Egyenlő Bánásmód Hatóság Hírlevél
Lilában- Bozsóki Márk (Szentendre)
2010. decemberi különszám TÁMOP- 5.5.5/08/1-2008-0001 A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése
Kossuth Borbála: A pro bono intézménye 2011 az Európai Unióban az Önkéntesség, azaz az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek éve lesz. Önkéntesség alatt általános értelemben a szabad elhatározáson alapuló cselekvést, magatartást értjük. 21. századi, individulizálódott társadalmunkban azonban fontos az önkéntesség egy másik aspektusát is hangsúlyozni. Azt, hogy az önkéntesség egy olyan tevést jelent, amellyel ingyen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül segítünk, méghozzá olyan helyzetek megoldásában, melyhez gyakran speciális szakértelem és gyakorlati ismeret szükséges. Az önkéntesség tehát a társadalmi szolidaritás egyik mércéje, s ez a jogászság, azon belül is az ügyvédek körében leginkább a pro bono tevékenység gyakorlásában érhető tetten. A pro bono publico (angolszász rövidülése a pro bono) latin kifejezés, jelentése a közjóért. „Az emberek egyre szorosabbá váló és lassan egész világra kiterjedő kölcsönös függéséből következik, hogy a közjó (…) az egész emberi nemet érintő jogokat és kötelességeket foglal magában” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes pasztoriális konstítució, 26). A közjó akarása a mindenkori társadalom finom rezdülései iránt fogékony és azért tenni kívánó emberek gondolatainak és döntéseinek meghatározója. Ezért is lényeges a közjóért való társadalmi tevékenység, mint a minden profitszerzés nélküli emberekért tevés; és a pro bono, mint jogi gyakorlat kettéválasztása. Ez utóbbi értelemben használva a pro bono tevékenység azon személyeknek
jelent jogi szolgáltatást, akik azt nem képesek megfizetni. Az ügyvédi önkéntesség a legjelentősebb hagyományokkal az Amerikai Egyesült Államokban rendelkezik. Az Amerikai Ügyvédi Kamara (ABA) etikai kódexében is rögzítette az ügyvédek évi 50 órás pro bono szolgáltatásnyújtási kötelességét. Emellett egy projekt keretében egy „Pro Bono Központot” is létrehozott, részben magának az elvnek a támogatására, részben a „kereslet-kínálat” összekapcsolására. Az ABA a Standig Committes (Etikai Bizottság) projektjén keresztül is a pro bono tevékenyég ösztönzését helyezte előtérbe, emellett legfontosabb szponzora a Pro Bono Publico Díjnak. A Pro Bono Központ elsődleges célja egy a vidéken élő embereknek biztosított szolgáltatási stratégia kialakítása. Az Európa Tanács No.R.(2000)21. számú ajánlása deklarálja, hogy a „jogászi hivatás elsődleges kötelessége a szolgáltatások biztosítása és a minőség garantálása, mely a hivatás függetlenségéből ered”. Hasonló gondolat hangzott el a magyar országgyűlésben is, egy 1934. január 14-én tartott felszólalásban is, ahol megfogalmazásra került, hogy „az ügyvédi hivatás legnemesebb közérdekű hivatás. Hát lehet nagyszerűbb hivatás, mint harcolni a jogért, az igazságért, védelmezni azt, akit megtámad a jogtalanság és az erőszak? Az emberiség életében nem lehet magasztosabb hivatás, mint küzdelem a jogért, az igazságért és védelem a jogtalanság ellen”. (Jelen írás alapját képező, Kossuth Borbála-Furmann Imre: A pro bono intézményének hiánya Magyarországon című tanulmány teljes terjedelemben megjelent a www.ujreformkor.hu internetes oldalon, valamint az Ügyvédek Lapja 2009/4. számában.)
Kossuth Borbála: A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége A Hankiss Elemér által életre hívott Új Reformkor mozgalom keretében vetette fel Furmann Imre, a hatóság azóta már elhunyt elnökhelyettese, hogy érdemes lenne az ügyvédek pro bono tevékenységét, mint a társadalmi szolidaritás egyik szegmensét megvizsgálni. „A pro bono intézményének hiánya Magyarországon” címmel Furmann Imrével közösen írt tanulmányunkban négy kérdést fogalmaztunk meg. Az ügyvédi hivatást gyakorló szakemberek közül sokan válaszoltak kérdéseinkre, ám a „kutatás” nem tekinthető reprezentatívnak, hiszen bizonyára főként azok reagáltak, akik érdeklődnek az önkéntes, ingyenes tevékenység iránt, esetleg maguk is végeznek ilyen munkát. Emellett is fontosnak tartottam, hogy a válaszokból kiolvasható eredményeket összegezem, illetve azok alapján néhány interpretációs lehetőséget felvessek. Végez-e önkéntes tevékenységet
pro
mentén, mindenáron szociológiai következtetéseket levonni, mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy a kisebb közösségek, ahol az emberek amúgy is jobban ismerik egymást, és a település fluktuációja is csekélyebb arányt mutat, befolyásoló hatással van a szolidaritás e megnyilvánulására is. Ennek erejét egy jelenleg Tatabánya városában tevékenykedő ügyvéd is érzékletesen vázolja fel, amikor leírja, hogy „időközben egy sokkal nagyobb városba sodort az élet, ahol lényegesen kevesebb az ilyen jellegű megkeresés, hiszen sokkal személytelenebbek a kapcsolatok”. Erre a meglévő attitűdre utalnak az alábbi válaszok is: „vidéki kisvárosban az un. régi típusú ügyvéd olyan, mint a régi körzeti orvos”, „volt osztálytársaim, városi emberek között több olyan nehéz sorsú ember van, akik a jogi képviselet költségeit nem tudják megfizetni”, „abban a kisvárosban kezdtem el a munkát, ahol felnőttem, és ahol a mai napig rengeteg olyan ember van, aki a legalacsonyabb munkadíj megfizetésére sem képes”.
bono
A reagálások a tekintetben szinte egyöntetűek voltak, hogy a válaszadó ügyvédek mindegyike végez kisebb-nagyobb időráfordítással pro bono, vagyis ügyvédi önkéntes tevékenységet. Ahogyan az egyik vidéki ügyvédnő fogalmazott, „szerintem szinte mindannyian végzünk pro bono tevékenységet, főleg vidéken”. Érdekesség, hogy a válaszokat visszaküldő jogászok mintegy 80 százaléka valóban vidéki ügyvéd. Természetesen túlzó lenne a fővárosból-vidékről érkező reagálások számszerinti megoszlása
A fenti megnyilvánulásokból a társadalom kötőerejét jelentő fogalom is kiérződik, mely nem más, mint a lokálpatriotizmus, vagyis az a helyi szerveződés, mely megteremti a kapcsolódási pontot a pro bono tevékenységet végző ügyvéd és a jogi segítségre szoruló között. A pro bono végzésének okai
tevékenység
Ahogyan minden cselekvés, tevés hátterében értéken, tudatalatti gondolati kivetülésen alapuló elhatározás húzódik meg, hasonlóképpen igaz ez a pro bono tevékenység esetében is.
A miért, azaz a cselekvés, magatartás indítékának kifejezése, szavakba öntése nem egyszerű feladat. A visszaérkezett válaszok között legnagyobb arányban olyan szavakat írtak le az ügyvédek, mint segítő szándék, jószívűség, szociális érzékenység (sajnálat), hivatás. Az etikai igény, mint belső lelki mozgatórugó mellett, amelyet az egyik ügyvéd úgy fogalmazott meg, hogy „osztom gróf Széchenyi István azon nézetét, hogy aki anyagi javakban jobban bővelkedik, mint embertársa, annak a társadalomért is többet kell tennie”, megjelenik a csereelmélet és a hangsúlyozottan jó értelemben vett, és nem közvetlenül anyagi hasznot hozó profit jelleg is. Egy Komárom-Esztergom megyei ügyvéd ezt példázva így fogalmaz, hogy a pro bono tevékenység „hosszú távon olyan jellegű megbecsülést eredményezhet, ami mind a munkában, mind az élet egyéb területein megtérülést hoz számomra”. Vannak azonban olyanok is, akiknek a „látványos karitatív tevékenység” hiányérzetének mérséklését eredményezi az, ha ügyvédi önkéntes tevékenységet végez. A hivatás, mint egy foglalkozás társadalmi megbecsültségét jelentő fogalom, érték, egyben az elérendő cél iránti igény jelenik meg az egyik visszaérkezett, a pro bono tevékenység indokát taglaló válaszban, mely szerint az „részben a tanult ember s az ügyvédi szakma felelőssége embertársaink felé”. A visszaérkezett válaszok csak csekély mértékben támasztják annak, az úgynevezett szelekciós folyamatnak a meglétét, melynek lényege, hogy a jogi képviselők az eleve bizonytalannak tűnő ügyekbe bele sem fognak. Az azonban mégis felsejlik, hogy az ügyvédek –a válaszok szerint kis mértékben-,
ugyan nem a képviselet sikerességét, és főleg nem a probléma megoldásának hosszát, de a jogi probléma súlyát igenis mérlegelik, ha pro bono tevékenység keretében vállalkoznak a képviseletre. Erre példaként említhető az egyik ügyvéd válasza, aki úgy fogalmaz, hogy szokott pro bono tevékenységet vállalni, ha „az ügy érdekes és bonyolult jogi problémát vet fel”. De vajon van-e, és, ha igen, miben érhető tetten a pro bono ügyvédi segítségben részesülő személyi kör kiválasztását érintő szelekciós folyamat. A barátok, ismerősök melletti úgynevezett ismeretlenek kiválasztásával kapcsolatban a válaszokban megjelenő első szempont a bajba jutott személy elesettsége. A másik ennél sokkal erőteljesebben megjelenő szegmens az ügyvédet körülvevő közeg, amelyben tevékenységét végzi. A válaszadó ügyvédek csaknem háromnegyed része utalt arra, hogy korábbi vagy jelenlegi munkája befolyásolta, és előmozdította elhatározását, mely az ingyenes jogi munkában ölt, illetve öltött testet. Ilyen elkötelezettség fedezhető fel az alábbi válaszban, „az előző ciklusban négy éven át kisebbségi önkormányzati képviselő voltam, akkor rendszeresen tartottam havonta egy alkalommal ingyenes jogi tanácsadást a horvát kisebbségi önkormányzatban – amelyet azóta is, a mai napig folytatok”. Hasonló jellegű kötődés fedezhető fel annak az ügyvédnek a megnyilatkozásában, aki leírta, hogy 1983. óta az egy magyar gyárban – pontos megnevezését felhatalmazás hiányára tekintettel mellőzöm vezeti a jogsegélyszolgálatot, így az eltelt csaknem 30 év óta számtalan
munkavállalónak nyújtott ingyenes jogi segítséget.
már
Értékelés A válaszok egységes értékelését követően arra a megállapításra juthattam, hogy a magyarországi ügyvédek sokkal nagyobb számban végeznek pro bono tevékenységet, mint azt a közvélekedés gondolná, mely egyben azt is jelzi, hogy az nagy részben rejtve marad a nyilvánosság előtt.
Talán ennél is fontosabb, hogy a jogászok pro bono tevékenységének igazi indoka a belső meggyőződés, az ügyvédi hivatásba vetett hit, és csak áttételesen az anyagi haszonszerzés. (Jelen írás teljes terjedelmű változata, „A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége” címmel megjelent a www.ujreformkor.hu internetes oldalon.)
Jótétemény Bélteki Natália Felkészítő tanár: Dékányné Varga Krisztina Intézmény: Nagy Imre Általános Iskola Budapest
