.BEKE LÁSZLÓ.
.Egy képzeletbeli. múzeum A
niñas-át kortársaik m∫vei között mutassuk-e be, vagy pedig olyan modern alkotások környezetében, amelyek bel√lük indultak ki. Így kerülhetne például a Las Meniñas mellé Goya rézkarc-másolata, Giulio Paolini D. Velázquez utolsó festménye (1963), Noburn Saway Házasság- a (1974), Mácsay István A nyitva felejtett ajtó-ja (1979), Arwed Gorella Jenny nézi a Las Meniñas-t (1979),1 Louis Cane A fest√, festménye és a fest√, vagy Juan Downey Las Meniñas cím∫ videója, hogy a Reinhart Schleier által összegy∫jtött2 parafrázisokról (Picasso, Dali, Hamilton, Botero, Equipo Cronica) ne is beszéljünk. Velázquez híres festményének reneszánszához egyébként minden bizonnyal hozzájárult Michel Foucault nagy hatású interpretációja is,3 mint ahogy napjainkban Jacques Lacan „le stade du miroir”-elmélete, tükör-témájú m∫alkotások illetve a m∫alkotásokat tükörként interpretáló írások tömegét inspirálja.4 Foucault vagy Lacan említése más neveket von maga után: Hartlaub, Wallis, Gombrich, Baltrusaitis stb. — azok a szerz√k, akik egy-egy jelent√s monográfiát írtak a tükörr√l. Magától értet√dik, hogy a tükör „musée imaginaire”-jében helyet kell kapnia — egy könyvtári részleg keretei közt — minden tudományos feldolgozásnak és minden olyan szépirodalmi m∫nek, amely a tükör motívumát dolgozza fel.5 Nézzük ezek után a kiállítandó anyag tematikai csoportosításának módszertani problémáját. Abból kell kiindulnunk, hogy a tükör a kép (az Abbild) archetípusa, következésképpen a m∫vészet archetípusa („a m∫vészet tükör”), másfel√l a tükör és a tükörkép az emberi megismerés, az emberi gondolkodás metaforája (speculum → speculare, specu-
tükörmúzeum épülete nem igényel különösebb tervez√i munkát: lényege egy tetsz√leges méret∫ zárt kocka, melynek minden oldallapját tükörfelület borítja (Spiegelkabinett). Méretei a benne elhelyezend√ anyag terjedelmét√l függenek, de ezzel a kérdéssel — mint mer√ben technikai problémával — egyel√re nem foglalkozunk. Ugyancsak technikai problémát jelent a m∫alkotások elhelyezése, esetleges falra er√sítése, megvilágítása stb., valamint az a nehézség, hogy egy „musée imaginaire”-nek — amenynyiben Malraux elméletét komolyan vesszük — kizárólag fotóreprodukciókból kell állnia, márpedig a tükör köztudomásúlag nem lefényképezhet√ (legfeljebb a benne megjelen√ tükörkép, ekkor azonban maga a tükörfelület nem látható, vagy — amennyiben a kamerát a tükörfelületen állítjuk élesre — elt∫nik a tükörkép, s a fényképen legfeljebb a tükör hibáit látjuk és nem magát a tükröt). A technikai részfeladatok helyébe egy súlyos módszertani dilemma lép: kronológiai vagy tematikai csoportosításban rendezzük-e el a bemutatandó anyagot. A kronológiai rendszerez√elv mellett szól, hogy bizonyos id√szakokban a m∫vészet megkülönböztetett figyelemmel fordul a tükör és a tükröz√dés témájához (manierizmus, a 60-as évek opartja vagy a 70-es évek videója). Ugyanakkor a tükörkérdésre érzékeny újabb id√szakok aktualizálják a régi tükör metaforákat, olyannyira, hogy egyes m∫vek napjainkra már id√tlen toposszá válnak. A probléma tehát az, hogy Jan van Eyck Arnolfini-házaspár-ját, Brunelleschi tükörrel ellátott perspektíva-berendezését (amennyiben ez rekonstruálható), Parmigianino Önarcképé-t, Caravaggio Narcissus-át, Poussin Nárcisz és Ekhó- ját, Velázquez Las Me-
91
Beke László
latio; reflex, reflexio). A katoptrika, a tükör tudo- ellentmondásra, hogy a m∫vészi kialakítású tükrök mánya jellegzetesen episztemológiai és ontológiai m∫vészi „üzenetét” sohasem a tükör lényegét kétudomány,6 általa minden összefüggésbe hozható pez√ üveg- (vagy ritkábban fém-) felület hordozza, mindennel. „Egy fiatal francia pszichoanalitikus, hanem a hátoldal, vagy még inkább a keret. A tümint hallom, megírta a tükör-stádiumot —, arról írt, körkeret mindenkori hasonlósága a képkerettel a amit húsz éve hirdetek, hogy »minden, ami van, len- „festészet mint tükör” metafora folytonos továbbni akar és tükröz√dni, és azáltal is válik valamivé, élését biztosítja. Néhány példa különlegesen meghogy tükröz√dik«” — mondja Füst Milán 1936-os(!) formált tükrökre: Pavel Janák és Josef Goc˘ ár kubisnaplójegyzetében.7 Minden összefügg minden- ta tükrei és tükrös bútorai 1910–1912 körül a prágai nel — ez a kijelentés a m∫vészetre vonatkoztatva Iparm∫vészeti Múzeumban, Serge Roche Rózsaannyit jelent, hogy kivétel nélkül minden m∫alko- ablak tükör-je (1930), Marcel Broodthaers Rokokó tás „tükör”, artefactum specularis, túl azon, hogy tükör-je (1970-es évek eleje) vagy a ferde tükör Steebben az összefüggésben phan Wewerka ferde fürA m∫vészet a valóság m∫vészi tükröz√dése az olyan fogalmak sokad√szobájában, a Normalsága, mint „arcmás”, „lenyo- A lenini tükröz√dési elmélet alapul szolgál arra, hogy fel- bad-ban. mat”, „szimmetria”, „pers- építhessük a m∫vészet tudományos elméletét, hogy megHelyezzünk egymással pektíva”, „ablak”, „transzpa- érthessük a m∫vészet lényegét, a m∫vészet viszonyát a va- szembe két tükröt (mint a lósághoz, megismerési jelent√ségét és társadalmi szerepét. rencia”, „fényforrás”, „ke- A Marx el√tti esztétikai elméletek számtalanszor felve- liftekben), és növeljük meg ret”, „fény(forrás)” stb. a tü- tették már ezeket a problémákat, de megoldani nem tud- a méreteket (mint a fodkör szinonimáinak, vagy ták. E kérdések következetesen tudományos megoldása rásznál, egyes éttermekjelentésmódosulással a tü- csak a marxista-leninista filozófiai tan és a tükröz√dési ben, hotelek, középületek elmélet megvilágításában vált lehetségessé. kör metaforáinak számít- Minden filozófia alapkérdése: a gondolkodás és a lét vi- el√csarnokában vagy díszhatók. Láng János mutatja szonyának kérdése. A szerint, hogy ezt a kérdést hogyan termében), és máris a tüki Lélek és isten cím∫ köny- oldják meg, minden filozófiai rendszer, iskola és isko- körgalériák, tükörkabinevében,8 hogy különböz√ lácska két táborra: a materialisták táborára és az idea- tek együtteseinél, másrészt táborára oszlik. primitív népek egyazon listák a városképet alakító tükörAz idealisták a tudat, a gondolkodás els√dlegességének szóval illetik vagy azonos és a természet és a lét másodlagosságának néz√pontján használatnál vagyunk. Az szót√b√l vezetik le a követ- állnak. Az idealisták véleménye szerint a bennünket kö- el√bbiek remek történeti kez√ fogalmakat: „tükör”, rülvev√ egész világot a tudat hozta létre, a világ a gon- áttekintését nyújtja Serge terméke. A filozófia f√kérdésének idealiszti„lélek”, „szellem”, „isten”, dolkodás Roche,9 és op-art environkus megoldása tudományellenes, reakciós, a kizsákmá„kép”, „árnyék”, „Doppel- nyoló osztályok érdekeit szolgálja, a fideizmus útját mentekként látjuk √ket vigänger”, „szem”. Egy olyan egyengeti, amely a tudomány helyébe a hitet állítja. szont az 1960-as években. jelenséghalmazból pedig, A filozófia alapkérdésének valóban tudományos megol- Lechner Ödön a pozsonyi melynek minden eleme dását a marxista filozófiai materializmus nyújtja, amely Szent Erzsébet-templom szerint az anyag, a természet és a lét a tudattól függetösszefügg a többivel, rend- lenül, a tudaton kívül létezik; hogy az anyag els√dleges, enteri√rjét díszíti tükrökkívül nehéz önálló egysé- a tudat pedig másodlagos; hogy a gondolkodás egy kü- kel (1907–1913). Mikor geket kihasítani. Alábbi fel- lönleges, rendkívül kifinomult anyag terméke. azonban Otto Wagner tükA filozófia alapkérdésének másik oldala is van: megisosztásunk tehát csak rökkel borítja az Ankerház merhetjük-e a világot és törvényszer∫ségeit, vagyis bemer√ben önkényes lehet. tartóoszlopait, a látszólag díszít√ funkciójú megoldás építészettörténeti jelent√ség∫, a modern függönyfal megjelenését jel1. HASZNÁLATI TÜKRÖK zi. Innen erednek az amerikai felh√karcolók vagy a párizsi Défense-negyed gigantikus tükröz√d√ falai.10 A firenzei Superstudio eleve vízben tükröz√d√ toalett és higiéniai célokra készített tükrök — a épületeket tervez, Párizs pedig azért is a fény és a zsebtükört√l a fürd√szobafalig — formai alakítása tükrök városa, mert házai a Szajnában nézik magunagy vonalakban megfelel az adott kor ízlésigényei- kat.11 Egy névtelen magyar megfigyel√ jegyzi fel a nek és iparm∫vészeti stílusainak. (A jelen kiállítás múlt század közepén: „Nincs Párisban egy kávéház kereteit szem el√tt tartva itt is, az alábbiakban is is, vagy akármi más nyilvános hely, hol a tükrök els√sorban a 19–20. századi fejl√déssel foglalko- számosan ne találtatnának… Tükrök borítják a bolzunk.) Érdemes felfigyelni e téren arra az esztétikai tokat, tükrök vannak a gyors kocsikban és omnibu-
A
92
Egy képzeletbeli múzeum
sokban… s hatszorozva mutatják a csizmatisztítót, el√tt, 1914, elpusztult). Boccioni A futurista szobrászat míg √, folytonos rikácsolása közben: »itt csizmák technikai manifesztumá-ban” (1912) a modern anyatisztíttatnak«, valamely átmen√nek lábbelijét ke- gok közé sorolja a tükröt, Balla be is építi a Lárma+tánc félgeti. Páris magában véve egyike Európa legna- +gyorsaság színes plasztikai együttesé-be (1915 el√tt), gyobb városainak, de Páris, tükreiben visszatük- de hatása olyan, mint az igazgyöngyé a korpa között. rözve, húszszor nagyobb a világ legnagyobb váro- Brancusi fekete márvány és polírozott bronz szobrai sánál.”12 (Mademoiselle Pogány, 1913; Az újszülött, 1915; X. herA városképet alakító tükrök közé sorolhatjuk a cegn√, 1916) és a 20. század többi tükröz√d√ felület∫ közlekedési tükröket és a járm∫vek visszapillantó plasztikai alkotásai amit nyernek a réven, elvesztik a tükreit is, vagy a reklámcélra használt tükröz√d√ fe- vámon: befogják a néz√ tükörképét vagy helyet telületeket (a múlt századi budai „Három majom” ven- remtenek a fényvisszaver√désnek, de ezzel fel is bontdégl√ cégérét√l — mely két festett majomból és egy ják a szobor tömegét. Azokat az eltorzult tükörképetükörb√l áll — a düsseldorfi hatolhat-e az ember a dolgok lényegébe, meg tudja-e is- ket, melyek az ilyen szobrok kocsma tükörírásos „Dä merni az objektív világ törvényszer∫ségeit, fel tudja-e konvex vagy konkáv felületárni a vég nélkül fejl√d√ anyag törvényeit, uralkodni tén megjelennek, Horst Spiegel” feliratáig. Musée imaginaire-ünk- tud-e azok felett. Hamngren megpróbálja „kivilág megismerhet√ségének problémája sok évszázaben a zárt bels√ tükörte- Adon igazítani” vagy ép változaát a filozófia területén végbemen√ elkeseredett oszremhez (tükör-) labirintus tályharc, a filozófiai rendszerek közötti harc tárgya volt. tukkal helyettesíteni, ehhez vezet, melynek útveszt√i a Csakis a marxista-leninista filozófia adot helyes felele- azonban rendkívül bonyom∫vészettörténet téves tü- tet a világ megismerhet√ségének kérdésére, csak ez a fi- lult m∫veletekre van szükkörinterpretációinak felel- lozófia tárta fel a megismerés folyamatának törvény- sége. Olyan torz rajzokat kell szer∫ségét. nek meg. Induljunk el az Sztálin elvtárs ezt írja: „Ellentétben az idealizmussal, szerkesztenie, melyek egyeegyik bejáraton, mellyel amely kétségbevonja, hogy a világot és a világ törvény- dül a tükörhengeren vagy szemben egy tetsz√leges ké- szer∫ségeit megismerhetn√k, mely nem hisz ismereteink tükörkúpon állnak vissza érpet látunk: egy valóságda- megbízhatóságában, nem ismer el objektív igazságot és telmezhet√ képpé. Feleleveazt tartja, hogy a világ teli van »magábanvaló dolgokrab leképezését, megkett√- kal«, amiket a tudomány soha meg nem ismerhet — a nít tehát egy régi praktikát, zését, tükörképét. A követ- marxizmus filozófiai materializmusa abból indul ki, hogy az anamorfózist, mely egkez√ kép egy vízben tükrö- a világ és türvényszer∫ségei teljes mértékben megismer- zakt geometrikus-perspektiz√d√ erd√ vagy város: a tük- het√k, hogy a természet törvényeir√l való ismereteink, vikus számítások segítségéa tapasztalat, a gyakorlat ellen√rzése mellett, megbízröz√dés már háromszoros. ható ismeretek, melyek objektív igazságok jelent√ségé- vel ∫z képmágiát.13 A motívum és tükörképe kö- vel bírnak, hogy meg nem ismerhet√ dolgok a világon Mindazok az irányzatok, nincsenek, legföljebb olyanok, amelyeket eddig nem iszött megjelent egy egyenes melyeknek a tükörhöz mint vonal, a szimmetriatengely. mertünk meg, de a tudomány és a gyakorlat segítségé- szobrászi anyaghoz, mint a jöv√ben ezeket is fel fogjuk deríteni és meg fogjuk Most a labirintusban bal-ra vel geometrikus számítások ismerni.” is, jobb-ra is elindulhatunk. A dialektikus materializnus tanítása a világ megismer- analógiájához vagy mint De mit keresünk, a fényt, a het√ségér√l igen nagy jelent√ség∫ a m∫vészetr√l szóló racionalista fényspekulácitükröt vagy a valóságot? tanulmány fejl√dése szempontjából. Ha a világ megis- ók eszközéhez van közük, ha a természet és a társadalom fejl√déstörvéBármelyiket keressük, min- merhet√, a 60-as évek op-artjában nyeire vonatkozó ismereteink megbízható ismeretek, dig mást találunk helyette. és luminokinetizmusában Az impresszionista fest√t elb∫völi a csillogó — való- ülnek diadalt. Azonban ez a racionalista diadal nem jában számtalan apró tükröz√d√ felületre bomló — víz- más, mint a játék, a szemfényvesztés, a káprázat tükör, s hogy ezt megragadja, eljut Seurat és Signac id√leges térhódítása, mely feledtetni akarja a tüszilárd pontrendszeréhez. A geometrikus fest√ továb- kör mögötti metafizikáját. A kaleidoszkóp environbi szimmetriatengelyeket vesz fel, és eljut a sugara- ment-té tágul, hogy falai közé csalja és elkáprázsan szétszabdalt, szabályos csillagig vagy a kaleidosz- tassa a néz√t: Luc Peire: Tükör environment (1967), kópig. A kubista kaleidoszkóp-szer∫en tördelt felü- Joel Stein: Kaleidoszkóp (1963), Stano Filko: Sakkleteket alkot, mintha modellje köré tükröket állított vol- environment (1960-as évek vége), Martial Raysse: na, magát a tükröt azonban nem tudja megragadni. Tükör-Projekt neoncsövekkel (Bern, 1968), Juan Gris szerint az egyetlen megoldás, hogy tükör- Christian Megert: Tükör-tér (Utrecht 1968), darabkákat ragasztunk a festménybe. Archipenko Tükör environment (New York, 1971–1972), Lucas ugyancsak igazi tükröt állít a szobor mögé (N√ tükör Samaras: Szoba2 (1966), Yayoi Kusama: Végtelen
93
Beke László
szerelem Show (1965–1966); (a tükörkabinet erotikájáAZ ÁBRÁZOLT TÜKÖR hoz csak egyetlen további adat: Elvis Presley 50-es évekbeli hálószobájának tükörfala); az osakai világkiállítás tükörpavilonja; a tükörhasáb Nicolas a egy másik bejáraton lépünk be a tükörlabirinSchöffer párizsi m∫termében… A trükkösebbnél tusba, utunk során csak festett vagy rajzolt tükörtrükkösebb, de az op-art és a luminokinetizmus ke- képekkel találkozunk. Elindulhatunk „n√i” irányban retein belülmaradó tükörspecialisták (Christian Me- (Vanitas) és „férfi” irányban (Narcissus), de mindkét gert, Victor Bonalto, Arnulf Komposch stb.) közül út az „önarcképhez” és az „arcképhez” illetve az „önAdolf Luther azzal t∫nik ki, hogy tükörobjektjeivel arckép modellel” típusú képek különterméhez veés -environmentjeivel az anyag és a fény két filo- zet. Ett√l a ponttól bármerre is megyünk, vagy a tüzofikusan értelmezett pólusa között akar összefüg- kör t∫nik el (és csak a tükörkép káprázata marad), géseket teremteni. vagy az ember (és marad a tükör: csendélet részeKépzeletbeli tükörlabi- amelyek az objektív igazságok jelent√ségével bírnak, ként vagy önmagáért — rintusunk fordulóin végig- akkor ebb√l az következik, hogy a társadalmi tudat for- esetleg hiányként). vezethetjük az eddig ismert máira és a társadalom fejl√déstörvényeira vonatkozó tulegkoncentráltabb fényt: a domány adatai megbízható adatok, amelyek az objektív jelent√ségével bírnak. Tehát a m∫vészet lényelézersugarat (ilyen kísérle- adatok N◊ gér√l és történetér√l szóló tudomány a m∫vészet jelenteket Joël Stein, Edgar ségeinek bonyolult volta ellenére is olyan exakt tudo- TÜKÖRREL Knoop, Gerald Minkoff és mánnyá válhat, amely képes arra, hogy feltárja a m∫vésokan mások végeztek már). szet fejl√déstörvényeit és gyakorlati alkalmazás céljából Ha viszont speciális célra al- felhasználja. tükör mint toilette-kelEz azt jelenti, hogy az ember képzeteiben, fogalmaiban, kalmazzuk a tükrök közt ítéleteiben és a m∫vészi formákban a küls√ világ reális lék el√tt álló vagy magát tüvezetett lézersugarat, kü- tulajdonságai tükröz√dnek vissza, hogy ezekben van ob- körben néz√ n√ legyen a lönleges képet kapunk, ho- jektív, az embert√l független tartalom; ez azt jelenti, hiúság allegóriája, Vanitas, logramot, mely az eddig is- hogy a tudomány és a m∫vészet tud adni és ad is objek- vagy a szépségistenn√, Vétív és abszolút igazságot. Lenin a következ√ket írta: „A mert legkomplexebb (tér- jelenkori materializmus, vagyis a marxizmus szempont- nusz, egyaránt a férfi-fest√ hatású) Abbild, mintha jából, történelmi feltételekt√l függnek azok a határok, leplezett vagy leplezetlen számtalan prizmából állna, ameddig ismereteink az objektív, abszolút igazságot meg- erotikus tárgya. Leplezets melyet ha széttörünk, da- közelítik, de feltétlen ennek az igazságnak létezése, fel- ten: Ingres Mme de Sététlen az, hogy közeledünk hozzá. Történelmi feltételekrabkáiban is az egész képet t√l függnek a kép körvonalai, de feltétlen az, hogy ez a nonnes vagy Mme Moifedezzük fel. tessier arcképé-n (1814 ill. kép az objektíven létez√ modellt ábrázolja.” A tudomány és a m∫vészet eszközeivel véghezvitt megLabirintusunk egyik 1856), ahol a tükör csak a beugrójában találunk né- ismerési folyamat az objektív világról alkotott elképze- kompozíciót teszi izgatóbelmélyítésének és kiszélesítésének, a valóság hány minimal art alko- léseink bá, Jacopo Marastoni N√ egyre újabb és újabb ágazatai feltárásának végtelen, diatást (Donald Juddtól egy- lektikus folyamata. Világismeretünk helyességének kri- tükör el√tt-jén (1845–1846), forma, tükröz√d√ fe- tériuma a gyakorlat, amely fontos mozzanatként kapcso- kacérsága kellékeivel, a tülület∫ téglatesteket, lódik a megismerés folyamatába. kör mellé tett ékszerekkel, Minden megismerési forma gyakorlati és elméleti értéLarry Bellt√l néhány fé- ke attól függ, mennyire helyesen tükröz√dnek vissza ben- Böcklin Melankóliá-ján, ligátlátszó, féligtükröz√Degas Tükör el√tt-jén, tárd√ kubust, Csiky Tibortól egy lekerekített vég∫ sadalomrajzzá tágítva Manet A Folies-Bergères krómacél hengert). A minimal art, mely puszta bár-ja, Menzel Erkélyszobájá-n (1845) vagy Báli formává vált anyaggá akarta redukálni a m∫al- vacsorá-ján. Kevésbé leplezetten: Manet Nanáján, kotást, bennük a maga anyagszer∫ségét Beardsley Kaméliás hölgy -én (amir√l maga a tühazudtolta meg. Ezt az ellentmondást Erdély kör hiányzik), Feuerbach Paris ítélet-én, Burne Jones Miklós–Megyik János–Jovánovics György Tü- Vénusz tükré-n és f√leg a szimbolizmus démonikus körobjekt-je (1977) így jeleníti meg: sugarasan n√alakjaiban (Wiertz: La belle Rosina, Rossetti: Lady felállított egyforma tükörlapok, közöttük né- Lillith, Rops: A n√). Ez a sor az impresszionizmustól hány azonos méret∫ átlátszó üveglappal. Mivel napjainkig tetszés szerint folytatható, csak a stíluminden tükörlapon egy másik tükörlap szegélye sok változnak, a tükör-n√ (-férfi) kapcsolat változatés üressége tükröz√dik, lehetetlen megállapíta- lan marad.14 Különös közjáték a kubizmus, mely a téni mi tükör és mi nem. mából kiöli az erotikát tördelt síkjaival (Archipenko
H
A
94
Egy képzeletbeli múzeum
említett m∫ve, Braque: N√ tükör el√tt), ám Picasso Day-ének parafrázisa), már egyértelm∫en férfiszee tekintetben is kivételnek bizonyul, a vágyakat be- meknek való. lefojtja a térproblémába, majd ismét felszabadítja √ket.15 Nincs tükör Segal Szépítkez√ -je (1961) el√tt; FÉRFI TÜKÖR EL◊TT nincs tükör Schaár Erzsébet kirakatot néz√ n√je el√tt, mert alteregóját nézi, s mert ez utóbbi mögött tükör van, azt hisszük, hogy közöttük is annak kell lennie; gy férfi azért néz a tükörbe, hogy rendbehozza küle kapcsolatból hiányzik az erotika (Kirakat, 1970); sejét, hogy megnézzen valamit anélkül, hogy Dali felesége tükör helyett az alteregóját nézi (Gala hátrafordulna, hogy „megismerje önmagát”, hogy arcképe, 1935); Allen Jones Térdel√ n√ kézi- elmerüljön önmagában és Narcissus legyen bel√le, tükörrel annál inkább erotikus tárgy, valóságos bú- s végül — ha m∫vész– hogy lefesse vagy lerajzolja tordarab — egyenesen arra ne az objektív világ törvényei, mennyire helyesen isme- önmagát. (Mindez vonatvaló, hogy egy férfi ráüljön. ri meg a reális valóság kapcsolatait és viszonyait, milyen kozhat a n√re is, de csak Gottlieb Schick például a mélyen tárja fel a dolgok lényegét. Az a megismerés, mely bizonyos megszorításokNarzissus mellett megfogal- a valóság leghelyesebb, legteljesebb, legpontosabb, s√t kal.) Más eset nem nagyon tükrözését nyújtja, az a megismerés, melymazza az Éva, amint fölfe- egyenérték∫ képzelhet√ el. Minket f√leg nek következtetéseit a gyakorlat is meger√síti, az a megdezi tükörképét alakját is. ismerés, mely a valóságot újjáteremt√ gyakorlati embere- a két utóbbi érdekel. Egyébként azonban úgy t∫- ket e valóság törvényinek igaz ismeretével vértezi fel — Önnézést egyetlen mónik, hogy a n√ mindig más az ilyen megismerés: a világ tudományos megismerése. don lehet végrehajtani (bár vonzóer√knek kénytelen A marxista-leninista filozófia lehet√vé teszi a m∫vészet tökéletlenül): amint E. hitelesen tudományos elméletének felépítését, a m∫véengedelmeskedni. Max Klin- szet lényegének és társadalmi szerepének tudományo- Mach ábrázolja Az önkereger a kígyó szájába adja a san helyes meghatározását. s√ én cím∫ rajzán (1855 k.). A marxista filozófiai materializmus megállapította a tártükröt, hogy Éva azt a csábVégignézünk magunkon a er√t fedezze fel magában, sadalom szellemi életére, a m∫vészet elméletére és gya- lábfejünk irányában. A látkorlatára nézve, hogy kialakulásának forrását nem maamit majd a férfira gyako- gában a m∫vészetben, hanem a társadalom materiális ványból csupán a legfonto16 rol. Beck Ö. Fülöp azért ad életfeltételeiben, a társadalmi létben, az osztályharcban sabb, az arc marad ki. Erre tükröt a n√ kezébe, hogy kell keresni. Mind magának a m∫vészetnek, mind az esz- a hiányosságra utal Major vele a sárkányt megbabo- tétikai felfogásnak a fejl√dése elkeseredett osztályharc János 1970 körüli rajza: tesközepette ment és megy végbe. názza (Schwartzer Ottó- A különböz√ m∫vészeti irányzatok és iskolák harca mö- tét ebb√l az önnézési pozíérem, 1913). Az anya, aki gött okvetlen észre kell vennünk a pártharcokat, az élen- cióból látjuk, míg arcát a Runge A forrás-án, gyerme- járó és reakciós osztályok harcát. A m∫vészet éppen szemben, az ablak párkákével együtt néz a víztükör- annyira pártszer∫, mint bármely más ideológiai felépít- nyán elhelyezett tükörb√l. be, vagy Berthe és Mary mény. A tükröt nem tudjuk nélAz idealisztikus filozófiai-esztétikai iskolák ócsárolják a Cassatt Hartlaub által idé- m∫vészet jelent√ségét, tagadják a m∫vészet megismeré- külözni. Másrészt az önarczett példáján a nevel√n√, si jelent√ségét, nem ismerik el aktív társadalomátalakí- képet csak akkor tudjuk felaki a gyermek kezébe még tó szerepét. ismerni, ha rajta valami a Sok idealisztikus esztétikai felfogás, amely a reakciós kiegy kis tükröt is ad, s úgy zsákmányoló osztályok érdekeit fejezi ki, kísérleteket tükör jelenlétére utal. Max állnak ketten a tükör elé, Liebermann számos önarclényegében csak a gyermeki nárcizmus el√segít√i, képe közül ilyenek, melyeken éppen festés vagy rajs√t a lacani tükör-stádium alázatos megteremt√i. A zolás közben látható, míg más vonatkozásban érdelegöntudatosabb n√k sohasem magukkal vannak el- kes 1909–1910-es Önarckép-e, a háta mögött is tüfoglalva. Alice egyenesen át akar menni a tükör má- körrel, az A m∫v;sy m∫terme (1902), ahol √ maga, sik oldalára.17 Véletlen-e, hogy Lewis Carroll le is szintén festés közben, a terem végében álló tükörb√l fényképez egy ilyen Alice-szer∫ kislányt, fés∫vel és látszik, vagy Felix H. Mann Liebermannról készített kézitükörrel (Irene MacDonald, 1863) vagy hogy fotója (1932),18 melyen a m∫vész tükör el√tt ül és saját Marcel Duchamp az Apolinère enameled (1916–1917) festett önarcképe szemlélésébe mélyed. Hasonló a kislányalakjához kénytelen tükörképet melléren- helyzet Max Beckmann-nal is:Önarckép rajzolás delni? Az a n√i kebel azonban, mely önállósulva közben (1915), illetve a tükrökkel körülvett Én megjelenik Duchamp tükrén (Delvaus modorában, hotelban (1922). Rendkívül hasonlít Beckmann-hoz 1942, mely Delvaux 1937-ben készült The Break of a Derkovits Gyula tükörhasználata, csak még bonyo-
E
95
Beke László
lultabb. A Sz√l√ev√-n (1929) csaknem egy síkba tö- kett√s önarcképei, Picasso Fest√ és modellje soromörítve látjuk a fest√t, festett (vagy tükrözött?) zata stb. Kenneth Forbes Sárga sál-ján a n√ fest√állönarcképét és a feleség portréját. Az 1929-es Tükör- ványon álló tükörben próbálja fel a sálját, de a tükép-en csendéletbe helyezett tükörben jelenik meg körben látható a háttal álló fest√ is, amint egy máa fest√ arca, mögötte az ablak alatt elvonuló mun- sik fest√állvány el√tt dolgozik (1920-as évek). De a kanélküliek sziluettje látszik. Az 1932-es Nemzedé- fest√ ki is léphet a képb√l, ezt a szerepet egy másik kek-en az olvasó munkás (önarckép?) feje fölötti tü- férfinak adva át. Otto Dix képén egy többszörösen körben látszik a gyermekét etet√ asszony, s a Marx tükrözött pár látható, egy katona, meztelen n√vel az arcvonásait visel√ nagyapa falra függesztett képe.19 ölében (Emlékezés a brüsszeli tükörteremre, 1920), Lovis Corinth, Otto Dix (1931-es Önarckép-ével, el√- Kirchner 1921 körüli fényképén Herr Hembus meztetérben tükröz√ üveggolyóval), majd a 70-es években len feleségével áll a tükör elé. Beckmann John Pelling vagy Richard Herber (kép-a-képben ön- Öltöz√szobá-jában (1921) férfi és n√ egymással szemarcképével, mely elé ön- tesz annak bebizonyítására, hogy a m∫vészet: haszonta- ben, külön-külön tükrökmagát tükröz√ zsebtükrét lan játék, a „szép” alkotásának módszere, érdektelen ben sminkeli magát. Cretartja) kapcsolódnak ehhez gyönyörködés tárgya, vagyis ideális, fiktív, illuzórikus, monini képein ismét összeaz „önszimbolizáló” önarc- valóságfeletti élet. zárul a kapcsolat: felizgult egyszer tettek kísérletet arra, hogy a m∫vészetet úgy képfelfogáshoz. A fiatal Va- Nem férfi n√t lát a tükörben (A tekintsék, mint egy zseniális egyéniségnek a társadalomsarely törött tükörben festi tól független alkotó folyamatát. E nézetnek megfelel√en másik kívánása, 1965).21 Enmeg magát (Önarckép, a m∫vészetet a legmesszebbmen√en egyéni, individuális nek a sornak a végén egy 1944). Ahogy napjaink felé dolognak magyarázták, amelynek semmi köze sincs az performance áll, az Egyenközeledünk, egyre bonyo- osztályharchoz és a társadalmi viszonyokhoz, hanem a súlykísérlet (1977): Abramonép felett áll és megközelíthetetlen a nép számára. lultabb öntükrözésekre A XIX. században széles körökben elterjedt a „tiszta m∫- vic és Ulay, n√ és férfi, mindbukkanunk (Karolus Loden- vészet” a „l’art pour l’art” („m∫vészet a m∫vészetért”) ketten ruhátlanul, egy kétkämpfer megfest egy m∫te- reakciós elmélete. méteres kett√s tükörlapot remrészletet, melyben ma- A „tiszta m∫vészet” elméletének hazája a XVIII. század egyensúlyoznak — úgy, hogy végének és a XIX. század elejének Németországa. Ez az gát a fest√állványra helye- elmélet az 1789-1794. évi nagy francia polgári forradalom mindegyikük a maga oldazett tükörb√l, s megöre- felszabadító eszméi elleni arisztokratikus reakció egyik lán a saját tükörképére tagítve, egy fiktív fotóról lát- formája volt. Ennek az elméletnek a megjelenése szoros pad. Húsz perc múltán Abtatja),20 vagy a nyílt nárciz- kapcsolatban áll a németországi politikai reakcióval, a ramovic félrelép — a tükör reakciós osztályok ama kísérleteivel, hogy akadályt görmus példáival találkozha- dítsenek a társadalom haladó szellem∫ fejl√dése elé. a padlóra zuhan (és nem tunk. A „l’art pour l’art” elmélet szociális értelme abban rej- törik el!). Az önmagát néz√ férfi lik, hogy ez az elmélet az állítólagos „tiszta”, „politikaFérfi és n√ a tükörben, ábrázolása nem más, mint mentes”, a valóságtól elszakadt m∫vészet hirdetésével tükör a férfi és a n√ kömegfosztotta a társadalom haladó er√it a nárcizmus voyeurizmusa. tulajdonképpen zött — vajon nem err√l szólegy hatalmas ideológiai fegyvert√l, a reakciós osztályokPrototípusa Caravaggio Nar- nak tesz és tett szolgálatot a haladó, forradalmi osztá- e Marcel Duchamp Nagy cissus-sa, paródiája Dau- lyok elleni harcuk során, a haladószellem∫, élenjáró Üveg-je, az Agglegényei mier hasonló cím∫ litográ- m∫vészet, a m∫vészi realizmus, a demokratizmus és a hu- vetk√ztetik a menyaszellen, az életnek a m∫vészetben tükrözöd√ fiája. További példái: Bran- manizmus szonyt? A menyasszony és igazsága ellen irányul. agglegényei itt még a legcusi: Narziss, (1925 el√tt), Picasso: Harlekin és tükör (1923), Campendonk: Férfi bonyolultabb áttételek segítségével sem találkoztükörrel stb. hatnak, talán éppen azért, mert az áttétel egyik Bonyolultabb, de hasonló tendenciát mutat az a eleme „a cseppszobrok tükörképének régiója”. Az kapcsolat, melyben Narcissus önszerelmét egy n√ elemzések szerint e cseppszobrokat az „oculist segíti el√, Poussin Narciss és Ekhójá-tól Giulio Pao- witnesses”, a „látszerész szemtanúk”, vagyis maguk a lini parafrázisáig: A virágot hint√ Flóra cím∫ kép kö- néz√k hozzák létre, voyeurként asszisztálva a létre zepében Narcissus nézi magát egy amfora vizében, nem jött androgin násznál.22 És miként a duchamp–i amit Ekhó nimfa tart (1968). Az alaphelyzetben a agglegényeket a kasztráció fenyegeti, a levágott fej∫ fest√ kedvesével, feleségével vagy aktmodellel áb- holttestek látványát tükörrel takarhatja el a néz√, rázolja önmagát: Csók István: M∫teremsarok (1904), szadisztikus voyeurségét nárcizmusra váltva (vagy Schiele: Önarckép aktmodell rajzolása közben tükör megfordítva) Szentjóby Tamás Mozgatható b∫ntudat el√tt (1910), Adolf Hartmann: A tükör, Derkovits cím∫ m∫vén (1972).23
96
Egy képzeletbeli múzeum
A nárcizmus kielégülése pillanatában nem más, (Cocteau, Eric Andersen, Gerz, Meret Oppenheim, mint az én totális felfüggesztése. Doctorow Ragtime Betty Radin, Ed Ruscha stb.) eljutunk Klee összes cím∫ regényében „a kisfiú felfedezi, hogy a tükör ön- festményéhez és írásához. Miként boldogulunk maga megkett√zésének eszköze. Addig bámulja, míg velük (ráadásul tükörfalak között), ha tudjuk, hogy az egyikük sem tudja megmondani, melyikük az iga- „Minden képét bal kézzel festette és rajzolta… Csak zi”.24 Csak a tükör marad meg. Annál a rengeteg arc- íráshoz használta jobb kezét; ballal viszont simán képnél, melynek önarckép mivoltát csak a címe árul- és helyesen írt — tükörírással.”26 Megérkeztünk a ja el, vagy még az sem, a tükör t∫nik el, és csupán a jobb és a bal oldal pszichológiai, szemiotikai, kulképmás marad, valamint vele szemben én, a néz√. túrantropológiai, ideológiai… és m∫vészeti probPaul Eluard: „A fest√k saját eszközeiknek estek áldo- lémájához.27 Kiderül, hogy a szimmetria mindent zatul. Többségük csupán a világ alantas reproduká- jelent, csak az oldalak kölcsönös felcserélhet√sélására szorítkozott. Amikor önarcképüket festették, gét nem.28 Az egyik oldalt rá kell fordítani a másiktükröt tartottak maguk elé, Kant, Schelling és Hegel által megfogalmazott, a m∫vé- ra, hogy pontosan fedjék és nem is gondoltak arra, szi szemlélet politikamentességér√l és a m∫vészetnek a egymást — így készülnek a hogy √k belül ugyanolyan küls√ világtól való elszakadásáról szóló elméletet is már közismert Rorschach-teszt tükrök. Csak éppen letöröl- a legnagyobb mértékben kihasználta az akkori reakció. ábrái is: a szimmetria elváimperialista burzsoázia ideológusai — akik „tovább ték magukról a foncsort, Az laszthatatlan a lenyomatfejlesztik és kiegészítik Kant, Schelling, Hegel megállapímint ahogy letörölték a tásait” — megpróbálják a m∫vészetet teljesen elszakíta- tól. foncsort arról a tükörr√l is, ni a politikai élett√l, megpróbálják teljesen vértelenné Aki tükörképének rabjámelyet a külvilág jelent, halványítani, megfosztani eszmei tartalmától. Így példá- vá válik, feladja személyiamikor küls√nek tekintik.”25 ul az intuitivista Bergson azt állítja, hogy a m∫vészet lé- ségét — ha csak pillanatoknyege „a dolgok érdektelen, vagyis minden gyakorlati Ennek az állandóan néz√- érdekt√l mentes felfogásában” áll. ra is —, és valaki vagy vapontváltogató identifiká- Ezzel és az ehhez hasonló idealisztikus, reakciós lami mást pillant meg a tüciós vagy méginkább tauto- m∫vészetelméletekkel ellentétben a haladó osztályok, a körben maga helyett. Ezen logikus folyamatnak para- dolgozó tömegek ideológusai kidolgozták az igazságnak alapul a magia specularis megfelel√ realista m∫vészet elméletét, felismerték a digmatikus megjelenít√i m∫vészet nagy megismerési jelent√ségét, komoly szere- egyik változata: a szemlél√ Giulio Paolini Fiatal férfi pet tulajdonítottak neki az osztályharcban. el√tt a fényes tükörlapon nézi Lorenzo Lottót cím∫ Különösen fontos kiemelni Belinszkijnek, Csernisevsz- (esetleg kristály- vagy üvegm∫ve (1967, mely nem más, kijnek és Dobroljubovnak, az orosz klasszikus esztétika gömbben) id√ben vagy térmegteremt√inek gyümölcsöz√ tevékenységét. A nagy mint Lotto Fiatal férfi kép- orosz gondolkodók a Marx el√tti irodalomban el√ször ben távoli, esetleg nem lémása cím∫ festményének dolgozták ki a realista m∫vészet elméletét, amelyet a leg- tez√ dolgok képe jelenik reprodukciója, ahol már haladóbb materialista szempontok szerint, a forradalmi meg. (Antik ábrázolások nem tudhatjuk, hogy ki kit demokrácia szerint fogalmazták meg, feltárták a m∫vé- szerint az ilyen „varázslámegismerési jelent√ségét és a társadalmi életben játnéz vagy kit néz ki), Urs szet sok” nem minden küls√ seszott óriási szerepét, szigorú bírálat alá vették a „tiszta Lüthi n√iesre sminkelt, „I’ll m∫vészet” idealisztikus és reakciós elméletét. Belinszkij gédlet nélkül jöttek létre: be your mirror” típusú szo- ezt írja: „A m∫vészett√l elvenni azt a jogot, hogy szolgál- valamelyik beavatott riaszmorú önarcképei, Giovan- hassa a társadalom érdekeit, nem azt jelenti, hogy fel- tó maszkot tartott a tükörhanem azt, hogy lealacsonyítjuk a m∫vészetet, ni Anselmo A jobb oldal emeljük, be néz√ feje mögé; vagy mert ezzel megfosztjuk legelevenebb erejét√l, vagyis a cím∫ portréfotója (1969– bonyolultabb vetít√beren1971, melyr√l a nyak jobb kezünk fel√l es√ oldalára dezést használt.) A festészeti ábrázolásokban széírott „lato destro” szavak miatt elvileg sohasem tud- les a skála a Varázstükrökben látott (ön) arckéhatjuk meg, tükörképet látunk-e tükörírással, vagy pekt√l a „milyen leszek öregkoromban” típusú oldalhelyes portrét, de megtéveszt√en elhelyezett képmásokig (Duchamp „kompenzációs” önarcképe, felirattal), és végül Kondor Béla önarcképei, melye- Gustave Gerutti: El√rejelz√ tükör, 1972). A fest√ a ket 1975 körül metszetként, tehát lenyomatként, tü- tükörbe pillant, és válla fölött a saját pusztulása körírásban megjelen√ „Tükör (Valaki önarcképe)” fel- néz vissza rá (Corinth:Halál és m∫vész, különösen irattal hozott nyilvánosságra. az 1920–1921-es rézkarc-változat). Francis Bacon Ezen a ponton a labirintus megint szerteágazik, képein az ember menthetetlenül elszakad tükörkéaz egyes útvonalak pedig csüggeszt√en keresztezik pét√l, s a tükörkép a tükört√l (Triptichon, 1971). Ben egymást. Elindulunk a tükörírások során (vagy is- Vautier: „à l’envers du miroir il y a un autre” (a mét oda jutottunk?) és számtalan költ√i munkán át tükör túloldalán valaki más van )(1980).
97
Beke László
A tükörben megjelen√ „másik” archetípusa a Me- Pistoletto viszont, aki a 60-as és 70-es években acéldúza (gorgófej), éspedig nemcsak azért, mert aki rá- tükörre visz fel életnagyságú, fényképezett jelenepillantott, k√vé kellett dermednie, hanem azért is, teket, inkább becsapni akarja a néz√t, hogy aztán kimert Perszeusz csak úgy tudta levágni fejét, hogy tü- józaníthassa. Alakjai nem néznek szembe a néz√vel, körb√l figyelte.29 Ett√l a mitikus akciótól kezdve a így akár el is mehetnénk mellettük, ha a tükörben tükör nemcsak a káprázat s a káprázat mögül lesel- nem t∫nne fel — részben eltakarva — a magunk tüked√ halál eszköze, nemcsak a lacani értelemben körképe, s nem ismernénk fel, hogy „valami nincs vett, soha el nem érhet√, de áhított vágykép meg- rendben.32 jelenésének színtere, hanem mindkett√ egyszerre. Egyszerre mondhatjuk, hogy a m∫vészet eszköz és illúzió, hogy a „lényeg” egyszerre van „mögötte” is AZ ÁBRÁZOLT TÜKÖR, AZ és „rajta” is, hogy ez a lényeg egyaránt „élet” és „ha- ÁBRÁZOLT TÜKRÖZ◊DÉS lál”, s végül egyaránt gondolattól, holmi szibarita élvezet tárgyává, henyél√ mondhatjuk, hogy ezt a renyhék játékszerévé tesszük.” tükröt szét kell törnünk, ha Belinszkij az egész világ realista irodalmának, de különow elkezdte fényképeznösen az orosz irodalomnak tapasztalatai alapján azt hira lényeghez akarunk eljutni a tükröt, de a róla készült „ahol élet van, ott költészet is van” és els√ízben ni, és azt, hogy meg kell dette: fénykép eltakarta azt. Mint mért megsemmisít√ csapást a „tiszta m∫vészet” elméle√riznünk, hogy Medúzát ár- tére. A „Visszapillantás 1847 orosz irodalmára” cím∫ cik- említettük, a festett önarctalmatlanná tegyük, hogy a kében a következ√ket írja: „teljes mértékben elismer- képeken is elt∫nik a tükör halált domesztikáljuk. A jük, hogy a m∫vészetnek els√sorban m∫vészetnek kell felülete — máskor a tükör hangsúly — legalábbis amíg lennie, de mégis az a véleményünk, hogy valamilyen »tisz- marad meg, de elt∫nik az ta«, a világtól különvált, a maga külön szférájában él√ csak m∫vészetr√l van szó és az élet más megnyilatkozásaival semmiféle összefüg- ember. A tükörlabirintus — azon van, hogy egyszer- gésben nem álló m∫vészet gondolata — elvont, ábrándos következ√ bejárata olyan re: a m∫alkotásban, ha tü- gondolat. Ilyen m∫vészet nem volt soha, nem volt sehol.” tükrök közé vezet, melyekör, a tükröz√ és a tükrö- Éppen Belinszkij volt az, aki megteremtette a „tiszta ket emberkéz alkotott, vagy m∫vészet” elmélete elleni kritika forradalmi-demokrazött többé már szét nem vá- tikus és a maga korában haladószellem∫ filozófia alapjait. próbált ábrázolni, de mit lasztható. A „tiszta m∫vészet”-r√l szóló elmélet filozófiai alapjai- sem tör√dve az emberi tüMás néz vissza ránk a tü- nak kritikáját Csernisevszkij folytatta és jelent√sen to- körképpel. körb√l: a megrendít√ él- vábbfejlesztette. A nagy orosz materialista élesen szemVermeer enteri√rképein beszállt a m∫vészet idealista szemléletével, a transzcenményt különböz√ módon dentalizmus eszméivel, az a priori ismeret elméletével, a falon lév√ tükör csupán próbálják elviselhet√vé a m∫vészet apriorisztikus formáiról szóló elmélettel, a tárgyakat tükröz vissza, hatenni (vagy kihasználni) tudomány és a m∫vészet öntevékeny fejl√désének idea- sonló tárgyiasság jellemz√ azok a m∫típusok, melyek lisztikus elméletével. Petrov Vodkin hamutartós bebizonyította, hogy a m∫vészet területe magán a tükörfelületen Csernisevszkij és tükrös csendéleteire is nem korlátozódik csupán a szép területére. Csernisevszhordozzák ábrázolásukat. A kij a m∫vészi szép materialista taglalásával dönt√ csa- (1920 és 1919). A fél évszá18–19. századi, els√sorban pást mért a német idealista esztétikára, szétrombolta a zaddal kés√bbi pop-art és német területeken elterjed „tiszta m∫vészet” elméletének gnoseológiai (ismeretta- újrealizmus szintén meg alapjait. Csernisevszkij meghatározása szerint a m∫Hinterglasbilder azzal a cél- ni) akarja fosztani a tükröt mávészet a materiális világ megismerése és reprodukálása. zattal készültek, hogy egyes gikus erejét√l, aminek az szentek, vallásos jelenetek vagy memento mori jel- lesz az eredménye, hogy a tárgy merev, tördelt síkképek ábrázolásával az emberi hiúságnak állítsanak ká degradálódik (Lichtenstein: Tükör I–VI, 1970 és akadályt („Nonnenspiegel”).30 Különösen érdekes vi- Hat tükörpanel, 1970; Warhol: 1288, 1962; Adami: Tülági elágazásai a Hinterglasmalereinek azok a 18. szá- kör és asztal, 1974 el√tt; Peter Klasen: Fogak, 1971; zadi példái, melyeken tükörfelület árnyképeket vesz Monory: Katalógus no. 1, 1972). A tükör megbosszulkörül — hiszen az árnyék maga, ugyanúgy mint a tü- ta magát, s a realista szándékot ellentétébe fordíkörkép, „√skép”, alterego, s elvesztése a néphitben totta át: absztrakt festészetet csinált bel√le. A hiperugyanúgy a halálra utal.31 A Hinterglasbild-hagyo- realizmus ezzel szemben látszólag magára a tükrömányt profanizálja napjainkban kombinálva a hiper- z√désre koncentrál, magát a káprázatot akarja megrealista festésmóddal a svájci Margrit Jäggli barátai- ragadni, de a festészet egynem∫sít√ közegében meg ról, a m∫vész- és a társasági élet képvisel√ir√l ké- kell elégednie a tükröz√ és a tükrözött tárgy virtuóz szített életnagyságú Spiegelbildjein. Michelangelo egymásbajátszásával (H. Kanovitz: Vetített utcai
S
98
Egy képzeletbeli múzeum
jelenet, 1971; B. Schonzeit: Hurrikán után, 1971; D. emberfej∫ madár nézi magát üveggömbben, melyEddy: One Hour Martizine, 1972; VW autószalon ben látszik, hogy éppen ezt rajzolja a szerz√: Csendkirakata, 1972; Bár, 1974–1975; R. Estes: Cím nélkül, élet tükröz√d√ gömbbel, 1943); a tükör és a lenyo1967; Párizsi utca, 1973; B. Moninot vagy R. Goings mat összefüggése (fák tükröz√dnek a pocsolya lábképei). A hiperrealista fest√k azonban, és különösen nyomában: Pocsolya, 1952), féligátereszt√ tükör (viRichard Estes, merész perspektívájú utcaképeivel, zen úszó falevelek és tükröz√d√ fák, a vízben úszó rafinált fényhatásaival és félig átlátszó, félig (egy- hal: Három világ, 195534; vízcsepp felnagyítja egy lemást) tükröz√ kirakataival paradox látszatot terem- vél erezetét, egyszersmind tükröz√dik benne: Hartenek, aminek a tükörkép illúziójához alig van köze. matcsepp, 1948); a szem mint tükör (melyben kopoIlluzionizmusa valójában nem a tér mélységét céloz- nya tükröz√dik: Szem, 1946). „A szem mint a lélek za meg, hanem a fénykép síkját, nem szerkeszt, ha- tükre” számtalanszor megjelenített metaforája jelenem másol (másolja a vászonra vetített diapozitívot, nik meg Magritte A hamis tükör-jén is (1929), mely annak transzparenciáját Ugyancsak √ alapozta meg a m∫vészetnek a társadalmi tulajdonképpen „ablaknyihasználva ki), a valósághoz életben játszott szerepér√l, a m∫vészetnek, mint az élet tás” a végtelen égboltra.35 viszonyítva nem realista te- jelenségei felett kimondott ítéletnek jelent√ségér√l szó- Az ablakkeret és a képkeret hát, hanem legalább annyi- ló forradalmi demokratikus tanítást. illetve az ablaküveg és a és Csernisevszkij vetették meg az orosz klasszira „absztrakt”, mint a pop Belinszkij festmény „összetévesztése” kus esztétika alapjait, amelynek dönt√ jelent√sége volt m∫vészek síkszer∫ tüköráb- a XIX. század orosz szépirodalmának eszmei fejl√dése te- amúgyis állandó Leitmotivrázolásai. rén és komoly hatást gyakorolt a világ m∫vészetének ja Magritte-nak, ugyanígy a Estes és a hiperrealisták fejl√désére is. Belinszkij és Csernisevszkij nézeteit Dob- tükör és a festmény felcsehideg tekintet∫ összegz√i roljubov fejlesztette tovább. rélése is.36 Ha még megemA nagy forradalmi demokraták a m∫vészetben az er√szak és elidegenít√i egy nagy és az elnyomás elleni harc fegyverét, a nagy tömegekre lítjük a nála ugyancsak tradíciónak, mely racioná- gyakorolt politikai hatás eszközét látták. gyakran el√forduló „fény„Bjelinszkijt√l kezdve — mondotta Zsdánov elvtárs — a lis vagy irracionális úton, forrás”, „árnyék” és „Dopde a tükröz√dés káprázatát forradalmi-demokrata orosz intelligencia valamennyi pelgänger” motívumokat (az legjobb képvisel√je elvetette az úgynevezett « tiszta akarta megragadni. A két m∫vészet »-et, a l’art pour l’art elvét, mindnyájan a né- el√z√ekkel felcserélhet√ ér„id√ el√tti fotórealista”, a pért való m∫vészetet, annak magasrend∫ eszmeiségét és telemben) — el√ttünk áll a 18. századi Bernardo Bellot- társadalmi jelent√ségét hirdették.” tükör vonatkoztatási rendto, ismertebb nevén Canal- Belinszkij, Csernisevszkij és Dobroljubov megállapítot- szerének minden lényeges ták, hogy elszakíthatatlan kapcsolat van az eszmeiség, a etto vízben tükröz√d√ ve- m∫alkotások hitelessége és m∫vészi értéke között. Az √ eleme. dutáira és a 19. századi Jo- esztétikai elméletük a Marx el√tti m∫vészetelmélet csúcshann Erdmann Hummel ki- pontját jelenti, de történelmileg ez is korlátok közé szorakatokban, pocsolyákban, rult. Az orosz forradalmi demokraták, mivel még nem A TÜKÖR ÉS legy√zni az idealisztikus történelmi szemléletet vagy a berlini „Granitscha- tudták AZ ABLAK és utópisztikus szocialisták maradtak — még nem tudták le” oldalán visszaver√d√ je- a m∫vészet következetesen tudományos elméletét kileneteire gondos szerkesz- dolgozni. tettség és a „Zauber des Az esztétika valóban tudományos alapjait Marx és Engels agritte-nál egymással és teremtette meg, Lenin és Sztálin gazdagította és fejleszSpiegels” kerülése jellemz√. tette tovább. A marxista-leninista esztétika min√ségileg a „festmény”-nyel felcserélA két 20. századi tükröz√het√, mint ahogy mindkett√ dés-virtuóz viszont, M. C. Escher és René Magritte, a festészet egyetemes metaforája. A romantika óta csak a rajzolás- vagy a festésmód részleteiben tö- gyakori együttes ábrázolásuk, akár úgy is, hogy a kirekszik illúziókeltésre, de mindkett√jüket a látás má- tárt ablakszárny funkcionál (féligátereszt√) tükörgikus-szürreális hatalma foglalkoztatja, s mind- ként. (G. F. Fersting: Pár az ablakban;Kézimunkázó kett√jükb√l a tükör szemantikájának egész paradig- n√; C. D. Friedrich: Kilátás a m∫vész m∫termének masora bontható ki. Eschernél33 a tükör másik olda- jobb illetve bal ablakából, 1805–1806 k.). „Celui qui la (a tükör felületén ki-be járkáló szárnyas oroszlá- regarde du dehors à travers une fenêtre auverte ne nokkal: Varázstükör, 1946), a torzító tükör (vízhullá- voit jamais autant de choses que celui qui regarde mokon tükröz√d√ fákkal: Hullámzó felület, 1950), une fenêtre fermée” — Baudelaire megállapítását domború tükör, összekapcsolva az önarckép és az akár Magritte A dialektika dicsérete (1937) alá lehetne önnézés toposzával (Szalag tükröz√d√ gömbbel; írni, melyen egy nyitott ablakon át a szoba mélyében Három gömb, melyek közül az egyik nem tükröz; egy ház homlokzatát lehet látni. „What attracted me
M
99
Beke László
was the oval and the rectangle — the mirror and the ni Fényt. Ez a fény azonban — akár a prométheuszi window — and the relationship between them. When t∫z fénye, Jochen Gerz értelmezésében40 — el is vayou are outside, looking at one of those old windows, kít, megsemmisíti a tükörképet, láthatatlanná teszi you see a beautiful composition” — mondja Lois Dodd, azt, ami valójában van. (Paulus 1. Kor. 13,12: „Videfestményeinek f√ motívumairól.37 Nyilvánvaló, hogy mus nunc per speculum in aenigmate, tunc facie ad itt az ablak, a tükör és a festmény kerete az összeha- faciem”41). Magritte „fényfej∫ emberének” az arca látsonlítási alap (lásd még R. Delaunay Városra néz√ hatatlan (Der Lustprinzip, 1937). A tükör, ahol lehet, ablak-át, 1912 valamint Malevics Szuprematív tükör- mindig a fény mellé szeg√dik mint gyújtótükör vagy jét).38 Másfel√l az ablak félig transzparens, félig tü- mint a gyertya vagy a lámpa fényerejét növel√ reflekkör mivolta az a min√ség, melynek révén a tükör tor, metaforikus kapcsolatukban azonban mintha „el√tt-mögött” viszonya a „kint-bent” relációval b√- súlyponteltolódás következne be a romantikától víthet√ — innen a „kirakat”-téma toposszá válása a kezdve: a m∫vész nem tükröt, hanem lámpást akar 20. század m∫vészetében új tanítás a m∫vészetr√l. A m∫vészetre vonatkozó emez tartani a néz√ elé.42 Joseph (Marcel Duchamp-tól a fo- új tanítás elméleti alapja a marxista-leninista filozófia, Beuys Voglio vedere i miei tósokon, az expresszionis- a lenini tükrözési elmélet. A marxista-leninista elmélet montagne cím∫ akciójában tákon át Dan Grahamig). szerint a m∫vészet a társadalmi tudat olyan formája, (1971) egy felfényl√ réztüa társadalmi létet tükrözi vissza, olyan ideológiai Robert Rauschenberg Hang- amely kör a Nap szerepét tölti be, felépítmény, amely a maga részér√l ismét aktív visszazások cím∫ environmentje hatást gyakorol a materiális alapra; a m∫vészet a küls√ a fény-tükör-nap-arany √si (1968) egy nagy „kirakat” a világ megismerésének különleges formája és a világ át- jelentésösszefüggését is kölni Wallraf-Richartz-Mu- alakításának egyik fegyvere. A m∫vészet éppúgy osztály idézve. Alice Aycock hét sor seumban. Önmagunkat lát- és pártszer∫, mint bármely más ideológiai felépítmény. üveglemezt állít fel a szaA m∫vészet az emberek m∫vészi formában kifejezett gonjuk féligátereszt√ tükörfa- dolkodása, amelynek a világ megismerése és megváltoz- badban, a nap járásának lán, s csak ha hangot adunk tatása a célja. A lenini tükröz√dési elmélet szerint a vi- megfelel√en (nap/üveg, ki, annak megfelel√en vi- lág megismerhet√; a világ tehát megismerhet√ a m∫vé- 1971)43. Hideo Osaka A lágosodik ki a belseje. Az szet eszközeivel is; a m∫vészet tehát megismerheti a dol- romok — A test – A nap gok lényegét és a m∫vészet következtetései, a m∫vészet ablak-tükör téma kon- nyújtotta igazságok objektív igazságok. Ilymódon a le- cím∫ eventjében (1978) a centrált megfogalmazása nini tükröz√dési elmélet a m∫vészetet, mint a világ meg- néz√ szemébe tükrözi a naGerhard Richter 4 üvegtáb- ismerésének olyan különleges formáját határozza meg, pot, a fényfoltot belevetíti lá-ja (1967), melynek amelynek önálló jelent√sége van az elméleti megisme- a gödörbe, majd a tükröt rés terén. el√zményeiként B. Buchloh A m∫vészetnek a megismerés terén elfoglalt szerepér√l utánadobja és fölé irányt∫t a következ√ m∫tárgysort számos tény tanúskodik. Ismeretes például, milyen óriá- helyez. állítja össze: Delaunay (már si hatásuk van Balzac regényeinek. Engels megállapítotVan azonban a tükör és a említett) Ablak-a, Duchamp ta, hogy Balzac az „Emberi Komédiá”-ban a francia tár- fény kapcsolatának egy mákit∫n√ realisztikus történetét nyújtotta, amikor Nagy Üveg-je, Picabia Elle sadalom sik, baljósabb vonulata is. I. 1816-1878-ig évr√l-évre krónika formájában pontosan lecorrige les mœurs en riant- írta, hogyan er√södött egyre jobban a feltör√ burzsoá- I. Maskov 1920-as csendéleja (1915), E. Kelly A párizsi zia nyomása a nemesi társadalomra. tén a tükör elé állított petModern M∫vészeti Múzeum Már Belinszkij és Csernisevszkij is helyesen mutatott rá róleumlámpát lókoponya Lermontov és Gogol hallhatatlan alkotásainak társaságában ábrázolja. ablaka, (1949) és Bruce Puskin, nagy megismerési jelent√ségére. A haladószellem∫ orosz Nauman Szoba négy forgóCzimra Gyula Lámpa tükör 39 ajtóról készített filmmel-je. el√tt I–II. cím∫ képeit (1955, 1958) fiatal „követ√je”, Károlyi Zsigmond festmények, fotók, environmentek és írásos analízisek segítségével a képtér és az élettér A TÜKÖR ÉS A FÉNY összeegyeztethetetlenségének melankolikus interpretációjává b√víti ki.44 Ámos Imre 1941-es rajzán a tükör melletti petróleumlámpától gyászfátyol (=árnyék) vea tükörmúzeumunk bármelyik pontján „ablakot tül a falon függ√ képmásra.45 Daniel Quintero Peleale nyitunk” a külvilágra, betör a fény, és a sokszoros Ilogico cím∫ 1975-ös ceruzarajzán kioltott lámpa ártükrözés révén sokszorosan elkápráztatja a néz√t. A nyéka látható a falon, miközben egy kabátjába burkotükör átveszi azt a szerepet, amit az ablak tölt be lózó férfi rámászik a tükörre. A fény és a fény hiánya mint fényforrás. Ilymódon tükrözte vissza — meta- a tükör és az árnyék összefüggésére utal — az árnyék forikus értelemben — a középkori m∫vészet az Iste- és a tükörkép elvesztése pedig megintcsak a halálra.
H
100
Egy képzeletbeli múzeum
A FOTÓ A TÜKÖRLABIRINTUSBAN
zoló Escher lehagyhatja róla a tükröz√dést, de a fotós nem (lásd a Bauhausban készült ilyen felvételeket, Funkattól, Muchétól vagy Fritz Schleifert√l). Le lehet valakit festeni úgy, hogy kezében a nap felé forz emberiség régi álmát, a tükörkép rögzíté- dított tükörben csak kis csillogás lássék, de ha vasét — mint ezt Tiphaigne de la Roche is kifejezésre laki beletükröz a kamerába, biztos, hogy a fényképjuttatja Giphantie cím∫ utópikus regényében nek ez a része üres marad. Lehet a festészeti „ablak (1760) — a szó szoros értelmében valósította meg a tükörrel” kompozíciókkal analóg fotót csinálni (pl. Dagereotípia, az ezüst- vagy ezüstözött rézlemezre Lorenzo Merlo az ablak mellé állít egy tükröt, melyfelvett, fordított állású fénykép (mely ráadásul a ben n√i akt látszik), John Szarkowski megrendezheBrunelleschi-féle tükrös perspektíva-dobozhoz rend- ti a New York-i Museum of Modern Artban a híres kívül hasonló camera obscurában készült). A továb- „Mirrors and Windows” fotókiállítást (1978) pusztán bi fejl√dés során a fotog- m∫vészet mindíg kit∫nt azzal, hogy mélyen behatolt a je- azon az alapon, hogy a ráfia pontosan bejárja azt lenségek és folyamatok lényegébe, és mindig tipizálni „tükör”-típusú fotós inkább az utat, amit a képz√m∫vé- tudta az emberi jellemvonásokat. önmagáról, míg az „ablak” szeti tükörinterpretáció, Belinszkij zseniálisan határozta meg, miben különbözik típusú a világról vall, a fotóezért a fotórészleg helyét a m∫vészet a tudománytól. Azt írta, hogy a m∫vészet és médium természete mégis a tudomány különbsége egyáltalán nem a tartalomban, labirintusunkban egy pár- hanem csupán egy bizonyos tartalom feldolgozásának az olyan munkákon nyilváhuzamos pályán kell kije- módjában áll. „A filozófus szillogizmusokban beszél, a nul meg els√sorban, mint lölnünk. Ennek elágazásai- költ√ képekben, de mind a kett√ ugyanazt mondja. A Penny Moore Ablak és tüban ugyanúgy rá kell buk- közgazdász statisztikai adatokkal felvértezve olvasóik- kör cím∫ képpárja (1976), nak, vagy hallgatóinak értelmére hatva, bizonyítja, hogy kannunk a „n√ és tükör”-té- ennek vagy annak az osztálynak társadalmi helyzete ilyen két egymással szemben léma számtalan feldolgozás- vagy olyan okok következtében mennyit javult vagy v√ fal ablakainak, árnyékaára,46 a fest√i víztükröz√dé- mennyit romlott. A költ√ a valóság eleven és csattanós inak, tükreinek, képeinek sekre47 (melyek akkor vál- ábrázolásával felvértezve életh∫ képekben megmutatja bonyolult és hiteles egy— olvasóinak képzeletére hatva, hogy ennek vagy annak nak igazán érdekessé, ha a az osztálynak a társadalmi helyzete ilyen vagy olyan másravonatkoztatásával. sima víztükörben megje- okoknál fogva valóban sokat javult vagy romlott. Az Vagy Jovánovics György A len√ látvány megfordítva a egyik bizonyít, a másik megmutat, de mind a kett√ meg- valóság tükörképe a valódi illúzióját kelti), a gy√z. Csakhogy az egyik logiaki érvekkel, a másik — köl- valóságos I–III-ján (1976), képekkel.” Varázstükrök alkalmazásá- t√i Az objektív világ megismerésének folyamata egységes, ahol csak a fotó hitelesséra (pl. André Kertész Nude de az egységes folyamat két síkon, két formában, két- gében bízva tudjuk kiködistortions sorozata, 1933), féle módon megy végbe: a világ tudományos — logikai vetkeztetni, hogy a táj és a vagy tükrök, lencsék, megismerésének formájában, és a világ m∫vészi — kép- tükörkép egymásbaillesztémegismerésének formájában. A tudomány és a m∫prizmák kombinációira szer∫ sénél egy ablaküveg is közvészet megismerésének közös tárgya van: a reális való(Coburn, Moholy-Nagy), a ság, amely tudatunktól függetlenül és tudatunkon kívül rejátszhatott. (Erre az elvre kaleidoszkóp- vagy tükör- is létezik. Mind a tudományra, mind a m∫vészetre jel- épít Jovánovics Liza Wiathkabinet-szer∫en megsok- lemz√ek a megismerés folyamatának közös törvénysze- ruck: Holos Graphos cím∫, szorozott képekre (Coburn: r∫ségei, de különböz√ek az objektív világ feltárásának, 1977-es sorozata is, melya lényeg megmutatásának eszközei. Ezra Pound három tükörrel, ben egy gipszlenyomat, a 1916; Marcel Duchamp vagy Ignacy Witkiewicz vetítés, a holográfia, a fény általi elvakulás vagy a „ötödmagával” egy asztal körül, mely motívum, úgy tükörjóslás egyaránt szerepet játszik.) látszik, már a századfordulós fényképészm∫termekA fotó-önarcképr√l sokminden elmondható, ami nek kedvelt szolgáltatása volt. Se szeri, se száma a a festészetir√l is (például, hogy egy portréfotóról kirakati tükröz√déseknek, melyek mögül a kirakat sem mindig lehet megállapítani, hogy önarckép-e belseje is fölsejlik, s melyeknek Eugène Atget volt a vagy sem, ezért a fotó-önarckép ideális néz√je is az, legnagyobb mestere. Azonban már itt észre kell ven- aki készítette). Ugyanakkor készítése tükörb√l elvinünk a fotó médiumspecifikus vonásait. Atget egy- leg lehetetlen — éppen ezért az önarckép a tükör egy felvételét nyugodtan egy Hummel- vagy Estes- szempontjából a legrelevánsabb fotó-m∫faj. Önarckép mellé állíthatjuk, a fényképész azonban nem tud- képet ugyanis készíthetünk önkioldóval vagy kiolja elkerülni, hogy némelyik párizsi üzletportálján ne dózsinórral; kézb√l, magunk felé irányított kametükröz√djék önmaga is, fényképez√gépével együtt. rával, esetleg más személy igénybevételével; szeUgyanez a helyzet egy üveg- vagy fémgömbbel: a raj-
A
101
Beke László
münkhöz emelt fényképez√géppel befoghatjuk tes- körb√l látszik, mely egy férfi által tartott nagy tütünk egy részletét; fotogrammot készíthetünk a körben tükröz√dik, mely utóbbi a férfival együtt egy profilunkról, mint Moholy-Nagy (fotó-lenyomat!) — zsebtükörben, amit egy kéz tart — majd összetör…49 mindez azonban ellenkez√ állású mint a tükörkép. Olyan tükörképet pedig, mely pontosan szembenéz velünk (vagyis a kamerával), vagyis amelynek szem- VÉGS◊ léletébe a majdani néz√ is belemerülhet, azért nem KÉRDÉSEK fényképezhetünk, mert szemünk elé kell emelnünk a gépet, mely viszont arcunkat eltakarja. Tüköraknás kamera alkalmazása álmegoldás, mert az objekróbáljuk meg az eddigieket összefoglalni. Kézentív néz√pontja nem lesz azonos a szemünkével. Vá- fekv√nek látszott az általunk ismert tükörrel kaplasztanunk kell a tükörkép és a keres√, az elmélyedés csolatos m∫alkotásokat egy képzeletbeli tükörfalú és a kontroll között. épületben elrendezni, hiMind a tudományra, mind a m∫vészetre egyformán voA dilemma feloldására natkozik a megismerés folyamatának zseniális lenini szen maga a m∫vészet is egyetlen lehet√ség képzel- meghatározása: „az eleven szemlélett√l az absztrakt gon- „tükör”. Kiderült azonban, het√ el: a félig átereszt√ tü- dolkodásig és attól a gyakorlatig: íme, ez az igazság meg- hogy a valóság egésze is az objektív valóság megismerésének diakör mögött, szemünk ma- ismerésének, „tükör” (tükröz√dés által lélektikus útja.” gasságában elhelyezett De a tudomány és a m∫vészet között van egy lényeges tezik tudatunkban), vagyis fényképez√gép, mely ró- különbség is: a tudomány a dolgok lényegébe hatol, a vi- „minden tükör”. Ezért, a lunk dagerrotípiát készít, lág törvényszer∫ségét tárja fel és a világról alkotott el- rendszerezés bonyolultsávagy melynek negatívját tü- képzeléseinket fogalmakban, ítéletekben, következte- gának (vagy lehetetlensétésekben, logikai törvényekben általánosítja. körképesen nagyítjuk le. A m∫vészet a logikai megismerés formájától eltér, az ob- gének) érzékeltetésére kelHasonló szituációval a fo- jektív világ törvényszer∫ségeit sajátos módon általáno- lett az épületet tükörlabitóautomata fülkéjében ta- sítja. A kép a világ megismerésének sajátos formája, a rintusként elképzelnünk. A lálkozunk, ahol az önarcké- valóság tipizálása. konstrukció azonban egyre A logikait és a m∫vészit nem szabad abszolút ellentétekpet azáltal állítjuk be, hogy nek tekinteni. Ezek a megismerés egységes folyamatá- bonyolultabbá vált, hiegy tükörbe nézünk. Ilyen nak két oldalát jelentik, nincsenek közöttük legy√zhetet- szen — akár platóni érteautomatával kezdte el Ar- len sorompók és határok, s√t az életben mindíg szoros lemben is — mind többszönulf Rainer is azokat az ön- kapcsolatot, kölcsönös függ√séget és egymásba való át- rösebb tükröz√désekkel menetet figyelhetünk meg a logikum és a m∫vészet köarckép-kísérleteket, me- zött, de ugyanakkor nagyon lényeges min√ségi különb- kellett számolnunk (a valólyek önkioltás-elméletébe ségeket is. ság tükröz√dése egy tükör(A .I. Szoboljev: A lenini tükröz√dési elmélet és a m∫vészet. torkolltak. De ilyen autoben, amit egy m∫alkotás Szikra, Budapest, 1949.) mata volt az is, mely miatt mint tükör visszatükröz, s Franz Kafka a fotót „ismerd félre magad”-nak nevez- ez az épület tükörfalaiban tükröz√dik). Például hányte, mert a felszínre szegzi a pillantást, így elködösí- szorosan tükröz√dnek Filippo Avalle m∫vei, melyek ti a rejtett lényeget.48 A fotó-önarckép problémájá- maguk is tükörlabirintusként felépítve foglalják manak talán Jaroslav Andel To mirror (Idioms)-a vagy gukban a m∫vészettörténet nagy tükörm∫veit? 50 Sarkis Blackout Leica Museum-a (mindkett√ 1976) a Másrészt tudvalev√, hogy a tükörlabirintusokban a konzekvens megoldása: mindkett√n tükörben ön- tükörfalakat néhol átlátszó üveg helyettesíti, néhol magukat fényképez√ fényképez√gépek látszanak. pedig egyszer∫en hiányzik az üveg, hogy a tájékozóVégül aki a tükörfotó területén hasonló összegz√ dás még nehezebb legyen. Harmadrészt, azért is témunkát végzett, mint Magritte a tükörfestés terén velygünk, mert nemcsak a tükör lényegét keressük, (nem véletlen, hogy szoros együttm∫ködés alakult hanem az „én”-ét is, a valóságét is, és a m∫vészetét ki kettejük között): Duane Michaels. 1974 és 1976 kö- is — és minduntalan mást találunk helyette. Annyit zött készült fotósorozataiban dolgozta fel a Narcis- már sejtünk, hogy a tükör lényegét nem fogjuk mesus-témát (id√s férfi fiatal tükörképét nézi), a tükör- gismerni — azért képzeltük el jó el√re a zárt tükörírást, a kamerába tükrözést, a tükörkép elt∫nését falú termet, egybehangzóan Csu-ang Ceval (az üres („tükörbe nézett és nem látta a tükörképemet. Ez menny és a sima tükörlap zavartalan összhangja), voltam én, a halott, és a férfi a szobában az él√”). Az Paul Valéryvel (tükrök zárt terme), Ludwig WittAlice tükrében (1974) egy szemüvegr√l kiderül, hogy gensteinnel (üres szoba szemközti falain két tükör), egy játékszekrény polcán található, mely egy kis tü- Ben Vautier-vel (két tükör egymással szemben egy
P
102
Egy képzeletbeli múzeum
zárt fekete dobozban, 1969), Joseph Beuys Mirror piece-ével (1975, jódkristály egy belül foncsorozott üvegben) vagy egyszer∫en egy termosszal. Bizonyosra vesszük, hogy a legbels√ teremben nincsen semmi, ez a lényege. Szeretnénk most már valahogy kijutni innen, de rájövünk, hogy az sem könny∫. Be vagyunk csapva, mint ahogy már Apollinaire is megérezte a Picasso m∫termében látott tükör el√tt: „Mer√legesen elterül√ végtelen holttenger volt a tükör, mélyén hamis élet élesztgetett valamit, ami nem is létezik. Így áll szemt√l szembe a M∫vészettel önnön látszata, amelyt√l az emberek egy csöppet sem óvakodnak, és amely lealacsonyítja √ket — pedig a M∫vészet már valamennyiüket fölemelte volt…”51 Borges szerint a tükör ugyancsak „undorító dolog, olyan mint a közösülés, mert megszaporítja az emberek számát”.52 A m∫vészetben állandóan önmagunkat keressük, de a sor végén mindig a tükör áll (mint legutóbb 1979-ben a krakkói Muzeum Narodowe portré kiállításán, „Mi” felirattal). Ha mindennek a m∫vészet az oka, meg kell változtatni a m∫vészetet. Majakovszkij szerint a m∫vészet nem tükör, mely visszatükrözi a világot, hanem kalapács, mely megformálja. A kalapácsot a tükör ellen kell fordítani. (De mi van a tükör mögött?) Kurt Schwitters, az antim∫vész, kitörte keretéb√l a tükör üvegét, és színes kollázzsal helyettesítette (Tükörkollázs, 1920). 1981-ben Budapesten egy egyetemista fiú körbeültette társait, tükröt tett eléjük, hogy nézzék magukat benne, ugyanakkor a tükrök
alá gyertyát helyezett. A tükrök hamarosan szétpattantak. Maradt a fény — mely azonban elvakít. Azt mondtuk, hogy a tükröt legfeljebb nyelvi eszközökkel lehet megközelíteni. Ugyanezt teszi a konceptuális m∫vészet is (a m∫vészettel is). Joseph Kosuth megadja a „mirror” szótári definícióját, George Brecht leírja a Water Yam-ben (1962): „Mirror, reflecting, reflecting”, Antonio Dias53 felírja az If I had a mind… cím∫ könyvben: YTILAER , majd megjegyzi: Project for an artistic attitude. (Egy lappal alább Jan Dibbets: If I had a hammer.) De a nyelvvel is csak circulus vitiosusokat tudunk szerkeszteni, mint ahogy a tükörlabirintus tárgyaival is. Ventillátor tükör el√tt (J. Armleder, 1977), Malevics fehér vászna mint szuprematív tükör, saját szememben nézem magam tükörben, fényképez√gép fényképezi önmagát tükörben tükröz√d√ lencséjében, videókamera közvetíti saját magát, ikrek nézik egymást, minden = semmi, a = a és a ≠ a, Ebb√l a tükörlabirintusból nem lehet kijönni, vagy… Szergej Eizenstein a háború alatt Dvinszkben egy felfordított szekrény ajtajának tükörlapján volt kénytelen aludni. Szeretett volna a helyzetb√l valamilyen metaforát kreálni, de nem jutott eszébe semmi. Azzal a Rilke-idézettel fejezem be, mellyel Baltrusaitis a nagy tükör-monográfiáját kezdte: „Spiegel: noch nie hat man wissend beschrieben was ihr in eueren Wesen seid…”
Jegyzetek
Ez a tanulmány eredetileg a Spiegelobjekte cím∫, Hannoverben, Duisburgban és Nyugat-Berlinben megrendezett kiállításhoz készült, és német nyelv∫, önálló kiadványként jelent meg. (Für ein „musée imaginaire” des Spiegels. Wilhelm-Lehmbruck-Museum der Stadt Duisburg 1982.). Ez az alkalom azonban csak részben ad magyarázatot az imaginárius tükörmúzeum fikciójának megalkotására. A tükörlabirintus modelljét megpróbáltam egyszersmind módszertani elvként is alkalmazni a tükör-tárgyú m∫vészeti alkotások rendszerezésénél, illusztrálandó azt a felfogásomat, miszerint a tükör-tükröz√dés jelenségének lényegi sajátossága a megfoghatatlanság, illetve a tükör lényege a semmi, a halál. Következésképp a tükörrel kapcsolatos jelenségek rendszerezési kísérletei, ideiglenesen felállított osztályai és típusai legkézenfekv√bben egymásba torkolló, egymást keresztez√ folyosókhoz vagy tükörfalakba ütköz√ zsákutcákhoz hasonlíthatók. Véleményem szerint ez a modell alkalmas arra, hogy a tükörrel kapcsolatos legfontosabb kérdések összefüggését érzékeltesse, ugyanakkor azt is tudom, hogy a Vizuális Enciklopédia „Tükör” szócikkéhez a tényanyag másfajta — szisztematikusabb és formálisabb — csoportosítására lesz szükség. A szócikk felépítését jelenleg így képzelem el: 1. A tükör-tükröz√dés jelenségének optikai-fizikai definíciója 2. A visszatükröz√dés jelenségének filozófiai-ismeretelméleti általánosítása
3. A tükör mint tárgy technikatörténete, felhasználása az iparban, tudományban és a mindennapi életben 4. A tükör m∫vel√déstörténete (mitológia, néprajz, szépirodalom) 5. A tükör szerepe a vizuális m∫vészetekben 6. Bibliográfia 1. E. Mai: Ein „neuer Historismus?”. Das Kunstwerk 3/1981. S. 21. 2. R. Schlichter: Spiegelungen der Malkunst — Las Meninas von Velázquez. Im Katalog der Ausstellung: Nachbilder. Vom Nutzen und Nachteil des Zitierens für die Kusnt. Kunstverein, Hannover 1979. S. 198–209. 3. Michel Foucault: Les mots et les choses. Paris 1966. 1. fej. 4. Siehe M. L. Syring: Kunst und moderne Psychoanalyse. Das Spiegelstadium. Kunstforum 1/1981. S. 49–72. o. 5. Géza Róheim: Spiegelzauber. Imago V. (1917). 2. Heft. S. 63–120.; G. F. Hartlaub: Zauber des Spiegels. München 1951; R. Hocke: Die Welt als Labyrinth. Hamburg 1957; M. Wallis: Dzieje zwierciadla. Warszawa 1973; E. H. Gombrich: The Mirror and the Map; J. Baltrusaitis: La miroir. Paris 1978. 6. Baltrusaitis, Op. cit. 7. Füst Milán: Napló. II. Budapest 1976. 8. J. Láng: Lélek és isten Budapest 1974. 9. S. Roche: Miroirs. Galeries et cabinets de glaces. Paris 1956. Kreisel:
103
Beke László Deutshce Spiegelkabinette. Darmstadt 1955. 10. G. Ullmann: La Défense oder der verspiegelte Raum. Berliner Kunstblatt 33/1982. S. 19–22. o. 11. Walter Benjamin: Paris, die Stadt im Spiegel. U. Giersch: Stadtspiegelungen. Zur Ornamentik des Urbanen. Kunstforum 1/1981. S. 78–89. o. 12. A francziák és a tükrök. Közhasznú Honi Vezér 1840. Pest 1840. S. 199–200. o. 13. J. Baltrusaitis: Anamorphoses ou magie artificielle des effets merveilleux. Paris 1962. 14. Bonnard: Akt tükör el√tt; Seurat: N√ púderpamaccsal (1889-1890); Rouault: Tükör el√tt (1906); Corinth: F∫z√ben (1910); Kircher: N√ tükör el√tt (1912-1913); Renoir: Gabrielle tükör el√tt (1913); Miro: Akt tükörrel (1919); Beckmann: Jelmezbál el√tt, cigány n√k (1928). 15. Lásd az alábbi felsorolást: Fésülködés (1966); Szépítkez√ n√, A tükör, valamint Brancusi: Tükörbe néz√ n√ (1909); J. Gonzales: N√ tükörrel (1936); Richard Linder: A tükör. 16. Hartlaub, Op. cit. S. 111. 17. Lásd John Trenniel illusztrációját Lewis Carroll: Alice tükörországban cím∫ m∫vének 1896-os kiadásához. 18. Reprodukciója in: Max Liebermann in seiner Zeit. Nationalgalerie, München — Haus der Kunst, München 1979–1980. 19. Nemcsak a tükör, hanem az árnyék, az ablak (transzparencia) vagy a keret is szimbolikus értelmet nyer Derkovits festészetében (pl. Az aukció, 1932) 20. E. Mai, Op. cit. S. 39. o. 21. J.–B. Lebrun: Leonardo Cremonini: cache-toi, volupté. XXe siècle No. 44. 1975. S. 115–117. o. Ebben reprodukálták A kép és a voyeur-t (1970–1971)és a téma más változatait. 22. Lsd. különösen: R. Hamilton és O. Paz in: Marcel Duchamp. szerk: A. d’Harnoncourt und K. McShine. New York–Philadelphia 1973 és J. Suquet: Miroir de la mariés. Paris 1974. 23. Beke L.: Szentjóby Tamás: Cím nélkül, Magyar M∫hely 54–55/1978. S. 73–84. o. 24. E. L. Doctorow: Ragtime. Budapest 1979. 117. o. 25. P. Éluard.: Picasso eljárása, In: A kubizmus. Budapest 1975. 86. o. 26. F. Klee: Paul Klee. Budapest 1975. 52. o. 27. H. Wölfflin: Gedanken zur Kunstgeschichte. 1941. 82. o. skk.; P. Abraham: Une figure, deux visages. Nouvelle Revue Française 1934. 409, 585. o.; M. Schapiro: On some problems in the semiotics of visual art: field and vehicle in image-signs. Semiotica 3/1963. 28. Brancusi: A csók, (1908); Victor Brauner: Rajzok, (1963); Ger Van Elk: A diplomácia szimmetriája, (1971–1972). Lsd. még: D. Frey: Zum Problem der Symmetrie in der bildenden Kunst. Studium Generale II. 1940. 268. o. skk. 29. A problémáról Jochen Gerzet idézi M. L. Syring, Op. cit. 56–59. o. Ben és Bacon példája is innen való. 30. B. Lymant: Wie in einem Spiegel. Ein Nonnenspiegel aus denn 18. Jahrhundert im Schnüttgen-Museum Köln. Museum der Stadt Köln, Bulletin 2/1981.
19–21. o. 31. Egy magyar vonatkozású példával egy budapesti magángy∫jteményben találkozhatunk. 32. Michelangelo Pistoletto. (Kiáll. kat.) Darmstadt 1974; M. Welish: Pistoletto’s American Campaign. Art in America, Febr. 1981. 110–116. o. 33. Az említett rajzokat lsd. M. Escher: Grafik und Zeichnungen. München 1971. 34.John Rilliard: Pejszín levelek egy √szi tócsában, Három állapot, három olvasat (1977). 35. A kép egyik el√zménye valószínüleg C. H. Ledoux’ A besançoni színház néz√tere egy emberi szemben visszatükröz√dve, lsd. még: F. Clerici: Nürnberg látképe (1970), 36. René Magritte életm∫vében még számos példa található. lsd.: D. Larkin: Magritte, New York, 1971; U. M. Schneede: René Magritte, Leben und Werk. Köln 1975. 37. P. Mainardi: Windowed Reflections. Art News, Febr. 1975. 74–76. o. 38. L’Art vivant 57/1957. 29 o. és M.Cheude: Dépeindre la peinture, a propos de Manuel Vila Flor. Art press No. 1/1972–1973.. 14–15. o. 39. O. M. D. Buchloh: Ready-made, photographie et mainture dens la peinture de Gerhard Richter. in: Gerhard Richter (Kiáll. kat.). CNAC, Paris 1975. 15. o. 40 Prometheus, 1975. Lsd.: M. L. Syring, Op. cit. 41. M. Schilling: Imagines Mundi. Metaphorische Darstellungen der Welt in der Emblematik. Frankfurt a. M.–Bern–Cirencester 1979. 49–66 o. 42. M. H. Abrams: The Mirror and the Lamp. Romantic Theory and the Critical Tradition London 1960 (1953). 43 Jae-Kyoo Chong: Cím nélkül (1976–1977). 44. Károlyi Zs.: Czimra Gyula, avagy az egyenes labirintus, kézirat, Budapest 1975. 45. Passuth Krisztina: Ámos Imre szimbólumrendszere, Ars Hungarica 1975/1. 72. o. 46.Korábbi példák: Watson: Akt tanulmány (1856); Lady Clementine Hawarden: Ablaknál (A toalett-tükör, 1864 k.); E. Steichen: A kis kerek tükör, (1902); B. J. Bellock: Prostituáltak, (1912 k.). 47 A. L. Coburn: Tükröz√dések, (1908). 48. G. Janouch: Beszélgetések Kafkával (Budapest 1972). — A fotó-önarcképr√l: Beke L.: Fotó tükörben. Fotóm∫vészet 1981/3. 10,48–49. o. 49. Vrais Reves. Histoires photographicques de Duane Michals. (Paris 1977). — lsd. még Erweiterte Fotografie I (Kiáll. kat.). Wiener Sezession 1981. Különösen a Spiegelfotos — Fotospiegel cím∫ fejezetet, 97–119. o. 50. F. Avalle — G. Bottiroli: Helms. Opera labirinto. Milano 1975. 51. G. Apollinaire: A meggyilkolt költ√. in: Apollinaire válogatott m∫vei. Budapest, 1973. 499.o. 52. J. L. Borges: Tlön, Uqbar, Orbis Tertius. in. Galaktika 17/1976. 71. o. 53. If I had a mind… Concept-art, project-art. Szerk.: K. Groh. Köln 1971. Lsd. még :Jan Burn: Notes for Mirror Reflexes; Diagram for Mirror Piece, 1968.
Ilia Maskov: Tükör és koponya, 1910
104
