EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/42/17/2009 Ügyintéző: dr. Kegye Adél
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) X.Y kérelmező kérelme alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a MÁV VasútépítőGépellátó és Szolgáltató Kft.-vel (1103 Budapest, Kőér u. 2/d., továbbiakban eljárás alá vont MÁVGÉP Kft.) szemben indult eljárásban meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont MÁVGÉP Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmező munkafeltételeit más véleményével összefüggésben hátrányosan megváltoztatta, gépjárművezetői feladatait elvonta és pályamunkás munkakörbe helyezte vissza, s ezzel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 21.§ e) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. A hatóság ugyanakkor megállapítja azt is, hogy az eljárás alá vont MÁVGÉP Kft. a Kérelmező roma származásával, illetve más véleményével összefüggésben nem sértette meg az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvét. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján, valamint az elmarasztalt társaság simontornyai építésvezetőségének hirdetőtábláján és a www.mavgep.hu honlap kezdőoldalán. A vizsgálat során 15588,- Ft, azaz Tizenötezer-ötszáznyolcvannyolc forint eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat.
INDOKOLÁS
Kérelmező 2008. november 25-én kelt beadványában azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy korábbi munkáltatója, a MÁVGÉP Kft. megsértette az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvét roma származásával, illetve érdekképviseleti tevékenységével összefüggésben azzal, hogy a vele azonos munkakört betöltő új munkatárs munkabérét az övétől jelentősen magasabb összegben állapította meg. Kérelmező előadta, hogy 2005. május 1-jétől átszervezések következtében a MÁVGÉP Kft. munkavállalója lett, ezt megelőzően a Magyar Államvasutak pályamunkás munkakörben foglalkoztatta. Az átvételt követően azonban Kérelmező már nem a munkaköri leírásában foglaltaknak megfelelő pályamunkás feladatokat, hanem gépjárművezetői feladatokat látott el. Mindezek ellenére munkabérét nem igazították a ténylegesen elvégzett feladatokhoz. Előadása szerint több alkalommal is panaszt tett emiatt feletteseinek, ám a vezetők azzal utasították el panaszát, hogy forduljon a Cigány Kisebbségi Önkormányzathoz, egyebekben pedig több alkalommal „cigányoztak” és Kérelmezőt „piszkos trógernek” titulálták. Kérelmező hivatkozott arra is, hogy gyakorta emelt szót a többi roma származású kollégája érdekében is, amikor a vezetők származásukkal összefüggésben megalázó és bántó kijelentéseket tettek. Kérelmező azt követően fordult a hatósághoz, hogy tudomást szerzett arról, hogy az általa betöltött gépkocsivezetői munkakörre, az ő helyére egy új kollégát vett fel munkáltatója, őt pedig a munkaköri leírásában szereplő pályamunkásként kívánta volna a továbbiakban foglalkoztatni. Az új munkatárs munkaköri leírásában azonban már a gépjárművezetői munkakört nevezték meg, alapbérét is az ennek a munkakörnek megfelelő,- Kérelmező alapbérénél magasabb összegben- állapították meg. Tudomása szerint a bérkülönbség kb. bruttó 100.000 forint volt, ami hozzávetőlegesen 100%-os bérkülönbséget jelent. C.D., munkahelyi vezetője ezt követően fölényesen azzal dicsekedett Kérelmezőnek, hogy „hál isten nem sokáig lesz cigány buszsofőr, és ekkora állatnak nem egy, hanem két betonaljat, amelynek súlya 240 kg, kellene húzkodnia sofőrködés helyett, mert a kormánykereket a magyar barátja is el tudja tekerni havi 160.000 Ft bruttóért”. A hatóság eljárás alá vonta a MÁVGÉP Kft.-t, amely azzal védekezett, hogy nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést Kérelmező roma származásával összefüggésben, hangsúlyozva, hogy munkavállalói kb. 10%-a a roma kisebbséghez tartozik. Másrészt a munkabérek megállapítása során kizárólag a munkavállalók teljesítményét értékeli, így Kérelmező esetében sem játszott szerepet roma származása. Ugyanakkor előadta, hogy Kérelmező munkavégzése nem felelt meg az elvártaknak, amit több alkalommal szóban is jelzett számára munkahelyi vezetője. Kérelmezőt az eljárás alá vont pályamunkás munkakörben foglalkoztatta, mely munkakörben az eljárás alá vontnál még 274 munkavállaló dolgozik. Kérelmező alapbére bruttó 96.000 forint volt, az ugyanazon munkakörben foglalkoztatott 32 munkavállaló alapbére átlagosan 101.063 Ft. Az alapbérek közötti eltérés kizárólag a nyújtott teljesítménytől és a munkához való hozzáállástól függött. Ugyanakkor utalt arra is, hogy Kérelmező alapbérén felül még számos más jogcímen részesült kifizetésekből, ahhoz hozzáadódtak a különböző pótlékok és a különbér is, ami révén Kérelmező átlagos havi jövedelme 2007-ben bruttó 159. 977,- forint, míg 2008-ban 136.917,- forint volt. A munkáltató hivatkozott arra is, hogy 2008-ban Kérelmező 1 hónapos szabadsága idején gondoskodnia kellett helyettesítéséről is Kérelmező ajánlása alapján. A helyettes sofőr munkabérét bruttó 150.000,- forintban állapította meg, amely csekély mértékű eltérést jelent Kérelmező átlagos munkabéréhez képest. Kérelmező pályamunkás munkakörben való továbbfoglalkoztatásának indoka pedig nem roma származása volt, hanem azt költségmegtakarítási szempontok tették szükségessé. Míg ugyanis korábban Kérelmező lakóhelyére, Z. településre vitte haza a munkatársakat szállító autóbuszt, és a műszak kezdetekor így onnan indult és vette fel a kollégáit és szállította a telephelyre a környező településekről, költségtakarékossági okokból szükségessé vált, hogy a buszjárat útvonalát lerövidítsék, havonta több száz km-nek megfelelő üzemanyagköltséget megtakarítva. Az új útvonal már nem érinti Kérelmező lakóhelyét, ugyanis Z. település esett a legtávolabb a telephelytől, napi 70-80 km többlet utat eredményezve.
Az eljárás alá vontnak Kérelmező művezetője, A.B. tett javaslatot arra a 2008. november 3-án kelt „Melléklet” elnevezésű iratban, hogy Kérelmező helyett egy másik autóbuszvezetővel töltsék be a gépjárművezetői munkakört. Az iratban az is szerepel, hogy Kérelmező a lakóhelyén kisebbségi önkormányzati képviselő, és munkahelyén az értesüléseit elferdítve továbbítja, negatív hangulatot kelt. A.B. nyilatkozatában utalt arra is, hogy Kérelmező munkabérét azért nem igazította az általa ténylegesen elvégzett feladathoz, mert naponta 7080 km többlet utat és ezzel jelentős üzemanyagköltséget jelentett az, hogy Kérelmező az autóbuszt lakóhelyére haza viszi. A.B. javasolta egyúttal, hogy Kérelmezőt pályamunkásként foglalkoztassák tovább. Az eljárás alá vont által megküldött munkaszerződés szerint Kérelmező a Magyar Államvasutakkal 1993. július 1-jén kötött munkaszerződést pályamunkás munkakörre. Kérelmezővel munkaszerződését 2006. május 9-én már a MÁVGÉP Kft. módosította, mely a módosítás 2. pontja szerint Kérelmező munkakörét érintette, a módosítást követően Kérelmező pályamunkás szakmunkás munkakört látott el. Az eljárás alá vont által az iratokhoz csatolt engedélyből továbbá kitűnt az is, hogy Kérelmező 2005. augusztus 30. óta rendelkezik engedéllyel arra, hogy a társaságnál autóbuszt vezessen. Az eljárás alá vont ugyanakkor megküldte Kérelmező 2006. június 1-jén kelt munkaköri leírását is, melyben a munkakör megnevezésénél pályamunkás szakmunkás szerepelt. A munkaköri leírás a feladatok körében egyáltalán nem említi a gépjárművezetői feladatot, amelyet Kérelmező ténylegesen ellátott. Kérelmező kifejezetten hivatkozott arra, hogy több alkalommal szóvá tette és kérelmezte, hogy az eljárás alá vont a ténylegesen végzett munkája alapján állapítsa meg munkabérét, végezze el a szükséges átsorolást. Utalt ugyanakkor arra is, hogy roma származása miatt mindkét munkahelyi felettese, A.B. és C.D. részéről bírálatok érték, amelyek nemcsak személye, de a többi, roma származású kollégái ellen is irányultak, s ami miatt ő több alkalommal szót emelt. C.D. pedig kifejezetten azt mondta neki, hogy végre nem roma, hanem magyar autóbuszvezetője lesz a cégnek, egyben azt javasolta kérelmezőnek, hogy menjen szabadságra vagy táppénzre, különben fegyelmivel fogja Kérelmezőt elbocsátani, és akkor nem részesülhet majd munkanélküli segélyben sem. Kérelmező ezért úgy döntött, hogy anyagi helyzetére tekintettel hozzájárul munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséhez. Az útvonallal kapcsolatban előadta, hogy az utolsó munkavállalót Öreglakra szállította, ami Z. településtől, lakóhelyétől mindössze 24 km-re található. Álláspontja szerint az új autóbuszvezető felvételét nem a költségmegtakarítás indokolta, hanem annak az volt a valós célja, hogy az eljárás alá vont megszabadulhasson tőle. Álláspontja szerint amennyit az eljárás alá vont azzal megtakarít, hogy az autóbusznak nem kell Z. településig elmennie, azt az autóbuszvezetőnek nyújtott, jóval magasabb munkabérrel elveszíti. Kérelmező vitatta továbbá az eljárás alá vont által számolt átlagkeresetét becsatolva a munkabérjegyzékeit. A hatóság 2009. február 12-án tárgyalást tartott Marcali Város Polgármesteri Hivatalában. A tárgyaláson a hatóság ügyfélként hallgatta meg C.D-t és tanúként A.B. művezetőt. Az eljárás alá vont képviselője előadta, hogy a MÁVGÉP Kft. 650 fős állományából kb. 100 fő a roma kisebbséghez tartozik, így megalapozatlanok a Kérelmezőnek roma származásával összefüggésben felhozott vádak. Előadta, hogy a munkabérek megállapításánál a teljesítmény az elsődleges szempont. Álláspontja szerint nem igaz az, hogy Kérelmező 2005-ös átvételét követően megváltozott volna munkaköre. Véleménye szerint valójában saját munkaköre (pályamunkás) mellett vezette az autóbuszt, amiért meg is kapta a neki járó gépjárművezetői pótlékot. Mindenki a cégnél, aki gépkocsit vezet ugyanakkor más tevékenységet is ellát: pályamunkásként vagy figyelőőrként tevékenykedik a fennmaradó idejében. Kérelmező megerősítette, hogy valóban figyelőőrként dolgozott az autóbusz-vezetés mellett, azt azonban hangsúlyozta, hogy pályamunkásként nem foglalkoztatták 2005 óta. C.D. elismerte, hogy E.F. is figyelőőri tevékenységet végez az autóbusz-vezetés mellett, gyakorlatilag teljes mértékben azonos feladatokat lát el, mint korábban Kérelmező.
Kérelmező hangsúlyozta, hogy A.B., közvetlen felettese nem tudott arról, hogy E.F-et Kérelmező helyére felvették, arról már csak C.D-től szerzett tudomást. Az eljárás alá vont képviseletében megjelent elmondta, hogy az autóbuszvezetői állás nem is volt meghirdetve, ő még 2008. őszén szerzett tudomást arról, hogy Kérelmezővel erkölcsi problémák vannak és személyes konfliktusa volt vezetőivel. A.B. művezető elmondta a tárgyaláson azt is, hogy Kérelmező munkavégzésével nem voltak gondjai, ilyen jellegű problémát nem jelzett a központ felé. Azt azonban jelezte, hogy olyan értesülései vannak, hogy Kérelmező más munkahelyet keres, el akar menni a cégtől. Cáfolta azt is a tanú, hogy jelezte volna a központ felé azt, hogy erkölcsi problémák lennének a Kérelmezővel, azt azonban elismerte, hogy tudomása volt arról, hogy Kérelmező gyakorta ment a budapesti központba sérelmei orvoslása végett. Kérelmező elmozdításának oka szerinte a hangulatkeltése lehetett. A tárgyalást követően az eljárás alá vont munkáltató megküldte az általa a gépjárművezetői munkakörben foglalkoztatott és a pályamunkás munkakörben foglalkoztatott, de ténylegesen gépjárművezető munkavállalóinak bruttó keresetéről szóló kimutatást a 2008. augusztusdecember közötti időszakban, az érintett munkavállalók munkaszerződését és bérjegyzékeit. Csatolta továbbá azt a 2008. június 1-jén kelt ügyvezetői utasítást is, amely maximálta a siófoki telephely részére a futásteljesítményt 8500 km/ hóban. Hivatkozott arra is, hogy bár az utasítás júniusban kelt, annak végrehajtására ténylegesen csak 2008 szeptemberétől került sor. Mellékelt továbbá egy kimutatást a siófoki 3 gépjármű 2008. évi kilométer futásáról hónapokra bontva. A hatóság a tárgyaláson elhangzottak alapján úgy látta, hogy a Kérelmezőt ért sérelmek Kérelmező szerint is összefüggésben állhattak azzal, hogy gyakorta hangoztatta a munkabérével kapcsolatos kifogásait, munkatársai érdekében és védelmében több alakalommal felszólalt, ami a munkáltató szemében „hangulatkeltésnek” tűnhetett, ezért nyilatkoztatta a Kérelmezőt, hogy kéri-e a vizsgálat kiterjesztését „más véleményével”, mint védett tulajdonságával összefüggésben is. Kérelmező a vizsgálat kiterjesztését kérte. Az eljárás alá vont megküldte egy szintén roma származású munkavállalójának munkaszerződését és módosításait. Az érintett munkavállaló Kérelmezőhöz hasonlóan pályamunkás munkakörben került alkalmazásba. A munkáltató 2008. február 7-én engedélyezte a munkavállalónak, hogy az építésvezetőség egy tehergépkocsiját vezesse. A munkavállaló munkaszerződését 2008 októberében módosította betanított pályamunkás munkakörről munkavezető munkakörre, egyúttal személyi alapbérét is megemelte, azt havi bruttó 130.000,- forintban állapította meg. Az eljárás alá vont megküldte továbbá a Kérelmezővel azonos telephelyen, szintén pályamunkásként foglalkoztatott, de ugyancsak gépjárművezetői engedéllyel rendelkező munkavállaló munkaszerződését, aki esetében Kérelmezőhöz hasonlóan ugyancsak nem került sor a munkaszerződés módosítására vagy alapbérének megemelésére. A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint részben alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. „védett tulajdonsága” miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. §-a felsorolja azt a húsz védett tulajdonságot, amellyel összefüggésben elkövetett hátrányos megkülönböztetés esetén a hatóság eljárhat.
Az Ebktv. 5.§ d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az Ebktv. 21. §-a olyan eseteket nevesít, amelyek a munkáltató által a munkavállalóval szemben alkalmazott közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgálhatnak. A felsorolt, nevesített esetek között szerepel a különösen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban Mt.) 142/A. § (3) bekezdésében meghatározott munkabér megállapítása és biztosítása (Ebktv. 21. § f) pont). Az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elv alapján, az Mt. 142/A§ szerint az egyenlő értékű munkát végző munkavállalóknak egyenlő bért kell fizetni. Annak megállapítása érdekében, hogy az összehasonlított munkák egyenlő értékűnek tekinthetők-e, számos körülmény vizsgálata szükséges (pl. elvégzett munka természete, munkakörülmények, tapasztalat végzettség stb.). A hatóság abban az esetben állapíthatja meg az egyenlő bánásmód sérelmét, ha az egyenlő értékű munkát végző személyek közül valamely munkavállaló az Ebktv. 8. §ában megjelölt valamely védett tulajdonságára tekintettel nem részesül egyenlő bérben. A Legfelsőbb Bíróság BH2004. 123. számú döntésében az Alkotmánybíróság 27/2001. (VI. 29.) AB határozatával összhangban elvi éllel mondta ki, hogy egyenlő munka esetén is, ha van olyan körülmény, amely az egyenlőség mércéjét eltéríti, az elegendő ok a díjazás különbségére. Az osztott bizonyítás szabályai szerint a sérelmet szenvedett félnek csak valószínűsítenie kell a bérkülönbséget és védett tulajdonságát, a munkáltatónak viszont azt kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis az eljárást indító munkavállaló munkabére magasabb vagy azonos mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő, egyenlő értékűként elismert munkát végző, de a védett tulajdonsággal nem rendelkező valamennyi munkavállaló munkabére, vagy a bérkülönbség oka nem egyetlen forrásból (jogszabály, kollektív szerződés) ered. Eredményesen kimentheti magát a munkáltató akkor is, ha bizonyítja, hogy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, mert a meglévő bérkülönbség az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételen alapult, a munka jellegével és természetével összefüggésben indokolt volt. A rendelkezésre álló nyilatkozatok és okiratok alapján a hatóság úgy ítélte meg, hogy Kérelmező eleget tett valószínűsítési kötelezettségének. Védett tulajdonságául roma származását, majd utóbb abbéli más véleményét jelölte meg, hogy több alkalommal szót emelt a romákkal szembeni kifogásolható hangnemmel szemben, egyúttal a saját munkabérével kapcsolatban is számos alkalommal fogalmazott meg kritikát mind közvetlen felettesénél, mind az eljárás alá vont központjában. Hátrányként arra hivatkozott, hogy munkabére roma származása miatt nem érte el a vele azonos munkakörben foglalkoztatott, nem roma származású autóbuszvezető munkabérét, valamint kifogásolta azt is, hogy az eljárás alá vont hátrányosan változtatta meg munkafeltételeit azzal, hogy feladatait megváltoztatta, nehéz fizikai munkára osztotta be. A hatóság vizsgálata egyrészt arra irányult, hogy az eljárás alá vont munkáltató megsértette-e az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvét azzal, hogy a ténylegesen gépjárművezetőként és figyelőőrként foglalkoztatott Kérelmező alapbérét alacsonyabb összegben állapította meg, mint a vele azonos értékű munkát végző, de munkaszerződése szerint is gépjárművezetőként foglalkoztatott, nem roma származású munkavállalóét. Másrészt a hatóság vizsgálata kiterjedt arra is, hogy sérült-e az egyenlő bánásmód követelménye Kérelmező roma származása, illetve más véleményével összefüggésben azzal, hogy az eljárás alá vont MÁVGÉP Kft. megváltoztatta Kérelmező munkakörülményeit, elmozdítva a gépjárművezetői feladatokról. A hatósághoz forduló kérelmező egyrészt azt kifogásolta, hogy munkáltatója többszöri kérése ellenére sem sorolta át az általa ténylegesen ellátott munkakörbe, s nem igazította munkabérét sem a gépjárművezető kollégákéhoz. Kérelmező, bár már korábban is kifogást tett azért, hogy
munkaszerződésében pályamunkás szakmunkásként van munkaköre megjelölve s ő ténylegesen 2005 óta gépjárművezetőként és figyelőőrként dolgozik, E.F. felvételekor szerzett arról tudomást, hogy a munkaszerződése alapján is gépjárművezető munkakörben foglalkoztatott, nem roma származású E.F. jóval magasabb alapbérrel rendelkezik. E.F. munkaszerződésében alapbérként 130.000 Ft került rögzítésre, míg Kérelmező besorolási bére ugyanazon munkáért 96.000 Ft volt. Kérelmező az alapbérén felül kapott gépkocsivezetési pótlékot is, amely az eljárás alá vont álláspontja szerint pótolta a bérkülönbséget. A hatóság a becsatolt bérjegyzékeket átvizsgálta 2008 májusától 2008 novemberéig, és megállapította, hogy gépjárművezetői pótlékot kérelmező májusban, augusztusban és novemberben kapott. A három hónap alatt kapott gépjárművezetői pótlék összege 20. 442,- forint volt. 7 hónapra lebontva ez átlagosan 2920,- forint. Az alapbér a pótlékkal kiegészítve hozzávetőlegesen 99.000 forintot, amely még így is 33%-os bérkülönbség. Így megállapítható az is, hogy az alapbérben jelentkező bérkülönbséget nem egyenlítette ki a gépjárművezetői pótlék. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy az Mt. 145. § -a értelmében a bérpótlékok számítási alapja a felek ellenkező megállapodása hiányában a munkavállaló személyi alapbére. Kérelmező és vele azonos helyzetben lévő munkavállalók a gépjárművezetői pótlékon kívül még éjszakai pótlékban, készenléti díjban, ügyeleti díjban és túlóra pótlékban részesültek, melyek számítása az alapbér meghatározott százalékában történik. Azzal, hogy alapbérük lényegesen alacsonyabb összegben volt meghatározva, mint az összehasonlítható csoportban lévő gépjárművezetőké, a pótlékok számítása során is hátrányt szenvedtek. A hatóság megvizsgálta azt is, hogy más, ugyancsak pályamunkás munkakörben gépkocsivezetőként foglalkoztatott munkavállalók esetében a gépjárművezetői pótlék kiegyenlíti-e az alapbérben jelentkező különbséget. I.J. munkavállaló a 2008. augusztus-december közötti időszakban átlagosan havonta 5636 forint gépjárművezetői pótlékban részesült, míg alapbére 95.000 forint volt. K.L. alapbére 105.000 forintban volt megállapítva, a vizsgált időszakban havonta átlagosan 2086,- forint gépjárművezetői pótlékot kapott. A gépjárművezetői munkakörben foglalkoztatott és munkaszerződésük szerint is gépjárművezető munkavállalók átlagos havi alapbére 125.000,- forint volt a vizsgált időszakban, míg a pályamunkás munkakörben ténylegesen gépjárművezetőként foglalkoztatott munkavállalók átlagos alapbére 101.000,- forint. Az eltérés átlagosan 23% volt, amihez természetesen minden hónapban hozzáadódott a pótlékok révén keletkezett különbözet is. A hatóság a munkabérek összehasonlításakor az alapbéreket vette figyelembe, mert pl. a túlmunkavégzésből, az ügyeletből, készenlétből származó pótlékok mindig az adott hónapban elvégzendő feladatok és munkamennyiség révén merültek fel, melynek elrendelése a munkáltató érdekkörébe tartozik. A fentiek alapján a hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont munkáltató valóban széles körben bérkülönbséget tartott fenn az azonos munkát végző munkavállalók javadalmazása során. A fennálló bérkülönbség mellett a hatóságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy valóban meggyezik-e a két autóbuszvezető által elvégzett munka mennyisége és minősége, a munka ellátásához kapcsolódó szakképzettség és tapasztalat. A tárgyaláson többek között C.D. és a tanúként meghallgatott A.B. nyilatkozatai alátámasztották, hogy Kérelmező és a helyére felvételt nyert E.F. által elvégzett feladatok teljes mértékben megegyeznek. Az eljárás alá vont megküldte a E.F. képzettségét igazoló bizonyítványok másolatát és önéletrajzát egyben utalt arra, hogy azok alapján joga volt arra, hogy magasabb munkabért állapítson meg E.F-nek. Azt is hozzáétette ugyanakkor, hogy a bérmegállapításkor irrelevánsak voltak ezek a körülmények, mert a munkáltatói utasítás alapján valamennyi pályamunkás munkakörben foglalkoztatott, de ténylegesen autóbuszt vezető munkavállaló munkabére elmaradt az autóbuszvezető munkakörben foglalkoztatott munkavállalókétól. Ennek alátámasztásául a Magyar Államvasutak Részvénytársaság és a MÁV Vasútépítőgépellátó és Szolgáltató Kft. között 2005. január 25-én létrejött, munkaáltatói jogutódlásról
szóló együttműködési megállapodásra hivatkozott. A megállapodás szerint a munkáltatói jogutód, vagyis a MÁVGÉP Kft. az átvett munkavállalókat változatlan munkakörben foglalkoztatja, továbbfoglalkoztatásuk változatlan feltételekkel folytatódik, így új munkaszerződést nem kell kötni velük. A megállapodás 12. pontja értelmében az átvett munkavállalók esetében minden bérrel és járulékaival kapcsolatos számítást egy évig a MÁV Rt. kollektív szerződése szerint kell végezni. Mindezekből kitűnik, hogy a béreket a megállapodás szerint az átvételtől számított 1 évig kellett a jogelődnél érvényben lévő kollektív szerződés szerint megállapítani. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a megállapodás az azonos feltételekkel, azonos munkakörben továbbfoglalkoztatott munkavállalókat említi, nem szól azokról a munkavállalókról, akik csak „papíron” végezték ugyanazon munkát, de ténylegesen más feladatokat kaptak. A hatóság hatáskörét meghaladja annak értékelése, hogy a nehéz fizikai munkával járó pályamunkás feladatok és a „D” kategóriás jogosítványt igénylő gépjárművezetői feladatok közötti különbséget milyen arányú munkabérben kifejezett különbség indokolná, azonban a fentiekből minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy valamilyen mértékű különbségtétel mindenképpen indokolt. Maga az eljárás alá vont is tett különbséget, hiszen az utóbb felvett, ténylegesen és a munkaszerződésük szerint is gépjárművezető munkakörben foglalkoztatott munkavállalók alapbérét magasabb összegben állapította meg, mint a „papíron” pályamunkásként dolgozó munkavállalókét. A hatóság az Ebktv. foglalkoztatás területére vonatkozó kimentési tesztjét alkalmazva arra a megállapításra jutott, hogy a munkabérben jelentkező különbségtétel nem volt a munka jellegével és természetével indokolt. Tekintve azonban, hogy a bérkülönbség tömegesen érintette a munkavállalókat, az eljárás alá vont nyilatkozata szerint 11 munkavállalót is, annak nem lehetett oka Kérelmező roma származása vagy más véleménye, így a hatóság a kérelem ezen részének elutasítása mellett döntött. Nem minden különbségtétel jelenti ugyanis az egyenlő bánásmód követelményét az Ebktv. értelmében, csupán az, amely a törvény 8. §-ában meghatározott védett tulajdonságok valamelyikével összefüggésben, a miatt éri a sérelmet szenvedett felet. Mivel tárgyi ügyben nem lehetett ilyen összefüggést fellelni Kérelmező és E.F. munkabére közötti különbség mögött, a hatóság nem állapította meg az egyenlő bánásmód Ebktv. értelmében vett megsértését. Ugyanakkor megjegyzi a hatóság, hogy a fenti gyakorlata révén nem alaptalanul merül fel az egyes munkavállalókban, hogy a munkáltató minden jogszerű alapot nélkülöző különbségtétele mögött más indok is állhat, hiszen az ilyen nyílt, és százalékos arányban mérten jelentős különbségtétel alkalmas lehet arra, hogy sértse az egyes ember méltóságát. A hatóság hatáskörét ugyancsak meghaladja annak értékelése, hogy a munkajogi szabályok szerint köteles-e a munkáltató a fenti gyakorlatán változtatni és az érintett munkavállalók bérkülönbségéből eredő kárát megtéríteni. Erre kizárólag a munkaügyi bíróságok jogosultak, a hatóságnak jelen határozatában pusztán annak rögzítésére van lehetősége, hogy a tényállás feltárását követően nem talált a bérkülönbségek mögött sem ésszerű, sem jogszerű indokot. Kérelmező ugyancsak kifogásolta, hogy a munkáltató megváltoztatva munkafeltételeit, pályamunkás feladatok elvégzését osztotta rá, s helyére, a gépjárművezetői feladatokra egy új munkavállalót vett fel. A tárgyaláson tanúként meghallgatott A.B. úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a Kérelmező által keltett hangulatkeltés lehetett az oka az új sofőr felvételének, az általa írt nyilatkozat szerint pedig közrejátszott az is, hogy Kérelmezőről úgy tudták, a mesztegnyői cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjeként értesüléseit elferdítve adja tovább kollégáinak. Kérelmező a tárgyaláson elmondta, hogy valóban szót emelt kollégái érdekében, függetlenül attól, hogy roma származásúak voltak-e. C.D. ehhez képest tagadta, hogy tanúja lett volna bármely hasonló konfliktusnak, tudomása szerint azokat az autóbuszban tárgyalták meg a munkavállalók. Az eljárás alá vontképviselője és A.B. is elismerte, hogy Kérelmező több alkalommal tiltakozott munkabére számításával összefüggésben, az eljárás alá vont központjában is híre ment annak, hogy konfliktusai vannak. Az eljárás alá vont mindvégig azzal védekezett, hogy a munkafeltételek megváltoztatása nem állt összefüggésben Kérelmező roma származásával, vagy utóbb megjelölt más véleményével,
hanem azt a költségek csökkentése indokolta. A hatóság azonban nem fogadta el ezt a védekezést, mert azzal, hogy az eljárás alá vont nem kívánta megszüntetni a Kérelmező jogviszonyát, ugyanakkor egy új munkaviszonyt létesített Kérelmezőénél magasabb bérköltséggel annak korábbi feladatainak ellátására, nemhogy megtakarított, hanem összességében növelte a költségeit. A hatóság szükségtelennek tartotta részleteiben elemezni és számszakilag is megállapítani az üzemanyagköltség csökkenés révén elért előnyöket és az új munkavállaló felvételével teremtett plusz költségeket, ugyanis a rendelkezésre álló adatok alapján az eljárás alá vont által számolt 63.974,- forintos kocsi futási többletköltség és napi 1 óra többletmunka révén számított költség) az elért megtakarításokat meghaladja az a többletköltség, ami egy gépjárművezető havi bérköltségéből keletkezik. Az eljárás alá vont ugyanis a korábban pályamunkás munkakörben, alacsonyabb fizetésért foglalkoztatott munkavállaló munkabére mellé vállalta egy magasabb alapbérrel rendelkező munkavállaló bérköltségét is. S még akkor is, ha az üzemanyagköltségen ért el némi megtakarítást, azt meghaladta a bérköltség emelkedése. Megjegyzi a hatóság azt is, hogy a korábban Kérelmező helyettesítésére 2009 augusztusában megbízási szerződéssel alkalmazott autóbuszvezető is mesztegnyői lakos volt, a helyettesítésnél nem merült fel olyan autóbuszvezető alkalmazása, aki közelebb lakik a telephelyhez a június 1-jén kelt ügyvezetői utasítás ellenére. A tárgyaláson a hatóság szembesítette az eljárás alá vont képviselőjét a védekezéséül felhozott érvek ellentmondásaival, azonban arra nem tudott érdemben nyilatkozni. A hatóság így arra a megállapításra jutott, hogy Kérelmező munkakörülményeit nem a költségei csökkentése miatt változtatta meg munkáltatója. Az eljárás alá vont sem tudta annak más, jogszerű, és a munka jellegével, természetével összefüggő indokát adni. Mindezek a körülmények azt támasztották alá, hogy Kérelmező „elmozdításának” nem a munkája természetével összefüggő okai voltak, hanem attól független, vélt érdekképviseleti tevékenysége révén kifejezett más véleménye lehetett indoka. Az viszont nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást, hogy közre játszott volna Kérelmező roma származása is elmozdításában, mindenesetre a tanúnak a cigány kisebbségi önkormányzatra tett utalása, illetve Kérelmezőnek egy nem roma származású sofőrrel való felváltása kelthetett benne olyan látszatot. S bár Kérelmező kimondottan arra hivatkozott, hogy munkahelyi vezetői számos alkalommal tettek roma származására becsmérlő kijelentést, az ellentmondó nyilatkozatok révén a roma származással való összefüggést megállapítani nem lehetett, a vizsgálat azt nem támasztotta alá. A fentiek alapján a MÁVGÉP Kft. nem tudta kimenti magát, sem jogszerű, de még ésszerű indokát sem tudta adni Kérelmező munkafeltételeinek megváltoztatásának. A tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok a becsatolt iratanyag alapján pedig megállapítást nyert az is, hogy Kérelmezőnek a munkabérekkel kapcsolatos igényének hangoztatása és munkatársainak védelme, értük való kiállása, „hangulatkeltése”, melyet többnyire az autóbuszon, a többi munkavállaló szállítása során hangoztatott, okot adhatott arra, hogy az eljárás alá vont elmozdítsa Kérelmezőt, visszaléptesse pályamunkás munkakörbe. A hatóság mellőzte a tárgyaláson indítványozott tanúk meghallgatását, ugyanis azok az eljárás alá vont alkalmazásában álltak, így a hatóság álláspontja szerint kiszolgáltatott helyzetük révén tőlük értékelhető (elfogulatlan) tanúvallomás nem volt várható. A hatóság tárgyi ügyben a jogsértő MÁVGÉP Kft-t eltiltotta a jövőbeni jogsértések tanúsításától annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő a jövőben Kérelmező munkafeltételeinek megváltoztatásához hasonló jogsértés. Tekintve, hogy Kérelmező munkaviszonya már megszűnt és az egyezségkötésre tett kísérlet során is úgy nyilatkozott, hogy a jövőben sem kíván az eljárás alá vont alkalmazásában állni, a hatóság a szankció megválasztásakor a megelőzést tartotta szem előtt, ezért elrendelte határozatának nyilvános közzétételét saját, és az eljárás alá vont MÁVGÉP Kft. honlapján, valamint simontornyai telephelyén az Ebktv. 16. § 81) bek. c) pontja és a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 16. § (2) bekezdése alapján.
Megjegyzi a hatóság, hogy a munkabér-különbözet megtérítése iránti igény 3 éves elévülési időn belül érvényesíthető a munkáltató székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróságnál. Függetlenül attól ugyanis, hogy tárgyi ügyben a hatóság nem állapította meg az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvének az általa megjelölt védett tulajdonságokkal összefüggő sérelmét, az eljárás alá vont munkáltató mégsem tudta a különbségtételnek sem ésszerű, vagy jogszerű indokát adni. Tekintve, hogy a különbségtétel nem a Kérelmező valamely védett tulajdonságán alapult, hanem azt a munkáltatónál kialakított gyakorlat eredményezte, a hatóság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a különbségtételt minősítse, arra kizárólag az illetékes munkaügyi bíróság jogosult. Az eljárás során felmerült eljárási költség a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 14.§ (2) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértő eljárás alá vont társaságot terheli. A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. § (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. § (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg.
Budapest, 2009. augusztus 31. Dr. Demeter Judit Elnök
