EGY PSZICHOANALITIKUS ORVOS-BETEG KAPCSOLAT REKONSTRUKCIÓJA. (Dr. Rapaport Samu és József Attila)

VALACHI ANNA

EGY PSZICHOANALITIKUS ORVOS-BETEG KAPCSOLAT REKONSTRUKCIÓJA (Dr. Rapaport Samu és József Attila)

A József Attila betegségével foglalkozó orvosi szakirodalom - használható dokumen­ tumok híján - megkerüli a költő első pszichoanalitikus kapcsolatának a vizsgálatát, s figyelmét inkább a pszichózis előretörésének markánsabban rekonstruálható időszakára, az 1936-37-es stáció elemzésére összpontosítja. Pedig az előzmények tanulmányozása a kórfolyamat pontos földerítéséhez éppúgy nélkülözhetetlen, mint a költő eszmerend­ szere s világképe változásainak a regisztrálásához. Alább megkíséreljük a rendelkezésre álló kortársi visszaemlékezések és költői doku­ mentumok segítségével nyomon követni annak a hat esztendőnek a legfontosabb törté­ néseit, melynek során József Attila mélylélektani érdeklődése s önismereti vágya valósá­ gos szenvedélybetegséggé vált. Mivel a folyamat kibontakozását a páciens és orvosa, viszonyának a fejlődésében ragadhatjuk meg a legérzékletesebben, a költő első analitikusá­ nak, dr. Rapaport Samunak mint orvosnak a megítélésére is vállalkoznunk kell. Remél­ hetőleg a csekély számú — jobbára közvetett — adat ellenére az ő sajátos szerepkonflik­ tusát is sikerül fölvázolnunk. Az orvoshoz fordulás előzményei Az első adat, amely József Attila és Rapaport Samu ismeretségére utal, meglepően korai időpontra vonatkozik. Szabolcsi Miklós 1923 júniusi dátummal írja le először együtt a frissen érettségizett költő s majdani orvosa nevét monográfiájában. luhász Gyulának, a kamasz poéta pártfogójának költői jubileuma alkalmából ünnepségsoroza­ tot rendeztek Makón, s a szegedi résztvevők között ott van „az ünnepelten kívül Móra Ferenc, ott van R. Étsy Emilia, a szavalóművésznő és férje, dr. Rapaport Samu szegedi orvos (aki majd első analitikusa lesz Attilának) ... l Péter László kutatásai nyomán arra is fény derült, milyen kapcsolat fűzte Juhász Gyulát a Rapaport-házaspárhoz. „A hódolat és a titkolt szerelem sajátos összefonódása jellemzi Étsy Emilia iránti vonzalmát. Már Váradon ismerték egymást, de barátságba csak 1918—19-ben Szegeden kerültek. A szép szőke színésznő, neves szavalóművésznő, 1920ban férjhez ment az ismert pszichoanalitikus orvoshoz, Rapaport Samuhoz, aki utóbb Juhász Gyulát is, József Attilát is kezelte. Étsy Emilia, bár házassága után visszavonult a színpadtól, gyakran szavalta Juhász verseit."2 SZABOLCSI Miklós, Fiataléletek indulója, Bp. 1963. 479. PÉTER László, Annák, szerelmek - Nőalakok Juhász Gyula költészetében.

Szeged, 1983. 157.

581

Rapaport Samu tehát József Attila ifjúkori költőideáljának s patrónusának a terapeutája volt. Ez a tény föltehetően bizalomerősítő hatású volt a költőre. Hogy a lélekelemzés, mint terápiás módszer, Juhász Gyula esetében nem hozott gyógyulást, úgy látszik, nem csökkentette régi keletű rokonszenvét Rapaport doktorral szemben. Különben nem állt volna rá éppen akkor a kezelésre, amikor egykori mesterének az idegbaja súlyosra fordult. Komoly elméleti tájékozódás előzte meg József Attilánál a gyakorlati analízist. Juhász révén már tizennyolc éves kora óta tudhatott a modern -pszichológia eredményeiről; bécsi diáktársa, Kovács György emlékezése szerint pedig 1925-26-ban már ,,a lélekelem­ zés foglalkoztatta. Bécs, a pszichoanalitikus irányzat szülővárosa és központja volt, több irányzat is haladt egymás mellett, és Freud tanai szerves alkatrészei voltak a város szelle­ miségének."3 A költő egyik Bécsből küldött levelének szexuális szimbólum-dús leírása alapján arra következtethetünk, hogy ismerhette Freud Álomfejtés című művét, s korán megpróbálkozott a tanulságok szemléleti-stiláris hasznosításával.4 önmegismerési vágya egyik korai megnyilatkozását dokumentálja Cagnes-sur-merből 1927 júniusában hazaküldött levele, amelyben nővérét sajátos emlékbetakarítási feladat­ tal bízza meg: ,,13—14 éves korodra ha vissza tudsz emlékezni, írd le nekem egy iskola-hét érzéseit. Ne azt, hogy most milyen érzések támadnak benned, visszaidézvén ezeket az eseményeket, hanem, hogy akkor miként történtek érzéseid; és részletezve, tehát hétfőn reggel fölkeléskor, reggelinél, az első óra előtt és alatt, szünetben stb. Erre szükségem van és azért kérem tőled, mert a nők az ilyen apró és mégis fontossá ülepedő dolgokat jobban megőrzik s mert nekem sejtelmem sincs semmiről, ami ezt a koromat ilyen viszonylatában illeti"5 (Kiemelés tőlem: V. A.) Költőként lehetett szüksége elsősorban elfelejtett (elfojtott) gyermekkori emlékeire, hiszen a szürrealisták jellegzetes alkotómódszerével, a tudat ,»kikapcsolásával" írt versek legfőbb nyersanyaga a megélt emlékek gazdag tárháza volt. Valószínűnek látszik, hogy a szintén szabad asszociációs módszerrel dolgozó pszichoanalitikus terápia kipróbálásában a költői profitálás lehetősége éppúgy szerepet játszhatott, mint identitása tisztázásának a vágya vagy pszichoszomatikus betegségtünetei. Az egymásnak több ponton ellentmondó visszaemlékezések abban ugyanis megegyeznek, hogy József Attila kiújult gyomorbántal­ mait gyógyítandó került pszichoanalízisbe. Utólag bajos eldönteni, mitől keletkeztek újra Budapesten a párizsi diákév során tá­ madt — de akkor időlegesnek bizonyult — emésztési zavarok. Németh Andor úgy emlék­ szik, hogy barátját kilátástalan anyagi helyzete és a Nincsen apám, se anyám című kötet kedvezőtlen kritikai fogadtatása miatti elkeseredés kínozta, amikor az émelygés, a gyomorlebegés — a párizsi koplalások óta — újra rátört. „Rossz közérzése kivetül a világra. Az is olyan, mint egy gyulladásos, nyálkás gyomor. Végzetére egy napon találkozik egy szegedi orvos ismerősével, aki kevéssel előbb költözködött fel Pestre. Elpanaszolja neki állapotát. Furcsa véletlen. A szóban forgó orvos az ideges eredetű gyomorbetegségek specialistája. 3

KOVÁCS György, Bécsi emlékek, in József Attila Emlékkönyv. Szerk. SZABOLCSI Miklós. Bp. 1957. 154. (A továbbiakban: JAEK.) 4 Vö. József Attila levele József Jolánhoz. Bécs, 1926. január 31. Közli: MIKLÓS Tamás, Kritika, 1987/8.4.'.. 5 József Attila válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte: FEHÉR Erzsébet. Bp. 1976. 166. (A to­ vábbiakban: JAVL.)

582

Lélekanalitikus. Megígéri Attilának, hogy foglalkozik vele. De az analízisért fizetni kell, különben hatástalan, Attilának pedig nincs pénze. Abban állapodnak meg tehát, hogy Attila a kezelésért járó orvosi díjazás fejében sajtó alá rendezi az orvos kéziratát az ideges eredetű gyomorbajok pszichoanalitikus kezeléséről."6 A mereven pszichoanalízis-ellenes beállítottságú Szántó Judit — a költő egykori élet­ társa — jellemző módon éppen fordítva csoportosítja az eseményeket. „Egy nap a 6-os villamoson összetalálkozott egy szegedi orvos ismerősével, dr. Rapaporttal. Nagyon örül­ tek a találkozásnak. Az orvos kérte Attilát, keresse fel, mert munkát tud számára. Ez meg­ történt, és megállapodtak abban, hogy Rapaport könyvét .Ideges gyomor- és bélbajok keletkezése és gyógyulása' Attila stilizálja. Attila elvállalta, és ahogy a különböző freudista alapon vizsgált gyomorbetegségeket az anyag megvilágította előtte, úgy fedezte fel magá­ ban a tömeges tüneteket, holott egy fél évvel ezelőtt, amikor kivizsgáltattuk Attila gyomorbaját, az orvos megállapította (nem Rapaport), hogy Attila — ezekkel a szavak­ kal - félig éhen vagy halva. Előzőleg is Eta már passzírozott ételekkel próbálta kúrálni, eredmény nélkül, mert bizony Attila nagyon sovány volt."7 (Kiemelés: V. A.) Tehát mégiscsak volt pszichoszomatikus kórelőzménye az analízisnek,0 akár a könyvsti­ lizálás előtt, akár utána - a honorárium számlájára — kezdték el a kezelést. S ezt azért fon­ tos tudnunk, mert az előzetes egészségromlás ténye szinte szükségszer űsíti azt a látszólagos véletlent, amit Rapaport Pestre költözése, az utcai találkozás, az ötletszerűen fölvetődött ürügy a tartósabb kapcsolatra — együttesen sugallhat. A költőt ugyanis rendkívül megvi­ selték belső szerveinek betegségtünetei, s bármilyen áldozatra kész volt a gyógyulás érde­ kében. „Gyomorbajjal nem vagyok hajlandó élni, de alávetem magam akár egy másfél éves szigorú kúrának"9 — fogadkozott nővérének még 1927 tavaszán Párizsból írt levelé­ ben, miután a gyakori koplalás következtében kialakult kór tüneteit fölsorolta. Figye­ lemre méltó, hogy József Attila akkoriban rendkívüli aktivitással vetette bele magát a franciaországi kommunista mozgalomba; izgalmakkal telített napok sodrásában élt — s nyomorgott. A szituáció — más történelmi körülmények között - kísértetiesen hasonló volt a Bartha Miklós Társaságban, majd az illegális kommunista párt kötelékeiben tevékenykedő József Attila számára. A betegségtünetek feltételei tehát újratermelődtek. Nem zárhatjuk ki ezek alapján azt a föltevést sem, hogy József Attila akkor is eljutott volna előbb-utóbb a pszichoszomatikus betegségeket trauma-tudatosítással gyógyító pszichoanalízishez, ha Rapaport történetesen Szegeden marad és nem jut eszébe József Attilát névtelen társszer­ zőjévé fölkérni. S ez még akkor is valószínűnek tetszik, ha tudjuk: József Attila a húszas évek végén írt cikkeiben a pszichologizmus esküdt ellenségének mutatkozott, s — mint azt Tverdota 6

NÉMETH Andor, József Attila és kora, in N. A. A szélén behajtva, Bp. 1973. 447-448. SZÁNTÓ Judit, Napló és visszaemlékezés. Sajtó alá rendezte: MURÁNYI Gábor. Bp. 1986. 89. 8 Bányai László, a költő akkor még leendő sógora (Jolán férjjelöltje) is ezt a tényt erősítette meg, hiszen saját orvosbátyja vizsgálta meg József Attila rendetlenkedő gyomrát, noha Bányai emlékei szerint a költő „nem szívesen mérsékelte a dohányzást és a feketekávé fogyasztást sem. így hát az utasításokat nem tartotta be, a felajánlott kezelésre pedig egyáltalán nem járt eL" (BÁNYAI László, Négyszemközt József Attilával. Bp. 1943. 82,) 9 JAVL, 142.

583

György a költő nyelvesztétikáját elemezve kimutatta — „a pszichoanalitikus gondolkodás a teoretizáló József Attilára csak 1931-től kezdve gyakorolt elhatározó befolyást".10 Megkerülhetetlen vizsgálódási szempont a költő személyiségegészségi állapota az analízis kezdetén. Bizonyosra vehető, hogy gyomorpanaszaitól eltekintve sem volt ki­ egyensúlyozott, hiszen számos súlyos lelki trauma emlékét hordozta magában. Ö maga 1928 áprilisában, az Országos Diáknyomorenyhítő Akció kérdőívére adott egyik válaszá­ ban így jellemezte egészségi állapotát: „A nélkülözésektől ideges, testben kicsit gyönge. Am mégis egészséges, mert szívós".11 Mindenesetre a gyermekkori hányattatások — az apa eltűnése, a részleges, majd teljes anyahiány, a lelencsors majd az árvaság; a megtűrtség érzése, a sehová sem tartozás, a pubertáskori zavarok, a rossz kudarctűrő képesség, a magára utaltságból és alárendelt helyzetéből fakadó önérvényesítési vágy és kompenzációs önérzettúltengés, a szüntelen támaszkeresési és az ezzel egyidejű felülkerekedési vágy — mindez meglehetősen labiÜs, ambivalens személyiséggé gyúrta a költőt. A gyermek- és kamaszkorban megkísérelt öngyilkosságok, a kimagasló teljesítményeket követő kimerültségérzések, a gyakori kedély zavarok már középiskolásként pszichotikus megbetegedésre hajlamos személyiségnek mutatják József Attilát. A drasztikus kisgyermekkori élmények - különösen öcsödi tapasztalatai: hogy egyik percről a másikra minden megmagyarázható ok nélkül, bármi az ellenkezőjére fordulhat - korán aláásták érzelmi biztonságát. Szívenütő a jelző Bibó Lajos visszaemlékezésében, aki a Juhász Gyulánál verseivel jelentkező tizenhét éves költő és mestere találkozását így örökítette meg: „Gyula a költő első sorainak olvastán megállapí­ totta: az iaeges fiatalember személyében rendkívüli jelenséggel került szembe."12 (Kieme­ lés: V. A.) Riasztóak a huszonéves költő állandó öngyilkossági fantáziálásai, önvesztéssel fenye­ gető zsarolásai. Kovács György említi bécsi emlékei között, hogyan „udvarolt" barátja Wallesz Lucának. „Attila félig tréfásan - de félig komolyan ostromolta a lányt, és ecse­ telte, hogy milyen diadalmas életük lesz, ha meghallgatja, s hogy milyen borzalmas mó­ don lesz öngyilkos, ha továbbra is visszautasítja."13 Ugyanitt egy másik epizódot is megemlít, ahol egy fertőző betegségtől való félelmében József Attilában újra öngyil­ kossági gondolatok támadnak. Osvát Ernőt, a Nyugat szerkesztőjét is „megfenyegette" a költő Bécsből küldött leveleiben: ha nem közlik a verseit, nincs értelme az életének, végez magával.14 De a legfélelmetesebb - a megbolondulástól való félelmet és a vonat10 TVERDOTA György, A születő szó és a használt szó, Literatura, 1986/1-2. 175. Egyébként Szántó Judit is megemlékezett naplójában és emlékirataiban a költő korai „analízis-ellenes" időszakáróL Egy felszólalását idézi, amelyet a Jaurés munkaközösségben tartott pszichológiai előadáson mon­ dott a költő, a „szexuálisan elnyomott ifjúság" betegségtüneteinek társadalmi okait s orvoslását hangsúlyozva: „Más az, ha az ember, nyolcszobás lakásban, hol gőzfűtéses meleg van, és ő már mint a gazdag a dunna alatt vacog. És más, ha egy ember télen kiskabátban az utcán vacog." Lakást az ifjú­ ságnak! ezzel fejezte be! Persze nagy taps után sietett felém, akkor még boldogan éltünk és így is éreztük igazunkat." (SZÁNTÓ Judit i. m. 29-30.) 11 József Attila Összes Müvei IV. Sajtó alá rendezte: FEHÉR Erzsébet és SZABOLCSI Miklós. Bp. 1967. 20. 12 BIBÓ Lajos, Juhász Gyula és József Attila, in Juhász Gyula 1883-1937. Szerk. PAKU Imre. Bp. 1962. 368. l3 JAEK, 154. l4 József Attila-Osvát Ernőnek. Bécs, 1925. november 14., ilL november 24. (JAVL, 86-88.)

584

halált megelőlegező - fedőemlékeket Vágó Márta idézte föl emlékiratában, amikor egyéves „hűségpróbájuk" előtt a búcsúzkodó költő viselkedését fölidézte.15 Az aggasztó alapattitűd ismeretében a „neuraszténia gravisz"-hoz és szantóriumi kezeléshez vezető szerelmi csalódás után szinte törvényszerűnek tetszenek a kiújult gyomorbántalmak. Időközben azonban újra rendeződni látszanak a körülmények: Szántó Juditban teherbíró anyapótló támaszra és tapasztalt szerelmi partnerra talál a költő; a BMT-ben, majd annak jobbra tolódása után a kommunista pártmunkában pedig olyan önmegvalósítási lehetőséget láthat, amely minden sebezhetősége ellenére vállalkozó­ kedvűvé, küzdőképessé hangolj a—inspirálja 1930-ban József Attilát. Hogy volt-e betegségtudata korábban, illetve mikor érezte magát betegnek, arra szintén levelei alapján következtethetünk. Külföldi tanulmányai idején sűrűn beszámolt Jolán nővérének egészségi állapotáról, s noha - mint már utaltunk rá — gyomorbántalmait nehezen tűrte, azelőtt pedig neuraszténiáról, elalvási nehézségekről is hírt adott 16 — arra is volt ereje, hogy szükség esetén másokban tartsa a lelket. Ilyenkor — föltehetően ön­ magán kipróbált - munkaterápiás, szublimációs jellegű tanácsokat javallt depresszió, kimerültség, életuntság, idegfáradtság ellen. Egészségről—betegségről vallott fő elvét a freudi „betegfölmentő" teória ellenében alakította ki, s szintén egy párizsi levelében fogalmazta meg: „aki nem dolgozik az beteg. Aki beteg, abban azért lehet még produk­ tivitás, de akiben nincs produktivitás, az nem egészséges."17 Tettereje, életkedve, teljesítményei alapján József Attila 1930 második felében makk­ egészségesnek tekinthető. Tudjuk azonban: a pszichotikus megbetegedésre hajlamos, ha­ táresetnek tekinthető személyiség kiegyensúlyozottsága optimális körülmények között is — csak átmeneti lehet. Stresszhelyzetben, megrázó élmények hatására még a biztos lelki egyensúly is könnyen fölborulhat; az ingatag - törvényszerűen. József Attila, aki ekkoriban lett az illegális kommunista párt tagja, veszélyesen élt. Tüntetésekre járt, stencilt gépelt, röplapokat terjesztett, lázító verseket írt, szemináriumo­ kat tartott elvtársainak, „társadalomfelforgató" tevékenységet végzett. Az illegális párt­ munka erős idegzetet igénylő konspirációs fegyelme, az állandó lebukás-veszély fenyege­ tése, a rendőrségi kínzásoktól való belső rettegés - amely a legbátrabbakat is megkísér­ tette - a „pozitív" izgalmak mellett állandó belső szorongással töltötték el mind a költőt, mind elvtársait. Megjegyzendő azonban, hogy József Attila párttagságának „probléma­ mentes" időszakában a konspirációs sajátosságok nem látszottak betegségre hajlamosító tényezőknek - később viszont annál inkább szerepet játszottak kényszerképzeteinek kialakulásában, ha másként nem, betegségmegnyüvánulási minta - bizalmatlanság, üldözöttségérzés - formájában. „Nem merek holnap kimenni a pályaudvarra búcsúzni tőletek - mondta. (...) Kényszerképze­ teim vannak - nyögte - , attól félek, hogy a mozdony elé vetem magam! (...) ez már többször volt, hogy attól féltem, hogy meg fogok bolondulni vagy a mozdony elé fekszem. Olvastad az Anna Kareninát? (...) Emlékszel az utolsó jelenetre? Pontosan? És a Karamazoffban a kisfiúra, aki a vonat alá fekszik? És emlékszel, hogy elmondtam neked, hogy egyszer én is a sínek közé feküdtem?" (VÁGÓ Márta, József Attila, Bp. 1975. 122-123.) 1926. október 15-én írja Párizsból: „Dacára neuraszténiámnak, ha már elaludtam határtalanul alszom, de az elalvás nehezen megy. Nagyon sokszor ébren vagyok még az ágyban amikor besüt a nap, tehát reggeli 7 órakor, ilynekor aztán felkelek, mert különben elvész a nap." (JAVL, 117.) 17 JAVL, 131.

585

Az analízis kezdeti időszaka Egyetlen, dokumentumként kezelhető adat áll rendelkezésünkre, hogy hozzávető­ leges pontossággal megállapítsuk az első analízis időpontját. Rapaport könyve - az előszó dátumának tanúsága szerint - 1931 őszén jelent meg, a magyarítás tehát 1930 végén, 1931 első felében történhetett. Németh Andor szerint „Körülbelül ugyanakkor kezdte (...) analizáltatni magát, amikor kommunista lett."18 A párttörténeti kutatások alapján pedig József Attüa „1930 őszétől lett - formálisan is - az illegális kommunista párt tagja."19 (Időközben Szabolcsi Miklós rendelkezésünkre bocsátotta dr. Rapaport Samu szóbeli visszaemlékezéseiről készített jegyzeteit, amelyek alapján joggal feltételez­ hető, hogy a költő már 1929 végén szoros kapcsolatban állt terapeutájával.) A gyomorpanaszokon kívül tartós személyiségzavar, amely az orvoshoz — esetünkben a pszichoterapeutához — fordulást indokolná, föltehetően ekkoriban nem kínozta. Vagy mégis? Szántó Judit naplójegyzeteiben azt írta, hogy a már régóta kezelésre járó költő elvtársai érdeklődésére — elképesztő nyíltsággal — rossz gyomrára és maszturbációs kény­ szercselekvéseire hivatkozva bizonygatta az analízis szükségességét és gyógyító hatását.20 Az analízist dicsérő József Attila föltehetően bízott orvosáhan és a terápia sikerében, s kezdetben legalábbis, „együttműködő" páciens lehetett. Magáról a kezelésről azonban úgyszólván semmit sem tudunk. Kórleírás, terápiás napló, már amennyiben egyáltalán vezetett ilyet Rapaport doktor, nem maradt fenn. Csak közvetett adatok alapján vázol­ hatjuk föl az orvos—beteg kapcsolat egyes fázisait. Szőke György, aki József Attila korai traumatikus élményeinek költői feldolgozását követte nyomon, úgy ítélte meg, hogy „Rapaport jól látott meg egyes jelenségeket, például az apához, ületve az apaimágóként értékelt személyekhez fűződő ambivalens viszonyt."21 Ezt már csak azért is könnyen megtehette, mivel az indulatáttételen alapuló analitikus szituációban ő maga az apa imágó szerepét töltötte be, József Attilának ugyanis - tudjuk - elhomályosodott a megélt, valódi apaélménye. Miután 1908. július l-jén József Áron örökre elhagyta a családját, az akkor hároméves fiúcska utánozható és megtagadható férfiminta nélkül maradt. Anyjához fűződő ambi­ valens érzelmi viszonyát szintén a különös családi szituáció motiválta. Egyszerre gyűlölte és imádta a családfenntartóvá vált mamát, aszerint, hogy annak tekintély-megnyilvánulásai (szigora, verése, megalázó parancsai) ellen lázadt-e éppen, vagy ellenkezőleg: a tápláló-oltalmazó, nemi vonzalmát fölkeltő nőt látta benne. S mivel nem volt kit „megölnie" — az ödipuszi modell értelmében —, levezetetlen gyilkos indulatainak hol a családban, hol azon kívül keresett később is célpontokat. Miután mindezt az analízisben tudatosította először a költő, s mind a szülőkhöz való kötődését, mind saját viselkedését e tanulságok tükrében vizsgálhatta — a kezelés kez­ detben törvényszerűen katartikus hatást váltott ki belőle. Németh Andortól — aki ál-

18

NÉMETH Andor i.m. 47r SZABOLCSI Miklós, József Attila és az illegális kommunista párt viszonyának kérdéséhez, u Sz.M. Változó világ - szocialista irodalom, Bp. 1973. 53. 20 SZÁNTÓ Judit i. m. 23. 21 SZŐKE György, Korai traumatikus élmények feldolgozása József Attila költészeteben. Magya Pszichológiai Szemle, 1983/6. 511. 19

586

lítólag József Attila ajánlására, szintén analizáltatta magát Rapaport doktorral - tud­ juk, mennyire földúlta barátját egy-egy ilyen „szeánsz", amikor néha összetalálkoz­ tak az előszobában, a költő ..rendszerint igen zavart volt, könnyes volt a szeme, és nem állt meg velem beszélgetni, hanem elrohant." 22 Drámaibb hangú a kezeléstől saját - kívülálló előtti - kiszolgáltatottsága miatt is idegenkedő Szántó Judit beszámolója: „Az első analytikus óra utáni találkozást sohsem felejtem el. Hazajött és ideges indulattal beszélt velem arról, hogy ő mennyire agresszív, hogy ő mennyire fél önmagától, mert ő gyilkolni fog, és miért is ne, és járt föl és alá a lakásban kiforgatva önmagából, ahogy addig soha nem láttam- Beszéltem arról, hogy ezt nem értem, mit akar az agressziójával, kit akar és miért megölni? Nem tudom, de az analyzisben az jött ki, hogy én gyilkolni fogok, az is lehet, hogy gyilkoltam is, csak nem emlékszem. Mondd, Te nem tudod milyen gyerek voltam én? Hátha ott, akkor régen már én öltem?"23 Mi történhetett Rapaport doktor vallató díványán, ami így fölborította a költő lelki egyensúlyát? Föltehetőleg ekkor szembesült megvilágosodásszerűen a személyiségmeg­ nyilvánulásait törvényszerűen szabályozó családi eredet — az „ősök" létének és hiányá­ nak — sorsszerű jelentőségével. Újra tudatosított és megélt gyermekkori traumatikus élményei, palackból szabadult szellem módjára fölboríthatták labilitásra hajlamos belső egyensúlyát. Rapaport Samu terápiás módszeréről Németh Andor Emlékiratai alapján alkothatunk képet. A szubjektív - s kissé ironikus felhangú - írás jóindulatú, de unalmas, s mind irodalmi, mind polgári értelemben meglehetősen konzervatív értékszemléletű embernek mutatja az orvost. ízelítő a szövegből: ,£ngem nem izgattak fel annyira ezek a szeánszok, mint Attilát. Rapaportot persze egészen máshogy láttam most, mint első alkalommal. Akkor feszes volt és távoli. Megvárta, míg kényelmesen elterülök a díványon, aztán odaült a fejem mögé, és türelmesen hallgatott. Cigarettáznom nem volt szabad ilyenkor. A dolgot sokszor kellemetlennek tartottam, mert előfordult, hogy semmi nem jutott az eszembe. Ilyenkor Rapaport türelmesen tovább hallgatott, és eszébe sem jutott, hogy forszírozza a beszélgetést, sőt, nyilván annak örült, ha néha-néha elakad a társalgás, és nyilvánvalóan neki volt igaza, mert általában a páciensek túl sokat locsognak. (...) Az analízis voltakép­ peni célját, hogy kedvem legyen dolgozni, mégpedig komolyan dolgozni, nem értük el. Most már azt is értem, hogy miért. Egyszerűen azért, mert az orvosommal (qui est au demeurant le meilleur bougre du monde) nem tudtam megértetni, hogy tulajdonképpen mit akarok elérni." 24 (Németh Andor azért ír ilyen fölényes, lekezelő hangon az orvosról, 22

NÉMETH Andor Emlékiratok i. m. 650. SZÁNTÓ Judit i. m. 30. NÉMETH Andor i. m. 650. A francia nyelvű szöveg fordítása: „aki egyébként a világ legderekabb embere". A szöveg így folytatódik: „Elmondtam neki, hogy milyen szenvedélyes olvasó vagyok, hogy nemcsak mindenütt, ahol leülök egy pillanatra, tüstént belebújok egy könyvbe, de még az utcán is olvasok. Ha ennek a szenvedélynek csak egy parányi százalékát arra fordítanám, hogy írjak ahelyett, hogy olvasok, a világ legtermékenyebb írója lehetnék. Persze, az analízis során kiderült, hogy az olvasás szöges ellentéte az írásnak, az olvasás merőben passzív valami, az írás pedig aktív. Az gyönyörűen kiderült, hogy én miért olvasok, hogy miért nem megyek el soha könyv nélkül hazulról. Azért, mert a könyv a mankóm, mint másnak a sétabot. De hol voltam az aktivitástól, a nem külsó' kényszerűségtől 23

587

mert - mint az 1944-es József Attila-életrajzból kiderül — a kezelés során kialakult indu­ latáttétel miatt Rapaport minduntalan az apjára emlékeztette.) Urvosa megítélésében hamarosan József Attila is hasonló belátásra jutott. Egy vissza­ emlékezés szerint a költő 1931. május 9-én, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötete elkobzásának a napján, meglehetős lenézéssel nyilatkozott barátai előtt az analitikusról. „Az orvosom könyvet írt, ideadta, hogy javítsam ki. — öngúnnyal bólintott. - Ugyanis én tudok többet a pszichoanalízisről, nem ő. Átírtam az egészet. így jelent meg. Hogyan gyógyíthat eredménnyel az az orvos, aki nem tud szellemileg a beteg fölé kerülni? Sehogy!"25 Noha az emlékezésben időbeli csúsztatás fedezhető föl — Rapaport könyve csak 1931 őszén jelent meg —, a májusi dátumhoz kötött konkrét emlékanyagot, a költő vélekedését orvosáról, hitelesnek tekinthetjük. Ennek alapján Rapaport doktor néhány hónap leforgása alatt elvesztette a tekintélyét betege előtt. Nem zárhatjuk ki azt a fölte­ vést, hogy József Attilánál ebben a formában nyilvánult meg a kezelés első, sikeres szakaszát törvényszerűen követő belső ellenállás, amikor a páciens szembesülve a frissen tudatosított, számára kellemetlen élmény tömeggel, menekülni próbál az analízisből. De az is lehet, hogy ugyanaz az ok csökkentette az orvos presztízsét mind a költő, mind Németh Andor szemében; az, hogy nem tudott szellemi partner-kapcsolatba lépni kima­ gasló intelligenciájú betegeivel. Márpedig a pszichoterápia elsődlegesen szellemi együtt­ működést feltételez analitikus és analizált között. Elképzelhető, hogy a kissé merev, polgári beállítottságú orvost valóban gátolták világnézeti korlátai a bonyolultabb esetek — a magáétól gyökeresen különböző éíethelyzetű és szellemiségű páciensek - személyiségzavarainak a megítélésében. Rapaport doktor a modern magyar irodalom egyik legtehetségesebb, szuperművelt esztétája elé — aki Németh Andor volt - a szorgalmas, munkájából tisztességesen megélő, köztiszteletnek ör­ vendő Móra Ferencet állította példaképül. A fiatal írók nyomorát tehát nem társadal­ mi helyzetükből fakadó következménynek, hanem jellemhibának, beilleszkedésre kép­ telen kóros lelki alkatuk betegségtünetének fogta föl. Az orvos világnézeti rugalmathajtott, hanem belső szükségből fakadó aktivitástól? Ez az utóbbi volt az, amit Rapaport már nem értett. Ezt az ő derék polgári zsidó eszével nem tudta megérteni, Ha az ember író akar lenni, akkor annak írnia kell, különben miért író? Láttam, hogy az íróságot foglalkozásnak tekinti: az (rókát pedig aszerint becsüli, hogy mennyit keresnek havonta vagy évente a munkájukkal, ö maga előbb Szegeden praktizált, Móra Ferenc városában, és ezért igen nagy véleménnyel volt Móra Ferencről, őt álütotta oda mintaképemnek, - ,Nézze meg, hogy Móra mennyit dolgozik, és persze, milyen szépen keres is a könyveivel'. Ilyenkor kezdtem másról beszélni, például a szerelmi dolgaimról. Rapaport azokkal sem volt megelégedve. (...) Azt se nagyon szerette, hogy Szegőékhez járok ebédelni, és nem fizetek az ebédekért. Ezt én magam is éreztem, és ezért, bár mindennap náluk étkeztem, folyton úgy ültem le, mint akit odakényszerítenek az asztalhoz, és desszertet már nem fogadtam el, hogy miért, azt nem tudom. Mintha az már túlzás volna. Szóval, azt csináltam, amit később a Carlton-bm, úgy akartam ott élni, hogy azért ne legyek ott, az ottlétemnek ne legyen jelentősége, súlya, és a legjobban szerettem volna, hogy bizonyos pillanatokban láthatatlanná váljak. Mikor ezeket kifejtettem, a derék Rapaport nagyon csóválta a fejét. Megint nem értett az egészből semmit. (...) Mindezt ö nagyon erkölcstelen magatartásnak tartotta, erkölcstelennek, persze, nem morális, hanem patologikus értelemben, azaz betegségtünetnek, szimptómának, melyben egy egész lelki baj kulminál. És próbált rávenni, hogy hagyjak fel ezzel az odajárással." (650-651.) (Kiemelések tőlem: V, A.) 25 BALÁZS Anna, Boldog ifjúságom. Bp. 1972, 271.

588

lansága végül empátiás készségének is határt szabott, s az intellektuális szakadék mélyü­ lése szükségszerűen vezetett a kúra ellaposodásához. Rapaport doktor meggyőződéssel hitte és hirdette a pénz gyógyító funkcióját az anali­ tikus szituációban. Németh Andornak a pénz terápiás szerepét így világította meg: „rá fog jönni, hogy ha a beteg valóban meg akar gyógyulni, akkor meg is tudja keresni a kezeléséhez szükséges összeget."26 Érdekes adalék: Németh azért fogadta el ezt az in­ doklást, mert arra gondolt: „Hisz Attila is koldus, (...) és lám, ő is Összekaparja valahogy azt a kis pénzt, amit az orvosnak fizet." 27 Hogy barátja nem készpénzzel, hanem mun­ kával váltotta meg a jogát a reggeli föltárulkozásokhoz és a remélt gyógyuláshoz, azt ekkor még nem tudhatta, hiszen éppen ekkoriban - József Attila kommunista párttagsá­ ga idején - átmenetileg meglazult a kapcsolatuk. A költő viselkedése az analízisben tehát a jelek szerint 1931 tavaszán megváltozott. Az orvosra vetített kezdeti pozitív indulatáttétel ekkor válthatott át - az elfojtások táp­ lálta belső ellenállás révén — a negatív pólusra. De ez a fázis természetes stádiuma mindén pszichoanalitikai kezelésnek; annak a bizonyítéka, hogy a tudattalanba süllyesztett, szándékosan elfelejtett emlékek — a pszichés zavarok okozói - elérhető közelségbe kerültek a tudatosítási folyamatban résztvevő orvos és betege számára. Freud megfigye­ lése szerint „Az ellenséges érzelmek éppúgy megkötöttséget jelentenek, mint a gyöngé­ dek; akárcsak a dac ugyanazt a függőséget tartalmazza, mint az engedelmesség, habár ellenkező előjellel."28 Tegyük hozzá: éppen az érzelmek ambivalenciája garantálja az újabb fordulat lehetőségét, a kezelés sikeres befejezhetőségét. Jellemző körülménynek tekinthetjük, hogy József Attilánál akkor következik be az analízis iránti ellenállás, amikor aktuálisan a legkevésbé van rászorulva a kezelésre: a Döntsd a tőkét kötet megjelenése körüli hónapokban, amikor identitáskeresési törekvé­ seit éppen siker koronázza. A kommunista mozgalomban „elvegyülő", társadalmi szere­ pére talált költőnek ebben a tevékeny, „önmegvalósító" időszakában vélhetően nincs olyan égető belső szükséglete a pszichoanalízis révén megismerhető, élni, boldogulni segítő igazságokra, mint majd pár hónappal később, amikor mozgalmi helyzete, szerep­ biztonsága és önbizalma — a személyét ért támadás következtében - megrendül. 1931 tavaszán az apja ellen érzett ellenséges indulatokat orvosára vetítve lázadozik Rapaport ellen - s közben nagy gonddal végzi a rábízott stilizálást. Gördülékeny, képgaz­ dag, kifejező, olykor valóságos szépirodalmi mű hatását keltő tudományos szöveggé vará­ zsolja orvosa könyvének tanulságokban bővelkedő nyersanyagát. Jellemző József Attila szintetizáló gondolkodásmódjára, hogy a fiziológiai funkciók rendellenességeiről és azok lélektani okairól értékelő szakmunkából kiindulva saját költészetbölcseleti nézeteit to­ vábbfejlesztő tanulságokat, párhuzamokat is hasznosít.29

26 27

NÉMETH Andor i. m. 649. Uo.

28

Sigmund FREUD, Bevezetés a pszichoanaäzisbe. XXVII. előadás: Az indulatáttétel, in Pszicho­ terápia, Válogatta: BUDA Béla. Bp. 1981. 67. Például Rapaport könyvének 19. oldalán ez áll: „...a beteg lelki valóságához legjobban illő külső szimbólumokat keres, hogy abban lelki valóságát mintegy materializálja, anyagosítsa." Ha összevetjük

589

„A kézirattal való foglalkozás persze súlyosbítja Attila hipochondriáját. A páciensek könyvidézte panaszaiban lépten-nyomon felismeri a magán észlelt tüneteket. Ez és az orvos rendelőjében töltött órák fokozottan a testi állapotával való koncentrált foglalatos­ kodásra késztetik, s amit a versében még képnek használt, kényszerképzete lesz: túlzott jelentőséget tulajdonít a szervek funkcióinak. De az a mánia csak évek múlva tör ki rajta" 30 - vetíti előre a jövőt Németh Andor. Hogy gyomorbántalmak valóban jelentkeztek 1931 tavaszán, arról dr. Weil Emiiné sz. Leichner Zsuzsanna dr. visszaemlékezése tanúskodik. ,,József Attilának egyszer fájt a gyomra és kijött hozzám röntgen-vizsgálatra. Ekkor adta nekem ajándékba dedikált könyvét: ,Döntsd a tőkét,aie siránkozz!' Volt még nála vagy 10 példány, s mondta, hogy adjak belőle a többieknek is ott a kórházban." 3 1 Kétségkívül izgalmas napokat élt ekkor a költő; az idegfeszültséget rosszul tűrő gyom­ rának minden oka megvolt -a rendetlenkedésre. Az elkobzott kötet miatt az ügyészség vádat emelt ellene; kihallgatták a főkapitányságon; megjelentek a költői önérzetébe gázoló, gyalázkodó és fanyalgó an dicsérő kritikák, s ugyanezekben a napokban kellett vállalnia a sajtójogi felelősséget az inkriminált versek tartalmáért a vizsgálóbíró előtt. Bátran viselkedett, de a ^cornntu-nista elkötelezettségét hirdető kötet elkobzása s a megmentett példányok szétosztásával kapcsolatos viszontagságok megviselték. 32

ezt a szövegrészt József Attila sokszor idézett levéltöredékének a soraival, amelyben Halász Gábornak azt bizonygatja, hogy ó'-a proletárságot is formának látja, s ilyen értelemben él a motívumaival, például a sivárság érzésének kifejezéséhez „jóljön" számára a kültelki bérkaszányák lepusztult kulisszája — a két tétel között kísérteties a szemléleti hasonlóság. S nem lehet vitás, hogy az esztétikai gondolat­ menet számára a jóval eló'bb keletkezett - 1931 őszén megjelent - Rapaport-könyv volt a mintaadó. 30 NÉMETH AitdoriUn. 448. Dr. Weil Emiiné visszaemlékezését az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívuma őrzi, 867. f. l/v-200. jelzés alatt. Balázs Anna, aki mozgalmi kapcsolatban állt a költővel, így emlékezik a kobzás napján, 1931. május 9-én történtekre: „Mikor a Döntsd a tőkét című kötet megjelent, amelynek verseiből mi már nagy sikerrel adtunk elő, éppen megérkeztem .hozzájuk. Attila nem volt otthon, Judit izgatottan várta. - Hová ment? - A könyvéből akar megmenteni, amennyit lehet. Hajnalban kimentek a rendőrök, hogy össze­ szedjék a könyvüzletekből. Elkobozták. József Attila megérkezett. Feldúlt, sápadt volt. A táskájában néhány példányt hozott a verses­ kötetből. - Mindenütt elkéstem. Egy egész hadsereg ment szét, szegény könyvem bekerítésére ... és ők vannak többen. Kitette a köteteket az asztalra. Egyet nekem dedikált belőle. Azt írta bele:£zr a többé-kevésbé zavarosat... - Miért írod, hogy zavaros? Tiszta ez, mint a kristály, hiszen éppen ez a baj vele! Hálásan nézett rám. De olyan volt, mint aki hirtelen beteg lett, kimerültnek látszott. Megviselte a kínos rohanás a kötetek után, és hogy mindenütt azzal fogadták: a rendőrség már itt volt. Pedig milyen nehezen vették át eladásra tőle, bizományba, hogy majd akkor fizetik ki, ha már vevők jelent­ keztek érte. Egy filiert sem kapott még, és szinte belerokkant, hogy nem azoknak a kezébe került a könyve, akiknek írta. Teljesen magába roskadt, a vállát leejtette, feje mellére bukott. Az idegeivel amúgy is baj volt, analízisre járt, de nem segített rajta." (BALÁZS Anna, l m. 270-271.)

590

Ilyen állapotban érte az a hírhedtté vált, égbekiáltóan igazságtalan támadás — a moszkvai Sarló és Kalapácsban közölt magyar proíetárirodalmi platformtervezetben lefasisztáztak a költőt —, amely olyasféle lelki traumát idézett elő benne, mint az idegrendszerében kitörölhetetlen nyomokat hagyott gyermekkori megcsalatások. A váratlan helyről érke­ zett, költői érdekeit s emberi meggyőződését semmibe vevő, sorscsapással fölérő meg­ bélyegzés sértett önérzetét valóban megbetegítette. Hihetetlen önfegyelemmel próbált úrrá lenni bosszúvágyán, indulatain. A magára kényszerített higgadtság azonban nem a felülemelkedés bizonysága volt, hanem annak az új József Attilának az alapattitűdje, akit az ártatlanul elítélt áldozat-szerep kételkedőbbé, bizonytalanabbá, aggódóbbá tett. A „lábon kihordott" idegösszeroppanás után a titkos bú rák módjára tovább terjeszkedett az agyában, idegeiben. A bűntelen bűnös jóval hajlamosabb lett pszichológiai megbetege­ désre, mint annak előtte.

A kezelés kritikus szakasza Véleményünk szerint a páciens lelki válsága minőségi fordulatot hozott a pszichoanalitikai kezelés további menetében. József Attila személyiségfejlődése - pszichológiai értelemben — ekkor válhatott kórossá. A szakirodalom ezt így fogalmazza meg: „Jól kimutatható a felnőtt személyiség biográfiájában a törés, amely után gyökeres változás jön létre. A törést objektív traumatizáló élmény, súlyos konfliktus vagy kulcsélmény hozza létre. Merev, befolyásolhatatlan tulajdonságok manifesztálódnak, amelyek azzal függenek össze, hogy a kiváltó okot nem lehet feldolgozni."33 Hogy kóros személyiségéből - aki nem tud túljutni a konfliktusain, amelyek saját magából erednek — József Attila ekkor válhatott úgynevezett paranoid személyiséggé, arra alapozzuk, hogy az ilyen betegeknek „rendszerint az önértékeléssel kapcsolatos pozitív vagy negatív behatások fokozzák fel érzékenységüket, fantáziájukat. Fokozottan figyelik környezetüket, és a metapsychés kommunikációval nyert benyomások alapján vannak túlértékelt és téveseszmékkel jellemzett paranoid reactióik."34 Többféle betegségtünetet regisztrálhatunk az 1931 nyarát követő időszakban. MinT denekelőtt a költői ihlet elapadása és az átmeneti munkaképtelenségből kilábaló költő versvilágának alapos átformálódása jellemzi a tartós lelki sérülést.35 Miután emlékez33

Dr. PERTORíNtlfctfcső - d r . HORVÁTH Szabolcs, Személyiségzavarok. Bp. 1972. 88. ^PERTORINI-ttÖfcVÄTH i. m. 87. A költő első felindulásában antiszemita felhangú, gyilkos gúnyverssel állt bosszút a platformter­ vezet aláíróin, akik egyike, Hidas Antal, Szántó Judit elvált férje volt, s így a költő joggal gyanakodott személyes - költői rivalizálásból fakadó - ellenszenvre megtámadtatásában. A pamfletet publikálni akarta, s csak hosszas elvtársi rábeszélés hatására állt el tervétől. Noha a párt elhatárolta magát a moszkvai cikktől, s erkölcsi elégtételt is kilátásba helyezett - a költő nem tudta túltenni magát sérel­ mén. Válaszcikkben utasította vissza a tévedéseket és rágalmakat — de írása nem jelent meg. Az elv­ társai előtt igazságtalanul befeketített, erkölcsileg is lejáratott költő minden lehetséges fórumon igye­ kezett tisztázni magát; letiltott szemináriumai helyett újakért küzdött, s egyetlen, 1931 őszére datál­ ható versében emberfeletti önfegyelemmel visszafojtott kétségbeesésről és költői válságról kaphatunk rejtjeles hírt: „Könnycsepp - egy hangya ivott belőle / eltűnődve nézi benne arcát / és mostan nem tud dolgozni tőle". (Bánat)

591

hetünk rá, hogy József Attila már egyetemista kora óta a cselekvőképességet, a produk­ tivitást tartotta az egészség Iegcsaihatatlanabb jelének, az elhúzódó költó'i ihlethiányt bízvást a legfeltűnőbb betegségtünetnek tekinthetjük. Sajátos hasadást fedezhetünk föl ebben az időszakban magatartásában is. Sértettségén - amelyet a részleges (azaz később • visszavont)? stigmatizáció okozott - képtelen volt túltenni magát, noha igyekezett erőnek erejével „elfelejteni", mert továbbra is meg kívánt felelni annak a társadalmi szerepnek, amelyre a párthoz csatlakozva rátalált, s amelyet oly testhezállónak érzett. Viselkedésében egyre szaporodtak az egymásnak ellentmondó, ambivalens vonások. Belső vívódásai azonban hamarosan nyilvánosan is manifesztálódtak. S végzetes módon a lázadás kiváltó oka és megjelenési formája is a pszichoanalízissel volt kapcsolatos. „Valaki - a mozgalomban elég fontos szerepet játszó egyén - továbbadta azt, amit Attila vegetatív életműködései körüli kényszerműveleteiről mesélt neki. Mindezek követ­ keztében gyanakvó, bizalmatlan, elutasító ítélet légköre keletkezett Attila körül. Előbb a Jcomolytalanság' hírébe került, amit már csak egy árnyalat választott el az erkölcsileg megsemmisítő .megbízhatatlan'-tói"36 — summázta a történteket Németh Andor. Szántó Judittól a részleteket is megtudhatjuk. Sándor Pál, akinek a költő őszinte bizalommal megvallotta, miért van szüksége analízisre - „gyomorbajos, azonkívül maszturbál és ez most az analízis óta eltűnt" — továbbadta másoknak az intim információt, s a pletyka visszajutott József Attilához. „Ezt senki nem tudná megbocsátani - tudósí­ tott a következményekről élettársa —, hát még Attila, aki annyira barátoknak hitte azokat az embereket, akiknek feltárta a lelkét. És hogy történetesen ezek az emberek baloldaliak voltak, talán Attila és közöttük az ellentétet ez robbantotta ki leginkább. Már amikor a , Valóság' című folyóiratot szerkesztette, úgy írta meg a benne megjelent cikkeket: ,No, Judit, írtam egy cikket, amelyik elejétől végig marxista, mégsem fogják megérteni. Miért? Mert ezek az emberek elméletileg még azon a fokon sem állnak, ahol én. Most beadtam nekik'. Akik a Valóságot megvették, egymás után kilincseltek nálunk, hogy Attila magyarázza meg a cikkben foglalt lényeget. Akkor már csak ennyit mondott: »Kérdezzétek meg Juditot, majd ő elmagyarázza'. Napokon keresztül ezt a cikket magya­ rázta nekem, úgy hogy kívülről tudtam a tartalmát. ,Na látjátok — szólt Attila —, érthető ez, csak olvasni kell tudni. Ha valamely tudományt tudományosan kívánnak, ám olvassák. Majd én se szállok le közéjük'. S. P.-re gondolva így fonódott köré a meg nem értés súlya."37 A pártbotrányt kavaró Egyéniség és valóság című tanulmány születési körülményei38

Az 1932. januárjától sorra megjelenő újabb versek - a Külvárosi éj című kötet gyülekező darab­ jai - pedig mind hangvételükben, mind tematikájukban, világlátásukban oly feltűnően különböznek a Döntsd-korszak verseitől, hogy pusztán e kötet alapján bizonyosra vehető a költő személyiségének s világképének gyökeres átalakulása. * NÉMETH Andor i. m. 471. 37 SZÁNTÓ Judit i. m. 125. 38

'

>*

*

Megjelent 1932 júniusában a József Attila által szerkesztett Valóság cimu folyóirat első es egyet­ len számában. A neurotikust és a forradalmárt, mint a beteg társadalom által kitermelt két egyéniség­ változatot felmutató, rendkívül túlbonyolított stílusban megírt cikket közfelháborodás fogadta a párton belül erthetetlensege miatt, a pártapparátus megtagadta a lap terjesztését - s azontúl József Attila személyét is gyanakvás övezte. Egységbomlasztó, különcködő megnyilvánulásait rossz néven vették elvtársai.

592

orvosi szempontból is megragadhatóvá teszik a költő megbetegedésének dacreakcióra visszavezethető kiváltó okát. A pszichiátriai beteggé válás ugyanis akkor következik be, ha a „személynek azok a mások által jogosan elvárt viselkedésmódjai változnak meg látszólag indokolatlanul, amelyek sajátos szocio-kulturális helyzetével együtt járnak. A megváltozott szerepviselkedés nem felel meg többé annak a státusnak, amelyiknek keretében megnyilvánul, ezért a személy helyzete megrendül"39 — tartja a szakirodalom, s e leírás alapján szemléletessé válhat József Attila „pártos" viselkedésének lazuló ten­ denciája. Alkati hajlandósága a személyes érdekei ellen dolgozó, a világ szemében „önvesztőnek" minősülő magatartásra tagadhatatlan, A párthoz tartozás azonban élete legfontosabb közösségi élménye volt, amelyért sokáig minden áldozatra késznek érezte magát. „Nem­ csak politikai, hanem pszichológiai értelemben is valóban mindent jelentett József Attila számára ez a kötődés"40 — vélték a költő mai sorsmodell-elemzői is. Nyilván ezért nem volt a kezdetben nyűg számára a pártfegyelem; pedig több visszaemlékezés — köztük Ba­ lázs Anna idézett műve - bizonyítja, hogy olykor mennyire bántotta mozgalmi „besoro­ lása", amelynek alapján nem a kimagasló tehetségű költőt, hanem a gyakorlati akciókba bevethető átlagos pártmunkást látták csak benne. Hogy pártszerűtlennek minősített lázadozásai 1932-től kezdve mind gyakoribbá válnak, mindez véleményünk szerint sebzettsége s a trauma kiváltotta lappangó betegség számlájára írandó. Amilyen mértékben lehetetlenült a helyzete a mozgalomban, úgy „menekült" az analízisbe, amely azzal a reménnyel kecsegtette, hogy megérti önmagát, megfegyelmezi féktelen indulatait s tudomásul veszi a rajta kívül álló világ törvényeit. Ekkoriban kezdett érlelődni benne a világnézeti rangra emelt gondolat, hogy komplex módon — a marxiz­ must és a lélektant társítva — alanyi és tárgyi szférában együttesen kell vizsgálni a társa­ dalmi ellentmondásokat, hiszen az emberért való jövő tervrajzából az ember belső törvé­ nyeinek komponense sem hiányozhat. Kétszeresen tragikus tehát, hogy a költő közvetve amiatt az eszméje miatt vált minden jószándéka ellenére mozgalmi „deviánssá", amivel a legnagyobb szolgálatot óhajtotta volna tenni a társadalomátalakításban érdekelt választott közösségnek. A kritikus időszakban orvosához fűződő kapcsolata is átalakult. Utólag megállapíthat­ juk, Rapaport doktor már a tapintatos elszakadás módozatát fontolgathatja magában, amikor a költő rászorultságában mind ragaszkodóbbnak mutatkozott a kezelés iránt. Igaz, föltehetően a maga szélsőséges módján, amolyan megtért „tékozló fiúként" visel­ kedhetett. Mint a legbensőbb bajaikra gyógyírt kínáló tudomány iránt elméletileg is érdeklődő páciensek többsége, József Attila is mindent elolvasott, ami a pszichoanalízis szakirodalmában megjelent, s egyre féktelenebb kíváncsisággal merült le múltja titkokat rejtő kútjában. Talán éppen e mazochisztikus színezetű önszembesülési hajlandóságában érhető tetten bontakozó betegsége. A kellemetlen analitikus igazságokat" már nem elhárítóan, hanem katartikus megrendültséggel vette tudomásul, a tanulságokat pedig igyekezett racionalizálni s világszemléletébe illeszteni. 39

JUHÁSZ Pál-PETHÖ Bertalan, Altalános pszichiátria 1-2. Bp. 1983.1. 39-40. ^BÓKAY Antal-JÁDI Ferenc-STARK András, „Köztetek lettem én bolond..." JAK-füzet 3. Bp. 1982. 189.

593

Az orvosára mindinkább ráutalt páciens föltehetően elfojtotta a Rapaport képességeit alábecsülő kritikáját. Az erőviszonyok tisztázódását a mestereit rendre fölülmúló tanít­ vány hűvös fölényével vehette tudomásul, s anélkül, hogy éreztette volna a terapeutával róla formált véleményét, továbbra is részt vett az egyre inkább igényelt kezelésben. De Rapaport útmutatására talán már nem tartott igény; inkább csak használhatta az orvost, mint az analitikus szituáció nélkülözhetetlen, kommunikációra ösztönző, hallga­ tag kellékét. Rapaport Samu elszakadási törekvéseiről évtizedekkel később egy kollégájának beszélt. Az érdeklődőnek elmondta: „a kezelést az első hónapok után megszakította, Ül. támo­ gató kapcsolattá alakította át, mert észrevette a lappangó szkizofréniát. Miből vette észre? {...) Mert olyan, a test belsejébe, a belekre vonatkozó fantáziák bukkantak fel már az elején, amelyek neurotikusoknál csak évek múlva szoktak jelentkezni."41 Jádi Ferenc és Bókay Antal mindebből azt a következtetést vonta le, hogy „Rapaport tehát azt tapasztalta igen korán, nagy érzékenységgel, hogy a páciensnél a szervi érzületek nem egyszerű neurotikus tünetek, hanem annál mélyebb zavarról, pszichotikus szervérzé­ sekről (coenesztopatiákról) lenne szó."42 Az Óda című vers, amely Rapaport gyanújának fényes bizonyítéka lehetne, 1933-ban keletkezett, amikor a kapcsolat már megszakadt köztük. 1930—31-ben - tehát a kezelés elején - legfeljebb olyan zsigeri fantáziálásokról lehetett szó a költőnél, amelyekhez maga az orvos kínálta a szemléleti nyersanyagot, az Ideges gyomor- és bélbajok keletke­ zése és gyógyítása című könyve stüizáltatásával. Nem elég köztudott az sem, hogy a költő ekkoriban egy másik felvilágosító célzatú orvosi könyv ,,magyarizálásávar' is foglalatoskodott, amely felismerhető nyomokat hagyott önszemléletén s gondolatvilágán. Az Új Európa Könyvtár kiadásában - amely egyébként 1931 márciusában József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetének a megjelentetésével kezdte meg a működését —, harmadik kiadványaként dr. med. Max Hodann, berlini orvos ismeretterjesztő munkáját adta közre, Igazán a gólya hozza a kis­ gyereket? ímmel. József Attila ezúttal a „fordító fordítója" szerepét látta el, mert dr. Beer Imre magyar fordításával nem volt elégedett Müller Lajos, felelős szerkesztő és ki­ adó, a gyakorlott költő -stiliszta megbízója. Átlapozva e 32 oldalas füzetet, József Attila műveiből már régen ismert képekre, gondolatokra bukkanhatunk. A magzat méhen belüli fejlődését ecsetelő részletes leírás fejezetcíme: Milyen a gyerek az édesanya testében? íme, az analízisben megismert, de a könyv révén még kontúrosabbá váló önszemléleti minta a költőnek 1932-1934 közé datált vallomásához, amelyet szinte szó szerinti átvételben olvashatunk összes művei negyedik kötetében: „gyermek vagyok az anyatestben". (Vö. még a 94. számú jegyzettel.) A József Attila-lírában jól nyomon követhető időbeli ,,hátra arc": az őssejtig hátráló énszemlélet, a magzatlét, az anya és a gyermek testi szimbiózisának rekonstruált vágya — és számos más jellegzetes vonás ennek — az eredendő Freud-élményt tovább mélyítő — könyvnek is az eszmei terméke lehetett. József Attila azért fordulhatott a test belsejére vonatkozó fantáziák irányába, mert ,.hivatalos" olvasmányainak a témái erre ösztönözték. 41

594

BÓKAY-JÁDI-STARKi. m. 144.

A „beteges" vonást legfeljebb a metaforák megélésében és érvényességi körük monomá­ niás kiterjesztésében fedezhetjük föl. Kérdéses azonban, ugyanilyen irányba fejlődik-e József Attila lírája s eszmerendszere, ha történetesen kevésbé magára vonatkoztatható szellemi táplálék „megrágására" kényszeríti a véletlen ... Azzal mindenesetre egyetérthetünk, amit az ,árodalompszichiáter" team tagjai köte­ tükben megállapítanak: „Rapaportnak, az ő kezelésének és a vele való ,beszéIgetéselenek' nagy szerepe volt abban, hogy József Attila megismerkedett, most már személyes élmény alapján is, a pszichoanalitikus gondolkodásmóddal, mely aztán jelentős hatást gyakorolt versszerkesztésére, emberszemléletére, társadalomfelfogására."43 Noha az emlékezések alapján úgy tűnik fel, hogy a költő „a kezelés során nem alakí­ tott ki erőteljes indulatáttételt orvosával''44 — föltehetően az Ő közreműködésével ele­ mezte végig főbb apaimágóihoz fűződő viszonyát. (Az apátlan árva ösztönösen ragaszko­ dott választott férfiideáljaihoz.) Galamb Ödön, Juhász Gyula, Hatvány Lajos45 — mind­ nyájan alkatuknak megfelelően, olykor időlegesen háttérbe szorulva, de igazolhatóan — apapótló funkciót töltöttek be az idősebb barátaihoz fiúi ragaszkodással kötődő költő bizonyos életszakaszaiban. Ezt még akkor is el kell ismernünk, ha kissé sokalljuk a József Attila választotta „pótpapák" számát — a fenti névsor ugyanis korántsem tekinthető teljesnek . . . A költő minden bizonnyal az analízisben nézett szembe a téveseiékvéseit motiváló, rejtett ödipusz-komplexusból eredő, szimbolikus apagyilkosság problematikájával is. Németh Andorjellemző emléket elevenít föl ezzel kapcsolatosan. „Egy ízben — mesélte Rapaport - ezt kérdeztem Attilától: — Hát ön csakugyan olyan rossz költőnek tartja Babitsot? — Mire Attila azt felelte (s most szinte hallom a hangját): — Hiszen az a baj, hogy nem is annyira rossz." 46 (Bizonyára a „tárgyi kritikai tanulmány" közreadását kö­ vetően beszéltek erről.) Ez a kijelentés kétféleképpen is értelmezhető. Vagy Babits vélt középszerűségére utal - hiszen József Attila ezen az alapon vette magának a bátorságot, hogy kioktassa versírás­ ból a Nyugat szerkesztőjét —, de az irodalmi merénylet elkövetőjének a megbánását is sugallhatja. A Babitshoz írt engesztelő levelek legelső darabja mindenesetre már 1932. október 6-án elkészül, fél évvel később pedig a bűnbánó József Attila szavakkal is a cím­ zett tudomására hozza magamentségét: „Amióta tudom, milyen — esztétikától idegen és magam elől is elrejtőző — impulzusok kényszerítettek, hogy önt bizony durván meg43

BÓKAY-JÁDI-STARK L m. 145. ^Uo. 45 Hatvány Lajosné e sorok írójának hosszasan mesélt József Attila és a férje kapcsolatáról. Lejegy­ zett monológjából ízelítőképp közlünk néhány igen jellemzőnek érzett részletet. „Attila mindig leplezetlenül kimutatta rajongását az uram iránt. A férjem néha valósággal feszen­ gett, amikor Attüa ilyeneket mondott: ,Laci bácsi, én úgy, de úgy szeretem magát, hogy arra nincs is szó!' Mániája volt, hogy tisztázza, az uram mennyire szereti. Hatvány sokkal visszafogottabb volt érzelmeiben; zavartan próbálta elhárítani Attila szerinte túlzó szeretet-megnyilvánulásait Amikor Attüa a férfiak között szokásos kézszorítás helyett fiúi csókkal akarta őt köszönteni, kifakadt: ,Mit gondolsz, nem vagyok én nő, hogy csókolózzunk!' - és megjátszott mogorvasággal hátat fordított Attilának. Az pedig panaszos hangon siránkozott: ,Nem is szeret engem Laci bácsi, ha így beszél velem!' De azért tudta, érezte, hogy nem úgy van. Megható volt, amilyen gyermeki szerelemmel tudott ránézni az uramra: ,Laci bácsi!' Hatvány nem hatódott meg, csak én ..." ^NÉMETH Andor i. m. 644.

595

támadjam, lelkiismeretem egyre ösztökél, hogy ezt a csorbát kiköszörüljem. Magamnak tartoznám ezzel, hiszen ha a modern lélektan nem téved, az ön szemében e sérelmet úgy sem lehetne jóvá tenni, Ön legföljebb elfelejtheti."47 1932 végén József Attila már nemcsak vállalt társadalmi szerepében (pártköltőként) s felnőtt szerepében (gyerekes lázongóként) került konfliktusba önmagával, hanem nemi szerepében is, élettársával. Kapcsolata Szántó Judittal ekkor már nem volt felhőtlen. ,Judit szerette Attilát és szerette a verseket. Dolgozott, robotolt, verekedett Attiláért, de kopott retiküljében hordta volt férjének a fényképét. Néha megmutatta: Nézd, milyen szép férfi. Milyen intelligens homloka van. Milyen szája ...' ,48 - József Jolán így jellemzi fivére élettársát. A szüntelen összehasonlítgatás azonban — amint nem költői teljesítményre vonatko­ zott — óhatatlanul kifejlesztette a költőben a férfiúi kissébrendűségj komplexust, amelyet - majd 1934-ben, Hódmezővásárhelyről írt levelei tanúsága szerint — annál inkább igyekezett szellemileg kompenzálni. De a szexuális életük ettől nem lett harmonikus. Sőt, Freud megfigyeléseire hivatkozva eleve föltételezhetjük, hogy a neurotikus panaszok egyik tünete éppen a szexuális egyetértés hiánya lehetett az élettársi kapcsolatban. S mivel az intim konfliktusok mindig megtalálják a maguk levezető csatornáit, ha a „kibékítő hadműveletek" elmaradnak; náluk is napirenden voltak a veszekedések. Bányai László, a költő sógora - aki ráadásul kedvelte Juditot - így örökítette meg emlékiratában József Attüáék háziboldogságát. „Kettőjük élete egyáltalán nem volt az a gondtalan üdítő szórakozás, ami ne szolgáltatta volna esőstől az alkalmat az ellentétekre. Ezeket az alkalmakat bizony Judit nem igyekezett kikerülni, kirekeszteni, elsimítani. (...) Hiába: büszke volt rá, hogy ,ő is egyéniség'. Soha nem tudott olyan erős lenni, hogy gyengébb tudott volna lenni. Meggyőződésem, hogy ha igazán tudta volna, Attila milyen sokat és aránytalanul szenved e súrlódásoktól, talán megkísérelte volna olykor alul ma­ radni."49 Szokásos hibájuk a visszaemlékezéseknek, hogy a szóban forgó időpontok behatárolá­ sában rendszerint nagyvonalúak. Szerencsénkre ezúttal olyan adalékokra bukkantunk, amelyek alapján József Attila és Szántó Judit érzelmi kapcsolatát, valamint a költőnek a pszichoanalízis iránti mind fanatikusabb rajongását közös dátum köré csoportosíthatjuk. „Az 1932. évi szilvesztert Attila Etuséknál töltötte Hódmezővásárhelyen, Judit emiatt halálra lévén sértve, a bárónő estélyen, — ahova mi is kellő ünnepélyességgel vonultunk ki Jolánnal, — elégedetten páváskodott az egyik pénzelőkelőség széptevésében. Nem tudom, futotta-e neki ebből a hétköznapokra is, de ettől az időtől kezdve mintha keve­ sebbet törődött volna Attilával"50 — emlékezik Bányai László. Arról nem szól ugyan, hogy a költőt fiatalabb nővére, Etus újszülött gyermeke marasztotta volt gyámja házá­ ban, s hogy az Juditnak írt levele tanúsága szerint hazakészült szilveszterre51 — de az 47

JAVL, 292. ^JÓZSEF Jolán: József Attila élete. Cserépfalvi, 1947. 260. BÁNYAI Lászlói, m. 198. 50 BÁNYAI Lászlói, m. 167. 51 Vö: JAVL, 289.: „Drága szívem, nem válaszoltál, hogy megkaptad-e a pénzt s hogy mi van veled. Különben még ez évben személyesen lesz alkalmam, hogy keblemre öleljelek! Szervusz! A" 49

596

idézetek híven érzékeltetik a helyzetet: a költő ragaszkodását asszonyához s Judit hűtlenke dési hajlamát. Ne feledjük a dátumot: 1932 végén vagyunk! A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őriznek egy dossziét, amelyben Újvári Imre karikatúrái és tréfás versei találhatók József Attiláról.52 Keltezésük bizonytalan: 1931 (?). Számos apró jel arra utal azonban, hogy az otromba humorú rajzok és gúnyos versikék az 1932-es szilvesztert követően keletkeztek. Az egyik karikatúrán József Attila egy rogyadozó lábú Pegazusból átalakított díványon fekszik a takaró alatt. A földön egy félig fölborult éjjeliedény látható, amelyet a kakas­ figuraként ábrázolt analitikus szellemalakja hoz mozgásba azzal, hogy az edény füléhez kötözött töltőtollat — egy hipnotikus áramkör gerjesztőjeként - álomleírásra ösztökéli. A költő pszichikus energiáinak testi levezetődé sere a testnedvek, kipárolgások hangsúlyo­ zott ábrái utalnak. — A másik rajzon Szántó Judit, mint orosz nagyhercegnő, méltóságos tartásban, bundába öltözve, elegánsan suhan egy trojkán, fölötte egy vékony, szárnyas férfi lebeg, kiterjesztett karokkal, mint groteszk őrangyala, ,,Szatmáry" névmegjelöléssel.53 Hogy Újvári megpróbált udvarolni Szántó Juditnak, arra a versikék a tanúk54 — s hogy Szatmári pártfogóan tekintette a költőnej „élveket hajszoló" megnyilvánulásait, azt a karikatúra bizonyítja. S hogy Szatmári nem rajongott József Attiláért, visszaemlékezésé­ nek bántóan szellemeskedő megfogalmazásából érzékelhető. „Attila idegbaja már akkor igen komoly volt. (...) Az orvos ... azt a tanácsot adta, hogy lelki feszültségeit vezesse le szabadon, hogy ne maradjon benne fujtott (sic!) komp­ lexum (sic!). Óhajainak, akaratának mindig engedjen lehetőleg szabad folyást. József Attila ezt annyira komolyan betartotta, hogy ha éjjel az ágyban bizonyos szükségletei támadtak, nem kelt föl, hanem az ágyban engedett akaratának szabad folyást

Petőfi Irodalmi Múzeum, Kézirattár, V. 3018. Szathmári Sándorral, az 1932 elején újjáalakult Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökével 1932 elejétől 1933 tavaszáig, a BMT működési ideje alatt állt kapcsolatban József Attila és Szántó Judit. Az 1932. február 29-i tisztikar-választó közgyűlés jegyzőkönyve szerint a közgazdasági alosztály vezetője József Attila lett, a számvizsgáló bizottság vezetői között pedig ott találjuk (Szántó) Pál Juditot és Újvári Imrét, a szóban forgó karikatúrák szerzőjét. (Bővebben ld. TASI József, József Attila a Bartha Miklós Társaságban - másodszor. ItK, 1979. 554-568. 54

„Uj versek (Fuj versek) Disznó alak / Éjjel kettőig vártalak, / Szomjuztam csavaros / Keserű fejed, / Sovány? Vigaszul / Csevege helyetted nejed." „Magyarosan: Éjjelen átal csábolni őt / Szüm csupáncsak erre törekve, / Viháncolánk mi és nem gon­ dolánk / A hencserben hortyogó öregre. U. I." A két karikatúra verses kommentárjai: „Magyarázat: Kedves öcsénk, ATTILA, / Nincsen rajtad atilla, / Melled szőre égnek áll / Lábod bűze égnek szálL" „Álom és valóság Ambivalens érzése között a Pegazussá átalakított díványon / döglik a költő. Miközben neje trojkáján élveket hajszoL" S még egy baráti attitűdöt jellemző „vers" a nyolc közül: „Attilához! Kedves öcsénk Attila / Lezárult most a pilla / Jó Rapaport számára / Irodalmunk kárára / Vágyálomban elmerülsz / Egész míg meg nem..."

597

Pál Judit bánatára, mert - hogy így fejezzem ki magam — mindezeknek ő itta meg a levét."55 Figyelemre méltó, hogy ez az ízléstelenül rosszindulatúnak ható visszaemlékezés, valamint Újvári Imre rajzai—versikei számos közös elemet tartalmaznak. A torz informá­ ciókból is kihámozható a legfontosabb tényező: József Attila szenvedélyes alázata s gyermeki alárendeló'dése a mélylélektan tudományának s terápiájának. S az az analitikus vonatkozásban totális infantilitás, amely majd a Gyömrői-kezelés idején uralja a költő belső világát, elhatalmasodó anya-komplexusát, a jelek szerint ebben az időszakban már sajátos vágykiélési játék formájában jelen van. ,»Barátainak beszélt analízisről, azok kinevették. Úgy jött haza. Nem tudják megérterű az emberek, hogy a cigaretta az anyamell után áhitozó gyermek kívánsága. ,Ezt megérted, ugye Judit? Én most körülbelül kétéves vagyok akkor miért dohányzom? Egy kétéves gyermek nem vágyódik anyamellre, vagy tévedés, vágyik, csak megvonják tőle'" 6 — idézte föl Szántó Judit a költő rögeszmévé váló képzeteit, amelyek „sokszor akkor is felvetődtek, amikor előzőleg egész másról volt szó '.' Föltehetően a Rapaport-analízis során, amikor a költő alaposan el volt látva apaimágókkal - hiszen analitikusa személyére kivetítve valamennyi választott apjához fűződő kapcsolatát megélhette - , fölerősödött a holtként sosem látott anya testi hiánya. Inten­ zívvé fokozhatták infantilis anya utáni sóvárgását 1932 telén Etus újszülött fiának, Péternek elirígyelt csecsemő-előjogai, akinek „pelenkái mellett ücsörögve' S7 töltötte a szilvesztert is. Költő lévén, a szavaknak, számoknak szimbolikus jelentőséget tulajdoní­ tott Lehetetlen, hogy ne érzett volna a véletlenen túlmutató összefüggést abban a tény­ ben, hogy unokaöccse a „mama" születés- és névnapján, december 4-én jött a világra. (S nem kell-e a későbbi öngyilkosság motívumai között az anyával való újratalálkozás, a halál­ ban való újjászületés transzcendens vágyát keresnünk, hiszen a szárszói tragédia 1937. december 4-e előestéjén következett be?!) Elképzelésünk szerint a külön szilveszter miatt egymásra kissé neheztelő házaspár között a kölcsönös kiengesztelődésben fontos, oldódását segítő tényező volt az a - csírái­ ban talán régebbi keletű, de mostantól teljes szerepazonosulással végigélt -játék, amelyben a fájóan hiányzó mama kései pótlására Judit vállalkozott, a költő pedig zsarnok módjára követelődző kisgyermekként viselkedett. (Ebbe a játékba még az is beleférhetett egyszer-egyszer, amiről Szathmári gunyorosan megemlékezett.) Szántó Judit maga is utalt vissza­ emlékezéseiben arra, hogy olykor gyöngéd anyaként gondozta „kisfiát"; etette, mesélt neki, elringatta, ha félt a sötétben.58 Szántó Judit lehetett a költő életében az a nő, aki gyakorlatilag kettős asszonyszere-

55

SZATHMÁRI Sándor: József Attila. Kézirat. PIM, V. 3672/14. SZÁNTÓ Judit i. m. 95. 57 JAVL, 287. „Munkába menésem előtt, akár aludt, akár nem, mint a betegeket a kórházban, orvosságos csészébó'l itattam és szendvicseket készítettem kis katonákra vágva, ahogy azt a gyerekeknek szokták elkészíteni és mesemondás közben etettem... (...) Ha hazajöttem még mindig aludt." - „Mama, . mama bújt hozzám oly erősen, mintha attól félt volna, hogy elhagyom. Mert akit hívott, tudtam, nem én vagyok, az a ,mama\ aki már nincs." (SZÁNTÓ Judit i. m, 89. illetve 30.) 56

598

pet töltött be mellette: szeretője és anyja volt egyszemélyben. Ezért is követelhette később József Attila az indulatáttételes „szerelemként" megélt Gyömrői-analízis idején oly magától értetődően terapeutanőjétől, hogy — noha anyaimágóját testesítette meg a szeretője is legyen, mert az neki „jár"; mert ő egy nőtől akarja megkapni mindazt, amiben szükséget szenved.(Egyébként a szerető és az anya személye az ödipális viszony­ ban eleve azonos.) Jól érezhette magát a pszichodrámára emlékeztető szituációjátékban, hiszen itt éppen az életben hátrányt jelentő gyöngeségből kovácsolhatott erőt szerepszemélyisége számára: az alárendelt, kiszolgáltatott gyermek a magatehetetlenségével zsarolhatta ki önmaga számára a nélkülözhetetlen törődést, szeretetet. Még Vágó Mártától is ilyen fenntartás­ nélküliséget követelt, amikor — nyolc évvel egykori hűségpróbájuk kudarca után — meg­ próbálták felnőtt módra újrakezdeni hajdani szerelmüket. Partnere betegségére, egyéni érzékenységeire éppúgy nem volt tekintettel, mint analitikusnője valódi élethelyzetére, egyéniségére. „Úgy látszik, nem tudott másképp szeretni, mint hogy támaszkodott és nem gondolkozott azon, hogy a támasz miből áll — mint egy csecsemő"59 —jellemezte a harmincéves József Attila viselkedését a partner-kapcsolatban Vágó Márta. Szántó Judit anyaszerető kettős funkciójának a legvalószínűbb bizonyítékát abban lát­ juk, hogy amikor női mivoltában érezte magát megsértve, büntető anyaként viselkedett: megverte - s ezzel mások előtt jóvátehetetlenül megalázta — „rossz" gyermekét. Maga Szántó Judit is fölelevenített egy ilyen esetet, amikor egy társasággal kávéházba igyekez­ ve „az úton Kulcsár István valami nőt említett Attilával kapcsolatban. És hogy engem bosszantsanak, mindannyian bekapcsolódtak. Én, aki már eleve olyan beállítással fo­ gadtam ezt a barátságot, amely számomra megalázó volt, nem vettem viccesen a megjegy­ zéseket, hanem Attilához léptem és megkérdeztem. „Ez így van, Attila?' ,Igy' — szólt Attila és nevetett. Erre felemeltem a karomat és mindannyiuk előtt megpofoztam Attilát. Nem a pofon nagysága, mert az nem volt nagy, hanem a társaság előtt lezajlott incidens kínos pillanatot hozott rám és Attilára ,Látjátok, ezért nem tudok szerelmes verseket írní"60 (Kiemelés:V. A.) Elképzelhető tehát, hogy kettőjük kapcsolatát végül éppen az rontotta meg, hogy Szántó Judit nem tudott okosan egyensúlyozni kényes kettős szerepkörében. „Rossz anya" volt, s ezért nem lehetett jó szerető sem. Kulcsár István, a költő orvosbarátja egy későbbi interjúban megemlíti, hogy a pofozkodó Judit elhagyására maga beszélte rá a költőt. „Úgy éreztem ugyanis, hogy Judit gátolja őt a költői működésében. De Attilának, mint biológiai lénynek, szüksége volt Juditra. Talán mégsem kellett volna... (...) az biz­ tos, hogy Judit vigyázott rá, nagyon vigyázott rá .. ." 6l A visszaemlékezések alapján úgy tűnik, hogy a költő nem „beszélte ki" Judithoz fűződő kapcsolata intim titkait baráti körben — élettársa azonban in diszkrét volt.

5y

VÁGÓ Márta, József Attila, Bp. 1975. 262. ^SZÁNTÓ Judit i. m. 129-130. „Én (gy emlékszem" - Murányi Gábor interjúja dr. Kulcsár Istvánnal József Attiláról. Magyar Nemzet, 1984. szept 29. 11. E sorok írója még napjainkban is hallott pletyka-szinten olyan emlékezést, amely szerint Szántó Judit népdalénekesnő ismerőse előtt József Attila férfiasságát fitymálta.

599

Csakis tőle indulhattak ki Szathmári beavatott információi s Újvári Imre testközeli paró­ diái. József Attila tehát egy idő múlva nemcsak megbüntetett gyermeknek és számára előnytelen összehasonlításoknak kitett férfinak, hanem elárult, kiszolgáltatott házastárs­ nak is érezhette magát. Ismerve halmozódó mozgalmi problémáit, feszítő belső kételyeit, nem csodálkozhatunk rajta, ha szexuális zavarokkal súlyosbodott házaséletük. Nyilván ezek kiküszöbölésére is fokozódó szükségét érezte a pszichoterápiának. Szántó Judit viszont, aki tisztában volt vele, hogy az analyzisben párja őt is kiszolgál­ tatja az idegen orvos előtt, érthető módon ellenségesen viszonyult mind Rapaporthoz, mind a kezeléshez. Rendkívül jellemző, hogy naplójában saját negatív beállítottságát József Attilára is rávetítette: „Már négy hónapja analyzisben volt, amikor egy este lemen­ tünk a Japánba', beszélgettünk, egyszer csak egy férfi vonult át a kávéházon, megjegy­ zem, arról, hogy milyen külsejű R., arról Attila nem beszélt. Megakadok, dadogok, és a férfira nézek, szinte eszelősen mondom, Te Attila, ugye ez R? Attila is megdöbbent, mert tényleg ő volt. Egymás mellett ültünk, riadtan, mint akik valami rettenetes dolognak volnának a hatalmában, valami megnevezhetetlen kiszolgáltatottságnak, ami ellen véde­ kezni nem tudunk. Gyűlöltem ezt az embert!"63 Meglehetősen rosszul érezhette magát Szántó Judit a beteg első számú hozzátartozójá­ nak szerepében, s mindent elkövethetett — persze hiába — a kúra befejezéséért. Titkos naplójában - közvetlenül a költő halála után - el is meditált azon, hogy „miért gyűlölik a családtagok az analytikusokat".64 Tagadta, hogy saját kiszolgáltatottságának tudata miatt ellenszenvezett Rapaporttal: „ezért még nem gyűlölnék valakit, ha az, akit szeretek így gyógyuláshoz juthat. De vajon tudják-e az orvosok, hogyan viselkedik otthon betegük, aki míg egy hosszú órán múltjából szedi elő féltett és nem is tudott titkait, addig a jelen­ ben valami ésszerűtlen sehovásem tartozással teng-leng. Ha mégis visszahozzuk ebből a letargikus állapotból, ahhoz annyi megértés, Önfeláldozás, személytelen létezés kell, hogy ezt elviselni csak akkor lehet, ha értékelni tudjuk emberünket, és úgy vesszük, mint egy beteg, beteg gyámoltalan embert".65 (Kiemelés: V. A.) Szántó Judit ezzel a vallomásával pontosan jellemezte József Attila akkori helyzetét, megvilágítva, hogy a költő lelki krízisét nem a pszichoanalízisben való intenzív megmártó­ zása, hanem alapvetően a társadalmi számkivetettsége, sehová sem tartozása, a párttól való - egyelőre inkább elvi, szemléleti - eltávolodása okozta. E speciális léthelyzet motiválta a költő belső, pszichikus átstrukturálódását is. Az analízis iránti tokozott érdeklődést a ,Jcinti" cselekvési lehetőség beszűkülése, a költői-társadalmi szerep átértékelésének elodázhatatlan belső parancsa is ösztökölhette. Rövidlátó önáltatásra vall ilyen helyzetben az orvosságot hibáztatni a betegség helyett. Szántó Judit ilyenformán járt el, amikor — maga is átvéve a párt hivatalos vonalának szektás, dogmatikus szemléletét — József Attila „pártszerűtlen" szabadgondolkodási törekvéseit betegségtünetnek fogta föl, s mindezt a pszichoanalitikai kezelés termékének tekintette. Mivel ő sem volt szellemi partnere élettársának, nem lehetett szakszerű ápoló-

63

SZÁNTÓ Juciit i. m. 30-31. SZÁNTÓ Judit i. m. 31. 65 Uo. 64

600

nője sem. Nem a sérült öntudatát erősítette — azt inkább tovább rombolta —, s kizárólag hagyományos értelemben tudta fölfogni s kiterjeszteni saját asszonyi hatáskörét. Ilyen körülmények között érkezett el a pillanat, amikor az orvos úgy döntött, hogy végleg berekeszti a hosszúra nyúlt, reménytelennek tartott kezelést.

Az analízis befejezése „A kezelés abbamaradt ugyan, orvosa rájött, hogy Attilán nem tud segíteni — ezt közölte Judittal is, hozzátéve, hogy nem akarván Attilát megijeszteni, ezt nem mondja meg neki, járjon Attila egyelőre tovább is fel hozzá. Aztán a látszatkezelése is abbamaradt. Attilát azonban már elkapta az önmagában vájkálás szenvedélye"66 — foglalta össze a történteket Német Andor 1948-as József Attila-életrajzában.67 Szántó Judit természetesen az orvost okolta az analízis kudarcáért. „Súlyos volt az idegállapot, ami Attilát akkor érte, amikor Rapaport reménytelennek látta Attila kezelé­ sét és ezzel a mondattal búcsúzott tőle: ,Nem tudok segíteni magán Attila, vegye ezt úgy, mint egy természeti csapást'. Megízlelni, megcsillogtatni a gyógyulás lehetőségét két éven keresztül, majd kijelenteni, hogy reménytelen, ez a megsemmisülés volt. És sehonnan semmi biztatás. Attila akkor beteg lett. Én Babitshoz felmentem, kértem, ne haragudjon Attilára kritikája miatt, utaltasson ki valami összeget, mert Attila tönkremegy. Babits 400 pengőt juttatott el hozzánk, akkor ijesztő volt a lelkiállapota."68 Ezt a stációt viszonylag pontosan datálhatjuk József Attila köszönőlevele révén, amely 1933. március 2-án kelt, s amelyben 300 pengős Baumgarten-segélyért mondott köszöne­ tet Babits Mihálynak.69 A kezelés tehát éppen abban az időszakban ért véget, amikor József Attilának a leg­ nagyobb szüksége lett volna racionális iránytűre, lelki támaszra; amikor a világban is minden érthetetlenül összekuszálódott: a hitleri hatalomátvételt követő hetekben, hóna­ pokban. Mozgalmi sorsát ekkor pecsételte meg Az egységfront körül című elvi cikkével, amely az Üj Harcos 1933. májusi számában jelent meg, s a hazai kommunista mozgalom szűklátókörűségét, az elzárkózó szektapolitika stratégiai hibáit bírálta. (A kortársak egy része úgy tudja, hogy a költőt később e cikke miatt zárták ki a pártból.)

66

NÉMETH Andor i. m. 471. Az 1944-es változatban még - nyilván személyes Rapaport-élménytől is befolyásoltan - más­ képp rajzolta meg ugyanezt a folyamatot. „Az történt, ami előrelátható volt: az évek óta folyó analízis R-rel elsekélyesedett. R. nem tudta tartani a distanciát. Attila fölébe kerekedett, az analízis folytatá­ sához nélkülözhetetlen feszültség az orvos és a páciens között fellazult. Attila egyre pontatlanabbul járt fel R-hez. R. egyre kevésbé tudta, mit kezdjen vele, végül is meg­ váltak egymástóL Csakhogy Attilának már olyan szüksége volt az órához kötött kitárulkozásra, mint a kábítószerre­ kapottnak az ujtásra. Gyötörni, marcangolni akarta magát, vagy a felfedező szenvedélye hajszolta még beljebb hatolni öntudatlanának fülledt kamráiba." (Kiemelés: V. A.) (NÉMETH Andor, József Attila, 1944. 165.) ^SZÁNTÓ Judit L m. 104. 69 JAVL, 291. 67

601

Pedig az analízis - ami miatt a mozgalomban már jó ideje bizalmatlanul, gyanakodva ítélték meg a személyét, ekkoriban konspirációs jószolgálatot is tett a költőnek a bíróság előtt. A Lebukott című versét - amelyet sokszorosítás céljából vitt barátja, dr. Kulcsár István idegorvos lakására, s amelyet a rendőrség a kommunista diákper gyanúsítottjait keresve, egy házkutatás során megtalált - a kihallgatáskor analízisben diktált, emlékezet­ ből elmondott költői szövegnek vallotta, s az ügyesen kitalált történettel sikerült elterel­ nie magáról a röplapterjesztés gyanúját. Elvtársai vegyes érzelmekkel reagálhattak e védekezésre, hiszen Sándor Pál és több más visszaemlékező szerint a mozgalomban attól tartottak, hogy az analitikus kezelés során a szabadon asszociáló költő akaratlanul kifecsegi az életbevágó konspirációs titkokat. Ezzel magyarázták a költő eltávolítását is a mozgalomból. Az indoklás szépséghibája csak az, hogy a kizárás feltételezett időpontjában - sőt, a kommunista diákper első tárgyalásán József Attila nem járt már analízisre. A Rapaport dr. és Judit segítségével rekonstruált családi hármas (az analízisben és ott­ hon intenzíven fölidézett apa-anya-gyermek kapcsolata) széthullott a kezelés berekeszté­ se után, saz „apa" újbóli kiválása szétzilálta a „csonka család" amúgy is ingatag harmóniá­ ját. Az önfeledt anya—gyermek játék pótlék-varázsa nem tarthatott sokáig, mert észrevét­ lenül átalakultak köztük az érzelmi erőviszonyok. ,Judit most már szerette volna, ha házasságot kötnek. De most Attila nem akarta, pedig azelőtt annyira kívánta ezt a házas­ ságkötést"70 — tudósít erről az időszakról József Jolán. „Sohasem árulta el egy szóval sem, hogy napirenden vannak közöttük az enyhe kocódások és a komoly veszekedések. Mindig a legnagyobb elismeréssel emlegette Judit önfeláldozó erőfeszítéseit és láthatóan szenvedett attól, hogy ő nem tud pénzt keresni."71 Ekkorra tehetők Kulcsár István és a Judittal nem rokonszenvező barátok szakítást szorgalmazó akciói. S most már József Attila is megvallotta közeli ismerőseinek: „fél Judittól, aki időnként már gondolataiban, költői munkájában is zavarja, azokba is kezd beleavatkozni. Miként mondotta: ezért nem meri feleségül venni őt."72 Az Óda című vers létrejöttének körülményei — a szerelmesvers más múzsához íróddott - talán már az anya-szerető ellen lázadó költő tudatos vagy tudattalan önállósulási törekvéseire vallanak. Amíg analízisbe járt, a pszichoterápia sikere érdekében valószínűleg neki is köteleznie kellett magát, hogy csak a gyógyulás után viszi dűlőre életfontosságú személyes dilemmáit, hivatásával vagy szerelmi életével kapcsolatos változtatási törekvé­ seit. 1933 nyarán már nem kötötte ígérete, szabadon rendelkezhetett — ha nem is a sorsá­ val, de — szabad érzelmi „vegyi értékeivel". És a „szalmaláng" szerelmű költőt bizony nem a nőként alaposan kiismert, elérhető közelségével s szigorú személyiségével kissé már nyomasztó Judit ihlette erre a páratlan, a női testet kívül-belül természettudományos aprólékossággal fölparcellázó, a szépséget atomjaira bontó, majd újra fölépítő, átlelkesítő, pszichoanalitikus szemléletű szerelmi vallomásra, hanem egy idegen szépasszony Lillafüre­ den. Judit sem anyai, sem élettársi minőségében nem tudta elviselni fia—férje érzelmi föllángolását: 1933 júliusában öngyilkosságot kísérelt meg, s ezen az áron újra magához 70

JÓZSEF Jolán i m. 266. Uo. 72 BANYAI László L m. 198.

71

602

láncolta egy időre a kapcsolatból titkon kikívánkozó, „szublimációsan" hűtlenkedó't. „Ha Attilának az volt is a szándéka, hogy szétváljanak, ez a megrázó eset maradásra késztette. Üj életet kezdtek. Felmondották lakásukat és elköltöztek a város szélére, a Korong-ut­ cába" 73 - írta krónikájában József Jolán. Hogy mennyire hiányozhatott ekkor az indulatlevezető analízis, érzékletesen jelzi, hogy az 1933. október 1-jei költözést követően — föltehetően Judit példájától is inspi­ rálva — önmaga és élettársa elleni agresszív támadásokat kísérelt meg. Szántó Judit kéthe­ tes különbséggel két gázkinyitásról, közös öngyilkossági szándékról számolt be naplójá­ ban.74 Bizalmatlansági rohamok, üldözéses kényszerképzetek kínozták már ekkor, a pszichózis kitörése előtt három évvel! Tünetei mind ,Jiangosabbakká" váltak, de ekkor még nemigen tulajdonítottak jelentőséget a költő különcségeinek. A művészek érzéke­ nyek és olykor furcsán viselkednek — ez volt a közvélekedés.75 Bizonyára felelősséget érzett volt páciense iránt Rapaport doktor. Erre vall, hogy igye­ kezett jótanáccsal ellátni a beteg akkor legközelebbi hozzátartozóját. Szántó Judit emlék­ iratában olvashatjuk: „öngyilkosságom után, amikor Rapaporttal találkoztam, annyit mondott nekem: Judith, magának azt a szegény gyereket sohasem szabad elhagynia'".76 Föltehetően azonban az orvos sem sejthette 1933 elején, milyen következményekkel jár, ha elengedi a páciense kezét. Jó ösztönére vall, hogy vonakodott a végleges szakítás­ tól, s barátilag váltak el. Emberséges eljárás volt; az egyetlen lehetséges a kortársak szerint is, amely visszatarthatta a költőt a teljes kétségbeeséstől. Rendkívül érzékletes Ignotus Pál, a betegség ellen az utolsó pillanatig elszántan hadakozó jóbarát utólagos helyzetérté­ kelése : ,József Attila öngyilkossága után (...) azt mondta Nagy Lajos: - Én akkor jöttem rá, hogy őrült, amikor elmondta kezdeti tapasztalatait a pszicho73 JÓZSEF Jolán i. m. 268. "^SZÁNTÓ Judit L m. 1 3 0 - 1 3 1 .

75

'

Ennek a válságos időszaknak állit emléket visszaemlékezésében Németh Andor: „Hogy Attila különös, mások is észreveszik, de megbocsátják neki. Csak Judit tudja, hogy Attila félelmetes. S Attila tudja, hogy Judit ezt tudja. - ,Szorong lágyarcú kedvesem, ha ránézek, pedig mosolygok'. Van egy közös titkuk tehát, de a napi gondok elföldelik. Juditnak nincs ideje Attilán töprengeni, de szorong, szorong, mert Attila néha ijesztően viselkedik. Néha felriad álmábóL Attila fölébe hajoló arca rántotta fel. Ki tudja, mióta figyeli összeráncolt homlokkal, dühtó'l vonagló ajakkal, merev, konok tekintettel. ,-Mit akarsz, Attila? - hebegi. Nem feleL - Mit nézel? Mi van veled?' — támolyog ki Judit álmábóL Attila gonosz kifejezésű arca megvonaglik, sötét tekintete lágyabb lesz. .Semmit. Aludj tovább' — fe­ leli. De Judit nem tud újra elaludni. Némán, csukott szemmel fekszik, vár, figyeL Lopva Attilára san­ dít. Percek múlva halkan megszólal: - Miért nem alszol, Attila? - Nem tudok aludni - feleli. - Gondolkodom. - S virradatig fekszenek egymás mellett szótlanul Néma, vinnyogó sírás ébreszti fel. Attila vánkosok közé fúrja fejét, és zokog, ki tudja, mióta. Hiába kérleli, csitítja, Attila nem válaszol, csak nyöszörög, és rázza testét a sírás. Máskor meg ó't rázza fel Attila. - Mit akarsz? — kérdi. - Sírtál álmodban - felei Attila. - Kit siratsz? Engem vagy magadat? (...) Nehéz, nehéz Attilával élni." (NÉMETH Andor, i. m. 465-466.) 76 SZÁNTÓ Judit i. m. 109.

603

analitikusoknál, akikkel kezeltetni szerette volna magát. ,Egyik a másikhoz küld, egyik se mond nekem semmit magamról', panaszolta, ,szaladgálhatok fűhöz-fához, semelyik sem akar vállalni...* Nem akarták, mert tudták, hogy pszichotikus jelenséggel állnak szemben, amellyel az ő tudományuk tehetetlen, nem pedig neurotikussal... Csodáltam, hogy Attila ismerve a pszichoanalízisnek a maga gyógyhatása határairól vallott elméletét, erre nem jött rá. Nyilvánvalóan nem akarta látni, amit az eszével tudott; a pszicho analiti­ kusok pedig - vagy némelyikük — végül úgy látták, ha megpróbálkoznak vele, mégse tehetnek benne nagy kárt, semmiképp sem akkorát, mintha félreállnak és átengedik a keserűségnek. Nagy Lajos rátapintott — nem csupán József Attila tragédiájának nyitjára, hanem a pszichoanalitikus dilemmájára is. Azt kellett volna-e mondania a páciens önjelöltnek: ,Nézze uram, ön őrült; elméleti tudásával, mely a téboly kanyarulatain kívül remekül működik, ezt maga is kikövetkeztetheti tüneteiből. Magán mi nem segíthetünk, legföl­ jebb eligazíthatjuk egy elmegyógyászhoz'. Igen, elképzelhető, hogy ez lett volna a helyes válasz; kegyetlen, de félremagyarázhatatlan, s lényegében nem különböző attól, amihez néhány esztendő múlva eljutottak, amikor József Attilát patrónus barátjának, Hatvány Bertalannak kívánságára s pszichoanalitikusának, dr. Bak Róbertnek jóváhagyásával elkalauzolom Dr. Benedek László elmegyógyászhoz. Mindenesetre azonban rettenetes kockázatokkal járt volna: azzal, hogy egy nagyjában még épelméjű számba menő s kivéte­ lesen tehetséges embert a beszámíthatatlanok közé utalunk. A másik eljárás — és mutatis mutandis ebben minden pszichoanalitikus vagy más érdekelt szakember egyet értett — abból állt, hogy legalább tüneti kezeléssel igyekeztek egy nagyszerű, de végzetesen beteg elméjű ember fájdalmait csillapítani. Ma sem tudom, a szárszói tragédia után sem, hogy ennél mi okosabbat süthetett volna ki. Az eljárás részletein, ismétlem, vitatkozhatni; de József Attila páciensül vállalásának egyetlen alternatívája az lett volna, hogy kilökik az utcára és elküldik a pokolba."77 Úgy véljük, Rapaport Samu nemcsak emberiességi, hanem szakmai szempontból is helyesen járt el, amikor megkísérelte a költő kezelését, s — akárcsak később Gyömrői Edit — nem adta páciense tudtára feltételezett diagnózisát. „Ha nem tudunk úrrá lenni azon, hogy ezt vele azonnal és leplezetlenül közöljük, súlyosan megkárosíthajuk az illetőt: elvesztheti egyensúlyát. Freud ,vad analysis'-nek nevezte az ilyen eljárást. — Értel­ mezni valaki motivációit, megvilágítani ,csekélyértékűség-érzéseit' és az annak hátterében álló tudott vagy sejtett vagy már elfelejtett kellemetlen érzéseit, még psychoterapia kap­ csán is csak hosszabb idő után, csak lépésről lépésre lehet"78 — állítják a személyiségzava­ rok kezelésében nagy tapasztalatra szert tett orvosiró-terapeuták. Rapaport dr. „mentségére" szolgál az is, hogy József Attilát régóta ismerte, s elhatal­ masodó idegbetegségre utaló jelekkel az analízis kezdetén még nemigen találkozhatott. Hosszú szenvedésfolyamat vezetett az idegrendszer csődjéhez, így betegének kórossá fajulható személyiségjegyei — amelyeket dr. Bak Róbert patográfiája is megemlít: „a hypochondriás színezetű panaszok, különcségek és gyermekes játékosság, a zárkózottság és túlzott bizalmasság szélsőséges váltakozásai", továbbá ,Jappangó agresszivitása", 77 78

604

IGNOTUS Pál, József Attila, Szántó Judit és jómagam, It 1973/4. 1003-1004. PERTORINI-HORVÁTH i. m. 6 3 - 6 4 .

öngyilkossági kísérletei és a korai „megőrüléstől való félelem"7 — még nem mutattak a tragédia irányába. Az analitikusok sem vélekedtek egységesen abban a tekintetben, hogy skizofréniában szenvedő művész számára hasznos vagy ártalmas gyógyító eljárás-e a pszichoanalízis. Dr. Kulcsár István egy 1984-es interjúban utalt az elmélet fejlődésével párhuzamosan változó szakmai felfogásra. Ő például állítólag azért javasolta az analízis folytatását s ajánlotta új terapeutának Gyömrői Editet, mert meggyőződése volt, hogy erre a költőnek szüksége van. „1940 és 1960 között már bizonyára azt mondtam volna, hogy Attilát nem szabad analizálni, s ma megint azt mondanám Attila esetére, hogy igen, szükséges az analízis."80 Ide kívánkozik a perújrafelvételre mindig hajlamos utókor egyik, sajátos antipszichiát­ riai nézőpontból megalkotott ítélete is, amely szerint a költőt elsősorban a környezete által rásütött stigma betegítette meg - amely zseninek, clownnak, őrültnek egyaránt kijár —, a címkézés bűnébe pedig orvosainak — köztük Rapaport doktornak is — oroszlán­ része volt. Bókay Antal, Jádi Ferenc és Stark András így értelmezi-értékeli József Attila és Rapaport Samu kapcsolatát: „Rapaport, mint kimutattuk, megállapította, hogy szerinte a panaszok, melyekkel a költő őt felkereste, rejtett elmebetegség résztünetei, ezért arra törekedett, hogy konzer­ válja az eredeti állapotot. Ugyanakkor a kezelés során a költő óhatatlanul arra kénysze­ rült, hogy magán viselje a megállapított ,neurasténia gravis' címkét, s a technikából adó­ dóan önmagát tanulmányozza. Elindult a harc, hogy megszabaduljon a tünetektől, és megszabaduljon a címkétől. A Curriculum vitae-btn még azt olvashatjuk, hogy ,váratlan csapások értek', s ez okozta a panaszokat. Kézenfekvő hát, hogy ha kiheveri a .váratlan csapásokat', és feldolgozza magában a ,neuraszténiát' kiváltó élményeket, meggyógyul. Személyes érdek fűzi tehát az ,analízisben' való aktív részvételhez, csakhogy becsapták. A Rapaport-kezelés nem tudja felvállalni annak a hatalmas élménytömegnek a feldolgo­ zását, annak a problémahalmaznak a megoldását, mely a panaszok hátterében áll. Ekkor az orvosi címkére egy nagyon súlyos betegség, a szkizofrénia neve kerül, aminek a meg­ gyógyítása az orvos számára megoldhatatlan; a társadalmi címkén viszont, melyet a költő is megvall, még csak egy meglehetősen szokványos állapot: ,idegesség' áll. Az orvos könyörtelenül megbont valamit, aminek összerakása az ő feladata, de erre csak két lehetőséget kínál. Egyrészt letakarja a betegséget a jelentőségét bagatellizáló címkével, hogy idegesség, másrészt felkínálja az öngyógyítás lehetőségét, megismerteti a költőt a pszichoanalízissel, bevonja könyvei stílusának kiigazításába, sőt bizonyos helyeken tartalmi kiegészítéseket is elfogad betegétől. József Attila azonban érzi, hogy a valóságot megszépítő címke nem takarja el a bajt."81 Fölvetődik ezután a kérdés: mi történik vajon, ha a költő intellektuális partnerre talál orvosában, aki képes vállalni „annak a hatalmas élménytömegnek a feldolgozását, annak a problémahalmaznak a megoldását, amely a panaszok hátterében áll"? Akkor

BAK Róbert dr., József Attila betegsége. Szép Szó, 1938. jan.-febr. 21. szám. I. kötet, 1. füzet 105-115. 80

81

Murányi-Kulcsár interjú, i. h. BÓKAY-JÁDI-STARK i. m. 158-159. 605

talán „kikezelik" a neuraszténiát, a költő gyógyultan távozik, s az elmebaj, mint lappangó lehetőség, meg sem fordul az orvos fejében? Föltehetően nem, hiszen József Attila meg­ betegedését személyes traumák sorozatára vezethetjük vissza, amelyek különös ismertető­ jele éppen abban állt, hogy feldolgozhatatlannak bizonyultak a költő számára. Elképzel­ hető azonban, hogy problémái jellegére érzékenyebb, a nyárspolgári ízlés számára szokat­ lan, olykor bizarrnak ható képzettársításait nem beteges tünetnek vélő orvos segítségével nem marad úgy magára az orvos—beteg szituációban, mint Rapaport mellett. Tény azon­ ban, hogy a világ legjobb analitikusa sem pótolhatja betege számára a létezésnek értelmet adó életcélt és az állandó kommunikáció lehetőségét biztosító közösséget. József Attila számára pedig 1932-től kezdve ez a két nélkülözhetetlen életfeltétel vált mind elérhetet­ lenebbé. Hogy ráadásul a véletlen olyan analitikussal hozta össze, aki követett módszeré­ ből fakadó „szűkszavúságával" provokálta megnyilatkozásra betegeit82 — újabb szeren­ csétlen motívumnak látszik. De a megszokott egyoldalú analitikus kommunikáció emléke is hozzájárulhatott 1934 tavaszán a legbensőbb magánpanaszait gyónásszerüen megvallani vágyó József Attila ötletének a megszületéséhez: önanalitikus megfigyeléseit tartalmazó leveleit Rapaport doktornak címezi.

Öngyógyítás - egyoldalú levelezéssel Az a humánus — vagy Bókayék szerint az orvos szakmai elégtelenségét leplező felelősség-elodázó — gesztus, amely révén Rapaport Samu a költőt pszictoterápiásán úgy­ szólván kiképezte a saját gyógyítására, valóban megteremtette József Attila számára a betegségbe menekülés lehetőségét. Az elhúzódó, látszat-kezelésbe torkolló analitikus kapcsolat természetes következményének tekinthető az a szenvedélyes érdeklődés, amely József Attilát a lélekelemzéses terápia iránt eltöltötte. A költő 1934—35-re már meggyőződéses freudista lett, aki minden személyiségzavar és társadalmi betegség gyógyítására monomániásan egyetlen módszert javallt: a pszichoanalí­ zist. Bányai László emlékei szerint ekkoriban ,,az ,orvosi kezelés'-hez ...jobban ragaszko­ dott már Attila, mint a mindennapi betevő falathoz. (...) Lassanként egyetlen mondatot nem lehetett neki mondani, úgyszólván kisujjal nem lehetett érinteni anélkül, hogy tüs­ tént rá ne tért volna vesszőparipájára, nyomban ki ne buggyant volna belőle a szó: analízis. És pillanatok alatt végnélküli fejtegetésekbe tévedt."83 A meddő vitákat rendszerint „Attila többször megismételt és útravalóként adott komor intése" zárta le: „Menj ana­ lízisre!;;84 Időközben Judittal elhatározzák: nem halogatják tovább a szakítást.85 A költő Hód82

„Kulcsár István ..., aki Rapaportnál volt analízisben, a következőket írja levelében: (...) 'Mintegy ötszáz ízben feküdtem apamlagán.és nem hiszem, hogy ez alatt többet szólt volna ötven mondatnál.' " (BÓKAY-JÁDI-STARKi. m. 144.) 8J BÁNYAI László i. m. 237-238. M Uo. 85 Szántó Judit így elevenítette föl a történteket: „írtam Etusnak, ne emb'tse levelemet válaszában, de hívja Hódmezővásárhelyre, tudván, hogy egy másik környezet kilendíti halálos magányából Attilá­ val, anélkül, hogy valami összezördülés vagy valami lett volna köztünk, megállapodtunk, hogy elvá­ lunk. Ezt ő vetette fel, mondván azt, hogy nagyon sajnál engem, de nem tud senkivel együtt élni. 1934 februárjában történt." (SZÁNTÓ Judit i. m. 104.) 606

mezővásárhelyre költözik, volt gyámja és Etus nővére családjához. Innen levelezik Szántó Judittal és —egyoldalú módon: Rapaport Samuval. 1934. május 4-én kelt levelében szemrehányóan írja volt élettársának: „Egy analitikus­ sal kecsegtetsz, de nem mondod, hogy kiről van szó."86 Naplójában Szántó Judit fölidézi: Kulcsár István ajánlotta Gyömrői (Glück) Editet, akit Lesznai Annával közösen igyeke­ zett megnyerni az analízis folytatására, ,,mert ilyen halála előtti idegállapotban volt már akkor is" József Attila.87 Lélektanilag alaposan indokolt, hogy éppen ezekben a kritikus napokban érzi szüksé­ gét kényszerítő erővel az analízis — jobb híján képzeletbeli — folytatásának. Hús-vér terapeuta helyett be kell érnie Rapaport fantomalakjával. Négy levelet ír két hét lefor­ gása alatt volt orvosának.88 „A külvilághoz való viszony tisztázásának igénye fonódik össze e levelekben a gyerek­ kori emlékek fölelevenítésével, azaz a múlt állandóan a jelenre vetül bennük"89 -jellemzi a levélíró attitűdjét Szőke György. „A külvilághoz való viszony újraformálásának előfel­ tétele tehát a szülőkhöz való viszony rendezése, azaz a lelki értelemben vett felnőtté válás igénye. Apjához fűződő viszonyának tisztázását látjuk a közvetlenül az Eszmélet gondolatvilágába torkolló, azzal egyező sorokat is tartalmazó (Magad emésztő.. J-ben is. Az anyával kapcsolatos problémák azonban éppen ekkor törnek a felszínre."90 Vajon miért lesz e levelek központi gondolata éppen „a nő", aki számára bevallottan „relytély"? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a 'Szántó Judittal való szakítási szándék mögött az újra „elanyátlanodó" költő intenzív hiányérzetét fedezzük föl. Az életkudarcai miatt nemcsak a világot, hanem önmagát is hibáztató József Attila — miután az analízis révén fokozott ön- és világismeretet remél — kegyetlen őszinteséggel közelít saját emlékeihez. A május 8-i keltezésű levélben például szeretetvágya kudarcának okát kutatja. ,»Szinte azt mondhatnám, hogy azért nem tudok szeretni, mert olyat kívánnak tőlem, ami tőlem idegen, mert engem sem akarnak szeretni. Még nem találkoztam nővel, akin éreztem vol­ na, hogy a meleg testét akarja nekem adni, voltaképpen mindig - ezt nem is tudom foly­ tatni, legalább is kiesem a melegségkívánó érzésből ezzel — részleteket akartak, vagy legalább is én éreztem úgy ezt róluk. Mindig csak úgy éreztem, hogy ők akarnak tőlem valamit, hogy meg kell őket koitálni. (...) És ezt a meleg testet nem lehet megszerezni ezt csak kapni lehet, hogy ne mondjam ezt csak ajándékozhatja valaki. Valahogyan úgy ^JAVL, 301. SZÁNTÓ Judit i. m. 28. 88 A Rapaport doktorhoz címzett leveleket részlegesen zárt anyagként őrzik az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában; szövegük hamarosan - József Attila egyéb pszichoanalitikai jellegű írásaival együtt - egy kis példányszámú könyv lapjain is megjelenik. A feltételezhetően legelsőként írt levélből csak a második oldala maradt fenn. A további három levél keltezési dátuma: 1934. április 28.; május 8.; május 11. Miután az utolsóként megírt levél záró szövegéből kiderül, hogy a különböző időpontok­ ban fogalmazott önvallomásokat egyszerre adta postára a költő orvosának, egyetlen levél részeinek is fölfoghatok. (A levelek katalógusszáma: OSZK Kézirattár, Analekía 11 180/1, 2, 3, 4. (REMOTA!) Nem zárható ki e szöveg alapján az a feltételezés sem, hogy a Rapaportnak címzett levelek egy újrakez­ dett - s újra abbamaradt - terápiás kapcsolatnak a dokumentumai. 89 SZŐKE György, Az 1934-es stáció, in Költőnk és korunk. Tanulmányok József Attiláról I-III. Szerk. FENYŐ D. György és GELINCZKY György, i. h. III. kötet, 333. ^SZÖKE György fent i m. 333-334. 87

kellene magát adnia a nőnek, hogy ne érezzem külső tárgynak, hogy olyan bizalmas és nyüt lehessek vele szemben, mint magammal. Ezért nem vagyok nyílt és bizalmas magam­ mal, mert nem vagyok magam, mert csak egy nővel volnék magamban — érzésem szerint. Itt a fej dialektikája semmit sem ér, hiába akar a fejem így lenni egésszé és önállóvá, ha érzésem ennek ellentmond, ha érzésem szerint csakis egy meleg női testtel együtt lehetek egész és önálló. Persze, ehhez az kellene, hogy a nőnek ne legyenek gondolatai, hogy a nőnek ne legyen Önálló feje, vagy hogy gondolataink legalább egymásra vonatkozóan annyira megfeleljenek egymásnak, hogy a másikban ne kelljen a külön gondolkozó fejet észrevennünk."91 Az eszmélkedést ekkoriban mindinkább létformájául választó költő levélírás közben az analitikus szituációban megszokott - szabad asszociációra emlékeztető - gondolkodás­ módot követte (elírásait, föl toluló ötleteit gondosan számon tartva), s így mintegy önanalízissé transzformálta az egyoldalú kommunikációt. Az iménti idézet egyúttal a Judit­ szerelem végelszámolásának is fölfogható, hiszen noha nincs nevén nevezve „elvált fele­ sége" — akinek ezentúl nem József Attiláné, hanem Szántó Gyuláné, majd Szántó Judit névre címezi leveleit —, sejthető, hogy az ő kapcsolatukat temeti e sorokkal a költő. S ez még akkor is érvényes a levélírás pillanatában, ha tudjuk, hogy a négyhónapos különélés után mégiscsak visszatér Vásárhelyről Judithoz a Korong utcába, amíg csak a Gyömrői-analízis idején — az in du latá tvi te les képzelt szerelem erejétől hajtva — végképp sikerül elrugaszkodnia a „testmeleg" szerelemre képtelen, „hideg" Judittól, akiről később is úgy emlékezik meg szabad-ötlet-füzérében, hogy „csak technikai koituszra alkalmas".92 Nem áll szándékunkban végigeíemezni valamennyi — családi intimitásokban is bővel­ kedő — levelet. Elsősorban azokra a — mindeddig publikálatlan — részletekre próbálunk összpontosítani, amelyek a költő önszemlélete és a Rapaporthoz fűződő kapcsolata szempontjából tanulságosak lehetnek. A mozgalmi izoláció és a párkapcsolati csőd során elszenvedett kudarcélmények következtében kisebbrendűségi komplexusok hatalmasodtak el a költőben. Az érzelmi zűrzavar gondolati tisztázása során egykori orvosához fűződő baráti, de - egyúttal a komplexustól kissé megzavart —, tisztázatlannak érzett viszonyára is következtethetünk. „Maga mondta, ezt már többször ismételtem és állandóan a fülemben cseng, hogy én szeretem magát. Ha nem volna pénisze, akkor nem is volna baj ezzel. De a mondottak miatt nem tudom, hogy szerethetem-e magát, jóllehet szeretném magát szeretni #(sic!) 93 Bonyolítja a dolgot, hogy nem tudom miért, szükségem van magára. Nem mondhatom, hogy az analízis miatt, mert akkor mindent megoldhatatlanná teszek, t.i. csakis az analízis keretén belül beszélhetek. Vagy éppen ez a baj? Ha #nfi(sic!)volna péniszem, szinte azzal tolnám magát félre anélkül, hogy ezt ellenséges aktusnak érezném. Az ellenállásos érzés alapja a pénisznélküliség érzése."94

A rnijus 8-i keltezésű levélből. Vö. JÓZSEF Attila, Szabad-ötletek jegyzéke, két ülésben. PIM Kézirattár, J. A. 628. A (sic!) közbevetéssel József Attila szándékosan javítatlanul hagyott helyesírási hibáit és írógépes áthúzásait jelöljük - V. A. Az április 28-i keltezésű levclbőL - Az ugyanekkor írt levél egy másik részlete segít pontosan behatárolni egy eddig hozzávetőlegesen 1932-1934 közé datált pszichoanalitikai szemléletű önvallo92

608

Az analitikus viszonyban használatos nyelven fogalmazott levél szövege egyebek mel­ lett arra vall, hogy a költő számára élet-halál fontosságú feladat lehetett önmaga családi s „világi" státuszának behatárolása. „Amíg Etust, Jolánt és a mamát nem fogadom el nőnek, addig nem fogadom el magát férfinak. Nem féltékenység, vagy az u.n. apa—fiú harc miattt (sic!) hanem pusztán ezért. Hiszen ahogy a test kiegészítője számomra a női test, úgy szellemem kiegészítője csakis a másik férfi lehet, akkor is, ha ellentmond nekem, sőt a dialektika értelmében annál inkább. A férfiak mint szellemi ellentétek alkotnak egységet, a férfiak társadalmát,-nők és férfiak mint testi ellentétek alkotnak egységet, az emberi fajt. Magát velem egyenrangú férfinak, vagyis szellemileg és akaratilag kiegészítő ellentétemnek csak akkor vehetem, ha testi kiegészítő ellentétemnek elfogadom a mamát, az Etust meg a Jolánt. Ez mind szépen hangzik, de hogy érvényesítsem, annak még meg­ vannak a maga akadályai. (Ennél a kifejezésnél, hogy a maga akadályai, — magára gondol­ tam, tehát mindkét értelemben veendő.)" 95 Később ugyanebben a levélben fölidéz egy régebbi analízis során fölvetődött témát, s ez — miután a kezelés konkrét részleteiről, mit sem tudunk — kétszeresen érdekes szá­ munkra. „Egyszer azt mondtam, persze csak ötlet volt, de váratlanul jött, hogy szeretném megkoitálni a mamát. Maga akkor ezt a gondolatot leintette és joggal, mert hiszen a mama nem is élí(sic!). Maga azonban nem ezzel az indokolással intett le, hanem valószínűleg azzal a meggondolással, hogy az én talpraállásom szempontjából az ilyen ötlet értelmet­ len. Viszont hangsúlyozta, hogy valamilyen perverziót követtem el. 96 Én nem tudom, hogy maga milyen perverzióra gondol, milyen határozott aktusra és ez zavar. T.i. nem igen van olyan perverzió, amelyet ne csináltam volna, életem különböző szakaszaiban. Viszont ha leintette azt az ötletemet, hogy a mamámat szeretném megkoitálni, ami persze mindenképpen szamárság, mert a mama már nem él, akkor a mamával nemileg mai koitusz mást. A „gyermek az anyatestben" gondolatkört boncolgató monológot - ld. Vallomás, JAÖM IV. Sajtó alá rendezte: FEHÉR Erzsébet-SZABOLCSI Miklós, Bp. 1967. 22-23. - érdemes összevetni az alábbiakkal: ,.Egészen bizonyos ugyanolyan tüneteket produkál az, aki gyermekkorában nem látott férfit és fiú gyermek létére az anyjával él, mintha valóban felvetó'dött volna az ödipusz helyzet gyeraz ember mekkorában. Ti. magával a külvilággal szemben ambivalens magatartású a lélek (sic!) mert 1./ ahhoz, hogy jól érezzem magam, szükségem van külvilági tárgyakra, a szükséges tehát jó; 2./ amennyiben szükségem van külvilági tárgyakra, annyiban rájuk vagyok utalva, függök tőlük, rendelkeznek velem, tehát a szükséges az rossz. A gyermek alkot magának tehát egy mithoszt, amelyben fejletlen érteimével elhelyezi az összes szükséges jókat az anya személyében s az összes szükséges rosszakat az apa szemé­ lyében. A szükségest felbontja jóra és rosszra, a rosszat el akarja kerülni és a jót akarja megszerezni, de minthogy jó és rossz nincsen, csak szükséges, a jóhoz nem képes eljutni. Ezért aztán úgy gondolja, hogy akkor jut el a jóhoz, ha rosszat tesz, illetve akkor tesz rosszat, ha jót akar magának. Ha aztán olyan formát ölt ez a problémaköltő gép, hogy nem hisz másnak, akkor vagy olyan világrendszert kell költenie magának, amely belsejének a kivetítése, vagy egyszerűen meg kell értenie a külvilághoz való viszonyát. Az analízisben ez történik meg." A május 8-i keltezésű levélbőL A pszichoanalízis elmélete szerint a gyermek az ún. pregenitális életszakaszban (0—5 éves korig) polimorf perverz: belső, biológiai alapú vágyai több testrészére is áttevődnek (orális, anális, uretrális, majd falükus/illetve klitorális fejlődési fokon át „nagykorúsodik" a szexuális libidó). Az első puber­ tásig lezajló libidófejlődési fázisban lassan koncentrálódnak a szexuális ingerforrások a genitáliákra. Traumák esetén bizonyos regressziós tünetek léphetnek föl a libidóban. Az analízisben a részösztönök fixációjának folyamatát s esetleges rendellenességeit is igyekeznek föltárni.

609

akaratomnak teljesen megfelelő gyermeki szexuális akaratom lehetett valamikor. Viszont semmiképpen nem tudok belemenni abba a gondolatba, t.i. semmi támaszpontom nincs rá, hogy a mamával valamilyen perverziót csináltam volna, ha csak nem azt, hogy mint kisgyereket megszoptatott. Ez ugyanis puszta szó, mert a teste melegének az érzését, amelyre vágyom, ezzel a gondolattal egyáltalában nem sikerül fölébresztenem."97 Hogy József Attilát milyen hosszú távon érvényesülő, monomániás jelleggel foglalkoz­ tatták ugyanazok a gondolatok, azt a Rapaporthoz írt levelekhez hasonlatos - belső öntisztázási vágyból született —, két évvel későbbi önvallomás: a Szabad-ötletek jegyzéke, két ülésben témapárhuzamai tanúsítják. A még csak ,J.appangó agresszivitást" féken tartó szorongás az 1934-es leveleket - minden gondolati túlhajtottságuk, bonyolultságuk elle­ nére - racionális kordában tartja, s a hangvételben nem is emlékeztetnek a későbbi, rutinos gátlástalansággal áradó 1936-os asszociációsorra. De a két dokumentum élmény­ anyaga, szenvedésfedezete vitathatatlanul azonos. A korai elszakadási traumára visszavezethető beilleszkedési képtelenség akadályozza leginkább felnőtt boldogulását. Miután úgy érzi, hogy élethelyzetének az áldozata, nem hajlandó vállalni gyengesége miatt a felelősséget, inkább áthárítja a világra. „Én a legter­ mészetesebbnek tartanám, ha a fiú, ha felnőtt, előzőleg az anyjával koitálna és csak ké­ sőbb keresne más nőt magának. Mert hogy lehet elképzelni azt, hogy egy nő egy férfival csókolódzó és egyébb (sic!) meghitt testi viszonyban van, sőt volt éveken át, tehát a (sic!) ez a nő a férfit testileg-nemileg fölizgatta, sőt másfél évtizeden át izgatta és akkor a férfi menjen el egy másik nőhöz koitálni, egy olyan nőhöz, akiről (sic?) tudja, hogy nem az izgatta föl, tehát nem az kerítette hatalmába az érzékiséghez kapcsolódó elméjét, gondol­ kodását? (...) Egy beteg világ rámkényszerit egy valihatatlan beteges világfölfogást és aztán azt mondja rám, hogy beteg vagyok Megoldhatatlan helyzetbe kerget és aztán azt mondja, hogy infantilis vagyok, mert nem tudom a saját belső problémámat megoldani." 9& (Kiemelés: V. A.) A „bűntelen bűnös" érzésével rokon áldozattudat motiválja ezúttal a világ elleni lázongásait, amellyel régen oly egynek érezte magát, de amely közben ellensé­ ges nagyhatalomként fölébe nőtt. Előző levelében ezt az érzést a szexuális szimbólumok nyelvezetén így fogalmazta meg: „muszáj egy bizonyos külvilághoz ragaszkodni? Miért én idomuljak a külvilághoz, idomuljon hozzám a külvilág! Az ember, amikor cselekszik, ebben az irányban dolgozik, így szelídíti meg az állatokat és szántja föl a földet. Olyan külvilágot kell teremtenem magamnak, amelynek kicsi a vaginája!"99 (Kiemelés: V. A.) A gyerekes dacot olykor öreges sopánkodás váltja föl a világra panaszkodó huszon­ kilenc éves fiatalember leveleiben. „Maga azt mondja, hogy nem akarok adni, csak kapni akarok, én most is úgy érzem, hogy tőlem mindig csak kapni akartak, de nekem sohasem adtak, mindig csak ígértek és becsaptak. Ezt a becsapottságot nem akarom elviselni, hiszen nem lehet úgy élin (sic!), nem lehet arra berendezkedni, hogy az emberek szava puszta szó. így válik az én szavam is puszta szóvá."100 Későbbi leveleiben önkorrigáló szándékkal vissza-visszatér előzőleg érintett témákra. A május 8-i keltezésű levélből. Uo. Az április 28-i keltezésű levélből. 100 A május 8-i keltezésű levélből. 98

610

„A tegnapi álmommal kapcsolatosan arról szóltam, hogy éppen a nővel nincsen közös szellemi kapcsolatom, csak a férfiakkal. Most látom, hogy ez ellenkezőleg van: úgy szel­ lemi, mint testi kapcsolatom csakis a nővel van és éppen amiatt mesterkedem azon, hogy valamilyen kapcsolatot létesítsek magam és a többi férfiak között, hogy teljesen el ne veszítsem a társaságukat. Az, amit maga ellenállásnak nevezett, szintén nem más, mint hatalmas erőfeszítés annak a törekvésemnek az elfojtására, amelyben maga egyáltalában nem lel helyet. Képzelje csak el a szituációt, amelybe kerültem volna, ha kijelentem, hogy maga engem egyáltalában nem érdekel, sem a tudása, sem a teste. Maga még hangsúlyozta is, hogy pedig én szeretem magát. Hátha maga ezt mondja, én nem bánom, az a maga dolga. Én nem is mondom, hogy nem szeretem, de egyáltalában nem érdekel maga és nem érdekel az sem, hogy szeretem-e. Inkább azt mondhatnám, hogybár (sic!)kötelességemnek érzem, vagy éreztem, hogy magát szeressem. Jobb lett volna ezt a szeretetet pénzzel megváltani, de akkor ezzel még nem voltam tisztában."101 Rapaport föltehető vesszőparipájára, a munka nélkül elfogadott jövedelem jellemtorzító hatásának kérdésére is kitért e levelében. „Maga egyszer azt mondta, hogy valamikor még haragudni fogok Hatványra azért, mert három éven át adott munka nélkül és ellen­ szolgáltatás nélkül aparizst. Szó sincs róla, hogy ezért én orrolnék rá, de kétségtelenül ez is segít karakterem eltorzulásában. T.i. hiába akarom ezt a törvényemet kikerülni, hogy aki d nekünk, azt szeretni kell, nem tudom. Sem úgy nem tudom, hogy mint magának mondtam egyszer és akkor megkíséreltem, hogy valóban erre az álláspontra helyezkedjem, hogy t.i. nem fogom föl a maga részéről adásnak és szeretetnek azt, amit adott nekem, mert az magára tartozik, magának bizonyára megvan az oka, hogy mért foglalkozik velem ingyenesen. Erre, sajnos, nem vagyok képes. Hogy úgy mondjam, nemcsak ösztönélete­ met, hanem főként erkölcsi kényemet folytottam (sic!) és tartottam vissza és ma is nagyon nehéz volt érvényesülni engednem. Mert az a bizonyos ,Est', melyről a pszichoanalitkkusok (sic) azt mondják, hogy belső kényszer gyanánt jelentkezik, én nem érzem belső kényszernek, belső kényszernek, tehát a szabadságomba kellemetlenül beleavatkozó ide­ gennek azt §ppen az adásra irányuló kényszert érzem. Vagyis úgy áll a dolog, hogy tuda­ tosan nem akaró' adni, mert a belülről jövő adási kényszernek nem akarok engedelmes­ kedni. Ez itt a szabadság kérdése, mert elvileg nem az adás elől zárkózom el, hanem az elől, hogy akár külső, akár belső erők kényszerítsenek arra, hogy adjak. Ezért nem adok úgy, hogy az tudatosan is adásnak fogadtassák el, t.i. nem adok pénzt és nem adok mun­ kát. De amit vágyakozásnak látok, lényegében azért mégis adás, a szeretet így születik meg bennem. Azért szeretek, hogy ne adjak. Szeretetet adok, hogy ne adjak pénzt és munkát, azaz irreálisan adok, mert kényszernek érzem az adást és ebbe a valóságban nem megyek bele. A múltkor már írtam, hogy valóban nem akarok adni, de annál szívesebben ajándékoznék."102 Az aktuális érzéseit, álmait analizáló, következtetéseit ad absurdum végiggondoló, szinte szellemi akrobatikát művelő levélíró egy végső gondolatcsavarral - amely majd a Szabad-ötletek jegyzékében újra föltűnik — újrafogalmazza kétségbeesett önszembesülési vágyát, amely a levé-írásra ösztökélte, s amely az analízist oly életfontosságú szükségletévé 101

A május 11-i keltezésű levélből Uo. .

102

611

tette: ,,... hazudni jólesik. Régi álmaim mutatják, hogy mindig beakartam (sic!) csapni magát. Tegyem-e ezt ezentúl tudatosan? Nem zavarja-e meg az egész analízis menetét, ha tudatosan mondok olyanokat, amik tényként kívánkoznak ki belőlem, jóllehet nem tények? Én mindenesetre figyelmeztetemi magát erre, mert nem szeretném, hogy ha tudatosan választom ezt a kerülő utat, azzal még jobban elsáncoljam magam az analízis sikeres menete elől. Vagyis be is akarom csapni magát, nem is. Játszunk becsapósdit, — én ezentúl nem kritizálom gondolataimat azzal, hogy mit mondok, az valóságos-e vagy sem. De csak azt mondom, amiről tudom, hogy hazugság, érzésemnek viszont megfelel. Minden jót! Nem akarom lekésni a postát. Nem volna jó, ha maga nekem a fontosabb, az érzése szerint fontosabb részek megjelö­ lésével visszaküldené nekem e leveleket? Én nem olvastam át őket, de most hogy sorba­ szedtem és belepillantottam, hogy a sorrendet megállapítsam, érdekesnek találom őket és olyannak, mintha egy idegen beszélne rólam."103 Mi sem jelzi jobban a költő gyógyulási vágyát, mint a félénk kérés volt(?) orvosához: mondjon valamit róla, milyennek látja ezt az önmaga számára is idegennek ható önportrét? Semmiképp sem akarta „elsáncolni" magát „az analízis sikeres menete elől" — vagyis a régi és az új, ismeretlen terapeuta számára is szorgalmasan gyűjtötte önmagáról a hasz­ nálható adatokat. Rapaport doktortól azonban nem kapott választ kínzó kételyeire; a levelezés egyoldalú maradt. „Szakmai" kapcsolatuk azonban még nem ért véget.

Közjáték és epilógus Két levél és egy könyv utal újabb munkakapcsolatukra. 1935. december 26-i dátummal az orvos levelezőlapot küld József Attila „költő úrnak", a következő invitálással: „Szíve­ sen látom este fél 7-kor — Szíves üdvözlettel, a viszontlátásra!"104 József Attila ekkor már Gyömrői Edit páciense; az orvos—beteg kapcsolat folytatásá­ ról tehát nem lehet szó. Következtetésre alkalmas dokumentum a költő 1936. október 5-én Rapaportnak írt levele, amelyet a József Attila válogatott leveleit sajtó alá rendező Fehér Erzsébet megjegyzése szerint föltehetően nem küldött el a címzettnek. „Kedves Doktor Úr! Annak idején abban állapodtunk meg, hogy a rám bízott munka fejében 100.- pengőt fizet nekem. A 100,- pengő helyett azonban Maga nekem, közbejött bosszúságának engedve, P 72.60-at fizetett ki, ebből az összegből természetszerűen levonva 17 plusz 5, összesen 22 pengő adósság adósságomat. Mun­ kámnak 72.60 P-vel való kiegyenlítésébe és annak idején csak a kényszerhelyzetnek engedve mentem bele. Ezért kérem, hogy a kialkudott 100.- pengőből nekem még járó 27.40 P-t nékem küldje meg postafordultával, mert régi jó viszonyunkra emlékezve nagyon sajnálnám, ha követelésemhez peres úton kellene hozzájutnom. Egyébként szívesen üdvözli József Attila" 1 ° 5

JAVL, 317. JAVL, 334-335. - Megjegyzendő: a peres eljárással való fenyegetőzés ötlete, mint zsarolási

612

Noha a levelet kommentáló Fehér Erzsébet szerint nincs rá adat, hogy az 193l-es Rapaport-könyv stilizálásán kívül máskor is igénybe vette-e régi páciense segítségét az orvos, van egy mindennél beszédesebb bizonyíték az újabb munkakapcsolatra: Rapaport Samu 1936 tavaszán megjelent Alvás, aluszékonyság, álmatlanság című biológiai és pszichoanalitikai tanulmánykötete, melynek stílusán s egyes betétein ott érezhetjük József Attila szellemének a nyomát. Számos részletét idézhetnénk a könyvnek, ahol a költő társszerzői jelenlétére követ­ keztethetünk. Ezúttal beérjük az előszó egyik bekezdésének meggyőzőnek látszó tanú­ ságával. ,,A magyar nyelv az alvás és az álom fogalmát sajátos módon keveri. A minden­ napi beszéd álmatlanságának mondja ami valójában alvásnélküliség. Fel kell tételez­ nünk, hogy ez a fogalom-vegyítés nem a véletlen játéka, hanem a magyar nyelv éppen ezzel juttatja kifejezésre, hogy a nép hihetetlen finom pszichológiai érzékével az álmot tekinti az alvás lényegének. Az álmatlan szót mi is ebben az értelemben használjuk." A költő szenvedélyes nyelvészkedési hajlamáról a művei tanúskodnak a legékesszólóbban, de a kortársak — köztük második analitikusa: Gyömrői Edit is - gyakran megemlítik. Még a hódmezővásárhelyi, Rapaportnak címzett levelek sorai közé is beha­ tolt egy, a költő verbális fantáziájának szüntelen működését jelző asszociáció: „A csaléd: (sic) család. Ezt a nyelvészetből tudom. Mindig az a nyelv! Meg a történelmi mate­ rializmus, n$é (sic) amely szintén a nyelvészettel kapcsolódik az anya képzetéhez."107 Rapaport Samunak nem kellett sokat törnie a fejét, kit kérjen meg újabb könyve olvasmányossá stilizálására. Elégedett lehetett a korábbi együttműködéssel, s az a titkos elégtétele is meglehetett, hogy anyagüag, fontosságtudat szempontjából, sőt a rögeszmés anyakomplexustól való gondolati eltérítés révén jót tesz fiatal barátjával. Bizonyára „álmában" sem jutott eszébe, hogy az általa fölkínált szellemi táplálék fölerősíti a Gyömrői-analízis kulcsproblémájának, a halálösztön tipikus megnyilvánulási formájának: az agresszivitásnak a jelentőségét a költő képzelgéseiben. A versek alapján kimutatható, hogy a tökéletes alvást előidéző eszményi állapot freudi megfelelője: a halál - ez időtől fogva válik uralkodó motívummá a költő gondolatrendszerében.108 „technika", nem Rapaporttal, hanem Gyömrői Edittel kapcsolatosan született meg a költőben. A sze­ relmi vágyakozása elől elzárkózó terapeutanőt bosszúvágytól hajtva kuruzslás vádjával akarta meghur­ colni a nyilvánosság előtt. Rapaport ellen nem fűtötték ilyen indulatok - csupán pénzre volt szüksége, méghozzá Judit számára —, így a feltételes jövőbe kilátásba helyezett pereskedést föltehetően maga sem gondolta komolyan. Fehér Erzsébet szerint József Attila a levél megírása után döntött úgy, hogy inkább Hirsch Albertrjéhoz, fiatalkori mecénásához fordul anyagi segítségért. Dr. RAPAPORT Samu, Alvás, aluszékonyság, álmatlanság, Bp. 1936. 4. József Attila - Rapaport Samunak. Az 1934. május 8-i keltezésű levélből. (Az elírt csaléd szó nyilvánvalóan cselédnek készült.) Rapaport újabb könyvének 83. oldalán a következő bekezdés olvasható: „Az anyáméhbeli, születés előtti állapotra való regresszió volna Freud szerint az alvás végső célja. Ez a valóságtól való teljes elfordulás akkor érné el csúcspontját, amikor az alvást nem zavarja semmi, még az álmok sem. Ez azonban olyan eszményi állapot, mely tulajdonképpen sohasem valósul meg, ha csak - miként Freud teszi, a halált nem tekintenők annak." Néhány vélt vers-párhuzam: „Anyám kivert - a küszöbön feküdtem magamba bújtam volna, nem lehet -

613

íme, egy „ötletadó" bekezdés a több közül: „Azok az erők, amelyek az álmatlansá­ got elő tudják idézni, többre is képesek és így az öngyilkosok nagy többségének történe­ tében - már amennyire egy ily történet rekonstruálható - az álmatlanságot, mint az öngyilkosság előidézőjét, vagy legalább is megelőzőjét, rendszerint ott találjuk. Közelebb visz e tapasztalat megértéséhez az, ha az alvást egy önkéntes pszichikai suicidiumnak fogjuk fel, mely a valóság elviselhetetlensége folytán áll be és időlegesen kimenti a való­ ság nyomása alól az individuumot. Amennyiben a pszichikai suicidium nem áll be, az álmatlanság nem engedi a valóság elől menekülni az embert., s így az a belső üldöző és a külső valóság — kalapács és üllő - közé kerül, s a menekülés egyedüli útja csak a reális suicidium."109 Fatális véletlennek vagy Rapaport doktor szakmai rövidlátása bizonyítékának tekint­ sük-e az újabb könyvstilizálási megbízást? Inkább az első feltételezésre hajlunk, mert noha sok mindent fölhozhatunk a jószándékú, ám kissé fantáziaszegénynek tűnő orvos elmarasztalására, fölényünk csak az utókor helyzeti előnyéből, a történelmi rálátás adományából fakadhat. A kortársi vakság ma is funkcionáló fogalom, s József Attila tragikus sorsát nemcsak Rapaport doktor nem sejtette előre, hanem meghitt baráti, legközelebbi ismerősei sem. Egyvalamit azonban akkor sem tagadhatunk le, ha keveselljük Rapaport doktor aktivitását a betegéhez fűződő kapcsolatban — s ez a jószándék, a tapintatos segíteni akarás, a maga korlátozott lehetőségein belül. Föltehetően ő sem fogta föl József Attila életében, milyen horderejű létproblémák szorításában vergődött betege, amikor anyaemlékein, nőélményein képzelődött-meditált. Utólag tán ő is átértékelte saját eljárását, mint mindenki, aki felelősséget érzett a költő tragikus sorsá­ ért, ha erre — mint oly sok másra — nincs is „adatunk". Utószó gyanánt megismételjük megalapozottnak érzett feltételezésünket József Attila betegségének kialakulásával kapcsolatosan. Megkérdőjelezzük Varga Ervin patográfiájának summáját, amely a költő skizofréniáját endogén betegségnek tartja, „ami azt jelenti, hogy függetlenül a testi és a környezeti psychés befolyásoktól, mintegy önmagá­ ból keletkezik"110 — miután a betegség kiváltó okát nem lehet megállapítani. A tanul-

alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek."

(Gyermekké tettél)

„Én fájlalom, hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e. Mert elfárad bennem a fájdalom, elalszik, mint a gyermek s én is véle.',)

(Majd megöregszel)

„Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, hajút tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet." 109

(Karóval jöttél)

RAPAPORT Samu i. m. 120-121. VARGA Ervin dr., Pathográfiai tanulmány József Attiláról, Ideggyógyászati Szemle, 1966. július. 195-203.1. h. 203.

614

•

mány szerzője szerint „nem lehet megjelölni életének azt a mozzanatát, mely ha nem lett volna, vagy másként zajlott volna le, akkor nem betegedett volna meg." 111 A magunk részéről hajlunk arra a föltevésre, hogy a számos lehetséges betegségkiváltó negatív élmény közül traumatizáló jelentőséget tulajdonítsunk a moszkvai Sarló és Kala­ pács 1931 júniusi támadásának, mert a lefasisztázás — akárcsak az öcsödi Pistává keresz­ telés — éppoly megrendítő-megmagyarázhatatlan esemény volt a társadalmi identitását megtalálni vélt, s abban máris megingatott költő számára. Az élményt az tette mind ér­ zelmileg, mind racionálisan földojgozhatatlanná, hogy azok ütötték rá az osztályellenesség sémáját, akiktől - pár hónappal korábban megjelent Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötete alapján — elismerő gesztusra számított, proletárköltő mivoltának megerősí­ téséül. Garai László szerint ez a lelki sérülés még csak karcolás volt a „társadalmi én-azonos­ ságnak" frissen emelt épületén, s az így keletkezett „első repedést" megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy „tényleg ,csak egy pillanatra marták k i ' " 1 1 2 Azonban ez a pillanat lehetett a túlzott önigazolási törekvéseknek, az elbizonytala­ nító kételyeknek és a majd kórossá fajuló üldözőttségérzésnek is az elindítója. Mindez szükségszerűen — vagy ha úgy tetszik: sorsszerűén — vezette a pszichoanalízis iránt addig „egészséges" alapattitűdből érdeklődő költőt a tudatosan vállalt betegszerepbe, majd az öngyógyítás illúziójához. Betegsége, amely egy részleges hatáskörű pszichoterápiái módszer világmagyarázó elvvé való kiterjesztésében, valóságos érvényességi körének eltúlzásában manifesztáló­ dott, akkor alakult ki, amikor megmagyarázhatatlan konfliktusainak racionális földol­ gozására képtelennek érezte magát. József Attila érzelmi-értelmi rászorultságában mélyedt el a freudizmusban, s hányatott múltját gondolatban újra élve, annyira magáévá tette a „családi tengelykomplexus" kiváltotta, gyermekkorban rögzült érzelemszisztémák egész életre kiható befolyásának az elméletét, hogy nemcsak életvezetési zavarai, ha­ nem a rajta kívülálló okokból fakadó kudarcok magyarázó elvévé is a pszichoanalízist

111 Uo. Véleményünk szerint lehet ilyen mozzanatot találni, talán többet is. A legalapvetó'bb, sze­ mélyiség-egészségét aláásó körülménynek a hároméves korban elszenvedett csapást, az apa távozását követő önérzet-megrendülést kell tartanunk; amikor a kitüntetett családi szerepből peremhelyzetbe sodródik; szülei szeme „fényéből", reménységéből egyik napról a másikra anyja számára nyűggé, problémává válik. Anyja érzelmi eltávolodása, biztonságot adó szeretetének elvesztése lelkileg jobban megviselhette a hároméves fiúcskát, mint a későbbi fizikai megpróbáltatások: az éhezés, az otthon­ talanság, a nyomor valamennyi válfaja. Tudománytalan kérdésföltevésnek számít a „mi lett volna, ha" kezdetű meditáció, ezúttal azonban érdemes - éppen pszichológiai ismereteink alapján - végiggon­ dolni azt a variációt: ha József Áron legyőzi magában feleló'tlen vándorlási késztetéseit, s a családja élén marad, akármilyen rossz apaként is funkcionál, fia számára mindenképpen egészségesebb pszichés fejlődés lehetőségét kínálja. Egy kocsmázó, garázdaságra hajlamos hús-vér apa - azáltal, hogy van, s föl lehet vele venni a küzdelmet - egyértelmű családi szituációt teremt, amely gyermekei számára biztos talajt jelent a tájékozódáshoz. Bizonyára a szabályszerű családi élet nem jelentett volna Józsefék­ nél konfliktus-nélküliséget - de konkrét ellenség ellen harcolni mindig reményteljesebb küzdelmet ígér, mint a semmivel, a világhiánnyal "hadakozni. "Betegség és költészet tehát egy forrásvidékről szár­ mazik József Attilánál; mindkettőt az elementáris apahiány teljesíti ki - és be. m GARAI László, „Kiterítenek ügy is". József Attila tragikus paradoxonai. Világosság. Melléklet az 1986. decemberi számhoz. 14.

í

615

avatta. Erre pedig sem a behatárolt alkalmazási körű elmélet, sem a költő kivételes képzettársításokra képes elméje nem volt alkalmas. Pontosan érzékelteti a pszichoanalitikus világmagyarázatba belebonyolódó, perma­ nens szellemi sakk-matt állapotot egyik,az utolsó években keletkezett verstöredéke: „A kínhoz kötnek kemény kötelek, / be vagyok fonva minden oldalon / és nem lelem a csomót, amelyet / egy rántással meg kéne oldanom. / Én szenvedek, de nem lesz kegye­ lem, / ha megszabadít, aki egy velem, - / amazon lesz minden fájdalom." Szenvedéseit immár a rákötözött kín kései oldozói hordozzák tovább.

Anna Valachi

LA RECONSTRUCTION D'UN RAPPORT PSYCHOANALYTIQüE ENTRE MÉDECIN ET SON MALADE (Le docteur Samu Rapaport et Attila József) Dans la poésie de Attila József, on peut trés bienpoursuivre comment,dans les années qui suivaient la parution de son volume Döntsd a tőkét, ne siránkozz, la vision du monde psychoanalytique avait de plus en plus conquis et gagné la maniére de penser du poete marxiste. Le tournant ideologique a été motivé principalement par deux événements paralleles, En juni 1931, les écrivains hongrois de l'émigration de Moscou, dans un communiqué de presse, avaient traité de fasciste le poéte communiste, qui considérait cetté Stigmatisation, comme véritable traumatisme psychique. A l'époque - á cause des symptőmes neurologiques - il suivait déjá depuis un certain temps des traitements psychoanalytiques, ainsi l'analyse gagnait de plus en plus un role décisif dans sa vie et dans le Systeme de ses idées. Les traitements psychanalytiques de Attila József ont été poursuivi par le docteur Samu Rapaport pendant deux ans. Leur rapport n'était en nul sens quotidíen. Bienque le médecin - á ce qu'il en dit ait découvert trés töt le caractére inguérissable de la Schizophrenie du poete, il atoutdemSmeentrepris son analyse, il a fait styliser par lui, deux de ses tivres, et pour ainsi dire, il fa instruit, comment trafter soi-meme. Vu leur rapport, nous pouvons gagner une image de ce processus trés complexe - et jusqu'á* nos jours découvert de facon fragmentaire - qui avait transformé dans une teile mesure lavision du monde et de soi-mérne de Attila József apres 1932, et qui menait - par des stations inapercues au développement de sa maladie tragique.

616