Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
Édes anyanyelvünk a XXI. század elején Az utóbbi időben nyelvünk valóban sok idegen szóval bővült, ami véleményem szerint mégsem jelent akkora problémát, mint sokan feltételezik, mert nem hanyagoljuk el anyanyelvünket. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy nyelvünk egyre jobban „elszlengesedik”, tehát beszédünkből elmaradnak a választékos kifejezések, helyettük pedig a szlengből származó, illetve vulgáris szavakat használunk. Sajnos hazánkban az idegen nyelvek tanítására sem fordítanak kellő figyelmet, és nem látják, hogy mennyire fontos az idegen nyelvek elsajátítása. Meglátásom szerint az idegen szavak beáramlása ellen nem lehet igazán hatékonyan védekezni, mivel a fiatalok folyamatosan új kifejezéseket honosítanak meg anyanyelvünkben. Sok olyan idegen szót használunk, aminek nincs is magyar megfelelője, így ha akarnánk, akkor se tudnánk helyette magyar szót használni. Manapság egyre divatosabb a külföldről behozott szavak, kifejezések alkalmazása. Szerintem az idegen szavak csak színesebbé teszik nyelvünket, ezért ez nem probléma, inkább pozitívum. Én a választékos nyelv visszahozását a médiára bíznám. Manapság mindenki olvas újságot és néz tévét (nem is keveset!), ezért ha a tévés személyiségek és az újságírók szókincse bővül, árnyaltabbá válik, a magyar olvasóké-nézőké is gyarapodik és kifejezésmódjuk szépül. Ezenkívül a filmekben is használhatnának a sok fölösleges „b*** meg” helyett szellemesebb vagy irodalmibb nyelvezetet. Persze nem kell újra úgy beszélnünk, ahogyan például Balassi vagy Zrínyi korában tették az emberek, de azért a színházi nyelv és a mai magyar köznyelv (ami használatban van) nagyon messze áll egymástól. A média segítségével azonban nyelvünk árnyaltabb és választékosabb lehet. Sajnálatos módon Magyarország nem tudja kellőképpen felmérni az idegen nyelvek szükségességét. Ebben az iskolában szerencsére anyanyelvi tanárokkal taníttatják a nyelveket (legalábbis a németet), így mi nagyobb előnnyel indulunk, mint a többi magyar diák. Tapasztalatból tudom, hogy a magyar nyelvtanárok többsége a nyelvtant megtanítja ugyan, de a diákok beszélni nem tudnak. Tanítok én is egy lányt németre, aki 10 évig tanulta már korábban ezt a nyelvet, és bár a nyelvtant jobban tudja, mint én (őszintén elismerem…), de beszélni nem hajlandó és a szókincse is túl kicsi. Szerintem több anyanyelvi tanárt kellene alkalmazni Magyarországon, vagy az idegen nyelvet tanító magyar ajkú tanárokat magasabb szinten (esetleg külföldön is) képezni. Amíg a magyar emberek nem beszélnek nyelveket, vagy csak nagyon alacsony szinten, addig nem tud az ország sem számottevően fejlődni. És ha többen beszélnének idegen nyelveket, talán a turizmus is jobban fellendülne Magyarországon. 7
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
Számomra a választékos nyelv, a pontos kifejezések megszűnése és az idegen nyelvek hiánya feltétlenül és minél hamarabb megoldásra váró feladat, de mivel nem vagyok oktatási miniszter, nem tudok változtatni a dolgokon. Sőt lehet, hogyha miniszter lennék, akkor se tudnám orvosolni nyelvünk problémáit, mivel kevés a pénz. Compaq
Közelítünk az ősemberek nyelvéhez? Napjainkban, főleg az EU-hoz való csatlakozásunk óta, az idegen nyelveknek egyre nagyobb szerep jut. Foglalkozásunkból fakadóan, de egész életünk során is (például külföldi utazás) a külföldiekkel való kommunikáció elkerülhetetlen, és az idegen nyelv ismerete egyre inkább elvárásnak számít. A magyarok a portugálokkal egyetemben listavezetők abban, hogy a saját anyanyelvükön kívül más nyelveken alig tudnak megszólalni. Az iskolarendszer átstrukturálása és a hangsúly máshová helyezése nyújthatják a megoldást. Több kétnyelvű és nemzetiségi iskolát szükséges nyitni, és az átlagember számára megfizethetővé kell tenni azokat (akár ösztöndíjhoz hasonló támogatások révén). Sőt minél korábban kezdi el az állam a gyerekek kétnyelvű oktatását (már az óvodában), annál hatékonyabb hosszú távon.(A kicsik sokkal fogékonyabbak, és játszva megtanulhatják a nyelvet.) Ezzel szinte ellentétben áll az a tény, hogy nyelvünket elárasztják az idegen szavak. Sokszor nem is ismerjük ezeknek a magyar megfelelőjét, hisz már rég feledésbe merültek, illetve újabban nincs is rájuk megfelelő magyar szó. Bár szerintem ez nem feltétlenül hátrány! Egyrészt az általános műveltség részét képezik, másrészt pedig a könnyebb megértést segíthetik elő bizonyos szituációkban. Azáltal, hogy a szakszavak (orvosi, gazdasági stb.) szinte minden nyelven ugyanazok vagy legalábbis hasonlóak, egy közösen beszélt nyelv nélkül is lehetővé teszik a kommunikáció bizonyos szintjét. Egy másik problémát jelent szókincsünk elszegényedése és a szleng túlzott elterjedése. Egyre kevesebben beszélnek helyesen és választékosan anyanyelvükön, és ez bizony nagyon elkeserítő! Ezt esetleg egy kódex bevezetése tudná meggátolni az oktatási intézményekben („büntetések” az iskolákban bizonyos szavak használatáért). De ezek a jelenségek nem csak kifejezetten Magyarországon lépnek fel. Minden országban fellelhetőek ezek a problémák. Egyre kevésbé számít például a munkában kritériumnak az árnyalt beszéd. Így az emberek többsége hajlamos elkényelmesedni és szókincsét egyszerű szavakra redukálni. Ha ez így folytatódik tovább, akkor előbb-utóbb az ősemberek nyelvéhez fog hasonlítani a miénk. Simon Dóra 8
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
A magyar nyelv nehézségei napjainkban A magyar nyelvet fenyegető problémák – a külföldi szavak beáramlása, a nyelv pontatlan és igénytelen használata, valamint az idegennyelv-tudás hiánya – közül szerintem ez utóbbi a legfontosabb, amin feltétlenül szükséges lenne változtatni. Szomorú, hogy az EU-s országok közül Magyarországon a legmagasabb, 50% feletti azok aránya, akik anyanyelvükön kívül nem tudnak más nyelvet beszélni. Ráadásul azok, akik elvileg, papíron ismernek egy nyelvet, sokszor ugyanúgy nem boldogulnak vele a gyakorlatban. És ez a fajta tudatlanság nem csak az idősebb generációkra jellemző, hanem a fiatalokra is, akik előtt nyitva állnának a világ kapui, akiknek megannyi lehetőségük lenne tanulni, dolgozni, ha beszélnének nyelveket. De nem beszélnek, és ez szerintem elsősorban az oktatás hibája. Egyik barátnőm, aki valóban szorgalmas és rendes tanuló, nyolc év némettanulás után alapvető igéket nem ismert, egy másiknak pedig a tanára eleve hibásan írta fel a példamondatot a táblára. Anyukám pedig járt együtt angolórára olyannal, aki általános iskolában angolt tanít, ehhez képest nem értette meg, amit az anyanyelvű tanár mondott. A diplomát szerezni igyekvők több mint negyede nem kaphatja meg azt, mivel nem rendelkezik az előírt nyelvvizsgával. És ez a helyzet valószínűleg csak tovább fog romlani, hiszen az új oktatási finanszírozás tervezete alapján 2010-ig teljesen meg akarják szüntetni a két tannyelvű iskolák támogatását. A nyelvek nem ismerete azonban nem csak a lehetőségek kihasználásában akadályozza meg a magyarokat. A külföldiekben az országról kialakult képet is nagyban rontja az, hogy nem tudják megértetni magukat az itt élőkkel, azok vagy csak értetlenül bámulnak rájuk, vagy egyszerűen hülyének nézik őket. Nem ritka az a jelenet, mikor például eladók, ellenőrök, tehát olyan személyek, akikkel egy turista nagy valószínűséggel találkozik, szép lassan, tagoltan próbálnak magyarul beszélni az útjukba akadó külföldivel, majd – mikor az nem érti meg őket – egyre hangosabbak és idegesebbek lesznek. A turista pedig legtöbbször hiába próbálkozik bármilyen nyelven, esetleg egy bizonytalan „Ticket, ticket!” vagy hasonló lesz a válasz. És ez még a jobbik helyzet, hiszen Magyarországon belül még mindig jogosabban „várhatja el” bárki, hogy magyarul beszéljenek hozzá. Azonban a magyar turista külföldön is nagy előszeretettel él az előbb említett technikával, és még ő van felháborodva, ha nem értik meg… Természetesen fontos, hogy megőrizzük anyanyelvünket, hiszen az kultúránk alapvető része. A magyar nyelv egyedülálló, semmihez sem hasonlítható, ezért fontos, hogy megóvjuk, hiszen a világ épp attól szép, hogy 9
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
multikulturális és változatos. Azonban az, hogy beszélünk más nyelvet is, nem azt jelenti, hogy azonnal el kell felejtenünk anyanyelvünket és kizárólag például az angolt használni! Az anyanyelv és az egyéb beszélt nyelv tökéletesen megférnek egymás mellett. Például vegyük alapul Hollandiát: szinte mindenki tökéletesen beszél angolul (legalábbis a városokban), és természetes számukra, hogy a náluk megforduló külföldit eleve ezen a nyelven szólítsák meg. De ettől még egymás közt hollandul beszélnek, a nyelv nem vész el. Igaz, nekik könnyebb, hiszen a magyarral ellentétben a holland eléggé hasonlít az angolra. Talán ezért is van, hogy az angol kifejezések használata náluk is meglehetősen elterjedt. Úgy érzem, az idegen szavak gyakori használata nem speciálisan magyar, inkább globális probléma. Feltehetőleg azért alakult ez így, mert az új kommunikációs eszközök elterjedésével egyre több külföldi befolyást kapunk. A filmek, sorozatok, könyvek és hasonlók nagy része Amerikában játszódik, az ottani kultúra, élet elemei jelennek meg benne. Ezeket mi, mondjuk ötven évvel ezelőtt, még nem igazán ismertük, nincsenek kialakult szavaink a leírásukra. Ezért az eredeti kifejezéseket használjuk. Hasonló a helyzet az olyan dolgokkal, amiket külföldön találnak ki, innen terjednek el aztán a világban: például különféle sportok vagy ruházati és divatcikkek. Ezeket szinte minden nyelven ugyanúgy nevezik, nem adnak neki hazai nevet. (Kivéve talán a franciákat, de ők nem mérvadók, hiszen még az általánosan bevett betűszavakat, mint például AIDS vagy NATO is máshogy használják.) Magyar szavakat kitalálni ezekre a jelenségekre nehéz, mivel ha már elterjedtek angolul, nem igazán fognak az emberek rászokni, hogy helyette az új szót használják. Bár akad olyan példa, ahol sikerült a magyar kifejezés elterjesztése (például számítógép), a legtöbb ilyen szót nem használják (például hódeszka, citrancs). Aminek esetleg értelmét látom, az a szavak magyarosítása annyiban, hogy magyar kiejtés szerint írjuk őket. Ez talán eleinte furcsán hat, de idővel beépül a köztudatba, hiszen például a randevú is teljesen megszokott ezzel az írásmóddal, senkinek nem jut eszébe eredeti francia példára „rendez-vous”-nak írni. Egyébként is lehetne vitatkozni azon, mi számít magyar és mi idegen szónak, hiszen hazánk a történelem során többször volt erős külföldi hatásnak kitéve, és rengeteg szavunk származik más nyelvekből. A magyar ezt is túlélte és szókincsébe beépültek a jövevényszavak, tehát előbb-utóbb a jelenlegi helyzet is normalizálódni fog. A nyelv hibás használata, főleg a hétköznapokban, szintén nem kifejezetten magyar probléma. Ezzel kapcsolatban három dolgot emelnék ki. Egyrészt szerintem természetes, hogy a mindennapi beszédben az ember kevésbé választékosan, kevésbé figyelmesen fejezi ki magát. Másrészt a szókincs nagysága, a nyelvhelyesség műveltség, olvasottság és szociális 10
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
háttér kérdése (is), nem lehet azt mondani egy egész országra, hogy ott mindenki hanyag és a szabályokat figyelmen kívül hagyva beszél. Végül pedig lehet azon vitatkozni, mi számít hibának és mit fogadunk el. Az internet és az sms-írás elterjedése óta a cél: minél több információt megosztani minél gyorsabban minél kevesebb karakterben. Ennek érdekében kialakultak olyan rövidítések, valamint a hangulatra utaló kifejezések, amelyek beépültek a mindennapi szlengbe, beszédbe is. Használatukat lehet hibának tekinteni, bizonyos országokban azonban, például NagyBritanniában és Dániában, a szótárakba is bekerültek. Így az angol Collins Dictionary-ben megtalálhatóak olyan kifejezések, mint például OMG (oh my God, azaz te jó ég) vagy WTF (what the f*ck? = mi a sz*r?). Azt ugyan nem hiszem, hogy a szleng kifejezéseket azonnal hivatalossá kellene tenni, hiszen a legtöbb rövid idő után eltűnik. Viszont úgy gondolom, a nyelv képlékeny dolog, ami napi szinten változik, és ha valami elterjed, következetesen úgy használják, nem kell feltétlenül ragaszkodni a régi szabályokhoz, nyitottnak kell lenni az új befogadására. Szabó Fruzsina
Közmondások összehasonlító elemzése idegennyelvi megfelelőikkel A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás, mely a mindennapi élet valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát, erkölcsi elveket, vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz, mely a nép ajkáról szállván el, az irodalomban is megtartja népies formáját. (wikipedia.hu). Az összehasonlításnak, azaz hogy az egyes nyelvek egyformán vagy épp különbözően fejezik ki ugyanazokat a bölcsességeket, külön tudománya van, a paremiológia (közmondások összehasonlító vizsgálata). Ez a témája iskolai házi dolgozatomnak, melynek előkészszítéseként az interneten vizsgálódtam. Két érdekes cikkre bukkantam (ezeket forrásként meg is jelöltem), az abban olvasottakat összegzem az alábbiak szerint. Vannak olyan közmondások, melyek (mind a szóhasználat, mind a mondattan szempontjait figyelembe véve) azonosságot mutatnak idegennyelvi megfelelőikkel, de eltérőek is lehetnek (ezeknél jelölöm a szóhasználatban történő különbségeket) · Ahol akarat van, ott kiút is van. Where there's a will, there's a way. / Wo ein Wille ist, da ist auch ein Weg. 11
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
· Kinek hol fáj, ott tapogatja. Hand ever turns to the aching place./ Wo die Wunde, da die Hand. · Ami késik, nem múlik. All is not lost that is delayed. / Aufgeschoben ist nicht aufgehoben. · A kétely a bölcsesség kezdete. He that knows nothing doubts nothing. / Mit dem Wissen wächst der Zweifel (Az tudja, hogy semmi nem kételkedik semmiben.) (Tudással nő a kétség.) · Kockázat nélkül nincs nyereség. Nothing venture, nothing have. / Wer nicht wagt, gewinn nicht. · Bolhából elefántot csinál. To make a mountain out of a molehill. / Aus einer Mücke einen Elefanten machen. (Vakondtúrásból hegyet csinál.) / (Szúnyogból elefántot csinál.) · Akinek tiszta a lelkiismerete, nyugodtan alszik. A good conscience is a soft pillow. / Ein gutes Gewissen ist ein sanftes Ruhekissen. (A jó lelkiismeret puha párna.) · Ki mint vet, úgy arat. As you sow, you shall mow. / Wie die Saat, so die Ernte. Vannak olyan mondások is, melyek lefordítva viccesek vagy döbbenetesek, de olyan is akad, melyet nem is érthetünk, ha nem abban az anyanyelvi környezetben nőttünk fel. Példa erre a magyarban az „az apjára ütött”, hiszen tudjuk, hogy nem egy brutális és hálátlan gyerekről van szó, hanem arról, hogy valaki hasonlít a szüleire. Következzenek tehát most olyan mondások, amelyek között a mi számunkra meglepőek vagy humorosak is vannak. Az állatok rengeteg közmondásban, kifejezésben szerepelnek. A Francia Intézet egy kiállítást is szentelt a témának és ezekre utaló tárgyakból rendeztek be egy tárlatot. Így ábrázolta például két egymással szemben ülő porcelánkutya a: · „se regarder en chiens de faience” (porcelánkutyaként néznek egymásra) szólást, melynek jelentése: mereven, ellenségesen nézik egymást. Ennek magyar megfelelője lehet: „farkasszemet néznek egymással”. 12
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
Nemcsak a francia nyelvben találunk ilyen kifejezéseket. Itt van például a német: · „das ist unter allem Hund” (minden kutya alatt van), azaz minden kritikán aluli, melynek finomabb kifejezéséseként használjuk (a másik irányból megközelítve), hogy: „nem üti meg a mércét”. Német nyelvterületen elterjedt kifejezés egy durva hibára vonatkozóan: · „das ist ein dicker Hund” (ez egy kövér kutya), amire mi azt mondanánk: „szarvashibát vét”. A lehetetlenségre vonatkozóan pedig: · „wenn die Hunde mit dem Schwanz bellen” (majd ha a kutyák a farkukkal ugatnak), ami magyarul: „majd, ha piros hó esik”. De nemcsak a kutyákról vannak szólások. Az az angol kifejezés: · „go to bed with the lamb” (a báránnyal fekszik le), a korai nyugovóra térést jelenti, melyet mi magyarok úgy mondanánk: „a tyúkokkal megy aludni”. Azt, hogy senki sem volt ott, németül úgy fejezik ki, hogy: · „war keine Katze dort” (egy macska sem volt ott). Nekünk is van ilyen, de kutyával: „a kutya sem volt ott”. Hasonlóan árnyalatnyi a különbség a francia: · „la nuit tous les chats sont gris” (éjszaka minden macska szürke) mondás, mely nálunk: „éjjel minden tehén fekete”, ami lényegét tekintve ugyanaz. Arra, ha valakit elragad az indulat, a német azt a szólást használja: · „ihm gehen die Pferde durch” (átmennek neki a lovak). Erre magyarul is lóval kapcsolatos megfelelőt találunk, de dinamikusabbat, ízesebbet: „elszalad vele a fakó”. Más állat is szerephez jut a kifejezésekben, például a nyúl: · „a blind man may catch a hare” (vak ember is elkaphatja a nyulat) magyarul: „vak tyúk is talál szemet”, azaz véletlen történt, szerencséje volt. A különböző élelmiszerek is szép számmal megtalálhatók a szó szerint néha értelmezhetetlen kifejezésekben. Itt van máris egy angol mondás: 13
Óperencia
·
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2009. december
„he knows on which side his bread is buttered” (tudja, melyik oldalán van megvajazva a kenyere), amely arra utal, hogy tudja, mi a jó, mi a lényeges, melyet mi így használunk: „tudja, mitől döglik a légy”.
A németek, ha valaki butaságot mond, így szólnak rá: · „erzähl keine Käse” (ne mesélj sajtot), magyarul: „ne beszélj zöldséget”, mialatt az angolok magát az elbeszélőt veszik célba így: "you are nuts” (dió(k) vagy), melynek jelentése: nem vagy normális, megőrültél. Az az angol kifejezés pedig, hogy: · „egg somebody on” (feltojásoz valakit) jelentése: felbátorít, amit mi úgy mondunk: „lovat ad alá”. S van még egy másik angol mondás a tojással: · „egg in his beer” (tojás a sörében) , vagyis minden jó legjobbika, amire a magyar azt mondaná: „hab a tortán”. Végül jöjjön egy (igazán időszerű) közmondás a takarékossággal kapcsolatban: · cut your coat according to your cloth” (a ruhád szerint vágd a kabátod), magyarul: „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”. És ha az összes jó tanácsot betartjuk, amelyeket a kifejezések előírnak a számunkra: · we’ll make ends meet” – (össze tudjuk majd kötni a végeket), vagyis boldogulni fogunk, azaz: „minden jó, ha jó a vége”. A közmondások tanulmányozásával nem csupán az idegen nyelvet tanulhatjuk meg alaposabban, de közelebb kerülhetünk egy másik nemzet kultúrájához, tapasztalataihoz Zádor György Forrás: Nyelvelések.hu / Szólásmondások Hírextra.hu / Addig nyújtózkodj, mint holnap egy túzok
14
