2012. december
• Ünnepeink • Lelkészi oldal • Teológiai szemezgetés • Diakóniai oldal • Hitoktatás • Riport • Aktualitások •
Egész évben Karácsony Kövér, nagy pelyhek keringenek. Fahéjas illat száll a csendes éjben Fagyöngyöt borít zúzmara. Idilli az álomkép, mikor gyertya gyúl a faágon. Egy napig tart csak a szeretet? Miért nem lehet egész évben Karácsony? Hó borította földeken a termény a magtárban. Aszály, áradás és fagykár után. Összegyűlve a templomban, itt és túl országhatáron. Imára kulcsolt kéz fohásza. Lenne bár így, egész évben Karácsony! Leállt a gyár, kéménye sem ontja bűzét. Sarokban a targonca. Ki gondol most exportra, importra? Túl minden felfokozott termelési lázon. Számokon és hatékonysági mutatón. Talán lehetne egész évben Karácsony. Feketén ásít a számítógép monitor. Nincs most adat, infó, biznisz. Valami másra vágyik a lélek. Nem jár az ész ilyenkor márkán, forinton, dolláron. Holnap majd pörgünk tovább. Hiszen nem lehet egész évben Karácsony. Letéve a munkát egy pohár sörrel vagy borral Megpihen felszusszan. Főnöke whiskyt tölt. Nem uralkodik most sem emberen, sem családon. Kellemes ünnepeket most. De nem lesz ám egész évben Karácsony. Az országnak házában ma az ünnepnek törvénye honol. Nem voksol, nem szónokol. Többségnek és ellenzéknek gondolata nem jár most egymáson. Egy kézfogás, egy gesztus. Egyszer majd lesz talán egész évben Karácsony.
Most a szegénynek is jut. Megállunk a koldus mellett. Senki nem mondja: nem adok. Itt van néhány forint, egy kicsit melegedj át barátom. Fagyott érzések engednek. Nem lehetne így, egész évben Karácsony? Sajtó, Tévé, Rádió, minden mi Média. Jó hírt mond csak, karácsonyi dalt. Egy gyorsan múló percre béke van a világon. Megőrizni a pillanatot. Hogyan lehetne egész évben Karácsony. Öregek magányosan. Fiatalok szinglin vagy szétválva. A gyermek meg sem születhet. Porba és sárba tiporva minden, mi egyszer volt álom. Ha nem nézel fel az égre Nem is lehet egész évben Karácsony. Férfi emeli kezét asszonyára. Alkohol mámorban, drogtól lebegő fiatalok. Úgy gondolja, nincs élet túl a sötét halálon. Két végén ég a gyertya. Hogyan lesz így egész évben Karácsony. A kicsi jézuska felnőtt már. Ajándékot egymásnak adunk. Mosolyt és ölelést. Ő már mindent odaadott. Örömhír jár szerte a világon. Szavak helyett, ha megcselekedjük, mit kért. Így lehet csak egész évben Karácsony. Megszületett, itt járt. Egyszer eljött e világra. Meghalt minden emberért. Mikor elment, Szent Lelkét küldte el, s én újra visszavárom. Megtartja az Úr ígéretét. Így lesz majd mindörökké Karácsony Nagy Gábor
Teológiai szemezgetés
2. oldal
Karácsony és hanuka „Az ünnep csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne.” – mondja Hans-Georg Gadamer filozófus. Ebben a megállapítsában azonban nincs semmiféle kizárólagosság, semmiféle korlát. Bármilyen ünnepről legyen is szó, csak akkor mond nekem valamit, ha részese vagyok annak. De természetesen az is változó, hogy kinek mit jelent egy adott ünnep. Hogy esetünkben a karácsony ünnepe kiben milyen érzéseket, emlékeket ébreszt. S egyáltalán, mikor kezdünk el már bármilyen formában is készülődni a karácsonyra. Változó lehet, hogy miként éljük meg az október végi mikulás figurák megjelenését a boltok polcain. Bosszankodunk, vagy esetleg már ekkor elkezdünk valamiféle halvány bizsergést érezni, mely az ünnepi készülődés előszele lehet. S aztán a hetek múlásával előkerülnek az adventi naptárak, az ajtó és ablakdíszek, az adventi koszorúk, talán lehull az első hó is és az idő múlásán túl talán megérezzük, hogy megint készülünk valamire. Egyesek a családi összejövetelekre, az ajándékokra, a szüntelen ünneplésre, nevetésre, talán valami meghittség-
re, mások pedig a lelkükben kívánják bejárni azt az utat, amit az emberek nagy része bosszankodva tesz meg ilyenkor a bevásárlóközpontok dzsungelében. Ki erre készül, ki arra. Ki ezt vár a karácsonytól, ki azt, de legyenek ezen elvárások bármilyenek is, az kell hozzá, hogy részt vegyünk az ünnepben. Manapság persze elég nehéz lenne az embernek kivonnia magát a karácsonyi sürgés-forgásból, mivel ilyenkor bárhová nézünk is, minden azt az üzenetet közvetíti, hogy a legnagyobb ünnep közeleg felénk. S mégha oly racionális és üzleti dolog lett is belőle, amelyet persze a média nyakon önt a maga bután negédes karácsonyi szószával, s egyre sikertelenebbül ugyan, de azt próbálja elhitetni velünk, hogy náluk van az ünnep lényegéhez vezető kulcs, azért karácsony ünnepe mégis csak egy keresztyén ünnep. S mint ilyet, a zsidók nem ünnepelnek, nem ünnepelhetnek meg. Ez utóbbi természetesen a hithű zsidókra vonatkozik. De akkor mégis, mit tesznek ők ilyenkor? Vagy pontosabban mit ünnepelnek az évnek ebben a napjaiban? Folytatás a 4. oldalon
„ ... és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek.” (Eszter Könyve 9,22)
J
ön a karácsony! Rohamléptekkel közeledik és ezt nemcsak a zordabbá váló időjárásból, a naptár lapjaiból és a csillogó karácsonyi kirakatokból érzékelhetjük, hanem abból is, hogy tévéből, rádióból, óriás plakátokból folyamatosan ordít, hogy adakozzunk ilyen és ilyen célra, segítsünk rászoruló embertársainkon, nyúljunk a pénztárcánk mélyére. Talán sokan bele is nyúlnak, gyakrabban dobnak néhány forintot az utcán kéregetőknek, talán át is utalnak egy kevés, vagy jelentősebb összeget valamelyik alapítványnak, talán visznek portékát a Mikulásgyárba, talán részt vesznek a cipős doboz akciókban. De vajon eszünkbe jut-e, hogy egyházunknak, gyülekezetünknek ugyancsak szüksége van a támogatásra, az anyagi hozzájárulásra. Nem szép ilyet mondani, különösen nem a szeretet ünnepén, amikor igazából nem a pénz számít, a karácsony nem a drága ajándékoktól és a rogyásig megrakott asztaloktól lesz karácsony. A karácsony az összetartástól, a szeretettől, az egymásra való odafigyeléstől lesz karácsony, de sajnos világunkban a pénzt nagyon nehéz kizárni. Ahhoz, hogy gyülekezetünk működhessen, hogy karácsonyfát állíthassunk, hogy a szükségben lévő testvéreket megsegíthessük, hogy mindenki asztalára kerülhessen legalább egy kevés ünnepi étel, hogy a betegeket meglátogathassuk, hogy a gyermekeket megajándékozhassuk és hogy az istentiszteleteken ne fagyoskodjunk, kell némi segítség, némi anyagi áldozat a hívektől. Nem baj, ha valaki nem tud sokat adni, ha szívből adja. „És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.” (Márk Evangéliuma 12:41-44) A kis adományokon is ugyanúgy ott van Isten áldása mint a nagyobb hozzájárulásokon. Ezért kérjük a híveket, karácsony kapcsán ne csak a hangzatos reklámok harsogta adománykérésekre érzékenyüljenek el, hanem gondoljanak gyülekezetükre, egyházukra, ami nemcsak a bőségben, hanem a szükségben is mellettük áll Budavári Andrea
„…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Krisztusra…. ” Zsidókhoz írt levél 12:1
Kedves Testvérem! A régiek naplót vezettek. Minden nap egy-két sort írtak arról, ami történt. Megfogalmazták az érzelmeket, amelyek a szívükre hatottak. Amikor jöttek a csendes esték, a karácsony, lehetett újra olvasni a lapokat. Sírni vagy nevetni az elmúlt idő eseményein. Aztán az év fordulóján elővenni egy új naplót, és az üres lapokat napról napra megtölteni élettel. Naplót már én sem írok, de jó megállni, és számba venni az időt, ami a hátunk mögött van. Nézem a 2012-ben megjelent gyülekezeti újság lapszámait, lapozom a gyülekezeti- és saját naptáramat, és rácsodálkozom Isten kegyelmére. Mennyi szépet láthattunk! Ha sírtunk, volt, aki letörölte a könynyeinket. Bár sokan mentek el mellőlünk a minden élők útján, Isten hozott új arcokat. Volt gyermeknevetés idén is a táborokban, és a hittanórákon. Voltak harcok, vereségek, de Istentől megáldott csendek és sikerek is. Ezt az ember észre sem veszi talán, míg benne van a mindennapok dolgaiban, ezért jó ez a számvetési időszak. Néha nem is értem, miért vannak olyan emberek, akik nem tudnak rácsodálkozni Isten jelenlétére. Buta kifogások, mérges kirohanások mögé bújnak. S miközben azt hiszik, az „egész világot” megnyerhetik, a legszebbet veszítik el. Azt, amiért érdemes élni! Az advent csodája leülni a gyertya mellé lekapcsolva a villanyt, kikapcsolva a mobilt, a tv-t, megfogni valóságban vagy jelképesen szeretteink kezét. Aztán a szavak szárnyán elindulni talán onnan, hogy „Emlékszel”, és eljutni oda, hogy „Köszönöm Istenem”. Megpróbálni elénekelni egy éneket (nem baj, ha hamis). Kinyitni a Szentírást (nem baj, ha nem érthető első olvasásra). Kicsit megállni (nem baj, ha sok a dolog). Talán azt gondolod, Testvérem, ez olyan szentimentális. De hadd kérdezzek vissza: Mindig józannak kell lenni? Aztán itt az új év, és az új napló üres lapjai. Ki tudná megmondani, végig tudjuk-e írni minden lapját, vagy az esztendő során megszakad valahol az írás. De Isten kezünkbe adta a tollat és szívünkbe a lehetőséget, hogy megfogalmazzuk, mit szeretnénk, és őszintén megmérjük, ez hogyan sikerült. Újat kezdeni nem lehet úgy, hogy szívünk tele van a múlt terheivel. Ne vigyük át 2012 gondjait 2013-ra. Szinte hallom az ellenvetést: de anyagi, egészségi, családi, egzisztenciális gondjaim jönnek velem. Ez igaz is, csak legyen az a különbség, hogy ezt eddig te akartad cipelni, megoldani, de most tedd le Jézusnál! Jaj, már hallom a következő kérdést: Mi változik ettől? Hadd kérdezzek én is valamit: Kipróbáltad már ezt, őszintén?
Megpróbáltad nem te diktálni az Istennek, hogy mit szeretnél, hanem odabíztad a megoldást Rá? Mert csak ezután jöhet a következő lépés, megfogalmazni és beírni az első oldalra, hogy minek is akarok „nekifeszülni” jövőre, mi az előttem lévő pálya! Magyarul, van-e célom, tervem. A világban a sikeres vállalatok attól működnek jól, hogy megfogalmaznak egy, un. küldetésnyilatkozatot, és ezt mindig szem előtt tartva tervezik, élik mindennapjaikat. Ez nem bonyolult mondatok sora, sokszor csak egy szó, amit mindenki megért, és amivel tud és akar azonosulni. Isten is elénk adott egy ilyen küldetésnyilatkozatot: „Nézz fel Jézusra…” Szerintem, nem kíván lehetetlent. Csak annyit kér, ha el tudod fogadni, hogy pl. döntéseid előtt, a jó, vagy akár a rossz napokban ne ess pánikba, ne a mobilod után kapj rögtön. De ne légy eltelve a magad sikerétől sem, hanem nézz fel Rá! Mielőtt félresöpörnéd a javaslatot, azt gondolom, egy próbát megérne! Még egy kiegészítés: Ne kísérletezz egyedül! Az előbb említett cégek is csapatban tudták csak megvalósítani céljaikat. Hiszem, hogy a Szentlélek azért hozta létre az egyházat – minden hibája ellenére – hogy együtt megmaradjunk, és el ne vesszünk egyedül. Sokszor leírtam, de nem fáradok ismételni, azért adta Isten ide Angyalföldre, a református gyülekezetet, hogy legyen hova eljönnöd, közösségre találj, és megértsd, lehet másképpen is látni a világot! A programok, az istentiszteletek rendje néhány oldallal arrébb elolvashatók, a többi a Te dolgod Testvérem! Akarsz-e változtatni és valóságosan is részese lenni egy kétezer éves csapatnak, amit úgy hívnak keresztyénség, amelynek léte nem csak itt, hanem túl ezen a látható világon egyaránt sikeres? Kívánom a jó döntéshez Isten Szentlelkének vezetését! Kívánom, hogy legyen áldott a karácsonyod és az újesztendőd! A találkozás reményében szeretettel: 2012. adventjében Szloboda József lelkipásztor
Teológiai szemezgetés – Karácsony és hanuka
4. oldal
Folytatás a 2. oldalról
Ők ilyenkor a hanukkát ülik. Erről az ünnepről a Zsoltárok könyve egy bizonytalan utálásán kívül („Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.” Zsolt 30,1) csak a deuterokanonikus Ószövetség, közelebbről a Makkabeusok könyveinek bizonyos szakaszai nyújtanak információt. E beszámolók a Kr.e. 164. év telének eseményeiről tájékoztatnak bennünket, amikor is Makkabeus, Júdás vezetésével a szeleukida haderőt annyira ki tudták szorítani Jeruzsálemből, hogy a IV. Antiokhosz Epiphánész által három évvel korábban megszentségtelenített templomot helyreállíthatták. Két beszámoló szól erről a restaurálásról, melyek alapjaiban megegyeznek. A templom fizikai értelemben vett megtisztítása után ünnepélyes keretek között újra megkezdik az áldozatbemutatást. Az oltár felszentelését nyolc napon keresztül ünneplik. Megemlítik továbbá, hogy ezt a megemlékezést évről-évre meg kell tartani. Ami az ünnep elnevezését illeti, az imént említett hivatalos rendeletre utaló vers a Makkabeusok második könyvében csak „ezeket a napokat” említ, a Makkabeusok első könyvében azonban „az oltár felszentelésének napjairól” van szó. A felszentelés, vagy felavatás pedig héberül hanukkot jelent. A történelmi háttéren kívül a Talmud (a szóbeli hagyomány, a Misna magyarázata) is megindokolja, hogy miért kell ünnepelni a hanukkát. Itt az áll, hogy Kiszlév hónap 25-én (a mi időszámításunk szerint Kiszlév hónap kb. november-decemberre esik, 29, vagy 30 napos hónap) kezdődik a hanukka nyolc napja, amikor sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. Miért? Mert a pogányok egykor betörtek a szentélybe, megfertőzték a szent olajat. Amikor pedig a Makkabeusok legyőzték őket, csak egyetlen olajos korsót találtak, amely a főpap pecsétjével volt lepecsételve. Bár ez csak egynapi olajat tartalmazott, mégis csoda történt és nyolc napon át égett a gyertyatartóban (menóra). A zsidóság ma is erre emlékezve a zsinagógákban és otthonaikban esténként színes hanukka-gyertyákat gyújt. A gyertyatartót, amelybe ma a gyertyákat helyezik, Hanukkijának hívják. Az első napon egyet, a másodikon kettőt és így tovább a nyolcadik napig. Éppen ezért nevezik a hanukkát a fények ünnepének is (hag háórim).
Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek hanukkai pörgettyűvel (trenderlivel) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukkai dalokat énekelnek, a nők pedig Hannára és hét fiára emlékeznek, akik annak idején inkább a mártírhalált választották, mintsem hogy IV. Antiokhosz Epiphánész parancsára megszegjék Isten törvényét és leboruljanak az idegen istenek előtt. A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, mert a karácsonyt megünneplő keresztényekkel való együttélés szükségessé tette, hogy ők is részesüljenek efféle jókban. Manapság az is előfordul, hogy a hanukka minden napján ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek, ezzel is erősebbé téve a vallási hovatartozás érzését. Karácsonyfát azonban nem állítanak. Ez egyébként is egy evangélikus, Németországból eredő szokás. A hanukka tehát nem zsidó karácsony, semmi köze ahhoz, hanem egy nagyon régi ünnep, mely a szentély felavatására emlékeztet. Érdekes, hogy a zsidóságon belül nem tartozott a jelentősebb ünnepek közé, az tette fontossá, hogy időben közel esik a keresztyének karácsonyához és mára sokan azonosították vele. Köszönhető ez annak is, hogy átvették az ajándékozás szokását. Persze, vannak szélsőséges vélemények is, melyek szerint a zsidók azért találták ki ezt az ünnepet, hogy ártsanak a keresztyények karácsonyának. Ez azonban rosszindulatú és minden ismeretet nélkülöző feltételezés. A két ünnep egymástól eltérő módon és időben alakult ki és tartalmát tekintve sem egyeztethetőek össze. Az öszszemosást egy véletlennek, az idői egybeesésnek köszönheti. Az azonban, hogy külső formájában (ajándékozás, sütés-főzés) van egyezés, tagadhatatlan. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy az emberek, eltérő vallási nézeteikkel is képesek egymás mellett békében élni és hatással lenni a másikra. Mert az ünnepek nem azért adattak az embernek, hogy szétválasszanak, hogy háborgást keltsenek, hanem azért, hogy olyan szent időben lehessen részünk, amelyben bármit is ünnepeljünk, hitünk szerint egy másik dimenzióból láthassunk meg valamit. Tiszteljük a mások ünnepét, szent idejét, és őrizzük meg karácsonyunk igazi és egyetlen értelmét. Zsengellér-Kekk Edina
Impressum Kiadja, a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna; Budavári Andrea; Goldbach Ferenc; Lelleiné Kovács Eszter; Leskó Tamás; Lindner Klára; Nagy Gábor; Pálfi Viktória; Szloboda József; Zsengellér-Kekk Edina. Az egyházközség elérhetősége: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Tel: 06/1 350 8659; e-mail cím:
[email protected],
[email protected]; web: www.frangepan.hu Ügyfélfogadási idő a lelkészi hivatalban: Hétfő 14-17 óráig, Szerda 9-12 és 14-17 óráig, Péntek 9-12 óráig A gyülekezet bankszámlaszáma: 10700691-25603301-51100005
5. oldal
Diakóniai oldal
Készülődés a karácsonyi programjainkra
H
álát adunk az Úrnak, hogy idén szeptembertől is rendületlenül folytatódnak a már korábban elindított gyülekezeti programok. Családi programjainkon szeptemberben dr. Németh Dávid pasztorálpszichológus, októberben és novemberben pedig Szarka Miklós tartott előadást. A családi napokat a www.parokai.hu portálon is hirdettük, aminek köszönhetően sok, nem gyülekezetünkhöz tartozó érdeklődő is részt vett a programon. A nyári pihenés után újult erővel folytattuk kórházmissziónkat. Októbertől az Empátia idősek otthonára is kibővítettük szolgálati területünket, ahova havonta egy alkalommal látogatunk el, hogy beszélgetéssel és bibliaórával erősítsük az otthon lakóit. Mindig nagy szeretettel és örömmel fogadnak bennünket. Mint sokan tapasztalhatják gyülekezetünkben nem éppen unalmas az élet. Mindig szervezünk programokat, alkalmakat, amelyeken még jobban elmélyíthetjük egymás közötti kapcsolatunkat, az újonnan érkezők pedig bekapcsolódhatnak a pezsgő gyülekezeti életbe. Természetesen ez mindig sok előkészülettel, munkával jár. Jó tudni, hogy sok önkéntes segítségére számíthatunk, amiért hálával tartozunk nekik. Programjainkról, önkéntes szolgálati lehetőségekről, a kórházmisszióról bővebben honlapunkon, a www.frangepan.hu oldalon olvashatnak. Az adventi időszak a karácsonyra való lelki felkészülés és elcsendesedés mellett számos feladatot és teendőt is hoz a híveknek. Hagyományt követve idén is ajándékokkal kedveskedünk gyermekeknek és időseknek. Igyekszünk minél több, kórházban fekvő testvérünket meglátogatni, így missziót szervezünk a Nyírő Gyula Kórház krónikus osztályára, az Ezüstfény Gondozóházba, valamint az Empátia Idősek Otthonába. Természetesen ajándékot is viszünk, a karácsonyi énekek és igés kártyák mellett közösen, kézzel készített meglepetésekkel szeretnénk örömet szerezni. Minden évben megtapasztalom, hogy nagy öröm együtt készülődni, ötletelni! Szeretettel hívok és várok mindenkit, aki erőt és kedvet érez ahhoz, hogy a vidám, ám dolgos karácsonyi közös készülődésben részt vegyen, ezzel is segítve, hogy mások karácsonyát örömtelibbé és szeretett-teljesebbé tegyük. A tervekről távirati stílusban, röviden írok most. Bővebb információkért nálam lehet érdeklődni az istentisztelet után vagy hivatali időben. Programok, melyre várjuk a szolgálatra kész testvéreket: • December 20. csütörtök 15.00 órától. Az Ezüstfény gondozóházban karácsonyi bibliaórát tartunk, majd úrvacsoraosztás, és átadjuk a karácsonyi ajándékokat. • December 18. kedd 10.00 órától. Karácsonyi látogatás a Nyírő Gyula Kórházban. • December 22. péntek 17.00 órától. A gyülekezeti karácsonyfa közös feldíszítése. Programok, melyre hívogassunk másokat is: • December 24. hétfő 14 óra. Magányosok karácsonya. Műsorral és szeretetvendégséggel várjuk mindazokat, akik egyedül töltenék a szentestét. Idősebb testvéreinkért – aki igényli – autóval elmegyünk, és a rendezvény befejezését követően haza is visszük. Köztudott, hogy Szenteste felerősödik a magány érzete azokban, akik egyedül vannak. Kérjük, a testvéreket, hogy aki ismer a környezetében egyedül élőt, hívja el közénk. Szeretném kiemelni, hogy minden vasárnap 9.30-tól, istentisztelet előtt imaközösséget tartunk. Aki tud, jöjjön egy kicsit hamarabb, hogy minél többen kérhessük Isten áldását. A téli hónapokban az istentiszteleteket követően újra megtartjuk „Tea mellett” alkalmunkat, mely kis beszélgetésre, gyülekezetünkbe való szorosabb bekapcsolódásra nyújt lehetőséget. Felhívom a testvérek figyelmét az iratterjesztésünkre is! Már kapható a jövő évi Bibliaolvasó Kalauz, valamint az idén is készül „gyülekezeti naptár”. Több kiadó karácsonyi könyveivel és ajándéktárgyaival is bővült a templomunkban megvásárolható, ajándékba adható könyvek listája. Bartal Zsuzsa diakónus
Riport „No azért keressétek az urat, a ti isteneteket teljes szívetek és lelketek szerint!” Zsidókhoz írt levél 12:1 „Itt van az ősz, itt van újra…” Most, amikor novemberi eső kopogtat a szürke aszfalton, a háztetőkön, az esernyőkön, vége a kellemes, langyos nyárutónak, hűvösebbre fordult az idő, bent ülünk a meleg lelkészi hivatalban és beszélgetünk Pető Balázs tiszteletes úrral. Először családjáról kérdezem, arról, hogyan lett lelkész, milyen út vezetett idáig? Pető Balázs (P.B.): – Anyai ágon erős református gyökerekkel rendelkező családból származom. Rokonaim és őseim közül többen is lelkészként szolgálták az egyházat. Persze a történelem vihara és a szocializmus alaposan megtépázta ezeket a gyökereket. László nagybátyámat például Amerikába vetette a sors, hogy az ottani magyarságot szolgálhassa pásztorként. Az én életutam sem vezetett egyenesen a lelkészi hivatáshoz. Tulajdonképpen semmiféle vallásos neveltetésben sem részesültem egészen 14 éves koromig. Ekkor vitt el először édesanyám a templomba. Lekonfirmáltam, és egyfajta istenhit ki is alakult bennem, de még sokáig nem találtam helyem az életben. Kerestem az utam, kerestem, hogy mire teremtett engem az Isten. Hosszú, évtizedes érési folyamat eredménye az, hogy végül lelkész lettem. Az emberi szívekhez előtte is volt közöm, de nem úgy, mint most. Egy szívműtőben dolgoztam, de dolgoztam postán is, sőt voltam újságkihordó is. Azután számítástechnikai vonalon dolgoztam kb. egy évtizedig. De közben végig éreztem, hogy valami hiányzik. Úgy éreztem, hogy azok a képességek, melyekkel megáldott az Isten, ezekben a munkákban nem tudnak kibontakozni. Minél inkább megismertem magam, annál inkább világos lett számomra, hogy engem lelkésznek teremtett az Isten. Végül is visszatérve református gyökereimhez, lezárva a múltat, jelentkeztem a teológiára. Érdekes módon, attól a pillanattól fogva, hogy felvettek, úgy érzem, helyére került az életem. Szeretek az emberekkel foglalkozni, bátorítani őket és beszélni nekik mindarról az áldásról, melyben Isten Krisztus által részesíti az embert. Szóval úgy érzem, hogy engem „lelkészi alkatrészekből” rakott össze az Úr, és ebben a hivatásban tud kiteljesedni az életem. Nagy Gábor (N.G.): – Milyen feladatokat végez a gyülekezetben? P.B.: – Beosztott lelkészként igyekszem elvégezni mindazokat a feladatokat, melyekkel Szloboda József nagytiszteletű úr megbíz engem. Gyakorlatilag minden munkaágban tevékenykedem. Tartok bibliaórát és más igei alkalmakat. A Németh László Gimnáziumban idén sikerült létrehozni egy hittancsoportot, így hitoktatói munkát is végzek. Azután ott vannak az öregotthoni szolgálatok, az Ezüstfény és az Empátia öregotthonban, amelyekben szintén részt veszek. Végül itt a kórházmisszió, amelyet a gyülekezet önkénteseivel végzünk. Diakónusunk, Bartal
6. oldal Zsuzsa ez utóbbiaknak a koordinátora. Ezenkívül a gyülekezeti tagokat is örömmel látogatom. N.G.: – Hogyan érzi magát ebben a gyülekezetben a tiszteletes úr? P.B.: – Nagy örömmel tapasztalom, hogy a hívek részéről nagyon pozitív légkör segíti a lelkészi munkát. Amennyire az itt eltöltött rövid idő alapján megítélhetem, aktív és segítőkész a presbitérium is. Ilyen környezetben öröm és megtiszteltetés dolgozni. N.G.: – Nézzünk egy kicsit a közelmúltba! Mi a véleménye a RaM-ban (Radnóti Miklós Művelődési Központ) megtartott egésznapos családi rendezvényről? P.B.: – Érdemes elmondani, hogy ez egy ökumenikus program volt, elsősorban családok és gyermekeik részére. Hosszas munka előzte meg ezt a rendezvényt – köszönet a szervezőknek –, és szerintem megérte a fáradságot. Öröm volt látni, hogy sokan eljöttek, szülők gyerekeikkel együtt. Mert valóban fontos, hogy az egyház, amennyire csak tudja, erősítse a családok egységét. De az is nagyon tetszett, hogy a keresztények összefogva és nagyon modern formában nyitnak az emberek felé. Számomra ez a program azt mutatta meg, hogy az egyház igenis nyitott, és képes megfelelni a kor kihívásainak. Nagyon egyet tudok érteni az egyik előadó, Dr Németh Dávid professzor úr véleményével, aki négyszemközt elmondta, milyen jó lenne, ha rendszeresen ismétlődhetne ez a rendezvény egy a családok számára jobban megfelelő időpontban. Én is úgy gondolom, hogy egy ilyen programnak rendszeresen helye lenne Angyalföld életében. N.G.: – Legyen így! Nekem is szimpatikus gondolat. Köszönöm a beszélgetést, az Úr áldását kívánom az Ön további szolgálatára! Áldás Békesség! P.B.: – Én köszönöm. Áldás Békesség! Nagy Gábor
7. oldal
Aktualitások, programok
CSALÁDI FESZTIVÁL – EGYÜTT A SZERETETBEN Kerületünk önkormányzatának jóvoltából október 22-én a helyi egyházak birtokba vehették az újonnan épült, a főváros első élményszínházának számító RaMColosseumot. Az intézmény a modern technika minden vívmányával felszerelt, rendkívül patináns épület, amely nemcsak színházi előadásoknak, de kulturális rendezvényeknek is otthont ad. Így kerülhetett sor arra, hogy a kerület történelmi egyházai összefogva, itt rendezzék meg a Családi Fesztivál – Együtt a szeretetben elnevezésű ökumenikus családi napot. A sok színes program mellett játszóház és kézműves-foglalkozások várták a gyermekeket. A nagyok érdekes és hasznos előadásokat hallgathattak családról, gyermeknevelésről, házasságról, a szünetekben pedig minőségi kézművesportékák közül válogathattak a kirakodóvásáron. Ebédidőben katolikus testvéreink jóvoltából zsíros, szalámis és lekváros kenyérrel csillapíthatta éhségét kicsi és nagy egyaránt. Természetesen a rendezvényről mi sem hiányozhattunk. Az előzetes egyeztetések alapján a bejárathoz viszonylag közel, jól frekventált területen kaptunk egy asztalt, ahol lehetőségünk nyílt az érdeklődőknek bemutatni gyülekezetünk életét, alkalmainkat, kik vagyunk, és mit képviselünk. Emellett a csendszobáért feleltünk, ahova a békességre, imádságra vágyók térhettek be a színes és zajos forgatag elől. Nagy örömmel nyugtáztuk, hogy az egyházközi gyermekrajzversenyen több hozzánk járó, Pálfi Viktória hitoktatónál tanuló gyermek is a díjazottak közé került. A gyülekezeti kórusok koncertjén a Huszár Gál Kórus öregbítette tovább közösségünk jó hírét. A programok késő este zongorakoncerttel zárultak. Mindannyian hasznos lelki útravalóval, hitben és szeretetben megerősödve tértünk haza. Köszönjük minden testvérünknek, aki idejét ide szánta, és önkéntes munkájával segítette, hogy a kerület lakosai találkozhassanak közösségünkkel és megismerhessenek bennünket. Budavári Andrea
AUTÓBUSZOS KIRÁNDULÁS A TISZA-TÓNÁL 2012. október 13-án a gyülekezet ismét egy jól sikerült kiránduláson vehetett részt. A program igen intenzív volt, tele látványos természeti szépségekkel és azt hiszem, mindannyian sok élményt hoztunk haza. Elsőként Poroszlóba mentünk, ahol ellátogattunk a mintegy fél éve átadott Tisza-tavi Ökocentrumba. Itt megnéztünk egy háromdimenziós filmet a Tisza tó élővilágáról és megtekintettük a hatalmas édesvízi akváriumot. Az akvá-
rium többszintes, először a kisebb patakok élővilágát mutatja be, majd a folyókat, és a végén egy hatalmas tó alatti alagúton mehettünk át, ahol a fejünk fölött úszkáltak a méteres halak. Az ökocentrum után csónakokba szálltunk, és egy néhány perces út után egy kis szigeten találtuk magunkat. Innen pallókon sétálhattunk mintegy másfél órát a tavon, miközben idegenvezetőnk részletesen mesélt a körülöttünk található növényekről, madarakról, a Tisza-tó keletkezéséről. Ekkorra már jócskán megéheztünk, úgyhogy nagyon jól esett a Tiszafüreden elfogyasztott ebéd. Ebéd után ismét csónakokba szálltunk, és elindultunk a tavon. Mentünk fákkal, nádasokkal szegélyezett kisebb tavi ösvényeken és széles, nagy vízen is. Egy csónakban 8-10 ember fért csak el, és bizony úgy alakult, hogy az otthonról hozott finom sütemények jelentős része és a kávé egy csónakba kerültek. Eleinte úgy tűnt, hogy itt most néhányan igen jól jártak, mások viszont kevésbé, de aztán sikerült a csónakoknak egymás közelébe kerülni, és némi ügyeskedéssel átadtuk a finomságokat egymásnak. Útközben egy kis szigeten is kikötöttünk, ahol korábban egy település volt. Itt sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk a csónakokkal viszszafelé. A csónakázást eredetileg két órásra terveztük, de amikor bő egy óra után nagytiszteletű úr megkérdezte, hogy akarunk-e három óra hosszán át maradni, mindenki lelkesen bólogatott. Végül is az idő jó volt, gyönyörűen sütött a nap, a táj pedig valóban festői. A lelkesedés aztán némiképpen csökkent, amikor besötétedett és hirtelen hideg lett. Az utolsó 20 percben már erőteljesen biztattuk egymást, hogy már nincs sok hátra. A buszba beülve hamar felmelegedtünk és nem sokkal 9 óra előtt élményekben gazdagon értünk vissza a templomhoz. Leskó Tamás
„MINDENKOR ÖRÜLJETEK! SZÜNTELEN IMÁDKOZZATOK!” „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1.Thessalonika 5. 16-18.) Vasárnaponként az istentisztelet előtt, fél tízkor a gyülekezeti teremben gyűlik össze az imacsoport. A létszám változó. Volt, hogy csak hárman-négyen voltunk együtt az Úr nevében, de az is megesett nemegyszer, hogy tízen-tizenketten imádkozhattunk, az Úr dicsőségére. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6. 2). Hálás vagyok az Úrnak, hogy van imacsoportunk. Néha úgy érzem, hogy talán nem is fogok tudni imádkozni. Aztán ahogy a testvérek imáját hallgatom, egyszer csak jönnek a szívembe, lelkemre, számra a gondolatok. Egy közösségnek, de az egyénnek ugyanúgy fontos az imatá-
mogatás, imakérések azokért, akik betegek, vagy egyéb gond, probléma nehezíti életüket. Hálát adni pedig mindig van ok, hiszen a jó dolgok nem magától értetődően történnek velünk. „A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsoltárok 50. 23.) Mint említettem, az imakérés, imatámogatás a közösségnek is nagyon kell. Áldást kérni a szolgálatokra, közösségi alkalmakra és hálát adni azokért, hogy azok valóban az Úr dicsőségére legyenek, és emberi gondolatokon túl mindig az élő Isten lehessen azoknak középpontjában. De akár egyéni, akár közösségért elmondott ima vagy hálaadás hangzik, egyet soha ne felejtsünk el: „…mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22. 42b.) Mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne a gyülekezetért, a szolgálatokért, alkalmakért imádkozni, vagy egyéni imakérése lenne, és ezt szeretné Isten elé vinni, akár hangtalan, magában elmondott formában is.
HÍREK A KÓRUS HÁZA TÁJÁRÓL „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!” A RaM-Colosseumban október 22-én rendezett családi napon a klasszikus kórusok fesztiválján a Huszár Gál Kórus is fellépett. A kórus jelenlegi létszáma tizenkét fő. A többi nagy létszámú kórus után igazi felüdülést, nagyszerű zenei élményt nyújtott ez a „maroknyi” csapat, a mi éneklő apostolaink. Nemcsak azért, mert a komolyabb kórusművek után üdítően hangzottak a könnyedebb gospelek, hanem azért is, mert a létszámkülönbség ellenére is ugyanolyan jól szólt, mint a többi kórusmű. Kívánok a kórusnak további sikereket! Örvendeztessék meg a hallgatóságot, mint eddig! Az ének hangjai által együtt emeljük szívünket, lelkünket az Úrhoz, hiszen ezek az énekek (nem csak spirituálék) mind egy-egy imádság is, ami Istenünket, Urunkat dicséri. „Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!” (Zsoltárok könyve 89. 2.b)
N.G.
N.G.
Ünnepi Istentiszteleti alkalmaink
Gyermekkarácsony December 24 14 óra Magányosok Karácsonya 15 óra Istentisztelet December 25 8 óra Istentisztelet December 23. 10 óra
Igét hirdet: Grendorf Péter ev. lelkipásztor
10 óra December 26
10 óra
December 30. 10 óra December 31. 16 óra Január 1.
10 óra
Istentisztelet, úrvacsora Istentisztelet, úrvacsora Istentisztelet Istentisztelet, úrvacsora Istentisztelet
