E U R Ó PAI BIZOTTSÁG Közösségi kutatás
A JÖVÕ NÖVÉNYEI
6
6. Keretprogram 2
2
A JÖVÕ NÖVÉNYEI A növénygenomika és a biotechnológia jövõje Európában 2025-ig
TARTALOM Elõszó (Philippe Busquin) A tervezetet támogató neves személyiségek névsora “A növénygenomika és a biotechnológia jövõje Európában 2025-ig” c. tervezetet aláírók névsora Vezetõi összefoglaló 1. Fejezet: Bevezetés 2. Fejezet: Jólét és paradoxonok között Elgondolkodtató Lemaradófélben Mit kockáztat Európa? Egy költséges paradoxon feloldása
3. Fejezet: Elõretekintés 2025-ig Élelmezési tendenciák és kihívások Fenntarthatóság: eszköz és végcél Versenyképes kutatáspolitika Összehangolt stratégiai keretprogram
4. Fejezet: Az elõrevezetõ út Stratégiai prioritások Fõbb tevékenységek Vezetési struktúra Útiterv és mérföldkövek
Függelék: Válogatott szakszavak magyarázata A Genval csoport A magyar lehetõségek és stratégiai megfontolások (Dudits Dénes)
4 6 7 9 11 14 14 14 15 15 16 16 16 18 18 21 21 21 21 22 23 23 24
Fordították: Dr. Fejes Erzsébet és Dr. Seregélyes Csaba
3
Elõszó (Philippe Busquin)
A
növények mindig is az emberiség legfontosabb erõforrását képezték. Nemcsak az élelem és a takarmányok, hanem egy sor egyéb fontos anyag, úgymint az olajok, a növényi rostok, a belõlük származó energia, valamint a ház- és hajóépítésre használt faanyag is növényi eredetû. A növényi sejtek a levegõben és a talajban lévõ egyszerû vegyi anyagokból: széndioxidból, nitrogénbõl és vízbõl építkeznek, a napfényt pedig „ingyenes” energiaforrásként használják. A növénytermesztés kb. 10 ezer évvel ezelõtti kezdete a modern civilizáció születésével esik egybe. A növényekbõl képzõdött fosszilis ásványkincsek - kõolaj, földgáz és kõszén felhasználása tette lehetõvé az ipari forradalmat a XIX. és a vegyipar létrejöttét a XX. században. Manapság, az európai és globális szintû kihívások árnyékában újra nagy figyelmet kell fordítanunk a növényekre. A világ gyarapodó népességének élelemre van szüksége, és egyúttal a jó minõségû, biztonságos és elérhetõ árú élelmiszerek iránti egyre növekvõ igényt is ki kell elégíteni. A korlátozottan rendelkezésre álló fosszilis energiahordozókat, melyek az éghajlatunkat és egészségünket veszélyeztetõ üvegházhatást okozó gázok képzõdésének fõ forrásai, megújuló energiaforrásokkal kell majd kiváltani. A fõleg megújuló energiaforrásokon alapuló, fenntartható gazdaságba - a „bioalapú” gazdaságba - való átmenet éppoly elkerülhetetlen, mint amilyen kívánatos. A tudományos és technikai haladásnak különösen a növényi biotechnológia és a genomika révén szerepet kell játszania a fenti átmenet megvalósításában, olyan kényszerítõ körülmények mellett, mint a megmûvelhetõ területek korlátozott nagysága, a klímaváltozás, valamint az egyre változékonyabb idõjárás. A biotechnológia segítségével a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása céljából a szárazságnak és a stresszhatásoknak ellenállóbb növények hozhatók létre és növelhetõ a mezõgazdaság termelékenysége, miközben csökkenthetõ a mûtrágya-, a rovarirtó szer- és a vízfelhasználás. Európa tudományos és technikai fejlettsége is nagymértékben meghatározza majd legnagyobb iparágainak versenyképességét. Vonatkozik ez elsõsorban az agrár-élelmiszeriparra, amely évi 600 milliárdos forgalmával az EU vezetõ iparága, de igaz a vegyipar és az energiaszektor esetében is. A tudományos és technikai kapacitás vélhetõen megváltoztatja a 25 EU tagállam munkaerejének 8%-át foglalkoztató, 17 millió gazdaságban folyó mezõgazdasági termelés arculatát.
4
Tudományos és technikai hátterünk fenntartása és megerõsítése elsõdleges fontosságú. Ideális feltételeket kell biztosítanunk a kiemelkedõ kutatók és a találmányokat hasznosító cégek számára, akiket ill. amelyeket gyakran máshova csábítanak a jobb lehetõségek. Ez nem egyetlen szervezet vagy ország feladata. Csak az összes résztvevõ elkötelezett részvételével, összehangolt, európai szintû munkájával lehetséges megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Ezért szívbõl üdvözlöm az „A jövõ növényei” címû tervezetet. Az itt kitûzött célok nagyon is összhangban vannak azzal a törekvéssel, hogy az EU 2010-re a legversenyképesebb és legfenntarthatóbb tudásalapú gazdasággá váljék. 2003 márciusában az Európai Tanács nyíltan felszólított az európai kutatás és innováció megerõsítésére technológiai platformok létrehozásával, az összes meghatározó résztvevõ - a kutatók, az ipar, a szabályozó és pénzügyi intézmények - közremûködésével, hogy ezekre alapozva stratégiai programot lehessen kifejleszteni a csúcstechnológiák, közöttük a növénygenomika számára, a kibõvült EU minden lakójának hasznára. Ez a tervezet a fenti ajánlás megvalósításának egyik korai mérföldköve. „A jövõ növényei” nevû technológiai platformot, mely egy Tanácsadó Testületbõl és munkacsoportokból áll majd és nyitott minden, azt támogató tényezõ, a tagállamok, egyéb érdeklõdõ partnerek és szakértõk számára, a következõ hónapokban alakítják meg azzal a céllal, hogy 2004 végéig állítson össze egy stratégiai kutatási tervet. Köszönettel tartozom a tervezetet támogató összes neves személyiségnek és a háttérben munkálkodó csapatnak, akik azt megfogalmazták és gondozták egészen a megjelenésig. A tervezet megvalósulása azon múlik, hogy a kulcsszereplõk folyamatos részvétellel, elkötelezettséggel, valamint a rendelkezésre álló eszközök és források, közöttük az EU programok hatékony felhasználásával létre tudják-e hozni a pénzügyi, tudományos és technikai források kritikus tömegét. Sok sikert kívánok a technológiai platform mûködéséhez. Európának szüksége van rá.
Philippe Busquin Az Európai Bizottság kutatási ügyekért felelõs biztosa
Felelõsségkizárás
A
jelen tervezet egy szakértõi csoport (a Genval Csoport) munkájának eredménye, amelyet a különböz õ kulcsszereplõket képviselõ neves személyiségek írtak alá (ld. a 7-8. oldalt). A tervezet nem kimerítõ és nem minden részletre kiterjedõ, pusztán tágabb témák egyes részterületeinek kifejtése. A jelen dokumentumban leírt tervezet, nézetek és információ a Csoport mint egész álláspontjának minõsül, és nem feltétlenül tükrözi az egyes tagok, az általuk képviselt szervezetek vagy az Európai Bizottság véleményét. Sem a tervezetet aláírók, sem az Európai Bizottság nem felelõs a jelen tervezetben található információ felhasználásáért.
Ez a tervezet egy, „A jövõ növényei” elnevezésû technológiai platform megalkotását javasolja. A platform célja az, hogy az összes érdekelt kulcsszereplõ képviselõjét: kutatókat, ipart, fogyasztókat, környezetvédelmi szervezetek képvisel õ it, szabályozó testületeket, EU-, nemzeti és regionális szintû politikai döntéshozókat és politikacsinálókat a tervezet részletes kidolgozásához, a stratégiai prioritások meghatározásához, valamint egy koherens és dinamikus kutatási terv megalkotásához és megvalósításához szükséges pragmatikus együttmûködésre ösztönözze.
A búzagének manipulálásának módszerei az évszázadok során
55
A neves személyiségek csoportja Philippe BUSQUIN, az EU kutatási ügyekért felelõs biztosa Feike SIJBESMA, az EuropaBio (The European Association for Bioindustries) elnöke, a DSM testületi tagja Marc ZABEAU, az EPSO (European Plant Science Organisation) elnöke Jim MURRAY, a BEUC (European Consumers' Organisation) elnöke Mohamed H. A. HASSAN, a Third World Academy of Sciences ügyvezetõ igazgatója Federico MAYOR, az UNESCO volt fõigazgatója, Autonomous University of Madrid, a Foundation for The Culture of Peace (Spanyolország) elnöke Jean MARTIN, a CIAA (Confederation of the Food and Drink Industries of The EU) elnöke Eggert VOSCHERAU, a Cefic (the European Chemistry Industry Council) elnöke, a BASF (Németország) igazgatótanácsának elnökhelyettese Jochen WULFF, a Bayer CropScience (Németország) volt vezérigazgatója Pierre PAGESSE, a COGECA (General Confederation of Agricultural Co-operatives in the EU) elnökségi tagja, a Limagrain (Franciaország) elnöke Ricardo SERRA ARIAS, a COPA (Committee of Agricultural Organisations in the EU) elnökhelyettese, az ASAJA (Spanyolország) elnökhelyettese Sten MOBERG, az ESA (European Seed Association) elnöke, a Svalöf Weibull Seed Group (Svédország) vezérigazgatója Andrzej LEGOCKI, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke Richard B. FLAVELL, a Ceres (USA) biztonsági igazgatója, a John Innes Centre (Egyesült Királyság) volt igazgatója Christiane NüSSLEIN-VOLHARD, német Nobel-díjas Peter GRUSS, a Max Planck Society (Németország) elnöke Tim HUNT, brit Nobel-díjas Julia GOODFELLOW, a BBSRC (Biotechnology and Biological Sciences Research Council, Egyesült Királyság) vezérigazgatója Marion GUILLOU, az INRA (French Institute for Agronomy Research, Franciaország) fõigazgatója Peter FOLSTAR, a Netherlands Genomics Initiative (Hollandia) igazgatója, és az ERA-NET Plant Genomics koordinátora Andreas J. BüCHTING, az Economic Network for Plant Genome Research (Németország) elnöke
66
“A növénygenomika és a biotechnológia jövõje Európában 2025-ig” c. tervezet aláírói
Philippe Busquin
Ricardo Serra Arias
Feike Sijbesma
Sten Moberg
MarcZabeau
Andrzej Legocki
Jim Murray
Richard B. Flavell
Mohamed H. A. Hassan
Christiane Nüsslein-Volhard
77
“A növénygenomika és a biotechnológia jövõje Európában 2025-ig” c. tervezet aláírói
Federico Mayor
Peter Gruss
Jean Martin
Tim Hunt
Eggert Voscherau
Jochen Wulff
Marion Guillou
Pierre Pagesse
Peter Folstar
Andreas J. Büchting
88
Julia Goodfellow
Vezetõi összefoglaló Zöld forradalmak és fejlõdési folyamatok
A
növényeknek õsidõk óta meghatározó szerepük van az emberiség túlélésében és jólétében. A világ elsõ „zöld forradalmától” - azaz a mezõgazdaság feltalálásától a Közel-Keleten - a csúcstechnológiát használó agrobusiness-ig a növények központi szerepet játszanak táplálkozásunkban, gazdaságunkban és életünk még sok más területén. A növények nemcsak számunkra szolgálnak táplálékul és háziállatainknak takarmányként, hanem készítünk belõlük többek között ruhát, papírt, festéket, olajakat, orvosságot és biológiai úton lebontható mûanyagokat is. Mindannyian tudjuk, hogy a pénz nem fán terem, de a növények nagyban hozzájárulnak anyagi jólétünkhöz. Az EU-ban az agrár-élelmiszeripar éves forgalma 600 milliárd euró, és az EU földterületének egyötöde áll mûvelés alatt. Az agrár-élelmiszeripar 2,6 millió munkahellyel - az egyéni gaz-dálkodókat nem számítva - a harmadik legnagyobb foglalkoztató a kontinensen, fõként kis- és közepvállalkozások (SME-k) formájában. Az európai élelmiszer- és italfeldolgozó ipar az EU-ban termelt mezõgazdasági nyersanyagok mintegy 70%-át dolgozza fel, és exportjának értéke meghaladja a 45 milliárd eurót. Az erdészetben és a hozzá tartozó iparágakban együttesen több mint 3,5 millió fõ dolgozik 200 milliárd eurót meghaladó bevételt termelve az EU gazdaságának1. Hosszú utat tettünk meg azóta, hogy Gregor Mendel Ágostonrendi szerzetes a XIX. században felfedezte: a növények biológiai tulajdonságainak öröklõdése különálló „tényezõkhöz” köthetõ. Ezek a ma már „gén”-nek nevezett tényezõk képezik tárgyát a genetika tudományának, amelyen a modern tudomány, az orvostudomány és a technológia egyre növekvõ része alapul. A gének építõegysége, a genetikai, vagy örökítõ információt a szülõi nemzedékrõl az utódokra átvivõ, a „molekulák királya”-ként emlegetett DNS kettõs spirál szerkezetének felfedezése óta eltelt fél évszázadban az élettudományokkal kapcsolatos ismereteink rohamosan bõvültek. A kutatók már részletesen feltérképezték a teljes emberi genomot, a testünk genetikai információját hordozó több milliárdnyi DNS-szekvenciát. Bár e szekvenciák jelentõs részének pontos szerepe még felfedezésre vár, az élõlények molekuláris „mechanikájának” ismerete a gyógyászati alkalmazásokban késõbb még busásan megtérül. A genomika és a biotechnológia nagy ígérete, hogy segítségükkel hatékony kezelések dolgozhatók ki egy sor egészségügyi probléma megoldására.
A genom tudományos vizsgálata nem korlátozódik az emberre, hanem számos egyéb állat- és növényfajra is kiterjed. Bár eddig a humángenomika képezte a fõ kutatási irányt, a növénygenomikai kutatásba fektetett pénz is várhatóan szép hasznot hoz majd. Ezen a területen az EU tevékenysége hosszú idõ óta úttörõ jellegû. Például Európa kulcsszerepet játszott az elsõ teljes növényi genomot (a lúdfû, latin nevén Arabidopsis, a keresztesvirágúak családja egyik tagjának genomját) feltérképezõ nemzetközi együttmûködésben. A növények genetikai felépítésérõl rendelkezésre álló, egyre bõvülõ ismereteink alapjaiban változtathatják meg a mezõgazdasághoz való hozzáállásunkat. A genetika utat mutat a termés növeléséhez, a mûtrágyahasználat csökkentéséhez, a növények ellenállóbbá tételéhez a kórokozókkal szemben stb. Ráadásul már rájöttünk arra is, hogy a természet által felkínált genetikai sokszínûségnek még csak egy töredékét hasznosítjuk. Hatalmas lehetõségek vannak a növények sokkal hatékonyabb, környezetbarát és fenntartható módon történõ hasznosítására, ha megfelelünk az európai társadalom elõtt álló kihívásoknak és követelményeknek. Európa földrajzi és éghajlati változatossága egyedülálló, termesztett és vadon élõ növényfajainak száma óriási, növénynemesítési tapasztalata pedig régi keletû. Európának olyan új kezdeményezésekkel kell építenie az e területen elért kiváló eredményeire, amelyek a legkedvezõbben használják ki ezt a létfontosságú természeti forrást. A növényi eredetû olajok, kenõanyagok, rostanyagok és polimerek használata, amelyek - a szintetikus mûanyagokkal ellentétben természetes módon, gyorsan lebomlanak, segíthetne a környezetszennyezés megfékezésében. A kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység Európa-szerte szétforgácsolt, hiányzik az egységes stratégiai célkitûzés. A regionális, nemzeti és összeurópai szintû kutatási programok, valamint a köz- és a magánszféra partnerségén alapuló K+F együttmûködések nem eredményeztek elegendõ számú sikeres alkalmazást és azt hasznosító céget (spin-off). Az EU célja a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságának létrehozása. Az ún. „bioalapú gazdaságnak” e csúcsszintû tudás egy fontos felhasználási területének kellene lennie. Ez a szektor annyira fontos, hogy a cselekvés elmulasztása drámai következményekkel járhat Európa számára. Sürgõsen versenyképesebb, tudományosan és etikailag megalapozott tudás- és technológiai alapra kell helyeznünk az európai mezõgazdaságot, az erdészetet
99
és az élelmiszeripart, valamint fokozni kell ezen iparágak képességét arra, hogy a globális élelmiszer-biztonsági követelményeknek megfeleljenek, és hogy új biotermékeket hozzanak létre. Európa mezõgazdaságának és élelmiszer-feldolgozó iparának jövõbeli versenyképessége a növénygenomikán, a biotechnológián és azok ötletes alkalmazásán fog múlni. Ezek a kutatási irányok világszerte gyorsan fejlõdnek, és Európa azt kockáztatja, hogy elveszíti egykori vezetõ szerepét, mivel az újítási folyamat súlypontja az Egyesült Államokba tevõdik át. A növényi biotechnológiába történõ beruházások gyorsan növekszenek Kanadában, Ázsiában, Indiában és Dél-Amerikában is, mivel ezek az országok meg akarják oldani élelmiszerbiztonsági problémáikat és növelni akarják részesedésüket a mezõgazdasághoz kapcsolódó kereskedelemben. Ezzel ellentétben Európa helyzete az ellenzõk és támogatók közötti sarkított és egyre hevesebb vita okozta politikai tehetetlenség következtében egyre romlik, a szkeptikus és zavarodott közvélemény pedig két tûz közé kerül. Ha ezen az alapvetõ fontosságú, innovációs és jövõbeli fellendülést jelentõ területen Európa nem akar fõ riválisai mögött kullogni, akkor mind az ellenzõk, mind a támogatók jogos aggályaival foglalkozni kell. Például az utóbbi évek kockázatfelmérései nem mutattak ki egészségkárosító hatást a genetikailag módosított (GM) termények esetében. Holisztikusabb megközelítésre van szükség: a korszerû biotechnológia egy tágabb rendszer részeként hasznos kiegészítõje lehet a már meglévõ mezõgazdasági módszereknek, bár helytelen alkalmazásának egészségkárosító következményei lehetnek. Európának felelõsen kell fejlesztenie a biotechnológiát, a káros hatások minimalizálása mellett. A jövõ természetesen bizonytalan. A növénygenomika és a biotechnológia nem fogja varázsütésre megszüntetni az összes problémát, de pusztulást vagy katasztrófát sem fog elõidézni. Ahhoz, hogy a lehetséges elõnyöket és hátrányokat megfelelõen felmérhessük és biztonságos ösvényt jelölhessünk ki közöttük, rendelkeznünk kell egy széleskörûen támogatott „útitervvel”. Pontosan ez a szándék van „A jövõ növényei - a növényi technológia lehetõségeinek vizsgálata” platform létrehozása mögött. Bizonyára lesznek sikerek és kudarcok, de az esély egészségünk javítására és jólétünk fokozására túl sokat ér ahhoz, hogy csak üljünk és várjunk. 1
Az adatok a 2004 májusa elõtti EU-ra, annak 15 tagállamára vonatkoznak.
10
Platform a tervezéshez „A jövõ növényei” összefogja majd az összes kulcsszereplõt: kutatókat, politikai döntéshozókat, környezetvédelmi és fogyasztói csoportokat, az ipart és a gazdálkodókat. Õk mûködnek majd együtt pragmatikusan, de nem dogmatikus módon a közös prioritások meghatározásában és a megvalósításukhoz szükséges cselekvési tervek kidolgozásában. Nagy a kihívás, de a közös terv megléte és az azon alapuló cselekvés óriási eredményt hozhat: egy versenyképes, független és fenntartható bioalapú európai gazdaságot, mely nem csak a mezõgazdaság és az élelmiszerek tekintetében veszi figyelembe az európai fogyasztók speciális igényeit, a választás lehetõségét is megadva nekik, hanem szélesebb alkalmazási körben is, mint pl. a növényalapú gyógyszerek, a vegyianyagok és az energia területén. E platform célja javaslatok kidolgozása a következõ témakörökben (részletesebben ld. a 4. Fejezetet): * Jó minõségû, biztonságos és változatos élelmiszer-ellátás biztosítása az európai fogyasztók számára * Fenntartható európai mezõgazdasági bázis létrehozása élelem, takarmány és egyéb, megújuló, bioalapú termékek termelése céljából * Az európai agrár-élelmiszeripari szektor versenyképességének megerõsítése a stabil uniós élelmiszer-ellátás és a fogyasztók választási lehetõségének biztosítása érdekében A platform javaslata szerint a fenti célok a következõképpen érhetõk el: * A kulcsszerepl õ k közötti kölcsönös megértésen és kommunikáción alapuló társadalmi megegyezés elõmozdítása * A szektor fejlõdését szabályozó, összehangolt törvényi keret javaslatszintû létrehozása * Az állami és magánfinanszírozású K+F beruházások elõsegítése, az európai kutatás átláthatóságának növelése regionális, országos és összeurópai szinten * A platform által kidolgozott kutatási terv ipari támogatásának megerõsítése * Egy, a szektor prioritásainak meghatározásán alapuló, célzott stratégiai kutatási terv kidolgozása, melynek multidiszciplináris megközelítése lefedi a következõ területeket: genomika, élettan, agrártudomány, ökológia, bioinformatika és egyéb, kialakulóban lévõ tudományágak.
1. Fejezet: Bevezetés A modern civilizáció magvainak elvetése
Környezetbarát gazdaság
növények adják csaknem minden földi élet alapját, önmagukban és az állatok táplálékaként is. Az állatoktól eltérõen a növények a fényenergia hasznosítása révén Földünk teljes energiatartalékát is növelik. Az üvegházhatás fõ okozóját, a légköri széndioxidot napenergia felhasználásával szénhidrátokká alakító páratlan fotoszintetikus folyamat révén keletkezik az élõlények többsége számára szükséges biomassza.
Európában a növények és a növényi alapú termékek a feldolgozóipari forgalom, a foglalkoztatott munkaerõ és a kereskedelmi forgalom tekintetében hatalmas gazdasági jelentõséggel bírnak:
A
Amikor az emberek a Közel-Keleten kb. 10 ezer évvel ezelõtt elkezdtek földet mûvelni, életmódjuk teljesen megváltozott. A mezõgazdaság megszületésével az emberiség továbblépett a megszerzett élelem azonnali elfogyasztásával járó vadászógyûjtögetõ életmódtól, és az élelmet már el tudta raktározni szûkösebb idõkre is. Mivel a zsákmány üldözésére többé már nem volt szükség, az emberek felhagyhattak a nomád életmóddal, letelepedtek, közösségeket alakítottak ki, és ezzel elvetették a modern civilizáció magvait. Manapság a növényeket nemcsak emberi tápálékként és állati takarmányként hasznosítják, hanem ipari nyersanyagként is. A növények vitaminokban, antioxidánsokban, olajokban, rostokban és szénhidrátokban gazdagok, a legtöbb gyógyszer alapanyagaként és fontos hagyományos energiaforrásként is hasznosítjuk õket. A modern társadalmakat mozgásban tartó kõolaj is növényi eredetû, és a hagyományos, fosszilis üzemanyagok okozta légszennyezést a modern bioüzemanyagok használatával reméljük csökkenteni. A növekvõ népesség és emelkedõ életszínvonal nemcsak az élelmiszer-termelõ kapacitást terheli meg, hanem az újra nem hasznosítható anyagok, pl. mûanyagok (szintén kõolajtermék) fokozott felhasználásához is vezetett. Ez azt jelenti, hogy több olyan gáz, pl. szén-dioxid jut a levegõbe, amely az éghajlat megváltozásához vezetõ üvegházhatást okozza. Ez azt is jelenti, hogy a világ gyorsabban termeli a hulladékot, mint amilyen gyorsan a Föld azt lebontani képes. A környezetvédelmi aggályok és a fosszilis eredetû tüzelõanyag-készletek elõrelátható kimerülése vonzó alternatívává teszi a természetes módon, könnyen lebomló bioanyagokat és bioalapú energiahordozókat.
* Az évi 8,4 milliárd eurós forgalmú európai vetõmagpiac a legnagyobb regionális piac (a világ forgalmának 30%-a). * 2003-ban Európa 28%-os részesedést harcolt ki magának a 26.6 milliárd eurós forgalmú globális agrokémiai piacon. * Az európai erdészet és a hozzá kapcsolódó iparágak több mint 3,5 millió embert foglalkoztatnak, éves forgalmuk pedig meghaladja a 200 milliárd eurót. * Az EU 15 „régi” tagállamában (EU15) közel 7 millió gazdaság 18,4 hektáros átlagterületen majdnem 15 millió embernek adott munkát. A bõvítést követõen a gazdaságok száma több mint kétszeresére, 17 millióra növekedett, az egyéni gazdálkodók (farmerek) részaránya az összes dolgozót tekintve 4%-ról (EU15) közel 8 %-ra (EU25) nõtt. * Az állattenyésztés a legelõket is beleértve évi 400 millió tonna takarmányt használ fel, melynek 90%-a Európából származik. * Az EU 66,6 milliárd euró értékû mezõgazdasági terméket importál és 55,7 milliárd euró értékben exportál. * Az európai élelmiszer- és italfeldolgozó ipar az EU vezetõ iparága, 600 milliárd eurót meghaladó termeléssel és 145 milliárd eurós hozzáadott értékkel. Az EU harmadik legnagyobb munkáltatójaként 2,6 millió embert foglalkoztat. * A terményekbõl származó rostok és nyersanyagok gyorsan növõ piacán az EU részesedése csak 10%. E piac forgalma az elmúlt 5 évben 50,9 millió tonnáról 70 millió tonnára nõtt.
Növénygenomika és biotechnológia A genomika és a biotechnológia a növények különbözõ biológiai és környezeti szinteken történõ tanulmányozásának modern eszközei, és hatékonyan támogatják a hagyományos növénynemesítést is. Új technológiák sora jelent meg, amelyek hozzásegítik a kutatókat a termények minõségének javításához alapul szolgáló genetikai háttér megismeréséhez, vagyis a modern terményváltozatok hozamának és minõségének javítását eredményezõ gének azonosításához.
11 11
A növények sokat vitatott genetikai módosítása (GM) az adott elérendõ céltól függõen alkalmazott egyik biotechnológiai módszer, de alapvetõen hiba lenne egyenlõségjelet tenni a mezõgazdasági és növényi biotechnológia valamint a GM közé. A növények genetikai módosítása nem az egyetlen módszer a modern növényi biotechnológia eszköztárában. E technológiák használata jelentõsen hozzájárul a növénynemesítés, -termesztés és az élelmiszer-feldolgozás színvonalának javításához. Az új technológiák révén különösen a növénynemesítés kap új lendületet, és nemcsak a módosítások lesznek követhetõbbek, hanem lehetõvé válik a különféle terményváltozatok egymás melletti létezése (terménykoegzisztencia) is, a hagyományos, az organikus és a GMélelmiszerek közötti választási lehetõség pedig a fogyasztói szabadság növelését is biztosítja. A növények genetikai sokféleségének kihasználása nemcsak a fogyasztók választási lehetõségét bõvíti, hanem a növényi eredetû termékskálát is kiszélesíti olyan elemekkel, mint pl. újfajta gyógyszerek, biológiailag lebomló mûanyagok, bioenergia, újfajta papíripari termékek stb. A növénygenomika és a biotechnológia segítségével a mezõgazdaság potenciálisan tudásalapúbb tevékenységgé tehetõ. Ez megerõsíthetné a szektor fenntarthatóságát és jövedelmezõségét azáltal, hogy csökkentené a bizonytalanságot és a gazdálkodók függését az ökológiai és éghajlati tényezõktõl. A kritikusok attól tartanak, hogy egyes növények genetikai összetételének módosítása olyan problémák megjelenéséhez vezet, mint pl. „szupergyomok” és mérgezõ élelmiszerek elterjedése. Bár az új területek tudományos kutatása sohasem kockázatmentes, kellõ tudományos óvatossággal és szorgalommal, folyamatos és gondos megfigyeléssel, valamint szigorú szabályozással a nemkívánatos fejlemények elkerülhetõk. Ha Európa erõs tudományos és ipari háttérrel rendelkezne ebben a fontos szektorban, akkor egy sor társadalmi-gazdasági kihívásnak megfelelhet:
* Egészséges és biztonságos élelmiszer-kínálat biztosítása A jó minõségû és biztonságos élelmiszerek iránt világszerte jelentkezõ igényt nagymértékben növeli a különösen a fejlett országokban jelentkezõ életszínvonal-növekedés és a világ népességének bõvülése. Az élelmiszerhiány és az éhínség manapság elszigetelt jelenség, ami az elõállított élelmiszer elosztásának javításával megoldható. Amint azonban a következõ
12
fél évszázadban a világ népessége 6 milliárdról több mint 9-re nõ, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy több éhes szájat kell táplálni, hanem azt is, hogy a több élelmiszert kevesebb mûvelhetõ területen kell megtermelni. Ezért az élelmiszer-elosztásnak igazságosabbá, a gazdálkodásnak pedig produktívabbá és változatosabbá kell válnia. Ráadásul a növények minõségét javítani, tápértéküket pedig növelni kell ahhoz, hogy a fogyasztói igényeknek megfeleljenek.
* Fenntartható mezõgazdaság A terméshozam megtartása mellett sürgõsen fenntarthatóbbá kell alakítanunk a jelenlegi, vegyszercentrikus mezõgazdaságot. Tulajdonképpen egyszerre kell terméshozam-növekedést, valamint a felhasznált üzemanyag, mûtrágya, rovarirtó szerek és víz mennyiségének csökkenését, vagy optimalizálását elérnünk. A világszerte jelentkezõ klímaváltozások és az egyre változékonyabb idõjárás által támasztott kettõs kihívás további terhet ró a világ mezõgazdasági kapacitására, fõként mivel egyre nagyobb a megmûvelt, de kevésbé termékeny földterületek aránya.
* Zöld és kellemes szántóföld A bioszemét bioanyagokká és bioenergiává való hatékony átalakításával minimálisra csökkenthetõ a mezõgazdasági hulladék mennyisége. Ahogy fosszilis energiahordozóink készletei csökkennek és az általuk okozott környezetszennyezés növekszik, úgy kell majd helyettesítenünk õket környezetbarát és megújuló energiaforrásokkal. Ráadásul a mezõgazdasági termelés sokszínûségét, a környezet állapotát, a természeti forrásokat és a biodiverzitást megõrizendõ, egyre inkább szükségünk lesz egy hatékony termõföld-gazdálkodási rendszerre.
* Versenyképesség és a vásárlók választási lehetõsége Ha az EU a mezõgazdaságban, a biotechnológiában és az élelmiszer-termelésben képes globálisan versenyképes pozíciót kivívni, akkor ez EU-szerte magasabb foglalkoztatottságot és gazdasági növekedést von maga után. Az új technológiák és mezõgazdasági termékek kifejlesztése segíthet a környezeti problémákon és kedvezõ hatást gyakorolhat a vidék fejlõdésére is. Emellett szilárd alapokon álló, „hazai” (értsd: unióbeli) és fenntartható élelmiszer-ellátást biztosítana, amely egészséges és változatos élelmiszerek széles választékát kínálja a fogyasztóknak.
A biogazdaság gyümölcseinek leszedése
E
gy idõutazó 2025-ben azt találhatná, hogy az Európa és az egész emberiség elõtt álló kihívások némelyikére az idõközben létrejött bioalapú gazdaság segítségével sikerült választ találni. Ennek a jövõbeli világnak néhány vonását vázoljuk fel a következõkben.
A gazdagság csírái Bár úgy tartják, hogy a pénz nem fán terem, gazdasági jólétünk 2025-ben a mostaninál nagyobb mértékben alapszik majd a mezõgazdasági termelésen. Nemcsak nagyobb népességet kell a gazdáknak élelmiszerrel ellátniuk, hanem a gazdaság jelentõs része is az általuk megtermelt nyersanyagokat hasznosítja majd: újfajta élelmiszereket, bioüzemanyagot és bioanyagokat. Belõlük lesznek a bioalapú gazdaság kapuõrei.
„Zöld ujjak” nõnek A mezõgazdasági területek értékének növekedése és a mezõgazdaságban elõállított értékes nyersanyagokban rejlõ befektetési lehetõségek hozzájárulnak a gazdálkodói szektor megerõsítéséhez és új munkalehetõségek létesítéséhez a kibõvült Európában.
Menekülés vidékre A vonzó munka- és befektetési lehetõségek, a gazdálkodás és az erre épülõ tevékenységek a városokból vissza a vidékre irányuló elvándorláshoz vezetnek. Az így létrejövõ gazdálkodói réteg alkotja majd a jómódú, élénk, a városi élet feszültségétõl távol élõ vidéki közösség gerincét.
Futurisztikus étrendek Régóta úgy tartják, hogy az vagy, amit megeszel. Az orvosi kutatások addigra pontosan meghatározzák, hogy étrendünk milyen hatással van egészségünkre. E tudományos ismeretek alapján, célzott nemesítéssel olyan új termények létrehozása válik lehetõvé, amelyeket bizonyos élelmiszerek káros mellékhatásainak csökkentése céljából optimalizáltak, így tápértékük kiegyensúlyozott.
A megfelelõ reakció Lehetséges, hogy a növénygenomika segítségével megoldódik a növények kiváltotta allergiás reakciók, pl. a szénanátha és az ételallergiák mûködési mechanizmusának rejtélye, megteremtve ezzel a probléma megszüntetésének lehetõségét.
Mûértõ vásárlók A vadon termõ növények egyre elterjedtebb termesztésével és új élelmiszerek elõállításával az étkezési kultúra soha nem látott megújulásnak indul.Afogyasztók hosszú ideig elálló, ízletes gyümölcsök és zöldségek bõséges kínálatából válogathatnak. Mivel a jó minõségû ételek élvezete és a velük való kísérletezés a kultúra szerves részévé válik, a gyorséttermi ételek iránti érdeklõdés lanyhulni fog.
Szüreti áldás Európa lakosainak az ízletes ételek mellé minõségi borokra is szükségük lesz. 2025-re az európai bortermelés egyre inkább megfelel az éghajlatváltozás és a változékony idõjárási körülmények által támasztott kihívásoknak. Az „óvilági borok” a hagyományos kifinomultságot a kiegyensúlyozott ízgazdagsággal ötvözik majd.
A helyes kémia Kõolajkészleteink kimerülésével és a környezetvédelmi aggályok növekedésével a növényekbõl kivont vegyületek és hajtóanyagok az egyéb megújuló energiaforrásokkal együtt - sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. 2025-re igényes, növényi eredetû vegyianyagok, biológiailag lebontható polimerek és bioüzemanyagok megjelenése várható. Ezek segítségével teljesíthetõk a vállalt európai károsanyag-kibocsátási határértékek, megvalósítható a fenntarthatóbb környezet és az EU-s polgárok életminõségének javítása.
A legjobb orvosság A növények már ma is számos orvosság nyersanyagaként szolgálnak. 2025-re a növényfajok nagyobb csoportjának genetikai összetétele lesz ismert, ami hozzásegítheti a kutatókat új gyógyszerek - és fõleg egyénre szabott orvosi kezelések - kifejlesztéséhez, és ezzel sok olyan elterjedt betegség legyõzéséhez, amelyek ellen a küzdelem ma is folyik.
Kapacitásnövelés A fejl õ d õ országok mez õ gazdasága termelékenyebbé, versenyképesebbé és fenntarthatóbbá válik. Ez különösen KeletÁzsia exponenciálisan növekvõ élelemigényének kielégítése miatt lesz fontos. A gyorsan növekvõ kínai élelmiszer-szükséglet kielégítéséhez feltétlenül szükséges lesz a nagyobb és jobb termés elérése a kelet-ázsiai országokban, valamint az Európából és Észak-Amerikából származó import.
13
2. Fejezet: Jólét és paradoxonok között
E
urópa mindeddig vezetõ szerepet játszott a növénygenomikai és a biotechnológiai kutatás-fejlesztésben. Viszont a közvélemény azon aggályai nyomán, hogy ezek a technológiák milyen hatással lesznek a környezetre, ez az elõny egyre olvad. A vita azzal fenyeget, hogy az EU nem tud élni ennek a kutatásnak a hasznával, és még jobban elmarad globális versenytársai, elsõsorban az USA és Japán mögött. Európa ki van téve egy újabb - a félvezetõk és a számítógép-technológia esetében már megtörtént „európai paradoxon” létrejöttének, amikor kitûnõ tudományos eredményekbõl és technológiából képtelen lesz új termékek piacra dobása révén tõkét kovácsolni. Az új tudományágak és a fejlõdõ technológiák mindig egy sor tudományos és morális bizonytalanságot hordoznak. Sem a szkeptikusok, sem a támogatók nem lehetnek teljesen bizonyosak abban, hogy mi lesz a genetikai módosítás hosszú távú biológiai és környezeti hatása. Azonban több mint 15 évig tartó alapos megfigyelés és vizsgálatok sem fedtek fel környezet-, vagy egészségkárosító hatást. Ennek ellenére sok európai továbbra is kételkedik a genetikai módosítás adta elõnyökben, vagy a minõséggel kapcsolatos tapasztalatai alapján inkább a hagyományos vagy az organikus élelmiszereket választja. A fogyasztani kívánt élelmiszer megválasztásának joga kétségtelenül megilleti õket. Ez azt jelenti, hogy az EU-nak egyszerre kell biztosítania a GM, a hagyományos és az organikus termények termesztését olyan módon, hogy egyik típusú terményt se érje elõnyös, vagy hátrányos megkülönböztetés. Az etikai dilemmák meghatározása és megoldása már nehezebb feladat. Sohasem könnyû arra választ találni, hogy milyen messze mehetünk el a természet rendjébe történõ beavatkozásban, ami egyesek szerint a természetes genetikai állomány “meghamisítása”, mások szerint pedig “kizsákmányolása”. A vélemények erõsen megoszlanak arról, hogy mi fogadható el erkölcsileg és mi nem, és léteznek olyan „szürke zónák” is, ahol csak kevesen mernének gyors és egyértelmû ítéletet hozni. Valójában a felmérések szerint sok európai támogatná az ilyen potenciálisan hasznos területek óvatos fejlesztését. Az etikai tanulmányok is hangsúlyozzák azt az „erkölcsi parancsot”, hogy ezeket a technológiákat elérhetõvé kell tenni a rájuk igényt tartó fejlõdõ országok számára. Európa nem feledkezhet meg e csúcstechnológia alkalmazásának óriási társadalmi, gazdasági és környezeti hasznáról sem. Megfelelõ törvényi és tudományos szabályozás mellett az EU maximális hasznot húzhat ezekbõl a technológiákból, miközben elkerülheti a lehetséges környezeti és erkölcsi buktatókat. Ez csak érett és józan, az összes elõnyt és hátrányt mérlegre tevõ nyilvános vitában érhetõ el, melynek révén egy optimális cselekvési terv alakítható ki.
14
Elgondolkodtató Az elmúlt harminc évben étrendünk gyökeres változásokon ment keresztül, mivel a fogyasztók korábban soha nem tapasztalt választékban juthatnak jó minõségû helyi és import élelmiszerekhez egész évben. Növénybiológiai szempontból ez a haladás jelentõs részben az 1950-es és 1970-es évek közötti idõszakban kifejlesztett növénynemesítési és genetikai eredményeken alapul. Az Európai Bizottság erre a tudományos és technikai alapra épít mind nemzeti, mind uniós szinten, amikor 1982 óta egymást követõ kutatási programokkal támogatja a növénygenomikai és biotechnológiai kutatás-fejlesztést. Annak korai felismerése, hogy az EU-nak és a nemzeti pénzalapoknak szükséges beruházniuk a haszonnövények biotechnológiájába és genomikájába, egyetemi és kutatóintézeti Kiválósági Központok megteremtéséhez, új platform-technológiák európai kutatók általi létrehozásához és tudományos áttörésekhez vezetett. Az EU olyan kis- és középvállalkozásoknak (SME) is otthont ad, mint a Plant Genetics Systems (PGS) vagy a Keygene. Az újabb cégek, mint pl. az AgroGene, a CropDesign, a Meristem, a Biogemma és a Metanomics, ennek az újítási hagyománynak a folytatói, még ha ez lassabban is történik, mint az USA-ban. Az európai cégek - pl. a Bayer, a BASF és a Syngenta, amelyek a világ hat vezetõ agrobussiness-e közé tartoznak - jelentõs összegekkel támogatták a termény-biotechnológián és genomikán alapuló stratégiai kutatásokat, továbbá házon belül, vagy együttmûködések révén meghatározott terményekkel kapcsolatos kulcstechnológiákat és módszereket fejlesztettek ki. Az EU vetõmagszektorában olyan „nehézsúlyú” fõszereplõk vannak, mint a Limagrain, az Advanta, a KWS és a DLF-Trifolium. Európai székhelyû a négy legnagyobb világszintû élelmiszeripari cég közül kettõ. Az Unilever és a Nestlé nagy termékfejlesztési szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezik a különféle terményekkel, ill. a belõlük készült termékekkel kapcsolatosan. Növénykutatási tevékenységüknek hagyományai vannak, valamint a növénygenomika és biotechnológia fejlõdését is figyelemmel kísérték.
Lemaradófélben A növénygenomikába és biotechnológiába történõ európai beruházás az utóbbi években megtorpant. Ez részben az USA-ban, Japánban és Kínában használatosnál szigorúbb politikai és szabályozási rendszer következménye. Az európai biotechnológiai SME-k egyre inkább az EU-n kívüli vásárlók felé fordulnak, miközben a legkülönbözõbb méretû cégek Európából a fenti három országba, sõt Indiába és Argentínába helyezik át kutatási tevékenységüket és beruházásaikat. Ezek az országok hosszú távú stratégiával rendelkeznek a növénygenomikában rejlõ lehetõségek kiaknázására
és piaci jelenlétük megerõsítésére. Különösen az USA és Japán jár élen a jövõbeli elképzelések megalkotásában a kialakulóban levõ bioanyag- és bioenergia-piacon való vezetõ pozíció biztosítása céljából. Európa a növénygenomikába és a biotechnológiába fektetett tõke nyereségét kockáztatja, mivel e tudomány és a hozzá kapcsolódó technológia felhasználása egyre inkább az EU-n kívülre tevõdik át. A növények genetikai sokszínûségébõl fakadó potenciál csak a kutatásba folyamatosan invesztálva szabadítható fel. Amíg az USA biotechnológiai cégei évente 650 millió eurót költenek K+F-re, addig az EU-ban ez az összeg csak 400 millió euró.Az Egyesült Államok kormánya tavaly elindított egy Nemzeti Növénygenomikai Kezdeményezés elnevezésû programot 1,1 milliárd eurós költségvetéssel a 2003-tól 2008-ig terjedõ idõszakra. Az EU15 kb. 80 millió eurót költ évente ilyen célokra. Ráadásul a szigorú európai egészségügyi és biztonsági szabályok miatt a lakosság ellenállása az egészségüggyel kapcsolatos aggályokról fokozatosan a GM-termények bevezetése és használata miatti esetleges környezetkárosodás felé fordult. Mindeközben pedig az ilyen növények részaránya világszerte nõ, és 99,5%-ukat az EU-n kívül termesztik.
Mit kockáztat Európa? Az európai ipar, a fogyasztók és a gazdálkodók valamennyien meg fogják sínyleni azt az innovációs szakadékot, amely a növénygenomikában és a biotechnológiában az EU és fõ globális versenytársai között kialakulóban van. Amint azt egy közelmúltban készült tanulmány kimutatta, a hatás Európa tudományos és technológiai hátterére máris jelentõs: az utóbbi években a témával kapcsolatos európai kutatási projektek 27%-a szûnt meg, míg az iparban ugyanez jelentõsebb, 67%-os volt. Az új GM-alapú termékek hamarosan bebocsátást nyernek az európai piacra. A piac további bõvülése azon múlik majd, hogy az európai forgalmazók és a vásárlók számára a kedvezõ ár és a jobb minõség többet nyom-e a latban a feltételezett kockázatoknál. Ez pedig hatással lesz több mint 15 millió európai egyéni gazdaságra (farmra) és az európai élelmiszeriparra, különösen az iparág termelésének felét adó és munkaerejének háromötödét foglalkoztató nagy számú SME-re az EU 25 tagállamában. Ha egy olyan forgatókönyv valósul meg, amelyben az EU-ban a mezõgazdaság termelése technológiailag kevésbé lesz versenyképes, az európai gazdálkodók valószínûleg azt tapasztalják majd, hogy a hagyományos és a GM-élelmiszerek piacán részesedésük lecsökken, és ezt nem kompenzálja az alternatív piaci szegmensek, pl. az organikus élelmiszerek megjelenése. Az ádáz globális árverseny szintén ahhoz vezethet, hogy az európai termékeket kevésbé változatos importáruk váltják fel. Bár az importáruknak is lehetnek, vannak elõnyei, mégis behatárolhatják az európai vásárló életstílusát és az egészséges élelmiszerek választékát. Ez pedig a mez õ gazdasági támogatások növelésére irányuló nyomás
fokozódásához vezethet, noha az EU a világkereskedelmi egyezményekben elõírt kötelezettségének megfelelõen inkább azok csökkentésére törekszik. Az EU-t tehát tudományos hátterének gyengülése, mezõgazdasági termékeinek piacvesztése, valamint az élelem- és takarmányimporttól való függésének erõsödése fenyegeti. Lecsökkenhet az EU képessége arra, hogy reagáljon a fenntartható mezõgazdasággal kapcsolatos stratégiaváltás által támasztott kihívásokra, és hogy a világ élelmiszer-termelését biztosítsa. Ez az európai ipar szerepét is erõsen korlátozhatja a nem élelmiszerekkel kapcsolatos mezõgazdasági újításokban és a bioalapú gazdaságban. Fennáll annak a veszélye, hogy húsz év múlva az európai fogyasztók vagy a helyi termékek csökkent választékából vásárolhatnak jóval drágábban, vagy megveszik az olcsóbb importárut. Bár a hatékony gazdasági mûködéshez, a tisztességes versenyhez és a fogyasztók választási lehetõségének biztosításához az import elengedhetetlen, egy bizonyos szint fölött a mezõgazdasági behozatal engedélyezése Európát sebezhetõvé teheti, de legalábbis olyan termékektõl teheti függõvé, amelyeket a hazaitól nagyon eltérõ kulturális, tudományos és életmódbeli prioritásokat tükrözõ technológia felhasználásával állítottak elõ. A kérdés most az, hogy Európa a saját területén támogatni fogja-e a körültekintõ növénygenomikai és a biotechnológiai fejlesztéseket, ezzel is tükrözve az új termékek létrehozásának magas európai színvonalát.
Egy költséges paradoxon feloldása Európa nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a növénygenomika és a biotechnológia nyújtotta elõnyökbõl. Mérlegelni kell egyfelõl a megalapozott környezet- és egészségvédelmi aggályokat, másfelõl az elfogadható kockázatot, a várható gazdasági következményeket és az új technológia felhasználását arra, hogy fontos társadalmi és környezeti kihívásokra reagáljunk. Egy olyan technológiai platform létrehozása, mint amilyet a jelen dokumentum is szorgalmaz, elõsegítheti az információáramlást a kutatás-fejlesztési és a stratégiai keretprogram elkészítésekor annak érdekében, hogy az új technológiáknak az európai polgárok boldogulásának és jólétének, a gazdaság és a környezet elõnyös helyzetének érdekében történõ felhasználása a lehetõ leghatékonyabb legyen. Ennek elõfeltétele valamennyi szereplõ: a kutatók, a gazdálkodók, az ipar, a vásárlók, a szabályozó testületek és a politikacsinálók együttes cselekvése. Nem lesz könnyû nyílt, õszinte és kiegyensúlyozott párbeszédet folytatni egy ilyen kényes kérdésrõl. Viszont óriási haszonnal járhat, ha lesz közös elképzelés és azon alapuló cselekvés. Az európaiak tartoznak annyival maguknak és a következõ generációknak, hogy erõs tudományos és szigorú erkölcsi alapot hozzanak létre ennek az izgalmas, új területnek a fejlesztéséhez.
15 15
3. Fejezet: Elõretekintés 2025-ig Élelmezési tendenciák és kihívások
M
ás fejlett országokhoz hasonlóan Európának is szembe kell néznie az életmódváltozás és az elöregedõ társadalom kihívásaival. Az iparosodott országokban az életszínvonal emelkedése és az élelmiszerbõség következményeképpen az elhízás és a szívproblémák egyre magasabbra kerülnek az elkerülhetõ halálokok listáján. Mivel az európaiak hosszabb ideig és kényelmesebb körülmények között élnek, az élelmiszerek minõsége és biztonságossága a következõ két évtizedben sokkal nagyobb fontosságot nyer. Jó minõségû, egészséges és megfizethetõ árú élelmiszerek nagy választékával ez biztosítható. Ráadásul az élelmiszerek biztonságos elõállítása nem csak az emberi egészségrõl szól, hanem ebbe a szarvasmarhák és egyéb állatok egészségi állapota is beletartozik, amint azt a közelmúlt eseményei fényesen illusztrálták.
* Változó életmód Az orvostudomány fejlõdése és az egészségügyi ellátás javulása azt eredményezte, hogy az emberek Európában és más fejlett országokban jobb egészségben és tovább élnek. Ez a javulás tükrözi az életmód megválasztásának egyre növekvõ szerepét is. Míg a dohányzás égetõ problémája fokozatosan ellenõrzés alá kerül, a rosszul megválasztott étrend egyre több és több életet követel Európában és más gazdag országokban. Az élelmiszerek tápértékének növelése és az egészséges étrendre való áttérés szorgalmazása fontos tényezõk a szívbetegségek, a rák és az elhízás kockázatának csökkentésében, amelyek mára a legfõbb elkerülhetõ halálokok a fejlett országokban.
* Elöregedõ társadalom A születések számának csökkenése és a várható élettartam emelkedése Európában, Japánban és az Egyesült Államokban a népesség gyors elöregedéséhez vezetett: e tendencia folytatódása esetén 2025-re a 60 évesnél idõsebbek száma több lehet, mint a gyermekeké. Ugyanezen államok polgárai egyre inkább felismerik az étkezési szokásokkal összefüggõ egészségügyi problémákat. Valójában minél öregebb az ember, annál fontosabb számára az egészséges táplálkozás. A kiegyensúlyozott táplálkozással csökkenthetõ a szívroham, az agyvérzés, sõt még a rák
16
kialakulásának kockázata is. A termények és a belõlük készült élelmiszerek egészségesebbé tételével a mezõgazdaságnak és az élelmiszeriparnak egyedülálló lehetõsége van arra, hogy a fenti problémák megoldásából kivegye a részét.
* A világ népességének változása Földünk jelenlegi népessége kb. 6 milliárd fõre tehetõ. A csökkenõ népesedési ráta ellenére a világ lakossága évente kb. 80 millió fõvel - ennyi Németország lakossága - növekszik, és az ENSZ elõrejelzése szerint 2050-re eléri a 9 milliárdot. A növekedés kb. 95%-a a fejlõdõ világban várható, nem pedig Európában. Ahhoz, hogy a még meg sem születetteknek is jusson élelem, új és fenntartható módszereket kell kidolgozni jó minõségû élelem és takarmány elõállítására. Ráadásul amellett, hogy a világ élelemigénye egyre nõ, nem kevésbé fontos, hogy a nemzetközi közösség az élelemnek a rászorulókhoz történõ eljuttatását biztosító politikai mechanizmust is létrehozza. A fejlõdõ országokban végbemenõ gyors gazdasági növekedés jelentõsen megemelte az életszínvonalat. A változás DélkeletÁzsiában, de különösen Kínában a legszembetûnõbb.Az európai és az észak-amerikai társadalom is gazdagodik, habár lassabb ütemben. Mivel minden korábbinál több gazdagabb és idõsebb embert kell ellátni élelemmel, a jó minõségû és változatos élelmiszerek iránti kereslet növekedése a következõ években hirtelen megugrik.
Fenntarthatóság: eszköz és végcél Bolygónk teherbírása véges. A saját generációnk és az utánunk következõ nemzedékek jólétének érdekében elengedhetetlenül szükség van a fenntarthatóságra. Ez azt jelenti, hogy a fenntarthatóság egyrészt jólétünk biztosításának eszköze, másrészt egy állandó cél, melyre a jövõben állandóan törekednünk kell. Európában fejleszteni kell a mezõgazdasági és az erdészeti szektor fenntarthatóságát. Az ipar és a szállítás környezetbarátabbá tételéhez növényalapú, megújuló forrásokat kell kifejleszteni. Az üzemanyagcellák, a nap- és a szélenergia mellett a bioanyagok és a bioenergia csökkenteni fogja ráutaltságunkat a fosszilis eredet û , környezetszennyez õ energiahordozókra.
* Környezetvédelmi aggályok Az elmúlt évtizedekben az európai polgárok környezettudatosabbá váltak és egyre jobban foglalkoztatja õket a vidék és annak biodiverzitása. Európa polgárai egyre hangosabban hívnak fel cselekvésre a környezet védelme, a biológiai sokszínûség fenntartása és a természeti források, különösen a talaj és a víz megóvása érdekében. Európa vidéki területei változatosak, különösen Amerika mezõgazdasági területeihez képest, ahol elõfordul, hogy sok száz, sõt sok ezer négyzetkilométernyi területen ugyanazt a terményt termesztik. Európában a mezõgazdaságra és az erdészetre évszázadokon át jellemzõ helyi irányítás nagyfokú regionális változatossághoz vezetett. Az elmúlt két évszázadban az iparosítás következtében kialakultak a nagyvárosok, ahol számos EU-tagállam esetében a polgárok többsége él és dolgozik. Ezzel azonban a vidéki területek jelentõsége nem csökkent. Az élelmiszer-termelés mellett a vidéki területek az európai kulturális örökség kulcsfontosságú részét képezik. A mezõgazdasági módszerek megváltozásával a vidék arculata és az általa fenntartott biológiai sokféleség is megváltozott. Az európai termõföldek termékenysége az elmúlt 50 évben ugrásszerûen megnõtt. A korszerû gazdálkodási technikák alkalmazását és az urbanizációt azonban a vidék élõvilágának sokszínûsége súlyosan megsínylette. A globális felmelegedés megváltoztatja a növényi kórokozók és kártevõk elterjedését. Ez új kihívást jelent a betegségeknek, a kártevõknek és a változékonyabb idõjárásnak ellenálló növényfajták kifejlesztésében. A gazdálkodás egyensúlyát is fontos megteremteni mind a termesztett növényfajok, mind termesztésük módja tekintetében.
* Fenntartható ipari folyamatok Európában az ipari termelés fejlesztése, telepítése és növelése az elmúlt két évszázad során számos környezetvédelmi aggályt felvetett. Idetartozik a klímaváltozás, amelyet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedése is elõsegíthet. Az ipari folyamatok és az onnan származó melléktermékek közvetlen vagy közvetett hatással vannak a levegõre, amelyet belélegzünk, a vízre, amelyet iszunk és a talajra, amelybe vetünk.
lehetõséget kínál a haladásra egy fenntartható, bioalapú gazdaság felé. Ez a vidék fejlõdését is segítheti a helyi közösségek értéktermelõ folyamatokba történõ bevonása révén.
* Az energia jövõje A XXI. század elsõ két évtizedében a világ energiafogyasztása elõreláthatóan több mint 50%-kal emelkedik. E növekedés jelentõs része a fejlõdõ országokban, elsõsorban Ázsiában, Közép- és DélAmerikában várható, ahol az energiaigény évenkénti növekedése a 4%-ot is elérheti. Számos, egymástól független elõrejelzésben leírták, hogy ez a megnövekedett energiafelhasználás komoly globális felmelegedéssel jár majd. Noha az EU nagyobb szerepet szán az egyéb fenntartható energiaforrásoknak, a növények elvileg kétféleképpen is hozzájárulhatnak az energiaprobléma megoldásához. Egyrészt a növényeket közvetlenül elégetve a bevitel/kimenet arányt tekintve ötszörös tiszta energianyereség érhetõ el. A növények folyékony energiahordozóvá történ õ átalakítása azonban jelenleg energiaveszteséggel jár. E folyamat energiaigényességének csökkentése hasznos jövõbeli kutatási célként szolgálhat. A lehetséges nehézségek ellenére érdemes foglalkozni a hatékonyabb bio-energiahordozók kifejlesztésével, hiszen a növények nem rontják a széndioxid-egyensúlyt. Az, hogy energiaszükségletének fedezésében Európa milyen mértékben támaszkodhat majd a bio-energiahordozókra, az elõállítási technológia fejlettségi szintjén és az egyéb, fontosabb célokra fel nem használt földterület nagyságán múlik majd.
* Területvesztés A termõföldek minõsége világszerte gyengül. A föld termõképessége szikesedés, sivatagosodás, talajerózió és a tápanyagtartalom kimerülése következtében egyre csökken. A köztulajdon - legelõk, halastavak, erdõk és genetikai források fenntartása a népességnövekedés miatt egyre nehezebb. A gyors ütemû városiasodás és a növekvõ élelmiszer-szükséglet óriási természetes erdõségek kiirtásával jár, ami további talajerózióhoz és áradásokhoz vezet. Az élelmiszerek és a növényi eredetû termékek iránti növekvõ igény kielégítése még nehezebbé válik a világ megmûvelhetõ területeinek egyidejû csökkenése miatt.
A bioenergia, a bioüzemanyagok és az új bioanyagok elõállítása ugyan még nem széleskörû, de nagyszerû
17 17
Versenyképes kutatási stratégia
A
z európai tudományos örökség és kultúra kivételes lehetõséget biztosít a kialakuló tudásalapú gazdaságban a globális vezetõ szerep betöltésére. Az EU-t kulturális és tudományos sokszínûsége döntõ elõnyhöz juttatja versenytársaival szemben. Bár a gazdálkodás régies, rusztikus képzetet kelt, a mezõgazdaság rohamléptekben alakul át az egyik technikailag legfejlettebb ágazattá. Európa sokszínûsége itt is elõnyt jelent. Az EU-n belül nagy a regionális agroökológiai változatosság. Nagyok a különbségek gazdasági vonatkozásban is a mez õ gazdasági szektoron belül, a gazdálkodás automatizáltságának mértékétõl kezdve a mezõgazdaságot helyben kiszolgáló ipari tevékenység szerepéig. Jól tükrözi ezt a sokszínûséget a tagállamokban megtermelt élelmiszer és takarmány sokfélesége. Ez éles ellentétben áll az USA, Argentína és Brazília néhány vidékével, ahol csupán néhány fajta terményt, különösen kukoricát és szóját termesztenek hatalmas területeken. Az európai innováció régi hagyománya, a sokféle termény és termesztési eljárás jó esélyt ad arra, hogy Európában még több olyan terményt fejlesszenek ki, amely nemcsak jól megterem több különbözõ éghajlati övben, hanem az adott régiókban támasztott speciális igényeknek is megfelel. Jólétének és autonómiájának biztosítása érdekében Európának versenyképesnek kell maradnia. A versenyképesség nem korlátozódik pusztán az alapkutatásra, hanem kiterjed a teljes vertikumra a kutatás-fejlesztéstõl, a szántóföldi termesztésen át a késztermékek felhasználásáig.
Összehangolt stratégiai keretprogram Az EU versenyképességének növeléséhez ki kell dolgozni egy, a növénygenomikát, a biotechnológiát és ezek gyakorlati felhasználását lefedõ hosszú távú, átfogó és összehangolt stratégiát. Széles körû párbeszéd eredményeként meg kell alkotni és be kell vezetni a stratégia megvalósításához szükséges eszközöket, melyek lehetõvé teszik a magas színvonalú kutatásfejlesztést az EU-ban. A technológiai platform témába vágó tudományos tanácsokkal és információkkal jelentõs mértékben hozzájárulhat egy ilyen összehangolt keretprogram megalkotásához.
18
A szabályozás alapvetõ fontosságú, mivel megakadályozza a polgárok kizsákmányolását, és biztosítja a vállalkozások mûködési feltételeit. A nem megfelelõ szabályok bürokratikus akadályt jelenthetnek a feltalálóknak. Megfelelõ szabályozással viszont olajozottá válhat az ügyintézés. Bár Európában a szabályozási mechanizmusok igen összetettek, maga a szabályozás meghatározó szerepet játszik az alapkutatás és az eredmények gyakorlati alkalmazásának finanszírozásában. Ha az EU részt akar venni a növénygenomikával és a biotechnológiával kapcsolatos kutatásokban, és részesedni akar az ezekbõl származó termékek hasznából, akkor szükség van az összehangolt és átfogó szabályozási keretek körültekintõ mérlegelésére és kidolgozására. Ebbe beletartozik a nyilvánosság jobb tájékoztatása is, pl. a kockázatfelmérések eredményeinek ismertetése. Az európai szabályozásnak felépítésében és mûködésében ellentmondásmentesnek kell lennie, és átláthatónak mind az európai polgárok számára, akik hasznára készült, mind pedig a kutatás és az ipar számára, amelynek tevékenységét szabályozza. A szabályozás következetes és igazságos végrehajtásának példájaként az EU-ban már készen áll a haszonnövények GMváltozatainak kockázatbecslését és piacra dobásának körülményeit szabályozó átfogó keretprogram, noha a GM- és a hagyományos haszonnövények egymás mellett létezése még mindig vita tárgyát képezi. Ha az uniós intézmények és a tagállamok nem alkalmazzák következetesen és átláthatóan a megalkotott szabályozást, akkor a köz- és magánszféra továbbra is vonakodik majd a biotechnológiai K+F-be beruházni, és a jelen tanulmányban leírt átfogó célkitûzések nem lesznek megvalósíthatók. Megfelelõ szabályozással rendkívüli mértékben javíthatunk életminõségünkön és annak fenntarthatóságán.Atovábbiakban egy elképzelést bocsátunk közre arról, hogy a következõ két évtizedben lehetséges módon hová vezethet az európai kutatás által kitermelt új ismeretek alkalmazása.
Nagyívû kutatási program (2005-2025)
A
kellõ körültekintéssel folytatott és a közvélemény támogatását élvezõ növénygenomikai témájú kutatások hatalmas hasznot hajthatnak Európának az elkövetkezendõ két évtizedben. Hiszünk abban, hogy jól célzott növénygenomikai alapkutatással és annak biotechnológiai alkalmazásaival lehetséges:
A növényi anyagcsere mélyebb megértése Az alapkutatás hozzásegíthet a növényi anyagcsereutak és környezeti tényezõktõl való függésük mélyebb megértéséhez. Segítségével új információ nyerhetõ a fotoszintézisrõl, a növények felépítésérõl, az energiafelhasználás és -raktározás megoszlásáról és egyéb fejlõdési tényezõkrõl. Túl a tudás megszerzésére irányuló mindenkori emberi tevékenységen, a kibõvült ismeretek alkalmazása óriási hasznot ígér az egészség megõrzése, a környezetvédelem és az ipari termelés bõvítése terén.
Egészséges, jó minõségû élelem és takarmány biztosítása Ez több tápanyagot és nyomelemet (szénhidrát, keményítõ, esszenciális zsírsavak, olajok, vitaminok, aminosavak, antioxidánsok, növényi rostok stb.) tartalmazó növények kifejlesztésével érhetõ el, és ennélfogva a belõlük készült termékek mikotoxinokkal, méreg- és szennyezõ anyagokkal való természetes szennyezettsége is kisebb lesz.
tevõkkel és egyéb ártalmakkal, valamint az abiotikus stresszel és a talajban található mérgezõ anyagokkal szemben, továbbá a termények betakarítási hatásfoka, tárolhatósága és feldolgozhatósága is javítható. Ezáltal az élelmiszer- és takarmányfeldolgozó láncban történõ jelentékeny veszteség is elkerülhetõ.
A növények hatékonyabb feldolgozása Ez olyan növények kifejlesztése révén érhetõ el, melyekbõl a betakarítást, szállítást, tárolást és feldogozást követõen maximális mennyiségû végtermék (pl. metabolit) nyerhetõ ki.
A vidék biodiverzitásának növelése Ehhez olyan növények kifejlesztése szükséges, amelyek gondozási, ráfordítási és feldolgozási igénye mérsékelt. Így csökkenthetõ lenne a talajerózió, valamint a növénytermesztésben fehasznált anyagok, energia és víz mennyisége.
A haszonnövények genetikai sokféleségének növelése A mezõgazdaság éppen csak „megérintette” a növényvilágot. A növénygenomikai kutatások segítségünkre lehetnek a termesztett növények sokféleségének növelésében. Ez íz és tápérték szempontjából is újfajta élelmiszerek elõállításához vezethet.
A maximális terméshozam és a termésbiztonság növelése E két fontos cél hozzásegít az élelmiszer-termelés globális biztonságának fenntartásához, biztosítva, hogy elegend õ élelmiszert tudjunk termelni a világ gyarapodó népessége számára. Ezt kétféleképpen érhetjük el: a termõföld termékenységének növelésével és a betegségek, valamint a változó idõjárás okozta termésveszteség csökkentésével. A termékenység növelése különösen a kevésbé értékes földeken - a gazdálkodási perspektívák kibõvülésével fog járni. A növénygenomikai kutatások hozzájárulhatnak a terméshozam mûtrágyahasználat nélküli növeléséhez, egyben a növények ellenállóbbá tételéhez gomba- és vírusfertõzésekkel, rovarkár-
18
19 19
A mezõgazdasági tevékenység káros környezeti hatásának csökkentése Ez olyan növényfajták kifejlesztésével lehetséges, melyeknek kevesebb mûtrágyára, vízre és egyéb agrokémiai anyagra van szüksége ugyanolyan magas terméshozam eléréséhez.
A termények fokozott monitorozása A növénygenomika segítséget jelenthet a gazdáknak a termények hatékonyabb monitorozásában is. A növények molekuláris szerkezetének alaposabb ismerete segíthet a tudósoknak olyan eszközök, pl. genetikai adatokat is magukban foglaló agroklimatikai modellek kidolgozásában, melyekkel a terméshozam elõrejelezhetõ és a lehetséges problémák idejekorán felismerhetõk. A hulladék mennyiségének csökkentése és az elõrejelzõ rendszer biztosítása révén a fenti eszközök elõsegítik a mezõgazdasági mûvelés káros környezeti hatásának csökkentését és a termények minõségének javulását.
A termény-koegzisztencia feltételeinek javítása A fogyasztók és a gazdálkodók szabad választási lehetõségét biztosítandó, a GM, a hagyományos és az organikus terményeknek egyszerre kell elérhetõknek lenniük. Ez számos módon megvalósítható, pl. megfelelõ mezõgazdasági technológiák alkalmazásával és olyan biológiai tulajdonságú GMtermények termesztésével, melyeknél a génáramlás korlátozott. Példa erre a kleisztogámia (amely megakadályozza a beporzást), vagy citoplazmás hímsterilitás létrehozása biotechnológiai módszerekkel speciális terményekben, úgy, hogy módosított tulajdonságaikat más növényekkel való keveredés kockázata nélkül megtartsák.
Megújuló nyersanyagforrások kifejlesztése Ezt olyan növények kifejlesztésével lehet elérni, melyekbõl újrafelhasználható anyagok állíthatók elõ. Ezáltal csökkenni fog az elõállításukhoz jelenleg felhasznált fosszilis eredetû energia és a képzõdõ hulladék mennyisége is. Példaként említhetõk a biopolimerek (biológiailag lebontható mûanyagok) elõállítása céljára kifejlesztett növények.
20
Hatékonyabb bioüzemanyagok elõállítása E nagyratörõ cél érdekében növelni kell a megújítható nyersanyagforrásként felhasználható növények számát, javítani kell az üzemanyag-elõállításhoz jelenleg használt növények üzemanyaggá alakítási hatékonyságát és olyan új növényfajtákat kell kifejleszteni, amelyek energiaforrásként hatékonyan felhasználható olajakat termelnek és egyúttal az élelmiszer-csomagolásban is hasznosíthatók.
4. Fejezet: Az elõrevezetõ út
A
mint e tanulmány is rámutatott, a növénygenomika és a biotechnológia óriási lehetõséget kínál életmódunk javítására és jólétünk fokozására. Hozzájárulhat az európai gazdák és élelmiszergyártók versenyképességének megtartásához és növeléséhez is. Az EU-nak és a tagállamoknak most kell cselekedniük ahhoz, hogy ez az ígéretes jövõ megvalósuljon. Ezt elérendõ, javasoljuk egy technológiai platform létrehozását a haladási irány megegyezésen alapuló kijelölése céljából. A platform segíthet e tudományterület uniós kutatási stratégiájának megalkotásában és koordinálásában is. Kezdetnek javasoljuk, hogy „A jövõ növényei” platform az alábbi alapokra épüljön:
Stratégiai prioritások Európa fõ rövid-, közép- és hosszú távú növénygenomikai és biotechnológiai célkitûzései, melyeket a jelen dokumentum felsorol, „A jövõ növényei” platform részét képezhetnék, a platform többi feladatát pedig a kulcsszereplõknek kell meghatározniuk. A platform tevékenységét a növények genetikai sokszínûsége biztonságos hasznosításának tökéletesítésére kell összpontosítani, az alábbi célok megvalósítása érdekében: * Jobb minõségû, egészséges, megfizethetõ árú, változatos élelmiszerek elõállítása, amelyek révén az európai és az Európán kívüli fogyasztók valódi választási lehetõségekhez jutnak, hogy életminõségükön javíthassanak * A környezeti és a mezõgazdasági fenntarthatóság megteremtése a bioanyagok, a bioenergia és a megújuló energiaforrások segítségével
A K+F tevékenység átláthatóságának növelése összeurópai, nemzeti és regionális szinten. Összehangolt kutatási politika és támogató szabályozás kialakítása. A közvélemény aggályainak megválaszolása és az összes kulcsszereplõ közötti kölcsönös megértésen alapuló társadalmi konszenzus kialakítása.
Vezetési struktúra „A jövõ növényei” technológiai platform mûködését a Tanácsadó Testület irányítja majd. A Tanácsadó Testület megalakulásának célja a jelenleg koordinálatlan növénygenomikai és biotechnológiai kutatások összehangolt, megfelelõen támogatott kutatási hálózattá tétele. Ebbõl a célból meghatározza a Stratégiai Kutatási Terv elemeit és elõteremti a megvalósításához szükséges anyagi támogatást. A Tanácsadó Testületnek aktívan részt kell vennie a platform és annak minden kulcsszereplõje közötti kapcsolat fenntartásában, az ötletek összegyûjtésében és az azokhoz szükséges támogatás megszerzésében. Ebbõl következõen a Tanácsadó Testületnek széleskörûen kell képviselnie a szektort meghatározó összes kulcsszereplõt: a kutatókat, az ipart, a fogyasztói és gazdálkodói csoportokat, a környezetvédelmi szervezeteket, a szabályozó testületeket, valamint az összeurópai, nemzeti és regionális szintû politikai döntéshozókat és a politikacsinálókat. A prioritások kijelölésének az imént felsorolt résztvevõk pragmatikus együttmûködésével kell történnie.
* Az európai mezõgazdaság, ipar és erdõgazdálkodás versenyképességének növelése
ny tájékoztatása, törvé és, n emé vél bályozás, pénzügy, ok yszé z tatá kö sza s
ki
A szektor és az európai polgárok által fontosnak tartott elképzeléseken alapuló hosszú távú kutatási terv kidolgozása és végrehajtása. Becsléseink szerint a következõ tíz évben az állami és a magánszektor által - uniós, nemzeti és regionális szinten megvalósított támogatás értékének meg kell haladnia a 45 milliárd eurót ahhoz, hogy Európa versenyképessége megmaradjon.
lmi sz n me és kör erve dálko zet d ete sztói ss o z ú h t : á k v ú tõ r t é ervez e ya Szak
, ás k
A stratégiai célok elérése érdekében „A jövõ növényei” platformnak az alábbi feladatokra kell összpontosítania:
világ társadalm a
Parlament, Euró urópai pai B k, E o izo ttsá llam zd a a g s õ á z g e , á e m r , d g r g õ a g p i a Ta , e t v é z z d e e y k
Eg f og y
Fõbb tevékenységek
a/a Európ
Munkaértekezlet publikációk és tevékenységek
Tanácsadó Testület Szervezõ Bizottság és Titkárság
21 21
Útiterv és mérföldkövek „A jövõ növényei” platform feladata, hogy elõsegítse az alapkutatást a növénygenomika és a biotechnológia területén. Az EU-ban termesztett növényekre kell összpontosítania, alkalmazott agro-élelmiszeripari kutatási programokat és új, termékorientált K+F projekteket kell indítania. A megtett út lemérésére a következõ mérföldköveket javasoljuk:
Rövid- és középtávon (2015-ig) * Átfogó növénygenomikai alapkutatási programokat kell létrehozni a fõbb uniós termények (gabonafélék, szárazhüvelyesek, burgonyafélék, fõbb olajnövények, gyümölcsfák, kitermelhetõ fafajok) vizsgálatára. * Kutatási programokat kell indítani a növénygenomika és a biotechnológia segítségével nyert ismeretek alkalmazására a fontosabb uniós termények fenntartható termesztésének, egymás melletti létezésének, terméshozamának, betakarítási hatásfokának, tárolhatóságának és feldolgozhatóságának javítására. * Kutatási programokat kell kidolgozni az élelem és a takarmány alapját adó termények tartalmának vizsgálatára. * A köz- és a magánszféra partnerségén alapuló együttmûködéseket kell létrehozni mezõgazdasági, élelmiszeripari, bioanyagés bioenergiai termékfejlesztési lehetõségek felkutatására.
Közép- és hosszútávon (2025-ig) * Átfogó genetikai tudásalapot kell létrehozni az EU területén termesztett összes, gazdaságilag és stratégiailag fontos növény és rokon fajaik vonatkozásában. * Hatékonyabb fenotipizálási módszereket kell kifejleszteni az EU területén termesztett növények genetikai sokféleségének kiaknázására. * A köz- és a magánszféra partnerségén alapuló együttmûködéseket kell létrehozni olyan, kiváló tulajdonságú növényfajták kifejlesztésére, melyek mind a környezetbarát és fenntartható termesztés követelményeinek, mind a fogyasztók biztonságos és egészséges élelmiszerek iránt támasztott igényeinek megfelelnek.
22 22
* Kooperációs programokat kell indítani fejlõdõ országokkal a terménygenomika területén, az önellátás és a jobb fenntarthatóság és versenyképesség elérésére. „A jövõ növényei” platform célja az, hogy az összes kulcsszereplõt bevonja a kísérõ tevékenységekbe, és különösen az, hogy a fent meghatározott stratégiai prioritásokat átfogó és dinamikus kutatási tervvé alakítsa. A Tanácsadó Testület olyan módon mûködik majd, hogy ténylegesen elõsegítse az alulról jövõ kezdeményezések létrejöttét. A Tanácsadó Testület felállítását 2004 közepére tervezzük, így az 2005 elejére már kidolgozhatja a stratégiai tervet. „A jövõ növényei” platformnak ki kell használnia az EU rendelkezésre álló eszközeit, és az ERA-NET kezdeményezés példája nyomán elõ kell mozdítania a nemzeti programok hálózatának létrehozását és koordinációját. Most elõször ez az ERA-PG (PG: plant genomics, növénygenomika) kutatási programkészítõket és managereket hoz össze Európa egész területérõl a nemzeti és regionális növénygenomikai kutatóprogramok hatékonyabb összehangolása céljából. Ezen felül meghatározza és támogatja a regionális szinten különösen fontos cselekvési programokat, illetve a köz- és a magánszféra partnerségén alapuló társulásokkal egészíti ki azokat. Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés hosszú távon sikeres lehessen, fontos, hogy átlátható legyen és ésszerû konszenzust hozzon létre a Tanácsadó Testületben. Feladata az új fejlesztések kritikus értékelése is: függetlenül attól, hogy azok kedvezõek, vagy kérdésesnek látszanak. A kutatási programban elért eredmények hasznosításához szükséges jogi keretek megteremtése is kritikus fontosságú. A platform hozzásegíti Európát ahhoz, hogy kiaknázhassa a megélénkített, sokféle biztonságos és egészséges élelmiszert és bioterméket elõállító agráripari szektor hozta hasznot.
Függelék: Válogatott szakszavak Agrár-élelmiszeripari szektor: Agrár- élelmiszeripar: Agrobusiness: Bioalapú gazdaság: Bioüzemanyagok: Bioanyagok: Biotechnológia:
a gazdaságnak az a szektora, amely mezõgazdasági és élelmiszeripari termékeket állít elõ a mezõgazdasággal és az élelmiszerekkel kapcsolatos iparágak a mezõgazdasághoz kapcsolódó iparágak a gazdaságnak az a szektora, amely élõ szervezetekbõl állít elõ termékeket élõ szervezetekbõl elõállított (azaz nem fosszilis eredetû) üzemanyagok élõ szervezetekbõl elõállított (azaz nem szintetikus) anyagok élõ szervezetek termesztésére, tenyésztésére, módosítására, vagy azokból valamilyen termék elõállítására szolgáló technológiák összessége
Egymás mellett létezés (koegzisztencia):
hagyományos, organikus és GM-termények azonos térségben történõ termesztése anélkül, hogy azok hatással lennének egymásra
Genetika: Genetikai módosítás:
az öröklési tényezõk tudománya és az ahhoz kapcsolódó technológia tudományos eljárás élõ szervezetek genetikai felépítésének megváltoztatására, amelynek eredményeképp a genetikailag módosított organizmusok (GMO) hozhatók létre
Erdészet:
fagondozás, az erdõk és a fakitermelõ területek fenntartása, hozzá kapcsolódó szektorok, többek között a papír- és cellulózipar
Növénygenomika:
A növények genetikai felépítését vizsgáló tudomány és az ehhez kapcsolódó technológia
A Genval csoport A Genval csoportot, melyet az European Association for Bioindustries (EuropaBio) és az European Plant Science Organisation (EPSO) hozott létre 2003-ban az Európai Bizottsággal (EB) együttmûködve, a jelen tanulmány megalkotásának céljából, az alábbi tagok alkotják:
Simon Barber (EuropaBio) Indridi Benediktsson (EB) Simon Bright (Syngenta, Egyesült Királyság) Michel Caboche (INRA, Franciaország) Bernard Convent (Bayer, Belgium) Dick Flavell (Ceres, USA) Hans Kast (BASF, Németország) Beate Kettlitz (BEUC) Waldemar Kütt (EB) Markwart Kunz (Südzucker, Németország) Chris Lamb (JIC, Egyesült Királyság)
Karin Metzlaff (EPSO) Jim Murray (BEUC) Christian Patermann (EB) Vincent Pétiard (Nestlé, Franciaország./CIAA) Christophe Roturier (ARVALIS, Franciaország) Joachim Schiemann (FBRC, Németország) Ralf-Michael Schmidt (BASF) Lothar Willmitzer (MPIMP, Németország) Frank Wolter (ESA, Németország) Marc Zabeau (VIB, Belgium) Etienne Magnien (EB)
Elérhetõség
[email protected], www.epsoweb.org
23 23
A MAGYAR LEHETÕSÉGEK ÉS STRATÉGIAI MEGFONTOLÁSOK Dudits Dénes MTA Szegedi Biológiai Központ, Növénybiológiai Intézet, Szeged
N
ehezen lehet kétségbe vonni, hogy a Busquinbizottság az elõzõekben magyar nyelven is közétett helyzetelemzése, következtései és cselekvési javaslatai igen hathatós segítséget jelentenek a hazai társadalom egésze számára a növényekhez kötõdõ sokféle tevékenység optimalizálásában és egy hosszabb távon érvényesülõ koncepció kidolgozásában. Európai Uniós tagságunk kezdetén Magyarország számára is kikerülhetetlen, hogy definiálja helyzetét és szerepét egy versenyképes, független és fenntartható bioalapú európai gazdaságban. Minden késlekedés az állapot és a lehetõségek felmérésében, a célok megfogalmazásában, vagy akár a tevékenységi területek közötti prioritások kijelölésében súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. A teljesség igénye nélkül az alábbi megfontolások segíthetnek a genomikára, illetve a biotechnológiára épülõ csúcstechnológiák szerepvállalásának körvonalazásában és a növényekkel kapcsolatos tevékenységek eredményességének megalapozásában.
1. Az európai paradoxon magyar változata Mi sem vagyunk kivételek abban, hogy a nemzetközileg is versenyképes hazai kutatások eredményeibõl csak kivételesen sikerül piaci értékkel bíró terméket létrehozni. Több közlemény is dokumentálja a kutatói teljesítményeket. Így megemlítendõ az elsõ sikeres génbeépítési kísérlet lucernával (Deák és mtsai,
1986); vírusrezisztens burgonya és dohány transzgénikus növények elõállítása (Fehér és mtsai, 1992; Józsa és mtsai, 2002); hatékony génbeépítési rendszer kidolgozása transzgénikus kukorica létrehozására (Mórocz és mtsai, 1990; Omirulleh és mtsai, 1993). Ennek a technológiának nemzetközi szabadalmaztatása és a szabadalom értékesítése, transzgénikus búza elõállítása (Pauk és mtsai, 2000); szárazságtûrést javító géntechnológiai eljárások kidolgozása (Oberschall és mtsai, 2000; Papp és mtsai, 2004); a hosszan tárolható paradicsom, az „Íztár” elõállítása (Bánfalvi és Kondrák, 2005); a Bánkuti 1201 búza minõségi génjének azonosítása (Juhász és mtsai, 2003); szimbiotikus lucernagének izolálása (Endre és mtsai, 2004); a szegfû vázaélettartamát javító génbeépítés (Kiss E. és mstai, 2000). A paradoxon feloldásának kulcsa, hogy a technológiatranszfer-mechanizmusok kialakítása mellett az alapkutatások támogatottságának növelésével egyidõben kiemelt figyelmet fordítsunk a szellemi termékek szabadalmakkal való védelmére, a kutatói kezdeményezésû vállalkozások létrejöttére, valamint biotechnológiai inkubátorházak létrehozására és mûködtetésére.
2. A hazai fajta-elõállító növénynemesítés jövõjének biztosítása A múltbeli tradíciókra és sikerekre épülõ kibontakozáshoz nélkülözhetetlenek a génösszetétel hatékony megváltoztatást célzó fejlesztések, és ezek során a genomikai és géntechnológiai
Szárazságtûrést okozó lucernagén beépítése búzába
Pauk János kísérlete
24
módszerek széleskörû bevezetése. A DNS-alapú molekuláris markerek alkalmazása a szelekció hatékonyságának növelésére, valamint agronómiai értékû gének izolálása és beépítése a nemesítési tenyészanyagokba mára már részévé vált több hazai nemesítõ intézmény metodikai eszköztárának. A génbeépítésbõl származó genotípusok (GM-növények) elõnyös tulajdonságainak kiaknázása a fajták versenyképességének biztosításában hosszabb idõt igényel. A hazai újdonságértékû géntechnológiai megoldásokkal nemesített növények bevezetését igen megnehezíti a túlszabályozásából fakadó magas költségek fedezetének hiánya. Tekintettel arra a tényre, hogy a termesztési fázisba eljutott GM-fajták majdnem kizárólag multinacionális világcégek (Syngenta, Monsato, Pioneer, Novartis, Bayer) fejlesztési tevékenységébõl származnak, a GM-ügy összekeveredik a globalizáció kérdésével, és közvetlenül érinti a hazai növénynemesítõk részesedését a vetõmagpiacból. Érdekeinket szolgálandó, hasznos lenne együttmûködésre irányuló megbeszéléseket és szerzõdéseket kezdeményezni a magyar nemesítõk és a fenti cégek között, amelyek alapján közös termékfejlesztés indulhatna meg. A magyar nemesítõk érdeke, hogy hozzájussanak az agronómiai értékkel bíró génekhez, amelyek a saját tenyészanyagaik versenyképességét garantálják a jövõben. A cégek számára elõnyt jelent technológiájuk használatának kiszélesítése és piaci részesedésük bõvülése. Kezdeti lépések már történtek, pl. az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár) és a Monsanto cég között. Az igények és az egyezõ érdekeltség alapján a lehetõségek kibõvíthetõk a burgonya- és a ROS
STRESSZ
REAKTÍV KARBONILOK ALDÓZREDUKTÁZ
búzanemesítés területére. Természetesen a nemzetközi együttmûködések mellett nem csökkenhet a hazai eredeti innovációs tevékenység jelentõsége.
3. A növényi genomprogramokra épülõ nemesítés szerepvállalása a klímaváltozás kedvezõtlen hatásainak mérséklésében Számos nemzetközi felmérés és tanulmány prognózisa szerint, a nem is olyan távoli idõben számolni kell az ország egyes területeinek (pl. Alföld) részleges elsivatagosodásával. A klímaváltozás biztosan jósolható hatása lesz a szélsõséges idõjárási viszonyok (aszály, árvíz, kánikula, fagy) gyakoriságának növekedése. Így termesztett növényeink abiotikus stresszekkel szembeni tûrõképességének folyamatos javítása kiemelt jelentõségû a termésbiztonság mennyiségi, minõségi paramétereinek megteremtésében. Túl az idõjárási szélsõségek okozta veszteségeken, számolni kell a mezõgazdaság számára hozzáférhetõ vízkészletek korlátozottságával is. Így a vizet jobban hasznosító növényfajták létrehozása is mindenkori nemesítési cél. Akkor tudunk ezeknek a kihívásoknak megfelelni, ha feltárjuk és megtanuljuk maguktól a növényektõl az alkalmazkodás titkait, azonosítjuk a rezisztenciáért felelõs géneket és anyagcsereutakat. Az új ismeretek megszerzésében és hasznosítható termékek létrehozásában a genomika, géntechnológia kínálta megközelítések fontos szerepet játszanak. Több hazai pályázati rendszer, mint pl. az NKFP keretében megvalósított „Búza”, illetve „Búzakalász” konzorciumok integrálják az innovációs lánc szereplõit az alapkutatástól a vetõmagüzletig. Kiemelt gazdasági érdekünk, hogy aktív résztvevõi legyünk „A jövõ növényei” elnevezésû európai technológiai platformnak. Ehhez az kell, hogy megfogalmazásra kerüljön egy „Magyar Növény Genomikai Program”, amely akár egy virtuális kutatási központba szervezi az érdekelt hazai K+F szereplõket, valamint a kis és középvállalkozókat.
4. A kórokozóknak, kártevõknek ellenálló növényfajták termesztése mint a környezetbarát agrotechnika alapja
transzgénikus növény
kontrollnövény
A túltermeltetett lucerna aldo/keto reduktáz megvédi a transzgénikus dohánynövényeket a magas hõmérséklet, illetve erõs fény okozta stresszkárosodástól
Horváth V.G. és Hideg É. Kísérlete
Szûnni nem akaró verseny van a betegség-ellenállóságot kialakító nemesítõ és a kórokozók között. A vírus-, baktérium- és gombakártevõk mindig megtalálják a módját, hogy egy genotípus ellenállóságát megtörjék, ami az adott fajta jelentõségének csökkenését eredményezi. Ebben a küzdelemben a növénynemesítõ sikere hatványozottabban függ a módszerek hatékony-
25 25
ságától és a gyorsaságtól. Szükség van új rezisztenciaforrásokra, molekuláris markerekre, amelyek a DNS szintjén mutatnak kapcsoltságot a rezisztenciával, és így lehetõvé teszik az ellenálló egyedek megbízható felismerését, szelekcióját. A molekuláris növénykórtani kutatások mind részletesebben feltárják a kórokozó és növény kölcsönhatását kísérõ sejtélettani folyamatokat. A lúdfû (Arabidopsis) genomprogramok ezerre becsülik az ellenállósági gének számát. Érthetõ módon felgyorsult a rezisztenciagének vadászata és azonosítása, és ezzel együtt az izolált gének visszaépítése a nemesítési tenyészanyagokba. A GM-növények egész sorát vonták be a fajta-elõállítás folyamatába. Biztonságos géntechnológiai stratégiák állnak rendelkezésre vírus-, baktérium- és gombabetegségeknek ellenálló növények kialakításához, amelyek egyértelmûen hozzájárulhatnak a kémiai növényvédelem okozta vegyszerterhelés mérsékléséhez. Ezen a területen vannak originális hazai eredmények. A világméretekben több mint 370 millió hektáron termesztett GMfajták közül a legjelentõsebb környezeti és gazdasági haszonnal a rovarrezisztens gyapot, kukorica termesztése járt. Hektáronként akár 0,5 l rovarölõ szert lehet megspórolni. Már az európai engedélyezési fázisban vannak a kukoricabogárral szembeni ellenállóságot mutató hibridek. Ez a kártevõ mind nagyobb veszteségeket okoz a magyar gazdáknak is. Az EU-ban és Magyarországon is sajnálatos és indokolatlan törekvés a biotermesztés és a GM-fajták használatának szembeállítása. A két technológia egymásmellettisége és egymásra épülése sokban hozzájárulhatna a környezetbarát mezõgazdasági gyakorlat sikereihez. A fuzárium gomba elleni védekezés feltételezi vagy rezisztens búza- és kukorica növények termesztését, vagy a kémiai védekezést. Ha mindkét feltétel hiányzik, igen kérdésessé válik a toxinmentes termék elõállíthatósága. Nyilván a biogazdálkodás a fuzáriumrezisztens fajták széles választékát igényli, ugyanakkor ezek nemesítése hatékonyan segíthetõ a géntechnológiával. Indokolatlanul okoz kárt, ha csupán a használt nemesítési módszer (izolált gén beépítése) miatt zárunk ki egy egyébként tulajdonságaiban jó fajtát.
Géntechnológiával létrehozott vírusellenálló és hagyományos dohány
Balázs Ervin kísérlete
26
5. A magyar agrárium eddig kihasználatlan lehetõségei az egészséget javító, vagy a megújuló energiaforrásként szolgáló növények genetikai tökéletesítésében és gazdasági hasznosításában A Busquin-bizottság kiemelt jelentõséget tulajdonít az egészséges és egyben biztonságos élelmiszer-kínálat garantálásának az Európai Unió országaiban. A termék nyomon követésén és a többszöri minõségi ellenõrzésen túl a génállományukban és életfolyamataikban megváltozott növények járulhatnak hozzá az egészséget javító élelmiszerek elõállításához. Egyrészt a káros, mérgezõ anyagcseretermékek keletkezésének megakadályozása, másrészt a kedvezõ biológiai hatású vegyületek (fehérjék, olajok, vitaminok) képzõdésének elõsegítése igényli a genomikai és géntechnológiai módszerek felhasználását a nemesítés érdekében. Ezen a területen nagyon szerények a hazai aktivitások, pedig jelentõs kitörési lehetõségeket kínál a növény molekuláris biológiai kutatás. Hasonlóan idehaza csak igen korlátozottak azok a törekvések, amelyek célja hatékonyabb bio-energiahordozók kifejlesztése. Az elégetés helyett a biogáztermelésre és a növények folyékony energiahordozóvá történõ átalakítására kellene kiemelt figyelmet fordítani. Mindkét technológia gazdaságosságát javító K+F tevékenység nélkülözhetetlen Magyarországon is. A feladat komplexitásából fakadóan interdiszciplináris K+F programok megszervezésére van szükség, amelyeknek csak egyik eleme a növényi anyagcsere folyamatainak optimalizálása a növénynemesítés segítségével. A kormányzat pályázati prioritásainak kijelölésekor indokolt lenne ezeken a területeken jelentõsen növelni a K+F kapacitásokat.
6. A szabályozás kérdései és a közvélemény korrekt tájékoztatásának szükségessége Magyarországon már az EU-csatlakozás elõkészítõ szakaszában megszülettek azok a törvényes keretek, amelyek megfelelnek az uniós elvárásoknak a géntechnológiával nemesített növények termesztésével és az azokból származó termékek forgalmazásával kapcsolatosan. A hazai végrehajtási rendeletek, utasítások gyakran szigorúbbak, mint számos agrárérdekeltségû EU tagországokban. A termékek biztonságának garanciája elsõdleges követelmény. Ugyanakkor a magas regisztrációs és ellenõrzési költségek hátrányos helyzetet teremtenek a hazai fejlesztõk számára. Pályázati lehetõségek megnyitásával kellene biztosítani a szabadföldi kísérletek, a fajtaminõsítés, valamint az élelmiszer-ellenõrzés extra költségeit a magyar K+F szereplõk támogatása érdekében. Több esetben a
géntechnológiai eljárások szabadalmaztatását követõen külföldi értékesítés kezdeményezése volt az egyedül járható út a hazai intézmények számára. A Busquin-bizottság is egyértelmûen kimondja a különbözõ technológiák, a hagyományos növénytermesztés, a GM-fajták használata és a biotermesztés egymásmellettiségének (koegzisztenciájának) indokoltságát. Hosszú távon a magyar gazdák versenyképességét sokban meghatározza az, hogy miként tudunk megfelelni ennek a feltételnek és megkülönböztetés nélkül engedünk-e teret az egyes növénytermesztési rendszerek alkalmazásának. Hiba lenne ideológiai csaták színterévé tenni a koegzisztencia-rendeletekben megfogalmazandó technológiai paraméterek kijelölését. Nyilvánvalóan az egyes fajok virágzásbiológiai sajátosságainak figyelembevételével célszerû az izolációs távolságokat meghatározni. Más elõírások kellenek az idegen beporzású kukorica esetében, mint az önbeporzó búzánál, vagy a vegetatívan szaporított burgonyánál. A géntechnológiával nemesített növények használatával kapcsolatos kormányzati feladatok számos hatóság között oszlanak meg, ami megnehezíti egy egységes koncepció és cselekvési rendszer kialakítását. Ebbõl fakadóan ad hoc jellegû állásfoglalásokkal vesznek részt a magyar kormányzati képviselõk az EU-bizottságok munkájában. Mind a gazdasági versenyképesség követelményei, mind az egészségügyi és környezetvédelmi biztonság igénye elkerülhetetlenné teszi egy MAGYAR AGRÁR GÉNTECHNOLÓGIAI STRATÉGIA minél elõbbi kidolgozását, amely alapot biztosít a K+F politika, a technológiai elõírások, valamint az üzletpolitika számára. Egy agrárgéntechnológiai stratégia feltételezi a törvényi és rendeleti szabályozás korszerûsítését. Igényként fogalmazódik meg egy differenciáltabb, a biológiai sajátosságokat jobban figyelembe vevõ keretrendszerre. Így többek között fontos lenne az egyes GM-fajták használatának szabályozása aszerint, hogy milyen eredetû a beépített gén, illetve melyek a befogadó faj szaporodásbiológiai sajátosságai. A csak növényi szekvenciákat használó génbeépítési tevékenység más elbírálást igényel, mint a virális, bakteriális, vagy akár állati géneket hordozó GMfajták termesztésének engedélyezése. Az a géntechnológiai megoldás, amely pl. izolált búzagéneket, illetve DNSszekvenciákat épít be búzába, lényegét tekintve nem lépi át a hagyományos búzanemesítés határait, csak sokkal pontosabban, tervezhetõen hoz létre új génkombinációkat és javítja a búzanövény tulajdonságait. A géntechnológiával Íztár Íztár
K262 K262
nemesített növényekkel kapcsolatosan kevésbé sikerült megfélemlíteni, félrevezetni a magyar közvéleményt, mint Európa számos országában. A felmérések szerint a magyarok többségét nem érdekli ez a kérdés, illetve ellentmondásos reakciókkal lehet találkozni. A GM-növényeket egyrészt problémásnak tartják, mert az isteni teremtésbe történõ beavatkozásnak tekintik létrehozásukat, másrészt sokan megkóstolnák az ilyen GM-eredetû élelmiszereket. Nagy a felelõssége a géntechnológiával foglalkozó kutatóknak abban, hogy rendszeresen, korrekt információkhoz juthassanak a politikai döntéshozók, a gazdák és természetesen a fogyasztók is. Mindezt olyan környezetben kellene elérni, amelyben szervezett, jól finanszírozott ellenkampányok sorozatával riogatják az embereket. Döbbenetes látni a félretájékoztatás egyre növekvõ sikereit, miközben erõtlenek a tudományos, gazdasági és versenyképességi érvek. A javasolt Magyar Agrár Géntechnológiai Stratégia feladatai közé tartozik, hogy a biológiai ismeretterjesztés színvonalának javításával valóban megteremtõdjék a fogyasztók választási szabadsága.
Hivatkozások: Bánfalvi. Zs., Kondrák, A. (2005) Hosszan tárolható paradicsom. Zöld Biotechnológia Hírlevél 2: 2-5. Deák, M., Kiss, Gy.B., Koncz, Cs. and Dudits, D. (1986) Transformation of Medicago by Agrobacterium mediated gene transfer. Plant Cell Reports 5: 97-100. Endre, G., Kereszt, A., Kevei, Z., Mihacea, S., Kaló, P., and Kiss, G.B. (2002) A receptor kinase gene regulating symbiotic nodule development. Nature 417: 962966. Fehér, A., Skryabin, K.G., Balázs, E., Preiszner, J., Shulga, O.A., Zakharyev, V.M. and Dudits, D. (1992) Expression of PVX coat protein gene under the control of extensin-gene promoter confers virus resistance on transgenic potato plants. Plant Cell Reports 11: 48-52. Józsa, R., Stasewski, Z., and Balázs, E. (2002) High level of field resistance of transgenic tobacco induced by integrated potato virus Y coat protein gene. Acta Phytopathologica et Entomologica 37: 311-316. Juhász A., Larroque O.R., Tamás L., Hsam S.L.K., Zeller F.J., Békés F., Bedõ Z. (2003) Bánkúti 1201-an old Hungarian wheat variety with special storage protein composition. Theoretical and Applied Genetics 107: 697-704. Kiss, E., Veres, E., Galli, Z., Nagy, N., Tóth, E., Varga, Á., Hrazdina, G., Heszky, L. (2000) Production of transgenic carnation with antisense ACS (1aminocyclopopane-1-carboxylate synthase) gene. International J. Horticultural Science 6: 103-107. Mórocz, S., Donn, G., Németh, J. and Dudits, D. (1990) An improved system for the obtention of fertile regenerants via maize protoplasts isolated from a highly embryogenic suspension culture. Theoretical and Applied Genetics 80: 721-726. Omirulleh, S., Ábrahám, M., Golovkin, M., Stefanov, I., Karabaev, M., Mustárdy, L., Mórocz, S. and Dudits, D. (1993) Activity of a chimeric promoter with the doubled CaMV 35S enhancer element in protoplast-derived cells and transgenic plants in maize. Plant Molecular Biology 21: 415-428. Oberschall, A., Deák, M., Török, K., Sass, L., Vass, I. Kovács, I., Fehér, A., Dudits, D. and Horváth, V.G. (2000) A novel aldose/aldehyde reductase protects transgenic plants against lipid peroxidation under chemical and drought stresses. The Plant Journal 24: 437-446. Papp, I., Mur, L.A., Dalmadi, A., Dulai S., Koncz, Cs. (2004) A mutation in the Cap binding protein 20 gene confers drought tolerance to Arabidopsis. Plant Molecular Biology 55: 679-686.
Egy Íztár és egy K262 paradicsom 3 hónapos tárolás után
Pauk, J., Mihály, R., Mészáros, A., Schwarz, G., Hansch, R. (2000) Transformation of foreign gene and sexual transfer of transgene in wheat. In: Hrazdina, G. (Ed.): Use of agriculturally important genes in biotechnology. IOS Press, pp. 112-116.
Bánfalvi Zsófia kísérlete
27 27
Kiadja:
Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Fõszerkesztõ: Dudits Dénes Szerkesztette: Szepesszentgyörgyi Ádám Példányszám: 1000 db Kiadó: TISZA PRESS, Szeged Honlap: www.zoldbiotech.hu
