E-számvitel 2016.október
e l e k t r o n i k u s
Szakmai folyóirat
VIII. évfolyam 10. szám
Tartalom Vegyen részt rövid felmérésünkben! Tisztelt Ügyfelünk! Válaszaival komoly segítséget ad nekünk ahhoz, hogy a kiadványban csak olyan témák szerepeljenek, amelyek az Ön munkáját segítik. A kérdőív kitöltése körülbelül 5 percet vesz igénybe: https://www.surveymonkey.com/s/e-szamvitel
Az üzletág-értékesítés adózási és számviteli összefüggései - I. rész Olvasóink kérdezték −− Bejövő- és kimenő kárszámlák számviteli elszámolása raktározás esetén −− Beérkezett anyagok bevételezése adótörvényeknek megfelelően −− Elszámolási szabályok alapján keletkezett különbség év végi igazolása −− Társasház kezelőkre vonatkozó előírások a számviteli törvény szerint −− Osztalékelőleg kifizetése −− Előző évben lekönyvelt osztalék kezelése nyitáskor −− Ingatlan piaci értékének megfelelő tőkekivonás
Szerző:
Botka Erika
a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének elnöke
Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az
[email protected] e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az e-mail tágyába írják bele, hogy „E-számvitel”. Megújult honlapunkról – www.szamvitelszaklap.hu – a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket és hozzáférhet az extratartalmakhoz. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. szeptember 25.
1 E-számvitel |
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
Az üzletág-értékesítés adózási és számviteli összefüggései - I. rész Áfa tv. szerinti megítélés Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 259. §-a 25/A. pontja tartalmazza az üzletág meghatározását, mely szerint üzletág a vállalkozásnak olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására. Az Áfa tv. 17. §-a (4) bekezdésének az előírása alapján az üzletág értékesítés nem minősül termékértékesítésnek, illetve szolgáltatásnyújtásnak, így az üzletág eladásával kapcsolatban az eladónak nem keletkezik általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége. Az Áfa tv. 18. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint az üzletágat átvevő társaságnak az alábbi feltételeket kell teljesítenie az üzletág-átruházáshoz kapcsolódóan: (1) a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen; b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez és a szerzett vagyonhoz fűződő, az Áfa tv. törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek – a (2) bekezdésben említett eltéréssel – a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik; c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, az Áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne a b) pontban említett kötele-
zettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas. (1a) Üzletág-átruházás esetében a 17. § (4) bekezdése alkalmazásának további feltétele, hogy a) az üzletág keretében folytatott gazdasági tevékenység kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, és b) ha a szerzett vagyon olyan ingatlant (ingatlanrészt) tartalmaz ba) amelyre vonatkozóan az üzletágat átruházó adóalany élt az Áfa tv. 88. §-ában említett választási jogával, vagy bb) amelynek értékesítése az üzletág-átruházás időpontjában az Áfa tv. 86. §-a (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontja hatálya alá tartozna, az üzletágat megszerző adóalany az Áfa tv. 88. §-a szerinti adófizetési kötelezettséget válasszon. Az üzletágat megszerző adóalanynak ezen választásáról legkésőbb azon a napon kell bejelentést tennie az állami adóhatóságnak, amelyen a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás beállna, ha az Áfa tv. 17. §-ának (4) bekezdése nem lenne alkalmazható. Az előbbiek teljesülése esetén az átruházott üzletág tekintetében az Áfa tv. 18. §-a (2) bekezdése szerint az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli az üzletágat átruházó adóalanyt, azon az Áfa tv-ben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek. Az Áfa tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatásnyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, a vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban 2
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
együtt: apport) bocsátja rendelkezésre feltéve, jószág, a tárgyi eszköz állományból törtéhogy az az Áfa tv. 18. §-a (1) és (2) bekezdésé- nő kivezetésekor – ha az kedvezményezett ben meghatározott feltételek szerint történik. eszközátruházás miatt következik be, és teljesülnek a Tao. tv. 16. §-a (13)-(15) beTao. tv. szerinti megítélés kezdésében előírt feltételek –, az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre A társasági adóról és az osztalékadóról szóló vett hulladékanyag, haszonanyag értékét 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: meghaladó része. Tao. tv.) 4. §-a 23/b. pontja tartalmazza az A Tao. tv. 8. §-a (1) bekezdés b) pontja szeönálló szervezeti egység meghatározását, rint nem növeli az adózás előtti eredményt mely szerint önálló szervezeti egység egy az adóévben az immateriális jószág, a tárgyi társaság olyan részlegének összes eszköze eszköz állományból történő kivezetésekor – és kötelezettsége (ideértve a passzív időbe- ha az kedvezményezett eszközátruházás mili elhatárolást is), amely részleg szervezeti att következik be, és teljesülnek a Tao. tv. szempontból független, a hozzá tartozó va- 16. §-a (13)-(15) bekezdésében előírt feltégyonnal működni képes egységet képez. A telek – az eszköz könyv szerinti értékének a Tao tv. 4. §-a 23/b. pontja alapján kedvez- készletre vett hulladékanyag, haszonanyag ményezett eszközátruházásnak minősül az értékét meghaladó része. a jogügylet, amelynek alapján egy társaság A Tao. tv. 16. §-a (12) bekezdésének előírá(az átruházó társaság) – megszűnése nélkül sa szerint kedvezményezett eszközátruhá– legalább egy önálló szervezeti egységét át- zás esetén az átruházó társaság - választása ruházza egy másik társaságra (az átvevő tár- szerint, az átvevő társasággal írásban kötött saságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő szerződés alapján, a (13) bekezdésben megrészesedés ellenében. határozott feltételekkel - adózás előtti eredményét csökkenti az önálló szervezeti egyAhhoz, hogy a Tao. tv. szerinti kedvezmé- ség átruházása alapján elszámolt bevételnek nyezett eszközátruházás megvalósulhas- az átadott eszközök könyv szerinti értékét son, az üzletágért fizetendő ellenérték meghaladó részével, illetve növeli az átadott miatti (vagyis az átvállalt kötelezettségek- eszközök könyv szerinti értékének az elszákel csökkentett) fennmaradó követelést molt bevételt meghaladó részével. (mint nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást) Így a Tao. tv. 16. §-ában részletezett felaz eladónak a jegyzett tőke emelésére tételek teljesülése esetén – mivel választási kell fordítania a vásárló társaságban [az lehetőség illeti meg – a vállalkozás a kedelőbb hivatkozott Áfa tv. 17. §-a (1) bekez- vezményezett eszközátruházás vonatkozádésének az előírása alapján nem pénzbeli sában nem köteles módosítani adózás előtti vagyoni hozzájárulás teljesítése esetén sem eredményét az üzletág-átadásra tekintettel keletkezik az üzletágat átadónál áfa fizetési átadott immateriális javak és tárgyi eszkökötelezettség]. zök könyv szerinti értéke és számított nyilA Tao. tv. 7. §-a (1) bekezdés d) pontjá- vántartási értéke közötti különbözettel. nak az előírása szerint nem csökkenti az adózás előtti eredményt az immateriális 3 E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
A Tao. tv. 16. §-a (13) bekezdése alapján a (12) bekezdésben meghatározott adóalapkorrekciós szabályok alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított nyilvántartási értékét, valamint a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy az átruházó társaság e választását a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak. A Tao. tv. 16. §-a (14) bekezdése a fentiek alkalmazásához előírja, hogy az átvevő társaság az eszközátruházást követően az átruházó társaságtól átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az eszközátruházás nem történt volna meg. Az átvevő társaság az átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket és a könyv szerinti értéket, a számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átvételt követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is. Ez azt jelenti, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés mellékletének tételesen tartalmaznia kell az üzletágat értékesítő társaság könyveiben szereplő, valamint mérlegen kívüli eszközként átadott eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átadónál kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket és
számított nyilvántartási értéket, valamint a Tao tv. 16. §-a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást. Az üzletágat átvevő társaságnak az átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve kell nyilvántartania, és ezen nyilvántartásaiban fel kell tüntetnie az átadó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket és könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átvételt követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is. Amennyiben az átadó társaság és az átvevő társaság a fenti rendelkezéseknek megfelelően jár el, akkor az üzletág átadása kedvezményezett eszközátruházásnak minősül, ezért az üzletág-átruházásra tekintettel elszámolt nyereség összegével az átadó társaság csökkentheti a társaságiadóalapját függetlenül attól, hogy a nyereséget a könyvekben szereplő, vagy nem szereplő eszközök átruházása keletkeztette. Az átadó társaságnak – a Tao tv. 7-8. §-ainak megfelelően – nem szükséges továbbá módosítania az adózás előtti eredményét az üzletág-értékesítés következtében átadott immateriális javak és tárgyi eszközök könyv szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke közötti különbözettel sem.
Olvasói kérdések Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az
[email protected] e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. 4
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
Bejövő- és kimenő kárszámlák számviteli elszámolása raktározás esetén Kérdés
Társaságunk a raktározási tevékenységéhez kapcsolódóan belföldi szállítást végez ügyfelei részére. A szállítási/fuvarozási tevékenységet alvállalkozókon keresztül látjuk el. A szállítmányozási/fuvarozási tevékenység kapcsán keletkezett áruhiányokat, illetve az árukban bekövetkezett sérüléseket Társaságunk vevője (az áru tulajdonosa) kárszámlában (debit note) ránk terheli, melyet mi továbbterhelünk az alvállalkozók felé. Kérdésünk a bejövő és kimenő kárszámlák számviteli elszámolásához kapcsolódik. Megítélésünk szerint a Társaságunk felé kiállított kárszámlát a 86-os számlaosztályban, a fizetett kártérítések között kell elszámolni, míg az alvállalkozónak kiszámlázott összeget a 96-os számlaosztályban, a kártérítések között. Véleményünk szerint a kártérítés továbbterhelése nem tartozik a közvetített szolgáltatások közé [Szt. 3. §-ának (4) bekezdése], így a vevőnk által ránk terhelt kárt nem a 271-en (majd 815-ön), a közvetített szolgáltatások között, az alvállalkozóknak továbbterhelt kár összegét pedig nem a 915-ön, a belföldi árbevételek között kell kimutatnunk. Legyen szíves leírni, hogy megítélésünk helyes-e, megfelelően járunk-e el a kártérítések kezelése kapcsán?
Válasz
A kérdésben leírt gyakorlat részben helyes. A fuvarozás során keletkezett áruhiányok, illetve az árukban bekövetkezett sérülések miatt fizetendő összegeket kártérítésként kell elszámolni. A Társaság által fizetett, fizetendő, a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált kártérítéseket a számviteli törvény 81. §-a (2) bekezdés b) pontjának az
előírása alapján egyéb ráfordításként kell elszámolni. A kapott kártérítést a számviteli törvény 77. §-a (2) bekezdés b) pontjának az előírása alapján egyéb bevételként kell elszámolni, ha az mérlegkészítés időpontjáig befolyt és a tárgyévhez, vagy a tárgyévet megelőző üzleti éve(ek)hez kapcsolódik. A kérdésben leírt tényállás szerint a fizetendő, járó kártérítésről számlát állítanak ki. Az Áfa tv. 259. §-a 6. pontjának az előírása szerint ellenérték bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. Az Áfa tv. hivatkozott előírásából következően a kártérítés nem minősül ellenértéknek, így se a számviteli törvény, se az Áfa tv. előírása alapján kártérítésről számlát nem kell kiállítani. A szerződő felek által aláírt megállapodás alapján bármilyen számviteli bizonylattal (fizetési felszólítás, terhelési értesítő stb.) kérni lehet a kártérítés fizetését, de azt számlázni nem lehet. Mivel kártérítésről van szó, így az szolgáltatásnyújtásnak, termékeladásnak sem minősíthető, ezért a fizetendő kártérítést közvetített szolgáltatásként (áruértékesítésként) sem lehet elszámolni.
Beérkezett anyagok bevételezése adótörvényeknek megfelelően Kérdés
Társaságunk a beérkezett anyagok bevételezésnél többször találkozik - többségében Távol-Keleti beszállítóknál - az alábbi problémával. Megrendelünk „X” db terméket, amit a szállító „Z” egységáron visszaigazol. Valószínűleg a gyártási hulladékok minimalizálása (pl. 5
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
egy táblából nem a megrendelt mennyiséget tudja legyártani, hanem többet, de azt másnak nem tudja eladni, és az is bizonytalan, hogy a jövőben rendelünk-e még ilyen terméket), vagy megváltozott kiszerelés miatt, vagy az útközbeni esetleges sérülések miatt több szállító ténylegesen nem a megrendelt „X” mennyiséget szállítja le, hanem „X+Y”-t. A számlán azonban csak „X” mennyiség szerepel a visszaigazolt „Z” áron. Ez az alapja a vámeljárásnak és ezt is utaljuk át a szállítónak. A raktár a bevételezésnél eddig már két módszert is alkalmazott: 1./ A ténylegesen beérkezett „X+Y” mennyiséget vételezték be a végösszegből visszaszámolt egységáron, ami természetesen alacsonyabb volt, mint „Z”. Ebben az esetben az eredmény az anyag felhasználásakor keletkezik az alacsonyabb egységár miatt. 2./ Az „Y” mennyiséget többletként, ingyenesen kapott készletként vételezték be „Z” áron az egyéb bevételekkel szemben. Ekkor az eredmény azonnal megjelenik a könyvelésben, mivel a bevételezett anyag is szinte azonnal felhasználásra kerül. Nem tudjuk eldönteni, hogy melyik a helyesebb eljárás: többet vételezünk be, mint a bizonylaton szereplő mennyiség, de a számlázott és kifizetett értékben, vagy többet vételezünk be nagyobb értéken, mint a számlázott összeg. Ez utóbbi esetben aggodalomra adhat okot az is, hogy a vám, valamint a vám áfaalapja nem tartalmazza a többletértéket (amit viszont nem is fizettünk ki). Kérdésünk: a számviteli és adótörvények szempontjából melyik megoldás a helyes, vagy esetleg tud javasolni egy – a törvényeknek jobban megfelelő – harmadik módszert?
leírt variációk közül a 2-es módszer a helyes, azaz a „többletként” kapott készletet, mint térítés nélkül, ingyenesen kapott készlet kell bevételezni az egyéb bevételekkel szemben [számviteli törvény 77. §-a (4) bekezdés c) pontja]. Az ingyen kapott készletet piaci értéken kell állományba venni, ami a kérdésben szereplő információk alapján a „Z” ár. Az egyéb bevételként elszámolt összeget azonban időbelileg el kell határolni, és amikor a készletből költség/ ráfordítás lesz, akkor kell majd feloldani [számviteli törvény 45. §-a (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése]. Így a készlet bevételezésekor – az egyéb bevétel elhatárolása miatt – eredmény nem keletkezik, illetve a készlet felhasználásakor sem keletkezik eredmény, mert amennyi költséget/ráfordítást számol el a társaság, annyi egyéb bevételt is old hozzá. Arra azonban érdemes a figyelmet felhívni, hogyha a raktárban nem elkülöníthető a számlázott „X” készlet a nem számlázott (ingyen kapott) „Y” készlettől, akkor számviteli politikában kell készlet felhasználási (kifogyási) sorrendet meghatározni, hogy első felhasználásnak mit tekint a vállalkozás – a vásároltat vagy az ingyen kapottat –, és ez alapján kell az elhatárolt bevételt feloldani. Megjegyzem, hogy a kérdésben szereplő 1-es elszámolási esetet akkor lehetne alkalmazni, hogyha ennek megfelelően számláznának, azaz a számlában az „X” men�nyiség árából annyi engedményt adnának, hogy az az „Y” mennyiség árával egyezne meg (ebben az esetben értékkel szerepelne a számlában az „Y” mennyiség, és ezzel a számlázott értékkel kellene készletre venni).
Válasz
A számlázásnak megfelelően kell a készletrevételnél eljárni, így a kérdésben 6 E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
Elszámolási szabályok alapján Válasz keletkezett különbség év végi A számviteli törvény előírásaiból egyértelműen következik, hogy ugyanazt a gazdaigazolása Kérdés
Az általam könyvelt kft. jellemzően folyamatos teljesítésű (meghatározott időszaki elszámolású) szolgáltatást végez az áfatörvény 58. §-a szerint. Az elszámolás valamennyi vevőnél havonta, hónap végén történik. A véleménykülönbséget mindig év végét követően kiállított számlák vevői besorolása okozza. Például a 2015. december hónapban teljesült, de következő év januárban vagy akár februárban számlázott vevőköveteléseknél a számlában az áfa tv. szerinti 2016. évi teljesítés szerepel, megjegyzéssel a 2015. decemberi számviteli (tényleges) teljesítésre. (A késői számlázást rendszerint a teljesítésigazolás kiállításának adminisztrációs elhúzódása okozza.) A számlák jelentős részénél az egyenlegközlőt a vevőpartnerek, könyvvizsgálók nem igazolják vis�sza azzal a megjegyzéssel, hogy ez 2016. évi vevőnek minősül, és elhatárolással vezetik vis�sza a teljesítést 2015. évre. Az érvelés szerint 2015. évben nem készült el a számla, tehát a 2016. évi vevők között kell kimutatni. Bár ez a probléma az eredményt nem befolyásolja, de a mérleg sorait igen. Kérem véleményét a helyes megoldással kapcsolatosan. Ehhez kapcsolódó kérdésem az is, hogy a számviteli törvény 29. §-a (2) bekezdésének az előírása alapján mi a teendő abban az esetben, ha a fentiek miatt eltérőt igazolnak vis�sza a vevők – bár a követelést nem vitatják –, mint a saját mérlegünkben kimutatott érték? Kérdésem továbbá az is, elegendő-e a vevő által elismertnek tekinteni egy követelést, ha azt a mérlegkészítésig kiegyenlítette a vevő, vagy ez esetben is kötelező a vevői egyenlegközlő visszaigazoltatása?
sági eseményt – ideértve a folyamatos teljesítésű szolgáltatást is – a szerződés szerinti teljesítési időszakra kell elszámolni, mind az eladónak, mind a vevőnek, függetlenül attól, hogy a fizetendő, illetve az előzetesen felszámított áfát melyik időszak áfa bevallásában kell az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény előírásai szerint szerepeltetni. Amennyiben december hónapban volt a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás szerződés szerinti teljesítésének időpontja, akkor azt december hónapban a vevő–szállító folyószámlákon szerepeltetni kell, függetlenül attól, hogy a számla mikor került kiállításra. Ebből következően a számviteli törvény előírásai szerint az egymáshoz rendelhető vevő és szállító folyószámláknak meg kell egyezniük. Mint utaltam rá, a szerződés szerinti teljesítés időszakában könyvelni kell a fizetendő, illetve az előzetesen felszámított áfát is, számla alapján. Amennyiben a fizetendő, illetve az előzetesen felszámított áfát nem a szerződés szerinti teljesítés időszakában kell bevallani, illetve levonni, akkor annak ös�szegét például az egyéb rövid lejáratú kötelezettség, illetve az egyéb követelés számlára lehet elszámolni, így az időbeli elhatárolásként nem jelenik meg (a könyvelőprogram működése alapján azonban más könyvelési módszertan is lehetséges). A számviteli törvény 29. § (1)–(2) bekezdésének az előírása szerint a mérlegben elismert követelést lehet csak kimutatni. A számviteli törvény arra vonatkozóan azonban nem tartalmaz előírást, hogy a követelés elismerését milyen bizonylat(ok)nak kell alátámasztani. Így többek között nem 7
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
írja elő a vevői egyenlegközlő alkalmazását sem, de nem is tiltja. A követelés elismerésére utaló körülmény lehet az is, hogy az adós tartozását pénzügyileg rendezi.
Társasház kezelőkre vonatkozó előírások a számviteli törvény szerint Kérdés
Társasházunk 2009. évben alakult. A közös képviselő azóta végzi társasházunk képviseletét, a társasházkezelést, illetve a könyvelést. A számvizsgáló bizottság tagjaként néhány évben betekintést nyerhettem a társasház könyvelésébe, azonban – a megalakulás óta – semmilyen észrevételt, megoldási javaslatot nem vesz figyelembe a beszámoló elkészítéséhez. A 2015. év zárásakor a számvizsgáló bizottság ellenőrzését mellőzve vitte közgyűlés elé és fogadtatta el a beszámolót, amit 2016. évben megtámadtam bíróságon, mivel a beszámoló igen sok pontban megbízhatatlan, nem mutat valós képet, így nem alkalmas a valós pénzügyi helyzet bemutatására, és nem alkalmas a 2016. évi terv elfogadására sem. Nincsenek szabályzatok, úgy mint Házirend, Számviteli politika, Pénzkezelési szabályzat, Értékelési szabályzat, Leltározási szabályzat, Selejtezési szabályzat stb. A számviteli törvény betartását is mellőzik, nem vezetnek pénztár bizonylatot, a közös képviselő mérleget csak – többszöri felszólításra – pár éve készít. Alapvető probléma, hogy a közös képviselő nemhogy mérlegképes, de még könyvelői végzettséggel rendelkező alkalmazottat sem alkalmaz, ennek ellenére végez több társasház részére számviteli szolgáltatást, készít mérleget. A mi társasházunk több tízmillió forintos bevétellel, és hasonló összegű kiadással gazdál-
kodik. A közös képviselő hivatkozása szerint nem kell mérlegképes könyvelő a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szerint bizonyos esetben: „51/A. § (1) Ha a közösség éves pénzforgalma meghaladja a húszmillió forintot vagy az alapító okirat szerint külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma meghaladja az ötvenet, a számvizsgáló bizottság, illetőleg az ellenőrzési jogkör gyakorlója (a továbbiakban együtt: számvizsgáló bizottság) feladatellátásának segítésére – a számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján elkészített éves elszámolás és a következő évi költségvetési javaslat előzetes vizsgálatára és véleményezésére – gazdasági ellenőrzést segítő személyt kell igénybe venni. Gazdasági ellenőrzést segítő személy a számvitelről szóló törvény szerinti könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult szolgáltató vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező és regisztrált személy lehet. (2) Nem kötelező az (1) bekezdésben említett gazdasági ellenőrzést segítő személy igénybevétele, ha: a) az ellenőrzési feladatok ellátása az 51. § (5) bekezdés alapján biztosított, b) a számvizsgáló bizottság elnöke vagy tagja mérlegképes könyvelői vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező és regisztrált személy, vagy c) a közös képviselő, az intézőbizottság elnöke vagy tagja mérlegképes könyvelői vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező és regisztrált személy, vagy társasház-kezelői vagy ingatlankezelői szakképesítéssel rendelkezik és megfelel az e törvény 52-55. § szerinti feltételeknek”. Ezen paragrafus 2/c. pontja szerint szerintük elég az ingatlankezelői szakképesítés. A számviteli törvény VIII. fejezete - azaz a 150–152. §-ai - határozzák meg a számviteli 8
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
szolgáltatás körébe tartozó tevékenységek körét, illetve az azok végzésére jogosultakkal szembeni követelményeket. Törvényi előírás az is, hogy az említett tevékenységet csak azon személyek folytathatják – az egyéb feltételek megléte esetén –, akik a könyvviteli szolgáltatást végzőkről vezetett nyilvántartásban szerepelnek. Az idézett törvény 151.§-ának (5) bekezdése taxatíve megadja azokat a feltételeket, melyek az említett nyilvántartásba való felvételt lehetővé teszik. Szeretném kiemelni a már citált jogszabályi hely (5) bekezdésének b) pontját, mely szerint a könyvviteli szolgáltatást végző – s ily módon nyilvántartásba is vehető – magánszemélynek az előírt képesítés megszerzését követően legalább három éves számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlatot kell igazolnia. Vonatkozik-e számviteli törvény a társasház kezelőkre, illetve ha nem, miért nem? Kell-e rendelkeznie egy társasházkezelőnek megfelelő számviteli szakképesítéssel?
Válasz
A kérdésből nem derül ki, hogy a társasház vállalkozási tevékenységet végez-e vagy sem, így a kérdés csak általánosságban válaszolható meg (az, hogy több tízmillió forintos bevétele van a társasháznak önmagában nem elegendő a számviteli szabályok minősítéséhez). Az egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségeiről sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 18. §-a (1)– (2) bekezdésének előírásából következően, az a vállalkozási tevékenységet is folytató egyéb szervezet a számviteli törvény150. §-a (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével. a) olyan természetes személyt köteles meg-
bízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói szakképesítéssel vagy mérlegképes könyvelői szakképesítéssel, illetve az engedélyezés szempontjából mérlegképes könyvelői szakképesítéssel egyenértékű szakképesítéssel (ez utóbbiak a továbbiakban együtt: mérlegképes könyvelői szakképesítés) és a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel rendelkezik, vagy aki a számviteli törvény152/B. §-a szerinti bejelentést tett, vagy b) olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot köteles megbízni, amelynek a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja, alkalmazottja megfelel az a) pontban meghatározott követelményeknek. Mentesül ezen kötelezettség alól az a vállalkozási tevékenységet is folytató egyéb szervezet, amelynél a vállalkozási tevékenységből származó éves (éves szintre átszámított) (ár)bevétele a tárgyévet megelőző két üzleti év átlagában, ennek hiányában az üzleti évben várhatóan a 10 millió forintot nem haladja meg. Ezen előírásokból következően, ha a társasház az előbb leírtaknak megfelelően a vállalkozási tevékenységéből származó – megelőző két üzleti év átlagában számított – árbevétele a 10 millió Ft-ot nem haladja meg, akkor a számviteli előírások alapján nem kell regisztrált mérlegképes könyvelővel összeállíttatni a beszámolót. Az alaptevékenységből származó bevétel bármekkora lehet, ahhoz a számviteli előírások alapján nem kell regisztrált mérlegképes könyvelőt alkalmazni. Így a mérlegképes könyvelő alkalmazásának feltételeit a kérdésben hivatkozott a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény előírásai szerint kell elbírálni. 9
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
Osztalékelőleg kifizetése Kérdés
Egy kft.-nél 2016. évközben osztalékelőleget szeretnénk kifizetni. Kérdésem az, hogy a 2016. évi közbenső mérleg adózott eredményéből fizethető-e osztalékelőleg, ha az eredménytartalék annak negatív összege miatt erre nem ad fedezetet?
Válasz
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:186. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint kft.-nél a taggyűlés két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha a) közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel; b) a kifizetés nem haladja meg a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék összegét; és c) a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke összege alá. A számviteli törvény 39. §-a (4) bekezdésének az előírása alapján osztalékelőlegként – a más jogszabályban előírt egyéb feltételek mellett – csak akkor fizethető ki a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített eredménytartalék, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett – a közbenső mérlegben kimutatott – saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá. A hivatkozott jogszabályi előírások alapján a kft. a 2016-os közbenső mérlege alapján
fizethet osztalékelőleget, hogyha a közbenső mérlegben lévő 2016. évi adózott eredmény és eredménytartalék együttes összege arra fedezetet ad és a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett – a közbenső mérlegben kimutatott – saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá. Így például ha a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény 20 millió Ft, az eredménytartalék 15 millió Ft, akkor osztalékelőlegként – az adózott eredmény és az eredménytartalék együttes összege –, azaz maximum 5 millió Ft fizethető ki, ha az előbbiek szerint korrigált saját tőke az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Előző évben lekönyvelt osztalék kezelése nyitáskor Kérdés
Jól gondolom-e, hogy a 2015. évre elfogadott és lekönyvelt osztalékot 2016. év nyitásakor már vissza kell vezetni az eredménytartalékba? Amennyiben a 2016-os évben – például 2016. novemberében – ez az osztalék kifizetésre kerül, akkor a kifizetéshez kapcsolódóan kell-e 2016. évközben közbenső mérleget készítenem, vagy a 2015-re jóváhagyott osztalék 2016-ban bármikor kifizethető a 2015-ös beszámoló adatok alapján?
Válasz
A vállalkozás a 2016-os üzleti év nyitásakor a 2015. évi mérleg szerinti eredménnyel nyit meg, ezt a mérleg szerinti eredményt kell az eredménytartalékba átvezetni (úgy, mint a 10
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
megelőző üzleti években), és nem a 2015-re elfogadott, lekönyvelt osztalékot kell az eredménytartalékba átvezetni. A 2015. évi mérleg 2016. évi szabályok szerinti rendezésekor a 2015-re jóváhagyott osztalékot a mérlegben vissza kell rendezni a kötelezettségekből az adózott eredménybe és/vagy eredménytartalékba (onnan ahonnan a 2015-ös osztalékot jóváhagyták), de 2016-os nyitást követően ezt nem kell lekönyvelni. A 2015-ös üzleti évre jóváhagyott osztalék – mivel az a 2015ös üzleti évre lekönyvelésre került – a 2016os nyitó adatok között szerepel kötelezettségként, ezt a kötelezettséget könyvelésben nem kell az adózott eredménybe/eredménytartalékba visszakönyvelni. A 2016-os nyitó adatokban szereplő osztalék kötelezettség 2016ban bármikor kifizethető, a kifizetéshez nem kell közbenső mérleget összeállítani.
Ingatlan piaci értékének megfelelő tőkekivonás Kérdés
Egy egyszemélyes állami tulajdonban lévő társaság tulajdonosa ingatlan piaci értékével azonos összegű tőkekivonást tervez. A tőkekivonásos tőkeleszállításra nyilvánosan a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat kötelezi a tulajdonosi jogkört gyakorló minisztert. A tervezett jegyzett tőke leszállításra arányosan jutó szabad saját tőke jóval meghaladja az ingatlan piaci értékét. Kérdésem, hogy a fenti esetben mód van-e arra, hogy a tőkeleszállítás csak az ingatlan piaci értékével egyező összegben történjen? Abban az esetben, ha erre nincs mód, akkor az ingatlan piaci értékét meghaladó saját tőke összegét hogyan kell elszámolni, ha arra a tulajdonos nem tart igényt?
Válasz
A kérdésből nem derül ki, hogy kft. vagy rt. kívánja-e a tőkeleszállítást tőkekivonással végrehajtani. Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a jegyzett tőke leszállítása tekintetében külön szabályozza a kft-k, illetve az rt-k tőkeleszállítását. Kft. esetében a Ptk. nem tartalmaz arra vonatkozóan előírást, hogy a kft. tagjának kifizetendő összeget hogyan kell meghatározni. Rt. esetében a Ptk. 3:309. §-a (6) bekezdésének előírása szerint az alaptőke tőkekivonással történő leszállításakor a részvényeseket megillető összeg megállapítása során számításba kell venni - az alaptőke csökkenése arányában - az alaptőkén felüli vagyon összegét is. Ha a saját tőke kevesebb, mint az alaptőke összege, az alaptőke tőkekivonással történő leszállítása előtt először a veszteség rendezése miatti alaptőke-leszállításról kell dönteni. A számviteli törvény azonban társasági formától függetlenül szabályozza a tőkekivonáshoz kapcsolódó előírásokat. A számviteli törvény 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja, illetve a 37.§-a (2) bekezdésének f) pontjának előírása szerint a jegyzett tőke leszállításával arányos tőketartalékot és eredménytartalékot (adózott eredményt) lehet a tőkekivonás során kivinni. (Ezen szabályból következik, hogy például lekötött tartalék tőkekivonás esetében nem lehet az elszámolás alapja). Jegyzett tőke leszállításnak elszámolása tőkekivonással, a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg (a jegyzett tőke csökkentésének arányában a tőketartalékot és a pozitív eredménytartalékot is ki kell vonni, így a kérdésben leírt esetben nincs arra mód, 11
E-számvitel
|
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
hogy a tőkeleszállítás csak az ingatlan piaci értékével egyező összegben történjen): T 411. Jegyzett tőke T 412. Tőketartalék T 413. Eredménytartalék K 47. Tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek. A számviteli törvény 72. §-a (4) bekezdése c) pontjának az előírása alapján értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni a gazdasági társaságnál a jegyzett tőkének tőkekivonással történő leszállításakor a bevont részvények, üzletrészek, egyéb társasági részesedések ellenében átadott vásárolt és saját termelésű készletek - általános forgalmi adót nem tartalmazó - számlázott, a létesítő okiratban, annak módosításában, illetve az arra jogosult testület határozatában rögzített értékének összegét. Így a számviteli törvény előírása alapján a tőkeleszállítás fejében átadott ingatlant az értékesítés szabályai szerint kell elszámolni. Feltételezhetően az ingatlant a társaság tárgyi eszközként tartja nyilván, akkor az ingatlan piaci értékét egyéb bevételként kell elszámolni [számviteli törvény 77. §-a (3) bekezdésének e) pontja], ha az áruk között van nyilvántartva, akkor értékesítés nettó árbevételeként. A tőleszállítás fejében átadott ingatlan értékesítésként történő elszámolása piaci értéken: T 31. Vevőkövetelések K 91-92. Értékesítés nettó árbevétele, vagy K 96. Egyéb bevételek (Kapcsolódó tételként az ingatlan könyv szerinti értékének is kell vezetni a könyvekből). Az ingatlan értékesítésből adódó követelést ezek után össze kell vezetni a tőkeleszállításból adódó tartozással (beszámítás): T 47. Tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek
E-számvitel
|
K 31. Vevőkövetelések A kérdésben leírtak szerint a tervezett jegyzett tőke leszállításra arányosan jutó szabad saját tőke jóval meghaladja az ingatlan piaci értékét. Ez azt fogja jelenteni, hogy az előbbi beszámítás (kompenzálás) elszámolása után a 47. Tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek főkönyvi számlának K egyenlege fog maradni (tartozást fog mutatni a tulajdonosok felé). Amennyiben az így fennmaradó követelésre a tulajdonos nem tart igényt, akkor a tulajdonos és a társasága külön megállapodhatnak abban, hogy a fennmaradó követelést-tartozást elengedik egymásnak. A társaságnál az elengedett kötelezettséget - annak elengedésekor - egyéb bevételként kell elszámolni.
In-house szeminárium! Ha szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó- és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az
[email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.
E-számvitel VIII. évfolyam tizedik szám, 2016. október Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp. Váci út 91/a Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Sigrid Hubl, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
2 0 1 6 . o k t ó b e r, V I I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m
