy „magyar emberek” alatt mit értett pontosan úgy nyilatkozott, hogy olyan dolgozókat, akik magyar állampolgárok. Számára lényeges volt, hogy a 15 fős létszám összejöjjön, az útiköltség miatt is ennyi fő kiközvetítése lett volna gazdaságos. Elmondása szerint amikor Kérelmezőkkel Budapesten találkozott, nem mondta azt, hogy a megjelentek munkájára számít de csak akkor, ha további embereket is toboroznak. S.Cs. előadta, hogy miután Budapesten találkozott Kérelmezőkkel, valóban felhívta telefonon Sz. B. sofőrt és Sz-nét is, az előbbit amiatt, hogy megvan-e a 15 főre a busz, míg Sz-nét arra kérte, hogy további embereket toborozzon. Sz.-né telefonszámát Sz. B-től tudta meg. S. Cs. neki is azt ismételte el, hogy magyar emberek kellenek. P.Sz. részére valóban elküldte emailen a kitöltendő jelentkezési lapokat, mivel az irodájában a megjelentektől sem személyi igazolványt, sem egyéb iratot nem kért el, és azt sem kérdezte meg tőlük, hogy milyen állampolgárok. A jelentkezési lapokat azonban nem küldték vissza a Stampi 2002 Kft. ügyvezetőjének, aki a tárgyaláson maga is megerősítette, hogy erre tekintettel a szabadszállási jelentkezőkkel többet már nem foglalkozott, és ezt követően 7-8 fő munkavállalót máshonnan közvetített ki a Benei és Társa Kft.-hez. A tárgyaláson tanúként meghallgatott Sz. B. elmondta, hogy Sz.-nétől értesült arról valamikor február végén, hogy néhány embert fel kellene vinni Budapestre. Mivel személyszállító vállalkozása van, a tanú elvállalta a fuvart, Budapesten a Blaha Lujza tér és Rákóczi út sarkán volt az épület, ahová az embereket fel kellett szállítani, ő maga amiatt kísérte el az embereket a helyszínre, mert ismerős Budapesten, míg a többiek nem. Tanú elmondása szerint a megbeszélésen elhangzott, hogy a munkára jelentkezőknek pontosan mit kellene végezniük, süteménycsomagolásról volt szó napi 10 órában kb. 400 Ft órabérért. A munkakezdést nem konkretizálták akkor, abban maradtak, hogy a kölcsönbe vevő céggel még beszélni fog S. Cs., és ezt követően telefonon vagy e-mailben fogja értesíteni a jelentkezőket arról, hogy mikor kezdhetnek. Tanú elmondta, hogy abban állapodtak meg S. Cs-vel, hogy először egy kisbusznyi létszám, azaz 8 fő is elegendő, és később fel lehet ezt a létszámot tölteni 15 főre. Mivel a tanú mind a kisebb létszám, mind 15 fő szállítására alkalmas busszal rendelkezett, az útiköltség megbeszélése céljából tanú és S. Cs. kettesben maradtak egy ideig az irodában. Tanú arra nem emlékezett, hogy elhangzott volna, hogy amíg a 15 fős létszám nincs meg, addig a többiek sem mehetnének dolgozni, sőt emlékezete szerint arról volt szó, hogy úgy logikus, hogy először kezdi a munkát 9 fő, és amikor már stabil gárda van, további 9 fő foglalkoztatására lesz lehetőség, számolva az esetleges lemorzsolódás következményével is. A tanú S. Cs-nek részletes tarifatáblázatot adott át a szállítási költségekről, amely buszonként volt kalkulálva. Elmondása szerint a kisbusz és a nagyobb busz költségei között elenyésző volt a különbség. Tanú azt is elmondta, hogy miután S. Cs. irodájában végeztek, még elvitte a jelentkezőket Budapesten a XV. kerületbe, a Bogáncs utcába, ahol egy pillantást vethettek a leendő munkavégzés helyére. Itt azonban nem beszéltek senkivel, és S. Cs. sem ment velük. Tanú legközelebb másnap beszélt a munkaerő kölcsönzővel, aki őt hívta fel telefonon és vele közölte azt, hogy rendben van a munka egy kisbusznyi létszámra nézve, azonban a roma kisebbséghez tartozók ne legyenek közöttük. Tanú tájékoztatta S. Cs-t arról, hogy ezeket a romákat ő személyesen is ismeri, rendes családokról van szó, és nagyon szeretnének dolgozni. Azt is elmondta S-nek, hogy nem hajlandó továbbítani azt a hírt a roma jelentkezőknek, mely szerint rájuk nincs szükség. A tanú Sz-nének telefonált, és őt tájékoztatta arról, hogy a munkaerő kölcsönző mit mondott neki. Tanú úgy emlékezett, hogy Sz-né még aznap visszahívta telefonon és tájékoztatta arról, hogy a budapesti munkából nem lesz semmi, mivel a nem roma kisebbséghez tartozók sem akartak vállalni ilyen körülmények között a munkát.

Sz. J-né tanú a tárgyaláson elmondta, hogy őt N.Z-né Kérelmező értesítette a budapesti munkalehetőségről. Amikor a munkaerő kölcsönző cég vezetőjével találkoztak, nem volt szó arról, hogy származása miatt valakit nem alkalmaznának. A közvetítőnek a megjelentekkel kapcsolatban semmilyen kifogása nem volt, és szó volt arról is, hogy már másnap vagy harmadnap mehetnének dolgozni. A fizetés 80 ezer forint lett volna, de a jelentkezőknek hozzá kellett volna járulni az útiköltséghez, amely emlékei szerint kb. 700 Ft/nap lett volna fejenként. S. úrral aznap este beszélt telefonon, hogy visszaérkeztek Sz-ről Budapestre, a munkaerő kölcsönző azt mondta neki, hogy szedjen össze annyi embert, akikkel el lehet kezdeni a munkát, azonban romák ne legyenek közöttük, mivel a kiközvetített embereket foglalkoztató cég közölte, hogy csak magyarok lehetnek a csoportban. Tanú erről a beszélgetésről csak másnap értesítette N. Z-nét. Tanú valóban beszélt Sz. B. sofőrrel is, azonban további emberek toborzását nem vállalta, hiszen a munkára jelentkezőknek legalább a fele a roma kisebbséghez tartozott volna. Tanút a Hatóság szembesítette S. Cs-vel, aki a tárgyaláson határozottan tagadta, hogy azt mondta volna, romák nem kellenek a munkára. Tanú S. Cs-nek elismételte, mi hangzott el a telefonban, e szerint a Stampi 2002 Kft. ügyvezetője a következőket mondta: „ szedjek össze embereket, de roma ne legyen közöttük”. A tárgyaláson a Benei és Társa Kft. képviseletében nem jelent meg senki, a tárgyalást megelőzően írásban kérték velük szemben az eljárás megszüntetését. Azt követően, hogy a Hatóság a tárgyalási jegyzőkönyvet megküldte a cégnek, B. L. telefonon kérte a Hatóság képviselőjét, hogy személyesen is hallgassa meg az eljárás során. B. L. és B. Lné –mindketten ügyvezetők- meghallgatására 2007. április 4-én került sor. Az eljárás alá vont Benei és Társa Kft. ügyvezetői a meghallgatáson előadták, hogy 2007. február 27-én kötöttek megbízási szerződést a Stampi 2002 Kft.-vel munkaerő közvetítésre, mivel a Húsvéti ünnepek előtt szerettek volna több embert felvenni a céghez a várható nagy forgalomra tekintettel. S. Cs-vel illetve az általa vezetett céggel korábban nem álltak kapcsolatban, személyesen akkor találkoztak vele először, amikor a szerződést aláírták. Az internetről szereztek tudomást a munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó Stampi 2002 Kft.-ről, és amiatt szerződtek vele, mert volt a cégnek regisztrációs száma, és főleg vendéglátó ipari munkára jelentkezők közvetítésével foglalkozott.. B. L. a meghallgatáson előadta, hogy 15 főt szerettek volna felvenni a céghez, S. Cs. ígéretet tett arra, hogy 2 héten belül ezt a létszámot ki fogja közvetíteni. A munka betanított jellegű lett volna, süteménycsomagolás. A Stampi 2002. Kft. ügyvezetőjét megkérték, hogy csak magyarokat közvetítsen ki, mivel korábban a cégnek problémái adódtak egy erdélyi származású munkavállalóval. B-né elmondta, hogy a megbízási szerződésben azt nem kötötték ki, mely szerint csak magyarokat lehet kiközvetíteni, azonban ezt a feltételt minden kölcsönzéssel foglalkozó cégnek elmondták szóban. A szerződésmintát S. Cs. készítette el és vitte el a Benei és Társa Kft.-hez, amelyet e cég főkönyvelője is átnézett és korrektnek talált. Jelenleg mintegy 80 főt foglalkoztatnak, két fő a roma kisebbséghez tartozik, 3-4 éve dolgoznak náluk. B. L. elmondása szerint a cégnél nagy a fluktuáció, azokat a külföldieket azonban, akiknek van munkavállalási engedélyük, alkalmazzák. Több embert munkavállalói kék könyvvel foglalkoztatnak, és csak átmeneti időre, azokat állandósítanak munkaszerződéssel, akiknek a munkájával meg vannak elégedve. S. Cs. egyik alkalmazottjával, egy szintén Csaba nevű férfival tartották a kapcsolatot, vele találkoztak a szerződés aláírását követő napokban is. B-né előadta, hogy S. Cs. arról nem tájékoztatta őket, hogy Szabadszállásról is toborzott volna embereket, mindig csak a kért létszámot kapták meg tőle. Március elején nézeteltérés támadt közöttük, mivel a kiközvetített emberek közül többen is munkaképtelen állapotban jelentek

meg a cégnél. A Benei és Társa Kft. maga is adott fel hirdetést a munkára, és olyan embereket is felvett, akik így jelentkeztek, és nem S. úr útján. A Hatóság ezt követően megkereste a Stampi 2002 Kft. –t, hogy közölje annak a Csaba nevű dolgozójának a nevét, akivel a Benei Kft. tartotta a kapcsolatot. M. Csaba tanúkénti meghallgatására 2007. május 8-án került sor. A meghallgatáson jelent volt Kérelmezők jogi képviselője, továbbá S. Cs. is. M. Csaba tanú a meghallgatáson előadta, hogy 2002 óta dolgozik a Stampi 2002 Kft.-nél, munkaszerződéssel, közvetlen főnöke S. Cs. Feladata emberek toborzása, munkafelvétele, meghallgatása. Az sz-i emberekkel személyesen nem találkozott, telefonon sem beszélt velük. A Benei és Társa Kft.-hez 3-4 héten keresztül történt munkaerő kiközvetítése, kb. 10-20 fő között volt a kiközvetített emberek száma. Mivel nehéz munkáról volt szó, ennél a cégnél nagy volt a lemorzsolódás. M. Csaba elmondta, hogy hogyan zajlik az emberek toborzása és a felvétele, e szerint mindenkivel személyesen szokott találkozni a kiközvetítést megelőzően, az első interjúra vidékről is fel szoktak jönni Budapestre az emberek, és őket is meghallgatja. A személyi igazolványt elkéri a jelentkezők közül azoktól, akik munkát akarnak vállalni, hasonlóképpen a TAJ kártyát és az adókártyát, valamint a telefonszámukat is. Tanú elmondta, hogy munkája során találkozott olyan jelentkezővel is, akinél nem voltak ott ezek a dokumentumok, azonban azokat a jelentkezést követően később bemutatta neki. Tanú határozottan állította, hogy minden jelentkezőtől már az első interjú alkalmával elkéri a személyi igazolványt és meggyőződik arról, hogy legálisan tartózkodik-e Magyarországon. Kb. egy-két percig tart, amíg tájékoztatja a jelentkezőket a munkáról, felveszi az adataikattermészetesen csak azokét, akik vállalják a munkát. S. Cs. a tanúmeghallgatáson előadta, hogy a kiközvetítéssel egyidőben szerződést köt a cége a jelentkezőkkel, melyben meghatározásra kerül a munkavégzés helye is. A Hatóságnak a kérelemben foglaltak alapján vizsgálnia kellett, hogy Kérelmezőkkel szemben etnikai kisebbséghez tartozásuk illetve bőrszínük miatt az eljárás alá vont cégek megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, továbbá hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak-e akkor, amikor a Kérelmezőket nem közvetítették ki, illetve nem alkalmazták, és a hátrány összefüggésben áll-e Kérelmezőknek az Ebktv. 8.§-ában felsorolt védett tulajdonsága közül az etnikai kisebbséghez tartozásával illetve bőrszínével. A Kérelmezők, az eljárás alá vontak és a tanúk meghallgatása során elhangzottakból, továbbá az ügyfelek által csatolt dokumentumokból a Hatóság az alábbiakat állapította meg: A Kérelmezők által csatolt újságban 2007. február 28-án a következő tartalommal jelent meg hirdetés: „XV.-be csomagoló munkára munkatársakat keresünk, sütőüzembe, két műszakba. Jelentkezni hétköznap 10-18 óráig, 06205557991.” Kérelmezők 2007. március 2-án pénteken mentek fel Budapestre, előzetes telefoni egyeztetést követően, kisbuszt béreltek, a sofőrrel együtt 8 fő utazott, négyen a roma kisebbséghez tartoztak. S. Cs-vel a Kérelmezők valamint a tanúként meghallgatott buszsofőr, Sz. B. és Szné is személyesen találkoztak. S. Cs. Rákóczi úti irodájában elhangzott, hogy milyen jellegű munkáról van szó (betanított munka, süteménycsomagolás, több műszakos munkarend), elhangzott az is, hogy Budapesten hol történne a munkavégzés, milyen fizetést kapnának a jelentkezők, és kb. milyen összegben kell nekik is hozzájárulniuk az útiköltséghez. A Kérelmezők és S. Cs. egyhangúlag állították, hogy ekkor semmilyen adatlapot nem kellett kitölteni, és a személyi igazolványokat sem kérték el a jelentkezőktől. Több Kérelmező és Szné tanú is állította, hogy arról is szó volt, hogy a következő héten már elkezdhetnek dolgozni.

Az eljárás során mindkét eljárás alá vont állította, hogy legalább 15 fő munkavállalóra volt szüksége a Benei és Társa Kft.-nek, mivel közeledett a Húsvét, nagyobb forgalom volt és a cégnél nagy volt a fluktuáció a nehéz munka miatt. A Benei és Tsa valamint a Stampi 2002 Kft. által bejelentett adatokból tényként volt megállapítható, hogy 2007. március 2-át követően egyetlen szabadszállási lakost sem közvetítettek ki a Benei és Társa Kft.-hez. S. Cs. 2007. március 1-jével 6 főt, március 2-val 2 főt közvetített ki a Benei és Tsa Kft.-hez, tehát március 2-án, amikor az Sz-ben lakó Kérelmezők Budapesten jelentkeztek a munkára, már 8 fő ki volt közvetítve. A Hatóság ennek alapján nem tudta elfogadni S. Cs. azon érvelését, hogy legalább 15 főre szüksége lett volna Sz-ről és létszám miatt nem szerződött a jelentkezőkkel. Ezt támasztotta alá a tárgyaláson tanúként meghallgatott Sz. B. vallomása is, aki kisbusszal is tudta volna vállalni az emberek Sz-ről Budapestre és vissza történő szállítását, és a kisbusz és a nagyobb között a költségek szempontjából elenyésző különbség volt. Mindkét eljárás alá vont cég vezetője hangsúlyozta az eljárás során, hogy magyar emberek kiközvetítésében állapodtak meg, igaz, hogy ezt írásban sehol nem rögzítették. S. Cs. mind a tárgyaláson, mind a M. Csaba tanú meghallgatása alkalmával kijelentette, hogy ezt a tényt tartotta szem előtt a toborzásnál, és Sz. B.-nek valamint Sz-nének is csak annyit mondott, hogy magyarok mehetnek dolgozni, azt már nem tette hozzá, hogy romák nem. Tekintettel azonban arra, hogy mindkét tanú egybehangzóan állította, hogy S. Cs. a telefoni beszélgetések alkalmával kifejezetten azt mondta, hogy a Benei Kft. kérésére romák nem lehetnek a munkavállalók között, védekezését a Hatóság e tekintetben sem tudta elfogadni, és ezt megerősítette a fentebb említett azon tény is, mely szerint 2007. március 2-át követően a Benei és Társa Kft.-hez egyetlen szabadszállási embert sem közvetítettek ki. Tényként volt megállapítható, hogy Kérelmezők egyike sem rendelkezett munkaviszonnyal a hirdetés megjelenésekor, hasonlóképp Sz-né tanú sem állt ekkor munkában. A budapesti munkát- bármennyire kedvezőtlenné tette azt a nagy távolság, a több műszakos munkarend és az útiköltséghez történő hozzájárulás kötelezettsége- valamennyien szívesen elfogadták volna, hiszen a térségben különösen magas a munkanélküliek száma, és nagyon kevés a munkalehetőség. Mindezt kétségtelenül alátámasztja az is, hogy Kérelmezők 2007. március 7én elhelyezkedtek a budapestihez hasonló összegű munkabérért Székesfehérváron a Videoton cégnél, vállalva a napi ingázást lakhelyük és a munkahely között. Az osztott bizonyítás szabályai értelmében (Ebktv. 19.§ (1) bekezdés) a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte, és a jogsértéskor rendelkezett a 8.§-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ennek Kérelmezők valamennyien eleget tettek az eljárás során, így a továbbiakban már az eljárás alá vont gazdasági társaságokat terhelte annak bizonyítása, hogy a Kérelmezők által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, illetve az egyenlő bánásmód követelményét velük szemben megtartották, vagy nem voltak kötelesek megtartani (Ebktv. 19.§ (2) bekezdés). Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) 5. § d) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében köteles megtartani. A Stampi 2002 Kft, az ügyvezető elmondása szerint négy éve folyamatosan foglalkozik munkaerő kiközvetítésével, a kiközvetített személyekkel a munkaszerződést a Stampi 2002 Kft. köti meg a Munka Törvénykönyvének a munkaerő kölcsönzésre vonatkozó szabályai szerint eljárva.

Az Ebktv. 21. § a) pontjának értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a munkához való hozzájutásban, a nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben. A Stampi 2002 Kft. a Kérelmezők által becsatolt újságban jelentette meg munkaerő toborzó hirdetését, amely tartalmában nem sértette az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályokat. A Kft. ügyvezetője telefonon egyeztetett a jelentkezőkkel, és maga adott időpontot részükre egy személyes megbeszélés céljából. A személyes találkozón azonban nem úgy zajlottak le az események, amint az a cégnél szokás volt, erre nézve M. Csaba tanú részletes tájékoztatást adott, amikor elmondta, hogy a jelentkezőktől minden esetben el szokták kérni személyes irataikat (személyi igazolvány, TAJ kártya, adókártya, telefonszám). Az sz-i jelentkezők esetében viszont egyetlen jelentkezőtől sem kértek el iratot, velük jelentkezési lapot nem tölttettek ki, holott S. úr már előre tudta, milyen időpontban fognak találkozni, és felkészülhetett arra, hogy a mindenkori rutinnak megfelelően felvegye a jelentkezők személyes adatait. A megbeszélés tehát formabontó módon zajlott le a Rákóczi úti irodában, és bár a jelentkezést megelőzően S. Cs.- a magát roma kisebbséghez tartozónak valló N-nével- Kérelmezők egyikével- állt telefonos kapcsolatban, miután személyesen is találkoztak, már a buszsofőr illetve Sz.-né útján üzent. A Hatóság álláspontja szerint Sz. B. és Sz-né egybehangzó vallomása, mely szerint S. Cs. egyértelműen azt mondta a telefonba, hogy a megbízója kérésére romák ne menjenek dolgozni, mindenki más mehet, kétséget kizáróan alátámasztotta a Stampi 2002. Kft. által megvalósított hátrányos megkülönböztetést. A Hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy a Stampi 2002 Kft. azzal, hogy Kérelmezőket a személyes megbeszélést követően nem közvetítette ki a meghirdetett munkára- holott 2007. március 2-át követően bizonyítottan még hét személyt kiközvetített a Benei és Társa Kft.-hez, megsértette Kérelmezőkkel szemben roma kisebbséghez tartozásuk és bőrszínük miatt az egyenlő bánásmód követelményét, amely cselekményével közvetlen diszkriminációt alkalmazott Kérelmezőkkel szemben. A Hatóság kétséget kizáró módon bizonyítottnak látta azt is, hogy a Benei és Társa Kft. Kérelmezőkkel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis a kimentési bizonyítás körében a társaság ügyvezetői, B. L. és B. L-né is azzal védekeztek, hogy csak magyar állampolgárokat kívántak alkalmazni. Ezen nyilatkozatuknak teljességgel ellentmondott a tárgyalás során meghallgatott Sz. B. és Sz-né, magukat érdektelennek valló és nem a roma kisebbséghez tartozó tanúk vallomása, akik egybehangzóan állították, hogy S. Cs. telefonon azt az üzenetet közölte velük, hogy kellenek az emberek, de romák ne legyenek közöttük, mert kinn volt a munkahelyen, ahol Kérelmezők is dolgoztak volna, és ott azt mondták neki, hogy romákat ne közvetítsen ki. A fentieket támasztja alá az is, hogy S. Cs. még aznap este, amikor a Kérelmezők visszatértek Budapestről Sz-re, P. Sz-nak, aki szintén Kérelmezőkkel együtt szeretett volna Budapesten munkát vállalni, e-mailen megküldte a jelentkezési lapokat, amelyeket Budapesten a jelenlévőkkel nem töltetett ki. Ezek a jelentkezési lapok már nem lettek visszaküldve a Stampi 2002 Kft.-nek, mivel időközben S. Cs. mind Sz-nének, mind Sz. B-nek azt az üzenetet adta át, hogy romák nem kellenek a csoportba. A Benei és Társa Kft.-nek az a védekezése, hogy Kérelmezők egyikét sem ismerte, és nem állt velük semmilyen kapcsolatba, a Hatóság álláspontja szerint nem elegendő kimentési bizonyíték, hiszen ez a körülmény már okozata volt annak, hogy a közvetítő cég eleve nem is közvetítette ki őket. Az Ebktv. 22.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos

megkülönböztetés. Az eljárás alá vont gazdasági társaságok egyike sem tudta azonban kellő bizonyítékokkal alátámasztani, hogy e feltételek szerint járt el, az eljárás során a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy sem a munka jellege- betanított munka, sem annak természete nem indokolta, hogy a Kérelmezők alkalmazására nem lett volna lehetőség. Fentiek alapján megállapítható, hogy a Benei és Társa Kft. eljárás alá vont a Kérelmezőkkel szemben – etnikai kisebbséghez tartozásuk miatt- megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy olyan tartalmú üzenetet juttatott el a közvetítéssel foglalkozó cég vezetőjéhez, melynek alapján a Stampi 2002 Kft. a roma Kérelmezők kiközvetítését meg sem kísérelte. Az eljárás alá vont cégekkel szemben alkalmazott szankciókkal a Hatóság célja az volt, hogy azok a jogsértéssel arányban álljanak, ugyanakkor a jövőre nézve visszatartó erejük legyen. Ezért az Ebktv. 16.§ b) és c) pontja mellett- a sérelmet szenvedettek nagyobb számára is tekintettel- alkalmazandónak tartotta a pénzbírság kiszabását is. Ez utóbbi szankció alkalmazásakor a Hatóság figyelemmel volt az eljárás alá vont gazdasági társaságok vagyoni helyzetére, melyet vagyonmérleg becsatolásával igazolt mindkét cég vezetője, a Stampi 2002 Kft. által kiközvetített, sérelmet szenvedett személyek számára, mely a 2007. február 28. és április 30. közötti időszakban 189 fő volt, továbbá arra a körülményre is, hogy ez a cég már négy éve folytatja a munkaerő toborzással kapcsolatos tevékenységét. A Hatóság eljárására és hatáskörére az Ebktv., a Ket., valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet szabályai vonatkoznak. Az eljárás során felmerült eljárási költség a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 14.§ (2) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértő eljárás alá vont gazdasági társaságokat, a Stampi 2002 Kft.-t és a Benei és Társa Kft.-t terheli. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17.§ (1) bekezdése zárja ki. A határozat bíróság előtti felülvizsgálatát az Ebktv. 17.§ (3) bekezdése biztosítja. Budapest 2007. június

Dr. Demeter Judit elnök

1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1)336-7849 Fax: (1)336-7445