Kiadó I Editor Biksady Galéria Kft I Biksady Galéria Ltd. Szöveg I Text Nicola Davide Angerame Art curator / editor, New York, Milano Fordítások I Translations Angol I English Yves Bortolini Magyar I Hungarian Bartha Gabriella Lektor I Lector Adele Eisenstein Nyomda I Press Pharma Press Kft. © 2014 I Biksady Galéria I Budapest
BIKSADY GALÉRIA és AUKCIÓSHÁZ
Deenesh Ghyczy I Silent Mantra Kiállítás megnyitó I Exhibition opening 2014. október 2-án, csütörtökön 18-20 óra között on Thursday 2nd October 2014 from 6 p.m. to 8 p.m. A kiállítás megtekinthető I On view 2014. október 3-tól 18-ig from 3rd to 18th October 2014 Kiállítás helyszíne I Location of the exhibition Biksady Galéria I Biksady Gallery H-1055 Budapest, Falk Miksa utca 24-26. Telefon: 00 36 1 784 11 11 Fax 00 36 1 780 93 07 www.biksady.com
[email protected] L Art Management www.lart.hu
[email protected] A katalógus megtekinthető I The catalog is available www.biksady.com
Interior, 2014 oil on canvas 105 x 140 cm
Ksenia, 2013 oil on canvas 90 x 75 cm
Silent Mantra – a láthatón túli lehetőség Mit láthatunk, és mi az, amit nem láthatunk? Mit látunk, amikor a láthatón túllépünk? Túl lehet-e a látáson lépni a festészet által? Többek között a fenti kérdések állnak Deenesh Ghyczy festészeti kutatómunkájának központjában. „Vak vagy, ha a szemeid rabja vagy“ – mondja Osho Rajneesh, a híres indiai misztikus és spirituális guru, akinek könyvei sok országban bestsellerek. Deenesh ebből indul ki, amikor azt akarja kideríteni, hogy mit is jelent látni. A művész szerint ez egy mindannyiunk előtt álló egyéni út, és a festészet feladata kell, hogy legyen a segítségnyújtás e kérdés tisztázásában. A látásnak túl kell lépnie a láthatón, azon a látórendszerünk által létrehozott érzéki képen, mely a kristályos lencse merevségén alapszik és azon az optikai kamrán, ami minden egyes egyén maga legalábbis a neurológia felfedezései szerint. Deenesh nem akarja a láthatót elhagyni, nem választja Mark Rothko intuitív útját olyan színmezők használatával, amelyek megkísérelnek tiszta fénnyé, egy összpontosított érzelmi rezgéssé válni. Nem, ő megmarad a ténylegesen látható területén, és azt önmaga ellen játssza ki, olyan mértékben billentve ki, hogy a tárgy, forma és alak - általában egyetlen személy portréja – saját magát oldja fel. Bár mozdulatlan, a test, vagy egy része, vibrálni kezd, és elhagyja saját határait, ezzel rendkívüli dinamizmus érzetét keltve az ábrázolt testtartás rögzített képében. A megfestett lényeg kiterjed és széttöredezik, hogy megtaláljon egy ritmust és lüktetést, mely a nézőt rávezeti arra, hogy nézzen az érzékelt képen túlra, hogy nyilvánvaló (mert képi) módon érezze egy másik dimenzió jelenlétét, a konkrét portrén túlit. Francis Bacontől eltérően, aki a kortárs és egyben saját nézőpontjának kétségbeesését hangsúlyozta, Deenesh szelíd nyugalmat hoz a festészetébe, olyan önkontrollt, mely a színek visszafogottságában nyilvánul meg. Színei soha nem erőszakosak, és valami telítetlen fényességet hordoznak. Ilyen a fény Hollandiában, ahol felnőtt, egy 1550-ben épült, „gyönyörű, melankólikus hangulatú“ házban -elmondása szerint. Míg Bacon eltorzította az őt körülvevő tárgyakat és reménytelen terekbe zárta őket, Deenesh barátai és ismerősei portréit a szüntelenül vibráló, kilépni akaró lélek mozgásával juttatja el a formán túlra. Így a láthatót arra készteti, hogy önmagán túllépjen: a test formáját használja, hogy spirituális témákkal foglalkozzon. A modern ember - aki Descartes-tal született a 17. században és Freud-dal meghalt a 20. század elején -, annak tudatában, hogy ő a teremtés koronája, magára vette a kérdések megválaszolásának felelősségét, és ő az, akinek a világgal való találkozása gondolkodáson, okfejtésen, magyarázaton és vizsgálódáson keresztül történik, legyen az tudományos, spirituális, vallásos vagy filozófiai indíttatású. Íly módon az ember a világ tükre lett. Ez a tükör pedig az emberi tudat metaforájává vált: olyan vizuális modellé, amely lehetővé teszi, hogy a tudatot olyan helynek tekintsük, ahol minden, az egész világegyetem, megtalálhatja a maga képét. Ezt a gondolatmenetet folytatva azt mondhatjuk, hogy az ember maga az univerzum tükre nemcsak azáltal, hogy az univerzumot ismétli meg mikro-szinten, hanem azért is, és elsősorban azért, mert annak az öntudata. Egy bolygónak, napnak vagy galaxisnak nincs öntudata, puszta anyag hatalmas tömege mindössze. Gyengeségében és jelentéktelenségében viszont az ember az a köztes lény, aki - Isten és a szervetlen világ közé téve - az állatvilág uraként, rendelkezik öntudattal és a végtelen kozmosszal, amelyben lakik. Ez a tudat, mint tükröző elem, az ember nagyságát jelzi és a festészetét, amely közvetlen módon képes ábrázolni ezt az egyedülálló lét-módot, az emberit. „Általában két fő megközelítést alkalmazok emberábrázolásra a műveimben.“ – mondja Deenesh. „Az első a képi információ kiküszöbölésén alapszik, az alakok vizuális megjelenésének feloldásán. A második pedig a képi megjelenés ismétlés, torzítás, mozgás és ritmus általi felhalmozása. Mindkét módszernek ugyanaz a célja. Munkáimnak sok köze van az ellentétek egyesítéséhez és a kettősséghez“ – mondja. „Élvezem a feszültséget és a vele járó paradoxont még akkor is, ha ez a munkáim állandó megkérdőjelezéséhez vezet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez alapvetően része a művészi munkának.„ Festményei különböző fokú komplexitást mutatnak. Stílusuk szempontjából fontosak az absztrakt és a figuratív kombinálási lehetőségeivel kapcsolatos kutatások. Legutóbbi sorozata, az Embedded, e kombinálásnak egy új megközelítését mutatja. Deenesh a vásznat egy kétdimenziós csíkozott mezővel tölti meg először, hangsúlyozott ecsetvonásokkal, amelyben az alak, a portré úgy jelenik meg, mint egy szaggatott és hajtogatott, energiafüzérré alakított valóság. „Energetikai festészet“ lenne egy lehetséges meghatározása annak a műfajnak, amit Deenesh Ghyczy művel. A vizuális nyelv fragmentálása és kombinálása, melyet a festő lehetetlennek tart, munkásságának a központi kérdésére mutat, olyan festészetre, melynek a lényege víziós képessége, vagyis látnoki tulajdonsága vagy misztikus képessége. A misztikus a valóságon túllép, absztrahál és látomásokat kap. Mintha Deenesh ugyanezt csinálná a festészettel. Az a mód, ahogyan alakjait ábrázolja, mintha a spirituálisnak adna megjelenési formát pontosan úgy, ahogy Vaszilij Kandinszkij tette absztrakt festészeti projektjében egy olyan művészeti formával, mely teljesen kizárja a külső igazságot egy belső igazság létrehozása érdekében. Kandinszkij „A művészet spirituális vonatkozásai“-t 1909-ben írta. Egy másik ihletforrás Chuck Close munkássága és ezáltal, természetesen, a fotó és a festészet közötti viszony. A fotó csak azt tudja megmutatni, ami létezik, akkor is, amikor a tárgy elvont. A festészet ennek az ellenkezője: csak azt tudja megmutatni, ami nem lézetik, mert a festés aktusának eredménye, gesztusoké, még akkor is, ha valami valóságosnak kinéző dolgot ábrázol. Ebben a dilemmában létrejön egy kapcsolat, és Deenesh a fotót kiindulópontként használja a teljesség felé vezető úton. Ez a teljesség a tudat kitágításának az eredménye, melyet a művész maga is többféleképpen megtapasztalt, többekközt a meditáció segítségével is. Az alanyokat nagyon különleges pillanatban kapja el: akkor, amikor egyedül vannak önmagukkal. „Nem szeretek portrét készíteni amikor a kamerába néznek vagy mosolyognak: a mosoly gyakran maszk“ – mondja Deenesh. Van néhány régebbi sorozat, a Tuning In és a Dive!, amelyekhez talált képeket használt a művész. Most már modelljeivel inkább a közvetlen, személyes kapcsolatot keresi. „Ez a társadalmi interakcióim vizuális naplója is egyben“- magyarázza. A mindennapi életben ezt egy személyes és egyetemes energiaáramlásnak tekinti, melyet el lehet kapni a festményen. Témája a bensőségesség, és művészete egy olyan tudatállapotot akar elérni, amely pontos és észlelhetetlen. Itt szellem és lélek, kegyelem és kifejezés találkozik, hogy egy bizonyos ragyogó tudatosságot alkosson. Hogy magyarázza Deenesh a kiállítás címét, a Silent Mantra-t? „A festmény részeinek vizuális ismétlése a néző tudatát hivatott a zavarbaejtésig és feladásig menően megtölteni. Ha feladjuk a megértés szándékát, akkor megnyílik az érzés felé vezető út. Az érzet kutatása során Deenesh festményei dimenziókapuként működnek, mint egy „viaticum“ (ford. megj.: útravaló, kenet) a láthatón túli utazáshoz. A mantra szanszkrit szó, azt jelenti: a gondolkodás eszköze. Ez lehet egy misztikus vagy mágikus formula: egy ima vagy szent ének. Akárcsak a meditációban, a cél a tudat kiürítése és az intuíciónak való teret adás. Ezt a célt a mantra használatával el lehet érni. Befejezésül, Deenesh festményei a megformálás és portréfestés erényeit felhasználva az érzékeket átvezetik a láthatón túlra és választ adnak e szöveg elején felvetett kérdésekre. Ezek a kérdések mindig ott voltak és ott is lesznek mindannyiunkban, minden kultúrában. Deenesh megtalálta saját válaszát, mely bensőséges, erőteljes, és egy pillanatra képes a valóságérzékelést elmozdítani, a végső és lényeges kérdéshez irányítva, mely az előzőkből fakad: milyen mértékben ‚valóságos‘, amit látok? Nicola Davide Angerame
Anna M., 2012 oil on canvas 165 x 130 cm
Silent Mantra: The Possible beyond the Visible What can we see, and what can we not see? What do we see when we go beyond the visible? Is it possible to go beyond vision using painting? These questions and many others form the base of Deenesh Ghyczy’s painting research. “You are blind if you are a slave to your eyes”, says Osho Rajneesh, the famous mystic and Indian spiritual guru, whose books became bestsellers in many countries. Deenesh takes this quote as a starting point in determining what it really means to be able to see. For the artist, it is an individual journey to which each of us is called, and painting must have the mission of supporting such a quest. Vision must go beyond what is visible, beyond the sensorial image that is produced by our visual system, which relies on the rigidity of the crystalline lens, and on the optical chamber that every individual is, as discovered by neurology. Deenesh does not suggest abandoning the “visible”; he does not choose the intuitive path of Mark Rothko, through the use of colour fields that endeavour to become pure light, a focused emotional vibration. No, he remains in the field of the truly visible, and uses it to play against itself, to destabilise it to the extent that the same subject, form and shape – usually the portrait of a single person – becomes its own dissolution. Although motionless, the body or a part of it begins to vibrate, and to leave its own limits, to give us a sense of extreme dynamism in the fixed image of the portrayed pose. The painted substance expands and shatters in order to find a pace and pulsation that leads the viewer to see beyond the perceived image, to feel in an obvious way (just because it is visual) the presence of another dimension, beyond that of the concrete “portrait”. Unlike Francis Bacon, who emphasised the despair of the contemporary, and of his own viewpoint, Deenesh brings into his painting a gentle calm, a self-control that materialises in the control of colour, which is never violent and contains an “unsaturated” luminosity. A light typical of the place in Holland where he grew up. An old house from 1550, with a “beautiful melancholic atmosphere”, as he refers to it. While Bacon “disfigured” the subjects that were around him, closing them into hopeless spaces, Deenesh, on the contrary, takes the portraits of his friends and acquaintances beyond the form, with a movement of the soul that seems unwilling to remain in its place, and wants to exit. He thus trains the visible to go beyond itself: by using the form of the body to deal with spiritual themes. In his awareness of being the pinnacle of “creation”, modern man (born with Descartes in the seventeenth century, and “dying” with Freud in the beginning of the twentieth century) took upon himself the responsibility for answers, thus becoming the one who “meets the world” through reasoning, justification, explanation and investigation, whether scientific, spiritual, religious or philosophical. In this way, man has become “the mirror of the world”. This mirror itself has become a metaphor for human consciousness: a visual model that allows us to consider consciousness as a place where everything, the whole universe, can find its own image. Continuing along this line of reasoning, we can say that man himself is the “mirror of the universe” – not only by repeating the universe on a micro scale, but also and especially as an awareness of it. A planet, a sun or even a galaxy, have no self-awareness. They are massive clusters of dull matter. In his weakness and insignificance, however, man is “that being in the middle”, placed between God and the inorganic, master of the animal world, which has self-consciousness and the infinite cosmos in which he “lives”. This consciousness, as a mirroring element, refers to the greatness of man, and to painting that is able to represent an indirect path of this singular way of being that is “human”. “In general, I use two main approaches to represent human beings in my art”, says Deenesh. “The first relies on the elimination of visual information, the dissolution of their visual appearance. The second approach deals with an accumulation of visual information by means of repetition, distortion, movement and rhythm. Both methods have the same purpose. It feels like my art has a lot to do with uniting opposites and with duality”, he says. “I enjoy tension and the paradox that it involves, even if this leads me to constantly challenge my work. However, I believe that all this is a fundamental element of making art”. His paintings feature different levels of complexity. From a stylistic perspective, the artist owes a lot to research on the combination of the abstract and the figurative. His most recent series of works, Embedded, demonstrates a new approach to this combination. Deenesh begins by filling the canvas with a two-dimensional field of stripes, brushstrokes emphasising the handwritten form, in which the figure, the portrait, appears like a reality lacerated and folded, transformed into a “string” of energy. “Energetic painting” would be a possible definition of the genre of painting executed by Deenesh Ghyczy. The “fragmentation and combination of the visual language” that the painter claims as “impossible” takes us to the centre of his work, a painting whose essence is comprised of its “vision-ability”, meant here as a visionary capacity or “mystical” ability. The mystic goes beyond the real, abstracting and then receiving visions. Deenesh seems to do the same with painting. The way he portrays his subjects seems to provide an image to the spiritual, exactly as Wassily Kandinsky wanted to do in his abstract painting project, i.e., a form of art that cancels the outer truth to produce an inner truth. Kandinsky wrote “The Spiritual in the Arts” in 1909. Another source of inspiration is Chuck Close, and naturally, the relation between photography and painting that this reference implies. Photography can only show what exists, even when the subject is abstract; painting is the opposite: it can only show what does not exist because it is the result of the act of painting, of gestures, even if it displays something that looks real. In this dilemma, a relation is established, and Deenesh uses photography as the starting point of a journey towards the absolute: a product of the “expansion of consciousness”, which the artist himself has experienced in different ways, such as through meditation. His subjects are “taken” in a very special moment: that in which we are alone with ourselves. “I don’t like to make a portrait of people when they look into the camera, or when they are smiling: a smile can often be a mask”, says Deenesh. There are a couple of older series of works in which the artist used found images: Tuning In and Dive! Today, he prefers to have a direct and personal relationship with his models. “It is a sort of visual diary of my social interactions”, he explains. In his daily life, he conceives this as a flux of energy, personal and universal, that is possible to catch in a painting. Intimacy is his topic, and his art tries to reach “a state of mind” that is precise and imperceptible: it is the line where mind and soul, grace and expression, meet together to produce a sort of brilliant awareness. How does he explain the title of the exhibition, Silent Mantra? “Visual repetition of parts of the painting aims at filling the mind of the viewer until the point of confusion and renunciation. If one renounces the attempt to understand, the road to feeling opens. In his research of “sensation”, Deenesh’s painting acts as a dimensional gate, as a viaticum for a journey beyond the visible. “Mantra” is a Sanskrit word meaning “vehicle of thought”: this is a formula that can be mystical or magical – a prayer, a holy song. “Like in meditation, the goal is to empty the mind, and to leave space to intuition”. A mantra can be used to reach this goal. In conclusion, Deenesh’s paintings make the most of all the strength of figuration and portraiture to get to a transmission of senses that is beyond the visible and provides an answer to the questions at the beginning of this text. These questions have always been, and will always be in each of us and in all cultures. Deenesh found his answer: intimate, powerful, and able to shift the sense of reality for a moment, leading us to the final and essential question that derives from the previous ones: “how much of what I see is truly ‘real’?” Nicola Davide Angerame
Xiao Xiao 5, 2013 oil on canvas 80 x 60 cm
Salila 2, 2012 oil on canvas 140 x 105 cm
Hands 2, 2012 oil on canvas 100 x 120 cm
Ksenia 6, 2012 oil on canvas 200 x 150 cm
Amechi, 2012 oil on canvas 70 x 90 cm
Gwen, 2012 oil on canvas 140 x 105 cm
Jeannine, 2011 oil on canvas 140 x 105 cm
Insight, 2014 oil on canvas 80 x 60 cm
Your Intention, 2014 oil on canvas 80 x 60 cm
Xiao Xian, 2014 oil, acrylic on canvas d: 110 cm
Moritz, 2014 oil, acrylic on canvas d: 60 cm
Momo, 2014 oil, acrylic on canvas d: 80 cm
Adjust, 2014 oil, acrylic on canvas d: 110 cm
Nico's friend, 2014 oil, acrylic on paper 50 x 65 cm
Lucid Dream, 2014 oil, acrylic on canvas 90 x135 cm
Lily's Hair, 2014 oil, acrylic on canvas 160 x 120 cm
Purple Selfie, 2014 oil, acrylic on canvas 68 x 50 cm
Seeing is Believing, 2014 oil, acrylic on canvas d: 120 cm
One Thought, 2014 oil, acrylic on canvas 160 x 130 cm
You Carry Me, 2014 oil, acrylic on canvas 125 x 160 cm
Two Faces of Momo, 2014 oil, acrylic on canvas 200 x 200 cm
Deenesh Ghyczy 1970 born in Diepholz, Germany 1972 lives in Holland 1988-1990 studies at the Gerrit Rietveld Academy, Amsterdam 1990-1991 studies at the Art Academy, Budapest 1991-1992 studies at the St.Luc Academy, Brussels 1992-2005 lives in Budapest 2005lives in Berlin 2009 changes spelling of first name from Dénes to Deenesh 2014 artist in residence, Shanghai (Pantocrator Gallery) artist in residence, Budapest (ART Factory BAF) One Man Shows (since 2000) 2014 2013 2012 2010 2008 2006 2005 2004 2003 2001 2000
Silent Mantra, Biksady Gallery, Budapest (catalogue) Insight Inside, Pantocrator Gallery, Shanghai Spectral, Whiteconcepts, Berlin (with Greg Murr) El acto de ser, Alejandro Gallery, Barcelona Die Gefühlte Mitte, Klettgau Gallery, Klettgau-Grießen Chaque être humain, 5 Pieces Gallery, Bern (internet Gallery) Soul Out, Art Suites Gallery, Istanbul (catalogue) Echo Vision, Neonchocolate Gallery, Berlin Napp und Ghyczy, Schreier & Von Metternich Fine Arts, Düsseldorf (with Janetta Napp) Mind Out Of Time, Erika Deák Gallery, Budapest (catalogue) Tuning In, Galerie kulturreich, Hamburg (curated by Uwe Goldenstein) Hybriden, Berlin Art Scouts, Berlin (curated by Marc Wellmann) Mental Collage, Erika Deák Gallery, Budapest2007 Siamese Savants, Emmanuel Walderdorff Gallery, Cologne Observations, Vizivárosi Gallery, Budapest (with Tibor Iski Kocsis) Second Layer, Emmanuel Walderdorff Gallery, Cologne Between Two Worlds, Erika Deák Gallery, Budapest Reflections, Kunstraum die Rampe, Bielefeld Glass and the Maiden, Ignác Tragor Museum, Vác, Hungary Vakuum - Raum, Goethe-Institut, Budapest Fragile, Erika Deák Gallery, Budapest Unbreakable, Emmanuel Walderdorff Gallery, Cologne (catalogue) From a Different Perspektive, Szinyei Salon, Budapest Divide, Illárium Gallery, Budapest
Groupshows (since 2000) 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000
Drive the Change, 100 Plus, Zürich (curated by Annette von Spesshardt Portatius) Frühjahrsausstellung, Klettgau Gallery, Klettgau (with Nina Nolte and Marco Reichert) Viel Zu Viel, Galerie Baum Auf Dem Hügel, Berlin I`m Sorry, I Couldn´t Recognize You, Port-Art Gallery, Ankara (catalogue) Schatzlager, Emmanuel Walderdorff Gallery, Cologne Technology Won´t Save Us, Art Suites Gallery, Istanbul (catalogue) Young European Landscape, Collegium Hungaricum, Berlin (catalogue) and Galerie Wolfsen, Aalborg, Denmark Ungarische Gegenwartskunst aus Berlin, Hungarian Ambassy, Berlin (with Gábor A.Nagy, Adam Bota and Konstantin Déry) I´m Not There, Collegium Hungaricum, Berlin (with Simone Haack, Alejandro Rodriguez-Gonzalez, Steffi Stangl and Attila Szücs, curated by Uwe Goldenstein) On Paper, Erika Deák Gallery, Budapest Host Culture, Vizivárosi Gallery, Budapest Jahresgaben, Leopold Hoesch Museum, Düren 10 Years, Erika Deák Gallery, Budapest Fragile Welten, Galerie im Park, Bremen (with Anja Fußbach, Peter Hampel and Philip von Mentzingen, curated by Uwe Goldenstein) Ungarischer Sommer, Kunstraum B, Kiel (with Lilla von Puttkamer) Junge Kunst aus Ungarn, die Drostei, Pinnberg Life Spotting, Vonderbank Gallery, Berlin (with Jörg Lohse and Anne Wölk) Figure & Space, Vonderbank Gallery, Berlin Analogue, Szinyei Salon, Budapest (with Tamás Fuchs and László Györffy) Mediafactory: Interface, former Zsolnay Factory, Pécs, Ungarn Techno realism?, Institute of Contemporary Art, Dunaújváros,Hungary (catalogue) Portrait, Erika Deák Gallery, Budapest Cream 2003, MEO, Budapest Inherited Realism, Municipal Gallery, Szombathely, Hungary (catalogue) Aritmia 9, Institute of Contemporary Art, Dunaújváros, Hungary Art Expo-Fresh, Artmill, Szentendre, Hungary (catalogue) Dialogue, Hall of Arts (Mücsarnok), Budapest (catalogue)
