EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/88/3/2011 Ügyintéző: dr. Kegye Adél
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85., továbbiakban hatóság) X.Y. kérelme alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a Magyar Televízió Zrt-vel („MTV Zrt.”, székhelye: 1037 Budapest, Kunigunda útja 64., továbbiakban eljárás alá vont munkáltató) szemben indult eljárásban meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy a Magyar Televízió Zrt, mint munkáltató megtorlást alkalmazott kérelmezővel szemben azzal, hogy munkaviszonyát 2006. április 3-án arra való tekintettel szüntette meg, hogy korábban az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét is magába foglaló munkaügyi jogvitát kezdeményezett a munkáltatóval szemben. A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás további folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltja. Elrendeli továbbá jogsértést megállapító - anonimizált- határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét www.egyenlobanasmod.hu honlapján. A vizsgálat során 6450,- Ft, azaz Hatezernégyszázötven forint eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat. INDOKOLÁS
Kérelmező 2009. december 1-jén személyesen benyújtott, de a hatóság által 2009. december 4. napján iktatott beadványában panasszal fordult munkáltatójával, a MTV Zrt-vel szemben azért, mert az álláspontja szerint megtorlást alkalmazva szüntette meg munkaviszonyát csoportos létszámleépítésre való hivatkozással 2006. április 3-i hatállyal. A kérelmező korábban jogerősen munkaügyi pert nyert a munkáltatóval szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt. A kérelmező a munkaviszonyának megszüntetése miatt jogellenességre hivatkozással munkaügyi bírósághoz fordult, kérelméhez mellékelte a munkaügyi perben született elsőfokú ítéletet, egyúttal nyilatkozott, hogy a per másodfokon folyamatban van. 1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-73 Fax: (1)336-79-29
A kérelmező beadványa alapján a hatóság eljárást indított, erről 2009. december 19-én értesítette az MTV Zrt-ét, egyúttal a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének meghozataláig eljárását az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) 15/A. § (1) bekezdése szerint EBH/1889/2/2009. számú végzésével felfüggesztette. Tekintettel arra, hogy a beadvány személyes átvételének időpontja a beadványon nem került rögzítésre, és arra nem utalt egyéb körülmény sem, a hatósági eljárás megindultának a hatóság a beadvány iktatásának időpontját, 2009. december 4. napját tekintette, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben is ezt a napot tüntette fel. Az eljárás alá vont MTV. Zrt. jogi vezetője útján 2010. január 7-én kelt nyilatkozatában érdemi védekezést terjesztett elő, arra való hivatkozással, hogy a kérelmező panaszbeadványában jelzett sérelmeit a korábbi munkaügyi perben már érvényesítette, azok jogerősen elbírálásra kerültek, így álláspontja szerint azonos tárgyban hatósági eljárás az Ebktv. 15/A. § (5) bekezdése alapján nem indítható. Erre való tekintettel kérte az eljárás megszüntetését. A munkáltató utalt arra is, hogy a kérelmező munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt indult perben időközben megszületett a másodfokú ítélet, amely helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, annak jogi indokolását a másodfokon eljárt bíróság azonban teljes egészében megváltoztatta. A másodfokú bíróság ítéletének írásba foglalására még nem került sor, kizárólag a kihirdetéskor elhangzott rövid szóbeli indokolás ismert a felek előtt. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2010. április 22-én megküldte a hatóság részére a Fővárosi Bíróság 2009. december 2-án kelt, 49.Mf.637.986/2008/5. számú, jogerős ítéletét, melyre való tekintettel a közigazgatási eljárás 2010. április 22. napjával folytatódott. A hatóság 2010. május 13-án felhívta a munkáltatót egyszerűsített éves mérlegének megküldésére, mire az eljárás alá vont munkáltató 2010. május 19-én jelezte, hogy a munkaügyi perben született ítéletek viszonyára vonatkozóan nyilatkozatot kíván tenni 2010. június 1-jéig. Az eljárás alá vont MTV. Zrt. 2010. május 25-én kelt nyilatkozatában az eljárás megszüntetését kérte arra való hivatkozással, hogy a hatóság eljárását 2009. december 4. napján indította, míg az azonos alapon folyamatban volt munkaügyi per 2009. december 2-án a Fővárosi Bíróság ítéletének kihirdetésével jogerősen lezárult. Az első- és másodfokon hozott ítéletek viszonyával kapcsolatban az eljárás alá vont munkáltató rámutatott arra, hogy bár a Fővárosi Bíróság helybenhagyta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét, az elsőfokú bíróság indokolását azonban megváltoztatta. A Fővárosi Bíróság rögzítette ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság számtalan olyan kérdés vizsgálatába bocsátkozott az eljárás során, amely kívül esik a munkaügyi jogvita keretein és így ebben a körben az ítéleti megállapításokat mellőzte. Az eljárás alá vont munkáltató hivatkozott arra, hogy bár a másodfokú ítélet nem tartalmazza tételesen az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzött megállapításokat, azok köre azonban egyértelműen meghatározható: a felmondást megelőző és az azt követő évekre vonatkozó átszervezési és egyéb létszámadatok vizsgálata, a munkáltatói intézkedések hatékonyságának és a létszámcsökkentés célszerűségének vizsgálata, a felperes személyének a kiválasztására irányuló szempontok értékelése, továbbá a már jogellenesnek minősített írásbeli felmondási indokot meghaladó egyéb szempontok, ezek között az esetleges munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlat vizsgálata. A másodfokú bíróság tehát ítéletében azt rögzítette, hogy mivel az elsőfokú bíróság a munkáltatói felmondást annak valótlansága okán hatályon kívül helyezte és elrendelte a munkavállaló eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, a felmondás esetleges további, mögöttes vagy rejtett indokainak a vizsgálatára már nem volt módja. Erre való tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem 2
1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29
állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése egyben az egyenlő bánásmód követelményét sértette volna, vagy, hogy a munkáltató ezen intézkedése megtorlásnak minősülne. Az eljárás alá vont ugyanakkor hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság is csak közvetett ok-okozati összefüggést állapított meg a kérelmező elbocsájtása és a korábbi munkaügyi per között, hiszen ítéletében is úgy fogalmazott, hogy „A bíróság álláspontja szerint ... csak a körülményekből következtetve és a vallomások értékelése alapján volt levonható az a következtetés, hogy a felperes véleménynyilvánításai és a korábbi munkaügyi per megindítása és fenntartása miatt került sor a munkaviszonyának más indokkal történő megszüntetésére.” A hatóság az eljárás alá vont munkáltató beadványában szereplő, az eljárás megszüntetésére vonatkozó érveket osztotta, tekintettel arra, hogy a másodfokú ítélet kihirdetése napján, 2009. december 2-án jogerőre emelkedett, míg a hatósági eljárás a rendelkezésre álló közigazgatási iratok szerint 2009. december 4-én indult. A hatóság ezért 2010. június 22. napján EBH/179/10/2010. számú végzésével megszüntette az eljárást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 31. § (1) bek. a) pontja alapján. A hatóság eljárást megszüntető végzésével szemben a kérelmező 2010. augusztus 11-én keresetlevelet terjesztett elő a végzés bírósági felülvizsgálata iránt arra való hivatkozással, hogy a hatóság kérelmét már 2009. december 1-jén átvette, vagyis a kérelem beérkezése napján még nem volt olyan jogerős ítélet, amelyre tekintettel a hatóság eljárását megszüntette. Tekintettel arra, hogy a kérelmező keresetleveléhez nem csatolta az általa hivatkozott, hatóság munkatársa által érkeztetett panaszbeadványa másolatát, amelyből megállapítható a kérelem átvételének napja, a hatóság felhívta a kérelmezőt ennek megküldésére. A hatóság ugyanis úgy ítélte meg, hogy amennyiben a kérelmező igazolni tudja a kérelem átvételének napját, és az 2009. december 2-át megelőző nap, abban az esetben a hatóság eljárást megszüntető végzése jogszabálysértő és annak visszavonásának lehet helye. A kérelmező 2010. szeptember 17-én, elektronikus úton, majd 2010. szeptember 24-én, postai úton is megküldte a hatóság által érkeztetett kérelmét, amelyen jól látható, hogy annak beérkezésének napja 2009. december 1-je. A hatóság mindezekre tekintettel 2010. szeptember 27. napján EBH/179/15/2010. számú végzésével visszavonta az eljárás megszüntetéséről szóló EBH/179/10/2010. számú végzését. A hatóság visszavonó végzésével szemben az eljárás alá vont MTV Zrt. a törvényes határidőn belül kérelmet terjesztett elő annak bírósági felülvizsgálata iránt. A hatóság a visszavonó végzésének jogszerűsége megállapítására irányuló nemperes eljárásban születendő döntést olyan lényeges, és érdemi döntése szempontjából előzetes kérdésnek ítélte meg, amelyre tekintettel a Ket. 32. § (8) bekezdése szerint az eljárás felfüggesztésének lehet helye. Erre való tekintettel 2010. október 26-án EBH 179/17/2010. számú végzésével a hatóság eljárása felfüggesztéséről rendelkezett a Fővárosi Bíróság előtt a hatóság EBH/179/15/2010. számú végzésének felülvizsgálata iránti nemperes eljárás jogerős befejezéséig. A Fővárosi Bíróság 8.Kpk. 46.297/2010/1, 2011. január 3-án kelt végzésével elutasította az MTV. Zrt. kérelmét, megállapította, hogy a hatóság visszavonó végzése jogszerű. A hatóság 2011. január 25-én értesítette a kérelmezőt az eljárás folytatásáról. A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: 3
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. „védett tulajdonsága” miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. A hátrányos megkülönböztetés sajátos formája a megtorlás, amely az Ebktv. 10. § (3) bekezdése szerint olyan magatartást takar, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. A foglalkoztatás területén érvényesülő sajátos bizonyítási szabályok értelmében a munkáltató eredményesen kimentheti magát, ha bizonyítja, hogy a különbségtételt a munka jellege vagy természete indokolta, az arányos volt és figyelembe vette az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételt. A kérelmező az őt terhelő valószínűsítési kötelezettségnek az elsőfokú ítélet csatolásával eleget tett. Tárgyi ügyben a kérelem annak megállapítására irányult, hogy a kérelmező munkaviszonyának megszüntetése a korábbi munkaügyi perre tekintettel, megtorlással valósult-e meg. A hatóság a kérelemben foglaltak, az eljárás alá vont nyilatkozatai, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.5/2006/27. számú és a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 49.Mf.637.986/2008/5 számú ítélete alapján az alábbi tényállást állapította meg. A kérelmező 1992. február 15. napjától állt az eljárás alá vont munkáltató alkalmazásában, szerkesztő-riporter munkakörben. A kérelmező 2003. október 2. napján keresetlevelet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz arra való hivatkozással, hogy a munkáltató hátrányosan megkülönböztette azzal, hogy 1999. szeptember 15-től kezdődően nem emelte munkabérét, ennek következtében a vele azonos munkakört betöltő munkavállalók munkabére lényegesen magasabb volt. A bérkülönbözeten túl hivatkozott arra is, hogy a munkáltató hosszú idő alatt csak egyszer küldte külföldi tudósításra, és retorziók sorozata érte, mikor megpályázta a munkáltató elnöki tisztjét. A kérelmező keresetének mind az első-, mind a másodfokon eljáró bíróságok részben helyt adtak, majd a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.122/2007/2-as számú ítéltével helybenhagyta az eljáró bíróságoknak az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvének megsértést kimondó megállapításait. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése előtt, 2005. december 12-én a munkáltatói jogkör gyakorlója rendes felmondással megszüntette a kérelmező munkaviszonyát. A rendes felmondás indokolása szerint a jogviszony megszüntetésére azért került sor, mert az MTV-ben új szervezeti struktúrát alakítottak ki. A felmondás szerint „ A munkavállaló szervezeti egysége is átszervezésre, a munkakörök és feladatkörök összevonásra kerülnek.” A feladatok által igényelt optimális létszám kialakítása miatti létszámcsökkentés következtében a munkavállaló további foglalkoztatására nincs mód. A felmondással szemben a kérelmező keresetlevelet terjesztett elő, annak megállapítását kérve, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, amely rendeltetésellenes, diszkriminatív, továbbá valótlan és okszerűtlen felmondáson alapult. Az ügyben első fokon eljáró Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.5/2006/27.számú, 2008. május 16-án kelt rész-közbenső ítéletében megállapította, hogy az MTV Rt. jogellenesen szüntette meg a kérelmező munkaviszonyát és a kérelmező eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására kötelezte. A bíróság megállapította, hogy munkáltató hátrányosan 4
1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29
megkülönböztette a kérelmezőt, a munkaviszonyának megszüntetése megtorlással valósult meg, továbbá közvetett hátrányos megkülönböztetést is megvalósított. Az MTV Rt. fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.637.986/2008/5 számú, 2009. december 2-án kelt közbenső ítéletében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az ítélet indokolásában azonban a másodfokú bíróság rögzítette (6. oldal), hogy „ (...) az elsőfokú bíróság ebben a körben a bizonyítási eljárást (a szükségesnél is nagyobb mértékben) lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése és az érdemi végső döntése, azonban az elsőfokú ítélet indokaival a másodfokú bíróság csak részben értett egyet” A másodfokú bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság terjedelmes bizonyítás során számos olyan dolog vizsgálatába is bocsátkozott, amelyek szükségtelenek, sőt tiltottak voltak. A bíróság példálózó jelleggel sorolta fel azokat a munkaügyi jogvita keretébe nem tartozó körülményeket, amelyekkel kapcsolatos bizonyítékok értékelését és az ítéleti megállapításokat az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte. Bár ezen körülmények között a másodfokú bíróság nem említette ítéletében az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos elsőfokú ítélet megállapításait, az ítélet 7. oldalán tett megállapítása szerint „Amikor az elsőfokú bíróság már megállapította, hogy az írásos felmondási indokok sem bizonyultak jogszerűnek, a bizonyítással már nem is kellett volna tovább lépni, hiszen ez önmagában az intézkedés jogellenességét megalapozta. Az állandósult bírói gyakorlat és az MK 95-ös állásfoglalás alapján az elsőfokú bíróságnak tehát már nem kellett az intézkedés jogellenessége körében a felperes személyének kiválasztási szempontjait értékelni, sőt egyáltalán nem lett volna vizsgálható önmagában a munkáltató által felállított kiválasztási szempontok milyensége. A Fővárosi Bíróság tehát az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos megállapításait is mellőzi.” A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a jogerős másodfokú ítélet az elsőfokú ítélettel szemben nem tett megállapításokat a hátrányos megkülönböztetés kérdésében, az arra vonatkozó elsőfokú ítélet rendelkezéseit mellőzte. Mindezek ellenére vitathatatlan, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság nem vonta kétségbe („a tényállást helyesen állapította meg”), csupán a tényállás alapján tett megállapítások egy részét tartotta szükségtelennek, így azokat mellőzte. A hatóság a folyamatban lévő eljárást kimondottan azzal a céllal függesztette fel az Ebktv. 15/A. § (1) bekezdése szerint, hogy a jogerős ítélet által megállapított tényállásra alapítsa döntését. Az Ebktv. 15/A. § (4) bekezdése szerint ugyanis a hatóság az eljárása során ugyanazon törvénysértés esetén a bíróság határozatának kézhezvételét követően az abban megállapított tényállást alapul véve jár el. Az Ebktv. tehát a bíróság által megállapított tényállás tekintetében kötelezi a hatóságot, hogy saját döntését arra alapozza, de nem kötik az eljáró bíróságoknak a feltárt tényállásból levont jogi következtetése, például, hogy a jogerős ítélet szerint az elsőfokú munkaügyi bíróság túlterjeszkedett a bizonyítás és a bizonyítékok értékelése során a Polgári perrendtartás 206. §ában meghatározottak körén. Az Ebktv. fenti szakasza lehetővé teszi, hogy a közhatalmat gyakorló bíróságok által peres eljárásukban feltárt tényállást a hatóság közigazgatási eljárás során felhasználhassa, hogy ne kelljen lefolytatnia bizonyítási eljárást olyan körülményekre, amelyekre a bíróságok azt már megtették, és ez garantálja, hogy ne kerüljön sor egyes eljárási cselekmények szükségtelen megkettőzésére. Nyilvánvaló, hogy a bíróság által megállapított tényállás saját döntésbe történő átültetése mellett a hatóságnak lehetősége van arra is, hogy a bíróság által fel nem tárt körülményekre maga is bizonyítási eljárást folytasson le szükség szerint.
5
Tárgyi ügyben az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást a másodfokú bíróság nem egészítette ki, azt helytállónak találta. Ebből következően a hatóság saját döntését az elsőfokú ítélet részletes és terjedelmes tényállását alapul véve alakította ki, abból kiindulva, hogy a kérelmező munkaviszonyának megszüntetése jogellenes volt. A döntés motivációja, a munkáltató mögöttes szándéka az, amely ezt a jogellenes munkáltatói intézkedést egyben az egyenlő bánásmód követelményébe ütközővé teheti, így a hatóság az elsőfokú bíróság által e döntés indíttatása vonatkozásában feltárt tényállást tette magáévá. A hatóság a jogerős ítélet alapján tényként kezelte, hogy a kérelmező rendes felmondásában közölt indokolás nem felelt meg a valóságnak. Az elsőfokú ítélet 8. oldalán leírtak szerint a létszámleépítés során a munkáltató meghatározta a létszámleépítéssel érintett dolgozók kiválasztásának szempontjait: tudás, tapasztalat, készségek, változásokhoz való hozzáállás, lojalitás. A Híradónál dolgozó hat külszerkesztő munkatárs közül az eljárás alá vont elnöke egyedül a kérelmező munkaviszonyát szüntette meg. A bíróság tényként állapította meg, hogy a kérelmező magasan kvalifikált, kimagasló teljesítményt nyújtó szerkesztő riporternek minősül. A külpolitikai szerkesztőség vezetője listát készített azokról a munkavállalókról, akikkel tovább kívánt dolgozni, a hat beosztott külszerkesztő közül ezen a listán egyedül a kérelmező neve nem szerepelt. Hogy a munkaviszony megszüntetésére mi adott okot, azt az elsőfokú ítélet 9. oldalán szereplő megállapítás tartalmazza, mi szerint a szerkesztőségvezető úgy ítélte meg, hogy a kiválasztási szempontok közül a lojalitás követelményének nem felelt meg a kérelmező. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérelmező munkaviszonyának megszűntésére az adott okot, hogy felettese szerint nem volt a televízióhoz lojális. A lojalitás értelmezéséhez támpontot ad a szerkesztőségvezető korábbi munkaügyi perben tett vallomása is: „Az, hogy megbízható az mindenképpen azt is jelenti, hogy mennyire lojális a Televízió vonatkozásában, és aki esetleg perben áll a Televízióval az nem biztos, hogy éppen ebbe a kategóriába tartozik” (elsőfokú ítélet 9. oldal), jóllehet, korrigált vallomásában már úgy nyilatkozott, hogy önmagában attól, hogy a kérelmező beperelte a televíziót nem lehet mondani, hogy nem lojális (elsőfokú ítélet, 10. oldal). Az elsőfokú bíróság fentieken túl rögzítette a kérelmező három, ismert véleménynyilvánítását, melyeket nyilvánosan a meghirdetett létszámleépítéssel kapcsolatban fogalmazott meg. A munkaügyi perben ugyanis a kérelmező hivatkozott arra is, hogy a munkaviszonya megszüntetése összefüggésben állt véleménynyilvánításával is. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy munkáltató szándéka mindenképpen a kérelmező munkaviszonyának megszüntetése volt (11. oldal), visszautalva az MTV Zrt. elnökének a kérelmezőhöz intézett, 2004. július 22-én kelt levelére, amelyben kilátásba helyezte a kérelmező munkaviszonyának megszüntetését, amennyiben nem működik együtt és a televízió területén tartózkodik, amikor nincs beosztva (2004. június 3-tól egyáltalán nem osztották be). Az elnök korábbi munkaügyi perben tett tanúvallomása szerint a kérelmező bomlasztó, összeférhetetlen tevékenysége miatt felmerült munkaviszonya megszüntetése is, „Úgy gondolom, csoda számba megy, hogy a felperes által tanúsított magatartások után az MTV munkatársa”. E nyilatkozatot követően 6 nap múlva kérelmező megkapta a csoportos létszámleépítésre hivatkozással a munkaviszony megszüntetéséről történő előzetes tájékoztatást. A bíróság szerint a munkáltató nem tudott felhozni egyetlen olyan esetet sem, amikor a kérelmezőnek eme bomlasztó magatartását ne valamely véleménynyilvánításával összefüggésben tanúsította volna (elsőfokú ítélet 17. oldal). A bíróság a fentiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a kérelmezőt munkahelyi felettese nem lojális magatartása miatt különböztette meg a többi külpolitikai szakértőtől. 6
1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29
Ebben a kérdésben kiemelt szerepet tulajdonított annak a ténynek, hogy a felperes perben állt a munkáltatójával és a munkáltatóra nézve sérelmes sajtónyilatkozatot tett. A hatóság a fenti tényállást alapul véve megállapította, hogy az eljárás alá vont MTV Zrt. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmező munkaviszonyát megtorlásként szüntette meg. A hatóság megítélése szerint a kérelmezőnek felrótt lojalitás hiányaként elsősorban a korábbi, de a felmondás átvételekor a kérelmező és a munkáltató között még folyamatban lévő munkaügyi per értelmezhető. A megtorlás feltétele pedig az, hogy ok-okozati összefüggés álljon fenn a hátrány és a kérelmező korábban az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás miatt emelt kifogása között. Nem vitathatóan a munkáltató döntésében szerepet játszhatott a kérelmező kritikus hangvétele, az intézmény működtetésével kapcsolatban megfogalmazott véleménye, azonban egyetlen munkáltatói aktus (munkaviszony megszüntetése) egyidejűleg nem minősülhet közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek és megtorlásnak is. Így a hatóság az elsőfokú bíróság minősítésével ellentétben (a munkaviszony megszüntetése az elsőfokú bíróság szerint egyszerre valósította meg a közvetett hátrányos megkülönböztetés és a megtorlás tényállását a rendeltetésellenes joggyakorlással együtt) a sérelmezett munkáltatói intézkedés vonatkozásában kizárólag a megtorlás megállapítására szorítkozott, mivel álláspontja szerint a jogsértés ezen formájára az elsőfokú munkaügyi bíróság által megállapított tényállásból kétséget kizáró módon következtetni lehetett. A hatóság az általa alkalmazni rendelt jogkövetkezményeknél figyelemmel volt arra, hogy a kérelmezőt a munkaügyi perben megfelelően kompenzálták az elszenvedett sérelemért, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása elrendelésével, továbbá azzal, hogy a kérelmezőt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése tárgyában a munkaügyi per még folyamatban van. A fentiekre tekintettel a hatóság eltiltotta a munkáltatót a jövőbeni jogsértés tanúsításától és a közvélemény tájékoztatása érdekében határozatának nyilvános közzétételéről rendelkezett, amely kellő visszatartó erővel szolgálhat ahhoz, hogy az eljárás alá vont MTV Zrt. a jövőben tartózkodjék hasonló jogsértések megvalósításától. A fentiek alapján a hatóság az Ebktv. 16.§ (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított szankciókat alkalmazta. Az eljárás során felmerült eljárási költség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 154.§ (1) bek. b) pontja alapján az elmarasztalt társaságot terheli. Az ügyintézési határidő a Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése szerint 50 munkanap. A határidő kezdő napja, a kérelem beérkezésének napja: 2009. december 1. Az ügyintézési határidő lejártának napja: 2011. február 17. napja. A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. § (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. § (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2011. február 16. 7
Dr. Honecz Ágnes elnök sk.
A határozatot a Fővárosi Bíróság 2011. december 8. napján az MTV Zrt. keresete alapján indult bírósági felülvizsgálati eljárásban hatályában fenntartotta, a felperes keresetlevelét elutasította.
8
1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29
