EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG HATÁROZAT

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/310/33/2007 Előadó: dr. Gombos Annamária

HATÁROZAT Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) …………….. Kérelmezőnek az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt az Auchan Magyarország Kereskedelmi Kft. (1113 Budapest, Bocskai út 134-136.) eljárás alá vonttal szemben benyújtott kérelmére lefolytatott eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: A Hatóság megállapítja, hogy az Auchan Magyarország Kereskedelmi Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét Kérelmezővel szemben azzal, hogy anyasága és egyéb helyzete – magassága, testalkata - miatt 2007. március 27-én elutasította az „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” munkakörre történő jelentkezését. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vont Auchan Magyarország Kereskedelmi Kft-t 2.000.000 Ft, azaz kettőmillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00288413-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára történő átutalással kell megfizetni. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a hatóságnál 3 példányban benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A vizsgálat során 20.641,- Ft, azaz húszezer-hatszáznegyvenegy forint eljárási költség merült fel, amely eljárási költséget az eljárás alá vont - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00288413-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára.

Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetni, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része.

INDOKOLÁS ……… (továbbiakban: Kérelmező) kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (továbbiakban: hatóság), melyben sérelmezte, hogy az Auchan Magyarország Kft. (továbbiakban: eljárás alá vont) által meghirdetett „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” munkakörre történő jelentkezését kisgyermeke, anyasága miatt elutasították. A Kérelmező sérelmezte továbbá az eljárás során, hogy fizikai alkalmasságának megállapítására – melyre az eljárás alá vont az elutasítás egyik döntő okaként hivatkozott - nem alkalmas módszer a „ránézésre való becslés”. Kérelmező 2007. március 13-án kelt levelében és az azt követő meghallgatáson a következőket adta elő. Gyermekei 9 és 6 évesek, a legkisebb, kk. ……… 9 hónapos, akivel a munkakörre történő jelentkezésekor gyeden volt otthon. Élelmiszer-vegyiáru kereskedő szakon szerzett szakmunkás végzettséget, azt követően egy Kaiser üzletben árufeltöltőként dolgozott. 2007. március 5-én küldte el az eljárás alá vont budaörsi áruházának Toborzási Irodájára az „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” álláshirdetésre a jelentkezését. Az áruház hirdetésében feladatként az áruosztályok megfelelő működésének biztosítása (árufeltöltés, címkézés, rendezés, tisztaság, megrendelés), a raktárak rendben tartása, a vásárlók tájékoztatása, kiszolgálása, míg elvárásként jó fizikai teherbíró képesség, kereskedelmi érzék, precizitás, pontosság, időbeosztásbeli rugalmasság szerepelt. Kérelmező március 8-án megírta a felvételit (logikai feladatok és egy űrlap a személyes adatokról), melyben árufeltöltői munkakört jelölt meg, amelyet részmunkaidőben, illetve éjszakai műszakban kívánt ellátni. Mivel nem értesítették telefonon, illetve levelet sem kapott, március 12-én felhívta a Toborzási Irodát, érdeklődött a teszt eredményéről, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy már kijavították, de mivel a „gyermeke kicsi”, meg sem nézték, mert e miatt úgy sem veszik fel. Közölték vele, hogy a teszt sikerült, azonban a törvény szerint nem dolgozhat a gyermeke 1 éves koráig, majd utána adja be a jelentkezését újra. Március 19-én elküldött egy újabb jelentkezést a megpályázott munkakörre. Március 20-án kapta meg az elutasító levelet, mely szerint a teszt kiértékelése után nem tudtak megfelelő álláslehetőséget felajánlani. Március 23-án azonban felhívták, hogy menjen be 27-én egy személyes beszélgetésre, mivel tisztázódott, hogy teljes munkaidős munkakört is elvállalna. Z., a Zöldség Osztály vezetője egyedül felvételiztette, aki először még arról tájékoztatta, hogy van éjszakai munkavégzésre lehetőség, a meghallgatás végén viszont azt mondta, hogy nincs, csak egy éjszakai csoportvezetői állás. Elmondta neki, hogy kétműszakos munkarendben (6 órától 14:30-ig, illetve 13:30-tól 22 óráig) dolgoznak, illetve köztes műszakban ( 9 órától 17:30-ig), utóbbi az osztályvezetővel való egyeztetés esetén lehetséges. Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy bármelyiket el tudja vállalni, s hogy teljes munkaidőben szeretne dolgozni. A meghallgatáson személyes dolgokról beszélgettek, Kérelmező elmondta, hogy ……-on él, ami kb. 40 km-re található Budaörstől, sűrűn jár a vonat, 35 perc a menetidő, meg tudja oldani a bejárást. Ezt követően Z. a korábbi munkahelyéről kérdezte, majd a gyerekeiről és a férjéről érdeklődött (hol dolgozik, mit csinált eddig, hol keres állást, mikor járt le a korábbi szerződése). A Kérelmező nem mondta el, hogy az eljárás alá vontnál is dolgozott a férje, s hogy felmondtak neki.

Sérelmezte, hogy a legtöbb kérdés a férjére és a gyerekekre vonatkozott (hol járnak iskolába, óvodába, ki viszi őket, hogy tudja megoldani a felügyeletüket, elhelyezésüket amíg dolgozik). Egészségi állapotra, allergiára, betegségre irányuló kérdések is elhangzottak, továbbá szóba került az is, hogy mivel Kérelmező alacsony termetű, sovány testalkatú, bírná-e fizikailag az emelgetést. A felvételiztető arra, hogy a gyermek egy éves koráig nem dolgozhat, nem hivatkozott. Miután Z. egyeztetett a kollégájával, ismét behívta Kérelmezőt, s közölte vele, hogy nem veszik fel. Elmondta, hogy jelenleg mindenkivel csak 3 hónapos határozott idejű szerződést kötnek, aziránt érdeklődött, hogy mi lesz a Kérelmezővel utána, mivel gyeden van, továbbá arra hivatkozott, hogy Kérelmező 5 órára nem tudna bejárni, melyre Kérelmező is azt mondta, hogy az igaz, de a beszélgetés során 6 órai munkakezdésről volt szó. Elmondta továbbá a Kérelmező, hogy tudomása szerint aznap rajta kívül 3 férfi jelentkező volt árufeltöltői és egyéb munkakörre, közülük két főt szintén elutasítottak. A hatóság tárgyalást tartott az ügyben, melyen az eljárás alá vont jogi képviselője előadta, hogy Kérelmező elutasításával nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, annak indoka nem az anyaság, vagy a több gyermek volt, hiszen akkor be sem hívták volna interjúra, hanem a következők. Kérelmező meghallgatása során kiderült, hogy 40 km-re lakik az áruháztól, így a vonattal történő munkába járása nem látszott megfelelően megoldottnak, egy irányba mintegy másfél óra lett volna. A munkáltató a költségtakarékosság érdekében olyan munkavállalót részesít előnyben az alkalmazásnál, aki közelebb lakik, mivel jogszabály alapján a munkába járás költségeit meg kell térítenie. A meghirdetett állásokat folyamatosan közzéteszik az interneten, a Kérelmező által megpályázott munkakör esetében jelentkezésekor a Kertészeti és az Ital Osztályon volt üresedés, azonban mindkét részlegen a munkavégzés közepes fizikai munkabírást igényel. A jogi képviselő nyilatkozata szerint ezeken a részlegeken két műszak van, a délelőtti változóan 5 órától vagy fél 6-tól 13:30-ig, a délutáni 13:30-tól 22 óráig tart. Az eljárás alá vont jogi képviselője a védekezésében előadta továbbá, hogy Kérelmező felvétele esetén éjszakai műszak is előfordulhatott volna, azonban a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 121.§-a alapján a terhes nőt, illetve a kisgyermekes anyát a gyermek egy éves koráig nem lehet éjjelre (22-6 óra között) beosztani, ebbe még a reggeli műszak is belecsúszhatott volna. Kérelmező továbbá eredetileg részmunkaidőre jelentkezett, azonban ezekre a munkakörökre a munkáltató teljes munkaidős alkalmazottat keresett. Probléma volt az is, hogy Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy nem volt még családtagjának kapcsolata az Auchannal, azonban a férje korábban ott dolgozott, majd munkaviszonya megszűnt. Ez a magatartás bizalmatlanságot ébresztett a munkáltatóban.

Az eljárás alá vont jogi képviselője hivatkozott az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 22.§-ra, mely szerint a munkáltató mentesül, ha a kérdések lényegesek és a munka természete által indokoltak, hiszen így ismerhette meg az interjúztató személy a rendelkezésre állás és a munkabírás, munkába járás körülményeit. Három gyermek mellett ezek a kérdések fontosak, hiszen az utazás és a munkavégzés mintegy 10-11 órát elvett volna a munkavállaló napjából. A munkáltató a felvételi eljárás során mérlegelési jogkörben hozza meg a felvételre vonatkozó döntését, annak részletes indokait nem köteles a pályázóval közölni. Kiemelte továbbá, hogy az eljárás alá vont nem egy indokra alapította a döntését, hanem összességében úgy ítélte meg, hogy a Kérelmező a betölteni kívánt munkakörre nem alkalmas, nem elég rátermett. Az állásinterjún feltett egy vagy több személyesebb jellegű kérdés pedig nem alapozza meg a hátrányos megkülönböztetést, mivel az eljárás alá vont összehasonlítható helyzetben lévő más pályázókhoz képest nem részesítette kedvezőtlenebb bánásmódban Kérelmezőt, hiszen a meghirdetett munkakörre a négy jelentkező közül végül senkit nem vett fel, az elutasítottak között pedig férfi is volt. Az eljárás alá vont jogi képviselője szerint az

előadottak alapján az elutasítás nem volt okozati összefüggésben azzal, hogy Kérelmező többgyermekes anya. Az eljárás alá vont jogi képviselője becsatolta az Auchan Magyarország Kft. Budaörsi Áruházáról készített kimutatást, amiből kiderül, hogy – a 2007. március 31-i adatok szerint – az áruházi állományból (694 fő, aktív: 642 fő, nő: 412 fő) 221 nőnek volt 18 év alatti gyermeke, ebből 74 főnek 3 év alatti, 25 főnek 1 év alatti, s 11 nő dolgozott gyes mellett. Egy 1 év alatti gyermeket nevelő hölgy munkavállaló dolgozott „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” munkakörben, azonban csak heti 30 órában, részmunkaidőben. Z. tanú, a Zöldség Osztály vezetője – aki a felvételi elbeszélgetést tartotta - elismerte, hogy elhangzottak a sérelmezett kérdések a meghallgatáson, azok az adatlap és a teszt alapján merültek fel benne, megítélése szerint indokoltak voltak. Amikor kiderült, hogy Kérelmezőnek van egy évesnél kisebb gyermeke is, magánemberként megjegyezte, hogy ő meggondolná, hogy egy kilenc hónapos gyermek mellett munkába álljon-e. Előadta, hogy az eljárást egy felettes, senior osztályvezető felügyeli, jelen esetben ez a személy M., a Bazár szektor vezetője volt, a döntést ő hozta meg. A meghallgatás után tudja meg minden esetben a felvételiző és a felvételiztető is, hogy melyik osztályon van üres álláshely. Amikor Kérelmező jelentkezett, az Ital és a Kertészeti Osztályon túl éjszakai csoportvezetői munkakörre volt még felvétel, ezeken az osztályokon a munkaidő heti 40 óra. Kérelmező eredetileg részmunkaidőre jelentkezett, majd az interjúra már úgy érkezett, hogy teljes munkaidőt is elvállal. A tanú nyilatkozata szerint elmondta Kérelmezőnek, hogy a munkaidő nem az áruház nyitásával kezdődik, hanem előtte árufeltöltéssel, előzetes munkákkal, azaz legalább egy fél órával, órával a nyitás előtt, azonban ez még éjszakai munkának minősül 6 óráig. A munkaidő vége az áruház zárása, azaz 22 óra, illetve a pénztár szektorban 22 óra 15 perc. A délelőtti és a délutáni műszakok váltakoznak, nincsenek csak délelőttös, vagy csak délutános munkavállalók, illetve csak köztes műszakban dolgozók sem, a kérdéses osztályokon pedig van éjszakai műszak is. Meghallgatásán elmondta, hogy nem kapott olyan utasítást, hogy tájékoztassa a Kérelmezőt a GYED alatti munkavégzés szabályairól, - korábbi nyilatkozatának ellentmondóan - azt nem tudta, hogy miért nem tájékoztatta arról sem, hogy a munkavégzés belecsúszna az éjszakai munkavégzésbe. A tanú nyilatkozata szerint az elutasítás döntő okai – melyekről tájékoztatta Kérelmezőt - az éjszakai munkavégzésen túl a bejárás távolság miatti nehézsége, illetve az volt, hogy a releváns osztályokon való munkavégzés közepes nehézségű fizikai munkát jelent (pl. virágföld, illetve italosrekeszek pakolása), amire nem ítélték alkalmasnak a Kérelmezőt. Megkérdezte továbbá Kérelmezőtől, hogy kapcsolatban van, vagy volt-e Auchan alkalmazottal, erre határozott nemleges választ kapott. A hozzátartozókkal kapcsolatos kérdésnek – állítása szerint - az a jelentősége, hogy az eljárás alá vontnál a hozzátartozók nem dolgozhatnak egy osztályon, illetve nem kerülhetnek alá-fölérendeltségi viszonyba a megbízhatóság érdekében. Azt, hogy Kérelmező férje korábban dolgozott az eljárás alá vontnál, csak utólag, a Személyzeti Osztálytól tudta meg, ahová a beszélgetés után a felvételi anyag leadásra került, így - állítása szerint - a férj korábbi munkaviszonya nem volt indoka az elutasításnak. A Kérelmező észrevételezte, hogy ez a kérdés csak jelen időben hangzott el, illetve sérelmezte, hogy megítélése szerint a fizikai alkalmasság megállapítására nem alkalmas módszer a ránézésre való becslés. H. tanú, a Személyzeti Osztály vezetője tájékoztatta a hatóságot a felvételi eljárás részletes rendjéről, továbbá hogy a Toborzási Irodán több telefonos tájékoztatást nyújtó ügyintéző is dolgozik, akik mindig felhívják a figyelmet arra, hogy amíg a gyermek egy éves nem lesz, nem lehet GYED mellett dolgozni, arról le kell mondani. A gyermek egy éves kora után már igényelhet

munka mellett is GYES-t a munkavállaló. Az elutasítás oka azonban semmiképpen sem ez volt, hanem az éjszakai munkavégzés törvényi tiltása, illetve az, hogy az adott időszakban nem volt lehetőség részmunkaidős foglalkoztatásra. A Kérelmező azonban újból jelentkezett, s egy kollégája tájékoztatta arról, hogy vállalná a teljes munkaidőt is, így úgy döntöttek, hogy behívják az interjúra. Akkor még nem tudták, hogy mely osztályokon lesz üresedés, mindenkinek megadják a lehetőséget, hogy bizonyítsa rátermettségét. Az elutasító döntést írásban nem indokolják külön, azt követően az anyagokat (tesztek, személyi lapok) megsemmisítik. Az adott időszakban négy jelentkező volt az általános alkalmazotti munkakörre, de közülük senkit nem vettek fel. A tanú elmondta, hogy vannak olyan dolgozóik, akik a közigazgatási területen kívülről Százhalombattáról, Érdről, Budapestről, Diósdról - járnak be, vonattal vagy busszal történő utazásukat megtérítik, egy vértesszőlősi kolléga autóval, saját költségen közlekedik. Szem előtt tartják azt, hogy a munkavállaló milyen messze lakik, ennek oka a gazdasági érdekük, valamint az, hogy a dolgozó kellő időben meg tudjon jelenni a munkahelyen. A munkaidő kezdete a délelőtti műszak esetén legkorábban 5 óra, máshol 5 óra 30 perc. A délutános műszak 22 óráig tart, illetve esetenként 22.30-ig. A műszakrend osztályonként változik, a Kérelmező által megpályázott munkakör esetén is változó lett volna a műszakbeosztás. A hozzátartozókkal kapcsolatos kérdést az űrlapon teszik fel, arra kérdeznek rá, hogy van-e cégüknél ismerőse a felvételizőnek. Ez csak egy informális kérdés, konkrét célja nincs. A tanú nyilatkozata szerint az elutasítás nem volt összefüggésben Kérelmezőnek erre a kérdésre adott válaszával, illetve azzal, hogy a férje náluk dolgozott. A hatóság újabb tárgyalást tűzött ki további tanúk meghallgatása céljából, melyen E., a Személyzeti Osztály toborzási asszisztense előadta, hogy március 12-én, amikor Kérelmező a teszt eredménye felől érdeklődött, közölte vele, hogy elutasították. Miután Kérelmező ragaszkodott ahhoz, hogy az elutasítás okáról tájékoztassa, elmondta, hogy arra nem tud választ adni, mivel azt nem ő dönti el. Végül a Kérelmező kérésére megnézte a tesztet. Megemlítette a részmunkaidőt, mivel tudomása volt arról, hogy akkor főállásba kerestek embereket. Elmondta Kérelmezőnek, hogy amíg a gyermek egy éves nem lesz, nem lehet náluk éjszaka dolgozni, illetve, hogy bizonyos juttatásokról le kell mondania. A harmadik telefonbeszélgetésükkor Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy érdekelné a teljes munkaidős állás, mivel így érdemes lemondani a gyedről. Erről tájékoztatta az osztályvezetőt, akinek az utasítására felhívta a Kérelmezőt, s megbeszélték a szóbeli meghallgatás időpontját. A tanú előadta, hogy ha valaki távolabb él, annak fel szokta ajánlani, ha esetleg van közelebbi áruház, oda jelentkezzen, mivel a személygépkocsival való munkába járást nem támogatják, azonban Kérelmező esetében ez nem merült fel. Kérelmező elmondta, hogy az éjszakai munkáról az első telefonbeszélgetésen nem volt szó, a tanú azt mondta neki, hogy egyáltalán nem dolgozhat a gyerek egy éves koráig. A harmadik beszélgetéskor elhangzott, hogy éjszaki műszakban nem tudják foglalkoztatni, de azért, mert nincs éjszakai műszak. Arról nem kapott tájékoztatást, hogy a gyermeke miatt nem foglalkoztathatják éjszaka, illetve hogy a munkavégzés belecsúszna az éjszakai munka időtartamába. Az eljárás alá vont jogi képviselője megjegyezte, az hogy „nincs éjszakai műszak”, azt jelenti, hogy nem volt olyan beosztás, amit csak éjszakai műszakban lehet végezni, ez lehetett Kérelmező számára félreérthető. M. tanú, a Bazár részleg vezetője, aki a felvételi eljárásban mint „debrief”, felügyelő vett részt, előadta, hogy az áruházban három műszakban dolgoznak, a délelőttös 5 órától 13:30-ig tart, 5 órától 6 óráig szigorú munkaszervezés működik, illetve a nyitásra (6 óra) való felkészülés

(rendrakás, árcsere, stb.). Sokszor fél 11-kor tudnak este a vásárlók miatt bezárni, a munkákat viszont el kell másnap reggel végezni 6 óra előtt. A délutáni műszak 13:30-tól – 22 óráig, s az éjszakai 22 órától 6 óráig tart. A köztes műszak olyan esetben van alkalmanként, ha valaki tanul, vizsgázni megy, de ez csak tapasztalt, régi kollégáknak megengedett. Mindenkinek meg kell kapnia a magasabb délutáni, éjszakai pótlékokat, hogy ne legyen ebből viszály, így nem tudják garantálni, hogy éjszaka ne dolgozzon a munkavállaló. Nincs is olyan dolgozójuk, aki éjszaka nem dolgozik, kivéve például a személyzeti osztályon, dekoráción. Kérelmezőt azért hívták be annak ellenére, hogy éjszaka nem dolgozhat, ha alkalmasnak találják, akkor a későbbiekben visszahívták volna. A tanú előadta továbbá, hogy Z. felvételiztető tájékoztatása alapján közösen hozták meg a döntést. Az elutasítás fő indokának a rendelkezésre állással, bejárással kapcsolatos problémát jelölte meg, a lakóhely távolságát, ugyanis a lemorzsolódó munkavállalók legnagyobb része a távolabb lakók közül kerül ki, s nem biztos, hogy a Kérelmező 1,5-2 óra alatt reggel 5:30-ra be tudott volna érkezni, hogy felvegye a munkát (átöltözés, beblokkolás), s 22 óra után hazamenni, s az sem mindig 22 óra. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy az nem kizáró ok, hogy valaki távolabb lakik, s az utazási költségeket meg kell téríteni, ha jók a képességei, s rendelkezésre tud állni, lehet, hogy többet termel. Hivatkozott a tanú az éjszakai munkavégzés jogszabályi tiltására, továbbá hogy a felvétel után egy hetes alapképzést tartanak, amely „szertefoszlik”, ha a kolléga eltávozik. A döntés meghozatalánál figyelemmel voltak továbbá arra, hogy olyan osztályokra kerestek embereket, ahol nagy súlyokat kell megmozgatni, a munka fizikai része is problémát okozhatott volna a Kérelmezőnek. Meghatározó volt a munkatapasztalat is, előnyben részesítik azokat, akik már dolgoztak hipermarketben, mivel könnyebb befogadni az ilyen jelentkezőket, Kérelmező azonban nem dolgozott ilyen helyen. A tanú vallomása végén azonban elhangzott az is, hogy a tapasztalat hiánya nem kizáró ok. A tanú tudott arról, hogy a Kérelmező férje az áruház munkavállalója volt, a kérdésnek a bizalom szempontjából van jelentősége, az azonban, hogy ezt a Kérelmező letagadta, nem volt kizáró ok. A tanú előadta továbbá, hogy az általa vezetett Bazár részlegen is vannak kismamák, s van olyan részmunkaidős munkavállaló is, aki a gyermek 3 éves kora előtt ment vissza dolgozni. Az áruházban főleg a pénztár részlegen vannak, akik gyes mellett dolgoznak, Kérelmező meghallgatásakor azonban csak teljes munkaidős dolgozókat kerestek. A korábban említett okok miatt nem tudott olyan munkakört ajánlani, amit Kérelmező betölthetett volna. A kérelem az alábbiak szerint alapos. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/A. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”. A (2) bekezdés szerint: „Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti”. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely, az Ebktv-ben felsorolt tulajdonsága – jelen esetben anyasága, egyéb helyzete - miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne (közvetlen hátrányos megkülönböztetés).

Az Ebktv. 5.§ d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben. (Ebktv. 21.§) Az eljárás alá vontat terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony keretében nem volt köteles megtartani. A Kérelmező védett tulajdonságként anyaságát (3 gyermeke van) – Ebktv. 8.§ l) - jelölte meg, hátrányként pedig azt, hogy az eljárás alá vont az általa megpályázott „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” megnevezésű munkakörre nem vette fel, telefonon, írásban, majd szóban is elutasították, a kapcsolódó iratokat (gyermekek születési anyakönyvi kivonata, elutasító levél) becsatolta a hatóság részére. A hatóság tesztelést végzett egy megbízott tesztelő személy segítségével, aki Kérelmezőhöz hasonló jellemzőket (három gyermeke van, a kicsivel gyeden van otthon) előadva jelentkezett a munkakörre, akit az írásbeli felvételire behívtak, ahol a tesztlapokat, adatlapokat kitöltötte. Utóbbi egyebek mellett a következőket tartalmazta: személyi adatok, gyerekek adatai, iskolai végzettség, szakmai gyakorlat, hobbi, testmagasság, testsúly. A tesztelő a szóbeli elbeszélgetésre kapott egy időpontot, amin nem tudott megjelenni. Telefonos érdeklődés során a Toborzási Irodán azt ígérték, hogy behívják a későbbiekben, amire csak az eljárás alá vontnak küldött, hatósági eljárás megindításáról szóló értesítés átvételét követően került sor, így a tesztelő részvétele okafogyottá vált. A hatóság által tartott tárgyaláson a Kérelmezőnek adott felvilágosítással - gyermeke egy éves koráig nem dolgozhat, nem tudják éjszakai műszakban foglalkoztatni - kapcsolatban ellentétes tartalmú nyilatkozatok hangzottak el a Kérelmező és a telefonos tájékoztatással kapcsolatban meghallgatott tanú, E. toborzási asszisztens részéről. A tesztelő is különböző tájékoztatást kapott a telefonos beszélgetés alkalmával, a Kérelmező által előadottakat támasztja alá, hogy az ügyintéző először azt mondta neki, hogy amíg a gyermeke nem lesz egy éves, addig ne jelentkezzen, majd az elutasítást követően segítséget kért egy kollégától a szabályozással kapcsolatban, s végül azt javasolta, hogy küldje be az önéletrajzát. A hatóság álláspontja szerint kívánatos lenne, ha a munkáltatók nagyobb figyelmet fordítanának a jelentkezők megfelelő tájékoztatására, mivel jelen felvételi eljárással kapcsolatban is megállapítható volt, hogy Kérelmezőt nem tájékoztatták az éjszakai munkavégzésre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, illetve félreértések adódtak a gyed folyósításával kapcsolatban, továbbá a hirdetés nem tartalmazta, hogy határozott vagy határozatlan időre, részmunkaidőben vagy teljes munkaidőben szeretnék a jelentkezőket foglalkoztatni. Az eljárás alá vont jogi képviselője és a tanúk – esetenként egymásnak és önmaguknak ellentmondóan - az elutasítás következő indokaira hivatkoztak: Kérelmező nem ér be a munkaidő kezdetére a bejárás nehézsége és lakóhelye távolsága miatt, Kérelmező fizikai teherbíró-képessége

nem megfelelő, nem végezhet éjszakai munkát gyermeke egy éves koráig, a férjre vonatkozó kérdésre adott válasz bizalmatlanságot ébresztett a munkáltatóban, Kérelmezőnek nincs tapasztalata hipermarketben végzett munkában. Az eljárás alá vont jogi képviselője védekezése során előadta, hogy vannak kisgyermekes női munkavállalóik, továbbá, hogy férfi jelentkezőket is elutasítottak, s végül senkit nem vettek fel a munkakörre. Az eljárás alá vontnak – hogy sikeresen kimentse magát - azt kellett bizonyítania, hogy eljárása nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, azaz nem tett fel olyan kérdést, amire adott válasz közvetlen hátrányos megkülönböztetéshez vezetett, illetve az alkalmazás megtagadása nem volt okozati összefüggésben az általa feltett kérdéssel, illetve a munkavállaló arra adott válaszával, vagy nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, tehát az általa feltett kérdés, illetve azt követő eljárása megfelel az Ebktv. 22. §-ában foglalt alábbi feltételeknek. A foglalkoztatás területén alkalmazott speciális kimentési szabály szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, amely az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés (Ebktv. 22.§). Az eljárás alá vont jogi képviselője szerint az állásinterjún elhangzott - Kérelmező által sérelmezett - kérdések lényegesek és szükségesek voltak, az elutasítási okokat – melyeket részletesen nem voltak kötelesek a Kérelmezővel közölni - összességükben értékelték, azok eredményeként született meg a döntés. A felvételi beszélgetés során olyan, Kérelmező anyaságával összefüggő kérdések (gyerekek ellátásával, férjjel, nagyszülővel kapcsolatban) is elhangzottak – azokat a tanú is elismerte -, amelyek a hatóság megítélése szerint nem voltak szükségesek annak megítéléséhez, hogy Kérelmező el tudja-e látni a munkakört. Az eredményről történő tájékoztatás során is utalás történt Kérelmező helyzetére, felmerült, hogy milyen jövedelme lenne, ha a három hónapos határozott időtartamú munkaviszony eltelik.

A Kérelmező sérelmezte az eljárás során, hogy fizikai alkalmasságának megállapítására – melyre az eljárás alá vont az elutasítás egyik döntő okaként hivatkozott - nem alkalmas módszer a „ránézésre való becslés”. Kérelmező testalkatát (alacsony, vékony, ezért nem bírná a nehéz árukat pakolni) a hatóság egyéb helyzetnek – Ebktv. 8.§ t) - tekintette. A munkaköri alkalmasságot – ahogy azt M. és H. tanúk is nyilatkozták – az üzemorvos bírálja el, a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. §-a és 8. számú melléklete alapján. A 8. számú melléklet 1.1.2.1. pontja rendelkezik a sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelésekről, mely az anyagmozgatási munkával kapcsolatban 45 év alatti nők esetében nem tartalmaz korlátozást, míg az 1.1.2.2. pont szerint 10 kg-nál nagyobb tömeg emelése esetén esetenkénti döntés szükséges a munkaalkalmassági vizsgálat és a munkakörre kiterjedő ergonómiai vizsgálat, a megterhelésigénybevétel elemzése alapszolgáltatás keretében. Ezen rendelkezéseken túl nem fogadható el az eljárás alá vont Kérelmező fizikai teherbíró-képességére történő hivatkozása figyelemmel a Közlekedési baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabály IV. Anyagmozgatás, anyagtárolás című fejezetének kiadásáról szóló 2/1972. (MK 6.) KPM rendelet 4.25.1 pontjára, mely rögzíti, hogy rendszeres rakodási és szállítási munkára alkalmazás előtt a dolgozókat előzetes orvosi vizsgálatra kell küldeni. A 4.25.2 –es pont szerint a 18 évesnél idősebb nők sík talajon, kézben 20 kp-ot, ketten 40 kp-ot emelhetnek és vihetnek legfeljebb 60 m távolságra. Kérelmező fizikai alkalmasságára, teherbíró képességére nyilvánvalóan megjelenéséből és – M. tanú nyilatkozata szerint - szabadidős tevékenységéből következtettek, - utóbbira az írásbeli felvételin kitöltött űrlapon kérdeztek rá - azonban nem tartották alkalmasnak, annak ellenére, hogy a tanú is úgy nyilatkozott, hogy a fizikai teherbíró képességet az üzemorvos bírálja el.

Kérelmezőt szóbeli elutasításakor, 2007. március 27-én egyéb helyzetével – magassága, testalkata – okozati összefüggésben közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte, e tekintetben sem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont védekezését, mivel az – a fentiekre tekintettel - nem felelt meg a speciális kimentési szabályoknak. Az eljárás alá vont jogi képviselője és M. tanú kiemelten hivatkozott Kérelmező rendelkezésre állásával kapcsolatos problémára, a munkahely és a lakóhely közötti távolság is szerepet játszott az elutasítás indokaként, azonban a tanúk nyilatkozata e tekintetben nem volt egységes, alkalmanként önmaguknak is ellentmondóak voltak. H., a Személyzeti Osztály vezetője előadta, hogy vannak dolgozók a közigazgatási területen kívülről, nagyobb távolságról is, továbbá, hogy szem előtt tartják, hogy a munkavállaló hol lakik, ez gazdasági érdekük. E. toborzási asszisztens tanúvallomása szerint nem merült fel, hogy a Kérelmező távol lakik. M. „debrief” hivatkozott arra, hogy hosszú távra terveznek, a lemorzsolódó dolgozók a távolabb élők közül kerülnek ki, azonban elmondta, hogy nem kizáró ok az, ha valaki távolabb lakik. A hatóság megítélése szerint Kérelmező nem lakik olyan távolságra – 40 km-re található a lakóhelye a munkavégzés helyétől, így nem több órás utazásról lett volna szó -, mely akadályozná a napi munkába járást, illetve jelentősebb anyagi terhet jelentene a munkáltatónak, továbbá az csupán feltételezés, hogy aki távolabb lakik, „lemorzsolódhat”, szubjektív, nem megalapozott indok az elutasításra. Az eljárás alá vont nem tudta bizonyítani, hogy minden munkavállaló, aki a Kérelmező által megpályázott munkakörben teljes munkaidőben dolgozik, éjszakai munkát végez, a becsatolt Üzemi Megállapodás csupán a munkaidőkeretet tartalmazza, a jelenlét ellenőrző diagram sem támasztja alá a tanúk nyilatkozatát – a munkavállalók délelőtti műszakkezdése eltérő (5:00, 5:30, 5:45, 6:00), a jogi képviselő is csak arra hivatkozott, hogy alkalmanként előfordulhat éjszakai munkavégzés, valamint hogy a délelőtti műszakkezdés – 6 óra – és a délutáni műszak befejezése - 22 óra - elcsúszhat. Csupán – a hatóság által bekért - az alkalmazott az önkiszolgáló osztályon munkakörre felvett munkavállalóknak szóló, 2007. márciusában hatályban volt - Tájékoztató tartalmazza, hogy a munkavállalóra irányadó munkarend többműszakos. A BH2000.124 szerint a munkarendet - kollektív szerződés hiányában - a munkáltatónak kell meghatároznia. Ha a kereskedelmi tevékenységet folytató cégnek nincs munkarendje, az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva kell megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a munkavállalóknak munkát kell végezniük, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző előkészítő és a zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is. Jelen esetben az áruház nyitvatartási ideje 6 órától 22 óráig tart, a fentiekre tekintettel a hatóság a munkaidő szempontjából ezt vette irányadónak.

A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 121. § (1) bekezdése szerint „a 127. § (6) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott munkavállaló éjszakai munkára [117. § (1) bekezdés d) pont] nem vehető igénybe. Ettől érvényesen eltérni nem lehet”. A 127.§ (6) bekezdés a) pontja szerint rendkívüli munkára nem vehető igénybe a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig. Éjszakai munkának minősül a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Az eljárás alá vont hivatkozott az Mt. éjszakai munkavégzésre vonatkozó, eltérést nem engedő rendelkezéseire, azonban a fentiek szerint az eljárás alá vont nem tudta bizonyítani, hogy az elutasításnak ez volt az egyik meghatározó oka: nem tudott becsatolni munkarendet, mely tartalmazza az éjszakai műszakot, a Kérelmező által kitöltött adatlapból tudták, hogy Kérelmező gyermeke az egy éves kort nem töltötte be, az éjszakai munkavégzés tilalmáról rögtön tájékoztatni kellett volna, a telefonos beszélgetés tartalmával kapcsolatban ellentétes tartalmú nyilatkozatok hangzottak el, nem esett szó róla a meghallgatáson - ezt támasztja alá Z. tanú önmagának ellentmondó nyilatkozata is-, továbbá az azt követő elutasításkor sem. Ellentmondó H. és M. tanúk vallomása (nem tudták, hol lesz üresedés, mindenkinek megadják a lehetőséget, hogy bizonyítsa rátermettségét egy személyes beszélgetés során, illetve hogy ha alkalmas, később visszahívják) is a tekintetben, hogy annak ellenére, hogy tudták, Kérelmező nem végezhet éjszakai munkát, mégis behívták a meghallgatásra, míg korábban részben e miatt, részben a részmunkaidős üres munkakörre – amit az álláshirdetés nem tartalmazott - hivatkozva utasították el írásban.

Az éjszakai munkavégzést tiltó jogszabályi rendelkezésekre történő hivatkozással kapcsolatban a hatóság felhívja a figyelmet a következőkre. Az Európai Bíróság a Habermann-Beltermann ügyben [C-421/92(1994)ECRI-1657] úgy ítélte meg, hogy közvetlen diszkriminációnak minősült, amikor egy terhes nő felmondását a munkáltató azzal indokolta, hogy a német törvények szerint nem lehet éjszakai munkára beosztani, mivel a joghátrány elszenvedésének a terhesség volt az oka. Megállapította továbbá, hogy a terhesség alatt végzett éjszakai munka tilalmát a munkaszerződésben kell meghatározni, és fel kell ismerni, hogy a nők éjszakai munkavégzésre való alkalmatlansága csak ideiglenes. Az Mt. 118. § (1) bekezdése szerint a munkarendet, a napi munkaidő beosztásának szabályait kollektív szerződés rendelkezése hiányában - a munkáltató állapítja meg. Az eljárás alá vont nem vizsgálta meg annak lehetőségét, hogy Kérelmezőt hogyan tudta volna úgy alkalmazni, hogy éjszakai munkavégzésre ne kerüljön sor, ezt támasztja alá M. tanú nyilatkozata is, mely szerint semmilyen munkakört nem tudnának Kérelmezőnek felajánlani. Kérelmező egyéb módon történő alkalmazása – mint például a tanuló, vizsgázó dolgozóknak a köztes műszak biztosítása -, a hatóság szerint - különös tekintettel arra, hogy a legkisebb gyerek egy éves korának betöltéséig csak néhány hónapról lett volna szó – elvárható, ésszerű és arányos intézkedés lett volna. Erre az Mt. 83.§-a szerint - a munkavállaló megállapodás alapján határozott időre a munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatható - is lehetőség lett volna. Ezt az intézkedést támasztja alá – a Tanács 1976. február 9-i, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK irányelvének 2. cikkely (4) bekezdését megerősítő – a Tanács 1984. december 13-i, a nők számára pozitív intézkedések elősegítéséről szóló 84/635/EGK ajánlása is, mely szerint a tagállamoknak lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsák, a pozitív intézkedés a lehető legjobban tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek befolyással vannak – egyebek mellett – a helyzetnek megfelelő munkafeltételek, munkaszervezés és munkaidő kialakítására. Az ajánlás preambuluma szerint az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi rendelkezések nem elégségesek a fennálló egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, ha a kormányok, a szociális partnerek s az érintett szervezetek nem intézkednek a nőket a munkavállalással kapcsolatosan ért hátrányok ellensúlyozására. Nem fogadható el továbbá kimentési okként a hipermarketben szerzett munkatapasztalat hiányára történő hivatkozás sem, különös tekintettel arra, hogy nem szerepelt a hirdetésben az elvárások között (a szakirányú végzettség sem, amivel Kérelmező rendelkezett). M. tanú előadta, hogy Kérelmező nem dolgozott korábban hipermarketben, így ez is meghatározó volt a döntéshozatalnál, ugyanis az előnyt jelentett volna. Végül azonban ő is megjegyezte, hogy ez nem kizáró ok. H. tanú nyilatkozata szerint a szakirányú végzettség és a gyakorlat nem feltétele a munkakör betöltésének. Kérelmező azonban korábban egy nagyobb üzletben dolgozott árufeltöltőként, továbbá ezen indok elfogadása esetén a szülés után a munkapiacra visszatérő nőknek nem lenne lehetőségük elhelyezkedni hipermarketben, ha addig nem dolgoztak ilyen helyen. Megjegyzi a hatóság, hogy egy esetleges ilyen gyakorlat a pályakezdőket is kizárja a munkavállalás lehetőségéből. Nincs jelentősége az eljárás alá vont jogi képviselője által előadott azon ténynek, hogy Kérelmező eredetileg részmunkaidőre jelentkezett, mivel erre vonatkozóan írásbeli elutasítást kapott, továbbá a felvételi eljárás során - mind a Toborzási Irodán dolgozó ügyintézővel, mind a felvételiztetővel tisztázta, hogy teljes munkaidős munkakört is elvállalna. A Kérelmező férjével kapcsolatban feltett kérdésre történt válaszadás sem volt meghatározó, a tanúk nyilatkozata szerint az nem játszott szerepet az elutasításban, csupán formális volt.

Az, hogy az eljárás alá vont foglalkoztat kisgyermekes női munkavállalókat, továbbá elutasított férfi jelentkezőket is, végül pedig nem vett fel senkit a munkakörre az adott időszakban, nem zárja ki a konkrét esetben az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Utóbbiakat támasztja alá az Európai Bíróság Dekker-ügyben (C-177/88[1990]ECRI-3941) hozott határozata is, mely kimondta, hogy a terhesség olyan állapot, amely férfi esetében sohasem jelentkezik, ezért sosem hat hátrányosan egy férfi körülményeire, így a terhesség miatt alkalmazott hátrányos megkülönböztetés még akkor is nemek közötti közvetlen diszkriminációnak minősül, ha az adott esetben férfi munkavállaló nem is érdekelt. Annak, hogy Kérelmező jelentkezésekor elutasított az eljárás alá vont férfiakat is, nincs jelentősége, mivel – ahogy a tanúk is elmondták – az áruházban a betöltendő munkakörök hirdetése és a jelentkezés folyamatos, mindig a meghallgatás napján derül ki, hogy éppen melyik osztályra van az egyes munkakörök tekintetében felvétel. M. tanú nyilatkozott arról is, hogy vettek fel pályázókat az azóta eltelt idő alatt. Fentiek alapján az eljárás alá vont jogi képviselője és a tanúk által előadott indokokat (fizikai alkalmasság, lakóhely távolsága, a munkába járás nehézsége és költségei, éjszakai munkavégzés jogszabályi tiltása, hipermarketben töltött munkatapasztalat hiánya, a cég személyzetével kapcsolatos kérdés megválaszolása miatti bizalmatlanság) nem tartja elfogadhatónak a hatóság, mivel azok a munka jellege vagy természete alapján nem indokoltak, s nem arányosak, továbbá az Mt. 81.§-ban szabályozott próbaidő lehetőséget ad mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak, hogy a munkavégzés során egymás elvárásait, képességeit, a munkavégzés körülményeit megismerhessék, annak időtartama alatt bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti a jogviszonyt. A hatóság döntése meghozatala során figyelemmel volt az önmaguknak és egymásnak is ellentmondó nyilatkozatokra – a fentiek szerint részletezettek mellett arra is, hogy ki hozta az elutasító döntést: Z. nyilatkozata szerint a véleményét meghallgatva M., míg M. szerint közösen -, melyek elfogadhatósága így megkérdőjelezhető, továbbá hogy most már az áruház internetes honlapján szereplő hirdetésekben szerepel, hogy milyen időtartamra, s milyen munkaidőben alkalmazzák a jelentkezőket. A hatóság a fent leírtak – különös tekintettel Z. tanú által elismerten Kérelmezőnek feltett kérdések és az ellentmondó tanúvallomások – alapján arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét – közvetlen hátrányos megkülönböztetés - ……vel szemben akkor, amikor az „alkalmazott az önkiszolgáló osztályon, eladó” munkakörre történő felvételét anyasága és egyéb helyzete – magassága, testalkata - miatt 2007. március 27-én elutasította. A szankció megállapítása körében a jogsértő magatartás megállapításán és a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától való eltiltáson túl az Ebktv. 16.§ (1) bekezdés c) és d) pontjainak alkalmazásáról – határozat nyilvánosságra hozataláról, továbbá pénzbírság kiszabásáról – döntött a hatóság, figyelemmel arra, hogy más hasonló esetben a megelőzéshez és visszatartó hatáshoz fűződő célok csak így érhetők el. A hatóság felszólította az eljárás alá vont jogi képviselőjét az Auchan Magyarország Kft. előző 2 évi vagyonmérlegének (éves beszámoló) és társasági adóbevallásának becsatolására, egyúttal tájékoztatta, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 51.§ (1) bekezdéséről, mely szerint a nyilatkozattételt megtagadhatja, azonban „ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy a 31.§ (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást”. Az eljárás alá vont a vagyoni

helyzetével kapcsolatos iratokat nem küldte meg (tájékoztatást kért, hogy az ügy elbírálása szempontjából milyen jelentőségük van), mivel megítélése szerint azok nem minősülnek a konkrét üggyel összefüggő iratnak, és azokból az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy megtartása tekintetében nem lehet semmilyen következtetést levonni. A nyilatkozattétel megtagadására tekintettel a hatóság a bírság összegének meghatározásakor figyelemmel volt az eljárás alá vont köztudottan ismert piaci helyzetére, mely Magyarországon jelentős (Budapesten és vidéken összesen 10 áruházzal rendelkezik a www.auchan című honlap szerint), továbbá arra, hogy nemcsak anyaságával, hanem egyéb helyzetével összefüggésben is közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte a Kérelmezőt. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 154.§ (1) bekezdés b) pontja alapján a hatóság az eljárás alá vontat – a rendelkező részben leírtak szerint – kötelezte az eljárási költségek (tértivevényes postai küldemények díja, tesztelő megbízási díja) viselésére. A végrehajtás felfüggesztéséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 110.§-a, a késedelmi pótlékról a 138.§-a rendelkezik. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17.§ (1) bekezdése zárja ki. A határozat ellen a jogorvoslatot az Ebktv. 17.§ (3) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109.§ (1) bekezdése biztosítja. Határozatomat az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 15. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. Budapest, 2007. november 12. Dr. Demeter Judit Elnök

1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1)336-7673, (1)336-7843; Fax: (1)336-7445