EASPD – Az inkluzív oktatás helyzetének barométer vizsgálata kiválasztott európai országokban EASPD-Barometer of Inclusive Education in Selected European Countries
Disszeminációs összefoglaló
A “Pathways to inclusion” (A befogadáshoz vezető utak) (P2i) projektcsoport tagjai: Goedele Avau, A Sérültek Számára Szolgáltatók Európai Szövetsége (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities - EASPD), Belgium, Phil Madden, A Sérültek Számára Szolgáltatók Európai Szövetsége (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities - EASPD), Belgium, Franz Wolfmayr, Stájerországi Egyesület a Fogyatékkal Élők Segítségére (Chance B / Die Steirische Behindertenhilfe), Ausztria; Karel Caesar, Katolikus Gyógypedagógiai Iskolák Flamand Szövetsége (Vlaams Verbond van het Katholiek Buitengewoon Onderwijs - VVKBuO), Belgium; Annemie Jennes, Katolikus Gyógypedagógiai Iskolák Flamand Szövetsége (Vlaams Verbond van het Katholiek Buitengewoon Onderwijs - VVKBuO), Belgium;Sisko Rauhala, Finn Egyesület az Értelmi és Fejlődési Rendellenességekkel Élőkért (Finnish Association on Intellectual and Developmental Disabilities - FAIDD), Finnország, Jenni Sipila, Finn Egyesület az Értelmi és Fejlődési Rendellenességekkel Élőkért (Finnish Association on Intellectual and Developmental Disabilities - FAIDD), Finnország, Henna Kara, Finn Egyesület az Értelmi és Fejlődési Rendellenességekkel Élőkért (Finnish Association on Intellectual and Developmental Disabilities - FAIDD), Finnország, Veli-pekka Sinervuo, Finn Egyesület az Értelmi és Fejlődési Rendellenességekkel Élőkért (Finnish Association on Intellectual and Developmental Disabilities - FAIDD), Finnország; Dr. Yannick Lucas, Mutualité Française Indre-Touraine, Oktatási Intézet (Institute d’Education Motrice Charlemagne -Mutualité Française Indre et Loire - IEM Charlemagne), Franciaország, Dr. Johannes Schädler, Siegeni Egyetem Szociális Szolgáltatások Ttervezési és Értékelési Központja (Zentrum für Planung und Evaluation Sozialer Dienste - ZPE), Siegeni Egyetem, Németország; Prof. Dr. Albrecht Rohrmann, Siegeni Egyetem Szociális Szolgáltatások Ttervezési és Értékelési Központja (Zentrum für Planung und Evaluation Sozialer Dienste - ZPE), Siegeni Egyetem, Németország; Dr. Carmen Dorrance, Eichstätt-i Katolikus Egyetem, Pedagógia Tanszék (Faculty of Education, Catholic University of Eichstätt), Németország; Orosz Beáta, Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért (Association for Lifelong Learning - ALLL) Magyarország, Várkonyi Zoltán, Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért (Association for Lifelong Learning - ALLL) Magyarország, Brian ODonnell, Az Értelmi Fogyatékossággal Élőknek Szolgáltatásokat Nyújtó Önkéntes Szervezetek Országos Szövetsége (National Federation of Voluntary Bodies - NFVB) Írország, Miguel Valles, Mira Sintra Oktatási Központ Sajátos Nevelési Igényű Személyeknek (Centro de Educação para o Cidadão Deficiente - CECD), Portugália; Marianne Denotter, Fontys Tanárképző Főiskola Sajátos Nevelési Igényű Diákok Tanárainak (Fontys Opleidingscentrum Speciale Onderwijszorg - Fontys OSO), Hollandia, Jacques Fanchamps, Fontys Tanárképző Főiskola Sajátos Nevelési Igényű Diákok Tanárainak (Fontys Opleidingscentrum Speciale Onderwijszorg - Fontys OSO), Hollandia, Ronald Haccou, Fontys Tanárképző Főiskola Sajátos Nevelési Igényű Diákok Tanárainak (Fontys Opleidingscentrum Speciale Onderwijszorg - Fontys OSO), Hollandia s, Valerija Bužan, Draga Képzési, Foglalkoztatási és Gondozási Központ (Draga Training, Occupation and Care Center - CUDV), Szlovénia, Barbara Hegeduš, Draga Képzési, Foglalkoztatási és Gondozási Központ (Draga Training, Occupation and Care Center - CUDV), Szlovénia, Kamila Hollá, Draga Képzési, Foglalkoztatási és Gondozási Központ (Draga Training, Occupation and Care Center - CUDV), Szlovénia,
Citation: This paper should be cited as EASPD (2011): Dissemination Executive Summary Paper: EASPD-Barometer of Inclusive Education in Selected European Countries, Brussels/Siegen, ZPE, University of Siegen All p2i-project documents: www.pathwaystoinclusion.eu
Tartalomjegyzék
I.RÉSZ
Inkluzív oktatás barométer - koncepció és módszertan
1
1.1
Jogszabályi alap
2
1.2
A rendelkezésre álló erőforrásokat maximálisan kiaknázó, progresszív megvalósítás
2
1.3
A barométer vizsgálat koncepcionális ötlete és felépítése
3
II. RÉSZ
A barométer vizsgálat eredményei
5
2.1
Vizsgálat - A rész: Jogszabályi háttér és előírások
5
2.2
Vizsgálat - B rész: Együttnevelés jelenlegi gyakorlata
7
2.3
Vizsgálat - C rész: Haladás az együttnevelés felé
8
III. RÉSZ
Következtetések: összefoglalás és ajánlások
10
A rendezvény az Európai Bizottság társfinanszírozásában valósul meg. A jelen dokumentum kizárólag a szerző véleményét tükrözi, a benne foglalt információk bárminemű felhasználásáért az Európai Bizottság nem vállal felelősséget.
1.
Koncepció és Módszertan
Az inkluzív oktatást mind a Salamancai Nyilatkozat (1994), mind pedig a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (2006) aktívan támogatja. Az Európai Unió és annak legtöbb tagállama elkötelezte magát amellett, hogy az inkluzív oktatás megvalósításához szükséges változtatásokat valamennyi szinten végrehajtsa. A fentiek fényében a Sérülteknek Szolgáltatók Európai Szövetsége (EASPD) által koordinált “Pathways to Inclusion” (P2i) (A befogadáshoz vezető utak) elnevezésű európai projekt átfogó célja az inkluzív oktatás területén szerveződő nemzeti és európai megvalósítási folyamatok elősegítése a fogyatékossággal élő, sajátos nevelési igényű (SEN) személyek számára. A P2i projekt célul tűzi ki továbbá a fogyatékossággal elő tanulók jogaival kapcsolatos tudatosság növelését, illetve olyan módszerek kidolgozását, amelyek biztosítják, hogy hasznukra váljon a részvétel az olyan befogadó környezetben megvalósuló magas színvonalú oktatásban, ahol figyelembe veszik sajátos igényeiket és senkit nem ér hátrányos megkülönböztetés fogyatékossága miatt. A konzorciumban 10 Európai Uniós tagállam képviselteti magát (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Hollandia, Portugália és Szlovénia). A projektpartnerek között szerepel két egyetem (Fontys-OSO, Hollandia és Siegeni Egyetem, Németország), míg a fennmaradó nyolc projektpartner szolgáltatóként tevékenykedik az egyes tagállamokon belül1. Az alábbiakban bemutatásra kerülő “az együttnevelés elősegítésére irányuló oktatáspolitika és iskolai gyakorlat befogadó jellegének barométer vizsgálata” a 10 Európai Uniós partnerországban nemzeti szinten megvalósuló inkluzív oktatás helyzetét vizsgáló átfogó kutatás eredménye. A vizsgálat összegzi az együttneveléssel kapcsolatos információ és tudás széles tárházát, beleértve az érintett területre vonatkozó legfrissebb szakpolitikai újdonságokat, valamint a tíz partnerországban történő megvalósításuk átfogó helyzetét. A P2i barométert érdemes megismernie mindenkinek, aki az oktatási gyakorlat valamely szintjén tevékenykedik: fogyatékos személyek, családok, tanárok, szakpolitikai döntéshozók, szolgáltatók, stb. Reményeink szerint a barométer alapul és eszközül szolgál majd a témával kapcsolatos eszmecseréhez a döntéshozatali tevékenységben részt vevő valamennyi fél tekintetében. Kiindulópontként szolgálhat továbbá egy átfogóbb, a barométer vizsgálatot valamennyi Uniós tagállamra kiterjesztő európai tevékenységhez is.
1 A P2i konzorcium tagjai: Sérülteknek Szolgáltatók Európai Szövetsége (European Association for Service Providers for Persons with Disabilities - EASPD, BE), Fontys Tanárképző Főiskola Sajátos Nevelési Igényű Diákok Tanárainak (Fontys Opleidingscentrum Speciale Onderwijszorg - Fontys OSO, NL), Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért (ALLL, HU), Katolikus Gyógypedagógiai Iskolák Flamand Szövetsége (Vlaams Verbond van het Katholiek Buitengewoon Onderwijs - VVKBuO, BE), Az Értelmi Fogyatékossággal Élőknek Szolgáltatásokat Nyújtó Önkéntes Szervezetek Országos Szövetsége (National Federation of Voluntary Bodies - NFVB, IE) Stájerországi Egyesület a Fogyatékkal Élők Segítségére (Die Steirische Behindertenhilfe, AT), Finn Egyesület az Értelmi és Fejlődési Rendellenességekkel Élőkért (Finnish Association on Intellectual and Developmental Disabilities - FAIDD, FI), Draga Képzési, Foglalkoztatási és Gondozási Központ (CUDV Draga Training, Occupation and Care Center, SI), Siegeni Egyetem Szociális Szolgáltatások Ttervezési és Értékelési Központja (Zentrum für Planung und Evaluation Sozialer Dienste, University of Siegen - ZPE, DE), Mutualité Française Indre-Touraine, Oktatási Intézet (Institut d’Education Motrice Charlemagne -Mutualité Française Indre et Loire - IEM Charlemagne, FR), Mira Sintra Oktatási Központ Sajátos Nevelési Igényű Személyeknek (Centro de Educação para o Cidadão Deficiente - CECD, PT)
1
1.1 Jogszabályi alap: A Salamancai Nyilatkozat (1994) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UN CRPD) A Salamancai Nyilatkozatot2 (1994) követően az inkluzív oktatás a nemzetközi közösség hivatalos, ámbár nem kötelező érvényű, emberi jogi aspektusban megvilágított programcélkitűzésévé vált. A nyilatkozat értelmében a többségi iskolák “a leghatékonyabb eszközei a diszkrimináció elleni küzdelemnek … létrehoznak egy befogadó társadalmat, és mindenkinek lehetőséget biztosítanak a tanuláshoz” (Salamancai Nyilatkozat, 2. cikkely); valamint az iskolák “részesítsék előnyben az oktatás kiterjesztését az egyéni különbségektől és nehézségektől függetlenül minden gyermekre, (és) a törvényekben jelenjen meg az inkluzív oktatás alapelve” (Salamancai Nyilatkozat, 3. cikkely). Ezzel megkezdődtek azok a fokozott nemzetközi erőfeszítések, melyek azt célozták, hogy ahol csak lehetséges, kialakításra kerüljenek az inkluzív oktatási rendszerek. A 2006-ban (december 13.) végül elfogadásra került, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UN CRPD)3 az inkluzív oktatáshoz való jogot jelölte meg a fogyatékkal élő személyek emberi jogainak egyik központi elemeként. Az ENSZ-egyezmény 24. cikkelye értelmében “A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogát. E jog hátrányos megkülönböztetés nélküli, az egyenlő esélyek alapján történő megvalósítása céljából a részes államok befogadó oktatási rendszert biztosítanak minden szinten, továbbá élethosszig tartó tanulási lehetőséget nyújtanak …” Noha a 24. cikkely egyes részei kimondottan az alapfokú és középfokú oktatásra vonatkoznak, a cikkelyben az is megfogalmazásra kerül, hogy az inkluzív oktatást az oktatás valamennyi szintjére ki kell terjeszteni, és a szakpolitikáknak vonatkozniuk kell az iskola-előkészítő-, a felsőoktatási- és egyéb élethosszig tartó oktatási formákra. Jelen barométer vizsgálatok esetében az ENSZ-egyezmény 24. cikkelyében foglalt előírások szolgáltak jogszabályi alapul, illetve azok szabták meg az aktuális jogi, alkalmazott gyakorlati és átmeneti fejlesztéseket érintő helyzet értékelésére használt kritériumokat.
1.2 A rendelkezésre álló erőforrásokat maximálisan kiaknázó, progresszív megvalósítás Fontos leszögezni, hogy a nemzetközi jog az oktatást az átfogó gazdasági, társadalmi és kulturális jogok részeként kezeli. Amennyiben az intézmények által alkalmazott gyakorlat nem közvetlenül diszkrimi2 Az 1994-ben, Salamancoban (Spanyolország) a sajátos nevelési igényű személyek oktatásáról megrendezett ENSZ Vi lágkonferenciával kapcsolatban bővebb információt az alábbi internetes oldalon talál: http://www.unesco.de/fileadmin/ medien/Dokumente/Bildung/Salamanca_Declaration.pdf, 02-06-2011 3 http://www.un.org/disabilities/convention/conventionfull.shtml, 02-06-2011
2
nál, az ENSZ-egyezmény (UN CRPD) nem azonnali, hanem progresszív változást ír elő az egyes államok oktatási kultúrájában gyökerező szegregációs rendszerek azonnali kiküszöbölése tekintetében4. Az ENSZ-egyezmény 4. cikkelye azt is előírja azonban, hogy a részes államok kötelesek “megtenni minden megfelelő intézkedést” a “rendelkezésre álló erőforrásaik felső határáig” az egyezményben a befogadás tekintetében lefektetett követelmények elérése érdekében. Az előrehaladás nyomon követése az egyes országokban megvalósult lépések felismerésére képes monitoring rendszer segítségével történik. Az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét ratifikáló országok kétévente kötelesek az ENSZ számára beszámolót készíteni az aktuális helyzetről és a teljes megvalósítás felé tett előmenetelről.
1.3 A barométer vizsgálat koncepcionális ötlete és felépítése Elmozdulás a nyitott koordinációs módszer irányába (OMC) Az, hogy a fogyatékos gyermekek együttnevelése megvalósul-e, és ha igen, milyen mértékben, a politikai szándék, valamint a kormányzatok és egyéb politikai szereplők oktatási szakpolitikáinak függvénye. A változásérdekében jogszabályokat, struktúrákat és folyamatokat kell megváltoztatni, erőforrást kell biztosítani illetve átcsoportosítani, konfliktusokat kell rendezni, stb. Nyilvánvalóvá vált, hogy az európai politika esetében a rendszerszerű összehasonlítás és az egyezményes kritériumok alapján megvalósuló jelentéstétel a tagállamok között képes arra, hogy felkeltse mind a nyilvánosság, mind pedig a politika figyelmét. A ‘nyitott koordinációs módszer’ (OMC) célja a politikai dinamika formálása, illetve olyan kölcsönös tanulási folyamat kialakítása, mely magába foglalja a nemzeti stratégiai jelentésekben legjobb gyakorlatként ismertetett konkrét szakpolitikák, programok vagy intézményi megoldások alapos vizsgálatát. Politikai keretet biztosít ”a nemzeti stratégia kidolgozásához, illetve az Uniós tagállamok közötti szakmapolitikák harmonizálásához számos területen, úgymint szegénység és társadalmi kirekesztés, egészségügy és tartós ápolás, illetve nyugdíj. A nyitott koordinációs módszer a politikai együttműködés önkéntes folyamata, mely keretében közös célkitűzések, illetve a közös célkitűzések felé tett előmenetel mérésére alkalmas közös mutatók kerülnek meghatározásra” (Európai Bizottság, 20115). Ehhez kapcsolódóan került kialakításra és az egyes országokban tapasztalható helyzetek vizsgálata és összehasonlítása céljából alkalmazásra az “inkluzív oktatás európai barométere”.
4 Gewerkschaft für Erziehung und Wissenschaft (GEW 2008: 34) 5 Lásd: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=753&langId=en, 02-06.2011
3
Vizsgálati módszertan A barométer a “tájékozott értékelés” elvét követi a résztvevő európai országokban élő fogyatékos és/vagy sajátos nevelési igényű (SEN) személyek együttnevelése tekintetében. A cél a rendelkezésre álló adatok felhasználása segítségével trendek felismerése, valamint olyan információ előállítása, amely az inkluzív oktatás6 megvalósítási folyamatában támogatja a szakpolitikai döntéshozókat és más érintetteket. A kidolgozott kérdőívek a nemzeti szintet szólították meg. Az egyes országokban használt kérdőívek kitöltött változata, a barométer vizsgálat eredményeit összegző teljes lista, illetve a vonatkozó referenciák megtalálhatók a projekt internetes oldalán7. A barométer vizsgálat három szerkezeti egységre osztható: ‘Jogszabályi háttér és előírások’ (A), ‘Együttnevelés jelenlegi gyakorlata’ (B) and ‘Haladás az együttnevelés felé’ (C). E három szerkezeti egységet a Siegeni Egyetem által összeállított kérdőív fedi le, a projekt megbeszélések során pedig hosszas és részletekbe menő eszmecsere alapját képezték. A P2i konzorcium nemzeti projektpartnereinek szakértői összehasonlított adatok alapján töltötték ki kérdőíveiket. a feladatnak megfelelően a kutatási folyamatokba más országok szakértőit is bevonták, és kulcs referenciákat és megjegyzéseket fogalmaztak meg. Adatforrásul hivatalos kormányjelentéseket, hivatalos statisztikai adatokat, tudományos tanulmányokat és egyéb forrásokat használtak, úgymint az Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért (European Agency for Development in Special Needs Education) által kidolgozott, a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó jelentés8. Ezen túlmenően a P2i nemzeti projektpartnereinek szakértői a saját országukban az inkluzív oktatás terén tapasztalható helyzetet is értékelték. A vizsgálati modell az inkluzív oktatás vonatkozásában rendelkezésre álló adatok differenciált elemzésére alapul. Hasznos eszköznek bizonyult, mely érvényes és elfogadott módszerekre épül, így tudományos normák szerint is elfogadott. Eredményei az előzetes célok szerint túlmutatnak a világos diagnózis puszta felállításán és az inkluzív oktatás megfelelőbb megvalósítása köré szerveződő eszmecseréket generálnak majd a résztvevő országokon belül.
6 A P2i projektet inspiráló, a Németországi Szociális Szövetség (SoVD) által 2010-ben bemutatott befogadási barométerről (Inklusionsbarometer) bővebb információt az alábbi internetes oldalon talál: http://www.sovd.de/fileadmin/downloads/ pdf/sonstiges/neu_-_Landkarte_Inklusion.pdf, 02-06-2011 7 www.pathwaystoinclusion.eu, 2011. 06. 02. 8 http://www.european-agency.org/publications/ereports/special-needs-education-country-data-2010/special-needs-education-country-data-2010, 02-06-2011
4
2.
A barométer vizsgálat eredményei
Az alábbi térkép a sajátos nevelési igényű személyek együttnevelése terén Európa-szerte tapasztalható különbségeket szemlélteti. Az adatok forrása az Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért által 2010-ben készített jelentés (Európai Ügynökség 2011). A többségi iskolákból kizárt sajátos nevelési igényű gyermekek és fiatal személyek aránya 1% és 6% között mozog. Ahogy az már fentebb kirajzolódott, az eltérő értékek többtényezős okokra vezethetők vissza, és részben betudhatóak az eltérő statisztikai beszámolási rendszereknek és a sajátos nevelési igényű tanulók eltérő fogalmi meghatározásának. Az inkluzív oktatásból kizárt személyek százalékos aránya azonban természetesen jól tükrözi az oktatási rendszer kultúráját, illetve a sajátos nevelési igény oktatási nemzeti politikán belül elfoglalt helyét is. A fogyatékossággal élő
személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt ratifikáló tagállamok által felvállalt kötelezettségek tükrében különösen fontos részletesen elemezni, hogy mily módon lehet a jogszabályi előírások együttnevelésre gyakorolt hatását vizsgálni, illetve hogy milyen irányba fejlődik az iskolai gyakorlat és a megvalósítás.
2.1 Vizsgálat - A rész: Jogszabályi háttér és előírások Az oktatás valamennyi európai országban erősen szabályozott társadalmi szegmens. A jogszabályi háttér és előírások egyrészt meghatározzák az oktatási rendszer szerkezetét, másrészt pedig keretet biztosítanak az inkluzív oktatás iskolai gyakorlatához és fejlesztéséhez. Ez a keret szabja meg az erőforrások leosztását, az iskolák és egyéb oktatási létesítmények működési környezetét és koncepcionális irányzatát, a tanárképzést és még számos intézményi feltételt, mely kedvező, illetve kedvezőtlen irányban befolyásolhatja az együttnevelés gyakorlatát. A kérdőív (18 kérdést tartalmazó) A részében a P2i nemzeti projektpartnerei az általuk képviselt országokban tapasztalható együttnevelés jogi alapjait vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy annak ellenére,
5
hogy az inkluzív oktatást támogató valamennyi országban történtek változások, sok esetben a sajátos nevelési igényű tanulók csak szervezeti és pénzügyi kikötések mellett járhatnak többségi iskolákba. A résztvevő országok szinte mindegyikére jellemző, hogy a fogyatékkal élő tanulók számára valójában nem olyan könnyen hozzáférhető az alap- és középfokú inkluzív oktatás, mint a közösség többi tagja számára. A partnerországok többségében a jogszabályi háttér nem mondható sem következetesnek, sem pedig elégségesnek. Azokban az országokban, ahol a speciális oktatás hosszú hagyományra tekint vissza, a jogszabályoknak az inkluzív oktatás újfajta szemléletmódjával kell áthidalnia a speciális iskolák alkotta “régi rendszert”. Más országokban pedig a befogadást szorgalmazó jogszabályokhoz nem társult a sajátos nevelési igényű személyek többségi iskolában vagy egyéb oktatási létesítményben történő elhelyezéséhez szükséges erőforrások leosztása. Az új erőforrások előteremtésére, illetve a régiek a speciális rendszerből a többségi rendszerbe történő átcsoportosítására tett erőfeszítések mostanáig kevés eredményre vezettek. Következésképp a fogyatékkal élő személyek a jogszabályi háttér és a gyakorlati megvalósítás következetlensége miatt sok esetben nem indulnak a többségi társadalom tagjaival egyenlő esélyekkel a többségi szolgáltatások keretében nyújtott inkluzív oktatás területén. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy egyáltalán nem történt fejlődés e tekintetben. Egyes országokban új oktatási törvények születtek, melyek valós gyakorlati változásokat generáltak. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a nemzeti projektpartnerek szakértői hogyan értékelték9 az általuk képviselt országok jogszabályi hátterét és előírásait: Az ábrán a vízszintes vonal feletti zöld sáv jelöli azon kérdések számát, melyekre pozitív válasz érkezett. A vízszintes vonal alatti piros sáv azon kérdések számát jelöli, melyekre negatív válasz érkezett. Barométer vizsgálat eredményei – A rész: Jogszabályi háttér és előírások Az A részben található 18 kérdésre adott pozitív és negatív válaszok százalékos aránya
(partnerországok szakértőinek véleménye alapján)
9 A kérdőívben kizárólag eldöntendő kérdések szerepeltek; a zöld szín az igenlő válaszok százalékos arányát jelzi; a piros a nemleges válaszokét. A pozitív jelző az ENSZ-egyezmény pozitív megvalósítását jelenti.
6
2.2 Vizsgálat – B rész: Együttnevelés jelenlegi gyakorlata A kérdőív (19 kérdést tartalmazó) B részében a P2i nemzeti projektpartnerei az általuk képviselt országokban tapasztalható együttnevelés gyakorlati megvalósulását vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy noha valamennyi partnerországban tapasztalható pozitív változás a kevésbé szegregáció-alapú iskolarendszer irányába, az együttnevelés kérdése továbbra sem mondható kulcsfontosságú prioritásnak. A többségi iskolákból kizárt, fogyatékkal élő vagy egyéb sajátos nevelési igényű tanulók százalékos aránya továbbra is rendkívül magas az ENSZ-egyezményben lefektetett elvárásokhoz képest. A szegregáció százalékos aránya vonatkozásában azonban nagy eltérések mutatkoznak mind a partnerországok között, mind pedig az egyes országokon belül korcsoportonkénti megosztásban. Fontos megjegyezni továbbá, hogy noha lassú, de általános növekedés volt tapasztalható az együttnevelés terén, ezt nem kísérte a speciális iskolákban vagy egyéb szegregáció-alapú létesítményekben elhelyezett sajátos nevelési igényű személyek számának általános csökkenése. Épp ellenkezőleg, különösen a hagyományosan speciális oktatási rendszerre berendezkedett országokban a speciális iskolákba járó gyermekek és fiatal személyek száma is növekedett. Különösen igaz ez a súlyosabb fogyatékossággal vagy sajátos nevelési igénnyel élő személyekre. A megvalósuló reform tehát inkább “többletből adódó fejlődés”, mint “(strukturális) változáson alapuló változás”. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a nemzeti projektpartnerek szakértői hogyan értékelték10 az általuk képviselt országokban megvalósuló együttnevelési gyakorlatot: Barométer vizsgálat eredményei – B rész: Együttnevelés jelenlegi gyakorlata A B részben található 19 kérdésre adott pozitív és negatív válaszok százalékos aránya (partnerországok szakértőinek véleménye alapján)
10 A kérdőívben kizárólag eldöntendő kérdések szerepeltek; a zöld szín az igenlő válaszok százalékos arányát jelzi; a piros a nemleges válaszokét. A pozitív jelző az ENSZ-egyezmény pozitív megvalósítását jelenti.
7
2.3 Vizsgálat - C rész: Haladás az együttnevelés felé A kérdőív (22 kérdést tartalmazó) C részében a P2i nemzeti projektpartnerei az általuk képviselt országokban tapasztalható együttnevelés terén megvalósult fejlődést és előmenetelt vizsgálták. Különböző szinteken számos mutató alátámasztja azt a feltételezést, miszerint a résztvevő országokban az oktatási rendszer 2015-re kevésbé szegregáló és befogadóbb jellegű lesz. Először is nagyobb mértékű érzékenység tapasztalható a társadalom részéről az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések tekintetében, ami a fogyatékkel élő személyek hátrányos megkülönböztetése és esélyegyenlősége érdekében folytatott kampány eredményességének tudható be. Másodszor, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény meglepően intenzív fogadtatása következtében egyre több kérdés érkezik az állampolgárok részéről a speciális iskolákkal kapcsolatosan. Harmadszor, megerősödött az a szakmai vélemény, mely szerint az együttnevelés eredményesebb eszköz a sajátos nevelési igényű tanulók esetében, mint a szegregáció-alapú megközelítések. Negyedszer pedig, a demográfiai fejlődések előreláthatólag elősegítik az oktatási rendszerek befogadó jellegét, hiszen a gyerekek összlétszámának abszolút csökkenése megfelelőbb iskolai és tantermi feltételeket eredményez. Mindezek mellett a közelmúltban konkrét szakpolitikai intézkedések is megjelentek egyes partnerországokban a speciális iskolarendszer eltörlésére vagy átalakítására, illetve a speciális iskolákért felelős hatóságok konkrét kezdeményezéseket indítottak el a befogadásra nyitott többségi iskoláknak nyújtott pénzügyi ösztönzők bevezetésével. Emellett az önkormányzatok is egyre készebbnek mutatkoznak oktatási rendszerük átalakítására, hogy azok megfeleljenek a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásához szükséges feltételeknek. Ettől függetlenül továbbra is valószínűsíthető, hogy az együttnevelés érdekében tett fejlesztések bár folyamatosak, de rendkívül lassúak lesznek. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a nemzeti projektpartnerek szakértői hogyan értékelték11 az általuk képviselt országokban megvalósuló együttnevelés terén tapasztalt előmenetelt: Barométer vizsgálat eredményei – C rész: Haladás az együttnevelés felé A C részben található 22 kérdésre adott pozitív és negatív válaszok százalékos aránya (partnerországok szakértőinek véleménye alapján)
11 A kérdőívben kizárólag eldöntendő kérdések szerepeltek; a zöld szín az igenlő válaszok százalékos arányát jelzi; a piros a nemleges válaszokét. A pozitív jelző az ENSZ-egyezmény pozitív megvalósítását jelenti.
8
Térkép: A 10 európai P2i országban tapasztalható együttnevelési gyakorlat összegzése az EASPDbarométer vizsgálat eredményei tükrében
9
3.
Következtetések: összefoglalás és ajánlások
Összefoglalás A sajátos nevelési igényű személyek együttnevelésének helyzetét és távlatait vizsgáló, 10 európai országban elvégzett P2i felmérés megállapításait az alábbiak szerint lehet összefoglalni: Együttnevelés szerepének növekvő elismerése Mind a tíz országban egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy egyre szélesebb körben ismerik el a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelésének oktatási és állampolgári jogi szempontból betöltött szerepét. Ezt támasztják alá az együttnevelést támogató, kormányok, szülői szervezetek, pedagógus szakszervezetek és egyéb érdekelt közszereplők által tett nyilatkozatok valamint azok az oktatást és iskolákat érintő törvényi változások, melyek célja szintén az együttnevelés ügyének elősegítése volt. Együttnevelésre való jog a szükséges erőforrásokhoz való jog hiánya mellett A felmérés megállapította, hogy az elmúlt években minden résztvevő országban módosították az oktatási, gyermekjóléti és szociális törvényeket a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadó környezetben való nevelési lehetőségeinek támogatása érdekében. A tíz résztvevő ország közül két (Finnország és Franciaország) ország törvényei kaptak az együttnevelést „teljes körűen támogató” besorolást. A többi országban a törvényi módosítások mellett elmaradt azoknak a szükséges erőforrásoknak a biztosítása, melyek lehetővé teszik minden sajátos nevelési igényű személy inkluzív oktatását-nevelését a többségi iskolákban és egyéb oktatási intézményekben. Az új erőforrások előteremtésére illetve a speciális iskolák erőforrásainak többségi iskolákba való átcsoportosítására irányuló erőfeszítések pedig mindeddig kevés sikerrel jártak. Ebből adódóan a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített értékekkel ellentétes jogszabályok valamint alkalmanként a helytelen gyakorlat következtében a fogyatékkal élőknek számos esetben nincs hozzáférése inkluzív oktatáshoz a hagyományos iskolarendszerben, a környezetükben és másokkal egyenlő eséllyel. A csoportosítás és a szakvéleményezési eljárás jelentősége Minden résztvevő országban létezik intézményesített eljárásrend a tanulási teljesítményt befolyásoló fejlődési problémákkal küzdő gyermekek besorolására, amely alapján az adott gyermeket „fogyatékos gyermek” vagy egyéb speciális nevelési igényű gyermek kategóriába helyezik. A tanulási nehézséggel küzdő tanuló számára ez azért fontos, mert ez alapján szerez jogosultságot olyan külön támogatásra, amit más gyermekek nem kapnak meg. Az iskolarendszer szempontjából a csoportba sorolási folyamat azért bír jelentőséggel, mert hagyományosan ez határozza meg a gyermek elhelyezését. A speciális oktatás-nevelés terén erős hagyományokkal rendelkező országokban jelenleg is szakértői véleményezés és csoportba sorolás alapján helyezik a gyermekeket különböző típusú, a gyermek ún. „elsődleges fogyatékossága” (pl. siket/nagyothalló, vak/gyengén látó, mozgásszervi fogyatékos, értelmi fogyatékos, érzelmi fogyatékos, beszédfogyatékos, stb.) szerint kialakított speciális iskolákba. Más országokban a csoportosítás célja inkább annak meghatározása, hogy az adott gyermeket a többségi iskolán belül speciális csoportba helyezik-e, vagy a normál tantermi környezetben fejlesztő pótórákkal segítik-e a tanulását. Egyes vélemények szerint a tanulók ilyen jellegű csoportosítását az elkerülhetetlenül vele járó meg-
10
bélyegzés miatt meg kell szüntetni, és helyette általános, iskolai költségkeretet kell kialakítani, vagy esetleg olyan külön költségkeretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi a csoportosítás szükségességének megakadályozását. Más megközelítés szerint a gyermekek említett vizsgálata és csoportosítása a jóléti állami berendezkedésben az erőforrások nélkülözhetetlen biztosítékai. Ebből adódóan az inkluzív oktatáshoz vezető úton meg kell találni a csoportosítás ésszerű módjait, melyek lehetővé teszik a hagyományos iskolai környezetben kiegészítő támogatás biztosítását az elszigetelődés és a megbélyegzés elkerülése mellett. Ennek érdekében fokozottan ajánlott a csoportosítás hátrányos megkülönböztetéstől mentes formáihoz kapcsolódó jó gyakorlatok megismerése és meghonosítása. Rendszerfüggő változások A felmérés megállapította, hogy az inkluzív oktatás terén elért kedvező változások rendszerfüggőek, azaz az adott ország általános illetve speciális oktatási rendszerének hagyományai határozzák meg a fejlődés lehetőségeit és sebességét. Ezek a hagyományok sajátos intézményi struktúrák kialakulásához vezettek a közoktatási rendszeren belül, és olyan hatalmi illetve érdekstruktúrák, „magától értetődő feltételezések” és mindennapi gyakorlat létrejöttét idézték elő, melyeket ma már sok bírálat ér, miközben a változással szemben még mindig nagy ellenállás tapasztalható. Az inkluzív oktatás megvalósításával járó oktatásügyi és politikai kihívásokkal az egyes országoknak eltérő strukturális körülmények között és más-más kiinduló helyzetből kell megküzdenie. Ennek egyik fontos eleme az, hogy az adott ország nemzeti iskolarendszere hogyan kezeli azokat a sajátos nevelési igényű tanulókat, akiknek magatartási problémáik vannak, vagy az átlagnál lassabb ütemben képesek tanulni. Németországon, Belgiumban és Magyarországon e problémára válaszul szakosodott speciális iskolák kiterjedt rendszerét hozták létre, amihez hasonlót Európa más országaiban általában nem találunk. A tapasztalatok szerint minél régebbi és mélyebben gyökerező egy adott országban a speciális oktatásnevelés hagyománya, annál bonyolultabb és küzdelmesebb az inkluzív oktatás megvalósítását célzó reform folyamat. Ezzel szemben, minél univerzálisabb és átfogóbb megközelítés jellemző egy adott iskolarendszerre, annál könnyebb az inkluzív nevelés felé vezető lépéseket megvalósítani. Az iskolarendszerek decentralizált szabályozása és privatizációja jellemzően nem támogatja az inkluzív nevelés ügyét. Erős jogi keretek meglétére van szükség ahhoz, hogy a sajátos nevelési igényű személyek és az érintett helyi szereplők bizonyos helyzetekben érvényt tudjanak szerezni a jogaiknak. Növekvő befogadás és növekvő elkülönítés („növekedéssel elért fejlődés”) A résztvevő országok statisztikái szerint a befogadó nevelési környezetben tanuló sajátos nevelési igényű személyek számában növekedés figyelhető meg minden korcsoportban. Az együttnevelés az iskolaelőkészítő intézményekben valósul meg a legnagyobb mértékben, ahol több sajátos nevelési igényű gyermek jár többségi, mint speciális intézménybe. A többségi iskolákban oktatott sajátos nevelési igényű tanulók aránya általános iskolai szinten is számottevően emelkedik minden résztvevő országban, bár a kiinduló pontok és a hagyományok tekintetében jelentős eltérések (kb. 10-50%) mutatkoznak. Az inkluzív oktatás fejlődése középiskolai szinten lassabb ütemben valósul meg. Az együttnevelés általános növekedése ugyanakkor nem járt együtt a speciális iskolákban vagy egyéb elkülönítő intézményben oktatott sajátos nevelési igényű személyek számának általános csökkenésével. A speciális iskolákban nevelt gyermekek és fiatalok száma, elsősorban a hagyományos speciális oktatá-
11
si-nevelési rendszerrel bíró országokban, szintén növekedett. Ez alapján megállapítható, hogy a reform jellemzően a „növekedéssel elért fejlődés” alapelvét követi a „a (szerkezeti) változással elért fejlődés” alapelve helyett. Megnőtt a sajátos nevelési igényű rendszerekbe tartozó személyek száma, melynek következtében a súlyos nevelési problémákkal küzdő személyek többségében még mindig ki vannak zárva az inkluzív oktatásból. Elégtelen erőforrások az együttnevelés útjában A felmérés megállapításai szerint még mindig számos alapvető akadály nehezíti az együttnevelés megvalósítását valamennyi résztvevő országban. Néhány országban a többségi iskolák épületeinek döntő hányada nem felel meg az akadálymentesség előírásainak. Ezen túl, a speciális szállítás is sok esetben kizárólag a speciális iskolába való eljutáshoz áll rendelkezésre. Nehézségek fedezhetők fel továbbá a berendezések megfelelő átalakítása terén is. A felmérés szerint a funkcionális segítségnyújtás és ellátás elérhetőségében is hiányosságok mutatkoznak, de egyes résztvevő országokban ezen a téren számos kedvező változás is megfigyelhető. Kidolgozás alatt lévő felmérési rendszer Az együttnevelés megvalósítását célzó folyamat az érvényben lévő felmérési rendszer bírálatát idézte elő minden résztvevő országban, és az országok döntő hányadában a rendszer koncepcionális megreformálásához vezetett. Míg a korábbi felmérési rendszer fő célja hagyományosan a sajátos nevelési igényű személy valamely speciális intézményben való elhelyezése volt, az új rendszer az adott személyre és az ő egyedi szociális-fizikai környezetére összpontosít, és befogadó környezetben igyekszik az adott személy nevelését-oktatását megszervezni, és a személyre szabott terv kialakításához szükséges igényeket, támogató intézkedéseket és feltételeket meghatározni. Szülői részvétel a döntéshozásban Lehetővé vált a szülők részvétele a speciális oktatást-nevelést érintő döntéshozatali folyamatban. A szülők ma már szélesebb körű jogokkal rendelkezve befolyásolhatják gyermekük iskolai elhelyezését. A szükséges erőforrások hiánya azonban még mindig akadályozza a szabad szülői döntésjogot. Tervezési szempontok és pedagógiai modellek A felmérés megállapította, hogy minden résztvevő országban jelentős fejlődés következett be az együttnevelést támogató pedagógiai modellek terén. Ennek részeként az iskolákba speciális szaktudású személyzetet vettek fel az együttnevelés támogatására a többségi iskolákban illetve az érintett gyermekek elkülönítésének megakadályozására. Az iskolai hatóságok döntése az együttnevelésben érintett osztályok létszámának csökkentéséről a résztvevő országok többségében igen csekély eredménnyel járt. (Mit jelent ez pontosan?) A több résztvevő országban bekövetkezett demográfiai változások következtében, különös tekintettel a vidéki területek népességének megfogyatkozására, az iskola-előkészítő intézmények és általános iskolák osztálylétszámai csökkentek, ami kedvező viszonyokat biztosít az együttnevelés megvalósítására.
12
Adaptív és kommunikációs technológia elérhetősége az inkluzív oktatásban A kérdőívek válaszai szerint az adaptív technológia nem csupán a speciális iskolákban áll rendelkezésre a résztvevő országok mindegyikében, hanem a befogadó környezetben is elérhető. Hasonló eredmények mutatkoznak az augmentatív és alternatív kommunikációs technológia terén is. Ezzel együtt az tapasztalható, hogy bár létrejöttek a speciális kompetencia központok és többségi iskolák közötti kölcsönös támogatás új modelljei, az inkluzív oktatási környezetben gyakorta még mindig hiányzik a technológiai eszközök használatához és rugalmas alkalmazásához szükséges tudás, kompetencia és kreativitás. Inkluzív irányultságot nem vagy nem megfelelő mértékben tartalmazó pedagógusképzés A pedagógusképzés irányultságát tekintve eltérések figyelhetők meg a partnerországokban. A speciális oktatás-nevelés terén erős hagyományokat tápláló országok pedagógusképző tanterveinek többségében még mindig élesen elkülönítve jelenik meg a hagyományos és speciális iskolai szektor. A sajátos nevelési igényű tanulókat oktató pedagógusok képzését még döntően a speciális iskolai perspektíva határozza meg. Ezekben az országokban az inkluzív oktatást még nem tették a hagyományos pedagógusképzés kötelező tantárgyává. Más országokban aggályok merülnek fel az inkluzív oktatásra való felkészítés jelentőségét és minőségét illetően, különösen a pedagógusképzés kezdeti szakaszában. Az inkluzív nevelés terén elért fejlődés nyomon követése Míg egyes résztvevő országokban működnek különféle, törvényben előírt és hivatalos intézmények, melyek feladata az inkluzív nevelés módszeres nyomon követése és a vonatkozó adatok rendszeres megjelentetése, más országokban hiányzik a hagyományos iskolákban vagy egyéb nevelési környezetben tanuló, sajátos nevelési igényű gyermekek számát módszeresen figyelemmel kísérő rendszer. Az adatgyűjtésben tapasztalható hiányosságok és eltérő módszerek súlyosan hátráltatják a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében előírt hatékony nyomon követés megvalósítását. Haladás az inkluzív nevelés felé A projekt kezdeti szakaszában valamennyi partner úgy gondolta, hogy a bővülő befogadást mutató tendencia folytatódni fog, és esetleg fel is gyorsul. A későbbiekben azonban sokakban merültek fel aggályok, hogy a kedvező változások a gazdasági válság ellenére is fenntarthatók maradnak-e.
Politikai/szakpolitikai döntésekre vonatkozó ajánlások Az alábbi ajánlások kidolgozása a P2i projekt során végrehajtott különböző kutatási és értékelési tevékenységek, többek között a résztvevő országok inkluzív nevelési helyzetét és fejlődését vizsgáló helyi tanulmányok eredményei alapján történt. Az ajánlásokban megmutatkozik az a meggyőződés, hogy az inkluzív nevelés megvalósítása érinti a politika valamennyi szintjét valamint a társadalmi és kulturális élet számos területét. Ebből következően az inkluzív szolgáltatások biztosításának többszintű és ágazatközi stratégián kell alapulnia, annak érdekében, hogy valamennyi fogyatékkal élő hatékonyan élhessen az inkluzív oktatáshoz való jogával, illetve különösen annak érdekében, hogy sikerrel lehessen véghezvinni a változást, amelyet éppenannyi ellentét, mint egyetértés övez.
13
Európai szintű ajánlások • Az Európai Bizottságnak folytatnia illetve fokoznia kellene a „nyitott koordinációs módszer” alkalmazására irányuló erőfeszítéseket, hogy ezzel segítse elő az inkluzív nevelés megvalósítását a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikke értelmében. • A Barométer eszköz egy egyszerű és könnyen használható eszköz, amely elősegíti a „nyitott koordinációs mechanizmusok” alkalmazását. A P2i hálózat ajánlása szerint be kell vezetni egy olyan egységesített eszközt és módszertant, például a barométert, amely minden ország számára lehetővé tenné az inkluzív nevelés fejlődésének rendszeres időközönkénti összehasonlítását valamint a társadalmi kohézió támogatásának és a hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód nyomon követését az általános, közép- és szakképző iskolákban illetve a felsőoktatásban. • Az európai szintű döntéshozásban tovább kellene erősíteni az inkluzív nevelés támogatását az Európai Unió és az Európa Tanács által kidolgozott stratégiákban, különös tekintettel az egész életen át tartó tanulásra, a társadalmi befogadásra, az antidiszkriminációra és az állampolgárságra. • Az Európai Bizottságnak az inkluzív nevelés támogatását szolgáló, meghatározott intézkedéseket kellene beépítenie a 2010-2020-ra vonatkozó új, uniós fogyatékosságügyi stratégiába. • Az Európai Bizottság fogyatékossággal foglalkozó magas szintű munkacsoportjának kiemelten kellene foglalkoznia az inkluzív nevelés ügyével. Ország szintű ajánlások • A tagállamok nemzeti törvényhozásában továbbra is törekedni kellene a fogyatékkal élők valamint sajátos nevelési igényű személyek inkluzív neveléshez való jogát biztosító hatékony törvény elfogadására. A törvény kidolgozásánál figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében foglalt rendelkezésekre. A törvényben jogot kell biztosítani a fogyatékkal élőknek az összes szükséges erőforráshoz való hozzáféréshez, és gondoskodni kell az értékelési rendszer együttnevelést támogató átdolgozásáról. • A tagállamok kormányainak vagy adott esetben tartományi szintű, oktatásügyért felelős vezetésének erős szakpolitikai irányelveket kellene kialakítaniuk az inkluzív nevelésre vonatkozólag, és támogató illetve reform szövetségek létrejöttét kellene szorgalmazniuk. A nemzeti szintű szakpolitikában szerepelnie kell a kormány tervének és a hozzá tartozó megvalósítási stratégiának is. Az inkluzív nevelésre vonatkozó kormánytervnek az egyedi helyzetre szabott, azonnal megvalósítható, stratégiai tervnek kell lennie. A terv megvalósítása felülről lefelé irányuló rendszerben történne, de a helyi kezdeményezések ösztönzését és hasznosítását is támogatná. A tervben meg kell határozni az inkluzív nevelési rendszerhez való, minden tanulóra kiterjedő hozzáférési jogot valamint a személyközpontú, holisztikus és egyetemes tervezés megközelítésének alkalmazását biztosító intézkedéseket is. Ehhez kapcsolódóan megfelelő stratégiát kell kidolgozni, mellyel segíteni lehet a meglévő speciális iskolák erőforrás központokká való átalakulását valamint munkatársaik felkészítését a sajátos nevelési programok többségi iskolában való végrehajtását támogató új feladatkörre. • Az átmenet folyamatának koncepcionális tervezését a 2010-2020-ra vonatkozó európai uniós fogyatékosságügyi stratégia keretein belül kell megvalósítani, és átlátszó, az inkluzív nevelést és változáskezelést érintő szaktudásra épülő, az érintetteket bevonó (participatív) tanulási folyamatként kell
14
végrehajtani. • Az átmenet folyamatának végleges és egyértelmű céljának a többségi oktatási rendszer teljes körűen befogadó rendszerré való átalakításának kell lennie. • A kizárólag speciális oktatással-neveléssel foglalkozó, nemzeti, regionális vagy helyi szinten működő illetékes bizottságok, munkacsoportok és egyéb intézményesített struktúrák helyett új, befogadás orientált struktúrákat ajánlott létrehozni. • Az oktatásügyért felelős vezető szerveknek tervet kellene kidolgozniuk az erőforrások újraelosztására a magas szintű, individualizált inkluzív nevelés elérése érdekében. • Az oktatásügyért felelős vezető szerveknek tanácsadói munkacsoportokat kellene felállítaniuk, melyek feladata a befogadásra irányuló nemzeti stratégia megvalósításának részét képező együttnevelési helyi tervek kidolgozásának és végrehajtásának támogatása lenne. • A kormányoknak intézkedniük kellene a pedagógusképzés átalakításáról azzal a céllal, hogy a jövőbeli pedagógusok és iskolai személyzet képes legyen az inkluzív iskolarendszer követelményeinek megfelelni. • A kormányoknak gondoskodniuk kellene az összes érintett félre kiterjedő megfelelő támogatás megszervezéséről. A támogatás formái lehetnek: -- közös képzési lehetőségek és szemináriumok az inkluzív nevelés témakörében. -- támogató technológiák, kommunikációs módszerek. -- pedagógiai/pszichológiai és egyéb támogatás. • A kormányoknak pozitív ösztönzőket kellene biztosítaniuk a befogadó iskoláknak. • A kormányoknak olyan tájékoztató kampányokat kellene szervezniük, melyek bemutatják a fogyatékkal élők oktatási rendszert érintő képességeit és szükségleteit. Helyi szintű ajánlások A helyi vezető szerveknek stratégiát kellene kidolgozniuk az inkluzív nevelés valamennyi egyéb érintett fél aktív részvételével történő megvalósítására valamennyi iskolában és oktatási intézményben. Az együttnevelésre vonatkozó helyi stratégiának illeszkednie kell az átfogó terv általános céljához, és azonnali, rövid távú valamint stratégiai célokat kell kijelölnie. A helyi stratégiában továbbá meg kell határozni az európai fogyatékosságügyi stratégia 2010-2020 közötti időszakában megvalósítandó, az inkluzív oktatási rendszerekre való áttérési folyamathoz szükséges intézkedéseket és jelentős állomásokat. A helyi vezető szerveknek szintén ajánlott helyi munkacsoportokat felállítaniuk, melyek segítik a speciális és többségi iskolákat az inkluzív nevelés megvalósításában. A helyi vezető szerveknek – a fogyatékosság mértékétől és típusától függetlenül – minden gyermeknek biztosítaniuk kell a közösségen belüli, befogadó oktatási környezetben megvalósuló magas szintű oktatáshoz-neveléshez való hozzáférést. A fogyatékkal élőket segítő/képviselő szervezeteknek, szolgáltatóknak és egyéb érintetteknek tevékenyen részt kell venniük a folyamat megvalósításában, és kritikus, ugyanakkor védelmező támogatóként kell figyelemmel kísérniük az átmeneti folyamatot és annak előrehaladását.
15
Barometer of Inclusive Education in Selected European Countries
Layout : EASPD, Mario Kaiser, Christopher Bahl Printing: UniPrint Siegen
This publication can be ordered at: ZPE University of Siegen Adolf-Reichweinstr. 2 57076 Siegen Germany website: www.zpe.uni-siegen.de/lang=en
Bővebb információ a www.pathwaystoinclusion.eu internetes oldalon található.
EASPD – A Sérültek Számára Szolgáltatók Európai Szövetsége (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities) Oudergemselaan / Avenue d’ Auderghem 63, B-1040 Brüsszel Tel: +32 2 282 46 12 | Fax: +32 2 230 72 33 | E-mail:
[email protected] | Weboldal: www.easpd.eu
Ez a projekt az Európai Bizottság támogatásával valósult meg.
