EGY RENDHAGYÓ RÉGIÓ
A BALATON KIEMELT ÜDÜLŐKÖRZET, MINT KIEMELT TURISZTIKAI TÉRSÉG STRUKTURÁLIS PROBLÉMÁIRÓL RÖVIDEN A LEGÚJABB KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN
Balatonfüred, 2003. augusztus
Egy rendhagyó régió rendhagyó helyi társadalmáról A Balaton régió, mint kiemelt turisztikai térség strukturális problémáiról röviden – a legújabb kutatások eredményeinek tükrében Ma már elterjedt az a felfogás és elemzői szemlélet, amely a társadalom egészének, vagy egy valamilyen módon behatárolt szeletének termelő-fogyasztó tevékenységét a rendelkezésre álló erőforrások újratermelhetőségének figyelembe vételével, a fenntarthatóság kritériumait is szem előtt tartva jár el. A rendelkezésre álló javak szűkösségének felismerése vezetett oda, hogy jobban odafigyelünk az energia és anyagfelhasználás ésszerű mértékére, mint ahogy arra is, hogy tevékenységünk nyomán ne tegyünk helyrehozhatatlan károkat a bennünket körülvevő természeti környezeti értékekben. Ott azonban mintha egyelőre még nem tartanánk, hogy mindeközben az adott emberi közösségek szociológiai minőségének fenntarthatóságára is odafigyeljünk. A legújabb statisztikai adatok és a Balaton Fejlesztési Tanács megbízásából végzett közelmúltbeli kutatások eredményei alapján e szempont szem előtt tartásának létjogosultságára, szükségességére szeretném felhívni a figyelmet a Balaton régióban végbemenő gazdasági és társadalmi folyamatok elemzésével. Az alább elmondottak aktualitását nem a valóban sok szempontból problematikus közelmúlbeli balatoni főszezonok anomáliái adják. A külföldi turisták jelentős részének elmaradása valóban komoly érvágást okozott az érintettek körében és tényleg sok víz hiányzik a Balatonból, a régiónak azonban – úgy tűnik – ezeknél komolyabb, ráadásul sokkal nehezebben orvosolható problémái vannak. Az üdülőkörzet lehatárolása A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) Somogy, Veszprém és Zala megye területének 3780 km2-nyi részén 164 települést foglal magában. Állandó lakosainak száma az utolsó (2001-es) népszámláláskor 249.000 fő volt. A felnőtt korú népesség háromnegyede szakképzett: egyharmadnyian ipari, 16%ukkereskedelmi-vendéglátóipari, 8%-uk mezőgazdasági, 7%-ukpénzügyi képesítésű, 5-5%-uk pedig egészségügyi, illetve pedagógiai szakképzettségű. A régió munkaerőpiacának belső szerkezete már-már a posztmodern társadalmak jellemzőit mutatja. A legnagyobb felvevő képességgel ugyanis már a tercier szektor bír, a kereskedelmi és az egyéb szolgáltatói szektor foglalkoztatja a munkavállalók nagyobbik részét (25%), az ipar már csupán 13 % számára nyújt megélhetést. Ami miatt az iménti jellemzés korainak tűnik, annak az az oka, hogy nagymintájú új szociológiai felmérések sem képesek a művészeti - kulturálistudományos szektorban együttesen sem kimutatni egy százaléknál nagyobb arányú munkavállalót. Az e vizsgálatok által mért munkanélküliségi ráta 5-6 százalékos, mely mutató az idegenforgalmi holtszezonban újabb 5 százalékkal bővül. A népszámlálás időpontjában a KSH mintegy 101.000 lakás mellett 70.000 üdülő ingatlant is összeírt, melyek jelentős része szezonális kihasználtságú, egy része azonban folyamatosan lakott, ill. hasznosított, az üdülőkörzet tehát egy átlagos megye lakóingatlan vagyonával rendelkezik. A régió helyi társadalmát az állandó népesség soraiban regisztráltakon túl tehát ingatlanonként 3-4 fővel számolva 210.000 - 280.000 üdülőtulajdonos kerekíti félmilliósra. Tovább árnyalja a népesség összetételét az a körülmény, hogy az elmúlt évtized elejétől a régióban jelentős mértékű külföldi állampolgárok által történt ingatlanvásárlás figyelhető meg. Az ilyen jellegű nyomon követhető (legális) tulajdoncserélődés mértéke valamelyest meghaladja a tízezret. A külföldi állampolgárok tulajdonába jutó ingatlanok 47 %-a lakás, 17 %-a üdülő, 36 %-uk pedig egyéb (telek, pince, stb.) besorolású volt a vásárlás
3 időszakában. Az utóbbiakon gyorsan lakóépületek, üdülők létesültek, az előbbieket pedig többnyire felújítják, átalakítják. A külföldi vásárlók zöme (76 %) német, 14 %-uk osztrák állampolgár, a fennmaradó 10 %-nyi ingatlanon további 43 ország polgárai osztoznak. Közülük a legtöbben (2,2 %) hollandok, de tőlük alig maradnak el a svájciak (1,9 %) és az olaszok (1,3 %). Az Amerikai Egyesület Államokból mintegy 60, Jugoszláviából 50, Belgiumból és Romániából 40, Svédországból 30 fő vásárolt ingatlant a régióban. E vásárlások a térség Ny-i medencéjében, a gyógyfürdők környezetében átlagot meghaladó mértékűek, némely településen elérik, ill. meghaladják az egynegyedes arányt. Legújabb kutatási eredményeink szerint ezen adásvételek –jelentősen felértékelve a régió korábbi ingatlanárait- fél milliárd Eurónyi –mintegy 110 milliárd Ft-os áron történtek. Ezen összeg megalapozott becslések szerinti legalább kétharmada a BKÜ-ben kellett, hogy kifejtse hatását. Az új tulajdonosok háromnegyede költött átlagosan közel 20 ezer Eurót átalakításra, felújításra, stb., mely mintegy 145 millió Eurós 35 milliárdos piacot testesített meg a régió elsősorban építőipari, kertészeti kis és középvállalkozói számára. Külföldi állampolgárok ingatlanszerzése a BKÜ-ben 1996-2001 BKÜ alrégiók Somogy Veszprém Zala Összesen
1996
1997
1998
1999
2000
2001
259 26,1 290 29,2 444 44,7 993 100,0
881 42,3 433 20,1 763 36,7 2077 100,0
761 46,0 218 13,2 674 40,8 1653 100,0
732 52,1 305 21,7 367 26,1 1404 100,0
491 41,4 228 19,2 467 39,4 1186 100,0
459 48,4 145 15,3 344 36,3 948 100,0
BKÜ összesen 3583 43,4 1619 19,6 3059 37,0 8261 100,0
Forrás:Saját gyűjtésű adatok a Somogy-, Veszprém-, Zala Megyei Közigazgatási Hivatalok engedélyező határozatai szerint
Külföldiek tulajdonába került összes ingatlan féleség aránya a BKÜ településein 1996-2001
Összes külföldi tulajdonú ingatlan - 2% 2,1 % - 4% 4,1 % 6% 6,1% - 8% 8,1% - 10% 10,1% - 13% 13,1%-
Forrás: Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportjának jelentése – kézirat, 2002.
4 Vállalkozási aktivitás A BKÜ 164 településén 25.000 helyi kis- és középvállalkozás működik állandó jelleggel. Számuk a nyári szezonban mintegy 2000-rel megnövekszik a régió területén kívüli regisztrációjú, zömmel a főszezonra ideérkező vállalkozókkal. A régión belüli regisztrációjú kis- és középvállalkozók 35%-a felsőfokú képzettséggel rendelkezik, 62 %-uk beszél valamilyen mértékben idegen nyelvet. A vállalkozások 52 %-ában már ma is részt vesz a gyermek, kétharmadukban (67%) viszont arra számítanak, hogy a következő generáció továbbviszi a család vállalkozását, mely szándék önmagában is jótékony hatással van a vállalkozások perspektivikus esélyeire. A kis- és középvállalkozások iskolai végzettség szerinti megoszlása a BKÜ megyerészein
60 50 40
8 általános, vagy az alatt szakmunkásképző
% 30
érettségi 20
egyetem, főiskola
10 0
Somogy
Veszprém
Zala
Nonprofit szervezetek a régióban Hazai viszonylatban kiugró mutatói miatt említésre méltó még a régió szervezett nonprofit társadalma. A legújabb adatok szerint a BKÜ településein mintegy 2.200 regisztrált civil szervezet található. A 8,9-es 1000 lakosra jutó regionális index jelentős mértékben meghaladja a főváros (7,0), vagy a térségben érintett megyék (6,1), ill. az ország egészének (4,8) összehasonlítható viszonyszámát. A non-profit aktivitás a parti településeken csaknem eléri a 11-es értéket. A szervezetek 80 %-át a régió állandó lakosai alapították (közülük 2 %nyi újonnan betelepülő), 16 %-ukat üdülőtulajdonosok jegyzik, 4 %-uk pedig e szempontból vizsgáltan vegyes alapításúnak számít. A szektoron belül a közelmúltban megjelentek a külföldi üdülőtulajdonosok által alapított, többnyire érdekvédelmi szervezetek is.
5 1000 lakosra jutó regisztrált non-profit szervezetek száma a BKÜ településein 2002 1000 lakosra jutó non-profit szervezetek száma 2 - 10,3 10,4 - 18,6 18,7 - 27,0 27,1 - 35,3 35,4 - 43,7 43,8 - 52,0
Forrás: bírósági bejegyzésen alapuló saját számítások szerint
Térséglehatárolási problémák a régióban A régió gazdaságának és társadalmának kohéziós tényezője a térségben centrálisan elterülő Balaton. Közép-Európa legnagyobb édesvízi tavának felülete 600 km2, partvonalának hossza 235 km, víztömege (normális esetben) 2 milliárd m3.A régió területének meghatározásakor több szempont egyidejű, következetlen alkalmazása játszott szerepet. A vízgyűjtő terület nagysága 5.775 km2, melyből a BKÜ csupán 3.780 km2-es mértékben részesedik. A 164 településnyi turisztikai régió területén 18 önkormányzati területfejlesztési társulás található. A BKÜ területén különböző területaránnyal 13 KSH kistérség van jelen, teljes területével azonban csupán három (balatonalmádi, balatonfüredi, fonyódi). Ez a három kistérség a régió népességének és területének elenyésző kisebbségét (20-,illetve 28 %-át) képes megjeleníteni. Dokumentált felmérési eredmények alapján elmondható, hogy azt a rendellenes jelenlegi állapotot, miszerint a BKÜ határai fejlesztési társulások és KSH kistérségek területét metszik, a helyi önkormányzatok vezetői (polgármesterek, jegyzők) csupán 2-5% -nyian tudják elfogadni. Azzal, hogy a KSH-kistérségek esedékes határmódosításakor vegyék figyelembe a BKÜ határait, több mint 80 %-uk értett egyet és csupán 7% ellenezte azt. Azzal, hogy az új kistérségek alapjai az önkormányzati fejlesztési társulások legyenek, 77% értett egyet, és csupán 15 % ellenezte, ugyanis ezek területét meglehetősen stabilnak tartják az önkormányzati vezetők. A Balaton térség önkormányzatiságot is magában foglaló önállóságának gondolatát 83 % osztja, többségük szerint e térségnek régió néven kellene csatlakoznia a régiók sorába.
6 Adatszolgáltatási anomáliák és információhiány Rendhagyó adatszolgáltatás keretében a 164 település egészére a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalmi adataira vonatkozóan végez rendszeres adatközléseket a KSH, a BKÜ – nem lévén önálló területfejlesztési-statisztikai régió – egyéb tematikájú központi statisztikai adatokban nem részesül rendszeresen (az utolsó bővebb tematikájú KSH adatszolgáltatás 1996-os adatokon 1998-ban készült a BKÜ-re). A területi tervezést és a monitoringot jelentős mértékben nehezíti meg az a körülmény, hogy a kereskedelmi szálláshelyek kapacitásáról és forgalmáról e forrásból található adatsorok a teljes (becsült) kapacitás és forgalom kisebbik részére, becslések szerint csupán mintegy egytizedére terjednek ki. A régió gazdasági súlya A régió területét érintő statisztikai kistérségekben becsülhető bruttó hazai termék összege mintegy 600 milliárd Ft, és a BKÜ területén képződik a magyar idegenforgalmi adóbevétel 21%-a. A Balaton régió területe Budapest után az ország második legjelentősebb turisztikai vonzereje. Magyarország mintegy 317.629 kereskedelmi szálláshelyéből a legújabb (2001es) KSH adatok szerint 92.864 (29,2 %) jut a Balaton régió területének egészére, ebből is 27,9 % a part menti zónába, a háttértelepüléseken mindössze 4.373 található belőlük. 2001ben a 93.000-nyi férőhely kapacitás 536.548 külföldi és 502.132 belföldi vendég 3.358.384, ill. 1.637.578 éjszakájának eltöltését tette lehetővé. E szálláshelyeken a külföldiek átlagosan csupán 6,3, a belföldi vendégek pedig 3,3 éjszakát tartózkodnak. Ugyanezen évben a KSH szerint 314.015 vendég (80 %-uk külföldi) 2.070.942 vendégéjszakát töltött a BKÜ magánszálláshelyein, mely forgalom az országos egészen belül 58,3, ill. 63,2 %-a. Szintén a KSH szerint a Balaton környékén 11 vendég jut egy szállásadóra, egy férőhelyre 2 vendég, és 13 vendégéjszaka (az átlagos tartózkodási idő 6,6 éjszaka). A KSH adatközlésében nem jelenik meg, ezekből az adatokból viszont kiszámítható, hogy mintegy 28-30.000 magánszállásadó található a BKÜ területén, kilétükről egyelőre nincs bővebb információ. (Ezen adatok a tevékenységüket regisztráltató magánszálláshely értékesítők adatszolgáltatásain alapulnak.) A régió területpolitikai döntéshozó testülete, a Balaton Fejlesztési Tanács fejlesztési tevékenységének tudatosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében a meglévő információhiány pótlására 2001. július 17-én önálló kutatócsoport létrehozásáról döntött. A BFT megbízásából a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség KHT. Társadalomtudományi Kutatócsoportja által eddig elvégzett adatgyűjtések és reprezentatív szociológiai vizsgálatok szerint kisebbnagyobb rendszerességgel az állandó lakosság mintegy 5-6 %-a végez szállásértékesítő tevékenységet, mely eredmény szerint a régióban csupán mintegy 14.000 állandó lakos megközelítően 5.600 lakóingatlanban foglalkozik magánszálláshely bérbeadással. Az így számítottak köre alig a fele annak, amit a KSH a saját látókörébe volt képes vonni, az újabb 15.000-16.000 magánszálláshely értékesítő tehát üdülőtulajdonos. Feltételezve, hogy mindegyikük külön-külön üdülőingatlanhoz sorolható, megállapítható, hogy a statisztikai megfigyelés alá került üdülők aránya a régió összes ilyen besorolású ingatlanjainak pontosan egyötöde. Míg tehát a balatoni kereskedelmi szálláshelyeken a 2001es évben valamivel több, mint egymillió vendég (1.044.640) több mint ötmillió (5.026.224) vendégéjszakát töltött, addig a regisztrált magánszálláshelyeken a megegyező tartalmú statisztikai adatok 327.456 vendéget és 2.154.984 vendégéjszakát mutatnak. Ez a forgalmi
7 adat (kb. 7,2 millió vendégéjszaka) a kereskedelmi szálláshelyek 1988-as hivatalos forgalmi adataival megegyező. E forgalom csupán 20 Euró/nap/fő szállásdíjjal számolva is 144 milliós Euró bevételt képes realizálni, ami önmagában mintegy 36 milliárd Ft ot tesz ki. Turisztikai szakemberek tapasztalatai szerint azonban okkal feltételezhető, hogy az üdülőingatlanok felületén a vendéglátás nem pusztán 20 %-os mértékű. (E volumen módszeres kutatások révén történő hiteles megismerésére a 2003 évre tervezett kutatási program során teszünk kísérletet. Annyi már ma is tudható, hogy csupán a Balatoni Fürdőegyesületek Szövetségének 18 tagegyesületében több, mint 6 ezer, többnyire szálás férőhely értékesítéssel is foglalkozó tag található). Ha azonban feltesszük, hogy a 70 ezret időközben bizonyára valamelyest meghaladó számú üdülők legalább kétharmadában folyik valamilyen mértékű szezonális szállásértékesítés, úgy a mintegy 35 ezres különbözet (15 ezer KSH által számon tartott bérbeadó adataival már számoltunk) által megtestesített újabb 800 ezer vendég és mindezt 6,6-os átlaggal szorozva 5 millió vendégéjszaka újabb 100 milliós Euróban, és 25 milliárd Ft-ban számolt bevételt képes eredményezni. E 60 milliárdos még mindig csupán a szállásértékesítésből származó - bevételt okkal kiegészítjük még a következőkből kifolyólag is. A 10 ezres nagyságrendű külföldiek által tulajdonolt ingatlankör felületén csupán átlagosan 5 szálláshelyet, 8 hetes szezonokkal két hetes turnusokat számolva potenciálisan mintegy 200 ezer, okkal feltételezhetően külföldi vendég mintegy 3 millió vendégéjszakája bonyolítható. Mivel az ingatlanok jelentős része több, mint egyharmada az egész évben igénybe vehető gyógyfürdőhelyek közelében van, e volument valószínűleg megduplázhatjuk. 6 millió külföldi vendégéjszakával számolva az előbbi árakon ez újabb 120 millió Eurós és mintegy 30 milliárdos értékesítési tétel. Az így kapott mintegy 90 milliárdos tétel még mindig csak szállásférőhely bérbeadásból származtatható bevétel, nem számoltunk még a szállást igénybe nem vevők beutazásaival, az egyéb szolgáltatások igénybevételéből származó bevételekkel, stb. A külföldi ingatlantulajdonosok körében közelmúltban lefolytatott vizsgálatok előzetes eredményei alapján annyi máris megállapítható, hogy 62%-uk számol be a saját rekreációs célú használaton túlmenő vendégforgalmazásról („barát, ismerős nyaral nála”). Arányuk a somogyi és a zalai régió metszetben átlagot meghaladó, a Balaton-felvidéken attól elmaradó. Az összes ingatlanon belül 35% esetében ez évi kettő, újabb 19% esetében 4 hetet jelent, de a tulajdonosok 7%-a jelzett 8 heti, 3%-a 3-, 1%-a pedig 6 havi nyaraltatást. Ezen önbevalláson alapuló adatsor alapján annyi már bizonyíthatóan megállapítható, hogy a külföldi tulajdonlású ingatlanfelületen 165 ezer tartózkodási napon átlagosan 4,1 fővel számolva (ez évi, külföldi turisták körében végzett vizsgálatunk alapján számított adat) mintegy 680 ezer, feltételezhetőleg külföldi vendégéjszaka statisztikából történő eltűnésének okaira fény deríthető. Ugyanezen reprezentatív felmérés adataiból azt is lehet tudni, hogy a közteherviselés terén 67%-uk fizet ingatlanadót, egyéb adóról azonban csupán 6,7%-uk számol be. Ez utóbbi zömmel a somogyi területen történik (14%), a Balaton felvidéken mindössze 4-, Zalában pedig csupán 1 % számol be ilyesmiről. Vendéglátó ipari engedéllyel az összes külföldi ingatlantulajdonos 4 %-a rendelkezik. A külföldi tulajdonosok átlagos itt tartózkodási ideje 4,6 hónap/év. Ha a vendégforgalmazás miatt esedékes régióbeli közteherviselésből ma még csak kevesen is veszik ki a részüket, az szintén megállapítható, hogy e tulajdonosi kör együttesen ma már a BKÜ legnagyobb foglalkoztatói közé számítható. Kutatási eredményeink szerint legalábbis 45%-uk foglalkoztat egy, további 25%-uk kettő, és 3-3%-uk három, valamint négy, illetve ennél több főt. Ez a könnyen kiszámítható csaknem 12 ezer fő nyilván a helyi lakosság köréből kerül ki, s húz belőle valamilyen mértékű jövedelmet. 150 Euró havi összeggel számolva „foglalkoztatottanként” ez a teljes alapsokaságra vetítve 21,6 millió Euró évi nem
8 adózott jövedelmet jelent a BKÜ területén élők esetében. Ezen összeg- 5,3 milliárd Ft.- után ma sem a munkáltatók, sem pedig a munkavállalók nem fizetnek közterheket. Más oldalról közelítve: szakértők szerint a Balaton régió Magyarország turisztikai bevételeinek mintegy egyharmadát képes produkálni. A közelmúlt legjobb éveinek adatai szerint 5 milliárd Euróval számolva ez legalábbis 390 milliárd Ft-ot tesz ki. Amint a szálláshelyek bérbeadásából származó bevételek tényleges és valószínűsíthető adataiból az látszik, a balatoni turizmus kézzel fogható áldásaiból a BKÜ-ben helyben élő állandó népességnek csak egy elenyésző (a parthoz közeledve persze növekvő belső arányú) hányada részesedik. A KSH és a saját felmérések adatai alapján valószínűsíthető, hogy a helyi társadalom állandóan itt élő része a szálláshely forgalmazás bevételeiből legfeljebb mintegy 13-15 %-os mértékben részesedik. Vizsgálati eredményeink szerint a régióban bejegyzett és itt állandó telephelyű kis- és középvállalkozások is csupán mintegy 12-13 %-a alapozza egzisztenciáját valamilyen mértékben az idegenforgalomra, számuk tehát megegyezik a máshol regisztrált, BKÜ-ben szezonális telephelyű külső vállalkozások adataink szerint valamelyest csökkenőben lévő számával. Az üdülőkörzet strukturális problémái Mindezek alapján megállapítható, hogy a Balaton régió turisztikai vonzereje országos viszonylatban jelentős és számottevő bevételi forrásokat testesít meg, a helyben élő állandó népesség mindebből azonban csupán keveset profitál. A ma még meglehetősen rövid turisztikai szezonra az ország és a világ számos pontjáról pihenni és feltöltődni ide érkező turisták számára többnyire szintén csak az év e szakában ide települő, állandó jelleggel máshol élő és praktizáló ingatlantulajdonosok és vállalkozók nyújtják szolgáltatásaikat, akik az e tevékenységből származó bevételek után nem a régióban, hanem saját állandó lakóhelyükön, ill. elsődleges, meghatározó telephelyükön róják le a közterheket, ha ezt megteszik egyáltalán. A ma még valóban rövid turisztikai szezonban ide látogatók által megtestesített, évről évre azonos nagyságú (esetenként, mint láttuk azt 2002ben: szűkülő) keresletet megtestesítő piacon tehát az utóbbi időben egy változó összetételű, és szám szerint is összességében bővülő kínálat kénytelen osztozkodni, mely önmagában is számos feszültség forrása. A szálláshelyeket értékesítő piac többnemzetiségűvé válásával a régió eredeti hazai szolgáltatói idejekorán kénytelenek megtapasztalni azt a konkurenciát, melyet a köznyelv EUtagságunkkal járó kihívásokként nevez. E körülmény ismeretében már kisebb okunk van azon csodálkozni, hogy a régióban miért volt csupán 58 %-os EU tagságunk támogatottságának mértéke 2002 nyarán, vagyis akkor, amikor a közvélemény-kutatók rendre kétharmados értékeket mértek az ország többi részén, és miért szavaztak valójában is (3%-kal) kevesebben az EU-ra, mint általában. E strukturális viszonyok nyilvánvalóan történetileg alakultak így. A mindig is rövid szezon a helyben élők többsége számára eddig soha nem tette lehetővé azt, hogy erre alapozva egész éves egzisztencia tárgyává válhasson a turizmus, a családi megélhetési, vállalkozási stratégiák pedig elsősorban azt célozzák meg. Valamilyen mértékben persze sokan profitálnak a turizmusban végbemenő folyamatokból a helyi lakosság soraiból is, de eredményeink szerint korrigálni szükséges azt az eddig elterjedt hamis képet, hogy a régió népességének egésze meghatározóan a balatoni turizmusból él. A régióban képződő nemzeti jövedelem döntő részének régóta tartó és folyamatos térségből való kivonása és a máig alapvetően redisztributív filozófiájú és technikájú
9 régiófejlesztés az idők során az ország e szerencsés sorsúnak tartott vidékén negatív előjelű gazdasági és társadalmi folyamatokat generált. Magyarországnak ez a vidéken egyedüli összefüggő rurális innováció hordozó térsége jelentős strukturális problémákkal küzd. A régió belső területi egyenlőtlenségeivel kapcsolatban mindenki tisztában van azzal, hogy a parthoz egyre közelebb eső területek, települések viszonylagosan egyre fejlettebbek és fordítva. Azt már – megfelelő statisztikai adatszolgáltatás híján – saját kutatási eredményeink mutatják, hogy mindez eme előbbi tengelyre merőlegesen is igaz. Az országnak ezen a viszonylagosan kis területén csaknem ugyanazok a mikro-regionális különbségek tapasztalhatók, mint országos viszonylatban a NyK tengely mentén. Szintén a legújabb vizsgálatok derítenek fényt arra (ezek is most vannak folyamatban), hogy jelentős strukturális problémákkal kell szembenézni a régió állandó népessége összetételének alakulásában. Az országos trendnek megfelelő természetes népességfogyást a régióban valamelyest kompenzálta bár a pozitív vándorlási egyenleg, ez azonban a lakosság egyre jelentősebb mértékű elöregedéséhez vezetett. E folyamatot jó ideje tovább gerjeszti az a körülmény, hogy elérhető árú lakóingatlanok és egész éves egzisztencia híján jelentős mértékű az újonnan végzett, magas szinten képzett fiatal korcsoporthoz tartozók régióból történő elvándorlása. A vizsgálatok eredményei arra is választ adtak, hogy esetükben egyértelműen kimutatható a kényszer. Megfelelő helyi egzisztencia, képesítésük szerinti munkahelyek rendelkezésre állása esetén örömmel maradnának, hiszen olyan több generáció óta itt élők gyermekeiről van szó, akik szeretnek itt élni. Megélhetési okból azonban a fővárosban, a Dunántúl nagyvárosaiban és külföldön próbálnak szerencsét. A következő két éven belül a régió állandó népességének 5 %-a tervezi a Balaton környékének elhagyását, soraikban erősen felülreprezentáltak azok, akikről az imént esett szó. Demográfiai számításaink szerint a közelmúltban és a jelenben megfigyelhető trendek alapján elmondható, hogy a régióban állandóan élők gyermekvállalási hajlandósága (100 nő élete során történő szüléseinek száma) az utóbbi 6-7 évben az országos átlag (1,30) alatti (1,25 ), mely körülmény ráadásul nem is növeli az állandó lakosság élettartamban mérhető életesélyeit úgy, mint a vidéki Magyarországon általában. A megfigyelhető demográfiai trendek szerint a BKÜ lakónépessége vándorlás nélkül számolva a vidéki átlagot meghaladó mértékben 2041-re csaknem egyhatodával fog csökkenni (az egyszerű reprodukcióhoz az itt élő nők 80-90 %-ának kellene eggyel több gyermeket vállalnia) , a nyugdíjas korúak aránya pedig megduplázódik, ha területpolitikai tényezők nem avatkoznak bele mesterségesen a folyamatokba. Mindezen folyamatok – egyebek mellett – turisztikai szempontok szerinti szem előtt tartása azért lényeges, mert a régióban jelenlévő népességből ez utóbbiak, az állandó jelleggel aktív korukban is itt élők azok, akik létrehozzák, működtetik és újratermelik azt a legszélesebb értelemben vett tárgyi (közüzemi szolgáltatások, stb.) és intézményi (oktatás, egészségügy, közigazgatás, szolgáltatások) infrastruktúrát, amelyen – az állandó népesség egész éves gazdasági és társadalmi életének mederben tartásán túl – a szezonálisan megjelenő turizmus is bonyolódik. Annyi máris elmondható, hogy tudatos beavatkozás hiányában ezen infrastruktúra működtetése egy öregedő korszerkezetű, csökkenő társadalmi aktivitású és romló képzettségű, innovációra egyre kevésbé alkalmas helyi társadalom kezében lesz a jövőben. Területi identitás , avagy a régió „tartalékai”
10 Az imént vázolt tendenciákat a régió jelentős térségi identitással jellemezhető helyi társadalma és területpolitikai tényezői ma már ismerik, számon tartják és többé-kevésbé kidolgozott stratégiák alapján próbálnak tenni a helyzet javítása érdekében. Lakossági téren mindez egyrészt a hazai vidéki átlagot jóval meghaladó mértékű vállalkozási és non-profit aktivitásban testesül meg, az itt élők egyéni és családi stratégiájában elterjedtebb a „több lábon állás”, mint akár a Dunántúlon másutt. E magatartás szociológiai okai és történelmi gyökerei a régió helyi társadalmának viszonylagosan magas fokú polgárosultságában keresendőek. A Balaton környékén erős, a XIX. századra visszamenő hagyományai vannak és nem pusztán az arisztokrácia, de a polgárság soraiban is a non-profit szervezettségnek, a civil aktivitásnak. E folyamatot jelentős mértékben fékezte az 1948-1989 közti időszak társadalmi struktúrája, a piacgazdasági modell mellőzése, a redisztribúció preferálása, ezen elsődleges gazdaságszervező elv és gyakorlat ellen azonban éppen a Balaton régióban kezdtek el leghamarabb érvényesülni a primer pártállami struktúrák ellehetetlenülésével egyre nagyobb teret nyerő másodlagos struktúra elemei. Az 1980-as évek elején legalizált magánszálláshely-bérbeadás, magántaxizás, stb. a BKÜ-ben, különösen a partközelben élőket egyre nagyobb mértékben volt képes egzisztenciálisan függetleníteni az állami és tanácsi redisztribúciótól. A polgárosodás kulturális dimenziójában pedig a nyugatról ide látogatók által megtestesített fogyasztói és magatartás minta hazai viszonylatban korai megtapasztalásának, a relatíve magas arányú idegen nyelvismeretnek és a rendszeresen ideérkező, illetve visszatérő vendégekkel ápolt kapcsolatok utazási szokásokban is megtestesülő hatásának volt szerepe. A régió kis- és középvállalkozói közül az idegenforgalomban, a kereskedelmi és a pénzügyiingatlanforgalmazási szektorban érdekeltek soraiban többen támaszkodnak üzleti tevékenységük során külföldi ismerősökre, rokonokra. Szeret-e itt élni? szeretnek itt élni 81%- 86% 87% 91% 92%- 97%
Mindezt tovább erősíti szintén a legutóbbi időszakban végzett vizsgálat eredményei közt kimutatott erős regionális identitás. E kutatások azt bizonyítják, hogy a térség egészében (és nem csak a parton) jelentős mértékű a polgárok Balatonhoz kötődése. A kapott identitás-mutatók szerint az itt élők „balatonisága” a BKÜ területén alig
11 kimutatható szintűre redukálja a máshol általános megyei identitást (Idegenben történő bemutatkozáskor –a településnév említésének értelemszerű primátusa mellett az emberek egyharmada jellemzi magát balatoninak, míg ilyen helyzetben csupán 2 %-uk könnyíti meg a másik fél dolgát megyéje megnevezésével.) Az üdülőkörzet felnőtt korú polgárainak 65%a sorolja saját települését a Balaton Régióhoz, 14 % a Dél-Dunántúlhoz, 12% a KözépDunántúlhoz, 9 % pedig Nyugat-Dunántúlhoz. A Balaton-környék önálló területi önkormányzatiságának ötletét 82 % osztja, a Balaton régió önálló közigazgatási kategóriává tételével pedig a BKÜ állandó népességének 81 %-a ért egyet és csupán 19% ellenzi azt. Az önállóság mellett szóló értékek a parttól legtávolabb eső településeken is mindenhol többségi véleményt mutatnak. Az önálló területiség mellett kardoskodók soraiban a magasabb iskolai végzettségűek és a fiatalabb korcsoportokhoz tartozók jelentős mértékben felülreprezentáltak. Mindezen körülmények részben arról is tanúskodnak, hogy – szemben az ország mesterségesen, a megyék csoportosításával nyert fejlesztési régióival – a Balaton térsége szerves szociológiai képződményt rejt magában, melynek polgárai tisztában vannak a térség országos viszonylatban is jelentős gazdasági súlyával, de azzal is, hogy a környezetükben, közvetlenül vagy közvetve a közreműködésükkel létrejövő turisztikai produktum előnyeiből alulreprezentáltan veszik ki ők maguk a részüket. A központi fejlesztési forrásokból való szükséges mértékű részesedés hivatkozási alapja lehetne még a közelmúltban a Kht Kutatócsoportja felkérésére végzett kistérségi GDP elemzések eredményei szerint az is, hogy a régióban egy lakosra vetített termelési érték a magyar vidéki átalag 126 %-a. Ugyanezen vizsgálatok eredményei szerint: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet állandó lakosságának 1 főre jutó adóköteles jövedelme az országos átlag csupán 85,6 %-a, mely mutató alapján a BKÜ jövedelmi viszonyokat tekintve az ország megyéinek sorrendjében csupán a 12. helyen áll. A Balaton régió egy lakosra jutó becsült települési GDP-je (ezer Ft, 2000)
12
12898 1 800 - 5 000 1 300 - 1 800 900 - 1 300 600 - 900 400 - 600 100 - 400
(1) (23) (19) (20) (31) (49) (21)
E felismerést a régió önkormányzati vezetői és egyéb fontos területpolitikai tényezői is magukénak vallják. A jelentős forráshiánnyal küzdő térségből történő jövedelem-kivonás pontosan azokról a felületekről történik, melyek az önkormányzatok helyi adóbevételeinek tárgyai, egyszersmind a saját fejlesztések, pályázati önrészek alapjai lehetnének. Regionális szinten a BKÜ-nek országos szinten elismerten jól működő fejlesztési döntéshozó testülete van, saját forrásai viszont nincsenek. Az államtól éves szerződésekbe foglalt módon leosztott javakkal jól sáfárkodik bár, ezen források nagysága azonban eltörpül a régióból kiáramló jövedelmek kontrasztjában, csak minimális, a fenntarthatóság kritériumaitól jóval elmaradó mértékű fejlesztéseket tesz pusztán lehetővé, ezek viszont igen jól hasznosulnak (a Széchenyi terv megvalósulása során az 1,2 milliárdnyi központi kihelyezett forrás eredményeként 12 milliárdnyi fejlesztés valósult meg). Hogyan tovább? A három megyére, három fejlesztési-statisztikai régióra szabdalt BKÜ önmaga hivatalosan csupán úgynevezett funkcionális turisztikai területi egység, mely körülmény kontrasztjában jól kivehető jelei vannak a spontán régióképződés informális megnyilvánulásainak. A Balaton Fejlesztési Tanács integráló-kohéziós szerepe mellett nyilvánvalóan nem véletlen a települési önkormányzatok Balatoni Szövetségbe rendeződése, mint ahogy a non-profit szektor is hazai viszonylatban korán (2001.március 24.) hozta létre regionális szervezetét, a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségét. E folyamat szintén érdekes eleme a BKÜ területén megtalálható öt történelmi borvidék hegyközségeinek 2003 februárjában történt Balatoni Borrégióvá alakulása. A többnyire a statisztikaiterületfejlesztési régiók határaihoz idomuló dekoncentrált államigazgatási szervek közül az egyik (FVM –Területi Főépítész) elemének illetékességi területét - helyesen-a BKÜ 164
13 településéhez igazították. A Magyar Távirati Iroda megyékre szervezett irodái, országos viszonylatban teljes lefedettségű tudósítói hálózata egyetlen ponton mutat „következetlenséget”: az MTI-nek külön balatoni tudósítója is van. Ezek a maga nemében precedensértékű döntések egyúttal arra is bizonyítékok, hogy igazgatástechnikailag kivitelezhető a BKÜ teljesebb értékű, valódi regionalizálása. Ma már senki sem csodálkozna azon, ha a hasonló problémák és érdekek hasonlóképpen rendeznék csatasorba a ma még három megye kamaráihoz tartozó vállalkozásokat, mint ahogy azon sem, ha a térség politikai tényezőinek egy része regionális párt először éppen itt történő létrehozásával színezné tovább a magyar pártszerkezetet. Egy közelmúltban lefolytatott médiavizsgálat eredményei szerint a BKÜ felnőtt lakosságának kétharmada tekint várakozással egy regionális szemléletű balatoni heti-, illetve napilap elé, mely potenciális piac idővel nyilván megtalálja majd a maga befektetőjét. A koordinálatlanság jeleit ma a legnagyobb mértékben talán az egymástól többnyire elkülönülten, szétaprózott, ágazati szemlélettel és érdekeltségekkel működtetett állami intézmények és vagyontárgyak viselik magukon. Integrációjukra már csak a tulajdonos állam valós érdekei szerint is mielőbb sort szükséges keríteni, mely fejlemény sürgető regionális érdek is egyben: A Balaton Fejlesztési Tanács ezen önmaguk sorait megszervezni képes szektorok koordinátoraként tudná a leghatékonyabban ellátni speciális területpolitikai feladatait. Az önálló Balaton régió elfogadottsága, önkormányzati-területfejlesztési társulásonként önálló régiót óhajtók 42% 60% 61% 62% 63% 65% 69% 71% 80% 84% 91% 100%
A régió területpolitikai tényezői – bár tisztában vannak a realitásokkal – távlati céljaik között azonban feltehetőleg többek között ezért szerepeltetik napirendjükön az önálló, saját jogon történő forrásszerzésre is alkalmas státuszú Balaton régió gondolatát, melyet a BKÜ-ben élő polgárok és az önkormányzatok vezetőinek döntő többsége is oszt, s az érintett megyék és régiók választott vezető tisztségviselői is többnyire elfogadnak. A teljes jogú, saját alanyiságával forrásszerzésre is alkalmas régióvá alakulás elképzelhető alternatívája a kiemelt üdülőkörzet területpolitika részéről történő valóban kiemelt kezelése annak érdekében, hogy az egyre romló pozíciójú régió vissza tudja
14 szerezni és meg tudja tartani versenyképességét a nemzetközi idegenforgalmi piacon. E két stratégia valamelyikének vezető területpolitikai tényezőkkel történő elfogadtatása nem csupán helyi, illetve regionális érdek, szem elől tévesztése súlyos akadálya lehet az ország idegenforgalmi bevételei megőrzésének, s nem utolsó sorban balatoni turizmus fenntarható fejlesztésének.
Balatonfüred, 2003. augusztus 4. Oláh Miklós szociológus
