EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/21/17/2012.

A dr. F.T. ügyvéd által képviselt Magyar Helsinki Bizottság (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.) közérdekű igényérvényesítésre jogosult kérelmére a Dr. B. Sz. ügyvéd által képviselt K. Nagyközség polgármestere eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában lefolytatott megismételt közigazgatási eljárásban az Egyenlő Bánásmód Hatóság az alábbi HATÁROZATOT hozta. A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont polgármester a k-i roma nemzetiséghez tartozó személyekkel szemben a 2008. november 28-i demonstráción elmondott beszédével, valamint a magyarországi roma közösséggel szemben „A Mi Újságunk” című önkormányzati újságban 2009. márciusában és 2009. októberében megjelentetett írásaival megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és megvalósította a zaklatás tényállását. A Hatóság az eljárás alá vont polgármesternek megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható – a későbbiekben anonimizált formában megküldésre kerülő – határozatának 60 napra történő nyilvános közzétételét a www.egyenlobanasmod.hu honlapján. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Törvényszéknek címzett, de a Hatóságnál benyújtott keresettel. A keresetlevélben kérhető, hogy az ügyben a bíróság háromtagú tanácsban járjon el. Az eljárásban eljárási költség nem merült fel. INDOKOLÁS A Magyar Helsinki Bizottság 2009. október 19-én érkezett kérelmében azzal kereste meg a hatóságot, hogy indítson eljárást K. Nagyközség polgármesterével szemben (továbbiakban: polgármester vagy eljárás alá vont) az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 4. § b), 8. § e) valamint 10. § (1) bekezdésére hivatkozással. A kérelem szerint H.N. 2008. november 23-i erőszakos halála után K. településen erős romaellenes közhangulat alakult ki a helyi lakosság körében. Ezzel egy időben az Önkormányzat november 28-ra összejövetelt szervezett „Demonstráció az erőszak ellen az életért” címmel. Kérelmező szerint a polgármester már a demonstrációt megelőzően, 2008. november 26-án olyan kijelentéseket tett, amelyekben egyértelműen utalt arra, hogy azt

feltételezi, az emberölés elkövetője roma és hangoztatta, hogy a helyi cigányság nagyban felelős a település közbiztonságának megromlásáért. A kérelem szerint a polgármester nyilatkozatai nyomán a romákban jelentős félelem alakult ki, mivel azok növelték a kialakulóban lévő romaellenességet és hozzájárultak az irányukban addig békésnek mondható közhangulat megromlásához. A demonstrációt követő időszakban több k-i romát is értek atrocitások, valamint megjelentek az iskolai szegregációt támogató vélemények is. Kérelmező álláspontja szerint – mivel az események komoly sajtónyilvánosságot is kaptak – a polgármester kijelentéseinek hatóköre nem korlátozódik K. településre, azok az összes magyarországi romát érintették. Kérelmező a panasz alátámasztására a fentiek mellett a polgármester számos egyéb nyilatkozatára, beszédére, hozzászólására, valamint videofelvételekre és helyi, valamint országos sajtótermékek írásaira is hivatkozott. Ezek közé tartozott a k.-i képviselőtestület 2008. november 26-i ülése, a Nők Lapja Café internetes oldalának fóruma, „A Mi Újságunk” című lap több száma, a polgármester 2008. november 28-i sajtótájékoztatója, a barikad.hu című honlap, a velvet.hu című honlap, az fn.hu című honlap, valamint a nol.hu című honlap. A hatóság a kérelmet megvizsgálva megállapította, hogy a Magyar Helsinki Bizottság alapszabálya alapján az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 3. § e) pontja szerinti társadalmi és érdek-képviseleti szervnek minősül, és mint ilyen, az Ebktv. 20. § (2) bekezdése szerint jogosult a hatóság előtti közérdekű igényérvényesítésre. A lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás eredményeként a hatóság 2010. január 9. napján kelt EBH/187/1/2010. számú határozatával a kérelmet alaposnak értékelte, a jogsértést megállapította, és eljárás alá vonttal szemben szankciókat alkalmazott. A hatóság határozatát a Fővárosi Bíróság 8.K.31.232/2010./3. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság ítéletének felülvizsgálatát kérte a hatóság a Legfelsőbb Bíróságtól. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.39.302./2010/8. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság 8.K.31.232/2010./3. számú ítéletét – az indokolás részbeni módosításával – hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat rögzítette ítéletében:  A bíróság szerint nem vitatható, hogy dr. R. J. polgármesterként szólalt fel a demonstráción (amit a képviselőtestület szervezett), és a cikkben is, nyílt levelében, mint polgármester nyilatkozott meg. Vizsgálandó, hogy mindezek tekinthetők-e olyan kifelé irányuló aktusoknak, melyek jogilag szabályozott társadalmi viszonyt hozhatnak létre az érintettekkel. Ily módon jogi hatás kiváltására alkalmas aktusokról van-e szó.  A helyi önkormányzat és szerveinek nem csak közhatalmi jogkörében gyakorolt feladat és hatáskörei tekintetében állapítható meg az Ebktv. hatálya, hanem minden más joghatás kiváltására alkalmas jogi aktusa tekintetében is.  Nem tartoznak az Ebktv. hatálya alá azok a belső aktusok, amelyek nem kifelé, az egyenlő bánásmód követelményének vélelmezett sérelmét elszenvedő személyre irányulnak, és ezáltal vele jogilag szabályozott társadalmi viszonyt nem hozhatnak létre. Ugyanígy nem tartoznak ide az olyan tényleges cselekmények, melyekhez nem kapcsolódhat kifelé irányított, közvetett jogi hatás.  Az összeférhetetlenség kérdésében kimondta, hogy a hatóságnak nem kellett vizsgálnia, hogy dr. K. A. K., mint a kérelmező szervezet társelnöke és a hatóság mellett működő Tanácsadó Testületben viselt tagsága következményeként fennállt-e olyan összeférhetetlenségi ok, amely az ügy érdemi megítélését befolyásolta.

2

A Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt iránymutatás alapján a hatóságnak a megismételt eljárásban vizsgálnia kell, hogy  a polgármester magatartása, intézkedései, cselekményei megalapozták-e a hatósági eljárást, azaz az Ebktv. 4. § alá tartozó eljárást vagy intézkedést valósítottak-e meg, és azok az önkormányzatot képviselő polgármester feladat- és hatáskörébe tartoztak-e;  a zaklatás megvalósítható-e személyek csoportjával szemben. Fentiekre tekintettel hatásköre vizsgálatával kapcsolatban a hatóság a megismételt eljárásban az alábbiakat emeli ki: I. A hatóság hatáskörét az Ebktv. 4. § b) pontja alapozza meg, ami alapján az egyenlő bánásmód követelményét a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani. A polgármester az önkormányzat szerve, törvényes képviselője a képviselőtestületnek, amely szervet megilletnek az önkormányzati feladat és hatáskörök. Az eljárás alá vont tehát az Ebktv. személyi hatálya alá tartozik, ily módon közigazgatási hatósági eljárás alanya lehet  jogviszonyok létesítése során,  jogviszonyaiban, illetve  eljárásai és intézkedései során. A törvényi megfogalmazás a hatóság nyelvtani (a szavak általános értelmezését alapul vevő) jogértelmezése alapján azért sorolja fel és nevezi meg külön a fenti eljárásokat és intézkedéseket, mert olyanként kívánja rögzíteni azokat, amelyek az általános jogviszonyokon túl ideértendők. Amennyiben a jogalkotó szándéka arra irányul, hogy az Ebktv. hatálya az egyéb (nem kizárólag jogviszonyok keretében vizsgált) eljárásokra és intézkedésekre is kiterjedjen, álláspontunk szerint ezek normaszövegben történő külön nevesítését mellőzte volna. A hatóság rendszertani típusú jogértelmezése alapján kizárólag joghatást kiváltó jogviszonyokra korlátozni a hatáskört ellentétes lenne az antidiszkriminációs jogvédelem keretében kialakított (az Ebktv. alapjául is szolgáló) nemzetközi megállapodásokban, egyezményekben, uniós irányelvekben foglaltakkal is. A jogirodalom kellő támpontot nyújt az Ebktv. 4. §-a szerinti jogviszony értelmezéséhez, szemben az intézkedés és az eljárás fogalmával, melyek tartalommal való kitöltésére a jogalkalmazó szervek hivatottak. Az intézkedés és az eljárás körébe vonható cselekmények az Ebktv. 4. §. e)- l) pontjaiban foglalt kötelezettek tekintetében nyilvánvalóan nem szűkíthetőek le valamely tételes eljárási jogszabály szerinti eljárásra vagy döntésre, hiszen eljárásukat külön jogszabályok nem rendezik. Ezen alanyi kötelezetteknek a működésük során a hatályos jogszabályok szerint kell eljárniuk, így minden olyan intézkedésük, eljárásuk, mely nem teremt jogviszonyt, álláspontunk szerint a törvény hatálya alá tartozik. Mindezekből következik, hogy az Ebktv. 4. §-a szerinti eljárás, intézkedés nem kizárólag hatósági intézkedést jelent, hiszen az értelmezhetetlen a nem hatósági jogkört gyakorló szervezetek esetében. Amennyiben ezen szervezetek tekintetében bármely, a működésük körébe tartozó intézkedés, eljárás az Ebktv. hatálya alá tartozik, a jogvédelem a nem hatósági jogkört gyakorló szervezetek esetében tágabb, mint a helyi önkormányzatok vagy más hatósági jogkört gyakorló szerveztek vonatkozásában. Ez a jogértelmezés azonban nyilvánvalóan ellentétes a jogalkotó azon szándékával, hogy a magyar államot, a helyi és kisebbségi önkormányzatokat (és szerveit), a hatósági jogkört gyakorló szervezeteket, a Magyar Honvédséget és rendvédelmi szervezeteket kiemelten kezelje, amelyek esetében még az ex officio eljárást is lehetővé teszi. A hatóság határozott álláspontot képvisel, s ennek érdekében következetes gyakorlatot folytat az önkormányzatokkal és szerveikkel szembeni panaszok kivizsgálása során abban a kérdésben, hogy azok egész működésük során az egyenlő bánásmód követelményének megtartására kötelesek.

3

II. A kérelemben kifogásolt magatartások a polgármester, mint az önkormányzat szerve eljárásának, intézkedésének minősülnek, mivel azok a polgármester, illetve az általa képviselt önkormányzat feladat-és hatáskörébe tartoznak. Ehelyütt hivatkozunk az Ötv. azon szakaszaira, amelyek nevesítik ezen feladat- és hatásköröket. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. Az Ötv. 8. § 4) bekezdése alapján a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Ténykérdés, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének fontos és elvitathatatlan eleme az egyenlő bánásmódhoz való jog biztosítása (ezen belül a zaklatásmentes légkör fenntartása, megteremtése). Az Ötv.1. § (1-2) alapján a helyi közügyek, amikre az önkormányzatoknak hatásköre van, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. Az Ebktv. nem különbözteti meg, nem emeli ki a közhatalmi feladatkört, ebből kifolyólag hatálya az összes közügyre kiterjed, amik nem feltételezhetnek minden esetben jogviszonyt, joghatás kiváltására alkalmas intézkedéseket, eljárásokat. A hatóság kiemeli, hogy sem az Ötv., sem az Ebktv. nem korlátozza az önkormányzat és szervei kötelezettségeit, feladat- és hatásköreit az alapján, hogy a teljesítéshez szükséges intézkedés joghatás kiváltására alkalmas-e vagy sem. A bíróság érvelése alapján kizárólag joghatást kiváltó aktusok lehetnek tárgyai a hatóság vizsgálatának, tehát kötelező erővel/jogi hatással nem rendelkező aktusok nem. A hatóság jogértelmezése alapján egy ilyen szűkítő értelmezés ellentétes a jogalkotói szándékkal, hiszen a kötelezetti kör egyéb alanyaira nem lehet azt vonatkoztatni (lsd. közoktatási, felsőoktatási intézmények, muzeális intézmények, pártok), azok vonatkozásában hasonló módon kiüresedne/eltűnne a jogvédelem célja. A hatóság álláspontja szerint a polgármester jogosult az ún. protokolláris képviselet ellátására is, amely az Alkotmánybíróság 961/B/1993. AB határozata értelmében a polgármester közjogi képviseleti joga körébe vonható kérdés, amely felhatalmazza arra, hogy nem közhatalmi eljárásban, hanem rendszerint ünnepélyes állami vagy más közösségi rendezvényeken vegyen részt, lépjen fel. A polgármester önálló demokratikus legitimációval rendelkezik (mivel közvetlenül választják), ezért maga egy személyben reprezentálja a helyi lakosságot (55/1994. (XI. 10.) Abh). Ezt a képviseletet látja el az önkormányzat által szervezett demonstráción, illetve akkor, amikor polgármesterként, sajtóban vagy más médiumban publikál, nyilatkozik, interjút ad.

4

Mindezekből következően egy, a képviselőtestület által szervezett demonstráción való felszólalás nem választható el a polgármester, mint az önkormányzat egy szervének Ötv. által is szabályozott tevékenységétől, különösen nem az Ötv. által külön is nevesített feladatés hatáskörbe tartozó kérdésben. A polgármester a demonstráción tehát a protokolláris képviseleti jogát és nem csupán az önkormányzat véleménynyilvánítási jogát gyakorolva lépett fel, megnyilvánulása önkormányzati feladatkört érintett (egy, a településen történt bűncselekmény által kiváltott, és a nemzeti kisebbséghez tartozók ellen irányuló negatív közhangulat települési vezetőként történő kezelése) ezért olyan intézkedésnek minősül, amelyre az Ötv. is felhatalmazza, s mint ilyenre az Ebktv. hatálya kétségtelenül kiterjed. III. A panasz kivizsgálására a kérelmet a Helsinki Bizottság nyújtotta be közérdekű igényérvényesítőként. Ennek a típusú igényérvényesítésnek a sajátja, hogy a benyújtott panasz kizárólag akkor fogadható be, ha a sérelmezetti kör személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportjából áll, akikkel szemben védett tulajdonságuk miatt sérült az egyenlő bánásmód követelménye, vagy annak közvetlen veszélye fenyeget. Ebből következően zaklatás esetében a közérdekű igény alapján indult eljárásokban az emberi méltóság sérelmének vagy a sérelem közvetlen veszélyének egy csoport, egy közösség tekintetében kell fennállnia. A közérdekű igényérvényesítés lényege az Ebktv.-hez fűzött kommentárból is levezethetően éppen az, hogy nem közvetlenül a jogsérelmet szenvedett személy fordul jogainak érvényesítése érdekében a bírósághoz vagy más hatósághoz, hanem valamely szervezet a saját jogán lép fel vagy indít eljárást. Ezt a lehetőséget a jog azért adja meg a szervezetnek, mert valamely fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy bizonyos jogsértések feltétlenül kivizsgálásra kerüljenek. Ily módon tehát - amennyiben a jogsértés meg nem határozható személyt érint - fogalmilag kizárt, hogy velük a jogsértő jogviszonyban álljon, hiszen a jogviszony csak konkrét, pontosan meghatározható személyek, szervezetek között állhat fent. Ebből következően közérdekű igényt csak valamely eljárás vagy intézkedés vonatkozásában lehet érvényesíteni. Az Ebktv. preambulumában foglalt hatékony jogvédelem követelménye feltételezi, hogy a törvény személyi hatálya alá tartozó valamennyi kötelezettel szemben közérdekű igényt lehessen érvényesíteni, feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennállnak. A jelen ügy tárgyát képező kérelem a k-i romákat nevezte meg a sérelmet elszenvedőkként. A panaszban - tartalmi elemeit megvizsgálva - a zaklatás tényállása valószínűsítést nyert. A zaklatás törvényi tényállása (és az abban szereplő egyes szám harmadik személyű „érintettek” megfogalmazása ellenére) és az Ebktv. 20. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített kritériumok együttes értelmezése alapján a Hatóság a kifogásolt magatartások és azok eredményeként előállt sérelmes helyzetet a zaklatás körében vizsgálandónak ítélte meg. A hatóság a megismételt eljárásban felhasználta a korábban lefolytatott közigazgatási eljárás során általa megállapított tényállást, ezáltal a bizonyítás céljára akkor rendelkezésére álló eszközök értékelését, amelyeket kiegészített a tárgyaláson az ügyfelek részéről előadottakkal és a tanúvallomásokkal. A kérelemben foglaltak alapján, a demonstráción a polgármester úgy fogalmazott: „Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! K-n nincs helye az erőszaknak, nincs helye a bűnözőknek, K-n elég volt a romaerőszakból! K. és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket és meggyalázzák a gyermekeket. Ma még mi vagyunk többen.” A polgármester a demonstrációt követő időszakban is folyamatosan felelőssé tett a romákat a k-i bűnözésért. Kérelmező álláspontja szerint a fenti kijelentések puszta szövegelemzéssel is, de még inkább a közhangulat fényében, csak romaellenes éllel értelmezhetők. A felszólalás egyértelműen a romákra fókuszált, mint bűnözőkre, tolvajokra, ezáltal súlyos általánosításokat tartalmazott.

5

„A Mi Újságunk” 2008. decemberi számának 13. oldalán közlemény jelent meg, melyben a Polgármester cáfolja azokat a híreket, melyek szerint az önkormányzat 40-50 roma család betelepítését tervezi: „Ezúton nyomatékosan kijelentem, hogy sem ROMA, sem más nemzetiségű család betelepítését nem tervezi és nem támogatja az önkormányzat. Bárki, aki ezzel ellentétes híreket terjeszt, az valótlanságot állít”. Ennek a kijelentésének a középpontjában ugyancsak a romák vannak, a „nem támogatja” gyakorlatilag azonos az ellenzéssel, alkalmas arra, hogy negatív színben tüntesse fel ezen népcsoporthoz tartozókat, és ugyancsak általánosít. A decemberi szám 16. oldalán a tragédia kapcsán írt, az önkormányzat képviselő-testülete és a polgármester által jegyzett nyílt levelet közölnek, amely az ország politikai vezetőit kifejezetten az erőszak elleni fellépésre szólítja fel, anélkül, hogy a romákra akár utalást is tartalmazna. A hatóság megállapította, hogy több video megosztó portálon is található felvétel a polgármester 2008. november 28-i demonstráción tartott beszédéről, ami megegyezik a k-i önkormányzat által kiadott „A Mi Újságunk” című lap 2009. évi első számának 8. oldalán leírt szöveggel. A beszéd első felében a polgármester kifejezetten az erőszak elleni tüntetést nevezte az összejövetel céljának, azonban a második rész már több utalást is tartalmaz a romákra nézve. Eszerint: „Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt…Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban… Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! K-n nincs helye az erőszaknak, nincs helye a bűnözőknek, K-n elég volt a romaerőszakból! K. és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket és meggyalázzák a gyermekeket. Ma még mi vagyunk többen.” Bár a beszéd végkicsengése békés megemlékezésre és az erőszak elleni néma, méltóságteljes demonstrációra szólít fel, fentebb idézett tartalma alapján összességében nem értékelhető olyanként, ami ténylegesen a megbékélésre, a felzaklatott kedélyek megnyugtatására szolgált. „A Mi Újságunk” 2009. januári számában P. M-mel megjelent interjú alátámasztja, hogy a romákkal szemben pattanásig feszült volt a helyzet, a település lakossága indulatos volt. Ugyanebben a számban jelent meg egy tudósítás az önkormányzat sajtótájékoztatójáról, melyen a Polgármester elmondta, hogy konferenciát szervez a romákkal való békés egymás mellett élés kialakításának érdekében. Kijelentette ugyanitt, hogy a 2008. november 28-i demonstráció az erőszak ellen zajlott, nem rasszista célja volt. „A Mi Újságunk” 2009. februári száma 9. oldalán közli a polgármester nyitó gondolatait, melyek a Kisebbségi Fórumon hangzottak el. Ezen a polgármester beszél az önkormányzat közmunka-programjáról, a felnőttek tanulási lehetőségeiről, az oktatásról, valamint a közbiztonságról. Utóbbi kapcsán megemlíti, hogy az elmúlt években „eléggé elmérgesedett a viszony a roma és a magyar lakosság között… Egy dolgot viszont szeretnék leszögezni. Aki tisztességgel, becsülettel dolgozik és szeretne K-n élni, annak helye van ezen a településen. De azt nem fogom megengedni, hogy bárki a másikat bántalmazza, kirabolja, kifossza, vagy elvegye mástól, ami nem az övé! Nincs helye ennek K.-n!”. Záró gondolatként a Polgármester közölte: „Remélem, a kommunikáció az Önkormányzat és a helyi cigány közösség között végre létre fog jönni! Ehhez kérem, olyan vezetőt válasszanak, aki hitelesen tudja Önöket képviselni, és akkor tudunk együtt dolgozni! A kinyújtott kéz tehát megvan, Önökön múlik, hogy elfogadják-e vagy sem!”. „A Mi Újságunk” 2009. márciusi száma 9. oldalán „Most már tényleg elég volt!” címmel közölte eljárás alá vont írását, amely 2009. február 11-én a Magyar Nemzet című lapban is megjelent. Ebben a polgármester kifejti: „Egyre másra látnak napvilágot azok a brutálisabbnál brutálisabb bűncselekmények, amelyek elkövetői igazoltan cigány származásúak voltak. A balliberális média és a kormány „felelős” tagjai ennek ellenére továbbra is rasszizmusról beszélnek… Sajnos azt kell mondani, ma Magyarországon nyílt,

6

intézményes rasszizmus folyik a magyarság ellen… Itt nemcsak rólunk van szó, hanem minden tisztességes cigány emberről, aki megpróbál emberként boldogulni. Ők is elszenvedői a brutalitásoknak. Be kell végre fejezni a társadalom terrorizálását, és szándékos félelemben tartását. Nem lehet elfogadni azt, hogy egyesek a kisebbségi lét álarca mögé bújva több jogot élvezzenek, mint a többségi társadalom. Egy normális társadalom működésének alapja az, ha az emberek biztonságban érzik magukat. Egy olyan világ, ahol, ha este elmegyek otthonról, akkor a saját lábamon és nem hullazsákban érkezem haza.” Noha nem függ közvetlenül össze a 2008 novemberében történt eseményekkel, említést érdemel, hogy „A Mi Újságunk” 2009. októberi számának 12. oldalán eljárás alá vont nyílt levelet intézett Magyarország miniszterelnökéhez. Ebben több ízben tesz utalást a romák által elkövetett bűncselekményekre, majd megkérdezi: „hány Olaszliszka kell még?”. A levél későbbi részében hangot ad azon véleményének, hogy a hatóságok a romák biztonságát fontosabbnak tartják a „magyarokénál”, majd felteszi a kérdést: „Tudja-e, hogy mi a valóság a mai Magyarországon, melynek Ön a miniszterelnöke? Cigányok rugdosnak halálra embereket, láncfűrésszel fenyegetik a magyar gazdákat, mert azok meg akarják védeni a tolvajoktól terményeiket. Magyar embereket tartanak egyes cigányok rabszolgasorsban, gyerekeket vernek meg a mobiltelefonjukért, és hogy elvegyék kis zsebpénzüket. Idős, munkában megőszült emberek rettegnek cigány tizenévesektől, akik kaszákkal támadnak azokra, akik szót emelnek az erőszak ellen, és akik orvosokat fenyegetnek meg, hogy kábító hatású gyógyszereket írjanak fel részükre. Az Ön Kormánya mindent megtett, hogy a Magyar Gárdát betiltsa, mondván, hogy félelmet kelt és gyűlöletet szít, de miért nem tiltja be a cigány szabadcsapatokat, akik felfegyverkezve egész megyéket tartanak rettegésben, akik még a rendőrökre is rátámadhatnak büntetlenül? … Minden becsületes magyar és cigány ember azt akarja, hogy végre rend legyen Magyarországon!... Emberek milliói rettegnek a cigányság egy része általi állandó erőszaktól”. A polgármester a 2008. november 28-i demonstrációt megelőzően a sajtótájékoztatón elmondta: „Ami a fő problémát okozza nekünk, hogy nincs olyan felelős, helyi kisebbségi vezető, akivel tudnánk megfelelő szinten együttműködni, aki képes lenne hatni a helyi cigányságra, és sajnos ez is eredményezi azt, hogy a helyzet sok esetben odáig fajult, mint fajult most”. Mind az fn.hu, a nol.hu, továbbá a velvet.hu honlapok közérdekű igényérvényesítő által hivatkozott cikkei egyértelműen utalnak arra, hogy a településen a roma és nem roma lakosok között jelentős feszültség alakult ki, ami részben az eljárás alá vont polgármester által elmondottakkal is összefüggésben állhat. A megismételt eljárásban a Hatóság nyílt szóbeli tárgyalást tartott 2012. március 5. napján, amelyre kérelmező tanúkat állított elő, annak érdekében, hogy azok közül, akiknek érdekében a kérelmet benyújtó érdekvédelmi szervezet fellépett, az eseményeken részt vevő tanúk saját tapasztalataikról számoljanak be. Meghallgatásra került Sz. M. k-i lakos, Sz.V. a Magyarországi Nemzeti, Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, és K. Gy. a R.-i Roma Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke. Eljárás alá vont jogi képviselője zárt tárgyalás tartását kérte, ügyfele személyiségi jogainak védelmére hivatkozással. Továbbá előadta, hogy sérelmezi, az a jogtanácsos tartja a tárgyalást, aki a felülvizsgálati kérelem során a hatóság megalapozatlannak bizonyult álláspontját képviselte. A hatóság nem adott helyt az eljárás alá vont jogi képviselője által kért zárt tárgyalásnak, azt nem rendelte, mivel a jogi képviselő a hatóság felhívására nem tudta megjelölni a 2004. évi CXL. törvény azon rendelkezését, amely indokolásául szolgált volna ezirányú kérelmének. A tanúvallomások a zaklatás tényállását illetően a k-i romák körül kialakult környezet megítélésében szolgáltak bizonyítékul. Mindhárom tanú előadta, hogy a romák félelemben

7

voltak, sokan elhagyták a települést, mások (ahogyan Sz. M. is) a szomszédos településekről hívták meg roma szervezetek vezetőit, hogy segítséget kérjenek. A rendőri jelenlétről, és a feszültségről egybehangzóan nyilatkoztak. Kiemelték, hogy elhangzott az eljárás alá vonttól az a kijelentés, mely szerint „elég volt a roma bűnözésből”. Sz. V. előadta, hogy ő maga is felkereste a polgármestert, aki az önkormányzat dísztermében fogadta társával együtt. Tanú kérte a polgármestert, hogy a feszültségkeltést hagyja abba. K. Gy.részt vett az önkormányzat által szervezett demonstráción, amikor a polgármester kijelentette, hogy elég volt a roma bűnözésből. Ezt követően bocsánatkérésre szólították fel, aminek nem tett eleget. Az OCÖ vezetőit maga hívta el K-ra, ahol volt alkalmuk a polgármesterrel személyesen találkozni. Tanú elmondta, hogy a halálesetet követően alapított egy civil szervezet helyben, és helyi fórumot szerveztek, amelyre meghívták a helyi vezetőket is. A polgármester ehelyütt a tanú állítása szerint azt mondta, hogy a cigányok lopnak, és nem járnak iskolába. A tárgyaláson elhangzottak alapján megerősítést nyert, hogy H. N. halálakor a településen agresszív, feszült hangulat uralkodott, ami hosszabb időn át tartó rendőri jelenlétet is megkívánt. A hatóság álláspontja az, hogy az egyébként is terhelt helyi környezeten, ahol gárdisták, goj motorosok jelentek meg tömegesen, erősen romaellenes hangulatot indukálva, a polgármester magatartása radikálisan rontott, fokozta a cigányokkal szembeni ellenséges hangulatot és félelmet generált. Az eljárás alá vonttól elvárható magatartás és hozzáállás egy, az etnikai ellentéteket nemhogy kiemelő, hanem azokat feloldó, közhangulatot nyugtató fellépés lett volna. A megismételt eljárásban kérelmező újabb nyilatkozatot tett (2012. március 7.) a hatóság hatáskörét, vizsgálati jogosultságát alátámasztandó. Hivatkozott az Ötv. 8.§ (1) és (4) bekezdéseire, amik a települési önkormányzatok kisebbségvédelmi feladatit rögzítik, valamint a 4.§ (1) bekezdésre, amely a célkitűzések szintjén fekteti le ugyanezen feladatokat. Kérelmező álláspontja továbbra is az, hogy az eljárás alá vont polgármesternek normatív feladata és kötelessége keletkezett a fenti jogszabályok alapján, ami nyilvánvalóan jogviszonyt keletkeztet közte, és a településen élő valamennyi kisebbség tagja között. Hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Féret v. Belgium (no. 15615/07) ügyben kifejtettekre, miszerint Daniel Féret belga parlamenti képviselő a Nemzeti Front pártjának elnökeként szerkesztette annak kiadványait és honlapját bevándorló- és iszlámellenes radikális tartalommal, az Európán, ill. Belgiumon kívül élőkkel szemben. Féret-t többen feljelentették, büntetőeljárás indult ellene, és diszkriminációra, szegregációra való uszításért 250 óra közmunkára ítélték, továbbá 10 évre eltiltották a parlamenti hivatal viselésétől. A Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz a 10. cikkely (véleménynyilvánítás szabadsága) vele szembeni megsértése miatt fordult, azonban a Bíróság álláspontja szerint az általa használt kifejezések egyértelműen alkalmasak voltak a bizalmatlanság, elutasítás, gyűlölet keltésére a külföldiekkel szemben. Az ítéletben a bíróság külön kiemelte a politikusok felelősségét, akik különösen nyilvános nyilatkozataik során kötelesek tartózkodni az olyan kijelentésektől, amik az intoleranciát táplálhatják. Hasonló megállapításra jutott a Bíróság az Erbakan v. Turkey (no. 59405/00) ügyben is. Kérelmező jogi képviselője beadványában párhuzamot vont jelen üggyel és a Marian Cozma kézilabda játékos 2009. februári meggyilkolása körül kialakult szituációval, ugyanis mindkét esetben egy etnikai csoporttal összefüggésbe hozott emberölés szerepel, és a polgármesterek nyilvános szereplése is összehasonlítható. Kérelmező szembe kívánta állítani V. polgármestere, D. J. és K. polgármestere magatartását. Megítélése szerint abban, hogy V-ben a romaellenes indulatok ellen a település első embere határozottan fellépett, nagy szerepe volt a kialakult helyzet normalizálódásában, ezzel szemben K-n az erőszakos közhangulat fokozásában játszott szerepet a település első embere. A Hatóság Kérelmező kérelmét az alábbiakra tekintettel találta alaposnak.

8

Az alapeljárásban az eljárás alá vont polgármester 2009. november 12-én kelt levelében kérte a kérelem elutasítását. A beadvány tartalma szerint a 2008. november 28-án tartott sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a demonstráció apropóját nem is annyira „ez a szörnyű bűncselekmény adta, hanem az, hogy nyugodtan mondhatom, országos szinten olyanról, hogy közbiztonság, nem beszélhetünk… Óriási felháborodás volt, van, a településen óriási a döbbenet, és ez vezetett bennünket arra, községünk képviselőtestületének tagjaival, hogy ezt a demonstrációt szeretnénk megszervezni, ahol ki szeretnénk nyilvánítani azt, hogy elegünk van most már abból, hogy állandóan félni kell, elegünk van az erőszakból, elegünk van az inzultusokból, szeretnénk végre nyugodtan, békésen, törvénytisztelő állampolgárok módjára a településünkön élni”. A polgármester szerint ez az idézet is nyilvánvalóvá teszi, hogy a megmozdulást a közbiztonság romlása ellen szervezték. Fenntartja magának ugyanakkor a jogot, hogy „ha a településünk közbiztonságát nagyban rontják azok a bűncselekmények, amiket roma származású polgárok követnek el, akkor az ellen egy erőszak elleni demonstráción felemeljem a szavam”. A kérelem 4. számú mellékletének A/2 pontja eljárás alá vont hivatkozása szerint bizonyítja, hogy a helyiek nagy része már a gyilkosság másnapján roma elkövetőket sejt a bűncselekmény mögött, így a romaellenes közhangulat kialakítása nem az ő négy nappal későbbi beszédéhez köthető. A 2008. november 26-i képviselő-testületi ülésen elhangzottak a polgármester véleménye szerint nem bizonyítják, hogy akár ő, akár valamelyik képviselőtársa roma tettest sejtett volna a gyilkosság mögött, ő maga pusztán arra hívta fel a figyelmet, hogy a lakosság körében nagyfokú romaellenes hangulat alakult ki. Eljárás alá vont fenntartja, hogy „a helyi cigányság egy része nagyban felelős a település közbiztonságának megromlásáért”, de ezzel nem kívánja a romákat kollektíve hátrányos színben feltüntetni. Eljárás alá vont megjegyezte, hogy a gyilkosság után 3 nappal a településen összegyűlt és a k-i romákon elégtételt venni akaró fiatalokat személyesen beszélte le arról, hogy tettlegességre kerüljön sor. Előadta továbbá, hogy tudomása szerint a demonstrációt követően a helyi romákat semmiféle támadás nem érte sem a lakosság, sem a település vezetése részéről. Utal ugyanakkor arra, hogy az eltelt időszakban több feljelentés is érkezett a rendőrséghez a romák által nem romák sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt. A polgármester kiemelte, hogy ő maga soha, sehol nem említett egy nevet sem a gyilkosság kapcsán, valamint tagadta, hogy a településen bármikor iskolai szegregációt támogató vélemények jelentek volna meg. Eljárás alá vont kifejtette, hogy hamis az ő nyílt romaellenes attitűdjére való hivatkozás, hiszen például az országban elsőként rendezett roma-magyar kerekasztalt, valamint az elmúlt évben több alkalommal kisebbségi fórumot hívott össze a helyi cigányságnak. Az egyik ilyen fórumon elmondott beszédében (melyre a kérelem is hivatkozik F/4 melléklete D/2 pontjaként) biztosította a megjelent romákat, hogy aki tisztességgel, becsülettel dolgozik, az számíthat a támogatására. A polgármester utalt arra is, hogy az önkormányzat közmunka-programjában felülreprezentált a roma lakosság, valamint arra, hogy 2008 novembere óta több roma vezető is látogatást tett nála, támogatásáról biztosítva őt. A polgármester álláspontja szerint (utalva a nem roma lakosságot a romák részéről érő sorozatos támadásokra) „ha ebben a megfélemlítő, és támadó környezetben, ami a nem roma lakosság ellen irányul kimondjuk, hogy félünk, és ezért eljárás indul bárki ellen, az az egyik legalapvetőbb állampolgári jog, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása”. A kérelem azon hivatkozására, mely szerint a demonstráción elhangzott beszéd miatt a romák közül többen eltávoztak a községből, illetve kivették gyermekeiket az iskolából, a polgármester az iskola tájékoztatása alapján úgy nyilatkozott, hogy a demonstráció előtti héten, a demonstráció napján és az azt követő héten egy szülő sem kérte ki gyermekét az intézményből. Eljárás alá vont utalt továbbá arra, hogy a beszéde végén, még a felvonulás kezdete előtt mindenkit világosan megkért, hogy csendben, méltóságteljesen vonuljon, mindenféle

9

atrocitást mellőzve. A menet végül több sajtótudósítás szerint is méltóságteljesen, békésen zajlott. Nyilatkozata végén a polgármester kifejtette, hogy ő magánszemélyként vett részt a tüntetésen, élve véleménynyilvánítási és gyülekezési jogával, véleményét nem hatósági eljárásban tette, így egy tekintet alá esik bármely választópolgáréval. Igazának alátámasztásaként utalt a 30/1992. (V.26.) és a 18/2004. (V.25.) számú AB határozatokra, hivatkozva a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepére, arra, hogy ez a jog a véleményt érték és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, még azokat is, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek. Összefoglalva a nyilatkozatában előadottakat a polgármester kifejtette, hogy a kérelmező által előadottak pusztán feltételezések, melyek előítéletességből fakadnak és nem igazak. Eljárás alá vont jogi képviselője 2011. november 29. napján tett nyilatkozatában indítványozta az új eljárás megszüntetését, figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének 11. oldalán kimunkált jogi álláspontból egyértelmű, hogy a nyílt levél és újságcikk jogilag szabályozott társadalmi viszonyt nem hozhat létre. A megismételt eljárásban az eljárás alá vont jogi képviselője beadványt terjesztett elő (2012. március 20.), amiben előadta, hogy a Sz. fiúk DNS vizsgálatára H. N. meggyilkolásának ügyében nem a polgármester magatartása vagy Sz-ék roma származása miatt került sor, hiszen a nyomozás során mintegy 120 férfi DNS vizsgálatát végezték el. Csatolta a büntető ügyben az I. fokú ítélet anonimizált változatát, amit a birosag.hu oldalon lelt fel. Csatolásra került továbbá a Ráckevei Városi Bíróság 4.B.438/2009/2. sz. végzése, amelyben a bíróság megszüntette a polgármesterrel szemben rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást, és megállapította, hogy a polgármester nem állította azt, hogy H. N. meggyilkolását roma származású személy követte volna el. A megismételt eljárásban az eljárás alá vont jogi képviselője indítványozta (2012. április 4.), hogy a 15.Fk.356/2010.számú ügy vádiratát (K. N. sértett) a Hatóság szerezze be annak megállapítására, helyt foghat-e Sz. M. tanú azon kijelentése, miszerint „a polgármester szabályosan akciózott, és egy 15 éves gyereket a falhoz vert”. A büntetőügy a Sz. M. tanú által elmondott eseménnyel kapcsolatban folyik, amit a hatósági tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldalon rögzít. A sértett édesapja nyilatkozatát, miszerint a polgármester semmiféle erőszakos cselekményt nem hajtott végre a lányával szemben, valamint, hogy hozzájárul a vádirat beszerzéséhez – csatolta indítványához. A hatóság a bizonyítási indítványnak nem adott helyt, az általa vizsgált zaklatás tényállás kimerítésének vizsgálata során nem tartotta szükségesnek az egyik tanú által tett megjegyzés valóságtartalmát illetően döntést hozni, tekintettel arra, hogy nem ezen ügy képezi az eljárás tárgyát. Annak vizsgálata jelen ügyben érdektelen, hogy az eljárás alá vont által irányított településen élő egyes konkrét személyek milyen magatartást tanúsítottak egy, a bíróság által vizsgált ügyben. Éppen emiatt a hatóság Sz. M. tanú tárgyaláson tett ezen nyilatkozatát is figyelmen kívül hagyta és teljességgel mellőzte döntésénél. Az eljárás alá vont álláspontja szerint továbbra sem minősülnek közigazgatási aktusnak a polgármester által tanúsított, a hatóság által vizsgált magatartásai. A hatóság új eljárásban való vizsgálódásának tárgyát pedig meglátása szerint az kell, hogy képezze, hogy ezek a megnyilvánulások és magatartások tekinthetőek-e olyan kifelé irányuló aktusnak, melyek jogilag szabályozott társadalmi viszonyt hozhatnak létre az érintettekkel. Ez aktustani vizsgálódást igényel abból a szempontból, hogy jogi hatás kiváltására alkalmas aktusokról van-e szó. Amennyiben nem, jogi álláspontja szerint a hatóságnak az eljárást meg kell szüntetnie. A hatóság az alapeljárásban elutasította a Magyar Helsinki Bizottság arra vonatkozó indítványát, hogy K-n tartson közmeghallgatást. A hatóság ugyanakkor további, esetleges rendelkezésükre álló információkat kérve megkereste a Pest Megyei Területi Cigány

10

Kisebbségi Önkormányzatot, valamint az egyik újságcikk szerint a településen a „romaügyeket vivő” Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségét, a szervezetek azonban a megkeresésre nem válaszoltak. Az alapeljárásban a hatóság a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy az ügyben közmeghallgatás, vagy tárgyalás tartására nem volt szükség, mivel egyfelől a rendelkezésre álló iratanyag lehetővé tette a tényállás pontos megállapítását, másfelől pedig – figyelembe véve a településen akkor uralkodó közhangulatot – ezen eljárási cselekmények kifejezetten károsak lettek volna, további feszültséget szítva. A hatóság a megismételt eljárásban, a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt iránymutatás szerint felülvizsgálta hatáskörét, valamint tárgyalást tartott – melyre kérelmező tanúkat állított elő -, továbbá döntésénél figyelemmel volt a korábbi közigazgatási eljárás során beszerzett bizonyítékokra, a megállapított tényállásra, az ügyfelek új eljárásban tett írásbeli/szóbeli nyilatkozataira. A hatóság fentiek figyelembe vételével megállapította: 1. Nem valósított meg jogsértést a polgármester az önkormányzat honlapján és „A Mi Újságunk” 2008. decemberi számának 13. oldalán megjelent közleménnyel, mivel az a településen elterjedt hírekre történő reagálás volt, az önkormányzat álláspontjának tisztázása céljából. Mindez sem általános tartalmában, sem utalásaiban nem értékelhető a helyi romák ellen irányuló zaklatásként. 2. Nem tekinthető zaklatásnak a polgármesternek a kérelmező által hivatkozott, a 2008. november 26-i képviselő-testületi ülésen elhangzott hozzászólása sem, ez ugyanis a közbiztonság kérdését érinti, megemlítve azt, hogy „K-n pattanásig feszült a helyzet”. A hatóság a kérelem tárgyából adódóan jelen eljárásban nem foglalkozott a más önkormányzati képviselők által az ülésen tett kijelentésekkel sem. 3. Nem található továbbá zaklatásra utaló megjegyzés az önkormányzat képviselő-testülete és a polgármester által jegyzett – „A Mi Újságunk” 2008. decemberi számában megjelent nyílt levélben sem, amely az ország politikai vezetőit kifejezetten az erőszak elleni fellépésre szólítja fel, anélkül, hogy a romákra akár utalást is tartalmazna. 4. Ugyanakkor a polgármester 2008. november 28-i demonstráción tartott beszéde a hatóság álláspontja szerint önmagában és hatásában alkalmas volt arra, hogy a helyi romák körében félelmet keltsen, és velük szemben ellenséges, támadó környezetet alakítson ki. Eljárás alá vont nyilatkozatában maga is hivatkozik arra, hogy a településen a gyilkosságot követően rövid időn belül erős romaellenes hangulat alakult ki. Elismeri továbbá, hogy egy ízben személyesen kellett lebeszélnie fiatalokat arról, hogy tettlegesen vegyenek elégtételt a „k-i romákon”. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eljárás alá vontnak nyilvánvaló tudomása volt arról, hogy a községben erőteljes a romaellenes közhangulat és pattanásig feszültek az indulatok. Amint semmilyen más nyilvánosan elhangzó beszéd, a polgármester 2008. november 28-i demonstráción elmondott szónoklata sem értelmezhető, értékelhető kontextusának és környezetének figyelembe vétele nélkül. A hatóság álláspontja szerint a fentiek alapján vitathatatlan, hogy az eljárás alá vont tisztában volt a településen az 5 nappal korábban elkövetett gyilkosságot követően kialakult közhangulattal. Ezt támasztja alá, hogy a demonstráció egyik apropóját, kiváltó okát – noha általános erőszak elleni tüntetés volt, – nyilvánvalóan a bűncselekmény elkövetése szolgáltatta. A beszéd első felével és végkövetkeztetésével az eljárás alá vont elősegítette a rendezvény célját, az erőszak elleni békés, méltóságteljes demonstrációt. Ugyanakkor a fentebb említett és a kérelemben kifogásolt

11

bekezdések adott helyen, adott időben és adott környezetben történt felolvasása a hatóság álláspontja szerint egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy a település teljes roma lakosságában jelentős félelmet keltsen és megerősítse azokat a negatív hangokat, amelyek a romák (a lakosság adott érzelmi állapotát tekintve akár kollektív) felelősségre vonását szorgalmazták. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a polgármester deklarált célja mind a demonstráció előtt és alatt, mind pedig utána az erőszak elleni tüntetés volt, rasszista célzat nélkül, ahogyan az sem, hogy tényleges erőszakos bűncselekmény a romák sérelmére a beszédet követően nem történt. 5. A kérelemben sérelmezett, a k-i kisebbségi fórumon elhangzott és „A Mi Újságunk” 2009. februári száma 9. oldalán közölt beszéd a polgármester részéről a hatóság álláspontja szerint nem valósított meg zaklatást. Noha egyes kijelentései megkérdőjelezhetőek, maga a kisebbségi fórum összehívása a polgármesternek a problémához való konstruktív, megoldást kereső hozzáállását támasztja alá. 6. „A Mi Újságunk” 2009. márciusi száma 9. oldalán megjelent „Most már tényleg elég volt” című cikk a hatóság álláspontja szerint indokolatlanul, egyoldalúan a cigányság képviselőit láttatja „brutálisnál brutálisabb bűncselekmények elkövetőinek”, ily módon alkalmas arra, hogy a roma származású személyekkel szemben megszégyenítő, ellenséges, adott esetben támadó környezetet alakítson ki. Ehhez hasonló hatás kiváltására alkalmas „A Mi Újságunk” 2009. októberi számában megjelent, fent említett nyílt levél is, amelyben a polgármester a „cigányság egy része általi állandó erőszakról” ír. 7. A hatóság – a rendelkezésére álló adatok alapján gondosan mérlegelve azok tartalmát és társadalmi környezetét – nem fogadta el a polgármester azon védekezését, mely szerint az írások, beszédek nem valakik ellen, hanem általánosságban az erőszak ellen irányultak. A fent leírtak szerint eljárás alá vont több ízben tett utalást a romák által elkövetett bűncselekményekre (és csak azokra), így figyelembe véve a romaellenes közhangulatot is, a beszéd és az írások mindenképpen zaklatásnak minősíthetők. 8. A hatóság nem tudta elfogadni eljárás alá vont azon védekezését, mely szerint a demonstráción nem polgármesterként vett részt és így véleménye nem a polgármester, hanem egy magánszemély véleménye. Ennek ugyanis ellentmond az, hogy eljárás alá vont beszédei és írásai „dr. R. polgármester”, illetve „dr. R. J., K. település polgármestere” aláírással jelentek meg, így nyilvánvaló, hogy a sérelmezett kijelentéseket polgármesteri minőségében tette. A hatóság megjegyzi, hogy mind az – egyébként a képviselő-testület által szervezett – demonstráció résztvevői, mind a település más lakói okkal gondolhatták a K. polgármestereként bemutatott (de egyébként is közismert) és beszédét, írásait e címen jegyző eljárás alá vontról, hogy kijelentéseit közszereplő minőségében teszi. Éppen ez tette, tehette kijelentéseit nagyobb súlyúvá és hatásúvá más magánszemélyek kijelentéseivel szemben. A hatóság határozata meghozatalánál az alábbi jogszabályokat vette figyelembe: Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló egyezmény 10. cikke az alábbiakat állapítja meg: 1. „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy

12

demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas információ közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.” Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V.26.) AB határozatában megállapította, hogy az emberi méltóság a véleménynyilvánítási és a sajtószabadság korlátja lehet. Az 1996. évi 8. tvr.-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikk 3.a) pontja a korlátozási feltételek között első helyen említi mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartását. Az Egyezmény hasonló terminológiát használ, amikor „mások jó hírneve vagy jogai” védelmére utal. Az Alkotmánybíróság egy későbbi, 96/2008. (VII.3.) AB határozatában is megfogalmazódik, hogy „az emberi méltóság jogából levezethető becsülethez, jó hírnévhez fűződő joggal szemben bizonyos esetekben a szólás– és véleménynyilvánítás szabadságának is meg kell hajolnia. A véleménynyilvánítással becsületében megsértett személy – a cselekmény egyéb körülményeitől függően – büntetőjogi, közigazgatási, avagy polgári jogi úton és az adott jogág szerinti szankció alkalmazásával elégtételt vehet a jogsértőn. Az Alkotmánybíróság a 34/2009. (V.27.) AB határozatában – utalva korábbi, a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban hozott döntéseire – kifejtette: „Az idézett határozatok alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű abban a kérdésben, hogy nem csupán a jóhírnévhez való jog [Alkotmány 59. § (1) bekezdés], hanem [az emberi méltósághoz való joggal való összefüggés miatt] a személyiségi jogok általánosságban is legitim alapjog-korlátozási célnak ismerhetők el”. Elismerve a szabad véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett szerepét és azt, hogy annak igen kevés joggal szemben kell csak engednie, megállapítja, hogy: „A szabad véleménynyilvánítás azonban olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható” [36/1994. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1994, 231.], „így az emberi méltóság, a becsület, a jó hírnév a véleménynyilvánítási szabadság korlátai lehetnek” [pl. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230-231.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 122.; 20/2007. (III. 29.) AB határozat, ABH 2007, 295, 301.]. A 34/2004. (IX. 28.) AB határozat a következőképpen foglalta össze az Alkotmánybíróság álláspontját: „A 30/1992. (V. 26.) AB határozatban foglaltak alapján az emberi méltósághoz való jog a véleménynyilvánítási szabadság korlátja lehet. (ABH 1992, 167, 174.)”. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény preambulumának bevezető mondata így hangzik: „az Országgyűlés elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen…..”. Az Ebktv. preambulumához fűzött kommentár 4. pontja alatt részleteiben fejti ki, hogy „az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez.” Az önkormányzat polgármestere, mint a helyi önkormányzat szerve az Ebktv. 4. § b) pontja értelmében az Ebktv. hatálya alá tartozik, akinek, mint közfeladatot ellátó személynek, működése során be kell tartania a fentieket. Ennek értelmében nem valósíthat meg kijelentésével olyan magatartást, amely sérti az emberi méltóságot, és az érintett személynek/személyek csoportjának az Ebktv. 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonságával van összefüggésben, és célja vagy hatása velük szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Ez a magatartás ugyanis a zaklatás tényállási elemeit nevesíti (Ebktv. 10. § (1) bekezdés), azonban értelemszerűen nem szükséges, hogy a jogszabály által nevesített valamennyi elem megvalósuljon a magatartás által. Az Ebktv. 10. § (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel

13

szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az Ebktv. 19. § értelmében a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, valamint, hogy a sérelemkor rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Ezek valószínűsítése esetén a másik fél csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a fentiek szerint valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A törvény a kimentés speciális szabályát rendeli alkalmazni, amikor két alapjog összeütközése során valósul meg a megkülönböztetés. Az Ebktv. 7. § (2) bekezdés a) pontja szerint az olyan rendelkezés, magatartás nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos. A hatóság – fent idézett alkotmánybírósági határozatokkal megerősített – álláspontja szerint az emberi méltóság jogából következő személyiségi jogok (és különösen az ebből eredő egyenlő bánásmód követelménye) olyan súlyúak, hogy a véleménynyilvánítás jogával szemben bizonyos esetben feltétlenül elsőbbséget kell élvezniük. A sérelmezett beszédek, írások a nyilvánosság előtt is ismertté váltak, így alkalmasak arra, hogy elsősorban a k-i romákkal szemben olyan ellenséges, támadó és megszégyenítő környezetet kialakítását megerősítsék, fokozzák, amely az e csoporthoz tartozók életére hosszabb időn keresztül negatív befolyást gyakorolhatnak, mivel társadalmi megítélésüket csorbítja, és növeli a velük szembeni előítéletességet. Az emberi méltóság jogának ilyetén korlátozása semmiképpen sem állja ki az alapjogok összeütközése esetén az Alkotmánybíróság által is alkalmazott szükségesség-arányosság teszt próbáját. Az eljárás alá vont polgármester a hatóság álláspontja szerint megvalósította az Ebktv. 8. § e) pontjában megjelölt védett tulajdonsággal rendelkezőkkel szemben a zaklatás tényállását és e magatartását kimenteni nem tudta. A polgármester nagy nyilvánosság előtt tett (demonstráción, írott médiában) megnyilatkozásai egy brutális bűncselekmény által felzaklatott közösségben - ahol nyílt etnikai konfliktus sem volt kizárható - alkalmasak voltak az indulatok és feszültség fokozására, a sérelmet elszenvedők vonatkozásában pedig félelem, támadó és ellenséges környezet kialakítására. A hatóság a polgármester felelősségét abban látta, hogy a kialakult feszült légkört hivatali pozíciójában nem a megfelelő módon igyekezett feloldani és csillapítani, ellenkezőleg, magatartásával alkalmat adott arra, hogy a kisebbséggel szemben már akkor is fennálló ellenérzések az erőszak tényével, a nekik tulajdonított erőszakossággal párosuljanak, ezzel a cigány közösség tagjait megfélemlítsék. Amikor az eljárás alá vont polgármesterként szólalt fel, ilyen minőségben jegyezte publikációját, azt a tekintélyt és közösségi legitimációt használta a közlésének megerősítésére, amely közhivatalából, közjogi státuszából fakad. Ebből származó felelőssége politikusi minőségben még fokozottabb. A polgármesternek, mint a helyi közösség által választott, a közösség egészét képviselő tisztviselőnek különösen fontos szerepe van, véleményének pedig kiemelt a súlya. Az Alkotmánybíróság 95/2008. (VII. 3.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a közélet állapotától is függ, hogy a lakosság egyes csoportjaival szembeni véleménynyilvánítás milyen hatást gyakorol a megsértett közösséghez tartozókra. A közhatalom gyakorlóinak az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből származó kötelessége, hogy az egyenlő emberi méltóságot tiszteletben tartva és védelmezve folytassák tevékenységüket. Ez a kötelezettség nemcsak az egyes hatáskörök gyakorlására vonatkozik, hanem irányadó minden közéleti megnyilatkozásra.

14

A Hatóság a korábbi és a jelen közigazgatási eljárás során beszerzett különböző bizonyítékok- így az ügyfelek nyilatkozatai, az általuk becsatolt iratok, a tárgyaláson elmondottak, a tanúvallomások figyelembe vétele mellett megállapította, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 10. § (1) bekezdésében foglaltakat, és a rendelkező részben leírtak szerint határozott. A Hatóság az eljárása során kizárólag azt vizsgálta, hogy a közérdekű igényérvényesítő szervezet által megjelölt védett tulajdonság és az általa képviselt védett csoportot ért hátrány közötti összefüggés megállapítható-e, és a sérelmezett helyzet a zaklatás tényállását kimeríti-e. Az eljárás alá vont által előadottak esetében a Hatóság kizárólag arra volt figyelemmel, hogy az Ebktv. 7. § (2) bekezdése, illetve a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja alapján kimentése megfelelt-e a jogszabályi követelményeknek. A jogsértővel szemben alkalmazni rendelt szankciók (Ebktv. 16. § b) és c) pontjai, 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 16.§ (2) bekezdés) vonatkozásában hangsúlyozza a hatóság, hogy a jogsértés súlya, az érintettek nagy száma indokolttá tette egymás mellett több szankció, - így a jövőbeli hasonló cselekedetektől való eltiltás, és a határozat nyilvános közzététele – elrendelésének alkalmazását, hiszen az ilyen és hasonló kijelentések alkalmasak arra, hogy a településen és az országban egyébként is jelen lévő roma – nem roma konfliktusokat tovább élezzék. A Hatóság ezen kívül a határozat honlapján történő nyilvános közzétételét is elrendelte, ez az eszköz a legalkalmasabb ugyanis arra, hogy mások számára is visszatartó erőként szolgáljon, és a széles nyilvánosság által megismerhető legyen a döntés. A hatóság az általa alkalmazott szankciókkal mindenekelőtt prevenciós célokat kíván elérni, illetve figyelemmel volt arra is, hogy a polgármesternek a kérelmező által sérelmezett írásai és kijelentései hatásukban csak részben voltak alkalmasak a zaklatás kiváltására. Határozatomat az Ebktv. 15. § (1) bekezdés a), 13. § (1) bekezdés, továbbá a 14. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A kérelmet benyújtó szervezet az Ebktv.) 3. § e) pontja szerinti társadalmi és érdek-képviseleti szervnek minősült, így az Ebktv. 20. § (2) bekezdése szerint jogosult a hatóság előtti közérdekű igényérvényesítésre. A Hatóság eljárására és hatáskörére az Ebktv., a Ket., valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet szabályai vonatkoznak. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Ebktv. 17. § (3) bekezdése, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109. § (1) bekezdése biztosítja. Budapest, 2012. április 20. Dr. Honecz Ágnes elnök A határozat 2014. június 17-én jogerős és végrehajtható.

15