EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/349/12/2009 Ügyintéző: dr. Kegye Adél
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) A.B. kérelme alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt C.D. ügyvezető igazgató által képviselt RCN West Corona Kft-vel (székelye: 1093 Budapest, Pipa u. 6., cégjegyzék száma: Cg. 0109-167957, továbbiakban eljárás alá vont társaság) szemben indult eljárásban meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont társaság megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont társaság- Kérelmezővel szemben életkora miatt - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 30.§ (1) bek. a) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott azzal, hogy a Regency Resorts Club apartmanjába szóló, általa kibocsátott szállásutalványokban az utazási feltételeket úgy állapította meg – életkori korlát szabásával- hogy az utazáson való részvétel lehetőségéből Kérelmezőt életkora miatt kizárta. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján, valamint az elmarasztalt társaság www.rcn.hu honlapjának nyitóoldalán. A vizsgálat során 2400,- Ft, azaz Kettőezer-négyszáz forint eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat. INDOKOLÁS
Kérelmező 2009. február 4-én azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy egy árverésre és online licitálásra szakosodott internetes oldalon egy Tenerifébe szóló szállásutalványt bocsátottak árverésre 20.000,- Ft-os kezdő licittel. Az eladó „X” felhasználónéven szerepelt a hirdetésben. Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy szeretett volna részt venni az utazáson a szállásutalvány megvásárlásával, azonban a hirdetésben szereplő utazási feltételek szerint 62 évesen a szállásutalvány felhasználásából eleve ki volt zárva. Kérelmező megítélése szerint az RCN-West Corona Kft., mely a hirdetés szerint az utalvánnyal kapcsolatos ügyintézést
intézte, ezzel életkorára való tekintettel, diszkriminatív módon zárta ki az utazásból. A hirdetés leírása részében az alábbiak voltak olvashatók: „Százezer forintos szállásutalvány Tenerifére 2 felnőtt (30 és 60 év között) és gyermek (21 éves korig) részére a „H” Club egyik apartmanjában 7 éjszakára. Az utazás és étkezés/ellátás költségeit nem tartalmazza. Az utazással kapcsolatos ügyintézést csak az utalványon szereőplő iroda végzi (RCN-West Corona Kft. (1092 Budapest, Pipa u. 6.) 2009. SZEPTEMBER KÖZEPÉIG FELHASZNÁLHATÓ, nem névre szól, átruházható.” A hatóság eljárás alá vonta az RCN-West Corona Kft-ét, egyben felhívta érdemi védekezése előterjesztésére. Az eljárás alá vont társaság képviseletében eljáró C.D. ügyvezető igazgató azzal védekezett, hogy a honlapon nem az általa képviselt társaság bocsátotta aukcióra a szállásutalványt, ugyanis azt a társaság spanyol partnercége térítésmentes ajándékként nyújtja azon családoknak, akik részvételükkel megtisztelik az eljárás alá vont társaság által szervezett marketing előadásokat. A szállásutalványt tehát a társaság nem értékesíti, azt ajándékként adja át ügyfeleiknek. Hangsúlyozta, hogy az általa képviselt társaság nem áll semmilyen üzleti kapcsolatban Kérelmezővel, és nincs arra befolyása, hogy az egyébként ingyenesen nyújtott szállásutalványt ellenérték fejében a szállásutalvány birtokosai továbbértékesítik. Az ügyvezető kitért arra is, hogy amennyiben Kérelmező közvetlenül kereste volna meg a társaságot, segítettek volna számára abban, hogy részt vehessen az utazáson, hiszen korábban is előfordult már olyan eset, amikor 75 éves ügyfelüknek tudtak ingyenes szállást biztosítani. A hatóság hiánypótlásra hívta fel az eljárás alá vont társaságot, annak tisztázása érdekében, hogy milyen jogviszonyban áll az általa említett spanyol partnercéggel. Az eljárás alá vont hiánypótlás keretében előadta, hogy a spanyol „Y” céggel 1995 óta állnak szerződéses kapcsolatban, amely alapján a spanyol cég „H” apartman szállodájának üdülési jogait értékesítik. A spanyol céggel kötött megállapodás alapján az eljárás alá vont társaság már több, mint 10 éve küld magyar családokat Tenerifére próbaüdülés céljából a spanyol cég apartmanjaiba. A próbaüdülést ellenszolgáltatás nélkül vehetik igénybe az üdülésen részt vevők. Az ügyvezető megküldte a hatóság részére a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (1024 Budapest, Margit krt. 85.) 2005. június 27-én kelt határozatát annak nyilvántartásba vételéről, hogy a társaság többek között a „H” ingatlan időben megosztott használati jogát értékesíti. Az eljárás alá vont társaság csatolt továbbá egy angol nyelvű, 1999. március 22-én kelt igazolást is a „H” részéről, mely felhatalmazza az eljárás alá vont társaságot arra, hogy marketing programjait teljes jogkörrel népszerűsítse. A hatóság tényállás feltárási kötelezettségének eleget téve 2009. május 19-én, székhelyén tárgyalást tartott. A tárgyaláson az eljárás alá vont társaság kezdeményezése ellenére nem jutottak a felek egyezségre. A hatóság a tárgyaláson elsősorban annak feltárása érdekében tett fel kérdéseket, hogy a szállásutalványban meghatározott utazási feltételeket ki határozza meg, és hogy az életkori korlát alkalmazását mi indokolja. Az eljárás alá vont társaság képviselője előadta, hogy egy együttműködési megállapodás alapján toboroznak ügyfeleket az ingyenes szállásutalványok révén. Az utazáson résztvevő ügyfelek ingyenes kapnak szállást vagy akár ellátást is a spanyol partnercég apartmanjában azzal, hogy az ingyenes szállás feltétele egy árubemutatón való részvétel. Az ingyenes szállás biztosítása így marketingcélokat szolgál, vagyis a résztvevőket megismerteteti a time-sharing, vagyis az üdülési jog nyújtotta előnyökkel. Az utazási feltételekben alkalmazott életkori korlátot nem az eljárás alá vont, hanem a vele szerződéses kapcsolatban álló spanyol cég határozza meg, attól ők nem térhetnek el. C.D. ugyanakkor hangsúlyozta az is, hogy lehetőség van és volt is a korábbi években arra, hogy egyedi elbírálás alapján az életkori kitételnek nem megfelelő ügyfelek is kaphassanak ingyenes szállást, azonban ezt külön kérni kell és a végleges döntést minden esetben a spanyol partnercég hozza meg. Arra vonatkozóan, hogy mi indokolja az életkori korlát alkalmazását, illetve miért csak családok vehetnek részt az utazáson, az eljárás alá vont képviselője elmondta, hogy az az általános gyakorlat és tapasztalat, hogy üdülési jogot, mely legalább 50 évre szól, nyugdíjasok már nem igazán vásárolnak. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy az üdülési jog örökölhető. Tekintve, hogy az utazás célja valójában az, hogy minél több üdülési jogot értékesíthessenek
a megvendégelt ügyfelek között, természetesen olyan ügyfeleknek nyújtanak ingyenes szálláslehetőséget, akik potenciális vásárlók lehetnek. Hivatkozott arra, hogy az általuk alkalmazott életkori korlát teljesen általános gyakorlat, hiszen más, szintén üdülési jog értékesítésével foglalkozó utazási iroda felhívásában is hasonló szerepel. Kérelmező a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az utazási feltételeket tartalmazó utalványon nem szerepelt az, hogy lehetőség lenne egyéni kérelmek alapján az életkorra vonatkozó feltételektől való eltérésre. Diszkriminatívnak ítélte meg azt is, hogy csak házaspárok, illetve párok vehetnek részt az utazáson, míg egyedülállók az utazási feltételek szerint nem. Kérelmező előadta azt is, hogy már számos alkalommal keresték meg telefonon az eljárás alá vonthoz hasonló cégek, akik szintén említették a 30 és 60 év közötti életkort, mint feltételt, és amikor Kérelmező elmondta, hogy elmúlt 60 éves, a válasz mindig az volt, hogy akkor az ajánlat tárgytalan. A hatóság felhívására az eljárás alá vont társaság megküldte a hatóság részére a spanyol partner céggel kötött együttműködési megállapodást, 3 foglalási kérdőívet olyan ügyfeleiktől, akik esetében a társaság eltért az utazási feltételekben megjelölt életkori megszorítástól, és egy ugyancsak üdülési jog értékesítésével foglakozó utazási iroda honapján közzétett felhívást, amely szintén tartalmazza az életkori korlátot. A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. „védett tulajdonsága” miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. §-a felsorolja azt a húsz védett tulajdonságot, amellyel összefüggésben elkövetett hátrányos megkülönböztetés esetén a hatóság eljárhat. A hatóság előtt érvényesülő ún. osztott bizonyítás szabályai szerint a kérelmezőnek az eljárás megindításához csupán valószínűsítenie kell a fentieket, míg a másik felet kimentési bizonyítás terheli arra nézve, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, illetve a kérelmező által valószínűsített körülmények nem álltak fenn. Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az olyan intézkedés, magatartás sem, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka volt. Az egyenlő bánásmód követelménynek megtartására kötelesek az áruk forgalmazásával, illetve szolgáltatás nyújtásával foglalkozó szervezetek is, így jogsértő lehet minden olyan eljárásuk, amely alapján valakit valamely védett tulajdonsága miatt eltérő minőségű szolgáltatásban részesítenek, vagy akár kizárnak a szolgáltatás igénybevételéből. A fentiekben ismertetett kimentési bizonyítás szabályait kell a szolgáltatókra nézve is alkalmazni, tehát egy, a hatóság előtt indult eljárásban a szolgáltatót terheli annak bizonyítása, hogy nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést, illetve intézkedésének a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka volt. A hatáskör tekintetében a hatóság vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy az RCNWest Corona Kft. tárgyi ügyben szolgáltatónak vagy szerződéskötésre ajánlattevőnek minősül –e. Ennek érdekében a hatóságnak értékelnie kellett az eljárás alá vont társaság és az ügyfelek közötti jogviszonyt, az eljárás alá vont társaság és az általa hivatkozott spanyol társaság közötti jogviszonyt, valamint fel kellett tárnia, hogy az ügyfelek hogyan juthatnak a szállásutalványhoz, és hogy nyújtanak-e bármilyen ellenszolgáltatást a szállás ellenében.
Az eljárás alá vont társaság mindvégig védekezéséül hozta fel egyrészt azt, hogy nem állt jogviszonyban a Kérelmezővel, másrészt az internetes honlapon nem értékesítette az utalványokat, ugyanis azokat ingyenesen nyújtja az általa szervezett árubemutatón részt vevő ügyfeleinek. Az utalványok azonban nem névre szólnak, továbbá a tárgyaláson C.D. azt is elismerte, hogy azok tetszés szerint átruházhatóak olyan ügyfeleknek, akik megfelelnek a feltételeknek. A szállásutalvány 4. pontja szerint az utalványt a kézhezvételtől számított 1 hónapon belül kell érvényesíteni az eljárás alá vontnál. Mindebből az következik, az utalvány birtokosai a kézhezvételtől - amely megegyezik az árubemutató időpontjával- 1 hónapon belül átadhatják azt bárkinek, aki megfelel a feltételeknek. Arra már nincs az eljárás alá vontnak ráhatása, hogy az utalvány birtokosai azt ellenérték fejében, vagy ingyenesen, akár közvetlenül az eljárás alá vonttól, akár mástól szerzik-e. A szállásutalvány felhasználásnak a fentiekből következően nem feltétele a hazai árubemutatón való részvétel. Kérelmező nem az eljárás alá vonttól kapta az utalványt, azonban ahhoz, az általa csatolt hirdetések-, melyek nem köthetőek az eljárás alá vonthoz- révén hozzájuthatott volna ellenérték fejében is. A hirdetésekben is szereplő utazási feltételeknek köszönhetően viszont már meg sem próbálta azt megvásárolni és érvényesíteni, hiszen azok egyértelműen kizárták a részvételből életkora révén. A hatóság ezért nem fogadta el az eljárás alá vont azon érvelését, hogy nem állt jogviszonyban a Kérelmezővel, mert az általa „osztogatott” szállásutalványok gyakorlatilag- a hirdetések nagy számára is tekintettel- könnyen hozzáférhetőek voltak bárki számára. A hatóságnak hatásköre vizsgálata során ki kellett térnie arra is, hogy vajon szolgáltatónak minősülhetett-e az eljárás alá vont társaság tárgyi ügyben azáltal, hogy megbízottként marketing tevékenység folytatása révén közvetített potenciális vásárlókat az üdülési jogot értékesítő spanyol partnercégnek. Vitatta ugyanis az eljárás alá vont az ingyenesen nyújtott és általa ajándéknak titulált utalvány szolgáltatás jellegét. A hatóság megítélése szerint azonban az ingyenesség tárgyi ügyben csak látszólagos, névleges, hiszen az elszállásolásnak egyetlen célja az üdülési jog vásárlásának ösztönzése, az általa nyújtott előnyök bemutatása, a megvásárolható szolgáltatás kipróbálása. Az eljárás alá vont és a spanyol cég között kötettett szerződés értelmében az eljárás alá vont társaság szerződéses kötelezettsége az ügyfelek toborzásában merül ki, vagyis, - bár ez az csatolt szerzőséből nem derül ki-, feltehetően az ellenszolgáltatást is a toborzott, és az utalvány révén Spanyolországba „küldött” ügyfelek után kapja. Tenerifén az utalványban is említett árubemutatót már nem az eljárás alá vont, hanem a spanyol partnercége szervezi. Az ügyfelek tekintetében az utazás kereskedelmi jellegére is figyelemmel ellenszolgáltatásnak minősül az, hogy a kiutazók részt vesznek a spanyolországi árubemutatón. Jól szemlélteti ezt az eljárás alá vont és a spanyol cég között kötött „Fly buy Agreement” azon rendelkezése, mi szerint azok az utasok, akik megtagadják az árubemutatón való részvételt, kötelesek kifizetni a szállás költségét. Mindebből következik tehát, hogy az árubemutatón való részvétel mintegy kiváltja a szállásköltséget. A szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszútávra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről szóló Európai Parlament és a Tanács 2008/122/EK Irányelvének preambuluma elvi éllel szögezi le, hogy az értékesítési rendezvényekre szóló meghívók kereskedelmi célját egyértelművé kell tenni a fogyasztók számára. Az értékesítési céllal szervezett ingyenes vagy kedvezményes üdülések nem tekinthetőek ellenérték szolgáltatása nélküli ajándéknak, hiszen az üdültetés célja éppen az, hogy a résztvevők megismerhessék, kipróbálhassák az üdülőket és szolgáltatásit, valamint részt vegyenek egy árubemutatón. Jóllehet az árubemutatót nem az eljárás alá vont tartja, a szolgáltatás egészében tevékeny szerepet vállal, mind az ügyfelek toborzása, a velük való kapcsolattartás, mind a foglalás intézése révén. Mindezek alapján a hatóság megítélése szerint a tárgyi ügyben nyújtott szolgáltatás szolgáltatói oldala kétszereplős: mind az eljárás alá vont társaság, mind a spanyol partnercég egyaránt részt vesz benne, vagyis mindketten szolgáltatónak minősülnek. A szolgáltatás igénybevevői azok az utasok, akik az utazási utalványt érvényesítve ingyenes
szálláshoz jutnak, mely fejében vállalják mintegy ellenszolgáltatásként, hogy egy kereskedelmi célú bemutatón vesznek részt. Értékelnie kellett a hatóságnak továbbá azt is, hogy a szállásutalványon az utazási feltételek 5. pontja szerint az eljárás alá vont társaság kizárólagos, az utazással kapcsolatos ügyintézést lebonyolítójaként van megjelölve. A kiutazást megelőzően tehát a magyar utasok semmilyen formában nem kerülnek kapcsolatba a spanyol partnercéggel. Az utazási feltételeket azonban nem az eljárás alá vont, hanem a vele szerződő spanyol cég határozta meg. a spanyol partnercéggel kötött „Fly Buy Agreement” 3. oldal c) pontja szerint az eljárás alá vont társaság csak olyan párokat küldhet a felkínált szállásokra, akik 30 és 60 év közöttiek, és éves közös jövedelmük legalább 20,000 ₤. A spanyol társasággal kötött megállapodás tehát meghatározza azt az ügyfélkört, akik közül az eljárás alá vont társaság az ügyfeleket toborozhatja azzal, hogy olyan ügyfeleknek hirdeti az üdülési jogot, akik saját belátása szerint megtehetik, hogy vásároljanak üdülési jogot. Az eljárás alá vont által nyújtott szállásutalvány utazási feltételei azonban nem tartalmazzák az utasok jövedelmi viszonyaira vonatkozó feltételt, kizárólag az életkori, valamint a családi állapotra vonatkozó kitételt és arra vonatkozóan sincs utalás, hogy lehetőség lenne egyedi elbírálás alapján a feltételek fenn állta nélkül is igénybe venni az utalványt. Az eljárás alá vont társaság által megküldött foglalási kérdőívek azonban már rákérdeznek a jelentkezők jövedelmi, vagyoni viszonyaira, hiszen választ kell adnia a jelentkező pároknak arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozásuk, van-e saját tulajdonú lakásuk vagy házuk, gépkocsijuk, az milyen típusú, mennyi a család összevont éves bruttó jövedelme, továbbá a legutóbbi 3 alkalommal hol és milyen értékben üdültek. A fenti kérdésekre kötelező a válaszadás, ugyanis a kérdőív szerint „a hiányosan kitöltött vagy alá nem írt kérdőívvel a helyfoglalás lehetetlen”. A hatóság hatáskörén túlmutat annak minősítése vagy értékelése, hogy indokolt-e a helyfoglaláshoz a kérdőívben foglalt adatok közlése. Tárgyi ügyben azonban mellőzhetetlen annak hangsúlyozása, hogy még ha üzleti vagy más érdeke is származhat a társaságnak a jelentkező vagyoni- jövedelmi viszonyának ismeretéhez, az utazási feltételekből egyáltalán nem tűnt ki az, hogy a részvétel tényleges feltétele egy meghatározott éves jövedelem elérése. Ugyanakkor indokolatlan az életkorra és a családi állapotra vonatkozó feltételek előírása akkor, ha a foglalási kérdőívben egyébként is köteles az ügyfél részletesen a társaság elé tárni vagyoni-jövedelmi helyzetét. Nem utalt a szállásutalványon továbbá semmi sem arra, hogy az adott családi állapot vagy életkor azért lényeges feltétel, mert abból az eljárás alá vont társaság a jelentkezők jövedelmi-vagyoni helyzetére vonatkozóan következtetéseket von le. Az eljárás alá vont társaság képviselője hangsúlyozta ugyanis, hogy az általuk értékesített üdülési jogok hosszú távú befektetések, vételárukat és értéküket is ez határozza meg, így nem gazdaságos az sem az egyedülálló, sem a nyugdíjas utasoknak. Előadása szerint maga a gyakorlat alakította ki ezeket az utazási feltételeket, amelyeket széles körben alkalmaznak más, velük hasonló profillal rendelkező utazási irodák is. Az eljárás alá vont társaság tehát az életkori és családi állapotra vonatkozó feltétel alkalmazásával mintegy „előszűrte” a jelentkezőket, egyúttal kizárta azon potenciális ügyfeleket, akik vagyoni helyzete bár lehetővé tette volna, hogy potenciális üdülési jog vásárlókká váljanak, az életkori és családi állapotra vonatkozó kitétel eleve kizárta őket a jelentkezésből. A hatóság figyelemmel volt arra is, hogy az eljárás alá vont társaság lehetőséget biztosít egyedi elbírálás alapján arra is, hogy a fenti feltételeknek meg nem felelő jelentkezők is igénybe vehessék szolgáltatásukat. Az általa csatolt jelentkezési lapok és a foglalások visszaigazolása révén megfelelően bizonyította azt, hogy az életkori feltételektől és a családi állapotra vonatkozó kitételtől már volt, hogy eltekintettek. A 12742. számú foglalási kérdőív szerint az utasok egyike 30 év alatti volt, gyermek nélkül. A 12160. számú kérdőív szerint az egyik utas 75, míg a másik 76 éves volt a kérdőív leadásakor, a 7898. számú kérdőív szerint pedig az utazáson két, 29 éves jelentkező is részt vehetett. A fentiek alapján a szállásutalványon szereplő utazási feltételektől lehetséges az eltérés mindkét irányban. Az eljárás alá vont társaság képviselője azonban hangsúlyozta, hogy ehhez
mindenképpen az kell, hogy felvegyék velük a kapcsolatot az utazni vágyók, míg Kérelmező semmilyen kapcsolatot nem keresett velük, holott az ő esetében is közben járhattak volna a spanyol cégnél, hogy engedélyezzék az életkori feltételtől való eltérését. Az eljárás alá vont társaság nem tudta ésszerű indokát adni az életkorra és a családi állapotra vonatkozó feltétel alkalmazásának, mindössze egy kialakult ”gyakorlatra” hivatkozott, azzal védekezve, hogy ezt más, hasonló társaságok is alkalmazzák. A hatóság gyakorlata következetes és töretlen a tekintetben, hogy pusztán az életkorból és jelen esetben a családi állapotból nem vonható le egyértelműen következtetés a vagyonijövedelmi háttérre nézve. Önkényes tehát az olyan utazási feltétel alkalmazása, amely automatikusan elzár egyes korosztályokat attól, hogy éljenek az utalvány nyújtotta lehetőséggel. Indokolt lehet azonban az olyan utazási feltétel, amely pusztán a jövedelmi vagy vagyoni háttérrel összefüggésben állapít meg korlátokat – különös tekintettel az utazás kereskedelmi, marketing céljára-, azonban tárgyi ügyben ezen szempontok fontossága már csak azok számára vált ismertté, akik a szállásutalvány ismeretében felkeresték az eljárás alá vont társaságot. A hatóság azonban azon az állásponton van, hogy nem várható el, hogy az, aki az utazási feltételek szerint nem veheti igénybe az utalványt, a feltételek megkerülése érdekében külön kérelmezze azt az utalványon kapcsolattartóként megjelölt társaságtól. Függetlenül továbbá attól, hogy az eljárás alá vont társaság számára valamely külföldi szerződő partnere milyen feltételeket ír elő, nem mentesíti az alól, hogy az általa átvett és alkalmazott jogsértő feltételek miatt elmarasztalása esetén a szükséges jogkövetkezmények vele szemben alkalmazhatóak legyenek. Az eljárás alá vont, bár csupán közvetített, de mint szolgáltatást nyújtó, nem hivatkozhat ezért alappal arra, hogy az utazási feltételeket a spanyol cég határozta meg. S jóllehet a spanyol partnercég is szolgáltatónak minősült, azonban a hatóság joghatósága hiányában nem indíthatott vele szemben eljárást. A joghatóságra vonatkozó, a Ket. 18. §-ban foglalt általános szabály szerint a hatóság csak a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személyekkel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben járhat el. Ebből következően a hatóság a szolgáltatók közül csak a magyarországi RCN-West Corona Kft-vel szemben indíthatott eljárást. A fentiek alapján a hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont társaság az egyenlő bánásmód sérelmét eredményező gyakorlatot folytatott azáltal, hogy az általa nyújtott szállásutalványon az utazási feltételekben ésszerű indok nélkül életkori és a családi állapotra vonatkozó kitételt alkalmazott. A mérlegelési jogkörben alkalmazott jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság az eset valamennyi körülményét figyelembe veszi, így különösen a sérelem súlyát, a sérelemmel érintettek számát, a sérelem időtartamát, a jogsértő együttműködését, az eljárás során tanúsított magatartását is. Tárgyi ügyben a hatóság eltiltotta a jogsértő társaságot a jövőbeli jogsértő magatartástól azzal, hogy kötelezi, hogy az utazási feltételekből törölje az életkorra és családi állapotra vonatkozó diszkriminatív feltételeket. Elrendeli továbbá a hatóság az Ebktv. 16. § (1) bek. c) pontja alapján jogsértést megállapító határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét az eljárás alá vont társaság honlapjának nyitóoldalán, valamint a hatóság hivatalos honlapján tekintettel a potenciális sérelmet szenvedettek nagy számára, valamint a szisztematikusan alkalmazott jogsértő gyakorlatra. A hatóság tárgyi ügyben nem tartotta indokoltnak a bírság szankció alkalmazását figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont társaság mindvégig együttműködő magatartást tanúsított és a megegyezés felé hajlott. A hatóság-joghatósága hiányában- nem vonhatta eljárás alá a spanyol társaságot, azonban a szükségesnek találta a spanyol hatóságok figyelmét felhívni a diszkriminatív gyakorlatra. A hatóság ezért az ügyben tett intézkedéséről, a vizsgálat eredményéről tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező spanyol minisztériumot. Az eljárás során felmerült eljárási költség a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 14.§ (2) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértő eljárás alá vont társaságot.
A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. § (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. § (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2009. július 20. Dr. Demeter Judit Elnök sk.
1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29
