EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/985/12/2010. Előadó: Dr. Kéri Ádám Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) M. G. kérelmezőnek a Biatorbágyi Kábeltévé Kft-vel szemben (2051 Biatorbágy, Táncsics u. 17.) az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában benyújtott kérelmére indult eljárásban meghozta a következő HATÁROZATOT Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapítja, hogy a Biatorbágyi Kábeltévé Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmezőt vélt nemi orientációja miatt más dolgozókkal szemben nem engedte kamera elé állni, s ezen magatartásával, valamint intézkedéseivel közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. A hatóság megállapítja továbbá, hogy a munkáltató Kérelmezővel szemben annak vélt szexuális orientációja miatt ellenséges, megalázó, megszégyenítő, illetve félelemkeltő környezetet alakított ki, mellyel megvalósította az Ebktv.-ben nevesített zaklatás tényállását, s mely végül Kérelmező munkaviszonyának megszűnéséhez, illetve egészségi állapota romlásához vezetett. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltja, és egyben elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a Hatóság www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vont Biatorbágyi Kábeltévé Kft-t 1.000.000 Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000 – 00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetni. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál három példányban benyújtandó keresettel lehet kérni. Az eljárás során költség nem merült fel. INDOKOLÁS M. G. (a továbbiakban: Kérelmező) 2010. május 18. napján azzal a kérelemmel fordult a Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt munkáltató (a továbbiakban munkáltató) őt vélt szexuális orientációja okán zaklatja, vele szemben ellenséges, megalázó, megfélemlítő környezetet alakított ki, mellyel véleménye szerint megsértette az egyenlő bánásmód követelményét Ez alapján Kérelmező azt kérte az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól, hogy vizsgálja meg a munkáltató vele szemben tanusìtott magatartását és intézkedéseit, és amennyiben azok sértenék az Ebktv.-ben külön nevesített egyenlő bánásmód követelményét, hozza meg a munkáltatóval szemben szükséges intézkedéseket. A hatóság kérelmező panasza alapján 2010. június 7. napján a munkáltatót eljárás alá vonta, valamint nyilatkozata és egyéb dokumentumok becsatolására hívta fel.
Kérelmező beadványaiban az ellenséges, megalázó, megszégyenítő környezet kialakulását a 2009 nyarán történ horvátországi céges nyaraláshoz kötötte, amelynek keretében V. H. nevű kollégájával került egy szobába. Ezt követően a munkáltató folyamatosan megjegyzéseket tett rá, illetve kollégájára, valamint más kollégák is távolságtartó, ellenséges magatartást kezdtek velük szemben tanúsítani. Ennek első megjelenési formája a 2009. október 8-i munkáltatóval történő megbeszélés volt, amelyen Kérelmező, valamint kollégája V. H. vett részt, s amelyen az ügyvezető többek között azt kérdezte tőlük, hogy miért járnak mindenhová együtt, miért veszekednek úgy, mint a házasok, végül pedig kiemelte, hogy Kérelmezőnek feminin fiúcska stílusa van, mivel gyakran élénk színű pólókat visel. A beszélgetés végeztével haza küldte őket azzal, hogy gondolják át a történteket. Ezt követően az ügyvezető velük szemben tartózkodóan, illetve ellenségesen kezdett viselkedni, éppen úgy, mint a kollégáik, mely munkavégzésüket megnehezítette. A következő eset 2009. november 9-én történt, amikor ebédidőben megjelent a takarítónő, azzal, hogy Kérelmezőnek, valamint kollégájának tisztázniuk szükséges az egymáshoz való viszonyukat, illetve fel kell vállalniuk szerelmüket. Ennek a beszélgetésnek számos tanúja volt (F. M., J. L., Sz. Gy., T. T.), s ez különösen megalázóvá tette a helyzetet. A helyzet úgy zárult le, hogy a takarítónő felszólította Kérelmezőt, valamint kollégáját, hogy kérjenek mindenkitől elnézést félreérthető magatartásuk miatt, melyet az adott kellemetlen helyzetben V. H. meg is tett. V. H. 2009. november 13-án egy céges meetingen mindenki előtt rákérdezett, hogy mi a velük történő bánásmódnak az oka, valamint, hogy miből feltételezik azt, hogy melegek. Állítása szerint az ügyvezető erre azt válaszolta, hogy nem érdekli senkinek a vallása, pártpolitikai nézetei, identitása egészen addig, amíg a munkahelyet ez kellemetlenül nem érinti. V. H. kérdésére, hogy ez alatt pontosan mit ért azt felelte, hogy aki kurvásan viselkedik az kurva, aki buzisan az pedig buzi. Azt is hozzátette, hogy Kérelmező, valamint V. H. éppen úgy viselkednek, mint a Népligetben lévő fiúk, de ők legalább azok is. A beszélgetést azzal zárta, hogy munkaidőben mindenki a munkájával foglalkozzon, s csak azután élhetnek tetszésüknek megfelelő társasági életet (országos cimbora). Kérelmező általánosságban sérelmezte azt is, hogy az eljárás alá vont felszólította, hogy ne viseljen céges pólót, mivel azzal a társaságot lejáratja, később pedig azt kérte rajta számon, hogy miért nem viseli az egyenruhát, amelyet mindenki más is hord. Végezetül kiemelte, hogy az ügyvezető személyi asszisztense az áprilisi ügyeleti rendet az utolsó pillanatban küldte meg számára, s szándékosan hétvégi ügyeletre osztották be, holott ő volt az egyetlen személy, aki nem helyben lakik. Az ügyelet napján egyebekben több kollégája az épületben is tartózkodott, így rá nem is lett volna szükség. Az eljárás alá vont kimentésében cáfolta a kérelemben foglaltak megtörténtét. Kijelentette, hogy Kérelmező állításai nem felelnek meg a valóságnak, illetve a tényeket szándékosan elferdíti. Véleménye szerint Kérelmező, valamint V. H. a többi beosztottal lekezelően bántak, s feltehetően ez állt a feszültség hátterében. Azt is kiemelte, hogy ez tárgya is volt számos céges értekezletnek. Nem vitatta az október 8-i megbeszélés tényét, ám arra álláspontja szerint szintén azért került sor, hogy az összeférhetetlen viselkedésük okát tisztázza. Kérelmező, illetve V. H. nemi orientációjáról jelen eljárásban szerzett tudomást, azzal kapcsolatosan megjegyzéseket pedig soha nem tett. Az ügyeleti beosztással kapcsolatosan elmondta, hogy azt március 15-én minden beosztottnak, így Kérelmezőnek is megküldte. Végezetül elmondta, hogy Kérelmező állítását cáfolja az a tény is, hogy a nyári horvátországi üdülésre őt is meghívta, valamint az adott évben prémiumot is kapott. A hatóság a tényállás tisztázása végett 2010. augusztus 3. napján tárgyalást tartott, melynek keretében meghallgatta mindkét felet, valamint tanúbizonyítást is lefolytatott. A tárgyalást közvetlenül megelőzően Kérelmező a hatóság részére átadott egy DVD-n rögzített hanganyagot, mely álláspontja szerint az általa elmondottakat bizonyítja. A tárgyalás megkezdésekor Kérelmező ezen hanganyag írásos kivonatát álláspontja összefoglalójával átadta a hatóságnak, valamint az eljárás alá vont képviselőjének. A beadványban Kérelmező kiemeli, hogy a munkáltató Mt., valamint az Ebktv. szerinti kötelezettsége az, hogy tartózkodjon az egyenlő bánásmód követelménye megsértésétől, s ezen belül a diszkriminatív cselekményektől. Ezen kötelezettség azt is magában foglalja, hogy a munkáltató minden tőle telhető eszközzel fel kell, hogy lépjen a munkavállalók ilyen jellegű, jogsértő magatartásával szemben is. Rámutatott arra is, hogy a feszültség odáig fajult, hogy egy kollégája emailben küldött állásajánlatot részére, melyre egy harmónikus munkakörnyezetben nyilvánvalóan nem került volna sor. A munkáltató ezen kötelezettségének bizonyítható módon nem tett eleget, melynek az lett a következménye, hogy Kérelmező arra
kényszerült, hogy munkaviszonyát hosszú betegeskedést követően rendkívüli felmondással megszüntesse. Kérelmező egyebekben a munkáltató magatartásából kifolyólag jelenleg is pszichiátriai gondozás alatt áll. Az eljárás alá vont a tárgyalás megkezdésekor átadta a hatóságnak Kérelmező felmondását, valamint a munkáltatónak arra adott írásbeli nyilatkozatát. Ezen nyilatkozatban az eljárás alá vont ügyvezetője kijelentette, hogy csupán a felmondásból értesült arról, hogy Kérelmezőnek a munkaviszonya fennállás során megalázó környezetet kellett elviselnie, melynek megtörténtét egyebekben vitatta. A tárgyalás keretében az eljárás alá vont ismételten kijelentette, hogy a Kérelmező által hivatkozott állítások nem felelnek meg a valóságnak, zaklató környezet pedig nem alakult ki vele szemben. Korábbi beadványában foglaltakhoz hasonlóan kiemelte, hogy éppen Kérelmező, valamint V. H. bánt megalázóan a többi alkalmazottal. Kérelmező, valamint V. H. homoszexuális beállítottságát pedig a mai napig nem tételezi fel. Ezt követően ügyintéző ismertette a Kérelmező által becsatolt hangfelvétel tartalmát, lejátszotta annak releváns részeit, valamint nyomatékosan felhívta az eljárás alá vont figyelmét a Ket. alapján őt terhelő jóhiszemű magatartás követelményére, valamint arra, hogy a hangfelvételt, illetve annak esetleges vitatott részeit a tárgyaláson teljes terjedelemben meghallgathatják. Az eljárás alá vont vitatta a hangfelvétel készítésének jogalapját, valamint kijelentette, hogy az azon hallható megjegyzéseknek nyilván voltak előzményei, azaz azokat Kérelmező provokálta ki. Ezen túlmenően azonban elismerte, hogy eddigi kijelentéseivel szemben a Kérelmező által hivatkozott állítások a hangfelvételen hallható formában valóban elhangoztak (a jegyzőkönyvet jogi képviselőjével együtt helybenhagyólag aláírta ). Magyarázatképen előadta, hogy Kérelmező lányosan gesztikulál, illetve öltözködik, s mivel Biatorbágy egy kis közösség, nagy elővigyázatossággal kell eljárni. Az ügyvezető azt is hozzátette, hogy őt baloldali liberálisnak tartják, és nem kíván támadási felületet biztosítani. Ilyen támadási felületet biztosíthat Kérelmező képernyőn történő megjelenése. Kérelmező azonban ezt követően is képernyőn maradhatott, hiszen készíthetett egy riportot H. T.-vel, valamint egy werk filmet. Ügyintéző kérdésére elmondta, hogy Kérelmező, valamint V. H. valóban gyakran veszekedtek, amelyet a kollégák elbeszéléséből tud. Általában a „lányok jöttek hozzá panaszkodni” azzal, hogy a fiúk nem ismerik azt a szót, hogy köszönöm. Kérelmező képviselőjének kérdésére elmondta azt is, hogy a kollégák közötti feszültséget azzal kísérelte meg feloldani, hogy Kérelmezőt és V. H.-t más-más feladattal bízta meg, azaz elválasztotta őket egymástól. Ezen túlmenően úgy gondolta, hogy a fiúk problémájával nem kell foglalkozni. Kérelmező e tekintetben megjegyezte, hogy a H. T. interjúra kizárólag azért kerülhetett sor, mivel azt T. T. nem merte elvállalni, a werk filmnél pedig értelemszerűen a kamera másik végén áll. A hangfelvétel „előzményei” vonatkozásában pedig arra mutatott rá, hogy az ügyvezető az egyik felvételen hallható módon arra a kérdésre fejtette ki a véleményét, hogy miért viselkedik mindenki Kérelmezővel, valamint V. H.-val ellenségesen. Ezt követően az ügyvezető mintegy 30 perces monológja következett, amelyben részletezte ellenszenve konkrét okait, valamint a homoszexuálisokról kialakított véleményét. A hangfelvétel ennek megfelelően nincsen szövegkörnyezetből kiragadva, illetve bizonyíthatóan (a felvételen hallható a kérdés) nem provokatív céllal készült. A felvételekből az is kiderül, hogy a kollektìván belüli feszültségért nem az ő, illetve V. H. állìtólagos lekezelő magatartása a felelős, ez a beszélgetés során (monológ) fel sem merült. A hatóság a tárgyaláson tanúként meghallgatta a munkáltató könyvelőjét. A tanú kijelentette, hogy látszott, hogy Kérelmező nem érzi jól magát a cégnél, ő azonban ennek okát nem kérdezte meg, illetve nem tudja. Kijelentette, hogy habár valamennyi céges meetingen jelen volt, nem emlékszik arra, hogy a munkáltató 20-30 percig Kérelmező, valamint V. H. szexuális orientációjáról megalázó stìlusban beszélt volna. Ezt egyebekben személyes problémáival indokolta. Ezzel szemben arra emlékezett, hogy Kérelmező, valamint V. H. egymással többször veszekedtek, és előfordult, hogy ilyenkor őt az ügyfélszolgálatról kiküldték. Arra is emlékezett, hogy másokkal szemben Kérelmező, valamint V. H. nem viseltek céges pólót. Az általa Kérelmezőnek megküldött állásajánlat vonatkozásában pedig akként nyilatkozott, hogy azt férjének szánta, akit szintén úgy hívják, mint a Kérelmezőt. Kérelmező azon megjegyzésére, hogy a hirdetés ügyfélszolgálatis munkatársat keresett, a tanú férje pedig villanyszerelő, a tanú azt válaszolta, hogy a férje „annyi minden volt már”. Végezetül azt is elmondta, hogy Kérelmező és kollégája külön-külön barátságosan viselkedtek velük, ám amikor együtt voltak más volt a helyzet.
F. M. tanú meghallgatásán elmondta, hogy V. H-t gyakorlatilag nevelt fiaként szereti, és így tekint rá. A cégnél a hangulatot családiasnak tartotta, habár ő értelemszerűen olyankor jár takarítani, amikor a munkavállalók már nincsenek bent. A 2009. november 9-én történtekre akként emlékezett vissza, hogy a fiúk (Kérelmező és V. H.) éppen ebédeltek, amikor ő megjelent. V. H. arcán azonnal észre vette, hogy valami nincsen rendben, így megkérdezte, hogy mi a konkrét problémája. Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe Kérelmező, aki elmondta, hogy őket a többiek azzal zaklatják, hogy túl szoros baráti kapcsolatban vannak. A tanú először tagadta, majd beismerte, hogy valóban azt tanácsolta a fiúknak, hogy vállalják fel szerelmüket, s nem gondolta, hogy ekkora port ver fel kérdésével. Ezzel együtt mindvégig tagadta, hogy előzetes tudomása lett volna arról, hogy mi a konkrét feszültség oka, valamint, hogy eleve azzal közelítette volna meg a fiúkat, hogy szerelmüket fel kell vállalniuk. Azt azonban Kérelmező észrevételére elismerte, hogy a beszélgetésre mások előtt, az ügyféltéren került sor. V. H. tanú meghallgatásakor elmondta, hogy a munkahelyén a horvátországi nyaralásig jó volt a hangulat, azt követően azonban jelentősen megromlott. Példaként felhozta, hogy 2009. október 8-án Kérelmezővel közös autóval mentek ügyet intézni, mivel így gazdaságosabb volt. Visszatértükkor meglepetésére azt közölték velük, hogy „húzzanak hátra”, mivel az ügyvezetőnek beszélnivalója van velük. az ügyvezető ezt követően azt mondta nekik, hogy úgy veszekednek, mint a házaspárok, illetve felszólította őket, hogy ne hordjanak céges pólót. A tanú egyebekben elmondta, hogy azért veszekedtek, mivel Kérelmező adatai nem voltak megfelelőek, ő pedig azokból dolgozik. A 2009. november 9-én történtekkel kapcsolatosan azt mondta, hogy F. M. azzal kereste meg őket, hogy érdekes dolgokat hallott felőle és Kérelmezőről. Azt is hozzátette, hogy vallásos létére tudhatná, hogy ez bűn, de ha már megtörtént, legalább ne titokban csinálják, hanem vállalják fel szerelmüket. Elhangzott az is, hogy a tanú fiának is voltak „hasonló problémái.” A beszélgetés 5-10 percig tartott, amely nagyon megalázó volt. Több személy is tanúja volt a beszélgetésnek, egyikőjük el is kezdett mentegetőzni, hogy ő nem tud semmiről. Az ezt követő meetingen megalázó keretek között bocsánatot is kért, mivel a munkájára szüksége volt. Ezen a meetingen egyebekben az ügyvezető többek között azt válaszolta, hogy olyan emberekkel látja őt, mint akik a Népligetben sétálnak. Elmondta továbbá, hogy Kérelmezőt feminin fiúcskának minősítette az ügyvezető, aki azt is kijelentette, hogy inkább a rádióban kellene dolgoznia. Ezt követően a kollégák nem voltak többé segítőkészek. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy Kérelmező beadványa az alábbiak alapján alapos: Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az ember szexuális irányultsága az emberi méltóságnak, illetve személyiségnek egyik alapvető fontosságú eleme. Az Alkotmánybíróság az Ebktv. hatálybalépését megelőzően a szexuális irányultságon alapuló különbségtételt az Alkotmány 70/A § szerinti egyéb helyzet alapján nyilvánította alkotmányellenesnek (20/1999.(VI.25.) AB határozat). A 21/1996. (V.17.) AB határozat szintén leszögezi, hogy „a nemi szerep szerinti megkülönböztetés megengedhetetlen ott, ahol a nemi szerep az illető életviszony lényegét tekintve közömbös, de legalább is nincsen alkotmányosan igazolható súlya.” Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 7.§-a alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Az Ebktv. 8.§-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha valakit, vagy valamely csoportot valamely un. védett tulajdonsága miatt hátrányosabb helyzetben részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. A törvény 8.§ (m) bekezdése a szexuális orientációt védett tulajdonságként ismeri el.
Az Ebktv. 10. § (1) bekezdése alapján zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az Európai Uniós joggyakorlatot visszatükröző hazai joganyag mellett más jogrendszerek, ìgy az Egyesült Államok esetjoga is azonos jogi álláspontot képvisel. Mint ahogyan arra a James Dale v. Boy Scouts of America (530 US 640) ügyben a bìróság rámutatott (Justice Stevens), „a homoszexuálisokkal szembeni előìtéleteknek mély gyökerei vannak. Ezen előìtéletek, semmint az emberi tapasztalat teszi számunkra elfogadhatóvá, hogy különbséget tegyünk férfi és nő, állampolgár és idegen, házasságon belül, valamint azon kìvül született személyek között, s évszázadokon keresztül ezek tették lehetővé a fehérek és a feketék megkülönböztetését is. Ezen előìtéleteket az idő és a kölcsönös kommunikáció tudja feloldani úgy, hogy eltűnjön a tradìcionális idegenkedés a számunkra ismeretlen csoportokkal szemben. Ez a fajta gondolkodásmód kézzel fogható károkat okoz a társadalomban, amely gondolkodásmód alkotmányos védelme tovább fokozná ezek károsìtó hatását.” Kérelmező hangfelvételekel, valamint tanúkkal igazolta, hogy a munkáltató ügyvezetője számos alkalommal, mások jelenlétében, Kérelmezőt, valamint V. H-t vélt szexuális irányultságuk miatt zaklatta, s minősíthetetlen kijelentéseivel megalázó, megszégyenítő, ellenséges, támadó környezetet alakított ki velük szemben. A Kérelmező által becsatolt hangfelvételek egyértelműen és hitelesen tanúsítják, hogy a 2009. november 13-i céges meetingen V. H. azon kérdésére, hogy a munkáltatónak konkrétan mi a problémája Kérelmezővel, illetve vele szemben, az ügyvezető hosszasan részletezte valamennyi kolléga előtt, hogy aki kurvásan viselkedik, az kurva, s ezen nincs mit szépíteni. Kiemelte, hogy Kérelmező, valamint V. H. nem felelnek meg a társadalmi szerep elvárásoknak, „amiből előbbutóbb baj lesz”. Kijelentette azt is, hogy az ő idejében az ilyen embereket „úgy tökön rúgták volna, hogy leesik a feje”, s habár ma divatja van a feminin fiúknak, Biatorbágyon azonban ezt még ma sem tolerálják. Azt hosszasan részletezte, hogy ha a két férfi vagy nő kézen fogva sétál, vagy csókolózik, azt röhögés nélkül nem tudja megállni. Hozzátette azt is, hogy Kérelmező habitusában olyan, aki képernyőre nem engedhető, V. H. pedig gyakran olyan emberek társaságában van, akiket a Népligetben látni. Az ügyvezető ezen véleményét még Kérelmező édesanyjának is kifejtette azzal, hogy hangsúlyozta, hogy ő nagyon toleráns, de van egy pont, ahol már nem az, mivel a „fia rettentően lányosan viselkedik”. A lefolytatott bizonyítás alapján ezen konfliktusnak valamennyi dolgozó tanúja volt. Ennek egyik megnyilvánulási formája az volt, amikor a takarítónő Kérelmezőt, valamint V. H-t, akit egyebekben fiaként szeret, mindenki előtt arra szólította fel, hogy vállalják fel szerelmüket, habár vallásos ember lévén V. H. tudhatná, hogy a kettőjük kapcsolatát a vallás tiltja. Azt is hozzátette, hogy kérjenek bocsánatot mindazoktól, akiket esetleg megbántottak. A hangfelvétel, valamint a lefolytatott bizonyítás adatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy Kérelmező, valamint V. H. nemi orientációja a munkáltatónál konfliktust gerjesztő beszédtémává vált. A konfliktus eszkalálódását bizonyítja az is, hogy 2010. április 9-én J. H. A. Kérelmező részére emailen „bizalmas” állásajánlatot küldött. E tekintetben a hatóság életszerűtlennek tartotta a tanú azon kijelentését, hogy a Kérelmezőnek megküldött ügyfélszolgálati munkakörre vonatkozó állásajánlatot villanyszerelő férjének szánta (akit szintén úgy hívják, mint Kérelmezőt), s ezen ellentmondást azzal kívánta feloldani, hogy a férje „annyi minden volt már.” A hatóság szintén életszerűtlennek ítélte a tanú azon nyilatkozatát, miszerint a novemberi céges meetingen munkáltatója szájából elhangzott 30 perces, minősíthetetlen stílusú kijelentésekre személyes problémái okán nem emlékszik, habár a légkör családiasnak tartotta, és mind Kérelmezővel, mind pedig V. H.-val jó viszonyt ápolt. A tanú arra azonban emlékezett, hogy Kérelmező V. H.-vl többször összeveszett, és előfordult, hogy őt az ügyfélszolgálatról kiküldték. A lefolytatott bizonyítás adataiból egyértelműen kiderül, hogy a munkáltató nem csupán tudatában volt a Kérelmezőt érintő zaklatásnak, hanem annak aktív előidézője volt, azaz az Ebktv. 10.§-ában nevesített tényállás valamennyi megvalósítási lehetőségét kimerítette. Ebből az is következik, hogy az ügyvezető azon hivatkozása, miszerint a kialakult légkörrel nem volt tisztában, nem felel meg a valóságnak. Ugyanígy nem felel meg a valóságnak azon érvelése sem, miszerint a légkört Kérelmező, valamint V. H. alakították ki a női munkatársakat lekezelő magatartásukkal („nem ismerték azt a szót, hogy köszönöm”), hiszen a hangfelvételek éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. V. H. ugyanis konkrétan rákérdezett arra, hogy az ügyvezető szerint mi az oka a kialakult
légkörnek, valamint miért tartják őket homoszexuálisoknak, amire az ügyvezető hosszasan, megszakítás nélkül, megalázó módon részletezte az eltérő szexuális orientációval rendelkező személyekről, illetve az érintettekről kialakult negatív véleményét. Kérelmező, valamint V. H. összeférhetetlenségével kapcsolatosan ugyanakkor a felvételeken egyetlen hivatkozás sem hallható, illetve a tanúbizonyítás sem támasztja alá. Azon megjegyzések ugyanis miszerint Kérelmező, illetve V. H. nem ismerték azt a szót, hogy köszönöm, külön ebédeltek, valamint nem jártak ki együtt dohányozni, valóságtartalmuk esetén sem indokolnák a munkáltató szélsőségesen zaklató jellegű viselkedését. A lefolytatott bizonyításból az is megállapítható, hogy az eljárás alá vont Kérelmezővel szemben védett tulajdonságára tekintettel közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósìtott. Az Ebktv. 8.§-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha valakit, vagy valamely csoportot valamely un. védett tulajdonsága miatt hátrányosabb helyzetben részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az eljárás alá vont képviselőjének azon érvelése, miszerint nincsen összehasonlítható csoport, nem állja meg a helyét, mivel egyértelműen elhangzott az ügyvezető szájából az a kijelentés, hogy Kérelmezőt feminin viselkedése miatt a képernyőről le kell venni („esetleg rádióban elmenne”). Kérelmező pozícióját nyilvánvalóan valakivel be kellett, illetve kell majd tölteni, mely esetek mindegyike megvalósítja a törvényi tényállást. Az eljárás alá vont sem cáfolta, hogy Kérelmező ezt követően kizárólag egy műsorban (H. T. interjú) volt képernyőn, míg előtte számos műsorban szerepelt. Ezen interjú elkészítését ugyanakkor T. T. nem vállalta. Ez utóbbi állìtást az ügyvezető a tárgyaláson nem cáfolta. A fentiek alapján az eljárás alá vont magatartása az Ebktv. 5.§d), 8.§ m), 10.§ valamint 21-23.§-ai alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont képviselője vitatta az eljárás során felhasznált hangfelvétel elkészìtésének jogszerűségét, illetve a közigazgatási eljárásban történő felhasználhatóságát. Ezzel kapcsolatosan azonban a kialakult hazai, illetve nemzetközi bìrói gyakorlat szerint „a bìróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosìtása közérdek, és a bizonyìtás ezt a célt szolgálja. Ezért nem lehet a felvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni.(EBH2000.296)” A hatóság hatáskör hiányában nem foglal állást a tekintetben, hogy a felvétel készìtése mások személyhez fűződő jogainak sérelmével járt-e, e körben azonban megjegyzi, hogy Kérelmező emberi méltósághoz fűződő joga sérelmének bizonyìtása ugyanúgy közérdek, melyneknek egyéb eszköze nyilvánvalóan nem volt. Jelen eljárás is azt szemléltette, hogy a munkáltatónál alkalmazásban álló személyek még a jelenlétükben, több alkalommal megtörtént, 20-30 percen keresztül tartó másokat megalázó esményekre sem emlékeznek, illetve a munkáltatóra nézve terhelő tanúvallomást nem tesznek. A hatóság a hangfelvétel releváns részeit a tárgyaláson lejátszotta, illetve a teljes hangfelvétel meghallgatását felajánlotta. E tekintetben az eljárás alá vont úgy nyilatkozott, hogy a hangfelvételen elhangzottak valóban megtörténtek (a nyilatkozatoknak egyebekben indokát is adta), s az eljárásról készült jegyzőkönyvet mind az eljárás alá vont, mind pedig a jogi képviselője helybenhagyólag aláírta. Ezt követően a hatóság nem fogadja el az eljárás alá vont azon utólagos érvelését, hogy a felvételen hallható szöveg nem hiteles, az szövegkörnyezetből kiragadott kijelentéseket tartalmaz, s ezért az bizonyító erővel nem rendelkezik. Végezetül a hatóság az eljárás alá vont további bizonyítási indítványait a tényállás teljes felderítettségére tekintettel elutasítja. A hatóság a jogkövetkezmények megválasztásakor a jogi szankció megelőző funkcióját, a jogsérelem fennállásának időtartamát, valamint a jogsérelem súlyát tartotta szem előtt. A hatóság azt is figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont magatartásával előidézett helyzet következtében mind Kérelmező, mind pedig V. H. folyamatos pszichiátriai kezelésben részesül (Kérelmező munkavégzésre korlátozottan képes, mìg V. H. esetében a szakvélemény legalább egy éves terápiát javasol), valamint, hogy Kérelmező a munkáltató felróható magatartása következtében rendkívüli felmondásra kényszerült, s egészségi állapota miatt jelenleg sincsen munkája. Végezetül a bìrság
összegének meghatározásakor a többes diszkrimináció ténye (zaklatás, közvetlen hátrányos megkülönböztetés) is figyelembevételre került. A kiszabott bírság összege a fentiek alapján, figyelemmel az eljárás alá vont legutóbbi éves mérlegére, valamint internetes oldalán üzleti eredményeivel kapcsolatosan közzétett adatokra (terjeszkedés, sávszélesség növelés, folyamatosan bővülő kínálat), került meghatározásra. A hatóság a fentiek alapján megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, valamint a hatóság anonimizált határozatának honlapján történő, az Ebktv. 16. § (1) bek. c) pontja szerinti nyilvános közzétételét rendelte el. Az ügyintézési határidő a 362/2004 (XII.26.) Korm.r. 7.§ (1) alapján 50 munkanap. A kérelem beérkezésének ideje 2010. május 18. napja. Az ügyintézési határidő lejártának a napja a Ket. 33.§ (5) alapján 2010. szeptember 23. napja. Határozatomat az Ebktv. 15. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17.§ (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Ebktv. 17. § (3) bekezdése, valamint a 109. § (1) bekezdése biztosítja. Budapest, 2010. augusztus 23. Dr. Gyarmati Edit A Hatósági és Jogi Iroda vezetője Dr. Demeter Judit Elnök megbízásából Jelen határozatot a Fővárosi Bíróság ítéletével helybenhagyta.
__________________________________________________________________________________ 1024 Budapest, Margit krt. 85./ Tel.: (1) 336-7849
