Egy kalandos történet Gerivel

Egy kalandos történet Gerivel Weisssee Gletscher - Nationalpark Hohe Tauern Erika & Sanya - 2015.04.19-21.

Bevezetés Egy szép napsütéses délután (péntek 21:30 perc) Gergő barátunk felhívott minket, hogy mit szólnánk a következő nap egy sítúrához 1000 km-el arrébb és 2000 m szinttel feljebb… Hopp és másnap már a kapruni kilátásban gyönyörködtünk. Egy Weissbier egy Zirben schnaps és Günter, a cica társaságában izgultunk, hogy Geri cimboránk sikeres Schiführer vizsgát tegyen: mégsem maradhatunk hegyi vezető nélkül. Nem sokkal később betoppant Geri közölvén: - “Igyunk mert mától Schiführer lettem!”

 

EGY KALANDOS TÖRTÉNET GERIVEL

1

1. nap Reggeli a szálláson, szedelőzködés, egy gyors puszi a gazdasszonynak és 10:19 perckor már menetkészen álltunk a Rudolfshütte előtt 2.315 méteren. Tökéletes időjárás fogadott minket, napsütés, mínusz és púder. Felszerelés: pipa. Elemózsia: pipa. Felesleges cuccok kidobálása a hátizsákból: pipa. Gyors útvonal tervezés: először ablakon keresztül, majd térképen is. Tájékozódás a hóhelyzetről és lavinaveszélyről.

Könnyed első napi sítúránkon, újdonsült Schiführerünk vezetésével egy-két szűzhavas leejtőt vettünk célba. Mindeközben rengeteg hasznos információt és trükköt tanultunk a sítúrázás fortélyairól pl. hogy ne 200-as pulzus számmal kezdjük a túránk első 100 méterét, vagy hogy a 16,5 perces fóka leszedést és feltevést hogyan lehet pármásodpercre szorítani, vagy éppen mennyi öltözet legyen rajtunk. A nyugodt felmenetel közben volt időnk a csodálatos napsütötte tájban gyönyörködni és fantasztikus fotókat készíteni, hogy az élményeket hazaérve is könnyen fel tudjuk eleveníteni.


2

Pár órával és 800 méter szinttel később megtaláltuk az érintetlen leejtőt. Az izgalom a tetőfokára hágott. Varázslatos élmény több órányi mászás után fent a hegyen, így minden centiméterét igyekeztünk kiélvezni a lesiklásnak, mint egy igazi finn az aranyhering minden rostját. Napunk zárásaként a befagyott “fehér tavon” rövid mászást követően visszaértünk a Hüttéhez. A jól megérdelmelt első de nem utolsó Weissbier-ünket elfogyasztottuk a lemenő nap sugaraiban. Kellemesen elfáradva, vacsora és még néhány Weissbier elfogyasztása közben, megterveztük (Geri megtervezte) a következő napi sítúránkat.


3

2. nap 2.315 méteren, 5:30-kor csodálhattuk ahogy a nap több mint 3.000-es hófödte csúcsokat megvilágítja, nem is volt kedvünk tovább aludni. Kiadós reggelit követően neki indultunk a kiadósnak igérkező túránknak. Két célunk volt a Granatspitze 3.086 m és a Sonnblick 3.088 m. Technika csiszolásból és tanulásból erre a napra is jutott bőven. Geri Schiführerünk nem volt rest megosztani nehezen megszerzett tudását. Többek közt megtanultunk meredek firnes emelkedőkön könnyedén közlekedni és fordulni.

Az előző napnál intenzívebb párórás túra után, elértük a Granatspitze oldalát és a sídepót. Ezt követően beülő, hágóvas, jégcsákány, sisak, kötél és egyéb mászófelszerelés került elő a zsákból. Geri figyelemmel követte minden lépésünket. Elmagyarázta feladatunkat, s neki indult előmászóként a csúcs felé. Még első lépéseinket se tettük meg, mikor döbbenten tapasztaltuk, hogy emberek kapaszkodnak a mi kötelünkbe és jönnek le a hegyről mindenféle felszerelés nélkül, kötött kesztyűben, műanyag talpas cipőben és szarvasos kötött pulóverben. Természetesen megkérdezték udvariasan szabad-e? Rémült arckifejezésük alapján nem mertünk nekik nemet mondani. Lassan sorra kerültünk mi is a saját kötelünkön… Pár kötélhossznyi erőfeszítés után elfogyott a hegy, és elénk tárult a csodálatos panoráma a Grossglockner-el, a Grossvenediger-el. Müzli, csoki, sok fotó, öröm majd elindultunk következő állomásunk felé, a Sonnblick irányába. Uzsonna szünetünket Geri által ásott szélcsendes bivakban tölthettük. A rövid pihenő idő jót tett, de a mosolyból és a lelkesedésből kopott, a csúcs nem akart közeledni… Jó pár forduló és rövid szabad mászás után beleütköztünk a zenélő csúcskeresztbe. Az időnk későre járt; fotó, öröm, majd a jól megérdemelt lesiklás. A szállásunk előtt lévő rövid emelkedőn Geri megpróbálkozott a lehetetlennel; ratrakot stoppolni: társaságunk egyetlen hölgy tagját örömmel felvitte, munkáját félbehagyva soronkívül a Hüttéig. Miután felértünk már rutinszerűen kértük a jól megérdemelt Weissbier-t… Olyan kellemesen elfáradtunk, hogy az utolsó sör után egyből reggel lett.


4

3. nap Már a közhelyesnek tűnő, gyönyörű napsütésre ébredtünk megint. Három napos sítúránk zárásaként a Medelzkopf 2.760 m nevű csúcsot céloztuk meg. Az előző napi olvadás és a reggeli fagynak köszönhetően zörögtek a firnvasak a végtelen hómezőkön. Geri barátunk megtanított minkent biztonságosan firnvas nélkül közlekedni az adott lejtőn (ez nem jelenti azt, hogy nem kell használni más körülmények között). Csúcsprofi sífutóknak tűntünk, ahogy gyors léptekben hagytuk magunk mögött a vassal csörömpölő túrázó társainkat. Csúcsunk meghódításában az időjárási és hóviszonyok gátat szabtak,

de kárpótolt minket a szünetnélküli lesiklás. Újra eljött a szállás előtti emelkedő amellyel ismét meg kellett küzdenünk. Időnk rövidsége miatt leleményes túravezetőnk javaslatára lifttel próbálkoztunk, melynek költsége 1,5 euró per fő lett volna. Mivel túrázni indultunk és nem kocsmázni, ezért nem nagyon volt nálunk ekkora összeg.  


5

Nagy küzdelem árán sikerült összekaparni, így az egyetlen hölgy tagunknak sem kellett a liftkezelő figyelmét bűbájjal elterelni. Szokásos sör majd kiadós ebéd a napsütötte Hütte teraszán. Közben kiterveltük a nagy dobást: mivel a kabinos liften rendelkezünk egy lemeneti jeggyel, így kihasználván eme előnyt súlyos csomagjainkat küldtük le magunk helyett. Mi pedig szabadon élveztük a több kilóméteres lesiklást a völgyállomásig, és ahogy átmentünk a télből a plusz tizenvalahány fok tavaszba. Szomorú szívvel hagytuk magunk mögött a Hegyet és … Gerit. Rengeteg élménnyel és sok tapasztalattal tértünk haza, és azóta is azt várjuk mikor csörren ismét a telefon… Köszönjük Neked Geri. Folyt. köv. :)


6

Egy kalandos történet Gerivel

Recommend Documents