EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG
Ügyiratszám: EBH/595/14/2008
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) X. meghatalmazott által képviselt Y. kérelmére a HR Profession Kft. (1055 Budapest, Szent István krt. 13. III/7.) V. és Z. meghatalmazott által képviselt Eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított hatósági eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: A Hatóság megállapítja, hogy a HR Profession Kft. Kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmező egyéb helyzete – lakcímmel nem rendelkezik - miatt 2008. február 20-án nem kötött vele munkaszerződést. A Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. A Hatóság Kérelmező vagyoni helyzetén és társadalmi származásán alapuló hátrányos megkülönböztetés miatti kérelmét elutasítja. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál 3 példányban benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. Az eljárással kapcsolatban 2.660,- Ft, azaz kettőezer-hatszázhatvan forint költség merült fel, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00288413-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára történő átutalással kell megfizetni. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetni, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. Indokolás X. meghatalmazott által képviselt Y. (továbbiakban: Kérelmező) kérelemmel fordult a HR Profession Kft-vel (továbbiakban: Eljárás alá vont) szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt.
Kérelmező sérelmezte, hogy egyéb helyzete (lakcím nélküli), feltételezett vagyoni helyzete, társadalmi származása miatt hátrányos megkülönböztetés érte a munkaerő-kölcsönzést végző Eljárás alá vont részéről, amely nem kötött vele munkaszerződést, mivel nyilatkozatuk szerint annak feltétele, hogy a dolgozó rendelkezzen bejelentett lakcímmel, állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. A Kérelmező által bemutatott lakcímet igazoló hatósági igazolvány szerint lakóhelye: „Budapest 15 Lakcím nélküli”. Kérelmező egy gyorsétterembe jelentkezett bolti eladónak 6 órás munkaidőre. 2008. február 8-án megjelent a felvételi beszélgetésen, a felvételiztető kitöltötte a felvételi lapot (név, cím, telefonszám). Kérelmező nem kapott tájékoztatást arról, hogy a felvétel feltétele az állandó lakcím, vagy tartózkodási hely lenne, csupán egy „Szerződéskötéshez szükséges dokumentumok” című tájékoztatót. A megjelölt dokumentumokkal kellett Kérelmezőnek az Eljárás alá vont munkaerőkölcsönző irodájában megjelenni. A felvételiztetőtől azt a tájékoztatást kapta a Kérelmező, hogy felveszik, menjen az ügyintézés után vissza és rendelnek neki munkaruhát, bármikor kezdheti a munkát. A tájékoztatóban felsorolt dokumentumokat Kérelmező beszerezte, azok egy része költséggel járt (erkölcsi bizonyítvány, lakossági folyószámla nyitása). A becsatolt tájékoztató 5. pontja tartalmazza a lakcím kártyát, a lakcím típusának részletezése nélkül. 2008. február 20-án Kérelmező elment a munkaerő-kölcsönző irodájába, sorszámot húzott, elküldték az épületen belül orvosi vizsgálatra, azon megfelelt. Utána újabb sorszámot kapott, átadta az alkalmassági véleményt. Ki kellett töltenie egy személyi adatlapot, melyen kihúzta az állandó lakcím rovatot, csak értesítési címet írt be. Az ügyintéző elkezdte felvinni a számítógépre a Kérelmező adatait, s amikor a lakcímet igazoló hatósági igazolvány adataihoz ért, rákérdezett, hogy Kérelmezőnek van-e állandó lakcíme és tartózkodási helye. Kérelmező erre azt válaszolta, hogy nincs, melyre azt a tájékoztatást kapta, hogy a számítógép nem engedi tovább, az értesítési címet pedig nem írhatja be, mert nincs rajta az igazolványon. Az ügyintéző Kérelmező kérésére a következőket írta egy papírra: „Szerződéskötés feltétele, hogy a dolgozó rendelkezzen bejelentett lakcímmel. Ez lehet állandó vagy tartózkodási hely is. De mindenképp szerepelnie kell a lakcímkártyán.” Kérelmezőnek az ügyintéző visszaadta a papírokat, s azt mondta, hogy legalább egy tartózkodási helyet intézzen el, s utána menjen vissza. Kérelmező hallotta, amint az ügyintéző szólt egy kollégának, hogy nem tudta őt felvenni, de majd visszamegy, ha lesz lakcíme, s akkor felveszik. A hatóság eljárást indított az Eljárás alá vonttal szemben, mely nyilatkozatában a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/H.§ (3),(5),(6) bekezdéseire hivatkozott, melyek a munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott munkavállalók írásbeli tájékoztatását írják elő. Előadta továbbá, hogy a kölcsönbeadó nincs napi kapcsolatban a munkavállalóval, ezért az írásbeli kötelezettségüknek csak postai úton tudnak eleget tenni, továbbá ha egy esetleges jogvitában vagy hatósági ellenőrzésnél nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani, hogy eleget tettek az írásbeli kötelezettségüknek, akkor cégüket elmarasztalják, ezért törekszenek arra, hogy olyan joggyakorlatot alakítsanak ki, mely minden előírásnak megfelel. Hivatkozott továbbá az Eljárás alá vont arra is, hogy a munkavállaló esetleges károkozása vagy keresőképtelensége esetén is postai úton keresik meg a munkavállalót. A leírtak szerint konkrét lakcím nélkül nem tudnak felelősséget vállalni a munkavállalók után, így olyan személyt sem tudnak foglalkoztatni, aki nem rendelkezik postai elérhetőséggel. A szigorú munkajogi szabályozás miatt jelentős kockázattal jár, ha írásbeli kötelezettségüket nem teljesítik. Előadta továbbá az Eljárás alá vont, hogy a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V.12.) Korm.rendeletben (továbbiakban: Korm.rendelet) foglaltak betartása szintén nem teljesíthető abban az esetben, ha a munkavállaló nem igazolja lakcímét. A hatóság eljárását felfüggesztette és megkereste a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályát, hogy adjon tájékoztatást az üggyel kapcsolatos álláspontjáról, illetve hogy az Mt.
hivatkozott – írásbeli tájékoztatást előíró – vagy egyéb rendelkezései alapján megtagadható-e munkaszerződés kötése azzal a munkavállalóval, akinek csak települési szintű lakóhely szerepel lakcím nélküli bejegyzéssel a lakcímet igazoló hatósági igazolványában. A Minisztérium tájékoztatása szerint az Mt. 6.§(1) bekezdése alapján a munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat – hacsak munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, a munkavállaló kérésére azonban a nyilatkozatot abban az esetben is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem lenne kötelező. Ez az írásba foglalási kötelezettség mint a jognyilatkozat érvényességéhez szükséges alaki kellék nem tévesztendő azonban össze a jognyilatkozat közlésének módjaival. Ahhoz, hogy az írásbeli jognyilatkozat kiválthassa a célzott joghatást, azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek kell átadni – csakis ekkor tekinthető az írásbeli nyilatkozat közöltnek. Az írásbeli jognyilatkozatok közlésére vonatkozó kötelezettség a munkáltató számára nem jelent egyben postai úton történő kézbesítési kötelezettséget is. Közölni lehet a jognyilatkozatokat a jelenlévők között történő átadással is. A munkáltató utasításadási jogából következően a kölcsönbeadó jogszerűen kötelezheti a munkavállalót a székhelyén, illetve a telephelyén történő megjelenésre az írásbeli nyilatkozat átadása érdekében. Az Mt. 6.§(4) bekezdése értelmében a közlés akkor is hatályos, ha a munkavállaló az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza, s erről jegyzőkönyvet vesznek fel. A közlés távollevők között történhet a munkáltató képviselője vagy kézbesítője által történő kézbesítés útján is – akár a munkavállaló által megadott címre történő kézbesítéssel, akár egy attól eltérő, a munkavállaló által előre közölt vagy a felek által egyeztetett helyszínen is. A munkavállalónak joga van arra, hogy a munkáltató számára olyan értesítési címet adjon meg, amely nem szerepel a lakcímet igazoló hatósági igazolványban. A munkavállaló együttműködési kötelezettségéből (Mt.3.§) csupán az következik, hogy a munkáltató számára megadja az elérhetőségét, értesítési címét, ám arra vonatkozóan nem tartalmaz előírást az Mt., hogy ennek az értesítési címnek meg kell egyeznie a lakcímet igazoló hatósági igazolványában foglaltakkal. A konkrét esetben a munkáltató nem lett volna elzárva attól sem, hogy az írásba foglaláshoz kötött jognyilatkozatokat a munkavállaló bérelt lakására küldje – akár postai út igénybevételével. A Minisztérium megjegyezte, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített írásbeli nyilatkozatot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha annak átvételét az érdekelt megtagadta. Egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, illetve az értesítés elhelyezésének napját követő tizedik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni az ilyen jognyilatkozatot (Mt. 6.§(5)). Megjegyezte továbbá, hogy a lakóhelyre, illetve a tartózkodási helyre vonatkozó adatoknak a munkáltató részére történő megadása a munkavállalónak a munkaviszonyból eredő együttműködési kötelezettségéből fakad, azonban a konkrét ügyben a munkaviszony még létre sem jött, tehát Kérelmezőt ezen kötelezettség csupán korlátozottabb terjedelemben terhelte. Azért, hogy a munkavállaló elérhető legyen, elérhetőségét bármilyen erre vonatkozó adat (a lakcímen túl telefonszám, fax-szám) megadásával biztosíthatja. Az Eljárás alá vont nyilatkozata szerint azért nem kötött Kérelmezővel munkaszerződést, mivel véleménye szerint annak feltétele, hogy a dolgozó rendelkezzen bejelentett lakcímmel, állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. A Minisztérium tájékoztatása szerint ilyen általános jellegű szabály sem az Mt-ben, sem pedig más jogszabályban nem található; ilyen tartalmú következtetésre jogértelmezés útján sem lehet jutni. A munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésére való hivatkozás sem fogadható el, mivel munkába járásnak csak a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és a hétvégi hazautazás minősül (Korm.rendelet 2.§). A Minisztérium összegzésképpen megállapította, „hogy arra hivatkozással, hogy az állásra jelentkező személy lakcímet igazoló hatósági igazolványában csak települési szintű lakóhely szerepel lakcím nélküli bejegyzéssel, önmagában nem tagadható meg a munkaszerződés megkötése az Mt. alapján”.
A hatóság a Minisztérium álláspontjának megérkezését követően tárgyalást tartott, melyen az Eljárás alá vont képviseletében Z. munkaügyi vezető előadta, hogy Kérelmezővel személyesen nem találkozott, panaszával akkor szembesült, amikor a hatóság eljárást indított, azt követően egyszer beszélt vele telefonon, szerette volna pontosítani, hogy mi történt, szükséges-e az eljárás, mivel csak a kollégáitól hallott az esetről. Mivel az egyeztetéstől a Kérelmező elzárkózott, abban maradtak, hogy a hatósági eljárásban tisztázzák az esetet. A munkaügyi vezető beosztottai azok a munkatársak, akik a munkavállalóktól a szerződéskötéssel kapcsolatos dokumentumokat bekérik, illetve megkötik a szerződést. A nyilatkozat szerint a munkavállalók 99 százaléka rendelkezik vagy állandó vagy ideiglenes lakcímmel, nagyon ritkán fordulnak elő hasonló esetek, tehát, hogy ne legyen semmilyen lakcíme a munkavállalónak. Kérelmező bejelentése óta alkalmazzák az új gyakorlatot, most már nem utasítják el automatikusan a munkavállalót. Ilyen esetben azt neki kell szóban jeleznie az ügyintézőnek és akkor ő egyeztet az ügyféllel, hogy milyen módon tudják elérni, telefon vagy fax azonban nem elégséges. Hivatkozott továbbá a képviselő az Mt. rendelkezéseire, illetve hogy kilépéskor, kártérítéskor, lakcím nélkül nem tudják elérni a munkavállalót, a szükséges dokumentumokat átadni. Ha egy ilyen esetben sor kerülne munkaügyi ellenőrzésre, akkor büntetésre számíthatnának. Kérelmező képviselője (édesanyja) előadta, hogy Kérelmezőt az eset nagyon megviselte, nehezen, de sikerült munkát találnia, úgy érezte, felesleges tanulnia, mivel nem tud elhelyezkedni, abbahagyta a tanulmányait – szeptemberben kezdte csak el ismét a tanévet -, pszichiátriai kezeléseken vett részt, ahol gyógyszereket kapott. Az Eljárás alá vont képviselői előadták, hogy elsősorban munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoznak, kb. 2-300 céggel állnak kapcsolatban; a Humán Rent Európa Csoport – melynek része a HR Profession Kft. – Magyarország második vezető munkaerő-kölcsönző cégcsoportja. Több mint 6000 alkalmazottjuk van, akiket munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatnak. A munkavállalóik 90 %-a hátrányos helyzetű illetve kisfizetésből élő, akik egyébként önmaguktól nehezen, vagy nem találnának munkát. Elsősorban gyorséttermekkel, kereskedelmi és vendéglátóipari egységekkel dolgoznak, illetve logisztikai gyárüzemekkel. A cégcsoporthoz tartozik egy alapítvány, melynek célja a nők, kismamák munkaerőpiacra történő visszatérésének segítése, illetve egy kht. is, mely a munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő céllal jött létre. Munkavállalóik folyamatosan cserélődnek, nagy a fluktuáció, rendszeres, hogy 3-4 hónapig dolgoznak pl. egy gyorsétteremben és találnak esetleg a segítségükkel újabb, jobb munkahelyet. Előadták azt is, hogy nem Kérelmező személyével volt probléma, az ügyintéző egy általános gyakorlatot alkalmazott, korábban még ilyen esettel senki nem fordult cégükhöz panasszal. Az történtek óta kiemelt figyelmet fordítanak a hasonló, lakcím nélküli munkavállalókra. Az Eljárás alá vont munkaügyi vezetője előadta, hogy a múlt évben cégük felkért egy külső szakértőt annak megvizsgálására, hogy a munkaszerződés megkötéséhez szükséges dokumentumok bekérése során nem sértenek-e személyes adatok védelméhez fűződő jogokat. A nyilatkozat szerint a szakértőtől nem kaptak olyan jelzést, hogy hibásan járnak el a lakcímet igazoló hatósági igazolvány bekérésével, csupán azt állapította meg, hogy ne kérjenek be eredeti bankszámla bizonylatot, csak a számlaszámot írja le a munkavállaló. A hatóság megkísérelte a felek között az egyezségkötést, attól az Eljárás alá vont nem zárkózott el, azonban Kérelmező képviselője kérte, hogy a hatóság hozzon határozatot az ügyben, a hajléktalanok esélyegyenlőségének előmozdítása érdekében, mivel tudomása szerint ez a gyakorlat általános velük szemben a munkára történő felvétel során. Megjegyezte azt is, hogy az Eljárás alá vont - a Szociális és Munkaügyi Minisztérium állásfoglalása ellenére – a tárgyaláson továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy helyesen járt el Kérelmező ügyében. A kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/A. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”. A (2) bekezdés szerint: „Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti”. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (Ebktv.) felsorolt tulajdonsága – jelen esetben egyéb helyzete - miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne (közvetlen hátrányos megkülönböztetés). Az Ebktv. 5.§ d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében (Ebktv. 21.§). Az Eljárás alá vontat terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony keretében nem volt köteles megtartani (Ebktv. 19.§ (2)). A foglalkoztatás területén alkalmazott speciális kimentési szabály szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, amely az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés (Ebktv. 22.§). A Kérelmező védett tulajdonságként társadalmi származását, vélt vagyoni helyzetét és egyéb helyzetét (lakcím nélküli) – Ebktv. 8.§ p), q), t) - jelölte meg, hátrányként pedig azt, hogy az Eljárás alá vont nem kötött vele munkaszerződést, az ezt alátámasztó elutasító nyilatkozatot becsatolta a hatóság részére. A hatóság a Kérelmező lakcím nélküliségét az Ebktv. 8.§ t) pontja szerinti egyéb helyzetként értékelte. A Kérelmező által megjelölt egyéb tulajdonságok (társadalmi származás, vélt vagyoni helyzet) vonatkozásában a hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás a kérelmet nem találta megalapozottnak. A felvétel során az Eljárás alá vont ezekre a védett tulajdonságokra nézve nem rendelkezett valós ismeretekkel, feltételezést sem tudott megállapítani, mivel sem a becsatolt kitöltött adatlapok, sem a Kérelmező jegyzőkönyvi nyilatkozatában előadottak – melyben az ügyintézővel folytatott beszélgetés került rögzítésre - nem tartalmaztak Kérelmező vagyoni helyzetéről, társadalmi származásáról információt, továbbá az Eljárás alá vont nyilatkozata szerint munkavállalói 90 %-a hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű társadalmi csoportokból kerül ki. Az Eljárás alá vont kizárólag a lakcím nélküliségre alapozta a sérelmezett döntését, ennél fogva a hátrányos megkülönböztetés az Ebktv. 8.§ t) pontja alapján állapítható meg, ezért a 8.§ p) és q) pontjára (társadalmi származás, vagyoni helyzet) alapított kérelmet el kellett utasítani. Az Eljárás alá vont azon intézkedésével, hogy ésszerű indok nélkül nem fogadta el a Kérelmező által megjelölt értesítési címet és a munkaszerződés megkötésének feltételéül a lakcímet igazoló hatósági igazolványon szereplő állandó bejelentett lakcím vagy tartózkodási hely meglétét szabta,
a Kérelmezőt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette azon munkára jelentkezőkhöz képest, akik e védett tulajdonsággal nem rendelkeznek. Az Eljárás alá vont sérelmezett eljárásával, intézkedésével Kérelmezőt közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte a munkaszerződés kötéséből történő automatikus kizárással. A hatóság nem fogadta el az Eljárás alá vontnak az Mt. tájékoztatást előíró 193/H.§(3) és (5)-(6) bekezdéseire való hivatkozását, azaz hogy mivel nincs napi kapcsolatban a munkavállalóval, ezért csak postai úton tud eleget tenni az írásbeli kötelezettségének. Az, hogy Kérelmező lakcímet igazoló hatósági igazolványában nem szerepel pontos (utca, házszám szintű) lakcím, csak települési szintű, nem teszi lehetetlenné az írásbeli nyilatkozatok postai – vagy egyéb - úton történő kézbesítését. Megjegyzi a hatóság, hogy Kérelmező és képviselője a hatóság tértivevényes postai küldeményeit minden esetben átvette. Az Eljárás alá vont munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésére való hivatkozása sem fogadható el, ugyanis – ahogy azt a Minisztérium is leírta – a Korm. rendelet szerint munkába járásnak a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás minősül, így a vonatkozó jogszabályi rendelkezések települési szintű lakcím esetén is teljesíthetők. Jelen esetben Kérelmező lakcímet igazoló hatósági igazolványában szerepelt a települési szintű lakcím, továbbá nem került volna sor közigazgatási határon kívülre történő utazásra. Az Eljárás alá vont által előadott indokokat – figyelemmel a Minisztérium által előadottakra is nem tartja elfogadhatónak a hatóság, mivel azok a munka jellege vagy természete alapján nem indokoltak, s nem arányosak. Az Eljárás alá vont maga is elismerte, alkalmazottja leírta, hogy Kérelmezővel lakcím nélkülisége miatt nem kötött munkaszerződést. A hatóság a kérelem azon részét nem találta megalapozottnak, hogy Kérelmezőt feltételezett vagyoni helyzete és társadalmi származása miatt érte hátrányos megkülönböztetés, mivel arra nem merült fel adat, a korábbiakban rögzítettek szerint a hátrány oka egyértelműen Kérelmező lakcím nélkülisége volt. A hatóság a fent leírtak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Eljárás alá vont azzal, hogy Kérelmezővel egyéb helyzete (lakcím nélkülisége) miatt megtagadta a munkaszerződés megkötését, - ez közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezett - megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A szankció megállapítása körében a hatóság a határozat nyilvános közzétételéről és a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától való eltiltásáról rendelkezett, mivel a megelőzéshez és a visszatartó hatáshoz fűződő célok csak így érhetők el, tekintettel a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által közzétett adatokra is, melyek szerint Magyarország állandó lakosságából (10 170 960 fő) 2008. január 1-jén 961 személy volt lakcím nélküli, tehát a probléma nem egyedi, azzal számos érintett találkozhat a munkavállalás során. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 154.§ (1) bekezdés b) pontja alapján a hatóság az eljárás alá vontat – a rendelkező részben leírtak szerint – kötelezte az eljárási költség (tértivevényes postai küldemények díja) viselésére. A végrehajtás felfüggesztéséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 110.§-a, a késedelmi pótlékról a 138.§-a rendelkezik. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17.§ (1) bekezdése zárja ki. A határozat ellen a jogorvoslatot az Ebktv. 17.§ (3) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109.§ (1) bekezdése biztosítja. Határozatomat az Ebktv. 15. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg.
Budapest, 2008. november 27.
Dr. Demeter Judit Elnök
1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1)336-7673, (1)336-7843 Fax: (1)336-7445
