EGY VÁROS A GYERMEKEK SZEMÉVEL
Érzelmi térkép
107
Ugyancsak meglepte ôket az ötlet, hogy csak úgy kötetlenül a város felfedezésére induljanak az osztályukkal. A meghívott tanárok kezdeti kíváncsiságába nyilvánvaló kétkedés vegyült. Valóban Ez képes lesz befolyásolni ez a program a városi döntéshozókat? A környezetvédelemben aktívan tevékenykedô pedagógusok nemigen bíztak a városi tanács megfelelô hozzáállásában. Az elsô találkozón egyre azt ismételgették: „Micsoda naivitás!” Segovia gyönyörû régi város Spanyolország közepén, Madridtól nem messze. Az értékes építészeti örökségnek, a kis távolságoknak és az alacsony lélekszámnak köszönhetôen Segoviában kellemes az élet. A nyári estéken a segoviai katedrális tornyain álló gólyák az ember és természet közötti harmónia szép szimbólumai. Azonban Segoviának is vannak környezeti problémái, melyek a közlekedést, vízkészleteket, hulladékgyûjtés mikéntjét illetve a várostervezést érintik. – Arra számítottam, hogy itt városökológiáról hallok majd tudományos elôadást, ugyanis a nyolcadikos osztályommal hamarosan ezt a témát fogjuk venni. Rossz csoportba kerültem volna? – kérdezte türelmetlenül az egyik biológiatanár. A segoviai iskolákban bevezetett ötéves környezeti nevelési program elsô évében a gyerekekkel elkészítettük „Segovia érzelmi térképét” , hogy megtudjuk, milyennek látják a várost a gyerekek. A program rövid bemutatása után már helyeslô megjegyzések hallatszottak. Sôt, épp az iménti kétkedô résztvevô foglalta össze késôbb: – Azért éreztem magam eleinte bizonytalanul, mert ez a projekt nagyon szokatlan, és mert sohasem próbáltam még a várost ilyen érzelmi módszerrel megközelíteni. Hogyan is csináljam majd a diákjaimmal? A gyakorlat élvezetes és hasznos volt, jól éreztem magam. A diákokkal is meg fogjuk valósítani.
„A dér lepte kertben, ha jól fülelsz, érezni fogod a hideg illatát.” (egy segoviai tanárnô)
Érzelmi térkép
108
TÖRTÉNET Projektünk elsô része tehát ez a városi oktatási központ által szervezett program volt. A tanárok megismerhették a projekt megvalósításának módszereit és a koordinációs keretet. A második találkozón így üdvözöltük a résztvevôket: – Jó reggelt. Most jön a második adag „pedagógiai eufória”! Jó jelként értékeltük, hogy mindenki eljött. Az elôzô napi ideges férfi, aki azt hitte, ez egy természettudományos továbbképzés lesz, szintén ott volt. Ezt a találkozót az elsô módszernek szenteltük: egy a város „átérzésére” szolgáló listát mutattunk a résztvevôknek. Néhány tanárt ez megint rosszul érintett: – Micsoda, rajzolni kell? Én nem tudok rajzolni! A biológiatanár és még néhányan morogtak, ám a mûvészetet oktatóknak és a fiatalabb korosztállyal foglalkozó pedagógusoknak semmi kifogásuk nem volt a feladat ellen. A feladat azt célozta, hogy a résztvevô tanároknak meg kell ismerniük, miként szemlélhetô a város más szemmel, hogyan lehet információt gyûjteni a városról különbözô nézôpontokból, és hogy késôbb hogyan valósítsák meg mindezt diákjaikkal. Képesnek kell lenniük kifejezésre juttatni a város keltette benyomásaikat és érzelmeiket, valamint ezeket elemezni és értelmezni is. A kezdeti kis szorongások ellenére mindenki részt vett a munkában, és a közös eredmények váratlanok és lelkesítôk lettek. Születtek szép rajzok, és olyanok is, amelyek ugyan kevésbé voltak mûvésziek, de azért kifejezôk és mélyértelmûek. A versek, amelyeket többé-kevésbé a japán haiku szabályainak megfelelôen kellett megírni, szintén kellemes meglepetést okoztak. Álljon itt közülük néhány: Kék kôlépcsôkön igyekeznek felfelé A diáklányok A nap lenyugszik, Hûvös, fény, szín és hûvös A nap szeret engem Arany Taj-Mahal, úgy emelkedsz fölfelé akár egy álom (Haiku a katedrálisról) Évszázadok múltak, semmi változás Esô, hó és hideg, Halvány nyomok, becézés a kövön. Egy éjszaka, szerek és sör, megsebezték, bemocskolták a köveket. (Haiku a román templomfalon lévô graffitirôl)
Érzelmi térkép
TÖRTÉNET Milyen jellegû feljegyzéseket készíttessünk a diákokkal Segovia különbözô városrészeirôl? Egy várostérképet kellene készíttetni, amely kifejezné a gyerekek és a fiatalok érzelmeit, hogy hogyan látják a várost. Mely helyek keltenek pozitív érzéseket (jó ott lenni, elégedettség, öröm, büszkeség…), és melyek váltanak ki negatív érzéseket (utálatot, szomorúságot, félelmet, szégyenkezést…)? És ami a legfontosabb, mit utasítanak el és mit szeretnének? A harmadik találkozó: A város-adta életlehetôségeket, a fenyegetett értékeket, a rossz és jó oldalakat áttekintô gyakorlat során a legizgalmasabb a munkacsoportokon belül kialakult érdekes kommunikációs folyamat volt. Meghatároztuk, hogy a St. Millan városrész egyik útján kell végigmenniük a csoportoknak. Azért ezt az utat választottuk, hogy szembesüljenek az itt látható ellentmondásosságokkal. Vannak itt nagyon szép, felújított terek, de sok lepusztult is. A résztvevôknek véleményt kellett mondaniuk az út során látott helyszínekrôl, és végül konszenzusra kellett jutniuk. Ez nagyon érdekes vitákhoz vezetett, nemcsak a különbözô vélemények, hanem az elôbukkanó érzések és a felidézett gyermekkori emlékek miatt is. Újabb találkozó, ezúttal egy egészen titokzatos: A város rejtélyeinek nyomozása közben a régi negyedet jártuk végig, s ki-ki felidézte gyermekkora emlékeit és iskolai éveit. A régi kérdések újra szöget ütöttek a fejekben: „Miért szeretik annyira a madarak a templomtornyokat?” „Miért nevezik ennek a városnak a kapuit ’A Nap kapujának’ és ’A Hold kapujának’?” „Miért kakas alakú a St. Esteban tornyának széljelzôje?” „Az éttermek miért akkor teszik ki az utcára a szemetet, amikor akarják?” Végül a székesegyház elôtti téren egy kôfalnál összegyûlve a tanárok megnyitották a „kérdések piacát”. Felolvasták egymásnak a kérdéseiket és megpróbáltak választ adni a rejtélyekre: -– A St. Martin templom alsó része miért gránitból van, a felsô pedig miért mészkôbôl? – Alsó részét a rendelkezésre álló legjobb anyagból építették, hogy a víz behatolását megakadályozzák. A mészkô könnyebb, így alkalmasabb a felsô részek kialakítására. Az arra járó gyalogosokat is bevonták a város talányainak megfejtésébe, s idônként igazán meghökkentô válaszokat kaptak: – Meg tudná mondani, miért állnak a téren a lámpák lábazaton? – Mert így jelentôségteljesebbnek érezhetik magukat!
109
Érzelmi térkép
110
TÖRTÉNET E projektben huszonöt tanár és négyszáz 6 -16 éves diák vett részt. A program lehetôséget biztosított a gyerekeknek, hogy kifejezésre juttassák a város iránti érzéseiket, gyakorolják, miként kell aktív polgárként viselkedni, és igényük legyen a lakható városra. Az „érzések várostérképe” idôközben megjelent könyv formájában, és nagy sikert aratott. A gyerekek fotói, rajzai és szövegei, melyek az egész várost és annak környékét bemutatják, pezsgô vitákat gerjesztettek. A gyerekek találkoztak a városvezetôséggel és elmondták nekik meglátásaikat, hogy mi nem tetszik és mi tetszik nekik a városban, és miken lenne jó változtatni.
„Az olyan város, amelyik jó a gyerekeknek, jó mindenkinek…” (Francesco Tonucci: Elôszó Segovia öröm-bánat térképéhez)
Ez csak az elsô lépése annak a három részbôl álló tervnek, amelyet az elkövetkezô négy évben kívánunk megvalósítani „A nagy élôlény: a város. Segovia mint ökoszisztéma” címmel. A következô rész címe: „Az iskolától a bolygóig”, amely során fogyasztásunk globális dimenzióit és életmódunkat vizsgáljuk, környezeti auditálást végzünk, s erôforrás-takarékossági kampányba kezdünk az egész közösség bevonásával. Az utolsó rész címe „Segovia – egységben a környezettel”, ennek során a diákok a városi képviselôkkel és szakemberekkel együtt keresnek megoldásokat városunk bizonyos problémáira. Mindez közelebb fog vinni bennünket ahhoz, hogy a gyermekek érdekeinek is megfelelô városban élhessünk. (E programot Maria Sintes és Francesco Heras dolgozat ki a Segoviai Városi Tanács megbízásából.) A város megfigyeléséhez, a vele kapcsolatos érzéseink megfogalmazásához, és mindezeknek egy közös mûvé való összegyúrásához rugalmasan használjuk a módszereket és a tevékenységi formákat. Ahány tanár, annyi egyéniség, ahány diákcsoport, annyiféle.
Érzelmi térkép
MÓDSZEREK 1) Lista a város „átérzéséhez”
111
Erzékenyítés
Úgy járunk városunk ismerôs utcáin, mintha vakok volnánk. Azért, mert mindig sietünk. Esetleg gondjainkon töprengünk. Elveszítettük azt a képességünket, hogy úgy nézzünk saját városunkra, mintha idegen helyen lennénk – kíváncsian és a meglepetésekre nyitottan. Tegyen sétát a csoport egy a várostérképen megjelölt útvonalon. A cél az, hogy a résztvevôk azt tegyék, amit talán minden nap, de ezúttal más hangulatban: most tudatosabban éljék át az ismert helyek által kiváltott benyomásokat és érzéseket. Nyissuk ki jól a szemünket, fülünket és lelkünket. Úgy tekintsünk körül, mint egy utazó, aki a lehetô legtöbb benyomást akarja szerezni ezen az ismeretlen helyen, legyenek azok akár kellemesek akár kellemetlenek. Készítsük el „a város átélési listáját”, mintha csak bevásárlási listát írnánk. Ez fog támpontokat adni a résztvevôknek. Természetesen nem kell hiánytalanul kitölteni. ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■
két illat, szag: két kellemes illetve kellemetlen hang: egy megnyugtató és egy nyugtalanító látvány: valami, ami másnak tûnik, mint ami: valami, amit hiányolunk: valami, ami boldoggá tesz: valami, ami elszomorít vagy felbosszant: valami, amin változtatni kellene: valami, ami jó így, ahogy van: valami, ami összeköt, és valami, ami szétválaszt:
2) A benyomások megörökítése A rajzok sokkal kifejezôbbek és személyesebbek lehetnek, mint a szavak. Ki kell választanunk bizonyos dolgokat, elôtérbe helyezhetünk vagy mellôzhetünk valamit. A színekkel a hangulatot is megadjuk. A rajzok a valóság vetületeit ragadják meg, melyek a személyes érzékelés szûrôjén keresztül formálódnak. Senki nem várja el, hogy mûvészi alkotásokat hozzunk létre, de fejezzük ki benyomásainkat, ábrázoljuk a számunkra fontosnak tûnô részleteket, akár csak jelképek segítségével is. És a szavakkal mi a helyzet? Ne komplett fogalmazásokat kérjünk, hanem csak kifejezô mondatokat, kifejezéseket, szavakat stb. Gyûjtsenek a résztvevôk például mellékneveket azzal a hellyel kapcsolatban, amit be kívánnak mutatni. De összeírhatunk az adott helyszínre jellemzô hangutánzó, hangfestô szavakat is. Akár új szavakat is szabad kitalálni.
Kreatív média
Érzelmi térkép
MÓDSZEREK
112
Erzékenyítés
Ön próbálkozott már a versírással? Próbálkozzunk most a haikuval, ezzel a régi japán versformával, mely három sorból áll, az elsô sor 5, a második, 7, a harmadik megint 5 szótagos kell, hogy legyen. 3) A város elônyei és hátrányai – lehetôségek és veszélyek A városi tájban vannak dolgok, amelyeket különbözô okokból szeretünk vagy nem szeretünk. Mindenkinek kialakul egy sajátos „városképe” amely az egyes helyszínekrôl alkotott benyomásokból áll össze. Tegyük lehetôvé, hogy mindenki beszámolhasson személyes tapasztalatairól, hogy lássuk miben egyezik meg a csoport véleménye és miben nem. Gyûjtsük össze, hogy a csoport mi mindent talál jónak és mi mindent talál rossznak a városban. A cél, hogy áttekintsük, környezetük jó és rossz oldalait.
Sírkerti napfény Életet hozó vizek Elrendeltetés (Kilátás a temetôre) Egy segoviai tanár verse
Veszélyek és lehetôségek: A város soha nincs kész, állandóan változik, mint az élô szervezet. A városban sétálva sokféle változást érhetünk tetten folyamatában: bizonyos épületeket éppen felújítanak, mások omladoznak, újjáépítésre várnak. Ez a folyamatos alakulás van akiben izgatott várakozást, másokban szorongást kelthet. Milyen veszélyeket rejt és lehetôségeket nyújt városunk? Gyûjtsünk adatokat ehhez is. Fényképezôgéppel felszerelkezve (polaroid a legjobb erre a célra) a résztvevôk kis csoportokban járják be a kijelölt útvonalat, és készítsenek olyan felvételeket, amelyek erre a kérdésre adnak választ az ô nézôpontjukból. E gyakorlat aranyszabálya a konszenzus. Egy helyszín vagy részlet csak akkor kerülhet a listára, ha a csoport minden tagja egyetért ezzel. A terembe visszaérve a csoportok rendszerezik a képeket és rövid magyarázó szöveget írnak hozzájuk. Ezt követôen tablókat állítanak össze a képekbôl és megosztják egymással meglátásaikat.
Erzékenyítés
4) Városunk titokzatosságai Minden városnak, minden lakóhelynek megvannak a maga titkai: olyan kérdések, amelyeket valahogy senki sem tud megválaszolni, jelek, amelyeket nem tudunk megfejteni, részletek, amelyek jelentését nem értjük… Engedjük szabadjára gyermekkori kíváncsiságunkat és fogalmazzuk meg, milyen rejtélyek izgatnak minket ma is a várossal kapcsolatban. A résztvevôk hozzanak képeket azokról a dolgokról, amelyek fejtörést okoznak nekik. Lehet, hogy kiderül, ez másnak is szöget ütött már a fejében. Mindenki egyénileg dolgozik. A résztvevôk egy számunkra kijelölt útvonalon haladnak, és lerajzolják vagy lefényképezik a rejtélyes jelenségeket. A képre írják rá, miben is áll a rejtély.
Érzelmi térkép
MÓDSZEREK 5) Kérdések piaca Visszatérve mindenki felragasztja képeit egy nagy közös kartonlapra. Bizonyára felfedezünk majd a poszteren olyan kérdéseket, amelyekre tudjuk a választ. Ebben az esetben a magyarázatot írjuk fel egy új lapra, és tûzzük a kérdés mellé. Ily módon mi is választ kaphatunk saját kérdéseinkre. A kérdések és válaszok olvasgatása nagyon érdekes lesz. A résztvevôk azt is felismerik, hogy nem csak akkor tanultunk meg valamit, ha helyes választ adtunk egy kérdésre, hanem akkor is, ha jól sikerült feltennünk a kérdést. Látni fogják, hogy a tanulási folyamatban milyen fontos a kíváncsiság, és felismerik, hogy senki sem lehet minden tudás kútfeje. Mindenki képes hozzájárulni a közös ismeretekhez valami fontossal. Új kérdések is felvetôdhetnek, mint például ez: „Léteznek megválaszolhatatlan talányok?”; „Vannak olyan kérdések, amelyekre több különbözô válasz is adható?” Érdekes vita kerekedhet ezekbôl a töprengésekbôl. Az eleddig meg nem válaszolt rejtélyek nyomozására esetleg további idôt szánhatunk. A gyakorlatok célja az volt, hogy árnyalt, tudatosított érzelmeken alapuló képet kapjunk városunkról, Segoviáról. A kép tükrözi benyomásainkat és érzelmeinket, s mögötte elemzések, értelmezések is állnak. Arra tettünk kísérletet, hogy megismerjük, hogyan látják és élik meg környezetüket a fiatalok. Ennek birtokában jobban megértjük a városi létmódban felmerülô igényeiket. Ha tudomást szerzünk róla, hogy mit hiányolnak, teljesebb képünk lesz arról, milyen a város az ô szemszögükbôl. Mindezek segítségével elômozdíthatjuk, hogy a fiatal polgárok aktívan bekapcsolódjanak a várost illetve akár a régiót érintô döntésekbe.
A városi táj befogadására és értelmezésére szolgáló bemutatott módszerek a város észlelésének új útját nyitják meg, nem csak a gyerekek, de a felnôttek számára is. Az itt gyakorolt látásmód elôítéletektôl mentes, elméleti elôképzettségtôl független. Új kiindulási pontokat, lehetôségeket és fedezhetünk fel általa, és új információkhoz juthatunk. Fontos, hogy az „érzelmi várostérkép” valósághû és könnyen elkészíthetô legyen. A módszereknek vonzónak kell lenniük, hogy a csoportvezetôknek (tanárok, ifjúsági vezetôk, térségfejlesztôk stb.) szívesen vágjanak bele, és a csoportok is lelkesen kapcsolódjanak be ■ Magyarázzuk el a tevékenység keretét: Városszerte sok csoport alakul, hogy részt vegyenek ebben a közös munkában. Véleményünk könyv formában meg fog jelenni. Javaslataink eljutnak polgármesterhez is. ■ A gyerekeket szépirodalmi szövegrészletekkel, dalokkal, képzômûvészeti alkotásokkal készítsük fel a feladatra.
113
Visszatükrözés
Érzelmi térkép
114
GONDOLATOK ■ A szabályok bevezetése nagy segítséget jelenthet. „A város átélési listája” vagy a haiku formai követelményei olyan keretet adnak a tevékenységnek, amely segít az esetleg nehéznek tûnô, szokatlan feladatok végrehajtásában. ■ Az emberek különbözôk, ennek megfelelôen mindenki más kifejezôeszköz használatában otthonosabb. A munka záró szakaszaiban tegyük lehetôvé, hogy mindenki a hozzá legközelebb álló kifejezési módot választhassa, legyen az rajz, szöveg, fotó vagy más egyéb. Segovia „érzelmi térképének” elkészítését „Magyarország öröm és bánat térképe” ihlette, melyet egy nemzetközi fórumon mutattak be. A magyar munka abban különbözött a fentebb leírtaktól, hogy az egész ország területére kiterjedt, az összes régiójával, valamint hogy a magyar pedagógusok természeti tájakkal foglalkoztak. „Magyarország öröm és bánat térképe” azzal a céllal készült, hogy a tanulók személyes, érzelmi viszonyt alakítsanak ki közvetlen környezetükkel, hiszen ez fontos lépés a lakóhellyel való azonosulás és a táj értékeinek védelme szempontjából.
„A gyermekek nem gyûlölik a legcsúfabb helyszíneket sem, hanem inkább szeretve sajnálják, és remélik, hogy felnôttkorukban tehetnek majd érte, hogy a szomorúság helyei az öröm helyeivé váljanak.(Nádai Béla, tanár, „Magyarország öröm és bánat térképének” egyik szerzôje) „Magyarország öröm és bánat térképe” TermészetBúvár Kiadó: Budapest, 1997
