EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/132/23/2010 Ügyintéző: dr. Kegye Adél

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) a Dr. A.B. által képviselt C.D. kérelme alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a Dr. E.F. által képviselt Medi-Home Bt-vel (székhelye 7300 Siklós, Magyar u. 2., Cg. 02-06064076, továbbiakban DIGI kft.) szemben indult eljárásban meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont társaság megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont- Kérelmezővel szemben etnikai hovatartozásával és egyéb helyzetével összefüggésben - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10.§ (1) bek. szerinti zaklatást alkalmazott. A hatóság elutasítja a kérelemnek az orvosi vizsgálat megtagadására vonatkozó részét. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A hatóság elrendeli továbbá a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vont Medi-Home Bt-ét 200.000,- Ft, azaz Kettőszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetni. A vizsgálat során 2980,- Ft, azaz Kétezer-kilencszáznyolcvan forint eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat.

INDOKOLÁS

Kérelmező 2009. december 4-én felkereste az Egyenlő Bánásmód Hatóság Baranya megyei egyenlő bánásmód referensét, Dr. Gajda Zoltánt, aki az alábbi panaszt rögzítette: Kérelmező 1985. január 22. napjától 1992. március 16. napjáig a B-i Cementgyárban, illetve annak jogelődjénél portalanító berendezés kezelő munkakörben dolgozott. A fenti munkakörben ellátott tevékenység során jelentős porhatás érte, álláspontja szerint egészségi állapotot veszélyeztető körülménynek között végzett munkát, és ennek következtében alakult ki légzési nehézsége, majd súlyos tüdőbetegsége. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértő Intézet 2007. október 31-én elvégzett vizsgálat alapján megállapította, hogy a kérelmező munkaképesség csökkenése 100% mértékű. A kérelmező 2009-ben baleseti járadékot kívánt igényelni a foglalkoztatási eredetű tüdőbetegségére hivatkozással. Ennek érdekében elsőként a megbetegedés foglalkozási eredetét kellett bizonyítania, így 2009. november 16-án felkereste a korábbi munkáltatója részére foglalkozás egészségügyi szolgáltatást végző Medi-Home Bt-ét. A társaság beltagja, Dr. G.H. nem vizsgálta meg a kérelmezőt, de orvosi véleményt ennek ellenére adott a kérelmezőről. Az orvosi igazolásban az alábbi szerepelt: „Fent nevezett egyén 1992-ig dolgozott a beremendi gyárban. Eltávozásakor, ill. azóta fennálló megbetegedései nem függnek össze rokkantosításával. 1998, majd 2002-ben kezdődött, ill. ismétlődött bronchitis obstructiva megbetegedése, amely Alsószentmártonban genetikusnak számító, egymás közt házasodnak, felpasszálódnak a fulladásos légzési és keringési megbetegedések. A faluban minden 2. 3. hasonló korú ilyen betegséggel van nyilvántartva. Nem foglalkozási betegség, nem is dolgozott tartósan expozícióban.” Az orvosnő álláspontja szerint a kérelmezőt nem érte porhatás, egészsége nem a munkavégzésével összefüggésben károsodott. Az orvosnő úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező lakóhelyén, Alsószentmártonon a falu hasonló életkorú lakosai közül minden második-harmadik személynek obstructiv bronchitis megbetegedése van, a betegség ezért ebben a faluban genetikusnak számít, mert egymás között házasodnak a falu lakói. Az orvosnő által kiadott orvosi igazolásban foglaltakhoz képest szóban az orvosnő vulgárisabban fogalmazott, így ahelyett, hogy a kérelmező társadalombiztosítási ügyét elősegítette volna, az alsószentmártoni roma etnikumú és hátrányos társadalmi valamint szociális viszonyok között élő lakosok egészségi állapotáról fogalmazott meg véleményt. A kérelmező álláspontja szerint az orvosnő által kiadott igazoláson szereplő vélemény nem objektív, mivel az orvosnő nem rendel Alsószentmártonban így nem rendelkezhet statisztikai adatokkal a helyi lakosok egészségi állapotára vonatkozóan. Az a tény, hogy a faluban több betegnek alakult ki tüdőbetegsége, álláspontja szerint nem a hibás genetikai állományra utal, hanem arra vezethető vissza, hogy sokan dolgoztak a közeli, beremendi cementgyárban, a kérelmezőhöz hasonlóan nagy porhatásnak kitett munkakörben. A kérelmező panaszában utalt arra is, hogy egyetlen korábbi orvosi szakvélemény sem utalt betegsége genetikai jellegére. A kérelmező védett tulajosságául roma etnikumhoz tartozását, valamint abbéli egyéb helyzetét jelölte meg, hogy egy közismerten nagy munkanélküliséggel küzdő, hátrányos helyzetű település lakója. Hátrányként hivatkozott arra, hogy az orvosnő nem nyújtott megfelelő orvosi ellátást, objektív vizsgálat helyett roma kisebbséghez tartozása és alsószentmártoni származása miatt irracionális és az adott társadalmi csoport egészét és őt magát is sértő kifejezéseket használt. A kérelmező szerint az orvosnő ahelyett, hogy a betegségének foglalkozási eredetéről meggyőződött volna, a teljes alsószentmártoni roma etnikumú lakosság egészségi állapotáról alkotott véleményt, szóban vulgáris módon, írásban pedig a fent idézett módon. Összességében a kérelmező tehát egyrészt azt sérelmezte, hogy az orvosnő nem vizsgálta meg, másrészt azt is, hogy az általa kiállított szakvéleményben szereplő megállapítások sértőek, hiszen származása alapján olyan általánosításokat tartalmaznak, amelyek nem valósak és nem tárgyilagos vagy objektív alapokon, hanem kizárólag roma származásán és alsószentmártoni születésén alapulnak.

A kérelmező panaszához csatolta az orvosnő által kiállított igazolást, valamint egészségi állapotával kapcsolatos orvosi szakvéleményeket és zárójelentéseket. A hatóság 2009. december 29-én eljárás alá vonta a társaságot és érdemi védekezése előterjesztésére hívta fel Dr. G.H-át a társaság képviseletében. Dr. G.H. 2010. január 8-án kelt beadványában védekezéséül előadta, hogy amikor a kérelmező felkereste, nem tudta elmondani, hogy pontosan mit is akar, 30-40 percnyi beszélgetés után sem derült ki számára, hogy miért kereste fel őt, egyre csak azt hajtogatta, hogy az Egészségügyi Pénztár küldte rokkantosítás miatt. Ekkor átnézte az orvosi papírjait, azt lefénymásoltatta és megkérte, hogy a háziorvoshoz forduljon, mert a rokkantosítás szakmai intézése a háziorvos feladata. Az eljárás alá vont hivatkozott arra is, hogy mivel a kérelmező 18 éve nem dolgozik a gyárban, melynek ő foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújt, nem volt feladata a kérelmező megvizsgálása, hiszen az a szakmára történő alkalmassági vizsgálatot jelentene. Mivel a kérelmező végig az orvosi igazolás kiadását kérte, végül adott számára. A megbetegedés okaival kapcsolatban érdemben arra hivatkozott, hogy a kérelmező nem szenvedett el porhatást, miként a jelenleg a gyárban dolgozók sem. Porhatás okozta megbetegedés 30 éve nem fordult elő a cementgyárban. Mindezt bizonyítja, hogy az ÁNTSZ a pormérések alkalmával határérték alatti érteket mért abban az időszakban, amikor a kérelmező a gyárban dolgozott, és az akkori üzemorvos is megerősítette abban, hogy nem fordult elő porhatás okozta légzőszervi megbetegedés. Hivatkozott arra is, hogy a kérelmezőnél a megbetegedés a cementgyárban való foglalkoztatásának megszűnését követő 8 év elteltével alakult ki, ami ugyancsak megkérdőjelezi annak foglalkozási eredetét. Az orvosnő beadványában előadta azt is, hogy 1992-2000 között Siklós és környékén háziorvosi ügyeletet vezetett, és nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna kimennie legalább egyszer egy egyházasharaszti-alsószentmártoni férfi beteghez fulladás miatt. Szakmai tapasztalatából tudja, hogy Alsószentmártonon sokkal több a fulladós férfi beteg, mint a környék más településein. Egy időben kifejezetten felméréseket végeztek, hogy mi az oka az obstruktív légzőrendszeri megbetegedések gyakoriságának a faluban. Mindezen felmérések és szakmai tapasztalata, valamint az orvosi irodalom alapján meri kijelenteni a kérelmező megbetegedésének genetikai valószínűségét. A kérelmezőnél az orvosi papírjai szerint a szakértői bizottságok nem vizsgálták a megbetegedése okát, kizárólag állapotát mérték fel az egészségi állapot romlásának megállapítása érdekben. Az orvosnő hivatkozott arra is, hogy 5 éve háziorvosi szak-főorvosként is dolgozik a Siklós-Sellyei kistérségben, ahol 40 háziorvos ellenőrzését látja el, így jelenleg is módjában áll megtekinteni az ügyeleti hívásokat. Az orvosi szakirodalom szerint a tüdőfibrózis oka lehet a környezeti ártalom, egyes genetikai betegségek, illetve ismeri az idiopátiás, azaz ismeretlen eredetű tüdőfibrózist is. A környezeti ártalmak közé tartozhatnak az anorganikus porok közül a kvarcpor és az azbesztpor, amelyek azonban nem fordulnak elő a beremendi gyárban. A hatóság 2010. március 4-én belföldi jogsegély iránti kérelemmel fordult az ÁNTSZ Déldunántúli Regionális Intézetéhez. A hatóság jogsegély keretében tájékoztatást kért a regionális tiszti főorvostól, hogy az ÁNTSZ rendelkezésére álló felmérések igazolják-e az eljárás alá vont védekezéséül előadottakat. A hatóság a regionális tisztifőorvos segítségét kérte a tekintetben is, hogy a fulladásos megbetegedések kialakulása egyáltalán összefüggésbe hozható-e a vérfertőző kapcsolatok fenntartásával, valamint hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvosok kötelesek-e megvizsgálni, illetve orvosi igazolást kiállítani a munkáltató korábbi munkavállalóinak. Dr. Schäffer Károly regionális tisztifőorvos 2010. március 10-én kelt válaszlevelében tájékoztatta a hatóságot, hogy az ÁNTSZ nem végzett vizsgálatot Alsószentmárton lakosságának körében a tüdőfibrózisok gyakorisága, illetve okait illetően.

A tisztifőorvos az eljárás alá vont társaság nyilatkozatával egyezően úgy nyilatkozott, hogy a genetikailag öröklődő megbetegedések is okozhatnak tüdőfibrózist. Abban az esetben, ha azt a genetikailag öröklődő megbetegedések genetikai determinációja lehetővé teszi, közeli rokonok házasságából származó utódoknál eredményezheti egyes megbetegedések halmozódósát, így esetleg előfordulhat a tüdőfibrózisok gyakoriságának valamely szintű változása is. A tüdőfibrózisok okai között szereplő genetikailag öröklődő betegségek sokfélesége miatt azonban nem lehet öröklődési valószínűséget megállapítani. A tisztifőorvos válaszlevelében hozzátette azt is, hogy mivel nem történt Alsószentmártonban sem genetikai, sem epidemiológiai vizsgálat annak bizonyítására, hogy a tüdőfibrózisok halmozódnak-e és ennek oka az életmódi, környezeti hatásokon kívül genetikai okokra is visszavezethető-e, így sem a vérfertőzés, sem ilyen módon a megbetegedés halmozódásának ténye nem bizonyított. A regionális tisztifőorvos válaszlevelében kitért arra is, a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996 (VIII. 28.) NM rendeletre való hivatkozással, hogy a foglalkozás egészségügyi orvos a korábbi munkavállalókat nem köteles megvizsgálni, sürgős szükség esetét kivéve vele kapcsolatban jogszabályi kötelezettsége nincs. Abban az esetben azonban, ha a korábbi munkavállaló foglalkozási megbetegedésének kivizsgálásáról van szó, az eljárásba a foglakozás-egészségügyi orvost be kell vonni, a beteg kivizsgálását azonban nem ő végzi. A hatóság 2010. április 16-án telefonon érdeklődött a kérelmezőnél hogy részt tudna-e venni egy tárgyaláson. A kérelmező arról tájékoztatta a hatóságot, hogy kórházi kezelés alatt áll, ezért nem tudta pontosan megjelölni azt az időpontot, amikorra egészségi állapota lehetővé tenné egy tárgyaláson történő megjelenést. Kérte a hatóságot, hogy jogi képviselőjével vegye fel a kapcsolatot. Kérelmező jogi képviselője 2010. április 29-én kelt beadványa mellékleteként megküldte a részére szóló meghatalmazást és hivatkozott arra, hogy az eljárás alá vont etnikai alapú diszkriminációt alkalmazott a kérelmezővel szemben, mert Alsószentmárton lakossága 90 %ában roma etnikumú. Az orvosi igazolásban szereplő „genetikai ok” feltételezése ezért álláspontja szerint a romákkal szembeni előítéletként is értelmezhető. A hatóság felhívásárra 2010. május 19-én kelt beadványa mellékleteként az eljárás alá vont társaság megküldte a társaság 2008. évi mérlegét. Az eljárás alá vont jogi képviselője 2010. május 27-én faxon továbbította beadványát. A beadványában előadta, hogy Dr. G.H-nak nem lett volna kötelessége megvizsgálnia a kérelmezőt, ehhez képest mégis egy teljes órán át foglalkozott vele, segítőkészen és jó szándékúan kimondottan kedvezőbb bánásmódban részesítette, mint amelyre egyébként jogszabály kötelezte volna. A beadványban az eljárás alá vont ismételten arra hivatkozott, hogy a kérelmezőt a cementgyárban nem érte olyan porhatás, amely a betegsége kialakulását okozta volna. Rámutatott arra is, hogy az orvosi szakirodalom szerint cementpor nem is okozhat tüdőfibrózist. Előadta, hogy a panaszos elsőként közvetlenül az X. Kft-ét kereste meg, 4.213.200,- Ft összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelve, amelyet a társaság elutasított. A kérelmező az eljárás alá vont álláspontja szerint a hatósághoz intézett kérelmében sem az őt ért sérelemre hivatkozik, hanem annak megállapítását kéri, hogy megbetegedése foglalkozási eredetű, így az eljárás alá vont álláspontja szerint az ügyben nem is a hatóság jogosult dönteni. Hivatkozott arra is, hogy nincs tudomása olyan felmérésről, amely az alsószentmártoni lakosság etnikai összetételéről szólna, és azt sem kellett tudnia, hogy a kérelmező roma származásúnak vallja magát. A hatóság felhívására a kérelmező jogi képviselője 2010. május 31-én úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező nem lát lehetőséget egyezségkötésre, egyben kérte a hatóság érdemi döntéshozatalát. A hatóság 2010. június 17-én az ügyintézési határidő 22 nappal történő meghosszabbításáról rendelkezett, egyben tárgyalást tűzött ki 2010. június 29. napjára Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalába. A tárgyaláson a kérelmező jogi képviselője előadta, hogy nem igaz az, hogy Dr. G.H. nem tudta, hogy miért kereste fel a kérelmező, mert ő már korábban átfaxolta a kérelmező orvosi

papírjait a gyár munkaügyért felelős munkatársának és telefonon is elmondta, hogy a baleseti járadék ügyintézéséhez van szüksége a kérelmezőnek igazolásra. A jogi képviselő álláspontja szerint a doktornő is fel volt készülve arra, hogy majd mivel hárítják el a felelősséget a kérelmező megbetegedéséért. Tekintve, hogy a gyár munkatársai és az azon belül működő foglalkozás-egészségügyi orvos is tájékoztatva lett arról, hogy a kérelmező milyen ügyben kereste fel az orvosnőt, a jogi képviselő álláspontja szerint nem fogadható el az a védekezés, hogy az orvosnő mindössze azért állított ki igazolást, mert nem tudta „kiszedni” a kérelmezőből, hogy mit szeretne. Álláspontja szerint a kérelmezővel diplomatikusan is közölhette volna az orvosnő, hogy nincs az ügyben hatásköre és nem kellett volna személyeskedő megállapításokat tartalmazó igazolást kiállítani. A jogi képviselő nyilatkozatával ellentétben Dr. G.H. azt mondta, hogy nem kapta meg az átfaxolt orvosi papírokat, tehát nem tudta, hogy a kérelmező miért kereste fel, kizárólag azt hajtogatta, hogy a munkaügyis küldte hozzá. Azt elismerte, hogy a kérelmező valóban kérte tőle a kartonját, de azt az asszisztense hiába kereste, mert azt a háziorvosnak ki kellett adni a jogszabályváltozások következtében. A kérelmező nyilatkozatával szemben emlékezete szerint a kérelmező közel egy órát tartózkodott a rendelőjében, jelen volt akkor is, amikor telefon tájékoztatták, hogy milyen porhatást mértek a gyárban abban az időszakban, amikor ott dolgozott. Az igazolást kizárólag azért adta ki, mert kb. 10 percig kérte tőle a kérelmező, hogy írjon valamit. A doktornő a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az igazolásba a saját személyes véleményét írta le, amit továbbra is fenntart. Hangsúlyozta, hogy ő nem azt írta le, hogy a falu lakói vérfertőző kapcsolatokat tartanak fenn, hanem az egymás közt házasodnak kifejezés alatt azt értette, hogy a falu lakói zárt közösséget alkotnak, vagyis a falu lakói házasodnak egymás között és nem választanak párt más faluból. A doktornő álláspontja szerint orvosilag nem lehet azt másként mondani, hogy egymás közt házasodnak, az megítélése szerint nem vérfertőzést jelent, hanem csupán arra való utalást, hogy nem szívesen fogad be a falu más faluból érkezőket. A tárgyaláson a doktornő az állítása alátámasztásául megkérdezte a kérelmező hallgatóságként jelen levő házastársát, hogy alsószentmártoni-e, aki igennel válaszolt, amelyből a doktornő korábbi állítása alátámasztására következtetetett. A kérelmező a tárgyaláson elmondta, hogy a doktornőnél kb. 10-15 percet töltött, és valóban kérdezte tőle, hogy mit akar. A kérelmező álláspontja szerint azonban a doktornő megértette, hogy miért kereste fel, mert azt mondta neki, hogy nem adhatja ki a kartonját. A kérelmezőt nagyon bántotta, hogy a doktornő azt mondta neki, hogy nem ott betegedett meg, és hogy máshonnan származik a megbetegedése. Alsószentmárton összetételével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy kb. a lakosság 1-2 %-a nem roma származású, és ezt mindenki tudja. Elismerte, hogy a doktornő nem használta sem a cigány, sem a roma kifejezést, hanem annyit mondott, hogy a „maguk fajtája”. A romákkal kapcsolatos előítéltek kapcsán úgy fogalmazott, hogy „bárhova megyünk, azt mondják hogy roma származású, vagy kisebbségi, ez egy nagyon visszatetsző dolog”. A kérelmező hangsúlyozta azt is, hogy nem érti, miért kell mindenkit egy kalap alá venni, mert a cigányok között is vannak rendesek meg „rendetlenek”. Azt, hogy Alsószentmártonon a romák egymás közt házasodnak, a doktornőtől hallotta először, ilyet neki korábban még nem mondtak, pedig előfordult már, hogy a munkahelyén előítéleteket tapasztalt alsószentmártoni származása miatt. Amikor a doktornő azt állította, hogy egymás között házasodnak, akkor rákérdezett, hogy kik azok konkrétan, kérte, hogy nevezze meg őket és mondja el, hogy honnan vette, hogy Alsószentmártonon vérfertőző kapcsolatban élnek. A kérelmező a tárgyaláson elmondta, hogy elképzelhető, hogy volt már olyan, aki nagyon távoli rokonával kötött házasságot, de nem tud olyanról, hogy pl. a testvérrel. A történteket követően a házastársának és a testvérének elmesélte, hogy mit mondott a doktornő, akik erre sértetten, felháborodva reagáltak. Dr. G.H: az ÁNTSZ állásfoglalásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy lehet, hogy történt genetikai vizsgálat a falu lakói között, de ő a gyakorlatban azt tapasztalja, hogy mivel a kérelmező betegsége Alsószentmártonon gyakoribb, akkor az valószínűleg öröklődik és genetikai eredetű. A kérelmezőhöz hasonlóan az „oxigén-palackos” betegek száma az Egyházasharaszti-Alsószentmárton térségben 10, pedig csak 2 ezren laknak ebben a térségben, míg a 12 ezer lakosú Siklóson mindössze 2 „oxigén-palackos” beteg lakik.

A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint részben alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. „védett tulajdonsága” miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. §-a felsorolja azt a húsz védett tulajdonságot, amellyel összefüggésben elkövetett hátrányos megkülönböztetés esetén a hatóság eljárhat. A hatóság előtt érvényesülő ún. osztott bizonyítás szabályai szerint a kérelmezőnek az eljárás megindításához csupán valószínűsítenie kell a fentieket, míg a másik felet kimentési bizonyítás terheli arra nézve, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, illetve a kérelmező által valószínűsített körülmények nem álltak fenn. A diszkriminációs magatartások speciális területe az Ebktv. 10. § (1) bekezdésében szabályozott zaklatás. Zaklatásnak minősül az olyan magatartás, amely az emberi méltóság sérelmét okozza, és amely a sérelmet szenvedett fél valamely védett tulajdonságával áll összefüggésben, célja vagy hatása az, hogy az érintett személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet alakítson ki. A zaklatás definíciója szerint önmagában jogsértőnek minősül tehát az olyan magatartás is, amelynek nem volt kifejezetten célja, hogy támadó, megfélemlítő környezetet alakítson ki, viszont önmagában alkalmas volt ilyen hatás kiváltására. A zaklatás változatos módon valósulhat meg, leggyakoribb formája a verbális úton való sértegetés, élcelődés, viccelődés, de megvalósulhat a megsértett személy védett tulajdonságának kifigurázásával és fizikai kontaktus révén is. A zaklatás többnyire egy sorozatos, ismétlődő vagy folyamatos magatartás révén valósul meg, azonban akár egyetlen, egyszeri magatartás is- legyen az verbális vagy egyéb kifejezés mód- kialakíthat a panaszos körül egy olyan megalázó környezetet, amely az emberi méltóság sérelmével együtt jár. Az Alkotmánybíróság 96/2008. (VII. 3.) számú határozatában, rámutatott arra, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében garantált emberi méltósághoz fűződő jog nem a személy szubjektumától függő méltóságérzethez kapcsolódik, hanem azt jelenti, hogy a jog az életet az emberi minőséggel együtt ismeri el, és kapcsol ahhoz elidegeníthetetlen jogokat. Az embertől elválaszthatatlan méltóság jogilag megragadható attribútumai között sorolta fel az önrendelkezési jogot, a személyiség kiteljesítéséhez, a személyiség integritásához való jogot és az általános cselekvési szabadságot. Rámutatott arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának – sajtó-helyreigazítási ügyekre nézve meghozott, de személyhez fűződő jogokkal kapcsolatos jogvitákban is alkalmazott- 12. számú és 13. számú állásfoglalásai és az azon alapuló ítéleti döntések egyértelművé teszik, hogy a Ptk. 76. §-ában foglalt személyiségi jogok megsértése nem a személy szubjektív „érzete” alapján, hanem akkor következik be, amikor annak a külvilág számára is kézzel fogható jelei vannak: a jogsértő magatartás és a személy személyéhez fűződő jogainak megsértése között közvetlen, és a külvilág számára is egyértelmű a kapcsolat. Kérelmező védett tulajdonságául roma származását és azon sajátos helyzetét jelölte meg, hogy egy köztudottan hátrányos helyzetű és jórészt romák lakta településen lakik, illetve származik. Hátrányként pedig hivatkozott arra, hogy az orvosnő nem nyújtott számára megfelelő egészségügyi ellátást és a romákat, illetve az alsószentmártoni lakosságot sértő, megalázó kifejezéseket használt, nem objektív szakvéleményt adott számára, és a genetikai okra való hivatkozásában a romákkal szembeni előítéletei fogalmazódtak meg. Az eljárás alá

vont társaság vitatta, hogy tudomása lett volna arról, hogy a kérelmező roma származású, vagy hogy Alsószentmárton lakosságát jórészt roma származású személyek alkotják. A védett tulajdonság tekintetében a hatóság megállapította, hogy ha Magyarország szerte nem is széles körben ismert, de a térségben, így különösen Siklós kistérségben minden kétséget kizáróan köztudomású tény, hogy Alsószentmártonban jelentős a roma népesség aránya. A Siklósi kistérség 2005-ben készített, nyilvános Komplex középtávú fejlesztési programjában szereplő helyzetelemzése szerint a kistérségben jelentős a cigány kisebbség aránya, de mindössze egyetlen településen, Alsószentmártonon magasabb a roma lakosság aránya a magyarokénál. A program szerint a 2004-es évben a térség legkedvezőtlenebb munkanélküliségi rátájával is Alsószentmárton rendelkezett (46%). A program szerint „köztudott, hogy a roma lakosság munkaerő piaci elhelyezkedése - részben az irántuk megnyilvánuló előítéletek, részben a roma népességnek a többségi társadalom munkavállalói kompetenciáitól való eltérései, valamint a roma lakosság egy részének segélyre való berendezkedése miatt - meglehetősen problematikus. Fel kell figyelni ugyanakkor arra a tényre, hogy a kiemelkedően magas munkanélküliségi ráta nem etnikum-specifikus, erősen összefügg a periférikus helyzettel, a mobilitás hiányával, az iskolázatlansággal és az általános szegénységgel. E tekintetben a legrosszabb helyzetben lévő falvak etnikai szempontú különbözőségeinek jelentősége háttérbe szorul a fő leszakadási tényezők mögött.” Dr. G.H. maga hivatkozott arra, hogy 8 évig háziorvosi ügyeletet látott el Siklós és környékén és 5 éve háziorvos szakfőorvosként dolgozik a Siklós-Sellyei kistérségben, így minden kétséget kizáróan ismert előtte az a körülmény, hogy Alsószentmártonban magas a roma lakosság aránya, mi több, a település szinte kizárólag roma lakosokból áll. A 2001. évi Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok kutatási projektjei keretében készült , A magyarországi cigány népesség helyzete a 21. század elején (Szegregáció, megélhetés, iskolázottság, önkormányzatiság)” című tanulmánynak az Encsi és Sellyei-Siklósi kistérségek helyzetéről szóló (Baranyai Béla, G. Fekete Éva, Koncz Gábor: A roma szegregáció kutatásának területi szempontjai a halmozottan hátrányos helyzetű Encsi és Sellyei-Siklósi kistérségekben) része szerint az 1126 népességszámú Alsószentmártonon a roma lakosság száma meghaladja az 1000 főt. Mindezekből következően a hatóság megállapította, hogy Alsószentmárton szinte homogén roma teleülésnek tekinthető. A hatóság a kérelmező Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzeteként értékelte alsószentmártoni származását. Az egyéb helyzet fogalmának értelmezéséről szóló, 288/2/2010. (IV.9.) számú Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének állásfoglalása értelmében egyéb helyzetnek, mint védett tulajdonságnak olyan tulajdonság vagy jellemző fogadható el, amely egyben a személyiség lényegi vonását képezi. Az állásfoglalás értelmében az alábbi szempontok mérlegelése szükséges annak meghatározásához, hogy egy adott tulajdonság, jellemző egyben a személyiség lényegi vonásának is tekinthető-e: 1. a jogsérelmet szenvedett mindennapi létét meghatározza-e? 2. saját választása alapján megváltoztathatja-e az egyén? 3. látható tulajdonság-e? 4. hosszabb ideje, az egyén döntésétől függetlenül, szükségszerűen fennáll-e? 5. fennállt-e a jogsérelem elszenvedésekor? A fenti szempontokat mérlegelve a hatóság megítélése szerint alsószentmártoni, - szinte homogén roma településről való- származása (születése) a kérelmezőnek egy olyan, saját választásától független, egész életét meghatározó és megváltoztathatatlan körülménye, amely önmagában alkalmas előítéletek képzésére. A kérelmező eljárás megindítására irányuló beadványában, majd jogi képviselője útján előterjesztett nyilatkozatában az orvosi ellátás egészét kifogásolta. Sérelmezte, hogy az orvosnő a nélkül állított ki orvosi igazolást, hogy nem vizsgálta meg, nem végezte el azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján objektív képet kaphatott volna egészégi állapotáról, ugyanakkor sérelmezte az orvosi igazolásban tett megállapításait, amelyek roma származása és alsószentmártoni születése alapján olyan általánosító és szóhasználatában sértő, megalázó következtetéseket von le, amelyek előítéleteiből táplálkoznak.

A hatóság a kérelmező által sérelmezett intézkedések kapcsán eljárása során azt vizsgálta, hogy az orvosi vizsgálat megtagadása közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e, vagyis az orvosnő azért tagadta-e meg a kérelmező vizsgálatát, mert roma származású, illetve alsószentmártoni születésű. A kérelmezői beadványnak az orvosi igazolás tartalmára vonatkozó része alapján a hatóságnak azt is a vizsgálata tárgyává kellett tennie, hogy az alsószentmártoni lakosságra vonatkozó általánosító megállapítások, azok szóhasználata és megfogalmazási módja alkalmasak voltak-e megszégyenítő, megalázó légkör kialakítására, és így az eljárás alá vont megvalósította-e a zaklatás tényállását. A vizsgálat tárgyát nyilvánvalóan nem képezte annak elbírálása, hogy a kérelmező megbetegedése foglalkozási eredetű-e, tekintve, hogy e kérdés eldöntése túlmutat a hatóság hatáskörén. A vizsgálat megtagadását illetően a hatóság a kérelmet elutasította, tekintve, hogy az eljárás alá vont társaság nem volt köteles a kérelmezőt megvizsgálni, hiszen a kérelmező a sérelem bekövetkeztekor már nem volt annak a munkáltatónak a munkavállalója, aki részére az eljárás alá vont foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtott. Mindezt megerősítette az ÁNTSZ regionális tisztifőorvosának tájékoztatása is. A vizsgálat megtagadása nem volt összefüggésben a kérelmező roma etnikumhoz tartozásával vagy alsószentmártoni származásával, így az nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont társaságnak az orvosi vizsgálaton túl nem volt kötelessége orvosi igazolás kiállítása sem. Mindezek ellenére az orvosnő mégis kiállított egy orvosi igazolást, amely a hatóság hatáskörét megalapozta, tekintve, hogy az Ebktv. 4. § k) pontja szerinti egészségügyi szolgáltatók valamennyi jogviszonyuk során kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, legyen bár intézkedésük egyszerű tájékoztatás, vagy tényleges egészségügyi ellátás. Mindezekre tekintettel a hatóság azt vizsgálta, hogy az igazolásban szereplő orvosi vélemény, különösen annak szóhasználata, megfogalmazás módja sérti-e az egyenlő bánásmód követelményét, avagy az orvosi vélemény orvos szakmai szempontból igazolható, vagyis az Ebktv. 7. § (2) bek. b) pontja szerint ésszerűnek minősül. Ennek eldöntéséhez a hatóság kellő szakértelem hiányában belföldi jogsegély keretében kért tájékoztatást az ÁNTSZ Dél-dunántúli Regionális Intézetétől, amely a rendelkezésére álló adatok alapján orvos-szakmailag megalapozott tájékoztatást nyújthatott a tekintetben, hogy a Dr. G.H. által kiadott igazolásban foglaltak szakmai és orvos etikai szempontból igazolhatóak-e. A regionális tisztifőorvos tájékoztatása szerint a kérelmező megbetegedésének valóban lehetnek genetikai okai, azonban a genetikailag öröklődő betegségek sokfélesége miatt a regionális tisztifőorvos szerint nem lehet „öröklődési valószínűséget” megállapítani. A regionális tisztifőorvos hozzátette azt is, hogy nem végeztek Alsószentmárton lakossága körében olyan genetikai vagy epidemológiai vizsgálatot, amely bizonyítaná, hogy a tüdőfibrózisok halmozódnak-e és ennek milyen okai lehetnek. Összességében a regionális tisztifőorvos úgy fogalmazott, hogy sem a vérfertőzés, sem a megbetegedés halmozódásának ténye nem bizonyítható. A hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy még ha helytálló is az eljárás alá vont azon védekezése, hogy a tüdőfibrózis kialakulásának okai között a genetikai hajlam is szerepet játszhat, vagyis a megbetegedés öröklődhet, a tisztifőorvos tájékoztatása alapján e kérdésben nem végeztek még olyan kutatást, amely ezt minden kétséget kizáróan alátámasztaná. Önmagában az olyan orvosi vélemény, amely egy megbetegedés mögött genetikai okokat sejt nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, azonban annak oly módon való megfogalmazása, amely , még ha nem is szándékoltan egy település lakosainak, - akik köztudottan többségükben roma származásúak - vérfertőző kapcsolatára utal („egymás közt

házasodnak”), olyan megszégyenítő és megalázó környezet kialakítására alkalmas, amely a zaklatás tényállását megvalósítja. Az orvosnő a tárgyaláson tagadta, hogy az egymás közt házasodnak alatt a vérfertőző kapcsolatok fenntartására utalt volna, hangsúlyozta, hogy csak arra célzott, hogy a falu lakói más településről nem választanak párt. A kérelmező tárgyaláson tett nyilatkozata alapján azonban megállapítható, hogy maga a kérelmező is a közeli családtagok közötti házassági kapcsolatot értett a doktornő által használt „egymás közt házasodnak” kifejezés alatt. A tárgyaláson a kérelmező elismerte, hogy a doktornő közvetlenül nem utalt roma származására, azonban köztudott Alsószentmárton etnikai összetétele és egyébként már korábban is tapasztalt munkahelyen előítéleteket amiatt, mert alsószentmártoni. A hatóság nem fogadta el az eljárás alá vont azon védekezését, hogy az egymás közt házasodnak kifejezés alatt nem a vérfertőző kapcsolatok fenntartására utalt, ugyanis a zaklatás, vagyis az emberi méltóságot sértő, megalázó légkör kialakítása akkor is jogellenes, ha azt a zaklató nem szándékosan vagy tudatosan alakította ki. A szavak általános jelentése és a kérelmező saját értelmezése szerint is az egymás közt házasodnak kifejezésből bárki-ha ahhoz külön magyarázatot nem fűznek- megalapozottan következtethetett volna arra, hogy vérfertőző kapcsolatokra utalt a doktornő. A kérelmező jogi képviselőjének véleményét osztva a hatóság is arra az álláspontra helyezkedik, hogy még ha a doktornő orvosi meggyőződése szerint a kérelmező megbetegedése genetikai okokra vezethető is vissza, akkor is fogalmazhatott volna olyan módon, ami nem sugallja a kérelmező számára azt, hogy az orvos meggyőződése szerint az alsószentmártoniak egymás között házasodnak, jelentsen is ez bármit a doktornő értelmezésében. A hatóság megítélése szerint az orvosnő szándékaitól függetlenül az igazolásba foglalt véleménynyilvánítása okkal keltett felháborodást és sértettséget a kérelmezőben és családtagjaiban, aki saját elmondása szerint is több ízben szembesült már mind roma, mind alsószentmártoni származása miatt előítéletekkel. Azzal, hogy az orvosnő véleményét írásba adta, orvosi pecséttel és a társaság bélyegzőjével ellátta, vagyis azt a kérelmező társadalombiztosítási ügyintézéséhez felhasználható formában bocsátotta ki, lehetőséget teremtett arra, hogy az abban foglaltak széles körben megismerhetővé váljanak és halmozzák azt a sérelmet, amely az igazolás átadáskor a kérelmezőt érte. Ugyanakkor a zaklatás megvalósításának nem feltétele, hogy az a megszégyenítő légkör, amelyet a zaklató kialakít, széles körben érzékelhető legyen, elegendő, hogy az a zaklatott személy számára érzékelhetővé váljon. A zaklatás megállapítására irányuló kérelmek esetében a hatóság az egyén szubjektív benyomásait is értékelés tárgyává teszi, de minden esetben vizsgálja, hogy a sérelmezett magatartása önmagában alkalmas-e arra, hogy az érintettekben olyan mértékű szégyenérzetet vagy felháborodást keltsen, amely minden esetben sérti az ember méltóságát. Tárgyi ügyben a becsatolt orvosi igazolás önmagában elegendő volt ahhoz, hogy a hatóság a zaklatás megállapítása kérdésében döntsön. A négyszemközt, szóban elhangzott, az orvosi igazolásban foglaltak kérelmező állítása szerint „vulgárisabb” megfogalmazása tekintetében nem lehetett jelen eljárásban döntést hozni a felek egymásnak ellentmondó nyilatkozata miatt. A hatóság a fentiek alapján nem fogadta el az eljárás alá vont kimentéséül felhozott indokokat, az orvosi igazolás szövege, megfogalmazás módja sem orvos-szakmai, sem orvosetikai indokokkal nem volt igazolható, annak szóhasználata, az alsószentmártoni lakosság vérfertőző kapcsolataira való utalásával vitathatatlanul alkalmas volt arra, hogy a kérelmező emberi méltóságát sértse és megszégyenítő környezetet alakítson ki körülötte. A védett tulajdonságok tekintetében a fentiekben részletezett indokok miatt a hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy együttesen szerepet játszhatott az orvosnő intézkedésében kérelmező roma származása és alsószentmártoni illetősége, amelyek együttesen alakítottak ki benne olyan előítéleteket, amelyeknek orvosi igazolása formájában is hangot adott. A hatóság álláspontja szerint még abban az esetben sem lett volna igazolható az orvos eljárása, de

különösen a fogalmazás módja, ha rendelkezésére állt volna olyan kutatási eredmény, amely akár az alsószentmártoni vérfertőző kapcsolatok, akár a megbetegedés genetikai okai tekintetében igazolta volna az orvos véleményét. Pusztán a beteg származása alapján, „ránézésre” tett, az emberi méltóságot sértő megállapítások a hatóság megítélése szerint nem összegeztethetőek az alapvetően bizalmi viszonyra épülő, jó orvos-beteg kapcsolatokkal szemben támasztott követelményekkel. A hatóság a fentiek alapján a kérelemnek részben helyt adott és megállapította, hogy az orvosnő igazolásában foglaltak, annak megfogalmazási módja sérti az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság tárgyi ügyben a jogsértő társaságot eltiltotta a jövőbeni jogsértések tanúsításától, rendelkezett határozatának nyilvános közzétételéről és bírságot szabott ki. A bírság összegének megállapításakor a hatóság figyelemmel volt a jogsértés súlyára és a társaság teljesítőképességére, amelyet mérlege becsatolásával igazolt. A nyilvános közzététel elrendelését a jogsértés súlya és jellege indokolta, az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során elszenvedett hasonló jogsérelmek megelőzéséhez kapcsolódó célok a nyilvánosságra hozatal nélkül nem érhetőek el. Az eljárás során felmerült eljárási költség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 154.§ (1) bek. b) pontja alapján az elmarasztalt társaságot terheli. Az ügyintézési határidő a Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése szerint 50 munkanap. A határidő kezdő napja, a kérelem beérkezésének napja: 2009. december 22. Az ügyintézési határidő lejártának napja: 2010. július 30. napja. A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. § (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. § (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2010. július 27. Dr. Demeter Judit Elnök

1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-73 Fax: (1)336-79-29